S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM

STUDIA CAROLIENSIA

2006. 1 .

SZÁM

61–72.

G. ETÉNYI NÓRA RELÍGIÓ ÉS REBELLIÓ. A BOCSKAI-SZABADSÁGHARC A KORABELI PUBLICISZTIKÁBAN A 15 éves háború eseményeit hatalmas figyelem kísérte szerte Európában. 1 Hosszabb békeidőszak után újra egy nagy török elleni háború bontakozott ki, melyben már a keresztény fegyverek is jelentős sikereket értek el, mind várostromokban, mind pedig mezei összecsapásokban. Elsősorban a jelentős segélycsapatokat és anyagi támogatást nyújtó Német-római Birodalom fejedelmi udvaraiban, birodalmi városaiban és kereskedelmi központjaiban mutatható ki újsághíradások és városi krónikák alapján érdeklődés, 2 de a nyílt fegyveres támogatást nem nyújtó területeken is sokféle metszettel illusztrált röplap, nyomtatott hírlevél terjesztette a magyarországi hadszíntérről érkező híreket. 3 A török mielőbbi visszaszorításában kereskedelmileg is érdekelt Velencében, Mantovában, a pápai államban, 4 az inkább a békekötés érdekében mediátorkodó Angliában 5 ,

1

Legújabban: Niederkorn, Jan Paul (1993): Die europäischen Mächte und der „Lange Türkenkrieg” Kaiser Rudolf II. (1593–1606) Verlag der Österreicheschen Akademie der Wissenschaften, Wien. Tóth Sándor László (2000): A mezőkeresztesi csata és a tizenötéves háború. Szeged. R. Várkonyi Ágnes (1999): Három évszázad Magyarország történetében. I. A megosztottság évszázada, 1526–1606. , Budapest. 173–198. 2 Schulze, Winfried (1978): Reich und Türkengefahr im späten 16. Jahrhundert. Studie zu den politischen und gesellschaftlichen Auswirkungen einer äusseren Bedrohung. München. G. Etényi Nóra: Magyar végvári katonák a tizenötéves háború német újsághíreiben. In: Petercsák Tivadar – Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme – Eudópa védelme Balassi Bálint és Bocskai István korában. Tudományos konferencia tanulmánykötete. Megjelenés alatt. 3 Vö.: Kelényi Béla Ottó (1880): Ungarn betreffende deutsche Erstlings-Drucke. 1454–1600. Budapest. Apponyi Sándor (1900-1902): Hungarica. Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok. I–II. Budapest. Uő. (1925–27):Ungarn betreffende im Auslande gedruckte Bücher und Flugschriften. III–IV. München. (App. H.) Hubay Ilona (1948): Magyar vonatkozású röplapok, újságlapok, röpiratok az Országos Széchényi Könyvtárban. (1480–1718.) Budapest. (Röpl.) Göllner, Carl (1961, 1968): Turcica. Die europäischen Türkendrucke des 16. Jahrhunderts. I–II. , Bukarest, Berlin; Bukarest, Baden-Baden. 4 Jászay Magda: A kereszténység védőbástyája olasz szemmel. Olasz kortárs írók a XV–XVIII. századi Magyarországról. Budapest, 1996. 5 Legújabban: Várkonyi Gábor (2000): A konstantinápolyi angol politika a tizenötéves háború időszakában (Edward Barton angol portai követ jelentései Konstantinápolyból 1593–1597) Aetas, 4. 106–124. Uő. (2002): Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról. Levéltári Közlemények, 1–2. 177–198. Uő. (2004): Kolozsvár-Isztambul-London, 1594. In: Frank Tibor (szerk.): Angliától Nagy-Britanniáig. Magyar kutatók tanulmányai a brit történelemről. Budapest. 73–88. Ágoston Gábor (1996): Kora újkori kiviteli tilalmak és a fegyverkereskedelem: az oszmánok és Anglia. In: Lengvári István (szerk): In memoriam Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Pécs. 183–194.

62

G. E T É N Y I N Ó R A

az elsősorban hírnévre vágyakozó francia lovagokat küldő Franciaországban 6 szintén sokféle kiadvány jelent meg nemcsak a politikai, gazdasági és kulturális elitnek, hanem a szélesebb nyilvánosságnak is. A keresztény Európa közös ügye, a török, az „ősellenség” elleni „szent” háború, melynek eseményeiről képes tudósításokkal, könnyen megjegyezhető, énekelhető verses históriákkal, félévenként megjelenő vásári füzetekkel a társadalom legszélesebb rétegeit, az olvasni nem tudókat is informálták. Ezek után érthető, hogy nagy volt a visszhangja annak a hírnek, hogy a Magyar Királyságban felkelés tört ki a császárral szemben, melynek élére Bocskai István állt. Bocskai korábbi szerepe a török elleni háborúban a korabeli Newe Zeytungok, nyomtatott újsághíradások alapján közismert volt. A 15 éves háborút, a török elleni küzdelemnek a korábbiaknál sokkal több reménnyel kecsegtető időszakát sokoldalú és kifinomult propagandahadjárat kísérte. Elsősorban a prágai császári udvarból II. Rudolf, de Bécsből, főként a Habsburg főhercegek megrendeléseinek köszönhetően sokféle tudatosan közzétett hadi jelentés, katonai beszámoló és reprezentatív kiadvány látott napvilágot. 7 Elsősorban a nagy győzelmekről jelentek meg II. Rudolf császár személyét éltető és a Habsburg főhercegek katonai tehetségét sugalló kiadványok nagy számban, mint például Győr, Esztergom vagy Székesfehérvár viszszafoglalása esetében. 8 De a kudarcokat is tudatosan tálalta a császári propaganda, Győr és Kanizsa elestét követően a hatékony állam fellépését sugallta, amikor a katonai igazságszolgáltatás mind Ferdinand Hardegg grófot, mint pedig Georg Paradeisert halálra ítélte, melyről s a kivégzésekről Bécsben Wolff Halbmaisternál, a Schottenkirche melletti kinyomtatott képes híradások tudósítottak. 9 A 15 éves háború alatt tudott először igazán hatékonyan fellépni egy széleskörű császári propaganda, melyet a pápai udvar és a jezsuita információs hálózat is hathatósan támogatott. Így a törökkel szembeforduló Erdély politikai és katonai eseményeiről is részletes beszámolók jelentek meg a Német-római

6

Sahin-Tóth Péter (1993): A francia külpolitika és a Bocskai-felkelés In: Glatz Ferenc (szerk.): A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. Budapest. 123–131. Uő. (1999): A francia katolikus ligától Kanizsáig Henri de Lorraine-Chaligny életpályája (1570–1600) In: Klaniczay Gábor–Nagy Balázs (szerk.): A középkor szeretete. Tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére. , Budapest. 453–465. Uő. (2004): Lotharingia és a tizenötéves háború. Századok, 138. 5. 1149–1188. 7 Vocelka, Karl (1981): Die politische Propaganda Kaiser Rudolf II. (1576–1612) ., Wien. Uő. (1983): Matthias contra Rudolf. Zur politischen Propaganda in der Zeit des Bruderzwistes. Zeitschrift für Historische Forschung 10. 341–351. Uő. (1985): Kaiser Rudolf und seine Zeit. ., Wien–Köln–Graz. 8 Galavics Géza (1986): „Kössünk kardot az pogány ellen.” Török háborúk és magyar képzőművészet. Budapest, 1986. 9 John Roger Paas (1985): The German Political Broadsheet 1600–1700, I. 1600–1615. Wiesbanden. (továbbiakban: Paas) P-12. 124. „Warhaffter und kurtzer Ambriss, der Executon, so mit Geirgen Paradeiser Obristen, sampt andern Fünff Befehlchshabernwegen der weitberühmbten Vestung Canischa auff ubergebung, fürgenommen worden.”

RELÍGIÓ ÉS REBELLIÓ. …

63

Birodalom és Itália városaiban. 10 De az erdélyi hadak 1595-ös gyurgyevói győzelmét német olasz, angol és francia nyelvű katonai jelentések és dicsőítő énekek terjesztették nemcsak a Báthory család, és az erdélyi fejedelem Báthory Zsigmond hírnevét kiemelve, hanem a váradi kapitány, Báthory Zsigmond legbelsőbb bizalmasa és generálisa Bocskai István szerepét is hangsúlyozva. Bocskai Istvánról már az 1595-ben éppen az ő szerepvállalásával megkötött prágai egyezmény kapcsán is sokat írtak, sőt portré is készült róla, 11 s a hadi beszámolókban is címlapon hangsúlyozták, hogy nemcsak váradi kapitány, hanem anyai ágon „testvére” Báthory Zsigmondnak, másutt pedig azt emelték ki, hogy Bánffy Dénesnek is rokona. 12 A nyomtatott hírek révén közismert volt Bocskainak az Erdélyi Fejedelemségben játszott politikai és katonai szerepe. Egy 1595-ben megjelentetett német nyelvű az „Igazságot kedvelő keresztény olvasóknak” szánt füzetben, 13 melyben francia, németalföldi és angol politikai gyilkosságokat mutattak be, az 1594-es radikális erdélyi politikai irányváltásra is utaltak. Kis méretben közöltek is egy metszetet, mely a törökkel való szembefordulást ellenző elittel való leszámolást részletezte, Bocskai szerepét is kiemelve. Egy 1605 decemberében Johann Knorr nürnbergi műhelyében megjelent kiadvány viszont úgy mutatja be Bocskait, – ismét hangsúlyozva, hogy Báthory Zsigmond anyai ági nagybátyja –, hogy hitehagyottként a török oldalára állt. A törökkel való szövetkezés a kor alapvető normarendszerét sértette, így könnyen kijátszható volt a törökkel való együttműködés bűne a császári, a jezsuita és a pápai propaganda számára. Az egymást tudatosan erősítő katolikus propaganda mellett azonban, ha nem is olyan látványos, ám szerteágazóbb protestáns propagandával is számolni 10 Veress Endre (1943, szerk): Carillo Alfonz jezsuita atya levelezése és iratai II. 1591–1618. Budapest. Kruppa Tamás (1997): Marciare verso Constantinopoli. Báthory Zsigmond havasalföldi hadjárata és a jezsuita propaganda. In Balázs Mihály–Font Zsuzsanna–Keserű Gizella–Ötvös Péter (szerk.): Művelődési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére. ., Szeged. 307–325. Erdősi Péter (1998): A vesztes magasztalása. Giorgio Tomasi históriája Báthory Zsigmondról. In: Tusor Péter (szerk.): R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv. , Budapest. 258–265. Horn Ildikó (1998): Báthory Zsigmond prágai fogsága In uo. 266-280. Kruppa Tamás (2004): Erdély és a Szentszék kapcsolatainak ismeretlen kérdésköreihez. Fabio Genga római tárgyalásai 1594-ben és 1596-ban. Hadtörténelmi Közlemények, 4. 1166–1197. 11 Cennerné Wilhelmb Gizella (1962): Magyarország történetének képeskönyve 896–1849. Budapest, 1962. 108. Bár Bocskairól viszonylag kevés ábrázolás készült. Vö: Basics Beatrix (2005): Bocskai István alakja a képzőművészetben. In: (szerk.): Bocskai és kora. Tanulmányok a Bocskaiszabadságharc 400. évfordulójára. , Budapest, 2005. 105–112. 12 Röpl. 375. „Zeitung Auss Ungern und Siebenbürgen, was sich in kurtzer verlauffener Zeit begeben unnd zugetragen hat, mit allerley sachen 1595. Und von der erhaltenen Victorij wider den Grausamen Erbfeindt den Türcken, wie der Siebenbürger erleget unnd etliche Stätt abgenommen” 13 Röpl. 336. (Historien) „An den Christlichen Leser und Liebhaber der Warheit Folget die fünnfte Histori wie etliche Siebenbürgische Räthe jhren Fürsten (Sigmond Báthory) verrathen”

64


kellett, részben a török elleni küzdelemben jelentős szerepet játszó főként német (szász és brandenburgi) fejedelmek révén, részben pedig a Német-római Birodalomban döntő többségében protestáns kézen lévő nyomdáknak köszönhetően. A francia udvar német protestáns fejedelmekkel kapcsolatot tartó hugenotta rezidense, Jacques Bongars, aki 1593 és 1610 között Strassburgból vagy Frankfurt am Mainból jelentett, arról számolt be 1605. szeptember 25-én egyik levelében Bocskai kiáltványára utalva, hogy Frakfurt am Mainban kinyomtatták Bocskai kapitány levelét, „amit jónak talált, noha kissé ügyetlenül szerkesztették”. 14 A sokpólusú, több hatalmi központból kiinduló propaganda erősítette egymást a közös ellenség, a török elleni harc hagyományos értéke érdekében, ugyanakkor az érdekellentétek is könnyen napvilágot láthattak, ha megbomlott a kényes egyensúly. A pfalzi választófejedelem is készségesen támogatta a magyar rendi mozgalmat, 15 de Móric hesseni tartományi gróf is nagy megértéssel számolt be a magyarok sérelmeiről IV. Henrik francia királynak. 16 A protestáns német fejedelmek nyilt és burkolt fellépése a Habsburgokat kompromisszumokra késztette a magyar rendekkel. 17 Bár a prágai kiadóktól átvett híreket megjelentető Johann Knorr kiadványának 18 címlapján törökösséggel vádolja Bocskait, ugyanakkor arra is utal – a címlap elítélő megfogalmazásaitól eltérő hangvételben – a december 2-i kassai gyűlésről tudósítva, hogy Bocskai a magyar nemzetért (ungarische Nation) és a religióért szállt szembe a császárral. A kiadvány azt is hosszan elemzi, hogy Bocskai nem az augsburgi vallásbéke megállapodása szerint biztosítja a szabad vallásgyakorlatot, a katolikusoknak és amint itt írják „martinusoknak”, hanem az arianusoknak, az antitrinitáriusoknak is nagy teret enged. Míg a címlapon azt emelik ki, hogy szembefordult a keresztény császárral, addig a szövegben már arról is beszámoltak, hogy Bocskai lépéseket tett, annak érdekében, hogy a törökkel mihamarabb egy hatéves békeszerződés, de legalábbis egy hároméves fegyverszünet köttessék. Jól látható, hogy még császárpárti kiadványok is érzékeltetik a protestánsok melletti szolidaritást. A tizenötéves háborút kísérő hatalmas híráradatban sokat finomodott tájékoztatás, nemcsak katonailag váltak egyre szakszerűbbé és hitelesebbé a röpirat-

14

Sahin-Tóth Péter (1993) 129. 131. Makkai László (1974): Bocskai és az európai kortársai. Történelmi Szemle, 17. 4. 490. és Makkai László (1987): A Bocskai-felkelés. In: R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Magyarország története, 1526–1686. 756. 16 Sahin-Tóth Péter (1993) 124. 17 Benda Kálmán (1943): Bocskai István. Budapest. Második kiadás, Budapest, 1993. 63. 18 App. H. 682 „Warhafftige Newe Zeitung. Wie und was massen sich desz Sigismund Bathori Mutterbruder, Steffan Botschkai genandt, gegen unserm Christlichen Kayser, sampt de deutschen Kriegszvolck, trewlosz und meyneydig verhalten, sich dem Türcken gehuldet und untergeben. Auch wie die Vehstung Caschau, von den unserigen den 2. Tag, disz Monats Decembris, eröbert und eingenommen. Anno 1605.” 15


65

okban és a nyomtatott hírlevelekben a hírek, hanem politikai szempontból is egyre árnyaltabbá válik a tájékoztatás. 1605. elején jelent meg egy német nyelvű füzetszerű kiadvány, 19 mely húsz pontban foglalta össze a „Bocskai-rebellió” kitörésének okait. A tíz oldalas kiadvány első nyolc pontja azt mutatta be, hogy miért volt sorsszerű, hogy a kassai polgárok Bocskai oldalára álltak. A nyomtatvány konkrét példákkal érzékeltette, hogy miként sértette meg (Giacomo) Belgiojoso mind a protestánsok vallásgyakorlatát, mind pedig a város törvényeit. A kiadvány nemcsak a nagytemplom elvételét emeli ki, hanem az egyes városi polgárokat ért sérelmeket is. Gönczi Szabó Györgyöt, a városi tanács tagját 1500 dukát megfizetésére kötelezték, amiért prédikációt hallgatott, Lippart Mihály patikus száz dukát büntetést kapott az evangélium csendes olvasásáért, de az asszonyokat, gyermekeket és a városi szegényeket is sokféle atrocitás érte. Korabeli kassai tanácsülési jegyzőkönyvek, városi krónikák, feljegyzések is a nyomtatott beszámolóhoz hasonlóan mutatják be a kassai polgárok sérelmeit, érthetővé téve, hogy a város magyar lakosságához hasonlóan a német lakosság is Bocskai oldalára állt. 20 Gönczi Szabó György a kassai nagytemplom 1604. január 6-i elvétele után negyednappal már a saját házánál prédikáltatott, s ezért Belgiojoso emberei elfogták, s a családja 5000 forinttal tudta csak kiváltani. 21 A kiadvány következő öt pontja azt mutatta be, hogy a felső-magyarországi vármegyék azért csatlakoztak, mert a császári seregek nem védték, hanem pusztították területüket, és egyre nagyobb követelésekkel, rendkívüli adókkal léptek fel velük szemben, így jelentősebb főés köznemesek, mint Rákóczi Zsigmond és Homonnay Bálint Bocskai mellé álltak. Két pont utalt arra, hogy a nem korszerűen felszerelt, de a török elleni küzdelemben hatékony hajdúk is átálltak, majd pedig két pont azt elemezte, hogy Bocskai Belgiojoso folyamatos fenyegetése hatására fordult szembe korábbi politikájával és a császárral. A kiadvány szerint sokféle katonai és politikai oka volt, hogy a császári sereg ilyen nyomorúságos helyzetbe jutott Felső19

App. H. 1975. „Zwantzig Warhaffte, und Beweissliche Articul durch welche der Italianische Grafe in Belgiojosa, Feldobrister in Ober Hunharn, die Stadt Caschaw, General Landsände Heyduggen und Botzschkay, zur Rebellion, auch die Niederlag und Verlust der Röm. Kays. Mayestat Kriegssvolck” 20 Paulinyi Oszkár (1930): Iratok Kassa Szabad királyi város 1603-1604-ben megkísérelt rekatolizációjához. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár. Tóth László (1962): A kassai székesegyház rekatolizációja. Századok, 96. 486–492. J. Újváry Zsuzsanna: Bocskai és a kassai polgárok. Előadás a Bocskai István fejedelem és kora. A Bocskai Istvánt fejedelemmé választó szerencsi országgyűlés 400. évfordulóján Szerencsen rendezett konferencián. J. Újváry Zsuzsanna (2001): Polgár vagy nemes? A kassai patrícius-polgárok házassági társadalmi kapcsolatai a XVII. században. In: J. Újváry Zsuzsanna (szerk.): Ezredforduló – századforduló – hetvenedik évforduló. Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tiszteletére. Piliscsaba. 395–426. (Különösen: 403. 406–407.) J. Újváry Zsuzsanna (1984): Kassa polgárságának etnikai-politikai változásai a XVI. század közepétől a XVII. század első harmadáig In: Dénes Iván Zoltán, Pajkossy Gábor (szerk.): A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Szabad György 60. születésnapjára. Budapest. 9–37. 21 J. Újváry Zsuzsanna (2001) 407.

66


Magyarországon, és csodálkozásának adott hangot, hogyha a hadi tanács fővesztést szabott ki Christian Hardeggre és Georg Paradaiserre, akik pedig csak egy várat vesztettek el, akkor milyen példás büntetés érdemel Belgiojoso, aki egy egész országrészt fordított szembe a császári udvarral. Egyes jelentősebb politikusok, hadvezérek alakja folyamatosan jelen volt a hírek hasábjain. Belgiojoso hadi tetteit sem kellett részletesen ismertetni, de arra is utal e nyomtatvány, hogy korábban Bocskai is sok hírt küldött az erdélyi katonai és politikai helyzetről. Ugyanakkor az is kitűnik, hogy a 17. század elejére mennyire megváltozott a nyomtatott hírlevelek és röpiratok hangvétele, szemlélete. Nemcsak katonai konfliktusként volt jelen az elhúzódó háború, hanem kitűntek a politikai, gazdasági hatások, sőt a civil lakosság szerepe is hangsúlyt kapott, s már nemcsak a hatalmi elit jelent meg név szerint az újságok hasábjain, hanem a városi polgárokról is hírt adnak. Bár e röpirat nem a hírek közlését, hanem annak értelmezését tekintette feladatának a nagy híréhség és a gyorsan változó politikai helyzet miatt, olyan változata is megjelent e nyomtatványnak, melyhez friss híreket is csatoltak 1605 májusából, egy olyan időszakból, amikor Bocskai nagy politikai és katonai sikereket ért el. A nyomtatványban napra pontosan jelezték, hogy mikor és honnan érkeztek az információk. Elsősorban hadi eseményekről számoltak be május 1jei, május 5-ei és 7-ei pozsonyi, május 3-ai érsekújvári hírek alapján, miszerint a rebellisek Rhédey Ferenc, valamint Kicsindi Pál és Zardáni András sikereinek köszönhetően a bányavárosok felé nyomulnak előre. Május 4-i bécsi hírek pedig arról tudósítottak, hogy a székelyek is Bocskai oldalára álltak Erdélyben, de nagyobb városok, mint például Fogaras még a császár hűségén vannak. A közzétett hírek szerint nemcsak a prágai udvarból próbálták újra felléptetni Báthoryt, hanem Bocskai is tárgyalt a nemesekkel, hogy újra visszahívják-e Báthoryt, aki a hírek szerint a Bocskai által hirdetett országgyűlésre elküldi a követét. E nyomtatott hírek sok tévedést tartalmaznak, például folyamatosan Ratkainak nevezik Bocskai bizalmi emberét és kancellárját, Káthayt, de sok bennfentes információt is tartalmaznak, így sokszor írnak Káthay fontos szerepéről Bocskai tárgyalásai során. Május 11-i pozsonyi hírek már arról számoltak be, hogy 10-én Magyaróvár behódolt a rebelliseknek, akik hamarosan osztrák és morva területeket is veszélyeztetnek. Május 18-ai bécsi hírek közlik a szenzációt, hogy május 8-án Korponán (valójában Szerencsen) Bocskait fejedelemmé választották, s 16 tanácsost választottak mellé. A 13 szepességi város is kinyilvánította, hogy Bocskait tekinti fejedelmének. Bocskai pedig követeket küld a császárhoz és Mahomet budai pasához. S lengyel küldöttség is érkezett április 26-án Kassára, akik egy szépen feldíszített lovat ajándékoztak Bocskainak. De az a hír is terjed, hogy a lengyel király testvérét is feleségül vehetné, csak ő nehezen áll rá erre a házasságra. Rhédey, akit végig Raddainak írnak, Cillak béggel tárgyalt, és Bocskaihoz egy csausz is érkezett. Május 21-ei és 24-ei pozsonyi hírek a politikainál is kedvezőtlenebb katonai helyzetről számoltak be, arról tudósítva, hogy a rebellisek


67

már a Szent Mihály kapu alatti kerteket is felégették, Esztergom, Győr és Komárom környékén is támadnak. Az utolsó, május 24-ei pozsonyi hír szerint éppen akkor érkezett jelentés arról, hogy már a Fertő-tó környékén lévő falvakat is feldúlták a rebellisek és a tatárok. Lezárásként egy kimutatás szepelt, miszerint 1605-ben Magyarországon császári szolgálatban 41 251 gyalogos és lovas katona található. Bocatius János „Öt év börtönben” című művében egy olyan „tájékozatlan németek számára nyomtatott röpiratról” számolt be, mely „címe szerint a Bocskai-féle hajdúlázadást, és Kassa város ügyét tárgyalta” egy olyan névtelen szerző, aki a „magyar helyzetet alaposan ismerte”. 22 Bocatius azt állította, hogy „ennek a röpiratnak Bocskai nagyon megörült, mert név szerint Beliosát nevezte meg mint gyújtogató fáklyát, mint e nagy tűzvész lángra lobbantóját.” Bocatius azt is megjegyzi zárójelben, hogy („Az általam latinra fordított cikkelyeket újra ki akarta nyomtatni, de egyikünk sorsa sem tette lehetővé.”) A leírtak alapján valószínű, hogy erre a kiadványra utalt Bocatius, bár ő tizenkét cikkelyt említ. Bocatius összegzése egyértelművé teszi, hogy Bocskai nagy figyelemmel kísérte, vajon mennyire jelenik meg hiteles kép a szabadságharc politikai célkitűzéseiről a korabeli propagandában. Egy másik nürnbergi röpiratról, Bocatius János azt állította, hogy „haraggal töltötte el Bocskait, és arra indította, hogy saját maga tisztázása végett végre felkeressenek Németországban néhány hatalmasságot, és sebészkéssel a kelevényt felnyissák, és az egész sebet feltárják.” Bocatius kiemeli, hogy Bocskai mind a törökösség, mind pedig az arianizmus vádja alól tisztázni akarta magát a német fejedelmek előtt. Bocatius részletesen beszámolt róla, hogy miként fogalmazzák meg a német fejedelmeknek szóló kiáltványt Illésházy István és Rimay János együttműködésével, sőt arra is utalt, hogy a Bocskai ki is akarja nyomtatni a válaszát a nürnbergi kiadvány vádjaira, de erre végül idő hiányában nem került sor. 23 A Bocskai-párti hírek német területekre juttatásában nagy szerepet játszott a külföldi egyetemeken (Wittenberg, Heidelberg) tanult protestáns értelmiség, 24 akár Alvinczi Péter, vagy Bocatius János szerepére gondolhatunk. De a kassai kereskedő családok nemzetközi kapcsolatrendszere is segítséget adhatott. 25 De amint Bocatius utólagos visszaemlékezése is mutatja a hírek gyors átfutása és a hírek sokfélesége miatt, nem az ő 22

Bocatius János (1985): Öt év börtönben (1606–1610.) Fordította, a jegyzeteket összeállította és az utószót írta: Csonka Ferenc, Budapest. 22–23. 23 Bocatius (1985) 18–19. 24 Heltai János (1994): Alvinczi Péter és a heidelbergi peregrinusok. Humanizmus és reformáció. Budapest. 100–107. 25 Kassa jelentőségéről a Bocskai-szabadságharc idején: Benda Kálmán (1987): Bocskai István székhely nélküli fejedelmi udvara In: R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Magyar reneszánsz udvari kultúra. ., Budapest, 1987. 158–165. Duchon, Josef (2004): Kassa a Bocskai-felkelés küszöbén Papp Klára (2004): Bocskai kassai fejedelmi udvara. Mindkettő: In Ifj. Barta János–Papp Klára (szerk.): „Nincsön nekönk több hazánk ennél” Tanulmányok a Bocskai-felkelés történetéhez. Budapest. 105–120. és 121–144.

68


szerepük a döntő. Bocskai nem tudta a róla kinyomtatott gyorsan megjelenő híreket, újságokat tájékoztatni, de a német területeken a szabadságharcról közzétett kiadványokat nagy figyelemmel kísérték, s a közzétett véleménynek nagy jelentőséget tulajdonítottak. A közvélekedés befolyásolásának leghatásosabb és legközvetlenebb eszközei a metszetekkel illusztrált röplapok voltak, melyekkel a szélesebb befogadóközönség véleményalkotását lehetett hosszabb távon is irányítani. A Bocskai szabadságharc kapcsán viszonylag kevés számú röplapot ismerünk, bár ebben szerepet játszik az is, hogy a 17. század elejére, a katonai kudarcoknak és az állóháborúnak köszönhetően lényegesen csökkent a magyar vonatkozású német nyelvű röplapok száma. Csak néhány kivételes esetben, mint Kanizsa török kézre kerülése, illetve visszafoglalásának kísérlete jelent meg jelentősebb számú és változatú röplap augsburgi, nürnbergi vagy bécsi kiadóknál. Jellemző az a röplap, melyben Székesfehérvár 1601-es elfoglalásakor a fehérvári basa életrajzát közölték háttérismeret gyanánt. 26 A Bocskai szabadságharc katonai eseményeiről egy röplap tudósított, a hadászati szempontból legjelentősebb győzelemről, Érsekújvár bevételéről tettek közzé képes híradást Frakfurt am Mainban, hangsúlyozva, hogy az átadási feltételek között az is szerepelt, hogy nem kerül török kézre a bányavárosok védelmében kulcsfontosságú főkapitányi központ. Bár láthatóak török seregek is a vár ostromát bemutató képen, hiteles és objektivitásra törekszik a metszet, nem a hadvezér, hanem a politikus Bocskai portréját közölve. 27 Bár főleg Prágából közzétett kiadványokban azzal vádolták Bocskait, hogy a török hűségére tért, és ezzel a kereszténység érdekeivel, s a török háború ügyével fordult szembe, azt is látnunk kell, hogy a 17. század elejére a nyomtatott hírlevelek is egyértelműen tükrözik, hogy nincsenek nagyobb hadi sikerek a törökkel szemben, egyfajta reménytelen állóháború alakult ki. Még akkor is, ha a perzsák törökellenes harcáról közzétett hírek az erőviszonyok átalakulását sejtették. A hírterjesztés és terjedés gyorsaságában ugyanakkor az is meghatározó szerepet játszott, hogy a Habsburg-párti mellett a Habsburg-ellenes propaganda is nemzetközi összefüggésbe emelte a magyar protestánsok helyzetét, így a spanyol Habsburgok németalföldi kegyetlenkedései együttesen jelentek meg Basta és Belgiojoso erdélyi és felső-magyarországi tetteivel. A németalföldi Habsburgellenes propaganda még a török pusztításainál is feketébbnek állította be a katolikus Habsburgok protestánsokkal szemben való fellépését. 28 26

Paas P-9 121. „Von der glückhafften Eroberung der herzlichen Statt und Vestung Stulweissenburg in Ungern, so den 20. Tag dess Monats Septembris, im 1601 mit stürmenden Handt eingenommen, und alles darinn nider gehawet worden.” 27 Cennerné Wilhelmb Gizella (1982) 120. Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok 280. 28 Arndt, Johannes (1998): Der spanisch-niederländische Krieg in der deutschsparchigen Publizistik 1566–1648. In: Horst Lademacher–Simon Groenveld (szerk.): Krieg und Kultur. Die


69

A jezsuitaellenes propaganda is európai összefüggésben értelmezte a magyar protestánsok sérelmét. Szintén egyidejű németalföldi és magyar protestáns propaganda mutatható ki a jezsuitákkal szemben is. Egy Amszterdamban Hans Conradnál kiadott gúnylap azt emeli ki, hogy a jezsuiták minden hatalmi központban jelen szeretnének lenni tanácsadói szerepben, miközben a hírek terjesztésében és torzításában, mint valami hamis visszhang mindenütt az élen járnak. 29 Ez a látványos és szellemes röplap, melyen leselkedő és suttogó jezsuiták láthatók erdélyi változatban is feltűnik Bethlen Gábor uralkodása idején, 1620-ban a jezsuiták kiűzésekor. Szintén jezsuitaellenes propaganda terméke az a hely megjelölés nélküli 1605-ös röplap, 30 melyben arról számoltak be, hogy kiűzték Kolozsvárról a jezsuitákat erdélyi és felső-magyarországi praktikáik miatt. A kiadvány korábbi relációkra (Historische Relation) hivatkozva, már közismert tényként utalt arra, hogy az erőszakos katolizálás, és az indította el a felkelést, hogy elvették a kassai nagytemplomot a protestánsoktól. Felkelést ír, szándékosan nem rebelliót. („Auffruhr und Empörungen”) A röplap szerint Basta FelsőMagyarországon és Erdélyben is felelős a felkelés kirobbanásáért. Egy konkrét esetet ismertetnek, miként tettek egy asszonyt tönkre, akinek a felbőszült fia végül négy jezsuitát egy szélmalom lapátjaira kötözött és hat órán keresztül ott forgatott 1605. március 12-én. A metszeten németalföldi képeket jellemző módon egy szélmalom látható, melyet a fokosokkal ábrázolt hajdúk, és a könyveiket bújó jezsuiták is megdöbbenve szemléltek. Egy latin nyelvű röplap pedig húsz pontban ismerteti a Bocskaitól rettegő olmützi jezsuiták döntéseit gúnyosan. 31 A 17. század elején egyre nagyobb számban jelentek meg, nem a hagyományos dél-német városokban, hanem Kölnben a magyar vonatkozású kiadványok, melyek egyszerre mutatják be a szabadságharc okait és a protestánsok sérelmeit. Kölni kiadók megnövekedett szerepe egyértelműen azt mutatja, hogy németalföldi területek irányába növekszik a híráramlás, s Amszterdamban is egyre nagyobb számú magyar vonatkozású kiadvány látott napvilágot. Kétirányú folyamatra utal ugyanakkor az, hogy a Királyi Magyarországra érkező kéziratos újságokban, például a Thurzókhoz eljuttatott avisókban is folyamatosan nő a kölni és németalföldi hírek aránya. A nemzetközi postahálózat metszéspontján fekvő Köln nyomdái közvetítették az angol és a francia híreket is a NémetRezeption von Krieg und Frieden in Niederländischen Republik und im Deutschen Reich 1568– 1648. Münster–New York–München–Berlin. 401–418. 29 Paas P-41 150. „Echo, Das ist, Ein Kurzer doch wahrer und eigentlicher Widerschall Von der vermeinten Frömmigkeit der Jesuwitter wie man inn Waldt schreyen, auch wie man den Widerschall versehen soll.” 1603. 30 Paas P-56. 165. „Warhafftige newe Zeytun, was sich in Siebenbürgen zugatragen hat den 12. Martij Annno 1605 da die Jesuiten von Clausenburg entlauffen” 31 Paas P-57. 166. „Capituli Jesuitici Conventus Nuperrimehabitus in loco quodam celebri Olomucij Anno 1605”

70


Római Birodalom hírpiacai felé, 32 így nemcsak a felekezetek közötti konfliktusokról, hanem az uralkodó és a rendek konfliktusairól is érkeztek a politikai hírek. 33 Az is kimutatható, hogy a császári udvarhoz kapcsolódó prágai és bécsi kiadók mellett legnagyobb számban a döntő többségében evangélikus vallású augsburgi és nürnbergi kiadóknál jelentek meg magyar vonatkozású hírlevelek, röplapok és röpiratok, s ott jelentek meg azok az összegzések is, melyek utólag is látni és láttatni szeretnék a folyamatok közötti összefüggést. Peter Wilhelm Zimmermann, a híres augsburgi kiadó, 34 nemcsak a török elleni harcokról, hanem a Bocskai szabadságharcról is reálisan és sokoldalúan számolt be metszetsorozatán. Nürnbergben pedig a magyar rendek politikája is megjelenik az Ortelius mű folytatásában. A megegyezésről, a bécsi és a zsitvatoroki a békekötésről tudósító kiadványok egyértelműen egy – ahogy a kortársak mondták – „jó béke” megkötésének az eredményét hangsúlyozzák. S ez a kompromisszum már nemcsak az uralkodói hatalmat, hanem a magyar rendek megnövekedett szerepét tükrözik. A bécsi békét közzétevő „hivatalos” prágai kiadványok is, ha nem is egyenrangú félként, de a címlapon mutatják be Rudolf császár portréja mellett Bocskai arcképét is. 35 Azok számára is egyértelművé téve a magyar rendek politikai súlyának növekedését, akik a békekötés pontjait részletesen taglaló kiadványokat nem tudják elolvasni, vagy értelmezni. A magyar rendek elismerésének ezt a fajta nyilvánosságát még akkor is hangsúlyoznunk kell, ha egyértelmű, hogy ebben Mátyás főherceg politikája is szerepet játszott, valószínűleg az ő kompromiszszumkészségének köszönhető, hogy egy új prágai kiadónál, Johann Othmar Jacobinál jelentek meg a bécsi, majd pedig a zsitvatoroki béke magyar nemesek képével kinyomtatott változatai. 36 S ezt a prágai kiadványt tették közzé szintén képes formában, Nürnbergben.

32

Behringer, Wolfgang: Köln als Kommunikationszentrum um 1600. Die Anfänge des Kölner Post- und Zeitungswesens im Rahmen der frühneuzeitlichen medienrevolition. In: Mölich, Von Georg-Schwerhoff Gerd (szerk.): Köln als Kommunikationszentrum. Studien zur früühneuzeitlichen Stadtgeschichte. Der Riss im Himmel. Band IV. Köln. 183–210. 33 Vö.: ifj. Barta János (2004): Európa a 16–17. század fordulóján. In: „Nincsen nekönk több hazánk ennél”. 34 Cennerné Wilhelmb Gizella (1957): Wilhelm Peter Zimmermann magyar vonatkozású rézkarcsorozatai In: Folia Archeologica 9. 187–203. 35 Németh S. Katalin (1993): Ungarische Drucke und Hungarica 1480–1720. Katalog der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, I–III. München–New York–London–Paris. (Továbbiakban: H) H 7 „Abdruck Der Reconciliation und Vergleichung mit den Hungerischen Stenden, geschehen zu Wien in Osterreich, den 23 Junij, Anno 1606. Aus Lateinischer sprach, ins Teutsche gebracht” 36 H 6 „Abdruck Der Friedens Handlung und Vergelichung mit den Hungarischen Stenden. Insonderheit auch von dess Herrn Botschkay seiner Person, Tittel und ganzen Befriedung. Erstlich Gedruckt in der Alten Stadt Prag, durch Johan Othmar Jacobi. MDCVII”


71

A Magyar Királyság, illetve a magyar korona jelentős politikai szerepét sugallta, például, amikor a bécsi Wolff Halbmeister nyomdájában olyan tudósítás jelent meg 1605. márciusi és áprilisi hírekkel, melyeken hármas halom és kettős kereszt jelezte, hogy magyarországi hírek következnek. 37 A magyar rendek megnövekedett politikai súlyát tükröző kiadványok megjelentetésében szerepet játszott Mátyás főherceg Rudolf császáréval szemben önállósuló politikája és propagandája. Azonban azt is látnunk kell, hogy az 1609-tól megjelenő német nyelvű nyomtatott hetilapoknak, a wolfenbütteli és strassburgi Avisonak is az egyik legtöbbször szereplő politikusa, Illésházy István nádor, aki kulcsszerepet játszott a bécsi béke előkészítése és megkötése során. A folyamatot jól érzékelteti, hogy II. Mátyás pozsonyi koronázásánál addig nemlátott mértékben jelent meg képi ábrázolásokon is a magyar rendek politikai szerepe. 38 A Mátyás koronázását kísérő rendkívüli érdeklődést mutatja, hogy három különböző röplap is napvilágot látott. Míg két változatban a szöveg mutatja részletesen az egyes magyar főnemesek szerepét, felsorolva, hogy Illésházy István nádor viszi a koronát, Erdődi viszi a jogart, az országalmát Forgách Ferenc esztergomi érsek, Szent István kardját Thurzó György, a palástot Széchy, Batthyány Ferenc pedig a keresztet, addig egy augsburgi kiadónál megjelent változatban a képen is hangsúlyosan jelenik meg a magyar nemesi viseletet, és a magyar zászlókat is kiemelik a szakrális rész ábrázolásakor, a koronázási menetben és a lakoma bemutatásakor. 39 A kiadónak arra is gondja volt, hogy láttassa, amit a szövegben is hangsúlyoz, hogy mivel a nádor evangélikus, így most nem ő emeli az esztergomi érsekkel együtt az uralkodó fejére a koronát a Szent Márton templomban. A koronázásról közzétett kiadványok azt érzékeltetik, hogy nem egy folyamat végpontjaként, hanem egy folyamat kezdeteként jelenik meg egyre gyakrabban a korabeli újságok hasábjain a magyar rendek politikai szerepe. Egy 1609-ben névtelenül kiadott német nyelvű politikai értekezés már amellett érvel, hogy a magyar rendeknek a rendi joga a vallásszabadságához való jog, így a religió védelme összefügg a rendi jogok védelmezésével, és a vallásszabadság védelmében fel kell lépni az uralkodóval szemben. A kálvini uralkodóeszmény, és az isteni törvény útjáról letért uralkodóval való szembenállás joga ismert volt a korabeli Magyarországon, amint ezt a felső-magyarországi rendek 1604. elején Belgiojoso generálisnak küldött válasza is tükrözi, de az 1605-ös Európához

37

H 67 „Auss Ungern unnd Oesterreich Gründliche Schreiben unnd Zeitung, was sich vom 24. Merz an diss auff den 21, April New. Cal. Diss M.D.C.V. Jahr zu Comorra, Pressburg, Wien, Eperies, Schemniz und Leutsch, wegen dess Tücken und sonsten, fürnemlich zugetragen hat.” 38 Holčik Stefan (1986): Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563–1830.Bratislava. 25–27. Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. Reprint. Budapest, 1987. 133–141. Paas P-99. 208. P-100. 209. és P-101. 210. 39 Paas P-101.

72


intézett kiáltványban nem található a kálvini ellenállástanra való hivatkozást. 40 A német nyelvű, szélesebb olvasóközönségnek szóló a publicisztikák sem tükröztek jogi, vagy államelméleti hivatkozást, de azt igen, hogy a „történelmet szerető”, az eseményeket figyelő „közember” számára is érthető módon foglalták össze a magyarországi politika változását.

40

Benda Kálmán (1970): Habsburg-politika és rendi ellenállás a 17. század elején. Történelmi Szemle. 13. 3. 404–427. Megjelent: Benda Kálmán (2004): A nemzeti hivatástudat nyomában. Történelmi, történelemelméleti, művelődéstörténeti, iskolapolitikai és csángómagyar tanulmányok, írások, interjúk. (Szerk.: Lukáts János) Budapest. 35–59. Különösen 54–55.

S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM

Recommend Documents