REFORMÁTUS ÉLET
A
SZ. R. K. E.
www.szrke.com
E G Y H Á Z I
L A P J A 2014. Március
„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Ézs. 40,31
2014. március
Református Élet
Esküvő Nagykikindán Idézet a meghívóból: „Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább, Az élet viharában te vigyázol rám. Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem, hogy megosztod az életed velem.”(Vörösmarty) 2013 májusában egy örvendetes eseménynek voltunk fül- és szemtanúi a nagykikindai szórványgyülekezetben. Nagyon ritka alkalom a szórványban egy esküvő. Most a gyülekezet gondnokának és feleségének fia: Tóth Hunor bejelentette a lelkészházaspárnak, hogy ő itt a nagykikindai református templomban, - ahol keresztelték és ahol konfirmált is, valamint ahol édesapja és nagyapja is hosszú ideig volt gondnok - szeretne választottjával örök hűséget, házasságot kötni. Nagyon megörültünk ennek a hírnek és örömmel szolgáltunk az esküvői istentiszteleten, hiszen ma már olyan kevés fiatal veszi komolyan a házasságot, nem akarnak Isten színe előtt áldást kérni közös életükre, és nem tudják, hogy mit is mulasztanak el ezzel. Azután jön a válás és nem tudják, hogy miért? Azért, mert nem kellett Isten áldása. Minden fiatalt arra buzdítunk, hogy vegyék komolyan a házasságot, amelyet Isten szerzett az embernek, és Isten színe előtt, valamint a gyülekezet színe előtt fogadjanak egymásnak örök hűséget. Rácz Szabó Rita és Tóth Hunor házasságára Isten áldását kívánjuk! „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” Máté 19,5-6. Marton Ilona
A maradéki gyülekezetbe január 3-án már nagyon várt örömhír érkezett Magyarországról. Lelkipásztorunkat, Halász Dánielt és nejét, Halász-Sándor Gyöngyvért megáldotta az Úr egy egészséges lánygyermekkel, aki a Naomi nevet kapta. A kis Naomi Magyarországon, Sátoraljaújhelyen született, de már január 17-én megérkezett szüleivel és kis bátyával Maradékra. A Halász házaspárnak van egy 3 és fél éves kisfia, Bence, aki nagyon szereti a kis Naomit. Mindenképpen akar segédkezni szüleinek a kis húga körül. Kérjük a jó Istent, hogy áldja meg lelkipásztorunkat és nejét, hogy egészségben és szeretetben nevelhessék gyermekeiket és kívánjuk, hogy még sokáig itt legyenek közöttünk! A maradéki református gyülekezet nevében: Jakab Eszter presbiter 2
Református Élet
2014. március
Amikor imádkozol „És amikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És amikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.” Máté ev. 6,5-7 Az Ige azzal kezdődik: “Te pedig, amikor imádkozol…” Most rólad van szó, amikor imádkozol, amikor elsírod bánatodat, elmondod keserűségedet, amikor odafordulsz Isten felé. Az Ige megkérdez bennünket arról is, hogy vajon szoktunk-e igazán és eleget imádkozni? Reggel, amikor elindulunk a munkába, legalább egy rövid pillanatra odaállunk az Isten elé? Amikor leülünk otthon az asztalhoz, akkor összekulcsolja-e valaki a kezét, és megköszöni-e a terített asztalt Istennek? Amikor este lefekszünk, megköszönjük-e azt, hogy velünk volt a nap folyamán? A szomszédtól, ha kapunk egy doboz gyufát, illik azt mondani, hogy köszönöm szépen. Istentől mennyi mindent elfogadunk, és elrohannak az életünkben a napok, hetek, hónapok, mégis eszünkbe sem jut, hogy azt mondjuk: köszönöm szépen, Istenem. „Te pedig, amikor imádkozol…” Vajon eleget imádkozunk mi? Vajon megtanítottuk-e gyermekeinket imádkozni? Amikor felnő, vissza tud-e emlékezni úgy a szüleire, hogy azok imádkoztak, és nemcsak megtanítottak neki egy verses imádságot, de ők maguk soha nem álltak az Isten elé? Nagy dolog az, ha valaki tud imádkozni! Ha kiöntheti szívének minden bánatát, és elmondhatja minden kérését az Istennek. Milyen jó lenne, hogyha mindannyiunkra vonatkozna ez az Ige: „Te pedig, amikor imádkozol…” Aki imádkozó ember, aki naponta többször imádkozik, annak még a szeme sugarában is van valami békesség. Az Istennel való beszélgetésnek békessége és csendje. Ebben az igében azt mondja el Jézus, hogy amikor mi egyedül vagyunk, vagy a magunk imádságát mondjuk el Istennek, akkor miképpen imádkozzunk. Abban az időben voltak olyan, magukat kegyeseknek tartó emberek, akik amikor eljött az imádság órája, leterítették az imaszőnyeget az utcák sarkán, letérdepeltek, és ott kezdtek hangosan imádkozni. Vonatkozik ez arra is, hogy a gyülekezetben ne azért
imádkozzunk hangosan, hogy lássanak minket az emberek. Az imádkozás az valami szent és titokzatos dolog. A legnagyobb kegyelem, hogy odaállhatok Isten elé, kinyithatom a szívemet, és azt mondhatom: Istenem, nézz a lelkem mélyére. Amit szégyellek önmagam előtt, Te azt is látod. Engedd, hogy azt is elmondjam neked. Engedd, hogy azt is elsírjam, engedd, hogy egészen kitárjam a szívem. Azért mondja az Úr Jézus ezt, mert az imádság egy olyan bizalmas kapcsolat Istennel, hogy akkor a legjobb, ha az ember bemegy a maga belső kamrácskájába. Valahova, ahol csend van, ahol egyedül van, ahol igazán Istennel lehet. Milyen jó lenne, ha ebben a mi rohanó életünkben mindannyiunknak volna egy ilyen kamrácskája, egy ilyen belső szobája, és mindennap belépnénk legalább egy fél órára, hogy kitárjuk a szívünket Isten előtt. Busásan megtérülne ez a fél óra. Elmaradna sok olyan óra, amelyben csak veszekedtünk, aggodalmaskodtunk, idegeskedtünk, amelyben vétkeztünk, káromkodtunk, bántottuk a másikat. Mennyi időt nyernénk, ha lenne egy kis belső szobánk, ahol napjában legalább egy fél órát csendben Istennel töltenénk. Valakit egyszer imádkozva talált az ismerőse, és csodálkozott, hogy a sok dolga mellett imádkozással tölti az időt. Az imádkozó megmagyarázta: éppen azért imádkozom, mert nagyon sok dolgom van. Ma igazán nagy szükségem van arra, hogy közel legyen hozzám Isten. Mi azért nem bírjuk sok dolgunkat elvégezni, mert nem kérjük Istent, hogy közel legyen. Olyan sok dolgunk van, hogy elfelejtjük Isten előtt igazán kinyitni a szívünket. Pedig ez éppen olyan, mintha a sok dolgunk miatt nem lenne időnk enni, és azt hinnénk, hogy így egy hét alatt több dolgot tudnánk elvégezni. Evésre s imádkozásra egyaránt szükségünk van. Az imádkozás is táplálkozás. Az Istentől jövő Szentlélek táplálja akkor az embernek a lelkét. Csakhogy nincs ilyen belső szobánk, mert szűk a lakás, mert sok a munka, mert az egyik jön, a másik 3
2014. március megy, nincs csendünk. Elvesztettük az életünkből az egyik legnagyobb kincset: az Isten előtti csendet. Már nem is akarunk csendben maradni. Ha egy kicsi csend van körülöttünk, akkor már bekapcsoljuk a rádiót, a televíziót, hogy valami zaj, zúgás legyen. Oda sem figyelünk, de nem akarunk már csendben lenni, elszoktunk tőle. Pedig az Isten előtti csend az egy drága titokzatos forrás, amely megtölti az emberek lelkét. Még a templomban sincs elég csend. Azért szépek az egyetemes imahét istentiszteletei, mert olyankor a Miatyánk után mindig van egy kicsi csend, amikor mindenki magában van, és magában gondolatban mondja el az imádságát Istennek.
Református Élet Minden hívő embernek meg kell találnia ezt a belső szobát, amelyről az Úr Jézus beszél. Ez a belső szoba itt van tulajdonképpen az emberi szívben, a mi szívünkben. Ide kell visszameneküljünk, itt kell találkoznunk Istennel. Csak mi ennek a belső szobának elvesztettük a kulcsát, nem találjuk az ajtaját. Mindig a külső szobában vagyunk, és olyan az életünk sokszor, mint egy előszoba, mint egy átjáróház. Meg kell találni azt a belső szobát a szívünk közepén, hogy így imádkozzunk csendben Istenhez! Legyünk készek beengedni Istent a szívünkbe, és csendben feltárni Előtte a szívünkben rejtett dolgokat. Ámen. Csiha Kálmán (1929-2007)
Ézsaiás könyvének magyarázata (X. rész) “Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, - mert nyelvükkel és tetteikkel az ÚR ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek. Személyválogatásuk ellenük szól, vétkeiket Sodoma módjára hirdetik, nem titkolják. Jaj, nekik, mert maguknak okoznak bajt! Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik. Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz, mert keze munkája szerint bánnak vele. Ó népem! Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged! Előlép perelni az ÚR, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött.” Ézs 3,8-13 Az ember örök kérdése, hogy mi módon lehet megállni ebben a világban a sok-sok kísértés között, hogy lehet úgy járni és élni, hogy el ne bukjon az ember, mint ott, akkor Júda és Jeruzsálem. Mindannyian azt szeretnénk, hogy a mieink, a gyermekeink el ne bukjanak az élet kísértései között. Azt szeretnénk, hogy előre haladjanak, ne a hátrafelé száguldó gyorsvonatra szálljanak, hanem olyanra, amely biztosan célhoz ér. Adja Isten, hogy ennek megfelelően éljünk! Mi volt a baj Júdában és Jeruzsálemben, amiért a Mindenható odaadta őket az asszírok kezébe? Az – ahogy olvastuk –, hogy az Úr ellen szóltak. Nem az Urat dicsőítették, hanem nyelvükkel és tetteikkel az Úr ellen fordultak. Azt mondogatták, hogy nem az Úr az, akiben bízni kell, nem az Úr az, aki megsegít engem, hanem az én kezem, meg a bálványaim. Ne Benne bízzatok tehát, hanem bízzatok önmagatokban, bízzatok a saját erőtökben. Sok ember van napjainkban is, aki ezt teszi, aki Isten dicsőségével szemben engedetlen. Pedig az ember feladata az, hogy Istent félje, parancsolatait megtartsa. Milyen szörnyű, amikor az ember erről megfeledkezik és a maga dicsőségét próbálja keresni!
Ráadásul a bűnös embernek fel sem tűnik a vétke. Ezek is itt személyválogatók és vétkesek lettek, úgy éltek, mint a sodomaiak és a gomoraiak. Pedig minden, ami előttünk történik a történelemben, azzal bennünket a Mindenható Isten tanítani akar. Nem szégyellték még a vétkeiket sem, fennen hirdették a bűneiket, mint annak idején a sodomaiak és a gomoraiak. S aztán eltűntek, kietlen és puszta hellyé lett ez a terület. Jó lenne látni és tudni napjainkban is, hogy az ember feladata, hogy félje az Istent, ne forduljon ellene, hanem azt tegye, ami Neki kedves. Sokszor úgy érzik az emberek, hogy tulajdonképpen nincs is bűn, nem tesznek ők az égvilágon semmit, csak éppen az Isten dicséretétől és dicsőségéről feledkeznek el és a nyelvükkel szólnak valamit. A nyelv bűne az nem is olyan nagy dolog, mondják. Pedig a nyelvvel ölni lehet. A nyelvvel lehet simogatni, szeretni, ugyanakkor lehet a nyelvvel gonoszt is elkövetni. Az Úr azt akarja, hogy ugyanazon kicsiny tagunk, a nyelv, az mindig és minden körülmények között az Isten dicséretére legyen és a másik ember szeretetet kapjon tőle. Az életben két út van. Azt mondja az ige, hogy “az igazaknak mondjátok meg”, aztán azzal folytatja, 4
Református Élet hogy „jaj a gonoszoknak”. Hogyan lehetséges, hogy az ember meg tudjon állni, hogy igazként tudjon élni. Nem arról van szó, hogy én tartom magamat igaznak,mert minden ember igaznak tartja magát, pedig lehet, hogy bűnös -, hanem engem az Isten tartson igaznak! Ennek az alapja pedig az, hogy megtartom az Ő törvényeit, útmutatásait és aszerint igyekszem élni. Mert jaj nekünk akkor, ha nem Őt, hanem magunkat tartjuk igaznak és úgy tekintünk rá, hogy én dolgoztam meg érte, a magam kenyerét eszem. Az ige azt mondja, hogy jó az igaznak, mert az igaz tetteinek gyümölcsét tudja enni. Az Isten meg tudja áldani, ezért boldog lehet az igaz. De jaj a gonoszoknak! “Minden ember a maga életének a kovácsa” - mondja a közmondás, de Jézus azt mondja, hogy „amit akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek azokkal.” Jaj tehát az embernek, amikor rossz dolgot tesz! Ez a két út a bölcsesség-irodalomban két célt jelent: az igaz ember útja és a gonosz ember útja. Más a célja mind a kettőnek. Az egyik befejeződik a földi élettel s az ítéletnél kegyetlen megtorlás vár az emberre. A másik út pedig a boldogságot jelenti odaát. Van még egy szörnyű vers, amit itt, a Bibliában olvastam, ez pedig az, hogy az Ő népét a gyermekek sanyargatják. Ó népem, vezetőid félrevezetnek, az asszonyok uralkodnak rajtad. Az Úr szomorkodik népén, mert minden a fordítottjára lett, minden úgy történik, ahogy nem kellene, hogy legyen ebben a világban. Tulajdonképpen a gyermek feladata az, hogy tanuljon a felnőttöl, az asszony feladata, hogy a családban és az otthonban végezzék azt a munkát, ami éppen rájuk vár, vagy azt, amire Isten kiemelte őket. A nép vezetőinek pedig az a feladata, hogy a népet irányítsák és vezessék. Sajnálatos módon az a történelmi háttér keseríti el Ézsaiás prófétát amikor Akház, mint fiatal király uralkodik népe fölött és ennek a királynak nem sok befolyása van, mert ott ül a koronatanácsban az anyakirályné is, és teljes mértékben az asszírokhoz húznak. Bekövetkezik az a sajnálatos és szomorú helyzet az ószövetségi nép életében, hogy a prófétának azt kell mondani, hogy „jaj az én népemnek, mert asszonyok irányítják és gyermekek uralkodnak rajtuk.” Ez az, amit nem tűr sokáig Isten, amikor felfordul az élet, amikor nincsenek az emberek a helyükön, hanem mindenki azt teheti, amihez éppen kedve van s a nép vezetőit, akiknek fel kellene emelkedni, zsarolják, sanyargatják és még lejjebb nyomják.
2014. március Aztán azt mondja a próféta: az Úr kész eljönni. Eljön az Úr és kész arra, hogy ítéletet tartson népe felett. Ne essetek kétségbe, ez az állapot nem tart sokáig. Az igazaknak mondjátok meg, hogy majd helyére kerülnek a dolgok és elnyerik jutalmukat. Úgy éljetek és úgy járjatok, hogy Isten lesz az, aki megítél benneteket. Mennyire más lenne a világ, ha ez az ítélet és ennek a közelsége, az Isten ítéletének eljövetele, a Krisztus visszajövetele ott lenne ebben a világban, mint tudat, ott lenne a hitünkben, hogy nem az embereknek tartozom a tetteimért, hanem Istennek. Az élő Isten az, aki majd engem meg fog ítélni. Nem lennének gyilkosságok, nem lenne annyi rablás, ha tudnák az emberek, hogy a tetteik kiderülnek. Nem úgy gondolkoznánk, hogy sok minden kiderült már ebben a világban, de amit én teszek, az nem fog kiderülni. Igenis kiderül, mert amit fülbe súgnak, azt háztetőről fogják kiabálni, amit titkon tesznek, az nyilvánosságra kerül és ha emberek elől el is lehet rejteni valamit, Isten elől semmit. “Te előled elrejtenem semmit nem lehet.” Az egész életünket meg kell határozza, hogy Istennek tartozom felelőséggel! Adja Isten, hogy így legyen. Ámen. Ima: Mindenségek Ura, áldott légy, hogy szólsz hozzánk. Áldott légy, hogy figyelmeztetsz bennünket az Ézsaiás-kor nyomorúságaira, hogy mi is tudatában lehetünk annak, hogy Te leszel az, aki megítélsz bennünket, hogy oda kell állni egyszer eléd és vallást tenni hitünkről. Kérünk Urunk erősíts bennünket, hogy felkészültek legyünk. Urunk, Te áldj meg minket, Te nyisd meg a szánkat, hogy szívünk teljességéből szóljon a száj. Vezess, hogy a jó úton járjunk és Téged kövessünk. Áldd meg életünk! Ámen. Dr. Sándor Endre
5
2014. március
Református Élet
Találkozásaim a gályarab szabadító utódjával... „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” Zsolt 34,8 Református hittankönyvünk egy lapja teljesen életközelbe jött hozzám az utóbbi két évtizedben, miután vagy tizenöt alkalommal találkoztam és jó baráti és tudományos kapcsolatba kerültem a református és evangélikus gályarabok nápolyi kiszabadítójának, Ruyter Mihály holland admirális kései utódjával: Dr. Peter Holtrop misszionárius, egyháztörténész, Református Világszövetségi vezető lelkipásztorral. Hogy ne kelljen most fellapozni a hittankönyvünk azon részét, ahol a szerkesztő a testvér református egyházak történetét vagy nagyjait helyezte el, idézem, közlöm először is, mit ír e nemes lelkű, bátor holland református tengernagyról könyvünk, amit mi is tanultunk ötödikes hittanosokként: „A gályarabok. Évtizedeken keresztül nagy kegyetlenséggel és erőszakkal üldözték a protestánsokat (reformátusokat és evangélikusokat) Magyarországon. Templomaikat elvették, lelkészeiket bebörtönözték, majd 61 lelkészt, miután hitüket nem akarták elhagyni Nápolyba vitték. Itt, mint rabszolgákat eladták őket, fejenként 50 aranyért (1675). Gályák (evezős hajók) padjaihoz láncolva kellett evezniük. A rettenetes szenvedésektől Ruyter Mihály szabadította meg azokat a gályarab prédikátorokat, akik bele nem pusztultak az embertelen kínzásokba (1676).” Először Debrecenben találkoztam az admirális kései, anyai ágon egyenes leszármazottjával, szép-unokájával, Peter Holtroppal. A Nagytemplom előtti park gályarabok emlékművének egyik nemzetközi egyházi megemlékezésén. Csodálatos hála érzése fogott el bennünket, amikor az egyik magyar gályarab, Czeglédi Péter késői unokája üdvözölte a szabadító admirális ott jelenlevő mai utódját. A szabadtéri rövid hálaadó ünnepség után még ott kint odamentem Peter Holtrophoz és bemutatkoztam, hogy a délvidéki magyar református egyház lelkésze (akkor még esperese) vagyok. Rendkívüli szívélyességgel volt irántam. Magatartásában az egyházunk iránti érdeklődés és testvéri kapcsolatok felvétele iránti érzés érződött ki (egyháztörténész is, amellett, hogy évekig misszionárius volt Indonéziában). Nem volt információja találkozásunkig arról, hogy más református egyházak hittankönyveiben, - így a mienkben is -, külön szólnának, különösképpen már az
ötödik elemiben őséről és hálaadásra késztető tettéről, amikor rabláncra fűzött és kegyetlen körülmények között szenvedő prédikátorainkat kiszabadította. Világi író is írt erről a történésről: Moldova György, a Negyven prédikátor című művében, drámai erővel írja le részletesen a kiszabadítás pillanatait. Másodszor Svédországban, Stockholmban találkoztunk, ahol az ottani kálvini, református missziói egyháznak volt történész professzora, de missziói küldötte is évtizedekig. Bár ő hollandnak született, feleségül svéd református lányt vett el, aki hűségesen követte őt az indonéziai őserdei misszió éveiben is. Schweitzer Albert jelenik meg szemünk előtt, ha őserdei misszióról van szó. De Peter és felesége hasonló szolgálatot vállaltak, pedig mint a református világegyház elismert egyháztörténésze megtalálta volna helyét és kényelmét a hollandiai Kempeni egyetemen vagy a svédországi professzor-lelkészsége idején is. Azonban ők a legmesszebbet, a legveszélyesebbet vállalták Krisztust követve és Krisztust hirdetve a mohamedán szélsőséges terroristák által veszélyeztetett keresztény törzsek között. 1995-2005-ig terjedő időszakban a Református Világszövetség európai ágának bizottságában találkoztunk évenként, amikor egy este a vacsora utáni társalgásban missziói szolgálatáról érdeklődtem néhány bizottsági tag társaságában. Lélegzetelállító történeteiből csak egyet említek, nehogy elvesszen az utókor számára ez a bizonyságtétel (akár egy izgalmas filmet is lehetne készíteni belőle). Elmondta, hogy amikor befejezték indonéziai szolgálatukat, két év telt el. Akkor értesültek, hogy az a törzs, amelyben szolgáltak és területén laktak: a mohamedán szélsőségesek támadásaitól szenved, állandó veszélyben élnek, mert a katonaság nem tudja teljesen ellenőrizni a keresztyén törzs területét. Sokan áldozatul is estek ezeknek a támadásoknak. Az általuk pásztorolt egyházból kérés érkezett hozzá: hogy segítsen valahogy rajtuk, ha lehet látogassa meg őket. Hazai egyházi vezetősége, a holland diplomácia és családtagjai kérlelték: bármilyen más módon támogassa szenvedő híveit, de ne induljon el erre a látogatásra. De ő elindult. Ükapja, Royter admirális is megtehette volna, hogy a kockázatos kiszabadítási 6
Református Élet
2014. március
művelet helyett valami diplomáciai lépéseket tegyen, de vállalta a kézenfekvőbb, de veszélyesebb utat, a hit bátorságával. Az Indonéz szigeten a hatóságok óva intették még egyszer, hogy a törzs, a hívek meglátogatása a dzsungelen keresztül életveszélyes, és mondjon le róla. Peter Holtrop, az eddig biztonságban élő egyetemi tanár, a könyveket megjelentető történész-misszionárius válasza egy kérelem volt a katonai parancsnoksághoz: adjanak neki egy terepjáró dzsipet és bízzák Istenre az ő testi épségét. A parancsnok nagy nehezen beleegyezett és Peter testvérünk egymaga, szerettei és az otthoni gyülekezetek, az ottan őt sóvárogva váró hívek imái közepette nekiindult az őserdőnek. Tanácsokat kapott a katonaságtól, hogy melyik talán a kevésbé veszélyes útszakasz. De mindez emberi ismeret volt csak. Számtalan más változat is bekövetkezhetett volna. Fegyvertelen volt. Csak Istenben bízott. Rászánta életét a testvérek iránti szeretetből…. És megérkezett épségben. „Isten angyalai a hívek körül tábort jártak”- énekeljük a Szenczi Molnár Albert által fordított genfi dallamú
zsoltárunkban. Az ő esetében is ez történt. Ott maradt az általa alapított gyülekezete körében mindaddig, amíg az Indonéz katonaság biztonságossá nem tette a szigeten a helyzetet. A délszláv háború idején mondta egy találkozásunkkor, miután egyházunkról érdeklődött. “Ha csak tehetném, mint dédapám tette eleitekkel én is szívesen megszabadítanálak benneteket.” Annyit mondtam csak: “Ha az Úrhoz könyörögsz értünk, elég, mert nála van a szabadítás.” A dédapa, a református Ruyter admirális szavait idézve fejezem késői utódja életéről, ahogy ezt a néhány felvillanásnyi bizonyságtételt leírtam. 1676 február 11-én a végletekig elcsigázott, csontsovány gályarab lelkipásztorok előtt Ruyter Mihály ezt mondta: „Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam” – ezekkel a híressé vált szavakkal fogadta hajóján a holland tengernagy a huszonhat megmentett prédikátort. Dr. Csete Szemesi István
A MAGYAR FA Ha egy fára ragyog a nap fénye, hogyne lenne életre reménye! Meleg a fény, fakad a rügy tőle, zöld levélke bújik ki belőle. Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta. A kék égre úgy mosolyog vissza. S ha lehullik mindenik virága, gyümölcsöktől hajlik a fa ága:
Kis rügyecskék, ti talán tudjátok. Hívogatón, ha letekint rátok, talán ti nem engedtek szavának, kis rügyei a nagy magyar fának! Tavaszt csak nap melege adhat. Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszthat. De hogy a fa virágba boruljon, kis rügyecske kell, hogy kiviruljon, engedjen a napfény melegének, Megváltója nagy szeretetének. Rügyszívecske nyílj meg valahára! Meleg árad le a magyar fára: az Úr Jézus kegyelmének fénye. Hogyne lenne életre reménye!
Ha egy fára ragyog a nap fénye, hogyne lenne életre reménye! Mért látom hát kopáran a fámat, az én szegény, szomorú hazámat? Hiszen Isten kegyelmének napja sugarát rá bőséggel hullatja. Mért mered hát csupaszon az ága? Miért nem fakad rügye és virága?
Túrmezei Erzsébet (vers március 15-re) 7
2014. március
Református Élet
- Házi Áhítat 2014. március Írta: Marton Károly lelkipásztor-esperes Ajánlott a megjelölt napoknál az igeszakasz olvasása Jelmagyarázat: E-este, HK-Heidelbergi Káté, É-ének
nítették meg. Ma is sokan csak megszokásból járnak templomba, esetleg csomagot várva az egyháztól, vagy azért, hogy „jó emberek” látszatát keltsék. Tisztelet a kivételnek, akik valójában imádságra, Jézus-látására, Isten dicsőítésére használják a templomot. Jézus a betegekhez jött, azaz a bűnösökhöz. Ő várja azokat, akik őszinte szívvel megbánták bűneiket, és bűnbocsánatért esedeznek Isten előtt. Templomba járnak és hittel elfogadják az üdvösség ajándékát. Ott találkozhatnak a többi hittestvérrel, akiket szerethetnek, és készek szolgálni azokat, akik rászorulnak a segítségükre. Ima: Uram, Téged akarunk a templomban hallani és Neked engedelmeskedni. Ámen. E: 2 Sám 19. É: XXV. Zsolt. HK:3.
Március 1. Szombat - Máté 20, 29-34: „Uram Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el.” Jézus két vakot gyógyított meg egy pillanat alatt. A vakok meg akartak gyógyulni. Ma rengeteg lelkileg vak ember van. Sokan mondják, hogy „nem látom az Istent”. Nem, mert csakugyan vakok lelkileg. Jézus elsősorban ezeknek a vakoknak, és a mai lelki-vakoknak is nem a fizikai szemét gyógyítja meg, hanem a lelki szemét. Ez azt jelenti, hogy meglátjuk: ki az a Jézus! Itt a tömeg leintette a két vakot, hogy hallgassanak, ne menjenek Jézushoz. A hitetlen ember ma sem szereti, hogyha valaki templomba megy, imádkozik, keresi Jézust. A tömeg nem nézi jó szemmel, ha az emberek érdeklődnek Jézus Krisztus iránt. Legtöbben a Sátánra hallgatnak és nem keresik Jézus segítségét, védelmét és támogatását. Kérd Jézust, hogy segítsen ellenállni a tömeg és a Sátán elvárásának, akaratának. Ima: Uram, látni akarlak, hogy ki vagy, nyisd meg a szemem! Ámen. E: 2 Sám 18,1-18. É: I. Zsoltár. HK: 1.
Március 4. Kedd - Máté 21, 23-32: „Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki.” A gazdagok, a jómódúak, a rangosok nem hittek Jézusban. Ma sem hisznek Benne, csak a saját vagyonuk érdekli őket. De van köztük is alázatos lélek, akik megalázkodtak Isten keze alatt, hogy Ő felemelje őket. A bűneiket felismerők hittel el tudják fogadni bűneik bocsánatát, és leborulnak Jézus Krisztus előtt, akiről tudják, hogy Ő a bűnösök Barátja. Testvérem, te melyik csoporthoz tartozol? Ahhoz, akiknek nem kell Jézus és a két kezed munkája, a diplomád és kapcsolataid elég biztosítékot adnak? Vagy ahhoz az emberekhez tartozol, akiknek szüksége van Jézus vérére, amely minden bűnöd eltörli és örök életre vezet téged. Ha ehhez az utóbbihoz tartozol, akkor boldog vagy, mert kegyelmet kapsz és eltörli Jézus minden vétkedet. Ima: Uram, köszönöm, hogy kiválasztottál, felemeltél és megbocsátottál. Dicsőség legyen Tenéked! Ámen. E: 2 Sám 20. É: XLII. Zsoltár. HK:4.
Március 2. Vasárnap - Máté 21, 1-11: „…az Úrnak van szüksége rájuk.” Jézus bevonul Jeruzsálembe. Nem csak gyalogosan, a tömeggel együtt, mint ahogy Jeruzsálem határához is érkezett, hanem egy szamárháton. Tudjuk, hogy a szamár egy igénytelen, jámbor állat. Néha csökönyös, de nagyon hasznos jószág. Sem Jézus, sem az igemagyarázók nem akarnak senkit megsérteni, de ezzel az eseménnyel ránk, emberekre utal. Az emberek is hasznosak, nagy dolgokat el tudnak végezni, sokan egyszerűek, és jámborok, tehát szófogadók és végzik a feladatukat. Az Úrnak, mindenkire szüksége van, sőt nagyon bízik az emberekben, hogy már itt a földön nyugodtan, szerényen építik Isten szeretett országát. Szüksége van az Úrnak az idősekre is, ezzel kapcsolatban leírok egy példát. Egy apának volt 6 fia, mind lelkész. Az apa nyolcvan éves lett, és elmondta a gyerekeinek, hogy már fizikailag nem tud segíteni nekik. Az egyik fia megszólalt és azt mondta: „Édesapám, tud maga nekünk segíteni akkor, amikor imádkozik értünk, hogy az igét erőteljesebben, érthetőbben tudjuk magyarázni.” Lám, az idős emberek is fontosak az Úrnak. Ima: Uram, tegyél hasznossá engem is! Ámen. E: 2 Sám 18, 19-32. É: VIII. Zsolt. HK: 2.
Március 5. Szerda - Máté 21, 33-46: „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: öljük meg, és azután miénk lesz az örökség.” Jézus Krisztus az Isten Fia. Övé a menny és a föld, Jézus valóban az Atya örököse. Az ember gyilkossággal akarja Jézus Krisztustól elvenni az örökséget. Isten a gyilkosságot nagyon szigorúan bünteti, és a gyilkosok nem örökölhetik az Isten országát, Jézus örökségét, a Mennyországot. Milyen balgán gondolkoznak az emberek. Sokan úgy gondolják, hogy bűneik beismerése nélkül is örökölhetik Isten országát, az örökséget. Csak azok örökölnek, akik bűneiktől már megszabadultak, a Jézus Krisztusnak tett komoly bűnvallással. Nincs bűnbocsánat, míg e földön nem állunk oda Isten színe elé bűneinket megbánva. Gyilkosok nem örökölhetik Isten országát. Itt a földön milyen öröksége volt Jézusnak? Csak az a ruha-
Március 3. Hétfő - Máté 21, 12-22: „Meg van írva: Az én házam imádság házának neveztetik.” Abban az időben kereskedelemre használták fel Isten házát, amit csakis szent célokra szabadott volna használni, és illett volna tisztán tartani. A történelem folyamán sok babonaságot, bálványisteneket vittek be a templomba és Istent szentségtele-
8
Református Élet
2014. március
darab, ami rajta volt. Hát ezután vágyakoztak? A kegyelmet nem lehet megörökölni, hanem Isten adja azt az alázatosaknak ajándékba, nem kell semmit se tenni érte. Ima: Uram, készítsd fel lelkemet, hogy kérjem és megkapjam a te ajándékodat. Ámen. E: 2 Sám 21,1-14. É: XXXV. Zsolt. HK: 5-6.
Ima: Uram, könyörülj rajtam, hogy e csodálatos örökkévalóságot el ne veszítsem keményszívűségem, hitetlenségem miatt. Hálát adunk az édesanyákért, akik a mennyből kapták gyermekeiket! Ámen. E: 2 Sám 23. É: 305. Dícs. HK 15-20.
Március 6. Csütörtök - Máté 22, 1-14: „De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek.” A királyi menyegzőre mindannyian hivatalosak vagyunk. Ez a menyegző a mennyben készen van, a Bibliában a meghívást mindenki megkapta, az Úr a mi Istenünk hív bennünket. A példázatban is a Mindenható hívta a vendégeket, de azok közönbösen inkább a saját elfoglaltságaikkal törődtek, minthogy az örökkévaló Isten szeretetéből fakadó meghívást elfogadták volna. A szívünkben lakozó bűn érdektelenné tesz bennünket az Isten országa számára. Azt gondolja az ember a Sátán sugallatára, hogy nem létezik mennyország, halálunk után a földbe kerülünk és vége mindennek. De nem így van. Nagyon is valóság Isten országa. Ott minden meg van írva, minden esemény, ami velünk kell, hogy történjen: betegség, gyász, munkanélküliség, bánat, öröm, stb. Isten mindent tud rólunk! Ima: Uram, ne hagyd, hogy a világ és a Sátán becsapjon, hanem Rád tudjak figyelni! Ámen. E: 2 Sám. 21,15-22. É: XC. Zsolt. HK:8-10.
Március 9. Vasárnap - Máté 22, 34-46: „Szeresd felebarátodat.” Amikor az első ember szép harmóniában, mindennapi beszédviszonyban volt az Úrral, akkor Ádám és Éva csodálatos szeretetben éltek. Azonban, amikor elkövették az engedetlenséget az Úr iránt, nem látták Istent, megvakultak lelki szemeik. Ennek hatását ma is nagyon érezzük, sőt fokozódik. Egy idős ember érezte, hogy nem sok ideje maradt e földi világban. Azt kérte a családjától, hogy azt írják a fejfájára: meghalt szeretet hiányában. Sokan kérhetnénk ezt ma is. Isten nélkül nem tudjuk szeretni egymást. Az ifjú pár szerelmes lesz egymásba, hamarosan az érzés elmúlik, és mi jön utána? Isten nem kell, tehát az igazi szeretet nem jön az Úrtól. Mindenki keres egy másik kapcsolatot, hisz kell, hogy valaki szeresse őt. Ezért tartanak a szeretet nélküli emberek kutyát, macskát, lovat, hogy valaki szeresse őket, és ők is szeressék az állatot. Az Úr azt mondja: „Szeressétek egymást, egymás terhét hordozzátok.” Ima: Uram, szeretni akarom felebarátaimat minden körülmény között és minden időben! Ámen. E: 2 Sám 24. É: 408. Dícs. HK: 21-23.
Március 7. Péntek - Máté 22, 15-22: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Ebben a világban a munkánkból kér a császár is és az Úr is. Az államnak fizetni kell az adót. Ebből lesznek utak, hidak, épületek, parkok, stb. Ha Istennek adunk, abból is hasznos dolgok lesznek. Isten megáldja az adakozásunkat és a nagyvonalúságunkat. Sok a magányos, bátortalan, elhanyagolt ember, őket is feltudja az egyház karolni. Segíteni nekik az ápolásban, gondoskodásban. Ma már sok idősek otthona van nálunk és más országokban, ahol az idősekről gondoskodnak. Külföldön az egyháznak is nagy szerepe van ebben. Mi lenne velünk, ha nem fizetnénk egyházadót és nem törődnénk a nincstelenekkel. Kevesen adnak jó szívvel az egyháznak, pedig Isten ezeket az adományokat sok elesettnek a megsegítésére fordítja, és minden segítségnyújtás Isten dicsőségét szolgálja. Ima: Uram, könyörülj rajtam, és segíts, hogy jókedvű adakozó legyek. Ámen. E: 2 Sám 22. É: CXXXV. Zsolt. HK. 12-14.
Március 10. Hétfő - Máté 23, 1-15: „Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik.” Jézus Krisztus megdorgálja a farizeusokat és az írástudókat, akik igen vallásosak voltak. Ismerték az Írásokat és tanították azokat a népnek, de ők maguk nem cselekedték. Több keresztyén ma is csak tanulja, hogy mit cselekedett Jézus, de nem úgy cselekszik. Ezért van olyan sok békétlenség, viszály, sértés, bántás, igazságtalanság. Ha egy gazdag ember, aki sok embernek ad munkát és fizetést, könyörületesebb lenne munkásaival szemben, hiszem azt, hogy a munkás hálából még nagyobb kedvvel dolgozna. Könyörtelenségre utal, ha egy olyan munkásnak ad felmondást, akiről tudja, hogy otthon sok éhes szájat kell etetnie vagy beteg van a háznál, és azt kell ápolni. Legyünk irgalmasok és könyörületesek az elesettek, erőtlenek felé. Ima: Jézus Krisztus, te formáld át szíveinket, hogy ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyünk Igédnek! Ámen. E: Jóél 1. É: 151. Dícs. HK: 24-25.
Március 8. Szombat - Máté 22, 23-33: „Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás.” Ha nem lenne feltámadás, akkor értelmetlen lenne ez az élet is. Minek küzdünk, minek fáradozunk, minek tartunk be törvényeket, minek vágyunk szebb és jobb élet után, minek öregszünk meg és leszünk tehetetlenek, és minek harcolunk a halállal? Akkor kár megszületni, ha nem lenne örök élet. Azaz e földi élet után egy másik, elmúlhatatlan testben folytatódó élet. Van folytatása e földi életnek. Vannak, akik nagy balesetet szenvedtek és előttük lepergett az egész életük, bűneik, és minden tévedésük, látták az eljövendő világot, ahol békesség van, és jól érezték magukat, pedig csak egy cseppet léptek be a mennyországba. Nem hiszel a Bibliának? Isten szava mondja, hogy van élet a biológiai halálon is túl. Az ember lelke tovább él.
Március 11. Kedd - Máté 23, 16-22: „Jaj nektek,… ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü.” Ma több embernek a templom már nem számít semmit. Isten háza, ahol Isten népe nagy tisztelettel borul le az Úr előtt, ma ez már nem számít semmit. Látjuk a mindennapokban. Megkeresztelik a gyermeket és a keresztszülő az Úr által tanított imádságot nem tanítja meg a keresztgyerekével, pedig megfogadja, hogy úgy nevelteti, hogy majd hívő ember legyen belőle. Házasságot kötnek, de pár év múlva megunják egymást. Amit a templomban fogadtak, már nem számít semmit. Lehetne sorolni ezt így tovább. Ezért csalódnak a templomba járó emberekben sokan, mert elmegy a templomba, de az életében semmit sem valósít meg az ott hallottakból. Ugyanúgy plety-
9
2014. március
Református Élet
kálunk a másik háta mögött, megbocsátunk, de nem feledünk, ami azt jelenti, hogy nem bocsátottunk meg. Kezdjünk testvéreim az Ige útmutatása szerint élni, akkor lesz velünk az Úr, másképp nem lesz áldás az életünkön. Ima: Uram ne engedd, hogy képmutató legyek! Ámen. E: Jóél 2 1-11. É: 191. Dícs. HK:26-30. Március 12. Szerda - Máté 23, 23-36: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a törvényben ezeknél súlyosabb: a jogosságot, az irgalmasságot és a hűséget.” A zsidók, akik több alkalommal is megtapasztalhatták Isten gondoskodását és szeretetét, sok háborút nyertek a szomszédos országok ellen az Úr segítségével. A jeruzsálemi templom is egy remekmű volt, ami rengeteg pénzbe került, adakozni kellett erre a munkára. Hálából kell adni ma is az Úrnak. Hiszen mindenünk, amink van, Istentől van. Semmi sincs, amit nem kaptunk volna. A törvény kijelölte, hogy miből mennyit kell adni Isten dicsőségére. A farizeusok csak a mentából, a köményből meg a kaporból adták meg a tizedet, ami nagyon bőven termett. A jóságot és az irgalmasságot az emberek iránt nem tartották fontosnak, pedig az Úrnál éppen ez a fontos. Ma is, hol van a jóság és az irgalmasság? Mi várjuk, hogy velünk szemben legyenek jók az emberek és irgalmasok. Mikor határozzuk el, hogy mi leszünk jóságosok azokhoz, akik minket megsértettek? Egy gyáros Hollandiában presbiter is volt. Amikor véget ért a munkaideje, akkor hazafelé mindig meglátogatott valakit. Hol egy idős embert, hol egy lábadozó beteget, vagy éppen egy szegény gyermekes családot. Szerény kis ajándékot is vitt nekik és elbeszélgetett velük. Ő mondta: „Ha egy nap valakivel nem teszek jót, akkor az a nap hiába múlt el.” Ima: Uram tégy engem hasznos eszközöddé. Segíts, hogy példát mutassak a jóságban és az irgalmasságban! Ámen. E: Jóél 2, 12-17. É: 160. Dícs. HK: 31-34. Március 13. Csütörtök - Máté 23, 37-24: „Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, ahogyan a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok!” Így kell felfogni a menny és föld dolgait, ahogy itt szépen, gyengéden le van írva. Az Úr a kotlós, mi a csibéi. Egy történetet írok le. Régen sokan tanyán éltek, és időközönként elmentek a faluba bevásárolni. Egy család is a tanyán ellátta a jószágokat, és szekéren bement a közeli faluba. Be is vásároltak és hazamentek. Mit láttak, amikor hazaértek? A tanyájuk szinte porig leégett. A jószágok is, és mindenük. A gazda lesújtva járt le-föl az udvaron, kesergett, hisz egy élet munkája veszett oda. Egyszer csak egy égett valamibe rúgott bele. Hát mi volt az? A kotló égett szénné, de alatta a csibéknek semmi baja nem lett. Előjöttek nagy vidáman. A kotló megőrizte a csibéket élete árán. Így akar Isten is megőrizni bennünket az ítélettől. Ezért akar összegyűjteni, hogy az Ő közelében lehessünk. Ima: Uram, hadd menjek védő, oltalmazó szárnyad alá! Ámen. E: Jóél 2, 18-27. É: 212. Dícs. HK: 35-37. Március 14. Péntek - Máté 24, 3-22: „Mi lesz a jele a te eljövetelednek…és a világ végének?” Ennek a világnak, amiben élünk, volt kezdete: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” Lesz vége is ennek az égnek és földnek, nem tart örökké. Már látjuk, hogy mennyire a bűnös ember tett tönkre mindent. Már nincs a természetben nagyon ivóvíz. Nagyon mélyre kell fúrni, hogy jó vizet kapjunk.
A folyóvizek szennyezettek, a levegő szennyezett, a földek, ahol termelnek az emberek, mérgezettek. Megtermeljüka biotermelésben a növényeket, de ki tudja, ha megázik, az esővel milyen mérgeket szív magába. Nem mehet így tovább, mert az emberek még nagyobb mértékben betegszenek meg. Mindenki észrevette már, hogy lelkileg is beteg e világ. Nemcsak testileg, hanem lelkileg is szükségünk van orvosra. Mindenfelé a türelmetlenség, a közömbösség, a békétlenség és a hirtelen indulat tapasztalható. Rengeteg a hirtelen fellobbanó harag, és gyilkosság a vége. Ima: Uram, Te tégy tisztává, e tisztátalan világban! Te adj egészséges lelket és testet. Ámen. E: Jóél 3. É: 400. Dícs. HK: 35-38. Március 15. Szombat - Máté 24, 23-44: „…Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek!” Már most is sok hamis tanító van, akik idézik a Bibliát és magyarázzák is. Csodákat tudnak tenni, sőt az alternatív gyógyászatban is befurakodtak, mondván, hogy ők Jézus nevében gyógyítanak. Hát az igaz Isten Fia nem ilyen! A hamis istenek rengeteg hitetlen embert megtévesztenek és súlyosan becsapnak. A hamis istenektől nem lesz senki sem egészségesebb, nem tud semmiben segíteni az emberen. Ne higgyünk a mendemondának. Nem igazi a Krisztus, akinek a nevében bemutatkozik, még akkor sem, ha csodát tud tenni és elragadó beszédével levesz a lábunkról. Olvassuk a Bibliát és ismerjük fel az igazi Krisztust, az élő Urat! Ima: Uram, nem akarom elengedni a kezed, segíts, hogy minden nap Veled járjak. Ámen. E: Jóél 4, 1-17. É: 401. Dícs. HK: 39-40. Március 16. Vasárnap - Máté 24, 45-51: „Boldog az a szolga, akit ebben a munkában talál Ura, amikor megjön.” Mi a munkánk? Miért adott életet az Úr nekünk? Azért, mert feladatunk van itt a földön, mégpedig hogy Neki dolgozzunk, Őt szolgáljuk. Természetesen, a munka értékét mi élvezzük, de amit teszünk, Neki tegyük. Egy egyetemista elment egy gyárba sepregetni, mert kellett neki a pénz a tanulmányaihoz. Nem volt más munka, így sepregetett. Pár órát örömmel dolgozott, fütyörészett, Istent dicsőítő zsoltárokat dúdolt, és látszott, hogy szorgalmasan végzi a munkáját, és ezen felül örömmel is. Látta a gazda és csodálkozott, hogy ez a fiatal milyen odaadóan és örömmel végzi ezt a nem éppen szép munkát. Több napon át figyelte, és az egyetemistán látszott, hogy azt a pár órát lelkesen töltötte munkával. A fiatal kedve töretlen maradt, és nem keserítette el a nehéz és piszkos munka. A gazda lement az udvarra, hogy pár szót beszéljen vele. Elmondta neki, hogy sok egyetemista már megpróbált itt karriert csinálni, de pár óra múlva itt hagyta a seprűt, a lapátot. Te pedig jó kedvvel dolgozol itt nekem. Az egyetemista azt mondta, gazduram, én nem magának dogozok. Hát kinek? Jézus Krisztusnak. Elmondta ezek után az egyetemista, hogy életét Jézus Krisztusnak adta, és mindent elfogad tőle. A jót és a rosszat egyaránt. A gazda ezen elgondolkozott. Ima: Uram, én is Neked akarok dolgozni, Téged szolgálni minden munkámban. Ámen. E: Jóél 4,18-21. É: 397. Dícs. HK: 41-44. Március 17. Hétfő - Máté 25, 1-13: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik.” Az olaj a Szentlelket jelenti. A szívünk a lámpás, amelynek
10
Református Élet mindig tele kell lenni Szentlélekkel, mert nem tudjuk, hogy mikor, milyen baj ér bennünket. A mi feladatunk, hogy imádkozzunk, de a Szentlélek könyörög érettünk az Atyához. Rengeteg ember üres szívű és jönnek a bajok. Nem imádkoznak, nincs szívükben a Szentlélek, és egy életen át cipelik a bajt, ami még szaporodik is. Ekkor az ember elkeseredik. Nem találja a helyét. Barátkozik kétes külsejű személyekkel, akik még mélyebbre süllyesztik, a családi élete is tönkremegy, sokszor a munkahelyét is elveszti, és a legjobb barátai sem tudják megállítani a lejtőn. A Sátán gondoskodik arról, hogy a problémák nyomasztó terhét alkohollal enyhítse. Természetesen ez csak olaj a tűzre. Akkor még keményebb jókedvcsináló fűszerhez nyúl, a droghoz, amihez már lopás, rablás is járul, és ki tudja, milyen eszközöket is bevet az elkeseredett ember. Valaki a depresszió karjaiba dobja oda magát, és egy életen át búskomor lesz. Lehet, hogy külsőleg vidámságot mutat, de belől emészti magát, és még a legdrasztikusabb megoldásra is kész. A Szentlélek hiánya borzasztó. Egyedül Isten Szentlelke tud újjá teremteni minket, új kezdetet, tiszta lapot adni! Éljünk ezzel a lehetőséggel! Ima: Uram, mindennap add Szentlelkedet és segíts, hogy kerüljem a bűnt! Adj megújulást az életemnek! Ámen. E: Abd 1-16 É: 393. Dícs. HK: 45-47. Március 18. Kedd - Máté 25, 14-30: „Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet.” Minden ember kapott születése alkalmával valamennyi talentumot. Ezt szépen lehet gyarapítani. A talentum a tehetség. Most egy történetet írok le arról, aki felhasználta a talentumát. Valaki egy gyülekezetbe járt évtizedekig. Ő észrevette, hogy Isten meghallgatja imádságát. Fizikai munkát már nem tudott végezni, adakozásra nem volt elég a vagyona, így hát naponta imádkozott. Ez elmaradhatatlan volt számára. Imádkozott, elsősorban a lelkészért, hogy az Igét sokkal érthetőbben és a Szentlélek erejével hirdesse. Ezáltal a gyülekezet is erősebb hitűvé vált. Imádkozott azért, hogy akik eddig nem jártak templomba és közömbösek voltak, most őket is szólítsa meg az Úr! Így is történt. Szép számú, segítőkész, imádkozó, Bibliaolvasó, egymást szerető gyülekezet lett, közben létszámban is hónapról hónapra növekedett. Lám ilyen a talentum. Mi ne ássuk el a talentumunkat. Ima: Uram, mutasd meg mire adtad a talentumomat, hogy szolgáljak Neked! Ámen. E: Abd. 17-21. É: XXIII. Zsolt. HK: 48-50. Március 19. Szerda - Máté 25, 31-46: „…az Emberfia eljön…Összegyűjtenek eléje minden népet.” Először Jézus Krisztus kisgyermekként jött el, olyan formában élt, mint mi földi emberek. Ő a halál legyőzése után, visszament a mennybe. De ismét el fog jönni közénk. Eljön azért, hogy lássa, ki, hogyan fogadta el Őt és az Ő Igéjét. Növekedett-e a hitünk, vagy elfogyott. Lassan közelít az idő, amikor hatalmas erővel és mennyei kísérettel jön el. Eljövetelével lezárul a kegyelem ideje, ítélni jön el. Úgy jön , hogy mindenki látja, és akik hittek benne, azokat magához fogadja és hazaviszi a mennybe. Ez a földi élet arra való, hogy készüljünk, mert Őt nem akadályozhatja meg senki, hogy eljöjjön. A hitetleneknek, akik nem adták oda Neki életüket, nekik nem lesz felemelő a Királyok Királyával való találkozás. Készüljünk, tegyük Isten akaratát és mossuk meg bűnös szívünket Jézus vérével. Ima: Uram, tisztítsd meg szívemet Jézus vérével! Ámen.
E: Jón 1. É: XXXIII. Zsolt. HK: 51-53.
2014. március
Március 20. Csütörtök - Máté 26, 1-13: „Mert mikor ezt a kenetet testemre öntötte, temetésemre készített elő.” Egy bűnös asszony ment el egy gazdag ember házához, ahol sokan hallgatták Jézus szavait. A mennyeknek országáról, a közelgő elfogatásáról, a haláláról beszélt, amit minden ember bűnéért alázatosan el fog tűrni, mert Isten akarata ez. Sokan ezt nem értették. Talán, mert nem érezték magukat bűnösnek, vagy csak egy csodatévő embert akartak látni, akit sokan megcsodálnak, hogy betegeket gyógyít. De odajött egy asszony, mélyen lesújtva bűneitől és szabadulni akart bűneiből. Kihez megy oda? Jézushoz. Ma kihez mehet az, akit a bűnök terhelnek? Jézus Krisztushoz. A történetben szereplő asszony drága kenetet is öntött Jézusra, ami azt jelzi, megértette, hogy bűneiért Jézus Krisztus fizet, mégpedig halálával. Jézus meg is magyarázza, hogy Őt az asszony már a temetésére készítette fel. Ebből sok tudós ember és vallásos ember nem ért semmit. Csak a Szentlélek tudja megértetni velünk ma is, hogy mi történt ott a kereszten. Ima: Szentlélek Úristen töltsd be szíveinket! Ámen. E: Jón 2. É: 330. Dícs. HK: 55-59. Március 21. Péntek - Máté 26, 14-35: „Iskáriótes Júdás... kereste az alkalmat, hogy elárulja őt!” A bűnös ember mindenre képes Istennel szemben. Senkit sem káromolnak annyira, mint az Urat, pedig nem is hisznek benne. Rengeteg könyv, írás, film készült arról, hogy Jézus nem is létezik. Nem volt teremtés, csak evolúció. A javunkat szolgáló Úr megtett és megtesz mindent, hogy jól menjen sorunk, de mi nem hallgatunk rá. Életünkkel azt bizonyítjuk, hogy nem a békesség és a szeretet a legféltettebb kincsünk, hanem a pénz. Júdásnál is ez volt a fontosabb. Három évig látta, hallotta, hogy Jézusból milyen szeretet árad ki, ő is feltöltekezett. A pénz szeretete mégis odavitte, hogy elárulja Őt. Azzal a pénzzel Júdás nem lett volna gazdagabb, sőt lehet, hogy semmi értékeset nem tudott rajta venni. A bűne arra irányította a figyelmét, hogy árulja el Istent. Milyen szörnyű a bűn. Te, testvérem, akarsz-e szabadulni a bűntől? Sok bánatot hoztak már ránk a bűneink, kérjük Urunkat, hogy szabadítson meg bennünket. Ima: Uram, nem jó a bűn rabságában lenni, csak Te szabadíthatsz meg. Szabadíts meg bennünket! Ámen. E: Jónás 3. É: 191. Dícs. HK: 1-20. Március 22. Szombat - Máté 26, 36-46: „Ébredjetek, menjünk! Íme közel van, aki engem elárul.” Elkezdődik az emberi bűn tombolása. Az Urat, aki teremtett bennünket, a mi bűneink valósággal megölik. Bűneivel senki sem mehet be Isten országába, ott nem lehet öldöklés, gyűlölet, emberre való támadás. Isten országában szeretet van. Jön Júdás, aki eddig szeretetet kapott Jézustól, és árulással viszonozza. Mi is hajlamosak vagyunk ám erre. Egész életünkben Isten szeret bennünket, és mi mit adunk Neki? Panaszt, zúgolódást, hitetlenséget. A böjti idő arra való, hogy megvizsgáljuk magunkat a Biblia szerint. Milyenek vagyunk, szeretjük-e az Urat? Júdás szemrebbenés nélkül, csókkal árulja el Jézust. Süllyedhet-e ennél lejjebb az ember? Jól esik Júdásnak a bűn, mert már csörög zsebében a pénz. De hamarosan iszonyatos kínt szenved, mert érzi a rosszat, hogy elárulta Jézust, a szentet. A lelkiismerete nem hagyja nyugodni. A papoknak vissza adja a pénzt. Ez kevés a megoldáshoz. Jézusnak kellett volna
11
2014. március
töredelmesen, alázattal és megbánással beismerni, hogy mit tett. Júdás vége: öngyilkos lesz. A bűn befejezte munkáját. Ima: Uram, szabadíts meg a bűntől, mert lelkemet és életemet elpusztítja! Ámen. E: Jón 4. É. 383. Dícs. HK: 60-68. Március 23. Vasárnap - Máté 26, 47-56: „…mert, akik kardot fognak, kard által vesznek el.” Elfogják Jézust. Közben az egyik tanítvány egy karddal egy katonának levágta a fülét. Így próbálta megakadályozni, hogy Jézust elvigyék. Azonban Isten országában más törvények vannak. A gőgösöknek ellenáll az Úr, de az alázatosnak kegyelmet ad. A reformátorok és a mártírok is türelemmel engedték, hogy nagy fájdalmak között kivégezzék őket. Ők kegyelmet kaptak az Úrnál. Ma sem karddal, azaz szánk, pozíciónk, foglalkozásunk kardjával harcoljunk, hanem türelemmel. Akik nem alázattal építik az egyházat, hanem karddal, azok nem kapnak kegyelmet. A tanítvány is rossz módszert választott, Jézus gyorsan leinti, és meggyógyítja a sérült katona fülét. Jó lecke ez mindenkinek. Egy rab sokat szenvedett a börtönben ártatlanul. Egyik őre rendszeresen verte. Kiszabadult ez az illető a börtönből, és egy alkalommal a villamoson együtt utaztak. A volt rab ráismert az ütlegelő őrre. Odament és kezet fogott vele. Elmondta, hogy nem haragszik rá. Ez az őr úgy meglepődött, hogy azt mondta: elmegyek vasárnaponként az istentiszteletre. Így is lett, komoly istenfélő emberré tette a volt fogoly alázatossága. Ima: Uram, adj nekem alázatos és megbocsájtó szívet! Ámen. E: Náh 1. É: 162. Dícs. HK: 1. Március 24. Hétfő - Máté 26, 57-68: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?” Jézust hazugsággal vádolják. Erre nincs mit mondani, tudta, hogy ezt az időt az Atya átadta a Sátánnak, az emberi bűnnek. Ma is sokszor így van ez velünk. Vádolnak, csak azért, hogy gonosz terveiket végre tudják hajtani. Jézus idejében is végrehajtották, és ma is Isten megengedi, hogy végrehajtsák. Azonban ezzel nincs vége, hanem most kezdődik a csoda. Megtér a lator és a katonatiszt. Jézus legyőzi a halált, nekünk, akik átadtuk magunkat Neki testestől-lelkestől, örök életet szerez. Az Ő akaratát cselekedjük minden nap. Ima: Uram, add, hogy alázattal tűrjek a te nevedért! Köszönöm, hogy Nálad van az elkészített jutalom. Ámen. E: Náh 2. É: 167. Dícs. HK: 69-71. Március 25. Kedd - Máté 26, 69-75: „Nem ismerem ezt az embert.” Péter megtagadja Jézust. Meginog a hitben. Minden hívő meginog élete folyamán. Három évet együtt járt Jézussal mindenfelé, amerre csak Ő ment. Látta, hogy mit tett és hallotta, hogy mit mondott. Most, amikor szenvedni kell, vagy még az élete is kockán forog, hazudik, tagad. Ha Jézus Krisztus volna az Úr az életünkben, más lenne az életünk. A tanítványokról azt olvassuk, hogy amikor Jézus visszament a mennybe, a gyülekezet az árvákat, a szegényeket és az özvegyeket felkarolta. Ez az egyház. Hallottam, hogy Németországban a hajléktalanokat felkarolta az egyház és segít nekik, még munkahely keresésében is. Isten megáldotta a munkát, és ugrásszerűen megnőtt a templomba járók száma. Nekünk is ezt kellene tennünk. Sajnos, nem adakozunk a szegényeknek, azt mondjuk, hogy dolgozzanak, legyenek rendes emberek. Nem segítünk nekik semmiben. Isten a hívő embert is próbára teszi, hogy lássa, mit
Református Élet
tesz azzal, amit Tőle kapott. Ima: Uram, add a Te Lelkedet, hogy segíteni tudjak a nincstelenen! Ámen. E: Náh 3. É: CV Zsolt. HK: 72-75.
Március 26. Szerda - Máté 27, 1-10: „…és a nép vénei…azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják.” Jézust halálra ítélték. A „jó mag” most kerül a földbe, hogy sok gyümölcsöt teremjen. Egy lelkészt az utcán néhány suhanc megtámadta. Téglákkal, kövekkel majdnem agyonverték, még kórházba is került. Az orvosok hetekig küzdöttek az életéért, több műtéten is átesett. A gyógyulása sok időbe telt, pár hónapot bent volt a kórházban. Amikor már jobban érezte magát, a lelkész naplót készített a kórházban eltöltött idejéről. Közben az ismerősök, a családtagok azt mondták neki, hogy vádolja be a fiatalokat a bíróságon. Nem, ezt nem akarta. Nem is tette meg. Amikor kiszabadult a kórházból, a napló írását is befejezte. Valaki ajánlotta, hogy adja ki könyv formájában. Megtette. Sokan olvasták az írását. Akik elolvasták, Isten Lelke megérintette őket, és komoly istenfélőkké váltak. Jézust kezdték követni. Többen kérdőre vonták, amiért nem jelentette fel a bántalmazóit. Azt válaszolta a lelkész, hogy neki az okoz örömet, hogy a könyvét sokan elolvassák és életüket az Úrnak adják. Ebben Isten akaratát látta meg. Ha ez a baleset nem következett volna be, akkor sokan, akik átadták életüket Krisztusnak, elkárhoztak volna. Örült és hálát adott, hogy az ő fájdalmán és szenvedésein keresztül sokan megtértek. Jézust elítélték, meg is ölték, le van írva az evangéliumokban. Sokan megtértek és ma is térnek meg az Ő szenvedése és halála által. Testvérem, te láttad-e már lelki szemeiddel, hogy Jézus érted is meghalt? Kéri az életedet, hogy add Neki! Légy istenfélő! Ima: Uram, nyisd meg lelki szemeimet, hogy lássalak! Ámen. E: Jób 1, 1-5. É: 399. Dícs. HK: 77-79. Március 27. Csütörtök - Máté 27, 11-18: „De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.” Isten elítéli a mi bűneinket. Bűneink büntetése: halál. Ki vállalja helyettünk a halált? Egyedül az, aki tiszta, szent, tökéletes és bűn nélküli. Ki ő? Jézus Krisztus. Jézus magára vette a mi bűneinket. Nekünk kellett volna meghalni, de nem engedte, hanem inkább ő szenvedett halált, azért, hogy mi éljünk. Egy fiatalt valamilyen tettéért halálra ítéltek. Olyan súlyos ítéletet hoztak, hogy kivégzik. Az édesanyja megtudta, hogy szerdán délben, amikor megszólal a harang, akkor végzik ki. A foglyot előhozták, elkészítették a kivégzésre. Az édesanya pedig felment a toronyba, és megfogta a harang ütőjét, hogyha a harangozó húzza a kötelet, a keze ne engedje, hogy megszólaljon a harang. Eljött a dél. A harangozó elkezdi húzni a harangot, de az nem szólal meg. Pár percig húzta, de nem szólalt meg a harang. A fiú szabad lett. Az anya lejött a toronyból. A kezei teljesen szét voltak verve. A harang ütője verte szét, így mentette meg fiát a haláltól. Jézus keze és lába át lett szegezve, hogy mi életbe maradjunk. Megköszöntük ezt már Neki? Ima: Köszönöm Uram, hogy értem is adtad életedet ott a kereszten. Ámen. E: Jób 1, 6-12. É: 389. Dícs. HK: 80-82.
12
Református Élet
2014. március
Március 28. Péntek - Máté 27, 19-30: „Mikor pedig a bírói székbe ült, felesége ezt üzente neki: »Ne avatkozz ennek az igaz embernek dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.«” Pilátus bíró volt, tőle is függött Jézus további sorsa. Ő kemény bíró volt, nem akart ütközni se a római helytartósággal, se a néppel. A bársonyszéket őrizte magának. Felesége már valami hírt hallott Jézusról, és amikor hallotta, hogy el fogják ítélni, valahogy próbálta megmenteni. Még éjjel is tusakodott magában az asszony, hogy valahogy megmentse Jézust. Figyeljük meg, hogyan keletkezik az ember szívében a hit. Itt, az as�szonynál ez világosan látszik. Először hall Jézusról és hisz. Te elhiszed, amit Jézusról hallasz? Azt mondják, hogy szép beszéd ez, de ez még nem hit. Igazolja is a hitét az asszony. A továbbiakban azt üzeni a férjének, hogy ez „igaz ember”. Észrevette, hogy a földön senki sem igaz ember, de Jézus igen. Neked testvérem, igaz Jézus? Ha igen, akkor Őt kell követni mindenben. Ha nem engedelmeskedsz Neki, akkor a magad útján jársz még. Pilátus feleségében már meg volt a hit csírája, de Pilátus a maga útját követte. Ima: Uram, követni szeretnélek egész életemben, kérlek, erre taníts! Ámen. E: Jób 1, 13-22. É: 392. Dícs. HK: 83-88. Március 29. Szombat - Máté 27, 31-44: „Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne.” Keresztre feszítették Jézust és a két gonosztevőt. Elkezdődött az Úr Jézus Krisztus borzalmas szenvedése a mi bűneinkért. Olyan emberekről olvasunk itt, akik nem hittek Benne, azaz a hit a szívükben nem fogant meg. Ők is hallottak Jézus tetteiről, beszédeiről, de nem hittek, sőt ellenségei voltak az Úrnak. Ma is így van. Sokan hallják az igét, mégis gúnyolják a Bibliát, Jézust, és az egyházat is. Kicsúfolnak mindent, ami Istentől van. „Ha Izrael királya”- Ő nemcsak Izrael királya, hanem a menny és a föld Királya. Ő Isten Fia. Ő az igaz Isten, mint ahogy Pilátus felesége mondotta. Neked ki a királyod? Ima: Úr Jézus, légy Te az életem Királya! Ámen. E: Jób 2. É: 314. Dícs. HK: 89-93.
laki hit nélkül hal meg. Úgy megy át e földi életből, hogy nem Jézus Krisztus az életének a Királya. Az ítélet napján nem áll mellette Jézus, csak a vádló, a Sátán. Jézus Krisztusban és az ő áldozatában hívő lélek Jézussal együtt áll majd az ítélet napján Atyánk mennyei trónusa előtt. A vádló is ott lesz és felsorolja bűneinket. Jézus azt válaszolja a sok bűn felsorolására, hogy igaz, ez a gyermekem mindezt elkövette, de én őérette meghaltam a kereszten. Ez a gyermekem hozzám tért és imájában a keresztem aljában, bánatos szívvel már mindent bevallott. Minden bűnét eltöröltem. Ekkor Atyánk beengedi hívő gyermekét az Ő örök országába. Ima: Uram, ne engedd, hogy hitetlen maradjak, jöjj szívembe Szentlélek Úristen! Ámen. E: Jób 3 É: 308. Dícs. HK: 94-99. Március 31. Hétfő - Máté 27, 57-66: „Van őrségetek, menjetek, és őriztessétek a sírt.” A főpapok, farizeusok még a halott Jézustól is féltek. A bűnös természet mindentől fél. Fél a betegségtől, fél attól, hogy a másik ember mit mond, fél a megélhetéstől, fél a főnöktől, fél, hogy a házastárs meg ne tudjon valamit a félrelépésről. Félelme van, hogy egy napon minden bűne felszínre jut. A hitetlen, bűnös ember rettenetesen fél a haláltól, és még a halottól is. A hitetlen ember tele van félelemmel. Kell ez a félelem? Sokan még ragaszkodnak is hozzá, megszokták a félelmet, nem is vágynak ettől szabadulni. A főpapok is féltek a halott Jézustól, és erős őrséget állítattak a sírhoz. Mit jelent Isten hatalmával szemben a mai világ legnagyobb hadserege is? Semmit. Jézus mellett senki sem árthat nekem. Nincs okom a félelemre! Ima: Uram, szabadíts meg a félelmeimtől, a Te szolgád akarok lenni! Ámen. E: Jób 4. É: 339. Dícs. HK: 100-110.
Március 30. Vasárnap - Máté 27, 45-56: „És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.” Jézus haláláról szól ez a részletes és igen megrázó történet. Jézusnak sem a születése, sem a halála nem olyan, mint egy átlagos emberé. Születésekor angyalok jelentek meg, halálakor csodák történtek, a világos nappalból sötétség lett. Atyánk jelezte, hogy végtelenül gyászol, hisz a Fia halt meg. Az Ő érző atyai szíve is fájt, de így tudott nekünk örök életet és bűnbocsánatot szerezni. Az is nagyon fáj a mi Atyánknak, ha va-
RÁDIÓS ISTENTISZTELETÜNK IDŐPONTJA MÁRCIUSBAN
Értesítjük testvéreinket, hogy a legközelebbi református istentiszteleteinket 2014. március 2-án és március 30-án közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsorunk ultrarövid hullámon, vasárnap reggel 8.05 - 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallható.
13
2014. március
Református Élet
Több volt, mint Református Olvasókör Csakúgy, mint valamennyi kulturális és sportegyesület, amely a 19. század végén, vagy a 20. század elején alakult Újvidéken - emelte ki előadásának felvezetőjében Úri Ferenc történész advent 4. hetében a tartományi székvárosunkban, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési központ székházában, a Darányi-telepi Társalgó szervezésében. Az est témája az Újvidéki Református Olvasókör (1930-1944) története volt. Erről egy átfogó, hosszabb tanulmányt készít a közismert történelemtanár, történész, képzőművész. De már eddig is jelentős, és az utókor számára rendkívül fontos, és tanulságos adatokat gyűjtött össze a szerző, amely a viharos idők, az impériumváltások következményeit segít megérteni. Mindenekelőtt azt, hogy a mindennapok kisemberei hogyan élték túl a nehéz időket, s hogyan, miben nyilvánult meg az akkori értelmiség felelőssége. Számára nem a múlt szépítése a cél, legalábbis ez derült ki a részletes, az akkori Újvidéket maga készítette térképen, amelyből az is kiderül, hogy több utca régi magyar nevét (pl. Mátyás utca, Báthory utca, stb.) meghagyta az új hatalom a szerb katonaság bevonulása után a királyi Jugoszláviában. A kutatások tárgyát képezheti a lakosság számarányának változása is. Úri történész szerint 1918-ban 38 ezer lakosa volt Újvidéknek. Az 1929-es népszámlálás (amelynek adatait 1933-ban hozták nyilvánosságra) szerint Újvidéken 27.342 katolikus, 24.829 pravoszláv, 7.313 protestáns, 3.135 zsidó, 516 muzulmán és 840 más vallású élt. A lakosság száma tovább növekszik, 1938-ban 68 ezer körül alakul a száma. Abban az időben összesen hét magyar kultúrés sportegyesület működött eredményesen a belvárosban és a telepen, azzal, hogy a sportegyesületnek is volt kultúrszakosztálya. Ezek az egyesületek egymás munkáját segítették és kiegészítették. Összehangolták a programjaikat. Az amatőr műkedvelők felléptek szinte minden egyesületben, összefogtak a vezetőik is, és mindenütt bemutatták színdarabjaikat, más produkcióikat a városban és vidéken is. Az Újvidéki Református Olvasókör 1930 áprilisában alakult a Kálvin-negyedben. A Temető (most Kiállítás/Sajam utca) és Alkotmány (most Pap Pál utca) sarkán volt a székháza, amely a reformátusok tulajdonában volt. Gyönyörűnek nevezte Úri történész 14
egykori olvasókörünk épületét. Ez úton is felkér mindenkit, akinek még van felvétele róla, hogy juttassa el hozzá, vagy a Református Élet szerkesztőségébe. Nagy ablakai voltak, színházteremmel, gazdag könyvtárral. Eredményes volt a sportszakosztálya is, főleg az asztaliteniszezők és a sakkozók értek el szép eredményeket. Dr. Szili Jenő vegyészmérnök, az alapító elnök sokat tett a ROK nevének öregbítéséért. Egyik legerősebb, és legjelentősebb olvasókör volt abban az időben nem csak Újvidék, hanem Vajdaság viszonylatában is. Színdarabjaikat, operettjeiket bemutatták vidéken is. Szerteágazó tevékenységét gyarapítja az 1932-ben megalakult Református Keresztyén Ifjúsági Egylet, amely csak KIE-ként honosult meg a keresztyén köztudatban. A ROK munkájára, mint minden más szervezetre, kihatással volt a Sándor király elleni merénylet 1934-ben, Marseilles-ben, Franciaországban, majd az árvíz 1940-ben. Az Újvidéki Református Olvasókör vezetését 1938-ban Horváth Lajos lelkipásztor veszi át, és még 6 évig, 1944-ig működik. Hittel, szeretettel, reménységgel hirdeti megmaradásunk fontosságát. Úri tanár úr még járt az épületben, látta, mit hagytak ránk az őseink, amely a megváltoztatott társadalmi, törvényi körülmények folytán a kisajátítások után szétforgácsolódott. Most a megváltoztatott, szintén törvényes körülmények tennék lehetővé a kisajátított vagyonunk visszaszerzését. De ez már kötődik az újvidéki gyülekezetünkben több mint egy évtizede gyűrűző gondokhoz. Írta és fényképezte: Stanyó Tóth Gizella
Református Élet
2014. március
A bibliaolvasás fontossága Legtöbbünk otthonában megtalálható a Biblia, Isten Igéje. Van, ahol a könyvespolcon, valakinél a szekrény mélyén lapul, és ismerek embereket, akik minden nap örömmel és szorgalmasan olvassák, tanulmányozzák Isten Igéjét. Isten kezünkbe adta a Bibliát, az Ő írott szavát, hogy azáltal ismerjük meg Őt. Aki nem ismeri az Igét, nem ismeri az Urat sem. Az ajándékban kapott napi 24 órából hány percet vagy órát vagyunk készek visszaadni az Úrnak? Vajon vágyódunk-e Isten közelségére, simogatására, vigasztalására és bátorítására? Az Úrnál készen vannak kérdéseinkre a válaszok és problémáinkra a megoldások. Van-e időm, hogy átvegyem Tőle, hogy elcsendesedjek Előtte és engedjem, hogy a szívemre beszéljen? Ha szeretném az Úr Jézust követni, tudnom kell az Ő parancsolatait, tanácsait, intését, akaratát. Mindezt egyedül a Bibliából tudhatom meg. Imádkozzunk a zsoltáríró szavaival: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Zsoltárok 119,11
Mire jó a bibliaolvasás?
nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárba vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta: „Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet, én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé.” El is indult a folyóhoz az öregember, azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen vállalkozás, most már csak azért is törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt. Alig tudott beszélni: „Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod?” Az öregember azt mondta: „Nézd meg a kosarat, fiam!” A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szeneskosár helyett egy tiszta kosár állt előtte. „Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni: átalakítani bennünket, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlóvá tenni. Szánj időt, hogy elolvass Isten szavából valamennyit mindennap! Élj egyszerűen, szeress nagyvonalúan, törődj őszintén, beszélj kedvesen, a többit hagyd Istenre. Meglátod, hogy Ő munkálkodik.” Kívánok mindenkinek új kezdetet, hogy a mai naptól kezdve igyekezzünk több időt eltölteni Isten Igéje felett.
A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával. Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját. Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte: „Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom a könyvet. Mire jó a bibliaolvasás?” A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: „Fogd meg ezt a szenes kosarat, menj le a Halász Renáta folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!” A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból mielőtt visszaért „Az Úr rendelkezései helyesek, volna a házhoz. A nagyapa nevetett és azt mondta: megörvendeztetik a szívet. „A következő alkalommal egy kicsit jobban Az Úr parancsolata világos, szedd a lábad!” ragyogóvá teszi a szemet.” Visszaküldte a folyóhoz, hogy próbálja Zsoltárok 19,9 újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár ismét üres lett, mire hazaért. A szuszból kifogyva mondta 15
2014. március
Református Élet
I F I sarok Világosság és fény Kedves fiatal olvasó! Írásommal eredetileg nagy kérdésekre szerettem volna válaszokat megfogalmazni úgy, hogy kizárólag a Biblia által nyújtott tudástárra hivatkozom. Bevallom, a válaszok megfogalmazása közben, bennem is egyre több kérdés merült fel. Ezért, még mielőtt jobban belemerülnék a következő gondolatokba, hadd mondjam el, hogy a Biblia nem az a könyv, mely minden feltett kérdésre szószerinti, szájba rágott választ ad. A Biblia ennél sokkal több, ám aki ezt várja el tőle, a kiábrándultság szájízével fogja félretenni. Aminek most hozzálátok, egy célja van: hogy elgondolkodtasson, hogy kérdéseket felszínre emeljen és utat mutasson a kérdések feltevésének és megválaszolásának módjáról. Teszem ezt azzal az alázatos beismeréssel, hogy Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek, hogy az Ő gondolatai valóban nagyságrendileg magasabbak a mi gondolatainknál. Mindazonáltal „a hívő előtt az Úr megfejti Önmagát”. Ahhoz, hogy ne beszéljünk el egymás mellett, arra kérlek kedves olvasó, hogy keresd meg valahol a Bibliád, és nyisd ki a Teremtés (1 Mózes) könyvének első részénél. Könnyű megtalálni, hiszen ezzel kezdődik a Biblia szövege. Ha megtaláltad, kérlek, olvasd el a teljes első részt, esetleg kétszer is, hogy valahogy az olvasott szöveg rendszerré alakuljon gondolataidban. Most már hozzáláthatunk. Természetesen itt sok kérdés felmerülhet, és fel is merül. Most azonban, kissé önkényesen (nem tehetem másként) bökjünk rá egyre. Engem izgatottá tett (talán másokat is) a következő kérdés: Azt olvassuk, hogy a teremtés első napján, Isten, a kimondott szava által létre szólította a világosságot. Ezzel kezdődik az első nap. „Legyen világosság! És lett világosság.” (1Móz.1,3.) Ez eddig érthető. Viszont később, a teremtés negyedik napján olvasunk csak arról, hogy Isten megteremtette a világító testeket: Nap, Hold, csillagok. Felmerül a kérdés, és sokan fel is teszik: honnan jött akkor a fény? A világítótestek még nem léteztek, de volt már fény. Tudom, ez hitünk szempontjából nem annyira releváns (fontos) mégis, emberek vagyunk, kíváncsiak és keresők. Mi lehet az oka annak, hogy ezt így olvashatjuk a Bibliánkban? Lehetséges, hogy 16
a szentíró rosszul emlékezett a sorrendre? Vajon ennyi lenne a megoldás? Véleményem szerint nem. Hadd mondjam el, hogy miért gondolom így. Első sorban nem indulhatunk ki abból, és nem is építhetünk arra, hogy lehetséges, esetleg valaki felcserélt két mondatot. Másodsorban egy kicsit komolyabb odafigyelés az olvasáskor, egy kicsit mélyre ásó kutatás, és máris kezd világosodni. Tudjuk, hogy az Ószövetségi iratok eredeti nyelve a héber nyelv. Hogyha vesszük a fáradságot, és kicsit utána kutatunk a kérdéses versek héber eredetijének, feltűnik, hogy az első napon létrehozott világosság és a világító testek által kibocsátott fény nem ugyanazzal a fogalommal van jelölve. A 3. versben ugyanis a világosság, amelyet Isten létrehozott, a héber szövegben így olvasható: ÓwR (kb. így kell ejteni). Ez a fogalom pedig a héber nyelvben mindenekelőtt világosságot jelent. Benne van azonban ebben a szóban az is, hogy valami, ami makulátlanul tiszta, folttalan, ezért rendezett, nyugalmat árasztó és érthető. Magyarul is mondjuk, hogy „minden világos” és ez által azt értjük, hogy minden érthető, tisztán látható, elménkben rendszert alkotó az a valami. Az ÓwR, a világosság azonban nem csak annak a sötétségnek az ellentéte, melyben nem látjuk az orrunk hegyét sem, hanem annak a sötétségnek, melyet mi is a gonosszal, összevisszasággal azonosítunk. Ezt a világosságot hívta létre a nem létből Isten. Ehhez nem volt szükség sem Napra, sem pedig csillagokra. A negyedik napon pedig megteremtette Isten a világító testeket: a Napot, a Holdat és a csillagokat. Héberül ezeket a testeket maorot-nak nevezi a Biblia. Ezzel a szóval jelölik a gyertyát, a lámpát és a villanyégőt is. Olyan testek, melyek fényt bocsátanak ki (vagy a Hold esetében vernek vissza). Ezek azok az égitestek, melyek azt a fizikai fényt bocsájtják ki, mely fotonokból áll, mi pedig a fény-szenzorjainkkal, a szemeinkkel ezt érzékelni tudjuk. Az itt használt szó nagyon hasonló a 3. versben használttal, mégis más féle fényt jelöl. Olyan fény ez, melyet a világító testek bocsájtanak ki. Ez a fény nem tartalmaz olyan töltetet, mint a 3. versben. Itt már nem a tisztán átláthatóságról, a tökéletes rendezettségről szól a fény jelenléte, hanem
Református Élet
2014. március
sokkal inkább a világ azon alkotóeleméről, mely Isten meglátása szerint szükséges az élet kibontakozásához. Ez a fény annak a sötétségnek az ellentéte, melyben nincs negatív töltet. Nappal világos van, ez alkalmas a különféle tevékenységekre. Éjszaka pedig sötét van, ami a pihenésre alkalmas. Azt mondhatjuk tehát, hogy a teremtés első napján, amit Isten elsőként létre hívott, az a teremtett világ, és a benne létrejövő élet legfontosabb előfeltétele volt. Isten világosságot, azaz rendezett környezetet teremtett, amelyben - a gondolatában már létező, de fizikálisan még meg nem valósult világ létezhet, fejlődhet, fennmaradhat. Napjainkból tekintve a teremtés csodálatos eseményére el sem tudunk képzelni egy olyan világot, mely a Nap, vagy a csillagok fénye nélkül létezhetne akár pár napig is. Ismert magyar drámaírónk, Madách Imre, a korabeli tudományos felfogásra támaszkodva, az emberiség és az élet végeként a Nap elhalványulását és kialvását látja. A mai tudományos megközelítés inkább az, hogy a nap túlhevülése, a gigantikus napkitörések jelenthetik a jövőbeli bajt. Ezt hagyjuk azonban a tudomány kezében feladatként. Amit a Biblia alapján el tudok mondani az, hogy nem csak a teremtés első három napja volt napfény nélküli. A Jelenések könyvének végén, ahol János a régi világ megszűnéséről és az új teremtésről beszél, azt olvassuk, hogy az újonnan teremtett világban nem lesznek jelen a világító testek: Nap, Hold (Jel. 21,23).
Azért nem lesznek, mert ezekre a fényt kibocsájtó testekre már nem lesz szükség, hiszen az Úr dicsősége fog beragyogni mindent. Ugyanaz az állapot, mint a teremtéskor. Az újjá teremtett világ Isten jelenlétét nem csak lelkileg, hanem a legvalóságosabb fizikai értelemben is tapasztalni fogja. Isten dicsősége ragyogja be az egész világot, nem lesz éjjel, hanem csak nappal, nem lesz templom, mert arra sem lesz már szükség. Maga a világ lesz a templom, melyben Isten lakozik. Bár az Újszövetségi könyvek már nem héberül, hanem görögül íródtak, és természetesen nem ugyanazok a kifejezések szerepelnek a Jelenések könyvében, mint a Teremtés könyvében, mégis értjük és tudjuk, hogy ugyanarról az isteni kisugárzásról, az isteni jelenlét tiszta, rendezett világosságáról olvasunk. Olyan kérdésekre, hogy mi lesz a Nappal és a Holddal, vagy hogy most miért van szükség a Napra és a Holdra, miért nem Isten dicsőségének fényében élünk mi is, nem fogok most válaszolni, és lehet hogy sohasem fogok. De visszafordítanám a kérdést: Miért nem élünk mi Isten dicsőségének fényében? A kérdések előbányászásában, azoknak megvitatásában a muzslyai Emmausz Kollégium református bibliaórás csoportja is részt vett. Őszinte kérdéseiket, érdekfeszítő beszélgetésünket ismét hálásan köszönöm. Gyenge Károly
Füle Lajos Benne van a világ Benne van a világ, a világban meg benne van az ISTEN... ki értheti meg? Kezéből repül ki a szárnyas idő, hozzá is tér vissza... Sejtem, hogy ki Ő? Szót fogadnak Néki évek, évszakok, Szót fogani Néki én is kész vagyok? Minden teremtménye hódol s Neki él! Engedetlen csak az ember? Te és én?
17
2014. március
Református Élet
KOEN Vakációs Bibliahét 2014-ben Akár szülők vagyunk, akár lelkészek vagy pedagógusok, a feladat ugyanaz. Hogyan vezessük a gyermekeket azon az úton, amelyen megtalálhatják az erős és tartós kapcsolatot Istennel? A Vakációs Bibliahét célja többek között az, hogy a gyermekek saját élményeiken és tapasztalataikon keresztül közeledjenek a bibliai történethez. A gyermekre és az ő szükségleteire összpontosítunk, ezért gyermekbarát a tanítás. Programunk másik erőssége, hogy a gyermek személyisége felől közelítjük meg a bibliai történeteket, rádöbbentve őket arra, hogy ezek a történetek róluk is szólnak. A játékos tanulás során új ismereteket szereznek és képességeik is fejlődnek. Így, sok eszközt felhasználva szeretnénk mutatni az utat, a helyes irányt, amely Istenhez vezet. A 2014-es Bibliahét programja a vajdasági munkacsoport ötletén és tanításán fog alapulni. Több, mint tíz személy: lelkész, hitoktató és gyermekmunkás van bekapcsolódva e nagy horderejű és szerteágazó program megírásában. Legtöbben a szolgálatok, mindennapi feladatok mellett végezzük e gyermekhét tanításának, kivitelezésének a tervezetét. A kézikönyv mellett 2 CD-n lesznek továbbadva a zenei anyagok, kézimunka ötletek, munkafüzetek, játékleírások. A KOEN (Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány) felkérésére írjuk az idei programot, melyet a nyár folyamán a Kárpát-medencében közel 35 ezer református gyermek fog használni. Április 3-45-én lesz a bemutatónap a bácsfeketehegyi Központi Otthonban. Több, mint 60 lelkészt, hitoktatót és gyermekmunkást várunk a Kárpát-medence református gyülekezetieből. Idei programunk címe: VÁLASZÚT. A gyer mekek személyes döntésére szeretnénk felhívni a figyelmet. Isten naponta többször, több élethelyzetben döntés elé állít bennünket. Mit választunk? A jót vagy a rosszat? Hogyan döntünk? Isten kedve szerint vagy döntése ellen? A hét programjában 5 ószövetségi történetet dolgozunk fel, mely által példát adunk a gyermekek elé Noé, Dávid, Gedeon és Ruth személyében, hogy ők hogyan választottak. Mindannyiunknak egyedül, személyesen kell eldöntenünk, hogy milyen úton járunk. E programmal szeretnénk bibliai példaképeket, követendő jellemvonásokat a gyermekek elé tárni. A csoportbeszélgetések alkalmával még személyesebbé és konkrétabbá tehetjük ezt a mai helyzetre, környezetre átvéve. 18
Bátorítsuk őket a jó út, az Isten mellett való döntés választására. Első nap: Okos vagy bolond? - Noé története Bolondság volt Noé részéről bárkát építeni, Isten szavára hallgatni vagy éppenséggel okos dolog? Légy okos, hallgass te is az Úr szavára! Második nap: Kicsi vagy nagy? - Gedeon története. Gedeon volt a legfiatalabb, de Istennel a legmerészebb is, amikor teljesen biztos volt benne, hogy Isten őt választ ja ki, hogy kiűzze az ellenséget. Még egy olyan kis csapat vezéreként sem ijedt meg, mert Istenbe vetette bizodalmát és hatalmas eredménye lett! Bízz te is Isten hatalmában! Harmadik nap: Győztes vagy vesztes? - Ruth története. Ruth vesztes volt vagy győztes? Mindent hátrahagyott, szülőföldjét, családját, csakhogy az özvegyen maradt anyósa mellett maradjon. Helyette járt el dolgozni, mindenben engedelmes és szolgálatkész volt. Engedelmessége által Isten hatalmas és csodálatos tervet írt elő az életére nézve. Bízz te is Isten gondviselésében! Negyedik nap: Gyenge vagy erős? - Dávid és Góliát. Túl gyenge-e a pásztorfiú az óriás filiszteushoz képest? Legyőzheti-e a hadvezért annak ellenére, hogy nincs komoly fegyvere, sem semmilyen katonai előképzettsége? Többet ésszel, mint erővel! Ne félj, légy erős és bátor! Ötödik nap: Alázat vagy büszkeség? – Dávid királysága. Dávid, a pásztorfiúból lett király. Végig alázatos maradt az Úrhoz, ezért tudott hosszú ideig uralkodni. Isten az alázatosokat felmagasztalja! Vajon tudunk-e alázatosak lenni? Légy alázatos és Isten felmagasztal! A heti aranymondás mindent összefoglal: „Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudjon választást tenni a jó és gonosz között.” 1 Kir. 3,9 Imádkozzunk azért, hogy ezáltal a program által sok gyermek még többet megtudjon Istenről és az Ő országáról, ahol számukra is van hely. Kérjük az Urat, hogy vezessen bennünket még mélyebbre a Vele való közösségben, és jutasson eszünkbe különböző utakat, ahogyan Őt bemutathatjuk gyermekeinknek. Csányi Erzsébet és a délvidéki KOEN munkacsoport
gyümölcse
jóság,
öröm,
szívesség,
Máté 3,8
je em
Református Élet, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Halász Béla lelkipásztor - püspök, Hertelendyfalva Trg Vojvodjanske Brigade 2, 26000 Pancsova-Vojlovica Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta,
[email protected] Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget. Lapzárta minden hónap 15-én. Az írások rövidítési és szerkesztési jogát fenntartjuk. Nyomtatva: Forum-Újvidék • Megjelenik 1080 példányban Országos Egyházunk hivatalos honlapcíme: www.szrke.com
19
szelídség,
szeretet, önmegtartóztatás.
hûség, pedig:
békesség,
5,22–23a A Lélek türelem,
Keresztelõ János Keresztelő János
Írjátok be a lenti alakzatokban levõ szavakat az almában levõ hasonló alakzatokba! De ki is vághatjátok azokat, és beragaszthatjátok a megfelelõ helyre. Aztán színezzétek ki az alma mindkét felét, és vágjátok ki! Majd ragasszátok össze és akasszátok fel!
***
megt éré sh ez gyümölcsöt!
át
h tek
Ter
GYERMEKOLDAL
illõ
Galata
2014. március
217
Református Élet
CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад 275 REFORMÁTUS Élet : a Szerbiai Református Keresztén Egyház hivatalos lapja / felelős főszerkesztő Halász Béla 1. évf., 1. sz. (1966)- . - Bácsfeketehegy : Szerbiai Református Keresztyén Egyház, 1966- . - Ilustr. ; 30 cm Mesečno ISSN 2217-7574 COBISS.SR-ID 19120130
A programot író munkacsoport egy része
