REFORMÁTUS ÉLET
A
SZ. R. K. E.
www.szrke.com
E G Y H Á Z I
L A P J A 2014. Április
„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” Róma 5,8
2014. április
Református Élet
Megemlékezés Magyarittabén 2014. március 15-én Magyarittabén az 1848-as forradalom emlékére 10 órai kezdettel ünnepi istentiszteletet tartottunk a református templomban. Ennek keretében versek, énekek és igehirdetés hangzott el, melyet a magyarittabei születésű, Nagybecskereken szolgáló Kiss Nándor református lelkipásztor tartott. Ezek után a 110 éve fennálló Kossuth szoborhoz vonult az ünneplő sereg, és felszólalások hangzottak el, valamint az egybegyűlt pártok és szervezetek képviselői koszorúkat helyeztek el. Marton Károly
2
Református Élet
2014. április
Jézus él, Jézus feltámadott! „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt” (Lk. 24,5-6). A húsvét egyetemes keresztyén ünnep, amely a Jézus Krisztus feltámadása feletti hálaadó öröm alkalma. Az apostoli hagyomány szerint a hétnek első napja emlékeztet bennünket Krisztus feltámadására, így lett ez a nap a nyugalom napja. Ezért a keresztyének, mi reformátusok is, vasárnap, azaz a hét első napján istentiszteleteket tartunk. Hiszen így minden alkalommal megemlékezünk Krisztus Urunk feltámadásáról. Minden hívő keresztyénben az a meggyőződés, hogy Jézus él, azt a gondolatot ébreszti fel bennünk a Szentlélek ereje által, hogy biztosítva van számunkra a nyugalom, a békesség. Mi keresztyének hisszük és valljuk, hogy Jézus mindörökké él és uralkodik. Jézus feltámadásának első tanui asszonyok voltak. Az ő bizonyságtételüket a tanítványok először kételkedve fogadták. Miután találkoztak a feltámadott Úrral, akkor bizonyosodtak meg a feltámadás tényében. Ma is sokan vannak, akik kételkednek Jézus feltámadásában. Ők emberi értelemmel próbálják megközelíteni ezt a tényt. A feltámadás pedig nem magyarázható emberi észérvekkel, mert ez hit kérdése. A húsvét üzenete az, hogy a feltámadott Jézus mindig jelen van a mi életünkben. Ő azt akarja, hogy megszabaduljunk mindenféle félelemtől, így a halálfélelemtől is. Nekünk nem kell félnünk a haláltól, mert Ő meggyőzte a halált, és legyőzte a bűnt. Ezért van nekünk örök életünk. Csak az isteni kegyelem nyithatja meg lelki szemünket, hogy Jézus él! Isten igéjét az ő Szentlelkének ereje által csak hittel tudjuk
elfogadni, mint igazságot, mint valóságot. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róm.10, 17) A keresztyén Anyaszentegyház immár majd két évezrede hirdeti Jézus Krisztus feltámadását. Ez keresztyén vallásunk, hitünk alapja. „Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1Kor. 15,13-14) Ez tehát legfőbb tanítása minden keresztyén felekezetnek. A feltámadás alatt azt is kell értenünk, hogy Jézus Krisztusnak teljes hatalma van a teremtett világ felett. Az ő hatalma arra késztet bennünket, hogy mindenben engedelmeskedjünk neki. Az ígéret, hogy velünk lesz minden nap a világ végezetéig, azt jelenti, hogy az ő uralkodása, hatalma az ő szeretetében és az ő gondviselésében van. Jézus él, tehát mindnyájunkat üdvözíthet, sőt fel is támaszthat, mert a Krisztus megváltó munkája a mi feltámadásunk alapja. Az az igazi ünnep, ha Jézussal vagyunk, vele ünnepelünk, még akkor is, ha valamiért szenvedünk. Gyűljünk egybe hittestvéreinkkel a feltámadás ünnepén templomainkban, otthonainkban. Örüljünk az élet ünnepén, és tapasztaljuk meg, hogy Krisztus velünk van és egészen a miénk. Örvendezzünk, ujjongjunk, mondván: KRISZTUS ÉL, KRISZTUS FELTÁMADOTT! Halász Béla püspök
Minden kedves olvasó számára Istentől megáldott feltámadás ünnepet kívánunk! 3
2014. április
Református Élet
Virágvasárnap “Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, és ezt mondta nekik: “Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.” Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.” Máté 21,12-14 Virágvasárnap történetének az egyik legdrámaibb mozzanata ez, amit az evangélisták megörökítenek: Jézus bevonul Jeruzsálembe és megtisztítja a jeruzsálemi templomot. A jeruzsálemi templomot Heródes újította fel, a falakat márvány lapokkal, a tetejét pedig arany lapokkal borítatta be. A templommal szemben, a másik hegytetőn az Antónia erőd egyik bázisa épült, ahonnan a hadsereg éles szemű katonái figyelték a város nyüzsgését, és azt, hogy nem üt-e ki valamilyen lázadás. A zsidók mindenhonnan érkeztek Jeruzsálembe a páskabárány ünnepére, amikor emlékeznek történelmük egyik legnagyobb tényére, az Egyiptomból való csodálatos szabadulásra. És ekkor Jézus, a híres próféta érkezik meg a tanítványaival, és vonul be Jeruzsálembe. A nép tódul eléje. Nem csak a város lakói, hanem a zarándokok ezrei is, tiszteletbe részesítik, virágokat szórnak az utcára, gyermekek és felnőttek kiáltják a Hozsannát és a Halleluját! Úgy érzik, hogy Dávidnak a fia jött el, hogy most ütött a szabadulás órája, és ez a Messiás majd a politikai szabadságot hozza el, és angyalok sokaságával fogja kiűzni az ellenséget, a gyűlölt rabszolgatartókat és hódítókat. De Jézus nem az Antónia erőd ellen megy, hanem a templom hegyére, a templom ellen megy: nem az erődöt tisztítja meg az elnyomóktól, hanem a templomot az oda nem való elemektől. Jézus templom tisztításának három nagy jelentősége van számunkra: 1. Jézus nem az ellen tiltakozik, hogy a templomban adás-vevés volt. 2. nem az ellen, hogy a messziről jöttek pénzüket felváltották a csarnokban. 3. Jézus mélyebb értelmét látta annak, hogy megtisztítja a templomot. Amikor kikergette az áldozati állatok árusítóit és a pénzváltókat, akkor azt hozta tudomásukra: „Az áldozatnak most már vége szakadt! Eddig az Ótestamentum idején éltünk, most Isten Fia egy egyedülálló áldozat bemutatására készül.” Jézus már látta a keresztet, azért jött Jeruzsálembe. Nincs többé szükség az áldozati állatok vérére! Nincs szükség az oltárra a templom közepén! Nincs többé szükség a füstölésre! Jézus mindent újjá tesz! Eljött Isten országa. Az Ő áldozata a Golgotán pótol minden áldozatot.
Azóta nincs szükség a keresztyén templomokban áldozati bemutatásra. Az Ő áldozatában való hit, az Ő tanításának a magyarázása és az Ő Lelkének vétele a mi templomunk központjában van. Nincsenek fényes papi ruháink, nincs oltárunk, nincsenek füstölőink, egyedül a Krisztus áldozatára való mutatás van. Az egyszerű és örökös áldozat, amit nem lehet megismételni, hanem csak emlékezni rá, szívünkbe fogadni és aszerint élni. Ez az, ami a hitünk központjában áll. Testvéreim, e drámai virágvasárnapi történet nélkül, a megtisztított templom nélkül nincs Rreformáció! Nincs az egyháznak megújulása. Jézus kijelenti a korabeli zsidóknak: „Ti ezt a templomot rablók barlangjává tettétek.” Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a korabeli zsidók úgy használták a vallást, mint ahogy a rablók használták a rejtekhelyüket. Jézusnak szigorú véleménye van a kortársaival szemben, amikor ezt mondja: „Ti ezt a jeruzsálemi templomot úgy használjátok, mint a rabló a maga rejtekhelyét.” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy kortársai oda vonultak vissza, hogy bűneikért vezekeljenek. Hogy Istent a maguk pártjára állítsák és megpihenhessenek a zaklatott lelkiismeretüktől. Úgy tettek, mint a rablók. Jézus ezt elítéli. Mert a templom a változásnak a helye. A lelki és belső változásnak a helye. E virágvasárnap bevonuló Krisztus azt kérdezi tőled, akarsz-e változni? Akarsz-e hívő lenni? Akarsz-e jobbá lenni? Ha igen, Isten változást vár az életedben. Isten templomát meg kell tisztítani, gondoljunk most mi az életünk templomára. Pál apostol az 1 Korintus 6:19-ben azt mondja: „A ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek a temploma.” A keresztyén ember abban különbözik minden más embertől, hogy nem csak a testi tisztaságával törődik, hanem a lelki tisztaságával is. Jézus azt mondja a kortársairól, hogy: „Olyanok vagytok, mint a meszelt sírok.” Ahogyan a kripták is, kívülről szépek, de belülről tele vannak rothadandósággal. Vizsgáld meg a modern embert, nézd meg mi van a festék, az öltözet alatt, a szívében és a lelkében. Isten nem a külsőre néz, hanem a belsőre. Mi van bent, a szív rejtekében? Mit találna benned? Félelmet, haragot, testiséget? Földi örömök után való 4
Református Élet szaladgálást, lázadást és hitetlenséget? Vajon nem ragadna-e korbácsot a kezébe, és nem tisztítaná-e ki a te szívednek belsejét is? Testvérem, nem vagy-e te is olyan, mint a meszelt sír? Változz meg, tisztulj meg, a Krisztus kereszten kifolyt vére által, és légy az Ő tanítványa! Ne légy az Igének csak hallgatója, hanem legyél annak cselekvője és megtartója is. Ámen. Marton Károly
2014. április
Nagypéntek “Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” És ezt mondva meghalt. Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.” És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért.” Lk. 23,44-48 Keresztyén testvérek, a fent leírt ige szomorúsággal tölt el bennünket. Hogy történhetett mindez? Hogy lehet olyan igazságtalan az emberiség, hogy egy igazat küldenek keresztre és gyönyörködnek szenvedésében? Hogy süllyedt annyira mélyre az ember, hogy kezet mer emelni Isten szentjére. Talán foglalkoztatnak ezek a kérdések, amikor a nagypénteki eseményekről olvasunk a Bibliában. Ez a történet azonban nem csak azzal a céllal íródott meg és nem csak azért olvassuk a Szentírásban, hogy tudomást szerezzünk az egyetlen igaz keresztre feszítéséről. Ez az Ige nem csak annyit kíván meg tőlünk, hogy szomorkodjunk afelett, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus, az egy igaz ember és igaz Isten miattunk szenvedett és halt meg. Nagypénteknek van egy olyan szomorú hangulata, amit nem kerülhetünk el ugyan, de ha akarjuk, benézhetünk e hangulat mögé, és nézzünk be, mert nem hangulat-keresztyének vagyunk. Az Igében azt olvastuk, hogy a jeruzsálemi templom kárpitja kettéhasadt, ez azt jelenti, hogy mindenki mögé nézhetett. Nézzünk be mi is a nagypénteki hangulat mögé, próbáljuk megérteni azt, ami fontosabb annál, hogy mi milyen szomorúságot érzünk. Az egyesek által pogány ateistának tartott Nietzsche, német filozófus egyik művében, egy szereplőnek, egy őrült embernek a szájába adja a következő szavakat: „Isten halott…” Ezt a mondatot, úgy gondolom – sokan hallották már. Amit azonban nem mindenki tud az az, hogy ez az őrült szereplő azt is hozzáteszi – talán Nietzsche gondolatát és bűntudatát is képviselve – hogy „és mi öltük meg őt.” Isten halott, és mi öltük meg őt.
Ilyen a nagypénteki hangulat, ettől lehet szomorú a keresztyén ember hangulata. Ez a hangulat tükröződik Igénk utolsó mondatában is, mely szerint, azok, akik Jézus kivégzésére gyűltek össze, mert tanúi akartak lenni a szenzációs keresztre feszítésnek, miután Jézus feje élettelenül hanyatlott le, mellüket verdesve, talán sírva tértek haza otthonaikba. Lehet, hogy nagypénteken is így megyünk haza a templomból. Lehet rádöbbenünk, hogy a kereszthalál nem csak olyan általános, világmegmentő áldozatot takar, hanem, hogy a mi megváltásunkról van szó. Mégis azt szeretném, hogy ne csak ezzel a szomorú hangulattal maradjunk, hanem ragasszunk mellé egy kis ismeretet is arról, hogy miért is történt a kereszthalál. Van Pál apostol teológiájában egy vonulat, amely nagyon fontos, amikor a nagypénteki eseményekről beszélünk. Ez a gondolat a kereszthalál szükségességét emeli ki. Szükség volt arra, hogy Jézus megszülessen, szenvedjen és nagypénteken a kereszten meghaljon. Ehhez hozzá kell tenni a húsvét üzenetét is, hogy szükséges volt a feltámadás is. Most nézzük meg, miért volt szükség nagypéntekre. Elmondok egy történetet. A történet Jézus kereszthalála utáni órák és napok elképzelt eseményeiről beszél. Jézus Jeruzsálem mellett egy útkereszteződésnél ül egy sziklán. Egy ember közeledik, mellét veri és sír. Jézust meglátva, odaül mellé és megnyílik szíve: Uram, én ezt nem akartam. Ott voltam, amikor bejöttél Jeruzsálembe – Hozsannát énekeltem. Aztán ott voltam Pilátus udvarában, de akkor már feszítsd meg-et ordítottam. Láttalak összeverten, láttam, ahogy viszed a keresztet. 5
2014. április Láttam, ahogy rászegeznek a durva fára és hallottam nyögésed. Azt gondoltam, milyen jó, hogy éppen itt vagyok, láthatom, ahogy meghalsz. Amikor meghaltál azonban megtört bennem valami. Már tudtam, hogy nem kellett volna feszítsd meg-et kiabálni. Már tudtam, hogy Barabás helyett téged kellett volna szabadon bocsátani. Ha újra kezdhetném ezt a hetet, másképpen cselekednék. Aztán jött egy másik ember is. Ő is sírt. Ő is bocsánatot kért. Elmondta, hogy nem tudja, mi szállta meg, mitől lett olyan vérszomjas. Nem örül neki, de bevallja, hogy ő is feszítsd meg-et kiabált. Bárcsak vissza lehetne fordítani az időt, hogy ismét lehetősége legyen véleményt nyilvánítani – akkor biztos, hogy a feszítsd meg helyett azt fogja teljes erejéből kiáltani, hogy engedd szabadon. Aztán jött a harmadik és a negyedik és így tovább. Jézus végighallgatta mindanyuikat, végül azt mondta. Ne legyetek szomorúak. Próbáljuk meg még egyszer. Legyen még egy lehetőség. Egyszerre mindannyian ott találták magukat Jeruzsálemben, Jézus éppen vonult be a városba. Szamárháton ült. Mindenki Jézust ünnepelte. Jól van - gondolták, most másképp lesz, most nem fog meghalni. Örömmel üdvözölték Jézust, ő pedig mosolygott rájuk. Telt egyik nap a másik után. Mindenki türelmetlenül várta a pénteket – az lesz a döntő nap, akkor fog megváltozni minden. El is jött a péntek. Ők ott gyülekeztek Pilátus palotája előtt, tudták, hogy mindjárt hozzák Jézust. Meghozták. Bevitték a helytartó elé, elég sokáig volt bent, kínos lassúsággal teltek a percek – türelmetlenek voltak. Egyszer csak látják, hogy jön Pilátus, hozzák Jézust. A palota erkélyén megállnak és mondanak valamit. A szavakat már ismerték, már hallották azokat. Nem is az a fontos, hogy Pilátus mit mond, hanem az a fontos, hogy ők mit kiáltanak. Nagyon készültek, teleszívták tüdejüket s csak arra vártak, hogy Pilátus feltegye a kérdést. Pilátus fel is tette: Mit tegyek Jézussal? Itt az alkalom, megfeszültek s amennyire csak tudták kiáltották: Engedd szabadon! Mindenki ezt kiáltotta és megdöbbenten hallgatták, hogy nem az hallatszik. Még hangosabban kiáltott mindenki: Engedd szabadon! - de akkor sem az hallatszott, amit kiáltottak. Hanem az, hogy: Feszítsd meg! És Jézust elvitték. Szomorúan és sírva mentek vissza az útszéli sziklához. Uram, megpróbáltuk - mondták mindannyian, de nem tudtunk megmenteni, nem tudtuk legyőzni a halált. Jézus így felelt: Ne sírjatok, a halált ti nem tudjátok legyőzni, a halált én fogom
Református Élet legyőzni! Ez a történet hűen tükrözi azt, hogy a kereszten való áldozat bemutatását első sorban Jézus akarta. Ezért született, ezért jött, és ránk nézve akkor lett volna katasztrófa, ha nem történik meg. Erre szükség volt. Ezt láthatjuk meg a nagypénteki történet mögött. A halált, a bűnt, amit mi gyarapítunk nap, mint nap - nem tudjuk legyőzni. Akarjuk, szeretnénk, igyekszünk is. De nem sikerül! Azt mondjuk: Jobb leszek! Megváltozom! De nem sikerül. Nem fogok senkit megbántani – mondjuk – de ez sem sikerül. Rá kell jönni arra, hogy mindez addig fog kísérteni és bántani, amíg meg nem szívleljük Jézus szavát: Elvégeztetett. Mert ebben a szóban az is benne van, hogy amire te nem vagy képes, azt Jézus elvégezte. Szükség volt arra, hogy Ő végezze el. Szükség volt, mert ott volt például Júdás. Elárulta Jézust. Jóvátenni nem tudta. Vagy ott volt Péter, megtagadta Jézust. Ő sem tudta jóvátenni, csak sírni tudott. És szükség volt arra, hogy Jézus azt mondja neki: Péter, legeltesd az én nyájamat. Akkor Péter már tudta, hogy Jézus megbocsájtotta az ő bűnét. Itt vagyunk mi is, rengeteg olyan szóval, cselekedettel, amit jóvátenni nem tudunk. Ma is, holnap is, és állandóan jóvátehetetlen dolgokat teszünk. Szeretnénk mi is, hogyha kapnánk egy új esélyt, ha visszafordíthatná valaki az időt, hogy újra kezdjük. De ez sem használna, mert mi nem tehetjük jóvá. A történetbéli emberek Jézust akarták megmenteni. Jó volt a szándék. Csak egyet felejtettek el: Jézust nem kell megmenteni, mert hiszen Jézus azért jött, hogy Ő mentsen meg minket. Erről szól a nagypénteki kereszthalál. A mi megmentésünkről. Arról szól, hogy szükséges volt, hogy elkerülhetetlen volt. Szükség volt arra, hogy Jézus szenvedjen és megverjék. Szükség volt a töviskoronára, az ostorra és a szegekre. Szükség volt arra, hogy Jézus kilehelje lelkét, mert ezzel az utolsó lehelettel hangzott el: Elvégeztetett. Ámen. Gyenge Károly
6
Református Élet Túrmezei Erzsébet:
2014. április
VÁLTSÁG
Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek, hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva hegedjenek. Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól mentek, bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek, kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk. És gyűlöletből ácsolt, kemény keresztet hordott, hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor is szeressünk...
Ho l é r d e m e s a b iblia ol va sá st elkezd eni? Isten a Biblián keresztül szól hozzánk. Ha fontos számunkra Isten szava, terve és akarata az életünkre nézve, akkor feltétlenül ismernünk kell az Ő Igéjét. Legtöbben félve, idegenkedve veszik kezükbe e könyvet, és csak a sok apró betűt vizsgálják. Bele-bele lapoznak, és megnyugodva teszik le, hogy - “nekem is van Bibliám”. Aki enged Isten Lelkének, és alázattal keresi az Urat, annak csodálatos ígérete van: “Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat.” (Jer. 29,12-14) Aki még nem jártas a bibliaolvasásban, annak érdemes szem előtt tartani, hogy a Biblia nem egy hagyományos könyv, amit az elejétől a végéig, sorba elolvas az ember. A Biblia Istentől ihletett, különböző szerzők által, több nyelven, több mint 1500 év alatt írt könyvek könyvtára vagy könyvgyűjteménye. A Biblia szó jelentése is ez: könyvek. Összesen 66 könyv van összefűzve a Bibliában, Ó- és Újtestamentumra osztva. Attól függően, hogy Jézus Krisztus születése előtt, illetve utána írták-e le. Ma az Újszövetségben élünk, ezért kezdjük itt a Biblia tanulmányozását. Máté, Márk, Lukács és János evangéliumával kezdődik az Újszövetség. Mind a négyen az Úr Jézus életét és szolgálatát mutatják be. Márk evangéliuma a legrövidebb, mely alkalmas kezdőpont lehet az olvasásra. Utána János evangéliumára érdemes áttérni, ami azokra a dolgokra összpontosít, amelyeket Jézus önmagáról mondott. Márk bemutatja, hogy mit tett Jézus, míg János bemutatja, hogy mit mondott, és ki is volt ő valójában. Az evangéliumok után elolvashatunk néhány levelet, melyet Pál apostol írt. Például Pál levele a rómabeliekhez, az efezusi és a filippi levél. Ezek arra tanítanak bennünket, hogy milyen módon tisztelhet-
jük Istent az életünkkel. Mit jelent a keresztyén élet a gyakorlatban? Mit jelent az Istennek kedves és szolgáló élet a mindennapokban? Az Ószövetség olvasását a Mózes első könyvével kezdjük. Ez a könyv beszámol nekünk arról, hogyan teremtette Isten a világot, hogyan bukott el bűne miatt az emberiség, és milyen hatással volt ez a bukás a világra. Majd következnek az ismertebb történetek, melyeket még gyermekkorban tanultunk: Káin és Ábel, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákób és József története. A Mózes 2., 3., 4. és 5. könyve néha nehezebben érthető, mert ezek a könyvek részletesen tárgyalják a zsidók életvitelét szabályozó törvényeket. Nem jó, ha kihagyjuk őket, de talán érdemes későbbre hagyni a tanulmányozásukat. Izráel történetének megismeréséhez elolvashatjuk Józsué könyvétől a Krónikák könyvéig terjedő szakaszokat. A Zsoltárok könyvétől az Énekek énekéig terjedő szakasz a héber költészetet és bölcsesség-irodalmat mutatja be. A Zsoltárok könyvéből akár minden nap is elolvashatunk egyet-kettőt. Ezek őszinte, igazi imágságok, melyek legtöbbször a mi szívünk érzéseit és vágyát tükrözik. A prófétai könyveket (Ézsaiástól Malakiásig) nem túl könnyű megérteni, több időt és sokszor hozzáolvasást is igényel. A Biblia legtöbb könyvéhez íródott kommentár, magyarázat. Bátran használjunk református és protestáns kiadók magyarázatait! Ne felejtsük el, hogy a Biblia megértésének kulcsa, ha Istentől kérjük a bölcsességet (Jak. 1,5). Isten a Biblia szerzője, és Ő azt akarja, hogy megértsd az Ő szavát. Valóban éhezel Isten Igéjére? (1Péter 2,2) Buzgón tanulmányozod Isten szavát? (ApCsel. 17,11) Isten meg fogja áldani a Vele eltöltött időt és személyesen szól hozzád az Ő igéje által. Az Ő Igéje élet azok számára, akik hisznek Őbenne (Jn. 6,63). forrás: internet 7
2014. április
Református Élet
- Házi Áhítat 2014. április Írta: Halász Dániel lelkipásztor Ajánlott a napi igeszakaszok olvasása Április 1. Kedd „Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!” Jób 5,17 Elifáz, Jób barátja megpróbál magyarázatot adni, hogy miért érte ez a nagy nyomorúság és szenvedés Jóbot. A 4. részben azt fejtegeti, hogy biztos valamilyen bűne van a háttérben, itt pedig már arról beszél, hogy Istentől el kell fogadni a jót és rosszat is. Ez igaz, de aki szenved, akit Isten megfedd, az nem feltétlenül boldog tőle. Hiszen próbák érnek bennünket, és mi is sokszor elfeledkezünk, hogy a mi világukban jelen van a Sátán, aki kísért bennünket, mint ahogy Jóbot is kísértette. Ha nem ismerjük Isten szándékát, akkor ne dobáljunk bibliai igazságokat a másiknak, mintha ez volna Isten akarata. Hanem elcsendesedve keressük mindig Isten valódi akaratát és ne a sajátunkat tegyük meg annak. Ima: Urunk segíts bennünket, hogy a Te akaratod függvényében értelmezzük a bibliai igazságokat. Ámen. Jób 5; Mt 28,1-10
Szokták mondani, hogy az egyedüli biztos dolog az életben a halál. Hiszen ha nem jön el a világvége, ez előbb vagy utóbb mindenkit utolér. Csak idő kérdése, és ez az idő bizony nagyon gyorsan telik. Viszont, aki szenved és nyomorúságban van, aki haldoklik, annak ez a földi idő lassúnak tűnik. Csináltak egy felmérést, hogyha valaki kellemesen és kényelmesen tölti az idejét, annak kevesebbnek tűnik az eltelt idő, annak pedig, aki például unalmas munkát végez, sokkal többnek tűnik. A haldokló Jób is alig várja, hogy leteljen földi életének az ideje, mert úgy érzi, hogy nem bírja tovább. De ekkor sem veti meg Istent és nem követ el öngyilkosságot, mert tudja, hogy az életünk Isten kezében van. Istenre bízzuk magunkat és jutalmunk egészen biztos, hogy nem marad el. Hiszen Jézus már örök életet adott minékünk. Ima: Hálát adunk Neked Urunk, hogy Te tartod kezedbe a mi életünket. Ámen. Jób 7; Jel 1,1-8 Április 4. Péntek „Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem fogja kézen a gonosztevőket.” Jób 8,20 Íme, Jób úgynevezett másik barátja szintén a bűnben keresi a választ. „Azért veri az Isten, mert biztos valamilyen bűnt követett el” - szokták mondani a mai napig is. Ez téves istenkép. Bildád igazságot, mond az utolsó 3 versben (20-22), de nem merül fel benne az a gondolat, hogy Isten Jób életével egészen más tervet teljesít be. Isten az ő életével a kegyelmét mutatja meg a benne bízóknak, amit számunkra Jézus Krisztusban jobban kinyilvánított. Ki gondolta volna az első nagypénteken, hogy Isten ott a mi üdvösségünket készíti elő. Ima: Hálát adunk Istenünk, hogy Te az üdvösség útját készíted el számunkra, még a szenvedéseken és nyomorúságokon keresztül is. Ámen. Jób 8; Jel 1,9-20
Április 2. Szerda „Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?” Jób 6, 25 Jób eljut odáig, hogy kívánja a halált, de akkor is Isten kezébe teszi az életét. De amíg él, és a földön van, nem emberi okoskodásokra van szüksége, mely azt találgatja, hogy miért van mindez, hanem baráti szeretetre (14). Semmi értelme, ha valakit csak feddünk, magyarázzuk és boncolgatjuk a bűneit. Hiszen ami megtörtént az már megtörtént, nem tudjuk megváltoztatni. Inkább szeretettel forduljunk embertársunk felé és bátorítsuk, beszéljünk neki Istenről - az Ő kegyelméről és szeretetéről, melyet kinyilvánított Fiában, Jézus Krisztusban minden ember iránt. Tanuljunk meg így viszonyulni embertársaink iránt. Ima: Urunk taníts minket keresztyén módon élni, szolgálni és viselkedni Irántad és embertársaink iránt. Ámen. Április 5. Szombat Jób 6; Mt 28,11-20 „Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” Jób 9,2 Április 3. Csütörtök Isten mindenhatósága nagyobb minden hatalomnál, „Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy nagyobb mint, ahogy azt az ember el tudja képzelni. telnek, mint a napszámosnak!” Jób 7,1 Számára nem létezik a lehetetlen szó. Ezt nagyon jól 8
Református Élet tudja Jób is. De az ember sokszor okosabb akar lenni, sőt azt mondja, hogy majd én megcsinálom, és abba ne szóljon bele senki. Az ember pedig elfeledkezik Isten mindenhatóságáról. Elfeledkezünk arról, hogy az Ő kezében vagyunk mindnyájan és, hogy Istennek mindig igaza van. Nem tudjuk mindig, hogy mit, miért tesz. De Ő képes arra, hogy még a legrosszabbat is jóra fordítsa. Ima: Urunk, segíts mindig elfogadni és cselekedni a Te akaratodat. Ámen. Jób 9,1-12; Jel 2,1-7 Április 6. Vasárnap „Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással!” Jób 9,32 Isten nem ember, ez mindenki számára egyértelmű. De nem is jó tündér, aki arra szolgál az embernek, hogy minden óhaját és sóhaját teljesítse. Hiszen sok ember gondolkodik így: „Ha bajban vagyok, akkor segítsen Isten, ha pedig minden jól megy, akkor ne szóljon bele az életembe. Pedig a Biblia Istene nem ilyen Isten. Ezt Jób is tudja. Hiszen az isteni igazság messze felülmúl minden emberi igazságot. „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs 55,9). Ezért igyekezzünk mi is egyre jobban megismerni a mi Istenünket, Aki mindent a mi javunkra akar fordítani, ha szeretjük Őt. Ima: Urunk, taníts meg a Te igazságodra, mert a Te Igéd igazság. Ámen. Jób 9,13-35; Jel 2,8-11
2014. április de vajon Isten mit mondana. Amikor Isten szólalt meg az Ószövetségben, az sokszor félelmetes volt. Pedig Isten ma is szól, hozzánk is, de meg tudjuk-e hallani a hangját? El tudunk-e csendesedni úgy, hogy valóban Isten szóljon és megértsük akaratát? Ez sokszor hiányosságunk, és Cófárnak is ez volt. Lehet, hogy ismerjük a mindenható Istent, de nem vagyunk képesek meghallani az Ő szavát. Vigyázzunk, hogy a világ zaja és zajongása el ne vezessen bennünket Isten szava, azaz igéje mellől. Ima: Istenünk segíts mindig meghallani a Te szavadat. Ámen. Jób 11; Jel 2,18-29 Április 9. Szerda „Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség?” Jób 12,2 Nagyon sok ember azt gondolja magáról, hogy nem helyettesíthető. Ha ő nem lesz többet, akkor, amit csinált az már nem fog működni, vagy legalábbis nem olyan jól. Pedig minden ember helyettesíthető. Sőt, még lehet, hogy jobban csinálják majd az utánunk jövők, mint mi. Persze megtörténhet az is, hogy nem. Mindig tisztában kell legyünk azzal, hogy mindan�nyian Isten kezében vagyunk (10). Tőle függ minden. Tanuljuk meg imádságban Rá bízni a jövőt is. Ima: Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90,12) Jób 12; Jel 3,1-6 Április 10. Csütörtök „Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem.” Jób 13,1 A szemtanuk, mindig hitelesebb képet tudnak adni az eseményekről, mint azok, akik csak hallják valakitől. Jób ismeri saját magát jobban, mint barátai őt. Tehát a baráti okoskodások nem segítenek rajta. A hit mindig többet ér a hitetlenségnél. Ezért boldog ember az, aki minden eseményre hittel tud tekinteni és nem csak az okokat keresni emberi ésszel. Hiszen minden mögött ott van Isten. Ima: Istenünk, Te adj számunkra hitet és reménységet, hogy így tudjunk cselekedni a Te dicsősségedre, hogy a másikban ne mindig csak a rosszat keressük. Ámen. Jób 13,1-12; Jel 3,7-13
Április 7. Hétfő „…Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!” Jób 10,1b Szabad-e panaszkodni? Szoktuk mondani, hogy mindenki csak panaszkodik. Isten megengedi a hívő embernek, hogy panaszkodjon. Hiszen vannak a Bibliában is panasz zsoltárok. Természetesen nem szabad túlzásba vinni, de szabad kiöntenünk lelkünket az Úrnak. Nyomorúságunkon, már az is enyhít, ha van kinek elmondani, elpanaszolni a dolgainkat. Isten vigasztalni akar bennünket és az igazi életet felkínálni még a nyomorúság által is. Ima: Mennyei Édesatyánk, könyörülj rajtunk ha túl sokan panaszkodunk. Segíts meglátni minden rosszban valami jót is. Ámen. Április 11. Péntek Jób 10; Jel 2,12-17 „Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem!” Jób 13,22 Április 8. Kedd Nincs annál rosszabb és nehezebb, mint amikor va„Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg aj- laki közeli hozzátartozónk, akit szeretünk, nem szól kait veled szemben!” Jób 11,5 hozzánk. Ilyen az, mikor a hívő emberhez nem szól Naamái Cófár is igazat mond Istenről a beszédében, Isten. Sokszor érezzük ezt. Nem feltétlenül azért nem 9
2014. április szól, mert haragszik ránk, hanem, mert lehet más a terve. Létezik az a mondás: „ami késik, az nem múlik.” Ilyen Isten is. Nem mindig felel nekünk azonnal, és Jóbnak sem adta meg a választ mindjárt. De mint tudjuk, Jóbot Isten sokkal jobban megáldotta, mint azelőtt. Ima: Urunk taníts minket türelemre és várakozásra. Ámen. Jób 13,13-28; Jel 3,14-22
Református Élet tetésére add. Hiszen ha minden bűnünkért bűnhődni kellene, azt el sem tudnánk viselni. Isten számunkra azért adta egyszülött Fiát, hogy bűneinket elfedezze és ne legyünk a halál fiai. Ima: Urunk köszönjük, hogy Te minket is meg akarsz menteni és nem akarod, hogy elvesszünk. Ámen. Jób 15,17-35; Jel 5,11-14 Április 15. Kedd „Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok ti az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, rázhatnám gúnyosan a fejemet… Most is van tanúm a mennyben, aki mellettem bizonyít a magasságban.” Jób 16,4;19 Könnyű okoskodni a másik bajának a megoldásában. Sokszor gondoljuk, hogy tudjuk, milyen helyzetben van a másik, és mindjárt megoldást is tudunk rá adni. De az az igazság, hogy bizony nem tudhatjuk teljesen, mert nem vagyunk benne. Amikor minket így okosítanak, mindig legyen szemünk előtt, hogy van tanúnk a mennyben, Krisztus aki az Atya jobbján ül és „onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.” Ima: Urunk, Te légy az, Aki mindig adsz megoldást problémáinkra. Ámen. Jób 16; Jel 6,1-8
Április 12. Szombat „Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem.” Jób 14,4 Sok embertől hallottam, hogy nem a haláltól fél, hanem a szenvedéstől. Ezt hallottam keresztyénektől is, de egy kicsit másképp. Ott az a félelem, hogy a halál után, ha megállunk Isten előtt, akkor mit fog mondani. Hiszen a saját erőmből nem vagyok képes tiszta maradni, mert a földön nincs egy igaz ember sem. Ha saját erőnk kellene ahhoz, hogy üdvösségre jussunk, mindnyájan elvesznénk. De Jézus Krisztus azért jött, hogy minket felemeljen, és hogy az Atya rajta keresztül igaznak lásson bennünket. Így van reménységünk és megnyugvásunk Őbenne. Ima: Urunk adj hitet, hogy el ne essünk, hanem bizonyosodjunk meg róla, hogy Jézus Krisztus értünk is eljött. Ámen. Április 16. Szerda Jób 14; Jel 4 „Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?” Jób 17,3 Április 13. Virágvasárnap Isten az, Aki kezeskedhet értünk. Az emberek nem „Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcson- tudnak. Egy ideig, óráig talán, de van olyan helyzet, kítod az áhítatot is Isten színe előtt.” Jób 15,4 ahol már csak Isten tud segíteni. A kezes megadatott Vannak keresztyének, akik azt állítják, hogy ők képe- az Újszövetségi nép számára, így számunkra is, Jézus sek megállapítani azt, hogy ki keresztyén és ki nem, Krisztus személyében. Ő kezeskedik értünk az Atya ki a hívő és ki nem az. De aki ítélkezésre folyamodik, előtt. És bár érhet bennünket gyalázat, szóbeszéd, kimaga is ítélet alá kerül (Mt 7,1-2). Krisztust is elítél- gúnyolhatnak bennünket, de Isten egyszer majd igazték, hiába újjongott mellette a virágvasárnapi tömeg. ságot fog szolgáltatni. Még egy hét sem telt el és keresztre feszítették. Ép- Ima: Urunk Jézus Krisztus kérünk, kezeskedj értünk pen ezért nem a mi feladatunk, hogy ezt eldöntsük is, hogy ne vesszünk el. Ámen. és személyválogatók legyünk. Krisztus tudja, hogy ki Jób 17,1-10; Jel 6,9-17 tartozik az ő egyházába. Ezért, ha valakit valamivel gyanúsítanánk, inkább először imádkozzunk érte. Április 17. Csütörtök Ima: Taníts Istenünk a másik embert szeretni, be- „Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek csülni, tisztelni és nem utolsó sorban Hozzád vezetni. vágyai.” Jób 17,11 Ámen. A halálhoz közeli ember, már nem tervez, már általáJób 15,1-16; Jel 5,1-10 ban nincsenek vágyai, vagy legalábbis csak rövidtávúak. Ekkor már csak egyet vár, hogy mikor lesz már Április 14. Hétfő végre vége. Jób idáig jutott. Hol a remény? Istennél „Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja mindig van remény, mert számára nincs lehetetlen. „ el, Isten szele sodorja el.” Jób 15,30 „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére Próbatételek mindnyájunk életében vannak. Betegsé- által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a gek, különböző nyomorúságok, lelki fájdalmak, gyöt- juhok nagy pásztorát…” (Zsid 13,20), annak hogyan rődések, melyeket Isten nem feltétlenül bűneink bün- is lehetne bármi lehetetlen. Benne bízzunk és élni fo10
Református Élet gunk még a halál után is. Ima: Taníts minket Urunk, hogy mindig nálad keressük a kegyelmet, melyet Fiad által biztosítasz a számunkra. Ámen. Jób 17,11-16; Jel 7,1-8 Április 18. Péntek „Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?” Jób 18,4 Bizony saját magunkat hiába marcangoljuk, attól nem lesz jobb semmi. De van, Aki helyettünk megtette ezt, Akinek halálakor a föld megrendült, az ég elsötétült és a templom kárpitja kettéhasadt. Ő meghalt Jóbért, érted és értem is. Ez a vigasztalás pedig mindnyájunknak megadatott, csak annyi a dolgunk, hogy higgyünk benne, mert ez az út vezet az üdvösségre. Ima: Urunk Jézus Krisztus, segíts bennünket a keskeny úton járni. Ámen. Jób 18; Jel 7,9-17
2014. április Jób 20,2-3 Jób barátja igazat mond a bűnös emberről, hogy mi vár rá. A hívő emberben természetes, hogy nyugtalanság van, amikor igazságtalanságot lát és hal. Amikor nem az Isten szerinti cselekedetet és beszédet hallja. De Jób barátai továbbra sem látják azt, hogy Isten egészen másképp gondolkodik, mint az ember. Isten még a rosszat is jóra tudja fordítani. Ettől függetlenül mi mindig Isten igazságát kell keressük, amit Fia által kínál fel nekünk. Ima: Urunk segíts bennünket, hogy helyesen lássuk akaratodat. Ámen. Jób 20; Jel 9,1-12 Április 22. Kedd „Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak… Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról!” Jób 21,7;14 Jób tudja, hogy a bűnösök is élnek, vigadoznak, gazdagodnak, de csak ideig-óráig. Isten ezt megengedi nekik, de előbb vagy utóbb eljön az elszámoltatás ideje. Előbb vagy utóbb szembe kell nézni Istennel. Ez alól nem bújhat ki senki sem. Jób barátai észrevehetnék, hogy Jób ismeri Istent. Ezért tanuljuk meg, hogy a másikban, aki ismeri Istent, nem mindjárt a bűnt kutassuk. Ima: Taníts Istenünk arra, hogy ne ítéljünk, hanem sokkal inkább szeressünk. Ámen. Jób 21; Jel 9,13-21
Április 19. Szombat „A házamban élők és szolgálóim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé.” Jób 19,15 Előfordulhat, hogy egy ember olyan nyomorúságos helyzetbe kerül, hogy a másiknak az undorító lesz. Nem vagyunk egyformák és nem tudunk egyformán mindent elviselni. Ilyen a mi világunk, de ez talán arra ösztönöz bennünket, hogy még inkább Istenbe vessük bizalmunkat, hisz Ő képes bennünket kimenteni, mint ahogy Jóbot is kimentette. Ima: Urunk, add meg számunkra azt, hogy egyedül Április 23. Szerda Beléd vessük minden bizodalmunkat. Ámen. „Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, Jób 19,1-20; Jel 8,1-6 se hossza!” Jób 22,5 Elifáz Jób úgynevezett barátja, egyre keményebb és Április 20. Húsvétvasárnap bírálóbb szavakat használ. Eljutott egészen az ítélke„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára zés csapdájába és hosszan sorolja Jób bűneit. Hogy megáll a por fölött.” Jób 19,25 mennyire nincs igaza, oda elég csak visszatekinteEgy ismert Ószövetségi ige, mely az Újszövetségről nünk a Jób 1,8-ra, hogy mit mond Isten a Sátánnak szól. Hiszen Krisztus húsvétkor pont ezt bizonyította Jóbról: „Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen be, hogy Ő él és nem halt meg. Jób, az Ószövetségi és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.” ember is tudja, hogy a megváltást csak Istentől remél- Inkább higgyünk Istennek, mint az embereknek. heti, mert ember nem képes rá. Ez pedig akkor lesz Ima: Urunk taníts minket, hogy mind inkább megisbizonyossá számunkra, ha Istennel szemtől szembe merjünk Téged és a Te akaratodat. Ámen. találkozunk. Jób 22,1-20; Jel 10,1-7 Ima: Istenünk, könyörülj rajtunk bűnösökön, hogy el ne vesszünk. Ámen. Április 24. Csütörtök Jób 19,21-29; Jel 8,7-13 „Még azt is megmenti, aki nem ártatlan, mert ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.” Jób 22,30 (21-30) Április 21. Húsvéthétfő A megtérés minden embernek szükséges. Bizonyos „Azért kényszerít ingerültségem feleletre, s amiatt értelemben naponként szükség van rá, ez pedig van nyugtalanság bennem, mert megszégyenítő kiok- együtt jár a bűnbánattal. Elifáznak ilyen szemponttatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.” ból megint igaza van, de Jóbot rosszul ítéli meg. 11
2014. április Fontos a megbékélés Istennel, de itt mi semmit nem tudunk tenni. Hiszen Ő adja a bűnbánat lehetőségét, melyet Jézus Krisztusban kínál fel számunkra, és melyet minden imádságban és az úrvacsora alkalmával is gyakorolhatunk. Ima: Könyörülj bűneinken Urunk, és taníts a bűnbánatra nap mint nap. Ámen. Jób 22,21-30; Jel 10,8-11 Április 25. Péntek „Mert Isten csüggesztette el szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.” Jób 23,16 Jób tudja, hogy ez próbatétel. De ő is, mint mindan�nyian keressük a válaszokat, hogy miért? Hiszen nagyon sokszor nem értjük, hogy miért éppen most, miért itt történik velünk ez a nyomorúság? Aki Istenbe bízik, az nem vall szégyent. Jóbnak szenvedéseiben minden joga meg lett volna, hogy vádolja Istent. De nem tette és ezért később megkapta a jutalmát. Ima: Te légy Atyánk mindig velünk, amikor valamilyen nyomorúság ér bennünket. Ámen. Jób 23; Jel 11,1-14
Református Élet Erre röviden azt válaszolhatnánk, hogy Jézus Krisztus által. Hiszen mi erre saját erőnkből nem vagyunk képesek. De hála legyen az Atyának, Aki nekünk ezt elkészítette. Ő olyan szentségben lakik, amit mi el sem tudunk képzelni. Ha hozzá hasonlítjuk magunkat, akkor valóban megláthatjuk óriási hiányosságainkat. Így valóban csakis általa lehetünk tiszták és igazak. Ima: Urunk add meg számunkra azt, hogy meglássuk bűneinket és tanuljunk belőle. Ámen. Jób 25; Jel 12,7-12
Április 29. Kedd „S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?” Jób 26,14b Isten hatalma a hitetlen ember számára valóban nem látszik. Hiszen felteszik a kérdést, hogy miért van ez a sok szegénység, nincstelenség, nyomorúság, szenvedés, ha Ő létezik? Miért engedi meg mindezt? De a hívő ember tudja, hogy minden Isten kezében van, és a világ zajában és hangoskodásában meghallja Isten halk hívogató szavát. Azt a szót, amivel ma is hívogat bennünket, Igéje és Szentlelke által. Ima: Adj számunkra Istenünk elcsendesedést, hogy Április 26. Szombat meghalljuk a Te szavadat. Ámen. „Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem isme- Jób 26; Jel 12,13-18 rik útjait, nem maradnak ösvényein.” Jób 24,13 Ebben a világban rengeteg bűn vesz körül bennünket. Április 30. Szerda Ugyanígy, szegények és gazdagok mindig is voltak „Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és lesznek, és úgy látszik, hogy mindenki kedvére azt és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet, hogy csinálja, ami jól esik neki. Isten bizonyos mértékig amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, szabadságot adott az embernek. Pont ezért a világos- nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem haság fiai képesek arra, hogy másképp cselekedjenek, misságot.” Jób 27,2-4 mert mi tudjuk, hogy Isten jutalmat ad nekünk. A hamis és álnok beszéd, soha nem használt senkinek. Ima: Urunk segíts minket a világosság útjára. Ámen. Soha nem használt senkinek az, hogyha Istent vagy Jób 24,1-17; Jel 11,15-19 embertársát szidta, - még akkor sem, ha valaki mélyen megbánt bennünket, vagy ha nagy nyomorúság Április 27. Vasárnap ér minket. A hitetlen emberek egy felmérés szerint ál„Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár talában szitkozódva és átkozódva mennek a halálba, még áll, nem bízhatik életében.” Jób 24,22 mert számukra nincs Isten. De Jób számára akármekA büntetés mindenkit utolér. Ma még itt vagyunk, lehet kora is a nyomorúsága, tudja, hogy van Istene, még élvezzük az életet. Ezért szokták mondani: „Együnk- ha Isten olykor nagy próbákat is hoz. Mindenkinek igyunk, hisz holnap meghalunk!” (Ézs 22,13). A saját annyi próbatételt add, amennyit el tud viselni. Ezt mi életünkbe bízni és hinni nagyon kevés. Isten ettől sok- is megtanulhatjuk Jób életéből. kal többre hív minket. A kegyelem ideje még nem járt Ima: Oktass Urunk, hogy Benned bízó és Téged kövele. Isten ma még kegyelmes hozzánk, még nem késő tő hívő emberek tudjunk lenni. Ámen. Benne hinni. Jób 27,1-10; Jel 13,1-10 Ima: Urunk irgalmazz nékünk és őrizz meg bennünket a hitetlenségtől. Ámen. Jób 24,18-25; Jel 12,1-6 Április 28. Hétfő „Hogyan lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, ki asszonytól született?” Jób 25,4 12
Református Élet
2014. április
Hírek Maradékról Tetőtéri szobák A 2013-as évben a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től pályázati pénzt nyertünk, hogy megkezdjük a tetőtéri szobák kialakítását a hivatal, a parókia és a gyülekezeti terem felett. Első fázisban a lépcsőházat alakítottuk ki és szigetelőanyagot vásároltunk. A munkálatok tavasszal folytatódnak a tetőablakok és a tető szigetelésével.
Tábla A református templom falára a közelmúltban egy tábla került, mely négy nyelven (magyar, szerb, német és angol) jelzi, hogy milyen templom is található itt. A táblát Mohácsi Imre adományozta gyülekezetünk számára. Ez alkalommal is köszönjük ezt neki.
Óvoda A hétvégi óvodánk a Magyar Kormány jóGyülekezeti ebéd voltából, immár Bácskossuthfalva, Pacsér és To Március 16-án, immár másodízben szerveztük meg Maradékon a gyülekezeti ebédet, amikor is- rontálvásárhely után, nálunk is felfejlődik rendes, tentisztelet után a gyülekezeti tagok itt maradnak és délelőtti óvodává, ahol a 3-6 éves korosztály minden nap 4-5 órát tölthet el. Azon kívül, hogy az Isten fenközösen fogyasztjuk el a vasárnapi ebédet. séges dolgairól tanulhatnak, a vegyes házasságból származó gyermekek részére alkalom lesz a magyar nyelv elsajátítása is. Halász Dániel
Hibakiigazítás Márciusi számunkban a 6. oldalon Dr. Csete Szemesi István cikkében a szerkesztés folyamán fellépett sajnálatos hiba következtében egy pont és egy nagy É betű kimaradt. A helyes szöveg a következő: “A gályarabok. Évtizedeken keresztül nagy kegyetlenséggel és erőszakkal üldözték a protestánsokat.”
RÁDIÓS ISTENTISZTELETÜNK IDŐPONTJA ÁPRILISBAN
Értesítjük testvéreinket, hogy református istentiszteleteinket 2014. április 20-án húsvétkor, majd április 27-én közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsorunk ultrarövid hullámon, vasárnap reggel 8.05 - 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallható. 13
2014. április
Református Élet
Higgy és Élj! - Vallás-ismeretterjesztő előadás Újvidéken „Jöjj igazság forrása, jöjj, imádunk mindnyájan! Jöjj, reményünk éleszd fel! Jöjj, kegyelmeddel! Jöjj, a néped gyűjtsd egybe, jöjj, az alvót ébreszd fel! Jöjj, a bűntől tisztíts meg, bátoríts minket!” Sokoldalúságával, sokszínűségével az ökumené szellemét, az egy Isten hitet, az egyházak közeledését hirdeti az Élet Kertje Polgárok Egyesülete Újvidéken. Rendezvényeiket, előadásaikat a hónap első felében tartják meg, többnyire a Magyar Szó-ház tanácstermében. Márciusban a Higgy és Élj! - vallásismeretterjesztő sorozat 16. előadásán Móricz Árpád, református lelkipásztor Bácskossuthfalváról a Bűn, bűnvallás, feloldozás a református liturgiában címmel tartott előadást, Vajda Károly Szivác, Veprőd, Cservenka római-katolikus plébánosa pedig A bűnbűnat mint a gyógyulás szentsége az egyházban címmel. Az idézett énekkel és gitárjátékkal kezdődött rendezvény házigazdái ezúttal is Szöllősi Róbert és Szabó Norbert, az Élet Kertje fiatal tagjai voltak. Az előadó vendégeket, valamint a szép számban megjelenteket köszöntve kiemelték, hogy mind többen érdeklődnek a nyílt, közösségi alkalmaik iránt szerte Vajdaságban a keresztyének mellett a világiak is. Az idén lesz öt éve, hogy egységes a református istentiszteletek rendje a Kárpát-medencében, emelte ki felvezetőjében Móricz Árpád lelkész. Mint mondta, szívesen fogadta a meghívást, hiszen haza, szülővárosába jött a boldog házasságban élő ötgyermekes édesapa. A tiszta forrásról, és a világosság megnyilvánulásáról, valamint a sötétségről szólva szerinte is természetes, hogy az ember a világosság felé törekszik. „A sötétségből megszabadulva a bűneinket is megvalljuk. A bűnvalló imádság valójában lehetőséget jelent a bűneink terhétől való megszabadulásra, felkészülve ez által az isteni tanítások és az ige befogadására. Istentiszteleteink gyógyító eleme ez. Azzal, hogy megvalljuk Istennek bűneinket, hitvallást is teszünk. Egymás hite által erősítjük és 14
segítjük egymást. Abban is, hogy tudjunk meghajolni Isten színe előtt. A bűnvallással lelkünket gyógyítjuk, megszabadítjuk a mérgező gondolatoktól. A bűnvallás célja, hogy derűs, mosolygó, békés keresztyénekké legyünk. Jóel prófétát idézve mondta: “Kiáltsatok az Úrnak!” (1,14). Valamennyi istentiszteleten is ezt tesszük szerte a Kárpát-medencében, a világban. Kiáltsunk az Úrhoz, és együtt imádkozzunk a testvéreinkkel. Az úrvacsorai bűnvallás mindenütt egységes a református liturgiában a Kárpát-medencében. A reformátusoknál köztudottan két szentség van: a keresztség és az úrvacsora szentsége. Kálvin János teológus és jogász is volt. Ezért világosak, átérezhetőek és pontosak a tanításai” - hangsúlyozta előadása végén Móricz Árpád lelkipásztor. (...) Hangsúlyozták a bűn méreg voltát. Az emberek, amikor bűnt követnek el megszakítják a kapcsolatukat Istennel, megszegik a tízparancsolatot. A bűn megöli az ember lelkiismeretét. Sokat segít a lelkigondozás és a beszélgetés a közösségben. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor minden nap találunk valamit, amin változtatnunk kell. Ezt bűnbánatként meg kell vallanunk Istennek a szabadulás reményében. Isten az, aki megbocsájtja bűneinket. Az előadás után tartalmas és tanulságos beszélgetés alakult ki a hallgatóság és lelkipásztoraink között. Többen azt kérdezték, mikor válik a rossz gondolat bűnné? A válasz egyértelmű volt: határozott nemet kell mondani a bűnnek, a bűnben fogant gondolatnak. Tiszta szív és őszinteség minden időben! (részlet) Stanyó Tóth Gizella
Református Élet
2014. április
Va s á r n a p i I s k o l a i S z ö v e t s é g k o n f e r e n c i a Örömmel vettünk részt március 8-án Budapesten, a pasaréti gyülekezetben megszervezett konferencián. Délvidékről 14-en, mint gyermekek és ifjúság között szolgálók érkeztünk. Már a reggeli érkezésnél látszódott, hogy nagyon sokan leszünk, és a program kezdetére több százan foglaltuk el helyeinket a gyülekezetben. A napi program áhítattal kezdődött Horváth Géza pasaréti lelkipásztor vezetésével a 2 Kir 4,1-7 alapján. E rövid igeszakasz Elizeusról, az özvegyasszonyról és a csodatételről szólt. Kiálts! Kiálts, mint ez az asszony. Ő kiáltott Isten emberéhez, kiáltott az Úrhoz! Kiáltott gyermekeiért, hogy ne vesszenek el! Fontosak voltak számára a gyermekek. Vajon mi kiáltunk-e az Úrhoz a gyermekekért? Fontos nekünk, hogy itt legyenek Isten házában, Isten közelségében? Kiálts az Úrhoz érettük és imádkozz érettük! Elizeus ezt kérdezi: Mit tehetnék érted? Mi van a házadban? „Csak egy korsó olaj” – feleli az asszony. Legtöbbször mi is érezzük, „csak” ennyim van. Nem elég… Nincs elég szeretetem, erőm, hitem, türelmem. Nem elég, amit én tudok adni. Érzem az Úr előtt, hogy kevés, amit én tudok adni és tenni. Ez tart alázatban Isten előtt, nekem „csak” ennyi van. De ezt neked adom Uram! – ahogy a kisfiú is mondta az 5 kenyérrel és 2 hallal. „Kérj üres edényeket” – válaszolta Elizeus. Legyen hited, mutasd meg hitedet a cselekedeteiden. Sokszor csak „szájhősök” vagyunk, akik szóval beszélünk Istenről, de a kezünk, a lábunk, a szívünk nem mozdul! Az üdvözítő hit nem száj-hit, hanem cselekvő hit! Isten gyermeke hiszi a láthatatlant! Így folytatódik a történet: „Az asszony elment.” Engedelmeskedett az Úr szavának, és megtörtént a csoda! Minden edény megtelt olajjal! Annyi, amennyit szerzett. Legyen hitetek Istenben, merjetek nagyokat kérni, és hittel engedelmeskedni! Draskóczy Gábor tanításából meghallhattuk, hogy a mai világ milyen értéket, világnézetet 15
közvetít gyermekeink számára. Emberek, világi tanítások, kultúra és a média sokszor mennyire ferde tükröt mutat az isteni, örökkévaló értékekről. Alapvető kérdése a fiataloknak: van-e Isten? Milyen Isten? Honnan kerültem a világra? Mi van a halálon túl? Miért van szenvedés? Mit jelent Jézus áldozata? Sok-sok kérdés, melyre biblikus választ kell adni. A Biblia az a keret, amin keresztül mi látjuk a világot. A bibliai mérce alapján döntök a mindennapokban, életem kérdéseimben. Istennel való kapcsolatomtól függ a hozzállásom is a dolgokhoz, emberekhez. Felelősek vagyunk a családunkban, gyülekezetünkben és a szomszédságban élő gyermekekért is. Azért vagyunk felnőttek, azért vagyunk tanítók, előljárók, hogy vezessük a ránk bízottakat. Gyermekeket és fiatalokat! Az egyháznak nem feladata a misszió, hanem lényege a misszió! “Az a nemzet, amely több embert tesz koporsóba, mint gyermeket bölcsőbe, önmagát temeti el.” (Illyés Gyula) Ez vonatkozik a gyülekezet életére is. Mennyire van szívemen a következő nemzedék? Én mit adok át nekik? Mit tanulnak tőlem, mint egyháztagtól? Hogyan ismerik meg beszédemből, életvitelemből az Urat? Legtöbbször kemény a szívünk, hogy szeressük és elfogadjuk őket, és száraz a szemünk, hogy sírjunk értük és együtt érezzünk velük. Imádkozzunk, hogy az Úr adjon változást. Nem elég csak várni őket. Hívni kell és szeretettel fogadni! Halász Renáta
Képen a résztvevők egy kis csoportja látható
2014. április
Református Élet
I F I sarok “Miért keresitek a holtak között az élőt? N i n c s e n i t t , h a n e m f e l t á m a d t . ” Lukács 24,5b-6a Milyen nagy erejű tudósítás ez! A halott Jézust kereső asszonyoknak a mennyei követ (angellus) ezt hirdeti: „Nincs itt, hanem feltámadt”. Fel sem tudom fogni, hogy milyen hatással lehetett ez a mondat az azt halló asszonyok életében. Egy azonban biztos, rádöbbenhettek arra, hogy amit tesznek nem helyénvaló. Azaz, nem kellene Jézust a temetőben keresni, nem kellene sírboltokba behajolni, és főleg nem kellene megfeledkezni Jézus ígéretéről: harmadnapon fel kell támadnia (Lk 24,7b). Mindezekből pedig az következik, hogy nem kell könnyes szemmel, összeszorult szívvel, keseregve gyászolni, hanem örvendezni, és hirdetni: Jézus legyőzte a halált! Ragadjuk meg a fenti gondolatból azt, hogy mit kellene, és mit nem kellene - valamint azt, hogy mit hogyan kellene húsvétkor ünnepelni, amikor (ha minden igaz) Jézus Krisztus halál fölötti győzelmére emlékezünk. Azért is fontos ezt a gondolatot megragadni, életünket, ünneplésünket az Ige tükrében megvizsgálni, mert 2000 év távlatából valóban gondot okozhat az igazi ösvény, a valódi ünneplés mikéntjének a megtalálása. Miért van ez így? Miért nehéz tisztán és igazán ünnepelni? Azért mert a sok év alatt, a nemzedékek váltakozásának folyamatában, a világi ráhatások forgatagában és az egyre anyagiasabbá váló társadalom nyomása alatt, a mi húsvéti ünneplésünk is átalakult. Ünnepelünk, s az ünneplésbe belekeverünk olyan elemeket, melyeknek semmilyen köze nincs Krisztus feltámadásához. Szeretném leszögezni, hogy nem a szokás és a hagyomány elleni hadjáratot akarok meghirdetni. Hagyományaink, őseinktől örökölt szokásaink mérhetetlenül nagy szerepet töltenek be népünk megmaradásában. Kevés olyan nép van, mely ilyen gazdag hagyománycsokorral, értékes örökséggel rendelkezik, mint a magyar nemzet. Ezt becsüljük meg, ezt ne feledjük el! Azonban arra is nagyon kell vigyáznunk, hogy a népi hagyományaink, az örökölt népi kincseink ne vegyüljenek össze azzal, amit a Szentírásból tanulva igaznak tartunk, és ami hitünk alapját képezi. 16
Miről van itt szó? Arról, hogy hitünket tisztán, elegyítetlenül kell megőriznünk. Arról van szó, hogy a hagyományainkat is eredeti formájukban kell megtartanunk. Tudom, a kettő annyira összefonódik, hogy lehetetlenség úgy elválasztani, hogy valamelyik, akár mindkettő ne sérülne. Ezért nem kell elválasztani, szétszakítani, de összekeverni sem szabad, mert abból egy olyan egyveleg jön létre, mely sem nem hit, sem nem hagyomány. Miről szól a húsvéti ünneplés, miért az öröm forrása a keresztyén ember életében? Nagyon egyszerűen: azért, mert azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus, akit Isten a bűntől való teljes megváltásunkra küldött el. Jézus az, aki ezt a küldetést mindenben vállalta és teljesítette. Ő nagypénteken, a kereszten ezzel a szóval adta ki a lelkét: elvégeztetett, és Ő, az Úr Jézus Krisztus harmadnapon a halottak közül feltámadván, a halált lábával eltiporva kijött a sírból és azt ígéri, hogy az Ő feltámadása nem más, mint a mi feltámadásunk biztos záloga. Ez a mi húsvéti ünneplésünk lényege. És nem csak az ünneplésünkké, mert nem csak időszakos, húsvéti keresztyének vagyunk. Ezért mondhatjuk azt is, hogy ez a mi hitünk egyik alapköve, tartóoszlopa. Mi történik akkor, hogyha ezt az igazságot mással pótoljuk, felhígítjuk? Az történik, hogy noha az ünneplésünk valamilyen formában mégis fennmarad, a hitünk sérül, alaptalan és gyenge lesz. A mai modern ember ünneplésébe ugyanis, belopódzott néhány olyan elem, mely a feltámadás csodálatos tényétől fordítja el a figyelmet. Olyan jó a családban húsvét előtt tojást festeni. Úgy össze tudja hozni ez a tevékenység a generációkat, hidakat épít és falakat rombol. Csakhogy ezzel nincs vége. Mert ehhez egyre észlelhetőbben társul egy olyan gondolat, mely megtévesztő. Úgy mondják, a tojás azért a húsvét jelképe, mert az új életet szimbolizálja. Mármint azért, mert a tojásból új élet kel ki. Nem rossz gondolat, hogyha a tavaszt így ünnepeljük. Az üres sír, a halál legyőzetése és e győzelem nekünk ajándékozása azonban mértékrendileg sokkal többet nyújt, mint a tojásból kikelő csibe szimbóluma. Jézus halott volt, eltemették, de harmadnapon kijött a sírból,
Református Élet
2014. április
nekünk pedig azt ígéri, hogy ily módon ajándékoz meg minket is új élettel. Vagy beszélhetünk a bárány jelképéről is. Mondhatjuk, ez egy bibliai jelképnek tekinthető, bár a Bibliában a bárány az áldozattal hozható kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy inkább a nagypénteki események jelképe kell legyen, amikor ugyanis Jézust, az Isten Bárányát megölik. Viszont az sem elhanyagolható gondolat, hogy húsvétkor mi is történik a báránnyal azoknál a népeknél, ahol ez hagyomány? Az történik vele, hogy a családok megeszik, aztán pedig jóféle borral leöblítik. Miképpen kapcsolható össze ez a húsvéti ünnepléssel és hitigazságokkal? Egyébként, tájainkon a bárány szerepét a sonka vette át. Így még távolabbra kerül a húsvét lényegétől, de ennek ellenére sokan ezt a sonka-lakomát tartják a húsvét elengedhetetlen kellékének. Gondoljuk át. Ne hagyjuk ki az édes kis nyuszikát sem, ami a gyermekek örömére évenként egyszer, mégpedig húsvétkor olyan csodálatos dolgokra képes, mint az ajándékhozás. Nem tudjuk pontosan, de valószínűleg német hatásra került be a szokásvilágunkba – szóval nem is a mi hagyományunk része. Mégis nagy sikert arat. Miért? Azért mert a piacgazdaság nagy népbutító kampányolói rávetették a kezüket, és kihasználják arra, hogy minden évben húsvét előtt jól belenyúlhassanak az emberek zsebébe. Kinyílnak a szépen feldíszített üzletek, ajándék és egyéb boltok, és mind azt hirdeti: fizess, hogy jó húsvétod legyen. Nos, hol van ez már attól, amit az angyalok hirdettek: „Nincs itt, hanem feltámadott.” Ezért kedves testvéreim, ne ott keressük Jézust ahol nincs. Az üzletek polcain, a húsvéti sonkástormás vacsorákban egészen biztos nem találjuk meg. Hanem mit mond az angyal? Azt mondja: „előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt” (Mt 28,7). A mi Galileánk ott van, ahol Jézust megtalálhatjuk, ott van a templomainkban, az imaházainkban, az istentiszteleti közösségben. Jézus előttetek 17
megy oda, várni fog rátok. Menjetek el húsvét napján a templomba, hallgassátok meg az örömhírt (evangéliumot), járuljatok oda Isten asztalához, melyen nem sonka és tojás van, hanem kenyér (Jézus megtöretett testének jele) és bor (kiontott vérének jele) van. Arról az asztalról, Isten kegyelmes kezéből sokkal nagyobb ajándékot tudtok átvenni, mint amit bármilyen nyúl képes adni. Ott lelkileg sokkal jobban tart minket Isten, mint bármilyen sonkás lakoma. Fogadjátok el Isten nagyszerű ajándékát: bűneitek bocsánatát, az örök élet ígéretét és reményét. Gyenge Szlifka Tilda
Legyen áldott a húsvéti ünneplésünk! Krisztus feltámadt, él, és uralkodik örökkön örökké.
2014. április
Református Élet
GYERMEKOLDAL
18
Református Élet
2014. április
SDG Bibliaismereti verseny 2014. február 28-án és március 1-én megrendezésre került a XX. SDG (Soli Deo Gloria) Bibliaismereti verseny Sárospatakon. Ebben az évben a Példabeszédek könyvét dolgozták fel a versenyzők a megmérettetésen. 21 csapat jelentkezett az idei versenyre. Délvidékről két csapat indult, egy csapat a szabadkai középiskolákból: Paczal Sebestyén, Vajda Éva és Vajda Valentina; felkészítőjük Bálint Irén. Egy csapat pedig Topolyáról, a Mezőgazdasági Iskolából: Borbás Valéria, Kósa Renáta és Vajda Attila; tanáruk: Kucor Krisztián. A verseny minden évben a középiskolásoknak van meghirdetve. A délvidéki csapaton kívül voltak még határon túli csapatok Kárpátaljáról és Erdélyből is. A verseny két részből állt. Az első nap egy történetet kellett a fiataloknak bemutatni, ami lényegét tekintve valamely, a Példabeszédek könyvéből való vers mondanivalóját tükrözte. Illetve egy mondást kellett írni az adott könyv egyik verséről. Sok érdekes produkció született, volt például pantomim előadás, vígjáték. Az első forduló után, este a szervezők programokkal várták a csapatokat, illetve, az aki szeretett volna várost nézni, az megtehette aznap este. A második nap került sor a verseny lényegi részére, a teszt kitöltésére. A teszt kitöltése után lehetőség nyílt sétálni a városban. Megtekintettük a Rákóczi Múzeum udvarát és a Vörös-tornyot. Ezek után került sor az eredményhirdetésre. Egy hosszú, fárasztó, de élménydús verseny után indultunk haza szombat délután. Kucor Krisztián
Református Élet, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Halász Béla lelkipásztor - püspök, Hertelendyfalva Trg Vojvodjanske Brigade 2, 26000 Pancsova-Vojlovica Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta,
[email protected] Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget. Lapzárta minden hónap 15-én. Az írások rövidítési és szerkesztési jogát fenntartjuk. Nyomtatva: Forum-Újvidék • Megjelenik 1080 példányban Országos Egyházunk hivatalos honlapcíme: www.szrke.com
19
CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад 275 REFORMÁTUS Élet : a Szerbiai Református Keresztén Egyház hivatalos lapja / felelős főszerkesztő Halász Béla 1. évf., 1. sz. (1966)- . - Bácsfeketehegy : Szerbiai Református Keresztyén Egyház, 1966- . - Ilustr. ; 30 cm Mesečno ISSN 2217-7574 COBISS.SR-ID 19120130
LEGYEN HÚSVÉT Harangzengéssel beköszönt a húsvét, virágpompa ring minden levelén, ledobja fagyott páncélját az élet, győztesként ragyog a tél tört jegén. Jézus lehetett ilyen győzedelmes, nagy ünnepi, szép, lelki fénymezőn, mikor nagypéntek gyászos éje helyett húsvéti fényben feltámadt dicsőn! Ó, nincs szebb, mint a feltámadott élet, az újjászépült, ragyogó világ! De nagypénteki búra győzelmet e föld népének vajon itt ki ád? Nincs addig húsvét az emberi szívben, hiába hívja ünnepi harang, míg Jézus lelkét magáénak vallva nem szólal benne kikeleti hang. Mindenfelé e földön legyen húsvét, Jézust meglátó, megváltó öröm, boldog tudat, hogy nem hal meg a lélek, ha hisz, de ragyog örök örökkön. Ünneplő szívvel Jézust magasztalva zengjen az ének itt e föld terén amíg, mint mindig, beköszönt a húsvét, s virágpompa ring minden levelén. Kárász Izabella
