S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM

STUDIA CAROLIENSIA

2006. 1 .

SZÁM

73–85.

FAZEKAS ISTVÁN ADALÉKOK AZ IFJÚ BOCSKAI ISTVÁN BÉCSI UDVARBAN ELTÖLTÖTT ÉVEIHEZ Régóta köztudott a magyar történetírás számára, hogy Bocskai István ifjúsága jelentős részét a bécsi császári udvarban töltötte. A tényen túl nem sok tényleges adat ismert ezzel kapcsolatban, annál több a bizonytalanság, az egymásnak ellentmondó megállapítás. A XVI. századi magyar történelem kimeríthetetlen kincsesbányájából, a Haus-, Hof und Staatsarchivbeli Ungarische Akten sorozatból előkerült néhány Bocskai-levél köré építve lehetséges a bécsi tartózkodás egy kicsit alaposabb körvonalazása. 1 Jóllehet a magyar főnemesség teljes mértékű integrációja a Habsburgbirodalom arisztokráciájába véglegesen csak a XVIII. század közepén, nem utolsósorban Mária Teréziának köszönhetően következett be, a XVI. század derekán, Ferdinánd uralkodása utolsó évtizedeiben (ca 1550–1564), ill. Miksa uralkodása alatt (1564–1576) a korábbinál és a későbbinél valamivel erősebb magyar jelenlét figyelhető meg az uralkodó udvartartásában. 2 Nem csupán a nyugati országrészben birtokos családok képviseltették magukat az udvarban, hanem szemmel láthatón a Kelet-Magyarországon birtokos famíliák is arra törekedtek, hogy fiaik közül egyik-másik bejusson a császári udvartartásba. Így 1551-ben pl. somlyai Báthory István, a későbbi erdélyi vajda és lengyel király szolgált két lovas udvari nemesként Bécsben, de ecsedi Báthory Miklós is eltöltött néhány évet Bécsben. 3 Az 1574-es udvartartási jegyzékben különösen sokan bukkannak fel ebből a régióból, sőt Erdélyből is. De nem csak az udvarban voltak kelet-magyarországiak, Bécs a késő középkortól kezdve jelentős oktatási központ volt, egyeteme számtalan magyar hallgatót vonzott a XIV–XV. században. Jóllehet a reformáció kissé csökkentette korábbi vonzóerejét, továbbra is voltak magyar hallgatói, és akadtak magyarok az e században életre hívott új oktatási intézményekben, a nemes ifjak képzésére 1

Fazekas István (2003): Négy levél Bocskai István bécsi és prágai tartózkodásához (1572, 1576). In: Ujváry Gábor (főszerk): Lymbus. Magyarságtudományi Forrásközlemények. Magyar Országos Levéltár et al., Budapest, 19–24. 2 A magyarok bécsi jelenlétére vonatkozóan lásd Pálffy Géza több tanulmányát, akitől a kérdés kimerítő feldolgozása is várható. Pálffy Géza (1999): A bécsi udvar és a magyar rendek a 16. században. Történelmi Szemle, 41, 331–366. – Uő. (2002): A magyar nemesség bécsi integrációjának színterei a 16-17. században. In: Fodor Pál, Pálffy Géza, Tóth István (szerk.): Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Gazdaság és társadalomtörténeti kötetek 2. Budapest, 307–331. – Uő. (2003): A magyar nemesség I. Ferdinánd udvarában. In: Történelmi Szemle 65, 45–69. 3 ÖStA HHStA Obersthofmeisteramtsakten Sonderreihe (továbbiakban OMeA SR) Kt. 182. Nr. 30. Hofstaat König Ferdinand I. 1551 fol. 42v.

74

FAZEKAS ISTVÁN

létrehozott alsó-ausztriai tartományi iskolában, ill. a jezsuita gimnáziumban. 1573-ban pl. a tartományi iskola 28 diákja közül 12 volt magyar, köztük Nyáry Pál és Gyulaffy Lestár. 4 Egy szerencsésen fennmaradt diárium-töredék szerint 1578-ban a bécsi jezsuita gimnázium tanulója volt Alaghy Ferenc. 5 A bécsi egyetem magyarországi hallgatói között találjuk Telegdy Pált (1576) és böki Paczoth Miklóst (1577). 6 Bocskai István édesapja Bocskai György szolidan dokumentált életéről nem sok konkrétum tudható. A portaösszeírások szerint 1548-ban Bihar megyében 75 portát birtokló Bocskai számára a társadalmi emelkedést házassága hozta meg. 7 Hitvese, lekcsei Sulyok Krisztina révén sógorságba került a Dobó Istvánnal és Balassa Jánossal. Családi kapcsolatai révén a kelet-magyarországi birtokosok Habsburg-hű csoportjához tartozott, aki ezért még fogságot is szenvedett. Sógora, Dobó István kíséretében ott volt Erdélyben a vajdaság Habsburgkormányzata idején. A Habsburg-uralom bukásakor Bocskai György fogságba került, e fogság alatt született meg Kolozsváron 1557 januárjában történetünk hőse, Bocskai István. 8 Később Bocskai György a máig homályos Dobó–Balassa szervezkedés részese (1569) lett, sőt Istvánffy Miklós szerint az egész akció főmozgatója, aki sógorait János Zsigmond megbízásából, rávette az együttműködésre. 9 Ez azonban alighanem nem más, mint kísérlet annak elhitetésére, hogy a családban a felmenők is már előszeretettel működtek közre, sőt maguk is szerveztek összeesküvéseket. 10 Életét 1571. október 25. előtt fejezte be, ugyanis ezen a napon kelt Báthory István erdélyi vajda Johann Trautson főpudvarmesterhez intézett, Sulyok Krisztina számára támogatást kérő levele. 11

4

Gecsényi Lajos (1992): Magyar diákok a bécsi tartományi iskolában a 16. század második felében. Történelmi Szemle 34. 95–106, itt 99–100. 5 Szelestei N. László (1997): Magyarországi diákok a bécsi jezsuita gimnáziumban 1578-ban. Rekreációs diárium töredéke. Irodalomtörténeti Közlemények 101, 146–158, 148. 6 Kissné Bognár Krisztina (2004): Magyarországi diákok a bécsi tanintézetekben 1526–1789. Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 13. ELTE Levéltár, Budapest, 544. sz. és 549. sz. 7 Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I–II. Bp. 1990, I. 240. 8 „Anno Domini 1557 prima die Januarij, qui inciderat in diem Veneris, natus sum Claudiopoli in arce veteri in captivitate, quam genitor ob fidelitatem Austriacae domui exhibitam perpessus fuit.” Bocskai István sajátkezű feljegyzése a pénteki nap jelentőségétől életében, mellette Bocatius János verse ugyanerről a témáról. Österreichisches Staatsarchiv Haus-, Hof- und Staatsarchiv (továbbiakban ÖStA HHStA) Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 149. Konv. C. fol. 47–48., Bocatius verse uo. fol. 43. 9 Károlyi Árpád (1879): Dobó István és Balassa János összeesküvésének történetéhez (1569– 1572). Századok, 13. 398–412, 488–509, 564–597. 10 Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. I/2 13–24. könyv. (2003, Sajtó alá rendezte Benits Péter). Balassi, Budapest, 454–455. 11 Veress Endre (1944): Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése. I–II. Kolozsvár, I. 150.

ADALÉKOK AZ IFJÚ BOCSKAI ISTVÁN BÉCSI UDVARBAN ELTÖLTÖTT ÉVEIHEZ

75

Sajnos Bocskai István Bécsbe kerülésének pontos dátumát nem tudjuk. Valószínűnek tűnik, hogy az ifjú még a szervezkedést megelőzően, tehát már 1568 októbere előtt császári udvarba került. Elképzelhető, hogy idősebb testvére, Jeromos távozásakor hagyta el a szülői udvarházat, s míg bátyja Draskovics György zágrábi püspök udvarába került, addig a fiatalabb gyermek Bécsbe ment. 12 Hosszabb udvari szolgálatra utal a fentebb idézett 1571-es Báthory-levél “iam pridem in aula Maiestatis eius Sacratissimae inservit” kitétele. Bocskai István udvari szolgálatának első időszakát mind apród (Edelknabe, Page) töltötte II. Miksa császár (1554–1576) udvarában. A császári udvar a XVI. század derekára már szilárd szerkezettel rendelkezett, amely I. Ferdinánd udvari rendtartásában (1537) írásos kodifikációt is nyert. 13 Az udvartartási jegyzékeket (Hofstaaten) és a megmaradt instrukciókat tanulmányozva világosan kiderül, hogy az apródok a négy nagy udvari méltóság közé tartozó főistállómester fennhatósága alá tartoztak. Közvetlen felügyeletüket és irányításukat az ún. Edelknaben Hofmeister vagy régebbi nevén Zuchtmeister, azaz udvarmester avagy nevelő látta el. Mivel az apródok nemcsak udvari szolgálatot teljesítettek, hanem nevelték is őket, külön tanítójuk is volt, az ún. praeceptor, aki mellett időnként segédtanító (Unterpraeceptor) is működött. 14 A szellemi nevelés mellett fontos volt a testi nevelés is, az apródok külön tanultak lovagolni, vívni és táncolni. Időnként, ekkor még nem folyamatosan, külön mestereket fogadtak melléjük, akik e tudományokban képezték őket. Igy pl. 1556-ban, de még 1563-ban is havi 15 forintért a paduai Lucas von Bastian vívómester tanította az ifjakat a különböző fogásokra. 15 1566-ban vívómester nem szerepelt, ellenben táncmester került az ifjak mellé Francesco Bonaldi személyében, akinek havi nyolc forinttal viszonozták a táncoktatás terén tett erőfeszítéseit. 16 12 Bocskay Jeromos Draskovich udvarában létéről lásd Istvánffy Miklós krónikáját, i.m. 454. – Jeromos számára nem adatott meg a hosszú élet, fiatalon, 1572. VII. 27. előtt Pozsonyban elhunyt. V.ö. Báthory Kristóf II. Miksához intézett levelét. Fazekas István (2003) 19–24, itt 21. 13 A császári udvarra vonatkozó alapvető irodalom: Žolger, Ivan (Ritter von, 1917): Der Hofstaat des Hauses Österreich. Wien. Ehalt, Hubert Ch. (1980): Ausdruckformen absolutischer Herschaft. Der Wiener Hof im 17. und 18. Jahrhundert. Wien.Magyarul: Kalmár János (2003): Hatalmi helyzet és uralkodói udvar a 18. század eleji Európában. In: Buzási Enikő (szerk.): Európa fejedelmi udvaraiban. Mányoki Ádám. Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. Nemzeti Galéria, Budapest, 9–27. (további irodalommal) – Az apródokkal alapvetőleg egyetlen tanulmány foglalkozott: Hübl, Albert (1912): Die k.u.k. Edelknaben am Wiener Hof. Fromme, Wien und Leipzig. 14 ÖStA HHStA Obersthofmeisteramt Sonderreihe (továbbiakban OMeA SR) Kt. 183. Nr. 50. (Hofstaat Kaiser Maximilian II. 1574.XII.26. (a Rudolf tórnralépésekor megtörtént változások rávezetésével), ill. Nr. 52. (Hofordnung und Hofstaat des Kaisers Rudolf II. 1576.XII.12.) 15 ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 182. Nr. 36. (Hofstaat Kaiser Ferdinand I. 1556) fol. 126r., ill. uo. Nr. 37. (Hofstaat König Ferdinand I. 1557) fol. 11v., Nr. 45. (Hofstaat Kaiser Ferdinand I. circa 1563) fol. 12v. 16 ÖStA Finanz- und Hofkammerarchiv Hofkammerarchiv (továbbiakban FHKA HKA) Hofzalamtsbücher (továbbiakban HZAB) Bd. 22. (1567) fol. 349r. Bonaldit 1566. november 1-től alkalmazták.

76

FAZEKAS ISTVÁN

1567-ben azután ismét vívómestert vettek fel Carl de Mares személyében. 17 Az 1574-es, majd az 1576-os jegyzékben viszont nem szerepel vívómester, akad azonban helyette újra táncmester, Evangelista Pagazon. 18 Valószínű, hogy a mesterek alkalmazása a szükségletekhez alkalmazkodott, bizonyos szintű vívó, ill. táncismeret elsajátítását tartották szükségesnek, amelynek elérése után mestert váltottak. Az udvari apródok mindennapi életéről egy az apródok udvarmesterének adott 1553-as utasítás és egy a főistállómesternek adott 1561-es instrukció alapján lehet képet alkotni. Bár mindkét szöveg Miksa cseh király udvartartásához tartozó apródok számára készült, aligha valószínű, hogy lényegében más volt a Ferdinánd udvarában élő ifjak napirendje, már csak azért sem, mert az instrukciót Ferdinánd nevében adták ki. 19 E szerint az udvari ifjak reggel ötkor keltek, az ébresztőt követően azonnal elmondták a reggeli imádságot, majd felöltözködtek, megmosakodtak, megfésülködtek. Ha valaki véletlenül korábban készült el társainál, elő kellett vennie imakönyvét és imádkoznia kellett. Miután mindenki elkészült, elindultak a mindennap kötelezően előírt misére, amelyet az udvarmester az apródok szállásához legközelebb eső templomban rendelt meg. A misét követően a mester a praeceptorhoz az iskolába kísérte az ifjakat, ahol mintegy három órát töltöttek el tanulással. A Miksánál reggeli szolgálatot teljesítő ifjaknak a tanulás terén tett mulasztásokat túlórával kellett bepótolniuk. A tanulás befejezése után a praeceptor az úr asztalánál aznap szolgálatot teljesítő hét ifjút átkísérte az udvarba, ahol további felügyeletüket szolgálat közben az alpraeceptor látta el. A szolgálat ellátása után az ifjak felügyelőjükkel asztalhoz telepedtek és maguk is étkeztek. A visszaélések és illetlen tréfák elkerülése végett asztalukhoz senki nem telepedhetett, csupán a főistállómester és az ezüstkamarás apródja. Az étkezés után az alpraeceptor visszakísérte őket vagy az iskolába, vagy az udvarmester szállására társaikhoz. Az ifjak első étkezésére a napi kettő közül kilenc után egy negyedórával vagy félórával került sor. Az asztalra rendes főtt ételnek kellett kerülnie elégséges kenyérrel, fogyasztható itallal (ennek minősége nincs részletezve). Az első étkezés után ünnepnap két óra szabadidő (recreatio) következett, amelyet testgyakorlatra, énekre, táncra fordíthattak a gyerekek. Hétköznap ez az idő szintén testgyakorlásra, úgymint vívásra, énekre, sípjáték tanulására vagy más zenei 17

ÖstA FHKA HKA HZAB Bd. 23. (1568) fol. 462v. ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 183. Nr. 50. f.81v., uo. Nr. 56. fol. 86r. 19 ÖStA HHStA Habsburgisch-Lothringische Familienarchive Familienakten Kt. 99. „Edln Knaben hofimaisters instruction 1. Martii 1553” fol. 12–22. Az instrukció megjelent Felgel kiadásában a Mitteilungen der Gesellschaft für deutsche Erziehung und Schulgeschichte V (1895) 290 ff. (sajnos nem volt módomban használni) Menčik, Ferdinand (1899): Beiträge zur Geschichte der kaiserlichen Hofämter. In: Archiv für österreichische Geschichte 87, 447–563, a szóbanforgó instrukció: 524–533. (Beilage 8.). Ugyanitt két XVII. századi Edelknaben instrukció is olvasható: 533–543. (Beilage 9–10.) – Lásd még 1661. március 12-én kiadott Edelknaben instrukciót. Hübl, Albert (1912) 38–55. 18


77

foglalatosságra, ill. lovaglásra fordítottak, kinek mihez volt kedve és tehetsége. Ezután újra iskola következett, mintegy harmadfél óra hosszan. Ennek elteltével került sor Miksa esti étkezésére, amire a kijelölt apródok ismét átvonultak alpraeceptoruk kíséretében. Az asztali szolgálat után, ill. miután eleget tettek uruk melletti szolgálatuknak térhettek vissza ismét ezek az apródok szállásukra. Az utasítás úgy rendelkezett, hogy ha az esti étkezés korán érne véget, az udvarmester és a praeceptor az apródokat egy közeli kertbe kísérheti, ahol ismét a testgyakorlás különböző fajtáival, vívással, ugrással, birkózással, tánccal, versenyfutással, labdajátékokkal foglalatoskodhattak. Az instrukció kikötötte, hogy az ifjak nem maradhatnak egyedül, a nevelőnek vagy a praeceptornak mellettük kellett tartózkodnia, nehogy valami baj történjen velük. Télidőben viszont a szálláson maradtak, ahol zenében és más tisztes művészetben gyakorolhatták magukat az arra alkalmasak, a többiek pedig hangosan egymást váltva német nyelven tisztes és tanúságos történeteket, mindenekelőtt háborús történeteket olvastak a császárok történetéből. A nap nyáron este kilenc órakor ért véget, télidőben pedig már este nyolckor nyugovóra kellett térni, miután elmondták az esti imádságot. Az esti dorbézolások és kihágások elkerülése végett az alpraeceptornak minden időben az apródoknál kellett aludnia, az udvarmester pedig időnként ellenőrzéseket tartott. Az instrukcióból kiderül, hogy az apródok egységes ruhát (Rock) kaptak, amelyet azonban csak a misén, ill. az udvarban szolgálat közben viseltek, otthon nem, kivéve, ha lovagolni indultak. Az apródok ruhájának, ingeinek, ágyneműjének tisztántartásáról, ill. csizma, sarkantyú, fehérnemű beszerzés etc. intézéséről, a szállás, világítás, fűtés megoldásáról, továbbá az étkezések fedezéséréről az udvarmester gondoskodott. Erre minden apród után havonta hét forint harminc krajcárt kapott az udvari fizetőmestertől. Azok után azonban, akik az udvarban étkeztek csak három forint járt. 20 A takarítás, csizmapucolás és más szolgálatok elvégzésére két udvari szolgát, komornyikot (Cammer Trabannten) rendeltek a Miksa mellett alkalmazott négy fő közül az apródokhoz, akiket hetente váltottak. A tanulmányok tartalmáról csak kevés szó esik, de úgy tűnik, hogy a latinoktatás mellett hangsúlyt helyeztek a német írás elsajátítására, mindkét instrukció külön kiemelte a más nyelvek elsajátításának fontosságát. Fontos szerepet kapott az épületes lovagi és hadi történetek olvasása, főleg olyanoké, amelyek a császárok történetéhez kapcsolódtak. Ez egyrészt az uralkodóházhoz való érzelmi kötődést segítette elő, másrészt a helyes udvari magatartás kialakítására is szolgálhatott. A képzés fontos részét képezte a helyes, katolikus vallási magatartás kialakítása, ünnepnapokon a délelőtti oktatás az aznapi evangélium megbeszélésével kezdődött. Az udvarmesternek arra is figyelnie kellett, nehogy lutheránus vagy más tiltott könyv kerüljön az ifjak kezébe, vagy legyen birtokukban. 20

Vö. a már idézett 1574-es Hofstaatot, ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 183. Nr. 50. fol. 80v.

78

FAZEKAS ISTVÁN

Ha mégis ilyet talált, jelentenie kellett a főistállómesternek. Ennek elkerülése végett az instrukció megtiltotta, hogy az apródok tankönyveiken kívül maguknál az udvarmester vagy a praeceptor engedélye nélkül könyvet tartsanak. Az úr, jelen esetben Miksa főherceg melletti szolgálat egyik leglényegesebb része az asztali szolgálat ellátása volt, azontúl, hogy néhány apród mindig az úr mellett tartózkodott, az ő feladatuk volt pl. a lámpások hordozása, de a lovaglásra induló főherceg kíséretében is mindig voltak apródok. A lovaglás művészetének elsajátítására külön gondot fordítottak. Ezt a főistállómester alá tartozó egyik lovász (Bereitter) oktatta nekik. Az udvarmester volt a felelős, hogy a veszélyesnek számító tereplovaglásokra tizenkét évnél kisebb apród ne mehessen. Az udvarmester feladata volt, hogy távol tartsa az apródokat a rossz társaságtól, emiatt szállásukra a közvetlen személyzeten kívül senkinek nem volt bejárása, maguk pedig csak kíséretben közlekedhettek a városban, ill. az udvarban. A kihágást elkövetőkre, leginkább az ivászat veszélye fenyegetett, botbüntetés várt, a bűnösre húsz, a visszaeső bűnösre negyven botütést mértek, ami még tovább is emelkedhetett újabb elkövetés esetén. Az instrukciók értelmében az apródok legfőbb elöljárója a főistállómester volt, amely tisztet 1561–1565 között a cseh Wratislaw Pernstein viselte, akit Rudolf Khuen von Belasy (1567–1576) követett a méltóságban. Bár Bocskainak már nem volt dolga vele, 1577-ben Khuen gróf utóda Claudius Trivulzi, Melz grófja lett (1577–1581, 1584–1591). 21 Közülük Pernstein az 1540-es évektől Bécs fele orientálódó cseh arisztokrácia prominens képviselője, aki különösen Miksa császárral állt szoros kapcsolatban, 1566-ban Joachim von Neuhaus tragikus halála után cseh főkancellár, mint ilyen az egyik legfontosabb cseh méltóság viselője. 22 Jóval jelentéktelenebb figura volt a tiroli családból származó KhuenBelasy és Trivulzi. 23 Az apródok mindennapi életét, mint az a fentebb ismertetett instrukciókból is látható, az udvarmester irányította. Havi 20–25 gulden között váltakozott a fizetés, így az a két lóra fizetett udvari nemes járandóságának felelt meg. Ferdinánd uralkodása első felében e tisztet Diego de Zerave spanyol nemes töltötte be, aki az 1530-as Hofstaatban már szerepelt e minőségben és működését az 21

Fellner, Thomas – Kretschmayr, Heinrich (1907): Die österreichische Zentralverwaltung. I. Abt. Von Maximilian I: bis zur Vereinigung der österreichischen und böhmischen Hofkanzlei 1749. Bd. 1. Geschichtliche Übersicht. Wien, 279. 22 Bůžek, Václav (2003): Der böhmische und mährische Adel zwischen Land und Hof unter der Regierung Ferdinands I. In: Kaiser Ferdinand I. 1503–1564. Das Werden der Habsburgermonarchie. Eine Ausstellung des Kunsthistorischen Museums Wien 15. April bis 31. August 2003. Kunsthistorischen Museums, Wien, 181–189, itt 186. 23 Trivulzi 1575-ben Rudolf és Ernő főhercegek közös udvartartásában főistállómester. Hivatalbalépése is Rudolf környezetének pozíciószerzését illusztrálja. ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 183. Nr. 53. Hofstaat König Rudolfs II. und des Erzherzogs Ernst (1575) fol. 5r.


79

1540-es évek végéig folytatta. 24 1563–1564-ben Carl Fischer volt az Edelknabenhofmeister. 25 Utána 1564–1570 között Davis Moser viselte a tisztet, aki után Georg Fabritius vette át a tisztet. 26 Fabritius, minthogy ezt megelőzően hosszabb időn át mint az apródok praeceptora szolgált (1567–1570), jól ismerte a rá váró feladatokat. 27 Nem maradt azonban hosszan tisztében, mert a kialakult gyakorlat szerint a meghalt uralkodó udvartartása feloszlott, a tisztségek többségét az örökös udvari emberei foglalták el. Így az apródok és nevelőik szolgálata is megszűnt, helyükre Rudolf emberei érkeztek. Így lett 1576-ban Andreas Prudentius az Edelknabenhofmeister, aki ezt megelőzően Rudolf és Ernő főhercegek udvartartásában ugyanezt a tisztet viselte. 28 Prudentius sokáig maradt tisztében, 1586-ban még udvarmesterként 1107 guldenre nőtt hátralékos járandóságai után szupplikált, hivatkozva 24 évi szolgálatára. 29 Az udvarmesterek közül ő futotta be a legkomolyabb pályát, a teológiából doktori címet is szerzett klerikus, a Szt. István dóm kanonokja lett, tekintélyét jelzi, hogy 1598–1608 között öt alkalommal viselte a bécsi egyetem filozófiai fakultásának dékáni tisztét, 1599–1603 között pedig rektor is volt. 30 A tényleges oktatást a praeceptorok végezték, akik havi 15 forint díjazást kaptak. 1567. május 15-ig Paulus Schedius viselte ezt a tisztet, majd utána a már említett Georg Fabritius következett. 31 Fabritius utóda rövid időre Bartholomaeus Jarnweger lett, akit Andreas Schwartz követett (1572–1574). 32 Schwartz helyét azután Abraham Hushortius udvari káplán töltötte be (1574, 1576). 33 Az instrukciókban sűrűn emlegetett alpraeceptorra csak az 1560-as években találtam adatot, 1563–1564-ben pl. bizonyos Wolf Garscher segédkezik 10

24

ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 181. Nr. 5. (Hofstaat Ferdinand I. 1530.III.10.) fol. 8r. – Az élete végén elmezavarodott Zerave bécsi házát, amely egyben az Edelknaben lakóhelye is volt, 1550ben Oláh Miklós egri püspök, magyar királyi kancellár vásárolta meg. Perger, Richard (1994): Das Palais Esterházy in der Wallnerstraße zu Wien. Forschungen und Beiträge zur Wiener Stadtgeschichte 27. Deuticke, Wien, 17. 25 Bestallungját 1563.III.1. kapta meg. ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. Bd. 18. (1564) f. 494v. 26 Moser: ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 22 (1567) f. 348r., Bd. 24 (1570) fol. 301v. – Fabritius: uo. Bd. 25 (1571) fol. 343v., Bd. 30 (1576) fol. 421rv. – Fabritius beadványa az uralkodóhoz: uo. Niederösterreichische Herrschaftsakten (továbbiakban NÖHA) r.Nr. 272/1 W 61/A/11/E „Edelknaben 1566-1653” fol. 72-73. 27 ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 23. (1568) fol. 462r. 28 ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 183. Nr. 53. Hofstaat König Rudolfs II. und des Erzherzogs Ernst (1575) fol.5r. – ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 31 (1577) fol. 403rv. 29 ÖStA FHKA HKA NÖHA r.Nr. 272/1 W 61/A/11/E fol. 20-28., ahol négy supplikáció is olvasható tőle. 30 Hübl, Albert (1912) 31. 31 ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 22. (1567) fol. 397r. 32 ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 28 (1574) fol. 353rv. 33 ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 183. Nr. 50. fol. 80v.

80

FAZEKAS ISTVÁN

gulden fizetésért cserébe. 34 Több alkalommal szerepel viszont aludvarmester (Unterhofmeister), szintén 10 gulden fizetéssel. 1565. december 1-től Egidius Rabenegger viselte a tisztet, aki még 1571-ben is szolgált változatlan fizetéssel. 35 A többször idézett utasítások szerint az apródok nem a Burgban, mint várnánk, voltak elszállásolva, hanem az udvarmester házában, amelyet vagy bérelt vagy a tulajdonában volt. Így 1564 elején Ferdinánd egy rendelkezése nyomán a bécsi székeskáptalan tulajdonát képező egyik házba költözködtek át, amelyet Johann Baptista Castaldonak, Miksa főherceg pohárnokának kellett kiürítenie. 36 I. Ferdinánd udvartartási rendje az apródok számát tizenkét főben állapítja meg. 37 Az udvartartásról készült jegyzékek alapján általában tizenkét apród is szolgált. 38 Ennyit bocsátanak el, amikor meghal II. Miksa császár. 39 Viszont az is előfordul, hogy számuk tizenkettő fölé emelkedett, így I. Ferdinánd halála tizenöt ifjú számára kellett a felszerelési költséget folyósítani. 40 1570-ben a speyeri birodalmi gyűlésre húsz apród kísérte a császárt. 41 Az udvartartással rendelkező főhercegek mellett ugyancsak működtek apródok. Így történhetett meg, hogy 1550-ben Caspar Bruschius költeményében a schola regia huszonhét apród tanul. 42 Mivel az apródok neve nem szerepel az összeírásokban, nem könnyű megállapítani, hogy milyen hosszan szolgált egy-egy apród, (remélhetőleg Pálffy Géza átfogó kutatásai e téren is meg fogják oldani a kérdőjeleket). Az apródok összegyűjtését is egyedül az Udvari Fizető Hivatal könyveibe bevezetett felszerelési költség teszi lehetővé. A szakirodalomban két-három év szerepel szolgálati idő szerepel, amely azonban valószínű, hogy csak a növendékek egy 34

ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 18 (1564) fol. 495r. ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 22. (1567) fol. 343r, és Bd. 25 (1571) fol. 343v. 36 I. Ferdinánd utasítása Miksa római királyhoz 1565.I.17. Bécs. ÖStA HHStA HabsburgischLothringische Familienarchive Familienakten Kt. 99. 37 Hübl, Albert (1912) 37. 38 ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 181. Nr. 16. (Hofstaat Ferdinand I. 1539) fol. 10r. 39 Az apródok neve: Hanns Sigmund von Greiß zum Waldt, Adam Beß, Frantz Dersffy, Seyfried Tatter, Niclas Berczey, Friedrich von Rädern, Sigmund Smirtziczkhy, Carl Teüfl [Teuffel] Freiherr., Michael Horwat, Albrecht der Jünger von Freedentall, Georg Pükler, Niclas Olesintzky. ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 30 (1576) fol. 517rv. 40 Miksa nagyon bőkezű volt, mert az elbocsátott ifjak fejenként további 30 guldent kaptak, hogy maguknak megfelelő lóról gondoskodjanak. Az apródok neve: Wilhelm von Männing, Jacob Podladawskhy, Ulrich Zetritz, Hanns von Freidenthall, Wentzel Werkha [Berka], Bonifaz Graff von Taurel, Julius Graf von Hardegg, Hainrich von Khreis, Bärtolme Poppel, Hanns von Auersperg, Alexander Trimporn, Claudius von Hassenburg, Hanns von Katzaba, Niclas Homoney [Homonnai Drugeth] und Niclas Bethey [Becsey ?]. ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 18. (1564) fol. 96v–97r. – 1564-ben további öt apród az év első felében elhagyta a szolgálatot: Philipp von Lamberg, Sigmund Wäthory, Caspar von Hoberkh, Niclas Wärckhotz, Balthasar Pranckher. Uo. fol. 94v–96v. 41 Maximilian Lanzinner (1988, Bearbeitet): Deutsche Reichstagsakten. Der Reichstag zu Speyer 1570. I–II. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, II. 988–997. 42 Hübl, Albert (1912) 10. 35


81

részére lehet érvényes. 43 Elképzelhetőnek tartom, hogy a fiatalabbak akár öt-hat évet is eltöltöttek ebben a minőségben. 44 Az apród szolgálat végén az ifjak egy összegű támogatást kaptak, ez a többször emlegetett ún. felszerelési (ún. Ausmusterungsgeld vagy Rüstgeld), amely általában 70 guldenre rúgott. Ez az összeg kívánta lehetővé tenni, hogy a további udvari szolgálatra megfelelőképpen felkészüljenek. Az igazán érdemesek néha még külön összeget is kaptak, hogy azon vásároljanak lovat, amely az udvari szolgálathoz elengedhetetlenül szükséges volt. 45 Az apródok névsorát végigtekintve azonnal szembetűnik, hogy többségében a feltörekvő középnemes, ill. a főnemesség alsó rétegét képező családok tagjai küldték fiaikat erre a szolgálatra a császári udvarba (Berka, Hardegg, Teuffel, Zettritz). Vagyon híján az udvari szolgálatban megszerzett kapcsolataik hivatottak őket a karrierben segíteni. Az apródok között egyaránt találunk osztrákokat, cseheket és magyarokat is. Az I. Ferdinánd halála után lelépő tizenöt apród között két magyar is található, Homonnai Drugeth Miklós és Becsei (Bethey) Miklós. A Miksa halálakor távozó tizenkét fő között három fő is akadt: Dersffy Ferenc, Bercsey (Bercsényi?) Miklós, Horváth Mihály. Az 1564–1575 között apródi szolgálatukat lelépők között Bocskaién kívül olvasható egy bizonyos Báthory Zsigmond neve (Sigismundus Wäthory, talán a szaniszlófi Báthory család tagjáról van szó, 1564), nagymihályi Bánffy László (1574) és Dóczy Imre (1574). Bocskai ilyen szolgálatra való Bécsbe küldése tehát egyáltalában nem értékelhető kuriózumként. 1568-ban nem kevesebben mint heten távoztak, mivel abban az évben nagyon nagy volt az apródok között a mozgás, nem lehetetlen, hogy az ifjú Bocskay éppen ebben az évben került be az udvartartásba. 46 Bocskai István 1574. október 6-án lépett át az udvari szolgálat következő klasszisába, egy lóval szolgáló udvari nemes lett. Néhány héttel később, 1574. november 1-jén már a újabbat lépett előre, két lóra fizetett („Diener auf zwey pherdt”) nemes lett. 47 A császári udvar hierarchiája szerint az udvari szolgálat alján azok az udvari nemesek (Hofdiener) helyezkedtek el, akik egy, vagy kettő, vagy három, esetleg négy lóra kaptak fizetést, azaz havi tíz, húsz, harminc, vagy 43

Ehalt, Hubert Ch. (1980) 42–43. Bár nem lehet mérvadónak tekinteni, a XIX. század második felében az Edelknabe szolgálat, amely akkor szorosan kötődött a Theresianumhoz, három-hét évig tarthatott. V.ö. a Főistállómesteri Hivatal alkalmazottairól készített személyi törzslapok adatait (kb. 1830–1918). ÖstA HHStA Oberststallmeisteramt Sonderreihe Bd. 423–430. 45 Pl. Caspar von Hoberckh tekintettel hosszú apródi szolgálatára ötven guldent kapott lóvásárlásra. ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 18 (1564) fol. 95rv. 46 Az 1568-ban távozók listája: Friedrich von Oppersdorf, Georg von Schönberg, Jacob von Diskau, Octaviano Cavrinai, Adam von Summenitsch, Ferdinand von Gonzaga, Georg Zetteritz von Kindsperg. ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 23. (1568) fol. 537r–539r. 47 ÖStA HHStA HZAB Bd. 29 (1575) fol. 321v–322r. – Az 1574. decemberében felvett Hofstaat szerint is 1574. XI.1. óta szerepel havi 20 ft járandósággal a két lovas szolgák között. HHStA Obersthofmeisteramt Sonderreihe Kt. 182. Nr. 50. (Hofstaat Kaiser Maximilian II.) fol. 19v. 44

82

FAZEKAS ISTVÁN

negyven guldenben részesültek. Őket követték a tiszt nélküli nemesek, majd az étekfogók vagy asztalnokok (Truchsess dapifer), az ún. panatírok, az előmetélők (Fürschneider vagy Vorschneider), a pohárnokok (Mundschenk), végül a kamarások, akik felett már az udvar főtisztségviselői helyezkedtek el. Kinevezésével Bocskay a főistállómester alárendeltségéből az udvartartás vezetőjének, a főudvarmesternek az alárendeltségébe került. Ezt a posztot Ferdinánd uralkodása végén és Miksa uralkodása nagyobb részében Hanns Trautson (1507-1589) töltötte be (1558–1564?, 1567–1575), akit Rudolf trónraléptével annak bizalmasa Adam von Dietrichstein követett e poszton (1576–1587). 48 Mivel a főudvarmesteri poszt ekkoriban a Titkos Tanács elnöki tisztével volt egyesítve, Trautson ezekben az évtizedekben a Habsburg-birodalom első számú politikusa volt, aki politikai súlyát még 1576 után is megőrizte. A fiatal Bocskai császári udvarban eltöltött éveiről néhány konkrétumot a fentebb már idézett néhány levél, ill. az Udvari Fizetőhivatal könyvei, a jegyzetekben már többször idézett Hofzahlamtsbücherek árulnak el. 1575 júliusában birtokügyei intézése, idős édesanyja látása, és nővérei házassága hazavitte Kismarjára Bocskai Istvánt, aki ekkor már talán családja legidősebb férfi tagja volt. 49 Bocskai otthoni tartózkodását rövidebbre tervezhette, de az 1576 tavaszán Báthory István lengyel királlyá történt választása után háborúval fenyegető helyzetben feltehetőleg nem érezte tanácsosnak birtokai és családja magára hagyását. 1576. március 13-án mint II. Miksához, mind Johann Trautson főudvarmesterhez egy távolmaradását igazoló, és további otthonmaradást kérő tartalmukban erősen megegyező levelet írt Kismarjáról. 50 A két levélre egy hónappal később, április 16-án egyetlen válasz kelt, amely a főudvarmester Trautson neve alatt került elküldésre, és amely engedélyezte a további távollétet. 51 Az Udvari Fizetőhivatal elszámolásaiból lehet tudni, hogy Bocskai egy év távollét után 1576 augusztusában tért vissza Bécsbe, ahol azonban már nem töltött huzamosabb időt. Az 1577-es év elszámolásai szerint már csak 1576. október-novemberében állt udvari szolgálatban. 52 Hazatérése okai kapcsán ismét csak találgatásokra

48

Hadriga, Franz (1996): Die Trautson. Paladien Habsburgs. Styria, Graz–Wien–Köln, 51–62. Szamosközy István Bocskai Istvánról készített genealógiai feljegyzése szerint Bocskai György és Sulyok Anna házasságából tizenöt gyermek született, akik közül öt fiú élte meg a felnőttkort, István, Jeremiás, Gábor, Simon és egy ötödik, akinek a neve ismeretlen. Közülük kettő pap lett, hárman házasodtak meg, de egyiknek sem született gyermeke. Szilágyi Sándor (1880): Szamosközy István történeti maradványai 1542–1608. IV. Vegyes följegyzések. Athenaeum, Magyar Történelmi Emlékek. II. 30. Budapest. 15–16. 50 Bocskai István levele II. Miksához és Hans Trautson báró főudvarmesterhez, mindkettő 1576.III.13. Kismarja. Fazekas István (2003), 22–24. 51 Hans Trautson válasza Bocskai István asztalnokhoz (!) 1576.IV.16. Bécs. Fazekas István (2003) 24. 52 ÖStA FHKA HKA HZAB Bd. 30 (1576) fol. 294r. A bejegyzés szerint 157t.VII.20.– 1576.VIII.17. között engedéllyel volt távol az udvartól („mit Erlaubniss von gewesen”). – Uo. Bd. 49


83

vagyunk utalva. Talán sógora, Báthory Kristóf befolyása érvényesült, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy mint a család legidősebb férfitagja nem engedhette meg magának, hogy birtokaitól továbbra is távol legyen a zűrzavaros politikai helyzetben. Az sem kizárt, hogy Miksa császár halála után a Rudolf trónraléptével benyomuló új patrónus-kliens rendszerbe nem tudott beilleszkedni. Természetesen nem Bocskai István volt a bécsi udvartartás egyetlen magyar tagja. Az 1574-es udvartartási lista szerint pohárnokként működött Bánffy Miklós (Várday Mihály nevét már kihúzták), étekfogó volt Nyáry István, Homonnay György (kinevezve 1573.X.1.), Kendy Farkas (1574.VII.1.) és kápolnai Bornemissza Boldizsár (1576.V.1.), a két lovas nemesek között pedig Bocskain kívül Kolozsváry László is ott szolgált. 53 Közülük Bornemissza Boldizsár még szerepet fog játszani a későbbi fejedelem életében. Rudolf trónralépésével bekövetkező változások hozták előtérbe a környezetében lévő magyarok közül számottevő pozícióba jutott Pálffy Miklóst, aki 1576-ban a jelentős tisztségnek számító Oberstsilberkämmerer tisztet nyerte el. 54 Fontos közvetítő szerepet játszott a birodalom irányító szervei és Magyarország között az uralkodó mellett működő Magyar Királyi Udvari Kancellária, amelynek vezetője előbb alkancellári, majd kancellári címmel Miksa uralkodása végén és Rudolf uralkodása elején Liszthy János (†1577) győri püspök volt (1568–1577). 55 A kancellár mellett két királyi titkár is tevékenykedett, a neves írásművész Bocskay György (†1575), akit előszerettel tesznek meg a dolgozat hőse édesapjává és a híres történetíró Istvánffy Miklós (1539?–1615, titkár 1569–1581). Velük mindenképpen kapcsolatba kellett, hogy kerüljön a fiatal magyar nemes. Talán ismeretséget kötött a Bécsben élő és működő nagyszombati származású Zsámboky Jánossal (1531–1583) is, aki 1564-től mint udvari orvos és historiográfus működött. A Haditanács (Hofkriegsrat) irodáján szolgált ezekben az években Joó János, aki majd az Illésházy-per kapcsán szerez magának kevéssé vágyott hírnevet. 56 Valószínűleg már elkerülte az 1567–1569 között Bécsben nevelkedő Nádasdy Ferenccel, a tizenötéves háború másik híres magyar katoná1577 fol. 241v–242r. 1576. október–novemberre még 2 x 20 guldennel tartoznak neki, amit 1577. január 17-i hatállyal nyugtáznak. 53 ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 183. Nr. 50. passim - Kápolnai Bornemisza Boldizsárt 1577.I.1-én az elővágók (Vorschneider, Fürschneider) közé sorolták át, akikre az uralkodói asztalra szánt hús felszeletelése várt. Uo. 54 Pálffy Miklósra: Pálffy Géza (2003): A Pálffy család felemelkedése a 16. században. In: Anna Fundárková – Géza Pálffy (szerk.): Pálfiovci v novoveku. Vzostup významno uhorského šlachtického rodu. Spoločnosť Pro História – Acad. Electronic Press, Budapest-Bratislava, 17-36, itt 31–32. 55 Liszthy személyére és működésére: Fazekas István (2002): A Magyar Udvari Kancellária leltára 1577-ből. In: Tanulmányok a 60 éves Gecsényi Lajos tiszteletére. Fons, IX. 227–248. 56 Joó János 1576.I.1. óta a Haditanács fogalmazója. ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 183. Nr. 50. fol. 35v.

84

FAZEKAS ISTVÁN

jával. 57 Igaz a császár fiaival együtt vadászó magyar főnemes és az udvarban apródkodó középnemesfi között társadalmi szakadék volt. Hogyan tükröződött vissza Bocskai István életében a Bécsben, ill. Prágában eltöltött néhány év? Hosszú időn át a Habsburg-párt egyik oszlopa volt Erdélyben. Több alkalommal is megfordult a Rudolf uralkodása alatt Prágába áttelepült császári udvarba, így ő vezette 1595 elején azokat a tárgyalásokat, amelyek során Erdély belépett a törökellenes koalícióba, és amelynek eredményeképpen Mária Krisztierna főhercegnő és Báthory Zsigmond fejedelem házassága létrejött. Az egykori udvari létnek vannak kevésbé nagy léptékű nyomai is. Így 1606 elején, amikor Bécsben megindulnak a béketárgyalások a két szembenálló fél között, Bocskai megbízza Illésházy Istvánt, hogy számára különböző egzotikus gyümölcsöket, narancsot, citromot, gesztenyét, ill. osztrigát szerezzen be, különösen ez utóbbit nélkülözhette magyarországi létében a fejedelem, mert erre több levelében is visszatért, és csak akkor nyugodott meg, amikor egy hónappal később Illésházy végre a vágyott különlegesség beszerzéséről számolt be. 58 A dolgozat végén még egy régi keletű tévedés kiigazításához szeretnék hozzájárulni. A dolgozat olvasójának már nyilván feltűnt, hogy a XVI. közepén egyidőben két Bocskai György élt, a keletmagyarországi nagyúron kívül a Bocskai család még a XIV. században Szlavóniába szakadt ágából, az ún. razinakeresztúri (raszinjakeresztúri) Bocskai családból származó György (+1575), aki jóval szegényebb volt távoli rokonánál. Miután a család már korábban elveszítette Kőrös megyei birtokait, életét mint állami hivatalnok élte le. A magyar történettudományban meggyökeresedett a nézet, hogy Bocskai István a királyi titkár fia volna. A fennmaradt iratok és levelezések közelebbi vizsgálata egyértelműen cáfolják ezt az állítást. A bevezetőben már szó esett arról a Báthory Kristóf levélről, amelyben az özvegyül maradt Sulyok Krisztinát ajánlotta az uralkodó figyelmébe, e szerint kismarjai Bocskai György már 1571-ben halott volt. A királyi titkár razinakeresztúri Bocskay György 1571-ben még vidáman él, 1572. novemberében pl. mint magyar királyi tanácsos igen tanúságos javaslatot készít, hogy kit küldjenek a magyarok közül Carolus Rym utódaként Konstantinápolyba követnek. 59 Bocskay életét majd csak 1575 áprilisában fejezi be, temetési költségeiről 1575. április 18-án esik szó. 60 Özvegye a Zala megyei ne-

57 Károlyi Árpád, Szalay József (1882): Nádasdy Tamás nádor családi levelezése. Budapest, 175– 177. 58 Károlyi Árpád (1878): Bocskai István és Illésházy István levelezése. Történelmi Tár, különösen 44, 64, 68, 69. 59 Bocskay György levele II. Miksához 1572.XI.14. Körmend. ÖStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 29. Konv. 1. fol. 20–21. 60 Czakó Elemér (1905): Bocskay György betűi. In: Magyar Iparművészet, 5. 73–76.


85

mes családból származó Getyey Sára volt, akit többszöri halasztás után – valószínűleg – 1565. május 13-án vett hitestársul. 61 Bocskay György életrajza még megírásra vár. Az első általam ismert adat 1551-ból származik, amikor már biztosan a Magyar Kancellária írnoka, 1564ben már mint a kancellária titkára bukkan fel, később a Magyar Tanács tagja lesz. 62 Mint kancelláriai titkár és tanácsos komoly udvarbeli ismeretséggel és nem elhanyagolható befolyással rendelkezett, ami kitűnik a Batthyány család tagjaival, Kristóffal és Boldizsárral folytatott levelezéséből is. 63 Neve azonban elsősorban mint kalligráfus vált ismertté, kora leghíresebb szépírói közé tartozott. Nem véletlen, hogy őt bízták meg I. Miksa innsbrucki síremléke betűinek elkészítésével. A hallhatatlanságot számára két írásminta könyve (ún. Schriftmusterbücher) hozta meg – egyik a bécsi Kunsthistorisches Museum féltett kincse, a másik a malibui Paul Getty Museum büszkesége –, amelyeket Rudolf trónörökös számára készített, és amelyeket azután Joris Hoefnagel németalföldi művész illusztrált. 64 Nem véletlen hát, hogy számos művészettörténész számára a Bocskai név nem a fejedelmet, hanem a kalligráfus Bocskayt jelenti.

61

Bocskay György meghívója Batthyány Boldizsárhoz. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) P 1314 Batthyány család levéltára, Missiles Nr. 6856. 62 MOL A 57 2. kötet pag. 421. (egy adománylevélben említés róla, ahol ugyan még csak a kancellária jegyzőjének titulálják, de már szerepel a „scriptor noster” sokatmondó megjelölés is) 1551.VII.20.), 3. köt. pag. 816–817. (1564.IX.15.)., Életére: Siklóssy György (1921): Bocskay György. Műbarát, ..…, 297–303., Czakó Elemér (1905) 63 MOL P 1314 Missiles Nr. 6854–6891. 64 Prag um 1600. Kunst und Kultur am Hofe Kaiser Rudolfs II. Ausstellung Kunsthistorisches Museum Wien 24. 11. 1988-26.2. 1989. II. Bd. Luca Verlag, Freren 1988, Nr. 599 és Nr. 600.

86

Miksa császár

FAZEKAS ISTVÁN

S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM

Recommend Documents