REFORMÁTUS ÉLET
A
SZ. R. K. E.
www.szrke.com
E G Y H Á Z I
L A P J A
2013. DECEMBER
„Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” 1 Jn. 4,16b
2013. december
Református Élet
Az I g e t est t é let t “Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,1-13) nagyon keveset beszélnek. Beszélnek “jézuskáról”, meg a gyerekek sokfelé eljátsszák a betlehemest, de a karácsony igazi lényegét, azt hogy az ige testé lett, arról nem beszélnek. Ez a bibliai szó, hogy ige (eredeti szövegben logosz), nagyon sok mindent jelent: elsősorban szót, beszédet, de valójában magát Isten teljeségét jelenti. Istent egészben, úgy ahogy létezik, szeretetével és kegyelmével együtt. Ez az a világosság, ami fénylik egy hívő ember életében. Ez az a világosság, amit a sötétség nem fogad be. Hiszen a sötétségben sötét dolgok, gonoszságok és rossz cselekedetek történnek, amiket titokban végeznek. Akik ezeket cselekszik, azok kerülik a világosságot. Ezeknek az embereknek, nem felel meg, ha azt hirdetik, hogy íme, Jézus Krisztus a világosság. Mert ők a sötétséget szeretik. Sokszor mi is botorkálunk, a fényt keressük, hiszen csak elég belegondolni, hogy milyen az, ha éjszaka a sötétben tapogatódzunk, és nem találjuk a villanykapcsolót. Mindjárt bizonytalanság lesz úrrá rajtunk. Azért van szükségünk nekünk is Jézus Krisztusra, mert lelki értelemben Ő a mi világosságunk. Olyan világosság, ami vezet bennünket, nem csak karácsonykor, hanem egész életünkben. Ez a világosság Jézus, akinek ünnepeljük a földre jövetelét, de ez a világ nem fogadta be. Hiszen a világban nem azt halljuk, hogy Jézus Krisztus születésnapja, hanem azt, hogy a szeretet ünnepe. Esetleg annyit említenek meg Jézussal kapcsolatban a gyermekeknek, hogy “jézuska” hozza az ajándékot. De ezzel Jézus egy rangba kerül a Mikulással és a Télapóval, akik csak arra jók, hogy ajándékot hozzanak. De Isten Jézus Krisztusban szá-
A
karácsony egy olyan ünnep, amit általában hosszú előkészületek előznek meg. A különböző áruházakban már több, mint egy hónappal előbb akciós árak és karácsonyi hangulat várja a vásárlókat. Hiszen ilyenkor az emberek sütnek, főznek, vásárolnak, azért, hogy a karácsony egy kicsit más legyen, mint a többi nap. Tévében, rádióban, újságokban mindenhol erről van szó. Hangzik a hír, hogy megérkezett a szeretet ünnepe. Ezért ilyenkor meglátszik az embereken, hogy sokan próbálnak kedvesebbek lenni, megpróbálják a másik embert jobban szeretni, sokszor ezt különböző ajándékozásokkal is kifejezve. De feltehetjük a kérdést: valóban csak a szeretet ünnepe a karácsony? Hiszen mindenhonnan ez hangzik. A karácsony valóban a szeretet ünnepe is. De nem olyan értelemben, ahogy a világiasan gondolkodók hirdetik, hogy szeressük egymást. Csakhogy ebből a szeretetből éppen Istent hagyták ki, akinek az első karácsonykor valóban meg is nyilvánult ez a szeretete. Mi keresztyének ezen az ünnepen Istennek az ember iránti szeretetét ünnepeljük. Isten elküldte az Ő egyszülött fiát ebbe a világba, aki Istenként emberré lett a földön, hogy mi emberek ne vesszünk el. A karácsonynak erről a legfontosabb üzenetéről,
2
Református Élet munkra a legnagyobb ajándékot adta. Ezt az ajándékot pedig nem úgy kapjuk, mint ahogy sok ember gondolja ebben a világban, hogy majd visszaadjuk. Mondván, ha Ő megajándékozott, akkor majd én is meg kell ajándékozzam. Hiszen ez az ajándék nem visszaadható. Ezért Jézus Krisztus földre jövetelét csak mi, keresztyének ünnepeljük, azért, mert Ő a világosságot hozta el a mi életünkbe. Hiszen mi általa lehetünk Isten újjászületett gyermekei, úgy, hogy ezt a nagy ajándékot hittel elfogadjuk. Hiszen nincs más
2013. december út, nincs más lehetőség, csak egyedül a hit. Ünnepeljük ezért mi is karácsony szent ünnepét oly módon, hogy megjelenjen a Megváltó, az Úr Jézus Krisztus. Legyen ezért velünk az a szeretet és az a békesség, amire Ő tanított bennünket. Ez pedig ne csak az ünnepekben legyen, hanem azon túl is, hogy valóban Krisztus, mint világosság legyen jelen a mi életünkben. Ámen. Halász Béla
Advent „Vígadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz emberhez illik a dícséret. Adjatok hálát az Úrnak citerával, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! – Mert az Úr Igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld. Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait. Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója, mert amit Ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállt.” (33. Zsoltár 1-22 verse)
T
öbb ezer évvel ezelőtt Isten a prófétákon keresztül KIJELENTETTE, hogy küldeni fog Szabadítót, aki kiszabadítja az embereket, azokat akik vágynak kiszabadulni a bűnből, a halálból. Ez az ígéret már kétezer éve megvalósult. Ezt a mai napot, és a tegnapit, a holnapit is és minden napunkat, Ő már régen eltervezte, elgondolta pontosan. Ugyanígy a megváltást is, az arra vágyó embernek is, eltervezte, hisz nagyon szereti az embert, és az a célja, hogy éljen az ember, akit Ő nagy szeretettel a saját képére és hasonlatosságára teremtett. De az emberi bűn lehetetlenné tette a kapcsolatot Istennel. El kellett távolítani Isten és az ember közötti akadályt, a bűnt. Ki tudja lebontani a bűn falát? Csak egy örökkévaló Isten, aki hasonló testben itt volt a bűnös emberek között, és Őt soha nem tudja legyőzni a bűn, a kísértés, a halál. Ő Jézus Krisztus. Sokan úgy élnek, hogy csak ez az élet van, és utána vége mindennek. De nem így van, ez az ördög meséje. Vannak, akiknek megvan a vágyuk itt a földön szentül élni, kapcsolatban lenni Istennel, és meggyőződve várni az örök országot, amelyet nekünk embereknek, Isten kedves teremtményeinek örökségül adja. A 33. zsoltár valamilyen szabadítás után íródott. Ezt mondja: „Örvendezzetek ti igazak az Úrban, a hívekhez illik a dícséret.” Igazak azok, akik a bűntől szabadok, Isten megbocsátott nekik, mert
alázattal kérték és elhagyták bűneiket. Azok tudnak örülni, ujjongani, Istent nagy erővel dícsérni, akiknek eltörölte vétkeiket. A bűnös samáriai asszony délben beszaladt a városba, és hírül adta mindenkinek, hogy Jézus neki megbocsátott. Még az ivóvízhez szükséges edényt is otthagyta a kútnál, olyan nagy volt az öröme, és olyan mindent felülmúló jó híre volt mindenki számára. Volt nekünk már ilyen örömünk? Ilyen mindent felülmúló fontos hírünk mindenki számára, amit el kellett mondanunk? „Dicsérjétek az Urat citerával, tízhúrú hárfával zengjetek neki, énekeljetek neki új éneket.” Új éneket ad a szívébe azoknak, akik bűnbocsánatot kaptak. Zengedezni tudnak a szívükből feltörő örömükben. Nem azért mert betanulták, mert jó hallásuk van, vagy mert szeretnek énekelni, hanem mert belülről jön. Ilyen a Szentlélek munkája. Pál apostol is így zengedezik: „Kiszabadított minket a jelenlegi gonosz világból, Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. Övé a dicsőség örökkön-örökké!” Isten tökéletes győzelmet aratott a bűn és halál felett, az ellenség, a Sátán felett. Jó hír ez a számunkra, akik látjuk mennyire rabjai vagyunk a gonoszságnak. Rengeteg kísértése van az ördögnek: édesség, finom ételek, szórakozás, jólétben való lustaság, számítógépen való játék, szerencsejáték. A kedvenc állatok, akiket olyan nagy gonddal ápol sok ember, mert nincs embertársa akivel megosztaná a szeretetét. 3
2013. december Keressük a gyülekezeteket, ahol osztogathajuk a szeretetet, mert sok ember vár rá, különösen ilyenkor, karácsony közeledtével. Ma sok a jóslás, lekopogás, és a szellemekkel való kapcsolatban találják meg kedvüket az emberek. Ettől még nyugtalanabbak és izgatottabbak lesznek. Sokan pontosan az ember legnagyobb ellenségéhez fordulnak, amikor az életük és a jövő felől érdeklődnek. Jézus Krisztus éppen ettől akar megszabadítani mindannyiónkat, Ő akar vezetni és velünk lenni. Kik az igazak? Akik Jézus Krisztus evangéliumának engedelmeskednek, amit a Bibliából olvasnak és az igehirdetésen hallanak, azt megvalósítják saját életükben. Hálaadással elfogadták Jézus vérét, ami eltörli vétkeiket. Már az Ószövetségben örvendeztek, akik elfogadták Isten kegyelmét és megbocsájtását bűneikre. “Én örvendezni fogok az Úrban és vigadok az én Szabadító Istenemben.” (Hab. 3,18). “Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrban.” (Zsolt. 95,1) “Várván vártam a felséges Urat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból.” (Zsolt. 40)
Református Élet Isten lehajol a sárba, az iszapba, azokhoz, akik felkiáltanak Hozzá, akik a Szentlélek által meglátták, hogy szennyesek, és szeretnének megtisztulni. Jézus Krisztus eljött szolgai formában, legyőzte a halált, a saját életét és testét áldozta a világ bűnéért. Váltsághalálával megbékítette az embert Istennel. Most is egyedül a golgotai keresztnél van a szabadítás. Lélekben ott áll mindenki előtt a golgotai kereszt, csak látni kell a sarat és iszapot az életünkben. Kérjük a Szentlélek Istent, hogy nyissa meg lelki szemeinket. Isten, a mi Atyánk, Jézus Krisztus áldozatára néz, nem reánk bűnösökre. Azért fogad be az Ő országába, azért fogad el minket gyermekeinek. Ő ad Istent dicsőitő éneket a szívünkbe. SIMUL IUSTUS ET PECCATOR - még bűnös, de már igaz. Ima: Uram Jézus küldd el Szentlelkedet, hogy meglássák lelki szemeim milyen lelkiállapotban vagyok! Ámen. Marton Károly
Karácsony “A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” (Jn. 1,5) Kedves olvasó testvérem! Úgy szeretném ismét átélni azt az érzést, mely gyermekkorom karácsonyvárásának meghatározó állapota volt. Olyan jó volt vágyni arra, amit az ünnep akkor jelentett számomra. Lehet, hogy túl emberi gondolat, lehet, hogy kissé világias és haszonleső volt az a várakozás, de talán egy gyermeki elképzeléstől ez nem is vehető rossz néven. Arra vágytam, tudniillik, hogy kapjak valamit. Milyen sok időt töltünk ezzel az érzéssel és vággyal. Nem feltétlenül anyagias ez a vágy. Mert lehet arra is vágyni, hogy megértést kapjak, megbocsátást, együttérzést. Lehet az is nagy vágya az életünknek, hogy szeretetet kapjunk, bár ez akkor válik valóra, amikor magunk is képesek leszünk szeretetet adni. Hadd ne legyen túl elvont, és túlzottan, egyoldalúan lelki beállítottságú ez az írás. Ezért megpróbálom a gyermekkori, kissé anyagias és profitorientált vágyakozás prizmáján fényeire bontani, elemiben megismerni és ismertetni a karácsony valódi nagyságát és lényegét. Talán nem kellene, most karácsony tájt sem vonakodni attól a gondolattól, hogy kapni
szeretnénk. Bár nem a karácsonyfa alatti, csillogó papírba csomagolt kapnivalókra gondolok, mégis igyekezzünk úgy készülni a karácsonyra, ahogy egy kisgyermek várja a karácsonyi ajándéka kibontását és birtokbavételét. Talán nem szükséges újra említeni, de a gondolat kereksége miatt, hadd ismételjem el, hogy a karácsony valaminek a beteljesedése és valaminek a kiindulópontja. Isteni ígéret teljesedik be ott a betlehemi istálló dísztelen díszletében. Ézsaiás szavait segítségül hívva: „Mert egy gyermek születik nekünk… Az uralom az ő vállán lesz…” (Ézs. 9,5a) Egy gyermek, akit Isten bölcs tanácsa eleve arra szánt, hogy megszülessen, ott ahol szükség van rá. A világosság ott jelent meg, ahogy leginkább szükségeltetett: a sötétben. Ezt meg kell értenünk, ha a karácsony lényegét meg akarjuk ragadni. Azért történt, mert erre volt szükség. Másképp nem lehet, másképp nem szükséges. Ugyanakkor karácsonykor kezd formálódni az az út, mely végül a kereszt tövénél, a Golgota félelmetes szomorúságába torkollik. A karácsony cél és kezdet, fellélegzés és lélegzetvisszatartó reménység. 4
Református Élet Miért jött? Miért Betlehem? Miért a pásztorok közé? Mert nem kérni és nem elvenni, hanem adni jött. A szegény pásztornak, a szegény embernek és az önmagában reménytelenül szegény emberi reménységnek készült mindent odaadni. Ezért nem baj, ha karácsonykor kapni vágysz. Sőt, testvérem, ez legyen a legnagyobb vágyad. Amint a sötétségben botladozó vágyik a fényre, úgy vágyakozz te is Krisztus karácsonyi ajándékára. Mint az életfogytig tartó ítélet alatt sínylődők vágynak a szabadságra, és ahogy a fulladó ember kívánja megtölteni tüdejét friss levegővel, úgy tárd szét mindkét kezed Jézus karácsonyi ajándéka előtt. Nem önzés ez, hanem a hit legmélyebb rezdüléseinek kifejeződése. Nem haszonlesés ez, hanem az utolsó és egyetlen esély, lehetőség arra, hogy fellélegezz, és azt mond: Meg vagyok mentve! Mert jaj, mennyire természetellenes, ha a gyermek nem vágyik a remélt ajándék birtoklására. És mennyire helytelen, hogyha elutasítja azt, amit
2013. december neki ajándékba adnak. Milyen szomorú, hogy ismét fejet hajtva Isten bölcsessége előtt, el kell mondjuk: „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” (Jn. 1,5) Bárcsak eljönne az a karácsony, amikor nem a fa alá sietünk ajándékot keresni, és nem csak egyszerűen templomba megyünk egy kis karácsonyi hangulat szerzése végett, hanem amikor kapni akarjuk Őt, aki a világosság (Jn. 8,12), aki az út és az igazság (Jn. 14,6), aki a feltámadás és az élet (Jn. 11,25), aki a jó pásztor (Jn. 10,11), aki az élet kenyere (Jn. 6,48). Testvérem, megelégednél a pincében egy gyertya melegével, amikor tudod, hogy kint éltetően süt a nap? Ugye nem? Hát azt kívánom neked, hogy kívánj többet. Örvendezz a díszes karácsonyfának, örvendezz a karácsonyi meghitt hangulatnak, de meg ne feledkezz Jézusról. És ne add alább ennél: Uram én karácsonyra Téged szeretnélek kapni. Ámen. Gyenge Károly
Övé a hatalom mennyen és földön, de nem volt hely számára Betlehemben... tott. Az egyetlen korábbi vonat Pacsérra a tanítás ideje alatt indult, az osztályfőnök nem volt hajlandó elengedni, igazolni a kimaradást. Így a Szabadka-Zombori vonalon Bajmokig az esti vonat maradt mint megoldás, azzal, hogy Pacsérig onnan több órás gyaloglás után lehetett eljutni. Az egytől egyig református pacséri gimnazisták, köztük Áron bátyám és én így elhatároztuk, hogy a szentestét csakazért is otthon, szüleink és testvéreink társaságában ünnepeljük meg, mégha másnap reggel korán, hajnali öt órakkor is kell kelni a reggeli vonathoz, hogy karácsony első napján már részt vegyünk a tanításon. Mert fenyegetően hangzott el: akár ki is csaphatják azt, aki ekkor betegségen kívül, csak a keresztyén ünnepet ünnepelve marad ki az iskolából. Nagyanyánk, aki a pirosi házát eladta özvegységében, és Szabadkán, a “Gubógyár” közelében a Nyugati szőlők utcában vett házat, hogy “kitaníttassa” négy unokáját - előbb a két fiút, bennünket, majd, amikor már abban a korban voltak: két lánytestvérünket, Évát és Zsuzsát - szintén velünk akart jönni, bár már a hetvenedik életévét közelítette. Három órás csúszkálós gyaloglás után végre feltüntek a falu fényei. Utcai kivilágítás akkor, a
...Ropogott a hó a lábunk alatt. Szikráztak a csillagok, és a hold élesen megvilágította a határt. Mínusz 8 fokot mutatott a hőmérő. A Bajmok és Pacsér közti tanyasi kutyák éles füllel meghallották vonulásunkat. Mind jelezte is, és volt néhány, hogy kijött a tanyaudvarról és megközelítve bennünket, hangosan csaholt. De mert több mint tízen voltunk, nem mert közelebb jönni hozzánk, hogy megtámadjon. Ilyen menet, akkor, 1952. december 24-én Bácska szerte nem hiszem hogy volt még egy. Szenteste kezdete volt ez. Mindenki, (- a párttitkárokat és a rezsimhű pedagógusokat kivéve talán -) ünnepi, szent hangulatban ülte meg otthon, családi körben a szentestét. Mi még csak közeledünk ehhez az örömhöz. Mi még szenvedtünk a hidegtől, késő este, a csúszós hóban botorkálva, ha nem is farkasüvöltéssel, de kutyák ugatása közt. Drága Megváltónk, az Ige testtélétele, születése megünneplésére utaztunk Szabadkáról Bajmokig, majd a 11 kilóméteres utat fagyban, hóban, éjszakában: gyalog tettük meg Bajmoktól Pacsérig. Tizenkét diák és egy nagymama volt a kis (fagyott, fél méteres hóban) vándorló seregben. A gimnáziumi tanítás délután volt, természetesen karácsonyi szünetet még említeni is véteknek számí5
2013. december háború után nem volt, de a faluszéli házak ablakaiból fény szűrődött. Az utolsó néhány száz méternél már elfelejtettük, hogy mennyire fáradtak, sőt kimerültek vagyunk. A főút ( “köves út”, ahogy neveztük ) jobb és baloldali utcáiba be-befordult egy vagy több diák, mint egy hatalmas kaland részesei, sőt sorstársakként kívántunk tiszta szívből a lemaradóknak áldott karácsonyi ünnepeket. A szülői ház, - a pacséri parókia - olyan melegnek, olyan fényárban úszónak sohasem tűnt még, mint akkor (pedig csak 60-as égő volt a legerősebb). Együtt volt a család, a négy gyermek, a szülők és a nagymama. Soha olyan szépen nem hangzott a “Krisztus Urunknak áldott születésén” kezdetű és a többi karácsonyi ének, amelyeket a családi szentestén hagyományosan együtt szoktunk elénekelni. Itt nem az a néhány, szerény ajándék volt a fontos, hanem, hogy drága Megváltónkkal és szeretteinkkel együtt lehettünk a tilalom, a lelki elnyomó rendszer minden mesterkedése ellenére is.
Református Élet Oly korszakban élünk most a földön, amikor a karácsonyt a világ országainak nagyobb részében szabadon ünnepelhetjük, zsarnoki vagy ateista tiltások nélkül. Most csak a kereskedelemnek, a mind ízléstelenebb “ajándék” árukínáló reklámhadjáratát kell átélnünk, már november közepétől kezdve. Hívő, keresztyén emberekkel együtt, szívünk teljes hálájával kérjük a Teremtő, Megváltó és megszentelő Istenünket, hogy minden felebarátunk, aki megismeri Isten szeretetét - a született Megváltónk által - legyen az szomáliai üldözött keresztyén, legyen az Szíriában élő, az üldözés veszélyének határán élő testvérünk (akikért nemrég mi is gyülekezetenként imádkoztunk), hogy ők is, és mindenki e világon, ünnepelhesse szabadon, tiltás nélkül, felszabadult szívvel és lélekkel, legnagyobb ünnepünket, és érezze utóhatását egész évben. Köszönetét mutassa ki a mennyei ajándékozóra tekintve, felebarátját szeresse és becsülje. Dr. Csete Szemesi István
A d ve n t , M i k u l á s é s karácsony a családban Igazabban, szebben készülhet a család a karácsonyra, ha mind a négy adventi vasárnapot megünnepli. Sok családban ismerős az adventi koszorú a négy gyertyával, amely közül az első adventi vasárnapon az összegyűlt család egyik tagja meggyújtja az első gyertyát, majd közösen karácsonyi éneket énekel a család, Bibliát olvas, és valamelyik szülő imádsággal zárja be az együtt eltöltött félórát. Az első adventi gyertya fényénél a család tagjai elmondhatják, hogy mit szeretnének kapni egymástól karácsonyra. Ha őszinték lehetnek, akkor bizonyára nem csupán „ajándékok kívánságlistája” , hanem egészen más kérések is előtérbe kerülnek. A gyermekek például ilyesmiket is kérhetnek: „Mesélj többször, édesanyám! Te is sétálj velünk, édesapa!” – Tehát legyünk együtt! S ha mi ezt az együttlétet legalább évenként négy héten át megvalósítjuk, a legnagyobb ajándékot adjuk gyermekeinknek az adventi időszakban, és felkészülünk a karácsonyra mi magunk is. A szeretet ünnepére – szeretetben. Advent második vasárnapján este a második gyertyát is meggyújtjuk, és így tovább. A fokozódó fény viszi egyre közelebb a családot a jelképhez:
a karácsonyfához, és a sok meggyújtott gyertyán keresztül a világ világosságához, Jézushoz. Az időt együtt töltve, egymásra figyelve mindenképpen közelebb juthatunk a karácsony igazi átéléséhez. Az ünnep előtti kimerítő lótás-futás, vásárlás, sütés-főzés miatt, sokan már előre félnek a karácsonytól, és nem tudnak örülni neki. Pedig lehetne ez másképpen is… Az adventi időre esik a Mikulás-nap, kedves, vidám, igazi gyermekünnep! Jó volna, ha ismernénk az ünnep jelentését és értelmét, ha már gyakoroljuk az ajándékozást e napon. Legalább annyit mondjunk el gyermekeinknek, hogy Miklós myrai püspök volt, és egész életében örömöt akart szerezni az embereknek, legfőképpen a gyermekeknek. Adott és segített, ahol csak tudott. Elküldte, sokszor személyesen elvitte ajándékait a szegényeknek, rászorultaknak. Régi egyházi hagyományokban több jócselekedetéről is írnak. Amikor meghalt, a városatyák elhatározták, hogy névnapján, december 6-án, valamelyikük felöltözik Miklós püspöknek, és az ő nevében továbbra is megajándékozzák a gyermekeket. Azóta ez a szokás 6
Református Élet a keresztyén világ legtöbb helyén elterjedt, így felénk is. Jó lenne, ha Mikulás-ünneplésünkből kihagynánk gyermekeink ijesztgetését! Akadnak felnőttek, akik keserűen beszélnek gyermekkori félelmeikről, hogy egyiküket-másikukat még a puttonyába is belegyömöszölte a „Mikulás”, hogy elvigye, mert „rossz” volt. Ne társítsuk a krampuszt és a virgácsot a Mikulással! Legyen ez az ünnep a gyermek felhőtlen, örömteli, félelem nélküli napja. Csalásunk előbbutóbb úgyis lelepleződik. Az ajándékozást ne vigyük túlzásba! Legyen szerény édesség, vagy gyümölcs az ajándékkosárban. Hiszen a Mikulás-hozta édességnek, almának vagy mandarinnak egyébként is más íze van, mint más édességnek, almának, mandarinnak. A virgácsot pedig felejtsük el! Karácsonykor tegyünk le arról, hogy a „kisjézuskáról” szólunk, és az ajándékok „postásává” zsugorítsuk azt, akiről születése napján, mint ÚR KRISZTUS-ról adnak hírt az angyalok a pásztoroknak. A gyermekeket nagyon érdekli Jézus gyermekkora, a kis Jézus – ugyanakkor az erős, a hatalmas, a csodatevő Jézust is igénylik, aki több, nagyobb, erősebb náluk. Ettől a boldogságtól, az Úr Jézushoz való kapcsolódás örömétől fosztjuk meg gyermekünket, ha megrekedünk a „jézuskázásnál”. Szent hazugságok nincsenek! – és gyermekünk igen korán felfedezi a hazugságainkat. A csalódás nemegyszer súlyos lelki megrázkódtatással jár, hiszen bennünk is csalódott, rájött, hogy becsaptuk. Ezzel a kételkedés magját is elvetjük szívében, hiszen ha mi vagyunk a „jézuska”, akkor talán az igazi Jézus nem is él? Ezt még tetézi, ha a gyermek is elkezd színészkedni, mert nem akarja elrontani örömünket. Ezért nem árulja el, hogy már rég tudja kegyes hazugságunkat, és a karácsonyi játék szereplője marad még éveken át. Ez szellemi visszamaradottsághoz is vezethet, mert gátolja az igazi Úr Jézushoz való viszonyának a fejlődésében. Végül a „karácsonyi jézuskázás” csak valami gyermekkorhoz kötött, szülei emlékét őrző, romantikus érzelmi játék marad a számára. Talán egy életen át… Nem helyes az a fajta ünnepélyes felvilágosítás sem, amely valahogy így szokott lefolyni: „Most már 4 éves vagy, ezért megmondom neked az igazat, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát. No, most, hogy ezt már tudod, gyere, segíts feldíszíteni.” – Ezt a gyors átváltást lelki károsodás nélkül nem tudja átvészelni a gyermek. Ha kezdettől fogva az igazat mondjuk, akkor
2013. december nem kell felvilágosítani a gyermeket, nem sodorjuk bele magunkat hazugságok sorozatába, és elmarad a gyermeket ért nagy csalódás is. Ugyanakkor, a gyermeknek szüksége van a meglepetésre, a karácsony körüli varázslatos légkörre. Kedves, titokzatos készülődésünk megmozgatja, betölti a gyermek képzeletvilágát, és már előre jóleső izgalmat, örömöt érez. Érdeklődve várja, ugyan milyen lesz a karácsonyfa? Sok gyertya lesz rajta? Mi vár rá alatta az ajándékokban? S vajon az ő előre elkészített ajándéka ott lesz-e a fa alatt? Amit ő maga barkácsolt, festegetett, hímzett, hogy ő is letehessen valamit a karácsonyfa alá, hogy ő is adhasson, örömöt okozhasson! Gyermekünk akkor is örül, ha tudja, hogy mi állítjuk fel a karácsonyfát, és mi vesszük számára az ajándékot - minden hazugság és kertelés nélkül. Sőt, ha nagyobbacska, örömet jelent számára, ha velünk együtt díszítheti fel a fát, és például ő rakhatja fel a karácsonyfa csúcsára a csillagot, vagy más díszt. Tudnia kell, hogy a karácsonyfát az ünnepre, Jézus Krisztus születésnapjára állítjuk fel. Hiszen ő maga is kap ajándékot minden születésnapjára. Így válik számára emlékeztető jellé a karácsonyi ajándék. A karácsonyfa Isten legnagyobb ajándékára emlékezteti: a világnak és neki adott Jézus Krisztusra, a megszületetett Megváltóra. Szentestén soha ne maradjon el a karácsonyi történet felolvasása! A család együtt énekeljen néhány szép karácsonyi éneket, együtt nézzék meg az ajándékokat, és hagyjanak időt a gyermekek örömének, meglepetésének. Ne temessük el Jézust a karácsonyi étkek, díszek, csomagok, ajándékhalmok alá. A szenteste semmiképpen ne váljék teljesítményjutalmazássá: „Ha jó lesz a bizonyítványod, kerékpárt kapsz, de ha nem, talán még karácsonyfa sem lesz.” Először a gyermekek adják oda saját ajándékaikat, amiket készítettek, vagy összegyűjtött pénzükön vásároltak. Számukra külön öröm és megtiszteltetés ez a sorrend. Végezetül: tőlünk, szülőktől és felnőttektől tanulják meg gyermekeink a karácsony értékét, tartalmát és jelentőségét. Tiszteljük meg őket azzal, hogy nem csak egy érzést, egy hagyományt adunk tovább számukra, hanem a lehetőséget, hogy megismerjék Jézus Krisztust, az élő Urat. Kívánok minden kedves olvasónak, és keresztyén családnak Jézusi lelkületben, szeretetben, békességben való ünnepi készülődést! Halász Renáta (Összeállítva dr. Gyökössy Endre: Együtt a szeretetben c. könyve alapján) 7
2013. december
Református Élet
- Házi Áhítat 2013. december Írta: Móricz Árpád Ajánlott a megjelölt napoknál az igeszakasz olvasása Jelmagyarázat: ÓSZ - Ószövetség, ÚSZ - Újszövetség molyan veszi, és nekünk is komolyan adja. Nem lehet ezt félvállról venni, vagy felszínesen viszonyulni hozzá. Nem lehet csak futólag odakiáltani Istennek: persze, hiszek benned. Az Istennel való kapcsolat mély kapcsolat. Ilyenné akarja Ő alakítani. Úgy akarja, hogy áthassa az egész életünket, a hozzá való viszonyulásunkat. Aki egy kicsit megengedte már neki, hogy így legyen, az tudja, hogy csak jó származik ebből. Isten jót akar nekünk, ezért szólít, hív: élj és cselekedj szeretetben. ÓSZ: Zak. 1,7-17.
Dec. 1. - Ádvent 1. vasárnapja - Zsid. 10,19-25: „Tartsuk meg a reménységnek vallását!” A gyülekezetünkhöz, egyházunkhoz való hűségre szólít Igénk. Megváltott gyermekei vagyunk Istennek. Megmosattunk Jézus tökéletes, tiszta áldozata által. Tehát, mi már rendelkezünk egy komoly tartalékkal, többlettel. Ezt a kincset nem a magunk hizlalására kaptuk. Kálvin felismerése megváltoztatta egész Európa gazdasági viszonyát is: a „gyümölcseikről ismeritek meg őket” - jézusi tanítás mentén az anyagi javak újra-befektetése is megindul. A reformátor a modern kapitalizmus alapjait rakja le a Szentírás komolyan vételével. Az életét Isten Igéjére építi, teljes egészében, még pénzügyi téren is! Ezt bízta ránk Urunk. A „reménység vallása” a miénk! Ebben maradunk mindhalálig hűen: „El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amint szokásuk némelyeknek”, – „mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” ÓSZ: I. Krón. 17,1-5.11-14.
Dec. 4. Szerda – Kol. 1,9-14: „Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében.” Bűnözők vagyunk? Rosszak vagyunk? Nekünk valaki meg kellene kegyelmezzen? Elsőre ezekre a kérdésekre nemmel válaszolunk. Nem értjük, hogy Isten és a papok miért beszélnek annyit a kegyelemről. Jézus Krisztus tiszta, tökéletes élete rádöbbent bennünket, hogy milyen messze vagyunk az Ő példájától. Szép és teljes életet szeretnénk élni, és törekszünk is erre. Csak a Jézus életével való szembesülésünk mutatja meg: mennyire kevés az, amit tehetek. Jézusban a kegyelem jelent meg. Amikor megérzem törekvéseim esetlenségét, Ő biztosít: mindent megtettem már érted. Üdvösséged kész. ÓSZ: Zak. 2,1-9.
Dec. 2. Hétfő – 1 Pt. 1,8-13: „Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek.” Sosem vagyunk egyedül. Isten végigkísér minket egész életünkön. Ajándékként adta az életünket, szeret minket, és szeretete által teljessé teszi földi életünket is. A keresztyén élet Istent dicsőíti. Nem magára tekint, hanem arra figyel, hogy a Teremtő akarata megvalósuljon benne és általa. Ez a vigaszunk nehéz napjainkban – és ez az örömünk, amikor áldást hoz az életünk. Minden egy fő célra tekint: az ember, Isten teremtménye éljen örökké. Ő legyőzte már a világot: a múlandóságot és az emberi sötétséget (bűnt). „Hála Istennek, aki a diadalt adja.” ÓSZ: Zak.1,1-6.
Dec. 5. Csütörtök – 1 Thess. 5,(1-3)4-8: „De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!” Lelkünk belső világának külső megnyilvánulása a beszéd, a másik lelkéhez. Lélektől lélekig adunk üzeDec. 3. Kedd – Zsid. 10,32-39: netet ezáltal. A lélek az érzelmek és gondolatok köz„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy pontja. Így a másik ember érzelmeire és gondolataira jutalma van.” hatunk beszélve. Ezt tudva szóljunk egymáshoz: én Az élet nem játék. Az örökélet még kevésbé. Isten ko- most érzelmi és értelmi hatást gyakorlok beszélgető8
Református Élet
2013. december
társamra. Belső világom megnyilvánulása ne tartalmazzon mást, mint a külső világomé. Ne hazudjak. Nem azért, mert az embert félrevezetem, hanem azért, mert Isten szégyenkezik miattam, ha így teszek. ÓSZ: Zak. 2,10-17.
lünk-e ennek a csodálatos kijelentésnek? – A másik, a szenvedés feltételessége. Nehéz ügy, mert nem szeretnénk szenvedni. Nem akarunk semmi kellemetlent az életünkben. Elkerülnénk, kibújnánk alóla minden módon. – Nem szabad félnünk: Isten gyermekei vagyunk, és ehhez a szenvedés hozzátartozik. ÓSZ: Ézs. 9,1-6.
Dec. 6. Péntek – Mt. 27,27-30: „És tövisből fonott koronát tettek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolták őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!” A következetesség az ember talán legritkább tulajdonsága. Úgy járunk, mint a sziklára esett mag: fellelkesedünk, hamar szárba szökken az elhintett meg, de hamar elszárad, mivel satnya a gyökere. Szükséges, hogy buzdítsuk egymást. Szükséges, hogy Istentől is erőt kérjünk a kitartásra. A magunk gyökere kevés. Tápláló erő kell: Istentől és embertől. Újra és ismét visszatérni a tiszta forráshoz. Semper reformari – szükségetek mindenkor megújulni. Isten marad mindig egyetlen, teljesen biztos és erős pontként életünkben, aki várja visszatérésünket, hogy megerősítsen. ÓSZ: Zak. 3,1-10.
Dec. 9. Hétfő – Zsid. 6,9-12: „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint, akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.” A reménység meg nem szégyenít. A reménység az éltető. A reménység a vigasz. A reménység érthetetlen a reménytelennek. Reménység nélkül nem lehet elhordozni lelki terheket. Reménység nélkül az ember feladja. Nincs cél nélküle. Bármily nehéz feladatba lehet belekezdeni, és nehézségeket lehet elhordozni vele. Mert nem az előttünk valóra nézünk csak. A reménység távlatot ad. A hit és a szeretet mellett a remény marad végig e földi életben – és aztán megszűnik, mert jön a beteljesülés. ÓSZ: Zak. 5,1-11.
Dec. 7. Szombat – Mt. 23,37-39: „Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úrnak nevében!” Ne ítélj: az ítélet Isten dolga. De nehéz ezt megtartani. De nehéz elengedni sérelmeinket – és másra (akár Istenre is) bízni az igazságot! Nincs bennünk elég alázat, hogy ezt megtegyük. Attól tartunk, hogy nem kapnak kellő büntetést ők. Nem magunkra gondolunk, hanem másokra. Nem arra gondolunk, hogy minket is megítél Isten és ember. Szálljunk magunkba, és alázkodjunk meg Isten szeretete alatt. Ő végtelen szeretettel szeret engem. Ez az én ítéletem: Isten szeret. Az Ő ítélete: elküldte Jézust, hogy megmentsen. Isten szeretet. ÓSZ: Zak. 4,1-14.
Dec. 10. Kedd – Jel. 2,12-17: „Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával. Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.” Mit jelentenek a fizika törvényei? Az egész világ azok szerint működik. Ki állapította meg ezeket? Ki határozta meg, hogy az alma lefelé essen a fáról, és a fa felfelé nőjön a Nap felé? Mitől vannak különböző anyagok, tulajdonságok és hatások? Élőlények, a kristálytól az emberig? Hogyan lehetséges, hogy öt kenyérből és két halból ötezer jóllakhat? Isten az Úr mindenek felett. ÓSZ: Zak. 6,1-8.
Dec. 8. – Ádvent 2. vasárnapja, Jel. 3,7-13: „Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” Az, hogy gyermekei vagyunk-e Istennek, nem Istenen múlik. Ő gyermekeinek tekint minket Krisztusban. A feltételesség abból fakad, hogy mi is így tekintünk-e magunkra. Így élünk-e, így viselkedünk-e, így örü-
Dec. 11. Szerda – Jel. 2,1-7: „Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;” Hányszor hív minket Isten? Hányszor kell megtérni? 9
2013. december
Református Élet
először akik meghaltak volt a Krisztusban.” Sokszor lenézzük a szerény, csendes, nem tolakodó embert. Mai világunkban nem lehet így érvényesülni – mondjuk mi. A tolakodó, ripacs magatartás önmagát minősíti. Tolakodó. És ripacs. Ilyenek akarunk lenni? Ilyennek kell lennünk? A kor, a világ diktátumának eleget teszünk? Isten belső mélységekbe, belső csendességbe hív minket. Szívünk hangjait akarja hallani. Legmélyebb gondolatainkra kíváncsi igazán. Arra, ami legbelül Dec. 12. Csütörtök – 2 Kor. 5,1-10: lakozik bennünk. Így találta meg szolgálóleányát is, „Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk meg- akire Fia világraszületését bízta. terheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, ÓSZ: Zak. 9,9-12. hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.” Dec. 15. – Ádvent 3. vasárnapja, Jel. 3,1-6: Isten határtalan dicsősége előtt porszemmé válik az „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki ember. Igazából csak valóságos „méretére” döbben. annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak Ennyi vagyok, ekkora vagyok. Semmi vagyok Őelőt- nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” te, aki végtelen. A „végtelen” világegyetemek is az Végül megmarad a szeretet. A legnagyobb. Nincs alkotójuk nagyságát mutatják. Emberként félnem kell semmi ennél nagyobb. Sem égen, sem földön. A sze– egy belső késztetés ez – ezen távlatok, méretek lát- retet, mely minden értelmet felülhalad: még arra is tán. S lehet, hogy attól még inkább megijedek, hogy képes, hogy emberi ésszel gondolkozva, az emberi loa mindenek Alkotója figyel rám. Rettegek, hogy mit gikát használva „üresítse meg magát”. – Ha Fiát odagondol rólam, milyen véleményt alkot rólam. Az Ő adta: akkor? – kérdezi. Mi maradt még Istennek, amit fia pedig hozzám jött, és monda: Ne féljetek! ideadhatna? Neked van valamid, amit odaadhatnál? ÓSZ: Zak. 7,1-14. Gyermeked? Társad? Önmagad? – Kinek adnád? És mi indíthatna erre? Ki az, aki miatt „nem kedveznél” Dec. 13. Péntek – Lk. 22,66-71: szerettednek – annak, akit mindenkinél jobban sze„Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatal- retsz a világon? mának jobbja felől. Mondának pedig mindnyájan: ÓSZ: Ézs. 1,2-9. Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!” Dec. 16. Hétfő – Mt. 3,1-6: Igazság és igyekezet. Ezek ezerféleképp kapcsolód- „És ezt mondta: Térjetek meg, mert elközelített a nak össze emberi életünkben. Vannak egyenes és mennyeknek országa.” vannak igen kusza kapcsolódások. Keresztyén hitünk Fel a fejjel! Minden jó lesz. Ha most nem is látszik. célja világos: új ég és új föld. Efelé tartunk, ez tölt el Világosságra elhívottak: ehhez méltóan járjatok. Viláreménységgel. Isten ígérte meg nekünk. Ez az igaz- gos élettel tündököljetek. Életetek szép legyen és deság: az igazság földjére készülünk – és ezt Jézus (az rűs. Hirdessétek a megtartatást az emberek közt. Az Igazság) mondta el nekünk. Ez az igazság segít min- Isten nélküli embereknek oda kell találniuk Hozzá. Ti ket mindennapi igyekezetünkben. Ezért igyekszünk vagytok a választott nemzettség, királyi papság, szent továbbadni a megkapott igazságot másoknak is. – nemzet: általatok kell a sötétségben lévőknek a vilá„Szeretteim, igyekezzetek!” gossághoz odatalálni. – Hirdessétek az Ő hatalmas ÓSZ: Zak. 8,1-3 és 8,14-23. dolgait, aki titeket már kihívott a világosságra. ÓSZ: Zak. 11,4-17. Dec. 14. Szombat – 1 Thess. 4,13-18: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával Dec. 17. Kedd – Lk. 1,26-38: és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak „És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek Milyen utakon és módokon keresi szeretett gyermekét az Atya? Vajon nem unja meg, hogy szólongasson? Nem keseredik meg szeretete, látva, érezve minket? Több ezer esztendő óta vár minket a Teremtő. Egy pillanat, melyben ember-milliárdok születnek és meghalnak. Mind ismeri ő. Mind szólítja. Mind fontos neki. Te is fontos vagy, aki olvasod: térj meg, mert itt van a mennyek országa. ÓSZ: Zak. 6,9-15.
10
Református Élet száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának… Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” A kemény szív a fő akadálya annak, hogy valaki bemenjen Isten országába. Önfejűség ez. Érzem a hívást – mégsem megyek. Azért sem megyek! Nem és nem. Hajtogatom csak a magamét – és hajthatatlan vagyok. Az ilyen magatartás a legtörékenyebb gyöngeség világos jele. Aki erős, az nem kell pattogjon. Aki erős, az nyugodtan néz szembe bármilyen ellenféllel – vagy kérdéssel. Aki erős, annak válaszai vannak. Nem fél. Aki erős, az megnyugodott. Nem nyüzsög – de békességesen végzi a reábízott feladatokat. Ma, amikor ezt olvassátok – meg ne keményítsétek a ti szíveteket. ÓSZ: Zak. 12,9-13,1 Dec. 18. Szerda – 1 Thess. 5,16-24: „Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” Karácsony előtt erre készülünk: eljött a Teljesség. Eljött Isten Fia. Mindaz, amit addig ismert a világ: részleges volt. Voltak csodálatos és fontos tanítások addig is. Istenre lehetett Jézus világrajöveteléig is figyelni. Ma mindent más fényben láthatunk. El nem tudtuk volna képzelni, hogy milyen lesz Ő. Mit fog tenni, mit fog mondani – el nem tudtuk volna gondolni. Ez természetes. Az lett volna a furcsa, ha előre tudtuk volna ezeket. Eljött benne a Teljesség, és az egész világ teljesen más lett. A gondolkozás, az élet, a reménység – minden. ÓSZ: Zak. 14,1-11. Dec. 19. Csütörtök – 1 Kor. 1,18-22: „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” Jézus földreérkezése az emberiség fő vigasztalása. Addig az ember a bűnös vigasztalanságban élt. Kereste Isten kiengesztelésének utait és módjait: ezért volt az áldozás mindenféle formája. Bűneiért eleget tenni, megfizetni az Igazságosnak. De ez nem volt elég. S az ember érezte is ezt. Törekedett, de érezte igyekezetének elégtelenségét. Isten az ember elé siet megváltásával. Elküldi a Megváltót, aki kiment minket vigasztalan állapotunkból. ÓSZ: Mal. 1,1-14.
2013. december Dec. 20. Péntek – Jel. 5,1-5: „És láték annak jobbkezében, aki a királyiszékben üle, egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.” Isten és ember kapcsolata párhuzamokat tartalmaz. Mintát ad az emberek egymás közti viszonyára. Isten igen haragudott az emberre, mert megcsúfolta a Teremtő szeretetét. Ennek lett következménye a büntetés: kiűzetés a Paradicsomból. Ez az alapállás szűnik meg Jézus érkezésével: őbenne megbékült az emberrel Isten. Lehetséges-e nekünk, embereknek, egymással békességben élni? – Igen, lehet, mert mi egymásnak nem tartozhatunk sohasem annyival, amennyivel az Úrnak – s lám, Ő azt a sokat is elengedte. ÓSZ: Mal. 2,17-3,5 Dec. 21. Szombat – Jel. 3,7-11: „Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” A földi élet az örök életre néz. Igazából enélkül nincs értelme. Értelmetlen lenne, ha a megismerhető világ csak úgy „magától”, „véletlenül” jött volna létre. Isten végső megerősítést ad az emberi kérdéseknek: a terv az örök élet. Ezért nem marad néma, ezért beszél hozzánk, ezért ismerteti meg önmagát is velünk, és a tervét. – A lét nem értelmetlen, mert az örök életbe torkollik: Istennél, a Teremtőnél, Atyánknál. A földi élet: Isten megismerésének céljából van. Isten megismerése: az örök élet céljából van. – Van még kérdés? Fel kell tenni, ha van. ÓSZ: Ézs. 29,17-24. Dec. 22. – Ádvent 4. vasárnapja, Ézs. 52,7-10: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” Létezik-e „arany középút”? Hihetünk-e igaz keresztyén hittel Istenben, s közben a világ istenségének oltárán is áldozunk? Alkut kötünk Istennel: figyelek rád, de te néha ne figyelj rám - amikor egy kicsit félrelépek utadról. Jézus nem engedi meg az alkut. Igenetek igen legyen. Igent mondtatok rám, akkor engem kövessetek teljes szívvel és élettel. Nem ezért, vagy azért van ez így. Egyetlen oka van: 11
2013. december szeretetkapcsolatunk sérülne, szennyeződne. Mint a házasfelek közt. A szeretetkapcsolat sérül, ha valamelyik fél félrejár egy „kicsit”. Az a teljesség sérül, amelyet Isten megtervezett számunkra, hogy igaz, boldog életet élhessünk. ÓSZ: Ézs. 33,17-24.
Református Élet Isten kiválasztásának köszönhetjük, hogy „látjuk” Őt. Ő választott minket, és bemutatkozott nekünk. Innen ismerjük. Megszólított, megláttatta magát velünk, és ezáltal azonnal megváltoztatta az életünket. Egy igen fontos szempont szerint másokat is el kell „vinnünk” Hozzá. Isten nem fejezte be megszólításait azzal, hogy engem megtalált. Általam keres másokat Dec. 23. Hétfő – Róm. 15,8-13: is. Embertől emberig, hitből hitbe folytatódik Isten „És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyö- útja. Jézus megszületett benned: hagyd felnövekedni, kere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; cselekedni, szólni és hívni – Őt. őbenne reménykednek a pogányok.” ÓSZ: 1 Kor. 8,2-6. Miért tett Jézus csodákat? Miért történtek általa olyan események, amelyeket az emberi elme nem képes Dec. 26. Csütörtök – Karácsony 2. napja – felfogni? Ha Jézus korából származó ember a mába 2 Kor. 8,9: csöppenne: nem tudna mit kezdeni magával attól a „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótétesok „csodától”, mely megrohanná. Űrhajó, számító- ményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, gép, védőoltások: mind megannyi csoda, amely a mi- hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” énk. Mi már nem „csodálkozunk” ezeken. A Karácsony az emberiség történelmének legfényeJézus felemel a földi törvényszerűségek világából. sebb ünnepe. Nincs kivétel: mindenkinek a MegválMegérezteti velünk, hogy sokkal több vár ránk – amit tója született. Ahogy akkor, úgy ma sem követi minmost még nem érhetünk fel. Csak a dicsőítés boldog- denki figyelemmel ezt a példátlan eseményt. A távoli sága adatik számunkra: Isten szeret. bölcsek eljöttek, a közeli „választottak” nem. Innen ÓSZ: Mal. 3,13-24. kezdve a kiválasztottság mércéje ez lett mindenkinek: aki követi a Megváltó jeleit, útját, életét – magát a Dec. 24. Kedd – Szenteste – 1 Tim. 3,16: Megváltót. Követni Őt a mindennapokba: ez Isten „És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek álma. Azokat, akiknek nem számít Ő, akik világosan eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott megmutatták, hogy rossz szándékkal vannak felé, kelélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a rüld el. pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett di- ÓSZ: 2 Krón. 24,19-21 csőségbe.” Ember nélkül nem lehet megváltani az embert. Ha Dec. 27. Péntek – 2 Jn. 1,1-7: nem akarod: Isten nem „kényszeríthet” a Mennybe. „Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermeAz én hozzájárulásom: Isten kegyelmének elfoga- keid között, akik igazságban járnak, amint parancsodása. Igen, Uram, akarom, hogy számomra elkészí- latot vettünk az Atyától.” tett ajándékaidat nekem add. Nincs mód arra, hogy Mennyi az elég? Gazdagságból, időből, szeretetből, tunyán hátradőljünk: mi már megváltottak vagyunk, életből? A vén Simeon nem azért élt eleget, mert megs ezen semmi nem változtat. A megváltott élet nem érte öregkorát. Azért élt eleget, mert „szemei látták tétlen. A megváltott élet „vigyáz” arra, hogy Isten ke- az üdvösséget”. Ez Urunk szempontja. Amikor valaki gyelmétől el ne szakadjon. Ápolja a kapcsolatot, kéri fiatalon megy el ebből a világból, azt mondjuk, hogy a segítséget, megköszöni az áldást és az életet: egy még élnie kellett volna. Miért? Isten szerint a legrövégtelen imádság az élet. videbb élet is elérte célját, ha megtalálta Őt. Miért? ÓSZ: Ézs. 11,10-13. Azért, mert az örök életben folytatódik. Békességben távozik, aki tudja, hogy Urához megy. Lássad az Urat, így élj – és békességgel készülj hozzá: legyél fiatal Dec. 25. Szerda – Karácsony 1. napja – Gal. 4,4-7: vagy vén. „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Is- ÚSZ: Jn 1,29-34. ten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.” 12
Református Élet Dec. 28. Szombat – Mt. 2,13-18: „Ímé megjelent az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.” Az emberi sötétség végtelen. Afelé is acsarkodik, aki tényleg mindenkinek csak jót tett. Megmagyarázhatatlan ez. Az emberi sötétség: rövidlátás. Csak ezzel a mostanival számol. És csak földi mértékkel mér. Érték és gazdagság kizárólag anyagban számolható. Az emberi sötétség: szándékos vakság. Gyáva: nem mer kilépni az általa ismert rossz keretekből sem. Isten terve számol ezzel. Ezért történt a tökéletes megváltás, hogy az emberi sötétséget teljesen és végérvényesen legyőzze. ÚSZ: Jn. 1,35-42. Dec. 29. Vasárnap – Ézs. 49,13-16: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!” Tudatosítanunk kell magunkban, hogy mennyire nagy ajándék, ha szeretnek minket. Nincs ennél nagyobb. Valakihez tartozom, valakinek fontos vagyok. Valaki elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Befogadott a szívébe. Így lehet élni a legnagyobb nélkülözések közepette is – enélkül a nagy gazdagság is pokol lehet. Mi felháborodunk azon, hogy Jézust édesanyjával nem fogadták be a betlehemi fogadókba, és istállóban kellett megszületnie. Betlehem tükör. – Olykor mi vagyunk a vendégfogadó, ahol nincs hely számára – s olykor mi vagyunk az istálló, ahol megszületik. ÚSZ: 1 Jn. 2,21-25.
2013. december Dec. 30. Hétfő – Zsid. 1,5-14: „Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.” A gyermek nem akarja lenyelni a kanalas orvosságot. Rúgkapál, ellenkezik. Az oltás ellen is kézzel-lábbal kapálódzik. Tudja, hogy fájdalommal jár. Nem szeretjük a fájdalmat, a rosszízű szirupot. Pedig jóra van. Isten igéje is nemegyszer szívfájdalommal jár. Kellemetlen bevennünk. Más magatartást kér tőlünk, mint ami belőlünk kikívánkozik. Ne rúgkapálj – mondja. Nyugodj, béke legyen benned. Isten igéje a hitetlen élet ellen van. A rosszindulatot kikúrálja belőlünk. Fogadd mindig szelíden Isten szavát, életed meggyógyítására van. ÚSZ: Jn. 1,43-51. Dec. 31. Kedd – Óév – Zsid. 13,8-9: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív.” Így „temethetjük” az esztendőt. Jézus áldott szavára figyelmezve. Őt is eltemették – és mindenki valóban halottnak hitte. Eltemetjük ezt az évet, a múltat, mindazt, ami eddig megtörtént az életünkben. Az idő könyörtelenül halad előre. Mi pedig változó és vegyes érzésekkel, változó és állhatatlan hittel megyünk tovább. Isten a mi erős várunk. Ő változatlan és örök. Az Úr biztos menedékünk, kőszikla, melyre építhetünk. Jézus él – annak ellenére, hogy mindenki mást hitt elsőre. Jézus él, és ígéretei most is állnak, érvényesek: nekünk is. ÓSZ: Ézs. 30,8-17.
Gyászjelentés Szomorú szívvel jelentjük, hogy elhunyt özv. Buda Józsefné, szül. Lázár Teréz, a néhai újvidéki lelkipásztor özvegye, életének 86. esztendejében Újvidéken.
13
2013. december
Református Élet
Nyugdíjasok karácsonya A nyugdíjasok is vágynak a szép karácsonyra, amikor valaki törődik velük. Ily karácsonya van egy pár éve Nagybecskereken 25-35 nyugdíjasnak, amikor egyházközségünk diakónusai meglátogatják, és meg is ajándékozzák őket. Egyházközségünk nyugdíjasai ők, de a diakonátus tagjai között is akad jó pár nyugdíjas, akik ezt a szolgálatot végzik. A nyugdíjas évek legnagyobb próbája az, hogy mennyit foglalkoznak az emberek a nyugdíjassal. Ezért fontos ez a karácsonyi szolgálat, amikor meglátogatjuk őket otthonaikban. Még hangsúlyosabb ennek fontossága akkor, amikor betegek nyugdíjasaink. Szép, ha a nyugdíjasok egymással is törődnek. Ennek példája valósul meg Nagybecskereken: németországi keresztyén nyugdíjasok gondolnak a mieinkre, és a „Rentner-hilfe” segélyakción keresztül személyenkénti 10 eurós összeget juttatnak el a diakonátusunkhoz, amely összegből bevásárlás útján egy csomagot állítunk össze nyugdíjasainknak élelmiszerből és tisztálkodási cikkekből. Az akció minden részének keresztülviteléhez önfeláldozó szolgálat szükséges, ahogy azt Krisztus Urunktól is tanultuk. Ez a segélyakció nem jöhetett volna létre oly keresztyén testvérek közreműködése nélkül egyházunkból, akik összekötöttek minket az adományozó német testvérekkel. Az Úr útjai ezek. Annál is inkább, mert így épülnek hitben a szolgálattevők, az adomá-
nyozók és a meglátogatott nyugdíjas testvérek is. Van oly év, amikor 25 csomagot készítünk, de van oly év, amikor saját eszközeinkből (diakóniai célirányzatú pénzünkből) megtoldjuk az adományozott összeget és több csomagot is készítünk. Eddig a legtöbb elkészített csomag 35 volt. A német testvérek is örömmel veszik hírül, hogy mi is igyekszünk a saját eszközeinket e célra fordítani, mert felismertük, hogy ez egy jó elképzelés. A nyugdíjas tesvérek a csomag mellé traktátust is kapnak és a „Református Élet” újságunk karácsonyi számát. Ezenkívül egy legépelt karácsonyi igehirdetést is mellékelünk a csomagba. Ez különösen fontos, azon beteg testvéreink esetében, akik egészségügyi állapotuknál fogva akadályoztatva vannak abban, hogy résztvegyenek a vasárnapi, de főleg a karácsonyi istentiszteleteken. Országos Egyházunk iratterjesztésének köszönhetően ingyenes Bibliákhoz jutottunk, és azokat is kiosztottuk az idős testvéreknek a csomag mellett. Idén decemberben is igyekszünk széppé és gazdaggá tenni nyugdíjas egyháztagjaink karácsonyát, mert ez a szolgálat nekünk is örömöt okoz, és hálaadással vesszük a külföldi testvérek adományát is. Az Úr áldása legyen az adományozókon, az adományozottakon és a szolgálattevőkön. Kiss Nándor
Egyház és nemzet Karácsonyhoz közeledve, amikor ünnepeljük a mi Urunk Jézus Krisztus születésnapját, feltehetjük a kérdést, mi köze ennek a témának ehhez az ünnephez? Annyit tudunk, hogy Jézus is beleszületett egy vallásba és egy nemzetbe. Isten így teremtett meg bennünket, hogy legyen identitástudatunk, vagyis, hogy tartozzunk valahova. Isten akarata az, hogy a hitünk mellett legyen nemzetünk is. Tudjuk, hogy a keresztyénség nem egy bizonyos nemzethez tartozik, nem egy bizonyos nemzetnek a vallása, hanem mindenki, aki elfogadja Jézus Krisztust az ő Megváltójának, az az Ő Anyaszentegyházába tartozik. Így tartozunk mi is Isten népéhez. Mégis a földön fontos a nemzet, hiszen Isten akaratából mi is egy néphez, egy nemzethez tartozunk, azért hogy ilyen téren is legyen közösségünk. Mint keresztyének mi is elsősorban a mi nemzettársainkért vagyunk felelősek.
Hiszen Jézus Krisztus is első sorban a saját népéhez vitte az evangéliumot. Később pedig azt mondta: “menjetek el és tegyetek tanítvánnyá minden népeket.” Természetesen pont ebből adódóan ez nem azt jelenti, hogy akkor a többieket kizárjuk. Sőt felelősségünk minden embernek hirdetni azt, amivel Krisztus megbízott bennünket, de a nemzettudat ettől még nem lényegtelen. A mai embernek sokszor nincs identitástudata, nem tudja hova tartozik, nincs közössége. Ennek a globalizált világnak sokszor ez is a célja. Ez az identitászavar hoz elő az emberekből olyan problémákat, betegségeket, amelyek e nélkül nem léteznének. Ha a Szentírást figyeljük meg, akár az Ószövetséget, akár az Újszövetséget, akkor láthatjuk, hogy a hit és a nemzet mindig is összetartozott. Természetesen tudjuk, hogy Isten az ő kegyelmét az Újszövetségben kiterjesztette a világ összes népére, de aztán a keresztyénség, mé14
Református Élet
2013. december
gis egy-egy nép életét határozta meg. Így meghatározta a mi magyar népünk életét is. Többen állítják azt, hogy István királynak a döntése politikai döntés volt, hogy a mi népünk is felvegye a keresztyénséget. De mi hisszük, hogy ugyanúgy Isten akarata is volt. Sokak szerint az elmúlt 1000 év alatt ezért nem vesztünk el. Bár az igaz, hogy fogyunk, és egyre kevesebben vagyunk, de ha mélyebben belegondolunk, ez megint hit kérdése, hogy miért nem vállalnak gyermekeket a családok. Vagy ha vállalnak is, akkor miért csak egyet vagy esetleg kettőt, vagy miért van ez a sok elvándorlás? Ez mind az Isten iránti bizalmatlanságban és hitetlenségben mutatkozik meg. Így a mi népünknek is először lelki megújulásra van szüksége, ha nem akarjuk, hogy ez a fogyás folytatódjon. Másrészt, ami a hit kérdését illeti, nem azért vagyunk reformátusok, hogy magyarkodjunk, hiszen sajnos többen vannak, akik az egyházban nem annyira a hitüket élik meg, mint a magyarságukat. Magában ez a tény nem baj. Hiszen sokak szerint a magyarság még itt sem tartana reformáció nélkül. Probléma csak
akkor adódik, ha nemzeti érzelmeink a hitünk kárára kerülnek előtérbe. Hiszen a reformáció nemzeti téren is újat hozott, mert az istentiszteleteket a nép nyelvén tartották, a Bibliát különböző nyelvekre fordították le. Ennek köszönhető, hogy a Szentírás ma már több mint 2000 nyelven olvasható. Első helyen mindig a hitünk kell hogy álljon. Ha pedig a hit az első, akkor jó úton haladunk az identitástudatunk megőrzésében. Ez kihatással kell legyen a családunkra, gyülekezetünkre, népünkre, és nem utolsó sorban az egész társadalom életére. A karácsonynak ilyen szempontból nagy jelentősége van, hogy egy kicsit mi is megálljunk, és elgondolkodjunk azon, hogy mi Isten akarata, mi volt az akarata, amikor az Ő szent Fia egy istállóban megszületett? Ekkor elgondolkozhatunk, hogy Ő az embert kegyelemből és szeretetből meg akarja menteni. Ahhoz, hogy ezt felismerjük, hitre van szükségünk. Hitünket pedig csak közösségben lehet megélni, ami erősítheti identitástudatunkat. Halász Dániel
Hálaadás Ünnepi hálaadó istentiszteletet tartottunk a Pacséri Református Egyházközségben 2013. október 11-én. Szombathy László (Országos Egyházunk számvevője) és Szombathy Etelka - gyülekezetünk aktív tagjai - 60 éves házassági évfordulója alkalmából - együtt adtunk hálát a Teremtőnek az Ő végtelen kegyelméért és szeretetéért. Keveseknek adatik meg, hogy ennyi esztendőt együtt megérjenek. Nekik megadatott, és ezért is indította szívüket hálára e jeles ünnepnap, s szerető családjaikkal együtt a templomban is hálát adtunk a gyülekezet közösségében, e 60 éves házassági évfordulóért. Isten igéjének vezetése által: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28,20) visszatekintettünk röviden az elmúlt 60 esztendőre. Megható érzés volt visszagondolni arra az időre, amikor együtt indultak el erről a helyről, Isten áldását kérve házaséletükre. S hány jelentőségteljes mérföldkő volt életükben, amely szintén Isten hajlékához is kötődik: gyermekeik, unokáik keresztelői, konfirmációi és házasságkötései… Mennyi szép emlék, mely hálára buzdít, hogy „velük volt a Mindenható”. De nem csak velük volt, hanem velük is lesz! Ez a reményt adó és bátorító üzenet a keresztyén emberek számára, hogy nem kell csüggedni, nem kell félni még akkor sem, ha a megpróbáltatások, nehézségek talán, mint sötét fellegek veszik körül életünket, mert Ő a rosszat is jóra fordíthatja. Kegyelmet és áldást remélhet a Benne bízó ember szüntelenül. Ennek a megtapasztalói Laci bácsi és Etelka néni is évtizedek óta. Jó dolog egy-egy jeles évfordulónál így hittel megállni, s hálát adva megköszönni a Mindenhatónak az Ő gondviselését és áldásait. Csányi Erzsébet lelkipásztor 15
2013. december
Református Élet
Évforduló hálatelt szívvel November közepén egy különösen értékes, megható eseményre gyűlt össze családunk. Isten kegyelméből megünnepeltük szüleink 60. házassági évfordulóját. Édesapánk, Rápóti Bálint (szül. 1925) és édesanyánk Kórizs Sára (szül. 1935) 1953. november 18-án kötött házasságot Bácsfeketehegyen. Itt született 3 leányuk, és itt élik életüket a mai napig. Urunk végtelen szeretetét átérezve köszöntöttük fel őket, hálával a szívünkben, hogy még közöttünk vannak. Egy hosszú, gyümölcsöző házasságot és egy emberpár örömöktől, gondoktól tarkított életét ünnepeltük. Szerényen, családi körben, szeretetben, békességben ünnepeltünk úgy, ahogyan szüleink tanítottak bennünket, úgy, ahogyan ők maguk is mindig éltek. Áldozatos, munkás életük példa előttünk. Az isteni gondviselésbe vetett hit, az ehhez kapcsolódó szilárd alapú református keresztyén erkölcsi értékrend, a család és a munka szeretete, az élet megbecsülése - ezeket kaptuk mi, lányaik, örökségül. Hisszük, hogy mindezt gyermekeinknek, unokáinknak átadva becsüljük meg a legjobban. Köszönjük Urunk, a sok jót, amit tőled kaptunk rajtuk keresztül. Köszönjük, hogy örömöt is tudtunk nekik szerezni. Köszönjük, hogy sok áldásban az ő imádságuk által van részünk. Köszönjük, hogy még imádkozhatunk értük. A család
RÁDIÓS ISTENTISZTELETÜNK IDŐPONTJA DECEMBERBEN
Értesítjük testvéreinket, hogy a legközelebbi református istentiszteletünket 2013. december 8-án közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsorunk ultrarövid hullámon, vasárnap reggel 8.05 - 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallható. December 25-én, karácsony első napján 8 és 10 óra között karácsonyi ünnepi gondolatok hangzanak el az Újvidéki Rádióban a református, evangélikus és római katolikus egyház képviselőinek tolmácsolásában. 16
Református Élet
2013. december
Csendesnapok Bácsfeketehegyen “Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” Dávid zsoltárának, a 133. zsoltár első verse valósággá vált az “Őszi csendesnapokon” - október 27-31-ig Bácsfeketehegyen. Csodálatos, felemelő, lelket és testet felüdítő, feltöltő napok voltak. A zsoltárokkal foglalkoztunk és Keresztelő János elhívásával ismerkedtünk meg. Sokat énekeltünk, közösen imádkoztunk, csoportos beszélgetések alkalmával a hallott igéről elmélkedtünk, beszélgettünk. Barátkoztunk, egyszóval örültünk egymásnak. Számomra ez a pár nap, mintegy előképe volt elkövetkező életünknek, ahol nem lesz sírás, se könny, se szomorúság csak öröm és Isten dicsősége. Úgy legyen! Hálás köszönet Istennek, a szervezőknek és a szolgálattevőknek. Áldás, békesség Istentől! Popović Gizella
17
2013. december
Református Élet
I F I sarok Újévezés Fiatal Testvérem! Közeledik az Újév és beszélnem kell veled. Biztos tervekkel vagy tele, de az is lehet, hogy nincs semmilyen elképzelésed és már pánikban vagy. Szeretnék megosztani veled pár gondolatot az újévezésről, vagyis a szilveszterezésről. Kérlek, olvasd el kétszer, amit írok! Mi az újévezés? Egy évvégi ünnep, amellyel bevárjuk az új évet. És úgy várjuk be, hogy az emlékezetes legyen. Különleges ünnep, mert egyszer van évente, és sok jó dologra ad alkalmat. Ezért nem kell más célja legyen, mint az örvendezés, ez az öröm ünnepe. Sokan egybekapcsolnak szavakat és az örömmámorról beszélnek, miközben a közelgő újévezésre ebből csak a mámort tervezik. Persze alkoholosat. Ezért, mikor újévezésre készülsz, előtte le kell tisztáznod magad előtt, hogy mi a te terved, célod az újévezéssel. Azt hiszem az egy jó cél, ha azt mondjuk, hogy jó lenne együtt legyél azokkal, akik úgy gondolkodnak, mint te. És te, hogy gondolkodsz? Ismerlek: fontos neked az őszinteség, a segítőkészség, a megbecsülés, a hűség és a barátság – fontos neked, hogy valaki azért legyen veled, mert szeret. Azt is írom, hogy neked meg kell látni az ünnepelnivalót – egyáltalán mi okod van ünnepelni? Visszatekinthetsz az elmúlt évre, annak jó eseményeire, a tanultakra, de előre is tekinthetsz a jövő évre reménységgel telve. És ha azt mondod, hogy nincs okod ünnepelni, hanem egyszerűen elmégy bulizni, akkor felhívom a figyelmed, hogy már azért is lehet örülni, ünnepelni, hogy van kivel megszervezz egy újévezést olyan körben, akik igazán szeretnek. Fiatal vagy és újévezni szeretnél. A felnőttek gyanakodva vesznek körül és kérdezgetnek. Mit tegyél, hogy „békén hagyjanak”? Mond el nekik, hogy ezért és ezért újévezel (mit ünnepelsz?), és ezért és ezért újévezel ezekkel és ezekkel a barátokkal („ők is azt ünneplik, amit én, és szeretnek engem úgy ahogy vagyok”). Mond el a felnőtteknek az újévezésetek „vázlatát”. Ha az életedben más napokon is tudtad bizonygatni a felnőtteknek, hogy bízhatnak benned, akkor bízni fognak most is. Ezért az újévezés előkészületei nem csak decemberben kezdődnek, hanem egy ifjú keresztyén élettel az év minden napján. Nagyon fontos dolog az újévezést kitervelni, de nem a részletekig, mert akkor unalmas lesz. 18
Jó ötlet a társasjáték, de ezzel is ügyelni kell, mert lapossá teheti, unalmassá magát az ünneplést. Maga a társaságod léte egy ünnepelnivaló dolog. Ezért az újévezésre beiktathattok minden olyan dolgot, ami ezt a társasági köteléket erősíti, és kiemeli. Beszéljetek a barátságotokról, készítsétek elő közösen a helyszínt, főzzetek közösen, és az egész újévezésben legyetek együtt. Írtam neked arról, hogy egyesek eleve úgy tervezik az újévezésüket, hogy akkor majd jól berúgnak. Értesítelek téged és az olyan barátokat, hogy az, aki azért jön össze barátaival, hogy jól berúgjon, az nem a barátai miatt jött el, hanem az ital miatt. Előbb-utóbb, ha nem kap segítséget a függőségtől való szabadulásban – az ital szétválasztja barátságaitokat és ott kezdi, hogy tönkretesz egy-egy ilyen szép ünnepet, mint az újévezés. Barátságotokat ne az alkohol tartsa össze. Nem írtam neked arról, hogy hol van ebben Isten. Ha az újévezésen hálát adsz Istennek életedért, akkor veled van és vigyáz az ünnepedre is, nem csak rád. Olyan barátokat ad melléd, akik tartalmassá akarják tenni az újévezést és az életedet is, úgy ahogy azt te is akarod. Kiss Nándor
Kellemes karácsonyi ünnepeket és Istentől megáldott, boldog új évet kívánunk!
2013. december
Utazás Betlehembe
Egészítsd ki a versszakok utolsó szavait.
Mária ruháját színezd pirosra, fejkendõjét sárgára, József ruhája kék, fejkendõje narancssárga, a szamár szürke, a kövek barnák, az út világosbarna, a fû és a bokrok zöldek.
József álma; utazás Betlehembe
Mária és József útnak indultak, Messzi úticéljuk: Betlehem. Hosszú volt az út, hisz nem járt arra még, autó, busz és gyorsvonat so . . .
Gyalogosan mentek, lassan haladtak, Napokig is eltartott az út. Mária, mint látod, szamárháton ül, József vezeti a szamárcsi . . .
*
GYERMEKOLDAL
209
Református Élet
Országos Egyházunk Református Évkönyve és falinaptára megvásárolható a lelkészi hivatalokban!
Református Élet, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Halász Béla lelkipásztor - püspök, Hertelendyfalva Trg Vojvodjanske Brigade 2, 26000 Pancsova-Vojlovica Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta,
[email protected] Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget, lapzárta minden hónap 15-én. Az írások rövidítését és szerkesztési jogát fenntartjuk Nyomtatva: Forum-Újvidék • Megjelenik 1100 példányban Országos Egyházunk hivatalos honlapcíme: www.szrke.com
19
CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад 275 REFORMÁTUS Élet : a Szerbiai Református Keresztén Egyház hivatalos lapja / felelős főszerkesztő Halász Béla 1. évf., 1. sz. (1966)- . - Bácsfeketehegy : Szerbiai Református Keresztyén Egyház, 1966- . - Ilustr. ; 30 cm Mesečno ISSN 2217-7574 COBISS.SR-ID 19120130
KARÁCSONYESTE Karácsonyeste. Hangulatok szállnak… Fehér hópelyhek… Fehér angyalszárnyak… Szelíd meleggel van szívünk tele. Aztán – megyünk tovább, sötét lesz újra, csillag nem ég, utunk hóval befújja bús életünknek dermesztő tele. Karácsonyeste… Ó, csak gyermekemlék! Szívünk kérdezve ver. Emlékszel még? És éled, újul sok csodás mese. Aztán megyünk tovább. Reánk tipornak szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap, és nem kísér már az emléke se. Karácsonyeste. Csoda! Vég és kezdet. Világosság és élet született meg, hol halál volt csak, naptalan sötét. Élet, Aki életét letette, szent szeretettel magára vette a megváltásnak emberköntösét. Karácsonyeste! Csoda! Új teremtés! A kegyelem, az élet megjelent és kincseivel lelkem feléd siet. Egyedül, árván tovább mért haladnál? Van Megtartód, akit ha megragadtál, Kegyelem, élet, minden a tiéd! Túrmezei Erzsébet
