S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM 3-22

STUDIA CAROLIENSIA

2005. 1.

SZÁM

3-22.

LÁNYI GÁBOR JÁNOS WOLFGANG MUSCULUS DUSANUS ÉLETE ÉS MŰVEI „Dieuze, híres Musculus, kölcsönözte neked az élet adományát. Talentumodat először a nemes Strassburg csiszolta; Ismerté azonban a messze tündöklő Augsburg tett téged, Ahonnan a hatalmas Bern világhírre segített. Most pedig az Olümposz polgárává nyilvánít a Mindenség Ura.” (ismeretlen szerző)

Bevezetés Tanulmányom célja röviden bemutatni Wolfgang Musculus Dusanus életét és munkásságát. Az lotaringiai származású, először Strassburgban, majd Augsburgban végül Bernben tevékenykedő reformátor nevéről manapság külföldön és hazánkban egyaránt ritkán hallhatunk, a reformáció korában mégis meglehetős hírnévre tett szert. Köszönhette ezt elsősorban bibliamagyarázatainak, amelyekről korának olyan nagy alakjai, mint Kálvin és Melanchton is elismerően nyilatkoztak; másodsorban Loci communes (1560) címen megjelentetett dogmatikájának. Hazánk szemszögéből nézve is különleges jelentőségű a „Loci”. Herman Selderhuis szerint Méliusz Juhász Péter és Szegedi Kis István teológiájukat jórészt Musculus Locijának segítségével építették ki. 1 Kathona Géza kutatásai is rámutatnak arra, hogy Musculus gondolatai „vörös fonálként” húzódnak végig „a legtudományosabb magyar reformátor” művén, sőt a legtekintélyesebb teológusok (Kálvin, Peter Martyr Vermigli, Theodor de Beze, Bullinger, Melanchton) nyilatkozatait is megelőzik a Musculus szövegek. 2 Musculus – különösképpen is a predestináció és a felsőbb hatalmasság tekintetében – egyedi téziseinek a magyar reformációra gyakorolt hatásával számolnunk kell, tényleges jelentőségük még feltárásra vár. Musculust más szálak is fűzik Magyarországhoz: 1550-ben Vom uffgang deß wort Gottes in Ungern címen személyes leveleket és török rendeleteket adott ki, amelyekben Isten igéjének gyors magyarországi terjedése feletti örömének ad hangot. Ezek a dokumentumok, nemcsak azért jelentősek, mert az egyetlen hiteles beszámolót tartalmazzák az úgynevezett vaskaszentmártoni hitvita lefolyásáról, hanem mert jelzik, hogy milyen nagyra értékelte a 16. századi nyugati közvélemény a magyar reformáció eredményeit. 1 2

Selderhuis (1997) 326. o. Kathona (1973) 16. o.

4

LÁNYI GÁBOR JÁNOS

Tanulmányom vezérfonalául egy 16. századi, ismeretlen német költő Musculusról írt versét választottam, amelynek fordítása fent olvasható. 3 A vers sorai vezetnek bennünket végig Wolfgang Musculus életének különböző állomásain. I. Élete „Dieuze, híres Musculus, kölcsönözte neked az élet adományát.”

I. 1. Dieuze Wolfgang Musculus, eredeti nevén Wolfgang Müslin 4 , 1497. szeptember 8-án 5 született Duezéban, a lotaringiai sóvidék szívében (ma Dieuze, département Moselle). 6 Anyanyelve a lotaringiai német dialektus volt. Musculus a későbbi időkben is szívesen gondolt vissza szülővárosára: kevés kivételtől eltekintve művei „Wolfgang Musculus Dusanus“ néven jelentek meg, írójuk a városka latin nevének felhasználásával hangsúlyozta ki hovatartozását. Ezen kívül maga az írások tartalma is hordoz néha a szülővárosra való utalást, például Musculus híres Zsoltár-kommentárja. 7 Édesapja Anton Müslin kádárként dolgozott, édesanyját – Angela Sartorit – okos asszonyként írják le, de sajnos semmi többet nem tudunk róluk. Angela négy gyermeknek adott életet, de csak kettő; Hamman és a fiatalabb Wolfgang érte meg a felnőttkort, ám egyszer ő is majdnem a pestis áldozatává lett. 8 Idősebb testvérei mind apjuk foglalkozását tanulták, csak őt küldték tanulásra való hajlama és képességei miatt a dieuzei alapfokú iskolába. Itt hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a tehetséges fiúnak el kell hagynia szülővárosát, hogy képességeit magasabb szintű iskolákban, tanultabb mesterek keze alatt kamatoztathassa. Nemesek támogatása mellett, szép hangja is lehetővé tette, hogy megélhetéséről, tanulmányai folytatásáról részben maga gondoskodjon. Így látogathatta a híres elzászi humanista iskolákat Rappoltsweilerben (itt a Rappoltweiler grófok támogatását élvezte), Kolmarban és Schlettstadtban. Schlettstadtban mindenekelőtt latintudását tudta tökéletesíteni, valamint valószínű, hogy szép énekhangja is az itt töltött évek és az iskolai kórus istentiszteleteken való szolgálata révén fejlődött ki. Ezekben az években egyébként az iskola rektorságát az elzászi humanizmus olyan jeles képviselői látták el, mint 3

A vers eredetijét lásd: Wijnkoop Lüthi (1998) Neve a lotaringiai német dialektusban kisegeret, egérkét jelent. Ezért, amikor a kor szokásához híven latinosította nevét a közönséges háziegér latin nevét választotta, amely mus musculus. Később címerállatául is az egeret választotta. 5 Egyidős volt Philipp Melanchtonnal, aki ugyanezen év február 16-án született – „…wider Laster und Sünde“ (1997) 218. o. 6 Bornert (1997) 42. o. 7 W. Musculus: In sacrosantum Davidis Psalterium Commentarii (Basel, 1551) 1188. o. – “…wider Laster und Sünde” (1997) 181. o. 8 Langenbruch (1969) 5. o. 4

WOLFGANG MUSCULUS DUSANUS

ÉLETE ÉS MŰVEI

5

Hyeronimus Gebwiler (1473-1545) és Johannes Sapidus (eredeti nevén Hans Witz, 1490-1561). 9 „Lutheranus monachus”

I. 2. Lixheim 1512-ben élete döntő fordulatot vett, 15 évesen a lixheimi Benedek-rendi kolostor tagja lett. 10 A kolostorévek nemcsak gondolkodásmódjára, hanem egész személyiségére, viselkedésére, természetére, rányomták különböző – valamiben pozitív, valamiben negatív előjelű – bélyegüket. Egyrészt Musculus élete végéig ellentmondásba került a szerzetesség jelenségével, másrészt bizonyos nézőpontból mindvégig bencés maradt. 11 Maga is tisztában volt a Benedek-rend rá gyakorolt hatásával, ahogyan ezt Thomas Erastushoz írt egyik levele is bizonyítja, ahol a reformátor magát mindenféle sajnálkozás nélkül, mint „homo in Monasterio educatus”-t, kolostorban felnevelt embert jellemzi. 12 Valószínű, hogy szerzetesi éveire vezethető vissza az a jellemvonása, hogy rendkívül jó közvetítő tudott lenni különböző ideológiák és pártok között. 13 Inkább a türelemnek és a szelídségnek adott helyet az erőszak és a keménység ellenében. Inkább meggyőzni akart, mint kényszeríteni. Ez a jellemvonás Musculust rendkívül jó közvetítővé, de ugyanakkor néhányak szemében az ideológiai és politikai harcok során megbízhatatlan társsá tette. A bencés gondolkodásmódot – hogy a sokféleségből fakadó ellentmondásokat egy magasabb szintre emelve egyesítsék és feloldják – a humanista képzés még jobban megerősítette. Az elzászi humanizmus Erasmus által meghatározott vonala alkalmatlanná tette őt bármiféle fanatizmusra és később nehézzé tette neki – mint a strassburgi reformátoroknak általában – Zwingli és Luther irányvonala közötti választást is. Abraham Musculus apjáról írt életrajzában, a Historia vitaeben 14 szereti apját úgy láttatni, mint az egyetlen példamutató barátot a tudatlan fráterek seregében. Abraham „hagiográfiája” gyakran hajlamos ilyenfajta túlzásokra, ennek ellenére látnunk kell azt, hogy a másik fontos hatás, amit a Benedek-rendnek tulajdoníthatunk, Musculusnak a humanizmusban való elmélyülése. A kolostor padlásán régi, kidobásra szánt pergamenek között megtalálta Cicero és Ovidius néhány művét, amelyek olvasásába rögtön bele is vetette magát. Különösen sze9

Dellsperger (2001) 12. o. Langenbruch (1969) 5. o. 11 Wijnkopf Lüthi (1999) 64. o. 12 Wijnkopf Lüthi, Wolfgang Musculus und die römische Kirche (1999) 96. o. 13 Bornert (1997) 50. o. 14 Musculus fiának Abrahamnak, apjáról írt életrajza már 1564-ben elkészülhetett, de csak Abraham fia – szintén Wolfgang – kiadásában láthatott napvilágot Bázelben, 1595-ben. Két kézirata maradt fent (Egy Genfben és egy Bernben – Bodenmann, 1997). A mű Musculus életének egyik legfontosabb forrása, bár hitelessége olykor vitatott. 10

6


rette Ovidiust olvasni, mert már kisgyermek kora óta égett benne a tűz a költészet művészete iránt. 15 Már a kolostorba való belépésekor fontos szerepet kaptak zenei hajlamai, amikor pedig a prépost a hangszeres zenéhez való tehetségét is felismerte, a Neuweiler apátságba küldte, hogy a saját költségén orgonálni taníttassa. Musculus még öreg korában is gyakran játszott orgonán saját szórakoztatására, de a gyülekezet javára és Isten dicsőségére is. 16 Ha a Musculus által írt egyházi énekek száma nem is olyan nagy, mint azt korábban hitték, nem szabad elfelejtenünk, hogy a reformátor zenei képzettségét is mint szerzetes szerezte. 17 A fiatal Musculusra nagy hatással volt egy öreg és kegyes rendtársának a tanácsa, amely egész életén keresztül elkísérte: „Si bonus vis fieri concionator, da operam, ut bonus fias biblicus” 18 Voltak tehát már a kolostorok lakói között Luther Márton fellépése előtt is olyanok, akik meg tudták becsülni Isten igéjét. Az ige iránti ilyenfajta nyitottság pedig különösen jellemző volt a Theoger apát által alapított lixheimi kolostorra. A Theoger vezette St. Georgen-i apátság a hirsaui mozgalomhoz (Hirsauer Bewegung) tartozott, amelyet a clunyi reformok németországi megfelelőjeként tarthatunk számon. Az ezen mozgalomhoz tartozó kolostorok lakói közül szinte egy sem volt, aki ne olvasta volna naponta vagy a zsoltárokat vagy a Szentírás más részeit. A lixheimi kolostori évek tehát döntően meghatározták a kezdetben inkább humanista indíttatású Wolfgang Musculus Isten igéjéhez való viszonyát, és megkönnyítették számára Luther gondolatainak elfogadását is. Ezt a feltételezést azzal is alátámaszthatjuk, hogy Musculus két rendtársa Paul Volz és Ambrosius Blarer szintén könnyen vált bencés szerzetesből az evangéliumi reformáció követőjévé. A kolostorban és az ahhoz tartozó parókiákon: Brauweilerben, Fleisheimban és Helleringenben a fiatal prédikátor első lelkipásztori tapasztalait is megszerezte, sőt néhány prédikációja már ekkor nyomtatásban is megjelent. 19 1560-ban Thomas Erastushoz írott levelében azt írja, hogy negyven éves prédikátori múlt áll mögötte, tehát 23 évesen, 1520-ban kezdhetett el prédikálni. 20 Musculus későbbi teológiai fejlődésének szempontjából fontos volt, hogy Isten igéjéhez, elsősorban mint annak hirdetője viszonyult. 21 Mind igemagyarázataiban, mind a rendszeres teológiai főművében a Loci communesben, nem elvontspekulatív, hanem mindennapi-gyakorlati kérdések foglalkoztatták. 15

W. Musculus d. J. : Historia vitae (1595) 8. o. – “…wider Laster und Sünde” (1997) 181. o. Bornert (1997) 52. o. 17 Marti (1997) 201-226. o. 18 „Ha jó prédikátor akarsz lenni, vedd magadnak a fáradságot, hogy először jártas biblikateológus légy” 19 Dellsperger (2001) 12. o. 20 Wijnkopf Lüthi, Wolfgang Musculus und die römische Kirche (1999) 96. o. 21 Langenbruch (1969) 17. o. 16


ÉLETE ÉS MŰVEI

7

Langenbruch egyedül áll véleményével miszerint a lixheimi kolostorban nem volt könyvtár, ezért Musculus nem került a skolasztikus teológia hatása alá, mivel a tanítás jórészt a Bibliára szorítkozott. Az, hogy Musculus Locijában mégis felfedezhetünk skolasztikus elemeket (pl. a De magistratibus fejezetben a bibliai érvek helyét a természetjogiak veszik át) 22 Langenbruch Martin Bucer, strassburgi reformátor hatásának tudja be. Musculus strassburgi tartózkodása alatt, az egykori dominikánus szerzetes – Bucer – hatására ismerkedett meg mélyrehatóbban a skolasztikus mesterekkel, de meg van győződve arról, hogy csak olyat vesz tőlük át, ami összeegyeztethető a Szentírással. 23 Bár igaz, hogy a kicsiny kolostor könyvtára nem lehetett világszínvonalú, de elképzelhetetlen, hogy Musculus az ott eltöltött 15 év alatt ne került volna Aquinói Tamás, Duns Scotus, William Ockham valamely művével vagy legalábbis Petrus Lombardus Sententiaeivel kapcsolatba. Az 1518-as év nem várt és döntő változást hozott Wolfgang Musculus életébe: Luther Márton néhány evangéliumi szellemű írása bejutott a lixheimi kolostorba és ezek hatására Musculus megtért. Hogy milyen úton-módon jutottak be ezek az írások azt még homály fedi, 24 de rendkívül nagy benyomást tettek Musculusra, aki valószínűleg hasonló lelki válságokat élhetett át, mint Luther. A Historia vitae szerint éjjel-nappal ezeket olvasta, minden ebédnél ezekről beszélt rendtársainak, Augustinusra hivatkozva megvédte Luthert az eretnekség vádjával szemben, sőt nemcsak a kolostor falain belül, hanem a hozzájuk tartozó parókiákon is elkezdte a reformátor felismeréseit prédikálni, amiért a népnyelv egyhamar lutheránus szerzetesnek („lutheranischer Mönch”) titulálta. 25 A Római-levélhez írt kommentárjának ajánlásában (1555, Basel), úgy beszél az 1518as esztendőről, mint „amikor számára az evangélium világossága megjelent, és Isten kegyelmétől vezetve a Krisztus arcán felismerhető igazságot szenvedéllyel telve magához ölelte (cupide amplexus sum)”. 26 Az evangéliumi tanok felvállalásával nemcsak ellenfeleket, hanem követőket, sőt egy neves támogatót is szerzett a kolostor gyámjának (Klostervogt), a pfalzi Reinhard von Rotenburgnak a személyében. Neki köszönhette, hogy így lutheranus monachusként is sértetlen, érintetlen maradt mind a metzi püspöktől, mind pedig a parasztháború viharaitól. Egyes források szerint von Rotenburg a parasztháború ideje alatt a kolostor vezetésére is felkérte az akkor 28-29 éves Musculust. 27

Dellsperger (1991) 136. o. – Selderhuis (1997) 324. o. Langenbruch (1969) 5-6. o. 24 “…wider Laster und Sünde” (1997) 181. o. 25 Langenbruch (1969) 6. o. 26 Dellsperger (2001) 13. o. 27 Bodenmann (1997) 40. o. 22 23

8


Musculus végül 1527-ben elhagyta a kolostort. A kilépés után szinte rögtön eljegyezte a cselédlány Margaretha Barthot és együtt utaztak el Strassburgba. Arra, hogy a szerelmi viszony kettőjük között milyen szerepet játszott a kolostor elhagyásában, annak kiváltó oka vagy csak következménye volt-e, azt Wijnkoop Lüthi szavaival élve: „nem hallgatjuk el, de (még) nem tudjuk” 28 „Talentumodat először a nemes Strassburg csiszolta;“

I. 3. Strassburg Amikor Musculus, mint kiugrott szerzetes a metzi püspöki törvényszék elől a menekülteket tárt karokkal fogadó városba érkezett, semmi esélye nem volt rá, hogy hivatásának és kvalitásának megfelelő munkát vállaljon. Miután 1527 karácsonyának másnapján házasságot kötött jegyesével, Musculus takácsinasnak állt, felesége pedig Theobald Niger lelkész házában dolgozott cselédlányként. Takácsmesterével, aki a strassburgi anabaptisták népes táborához tartozott, hamar összeveszett. Ezért a város új erődítéseinek építésénél akart dolgozni, amikor Martin Bucer felajánlotta neki a közelben fekvő Dorlisheim lelkészi helyét. Egy évig itt dolgozott, emellett titkári feladatokat látott el a túlterhelt Bucer mellett. 29 Érdekesség, hogy amanuensis-i foglalkozásában egyik munkatársa az anabaptista Schwenkfeld volt. 30 1528-ban Matthäus Zell oldalán a Münster egyik segédlelkésze lett. Emellett látogatta Bucer és Capito előadásait, főleg héberül tanult, de Sixt Birk segítségével görögjét is csiszolgathatta. 31 A város szellemisége és teológiai „sztárjai” – főként Bucer és Capito – nemcsak teológiai gondolkodására, hanem személyiségére is rányomták bélyegüket. 32 Ezt Musculus is tudta, későbbi műveinek ajánlásaiban hálás szívvel emlékezik meg strassburgi barátairól. A város aranykoráról beszél, egy második pünkösdről, amikor az egyszerű emberek is nemcsak az istentiszteleteken, hanem mindennapi munkájuk közepette is énekekkel és zsoltárokkal magasztalják Istent. Rendkívül nagy hatással volt rá a strassburgi időszak és jól érezte magát annak ellenére is, hogy kis családjának szociális helyzete nem volt éppen rózsásnak mondható. 1531 januárjában Bucer és Capito az augsburgi tanács figyelmébe ajánlották Musculust, aki hosszas vonakodás után ugyan, de elfogadta a másik híres város meghívását, ha ezzel ki is kellett lépnie barátai és jóakarói oltalmazó szárnyai alól. „Ismerté azonban a messze tündöklő Augsburg tett téged,“

28

Wijnkoop Lüthi, Marc van (1998) Langenbruch (1969) 7. o. 30 Weigelt (1997) 160. o. 31 Bucer ezekben az években Ézsaiás könyvéről adott elő - Dellsperger (2001) 16. o. és 21. o. 32 McGrath (2001) 114. o. 29


ÉLETE ÉS MŰVEI

9

I. 4. Augsburg Míg Strassburgban már odaérkezése előtt győztek a reformáció erői, itt ez még váratott magára. Musculus oroszlánrészt vállalt a város reformálásában, mint a tanács teológiai bizalmasa. 1535-ben a tanács Bonifatius Wolfart mellett őt jelöli ki a „wittenbergiekkel” folytatott egyeztető tárgyalások lebonyolítására, így lesz a Wittenbergi Konkordancia egyik aláírója. 33 Csak 1537 januárjára sikerült a város összes templomában érvényre juttatni a reformációt, Musculus ekkor lesz a fő- vagy más néven dómtemplom lelkésze. Mint ilyen tekintélyes tisztség viselője, egyre gyakrabban vállalt szerepet az egyházi közéletben. Átformálta az 1537-es egyházi rendtartást; 1540 részt vett a wormsi hitvitán (Religionsgespräch) és amikor 1541-ben összehívták Regensburgba a Birodalmi Gyűlést – amelyen kulcsszerepet kaptak a vallási kérdések – Musculus ismét az augsburgi küldöttség tagja és a Gyűlés egyik jegyzőkönyvvezetője lett. Itt tartott prédikációi miatt vitába keveredett az „óhitű” Johannes Cochläus-szal. 34 1544 decemberétől a következő év márciusáig Dunauwörthben dolgozott a reformáció terjesztése érdekében. 35 Sajnos munkálkodása sikertelen maradt. 36 Mindemellett a tudományos munkát sem hanyagolta el: autodidakta módon megtanult arabul, 37 a városi könyvtár cenzora lett, 38 ilyen minőségében pedig értékes görög kéziratokat szerzett be a város számára, 39 amelyek egy részét le is fordította. Azonban 1548-ban az V. Károly rekatolizációs törekvéseit biztosító Augsburgi Interim elleni tiltakozása miatt el kellett hagynia Augsburgot és Bernben talált menedéket. 40 „Ahonnan a hatalmas Bern világhírre segített.“

I. 5. Bern A teológuskörökben ismertté tette őt az augsburgi időszak, de igazat adhatunk a vers következő sorának, amely szerint Bern a világhírnevet is meghozta számára. 41 Ma talán túlzásnak gondolhatnánk ezt a kijelentést, de a 16. században egyáltalán nem volt az, ennek bizonyítására később még visszatérek. Itt visszavo-

33

„…wider Laster und Sünde“ (1997) 193. o. Smolinsky (1997) 176. o. és „…wider Laster und Sünde“ (1997) 195. o. 35 Kießling (1997) 145. o. 36 „…wider Laster und Sünde“ (1997) 201. o. 37 „…wider Laster und Sünde“ (1997) 194. o. 38 „…wider Laster und Sünde“ (1997) 204. o. 39 Zäh (1997) 40 Wijnkoop Lüthi (1998) 41 A berni tartózkodáshoz bővebben lásd: Wijnkopf Lüthi, Wolfgang Musculus in Bern (1999) 34

10


nulva az egyházi közélettől a tudományos munkának, a tanításnak 42 és az írásnak szentelhette magát. A város segítségével pedig ki tudta adni műveit, amelyek révén korában meglehetős népszerűségre tettek szert. De mi is tette népszerűvé műveit? Egy szóban megfogalmazva: a gyakorlatiasság. Musculus az Igéhez, mint annak hirdetője viszonyult. 43 Prédikátor volt már a kolostorban, Strassburgban, Dorlisheimben és Augsburgban is. 44 Ezért magyarázatai gyakorlatias, a mindennapi élethez közelálló magyarázatok voltak, nem elvont filozófiai spekulációk. A polémikus, hitvitázó hangnem teljes hiánya jellemezte őket. Bármely protestáns irány lelkésze haszonnal forgathatta őket. De kedvelt volt dogmatikai főműve a Loci communes – Közös helyek (1560) is, amelynek ismertetésére még visszatérek. Wolfgang Musculus 66 évesen, 1563-ban halt meg ma is látható Herrengasse-i házában. Emlékét az ablakba kitett papírfecnin kívül szinte semmi sem őrzi a mai Bernben. Háza sokat elárul építőjének személyiségéről. A bejárat fölött az befejezés dátuma (MDLX) és a tulajdonos monogramja (W.M.) között a 127. zsoltár 1. verse olvasható héber nyelven: wyn"Ab Wlm.[' aw>v' tyIb; hn-~a, - „ha az Úr nem építi a házat hiába fáradoznak az építők.” Ha lentebb vándorol a tekintet, az ember az egykori pince bejárata felett a következő görög sorokra lehet figyelmes: oi;nw| ovli,gw| crw/ - 1Tim 5,23: „élj egy kevés borral”. Mindez még a mai járókelők számára is jelzi, hogy a ház egykori lakója a Biblia eredeti nyelveiben jártas, tanult, kegyes ember volt, aki azonban nem vetette meg azt sem, ami ehhez a világhoz tartozik, hanem abban is Isten ajándékát látta. II. Művei 45 „Orbis habet libros nostri monumenta laboris”

„A világ számára a könyvek fáradozásunk emlékművei” – hangzik Wolfgang Musculus versének egy sora. 46 Ha ez valóban így van, akkor Musculus méltó 42

Előadásait az 1528-ban alapított főiskolán tarthatta - im Hof (1978) Langenbruch (1969) 17. o. 44 Wijnkopf Lüthi, Wolfgang Musculus und die römische Kirche (1999) 96. o. 45 Wolfgang Musculus kinyomtatott műveinek jegyzékét legteljesebben Marc van Wijnkoop Lüthi állította össze: Druckwerkeverzeichnis des Wolfgang Musculus, in: Wolfgang Musculus (14971563) und die oberdeutsche Reformation, ed.: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997), 351-414.o. valamint in: Musculiana, ed: Marc van Wijnkoop Lüthi (Thun: Zur Paraburi, 1999) 325-414.o. De ezenkívül még jól használható Langenbruch listája is: Paul Gerhard Langenbruch: Schriftverständnis und Schriftauslegung bei Wolfgang Musculus (Göttingen, 1969), I-VI. 46 Wijnkoop Lüthi, Marc van: Wolfgang Musculus und der Buchdruck seiner Zeit (1999) 539. o. 43


ÉLETE ÉS MŰVEI

11

emléket állított munkásságának. A kutatás jelenlegi állása szerint 39 különböző művet hagyott hátra, amelyek közül néhányat többször is kiadtak, így összesen 159 kiadásról beszélhetünk. Bár ez a 39 mű – ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy részük fordítás – nem kiemelkedően sok, de az, hogy olyan sokszor adták ki őket alátámaszthatja Pierre Bayle (1647-1706) kijelentését: „Musculus egyike a 16. század leghíresebb teológusainak.” 47 Musculus műveit három csoportba sorolhatjuk: Fordítások, Bibliamagyarázatok, egyéb művek. A három kategória közül az „egyéb” igényel még némi magyarázatot, de talán egyszerűbb, néhány példával bemutatni, hogy milyen művekről is van szó. Ebbe a csoportba sorolható Musculus egyetlen rendszeres teológiai alkotása a „Loci communes sacrae theologiae” éppúgy, mint a posztumusz megjelent versei, röpiratai, prédikációi, vagy levélkiadásai. Míg az első kettő csoport nyelve egyértelműen a latin, addig a harmadikban fellelhetők német iratok is, sőt a Cochläeusszal folytatott vita iratain kívül inkább ezek dominálnak. Az első két csoport műfaja egyértelmű – tradicionálisan teológiai és teológiaian tradicionális műfajok – a harmadiké vegyes. A loci mellett találkozhatunk röpirattal (pl. Newe zeytung die yetzigen Kriegszleüfft im Teütschen Landt belangend, 1546 vagy Vom uffgang deß wort Gottes by den Christen in Ungern So den Türcken underwworffen sindt Nüwe zyttungen, 1550), dialógussal (pl. az Eutychius Myon álnéven írt, eredetileg latin, később németre fordított Proscaerus, 1549 és Ain frydsams unnd Christliches Gesprech ains Euangelischen auff ainer und ains Widerteüffers auff der anderen seyten, 1533), beszédekkel (Was von dem yetz außgeschribnem Tridentischen Concilio zuhalten sei. Drei gespräch, 1551 vagy Etliche kurtze Gesprach die yetzige Kriegß leüff im Teütschen Landt belangend, 1546), prédikációkkal (Zwo Predigt, von der Bepstischen Mese, zu Regensburg auff dem Reichstag, 1542), vitairatokkal (Von der Bäpstischen Mesß Gründtlicher undd wahrhafftiger Bericht, 1543 vagy az Adversus libellum Iohannis Cochlaei de sacerdotio ac Sacrificio nouae legis aeditum. Antichochlaeus primus, 1544), levelekkel (pl. Ain Sendbrieff Dess Herrn W. Meüszlins Geschriben inn Bern an einen Augpurger im Monat Nouember, 1551), útinaplóval 48 (Itinerarium Convenctus Isnachii, 1536), katekizmussal (Catechismus Christianae religionis institutionem, 1545) vagy akár versekkel (SUNOYIS, ,1595). A Musculusnak tulajdonított énekek szerzősége a legutóbbi időben vált kérdésessé. Andreas Marti alapos tanulmánya szerint az a korábban neki tulajdonított énekek W. M. monogramja mögött nem Wolfgang Musculus, hanem

47 48

„…wider Laster und Sünde“ (1997) 214. o. a napló wittenbergi útjának leírása, bővebben lásd: Marti (1997)

12


egy bizonyos Wolffgang Mösel, Habsburg Mária magyar királyné egykori udvari énekese rejtőzik. 49 Amint ezekből a példákból is kitűnik a műfajok tekintetében Musculus egyrészt rendkívül tradicionális volt (kommentárok, loci), másrészt követte a kor divatját, ahogyan azt számunkra a már szinte az újság műfaja felé hajló „Newe zeytung die yetzigen Kriegszleüfft…” és a „Vom uffgang deß wort Gottes…” jelzi. Ez a műfaj a röpirat mellett igen jellemző volt a reformáció korára. 50 Ezenkívül a Trienti Zsinatról írt művében (Was von dem yetz außgeschribnem Tridentischen Concilio zuhalten sei […]) szinte rezonőrt is alkalmaz: egy személyt (Pasquill), akinek kijelentéseibe névtelenül a maga véleményét foglalhatja bele. Emögött a műfaji sokszínűség mögött megláthatjuk a reneszánsz embert, az elzászi humanista iskolák neveltjét, aki a kolostorban is Ovidiust és Cicerót olvasta, de aki emellett végig megmaradt az evangélium és Krisztus szolgájának. Életében össze tudta egyeztetni a régit és az újat, a hagyományosat és az eredetit. II. 1. Fordítások Musculus teológiai munkásságát, mint fordító kezdte. Emellett különleges jelentőséget kapott az is, hogy az egyházatyák műveit fordította le görögről latinra. Bucer és Capito már 1531-ben mint a patrisztikában járatos szakembert emlegetik. 51 Elsőként Aurelius Augustinus a világi felsőbbség feladatairól szóló munkáját fordítja le mégpedig német nyelvre (Vom ampt der oberkait in sachen der religion und Gotsdiensts. Ain bericht auß gotlicher schrifft des hailigen alten lerers und Bischoffs Augustini, 1535) Ezt azonban latin fordítások követték. 1536-ban jelent meg Pál apostol leveleinek kommentárja Johannes Chrysostomustól (Ioannis Chrysostomi Archiepiscopi Constantinopolitani in Omnes D. Pauli epistolas commentrarii), 1539-ben ugyancsak Chrysostomus (Opera Ioannis Chrysostomi Archiepiscopi Constantinopolitani), 1540-ben Baszileiosz műveit fordította le (Opera D. Basilii Magni Caesariae Cappadociae Episcopi). Ezt követték Alexandriai Kürillosz (Opera Divi Cyrilli Alexandrini Episcopi, 1546), az egyháztörténetírók (Ecclesiasticae Historiae Autores, 1549), Polübiosz (Polybii Megalopolitani Historiarum Livri Priores, 1549) 52 Nazianzoszi Gergely (Divi Gregorii Theologi, Episcopi Nazianzeni Opera, 1550 53 – ez utóbbi két mű alapjául azok a kéziratok szolgáltak, amelyek49

lásd: Marti, Andreas: Gottesdienst und Kirchenlied bei Wolfgang Musculus, in: Wolfgang Musculus (1497-1563) und die oberdeutsche Reformation, ed: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997) 50 Wijnkoop Lüthi, Marc van: Wolfgang Musculus und der Buchdruck seiner Zeit (1999) 553. o. 51 Dellsperger (2001) 21. o. 52 „…wider Laster und Sünde“ (1997) 196-198. o. 53 „…wider Laster und Sünde“ (1997) 198-199. o.


ÉLETE ÉS MŰVEI

13

hez az augsburgi könyvtár Musculus hathatós közbenjárására vásárolhatott meg Velencében) 54 és Athanasziosz (Athanasii Magni Alexandrini Episcopi, Graviss, Scriptoris, et Sanctiss Martyris Opera, 1556) műveinek fordításai. Miért tartotta Musculus ilyen fontosnak az egyházatyák tanulmányozását? Ötkötetes Chrysostomus kiadásának szinte programbeszédként hangzó előszavában három okot nevez meg. Először is az egyházatyákkal való foglalkozás elősegíti a Biblia megértését és megakadályozza az írással való dacos vitatkozásokat. Másodszor az egyházatyák emlékeztetnek bennünket a régi eretnekek tanításaira, akik szakadást okoztak az egyházban (a kérdés Musculus korában az antitrinitáriusok miatt nyert aktualitást). Harmadszor a patrisztikával való foglalkozás segíti a megszentelődést és segít orvosolni az egyház problémáit. Musculus reformátori szellemiséggel fordítja az egyházatyákat, ha például Baszileioszt fordít, ezt azzal a reménységgel teszi, hogy szabályait a jelenkori lelki élet számára is felfoghatóvá és gyümölcsözővé tudja tenni. 55 II. 2. Bibliamagyarázatok Musculus kommentárjainak nagyrésze berni professzorsága alatt került kiadásra, ezért igazat adhatunk az ismeretlen szerző versének: „das mächtige Bern dir zu weltweitem Ruhme verhalf.” 56 Még akkor is igazak ezek a sorok, ha a kommentárok szinte kivétel nélkül a Musculusszal személyes, jó viszonyt ápoló Johannes Herwagen bázeli nyomdájából kerültek ki. Mindegyik hosszas exegetikai munkásság eredménye. Musculus írásmagyarázói karaktere a gyülekezet szolgálatában formálódott ki. 57 Berni profeszszorságának idején kívül, minden életszakaszában, mint verbi Divini minister áll előttünk. Ez határozta meg a gyülekezethez való kapcsolatát már 23 évesen a Lixheim melletti parókiákon, ez Dorlisheimben, a strassburgi Münsterben, az augsburgi Heiligkreuzban, később Donauwörthben. Írásmagyarázata (és a főleg azon alapuló rendszeres teológiája is) nem szakad el a valóságtól, mentes a spekulatív gondolkodástól. Célja, hogy a teológusok, lelkészek, de az ige iránt érdeklődő laikusok is haszonnal forgathassák. Ezt példázza műveinek népszerűsége: a Máté-kommentárt 67 év alatt (1611-ig) kilencszer, a Jánost 73 év alatt (1618-ig) nyolcszor adták ki újra. 58 Szinte példaértékű a János-kommentár utolsó kiadásának dátuma: 1618. Ez, mint a dortrechti zsinat kezdetének időpontja jelzi számunkra, hogy meddig is tarthatott a mindig közvetítésre törekvő Musculus fénykora. A protestáns ortodoxia korszakában már nem volt szükség az irénikus, a sokféleségből fakadó

54

Zäh (1997) 230. o. Bornert (1997) 63. o. 56 Wijnkoop Lüthi (1998) 57 Dellsperger (2001) 22. o. 58 Wijnkoop Lüthi (1997) 375-379. o. 55

14


ellentmondásokat egy magasabb szintre emelve egyesítő és feloldó Musculusra. 59 Musculus írásmagyarázatát alapvetően két fogalompár határozza meg: a foedus-evangelium és az augsburgi gyülekezettel való szoros kapcsolatára is érthető fides–ecclesia fogalompár. Isten az elbukott Teremtést még mindig szereti és ezért egy szövetséget (foedus) köt vele, hogy megmenthesse és magával megbékíthesse. 60 E szövetség kezdete és célja, hogy az üdvakarat, ami benne kijelentetett Jézus Krisztus evangéliumában (evangelium) jusson kifejeződésre. A Szentírás a szövetségről és az evangéliumról tanúskodik, de maga is a szövetség is az evangélium egy alkotóeleme, ami által az emberek hivővé lehetnek (fides). A szövetség és evangélium feladata ezenkívül az, hogy az egyház (ecclesia) állandó „korrektora” legyen. Foedus és evangelium, mint regula fidei az ecclesia fidelium megítélői. 61 Általuk vizsgálható meg, hogy a hívők közössége mennyiben tért el Istentől. Musculus először mindig a szöveg „Sitz im Leben”-jére kérdez rá. Ez az első lépés a Szentírással kapcsolatban azért különleges, mert mind a szöveget, mind önmagát az örök szövetség keretein belül tudja. A történelmi exegézis tudatos, de hit által történik meg: annak a második lépésnek kell követnie, hogy a szöveg üzenetét az exegéta a saját életére nézve is érvényre juttassa. Talán emiatt a „hit általi” exegetikai módszer miatt volt Richard Simon (1638-1712) a felvilágosodás bibliakritikusa rossz véleménnyel Musculusról, habár azt még ő is elismeri, hogy ha Musculus nyelvileg és kritikailag nem is volt eléggé képzett, mégis megértette az írásmagyarázat igazi művészetét („On peut dire que cet Autheur a connu la veritable maniere d’expliquer l’Ecriture”). 62 Simon kritikájának alapja, hogy ő Musculusban az exegéta helyett sokkal inkább a teológust látja, aki kommentárjaiban sem tud elszakadni dogmatikai prekoncepcióitól. Másrészt hajlamos arra, hogy olvasóit etikailag kioktassa, miközben nem szeret dönteni, felvállalni a véleményét. Ez a kritika szintén nagyon jól rámutat Musculus kommentárjainak néhány jellemző vonására. Ami viszont Simon és a felvilágosodás számára „botrány és bolondság”, az a reformáció korában megszokott (például a dogmatikai prekoncepciók, az írás reformátori szellemben való magyarázata) és közkedvelt lehetett (etikai következtetések: pl. Zsoltár-kommentárjában kikel az uzsoráskodás ellen, azt pestisnek, fekélynek nevezi.) 63

59

Bornert (1997) 51. o. Musculus föderális teológiáját bővebben a II. 4. 1. pontban fejtem ki. 61 Langenbruch (1969) 52. o. 62 „…wider Laster und Sünde“ (1997) 214. o. 63 Dellsperger (1998) 60


ÉLETE ÉS MŰVEI

15

II. 3 Dogmatikája a Loci communes Amikor Kurt Guggisberg berni egyháztörténész a Loci communest „elismerésre méltó átlagdogmatikának” 64 nevezi, jól kifejezi, hogy milyen is volt az elmúlt századok során és ma Wolfgang Musculus dogmatikai főművének megítélése. Valóban Musculus műve nem az első és nem is az utolsó a loci stílusú művek sorában. Szinte eltörpül olyan rendszeres teológiai óriások árnyékában mint Kálvin Institutiója, Melanchton Locija, Zwingli Commentariusa, bár ebben annak is szerepe lehetett, hogy a protestáns ortodoxia időszakában az irénikus hajlamú Musculus – aki inkább azt kereste ami összeköt és nem azt ami szétválaszt – hamar háttérbe szorult. Ezekben az időkben az egyházi közélet szereplői nem egy hídépítőt igényeltek, hanem olyan teológusokat, akik „sarkosítják” és bevehetetlen várrá teszik azokat az evangéliumi igazságokat, amelyeket az első reformátori nemzedék munkássága útján napvilágra kerültek (1577 – Formula Concordiae 65 ; Béza: Tractationum theologicarum 1570-1582 66 ). A polémiát pedig szándékosan visszautasító Loci communes nem szolgálta a konfesszionalizmus céljait. Musculus egyébként maga is számított arra, hogy munkáját középszerűnek fogják tartani. De ez a legkevésbé sem szomorította el, hiszen ahogyan előszavában is írja; „nem valami szépet, hanem valami hasznosat akart írni.” 67 E későbbi jelentéktelen szerepével ellentétben Musculus Locija a 16. század végéig meglehetős népszerűségnek örvendett. 1599-ig ötször adták ki újra, angol (1573) és francia (1577) fordítása is készült, sőt az angolt rövid időn belül (1578) újra kellett nyomniuk. 68 Musculus neve nemcsak nyugaton, hanem keleten is ismerté vált: a lengyel Christoph Thretius éppúgy merített belőle, mint Szegedi Kis István és Méliusz Juhász Péter. 69 Ezekben az időkben, főleg mindenfajta spekulációtól mentes gondolatvezetése, egyszerű latinsága és könnyen áttekinthető szerkezete miatt a teológushallgatók és gyakorló lelkipásztorok kedvelt teológiai kézikönyve volt. Ez meg is felelt Musculus eredeti célkitűzésének, aki mint gyakorló professzor, a használatban lévő tankönyveket nem tartotta kielégítőnek, ezért feljogosítva érezte magát arra, hogy maga írjon egyet. Emiatt a gyakorlati célkitűzés miatt Musculus csupán puszta összefoglalását akarja adni annak, amit a Biblia egy meghatározott témáról mond. Ezt illusztrálja például művének pneumatológiai része. Szerinte nem szükséges olyan teoretikus kérdésekkel foglalkozni, amelyek csak végtelen vitatkozást szülnek: például, hogy mi a lélek? 64

„anerkennenswerte Durchscnittsdogmatik” – Guggisberg (1958) 173. o. Heussi (2000) §92 l 66 LThKk – Beza címszó 67 Loci communes – Praefatio 68 Selderhuis (1997) 326. o. 69 Kathona (1973) 65

16


Honnan jön? Milyen összetevői vannak? Egy sor kérdést megnevez ugyan, amelyek ehhez a témához kapcsolódnak, de nem akarja megválaszolni őket: „mivel abban egyek vagyunk, hogy erről a dologról nem akarunk többet tudni, mint ami arról szent és kanonikus iratainkban nekünk megmondatott.” 70 A Lociban egy gyakorlati célokat szem előtt tartó, biblikus teológiával találkozhatunk. Amint Melanchton, úgy Musculus számára is a „közös helyek” csupán segítségnyújtás kívánt lenni a Biblia teljesebb megértéséhez. A hebraica veritas értelmében megmagyarázza és részletesen kifejti benne a héber és görög fogalmakat; a polémiáról részben, a spekulációkról pedig teljes egészében lemond. Ez a célkitűzés megfelel Musculus felszólításának, hogy művét kritikus szemmel kell olvasni, mivel az nem kíván más lenni, mint egy összefoglalás, amelyet mindig a Szentírás tükrében kell megvizsgálni és használni. 71 Az, hogy nem csupán egy dogmatikai könyvvel van dolgunk az is jelzi, hogy a Loci egy bő etikai és egy részletes homiletikai részt is magába foglal. Sajnos most nem térhetek ki mind a 69 locus bemutatására, ezért néhány érdekesebbet emelek ki, amelyek Musculus művének jellegzetességét, egyediségét hordozzák. II. 3. 1. De foedere ac testamento Dei Miután a törvény a szövetséghez tartozik, Musculus a tízparancsolat tárgyalása után a kegyelmi szövetség bibliai alapjairól ír. Azzal kezdi, hogy megdöbbentőnek kellene lennie számunkra annak, hogy a felséges Isten magát velünk emberekkel összeköti, sőt még el is kötelezi magát irántunk. Az egyetlen oka erre, hogy azt akarja, hogy mi őt a szívünkbe fogadjuk és hogy szövetségét hitetlenség vagy hálátlanság által semmissé ne tegyük. Az Isten és az ember közti szövetség ismertetőjegye a szeretet, amiért azt (természetesen bibliai illusztrációt felhasználva) Musculus nagyon gyakran a házassághoz hasonlítja. 72 E speciálisan musculusi föderális teológia eredetisége a foedus generale és a foedus speciale megfogalmazásának különbözőségében rejlik. Musculus számára a foedus generale a Mózes első könyvének 9. fejezetében leírt szövetség, amely az egész teremtettséget, embert, állatot és növényeket, flórát és faunát átfog. Ez a szövetség garantálja számunkra, hogy Isten fenntartja a földi életet. Ehhez kapcsolja Musculus azt a figyelmeztetést, hogy Isten ilyen nagy gondoskodásával szembeni hálátlanság lenne evilági életünk ajándékait visszautasítani. A foedus speciale pedig az Ábrahámmal, illetve az ő leszármazottaival való szövetséget jelenti, persze a Galata levél szelleme szerint: lelki értelemben. Ez az a különleges és örök szövetség, amelyre Isten a kiválasztottakat és hívőket 70

A lábjegyzetben található oldalszámok az első, 1560-ban Bázelben kiadott Locira vonatkoznak – Loci communes – 20. o. 71 Loci communes – Praefatio 72 Loci communes – 60. 70. 72. o.


ÉLETE ÉS MŰVEI

17

méltatta, hogy őket megszentelje. 73 E szövetség különlegessége tehát abban áll, hogy tagjai csak electi ac credentes lehetnek. Mindenképpen meggondolandó, hogy Musculus predestináció-tanát illetően nemcsak azt mondja ki, hogy ez a szövetség kizárólagosan a kiválasztottakkal (electi) köttetik meg, hanem azt is, hogy ezek a kiválasztottak egyszerűen a hívők (credentes)! Musculus nem két külön szövetségről, hanem egy kettős, „duplex” szövetségről beszél. Az üdvtörténet folyamán erről az egyetlen szövetségről van szó: A törvény előtti szövetség Ábrahám előtt, a törvény szövetsége Mózes alatt és a törvény utáni szövetség Krisztus után egy és ugyanaz. Krisztus az Ábrahámmal kötött szövetséget úgy erősíti meg, hogy nem köt újabbat. 74 Isten szövetségének ez a szemlélete sok teológust megérintett, köztük Szegedi Kis Istvánt is, aki Theologiae sincerae loci communesében (Basel, 1585) átvette a musculusi megfogalmazásokat. 75 II. 3. 2. De Sacris Scripturis Musculus a protestáns teológusok közül az elsők között foglalkozik szisztematikusan a Szentírás tekintélyének kérdésével. Elismeri a Biblia abszolút tekintélyét azonban anélkül, hogy bármilyen inspirációs teóriát dolgozna ki. A bibliai nyelvek ismerete számára nélkülözhetetlen, ezért itt arra is megragadja az alkalmat, hogy a lelkészek hiányos nyelvtudását kritizálja. Musculus nagyra értékelte és szükségesnek tartotta a személyes és folyamatos kapcsolatot a Szentírással, ezt itt is kifejezésre juttatja. A Biblia olvasása jó szórakozás és felüdülés is egyben. Selderhuis szavaival: „So könnte man sagen, dass die Bibel für Musculus ein Naherholungsgebiet ist - paradisus sacrorum scripturarum.” 76 A Biblia számára az a kert (hortus), ahol az ember Isten szavát hallgathatja, Jézussal és a prófétákkal társaloghat. Egyúttal azt javasolja, hogy az ebédnél olvassunk fel a Szentírásból lectio continua alapján. 77 Más műveiben is kitér a kegyesség gyakorlására, amelyhez hozzátartozik az evés előtti imádság Isten áldásáért, evés után hálaadás, igeolvasás (mindenekelőtt zsoltárok). Reggel és este a Miatyánk, vagy a Tízparancsolat és az Apostoli Hitvallás elmondása. 78 II. 3. 3. De Signis Sacramentalibus in genere Sákramentum-tanában Musculus megpróbálkozik mindazt összekötni, amit az elmúlt évtizedekben a protestáns tábor az úrvacsora lényegéről elgondolt. Ebből egy irénikus célzatú, jellemzően musculusi keveréktanítás jön létre: az úrvacsora 73

Selderhuis (1997) 320. o. Loci communes – 320. o. 75 Schrenk (1985) 50. o. 76 Selderhuis (1997) 321. o. 77 Loci communes – 235. o. 78 Dellsperger (1999) 74

18


emlékvacsora, de a kenyér valóban Krisztus. Krisztus praesentiája egyértelmű. Ha pontosan nem is tudjuk, hogyan van jelen, de jelenvalóságának ténye bizonyos, mert ezt maga mondta. Luther és Zwingli tanításának ilyen összefűzése egyáltalán nem eshetett Wolfgang Musculus nehezére, aki Wittenbergi Konkordancia egyik aláírója (megszövegezője?) volt és berni professzorként tevékenykedett. Hogy kitől tanulhatta ezt a harmonizálásra való törekvést, azt elárulja számunkra Bullingernek a Loci megjelenése után 16 évvel Ambrosius Blarernek írt levele: „Musculus ganz und gar bucerisiert.” 79 Teljesen egyedi a gyerekek úrvacsorai részvétele melletti érvelése. Az Óés Újszövetség kontinuitása és szoros összefüggése veti fel számára a kérdést: miért zárjuk ki a gyermekeket az úri szent vacsorából, ha az ótestamentumi időkben részt vehettek a páska vacsoránál? Valamint, hogy ha Isten kegyelmi szövetségébe felvételt nyerhettek, aminek jele megkeresztelésük, miért ne élhetnének Isten kegyemének másik jelével is. Nyilvánvalóan Musculus nem akarta ezt vita tárgyává tenni, csak gondolkodásra próbálta bírni azokat, akik szívükön viselték a gyermekek üdvösségét, ezenkívül hatással lehetett rá az is, hogy a gyermekek áldozásban való részvétele bejáratott hagyomány volt Lotaringiában, Musculus szülőföldjén. 80 II. 3. 4. De Magistratibus A Loci communes a De Magistratibus fejezettel végződik, amelyben kifejtésre kerül Musculus Bernben rendkívül szívesen fogadott „Staatskirchentheorie”ja. 81 A keresztyén felsőbbség joga és kötelessége, hogy területén Isten igaz tiszteletéről gondoskodjon. Az egyházi törvényadás, a lelkészek kinevezése, azok életvezetésének, igehirdetésének felügyelete éppúgy az ő privilégiuma, mint az egyházi javak kezelése és az egyházfegyelem. Az állam szava a döntő a különböző tanvitákban, a sákramentumok kiszolgáltatásában. Az egyház teljesen öszszefonódik az állammal: államegyház. Bár Musculus sokszor hangoztatta a Szentírás mindenek felett való autoritását, ebben a kérdésben a teológiai-bibliai érvek mellett természetjogiak is szerepelnek. Például mint ahogyan a családapa az övéi, úgy áll a magisztrátus az alattvalói felett és ugyanúgy köteles gondoskodni lelki üdvükről mint egyéb szükségükről. Egy másik természetjogi érv, hogy egy és ugyanazon nép fölött nem állhat két hatalom, közöttük szükségszerű az alá- vagy a fölérendeltségi viszony. De mi a helyzet a bibliai érvekkel? Musculus szerint korának egyházát nem lehet az ősgyülekezethez hasonlítani, ahogyan azt Genfben teszik, mivel az 79

Bullinger levele Blarernek – 1544. október 10. „…wider Laster und Sünde“ (1997) 210. o. 81 Selderhuis (1997) 324. o. 80


ÉLETE ÉS MŰVEI

19

akkori keresztyének pogány hatalomnak voltak alávetve. Ezzel szemben a jelenlegi vezetés keresztyén, tehát nem az újszövetségi időkhöz, hanem az ótestamentumi Izraelhez kell visszanyúlnunk és például vennünk. 82 Az egyházi és világi törvénykezés közötti különbségtételnek ezért keresztyének között nincsen helye, Persze Musculus sem látja korlátlannak az állam kompetenciáját, hanem kimondja, hogy az államnak keresztyénnek kell lenni, valamint nem alkalmazhat mértéktelenül erőszakot és kényszert. Musculus ezen gondolatai nagy hatással voltak a pfalzi Erastusra, az erastianizmus kialakulására. A hollandiai remonstránsok is szívesen hivatkoztak Musculusra, mind az egyháznak az állammal való viszonya, mind pedig a predestináció tekintetében. 83 Valószínűleg azonban ez vetette később vissza a könyv hollandiai terjedését, mivel Musculus a győztes kontra-remonstránsok körében gyanúsnak számított. Érveit előszeretettel használták fel az állam egyház felett gyakorolt hatalmának igazolására Pfalzban és Angliában egyaránt, ahol egyik helyen a kálvinisták, másikon a puritánok autonóm, szabad egyházat követelő ellenállásával kerültek összetűzésbe az erastisták, vagy a Tudor abszolutizmus ideológiai alátámasztói. De pontosan egy ilyen feszültséggel teli közegben születettek ezek a gondolatok maguk is: Musculus, amikor a De Magistratibus fejezetet fogalmazta nemcsak Rómát, de a kálvini Genfet is szem előtt tarthatta. 84 Sokan vádolják persze Musculust azzal, hogy ebben a fejezetben nem tesz mást, minthogy kenyéradóját, a fennálló berni államegyházi rendszert teológiailag igazolja (például Helmut Kressner: Schweizer Ursprünge des anglikanischen Staatskirchentheorie, Gütersloh, 1953. 59. o. – a cím önmagáért beszél). II. 4. Vom uffgang deß wort Gottes 1550-ben Vom uffgang deß wort Gottes in Ungern címen személyes leveleket és török rendeleteket adott ki, amelyekben Isten Igéjének gyors magyarországi terjedése feletti örömének adott hangot. 85 Ezek a dokumentumok főleg a magyar egyháztörténet számára jelentősek, hiszen az egyetlen hiteles beszámolót tartalmazzák az úgynevezett vaskaszentmártoni hitvitáról. Vaskaszentmártonban ugyanis vallási bizonytalanság uralkodott, mivel két papjuk volt: egy óhitű és egy reformált. 86 A kérdés rendezésére a világi felsőbbséghez fordultak, amely azonban jelen esetben a törököket jelentette. A

82

Dellsperger (1991) 136. o. Heussi (2000) §96 f 84 Dellsperger (1991) 135. o. 85 A dokumentummal legbővebben Zsindely Endre foglalkozik – Wolfgang Musculus magyar kapcsolatainak dokumentumai, in: Studia et Acta Ecclesiastica, ed.: Bartha Tibor (Budapest: MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1973) 86 „Vom uffgang deß wort Gottes…” – Dervis bég rendelete – Pécs 1550. György napja 83

20


törökök pedig a reformátori párt javára döntöttek, 87 mivel megbotránkoztatónak tartották a papi nőtlenséget és a húsevés böjti tilalmát, valamint úgy érezték, hogy ha mindkét fél a Bibliát Isten szavának tartja, akkor annak adnak igazat, amely ahhoz jobban ragaszkodik. 88 Amiért Musculus fontosnak és rendkívül örömtelinek tarja ezeket a dokumentumokat az, hogy bennük Isten kegyelmének a határtalanságát látta. 1550ben az Augsburgi Interim megszorításai miatt a Német-római Birodalomban vesztésre állt a protestantizmus ügye, ezért a magyar hírek kiadásával akarja Musculus a német protestánsokat bátorítani, hogy Isten Igéjét nem lehet bilincsbe verni, ott terjed, ahol senki sem gondolta volna, a törökök által alávetett magyarok között. „Mindezt azért akartam elmondani […] hogy a jószándékú embereknek, akik a Krisztus dicsőségét óhajtják és a keresztyénség iránt jó szívvel vannak, okuk legyen Istennek ezen a mostanáig sohasem hallott jótéteményén elgondolkodni, magukat és másokat reá emlékeztetni és a mindenható Istenhez imát mondani.” 89 „Most pedig az Olümposz polgárává nyilvánít a Mindenség Ura.”

Befejezés Ha nem is minden igényt kielégítően, de remélem sikerült rövid betekintést nyújtanom a reformáció egyik méltánytalanul elfelejtett szereplőjének életébe és munkásságába. Felvetődhet a kérdés: ha Musculus valóban ilyen népszerű volt korában, mivel magyarázható a későbbi korok hálátlan feledékenysége. Szinte szimbólumértékű Musculus Jánoskommentárjának utolsó kiadási dátuma: 1618. Ez dortrechti-zsinat kezdési időpontja. A protestáns ortodoxia harcaiban nem volt szükség egy olyan felekezetek és irányok közötti hídépítő személyiségre, mint Wolfgang Musculus. Ez lehet a későbbi háttérba szorulásának magyarázata. Ami még kutatásra, feltárásra vár az, hogy milyen mértékben is hatott Musculus gondolkodása a magyar reformációra annak kezdeti szakaszában? Annál-inkább érdekes lehet ez a kérdés, mivel Musculusnak főleg a felső hatalmasságról való felfogása eltér a magyar reformációt meghatározó lutheri és helvét irány véleményétől. Igaz, Musculus sohasem volt a reformáció egyik főszereplője, de mint a mozgalom hűséges és szorgalmas háttérmunkása méltán érdemli meg az utókor figyelmét, megbecsülését és tiszteletét. Közvetítőkészsége, gyakorlatiassága,

87 „Vom uffgang deß wort Gottes…” – Prodanisius György levele N. magisternek – Veresmart, 1550. május 27. 88 „Vom uffgang deß wort Gottes…” – Prodanisius György levele Péter alsóvadászi lelkésznek – Veresmart, 1550. május 27. 89 „Vom uffgang deß wort Gottes…” – utószó


ÉLETE ÉS MŰVEI

21

egyszerű kifejezésmódja, szemléltetésre való hajlama példa lehet a 21. század teológusnemzedéke számára is. Felhasznált irodalom Bodenmann, Reinhard: Die Vita Wolfgangi Musculi. Die wiedergefundene erste für den Druck bestimmte handschriftliche Fassung, in: Wolfgang Musculus (1497-1563) und die oberdeutsche Reformation, ed: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997) Bornert, René: Wolfgang Musculus und das Benediktinische Mönchtum des ausgehenden Mittelalters und der Reformationszeit im südwestdeutschen Raum, in: Wolfgang Musculus (1497-1563) und die oberdeutsche Reformation, ed: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997) Dellsperger, Rudolf: Kirchengemeinschaft und Gewissenfreiheit (Bern: Peter Lang, 2001) Dellsperger, Rudolf: Staat, Kirche und Politik im Kanton Bern von der Reformation bis in die Mitte des 20. Jahrhunderts, in: Kirche – Gewissen des Staates? (Bern: Verlag Stämpfli + CIE AG, 1991) Dellsperger, Rudolf: „Unser tägliches Brot…“ – Oratio – Das Gebet in patristischer und reformatischer Sicht, (Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1999) Guggisberg, Kurt: Bernische Kirchengeschichte (Bern: Paul Haupt, 1958) Heussi, Karl: Az egyháztörténet kézikönyve (Budapest: Osiris, 2000) Im Hof, Ulrich: Die Gründung der Hohen Schule zu Bern 1528, in: 450 Jahre Berner Hohe Schule 1528-1978 (Bern, 1978) Kathona Géza: Svájci theológiai elemek Szegedi Kis István hittani nézeteiben, in: Studia et Acta Ecclesiastica, ed.: Bartha Tibor (Budapest: MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1973) Kießling, Rolf: Augsburg in der Reformationszeit, in: „…wider Laster und Sünde“ – Augsburg Weg in der Reformation; Katalog zur Ausstellung in St. Anna, Augsburg, 26. April bis 10. August 1997, in: Haus der bayerischen Geschichte, ed.: Josef Kirmeier et alii (Köln, DuMont, 1997) Kießling, Rolf: Wolfgang Musculus und die Reformation in schwäbischen Einzugsgebiet der Stadt Augsburg, in: Wolfgang Musculus (1497-1563) und die oberdeutsche Reformation, ed: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997) Langenbruch, Paul Gerhard: Schriftverständnis und Schriftauslegung bei Wolfgang Musculus (Göttingen, 1969) Lexikon der Reformationszeit (Lexikon für Theologe und Kirche kompakt) – ed.: Klaus Ganzer és Bruno Steimer (Freiburg i. B.: Herder, 2002) – LThKk Lexikon für Theologie und Kirche (Freiburg i. B.: Herder, 1998) - LThK Marti, Andreas: Gottesdienst und Kirchenlied bei Wolfgang Musculus, in: Wolfgang Musculus (1497-1563) und die oberdeutsche Reformation, ed: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997) McGrath, Alister E.: Kálvin (Budapest: Osiris, 2001) Religion in Geschichte und Gegenwart – 4. Auflage (Tübingen: J.C.B. Mohr, 2002) – RGG4

22


Selderhuis, Herman J.: Die Loci Communes des Wolfgang Musculus: Reformierte Dogmatik anno 1560, in: Wolfgang Musculus (1497-1563) und die oberdeutsche Reformation, ed.: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997) Smolinsky Heribert: Wolfgang Musculus und die Römische Kirche: der Streit mit Johannes Cochläus, in: Wolfgang Musculus (1497-1563) und die oberdeutsche Reformation, ed.: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997) Theologische Realenzyklopädie (Berlin-New York: Walter de Gryter, 1994) – TRE Weigelt, Horst: Wolfgang Musculus und die radikale Reformation, in: Wolfgang Musculus (1497-1563) und die oberdeutsche Reformation, ed.: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997) „…wider Laster und Sünde“ – Augsburgs Weg in der Reformation; Katalog zur Ausstellung in St. Anna, Augsburg, 26. April bis 10. August 1997, in: Haus der bayerischen Geschichte, ed.: Josef Kirmeier et alii (Köln, DuMont, 1997) Wijnkoop Lüthi, Marc van: Druckwerkeverzeichnis des Wolfgang Musculus, in: Wolfgang Musculus (1497-1563) und die oberdeutsche Reformation, ed.: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997) Wijnkoop Lüthi, Marc van: „...homo in Monasterio educatus” – Wolfgang Musculus und die römische Kirche, in: Musculiana, ed: Marc van Wijnkoop Lüthi (Thun: Zur Paraburi, 1999) Wijnkoop Lüthi, Marc van: Orbis habet libros nostri monumenta laboris. Wolfgang Musculus und der Buchdruck seiner Zeit, in: Musculiana, ed: Marc van Wijnkoop Lüthi (Thun: Zur Paraburi, 1999) Wijnkoop Lüthi, Marc van: Reformator, Europäer, Flüchtling, in: UniPress – Forschung und Wissenschaft an der Universität Bern, Dezember 1998 Wijnkoop Lüthi, Marc van: Wolfgang Musculus in Bern (1549-1563), in: Musculiana, ed.: Marc van Wijnkoop Lüthi (Thun: Zur Paraburi, 1999) Zäh, Helmut: Wolfgang Musculus und der Ankauf griechischer Handschriften für die Augsburger Stadtbibliothek 1543/44, in: Wolfgang Musculus (1497-1563) und die oberdeutsche Reformation, ed.: Rudolf Dellsperger, Rudolf Freudenberger, Wolfgang Weber (Berlin: Akademie, 1997) Zsindely Endre: Wolfgang Musculus magyar kapcsolatainak dokumentumai, in: Studia et Acta Ecclesiastica, ed.: Bartha Tibor (Budapest: MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1973)

S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM 3-22

Recommend Documents