REFORMÁTUS ÉLET
A
SZ. R. K. E.
www.szrke.com
E G Y H Á Z I
L A P J A
AUGUSZTUS 2012
„Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.” 1Sám. 2,2
2012. augusztus
Református Élet
Igehirdetés, amelyet egyenesben közvetített a Kossuth Rádió Bácsfeketehegyről 2012. július 15-én
K
eresztyén Testvéreim, kedves Gyülekezet és kedves Hallgatóink! Hallgassuk meg Isten Igéjét, amely írva található a Zsoltárok könyve 119. részének 88. versében: „A Te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a Te szádnak bizonyosságait.” Ez az Ige Istenhez való kiáltás, kérelem: hogy Isten engedje meg, hogy az Ige hirdetőjévé válhasson a fohászkodó. Hogy ez valóra válhasson, az előfeltétel megadását is kéri Istentől az imádkozó. Ez pedig az, hogy megelevenítse őt, Szent Lelkét adja az Úr ehhez a magasztos feladathoz. Másképp kifáradtnak, fásultnak érzi magát a kérelmező. Isten ereje szükséges, hogy mások előtt bizonyságot tehessünk. A megelevenítést sokan csak a test felüdítésére kérik, talán imában is kérnek áldást a nyaralásukra, a pihenésükre. De a lelkünk megelevenítése testi pihenéssel, egy jónak mondott nyaralással nem lehetséges. Talán egy évtizede voltam nyaralni utoljára családommal, de előtte sokszor. Ilyenkor naponta családommal csendes órát tartottunk, csak így tudtam elképzelni teljes életünk, lelkünk, testünk, egész valónk felüdülését, megelevenedését ott az idegenben, de itthon is. Sokan éppen ezt a rádiós istentiszteletet hallgatják most is, Kárpát medence szerte, mint akkor vasárnaponként mi is a nyaralásokon. De meghatódottság vesz erőt rajtam, ha arra a sok ezer betegágyban fekvő vagy erőtlenségben, magányban levő testvéremre gondolok, akik most a hallgatók nagy gyülekezetéhez csatlakoztak és velünk vannak lélekben. Vagy azokra, akik nem hogy testileg a felüdülést, nyaralást nem engedhetik meg maguknak, mert talán lakás hitel problémával, vagy gyermekeik taníttatási nehézségei miatt vannak nehéz helyzetben. Mint ahogy nekünk is, keresztyén rádióhallgatóknak, az említett nehéz helyzetben levőkkel együtt Isten megelevenítő kegyelmére van szükségünk, azért, hogy azokat, akik még nem figyelnek Isten Igéjére: mi erre rávezessük őket. Ezt jelenti a felolvasott alapigében az: „hogy megőrizhessem a Te szádnak bizonyosságait.” Csakis úgy lehetek felüdült tartósan, megelevenedett, ahogy Igénkben áll, ha Isten Igéje tart meg ebben az állapotban. Így lehetek továbbadója a legér-
tékesebbnek: Isten kijelentett Igéjének. Ennyi bevezetés után vizsgáljuk meg azt a két valóságot, amelyet Igénkben Isten szívünkre helyez. Az első: a kegyelem. Bár ó-szövetségi szent író e leghosszabb zsoltár írója mégis azzal kezdi, amit mi, az új-szövetség népe a legerősebben érzünk Jézusunk által: és ez pedig a kegyelem. Ami kimondhatatlan, titokzatos, az értelem nem, csak a szívünk érzi át egyedül. Dosztojevszkij, a hitre jutott orosz író óriás ezt a kegyelmet, a földi életbe maradás által tapasztalja meg először. Halálra ítéli a cár, ifjú társaival együtt lázadásért, és a kivégző osztag előtt állnak, amikor megérkezik a cár felmentő, kegyelmi parancsa. Bár Szibériában tölt éveket, de földi élete meghosszabbodik, megmarad. Ekkor írja a Szentírásból fakadó nagy regényeit, amelyben távolabbra lát: és Istenünk örökkévaló kegyelme felé irányítja tekintetünket. Kegyelem volt az is, bár látszólag az ellenkezőjének tűnt, amikor a Csendes óceáni japán hadihajón vértanú halált halt a református misszionáriusnő, Molnár Mária. Fogadott kisfia könyörögve kapaszkodott ruhájába, hogy vigye magával őt is, amikor a japánok a hajóra terelték a misszionárusokat és milyen kegyetlenségnek tűnt, visszautasítani a gyermeket. De Molnár Mária érezte, hogy valami rettenetes történik velük és biztos kezekre, a bennszülött rokonságára bízta Istvánt, akin Isten így könyörült, mert tervei voltak vele és fogadott édesanyja igehirdetői munkáját késő öregkoráig folytathatta. A kegyelmet kérni is lehet. Ábrahám Sodomáért könyörög, szinte alkudozik Istennel. Ha ötven igaz van Sodomában, Isten hajlandó megkegyelmezni. De Ábrahám könyörgését leviszi tízre, Isten erre is hajlandó könyörülni, de tudjuk a bűnös városban ennyi igaz sem találtatott. De van olyan is, amikor nem ismeri fel valaki a kegyelmet, nem adja tovább még megbocsátás formájában sem azt, amit ő maga Istentől kapott. Ilyet az Úr Jézus mond el abban a példázatban, ahol a király elengedi szolgájának óriási adósságát, a szolga pedig nem engedi el szolgatársának azt a csekély összeget, amivel az neki tartozott. Mi hogyan is eleveníthetünk meg másokat, Is2
Református Élet
2012. augusztus
ten ereje által? Mint az Indiában szolgáló misszionárius barátom, aki mesélte, hogy akkor lendült fel lelkileg is az újonnan alakult gyülekezete India Gujarat félszigete belsejében, egy dzsungelben élő törzsben, amikor kérésükre templomot kezdett saját kezűleg építeni bambusz rudakból. A szabad téren tartott istentisztelet veszélyes volt az állandóan ott leselkedő tigrisek miatt. Ezen kívül a misszionárius mesélt nekik az európai templomokról, fényképeket is mutatva. Erre ők is kérték, hogy méltó és biztonságos helyen jöhessenek össze Isten Igéjét hallgatni. A bambusz templom építése nagy öröm és üdvrivalgás közben ment végbe, végül mindenki, a gyülekezet apraja nagyja segíteni akart neki az építésbe. Szinte megelevenedtek a dzsungel törzsbeli hívek, amikor Isten háza használható lett. Egy eleven, megelevenedett közösség épülhetett tovább, Isten szavát, Isten Igéjét szomjazó lelkük ahogy megelégült naponta. A Szentírásban a legkézenfekvőbb példa: amikor az elalélt Izraelitáknak úgy adott Isten megelevenítő további utat a szomjúságtól való rettenetes szenvedésükben, hogy Mózes által a kősziklából fakasztott Isten vizet. A testet éltető csodából, mint miden csoda által az ember lelke is megelevenül. A Szentírás csodái a testet tartották meg nagyrészt látszólag, de mindig a lelket, így a mi lelkünket is újra és újra olvasásra vagy hallásra megelevenítik. De vannak példák, amikor a test, lélek és egész valója elevenedik meg valakinek. Amikor Illés a sareptai özvegyasszony kettős nyomorúságát átélte, átszenvedte, egy alapigénkhez hasonló ima hagyta el Illés ajkát. Kérte Mennyei Urunkat, hogy a nagy nyomorúsághoz ne társuljon még gyász is, és a megholtnak hitt fiúcska megelevenedett, karjaiban hozta édesanyjához a próféta a megelevenedettet. Mindannyiunk gyönyörűséges hit élménye, amikor a drámai beszélgetés zajlik le Mária, Márta és Jézus között. A gyász kimondhatatlan szomorúságával veti szinte Jézus szemére Lázár nőtestvére, hogy ha Jézus hamarabb érkezik, akkor élne az ő testvére. Szinte átéljük Jézus megelevenítő munkájának a lépéseit, aminek a fénypontja az Úr hívó szava: „Lázár, jöjj ki”… és Jézus szavára kijött az élő, megelevenedett Lázár. A Nain városából való özvegy édesanya sírása is szívünkig hatol és felelevenít bennünket is: lelki szemeink előtt, ahogy Jézus megelevenítő szavára az ifjú felül ismét. Édesanyja öröme pedig vigasz minden szomorkodó számára most is. Schweizer Albert nagy kegyelmi ajándéka
mellet, hogy több területen is nagyot alkotott: mégis egyik legnagyobb példánk arra, hogy a felüdítés, lelki megelevenítés a keresztyén ember végső, legnagyobb tiszte és szolgálata. Világhírű orgonista előadóművész volt, kiváló teológus, e mellett orvos is, de nem a kényelmes, jól jövedelmező életet választotta, amit hírneve megalapozott: hanem minden talentumát, tehetségét, szeretetét elvitte Afrika egyik legszegényebb részébe, ahol testi, lelki felüdülést hozott a szenvedőknek, akikkel eddig senki sem törődött. A betegekért való imádság ilyen: mint az előző bibliai csodák által hallottuk. Jakab apostol által Isten üzen erről a szolgálatról és felajánlja a betegekért való imádság nagy erejét, amely az orvostudomány számára is kikutatlan, fel nem tárt eredményeket hoz. Jézus beteggyógyító csodái most is, ebben a pillanatban puszta felemlegetésükkel, az evangéliumokból való felolvasásukkal gyógyítóan hatnak, felelevenítenek bennünket is, egészségeseket és betegeket. Úgy érzem, nem hagyhatom ki a nagy felüdítők, bizonyságtevők és megelevenítő szolgák sorából Ravasz László igehirdető-óriás püspökünket. Isten megadta 1943-ban, hét éves koromban, amikor lent járt a püspök úr délvidéken és legfiatalabb húgunkat Zsuzsannát is keresztelte a bácskai Pacséron. Tanúja voltam a parókia tornácán, ahogy az akkor 3 éves Éva húgommal szóba állt kedvesen, úgy, ahogy ő még a legkisebb gyermekekkel is képes volt. Elővette zsebóráját és húgom elé tartotta: „Fújj rá!” Húgom nagyot fújt a zsebóra fedelére. És az: felpattant. Olyan sikerélmény volt ez egy gyerek számára, mintha ő lett volna ügyes és nem az, aki az óra rugóját megmozdította. Urunk is így áll szóba velünk, sokszor érzem. „Tedd meg ezt és ezt” - mondja. És úgy tűnik a mi munkánk által sikerült megoldani egy-egy egyházi, családi, szolgálati ügyet. Pedig Ő oldotta meg, de megengedi, hogy a sajátunknak vegyük az ő ajándékát. „Az én igám könnyű”... mert Urunk viseli, hordozza a nagyobb terhet, mienk a jól végzett gyermeki munka öröme, a lelki sikerélmény. Keresztyén gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Isten kijelentett Igéjének egy gyöngyszeme csillant fel alapigénkben. Érdemes befejezésül ismét meghallgatni: „A Te kegyelmed szerint eleveníts meg engemet, hogy megőrizzem a Te szádnak bizonyosságait” Ámen. Dr. Csete Szemesi István 3
2012. augusztus
Református Élet
Biztosan eljön a vég, ezért halld: Textus: Jer 5:20-31 “20. Mondjátok meg Jákób házának, és hirdessétek Júdában: 21. Halljátok csak, oktalan és esztelen nép, amelynek van szeme, de nem lát, van füle, de nem hall! 22. Nem féltek engem - így szól az Úr -, nem remegtek tőlem? Hiszen én szabtam határt homokból a tengernek, örökké tartó gátként, melyet nem hághat át. Ostromolja ugyan, de nem bír vele, hullámai zúgnak, de nem hághatják át. 23. De ennek a népnek lázongó és dacos szíve van, állandóan lázadozik. 24. Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az Urat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket. 25. Bűneitek miatt elmaradnak ezek, vétkeitek miatt elestek e javaktól! 26. Mert bűnösök vannak népem között, orvul leselkednek, mint a madarászok, tőrt vetnek, hogy embereket fogjanak. 27. Mint a madárral teli kosár, úgy tele van házuk alattomossággal: így lettek hatalmasok és gazdagok. 28. Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben nem ismernek határt, nem hoznak ítéletet az árvák ügyében, hogy boldogulhassanak, a szegények igazát nem védik meg. 29. Ne toroljam meg ezeket - így szól az Úr -, és ne álljak bosszút az ilyen népen?! 30. Szörnyű és borzasztó dolgok történnek az országban: 31. A próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti! De mit tesznek majd, ha itt lesz a vég?!” A megszólított nép a zsidó nép. A választott népe Istennek. A szövetség megújítását figyelembe véve a megszólítottak a keresztyének. Ha figyelembe vesszük a mondanivalóját Jeremiásnak a továbbiakban, akkor kérdezhetjük, hogy miért a keresztyénekhez kell ily súlyos szavakat intézni? Én ezt úgy értelmezem, hogy ez a túlzás szükséges, hogy azok is önvizsgálatot tartsanak, akik a keresztyénségük kényelmes biztonságérzetében ringatják magukat. Ugyanezen oknál fogva emlegeti fel a 31. versben a prófétákat és a papokat is – utalva arra, hogy a hitetlentől a keresztyénig, az egyháztagtól a lelkészig mindenkinek hirdetni kell a megtérést Istenhez és mindenki fel kell, hogy tegye magának a 31. versben elhangzó kérdést: „De mit tesznek majd, ha eljön a vég?” A 21. vers megszólításában jellemzést hallunk, melynek a lényege, hogy az Istent nem tisztelő ember tulajdonképpen az adottságait nem használó ember is egyben. Van szeme és füle, de nem használja őket, és itt arra gondolok, hogy nincs a használatukból semmi haszna. Oktalan és esztelen ember. Az oktalan az, aki tapasztalt már egyet-mást az életében és világosan meglátta mindennek az okát, de úgy él, hogy ezen okokat, felismeréseket elhagyja „az út mentén” – azaz tapasztalataiból nem tanul. Az esztelen ember pedig ugyanígy az ismereteket hagyja el, hiszen az ész az ismeret központja. Mind az oktalan, mind az esztelen nem hasznosítja a korábban szerzett tapasztalatait, ismereteit, hanem elveti azokat. Ha más ember életében látja vagy hallja azt, ami vele már egyszer vagy többször megtörtént, úgy reagál, mintha először szerezne tudomást azokról és vele ilyen soha nem történt volna meg.
A 22. és a 23. versekben két akadályról olvasunk: az egyik Isten kegyelméből és mindenható teremtő cselekedetéből van – a tengerpart, mely a pusztulás akadálya és zabolája, a másik pedig az ember dacából származó lázadó szív, mely állandó Isten elleni lázadásával és a kegyelem elutasításával a pusztulásba viszi az ember életét. Itt gondolhatunk az emberi kapcsolatok pusztulására, családok szétesésére, háborúkra és végül, kikerülhetetlenül a kárhozatra. Isten elrendelte mindennek a rendjét még a teremtéskor, hogy mindenek szép rendben legyenek. Azt olvassuk a 24. versben, hogy az embernek eszébe sem jut ez. Azt látja az ember is, amit Isten Igéje is szól a 25. versben, hogy ez mind jó („javak”), de egyben elfelejti, hogy ezeket a javakat Isten biztosítja. Az ember a jóakarójával szemben engedetlen és eszébe sem jut engedelmesnek lenni. Ennek egyetlen oka az, hogy az emberek nem hisznek Istenben. Viszont sokan állítják, hogy ők hisznek Istenben, de nem hajlandók Őt olyannak elfogadni, amilyennek bemutatkozik. Ezek ugyancsak istentagadók, mert a saját szájízük szerint formálják Istent – és ez ismét csak a dacos szív lázadása. A 26. versben olvasott hasonlat elgondolkodtat. A madarász vadász, aki hálót vet ki, vagy csapdát állít, hogy madarat fogjon. Szándéka a nyerészkedés és semmi sem érdekli csak a haszon – ezt egy vadászról így megfogalmazni igen sértőnek hangzik, hisz a vadász csak a megélhetését akarja biztosítani. De rá kell erre mutatni, mert ha a madarak helyére a hasonlat szerint embereket helyettesítünk be, biztosan nem állíthatjuk, hogy a madarász csak azért vadászik, mert segíteni akar a madaraknak, vagy mert esetleg mega4
Református Élet
2012. augusztus
karja simogatni és azután elengedni. Az embervadász „madarász” viszont hatalmába keríti embertársát, magától függővé teszi, kínozza, „megkoppasztja” vagyonától, mint madarat tollától, majd bekövetkezik a vég: megöli vagy halálba kergeti. A 27. vers alattomosnak nevezi a bűnös embert – mert szándéka a végsőkig palástolt: jószándékú, segítőkész, de a végén kiderül, hogy csak a saját hasznával, biztonságával és boldogságával törődik. A palástolást a 27. vers nyomatékosítja két képpel is: először a zsákmányolt madarakat látjuk egy letakart kosárban – itt a zsákmány-lét és a letakarás a hangsúlyos, másodszor pedig az alattomossággal teli házat – ha ezt hallja az ember, szinte fél bemenni egy ily házba, pedig kívülről rendes otthonnak látszik. A 27. vers végén olvasunk hatalmasokról és gazdagokról. „Így lettek hatalmasok és gazdagok.” – ez egy jellemzésnek a végmegállapítása. Talán nem is kell jobban kifejteni. Viszont ugyanezt a mondatot alkalmazhatjuk egy gondolatmenet elején is és akkor arra a megállapításra jutunk, hogy: „vannak, akik így lettek hatalmasok és gazdagok.” És vannak, akik Isten ajándékaként becsületes munkájukkal, tálentumaik értékesítésével vagy örökség által lettek hatalmasok és gazdagok. Bizony, a kettő megkülönböztetendő. De azon hatalmasokról és gazdagokról, akikről itt most szó van az igerészben észrevehetően kibontakozik az a megállapítás, hogy távolállnak a valós világtól, mint az újszövetségi gazdag a koldus Lázártól. Ezt bizonyítja az is, hogy Jeremiás meghízottakról, kövérekről ír. Mi baja volna Jeremiásnak a túlsúlyosakkal? Semmi. A hízás és a kövérség viszont nagyon alkalmas eszköz az elérhetetlenség jelképezésére, úgy ahogy más helyen a Szentírásban megkövéredett szívről olvasunk, mikor arról van szó, hogy Isten Igéje nem hat el az ember szívéig. Az árvák panasza és a szegények jajszava nem hat el az alattomos módon hatalomra jutók és meggazdagodottak szívéhez. Ugyanúgy érzéketlenek ezek az emberek az igazságra, mert nem ismernek határt a gonosz beszédben sem. A 29. versben kérdez az Úr, de mintha igazából azt kérdené tőlünk, hogy ki az, aki védené az ilyen embereket és ha véded őket, akkor mit tudsz felhozni mentségükre? Isten kijelenti itt, hogy az alattomos bűnösök ne számítsanak mentésre, mert nem menekülhetnek a felelősségtől. Elbeszélgethetünk imáinkban Istennel, mint azt Ábrahám tette Vele Sodoma elpusztítása előtt kegyelmet kérve a bűnösökért, de ugyanarra a válaszra számíthatunk: Isten az igazaknak kegyelmez. Azoknak, akiket az Ő Fia, Jézus érdeméért megigazít, mert bűnbánattal
megtértek Hozzá. A 30. verset akár ma is elmondhatjuk a mai körülményekre vonatkoztatva. A kérdés csak az, hogy a feltűnéskeltés elkerülése végett hallgatunk és ezzel azokkal azonosulunk, akikre Isten a fenti igerészben ítéletet mond, vagy pedig kimondjuk hangosan a 30. vers mondatát nem forradalomszítás végett, hanem józanító szólamként hangoztatva, hogy az Istenhez forduló ember legyen felkészülve mindenre az életében egy ilyen társadalomban? A próféták dolga vagy mondjam inkább életvitele minden időben és minden körülmények között az igazat szólani és képviselni. Az igazat csak Istennél lehet felfedezni, ezért ők „Isten emberei”. Megvizsgálás nélkül kimondani, hogy hazugok a próféták egyenesen komolytalan rosszakarat. Ezért a vizsgálásnál meg kell fordítani a két első mondat folyamatát: Istenhez fordulnak ezek a próféták vagy csak eljátszák ezt holmi ceremóniákban (mely kielégíti az alacsony követelményű embertömegeket)? Továbbá Isten igazát szólják és képviselik vagy a magukét (esetleg az alattomosan meggazdagodottakét és hatalomrakerültekét)? És harmadszorra: szólják-e és képviselik-e Isten igazát alkalmas és alkalmatlan (értsd: számukra kényelmes és kényelmetlen) időben és körülményekben vagy pedig alkalmazkodóak és befolyásolhatóak? Ha erre a három kérdésre nem a felelet, akkor állapíthatjuk meg, hogy hazug egy próféta, aki egyébként „Isten emberének” nevezteti magát. „Solus Christus.” – valljuk mi reformátusok, avagy „Egyedül Krisztus.” Mivel a papi tisztet emlegeti fel Jeremiás a 31. versben, amelynek tisztjéhez hozzátartozott az áldozatok bemutatása, beszéljünk arról, hogy mit jelent az embernek az áldozat. Minden értelemben az áldozat bemutatásához a bűnbocsánat köttetik. Ehhez kell a bűnös ember, akik mi vagyunk és a megbocsátó hatalmasság, aki Isten. Azért írok „megbocsátó hatalmasságról, aki Isten”, mert egyesek egyáltalán nem ezt vallják, hanem Istenen kívül vagy mellett más hatalmasságokat emlegetnek és ha szóban kevésbé is, de tettükkel annál inkább ezt a tévhitet bizonygatják. Rájuk illik Jeremiás megjegyzése: „a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak”. Mi azért valljuk, hogy „Egyedül Krisztus.”, mert az áldozatot, amelyért Isten megbocsát nekünk, Jézus Krisztus mutatta be egyszer és megismételhetetlenül. Ez a mi hitvallásunk, de szembesülünk azzal is, hogy vannak lelkészek és papok, akik „tetszésük szerint hatalmaskodnak”, behelyettesítve ezzel önmagukat a megbocsátó hatalmasság helyébe, aki Isten. Ha 5
2012. augusztus valaki „tetszése szerint hatalmaskodik”, az meg van győződve arról vagy pedig szándékosan tanít úgy tévesen, hogy az egyház vezetésének hatalma az ő kezében van és ez a hatalom a tisztségéből származik. „Népem pedig ezt szereti.” Mit szeret a nép? Hazug prófétát és hatalmaskodó papot. Mit nem szeret a nép? Igaz prófétát és szolgalelkű papot. Miért? Mert szereti hallgatni azt a prófétát, aki hazugságaival alkalmazkodik a nép vágyaihoz és akinek felszólalásai befolyásolhatók a nép akaratától. Nem szereti hallani az igazat, mert az kellemetlen neki, hisz az igazi énjéről rántja le a leplet és nem szeret hallani Isten akaratáról, mert nehezen adja fel a saját akaratát, hogy bűnös és nem bűnbánó életet élve is a mennyek országába jusson. Szereti a hatalmaskodó papot, mert az mindig kisebb elvárásokat támaszt vele szemben, mint Isten és végső soron, ha nem tetszik hatalmaskodása fel is lehet lázadni ellene, hisz „ő is csak ember”. Nem szereti a nép a szolgalelkű papot, aki egyedül Istennek ad minden dicsőséget, és Neki tulajdonít minden hatalmat, mert nem mer szembeszállni Istennel. Csak annyit tehet, hogy kerüli az istentisztelet gyakorlását és dühös a szolgalelkű papra, mert az Istenben bízva el nem esik. Ez a dühe sokszor gúnyban csúcsosodik ki. A szolgalelkű pap az őt nem szerető népet saját elesettségére emlékezteti.
Református Élet Az ily papot főleg más, hatalmaskodó papok és a 27. versben említett alattomosan meggazdagodottak és hatalomrajutottak nem szeretik. Ilyen vezetőkkel hogyan várja a nép a végítélet napját? „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk” énekli a református keresztyén, hisz csak az Úrban bízhat, amikor általános megtérést, ébredést kíván az egyházban és a társadalom minden rétegében. Biztos reménnyel várja a megtérést és ébredést ugyanakkor tudatában élve annak, hogy a nép és az egyház vezetői alattomosan meggazdagodott és hatalomra szert tett emberek és hazug próféták, valamint tetszésük szerint hatalmaskodó papok. Ezt viszontolvassa a Bibliában, Jeremiás könyvében: „Mert bűnösök vannak népem között,”. Ez a megállapítás miatt ugyanakkor nem aggódik, mert tudja, hogy Isten kezében van az ítélet – így biztonságban érzi magát. Nem esik kétségbe a keresztyén református látván a bűnösök hatalmaskodását és gazdagodását, hiszen tudja, hogy ha eljön a vég, akkor ő megáll, mert Krisztus szól az érdekében és Isten kegyelemben részesíti. Kiss Nándor református lelkész
Katekizációs élmények z Ézsaiás könyvének 45. részében azt mondja az Úr: „Én megyek előtted...”. Azt hiszem ez volt a legjellemzőbb erre a hétre is, az Úr előttünk járt, éreztük az Ő jelenlétét, tapasztaltuk az Ő szeretetét, erejét, kegyelmét, megengedte, hogy halljuk az Ő szavát, figyeljünk beszédére. Nagyon hálás a szívem, ha erre gondolok, ezenkívül hálás vagyok azokért a fiatalokért, akik évről-évre eljönnek, mert éhezik az Úr jelenlétét. A tábor vezetője Harangozó László tiszteletes volt. Sok mindenről volt szó: önértékelésről, hogyan is lát minket Isten, tudatositani akartuk a fiatalokban, hogy Isten hibáink ellenére is értékesnek tart, fontosak vagyunk a számára. „Mivel drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek...” Ézs 43,4. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert tapasztaltuk, hogy sokan nem érzik ma-
A
6
Református Élet 2012. augusztus gukat elfogadottnak. Szó volt a félelemről is, hogyan küzdjünk meg velük. A tanításban elhangzott, hogy a félelmet egyedül Isten szeretete képes kiűzni, mert a „a szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet...” Beszéltünk a szivességről, a testvéri szeretetről, mennyire gyakoroljuk ezeket a dolgokat, hogyan valósítjuk meg az életünkben. Nagyon megragadta a fiatalokat a kábítószerekről szóló tanítás, különösen azért, mert láthattak egy kis filmet, melyben egy illető beszámol életéről, a drogtól való szabadulásáról. Ez nagyon megérintette a fiatalokat. Hallhattunk egyháztörténeti előadást is, mely szintén érdekes volt. Hálás köszönet a szolgálatokért: Lénárd Valentinának, Halász Sámuelnek, Kucor Krisztiánnak. Csodálatos hetünk volt, köszönet minden résztvevőnek, hogy jelenlétükkel gazdagították együttlétünket, igazi közösséggé alakulhattunk. Dicsőség az Úrnak, hogy napról napra adja az Ő szeretetét, amelyre oly méltatlanok vagyunk! Szeretettel: Harangozó Gyöngyi
ÜLÉ S E Z E TT A GENERÁ L I S K O NVENT Ezévi Közgyűlését tartotta a Generális Konvent Szombathelyen június 18-20 között. Az összejövetel házigazdája az alapításánk 400 éves évfordulóját ünneplő Dunántúli Egyházkerület volt. A tanácskozáson egyházunkat Orosz Attila esperes, Hallgató Imre főgondnok és Dr. Kákonyi József em. gondnok képviselték. A tanácskozáson bejelentették a Heidelbergi Káté újbóli lefordításának elkészültét. Kiadására a jövő év folyamán fog sor kerülni, amikor az első fordítás 450 éves évfordulója lesz. Erre az alkalomra tervbe lett véve a Zsinat összehívása is. Az újbóli fordítás elkészültével a Kárpát – medencei középiskolások részére vetélkedőt szerveznek. A tanácskozás részvevői részesei lehettek a Körmendi Zsinat 400 éves évfordulója megünneplésének. A részvevők Körmenden a Batthyányi kastélytól a sportcsarnokig utcai ünnepi menetben vonultak. Az ünnepséget megtisztelte Kövér László a Parlament elnöke, valamint Bebes István a város polgármestere is. óe
A közgyűlés részvevői
Az Elnökség ülése
RÁDIÓS ISTENTISZTELETÜNK IDŐPONTJA AUGUSZTUSBAN Értesítjük testvéreinket, hogy a legközelebbi református istentiszteletet 2012. augusztus 19-én közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsorunk ultrarövid hullámon, vasárnap reggel 8.05 - 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallható. 7
2012. augusztus
Református Élet
- Házi Áhítat 2012 augusztus Írta: S. Réti Katalin Jelmagyarázat: R-reggel E-este É-ének magunkat egyedül, árvának, magányosnak. Jézusban Immánuel született nékünk, ami azt jelenti magyarul: velünk az Isten. Ima: Úr Jézus, köszönjük, hogy nagyon közel vagy hozzánk, hogy velünk vándorolsz, hogy mindenben megértesz bennünket. Köszönjük, hogy vagy nekünk, hogy megszülettél és eljöttél közénk. Ámen. R: Lk 1. 26-38, E: Ézs 27, Ének: 266. dicséret
Augusztus 1 “Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged Erzsébet fiút szül neked és Jánosnak fogod őt nevezni.” Lk. 1:13 Történetünk Keresztelő János születésének igéretéről szól. Nagy csoda volt ennek a kisgyermeknek a megszületése, hisz Erzsébet meddő volt és mindketten idősek is voltak már. De Istennél semmi sem lehetetlen. Ő ma is tesz csodákat. Vajon észrevesszük–e mindazt a sok apró csodát, ami naponta körülvesz bennünket? Vajon hisszük–e igazán, hogy Nála semmi nem lehetetlen? Hiszünk-e még a csodákban? János neve azt jelenti magyarul: az Úr jóságos, jóindulatú, kedves. Esténkét, amikor lefekszünk, olyan jó volna legalább öt dolgot találni a mögöttünk hagyott napban, amin keresztül megéreztük, hogy az Úr jóságos, jóindulatú, kedves. Keressük és találjuk meg ezeket a “kicsi” csodákat és tudjuk kimondani: köszönöm Uram. De Keresztelő János születése még nagyobb csoda volt azért, mert ő Jézus előhírnöke volt, az volt a küldetése, hogy felkészítse a népet Jézus fogadására. Nem önmagára, hanem Jézusra mutatott. Vajon mi mennyiben tudunk Jézusra mutatni: szavainkkal, mindennapjainkkal, egész életvitelünkkel? Ima: Urunk, nyisd fel szemünket, hogy képesek legyünk meglátni rengeteg csodádat, mellyel naponta körülveszel bennünket. Hogy semmit ne tartsunk puszta véletlennek, hanem érezzük, hogy mindenért neked tartozunk köszönettel. És segíts jobban Rád mutatni mindennapi életünkkel, hogy ragyogni tudj bennünk, bennünk homályos tükrökben. Ámen. R: Lk 1. 1-25, E: Ézs. 26, Ének: 274. dicséret
Augusztus 3 “Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” Lk. 1:42 Két asszony: Erzsébet és Mária örömujjongásáról olvasunk. Mindkettő áldott állapotban van, érzik, hogy Isten nagy dolgokat készít népe számára és ebben őket, egyszerű, törékeny asszonyokat is felhasználja. Ezért mindenben Őt magasztalják. Mi, reformátusok nem imádjuk Máriát szentként, társmegváltóként, nem imádkozunk hozzá, de tiszteljük és becsüljük őt, mint Isten kivételes választott eszközét, akit arra méltatott, hogy Fia földi édesanyja legyen. Sok mindent tanulhatunk ettől az asszonytól. Azt, ahogy engedelmesen belesimul Isten tervébe, azt, hogy nem önmagát magasztalja, hanem minden szavával Istent. Magát szolgálóleánynak nevezi és boldognak. Vajon mi boldogok vagyunk-e, amikor valamilyen feladattal, szolgálattal megbíz az Úr, vajon kitüntetésnek, megtiszteletetésnek érezzük, hogy tehetünk valamit érte, vagy inkább tehernek, nyűgnek tekintjük azt? Ima: Uram, add, hogy örülni tudjak, ha megbízol, hogy tegyek valamit érted. Hadd jusson ilyenkor eszembe, hogy Te mennyi mindent megtettél értem: önként, igaz szeretetből. Mutasd meg, hadd lássam meg, hogy mit tehetek ma érted. Ámen. R: Lk. 1: 39-56, E: Ézs 28: 1-15, Ének : 265. dicséret
Augusztus 2 “Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” Lk. 1:30-31 Mária volt az, akit Isten arra méltatott, hogy kilenc hónapig szíve alatt hordja az Ő Fiát. Milyen nagy kegyelem, megtiszteltetés lehetett ez számára. Mária engedelmesen aláveti magát Isten akaratának: “Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint”. Ha nem is úgy, mint Mária, de mi is lehetünk Krisztus hordozók. A szívünkben hordozhatjuk Őt, Jézust. Vajon van-e hely számára a szívünkben, kap-e helyet, időt Jézus a mindennapjainkban? Sokszor annyi mindent hordozunk: terheket, gondokat, aggodalmakat, titkos bűnöket, annyi mindenre tudunk időt szakítani: TV-re, szórakozásra, munkára. Vajon mindezek közepette tudunk-e Krisztushordozók is lenni? Megéri. Olyan jó Vele lenni, miközben valójában nem is mi hordozzuk Őt, hanem Ő visz bennünket, vállaja terheink nagy részét, előttünk jár, vezet, hogy egy pillantig se érezzük
Augusztus 4 “Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészíts az Ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére.” Lk 1:77 Mielőtt egy király megérkezett valamelyik szomszédos országba előbb elküldte követét, hogy vigye hirül az országnak: hamarosan érkezik a király, készüljenek fogadására. Jézus eljövetelének útját Isten már régóta készítgette népe szívében. Már a Paradicsomban megígérte, hogy el fog jönni valaki, aki a kígyó fejére tapos és legyőzi azt. Aztán üzent a próféták által, ők is sokszor beszéltek a népnek az eljövendő Messiásról, de a templomi áldozatoknak is mind-mind szimbólikus, jelképes jelentésük volt, minden Jézusra utalt. És a Király egyszer csak megérkezett. Keresztelő János megtérést hirdetett a népnek, összetört szívekre volt szükség, hogy az emberek képesek legyenek Jézusban megláti a várva várt Messiást és ne mondják
8
Református Élet
2012. augusztus
azt, hogy ez csak egy ács fia. Bár mi nem vagyunk próféták, de lehetünk Jézus útkészítői. Amikor gyermekünknek, unokánknak beszélünk Jézusról, összekulcsoljuk kezecskéjüket, amikor bárkinek megmutatjuk a Jézus felé vezető utat, bármilyen formában, bizony mi is Jézus útjelző táblái lehetünk. Ima: Urunk köszönjük mindazokat az embereket az életünkben, akik megmutatták a feléd vezető utat. Köszönjük, hogyha ebben a világban, ahol sokszor annyi az úttalan út, a zűrzavar, a tévelygés, mi a Te útjelző tábláid lehetünk. Hadd tudjuk hitelesen mutatni a feléd vezető utat. R: Lk. 1. 57-80, E: Ézs 28: 16-29, Ének: 284. dicséret
ebből a földi világból. Hogy pontosan mikor, nem tudhatjuk, talán épp holnap. Az idő, az évek gyorsan tovaszállnak. Csak a ma a miénk. Vajon volt-e találkozásunk még életünkben az Isten Fiával? Vajon meglátták-e szemeink Őt? Ha igen, egészen másként megyünk majd el, úgy, hogy tudjuk Hozzá megyünk. Akárcsak Simeon és Anna akik békességben haltak meg. Legyen a miénk is ez a békesség: életünkben és halálunk órájában is. Ima: Urunk, a haldoklókért imádkozunk most hozzád és mindannyiunkért, mert egyszer mindannyian elmegyünk. Add, hogy egy pillantig se feledjük: vándorok vagyunk ezen a földön és a hosszú út végén Te vársz mireánk. Ámen. R: Lk. 2. 21-41, E: Ézs 30: 1-18, Ének : 391. dicséret
Augusztus 5 “Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” Lk. 2: 15 Jézus születésének történetét mindannyian jól ismerjük. Sokan mesének, legendának, aranyos kisjézuskás, kitalált történetnek tartják. Jó most nyáron, újra elolvasni Jézus születésének igaz történetét. Hisz Karácsony körül annyi mindennel el vagyunk foglalva: sütéssel, főzéssel, takarítással, ajándékvásárlással, karácsonyfadíszítéssel. Vajon hány embernek, hány családnak fér bele az idejébe, hogy elolvassa és átgondolja ilyenkor azt, ami az ünnep lényege: Jézus Krisztus születését? Isten maradhatott volna a mennyei világ fényességében is, éjjel – nappal szolgáló angyaloktól körülvéve, Ő mégis minket választott. Annyira szeretett, hogy otthagyta a mennyet, az angyalokat és eljött a földre, az emberek közé, megszületett és meghalt értünk. Értem és érted. Vállalta a szegényes jászolbölcsöt és a durván ácsolt keresztfát. Karácsony valóban a Szeretet ünnepe, ezé a megmagyarázhatatlan, nagy isteni szereteté. Vajon hogyan fogadod Őt? Vajon mit jelent számodra a Karácsony? Szép a karácsonyfa, az együt ünneplő család, a sok ajándék. Jó, hogyha történelmi és földrajzi ismeretünk van Betlehemről, de nem elég. Több kell, mert: “Krisztus Betlehemben ezerszer megszülethet, elkárhozol, ha nem születik meg tebenned!” (Angelus Silesius) Ima: Úr Jézus, a szívem csak egy szegényes kis jászolbölcső, az életem pedig sokszor olyan, mint egy istálló, mégis, tudom, hogy nem veted meg. Szüless meg újból és újból benne, Te légy az igazi kincs az életemben. Ámen. R: Lk. 2.1-20, E: Ézs. 29, Ének: 423. dicséret
Augusztus 7 “Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.” Lk. 2:41 Jézusnak olyan földi szülei voltak, akik nem csak küldték gyermeküket a templomba, hogy “menj csak gyermekem, oda nem mész rossz helyre”, hanem ők maguk is vele mentek. Együtt ment a család, vitték a gyermeket az ünnepre. Vajon a mi családunkban ez hogy van? Küldjük vagy visszük gyermekünket, unokánkat, keresztgyermekünket az Isten házába? Vajon milyen pédát, mintát lát tőlünk gyermekünk? Vajon van-e családunkban hitele a Bibliának, kinyílik-e a hétköznapoknban is, vajon lát-e gyermekünk imádkozni, adakozni, szeretni, megbocsájtani, szépen, kedvesen beszélni? Nagy felelősség gyermeket nevelni, Isten számon kéri majd tőlünk a reánk bízott éveket. Mi, felnőttek vagyunk gyermekünk első hitoktatói. S ha jól végezzük ezt a feladatot reménykedhetünk abban, hogy a mi gyermekünk is gyarapodni fog bölcsességben, Isten és emberek előtt való kedvességben. Ima: Urunk, a szülőkért, nevelőkért imádkozunk most tehozzád. Adj nekik nagy - nagy bölcsességet, szeretetet, türelmet, egészséget, jókedvet, hogy neked tetsző módon nevelhessék a gyermekeket. Ámen. R: Lk. 2. 21-40. E: Ézs 30 : 19-33, Ének : 241. dicséret Augusztus 8 “Készítsétek el az Úr útját…” Lk 3:4 Újat! Újat!
Augusztus 6 “Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet.” Lk 2:29 Történetünk két nagyon idős emberről Simeonról és Annáról szól, akik haláluk előtt még meglátták az Isten Fiát, a kicsinyke Jézust. Lelkészi hivatásomból kifolyólag több ízben is ültem haldoklók ágya mellett. Megdöbbenve és mélyen meghatódva tapasztaltam, hogy az élet-halál mezsgyéjén, az utolsó pillanatokban mennyire értelmét veszti az ember számára mindaz, ami ehhez az anyagi világhoz kötötte. Nem számít, hogy mennyi pénze volt, hogy milyen nagy házat sikerült építenie, hogy milyen karriert futott be… minden, minden tovaszáll. Csak az ember marad és Isten, az a másik világ, amely mindannyiunkra vár halálunk után: az örök élet vagy az örök kárhozat. Egyszer mindenkinek távoznia kell
Uram vedd le rólunk mindazt, ami régi s ajándékozz meg minket mindazzal, ami igazán új ! Adj új, erős Lelket új erőt várni téged, újra betölteni a mindig új parancsolatot, hogy szeressük egymást… és új éneket a te dicséretedre ! Túrmezei Erzsébet fordítása (Friedrich v. Bodelschwing után németből )
9
2012. augusztus
Református Élet Túrmezei Erzsébet fordítása (Tiele - Winckler után németből) R: Lk. 4 : 14-30, E: Ézs 34, Ének: 363. dicséret
R: Lk. 3 : 1-20. E: Ézs 31, Ének: 32. zsoltár Augusztus 9 “Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” Lk. 3:22 Jézus, tiszta lényed nézve, lelkünk vágyik az égi fényre, Jöjj a szívünket átadjuk néked, töltsön el öröm, mennyei béke. Ref: Világíts, világíts! Jézus, ragyogj, töltsd be szent, égi fénnyel éltünk, szívünk tüzét, kérünk gerjeszd fel ! Hadd jusson el minden néphez e nagy kegyelem, Küldd szent tüzed, mindenhol fény legyen! Miért kell, ó, az éjben járnunk, célt, reményt vajon hol találunk? Benned, Úr Jézus, megtaláltuk, üdvünk, életünk ára a kereszt. Ref: Világíts, világíts! ( ifjúsági ének ) R: Lk3. 21- 38, E: Ézs 32, Ének: 89. zsoltár Augusztus 10 “Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.” Lk. 4:13 Jézus Isten Fia volt, mégis, vagy talán épp ezért az ördög minden erejével megpróbálja eltéríteni arról az útról, amelyet vállalt, amit ha nem járt volna végig, mi nem szabadulhattunk volna meg. Az anyagiakkal, a hatalommal, a hiúsággal, a látványos szerepléssel kísérti Jézust a sátán, mely mindannyiunknak, minden embernek gyenge pontja. De Jézus nemet mond. A Sátán ma is, mindannyiunk körül ott incselkedik, nem alszik, nem fárad el egy pillanatra sem. Nagyon jól ismeri gyenge pontjainkat, tudja hol a legsérülékenyebb a várfal. Saját emberi erőnkből sokszor nem tudunk ellenállni, nem tudunk nemet mondani annyi mindenre, amire nemet kellene mondanunk. Pedig ő semmit nem ad ingyen, valahányszor engedünk neki elvesz egy darabot a lelkünkből, békességünkből. Az a célja, hogy ő legyen felettünk a gazda, az úr, hogy ő irányítson. Csak egy valakitől fél, csak egy valakitől tart: Jézustól. Aki már legyőzte őt. Kísértéseinkben, nagy mélységeinkben tudjunk hát Jézushoz kiálatni, Vele megmenekülhetünk. Ima: Úr Jézus, köszönjük, hogy te sohasem kísértesz bennünket, nem az a célod, hogy elbukjunk. Ha próbákat adsz az életünkben, hogy kipróbáld hitünket, hogy megedzz, hogy közelebb kerüljünk hozzád, hadd tudjuk kiállni a próbát. Hadd válljék javunkra a nagy nyomorúság is. Ámen. R: Lk. 4. 1-13, E: Ézs . 33, Ének: 395. dicséret Augusztus 11 “…azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak.,, Lk. 4:18 Nem véletlen kormányozza a földet ! Nem véletlen kormányozza Földet, egyesek sorsát és a népekét! Akármilyen zűrzavarosnak is tűnhet, szent akarat kormányoz, vezet, véd! Mi ujjonghatunk és sírhatunk még itt, Urunk minket szenvedéssel, örömmel az örök élet nagy napjára készít!
10
Augusztus 12 “A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.” Lk. 4:43 Jézus úgy tudta hirdetni az evangéliumot, olyan erővel, olyan hitelesen, ahogy senki más, sem előtte, sem azóta. Aki látott engem, látta az Atyát – mondotta tanítványainak. Aki hallgatta őt, aki megtapasztalta gyógyító erjét, szeretetét, az Isten országának az ízét kóstolta meg. Sokan kérdezik, hogy vajon milyen a menyország? Olyan, amilyet szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív el nem tud képzelni. A fontos az, hogy Jézussal leszünk, hozzá, az Ő erejéhez, szeretetéhez a lehető legközelebb. De a menyország előízét már e földön megtapasztalhatjuk, akárcsak azok az emberek, akik hallgatták Őt és meggyógyultak Jézus közelében. Hozzánk Jézus már úgy szól, mint amikor még testben itt jár a földön. De Ő nem hallgatott el, ma is beszél hozzánk, ma is üzen, mi is megtapasztalhatjuk simogatását, mi is gyógyulhatunk. Csak legyen nyitott fülünk és főleg szívünk a hallásra és engedjük, hogy meggyógyítson. Ima: Urunk, az igehirdetőkért imádkozunk most hozzád, azokért az emberekért akiket ma használsz az evangélium hirdetésében szerte a világon. Imádkozunk hozzád gyülekezetünk lelkipásztoráért, a hitoktatókért, a misszionáriusokért. Te add a Te Igédet szájukba és add, hogy ne égjenek ki a szolgálatok terhe alatt! Ámen. R: Lk 4. 31- 44, E: Ézs 35, Ének: 25. zsoltár Augusztus 13 “Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” Lk. 5:5 Ennek az Igének egyik legrövidebb, mégis egyik legfontosabb szava a DE szócska, amely összeköt két teljesen más világot. Az első a reménytelenség világa. Ugye ismerős mindannyiunk számára? Amikor lemondunk, amikor nem látunk már kiutat, megoldást, amikor csak azt látjuk, hogy minden hiába. Amikor csak a nincstelenséget, a hiányokat, a betegséget, a veszteséget, sikertelenséget, a mélységeket látjuk az életünkben. Ami elmúlt, ami nem sikerült, amin hiába fáradoztunk. Péter is csak ezt látta azon a reggelen. DE szólt Jézus: vessétek a hálót a jobb oldalra és ott találtok. És Péter megpróbálkozott. Nem csak az üres hálókat látta, DE meglátta a tó partján Jézust is és hinni kezdte, hogy az üres háló megtelhet. És megtelt színültig. Jézus azt akarja, hogy nagy mélységeink, hiányaink közepette meglássuk Őt is életünk partját. Mert Ő ott van. De vajon mi számolunk-e Vele? Ha igen, akkor van reménység a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben is, akkor ma is történhetnek csodák. Ima: Urunk, nagyobb, erősebb hitért imádkozunk most hozzád. Ne engedd, hogy túl hamar feladjuk, lemondjunk, beletörődjünk. Hadd higgyjük, hogy a te szavadra megtelhet a mi hálónk is, hogy ma is gondoskodsz rólunk, hogy vannak még csodák. Ámen R: Lk. 5:1-16, E: Ézs 36, Ének: 233. dicséret
Református Élet
2012. augusztus
Augusztus 14 “És íme férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje.” Lk. 5:18 Mélységben Mélységben, hol vigasz nem derít vigasztaljon örök hűséged. Éjszakámban, ha elhagy a hit, ne hagyjon el kegyelmességed! Úton, melyen senki sincs velem, s imádságra nehéz szót lelnem, csak sötétség kísér, félelem: ínségemben Te találj meg engem! Ha megfogni nem bírom kezed, Te ragadd meg, Uram, az enyémet! Fogadd irgalmadba lelkemet, s boldog célba utam Te vezéreld! Túrmezei Erzsébet fordítása (Justus Delbrück után németből) R: Lk. 5:17-26, E: Ézs 37, Ének: 212. dicséret Augusztus 15 Jézus így válaszolt nekik: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Lk. 5:31 Orvoshoz csak az fordul, aki érzi magáról, hogy beteg. Meggyógyulni csak az fog, aki szeretne meggyógyulni. De nem elég szeretni, akarni, be is kell venni azt az orvosságot, amit az orvos felír. És bízni kell benne, hinni kell, hogy meggyógyulhatok. Így van ez lelki téren is. Ha magam bűntelennek, igaznak, tökéletesnek gondolom, érzem, ha nem törik össze szívem, ha nem roskadok össze meglátva énem gonoszságát, akkor nem tudok Jézushoz fordulni, mert nem érzem, hogy szükségem van Rá. Pedig mindannyian nagyon betegek, halálos betegek vagyunk, elveszettek. A bűn, mint a rák pusztítja életünket, a vég pedig a halál, az örök pusztulás. A nagy kérdés: akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e szabadulni? Felismered-e , hogy szükséged van az áldott orvosra, Jézusra? Ő senkit sem tud erőszakosan meggyógyítani. Akarnod kell meggyógyulni, át kell engednünk bűnös szívünket. Az orvosság: Jézus drága vére. Boruljunk le a kereszt alá és hagyjuk, hogy ez a drága vér ránk is folyon, hogy a halálból visszatérjünk az életre. Ima: Urunk, a betegekért imádkozunk most hozzád, a testi betegekért, szenvedőkért, de imádkozunk az orvosokért és ápolókért is. De gyógyítsd meg a mi lelkünket is Úr Jézus, mert az is beteg. Nem takargatjuk többé bűneinket, megvalljuk őket, oldozz fel hát bennünket! Ámen. R: Lk. 5. 27-39, E: Ézs. 38, Ének: 399. dicséret Augusztus 16 “Az Emberfia ura a szombatnak.” Lk. 6:5 A farizeusokat azért fedi meg Jézus több helyen is, mert az isteni törvény igazi értelmét sok helyen kiforgatták és a maguk emberi magyarázatát állították helyébe, vagy erre fektették a
11
hangsúlyt. Így aztán a nép számára sok esetben betarthatatlan kolonccá és nyűggé váltak az elaprózott törvények. Jézus a Hegyi Beszédben restaurálja a törvényeket. Letisztítja róluk az idők során rárakódott emberi értelmezést, elképzelést és elmondja, hogy Isten eredetileg mire is szánta őket. Ha tehát helyesen akarjuk értelmezni bármelyik törvényt, meg kell vizsgálnunk mit mondott ezzel kapcsolatban Jézus. És ez a helyes. Jézus több helyen is utal rá, hogy a törvények nem öncélúak, nem azért vannak, hogy nekünk bosszúságot okozzanak, hogy egy csomó mindent megtiltsanak, hanem épp fordítva. A törvények értünk vannak, a mi védelmünkért, olyanok, mint valami útjelző táblák a szakadék szélén. A törvények Isten szeretetének a megnyilvánulásai, aki nem akarja, hogy életünk a szakadékba zuhanjon, hogy úttalan-útakon bolyongjunk. S mivel a törvények tőle származnak, minden törvény kezdete és vége a szeretet. Ez a legnagyobb törvény mindenkor, mindenben. Szeretet nélkül törvényeskedőkké, rosszindulatú szőrszálhasogatókká válunk. Ima: Uram, védj meg az öncélú törvényeskedéstől, kritizálástól, ítélgetéstől, mások gonosz megszólásától. Hadd járjak az igazság és a szeretet útján. Ámen. R: Lk. 6 : 1-11, E: Ézs. 39, Ének: 408. dicséret Augusztus 17 “…kiválasztott közülük tizenkettőt.” Lk. 6:13 Jézus tanítványai zömében egyszerű emberek voltak: halászok, vámszedők. Hogy mi alapján választotta ki épp őket Jézus, nem tudjuk. Azt olvassuk viszont a Máté evangéliumában, hogy amikor megszólítja Pétert és Andrást, azok azonnal otthagyják hálóikat és követik Jézust, aki emberhalászokká teszi őket. Jézus ma is megszólít embereket. Bennünket is. Akinek kész a szíve követni Őt, akik vágynak vele lenni, azok ma is az Ő tanítványai lehetnek. Nem számít, hogy mennyi iskolát végeztél, nem számít a származásod, férfi vagy nő vagy, fiatal vagy idős, a legfontosabb az engedelmes szív. Mert Jézus mindig azt nézi, ami a szívedben van. Kész-e a szíved követni Őt, szolgálni neki, másoknak is megmutatni a felé vezető utat? A tanítványság nem könnyű, de gyönyörűséges feladat. Az apostolokon keresztül jutott el az evangélium szerte a világra. Sokan közülük mártírhalált haltak kegyetlen szenvedések közepette, de győzött a keresztyénség - Jézus szeretete birodalmak és hatalmasságok felett. A tanítványok Jézus meghosszabított kezei ezen a földön, Jézus érintését adhatják tovább ma is. Óriási szükség van erre az igaz, őszinte, gyógyító érintésre. Jézus tanítványokat, munkatársakat keres, mert az aratnivaló rengeteg. Vajon beállunk-e a tanítványok táborába? Ima: Úr Jézus hűséges tanítványod szeretnék lenni. Szeretnék szüntelen tőled tanulni, szeretnék szolgálni, hogy mások is megismerjenek téged. Kérlek mutasd meg hol a helyem, hogy mi az a szolgálat, amit rám bíztál gyülekezetemben. Ámen. R: Lk. 6.12-19, E: Ézs 40, Ének: 357. dicséret Augusztus 18 “Boldogok vagytok…” Lk. 6:20 Akit egy öreg afrikai boldognak mond Boldogok, akik nem utálnak botladozó lábam
2012. augusztus
Református Élet
és béna karom miatt. Boldogok, akik megértik, hogy már rosszabbul hallok, s nehezebben értem, amit mások mondanak. Boldogok, akik tudják, hogy szemem meghomályosult és meglassultak már gondolataim. Boldogok, akik barátságos mosollyal állnak meg, hogy egy kicsit elbeszélgessenek velem. Boldogok, akik sosem mondják nekem: ezt a történetet már másodszor hallom magától. Boldogok, akik értenek hozzá, hogy a régi idők emlékeit felidézzék bennem. Boldogok, akik éreztetni tudják velem, hogy olyan ember vagyok, akit szeretnek, akire figyelnek és akit nem hagynak egyedül. Boldogok, akik jóságukkal megkönnyítik napjaimat, melyek az örök hazába vezető úton még előttem vannak. R: Lk. 6:20-36, E: Ézs. 41, Ének: 23. zsoltár Augusztus 19 “Aki hozzám jön, hallja beszédeimet , és azok szerint cselekszik …kősziklára alapozott.” Lk. 6:47-49 Az életünket sok mindenre lehet alapozni: egészségünkre, ügyességünkre, szépségünkre, tudásunkra, pénzbeli tartalékainkra, szeretteinkre, a társadalom által nyújtott lehetőségekre. Amikor viszont jön egy árvíz, egy váratlan földrengés, infláció, háború, baleset, amikor hirtelen megbetegszünk, amikor egyik pillantról a másikra mindenünket elveszíthetjük, amibe eddig bíztunk, akkor kezdjük érzékelni, hogy minden, ami földi változik, nem állandó, nem nyújt kellő biztonságot. Jézus hív, hogy reá, az ő szavaira és azoknak megélésére alapozzuk az életünket, mert az ég és a föld elmúlik, de az Ő szavai még akkor is megmaradnak. Ő a kőszikla az életünkben, Ő az igazi, erős alap, minden más csak egy – egy építőkocka lehet életünk falában, amely ha valami miatt szét is mállik, megég, az alap akkor is megmarad és mindent újra kezhetünk. Legyünk hát okos és meggondolt építőmesterek. Ima: Urunk, bocsásd meg, hogyha sokszor múlandó értékekre, homokra próbáltuk építeni életünk házát. Ha sokszor hallottuk, hogy miként kell okosan építeni, mégsem úgy cselekedtünk és sokszor sírtunk összedőlt házunk romjai felett. Adj kérünk még egy esélyt és tégy bennünket bölcs és elszánt építőmesterekké. Ámen. R: Lk. 6: 37-49, E: Ézs 42, Ének: 344. dicséret Augusztus 20 ( Nemzeti ünnep) “Uram… nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj… hanem csak szólj, és meggyógyul az én szolgám.” Lk. 7:6 “Szánd meg Isten, a magyart!” Himnuszunk költőjének “Isten, áldd meg a magyart!” - énekeljük egyre veled. Hiszen nagyobbat kérni nem lehet, mert az áldás nyomán bőség terem,
mert az áldás vészben védelem, viharos nap után boldog derű, tőle édessé lesz a keserű, acélozza a lankadt, gyenge kart. Új, meg új reménnyel énekeljük Teveled: “Isten, áldd meg a magyart!” De szívedből a jaj is felbuzog. Segélykiáltás zárja Himnuszod. Bűnök mélye, harag villámai tanítottak égre kiáltani. Tenger morajlott, messze volt a part… S felsikoltottál: “Szánd meg a magyart!” Mert láttad bűneink mélységeit. Láttad, csak szánó irgalom segít, isteni irgalom és bűnbocsánat. Segíts hát elsírni ma is utánad Mind, amit Himnuszod kérni akart! Azt is, hogy “Szánd meg Isten a magyart!” Túrmezei Erzsébet R: Lk. 7: 1-17, E: Ézs. 43, Ének: 557 dicséret (Nemzeti imádságunk ) Augusztus 21 “Íme,... vámszedők és bűnösök barátja.” Lk. 7:34 Jézust azzal vádolják a farizeusok, hogy vámszedők és bűnösök barátja. Ők úgy képzelték el a Messiást, hogy akárcsak ők, nem vállal közösséget a vámszedőkkel, a bűnösökkel, akik a zsidó törvény betűi szerint bűnös foglalkozást gyakorolnak. Jézus viszont épp a bűnösökért jött, közösséget vállalt velük, velük együtt evett, sőt még a szűk tanítványi körében is voltak megtért vámszedők. De Zákeus is, a magdalai Mária is így tért meg és sok más ember, hogy Jézus lehajolt hozzájuk, nem vetette meg őket múltjukért, foglalkozásukért, neki fontosabb volt ezeknek az embereknek a lelke, bűnös, de tisztaság után vágyakozó élete. Jézus a mi barátunk is, nagyon közel van hozzánk. Ő nem távoli, elérhetetlen Isten, hanem a mi barátunk szeretne lenni, akire mindig számíthatunk, aki megért, úgy ahogy az emberek közül senki, akihez mindig odamehetünk, akár nagy öröm ér, akár fáj a szívünk. Ima: Úr Jézus, köszönjük, hogy te a mi barátunk akarsz lenni. Tedd késszé a szívünket erre a nemes barátságra és hadd érezzük mindig, minden körülmény közepette a te drága közelséged. Ámen. R: Lk. 7: 18-35, E: Ézs 44, Ének: 383. dicséret Augusztus 22 “Megbocsáttattak a te bűneid,… menj el békességgel.” Lk. 48,50 A bűnös asszony, akiről ebben a történetben szó van, valószínű egy utcanő, akit megérint Jézus szava és úgy akar Jézus közelébe jutni, hogy összetörten odaborul lábai elé, megkeni drága kenettel és hajával törölgeti. A vendéglátó farizeus megbotránkozik ezen a történeten és nem érti, hogy Jézus
12
Református Élet
2012. augusztus
hogyan engedheti ezt meg egy ilyen asszonynak. Jézus belelát Simon farizeus gondolataiba és egy érdekes példázatot mond két adósról, melyből kiderül, hogy Isten előtt mindannyian egyformán adósok vagyunk, előtte nincsenek kis és nagy bűnök. De Ő mindannyiunknak kész elengedni adósságát, ha belátjuk adós mivoltunkat és oda tudunk borulni Jézus lábai elé. S ha megérezzük, hogy Isten mennyi mindent elengedett nekünk, akkor megértőbbek leszünk embertársaink iránt is, nem ítélkezünk túl könnyen senki felett. Ima: Urunk, szeretnénk most mi is odaborulni lábaid elé, összetörten, bűnbánóan, hogy felemelhess és azt mondhasd nekünk is: “Megbocsátattak a te bűneid! Menj el békességgel!” Ámen. R: Lk. 7:36-50, E: Ézs 45, Ének: 198. dicséret Augusztus 23 “Ezután városról-városra, faluról-falura járt... vele volt a tizenkettő és néhány asszony.” Lk. 8:1-2 Jézus női tanítványairól olvasunk mai Igénk első felében, név szerint: Máriáról, Johannáról, Zsuzsannáról, de sok más asszonyról is beszél az Ige, akik vagyonukból szolgáltak. Jézus nem nézi le, nem becsüli le ezeket az asszonyokat, nem mondja, hogy túl gyöngék, alkalmatlanok az Ő követésére. Jézus elfogadja szolgálatukat, mert mindenkinek a szolgálatára szükség van, ha őszinte szívből és hitből fakad. Jézus itt sem a külsőségekre tekint, az emberi, a társadalmi előítéletekre, hanem azt nézi, ami a szívben van. Ha valakinek kész a szíve szolgálni, követni őt, legyen az férfi, vagy nő, annak ő elfogadja szolgálatát. A férfi és női tanítványok között nincs versengés, szolgálatuk kiegészíti egymást. Együtt Jézusért. Ima: Urunk a lelkésznőkért, presbiternőkért, hitoktatókért, édesanyákért, nagymamákért imádkozunk most hozzád, minden nőtestvérünkért, akinek kész a szíve szolgálni téged ott, ahova helyezted őt. Segíts elfogadni és értékelni egymás szolgálatát. Ámen. R: Lk. 8. 1-15, E: Ézs 46, Ének: 397. dicséret Augusztus 24 “Aki lámpást gyújt… a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.” Lk. 8:16 Küldj fényt !
Augusztus 25 “Térj haza és beszéld el, mit tett veled az Isten. Ő pedig elment és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.” Lk. 8:39 Jézus, miután meggyógyította az ördöngös embert, visszaküldte saját családjába, szülővárosába, hogy ott mondja el a többieknek miként gyógyította meg őt az Isten. Bizonyságot tenni Jézusról, hitelesen megélni a mindennapokat, sokszor saját családunk, saját szeretteink körében a legnehezebb. Ott ugyanis nem lehet hosszú ideig színészkedni, nem lehet egyet beszélni és mást cselekedni. Vajon miként álljuk meg helyünket saját családunkban? Aki nem tud saját családjában jó példát mutatni, rendet tartani, hűnek lenni, segíteni, szolgálni, az hogyan tudná ugyanezt tenni a gyülekezet nagyobb családjában? Ima: Urunk, családunk kicsiny gyülekezetéért imádkozunk most hozzád. Taníts meg helyt állni szeretteink körében, elviselni egymást szeretetben, ha kell egymás terhét hordozni. Ámen. R: Lk. 8:26-39, E: Ézs.48, Ének: 258. dicséret Augusztus 26 “Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik.” Lk. 8:52 Milyen jó volna, hogyha legalább mi, hívő emberek úgy tudnánk gondolni hitben meghalt szeretteinkre, hogy valójában nem haltak meg, csak alszanak. Az örök élet valóságát ésszel nehéz megértenünk, hisz annyi temető, annyi elmúlás, veszteség vesz körül bennünket. “Valakitől, vagy valamitől mi mindig búcsúzunk.” De Jézus azt akarja, hogy ne csak az elmúlást, az őszt lássuk, hanem legyen lelki szemünk meglátni azt, ami a fizikai halál után következik, lássuk meg a tavaszt is, amikor a semmiből, csupasz faágakból hirtelen kirobban az élet. Tanít a természet, amely ősszel ugyanúgy nem hal meg, csak alszik. De az örök élet legnagyobb bizonyítéka Jézus, aki visszajött a halálból, feltámadt, megjelent sokaknak, hogy elmondja, nem a halálé az utolsó szó, ne sírjatok hát. Ima: Uram, mindannyian álltunk már koporsó mellett. Olyan nehéz a szeretteinktől való elválás, nehéz feldolgozni, hogy egyszer mindannyian elmegyünk. Erősítsd meg kérünk az örök élet hitét szíveinkben és adj vigasztalást gyászunkban. Ámen. R: Lk. 8,40-56, E: Ézs. 49, Ének: 314. dicséret Augusztus 27 “Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal…” Lk. 9:13
Küldj fényt, Uram, belső ragyogást. Napórámon elnyugszik az árnyék, nemsokára csend lesz.
Reménységeid Mindenből van kiút. Minden út határtalan. Egyetlen úttorkolatban sincs tábla, mi azt jelezné, hogy zsákutca. Az élet útjairól beszélek. Minden utat végigjárhatsz. A “végén” száz új út vár. Menj tovább. Ha lezárnak előtted egy utat, célod felé másik száz vezet. Indulj. Menj. Járj. Meg ne állj. Remélj. Míg élek, remélek - mondja a jelszó. Ám az is igaz, addig élsz, amíg remélsz! A hétköznapok ezer lehetőséget rejtenek. Megtörténhet amiben remélni sem lehetett. (Mácz István) R: Lk. 9, 1-17, E: Ézs. 50, Ének: 223. dicséret
Fényt gondolataimnak, fényt szavaimnak, fényt tetteimnek, s mire hazatérek adj fényt majd az estnek. Puszta Sándor R: Lk. 8:16-25, E: Ézs 47, Ének: 208. dicséret
13
2012. augusztus
Református Élet
Augusztus 28 “Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: az Isten Krisztusának.” Lk. 9:20 Vannak, akik Jézust egy nagyszerű prófétának, vallásalapítónak, a földön eddig élt legjobb embernek tartják, de nem Krisztusnak, Isten Fiának, a mi személyes Megváltónknak. Péter felismerte Jézusban a várva várt Messiást. A hit nem örökölhető. Hiába volt hívő nagyapánk vagy édesanyánk, ők csak megmutathatják a felé vezető utat, de helyettünk nem dönthetnek. Generációrólgenerációra, egyen–egyenként, mindannyiunknak fel kell ismerni Jézusban a Megváltót. Csak akkor lesz személyes a hitünk, csak akkor halljuk meg az Ő szavát: “ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy!” Ima: Úr Jézus, hadd tudjuk újból és újból felismerni, hogy te vagy az egyetlen út, mely az életre vezet. Szükségünk van Rád. Köszönjük, hogy drága véredet ontottad ki értettünk, hogy megfizesd az árat, mert annyira drágák és fontosak vagyunk számodra. R: Lk. 9:18-27, E: Ézs. 51, Ének: 389. dicséret Augusztus 29 “Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!” Lk. 9 :35 Kenyérnek jöttél Kenyérnek jöttél éhező világba, világosságnak sötét éjszakába, fényes hajnalnak, örök ragyogásnak, vak zűrzavarba bizonyos tanácsnak. Jöttél útnak, igazságnak, életnek, s kicsiny gyermekként jászolba fektettek, Jézus, Jézus! Miért sínylődnénk hát éhezve, szegényen, miért tévelyegnénk világtalan éjben tanácstalanul és halálraváltan és úttalanul a hazug világban, mikor benned mindent megnyerhetünk, kis jászlad elé odatérdelhetünk Jézus, Jézus! Túrmezei Erzsébet R: Lk. 9:28-36, E: Ézs.52, Ének: 326. dicséret Augusztus 30 “Mert aki legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.” Lk. 9:48 Jézus a kisgyermek példáját állítja elénk. Közülünk senki sem akar kicsi lenni, sőt az emberek inkább a nagyságra, a hatalomra, poziciókra törekszenek, hogy minél nagyobb legyen a befolyásuk, tekintélyük, hogy minél magasabban álljon a trónjuk. Pedig Jézus a kicsinységben, az alázatban is példát mutatott nekünk: kisgyermekként született egy rongyos istállóban, megmosta tanítványai lábát, szamárháton vonult be Jeruzsálembe, meghalt a legmegvetettebbeknek járó halállal.
14
A gyermekben az a jó, hogy tökéletesen rá meri bízni magát szüleire, hogy őszinte, ki meri mutatni ragaszkodását és könnyen kibékül, ha valami miatt megharagszik. A felnőttek sokszor eldurvult -, megbocsájtani-, bízni nem tudó-, egymáson hatalmaskodó világában Jézus a gyermeki lelkületet állítja elénk követendő példaként. Mert ha olyanok nem leszünk, mint a kisgyermek - mondja egy másik helyen - semmiképpen nem mehetünk be az Isten országába. Ima: Úr Jézus, több alázatért, szelídségért, kicsinységért imádkozunk most hozzád. Nyesegesd nagyra törekvő, pöffeszkedő, gőgösködő énünket és adj igazi gyermeki lelkületet nekünk. Ámen. R: Lk. 9: 37-50, E: Ézs. 53, Ének: 401. dicséret Augusztus 31 “Nem tudjátok milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem, hogy megmentse.” Lk. 9:56 Valahányszor az ember kezébe próbálja ragadni az isteni hatalmat és igazságtevést mások felett, nagyon szigorú, szinte kegyetlen tud lenni. Persze van, amiben az igazságtevést vagy inkább a fegyelmezést Isten ránk bízta, a prófétáknak is fel kellett lépniük a nép körében észlelhető torzulások ellen, de azt mondja, hogy a végső ítélet, igazságtevés az övé. Nem engedi meg a kegyetlen bosszúállást, mert övé a bosszúállás, aki mindannyiunknak megfizet érdeme szerint. Ebben a történetben a tanítványok legszívesebben megégetnék a Jézust be nem fogadó samáriai falut, de Jézus csendre inti őket. Azt mondja, hogy ez a gonosz lélek bennük, hisz a jézusi lelkület, míg tart a kegyelemidő, senkit sem akar elpusztítani, hanem megtérésre hívni, megadni a lehetőséget, hogy meggondolják magukat, hogy megváltozzanak. Ima: Úr Jézus, a te lelkületedet oltsd a mi szívünkbe, hadd tudjunk gyakrabban a te szelíd szemeiden keresztül nézni egymásra. Nyisd meg mindazok szívét, akiknek még zárva vannak előtted. Ámen R: Lk. 9: 51-62, E: Ézsaiás 54, Ének: 302. dicséret
Református Élet
2012. augusztus
Egy est, amelyen a szétszakított magyarság összekapaszkodott és csodát művelt Mottó: „A XXI.századot sajnos a magány, az értékes közösségek hiánya jellemzi. A kórusok jelentik az egyik üde színfoltot a szegényes palettán” ( Dr.Schulek Ágoston 1943-2011, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke; Budapest, 2010. őszén) A Református énekek nevet viselő koncertsorozatot kereken tíz esztendővel ezelőtt, 2002-ben indították útjára megálmodói. Egyedülálló lehetőséget adva ezáltal a több száz fős Kárpát-medencei Egyesített Református Kórus, kiváló karnagyok és Európa-szerte ismert orgonisták gyümölcsöző együttműködésére. Azon nemes célkitűzéssel, hogy a Református Egyház énekeskönyvében található zsoltárokat és dicséreteket sisztematikusan és professzionálisan feldolgozva, a felpörgetett tempóban élő embereket is csöppnyi lassításra és elcsendesedésre bátorítsa. A rendezvényhez több alkalommal rézfúvós együttesek és szólisták is csatlakoztak. Összhangban a hagyományokkal, a Kárpátmedence reformátussága legnagyobb zenei ünnepének június 30-án megtartott tizenegyedik kiadása is a budapesti Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben zajlott. A Kárpát-medencei Egyesített Református Kórusba a hazai kórusok mellett az idén is meghívást kaptak az elszakított egyházkerületek karai, ahonnan két felvidéki, egy délvidéki, egy partiumi, egy erdélyi/székelyföldi, egy kárpátaljai, sőt egy kisebb prágai kórus is érkezett. Ezzel is kifejezve az összetartozást, és azt, hogy a magyarság – éljen bárhol e földön – egy nemzetet alkot. Az Úr kegyelméből hitben, szeretetben és művészi élményben. A délvidéki / vajdasági színeket a Torontálvásárhelyi Református Egyház huszonkét tagú Dalárdája képviselte, Tóth Zsolt kántor vezényletével. A négy tematikai blokkra tagolt, közel két és fél órás koncert nyitányának üdvözlőjét Böszörményi Gergely koncertmester, a rendezvény egyik megálmodója és szervezője mondta. Tisztelettel köszöntve nemcsak a 350 fős kórust és a mintegy 15
1300 fős gyülekezetet, valamint a megjelent rangos vendégeket ( ft. Szabó Istvánt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökét, illetve ft. Csűry István királyhágómelléki református főpásztort, továbbá Imre Sándor urat, a Tiszán Túli Egyházkerület főgondnokát, Rétvári Bence államtitkár urat, Papp János urat, a Magyarországi Baptista Egyház nemrég megválasztott új elnökét, Csernák István urat, a Magyarorsági Metodista Egyház szuperitendensét, Fischl Vilmos urat, a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkárát, valamint Bálint Márta erdélyi származású református színművészt, aki a zajló eseményt egy héttel korábban kapta meg a Magyar
2012. augusztus Örökség-díjat), de az egyéb szolgálatuk miatt távolmaradt egyházi előljárókat is.
Református Élet
Kuriózumnak számított különben az is, hogy Varga Mihály karcagi presbiter, egyébként hivatali minősítésében tárcanélküli miniszter a zenei blokkok elejére helyezett bibliai Igék felolvasásával voltaképpen nemcsak szemlélője, de az est aktív közreműködője is volt. A lectio a karnagyok váltásával is egybeesett, akik közül ezúttal Cseri Zsófia, Hartyányi Judit, Arany János és Berkesi Sándor vállalták a szolgálatot. Gárdonyi Zoltán kórusművében hangszerileg Draskóczy Eszter hegedűművész is csatlakozott a hangverseny gerincét hordozó ifj. Szotyori Nagy Gábor orgonistához, mely énekek hangverseny tizenkettedik fejezetének utóbbi református lelkészcsalád sarjaként lépett e apropóján is összeölelkezhet ismét a sajnos, testvéri pályára egykoron. torzsalkodásban is oly gyakran bizonyságot tévő nemzetünk. Biztatóan a kézfogás ezúttal sem maradt Fassang Árpád (Krakkó, 1912. június el. Általa vál(hat)tak hitelesebbé a termet és szíveket 30. – Budapest, 2001. március 12.) karnagy, egyaránt csordultig kitöltő, belső elcsendesedésre kórusvezető, zeneszerző és zenepedagógus is intő Nemzeti ima akkordjai. Az elbocsájtó áldást (nevéhez „közmént” a Röpülj, páva! mozgalom Csűry István királyhágómelléki püspök úr mondta. elindítása is fűződik – a szerz.megj. ) emléke előtt tisztelegve unokája, Fassang László Liszt FerencA rendezvény fővédnökei a Magyarországi díjas fiatal magyar orgona- és zongoraművész Református Egyház és egyházkerületei, valamint a hozott improvizatív orgonadarabot. Minderről élő Ferencvárosi Önkormányzat és a Nemzeti Kulturális hangfelvétel is készült, amelynek CD-s, illetve Alap voltak. Az összefoglaló fényképmelléklete a DVD-s változata – emberi számítások szerint már ez hangverseny főpróbáján készült. év szeptember 13-án megjelenik a budapesti Stereo Kft. / Periferic Records gondozásában. A XI. Református énekek hangversenyen S persze, amennyiben az Úrnak is így lészen részt vevő kórusok és felkészítő karnagyaik akaratja, az előttünk álló 2013-as esztendő tavaszának névjegyzéke idusán (május 24-25-26) a református egység ünnepségsorozathoz tartozó X. Református Zenei Debreceni Református Kollégiumi Kántus Fesztiválnak, július hó hatodikán pedig a református (Berkesi Sándor); Pasaréti Palló Imre Énekkar,
16
Református Élet Budapest (Cseri Zsófia); Psalterium Hungaricum Kórus (Arany János); Kálvin Kórus, Budapest – Kálvin tér (Bódiss Tamás); Nagyerdei Református Kamarakórus, Debrecen (Nagy Csaba); Mezőcsát Református Egyház Kórusa (Tolvajné Tóth Klára); Lévay Református Gimnázium Kórusa, Miskolc (Sajó Márta); Hálaadás Kórus, Budapest – Pozsonyi út (Berkesi Boglárka); Arany János Református Gimnázium Kórusa, Nagykőrös (Ecsedi Péter); Szentendrei Református Általános Iskola Énekkara (Körösmezei Varga Zsuzsa); Lévai gyülekezeti Kórus,
2012. augusztus Felvidék (Kassai Gyula); Prágai Magyar Református Kórus (Szabó Krisztina); Beregszászi Református Gyülekezet Kamarakórusa, Kárpátalja (Ladányi Katalin); a Torontálvásárhelyi Református Egyház Dalárdája, Vajdaság ( Tóth Zsolt ); VOX PASTORIS – a Bihari Református Egyházmegye Kórusa, Partium; Kézdivásárhelyi Református Kórus, Erdély (Balázs István); Kassai Magyar Református Gyülekezet Vegyeskara, Felvidék (Palcsó Edit). Martinek Imre
A képeket Martinek Imre készítette
Amit vet Az ember, Azt fogjA ArAtni is gAl. 6,7 “Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd dával előttük, hogyan kell keresztyén életet élni, ahol a kezed este sem, mert nem tudod melyik sikerül: ez jelen van az Úr Jézus a mindennapokban, örömben és bánatban egyaránt. vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.” Van egy közmondás: “Az egyik nemzedék Préd. 11,6 Hálás a szívünk a gyermekekért, a fiatalokért, ülteti a fákat, és a másik élvezi az árnyékot.” Elakik rendszeresen hallgatják Isten Igéjét és nyitott gondolkodom mennyi lelki és építő dolgot kaptunk szívvel, gyermeki őszinteséggel érdeklődnek utána. gyülekezetünktől, családunktól gyermekkorunkban, Jézus parancsa, hogy hívőként adjuk tovább az öröm- aminek “árnyékában” még ma is felüdülhetünk. hírt, és Jézus a gyermekek elől sem zárkózik el. A Örömmel gondolunk vissza és emlegetjük a régfenti Ige alapján már “reggel”, azaz gyermekkorban múlt időket, mikor még mi voltunk gyerekek, minfogjunk a “vetéshez” - az Igemag vetéséhez. Tudják ket tanítottak bibliai történetekre, énekekre. Mások meg gyermekeink ki teremtette őket, ki tartja meg fáradoztak, mások ültették a fákat... a mi javunkra, életüket napról napra, hogy egyedül a Jézus Krisz- a mi épülésünkre. Miért? Mert szerettek, fontosak tusban vetett hit által van üdvösségük. Fontos, hogy voltunk a számukra. Hogy nekünk jó legyen, hogy ne csak beszéljünk Istenről, hanem tanítsuk is őket, helyes irányba tereljék az életünket. Nem tartozunkfigyelmeztessük, hogy dönteniük kell, hisz Jézus e mi is ilyen felelőséggel, hogy fákat ültessünk a mondja: “Aki nincs velem, ellenem van.” Járjunk pél- következő nemzedéknek, gyermekeinknek és ne csak 17
2012. augusztus
Református Élet
az árnyékot élvezzük ki? Legyünk mi is olyanok, akik fáradoznak a következő generáció lelki életén és növekedésén, akiknek fontos, hogy gyülekezetközelben és Isten ismeretében nőjenek fel. Hívőként és emberként is szeretnem kell őket, helyes irányba terelgetni, meghallgatni, megérteni. Sokszor halljuk a panaszkodást és a kifogásokat, hogy a kompjuter, a TV, a társaság, a “világ” neveli őket. De miért? Miért engedjük? Miért nem vagyunk ott? Elsőként? Adja Isten, hogy szívünkön legyen minden gyermek és fiatal, akik a családunkban, gyülekezetünkben és környezetünkben vannak, hogy legyen bátorságunk és bölcsességünk tanítani őket Isten Igéjére. Kezdjük el szívükbe mi az Ige mag elvetését. Sokszor nehéz ez a feladat, mert ahogy az Igében is olvassuk: nincs pihenés, és nem tudjuk kinek mit hoz Isten az életébe. Milyen döntések, nehézségek érik őket. Lehet Istenhez kiáltanak, de lehet, hogy megtagadják őt. Szükségük van szeretetünkre és imádságainkra! Ima a gyermekekért és fiatalokért Gyermekeim nevét kezedbe helyezem, Uram! Írd be őket oda kitörölhetetlen írással, hogy semmi, senki ki ne égethesse nevüket onnan, még akkor sem, amikor a sátán rostálja őket. Tartsd őket szilárdan, mikor el kell engednem kezüket!
Te erősítsd őket gyöngeségeikben! Hiszen tudod, milyen hatalmas a világ csábítása szívükben. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg a gonosztól! Légy vigasztalójuk, amikor magányosak és félnek. A Te nevedért őrizd meg őket szövetségedben, és ne engedd, hogy eltérjenek a Te utadról. Gyermekeim nevét kezedbe helyezem, Uram. Ámen. A bácsfeketehegyi vasárnapi iskolában minden évben megünnepeljük azon fiatalok ballagását, akik rendszeresen jártak vasárnapi iskolába. Igét olvasunk, énekelünk, köszönőlevelet és könyvet kapnak ajándékba. Idén az egyház támogatásával szeretetvendégséget is szerveztünk a számukra, mely még ünnepélyesebbé tette ezt az alkalmat. Június végén 28 fiatal közösségében ünnepeltünk, akik tavaly és az idén fejezték be a 8. osztályt és indulnak tovább más városba, hogy folytassák tanulmányaikat, vagy maradnak otthon, a családban segíteni. Fontos, hogy tudják, mindig jöhetnek hozzánk, ha kérdésük, problémájuk akad. Páran közülük látogatják az ifjúsági alkalmakat is, aminek örvendezünk, mert így megmarad velük a személyes kapcsolat. Hálásak vagyunk, amiért e fiatalok a konfirmáció után is közöttünk maradtak, sőt páran segítőinkké váltak a szolgálatban. Dicsőség az Úrnak! Halász Sámuel és Renáta
18
Református Élet
2012. augusztus
GYERMEKOLDAL AZ ABLAKÜVEG FOLTJAI Karcsi jót akart tenni anyának, felmászott a szobalétrára, és megmosta a nappali szoba ablakát, ahogyan a felnőttektől látta. Eddig még nem csinálta, de igyekezett, és úgy találta, nem is olyan nehéz munka. Amikor készen lett, büszkén szemlélte művét. Kihívta édesanyját, és rámutatott az ablakra. „Micsoda meglepetés! – kiáltott anya – Köszönöm, Karcsikám!” – És nem maradt el az ajándék, a csokoládé sem. Karcsi büszke volt önmagára. Száraz, felhős reggel volt, a Nap nem mutatta magát, csak délután, akkor azonban csodásan ragyogott. Karcsi bement a nappaliba, ismét ránézett büszkeségére, az ablakra, és… egyszerűen nem hitt a szemének. Most, hogy a Nap teljes erejével rásütött, csíkok és foltok mutatkoztak az üvegen, amely délelőtt olyan tisztának látszott. „Nézd, anyu – mondta panaszosan – akár moshatom újra!” „Ilyesmi megtörténik – próbálta anya megnyugtatni – nem vagy még olyan gyakorlott, és különben is, a napsugarak láthatóvá teszik a foltokat…” Mit volt mit tenni, Karcsi behozta ismét a létrát, és addig tisztította az ablakot, míg tükörfényes nem lett. Amikor apa meghallotta az ablakmosás
történetét, azt mondta fiának: „Nem vehetted észre a foltokat, amíg a Nap rá nem sütött az ablakra, fiam. Mint ahogy a sötétben azt sem látjuk, hogy tiszta és rendes, vagy piszkos és rendetlen egy szoba, amíg fel nem gyújtjuk a villanyt. Így van ez igen sok területen az életben is. A sötétben és a homályban sok minden megbúvik, ott van – csak éppen nem látszik.” Olvassuk el a Bibliában, mit mond magáról az Úr Jézus! Karcsi már olvasta is:
Aranymondás: „Én vagyok a világ világossága! Aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága!” János ev. 8,12
Református Élet, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Dr. Csete Szemesi István, püspök Bácsfeketehegy, Testvériség utca 26 Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta,
[email protected] Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget, lapzárta minden hónap 15-én. Az írások rövidítését és szerkesztési jogát fenntartjuk Nyomtatva: Forum-Újvidék • Megjelenik 1500 példányban Országos Egyházunk hivatalos honlap címe: www.szrke.com
19
CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад 275 REFORMÁTUS Élet : a Szerbiai Református Keresztén Egyház hivatalos lapja / felelős főszerkesztő Csete Szemesi István. - 1. évf., 1. sz. (1966)- . - Bácsfeketehegy : Szerbiai Református Keresztyén Egyház, 1966- . - Ilustr. ; 30 cm Mesečno ISSN 2217-7574 COBISS.SR-ID 19120130
K A T E K I Z Á C I Ó:
I.
C S O P O R T
II.
C S O P O R T
III.
C S O P O R T
