A SZ. R. K. E. E G Y H Á Z I L A P J A

REFORMÁTUS ÉLET

A

SZ. R. K. E.

www.szrke.com

E G Y H Á Z I

L A P J A JÚNIUS 2013

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.” Róma 8,28

2013. június

Református Élet

I g e h í r d e t é s Példabeszédek 9,8: “Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged!” Megtetted már az igeversben leírtakat? Álltál A jogtalan feddés azt jelenti, hogy valakit szemben csúfolódóval, megfeddve őt? Megtapasz- hamis tények alapján feddünk meg, vagy olyanért taltad már gyűlöletét? És bölcs embert volt alkalmad ítélünk el, amiért nem őt terheli a felelősség. Jogtamegfedni? Érezted már, hogy ezért megszeretett vagy lan feddéskor a feddő nincs Isten oltalma alatt, mert még jobban szeret téged? “Ne fedd meg – fedd meg” nem Isten akarata szerint cselekszik. Ennek ellenére – olvassuk az Igében. Miért ne tegyem meg és miért fedd és mindkét személyiség válaszával szembetategyem meg? Ezek a kérdések belerántanak minket, lálja magát: a csúfolódó gyűlölete összetöri őt, míg téged és engem az igevers megtapasztalói közé és a bölcs ember szeretete “helyrerakja” – Isten útjára rádöbbenünk, hogy az ezek által keltett érzésekben és téríti vissza. cselekedetekben akár naponta vagy naponta többször Felismered magad? Megfeddtek már? Volis részünk lehet. tál-e már csúfolódó és feddtek meg ezért? Hogyan Miért reagál az egyik személy így, a másik válaszoltál erre a feddésre? Meggyűlöltél valakit? És személy pedig amúgy? Mert két különböző ember jel- akkor, mikor igaznak és bölcsnek tartod magad és valemzését adja elénk az igevers. laki mégis felfedi előtted hibádat és megfedd, akkor Az első a csúfolódó. Ő eleve arra építi éle- arra hogyan válaszolsz? Szereted-e őt ezért? tét, hogy ő jobbnak, kiválóbbnak tartja, hiszi magát Az igeversben az van megírva, hogy a másoknál. Ezért engedi meg magának mások csúfo- gyűlöletet és a szeretetet is megtapasztalhatjuk az lását. Magát bölcsnek és mindent ismerőnek, mindent embertől. Az a kérdésem a számodra, hogy te minek tudónak tartja. A feddés lerántja erről a leplet – ezért a forrása akarsz lenni? Nyilván a szereteté. Akkor hát nem tetszik neki – és ez elfogadhatatlan számára. bölcs ember akarsz lenni? Tudd meg, hogy csak Isten Elfogadhatatlanná válik számára nem csak a feddés, tesz igazán bölccsé. Tőle kérd ezt és Tőle ezt kérd. hanem a feddő is. És ezután mindenre kész a feddő Vagyis a bölcsességet Istentől kérd és ne mástól, ilellen, csak a megfelelő alkalom és lehetőség kell neki. letve Istentől ne mást kérj csak bölcsességet. Ezt tette Mert a gyűlölet bosszút gerjeszt. Salamon király is: nem hatalmat vagy gazdagságot A második személy a bölcs. Ez a személy vizs- kért Istentől, hanem bölcsességet és Isten megadta gálja és felismeri mindennek a gyökerét és forrását, neki ezt, és ráadásul a hatalmat és a gazdagságot is. és előrelátja a végét, szeme előtt tartja az esetleges A feddésnek következményei vannak. következményeket. Megtanulta, hogy áttekintéssel Gyűlöletben vagy szeretetben lehet részed. Felkészülkell élni mindent figyelembe véve. Figyeli a múltat, tél e következményekre? Hogyan lehet ezekre számít a jövőre és a jelenben él. Meggyőződése, hogy felkészülni? Helyezd életed Isten kezébe és valljad: a bölcsességet Isten adja, és azt is, hogy a bölcsesség “...legyen meg a Te akaratod...”. Egyeztesd életed és jó dolog. Azt is tudja, hogy Isten másokat is bölcs- akaratod Isten akaratával. Így a feddésed is feddhecsé tesz. A bölcs egy másik, istenfélő ember feddését tetlen lesz. Ámen. jóindulatosságnak tudja be. És a bölcs szereti azt, aki Kiss Nánor neki jót akar. És a jóakarónktól mindent elfogadunk. És mi van, ha jogtalan a feddés? Mert sokszor érezzük jogtalanságnak az élet dolgait. Hogy vizsgálom meg a feddés jogtalanságát? Mindenféleképpen Isten Igéje a szűrő. Rajta keresztül vizsgálom meg, hogy a feddés akarata, szándéka megegyezik-e Isten akaratával. Ha egy istentelent feddenek meg viszont, az eleve nem vizsgál, hanem “rögtönítélően” elutasít – mert számára a feddés Isten akarata szerint elfogadhatatlan. 2

Református Élet

2013. júnis

Ézsaiás könyvének magyarázata (IV. rész) Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival “Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. Az ÚR szája szólt. Milyen paráznává lett a hűséges város! Jogossággal volt tele, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok! Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel keveredett. Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az övegy peres ügye nem kerül eléjük. Azért így szól az Úr, a Seregek URa, Izráel erős Istene: Majd elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen! Ézs 1,18-24 Ézsaiás próféta könyve abban erősít meg bennünket, hogy Isten nem vet el minket végképp, nem haragszik örökké az Ő népére, hanem kész a megbeszélésre, ad új lehetőséget, újrakezdési alkalmat. Ezért mondja a próféta által: „Jöjjetek, szálljunk vitába!” Az Úr kész a „per-újrafelvételre”, kész arra, hogy nézzük át Vele együtt, hogyan élünk, mi hajt bennünket. Nem két egyenrangú fél vitája ez: a hatalmas Isten hajlandó vitatkozni az egyszerű emberrel. Csodálatos kegyelem ez, ráadásul elénk tárja megdöbbentően nagylelkű Igéjét: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” Van tehát lehetőség a szörnyű bűnből megújulni, tisztává lenni az Úr kegyelme által, mert az Úr nem ismer lehetetlent. Egy feltételt állít: „Ha hallgattok rám”. Azt az alapvető dolgot mondja el újra, hogy az Isten szövetségéhez tartozó népnek vagy egyes embernek az a legfontosabb feladata, hogy hallgasson az Úrra – nem ímmel-ámmal és nemcsak akkor, mikor az embernek tetszik, hanem minden körülmények között, naponta kell hallgatni és engedelmeskedni neki. Az Úr tehát az övéitől megtérést és engedelmességet kér. De ha engedelmeskedünk, akkor a kifosztott és lerombolt ország közepén megígéri: „ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival.” „De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket.” Isten lehetőséget kínál az embernek a döntésre. Ezt mondta el már Mózes könyvében is: „Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19) Az ember választási lehetőséget kapott, s jaj az embernek, ha rosszat választott! Előttünk van, mit kíván tőlünk Isten – bárcsak azt választanánk, hogy Neki engedelmes emberként kívánjuk élni az életünket!

Ézsaiás tekintete ezután Jeruzsálem felé fordult. Jeruzsálem volt valamikor a hit központja és példája: az ott élők hitéhez és életéhez, az igaz papsághoz és a hirdetett törvényhez mérte magát a nép. Jogossággal volt tele, minden köve, minden épülete az Istennel való szövetségről beszélt. Mostanra azonban „paráznává lett a hűséges város”, elfordult az Úrtól, bálványimádók lakják, akik nem törődnek Isten akaratával. Az embereket csak a pillanatnyi hasznuk érdekelte, nem törődtek azzal, amivel a Mindenható Isten a várost megbízta. Valamikor ennek a városnak fénye és illata volt, érdemes volt messzi földről felkeresni, tanulni lehetett benne és erőt nyerni, mostanra viszont elvesztette jelentőségét és igazi értelmét, már nem az, ami volt. Ézsaiás kiemelte a vezetők bűnét és felelősségét, akik elfelejtették, hogy milyen szolgálatra rendelte őket Isten a nép vezetőivé, hiszen különleges a küldetésük és felelősségük, ahogy különleges a gyülekezet küldetése és felelőssége is! Nekünk sem szabad elfelejtenünk és minden nap meg kell kérdeznünk önmagunkat: „Miért vagyunk itt? Miért vagyok református és magyar? Miért vagyok itt ebben a faluban, mint Istenben hívő ember? Mi a feladatom?” A Mindenható Isten elvárja tőlünk, hogy a nyomorultak és elesettek, az özvegyek és árvák ügyét, akikkel senki nem törődik, mi az Ő nevében felkaroljuk. Ebben a nyomorult helyzetben szól Izráel Istene és ezt mondja: „elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen!” Jaj annak, aki megátalkodott engedetlenségével Isten ellenségévé teszi magát! Pedig Isten számunkra érthetetlen határig képes megbocsátani, ha észreveszi az ember tekintetéből és gondolatából a szándékot a változásra. Az Újszövetségben olvassuk: „megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, 3

2013. június

Református Élet

és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm 2,4) Bármennyire bűnösök és nyomorultak vagyunk, Isten képes és akar is minket megváltoztatni, ösztönözzön hát bennünket is megtérésre az Ő türelme és jósága! „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4,16) Isten hatalmas és újjáteremtő és Ő azt akarja, hogy ebben az értékvesztő korban mi értékes életet éljünk. Hogy ne a szennyezett ezüst és az elvizezett bor legyen az érték, hanem az, ha le tudunk hajolni a másik emberhez, ha hűségesek

maradunk a Mindenható Istenhez és sugárzik az életünkön keresztül Isten jósága és hűsége. Ehhez kérjünk erőt! Ima: Atyánk, köszönjük Neked, hogy Te még a nagy bűnösöknek is meg tudsz bocsátani. Ez a mi reménységünk is. Kérünk Téged, hogy a Te jóságod formálja át az életünket, erősíts minket, hogy keresztyéni kötelességünknek eleget tudjunk tenni. Áldj meg bennünket, erősíts minden nap, hogy bűneinket megvallva, engedelmes gyermekeid lehessünk! Ámen. Dr. Sándor Endre

A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága Szerbiában A több mint nyolc évtizedes múltra visszatekintő, egyik legrégibb magyar teológiai folyóirat szerkesztőbizottságának tagjai május 11-12én látogatást tettek a szerbiai Bácsfeketehegyen és Verbász városában. Közel egy évtizede határozta el a szerkesztőbizottság, hogy kihelyezett üléseken ismerteti meg egyházi előljárókkal, lelkipásztorokkal, theologiai hallgatókkal, presbiterekkel, valamint gyülekezeti tagokkal a Theologiai Szemle sajátos szolgálatának történetét, felmutatva mindazon értékeket mellyel egy tudományos kiadvány hozzájárulhat az egyház küldetése még teljesebb betöltéséhez. A szerkesztőbizottság tagjai az elmúlt években ellátogattak többek között Debrecenbe, Egerbe, Kecskemétre, Győrbe, Révkomáromba, Nagyváradra. A lap ökumenikus jellegéből adódóan minden helyszínen találkoztak a különböző egyházak, felekezetek képviselőivel, élénk eszmecserét folytatva többek között arról, hogy egy rendszeresen megjelenő ökumenikus tudományos kiadvány miképpen segítheti még erőteljesebben a lelkipásztori munkát, a lelkészképzést és a lelkésztovábbképzést. A szemle jellegből adódóan külön hangsúlyt kapott a tájékoztatásnak, reflexiók közlésének az a módja amit a Theologiai Szemle eddigi formája és új mediális lehetősége által végez. Többször volt olyan találkozó is, főleg fiatal lelkészekkel, hittudományi karok hallgatóival, doktoranduszokkal, így többek között Budapesten, Győrben, Révkomáromban, ahol a beszélgetés során a lappal kapcsolatos értékelések

mellett megfogalmazódtak a szerkesztőség és szerzők felé tett elvárások is. Bácsfeketehegyen a Szerbiában szolgáló lelkészek körében Dr. Fischl Vilmos a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára a Theologiai Szemlét kiadó közösség nevében szólt többek között az Ökumenikus Tanács 70 éves jubileuma kapcsán tartott ülésekről, megemlékezésekről. Kiemelte, hogy az Ökumenikus Tanács által gondozott lap elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia tudományos minősítését, s a közelmúltban az interneten is hozzáférhetővé vált. A szerkesztőbizottság elnöke Dr. Kádár Zsolt ismertette a szemle történetét és vázolta a szerkesztési szempontokat. Kitért arra, hogy a szerkesztőbizottság a viszonylag szűk létszámú szerzőgárdát szívesen bővítené, így buzdította a szerbiai lelkészeket tanulmányok, recenziók, fordítások beküldésére. Kádár Zsolt a szerkesztőbizottság jelenlévő tagjainak bemutatásakor rámutatott arra, hogy református, evangélikus, baptista, metodista és orthodox lelkészek, teológiai tanárok dicséretes együttmunkálkodása révén áll össze egy-egy lapszám. Az alkalmon betegsége miatt nem lehetett jelen Dr. Bóna Zoltán korábbi ökumenikus főtitkár, a lap főszerkesztője. Ott volt viszont a tanácskozáson Szuhánszky T. Gábor budapesti metodista lelkész, az Evangéliumi Alliance főtitkára és Jakab László Tibor a lap olvasószerkesztője. A többórás megbeszélés során a szerbiai lelkészek, köztük Orosz Attila esperes, Harangozó László lelkipásztor - intézetigazgató, Gyenge Károly torontálvásárhelyi lelkipásztor, Halász Sámuel 4

Református Élet hitoktató, valamint Hallgató Imre főgondnok elmondták, hogy rendszeresen eljut hozzájuk a Theologiai Szemle, mely komoly segítséget jelent a teológiai tudományos tájékozódás terén számukra. Beszéltek arról is, hogy mit jelent idegen nyelvi közegben, nagy egyháztestek szorításában, az egyre inkább érzékelhető nemzeti és felekezeti identitásvesztés, beolvadás folyamatában élve megőrizni a magyar protestáns hitbeli önazonosságot. Örömmel számoltak be viszont arról, hogy éppen a tanácskozás napjának délelőttjén nagyszámú gyülekezetek körében ment végbe sok helyen a konfirmáció. Több gondosan és szépen felújított templomba is ellátogatott a szerkesztőbizottság, de szívet szorító tapasztalat volt jó néhány komoly felújításra váró, igen kicsiny létszámú gyülekezetet befogadó

2013. június hatalmas méretű templomban megállni, közös imádságban és énekben kérve Isten újat adó Lelkének kiáradását. A testvéri találkozó utolsó állomása a verbászi metodisták temploma volt. Itt a misszió és ökumenicitás beszédes jeleként az Úrasztalán a nyitott Biblia hét nyelven szólította meg a gyülekezetet. A fiatal lelkész Fazekas Vladimir az ifjúság, a fiatal házasok és a cigányság körében végzett városi misszió áldásairól beszélt, jellemzően főképp szerbül és angolul. A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága éves tervei között további kihelyezett ülések, ökumenikus látogatások, teológiák és teológusok felkeresése szerepel. Ezek a találkozók kölcsönösen adtak eddig is meggazdagodást. Építettek a további építéseket szolgálva. Dr. Kádár Zsolt

Csak egy kis megemlékezés, hogy el ne feledjük... és az antalfalvi község előljáróival. A három napba sűrített májusi események péntek esti nyitányát a helyi Pipacs Nőegylet szervezésében rendezett, vacsorával egybekapcsolt zenés mulatság képezte a József Attila Művelődési Otthonban. Ők a hódmezővásárhelyi Csúcsi Olvasókör tagjait látták vendégül. A szombatra időzített, sorrendben XXIII. Debelyacsai Karnevált a helyi Moša Pijade Elemi Iskola pedagógusai koordinálták, míg a tizennegyedik életévébe lépő, ugyancsak hagyományosnak tekinthető, továbbá kultúrműsorral egybekötött, közel félszáz résztvevőt megmozgató pörköltfőzőverseny fővédnökségét a falu helyi közössége vállalta. Afféle „belső elcsendesedésre” készülődve szombaton egy lazább hangvitelű társalgásra is sor került az egyházközség Gyülekezeti Otthonában. A némaságukban is ékesen szóló fotókkal alátámasztva – röpke három esztendő alatt megannyi nagyatádi, torontálvásárhelyi és lupéni egyháztag sorsa fonódott egybe! Az ünnepi istentisztelet Ígéjének hírdetését ft. Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke vállalta. Sajátosan egymás mellé állítva a rómaiakhoz írt apostoli levél sorait (Róm 8,28) és a szeretet himnuszaként is ismert, a korinthusiakhoz íródott első levél (1 Kor. 13. ) üzenetét. Feddő kérdést szegezve minden egybegyűlthöz és távollevőhöz egyaránt: hogyan mondhatjuk azt, hogy szeretjük az Istent, akit NEM lát(t)unk, ha nem

Ezzel a mottóval rajtolt az idei, ún. Torontálvásárhelyi Májusi Napok rendezvénysorozat, amelyet zsinórban immáron harmadik esztendeje tartanak meg május tizenkettedike környékén Torontálvásárhelyen. Mint ismeretes, az ötletet a helyben szolgáló Gyenge Károly és Tilda református házaspár „hozta”. Tiszteletére annak az 1799. május 12-én bejegyzett eseménynek, amikor az 1794 és 1799 között idetelepült 1189 összlélekszámú 214 helvét hitvallású család Tar János tiszteletes urat választotta szellemi vezetőjévé. Az Úr gondviselése alatt Tar tiszteletes úr emelte magasba elsőként a Bibliát e tájon, építve szorgos lelkiismeretességgel maga körül a gyülekezetet. A Teremtőnek hála, kétszáztizennégy év múltán és megannyi megpróbáltatás után is él nemzet e hazán! Olykor zúgolódva és egymással békétlenkedve, de többnyire külcsínileg és lelkileg is serényen építkezve. Egymás hite és felebaráti szeretete által. Ugyanakkor „külhoni” testvéreket is gyűjtve maguk köré, azok regionális és önkormányzati hovatartozásától függetlenül. Így történhetett meg, hogy a vasárnap délelőtti istentiszteleten fizikailag ezúttal is jelen volt a nagyatádi, hódmezővásárhelyi és a lupéni (testvér)gyülekezetek delegációja, illetve az erdélyi Erdőszentgyörgy és a somogy megyei Balatonszabadi polgári küldöttsége. Együtt ünnepelve a helybéli civilekkel, továbbá a házigazda szerepét vállaló debellácsi református egyházközség, a helyi közösség 5

2013. június szeretjük, sőt helyenként gyűlöljük és megvetjük azt a felebarátunkat, aki olykor csupán karnyújtásnyira van tőlünk?! Intelmeibe foglalva a püspök úr hangsúlyozta, hogy a felbukkanó gondjainkat, és súrlódásainkat szeretettel, Jézus Krisztus példáján keresztül kell(ene) tisztáznunk. Továbbá arra is kitért, hogy a gyülekezet erejét messzemenően nem annak számbeli nagysága határozza meg, hanem annak biblikussága. Mert miképpen a múltban sem voltak, a jelenben sincsenek és a jövőben sem lesznek véletlenek: megmaradásunk és fennmaradásunk kizárólag Jézus tanításaira építkezve maradhat fenn! Az úrvacsorai jegyek kiszolgáltatását követően, ahol ún. ágendás lelkészként nt. Gyenge Károly szolgált, a hálaadás szavai és a Nemzeti ima akkordjai csendültek fel. A szólani óhajtó

Református Élet vendégek számára fenntartott intermezzoban Réti Árpád nagyatádi gondnok, illetve Csáki Zsolt, a Hódmezővásárhelyen bejegyzett Dél-Alföldi Hagyományőrző Kossuth Társaság elnöke hozott alkalmi köszöntőt, gondolatot. Az elbocsájtó áldást követően az egybegyűltek a templomkertben felállított hidasi és nagyatádi kopjafát körülállva hallgatták meg Tóth Zsolt kántor úr vezetésével fellépő Dalárda szolgálatát, majd adóztak néma főhajtással a koszorúzási pillanatok idején. Mint egykoron, az örökérvényűnek tetsző üzenet („Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!”) megfogalmazása idején. Írta és fényképezte: Martinek Imre

6

Református Élet

2013. június

Konferencia a gyer mekek között szolgálók részére “Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt... Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.” 78. Zsoltár 4,6-7 versei Május elején első ízben tartottunk találkozót a gyermekek között szolgálók részére Bácsfeketehegyen a Központi Otthonban. A két napos konferencián 42 résztvevő volt jelen Vajdaság több településéről: Szabadka, Pacsér, Bácskossuthfalva, Topolya, Zenta, Csantavér, Kishegyes, Bácsfeketehegy, Nagybecskerek, Hertelendyfalva és Maradék képviseletében. Konferenciánk felekezetközi volt, ami azt jelenti, hogy református testvéreinken kívül más felekezetből is érkeztek hitoktatók, gyermekmunkások. Egyházunkat több lelkész, hitoktató és gyermekmunkás is képviselte. Előadóink voltak Draskóczy Gábor és Kati a budapesti pasaréti református gyülekezetből, akik már több évtizede végzik szolgálatukat a gyermekek és ifjak között a Vasárnapi Iskolai Szövetség keretein belül. E két nap folyamán szó volt az érdekes és értékes gyermekalkalmak megtartásáról, hogy mennyire fontos a gyermekek figyelmének a felkeltése egy-egy bibliai történet iránt. Mennyire fontos és elengedhetetlen a tanító példaadása és felkészültsége, szeretete és elhívása a szolgálatra. Hogyan tudunk úgy tanítani, hogy ne csak egy „mesét” meséljünk el, hanem történetet tanítsunk a gyermeknek Istenről, Jézus Krisztusról, a bűnről és a megváltásról. A tanítóktól sok példát hallhattunk a gyermekek szokásairól, életfelfogásáról, hogyan lehet egy-egy problémás helyzetet megoldani. A fegyelmezés, szeretetben való intés, tiszteletre való tanítás is szóba került. Pár szóban bemutattuk a Gyermekmisszió szolgálatát. Hogyan, mi módon, melyik helyeken szolgálunk a magyar gyermekek között. Bátorítottunk mindenkit a lehetőségek, alkalmak kihasználására, amikor és ahol tudjuk hirdetni az evangéliumot a gyermekek között. Hiszem, hogy mindenki ismertekben meggazdagodva és több megtapasztalással, ötlettel térhetett haza. Isten áldja meg a résztvevőket az Ige-magvak vetésében, a gyermekek közötti szolgálatban, fáradozásban. Hálás a szívünk, amiért keresztyén könyvvásár és gyermekirodalom gazdagíthatta e konferenciát, ahol a résztvevők szabadon válogathattak a hitmélyítő,

keresztyén könyvek és gyakorlatban is segítségükre levő képeskönyvek között. E konferencia a Gyermekmisszió és a hollandiai „HOE” szervezésében folytatódott le, és köszönet a „HOE” szervezetnek, hogy teljes egészében fedezték a résztvevők szállását és ellátását. Két holland testvérnő is részt vett a konferencián, köszöntöttek bennünket, buzdítottak, bátorítottak. Kérésük, hogy évente szervezzünk ilyen találkozót, ahol szolgálók – mi is tudunk kicsit felüdülni, ismeretekben gazdagodni, más testvér-munkatársakkal találkozni. Ha az Úr adja és élünk ősszel az ifjúsággal foglalkozó munkatársak számára szervezünk ilyen jellegű konferenciát. “Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” 1 Kor 15,58 Halász Sámuel és Renáta

REMÉNYEINK Reményeink akkor kezdődtek, amikor Krisztus meghalt a kereszten. Akkor nyertek megerősítést, amikor feltámadt! Akkor kezdtek beteljesülni, amikor felment a mennyekbe! És akkor teljesülnek be véglegesen, Amikor másodszor is eljön! C.H. Spurgeon 7

2013. június

Református Élet

- Házi Áhítat 2013. június Írta: Gyenge Károly és Tilda Ajánlott a megjelölt napoknál az igeszakasz olvasása Pedig a Szentlélek kitöltetésekor, az első pünkösdön, Pál nem is volt jelen. Ő később kapta a Szentlelket, Damaszkuszban. Mégis fontos neki, hogy azon a napon ott legyen Jeruzsálemben. Úgy gondolom, ezt a sietséget azzal a sietséggel tudom összehasonlítani, amelyet nagyszüleimnél láttam, akik szombaton már nem mentek ki a határba dolgozni, hanem otthon az udvarban és a házban rendeztek mindent a helyére. Ezt is csak délig. Igyekeztek befejezni mindent, hogy a szombat esti vecsernyére és a vasárnapi istentiszteletre eljuthassanak. „Hat napon át dolgozz és végezd minden dolgodat”. Szent sietség ez testvérem. Sietni Isten elé, sietni az ő szavát hallani. Sietve végezni dolgomat, hogy nehogy elkéssek, vagy elmaradjak. Ez szent sietség. Adjon neked is ilyen sietséget az Úr. Ima: Lelkem siet hozzád menni, Ámbár gyenge ereje, Kíván asztalodról enni, Ó, életnek kútfeje! Hogy megelégülhessen, Benned része lehessen. (264 MRÉ) Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 36.

Június 1. Szombat – Tünde, Kund – ApCsel. 20, 1-6. „Bejárta annak tartományait, számos beszédben intette őket, majd elment Görögországba.” ApCsel. 20,2. Pál apostol és társai Macedóniát látogatták. Ott, mint tudjuk, nem kevés veszélynek voltak kitéve az evangélium hirdetése miatt. Ezért meglepő, de a hívőben csodálatot kiváltó, ahogy a szentíró leírja Pál további tevékenységét: Számos beszédben intette őket. Szeretetből fakadó intés volt ez. Ahogy Jézus mondta: Ha testvéred vétkezik, intsd meg... Pál is ezt tette. Nem szidta a támadóit, nem kárhoztatta ellenségeit és nem kívánta a pokolra azokat, akik őt nem akarták meghallgatni, hanem csak szeretettel intette őket és mindenkit. Testvérem, ez a mi utunk is. Hiszünk abban, hogy a szitkok szórása, a káromkodás és a bosszú helyett sokkal nemesebb megbocsájtani, inteni és tanítani. Jézus azt is mondta: Ti vagytok a világ világossága. A világosság dolga pedig az, hogy fényt támasszon a sötétben. A világosság nem szabadkozik, nem ellenkezik feladata ellen. Ne ellenkezzünk mi sem, hanem tegyük azt ami nekünk, mint Isten gyermekeinek, a legtermészetesebb: higgyünk és szeretetben éljünk. Ima: Atyám te vagy maga a fény és a szeretet, segíts, hogy én ne a fényed árnyéka legyek, hanem áteresztő tiszta ablak. Szeretném, ha rajtam keresztül téged látnának. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 34.

Június 4. Kedd – Bulcsú – ApCsel. 20, 17-38. „Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott.” ApCsel. 20,36. Pál apostol búcsútalálkozóra hívja az Effézusi gyülekezet véneit, azaz presbitereit. Szomorú búcsú ez, hisz Pál meg van győződve arról, hogy utoljára találkozik velük. Neki Jeruzsálembe kell menni, ahol, mint ahogy a Szentlélek megéreztette vele, megpróbáló eseményeknek lesz részese. A magához hívott gyülekezeti vezetőket sok szép intő szóval kéri, hogy gondoskodjanak a gyülekezetről, a híveket buzdítsák a tiszta hitre és segítsenek nekik ellenállni a tévtanok fergetegében. Valóban megszívlelendő tanácsok, melyek egy olyan valakitől erednek, aki féltve szereti a gyülekezetet. Mégis van valami, ami ennél is fennköltebb: A beszélgetés végén Pál apostol és a gyülekezet vénei térdre ereszkednek és imádkoznak. Ahogy az ember mélyebbre ereszkedik, ahogy térde megérinti a földet, egyre jobban érzi, hogy a jó tanácsok megtartása mellett, vagy inkább fölött, kell még valami, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyülekezet, a szeretett szeretetközösség megmaradjon. Kell, szükséges Isten kegyelme. „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk” - énekeljük, és mennyire igaz ez. Testvérem ereszkedj te is térdre és kérd a kegyelmes Istent, hogy tartson meg téged, családodat és gyülekezetedet, mert a te erőd nem elég. Ima: Hatalmas Istenem, te vagy nekünk oltalmunk nemzedékről nemzedékre. Te tarts meg Istenem. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 37, 1-20.

Június 2. Vasárnap – Kármen, Anita – ApCsel. 20, 7-12. „Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.” ApCsel. 20,7b. Állandó kérdés úgy az igehallgatók között, mint az igehirdetők között is, hogy mennyi ideig tartson egy prédikáció. Többféle vélemény van, de általában megegyeznek abban, hogy túl hosszú ne legyen. Magam is igazat adok ennek a véleménynek. Sőt a tudomány is segítségünkre jön és alátámasztja ezt a véleményt, mondván, hogy az ember huzamosabb ideig nem képes figyelni. Az igében azonban mégis azt olvassuk, hogy Pál nagyon hosszúra nyújtotta prédikációját. Vajon mit üzen nekünk ez az Ige? Talán arra gondolhatunk, hogy Pál milyen lelkiismeretes igehirdető volt, hogy nem akart úgy továbbutazni, hogy előbb el ne mondjon mindent, ami fontos. Én azonban most azon tűnődök el, hogy mennyire jó hallgatósága volt Pálnak. Miért tudtak éjfélig, majd virradatig (11. vers) figyelni az igehirdetésre? Mert fontosnak tartották. Mert mi lenne fontosabb, mint az élet Igéje, mely által hitet nyerünk és Isten országának polgárai leszünk? Van valami ennél fontosabb? Ima: Istenem, taníts engem úgy rendezni az életemet, hogy az igazán értékes dolgoknak tudjak elsőbbséget adni. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 35.

Június 5. Szerda – Fatime, Ferdinánd – ApCsel. 21, 1-11. „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: „Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.”ApCsel. 21,11. Vajon erre gondolt Pál apostol, amikor élete futásáról beszélt? Vajon tényleg az lenne egy hívő, igehirdető ember sorsa, hogy rabságra majd halálra adják? Pál apostol úgy látta saját életét, mint egy futópályán való szaladást, melyen szabályszerűen és jól kell futni. Így nyerheti el valaki a hervadatlan koszorút.

Június 3. Hétfő – Klotild, Kevin – ApCsel 20, 13-16. „Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.” ApCsel. 20,16b. Miért ez a nagy sietség? Hát nem mindegy, hogy odaérkezik-e pünkösd napjára? Vagy, nem mindegy, hogy hol tölti el a pünkösd napját? Úgy látszik, hogy valóban nem mindegy.

8

Református Élet

2013. június Tanúnak lenni nagyon nagy feladat. Felelősséggel jár, józansággal, igazságszeretettel és odaadással. Mert mit tesz a tanú? Azt, hogy mindazt, amit tud, amiről értesült és tudja, hogy igaz, elmondja. Nem azt mondja, amit ő gondol, nem azt, amit ő szeretne, hanem azt, ami a színtiszta, való igazság. Milyen jó, hogy Isten tanújának lenni nem azt jelenti, hogy azt kell tenni, amit nem szeretek, amivel nem értek egyet. Isten úgy választ ki minket, hogy nem csak ajkunkra adja az Ő Igéjét, hanem „szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy… Őnéki éljünk”(HK.) Az Igében olvasható mondatot Pál apostol hallotta Anániástól, akit Isten azért küldött hozzá, hogy vázolja előtte a feladatát. Pál, neked ezt kell tenned: Légy tanúja annak, amit veled, benned, életeddel, szívedben tett az Úr. Légy tanúja, ne hallgass el semmit. Mond az igazságot. Kinek kell ezt mondani? Nincs meghatározva. Illetve, talán úgy is fel lehetne fogni, hogy legszigorúbb meghatározást kapta: „Minden ember előtt”. Nincs olyan ember, aki előtt nem mondhatod el. Nincs olyan, aki előtt el szabad hallgatnod az igazságot. Testvérem ez nem csak Pál feladata, hanem minden Istenben hívő emberé is, a tiéd is, hogyha hiszel. Ima: Kegyelmes Istenem! Imádkozom most családomért, szeretteimért, ismerőseimért és barátaimért. Segíts, hogy mindnyájuk előtt életemmel és szavammal a te tanúd lehessek. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 40, 1-1-11.

Azt is hozzáteszi, hogy ezt hit nélkül nem lehet megtenni. De valóban ez várja őt az út végén? Börtön és halál lenne a hervadatlan koszorú? Ezt mi is kérdezhetnénk: Miért igyekszünk, miért választjuk az erkölcsös, tiszta életet? Érdemes-e tisztességesen járni utunkat, amikor tudjuk, hogy a vége úgyis a koporsó lesz? Pál apostol azonban nem csak a sírig lát és remél. Ő a síron túl látja a hervadatlan koszorút, melyet Isten neki nem érdeme, hanem hite szerint ajándékoz. Testvérem mered-e hinni, hogy az élet megpróbáltatásai csak akadályok, és a halál is csak egy félelmetesnek tűnő gát? Mered-e azt hinni, hogy a gáton túl, az akadályokon túl rád is vár az Úr Krisztus és kezében a te koszorúd is? Az a koszorú az, amit áldozatával szerzett neked. Ima: Istenem adj hitet és adj reményt. Adj erőt az akadályok legyőzéséhez. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 37, 21-38. Június 6. Csütörtök – Norbert, Cintia – ApCsel. 21, 12-26. „Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak a testvérek.” ApCsel. 21,17. Milyen jó az, amikor van aki minket örömmel fogadjon. Amikor az ember idegenbe megy örül annak, hogyha valaki beszéli az általa is értett nyelvet. Amikor valaki egyedül érzi magát, magányosan éli életét, olyan jól esik, ha elmondhatja gondjait valakinek, aki megérti. Akkor is, amikor hazaérkezünk, milyen jó, hogyha van valaki aki vár ránk és örül érkezésünknek. Ezt tapasztalta meg Pál, amikor Jeruzsálembe érkezett hosszú missziói útjáról. Olyanokkal találkozott, akikkel nem csak a beszédük, a nemzetiségük, a szokásuk és hagyományuk volt közös, hanem mindezek fölött egy volt a hitük. Testvérem neked is olyan sok társad, barátod és testvéred van a hitben. És hogyha ezt megtapasztaljuk, akkor kiderül, hogy a közös hit minden, egyébként valóban meglevő, különbséget elfedez. Olyan jó hinni és látni, hogy mások is hisznek; olyan jó imádkozni, amikor mások is teszik. Egymás hite által épüljetek. Ima: Hatalmas Isten, köszönöm, hogy nem kell egyedül lennem, hiszen testvéreim vannak számos milliók, akikkel együtt Téged én is magasztallak. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 38.

Június 9. Vasárnap – Félix, Annabella – ApCsel. 22, 17-21. „Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték.” ApCsel. 22,20. Pál apostol vallomása ez. Vajon miért mondja ezt el Pál apostol? Oly sok éve történt ez! Már senki sem emlékezett rá, amikor István vértanút kivégezték. Sokan talán erre gondoltak: Ugyan ki volt az az István? Nem ismertem. Akkor Pál apostol miért mondja el? Elsőnek arra gondoltam, hogy, mivel védeni akarja magát a tömeg előtt, olyant mond, amit enyhítő körülményként számolnak be neki a törvény előtt. Egy keresztyén vezető kivégzésében részt venni – hát ez abban az időben, a zsidók szemében pozitív tettnek számított. De végiggondolva: Pál nem ezért mondja. Pál nem is védőbeszédet mond, ő nem védekezik, nem is magyarázkodik. Nem a tömeg szimpátiáját akarja megszerezni, hanem evangéliumot hirdet. Mit mond el ezzel? Ezt: Isten, hozzám a gyilkolóhoz is annyira kegyelmes volt, hogy szócsövévé és üzenethordozójává tett. Isten kész minden embernek így megbocsátani és lehet új életet kezdeni. Testvérem, ez ránk is vonatkozik. Ima: Istenem, aki megtérést vársz tőlem. Hálás vagyok türelmedért. Adj bátorságot nekem, add a hit merészségét, hogy ne késlekedjem, és ne éljek vissza türelmeddel. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 40, 12-31.

Június 7. Péntek – Róbert, Roberta – ApCsel. 21, 27-40. „...mert az egész néptömeg követte, és kiáltozott: „Végeztesd ki!”” ApCsel. 21,36. Pál apostol élete egyre jobban kezd Jézus életére hasonlítani. Az események szinte megismétlődnek, csak más szereplőkkel. Beigazolódik Jézus szava, amikor így beszél Pálról: „megmutatom neki, hogy mennyit kell szenvedni az én nevemért.” Néhány nappal Jeruzsálembe való érkezése után, a város fellázad ellene. Ködös, hamis vádak, pletykák terjednek, miszerint Pál megszentségtelenítette a jeruzsálemi templomot. Mennyire sok kárt tud okozni a rosszindulatú hazug beszéd! Hogy tönkre tudja tenni az ember életét a meggondolatlan, pletykára való odafigyelés. A hamis vádak, a félrevezetés Jézus történetében is ördögi dührohamot szítottak a nép között. Ez történt most is. A történet végét is ismerve hálásan mondhatjuk, hogy Pál és az általa képviselt evangélium még így is diadalmaskodik. Pál börtönbe kerül ugyan, de ez is csak lehetőség számára, hogy hirdethesse az örömhírt. Testvérem te mennyit vállalnál azért, hogy hited örömteljes üzenetét másnak is átadhasd? Ima: Uram, Krisztusom, én egy porszem vagyok, de olyan porszem, akiért te meghaltál. Kérlek tégy alkalmassá arra hogy téged szolgáljalak az emberek között. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 39.

Június 10. Hétfő – Margit, Gréta – ApCsel. 22, 22-30. „Az ezredes erre így szólt: „Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot.” Pál ezt mondta: „Én pedig már benne is születtem.””ApCsel. 22,28. A megkötözött, leszíjazott apostolt meg akarják korbácsolni. Pál azonban a római állampolgárságára hivatkozva kikéri magának. Senki sem korbácsolhat meg ítélet nélkül, egy római polgárt. A beszélgetésből még az is kiderült, hogy Pál polgársága nagyobb értékű, mint az ezredesé, mert míg az megvásárolta ezt a jogot, Pál beleszületett. Vonatkoztassunk el egy kissé a földiektől, hagyjuk, hogy ez a beszélgetés, a fentebb olvasható mondat csak példa legyen. A valóság az, amit Pál így fogalmaz: „Ezért tehát nem

Június 8. Szombat – Medárd, Zaránd – ApCsel. 22, 1-16. „Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál.” ApCsel. 22,15.

9

2013. június

Református Élet

vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek” Ef. 2,19. Isten országának polgára lenni pedig megváltoztatja az erőviszonyokat. Nem a testi, hanem a lelki erő viszonyait. Lehetett akármilyen nagy, erős, hatalmas a római ezredes, amikor megtudta, hogy Pál római polgár, akkor hátrálnia kell. Isten országának polgárának sem kell meghátrálni a világ gonoszsága, az ördögi tervek, a gonosz kísértése előtt. Csak hittel és Istenbe vetett bizalommal jelentsd ki magadról: Isten országának polgára vagyok, és még a gonoszság fejedelme sem hatalmaskodhat rajtam. Ima: Mindenható Királyom te vagy az én menedékem, sziklaváram és erős bástyám. Te velem vagy és én nem félek. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 41, 1-20. Június 11. Kedd – Barnabás, Barna – ApCsel. 23,1-11. „A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: „Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!”” ApCsel. 23,11. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Egy dologban azonban legyünk teljesen bizonyosak: Nincs olyan utunk, mely hiábavaló lenne, hogyha Isten irányítását kérjük. A veszélyesnek, járhatatlannak tűnő utak értelme az, hogy azokon az utakon Isten feladatok bíz ránk, Ő olyan embereket bíz a gondunkba, akik szintén botladoznak. Az úttalan utakon, irányismeret nélkül. Gondold meg testvérem, hogy ha száz eltévedt ember közül egynek valaki egy térképet és egy iránytűt ajándékoz, akkor annak az egynek kötelessége nem csak magát, hanem a kilencvenkilencet is megmenteni. Neked van térképed, Bibliának hívod, ott van a kezed ügyében, és a hited iránytűjével tájékozódni tudsz. Ezért küld el, bíz meg téged Isten, úgy, ahogy Pállal tette: Bízzál, én küldelek el téged, hogy rólam bizonyságot tegyél, és hogy az én nevemben szólj. Járj egyenesen, hogy életed követhető legyen. Ima: Mindenható Istenem, ki vagyok én, hogy így megbízol bennem? Segíts, hogy utamon az életemet a te kezedbe téve egyenesen tudjak járni. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 41, 21-29. Június 12. Szerda – Villő – ApCsel. 23, 12-22. „Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: „Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem.”” ApCsel. 23,22. Isten ígérete nem kisgyermek szava. Hogyha Isten azt ígérte Pálnak, hogy bízhat, mert élete a Teremtő védelme alatt áll, akkor Pál teljes szívvel bízhat, még akkor is, ha a körülmények nem ezt igazolják. Isten ígérete nem kisgyermek szava, de egy gyermek szavát is felhasználhatja arra, hogy szolgáját megvédje. Egy fiú érkezik az ezredeshez, elmondja neki, hogy a zsidók meg akarják ölni Pál apostolt, aki fogoly. Az ezredes pedig – csodák csodája – hitelt ad egy fiú szavának és cselekszik. Isten egy fiút, egy pogány ezredest sző bele tervébe. Nála semmi sem lehetetlen, mert megígérte Pál apostolnak, hogy élete biztonságban van és marad. Testvérem, Bibliádat lapozgatva, milyen ígéretet hallott szíved? Hiszed-e, hogy meglesz? Hiszed-e, hogy a te életed elég fontos Istennek, ahhoz, hogy ha kell, egész világot megmozgasson? Testvérem, higgy és bízz, az életed Istennél van. Ima: Hatalmas Istenem, Igéd tanításának bizonyosságát ad az én szívembe, hogy hinni és bízni tudjak. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 42, 1-13. Június 13. Csütörtök – Antal, Anett – ApCsel. 23, 23-35. „Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek.” ApCsel. 23,35. Pál apostol, Félix helytartó védelme alatt nyer menedéket a hamis vádakkal hadakozó és kivégzéssel fenyegetőző zsi-

10

dókkal szemben. Félix pedig egészen korrekt módon úgy dönt, hogy akkor fog dönteni az ügyben, amikor vádlott és vádló, egyaránt előtte fog állni és mindkét fél elmondhatja álláspontját. Mi történik itt? Isten továbbra is hű ígéretéhez. Pál apostol védelmét arra az emberre bízza, aki pillanatnyilag legnagyobb hatalommal bír Izráelben, Félixre, a Római Birodalom helytartójára. Félix, a római vallás követője, a császár kötelezettje. Helyesen akar eljárni, ezen felül azonban Isten megajándékozza azzal, hogy az Ő eszköze, akaratának végrehajtója legyen. Testvérem, hogy gondolhatod néha azt, hogy téged, aki Istent tisztelő és szerető ember vagy, az Úr nem részesít legalább ilyen kegyelembe? Félix nem tudta, hogy ő Isten eszközévé vált, neked azonban tudnod kell. Egy percig se kételkedj abban, hogy életedet azért kaptad, mert Istennek célja van veled. Ima: Uram, bár utaid sokszor rejtettek előttem, bár gondolataid kifürkészhetetlenek számomra, bízok mégis. Bár nem látom teljesen terved részleteit, hinni akarok, mert Boldog az, aki nem lát és hisz. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 42, 14-25. Június 14. Péntek – Vazul, Herta – ApCsel. 24, 1-9. „Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el.” ApCsel. 24,3. Milyen mézes-mázos a hazug hízelgő beszéd. Ezzel a mondattal kezdte beszédét a Pál apostolt vádló ügyvéd. Megtagadja szavaival népe és saját hitét, Isten helyett emberben bízik, Félix helytartót bálványai közé emeli, kiveszi magát és népét Isten gondoskodó kezéből és a gondoskodást, a gondviselést egy pogány ember kezébe teszi. Mindezt miért? Azért, hogy, azt aki azt prédikálta, hogy népe reménye beteljesedett, a Megváltó eljött, halálba kergesse. Testvérem, ez a mondat azért van benne a Bibliában, hogy láthasd te is, hogy melyik az az út, melyet kerülni kell. Az egyenes élet, az őszinte élet, az Istent, embert, igazságot szerető ember nem esik abba a hibába, hogy célja elérése érdekében mindent megtagad és eldob, ami szent és igaz. „Ne dobjátok oda azt ami szent a disznók elé” - figyelmeztet Jézus. Ima: Kísértésekben megoltalmazó Istenem, megvallom előtted, hogy nélküled élve nem tudok jó döntést hozni. Ezért neked adom magam, helyezz a jó útra. Ámen. Bibliaolvasás: 43. 1-21. Június 15. Szombat – Jolán, Vid – ApCsel. 24, 10-21. „Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.” ApCsel. 24,16. „A lelkiismeret ellen tenni, nem lehet biztos és gyógyító” - mondta Luther az 1521-ben megtartott Wormsi birodalmi gyűlésen. Másik ismert mondata: „Itt állok és nem tehetek másképp! Isten segíts, Ámen!” Péter apostol, szintén vádlók előtt mondja: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek”. (ApCsel. 5,29.) Milyen szépen és kifejezően hangzik magyar nyelvünkben ez a szó: lelkiismeret. A saját lelkem megismerése, a saját utam tudatos vállalása, a saját tetteim és szavaim ismerete. Pál tiszta lelkiismeretről beszél. Meghasonulni nem akaró, az általa megismert igazságtól elhajlani képtelen, Isten szeretetétől eltávolodni nem kívánó ember szavai ezek. Őszinteség, félelem nélküli kiállás az igazság mellett. Milyen mérhetetlen nagy erények! Sajnos a múlt erényeinek ismerjük ezeket. Pál nem a testi épségét félti, de retteg attól, hogy lelki épsége sérülhet. Ő nem a testnek vet, hanem a léleknek. Nem a test gyümölcseit áhítozik teremni, hanem a lélek felbecsülhetetlen gyümölcseit. Ahogy Jézus mondja: „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk. 8,36.)

Református Élet

2013. június

Ima: Ismersz engem kegyelmes Istenem. Ismered szívem érzéseit, elmém gondolatait és testem kívánságait. Kérlek segíts, hogy tudjak úgy élni, hogy lelkiismeretem ellen semmit se tegyek. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 43. 22-28. Június 16. Vasárnap – Jusztin, Arany – ApCsel 24. 22-27. „Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről.” ApCsel. 24,24b. Személyes, privát istentisztelet? Privát igehirdetés? Érdekes lehetett, hogy egy zsidó foglyot a helytartó elé vezetnek, mert hallani akarja annak szavait. Mégis lehetséges és valós. Isten dolgaival szemben senki sem maradhat közömbös. Vagy elutasít minden kapcsolatot Istennel, vagy igyekszik kapcsolatot teremteni vele. Félix helytartó kíváncsi, de az is lehet, hogy lelkében érzi szükségét annak, hogy a római bálványok és a császárkultusz fölött megismerje az igazságot, az igaz Istent. Naponta történik ilyen esemény. Sok ember keresi Istent és sok ember meg is találja. Mert Isten az örökkévalóság és mindenhatóság láthatatlanságában mégis felfedi önmagát. Mondhatnánk: Dicséretes dolog, amit Félix tesz. Nem zárkózik el, nyitott akar lenni. Mégis megtorpan egy adott ponton. Az Igében olvassuk, hogy amikor Pál „az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült”. Amikor személyessé válik a kérdés, amikor döntéshozatalra lenne szükség, megtorpan. Mert nem Krisztust akarja megismerni, hanem a „Krisztus Jézusban való hitről” akar hallani és az két különböző dolog. Te, testvérem, ne csak vallást ismerő ember légy, hanem Krisztust ismerő és szerető hívő. Ima: Uram, Krisztusom, foglald el életemben méltó helyedet. Ámen. Bibliaolvasás. Ézs. 44, 1-20. Június 17. Hétfő – Laura, Alida – ApCsel. 25, 1-5. „Mert azt a tervet szőtték ellene, hogy megölik útközben.” ApCsel. 25,3b. Mindig nagy örömmel olvasom újra és újra azt az imádságot, melyet az Úr Krisztus mondott elfogatása előtt az Olajfák hegyén. Ezt az imádságot Főpapi imának szoktuk nevezni. Ebben az imádságban mondja: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.” Pál apostol számtalanszor megtapasztalta az élete folyamán, hogy a keresztyén élet, a Krisztusnak szentelt élet nem azt jelenti, hogy az Úr mintegy burokban tart bennünket, amelyben semmilyen baj, semmilyen kísértés vagy megpróbáltatás sem ér minket. Jézus nem kivesz minket a világ támadásai közül és nem biztosít akadálymentes életet, hanem éppen a megpróbáltatások között, a gondokkal terhelt életünket védelmezi és oltalmazza. Nekünk adja a hit és az Ige pajzsát és kardját, hogy harcainkban győztesek lehessünk. Pál tudta és hitte, hogy életét nem kell féltenie, hiszen az Úr vele van, ahogy megígérte. Nekünk is ezt kell megtanulni: hinni és remélni kell, hogy Krisztus Urunk számunkra oltalom, erős vár és biztos menedék. Ima: Megváltó Uram, szereteted és gondviselésed megtart engem, türelmed pedig reménységet ad. Áldott légy, hogy benned bízhatom. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 44, 21-28. Június 18. Kedd – Arnold, Levente – ApCsel. 25, 6-12. „Pál így védekezett: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit.”” ApCsel. 25,8. Miért volt fontos, hogy Pál apostol elmondja ezeket a szavakat? Miért nem elég az, hogy – Én hű vagyok az én Uramhoz, aki engem megváltott? Pál apostol nem csak védekezik a vádlói előtt, hanem tanít, bizonyságot tesz, hitéből fakadó életviteléről beszél. Tudják a zsidók és tudja az új helytartó, Fesztusz

11

is, hogy Pál apostol törhetetlen hűséggel engedelmes és alázatos szolgája annak a názáreti Jézusnak, akinek nevében prédikál. Amit ők nem tudnak, és amit most Pál tisztáz előtte, az az, hogy a Krisztus követés, a Lélek általi vezetettség nem csak egy bizonyos társadalmi réteggel szemben, nem csak egy bizonyos hit követőivel szemben kötelez tisztességes életre. Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy sem a törvény, sem a templom, de még a császár ellen sem követek el bűnt. Keresztyénnek lenni azt jelenti, szent vagyok, Isten kiválasztottja vagyok, Istentől kapom a feladatom, minden ember előtt termem életem jó gyümölcseit. A hitben társaim nem mondhatják, hogy életem nem tisztességes, de a más hitben, vagy hitetlenségben élők sem bizonyíthatnak rám semmilyen gonoszságot. Ezt jelenti Krisztust követni. Ima: Uram, Krisztusom, a te lábad nyomdokaiban szeretnék járni, erősíts meg engem, hogy feddhetetlen lehessek. Köszönöm, hogy áldozatod által elveszed vétkeimet. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 45, 1-8. Június 19. Szerda – Gyárfás – ApCsel. 25, 13-27. „Pál azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy őrizzék őt, amíg a császárhoz küldhetem.” ApCsel. 25,21. Római állampolgárságára és az azzal járó jogaira hivatkozva, Pál apostol elérte azt, hogy ne adják át őt azoknak a zsidóknak, akik oly nagy gyűlöletet tanúsítottak iránta. Pál fogságban marad ugyan, már sehova sem mehet, ahova akar, ahova szeretne. Később Rómába való szállítása után is ez a sors vár reá. Az általa elhintett mag, az Ige magva azonban nem tétlenkedett még akkor sem, amikor a magvető fogságban volt. A gyülekezetek növekedtek. A Pál által alapított gyülekezetek tagjai szomorúsággal hallottak a Pált érő megpróbáltatásokról, de mindvégig hálát adtak az Úrnak, hogy ismerhették a nagy igehirdetőt, aki által Isten megváltoztatta életüket. Pál személye oly szükséges volt akkor, amikor a vetést kellett végezni, de Pálnak is meg kellett tanulnia, hogy a mi feladatunk a vetés, az igehirdetés, a megtérésre való felhívás. Ami ezután következik, ami már nem logikus, hanem csodálatos, azt Isten adja és műveli. Isten adja a megtérést, a hitben való erősödést és kitartást. Pál aggodalom nélkül ülhet a Cézáriai börtönben, bízhat abban, hogy a magvetést Isten áldása és a hívek életének megszentelődése követi. Ima: Uram, a te kertedben munkálkodom. Áldd meg a vetést, melyet rám bíztál, cselekedd, hogy a jó gyümölcsök termése soha ne maradjon el. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 45, 9-25. Június 20. Csütörtök – Rafael, Dina – ApCsel. 26, 1-18. „Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek.” ApCsel. 26,17. Miért kellene ez az oltalom? Miért van szükség arra, hogy Isten azoktól óvjon, akiknek a megtérés evangéliumát, a hit örök lehetőségét hirdeted? Ugye, hogy érthetetlen ez a mondat? Hirdeted a megbocsátást, a békességben való együttélést; hirdeted az örök élet lehetőségét, Isten kegyelmét és megbocsátását és mégis szükséged van Isten oltalmára, hogy megóvjon éppen azoktól, akiknek a jó hírt mondod. Testvérem, ma is megtörténik ez. Jézusról János evangélista ezt mondja: „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” (Jn. 1,5.) A sötétség tulajdonsága az, hogy eltűnik, amikor a világosság megjelenik, a hitetlenség tulajdonsága az, hogy teret enged a hitnek. De megmarad az árnyék a legvilágosabb helyeken is. Megmaradnak olyan emberek, akik a hit helyett a hitetlenséget ölelik magukhoz, még akkor is, ha látszólag hitben élnek. De ne aggódj, ne lankadj. Isten megígéri neked is: „Megoltalmazlak”.

2013. június

Református Élet

Ima: Áldott legyen neved, mindenható Istenem, hogy a rám bízott feladatommal nem maradok egyedül. Adj hitet, hogy segítő kezedet megtapasztaljam. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 46. Június 21. Péntek – Alajos, Leila – ApCsel 26, 19-32. „Agrippa így szólt Pálhoz: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!”” ApCsel. 26,28. Isten igéje élő és ható! Megérinti azokat is, akik ellenkeznek vele! Megérintette Sault, aki minden erejével hadakozott ellene. Saul úgy vált Pál apostollá, hogy ez élő Igét nem utasította el. Agrippa zsidó király azonban, bár szívét megérintette Pál apostol beszéde, „értelmesen” kívánva cselekedni elutasítja Jézus követését. Azt mondja: Majdnem keresztyénné lettem. A majdnem azonban nem elég. Mert a majdnem jó ember, rossz ember. A majdnem megérkezett ember, elkésett ember. A majdnem hívő pedig teljesen hitetlen. Arra tanít minket ez a történet, hogy Istennek nem lehet fél szívvel szolgálni, mert „nem lehet két úrnak szolgálni.” Vagy Isten gyermeke, ígéretének elfogadója, kegyelmének felismerője vagy, vagy pedig nem vagy Isten gyermeke. Meg kell értenünk, hogy a majdnem üdvözülő ember, bizony elkárhozó ember. Most is döntened kell: Krisztus tanítványa vagy, vagy pedig ellensége. Ima: Uram, mindenható Istenem, bocsásd meg nekem, hogy néha kétfelé sántikálok. Te vagy számomra az út, az igazság és az élet. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 47. Június 22. Szombat – Paulina – ApCsel. 27, 1-8. „Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de mivel a szél miatt nem tudtunk kikötni, elhajóztunk Kréta alatt Szalmóné közelében.” ApCsel. 27,7. Úgy tűnik, hogy a Bibliában olyan leírások is találhatók, melyekre azt mondhatjuk, hogy a hitünkre és annak gyarapítására nézve jelentéktelenek. Ilyen lenne a fentebb olvasható vers is? Vagy mégis van benne evangélium? És ha van, mi lehet az? Testvérem, csak nyisd ki szívedet és értsd meg Isten szándékát. Első sorban feltűnik, hogy milyen gondos részletességgel van leírva Pál Rómába való hajózása. De miért lenne ez annyira különös, hiszen Istennél életünk minden napja sokkal nagyobb részletességgel van számon tartva. Nincs jelentéktelen pillanata az életednek. Nincs olyan perced, mely Istent ne érdekelné. Ezen kívül, olvasás közben, amikor tudomást szerzünk az utazás nehézkes körülményeiről, nem szabad elfelednünk, hogy Isten mindvégig jelen van választottja mellett. A te életed is ilyen hajózás. Hol gyors, hol lassú szakaszaiban az életednek, észreveszed-e Isten állandó jelenlétét? Ima: Uram köszönöm, hogy mindig velem és mellettem vagy. Áldalak és magasztallak érte. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 48, 1-11. Június 23. Vasárnap – Zoltán, Édua – ApCsel. 27, 9-26. „Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.” ApCsel. 27, 25-26. Testvérem, kérlek keresd ki a Bibliádban a mai napra megjelölt újszövetségi szakaszt és olvasd el teljesen. Meg fogod találni benne azt, hogy mi a különbség a hitetlen és a hívő ember reménysége és bizakodása között. Reménytelen helyzetbe sodródott a hajó, mely Pál apostolt szállította Róma felé. Megmenekülésre semmi remény sem maradt. Ez azonban csak a hitetlenek szívében fogalmazódott meg így. A hitetlen ember akkor válik reménytelenné, amikor rájön, hogy az ő ereje már nem elég a megmeneküléshez, mert csak magában bízik. A hívő ember azonban tudja, hogy a reménynek mindig helyet kell adni a szívünkben, mert nincs olyan kilátástalan helyzet, amiből Isten

nem tudna kimenteni. Pál apostol ezért bízik és ezért képes biztatni társait is. Az „Én hiszek az Istennek” életünk jelszava, de igaz ez a mindennapjaikban is? Mivel ezt a lapot olvasod, úgy gondolom, elvetted Istentől a hit ajándékát. Ezért ne félj és ne rettegj, a reményt soha fel ne add! Isten megcselekszi, hogy a felhők mögül előtűnjön a nap éltető sugara. Ima: Krisztusom, életem hajnalcsillaga vagy, adj reményt a szívembe, hogy küzdeni tudjak mindazért, ami jó és szent. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 48, 12-22. Június 24. Hétfő – Iván – ApCsel. 27, 27-44. „E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek.” ApCsel. 27,35-36. A keresztyén példamutatás életeket ment. A hajó legénysége, a foglyok és mindenki aki a hajón volt, már tizennégy napja nem evett. Pál arra biztatta őket, hogy egyenek, hiszen testi erejükre is szükségük lesz a megmeneküléshez. De ilyenkor ki tudna eledelt magához venni? Amikor ilyen nagy reménytelenség vett erőt rajtuk, akkor hogyan lennének képesek lenyelni csak egy falatot is? Milyen sokszor erőtlenedünk el mi is csak azért, mert hitünk és reménységünk elhagy. Pál azonban kenyeret vesz elő, imádkozik és falatozni kezd. Milyen hidegvérű nyugalom! - gondolhatták társai. Talán irigyelték is a hitét, mely ebben a reménytelen helyzetben sem hagyta cserben. Talán arra gondoltak: Bárcsak én is megismerném azt az Istent, aki Pálra így vigyáz, akiben ő ennyire bízik. A hit nyugalma erőt és reménységet öntött beléjük – ők is enni kezdtek. Testvérem hited és állhatatos bizalmad sok embert menthet meg. Gyakorold Istentől kapott hitedet. Ima: Istenem nagy ajándékot adtál nekem. Segíts, hogy ne rejtsem el, segíts, hogy ne ássam el, hanem kamatoztassam magam és mások életében. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 49, 1-13. Június 25. Kedd – Vilmos, Maxim – ApCsel. 28, 1-10. „Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.” ApCsel. 28,8. Van-e valami, valaki, bármi, vagy bárki, aki a hívő ember jótetteinek útjába állhat. Megakadályozhat téged valaki abban, hogy segíts egy bajba jutottan, hogy hitedet gyakorold, akkor amikor valakinek szüksége van a te segítségedre? Vajon a szegénység, a fáradság, az időhiány képes Isten gyermekét viszszatartani attól, hogy tehetségéhez és erejéhez mérten segítsen a bajba jutottakon? Nem! Ami megállíthat az a hitetlenség, a nemtörődömség, a közömbösség. Látod mit tesz Pál? Látod mit tesz egy fogoly, akinek semmije sincs? Azt adja, amije van, és van valaki, akinek éppen arra van szüksége. Neked sincs vagyonod? Nem tudsz adományt adni az éhezőnek? Nincs időd meglátogatni beteg felebarátodat? (Vajon igaz ez?) De ha így is van, akkor is összekulcsolhatod elfáradt, szegény kezedet és szíved gazdagságából imádkozhatsz érte. Megteszed? Ima: Uram, amim van, tőled van. Nincs mivel dicsekednem, de amit nekem adtál, segíts, hogy meg tudjam osztani. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 49, 14-26. Június 26. Szerda – János, Pál – ApCsel. 28, 11-31. „Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek.” ApCsel. 28,24. Pál Rómába érkezik, ahol nem kerülhet rögtön a császár elé. Két évig él lakásán őrével együtt. Fogsága abban mutatkozik, hogy nem hagyhatja el házát, de vendégeket fogadhat, akár többet is egyszerre, beszélhet velük, leveleket írhat. Sok Pál

12

Református Élet

2013. június

apostoli levél e fogságban íródott. Meglátogatják pogányok és zsidók egyaránt. Róma új szolgálati terület Pál apostol számára, ő pedig egy alkalmat sem szalaszt el arra, hogy Jézust, mint Isten Fiát, a Megváltót hirdesse. Mi az eredmény: Van aki hisz neki, van aki nem. Vajon nem így történik már évezredek óta? Vajon nem hirdettetik Krisztus evangéliuma népeknek és nemzeteknek? Vajon nem az mindig az eredmény, hogy valaki hisz, más pedig elutasítja? Mert van olyan mag, mely köves helyre, tövisek közé, vagy útfélre esik; de Istennek hála némely mag jó földbe esik és terem. A mi dolgunk, testvérem, hogy legyünk Isten szántóföldjének magvetői. Hinteni kell mindenhova, mindenki szívébe az igemagvakat. És remélni kell, hogy lesz gyümölcstermés. A többit pedig Isten fogja megítélni. Ima: Istenem, mily nagy kegyelem számomra, hogy az örök élet szavát adtad az ajkaimra. Tégy méltóvá és tégy alkalmassá. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 50. Június 27. Csütörtök – László – Márk 1, 1-8. „Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.” Mk. 1,8. Minden keresztelés alkalmával eszembe jut ez az Ige. Minden keresztelés előtt elmondom a következő szavakat: Uram én vízzel keresztelek, kérlek, hogy Te Szentlélekkel kereszteld meg ezt a gyermeket. Olyan sokatmondóak Keresztelő János szavai, melyeket János evangélista így örökített meg: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Jn. 3,30. Valójában itt kezdődik a Krisztus szolgájának élete. Akár igehirdető vagy (sokszor minden keresztyén az), akár igehallgató (sokszor mindenki az), a testté lett Ige, az Úr Jézus Krisztus követésében, be kell következnie ennek a minőségi váltásnak. Meg kell értened, hogy életed akkor lehet naggyá, hogyha engeded, hogy benned Krisztus növekedjen. Nem léphetsz az Úr helyére, nem taszíthatod le, hogy neked jusson a nagyobb dicsőség. Kész vagy ezt a szolgálatot így vállalni, kész vagy elismerni, hogy sarúja szíját sem vagy méltó megoldani? Kész vagy imádni azt, hogy Ő a Megváltód, te pedig az a bűnös vagy, aki az Ő megváltására szorul? Hogyha igen, akkor igazán Krisztus barátja vagy. Ima: Megváltóm, életem Ura. A csillagok, világok, tengerek és minden enged neked. Köszönöm, hogy reményt adsz minden körülmények között. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 51, 1-16. Június 28. Péntek – Levente, Irén – Márk 1, 9-28. „Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók.” Mk. 1,22. Úgy tanított, mint akinek hatalma van... - Igen, Jézus tanítására jellemző tulajdonság. Bárcsak én is, mi is így tudnánk tanítani. Bárcsak a mi szavunkra is így indulnának meg emberek, ahogy Jézus szavára. Nem úgy, mint az írástudók... - Ez mit jelenthet? A betűhöz való görcsös ragaszkodást? A hit nélkül elmondott beszédet? A fontos dolgok helyett a jelentéktelenek hangsúlyozását? Igen, jelentheti mindezt. Az igazán érdekes kérdés azonban ez: Hogyan válhatnék hatalommal tanító tanítvánnyá. A válasz megfogalmazásához vissza kell kapcsolódnunk a tegnapi Igéhez, és a magyarázatban megjelenő mondathoz: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Jn. 3,30. Mert a hatalom nem a miénk. A szó csak szó marad, hogyha a magam fényezésére használom. A szó bizony csak szó marad, hogyha általa műveltségemet, teológiai jártasságomat, esetleg ékesszólásomat akarom fitogtatni. De a kimondott szó Igévé válik, hogyha Krisztust hirdetem, hogyha az Ő fényét és világosságát akarom megjelentetni. Igévé változnak a szavak, amikor én kisebbé válok, hogy Krisztus növekedjen. Ima: Uram, Jézusom, a te hatalmaddal áldj meg minket, hogy

13

Téged tudjunk prédikálni. Kérlek növekedj életünkben, gyülekezeteid és Egyházad megerősödésére. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 51, 17-23. Június 29. Szombat – Péter, Pál – Márk 1, 29-45. „Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” Mk. 1,35. Csodálattal olvasom a Szentírásban azokat a részeket, melyekben a szentírók leírják, hogy Jézus félrevonul, elcsendesül és az Atyával való egyedüllétben imádkozik. Nincs egyedül. Milyen áldott üzenet ez! Milyen sokat mondó és bátorító példamutatás! Isten Fia imádkozik, a mennyei Atyával beszélget, erőt merít, hálát ad. Ha tudnád testvérem, hogy milyen nagy lehetőségről mondunk le, amikor imádságra „már nem jut időnk.” Ha tudnád, hogy milyen nagy erőforrástól és áldástól fosztjuk meg magunkat, amikor imádság helyett „más dolgunk akad”! Isten szívén megpihenve – ez legyen számunkra az imádság. Mintha fáradt kezünket, az Ő kezébe tennénk, mintha borús homlokunkról Ő törölné le verejtékünket, mintha könnyeinket itatná fel szerető és vigasztaló csókjaival. Vajon tényleg nem érünk rá erre? Vajon tényleg van fontosabb dolgunk ennél? „...szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”(1Thessz. 5,17-18.) Ima: Áldott légy Uram, hogy adtad nekünk az imádság lehetőségét, amikor eléd tárhatjuk életünket. Köszönöm, hogy meghallgatsz minket. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 52. Június 30. Vasárnap – Pál – Márk 2, 1-12. „Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.””Mk. 2,4-5. Testvérem, ma ismét a hét első napja, Vasárnap van. Áldjuk együtt Istent, hogy megtartott minket mind a mai napig. Hogyha teheted, fordítsd ezt a napot arra, hogy lelki táplálékot szerezz. Kelj fel, készülj el és indulj! Menj el oda, ahol ma Krisztus szavát, Isten beszédét hallhatod. Adj hálát Istennek, hogy téged nem kell négyen vigyenek. Ha pedig nem tudod ezt megtenni, legyen hited, Krisztus téged sem hagy magadra. Tárd ki szívedet és fogadd el lélekben az Ő látogatását. Legyen vasárnapod, legyen ünnepnapod ma. Milyen nagy kegyelembe részesült az a szegény beteg, akit barátai vittek el oda, ahol Jézus volt. Meggyógyult és már a saját lábán mehetett haza. De ennél nagyobb kegyelem volt hallani Krisztus szavait: „Fiam, megbocsáttattak a te bűneid” Kívánom neked testvérem, hogy te is meghalld e szavakat, és hogy te is elhidd, Krisztusé vagy, fontos vagy számára, megkeres téged és áldásában részesít. Legyen hited! Ima: Uram, Istenem! Szent Igédnek világosságát add meg nekem ma, engedelmesség lelkével és az örök élet reménységével áldj meg. Ámen. Bibliaolvasás: Ézs. 53.

2013. június

Református Élet

Halász Béla püspökünk Maradékon kezdte gyülekezeti látogatását Hitvallásához, immár negyed évszázados szolgálatához híven a szórványban, Maradékon, a Szerémségben élő magyarok központjának számító településen kezdte első, gyülekezettel ismerkedő látogatását (április 30.-án) Halász Béla püspökünk, aki Hertelendyfalván (Vojlovicán) szolgál továbbra is. A százharminc éves székely településről sokat elmond az is, hogy ő a negyedik lelkész, aki a református testvéreink között teljesít küldetésszerű szolgálatot a Kárpátmedence legdélibb gyülekezetében. Fia, Halász Dániel tavaly augusztustól szolgál a maradéki gyülekezetben, és ő a 17. lelkipásztor. A maradékiak azt szeretnék, ha sok éven át maradna közöttük. S ezért mindent meg is tesznek, hogy jól érezze magát fiatal családja. A püspökünket is méltón fogadták, annak ellenére, hogy szavazatukkal Orosz Attila esperest támogatták, mivel az elmúlt néhány évben többször tartott istentiszteletet gyülekezetükben, amikor nem volt állandó lelkészük. A döntést tiszteletben tartva, elismerésük és megbecsülésük jeléül a falu határában Csepregi Pál presbiter fiákeron várta püspökünket, feleségét Zsuzsannát, és leányukat, Hargitát. Pali bácsi készségesen magyarázott út közben, dióhéjba sűrítve az idén 115 éves gyülekezetük történetét. A lovakat alig kellett irányítani, szinte maguktól fordultak be a jól ismert utcákba. Sokszor megtették már ezt az utat, nem csak gyülekezetük vendégeivel, hanem a pravoszláv pap kérésére is, aki szintén Pali bácsit hívja, ha fiákeros falubemutatót szeretne tartani. Maradékon így is ápolják az egyházak közötti együttműködést. A szívélyes üdvözlések után Halász Béla püspök áhítattal vezette fel a beszélgetést, Pál apostol

Rómabeliekhez írt leveléből (8,28) idézve kiemelte: “Azt pedig tudjuk, akik Istent szeretik, minden a javukra van!” Éljen bárhol: többségben, vagy a szórványban. A szórványban élés nem jelent kevésbé minőséges életet, vagy, hogy az abban élők nem törekszenek az egységre, az összefogásra: - Az egység, az egységesség nem mindig azt jelenti, hogy ha többen vannak, akkor egységre is tudnak jutni - emelte ki püspökünk. - Ha egymás ellen fordulunk, ha nem értünk egyet, a széthúzás lesz úrrá közösségünkben, gyülekezetünkben. Ezért ne tévesszen meg bennünket a statisztika. Nekünk az életet kell nézni, és tudnunk kell, ha Istent szeretjük, minden a javunkra van. Gondoljunk csak a ‘90-es évek eseményeire. A nehézségek ellenére megerősödtünk. Nagyon sokan akkor döbbentek rá, hogy szükségük van a lelki hazára, az egyházra. Szükségem van a nemzeti közösségemre, mert az “úgymond” jóléti társadalomban élve sokan elfelejtették milyen vallásúak, hogy reformátusok, hogy a magyar nemzethez tartoznak. A 21. század elején tanúi vagyunk, hogy nemzeti közösségeink, gyülekezeteink újra rendezik soraikat. Úgy látom, hogy egy lelki megújulás van kibontakozóban. Az emberek jobban összetartanak, keresik egymást. Ez a református egyházunkban is tapasztalható. Már a püspökválasztás előtt megmutatkoztak az egységre törekvés jelei, ami azt jelenti, hogy ne legyen külön például maradéki, bácsfeketehegyi, stb. gyülekezet, hanem az egységes református egyházunkat erősítjük közösen. Nem csoda, hogy Maradék ennyi ideje létezik. Hertelendyfalvára is többen azt mondták “csak idő kérdése, és itt református nem lesz.” Mégis, so-

14

Református Élet kan maradtunk, ez az isteni gondviselés, amely megtart bennünket. Nem szabad kishitűnek lennünk, noha a magyar emberre jellemző a kishitűség. Sokszor siránkozunk keserű múltunkról, Trianonra emlékezve, hogy mennyire mostoha volt velünk a történelem. S nem értékeljük a jelent, a jövőben meg nem bízunk. Az Isten a megváltónkra, Jézus Krisztusra emlékeztet bennünket, mert az ő szeretete tart meg. Küldetésünk és hivatásunk is van. Az egyházban, a családban, a nemzeti közösségünkben. A keresztyén ember mindig közösségben gondolkodik. Adja Isten, hogy a maradéki közösség megmaradjon, és hogy találjunk egymásra, az egész Délvidéken. Isten nélkül nincs közösség, Isten nélkül csak ellentét van, viszály, veszekedés, és ezt nem szabad a keresztyénnek, kiváltképpen a reformátusnak követni. Minden, amit közösségünkért teszünk, szeretettel cselekedjük, és minden cselekedetünket hassa át Isten és az ember iránti szeretet. Bizonyosak lehetünk, hogy nem vagyunk egyedül a küzdelmeinkben: “ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Az áhítat és a közös ima után így folytatta: - Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek Mara-

2013. június dékon. Nem véletlenül választottam elsőnek ezt a gyülekezetet. A határokon kezdem látogatásaim sorát, mert számomra olyan fontosak a szórványgyülekezeteink, mint a népesebbek, a nagyobbak. Szeretnék mind több emberrel, gyülekezeti tagunkkal megismerkedni, elbeszélgetni. Az élő szónak mindig nagyobb a jelentősége. Más az írott jegyzet, amit lelkészeinktől kérhetek. A személyes találkozókat semmi sem tudja helyettesíteni. Javaslataikkal együtt, közösen sokkal többet tudunk megvalósítani. Hiszen jelenleg gondokkal küzd az egyházunk. Olyanokkal, amelyeket nem lehet máról holnapra megoldani. Meglátásom szerint az utóbbi években nem a legjobb dolgok történnek az egyházunkban. Az elmúlt néhány év szerintem a legszomorúbb időszak egyháztörténetünkben. Olyan botrányos dolgok voltak, amelyeket most utólag kell tisztáznunk. Minden esetre, ha mindjárt nem is, de lépésről lépésre, gyülekezetről gyülekezetre haladva folyamatosan rendbe hozunk mindent. Az egyháztörténetünkön keresztül nézve, úgy hiszem, lesz eredménye. Írta és fényképezte: Stanyó Tóth Gizella (részlet)

Evangelizáció Nagybecskereken A folyó év májusában tartottuk meg az egyházközségünk idei évi Evangelizációs Hétvégéjét. Ezt az alkalmat a Biblia Szövetség és Egyházközségünk szervezte. 24-én Nagybecskereken és Módoson bibliaórát, míg másnap, 25-én szombaton csendesnapot tartottunk. A csendesnapon közel százan gyűltünk össze Bácsfeketehegyről, Hertelendyfalváról, Magyarittabéről, Módosról, Nagybecskerekről és Torontálvásárhelyről. A péceli Biblia Szövetség munkatársai (Margit István, ÉBA15

titkár, dr. Mikolicz Gyula, BSZ-titkár, Szász Lídia Dóra és Kovács-Hajdú Albert református lelkész) „Hol van Isten, és hol az ember?” címmel tartották meg a jelenlevőknek a csendesnapi előadásokat. A szombati alkalom áhitattal és közös imádsággal zárult. A résztvevők a közös ebédet az Egyházközség 2012-ben felújított imatermében fogyasztották el. mgr.th. Kiss Nándor református lelkész

2013. június

Református Élet

Temetőtakarítás A Maradéki Református gyülekezet azon ritka gyülekezetek közé tartozik, melynek van saját temetője. Bár igaz, hogy most egy új törvény értelmében a használat jogát el akarják venni tőlünk, de eddig még a mi kezünkben van. Hiszen itt a katolikusoknak és ortodoxoknak is külön temetőjük van. A temetkezés így lényegesen olcsóbb és még a sírhelyet sem kell megfizetni. A takarításához és fenntartásához viszont sokszor összefogás szükséges, melyet e tavasz első temetőtakarítása alkalmából is megszerveztünk. Egy ilyen munkaakció, nem csak a fű lekaszálásából áll, hanem a felgyülemlett szemét kihordásából és a hosszú járda letisztításából is. Ez alkalommal öten jöttek fűkaszálóval, Csepregi Pali bácsi pedig szokás szerint lovakkal volt ott, de ezen kívül ki villával, ki gereblyével vagy éppen söprűvel végezte a munkáját. Reméljük, hogy a jövőben még sok ilyen alkalmunk lesz ilyesmire. A képen azok a presbiterek és gyülekezeti tagok láthatóak, akik résztvettek a munkaakcióban. Halász Dániel

Pünkösdvasárnapi fogadalomtétel „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy” ( Ézs. 43,1b ) Tizennyolc ifjú, névszerint Sike Szilveszter, Szabó László, Becsei Zoltán, Fekete Krisztián, Francia Andor, Sztefánovity Sztefán, Becsei Nándor, Rácz Tibor, Balogi Viktor, Kovács Valentin, Balassa Beáta, Pasality Leontina, Kalmár Lívia, Bárány Anna, Gyólai Katica, Szilágyi Brigitta, Fekete Sára és Horváth Andrea tett önnálló fogadalomtételt hitéről pünkösd vasárnapján a torontálvásárhelyi református templomban. Hitoktatóik, nt. Gyenge Károly és nt. Gyenge-Szlifka Tilda lelkészek fölkészítésében, akik az Úr ígéjéből szellemi útravalóul az ifjúsági katekizációs táborokban is közkedvelt zsoltárrészt (Ézs.43,1b) választották számukra. Írta és fényképezte: Martinek Imre

16

Református Élet

2013. június

H Í R E K 2013 - MAGYARITTABÉ Immár több mint negyedév a hátunk mögött van ebből az évből. Hihetetlen milyen gyorsan múlnak, telnek a napok, hetek, hónapok. Most volt karácsony, újév, de már a húsvéti ünnepek is elmúltak, valamint Anyák napja, a konfirmáció, és pünkösd ünnepe is. Az elmúlt év végén, vagyis karácsonyra minden hittanórás gyermek szavalt, énekelt a gyülekezetben, mindannyiónk örömére és Isten nagy dicsőségére. A gyülekezetből pár család nagyobb adományt adott a karácsonyi csomagra, de többen pénzadománnyal járultak a gyermekek karácsonyi ajándékához. Mindenkinek köszönjük a szeretetből fakadó adományát. December végén újra ellátogatott hozzánk a Napsugár Bábszínház, akik karácsonyi történetet adtak elő a gyermekek nagy örömére, valamint még nagyobb örömükre a cipődobozos ajándékot is átadták a Gyermekmisszió munkatársai. Év végére megérkeztek a 2013-as évkönyvek falinaptárral együtt, a gyülekezeti tagok megvásárolhatták, hogy a téli estéken elolvassák a különböző gyülkezetek híreit, eseményeit. Óév estéjén a hálaadó istentisztelet keretében el szoktuk mondani az elmúlt év statisztikai adatait is, most én is leírom, hiszen már bizonyára el is felejtettük az adatokat. 2012-ben 19 temetés volt, 7 férfi és 12 nő, valamint 14 ittabeire szóltak a harangok, akik nem itt lettek eltemetve. 14 keresztelő volt, 5 fiú és 9 leány. 10 konfirmandus volt, 5 leány és 5 fiú. 4 házasságkötés volt, 3 tiszta, és 1 vegyes. Az iskolában minden osztálynak I-VIII-ig van hittanórája, 70 gyermek jár hitoktatásra, így évente 280 hittanórát tartunk. Vasárnapi iskolába is járnak a gyermekek, váltakozva, hol 5-en, hol 10-en, de van amikor 25-en is. A téli és nyári szünetben, valamint az ünnepi vasárnapokon nem tartunk vasárnapi iskolát a gyermekeknek. Sokféle kézimunkára tanítjuk őket, de Jézus szeretetéről is bizonyságot teszünk nekik, hogy a jó mag, Isten Igéje mind mélyebbre hulljon a szívükbe. Az énekkari próbák is működnek minden pénteken este, de a hideg téli időben szünetet tartottunk a drága fűtés miatt. Március 10-én délután 3 órai kezdettel tartottuk a Nők világimanapját közösen a torontálvásárhelyi gyülekezet tagjaival. Most mi voltunk a vendégfogadók, így az ittabei gyülekezet asszonyai újból kivették részüket a vendégfogadásból, sok szép sós, édes süteménnyel, teával, kávéval vendégelték meg az egybegyűlteket. Az imanapi programot közösen olvasta fel a két gyülekezet, amelyet az idén a fran17

ciaországi asszonyok készítettek el. Az Igét a torontálvásárhelyi lelkipásztor, Gyenge Károly hirdette. A vasárnapi iskolás gyermekekkel és vezetőikkel egy szép nőnapi ajándékot is készítettünk minden résztvevőnek, egy hóvirágos üdvözlőlap egy szép énekkel, amely így kezdődik: “Jöjj az Úr vár reád, jöjj amíg ifjú vagy…” Ezen az alkalmon még pár gyermek szavalatokkal, énekekkel is köszöntötte az egybegyűlteket nőnap alkalmából. Március 15-e a magyar szabadságharc emléknapja az idén elég viharos volt, mivel előző nap sok hó esett, sőt hófúvások is voltak. Így Magyarországról nem tudtak eljönni a vendégek, akik már pár hónappal ezelőtt készültek erre a napra. De a közelből eljöttek a vendégek és minden rendben folyt az istentiszteleten is és a koszorúzás alkalmával is. Erre az ünnepi istentiszteletre a templomban nagytakarítást kellett végezni. Mivel a templom renoválása belülről még folyamatban van, így az ünnepre kb. 10 asszony szorgoskodott, hogy minden szép és tiszta legyen a templomban. Virágvasárnap, nagypéntek - Jézus keresztrefeszítése alkalmára a gyermekek felolvasták a történeteket a hittankönyvből, valamint húsvétkor, Jézus feltámadásának ünnepén is szavaltak és énekeltek a hittanórás gyermekek, valamint az óvodások és még kisebbek. Szerény kis ajándékot, egy csoki-tojást kaptak. Húsvét másnapján a Gyermekmisszió jóvoltából ellátogatott hozzánk újból a Bábszínház és a húsvéti történetet adták elő a gyermekeknek, amely nagyon tetszett nekik és szépen el is mesélték a látottakat és hallottakat. Utána pedig sokat énekeltünk és mindenki egy csoki-tojással távozott. Országos Egyházunk új püspöke Halász Béla lelkipásztor beiktatása, felszentelése április 13-án, szombaton volt Hertelendyfalván. Isten áldása legyen az új püspök életén, szolgálatán. Anyák napján megemlékeztünk a gyermekekkel az édesanyákról, nagymamákról, amelyet május 5-én du. 18 órai kezdettel tartottunk a templomban. A gyermekek sok szép verssel, énekkel, valamint egy szerény ajándékkal kedveskedtek édesanyjuknak. A konfirmandusok is szorgalmasan készültek a konfirmációra, amelyet május 12-én, vasárnap du. 16 órai kezdettel tartottunk a szülőkkel, nagyszülőkkel, keresztszülőkkel, rokonokkal, barátokkal és gyülekezeti tagokkal megtelt templomban. Kilenc konfirmandusunk volt: Bajusz Ágota, Bákin Piroska,

2013. június

Református Élet

B.Varga Martina, Juhász István, Juhász Róbert, Simon Angéla, Simon András, Lukin Natasa és Sztefánovity Nikola. Az Úr áldja meg és őrizze meg az újonnan konfirmáltakat, hogy az Ő útján járjanak. Keresztelő: Bakin Veszna, keresztszülő: Radlovacski Zsivorad, Bakin Piroska, keresztszülők: Kerekes Péter és Mária. Isten áldása legyen a család életén! Esküvő: Domenik József és Bakin Veszna - házasságukat Isten színe előtt megáldatták. Temetés: Sajti szül. Kisvirág Erzsébet élt 67 évet,

Erdős János élt 87 évet. Makra János élt 84 évet, id. Zima József élt 83 évet, Csáki szül. Korsós Mária élt 76 évet, Hajdú-Kökény szül. Gulyás Erzsébet élt 61 évet, B.Varga József élt 86 évet, Bajusz József –zenetanár élt 68 évet. A harangok szóltak: Asztalos Imrére, élt 81 évet (Magyarország) Simon Ferenc élt 73 évet (Nagybecskerek) Vass szül.Tóth Erszébet élt 86 évet (Németország), Tóth József élt 80 évet (Szerbittabé) Marton Ilona

2013. május 3-án került sor Bácsfeketehegyen az idei nyári KOEN Vakációs Bibliahét programjának a bemutatására. A programot az idén a felvidéki lelkipásztorok, hitoktatók és gyermekmunkások írták, így nekik köszönhetjük ezt a nagy segítséget. A program címe: „Az időutazó”. Központi üzenete: Jézus… az Út, az Igazság és az Élet (János 14,6). A bibliai történetek segítenek rávilágítani arra, hogy döntéseinkben mennyire fontos, hogy mit tartunk mérvadónak. A múltban tett utazások – elmesélve és bemutatva egy-egy bibliai történetet – segítenek az időutazónak abban, hogy a mában – a sokféle útelágazás között - megtalálják azt az utat, amely az Életre vezet. Elgondolkodtatnak és arra bátorítanak, hogy vizsgáljuk meg élet-utunkat. A program célja, hogy a bibliai történeteken keresztül megmutassuk a helyes és helytelen út következményeit, a kiutat az elveszettségből, a visszautat arra az útra, mely az igazság és az élet. Segítségnyújtás ez abban, hogy a hétköznapi élet döntéshelyzeteiben is alkalmazni tudják a bibliai alapigazságokat. 1.nap: Jónás története – rávilágít az engedetlenség és engedelmesség következményére és azt üzeni: „Legyünk engedelmesek!” 2.nap: Zákeus története által láthatjuk a csaló és becsületes élet közötti különbséget. Ennek a napnak üzenete: „Légy becsületes!” 3.nap: A gonosz szolga példázza számunkra a bűnt és megbocsátást, majd tanácsolja üzenetét: „Bocsáss meg!” 4.nap: Jézus feltámadásának története szemlélteti az emberi gyűlöletet és közel hozza a Jézusi szeretetet. Feladatunk: „Vigyük az örömhírt!” 5.nap: A mennyei Jeruzsálem – mely a múlt és jövő képét ismerteti velünk és arra bátorít bennünket, hogy: „Legyünk a mennyország lakosai!” A programfüzetet a kiegészítő csomaggal együtt a hollandiai HOE segélyszervezetnek köszönhetően az idén mindenki ajándékként megkaphatta. Egyedül a „Cerka-füzetekhez” kellett csupán a hozzájárulást kifizetni, mellyel minden gyermeket megajándékozhatunk. Ez szépen összefoglalja az egész heti történetet, s így később is olvashatja és emlékezhet a hallottakra, tanultakra. Isten segedelmével készüljünk, imádkozzunk, hogy majd áldással szolgálhassunk az idei nyáron is gyermekeink között. Csányi Erzsébet lelkipásztor

RÁDIÓS ISTENTISZTELETÜNK IDŐPONTJA JÚNIUSBAN

Értesítjük testvéreinket, hogy a legközelebbi református istentiszteletünket 2013. június 23-án közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsorunk ultrarövid hullámon, vasárnap reggel 8.05 - 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallható. 18

Református Élet

2013. június

220

GYERMEKOLDAL * Meg tudod mutatni Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost? * Kérj meg valakit, hogy párszor olvassa el az összes nevet! Vagy te is el tudod már olvasni? Hány nevet tudsz megjegyezni, és fejbõl felsorolni? Bertalan

Tamás

Jakab

Jakab

Péter

János 1,43

János

érdi Jézus: „Jöttök velem?” halászok mind a ket _ _ _ ndulnak hirte _ _ _ . evük: Péter és András.

András

Fülöp és András. Fülöp

András Tamás Jakab.

dolgozik

A tó mellett távolabb

Simon, a zélóta

János,

Jakab. Jaka b

Taddeus

Kérdi Jézus: „Jöttök velem?” s a halászok mind a ket _ _ _ elindulnak hirte _ _ _ . Nevük: Péter és András.

Péter nevük:

János 1,43

Kövess engem!

Jézus elsõ tanítványai

zus barátai lesznek, lót, s minden mást letesz _ _ _ , lászattól búcsút vesz _ _ _ . öveti János, Jakab. arátai egyre többen, kor lesznek tizenketten? y szól az Úr: „Kövess engem, félj, hanem bízzál ben _ _ _ , sad vagyok, légy ve _ _ _ , enkét tanítványom legyen!

Tengerparton két halász,

János,

és András.

tó mellett távolabb

Jézus barátai lesznek, hálót, s minden mást letesz _ _ _ , halászattól búcsút vesz _ _ _ . Követi János, Jakab. Barátai egyre többen, mikor lesznek tizenketten? Így szól az Úr: „Kövess engem, ne félj, hanem bízzál ben _ _ _ , társad vagyok, légy ve _ _ _ , tizenkét tanítványom legyen!

Péter

vük:

Máté

ngerparton két halász,

Simon, a zélóta

Jakab

Református Élet, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Halász Béla lelkipásztor - püspök, Hertelendyfalva Trg Vojvodjanske Brigade 2, 26000 Pancsova-Vojlovica Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta, [email protected] Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget, lapzárta minden hónap 15-én. Az írások rövidítését és szerkesztési jogát fenntartjuk Nyomtatva: Forum-Újvidék • Megjelenik 1140 példányban Országos Egyházunk hivatalos honlap címe: www.szrke.com

19

Iskáriótes Júdás

220 * Meg tudod mutatni Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost? * Kérj meg valakit, hogy párszor olvassa el az összes nevet! Vagy te is el tudod már olvasni? Hány nevet tudsz megjegyezni, és fejbõl felsorolni?

Péter

Máté

*

Hány tanítványa volt az Úrnak? Meg tudod nekem mondani? Elõször színezz ki minden számot, aztán számold meg õket!

ess engem!

k

Iskáriótes Júdás

Bertalan

Taddeus

János

*

Hány tanítványa volt az Úrnak? Meg tudod nekem mondani? Elõször színezz ki minden számot, aztán számold meg õket!

s elsõ tanítványai

CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад 275 REFORMÁTUS Élet : a Szerbiai Református Keresztén Egyház hivatalos lapja / felelős főszerkesztő Halász Béla 1. évf., 1. sz. (1966)- . - Bácsfeketehegy : Szerbiai Református Keresztyén Egyház, 1966- . - Ilustr. ; 30 cm Mesečno ISSN 2217-7574 COBISS.SR-ID 19120130

é t h a i b l emutató b i B s ó i c á n ap k a V

K

k e munkások m r e y g a i c n rész e r e f ér on

e