Miniszterre várva. Új Katedra Pedagógusok lapja. Beköszöntő. A tartalomból április 1

ÚJ KATEDRA

Beköszöntő

„Miniszterre” várva Új Katedra

Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft. 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: dr. Guller Zoltán Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962 www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (online)

A tartalomból Az utolsó padban konferenciáról ������������������ 6 Felhívás a „klebelsbergi” iskolákhoz ������������ 11 Tatay Sándor-centenárium �������������������������� 12 Az Apáczai Közalapítvány fotó/film pályázata ������������������������������������������������ 13 Hunniareg: Elkötelezettség, hatékonyság ���� 16 A nevelés jog és kötelesség �������������������������� 19 Egy magányos talentum: Berzsenyi Dániel  22 Veszelka Kommandó ���������������������������������� 24 Erkel Ferenc-emlékév, Budakeszi ���������������� 25 Főhajtás: Vukán György ���������������������������� 26 Kolompos: Jönnek a huszárok �������������������� 28 A százéves Búza Barna életmű-kiállítása ������ 31 Harmónia: Kell a verseny �������������������������� 32 Egészség: A gimnasztikai labda ������������������ 34

2010. április

Nem lesz könnyű helyzetben az oktatásirányítás új vezetője a kormányalakítás után. Szétzilált igazgatási apparátust örököl, megkezdett, de részleteiben ki nem dolgozott programokat, üres kasszát, sőt adósságokat. Jelen állás szerint valószínűsíthető az is, hogy a tárca elveszíti önállóságát és egy ún. csúcsminisztérium része lesz, a területet pedig államtitkári rangban vezetik majd, ami önmagában presztízsveszteség. De nem lesz könnyű helyzetben az új „miniszter” azért sem, mert akadnak csoportok, amelyek az elmúlt nyolc év leépülését ugyan csendben végigasszisztálták, ám most – bár még a kormányprogramot sem ismerik – máris ultimátumot fogalmaznak meg, és nem ígérnek türelmi időt. Aligha tévedünk, ha feltételezzük: a leendő ellenzéktől is hasonló hozzáállásra számíthat az új vezetés. Az elmúlt nyolc évben megtapasztalhattuk azt is, milyen az, amikor egy miniszter voluntarista módon, minden hagyományt, értéket – nemegyszer az alkotmányt is – figyelmen kívül hagyva akarja a maga képére formálni az oktatást. S láttuk ennek ellenkezőjét is, amikor valaki leginkább csak miniszter akart lenni, és valódi program, érdemi támogatottság és vezetői képességek nélkül ült az irányítópultnál. A két mentalitás kudarcából jó lenne okulni. Ebben a helyzetben – úgy gondoljuk – mindennél fontosabb lenne egy olyan első számú vezető, akinek politikai és szakmai súlya jelentős, akinek támogatottsága a kormánypártok részéről erő, akinek pozíciója a kormányban meghatározó, másrészt elismertsége a szakmai és érdekvédelmi szervezetek irányából is megfelelő. Harmadsorban elengedhetetlen a komoly vezetési és közigazgatási tapasztalat, s az, hogy hasonló adottságokkal rendelkező csapatra támaszkodva lásson dolgához. A támogatottság és az apparátus működtetése, a rend azonban csak alapfeltételeit teremti meg a munkának. Valódi előrelépést az hozhat az oktatás területén, ha valóban fontos, releváns problémák megoldására koncentrál a kormányzat, nem bonyolódik sem sérelmi politizálásba, sem indokolatlan ideológiai csatározásokba. A magyar oktatásügynek ugyanis egyszerre van szüksége stabilitásra és változásra. Nem lenne szerencsés újranyitni a vitát olyan kérdések esetében – tantervi szabályozás, kétszintű érettségi, bolognai folyamat stb. –, amelyek mára nyugvópontra jutottak, s a rendszer kiegyensúlyozott működését biztosítják. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne kisebb korrekciókat végrehajtani. Indokolt és szükséges például az érettségi presztízsének megőrzése érdekében a vizsga szakmai tartalmának professzionalizálása (értsd: a feladatsorok színvonalának és egyenértékűségének garantálása), az emelt szintű érettségi megkövetelése a felsőoktatásba való belépéshez. Nyilvánvaló az is, hogy a természettudományos tárgyak oktatása terén is változásra van szükség, s hogy távolról sincs rendben minden a kétciklusú felsőfokú képzéssel sem. De a fürdővízzel együtt nem volna szabad kiönteni a gyereket is. Annál is inkább szükség lenne a józanságra, mert a tapasztalatok szerint kormányváltáskor az új elit hajlamos mindent újrakezdeni. (Ez alól csak az 1998-a váltás jelentett eddig kivételt, nem véletlen, hogy az ezt követő időszakra jó szívvel emlékszik vissza az oktatás világa.) Másrészt bőséggel akad valóban releváns probléma az oktatásban, elég, ha csupán a közoktatás-finanszírozás tarthatatlan voltára, szükséges reformjára, a nem létező pedagóguspolitikára, az óvodai és iskolai nevelés fájó hiányára, a szakképzés tartalmi, szerkezeti és ezekből következő hatékonysági problémáira, az eladósodott, felesleges kapacitásokat fenntartó, minőségi és demográfiai gondokkal küzdő felsőoktatási intézményekre gondolunk. Méltányosság, relevancia, odafigyelés, szakmaiság, fegyelmezettség és bölcsesség – igen. Akarnokság, kapkodás, türelmetlenség, küldetéstudat, gőg, túlzó ideologizálás – nem.

1

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Ha végképp semmi sem működik, cseréljük ki a gyereket… Sokan és régóta kongatják a vészharangot a szakképzés felett. Nem is alaptalanul, hiszen a munkaerőpiac egyre inkább az érettségivel rendelkező szakmunkásokat preferálja a szakiskolákban szakmai végzettséget szerzettekkel szemben. De mindezt nem azért teszik, mert szükségük van arra a típusú elméleti tudásra, amit az érettségi nyújt. Sokkal inkább a szakiskolákban végzett fiatalokkal szembeni kritika ez. Motiváltság, érdeklődés, igény a fejlődésre, minden új dolog iránti nyitottság, tanulási hajlandóság… Ezek ma egy munkáltató elvárásai, és sajnos a jelenlegi szakiskolai ta­ nulók jó része ezeknek megfelelni képtelen. Az alapvető okok egyszerűek. Mivel a magas iskolázottság határozott előnyt jelent a munkaerőpiacon, így minden fiatal igyekszik minél feljebb kapaszkodni, minél magasabb végzettséget szerezni. A nyolcadik osztályból kikerülők közel 80%-a érettségit adó középfokú intézményben tanul tovább. Teszi ezt akkor is, ha képességei erre nem mindig megfelelőek. Munkál ugyanis még egy szempont a háttérben. Az iskolázottabb és/vagy jobb anyagi lehetőségekkel rendelkező szülők akkor sem adják szakiskolába gyermekeiket, ha azok képességeinek, érdeklődésének ez lenne a megfelelő. Az ok a szakiskolák kriminalizáltsága és igen alacsony presztízse. Ezek után a szakiskola az általános iskolában tanulási nehézségekkel, beilleszkedési problémákkal küszködők, illetve a tanulást egyéb okokból elutasító, jellemzően komoly tudáshiánnyal rendelkező diákok gyűjtőhelye lett. Belőlük kellene a szakmája iránt érdeklődő, a munkát, erőfeszítést mint a boldogulás legfőbb útját elfogadó, kreatív szakembereket nevelni. Végül is nem lehetetlen feladat, talán csak jó tanárok, szakoktatók kellenek hozzá. De szakiskolai tanár nem is létezik. Jelenleg mind főiskolai, mind pedig egyetemi diplomával tanítani lehet a szakiskolában közismereti tantárgyakat. A főiskolai képzésben azonban a 10–14 éves korosztály nevelésére, oktatására készítették fel a tanárjelölteket, ezen életkor sajátosságainak figyelembevételével. Az egyetemi diplomával rendelkezők ugyan ennek a korosztálynak a tanítására készültek fel, de nem ilyen előképzettségű és motiváltságú diákokra. Így ez egy kicsit idegen pálya mindenkinek. Szükség volna tehát folyamatos továbbképzésekre. Ezeknek azonban csak akkor lehet kézzelfogható haszna és értelme, ha általánosságok helyett a konkrét szakiskolai nevelési, oktatási problémákra adnának adekvát válaszokat autentikus személyek. Ehhez azonban olyan szakiskolai tanárok kellenének, akik a mindennapi favágás mellett is hajlandók részt venni komoly tananyag- és módszertani fejlesztésekben, azok kipróbálásában, az eredmények őszinte, objektív kommunikálásában. Ha figyelembe vesszük, hogy a szakiskolában tanítók a legleterheltebbek, a leghamarabb kiégők, és mind anyagilag, mind erkölcsileg a középfokú oktatásban alulértékel-

2

tek, akkor aligha számíthatunk arra, hogy tömegesen vállalni fogják a fentieket. Megoldás lehet, ha csökkentjük az óraszámokat, javítjuk a munkakörülményeket, emeljük a fizetéseket? Azoknak, akik egyébként is elkötelezettek a különböző nehézségekkel küzdő fiatalok oktatása iránt, valóban jelentősen javítana mindez a közérzetén, de a valódi problémák megmaradnának. A szakiskolai oktatás igen kevés sikerélménnyel kecsegtet, ugyanakkor a fiatalok meglehetősen nyers megnyilvánulásai sokszor hozzák kellemetlen, sőt olykor megalázó helyzetekbe a pedagógusokat, és ez gyors kiégéshez vezethet. Az ilyen helyzetek kezeléséhez különösen jó pedagógiai érzékre, elhivatottságra és elfogadásra, toleranciára van szükség. A fiatalok csak a legvégső esetben jönnek ide tanítani, az idősebbek pedig, ha tehetik, menekülnek. Ez nem is lesz másként, amíg nem tudjuk garantálni az itt dolgozók emberi méltóságát, amit a tanulók és szüleik egyaránt gyakorta megsértenek. Nos ezt kellene először megoldani. A szakképzésben komoly szervezeti és módszertani változások is történtek. A legjelentősebb, hogy a tankötelezettség folyamatos emelése miatt megnyúlt a szakképzés megszerzéséhez szükséges idő, hogy 18 éves kor betöltése előtt gyakorlatilag ne lehessen elhagyni az iskolapadot. Megszűntek az egyéves képzési idők, a szakképzésbe csak 16. életévét betöltve léphet be a fiatal. A 9–10. osztály – bár azzal az érvvel védhető, hogy a gyermeknek nem kell túl korán egész életére kiható döntést hoznia, de – valójában csak parkolóhelyként funkcionál, ahol az általános iskolában meg nem szerzett ismeretek és készségek pótlása a legfőbb cél és feladat. Ez a két év a tanulástól már amúgy is régen elfordult fiatalok motiváltságát csak tovább rontja. Főleg amikor szembesülnek azzal, hogy néhány társuk 6. osztályos végzettséggel egy év alatt bepótolva a hetediket, nyolcadikat (ami persze csak látszólagos) megkezdhetik ugyanazt a szakképzést. A felzárkóztató oktatásról van szó, ami természetesen nem ad 8. osztályos bizonyítványt, bár ma is sokan ezt hiszik. A felzárkóztató oktatás bevezetése ésszerű volt, hiszen ki kellett emelni az általános iskolából a 6–7. osztály szintjén megrekedt, kezelhetetlen, túlkoros diákokat. És hová lehetett volna tenni őket, ha nem a szakiskolába, evvel tovább színesítve a helyzetet? Bár sokak szerint inkább csak még sötétebb lett ezzel is. Végül is ott tartunk, hogy minden komoly tanulási nehézséggel küzdő, motiválatlan, kudarcos, jövőkép nélküli vagy antiszociális

2010. április

ÚJ KATEDRA

fiatal előbb-utóbb a szakiskolai képzésbe kerül. Sőt lassan csakis ők, mivel a gimnáziumok és főleg a szakközépiskolák felvételi színvonala olyan mértékben lecsökkent, hogy bárki könnyedén átlépheti a küszöböt. Nyilvánvaló, hogy az ilyen irányú változások keményen az elvárt szintű szakemberképzés ellen hatottak. Talán új színt hozhat az előre hozott szakképzés. A szándék itt is arról szól, hogy ne kényszerítsük túlontúl sok közismereti tananyag megtanulására azokat, akiknek ez csak szenvedés. A problémát legfeljebb az okozhatja majd, hogy az emiatt ide érkezőknek szinte emészthetetlen lesz a szakma elméleti anyaga, főleg ha súlyos hiányosságokkal érkeznek az általános iskolákból. De ezt a kérdést tartogassuk a jövőnek. Módszertani fejlesztésekben igazán bővelkedik a szakiskolai oktatás. Volt Szakiskolai Fejlesztési Program, kettő is, jó gyakorlatok tárházában válogathatunk, megannyi megérlelt projekt... A legeredetibb módszertani újítás talán a manuális és kooperatív tevékenységeket előtérbe helyező projektmódszer. A remények szerint valamelyest fokozni lehet a tanulók motiváltságát, azonban a tapasztalatok ezt nem mindig igazolják, és a módszer általános alkalmazása (például a felzárkóztató oktatásban) kifejezetten a legfontosabb probléma megoldására, nevezetesen a hiányzó alapkészségek pótlására és elmélyítésére alkalmatlan. A helyzet tehát kritikus. A munkaerőpiac jogos elvárásokat fogalmaz meg, amelyeknek a szakiskolai képzés nem képes eleget tenni. Nem segít itt, úgy tűnik, semmilyen átalakítás, fejlesztés, modernizálás. Van persze egy kézenfekvő, ismert elképzelés. Ha a munkaerőpiac meg tudja fogalmazni az elvárásait, akkor képezzen is hozzá embereket. Ne mi próbáljuk megsejteni, hogy ők mit szeretnének, hanem fogadjanak fel ők tanulókat, akiket a saját képükre formálhatnak, mi pedig szükség esetén biztosítjuk a szükséges általános elméleti tudásbázist. A dolog annyira ésszerű, hogy nincs is vele problémám, csak egy. Ha a mai átlagos szakiskolába jelentkező fiatal odamegy egy termelőüzembe, ha hajlandó lesz egyáltalán bárki szerződést kötni vele, akkor is el fogják zavarni egy hét után. Milyen iskolákban és milyen életpályára fognak készülni azok a fiatalok, akik jelentős lemaradással rendelkeznek, és nem kellenek majd senkinek? Félek, hogy amit eddig írtam, azt sugallja, hogy a szakiskolákban megtörtént fejlesztéseket, a mögöttük lévő temérdek munkát és gondolatot lekicsinylem. Ellenkezőleg. Éppen ezen törekvések sikertelensége bizonyítja számomra, hogy radikálisabb eszközökhöz kell nyúlni. Mert az évek során át a szakiskolai oktatás eredményessége szemernyit nem javult. Sőt a munkaerőpiac és a társadalom megítélése egyre lesújtóbb. Számba véve az eddigi próbálkozások tapasztalatait, maradt még egy lehetőség: cseréljük ki a gyerekeket. Szinte hallom, ahogyan most sokan felszisszennek. De azért gondoljuk egy kicsit tovább.

2010. április

Súlypont Három tényezőből legalább kettő együttléte esetén, ritka kivételtől eltekintve, a szakiskolába kerül egy diák, ha • g yenge a tanulmányi eredménye az általános iskolában; • a lacsony iskolázottságú, a tanulás szükségességét elutasító a családi háttere; • r oma származású. Ez utóbbi sok érdekességet tartogat, ugyanis a romák csupán 5%-a szerez ma is érettségi bizonyítványt, elsöprő többségük szakiskolákban tanul képességeitől és családi hátterétől függetlenül. Ennek oka talán a tanulás iránti alacsony motivációjukban keresendő, ami szerintem nem csupán a családi háttérre vezethető vissza. Két körülmény tovább táplálja ezt a kontraszelekciót. Az egyik az érettségit adó képzések magas aránya, amely lassan eléri a 80%-ot, a másik a tankötelezettség korhatárának emelkedése. Amíg a ’90-es évek elején a szakiskolában jelent meg a 8. osztály elvégzése után a fiatalok 40%-a, úgy, hogy a kudarcos, túlkoros gyerekek ki is maradtak a közoktatásból, addig ma az általános iskolai oktatásban legeredménytelenebb 23%, mely tartalmazza a korábban kimaradó legproblémásabb réteget is. És nem is csupán a tanulmányi eredmény szelektál, hanem a szülők társadalmi helyzete is. A tanulók mögött lévő családi háttér, a szegénység, az elmaradottság, a zsúfolt lakás stb. tovább nehezíti ezeknek a tanulóknak az előrehaladását. Mindent összevetve így három jól elkülöníthető nagy csoport vesz részt a szakképzésben: • a szakmunka iránt érdeklődő, megfelelő szinten motivált fiatalok; • a tanulási kudarcos, máshová fel nem vett, a szakma tanulását elfogadó, mérsékelt, de még elfogadható szinten szocializált fiatalok; • a lulszocializált, tanulási kudarcos, sokszor majdnem analfabéta, a tanulást inkább elutasító fiatalok. Szórványként ugyan, de a szakképzésben jelenik meg a fogyatékkal élők többsége is. Ez a heterogén tanulói összetétel már önmagában is az oktatási rendszer legkritikusabb helyszínévé teszi a szakiskolákat. Tovább színesíti és egyben nehezíti a helyzetet az egyetlen intézményen belüli két, alapvetően különböző képzési forma: a szakmai képzés, illetve az azt előkészítő 9–10. osztályos közismereti oktatás. Ezenfelül egyre több szakképző iskola kénytelen felvállalni az általános iskolában túlkorossá vált, nyolcosztályos bizonyítvánnyal nem rendelkező fiatalok előkészítő (vagy jellemzően inkább utó-) képzését is. A másik, hogy egy tanulócsoportban igen nagy a szórás életkor szerint is. Gyakorta járnak együtt kilencedik osztályba a 14 és a 18 éves tanulók. Mindezek mellett, vagy éppen a fentiek miatt, a szakiskola az egyetlen iskolatípus, ahol az integráció teljes mértékben megvalósul. A szakiskolákban a nevelés és oktatás során a legnagyobb kihívást és a legtöbb problémát a fent említett három csoport együttes jelenléte jelenti.

3

Súlypont A középső csoport jelenti a derékhadat. A tőlük jól elkülöníthető, jól motivált, viszonylag jó tanulmányi eredménnyel rendelkező fiatalok tudásigényének kiszolgálása jelenti az első kihívást, ami természetesen jó pedagógiai módszerekkel és megfelelő pedagógusi attitűddel megoldható lenne. A harmadik, a tudás felé semmilyen elkötelezettséget vagy érdeklődést nem mutató fiatalok kezelése azonban szinte megoldhatatlan. Ezek azok a fiatalok, akik a közösségi normákat elutasítják, a legelemibb szabálykövetésre sem hajlandók. A tanítást oly mértékben zavarják, hogy az sok esetben már komoly akadálya a többiek előrehaladásának is. Ők azok, akik erőszakosan lépnek fel tanulótársaikkal, szélsőséges esetben akár tanáraikkal szemben is. Az ő személyükhöz köthető az iskolák biztonságának megrendülése, a drogfogyasztás iskolán belüli terjedése. Nem ritka közöttük az olyan, aki ellen volt már folyamatban eljárás bűncselekmény elkövetése miatt. Ezek a fiatalok sajnos rombolják a közösséget és a tanítási folyamatokat, megfékezésükre pedig semmilyen eszköz nem áll az iskolák rendelkezésére. A legsúlyosabb probléma, hogy emiatt az osztályonként jellemzően 2-3 fiatal miatt többen akár igazolatlanul is mulasztva nem járnak be az iskolába, sőt akár az egész oktatási rendszert elhagyják. Sajnos a mai napig nem merjük felvállalni, hogy nem az a demokrácia, ha 2-3 fiatalt „megmentünk” a közösség szigorától, hanem az, ha képesek vagyunk ezzel a néhány fiatallal szemben megvédeni a túlnyomó többség legalapvetőbb jogait és általában az egész oktatási rendszert. Hogyan lehet úrrá lenni ezeken a problémákon? Úgy vélem, abból kell kiindulnunk, hogy mit szeretnénk elérni, mire van szüksége a munkaerőpiacnak és a társadalomnak. Az egyik fontos kívánalom az elit szakmunkásréteg újbóli kialakulása, akik kreatívan, felkészülten, minden új technológiára nyitottan vesznek részt a termelőmunkában. Őket talán a szakközépiskolák lennének hivatottak képezni, de ezt már régen csak a négyéves képzési időt két-három évvel megtoldva képesek. Ennyi idő alatt azonban már alapdiploma is megszerezhető, így sokan inkább erre törekednek, elfordulva a fizikai munkától. Ahhoz, hogy visszaadhassuk a szakképzés és a szakiskolák elismertségét, el kell érnünk, hogy a szakközépiskolákban kényszerűségből tanulók visszatérjenek a szakma tanulásához. Létre lehetne hozni olyan „elit” szakképző osztályokat, amelyek emelt közismereti óraszám mellett juttatnának el a szakmáig, lehetőséget teremtve, hogy az arra alkalmasak és kedvet érzők egy év alatt felkészülhessenek az érettségire is. Elsősorban a jelenleg 10. osztályhoz kötött szakmákra gondolok négyéves képzési idővel. Ez természetesen a jelenlegi szakközépiskolai képzések jelentős visszaszorulását jelentené. Sokan örömmel vettük az előre hozott szakképzés intézményét, hiszen a kizárólag szakmát tanulni kívánók részére célirányos, rövid képzési idejű lehetőséget teremt. A legfőbb érv mellette éppen az, hogy a nem szívesen tanulók

4

ÚJ KATEDRA

motiváltságát ne rontsuk tovább a 9–10. közismereti osztályba kényszerítve őket. Amivel talán a törvényalkotó nem számolt, hogy ez a célcsoport ma a szakiskolákba járó diákok derékhadát, túlnyomó többségét jelenti, ahogyan arról korábban írtam. Indokoltnak tartom ezért a hároméves (illetve elméletigényesebb szakmáknál négyéves) szakképzés általánossá tételét. Ez a jelenlegi 9–10. osztályok megszűnését jelentené, bár nem ilyen egyértelműen. A jelentős lemaradással rendelkező tanulók számára ugyanis szükség volna egy egyéves tartamú felzárkóztató osztály megszervezésére, mely a kulcskompetenciák fejlesztésére lenne hivatott. Ennek szükségességét egy objektív, országosan egységes szintmérés alapozná meg, amit ne lehessen semmiképp megkerülni. Ez már önmagában is emelhetné a diákok általános iskolai tanulási hajlandóságát, főleg a 7–8. osztályokban. Végeredményben egy 8. osztályt végzett diák a következő lehetőségek közül választhatna: • rövid idejű (3 év) szakmai képzés alacsony belépési szintet igénylő szakmákra; • nyújtott idejű (4 év) szakmai képzés magasabb belépési szintet igénylő szakmákra; • szakmai képzés magas közismereti óraszámmal érettségi-előkészítéssel (az előzővel azonos szakmai tartalommal, de emelt heti óraszámokkal a jobban terhelhető és később továbbtanulni szándékozó tanulóknak); • érettségi szakmai orientációval, mely az érettségihez kötött szakmákhoz, technikusképzéshez, illetve szakmai felsőfokú oktatáshoz nyújtana elsősorban alapokat; • és természetesen a hagyományos gimnázium. Az első hármat egységes szakiskolai, míg az utolsó kettőt gimnázium és szakközépiskolai formában tartom célszerűnek megszervezni. Az első három szakiskolában történő megszervezése egyaránt segítené az integrációt, az erőforrások centralizálását és a szakiskolai oktatás elutasítottságának csökkenését. A termelőszféra irányából jelentkező képzési hajlandóság, melyet megfelelő eszközökkel segítve jelentőssé lehet tenni, beilleszthető a rendszerbe. A tanulót saját igényeinek megfelelő szintről emelhetné ki, akár gimnáziumi évfolyamról, akár az általános iskola után, és képzési szerződést köthetne vele. A megfelelő tanulólétszámú, többrétegű képzést nyújtó szakiskolák mindig képesek lennének az ilyen diákoknak akár egyedi órarend alapján is a szükséges elméleti képzést megadni. Minden szerkezeti átalakítás jelentős érdeksérelmekkel jár. A jelenlegi rendszer konzerválásának árát azonban véleményem szerint az egész társadalom fizeti. Krízisiskolák, avagy iskola a határban Közoktatásunkat egyre nagyobb számban terhelik azok a diákok, akik nem csupán elutasítják a tanulást, de szembefordulva a szabályokkal mások tanuláshoz való jogát, sőt nemegyszer testi épségét és emberi méltóságát is súlyosan veszélyeztetik. A probléma először a szakiskolákban jelentkezett komoly súllyal, majd az egyre fiatalabb korosztá­

2010. április

ÚJ KATEDRA

lyoknál, először az általános iskola felső, mára már az alsó tagozatos osztályaiban is megjelent. De egyre gyakrabban veszélyezteti a gimnáziumi és szakközépiskolai oktatást is. Bárhol is ütötte fel eddig a fejét, egyvalamiben közös volt mindenütt: az iskola nem tudott megbirkózni vele, és emiatt csak terjed és egyre inkább kezelhetetlenné válik. Sem a közoktatásnak, sem a gyermekvédelemnek nincs ma hatékony válasza erre a problémára. A helyzet odáig jutott, hogy ma egy iskolaigazgató, amikor beülteti a szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélt fiatalt akár 12–15 éves tanulók közé az általános vagy szakiskolai osztályba, akkor ezzel a többi diák sérelmére elköveti a kiskorú veszélyeztetése bűntettét. Ezzel azonban senki sem törődik, míg ha erre nem hajlandó, akkor számon kérik rajta a közoktatási törvényt. Hogy miképpen lehet ezeknek a folyamatoknak elébe menni, nem kis fejtörést fog még okozni szakemberek széles körének, de a probléma azonnali, hathatós kezelése a diáktársadalom és a pedagógusok védelme érdekében halaszthatatlan. Pillanatnyilag nem látszik más út, mint ezeknek a fiataloknak a kiemelése a közösségekből. Speciális iskolája jelenleg nincs az ilyen súlyosan antiszociális fiataloknak, ha csak nem a nevelőintézetek, de ezek sajnos nem képesek hatékonyan segíteni a visszailleszkedésüket. Én egy ilyen iskolát kizárólag bentlakásos, de nem zárt formában tudnék elképzelni. Nagyon fontosnak tartanám,

2010. április

Súlypont hogy a tanárok, nevelők szintén az intézmény területén lakjanak, gyakorlatilag teljes mértékben együtt éljenek a fiatalokkal. Meggyőződésem, hogy a munka jellegének és értékének megfelelő, jelentős fizetés esetén mind a jövőjüket megalapozni szándékozó fiatalok, mind az idősebb, független tanárok között lennének elegen, akik vállalnák ezt a munkát és életformát. Nyilvánvalóan igen magas lenne a fluktuáció, de jó esetben a diákok között is. Ezeknek az intézményeknek a feladata egyértelmű lenne: munkához, tanuláshoz és közösséghez szocializálni. Ha a pedagógusok úgy ítélnék meg, hogy a növendék alkalmas a visszatérésre, akkor ezt azon a szinten tehetné meg, amelyről érkezett. Évfolyamban való előrehaladás aligha lehetne megoldható, mert az olyan szervezési-szerkezeti megoldásokat tenne szükségessé, amelyek ellentétesen hatnának az elérni kívánt célokkal (pl.: tanulólétszám). Ezeknek az intézményeknek a működtetését véleményem szerint érdemes az egyházi, illetve alapítványi szférára bízni, természetesen az állami hozzájárulás szigorú ellenőrzése mellett. Természetesen számtalan kérdést felvet egy ilyen megoldás, például a tanulók „kiválasztását”, az ott töltött minimális vagy maximális idő hosszát, az intézmény eredményességének kritériumait, hogy csak néhányat említsek. Mint ahogy sokak szerint ez a megoldás sem humánus, sem hatásos nem lehet. Talán igazuk is lehetne, de az alapproblémára jelenleg semmilyen megoldás nem látszik. Hora János

5

Közelkép

ÚJ KATEDRA

Az utolsó padban Konferencia a hátrányos helyzetű gyermekek jövőjéért Néhány lelkesítő kezdeményezés, bevált módszer és sok-sok keserűség, szívszorító történet. Röviden így summázható az Utolsó Padban Egyesület már hagyományosnak számító éves konferenciája, amely idén az iskolai hátrány leküzdésének lehetséges módjairól és zsákutcáiról szólt. Az Utolsó Padban Egyesület több mint egy évtizede küzd a szegény, mélyszegény gyermekek iskolai sikerességének előmozdításáért. Menyhért Ildikó, az egyesület elnöke és a konferencia szervezője megnyitójában a társadalmi leszakadás folyamatának jelentőségére, a szegénység és azon belül a cigányság nagyobb csoportjainak veszélyeztetett helyzetére hívta fel a közel százfős, zömében oktatási szakemberekből, igazgatókból, pedagógusokból álló hallgatóság figyelmét. Mit tehet az oktatáspolitika, miben rejlik a pedagógusok felelőssége, mit szabad és mit kell tenni annak érdekében, hogy az iskola a hátrányos helyzet leküzdésének kiemelt terepévé váljon? Ezek voltak a konferencia legfontosabb kérdései. Az oktatáspolitika felelőssége A konferencia nyitóelőadásában Sió László oktatási szakértő az elmúlt évek oktatáspolitikájának történéseit foglalta össze, majd a jövőről, a legfontosabb tennivalókról beszélt. Sió alapvető fontosságúnak tartja, hogy megszűnjön az eddigi szemlélet, amely az oktatás-nevelés legfontosabb kérdéseit tabuként kezelte: „Fel kell tennünk a kérdést, hogy jó-e magyar közoktatás, hogy a pedagógusképzés, az oktatás minősége megfelel-e a társadalmi elvárásoknak, és ki kell mondanunk, hogy nem jó, nem felel meg. Ezért nem a pedagógusok a felelősek, hanem azok a változások, amelyek az elmúlt húsz évben lezajlottak. Sokat változott a világ, változtak a feladatok, a pedagógusoknak új szerepekben kell helytállniuk.” Az új szerepekre való felkészülés természetesen nem történhet meg a pedagóguskiválasztás és -képzés átgondolása nélkül. Sió László szerint ennek érdekében el kell érni, hogy a tanár szakra jelentkező fiatalok közül annyit és azokat vegyék fel, akik való­

6

ban alkalmasak és motiváltak a pályára. A  már pályán lévő pedagógusok esetében a szakértői minőségértékelési rendszer alkalmazását és ezzel párhuzamosan egy teljesítményelvű életpályamodell kidolgozását tartja szükségesnek. Sió László elmondta, fontos, hogy a pedagógusok tudják és értsék, a minőségértékelés nem a kompetenciái­ kat kérdőjelezi meg, hanem segítséget és támogatást jelent számukra. A jövő iskolájáról szólva az értékközvetítés, a nevelés szerepét hangsúlyozta. „Mindig is ez volt a legfőbb feladata a közoktatásnak, még ha – részben pénzügyi okokból – háttérbe is szorult.” Sió szerint a nevelés, az értékközvetítés a tanulási eredményesség szempontjából is meghatározó. Éppen ezért a kistelepüléseken, a hátrányos helyzetű régiókban és a szakképzésben kiemelt jelentőségűnek tartja, hogy ismét hangsúlyos helyet kapjon, amiben az egész napos foglalkoztatás elterjesztése komoly segítséget jelentene. A konferencia fő témájához kapcsolódva Sió László elmondta, az eddigi oktatáspolitika elmulasztotta tisztázni a szegregáció fogalmának jelentését, és nem a megfelelő módon próbálta ke-

zelni ezt a jelenséget. „Ha arra akarjuk rávenni a szülőket, hogy ne vigyék el a gyermeküket a szomszéd település jobb iskolájába, akkor jó iskolákat kell csinálnunk.” Sió a francia modellt, a Kiemelt Oktatási Körzeteket (lásd írásunkat!) hozta fel példaként, és hangsúlyozta az iskolapszichológusok munkájának jelentőségét is. Előadásának zárszavában az oktatásügy kiemelt jelentőségére hívta fel a figyelmet. Arra, hogy noha a politika sokkal látványosabb eredményeket képes elérni például az egészségügy terén, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a statisztikák azt mutatják, aki tanultabb, az egészségesebb is. „Költsünk többet az oktatásra, hogy kevesebbet kelljen költenünk az egészségügyre!” – ekként summázta álláspontját Sió László. A törvények erejéről Előadásában az oktatási szakértő többször is utalt rá: az oktatás-nevelés területén nem minden problémát lehet és szabad törvényekkel orvosolni. A kérdés, hogy meddig hatékonyak a törvények, meddig lehet, kell, illetve szabad központi döntéseket hozni az okta-

2010. április

Közelkép

ÚJ KATEDRA

tás-nevelés mikéntjéről, a konferencia egyik fő ütközőpontjának bizonyult. Nem meglepő módon a pedagógusok a hatékonyság kérdésében többnyire a humán erőforrás, azaz az egyének, tantestületek, igazgatók szerepét, szükségleteit és teherbíró képességét vélték hangsúlyosabbnak. Az emberi tényező megkerülhetetlenségét emelte ki dr. Székely János Esztergom-budapesti segédpüspök is: „Pedagógusként tudjuk, hogy a dolgok leglényege az ember. Sok cigány értelmiségit ismerek. Annak hátterében, hogy ők főiskolát, egyetemet végeztek, nagyon gyakran ott áll egy tanító, egy pedagógus.” A  segédpüspök úgy véli, ezt az odafigyelést, segíteni akarást semmilyen programmal nem lehet rákényszeríteni a pedagógusokra. Bass László, az ELTE szociális munka tanszékének oktatója azt hangsúlyozta, hogy a hátrányos helyzet komplex probléma, így csak komplex megoldásokban szabad gondolkodni. Arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy – a komplexitás miatt – nem mondható meg egyértelműen, milyen hatások állnak egy adott eredmény hátterében, egy jó tanító éppúgy hozzájárulhat, mint egy jó program. A komplex gondolkodásnak, a szegénység elleni programnak véleménye szerint az iskolán kívüli területekre is ki kell terjednie. Ha egy gyermek egy olyan településen él, „ahol nincs munka, nincs óvoda, nincs alsó tagozatos iskola, nincs szolgáltatás, ha egy tehetséges kisgyerek hajnal négykor kel, hogy eljusson az iskolába, és otthon nincs villany”, akkor valóban nem lesz esélye kitörésre. „Ha csak egy-egy elemet mozdítunk meg, akkor nagyon rosszak az esélyeink” – fogalmazott az adjunktus. A törvények segítő és ártó hatásait elemezve többen kiemelték, hogy olyan oktatáspolitikai reformintézkedéseket, amelyekre a pedagógusok nincsenek felkészülve, nem lehet felülről, egyik napról a másikra bevezetni. Utaltak a buktatás tilalmára, a szöveges értékelés és az integráció kötelezővé tételére, amely intézkedések nem a kívánt célt érték el, helyette szembefordították a pedagógusokat ezekkel az egyébként fontos törekvésekkel.

2010. április

Integráció ráció nélkül? Az íróasztal mellett született, életképtelennek ítélt reformok közül az integrált oktatás kapta a legtöbb kritikát. „Integrációról beszéltek, és problémás gyerekek tömegét rakták egy osztályba, egyetlen pedagógussal” – összegezte a történéseket Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, aki szerint az intézkedés megalázó helyzetet teremtett a pedagógusok számára, egyrészt mert nem készítették fel őket erre a feladatra, másrészt mert arra alkalmatlan feltételek mellett – 36 fős osztályokban, megfelelő személyi feltételek, fejlesztőpedagógusok, asszisztensek nélkül – kellett volna megvalósítaniuk az integrált oktatást. Dr. Székely János azt hangsúlyozta, hogy „az integráció nem állhat elsősorban százalékokból, jogi kényszerítésekből. Mindenekelőtt bizalomra van szükség hozzá. Jó kapcsolatokra cigányok és nem cigányok között. Együttműködésre, kölcsönös tiszteletre, a másik segítésére.” Az iskola ne a szülőt, ne a családi hátteret értékelje Az oktatás-nevelés kapcsán megkerülhetetlen az értékelés témaköre. Hogyan értékelünk, és főleg: mit? Hogyan lehet szétválasztani a gyermek képességeit és az őt ért kulturális hatásokat? Bass László előadásában egy vizsgálat bemutatásával illusztrálta, hogy milyen nehezen tudunk kilépni kulturális meghatározottságunkból, hogy a tesztek, az értékelés során milyen hajlamosak vagyunk adottságnak tekinteni valójában nagyon is kultúrafüggő jelenségeket. A motivációt például – a vizsgálat eredményei alapján – a pedagógusok egyértelműen a képességek egyik ismérveként határozták meg, miközben „egy olyan kultúrában – például a szegénység kultúrájában –, amiben a versenyhelyzet, a feladathelyzet nincsen benne, a gyermekek nem is értik, hogy nekik miért jó az, ha egy feladatot megoldanak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ami egy középosztálybeli tanuló számára motiváció, más csoportoknál egyáltalán nem biztos, hogy az!” – hangsúlyozta Bass László.

Dr. Székely János is arra emlékeztetett, hogy sokszor a pedagógusok a gyermekeken kérik számon a társadalmi defektusokat. „Az, hogy nincs fegyelem, nem a gyerek műve” – vélekedett a segédpüspök. „A mai gyermekekben nincsenek fogódzók, mert a szülők ezt nem építik be. A nyugati kultúra válságba került, egyre kevesebb az objektív érték, amit tovább szeretnénk örökíteni.” Társadalom a társadalmon kívül: az underclass Ami talán minden pedagógus és oktatási szakember számára a leginkább érezhető: ha az iskola nem képes kezelni az otthonról hozott hátrányokat, az oktatás nem lehet eredményes. „Ha a gyerek azt érzi, hogy ő egy másik világban van, nem fogja érdekelni, hogy mit mondok neki. Ez társadalmi kirekesztődéshez vezet, egy társadalmon kívüli társadalom, underclass jön létre. Ők azt élik meg, hogy nekünk nincs közünk egymáshoz, őket nem érdekli a mi világunk, ami egy nagyon veszélyes társadalmi szituáció. Őrületes szakadék kezd létrejönni szegények és középosztálybeliek között” – állította Bass László. Nyitás a szülők felé Ezért nagyon fontos a szülők bekapcsolása az oktatásba. Ez volt a konferencia egyik legtöbbet hangoztatott gondolata. Menyhért Ildikó egyenesen úgy fogalmazott: „A szülő a leglényegesebb elem.” Ahol ugyanis a szülő az iskolában a hatalom megnyilvánulását látja, ahol számára az iskola egy idegen és felettébb fura bolygónak tűnik, ahol a pedagógus nincs tisztában azzal, hogy a rá bízott gyermek eredményei miért romlottak egyik napról a másikra, nem fogja tudni kezelni a nem középosztálybeli gyermekeket. Az előadók szinte kivétel nélkül elmondták: az iskolának a maga pártjára kell tudnia állítania a szülőket. Megértetni velük, hogy mit miért tesz, bevonni őket az iskola munkájába. Ahogyan Székely János mondta: „Ha képesek vagyunk arra, hogy elmenjünk egy családhoz, rengeteg dolgot tehetünk.” Kerpen

7

Közelkép Gábor szerint az iskolabezárások egyik komoly hátulütője éppen az, hogy a szülő elérhetősége így még nehézkesebbé válik. Módszerek, terápiák A konferencia délutáni blokkjában a módszereké, lehetőségeké és a megvalósult programoké, terápiáké volt a főszerep. Kovácsné dr. Nagy Emese, a hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvoda igazgatója saját iskolája példáján mutatta be, mire képes maroknyi lelkes pedagógus és egy jó módszer. A zömében hátrányos helyzetű tanulókat fogadó intézmény néhány éve az Országos Kompetenciamérések során még rendre az átlag alatt teljesített, mára a matematikából elért eredményeik okán bizottság kereste fel az iskolát, hogy megnézzék: mitől voltak képesek a tanulók a 47 pontos országos átlaghoz képest 82 pontos átlagot produkálni? S hogy mitől és hogyan? A Stanford Egyetem által húsz éve kidolgozott, a Hejőkeresztúri Iskola által adaptált és továbbfejlesztett, úgynevezett Komplex

ÚJ KATEDRA

Instrukciós Program segítségével. A bonyolult elnevezés sok gondolkodásból és munkából született egyszerű ötleteket takar: logikai táblajátékok alkalmazását, differenciált, tevékenykedtető és kooperatív tanulást, illetve a szülőkkel való jó kapcsolat érdekében tett erőfeszítéseket. Mindezek hatásmechanizmusa pedig szintén nem túl bonyolult: „Ha a gyermek átéli, hogy sikeres, megnő az önbizalma és megváltozik a közösséghez való viszonya” – összegezte az igazgatónő. A program a mozgásban rejlő fejlesztési lehetőségek bemutatásával folytatódott. Szabó Beáta, a Napraforgóház vezetője az intézményt és az általuk alkalmazott – a tanulási problémák elkerülésére is alkalmas – terápiákat mutatta be. A Napraforgó Ház különlegessége abban áll, hogy nem kötelezte el magát egyik vagy másik módszer mellett. „Olyan munkát képzeltem el,

ahol a gyermekeknek rendelkezésére áll valamennyi Magyarországon használt mozgásterápia, így az idegrendszeri fejlettségtől és a gyermek állapotától, fáradtsági szintjétől tehetjük függővé, hogy éppen melyiket alkalmazzuk.” Szabó Beáta hozzátette, szerinte fontos lenne, hogy a pedagógusok egyik vagy

másik terápiát valamelyest elsajátítsák, hiszen „ezek nagyon jó eszközök a pedagógus kezében arra, hogy a gyermekeket egy más irányból is megismerje.” Ezt követően Szőke Melinda gyógypedagógus-konduktor a szenzoros integ-

Kiemelt Oktatási Körzetek és Hálózatok avagy az esélyegyenlőség-teremtés francia receptje

Az iskolai kudarc elkerülése, a hátrányos helyzet kezelése minden társadalomnak és minden oktatáspolitikának régóta felismert érdeke. A felismerést azonban a tettek sok esetben csak nagy késéssel és nem mindig hatékony eszközökkel követték, követik. A nyolcvanas évek elején a francia oktatáspolitika szakított azzal a tradicionális szemlélettel, ami az egyenlőséget, az egyenlő bánásmódot az esélyegyenlőség fölé helyezte, és elismerte, hogy a leszakadás, kirekesztődés megállítása érdekében pozitív diszkriminációt kell alkalmaznia, azaz jelentős állami támogatásban kell részesítenie a hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozó iskolákat, pedagógusokat. Ez a szemlélet vezetett a Kiemelt Oktatási Körzetek, vagy, ahogy a franciák hívják őket, a ZEP-ek (Zone d’Education Prioritaire) születéséhez. A ZEP voltaképpen olyan deprivációs körzeteket jelölt, ahol a társadalmi és gazdasági problémák koncentráltan jelentek meg, a ZEP-iskola pedig olyan közoktatási intézményeket, amelyek nagy arányban foglalkoztak hátrányos helyzetű tanulókkal. A társadalmi és iskolai problémák, nehézségek hatékonyabb kezelése érdekében ezek az intézmények tanulónként az átlagosnál 5-10%-kal magasabb támogatást kaptak, kisebb osztálylétszámmal (21-22 fő) működtek, és az átlagosnál nagyobb autonómiát élveztek. A pedagógusok számára a ZEP-iskolákban való elhelyezkedést 2% körüli bérpótlékkal és gyorsabb előmeneteli lehetőség biztosításával tették vonzóvá. A bomba akkor robbant, amikor a francia Nemzeti Statiszti-

8

kai és Gazdasági Tanulmányok Intézete (INSEE) nyilvánosságra hozta 1982 és 1992 között készült kutatásának eredményeit, amelyek arról számoltak be, hogy a ZEP-ek semmiféle szignifikáns hatást nem gyakoroltak a tanulók teljesítményére. A tanulmány szerint ennek fő oka az volt, hogy a programnak nem sikerült a teljesítménynöveléshez szükséges környezetet teremtenie: a ZEPiskolákban nőtt a tanárok fluktuációja és a fiatal tanárok aránya, csökkent a tanulólétszám, a bevándorló gyermekek arányának növekedésével homogénebbé vált a tanulók összetétele, az iskolák egy része elgettósodott. Komoly koordináció és kontroll híján a ZEP-iskolák fejlesztési törekvései és eredményei igen egyenlőtlenek voltak. Egyes isko-

2010. április

Közelkép

ÚJ KATEDRA

ráció zavarairól, a felismerés fontosságáról beszélt, illetve arról, hogy a megfelelő terápia nagyban segítheti az agy rendező funkciójának javítását. Hernádiné Sándor Ildikó a diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszert, azaz a DIFER-t mutatta be, illetve azt ismertette, hogy az alapképességek mérésében és fejlesztésében a pedagógusok miként tudják alkalmazni a módszert, illetve a hozzá kapcsolódó eszközöket: könyveket, bábokat, játékládikókat. Tanár a vártán A délutáni kerekasztal-beszélgetést a pedagógusok munkakörülményeiről Kerpen Gábor, a PDSZ elnöke vezette. A tanárok, tanítók panaszáradatában visszaköszöntek az előadók által említett nehézségek. Az oktatás jelen finanszírozásából adódóan evidens problémák – pénz- és eszköztelenség, állandó elvonások, iskolabezárások és összevonások – mellett a leghangsúlyosabbnak a jelenlegi pedagóguspolitika, azon belül is az oktatási tárca pedagógusokhoz való viszonyulása bizonyult. A jelenlévők az adminisztrációs tehertételeket, az

iskolára ruházott újabb és újabb feladatokat és az ezek elvégzéséhez szükséges segítség elmaradását nehezményezték. Kerpen Gábor szerint alapvető fontosságú, hogy a pedagógusok normális munkakörülmények között dolgozhassanak, aminek része kell hogy legyen annak a ténynek az elfogadtatása, hogy heti negyven órába nem fér bele annak a többletmunkának az elvégzése, amit az oktatási tárca az elmúlt években zúdított a pedagógusok nyakába. A délutáni beszélgetésen részt vevő – többségében hátrányos helyzetű gyermekekkel is foglalkozó – pedagógusok külön hangsúlyozták, hogy hideg neveléssel, a szülők támogatása nélkül elképzelhetetlennek tartják komoly eredmények elérését. „Nálunk mindenki kimegy a családhoz, különben hogyan lehetne fejlesztési tervet kidolgozni?” – hangoztatta az egyik jelenlévő. Ez természetesen szintén sok időt igényel, amire keret szintén nincs. A mai gyermekekkel való eredményes foglalkozás, úgy tűnik, sokkal több odafigyelést igényel, illetve igényelne a pedagógusok részéről, akik ehhez csak

lák komoly innovációra vállalkoztak és jól működő programokat dolgoztak ki, más iskolákban mindeközben kevés változás történt. Ugyanakkor a ZEP-ekben kidolgozott pedagógiai módszerek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az oktatásügy szereplői felismerjék: az oktatás-nevelés nem lehet sikeres a diákok közötti különbségek és a helyi környezet sajátosságainak figyelembevétele nélkül. Ezeknek a felismeréseknek a birtokában került sor a program felülvizsgálatára és átalakítására. Az oktatási környezet javításának érdekében erősítették az ellenőrzést és a koordinációt, pontosították a feltételeket. Az elnevezés is változott: a francia dokumentumokban ma már a Kiemelt Oktatási Hálózat elnevezés szerepel, ugyanakkor a köznyelvben, akárcsak a magyar szakirodalomban, a Körzet elnevezés továbbra is használatos. A névváltozás a szemlélet változását is mutatja: a korábbiakhoz képest az egyik legfontosabb különbség egy hálózatalapú megközelítés kidolgozása, a helyi, a tankerületi és az országos szint közötti koordináció megvalósítása volt. Már a hálózatba kerülés feltételeiben megmutatkozik a többszintűség: azokat az országosan rögzített – szociális és iskolai – kritériumokat, amelyek a kiemelt támogatásra való jogosultságot szabályozzák a tanulók összetétele alapján, a tankerületek az adott terület sajátosságainak függvényében kiegészíthetik. Minden egyes hálózat munkáját egy végrehajtó testület koordinálja és ellenőrzi, mégpedig azzal a szándékkal, hogy a helyi, a tankerületi és az országos szintek között közvetítsen, a szereplők kapcsolatát dinamikusabbá, olajozottabbá tegye. Az iskolai sike-

2010. április

az elvégzendő feladatok listáját kapják meg az oktatási tárcától, a megfelelő hátteret és segítséget nem. Zárszó Menyhért Ildikó a konferencia meghívójában így fogalmazott: „Ha a pedagógusok műhelymunkák, gazdag és színes szakmai élet segítségével cserélhetik, fejleszthetik tudásukat, ha megkaphatják a munkájukhoz szükséges tárgyi eszközöket, ha az intézmények a szükséges mértékű alkalmazottakkal dolgozhatnak, akkor nemcsak remélhetjük, de el is érhetjük közös célunkat.” A konferencia a sikerhez szükséges egyik lépést megtette. Reméljük, a jövőben pedagógusok, intézmények és oktatáspolitikusok mind többen ismerik majd fel dr. Székely János mondatának igazát: „Magyarországnak sorskérdése, hogy tudunk-e cigányok és nem cigányok egymás mellett élni.” És reméljük, hogy mind többen tesznek majd azért, hogy az iskola a társadalmi integráció sikeres intézménye legyen. Kép és szöveg: Gyulai Zsófia

resség érdekében a tankerületek 4-5 évre szóló szerződést kötnek a hálózatokkal, amelyben – összhangban az iskolák céljaival, vállalásaival és ezek megvalósításához szükséges feladataival – az iskolai munkát segítő személyek megbízásától kezdve a tanulásszervezésen keresztül a hálózatok kiemelt partnerségi kapcsolataiig szabályozzák a hálózatok működését. A módosított program nagyobb hangsúlyt fektet az iskolán kívüli szereplők hálózatba – és ezáltal a tanulók látóterébe – történő beemelésére is. A „kiemelt partnerség” intézményén keresztül az iskolák kulturális, sport- vagy kutatóintézményekkel építenek ki kapcsolatot, ami segítheti a tanulókban a közösséghez tartozás élményének kialakulását, illetve a környezetükben fellelhető erőforrások megismerését, kiaknázását. A tanulók egyéni adottságaihoz, képességeihez igazodó oktatásnak alapvető feltétele a segítő szakmák jelenléte az iskolákban. Franciaországban jelenleg 3000 körül van azoknak a pedagógiai asszisztenseknek a száma, akik a legkomolyabb problémákkal küzdő 254 hálózathoz tartozó iskolákban dolgoznak. Ezenfelül 1000 olyan szakember is segíti a munkát, akiknek elsődleges feladata, hogy segítse az iskola pedagógiai célkitűzéseinek megvalósulását. 2008 óta az önként vállalkozó tanulók a délutáni órákban személyes segítséget is kaphatnak képességeik jobb kibontakoztatása érdekében, amely segítség a sportolás, a művészetek és a kultúra jobb megismerése, és – megint csak – a közösség életében való intenzívebb részvétel által fejti ki hatását. Gyulai Zsófia

9

Hírek

ÚJ KATEDRA

Megvan az érvpárbaj végeredménye – lezárult a Vita-csata! Érvek és ellenérvek ütköztek a Magyarországon európai uniós témában idén először megrendezett Vitacsata disputa vetélkedőn, amely a kulturált vitatkozás fontosságára kívánta felhívni a figyelmet. A küzdelemben összesen harminckét középiskolás diákokból álló csapat mérte össze kommunikációs képességeit a szegénység és az oktatás témakörében. A versenyből végül a nyírbátori Tabula Draconium és a gyomaendrődi Kner-gyerekek csapat került ki győztesen. Az eseményt az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Külügyminisztérium EU Tájékoztató Szolgálata kezdeményezte és finanszírozta. Jó vitatkozókra mindig szükség volt, napjainkban pedig, amikor az érv-párbaj gyakran nélkülözi a toleranciát, különösen. A pozitív értelemben vett vitatkozás elsajátítására talán az egyik legjobb módszer az angolszász nyelvterületről származó disputa játék, amely immár vetélkedő formában is igen elterjedt Európa-szerte. Nálunk európai uniós témában először idén áprilisban rendeztek ilyen versenyt, Vita-csata elnevezéssel. A disputa mások véleményének tiszteletben tartására neveli a diákokat, miközben fejlődik együttműködési és kommunikációs képességük. Ez később akár a pályaválasztást is megkönnyítheti. Az esemény az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Külügyminisztérium EU Tájékoztató Szolgálata kezdeményezésére és finanszírozásában valósulhatott meg két alföldi régióban, április 9-e és 11-e között Debrecenben, az ezt követő hétvégén, április 16-a és 18-a között pedig Kecskeméten. A 2010-es évet az Európai Unió a szegénység elleni küzdelem évének nyilvánította, így a szegénység problémája és az ehhez kapcsolódó oktatás-kérdés jelentette a disputa két témáját. A vetélkedés már a verseny előtt elkezdődött, a diákok első feladata ugyanis az volt, hogy csapatuk Facebook oldalának minél több rajongót szerezzenek. Az északi régióból ebben a szolnoki Estrela, a déliből pedig a szegedi Autentikus apokaliptikus akuPUNKtúra csapat lett a legsikeresebb. Az előzetes akció arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösségi média immár megkerülhetetlen eszköze a szabad véleménynyilvánításnak. A virtuális világból átlépve

Halter András grafikája. A Kultúrák párbeszéde című, XII. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (2008) keretében az Oktatási és Kulturális Minisztérium Nemzetközi Szakállamtitkársága különdíjazottja fiatalokról/fiatalokhoz szóló témában. A Fesztivál szervezői: a Magyar Kultúra Alapítvány és a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma.

10

élőszóban folytatódott a verbális párbaj a két helyszínen, először Debrecenben, majd egy héttel később Kecskeméten. A versenyen megjelentek a „2010.  A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” ’arcai’, Debrecenben Lázár Györgyné, Kecskeméten Pásztor Eszter. Ez utóbbi helyszínt dr. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa is megtisztelte jelenlétével. A verseny zárórendezvényét Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője nyitotta meg. A csapatok a vetélkedő során tételmondatokat kaptak (pl.: Az Európai Unióban a szegényebb országok lemaradása az oktatás színvonalán múlik; A szegényebb országokat segélyekkel lehet felzárkóztatni), ezek mellett és ellen is érvelniük kellett a disputabírák előtt. Végül az Észak-alföldi régióból a nyírbátori Tabula Draconium, a Dél-alföldiből pedig a gyomaendrődi Knergyerekek csapat bizonyult a legmeggyőzőbbnek. A győztesek értékes fődíjat vehettek át – fejenként egy-egy panorámafelvételre alkalmas webkamerát headsettel –, ezen kívül az Ab Ovo Kiadó könyvjutalmaiban is részesültek. Az eseményt lapszámokkal támogatta a Filmvilág Filmművészeti Folyóirat és a Mindennapi Pszichológia szakfolyóirat is, ez utóbbi egy-egy előfizetést is felajánlott. Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete tárgyjutalmakkal járult hozzá a nyereményhez, a Vizuális Világ Alapítvány pedig a felkészítő tanárokat lepte meg a Párbeszéd a tanórán című toleranciatréning-DVD-vel. Az Észak-alföldi régió győztes csapatát ráadásként a Csokonai Színház hívta meg Shakespeare A makrancos hölgy című darabjának előadására, míg a Dél-alföldi csapat a Jonathermál Gyógyfürdőben tölthette megérdemelt pihenését. A vetélkedő után újra a virtuális küzdelemé volt a főszerep, április 13-tól 18-ig és április 20-tól 25-ig a Vita-csata Facebook oldalán (Vita-csata disputa vetélkedő – 2010) lehetett szavazni a csapatok által a helyszínen két óra alatt készített bemutatkozó klipekre. „Az érvekkel alátámasztott eszmecsere a kulturált életforma része. A Vita-csata támogatói, szervezői, felkészítő tanárai és résztvevői mind sokat tettek most ezért a tanulási folyamatért. Reményeink szerint jövőre, a magyar EU elnökség idején már országosan folytatódhat a disputázás” – nyilatkozta Gyárfásné dr. Fekete Judit, a Külügyminisztérium Kommunikációs és Közkapcsolati Főosztály helyettes vezetője, az EU Tájékoztató Szolgálata vezetője. A kecskeméti zárórendezvényen a vita-csata folytatásáról hasonlóképpen nyilatkozott Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviselet vezetője is.

2010. április

Hírek

ÚJ KATEDRA

Felhívás a „klebelsbergi” iskolákhoz Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter a XX. század első felének legjelentősebb kultúrpolitikusa volt. Ő terjesztette az országgyűlés elé és fogadtatta el „az 1926. évi VII. tc. a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról” szóló törvényt, amelynek értelmében öt év alatt több mint 5000 oktatási objektumot (tantermet és tanítólakást) építettek fel főként az ország keleti és déli területein. E törvényhez a Vallásés Közoktatásügyi Minisztérium által kiadott végrehajtási utasítás nagyon határozottan rendelte el, hogy az új objektumokat a minisztérium által kijelölt mely tanyákon és községekben kell felépíteni a központilag kidolgozott és kiadott, jellegzetes építési normák és tervek alapján. A megvalósításhoz szükséges pénzügyi fedezet nagyobb részét az állam a törvény által létrehozott Országos Népiskolai Alappal biztosítva vállalta, a többi részét a helyi érdekeltségekre rótta ki. A nemzet példa nélküli áldozatkészségéből induló munka nagy lendülettel folyt, már az indulás évének októberében átadtak 361 külterületi iskolát. „Az 5000. népiskola ünnepélyes felavatása a kormányzó, Horthy Miklós és a kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó jelenlétében 1930. október 25-én 14 órakor a zsúfolásig megtelt tornacsarnokban megtörtént” − tudósíthatott az örömteli hírről a Szegedi Új Nemzedék című újság. Idén, 2010-ben 80 éve lesz annak, hogy ez az ünnepi esemény lezajlott. Mindez a mi intézményünkben történt, Szegeden, a Rókusi Iskolában. Az új iskolaépület átadásával szimbolikusan felavatták az előző öt évben épült ötezer objektumot is. „...az alföldi népnek, a tanyák világának, az Alföld falvainak és falu-városainak, meg nagy metropolisainak... létszükséglete volt jövője építéséhez ezekre a beruházásokra” − hangsúlyozta ünnepi beszédében Klebelsberg Kunó kultuszminiszter. A magyar tanügy történetének e példa nélküli jelentős eseményére iskolánk bejáratának előcsarnokában elhelyezett márványtáblák emlékeztetnek.

Iskolánk tehát az 5000. objektuma e gigantikus méretű iskolaépítési programnak. Méltóképpen szeretnénk emlékezni a hajdani eseményekre és az eltelt nyolc évtizedre. Mindenekelőtt szeretnénk felkutatni a többi 4999 „objektumot”! Tudjuk, hogy közülük sok − főként a körzetesítés következtében − mára már az enyészeté lett, de talán vannak még hírmondók, akik emlékeznek létrejöttükre, virágzásukra és működésük végnapjaira, utoljára ott tanító pedagógusaikra! Vajon hogyan hasznosultak a masszív építmények bezárásuk után? Kérjük az illetékes önkormányzatokat, amelyek területén utoljára működtek ilyen intézmények, adjanak hírt, hányan jártak oda utoljára, ki volt az utolsó tanító, mikor zárták be, mi lett az iskolával. Kérjük a már bezárt klebelsbergi iskolák hajdani tanítóit, írjanak rövid beszámolót, küldjenek fényképeket az egykori iskola életéről! Kérjük a volt tanítványokat, számoljanak be diákkori emlékeikről, amelyek ezekhez a klebelsbergi iskolákhoz fűződnek! Természetesen kérjük valamennyi ma is működő olyan iskola jelentkezését, amelyek az 5000 „testvér” valamelyikeként ápolják a klebelsbergi hagyományokat, és 2010ben hajlandóak velünk együtt ünnepelni és közösen emlékezni! Néhány éve már közzétettünk hasonló témájú felhívást és annak nyomán vannak is együttműködő partnereink, de szeretnénk a kört tovább bővíteni és közösségünket erősíteni, fejleszteni. Tudjuk, hogy sok helyen szinte kegytárgyként őriznek iratokat, tárgyi emlékeket, amelyek Klebelsberg Kunó ottjártának dokumentumai vagy intézkedéseinek eredményei. Ezeket, vagy ezek másolatát, fényké­ pét is gyűjtjük és a hiteles dokumentumok gyűjteményét szeretnénk közkinccsé tenni. Minden segítő, együttműködő jelentkezését szeretettel várjuk az alábbi elérhetőségeken: Rókusi Általános Iskola Kókai Gyula igazgató 6724 Szeged, Kossuth Lajos sgt. 37. Telefon/fax: 62/541-500, 62/541-501 E-mail: [email protected] Honlap: www.rokus-szeged.sulinet.hu Kapcsolattartó tanár: Juhász Nándor, [email protected].

2010. április

11

Hírek

ÚJ KATEDRA

Száz éve született Tatay Sándor Névadójára emlékezik a székesfehérvári középiskola Tatay Sándor 1910-ben született egy kis hegyvidéki faluban, a Bakony szívében, Bakonytamásiban, evangélikus papi család hetedik gyermekeként. Gyermekéveit szülőfalujában, gimnáziumi éveit Tatán, Pápán és Szarvason töltötte. Ezután beiratkozott a soproni teológiára, a teológusból azonban – egy merész váltással – az országutak vándora lett. Gyalogszerrel járta be egész Európát, Bécsben például filmgyári statiszta volt. Csavargásaiból hazatérve itthon is többféle munkát vállalt. Kőszegen sikeres grafológus, Pesten néhány napig színinövendék, végül Pécsett bölcsészhallgató volt: korábban megszakított tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarának magyar–német szakán folytatta. Nyitott kölcsönkönyvtárt és papírkereskedést, elvállalta a badacsonyi turistaház gondnokságát. Budapesten Szabó Pállal szerkesztette a Kelet Népe című folyóiratot. Írásai az 1930-as évektől jelentek meg, elsők között Az eke (1931); a Jelek a porban (1939); a Zápor (1941); a Csipke (1942); a Húshagyó kedd (1943); a Ludas Kata (1943) és a Ludas Kata és más elbeszélések (1944). 1945-ben Badacsonyba költözött. Művei Badacsonyban születtek, de minden télen visszaköltözött a fővárosba. Rokoni szálak fűzték Várpalotához, testvére volt Benkő Béla evangélikus tanító felesége. Több művének szereplője a város és az ott élő emberek: pl. a Simeon

Pedagóguspolitika Megjelent az Új Katedra első különszáma Prezstízs • Kiválasztás • Életpálya-modell • Teljesítmény • Mentorálás • Kezdő bér • Támogatások • Minőség • Továbbképzés • Differenciálás • Szakmai karrier • Elitképzés

Keresse szerkesztőségünkben! 12

család, a Kenyér és virág, a Szülőföldem, a Bakony (a Vár a pusztában című fejezetben). Az írást 1954-től tekintette fő hivatásának. A Simeon-ház című (1955) négykötetes családregénye a két világháború közötti magyar társadalom kórképe. Műveit kilenc nyelvre – németre, oroszra, csehre, eszperantóra, lengyelre, litvánra, grúzra, kirgizre és ukránra – fordították le. Munkásságát József Attila-díjjal (1957, 1961, 1979), a Munka Érdemrend ezüst fokozatával (1970), a Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíjával (1981), Év Könyve jutalommal (1986), Kortárs-díjjal (1990) ismerték el. Nyolcvanadik születésnapján életműve elismeréseként a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjével tüntették ki, és elnyerte Veszprém Megye Tanácsa Művészeti Díját. 1991-ben Kossuth-díjat kapott. 1991-ben halt meg Budapesten. Bakonytamásiban temették el, síremlékét 1997. május 6-án avatták. Nevét Badacsonytomajban közös fenntartású általános iskola viseli, és Székesfehérváron is róla nevezetek el egy alapítványi gimnáziumot. Tatay Sándor híres mondását a székesfehérvári iskola udvarán található szobor felirata is őrzi: „Mestert szerettem volna, akiért érdemes jó tanítványnak lenni!” Centenáriumi rendezvénysorozat Az író születési centenáriuma alkalmából a székesfehérvári Tatay Sándor Alapítványi Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola a Vörösmarty Társaság együttműködésével rendezvénysorozatot szervez. A március 19-én, a székesfehérvári Városháza dísztermében tartott nyitóprogramon, a Tatay Sándor munkásságát méltató emlékülésen Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármesterének ünnepi köszöntője után Bakonyi István, a Vörösmarty Társaság elnöke levezetésével Mezey Katalin író, költő, Kalász Márton költő, műfordító, Szakonyi Károly író, dramaturg és Ágh István író, költő, műfordító előadását hallgathatták meg az érdeklődők. Az előadások között a Tatay Sándor Alapítványi Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola Kavalkád színjátszó csoportja működött közre. Április közepén Tatay-napokat tartottak a gimnáziumban, ezt 15-én a badacsonytomaji Tatay Sándor Általános Iskola tanulóinak közreműködésével nyitották meg, majd Makk Károly Kossuth-díjas filmrendező, a Ház a sziklák alatt című Tatay-forgatókönyv alapján készült díjnyertes film alkotója tartott rendhagyó irodalomórát. Délután Tatay Sándor prózamondó versenyt rendeztek a régió általános és középiskolás tanulói részére. A rendezvénysorozat az író születésének (1910. május 6.)

2010. április

Hírek

ÚJ KATEDRA

centenáriumához kapcsolódóan május 16-án egy Tatay Sándor-emléknappal zárul szülőfalujában, Bakonytamásiban. Az emléknap délelőtt 10 órakor az evangélikus templomban ünnepi megemlékezéssel kezdődik, amelyen Ittzés János evangélikus elnök-püspök mond majd ünnepi beszédet. A program koszorúzással folytatódik Tatay Sándor sírjánál, ott a bakonytamási asszonykórus és az iskola Dis�szonancia vegyes kara fog közreműködni. Délután 13.30kor emléktáblát lepleznek le és kiállítást nyitnak meg az evangélikus gyülekezeti háznál, 14 órakor pedig a Művelődési Házban tartandó ünnepi műsor keretében Ágh István költő emlékezik majd Tatay Sándorra, Németh Károly, Bakonytamási polgármestere pedig díszpolgári címeket ad át. A székesfehérvári Tatay Sándor Alapítványi Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola Kavalkád színjátszó csoportjának Tatay Sándor műveiből szerkesztett előadása után az ünnepi műsor, egyúttal az emléknap domborműavatással zárul, amelyen Szűr Gyuláné mond ünnepi beszédet. Trexlerné Madarász Judit igazgató-helyettes elmondta: a székesfehérvári az ország egyetlen középiskolája, amely felvette az író nevét, s most a centenáriumi rendezvénysorozattal is szeretnének neki méltó emléket állítani. A tisztelet kifejezése mellett azért is, hogy Tatay Sándor neve ne merüljön feledésbe. Hogy az utókor minél gyakrabban idézze vissza emlékezetes, örök érvényű szavait: „Egy dologban hiszek: a szeretet ésszel fel nem fogható, roppant erejében.” Varga Gabriella

2010. április

HATÁRTALANUL! fotó/film pályázat diákoknak A diákoknak szóló pályázat keretében az Apáczai Közalapítvány arra keresi a választ, hogyan látják napjainkban az Erdélybe / Felvidékre / Délvidékre / Kárpátaljára ellátogató magyarországi diákok az ott élő magyar embereket, fiatalokat, tájakat, műemlékeket, dolgokat. A pályázaton magyarországi középiskolában, szakiskolában, illetve felsőoktatási intézményben tanuló diákok vehetnek részt. A pályázat célja, hogy a diákok fotóin és filmjein keresztül megmutatkozzék, miszerint az országhatárokat átlépve új tájakat, helyeket, embereket megismerni, külföldön, magyarokkal kapcsolatba kerülni a XXI. században korszerű, fiatalos, menő tevékenység. A fotó és a film kategóriát külön díjazzuk, az alábbi díjak közül több is kiadható. Első díj Második díj Harmadik díj Különdíj

60 000 Ft 50 000 Ft 40 000 Ft 30 000 Ft

A pályázatokat a megjelenéstől számítva folyamatosan lehet benyújtani, de a pályázat lezárása (beadásának véghatárideje) 2010. október 31. A részletes pályázati felhívás és az elektronikus jelentkezési lap az Apáczai Közalapítvány honlapján (www.apalap.hu) érhető el. Az Apáczai Közalapítvány kuratóriuma

13

Hirdetés

14

ÚJ KATEDRA

2010. április

Hírek

ÚJ KATEDRA

Új tégla, új kréta Pedagógiai konferencia és a „jó gyakorlatok” bemutatása zárta a Nyírmihálydi Petőfi Általános Iskola és Óvoda közel 500 millió forint költségvetésű, 95%-os, 487 455 923 Ft-ot kitevő Európai Uniós támogatással megvalósult felújítását. Az infrastrukturális fejlesztéssel a két intézményben megteremtődtek a korszerű nevelő-oktató munka tárgyi feltételei, a személyi feltételek további korszerűsödését, a pedagógusok módszertani ismereteinek bővülését pedig a különböző európai uniós pályázatokon nyert támogatásokkal valósították meg. Az infrastruktúrafejlesztéssel és a szakmai ismeretek bővítésével kapcsolatos tapasztalataikat az Iskolaszövetség Szakmai Napján ismertették a nyírmihálydi pedagógusok.

Szituációs gyakorlat a bemutató órán

Legnagyobb feladatot és a legnagyobb kihívást az itt dolgozó pedagógusok számára a jelentős arányt (91%) képviselő hátrányos helyzetű gyerekek magukkal hozott hátrányainak leküzdése, továbbtanulási és munkavállalási esélyeik növelése jelenti – mondta el Monyók Ferencné, a nyírmihálydi Petőfi Általános Iskola igazgatója. Ennek érdekében 2005 szeptembere óta vesznek részt egy integrációs és képesség-kibontakoztató programban, amelynek tartalma igen széles spektrumot ölel fel: az óvodaiskola átmenet, tanulóbarát osztálytermek kialakítása, a pályaválasztás, a továbbtanulás segítése, a szociális hátrányok enyhítésének, a szülőkkel való együttműködő kapcsolattatás

2010. április

módszertanának folyamatos fejlesztése, a hátrányos helyzetű gyermekek részvételének biztosítása kulturális rendezvényeken, kirándulásokon. Ezen erőfeszítések eredményeképpen a Petőfi Sándor Általános Iskola elnyerte az esélyegyenlőségi modellintézmény címet, ami biztosítja az évek alatt kialakult „jó gyakorlatok” tapasztalatai átadásának lehetőségét a programba most vagy később bekapcsolódó intézmények számára. A pályázati támogatásoknak köszönhetően általánossá vált a digitális eszközök – interaktív tábla, projektor, számítógép – használata, az életen át tartó tanulást szolgáló képességek fejlesztése és a kompetenciaalapú, vagyis az egyes tanuló meglévő képességeire, készségeire építő oktatás. Bevezették a témahét-rendszert és moduláris programot, amelyhez a szükséges programterveket az iskola pedagógusai maguk dolgozták ki. A januárban átadott új iskolaépület lehetővé teszi egész napos iskolaotthon működtetését, melynek

Monyók Ferencné, a nyírmihálydi általános iskola igazgatója köszönti a konferencia résztvevőit

eredményeképpen a tanulók 90%-a bekapcsolódhatott az ingyenes étkeztetési programba. A pedagógiai fejlesztések eredményeképpen csökkent a lemorzsolódó halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya – az elmúlt tanévben 50%-uk érettségit adó középiskolában tanult tovább. Az egyéni fejlesztési lehetőségek által egyre alacsonyabb az évismétlő tanulók száma, nőtt a gyerekek és a szülők tanulással kapcsolatos motivációja, és az esztétikus környezet iránti igényük is megnövekedett. A rendezvény végén Illésné dr. Karsai Krisztina, Nyírmihálydi jegyzője köszönte meg a projektben nyújtott együttműködést az iskola és óvoda pedagógusainak.

15

Interjú

ÚJ KATEDRA

Elkötelezettség, hatékonyság

Vasné Dömötör Rozália főigazgató erre alapozza a Hunniareg Pedagógiai Intézet működését A Hunniareg Pedagógiai Intézet küldetése a közoktatási közszolgáltatás keretein belül megjelenő sajátos szakfeladatok maradéktalan és magas színvonalon történő végrehajtása. Az intézet munkatársai koordinációs tevékenységet vállalnak a közoktatás szereplői között: a közoktatási intézmények és fenntartóik számára térségi, települési szinten nyújtott információtovábbítással, rendszertanácsadással, kutatásokra alapozott rendszerfejlesztési javaslatok megfogalmazásával. Szolgáltatásaik kiterjednek az észak-alföldi régió, dél-alföldi régió és Pest megye, valamint az ország más közoktatási intézményeire is, amelyekkel szintén együttműködő partneri kapcsolatot alakítottak ki. Együttműködési tapasztalataikat és gyakorlatukat pályázati projektek önálló megvalósításával és konzorciumi tagként történő közreműködéssel, többcélú kistérségi társulásokkal, más szakmai szolgáltatókkal, felsőoktatási intézményekkel végzett közös tevékenységekkel erősítik. Vasné Dömötör Rozáliától csak igen nehezen tudtuk a feltett kérdéseinkre a válaszokat megszerezni: „tegnap konferencián voltam, ma pályázati leadás, holnap Budapesten leszek, pénteken Egerben” – sorolta egész napos elfoglaltságait az intézet főigazgatója, de ez már önmagában is egy válasz volt: a Hunniareg-ben a szavak mögött megfeszített munka és mély elkötelezettség áll. – Ha röviden és tömören, néhány szóban vagy egyetlen mondatban kellene kifejeznie a Hunniareg Pedagógiai Intézet tevékenységének és küldetésének lényegét, mi lenne az? – Célunk az adott lehetőségek között a legmagasabb színvonalú szolgáltatások nyújtása a közoktatási intézményekben dolgozók és tanulók számára. – Melyek ezek a szolgáltatások? – Csongrád, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében is jelenlévő irodáinkon keresztül hatékony segítséget kívánunk nyújtani jelenlegi és leendő partnereink számára,

Vasné Dömötör Rozália

1975-ben a Győri Tanítóképző Intézetben tanítói, 1981-ben a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán magyar szakos általános iskolai tanári, 2001-ben a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Kar Pszichológiai Intézetében közoktatás-vezetői főiskolai oklevelet szerzett. 1975-tól 1977-ig tanító Várpalotán a 7. Sz. Általános Iskolában, 1977-től 1986-ig a hajdúdorogi Tokaji Úti Általános Iskola magyar szakos tanára, az alsó tagozat vezetője, 1980 és 1986 között pedig általános igazgató-helyettese. 1986–2008-ig a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálat és Pedagógiai Szakmai Szolgáltató Intézetben pedagógiai előadó, közoktatási szakértő. 2008 októberétől a Commitment Pedagógiai Intézet, majd 2009. február 1-jétől a Hunniareg Pedagógiai Intézetben pedagógiai előadó, közoktatási szakértő, versenyszervező, a Magyar Tehetséggondozó Társaság versenyszervezői szekciójának vezetője, szövegértés kompetenciafejlesztő tréner. 2010 márciusától az intézet főigazgatója.

16

kiemelten a szaktanácsadás területén, amelynek feladata az oktatási, pedagógiai módszerek megismertetése és terjesztése, valamint az igazgatási pedagógiai szolgáltatás területén, amelynek a közgazdasági, intézmény-fenntartási, jogi és tanügyi-igazgatási információk közvetítése a feladata. Fontos terület a pedagógiai tájékoztatás, amelynek keretében szakmai információkat, adatokat, tanügyi dokumentumokat (tanterveket, dokumentumokat, segédleteket stb.) gyűjtünk, őrzünk, feldolgozunk és használatba adunk. Tájékoztatást nyújtunk, segítséget vállalunk a pedagógusok képzésének, továbbképzésének és önképzésé­ nek megszervezésében. A tehetséggondozást támogató, segítő tevékenység keretében szervezzük, összehangoljuk a megyei, területi és országos szintű tanulmányi és tehetséggondozó versenyeket, továbbá részt veszünk tartalmi elemeinek kimunkálásában. A pedagógiai értékelés keretében eredményméréseket, hatékonyságvizsgálatokat, neveltségi vizsgálatokat szervezünk és végzünk, mérőeszközöket/vizsgálati eszközöket, szűrőeljárásokat, neveltségi kérdőíveket fejlesztünk. Fokozottan segítjük a helyi, a térségi és az országos közoktatási feladatok ellátását. Tanulói tájékoztató, tanácsadó szolgálatot is teljesítünk, amelynek keretében tanügy-igazgatási, közgazdasági, jogi stb. információkat nyújtunk tanulóknak, tanulóközösségeknek, diákönkormányzatoknak. – Budapesten is van egy intézetük, a Hegyvidéki Önkormányzattal közösen működtetett Budai Módszertani Központ. Miben különbözik ennek a tevékenysége a megyei irodákétól? – Alapvetően abban, hogy egy kerületre, Budapest XII. kerületére kiterjedő tevékenysége révén intenzívebben és személyesebben jelen tud lenni a kerület közoktatási intézményeiben. A kapcsolatot gyermekművészeti fesztiválokkal, „óvodák, iskolák felvirágoztatása” versenyekkel, kü­lönböző előadásokkal, fórumokkal, kulturális rendez-

2010. április

ÚJ KATEDRA

vényekkel igyekszik tartalmasabbá tenni. A programok széles kínálata mellett a Hegyvidéki Önkormányzattal közösen kiadványokat is megjelentet, ezek között legfrissebbek az Óvodások leszünk 2010/2011 – Tájékoztató az óvodába készülő gyermekek szüleinek és az Iskolások leszünk 2010/2011 – Tájékoztató az iskolába készülő gyermekek szüleinek című kiadványok. – Egy pedagógiai intézet jellemzően milyen módon, legfőképpen milyen kommunikációs eszközökkel tudja tájékoztatni az iskolákat az általa kínált programokról, lehetőségekről? – Elsősorban az internet segítségével tesszük ezt, a felhívások, értesítések, adatlapok, versenyeredmények és különféle dokumentumok letölthetőek a még formálódó, fejlesztés alatt álló honlapunkról. A mai felgyorsult világban az elektronikus forma ad gyors segítséget ahhoz, hogy a legfontosabb információk eljussanak az intézetünkkel kapcsolatban lévő partnereinkhez. A honlapon kívül a pedagóguskollégák tájékoztatását szolgálva intézetünk Bács-Kiskun és Csongrád megyében havonta megjelenő, térítésmentes lapot ad ki Pedagógiai Híradó címen. A kiadványban tájékoztatást adunk a közoktatás aktuális kérdéseiről, a pedagógusoknak szervezett képzésekről, pályázati lehetőségekről és különféle szakmai továbbképzésekről. Szakmai újságunkon keresztül innovatív intézményeket, „jó gyakorlatokat” is megismerhetnek az érdeklődők. Rendszeresen közzétesszük a megyékben a helyi közoktatást érintő friss híreket, közleményeket, felhívásokat, szakmai napok, kistérségi napok programjait, és tájékoztatást adunk jogszabályi változásokról is. Rendszeres információval segítjük és koordináljuk az ötvenféle tehetséggondozó tanulmányi verseny iskolai és megyei fordulóinak lebonyolítását, valamint az elért versenyeredményekről is folyamatosan tájékoztatást adunk a lapban. – Ön mióta irányítja az intézetet, és honnan érkezett az oktatási szolgáltatások területére? – 1975-től dolgozom pedagógusként, és az első tanóra megtartásától érzem, hogy a helyemen vagyok, hiszen innovatív időszakok vannak mögöttem és állnak előttem! Tizenegy évig tanítóként, magyar szakos tanárként és igazgatóhelyettesként tevékenykedtem két iskolában a diákok folyamatos fejlődéséért. Tapasztalt kollégáimmal együtt segítettem az óvoda-iskola és az alsó-felső tagozat közötti tudatos szakmai átmenetet, valamint felelős voltam a munkaközösségek szakmai munkájáért. 1986-ban kerültem a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézethez. Nagy váltás volt, hiszen a mindennapokban nem láthattam a gyerekek érdeklődő tekintetét, de hamar megtapasztaltam, hogy a megyei koordináló munka motivációját változatlanul ők adták. A pályaválasztási tanácsadásokon, majd az ötvenféle (megyei, országos) verseny koordinátoraként, tehetséggondozó szakemberként dolgoztam a „háttérben” ismét értük. 2000-től a Pedagógiai Szakmai Szolgáltatók Országos Szövetsége tanulmányi és tehetséggondozó versenyek munkabizottságának vezetése, valamint a kiváló verseny-

2010. április

Interjú A Hunniareg Pedagógiai Intézet Budai Módszertani Központ esedékes rendezvényei „Óperencián innen” – a XII. kerületi napközis gyermekek kézműves munkáit bemutató kiállítás megnyitója 2010. május 11-én 16 órakor lesz a XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Polgármesteri Hivatalában (1126 Budapest, Böszörményi út 23–25. I. emelet). Az érdeklődők a kerületi önkormányzati iskolák napközis tanulóinak délutáni foglalkozásokon készített kézműves munkáit tekinthetik meg. A megnyitón műsort mutatnak be a Városmajori Gimnázium és a Kós Károly Általános Iskola tanulói. Országos Kompetenciamérés a 6., 8. és 10. évfolyamon 2010. május 26-án a kerületi általános iskolákban. A mérésen minden 6., 8. és 10. évfolyamos diák kötelezően részt vesz, teljesítményüket központilag értékelik. Az eredményekből arról kap meglehetősen objektív képet a fenntartó, az intézmény, a pedagógusok, a szülők és a diákok, hogy az adott iskola mennyire jól fejlesztette tanítványaiban a szövegértési és a matematikai képességeket. Igazgatói Fórum 2010. május 27-én 9 órakor az Arany János Gimnáziumban. Program: a kerület önkormányzati iskoláiban készült friss kompetenciamérés elemzésének megvitatása; az elmúlt három év adatainak összevetése; tapasztalatok leszűrése. Tanévzáró Gála 2010. június 3-án 17 órakor az Arany János Gimnázium Arany termében. Program: a 2009/2010-es tanév során kiemelkedően teljesítő pedagógusok köszöntése és vendégül látása; a hegyvidéki tanulók versenyeredményeit tartalmazó idei Arany CD bemutatása; a Budai Módszertani Központ év végi ös�szesítője.

szervező társaimmal való hatékony együttműködés, a közös gondolkodás, a hálózatos tanulás is tapasztalatokat adott. Tizenkét éven keresztül szerkesztettem a havonta megjelenő Hírmondó című pedagógiai lapot. A szakmai szolgáltatás új lehetőségeket tartogatott számomra, hiszen partneri szemlélettel együtt gondolkodhattam az ország különböző megyéiben dolgozó pedagóguskollégáimmal négyszáznál is több alkalommal! Foglalkoztam szervezetfejlesztéssel, minőségbiztosítással. Az 1999/2000-es tanévtől a holland Belső Gondozói Rendszer konzulenseként tíz tantestület szakmai munkáját segítettem, ahol az innováció-menedzselés, a folyamattanácsadás, a tervezés, tananyagfejlesztés, az osztálytermi folyamatok menedzselése, a kompetenciafejlesztés, az átmenetek segítése, a referenciaintézmények munkájának koordinálása volt a feladatom. Megéreztem a hálózatos tanulás, a szaktanácsadás, az előadások, tréning jellegű foglalkozások szemléletváltó fontosságát. A Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet átszerve-

17

Interjú zése után 2008-ban a versenyszervezői feladattal együtt kerültem a Hunniareg Pedagógiai Intézet jogelődjéhez. A támogató légkör megkönnyítette a beilleszkedést. Az innovatív időszak folytatódott: a szövegértés-szövegalkotás, kompetenciafejlesztés akkreditált képzések vezetésével, mentorálással, pályázatok bírálatával, IPR folyamat-tanácsadással, a versenyszervezéssel, a Magyar Tehetséggondozó Társaság versenyszervezői szekciójának vezetésével. Megtisztelő számomra, hogy 2010. március 1-jétől feladatom lehet a Hunniareg Pedagógiai Intézet főigazgatói teendőinek ellátása. Harmincöt év tanítói, tanári, szaktanácsadói, konzulensi, előadói, tréneri, közoktatási szakértői és a szakmai szolgáltatásban szerzett tapasztalatot, valamint partneri szemléletet, alkotó légkört, folyamatban és rendszerben való gondolkodást viszek a közös munkába. Számítok a kollégáim segítő együttműködésére! – Mit vár a kormányváltás után felálló új oktatásirányítástól? – A jelenleginél egyszerűbb, átláthatóbb, hatékonyabb oktatási rendszer működtetését, amelyben szolgáltatásainkon keresztül stabil támaszt tudunk nyújtani a fenntartóknak, az oktatási intézményekben dolgozóknak – megkönnyítve ezzel az intézményvezetők, a pedagógusok munkáját – a gyermekek eredményesebb fejlesztése érdekében. Varga Gabriella

18

ÚJ KATEDRA

Mérlegen a közoktatás Megjelent az Új Katedra második különszáma • Sikerek és kudarcok • Szakértők, politikusok a közoktatásról • Óvodai élet • Informatika • Mű­vészet­ oktatás • Pedagógusok, intézmények, finanszírozás • Fenntartói nézőpont • Határon túli magyar közoktatás

Keresse szerkesztőségünkben!

2010. április

Vélemény

ÚJ KATEDRA

A nevelés jog és kötelesség A megfogant emberi lénynek joga van a világra jönni. Vita legfeljebb azon folyik, hogy milyen idős magzat számít már emberi lénynek. A választól függően tiltják a törvények – szigorúan – a művi vetélést a terhesség meghatározott időpontjától. A világra jött emberi lénynek joga van az élethez. Ez a jog a neveléssel valósul meg. A nevelés jogával és felelősségével a szülők rendelkeznek, a társadalmi közösség egyetemes felelőssége mellett. Szülők hiányában a társadalom e felelősséget közvetlenül viseli. A gyermek bizonyos életkorától ezt a jogot a szülők és a társadalom az oktatási-nevelési intézményekkel megosztva gyakorolják. Nevelésben részesülhetni tehát alapvető gyermeki jog. E jog gyakorlásának feltételei vannak, olyanok, melyeket a gyermek önerejéből megteremteni nem képes, mivel hiányoznak a hozzá való fizikai és szellemi eszközei. E feltételek biztosítását a természet, de a törvény is azokra bízza, akik az emberi lényt a világra segítették: a szülőkre. Nevelni tehát alapvető szülői kötelesség. Olyannyira az, hogy azokat a szülőket, akik ezt a kötelezettségüket nem teljesítik, a törvény kötelességmulasztás címén bünteti, sőt ha ez a vétség a gyermek fizikai létét veszélyezteti, kriminális eljárás indul kiskorú veszélyeztetése címén. Alapvető jogértelmezési axióma azonban az, hogy bármely kötelezettség csak úgy teljesíthető, ha a kötelezett ehhez jogosítványokat (jogokat) is kap. Kapnak ilyeneket a szülők is. Ismereteim szerint a jogtudomány a maga nyelvén ezt úgy fejezi ki, hogy a gyermekért meghatározott életkorig nemcsak felelősek a szülők, hanem a gyermek szülői joghatóság alatt áll. A szülőknek például jogukban áll előírni az otthoni viselkedés azon szabályait, amelyek szükségesek a családi közösség nyugalmához (pl. a pihenés lehetősége) és a család biztonságához (pl. elektromos és gázkészülékek kezelése). A családi jövedelem elosztása is a szülő joga, de ő határozza meg, hogy vallásos nevelésben részesíti-e gyermekét vagy nem, avagy hogy melyik iskolába adja. Senki kétségbe nem vonhatja például a szülőnek azon jogát, hogy meghatározza: gyermeke hová mehet, hová nem, mikorra kell hazaérkeznie – többek között saját biztonsága érdekében. (Gyilkos támadások gyermeklány áldozatai ma is élhetnének, ha szüleik ezt a jogukat gyakorolták volna!) A bölcs szülő persze gyermekeivel saját nyelvükön beszéli meg mindezeket, „együtt” alakítják ki a viselkedési normákat, úgy, hogy valóban az együttes létezést tegyék lehetővé, a jogmegosztás azonban csak a szülői felelősséggyakorlás és kötelességteljesítés határáig lehetséges: jogilag is, pedagógiailag is. Magyarul: vannak kérdések, melyekben nem lehet vita. A nevelés tehát alapvető szülői jog is! Kötelesség és jog tehát karonfogva járnak már az elemi, a

2010. április

családi nevelés időszakában. S a jogtudomány ezt bölcsen kodifikálja is. Ám a jogot a feleknek nem egyenlő mértékben biztosítja, számot vet a kiskorúságból eredő joggyakorlási korlátokkal. Jogot ad például a gyermeknek a biztonsághoz, egészséghez, művelődéshez, választójogot, munkavállalási jogot, családalapítási jogot – mint amelyek gyakorlásához a gyermek még nem érett – nem. Megadja a gyermeknek a családban való eltartás jogát, nem adja meg neki a családi javakkal való rendelkezés jogát. De jog és kötelesség nemcsak a szülők esetében járnak karonfogva, hanem a gyermekekében is. A gyermek is felelős önmagáért, a családja által biztosított javak okszerű felhasználásáért, gyermeki kötelességei teljesítéséért. Az otthoni magatartás szabályainak betartása például, ha ezeket saját nyelvén érthetővé tették számára, kötelessége, s a kötelességmulasztásnak következményei vannak. Elismerem, a szülőnek ilyenkor keskeny mezsgyén kell egyensúlyoznia, de ezekben az esetekben is megtalálható az egyensúly a házi fegyelmezés „jogi”, illetve pedagógiai eszközei között. Például: elszakítottad a ruhád – nincs pénzem újra, jársz a foltozottban; összetörtél valamit – nem veszek helyette másikat, ha hiányzik: magadat okold. Nem tanultad meg a leckét – nem mehetsz futballozni, diszkóba stb. Nem olyan bonyolult kérdések ezek a családban, s a józan ész általában útbaigazít. Középiskolás gyereknél például, ha sorozatban megbukik, joga van azt mondani a szülőnek (és tanácsos is), hogy ezt a „tanulást” én nem finanszírozom, menj olyan iskolába, ahol ösztöndíjat is adnak, hogy oda menj, ahol képes vagy helytállni (ez a szülői attitűd egyébként szakképzésünk jelen helyzetében nagyon kívánatos lenne) – vagy menj el dolgozni! Horribile dictu: a szülő a kötelességmulasztást, normaszegést büntetheti is. Más kérdés, hogy a szülői büntetés sem lehet megalázó, aránytalan, antihumánus – de óvnánk bárkit a látszatbüntetéstől is, mert az ugyan jogilag nem tilos, de majdnem olyan ártalmas, mint az előbbiek. Tipikus példa az előzőre kicsiben: rossz voltál, nem kapsz vacsorát; a másikra nagyban: megbuktál az érettségin, nem kapod meg a megígért autót! Persze büntetésügyben is vannak szélsőséges példák, lásd a gyermekbántalmazások elrettentő eseteit, azonban előfordul ma már az ellenkezője is, amikor a gyermek bántalmazza a szülőt, ám ezek az ügyek már nem a nevelési jogok kérdésköréhez, hanem a büntetőjogéhoz tartoznak, s nincs közük a pedagógiához. A nevelés ügyében tehát – családi vonatkozásban – nagyfokú kölcsönösség figyelhető meg jogok és kötelességek között a jogelméletben és joggyakorlatban is. Miért hát, hogy egy teljesen téves jogi és pedagógiai felfogás a nevelésben a szülő mellé és sokszor bizony a helyébe lépő pedagógust (s vele együtt az iskolát is) megfosztja ettől

19

Vélemény a kölcsönösségtől, megvonva tőle a kiskorú felügyeletét gyakorlónak járó, a gyermek biztonságát szolgáló és garantáló felhatalmazásokat? A nevelést a szülőkkel megosztva gyakorló pedagógus és iskola kötelességei a közoktatási törvény és kapcsolt részei alapján jelenleg szinte parttalanok; „jogosítványai” a nullával egyenlők. Így a mai törvényi szabályozás a fiatalok nevelését nagyon jelentős időhányadban az utcára és az internetre bízza. Erősen remélem, hogy a pedagógia egyetlen elméleti és gyakorlati szakembere sem gondolja üdvösnek azokat a hatásokat, amelyek a fiatalokat ezeken a helyeken és ezekből a forrásokból ellenőrzés és védelem nélkül érik. Egyetlen példa: az érvényes törvényi szabályozás azt mondja, hogy az iskolai házirend csupán az iskolán belül érvényes, iskolán kívül nem. Groteszk, pedagógus körökben gyakran emlegetett következménye ennek, hogy az utcán részegen támolygó tinédzser az őt jóindulattal figyelmeztető tanárt rendreutasíthatja személyiségi jogai megsértéséért, fordítva azonban a dolog nem „jogszerű”. De nem is ez a szituáció igazán abszurd, hanem a szabályozás a valódi jogi abszurditás. Az egyik nevelési faktor, a szülő előírhat az otthonon kívül betartandó viselkedési szabályokat a gyermeknek, legföljebb ellenőrizni nem képes (már legalábbis az a szülő, amelyik dolgozik). A másik nevelési faktor a tanár, akinek elvileg több lehetősége van a gyermekkel találkozhatni ilyen élethelyzetekben, mégsem rendelkezik megfelelő jogosítványokkal az ellenőrzéshez. Márpedig az a felismerés, ami ilyenkor a tizenévesben megfogalmazódik, szilárdan megalapozza a későbbi antiszociális életelveket: csinálhatok bármit – nincs következménye. Társadalmunk szégyene ez a jogi szabályozás. A  harmadik nevelési faktor a társadalmi

Nevelés

Megjelent az Új Katedra harmadik különszáma • Nevelő iskola, közösségi tér • Fegyelem az iskolában • Egészségnevelés • Munkaszocializáció • Testi nevelés, iskolai sport • Művészeti nevelés • Egész napos iskola • A drámapedagógia lehetőségei • Hazaszeretet • Ifjúságpolitika Plakátmelléklet: „Minden gyermek lakjon jól!”

Keresse szerkesztőségünkben! 20

ÚJ KATEDRA

közösség nevelői kötelességmulasztása, sőt több: a fiatalkorúak veszélyeztetése azáltal, hogy a pedagógusokat kötelességeik mellett nem ruházza fel a teljesítésükhöz szükséges jogokkal. A két tudomány és két praxis, a pedagógiai és a jog közé ékelődött politika a felelős ezért a torzulásért. A  politika mindezekkel kapcsolatos következetlensége nyilvánvalóvá válik akkor, amikor ugyanazok a „demokraták”, akik a gyermekek, fiatalok neveléséből kizárják a büntetés eszközét, a közlekedési morál javítását példának okáért az ellenőrzés kiterjesztésével és a büntetési tételek emelésével akarják elérni. Pedig hát a normatisztelet beidegzése fiatalkorban mégiscsak kön�nyebb és eredményesebb, mint felnőttkorban. Amikor a holokauszttagadás büntetésének törvénybe iktatásáról vitatkozva a Társaság a Szabadságjo­gokért (TASZ) képviselőjével szemben, aki szerint ez ügyben nem büntetni, hanem nevelni kell az embereket, dr. Hack Péter nagyon helyesen azt mondja: nevelni és büntetni, mert a helyzet a büntetés hiányában durvult el az utóbbi években – csak egyetérteni lehet vele. És remélni, hogy a demokratikus felfogású jogásztársadalom vele együtt konzekvens lesz ez ügyben, és szövetséget köt a pedagógusokkal ugyanezen elvek érvényesítéséért az ifjúság nevelését szabályozó törvényi előírásokban, segít fölszámolni a jelenlegi téves és hamis szabályozást, s helyreállítja a nevelők kötelességeinek és jogainak egyensúlyát! Mert ugyanolyan következetlen és hamis (s ráadásul még képmutató is) az iskolai büntetésmentesség mellett érvelni azzal, hogy minden konfliktus megoldható pedagógiai eljárásokkal, mint a holokauszttagadás megoldását csupán nevelési kérdésnek minősíteni. A nevelőt megilleti az a jog, hogy szabályokat írjon elő, s megilletik azok a jogi eszközök is, amelyekkel a szabálytartást elérheti. Ilyen jogi eszközök a tényleges büntetések. Az iskolából való kizárás például jogi és pedagógiai eszköz, végső esetben alkalmazandó eszköz, következménye a végletes magatartásnak, de alkalmazásának lehetősége nélkül az iskolában – mint az egyre sokasodó esetek mutatják – eluralkodik az anarchia. A büntetés nélküli nevelés nem demokratikus, hanem anarchikus, márpedig a demokrácia és anarchia egymásba mosása nem indokolt csupán azért, mert mindkettő görög eredetű szó. S ugyanez a helyzet a buktatással is, ami ugyan nem jogi, hanem pedagógiai eszköz, de mint ilyen, szintén következmény, amit a normális pedagógus a legeslegutolsó esetben alkalmaz, de a pedagógiai eszköz alkalmazási lehetőségétől a jog segítségével megfosztani egyet jelent az egyébként két egymásra utalt tudomány dilettáns párosításával, ami így létrejön: terméketlen, produkcióra képtelen öszvér utód. Sokasodnak az intő jelek, amelyek az iskolai nevelés ellehetetlenülésére utalnak – éppen ennek következtében. Jog és pedagógia egymást segíthetik, ha autonómiájukat megőrizve viszonyulnak egymáshoz. Magyarul: pedagógiai eljárásokat nem akarnak jogi eszközökkel ki-

2010. április

ÚJ KATEDRA

kényszeríteni, amiként egyébiránt a pedagógia sem követeli, hogy a jog a maga eszközei helyett pedagógiaiakat alkalmazzon kizárólagosan. A jogtudomány nem hatálytalanítja a büntető törvénykönyvet abból a pedagógiai megfontolásból kifolyólag, hogy össze ne törje a megtévedt, bűnbeesett ember lelkét. A büntető törvénykönyv is azért van, hogy lehetőleg ne kelljen büntetni. A joggyakorlat is igyekszik alapvetően humánus eszközökkel megelőzni a bűnt, a vétséget (erről szól az úgynevezett bűnmegelőzés). Szakasztott így a pedagógus is, az iskola is: megelőz, másfelé terel, a vétségek kezelésében tapintatos és türelmes – ameddig csak teheti. Ez a pedagógia, eszközeivel a pedagógia tudománya látja el a nevelőt. Ha pedig mindez nem használ, ha valaki vagy valami mások, a többiek érdekeit, biztonságát, jogait alapvetően veszélyezteti, akkor jogi eszközöket vesz igénybe. Ennek eszközeivel a jogtudomány és jogalkotás látja el az iskolát. A viszony így autonóm és mellérendelt a kettő között. Jár a gyermekifjúnak az iskolában türelem a társadalomba való beilleszkedés megtanulásának botladozásai között? Nagyon is jár, ezért nem csinál a jó pedagógus minden apró vétségből kabinetkérdést. De ez nem azt jelenti, hogy a tényleges büntetésnek a törvény még a lehetőségét is kizárja, mert a következmény hiánya fejlődést torzító tényező. Golding az ebből a szempontból

2010. április

Vélemény klasszikus regényében, A legyek urában mutatja be az ilyen állapot dermesztő következményeit. És jár a gyermekifjúnak türelem egyéni fejlődési ütemének figyelembevételéhez? De mennyire! Ehhez azonban nem az iskolarendszert kell átalakítani a jog segítségével, alsóvá változtatva a fölsőt is, kitolva a szaktárgyakkal való birkózás egészséges edző hatását tizenhárom éves korig (vagy ki tudja, meddig), fölmentve a gyermeket az önmagáért való felelősség alapkötelessége alól. S nem a viszonyítási skálát, az osztályozást kell eltörölni alsóban, ugyanígy a jog és pedagógia kölcsönösségének felrúgásával. Hisz’ így Arany Toldi Györgyének lesz igaza: „Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, / Ójad fúvó széltül drága gyermekedet; / Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle, / Majd derék fajankó válik úgy belőle.” Kötelesség és jog karonfogva járnak a nevelés minden területén. A nevelőt megilletik azok a felhatalmazások a jogtól, melyekkel a háttérben válik realitássá pedagógiai felkészültsége, hozzáértése, humanizmusa. Választani adott esetben pedagógiai, illetve jogi eszköz között: szülői és tanári alapjog, ha úgy tetszik, alapvető szabadságjoga a nevelési felelősséggel és felhatalmazással rendelkező személynek. Ennek a szabadságnak a korlátozása: pedagógiai és jogi téveszme. Heltai Miklós nyugalmazott gimnáziumi igazgató

21

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Egy magányos talentum:

Berzsenyi Dániel A magyar ódaköltészet legnagyobb mestere, az Egyházas-nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel Kemenes-alján született 1776-ban, Vas megyében, evangélikus családban. Apja Berzsenyi Lajos földbirtokos és okleveles ügyvéd. Anyja Thulmon Rozália tehetős somogyi nagybirtokos lánya, aki érzékeny lelkű asszony volt, és a széltől is óvta erőtlen és betegeskedő egyetlen gyermekét. A fiú emiatt sokáig iskolába sem járt. A betűvetésre apja tanította meg. Végül tizennégy évesen Sopronba, az evangélikus líceumba került. Vásott gyerek volt, de nem hanyag, ahogy mondták róla. Szilaj volt, jól úszott, birkózott, táncolt. Testi erejével kitűnt társai közül. Ehhez dacos jellem, de érzelgős kedély társult, és igen heves természetű is volt. Állítólag első kedvese elalélt a karjaiban, és képes volt egymaga ellátni tizenkét német baját is, amikor összeakaszkodott velük. A tanulás nem kötötte le, kalandvágy élt benne, ezért elszökött az iskolából és Keszthelyen katonának állt. Amikor az apja ezt megtudta, hazavitte, néhány hónapig otthon tartotta, aztán újra Sopronba küldte tanulni. Gazdálkodót akart nevelni belőle, de ő az antik irodalmat, főleg Horatiust bújta. Apjával örök harcban állt emiatt, mert tiltotta a költőktől, akikben ő a világ minden bajának forrását látta. Ennek ellenére Berzsenyi görögökhöz való vonzódása végigkísérte életét. A horatiusi középszer és megelégedés követendő minta volt számára, mert nem akarta, hogy szíve épségét soha semmi bájszín tőrbe ne ejtse. Arra intett, hogy a Jámbor kincseket nem gyűjt, hogy azokra árvák könnye ne kiáltson, de megelégedéssel láthassa csűrében keze míve bérét. Ezzel a logikus józansággal szemlélte a világot. 1795-ben végleg abbahagyta a tanulást. Előbb Niklára ment anyai nagybátyjához, aztán Hetyén gazdálkodott. 1799-ben feleségül vette másod-unokatestvérét, Dukai Takách Zsuzsannát. Nem volt szerelmi házasság, inkább érdekházasságnak tartották kortársai. Sokak szerint a vagyon miatt választotta Berzsenyi a fiatal, tizennégy éves gyereklányt. Volt még másik haszna is a korai házasságának: így kivonta magát basáskodó apja felügyelete alól. Nem is csalódott, élete végéig boldog férj és apa volt. Az irodalomba Kis János celldömölki lelkész és költő, Berzsenyi keresztkomája ajánlotta be, amikor egy alkalommal rajtakapta az íróasztalánál titokban verseket író gazdát. Azon nyomban elküldte Kazinczyhoz verseit meleg ajánlással. Így kezdődött Berzsenyi és Kazinczy hosszú levelezése, bár elég lassan indult, mivel a versek elküldése után hat évig nem voltak kapcsolatban, pedig Kazinczy „szent tüzet, dicső lángot” látott fellobbanni írásaiban. 1813-ban jelent meg verseinek első kiadása, amelyből látszott, hogy kísérletező kedvű, hatalmas tehetség. Fennkölt

22

idealizmus és erkölcsi nagyság kultusza áradt írásaiból, és vérében volt a magyar ritmus. Képrendszere konkrét élethelyzetekből állt. A görög világ mellett a németek is hatottak rá. Gessnertől az érzelmességet tanulta. Leíró hajlama Matthissontól származott. Schillertől a bölcselkedés és az emberiség sorsáért való aggódás jelenik meg lírájában, de azért a legnagyobb példa, a legnagyobb előd Horatius maradt. Tőle nemcsak a verselést vette át, hanem magatartásmintául is szolgált számára. A magyarok közül Kazinczy, Virág Benedek, Bessenyei, Orczy, valamint a rokon és felfedező Kis János hatása érződik leginkább munkáin. Rövidre szabott az az idő, amelyet írással töltött. Hamar elhallgatott, mert a támadások, a gáncsoskodások elkedvetlenítették. Kedélye mindjobban elborult. A megújuló magyar nyelv ellenfelei által írt Mondolatban őt is támadták, hogy az új szavak ártalmára vannak nyelvünknek. Kazinczy feltétlen hívének tartották. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyéni életében sok csalódás érte. Csak családi életében őrizte a boldogságát. Irodalmi körökben tanulatlannak érezte magát, őt pedig vidékiessége miatt nehezen fogadták el. Volt, aki tehetséges bunkónak tartotta, vagy régiességét vetette a szemére. Kölcsey azzal vádolta, hogy nem tudja a formákat használni, nyelve dagályos, élményei szűk körből származnak. Bíráló írását Berzsenyi a recenzió lárvába burkolt csúfolódó írásnak tartotta, de megtörte kedvét, elhallgatott. Kazinczyra is megharagudott, hogy nem védte meg a támadásoktól, és nem is levelezett tovább vele. A húszas években esztétikai tanulmányokba mélyedt, pótolta a korábbi évek elmaradását, és ő lett a Magyar Tudós Társaság filozófiai osztályának első vidéki rendes tagja. 1832ben személyesen is megismerkedett Széchenyivel, aki nagy tisztelője volt költészetének, szellemének. Felesége kedvéért még németre is fordított Berzsenyi verseiből.

2010. április

ÚJ KATEDRA

Sulitéka

Berzsenyinél gyakran előfordul, hogy a vers és az azt kiváltó élmény nincs közvetlen kapcsolatban, mivel többször átírta munkáit, így a végső változat már csak részben őrzi az eredeti ihlet motívumait. Szenvedélyes korrektor volt. Hosszú ideig dolgozott művein, aprólékos gonddal csiszolta verslábait. Berzsenyi munkáit, mint ahogy az életét is, sok titok lengi körül. Szerelemről szóló verseiben is diszkrét. Elfedi előlünk, kikhez szóltak lángoló, bókoló szavai. Felmerül ugyan néhány környékbéli lelkész lányának a neve, vagy felesége testvére, Dukai Takách Judit költőnő is a versek kapcsán, de bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy kik valójában a versek megszólítottjai. Érdemes megemlíteni, hogy gyakran találunk nála gátolt szerelemről szóló írásokat. Szerelmes verseinek és elmélkedéseinek háttere legtöbbször a természet. Szívesen andalodott el a természet és a szerelem szépségén és tépelődött a mulandóságon. Nála a bölcsen vállalt fájdalom tiszta erkölcsiséggel társult. Szilárd kompozíciókat alkotó, ihletett költő volt. Egy festő szemével látott. Ősi érzéke volt az esztétikum iránt. A költészet sztra-

metaforája a realitáson túli álmoktól való búcsúzást jelenti. „Leköti vitorláját”. A megelégedést a lelki-szellemi kielégülésben keresi. Célja, hogy egyensúly legyen külső és belső világa között, mert az ideálok nem találhatóak meg a hétköznapi életben. Érdemes még felelevenítenünk jeles művei közül A közelítő tél című tájleíró versét, amelyben az őszi táj kiváltotta szomorúságot az éledő természet visszaidézésével kapcsolja össze. A tavasz és a nyár értékeinek őszi elmúlásán mereng rezignáltan. Alapérzése a pusztulás, a hiány, a veszteségérzés, és ezt az érzést találja magában is. Berzsenyi a klasszicizmus és a romantika összekötője. A  lélek, a gondolat és a mesterség maga volt a gyakorlat nála. Nyelve Vörösmarty költészetének közvetlen elődje. Nem álló szobor ő a magyar irodalomban, hanem új utakat kereső költő. Költeményeinek gondolati tengelyében leggyakrabban a múló idő áll. Inspirálója a halál. Erőteljes képekkel láttatja az értékek mulandóságát, mely az idő függvénye, és így kérlelhetetlenül minden kérdésessé válik. Csak két dolog áll ellent az időnek, ez pedig az emlékezet

toszférájában lakott. Éteri könnyedség és mámorító szellő árad írásaiból. A szerelem mellett másik alapérzése a hazafias fájdalma, a romlásnak indult magyar sors iránti aggodalma. Jól látható ez az alább felidézett versekben. Berzsenyinél a nemzet beszél. Őt hatották át leginkább a dicső múlt és az elfogódott hazaszeretet érzései. A magyar múlt varázsa alatt élt. A nemesség héroszi tettei után vágyakozott, amikor a Múzsákkal kalandozott verseiben. Főleg a nemzeti sorskérdések izgatták. Egyetlen osztály létezett számára, az pedig a nemesség volt. Kócsagtoll és Árpád vére hatotta át gondolatait. Versei­ ben nemes dalnokként járt a szépség és a tisztaság védelmében tógában és páncélban, ókori verslábakkal szólva. A klasszikus alkaioszi verselésben íródott, Magyarokhoz című ódája jelene romló állapotát veti össze a dicső múlttal. Filozófiai elmélkedés a történelem értelmének megkérdőjelezésével. Aggodalom szól belőle a nemzetért, a nemesség felelősségérzetének felkeltése a célja. A rímtelen aszklepiadészi és glükoni sorból álló Osztályrészem című verse a férfikorba érkezésről szól. Leszámol a korábbi vágyakkal. Tündérkép

és a képzelet. Ezek képesek kitágítani létünk határait. A dilettánsok nyugalmával összegzett, sztoikus nyugalommal, mint aki tudja, minden elmúlik egyszer. Úgy tartotta, hogy derék nem fél az idők mohától. Szókészlete jellegzetesen XVIII. századi magyar szavakból áll. Aggódott a magyar nyelvért, az elnémetesedés ellen küzdött, nála a latin a német ellenbástyája. Minden érzelmes és józan mondatából áradt a mediterrán mezők, tengerek illata, keveredve a dunántúli lankák erdeinek bódító szellőivel. A latinokhoz hasonlóan nagyra értékelte a cselekedetek ünnepélyes nagyvonalúságát és drámai lendületét. Bármilyen keserű hangú költő volt, verseit olvasva tiszta levegőjű magaslaton érezhetjük magunkat. Igazi felfedezése a XX. századra esik. A Nyugat első és második nemzedéke a hazaszeretetét látta meg benne. Az ötvenes években, a nemesi gondolat üldözésekor agyonhallgatják, még a tankönyvekből is kikerült, majd a hetvenes években kerül vissza a tananyagba, mint a magyar időmértékes verselés nagy alakja. Novák Imre

2010. április

23

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

Betyárjól muzsikál a Veszelka Kommandó Egyre népszerűbb a rockos alapokra épülő népzene Megjelent az egy éve alakult Veszelka Kommandó első CD-je. E mondatnak nem lenne igazán hírértéke, ha nem tudnánk, hogy a csapatot alkotó zenészek legtöbbje már komoly zenei múlttal rendelkezik. Okos Tibor, aki egyéniben és a Gajdos zenekarral csapatban is kiérdemelte a rangos Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést, új együttesével most egész különleges módon ötvözi a népzenét és a rockot. Vele és kommandója két tagjával, Bóta Pállal és Toporniczki Tamással beszélgettünk egy új műfaj térhódításáról. – Mikor találkozott a Herczeg Flóra és a Veszelka Kommandó csapata?  O. T.: A Veszelka Kommandónak volt egy előd zenekara, a Narco Polo együttes, amelyben már zömében együtt játszottunk. Abban a zenekarban – Flóra és az én megjelenésem miatt – már egyre inkább a népzene felé billent a mérleg. Az egy évvel ezelőtti feloszlást követően egy-két taggal kiegészülve alakult meg a Veszelka Kommandó.

T. T.: Herczeg Flóra és a zenekar jelentős része már 2005 óta együtt zenélt a Narco Polo nevű  formációban. Ebből vált ki hat ember – köztük Flóra is –, akik kiegészülve egy új bas�szusgitárossal, Jakab Tamással és egy ifjú perkással, Okos Gergellyel 2009-ben megalapították a Veszelka Kommandót. – Ki döntötte el, hogy milyen fajta zenét játsszon a zenekar?  O. T.: A részt vevő muzsikusok zenei kötődése miatt alakult így. Tóth Györgyi a klasszikus zene felől érkezett, de ő is erősen érdeklődött a népzene iránt. Toporniczki Tamás igazi punk dobos, aki emellett igen érzékeny a magyar és a szibériai népek zenéje iránt. Herczeg Csongor és Okos Gergely további ütőseink, akik bár mindig a rockzene és a dzsessz körül settenkedtek, népzenei kötődésük, melyet a családból hoztak, nyilvánvaló volt. Bóta Pál gitáros és Jakab Tamás basszusgitáros tántoríthatatlan rockzenészek, akik nagyon jól megtalálták a helyüket közöttünk, és kreatívan nyúlnak a népzenei alapokhoz. Herczeg Flóra és én elsősorban a magyar népzene értékeit vagyunk hivatottak hirdetni, de zenei előéletünkből nem hiányzik a könnyű műfajok szeretete sem. Így aztán nem kellett eldöntenünk a zenei irányvonalat, a részt vevő muzsikusok szeretetéből fakad. Ilyen az, amikor egy punk, egy rocker, egy metálarc, egy népzenész, egy klasszikus zenész, a kisokos, a kisherceg és egy bolond összefognak…

24

– Kinek volt beleszólása abba, hogy milyen zenék kerüljenek a lemezre?  O. T.: Azt kizárólag a zenekar tagsága döntötte el. T. T.: Csak és kizárólag a zenekar szólt bele! B. P.: Szerencsére a csapat közös döntése volt, az elmúlt pár év közös szerzeményei, valamint a 2009 januárjától kezdődő, intenzív próbákkal tarkított időszak alatt megírt dalok kerültek a lemezre. – Egyre többen játszanak ilyen típusú  zenét, fogalmazzunk úgy egyszerűen, hogy kemény rockos alapokra népdalokat énekelnek, de ennek a zenének a közönsége mintha nem növekedne a zenekarok számával egyenes arányban. Befolyásolja ez a csapat munkáját, vagy amúgy is megtalálta ki-ki a maga elfoglaltságát, amiből megél? O. T.: Ez két kérdés, először az elsőre válaszolok. Tényleg divatos lett manapság a magyar népzene felé fordulni, de nem ez vezérelt minket. Mi nem egyszerűen csak kemény alapra népdalt énekelünk, hanem népzenészünk és népdalénekesünk tudására alapozva hitelesen szólaltatjuk meg a dalokat és a népzenei dallamokat. Szerintem ez nagy különbség, és ebben úgy látom, egyedülálló a zenekar. A második kérdéssel kapcsolatban csak annyit: egy frissen induló zenekarnak számolnia kell azzal, idő szükséges ahhoz, hogy a nagyközönség megismerje. Ráadásul valóban rétegzene, amit játszunk, de egyre több helyről kapunk biztatást, hogy jó nyomon járunk. Megélni viszont csak ebből nem lehet. Vannak munkahelyek, más zenekarok, ahol még tevékenykedünk. T. T.: Nem befolyásol, mert ezt szeretem csinálni. Azt pedig, hogy növekszik azon zenekarok száma, akik ilyen zenét játszanak, kifejezetten jó  dolognak tartom. Abban pedig reménykedem, hogy előbb-utóbb majd a közönség is növekedni fog. Úgy gondolom, hogy erre a  fajta zenére lenne igény, csak nehezebben jut el az emberekhez, mert Magyarországon a média egyértelműen a gagyit részesíti előnyben. Az elfoglaltságomat ugyan megtaláltam, de an�nyit nem fizetnek érte, hogy meg is tudjak élni belőle. Ezzel ebben az országban rajtam kívül szerintem még sajnos sokan vannak így. B. P.: A zenekar tagjainak többsége dolgozik, kivéve Gergőt, ő még a diákok boldog életét éli, illetve Flóra jár még

2010. április

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

fősulira, emellett énekel éjjel-nappal. Igazán nagy nyilvánosságot soha nem kapott ez a fajta rétegzene, talán ez nem is baj! Nincsenek olyan elvárások a zenekar felé, nem kell „megfelelni” senkinek. Igyekszünk jó és erős dalokat írni, hogy változatos és mindenképpen élvezhető legyen a műsorunk. – Hol tart és merrefelé megy a csapat? Mennyire tetszik az elkészült anyag? O. T.: A lemezzel elégedettek vagyunk, de nem állunk meg, dolgozunk tovább. Rendszeres próbák, sok gyakorlás, és persze szép sorjában születnek az új számok is. B. P.: Úgy érzem, koncerten is erős a zenekar, bár még mindig van hová fejlődnünk. Ez viszi előre az egészet: új dolgokat kipróbálni, új, csak ránk jellemző dalokat írni. A  rock mellett egyébként más könnyűzenei műfajok hatásai is érezhetőek egy-egy új vagy átfésült dalunkban, például a Kalotaszegi című, a lemezen nem szereplő dalunk eleje dzsesszes ízű kíséret, míg a dal második felének kísérete kicsit a ’70-es évek rockzenéje felé húz. A lemez nekem személy szerint tetszik, külön köszönet Sohajda Péternek, aki otthonosan mozog a kemény zenék világában, és ez szerencsére érezhető a lemez hangzásán is. – Kell-e ehhez a zenéhez valami különleges képesség, képzettség? Laikus ésszel arra gondolok, hogy dupla küzdelmet kíván egy-egy szám, mert egyszerre kell népzenésznek és rockzenésznek lenni… O. T.: Különleges képesség nem kell, az viszont igen, hogy Flóra születésétől fogva népzenét, népdalokat hallgat, és énekli

is azokat. Én 25 éve magyar népzenével foglalkozom. Ehhez jön a többiek nyitottsága, kreativitása, és persze a remek hangszeres tudás. Így azért nem annyira küzdelem, mint inkább öröm. T. T.: Nem tudom, szerintem az ember vagy átérzi a magyar dalokat, vagy nem. Ha nem érzi, akkor szerintem ne is próbálkozzon, mert az úgy is lejön a színpadról a közönség számára, hamar kiderül, hogy nincs semmi köze ahhoz, amit csinál. Persze azért nem árt bizonyos hangszerbeli jártasság sem, hogy az érzések megszólaljanak a zene nyelvén. – Vannak-e a zenekarnak példaképei?  O. T.: Nagy példaképek, akiket következetesen követnénk, nincsenek, de kedvencek vannak. Természetesen kinek-kinek a saját műfajában. B. P.: Kolinda, VHK, Tool, Richard Bona, Mike Stern, Kyuss… T. T.: A magyar juhászok, földművesek, meg az ismert és ismeretlen betyárok. * Okos Tibornak hála, a legfontosabb célok nem változtak 1986, a Gajdos zenekar megalakulása óta, amelynek bemutatkozó pár sora a világhálón mintha a kommandósokra is vonatkozna: „A zenekar a magyar népzene szépségét és örökös értékét hirdeti. Célunk, hogy megmutassuk, a hitelesen megszólaló magyar népzene a XXI. században is megtartotta friss, lendületes aktualitását, és az új kor zenei ízlésének is könnyedén megfeleltethető.” H. Gábor Miklós

Erkel Ferenc Emlékév, Budakeszi A Magyar Himnusz zeneszerzője kétszáz éve született A magyar nemzeti opera megteremtője, a kiváló zeneszerző, karmester, zongoraművész és zenepedagógus, Erkel Ferenc születésének kétszázadik évfordulója alkalmából emlékévet rendeznek Budakeszin, dr. Szűcs Lajos, Pest Megye Közgyűlésének elnöke fővédnökségével. Szakmai fővédnök: Erkel Tibor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, védnök: Tagai István, Budakeszi Város Polgármestere. A 2010. január 21-től 2010. november 7-ig tartó ünnepségsorozat májusi rendezvényeinek kiemelkedő programja az Erkel Ferenc Művelődési Központban (Budakeszi, Fő u. 108.) tartandó és május 12-én 9 órakor kezdődő szakmai konferencia, a következő tervezett előadásokkal: Az oktatási-nevelési intézmények keretében megvalósuló zenei nevelés a gyakorlatban; A zenei oktatás helyzete és lehetőségei 2010-ben; Budaörsi Kistérség, Budapest és Pest megye zenei oktatásának

2010. április

helyzete, jelene és jövőképe. E napon hirdetik ki ünnepélyesen a Zenei és vizuális nevelés című pályázat eredményét is. Május 11-től 23-ig Grafika-, festmény-, fotó-, szobor-, kisplasztika-kiállítás (megnyitó: 11-én 18 órakor) látható. Május 15-én 16 órakor a Vers, próza, tanulmány pályázat eredményhirdetése és a legjobb művek bemutatója lesz szintén az Erkel Művelődési Központban. Május 21-én 17 órakor a Czövek Erna Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulóinak hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban (Budakeszi, Széchenyi u. 141.).  Május 29–30-án Erkelt mint korának egyik legkitűnőbb sakkjátékosát sem engedi a feledés homályába veszni az immár tizedik alkalommal meghirdetett Erkel Ferenc Sakk Emlékverseny a művelődési központban. H. G. M.

25

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

Vukán György: Érezd jól magad! A zenész-orvoshoz sírva érkező beteg röhögve távozott Figyelmeztet: nagyon rövid időnk van a beszélgetésre, mert törzshelyére, a pubba, ahol hétfő esténként játszik, ma rengeteg barátját várja, és műsora előtt illendőképpen köszöntenie kell őket. „Van egy javaslatom – mondja Vukán György, miközben elszántan parajfőzelékét kanalazza. – Én csak darálom, ami kikívánkozik belőlem, te meg úgyis tudod, mit akarsz megírni belőle.” Ebben maradtunk. Hároméves voltam, amikor az oroszok Kőszegre értek, és anyám legnagyobb meglepetésére szépen lepötyögtem zongorán minden dallamot, amit hallottam éppen. Tizenkét évesen már zongoraversenyt nyertem. Wehner Tibor, a Zeneakadémia professzora tanított négy éven keresztül minden szombaton Pesten – szerencsére nővérem már a fővárosban élt, nála tudtam aludni este. Iszonyú kevés pénzből éltünk. Előfordult, hogy szemétből vettünk ki kenyeret. Apám vend származású, Csendlakon (Tisinán) született, nagyszüleim ott is voltak eltemetve, de amikor Tito láncos kutya lett, nem utazhattunk Jugoszláviába. Sírhelyük elévült, soha nem vihettem egy szál virágot sem a nagyszüleimnek. Apám bencés árvaházban nevelkedett, úgy ismerték, mint aki mindenkinek csak segített. Kórházat alapított Kőszegen, ahonnan kirúgták 1949-ben. Alig láttam, állandóan ügyeletet vállalt, szemészorvosként dolgozott. Mentalitására jellemző, hogy soha nem nyitott magánrendelőt, és pénzt sem fogadott el a betegeitől. Ezt várta el a gyerekeitől is.

Nem akartam orvos lenni, negyvenhat évig mégis ezt csináltam, annyira meguntam tizennyolc évesen a zenét. Egyszer csak torkig lettem azzal, hogy: „Gyurika, de ügyes vagy! Jaj, de szépen zongorázol!” Különösebb gondot nem okozott számomra a tanulás. Nővéremmel együtt végig mindenből kitűnőek voltunk, pedig nagyon sokat hülyéskedtünk a tanulás mellett/helyett. Ma mindenki pa-

Vukán György Zeneszerző, zongoraművész, karmester, a magyar jazzvilág egyik legsokoldalúbb egyénisége, a hazai szimfonikus jazz és a crossover egyik úttörője. 1960-ban végzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán. Négy évvel később a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Karán is diplomát szerzett. Negyvenhat évig praktizált, és a DMA–DentMetAct orvosi műszer és eljárás fémallergiára az ő világszabadalma. Gyermekkora óta koncertezik, eleinte többnyire klasszikus zenei darabokkal, az utóbbi évtizedekben főként mint jazz-zongorista, karmester. 1965 és 1980 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakán tanított éneket, zeneszerzést, hangszerelést. 1969-ben a Montreux-i Jazzfesztiválon Tomsits Rudolf kvartettjével elnyerték a sajtó díját. 1980-tól 1990-ig Berkes Balázzsal és Kőszegi Imrével Supertrio néven léptek fel. 1985-ben megalapította a Creative Art Ensemble-t, melynek 1991-ig vezetője, zeneszerzője és karmestere volt. 1990ben Berkes Balázzsal és Balázs Elemérrel létrehozta a Creative Art Triót. 1992-ben ő vezette az EBU (European Broadcasting Union)

26

naszkodik, hogy például nyelveket csak úgy lehet tanulni, ha kiutazik az ember az adott országba. Mi a nyelvtant, helyesírást, társalgást remekül megtanultuk otthon, négy fal között, semmi bajunk nem lett tőle. Szüleim mentalitása meghatározó volt számomra: a gyerekek mindig legyenek elfoglalva. Nyáron például a Gelkánál dolgoztam. Nagyon élveztem, hogy megismerkedhettem olyan szerkentyűkkel, amik mindig érdekeltek. Egyértelmű volt az is a hazai útravalóból, hogy számomra nem lehet pályaválasztási alap az, hogy hol adnak nagyobb fizetést. A  lényeg, hogy valahogy kihozzam magamból a maximumot. Kiderült az is, hogy napi tíz forinttal a zsebemben el lehet végezni az orvosi egyetemet. Később sokszor meg is kaptam, hogy persze, neked könnyű, mert neked ott a zene! Erre csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű és okos anyám otthagyta a zongorát, és a gyerekeinek élt. És nem volt boldogtalan! Örömet tudott magának szerezni azzal, hogy finomat főzött a családnak. Nem igaz, hogy nem jelenthet

Big Bandjének workshopját, amelyben Európa tizenhét országának zenészei vettek részt. 1996-ban Hollandiában a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen adott hangversenyét az év koncertjének választották. 1999 óta Horgas Eszter fuvolaművész állandó partnere. 2000-ben megalapította a Septet formációt Balázs Elemérrel, Egri Jánossal és a Budapesti Saxophone Quartettel. Szakcsi Lakatos Bélával csaknem három évtizede lépnek fel duóban. Rendkívül sokoldalú zeneszerzői pályafutása során számos lemezt készített, komponált több mint 130 filmzenét (kettőt közülük Oscar-díjra is jelöltek), operát, hat balettet, misét, versenyműveket, nyolcvan dalt, százötven zsoltárt a capella kórusra. Tévéfilmekhez, rádiójátékokhoz és színházi előadásokhoz is írt kísérőzenét. Művészi munkásságának elismeréseként 1962-ben Lengyelországban Chopin-díjat, 1970-ben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól zeneszerzői díjat, 1978-ban Balázs Béla-díjat, 1981-ben a Magyar Rádiótól előadói díjat, 1990-ben Erkel-díjat, 1993-ban eMeRTon-díjat, 1996-ban Lyra Díjat, 1998-ban a Magyar Köztársaság Kiskeresztje kitüntetést, 2000-ben Szabó Gábor-díjat, 2001-ben a Huszka Jenő-díjat, 2002ben Artisjus Díjat kapott.

2010. április

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

örömet az embernek, ha például gyorsan és ügyesen elmosogat. Saját tapasztalatból tudom, milyen remek érzés. Döbbenetes volt látni, amikor milliárdosoknak adtam három koncertet egy luxushajón, hogy mennyire kiégett, kiürült, boldogtalan emberek! A pénz zsákutca: rabjává válik az ember, egy idő után ha akar sem tud szabadulni tőle. És mégsem elég ahhoz a rengeteg pénz, hogy igazi örömöt tudjanak vele szerezni maguknak ezek az emberek. Hát persze, a zene segített nekem! Biztonságérzetet adott már az iskolában is. Nem ülhettem az osztálytársaim között, mert nem voltam úttörő. De az ünnepélyen mégiscsak nekem kellett zongoráznom! Én kaptam tapsot, vörös nyakkendő nélkül is engem lapogattak a műsor végén! Egyetemi éveim alatt olyan helyeken zongoráztam, ahol Latinovits, Bujtor, Bodrogi iszogatott. Amikor fiatal az ember, és sikere van, pláne, ha nem keresi, hanem csak úgy szembe jön vele, fenemód jólesik neki. Ez könnyen kibillentheti az egyensúlyából, de engem anyám valahogy rám szólás nélkül is, vagy talán pontosan ezért, a helyes úton tudott tartani. Nem volt könnyű dolgom! Százharminc film zenéjét én írtam. Ha csak a felénél összejött egy-egy apró kalandocska, már egyáltalán nem kevés. Talán egy igazi, nagy szerelem jobb lett volna, de ez már történelmietlen felvetés. Sajnos az egyetemen csak elég kevés jó előadóval találkoztam, mert általában a párttagkönyvek léte vagy nemléte határozta meg, ki taníthat az intézményben. Dr. Donáth Tibor, Straub F. Brúnó és a lövészárokban szájsebészetet tanult Skaloud Ferenc nevét azonban feltétlenül meg kell említenem. A tizenhárom zongoratanárom közül kiemelkedik Bachmann Tibor, akit nagyon szerettem, mert egyedül ő engedte meg nekem, hogy improvizáljak az óráin. Azzal sem foglalkozott igazán, hogy nem kottából tanultam, hanem azonnal megjegyeztem, ha lejátszott nekem egy művet valaki. A forradalom után lecsukták, aztán disszidált. A legtöbb zongoratanár megöli növendéke egyéniségét, mert csak azt tanítja meg, hogyan játsszon el egy darabot. De ez még hol van attól, hogy a növendék ki tudja magát fejezni a hang-

2010. április

Kreatív fiatal zenészek figyelem!

Creative Art néven díjat alapított Vukán György, amellyel az improvizációban kiemelkedő, kreatív fiatal zenészekre akarja felhívni a figyelmet. Mint mondja, oktatási rendszerünk elveszi a növendékek kedvét az improvizációtól, a komponálástól, s felnőttként a legtöbben közülük csak arra lesznek képesek, hogy eljátsszák a kottában leírtakat. A saját jogdíjaiból finanszírozott elismeréssel ösztönözni szeretné a fiatal zenészeket, hogy merjenek kreatívak lenni, merjenek improvizálni, merjék azt kérni tanáraiktól, hogy „játsszanak” is egy kicsit az órákon. A kétévente, idén először elnyerhető díjra 16–36 év közötti magyar állampolgárságú zenészek jelentkezhetnek egy hangfelvétel beküldésével. A verseny hangszere a zongora, de stílusbeli megkötés nincs. A  hangfelvétel alapján kiválasztott versenyzők közül egy elődöntő után a legjobb három jut be a döntőbe. A televízióban is közvetített végső verseny során mindannyian ugyanazt a témát kapják, amelyet felhasználva két-hárompercnyi gondolkodás után egy öt-tízperces darabot kell rögtönözniük. Ezek közül a zsűri (a díj alapítója és Szakcsi Lakatos Béla, majd a későbbiek folyamán az előző verseny győztese) választja ki a legjobbnak tartott darabot. A díj egy plakett, valamint ötezer euró. Amennyiben a zsűri úgy ítéli meg, hogy senki nem érdemelte ki az elismerést, úgy a következő alkalommal a győztes megkapja a korábban ki nem osztott díj összegét is.

szerén? Sokan már művésznek gondolják magukat, pedig főtárgyból csak 4-esük van. Hozzáteszem, ha 6-osa van valakinek főtárgyból, akkor sem biztos, hogy művész. Néhányan nyilatkozgatják, hogy napi nyolc órát gyakorolnak. Ennek csak az a veszélye, hogy végül még lejátssza a darabot. De minek? Hol van belőle az egyénisége? Kit érdekel egy gép zenéje? Agyonreklámozott félmajmokkal van tele a világ! Sokkal kevesebb koncert is elég lenne, csak azok tényleg szóljanak valamiről. Aki orvosnak, tanárnak, zenésznek áll, csak hivatásszeretetből teheti. Ez azt jelenti, hogy akkor is csinálná, ha nem fizetnének érte. Erről lehet teljes bizonyossággal felismerni. Ezekre a pályákra nem érvényes, hogy ha sokat fizetnek érte, akkor hivatás. Ezért hagytam abba a

tanítást. Nem kötelező ezeket választani! Sokan azt hitték, nekem tesznek szívességet, ha megtanulják a házi feladatot. Sokan nem mondják meg a tanítványaiknak, hogy édes fiam, ne tedd tönkre az életed, válassz más pályát, és érezd jól magad! Tehetséget nem lehet adni. Ha a kölyköt kezdi nagyon érdekelni a dolog, és szinte csak ez érdekli, de ez nagyon, akkor valószínű, hogy előbb-utóbb köze lehet a művészethez. És akkor jól fogja érezni magát a pódiumon. A „jószívű” pedagógusoknak köszönhető, hogy sok jópofa, ügyes gyerek diplomát kap, és nekiáll koncertezni. Ezzel az a bajom, hogy hallgatnom kell őket. Hangversenytermeink túlnyomó többségében az év 365 napja alatt csak ritkán történik valami. Ezt a szánalmas arányt kellene megváltoztatni. A fogorvosnak az a dolga, hogy a sírva érkező betege röhögve távozzon. Én még mindig képes volnék erre, ha márciusban nem kellett volna nyugdíjba mennem. Magánrendelőt meg ugye apám miatt nem nyithatok. A művésznek az a dolga, hogy szívbemarkoló élményt nyújtson a közönségnek. Ha megszületik a katarzis, ha a művész úgy játszik, hogy megáll a levegő, mindenki a bűvkörébe kerül, könnyei folynak az embereknek és felállva ünnepelnek, gázsi sem kell neki érte, mert a legtöbbet kapta meg, amit kaphatott. Nemrég a moszkvai operában üvöltöttek az emberek, annyira tetszett nekik, ahogy zongoráztam. Még a miniszternek is elküldték jókívánságaikat, hogy ilyen élményben lehetett részük. Fogadd meg egy hatvankilenc éves ember jó tanácsát! Nehéz, de becsületesnek kell maradni. Miért érdemes megpróbálni? Mert baromi jó érzés, hogy nem kell másról, galádságokról, disznóságokról beszámolnom, amikor visszatekintek az életemre. Nyugodtan alszom. Nézd, nem hihető, hogy a világegyetem azért lett kitalálva, hogy mi, emberek, hatvan-hetven évig sörözgessünk. A születésről és a halálról szinte semmit sem tudunk, még a legnagyszerűbb művekben sincs elmesélve. De hogy a születésünk és a halálunk között mi történik, azért senki más, csakis saját magunk vagyunk felelősek! H. Gábor Miklós

27

Mesevilág

ÚJ KATEDRA

Jönnek a huszárok Kolomposok. Öten vannak. Zoli, Sanyi, Levente, Gábor, Gyuri. Megannyi óvodás és kisiskolás kedvencei. Ők a Kolompos-nemzedék. Vagy azzá válhatnak, ha lesz az együttesnek lehetősége, kitartása, kedve, elszántsága folytatni, amit elkezdett. Legyen – azt kívánom, hiszen annyi örömteli pillanatot szereztek már ez alatt a pár év alatt is gyereknek, szülőknek egyaránt. Annak, aki nem ismerné őket, néhány szó róluk. Az együttes 1988-ban alakult, autentikus magyar népzenét játszanak. 1989-ben elnyerték a Népművészet Ifjú Mestere címet. 1990-től kezdve muzsikálnak gyermekeknek óvodákban, iskolákban, gyermektáncházakban ismertetik meg a kicsikkel a népzene, a néptánc és a népszokások

Pierre Cumin: Kolompos Karácsony

alapjait. Mindezt szórakoztató formában teszik, nem az ismeretátadás a legfőbb céljuk, hanem az élményszerzés – jó hangulatú, vidám, játékos, táncos-zenés mulatságokon elültetni a kicsi szívekbe népművészetünk szeretetét. Hitvallásuk, hogy minden 3–10 éves gyermeknek szüksége van játékos formában, nem tanóra keretében megismerkedni hagyományainkkal. Eleinte főleg „táncházi” körökben voltak ismertek, majd miután elkezdtek óvodákban, iskolákban is muzsikálni, ezzel párhuzamosan egy nyolcrészes mesés-játékos hagyományidéző előadás-sorozatot kidolgozni, úgy szélesedett a Kolompos együttes elfogadottsága. Közönségük döntő többsége „laikus”, vagyis a hasonló zenekarokkal ellentétben egy szélesebb társadalmi réteget szólítanak meg, főleg családokat. Az együttes évek óta szerepel rendszeresen Meseszínházával a gyermekek, felnőttek és nem utolsósorban a szervezők megelégedettségére a budapesti Komédium Színházban, a   Millenárison,  a Fonóban, a Művészetek Palotájában, az Erzsébetligeti Színházban, a hajdani MOM-ban, az IBS-színpadon és sok vidéki művelődési házban, fesztiválon. Műsoraik vonzóak a közönség számára – gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt –, mert olyan útra találtak rá a vidámság, a mókázás, a „bolondozás” segítségével, amelyen járva könnyen tudják megszerettetni hagyományos kultúránk gyöngyszemeit: muzsikákat, dalokat, régi szokásokat. A Kolompos együttes valamennyi műsorán népi hang-

28

szereken megszólaltatott élő zene hallható. Szégyen ide, szégyen oda, jómagam közel negyvenévesen tudtam meg, hogy létezik egy olyan hangszer, aminek ütőgardon a neve. Hála a Kolomposoknak, a lányom már két és fél évesen ismerte ezt a hangszert, mi több, meg tudja különböztetni a hegedűt a brácsától, a tamburáról nem is beszélve; de az igazi nagy szerelem a nagybőgő. Minden alkalommal, még a színházi előadások végén is tánctanítás és mulatság van, ahol a gyerekek egyszerűbb néptáncainkkal, azok alapelemeivel ismerkedhetnek meg. A hanghordozókon pedig hazavihetjük egy-egy délelőtt vagy délután hangulatát. Az együttes tulajdonképpen a „lehetetlennel” próbálkozik: stúdiókörülmények között visszaadni közönségüknek azt az érzést, hangulatot, amit élő koncertjeiken, színházi előadásaik, táncházaik során átélnek. Mi nem nagyon tévézünk otthon, igyekszem a hároméves lányomat is távol tartani a képernyőtől. Első „televíziós élménye” néhány hónappal ezelőtt éppen a Kolompos együttes Jönnek a huszárok címet viselő DVD-je volt. Először csak számítógépen mertem megmutatni, nehogy hozzászokjon a tévéhez. A gép sokszor „alszik”, és ki is esik a játékterünkből. Aztán amikor már sokadszorra is megnézte a „Hull a szilvá”-t ütőgardonnal és a néző gyerekek részvételével – váltottam. Betettük a korongot a DVD-lejátszóba, és fokozatosan adagolva az élményt közösen megnéztük az egész lemezt. Először a muzsikát kérte, amit a zenekar egyik CD-jéről már ismert, aztán a táncos-énekes jeleneteket, majd végül az egész huszáros mesejátékot végignézte. A minap pedig, miután sokat hallott márciusban a kokárdáról, ’48-ról, énekeltük a Kossuth-nótákat, elérkezettnek láttam az időt, s gondoltam, megérett arra, hogy kedvenceit ne csak táncházban

Perlényi Zsuzsa : Kolompos Farsang a Cseperedő oviban

2010. április

ÚJ KATEDRA

Mesevilág Részletek Szonda László írásából

Tímár Sándor: Kolompos Tábor – 2007. – Zoli, Ládafia Norbi, Móczár Gábor

lássa, hanem az ismert mesét élőben is élvezhesse. „Nézd, apa, milyen csinos vagyok!” felkiáltással fekete bársonyruhájában kilibbent az ajtón, s már kipirulva ért a színházhoz. A ruhatárban nagyon szorította a kezem: körülnéztem, mitől rémült meg. De ez nem ijedtség, hanem boldogságos izgalom volt: Gábor és Gyuri – két zenész a Kolomposból – éppen visszavitték a kávéscsészéiket a kávézóba... S ott álltak a lányom előtt, teljes életnagyságban, mi több, még rá is mosolyogtak. A Komédium kávézójában csicsereg a lelkes siserahad, a profik már huszárcsákóban, forgatva kis nyakukat, vajon mikor jönnek már „a Leventéék”. Igazi, lelkes kis rajongótábor, amelyhez nem volt nehéz csatlakoznunk nekünk sem. Szeretet, odafigyelés, türelem árad a „fiúkból” az első pillanattól az utolsóig. A műsor a kávézóban kezdődik. Bemutatják a hangszereket, mindenféle állathangot előcsalogatva belőlük, majd közös éneklés kezdődik mutogatással (mi is lelkesen részt veszünk a kedvcsinálónak tetsző bevezetőben), aztán átmegyünk az igazi színházterembe, elfoglaljuk a helyünket, és kezdetét veszi a huszáros mesejáték. Modern megfogalmazásban mondhatnám, a játék interaktív, de ez a szó olyannyira nem illik a színpadon látottakhoz, hogy inkább úgy fogalmaznék: együtt játszanak a gyerekekkel. A lepedőre festett díszlet jelképezte Fecskefalván sok kisfiúból pillanatok alatt ’48-as honvéd lesz, sok kislányból pedig fecskefalvi menyecske. Énekelnek, táncolnak, menetelnek, játszanak... Miközben megtudjuk, milyen virág a pipacs, hol él szívesen a gólya, hogyan viselték a lányok a kendőt, mire volt jó a keszkenő, és hogy miként is kell fogni a szablyát. Zoli, Levente pillanatok alatt kezeli a bekiabálókat, akiket szétfeszít az izgalom, a sírva fakadókat, a színpadra került nagyon kicsiket, akiknek még probléma megtalálni a jobb és a bal oldalukat. Mi, szülők is remekül szórakozunk a mintegy negyvenperces mesejáték alatt. Majd a délelőttöt lezárandó elmaradhatatlan mulatság következik, lelkes vonatozással a végén. Az együttes célja és szándéka a magyarság évezredes szel-

2010. április

„(...) Meg kell érni, meg kellett érnem rá. Erre is. Most már tudom, ismeretlenül erre készültem két éve. Két éve, amióta gyerekeim, barátaim, ismeretlen ismerőseim hozzásegítettek ahhoz, hogy magamba zárhassam azt, amit mindig is megtehettem volna, hisz’ ott volt mellettem, még a kezem sem kellett volna kinyújtanom érte. Népzene, néptánc. Idegen nem volt sosem, de ismerősnek sem mondhattam volna. Olyan látlak-láttalak, de köszönni azért nem köszöntünk. És egyszer csak eljött életembe az a különös lelkiállapot, amikor a sors úgy gondolta, hogy megint egy fontos szálat ad a kezembe. Ezt éltem át az első Kolompos Családi Táborban. Szándékos, hogy nem kaptam, hanem éltem, mert nélkülem ez nem ment volna. De nélkülük sem. Nagyszerű és egyszerű emberek, akik az oviban, a Fonóban és egy hete is még csak »a Kolompos« volt. (No jó, Levente azért Levente volt már akkor is, lányaimnál afféle »Levente, az Isten«. Mára már a félisten »szint« is veszélyben, hisz’ lett Zolink, Gyurink, Gáborunk, Sanyink is.) Különös, ahogy a sors adott valamit, egyszersmind azt is megkövetelte, hogy én is adjak. És most már biztos vagyok abban, hogy az a nagy közösség, amiben én egyvalaki voltam, ebben hozta a legtöbbet.” (...) Egy Opel előz. Biztos siet. De mégsem! Mit előz meg akkor, ha most meg nem megy? Máskor… ugyan, mit bánom én! De akkor látom, kollééégaaa! (Apa-kolléga!) Igen, vele is beszélgettünk egy fél éjszakát! Vadul integetünk egymásnak, mintha ezzel is sikerülne egy kicsit kitolni a táborvéget. Visszazökkenek. (...) Nagyon sok kisgyerek volt, ovis-kisiskolás korú. (Tán mondható, hogy Kolompos nemzedék?) Ők vajon mások, mint a többi gyerek? Nem hiszem, hogy ez számítana. Viszont ők láttak, láthattak boldog apákat és anyákat, láttak önzetlenséget, láttak nyugalmat. Láthatták szüleiket énekelni, megszenvedni örömmel egy-egy lépéssorozatért, majd aztán táncolni is. Nekik, remélem, már természetes lesz. Ha megjósolható, ők együtt öregednek majd ezzel a táborral, és pár év múlva már nem az anyák-apák várják, hogy gyermekeik aludni térjenek, hogy mehessenek mulatni, hanem a lányok-fiúk fogják lesni, hogy mikor fáradnak el a szülők, hogy aztán eljöhessen az ő idejük. És titkon remélem, hogy lesz azért egy-két este, egy-két lopott óra, amikor a lányaimat majd táncba vihetem. Ha már egyszer lányos apa vagyok…” (www.kolompos.hu)

lemi kultúráját – a nyelvet, a népzenét, a néptáncot, jelképrendszerünket, néphagyományainkat, népművészetünket, népmeséinket, játékainkat – megóvni, leporolni, közkinccsé tenni, mert úgy vélik, európai polgárként csak így őrizhetik meg magyarságukat, gazdagítva az európai kultúrkincset. Óvják, porolják, tegyék közkinccsé még sokáig... Szereplők: Barna György, Nagy Zoltán, Szántai Levente, ifj. Tímár Sándor, Végh Gábor. További információ: www.kolompos.hu Baracius Krisztina

29

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Magyar filmcsillagok nemzetközi porondon Megmozdult valami, vagy csak a véletlenek összejátszása, nem kell firtatni, inkább örüljünk annak, hogy végre ismét magyar nevekkel is találkozhatunk nemzetközi hírű alkotásokban. A hazai mozikban is látható  színes, belga–holland–magyar– német–francia film, az Elveszett személyek körzete egyik főszerepét Hajdu Zoltán Miklós játssza. A hétköznapi dráma szavakkal ki nem mondható kapcsolatokat ábrázol, fókuszában a család, a szeretet és a szerelem. Elnyerte a legjobb forgatókönyv SACD-díját a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, és beválogatták a Lux-díj utolsó fordulójába, amelyben Európa tíz legjobb filmje versengett egymással. Hajdu Zoltán Miklós a Fehér tenyér után ismét bizonyítja színészi képességeit. Feltétlenül meg kell említeni még, hogy a film zenéjét a Taxidermia zeneszerzője, Márkos Albert írta. Cannes-i győzelmével az Elveszett személyek körzete az elmúlt esztendő legnagyobb magyar szakmai filmsikere nemzetközi porondon. A Látogatás című színes, magyar–osztrák filmet Pejó Róbert rendezte, Pohárnok Gergely fényképezte, és Gryllus Dorka játssza benne a főszerepet. A Thomas Glavinic A kamerás gyilkos című regénye alapján készült alkotás a 41. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat. Előreláthatólag nyár elején kerül a magyar mozikba. Magyarország legnagyobb nemzetközi filmes seregszemléje, a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál programjában idén két magyar koprodukcióban készült játékfilm és egy teljes egészében magyar gyártású táncfilm is helyet kapott. Magyarországon először a fesztiválon volt látható a Budapest című magyar–brazil–portugál koprodukció. A film a Brazíliában igen népszerű énekes-dalszerző, Chico Buarque azonos című, magyarul is megjelent regényén alapul. A regény Brazíliában igazi bestseller lett, ám szerzője sosem járt hazánkban, ez a magyarázata annak, hogy a könyv és a film fővárosunkban játszódó jeleneteiben szélsőséges egzotikummal és túlhabzó vadkeleti romantikával szembesülünk. A női főszerepek egyikét Hámori Gabi alakítja, de felbukkan a filmben többek között Bálint András, Rajhona Ádám és Kálloy Molnár Péter is. Izraeli–francia–magyar koprodukcióban készült a Hét perc a Mennyországban című film, amelyben egy bombatámadás túlélőjének testi és lelki gyógyulását, a traumatikus emlékek felidézésének fájdalmas folyamatát követhetjük nyomon. Az alkotást világszerte elismerésekkel jutalmazták,

30

elnyerte többek között a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját. Az idei Titanic volt a világpremierje a Lélektánc című magyar filmnek, amely a Bozsik Yvette Társulat, a Tánceánia Együttes és a Gördülő Tánccsoport azonos című előadásának felvétele. A produkciót koreografáló Bozsik Yvette szerint „a cél egy olyan műalkotás létrehozása volt, amely ugyan az előítéletek felülvizsgálatára késztet, társadalmi üzeneténél mégis jóval hangsúlyosabb az emberi test és lélek korlátlan szárnyalását bemutatni képes művészi értéke”. A megrázó előadásból készült táncfilmet a Cannes-i Arany Pálma-díjas Iványi Marcell rendezte. A mozgáskorlátozott, vak és ép táncosokat együtt szerepeltető produkció eredetileg az esélyegyenlőség jegyében rendezett 2008-as Budapesti Tavaszi Fesztiválra készült, és elnyerte a Veszprémi Kortárs Táncfesztivál fődíját. Az előadáshoz Jean-Philippe Héritier svájci származású zeneszerző komponált eredeti zenét. A munkamódszer azonban cseppet sem volt szokványos, hiszen a szerző egyetlen próbán sem vett részt, kizárólag e-mailek és videók alapján dolgozott. A zeneszerző és a rendező-koreográfus együttműködése nem új keletű, hiszen a jelenleg Párizsban élő Héritier muzsikája csendül fel a mind a mai napig műsoron lévő Lány, kertben, illetve az Újravágva című Bozsik-produkciókban is. Huszadik évfordulóját ünnepli az évente 30 ezer látogatót vonzó MEDIAWAVE Nemzetközi Film- és Zenei Fesztivál új helyszínen, új koncepcióval három hétvégét felölelően április 30. és május 8. között Szombathelyen, valamint május 13–16. között az Őrségben (Őriszentpéter) és Burgenlandban (Rudersdorf), továbbá a hármas határnál (zárónap). Nemzetközi szinten is egyedülálló, hogy a zene nem a filmes programok aláfestésére szolgál vagy fordítva, hanem egymást kiegészítve, egyenrangú partneri viszonyban alkotnak kerek egészet. Számos filmfesztivált nyert alkotásnak, két Oscarra jelölt és egy Oscart nyert filmnek kell versengenie egymással a fesztiválon. A versenyprogramban látható lesz Peter Greenaway, Mika Kaurismaki és Isabella Adjani filmje is. Az idén húszéves fesztiválon nosztalgiázhatnak is az érdeklődők annak a MEDIAWAVE történetének legjobb húsz filmjéből álló válogatásnak a segítségével, amit a korábbi fesztiválok húsz zsűritagja állított össze. H. G. M.

2010. április

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Életmű-kiállítása nyílt az idén százéves Búza Barnának  Május 16-ig látható a Herendi Porcelánművészeti Múzeum Alapítvány rendezésében Búza Barna szobrászművész életmű-kiállítása. A helyszín nem véletlen, hiszen Búza Barna hos�szú élete során több szobrot készített a Herendi Porcelán Manufaktúra részére. Különleges öröm volt találkozni a 100. életévében járó Búza Barnával herendi kiállítása megnyitóján – számolt be a valóban nem mindennapi eseményről Csillag Péter. Csillag, a világhírű festőművész, Molnár C. Pál unokája, nagyapja műveinek lelkiismeretes gazdája és tudós népszerűsítője busztúrát szervezett Budapestről Herendre, hogy Búza Barnát, aki a Molnár C. Pál Baráti Kör tiszteletbeli tagja, együtt ünnepelhesse az idős mester művészetét elismerő és értékelő közönség a porcelánmúzeumban. A ma is aktív alkotóművész ötven éve külső tervezője a porcelánmanufaktúrának. A megnyitóünnepségen dr. Simon Attila, a Herendi Porcelán Manufaktúra vezérigazgatója mondott köszöntőt, majd dr. Béres József, a művész barátja idézte fel Búza Barna pályafutását, aki számos köztéri szobrot, kisplasztikát és érmet készített, valamint fafaragásai és egyházművészeti alkotásai is kiemelkedőek. Búza Barna 1910. december 30-án született Vésztőn. Gyermekkorát Sarkadon töltötte. Édesapjától, aki a nagybányai festőiskola tagja volt, rajzolni tanult. 1928-ban a Budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol előbb Sidló Ferenc, majd Szentgyörgyi István szobrászművész-tanárok segítették alkotói kibontakozásában. Tanulmányi évei alatt neki ítélték a Ferenczy István-díjat, a Székesfővárosi- és Balló Ede-díjat. 1935– 36-ban római ösztöndíjas volt. 1933-tól kiállító művész. Még abban az évben a Műcsarnokban megrendezett, 40 éven aluli művészek I. díját neki ítélte a zsűri. 1936-ban Rómában a Magyar Akadémia termeiben rendezett évzáró bemutatón, amelyet II. Viktor Emánuel király nyitott meg, a Galéria D’ Arte Moderna megvásárolta három szobrát. 1937-ben meghívták a Velencei Biennáléra. 1937 végén a budapesti Téli Tárlaton a Műcsarnok a Zala György-érmével tüntette ki. 1943-ban, a Kolozsvári Művészeti Hetek

2010. április

kiállításán az országos fafaragó versenyen Szent Tadeus szobrát I. díjjal tüntették ki. 1944-ben büntető századba kellett bevonulnia, Ausztriába került. 1945-ben elvették a műhelyét, fél évig kőművesek között dolgozott, gipsz díszítményeket készített. Idővel sikerült visszatérnie eredeti munkájához. Az ország településein sok köztéri szobra áll, a többi között Kisvárdán és Berettyóújfaluban Rákóczi Ferenc mellszobra, Battonyán az 1989. évi agrárzendülés emlékműve, Mikes Kelemen, Petőfi Sándor és Molnár C. Pál mellszobra, Sarkadon a II. világháború emlékműveként az övéit hazaváró asszony ülő alakja. 1956-ban Kazincbarcikán lovas szobra I. díjat kapott. Számos síremléke közül említhető Bárdos Lajos, Bakács Tibor orvosprofesszor, Kondor Béla festőművész, Gobbi Hilda színésznő emlékének megörökítése. Több mint 100 érmet metszett nagy elődökről és kortársakról, fontos eseményekről. Szakrális munkái közül kiemelkedik a székesfehérvári Prohászka-bazilikában a

Jó Pásztor főoltárszobor, a sümegi ferencrendi kegytemplom és a püspöki bazilika keresztútja. A ’70-es években Irak fővárosában, Bagdadban volt városesztétikai tanácsadó. A ’80-as években országgyűlési képviselővé választották. 2000 nyarán avatták fel a budapesti Kálvin téren Kálvin János szobrát. 2001-ben az általa készített Házi oltárt adományozta Mádl Ferenc köztársasági elnök II. János Pál pápának. Fontosabb kitüntetései: 1970: VI. Pál Pápa Vatikáni Aranyérme; 1971: A Lilienfeldi Apátság Arany Keresztje; 1990: Sarkad város díszpolgára; 1999: A Magyar Kultúra Lovagja, Józsefváros Becsületkeresztje; 2001: Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje; 2002: Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje; 2003: Magyar Művészetért Alapítvány szobrászati díja. Ma is alkot, leveleket, megrendeléseket [email protected] címen fogad. H. G. M.

Egymilliárd pixelen a két festőzseni A Magyar Nemzeti Galéria Kommunikációs Igazgatóságától kaptuk a hírt, hogy az intézmény felkérésére a 360systems két kiemelkedő festményt készített el közel egymilliárd pixeles felbontásban. Eddig soha nem látott felbontásban tekinthetőek meg tehát Csontváry Kosztka Tivadar A taorminai görög színház romjai és Rippl-Rónai József A Schiffer-villa pannója című festményei. Minden kép nagyjából 150-200 képből készült, az interneten történő megjelenítéséhez egyenként 1300-1900 képre „darabolva”. Az internetre optimalizált megjelenítő rendszer hat rétegben, különböző felbontásban jeleníti meg a képeket, így mindig csak az aktuális látómezőhöz szükséges mozaikokat tölti le a számítógép. A most elkészült felbontásban a képeken a festő minden egyes ecsetvonása látszik, a festmények legapróbb repedései is megfigyelhetőek. A képek az alábbi címeken tekinthetők meg: http://360gigapixel.net/gigapixel/nemzeti_galeria/ csontvary/, http://360gigapixel.net/nemzeti_galeria/rippl_ronai/

31

Harmónia

ÚJ KATEDRA

Kell a verseny Az iskola az életre készít fel, az élet pedig kétségtelenül küzdelmes, tele versengéssel és rivalizálással. A gyerekeknek éppen ezért meg kell tanulniuk hasznosan, nemesen, a közösség, a társadalom előnyére versenyezni. Ám a napjainkban az élet minden területén uralkodó versenyhelyzet az iskolában is egészségtelen versenyszellemet alakít ki: diákok egymással vetélkednek a pedagógus figyelméért, a jó osztályzatokért, az osztálytársaik elismeréséért a fontos ismeretek megszerzése helyett. Versengés nélkül nincs fejlődés Történelmi tények egész sora bizonyítja, hogy az emberiség fejlődésében hatalmas szerepe volt és van a versengésnek. Azonban nemcsak a gazdaság, a tudomány, a nemzetek és a társadalmak, hanem az egyén szintjén is rendkívül fontos tényező a versenyhelyzetek folyamatos megléte, hiszen a másik lehagyásának vágya egyre nagyobb és nagyobb teljesítményekre ösztönzi a feleket. Fülöp Márta a következőképpen határozza meg a versengés fogalmát: „A versengés olyan belső szükségletből vagy külső/kontextuális követelményből származó interakciós folyamat, amelynek során két vagy több személy vagy két csoport valamilyen, számára jelentőséggel bíró cél elnyeréséért egymás esélyeit összemérhetőnek ítélve egy adott területen elsőségre tör. Két vagy több ember közt versengés akkor alakul

ki, ha (legalább percepciójuk szerint) korábban egy csoporthoz tartoztak, ha jelenleg egy csoporthoz tartoznak és/vagy a jövőben egy csoporthoz akarnak tartozni. A versengés mindig egy meghatározott, saját értékkel, normák-

32

kal és célokkal jellemezhető szociális kontextus hátterén jön létre.” Vagyis a versengés a társas magatartás egyik alapvető formája, amely már egészen kis korban megjelenik az ember életében. Akár már óvodáskorban jól megfigyelhetők azok a szituációk, teljesítményhelyzetek, melyek során a kicsikben felébred a küzdőszellem, a versengés vágya. Az iskolába kerüléssel azután a gyermekek egyre többször találják szembe magukat hasonló helyzetekkel, és az életük többi területén is fontossá válik, hogy bizonyos képességeiket, tulajdonságaikat másokéval vessék össze. Mi határozza meg a versenyszellemet? A versenyszellemet, a versengésre való hajlamot rengeteg dolog befolyásolja. A versengés biokulturális modellje sze-

rint ilyen tekintetben nagyon fontosak a társadalmi meghatározók, vagyis az adott társadalom struktúrája, kulturális és vallási hagyományai, mivel ahogyan a versengést átéljük és kifejezzük, az visszatükrözi a társadalom normáit,

intézményes struktúráját és az adott egyén szerepét benne. Például az amerikai diákok számára a teljesítményt előtérbe helyező szocializációs folyamatok következtében a verseny természetes jelenség, éppen ezért sokkal pozitívabb módon ítélik meg a versengést, mint mondjuk éppen a magyar társaik. A versengési hajlamot erősen befolyásolják továbbá az elsődleges (család, testvérversengés, szülőktől tanult versengési stratégiák stb.) és a másodlagos csoportok (az iskola, a munkahely versengéssel kapcsolatos nézetei, versengési normák a közösségben stb.), illetőleg a biológiai determinánsok (temperamentumbeli különbségek, nemi különbségek, túlélés-szükséglet stb.). Utóbbiak, vagyis az egyéni különbségek sokkal inkább meghatározzák a versenyhelyzetekhez való viszonyulást, mint a kultúrák közötti különbségek. Ezt a ’70-es, ’80-as években játékelméleti módszerek segítségével végzett kísérletekkel is alátámasztották, ugyanis nem találtak jelentékeny eltérést a különböző nemzetiségű és kulturális hátterű emberek versengő és együttműködő válaszai, cselekedetei között. Ugyanakkor bebizonyosodott az is, hogy a különböző kultúrákban eltérő helyzetek váltanak ki versengést. A rossz verseny A versengés több szempontból is fontos funkciót tölt be a gyerekek és a felnőttek életében: komoly teljesítménynövelő tényező, fontos motiváló erő, segíti az énértékelés (a belső erőforrások felmérése) és az önfejlesztés (tulajdonságok, képességek kibontakoztatása) folyamatát, illetőleg a különböző versengési stratégiák (pl. együttműködés) elsajátítását, de akár az izgalom és a szórakozás biztosításául is szolgálhat. Ezeket tekinthetjük a

2010. április

Harmónia

ÚJ KATEDRA

versengés pozitív, emelő, előrevivő hatásának, azonban a versengésnek éppúgy létezik destruktív oldala is. Ezeket azonban csak az 1990-es évektől fogva különítik el, egészen addig Morton Deutsch kísérleti szociálpszichológus 1970-es években kialakított polarizált „versengés-együttműködés” felfogása élt. Deutsch szerint a versengés teszi az emberek között fellépő konfliktusokat, nézeteltéréseket destruktívvá, mert a versengés egy olyan állapot, amelyben az emberek úgy állnak egymással kapcsolatban, hogy negatív korreláció van a céljaik elérése között. Vagyis amen�nyiben valamelyikük eléri a célját, akkor a másik bizonyosan nem érheti el. Ez a nézet azóta átalakult, és a helyét felváltotta a versengés „többdimenziós” felfogása, amelybe éppúgy beletartoznak annak romboló hatásai is. Destruktívnak tekinthető minden olyan versengés, amely hosszú távon káros akár csak az egyik versengő félre nézve is. Ezekben az esetekben a versengő célja, hogy riválisát hátrányos helyzetbe hozza, és így alakítson ki önmaga és az ellenfél között különbséget. Szintén destruktívvá válik a versengés, ha azt az énkiemelés motiválja, vagyis az, amikor az egyén önértékelésének megszilárdítása érdekében olyan versenyt keres, amiben látványosan, könnyedén, a másik felet megszégyenítve győzhet. A versenytársnak bármilyen szándékolt kárt okozó, agres�szív versengés ugyancsak rombolónak minősül. Sajnos a hazai közoktatási intézményekben egyre többször kell a versengés negatív hatásaival szemben felvenniük a küzdelmet a pedagógusoknak. A versengés ugyanis mérsékelt men�nyiségben egészséges és természetes jelenség, ám túlzott mértékben egészségtelen és veszélyes. Márpedig az élet minden területén fokozottan megjelenő versenyhelyzetek az iskolák falai között is megmutatkoznak. Ráadásul a hazai társadalomban a versengéssel kapcsolatos nézeteket még mindig erőteljesen meghatározzák a szocializmus és a rendszerváltozás ellentmondásos hagyatékai. A rendszerváltozás előtt a versengés elutasított fogalom volt, azt követően pedig hirtelen az

2010. április

élet legkülönbözőbb területein vált elengedhetetlenül fontossá. Ez az oktatási rendszerben is lecsapódott: az együttműködésre való nevelés sokkal nagyobb hangsúlyt kapott eddig, mint a megfelelő versengésre nevelés. A diákok egymás elleni versengé-

könnyen elvehetik a kevésbé versengő diákok motivációját, hiszen az ember csak akkor szeret versenyezni, ha esélye is mutatkozik a győzelemre. Az iskolai számonkérés és osztályozás rendszere hasonlóan destruktív tendenciákat indíthat el: a diákok úgy

sének rengeteg további árnyoldala létezik. A túlzott iskolai versengés nem szerencsés helyzet, hiszen ilyenkor gyakori a versenyek motivációtorzulása: a gyermekek nem a tudást szeretnék elsajátítani, magukévá tenni, hanem jó jegyekkel akarják megtölteni az ellenőrzőjüket. A két törekvés pedig csak látszólag ugyanaz. Ha nincs elegendő jutalom (Ki a leggyorsabb futó? Ki tudja a helyes választ? stb.), akkor sok gyerek úgy érzi, hogy felesleges törnie magát, és helyzetébe beletörődve szép lassan a vesztes szerepébe szorul. A kimagasló versenyszellemmel bíró gyerekek így

érezhetik, hogy egymáshoz viszonyítva, egymás ellen küzdenek a jó jegyek megszerzéséért. A folytonos megmérettetés okozta stressz és csalódás pedig tovább rombolhatja a lelkesedést és a tanulásra, versenyzésre való motivá­ ciót. Elliot Aronson szociálpszichológus egy nagyon fontos összefüggésre hívta fel a figyelmet nemrégiben, miszerint az állandó versengés agresszívvá teszi a gyerekeket, ami lényegesen közrejátszik az iskolai erőszak jelentős növekedésében. Minél élesebb a versengés egy általános vagy középiskolai osztályban, annál erőszakosabbak lesznek a gyerekek egymással és a felnőttekkel. Az osztályokon belüli együttműködésre alapozó kiscsoportos osztálytermi munka, tanulócsoportok kialakítása és a versenyhelyzetek kezeléséhez megfelelő mentálhigiénés tudással bíró pedagógus (aki tisztában van a versengés hosszú távú céljainak a fontosságával) jelenthetik a megoldást az iskolai versenyszellem tisztaságának visszaállítására. A verseny elkerülhetetlenül jelen van a mindennapi életünkben, hatalmas veszteség volna lemondani egy ekkora hajtóerőről. Simonyi Gáspár

33

Egészség

ÚJ KATEDRA

Gyógytorna eszközök I. A gimnasztikai labda

Ahhoz, hogy karbantartsuk testünket, leginkább akaraterőre és kitartásra van szükség. Ugyanakkor néhány egyszerű és nem is drága eszköz segítségünkre lehet abban, hogy változatosabbá, érdekesebbé tegyük napi mozgásunkat. Ezek egyike a gimnasztikai labda, amelynek használatához Molnár Notti gyógytornász ad ötleteket. A gimnasztikai labda (fizioball, fitbal) egy nagyméretű, leggyakrabban 65 cm átmérőjű óriáslabda. Felhasználási lehetősége sokrétű, akár a fitnesz, akár a gyógyászat területén alkalmazható. Egyszerre prevenciós, illetve rehabilitációs sporteszköz. Általában gumiból készül, ugyanakkor vannak minőségbeli eltérések (a kifejezetten kardió edzéshez, vagyis a szív teljesítményének növelését célzó mozgáshoz használt labda például ellenállóbb anyagból készül, hogy az ugrálással termelődő hő hatására se nyúljon meg). Preventív célból alkalmazhatjuk a gimnasztikai labdát akkor, amikor általában a test erősítése a célunk. Használhatjuk kardióedzésre, amely fokozza a légzést, jó hatással van a keringésre, növeli a szervezet állóképességét. De jól

alkalmazható ez az eszköz az egyes testtájak edzésére is, gyakorlatilag bármely izom, izomcsoport erősíthető vele, csupán a megfelelő testhelyzetben kell végezni a gyakorlatokat. Rehabilitációs céllal csonttörés, bármilyen műtét után, gerincbetegségek fennállása esetén használunk gimnasztikai labdát. Alkalmazásával kíméljük a problémás testtájakat, és hozzásegítjük a testet ahhoz, hogy átgondolt, intelligens edzés keretében nyerje vissza korábbi formáját, erejét. A fizioballon lehet ülni is, sőt ez kifejezetten ajánlott. A labdában lévő levegő ugyanis jelentősen csökkenti az ágyéki porckorongra eső testsúlyterhelést, hiszen annak egy része így áttevődik a labdára, pontosabban a benne lévő levegőre. A statikus kímélésen kí-

vül van a labdán ülésnek egy dinamikus összetevője is, amiért ajánlott: mivel a labda gömbölyű, nehéz rajta egy helyben ülni, az állandó izgés-mozgás, testhelyzet-változtatás hatására pedig mindig más és más izmok dolgoznak. Ez az állandó izomstimuláció jótékony hatású az idegrendszerre, állandó ingereket közvetít akár az egyensúlyozás, akár az izomműködés kapcsán. Ennek köszönhetően éberebbnek, fittebbnek érezzük magunkat, később fáradunk el. Amikor beszerzünk egy ilyen eszközt, kiválasztásakor a testmagasság, illetve a kar hossza a meghatározó. A  labdán való helyes ülés az, amikor a comb a törzzsel nem derékszöget, hanem tompaszöget zár be, a comb tehát nem vízszintes, a térd lejjebb van, mint a csípő. A labdán való ülés kiprovokálja a helyes

Egyenesen ülünk, fejtetővel nyújtózunk felfelé. Belégzésre egyik irányba kifordulunk, utánanézünk a labdának, a tenyér felfelé néz. Vissza középre, kifúj, majd másik irányba.

34

2010. április

ÚJ KATEDRA

Egészség

Súlypont a két lábon és a hát-derék szakaszon, a fenék nem lóg, a karok a fejet támasztják. Kilégzésre köldökbehúzással indítva hajlítunk (gerinc felső szakasza), megtartjuk a pozíciót. Belégzésre kiinduló helyzetbe vissza.

Súlypont a két karon és a hason. Megemeljük az összezárt lábakat, majd terpeszbe nyitjuk. Megtartjuk a helyzetet, majd zárjuk a lábakat és visszahelyezzük a talajra.

testtartást, s csak amikor az izmaink már elfáradtak, akkor veszünk fel nem megfelelő, görnyedt testhelyzetet. Ilyenkor érdemes felállni és elvégezni néhány gyakorlatot (pl. törzskörzést, törzshajlítást, guggolást), esetleg egy kicsit megpihenni egy hagyományos széken. A labdán való üléskor három ponton támaszkodik a testünk: a fenekünkön, illetve két lábunkon. Ezekhez képest mozdul el a két kar és tud tevékeny-

kedni. Vannak, akik nehezebben találják meg az egyensúlyt a labdán, nekik érdemes először asztal vagy bordásfal mellett próbálkozni, hogy megérezzék, hogyan tudnak egyensúlyban, biztonságban ülni a labdán. Utána aztán bátran végezhetők a különböző gyakorlatok, például a gerinc minden irányú átmozgatása, felső végtagi gyakorlatok, sőt a járás-előkészítés is, vagy a járás leképezése, koordinációs gyakorlatok. A labdára hasalva szintén három ponton támaszkodunk: a hason és a két lábon, vagy a hason és a két karon. Ennek megfelelően van mód az alsó vagy a felső végtagok edzésére. Hason „Z” fekvés: alkalmazásakor kíméljük a derekat, a helyzet csökkenti fekve jól edzhetők a hátizmok (a az ágyéki gerincszakasz terhelését.

2010. április

felületes és a mélyizmok), melynek során a kar munkája a meghatározó. De a far- és a combhajlító izmok is kiválóan erősíthetők. Legnehezebb háttal a labdára fekve végezni gyakorlatokat. Nagyon sokan bizonytalannak érzik ebben a helyzetben magukat. Érdemes ezért előzőleg puha matracon gyakorolni. Ebben a helyzetben végezhetők különféle nyújtógyakorlatok, de a hasizmok edzése is. Ez utóbbi nem könnyű feladat, hiszen a gravitációval szemben kell végezni a gyakorlatot egy már előre a vízszintes és ferde hasizmok stabilitásával rögzített testhelyzetből indítva. Végül a labda használható úgy is, hogy háton fekve egy matracon a lábaink alá tesszük (Z fekvés – lábszárcomb-törzs merőleges egymásra), így a derekat kímélve különböző alsó, felső végtagi átmozgatást, gerincgyakorlatokat végezhetünk. Molnár Notti

35

Hirdetés

36

ÚJ KATEDRA

2010. április