REFORMÁTUS ÉLET
A
SZ. R. K. E.
www.szrke.com
E G Y H Á Z I
L A P J A
2014. November
„Éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.” 1 Thessz. 2,12b
2014. november
Református Élet
56. Zsinat Országos Egyházunk 2014. október 4-én Bácsfeketehegyen tartotta 56. Zsinatát. Úrvacsorával egybekötött ünnepi istentisztelettel kezdődött a templomban, amely alkalmon Halász Béla püspök úr hirdette Isten igéjének üzenetét. Ezt követően átvonultunk a Központi Otthonba, s kezdetét vette a tanácskozás. Mivel a Zsinaton folyó tanácskozást késő délutánig sem tudtuk befejezni, ezért egy későbbi időpontra – 2014. november 8-ára tűztük ki annak folytatását – azzal, hogy addig a szükséges ügyeket kivizsgáljuk és megtárgyaljuk. Csányi Erzsébet lelkipásztor zsinati jegyző
2
Református Élet
2014. november
Halottak napja református szemmel A halottak napja (november 2) a holtakról való megemlékezés napja a római katolikus egyházban. A clúnyi kolostorból indult el a holtakra való emlékezés és a holtakért való imádkozás szokása a X. században. A XIV. században általánosan is bevezették. Mára az előtte való nap, november 1-én (mindenszentek) egy országos „temetőjárás” kezdődik, amely a gyakorlatban messze túlnőtte a katolikus kereteket, ezért fel kell tennünk a kérdést, hogyan viszonyuljunk a halottak napjához mi, reformátusok?
kezése után is tovább létezik, de ez nem jelenti bibliai értelemben a lélek halhatatlanságát. Hiszen a halhatatlanság szónak csak akkor van értelme, ha az a kárhozat halálából való megszabadulást jelenti, erre pedig a lélek önmagától nem képes. Az ember mindenestől, testestől-lelkestől a halál uralma alatt áll. Éppen ezért kellett Krisztusnak meghalni és feltámadni, mert az emberi léleknek semmi olyan képessége és tulajdonsága nincs, ami őt a halálból a halhatatlanságba átemelné. A lélek nem maga az Élet; egyedül Isten maga az Élet, Övé egyedül a halhatatlanság (1Tim 6,16). Mit jelent a test feltámadása? Maga az anyag még nem test, csak a lélekkel megtöltött, meglelkesített anyag a test. Testem és lelkem együtt alkotják az egyéniségemet. A test lényege tehát az, hogy a test a lélek „alakja”, az emberi személyiség megjelenése, tehát több és más valami, mint a testet pillanatnyilag alkotó anyaghalmaz. Testünkben átlag hétévente minden anyagrészecske kicserélődik, mégis ugyanaz marad a testünk. A test lényegéhez nem tartozik hozzá egy bizonyos anyag. A Szentírás nem azt mondja, hogy ugyanaz az anyag támad fel, amely eltemettetett, hanem hogy a test támad fel. Ugyanannak a személynek a teste támad fel, de nem ugyanaz az anyag. A Szentírás ezt az egységet és különbözőséget az „érzéki” és „lelki” test fogalmakkal jelzi. A testi feltámadás tehát éppen azt jelenti, hogy Isten a halálon át is megőrzi az ember egyéniségét, személyazonosságát, tehát nem hiába reménykedünk a viszontlátás örömében.
I. Biblikus látással: Mindenekelőtt egy rövid hittani-dogmatikai alapvetést kell tennünk, hiszen alapkérdésünk összefügg az élet, halál, megváltás, lélek halhatatlansága, test feltámadása kérdéskörökkel és az ezekre adott református válasszal. Mindezt azért tartom fontosnak tisztázni, mert ha reformátusként megállunk szeretteink nyughelyénél, akkor ne hamis képzelgéssel, hanem BIBLIKUS LÁTÁSSAL tegyük ezt. A Szentírás az ÉLET szóval nem csak a puszta létezést jelöli, hanem ez a kifejezés a földi élet mellett leginkább az örök életre utal. A halál pedig teológiailag nem a lét ellentéte, hanem az Életé. A halál nem egyenlő a nemlét állapotával, hanem a halál az Élet, az örök élet hiányát fejezi ki. A bűneset óta megromlott élet, a bűnnel megfertőzött élet: ez a halál. A halál tehát az Élettől, az Istentől elszakadt lét. „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” (Jel 3,1). Ilyen értelemben a halál maga a kárhozat, amely a születéssel kezdődik és a testi meghalással végérvényessé válik, hacsak közben újjá nem születik az ember. A halál a testből és lélekből álló emberi személynek a halála. Emberi életünk a paradicsomi tragédia óta mindenestől, testestől-lelkestől, Isten jogos ítélete miatt halálra szánt, a halál börtönébe zárt élet, amiből semmiféle emberi erőfeszítéssel nincs menekvés. Ámde Isten Krisztus halálból való feltámadása által áttörte egy ponton az emberi létünket körülzáró halálbörtön falát. Ezen a résen, de csak ezen az egyetlen résen át nyílt meg az út a halál világából az Élet világába. Hogyan? Az embernek még testi meghalását megelőzően meg kell halnia a bűn számára és újjá kell születnie Krisztusban a Szent Lélek által. Mi a helyzet az emberi lélekkel? Pillanatig sem kétséges, hogy a lélek a testi meghalás bekövet-
II. Élő reménységgel: A tiszta biblikus látás mellett igen fontos, hogy ÉLŐ REMÉNYSÉGGEL álljunk meg szeretteink sírjánál. A gyász, a fájdalom a Szentírásban egy létező érzés. Még Jézus is könnyekre fakadt Lázár sírjánál. De az egész evangélium központi üzenete éppen az, hogy Isten megvigasztal, de nem úgy, ahogy mi vigasztaljuk egymást. Isten hatékonyan vígasztal, cselekszik értünk, kihoz a halálból, Krisztusban „megvált és harcol értünk”. Szeretteink sírjánál állva gondoljunk azokra a bátorító Igékre, amelyek ezt hirdetik: „Nem hagysz engem a holtak hazájában” (Zsolt. 16,10), „Valóban feltámadott az Úr!” (Lk. 24,34), „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él” (János 11,25), „Akár 3
2014. november
Református Élet kel kapcsolatban bizonyossággal, az élőkkel kapcsolatban a szolgáló szeretet feladatával ragyogja be mindennapjainkat. A síron való gyertyagyújtás kérdése azért lényegtelen, mert a feltámadás hite nélkül katolikus részről sincs értelme, „bár szép a sok gyertya a novemberi temetőben”, de ez önmagában semmit sem segít rajtunk, ugyanakkor ha ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy itt jártunk, és élő hittel emlékezünk szeretteinkre, miért ne tehetnénk? Ezen vitatkozni butaság! Nem bizonyos külsőségek betartásától vagy elvetésétől vagyunk reformátusok, hanem attól, amit e cikkben végig részleteztem. Mégis számomra biblikus hitünk kialakult külső megnyilvánulási formái is fontosak, ezért én szeretteim nyughelyénél a feltámadás hitének lángját gerjesztem fel szívemben. Steinbach József dunántúli református püspök forrás: http://refkozelet.blogspot.com
élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk” (Róma 14,8), „Hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5,7), „Ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az Ő Fiában van, akié a Fiú, azé az élet” (1János 5,11-12), és számosat idézhetnénk még. Sokat segíthetne az Ige egyházához méltó emlékezésben az, ha szeretteink síremlékén szerepelne egy-egy ilyen bibliai Ige. Azért feltételes módban fogalmazok, mert sajnos még a református temetőkben is alig olvasható élő reménységre buzdító Ige. Ez az élő reménység Krisztusban adatik, de mivel a végső bírák nem mi vagyunk, ezért minden sírnál megállhatunk ilyen reménységgel. Ígéretünk van arra, hogy Isten az emberi élet utolsó percében is elvégezheti a megtérés csodáját. „Isten nagyobb a mi szívünknél!” (1Jn 3,20) Az elhunytakért már nem imádkozunk, a döntés lehetősége számukra lezárult, de hálát adunk mindazért, amit Istentől rajtuk keresztül elfogadhattunk, amíg éltek, és bízva tekintünk előre. Ez a hit szenteli meg igazán emléküket. Ez az élő reménység azonban halottak napján, szeretteink sírjánál állva különösen arra késztet bennünket, hogy feltegyük magunknak a kérdést, mi készen vagyunk-e, hitben járunk-e, Krisztusban vagyunk-e? Református értelemben minden halottak napja a Krisztus melletti döntésre, illetve a Megváltónkba vetett hit erősödésének fontosságára figyelmeztet. Arra, hogy „nincs itt nékünk maradandó várunk, hanem az eljövendőt keressük!” (Zsid. 13,14)
Az Élet alkonyán! Elszálltak éveim, mint légben a madár, feltűnik nemsoká, a mennyei határ. Amióta drága Megváltómmal járok, nem vagyok keserű, céltalan zarándok. Csodálatos célja van, az életemnek, eszköze lehetek, áldott Istenemnek. Dicső Lelke által, Ő szolgálhat bennem, hívja a bűnbánót, lelke el ne vesszen! Így élni Istennek, ennél nincs szebb élet, foltos ruha helyett kapni, hófehéret. E lelki ruhában: járhat lelkem itt lenn, Fia váltságáért, ingyen adta Isten! Földi létem napja, már alkonyi égen, nem állhatok soká, alkonyi napfényben. Éj homálya borul lassan, szürke tájra, testem a sírgödör, lelkem: Uram várja. Hála, ha derűsek, az alkonyi évek, idős ember ajkán, zenghet hálaének. Főleg, ki Jézussal töltött el, sok évet, trónja közelében vár rá, örök élet! Földi lét alkonyán élő idős társak, várományosai, a feltámadásnak! Boldogan nézhetünk, létünk alkonyára, új napra virraszt fel, Atyánk nemsokára. Annak az új napnak, nem lesz soha vége, beragyogja Isten dicsősége, fénye.
III. A feltámadás hitének lángjával A téma kimeríthetetlen, az újság terjedelme azonban korlátozott, ezért tegyünk fel végezetül még egy kérdést: Mi a helyzet a külsőségekkel? Szeretteink sírjánál állva a FELTÁMADÁS HITÉNEK LÁNGJÁT gyújtsuk meg szívünkben. Ezért a hitért könyörögjünk. A feltámadás hitének lángja egyedül a Krisztus-hit olajából táplálkozhat, de ez a láng, éppen mert a „Világ Világosságának” lángja, beragyogja egész földi életünket és a halál árnyékának völgyét is. Megvigasztal, békességet és bizonyosságot ad az elköltözöttek tekintetében, és erőt ad, hogy jobban figyeljünk azokra, akik még itt vannak velünk. Engem erre keményen megtanított az Úr. Édesapám, akit mélyen tiszteltem és szerettem, egy alkalommal a heti „unokázásból” hazafelé készülve, csendesen így köszönt be nekem a lelkészi hivatalba, ahol én szokás szerint nagyon el voltam foglalva: „Fiam, neked soha nincs időd velem beszélgetni!”… Négy nap múlva a halálhírét kaptam. Ezzel köszönt el. A feltámadás hitének lángja az elköltözöttek-
Pecznyík Pál 4
Református Élet
2014. november
Si e sse n, c s e l e k e d jé k h a ma r, h add l ássuk má r!(X IV. ré s z) “Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein húzzák maguk után a bűnt, és a vétket kötélen, mint a kocsit, akik ezt mondják: Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már! Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük meg! Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű! Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. Jaj azoknak, akik hősök a borivásban és vitézek az italok keverésében, akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, de az igazak igazát elvitatják. Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek URának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét.” Ézs 5,18-24 Ha Ézsaiás próféta üzenetét halljuk, az ember azt hinné, hogy ezek a szavak nem 2500-3000 évvel ezelőtt elhangzott üzenetek, hanem mintha mai gondolkodóknak, népért felelősséget érző embereknek a mondatai lennének. Mert az a helyzet, ami ott Ézsaiás korában kialakult, nagyon, de nagyon hasonlít népünk helyzetére. Van bennünk valami nosztalgia, amikor arra gondolunk és azzal hitegetjük magunkat, hogy régen az emberek jobbak voltak, csak ebben a modern korban lett olyan a világ, amilyen. Íme megszólal Ézsaiás üzenete, ami teljes mértékben behelyettesíthető a mai ember számára: döbbentő ez a hasonlatosság. Az első jaj a gazdagoknak szól, akik azt hiszik, hogy gazdagságuknál fogva sokkal, de sokkal többet megengedhetnek maguknak, mint az egyszerű nép. Oly sokszor hiszik a gazdagok, a vezető rétegek tagjai, hogy nekik több megengedett vagy esetleg mindent szabad. Mi tudjuk, ahogy az apostol elmondja: „mindent szabad nekem, de nem minden használ”. Azt mondja a próféta: úgy húzzák maguk után a bűnt, mint szekeret vagy kis kocsit húzza maga után az ember. Azt hiszik, hogy a bűn összetartozik az életükkel, pedig minden bűnt ott kell hagyni az élet előszobájában, mert Istennek semmi köze nincs a bűnhöz, és csak könyörögni lehet azért, hogy Ő a bűnöknek megbocsátója legyen. Vigyázzunk, nehogy azt higgyük, hogy ezek a dolgok összetartoznak, mert egyetlen társadalmi rétegnek az életében sem tartozhat össze a bűn és a vétek a gazdagsággal, a vezetéssel, vagy egyáltalán a földi élettel. Arról szól Ézsaiás továbbá, hogy vannak emberek, akik olyan önteltek, hogy még Isten beszédét, a prófétai szót is úgy fogadják, hogy lenézik, nem veszik magukra nézve kötelezőnek. Mintha csak egy mai emberé lenne ez a mondat: hadd lássuk már, mit akar a Szentséges Isten, mit akar a Mindenható Isten, hát jöjjön, cselekedjék gyorsan, hát ítéljen már meg bennünket. Látni akarjuk az ítéletét, látni akarjuk az igazságát, miért várnánk mindig, miért nem ítél meg bennünket
most. Sokszor elmondják az emberek napjainkban is, hogy ha van Isten, akkor miért tűri meg ezt vagy azt, miért nem jön már, miért nem tesz igazságot. Jó lenne tudnunk, hogy Isten azért vár, mert türelmes, kegyelmes, várja, hogy az ember megtérjen, mert az utolsó lehetőség az, amikor ítéletet tart. Aztán azzal folytatja, hogy jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a jó rossz, a rossz jó, akik azt állítják, hogy a sötétség világosság és a világosság sötétség. Azt állítják, hogy a keserű édes, az édes keserű, mindent fordítva akarnak elmondani másoknak, képesek másokat becsapni a legalapvetőbb dolgokkal csak azért, hogy a maguk igazát, a saját érdekeiket valamilyen módon érvényesítsék. De sokszor érezzük ezt, amikor arról szól nagyon sok híradás, hogy meg akarnak etetni, meg akarnak vezetni téged is, engem is, az egész magyar népet, már évtizedek óta és napjainkban is. Elmondják neked, hogy az a jó neked, amit ők akarnak. Te vagy az ostoba, ha nem akarod elhinni, hogy neked pontosan erre van szükséged. Lehetne sorolni, ki-ki behelyettesítheti a saját életébe ezt a fordított gondolkodást, amikor egy vezető réteg rád akarja erőltetni, hogy a keserű az édes, az édes keserű, mert nekik az tetszik, nekik úgy jó, az ő szempontjukból az a fontos, nem pedig te vagy. Hiába mondják és hiába mondták, hogy az ember a legfőbb érték, de mégis az ember csak Istennek értékes, senki másnak. Jaj azoknak, akik bölcsnek, okosnak képzelik magukat. Nem szabad az embernek így gondolkodni, mert az embernek tudni kell, hogy hol a helye, alázatosnak kell lenni és alázatosan kell járni Istennel, mert a saját magát bölcsnek képzelő ember nem hallgatja meg a másik véleményét, nem érdekli, hogy a másiknak mi baja van, nem veszi tudomásul, hogy a másiknak más elgondolása van, mint neki. Isten óvjon az ilyen kevély magatartástól, óvjon a kevély embertől mindenkit, aki szereti az Urat. Ne akarjunk bölcsek lenni a saját magunk esze szerint, mert a bölcsesség Isten ajándéka. Az ember sok mindent megtanulhat, de azt a bölcsességet,
5
2014. november hogy adott helyzetben hogyan kell dönteni, mit kell tenni, azt maga a Mindenható Isten adhatja meg azoknak, akik kérik tőle. Aztán szól a próféta arról, hogy jaj azoknak, akik hősök a borivásban és vitézek az ital kezelésében, akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, az igaznak az igazát pedig elferdítik. Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, mert megemészti őket az ital. Tessék visszagondolni azokra az emberekre, akiket az elmúlt években eltemettünk, mert tönkretették magukat; tessék gondolni azokra, akik lebénulva, kerítésbe vagy járókába kapaszkodva botorkálnak, pedig ép, egészséges emberek voltak, de hát megemésztette őket az alkohol, az ital, tönkretették magukat. Jaj azoknak, aki ilyen úton járnak, mert elfeledkeznek arról, hogy imádkozni kellene. Mert a hősiesség, a vitézség nem a borivásban kell, hogy megmutatkozzon, hanem a harcban. Harctérről átvett fogalmakkal mondatja el az Úr a prófétával, hogy ezek az emberek, akik ebben hősködnek, képtelenek arra, hogy a harctéren helyt álljanak és valóban igazhitű emberek lehessenek. De az ilyen ember képes arra, hogy korrupttá váljon és a bűnöst igaznak mondja. S évek kellenek ahhoz, hogy ezek a mindennapi életben kiderüljenek. Sokszor egy rendszerváltás, egy szemléletváltás kell, hogy kiderüljön és el merjék mondani, hogy X vagy Y nem is volt bűnös, csak kitalálták, csak ráfogták. Az Ószövetségben még fontosabb szerep jutott a bíráknak, mert ott a bírák úgy kellett, hogy ítéljenek, hogy Isten Lelkének a tükrében lássák meg és mutassák meg a valódi igazat. Mert igaz az, amit Isten igaznak mond. Vigyázzunk tehát, hogy az életünkben ne hangozzanak el ezek a jajszavak semmiféle magatartásunkra. Az Úr türelmesen vár annak ellenére, hogy a hitetlen világ gúnyolódik és semmibe veszi az Ő igéjét, napról-napra való figyelmeztetését. De ha betelik a pohár, ha eljön az ítélet ideje, akkor azt halljuk, hogy igen, az Úr megítéli a népet. Megítéli az övéit, ahogy leégeti a tarlót a láng. Az eredeti szövegben úgy szerepel, hogy megeszi a tűz lángja a tarlót. Mint ahogy egy szénaboglyát ha felgyújtanak, az összehuppan, hiába volt szép magas, semmivé lesz. Ugyanígy a bűnösök is, akik Isten helyett önmagukban bíztak, akik magukat tartották bölcsnek és okosnak és nem törődtek azzal, amit az Úr eléjük adott. Hitből fakadó alázatra, igazi önismeretre tanít bennünket ez az ige. És senki ne gondolja azt, hogy Isten nem lát bennünket. A Példabeszédek 15. részéből hallottuk, hogy Isten látja a gazdagot és a szegényt, az igazat és a bűnöst, s egyszer megítéli az embert. És akkor a gonosznak nem marad semmi lehetősége, mint ahogy a szél elviszi a virágot és megsemmisül, mint a polyva, ugyanúgy sodorja el a történelem szele a gonosz embereket tanításukkal, emlékükkel együtt. Nekünk,
Református Élet keresztyén embereknek, azt mondja ez az igerész, amit Pál apostol levelében olvasunk, hogy: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni.” (1Kor 3,11-13) Jézus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Mt 6,19-21) IMA: Urunk, megköszönjük Neked, hogy szólsz és figyelmeztetsz az ősi ézsaiási beszéddel, amely nagyon, de nagyon közel áll a modern ember életéhez. Óvj meg bennünket a magunk igaza keresésétől, a gőgtől, erősíts bennünket, hogy alázatosan járjunk Veled, hogy tudjuk, hol a helyünk, mit kell tennünk. Segíts, hogy minden mondatunk építő legyen, segíts bennünket, hogy bölcsességet kérjünk Tőled. Adj bölcsességet mindanynyiunknak, hogy a Te akaratod tudjuk keresni s aszerint járjunk. Legyen ott az aranyszabály a mi életünkben, hogy amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek. Óvj meg bennünket attól, hogy a mi életünkhöz hozzá legyen kötve a bűn, a nyomorúság, az igazság elferdítése, a magunk hasznának keresése. Urunk, tudjuk, hogy egykor mindenre fény derül, tudjuk, hogy te eljössz és megítéled az embert aszerint, amit e testben cselekedett. Segíts bennünket, hogy amíg tart a ma, akaratodnak megfelelően éljünk. Legyen köztünk szeretet, meg tudjunk bocsátani egymásnak, meg tudjuk fogni az elesettek és nyomorultak kezét, s fel tudjuk őket emelni, Hozzád tudjuk vezetni őket. Urunk, éreztesd meg velünk, micsoda fájdalom Neked is a hitetlenség, a rosszindulat, a gonoszság, a másik becsapása ebben a világban. Segíts minket, hogy gyülekezetünk más legyen, a benned bízó ember valóban só és világosság legyen, ízt adjon az életnek. Segíts, hogy valóban rá tudjunk világítani a helytelen utakra, adj erőt a ránk következő napokra, légy velünk utainkon, vezess azon az úton amelyre te állítottál bennünket. Arra kérünk, kegyelmeddel és szereteteddel hajolj le hozzánk és hallgasd meg könyörgésünk. Ámen. Dr. Sándor Endre
6
Református Élet
2014. november
Zsindelyné díjátadó ünnepség A Magyarországi Református Nőszövetség 2014. október 11-én Budapesten Zsindelyné díjátadó ünnepségét tartotta meg. Erre az ünnepi alkalomra felkértek egy igei szolgálatra. János evangélium 13. részének 1-17 verse alapján hirdettem Isten igéjének üzenetét. Hangsúlyozva azt, hogy mennyire más Jézus mozgásiránya – mint az embereké. Jézus alázattal lehajolva vállalta a lábmosás szolgálatát, példát adva a tanítványainak – az akkoriaknak és a mai tanítványainak is. Ő mindig szeretettel szolgált ott – ahová az Atya küldte. A mi feladatunk is, hogy ne csak kötelességből, hanem szeretettel szolgáljunk a nekünk adott adottságokkal – ott ahová az Úr helyez. Egy előadást hallhattunk ezt követően a Kanadai Nőszövetség jubileumi konferenciájáról. 100 éves jubileumukat ünnepelték szerte a világból két-két képviselőt meghívtak erre a rendezvényre. A Magyarországi Református Egyház Nőszövetségét Dr. Gaál Botondné dr. Czeglédy Mária és Köntös Lászlóné képviselte. Ők számoltak be élményeikről, fényképekkel illusztrálva. Ezt követte az ünnepélyes pillanat, a díjátadás. Gilicze Andrásné nőszövetségi titkár ismertette, hogy több jelölt is volt egy-egy egyházkerületből. Figyelembe vették tevékenységüket és annak alapján hozták meg a döntést. Mind a négy egyházkerületből egy-egy asszonytestvér kapta meg a szimbolikus Zsindelyné Tüdős Klára díjat: oklevelet és virágcsokrot, mely jelzés értékű és tisztelettel fejezi ki köszönetüket szolgálataikért. P. Tóthné Szakács Zita elnökasszony felkért ezután egy délvidéki beszámolóra, majd felhívást intézett hivatalosan is a nőszövetségek felé, hogy adományt gyűjtsenek egy új egyházi körzet – lelkészi állásának a betöltésére: Délvidékre. Az ünnepi perselypénzt is erre ajánlották fel. Hálás szívvel fejeztem ki köszönetünket jótéteményeikért, ránk gondolásukért, s azért is, hogy több alkalommal is eljöttek hozzánk, hogy egy-egy női konferencián előadást tartsanak, bátorítsanak bennünket. Reménykedve várják, hogy mi is összefogjunk és csatlakozzunk együttesen a Nőszövetséghez. Csányi Erzsébet lelkipásztor
RÁDIÓS ISTENTISZTELET
Értesítjük testvéreinket, hogy református istentiszteletünket 2014. november 9-én közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsorunk ultrarövid hullámon, vasárnap reggel 8.05 - 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallható. 7
2014. november
Református Élet
- Házi Áhítat 2014. november Írta: Székely Zsolt lelkész Rövidítések: R-reggel, E-este, HK-Heidelbergi Káté, É-ének
lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer. 23, 5-6.). Rettenetes Isten ítélete, amint a fejezet első verseiben olvassuk és mégis csodálatos, mert telve van Isten népe iránti szeretettel. Isten ugyan ítéletet mond a hűtlen pásztorok felett, de ítéletében is kegyelmes Isten marad, aki olyan pásztort ígér, aki telve lesz kegyelemmel és igazsággal. Vigyázzunk, amikor bizonyságot teszünk, amikor Isten igéjét hirdetjük, adjuk tovább: ha ő szól, akkor szóljunk, de ha nem szól, akkor nehogy szóljunk és még fontosabb: mindig csak azt szóljuk, amit ő mond. Az igehirdetés alapja az, hogy az igehirdető Istentől küldött legyen, aki közel áll hozzá, aki személyes kapcsolatban van a Jó pásztorral, aki minden igehirdetés előtt tőle kér szót, tőle kéri el az igét, hogy így váljon áldássá, szócsővé, Isten eszközévé népe számára. Ma könyörögjünk igehirdetőinkért, határon innen és túl. Imádság: Imádkozzunk nemzetünk ébredéséért. R: Jer. 23, 1-22; E: Lk. 11, 29-26; HK: 113, É: 202.
November 1. Szombat „Ezt mondta az Úr: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az Úr igéjét, szolgáiddal és népeddel együtt, akik bejárnak a kapukon” (Jer. 22, 1-2). Isten ma is szól népéhez, urakhoz és szolgákhoz, vezetőkhöz és beosztottakhoz, szomszédodhoz, ellenségedhez, gazdaghoz és szegényhez, elnyomóhoz és elnyomotthoz, és micsoda szeretet, hogy itt és most személyesen hozzánk! Ugyanaz a teremtő ige hangzik ma is, mint a teremtés hajnalán. Ma azt üzeni, attól függ, hogy megmaradunk, vagy nem, hogy mennyire hallgatunk Isten igéjére. Szava ma is életnek beszéde, ennek felelősségével és örömével vegyük kézbe minden nap Isten igéjét és kérjük imádságainkban, hogy szavát hallva ne engedetlenséggel, hanem arra engedelmességgel válaszoljunk, hogy engedvén szavának, a mindennapokban teremjük a Lélek gyümölcseit. Ezek: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ma vizsgáljuk meg magunkat: mennyire teremjük a Lélek gyümölcseit a mindennapokban? Teremjük egyáltalán, ma is? Imádság: Imádkozzunk azokért, akik az elmúlt évben ravatal mellett álltak meg. R: Jer. 22, 1-12; E: Lk. 11, 1-13; HK: 111 É: 204.
November 4. Kedd „Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az Úr - ,hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyanhelyre, ahol nem látom? – így szól az Úr, Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az Úr!” (23, 23-24). Hisszük Isten mindenütt jelenvalóságát, mégis úgy élünk, úgy beszélünk, úgy cselekszünk, mintha nem látna, mintha nem lenne nem csak mindenütt jelenvaló, hanem Mindenható Isten is. Éppen ezért is a keresztyén ember úgy kell élje mindennapjait, mint aki tudja, hogy elsősorban nem embereknek kell tetszedjen, hanem Isten szerinti élet bemutatására, a Krisztusi élet mások elé élésére, vonzóvá tételére hivatott. Ma is a világ hatalmas álmokat hirdet: vedd meg ezt, vagy azt és boldog leszel, válaszd ezt, vagy azt és jobb lesz. A világ gyakran keresztyén mázban is csodás álmokat hirdet. Vigyázzunk arra, hogy a dolgok mércéje soha nem a mi álmaink, vágyaink kell legyenek, hanem csak egyetlen meghatározó mérce van: Isten igéje, és az Ő akarata. Ha szavára nem engedelmességgel válaszolunk, ha nem szavát hirdetjük, akkor súlyos ítélet vár ránk! Ma kérjük, hogy támogasson Bennünket az engedelmesség Lelkével, és minden nap valljuk: igéje olyan, mint a tűz, ami tisztít, mind inkább erősíti az új embert az ó ember elleni harcunkban. Imádság: Imádkozzunk az igehirdetőinkért. R: Jer. 23, 23-40; E: Lk. 11, 37-54, HK: 114; É: 54.
November 2. Vasárnap „Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát.” (Jer. 22, 13.) Jójákim király pompaszerető, kritikát nem tűrő, embertelen, csak önmagára gondoló, Isten szavával nem törődő király volt. De Jeruzsálemnek is és Konjáhúnak is az a veszte, hogy nem hallgatnak Isten szavára. Ezért mások számára nem áldást, hanem ítéletet, szenvedést hoznak életükkel, tetteikkel. Számukra is adott volt a lehetőség, mert Isten szólt, Isten áldássá akarta őket is tenni, de ők nem akartak rá hallgatni. Ezért Jójákim sorsa, mint a tisztátalan szamár sorsa az, hogy kidobják Jeruzsálem kapuin. Jézus szavai jutnak eszünkbe: ha a só megízetlenül, semmire se való az már, hanem csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek. Vigyázzunk, nehogy levegyük Jézusról a szemünk, figyeljünk beszédére, mint élet beszédére, hogy ne ítélet, hanem só és világosság legyünk mások számára, hogy áldássá és ne átokká váljunk Urunk kezében. Legyünk hangszer az Ő kezében! Ma vizsgáljuk meg, mennyire vagyunk engedelmes, Isten szavára figyelő fiak és kérjük segítségét, hogy tegyen áldássá bennünket ott és azon a helyen, ahol élünk. Imádság: Imádkozzunk egyházunk vezetőiért, előljáróiért. R: Jer. 22, 13-30; E: Lk. 11, 14-28; HK: 112; É: I. Zsoltár
November 5. Szerda „Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Úr. Ők népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám.” (Jer. 24, 7). A próféta látomásban két kosár fügét lát, ahol az egyik kosár füge, a jó fügék a fogságban lévőket jelképezi, akiknek
November 3. Hétfő „Eljön majd az idő-így szól az Úr-, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Az ő idejében szabad
8
Református Élet
2014. november
2000 évvel ezelőtt eljött Valaki, aki átvette és kiitta, aki átokká lett értünk, aki mindenben hasonlóvá lett hozzánk, értünk kivéve a bűnt, aki az adóslevelet átszegezte, hogy ne keljen nekünk bűneink büntetését viselni. Ő elvett mindent, mi elválaszt minket Istentől és megszabadított. De ha nem fogadjuk el életmentő szavát, nem fogadjuk el Krisztust, ha nem térünk meg bűneinkből, mint nép, mint egyén, akkor haragja izzó haragként csap le ránk. A föld ma is telve van szenvedéssel, nyomorgattatással, a gyengék kihasználásával, bűnnel, mert nem rá hallgatunk, ma is a nagy nyomorgató, a Sátán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen! Vigyázz, ma még lehet az atyai hajlékba térni, sürget az idő, menekülj a bűneidet elvenni akaró, és a helyetted meghalt, feltámadt, számodra is Szabadító Krisztus ölébe, hogy életed legyen ő benne. Ma még lehet! Imádság: Imádkozzunk a betegekért. R: Jer: 25, 15-38; E: Lk: 12, 22-34; HK: 117, É: 261.
most nem megy jól soruk, a másik kosár füge pedig azokat, akik azt hiszik, jól jártak és sajnálkozva tekintenek azokra, akik a fogságban vannak. Alázattal mondhatjuk, olvasva ezeket a sorokat: Bizony, Urunk, a te gondolataid nem a mi gondolataink, bizony, a Te útjaid nem a mi utjaink. Mert azóta se változott a helyzet, akik az Úréi, azoknak e világon nyomorúságuk van, jutnak eszünkbe Jézus Hegyi beszédének sorai. Mindig így van ez, van az Isten szavának engedelmességgel válaszoló áldott, és van az önhitt, másokat lenéző, esetleg mások sorsán sajnálkozó ember, a romlott, ehetetlen, engedetlen, Isten szavának hitelt nem adó élet. Vajon, mi milyen fügék vagyunk? Mit mond az én életemről az Isten? Ma még lehet megtérni, ma még lehet visszatérni az atyai házhoz, ma még lehet tied is a tékozló fiú vallomása: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened! És akkor öröm lesz a földön is és öröm lesz a mennyben is! Így legyen! Teljes szívünkkel, egész életünkkel tartozunk neki. Térjetek meg, mert elközelített az Isten országa! Legyünk a jó hír hírvivői! Imádság: Imádkozzunk azokért, akik kilátástalan helyzetben vannak. R: Jer. 24; E: Lk. 12, 1-12; HK: 115; É: 363.
November 8. Szombat „Amikor Jeremiás befejezte beszédét, amelyet az Úr parancsa szerint mondania kellett az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: Meg kell halnod! Miért prófétáltad az Úr nevében, hogy úgy jár ez a templom, mint Siló, ez a város pedig rommá és lakatlanná lesz? És összesereglett az egész nép Jeremiás körül az Úr házánál.” (Jer. 26, 8-9). A papok, a próféták és az egész nép összefog Jeremiás ellen, mert nem tetszett nekik a beszéd, mit Jeremiáson keresztül üzent az Isten szeretett népének. Vajon, mi hogy fogadjuk a kemény beszédet, amikor Isten igéje rátapint a lényegre, legérzékenyebb részére életünknek, amikor feltárja bűneinket? Vajon, akkor mi is egy vállrándítással elintézzük? A korabeli papok, vezetők, a nép másik legnagyobb baja a hamis istenkép volt. Azt gondolták, ha rutinszerűen bemutatják az áldozatokat és áll a jeruzsálemi templom, biztonságban vannak. Isten Jeremiáson keresztül a hamis istenképüket, biztonságérzetüket akarta lerombolni, hogy lássák Őt, az őket szerető Istent. Vajon, sokszor mi nem esünk abba a hibába, hogy nem akarjuk felismerni Isten kemény, de akkor is értünk való szeretetteljes beszédét? Vajon, gyakran mi is nem inkább a földi kincsekkel kívánjuk bebiztosítani életünket, elfeledkezvén a menyei kincsről, miben részesíteni akar Atyánk? Ma vizsgáljuk meg őszintén önmagunkat, nehogy mi is hamis biztonságérzetben legyünk, nehogy mi is visszautasítjuk szerető Atyánk igéjét, hanem inkább engedjünk szavának. Imádság: Imádkozzunk azokért, akik megkötözöttségben vannak. R: Jer. 26, 1-9; E: Lk. 12, 35-48; HK: 118; É: 208.
November 6. Csütörtök „…tehát huszonhárom éven át szólt hozzám az Úr igéje, én pedig hirdettem nektek, idejében hirdettem, de ti nem hallgattátok meg.” (Jer. 25, 3). Isten soha nem késik, mindig időben cselekszik, vagy nem cselekszik, igéjét is mindig időben hirdetteti. Ő szól ma hozzánk! Milyen nagy szeretet, kegyelem, hogy minden hitetlenségünk, bűneink ellenére ma is szólni kíván hozzánk. Vajon, mennyire fontos a mindennapok forgatagában az Ő szava a számunkra? Mint sürgős, életmentő üzenetet halljuk, vagy a mindennapok forgatagában alig van rá idő, hogy abban elmélyedjünk. Vajon, mennyire kovásza, alapja Isten beszéde a mindennapjainknak? Vigyázzunk, mi, kik halljuk az Ő beszédét, meg ne keményítsük a szívünket, hanem fogadjuk be, mint az a földműves, aki eladta mindenét, amije volt, hogy megszerezze a szántóföldet. Legyen Krisztus beszéde életünk alapja, hogy mi is, kik sziklára, igéjére építettük életünket, amikor jönnek az élet viharai, és amikor jön a legnagyobb próba, a halál, az örök életbe vetett hittel tudjuk: Krisztus beszéde megtart és Benne örök életem van. Így váljon Isten hirdetett üzenete örök életre vezető, meghallgatott igévé! Isten a történelem Ura, ki dönt népek sorsáról, de ő a Te szíved Ura is, teremtője annak, te, ki hallod, olvasod igéjét, siess befogadni szavát, siess engedni annak, hogy életed legyen! Imádság: Imádkozzunk az öregeinkért. R: Jer. 25, 1-14; E: Lk. 12, 13-21; HK: 116, É: 204.
November 9. Vasárnap „Jeremiás viszont ezt mondta: …Az Úr küldött engem, hogy a templom és a város ellen elmondjam mindazokat a prófétai igéket, amelyeket hallottatok. Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok Isteneteknek, az Úrnak a szavára! Akkor majd megbánja az Úr, hogy veszedelemmel fenyegetett benneteket.” (Jer. 26, 10-24). Amikor halljuk a kemény beszédet, amikor úgy érezzük, hogy szíven talált minket az Isten, amikor megmutatta, mik
November 7. Péntek „Mert pere van az Úrnak a népekkel, megítél minden embert, a bűnösöket kardélre hányja - így szól az Úr.” (Jer. 25, 31). A szent Isten nem tudja elviselni a bűnt. A hatalmas Isten, a történelem Ura Úr a népek felett, de Úr az egyes ember, személyesen a mi életünk felett is és megítél minden embert, minket is. A harag borát nekünk már nem kell kiinni, mert
9
2014. november
Református Élet
azok, amiket el kell hagyni, hogy megjobbítsuk útainkat, vigyázzunk, nehogy megkeményedjen a szívünk. Isten Igéje élesebb minden kétélű kardnál és bizony sokszor szíven talál, sokszor le kell metssze életünk vadhajtásait, az irigységet, a hatalmaskodást, a szeretetlenséget, a bálványimádást, az aggodalmaskodást. Ma vizsgáljuk meg magunkat, mi is kiáltsunk fel, mint az első pünkösdi gyülekezet: mit cselekedjünk? Kérjük imádságban: Atyánk, mutasd meg, mik azok a bűnök, szokások, amik elválasztanak tőled. Kérjük, mutassa meg gyengeségeinket és legyen kegyelmes, hogy az új ember mind inkább megelevenedjen, mind inkább növekedjünk a kegyelemben és a Krisztus ismeretében. A megszentelődés gyakran bukásokkal teli, rögös útján vezessen, pásztoroljon, tisztítson, támogasson nevének dicsőségére. Imádság: Imádkozzunk a gyászban lévőkért. R: Jer. 26, 10-24; E: Lk. 12, 49-59; HK: 119, É: 169. November 10. Hétfő „De ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene.” (Jer. 27, 21). A mai szakaszban Isten (5. v) mint a világ teremtője szól, aki alkotta az eget s a földet és mindazt, ami abban van, akinek tulajdona a világ és mi magunk is. Szól az emberért! Micsoda féltő szeretettel hangzik többször is az Úr népéhez intézett figyelmeztetése: „Ne hallgassatok azokra”, akik azt mondják, ami jól esik a fülnek, ne hallgassatok azokra, akik azt hirdetik, hogy hamar vége a nehéz időnek. Mindig is voltak hitetők, hamis próféták, mindig is voltak önmagukat reklámozó, az embernek szabadságot, boldogság ígérő emberek. Ma arra akar figyelmeztetni az Úr, hogy vigyázzunk, senkire ne hallgassunk, senkit ne kövessünk, egy dologra figyeljünk: az Ő szavára és akkor életünk lesz, egyébként menthetetlenül végünk. Imádság: Imádkozzunk országunk vezetőiért. R: Jer. 27, E: Lk. 13, 1-9; HK: 120; É: 42. November 11. Kedd „Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen. Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát.” (Jer, 28, 8-9). Szörnyű, hogy Hananjá mennyire ragaszkodik elveihez! Bár tudja, hogy csak hazug beszédet folytat, ragaszkodik ahhoz, hiteget másokat és talán önmagát is hiteti. A nagy hitető ma is dolgozik, és mint ott és akkor, ma is és mindig szájízünk szerinti beszédet akar mondani. Ezzel szemben Isten beszéde az életünkért szól, hogy megmeneküljünk attól az ítélettől, veszedelemtől, amiben Hananjá részesült. Vigyázzunk, hogy saját igeértésünket, esetlegesen magyarázatainkat soha ne Isten akarataként állítsuk be! Hanem mindig alázattal és imádsággal, mint Jeremiás álljunk az Úr előtt, rá figyeljünk és tőle várjuk az eligazítást, útmutatást. Aki befogadta Jézust, az ismeri a jó pásztor hangját. Figyeljünk hát hű pásztorunk hangjára, így biztos, hogy nem ejt tőrbe bennünket a nagy hitető. Imádság: Imádkozzunk gyermekeinket, unokáinkat tanító pedagógusainkért. R: Jer. 28; E: Lk. 13, 10-17; HK: 121; É: 25.
November 12. Szerda „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek -így szól az Úr-: békességet és nem romlást tervezek és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jer. 29, 11-13). Micsoda vigasztalás! Lám, Hananjá vigasztalgatta a népet, Hananjá hitegette a népet, Isten pedig nem vigasztalgat, hanem igazi vigasztalást, igazi megoldást kínált ott és akkor népe számára: a hozzá való folyamodást, az imádkozást. És ez ma sincs másként. Olyan jó, hogy Isten nem változik! Ma is lehet nekünk hozzá folyamodni. Lehetséges Őt segítségül hívni. Istennek reményteljes terve van velünk. Vajon, van-e nekünk saját jövőképünk, vajon az Isten által készített reményteljes jövőt kérjük tőle imádságainkban személyes és népünk életére nézve, vagy mi mondjuk meg, hogy milyen jövőképünk van? Kérjük, hogy tanítson bennünket arra, hogy egyre inkább ne azt akarjuk, ami a mi vágyunk, hanem azt, ami az ő akarata. Mi is tanuljunk úgy imádkozni, ahogy az értünk a Gecsemáné kertben szenvedő Jézus imádkozott: Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te. Mert egyedül az Isten akarata jó. És figyelmeztet az Úr: nem lehet csak úgy ímmel-ámmal, fél szívvel, hanem teljes szívvel. Így kérjük Őt, hogy mutassa meg akaratát és legyen segítségünkre abban a helyzetünkben, amiben vagyunk. Imádság: Imádkozzunk a szórványban lévőkért. R: Jer. 29; E: Lk. 13, 18-30; HK: 122; É: 230. November 13. Csütörtök „Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked!” (Jer. 30, 1-2). Lám, több ezer évvel ezelőtt ránk is gondolt az Isten! Micsoda kegyelem, hogy olvashatjuk ezeket a sorokat! Megköszöntük-e már hálás szívvel azt, hogy szeretettel gondoskodott arról, hogy igét olvashatunk! Anyanyelvünkön és szabadon tehetjük mindezt! Mert ma is vannak, kik nem értik, nem olvashatják anyanyelvükön, vagy éppen szabadon az Igét. Milyen nagy kegyelem! És milyen nagy erőforrás, hogy amint akkor is ígérte az Úr népének: „Én veled leszek, így szól az Úr -, és megszabadítalak”, ma is élő és ható szóként fogadhatjuk be szívünkbe! Jézus szavai jutnak eszünkbe: Én veletek vagyok minden napon, a munkanapokon is és az ünnepnapokon, a szép és a szomorú napokon, az öröm és a gyász napjaiban is. Én mindenkor veled leszek és megszabadítlak bűneidtől és az örök kárhozattól, immár örök életed lehet én bennem. Hisszük-e ezt? Imádság: Imádkozzunk azokért, akik egyedül érzik magukat. R: Jer. 30, 1-11; E: Lk: 13, 31-35; HK: 123; É: 130 Zsoltár November 14. Péntek „És népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek.” (Jer. 30, 22). Isten a 12. versben megmondja a diagnózist, ami mindnyájunkra igaz: „Halálos a bajod”. Halálos, mert elbuktunk és az első emberpár bűnesete folytán mindnyájan halálos bajban szenvedünk és ha Isten meg nem szán és meg nem könyörül rajtunk, végünk! Nincs megoldás az ember prob-
10
Református Élet
lémájára, nincs megoldás a bűn, a halál, a kárhozat problémájára, mert nincs egyetlen igaz ember se. Krisztus eljött, magára vállalta büntetésünk terhét, itt látszik, a kereszten igazán, Isten mennyire gyűlöli a bűnt és menyire szereti a népét, minket! És már tényleg személyesen mienk is lehet az ígéret: Istenetek leszek. Ő tud ma is igazi gyógyulást adni bajainkra, te elfogadtad-e már az egyetlen gyógyítót, az egyetlen megoldást, Krisztust befogadtad-e a szívedbe? Ha még nem, ne habozz! Engedd, hogy életed egyetlen és kizárólagos Uraként tegyen szabad, boldog gyermekévé és áldássá ama nép számára, ahová tartozol. Imádság: Imádkozzunk azokért, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. R: Jer. 30, 12-24; E: Lk. 14, 10-16; HK: 124; É: 271. November 15. Szombat „Reménykedhetsz a jövőben - így szól az Úr -, mert visszatérnek fiaid hazájukba.” (Jer. 31, 17). Emlékszem, nagymamám mindig azt szokta mondani, fiam, meglátod, egyszer jobb lesz. Gyakran mondogatta, de azt láttam, tapasztaltam, hogy egyre nehezebb a megélhetés, ő egyre betegebb. Megkérdeztem tőle gyermekként: mama, mikor lesz jobb, mert én nem látom semmi jelét a jobbulásnak, inkább rosszabbra fordulnak a dolgok. Erre elcsendesedett, majd így válaszolt: Ha Jézus visszajön, akkor meglátod, hogy jobb lesz. Akkor még nem értettem, miről beszél, de most már tudom. Így készített mindnyájunk számára is az Úr reményteljes jövőt. Az apostollal mi is vallhatjuk, hogy a mi országunk a mennyekben van, ahonnan az Urat várjuk vissza. Kálvin is azt mondta, hogy földi életünk bajaiból nem indulhatunk ki, mert földi életünk tele van nyomorúsággal, betegséggel, bukással. Isten természetesen itt is megajándékoz szép élettel, de: akkor értékeljük helyesen a dolgokat, ha Isten országa szempontjából ítéljük meg a jelent, értékelünk mindent. A jelen örömét és fájdalmát is. Így kérjünk és vegyünk tőle mindent, mint Atyánktól, aki jól tudja, mi a jó nekünk! Mert Ő, ott, ahol élsz, azt ígéri neked: „Reménykedhetsz a jövőben”, mert ő mondja és erre a kereszt a garancia. Imádság: Imádkozzunk az árvákért. R: Jer. 31, 1-17; E: Lk. 14, 7-14; HK: 125; É: 254. November 16. Vasárnap „Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki - így szól az Úr!” (Jer. 31, 20). Milyen gyönyörű vallomás, milyen őszinte, szívből jövő szerelmi vallomása az Úrnak! Íme, amikor megfenyít, akkor is szenved az Isten, mert bűneink miatt meg kell fenyítsen! És milyen, az egész világot átölelő, csodálatos vallomása Isten szeretetének a kereszt! A legszebb vallomása az elbukott, bűneiben fetrengő, elveszett ember felé, szinte könyörög értünk: „térj vissza Izrael szüze... meddig tétovázol még?” Testvérem, a világ teremtője, Ura vallott! Te vallottál-e már neki? Mennyire szereted őt? Lám, ez a halálos szeretet, mert Krisztus életét adta értünk! Mi nem kell meghaljunk érte, csak átadni bűneinket és elfogadni mindazt a sok ajándékot, amit adni kíván. És ráadásul az örök
2014. november
életet. Micsoda kegyelem, micsoda öröm ennek a hitében, boldogságában élni! Dicsőség érte neki, hogy nem kell saját bűneink miatt sem meghalni, mert Krisztus meghalt, megtörte a bűn és a halál hatalmát! Ujjongj ma ezért a csodás szeretetért! Imádság: Imádkozzunk azokért, akik vigasztalásra vágynak. R: Jer. 31, 18-30; E: Lk. 14, 15-24; HK: 126; É: 121 Zsolt.
November 17. Hétfő „Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha lejön az ideje - így szól az Úr -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.” (Jer. 31, 33). Lám, a teremtő Isten az, ki rendelkezik mindenről, így a dolgok idejéről is. Ne sürgessük, ne feledjük: a Lélek ajándéka a türelem! A mai szakasz arról is beszél, hogy két féle ember van, a kívülről hajtott ember, aki azért tartja, próbálja betartani Isten törvényét, mert kell, akit a külsőség, a világ kívánsága hajt. Ilyenek voltak a farizeusok is. Azért ragaszkodtak a szokásokhoz, betű szerint a törvényhez, mert így kell. Ó, és a világ is erről szól: mindig azt akarják elhitetni a reklámok is, hogy neked ez a termék kell. Így megy a vakítás! A másik ember, az újjászületett, az újjáteremtett ember, más szóval a belülről hajtott ember, aki nem azért tesz, vagy nem tesz valamit, mert kell, hanem Ura iránti szeretetből, hálából. Van a „kell” parancsa miatt gyötrődő, vallásos, a külsőségek parancsa alatt szenvedő, és van a megszabadított, Isten Lelke által vezetett ember. Te melyik csoportba tartozol? Imádság: Imádkozzunk azért, hogy mind többen kövessék Krisztust, imádkozzunk ébredésért. R: Jer. 31, 31-40; E: Lk: 14, 25-35; HK: 127; É: 181, November 18. Kedd „Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogd ezeket az iratokat, ezt az adásvételi szerződést, a lepecséltet is, meg ezt a le nem zárt szerződést is, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sokáig megmaradjanak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban!” (Jer. 32, 14-15). Jeremiás olyan időszakban vásárol földet, amikor a föld a lerombolt országban értéktelen volt. Olyan időben vásárol földet, amikor mindenki feladta a jövőt! Olyan időben, amikor már senki se remélt. Olyan időben, amikor inkább eladtak, de nem vásároltak, mert mindenki úgy gondolta, nincs miért! Ezzel is mintegy jelet akart adni az Isten a reménytelenségbe, a mindennapi bajok, bűnök, gondok terhe alatt nyögő népének, hogy van jövő, és erre Ő a garancia. Isten ma is jelet mutat a világnak, ami nem csak erre az életre lehet erőforrás, gyógyulás, hanem garancia is a jövőre, az örök életre nézve. Ez a jel egy adásvételi szerződés: mi átadjuk neki a bűneinket, ő elveszi és a bűnbocsánat, az örök élet ajándékával ajándékoz meg. Az írást pedig vérrel pecsételte meg az Isten: Krisztus vérével. Ma ezért a hatalmas jelért adjunk hálát Istennek! Áldjuk, mert nagyszerűek a tervei és hatalmasak tettei! Imádság: Imádkozzunk ellenségeinkért! R: Jer. 32, 1-25; E: Lk:15, 1-10, HK: 128; É: 162.
11
2014. november
Református Élet
November 19. Szerda „Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” (Jer. 32, 27). Amint ebből a fejezetből is látjuk, Isten cselekszik, Ő az, aki hatalmas kézzel uralkodik, tart ítéletet, de még ítéletében is megmarad kegyelemmel teljes Istennek és reményteljes jövőről, csodás ígéretről beszél. Ha a korabeli Izráel látva az ellenség erejét, hallotta a híreket, akkor azt mondhatta volna, hogy esélytelen jövőről beszélni. Akkor és ott nekik, ma nekünk is meg kell tanulni, hogy az Istenbe vetett hit nem az ember lehetőségeivel, hanem Isten lehetőségeivel számol. A Krisztusba vetett hit még a haláltól se fél, mert az is legyőzetett. Vajon, mekkora a mi Krisztusunk életünk viharaiban? Vajon látod-e Őt minden körülményeid között hatalmasnak? Jegyezzük meg: a hit Isten lehetőségeivel számol, akié a hatalom! Imádság: Imádkozzunk rágalmazóinkért! R: Jer. 32, 26-44; E. Lk. 15, 1.12; HK: 129; É: 258.
igazán, amikor szabadulást hirdettetek, ember az embertársának és felebarátjának.” (Jer. 34, 17). Az első Istentiszteleten Káin is és Ábel is bemutatta a maga áldozatát Istennek. Az Istentiszteletről hazafelé menet Káin megöli Ábelt. A 34. fejezetben Isten népe színből megteszi kötelezettségét, de nem szív szerint, ezért a gazdasági érdek, a földi kincsek megbabonázva a nép szívét, arra ösztönzi, hogy azt tegye, amit utál az Úr: megszegi kötelességét. Vigyázzunk, Isten szerető Isten, de mi, akik halljuk az Ő igéjét, szívünket meg ne keményítsük, hanem cselekedjünk parancsa szerint. Vigyázzunk, nem elég a napi igeolvasás! Vigyázzunk, nehogy az Istentiszteletről hazafelé menet, az igeolvasás után bánts, pusztíts, pletykálj. Hanem igyekezz Atyád parancsa szerint élni, hogy elkerüld azt a szörnyűséget, amit a képmutatóknak, a színből cselekvőknek ad jutalmul. Legyen inkább Krisztus jutalma a mienk! Imádság: Imádkozzunk azokért, akik nem hisznek. R: Jer. 34; E: Lk. 16, 19-31; HK: 3, É: 395.
November 20. Csütörtök „Ezt mondta az Úr, aki a földet megalkotta, az Úr, aki megformálta és megerősítette - az Úr az ő neve -: Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz.” (Jer. 33, 2-3). Az Úr szól akkor, amikor a halál, a fájdalom, a kétségbeesés hangján sír a nép. Isten örökké tartó szeretetét ígéri. Milyen nagy dolog, hogy ezt saját vérével pecsételte meg Jézus a kereszten. Micsoda békesség ez, amit senki nem tud adni, csak Ő! A tied-e már ez a vallomás, ez a bizonyosság? Baj esetén hozzá kiáltasz, és bűneid bocsánatának, Isten ajándékainak átvételekor hálával áldozol Istenednek? - kinek örökké tart szeretete, ki bebizonyította, hogy meg akar áldani, meg akar erősíteni, a legnagyobb kincsben, az örök életben akar részesíteni. Átvetted-e már ajándékait? Ha még nem, akkor ma kiálts hozzá, Ő válaszol. Isten, az ember bűneire, Istennel szembeni lázadására a kereszttel válaszolt. Mi a hála, a megszabadítottak örömével zengjünk neki hálaéneket. Imádság: Imádkozzunk gyűlölőinkért. R: Jer. 33, 1-13; E: Lk. 16, 1-13; HK: 1; É: 247.
November 23. Vasárnap „Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: menj és mondd el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Miért nem okultok és miért nem hallgattok beszédemre - így szól az Úr.” (Jer. 35, 13) Isten a rékábiakkal azt kívánja példázni népe számára, hogy a rékábiak emberi rendelkezést milyen hűségesen követnek, ezzel szemben az Ő népe, kit hatalmas kézzel hozott ki Egyiptomból, mennyire nem a szerint él és cselekszik, ahogy Ő azt rendelte. Hanem megy a saját feje után. Vajon, ha csak az elmúlt hetünket vizsgáljuk meg, mi mennyire éltünk, mennyire élünk emberi rendelkezések, az emberek kívánsága, elvárása, vagy éppen a szükség parancsa szerint és mennyire élünk az Úr akaratának megfelelő, a megszentelődés útján haladó, Krisztusba oltott ágként áldott, boldog életet? Vajon, mi tényleg minden nap hallgattunk beszédére? Ma ezt kérdezi az Úr tőled. Imádság: Imádkozzunk egyházunk egységéért. R. Jer. 35; E: Lk. 17, 1-10; HK: 4; É: 205.
November 21. Péntek „Eljön még az idő, így szól az Úr, amikor valóra váltom azt a jót, amit Izráel és Júda házáról ígértem.” (Jer. 33, 14). Isten nem bűnei szerint bánik népével, hanem azt ígéri, hogy jóra fordítja sorsát és megkönyörül rajta. Ha bűneink szerint bánna népünkkel, velünk, akkor végünk lenne! Egyedül az Ő irgalma az, hogy nincs még végünk! Kérjük, hogy könyörüljön meg nemzetünkön, adjon ébredést, és cselekedje velünk azt, hogy Krisztusba oltott ágként tudjunk testvérként, mint ahogy „az egy test tagjai”, nevének dicsőségére és egyházunk, népünk hasznára lenni. Váljon valóra az a jó, hogy kegyelmesen cselekedett velünk az Isten és szakadjon fel népünk ajkán is a hálaének. Imádság: Imádkozzunk a templomba nem járókért! R: Jer. 33, 14.26; E: Lk. 16, 14-28; HK: 2; É: 71. zsoltár November 22. Szombat „Azért ezt mondja az Úr: Ti nem engedelmeskedtetek nekem
12
November 24. Hétfő „Talán meghallja Júda és háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket.” (Jer. 36, 3). Lám, mennyire szereti Isten a népét: kész elfeledni minden engedetlenséget, minden hazugságot, minden bűnt, minden kétfelé sántikálást, minden árulást, minden tagadást, minden tőle elfordulást. Ennek egy feltétele van: meg kell térni a bűneinkből. A bűn nem más, mint céltévesztés. Aki megtér, az a jó cél, Isten által kijelölt cél felé megy. Megtérni azt jelenti, mint a megszokott útról letérni, mint az ellenkezőjét tenni annak, amit eddig tettem. Jézus is ezzel az üzenettel kezdte meg szolgálatát: térjetek meg, mert elközelített az Isten országa. Ma hangzik a figyelmeztetés: ma még lehet neked is! Vizsgáld meg magad, van-e bűn, van-e bármi, amit még rejtegetsz, amit még nem mertél bevallani és hamar térj meg, hogy megmenekülj a veszedelemtől, mit Isten az engedetlenség fiainak készített. Imádság: Imádkozzunk engedelmes lélekért. R: Jer. 36, 1-19; E: Lk. 17, 11-19; HK: 5; É: 203.
Református Élet
2014. november
November 25. Kedd „Ezért így szól az Úr Jójákimról, Júda királyáról: Nem fog az utódja Dávid trónján ülni. Holttestét pedig kidobják és ott hever nappal a hőségben, éjszaka a fagyon.” (Jer. 36, 30). Jójákim hallotta az igét, de megkeményítette szívét és az igét semmibe vette, olyannyira, hogy azt a tűzbe dobta. Rettenetes ez a keménység, rettenetes a király válasza. Azt hitte, megteheti, hogy Isten szavát nem veszi komolyan és nem a szerint cselekszik. Rettenetes a büntetése is: Isten elveti. Jézus is azt mondta, ha a só megízetlenül, semmire se jó már, hanem kidobják és eltapossák az emberek. Vigyázz testvérem, Isten igéjét nem lehet felelőtlenül olvasni. Hadd legyen életed alapja, hogy életedet megáldja és áldássá légy sokak számára. Ma még hangzik az Ige, vegyük komolyan Istenünk szavát! Imádság: Imádkozzunk türelemért. R: Jer. 36, 20-22; E: Lk. 17, 20-37; HK: 6; É: 359. November 26. Szerda „Ciddkijjá király azonban érte küldött, kihozatta, és a palotájában titokban megkérdezte tőle a király: Van-e mondanivalója az Úrnak? Jeremiás ezt felelte: Van! – és hozzátette: A babilóniai király kezébe kerülsz.” (Jer. 37, 17). A király helyesen jár el: érti, ismeri, tudja, hogy van nagyobb hatalom, mint az ő hatalma, mégpedig Istené, akitől azt kapta. A hatalom mindig Istentől van. A király látja, hogy vészhelyzet van, és jó helyen kérdez: Istent kérdezi. Amikor meghallja Isten tervét, hogy elvész, mégsem első indulatában cselekszik, hanem segít Jeremiás terhén kön�nyíteni. Vajon, amikor Isten nehezebb napokat ad, mi hogy viszonyulunk hozzá? Egyáltalán a nehéz napokban őszintén megkérdezzük: van-e mondanivalód Uram? És vajon, hogy fogadjuk a kemény beszédet? Pál apostol rabláncon írta sorait: Örüljetek az Úrban, mindenkor. Nekünk talán nem kell Krisztusért rabláncot hordani, de hogy fogadod a kemény beszédet? Istennek most is van mondanivalója a számodra. Minden nap erre figyelj, vigyázz, le ne szokj róla, mert Neki életed minden helyzetére van mondanivalója. Imádság: Imádkozzunk a Lélekért. R: Jer. Jer. 37; E: Lk. 18, 1-8; HK. 7; É: 1 Zsoltár November 27. Csütörtök. „Ezért a vezető emberek ezt mondták a királynak: Meg kell halnia ennek az embernek, mert elcsüggeszti a városban megmaradt harcosokat és az egész népet azzal, hogy ilyeneket hirdet nekik. Hiszen ez az ember a népnek nem a javára, hanem a vesztére törekszik!” (Jer. 38, 4). Hányan mondták ezt a prófétákra? Hamis vádak! Jézust is így ítélték halálra! „Mag a keresztyének vére” - mondták a római véres időkben! Hányan mondták csak az elmúlt 100 évben is, hogy az egyház a nép ellen van. 50 éve azt hirdették, hogy az egyházra hamarosan nem is lesz szükség. És lám! Hol van az a rendszer? Megbukott! Isten rendszere nem bukik meg. Vajon, merjük-e vállalni akkor is az Igét, ha érte megkülönböztetés, esetlegesen börtön jár? Vizsgáljuk meg hitünket! Csiha Kálmán írja a Fény a rácsokon című könyvében, hogy amikor börtönben volt, akkor hallotta a híreket a gyülekezetről, és azt tapasztalta, hogy akikből ki se nézte, hogy elhagyják az igét, azok elhagyták, és akik-
13
ből ki se nézte, hogy hűségesek maradnak hozzá, azok hűek maradtak az igéhez. Őszintén tartsunk ebben a kérdésben ma önvizsgálatot. Imádság: Imádkozzunk a megátalkodottakért. R: Jer. 38, 1-13; E: Lk. 18, 9-17; HK: 8, É: 345. November 28. Péntek „Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz és életben maradsz.” (Jer. 38, 20). A király Istentől kér tanácsot. Fél, bizonytalan, nem tudja mi lesz, és milyen kegyelmes az Isten, hogy Jeremiást küldi, hogy megerősítse a hitben. Így voltak az első keresztyének is, amint az apostolok cselekedeteiben olvassuk: egymást erősítették, épültek egymás hite által. Vajon, van-e neked olyan ismerősöd, kinek nem mondtál igét, pedig rá szorulna? Kit bátorítani kellett volna, de nem bátorítottad, kit támogatni kellett volna, de nem támogattál? Ma Isten a felebarátod felé mutat, aki még bizonytalan a hitben és azt mondja, mondd el neki is a jó hírt: hallgass az Úr szavára és életben maradsz. Ott és akkor csak a földi életről beszélt a próféta, ma azonban az Úr Jézus az örök életre irányítja a figyelmünket. Testvérem, hallgass az Úr szavára és örök életed lesz. Imádság: Imádkozzunk az igahallgatókért. R: Jer. 38, 14-28; E: Lk. 18, 18-27; HK: 9, É: 367. November 29. Szombat „Én beteljesítem, amit kijelentettem.” (Jer. 39, 16). Mennyi szó, mennyi meggondolatlan pletyka, mennyi meggondolatlan dicséret, vád, mennyi igaz és mennyi hamis beszéd hagyja el egy nap a szánkat? Mennyi felesleges, üres beszéd! Isten minden szava szent! Istennek gondja van arra, hogy szavát beteljesítse! Mennyire csodálatos, hogy se Jeruzsálem ostroma alatt, se azután nem történt semmi olyan, mit előre meg ne mondott volna. Bátorítson ez bennünket is arra, hogy Isten beszédére építsük életünket, mert csak akkor van biztos alapon, csak akkor vagyunk biztonságban, csak akkor lehet nyugodt, benne biztos és békés földi és kibeszélhetetlenül csodás örök életünk. Imádság: Imádkozzunk a békéért. R: Jer. 39. E: Lk. 18, 28-43; HK: 10; É: 397. November 30. Vasárnap „Így következett be az, amit Jeremiásnak mondott az Úr.” (Jer. 40, 1). Ma sincs másként. Minden változik, de ha csak az elmúlt évezredeket nézzük, Isten szavát nem kellett megváltoztatni, esetleg újraértelmezni, esetleg frissíteni, naprakésszé tenni. Neki ma is ugyanaz a szava és ugyanaz a szándéka velünk: megmentsen a halálból az életbe. Nem akarja, hogy elvesszünk, mert nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Semmi sem történik másként, csak úgy, ahogy Ő azt kijelentette. Bízd rá magad most és minden nap igéjére, hogy áldott életed áldás forrásává lehessen mások számára. Úgy legyen! Imádság: Imádkozzunk az evangélium terjedéséért. R: Jer. 40; E: Lk. 19, 1-10; HK: 11; É: 366.
2014. november
Református Élet
Új lelkipásztora van a Szabadkai Református Egyházközségnek Áldás, békesség! Szeretettel üdvözlöm a Református Élet olvasóit. Nevem Bányai Béla László, a Szabadkai Református Egyházközség kinevezett lelkipásztora vagyok. Marosvásárhelyen születtem 1987. október 20-án. Van egy húgom, akinek a neve Eszter. Óvodába és iskolába Bukarestben jártam, mivel édesapám akkor a Bukarest II Szőlőkerti Református Egyházközség lelkipásztora volt. Édesanyám szintén ennél az egyházközségnél volt kántornő. Tehát mondhatom, hogy Bukarestben nőttem fel, fővárosi gyerek voltam. Az egyetlen magyar iskolába, a bukaresti „Ady Endre” líceumba jártam ki mind a 12 osztályt, majd ott is érettségiztem le. Ezután felvételiztem a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe, ahova Istennek kegyelméből, be is jutottam. De néhány szó erejéig visszatérnék Bukarestre. Két református templom működik Bukarestben, azonban sajnos a reformátusok száma nagyon kevés. Összesen, körülbelül 1700-an vannak. A magyarok összlétszámát sem lehet pontosan tudni, de körülbelül 20000-25000-re saccolják. Sokan tették fel a kérdést, 19 évi ott tartózkodásom alatt: milyen magyarként élni Bukarestben? Meglepetésükre azt válaszoltam, és azóta is azt tudom válaszolni: hálás vagyok Istennek, hogy Bukarestben nőhettem fel református magyarként. Habár szívem csücske mindig Erdély volt, de a fővárost is szerettem. Jó érzés volt a maroknyi kis, összetartó, családias hangulatú magyar közösség részese lenni; a maga szorgalmas, saját gondjaival és kérdéseivel küzdő, reménykedő hétköznapjaiban részt venni. Te h á t egyetemi éveimet Kolozsváron
töltöttem, ahol időközben Andreával, a feleségemmel is megismerkedtem. Hálás szívvel gondolok az itt töltött szép, hasznos évekre is. Miután bevégeztem teológiai tanulmányaimat, az első és második lelkészképesítő vizsgák közötti egy évben ki lettem nevezve gyakornok lelkipásztornak Mezőpanitba, Pitó Antal mentor-lelkipásztor mellé. Mezőpanit kétezer református lelket számláló falu, Marosvásárhelytől 12 kilométerre. Tulajdonképpen ismét haza kerültem. Akkor már szüleim is ott tartózkodtak a Marosvásárhellyel egybenőtt Maros�szentgyörgy faluban, mivel édesapám nyugdíjba vonult. Lelkipásztor-főnökömmel nagyon jól egyeztem, aki családja, egyházközsége, és magam számára is példával szolgált alázatban, hitben való járásban, lelkiismeretességben és hitelességben. Mellette mindenféle szolgálatba sikerült betekintést nyernem. Mikor először Szabadkán jártam, és a református gyülekezetben szolgáltam, nem éreztem magam idegennek. Olyan érzésem volt, mintha a bukaresti magyarokéhoz hasonló közösségbe érkeztem. Barátságos, meghitt, otthonos környezet és gyülekezet fogadott. Hiszem, hogy Isten akaratából lettem a Szabadkai Református Egyházközség lelkipásztora. A gyülekezetnek 1 évig nem volt lelkipásztora, ez az egyházi élet minden területén érződik. Éppen ezért munka van bőven. De úgy gondolom, a keresztyén embernek, különösen egy lelkipásztornak sosem volt szabad félnie a munkától. Hiszen Isten maga hívott el minket, és küldd, mert: „az aratni való sok, de a munkás kevés” (Mt 9,37). Ő adja a munkához az erőt és bölcsességet, azoknak, akik kérik tőle, és hiszik, hogy meg is kapják.
14
Bányai Béla László lelkipásztor
Református Élet
2014. november
Összetartozás és történelmi egység „Minden földek Istent dicsérjétek!” mottóval tartották meg Temesvárott október 4-én a történelmi Békés-Bánáti Református Egyházmegye II. találkozóját az aradi, bánáti, békési, csongrádi és temesvári református egyházmegyékből érkező, mintegy ezer részvevővel. A találkozóra a Szerbiához tartozó Bánáti Egyházmegye (esperesség) egyházközségei is küldtek egy félszáz fős delegációt. Hertelendyfalváról, Torontálvásárhelyről, Nagybecskerekről és Magyarittabéről. Együtt ünnepelni a 2009. május 22-én újjászületett Magyar Református Egyház 5. évfordulóján, illetve az 1989. évi temesvári forradalom 25. évfordulóján. Mindvégig szem előtt tartva az összetartozást és a történelmi egységet. Dacára annak, hogy e gyülekezeteket fizikailag három határ is elválasztja egymástól. Az eseménynek, tekintettel annak tömegességére, a Béga parti város román baptista imaháza biztosított befogadói helyszínt. A nyitó istentiszteletet nt. Katona Gyula, a Békési Református Egyházmegye esperese hírdette, gondolatait a Márk evangéliumából vett igeszakaszra építve. A csodálatos kenyér és halszaporítás történetére, mely példája két ezredév múltán is útmutatásul szolgál(hat) a teljességet kereső, gyakran lélekben is éhező embereknek. Dr Hegyi Ádám történész kutatónak a Békés-Bánáti Egyházmegyéről tartott előadását egy virtuális körút követte: a Temesvári Egyházmegye gyülekezeteinek gyarapodását a moderátori szerepkört is vállaló házigazda, nt. Fazakas Csaba esperes úr méltatta. A találkozó részvevőinek ún. nyílt sisakos, azaz zsoltáros felvonulása öt belvárosi utca érintésével valósult meg, a budapesti Cantores Ecclessiae fúvószenekar kíséretében. A délutáni, úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleten ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hírdette az Ígét. Tudatos, hitben gazdag és készséges tenni akaró szerepvállalásra szólítva meg és buzdítva minden jelenlévőt. Énekhangjával a Temesvár-Belvárosi Szabolcska Mihály, valamint a Temesvár-Új Ezredév énekkara szolgált, Reményik Sándor Csendes csodák című költeményének tolmácsolása után pedig Mészáros János-Elek anyaországi amatőr előadóművész tartotta meg ünnepi koncertjét. Egy esztendő múlásával e határmenti református találkozó megszervezésére a Békési Egyházmegye jelentkezett. Őket követné az Aradi-, majd 2017ben a Bánáti Egyházmegye. Amennyiben a Gondviselésnek is így lészen akaratja. Az Úrnak, ki nemcsak a végtelennek tűnő tengereket uralja, de a rajtuk súlyos rakománnyal terhelt hajó(cská)k épsége fölött is őrködik. Írta és fényképezte: Martinek Imre 15
2014. november
Református Élet
Országos kórustalálkozó a reformáció ünnepnapján „Mert igen jó az Úristent dicsérni, felségednek, én Uram, énekelni! Szent neved dicsérvén magasztalni, és mindenütt evilágon hirdetni!” ( 247. dicséret ) A Kálvin Emlékévek (2009-2014) zárómomentumaként tartották meg október 31-én, a reformáció ünnepnapján a Szerbiai Református Keresztyén Egyház kórusainak találkozóját. A 2009. július 10-i nyitányhoz hasonlatosan, amikor a közösség a nagy reformátor Kálvin János születésének ötszázadik évfordulóját méltatta, erre az alkalomra is a Bácskossuthfalvi Református Egyházközségben került sor. Ünnepi köszöntőt nt. Móricz Árpád moraviczi tiszteletes mondott. Válaszul a gyülekezet azzal az 1539-ben kelt CXXX. genfi zsoltár soraival emelkedett szólásra, amelynek dallama 1823-ban Kölcseyt is megihlette a Hymnusz alkotásának idején. Az ószövetségi Krónikák könyvének „válogatott verseire” (2Krón. 34) építkezve az Ígét nt. Móricz Attila mezőlaki tiszteletes úr hírdette. Hangsúlyozva az Isten törvényéhez való visszatalálásaink, illetve a külső és belső újraépüléseink szükségességét. Továbbá a valóságban megtapasztalt, egyre torzuló viselkedésformáink mielőbbi megreformálását. Maradéktalanul követve az Írás intelmeit. A szolgálatot tévő helybéli, hertelendyfalvi, magyarittabéi és nagybecskereki kórusok, a torontálvásárhelyi Dalárda és a pacséri ökumenikus kamarakórus, illetve minden egybegyűlt felett ft. Halász Béla püspök úr mondott elbocsátó áldást. Végül felcsendült a Székely himnusz és a Szózat is. Eltekintve a szűken behatárolt regioná-
lis keretektől, e találkozó házigazdái néhány évre visszamenően jómaguk is aktív részvevői a bánsági református esperességben létrehívott, kerek egy évtizeden át élő kórustalálkozóknak. Egyaránt ápolva ezáltal a délvidéki reformátusság gazdag múltú templomi karéneklésének hagyományát, illetve szilárdítva a tartomány Tiszán inneni, s túli kálvinista gyülekezetei közötti együttműködést. Értesüléseink szerint az ún. rotációs rendszerben működő éves énekkari összejöveteleken a közeljövőben nagy valószínűséggel a szerémségi Maradék jelenlétére is számítani lehet majd. Napszentület után az énekkarok és vezetőik Szabadkára, az Ágostai Hitvallású Keresztyén Egyház temploma előtti Reformáció terére vonultak át. Zengő énekhanggal és áhítattal dícsérni az Urat. Az alkalom apropóján egyesített országos kórust Beke Edit bácskossuthfalvi karnagy vezényelte. A bácskai és a bánsági református gyülekezetek énekkarai egyenként az evangélikus templomban is bemutatkoztak. A nevezett protestáns egyházak előljáróinak alkalmi gondolatait követően koszorúk kerültek Luther Márton és Kálvin János reformátorok, valamint Iványi István helytörténész köztéri mellszobrainak talapzatára. A bensőséges találkozót “Időutazás a reformációtól napjainkig” címmel, Hevér László ünnepi orgonakoncertje zárta, megszólaltatva benne az orgonairodalom nagy mestereinek műveit. A hangverseny narrátora Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes volt. Írta és fényképezte: Martinek Imre (képek a fedőlapon - Bácskossuthfalvi temlom és a hátlapon láthatóak)
Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. (Fil. 1,21) Fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva, Krisztusban reménységgel tudatjuk, hogy
Dobos Ágoston
2014. szeptember 29-én, 83 évesen hazatért Teremtőjéhez. Hamvasztás utáni búcsúztatására 2014. október 10-én 11:00 órakor kerül sor a Fasori Református Templomban (1071 Budapest, Városligeti Fasor 5). A gyászoló család Virág helyett adományaikat a perselybe kérjük elhelyezni a Lónyay Utcai Református Gimnázium hitmélyítő és cserkész táborai javára. 16
Református Élet
2014. november
Lelkésztalálkozó a horvátországi lelkészekkel
Régóta beszéltünk róla és terveztük ezt a találkozót. Hiszen, amióta a nagy Jugoszlávia szétesett, így valamikori Egyházunk jelenleg három országban él (Szlovénia, Horvátország és Szerbia). 2014. október 17én Hertelendyfalván került sor erre a találkozóra, a Tiszántúli Egyházkerület segítségével, ahol lelkészek és házaspárjaik is részt vettek. 11 órakor a gyülekezettel, közös istentisztelettel kezdődött az együttlét, ahol Csáti - Szabó Lajos horvátországi püspök hirdette az igét János evangéliumának 8-dik részének 1-11 versei alapján. Azt követően a Tamási Áron SZ.M.M.E. termében közös ebéden vettünk részt, majd megbeszélés következett, ahol Egyházaink jövőbeni közös programjairól beszélgettünk, melyek mind arra szolgálnának, hogy közösségeink között minél jobban elmélyítsük a kapcsolatot. Hiszen a háború és a földi határok ezt szinte megszüntették közöttünk. Urunk segítségében bízzunk, hogy ennek az alkalomnak lesz folytatása, nem csak lelkészek között, hanem gyülekezeti szinten is. Halász Dániel
Templom renoválás Dübörgő munkagépek zaja, kőművesek jövése-menése, málló vakolat, a megszokott helyükből kiemelt, korhadtságukban is súlyos gyülekezeti fapadok áthelyezése, mindent belepő por... Mégsem a (le) rombolás, hanem a megújulás szegmensei ezek a mozaikkövek! A torontálvásárhelyi református egyházközség 1838-ban újjáépített templomán a nedvesség elleni szigetelés főmunkálatai október hó derekán indultak be. A folyamatosan frissülő logisztikai kísérőfeladatok elvégzésében részt venni kívánók az egyházközség gondnoki irodájában jelentkezhetnek. Írta és fényképezte: Martinek Imre
17
Református Élet
GYERMEKOLDAL
2014. november
Református Élet, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Halász Béla lelkipásztor - püspök, Hertelendyfalva Trg Vojvodjanske Brigade 2., 26000 Pancsova-Vojlovica Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta,
[email protected] Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget. Lapzárta minden hónap 15-én. Az írások rövidítési és szerkesztési jogát fenntartjuk. Nyomtatva: Forum-Újvidék • Megjelenik 1080 példányban Országos Egyházunk hivatalos honlapcíme: www.szrke.com
18
CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад 275 REFORMÁTUS Élet : a Szerbiai Református Keresztén Egyház hivatalos lapja / felelős főszerkesztő Halász Béla 1. évf., 1. sz. (1966)- . - Bácsfeketehegy : Szerbiai Református Keresztyén Egyház, 1966- . - Ilustr. ; 30 cm Mesečno ISSN 2217-7574 COBISS.SR-ID 19120130
Református Élet
2014. november
Családi délután a szabadban Október 12-én szerveztük meg családi délutánunkat a bácsfeketehegyi vasárnapi iskolások között. Kihasználva a szép őszi időjárást és a napsugarak melegét, munkatársainkkal úgy terveztük, hogy a családi délután kézimunka és játék részét az egyház udvarában valósítjuk meg. A gyermekek már nagyon készültek az alkalomra, és egymás után jelentkeztek, hogy szeretnének énekkel, verssel és zongoraművel fellépni. Örömünkre szolgál, hogy ily módon is aktívan részt vesznek a program menetében, és érzik, hogy fontosak a számunkra, és figyelmesen, szeretetben fogadjuk az előadásaikat. Igei tanítást hallhattunk, melyben Jézus lecsendesítve a vihart mutatta meg természetfeletti hatalmát. Jézus az Úr, és Ő kíséri végig életünket. Amikor úgy érezzük, hogy Jézus „alszik”, Ő akkor is ott van a mi közelünkben és ismeri a mi életünket, szívünket. Köszönet mindazoknak, akik részt vettek a szolgálatokban, háttérmunkában és imádságos szívvel hordozzák szolgálatunkat a gyermekek és ifjak körében. Köszönjük a családok, nagyszülők idejét, türelmét és szeretetét, amivel betöltötték e délutánt. Hisszük, hogy gyermekeink szívében és életében megmarad mindaz, amit gyermekkorban megtanulnak tőlünk: a kedves szavak, figyelmesség, türelem, szívesség, jóság, egymás tisztelete és megbecsülése. Ránk van bízva az ő lelkiismeretük, érzékenységük - tanítsuk őket a szépre, a jóra s legfőképpen Isten ismeretére és szeretetére! Halász Renáta
19
Országos kórustalálkoz ó Bácskossuthfalván
Reformáció ünnepnapja Szabadkán
