REFORMÁTUS ÉLET
A
SZ. R. K. E.
www.szrke.com
E G Y H Á Z I
L A P J A
2014. December
Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. ” János 8,12
2014. december
Református Élet
ISTEN ORSZÁGA „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát: és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 6,31-33) A világ és a mi életünk tele van aggodalmaskodással. Bármilyen fejlett eszközökkel rendelkezik a mai ember, emberek milliói szenvednek és nélkülöznek. Az igazi jólétet csak Krisztus tanítása, a szeretet szabálya szerint lehet elérni. Ahol ez a szabály bevésődött a szívbe és irányítja az emberi cselekedetet, ott megszűnik a nélkülözés, mert a Krisztust követő ember gondol a felebarátjára is. Isten igéje figyelmeztet bennünket arra, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok az életünkben, mint az anyagi javak. Az Úrtól tanult imádságban is az első kérések nem a földi javakra vonatkoznak, hiszen Jézus arra tanítja tanítványait, hogy kérjék Isten országának eljövetelét és uralmát. Mert, ha Isten királysága, uralma jelen van a mi életünkben, akkor megszűnik a nyomorúság mind lelki, mind testi értelemben. Ilyenkor, az adventi időszakban mindig új reménység születik a várakozásban. Hiszen mi is hisszük és várjuk Jézus Krisztus megjelenését. Karácsonykor emlékezünk a Megváltó születéséről, de az előtte levő advent is hangsúlyosan figyelmeztet bennünket Isten országára, ami nem egy földrajzi hely. Isten országa egy új viszony Isten és ember között. Ezért bejutni az Ő országába nem azt jelenti, hogy valahova elmennénk, hanem azt jelenti, hogy felismerjük az Ő uralmát és hatalmát a mi életünkben már itt a földön. Az ünnepi előkészületek kiváltképpen alkalmasak az Ő uralma közelségének megtapasztalására. Ha Isten országa és az Ő igazsága közel van hozzánk, akkor megszűnnek mindazok az akadályok és nehézségek, amelyek gátolják a mi Urunkkal és embertársainkkal való közösséget. Isten országának jelenléte sohasem emberi teljesítmény, hanem Istentől való adomány. A Szentírás több helyen úgy szól a mennyek országáról, mint eljövendőről ( Márk 1,15), de szól a jelenlegi nagyságáról is (Luk. 17,21, Mt. 12,28). Mi keresztyének abban a meggyőződésben élünk, hogy Isten országa már itt a földi életünkben elkezdődött, de a végső célt itt nem érhetjük el, hanem csak a mennyekben. Egész földi életünk valójában egy fölkészülés Isten országára, mert az Ő királyságában nem lesz sem betegség, sem nyomor, sem halál, és mentesek leszünk a kísértéstől és a bűn rabságától. A karácsony azért örömteli ünnep, mert Isten közelebb hozta hozzánk az Ő országát azzal, hogy elküldte egyszülött fiát, a Megváltót. Az Ő országát csak a Megváltó Jézus Krisztussal együtt lehet megtalálni. Hogyan találjuk meg és ismerjük meg Jézust? Isten igéjéből, vagyis az Ő beszédéből, ami egyben az igazság is, és ami soha nem változik és el nem múlik. Isten beszéde arra figyelmeztet bennünket, hogy ne a múlandó földi javak után vágyakozzunk, hanem Isten akaratát tegyük az első helyre az életünkben, mert ez garantálja, hogy a jövőben semmiben sem fogunk hiányt szenvedni. A mi mennyei Atyánk jól tudja, hogy mire van szükségünk. Keressük tehát először Isten országát és az ő igazságát, mert ezek után minden szükséges megadatik minékünk. Halász Béla püspök
Istentől megáldott, békés és szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánunk a kedves olvasóknak! 2
Református Élet
2014. december
Advent ”Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos...” Zakariás 9,9 Háborúban járt katonák mesélték, hogy karácsony estéjére készítettek fenyőfát, szerényen feldíszítették és csendesen mesélték egymásnak Jézus születését. Nem szólt az akna zúgása, golyók sem fütyültek, csend volt. Másnap aztán minden ment tovább, mintha sosem lett volna karácsony... Hány embernek ilyen a lelki élete! Karácsony este összejön a család, egy kis elcsendesedés, sajnos ma már nem mondják el a karácsonyi történetet, csak a finom falatokra gondolnak. Másnap megy minden tovább, a panasz a sóhajtás, a nagy hang. Mi ennek az oka? Lehet hogy nem jól készülünk karácsonyra? Mit is jelent Advent? Valaki eljön! „Íme, jön néked a te királyod!” 1. Jön a Te királyod! Isten nem azt várja, hogy az ember menjen Hozzá, hanem Isten jön az emberhez. Ő jön felénk. Két ember ha összevész, akkor azok nem tudnak lépést tenni egymás felé. Örökre haragba maradnak. Isten és ember haragban van. Az ember nagyon becsapta Istent az Édenkertben. Az ember nem mehet Isten elé soha, Isten jött le a földre az emberekhez. Békülni akar az emberrel. Ezt mondja a Biblia “Béküljetek meg Istennel.” Isten kezdi a közeledést az emberekhez. Ezért boldogító az Advent, mert közelít felénk az Isten. Ha nem jön, akkor mindannyiónkat eltaszít az örök istentelenségbe, sötétéségbe. Jön Néked a Te Királyod! Előbb nekünk kell fogadni a Királyt, aki itt akar maradni velünk minden nap. Nemcsak vendég akar lenni, hanem jóban rosszban ott akar lenni veled és velem. Neki kell helyet csinálni a mi szívünkben, otthonunkban, pénztárcánkban, terveinkben és fájdalmainkban. Advent nem azt mondja: menj oda Jézushoz, hanem Jézust engedd magadhoz. Engedjük meg, hogy megtaláljon Bennünket. Isten minden pillanatban keresi az embert. Engedjük, hogy megtaláljon bennünket, hogy eljöhessen a mi házunkba és szíveinkbe is. IMÁDKOZVA VÁRJUK: Jöjj Uram Jézus hozzám! 2. „ A Te Királyod jön!” Nem egy múló ünnep, ahol van az asztalon minden, hanem Királyom érkezik! Fölöttem való nagy hatalmú ÚR! Mi szívesen meghallgatjuk a Jézusról szóló történeteket, de
Ő ne szóljon bele az életünkbe. Ne mondja azt, hogy békülj meg ellenségeddel, ne mondja azt, hogy segíts valakin, vagy segíts az egyházban, ezt ne mondja még ha Király is, mert ezt már a bűnös ember nem teszi meg. Az ember nem akar engedelmeskedni a bűn és Sátán elleni harcban a Királynak. Ilyenkor mi történik? A bűn és a Sátán legyőzi az embert, és akkor morgolódik, veszekszik, lop, rabol, drogozik, berug, nem becsüli a másikat. Ennek nagyon örül az Ördög. Nem ismerjük el Jézust Királynak! Nem a jó Pásztort látjuk Benne, aki véd bennünket, hanem valami mást. Ez minden bajunk gyökere, hogy nem vagyunk engedelmes katonái a Királynak. Bukott katonák vagyunk. Ha neki nem engedünk, akkor a Sátán uralkodik rajtunk tovább. Ha engedelmeskedünk a Királynak, akkkor meglátjuk, hogy a bűn és a Sátán elhagy bennünket. A tanítványokat is kiküldte Jézus a világba, és pár hét múlva visszajöttek hozzá és nagy örömmmel újságolták, hogy még az ördögök is engedelmeskedtek nekik. Várjuk-e mi is a Királyunkat és engedelmeskedünk-e Neki? Eddig is jött, közel volt hozzánk, de most újból van lehetőség a mulasztásainkat pótolni, vagy újból elbukunk? Alázzuk meg magunkat a Királyok Királya előtt. A Sátán azért van örökre kirekesztve az örök sötétségre, mert nem hajolt meg Jézus előtt. Itt nagy tétről van szó, nagy harc folyik a lelkekért. Minden lélek a Sátán kezébe születik meg, bűnben születünk. A Királyok Királya tudja csak kivenni lelkünket, a gyermekek lelkét és a testvér lelkét is a Sátán kezéből. Te testvérem, a Királyok Királyájával harcolsz a lelkedért és a gyermeked, barátod lelkéért? Vagy legyőzött ember vagy, azaz maradsz a Sátán kezében? Nagyon nagy a tét! Nézd meg mit tettél, kié a te lelked? Nem szomorú a Te lelked és a gyermekedé, és nem békés lelkű az unokád? Hívő családod van, aki imádkozik minden nap? Engedelmes- e mindenki a családodban a Királynak? „Néked jön a te Királyod.” Néked jön! Az élet minden területén ÖNZŐEK VAGYUNK. Figyeljük meg milyen önzőek vagyunk, ha egy fényképet veszünk kezünkbe, rögtön saját magunkat nézzük rajta. Hogy állt a ruhánk, a hajunk... De ha istentiszteletre megyünk, akkor na, ez a prédikáció nagyon jó volt, a 3
2014. december szomszédomnak szólt, észrevehette volna magát. Akkor nem magunkat nézzük, hanem a másikat. A prédikációban nem akarunk önmagunkra ismerni. Amit hallunk az Igéből, minden bűn és kritika a szomszédra vonatkozik. Így vagyunk Krisztus Királyságával is. Boldogan elismerjük, hogy Jézus Király akar lenni a NÉPEK KÖZÖTT, DE A MAGUNK KIS ÉLETÉT NE BÁNTSA. Segítsen ha kell, de én nem engedem át neki az életem trónját, ott ÉN ülök. Ott Én vagyok a Király. Jézus nélkül nagy baj-ban vagyunk. Az örökkévalóságban Nélküle nem állhatunk meg Isten előtt.
Református Élet Ha Jézus nem lesz mellettünk az ítélet napján, Atyánk eltaszít magától, meg sem hallgat. Jézus a Megváltó, és Nélküle nem mehetünk Isten elé. A Király, a Megváltó nélkül nincs bűneinkre bocsánat. Fogadd el a Királyt Megváltódnak és mondd el Neki: Jöjj velem, és én azt teszem amit Te, a Király mondasz Nekem. Te legyél Úr az életemben és halálomban is. Jézus ma a házadba akar menni és a szívedbe is, mit válaszolsz Neki? Marton Károly
Karácsonyi világosság “Az ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” (Jn 1,9) János evangéliuma utal vissza egyedül a kezdetek kezdetére, arra az időre, amikor még semmi nem volt, csak az Ige. Az ige (logos) maga Isten, mindennel együtt úgy, ahogy létezik. Mivel Jézus Krisztus a Szentháromság egyik tagja, így Ő is beletartozik. Ő az a világosság, Aki elhozta az emberek számára a világosságot. Amikor az ember elbukott és sötétségbe került, már nem volt Istennel közeli kapcsolatba, messze került Tőle. De az Ige az igazi világosság, Aki azt mondja: emberek nem kell többet sötétségben, bűnben élnetek, van megoldás, van kiút. Isten küldött Megváltót, Szabadítót. Ő az a világosság mely örömöt, reményt, hitet és szeretetet hoz az emberi szívekbe. Ez a világosság világít nekünk és már nem kell tapogatózunk, hogy merre menjünk, mit csináljunk. Hiszen Isten Igéje megvilágítja életcélunkat. Ez a világosság mindenkié lehet, aki befogadja Őt, az Élet Világosságát. Őt küldte el az Atya 2000 évvel ezelőtt, hogy örömöt hozzon számunkra. A bűnös világban ez volt Istennek a legnagyobb tette, amikor megkönyörült az emberen. Amikor nem pusztán a szeretetet küldte el, amit sokan gondolnak, hanem ettől jóval többet. A tökéletes Szeretetet, mellyel szeret minket, bűnös embereket. Jézus az, Aki megalázta magát azzal, hogy emberi formát öltött magára, idő és térbeli korlátokat vállalva, hogy mindenben hasonlatos legyen hozzánk, kivéve a bűnt. Ő a tökéletes ember és Isten egyben, Aki eljött értem és érted, hogy életünk lehessen. Azt akarja, hogy ne maradjunk bűneinkben, hanem világosságot gyújt a mi szívünkben, hogy tovább lássunk a szemünknél és ennél a világnál, hogy a hit látásával lássuk meg Őt, az igaz Jézus Krisztust, az egész világ és a te megváltódat. Keressük Őt közösen lélekben, hiszen Ő ma is itt van közöttünk, lát és hall minket, tudja gondolatainkat, ismeri problémáinkat és megoldást kínál nekünk. Keressük és találjuk meg Őt. Ámen. Halász Dániel 4
Református Élet
2014. december
Óév “Áldjad lelkem, az Urat, és ne feledd el, menyi jót tett veled!” 103. zsoltár 2. verse Mivel tudnánk az Úrnak meghálálni az elmúlt évben azt a sok jót, amit velünk tett? Ha valaki kedves, átérzi a bajunkat, gondunkat és segítségünkre jön, felmerül a szívünkben, hogy annak a drága valakinek, aki jót tett velünk és megértett, mivel is tudnánk meghálálni irántunk tanúsított jóságát? Az elmúlt évre emlékezve eszünkbe jutnak megrendítő események. Nem kell elhallgatnunk, mintha azok úgy történtek volna meg, hogy Isten pont akkor nem törődött volna velünk, hanem azokra úgy emlékezzünk vissza, hogy azok az Ő akaratából, szent végzései szerint történtek. Beláttuk, hogy azon események között formálta, alakította szívünket, így vont közelebb Magához. Szereztünk tapasztalatokat arról, hogy a keserűséget is áldássá teszi. Atyánkként bánt velünk, aki megfeddi gyermekeit, hogy azok az Ő szentségében részesüljenek. Így emlékezzünk a nehéz napokra. Talán el kellett temetnünk valaki közeli szerettünket. Most év végén vegyen ki az Úr minden keserűséget a mi szívünkből, minden zúgolódást, sőt minden félelmet is, hogy ezekre a bajokra, amelyeknek talán egy részét az új esztendőbe át is kell vinnünk, úgy gondoljuk, mint amelyeket nem egyedül kell hordanunk. Van Atyánk, van Istenünk, Aki szeret minket. Megmutatta a szeretetét irántunk, amikor engedte, hogy a Fia életét adja a kereszten a mi bűneinkért. Ugyanígy vegyük számba, örömünket, az eseményeket, amelyek nagyon jól estek nekünk az elmúlt esztendőben. Volt rá gondja Istenünknek, hogy örömökkel is megáldjon bennünket. Mit is tudnánk még számba venni? Ha valahol gyermek született! Unoka, dédunoka és nagyszülő, dédszülő lett valki. Ha valahol fiatalok reménységgel útra keltek. Valakinek a gyermeke ebben az évben fejezte be tanulmányait, s megnyugodott a szívük a szülőknek: gyermekük felkészült az életre! Történjék velünk bármi, megértük, hogy elindulhatott az élet útjára. Gondoljunk munkáinkra, amelyet elvégeztünk. Terveinkre, amelyek valóra váltak. Olyan sok jóért áldhatjuk Istent mi is, ahogy az Isten Igéje mondja: akármilyen volt is az út, akárhogy teltek is a napok, mi most az év utolsó napjának estéjén ezt mondjuk: „mindeddig megsegített minket az Úr!” Nem szólunk így: ki tudja mit hoz a holnap?
Mi tudjuk, hogy Isten nem változik és a Benne bízók ezután se fognak megszégyenülni! Isten olyan, amilyennek az Ige mondja, s amilyennek az Ige szavával hirdetjük mi is: ”minden reggel meg-megújul az Ő nagy irgalma, nagy az Ő hűsége.” Hisszük, hogy megadja az Úr az új, drága alkalmakat és az új esztendőben is lesz lehetőségünk megmutatni, hogy megtanultuk: nem szavakkal, hanem engedelmességünkkel, odaszánásunkkal mutathatjuk meg hálás szeretetünket. Mindennap meghajlunk Atyánk akarata előtt, és kezdhetjük napunkat így: „Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is.” Marton Ilona
SZILVESZTERI ÉNEK Az évnek vége, menjünk az új elébe, Jó volt itt járni, Igédre várni, Hála érte! Hűséged karja védett, bár hűtlen volt néped. Áldásod árad s a bűnbocsánat kész tenálad. Az évek elsietnek, de mindig áll kereszted. Úr Jézus, véred az örök élet. Hála Néked! Ismeretlen szerző
5
2014. december
Református Élet
Délvidéki fiatalok részvétele a Magyarországi Zsinaton Örömmel tettünk eleget a magyarországi Zsinati Ifjúsági Iroda meghívásának, mely önkénteseket keresett a Magyarországi Református Egyház zsinati háttétmunkájára Budapesten. Délvidékről is vártak tőlünk fiatalokat. A csapat gyorsan összeállt és készek voltunk a zsinaton való szolgálatra: résztvevők várása és regisztrálása, ebéd – állófogadás felszolgálása, csöngetés a tanácskozás kezdetén, iratok osztása és egyikünk megtisztelő feladata volt, hogy Isten Igéjét, a Bibliát bevigye a Zsinat kezdetén. Hatan indultunk útra a gyülekezeteinkből: Király Tímea Hertlendyfalváról, Bancsi Krisztina Pirosról, Kerekes Annamária, Tóth Martin, Pacal Sebestyén és Halász Sámuel Bácsfeketehegyről. Új, kihívásokkal teli szolgálat volt ez, melyhez eddig nem voltunk hozzászokva. Nagy élményt jelentett a részvétel, a helyszín, az emberek jelenléte. Hálás a szívünk, amiért alkalmunk volt ellátogatni és szolgálni, és a fiatalok is kicsit beleláttak az egyház dolgaiba. Külön öröm, amiért dicséretben is részesültünk, remélve, hogy máskor is meghívnak bennünket. A 2 napos zsinati szolgálat után a szervezők marasztaltak bennünket egy Budapesti kirándulásra. Örömmel maradtunk, és sétáltunk a Belvárosban és a Hősök terén. Halász Sámuel
6
Református Élet
2014. december
Isten áldása nélkül semmink sincs “....mivel minden reménységünk Istenben van annyira, hogy Isten áldása nélkül sem mi magunk, sem semmiféle dolgunk nem lehet szerencsés, ezért magunkat is és minden dolgunkat állandóan neki kell ajánlanunk.” (Institutio 3. Könyv, XX.28.) Hiszem, hogy minden ember megtesz minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy egészséges, sikeres, boldog és szép élete legyen. Mégis az egész nem ér semmit, ha nincs rajta Isten áldása. Ahogy az Ige is mondja: “Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek.” (127. Zsoltár) A mi emberi erőlködésünk, munkálkodásunk, fáradozásunk nem ér semmit, ha az Úr nincs velünk, ha nem az Ő tervébe simul bele az életünk. Bizonyára minden hívő testvér megtapasztalta, hogy mennyivel könnyebben, egyszerűbben mennek a dolgok, a mindennapi feladatok az Úr jelenlétében, az Ő áldásával. Több éves szolgálatom alatt a gyermekek és ifjúság között is átélhettem, hogy többször Ő cselekedett, Ő szólt, Ő munkálkodott – formálta a szíveket. Én csak egy eszköz vagyok, aki engedi, hogy az Úr rajta keresztül építse az Ő országát, szólítson meg embereket. Nem nagy dolgokra szeretnék törekedni, csak arra, hogy az Úr számára használható üres edény legyek, akit mindennap megtölt az Ő szeretetével, békességével. Legyek az Úr hosszabbított keze itt a földön, aki által elér gyermekeket, ifjakat. “Neki ajánlani magunkat…” Milyen kiváltságos dolog! Magának a Királyok Királyának felajánlani a szolgálatunkat. Én is és te is örömmel szolgálhatunk az Úr színe előtt, Neki ajánlhatjuk fel a szolgálatunkat. Minden érte végzett munka örökérvényű. Mint gyermekmunkás is örvendezhetek ebben a megtiszteltetésben és reménységben, hogy Ő velem van, megsegít és megáld. Egyszer valaki úgy magyarázta el nekem, hogy az áldás szó minden létező jó, szép, kedves kívánságot magába foglal, sőt ennél sokkal többet – amit fel sem tudunk fogni értelmünkkel. Áldásban járni – erre törekedjünk a szolgálatunkban, munkahelyi, családi és személyes életünkben egyaránt. Halász Renáta (megjelent a Reformátusok lapja c. újságban)
JÖN A MEGVÁLTÓ! Jön a Megváltó, meleggel, fénnyel tölti be házunk! Csak jól vigyázzunk, hogy észrevétlen el ne haladjon, s itt ne maradjunk mi a sötétben! Szép karácsonyfa nem elég nékem. Nem elég semmi.
Jön a Megváltó: Őt magát vágyom szívembe venni. Olyan lesz akkor, mintha minden nap karácsony lenne! Puha jászolként vár a szívem rád: Végy, Uram Jézus lakozást benne!
Túrmezei Erzsébet
7
2014. december
Református Élet
- Házi Áhítat 2014. december Írta: Beszédes Mária lelkész December 1. Hétfő Jeremiás könyve 41. rész: Gedaljá meggyilkolására a magyarázók szerint az irígység motiválta Jismáelt – én valahogy mégis azt az általánosnak mondható tendenciát látom ebben a történetben felsejleni, hogy mihelyt van valaki, aki a nép javát tartja szem előtt, józanul gondolkodik és nem a saját hasznát keresi, azt valahogy előbb vagy utóbb el akarják tenni láb alól. Számos példát találhatunk erre a szűkebb vagy tágabb környezetünkben, akár a hazai-, akár a külpolitikát vesszük. A jó hír mindebben az, hogy még az olyan ember számára is, mint Jismáel – aki senkit és semmit nem kímélve akar hatalomhoz jutni, és eközben az Istennel való kapcsolatáról is teljesen megfeledkezik: még az ő számára is van szabadulás, számára is adott az Istenhez való visszatérésnek a lehetősége. Ne feledjük ezt el, akármilyen helyzetben vagyunk is éppen. Ima: Mindenható Istenünk, köszönjük neked, hogy amíg élünk, addig még mindig történhet valami, addig még mindig megtérhetünk hozzád. Kérünk add, hogy ne várjuk meg, hogy túl késő legyen. Ámen.
December 3. Szerda Jeremiás könyve 43. rész: Az Egyiptomba menekülni akaró csoport hiába kapta meg Isten világos útmutatását Jeremiás prófétán keresztül, mégsem akarja azt meghallani, mégsem akar aszerint cselekedni. Jóllehet, amikor közbenjáró imádságot kértek a prófétától, akkor még azt állították, hogy „Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az Úrnak a szavára,” – végül mégis úgy gondolják, hogy az ő elképzelésük biztosabb, pontosabb, biztonságosabb, mint Istené. Nem is engedelmeskednek hát neki, hanem még Jeremiás prófétát és Bárukot is magukkal viszik. És ezzel továbbra is lehetőségük van arra, hogy meghallják az Isten igéjét, és megtérve engedelmeskedjenek nekik. Újfent erre a még fenálló lehetőségre mutat rá ez a történet is. Vegyük komolyan, a saját életünkben is. Ima: Kegyelmes Istenünk, kérünk maradj velünk, ne hagyj el bennünket, még akkor se, ha néha nagyon nehéz megállnunk előtted, ha úgy is érezzük, hogy mi sokkal jobban tudjuk, hogy mire is van szükségünk és merre is kell mennünk. Kérünk, te vezess bennünket azon az úton, amelyen járnunk kell. Ámen.
December 2. Kedd Jeremiás könyve 42. rész: „Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az Úrnak a szavára,” (6). Az Isten akaratát kutatni, keresni és igyekezni aszerint élni – ez a keresztyén élet legfőbb jellemzője. Ez kellene a keresztyén élet legfőbb jellemzője legyen. Beengedni Istent az életünkbe, annak minden területére, és hagyni, hogy Ő legyen az Úr. Hagyni, hogy szóljon hozzánk, és csendben lenni, hogy meg is hallhassuk. A másik üzenet pedig, hogy nem elég figyelni és meghallani, megérteni az Isten akaratát, mert a meghallásnak csak úgy van értelme, ha engedelmeskedünk is neki. Ha engedelmeskedünk Isten akaratának. Ha képesek vagyunk Isten színe előtt, az ő jelenlétében élve elengedni az emberi érveket, az emberi okoskodásokat, és rá tudjuk bízni magunkat az ő vezetésére, hiszen ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségünk, hogy mi a jó számunkra. Merjük hát rábízni magunkat. Ima: “Hű pásztorunk vezesd a te árva nyájadat, e földi útvesztőben te mutass jó utat. Szent nyomdokodba lépve a menny felé megyünk, ó halhatatlan ige, vezérünk, Mesterünk.” Ámen.
December 4. Csütörtök Jeremiás könyve 44, 1-14: „A választott nép sorsa a Jahvéhoz való helyes viszonyán áll vagy bukik. Isten mint a szövetség őre megemészti az engedetlenné vált népet.” (Dr. Kürti László) Az Isten népének a sorsa ma is azon áll vagy bukik, hogy milyen a kapcsolata az élő Istennel. Milyen a kapcsolata a keresztyén embereknek Istennel, és milyen a kapcsolata a közösségeknek Istennel. Akarunk-e, tudunk-e az élő Istennel kapcsolatban lenni? Élő-e az a kapcsolat, amely Istenhez fűz bennünket? Ápoljuk-e nap mint nap ezt a kapcsolatot, ami az élet lehetőségét jelenti számunkra? Vagy pedig hagyjuk, hogy minden más elterelje a figyelmünket róla? Hagyjuk, sőt megpróbáljuk más dolgokkal, tárgyakkal, földi értékekkel, sikerekkel betömni azt az űrt, amit az Isten hiánya okoz az életünkben? Ima: Urunk, segíts bennünket abban, hogy mindig a téged megillető hely legyen a tiéd az életünkben, hogy így minden más is a helyére kerüljön. Ámen. December 5. Péntek Jeremiás könyve 44, 15-30: A fejezet második részében Jeremiás próféta részletezi a választott nép bűneit – az idegen istenekhez fordulást, azok tiszteletét, és a nekik való tömjénezést – amelyeket
8
Református Élet azok, akik Egyiptomba menekültek a jobb élet reményében, továbbra is űznek. Mint tudjuk, Isten akarata ellenére mentek Egyiptomba, és már utol is érte őket az Isten nélküli élet következménye. Nincs jólét, nincs béke, nem boldogulnak – és még mindig nem jutnak el az Istenhez való megtérésre, hanem továbbra is az idegen istenekhez húznak. Isten még akkor is, ott is szól hozzájuk prófétája által, de a rábízottak nem hallgatnak rá. Ima: Istenünk, kérünk, ne engedd, hogy ennyire eltávolodjunk tőled, hogy ne tudjuk már meg se hallani a te szavadat, amellyel vezetni akarsz bennünket azon az úton, amelyen járnunk kell. Ámen.
2014. december hogy mekkora ajándékot adtál nekünk Jézus Krisztusban. Ámen. December 8. Hétfő Jeremiás könyve 46, 13-28: Egy újabb prófécia Egyiptom ellen, amely azoknak szólt akkor, akik Isten helyett Egyiptom erejében bíztak vakon, és végül kénytelenek voltak megtapasztalni, hogy bármilyen földi hatalom sem nem mindenható, sem nem örök. A fejezet végén egy Izráelnek szóló vigasztaló prófécia van, amely biztosítja őket afelől, hogy az ítélet után a vigasztalás és a kegyelem ideje következik – Isten az ő jelenlétét igéri népének: és ugyanez az ígéret, sok másik mellett, nekünk is szól. Nekünk, akik Isten gyermekei vagyunk kegyelemből: „Ne félj…, mert én veled leszek!“Akármilyen helyzetben is vagyunk, akármilyen küzdelmeink, kétségeink, nehézségeink vannak – Isten velünk van, mindenkor, és mi élhetünk minden nap az ő jelenlétében. Ima: Köszönjük, Urunk, hogy te soha nem hagysz el bennünket. Bárcsak rácsodálkozhatnánk minden nap arra, hogy te velünk vagy! Légy áldott ezért! Ámen.
December 6. Szombat Jeremiás könyve 45. rész: Isten Jeremiás próféta által vigasztalja Bárukot, biztosítva őt afelől, hogy ugyan nem úszhatja meg a sok szörnyűséget, borzalmat és veszedelmet, amit Isten hoz minden emberre, de mindenképpen túl fogja élni, mert Isten meg fogja őrizni mindabban a pusztulásban, ami az emberiséget éri. Úgy vigasztalja meg Isten Bárukot, hogy rámutat a sokkal nagyobb összefüggésekre, eltereli figyelmét önmagáról, és saját életének a féltéséről – és segít neki ezekben az összefüggésekben szemlélni a történéseket. Isten a világ Ura – korábban is olvashattunk erről Jeremiás próféta könyvében; Isten az idegen népeknek is Ura és teremtője – éppen ezért hatalma van mindenek felett, és semmi sem történik az Ő tudta nélkül. Neki van hatalma minket is megtartani minden helyzetben és mindenek ellenére. Ima: Köszönjük, Urunk, hogy hozzád tartozhatunk. Köszönjük, hogy neked gondod van ránk, és te oltalmazol bennünket. Ámen.
December 9. Kedd Jeremiás könyve 47. rész: Egy újabb prófécia, jelen esetben Filisztea ellen. A próféta ismét élénken tárja elénk azt a veszedelmet, ami miatt „Az emberek segítségért kiáltanak, jajgat az ország minden lakója.“ (2) A próféta együttérez a filiszteusokkal, és a büntetés mérséklését kéri Istentől. Jó az, ha az embernek van kihez segítségért kiáltania, még jobb ha az egész nép össze tud fogni. Azonban nem mindegy, hogy kitől várnak és végeredményben kitől kérnek segítséget. Jó tudni azt, hogy Istennél nincs hatalmasabb, és Ő minden bajból ki tud vezetni – sőt, hogy akik az Urat szeretik, azoknak minden a javukra van. Valóban, amíg megtehetjük, amíg bármi módon lehetőségünk van Istenhez fordulni – akármilyen helyzetben vagyunk is, addig nincs késő, addig ne tegyünk le magunkról, és a szabadulás lehetőségéről. Isten hatalmas. Ima: Áldunk és magasztalunk téged Istenünk mérhetetlen nagy jóságodért és kegyelmedért, amelyben hordozol bennünket mindenkor. Ámen.
December 7. Vasárnap Jeremiás könyve 46, 1-12: Ebben és a következő fejezetekben különböző népek elleni próféciákról olvashatunk. Jeremiást Isten hívta el szolgálatra, és „népek és országok fölé” rendelte (1,10) – ebből kifolyólag is igehirdetésének jelentős részét teszi ki az idegen népekre vonatkozó jövendölés. Mindebből is látszik az, hogy Izráel Istene mindenható Isten, és hatalma nem ér véget a választott nép országának a határainál. A mai igerészben Egyiptom vereségéről van szó, és ez a prófécia Egyiptom két bűnére mutat rá: a felfuvalkodottságra és a Seregek Ura elleni vétkezésre. Isten igazságát tárja elénk ez a prófécia, és valóban, mennyire hálásak lehetünk, hogy Isten nem csak igazságos, hanem irgalmas is – és ezt legfőképpen Jézus Krisztusban érthetjük meg, akinek a születését készülünk megünnepelni. Ima: Köszönjük, Urunk, hogy kegyelmedből egyre jobban megismerhetünk téged. Kérünk, add, hogy valóban a karácsonyra tudjunk készülni, és mindeközben az igazán fontos dolgokra koncentrálni: elsősorban arra,
December 10. Szerda Jeremiás könyve 48, 1-25: A Móáb elleni prófécia is Isten ítéletéről szól, a különféle bűnök miatt, melyeket a móábiták elkövettek. Isten igazságos ítéletére mindannyian rászolgálunk bűneinkkel – ő azonban mégis kegyelmét kínálja nekünk Jézus Krisztusban, aki megszabadít minket minden büntetéstől, ha hiszünk benne. Ezeket az ítéletes próféciákat olvasva gondoljunk újra és újra arra a felfoghatatlanul nagy ajándékra, amellyel Isten megajándékozott bennünket,
9
2014. december és ennek tudatában készüljünk a karácsonyra, a szeretet ünnepére – az Isten szeretetének az ünnepére. Ima: Áldd meg Urunk készülődésünket, és add hogy a te szereteted járja át az életünket. Ámen. December 11. Csütörtök Jeremiás könyve 48, 26-47: Még mindig a Móáb elleni ítéletről olvasunk, és a bűnökről, melyek miatt Isten ítélete sújtja őket. Ezek az önelégültség, a gőg, Izráel kigúnyolása, és a Jahve elleni lázadás. Ugyanakkor a próféciából itt sem hiányzik az együttérzés és a könyörület, sőt a végén a kegyelem hangja is felhangzik, amikor Isten azt mondja, hogy „De majd jóra fordítom Móáb sorsát az utolsó időben – így szól az ÚR.“ Azonban az itt felsorolt bűnök egy részétől bizony mi sem vagyunk mentesek. Vegyük csak az önelégültséget, vagy a gőgöt. Milyen könnyen megyünk el hívő keresztyén emberekként is abba az irányba, hogy azt gondoljuk, hogy minden, ami vagyunk, amit elértünk, azt a saját erőnkből tettük, és megfeledkezünk Istenről, Akinek a kegyelméből vagyunk, akik vagyunk. Milyen jó lenne újra és újra megvallani azt, hogy egyedül Istené a dicsőség, és neki adni hálát mindenért. Ima: Köszönjük, Istenünk, hogy a te kegyelmedből vagyunk, akik vagyunk. Taníts bennünket a te szemeddel látni magunkat, a valóságnak megfelelően, amelyet a te jelenlétedben élve tanulhatunk meg. Ámen. December 12. Péntek Jeremiás könyve 49, 1-22: Jeremiás ítéletes próféciái Isten tervét tárják elénk, hogy mit fog tenni egyik vagy másik néppel, hogy igazságot szolgáltasson nekik. Ezek ítéletek, büntetések, megtorlások. Azonban amikor mi, az Újszövetség népe Isten tervére gondolunk az új szövetségben élve, teljesen másra számítunk, másnak nézünk elébe, hiszen egészen mást ígér nekünk a mindenható, de egyben kegyelmes Isten. Szintén Jeremiásnál olvassuk: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -:békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jer 29, 11-13) Ismerjük meg Isten tervét, és kapaszkodjunk bele az ígéreteibe. Ima: Áldott légy Istenünk, a te igédért, amelyből megismerhetjük a te terveidet, akaratodat, és kérünk add nekünk kegyelmedet, hogy egyre jobban megismerhessünk téged. Ámen.
Református Élet lág sorsát jóra fordítja. Ő a legnagyobb és legjelentősebb fordulópont a történelemben. Isten igazsága mellett nem marad el a kegyelem. A kegyelem, amely Jézus Krisztusban lehet a miénk. Azért let emberré, hogy a sorsunkat, az emberiség sorsát jóra fordítsa. És azért halt meg értünk, hordozta a büntetést az én bűnömért is. Ennek a csodálatos ajándéknak a megünneplésére készülünk ebben az adventi időszakban is. Idézzük elénk, elevenítsük fel ennek az életet adó eseménynek, eseménysorozatnak a mozzanatait – találjunk erre időt a mindennapjainkban, hogy értelmes és életes legyen a karácsonyra való készülődésünk. Ima: Áldj meg bennünket, Urunk, a karácsonyra való készülődésben. Ámen. December 14. Vasárnap Jeremiás könyve 50, 1-28: A Babilon elleni próféciák közepette olvasunk arról is, hogy Isten szabadulást ígér népének, akik még fogságban vannak, és arra buzdítja Izráel és Júda népét, hogy egymással közösséget vállalva csatlakozzanak az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe. Tehát egymással és az Istennel közösséget vállalva, szövetségben élve lehet csak azon az úton járni, amelyre Isten elhívja az embert. Isten gyermekeként nem létezhet az ember elszigetelten, a maga útját járva, közösség nélkül. Hála neki, vannak gyülekezetek, amelyekhez tartozhatunk, vegyük ezt észre, becsüljük meg, és tekintsünk ajándékként egymásra és a gyülekezetekre. Ima: Köszönjük Urunk, hogy vannak közösségek, amelyekhez tartozhatunk, és kérünk, segíts minket abban, hogy konstruktív, másokért tevékenykedő tagjai lehessünk azoknak. Ámen.
December 15. Hétfő Jeremiás könyve 50, 29-46: Az ítéletek közepette újra felhangzik a vigasztaló és szabadító szó is: “Ezt mondja a Seregek Ura: Nyomorgatták Izráel fiait Júda fiaival együtt. Akik fogságba hurcolták, ott tartják őket, nem akarják elbocsátani. De megváltójuk erős, Seregek Ura a neve. Győzelemre viszi ügyüket, nyugalmat hoz a földre; Babilon lakóira azonban rettegést.” Isten mintegy megváltóként érkezik népe szabadítására, bár ő maga engedte meg a fogságot is. Az ítélet után azonban a kegyelem ideje jön el, és erre készíti Isten a prófécia által népét. Hogy bele fog avatkozni az életükbe, mert tudja, hogy vannak, hol vannak, és hogy mire van valójában szükségünk. És ugyanezt tette Isten az egész emberiséggel – beleavatkozott az életébe, beleírta magát a történetünkbe, hogy egészen köDecember 13. Szombat Jeremiás könyve 49, 23-39: zel lehessen hozzánk, hogy megszabadítson mindattól, „De az utolsó időben jóra fordítom Élám sorsát! – így szól ami távol tart, ami elválaszt tőle, hogy ezáltal lehetővé az Úr.” Jézus Krisztusban Isten az egész megváltott vi- tegye számunkra azt, hogy teljes életet élhessünk. Ő
10
Református Élet győzelemre akarja vinni az ügyünket, csak bízzuk rá magunkat. Ima: Istenünk, kérünk erősítsd a mi hitünket, és a mi beléd vetett bizalmunkat, és add, hogy nap mint nap, újra meg újra kérni tudjuk tőled, hogy „Legyen meg a te akaratod!” Ámen. December 16. Kedd Jeremiás könyve 51, 1-19: A mindenható Isten, a világmindenség Ura Babilónia fölött is rendelkezik. Ahogyan egykor felhasználta Júda és Izráel ellen, most Babilóniára is eljött az ítélet ideje. Jóllehet megsemmisíthetetlennek, és minden birodalomnál hatalamasabbnak gondolta magát, mégis eljön bukásának ideje… Így van ezzel mindenki, aki nem a mindenható Istenben bízik, aki másra alapozza az életét, a hatalmát, mindenét. Egyedül Istenben és az ő kegyelméből tanulhatjuk meg a helyükön kezelni a dolgokat, a megfelelő fontosságot tulajdonítva nekik – és nem feledve azt, hogy az életünk és mindenünk, amink csak van, az Istentől van és Istentől függ, aki maga a szeretet és a jóság, és aki azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben éljünk, aki nem akarja az ember vesztét, hanem azt hogy megtérjen és éljen. Ima: Köszönjük, Urunk, a te kegyelmedet és szeretetedet, amelyben nap mint nap hordozol bennünket. Add hogy tudjunk erről bizonyságot tenni a ránkbízottaknak. Ámen. December 17. Szerda Jeremiás könyve 51, 20-40: Babilont utoléri Isten haragja és büntetése, mivel hatalmát nem jóra, hanem rosszra használta: építés helyett rombolt. Rosszul gazdálkodott a tálentumokkal, amiket Istentől kapott. Ezért nem jó könnyelműen és felelőtlenül élni mindazzal a tehetséggel és ajándékkal – még ha mi magunk nem is tartjuk annak – amit Istentől kaptunk arra, hogy szolgáljunk vele embertársaink felé, hogy áldássá lehessünk ott, ahol vagyunk: ahol élünk, ahol dolgozunk, ahol bármiféle feladatunk van. Ezért is fontos megtanulni Isten szemével látni magunkat, az életünket, a feladatainkat és az ezekhez szükséges tálentumainkat. Ima: Urunk, tégy bennünket áldássá! Ámen. December 18. Csütörtök Jeremiás könyve 51, 41-64: Babilónia el fog pusztulni – ezt hirdetik Jeremiás próféciái. Viszont a fogságban ott lévő népét Isten menekülésre szólítja fel. Babilon, a babiloni fogság a bűn fogságát is jelképezi, amiből ma is ugyanúgy ki kell menekülni. És az ebből való szabadulásnak az útja maga Jézus Krisztus. „Én vagyok az út, az igazság és az élet.“ Ő az, aki megszabadíthat bennünket mindenféle fogság-
2014. december
ból, a bűn rabságából is. Ő az, aki megszabadíthat bennünket mindattól, ami távol tart és elválaszt bennünket Istentől, az élet forrásától. És aki Jézus Krisztusban hisz, ha meghal is él. Ima: Urunk, kérünk, vezess bennünket azon az úton, amelyen járnunk kell. Ámen.
December 19. Péntek Jeremiás könyve 52, 1-11: Ezt a részt Cidkijjá sorsáról azért olvassuk itt, Jeremiás próféta könyvének a végén, hogy rámutasson az ítéletes próféciák beteljesedésére. Közelebbről szemlélve azonban azt látjuk, hogy életmódja és cselekedetei miatt Cidkijját utoléri a büntetés, amelyet nem kerülhet el, és melynek folytán élete végéig bűnhődik és szenved. Cselekedeteink miatt mi is Isten haragját és büntetését vonjuk magunkra, mind egytől egyig, hiszen nincs igaz ember egy sem. Jézus Krisztusban azonban lehetőségünk van megtérni és élni – hiszen Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Jézus elhordozta, elszenvedte a bűneinkért járó büntetést, mi pedig hálával fogadhatjuk az Isten kegyelmét, amely megújít, átformál, helyreállít bennünket. Ima: Magasztalunk téged, Istenünk, a te kegyelmedért és szeretetedért, amelyben hordozol bennünket. Add, hogy ezt elfogadva tudjunk úgy élni, hogy az emberek lássák meg rajtunk, hogy hozzád tartozunk. Ámen. December 20. Szombat Jeremiás könyve 52, 12-34: A fejezet végén arról olvasunk, hogy Evil-Meródak megkegyelmezett Jójákinnak, és ebből a kegyelemből kifolyólag előzékenyen bánt vele. A mi bűnből való szabadulásunk szintén kegyelemből van, kegyelemből tartattunk meg, hit által, és nem a saját érdemünkből. Jó ezt újra és újra felidézni, forgatni a szívünkben, elmélkedni rajta, különösen most, amikor egyre közeledik a karácsony, amikor azt fogjuk ünnepelni, aki által a szabadulásunk van. Ima: Add Urunk, hogy ne feledkezzünk meg azokról sem, akik kénytelenek magányosan ünnepelni. Ámen. December 21. Vasárnap Haggeus könyve 1. rész: “Így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek!” (7) A hazatért nép úgy gondolja, hogy nem építhet házat Istennek, amíg ők rendbe nem jönnek anyagilag. Isten logikája azonban éppen fordított: addig nem fognak rendbe jönni anyagilag, amíg Isten nem kerül az őt megillető helyre az életükben. Erről beszélt Jézus is, amikor azt tanította, hogy „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6, 33) Minden, amire szükségünk van ebben az életben, azt ráadásul kapjuk meg, ha Isten
11
2014. december van az első helyen. Ha az a legfontosabb, amit Isten vár tőlünk. Az pedig nem más, mint hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27) Ha az ember erre törekszik minden esetben, akkor is ha nem könnyű, ezáltal az Isten országát építi. Ima: Urunk, add hogy egyre inkább járjon át minket a te szeretetedet, hogy azt tudjuk megélni és továbbadni a mindennapokban. Ámen.
Református Élet fogadta be.” (5) Végre egészen közel kerültünk ehhez a nagy ünnephez, amelyen azt ünnepeljük, hogy Isten a maga világosságát adta nekünk, az életünkbe, hogy annak fényénél mindent a megfelelő megvilágításban lássunk, a maga teljes valóságában. Mint ez korábban is előjött, a legjobban az Isten jelenlétében, az ő világosságánál tudjuk jól látni az életünket, a dolgainkat, a múltunkat, a jövőnket, a feladatainkat: ne zárkózzunk el ennek a lehetőségétől, mint az a „sötétség”, amelyről az ige azt mondja, hogy nem fogadta be a világosságot. Éljünk a lehetőséggel, fogadjuk be, engedjük be az December 22. Hétfő életünkbe az Isten világosságát. Haggeus könyve 2, 1-9: Ima: Urunk, jöjj, és lakozz bennünk. Világosítsd meg „Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a az életünket, ragyogd be azt, hogy a te fényednél lássuk korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen meg, hogy mi a jó, hogy mi az amin változtatni kell, és békességet adok! – így szól a Seregek Ura.”A nép kü- vezess azon az úton, amelyen járnunk kell. Ámen. lönféle kifogásokat talál, hogy miért ne építsék a templomot, hogy miért ne akkor építsék a templomot. A ko- December 25. Csütörtök Karácsony első napja rábbi részben az volt, hogy még nem állnak jól anyagilag János evangéliuma 1, 9-13: ahhoz, hogy akkora áldozatot hozzanak; most azt olvas- „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, suk, hogy ugyan hogy tudnának ők most olyan pompás hogy Isten gyermekeivé legyenek:” (12) Isten gyermetemplomot építeni, mint amilyen az eredeti volt? Azon- keiként élhetünk ebben a világban. Hit által lehetünk ban ha Isten feladtot ad nekünk, akár egyéneknek, akár az Isten gyermekei. Óriási kiváltság ez, hiszen Krisztus közösségeknek, akkor nem a nehézségekre és a hiányos- által szabad utunk van Istenhez, élhetünk minden nap ságokra kell tekinteni, hanem a hatalmas Istenre, aki ha az ő jelenlétében, kérhetjük mindenkor az ő segítségét, feladatot ad, akkor időben megadja hozzá a kellő erőt, szabadítását, bölcsességét a jóra való törekvésünkben, az tudást és eszközöket is – akármilyen feladatról legyen is Isten akarata szerinti életben, hogy minden amit teszünk szó. És ha neki engedelmeskedünk, akkor békességben, az a saját, a másik és a köz javát szolgálja, hogy jobaz élet teljességében nem lesz hiányunk. bá tegyük a környezetünket, a világot amelyben élünk, Ima: Urunk, segíts mindenkor látnunk, tudnunk azt, építve az Isten országát. hogy milyen hatalmas Isten vagy te. Kérünk, erősítsd Ima: Urunk, köszönjük, hogy hozzád tartozhatunk, hogy a mi hitünket, és a beléd vetett bizalmunkat, hogy a te neked gondod van ránk, és terved van velünk. Kérünk, akaratod merjük, tudjuk és akarjuk is cselekedni. Ámen. segíts bennünket úgy élni, hogy a világ meglássa rajtunk, hogy a te gyermekeid vagyunk, és hogy milyen jó December 23. Kedd hozzád tartozni. Ámen. Haggeus könyve 2, 10-23: „De ettől a naptól fogva áldást adok!” (19) Ez a jelentős December 26. Péntek Karácsony második napja fordulópont bármikor aktuálissá válhat az életünkben, János evangéliuma 1, 14-18: miután a történelem legnagyobb fordulópontja, Jézus „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő Krisztus hozzáférhetővé, elérhetővé vált számunkra. dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve Isten az ember javát akarja, hogy megtérjen és éljen; kegyelemmel és igazsággal.” (14) Jézus Krisztusban hogy élete legyen és bőségben éljen. Forduljunk hát Isten emberré lett. Olyanná lett mindenben, mint mi vahozzá bizalommal, fogadjuk el az ő kegyelmét, az ő gyunk, kivéve a bűnt. Benne egészen közel jött hozzánk áldásait, fogadjuk hálával mindazt, amivel meg szeretne Isten ahhoz, hogy meg tudjon minket szabadítani a bűn bennünket ajándékozni most is, amikor a karácsonyra következményeitől. Ilyen Istenünk van, aki mindent készülünk, az Isten szeretetének az ünnepére, hogy azt magára vállalt azért, hogy újra jó közössségünk lehesméltó módon tudjuk megünnepelni. sen Vele, hogy szabad utunk lehessen Hozzá, hogy végre Ima: Légy áldott Istenünk a te szeretetedért, és kérünk, áthidalja azt a szakadékot közte és köztünk, amit a bűn adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy jól tudjunk se- okozott. Hogy többé ne választhasson el minket semmi gíteni a szükséget szenvedőkön. Ámen. az Isten szeretetétől. Közöttünk lakott, és azóta is velünk van minden napon, a világ végezetéig. December 24. Szerda Ima: Köszönjük, Urunk, ezt a felfoghatatlanul nagy keJános evangéliuma 1, 1-8: gyelmet, hogy mindenkor velünk vagy, minden utunkban, „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem és hogy soha nem hagysz el bennünket. Ámen. 12
Református Élet December 27. Szombat János evangéliuma 1, 19-34: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” Akármennyire nagy ünnep a karácsony, húsvét nélkül nem lenne értelme. Hiszen Isten azért lett emberré, Jézus Krisztus azért született erre a világra, hogy nagypénteken meghaljon ártatlanul a világ bűne miatt, hogy elhordozzon minden büntetést, és hogy feltámadásával legyőzze a halált örökre. És hogy halálával és feltámadásával megdicsőítse Istent, és megváltást szerezzen nekünk, szabadulást a bűnből, szabadulást a bűnnel terhelt életből, az „élő-halott” állapotból, hogy ha hiszünk benne, akkor valóban teljes életet élhessünk már itt a földön is. Ez nem jelenti azt, hogy ha hiszünk Istenben, ha hiszünk Jézusban, akkor ezentúl minden rendben lesz, soha semmi gondunk, nehézségünk nem lesz az életben. De jelenti azt, hogy soha többet nem kell egyedül megküzdenünk velük, hiszen ő mindenkor velünk van és gyógyít, vigasztal, erősít és folyamatosan adja az ő kegyelmét. Ima: Köszönjük, Urunk, ezt a felfoghatatlanul nagy ajándékot, amit Jézus Krisztusban adtál nekünk. Ámen. December 28. Vasárnap János evangéliuma 1, 35-51: „Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.” (51) Jézus Krisztus „az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis őáltala.” Jézus Krisztus az a „hely” a földön, amelyen át a menny nyitott, és Isten jelenvaló, jelen van ebben a világban. (vö. 1Móz 28, 12) És nekünk csakis őáltala van utunk Istenhez. Ezért az egyház feladata alapvetően az, hogy Jézus Krisztushoz vezesse az embereket. Hogy megmutassa, felmutassa, rámutasson erre a csodára, hogy Jézus Krisztusban Isten velünk van: Immánuel. Rámutatni és felmutatni azt a világosságot, amit Jézus Krisztus jelent ebben a földi, világi sötétségben, amiben élünk. Hogy rámutasson a valóban fontosra: Jézus Krisztusra, aki itt van, velünk van, közöttünk van. Ima: Urunk, add, hogy őszinte és hiteles hirdetőid legyünk ebben a világban. Ámen. December 29. Hétfő János evangéliuma 2, 1-12: “Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (11) Jézus csodát tett Kánában: a vizet borrá változtatta. Nem szokott ilyen történni, nem is vagyunk rá képesek. És mégis nem az a legnagyobb és legfontosabb dolog ebben a történetben, hogy csodálatos módon borrá változott a víz, hanem az, hogy Jézus megtette az első jelet: az első jelét adta annak, hogy ő itt van közöttünk, hogy elkezdett munkálkodni, amit földi élete során nem is hagyott abba ilyen formában. És azért fontos ez az első
13
2014. december jel, mert Jézusban elkezdődött az üdvkorszak, valósággá vált Isten igérete, amellyel azt ígérte, hogy helyreállítja a kapcsolatot közte és az ember között. Ima: Istenünk, kérünk segíts egyre jobban megérteni, átérezni és megélni ezt a csodát, magunkévá tenni, hogy hitelesen tudjunk róla bizonyságot tenni az emberek előtt. Ámen. December 30. Kedd János evangéliuma 2, 13-25: „Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.” (23) Jézus továbbra is tett jeleket – és valóban, sokan hittek mivel látták ezeket. Jézus azonban mégsem bízta magát rájuk, mert az ilyen hit nem megbízható, az ilyen hitre nem lehet építeni. Vajon meddig hittek azok az emberek az ő nevében, miután nem láttak már tőle jeleket? Később mondta is Tamásnak, már a feltámadása után, hogy boldogok, akik nem látnak és hisznek. Mi így hiszünk, látatlanul, Isten igéjét hallgatva és meghallva, szívünkbe fogadva és megcselekedve azt. Bizony nagy kegyelem ez. Ima: Köszönjük, Urunk, a hit ajándékát, mégis újra meg újra arra kérünk, hogy erősítsd a mi hitünket, és a mi beléd vetett bizalmunkat. Ámen. December 31. Szerda Óév János evangéliuma 3, 1-21: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (16-18) A biblia üzenet esszenciája ez a néhány vers, amely így óév napján különösen is aktuális, amikor számba vesszük az elmúlt évet, és előretekintünk a következőre, nem tudva, hogy mit hoz majd, mi fog történi, mi lesz más. És ha körbenézünk magunk körül a világban, bizony nagyon sokszor nem tudjuk, hogy mi miért van, mi miért nincs – és mégis, ha rá tudjuk bízni magunkat a mindenható Istenre, Jézus Krisztus Atyjára, akkor minden bizonytalanság ellenére bizonyosságunk lehet ebben a földi életben: bizonyosságunk abban, hogy Isten velünk van, hogy Isten megőriz bennünket, akármerre visz is az utunk. Bízzuk hát újra életünket Krisztusra! Ima: Urunk, a te kezedbe tesszük le az elmúlt évünket, és a most következőt is, és kérünk, hogy áldj meg bennünket minden utunkban, amerre csak járunk, minden helyzetben és minden időben. Ámen.
2014. december
Református Élet
Csendesnapok Bácsfeketehegyen Októberben több gyülekezetből érkeztek résztvevők a bácsfeketehegyi csendeshétre, melynek már több mint 10 éves hagyománya van. Hálásak vagyunk az Úrnak, amiért évenként ad alkalmat elcsendesedni Őelőtte, Reá figyelni és Igéjét tanulmányozni a testvérekkel. A résztvevők Szabadkáról, Pacsérról, Nagybecskerekről, Verbászról, Bácsfeketehegyről és Magyarországról érkeztek. A hét témája Isten műhelyében volt. Az előadásokon szó volt az eltűrt és rejtett bűnökről, melyek sokszor megkeserítik az életünket. Mélyreható és gyakorlati tanítás hangzott el arról, hogy mennyire figyelnünk kell az isteni mércére: ami az Úr számára bűn és gonoszság, az a mi számunkra is legyen az. Példakánt említette az előadó az elégedetlenség, hálátlanság, haragtartás, pletyka, önzés, szeretetlenség bűnét, mely távol kell legyen minden hívő embertől. Ma sok kifogás, igazolás van e bűnökre, de vajon Isten szemszögéből változnak-e a dolgok? A mi Urunk amire kimondja, hogy ez bűn és utálatos előttem, ahhoz mi is úgy álljunk hozzá, és tartsuk tisztán a mi szívünket, kezünket, beszédünket Őelőtte. Délutánonként előadást hallhattunk bibliai személyekről, akiket megfogott Isten kegyelme. Akik élték életüket az Úr nélkül, és egy pillanatban Isten beleszólt az életükbe, ezt elfogadták, hódoltak a kegyelem előtt, mellyel az Úr közelített hozzájuk. Ilyen példák voltak Dávid és Betsabé kapcsolata, Ádám és Éva története, a házasságtörő asszony és a lator története. Esténként előadásokat hallhattunk a keresztyénség mai kihívásairól. Országunk és környező országaink vallási összetételéről, milyen nehézségekkel nézünk ma szembe. A tanítások mellett jutott idő éneklésre, csoportbeszélgetésre és imaközösségre is. Jó volt nem csak hallgatni az Igét, hanem utána azt gyakorlati dolgokra, a mindennapi élet kérdéseire, döntéseire, cselekedeteire lebontani. Idei előadók voltak Jürg Kessler Svájcból, Termő Attila Németországból, Sztanó Péter és Margit István Magyarországról, valamint lelkipásztoraink közül Kiss Nándor és Harangozó László szolgált áhítattal közöttünk. Isten áldja meg mindazok életét, aki részt vettek e héten és kívánom, hogy az Úr munkálkodjon a szívekben, hozzon megújulást közösségeink életében. Ha az Úr akarja és élnük, jövőre is találkozunk. Halász Renáta
14
Református Élet
KARÁCSONYI KÍVÁNSÁG
Ha én betlehemi pásztorgyermek lennék, karácsony estéjén a jászolhoz mennék. Ha volna egy szelíd, szép, fehér báránykám, azt is odavinném, azt is odaszánnám. Gyorsan letérdelnék… Milyen jó is volna! Angyalok éneke gyönyörűen szólna. Talán egy kis angyal kezemen is fogna. Megtartó Úr Jézus rám is mosolyogna.
2014. december
De én nem lehetek… mért is nem lehetek betlehemi nyáját őrző pásztorgyerek! Magyar földön járok… el is múlt az régen, hogy az a szép csillag ragyogott az égen. Van most csillag elég, de úgy egy se ragyog. Nem énekelnek már mennyei angyalok. Úr Jézus elébe elmegyek én mégis, száz nap és száz éjjel ha mindig mennék is. Száz nap és száz éjjel még nem is kell járnom: Odarepít engem az én imádságom.
15
Mért megyek elébe? Megköszönni szépen, a sötét világra, hogy leszállott értem. Megmondani néki: életem, halálom: már én csak ezentúl mindig Őt szolgálom. Megsimogat, tudom, Szerető szemével. Megtelik a szívem szíve melegével. Megtartó Úr Jézus édes mosolyával: karácsonyestének nagy boldogságával.
2014. december
Református Élet
“...várva a víznek megmozdulását.” János 5,1-16 Az advent szó magyarul azt jelenti: megérkezés, várakozás, valaki jön. Valakit várunk, és ez a Valaki, Jézus Krisztus. Az igeszakaszban is a várakozásról van szó. Ezeknek az embereknek nem adventi váradalmuk volt, de éppen ez az érdekes, hogy a nem adventi váradalom is azzá válik. Sok szerencsétlen, nyomorult ember volt itt együtt: betegek, vakok, sánták nagy sokasága. Rengeteg nyomorult ember, az emberi élet mindenféle nyavajájával, fájdalmával, megoldatlanságával megterhelve. Várták a megoldást, a víz megmozdulását, és ettől a gyógyulást. Ahogyan ültek ott a Bethesda tavának az öt tornácában, úgy ülnek ma az emberek a földnek öt világrészében és várnak valamit. Nagy váradalom tölti el az emberek lelkét: ki ezt, ki azt, de minkenki vár valamit, ami élete problémáját megoldaná. Szinte azt lehetne mondani, hogy az egész emberiség a maga egyetemességében, de az egyes ember is, a maga személyes életkörülményei között nagy váradalomban él. Van ebben a várakozásban jó is! Az tud várni, akinek reménysége van. Mert várni azt jelenti, hogy tudom, hogy valami hiányzik, valami nem teljes, valami nem jól van úgy ahogy van, de nem adtam fel a reményt arra nézve, hogy egyszer majd megoldódik minden. Drága ajándéka Istennek az, amikor valaki így tud várni! Az öngyilkosnak éppen az a tragédiája, hogy nem tud várni. Elfogyott a türelme, elveszett minden reménysége és úgy érzi, nincs mit várnia. A Sátán érdeke az, hogy az ember ne várja be, amíg Isten megoldja a problémáját. A Bethesda tavánál azokat a nyomorultakat, betegeket is a váradalom éltette. Várták a víznek megmozdulását. Ezért tartották még egyáltalán érdemesnek az életet - mert megmozdulhat a víz és akkor megoldódik a nagy probléma! A várakozás tehát valami jó dolog, Isten ajándéka. De veszedelmei, kísértései is vannak a várakozásnak! Egyik kísértése az, hogy az ember maga képzel el magának megoldatlan helyzetében valamilyen megoldást, és ahhoz ragaszkodik. Minden váradalmával csak azt az elképzelt megoldást várja, érzéketlen marad minden más megoldási lehetőséggel szemben. Itt a történetben ezek a betegek a víz megmozdulását várták. El sem tudták képzelni, hogy 16
számukra másként is volna gyógyulás. Úgy odamerevedett a váradalmuk a vízhez, hogy a közöttuk járó Jézust észre sem vették. Jézus, az Élet Fejedelme ott járt a betegek között, de ki törődött Vele? Nem Ő volt a fontos, hanem a víz megmozdulása. Elképzelték, hogy angyal száll le a tóra, fölkavarja a vizet és akkor egy valakivel, aki elsőnek tud belépni, csoda történik. Ezt várták! Úgy is mondhatnám, hogy csak ezt várták! Szinte azt is lehetne mondani, hogy vakká tette őket a saját váradalmuk az igazi megoldás meglátására. Arra, hogy ne a víztől, hanem Jézus Krisztustól várják a megoldást. Nem így vagyunk-e mi is? Elképzelünk valami megoldást és annyira odakoncentráljuk minden váradalmunkat, hogy nem is tudunk más megoldásra nézni! Kitűzöm magam elé a megoldás lehetőségét és odamerevedem hozzá. A legtöbb embernek, akiben valamilyen váradalom él: ez a hibája. Példaként elmondom: van egy házaspár, ahol a férfi sokat szenved a felesége meg nem értő, keresztyén asszonyhoz nem méltó viselkedése miatt. Hosszú évek alatt a férfi magába zárkózó, mogorva, békétlen szívű emberré vált. Úgy látta, hogy mind ennek a feleség meg nem tért állapota az oka. Csendes magányában sokat könyörgött felesége megtéréséért, attól várta lelki békessége visszanyerését, hogy felesége egyszer mégis megváltozik majd. Ebben a váradalomban élt. Nos, bekövetkezett felesége életében a nagy fordulat, megtért, de a férj mégis ugyanolyan békétlen és mogorva maradt, mint volt. Az ő számára nem a felesége megváltozása lett volna a megoldás, hanem Jézus Krisztus! De annyira odarögződött a szíve, minden váradalma egy általa elképzelt megoldáshoz, hogy észre sem vette, hogy az ő számára nem ez az igazi megoldás. Másik példát említve: egy betegágyon fekvő ember annyira csak egyetlen módon tudja elképzelni élete problémájának a megoldását - a gyógyulás útját - , hogy nem képes más megoldást látni. Pedig esetleg nem az a megoldás, hogy meggyógyul, hanem talán az, hogy ott a nyomorúságában, a mélyben találkozik az Úrral! Talán éppen ezért kellett odakerülnie a mélységbe, hogy megoldást adhasson neki az Úr, mert a mélység, a nyomorúság az emberi létben mindig
Református Élet
2014. december
nyitott kapu, amelyen át beléphet életünkbe az Isten irgalma. Ne akard az ilyen nyitott kaput becsukni addig, amíg be nem jött rajta hozzád az Úr Jézus az Ő megoldásával. Az adventi váradalom ott kezdődik, amikor egy várakozó lélek fölad minden egyéni, saját elképzelést és teljesen az Úr Jézus felé fordul. A laodiceai gyülekezetnek mondja Jézus a maga nevében: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek...” Jézus ott áll valakinek az élete, szíve ajtaja előtt és be szeretne menni. Zörget, hogy engedjék be. De szavaiból világossá válik előttünk annak helyzete is, aki bent van a házban. Ajtaját bezárta, nem akarja, hogy akárki bemehessen. Jézus nincs bent vele, Jézus most érkezik s ő most van döntés előtt: be engedi vagy nem? Vajon mi együtt élünk Jézussal, vagy még kívülről zörget? Mindenkinél kivül van - az életén kívül - aki nem annak hiszi és vallja, akinek az Írás, Isten bizonyságtétele mondja Őt. Nem elég akármennyi szépet és jót elismerni Felőle, azt kell vallani Róla, hogy a legnagyobb ajándékot hozta el, adja nekünk ingyen, kegyelemből. Az örök életet senki más nem adhatja meg ezen a földön, csak egyedül Jézus. Hiszen ezért jött el karácsonykor, ezért vállalta a kereszthalált, hogy bennünket megmentsen az örök haláltól. Enynyire szeret! Úrvacsoraosztás lesz az ünnepen. Hol van Jézus? Az életed, a házad ajtaja előtt vagy belöl? Ha eldöntötted, hogy nem veszel úrvacsorát, mert méltatlan vagy arra, akkor még Jézus az életeden kivül van, és várja hogy behívjad Őt. A bűneinkkel nem elmenekülni kell az Úr asztalától, hanem éppen oda kell menekülni hozzá. Aki bocsánatot keres, ne kerülje el Jézust, hanem jöjjön hozzá és mondja: „Jöjj velem az Atyához, meg akarok békülni Vele, légy a Szószólóm!” Jézus megteszi ezt, Ő bemegy hozzád, ha megnyitod a szíved ajtaját. Már ezen a karácsonyon Vele ünnepelhetsz! A laodiceai gyülekezet tagjai arra mutatnak figyelmeztető, elrettentő példát, hogy ők nem „vártak” semmit. Nem vágytak semmi után, nem epesztette őket semmi hiányérzet. Így beszéltek: „gazdag vagyok.” Persze nem arról van szó, hogy sok pénzük, vagy más földi nagy vagyonuk volt. Lelki dolgokban nem éreztek hiányt, mert azt olvassuk, hogy nem látták magukat nyavalyásoknak, vakoknak, szegényeknek, mezíteleleneknek és rútaknak. Meg voltak magukkal „elégedve”. Nem érezték szükségét sem a bocsánatnak, sem a kegyelemnek, tehát a bocsánatot szerző Megváltónak sem. Így került kívül az életükön Jézus. Bűn, kárhozat, üdvösség, bocsánat - egyálta17
lán nem foglalkoztatta őket. Egymás közt sem volt ez téma. Más embereket vagy így, vagy úgy nyugtalanítanak ezek a kérdések. Vagy ellene, vagy mellette szólnak, izgulnak, vitáznak, elcsüggednek, vagy reménykednek - valamiképpen mozgatja őket a kérdés. De a laodiceabelieket nem mozgatta. Isten jól látta, hogy millió fogyatkozással van tele az életük. Beszédük, terveik, magaviseletük mind azt mutatták, hogy igen rosszul állanak: nyomorultak, akiknek itt is, ott is kiütközik a rútsága. Csak ők maguk jutottak abba az állapotba, hogy „semmire sincs szükségük.” Ezért zörget a kirekesztett Jézus, meg akar menteni a lelki hanyatlástól, a visszaeséstől és a lelki tékozlástól. Belül van-e Jézus a mi életünkben, vagy szép simán mi is kívül tettük már a szűrét? Gondolkozzunk el: szokott-e még beleszólni a gondolatainkba, vá-gyainkba, terveinkbe? Családi életünkbe, döntéseinkbe és a pénzügyeinkbe? Közel van hozzánk, amikor a bűnnel kell harcolni? Látjuk, hogyan néz ránk, amikor hazudunk, megtagadjuk, szégyeljük Őt? Sugárzik még valami fény a keresztről, amelynél meg kell látnunk rútságunkat, gonosz voltunkat? Van még olyan érzésünk, hogy Nélküle nagyon szegények, semmirevalók vagyunk? Nem telik-e el egész napunk, hogy Ő eszünkbe se jut? Esetleg egy egész hét, sőt hónap is? Ismerjük és hisszük-e az adventi éneket: “Ó Jézusom, szegényed kér, vár, epedve hív... Jöjj hű szívembe hát, habár szegény e szállás?... Nyisd ki szíved ajtaját, és engedd be Jézust, hogy lakjon nálad és veled legyen örökre. Akarod-e? Jézus akarja. Kész újra egy asztalhoz ülni veled, tehát közösséget vállal veled. Az asztalközösség a barátság vállalásának jele. Ő sem szégyel téged, se szemedre nem kíván vetni semmit, csak azt akarja, hogy te ne legyél egyedül. Ő veled és te Ővele. Beszélj meg mindent Vele, kérd, hogy mutassa meg mindennap az Ő akaratát, és segítsen neked, hogy engedelmes gyermeke legyél, ez a legfontosabb. Akarsz-e meggyógyulni, kérdezi Jézus a 38 éve beteg embert. Téged is kérdez Ő. Megáll most Jézus előtted. Neked nem valami kell, hanem Valaki, Jézus. A bethesdai beteg is, amikor már szemtől szemben ott állt vele Jézus, megszólította. A beteg még akkor is csak mondta tovább a maga elképzelését: ha volna emberem, aki bevinne a vízbe..., de nincs. Azt remélte, hogy majd Jézus lesz az a várva-várt jószívű ember, aki végre teljesíti azt a régi vágyát, amit olyan sokszor kiszínezett már magában. Tehát még mindig a saját elképzelése szerinti megoldásnál tart, csak most már Jézustól várja, de nem ismeri, hogy kicsoda Ő.
2014. december
Református Élet
Sokszor esik ebbe a hibába a vallásos ember, hogy elképzel valamit, kiszínezi magának, hogy milyen jó lenne így vagy úgy, hogy megoldódnék egyszerre minden, ha ez vagy az történne. Az így kidolgozott terveknek a megvalósítását kéri az Úrtól, szinte elvárja, hogy Ő megtegye, hiszen van ereje hozzá, - úgy, ahogy én szeretném, ahogy én el-képzelem magamnak. Itt megint az a baj, hogy Jézus nekem csak arra kell, hogy adja meg azt, amit szeretnék, amire vágyom. Jézus nem magáért Jézusért kell, hanem azért, amit hoz, amit ad. Nagy kísértése ez minden keresztyén embernek! Tudja, hogy Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, tehát Tőle várhatja élete minden dolgában a megoldást: és ez a megoldás kell neki, nem Jézus! Itt van nemsokára a karácsony, mindnyájan várjuk ezt a drága ünnepet. De vessünk számot csak a szívünkben ezzel a váradalommal: tulajdonképpen mit várunk mi a karácsonytól? Nem olyanok vagyunk –e mi is, mint a gyerekek, akik csak az ajándékot várják, meg a karácsonyfát, tehát valamit és nem VALAKIT. Családi együttlétet, gyertyafényes, ünnepi hangulatot, megható karácsonyi prédikációt, egy kicsit vallásos érzelmekkel körülvett fenyőfaünnepélyt! Ha ebből valami hiányzik, azt mondja a legtöbb ember: nem is igazi karácsony ez! Érzitek, hogy siklik át a hangsúly észrevétlenül a lényegről a lényegtelenre? A Valakiről a valamire! A sok csillogó valamitől nem látjuk meg az egyetlen Valakit, akiért a karácsony is van! Tulajdonképpen az egész keresztyénségünknek ez a baja, hogy az is csak valami és nem Valaki! Olyan valami, mint a templomba járás, adakozás, kegyes beszéd, bibliai gondolatok, imádságos hangulat, régi élmények emléke. Igen, ez még azoknál is előfordul gyakran, akik igazán találkoztak az Úrral személyesen, valóságosan. Ennek a találkozásnak az emlékéből élnek csak! A te keresztyénséged is ilyen valami? Pedig nem ez az igazi. Az igazi keresztyénségnek a tartalma Valaki: a szívembe fogadott, a bennem megszületett és ben-
nem élő Úr Jézus Krisztus! Azt mondta egyszer egy komolyan hívő ember: aki a Szentlélektől keresztyén, annak mindig van békessége, öröme vagy valami más kegyelmi ajándéka. Neked élő Krisztusod van, vagy valami Őtőle? Minden váradalmunk akkor lesz adventi váradalommá, ha nem valamit várunk, hanem Valakit. Ne valamit kérj, ne valamilyen megoldást kérj Istentől, hanem magát az Úr Jézust, Istennek legdrágább ajándékát! Ha nincs békesség a szívedben, ne békességet kérj, hanem Jézust. Ha nincs benned szeretet, úgy érzed, nem vagy képes szeretni valakit, ne azt kérjed, hogy tegyen képessé rá az Isten, hanem Jézus Krisztust, Őt magát! Ha beteg vagy, ne gyógyulást kérj, ha fogoly vagy ne szabadulásért rimánkodj, ha boldogtalan vagy, ne boldogságot koldulj, ha félelmeid vannak, ne bátorságért könyörögj, ha elfáradtál, ne új erőt kérj, hanem Jézus Krisztust! Az az igazi adventi váradalom, amit ez az ének fejez ki. Ne víznek a megmozdulását várjuk hát, hanem Őt, az élet forrását, az élet teljességét! Ilyen adventi váradalommal és reménységgel próbáljuk elénekelni: “Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek, Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel! Marton Ilona (elhangzott az Újvidéki Rádió vallásos műsorában)
A borítólap képeit Szarka Zsófia készítette.
RÁDIÓS ISTENTISZTELET
Értesítjük testvéreinket, hogy református istentiszteleteinket 2014. december 7-én és Karácsony napján, december 25-én közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsorunk ultrarövid hullámon, vasárnap reggel 8.05 - 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallható. 18
212
Református Élet
2014. december
*
GYERMEKOLDAL
A pásztorok imádják a Gyermeket
A pásztorok elmentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvõ kisgyermeket. Lukács 2,16
Református Élet, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Halász Béla lelkipásztor - püspök, Hertelendyfalva Trg Vojvodjanske Brigade 2., 26000 Pancsova-Vojlovica Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta,
[email protected] Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget. Lapzárta minden hónap 15-én. Az írások rövidítési és szerkesztési jogát fenntartjuk. Nyomtatva: Forum-Újvidék • Megjelenik 1080 példányban Országos Egyházunk hivatalos honlapcíme: www.szrke.com
19
CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад 275 REFORMÁTUS Élet : a Szerbiai Református Keresztén Egyház hivatalos lapja / felelős főszerkesztő Halász Béla 1. évf., 1. sz. (1966)- . - Bácsfeketehegy : Szerbiai Református Keresztyén Egyház, 1966- . - Ilustr. ; 30 cm Mesečno ISSN 2217-7574 COBISS.SR-ID 19120130
Adventi kézimunka a bácsfeketehegyi vasárnapi iskolában
