A SZ. R. K. E. E G Y H Á Z I L A P J A

REFORMÁTUS ÉLET

A

SZ. R. K. E.

www.szrke.com

E G Y H Á Z I

L A P J A MÁJUS 2013

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.“ 1 Sám.16,7

2013. május

Református Élet

P ü n k ö s d „..én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek…” János ev. 14, 16 Jézus amikor eltávozott övéitől, biztosította őket, hogy így sem maradnak egyedül, hanem az Ő Lelke által továbbra is velük marad. A Szentlélek nálatok lakik és bennetek marad. Ilyen Istenünk van, nem hagyja, hogy meghaljunk, ha el is kóboroltunk, hanem két kézzel nyúl utánunk. Olyan Pártfogót küld, hogy megmeneküljünk a bűnünk miatti ítélet elől. Megnyitotta az Isten országába vezető utat. A Szentlélek a kísérő, hogy el ne tévedjünk az úton. Nélküle elvesznénk és eltévelyednénk. A Szentlélek ezen az úton elindít és végigkísér. Ezért van szüksége RÁ mindannyiónknak.

Jézus búcsúzik a tanítványaitól. A tanítványok félnek, hogy egyedül maradnak. Jézus félelmüket eloszlatja ezzel az ígéretével, hogy másik Párfogót ad. Az Atya másik Párfogót ad, aki velük lesz, sőt bennük lesz. Jézus szavaiból 3 fontos dolgot tudunk meg. 1. Miért nevezi Jézus a Szentlelket Pártfogónak? Nagyon gazdag kifejezés ez. A Szentlélek Vigasztaló is, Ő tud megvigasztalni bennünket a nagy bajban, nyomorúságban is. Ennél még többről beszél Jézus. Pártfogó azt jelenti, hogy Valakit odahívhatok, hogy segítsen, Valaki mellém áll és elmondja helyettem, amit kell, képviseli érdekemet, mert én járatlan és erőtlen vagyok. Pártfogó azt jelenti, hogy Valaki új reményt és erőt ad. Mindenki rászorul erre a biztatásra. Sok a kedvét vesztett ember, harcol valamiért, él ezen a világon és belefárad az életbe, a csalódásokba, nem is gondolják, hogy lehet mindent újrakezdeni. Nagyon kell nekünk a Pártfogó a Védőügyvéd, amikor a Sátán vádol majd bennünket a lelkiismeretünkben, mert nem tartottuk meg az Igéjét. Ez a pünkösdi ígéret: van Pártfogónk A Szentlélek, aki mellém áll, segít, sőt mindörökké velem van, bennem marad.

3. Kik kaphatják meg ezt a nagy ajándékot? Mindenki, aki elfogadja. Olyan ügyvéd Ő, akit hívni kell és segítségre készen áll. János Jelenések 3,20: “Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja az ajtót ahhoz bemegyek és annál maradok.” Az kapja, aki hittel befogadja. Alapigénk szerint a világ nem kaphatja meg, mert nem fogadja el. A világ az, aki nem számol Istennel az életében. De aki felismeri élete sok csődjét, aki elhiszi, hogy van Pártfogó Jézus személyében, aki kész befogadni Őt és Szentlelkét, annak megnyílik a szeme és lát, és akkor megnyitja a szívét is. Akinek a szíve is megnyílik, az engedelmeskedik az Ige parancsainak. Az ilyen ember más lelkülettel kezd élni, rábízza magát mindenestől az Úrra és bízik abban, hogy minden rendben lesz. Új ember lesz, Isten Lelkétől áthatva, vezérelve lesz. Sőt igyekszik másokat is Jézushoz vezetni, s így nem csak vele lesz a Szentlélek, hanem BENNE is. Más lenne az életed, ha befogadnád a Szentlelket és engednéd, hogy éljen benned. Isten most kínálja nekünk is, fogadjuk el a nagy Ajándékot. Imádkozzunk és higgyük el: “Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le ránk.” Volt egy kislány. Aki nemcsak kicsi korában anyáskodott, hanem később is, az iskolában is. A kisebbekre ráadta a kabátot, megkötötte a kendőjüket, megfésülte őket, meg néha hazakísérte a kisebbeket. Elhatározta, hogy ő tanító néni lesz. Gyógypedagógus lett. A lelkésznek is elmondta a munkában szerzett tapasztalatait. Közben férjhez ment. Amikor a lelkészhez elment, örömmel számolt be a munkájáról, de most másról is beszélni kezdett. Szereti azokat a gyermekeket, akikkel dolgozik, de most valami egész

2. Miért van szükségünk pártfogóra? Egy történettel hadd magyarázzuk el. Egy két éves kisfiú elkóborolt otthonról. Leült egy forgalmas út mellett és nézte az autókat. A közelben kaszálta a füvet egy ember. Feltűnt neki az elhagyott gyermek az útszélen. Vihar is közeledett, segíteni akart neki. A gyermekhez ment és nevét kérdezte, de a gyermek nem tudta megmondani a nevét. Ahogy nézegette az ember a gyermeket, úgy látta, hogy hasonlít egy ismerősére. Fogta a gyereket és elvitte oda. Kiderült, hogy annak a családnak a kisgyermeke volt. Az apa mérgében meg akarta verni a gyermeket, de megmentője kérte, hogy ne bántsa. S beszélt a kisfiú helyett, elmondta mi hogyan történt. Így kóboroltunk el mi is otthonról, az Atyánktól. Magunk se tudjuk már hol vagyunk, csak érezzük, hogy nem vagyunk a helyünkön, s nem tudunk hazatalálni. Ezért jött utánunk Jézus, aki felemel bennünket az élet országútjáról és hazavisz az atyai házba. S mikor majd az ítélőszéke elé állunk, Ő válaszol majd helyettünk, és kéri az Atyát, hogy Őérette ne büntessen minket! 2

Református Élet 2013. május másról beszélt nagyon-nagy örömmel, éspedig ar- tanítványokkal volt Jézus, most ezután Bennük volt ról, hogy egy gyermek a szíve alatt növekszik. Ez a “A szívük alatt”. Így kell bennünk is lenni a Szentlégyermek más, mint azok, akikkel dolgozik. Ez benne leknek. Ámen. van: Itt van belől, mondta. Ez egészen az enyém. Igen Beküldte: Marton Károly így volt ez az első Pünkösd alkalmával is. Addig a

Az úri szent vacsora Lekció: Lukács ev. 22:1-23 Textus: Lukács ev. 15:1-7 Hónap utolsó vasárnapja lévén ismét kiszolgáltatjuk az Úr szent vacsoráját. Nemrég elhangzott egy igehirdetés az úrvacsoráról, de nem fért bele minden, amit fontosnak tartottam elmondani. Márpedig fontos megértenünk, megéreznünk, hogy miért is jó nekünk úrvacsorázni? Milyen lehetőségek rejlenek az úrvacsorázásban? Persze ezekről a dolgokról már konfirmációra való készüléskor is hallunk, de jó átismételni, átereszteni a lelkünkön felnőtt fejjel is. Hátha jobban megbecsüljük, hátha gyakrabban vágyunk arra, hogy éljünk vele és maradjunk, ne siessünk annyira haza, amikor úrvacsoraosztás van. Azt talán mindannyian tudjuk, és a felolvasott történetből is hallottuk, hogy Jézus halála előtt, nagycsütörtökön szerezte az úrvacsorát, amikor tanítványaival együtt a zsidó szokás szerint elfogyasztották a páska bárányt. A páska ünnep a zsidók egyik legnagyobb ünnepe volt, mikor Isten nagy szabadítására emlékeztek: hogyan hozta ki hajdan Egyiptomból, a rabszolgasorsból, választott népét. Azért kellett minden családnak egy bárányt elfogyasztania, hogy emlékezzenek a tizedik csapásra, amitől a zsidó gyermekek megszabadultak. Azon az éjszakán ugyanis, amikor elhagyták Egyiptomot minden elsőszülött állat és gyermek meghalt az országban, a fáraó elsőszülöttje, a trónörökös is. Csak azok a zsidógyermekek maradtak élve, ahol az ajtófélfa be volt kenve egy bárány vérével. Egy ártatlan állatnak, egy báránynak kellett meghalnia, a vérének kifolynia, hogy a zsidó elsőszülöttek életbe maradjanak. A páska vacsorán azonban nemcsak bárányhúst ettek a zsidó családok, hanem keserű füveket is, arra emlékezve, hogy mily keserű, sanyarú volt a sorsuk Egyiptomban évtizedeken keresztül. Mind emellé kovásztalan kenyeret is fogyasztottak arra emlékezve, hogy azon az éjszakán oly hamar

kellett elhagyniuk Egyiptomot, hogy a kenyérnek még megkelni sem volt ideje a teknőben. Ezért fogyasztanak a zsidók mind a mai napig ezen az ünnepen kovásztalan kenyeret, úgynevezett pászkát vagy maceszt. A pászka vacsoránál a legkisebb fiú a családból mindig megkérdezte: „Miféle ételek ezek?” És akkor a családfő elmagyarázta az Egyiptomi szabadulás történetét, hogy generációról-generációra fennmaradjon Isten nagy tette a zsidó nép életében. Közben bort is ittak, zsoltárokat is énekeltek és felemlítették Izrael reménységét is, hogy várják a Messiás eljövetelét, aki egy egészen másfajta szabadulást fog hozni számukra. Így nézett ki egy páska vacsora, és zsidók mind a mai ünneplik. Azért fontos ezt tudnunk, és megértenünk a jelentőségét, mert a páska vacsora az úrvacsora előképe. Jézus is elfogyasztotta tanítványaival együtt a páska vacsorát, de miután megvacsoráltak, vette a kenyeret megtörte és azt mondotta: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik”, és vette a poharat is és azt mondta: “E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” Jézus azon az estén új jelentést adott a páska ünnepnek. Azt kéri az övéitől, hogy ezen túl ne az egyiptomi rabszolgasorsból való menekülésre emlékezzenek, hanem arra a szabadulásra, amit hamarosan Ő hoz. Ő már nagyon jól tudta akkor, hogy hamarosan keresztre feszítik és Ő nem fog ellenállni, önként megy a halálba. Azért, hogy szabadulást hozzon nekünk. Lelki szabadulást, mert bizony mi is rabszolgák vagyunk. Indulataink, bűneink rabszolgái. De ő vállalta, hogy megfizeti értünk az árat Istennél, hogy ne nekünk kelljen megfizetni. Ezért az úrvacsorában mi mindig Jézus halálára is emlékezünk, de ez nem csak egy szomorú esemény, hisz tudjuk, hogy így bizonyította be, hogy mennyire szeret bennünket. Van egy történet, amelyben valaki azon tűnődik, töpreng, hogy mennyire szeret az Isten 3

2013. május bennünket, szeret-e egyáltalán? Még engem is szeret? És akkor Isten Jézusra, a keresztre mutat: Igen, szeretlek, ennyire szeretlek (kitárt karok), és meghalt érettünk. Ezért az úrvacsorázás, még ha szomorúság is vegyül bele, de valójában örömünnep is. Az úrvacsora latin neve Eucharisztia is ezt jelenti: hálaadás, hálalakoma. Vajon ott van-e bennünk a meghatódás, a hála, a köszönet, hogy valaki ennyire szeret, hogy valakinek mégis ennyire fontosak vagyunk, hogy valaki asztalához hív és vár, hogy személyesen az Ő vendége lehessünk és hajlandó mindent elfelejteni, ami volt, és új esélyt adni nekünk. Ha mondjuk egy király, vagy az államfő, vagy nagykövet, a polgármester, vagy egy megbecsült személy meghívna bennünket vacsorára, valljuk be őszintén, hogy rohannánk, és nem teketóriáznánk, hogy elfogadjuk-e vagy nem. Az Úr asztalához egy sokkal nagyobb király hív bennünket? Vajon elfogadjuk-e jó szívvel az Ő meghívását? Rádöbbenünk-e hogy micsoda nagy megtiszteltetésben van részünk? S bár csak egy falatka egyszerű kenyeret és egy korty bort veszünk magunkhoz, de amit az a falatka kenyér és a korty bor jelent az kimondhatatlanul és felfoghatatlanul nagy ajándék: feloldozás, bocsánat, tiszta lap, új fejezet az életünkben, egy újabb esély, út a mennyországba. Isten bocsánata nélkül ugyanis soha nem jutunk oda, mert oda egyszerűen nem vezet más út. Ezért fontos, hogy megbékéljünk Istennel mielőtt meghalunk, és ki tudja, hogy mikor lesz az, hisz csak a mostani perc a miénk. Ezért jó megragadni minden alkalmat, amikor úrvacsorázni tudunk. Mert jöhet az életünkben kórház vagy más állapot, amikor már talán nem lesz alkalmunk erre itt, a mi kis templomunkban... De az Úrvacsora nemcsak Jézussal köt

Református Élet össze, hanem egymással is. Egy kehelyből isszuk a bort, ennek is jelképes fontossága van, mégpedig az, hogy egy nagycsaládnak vagyunk a tagjai, testvérei vagyunk egymásnak. És amikor kijövünk ide, akkor egymással is meg kell békülnünk, hogy bocsánatot nyerjünk Istentől. Nem lehet haragba testvér a testvérrel, családtag a családtaggal. Nem tehetjük meg azt, hogy itt még együtt úrvacsorázunk, de az utcán már nem akarjuk megismerni egymást és talán nem is köszönünk egymásnak, mert akkor képmutató gyülekezet vagyunk. Sőt nekünk még jobban össze kell tartanunk, meg kell védenünk egymást, segítenünk kell egymáson, ha tudunk, hisz egy kehelyből részesedünk, ugyanahhoz a református családhoz tartozunk. A közös úrvacsorázás erre is kötelez. Azt mondja Jézus, aki méltatlanul eszi a kenyeret és issza bort, azaz könnyelműen, úgy hogy nem törekszik megbékélni Istennel és embertársaival, az hiába is vesz úrvacsorát, mert fölösleges, sőt még keményebb szót is használ az Ige: ítéletet eszik és ítéletet iszik önmagának, azaz nem nyer bocsánatot, hanem továbbra is ítélet vár rá. Ezért tartunk bűnbánatot mielőtt kijövünk ide, mindenki magába nézve és őszintén Jézus szemébe nézve. Mi nem gyónunk a lelkipásztornak, de Jézus szelíd szemébe nézve, bizony el kell számolnunk tetteinkkel, szavainkkal, mulasztásainkkal. Ő megítél, és ha tényleg bánat a bűnbánatunk, akkor azt mondja nekünk is: „Fiam, megbocsájtattak a te bűneid, eredj el békességgel.” Adja meg az Úr, hogy ezt a kiváltságot a mai vasárnap is megtapasztalhassuk és felszabadultan, könnyű lélekkel térhessünk haza. Ámen . S. Réti Katalin ref .lelkipásztor

RÁDIÓS ISTENTISZTELETÜNK IDŐPONTJA MÁJUSBAN Értesítjük testvéreinket, hogy a legközelebbi református istentiszteletünket 2013. május 26-án közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsorunk ultrarövid hullámon, vasárnap reggel 8.05 - 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallható. 4

Református Élet

2013. május

Ézsaiás könyvének magyarázata (III. rész) Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! “Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!” Ézs 1,12-17 Mi sokszor idézzük Jézus parancsát: „tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19), óriási feladatunknak tudjuk, hogy embereket nyerjünk meg Krisztus ügyének, hívogassunk másokat a templomba... s az Igében most ez mered elénk: „Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat?” Mégsincs ellentmondás a kettő között, ugyanis akkor ott a nép valamifajta babonaságot művelt istentisztelet helyett: bemutatták az előírt áldozatot, de a szívüket, az életüket nem változtatták meg, a hétköznapjaik tele voltak gonoszsággal; a bűnbocsánatot automatikusnak vélték az áldozatért cserébe és azt hitték, ezzel eleget tettek Istennek – és élhetnek, ahogy nekik tetszik. Ézsaiás ezt vetette a nép szemére. Mert az istentisztelethez, a tanítványsághoz hozzátartozik a tiszta, becsületes, Istenek tetsző élet és távol van tőle minden, ami Isten akaratával ellentétes. „Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!” Isten nem hazug ünnepi áldozatot kíván, Isten azt akarja, hogy a hétköznapjainkat szenteljük istentiszteletté. Ne gondoljuk, hogy az ünnepi ruha, a templomban való megjelenés eltakarja a bűnös életünket! Isten azt akarja, hogy ne legyen ellentét az ünneplés és az életünk között. Az olyan áldozatra, amihez vér tapad, vagy az olyan imára emelt kézre, amely nem is akar felhagyni bűneivel, Isten nem fog válaszolni: „bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez!” Az ószövetségi időkben az imádkozás formája az volt, hogy az imádkozó lábujjhegyre állt, és felemelte a kezét az ég felé, hogy mutassa: nem tapad vér a kezemhez, nem öltem, nem loptam, tiszta vagyok – beszélhetek az Úrhoz. Ézsaiás idejére ezt elfelejtették az emberek, Azt hitték, Isten csak a templomban látja őket, pedig Isten mindenütt jelen van, az egész életünket látja és ezért fordul el a hamis, hazug istentisztelettől. Micsoda kegyelem, hogy Isten könyörgést

meghallgató Isten! Micsoda kegyelem, hogy tudhatjuk, hogy ha tiszta a hitünk, ha Rá tudunk hagyatkozni és nem sántikál kétfelé az életünk, akkor Isten nem fog elfordulni tőlünk. „Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat!” Ez a hármas parancs minden korban érvényes, Isten újra és újra népe szívére helyezi: Mossátok tisztára magatokat – ne csak külsőleg, hanem lélekben is tiszták legyetek, ne legyen gonosz gondolataitok, senkit ne gyűlöljetek! Szátokból, amivel imádságaitokat elmondjátok, ne jöjjön ki hazug vagy gyűlölködő beszéd! Nem jöhet egy forrásból kétféle víz: nem szeretheti Istent, aki gyűlöli embertársát. Gonosz tetteiteket vigyétek szemem elől! Újítsátok meg az életeteket, ne tegyetek többé rosszat! Úgy szól hozzánk az Úr, ahogy mi szoktuk kivenni az ígéretet a gyermekeinktől, hogy ugye nem lesznek többé rosszak. De ahogy a gyerekeknek nem sikerül megtartani az ígéretet és újra-újra elbuknak az igyekezetben, mi pedig újra és újra új lehetőséget adunk nekik, úgy nevelget minket is a mi Urunk: azt várja tőlünk, hogy az egész életünk változzon meg, legyen bennünk szeretet egymás iránt és tanuljunk meg jót tenni, észrevenni a másikat, akinek szüksége van ránk, személyválogatás nélkül segíteni a rászorulónak, ahogy Mennyei Atyánk is személyválogatás nélkül és nem érdemeink szerint szeret bennünket. Ez az alapvető feltétele annak, hogy Istenhez és az Ő gyülekezetéhez tartozzunk – s micsoda kegyelem, hogy annyi bukásunk után Isten még mindig ad új lehetőséget, hogy újra és újra, napról napra próbáljunk és tanuljunk jót tenni, hisz a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését, azokét az emberekét, akik embernek tekintik a másikat és próbálnak segíteni rajtuk. Elmondja a próféta pontról pontra, mit kell tennünk, ha az Úr útját keressük: „Törekedjetek az igazságra!” Rengeteg hazug beszéd és hazug 5

2013. május

Református Élet lelepleződtünk, hogy csak a bajban keresünk Téged. Köszönjük, hogy figyelmeztetsz, hogy tisztítsuk meg az életünket, amíg lehetőségünk van rá. Szabadíts meg bennünket bűneinktől és erősíts meg minket, hogy teljes szívünkből akaratodat keressük és úgy járjunk ebben a világban, mint a Te gyermekeid és küldötteid. Erősítsd meg gyülekezetünket is, hogy egész életével és valójával hirdethesse a szent Evangéliumot. Segíts, hogy tudjunk Téged jobban szeretni és ez a szeretet az embertársaink iránt is megmutatkozzon. Áldd meg azokat, akik önzetlenül tudnak szeretni és segíteni a rászorulóknak. Ámen.

cselekedet vesz körül bennünket. De Isten igaz és Ő azt akarja, hogy akik Hozzá tartoznak, azok is igazak legyenek. „Térítsétek jó útra az erőszakoskodót!” Nem elég elkerülni az ilyen embert, hanem fáradozni kell azon, hogy az Úr útjára térjen. „Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!” Megvédeni azt, aki védtelen: az emberek ősidőktől vétettek ez ellen. Az az igazán nagy dolog, ha valaki le tud hajolni a védtelen vagy az árva mellé és fel tudja karolni. Isten áldását veszi érte. Mert Istennek az az akarata, hogy minden ember közösségben, emberségben és szeretetben éljen. Imádkozzunk: Urunk, megdöbbent bennünket az Ige, mert meg kell valljuk, hogy mi magunk is

Dr. Sándor Endre lelkipásztor

Gondolatok pünkösd ünnepére (Apcsel 2. részének válogatott versei) “Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Apcsel 2,1-4) “Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén.” (Apcsel 2,7-8) “Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.” (Apcsel 2,12-13) Kedves testvérek!

Azt olvassuk a jelenségről, hogy „szélrohamhoz hasonló zúgás”… „Majd valami lángnyelvek” vagyis maga az evangélista se tudja földi nyelven megfogalmazni, hogy mi lehetett, így valószínű, hogy nem e világi jelenségről van szó, hiszen Isten nem csak a közösséget alkotta meg, hanem ebbe a közösségbe ilyen csodálatos módon elküldte az Ő Lelkét is. Isten Lelkével sokszor sok keresztyén sem tud mit kezdeni, sokan nem tudják megmagyarázni, hogy miért van rá szükségünk. Egyesek nagyon kihangsúlyozzák a fontosságát, mások pedig nem sokat foglalkoznak Vele. Ebből kifolyólag már egyházszakadások is történtek a történelem folyamán. Vannak olyanok, akik a nyelveken szólást emelik ki és azt mondják, hogy aki nem szól nyelveken az már nem is megtért hívő. Mások Pál apostolra hivatkoznak (1Kor 13), hogy a nyelveken szólás már megszűnt. De ha ezt nem is vesszük figyelembe, azt tudhatjuk, hogy Isten Lelki ajándéka. A Lelki ajándékok pedig mindegyikünk számára különbözőek.

Az első pünkösdöt szokás az egyház születésnapjának hívni, hiszen akkor alakult az első keresztyén gyülekezet. De a gyülekezet, a közösség már pünkösd előtt is megvolt. Hiszen azt olvassuk a tanítványokról, hogy együtt voltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. A keresztyénség a közösségre teszi a hangsúlyt. Nem olyan régen olvastam egy cikket, hogy Angliában egy ateistákból álló csoport szervezet magának egyházat, ahol a közösségre teszik a hangsúlyt és nem Istenre, hiszen róla azt hirdetik, hogy nem létezik. De pünkösdkor a keresztyéneknél, mind a kettőre hangsúly van téve, mert ezt a közösséget Isten hozta létre és nem emberek találták ki, mint ahogy ezt egyesek hirdetik. Pontosan ezért Isten kegyelméből az ő egyháza még mindig létezik és ígérete szerint mindig is létezni fog. Így az apostoloktól ma is megtanulhatjuk, hogyan kell közösséget formálni és alkotni, hogyan kell együtt közösen imádkozni, hiszen az „imádságnak ereje van”. 6

Református Élet Az apostoloknak az adatott meg, hogy Isten Szentlelke által bizonyságot tegyenek, mégpedig úgy, hogy mindenki a saját anyanyelvén hallhatta őket. A Lélek erejére ma is szükség van, hisszük, hogy Isten igéjét ma is a Szentlélek által olvassuk és halljuk. Hiszen ha bűnös ember is mondja és akár milyen gyenge emberi hang is szólja, Isten igéje csak az Ő Szentlelke által szólalhat meg. Ezért szüntelenül hálát kell adjunk azért is, hogy Isten ma sem hallgatott el és ma is van üzenete a számunkra. Ahol pedig Isten Lelke lesz jelen, ott sokan nem tudnak mit kezdeni vele. Nem tudják, vagy nem akarják elhinni, hogy most Isten van itt. Ilyenkor pedig az ember gyorsan talál rá magyarázatott: „Édes bortól részegedtek meg.” Csak színjátszás, átverés, hazugság az egész. De Isten Lelke nem egy show műsorban jelenik meg és dőlt fel embereket, gyógyít meg betegeket, hanem Isten Szentlelke szíven találja az embert. Amikor ráébredünk arra, hogy tényleg igaz. Tényleg igaz, hogy Jézus Krisztus az életét adta értünk bűnösökért, hogy

2013. május vállalta a keresztet azért, hogy életünk lehessen. Ilyenkor rájövünk arra, hogy életünk mennyivel több, és mennyivel jobb Krisztussal együtt. Amikor így szíven talál az evangélium, akkor tesszük fel a kérdést mi is: „Mit tegyünk Atyámfiai férfiak?” (Apcsel 2,37) és ekkor jön a válasz: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Apcsel 2,38-39) Imádkozunk azért, hogy közösségeink legyenek minél életerősebbek, hogy bizonyságot tudjunk mi is tenni a Lélek erejével odahaza a családban, a gyülekezetben és szerte a világban. Ámen. Halász Dániel

Boldogságok BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz. BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert öröm lesz az életük. BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé. BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra. BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak. BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat, mert környezetük megbecsüli őket. BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői. BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz. BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára. BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket. BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak. BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük. Gyökössy Endre

7

2013. május

Református Élet

- Házi Áhítat 2013. május Írta: Gyenge Károly Ajánlott a megjelölt napoknál az igeszakasz olvasása noha több alkalommal is gyávaságról és önzésről tanúskodnak szavai, Isten mégis alkalmassá teszi arra, hogy az evangéliumot hirdesse. Nem Péter a tökéletes, hanem az evangélium. Nem Péter a lényeg, hanem az evangélium. Tudom, azokról, akik a mai napokban szószékre mennek, el lehet mondani, hogy nem tökéletes emberek. De az evangélium, amit hirdetnek a szószékeken még mindig tökéletes, még mindig örömöt és vigaszt nyújt a mindennapokban. Nem az edény a fontos, hanem a tartalma. Kornéliusznak az a dolga, hogy hallgassa meg, amit Péter mond. Nem az a dolga, hogy kiderítse, hogy az apostol miért is tagadta meg az Urat. „Hallgassa meg, amit te mondasz.”. Az igehirdetők, igen, nem tökéletes emberek, de hallgassátok meg a tökéletes, szent evangéliumot, amit mondanak. Ima: Istenem, kegyelmes Atyám, kérlek, álld meg azoknak a szívét és ajkát, akik evangéliumodat hirdetik és hallgatják. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 9, 7-20.

Máju 1. Szerda – Jakab, Fülöp – ApCsel. 9, 31-43. „Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.” ApCsel. 9,42. Jézus mennybemenetele utáni történet ez. Péter apostol a gyülekezeteket látogatja, s mint jó pásztor a nagy Pásztor nyomában lépked. Ahol kell, vigasztal, ahol kell, bátorít, de fedd és tanít is. Egyik ilyen útján nem csak tanítást kérnek tőle, hanem valami nagyobbat. Gyógyítson meg egy nyolc éve bénán fekvőt, és hozzon vissza az életbe egy elhunyt asszonyt. Lehetséges ez? Péter nem Jézus. Ő az, aki követte Jézust, tanult tőle, hitt benne, de meg is tagadta, amikor testi épsége veszélybe került. Nem! Ez lehetetlen! Péter erre nem képes! Péter valóban képtelen rá, de az Úr Jézus, akiben Péter hisz, akiben én és te is hiszel, Ő képes. Emberek vagyunk. Hívő emberek, akik, mint Péter is sokat tanultunk Jézustól, előttünk is ő áll példaként. Azt is bevalljuk, hogy előfordul velünk is, hogy tagadunk, vagy legalább elhallgatjuk, hogy Ő a mi Urunk. És mégis. Testvérem, tedd össze a kezed, kérjed az Úrtól azt, ami lehetetlennek tűnik. Hittel kérd. Mert Istennek semmi sem lehetetlen. – Hiszed-e ezt? Ima: Kegyelmes Atyánk bocsásd meg nekünk, hogy néha még imáinkat is kételkedve mondjuk. Add meg azt, amire szükségünk van, még ha nem is tudjuk kérni. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 8.

Május 4. Szombat – Mónika, Flórián – ApCsel. 23b-48. … aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.” ApCsel. 10,43. Péter megérkezik Kornéliuszhoz, ahol nagy sokaság várja, hogy meghallgassa azt, amit Isten Péterre bízott. Péter Jézusról beszél nekik, az Isten Fiáról, aki meghalt és feltámadt, és aki által van a mi üdvösségünk is. Milyen egyszerűen mondja Péter! Milyen tiszta az evangélium. Beszéde egy hatalmas és gyönyörűséges mondatban zárul: „… aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.” Testvérem, hogyha a múltba tekintünk, látjuk, hogy életünk nem állt mindig Isten magaslatain. Bizony sokszor a bűn mélységeiben botorkáltunk. Ez pedig szomorú. Mert az egyetlen, ami Istentől távol tart minket, ami nem engedi megérezni kegyelmes szeretetének gyönyörűségét, az a mi bűnünk. Azonban nem kell ebbe beletörődni. Nem kellene vállat vonni és mondani, hogy „Mit tehetek? Bűnös vagyok, mert ember vagyok.” Rosszul hiszi, aki úgy hiszi, hogy az emberi mivolt természetes velejárója a bűnösség. Az ember arra teremtetett, hogy tiszta és szent legyen. Az embernek megadatott, hogy a jó és a rossz közül szabad lelkiismerettel válassza a jót. Sokszor választjuk a rosszat, ezt be kell vallanunk, de elveszettek nem vagyunk, mert hiszünk Benne és hisszük, hogy általa minden, de minden bűnünk bocsánatot nyer. Ima: Istenem határtalan kegyelmedben bízva kérlek, bocsáss meg nekem szegény bűnös gyermekednek. Ámen. Bibliaolv.: Ézs. 10.

Május 2. Csütörtök – Gedeon, Johanna – ApCsel 10, 1-6. „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” ApCsel. 10,15 Két ember álomlátásban kap Istentől parancsot. Kornéliusz, a római százados és Simon Péter, az Úr tanítványa. Valljuk, hogy Isten legtisztább kijelentése és minden, amit az üdvösségre nézve tudnunk kell, az a Szentírásban írva van. Mégis, az Ige is tanúsítja, hogy Isten, amikor jónak látja álomban is megszólíthatja az embert. Vajon hogyan tegyünk különbséget álom és álom között? Vajon minden álmunk Istentől van? A római Kornéliusz valószínű, többször álmodott életében, mégis csak ezt az egyet tartja számon a Biblia. Mert ebben az álomban szólítja meg az Úr. Honnan tudja Kornéliusz? Honnan tudja Péter? Honnan tudják azok, akik a Bibliai leírásban Istentől kaptak álmot? Onnan, hogy félreérthetetlen. Az ilyen álmot nem kell értelmezni, nem kell hozzá álomfejtő. Az ilyen álomról nem azt mondjuk, hogy „Úgy gondolom…”, hanem tudjuk, rendíthetetlenül megértjük, hogy Isten szólított meg. És figyeljük meg a Kornéliusznak adott parancsot: Keresd meg Pétert. Miért Pétert? Mert Péter az Ige, az üzenet, az evangélium hordozója. Találd meg Pétert, találd meg az evangéliumot, az Igét – hogy megismerd Istent. Ima: Hatalmas Istenem, hiszem, hogy mindenhol ott vagy. Hiszem, hogy szólsz hozzám. Segíts Uram, hogy éljek úgy, ahogy „meg van írva”. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 9, 1-6.

Május 5. Vasárnap (édesanyák vasárnapja) – Györgyi – ApCsel. 11,1-18. „Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?” - ApCsel. 11,17. Péter, a pogány Kornéliusz házában, nyitott a pogányság felé, mert megértette, hogy Isten azt akarja, hogy a föld minden nemzete az igazság forrásához járuljon. Péter betekintést nyer Isten nagy tervébe, megérti, mit jelent az, hogy: „tegyetek tanítványokká minden népeket”. Ezt azonban a zsidó származású testvérek nem értik. Hogyhogy, Isten nem kizárólagosan a miénk, Isten nem csak a zsidóké? Ebbe a tévedésbe esünk

Május 3. Péntek – Tímea, Irma – ApCsel. 10, 17-23a. „…azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.” - ApCsel. 10,22. Kornéliusz álomban kapott egy utasítást. Mit tartalmaz az utasítás? Azt, hogy hívassa magához Pétert és hallgassa meg azt, amit Péter mond neki. Péter, noha nem tökéletes ember,

8

Református Élet

2013. május badító. Milyen igaz lett ez Péter apostol életében. Amit Péter tapasztalt az nem más, mint az, amit a hívő ember lelkileg megtapasztal minden nap. Vannak erők és hatalmak, melyek az embereket éppen szabadságuktól akarják megfosztani. Amikor régen azt mondták: „Nem szabad templomba menni”, vagy amikor ma azt mondják: „Állami hivatalokban nem szabad vallási felfogásról beszélni” (külföldön, már gyakorlatban van ez a szabály), akkor tudnunk kell, hogy előttünk ez egy próba. Gondoljunk elődeinkre. Mennyit harcoltak, mennyit nélkülöztek és imádkoztak azért, hogy szabadon imádhassák Istenüket, és hogy az ő utódaik is szabadon imádkozhassanak. Adjunk hálát az Úrnak, hogy lelkünk szabadságát meg tudjuk őrizni, és imádkozzunk szüntelenül és fáradhatatlanul azokért, akik lelki rabságban élnek, akik Megváltónk szabadítását még nem tapasztalták meg. Jó az Úr, meg fogja hallgatni kérésünket. Ima: Kegyelmes Istenem, te szabadságot adtál nekünk. Bocsáss meg azoknak, akik a másik ember szabadságát el merik rabolni. Adj szabadságot a lelki rabságban élőknek. Ámen. Bibliaolv.: Ézs. 14.

mi is, amikor úgy gondoljuk, hogy Isten csakis azokat kedveli, akik megkereszteltettek, akik konfirmáltak és az egyházi közteherviselésben részt vesznek. Ez tévedés. Krisztus parancsa így szól: „minden népeket”, ő így hív mindenkit: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan”. Ez természetesen nem teszi szükségtelenné a keresztséget, vagy a konfirmációt, de még az egyházi járulékot sem, hanem arra figyelmeztet, hogy nem mi vagyunk azok, akik az elhívás jogát birtokoljuk. Aki hívő keresztyén, vegye tudomásul, hogy a távol állókkal szemben megbízásunk és feladatunk van: „Tegyetek tanítványokká minden népeket”. Ima: Istenem, naggyá tettél minket, evangéliumodat bíztad ránk. Segíts Istenem, hogy személyválogatás nélkül hirdesselek. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 11. Május 6. Hétfő – Ivett, Frida – ApCsel. 11,19-26. „És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.” ApCsel. 11,21. Az apostolok, miután megértették, hogy Isten Igéje mindenkié, és hogy Isten nem csak a zsidóságot, hanem a pogányokat is üdvözíteni akarja, nagy örömmel hirdették nekik is a Krisztust. Az igehirdetés lehetősége nagy ajándék azoknak, akik hirdetik és azoknak is, akik hallgatják. A keresztyén ember azonban nem azzal dicsekszik, hogy ő hány embert térített meg, vagy, hogy a vasárnapi istentiszteletre hány testvért vonz az ő beszéde. A keresztyén ember tudja, hogy csupán a magvetés van rábízva. A gyökéreresztés, a szárba szökkenés és a gyümölcstermés pedig azért lehetséges, mert Isten Szentlelke gondozza az elvetett magot. „Az úr keze” ragad meg, fordít vissza a jó útra és erősít meg a jó gyümölcs termése érdekében. Ránk csak a magvetés, az igehirdetés bízatott. Milyen dicső feladat: Isten szavát hordozzuk, mondjuk és cselekedjük. Ez a mi magvetésünk. Mindenki magvetése ez. Isten áldassék minden elvetett mag nyomán. Ima: Hatalmas Istenem, köszönöm, hogy Igéd magvát a szívembe adod, hogy végezhessem a magvetés áldott szolgálatát. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 12.

Május 9. Csütörtök – Mennybemenetel – Gergely – ApCsel. 12, 20-25. „Egy kitűzött napon Heródes felöltözött királyi ruhába, és a trónjára ülve beszédet intézett hozzájuk. A nép pedig felkiáltott: „Isten hangja ez, és nem emberé!” Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek emésztették meg, így pusztult el. Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt.” ApCsel. 12,21-24. A keresztyén ember alázata nem csak követelmény, hanem szívből fakadó életforma. Tudnunk kell a helyünket akkor, amikor Isten előtt állunk. Mindig Isten előtt állunk. Isten a bűnbe esett Ádámtól kérdi meg: Ádám, hol vagy? A kérdés nagyon sokatmondó. Testvérem te hol vagy az Istennel való kapcsolatban. Ádám bujkált, el akart rejtőzni a kert fái között. Ezt nem szabad és nem lehet. Heródes Istent próbálta letaszítani dicsőséges trónjáról. Ezt sem szabad és nem is lehet. Hol van a mi helyünk? Húsvét reggelén az asszonyok leborultak Jézus lábánál, imádták őt nagy örömmel. Ez a mi helyünk, ez a mi kiváltságunk. A bűnös ember is imádhatja a szent Istent. Mennybemenetelkor az apostolok az égre néztek. A felfelé irányuló tekintet a mi igazi testtartásunk, ami kiegészül azzal, amit Jézus mondott: Elmenvén tegyetek tanítvánnyá minden népet. Ez a mi helyünk. Tudjuk-e? Ima: Istenem, hálát adok neked, hogy trónusod elé járulhatok. Cselekedd meg, hogy egész életem a te szent nevedre dicséretet hozzon és ne szégyent. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 15.

Május 7. Kedd – Gizella, Bendegúz – ApCsel. 11,27-30. „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.” ApCsel. 11,29. Bizony a keresztyén ember, a Krisztust követő hívő élete nem csak imádkozásból áll. A keresztyén ember ugyanabban a világban él, amelyben mindenki, ugyanazok a hatások érik. Van az életünkben szenvedés is, van bánat és nélkülözés. Miért van ez így? Isten miért nem intézi másként a világ dolgát? Azért mert „ti vagytok a világ világossága”. Ti vagytok azok, akik a világban világítanak, bármilyen sötét van ott. Mi hasznát venné egy ház népe a lámpának, hogyha azt a házon kívülre visszük? Semmi. A te keresztyéni életed, a te hited nem arra való, hogy önmagadnak világíts, hanem, hogy ebben a világban mindenki számára fény legyél, és hegyen épült város. Milyen szép példája ennek az, hogy az éhínységgel sújtott júdeai gyülekezeteknek a többi gyülekezet gyűjtést rendez. Látod testvérem, a hit nem is annyira elvont dolog, mint sokan képzelik, hiszen a hited gyümölcsei éppen a mindennapok nehézségei által sújtottak számára, reménységet, bizalmat jelentenek. Ima: Mennyei Atyám, köszönöm mindazt, amit nekem adtál. Taníts meg arra, hogy abból, amim van, juttathassak annak is, akinek nincs. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 13.

Május 10. Péntek – Ármin, Pálma, Mira – ApCsel. 13, 1-12. „Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba.” ApCsel. 13,4. Pál és munkatársai a Szentlélek Isten által irányítva indultak missziói útra. Igehirdetésüknek azonban ellenállt és mást is igyekezett elfordítani egy álpróféta és mágus. Adjunk hálát Istennek, hogy az Ördög munkája és áskálódása nem időtálló. Isten megengedi azt, hogy a hívek próbákat kelljen kiálljanak, mert e próbák által és a próbák alól való kiszabadítás által a hívő ember megújul hitében, bátorságot és igaz reménységet szerez. Barjézus, az álpróféta, nem Pál személye ellen emel kifogást, hanem az ellen, akit Pál képvisel: Isten ellen. Viszont látod, testvérem, az Igéből is, hogy az Isten szeretete és kegyelme ellen harcoló ember nem marad büntetés nélkül. Te azonban ne Isten büntetésétől félve kövesd őt, hanem határtalan szeretetét tartsd szem előtt, mellyel téged is nagyon szered, érted adja önmagát, magához ölel a menny minden örömével. Ne tévesszen meg a gonosz mézes-mázos álarca. A hamis próféta a Bar-Jézus nevet vette fel, ami azt jelenti, hogy Jézus Fia. Milyen aljas csalás ez.

Május 8. Szerda – Mihály – ApCsel. 12, 1-19. „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.” ApCsel. 12,5 Jézus neve magyarra fordítva azt jelenti: Isten a sza-

9

2013. május

Református Élet

Higgy Istenben, Ő megszabadít az ilyen megátalkodott támadásoktól. Ima: Istenem, amikor hitemet próbára teszed, akkor is szereted csillogását látom benne. Áldott légy életem Ura! Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 16. Május 11. Szombat – Ferenc – ApCsel. 13, 13-31. „Amikor véghezvitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. De az Isten feltámasztotta őt a halálból.” ApCsel. 13,29-30. Mennyire csodálatos tudni és hinni azt, hogy Jézus Krisztus valóban az a megígért Messiás, akiről a próféták beszéltek. Jézus az ószövetségi Messiás-próféciákat beteljesítve eljutott az emberi gyalázat legmélyére, de ugyanakkor az isteni szeretet és megbocsátás legmagasabb pontjára. Ez volt a kereszt. Amikor imádkozol, vagy Isten előtt kiöntöd szíved, soha ne feledd el, hogy az előtt vagy, aki érted mindent vállalt. A kereszt keserű gyötrelmeit örömmel magára vállalta, a haláltól sem riadt vissza, annak érdekében, hogy te Isten gyermeke lehess. Ennyire szeret téged. Mind bűnös emberek vagyunk, de megváltott és megigazított bűnösök. Ne engedd, hogy életed eltávolodjon ettől a mennyei szeretettől. Az ember meghatározását így is meg tudnám adni: Az ember az, akit Isten határtalanul szeret, még akkor is, ha nem érdemli. Ima: Megváltó Jézusom, megvallom bűnösségemet, és köszönöm, hogy tiszta szíved így tud szeretni. Engem a férget felemeltél és azt mondod: Isten gyermeke vagy. Köszönöm. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 17. Május 12. Vasárnap – Pongrác, György – ApCsel 13, 32-52. „Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát.” ApCsel. 13,38. Pál apostol Jézusról beszél hallgatóságának. Hát kiről beszélhetne másról? Hiszen, valóban lehetetlen más és nagyobb örömhírt mondani, mint azt, hogy van valaki, aki megszabadított a gyűlölettől - és ez a valaki, bár előtte gyűlöltem és üldöztem őt, most magához ölel és szeret úgy, ahogy csak Ő képes szeretni. Pál megtapasztalta Jézus szabadítását a damaszkuszi úton. Megtapasztalta, hogy milyen nagy ereje van a megbocsátó szeretetnek. Megnyílt a szeme és azután csak annyit tud mondani, hogy engem, aki pusztítottam az anyaszentegyházat, Jézus szeretete megmentett és célt adott életemnek. Testvérem, hiszem, hogy találkoztál már te is ezzel a határtalan kegyelemmel, ezzel a megbocsátó szeretettel. Hiszen életünk minden napja ebben telik, és minden megpróbáltatásban kinyújtja kezét. Lehet, hogy most is gondokkal küzdesz. Ne küzdj egyedül, hiszen ebben az életben és az eljövendőben mindig van egy társunk. Ez a társ erős, megtart, de ugyanakkor szeret is. Azt mondja róla az Ige: „… aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Gal. 2,20b. Ima: Istenem és Uram, tekints le rám, gyarló gyermekedre és lásd meg, hogy most szívem hálával van tele. Köszönöm szereteted és bocsánatod. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 18. Május 13. Hétfő – Szervác, Imola – ApCsel. 14, 1-7. „De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen.” ApCsel. 14,2. Aki úgy gondolja, hogy a hívő élet nem más, mint mosoly, gondtalanság és derű, bizony tévesen látja. A fent olvasott Ige is bizonyítja, hogy a hívő keresztyén élet sokszor küzdelem, fáradozás és lemondás. A hívő élete nem egy mindentől megvédő burokban történik, hanem abban a világban, melyben feladata van. Feladata pedig éppen azért van a hívő embernek, mert a világ, melyben élünk gyógyításra szorul. Viszont, bármennyire is nehéz a teher, bármennyire is sokáig kell vinni, legyen igaz mindannyiunk életében Ézsaiás próféta szava: „Elfáradnak és

10

ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Ézs. 40,31-31. Az erőnk megújulásának forrása egyedül az Úrba vetett bizalom. Ezért vagy képes ismét talpra állni, ismét küzdeni. Van egy szép ifjúsági ének, mely ezt hirdeti: „Futunk, s nem lankadunk, járunk, és nem fáradunk el, mert az Úr jár előttünk, az Ő kegyelme nem fogy el.” Legyen ez Ámen a te életedben is. Ima: Erőm és oltalmam az Úr, vele nem szűkölködöm, mert Ő megőriz és megtart. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 19. Május 14. Kedd – Bonifác – ApCsel. 14, 8-18. „Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.” ApCsel. 14,8-9. Kedves testvérem, olyan sokan vannak, akiknek hitük oly gyenge, hogy születésüktől fogva sok-sok éven át csak botorkálnak, ha egyáltalán képesek erre, Krisztus nyomában. Amilyen a hasznavehetetlen láb a test számára éppen olyan, mint a nem használt hit a lélek számára. A béna láb nem visz előre, nem láthat az ember új tájakat, új szemet gyönyörködtető vidékeket. A szobájában ül, vagy fekszik, és csak álmodik arról, hogy milyen szép lehet az, amiről a többiek beszélnek. A hitetlenség is ilyen fogságban tartja a lelket. Nincs új horizont, új lehetőség, új remény. A hitét nem erősítő lélek csak vágyik arra, hogy megértse és megtapasztalja azt, amiről sok hívő bizonyságot tesz. Tamás volt ilyen helyzetben, amikor mondta: „Ha nem látom, …semmiképpen el nem hiszem.” Jn. 20,25. Pál apostol által nagy csodákat tett az Úr, de annál nagyobbakat tesz a te életedben, hogyha engeded, hogy a hited bizalmat és reménységet gerjesszen a szívedben. Ne csüggedj testvérem, a te hited, megtart téged. Ima: Kegyelmes Istenem, kételkedem sokszor. Légy segítségemre, amikor hitem ellankad. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 20. Május 15. Szerda – Zsófia, Szonja – ApCsel. 14, 19-28. „Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.” ApCsel. 14,27. Pál apostol és társai egy hosszú és nem kevés veszélylyel, de annál több áldással járó missziói útról visszatértek Antiókhiába. Onnan indultak el Isten segítségét kérve, és oda tértek vissza Istennek hálát adva, hogy útjuk gyümölcsöző volt. Amerre jártak Isten áldása kísérte őket, és az áldásból sokan részesülhettek. Valóban ez a hívő ember története – mint Ábrahám egykor, úgy mi is vesszük Isten ígéretét – „Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” 1Móz. 12,3. Ne gondold testvérem, hogy ez csak egy ószövetségi ígéret. Ez a te hívő életednek az ígérete is. Mert bizony mi is minden vasárnap elindulunk a mi Antiókhiánkból, a mi templomunkból. Visszük magunkkal az Igét és az áldást, amivel Isten megajándékozott és Isten szolgálatában állva azt tovább adjuk. Ha szolgálatodat igazán végzed, megáldatnak általad mindazok, akikkel kapcsolatba kerülsz. Aztán pedig, mint Pál is, visszatérünk a következő vasárnap a mi „Antiókhiánkba”, hogy hálát adjuk és erőt gyűjtsünk. Ima: Istenem te vagy minden jó forrása, te vagy ama fényes hajnalcsillag. Hadd legyek én egy kis fényes tükör, aki fényedet továbbadhatom. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 21. Május 16. Csütörtök – Mózes, Botond – ApCsel. 15, 1-5. „Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadták őket az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett velük

Református Élet

2013. május

Isten.” ApCsel. 15,4. Manapság félünk a vitáktól, mert úgy gondoljuk, hogy háborúságot hoznak. Azonban Pál apostol, Jeruzsálemben az apostolok előtt vitatkozik. A zsidó-keresztyének a törvény megtartásától tették függővé az üdvösséget, Pál azonban a kegyelem erejét hangsúlyozta és elmesélte nagy örömmel, hogy a pogányok közül, milyen sokan tértek meg az Úrhoz. Milyen jó, hogy Pál vitázni akart, milyen jó, hogy nem hajtott fejet a többiek elfogult gondolatai előtt. Hálát adhatunk Istennek azért is, hogy Luther és Kálvin mertek vitázni, mertek kiállni az evangéliumért. Mi pedig hallgassunk? Mi ne mondjunk semmit, akkor, amikor látjuk, hogy az evangélium hirdetésének útjában torlaszok állnak? Ez bűnrészesség lenne. Harcolnunk kell testvéreim, nem a magunk igazáért, hanem az evangéliumért, hiszen Isten ránk bízta azt. „Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.” 1Kor. 11,19. Ima: Istenem, oly nehéz ellenállni az ár sodrásának. Oly sokszor úszom a világ szennyének árjában. Adj erőt, hogy kipróbált arany legyek a te kezedben. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 22, 1-14. Május 17. Péntek – Paszkál – ApCsel. 15, 6-21. „…ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez.” ApCsel. 15,19. Ezzel a mondattal végződik a vita. Mert Isten mindig ad jó utakat, mindig jó irányba fordít. A zsidó-keresztyének törvényhez való ragaszkodása nem állhat Isten kegyelmének útjába. Isten szabadságra hívott el minket, a lélek szabadságára, ami azonban semmiképpen sem jelenthet szabadosságot. Nem az én elképzelésem a mérvadó, hanem Isten kegyelmes befogadása. Hajlamosak vagyunk így viselkedni, amikor a templomban egy rég nem látott arcot pillantunk meg. Mi eddig is templomba járók voltunk, mi eddig is fizettük a járulékot – gondoljuk – mi eddig is ide tartoztunk, de mit akar most ez itt? Vajon Isten arra hívott el minket, hogy eltaszítsunk, vagy pedig arra, hogy másokat is elhívjunk? Hát a példázatbeli apa elzavarja tékozló, de megtérő fiát, vagy pedig keblére öleli és megcsókolgatja? Ugye tudjuk, hogy mi a helyes? Cselekedjünk is helyesen: szeressük azokat, akiknek erre van szükségük. Aki szeret megismerte Istent. Ima: Istenem, te maga vagy a legtisztább és a legőszintébb szeretet. Kérlek, ajándékozz meg engem is ezzel a szent tűzzel, hogy képes legyek megbocsátani, békességet teremteni. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs 22, 15-25. Május 18. Szombat – Erik, Alexandra – ApCsel 15, 22-35. „…meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást.” ApCsel. 15,24. Kedves testvérem, aki olvasod ezeket a sorokat! Istennek adok hálát értetek, akik kitartatok a hitben, akik naponként kezetekbe veszitek ezt a lapot, hogy Isten Igéjével éljetek. Engem mellbeütött ez az Ige. A jeruzsálemi apostolok és vének beismerő vallomása, szinte bocsánatkérése ez. Elismerik, hogy közülük néhányan akadályokat gördítettek az újonnan megtértek elé. Milyen szép az, amikor Isten embere ilyen beismerést el tud mondani. Mennyire áthatóan fogalmazzák meg a jeruzsálemi vezetők, hogy semmivel sem jobbak, mint azok, akik nemrég tértek meg. Milyen magasztos dolog elismerni, hogy aki hirdeti, és aki hallgatja az Igét egyaránt megváltásra szoruló, Krisztus bocsánatára váró bűnösök. Testvérem, olyan nagyon komolyan kellene ezt venni, oly nagy szükség van arra, hogy egymásért imádkozzunk, hogy az ige hallgatói és annak hirdetői egymás életére és szolgálatára kérjenek áldást. Mert mindannyian elveszettek vagyunk Krisztus nélkül. Krisztussal viszont diadalmas

11

sereg. Ima: Kegyelmes Uram, gyarlóságom ellenére kiáltom feléd, hogy szeretlek teljes szívemből, teljes lelkemből és teljes elmémből. Segíts, hogy felebarátomat legalább annyira tudjam szeretni, mint önmagamat. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 23. Május 19. Pünkösdvasárnap – Ivó, Milán – ApCsel. 15, 36-41. „Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól.” ApCsel. 15,39. Bizony testvérem, ez az Ige két jó barátról, munkatársról, szolgatársról szól. Pál és Barnabás, akik előtte elválaszthatatlanok voltak, együtt hirdették az evangéliumot és mentek tűzön-vízen át, most a szó szoros értelmében összevesztek. Ugye nem várnánk ilyent Páltól és Barnabástól? Ugye azt gondoltuk, hogy legalább ezek az emberek, akik Isten választott szolgái, legyenek békességben egymás mellett. És ezt várjuk el ma is azoktól, akik életüket az Ige szolgálatára szentelték. És mégis előfordult, és mégis előfordul, hogy azok is, akik Isten Igéjét hordozzák, összeszólalkoznak, nézeteltérésük támad. Ez bizony nem jó, és bizony az sem mentség, hogy „Ők is emberek”. Vigasztalást ilyen helyzetekre nézve, mégsem abban találunk, hogy végre valahára kibékülnek, az ellentmondásokat félre teszik, hanem az igazi vigasztalás az, amit az Ószövetségben József, így fogalmaz meg: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.” 1Móz. 50,20. Isten terve örök és megáll akkor is, ha olykor nem tudunk e terv hasznos munkálói lenni. Mert mindannyian ennek a tervnek a részesei vagyunk. Ima: Áldott légy mennyei Atyám, hogy hozzánk nem érdemünk szerint viszonyulsz, hanem ígéreted és szereteted szerint. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 24. Május 20. Pünkösdhétfő – Bernát, Felícia – ApCsel. 16, 1-10. „Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket.” ApCsel. 16,7. A Pünkösd elég megfoghatatlan ünnep a számunkra. Karácsonykor van jászol és pásztorok, Húsvétkor van üres sír és angyali jelenés, de Pünkösdkor nincs semmi ilyen. Mégis a világban legnagyobb hatása a Pünkösdi történet által megörökített Szentlélek kitöltetésnek van. Mert később nem olvassuk, hogy a jászolbölcső valakit meglátogatott volna, sem azt, hogy az üres sír valakit tettre késztetett volna. A Szentlélek azonban az ember szívében olyan vágyat támaszt, melynek tárgya az Ige hallgatása, majd hirdetése, de legfőképpen megtartása. A Szentlélek elhív a templomba, rávesz, hogy a káromkodó gyermekeket megintsd, ad reményt a bajban. Életünk minden napján velünk van, és általa velünk van az Isten. Viszont, mint az Igéből látjuk, a Szentlélek nem csak buzdít, hanem megállít is. Amikor tévedni készülünk, amikor nem Isten terve szerint élünk, beszélünk vagy cselekszünk, akkor megszólít, akkor közbelép és megállít. A nagy kihívás viszont az, hogy tudod-e, hogy mikor szólít a saját éned, és mikor a Szentlélek? Imádkozz, hogy tudj mindig ellentmondani magadnak, és engedni a Szentléleknek. Ima: Isten élő Lelke jöjj, légy vezérem itt. Ne hagyj el akkor sem, hogyha sötét óráimban ezt kérném. Ámen. Bibliaolv.: Ézs. 25. Május 21. Kedd – Konstantin – ApCsel.16, 11-18. „Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.” ApCsel. 16,14 Filippi város falain kívül, egy a folyó partján mosó aszszonyok csoportjának hirdetik Pál és munkatársai az evangéliumot. Hallgatták őket, de különösen egy Lídia nevű asszony, aki később megtérvén meg is keresztelkedett és vele együtt egész családja. Nem templomba hangzott az Ige, nem is vasárnap, hanem szombaton – de lehetett volna akár csütörtök is. Mit üzen

2013. május

Református Élet

ez az Ige? Azt, hogy Isten Igéje és annak hirdetése nincs időhöz, vagy helyhez kötve. Mindig és mindenhol alkalmas a hely és az idő az Ige hirdetésére. Adjunk hálát, hogy nekünk vannak templomaink, imaházaink, imatermeink, ahova összegyülekezhetünk. Látogassuk ezeket az alkalmakat, de ne zárjuk oda be Isten Igéjét. Nem is lehet, egyébként. Igehirdetésünk, mely minden keresztyén feladata, lehet, hogy a sok emberből csak egynek hatol el a szívéig – de ez is jó. Ha egy szívbe el tudjuk hinteni a magot, és az ott megfogan, megérte azt, hogy egész életünkben „vetettünk”. Ima: Istenem, a te munkásod vagyok, a te szántóföldeden. Segíts, hogy magvetőként is, termő talajként is, de termő búzaszálként is a te dicsőségedet szolgáljam. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 26. Május 22. Szerda – Júlia, Rita – ApCsel. 16,19-40. „Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatták városunkat.” ApCsel. 16,20. Filippiben, Pál és munkatársai naponként hirdették Isten akaratát és szavát. Hiszem, hogy abból semmit el nem hallgatva, ahhoz semmit hozzá nem téve hirdették. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy néha olyan Igét kell meghallgatnunk, és olyan Igéhez kell alakítanunk életünket, amely nekünk éppen nem tetszik. Filippiben Pál igehirdetése néhány befolyásos ember nyereségét sodorta veszélybe. Ezek elfogatták a misszionáriusokat és azzal vádolva őket, hogy „felforgatják városunkat” bebörtönözték őket. Minket is sokszor „felforgat” Isten Igéje, sokszor felráz, rámutat arra, ami kifogásolható életünkben? Mi hogyan reagálunk erre? Mit kell tenni ilyenkor? Bebörtönözzük az Igét, hogy ne kerülhessen hozzánk közel, és ne zökkenthessen ki a megszokott mindennapjainkból? Vagy pedig közelebb megyünk, hogy megértsük, elfogadjuk és életünkbe beépítsük Isten intését, figyelmeztetését? Ez utóbbi az ajánlatos. Ima: Uram Istenem, jobban ismersz engem, mint én magam. Ezért fejet hajtok előtted, elfogadom kritikádat és igyekszem akaratodnak megfelelni. Segíts ebben. Ámen. Bibliaolv.: Ézs. 27. Május 23. Csütörtök – Dezső – ApCsel. 17, 1-9. „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost;” ApCsel. 17,5. Isten Igéje legyőzhetetlen, megállíthatatlan, örökké élő és ható. Akik megpróbálták megállítani, ellehetetleníteni és hitelét ellopni, mind kudarcot vallottak. A világ azonban nem hagyja annyiban. Ha az Igét nem lehet tönkretenni, akkor támadjunk azokra, akik az Igét hordozzák és továbbadják – vélekedik a világ. És az eszközökben nem válogat. Meggyőződés nélküli embereket, hitetlen és irányítható csavargókat lázítottak fel thesszalonikai zsidók Pál és munkatársai ellen. A háttérből szeretnek irányítani, nem mernek szembekerülni az Ige hatalmával, mert tudják, hogy az elemészti őket. Cselszövéseik azonban nem időtállóak. Isten tervének senki sem képes hatékonyan ellenállni. Testvérem, hogyha te ennek az isteni tervnek vagy az elkötelezettje, a te erőd nem belőled, hanem a hatalmas Isten, a seregek Ura (van egy énekünk, melyben így énekelünk: Zebaoth Isten – Seregek Istene) ad neked erőt. Nem te viszed többé az Igét, az visz téged. Nem te harcolod ki az Ige számára az utat, hanem az Ige hadakozik érted. Ima: Hatalmas Isten, aki Atyánk vagy nemzedékről nemzedékre. Hálát adok neked, hogy Te utat nyitsz számomra az úttalan reménytelenségben is. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 28. 1-15. Május 24. Péntek – Eszter, Eliza – ApCsel. 17, 10-15. „De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek és ott is fellázították

és felizgatták a sokaságot.” ApCsel. 17,13. A harc hihetetlenül ádáz. Thesszalonikából Pálék távozni kényszerülnek, mert a zsidó lakosság ellenük ingerelte az egész várost. Ezért Béreába mentek, ahol szintén az evangélium hirdetésével foglalatoskodtak. Igen, mert az elhívott ember nem teheti, hogy nem végzi Istentől reá bízott feladatát. Lehet ez a feladat igehirdetés, nevelés, vagy akár földművelés. A thesszalonikai ellenzék azonban nem sajnálta fáradságát és elmentek Béreába, hogy ott is zaklassák az igehirdetést. Milyen elszántan ellenkezik a világ! Látjátok testvéreim? Mennyivel inkább kellene nekünk elszántaknak lenni, akik tudjuk és hisszük, hogy Isten Igéje reánk bízatott, és a világ gyógyulása, békessége a mi hitünkre és szeretetünkre van bízva. Tegyük azt, amit Isten reánk bízott, ne a mi közönyünk miatt fosztasson meg sok ember a jó hírtől. Ima: Istenem eszközöd és edényed vagyok, hogy vigyem a te nevedet és szeretetedet az emberek közé. Tégy engem alkalmassá és képessé erre. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 28, 16-29. Május 25. Szombat – Orbán – ApCsel. 17, 16-34. „Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.” ApCsel. 17,16. Testvérem, szokott-e háborogni a te lelked, amikor látod, hogy a környezeted tele van istentelenséggel, bálványimádással, szitkozódó, káromkodó gyermekekkel és fiatalokkal, és tisztességtelen élettel? Nagyon kellene! Nagyon hiányzik a világból a hívők háborgó lelke. Mert ha te nem teszel valamit ellene, ha te nem akarod jóra tanítani a környezetedet, ha te nem vállalod ezt a nehéz ugyan, de szent küldetést, akkor ki fogja vállalni? A világ fiai nem fognak felszólalni a világ posványa ellen, hiszen ők jól érzik magukat benne (vagy legalábbis azt hiszik). Arra sem várhatunk örökké, hogy valaki más tegyen lépéseket az evangélium zászlaja alatt. Amikor mindenki a másikra vár, akkor rend szerint senki sem tesz, vagy mond semmit. „Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt!” A cselekvés módja sem közömbös dolog. Nézzétek meg, hogy Pál miként szól a pogány athéni néphez. Olvassátok el ezt a fejezetet, tanuljuk meg belőle az Ige hirdetésének a módját. Ima: Uram, ne adj haragot a szívembe, de adj felháborodást a lelkembe és tenni akarást, hogy legyek a te szent neved hordozója, áldásod elfogadója és továbbadója. Segíts Istenem, hogy általam is gyógyuljon a környezetem. Ámen. Bibliaolv.: Ézs. 29. Május 26. Szentháromság vasárnap – Fülöp, Evelin – ApCsel. 18, 1-17. „Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok.”” ApCsel. 18,9-10a. Feltűnt nekem az, hogy legtöbb alkalommal, amikor Isten az embert megszólítja, így kezdi mondatát: Ne félj! A mondanivaló befejezésénél pedig nagyon sokszor ezt olvassuk: Mert én veled vagyok. Hát nem csodálatos? Mennyire ismer bennünket Isten, mennyire belelát a szívünkbe. Azt mondja, ne félj! Mert Ő tudja, hogy oly sokszor félelem, szorongattatás között élünk. Milyen áldott szeretet az, amikor így szólít meg: Ne félj. Vajon megértjük, amit Isten mond? Vajon felfogjuk-e azt, hogy a mindennapok forgatagában, amikor minden történik, és ami már van, az megváltozik, amikor semmi sem teljesen biztos, akkor Isten így szól bele életünkbe: Ne félj! Testvérem, tudom, és tudjuk, hogy van mi miatt szorongani. Az ember bekapcsolja a TV készüléket és máris eszébe juttatják, hogy mi miatt kell szorongani. De neked Isten mondja: Ne félj! És ha ez nem elég akkor azt is elmondja, hogy miért: Mert én veled vagyok. A mulandó világban, Ő az állandó, a változások viharában, ő a változhatatlan. Ő van veled. Ima: Uram, te tegnap és ma és holnap, és mindörökké ugyanaz

12

Református Élet

a szerető, igazságos és megbocsátó Isten vagy. Téged áldalak és magasztallak. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 30, 1-18. Május 27. Hétfő – Hella – ApCsel. 18, 18-22. „Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: „Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja.” Aztán elhajózott Efezusból.” ApCsel. 18, 20-21. Nem minden úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. Miért van ez így? Az efézusiak, miután a zsinagógában Pál apostolt vitázni, érvelni, evangéliumot hirdetni hallották, arra kérték, hogy maradjon közöttük. Pál azonban elbúcsúzott tőlük, és továbbment. Miért tette ezt? Az egyszerű válasz az, hogy Isten mást tervezett, más feladatot tartogatott Pál számára. Viszont arra is gondolhatunk, hogy igazán addig volt indokolt Pál Efézusban való szolgálata, amíg el nem fogadták az általa hirdetett evangéliumot. A misszió mindaddig szükséges, amíg az ember nem ismeri, nem veszi komolyan, vagy megveti az evangélium igazságát. Érdemes kiemelni Pál szavát: „Ha Isten is úgy akarja.” Ez azt jelenti, hogy nekem lehetnek, és vannak terveim, te is, kedves olvasó, megtervezheted az életedet, hozhatsz döntéseket. Azonban minden Isten akaratán múlik. Sokszor nem értjük, hogy Isten ezt miért így akarja, amazt pedig miért amúgy. Mégis higgyünk abban, hogy ahogy Isten akarja, úgy van jól. Ima: Uram, szereteted, bölcsességed és hűséged örök. Ezért kérlek, add, hogy el tudjam fogadni akaratodat. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 30, 19-33. Május 28. Kedd – Emil, Csanád – ApCsel. 18, 23-28. „…a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.” ApCsel. 18,28. Három fontos mozzanata van az Igének, amit próbáljunk meg a leírt sorrenddel ellentétes irányban megérteni. Mi az, amit Apollós igehirdetése közben hírül adott és bizonygatott? Azt, hogy Jézus a Krisztus, azaz azt, hogy a názáreti próféta igazán és valóban az, akiről a próféták szóltak. Az ember Jézus, akit sokan láttak és nem ismertek fel, nem más, mint a Megváltó, a Messiás, a magasságos Isten Fia. Hogyan hirdette és bizonygatta ezt Apollós? Nem a saját gondolatai és véleménye szerint, hanem az írások szerint. Rámutatott, hogy akiről a régi próféták írtak, az nem más, mint a Názáreti Jézus, aki a Golgotán meghalt ugyan, de harmadnapon feltámadt. Az írások szerint! Végül pedig kinek és hogyan mondja mindezt? Azt olvassuk, hogy „A nyilvánosság előtt”. Bátran mondja és hirdeti Apollós az Igét. Nem félelemmel és visszahúzódottan. Apollós nem szégyelli, és nem rejtegeti az evangéliumot, hanem kimondja bátran. Ilyen az az igehirdető, aki Istentől kapott feladatát szív szerint tisztességgel ellátja. Ima: Hatalmas Istenem, segíts nekem, hogy naponként le tudjam győzni magamban az ó embert, és hogy újjászülessek Lelked által minden nap. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 31. Május 29. Szerda – Magdolna – ApCsel. 19, 1-7. „Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.” ApCsel. 19,7. „Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.” – tartja a közmondás. Mennyire igaz! A szentíró ugyanis nagy örömmel írja le az apostolok cselekedeteit megörökítő könyvben, hogy Efézusban tizenkét ember megtért és megkeresztelkedett. Manapság az egyház is a számokra figyel. A számok pedig csökkenő tendenciát mutatnak, ami természetesen elkeserít bennünket. Merthogy „fogyunk”, és „mi lesz, amikor a ma még templomba járók, többnyire idősek, már nem lesznek?” Miért félünk? Üresen marad a templom? Ez valóban aggodalommal tölt

13

2013. május el. De nem kellene inkább amiatt aggódjunk, hogy ténylegesen hány lelket mentettünk meg, hány tévelygő, megváltásra szoruló bűnöst vezettünk oda Jézushoz, és mutattuk be nekik Isten határtalan kegyelmét. Testvéreim, a templomokat amúgy sem az aggodalmaskodásunk fogja megtölteni. A templomok úgy telnek meg, hogy az emberek látják életünkben azt a minőségi többletet, amit Krisztus Urunknak szentelt életünk mutat. A minőség meg fogja teremni a mennyiséget is. Legyünk tizenketten, mint Efézusban, akik komolyan vesszük Isten akaratát, és meg fogjuk tapasztalni a csodát: Isten a templompadokat is megtölti. Ima: Kegyelmes Atyám, adj nekem olyan életet, mely megnyerő, mely Reád mutató jel. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs: 32. 1-8. Május 30. Csütörtök – Janka, Zsanett, Nándor – ApCsel. 19, 8-22. „Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: „Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!” ApCsel. 19,13. Mikor látták, hogy Pál hatásosan gyógyít Jézus neve segítségül hívásával, néhányan utánozni kezdték. Azt hitték, hogy Jézus vagy Pál nevének varázsereje van. Csalódniuk kellett. A hit nélkül kimondott név hatástalan maradt. Miért? Mert Jézus azt mondta: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Mt. 7,21. Ne bízzunk abban, hogy mi keresztyének vagyunk – mert az nem útlevél a mennyország felé. Ne bízzunk abba, amit jól cselekedtünk, mert az nem biztosít szabad utat az üdvösségbe. Ne bízzunk se templomba járásunkban, sem adakozásunkban. Mert mindezt hálából kell tennünk megköszönve Istennek velünk közölt jóakaratát és kegyelmét. Hanem legyünk összhangban az Atya akaratával: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn. 3,16. Atyád akarata az, hogy higgy neki, higgy benne, bízd életedet az Úr Krisztusra. Tedd ezt testvérem, és örök üdvösséged lesz; és ezt már e földi életben meg fogod érezni. Ima: Istenem hozzád fordulok ismét! Kérek légy életem Ura, befogadlak szívembe és életembe. Ámen. Bibliaolv.: Ézs. 32, 9-20. Május 31. Péntek – Tünde, Kund – ApCsel. 20, 1-6. „Három hónapig tartózkodott ott, mivel azonban a zsidók merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.” ApCsel. 20,3. Ugye, mennyire felfoghatatlan, hogy Pál apostolt, aki tiszta szívvel hirdette Isten Igéjét, senkit nem bántott, senkinek terhére nem akart lenni, csak meg akarta osztani az általa ismert és hitt igazságot, még a nagy eszmék, tudás és művészetek országában, Görögországban is üldözték. Miért? A választ nem tudom, mert nem tudom megérteni azt sem, hogy ma élő igehirdetőket, misszionáriusokat és evangelizálókat miért üldöznek és sanyargatnak. Miért kezd ki például a sajtó egy-egy igaz szívű embert? Miért teszi tönkre a világ azokat az embereket, akik tisztességesen akarnak élni? Nem tudom, de feltételezem, hogy azért, mert más Urunk van nekünk, és más úrnak engedelmeskednek ők. A katonák sokszor nem tudják a csatározás okát, de teljesítik parancsnokuk utasításait. Mi maradjuk meg Krisztus Urunk és Királyunk zászlója alatt, mert az Ő nevével győzni fogunk. Ima: Krisztusom a harcban azon az oldalon akarok állni, melynek te vagy a Királya és Vezére! Tégy engem jó katonáddá. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 33.

2013. május

Református Élet

Püspökbeiktatás Hertelendyfalvi szegletkövek „Ez lett a sarokkő, amit ti, az építők megvetettetek!” ( ApCsel 4,11 )

és erősítésére irányuló szándékot is. Az együvé tartozásunk természetes egységének és kívánalmának kifejezését tolmácsolta egyébként az a tény is, hogy a beiktatásra a Kárpát-medence minden szögletéből, vagyis nemcsak Magyarországról, de Erdélyből, a Felvidékről és Horvátországból is érkezett küldöttség. Sajnos, tekintettel a vojlovitzi templom kapacitására, a beiktatási szertartást személyes jelenlétével is megtisztelő számos egyházi méltóság, illetve az anyaországi, állami, tartományi, községi és helyi politikum előljárói mellett, kevés civilnek jutott ülőhely odabent. Számukra a helyi XII. Vajdasági Népfelszabadító Rohambrigád Emlékotthonban kihelyezett óriáskivetítők hozták az inauguráció mozzanatait. Az ünnepi istentisztelet igehírdetésében (ApCsel 4,1–12) dr. Bölcskey Gusztáv tiszántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az isteni megbízatásról szólt. Nemkülönben az ezzel egybefonódó „háttértámogatásról”, amit a gyarló emberi elme oly gyakran hajlamos tévesen és rosszindulatúan egybemosni különböző világi érdektámogatásokkal! Holott – mint kiemelte!, sem az erőnk, sem a bátorságunk küldetésünk teljesítéséhez nem e világi hatalomtól, hanem Jézus Krisztustól való. Az ő evangéliuma az, ami képes elérni a szíveket és megújítani az egyént, a családot, vagy akár a nemzetet is. Ehhez a forráshoz kell visszanyúlnia az egyháznak is, mert csak akkor tud maga is gyógyulni, feszültségeket oldani, konfliktusokat meghaladni. Halász Béla püspököt a magyar politikum részéről Mátrai Márta, a Magyar Országgyűlés háznagya, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter nevében pedig Fedor Tibor főosztályvezető köszöntötte. Székelyföld üdvözletét a Tiszteletbeli székely cím viselésével feljogosító jelvénnyel egyetemben Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Intézet vezetője adta át a püspök úrnak. Radovan Pavlović a szerb államfőnek, Miroslav Vasin pedig a vajdasági kormány elnökének üdvözleteit tolmácsolta. Pásztor István, a Vajdasági Tartományi Képviselőház elnöke a beiktatott egyházfőnek személyesen adta át jókívánságait. A Generális Konvent püspökeinek nevében az új egyházvezetőnek Kató Béla erdélyi püspök, főgondnokainak nevében Huszár Pál dunántúli főgondnok, a Magyar Református Egyház

Halász Béla hertelendyfalvi református lelkész úr püspöki beiktatásával voltaképpen Hertelendyfalva is püspöki székhellyé lett április tizenharmadikán. Egy egyszerű városi helyi közösséggé lefokozott szerb, szlovák és székelymagyar etnikumú néhai falu, Pancsova város mindenkori nehéziparának viharzónájába plántálva. Nemcsak jelképesen, de tényszerűen is igazolva, hogy a nemzet védelmében a végéken harcolókra is hatványozottan szükség volt, van és lesz. Azokra, akik az Úr megtartó kegyelmében bízva mindmáig féltve őrzik őseik reájuk testált nyelvét, hitét és földjét. Az igazi értékeket, melyeket a vélt jobb boldogulás csábítását követve oly divatossá vált elhagyni egyre. Bár egyesek kuriózumnak vélik, a trianoni szétdarabolást, pontosabban a második világégés kezdetén (1942) jegyzett részleges délvidéki visszacsatolást követően, már jegyezhettünk püspökségi székhelyet a Bánságban, Gachal János torontálvásárhelyi püspök úr vezetésével. Sajátos kényszerlépés volt az akkoron, hogy ne szóródjanak szét a Tiszától keletre eső református gyülekezetek, akik a „határvonalon túl” lévő testvéreikkel legfeljebb csak lélekben tarthatták egymással a kapcsolatot azokban az időkben. A Szerbiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) új püspökének beiktatása ünnepi istentisztelet keretében történt, kánoni alapokon és a hagyományokat követő szertartással. A hertelendyfalvaiak 1902-ben felszentelt kálvinista templomában, mely bizonyítottan a legdélebbinek számít az egész Kárpát-medencében. A húsba vágó régi/új feladatok körvonalazásakor az újonnan beiktatott püspöknek nemcsak a délvidéki reformátusok megbékélésének szükségességéről, a szórványgondozásról, illetve a lelkipásztorok lelkigondozásának fontosságáról volt szólása, de a testvéri szeretetből és a megbocsátásból kiinduló egyházfegyelem kérdésköréről is. Hangsúlyozta továbbá a kárpát-medencei református egyházzal való szorosabb együttműködésbe fektetett reményét, illetve a nyugat-európai egyházakkal már korábban létrehívott kapcsolatok fenntartására 14

Református Élet Zsinatának világi elnöke fejezte ki jókívánságait. A SZRKE nevében Hallgató Imre főgondnok és Marton Károly bánsági esperes mondott alkalmi köszöntőt. A bánsági római katolikusok előljárójaként dr.Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök emelkedett szólásra, a vajdasági szlovák evangélikusok nevében mgr. Pavel Sklenár lelkész úr, míg a dél-bánsági pravoszláv egyházmegye képviseletében Stevan Urošev atya fejezte ki krisztusi együvétartozásu(n)k lényegét. A köszöntésekre válaszolva Halász Béla püspök hangsúlyozta: a százharminc éve ide telepített bukovinai székelyeket sem csupán az emberi erő, tudás és akarat tartotta meg, hanem Isten szeretete, amibe ma is bizton kapaszkodhat a délvidéki reformátusság egésze! Hiszen ennek a közösségnek

2013. május küldetése van mind a magyar nemzet részeként, mind Szerbia társadalmában! Nem egymást tolerálva, hanem együttműködő felebaráti közösséget építve... Az ünnepi szertartás a Székely hymnussza és a XC. Zsoltár akkordjaival zárult, majd az ún. sajtós perceket követően a vendégsereg a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület székházába vonult át. Kötetlen ünneplésre, társalgásra. És nem utolsósorban az utókornak is gondosan megőrzött bukovinai tárgyi hagyaték szemrevételezésére, mely utóbbiból „mellesleg” az Emlékotthon előcsarnokában is nyílt alkalmi tárlat. Csak észre kellett venni...

A végvárakon erősítünk

vagyok közöttük.” (Máté 18, 19-20) - Mi most a Kárpát-medence legdélebbi református gyülekezetében vagyunk, és tudjuk, ismerjük a számadatokat, hogy fogyunk; mégis úgy érzem, hogy Isten igéje itt nem elsősorban a kisközösségről szól, hanem az egységről. Az egységre pedig mindenhol szükség van: a családban, a társadalomban, a nemzetben és kiváltképpen az egyházban – fogalmazott az új püspök. Azt is hangsúlyozta, egyedül nem tudja megoldani a délvidéki reformátusok minden problémáját. - Református testvéreim, ne várjátok tőlem, hogy egyedül megharcoljam a hitnek harcát. Ne várjátok, hogy egyedül megoldjak minden problémát. Lelkészek, presbiterek, gondnokok: szükségem van rátok! A délvidéki reformátusoknak szüksége van a lelki egységre is, amit ki kell építeniük és ki kell harcolniuk. Hangsúlyozta, az egyház sikeressége is azon múlik, hogy létrejön-e az egység Krisztusban. Az igehirdető azt is elmondta - a korábbi gyakorlatra utalva –, hogy nem mondhatják többé, hogy sokba kerül a szórvány gondozása. A püspök kiemelte, a délvidéki reformátusok jelentős része szórványban él. - A szórványnak ugyanannyira szüksége van a lelkigondozásra, mint a nagy gyülekezeteknek, ne feledkezzünk meg róluk! Imádkozzunk a szórványokért és a lelkészekért! Utóbbiakért azért kérte a püspök az imádságokat, mert „a lelkészek meg vannak terhelve, el vannak fáradva, ők is csüggednek; a csalódások, a sikertelenségek megtörik őket.” Halász Béla hozzátette: a lelkipásztoroknak is szükségük van lelkigondozókra. Hegedűs Márk (www.parokia.hu - részlet)

A szórványok püspöke akar lenni Halász Béla, a Délvidék szombaton beiktatott egyházvezetője. Az ünnepi istentiszteletet Hertelendyfalván, a Kárpátmedence peremén tartották, a legdélebbi református templomban, a délvidéki székelyek gyülekezetében. A beiktatás estéjére a székelyek szimbóluma is felragyogott a dél-bánáti égbolton. Az ünnepi istentiszteleten Bölcskei Gusztáv, a zsinat lelkészi elnöke hirdetett igét. Elmondta, hogy nem evilági hatalomtól, hanem Jézus Krisztustól kaptuk megbízatásunkat. Úgy fogalmazott, mai nyelven ez azt jelenti, ő áll a hátunk mögött. Ez a kérdés pedig gyakran előkerül: ki áll mögötted? - Nekünk, keresztyén embereknek, Krisztus elhívott szolgáinak, így Halász Béla püspök testvérünknek is egyetlen küldetésünk van, hogy odaálljunk, és azt mondjuk: amit mi mondtunk, teszünk, azt azért tudjuk tenni, mert arra a kérdésre, hogy ki áll mögöttünk, azt tudjuk mondani: a mi Urunk, Jézus Krisztus. A püspök szembeállította az egyház hajnalát és napjainkat. Azt mondta, egészen más dimenzióban vagyunk, hiszen „mi, a számok bűvöletében élünk, és feljajdulunk, ha azt halljuk vagy azt érezzük, hogy fogyunk”, nem úgy, mint Lukács evangélista, aki „túláradó örömmel” írta le, hogy a hívők száma ötezerre emelkedett. Milyen más szemlélet ez - tette hozzá Bölcskei Gusztáv. Halász Béla, a beiktatott új délvidéki püspök székfoglaló prédikációjában a szórványok gondozására és az egység fontosságára hívta fel a figyelmet. A Máté evangéliumából választott textust: „ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott 15

Írta: Martinek Imre Fotók (a hátoldalon): Petar Vaszilcsin

2013. május

Református Élet

Húsvéti evangelizációs körút „Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” Máté 18,14 Húsvét ünnepe alkalmából a „Gyermekmisszió” és a „Napsugár” bábcsoport szervezésében több települést is körbejártunk, hírdetve az örömüzenetet: Jézus él! Jézus feltámadt! A gyermekeket nagy örömünkre szépen összegyűjtötték a helyi gyülekezetek, óvodák, iskolák, művelődési házak. Összesen 13 helységben szolgáltunk a gyermekek felé és több mint 1000 óvodás és iskolás gyermek ismerhette meg a húsvét történetét. Hálásak vagyunk az Úrnak a sok nyitott és érdeklődő gyermekszívért, és hogy megőrzött minket az utazások során. Köszönjük a munkatársak szorgalmát, kitartását és szívességét. Köszönet a “Pro família” Egyesületnek és a többi szervezetnek, egyházközségeknek, akik támogatták e körút költségeit. Halász Sámuel

Az édesanyákról A világ renkivül ellentmondásosan keze- lán ha nem volnának olyan magasak az igények…, li az anyaságot. Egyrészt dicsfényt vetít az anyák talán, ha a magyar családok igazán itthon éreznék feje fölé, másrészt nem becsüli meg őket. Szebbnél magukat…, talán…, talán akkor jobb volna a helyzet. szebb Madonna képek készünek, mosolygós arcú De egy egész társadalmon, annak bűnein és fogyaboldog édesanyákról és kisbabákról. Csodaszép lírai tékosságain, sajnos aligha tudunk gyökeresen változversek szólnak ugyancsak róluk, ugyanakkor azt is tatni… vagy csak nagyon lassan. látjuk, hogy az anyák többsége manapság mennyire Amin viszont tudunk változtatni az a saját maleterhelt, fáradt, túlhajszolt, hogy néha alig van ide- gunk hozzáállása! S nekünk tudnunk kell, világosan jük igazán a gyermekekkel foglakozni. Talán, ha a és erősen éreznünk kell, hogyha a társadalom soktársadalom jobban értékelné az anyák munkáját, talán szor nem is becsüli kellőképpen az anyákat, Istenha az apának adna elég fizetést és az anyák több ideig nél mégis nagy becsben vannak. Számon van tartva maradhatnának gyermekkel nemcsak egy évig…, ta- minden cselekedetük, minden őszinte mozdulatuk, 16

Református Élet

2013. május

minden áldozatvállalásuk. A Biblia érdekes módon nem említi, hogy kik voltak azok, akik gyermekeiket Jézushoz vitték. De a feltételezések egyértelműen amellett szólnak, hogy az édesanyák voltak. Drága, név nélküli édesanyák, akik a háttérből teszik, amit tenniük kell. Nekik fontos, hogy Jézus kicsinyeikre tegye a kezét és megáldja őket, imádkozzon értük. Mert bizony nem elég a családnak, a gyermeknek megteremteni csupán az anyagiakat. Hány, de hány kallódó gyermek panaszkodik: mindent megkaptam a szüleimtől: márkás ruhákat, gazdag zsebpénzt, oda mehettem ahova akartam, csak őket hiányoltam, idejüket, szeretetüket, hogy többet beszélgessünk egymással, hogy elmenjünk néha kirándulni, vagy a nagyszülőkhöz, vagy együtt a templomba… de ezt soha vagy nagyon ritkán kaptam meg: így menekültem a haverokhoz, a kábítószerhez és szívem mélyén nagyon magányos vagyok. Vajon milyen irányt mutatnak a mai édesanyák gyermekeiknek? És nemcsak irányt hanem ami a legfontosabb: milyen példát? Mert ezek a történetbeli anyák nem odaküldik gyermekeiket Jézushoz, hanem

odaviszik. És ez nagy különbség. Mert egy gramm jó példa többet ér, mint ezer jó szó - tartja egyik bölcs közmondás. Aligha követelhetünk meg olyasmit a mi gyermekeinktől, amit mi sem vagyunk képesek vagy nem is törekszünk megtartani. És ez nemcsak a templomba járásra vonatkozik, hanem mindenre az életben. Vajon megyünk-e velük vagy csak küldjük őket? Nem véletlenül kezdődik ékes magyar nyelvünkben jó pár fontos kifejezés így, hogy anyaföld, anyanyelv, anyagyülekezet. Hiszem, hogy ez azért van, mert minden embert egy anya szült, s nagyon szoros kapcsolat van az anya és gyermek között még akkor is, hogyha már rég elszakadt a köldökzsinór. Egy jó anya nagyon nagy hatással lehet gyermekére. Ezért az anyaság egy egészen kivételes ajándék, kedves asszonytestvérek. S ugyanakkor nagy-nagy felelősség. Segítsen hát az Úr bennünket, családjainkat, hogy olyan anyákká, olyan családokká formálódjunk egyre inkább, akikben az Úrnak kedve telik és ahol mindenki több lesz a másik által. Ámen. S. Réti Katalin lp.

Számbelileg ugyan megfogyatkozva, mégis töretlenül él tovább Hertelendyfalván a húsvétvasárnapi dátum dátumhoz igazított konfirmálási ünnepség. Hitük megtartásáról az idén Ömböli Krisztina, Lőcsei Teodóra és Balog Eduárd tett önálló fogadalmat. Lelkészük, nt. Halász Béla tiszteletes úr, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház új püspökének felkészítésében. A hertelendyfalvi gyülekezet, továbbá a Pancsovai Televízió Magyar Percek szerkesztőségének helyszínelő forgatócsoportja előtt tett lelkipásztori nyilatkozatból, mely közvetlenül a jogerőre emelkedett zsinati határozatot követően hangzott el, a „percesek” jóváhagyásával idéztünk: “Olyan értékeket kell felmutatnunk ebben a társadalomban, amelyben élünk, amely örök. Mert az emberi gondolatok mennek és jönnek, de Isten Ígéje megmarad. Református egyházunk Isten Ígéjére alapozta mind a szervezetét, mind a tanítását, és nekem, mint újonnan megválasztott püspöknek az lesz a kötelességem, hogy a presbiteri, zsinati rendszert érvényesítsem a gyakorlatban. Remélve, hogy az ebbéli igye-kezetemben a hittestvéreim is együttműködnek majd velem. Mindenkor szem előtt tartva, hogy nékünk, keresztyéneknek nem a világ diktálja a tanítást és az útmutatást, hanem a mi Urunk és Megváltónk, a Jézus Krisztus.” Írta és fényképezte: Martinek Imre

17

2013. május

Református Élet

2013. április 9 - 11 között került sor Bátorkeszin (Felvidéken) az idei nyári Vakációs bibliahét programjának a bemutatására. Első nap este szeretetvendégség formájában volt a vacsora. Mindenki hozott magával egy kis „hazai finomságot” kóstolóként. A sok finomságot sorra ízlelve megismerkedtünk a tábor játékaival, melyet ki is próbáltunk. Utána folytatódott kötetlen énekléssel, beszélgetéssel. Másnap került sor a reggeli áhítat után az idei Vakációs Bibliahét programjának a bemutatására. Legelőször Fazekas László püspök úr köszöntött bennünket. Ezt követően ünnepélyes pillanat következett. Aláírásra került egy „Együttműködési megállapodás”, melyben a romániai KOEN Alapítvány és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Református Egyházkerület, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, a Kárpátaljai Református Egyház és a Szerbiai Református Keresztyén Egyház vállalja, hogy minden évben egy-egy ország elkészíti a „Vakációs bibliahét” anyagát. Ez az együttműködés azt a célt szolgálja, hogy a Kárpát-medencében élő református keresztyén gyermekekhez anyanyelvükön és a saját megértési szintjükön szakmailag is kielégítő módon juttassuk el Isten Igéjét. A felvidéki csoport az idei évi programnak: „Az időutazó” címet adta. A program központi üzenete: Jézus… az Út, az Igazság és az Élet (János 14,6). A bibliai történetek segítenek rávilágítani arra, hogy döntéseinkben mennyire fontos, hogy mit tartunk mérvadónak. A múltban tett utazások – a régmúltban történt eseményeket felelevenítve – segítenek az időutazónak abban, hogy a mában – a sokféle útelágazás között - megtalálják azt az utat, amely az Életre vezet. A program célja, hogy a bibliai történeteken

18

keresztül megmutassuk a helyes és helytelen út következményeit, a kiutat az elveszettségből, a visszautat arra az útra, mely az igazság és az élet. Segítségnyújtás ez abban, hogy a hétköznapi élet döntés helyzeteiben is alkalmazni tudják a bibliai alapigazságokat. Köszönettel vettük felvidéki testvéreink szeretetteljes fogadtatását. Öten képviselhettük a Szerbiai Református Keresztyén Egyházat. Jelen voltak még az erdélyi, királyhágómelléki és kárpátaljai Egyházak képviselői is, a hollandiai KOEN munkatársai, akik évtizedek óta támogatják ezt a programot, valamint magyarországi segítő munkatársaink. A programot ismertetni fogjuk lelkipásztorainkkal és az érdeklődőkkel (gyermekmunkásokkal) május első hétvégéjén. Ekkor vásárolhatja meg mindenki a programfüzetet a hozzá járó CD-vel, valamint minden gyermek számára a programhoz kapcsolódó „Cerka-füzeteket” is mindenki átveheti. Isten segedelmével készüljünk, hogy majd áldással szolgálhassunk az idei nyáron is gyermekeink között. Csányi Erzsébet lelkipásztor

Református Élet

2013. május

GYERMEKOLDAL Pünkösd története Egy reggel a tanítványok mind együtt voltak. Egyszercsak nagy zúgást hallottak, s az egész ház megtelt széllel. Olyan hang hallatszott, mint a szél zúgása. Mikor körbe néztek, mindenfelé tüzet láttak az emberek fején. Olyan lángra hasonlított, mint egy nagy gyertya lángja. De nem igazi tűz volt, nem égetett meg senkit! S amit nem lehetett szemmel látni, azt a szívükkel érezték: teljesen eltöltötte a tanítványokat az öröm! Örömükben nem is bírtak a házban maradni, kimentek az utcára. Tele volt az utca emberekkel, csak úgy nyüzsögtek. Az ünnep miatt tele voltak az utcák. De az utcán levő emberek hallva a szél zaját oda mentek a házhoz. Csak úgy nyüzsgött a nagy tömeg, mely a világ minden részéről érkezett. Mindenkinek el akarták a tanítványok mesélni, hogy mi történt. Mind egyszerre kezdték mondani, s a különleges az volt, hogy mindannyian más nyelven beszéltek! Mindenki megértett mindent. Voltak ott zsidók Egyiptomból, Szíriából, Mezopotámiából, Frígiából s még sok más országból. S mindenki a saját nyelvén értette meg, amit a tanítványok mondtak! De hát nem is tanulták e nyelveket! Ilyet még sosem éltek át eddig! Mindenki csodálkozott, csak néhány farizeus kiabált ezt mondván: „ezek a galileabeliek bizonnyal megrészegedtek!” Péter elmondta az embereknek, hogy nem részegek, hisz még csak reggel 9 óra van. Amit látnak és hallanak, az az, amit Jóel próféta megjövendölt, hogy Isten elküldi lelkét minden embernek. “Rám hallgassatok – folytatta Péter – Jézust Isten elküldte értünk. Sok csodát tett köztünk, ti is láthattátok szemeitekkel. De ti Őt keresztre feszítettétek, meghalt, de… fel is támadott! Jézus él! Legyőzte

a halált! Most ott van az Atyánál és az ő Lelkét elküldte közénk. Ez az, amit most láttok és hallotok. A Szentlélek jött el szél és tűz formájában. Higgyétek el mindannyian, hogy Jézus a Messiás, és Úr minden felett!” Az emberek meghökkentek ezeket hallva, és kérdezték, hogy mit tegyenek. Ezt felelte nekik Péter: „Szűnjetek meg gonoszt tenni, hallgassatok Isten szavára és keresztelkedjetek meg Jézus nevében. Ha ezt teszitek, Isten megbocsátja bűneiteket, nektek adja a Szentlelket, és új életet kezdhettek.” Sok ember megtette mindezt. Előre léptek a tömegből és megkeresztelkedtek! A tanítványok látták, hogy szívből megbánták bűneiket. Csodás nap volt! Több mint 3000 ember kezdett el hinni Jézusban. A Szentlélek ma is köztünk van, ma is képes csodákat tenni. A Szentlélekkel a szívedben közel tudsz kerülni Istenhez, Isten gyermeke lehetsz. Milyen csodálatos ez! Ma is kérhetjük azt, hogy a Szentlélek közénk jöjjön, a mi szívünkbe is. Jézus legyen az életünk Ura és Isten Lelke vezessen, vigasztaljon s bátorítson minket. Imádkozzunk ezért!

Aranymondás: “Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” ApCsel. 1,8

Református Élet, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Halász Béla lelkipásztor - püspök, Hertelendyfalva Trg Vojvodjanske Brigade 2, 26000 Pancsova-Vojlovica Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta, [email protected] Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget, lapzárta minden hónap 15-én. Az írások rövidítését és szerkesztési jogát fenntartjuk Nyomtatva: Forum-Újvidék • Megjelenik 1140 példányban Országos Egyházunk hivatalos honlap címe: www.szrke.com

19

CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад 275 REFORMÁTUS Élet : a Szerbiai Református Keresztén Egyház hivatalos lapja / felelős főszerkesztő Halász Béla 1. évf., 1. sz. (1966)- . - Bácsfeketehegy : Szerbiai Református Keresztyén Egyház, 1966- . - Ilustr. ; 30 cm Mesečno ISSN 2217-7574 COBISS.SR-ID 19120130

P

Hertelendyfa s á t a t k i e b k ö lván p s ü