Semmelweis Egyetem Nevelés- és Sporttudományi Doktori Iskola
SZOCIÁLPEDAGÓGUS HALLGATÓK EGÉSZSÉG-KULTURÁLIS MAGATARTÁSÁNAK VIZSGÁLATA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FIZIKAI AKTIVITÁSRA
PhD tézisek
Témavezetõ: Dr. Gombocz János egyetemi tanár
Budapest, 2003.
Szerzõ: Bucsy Gellértné
1. A kutatás célja
A pedagógiai kutatás célja a szociálpedagógus hallgatók egészség-kulturális magatartásának, illetve a fõiskolai képzés hatására történõ magatartás változásának a vizsgálata volt. Kiemelt vizsgálati célként kezeltük a fõiskolai képzés hatását a hallgatók fizikai aktivitására és a fizikai aktivitás változására, továbbá a fizikailag aktív életvitelt ösztönzõ motívumok kutatását. A vizsgálatban azonos képzési profilú, de - egészség- és testkulturális területen - különbözõ tantervvel dolgozó felsõoktatási intézmények vettek részt. Az említett nevelési területen a NyugatMagyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Fõiskolai Kar Testnevelés Tanszékének oktatói speciális tantervet dolgoztak ki azzal a céllal, hogy a képzés során tanult ismeretek, készségek, attitûdök, jellemvonások, illetve fejlesztett képességek
segítségével
a
diákok
-
végzett
pedagógusként
-
helyes
magatartásmintákat közvetítsenek környezetük felé. A fizikailag aktív életvitel kialakítása központi szerepet kapott a nevelési koncepcióban.
2. A vizsgált minta
A keresztmetszeti és a hosszmetszeti vizsgálatban 346 fõ - 309 nõ, 37 férfi - nappali tagozatos,
állami
felsõoktatási
intézménybe
beiratkozott
egyszakos
szociálpedagógus hallgató vett részt. A szociálpedagógus szakra vonatkozó statisztikai adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgálati minta regionális és intézménytípusonkénti megoszlása jól becsli a teljes alapsokaság megfelelõ jellemzõit. A minta reprezentativitásának mértéke 51,3 százalékos. A vizsgálatban a Debreceni Egyetem, a Nyugat-Magyarországi Egyetem és a Szent István Egyetem pedagógiai és tanítóképzõ fõiskolai karai vettek részt. A fizikai teljesítõképesség vizsgálatában - kontroll csoportként - 50 fõ soproni óvodapedagógus nõi hallgató is szerepelt.
2
3. A kutatás hipotézisei
A kutatási célt figyelembe véve a problémát több oldalról közelítettük meg. Az egészség-kulturális magatartás vizsgálata kiegészült sportmotivációs vizsgálattal, a soproni hallgatók fizikai teljesítõképességének és személyiségének vizsgálatával. Kutatásunk fõ iránya a soproni szociálpedagógus nõi hallgatók (kísérleti csoport) és a társintézmények nõi hallgatói (kontroll csoport) eredményeinek összehasonlítása volt. Hipotéziseink is - amelyek feltételezték, hogy a speciális tanterv pozitív hatással van a soproni hallgatók egészség-kulturális magatartására - a nõi mintára vonatkoztak. Kutatás-módszertani szempontból a kis elemszámú férfi minta összehasonlító vizsgálatának nem lett volna értelme. Egyes témaköröknél lehetõségünk volt a férfi hallgatók adatainak bemutatására is.
Az egészség-kulturális magatartás vizsgálatának hipotézisei H1 Feltételezzük, hogy a soproni szociálpedagógus nõi hallgatók testedzési szokásait a képzés pozitívan befolyásolja, fizikailag aktívabbak a társintézmények hallgatóinál. H2 Feltételezzük, hogy a soproni szociálpedagógus nõi hallgatók táplálkozási és egészséget befolyásoló szokásai - a fizikailag aktívabb életvitel következtében jobbak a kontroll csoport hallgatóinak szokásainál. H3 Feltételezzük, hogy a fizikailag aktívabb életvitel kedvezõen befolyásolja a soproni szociálpedagógus nõi hallgatók egészségi állapotát. A sportmotivációs vizsgálat hipotézisei H1 Feltételezzük a kognitív motívumok erõsebb jelenlétét a vizsgálati személyek motivációs struktúrájában. H2 Feltételezzük, hogy a vizsgálati személyek a sport iránt közepesen motiváltak. A fizikai teljesítõképesség vizsgálatának hipotézisei H1 A referencia-értékû adatok - összehasonlítva a soproni szociálpedagógus és óvodapedagógus hallgatók adataival - pozitív minta eredményeit tükrözik
3
H2 A motoros képességek mérsékelt fejlõdése várható a fiatal felnõttkorban. Az óvodapedagógus hallgatóknál a fejlõdés intenzívebb.
A személyiségvizsgálat hipotézise H Feltételezzük, hogy a képzés során módosulnak a szociálpedagógus hallgatók bizonyos személyiségvonásai, erõsödnek a segítõpedagógus-pályán szükséges jellemzõk.
4. A kutatás módszerei
A kutatási probléma összetettsége a módszerek változatos és sokszínû alkalmazását tette szükségessé. A vizsgálatban a felsorolt módszerekkel dolgoztunk. Írásbeli kikérdezés: kérdõíves felmérés. Kérdõív a hallgatók egészség-kulturális magatartásának vizsgálatára. Kérdõív a hallgatók sportmotivációjának vizsgálatára (RAI skála). Kérdõíves személyiségvizsgálat: Eysenck-féle személyiség kérdõív (EPQ). Tudásszintmérõ tesztek: motorikus próbák.
5.
A kutatás eredményei
5.1. Az egészség-kulturális magatartás vizsgálatának eredményei
A keresztmetszeti vizsgálat során alkalmazott kérdõívet a második tanulmányi év végén a teljes szociálpedagógus minta kitöltötte. Ekkor a nõk decimális életkora 20,8 év, a férfiaké 21,3 év volt. A „bevizsgált” kérdõívet korábban a MEFS kezdeményezésére az egyetemi és a fõiskolai hallgatók körében az 1994/1995-ös tanévben
lefolytatott
reprezentatív
vizsgálatnál
alkalmazták.
A
kérdéssor
segítségével képet kaptunk a szociálpedagógus hallgatók életmódbeli szokásairól, s ezzel összefüggésben egészségi állapotukról. Ebben a témakörben a kísérleti (110
4
fõ) és a kontroll (199 fõ) csoport adatainak bemutatása mellett a nõi (309 fõ) és a férfi minta (37 fõ) eredményeinek összehasonlítását is el tudtuk végezni. A férfi hallgatók fizikailag aktívabbak, ugyanis a két nem átlagai közötti eltérés igen erõsen szignifikáns volt (p<0,001) a sportolás heti gyakoriságának és az egyesületi keretek között folytatott testedzés gyakoriságának tekintetében. A férfiak és a nõk étkezési szokásai a magyar néptáplálkozás kedvezõtlen jellegét tükrözték. A két nem között egyes élelmiszerek fogyasztási gyakorisága tekintetében különbséget találtunk. A nõk szignifikánsan több gyümölcsöt (p<0,05), a férfiak több marha, illetve sertéshúst esznek (p<0,001) és a nõkhöz képest többször isznak magasabb zsírtartalmú tejet (p<0,01). Rendszertelenül étkezik a nõk 40, a férfiak 25 százaléka. A z egészséget befolyásoló szokások közül a dohányzás gyakoriságával kapcsolatban nem találtunk kimutatható különbséget a két nem eredményei között. A dohányzási szokások változását tekintve viszont a nemek közötti különbség erõsen szignifikáns volt (p<0,01), ugyanis a férfiak 17 százaléka, a nõk 7 százaléka a fõiskolás évek alatt szokott rá a dohányzásra. A férfi hallgatók a nõknél nagyobb arányban isznak napi rendszerességgel alkoholt, a különbség igen erõsen szignifikáns (p<0,001). A szeszesitalok közül a diákok a sört részesítik elõnyben. A szociálpedagógus férfi hallgatók 11 százaléka iszik naponta sört, fogyasztásuk jóval meghaladja az országos mintában szereplõ férfiakét (4,9 százalék). A hallgatók egészségstátuszát figyelembe véve a nemek közötti különbségek nem voltak jelentõsek. A betegségek típusaira utaló válaszok között a mozgásszervi és a légzési elváltozások szerepeltek a leggyakrabban.
A kísérleti és a kontroll csoportot érintõ összehasonlító vizsgálatot abból a célból végeztük el, hogy kimutatható-e a képzés hatása a soproni szociálpedagógus hallgatók fizikai aktivitásának alakulására. A sportolás gyakoriságát tekintve megállapítottuk, hogy a soproni diákok életvitele fizikailag aktívabb, a különbség szignifikáns (p<0,05). A hatékonyabb soproni képzést igazolja a gazdagabb sportkínálat is. A kísérleti csoport tagjainak 54 százaléka, a kontroll csoport
5
tagjainak 17 százaléka vélekedett úgy, hogy a fõiskolán új rekreációs sportágakkal ismerkedett meg. Az átlagok különbségét igen erõsen (p<0,001) szignifikánsnak minõsítettük. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a fizikailag aktívabb életvitel mellett mi jellemzi a soproni hallgatók élelmiszerfogyasztását. A rendszeres táplálkozás szempontjait figyelembe véve a társintézmények hallgatóinak adatai jobbak, akik hét közben gyakrabban és rendszeresebben étkeznek soproni társaiknál. A különbség szignifikáns (p<0,05). Kedvezõbbek viszont a soproni hallgatók fogyasztási adatai egyes egészségesnek, illetve egészségtelennek tartott étel és ital fogyasztási gyakoriságának a tekintetében. Az egészséget befolyásoló szokások vizsgálatának célja volt a fizikai aktivitás és a dohányzó, illetve alkoholfogyasztó magatartásforma közötti kapcsolat kimutatása. A napi dohányzás gyakoriságát tekintve a soproni szociálpedagógus hallgatók adatai valamivel kedvezõbbek, de az átlagok közötti eltérés nem volt szignifikáns. A dohányzási szokások változásában sem találtunk matematikai statisztikai szempontból
kimutatható
különbséget
a
csoportok
eredményeiben.
Heti
rendszerességgel több soproni diák iszik sört, bort, illetve pezsgõt. Az átlagok közötti eltérés szignifikáns (p<0,05). A kísérleti csoport hallgatóinak 33 százaléka, a kontroll csoport tagjainak 26 százaléka jelezte, hogy a fõiskolás évek alatt több alkoholt fogyasztanak, mint korábban. A két adatsor közti különbség nem volt szignifikáns. A fizikai aktivitást erõsen befolyásoló tényezõ a hallgatók egészségi állapota. A soproni hallgatók 34, a társintézmények hallgatóinak 27 százaléka jelezte egészségi elváltozását az adatlapon. Az átlagok közötti eltérés szignifikáns volt (p<0,05). A z egészségi állapot változását tekintve a kísérleti csoport több tagja vélte úgy, hogy javult az állapota a kétéves idõszakban. A pszichoszomatikus panaszok és a fáradtság tünetei kevésbé fordulnak elõ a soproni diákoknál.
6
5.2. A sportmotivációs vizsgálat eredményei Vizsgálati személyeink nagy része nem sportolt rendszeresen a középiskolában. Fõiskolásként szívesen bekapcsolódnak a rekreációs testedzés különbözõ formáiba, de a sportolási kedv ébrentartásához feltétlen szükséges a motiváció pedagógiai elvének folyamatos és tudatos alkalmazása a nevelés során. Ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy melyek és milyen erõsek azok a motívumok, amelyek a fiatal felnõttkorban a sportérdeklõdést ébren tartják. Keresztmetszeti vizsgálatunknál alkalmazott sportmotivációs kérdõívet 312 nõi hallgató töltötte ki a negyedik tanulmányi félév végén. Vizsgálatunk egyik célkitûzése annak megállapítása volt, hogy a diákok sporttevékenységének motivációjában milyen szerepet játszanak az affektív, a kognitív és a morális dimenziók. Az iskolai sporttevékenységet ösztönzõ affektív motívumok közül az identifikáció Likert - skálaátlaga 1,70, a szociabilitásé 1,43 volt. A kognitív motívumokban a képességekben, a készségekben, az ismeretekben való tökéletesedés öröme nyilvánul meg. Az iskolai sporttevékenységet ösztönzõ kognitív motívumok közül az érdeklõdés skálaátlaga (3,56) magasabb volt a tudásvágy átlagánál (3,39). Az érdeklõdés motívuma az aktivitás örömében, esetünkben a sporttevékenység gyakorlásának az örömében jutott kifejezésre. Az önértékelés morális motívumának magas átlaga (3,45) és
az összehasonlító
vizsgálatok eredményei alapján megállapítottuk, hogy az önértékelés motívuma is igen erõs sporttevékenységet befolyásoló tényezõ a fiatal felnõttkorban. A követelményteljesítés morális motívumának skálaátlaga alacsonyabb volt (2,65). A sportban való részvétel szempontjából lényeges a sport iránti motiváció erõsségének a vizsgálata is. A motiválatlanságot vizsgáló kérdéskör alacsony skálaátlaga (1,57) a hallgatók sport iránti motiváltságát fejezték ki. A hallgatók sportoláshoz való pozitív viszonyulását mutatja a 4,09-es magas skálaátlag is, amelyet a sportban való részvételi szándékkal kapcsolatos kijelentés válaszadatainak a feldolgozásakor kaptunk.
7
5.3. A fizikai teljesítõképesség vizsgálatának eredményei
A keresztmetszeti és a kétéves hosszmetszeti vizsgálat célja a soproni fõiskolai karra felvételt nyert 114 elsõéves hallgató - szociálpedagógus és óvodapedagógus szakos nõk - fizikai teljesítõképességének feltérképezése mellett a motoros képességek fejlõdési ütemének követése volt. Vizsgálatunk szorosan kapcsolódott pedagógiai kutatási témánkhoz. Hisszük ugyanis, hogy a fizikai teljesítõképesség változása indirekt módon - utal a fizikai aktivitásban bekövetkezett változásra is. Eredményeinket az országos reprezentatív minta adataival és a testi alkalmassági vizsgán részt vett óvodapedagógus hallgatók eredményeivel is összehasonlítottuk, ahol módszerként szintén az EUROFIT tesztegyüttes motoros próbái szerepeltek kiegészítve a Cooper futóteszttel. A keresztmetszeti vizsgálat során megállapítottuk, hogy hallgatóink a hajlékonyság és a lapérintés próbákban az országos referencia értékek felett teljesítettek. Szembetûnõ volt viszont diákjaink gyenge teljesítménye az izomerõ állóképességi és az aerob állóképességi próbákban. Kidolgoztuk az Eurofit tesztegyüttes helyi értékelõ ponttáblázatát, mely szerint a helyi összpontszám 10, a reprezentatív minta „sumscore” értéke 11,5 volt. A kétéves longitudinális vizsgálatnál három EUROFIT egészségfüggõ fittségi próba és a Cooper próba adatait vettük fel négy alkalommal. A hallgatók izomerõ állóképessége (hasizom, kar- és vállizom) intenzíven javult, az 1. és a 4. adatfelvételek közötti idõszakot figyelembe véve mindkét csoport átlagainak változása igen erõsen szignifikáns volt (p < 0,001). A szociálpedagógus hallgatók hajlékonysága a két év alatt gyorsabban fejlõdött. Esetükben az elsõ és az utolsó adatfelvételek átlagai közötti eltérést igen erõsen szignifikánsnak (p < 0,001), míg óvodapedagógus hallgatótársaiknál erõsen szignifikánsnak minõsítettük (p < 0,01). A vizsgálati személyek az erõ-állóképességnél és a hajlékonyságnál gyengébb aerob teljesítõképességét az óvodapedagógus hallgatók motiválatlanságával, illetve a szociálpedagógus hallgatók egészségi állapotával magyaráztuk. (A mozgásszervi és az allergiás légúti betegségekben szenvedõ diákok teljesítményei rontották
8
statisztikát.) Az 1. és a 4. adatfelvételek között a szociálpedagógus hallgatók eredményei kismértékben javultak, de a különbség nem volt szignifikáns. A négy egészségfüggõ fittségi próba eredményeinek összehasonlító vizsgálata alapján a két minta átlagai között az eltérés nem volt jelentõs, vagy ha igen, akkor a teljesítménybeli különbségek a negyedik adatfelvételre kiegyenlítõdtek.
5.4. A személyiség vizsgálatának eredményei
A háttérkutatás céljából végzett keresztmetszeti és hosszmetszeti vizsgálatot soproni szociálpedagógus nõi hallgatókra terjesztettük ki. A keresztmetszeti vizsgálatnál 82 végzõs soproni diák töltötte ki az Eysenck féle négy személyiségdimenziót mérõ kérdõívet, közülük 31 fõ a felvételi eljáráskor pszichológiai alkalmassági vizsgán vett részt. Eredményeinket összevetettük a nyíregyházi tanár szakos hallgatók (44 fõ) és a magyar nõi minta (414 fõ) adataival. Az extroverzió-introverzió személyiségdimenziót mérõ E skála adatai szerint a soproni és a nyíregyházi hallgatók skálaátlagai magasabbak voltak (p < 0,001) a magyar minta skálaátlagánál. A pedagógus-jelöltek extroverzív irányultságát pozitívan értékeltük. Az érzelmi stabilitás-labilitás skálán (N) a szociálpedagógus hivatás szempontjából nem kedvezõek a magas értékek. Megállapítottuk, hogy a soproni hallgatók N skála átlagértékei alacsonyabbak a nyíregyházi és a magyar skálaátlagához képest. A különbség a soproni és a magyar minta között erõsen szignifikáns volt (p < 0,01). A pszichoticizmus (P) skálán magas pontszámot elért egyének tulajdonságai nem egyeztethetõek össze a pedagógus, illetve a szociálpedagógus pályán elvárható normákkal. A soproni minta P skálaátlagai alacsonyabbak voltak a nyíregyházi és a magyar minta skálaátlagainál, a különbség a soproni és magyar minta átlagai között igen erõsen szignifikáns volt (p < 0,001). A szociálpedagógus személyiség szempontjából nem kívánatos a hazugság (L) skálán elért magas, de a nagyon alacsony érték sem. A magyar nõk átlaga magasabb volt a soproni és a nyíregyházi nõk átlagánál (p < 0,001).
9
A négy személyiségdimenzió eredményeinek összehasonlításánál 5 százalékos megbízhatósági szinten nem találtunk szignifikáns különbséget a két soproni minta átlagai között. Szélsõségesebbek voltak viszont a pszichológiai alkalmassági vizsga nélkül felvett hallgatók E és különösen P skálaértékei. A longitudinális vizsgálat levezetését az tette lehetõvé, hogy rendelkezésünkre állt 31 soproni szociálpedagógus nõi hallgató pszichológiai alkalmassági vizsgán - a CPI-személyiségtesztben - elért eredménye. A CPI adatokat összehasonlítottuk a negyedik tanulmányi évben elvégzett Eysenck-féle személyiségvizsgálat (EPQ) eredményeivel. Erre lehetõségünk volt, mivel a tudományosan megalapozott elemzések szerint a CPI-teszt négy faktora közül a két legfontosabb megegyezik az Eysenck-féle személyiségkép két alapvetõ dimenziójával (extroverzió-introverzió, stabilitás-neuroticitás). A kis elemszámú minta ellenére értékes megfigyeléseket tettünk a hallgatók személyiségének alakulásával kapcsolatban. A stabilitásneuroticitás személyiségdimenzió eloszlási görbéit és a ferdeségi együttható értékeit figyelembe véve az utolsó tanulmányi félévben a diákok adatai az alacsonyabb értékeknél csoportosultak. Az említett faktor esetében ezt a személyiségbeli változást kedvezõen értékeltük. Az extroverzió-introverzió vizsgálatánál a hallgatók magatartása a fõiskolai tanulmányok ideje alatt valamivel introverzívabbá vált, alacsonyabb lett viszont a kiugró, szélsõ értékek gyakorisága.
6. Következtetések Az egészség-kulturális magatartás vizsgálatára összeállított kérdõív adatait értékelve tapasztaltuk, hogy a soproni diákok - gyengébb egészségstátusuk ellenére - fizikailag aktívabbak a társintézmények hallgatóinál. Úgy gondoljuk, hogy a kísérleti csoport testedzési szokásainak pozitív változása a fõiskolai képzés hatására következett be. Feltételezésünk, miszerint a fizikailag aktívabb életvitel pozitív módon befolyásolta a soproni hallgatók táplálkozási és egészséget befolyásoló szokásait (dohányzás, alkoholfogyasztás), nem igazolódott be. Ez azt jelenti, hogy a fizikai aktivitás pozitív irányú változása automatikusan nem jár együtt a többi életmódbeli szokás 10
javulásával. A fizikai aktivitáshoz hasonlóan a táplálkozási és az egészséget befolyásoló
szokások
kedvezõ
alakulása
nevelés
eredménye.
A
feladat
megoldásához fontos minden tanszék együttmûködése és minden fõiskolai oktató személyes jó példája. Sportmotivációs vizsgálatunk hipotézise, miszerint a kognitív motívumok erõsebben vannak jelen a vizsgálati személyek motivációs struktúrájában, részben igazolódott be. Az ötfokozatú Likert-skála átlagának magas értékei arra utaltak, hogy az érdeklõdés és a tudásvágy kognitív motívuma mellett az önértékelés morális motívuma is igen erõs sporttevékenységet befolyásoló tényezõ a fiatal felnõttkorban. Az a feltételezésünk, miszerint a vizsgálati személyek a sport iránt közepesen motiváltak, nem igazolódott be. Az eredmények ugyanis bizonyították számunkra, hogy hallgatóink életében fontos a sport, tervezik a sporttevékenység intenzívebb gyakorlását a jövõben, a sportolás iránt - legalábbis az elhatározás szintjén - erõsen motiváltak. A fizikai teljesítõképesség
vizsgálati eredményei igazolták keresztmetszeti
vizsgálatunk hipotézisét, miszerint a referencia-értékû adatok - összehasonlítva a szociálpedagógus és az óvodapedagógus hallgatók adataival - pozitív mintát tükröznek. A magasabb „sumscore” érték és különösen az állóképességi próba jobb eredményei azt mutatják, hogy a reprezentatív mintában az átlagosnál több rendszeresen sportoló hallgató található. A longitudinális vizsgálathoz kapcsolódó feltételezésünk, miszerint a motoros képességek mérsékelt fejlõdése várható a fiatal felnõttkorban részben igazolódott be. Közepes fizikai aktivitás hatására ugyanis az izomerõ állóképesség és a hajlékonyság intenzíven fejlõdött a vizsgált idõszakban. Diákjaink testkulturális deficittel érkeztek fõiskolára és megfelelõ mozgásprogrammal még felnõttkorban is jelentõs teljesítményjavulást értek el az említett képességeknél. A szociálpedagógus hallgatók teljesítményei nem maradtak el óvodapedagógus szakos társaikétól, annak ellenére, hogy például a Cooper próbában gyengébb egészségi állapotuk jelentõsen befolyásolta teljesítményüket. Az egészség-edzés alapvetõ elméleti és gyakorlati ismereteinek átadása és elsajátítása eredményes volt és pozitív hatást gyakorolt
11
szociálpedagógus hallgatóink fittségi állapotára. Feltételezésünk tehát, mely szerint az óvodapedagógus hallgatók fizikai teljesítõképessége intenzívebben javult a kétéves idõszakban, nem igazolódott be. A fizikai teljesítõképesség vizsgálatának eredményei is a soproni szociálpedagógus hallgatók fizikai aktivitásának pozitív változását igazolják. A személyiségvizsgálat hipotézise, miszerint a képzés során módosulnak a szociálpedagógus
hallgatók
bizonyos
személyiségvonásai,
segítõpedagógus-pályán szükséges jellemzõk, beigazolódott.
erõsödnek
a
A soproni minta
személyiségjegyei a magyar és esetenként a nyíregyházi mintához képest. eltérõ sajátosságokat mutattak Ezeket az eltéréseket a pedagógus hivatás szempontjából pozitívan értékeltük. A társas magatartást szabályozó faktoroknál tapasztalt enyhe javulás is feltételezésünket igazolta.
Kutatási eredményeink is bizonyítják, hogy a fõiskolás évek alatt az egyén szempontjából nagy jelentõsége van a lehetséges tanári hatékonyságnak, hiszen ez az utolsó idõszak, amikor tervszerû, rendszeres és tudatos nevelõ hatások érvényesülnek a személyiség fejlesztésében. Kutatási tapasztalataink megerõsítenek minket abban, hogy a magatartás - még fiatal felnõttkorban is - alakítható, továbbá a pedagógussá válás folyamatában a sportnak kitüntetett szerepe van.
12
Az értekezés tárgykörében megjelent publikációk
Külföldön megjelent tanulmányok Emõke Bucsy (1999): Some Characteristic Features of Would-be Teacher’s Physical Training Habits and Interests in Sports at Sopron’ College. Interakcija Odrasli Dijetete I Autonomija Djeteta. Knjiga sažetaka. Osijek. 16-17. Bucsy, G.-né (2000): Einige Parameter physischer Aktivitäten und Sportinteressen, zusammengestellt von den Studentinnen der Soproner Hochschule. Interakcija Odrasli - Dijete I Autonomija Djeteta. Osijek 64-74. Bucsy, G.-né (2002): Vergleichende Untersuchung der physischen Aktivität und des Gesundheitszustandes von Soproner und Eisenstädter Studentinnen. Paedagogica Pannonia. Heft 1. 7-23. Bucsy, G.-né (2002): Interaktív életmód? Fõiskolai hallgatók életmódjáról, egészségi állapotáról. Katedra. A szlovákiai magyar pedagógusok és szülõk lapja. X/3. Dunajská Streda. 10-13. G.-né, Bucsy (2002): Vergleichende Untersuchung der physischen Aktivität und des Gesundheitszustandes von Soproner/Ödenburger und Eisenstädter Studentinnen. (1. Teil) Freie Meinung. 4. Freiheitlicher Österreichischer Lehrerverband.Linz.14-16.
Magyarországon megjelent tanulmányok Bucsy, G.-né (1999): Szociálpedagógus hallgatók fizikai aktivitásának, egészségkulturális magatartásának vizsgálata. Sporttudomány.1. Elõadáskivonatok. 12. Bucsy, G.-né (1999): Szociálpedagógus hallgatók fizikai aktivitásának, egészségkulturális magatartásának vizsgálata. ”Sporttudomány és a XXI. század”. III. Sporttudományi Kongresszus. I. kötet Bp.69-73. Bucsy, G.-né (2000): Fõiskolai hallgatók egészség-kulturális magatartásának változása a képzés ideje alatt. Tantárgypedagógiai kutatások. Eötvös József Fõiskola. Baja. 251-261.
13
Bucsy, G.-né - Katona, Gy. (2001): A fõiskolai képzés hatása a hallgatók magatartására az egészség-kulturális területen. Tudomány Napja 2000. NyugatMagyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Fõiskolai Kar. Sopron. 5-17. Bucsy, G.-né - Katona, Gy. (2001): Szociálpedagógus hallgatók sportmotivációjának vizsgálata. Magyar Sporttudományi Szemle. 2. 18-21. Bucsy,
G.-né
(2001):
Szociálpedagógus
hallgatók
egészség-kulturális
magatartásának vizsgálata. Tanulmánykötet. Gyõr. 152-158. Bucsy, G.-né - Sebõkné, Lóczi M. (2001): Sport és nevelés. A szociálpedagógusok nevelési
lehetõségei
az
egészség-kulturális
területen.
„Kreditrendszer
a
szociálpedagógusok képzésében”. Sopron. 10-21. Bucsy, G.-né (2001): A motorium fejlõdése a fiatal felnõttkorban. Fõiskolás nõi hallgatók motorikus szintjének, fizikai teljesítõképességének a vizsgálata. 32. Mozgásbiológiai Konferencia. Elõadás - kivonatok. Budapest, november 8-9. 33. Bucsy, G.-né - Katona, Gy. (2002): Sportmotivációs vizsgálat a szociálpedagógus hallgatók körében. Tudomány Napja 2001. Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Fõiskolai Kar. Sopron. 123-132. Bucsy, G.-né - Katona, Gy. (2002): Fõiskolás nõi hallgatók motorikus szintjének, fizikai fittségének vizsgálata. Magyar Sporttudományi Szemle.1. 8-12. Bucsy, G.-né (2002): Soproni és hajdúböszörményi szociálpedagógus hallgatók fizikai aktivitásának összehasonlító vizsgálata. Tanulmánykötet. Gyõr. 476-481. Bucsy, G.-né (2002): A fizikai aktivitás hatása szociálpedagógus nõi hallgatók táplálkozási és egészséget befolyásoló szokásaira. 33. Mozgásbiológiai Konferencia. Elõadás - kivonatok. Budapest, november 21-22. 13-14. Bucsy, G.-né - Katona, Gy. (2002): Szociálpedagógus nõi hallgatók egészségkulturális magatartásának vizsgálata, különös tekintettel a fizikai aktivitásra. II. Neveléstudományi Konferencia. http://felis.elte.hu/pedconf
Elõkészületben lévõ tanulmányok: Bucsy, G.-né: A szociálpedagógus képzés hatása a hallgatók magatartására az egészség-kulturális területen. „Tanárképzés és Tudomány”. ELTE.
14
Bucsy, G.-né: Sport és nevelés. Gondolatok a szociálpedagógus képzési, nevelési lehetõségeirõl az egészség-kulturális területen. Új Pedagógiai Szemle. Bucsy, G.-né - Katona, Gy.: A motorium fejlõdése a fiatal felnõttkorban. Fõiskolás nõi
hallgatók
motorikus
szintjének,
fizikai
fittségének
vizsgálata.
www.btf.hu/testnev/hsssol/ Bucsy, G.-né: Soproni és eisenstadti fõiskolás nõi hallgatók fizikai aktivitásának, egészségi állapotának összehasonlító vizsgálata. Kalokagathia. Bucsy, G.-né - Katona, Gy.: Szociálpedagógus nõi hallgatók egészség-kulturális magatartásának vizsgálata, különös tekintettel a fizikai aktivitásra. Kalokagathia. Bucsy, G.-né - Katona, Gy.: Szociálpedagógus és óvodapedagógus nõi hallgatók fizikai teljesítõképességének összehasonlító vizsgálata. NYME BEPFK. Sopron. G.-né, Bucsy: Vergleichende Untersuchung der physischen Aktivität und des Gesundheitszustandes von Soproner/Ödenburger und Eisenstädter Studentinnen. (2. Teil) Freie Meinung. 2003/1. Freiheitlicher Österreichischer Lehrerverband. Linz.
15
