P A U L E H R L I C H KOLOZSVÁRI VONATKOZÁSAI IZSÁK SÁMUEL
Az első világháború második évében a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet nagy veszteség érte: 1915. szeptember 13-án, mindössze 53 éves korában meghalt Marschalkó Tamás (1861-1915) dermato-venerológus, iskolaalapító professzor. A végzet játéka folytán Marschalkó professzor egyazon évben, egy hónapnyi különbséggel hunyt el, mint Paul Ehr lich (1854-1915). Marschalkó nevét itthoni és külföldi tudományos munkássága tette ismertté, megbe csültté. Egyike volt kora legismertebb magyar szifílidológusainak. Marschalkó professzort elsiratta Kolozsvár legnagyobb napilapja, a háború vészes-véres eseményeinek hírével elárasztott Ellenzék. Az Orvosi Hetilapban közölt nekrológját tanítványa és későbbi utóda, Dr. Veress Ferenc írta, aki hangsúlyozta, hogy Marschalkó tanárra „Ehrlich salvarsanterápiája kezdettől fogva rendkívüli hatással volt... Mint a syphilis alapos ismerője és lelkes gyógyítója, örömmel fogott hozzá igen nagy számú gyógyítási kísérletekhez, melyek ered ménye néhány értékes közlemény... " Későbbi méltatója, Dr. Simon Miklós, a szegedi SzentGyörgyi Albert Egyetem bőrgyógyász-venerológia tanára, szóról szóra megismételte Veress említett nekrológja Marschalkó tevékenységét méltató értékelésének egyik sorát. Az Orvosi Hetilap aláírás nélküli Ehrlich nekrológja szép, elismerő szavakkal búcsúzik a nagy tudóstól: „Még a háború zaját is túlharsogta egy percre világszerte az a hír, hogy a tudomány egy fejedelme, az emberiség egy nagy jóltevője kidőlt 61 éves korában, még az életnek az emberre kimért határán innen...", és azzal a gúnyos, szemrehányó megjegy zéssel, amely szerint: „ Talán magára eszmél Ehrlich halála alkalmával a franczia Acadé mie de Médecine, mely őt pár hónappal ezelőtt törölte tagjai sorából. " Paul Ehrlich és munkatársainak korszakalkotó munkássága, a kemoterápia megalapítása nem igényel ismertetést, értékelést, csupán annyit, hogy az orvostudomány, a gyógyászat új, ma is folytatódó korszakát avatta fel, és irányt adott a gyógyszerkutatásnak, épp úgy, ahogy átalakította a gyógyszertárak működését, a gyógyszerképzést is, a gyógyszerkutatásra he lyezve a hangsúlyt. 1
2
4
1
2
3
4
Ellenzék, 1915. szeptember 25. , 436. sz.; Ellenzék, 1915. szeptember 27., 437. sz. Veress Ferenc (magántanár, ezredorvos a harctéren): Marschalkó Tamás. Orvosi Hetilap, 1915. december 12., 50. sz., 678. Simon Miklós: A magyar dermatológia helyzete Kolozsváron. Szeged, Szerző, 2000, 10. Ehrlich Pál. Orvosi Hetilap, 1915. augusztus 29., 35. sz., 470-471.
Halála előtt egy évvel, 60. születésnapjára, 37 tanítványa, tisztelője és követője 668 oldalas ünnepi kiadvánnyal, az Eine Darstellung seines wissenschaftlichen Wirkens-szel tisztelte meg. Ez a kötet felöleli Ehrlich munkásságát mind a kemoterápia, mind az immu nológia terén. Későbbi életrajzírói, méltatói számára ez a jubileumi kötet forrásmunkát is jelentett az ehrlichi tudományos alkotás teljesebb megismeréséhez. Erre az ehrlichi tu dományos életművet gazdagon tárgyaló kötetre utal 1931-ben, Ehrlich 77. születésnapja alkalmából tartott előadásában, Goldberger Ede kolozsvári bőrgyógyász-venerológus. A kolozsvári Dermato-venerológiai Klinika egyike volt az elsőknek, ahova késedelem nélkül bevezették a salvarsanos kezelést. Marschalkó professzor fáradhatatlan figyelemmel kísérte Paul Ehrlich és munkatársainak kemoterápiái kutatásait, amelyek eredménye a 606os Salvarsan, az egyetemes orvostudomány történetében az első, szifiliszt sikeresen gyógyító specifikum. Alighogy megjelent az ismert berlini Springer Kiadónál Paul Ehrlich és S. Hata Die Ex perimentelle Chemotherapie der Spirillosen című kiadványa, Marschalkó professzor vál lalta annak magyarra fordítását. Munkájával nagyon gyorsan, már 1910 decemberére, az eredeti német kiadás évének végén elkészült. A fordítás: A spirillumos betegségek (syphilis, visszatérő láz, tyúkspirillosis, framboesia) vegyi úton való kísérletes gyógyítása, Debrecen ben, jelent meg 1911-ben. Marschalkó professzor Előszavának dátuma: Kolozsvár, 1910. Kétségtelen, hogy a korabeli magyar orvosi gyakorlat és művelődés számára nóvum volt, ami megerősítette bekapcsolódását kora kemoterápiás orientációjába. Az Ehrlich-Hata kötet értékét emeli Hátának spirillumos betegségek kemoterápiás részét megelőző Előszava, valamint az Ehrlich által írt Zárószó. Az igen értékes, terjedelmes fordításban (46 oldal) tulajdonképpen Ehrlich ismertetésében a kemoterápia kidolgozásának, a kezelés lefolyásának koncepcióját és kísérleti eredményeit foglalja össze. Beszámolója a mo dern kísérleti orvostudomány egyik értékes egyetemes orvostörténeti dokumentuma. Marschalkó professzor megindokolja fordítása szükségességét: „Érdekesen kalauzol Ehrlich laboratóriumának belsejébe, hogy kortársaim közül azok, akik eddig talán nem voltak kellőképp tájékozódva arról, hogy mily nagy és tervszerű munkának gyümölcse a 606 megszületése... kevesen tudják azt, hogy milyen hatalmas talapzata van annak a nagy épületnek, a modern vegyi gyógyítás nagy épületének, amelynek tervezője és megalapítója maga Ehrlich volt" Előszava és Zárószava tartalmazza Ehrlich azóta közismertté vált, gyakran idézett sza vait: „25 éve fáradoztam annak az alaptételnek gyakorlati megvalósításán, hogy valamely gyógyszer csak azokra a testekre hat, amelyek ezt felveszik; hosszú és fáradságos munka után sikerült a gyógyítás terén eredményhez jutnom... ". Zárószavában (magyar fordítás, 145. old.) Ehrlich megállapította: „...a 606-os gyógyítás hatása határozottan az eddig alkalmazott gyógyító módon felette áll, mert min den befecskendezés átlagosan annyit használ, mint 4-6 hétig tartó higanyos gyógyítás... a 606 bevitele a syphilis gyógyításában jelentékeny előhaladást jelent, haladást, mely nem a véletlennek, hanem a rendszeres kísérletes munkának következése". 5
6
7
3
6
7
Marschalkó Tamás Előszava a piritlomos betegek vegyi úton való kísérletes gyógyításának fordításához. /'. m. V I I . Paul Ehrlich: Előszó: a magyar fordításban III. Paul Ehrlich: Zárószó a magyar kiadáshoz, 145.
magyarra
Meglátásom szerint az Experimentelle Chemotherapie der Spirillosen fordítása, vala mint Ehrlichnek a kemoterápia megszületését felvázoló kísérőszövegei (Előszó és Zárószó) orvostörténeti szempontból úgy is értékelhető, mint a korabeli magyar tudományosság tisz teletadása az ehrlichi életmű iránt. Marschalkó professzornak tehetséges munkatársai voltak, akik közé tartozott Coriolan Tátani román nemzetiségű I . asszisztens (adjunktus) és Goldberger Ede tanársegéd. Mind ketten a Bőr és nemi betegségek klinikájának Marschalkó által felkarolt kemoterápia szellemében munkálkodtak. Tátani később a kolozsvári román nyelvű egyetem dermatológia professzora lett, míg Goldberger a kolozsvári Zsidó Kórház bőrgyógyász főor vosaként magángyakorlatot is folytatott. A két világháború között a Romániához tartozó Erdélyben folytatódott az Ehrlichkultusz, hiszen ő volt a Salvarsan- és a Neosalvarsan-terápia, a vérbaj sikeres gyógyításának megvalósítója. A háború következményeképpen elterjedt szifilisz leküzdése érdekében szé les körű tevékenység bontakozott ki. Ebben a helyzetben szükséges volt megragadni minden rendelkezésre álló lehetőséget, felvilágosító, nevelő eszközt. 1920-ban Janovics Jenő, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatójának filmstúdiójában megrendelésére készült el a Világrém című szifilisz elleni filmdráma, amelynek forgatókönyvét az európai hírű járványszakértő, akkor Kolozsváron vendégtanárként tartózkodó Constantin Levaditi, a Pasteur Intézet munkatársa és tanítványa, Gyalui Jenő kolozsvári szigorlóorvos írták. A film bemutatása előtt Levaditi bevezető előadást tartott, amelynek során a szifilisz gyógyításában szerepet játszó Paul Ehrlich neve is elhangzott. A két világháború közötti Erdély kultúrtörténetéhez, azon belüli orvostörténetéhez tar tozik a Marschalkó tanítvány dr. Goldberger Ede (1887-1959) által kezdeményezett zsidó orvostársulat megszervezése. 1930. márciusában több kolozsvári közismert zsidó orvos közreműködésével megalapította a Zsidó Orvosok Körét A Zsidó Orvosok Köre 1930. november 30-án tartott második szakülésén a kör elnöke, Goldberger Ede a tagság általános jóváhagyásával és tetszésnyilvánítására bejelentette, hogy ezentúl tevékenységét Paul Ehr lich Zsidó Orvostudományi Társulat (ZSOT) néven fogja folytatni. Szaküléseinek beszámolói rendszeresen jelentek meg az Orvosi Szemlében (1928-1938), amit Herschkovits Izidor alapított, és mint főszerkesztő, Pataki Jenő főmunkatársával közösen vezetett. A Paul Ehrlich Orvostudományi Társulat 1931. március 14-i szakülése ünnepi jellegűvé vált, mert a társulat nevét adó Paul Ehrlich emlékének áldozták. A ZSOT ezen emlékezetes szakülésén dr. Goldberger elnök terjedelmes, alaposan dokumentált szakelőadást tartott Dr. Ehrlich Pál orvos professzor élete és munkássága címmel. Ez az Ehrlichhel foglalkozó részletes magyar nyelvű előadás az Orvosi Szemle hasábjain 10 oldalnyi terjedelemben jelent meg. Alkalmat erre Ehrlich születésének 77. évfordulója adott. Különkiadása nap jainkban már orvostörténeti értékű ritka bibliofil nyomtatvány, közkönyvtárainkban sem található meg. A kolozsvári Zsidó Orvosok Körének létrehozása, majd annak folytatása, a Paul Ehrlich Zsidó Orvostudományi Társulat megalapítása egybeesett a romániai jobboldali, szélsőséges, 8
9
10
' Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903-1930). Bukarest, 1980, 111-1 12, 158-159. Újkelet, 1930. november 18., 6. Goldberger Ede: Dr. Ehrlich Pál orvos professzor élete és munkássága Orvosi Szemle (Kolozsvár), 1931. május 15., 5. sz., 153-166.
9
1 0
fasiszta Vasgárda mozgalom megerősödésével. Egyre jobban elterjedtek a nemzetiségek elleni megnyilvánulások, különösen pedig az antiszemitizmus lángolt fel. Ezek az eszmék az egyetemi diákság köreiben is találtak híveket. 1927-ben Nagyváradon a diákkongresszus pogrommal végződött, annak utóhangjai Kolozsváron atrocitásokkal folytatódtak. A Paul Ehrlich Orvostudományi Társulat célja az orvosi ismeretek gazdagítása volt, anélkül, hogy elzárkózott volna az esetleg felmerülő sajátos problémák érdekképviselete elől. A Zsidó Ovostudományi Társulat megalapítása egyes magyar sovén körök antiszemitiz mussal fűszerezett kritikáját, sőt rosszallását váltotta ki. Szerintük a zsidó orvosok elkülönítették magukat a magyar társadalomtól, a magyar orvosközösségtől, amelyik az Erdélyi Múzeum Egyesület orvosi szakosztályába tömörült. Ezek az alaptalan vádak búvópatakként olykor még napjainkig is visszhangzanak, és Kolozsvár magyarságának a félrevezetését célozták. A valóság egészen más volt, amiről bárki meggyőződhet, ha előveszi az EME Értesítő az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztálya című, rendszeresen megjelenő időszaki kiadványát. Tartalmazza az Orvostudományi Szak osztály üléseinek lefolyását, előadásokat, hozzászólásokat, az 1932-ben tartott orvos kongresszus előadásait. Az évről évre megjelenő Értesítő számaiban változatlanul jelen vannak a kolozsvári zsidó orvosok is. Olyan nevekkel találkozhatunk az EME Orvostu dományi Szakosztálya ülésein, mint Mátyás Mátyás sebész, Herschkovits /zidor w röntgen specialista, a Zsidó Kórház röntgenológusa, Steiner Pál sebésztanár, Leitner Fülöp és Kap pel Izidor gyermekgyógyászok, Traub Vilmos kardiológus, Jakobi József, a Zsidó Kórház vezető belgyógyász főorvosa, Perl Ottó fogorvos, Burger Erzsébet fogorvos, Stern Vilmos orvosbiokémikus, a későbbi Terápia gyógyszergyár megalapítója, Dőry Béla belgyógyász, és a névsor még folytatható azokkal a magyar anyanyelvű zsidó orvosokkal, akik nemhogy megszakították kapcsolatukat az EME Orvostudományi Szakosztályával, hanem ellenke zőleg, kitartottak mellette. Közleményemet azzal fejezem be, hogy ami később az észak-erdélyi zsidó orvosokkal történt, a magyarországi zsidóság vésznapjaihoz tartozik. A Paul Ehrlich Orvostudományi Társulat deportálásban elpusztult tagjairól Szilágyi András volt deportált, kolozsvári orvos, író, publicista írt fájdalmas emléksorokat: „A »Paul Ehrlich« kör, a kolozsvári zsidó or vosok egyesülete megszűnt élni, nincsen többé. Sajnos kevesen maradtunk, hogy gyászülést sem tarthatunk elhunyt tagjainak emlékére. Míg van, aki a gyászbeszédet elmondja, alig akad, aki meghallgassa. Fogadjátok, elesett bajtársak, ezt a néhány sort jeltelen síroto-
SAMUEL IZSÁK, Prof.MD. Marosvásárhely-Kolozsvár 1915-2007
Szilágyi András: Áldozatok és hóhéraik. Visszaemlékezés a kolozsvári zsidó orvosok „Paul Ehrlich" körére. Egység (Kolozsvár), 1946,1. évf., 11. sz., 5. old.
SUMMARY The town Kolozsvár (today Cluj, Romania) till the Second World War mostly inhabited by Hungarians was the centre of the Transylvanian Hungarian culture. The present article calls our attention to the fact, that the medical society of Kolozsvár had vivid connections with Paul Ehrlich, whose achievements were quickly introduced into the contemporary Transyl vanian medical practice. Ehrlich' main work - Die Experimentelle Chemotherapie der Spirillosen - was translated instantly, still in the year of its birth into Hungarian and pub lished by an eminent dennatologist of the Kolozsvár University, Tamás Marschalkó. In 1920 a propaganda-movie was produced by the Hungarian Theatre of the town on the hor rors of syphilis. The script of it was written by the famous Rumanian scientist C. Levaditi and by a Hungarian medical student Jenő Gyalui: Ehrlich's person played an important role in the film. As a result of a certain cult of Ehrlich in Kolozsvár, the Transylvanian Jewish Medical Society - founded by Hungarian physicians in 1930 - took up the name of Paul Ehrlich. It existed as Paul Ehrlich Jewish Medical Society up to the deportation and annihi lation of its members in 1944. The society organized sessions and published articles in the 30ies for the memory of Ehrlich.
