STUDIA CAROLIENSIA
2008. 3–4 .
SZÁM
19–25.
HIDÁN CSABA LÁSZLÓ A TÁLTOS LÓ – LÓKULTUSZ A MAGYAR MITOLÓGIÁBAN “A ló nem csupán eszköz, hanem társ” – tartja egy kazak közmondás, és a közmondás igazságát az eurázsiai sztyeppe népeinek történelme tanúsítja. A legelőváltó állattartás, a puszta mérhetetlen távolságai a Lovat a sztyeppei ember nélkülözhetetlen társává tette. Ló nélkül az élet sokszor lehetetlen volt a pusztaiak számára. 1 Jó lovasokkal pedig hont lehetett foglalni, birodalmakat lehetett alapítani. A népvándorlás századaiból maradt ránk a kínai mondás: “A ló háta formálja az államot”. 2 A ló a világok közti utazásban is hű társa gazdájának, hiszen a táltos (ami a magyar nyelvben egyaránt jelöli az ősök szellemeivel kapcsolatot tartó, révülő embert, a “sámánt” és a csodálatos képességekkel megáldott lovat) nemcsak a sámán lelkét röpíti a felső vagy alsó világba, hanem számtalan esetben a síron túl is elválaszthatatlan kísérője társának. A lókultuszt a magyar nép történetében a régészet, az írott források, a néprajz és a képzőművészet segítségével ismerhetjük meg. A régészet az írott történelem előtti időkből már számos adattal rendelkezik a magyarok lókultuszáról. Fontos azonban megemlíteni, hogy a magyarok lóval kapcsolatos hiedelemvilága nem vizsgálható, nem ismerhető meg az egész eurázsiai sztyeppe hiedelemvilágának, szokásainak ismerete nélkül. A vaskor elején alakultak ki az első nagy lovas-nomád társadalmak az eurázsiai sztyeppén. A szkíták azok, akik kialakították ezen törzsszövetségeket, királyságokat. Bár a szkíták előtt a bronzkorban is használták már a lovat, és ismerünk lovas-temetkezéseket is, a lovaglás, a hátasló jelentősége mind a hadászatban, mind pedig a hitvilágban a szkítáknál válik meghatározóvá. Hérodotosz a szkítákat “hippotoxotai”-nak nevezi, és ennek igazságát számtalan régészeti feltárás és szórványlelet igazolja. A Kárpát-medencében, Kelet-Európában, Közép- és Belső-Ázsiában több száz szkíta lovas-sírt ismerünk. A belső-ázsiai, arzsáni halomsírba 160 lovat temettek el, hogy a másik világon is gazdájukat szolgálják. 3 A paziriki, ak-alahai, bereli sírokból pedig megismerhetjük a korabeli lószerszámot is.
1
A fiatal Temüdzsin (Dzsingisz kán), amikor lovaikat ellopják a bujdosás idején, bár sok esélye nincs, mégis elindul, hogy visszaszerezze a család lovait, hiszen ló nélkül szinte biztos a pusztulás. A mongolok titkos története, fordította Ligeti L. 25. o. 2 HECKLER W.: A ló háziasítása, tenyésztése. In.: História 2005/ 1-2,5 3 ZODOR J.: Lovak az eurázsiai pusztákon. In.: História 2005/1-2, 8.
19
HIDÁN CSABA LÁSZLÓ
A szkíták képzőművészeti alkotásain – használati tárgyain a ló és lovas ábrázolása gyakori téma. Akárcsak a sírokban, a lószerszám és harcosok fegyverzete ezeken is jól megfigyelhető. 4 A szkíták igen érdekes, titokzatos hiedelmére utalnak a paziriki szarvasálarcos lovak. A lovak fejére felcsatolt agancsok, amelyek végére lángvörös gyapjúcsomókat ragasztottak fel önkénytelenül is a magyar regösének sorait juttatja eszünkbe. “Csodafiú szarvasnak, ezer ága-bogán Száz misegyertya, gyújtatlan gyulladjék Oltatlan aludjék.” 5 Az ének pár sora és a Képes Krónika csodaszervas ábrázolása talán egy több évezredes hiedelem egy kicsiny mozaikdarabkáját őrizte volna meg számunkra?... A hunokról és az alánokról minden korabeli írott forrás mint kiváló lovas népről szól. A hunok ázsiai és európai sírjaiból nem csak a lovas temetkezés különböző típusai ismerhetők meg, hanem a korabeli lószerszám is. A noin-ulai (Mongólia) nyereg kápája még kicsi, szinte csak a nyeregpárna tartására szolgál, de a lévai és a pécs-üszögpusztai nyergek kápái már erős, magas nyeregkápák. 6 A lószerszám többi része a pannonhalmi, pécsüszögpusztai sírokban jól megfigyelhető. 7 A hun lovas temetkezéseknek érdekes lelete a sírba helyezett kicsi ló-, vagy öszvérfigura. Közép-Ázsiából és Európából is előkerült már több esetben ilyen aranylemezzel borított kis állatfigura. 8 A hunok történelmében a ló rendkívüli fontosságát azonban nemcsak a sírleletek igazolják, hanem a korabeli írott források is. Claudius Claudianus így jellemzi a hunokat: “A természet nem köti oly szorosan a kentaurt törzséhez, mint ahogyan a hun megüli paripáját.” Ammianus Marcellinus szerint: “… a hunok lovon adnak s vesznek, esznek és isznak, sőt még az állat vékony nyakára borulva aludni is tudnak…”. A kelet-római történetírók pedig azt írták Attiláról, hogy a Duna-parti Margus váránál lovon ülve tárgyalt a Kelet-Római Birodalom békeköveteivel. 9
4
A paziziki nemezszőnyegen, a szibériai arany övcsaton,a szolohai aranyfésűn az ábrázolt lószerszám és fegyverzet reális és megegyezik a sírokban találtakkal. 5 A Képes Krónika; Ford.: Bellus I; Szerk.: Kristó Gy. 6 KŐHALMI K.: A sztyeppék nomádja lóháton fegyverben 7 BÓNA I.: A hunok és nagy királyaik 157. 8 BÓNA I.: A hunok és nagy királyaik 234. 9 LEZSÁK G.: A ló a magyar mondavilágban. In.:História 2005. 1-2/21.
20
A
TÁLTOS LÓ
–
LÓKULTUSZ A MAGYAR MITOLÓGIÁBAN
Az avaroknál is megtaláljuk a lovas temetkezés többféle változatát. Lóval nem csak harcosokat temettek el, hanem gyakran a nőket és a gyerekeket is “elkísérte hátasa a túlsó világba” 10 A Kárpát-medence területéről több ezer avar sírt ismerünk, és az avar lószerszám a népvándorlás korának egyik legjobb lószerszáma. A kengyelvasat az avarok terjesztették el Európában, és így lehetővé tették a nehézlovas harcmodor megjelenését is. Az avaroknál és a türköknél is a vas pikkelypáncélba öltözött hosszú karddal és kopjával, de minden esetben íjjal-nyíllal is felszerelt nehézlovasság időben több évszázaddal megelőzi a nyugat-európai nehézlovasság megjelenését. Bár az avaroknál sírba helyezett lószobrocskákat még nem találtak régészek, lóábrázolásokat különböző tárgyakon igen. A nosza-pörösi csontbogozón nem csak két harcos akaszkodik egymásba, hanem a lovak is szemben állnak. 11 Lehetséges, hogy akárcsak a szkíta övvereteken egymásba maró és a Szent László-freskókon látható küzdő lovak itt is gazdájuknak igyekeznek segíteni a viadalban. 12 A nagyszentmiklósi kincslelet kettes számú korsóján az “égi vadászat” jelenetén a párducra nyilazó vitéz lovának emberábrázata, és szárnya van. 13 Nem csoda, hiszen ha a népmesék táltosa is beszél, jó tanácsot ad gazdájának, miért ne lehetne emberábrázata, miért ne lehetne emberarca. A táltos ló szárnyáról pedig a magyar népmesékben, mondákban sokszor szó esik. A vitéz így biztatja jó táltosát: “Bűvös erőd bontsd ki menten, szárnyalj szélnél sebesebben!” A honfoglaló magyaroknál a lovas temetkezés többféle formáját ismerjük. A göngyölt lóbőrös temetkezésnél a feláldozott és megnyúzott ló koponyáját és lábszárcsontjait göngyölték bele a lóbőrbe, és helyezték az elhunyt mellé a sírba. A kinyújtott–kiterített lóbőrös temetkezésnél a feláldozott és megnyúzott ló bőrét hosszan kiterítették a sírba. A kinyújtott–kiterített lóbőrös temetkezésnél a feláldozott és megnyúzott ló bőrét hosszan kiterítették a sírban, a koponyát és a lábszárcsontokat mintegy “ugró” helyzetbe helyezték a lóbőrbe. Ritkább a feláldozott és kitömött lóval való temetkezés, de igen gyakori volt a lószerszámos-nyerges temetkezés. 14
10
A Komárom-hajógyári temetőben jól megfigyelhető a griffes-indás avaroknál a lovastemetkezés férfiak, nők és gyerekek esetében is. A jelentősége ennek az, hogy egyetlen temetőben, ugyanazon közösségnél figyelhető meg az említett temetkezési forma. TRUGLI I.: Griffek és oroszlánok népe 11 LÁSZLÓ Gy.: A Szent László-legenda középkori falképei 12 A “kozmikus párviadalról” és a harcoló lovakról László Gyula fentebb említett könyvében lehet bővebben olvasni. 13 TRUGLI I.: Griffek és oroszlánok népe 14 Az 1963-ban Rakamazon (Gyepiföld) feltárt első és második sírban a kitömött lóbábura a nyerget is feltették és a zablát is a “ló” szájába helyezték. DIENES I.: A honfoglaló magyarok 17.
21
HIDÁN CSABA LÁSZLÓ
A magyarok azonban már a honfoglalás előtt is alkalmazták a lovas temetkezés különféle változatait. Észak-Baskíriában a birszki temetőben göngyölt lóbőrös és lószerszámos sírokat tártak fel a régészek és Etelközben az említett lovas temetkezések valamennyi fajtáját ismerjük. 15 A magyaroknál a ló- és lovasábrázolás szintén már a honfoglalás előtti időkből ismert. A kutemszki ezüsttálon lovas solymászt láthatunk. A lószerszám vereteinek magyaros jellege, a tegez jellegzetes díszítésének a sárbogárdi tarsolydíszhez való hasonlatossága aligha a véletlen műve. A muzsi ezüsttálon a készenléti íjtegezt, sisakot és pikkelyes vállvédőt viselő lovas lószerszáma szintén jellegzetesen magyar. 16 Igen érdekesek, és a régi hiedelemvilág különös jelképei a mándoki és a rakamazi lóalakos korongok. 17 Az öntött és áttört bronzkorongok stilizált lóalakjának hátán igen leegyszerűsített levél, életfa vagy emberalak látható. Mindkét esetben igen valószínű, hogy női hajfonat-korongokról van szó, hiszen női sírból kerültek elő. Ugyancsak öntött bronzból készült a sárrétudvari (Hízóföld) füles korong. 18 A ló hátán stilizált emberalak látható, de ez esetben még a nyereg sematikus ábrázolása is felismerhető. Mindhárom esetben a korongok mágikus ereje a viselőjét volt hivatott védeni a rontástól, balszerencsétől. A lófigura, lókoponya bajelhárító, óvó hatása még a huszadik században is többé-kevésbé élő hiedelem volt a Szilágyságon és Veszprém megyében. 19 A honfoglaló magyaroknál a ló fontosságáról több kortárs vagy közel kortárs szerző írt. Regino, prümi apát így jellemzi a magyarokat: “Lovaikon szoktak járni, gondolkodni, álldogálni és beszélgetni” 20 . Bölcs Leó, bizánci császár leírja, hogy a magyarok előkelői vas- vagy nemezpáncéllal védik lovaik szügyét, és hadba vonulásukkor minden harcos több lovat is visz magával. 21 A ló kultikus jelentőségét azonban a honfoglaló magyaroknál éppen a “Fehér ló mondája” világítja meg legjobban. A hajdani sztyeppei nomádok közül a magyaroknál őrződött meg, hogy egy nép “új hazáját fehér lovon veszi meg.” A XIV. századi krónikakompozíció és Csáti Demeter XVI. századi históriás éneke is megőrizte a lovon vett ország mondáját. A történet szerint Szvatopluk, morva fejedelemhez, aki mintegy elfogadta Árpád ajándékát, a magyarok vezére új követet küld, aki így szólt: “Árpád az övéivel azt mondja neked, hogy ezen a 15
BÓNA I.: A magyarok és Európa a 9.-10. században 19. FODOR I.: Hitvilág és művészet 34. In Fodor I. (szerk.): A honfoglaló magyarság. 17 FODOR I. (szerk.): A Honfoglaló magyarság 158. 162. 18 FODOR I. (szerk.): A Honfoglaló magyarság 260. 19 Néprajzi Lexikon. Főszerk.: Ortutay Gy.; III: 464. 20 REGINO: Világkrónika (908). In.: Győrffy Gy. (szerk.): A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. 208. 21 BÖLCS LEÓ (882-912): Taktika. In.: Győrffy Gy. (szerk.): A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. 110. 16
22
A
TÁLTOS LÓ
–
LÓKULTUSZ A MAGYAR MITOLÓGIÁBAN
földön semmiképpen ne maradj tovább, mert földedet megvették lovon, füvedet féken, vizedet nyergen!” 22 Valószínű, hogy a történet egy ősi sztyeppei nomád hiedelmet és “diplomáciai cselekedetet” őrzött meg. A ló ajándékozását használták később is a hűbéri állapot elismertetésére, elismerésére, de egyenrangúak is küldtek egymásnak lovat. II. Béla (1131-1141) 1134-ben két díszesen felszerelt, aranyos nyergű lovat küldött III. Lothar német-római császárnak. 23 A török szultánok a XVIXVII. században is küldtek gazdagon felszerszámozott lovat az erdélyi fejedelmeknek, éreztetvén az alárendeltségi-szövetségi viszonyt. Kimondottan a túlvilági hiedelemhez kapcsolódik azonban Szent Genovéva apátjának levele, melyet a Párizsban elhunyt Betlehem diák szüleinek írt. A levelet III. Béla uralkodása alatt küldték Magyarországra. Az apát a levélben arról értesíti az elhunyt fiú szüleit, hogy fiuk nem tartozott senkinek, eltemették tisztességgel és köszöni az ajándékokat, a két selyem miseruhát, a zászlót, 1 márka ezüstöt, 1 aranypénzt, 5 szolidust és a fehér lovat. 24 Kétségtelen, hogy a régi pogány lovastemetkezés-lóáldozat egy átalakult formája a temetéseknél az egyháznak ajándékozott ló. Szintén régi keleti jellegzetesség az is, hogy Szent László lova nemcsak harcol gazdája mellett a sötét, rossz erő ellen, hanem az is, hogy színét is fontosnak tartották feljegyezni. 25 A mongol, a hakasz, a tuva hősmondákban a főhős lovának nevét nem mindig, de a színét mindig megmondják. Amikor a fiatal Temüdzsin (Dzsingisz kán) elmenekült a tajcsiut fogságából, Szorkan-sira egy fehér pofájú aranyderes kancát ad neki. 26 A ló különleges fontosságát megtaláljuk a magyar mese- és mondavilágban is. Az archaikus mesék túlnyomó többségében a főhős először is lovat, és nem is akármilyen lovat, hanem táltos lovat kell szerezzen magának. Ez a táltos ló nem csak az alsó és felső világban tudja gazdáját elvinni, hanem okos tanácsaival is segíti őt. Néhány esetben a győzelmet valójában a ló vívja ki, hiszen harcol is a gonosz és annak lova ellen. “Az égig érő fa” című mesében – már a címe is a régi hiedelemvilág világképére utal – János a kiskondás két pár vasbocskora elkoptatása után jut el a sárkány országába, amely az égig érő fa egyik ágán van. 27 A sárkány parancsára egy csikót kell ápolnia, de mindig a dolgok ellenkezőjét kell cselekednie. János megsajnálja a lovat, és kérésére égő parázzsal eteti. A csikóból öt lábú táltos
22
Képes Krónika; Ford: Bellus I., Szerk: Kristó Gy. 45. LEZSÁK G.: A ló a magyar mondavilágban. In.: História 2005. 1-2. 22. 24 Párizsban elhunyt Betlehem diák szüleihez írt levél Szent Genovéva egyház apátjától. In.: Szent Istvántól Mohácsig – források a középkori Magyarországról. Szerk.: Blazovich L. 77. 25 Képes Krónika; Ford: Bellus I., Szerk: Kristó Gy. 134. 26 A mongolok titkos története. Ford.: Ligeti L. 27 BENEDEK E.: Magyar mese és mondavilág. 9. 23
23
HIDÁN CSABA LÁSZLÓ
paripa lesz, aki tudja a sárkány erejének titkát, és nemcsak a gonosz legyőzésében segít, hanem le is viszi Jánost és a királykisasszonyt a földi világba. A Mirkó királyfi című mesében az öreg király folyton folyvást a palota ablakában ül, kelet felé néz és az egyik szeme sír, a másik nevet. Csak a legbátrabb kicsi királyfinak árulja el titkát, hogy legénykori vitéz pajtását várja, aki messze napkeleten a selyemréten él, és megígérte, hogy ha minden ellenségét legyőzte, eljön a királyhoz, hogy együtt töltsék öreg napjaikat. Lehet, hogy a honfoglalás és a régi etelközi haza emlékét őrizte meg a mese, hiszen később is találunk benne a régi dolgok, hiedelmek fontosságára utaló véleményeket. A táltost csontkürttel kell hazahívni és természetesen először girhes-görhes csikóalakban jelenik meg. Farkával rásújt a kapubálványra, hogy belezendül a palota. A kicsi királyfi a parázzsal jóllakó táltos tanácsára elkéri apja régi nyergét, kardját (ami hajlékony, vékony – tehát szablya), gúnyáját, amivel ötven esztendőnek azelőtt háborúba járt. A kicsi királyfi az üveghegytől keletre meg is találja a király legénykori pajtását, és segít neki legyőzni az alsó világból való ellenségeit. Ami után szerencsésen hazatérnek, hamarosan új útra indulnak a Kutyafejű országába. A mese itt is bővelkedik archaikus keleti elemekben. A Kutyafejű hazaérkezését buzogánya előredobásával jelzi, táltosa pedig – hisz ő is táltos lovon jár – jelzi a királyfi megérkezését. A királyfi a karddal való eredménytelen összecsapás után birkózásban győzi le a Kutyafejűt, éppen úgy, mint Szent László a lányrabló kunt, vagy Oguz kán a gonosz szörnyeteget. Közép- és Belső-Ázsiában a puszta kezes összecsapás a mai napig több nemzetnél sajátos harcművészet, de már a szkíta korban ábrázoltak birkózójeleneteket az ordoszi bronzvereteken vagy szibériai aranyvereteken. A Tündérkopac című mesében a táltos ló parazsat ugyan nem eszik, de a vízbe, a föld alá és az égbe rejtőzködik, és csak azután válik a legény hátasává, miután az mindhárom alkalommal megtalálja. A táltos hiedelemvilág hármas tagolású világképe tisztán felismerhető a mesében. Az összecsapás során a legény lova hátrarúg, Tündérkopac és lova leesnek a magas levegőégből. A ló tehát itt is együtt harcol gazdájával. Kígyó Darvitéz a kígyókirálytól szennyes inget, lábravalót, rozsdás kardot és egy gebét kap ajándékba, miután a fia megmentéséért elnyeli, majd újból kiköpi, de szebben és erősebben a legényt. Mindezt megelőzően a legény háromszor igen mély álomba esik. A hosszú alvás, az Alsó Világba való leszállás az elnyeletés, majd az újjászületés a táltosok sajátos próbatétele a sztyeppei táltoshitű népeknél. Ugyancsak a táltosok “alkalmassági próbájához” hasonlít, amikor a darabokra vagdalt Kígyó Darvitézt a kígyókirály forrasztófüvek segítségével feltámasztja. A legénynek a lova azt tanácsolta, hogyha veszít a viadalban, utolsó kívánsága az legyen, hogy szétvagdalt testét tegyék általvetőbe, és málházzák fel lovára. A ló így tudja elvinni őt az alsó világba a kígyókirályhoz.
24
A
TÁLTOS LÓ
–
LÓKULTUSZ A MAGYAR MITOLÓGIÁBAN
Ebben a mesében a legény varázsvíz segítségével lóvá is változik, igaz, szeméről a gonosz királylány felismeri. A nagyszentmiklósi kincs kettes számú korsóján is a táltosnak ló teste, de ember arca és szárnya van! A kígyó Darvitéz és Tatárvitéz című mesében a legény “csak ideiglenesen” változik lóvá, ám Fehérlófiának édesanyja is egy fehér kanca. A középkorban a székelyek is azt tartották, hogy egy fehér kancától származtak. A ló, a szarvas, a sólyom, a farkas a többi sztyeppei népnél is totemállat volt. Fehérlófiának azonban nemcsak édesanyja egy fehér kanca, hanem a próbái is, melyeket ki kell állnia, a sámánná-táltossá avatás próbái. Hét esztendeig szopik, magas fákra kell másznia, és a kérgét kell elhúznia, aztán legyőzi Fanyűvőt, Kőmorzsolót és Vasgyúrót. Fehérlófia az alsó világban legyőz három sárkányt és a griffmadár segítségével jut fel ismét a felső világba. A mese a régi magyar hiedelemvilág számos elemét őrizte meg. A Firtos lova című népmonda igen érdekes a tanulmány témája szempontjából, hiszen mongol párhuzama is van. A mondát Székelyföldön a Sóvidéken jegyezte fel Benedek Elek. Firtos tündér egy táltos lovat ajándékozott egy “földi” legénynek, hogy hozzá tudjon járni várába, bár a “tündértörvény” tiltotta tündérlány és földi legény kapcsolatát. Egy napon azonban a későn induló legény még nem ért a várba, amikor az első kakas már elkukorékolta magát. A legény és a ló lezuhantak egy mélységes szakadékba, a tündérek pedig elköltöztek a várból. A történet külön érdekessége, hogy a sziklát, amelyről lezuhantak, a környékbeliek időjárásjelző kőnek is tartják. Ha a kő színe fehér, jó idő lesz, ha elszürkül, akkor esős idő várható a falubeliek szerint. Firtos várának romjai – mert valóban volt egy ilyen nevű XII–XIII. századi vár Korond mellett – ma is láthatók. A mongol mondában a lófejes hegedű – Morinhur című történetben egy pásztor tündér kedvese, az igen nagy távolságra levő nemezházhoz, szintén a tőle kapott táltos lovon jár. A mongol mondában sem végződhet boldogan a földi ember és a tündérlány szerelme, hiszen ha a férfi nem is, de a ló elpusztul. A legenda szerint a pásztor a ló csontjaiból, szőréből, beleiből készítette el először a mongolok oly kedves nemzeti hangszerét, a morin-hurt. A ló szeretete, fontossága és a hozzá fűződő hiedelmek a magyaroknál igen régi múltból erednek. A mesében úgy mondanánk, hogy mindez akkor keletkezett, amikor a Világ Tetejetlen Fája kicsiny csemete volt csupán. A lóhoz kapcsolódó hiedelmek hasonlóak a többi sztyeppei lovas-nomád népek hiedelmeihez. Bár a XX. és XXI. század gépiesedő, a lovat és tegyük hozzá, az embert is egyre inkább háttérbe szorító világa a feledés ködébe űzi lovas hagyományvilágunkat, a ló mégis sokak számára még mindig nem eszköz, hanem társ.
25
