STUDIA CAROLIENSIA
2006. 1 .
SZÁM
125–131.
SZABÓ PÉTER BOCSKAI ISTVÁN ÉS JÁNOS ZSIGMOND Mortuus allatus est pius Princeps pacis, Stephanus Bochkay in civitatem nostram cum excellentissima pompa.” – „Holtként hozatott a béke kegyes fejedelme, Bocskai István a mi városunkba a legkiválóbb pompa közepette” – fordíthatnánk a kolozsvári krónikás tudósítását. 1 A „Princeps pacis”, a háborúskodásra békét hozó fejedelem képe a kor retorikájában gyakran kapcsolódott össze Bocskai István személyével. Marcus István, a Bocskai temetéséről tudósító levélben „megszabadító fejedelemnek” aposztrofálja az elhunytat szintén azt hangsúlyozva, hogy Bocskai István kiutat mutatott a zűrzavaros, háborús állapotokból. 2 A siratóversek ugyanígy megszabták történelmi emlékezetre méltó arculatát: „ Hadat szállítani, törökkel alkunni, / Némettel tractálni, erős frigyet kötni” – ez volt a gyászolók számára Bocskai. 3 A kor retorikájában – Bocskait megelőzően – csak János Zsigmond tűnik fel a „Princeps pacis” szerepében. Kovacsóczy Farkas Báthory István dícsérete című művében beszámol arról, hogy János Zsigmond „nagy gonddal és buzgalommal arra törekedett, hogy Miksa római császárral békességet és rokonságot teremtsen, amire mindenki annyira vágyott, s inkább szerette a békét, mint a háborút.” 4 A padovai iskolázottságú humanista, amikor ezt leírja néhány sorral arrébb Vergiliust idézi. Alig van kétségünk afelől, hogy Kovacsóczy az antik szerző Augustusról kialakított „béke császára” toposzát 5 vonatkoztatta János Zsigmondra, miközben természetesen a fejedelem valós, a békére irányuló törekvéseit is értékelte. Bocskai és János Zsigmond között azonban nemcsak retorikai szinten áll fönn párhuzam. Megegyezésre irányuló magatartásuk miatt Bocskai közvetlen hívei egyenesen szellemi rokonságot véltek felfedezni kettejük között. Csak ezzel magyarázható, hogy Bocskait a gyulafehérvári székesegyházban az egykorú levél szerint „János király fia mellé temették.” 6 De lehet, hogy maga Bocskai akarta így, ám szóbeli meghagyása nem került be az írásos végrendeletbe. 1
Egy kis Deák krónika. 1601–1613. (1859): Közli: Toldy Ferenc. MTT. 6. Pest. 261. Marcus István levele Basniák Tamásnak. Nyitra. 1607. március 17. (1878): Közli: Szilágyi Sándor. TT. Budapest. 650–652. 3 Az idvezült fölséges Bocskai Istvánnak, Magyar és Erdélyország fejedelmének szomoru haláláról. (1858). In: Erdélyi történelmi adatok. Közli: Gróf Mikó Imre. III. Kolozsvár. 108. 4 Kovacsóczi Farkas: Báthori István dícsérete. In: Sárkányfogak 1572-1602 (Erdély öröksége, erdélyi emlékírók Erdélyről II. Szerk.: Makkai László) é. n. Bevezette: Cs. Szabó László. Budapest. 2. 5 Erről: A császári Róma. (1981): Bevezető tanulmány: Révay József. Budapest. 15–16. 6 Marcus István. i.m.: 651. 2
126
„REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MOTÍVUMOK A BOCSKAI-SZABADSÁGHARCBAN”
Ha a tényleges személyi kötelékek vonalán próbáljuk feltárni János Zsigmond és Bocskai kapcsolatát nem érdektelen fölvetni azt a tényt, hogy Bocskai majdani apósának nagybátyját, Berekszói Hagymásy Kristófot János Zsigmond végrendeletében olyannyira elhalmozta kegyeivel, hogy a reá hagyományozott ajándékok értékéből Heckenast Gusztáv még esetleges utóddá jelölésére is következtetett. 7 Ha túlzás is erre gondolnunk – maga Heckenast sem volt teljesen meggyőződve megállapítása igazáról – azt mindenképpen leszögezhetjük: Bocskai olyan famíliába nősült be, amely jó emléket őrzött János Zsigmondról. Ennél azonban jóval fontosabb volt az a szellemi rokonság, amely az erdélyi állam státuszáról vallott nézetek latolgatása közben Bocskaiban János Zsigmonddal kapcsolatban kialakult. A fejedelem Bocskai politikai gondolkodásában mindvégig tetten érhető, hogy viszonyítási pont, érv, ellenérv volt János Zsigmond országa és államkoncepciója kiegészülve azokkal a történelmi tapasztalatokkal, amelyeket a János Zsigmond korában eszmélő Bocskai egészen fejedelemsége koráig – Erdély hatalmi politikája tekintetében – felhalmozott. Volt úgy, hogy a János Zsigmonddal kapcsolatos politikai érvet nem a maga történelmi emlékezete, hanem a bécsi udvar álláspontja tartotta napirenden. Így például 1606 februárjában a bécsi békét előkészítő tárgyalások során Mátyás főherceg és Rudolf császár Bocskai területi igényeit János Zsigmond államterületének például állításával igyekezett mérsékelni. Bocskai kikelt ez ellen, noha tudta, hogy sem Báthory Zsigmondnak sem János Zsigmondnak nem voltak kezében azok a felső-magyarországi földek, amelyeket birtokol, ám mint fogalmazott emezeknek a hadakozásra „felényi módjuk nem volt” mint neki, aki török-tatár, moldvai, s „egyébünnet való segítségekkel” indult ki a Királyságba s ezáltal – katonai hatalmánál fogva – tart igényt a kérdéses területekre. 8 Benne volt ebben az érvelésben az a János Zsigmondnak tulajdonított attitűd, melyet Sommerus János német humanista röviden úgy foglalt össze az utolsó Szapolyaihoz intézett sírversében: „Haddal növelte a határt.” 9 Azaz a János Zsigmonddal kapcsolatos hagyományban a „princeps pacis” kép mellett dialektikus módon jelen volt a „princeps belli” örökség is, nem az önmagáért való háborúskodást szorgalmazó fejedelem példájaként, de a fegyvert az államterület bővítésére alkalmazó uralkodó ideáljaként, amely az erdélyi fejedelmek esetében összefüggött az országegység megteremtésére irányuló szándékkal is. A katonai hatalom és megszállás jogán hangoztatott érvek azonban egyre inkább megszelídültek, s a 7.
Heckenast Gusztáv: János Zsigmond végrendelete,1567, (1990): In: Collectanea Tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére (Adattár XVI-XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 10. Szerk.: Keserű Bálint.) Szerk.: Galavics Géza, Herner János, Keserű Bálint. Szeged. 21. jegyzet. 168. Hagymásy Lestár, Bocskai apósa Hagymásy Kristóf unokaöccse volt. 8 Bocskai István Illésházy Istvánnak. Kassa. 1606. február 6. Bocskai István: Levelek. (1992): Válogatta: Benda Kálmán. 210–211. 9 János Zsigmond sírfelirata (Epitaphium Johannis secundi electi regis Hungariae ultimi) (2001): In: A gyulafehérvári humanista költészet antológiája. Kiad.: Tóth István. Budapest. 92.
„REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MOTÍVUMOK A BOCSKAI-SZABADSÁGHARCBAN”
127
diplomácia vágányára kerültek. Mielőtt Rudolf császár diplomája a bécsi béke korrekciójaként 1606. szeptember 24-én kimondta, hogy Erdély és a Részek még Bocskai fiúutód nélküli halála esetén sem háramlanak a „királyság szent koronájára” s ezzel lényegében megszületett a Habsburgoktól formailag is független erdélyi állam, Bocskai diplomáciai harcot indított az újonnan megszerzett tiszántúli vármegyék örökjogon való megszerzésére. Érvrendszerében itt is felbukkan a János Zsigmond politikájára való hivatkozás. Azt kívánta ugyanis, hogy az újonnan megszerzett magyarországi részek területe „örökösen szakadjon az erdélyi fejedelemséghöz… Nem is új dolog penig annak oda való szakadása ugyan külön való fejedelömség alá, mert János király fiának is úgy engedtetött volt, kinek az német is consentiált akkor, most is hasonlóképpen meg lehetött volna.” 10 A dohogó fejedelem szerint azonban Illésházy István nem tett meg mindent az ügy érdekében, mert mint a fejedelem írja, Illésházynak már a Mátyás főherceghez benyújtott első beadványában is úgy szerepelt, hogy a kérdéses területek – Bocskai fiúutód nélküli halála esetén – visszaszálljanak a koronára. 11 A kérdést Bocskai szerint már csak a török miatt is meg kell oldani, aki nem engedné, hogy a Részeket a Tiszáig kiegészítő vidéken a Habsburg-magyar királynak legyen örökösödése. Ebben az érvelésben is ott húzódott a speyeri szerződés és az ezt követő politikai gyakorlat tapasztalata. Miután Báthory István és Miksa közös megegyezésével Erdély és a Részek átadása János Zsigmond halála után nem történt meg s Báthory István kellő formális alázattal kötelezettséget vállalt arra, hogy a vajdai tisztet, amikor az visszakívántatik, leteszi Miksa kezébe, átmeneti állapot született. Báthory azonban célratörő diplomáciával arra törekedett, hogy az átmeneti állapotot a határokat illetően állandósítsa. A legfőbb érve az Erdélyhez újonnan csatolt Részek megtartására Miksa felé éppen a törökre való hivatkozás volt. A János Zsigmond kori államterület integritását ugyanis a Porta Báthory szerint olyannyira fontosnak tartotta, hogy értetlenül állt a partiumi Várad kiépítése előtt. „Miért építitek…ha a hatalmas császár benneteket a németek ellen oltalmazó leszen?” 12 mondta állítólag 1571 őszén a fővezér Báthory követének s a Miksa felé közvetített információ arra szolgált, hogy elrettentse a Habsburg uralkodót Erdély és a Részek megszerzésétől. Ami a János Zsigmond speyeri egyezményével való példálózást illeti: az érvelés első látszatra nem állja meg a helyét. Az uralkodó fiú utód nélküli halála esetén a speyeri egyezség az erdélyi állam területi csonkítása szempontjából károsabb kötelezettséget rögzített, mint Rudolf oklevele. 13 Ott, magát az állam10 Bocskai István Illésházy Istvánhoz. Kassa. 1606. szept. 18. (1878): Közli: Szilágyi Sándor. TT. 332–333. 11 U.o.: 332. 12 Maximiliánnak Báthory István. Gyulafehérvár. 1571. november 15. A magyar történelemhez.(1860): Közli: Szalay László. Pest. I. 25. 13 János Zsigmond megerősítő oklevele a speyeri megegyezés elfogadásáról. Gyulafehérvár. 1570. december 1. (1911): In: Österreichische Staatsverträge Fürstentum Siebenbürgen 1526–1690.
128
„REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MOTÍVUMOK A BOCSKAI-SZABADSÁGHARCBAN”
területet, Erdélyt és a Részeket kellett átadni Miksának, míg itt a fiági utódlás megszakadásakor csak a felső-magyarországi vármegyék szállnak a királyra. Egyszerűen el lehetne intézni a kérdést azzal, hogy Bocskai a Forgách Ferenc-féle leírást vette alapul, aki szerint a speyeri egyezség felhatalmazásából következően János Zsigmond a Részeket örökjogon „perpetuo possideret" bírja és szó sincs a fiági kihalás esetére előirányzott változásokról. 14 Erre a nem is apró eltérésre az egyezséget ismertető emlékirat és az egyezség szövege között már Sinkovics István is felfigyelt s Forgách előadását akképp értékelte, hogy Forgách interpretációjában az erdélyiek által szabott eredeti feltételek rögzültek. 15 Forgách műve – noha hosszú ideig kéziratban maradt – másolatokban terjedt, amelyek Kulcsár Péter szerint „közkézen forogtak.” 16 Nem lehetetlen, hogy az egyik másolatot Bocskai is forgatta. Paradox módon azonban Bocskai mégis jogosan érvelt a speyeri szerződéssel, amelyben Erdély és a Részek szervesebben illeszkednek egymáshoz, mint emezekhez a felső-magyarországi vármegyék a bécsi békében. Mert igaz ugyan, hogy Bekes Gáspár az öröklést illetően lényeges engedményt tett, ám a diplomata elérte Erdély és a Partium bizonyos értelmű összeolvadásának legitimációját Miksa előtt. A speyeri szerződés ugyanis még az államterület Habsburgoknak történő átadása esetén is tiszteletben tartotta Erdély és a Részek „ősi és bevett” jogait. S, mivel az itt élő „karokat és rendeket” a tartományban használatos „törvények és határozatok” betartásáról Miksa utódai nevében is biztosította, Erdély és a Részek egysége – legalábbis jogi értelemben – Speyer után is örök összetartozásként tűnt fel. 17 Valójában az 1541. október 18-án, Debrecenben megtartott országgyűlés hagyománya élt itt tovább. 18 Akkor a tiszántúli megyék, a székelyek, a szászok, és az erdélyi nemesek először erősítették meg a Szapolyai-házhoz való hűségüket. 1570-ben a szűkebb Erdélyt a magyarországi részekhez fűző jogi kötelékek már eltéphetetlennek bizonyultak s 1571. november 9-én az erdélyi három nemzet és a részekbeliek már Báthory István előtt Herausg.:Roderic Gooss. Wien. 189-198. A latin eredeti magyar fordítása Kenéz Györgytől: Magyar történeti szöveggyűjtemény II/1. (1968). Szerk.: Sinkovics István. Budapest. 160-168. Békekötés Rudolf király és Bocskai István megbízottai között. Bécs. 1606. június 23. Magyar történeti szöveggyűjtemény…i.m. 348–360. A Bocskainak átadott területek végleges rögzítése a szeptember 24-én kelt oklevélben történt meg. In: Magyar História 1541–1606. (1995): Szerk.: Nagy Gábor. Bp. 473–477. 14 Ghymesi Forgách Ferencz Magyar historiája. (1866): Kiad.: Mayer Fidél (MHH. Magyar Történelmi Emlékek. II. o. Írók. 16.) Pest. 442–451. 15 Magyar történeti szöveggyűjtemény…i.m. 160-168., „Engedmény volt annak az elfogadása, hogy János Zsigmond fiági örökösei hiányában Erdély a Habsburgokra fog szállani” (Sinkovics István jegyzete) 160–161. 16 Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. (1982): Utószó: Kulcsár Péter. Budapest. 383. 17 János Zsigmond megerősítő oklevele a speyeri egyezség elfogadásáról…i. m.: 164., 166. 18 A debreceni gyűlésről: Barta Gábor (1984): Az erdélyi fejedelemség születése. Budapest. 79.
„REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MOTÍVUMOK A BOCSKAI-SZABADSÁGHARCBAN”
129
tettek hűségesküt. A speyeri szerződés után kialakult átmeneti állapotot Báthory István jogi értelemben is igyekezett állandóra váltani. A legfőbb joghatóság intézményét János Zsigmond egykori országában, Erdélyben és a Részekben magának kérte Miksától. „Valamennyi peres ügy, melyek Erdélyben és a János Zsigmond birodalmához tartozott szomszéd részekben a rendes bíróságok előtt indítatnak, az ő, a vajda, jelenlétében végleg elintéztessenek” 19 – írta Bécs urának. Valójában a Részek jogi integrációjáról volt szó, az itteni nemesség egyfajta beillesztéséről az erdélyi állam életébe. Báthory, amikor arról szólt, hogy kivonná a Részek nemességét a „Magyarország királyának ítélőtáblájához” történő fellebezés kötelezettsége alól újra a törökre hivatkozott, nevezetesen arra, hogy a magyar királyi legfelsőbb ítélőszék fenntartása e területen „gyanúba hozhatná Erdélyt az otomán porta előtt”. 20 Bocskai az Erdélyt és a magyarországi részeket felölelő tartomány jogi értelemben vett egységére az unokaöccse, Báthory Zsigmond nevében megkötött 1595. évi prágai szerződésben is ügyelt. Elérte, hogy Báthory Zsigmond fiúágon történő magva szakadása esetén az erdélyi államterület átvételekor a királyok kötelesek legyenek a „tartomány külön jogait, kiváltságait, szokásait az adományokkal, beiktatásokkal egyetemben épen és sértetlenül megőrizni, a tartományok élére Erdély rendjeiből állítani a szokott tisztségeket.” 21 A bécsi békébe a Bocskai úr személyes kielégítését tárgyaló cikkelybe nem kerültek be a tiszántúli területek jogi garanciái. Ha „törvényes házasságából nemzett leszármazói nem lennének, akkor mindazok, amiket neki átengedtek, önként Magyarország törvényes királyára és következésképpen az ország koronájára szálljanak” 22 – szól a szűkszavú paragrafus. Alighogy ratifikálták a bécsi békét, amikor 1606. november 1-jén az erdélyi országgyűlés öszszehívása kapcsán Bocskai arra bíztatta kormányzóját, Rákóczi Zsigmondot, hogy az erdélyi tanácsosokkal együtt – nyílván a béke felborítása nélkül – gondolják át az új szerzemények Erdélyhez fűzésének lehetőségeit. A „Tiszáig és Bereg vármegyéig való földnek…Erdéllyel egyszersmind és egy helyen lehetne gyűlése” 23 – fejtegette. Arra tervezett tehát, hogy halála után az erdélyi állam feje azt tegye, amit János Zsigmond elhunytát követően Báthory István tett Erdéllyel s a hozzákapcsolódó Részekkel. Azaz az átadás ígéretének színe alatt megkezdje
19
Maximilián császárnak Báthori István. 1571., Erdély rendei végzést hoznak. 1571. november 9. In: A magyar történelemhez…i. m. :21–23. 20 U.o. 21. 21 „ Ita tamen, ut Reges ipsi teneantur et iura municipalia, privilegia et consuetudines provinciae una cum donationibus et inscriptionibus sarta tectaque conservare, solitumque magistratum ex Ordinibus Transylvaniae provinciis praeficere.” Baranyai Decsi János Magyar Historiája 1592– 1598. (1866): Kiad.: Toldy Ferenc (MHH. Magyar Történelmi Emlékek. II. o. Irók. 17.) Pest. 160. Baranyai Decsi János magyar históriája [1592–1598] (1982): Ford.: Kulcsár Péter. Bp. 204. 22 Békekötés Rudolf király és Bocskai István megbízottai között…i. m. 355. 23 Bocskai István Rákóczi Zsigmondnak. Kassa. 1606. november 1. In: Bocskai István: Levelek. i.m. 237.
130
„REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MOTÍVUMOK A BOCSKAI-SZABADSÁGHARCBAN”
a joghatóság kiterjesztését a magyarországi részekre, jelen esetben úgy, hogy a felső-magyarországi vármegyék nemességét is az erdélyi országgyűlésre hívja. A jogi vonatkozású szerves illeszkedést és várható következményeit egyébként Miksa még a speyeri szerződés előtt igyekezett megakadályozni s javaslatba hozta, hogy János Zsigmond csupán az „Erdély fejedelme” címet vegye fel, mert felfogása szerint túl képlékeny alapokon, „az általa ez idő szerint birtokolt magyarországi Részek”(princeps earum partium, quas possídet)” megfogalmazás szerint adnák meg az erdélyi mellé a „magyarországi Részek fejedelme” címet. Miksa ugyanis úgy gondolta, hogy az erdélyi fejedelem joghatóságának kiterjesztése a Részeknek nevezett magyarországi területre csak első állomás a határok bővítésének nyugati vonalán. Mi történik, ha János Zsigmond étvágya nem csillapul s az új szerzeményeknek is törvényes fejedelme lesz? 24 „Principiis obsta” – „Kezdetben állj ellent” – idézhette volna a latin mondást politikai állásfoglalása igazolására. Végül is Bekes Gáspár diplomáciai tehetségének köszönhető, hogy Miksa elismerte az erdélyi uralkodó nyugati harcainak eredményeit s János Zsigmond Erdély és a Részek fejedelme lett. Bocskai azt szerette volna, amitől Miksa félt: azt, hogy nyugatról új szerzeményekkel gyarapodjon a Részek területe s a tiszántúli vármegyék is megkezdjék beilleszkedésüket az egységes jogkörű tartományba. Ezt a szándékát azonban nem sikerült valóra váltania. Visszalépés következett be a speyeri szerződéshez képest a címmegjelölésben is. Bocskai a „Stephanus dei gratia Transylvaniae, patiumque regni Hungariae (ac sacri Romani imperii) princeps” címet szerette volna elnyerni, csakúgy mint annak idején János Zsigmond. Ehelyett méltatlankodva jegyezte meg, hogy noha névvel „absolutus princepsnek mondanak abban a részben, de az titulusban csak dominus earum partium hadtanak” 25 És valóban, a bécsi béke az erdélyi fejedelmi cím mellett őt csak a „magyarországi részek urának” címezte. 26 Az elmondottak alapján annyi mindenképpen megállapítható, hogy Bocskai állam- koncepciójában így vagy úgy János Zsigmond politikai öröksége rendkívül fontos szerepet játszott. Történelmi emlékezetében János Zsigmondról harcos, céltudatos, a hagyományokat összefogó, ugyanakkor békére hajló uralkodókép bontakozott ki, amely mindenképpen összetettebb, mint az a kép, amelyet a mai kor történelmi közfelfogása őriz II. János királyról. János Zsigmond volt szemében az az uralkodói előkép, aki háborúval és békével a magyarság megmaradásának zálogául szánt Erdélyországot megalapozta és bővítette. Kovacsóczy Farkashoz hasonlóan János Zsigmond uralmának, politikai célkitűzéseinek szerves folytatóját Báthory Istvánban látta, ahogy az utóbbi is János 24 Dr. Lukinich Imre: Az erdélyi fejedelmi czím kialakulásának története. Második és befejező közlemény. Századok. 1913. 186. 25 Bocskai István és Péchi Simon Illésházy Istvánnak. Kassa. 1606. október 23. (1978): Kiad: Szilágyi Sándor. TT. 605–606. 26 Békekötés Rudolf király…i. m. 356.
„REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MOTÍVUMOK A BOCSKAI-SZABADSÁGHARCBAN”
131
Zsigmond politikai örökösének tartotta magát s a pietas és a politikai kontinuitás jegyében elkészíttette az utolsó Szapolyai síremlékét. 27 Most nemcsak mi alkottunk egy lényeges ponton történelmi emlékezetet Bocskairól, de az ő történelmi emlékezetéről is szóltunk. Feltett szándékunk volt, hogy bizonyítsuk: sírja a gyulafehérvári főtemplomban nem véletlenül került János Zsigmond tumbája mellé. Kettejük egymáshoz kapcsolódó végső nyughelye szellemi rokonságot, egymásba fonódó politikai irányvonalat jelentett a kései utódok számára. Amit maga Bocskai reánk hagyományozott az a végrendeletében fogalmazódott meg. Bocskai itt nem kevesebbet állít, minthogy Erdély a magyarság végháza, megmaradásának záloga. Azt üzeni továbbá, hogy minden magyarnak – bármely határok közé kerül is – kötelessége segítenie egymást. Ez, míg lesz határokon kívüli magyarság örök aktualitás marad. 28
27
Mikó Árpád: Báthory István és az erdélyi késő reneszánsz művészet. Művészettörténeti Értesítő. 1988. 3–4. 125. 28 Testamentumi rendelés [1606] (1979): In: Magyar gondolkodók (Magyar Remekírók). Szerk.: Tarnóc Márton. Budapest. 9–22.
132
„REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MOTÍVUMOK A BOCSKAI-SZABADSÁGHARCBAN”
János Zsigmond erdélyi fejedelem
