REFORMÁTUS ÉLET
A
SZ. R. K. E.
www.szrke.com
E G Y H Á Z I
L A P J A 2014. Június
„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” Jer Sir. 3,22-23
2014. június
Református Élet
a SZRKE 2014. 05. 21-én tartott Rendkívüli Zsinata megbízásából
2014.05.21-én Torontálvásárhelyen ülésezett a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Rendkívüli Zsinata. A Zsinat elején megállapítást nyert, hogy a zsinati meghívó a törvényben megállapított 21 nappal a Rendkívüli Zsinat megtartása előtt került szétküldésre a gyülekezetek és a zsinati tagok többségének kérelme alapján. A megjelent gyülekezetek tagjai és képviselői közül 17 zsinati tag vett részt a Zsinat munkájában. A számbavételt követően így a Zsinat megalakult, majd jóváhagyta a napirendi pontokat: 1. A püspökválasztási jegyzőkönyvek ismertetése 2. Püspöki jelentés Az első napirendi pont alatt a Rendkívüli Zsinat a következő egyhangú döntést hozta: A Rendkívüli Zsinat elrendeli vizsgálat elindítását: - dipl. ing. Hallgató Imre főgondnok esetében hivatali visszaélés, hatáskör-túllépés, mulasztások és törvényellenes határozat-hozatalok alapos gyanúja miatt, - Molnár András ügyész esetében, hivatali visszaélés, helytelen tanácsolás, mulasztás és alaptalan vádaskodás alapos gyanúja miatt, - Dr. Csete Szemesi István nyugalmazott püspök úr esetében hivatali visszaélés, hatáskör-túllépés és mulasztás alapos gyanúja miatt. Ennek következtében a Rendkívüli Zsinat a főgondnoktól és az ügyésztől megvonja a bizalmat, és a vizsgálat lezárásáig azonnali hatállyal felfüggeszti őket a SZRKE-ben betöltött tisztségükből. Indoklás: A Rendkívüli Zsinat vétkesnek ugyan nem tekinti őket vétkeik estleges bizonyításáig, viszont betöltött tisztségük fontosságára való tekintettel a Rendkívüli Zsinat az időszakos felfüggesztést helyénvalónak találja.
Ezennel értesítjük a Szerbiai Református Keresztyén Egyház minden egyházközségének és szórványainak egyháztagjait, valamint a hozzánk tartozó újvidéki, pirosi, budiszavai és kátyi református testvéreket, hogy a Rendkívüli Zsinaton határozat született e Zsinat folytatásáról, melyet Isten segítségével 2014.06.21-én Bácskossuthfalván szándékozunk megtartani, amelyre mindenkit szeretettel várunk. Különösen szeretettel hívjuk azon egyházközségeink tagjait, képviselőit, lelkészeit, akik különböző okoknál fogva nem vettek részt a torontálvásárhelyi Rendkívüli Zsinat ülésén. 2
Református Élet
2014. június
Pünkösd az egyház születésnapja „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel…” Luk 2, 1-11. Létkérdés: megváltozott életű ember vagye? Akarsz-e hívő lenni? Ha más akarsz lenni, akkor légy megbocsátó, örömteli, segítőkész, hitből élő ember, és mindenkor Isten akaratát keresd. Ha szórakozással, szerencsejátékkal és Szentlélek nélkül élsz, még bűnben vagy. Az ember Jézus Krisztusban talál életcélt, harmóniát és békességet. Pünkösd olyan ünnep, amikor valaki ismerős melléd áll és vezet. Ismer, tudja szenvedéseidet, örömeidet, tévedéseidet és hogy a szíved szomjas arra a vízre, amely a Mennyből származik. A pünkösd vizet önt a szomjazónak. Isten Szentlelke által érkezik az emberbe a szeretet, igazság, öröm és a békesség. Ezt a forrást keresik ma is. A szeretet hiányzik az emberekből. Egy idős ember mondta: „Ha meghalok, a fejfámra azt írjátok: meghalt szeretet hiányában.” Van szeretet! Olthatod a szomjadat! Isten elfogadta a Golgotai áldozatot Jézus Krisztustól, Aki önként meghalt értünk, bűnösökért. Mivel elfogadta az áldozatot, feltámasztotta Jézust. Jézus visszament az Atyához és Isten a Szentlelkét adja mindenkinek, aki kéri. Könyörögjünk, hogy a mi életünkben és a gyülekezetünkben is ez megvalósuljon. Áldjon meg mindenkit az Úr! Ámen.
Isten önmagát akarja adni neked és nekem. Jézus nemcsak egy történelmi személy, egy emlék, aki itt járt a földön, hanem saját maga jött el a Szentlelke által. A Szentlélek nem más, mint Isten. Karácsonykor testben jött el, most Lelke által. Isten ismét kilépett önmagából, országából, és eljött Lelke által a földre. Isten Szentlelke által a mi emberi lelkünkkel akar egyesülni és gyülekezetet szeretne létrehozni. Bele akar hatolni személyes életünkbe, lelkünkbe, mint ahogy a tűz átjárja a vasat, és acél lesz belőle. A tanítványok úgy érezték a Szentlélek eljövetelét, mintha megtelnének Isten erejével. Megteltek! Ez nemcsak egy érzés, hanem Valakivel megtelnek. Istennel telnek meg! Mi is nyissuk ki a szívünket, egy akarattal imádkozva e Lélekért, és Ő az Úr betölt bennüket Önmagával. Ez hiányzik az emberből. Elveszítette az ember Istent az Édenkertben. Egy űr van a szívünkben, és ezt nem lehet pótolni kirándulással, munkával, szórakozással, élvezetekkel. Ezekkel próbálja az ember pótolni a hiányt, de ezek csak pótszerek. Mi mindannyian elkallódott emberek vagyunk, elveszett juhok, ahogy a Biblia mondja. Olyanok vagyunk, mint egy elveszett gyermek, aki nem találja a szüleit. Akkor boldog a gyermek, ha szülei karjai közt érezheti magát. Mi is akkor vagyunk boldogok, ha Isten karjaiban vagyunk. A bűneink miatt kiestünk Isten karjaiból, de Jézus vére eltörli vétkeinket ha kérjük, és ismét visszakerülhetünk az Atya karjába. Mi hasznom van Isten Szentlelkéből? Péter apostol 50 nappal pünkösd előtt még megtagadta Jézust. 50 nap után hatalmas beszédet tart, de nem a saját filozófiájából, hanem a beléáradt Szentlélek szól belőle. Megtalálta az Atya a gyermekét, karjaiba vette és használja, azaz szószólója lett Péter a mennyei Atyának. Ez az újjászületés. A Szentlélek meg tudja változtatni az emberi rossz természetet. Meg akar változtatni az Úr bennünket, úgy hogy lelkünkkel egyesül. A bűnt kerüljük, s így az ó-embert lassan megöldököljük, és az új, tiszta, szent embert pedig felöltjük.
A PÜNKÖSDI LÉLEK GYÁMOLÍTÓ, MEGELEVENÍTŐ MUNKÁJÁNAK A MEGTAPASZTALÁSÁT KÍVÁNJUK AZ EGYHÁZ SZÜLETÉNAPJA ALKALMÁBÓL!
3
Marton Ilona és Károly
2014. június
Református Élet
PIROS PÜNKÖSD NAPJÁN az étkezési szokások is, mint pl. a különböző sültek, fonott kalácsok, lepények. Hagyományosan pünkösdkor tartják Székelyföldön a csíksomlyói búcsút, amikor messzi földről érkeznek az itteni kegytemplomba zarándokok, Máriát dicsőíteni. Története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit, akik állítólag azzal a céllal érkeztek, hogy unitárius hitre térítsék a csíki, gyergyói és kászoni székelyeket. Győzelmüket a somlyói Madonnának tulajdonítva minden év pünkösd szombatján megemlékeznek erről a győzelemről. Nemcsak erdélyi, hanem a világ keresztyén magyarság közös nemzeti kegyhelyévé és egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát, alkalmanként több százezer résztvevővel. Bár a pünkösdhöz számos szokás és hagyomány fűződik, mégsem ezek miatt oly fontos számunkra. Nem is azok miatt, akik egy új pünkösdöt, egy új világméretű ébredés-hullám elindulását vizionálják. Pünkösdkor a Szentlélek csodájára csodálkozhatunk rá: arra, hogy miként változtatott át emberi szíveket, miként formálta az övéit valódi lelki közösséggé, Krisztus egyházává. Pünkösdkor beteljesedett, amit Jézus előre ígért az övéinek, amikor azt mondta: „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8), vagy amikor azt ígérte búcsúzóul a tanítványainak, hogy „nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” A tanítványok számára pünkösd napján lettek valósággá azon ígéretek is, hogy a Szentlélek majd megtanít minden szükségesre, elvezet a teljes igazságra, szót ad a szájukba, amikor prédikálnak. Mert nem Péter és nem a tanítványok szóltak, amikor kiálltak a nép elé, hanem az Atya szólt általuk – miközben belülről ők maguk is megváltoztak. Isten ma is újjáteremti mindazokat, akik kapták ezt az ajándékot a Szentlélek által. Mert Isten velünk van, és a Lélek által még közelebb jön hozzánk. S ha belép a szívünkbe, az életünkbe, akkor belülről kezd el átalakítani, irányítani bennünket. Általunk pedig másokat is, akik a környezetünkben vannak, akik bizonyságtételünk, életünk által megismerik és befogadják az evangéliumot. Ez történt pünkösdkor, ez hozta meg a változást a tanítványok életében, ez hozta el a megújulást a jeruzsálemi férfiak életében, és ez ismétlődhet meg oly sokunk életében – ma is! Margit István
Pünkösd a tavaszi egyházi ünnepkör egyik legszebbike. Elsősorban nem azért, mert ekkor nyílik a pünkösdi rózsa, a rózsaszínű bazsarózsa, de azért sem, mert sok érdekes népszokás fűződik ehhez a naphoz. Sokan azt sem tudják, hogy valójában minek is az ünnepe a pünkösd? Még a neve sem árulja el, hiszen a pünkösd szó (görögül pentekoszté) egyszerűen csak ezt jelenti: ötvenedik, azaz: a Krisztus feltámadása (húsvét) utáni ötvenedik nap. Az ószövetségi zsidó nép életében is ünnep volt: előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínaihegyi törvényhozást (ekkor vette át Mózes Istentől a kőtáblákra írt Tízparancsolatot) ünnepelték. A keresztyének az egyház születésnapjaként emlegetik ezt a napot: Krisztus mennybemenetelét követően az apostolok egybegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt rájuk. „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak” – olvassuk az Apostolok cselekedeteiben. (ApCsel 2,1-4) Ekkor kezdett el Péter prédikálni és beszédét sokan hallgatták. Mintegy háromezer férfi lett Krisztus-követővé, és megalakult az első keresztyén gyülekezet. A tanítványok szavának sokan hinni kezdtek, s így nagyon rövid idő alatt kis keresztyén közösségek sokasága jött létre a Földközi tenger térségében. A Jézusról szóló evangélium elindult világhódító útjára. Az ókor teológusai szerint pünkösd a húsvét megkoronázása, amelyet mind a keleti, mind pedig a nyugati egyház megünnepelt. Bár a keresztyén írók csak a 2. században említik először ünnepként, a pünkösd ünneplése egyidős az egyházzal, tehát az apostolok idejéből való. Mint mozgóünnep, legkorábbi lehetséges dátuma a május 10. (május hónapot ezért pünkösd havának is szokták nevezni) legkésőbbi pedig június 13. A magyar kultúrában pünkösdhöz különféle hiedelmek és népszokások kötődnek. Ilyenek a hajnalban merített kútvízben való mosdatás, a májusfa állítása, a pünkösdi király megválasztása, a tavaszköszöntés, a pünkösdölés. Jellegzetesek voltak 4
Református Élet
2014. június
A Református Egység Fesztivál ünnepi nyilatkozata A református egységfesztivál alkalmából a Generális Konvent Elnöksége a rendezvény jelmondata, a „Legyenek láthatóvá tetteid...” (Zsolt 90,16) ige alapján a következő nyilatkozatot teszi. Debrecen, 2014. május 24. Isten nevét magasztaljuk, hogy imádságainkat meghallgatta és öt évvel ezelőtt alkotmányos formában is kimondhattuk a Magyar Református Egyház egységét. A közös egyházban otthont kértünk és kínáltunk a Kárpát-medencében, valamint a világ többi részén élő reformátusoknak, felismerve, hogy bár sorsunk és történetünk eltérő, de mindannyian Krisztushoz tartozunk, s ekképp összetartozunk. Az elmúlt öt évre visszatekintve hálát adunk, hogy megtapasztalhattuk Isten gondviselő munkáját közöttünk, aki célt és erőt adott szolgálatunkhoz. A meghallgatott imádság, a valóra vált álom ugyanakkor felelősséget is helyez mindannyiunk vállára: ez a hűséges reménykedés. Egyfelől az egység létrejöttének folyamatában megtapasztalhattuk, hogy Isten nem fordul el azoktól, akik tőle kérnek. Másfelől megtanít minket arra is, hogy reménységben tekintsünk a tőlünk távolabb lévő dolgokra. Az egységben tehát bátorságot kaphatunk arra, hogy a történelmi időt, amiben élünk, Isten kezében reménységben lássuk. Kötelez az Ige: „amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Gal 6,10) forrás: reformatus.hu, részlet
Egymást építő párhuzamok san? Vagy inkább szeretettel? Hogy buzgóságunkban azért mégse gázoljunk bele egymás életébe! A Nemzeti ima akkordjait, majd az elbocsájtó áldást követően, a templomkerti kopjafák megkoszorúzására is sor került. Magyarország szerbiai külképviseletének nevében, alkalmi bátorító gondolatokkal körítve, Andrékó Gábor úr, a Szabadkai Főkonzulátus konzulja helyezte el az emlékezés virágait. Rajta kívül nt. Gyenge Károly lelkész által vezetett vendéglátó egyházközség képviselői mellett a hódmezővásárhelyi, illetve a nagyatádi delegáció koszorúzott. Ez utóbbi küldöttséget nt. Jakab László Tibor lelkész vezette. Az ünnepi pillanatokat nt. Marton Károly bánsági esperes is méltatta, továbbá Vidács László, az antalfalvi község alelnöke. A sor végén, elénekelve a II. Református Világtalálkozó himnuszát, valamint a Szózatot, a helyi egyházközség Dalárdájának a szolgálata jutott kifejezésre, Tóth Zsolt kántor vezényletével. Az ünnepséget jelenlétével ft. Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke, és Hallgató Imre főgondnok úr is megtisztelte. írta és fényképezte: Martinek Imre
Fennállásának 215. esztendejét ünnepelte meg, afféle családi bensőségességgel, a torontálvásárhelyi református gyülekezet. A három napos találkozó Úrvacsorával egybekötött, vasárnap délelőtti istentisztelettel lett teljes, amelyen az Ígét a hódmezővásárhely-ótemplomi gyülekezet lelkésze, nt. Bán Csaba hirdette. Rendhagyó módon járva körül az alkalomhoz választott passzust „Barátom, hát ezért jöttél?” (Mt. 26,50) Párhuzamot vonva az emberi közeledések módozatai között, egymás és Jézus felé. Egyúttal azon kérdésekre is választ keresve: tudunk-e egymáshoz közel menni, s ha igen, meddig, és főképp: mily módon? Botokkal-e, esetleg akarato-
5
2014. június
Református Élet
Há l a a d ó i s te nti s zt elet a t emplomfel ú jítás a l k a l m ából P a csér on Kopjafakoszorúzással egybekötött hálaadó istentiszteletet tartottak a pacséri református templomban abból az alkalomból, hogy felújították a 180 éve épült létesítmény külső részét, a templomtetőt és a tornyot. Mindezt a többéves anyagbeszerzést követően Szerbia kormányának Vallásügyi Hivatala, a Gustav Adolf Werk németországi segélyszervezet hathatós támogatásával, valamint a hívek adakozásával és a helyi közösség hozzájárulásával sikerült megvalósítani. Az ünnepélyes istentiszteleten Csányi Erzsébet helybeli református lelkésznő köszöntője után Halász Béla református püspök hirdetett igét Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 8. fejezete alapján “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” kérdéskört boncolgatva. Az istentiszteleten többek között jelen volt dr. Kovács Gábor, a Szabadkai Főkonzulátus konzulja, a szerbiai Vallásügyi Hivatal képviseletében dr. Tomislav Branković és kísérete, dr. Csete Szemesi István nyugalmazott református püspök, Egeresi Sándor tartományi képviselő, az erdélyi négyfalusi, a kárpátaljai salánki, a felvidéki és a kisújszállási testvérgyülekezetek képviselői, a szerbiai református gyülekezetek lelkipásztorai és vezetői, a helybeli pravoszláv, katolikus és baptista egyház, a helyi közösség és az intézmények képviselői. “Őseink 228 évvel ezelőtt települtek ide
Kisújszállásról, akkor kezdetleges templomot készítettek istentiszteletek megtartására, és csak később teljesült a gyülekezet szíve vágya, hogy egy kőtornyú templom épülhetett fel. Természetesen akkor is nagy áldozatot hoztak az itteniek a cél elérése érdekében, de szükségesnek és fontosnak tartották, hogy legyen egy hely, ahol újra és újra erőt gyűjtenek és kérik az Isten áldását és segítségét” – mondta többek között Csányi Erzsébet lelkésznő, aki bizakodik abban, hogy a mostani felújítást követően lassanként sor kerülhet a templombelső felújítására is. Visszaemlékezésében azt is felidézte, hogy 1941. április 13án bombatalálat érte a tornyot. Az épületet 1991-ben nyilvánították műemlékké. Az istentiszteletet követően megemlékeztek az idetelepedés 228. évfordulójáról is, és megkoszorúzták a templomkertben felállított, Rózsa Imre helybeli fafaragó által készített kopjafát. Vasárnap ünnepélyes, anyáknapi istentiszteletet tartottak, amelyen Balogh Attila kárpátaljai lelkész hirdette Isten igéjének üzenetét, a helybeli és kisújszállási gyerekek pedig énekekkel szolgáltak. A vendégek ezt követően házigazdáikkal Szabadkára látogattak, ahol megtekintették a Városházát és a Vajdasági Magyar Képtárat. Komáromi Gizella pacséri presbiter
A Vallásügyi Hivatal képviselőivel a püspök úr és a lelkésznő 6
Fedőlapon a pacséri felújított templom látható
Református Élet
2014. június
Egyházi szolgálat és szerelem Délvidéken Az erdélyi teológushallgató, Szilágyi Zoltán, Délvidék szerelmese. A reformáció ünnepén, Bácsfeketehegyen ismerhettük meg, amikor együtt szolgált a jelen levő református és evangélikus lelkésztársaival. A jelenlegi elvándorlás mértéke mellett nagyon szép példával járhat előttünk. Kevés az a fiatal, aki szeretne Délvidéken maradni, még kevesebb, aki ide szeretne költözni. Több mint hat hónap elteltével még szorosabbra fűzte kapcsolatait. Örömömre szolgál, hogy első kézből számolhatok be Zoltán terveiről és tevékenységeiről, hiszen nem mellékes megjegyeznem, hogy jómagam, a Bácskossuthfalvi Református Egyházközség kántora, a menyasszonya vagyok. Számos teendő vár rá, hiszen, hogy idézzem: “sok az aratni való, de kevés a munkás. Be akarok állni ebbe az egyházba, ezekkel a szolgatársakkal szeretnék közösen dolgozni. Úgy érzem, hogy szükség van rám, és megtalálom a helyem közöttük. Nagyon kedves és befogadó munkatársakra találtam itt és egy új családra.” A jó Isten semmit nem tesz véletlenül. Mindennek oka és célja van. A Benne vetett hitünk segít, hogy mi is elérjük a célunkat, ami az egyház építése. Az Ő segedelmével köthetjük össze életünk, és szolgálhatunk együtt. Ne hagyjuk, hogy a hétköznapok elsodorjanak bennünket. Álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk át mi lehet a Mindenható célja velünk. Egy biztos: számunkra kedvező lesz, még ha eleinte nem is látjuk. Végezetül engedjék meg, hogy a kedves párom vezérigéjével zárjam soraim: “Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” Róm 15,1 Borsos Judit
Anyáknapja Hertelendyfalván Alkalmi összeállítással ünnepelték meg az anyáknapját Ígéret havának második vasárnapján Hertelendyfalván. A műsort, amelynek a hajdani falu református egyházközségének gyülekezeti tereme biztosított befogadó hajlékot, a hétvégi óvoda jelenlegi, illetve volt növendékei készítették Balog Hajnalka és Lőcsei Márta óvónők koordinálásával. Martinek Imre fényképezte: Jóna Natália
RÁDIÓS ISTENTISZTELET Értesítjük testvéreinket, hogy református istentiszteletünket 2014. június 22-én közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsorunk ultrarövid hullámon, vasárnap reggel 8.05 - 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallható. 7
2014. június
Református Élet
- Házi Áhítat 2014. június Írta: Móricz Árpád lelkipásztor Rövidítések: ÓSZ - Ószövetség
tik, bántanak, ha a jónak követői igyekszünk lenni. Mert nem ez a divat ma. Ismét és újra adja nekünk Urunk a megerősítést. Ránk kérdez: kihez akarjátok szabni magatokat? A múlandóhoz, az értékét elvesztőhöz – vagy az örök értékűhöz? Urunk biztat és felelősségre, ítéletre is von majd. Tudnunk kell, hogy aki gúnyolódik a jón, az a szíve mélyén szeretne jó lenni. Mi lássunk be a páncél alá, és ne gyűlölködjünk – a Szentlélek megtanít az adott órában, mit szóljunk. ÓSZ: Ésaiás 32,11-18.
Június 1. Vasárnap Ige: János 15,26-16,4 „Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!” (Zsolt. 27,7) Ne feledkezzünk meg arról, hogy nekünk felsőbb szempontjaink is vannak! Jézus a Vigasztalót adja konfirmandusainknak, Aki megtanítja számukra, hogy az élet több az eledelnél és a ruházkodásnál. Nemcsak a múlandó testnek élünk. Jézus az övéiről mondta ezeket. Ha tehát az övéinek tartjuk magunkat: az Ő szempontjait lássuk. Ő is alázatot tanúsított, engedelmeskedett az ellene törőknek is. Mi erre tekintsünk és ne a gonosz emberekre. Őrá nézzünk és lesz erőnk, hogy az Igazságnak éljünk. ÓSZ: Jeremiás 31,31-34
Június 5. Csütörtök Ige: ApCsel. 1,12-26 „Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust;” Az Isten iránti engedetlenségnek régisége van már. Amióta Isten a világot megteremtette s benne az embert. Úgy látszik, nem lehet ez másként. Mi szeretnénk, vágynánk erre. Örülnénk, ha mindenki örülne a megváltásnak, annak, hogy ingyen kegyelemből örök élete van. Még sincs így. Csodálkozhatunk, furcsálhatjuk. Azért van ez, mert az ember túlságosan „elfoglalt.” Az ítélet nem elkerülhető. Júdásnak felelőssége van, nem menthetjük. Le kell számolni a legnehezebb fejezetekkel is életünkben – és előre kell haladnunk, Urunk útján. A megürült helyre új szolgatársat kell keresni! ÓSZ: Zsolt. 103,12
Június 2. Hétfő Ige: 1 János 4,1-6 „Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.” Mi látunk egy más világot is. Mi látjuk az örök mennyei országot, ahova készülünk. Nem önmagában nézünk a másik emberre, hanem úgy, hogy őt is Isten teremtette, és szereti. Vállalnunk kell a legnehezebb feladatot, mert Urunk adja. „Próbáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől vannak-e?” Azért kell ezt megtegyük, mert felelősségünk van a közösségünkért, gyülekezetünkért, egyházunkért. Nem önkényes megvizsgálás ez, hanem Isten előtti. Nem a magunk mércéi és gondolatai szerinti vizsgálat, hanem: „Istentől vannak-e?” ÓSZ: Ezékiel 11,14-20
Június 6. Péntek Ige: János 19,25-27 „Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.” Jézus, a keresztje alatt, egymásra utalja a tanítványt, és a földi anyát. Minden szinten összekapcsol, az Ő szeretete teljesen átszövi a világot. Emlékszünk, hogy anyjához mily kemény szóval szólt, mert nem a mennyei Úrral gondolt egy pillanatban, s hasonlóképp hányszor a tanítványokhoz is. Egyformák vagyunk Jézus előtt: szolgatársak. Szolgatársak közt nincs számonkérés. A szolgatársak együtt dolgoznak – és számonkérés helyett megbeszélik a további teendőket. Együtt kell boldogulnunk a „távolban” lévő Urunk ideje alatt. ÓSZ: Zsolt. 95,1
Június 3. Kedd Ige: Lukács 21,12-19 „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Az Istenben hívőkhöz szól az Ige. Aki nem hisz Benne, az nem érti és nem fogadja el, hogy a Biblia Isten szava. Tehát: nem nekik szól – hanem nekünk! Nem őnekik, hanem minekünk. Élesen különválik e két csoport. A vízválasztó: pont az Ige, Isten szava. Ők vannak és mi vagyunk. A két csoport közt van átjárás. A hitetlen „ők”-ből hívő „mi” válik az Ige által. Átminősül az élet. Minden más fényt kap. Ami tegnap a „botránkozás sziklája” volt – ma a „szegeletnek fejévé” lett. Akiben egykor csak „megbotlottunk” – ma Őrá építjük az élő köveket, életünket, házunkat, mindenünket. Minden ugyanaz, mint tegnap. És mégis minden más. Mert megszólalt az Ige a szívedben. ÓSZ: Mikeás 7,18
Június 7. Szombat Ige: Galata 6,1-18 „Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” A testi szenvedés célja: többé már nem emberek akaratához igazítani életünket – hanem Istenéhez! Úgy, mint Urunk. Az életünk „hátralevő idején” gondolkozzunk el. Nem eleget cselekedtünk már emberek akarata szerint? Változtassuk ezt meg. Isten váljék hallhatóvá szavainkban – Isten váljék láthatóvá cselekedeteinkben. Ezzel magasztos feladatot teljesítünk. Természeteset. A nekünk életet adónak rendelkezésére bocsátjuk
Június 4. Szerda Ige: Lukács 12,8-12 „Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.” Egy megfordult világban élünk. Az erkölcsi normákat kineve-
8
Református Élet
2014. június bennünk is lakik, és általunk is cselekszik, és tovább halad mások felé belőlünk. ÓSZ: Zsolt. 51,5
életünket.„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.” (14.v.) ÓSZ: Zakariás 4,1-14
Június 12. Csütörtök Ige: ApCsel. 11,1-18 „Felelt pedig nékem a szózat másodszor az égből: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.” Lehetnek bármilyen próbatételek az életünkben, betegség, szenvedés, halál vagy gyász. Lehetnek legnagyobb örömeink gazdagságban és családban, szaporulatban és fölemelkedésben – semmiben nem hagy el minket az Úr. Mindezek a fölsoroltak múlandó dolgok. Isten tisztaságot ad mindezekben. Isten örök hű társként szegődik mellénk születésünk pillanatában, sőt azelőtt kilenc hónappal. „Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszállt a Szent Lélek őreájuk, miképpen mireánk is kezdetben. Megemlékeztem pedig az Úrnak ama mondásáról, amint mondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.” ÓSZ: Ésaiás 42,16
Június 8. – Pünkösdvasárnap Ige: János 14,23-27 „Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” Az Istent szeretőkről és Istent szeretőkhöz szól Igénk. Ha szeretjük Őt megtartjuk szavát. Ez két irányban igaz. Abban az irányban is, hogy ha megtartom, megcselekszem Igéjét: ez azt jelenti világosan, hogy szeretem Őt. Ez a megmutatása szeretetemnek. Úrvacsorázásunk is hasonlóan kétirányú. Isten meghívott és vár asztalához. Én is megmutathatom, hogy elfogadtam kegyelmét, a felkínált közösséget, amennyiben elveszem asztaláról a megterített jegyeket. Ne hagyd kétségben meghívó Uradat! ÓSZ: Ezékiel 36,23-28
Június 13. Péntek Ige: ApCsel. 11,19-26 „És az Úrnak keze vala velük; és nagy sokaság tért meg az Úrhoz, hívővé lévén.” Egyszerű hétköznapokat szemlélünk az Igében, az apostolok életében. Sokan megtérnek, mert az Úr velük van. Ez a mi feladatunk is. A külső emberünk megromlik, megbetegszik, megöregszik, szenvedésekben részesül. Nem elkerülhető, hogy így legyen. Anyagból van a testünk, s az anyag kopik, öregszik, fárad. Ezen nem változtathatunk. Szólnunk kell az emberekhez, hogy ne maradjanak reménytelenek. Az emberek hozzáállásán változtathatunk. Jézus megtanította nekünk, hogy ez a földi élet múlandó, és hogy elkészített egy örök nem múlandó életet számunkra. Így elviselhetővé lesz az életünk gondja. ÓSZ: Zsolt. 16,1
Június 9. – Pünkösdhétfő Ige: Máté 16,13-19 „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.” Büszke emberek vagyunk. Méltóságunk egyik alapvető jogaként tartjuk, hogy önállóak vagyunk. Nem más mondja meg nekünk, hogy mit csináljunk, mit gondoljunk. Vagyunk mi elég okosak és rátermettek, hogy irányítsuk az életünket – szoktuk mondani. Jézus olyan ajándékot ad, hogy nem magunktól, hanem Tőle leszünk okosak. Tőle lesz világos számunkra az életünk és az események. Isten a tenyerén tart minket és alázatot ajánl viselkedésül, életformául. Arra bízzuk magunkat, Aki a tenyerén hordoz. ÓSZ: I. Sámuel 3,1-14 Június 10. Kedd Ige: ApCsel. 4,23-31 „Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet.” Az ordító oroszlán prédát keres. Nem kérdés, hogy ellenség-e vagy barát, aki elpusztítani akar minket. Teremtőnk azt akarja, hogy éljünk, míg az ő ellensége azt akarja, hogy elpusztuljunk. A legfontosabb, hogy tudjuk: van választás. Az ordító oroszlán üvöltése elnyomja ugyan látszólag a békés Pásztor hívogató hangját. Üvölt ez a világ körülöttünk: pénzt, gondot, betegséget – de mégis tisztán hallhatóan hangzik a Jó Pásztor szava: jöjjetek énhozzám, és én megtartalak benneteket! „És minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és beteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.” ÓSZ: I. Kir. 8,57
Június 14. Szombat Ige: ApCsel. 18,1-11 „Mikor pedig azok ellenszegültek és káromlásokat szóltak, ruháit megrázva monda nékik: Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” Hisszük, hogy Isten képes arra, hogy fölhasználja a hirdetett igéjét arra, hogy megszólítson életeket, megváltoztassa azokat. Hisszük, hogy így térít meg Isten embereket. Őt hallgatjuk mi minden igehirdetésben, mert mindig mindenkor szól hozzánk. „Tetszett neki, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél.” Isten szava nemcsak egy embercsoport számára szól. Pál szavaiban Isten türelem-vesztését is tapasztaljuk: aki nem akar hallani, onnan tovább kell mennem. Így kaptuk mi, „pogányok” Jézus örömüzenetét! ÓSZ: I. Mózes 18,1-14
Június 11. Szerda Ige: ApCsel. 8,9-25 „Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálta őket pénzzel.” A földi élet rabjai az Isten országának földön látható gyümölcseit, eredményeit is szeretnék megszerezni. – De a hívő ember is részesülni szeretne a földi gazdagságból, bőségből! Hogyan tegyünk különbséget? Hogyan legyünk mi különbek? Érezzük, hogy nem helyes, ha ugyanolyanok vagyunk, mint a világ fiai. Hinnünk kell, hogy a Szent Lélek általunk is tevékenykedik. Sőt, általunk is közöltetik másokkal! Hisszük, hogy mindnyájan ilyen értelemben vagyunk papok: Isten Szentlelke
Június 15. – Szentháromság-vasárnap Ige: János 3,1-15 „Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Bolondokat, erőtleneket, semmiket hívott el Isten. Minket. Nikodémusokat és Pétereket. Újjá kell születnünk kivétel nélkül mindnyájunknak Isten Lelke által! Amennyiben ez nem történik meg, akkor maradunk régi életünkben. Jézus Krisztusban megismertük azt az Urat, aki a Teremtőtől érkezett. Fölismertük, még akkor is, ha a világ elvárásainak nem tett eleget. Azért, mert ő úgy tanított, mint akinek hatalma van. Nem evi-
9
2014. június
Református Élet
lági, múlandó hatalom – ami ezért nem is hatalom. Hinni szeretnénk, amit a földiekről szólt, hogy azáltal higgyük, amit a mennyeiekről tanított, hozott és átadott nekünk. ÓSZ: Ésaiás 6,1-13 Június 16. Hétfő Ige: I. Korinthus 8,1-6 „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik őtőle.” Isten üzenete egyetemes. Jézus senkit sem hagy ki a meghívásból. Mindenkihez szól és mindenkit vár. Csak a Jézus Krisztusról akarhatunk tudni, mégpedig mint megfeszítettről. „Az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, ha-nem Istennek erején nyugodjék.” – vallotta Pál. A mi hitünk Isten erején nyugszik: Jézus Krisztus feltámadott. Ismerni szeretnék? Szeresd Istent, hogy Ő megismerhessen téged. Mennyire ismer már? ÓSZ: Jeremiás 10,6-12 Június 17. Kedd Ige: János 5,17-23 „Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít.” Isten megismerése a legnagyobb csoda. Ő egy felettünk álló világban létezik, ahová nem tudunk mi létrát ácsolni. Nem tudjuk magunktól, hogy merre menjünk, hova támasszuk azt a létrát. Teljességgel lehetetlen vállalkozás. Ezért csoda, mert Isten föntről bocsátott létrát a számunkra. A lelkünkbe bocsátotta alá. Ott ér össze menny és föld. Örök élet és a földi múlandóság. Jézus ez a létra, aki emberi létbe született az Isten országából. Ő születik meg az emberi életekben, hogy fölvigyen ezután az örök országba. Ő az egyetlen, Akit magunk mélyén ismerhetünk meg, aki nem evilági, s mégis itt van. Emberi értelmünk, lényünk önmagától soha nem lenne képes fölfogni Istent, az Örök időt, a Föltámadást, a végtelen Szeretetet. – Ezért csoda, hogy mégis a miénk Ő! ÓSZ: Ésaiás 43,8-13
Valaki plántál, a másik öntöz. Minden esetben Isten szerint kell lássuk magunkat és másokat is. Engem is Ő állít szolgálatba, és minden más embert is. Azokról most nem szólhatunk, akik ezt nem hajlandók tudomásul venni. Mi is fontosak vagyunk – de Ő mindnyájunknál fontosabb! Ebben a tudatban forgolódjunk: szolgatársak vagyunk a tökéletesen szerető Úr uralma alatt. Ő a ránk bízott feladatot kéri számon. Azt, hogy elvégeztük-e. Nem az eredményt. Az az Ő dolga. ÓSZ: Jób 5,11 Június 20. Péntek Ige: Lukács 23,44-49 „És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghalt.” Isten előtt eltűnnek a különbözőségeink. Számunkra elképzelhetetlen, hogy Isten egyformán tekint ránk és egyformán szeret mindenkit. Bármilyenek legyünk: Ő elfogad. Ezt Jézus példájában látjuk. Az egyik legnagyobb kérdés számunkra: győzni magunkon. Elvonatkoztatni attól, amit eddig tudtam, fölszabadítani magamat eddigi kötelékeimtől. Csak Isten szeretetével lehetséges. Nem ítélkezni, nem mutogatni ujjal a másikra. Mennyei Atyánkra figyeljünk szüntelen, és az Ő kezében éljünk és haljunk egykor. ÓSZ: Mikeás 5,4 Június 21. Szombat Ige: János 14,7-14 „Aki engem látott, látta az Atyát.“ A megtisztulás folyamata nem fájdalommentes. Mint a fáról, le kell metszünk magunkról oda nem illő, káros mellékhajtásokat. A biológusok azt mondják, hogy a fának is fáj ha ágát lemetszik. Így fájdalmas nekünk is, ha olyasmikről kell lemondjunk, amelyek hozzánk, belénk vannak nőve. Maradhatunk a fametszés képénél: mi sem hagyunk meg minden ágat. Lemetsszük, hogy több hely, levegő, tápanyag jusson azoknak az ágaknak, amelyek jó gyümölcsöt teremnek. Amit rosszként Isten lemetsz rólunk, azok a bajaink, bűneink. Ami akadályoz minket a jó gyümölcs termésében, a tiszta, Isten szerinti életben. Jézus így tisztította meg az Atya földi templomát és így tisztítja meg a mi teljes életünket is. Őt látjuk, amint Istenként, az Atyával egyként ment minket. ÓSZ: Ámós 3,3-8
Június 18. Szerda Ige: ApCsel. 17,22-34 „…Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.” Az Istentől való táplálékot csak kicsiny mértékben lehet táplálékul adni. Ha ránk borítanának egy vagon kenyeret, agyonnyomna bennünket. Nem bírjuk elhordozni az Istenről való tudást. Csak cseppenként fogadhatjuk be a Róla és az országáról szóló örömhírt. E csöppek alakítják át embertelen valónkat az Isten szerinti valóságos emberré. Lassan. Emberi vérünk sokmillió csöppjét Jézus világosságának csöppjei cserélik föl egyenként. Így csepegtette a történelemben a saját kijelentését Istenünk, s erről, a korábban is szólóról, az „Ismeretlenről” most már szabadon szólhatunk. ÓSZ: I. Krón. 29,9
Június 22. – Szentháromság utáni 1. vasárnap Ige: Lukács 16,19-31 „És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van.” Isten világa nem az emberi logikára épül. Mi túlságosan megszoktuk az észszerűséget, de Isten nem ezt várja el tőlünk mindenek fölött. Maga mondta nekünk, hogy a keresztről szóló beszéd bolondság – azoknak, akik elvesznek. Bolondnak gondolnánk, aki nem akar örökké élni, amikor van erre lehetőség. S egy pillanatban már késő, mert nagy közbevetés van a két túlvilági valóság közt. Mégis, milyen sokan a világon nem veszik el az örök, tökéletes élet ajándékát. – Miért? ÓSZ: Jónás 1,1-16
Június 19. Csütörtök Ige: Efézus 4,1-7 „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.” Dolgunk van e világon. Nem egyforma, hanem különböző feladatok ezek, Istentől ránk ruházott feladatunk van. Ez nagy tisztség. Öröm, hogy a Teremtő velünk akar elvégeztetni valamit. Számít ránk. Mindenkinek egyénre szabott a feladata.
Június 23. Hétfő Ige: Lukács 10,1-16 „Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” Alázat és büszkeség vív az emberi szívben. Alázat a Mindenható előtt – és büszkeség, jóérzés, hogy Ővele kapcsolatom van, Őhozzá tartozom, Ő számít rám. Kijelenti titkait nekem! Elküld engem az ő aratásába, munkatársának fogad.
10
Református Élet Minél jobban ismerjük Őt, annál alázatosabbak leszünk, mert egyre tisztábban látjuk, hogy mennyire végtelen Ő, és men�nyire végesek vagyunk mi magunk – és mégis engem használ! Nem dicsekedhetünk semmivel e világon, csak szerényen örülhetünk a szívünk mélyén: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.” ÓSZ: Jeremiás 29,11 Június 24 – Kedd Ige: János 1,6-15 „Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.” Ha János ma jelenne meg és szólna a Világosságról, lehet, hogy zárt osztályra küldenék. A világ akkor sem fogadta, s most sem képes befogadni a Világosságot. Ne feledjük, hogy nem a világnak akarunk tetszeni, nem a világ minősítése számít, hanem Urunké. Erre állandóan kell figyelmeztessük egymást és magunkat. Erősítenünk kell egymást, mert nem könnyű a hasonló terhek elhordozása. Az Úrra tekintsünk szüntelen, aki kiállt minden próbát értünk. Jánossal szóljunk: „Aki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.” ÓSZ: Jeremiás 14,7 Június 25. Szerda Ige: Máté 10,26-33 „És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” Jézus úgy tanított, mint akinek hatalma van. Ezt érzik még az ellenségei is. Az isteni erő átütő erejű. Nem palástolható, nem akadályozható. Van! Mi rengeteget tudunk beszélni, csak lehet, hogy keveset mondunk. A székelyekről tartjuk, hogy közmondásosan szűkszavúak. De biztos, hogy többet mondanak kevés szavakkal. Jézus erejére támaszkodjunk, Őrá figyeljünk folyamatosan – amikor a világ szorongat. Ekkor leginkább! Megtanulhatjuk, hogy Urunk éppen azért engedi rajtunk a világ szorongatását, mert nem tudunk még eléggé Őbenne bízni, és teljes bizalommal Őreá hagyatkozni. ÓSZ: Zsolt. 117,2 Június 26. Csütörtök Ige: János 1,19-28 „Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját!” Meg kell találnunk e lehetetlen helyzetben az utat, hogy kimondjuk Isten akaratát. A pünkösdi tanítványok bátorságára lesz szükségünk, hogy ilyen kijelentéseket tegyünk. Nem mindegy már, hogyan és mit szólunk, mert a világ paragrafusokkal bástyázta körül a bűnöket, mintha attól tartana, hogy csorbulnak. A világ az erény védelmezőit teszi nevetségessé. De ne féljünk, mert ez nem az igazi nevetés. Feladatunk és boldogságunk, hogy kiálthatunk Istenről! Egyengethetjük az Ő útját az emberek szíve felé. ÓSZ: Malakiás 3,19-24
2014. június jéről, Isten igéjével. Minden, amit tudunk Róla, az Ő országáról – azért ismert számunkra, mert Ő kijelentette. Lelkünket végtelen békével tölti el, hogy ő megtisztítja szérűjét. Ő tesz rendet, mindent a maga helyére tesz, megold mindent, amit mi itt és most megoldhatatlannak látunk. Mindig kérhetjük, hogy Isten nyissa meg értelmünket, szívünket. Ez minden igehallgatónak szép dolga. Hagyjuk Őrá, majd Ő teljesíti. ÓSZ: Jeremiás 17,5-13 Június 28. Szombat Ige: ApCsel. 13,15-25 „Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.” A magunk udvarán kell söpörnünk, nem a másén. De itt viszont söpörnünk kell! Nem várhatjuk, hogy más tartsa tisztán a mi portánkat. Nincs ehhez időnk, erőnk, erkölcsi jogosultságunk és hátterünk? – bármelyiket mondhatjuk. Először persze ki-ki a szíve táján tegyen rendet, takarítson. Pál így szól és tanít a mai Igében. Felsorolja a viselt dolgokat, és szembesít önmagunkkal. Mindeneknek egyetlen célja van: a mi üdvösségünk! A mi örök életünket szervezi Isten, értünk aggódik, értünk tesz meg mindent! ÓSZ: Ezékiel 34,22 Június 29. – Szentháromság utáni 2. vasárnap Ige: Lukács 14,16-24 „Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.” Bámuló csodálattal kell lennünk Urunk felé, hogy még áll a világ. Azért, mert a Meghívót elutasították igen sokan. Jézus tanításából érezzük, hogy mibennünk is hogyan emelkedne a megbántottság miatti indulat és keserűség. Hát nem jöttök az Úr vendégségébe?! Bármiféle kifogást vagy igazi okot találtatok, hogy távol maradtok?! Menthetetlen világban élünk, amelyben a valódi értékrend megbomlott. Az emberek nem tudják, hogy hol a helyük. De, remélem, sokan készülünk azért a vendégségben találkozni. ÓSZ: Ésaiás 53,1-5 Június 30. Hétfő Ige: János 9,1-10 „Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.” Testünket „csupán” e földi élet ideje alatt viseljük. A test a Lélek temploma, amelyben lakik. Robotvilágunkban nem nehéz elképzelnünk, hogy a lélek-szoftver irányítja a test-hardvert. Ha gond van a testtel, majd lesz másik, lecseréljük. Így cseréli ki Jézus a vakon született szemét látóra. Az embernél a legnagyobb mértékig - rövid ideig és hosszú ideig is tartó lelki változásokat szül a testi ingerek összessége. Az embernél test és lélek elválaszthatatlanok. Jézus ezzel a gyógyítással is előre mutat arra a valóságra, amely vár bennünket, ahol nem lesz részlegesség, csak tökéletesség. ÓSZ: Zsolt. 112,4
Június 27. Péntek Ige: Lukács 3,10-18 „Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” Isten titkait nem lehet az Ő segítsége nélkül megfejteni, magyarázni. Csodának lehet tartanunk, amikor szólunk Isten igé-
11
2014. június
Református Élet
Közösségépítő mérföldkövek „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben...” ( 1Kor 4,20 ) Az Őrláng-én nevet viselő egyházi, hagyományápoló és magyarságismereti Játszóház 2011. szeptember 5-én nyitotta meg kapuit Torontálvásárhelyen. A három és öt év közötti kisgyermekek számára elképzelt projektum létrehívását a helyi református egyházközség lelkészei, Gyenge Károly és Gyenge Szlifka Tilda kezdeményezték, a kivitelezés első fázisának finanszírozását pedig a bajorországi Erlangen városka Hugenottenkirche gyülekezete vállalta lelkészük, Johannes Mann tiszteletes úr koordinálásával. A létrejött kapcsolat napjainkban újabb szálakkal erősödött. A kezdeményezés fogantatásától számítva viszonylag rövid idő alatt a bajor gyülekezet annyi pénzt gyűjtött össze a debellácsi kálvinisták számára, hogy azok nemcsak megvásárolhatták a célhoz kiszemelt házat, hanem be is rendezhették azt. Hogy bár szerény körülmények között, ellenben annál nagyobb szeretettel és odaadással nyílhasson meg végre a közösség dédelgetett álmai játszóházának kapuja. 2011 őszén húsz gyermek nevetésétől, énektanulásától és játékától visszhangzott az udvar. Nem sokkal később, miután az egyházközségnek egy újabb termet is sikerült berendeznie, a kis- és nagycsoportos „palánták” létszáma szinte megkétszereződött, akikkel két óvónő és egy dadus foglalkozott. A gyermekek
fejlődési szakaszához igazított foglalkozási programban megkülönböztetett helyet kapott a keresztyén értékrend átadása, a magyar nemzeti irodalmi kincs megismerése és történelmünk nagyjainak bemutatása is. A társvállalkozással alakult Játszóház felavatási ünnepségére a határon túli magyar óvodák évének kikiáltott 2012-es esztendőben került sor. Pontosabban a helyi egyházközség létrejöttének 213. évfordulóját méltató májusi ünnepségsorozat keretében. Méltó alkalom volt ez az intézmény „cégtáblájának” leleplezésére, alkalmi, a játszóházas gyermekek anyák napi verses, dalos és táncos összeállításával gazdagítva. Az eseményen az erlangeni tiszteletes úr mellett dr. Csete Szemesi István, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház időközben nyugalmazott püspöke is jelen volt. 2013. májusában az erlangeni négytagú presbitériumi delegáció a bajorországi és a Dél-bánsági gyülekezet között már meglévő kapcsolatok erősítését tűzte ki elsődleges látogatási célul. A helyszínen látottak és tapasztaltak után a küldöttség további támogatási készségéről biztosította a vendéglátókat. Nemcsak a lélekben és külcsínben egyre épülő és szépülő játszóházas fészkecske működésére vonatkozóan, de a folyamatban lévő templomfelújítási munkálatok részleges finanszírozását is beleértve. A több síkon folyó munka legújabb, 2014. évi mérföldkövének letételére Ígéret (május) havának harmadik hetében került sor. Lapunknak nyilatkozva az egymásratalálást hozó kezdetek és a közösen megvalósított projektumok rövid ismertetése mellett Johannes Mann lelkész úr, az erlangeni protestáns gyülekezet négyfős küldöttségének vezetője, a két református (testvér)gyülekezet közös célkitűzéseit is felvázolta: még szorosabbra és bensőségesebbre fűzni a meglévő kapcsolatok szálait, illetve invesztálni a jövőbe a gyermekek felkarolásán keresztül! Nemzeti és felekezeti hovatartozástól függetlenül. Martinek Imre
Az erlangeni Hugenottenkirche négyfős küldöttsége 12
Református Élet
2014. június
2014. május 19-én és 20-án először került megrendezésre Maradékon a Szeretethíd elnevezésű református önkéntes nap, amelyet 2009-ben a Magyar Református Szeretet Szolgálat hozott létre. A Kárpát-medence különböző pontjain 2013-ban 16 000 önkéntes csatlakozott ehhez a programhoz. A 2014-es évben is hasonló szám várható, de még pontos adat nincs róla. A Szeretethíd célja, hogy közösen tegyünk egymásért, a helyi és gyülekezeti közösségeinkért és a teremtett világért. Szeretnék, ha a Kárpát-medence minden területén munkálkodnának kisebb-nagyobb csoportok szociális, fejlesztési és ökológiai területen valódi segítséget nyújtva ezzel településeknek, intézményeknek, gyülekezeteknek. Maradékon az asszonyokkal azt a célt tűztük ki, hogy kimeszeljük a gyülekezeti termünket, mivel már évek óta nem volt meszelve. Jelenleg az óvodai foglalkozások is itt zajlanak, ezért tartottuk ezt
a munkát nagyon fontosnak. A presbiter asszonyok vezetésével ezt a célt sikerült szépen megvalósítani. A férfiak pedig a járda betonozását vállalták el a parókia előtt. Az elmúlt évek alatt nagyon csúnyán megrepedezett és a repedések miatt a parókia alapját is mosta, amit most sikerült megszüntetni. A fárasztó munkát eredményesen fejeztük be a nap végén. Az ebédet jó hangulatban közösen fogyasztottuk el az udvaron mind a két nap. Összesen 19-en vettünk részt ebben az akcióban. A fáradságos munka közben volt alkalmunk beszélgetni és jól éreztük magunkat. Megtapasztalhattuk, hogy jobb adni, mint kapni és a gyülekezeti termünket és környezetünket széppé tenni. Szeretném három éves kisfiam, Bence szavaival zárni: „Nagyon ügyesen meszelnek a nénik, úgy örülök, hogy ilyen szép lesz az óvoda.” Halász-Sándor Gyöngyvér diakónus
KATEKIZÁCIÓK IDŐPONTJAI: I. CSOPORT (1-4 osztály): 2014. június 30.-július 4. II. CSOPORT (5-8 osztály): 2014. július 7-11. III. CSOPORT(ifjúság): 2014. július 14-18. 13
2014. június
Református Élet
MEGHÍVÓ Örömmel jelentjük, hogy június 13-án, pénteken református női, illetve június 14-én, szombaton férfi konferenciát tartunk a Református Központi Otthonban, Bácsfeketehegyen. Szeretettel hívunk és várunk minden testvérnőt június 13-ra, illetve június 14-re minden férfitestvért. Konferenciánkat 8 órakor reggelivel kezdjük. A női konferencia előadói a Református Nőszövetség küldöttsége, a férfi konferencia előadója pedig a Presbiteri Szövetség elnöke lesz. A konferenciákat holland testvéreink adományából szervezzük, ezért a részvételi díj ingyenes, viszont a jó szervezés érdekében fontos, hogy a résztvevők időben jelezzék érkezésüket! Jelentkezési határidő június 10., Harangozó Lászlónál, a Központi Otthon vezetőjénél lehet személyesen vagy a 062/784-901 telefonszámon.
Májusi „Csendesnap” Nagybecskereken Az idei „Csendesnapot” Nagybecskereken mel. Ezt meghallgatva ismét énekeltünk és átmentünk egyházunk és társadalmunk számára megpróbáló a templomból az imaterembe ebédelni. Miután tesidőben és helyzetben szerveztük. Úgy gondoltuk, tünket is ellátuk a földi javakkal, immáron délután hogy az embereknek szükségük van egy kis el- két órakor folytatódott az alkalom a templomban csendesedésre, de magukba-tekintésre is, ugyanakkor énekléssel és Margit Istvánnak, az Észak-pesti egyegy egymással való találkozás lehetőségére, amikor házmegye gondnokának igei szolgálatával az 1Pt. 2,9 közvetlenül, semmitől sem feszélyeztetve csak lelki igevers alapján a „Választott nép, királyi papok, szent dolgokról beszélhetnek. Egyházunknak és társadal- nemzet, Isten tulajdon népe” témában. Ez után Cs. munknak is szüksége van oly alkalmakra, amelyből Nagy János péceli lelkipásztor igei szolgálata követépülhetnek. A nagybecskereki alkalom annál is inkább kezett az 1Pt. 2,9-10 igeversek alapján a „Nép vivolt alkalmas erre, mert a témája az emberi élet értelme lágosságban, akik számára egykor nem volt irgalom” és célja volt. Az egész napos alkalmat 2014.05.17- témában. Éneklés után jómagam, a helyi lelkipásztor én szerveztük meg a Nagybecskereki Református tartottam a záró áhítatot az 1Pt. 2,9 igevers alapján. Egyházközség helyiségeiben. Hozzátevőlegesen 60 Ezt követte az egymástól való elköszönés, résztvevő hallgathatta az előadásokat, áhítatot, ve- amikor is elénekeltük a templomépítő lelkipásztor, hetett részt a beszélgetésben, éneklésben. A vendég- Szalay József szerzette 299. dicséret első verszakát fogadó reggelizéssel kezdődő „Csendesnap” első és készítettünk egy közös fényképet. Délután négy programbeli pontja a köszöntés volt. Mint helyi lel- óra volt ekkor és a köszönetmondásom után jóeső kipásztor köszöntöttem az egybegyűlteket, a ven- érzés volt azt látni, hogy továbbra is mindenki ül a dégeket és az „itthoniakat” is. Majd énekeltünk, padban és csendben van. Számomra ez azt jelentette: amellyel felavattuk a vetítőgépet és laptop számító- „Jó nekünk itt együtt lenni és jól érezzük magunkat!” gépet, amelynek megvásárlását a tavalyi alkalomra De az Úr szolgálatba indít, ezért azt kérjük, hogy Ő szerettük volna megvalósítani a tartományi egyházi áldja meg e királyi papság szolgálatát és Isten nagy pályázat forrásaiból. tetteinek hirdetését. Hálás szívvel Isten iránt köszön Az éneklés után dr. Mikolicz Gyula vezetett jük a magyarországi testvéreinknek a szolgálatot és egy beszélgetést „Van-e értelme és célja az életem- mindazoknak, akik hozzájárultak e „Csendesnap” nek?” címmel, amely beszélgetés elején lebonyolítot- megvalósulásához, valamint a pénteki nagybecsketuk a bemutatkozást: jelen voltak a bácsfeketehegyiek, reki és módosi bibliaórák megtartásához. Imádságos a módosiak, a nagybecskerekiek és a magyarittabeiek, szívvel vagyunk mindazok felé, akik bármely oknál míg a magyarországi vendégeink közül a péceliek és fogva nem tudtak résztvenni ezen alkalmon. Nekik a gyulaiak. A beszélgetés után énekeltünk, majd ép- üzenjük: ha az Úr akarja, találkozunk jövőre, várunk pen a Gyuláról érkezett Budai Judit bizonyságtétele mindenkit! Ámen – úgy legyen. következett „Van értelme és célja az életemnek” címKiss Nándor 14
Református Élet
2014. június
Textus: 1Péter 2,9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;” Kedves testvéreim, Isten Igéje először is elhe- ságából, a kárhozatból. lyez minket e világban azzal, hogy meghatározza kik Elhelyez minket Isten aszerint is, hogy honnan is vagyunk mi, majd elhelyez minket aszerint, hogy hozott elő és hová: elhívott a sötétségből az ő csodálafelfedi e világ előtt és előttünk is, hogy hol voltunk és tos világosságára. Amikor az ember lelki sötétségben hol vagyunk. Majd az Ige utal arra, hogy mit tehetünk él, akkor úgy él mint a fizikai sötétségben: nem tudja mi hálaadásként felismerve azt, hogy Isten kezében hova viszi útja, nem tudja, hogy cselekedetei, léptei vagyunk és ezt kell hirdetnünk. vesztét okozzák. Innen, a bűnök cselekvéséből és a Vessük figyelmünket arra, hogy kik vagyunk bűnök pártolásából hoz elő Isten. A világosságba! mi Isten szerint. Miként határoz meg minket? Mint Amely akkor válik csodálatossá, amikor „világossá választott nemzetséget, ahol a választott a kihívott válik”, hogy honnan szabadított meg, hozott elő az fogalmát fedi és jelzi, hogy Isten hív minket, de Úr. Amikor visszatekintünk életünkre, ahol megtarnem ebből a világból ki, hanem az ő gyülekezetébe, tott Isten – meglátjuk dicsőséges tetteit. Mit tehetünk mi? Az úrvacsorai liturgia része hogy így megtartson minket e világban. Nemzetség vagyunk, de nem népi, nemzetségi értelemben, ha- az a „kötött szövegű” imádság, ahol imában kérdeznem, mint akik családi, rokoni kapcsolatba kerültek zük Istentől: „mit adjunk mi tenéked a te jótéteméegymással. Ennek a kapcsolatnak a megszületése, lét- nyeidért?” A feleletünk csak egy lehet: hálaadást. A rejötte Istentől van. Testvérek vagyunk, mert Krisztus hálaadás pedig szolgálat, éppen az a szolgálat, amit teste értünk töretett meg és vére értünk ontatott ki. Az az Ige papságnak nevez. Ebben a papságunkban hirújjászületettek nemzetsége, népe vagyunk, ahol nincs detjük Isten nagy tetteit. De mielőtt hirdetnénk azogörög, zsidó, magyar, szerb, román vagy roma, ha- kat, azok megtörténnek. Ezért kell előbb beszélnünk a nagy tetteiről Istennek. A nagy tettei más bibliafordínem csak keresztyén népe Istennek. Királyi papság vagyunk, mert az Istennek tásban hatalmas tetteknek vannak fordítva. Valójában szolgálunk, aki a Királyok Királya és az 1Pt. 2,23 a háttérjelentés az Isten megváltó hatalmára utal. szerint „igazságosan ítél”. Papság vagyunk mindany- Az emberek sok helyen és sok mindenben keresik nyian, még pedig oly módon, hogy eleget teszünk megváltásukat, de azt csak Isten tudja megadni. Csak annak, ami az 5. versben van megírva: „lelki áldoza- Istennek van hatalma a megváltásra. Az az Ő nagy tokat” hozunk. Úgy, mint Keresztelő János édesapja, tette, hogy megváltja az embert a kárhozattól. HatalZakariás pap, aki sürgött-forgott a templom körüli és ma van erre a halál, az elmúlás és a kárhozat felett. A az istentiszteleti dolgokban. Úgy kell nekünk is ál- megváltó hatalmának nagysága már az életünkben is landóan Krisztus közelében élnünk, ő körülötte for- meglátszik: mikor nyilvánvalóvá válik, hogy milyen golódnunk. mély szakadékokból hozza fel életünket. Szent nemzet vagyunk. A szent mindig az Csak Neki van ily hatalma, és ezt hirdetni kell, elhívatottságot jelzi, az Istennek való elválasztott- ahogyan az ószövetségi próféta is mondotta: Isten ságot. Azt jelenti ez, hogy van elhivatottságunk, szol- Igéje olyan bennem, mint a csontjaimba rekesztett gálati területünk. De ennek csak szent életet élve te- tűz – ki kell mondanom! Beszélnem kell róla, hogy hetünk eleget. Tulajdonba vett minket Isten. Ahogy mily csodálatos dolgot tett velem az Úr. Hogy velem énekeljük: „Nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére is foglalkozik, hogy az én imámat is meghallgatja. bére, lelkünk testünk Istenéi, az Ő dicsőségére.” Nem Mert testvérem nagy tetteit veled is megteszi az Isten, zsákmányai, szerzeményei vagyunk Istennek, hanem és te sem maradhatsz néma. Senki sem tilthatja meg megváltottai. Mi megszerzett tulajdon vagyunk, aki- neked, hogy arról beszélj, hogy mily jó hozzád az ket Szent Fia az Ő drága vérén váltott ki a bűn fog- Isten. Hiába akarták a vakot is távol tartani Jézustól 15
2014. június Református Élet vagy a gyermekeket az újszövetségi történetekben. lágosságában vagytok. Mondanivalója pedig az, hogy Nem lehet minket távol tartani attól, hogy kifejezzük legyetek hát e világosság hordozói, e világ lámpásai. ragaszkodásunkat és hálánkat az Úr felé. Hirdessétek nagy tetteit. Ámen. Isten üzenete az, hogy az Ő kegyelmében, viKiss Nándor
I F I sarok Egy kegyelmes Isten Mindannyian jól ismerjük a tékozló fiú történetét. Most azonban nem mint külső szemlélők fogjuk újra végiggondolni, hanem mint olyanok, akik részei a történetnek. Ebben a történetben nem mi leszünk az idősebb testvér, bár akár lehetnénk is. Nem is az apa leszünk, aki hagyja elmenni a fiát, majd visszafogadja. Mi magunk leszünk a tékozló fiú, és tudom, hogy mindannyian magunkra fogunk ismerni. Az alapállapot egészen megnyerő. A fiú, hívjuk most Tékozlónak, az apjával él és mindene megvan. Gazdagság, békesség, boldogság, egyszóval minden jó és szükséges dolog az élethez. Mégsincs minden rendben. Miért döntött úgy, hogy elmegy? Jó kérdés… Ahogy elolvassuk a történetet, szinte már látjuk magunk előtt az okokat, ami miatt ezt az utat választotta. “Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!” Az apa elosztja a vagyont, Tékozló pedig pár nap múlva elmegy otthonról. Nem is csak a szomszédba, hanem messzire, teljesen megszakítja kapcsolatát az apjával. Miért ment el? Talán többet akart… Nem volt neki elég az, ami az apja házánál volt. Ő önálló, szabad akart lenni, saját vagyonnal és saját örömökkel. Többet akart, unta azt, hogy az apjával él, unta a kényelmet, ő izgalmakat akart magának. Nagy reményekkel indult útra, meg akarta keresni a boldogságot, mert hajtotta valami. Azt hiszem, én már itt magamra ismerek! Nem különbözünk ezen a téren az első emberpártól. Mikor leszakították a tiltott gyümölcsöt, nem csupán az volt a cél, hogy megkóstolják azt. Nem az ízére voltak kíváncsiak, ők tudni akartak valami többet mint, amit addig tudtak. Már nem elégítette ki őket Isten tökéletes világa, amit nekik adott, többet akartak, tudni akarták mi a jó és mi a rossz. Ha visszagondolok arra, hányszor kerestem én is így a boldogságot, megdöbbenek. Ó, hányszor van, hogy ,- kimondani is nehéz - megunjuk azt, amit Isten ad nekünk, és hűtlenül, ostobán másfelé 16
indulunk el! Mint Tékozló, amink van elkezdjük elszórni, elpazarolni az időnket, energiánkat arra, hogy keressük a boldoságot, a kielégülést a földi örömökben. Barátokban, párkapcsolatokban, testi kívánságaink kielégítésében és sorolhatnám még miben, mindenki tudja számára mi jelent örömet. Mi is olyan reményekkel indulunk el, mint Tékozló és eleinte talán még valamiféle boldogságot is érzünk. “Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.” Kezdetben örömet okozott neki ez a kicsapongás, élvezte a szabadságot és azt, hogy mindent megtehet amit szeretne. Azt gondolta, hogy boldog, hogy megtalálta azt, amire vágyott. Nem hiányolta az apját és az előző életét, mert a kicsapongás jobbnak, többnek tűnt neki. Aztán jött az, amire nem számított. A vagyon kezdett megcsappani, a pénz s az erő elfogyott, nem volt már miből kifizesse magának a boldogságot, az örömöket. Gyenge volt, kiszolgáltatott és rádöbbent arra, mit tett. Ugye, ilyenek vagyunk mi is? Én mindenképpen. Az öröknek, múlhatatlannak hitt boldogság egy perc alatt elvész, a mélyben tapogatózunk, egyedül vagyunk és tudjuk, hogy nincs ki kimentsen, egyedül Isten. Mindenünk, amink volt elveszik, reményeink egyre alább szállnak. Nem táplálunk már vágyakat, melyek nem adnak kielégülést, s végül, ahogyan Tékozló is, már a moslékkal is beérnénk. Egyetlen vágyunk így, már csak az, hogy valahogy visszakerüljünk ahhoz, aki szeret, akinél soha nem kellett nélkülöznünk, az Atyához. Tékozló is ezt akarta: „Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.”
Református Élet
2014. június
Micsoda fordulat! A korábban büszke, magabiztos fiú most már beérné azzal is, hogy a béresekkel legyen egyenrangú. A történet lényege azonban most bontakozik csak ki előttünk. Nem Tékozlón vagy rajtunk van a hangsúly. Istennek egy csodálatos, felfoghatatlan tulajdonsága válik láthatóvá a megoldásban. Méltón érné utól Tékozlót apja büntetése hiszen hűtlen volt hozzá. Valóban vétkezett ellene, de az apa mégsem büntet. Nem rója fel a fiú vétkét, hanem kegyelmesen visszafogadja őt. Tiszta lappal indulhat újra, mert apja szeretete nagyobb volt mint az ő bűne. A történet csodálatos tanulsága és életünkben megtapasztalható felfoghatatlan valóság az, hogy a mi mennyei Atyánk ugyanilyen kegyelmes az Ő gyermekeihez. A mi egyetlen “szokásunk” az, hogy újra és újra elhagyjuk Őt , mert csábít a bűn. Újra és újra letévedünk a hozzá vezető keskeny útról és keressük boldogságunk a szélesen. De akárhányszor vagyunk a padlón, segítség nélkül,
Ő az, aki mégis megbocsát, mert Nála nem kell fizetnünk a kegyelemért. Valaki már megtette ezt helyettünk, ezért Isten nem vár tőlünk kielégítést a bűneinkért. Kegyelmesen lehajol hozzánk, mikor vétkezünk ellene és megbocsát, ha valóban, tiszta szívből bánjuk, amit tettünk. Krisztus szenvedett és meghalt értünk a Golgotán azért, hogy Istenhez, mint szerető Atyánkhoz térhessünk meg bűneinkből. És ez a Kegyelmes Isten, nem kéri számon hol voltunk, mit tettünk, miért tettük? Ismer minket, tudja, hogy bűnösök vagyunk. Egyetlen szerető intése így szól hozzánk is, mint ahogyan Pálhoz szólt: „ Elég neked az én kegyelmem...!” Mert amit Istennél kapunk, az nem veszíthető el! Nem lopják el, nem fogy el. Az Ő szeretete örök felénk és Krisztus által örök életet adott nekünk. Miért keresnénk hát máshol boldogságunkat?! Bényei Zsuzsanna
Felhívás Kedves Testvéreim!
Mindannyian szomorúan és együttérzéssel láttuk és látjuk azokat a természeti csapásokat, amelyek Szerbiát sújtották. Azonban nem elég sajnálni, hanem a hitünket cselekedetekben is meg kell mutatni! Ezért adománygyűjtő akciót szeretnénk szervezni a gyülekezeteinkben. Felkérjük a gyülekezetek diakóniai csoportjait, hogy hirdessék meg és vezessék le a gyűjtést. Mindenekelőtt tartós élelmiszerekre, konzervekre és tisztálkodási szerekre van szükség. Pénzbeli adományokat is lehet gyűjteni! Az összegyűjtött adományok elszállítását az országos diakónia fogja megszervezni. “Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét.” Péld. 19,17.
Bácsfeketehegy, 2014.05.21.
Harangozó László diakóniai vezető
„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” Mt. 25,35-40
17
mond
hogy
kérd
em
Biz
ony *
Azo
pon
tõle
t én amit
rtek
csa
na
Mesečno ISSN 2217-7574 COBISS.SR-ID 19120130
János 16,23
____*_*_____*___*_________ _ _ _ _ _ _ _ * _ _ _ _ _ _. * _ _ _ _ _ _, * _ _ _ _ _ _, _ _ _ _ _ _ * _ _ _ _ _ _, * _ _ _ _ ____*____*______*__*_______ _ _ * _ _ * _ _ _ _ _ _ _ _, * _ _ _ _ _ _ _ * _ _ _ _ _ _.
Két biztató igét olvashatsz, ha a bal, majd a jobb oldali körformákban található szavakat megfelelõ sorrendben beírod az írástekercsekbe. Mindkét oldalon a csillaggal jelölt körrel kezdd, s a vonalat követve haladj körrõl körre. Hogy egy körön belül hol kezdõdik, illetve folytatódik az ige (az óramutató járása szerint), azt neked kell megkeresned.
Ne le
a k ar
meg
anok
*
az A
hane
320
mega
Efezus 5,17
__*________ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _, _ _ _ _ _ * _ _ _ _ _ _ _ _*_ _ _, _ _ * _ _ * _ _ * _ _ _ _ _ _ _.
ApCsel 1,24.26
És így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerõje, te jelöld ki e kettõ közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak...” Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták õt.
*** ktek
z Úr
meg
b en
Mátyás apostollá választása
e zt
ek n
Református Élet, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Halász Béla lelkipásztor - püspök, Hertelendyfalva Trg Vojvodjanske Brigade 2, 26000 Pancsova-Vojlovica Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta,
[email protected] Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget. Lapzárta minden hónap 15-én. Az írások rövidítési és szerkesztési jogát fenntartjuk. Nyomtatva: Forum-Újvidék • Megjelenik 1080 példányban Országos Egyházunk hivatalos honlapcíme: www.szrke.com
na
e ékt k
18 k ké
ony
biz
om n
mi a
m mi
m se
a ta
tyá tól a
ek ne
g y et
d ja e ne v m
olatl
gond
z én
m ért sétek
GYERMEKOLDAL
2014. június Református Élet
CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад
275
REFORMÁTUS Élet : a Szerbiai Református Keresztén Egyház hivatalos lapja / felelős főszerkesztő Halász Béla 1. évf., 1. sz. (1966)- . - Bácsfeketehegy : Szerbiai Református Keresztyén Egyház, 1966- . - Ilustr. ; 30 cm
Idén is örömmel küldtük szét a meghívókat e találkozóra, melyet már több éve rendszeresen szervezünk Isten kegyelme és jósága által! Több mint 130 gyermek és fiatal volt jelen e kétnapos találkozón Bácsfeketehegyen a Központi Otthonban. Három csoportban folytak a foglalkozások: óvodások, kisiskolások és ifjak részére. Köszönet a gyülekezetekből érkező szolgálóknak, csoportvezetőknek, kisegítőknek, akik nagyban hozzájárultak a találkozó megszervezéséhez és kivitelezéséhez. Az Úr ezúton is küldött gyermekeket, ifjakat, szolgálatkész embereket. Köszönet a hollandiai HOE szervezet anyagi támogatásáért. Résztvevők érkeztek Szabadkáról, Csantavérről, Pacsérról, Bácskossuthfalváról, Topolyáról, Kishegyesről, Torontálvásárhelyről, Hertelendyfalváról és Bácsfeketehegyről. Nagy örömünkre szolgált, hogy Svájcból és Németországból is voltak közöttünk vendégek, akik szívesen szolgáltak és színesebbé, értékesebbé tették ezáltal is e találkozót. Köszönet mindenkinek, akik imádságos szívvel hordozzák a gyermekek és fiatalok között végzett szolgálatainkat! „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békeséggel.” Róma 15,13 Halász Renáta
Gyermekmisszió találkozó
Református Élet 2014. június
19
Csendesnap Nagybecskereken
Hálaadó és anyáknapi istentisztelet Pacséron
