1. A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA

2011/1 .

Az idõk jelei www.kerak.hu

A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA

„hogy ajtók nyittassanak ” • FÚJJATOK KÜRTÖT

A SIONON ! • IMAFELHÍVÁSOK

• A KÖZTÁRSASÁG VÉDELMÉBEN • MI TÖRTÉNIK

KÖRÜLÖTTÜNK ?

• LEVÉL TED WILSONNAK

• „ HOGY AJTÓK NYITTASSANAK ”

• HASZNOS TUDNIVALÓK

• EGÉSZSÉGÜGYI MISSZIÓMUNKA

AZ IMAÓRÁKRÓL • A FACEBOOK HASZNÁLATÁRÓL

ÉS TANÍTVÁNYSÁG • AZ ELSÕ BÓZSVAI TÁBOROZÁS

• „ MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ”

MELLÉKLET :

– ISTEN MEGÍGÉRT AJÁNDÉKA – EMLÉKEZZETEK A NEVETEKRE !

– FIATALOK

NEMZEDÉKE

KRISZTUSÉRT

HÍREK

A gazdasági osztály jelentése A 2010. õszi imaheti adomány összege 3 504 180 forint volt, amelybõl a zugligeti imaház felújítására 1 752 090 forintot, a ráckevei gyülekezet építésére szintén 1 752 090 forintot adunk át.

Könyvárusítás Budán Bibliai ismeretterjesztõ és egészséges életmóddal kapcsolatos könyvek és CD-k árusítása és kölcsönzése a Biblia-házban: Budapest XI., Bertalan Lajos u. 21. Nyitva tartás: hétfõ, kedd, szerda 15–19 óráig

Hirdetések az Agorán

FONTOSABB DÁTUMOK

2 011 MÁSODIK NEGYEDÉVÉBEN Keresztség: Budapest, Zugliget, 2011. június 19. Lelkészértekezlet Bózsván: 2011. június 6–9. Körzeti konferencia, Miskolc: 2011. április 16. Sola Scriptura Teológiai Fõiskola – konzultációs napok: Budapest, Ménesi u., 2011. április 10. és május 8. – szakirányú továbbképzések: Budapest, Zugliget, 2011. április 3. és május 1. Gyülekezeti munkásképzõ és önkéntes evangélista tanfolyam Budapest, Zugliget, 2011. április 17., május 29., június 26–27.

A kerak.hu/agora online apróhirdetési oldalt nemcsak azoknak érdemes felkeresni, akik eladni vagy vásárolni szeretnének, hanem az oldalon segítséget tudunk nyújtani egymásnak fontos információk vagy lehetõségek megosztásával is!

Lapzárta Az Idõk Jelei következõ száma (2011/2.) lapzártájának idõpontja: 2011. április 24., 12.00 óra.

Intézmény-, osztályés alapítványvezetõk találkozója és továbbképzése Zugliget, 2011. június 2. Tanácsadó bizottsági ülések: 2011. április 3. és május 15. Országos küldöttértekezlet: 2011. május 22.

Fújjatok kürtöt a Sionon! J

elentõs események történtek az elmúlt évben mind a Hetednapi Adventista Egyház világközösségében, mind hazánk politikai életében. Ted Wilson, a 2010-es atlantai generálkonferencián megválasztott új elnök, a záró szombaton mondott beszédében határozottan felszólította a közösséget küldetése betöltésére, a megújulásra és reformációra, miközben néven nevezett olyan Biblia-ellenes irányzatokat, amelyek veszélyeztetik a hármas angyali üzenet iránti hûséget, és a korunknak szóló evangélium hiteles képviseletét. (Beszédét közreadtuk Az Idõk Jelei 2010/3. számában.) A beszéd nagy visszhangot váltott ki, sokan üdvözölték örömmel, de voltak olyanok is, akik elítélték és visszalépésnek tekintették. A reakciók elõrevetítik az adventmozgalom megrostálásának megjövendölt teljesedését is (lásd Ellen G. White: Korai írások, Rostálás c. fejezet). Közösségünk tanácsadó bizottsága a nyár végén levélben köszöntötte Ted Wilson testvért. Kifejeztük örömünket és egyetértésünket az általa megfogalmazot-

takkal, s egyúttal eljuttattuk hozzá harmincöt éves történetünk rövid összefoglalását is. A generálkonferencia végrehajtó bizottságának õszi tanácsülésén folytatódott a nyáron megkezdett folyamat. Megújulást sürgetõ határozatot fogadtak el, amelyben

hetünk, hogy Sátán mindent megtesz ennek megakadályozására, tehát nem lesz egy „könnyû futam” a valódi változást elõidézõ lelki megújulást és gyakorlati reformációt munkálni. A legnehezebb helyzetet talán nem is a nyílt ellenállás, hanem a szokásokba merevedett, valódi, tartós változásra képtelen vallásos élet, a felhívásokkal és az abból köFújjatok kürtöt a Sionon, vetkezõ gyakorlati válszenteljetek böjtöt, hirdessetek toztatással szembeni (Jóel 2,15) gyûlést! távolságtartó, halogató és közönyös magatartás idézheti elõ. találunk utalást a múltbeli hibákra Közvetlen választ nem kaptunk vonatkozóan is, és konkrét kez- még Wilson testvértõl a levelünkdeményezéseket a megújulás ér- re, de azt biztosan tudjuk, hogy dekében. levelünk eljutott hozzá. Nem tudWilson testvér részt vett a fiata- juk, hogy a megfogalmazott reforlok számára rendezett év végi mációs felhívásoknak milyen hatákonferencián, ahol újra határozot- suk lesz az európai és hazai adtan szólaltatta meg a megújulásra ventmûre. Nem tudjuk, milyen út és szolgálatra hívó üzenetet. nyílik Isten Lelke számára, hogy Az idõk jeleit látva a természet bûnfelismerést, bûnbánatot, bûnvilágában és a társadalom állapotá- vallást és helyreállításra való készban, bizonyosak lehetünk abban, séget tudjon munkálni. Valódi hogy Isten Lelke különleges küz- megújulás ezek nélkül nem létezik delmet folytat az adventmozga- (lásd Ellen G. White: A nagy küzlom megújításáért, gyermekeinek delem, Újkori ébredések c. fejefelrázásáért. A próféciák alapján zet). Nem tudjuk, hogy Wilson azonban abban is bizonyosak le- testvér mikor, milyen lépéseket

„

AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 3

KÖZÖSSÉGI ÉLET

tesz majd a magyarországi adventmûért. Az azonban biztos: nekünk most kell készülnünk, hogy amikor eljön az idõ, akkor készen álljunk megérteni Isten akaratát, vezetését. A felkészülés egyszerre igényel önvizsgálatot, bûnbánatot, bûnrendezést, valamint az Igéhez szabott gondolkodás, az Ige iránti hûség és engedelmesség megújítását. Rendelkezünk-e kellõ tisztánlátással, ismeretekkel és józansággal, hogy megértsük egyes kérdések valódi súlyát, s így mentesek legyünk a megalkuvás veszélyével járó helytelen kompromisszumoktól? Fel kell tennünk önmagunknak azt a kérdést is: készen állunk-e lelkileg arra, hogy minden körül-

„

Ahogyan Krisztus azzal dicsõítette meg az Atyát, hogy elvégezte a munkát, amelyet Õ rábízott, úgy mi is azzal dicsõíthetjük meg Istent, ha a ránk bízott munkát hûséggel végezzük. mények között ragaszkodjunk Istenhez, és mindenben Isten vezetését kövessük? A felkészüléshez tartozik annak átgondolása is, hogy milyen úton vezette Isten a közösségünket az elmúlt harmincöt évben. Ezért tettük közzé decemberben a „Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?” címû rövid összefoglalást. Nagy változást hozott az elmúlt év a hazai politikai életben is. Ennek az egyik következménye, hogy a közelmúltban, illetve az elõttünk álló évben közösségünk mûködését közvetlenül érintõ törvénymódosítások történtek, illetve várhatók. Módosították a 4 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

szociális törvényt, amelynek eredményeként júliustól csak azok az egyházi szociális intézmények kapnak kiegészítõ állami normatívát, amelyeknek fenntartóival (tehát amely egyházakkal) a kormány külön szerzõdést köt. Új felsõoktatási törvény készül, valamint módosítani készülnek az egyházakra vonatkozó 1990/IV. törvényt is. Az új alkotmány pedig alapjaiban teremthet új helyzetet. Mindezek az események és folyamatok önmagukban, külön-külön is indokolttá teszik azt, hogy rendszeresen megtartott közös (és egyéni) böjt- és imanapokra hívjunk benneteket, csatlakozva a világközösség böjtre és imára felszólító hívásához is.

„Miért böjtölünk, és te nem nézed, gyötörjük lelkünket, és nem tudod?” (Ésa 58,3) Jézus példázata a hamis bíróról (Lk 8,1–8) arra tanít, hogy kitartóan és rendíthetetlen bizalommal kell kérnünk Isten közbelépését és segítségét a vég idején. A kitartó könyörgés azonban soha nem jelenti a kérések szolgai, monoton ismétlését. Amikor Isten vár, vagy késlekedik az imádságunk meg-

hallgatásával, akkor ez mindig felhívás arra, hogy vizsgáljuk meg tetteinket, gondolkodásunkat, lelkületünket, és távolítsuk el mindazt, ami elválaszthat tõle. Tehát különösképpen vizsgáljuk meg, hogy eltávolítottunk-e minden ítélkezõ, pletykálkodó, szeretetlen magatartást az egyéni életünkbõl és a gyülekezeteinkbõl, s betöltjük-e az igét: „Egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.” (Zak 7,10) „Ismét azt mondom, hogy mint nép, amenynyire lehetséges, tisztítsuk meg a tábort az erkölcsi szennyezõdéstõl és a szörnyûséges bûnöktõl… Ha bûnt melengetünk magunkban, a világ összes politikai manõvere sem menthet meg a borzalmas rostálástól, és a nagy tekintélyek megnyerésére tett minden igyekezetünk sem háríthatja el rólunk Isten ostorát.” (Ellen G. White: Szemelvények, III., 384. o.) Ezenkívül azt is meg kell gondolnunk, hogy Isten nem a saját útjainkon járásban akar megsegíteni minket, hanem abban, hogy a tõle kapott feladatainkat elvégezzük. Ahogyan Jézus Krisztus azzal dicsõítette meg az Atyát, hogy elvégezte a munkát, amelyet Õ rábízott, úgy mi is azzal dicsõíthetjük meg Istent, ha a ránk bízott munkát hûséggel végezzük. A késõi esõ kitöltését megelõzi a bûnbánat, a rostálás, és a munkára való felbuzdulás is. Ellen G. White a következõket írja errõl: „A gyülekezet állapota akkor nem fog hanyatlani, ha a tagok a kegyelem trónjához folyamodnak segítségért, hogy együtt tudjanak mûködni a romlás szélén álló lelkek megmentésének nagyszerû munkájában.” (Szemelvények, I., 109. o.) „Ha gyülekezeteink élõ, munkálkodó közösségekké válnak, õszinte kérésükre megkapják a Szentlélek áldását.” (Review and Herald, 1890. február 25.) Hites Gábor

KÖZÖSSÉGI ÉLET

Imafelhívások A

generálkonferencia éves tanácsülésének döntése: „Minden negyedév elsõ szombatja imaés böjtnap legyen a világegyházban. Arra bátorítjuk a családokat, hogy minden hónap elsõ napját és minden héten egy napot egész napos vagy részleges böjtnapként tartsanak meg.” Lehetõségeink szerint csatlakozzunk a generálkonferencia felhívásához! Gyülekezetenként tûzzük ki a rendszeres böjt- és imanapokat, alakítsunk ki dolgozó és imádkozó csoportokat, törekedjünk arra, hogy mindenki bekapcsolódhasson a közös könyörgésbe. Együtt törekedjünk a gyülekezeti közösség életét mérgezõ bûnök, hiányosságok elrendezésére, az egymástól elválasztó jelentéktelen nézeteltérések félretételére. Eközben azonban soha ne felejtsük el, hogy minden valódi bûnrendezés önkéntes, õszinte és lényegre törõ. Személyes hitéletünk megújulásáért tegyünk személyes erõfeszítést!

Imakérések • A közös könyörgések alkalmain is imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek vezetése érvényesüljön a gyülekezet, a közösség és a világközösség életében! • Könyörögjünk az ország vezetõiért, a nagy felelõsséget hordozó döntéshozókért. Kérjük Istent, hogy áldja meg erõsítse meg mindazokat, akiken keresztül hatni tud a törvényhozásban zajló folyamatokra, hogy teljesedjen ígérete: „Amíg Jézus a mennyei

szentek szentjében közbenjár az emberért, a Szentlélek fékezõ befolyása érezhetõ lesz a vezetõk és a nép között egyaránt. Az országok törvényeire is bizonyos fokig még mindig hatást gyakorol. E törvények nélkül a világ helyzete sokkal rosszabb volna, mint amilyen most. Míg sok vezetõ Sátán serény eszköze, Istennek is megvannak az eszközei a nemzet vezetõi között. Az ellenség olyan intézkedéseket javasol szolgái útján, amelyek súlyosan hátráltatnák Isten ügyét. A szent angyalok pedig arra indítják az Istent félõ államférfia-

„

Míg sok vezetõ Sátán eszköze, Istennek is megvannak az eszközei a nemzet vezetõi között. Az ellenség olyan intézkedéseket javasol szolgái útján, amelyek súlyosan hátráltatnák Isten ügyét. A szent angyalok pedig arra indítják az Istent félõ államférfiakat, hogy megdönthetetlen érvekkel ellenezzék ezeket a javaslatokat. kat, hogy megdönthetetlen érvekkel ellenezzék ezeket a javaslatokat. Így fog néhány ember határt szabni a gonoszság hatalmas áradatának, féken tartva az igazság ellenségeit, hogy a harmadik angyal üzenete elvégezhesse munkáját.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, A közelgõ küzdelem c. fejezet) • Imádkozzunk azért, hogy legyen meg Isten akarata abban, hogy a szociális intézmények mûködésére szerzõdést köt-e közösségünkkel a kormány, és milyen módon fogják módosítani az egyházakra vonatkozó törvényi szabályozást, és az alkotmányt! • Kérjük Istent, hogy tegyen alkalmassá bennünket üzenetének helyes és bölcs képviseletére minden ember számára! • Kérjük Isten áldását az evangélium hirdetõire, és kegyelmét, hogy az evangélium hirdetésének lehetõségei ne záródjanak be! • Kérjük Isten segítségét, hogy terveit megértve, valóban szívünkön viselve emberek sorsát, betöltsük küldetésünket! AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 5

Levél Ted Wilsonnak Kedves Wilson Testvér! „Adtál a téged félõknek zászlót, amelyet felemeljenek az igazságért!” (Zsolt 60,6)

Szeretettel köszöntünk a generálkonferencia új elnökeként a magyarországi hn. adventisták egyik része, a Keresztény Advent Közösség nevû gyülekezeti szövetség 1590 tagja képviseletében. Három képviselõnk jelen volt az atlantai generálkonferenciai ülésen, amiképpen az elõzõ három ülésen is ott voltak küldötteink. Július 3-ai, szombat délelõtti prédikációd meglepetésszerû, pozitív történelmi fordulatnak értékelhetõ. Biztosak vagyunk abban, hogy reménységet ébresztett és bátorítást adott az adventmozgalom biblikus alapjaihoz ragaszkodó hívõknek szerte a világon. Sajátos helyzetünkben – amirõl a mellékelten megküldött kis füzet tájékoztat téged – nekünk egészen különleges okunk van hálát adni a beszédedben meghirdetett programért. Bizonyára rengeteg feladat tornyosul most eléd. Mégis arra kérünk, hogy olvasd el a történetünkrõl és jelenlegi helyzetünkrõl szóló írást. Vázlatosságra törekedtünk, de így sem lehetett rövidebben ismertetni az elmúlt 35 év történéseit, megpróbáltatásait, hitbeli küzdelmeit. Bárcsak a hangos kiáltás „kezdete” lehetne beszéded, nálunk Magyarországon is és a nemzetközi adventmozgalomban is! Az idõk jeleit látva olyannyira idõszerû ez! Az Ige és a bizonyságtételek alapján eleve az volt várható, amit a prédikációdra reagáló kommentárok tényszerûen is jeleznek, hogy ennek nyomán elindul egy fájdalmas, mégis Isten mûve elõrehaladását munkáló rostálási folyamat. Különös, hogy Ellen G. White milyen pontosan írt errõl csaknem 150 esztendõvel ezelõtt: „A hû Tanúbizonyság Laodiceáról szóló határozott bizonyságtétele… mély benyomást gyakorol annak szívére, aki elfogadja, és arra indítja majd, hogy célját magasra tûzze, és a teljes igazságot hirdesse. Sokan képtelenek ezt a határozott bizonyságot elviselni. Ezek majd szembeszállnak vele, és ez idézi elõ Isten népe között a rostálást.” (Tapasztalatok és látomások, A rostálás c. fejezetbõl) Prédikációdban sorra néven nevezted azokat a problémákat, amelyeket illetõen feltétlenül szükséges a biblikus mércékhez való visszatérés egyházunkban. Teljes mértékben azonosulunk mindazzal, ami 6 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

errõl elhangzott. Bízunk abban, hogy a beszédedben foglaltakkal összhangban, illetve abból következõen az alábbi területeken is a bibliai alapelvek fogják meghatározni a jövõben egyházunk tevékenységét, illetve álláspontját: 1) Igen fontosnak látjuk a valódi biblikus teológia intenzív mûvelését és fejlesztését a szombatiskolai tanulmányok, a prédikációk, az evangelizációs elõadások és a kiadványok területén. Olyannyira kívánatos lenne, hogy ennek hatására a liberális irányzat befolyása alá került testvéreink közül is minél többen Isten Igéje õszinte tisztelõivé és követõivé váljanak. 2) Úgy látjuk, hogy a keresztség biblikus jelentésének tisztázása és a keresztségre való felkészítés területén is fontos lenne „elõremenni”, avagy visszatérni az eredeti alapokhoz. Az igaz indítékú missziós buzgalom is együtt járhat a gyors keresztség gyakorlatával, és a hívõ családban felnõtt gyermekek túl korai, a megtérés beérlelõdése elõtti megkeresztelése is problematikus. A reformáció fontosságára mutat rá e területen a következõ bizonyságtétel Ellen G. White-tól: „Az újjászületés ritka tapasztalat az emberi történelemnek ebben a szakaszában. Ez az oka annak, hogy oly sok nyomorúság van a gyülekezetekben. Sokan, túl sokan, akik Krisztus nevét vallják, megszenteletlenek és szentségtelenek. Megkeresztelkedtek, de élve temettettek el. Az »én« nem halt meg, ezért nem is támadtak fel új életre a Krisztusban.” (1897, 148. kézirat) 3) Az ökumenikus mozgalomhoz és annak teológiájához való viszonyunk tekintetében is igen fontos lenne a biblikus tisztázás. Ez bennünket is közelrõl érint, mert a magyarországi válság kiindulópontja ezzel a problémakörrel volt kapcsolatos. Világossá kellene tenni e mozgalom szerepét a végidõre vonatkozó próféciák teljesedésében. A perspektivikus történelmi próféciák ismerete, tanulmányozása és értése – meglehetõsen általánosan – alacsony szintre esett vissza egyházunkban, amelyet pedig bibliai próféciák értelmének a feltárulása alapozott meg. Szívbõl kívánjuk, hogy Isten kegyelmének hathatós támogatását tapasztald nagy lelki és fizikai igénybevételt jelentõ szolgálatodban. Isten segítsen abban, hogy a maradék egyház elõrehaladását munkálhasd az általad meghirdetett programnak megfelelõen. Szeretettel a Keresztény Advent Közösség gyülekezeteit vezetõ tanácsadó bizottság nevében: 2010. július 25.

Hites Gábor elnök

ELLEN GOULD WHITE

Hasznos tudnivalók az imaórákról N

emrégiben levelet kaptam egyik nagyra becsült testvérünktõl. Azt kérdezi, hogyan vezessük az összejöveteleket: sok imát mondjunk, egyiket a másik után, és egy kis szünet után ugyanúgy folytassuk? A kapott világosságból a következõ meggyõzõdésre jutottam: Isten nem azt várja tõlünk, hogy fárasztóvá és unalmassá tegyük az imaóráinkat azzal, hogy huzamos idõn át térdünkön maradunk, miközben néhány hosszú imát hallgatunk. A gyengébbek nem is bírják ezt a megerõltetést, ellankadnak és kimerülnek. Ha hosszú ideig térdelünk, akkor erõt vesz rajtunk a fáradtság, s ami még rosszabb, agyunk is annyira beleun, belefásul a sok imába, hogy nem merítünk belõle lelki felüdülést. Ezért az imaóra puszta veszteség lesz, a résztvevõk szellemileg és testileg kimerülnek, és lelkierõ sem származik belõle. Ne tegyük fárasztóvá az értekezlet és ima óráit! Ha csak lehet, korlátozzuk egyórányi idõtartamúra, s ha valaki késik (akár fél órát, akár tizenöt percet), ne várjunk rá. Ha csak ketten vannak jelen, akkor is igényt tarthatnak az ígéretekre. Kezdjük el a kijelölt idõben az összejövetelt, akár kevesen vannak, akár sokan. Tegyük félre a formaságokat, a hideg merevséget, és mindenki végezze idõhúzás nélkül a feladatát. Általában ne legyen hosszabb egy-egy ima tíz percnél. Akkor változtassunk testhelyzetet énekléshez, vagy intõ szóhoz, hogy ne fáradjunk el. Ezután, ha még valaki kötelességének érzi, hogy imádkozzék, mondja el imáját. Mindenki tartsa keresztény kötelességének, hogy röviden imádkozzék. Mondd el az Úrnak, amit kívánsz, anélkül, hogy bebolyonganád a világot! Amikor magadban imádkozol, annyi ideig és olyan aprólékosan teheted, amennyire tetszik. Felsorolhatod összes rokonodat és barátodat. Otthonod az a hely, ahol személyes bajaidról, próbáidról és kísértéseidrõl kell beszámolnod. A közös istentisztelet nem arra való, hogy szívünk magánügyeit kiteregessük.

Mi az összejövetel célja? Talán az, hogy az Úr tudomására hozzunk dolgokat, s imában kioktassuk mindarra, ami eszünkbe jut? Természetesen nem, hanem azért jövünk össze, hogy gondolataink és tapasztalataink kicserélésével egymás épülését szolgáljuk – megismerve egymás reménységét és vágyakozását, erõt, világosságot, bátorítást merítsünk ezekbõl. Azért gyûlünk egybe, hogy hittel elmondott, komoly, szívbõl fakadó imával felüdülést és erõt nyerjünk az erõ forrásától. Összejöveteleink legyenek a legnagyszerûbb órák, s tegye õket kellemessé mindenki. Vannak, akik mégsem magánimában tárják egyéni gondjaikat Isten elé, hanem az imaórákon, ott érik utol magukat néhány napra az imádkozással. Az ilyen embereket az összejövetelek és imaórák gyilkosainak nevezhetnénk. Nem fényforrások, senkit sem üdítenek föl. Hideg, merev imáik és hosszas, elcsépelt bizonyságtételeik csak árnyékot vetnek maguk körül. Mindenki örül, ha végre befejezték, s akkor is csaknem lehetetlen lerázni azt a hideget és sötétet, amelyet imáik és beszédeik árasztanak az összejövetelre. Az Úrtól nyert világosság nyomán írom, hogy összejöveteleink legyenek lelkiek, meghitt légkörûek és rövidek. Hagyjuk otthon a hidegséget, kevélységet, hiúságot és a félelmet. Ne vigyük magunkkal az apró nézeteltéréseket és elõítéleteket. Akárcsak az egyetértõ családban, lakozzék õszinteség, szelídség, bizalom és szeretet testvéreink szívében. Hiszen azért jönnek össze, hogy világosságukat egyesítve felüdülést és erõt merítsenek! AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 7

KÖZÖSSÉGI ÉLET

„Ti vagytok a világ világossága” – mondja az égi tanító. Nem mindenki egyformán fejlett a lelki életben. Így más-más tapasztalattal rendelkezõ hívõk jönnek össze, s egyszerûen, õszinte odaadással és alázatos értelemmel megbeszélik élményeiket. Aki elõrehalad a keresztény úton, annak olyan lelki tapasztalatra van szüksége, amely új és értékes a többiek számára is. Az életerõs tapasztalat napi próbákból, konfliktusokból, kísértésekbõl, erõs igyekezetbõl, gyõzelmekbõl tevõdik össze, amelyek nyomán a hívõ ember békét s örömet nyer Jézus által. Ha egyszerû szavakkal elmondjuk az ilyen élményeket, az másoknak is segít. Legyen az istentisztelet érdekes és tanulságos mindenki számára. Jézus, a mennyei tanító, nem húzódott el az emberektõl, hanem lejött hozzájuk a földre, hogy életének tisztasága és szentsége ösvényükre ragyoghasson, s

magasztalni Isten bölcsességét, amely a teremtett világban megnyilvánul, s úgy tudta elmondani szent tanításait, hogy a természetrõl a természet Istenére terelte hallgatói figyelmét. Így a tájak, fák, madarak, virágok, a halmok, a tó, a kéklõ égbolt összefonódott elõttük a szent igazságokkal, s amikor a természeti jelenségekre tekintenek, szentté teszik emlékezetükben az igéket, Krisztus mennybemenetele után is. Amikor Krisztus tanított, nem kényszerítette hallgatóira – mint a farizeusok – a hosszú, fárasztó szertartásokat és imákat. Hanem megtanította tanítványait a helyes imára. „Amikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák õket az emberek. Bizony, mondom néktek, elvették jutalmukat. Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belsõ szobádba, és ajtódat bezárva imádkozz Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És amikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédûek, Jézus Krisztus úgy tudta elmondani mint a pogányok, akik azt gondolják, szent tanításait, hogy a természetrõl a természet hogy az õ sok beszédükért hallgattatIstenére terelte hallgatói figyelmét. nak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielõtt kérnébevilágítsa a mennybe vezetõ utat. A világ Megváltó- tek tõle. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki ja igyekezett érthetõen tanítani, hogy szavait min- vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved.” denki megérthesse. Urunk többnyire a szabad ég Krisztus azt tanította hallgatóinak, hogy röviden alatt választott helyet a tanításhoz. Úgysem volt imádkozzanak, térjenek egyenesen a tárgyra, és semolyan terem, amely be tudta volna fogadni a sokasá- mi több – kifejezve vágyukat a földi és lelki áldások got. Szándékosan választotta a mezõket és a tópar- után, s hálájukat is. Mennyi mindent magában foglal tot, ahol belátta a tájat, és a hallgatói által jól ismert az Úr mintaimája! Magában foglalja minden ember képeket és eseményeket a fontos igazságok szemlél- valóságos szükségleteit. Általában egy-két perc elég tetéséül használta. Belefoglalta tanításaiba Isten mû- hosszú idõ az imára. Elõfordulhat, hogy Isten Lelke veit. A dalaikat zavartalanul zengõ madarak, a mezõ rendkívüli módon késztet, amikor a könyörgés a Lészépségesen tündöklõ virágai, a tavon ringatózó lilio- lek által történik. A vágyódó lélek gyötrõdni kezd, és mok, az egekbe nyúló fák, a megmûvelt mezõ, a rin- Isten után fohászkodik. Lelkünk küzd, mint Jákob, s gó búzatáblák, a puszta föld, a meddõ fa, az örök hal- nem nyugszik meg Isten hatalmának rendkívüli megmok, a csermelyek, a lenyugvó nap, az egek szín- nyilvánulása nélkül. Ez Istennek tetszõ ima. pompája, a felhõk aranyló szegélye – Jézus Krisztus Ám sokan száraz, papoló modorban mondják el mindezeket felhasználta, hogy hallgatói szívébe vés- imáikat. Emberekhez imádkoznak, nem Istenhez. se az isteni igazságokat. Összekapcsolta Isten égi és Ha valóban Istenhez imádkoznának, s ha tudnák, mit földi munkáit az igével, amelyet szeretett volna megtesznek, megrettennének vakmerõségüktõl. Mert az értetni velük, hogy ha bármikor Isten csodálatos mû- ima külsõségei között lényegében Istent oktatják ki, vein nyugszik meg tekintetük, eszükbe jussanak a mintha a mindenség Teremtõjének külön leckéztehallott tanítások. tésre volna szüksége a világban végbemenõ eseméKrisztus mindenkor igyekezett érdekessé tenni ta- nyek általános kérdéseirõl. Az ilyen imák olyanok, nításait. Látta, hogy a fáradt, éhes sokaság mikor nem akár a zengõ érc és pengõ cimbalom. Figyelmen kívül tud már több lelki táplálékot befogadni. Csodát tett, is hagyják õket a mennyben. Isten angyalai fásultan hogy megvendégelje az ötezernyi férfit, aki azért hallgatják az ilyen imát, akárcsak azok a halandók, gyûlt össze, hogy hallgassa az élet igéit. Jézus, amikor akik kénytelenek végighallgatni. értékes igazságokra tanította a sokaságot, mindig fiJézust gyakorta látták és hallották imádkozni. gyelembe vette a környezetét. Olyan helyeket válasz- A magányos helyeket kereste föl, hogy elmondja kétott ki, amelyek vonzók voltak a szemnek, s csodálat- réseit Atyjának. Amikor a nap gondjai, ügyei véget ra késztették a szépség kedvelõit. Itt alkalma nyílt értek, s a fáradt emberek nyugvóhelyet kerestek, ak-

„

8 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

KÖZÖSSÉGI ÉLET

kor Jézus imára szentelte idejét. Nem akarunk senkit lebeszélni az imáról, nagyon-nagyon szûkében vagyunk az imának és virrasztásnak – s még kevesebb az olyan ima, amikor a hívõ a Lélek által és értelmesen is imádkozik. A buzgó és erényes ima mindig helyénvaló, és sosem fárasztó. Az ilyen imák mindenkor mélyen érintik és felüdítik azokat, akik tisztelik Istent. Mindannyian elhanyagoljuk a titkos imát. Ezért is mondanak sokan olyan hosszúra nyúló, fárasztó, el-

csépelt imákat az istentiszteleteken. Imáikban sorra veszik az elmúlt hét elhanyagolt kötelességeit, körbe-körbe kapkodnak, remélve, hogy behozzák mulasztásukat. Megnyugtatják rossz lelkiismeretüket. Remélik, hogy „beimádkozzák magukat” Isten kegyeibe. Az ilyen imák gyakran másokat is a lelki sötétségbe rántanak. Ha a keresztények befogadnák Krisztus tanításait a virrasztásról és az imáról, értelmesebben imádnák Istent. (Bizonyságtételek, II., 577–583. o.)

GONDOLJUK MEG !

A Facebook használatáról V

alakitõl ezt a megjegyzést hallottam: „A fél gyülekezet fent van már a Facebookon.” Meghökkentem. Én magam soha nem járok arrafelé, és nem gondoltam volna. Világi forrásokból idézek szemelvényeket az alábbiakban, hogy elgondolkodjunk: Tényleg nekünk való ez? Jó az, ha példaadásunkkal tapasztalatlan gyermekeinket is arra biztatjuk, hogy regisztráljanak a Facebookra? „A világháló a bulvárnak, a tömegkultúrának kedvez… Idehaza napi átlag négy órát »szörföznek« a fiatalok, egyre több köztük a »digitális függõ« is. Sokan blogot, nyilvános netnaplót írnak, s a közzétett élményeikre azonnali reagálásokat várnak. Az internetes közösségi oldalakra – leggyakrabban a Facebookra – több mint kétmilliószor klikkelnek naponta.” (Sándor Zsuzsa: Ipszilonok, a digitális korosztály, 168 óra, január 13. ) „A kisebbik fiam amerikai egyetemén az auditóriumba egy tévés celebet hívtak meg a napokban. A terem megtelt, a diákok engedelmesen bámultak maguk elé, majd az elsõ pár perc múltán a pad alatt twittereztek, SMS-eztek, rámentek a Facebookra. Az elõadót hirtelen kisebb szélütés érte. Eldõlt a pódiumon. Kisvártatva felállt, a nyelve akadozott, majd ismét elesett. Senki nem vette észre. Illetve voltak, aki a Twitteren közölték a haverjukkal, hogy az elõadó elájult. Nem akadt senki, aki felsegítette volna. Ezek eltávozott lelkek, a virtuális valóságban élnek. Nincsenek köztünk, nincsenek jelen. A Facebook korlá-

tozott szöveget fogad el, inkább képeket, mint szöveget. A Facebook világában nem kellenek egyetemek… Az eszményi üzenet legyen lecsupaszított, laza, közvetlen, személves, egyszerû, rövid és tömör. Vagyis mindaz, ami a nyomtatás kultúrájával ellentétes. Az ideák ugyanis körülményesek, tekervényesek, a logikát követik, azaz a kifejtést… Blogoljatok, írjatok e-mailt, zenéljétek, tiszteljétek a nyilvánosságot, de a meghittséget, a barátságot, a szerelmet és a hûséget, a rajongást és az elismerést ne adjátok oda a zsibvásárnak!” (Ungvári Tamás: Egy új galaxis, 168 óra, január 6.) „A Facebook információkat árul el rólunk, és nemcsak azoknak, akiknek szeretnénk… A Facebook a kapcsolatokat nem csupán segíti, de gyilkolja is, a komputer barátságos magánya nemcsak a jóra bátorít fel, de a barátságtalanra is, mondat közepén ott lehet hagyni azt, aki épp életének tragédiáját meAZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 9

séli, gyorsak és felszínesek maradnak a párbeszédek.” (Fáy Miklós: Kapcsolatok hálózatában – A Facebook-sztori, 168 óra, január 20.) „Korábban csak… a postástól lehetett információkat megtudni arról, hogy éppen ki és mikor nyaral, vagy általában melyik napszakban nem tartózkodik otthon. Az internet korában azonban sokkal egyszerûbb az információszerzés, mert az emberek szinte mindent elárulnak magukról… A biztosító szerint a bûnözõk az internet elõnyeit kihasználva továbbra is a jól bevált módszerekkel élnek. A megkérdezett betörõk 68 százaléka mondta, hogy elkövetés elõtt információt gyûjt a kiszemelt lakásban élõk napi tevékenységeirõl, 12 százalék pedig a közösségi portálokon szerezte be a szükséges adatokat.” (http:// www.origo.hu/techbazis/internet/20100722-kozossegioldalakrol-is-tajekozodnak-a-brit-betorok.html) „Kevéssé érzik az emberek az ezzel kapcsolatos veszélyeket, pedig ha valami kikerül egyszer az internetre, akkor az ott is marad, de legalábbis nagyon nehezen lehet eltávolíttatni. A helyzetet jól illusztrálja, hogy ha valaki például elkövetett egy bûncselekményt, akkor egy bizonyos idõ után mentesül a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alól. Bár büntetésének lejártát követõen a személy már akár erkölcsi bizonyítványt is kaphat, az interneten visszamenõleg bárki megtalálhatja az esetérõl szóló cikkeket az online újságok archívumában… Léteznek olyan területek, ahol a jog nem képes megvédeni az embert, azaz végsõ soron mindenkinek magának kell gondoskodnia errõl. Azaz mielõtt valakinek kiszolgáltatja legféltettebb titkait, gondoljon bele, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Persze kívánatos, hogy az adatokkal történõ visszaéléseknek legyen 10 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

szankciója, de a jog és a technológia versenyfutása továbbra is zajlik… A világ adatvédelmi biztosainak találkozóján már az is szóba került, hogy maga az anonimitás – vagyis az, hogy az utcán sétálok – is eltûnhet rövidesen, mert arcfelismerõ rendszerek öszszekötve a Facebookkal és más online adatbázisokkal pillanatok alatt akár közterületen is követhetõvé tehetnek bárkit. Ezek nagyon közeli fejlemények lehetnek…” (Interjú Jóri András adatvédelmi biztossal. http://www.origo.hu/print/techbazis/internet/ 20101119-a-neten-nincs-jogunk-a-felejteshez-interjujori-andras.html) Vankó Zsuzsa

Veszély leselkedik a Facebook-használókra Szakértõk szerint 2011-ben a Facebook lesz a vírusok és netes támadások legnépszerûbb célpontja, és ez már most is látszik. Még csak egy hónap telt el a 2011-es évbõl, de máris számos Facebook-profilt ért közvetetten vagy közvetve támadás. A Panda Security elemzõi szerint a vírusok és interneten keresztüli támadások megalkotói és kivitelezõi körében a Facebook népszerûsége töretlen. – Az ok teljesen prózai – mondta Sándor Zsolt, a Panda Security magyarországi igazgatója. – A Facebookon keresztül rengeteg olyan ember kapcsolódott be aktívan a számítástechnikába, akinek amúgy nem sok fogalma van errõl. Õk egy olyan hiszékeny réteget képviselnek, akiknek gyakorlatilag mindent el lehet adni. Ennek egyik legjobb példája a múlt héten felfedezett, Asprox.N nevû trójai, amely e-mail formájá-

KÖZÖSSÉGI ÉLET

ban érkezik, és azt próbálja elhitetni a felhasználóval, hogy a Facebook-fiókja spamet terjesztett, így a belépési adatok központilag meg lettek változtatva, az új jelszó pedig a csatolt Word fájlban található. Maga a fájl csak az ikonjában hasonlít egy igazi Word dokumentumra, valójában egy exe, amelyre kattintva egyrészt letöltõdik és megnyílik egy valódi Word dokumentum, másrészt viszont megkezdõdik a tényleges spamelés. – A probléma az IT-biztonságtechnikai kultúra hiánya – tette hozzá Sándor Zsolt. – Sajnos nagyon sokan vannak, akik mindenféle megfontolás és óvatosság nélkül gyakorlatilag mindenre rákattintanak, ami az orruk elé kerül. A közösségi média pedig a fentihez hasonló jellegû akciókhoz ki-

váló táptalajt biztosít. (www.penzcentrum.hu;http:// www.mon.hu/veszely-leselkedik-a-facebook-hasznalokra/news-20110201-05325053)

Nyári Biblia-táborok Dátum

Bózsva

Törökkoppány

2011. június 19–26.

Építõtábor

Építõtábor

Június 26.–július 3.

Életpont-tábor

Toleranciatábor

Július 3–10.

Fürkésztábor

Rehabilitációs tábor

Július 10–17.

Ifjúsági tábor

Adventtábor

Július 17–24.

Fõiskolai tábor

Nyitott Szemmel-tábor

Július 24–31.

Családos tábor

Biblia-ismereti tábor

Augusztus 1–7.

Családos tábor

Családgondozó tábor

Augusztus 3–14.

Zenei/Biblia-ismereti tábor

Augusztus 7–17.

Zenei/Biblia-ismereti tábor

Augusztus 14–21.

Életmódtábor

Augusztus 23–28.

Ifjúsági Biblia-tanulmányozó tábor

Léböjttábor

AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 11

LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG

A köztársaság védelmében N

emrég figyeltem fel Ellen G. White egyik bizonyságtételére, amelyet mindannyiunknak érdemes megismernünk. A következõket olvashatjuk a Bizonyságtételek I. kötetében: „1865. december 25-én Rochesterben az Úr sok mindent elém tárt Isten népe felõl, ami az utolsó napokban végzendõ munkával kapcsolatos. Láttam, hogy sok szombattartó nem üti meg az örök élet mértékét. Nem vonják le a tanulságokat Izrael gyermekeinek viselkedésébõl, hanem követik némely gonosz útjukat. Ha megmaradnak a bûnökben, elhullanak majd, akár az izraeliták, és sohasem lépnek be Kánaánba. »Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk, megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az idõk vége elérkezett.« (1Kor 10,11) Láttam, hogy sokan elhullanak, mielõtt elérnék az országot. Isten vizsgálja és igazolja népét, s a jellemvizsgán sokan nem felelnek meg. Sokakra kemény munka vár, hogy legyõzzék jellemük furcsa szokásait, s ne legyen rajtuk se szeplõ, se ránc, sem egyéb efféle, hanem szentek és feddhetetlenek legyenek Isten és ember elõtt. Sok hitvalló szombattartó nincs különösebben áldására Isten ügyének vagy a gyülekezetnek, míg alaposan meg nem változik. Sok szombattartó nem felel meg Istennek a politikai nézetei terén. Nem él összhangban Isten Igéjével, sem egységben a szombattartó hívõk testületével. Nézeteik nem egyeznek meg hitünk elveivel. Elég világosságban részesültünk mindazok helyreigazítására, akik készek belátni tévedésüket. Akik még mindig ragaszkodnak az igazság lelkületével ellenkezõ politikai elgondolásaikhoz, azok semmibe veszik a menny elveit. Ezért, amíg megmaradnak ebben, nem lehet övék a szabadság és a megszentelõdés lelkülete. Elveik és politikai állásfoglalásuk hatalmasan akadályozza lelki fejlõdésüket. Ezek a nézetek és elvek szüntelen csapdák számukra, hitünknek pedig a szégyenei. Akik ragaszkodnak ezekhez az elvekhez, végül olyan helyzetbe kerülnek, amilyenben az ellenség szeretné látni õket, vagyis véglegesen elkülönülnek a szombattartó 12 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

keresztényektõl. Ezek a testvérek nem nyerik el Isten jóváhagyását, amíg nincs bennük szeretet az elnyomott feketék iránt, és amíg nem értenek egyet hazájuk tiszta, köztársasági elveivel. Istennek ez a földi lázadás nem tetszik éppúgy, mint a mennyei sem tetszett, amikor a nagy lázadó kérdésessé tette Isten kormányának alapelveit, és amikor kirekesztették õt a vele és lázadásával rokonszenvezõkkel együtt.” (Bizonyságtételek, I., Politikai gondolatok c. fej., 327. o., az angol eredetiben: 533–534. o.) Ellen White ebben a bizonyságtételében tehát a politikával kapcsolatos helyes gondolkodásról ír. Az államforma tekintetében állást foglal a köztársaság mellett. A 19. századi Amerikában, a polgárháború (1861–65) lezárulását követõen az adventista hívõk számára is különös jelentõséggel bírt felhívása az elnyomott négerek védelme, az irántuk való szeretetteljes viszonyulás érdekében; emellett pedig rámutatott az Egyesült Államok közjogi berendezkedésének tiszta alapelveire, és felhívott ezek megbecsülésére. Bár ókori gyökerekkel rendelkezik, a köztársasági eszme sokáig mégsem volt népszerû a történelem folyamán. A 18. században azonban – a katolikus egyház befolyásának csökkenésével párhuzamosan – az Egyesült Államok megalakulása és alkotmányának elfogadása, valamint a nagy francia forradalom áttörést hoztak e tekintetben, és a 19–20. században a nemzetek egyre gyakrabban választották ezt az államformát. A köztársaság fogalma szorosan összekapcsolódik az alkotmányos demokráciával, állam és egyház szétválasztásával, a hatalmi ágak megosztásával kapcsolatos fékek és egyensúlyok, valamint a jogállamiság elvével. Egy jogállamban pedig az alapvetõ emberi jogok közé tartozik többek között a magántulajdonhoz, a szólás-, a sajtó-, a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz fûzõdõ jog is. Jelenések könyve jövendölései alapján kimondhatjuk, hogy a földi történelem utolsó szakaszában az ál-


lam és az egyház szétválasztása elvének, a szekuláris (vagyis világi) államnak, valamint a demokratikus szabadságjogoknak a meggyengítése, majd felszámolása mindenféleképpen napirenden lesz, ez be fog következni. Ha komolyan vesszük Ellen G. White bizonyságtételét, akkor a politikáról való gondolkodásunkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mi történik ezekkel az elvekkel, illetve az alapvetõ emberi jogokkal – akár Magyarországon, akár bárhol a világon. Az idézett bizonyságtétel alapján pedig azt állíthatjuk, hogy ez a terület is üdvösségkérdés egy hívõ számára; hiszen Isten az életünk, gondolkodásunk minden részét vizsgálja, számára ebben a vonatkozásban sincsen lényegtelen kérdés. „Hitünk elveibõl” és az „igazság lelkületébõl” fakad az, hogy gondolkodásunkban ragaszkodunk a köztársaság eszméjéhez és az ettõl elválaszthatatlan demokratikus szabadságjogokhoz. Ez önmagában még nem politizálás, hanem az elvszerû, a lelkiismeretet Isten szavának alárendelõ gondolkodás következménye.

Ideje tehát a legkomolyabban megszívlelnünk az apostol felhívását: „Intelek azért mindenekelõtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberért, királyokért és minden méltóságban lévõért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk elõtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (1Tim 2,1–4) Holló Péter

* Gondolkodni nagyon tudsz, jó magyarom. Csudaszép ez, mégsem elég: tisztán gondolkodni tanulj mítoszok és babonák nélkül. És ezt ha eléred, kortársad vicsorít, ám fiad áldani fog. (Weöres Sándor: Epigrammák, A magyar ész)

Mi történik körülöttünk? A

z alábbi információk nagyon elgondolkoztattak. Úgy gondolom, segítenek megválaszolni a címben foglalt kérdést. Az Európai Egyházak Konferenciája (CEC – az Európai Egyházak Konferenciája az ökumenikus mozgalom csúcsszerve, az Egyházak Világtanácsának egyik fontos testülete) „Egyház és társadalom” bizottságának igazgatója, Rüdiger Noll „hangsúlyozta, hogy a jelenlegi magyar kormány nyitottsága és a nagyszámú, hitükben elkötelezett munkatárs, illetve tisztségviselõ jelenléte mind a kormányban, mind az Országgyûlésben egyedülálló lehetõséget nyújt arra, hogy az egyházak hitbeli értékei és szociális felelõssége nemcsak az EU-elnökség ideje alatt, hanem hosszabb távon is meghatározó tényezõivé váljanak Magyarország európai uniós jelenlétének… Rüdiger Noll felajánlotta a magyar állam diplomáciai támogatását a CEC tagegyházain keresztül mind az EUintézmények, mind a tagállamok irányában. Szó esett arról a lehetõségrõl is, hogy az európai uniós és egyházi vezetõk éves találkozójára Brüsszelben a magyar

elnökség ideje alatt kerülhetne sor… Az Európán belüli kelet–nyugati kapcsolatok javításában az egyházak szerepe a hídépítés lehet, különösen a keleti irányban... Az EU-elnökség tehát többrõl is szól, mint a féléves médianyilvánosságról; ez a fél év meghatározó lesz Európa, a református egyház és a magyar társadalom viszonyának jövõje, valamint az ökumenikus együttmûködés egésze számára is.” (http://refeu2011.reformatus.hu/?p=112) Bölcskei Gusztáv, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke „úgy véli, 2011-ben az EU tényleg olyan fordulóponthoz érkezett, ahol már nemcsak deklarálnia kell, hogy értékközösségként létezik, hanem ezt igenis érvényesíteni kell bizonyos mechanizmusokkal… Egy francia etikaprofesszor megfogalmazásában 2011 a morális riposzt [visszavágás] éve lesz az európai közösség számára: ki kell mondani, hogy ha eltûnnek a morális alapok, akkor az ezektõl látszólag függetlenül mûködõ rendszerek is összeomlanak. Nagyon fontos, hogy Európa mint értékközösség ne csak a deklarációk szintjén jelenjen meg, hanem a közösen AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 13


vallott és vállalt értékeknek legyenek meg a következményeik a gazdaságban és a pénzügypolitikában is… »Szeretnénk elérni, hogy a magyar elnökség járuljon hozzá a Lisszaboni Szerzõdésnek az egyházak és az EU között állandó és folyamatos párbeszédet deklaráló cikkelye markáns megvalósulásához, nemcsak európai szinten, hanem a magyarországi viszonyok között is« – jelentette ki a zsinat lelkészi elnöke.” (http:// refeu2011.reformatus.hu/?p=136#more-136) Röviden, közérthetõen próbálom értelmezni ezt a két hírt: Arra történik most kísérlet, hogy az Európai Unión belül elõször Közép-Keleten szülessen meg a

dasági felvirágzást hozó új társadalmi modell megteremtésével, amelyben az egyházak partneri, szövetségesi szerepet kapnak. Õk állítják fel az erkölcsi mércéket, és biztosítják az erkölcsi nevelést az új társadalomban. Ha gazdaságilag sikert tud elérni ez az új modell, akkor nagy „földmozgások” lesznek Európában. Akkor az alapvetõ szabadságjogok – az erkölcsi határokat valóban semmibe vevõ, szélsõséges szabadelvûséggel együtt – csaknem a történelmi süllyesztõbe kerülnek, de legalábbis igencsak másodlagos értékké, mellékes szemponttá válnak a rend és a virágzás új üdvreménységével szemben. A bibliai próféciák fényében nézve mindezt, csak az a kérdés, hogy már most megvalósul ez a nagy változás, vagy még visszatartatik egy ideig. Az is kérdés, Ma a vallásos világban sokan munkálkodnak hogy Kelet felõl indul-e majd végül az Krisztus földi, idõleges országának átalakulás. Hasonlítsuk össze a fent vázolt tömegalapításán. Azt szeretnék, ha Urunk e világ rekvéseket – amelyek egy önmagában országainak uralkodója lenne: az udvarok, pozitív célra, a társadalom erkölcsötáborok, törvényszékek, paloták és piacok sebbé tételére irányulnak – az alábbi vezére. Elvárnák, hogy emberi hatalom által gondolatokkal: „Ma a vallásos világban sokan munkikényszerített törvényeknek megfelelõen kálkodnak Krisztus földi, idõleges oruralkodjék. S mert Krisztus most nincs itt szágának megalapításán. Azt szeretszemélyesen, õk maguk intézkednek helyette, nék, ha Urunk e világ országainak uralkodója lenne: az udvarok, táborok, hogy végrehajtsák országának törvényeit. törvényszékek, paloták és piacok veEgy ilyen ország megalapítására vágyott a zsidó zére. Elvárnák, hogy emberi hatalom nép is Jézus Krisztus napjaiban. Befogadták által kikényszerített törvényeknek megfelelõen uralkodjék. S mert Kriszvolna Jézust, ha hajlandó létrehozni egy tus most nincs itt személyesen, õk maideiglenes uralmat, kikényszeríti, amit õk Isten guk intézkednek helyette, hogy végretörvényének tekintettek, s õket akaratának hajtsák országának törvényeit. Egy ilyen ország megalapítására vágyott a végrehajtóivá és hatalmának részeseivé teszi. zsidó nép is Jézus Krisztus napjaiban. Õ azonban azt mondta: Az én országom Befogadták volna Jézust, ha hajlandó nem e világból való. (Jn 18,36) Nem fogadta el létrehozni egy ideiglenes uralmat, kikényszeríti, amit õk Isten törvényéa földi trónt. nek tekintettek, s õket akaratának végrehajtóivá és hatalmának részeseivé tekeresztény állam új társadalmi modellje, amely a mai szi. Õ azonban azt mondta: »Az én országom nem e erkölcsi gyökerû világválságban mintául szolgálhat a világból való.« (Jn 18,36) Nem fogadta el a földi többi államnak is. Megmutatni a válságból kivezetõ trónt… Õ, aki a mi példaképünk, távol tartotta magát utat – ez a magyar elnökség nagyratörõ ambíciója, és a földi kormányoktól. Nem azért, mintha közömbös ebben a törekvésben messzemenõ támogatásukról lett volna az emberi gondok iránt, hanem mert az orbiztosítják az egyházak és az ökumenikus egyházi vosság nem csupán emberi és külsõ eszközökben rejszervezetek. lik. A hatásos gyógyításnak egyénileg kell elérnie az Ebben a gondolkodásmódban a Nyugat fogalma embert, meg kell újítania a szívet. Krisztus nem törcsaknem a liberális, erkölcsöket fellazító, dekadens vényhozó testületek, tanácsok vagy bíróságok segít(hanyatló), és ezért már-már letûnésre ítélt korszel- ségével, nem világi »nagy« emberek támogatásával lemmel és társadalmi berendezkedéssel válik egyen- alapítja meg országát, hanem azáltal, hogy saját terértékûvé. A Kelet pedig szeretne ezúttal úttörõ pozí- mészetét az emberekbe ülteti a Szentlélek munkája ciót szerezni, most õ szeretne utat mutatni a Nyu- által.” (Ellen G. White: Jézus élete, 438–439. o.) Vankó Zsuzsa gatnak egy tekintélyelvû, de rendet teremtõ és gaz-

„

14 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

www.kerak.hu

„Megújulás és reformáció ” AZ IDÕK JELEI

A

•

Isten megígért ajándéka

•

Emlékezzetek a nevetekre! Fiatalok nemzedéke Krisztusért •

MELLÉKLETE

2010-es atlantai generálkonferenciát követõen Az Idõk Jelei 2010/3. számában egy generálkonferenciai mellékletet jelentettünk meg, amelyben beszámoltunk az adventista világközösség ülésének eseményeirõl. Beszámoltunk a tisztviselõ-választás egyik nagy meglepetésérõl, Ted Wilson megválasztásáról, programbeszédérõl, és az azt követõ spontán értékelésekrõl is. (Ez a melléklet külön is megvásárolható könyvterjesztõinknél.) Az eltelt idõszak azt igazolja, hogy Wilson testvér igyekszik az általa meghirdetett elveknek megfelelõen a megújulás és reformáció irányába terelni az amúgy heterogénné vált világközösséget. Ezt a folyamatot figyelemmel kíséri a Keresztény Advent Közösség vezetése is. Rendkívüli tanácsadó bizottsági ülésen, prédikátorértekezleten és körzeti konferenciákon osztjuk meg információinkat, és vitatjuk meg a világközösséghez és a magyar unióhoz való helyes viszonyulás kérdéseit. Kiindulási alapnak továbbra is alapszabályunk II. fejezetének 3. bekezdését tekintjük: „A Keresztény Advent Közösség töretlenül vallja a nemzetközi Hetednapi Adventista Egyház eredeti, hitbeli örökségét, és minden adventista gyülekezetet testvérgyülekezetének, minden adventhívõt testvérének tekint. Bibliai értelemben nem értelmezi magát külön vagy új egyháznak, hanem olyan ad-

venthívõk közösségének, akik a biblikus elvekhez való ragaszkodást mindenkor elsõdlegesnek, a szervezeti egységnél is fontosabbnak tartják. A közös történelmi múlt és bibliai kijelentésekre épülõ meggyõzõdése alapján a közösség elkötelezett a Hetednapi Adventista Egyházzal való szervezeti egység iránti nyitottságra. A történelmi múlt rendezését követõen készséges a bibliai elveken nyugvó egység munkálására.” Az Idõk Jeleiben a továbbiakban is külön mellékletben szeretnénk folytatni annak az erõfeszítésnek a bemutatását, amely Ted Wilson „Megújulás és reformáció” (Revival and Reformation) programjához kötõdik. Lapunkban megjelentetjük azokat az igehirdetéseket – akár az õ, akár közvetlen munkatársai szolgálatából –, amelyek jelzik ennek a folyamatnak az állomásait. Az igehirdetéseket és beszámolókat nem „kozmetikázzuk”, nem értelmezzük. Bízunk a testvéri közösség értékítéletében, amellyel meg tudja állapítani, hogy mi az, ami az eltérõ kultúra, avagy az elvektõl való eltérés, a helytelen vallásgyakorlat nyomán és közegében szólal meg. Kérjük, hogy mindenki alaposan gondolja át az olvasottakat, ne érzelmi alapon értékelve, hanem Isten tanácsát kérve, alázatos könyörgéssel, hogy be tudjuk tölteni szerepünket akár szervezeti egységben, AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • I

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET akár külön maradva a végidõ eseménysorozatában. Kérünk benneteket, hogy az egyéni és közösségi imák során vigyétek Isten elé erõfeszítéseinket. Töretlenül szeretnénk ragaszkodni azokhoz az elvekhez, amelyek alapján közösségünk az Igéhez való hûség mellett kiállt, vállalva még a kiközösítést is az elmúlt idõszakban. Ha viszont a Wilson testvér által elindított megújulási és reformációs folyamat a magyar uniót is a bibliai elveken nyugvó egység munkálására ösztönzi, készek vagyunk az alapszabályunkban megfogalmazott elvek szerint megkeresni annak a lehetõségét, hogyan tud a Keresztény Advent Közösség betagolódni a világközösség vérkeringésébe.

Szeretnénk létrehozni egy fórumot lapunk, Az Idõk Jelei hasábjain, ahol lehetõség lesz olvasói levelek közzétételére (szerkesztett formában), megjelenítve testvéri közösségünk véleményét is. Várjuk a leveleiteket! Az Idõk Jelei következõ számaiban megjelentetjük az e-mailen ([email protected]) vagy postán (1121 Budapest, Remete út 16/A) hozzánk érkezõ leveleket. Imáitokat és Isten Igéje iránti elkötelezettségeteket igényelve testvéreitek, az ügyintézõ bizottság tagjai: Hites Gábor, Kökéndy Zoltán, Makra Jenõ, Mentes Vilmos, Sonnleitner Károly Budapest, 2011. január 23.

Isten megígért ajándéka A generálkonferencia végrehajtó bizottságának határozata a 2010. októberi éves tanácsülésen Sürgetõ felhívás tése a közeljövõben valószínûtlen- Krisztus ígérete a megújulásra, reformációra, nek tûnik (Mt 28,19–20). újszövetségi egyháza Az egyház növekedési üteme számára tanítványságra egyszerûen nem tart lépést a világ és evangelizálásra Isten egyedülálló módon hívta el a Hetednapi Adventista Egyházat, hogy megélje és hirdesse Isten szeretetének és igazságának utolsó idõre szóló üzenetét a világnak (Jel 14,6–12). A kihívás, hogy elérjük a Föld több mint hatmilliárd lakosát Isten végidei üzenetével, lehetetlennek tûnik. A feladat nyomasztó. Emberi szemszögbõl Krisztus nagy misszióparancsának beteljesíII • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

népességének növekedésével. A világra gyakorolt jelenlegi evangelizációs hatásunk õszinte értékelése arra a következtetésre vezet, hogy hacsak nem következik be egy drámai változás, nem fogjuk teljesíteni a mennyei megbízatást ebben a generációban. Legjobb erõfeszítéseink, terveink, stratégiánk és forrásaink ellenére is képtelenség befejezni Isten küldetését a világon az Õ dicsõségére.

Nem új kihívás az, hogy juttassuk el az evangéliumot a világ számára. A tanítványok is szembesültek ezzel a kihívással az 1. században. Mi a 21. században ugyanezzel szembesülünk. Az újszövetségi egyház látszólag lehetetlen feladattal nézett szembe. De az egyház a Szentlélek által felvértezve robbanásszerûen növekedett (Ap csel 2,41; 4,4; 6,7; 9,31). Az elsõ keresztények mindenütt megosz-

tották hitüket másokkal (Ap csel 5,42). Isten kegyelme kiáradt a szívükbõl családtagjaikra, barátaikra, munkatársaikra. A keresztre feszítés után néhány évtizeddel Pál apostol azt tudta jelenteni, hogy az evangélium „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kol 1,23). Hogyan volt lehetséges egy viszonylag jelentéktelen, ismeretlen hívõ csoport számára, hogy ilyen hatást gyakoroljon a világra, ilyen rövid idõ alatt? Hogyan tudott Isten felhasználni ilyen kevés keresztényt, hogy örökre megváltoztassák a világot? Krisztus nagy misszióparancsát nagy ígérete kíséri. A Megváltó megparancsolta tanítványainak: „Ne távozzatok el Jeruzsálembõl, hanem várjátok meg az Atya ígéretét!” (Ap csel 1,4) Megígérte, hogy „erõt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sõt egészen a föld végsõ határáig” (Ap csel 1,8). Krisztus szeretete a tanítványok életének minden területét átjárta, és arra indította õket, hogy szenvedélyesen kötelezzék el magukat az Õ szolgálatára. Kérték Istentõl a Szentlélek megígért erejét, és térdet hajtottak

elõtte õszinte megvallással és igaz bûnbánattal. A menny áldásának keresését tartották a legfontosabbnak. Idõt különítettek el az imádságra és a Szentírás kutatására. Jelentéktelen nézetkülönbségeiket félretették, mert az volt a vágyuk, hogy megosszák Krisztus szeretetét mindenkivel, akivel találkoznak. Gondolkodásuk és minden tevékenységük arra irányult, hogy elérjék a világot az evangéliummal. Semmi sem volt fontosabb számukra. Felismerték, hogy erõtlenek a küldetés teljesítésére a Szentlélek hatalmas kiáradása nélkül. A tanítványok tapasztalatát Ellen White így írja le: „Miközben minden véleménykülönbséget megszüntettek egymás között, és minden elsõbbségi vagy uralomvágy eltûnt a szívükbõl, bensõséges keresztényi közösségben szorosan egybeforrtak… Viszont szomorúság ülte meg szívüket, ha arra gondoltak, hányszor okoztak fájdalmat Jézusnak lassú felfogásukkal és közömbösségükkel, amikor tanította õket… Érezték lelki szegénységüket, és felülrõl, az Úrtól kérték a kenetet, amely alkalmassá teszi õket a lélekmentési munkára. Nemcsak a maguk számára kértek

áldást, hanem könyörögtek mások lelki üdvéért is. Tisztán látták, hogy az evangéliumot el kell vinniük az egész világnak, és buzgón könyörögtek azért az erõért, amelyet Jézus megígért nekik.” (Az apostolok története, 37. o.) Krisztus beteljesítette szavát. Az Szentlélek pünkösdkor kiáradt. Ezrek tértek meg egy nap alatt. Krisztus szeretetének üzenete hatással volt a világra. Rövid idõ múlva Jézus Krisztus nevét mindenütt ismerték. „Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan munkát végeztek, amely a világot alapjaiban rengette meg. Egyetlen nemzedék alatt eljuttatták az evangéliumot minden néphez.” (I. m., 593. o.)

Krisztus ígérete végidei egyháza számára A Szentlélek pünkösdi kiáradása a korai esõ idején csak bevezetõje volt annak, ami ezután történik. Isten megígérte, hogy bõségesen kitölti Szentlelkét az utolsó napokban (Jóel 2,23; Zak 10,1). A földet beragyogja dicsõsége (Jel 18,1). Isten mûve a földön hamar be fog fejezõdni (Mt 24,14; Rm 9,28). Az egyház megtapasztalja a AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • III

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET lelki megújulást és a Szentlélek erejének teljességét – olyan mértékben, ahogyan történelme során korábban sohasem. A Szentlélek pünkösdi kiáradásáról Péter így szól: „Tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sõt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Ap csel 2,39) Ellen White hozzáteszi: „Mielõtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idõk óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje ki-

„

Semmi sem fontosabb Jézus ismereténél, igéjének tanulmányozásánál, igazságának megértésénél és a Szentlélek kiáradásáért való könyörgésnél a késõi esõ erejében, hogy teljesítsük ez evangéliumi megbízatást. Isten végidei prófétája a következõ szavakat írta, amelyek világosak és félreérthetetlenek: „Népünk soraiban az igaz kegyesség megújulására van a legnagyobb szükségünk, ez a legsürgetõbb számunkra. Erre törekedjünk elsõsorban!” (Az utolsó napok eseményei, 189. o.)

Semmi nincs, amire Jézus jobban vágyna, mint hogy népe szenvedélyesen törekedjék személyesen megismerni szeretetét, és megosztani ezt a szeretetet másokkal. árad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan – lelkészek és egyháztagok – boldogan elfogadják azokat a nagyszerû igazságokat, amelyeket Isten ebben az idõben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére.” (A nagy küzdelem, 464. o.) Ezrek és ezrek fogadják el Isten utolsó napokra szóló üzenetét Igéjének tanítása és prédikálása által. Imádság, Biblia-tanulmányozás és bizonyságtevés minden igazi megújulás alkotóelemei. A Szentlélek megnyilatkozása megerõsödik, amint a vég közeledik. „A lelki kegyelem rendkívüli kiárasztását arra az idõpontra ígérte Isten, amely megelõzi a világ aratásának befejezését, s elõkészíti a gyülekezetet Jézus eljövetelére.” (Az apostolok története, 55. o.) „Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok történnek. Betegek gyógyulnak meg, és a hívõk munkáját jelek és csodák kísérik.” (A nagy küzdelem, 612. o.) IV • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

Ha az igazi lelki megújulás a legnagyobb és legsürgetõbb szükségletünk, vezetõkként nem kellene teljes szívbõl az elsõ helyre tennünk az imát, könyörgést a megígért mennyei áldásokért?

Amire a legnagyobb szükségünk van: megújulás és reformáció Amikor keressük Jézust, betölt jelenlétével és erejével a Szentlélek ajándéka által. Még jobban szeretnénk ismerni Õt. A Szentlélek újraéleszti a lélek szunnyadó lelki képességeit. Nincs semmi, amire jobban vágynánk, mint hogy mély és az életünket megváltoztató kapcsolatunk legyen Jézussal. A megújult szív megtapasztalja a létfontosságú kapcsolatot Krisztussal az imádság és az Úr Igéje által. A reformáció hasonló változás, ami a megújulás eredményeképpen következik be az életünkben. „Ébredésnek és megújulásnak kell bekövetkeznie a Szentlélek szolgálata alatt! Az ébredés és a megújulás két különbözõ dolog. Az ébredés jelzi a lelki élet meg-

újulását, az ént és a szívet ébredésre serkenti a lelki halálból. A megújulás változást jelent az életmódban, az eszmékben, az elméletekben, a magatartásban és a gyakorlatban. A megújulás nem termi meg az igazságosság jó gyümölcseit, hacsak nincs kapcsolatban a Lélek ébredésével. Az ébredés és a megújulás együttesen végzik kijelölt munkájukat.” (Review and Herald, 1902. február 25.) A reformáció nem abban nyilvánul meg, hogy önigazultan elítélünk másokat. Az mutatja a jellem átalakulását, amikor megjelennek a Lélek gyümölcsei az életünkben (Gal 5,22–24). Engedelmesség Isten akaratának – ez minden igaz megújulás bizonyítéka. Urunk arra vágyik, hogy megújult nép legyünk, amelynek tagjai visszatükrözik Krisztus jellemének szépségét. Semmi nincs, amire Jézus jobban vágyna, mint hogy népe szenvedélyesen törekedjék személyesen megismerni szeretetét, és megosztani ezt a szeretetet másokkal.

Elkötelezettség és felhívás A Hetednapi Adventista Egyház vezetõiként és képviselõiként egyházunk központjában, Silver Springben, a 2010. évi tanácsülésen együtt mondunk köszönetet hatalmas és fenséges Istenünknek hûségéért és bõséges áldásaiért, melyeket egyháza a kezdetektõl megtapasztalt. Ennek az egyháznak a gyors növekedése – mind taglétszámban, mind intézményeiben – semmi másnak nem köszönhetõ, mint Isten csodájának. Miközben dicsérjük Õt csodálatos munkájáért, amellyel beteljesítette célját egyháza által, és köszönetet mondunk azokért az istenfélõ vezetõkért, akik vezették népét a múltban, ugyanakkor alázatosan elismerjük, hogy emberi gyarlóságaink miatt még legjobb erõfeszítéseink is bûn által fertõzöttek, és Krisztus kegyelmének megtisztítására van szükségünk. Felismerjük, hogy nem mindenkor tettük

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET elsõ helyre Isten keresését imádság és igéjének tanulmányozása által, hogy kiáradjon a Szentlélek. Alázatosan megvalljuk, hogy személyes életünkben, vezetõi gyakorlatunkban és bizottsági üléseinken túl gyakran munkálkodtunk saját erõbõl. Isten parancsa, hogy megmentsük az elveszett világot, túl gyakran nem elsõ helyre került a szívünkben. Elfoglaltságaink közepette figyelmen kívül hagytuk a legfontosabbat: hogy megismerjük Õt. Túl gyakran kicsinyes irigységünk, ambícióink, reményvesztett emberi kapcsolataink kiszorították a megújulás és reformáció iránti vágyunkat, és azt okozták, hogy saját erõbõl cselekedjünk, s nem az Õ isteni hatalmából. Elfogadjuk az Úr világos tanácsát: „Az idõk folyamán Krisztus nem változtatott búcsúzásakor tett ígéretén, hogy követõinek elküldi a Szentlelket. Isten nem korlátozta kegyelme gazdagságának kiáradását a földön. Hogy ígéretének beteljesedése nem észlelhetõ nagyobb mértékben, annak oka az, hogy az ígéretet nem becsülik meg az értékének megfelelõen. Ha minden keresztény készséges volna elfogadni, akkor elnyerhetné a Szentlelket.” (Az apostolok története, 50. o.) Bizonyosak vagyunk benne: az egész menny arra vár, hogy kiáradjék a Szentlélek végtelen ereje Isten mûvének befejezésére a Földön. Elismerjük, hogy Jézus eljövetele emiatt késik, és Urunk évtizedek óta arra vágyik, hogy visszajöjjön. Megbánjuk langymelegségünket, világiasságunkat, és azt, hogy nem lelkesedtünk igazán Krisztusért és küldetéséért. Érezzük, Krisztus hív bennünket, hogy mélyebb kapcsolatban legyünk vele imádság és Biblia-tanulmányozás által, és a szenvedélyes elkötelezettség által, hogy megosszuk a világgal a végidõkre szóló üzenetét. Örülünk annak, hogy „valamennyi kereszténynek kiváltsága nem csupán várni, hanem siettetni is Krisztus újbóli jövetelét” (i. m., 600. o.).

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

Éppen ezért a világegyház képviselõiként egész tagságunk nevében elkötelezzük magunkat, hogy személyesen könyörgünk Istenhez a lelki megújulásért és a Szentlélek kiáradásáért – saját életünkben, családunkban és szolgálatunkban, mindannyian naponta jelentõs idõt különítünk el, hogy Krisztussal közösségben legyünk imádság és Isten igéjének tanulmányozása által, megvizsgáljuk saját szívünket, és kérjük a Szentlelket, hogy mutasson rá bármire, ami megakadályoz bennünket, hogy bemutassuk Jézus jellemét másoknak – készséges szívvel vágyunk arra, hogy semmi ne akadályozza meg életünkben a Szentlélek erejének kiteljesedését, arra bátorítjuk az egyház lelkipásztorait, hogy töltsenek idõt imádsággal, Isten igéjének tanulmányozásával és lényének kutatásával, hogy megértsük egyházával kapcsolatos tervét, arra bátorítunk minden egyházi szervezetet, hogy különítsenek el idõt a vezetõk, lelkészek, egészségügyi dolgozók, kiadói dolgozók, nevelõk, diákok és alkalmazottak számára, hogy fohászkodjanak Jézushoz, és együtt kérjék a megígért Szentlelket Isten szavának tanulmányozása és imádság által, felhasználunk minden elérhetõ megnyilvánulási lehetõséget a médiában, konferenciákon és tanácskozásokon, hogy bátorítsuk az egyház tagjait: törekedjenek mélyebb kapcsolatra Jézussal a megígért megújulásért és reformációért, sürgetve bátorítunk és hívunk minden egyes gyülekezeti tagot, hogy csatlakozzon hozzánk nyitott szívvel, hogy részesüljünk a Szentlélek életet megváltoztató erejében, amely átalakítja saját életünket, családunkét, szervezeteinket és bizottságainkat.

Elismerjük, hogy Isten gyermekeinket és fiataljainkat fogja felhasználni ebben a csodálatos megújulásban, és arra bátorítunk minden fiatalt, hogy vegyen részt az Istenhez való könyörgésben, saját megújulásáért és a Szentlélek felhatalmazásáért, hogy megossza hitét másokkal. Arra bátorítunk minden gyülekezeti tagot, hogy csatlakozzék az egyház vezetõihez és a hetednapi adventisták millióihoz, s együtt keressük a Jézussal való mélyebb kapcsolatot és a Szentlélek kiáradását a hét minden napján, hét órakor, reggel vagy este. Ez a sürgetõ hívás az egész világon hangzik most, komoly könyörgésre hív. Hívunk a Jézussal való teljes elkötelezettségre, hogy megtapasztaljuk a Szentlélek életet átalakító erejét, amelyet Urunk most szeretne nekünk adni. Hisszük, hogy a Szentlélek kiáradásának célja Krisztus küldetésének befejezése a földön, hogy hamar el tudjon jönni. Felismerve, hogy Urunk Szentlelkét teljességben csak egy olyan egyházon tölti ki, amely elkötelezett az elveszett emberek iránt, elhatározzuk, hogy a megújulást, reformációt, tanítványságot és evangelizálást helyezzük minden egyházi megbeszélés napirendjének elejére. Semmi nincs, amire jobban vágynánk, mint hogy Jézus eljöjjön. Arra ösztönzünk minden egyházi vezetõt, osztályvezetõt, intézményi dolgozót, egészségügyi munkást, könyvevangélistát, lelkészt, nevelõt és gyülekezeti tagot, hogy csatlakozzon hozzánk: tegyük a megújulást, reformációt, tanítványságot és evangelizálást személyes életünk és szolgálati helyünk legfontosabb feladatává. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ha együtt keressük Istent, gazdagon kiárasztja Szentlelkét, mûve befejezõdik a földön, és Jézus eljön. A Pátmosz szigetén élõ idõs János apostollal együtt kiáltjuk: „Jöjj, Uram, Jézus!” (Jel 22,20) (Fordította: Ócsai Tamás) AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • V

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET

Ted Wilson

Emlékezzetek a nevetekre! Isten örök szeretet

Köszönöm nektek, hogy ilyen szépen emlékeztettek Isten szeretetére. „Örökkévaló szeretettel szeret minket, ami foglyul ejt bennünket.” (Jer 31,3) János kijelenti, hogy „Isten a szeretet” (1Jn 4,16). Isten szeretete az oka annak, hogy mi vagyunk a nagy adventmozgalom, amiért százötven éve viselhetjük a hetednapi adventista nevet. Isten szeretete késztet, hogy másoknak is beszéljünk Teremtõnkrõl. Formálja életünket, és csodálatos törvényére adott válaszainkat. Irántunk tanúsított szeretete minden képzeletünket felülmúlja. Krisztus meghalt a kereszten, hogy megváltson minket, és örök életet adjon nekünk – mert szeret bennünket. Ellen White Korszakok küzdelme sorozata e szavakkal kezdõdik – a Pátriárkák és próféták legelsõ szavai: „Isten a szeretet” –, és befejezõdik A nagy küzdelem végén ugyanezen szavakkal. Mint Isten egész világra kiterjedõ mûvének vezetõi, Isten irántunk tanúsított nagy szeretete és kegyelme miatt gyülekeztünk össze a generálkonferencia központjának auditóriumában. Irántunk tanúsított nagy szeretetéért dicsõítjük Isten csodálatos nevét.

A nevek fontosak Isten szemében A nevek olyan fontosak, hogy a Szentírás szerint a világ alapzatá-

nak kezdetétõl Isten különleges érdeklõdést tanúsított a nevek iránt. Például megfigyeltük-e, hogy a teremtés napjai során hétszer is, amint Isten egy-egy újabb mûvét elõhozza, nevet is ad neki? 1. nap: Miután megteremtette a világosságot, a Biblia feljegyzi, hogy Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el (1Móz 1,5). 2. nap: Miután megteremtette a kiterjesztést, hogy elválassza a felül lévõ vizeket a lenti vizektõl, a Biblia azt mondja: „Isten a kiterjesztést égnek nevezte.” (1Móz 1,8) 3. nap: Miután összegyûjtötte a vizeket, és hagyta, hogy elõtûnjön a szárazföld, azt olvassuk, hogy Isten a szárazat földnek, az összegyûjtött vizeket pedig tengereknek nevezte (1Móz 1,10). Jelentõsége van a teremtés során a névadásnak, ez is a Teremtõ isteni tekintélyét jelzi. 1Móz 2ben azt látjuk, az Úr Ádámra bízta annak felelõsségét, hogy adjon nevet az összes többi élõ teremtményének. Isten teremtõi tevékenységének csúcspontja volt, hogy a hetedik napot különleges nyugalomnap gyanánt elkülönítette, amelyet megáldott, megszentelt és szombatnak nevezte. Isten világossá tette a Tízparancsolatban, hogy az Õ nevét nem szabad könnyedén venni – ez az Úr neve iránti tiszteletre vonatkozó rendelet. A szent történelem

Ted Wilson igehirdetése 2010. október 9-én hangzott el Silver Springben (Maryland), az éves tanácsülésen. VI • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

azt is kinyilatkoztatja, hogy Isten érdeklõdést tanúsít más személyek neve iránt is. Például: – Ábrahám, a hívõk atyja, és felesége, Sára korábban Ábrám és Szárai voltak, mielõtt Isten új nevet adott nekik. – Éjszakai fizikai és lelki küzdelme után az Úr Jákob nevét Izráelre változtatta, s ez a név egyértelmû módon kapcsolódik Isten neveihez. – A Damaszkusz felé vezetõ úton, megtérésekor Saul, Krisztus ellensége Pál lett, Krisztus (titkos) küldötte. – Dániel, bár babiloni fogvatartói a Baltazár nevet adták neki, nem ezen a néven utal önmagára, mert zsidó nevének jelentése: „Isten az én bírám.” Nyílt elutasítása volt ez a pogányságnak, amely körülvette. – És ott van Keresztelõ János, Krisztus e hatalmas elõhírnökének a neve.

Keresztelõ János és az adventista egyház neve és küldetése Miközben tömjént égetett a templomban, Zakariást megrémítette az angyal hirtelen megjelenése, ahogy Lk 1,13–17 feljegyzi: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet, szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak. És lesz néked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén. Mert nagy lesz az Úr elõtt, bort és részegítõ italt

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET nem iszik, és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz. Õelõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.” Az 59–66. versek feljegyzik a nép csodálkozását azon, hogy senki sem volt a rokonságban, akit így neveztek. Zakariás és Erzsébet pedig emlékeztette a hûségeseket az Úr eligazítására, és kicsinyüket Jánosnak nevezték el. János neve azt jelenti: „Jahve kegyelmes”. Ezt a különleges nevet Isten választotta a különleges munka miatt, amelyre János majd megbízást kap. Mint Krisztus kijelölt elõfutárának, János neve Isten leírhatatlan kegyelmének állandó bizonyságtétele, hogy alárendelte magát és egyszülött Fiát, hogy üdvösségünk eszköze legyen. Milyen csodálatos a szeretet Istene!

Nevünk és küldetésünk – gyakorlati szolgálat Úgy tûnik, a hetednapi adventisták és munkájuk leírása nagyban hasonló Jánoséhoz, mert minket is arra hívott el Isten, hogy készítsünk elõ embereket az Úr eljövetelére. A hármas angyali üzenet hirdetésének különleges munkáját bízta ránk Isten, hogy magasztaljuk fel Krisztust és igazságát, és Isten igaz imádatát. Isten nagy szeretetérõl kell szólnunk a világnak, ahogy Krisztus kereszthalálával, közbenjárói szolgálatával és a mennyei szentélyben vizsgálati ítélõi munkájával gondoskodott az üdvösség reménységérõl. A hetednapi adventistáknak mint az Úr útját elõkészítõ reformátoroknak el kell különülniük. Modern kori Illéseknek kell lennünk, akik megbékélést hoznak családoknak és közösségeknek, ahogy Mal 4,5 bemutatja – azáltal, hogy az atyák szívét a fiak-

hoz fordítjuk. Krisztushoz hasonlóan önzetlenül, másokért szolgálva kell élnünk. Amikor így teszünk, egyedül Krisztus módszerét követjük, amelyet Ellen White oly szépen körvonalazott A nagy Orvos lábnyomán 143. oldalán: „A Megváltó az emberek közé ment, javukat akarta. Együttérzést tanúsított irántuk, megnyerte bizalmukat. Azután így szólt hozzájuk: »Kövessetek engem!«” Krisztushoz és elõfutárához hasonlóan megnyilatkozásainknak hangosabban kellene beszélniük, mint a szavainknak. Mint hetednapi adventisták tanúskodjunk Krisztus mellett azáltal, hogy a gyakorlati egészségmisszionáriusi munkát végezve jót teszünk másokért, fizikai, szociális, mentális és lelki egészségükért. Egy pohár hideg víz egy szomjas embernek Krisztus nevében – csodálatos bizonyságtevés. A hetednapi adventista névnek, az ADRA-nak és a közösségi szolgálatoknak ezzel a segítségnyújtással kell összefonódniuk: segítsük a szükségben lévõket étellel, menedékkel, bátorítással, otthonok, iskolák, börtönök látogatásával, bárhol legyen valaki szükséghelyzetben. Alázatos életmódunk és másokért végzett szolgálatunk a kedvesség különbözõ megnyilvánulásai nyomán köteteket mond el Isten szeretetérõl, ahogy János tette, amikor hirdette Isten jóságát, és életével mutatta be nevének jelentését: Jahve kegyelmes.

Megszentelt élet Ahogyan János tette, nevünket nekünk is az életvitelünkkel kell bemutatnunk: kerülve az alkoholt és a káros anyagokat, például a dohányt és a kávét. A Krisztus visszatérését siettetõ komoly embereknek nemes, egyszerû, istenes életet kell élniük. A Szentlélek megszentelõ befolyása által erõtõl áthatottaknak kell lennünk, egészséges, hatékony és kiegyensúlyozott életet kell élnünk. Egészséges

vegetáriánus étrend, szerény és ízléses öltözék, erõs munkaetika, jó idõgazdálkodás, megnyerõ kedvesség – ezek a kívánatos jellemzõi a hívõknek. Mindez az Úrhoz vonzza majd az embereket. Megfontoltaknak kell lennünk, mit nézünk, olvasunk, mit hallgatunk – csak azokat a dolgokat szabad néznünk, olvasnunk és hallgatnunk, amelyek igazak, nemesek, igazságosak, tiszták, szeretetre méltók, jó hírûek, erényesek és dicséretre méltók. Csakúgy, mint az elõttünk élõ Jánosnak, nekünk is be kell töltekeznünk Szentlélekkel, ahogy bejelentjük Krisztus közeli visszatérését. Legyünk az Úr tetszésére az igazi megújulás és reformáció végett, ami csak a Szentlélek kiárasztásával valósulhat meg a késõi esõ formájában. Ha megalázzuk magunkat az Úr elõtt, hiszem, hogy meg fogjuk látni Jóel 2,28 beteljesedését, ahol Isten megígéri, hogy kiárasztja Lelkét minden testre. A Szentlélek hatalmával legyünk az Úr hírnökei, bemutatva az embereknek az igaz Isten-imádást, s vezessünk mindenkit Krisztushoz és igazságához – ahogyan megigazít és megszentel minket, ahogy ez kifejezésre jut az Õneki odaszánt életünkben. Ez a hatalom az Úr nevében van.

Erõ, hatalom az Úr nevében Ahogy Péter hirdeti a fõtanács számára Ap csel 4,12-ben: „Nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott az emberek között más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk.” János hasonlóképpen jelentette ki: „Valakik befogadják Õt, hatalmat kapnak arra, hogy Isten fiaivá legyenek, mindazok, akik a nevében hisznek.” (Jn 1,12) Krisztusról szólva Pál hirdette Fil 2,9-ben: „Isten is felmagasztalta Õt, és adott néki oly nevet, amely minden név felett való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon.” Dávid is minden hatalmasság fölé AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • VII

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET emelte Isten nevét, amikor Zsolt 20,7-ben határozottan kijelentette: „Néhányan szekerekben bíznak, mások lovakban, de mi megemlékezünk az Úr, a mi Istenünk nevérõl.” Ahogy Péter, Pál és Dávid is megemlékezett a nevérõl, s ahogy János is megemlékezett saját nevérõl és annak jelentésérõl, nekünk sem szabad soha elfeledkeznünk a névrõl, amelyet Isten adott.

Emlékezzetek a nevetekre! Emlékezzetek a nevetekre, hetednapi adventisták! Éppen most emlékezhetünk a hetednapi adventista név 150. évfordulójára. 1860. október 1-jén Battle Creekben (Michigan) egy különleges összejövetelre került sor, hogy megvitassák egy név választásának szükségességét. Isten tudta, hogy maradék népének szüksége van egy megkülönböztetõ névre, amely majd azonosítja õket, „mint akik megtartják Isten parancsolatait, és náluk van a Jézus bizonyságtétele” – ahogy Jel 12,17 megfogalmazza. A hetednapi adventista név kiválasztása a hitünk, intenzív igetanulmányozásunk és odaszentelt imádságunk által kialakított hitelveink után történt. Úttörõink vajmi keveset tudtak arról, hogy ez a mozgalom majd felnõ és kiterjed a világra számos nyelven, a világ több mint kétszáz országában.

Fiatal vezetõk Azokban a napokban, amikor a Biblia-tanulmányozás a mozgalom központi jellegzetessége volt, a hetednapi adventista mozgalmat elsõsorban fiatalok vezették. E tény miatt fordulok adventista fiataljainkhoz, hogy álljanak ki a bibliai igazságért, és igényeljék vissza nagyszerû lelki örökségüket. Vegyetek részt a helyi gyülekezet életében, a missziómunkában és az igazság erõteljes hirdetésében, személyes és nyilvános tanúságtevés révén. Mondjátok el prédikáVIII • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

toraitoknak, ifjúsági vezetõiteknek és tanítóitoknak, hogy szilárd bibliai és a prófétaság lelki ajándéka által nyert tanítást és prédikálást akartok. Kerüljétek el azt az óriási kísértést, hogy pusztán szórakoztassátok magatokat. Ehelyett legyetek tevékenyek a másokért végzett szolgálatban. Ne töltsétek meg elméteket olyan zenével, ami nem dicsõíti az Urat, inkább Istent dicsõítõ énekeket tartsatok szívetekben. Fiatalok, vegyétek irányításotok alá az életeteket, segítsétek egymást visszatérni a hetednapi adventista mozgalomhoz a maga õsi, istenfélõ mivoltában. Álljatok ellen a sürgetésnek, hogy hitetek a misztikus tapasztalat süllyedõ homokján álljon. Építsetek helyette Isten szavának szilárd kõszikla talapzatára, és szilárduljon meg hitetek az egyszerû „így szól az Úr” bizonyosságán! Emlékezzetek nevetekre, hetednapi adventisták! Nevünket komoly Biblia-tanulmányozás nyomán nyertük. Alapelvünk a „sola Scriptura”: abban hiszünk, hogy a Biblia a mi alapzatunk, és a hit egyetlen szabálya. A hetednapi adventisták régóta fenntartják a mélyebb igazság iránti megbecsülést, és kérdezõsködve közelednek a teológiai és profetikus értelmezéshez. Az elsõ hívõk tanulmányozták a Bibliát, buzgón imádkoztak az igazságért, a Szentlélek által vezetve felfedezték a bibliai hitelveket, hitünk oszlopait – ezeket ma is drágának, értékesnek tartjuk. Ezek az odaadó úttörõk egyszerû hittel úgy vették a Bibliát, ahogy olvasták, még akkor is, ha az elvezette õket a széles körben elfogadott, az akkori egyházban népszerû tévedésektõl. Szilárdan meg kell maradnunk az Isten Szavának tiszta tanításában gyökerezõ hitelvek mellett. Ellen White a Krisztus példázatai 79. oldalán arra bátorít bennünket, hogy „a korunknak szóló különleges igazságok nem az egyházi méltóságoknál találhatók, mint ahogy régen sem, hanem

azoknál az embereknél, akiket mûveltségük és bölcsességük nem tart vissza attól, hogy higgyenek Isten Szavában”. Mint gyülekezeti szolgálattevõk – prédikátorok, tanítók, egészségügyi dolgozók, könyvevangélisták, Biblia-munkások, hivatali alkalmazottak, ágazati igazgatók, adminisztrátorok és mások – tartsuk mindig szem elõtt azt a 28 alapvetõ hitelvet, amely kizárólag a Szentírásban gyökerezik. Bámulatos, mennyi ember akarja állítani, hogy a hetednapi adventisták a prófétaság lelki ajándékát a Biblia helyett akarják használni. Semmi sincs messzebb az igazságtól! Pál 2Tim 3,15-ben található kijelentése, hogy az Írások képesek bölccsé tenni bennünket az üdvösségre, igaz ma is. De éppen úgy, ahogy a bibliai idõk óta volt, a prófétaság lelki ajándéka az egyik legnagyobb mennyei ajándék, amit Isten ad népének. Ez az ajándék kiáradt a végidõben e mozgalomra, nem azért, hogy helyettesítse a Szentírást, hanem hogy részletezze és megerõsítse annak értelmét, megvilágosítsa elménket, hogy világosabban értsük Isten Szavát, és még pontosabban alkalmazzuk. Amikor mellõzzük, elhanyagoljuk a Biblia tanulmányozását, és elutasítjuk a Szentlélek vezetését, elveszítjük az adventmozgalom tiszta bibliai igazságai iránti tiszteletünket. Emlékezzetek nevetekre, hetednapi adventisták! Minden alkalommal, amikor kimondjuk ezt a nevet, prédikálunk. Amikor a nyilvánosság elõtt szólunk írásban vagy beszédben, ne hivatkozzunk magunkra csupán úgy: adventisták, és ne rejtõzzünk el a HNA rövidítés mögé. Minden alkalommal, amikor azt mondjuk: a hetedik napot ünneplõ adventista vagyok – prédikálunk. Soha, soha ne szégyelljük a nevünket! Amikor egyházunk létrejött, sok nevet javasoltak, de amikor a „hetednapi adventista” névrõl tárgyaltak, Isten hatást gyakorolt az egyház

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET vezetõire, hogy ez a név a legjobb. A tendenciáról szólva, hogy viszszarettennek megkülönböztetõ nevünktõl, Ellen White ezt állítja a Válogatott üzenetek 2. kötetében, a 384. oldalon: „Hetednapot ünneplõ adventisták vagyunk. Szégyelljük a nevünket? Így feleljünk: Nem, nem! Nem szégyelljük. Ezt a nevet az Úr adta nekünk. Megmutatja az igazságot, ami az egyház próbaköve.” Mint 21. századi hetednapi adventisták, akik a földi történelem végén élünk, ne rejtsük el a nevünket! Gyülekezetek, intézmények, szervezetek és egyháztagok, használjátok és mondjátok el másoknak is a nevünket! Ne találjunk ki valamilyen általános, nem megkülönböztetõ nevet helyi gyülekezetek számára, ami elrejti azt a tényt, hogy hetedik napot ünneplõ adventisták vagyunk. Mondjátok el, kik vagytok, és ez a név néhány szavas prédikáció lesz mindazok számára, akik felkeresik a gyülekezeteteket.

szombatja: semmi dolgot ne tégy azon, se magad, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálólányod, se állatod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt.” Figyeljük meg, mit mond Ellen White a Válogatott üzenetek 2. kötet 385. oldalán: „Azokról a kísérletekrõl, amelyek hangsúlytalanná akarják tenni megkülönböztetõ hitelveinket és azok értelmét: Az Úr megmutatta nekem, hogy egyesek mindent el fognak követni azért, hogy a hetednapi adventisták és a hét elsõ napját megtartók hite közötti különbséget elmossák. Az egész világ részt vesz ebben a küzdelemben. Az idõ rövid. Nincs idõ, hogy zászlónkat bevonjuk.”

A teremtés

Mint hetednapi adventistáknak, akik az örökkévalóság határán élünk, nem szabad leértékelnünk a „hetedik napi” megkülönböztetõ szerepét. Ki kell hangsúlyoznunk, biztos hangot adva a trombitának. Az elõbb említett könyv 370. oldalán ezt olvassuk: „Az Úr megengedte az igazság ellenségének, hogy elszánt erõfeszítést tegyen a negyedik parancsolat szombatja ellen. Ezzel az a terve, hogy határozott érdeklõdést keltsen e kérdés iránt, amely próbaként szolgál az utolsó napokra. Ez ajtót nyit majd a harmadik angyal üzenetének hatalommal való hirdetésére.” A harmadik angyal üzenete megmutatja, hogy a szombat Isten különleges pecsétje vagy népének jele lesz az utolsó napokban, és bárki, aki más napot tart az istentisztelet napjának, felveszi a fenevad bélyegét. Ezért olyan fontos a szombat Istennek, és ezért fontos számunkra is. Ezért nem szabad csatlakoznunk egyetlen más vallá-

Emlékezzetek a nevetekre, hetednapi adventisták! Olyannyira megkülönböztetõ! A „hetedik nap” Isten teremtésbeli hatalmára utal, amivel létrehozta a Földet, hat szó szerinti, egymást követõ, egymással összefüggõ, 24 órás napon, és ezt megtetézte a teremtés emléknapjával, a szombattal. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy Isten közvetlen teremtése vagyunk, nem valamiféle személytelen, evolúciós folyamat véletlenszerû terméke, tökéletlen eredménye. Amikor azt mondjuk, hetednapi adventista vagyok, ez azonosít minket, akik hiszünk ebben az igazságban, ami olyan egyszerû az Írásokban. Isten megparancsolta nekünk 2Móz 20,8–11-ben: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteld azt. Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek

A szombat

sos szervezethez vagy ökumenikus testülethez. Persze barátságosnak kell mutatkoznunk, és mindenkivel tisztelettel kell bánnunk, de a Válogatott üzenetek 2. kötetének 371. oldalán ezt a figyelmeztetést olvashatjuk: „Nem köthetünk kompromisszumot Isten törvényének megrontóival. Nem biztonságos az õ tanácsukra támaszkodni. Bizonyságtételünk ne legyen határozatlanabb az eddiginél. Nem leplezhetjük el valódi helyzetünket csak azért, hogy kedvezzünk a világ nagyjainak. Elõfordulhat, hogy el akarják fogadtatni velünk terveiket, és esetleg olyan dolgok elvégzését várják el tõlünk, melyek az ellenség hatalma alá vonnának bennünket. »Ti ne mondjátok összeesküvésnek, amit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint se féljetek, és ne rettegjetek!« (Ésa 8,12) Nem lenne bölcs keresni az ellentéteket, és szükségtelen támadásokat indítani, azonban az igazságot világosan és határozottan kell bemutatni, amire Isten tanított igéjén keresztül. Ne a világra tekintsetek azért, hogy megtudjátok, mit írjatok, mit jelentessetek meg, mit nyomtassatok ki, vagy hogyan szóljatok.” A Biblia 2Krón 20,20ban elmondja: „Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerõsíttettek, bízzatok az õ prófétáiban, és szerencsések lesztek.”

Krisztus második eljövetele A „hetedik nap” emlékeztet arra, honnan jöttünk, az „adventista” azt mondja, hová megyünk. Várunk a mi Urunk, Jézus Krisztus közeli eljövetelére, és várakozással tekintünk elõre, az egész földi történelem végkifejletére. Krisztus szó szerinti visszatérése az áldott reménység, minden adventista nagy célkitûzése és célja. Minden hetednapi adventista gyülekezet szószéke harsogjon a hangos és lelkesítõ szózattól, hogy Jézus hamar jön! A hetednapi adventista prédikátorok és gyülekezeti vének AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • IX

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET prédikáljanak Jézus Krisztus második eljövetelérõl – nemcsak olykor-olykor, hanem gyakran! Mondjuk el mindenkinek, hogy várunk Teremtõnk és Megváltónk közeli visszatérésére! Mondjuk el nekik, hogy minden szem meg fogja látni Jézusnak ezt a csodálatos visszatérését, és nem teszi lábát erre a földre, de feltámadunk, hogy találkozzunk vele a levegõben. Szégyenkezés nélkül hirdessük Pál 1Thess 4,16–18-ban található drága szavait: „Maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával, isteni harsonával leszáll az égbõl, és feltámadnak elõször azok, akik az Úrban haltak meg, aztán mi, akik élünk, elragadtatunk azokkal együtt a felhõkön az Úr elé, a levegõbe, és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” A hetednapi adventista név a reménység kétszavas prédikációja. Úgy mutat Istenre, mint i hitünk szerzõjére és bevégzõjére. Felmagasztalja Krisztust, teljes szépségében. Hirdeti a nagy küzdelmet a kezdettõl a végig.

„Istennek más terve volt” Néhány héttel ezelõtt repülõvel kellett utaznom. Azt gondoltam, dolgozni fogok az egész út alatt, végignézem az e-mailjeimet, de Istennek más terve volt. Egy négytagú család szállt fel, és leültek a mögöttem és mellettem lévõ ülésekre. Miután bemutatkozott az apa, aki közvetlenül mellettem ült, azt magyarázta, hogy õ önkéntes, és egy nagy, nem keresztény vallás és alapítvány egyik ágának híve. Megkérdezte tõlem, hogy tudok-e az õ lelki vezetõjükrõl, egy filantrópról. Mondtam neki, hogy tudok valamit, erre sok mindent elmondott annak az alapítványnak a humanitárius munkájáról. Megkérdezte, hogy mivel foglalkozom. Mondtam neki, hogy a hetednapi adventista egyház prédikátora vagyok. Nem túl sokat tudott a kereszténységrõl, és semX • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

mit a hetednapi adventistákról. Tehát a nevünket használtam, hogy elmagyarázzam a hetednapi szombatot, és Krisztus második adventjérõl beszélhessek. Beszéltem Jézusról mint üdvözítõnkrõl. Igen kedvezõen fogadta. A rövid bevezetés megnyitott egy beszélgetést, a meglehetõsen hosszú idõ alatt sok mindent el tudtam mondani csodálatos hitelveinkrõl, és mindezt a mi megkülönböztetõ nevünknek köszönhetõen. Amikor elváltunk, átadtam neki néhány kiadványunkat, amelyeket mindig a táskámban hordok, ahogy közületek is sokan.

Hány évforduló lesz még? Mozgalmunk csodálatos elnevezésének 150. évfordulóját ünnepeljük éppen, s nevünk minden alkalommal prédikál, amikor csak kiejtjük. És milyen örömteli elismerni, hogy Isten sok éven át megtartott minket. Gondolkodjunk el errõl: van egy mozgalom, amelynek ilyen egyedülálló a küldetése, hogy felkészítse a világot Jézus közeli jövetelére – ne örvendezzen megkülönböztetõ nevének a 150. évfordulóján? Mennyi évfordulót kell még megtartanunk? Meddig marad fenn ez a mozgalom, mielõtt az Úr visszatér? Hiszem, nagyon is itt van az ideje, hogy ez a drága név, a hetednapi adventista képviselje a mi valódi identitásunkat: Isten maradék népe vagyunk. Itt az ideje, hogy Isten emberi hangja legyünk, akik kihívják az embereket a lelki Babilonból, amint Jelenések könyve 14. és 18. fejezete jelzi. Egy pluralizmussal, relativizmussal, humanizmussal és hedonizmussal átitatódott kultúrában Isten felszólította a hetednapi adventistákat, hogy legyünk ellenkultúra, végidejû mozgalom, amelyben minden egyes tag alázatos krisztusi bizalomban hajlandó kiállni a helyes mellett, még ha le is szakad az ég. Testvéreim, egy ilyen hatalmas megmozdulás csak

Isten Lelkének ereje által lehetséges. Mint hetednapi adventistáknak alá kell rendelnünk büszkeségünket, meg kell halnia az énünknek, hogy felmagasztaljuk Jézust – mint az emberiség egyetlen reménységét. Készek vagyunk imában könyörögni megújulásért és reformációért, amit csak a Szentlélek képes végbevinni? Igazán készek vagyunk engedni Istennek, hogy megtegye azt, amit évtizedek óta tenni akart maradék népéért? Arra ösztönzök mindenkit a Hetednapi Adventista Egyházban, hogy váljunk eggyé a Szentlélek ereje által a ránk bízott munka befejezésében, húzódjunk közel egymáshoz, mindenki munkálkodjon, egyesített erõfeszítéssel. Hadd mondjak köszönetet a támogató szolgálatoknak: továbbra is használjátok ki kedves szolgálataitokat és projektjeiteket, s még szorosabb kapcsolatban munkálkodjatok az egyház evangelizációs tervével egy megújult, együttmûködõ, Szentlélek vezette útkeresésben, evangelizációban! Az Úrhoz esdeklünk megújulásért és reformációért, hogy egyesítsük erõfeszítéseinket, s a világ minden zugát elérjük a hármas angyali üzenettel és Jelenések könyve 18. fejezete angyalának felhívásával. Lépjünk ott, ahol Isten ajtót nyit! Menjünk el a világ nagyvárosaiba, megújult hangsúlyt helyezve a városok evangelizálására, ahogyan Ellen White tanácsolja: az egészségügyi missziós munkát alkalmazva, nyilvános és személyes evangelizációval, a média kínálta lehetõségeket felhasználva. Emlékezzünk a Bizonyságtételek 9. kötetének 116. oldaláról való csodálatos idézetre: „Isten mûve ezen a földön sohasem fejezõdhet be, amíg egyházunk tagjai, férfiak és nõk össze nem gyülekeznek a munkára, és nem egyesítik erõfeszítéseiket a prédikátorok és egyházi tisztviselõk erõfeszítéseivel.” Azokhoz szólok – beleértve bennünket mint vezetõket is –,

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET akik néha nem követtük Isten iránymutatását, a Szentlélek késztetéseit, hanem szándékosan követtük a saját utunkat, és hoztunk politikailag vagy a kézikönyv szerint korrekt döntéseket ahelyett, hogy bátran kiálltunk volna amellett, amirõl tudtuk, hogy helyes. Mindnyájunknak el kell határoznunk, hogy alázatosan alárendeljük magunkat az Úrnak, és emlékezünk a nevünkre. Szólok azokhoz is, akik következetesen mellõzik a Biblia tanulmányozását és az imádságot, és megengedik, hogy akár egyébként jó dolgok is kiszorítsák Jézust. Szólok azokhoz is, akik beengedik életükbe a televíziót, a könnyûzenét, a világi hobbikat, az internetet, videojátékokat, versenysportokat, és sok egyebet, ami elfoglalja a Krisztusra fordítható idõt. Emlékezzetek a nevetekre! Összpontosítsunk ismét Jézusra, Igéjére, imájára, a prófétai írásokra. Azokhoz, akik elfelejtették, hogy a gyakorlati keresztény szolgálat az Istennel való kapcsolat vitathatatlan kifejezõdése. Emlékezzetek a nevetekre! Azokhoz szólok, akik messze sodródtak az ige és a Hetednapi Adventista Egyház alapvetõ hitelveinek teológiai középpontjától. Emlékezzetek a nevetekre! Fiataljainkhoz szólok, akiket magával ragad a mindennapi élet, akik a gyorsítósávban vannak, s alig érdekli õket az egyház. Emlékezzetek a nevetekre, és jöjjetek haza! Az idõsebbekhez is szólok, akik megcsontosodtak, megmerevedtek, kissé áporodottak keresztény tapasztalatukban. Valószínûleg sokan vagyunk ilyenek. Emlékezzetek a nevetekre! A független szolgálatok csoportjaihoz is szólok, akik egyszer csak eltávolodtak a hivatalos egyházzal és a helyi területtel való kapcsolattól: térjenek vissza, ne fogadják el többé a tizedet, és bátorítsák a tagokat, hogy térítsék vissza tizedeiket a helyi gyülekezet tárházába.

Emlékezzetek a nevetekre! A gyülekezeti tagokhoz szólok, aki megkeseredtek vagy dühösek, mert egy másik gyülekezeti tag megsértette õket, és a gyülekezetekhez szólok, ahol nyílt csatározás folyik, féltékenykedések és feszültségek vannak. Emlékezzetek a nevetekre, és teljesítsétek a Biblia Mt 18., Jn 17. és 2Kor 5. fejezetében megfogalmazottakat, Isten szolgálatát a megbékélésre és egységre való törekvésben. Egyesüljünk Krisztusban! És hogyan fogunk emlékezni a nevünkre? Hogyan fogunk egyesülni, hogy bevégezzük Isten mû-

„

ereje által meg kell újulnunk, és reformációra van szükségünk. „Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint: böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is! Szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti istenetekhez, mert könyörülõ és irgalmas Õ, késedelmes a haragra, nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt.” (Joel 2,12–13) Most pedig nézzük meg a 15– 17. verset, ahol ez a parancs hangzik: „Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyûlést. Gyûjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet,

Minden alkalommal, amikor azt mondjuk: a hetedik napot ünneplõ adventista vagyok – prédikálunk. Soha, soha ne szégyelljük a nevünket! Ne találjunk ki valamilyen általános nevet helyi gyülekezetek számára, ami elrejti azt a tényt, hogy hetedik napot ünneplõ adventisták vagyunk. vét? Hogyan teljesítjük be Krisztus egységre vonatkozó imádságát? Hogyan kerülünk el több keserédes évfordulót? Mikor látjuk meg Isten egyházát betöltekezve a Szentlélek felülmúlhatatlan hatalmával? Mikor megyünk haza a mennybe? Hiszem, hogy az Úr Salamonhoz intézett szava hozzánk is szól: „Ha az én népem, amely az én nevemrõl neveztetik, megalázza magát és imádkozik, keresi az én orcámat, és elfordul gonosz útjaitól, akkor meghallgatom a mennybõl, és megbocsátom bûnét, és meggyógyítom földjét.” (2Krón 7,14)

„Alázzuk meg magunkat Isten hatalmas keze alatt” Mivel Istentõl kapott nevünk van, meg kell alázkodnunk, imádkoznunk kell, keresnünk kell Istent,

hívjátok egybe a véneket… A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondjátok: Légy kegyelmes, óh Uram, a te népedhez!” A 23–32. versben pedig az ilyen megszentelt bûnbánat megígért eredményeit olvassuk: „Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadozzatok az Úrban, a ti Istenetekben. Mert megadja néktek a korai esõt hûségesen, és esõt bocsát rátok, korai és késõi esõt. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat. Sõt még a szolgákra és szolgálólányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. És csodajeleket mutatok az égen és a földön, vért, tüzet és füstoszlopot. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelõtte eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja. De mindaz, AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • XI

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET aki az Úr nevét hívja segítségül, megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az Úr.” Testvéreim, ezekben a napokban élünk, ahogy Joel próféta leírja. Abban az idõben élünk, amikor az Úr ki akarja árasztani a Szentlélek késõi esõjét. Most van itt az ideje Isten egyháza számára, hogy elfogadja a késõi esõ tapasztalatát. Könyörögnünk kell az Úrhoz

„

õrállók és fújják hangosan a trombitát!… A gyülekezetnek munkába kell állnia! Isten Lelke nem jöhet el addig, amíg az út el nem készül számára. Komoly önvizsgálatot kell tartani, egyesült és kitartó imádkozásra, hit által Isten ígéreteire való hivatkozásra van szükség. Semmi okunk az öndicséretre és önelégültségre. Alázzuk meg magunkat Isten hatalmas keze alatt.” Nemrég Battle Creekben, az 1901-es generálkonferenciai ülés

A gyakorlati keresztény szolgálat az Istennel való kapcsolat vitathatatlan kifejezõdése. ezért a tapasztalatért, Isten mûve befejezéséért. Hetednapi adventisták, emlékezzetek a nevetekre! „Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert õ szaggatott meg és õ gyógyít meg minket, megsebesített, de bekötöz minket! Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az õ színe elõtt. Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az õ kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljõ hozzánk, mint az esõ, mint a késõi esõ, amely megáztatja a földet.” (Hós 6,1–3) Testvéreim, szükségünk van a Szentlélek késõi esõjére, hogy hirdessük hatalommal a hármas angyalai üzentet, s így Jézus eljöhet. Meg kell újulnunk, reformációra van szükségünk a Szentlélek ereje által. Megváltozott életre van szükségünk. A Válogatott üzenetek 121. oldalán ezt a tanácsot kapjuk: „Az igazi istenesség megújulása valamennyi szükségletünk közül a legnagyobb és legsürgetõbb. Legfontosabb munkánk az erre való törekvés legyen. Keljen fel és bánja meg visszaeséseit Isten elõtt a gyülekezet! Ébredjenek az XII • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

színhelyén idõzhettem. Akkor az Istentõl kapott napirend két dolgot tartalmazott: az egyház újjászervezése és a Szentlélek kitöltése, hogy hatalmazza fel a szervezetet a mû befejezésére. Az egyházi struktúrát újjászervezték, ahogy az ma is megvan. Ez jó szerkezeti struktúra, és jól szolgál majd bennünket a jövõben is. De Isten második napirendi pontja, a Szentlélek kiárasztása nem ment végbe. Még ott pihen az Õ napirendjében. Ellen White-nak volt egy látomása 1903-ban, errõl olvashatunk a Bizonyságtételek 8. kötet 104–106. oldalán. A 104. oldalon ez áll. „És a Szentlélek nem áradt ki.” Miért nem? Ellen White három okot sorol fel: A vezetõk, akiknek nagy világosságuk volt, nem jártak a világosságban, hitetlenség uralkodott a generálkonferencián és a Review and Heraldnál. Nem szakítottak a múlt hibáival, tévedéseivel, és nem tisztelték õszintén Istent. A vezetõk nem alázták meg magukat: büszkeség jellemezte õket, és hatalomra vágytak. Azt olvassuk, hogy „a férfiak nem alázták meg magukat az Úr elõtt úgy, ahogy kellett volna”.

Abban a látomásban Ellen G. White látta, hogy amit Isten akart, sohasem következett be. Látta, hogy az egyház vezetõi az 1901-es generálkonferenciai ülésen hogyan cselekedhettek volna. Látta, hogy a küldötteket felindította a Lélek. A mély bûnbánat hatására egyesek hangosan sírtak. Látta, hogy az egyik vezetõ felkelt – nem látta, hogy ki –, és az illetõ megvallotta mindenki elõtt, hogy keserû érzésekkel viseltetett némelyek iránt. Látta valódi állapotát, bocsánatot kért, és viszonzásul mások is bocsánatot kértek. Ez elterjedt az egész gyülekezetben. Ellen White arról számolt be, hogy „pünkösd idõszaka volt, Istent dicsõítõ énekeket énekeltek, és hajnalig folyt a munka”. De azután ezeket a rémületes szavakat írja: „Aztán felkeltem öntudatlan állapotomból, és egy ideig nem is tudtam arra gondolni, hol vagyok. Tollam még a kezemben volt. E szavakat intézték hozzám: »Ez lehetett volna.« Az Úr mindezt meg akarta tenni népéért. Az egész menny arra várt, hogy könyörületes legyen. Arra gondoltam, hol lehettünk volna, ha alapos munkát végzünk az utolsó generálkonferencián, és óriási csalódottságot éreztem, amint rájöttem, hogy aminek tanúja voltam, az nem volt valóság.” Testvéreim, a hetednapi adventista egyház hívei, Isten ezt valósággá akarja tenni! Mi fog történni akkor? Ünnepélyes, szent kötelességünk, hogy elvezessük ezt a drága egyházat a megújulás tapasztalatára. Mi nem tudunk megújulást és reformációt létrehozni. Ez a Szentlélek munkája. De mi, akik az Úr nevérõl neveztetünk, megalázhatjuk magunkat, imádkozhatunk és kereshetjük az Õ orcáját! Odavezethetjük Isten népét a kereszthez, és esedezhetünk Istenhez, hogy készítse el a szívünket, és küldje el Szentlelkének késõi esõjét. Az olyan vezetõk, mint Nehémiás, az Ótesta-

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET mentum nagy megújulásainak élére álltak. Ellen White azt írja: „Amilyen lelkiséget nyilvánít ki a vezetõ, a nép is nagymértékben azt fogja tükrözni. Ha a vezetõben nincs lelkesült igyekezet a nép felkészítésére, hogy megálljon Isten napján, arra kell számítanunk, hogy az egyház is gondatlan, hanyag és gyönyörkedvelõ lesz.” Az elõttünk lévõ kérdés ma: Isten meg tud-e ajándékozni Szentlelkével most, ahogy 1901-ben, vagy még azelõtt akarta? Az Evangelizálás 701. oldalán ezt olvassuk: „A Szentlélek alászállását az egyházra a jövõben várjuk, ám az egyháznak az a kiváltsága, hogy már most részesüljön benne. Miénk lehet, és a menny arra vár, hogy nekünk ajándékozza. Ez az áldás azonban nem feltétel nélküli.” A Válogatott üzenetek 121. oldaláról is idézek: „Feladatunk az, hogy bûnvallomás, alázat, bûnbánat és komoly ima által eleget tegyünk a feltételeknek, amelyek nyomán Isten ránk áraszthatja áldásait.”

Látni akarjuk Isten mûvének befejezését! Már imádkoztunk itt a generálkonferencián a különleges Bibliatanulmányozás és imaórák alkalmain. Van egy különleges „Megújulás és reformáció” bizottságunk, amely azért imádkozott és folytatott tanulmányokat, hogy megértsük, miként készülhetünk fel legjobban a Szentlélek nagy kiárasztására. Nem akarjuk elmulasztani a holnap reggeli és hétfõ reggeli beszámolójukat, látni akarjuk annak beteljesedését, hogy Isten kiárasztja Szentlelkének késõi esõjét. Látni akarjuk Isten mûvének befejezését. Haza akarunk menni a mennybe. Hûségesek megálltok? Megalázzátok szíveteket az Úr elõtt? Elõálltok, hogy népünket mélyebb tapasztalata vezessétek az Úrban, hogy felkészüljenek a

Szentlélek hatalmára és a valódi istenes élet megújulására? Kérni fogjátok az Urat, hogy mentsen ki bennünket langymeleg laodiceai állapotunkból, és kérünk az Úrtól „tûzben megpróbált aranyat”, az Õ igaz életének fehér ruháját és mennyei szemgyógyító írt, hogy lássunk? És én? Két héttel ezelõtt egy ifjúsági konferencián jártam, a Bass Memorial Academyn, ahol az eredeti istenesség megújulása történt a tanárok és diákok között. Egy hölgy, aki ugyancsak járt az összejövetelekre, adott nekem egy kedves cédulát, idézek a szövegébõl: „Kérem, tudja meg, hogy egy testvérnõ imádkozik önért mindennap. Azért imádkozom, hogy ön istenfélõ vezetõ legyen (erõs

„

mat, önzésemet, hogy nem töltök elég idõt Istennel imádságban, sem Biblia-tanulmányozással, sem a prófétaság lelki ajándékainak kutatásával. Megvallom nektek, hogy irigy és énközéppontú vagyok. Kérlek benneteket mint vezetõtársaimat, bocsássatok meg nekem! Cselekedni akarom Isten akaratát. Meg akarom alázni magam Isten elõtt, imádkozni akarok, és keresni akarom Teremtõnk arcát. A késõi esõ erejére vágyom az életemben. Csatlakoztok hozzám? Megengeditek Istennek ma, hogy azt tegye, amit 1901-ben akart megtenni? Emlékezni fogtok Isten nevére, és emlékezni fogtok a ti nevetekre mint hetednapi adventisták? Igazán a meg-

Amilyen lelkiséget nyilvánít ki a vezetõ, a nép is nagymértékben azt fogja tükrözni. Ha a vezetõben nincs lelkesült igyekezet a nép felkészítésére, hogy megálljon Isten napján, arra kell számítanunk, hogy az egyház is gondatlan, hanyag és gyönyörkedvelõ lesz. és hû a Bibliához), hogy bölcs legyen és mindig ártatlan, hogy tiszta legyen és ne kelljen szégyenkeznie, legyen hûséges, hogy legyen ideje Jézusra. Kérem, soha ne engedje, hogy Isten egyházának munkája a saját szívében Isten mûvének útjába álljon. Számítunk önre, hogy Isten erejének csatornája lesz. Törekszünk, imádkozunk és vágyódunk a megújulásra és reformációra. Legyen hûséges!” Testvéreim, én csak úgy tudok vezetni, hogy a kereszt lábához borulok, és személyesen idõt töltök Jézussal, az Õ Igéje mellett. Nincs se bölcsességem, se képességem, hogy vezessek, hacsak nem kapok Krisztustól. Ma meg akarom vallani elõttetek és Isten elõtt büszkeségemet, arroganciá-

újulás lelki vezetõi akartok lenni Isten népe javára, ahogy haladunk a földi történelem utolsó napjai felé, várva Krisztus közeli eljövetelét? Olyan vezetõk akartok lenni, akik hozzásegítik népünket, hogy az igazi istenes élet megújulását tapasztalják? Ha így van, csatlakozzatok hozzám, és csendesen álljatok fel! Szeretném ide hívni Ferry és Janet Page-t és Mark Finleyt, aki Armando Mirandával vezette a „Megújulás és reformáció” bizottságot, hogy vezessenek minket odaadó és alázatos imádságban most, amikor keressük az Úr arcát, és könyörgünk Hozzá megújulásért és reformációért, amely a Szentlélek késõi esõjének kiárasztásához vezet. (Fordította: Sonnleitner Károly) AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • XIII


Ted Wilson

Fiatalok nemzedéke Krisztusért J

ó reggelt és boldog szombatot kívánok a „Fiatalok nemzedéke Krisztusért” [Generation of Youth for Christ – GYC] konferenciáján összegyûlteknek! Örülök, hogy veletek lehetek, és hálás vagyok a GYC vezetésének, hogy meghívott. Milyen kiváltság együtt tisztelni Istent egy ilyen nagy csoport odaszánt adventista fiatallal! Hihetetlenül bátorító hallani fiatalok ezreinek Istent dicsérõ énekét, látni a keresztény egység lelkületétõl ragyogó arcokat! Hálásak lehetünk a GYC folyamatos számbeli növekedéséért, ám mindig szem elõtt kell tartanunk, hogy az igazi siker nem mérhetõ számokban. A GYC sikerének valódi mértéke a Jézus Krisztusnak való odaadás, ingadozás nélkül, és a Hetednapi Adventista Egyház küldetése és üzenete iránti megingathatatlan elkötelezettség kiterjedése. Kiváltságunk megújítani az erõteljes támogatást a GYC számára, amely a Bibliába vetett hit élharcosa, s gondosan ügyel a prófétai tanácsokra, segíti mások szolgálatát, és az evangelizációs útkereséssel foglalatoskodik. Teljes szívembõl támogatok bármilyen ifjúsági kezdeményezést, akár felekezeti szervezésût vagy mást, amely arra törekszik, hogy fenntartson ilyen csodálatos eszményeket. Micsoda kiváltság a Columbia Unió, az Alleghany East és a Chesapeake terület részére, hogy

a GYC évenkénti kongresszusi találkozójának otthont adhatnak itt a területükön, Baltimore-ban, és ebben a nagyvárosban sok ezren tanúságot tehetünk Krisztusról és drága adventmozgalmáról! Feleségem és én is veletek megyünk ma délután. Az elmúlt évben is kimentünk tanúskodni az ifjúsági konferencia idején, fagyos hidegben, és idén ismét megyünk. Hívõk ezreit ismerem ezeken a területeken, ebben az unióban, ebben a divízióban, és szerte a világon. Dicsõítsük Istent a ti készségetekért, hogy hajlandók vagyok házról házra járni Jézus nevében, s felhívni az emberek figyelmét, hogy tanulmányozzák a Bibliát a helyi, baltimore-i gyülekezetek tagjaival, akik veletek együtt munkálkodnak e nagy evangelizációs megmozdulás során itt, Baltimore-ban. Bár példaként szolgálna a GYC más szervezeteknek is, nyilvánvalóvá téve, hogy együttmûködnek az egyház missziójában – példaként minden idõk hetednapi adventista hívõi számára! Az együttmûködésen alapuló missziós vállalkozáson elgondolkodva feltehetjük Ámós 3,3 kérdését: „Járhatnak-e ketten együtt, ha nem egyeznek egymással?” Az a különleges kapcsolat, amely a Hetednapi Adventista Egyházat fûzi más támogató szolgálatokhoz – mint amilyen a GYC is –, csak akkor és csak úgy lehetséges, ha

Elhangzott 2010. december 26-án, a „Fiatalok nemzedéke Krisztusért” (Generation of Youth for Christ – GYC) konferenciáján. XIV • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

mindegyik odaszánja magát Krisztusnak, és annak a prófétai munkának, amellyel Õ bízott meg bennünket ezekben az utolsó napokban! Sohasem volt fontosabb alkalom, hogy „együtt járjunk” és együtt munkálkodjunk Isten maradék népeként, mint a föld történelmének ezekben az utolsó napjaiban! Komolyan kell vennünk a Zsidókhoz írt levél 10,24–25-ben olvasható eligazítást: „Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.”

Ne forduljunk vissza! Néhány hónappal ezelõtt, az 59. generálkonferenciai ülésen megosztottam szilárd meggyõzõdésemet a világegyházzal, hogy az Úr Isten azért alapította a Hetednapi Adventista Egyházat ezekben az utolsó napokban, hogy „menjenek elõre” hitben, és a Szentlélek erejével fejezzék be a hármas angyali üzenet hirdetésének munkáját. Hiszem: gondviselésszerû az, hogy a GYC Nincs visszafordulás címen meghirdetett témájával megegyezõen szólhatok. Semmi kétségem afelõl, hogy az Úr azt parancsolja: menjünk elõre, és ne forduljunk vissza. Katasztrofális következménye lehet, ha akár a legcsekélyebb mértékben elhajlunk, elfordulunk az Isten és szava iránti abszolút

hûségtõl, azaz ha nem Krisztussal járunk. Amikor Éva éppen csak eltért Isten szavától, kiszolgáltatta magát a kígyó csalásainak. Amikor Lót felesége éppen csak egy tiltott pillantással fordult korábbi otthona felé, életét vesztette. Amikor Izráel gyermekei viszsza akartak fordulni Egyiptomba, ott maradtak holtan a sivatagban. Mindnyájunknak meg kell fogadnunk Pál tanácsát: „Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek elõttem vannak, nékik dõlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való elhívása jutalmára.” (Fil 3,13–14) Ez volt Ábel, Énok, Noé, Ábrahám és Sára hitben járása. Zsid 11,13 kijelenti: „Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, s vallást téve arról, hogy idegenek és vándorok a földön.” Figyeljük

meg alaposan, hogy ámbár meghalhattak úgy, hogy sosem látták meg Isten ígéreteinek teljesedését, mindazonáltal a hit szemével látva éltek, megragadva Isten ígéreteit. Ki tudtak tartani odaszánásuknak ezen a szintjén: „Ha eszükbe jutott volna az, amelybõl kijöttek, volt idejük a visszatérésre.” Ezek a nagyszerû emberek hithõsök voltak, mert sohasem engedték meg, hogy annak a helynek az emléke, ahonnan kijöttek, ismét vonzóvá váljék számukra. Ha egyszer elhagyták, úgy hagyták hátra, hogy oda nem térnek vissza többé. A céltudatos, Istennek való odaszánás, és szavának nyílt, becsületes megértése volt az Úr célja választott népe, Izráel számára. 5Móz 5,32–33 azt mondja: „Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, amint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek: ne térjetek se jobbra, se balra. Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dol-

gotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok.” Amíg megingathatatlanok voltak az Úr iránti odaadásukban, a siker bizonyos volt. Mégis, Isten népe ahelyett, hogy elõrehaladt volna hitben, újra meg újra félelemtõl indíttatva visszafordult Egyiptomba. Halljuk, amit panaszkodnak: „Miért is visz be minket az Úr arra a földre, hogy fegyver miatt hulljunk el? Feleségeink és kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-e visszatérnünk Egyiptomba? És mondták egymásnak: Szerezzünk elõttünk járót, és térjünk vissza.” Sok évvel késõbb Pál apostol azt tanácsolja fiatal támogatottjának, hogy prédikálja az igét: „Mert lesz idõ, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyûjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. És az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” (2Tim 4,3–4) Fontos megjegyezni, hogy mind az õsi Izráelben, AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • XV

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET mind a keresztény egyházban Isten népe számára nem jelentett problémát alárendelni magukat a vezetõknek mindaddig, amíg a vezetõk nem kapituláltak az õ vágyaik elõtt, hogy fordítsák el õket az Úr parancsolataitól, forduljanak vissza a világhoz, amelybõl Isten megszabadította õket. De ezt nem tehetjük. Sohasem szabad eltérnünk attól az iránytól, amerre az Úr vezet bennünket, Igéje szerint.

Õriznünk kell a lélek útjait Minél közelebb kerülünk Jézus második eljöveteléhez, annál nyilvánvalóbbá válik, miért jelentette ki Jézus, hogy Sátán e világ fejedelme. Ahogy a modern világ fejvesztve rohan a pusztulás felé, szilárdan kell állnunk az Írások szilárd kõszikláján. Úgy tûnik, mintha kivonulnánk a társadalomból. De életünknek egyetlen célja mindig az legyen, hogy Isten jóváhagyására törekszünk, anélkül, hogy valaha is visszafordulnánk. A szélsebes technológiai haladás megszokottá vált társadalmunkban. Például közülünk hányan küldtek vagy kaptak szöveges üzenetet az elmúlt huszonnégy órában? Közületek jó néhányan küldtek vagy kaptak szöveges üzenetet, amióta beszélni kezdtem. A modern technológia révén korlátlan hozzáférésünk van a kommunikáció és a média egész világához, de ez az evangelizációs lehetõség sokszor inkább ártalmas, mint jótékony keresztény életünk számára. Ámbár az internet korában élünk, és szinte folyamatosan ki vagyunk téve a legerõsebb kísértéseknek a televízió, a mozi, a könnyûzene és a romboló irodalom révén, állandóan õriznünk kell a lélek útjait! A 21. században is érvényes a Fil 4,8 mondanivalója. Isten receptje ez a helyes gondolkodásra. Arra késztet bennünket, hogy csak azokról gondolkodjunk, amelyek XVI • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

igazak, nemesek, tiszták, igazságosak, kedvesek, amik csak jó hírûek és erényesek. Fiatalok, ezek a bibliai elvek és az ihletett prófétai tanácsok vezessenek benneteket, amikor szórakozást választotok magatoknak!

Kapcsolataink alapja Miközben mindig társaságkedvelõknek és barátságosaknak kell lennünk mindenki iránt, józan ítélettel és okosan viszonyuljunk azokhoz, akiket személyes bizalmunkba fogadunk. A legszorosabb kapcsolataink és legbizalmasabb társaságunk épüljön az Istenbe és Szavának igazságaiba vetett közös hit szilárd alapzatára 2Kor 6,14 eligazítása alapján: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában.” A szakasz a szembeszökõ szónoki kérdéssel folytatódik: „Mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? És mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” Fiatalok, válasszatok istenfélõ társakat, akik majd arra ösztönöznek titeket, hogy Krisztussal járjatok! Ha van valamilyen romantikus kapcsolatotok, ami nem tetszik az Úrnak, könyörgök nektek, szedjétek össze a bátorságotokat, hogy megszakíthassátok ezt saját magatok miatt, az üdvösségetek érdekében!

Jézus erõt ad az istenfélõ élethez Ma nagyon sok olyan viselkedésformára kapunk bátorítást, amit a társadalom elfogadhatónak tart, de amitõl az Úr visszaborzad. Szabad szerelem, homoszexualitás, erõszak, közönségesség, élvhajhászat, kapzsiság és büszkeség – mindezek bõven tapasztalhatók jelenlegi társadalmunkban, miközben a tisztaságot és mértékletességet, istenhívõ életmódot nevetségesnek tartják és kigúnyolják. De ez ne bátortalanítson el bennünket! Akik szembenéznek egy istenfélõ élet küzdelmeivel

ebben a gonosz világban, jegyezzék meg Jézus szavait: „Ha gyûlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elõbb gyûlölt nálatok. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, de mivel nem vagyok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyûlöl titeket a világ.” (Jn 15,18–19) Micsoda áldás tudni: az Úr sohasem kéri tõlünk, hogy olyan ösvényen haladjunk, amelyen Õ nem járt! Milyen bátorító, amikor ezt olvassuk: „Nem olyan fõpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, de nem vétkezett. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyiszékéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas idõben való segítségül.” (Zsid 4,15–16) Testvéreim, Jézus, aki ott volt, ahol ti, és szembe találta magát mindazzal, amivel mi nézünk szembe, megígérte, hogy megadja nekünk a szükséges erõt, hogy Õvele járjunk, gyõzelmesen.

Becsületesség és szorgalom – Isten dicsõségére A Biblia ismételten kijelenti, hogy a mi Istenünk tökéletes. Mint képviselõinek, akiket eredetileg a saját képmására teremtett, és akikben helyreállítja saját képmását, minden vállalkozásunkban a tökéletességre kell törekednünk, hogy Isten dicsõségére dolgozzunk. Önelégültséget, érdektelenséget és középszerûséget egyetlen kereszténynek sem szabadna megtûrnie önmagában, sem otthon, sem az iskolában. Eszembe jut Dániel próféta, akinek tökéletes magatartása elnyerte a király tetszését, ugyanakkor kiváltotta kortársai irigységét is. „Az igazgatók és tiszttartók igyekeztek okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt, de semmi okot vagy vétket nem talál-

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET hattak, mert hûséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtatott benne.” (Dn 6,4) Dániel élete nemcsak a korrupciótól volt mentes, a hanyagságtól is mentes volt. Élete a becsületesség és szorgalom együttese volt a tanúbizonyság Isten dicsõségére. Azért imádkozom, hogy Dániel tökéletességének öröksége látható legyen minden fiatal életében a Hetednapi Adventista Egyházban, ahogy befejezzük a munkát és siettetjük Krisztus jövetelét.

Tudományos tevékenységünk Az utóbbi években aggodalommal figyeljük a tudomány és az Írások kapcsolatának alakulását. Az Úr arra vágyik, hogy vegyük figyelembe, gondoljuk át teremtésének minden aspektusát – a biológiától és geológiától a pszichológiáig és szociológiáig. Azonban mindig szem elõtt kell tartanunk, hogy minden egyes igazság mellé, amelyek Istentõl valók, Sátán odavarázsolja annak hamisítványát is. El akar fordítani minket Isten akaratának és mûveinek megértésétõl. Semmi sem tudja felülmúlni azt, amit a mennyei ihletésû író már leírt a Hit, amely által élek c. könyv 321. oldalán. Rendkívül helyénvaló tanács ez ma is: „Sokak számára a tudományos kutatás átokká vált. Isten megengedte, hogy világosság áradjon a világra a felfedezések, a tudomány és a mûvészet terén – de ha nem Isten Igéje vezeti õket, akkor még a legnagyobb elmék is összezavarodnak abbéli kísérleteikben, hogy megvizsgálják a tudomány és a kinyilatkoztatás összefüggéseit. Isten mindenek az alapzata. Minden igaz tudomány összhangban van mûveivel, s minden igaz nevelés az Õ kormányzása iránti engedelmességhez vezet. A tudomány új csodákat tár elénk, magasba szárnyal, új mélységeket fedez fel, de semmi olyat nem hoz elõ kutatásából, ami szemben áll az isteni kinyilatkoztatással.”

Arra ösztönzök mindenkit, aki tudományos kutatással foglalatoskodik, akár diák, akár nevelõ vagy kutató, hogy figyeljen erre a tanácsra, amint fel akarja fedezni Isten teremtésének csodáit.

Öltözködési szokásaink Jézust messzemenõkig tisztelték és szerették, miközben itt áll elõttünk az ige: „Nem volt ábrázata kívánatos.” (Ésa 53,2) Ahogy az élet minden dolgában, úgy keresztényi megjelenésünkben is Jézus Krisztus legyen a példaképünk! Persze tudom, hogy vannak, akik végletekbe tévednek ebben a kérdésben. Néhányan egészen alkalmazkodnak e világ példaadásához, miközben mások mindent megtesznek azért, hogy szükségtelenül sajátságosak legyenek, mintha szándékosan arra

„

tanúságtétel a teremtõ Isten mellett, akit szolgáltok.

Sáfárságunk Remélem, mindnyájatoknak megtanították, hogyan kell helyes módon kezelni Isten adta javaitokat. Legyetek pénzetek jó sáfárai! Hûségesen adjátok vissza az Úr tizedét, és adjatok önkéntes, szabad akaratú adományokat! Legyetek testetek jó sáfárai! Viseljetek magatokról gondot állhatatosan, Isten egészséget szolgáló nyolc természetes gyógymódja szerint: egészséges vegetáriánus étrend, rendszeres mozgás, megfelelõ vízfogyasztás, elegendõ napfény, tartózkodás az alkoholtól, dohánytól és egészségkárosító szerektõl, a friss levegõ élvezete, megfelelõ és elegendõ pihenés, és bizalom az isteni hatalomban.

Ámbár az internet korában élünk, és szinte folyamatosan ki vagyunk téve a legerõsebb kísértéseknek a televízió, a mozi, a könnyûzene és a romboló irodalom révén, állandóan õriznünk kell a lélek útjait! törekednének, hogy ne legyenek vonzók. Egyik szélsõségesség sem helyes. Figyeljünk oda gondosan arra, ami a Válogatott üzenetek 3. kötetének 245. oldalán található: „Nem az ízlés és a jó megjelenés ellen szólunk. A jó ízlés a ruházkodás terén nem elvetendõ vagy elítélendõ… Az öltözködés terén tanúsított önmegtagadás keresztény kötelességünk része. Hitelveinkkel az egyszerû, mindenféle dísztõl, ékszertõl és hivalkodástól mentes ruházat egyezik meg.” Fiatalok, kérlek benneteket, alkalmazzátok a Szentírás elveit, a prófétai tanácsot és Jézus példáját, amikor megválasztjátok, hogy mit vegyetek fel. Ez lesz a legjobb

Legyetek jó sáfárai az idõtöknek is! Gondoskodjatok arról, hogy mindennap legyen idõtök az imádságra és igetanulmányozásra. Tartsátok szem elõtt, hogy miközben hat nap adatott nekünk, hogy munkálkodjunk és végezzük minden dolgunkat, „a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja”. Túl gyakran látunk olyan hetednapi adventistákat, akik megemlékeznek arról, hogy a szombat létezik, de elfelejtik szentül megtartani. Barátaim, a szombat Isten tekintélyének pecsétje, Isten teremtõ hatalmának emlékeztetõje – a csodálatos, hetedik napi szombat megkoronázza e Föld teremtésének hat, szó szerinti, egymást követõ, egymásAZ IDÕK JELEI • 2011/1. • XVII

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET sal szomszédos napját. Megváltónk hatalmát mutatja, a hetenkénti meghívást, hogy húzódjunk közel hozzá. Most is az, de ez lesz Isten hûséges népének végidejû jele is. Álljatok ellen a kísértésnek, hogy erõszakot kövessünk el rajta, hogy rosszul bánjunk vele,

„

zösen, az egész egyházban is. Ébereknek kell maradnunk, mert a gonosznak megvan a hamisítványa Isten minden igazságára. Mind a Bibliában, mind a prófétai írásokban arra kapunk figyelmeztetést, hogy ezekben az utolsó napokban Sátán hamis megújulást

Azért imádkozom, hogy Dániel tökéletességének öröksége látható legyen minden fiatal életében a Hetednapi Adventista Egyházban. mint pusztán valamilyen szabadidõvel, amikor bármit tehetünk, amit szeretnénk! Szenteljük meg Isten hatalma által úgy, hogy felhagyunk mindennapi, megszokott tevékenységeinkkel, és megtesszük a szükséges elõkészületet elõtte! Tiszteljük meg Istent, imádjuk Õt, ápoljuk a testvéri közösséget a hívõkkel, a gyülekezettel, szolgáljuk mások lelki szükségleteit, és gyönyörködjünk Isten csodálatos munkájában, a természetben! Ezekkel az egyszerû sáfárhoz illõ gyakorlati lépésekkel az Úr irgalmából elég idõt fogunk találni, elég pénzt, elég erõt, nemcsak naponkénti szükségleteinkre, hanem az Isten ügyében való felhasználásra is.

Lelki megújulás 1887. március 22-én Ellen White az alábbi szavakat írta a Review and Herald „Mire van leginkább szüksége az egyháznak?” c. cikkében: „Szükségleteinket tekintve a legfontosabb és legsürgetõbb számunkra az igazi istenes élet megéledése népünk soraiban. Erre törekedni elsõ számú feladatunk.” Dicsérem ma az Urat, hogy oly sok hetednapi adventista keresi buzgón az Õ áldását, és imádkozik egy igazi megújulásért és reformációért, egyénileg és köXVIII • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

terjeszt, amellyel ha lehet, megcsalja még a választottakat is. Ellen White hangsúlyozottan ír azokról a dolgokról, amelyeket most látunk sorainkon belül. A Válogatott üzenetek 2. kötetének 23. oldalán ezt olvassuk: „Szüntelen veszélyben vagyunk, ha az evangélium egyszerûsége fölé akarunk kerekedni. Sokak hõ vágya, hogy valami eredetivel lepjék meg a világot, ami majd lelki önkívületbe ragadja az embereket, és megváltoztat mindent. Való igaz, hogy változásra van szükség, mert az emberek nincsenek annyira tisztában a jelenvaló igazsággal, mint kellene. A szükséges változásnak azonban a szívben kell végbemennie, és ez csak úgy történhet meg, ha személyesen folyamodunk Isten áldásáért, és forró imában könyörgünk erejéért, hogy kegyelme szálljon ránk és alakítsa át a jellemünket. Ez az a változás, amelyre ma szükségünk van, és ennek a tapasztalatnak az elérése érdekében kitartásra és szívbéli komolyságra van szükségünk.” Annyira boldog vagyok, hogy a GYC vezetõi mindnyájatok ülésére odatették Az igazi megújulás – az egyház legnagyobb szükséglete címmel Ellen White írásaiból készült összeállítás egy-egy másolatát! Mindnyájatokat igencsak arra bátorítalak, hogy olvassátok el

és húzzátok alá e csodálatos, a Szentlélek ihlette könyvben található tanácsokat. Azok pedig, akik televízión nézik most a konferenciát, és nincs a kezükben e könyv egyik példánya, feltétlenül szerezzék be a könyvkiadóktól vagy a Review and Heraldtól. E fontos könyvbõl eddig már több mint 150 ezer példányt adtak el. Terítsétek be a világot sok-sok ezernél is többel, számos nyelven. Terjesszük Ellen White sok más könyvének millióit is, mint a Krisztushoz vezetõ lépések, a Jézus élete, a Krisztus példázatai, azt a könyvet is beleértve, amelyet szerzõje bármely más könyvnél jobban szeretne elterjeszteni, a Nagy küzdelem címût. Meghátrálás nélkül terjesszük!

A prófétaság lelki ajándéka Egyháztagjaink között van egy tendencia, hogy lekicsinyeljék vagy elvessék a prófétai tanácsokat. Azt halljuk, hogy Ellen White írásainak talán van némi hitbuzgalmi értékük, de nem szabad hagyni, hogy „korlátolt, 19. századi szemlélete” alakítsa 21. századi Biblia-értelmezésünket. Én hiszem, és a Hetednapi Adventista Egyház szilárdan, szégyenkezés nélkül kitart amellett, hogy a prófétaság lelki ajándéka az Isten végidõben élõ, maradék népének adott egyik legnagyobb ajándék. Bízzatok az Úr szavában, és kövessétek alázatos hírnökének, Ellen White-nak a tanácsait! Ne hagyjátok, hogy bárki, a helyi gyülekezet vezetõje, prédikátor, tanár vagy bárki elfordítson titeket az írásaiban található teljes igazságtól, ami úgy mutat a Bibliára, mint Isten tekintéllyel bíró Igéjére! Pál felhívását visszhangzom: „A Lelket meg ne oltsátok! A prófétálást meg ne vessétek!” (1Thess 5,19–20) A Válogatott üzenetek I. kötetének 48. oldalán ezt olvassuk: „Sátáni gyûlölet támad a bizonyságtételek ellen. Az ellenség munkálkodásának célja az lesz,

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET hogy megbolygassa a gyülekezetek bizonyságtételekbe vetett hitét, mivel másképp nem tudná a csalásait olyan egyszerûen végbevinni, ha az emberek figyelnének az Istentõl küldött intésekre és tanácsokra.” Barátaim, bár körülöttünk néhányan talán elesnek, lelketek biztonságáért szót emelek hozzátok, hogy maradjatok hûségesek! Ne legyen barát, családtag vagy bárki, aki komplikált elképzelésekkel, kételyeivel vagy nyílt gúnyolódásával eltérítsen titeket az Isten választott hírnöke, Ellen White által hozzánk küldött igazságtól! Csak olvassátok az írásait, és meglátjátok Isten vezetését!

Hûség a Szentlélek ereje által A következetes, Krisztus és Szava iránti hûség csak a Szentlélek ereje által lehetséges. A lelki életképesség, életerõ nem olyasmi, amit emberi erõfeszítések útján el lehet nyerni. Mindabban, amit teszünk, Isten Lelkére kell bíznunk magunkat, hogy munkálkodjon a szívünkben, s Isten hûséges maradék népe között ne legyen meghátrálás, elfordulás, se jobbra, se balra, se visszatérés a világhoz. Barátaim, Isten felszólít benneteket, hogy menjetek elõre hitben, amíg mindannyian elérjük azt, amit Eféz 4,13 „a Krisztus teljességével ékeskedõ kor mértékének” nevez. Miközben a társadalom azzal bombáz minket, hogy a fiatalkor a meggondolás nélküli, saját vágyak kielégítésének ideje, Isten Igéje mást mond. Pálnak a fiatal Timótheushoz intézett tanácsa az én tanácsom is minden hetednapi adventista fiatal számára a világon: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívõknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.” (1Tim 4,12) Azért imádkozom, hogy hitünk és életmódunk legjobb pél-

dái a Hetednapi Adventista Egyház fiataljai legyenek a világ számára.

A közös siker az egyéni erõfeszítéseken múlik Ugyanaz az Isten, aki arra hív titeket, hogy menjetek elõre hitben, és ne forduljatok vissza, ez az Isten alapította a Hetednapi Adventista Egyházat, és azzal bízta meg mint maradék népét, hogy hirdesse a hármas angyali üzenetet minden nemzetnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek. Ezt a messze terjedõ és látszólag megvalósíthatatlan célt nem lehet elérni ötletszerûen, hanem csak szervezett módon, a teljes munkaidejû gyülekezeti munkások és odaszánt tagok együttmûködésével lehet véghezvinni. Az Evangélium szolgái c. könyvben ez az üzenet szól nekünk, a 352. oldalon: „Isten mûve a földön sohasem fejezhetõ be addig, amíg egyházunk tagjai össze nem fognak a munkában, és nem egyesítik erõfeszítéseiket a prédikátorokkal és egyházi tisztségviselõkkel.” Ez a munkamódszer nem egyedülálló. Látjuk az ugyanilyen öszszefogást az õsi keresztény egyházban. És még elõbb, noha voltak világosan elõírt szabályok Izráel lelki közösségének vezetõi számára, a választott nemzet minden polgárától elvárták, hogy egyénileg is legyen hûséges Istenhez. Az Úr ezt mondta Izráel gyermekeinek a Tízparancsolat adását megelõzõen: „Ha figyelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, úgy ti lesztek valamennyi nép között az enyéim, mert enyém az egész föld. És lesztek nékem papok birodalma és szent nép.” (2Móz 19,5–7) A keresztény egyházban ugyanaz a kívánalom minden tag felé, hogy munkálkodjon egyénileg a megmaradt mozgalom ügyéért. A hívõk újtestamentumi csoportjához így szól Péter apostol,

Mózes második könyvét visszhangozva: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, saját különleges népe vagytok, hogy hirdessétek annak dicséretét, aki kihívott titeket a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára.” (1Pt 2,9) Ezt a tanácsot nem csupán apostoltársainak vagy más egyházvezetõknek címezte, hanem Krisztus egész testének, minden tagot, fiatalt, öreget egyaránt beleértve. Az egyház minden egyes tagjára bízatott az a szent felelõsség, hogy „hirdesse Isten dicséretét, aki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el” bennünket.

Fiatalok nemzedéke Krisztusért Nagyon örülök, hogy sok fiatal mellett számos idõsebb résztvevõ is velünk van itt az ifjúsági konferencián! De most elsõsorban azokhoz szeretnék szólni, akik 35 évesnél fiatalabbak. Tartsátok fel a kezeteket! Hányan vágyódnak közületek arra, hogy meglássák Krisztust, amint ismét eljön? Hányan vannak közületek, akik hiszik, hogy az adventista egyház Isten végidõbeli mozgalma, amelyet azért támasztott, hogy hirdesse a hármas angyali üzenetet a világnak, és siettesse Jézus Krisztus közeli eljövetelét? Hányan vannak közületek, akik hiszik, hogy a földi történelem legutolsó napjaiban élünk, és Isten kegyelme által a száznegyvenezer közé akarnak tartozni, akik akkor is kiállnak az igazságért, ha leszakad az ég? Közületek hányan akarnak a fiatalok seregéhez tartozni, akik jól képzettek, és hajlandók befejezni a munkát ebben a nemzedékben? Közületek hányan vettek részt a helyi gyülekezet utolsó testvérgyûlésén vagy ügyintézõ megbeszélésén? Hányan járnak közületek rendszeresen imaórára a helyi gyülekezetben? Hányan vállalnak önkéntes munkát a helyi közösAZ IDÕK JELEI • 2011/1. • XIX

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET ségi szolgálatoknál? Hányan keresnek fel nem hívõket, hogy személyes Biblia-tanulmány útján Jézushoz vezessék õket? Hányan tanítanak a helyi gyülekezetben a kezdõk, barátkozók osztályában? Mi a helyzet a gyermekekkel, alsó-felsõ tagozatos fiatalokkal és a tizenévesekkel? Pénzt szántatok rá és a karácsonyi szünetbõl idõt áldoztatok arra, hogy eljöjjetek e komoly Biblia-tanulmányozásra az ifjúsági konferencián. De ha az említett kérdések közül néhányat tartalmazó komoly kérdõívet kellene kitöltenünk, azt találnánk, hogy elenyészõen kevés válasz érkezne.

„

adventista mozgalom éltetõ eleme is minden tag részvétele a helyi gyülekezet missziójában. Ma fõleg az egyház fiataljaihoz fordulok, az egyház minden területén. A Keresztény szolgálat 10. oldalán azt olvassuk, hogy mindnyájunknak együtt kell mûködnünk Istennel. Egyetlen semmittevõt sem ismer el szolgájának. Az egyház tagjainak egyénileg kell érezniük, hogy az egyház életét és virágzását befolyásolja a tevékenységük. Fiatalok, tûrjétek fel az ingetek ujját, és munkálkodjatok Krisztusért! Leheljetek életet a helyi szombatiskolai programba azál-

Túl gyakran látunk olyan hetednapi adventistákat, akik megemlékeznek arról, hogy a szombat létezik, de elfelejtik szentül megtartani. A szombat Isten tekintélyének pecsétje, Isten teremtõ hatalmának emlékeztetõje – a csodálatos, hetedik napi szombat megkoronázza a Föld teremtésének hat, szó szerinti, egymást követõ, egymással szomszédos napját. Megváltó Jézusunk hatalmát mutatja, a hetenkénti meghívást, hogy húzódjunk közel hozzá. Most is az, de ez lesz Isten hûséges népének végidejû jele is. Milyen felfedezésre tennénk szert, ha áttekintenénk, kikbõl áll a Hetednapi Adventista Egyház? Fiatal barátaim, a Szentlélek hatalmával hidat kell építenünk a nagy eszmények és a gyakorlat között húzódó szakadék felett, ha be kell fejeznünk a mûvet ebben a nemzedékben. El kell jutnunk a felismerésig, hogy az elsõ lépés a munka befejezéséhez, hogy ténylegesen kezdjünk hozzá. Ahogy Isten Izráelre és az apostoli egyházra vonatkozó terve az volt, ugyanúgy a hetednapi XX • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

tal, hogy nyilvánvalóvá teszitek, milyen komolyan tanulmányozzátok a Bibliát és a szombatiskolai tanulmányt, és lelkesen készültök arra, hogy megbeszéljük azt, amit megtanultunk! Hadd lássák az idõsebb tagok a fiatalokat az imaórán, amint közbenjárnak másokért a kegyelem királyi trónja elõtt! Nyújtsatok kezet a 85 éveseknek, és találkozzatok néhány igazán ínségben lévõvel a ti területeteken, önkéntes szolgálatot végezve! Vigyétek magatokkal és terjesszétek az evangelizá-

ciós irodalmat, bárhova mentek! A középiskolák vagy fõiskolák szánják oda idejüket, energiájukat és pénzüket, amit egyetemi sportokra költöttek volna: helyette költsék evangelizációs képzésre, programokra, és közvetlen evangelizációs útkeresésre a helyi közösségek számára! Hallassátok hangotokat a gyülekezetben azáltal, hogy jártok a gyülekezeti öszszejövetelekre, és elfogadjátok a felelõs pozíciókat, ha a jelölõbizottság elhív. Ne számítson, milyen nagy vagy milyen kicsi az! Legyetek hajlandók szolgálni a jelölõbizottságban is! Ha a Hetednapi Adventista Egyház meg akar felelni az Úr eszményének, hogy végidejû maradéka legyen, nemcsak „mi” mint felekezet, nemcsak a GYC mint támogató szervezet, és nem csupán „az ifjúság” mint speciális demográfiai egység, hanem ti, egyének kezdjetek munkálkodni Krisztusért a másokért végzett szolgálatban. A csodálatos kis könyv, a Keresztény szolgálat a 10. oldalán ismét figyelmeztet bennünket: „Mindenfelé látható a tendencia, hogy a szervezet munkáját egyéni erõfeszítésekkel helyettesítsék. Az emberi bölcsesség hajlik az állandóságra, a központosításra, a nagy gyülekezetek és intézmények felépítésére. Sokan az intézményekre és szervezetekre hagyják a jótékonykodás munkáját. Kimentik magukat a világgal való érintkezéstõl, szívük elhidegül. Önmagukkal vannak elfoglalva, és befolyásolhatatlanná, érzéketlenné válnak. Az Isten és az emberek iránti szeretet kihal a lélekbõl. Krisztus személyes munkát bíz követõire, olyan munkát, amit nem lehet meghatalmazás útján, másokkal végeztetni. Nem hagyható bizottságokra vagy kegyességi szervezetekre a betegekért, szegényekért végzett szolgálat, az evangélium átadása az elveszetteknek. A személyes felelõsség, az egyéni erõfeszítés, a személyes

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET áldozathozatal az evangélium kívánalma.” A „Fiatalok nemzedéke Krisztusért” nagyszerû elgondolása, hogy ebben a nemzedékben befejezõdik a munka, de ez csak akkor válik valósággá, amikor látjuk, hogy a gyülekezeteink gyakorlati kötelességeinek végzésében részt vesz a ti nemzedéketek Krisztusért, amely hajlandó egyénileg elindulni és munkálkodni, bárhol merül fel szükség.

Ne forduljatok el Isten Szavától, és ne forduljatok vissza a világ csábításaihoz! Nemrég hallottam egy olyan emberekre vonatkozó kifejezést, akik azt állítják magukról, hogy egy ügy aktivistái, de ténylegesen semmit sem tesznek, így valójában nem aktivisták, hanem „lanyhisták”. Egy aktivista komoly idõt, energiát, jó hírt, pénzt, kapcsolatokat vagy bármi mást kész odaáldozni, bármit, amit az ügy megkíván – addig egy lanyhista talán támogatónak tûnik anélkül, hogy ténylegesen segítene. A lanyhisták úgy gondolkodnak, hogy õk támogatnak egy ügyet, mert közzétettek egy elérhetõséget vagy megjegyzést a hálózati helyükrõl, vagy tettek még valamit, ami egészen ártalmatlan. Fiatalok, hadd forduljak felétek a felhívással. Lépjetek túl a fiatalság jellegzetes elvárásain! Ne úgy menjetek el innen, hogy csupán eléggé fellelkesültetek az adventmozgalommal kapcsolatban, és pusztán GYC feliratú pólót viseltek, vagy közzétettetek egy merész, ám gyorsan tovatûnõ megjegyzést hitetekrõl valamilyen online módon! Ennél többet tegyetek! Legyetek jobbak ennél! Krisztussal járásotokban igazán összpontosítsatok Isten dicsõségének egyedülálló céljára! Ne forduljatok el Isten Szavától, és ne forduljatok vissza a világ csábításaihoz! Töltsétek komoly idõt a

napi imádsággal, Biblia-tanulmányozással, Szentlelkének különleges kiáradásáért kérlelve az Urat! Alázatos szívvel kérjük Istent a lelki tûzért és megújulásért. Életetekben hozza el mindannak a reformációját, ami nincs összhangban a Szentírás parancsaival és a prófétai tanácsokkal. A személyes megújuláson túl döntsétek el, hogy aktív szerepet játszotok egy igazi megújulásért és reformációért Isten maradék egyházában, ami a Szentlélek késõi esõjéhez vezet! Szánjátok oda magatokat személyes erõfeszítésre, egyéni megmozdulásokra, ami majd segít a gyülekezeteknek, hogy befejezzék a munkát, amit az Isten ránk bízott! Mint e csodálatos szervezet, a GYC tagjai, folytassátok a munkát a helyi gyülekezettel, a helyi prédikátorral, a helyi ifjúsági szervezettel, egyházi és gyülekezeti tisztségviselõkkel, a területetekkel, az uniótokkal, a divíziótok ifjúsági osztályának vezetõivel szoros közösségben! Soha ne engedjétek meg, hogy bárki is azzal vádolja a GYC-t, hogy nem dolgozik együtt a megalapozott egyházszervezettel! Legyetek az adventmozgalom evangelizációs tevékenységének részei, ami úgy értendõ, hogy helyi gyülekezetetek és területetek részei lesztek! Támogassátok és tápláljátok a helyi gyülekezet és terület más ifjúsági kezdeményezéseit is, amelyek a Bibliára és Ellen White tanácsaira épülnek! Ahogy együtt dolgoztok, a helyi gyülekezet és terület majd látni fogja lelki odaszánásotokat a Krisztusban való növekedésre, odaadásotokat a gyakorlati szolgálatra, evangelizációs útkereséseteket, és Isten kegyelme által befogadnak titeket, összefognak veletek. Ennek az üzenetnek a lényege az, hogy az Úr többre hív el, mint hogy pusztán fiatalok nemzedéke legyetek Jézus Krisztusért. Isten a ti nemzedéketeket akarja látni, amint Krisztusért él és munkál-

kodik. Nagyszerû, hogy a GYC létezik, és gazdája e csodálatos évenkénti konferenciáknak, de amit Isten igazán akar, az egyének serege, akik naponta odaszánják magukat az Õ munkájára – az Õ testében, a Hetednapi Adventista Egyházban végzendõ munkára. Amikor megengedjük a Szentléleknek, hogy Jézus hasonlóságára alakítson át bennünket, akkor automatikusan elkezdjük a munkát, amelynek az elvégzését Jézus parancsolta meg nekünk. Ily módon Krisztus jelleme látható lesz abban, amit teszünk, és nem pusztán abban, amit nem teszünk. Ellen White egy ilyen megújulás eredményét mutatja be a Krisztus példázatai 69. oldalán: „Amikor Krisztus jelleme tökéletesen kiábrázolódik népében, akkor eljön, hogy az övéit magához vegye. Minden keresztény elõjoga nemcsak várni, hanem siettetni a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét… Ha mindannyian, akik az Õ nevét valljuk, gyümölcsöt teremnénk dicsõségére, milyen gyorsan bevetnénk az egész világot az evangélium magvával! Az utolsó nagy termés is gyorsan beérne, és Krisztus eljönne, hogy összegyûjtse a drága gabonát.” Testvéreim, fiatalok és idõsek, menjünk elõre hitben – anélkül, hogy visszafordulnánk! Legyünk annak a nemzedéknek része, amely majd megengedi a Szentléleknek, hogy teljesen felépítse, kialakítsa bennünk Jézus jellemét! Fordítsunk hátat az énnek, és forduljunk teljesen Krisztus felé! Ahogy Ellen White csodálatos könyve, A munkálkodó hit 24. oldalán olvashatjuk: „Krisztus értünk lett szegénnyé, hogy mi az Õ szegénysége által meggazdagodhassunk. És bármi, ami mûködik, amit az ember adhatna Istennek, még a semminél is kevesebb. Kérleléseim csak azért fogadhatók el, mert Krisztus igazságán nyugszanak. Téves elgondolás, hogy bármit is tehetünk a megbocsátás kegyelmének kiérdemléAZ IDÕK JELEI • 2011/1. • XXI


séért. Uram, a kezemben nincs semmi érték, amit hozhatnék neked, egyszerûen csak keresztedhez járulok, és leborulok elõtted.” („Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok”, Hitünk énekei, 221. ének – a fordító megjegyzése.) De amikor teljesen a Szentlélek rendelkezésére bocsátjuk magunkat, csodákat tesz rajtunk keresztül. Tehát felhívással fordulok

„

látogatta meg Danielát. Fiatalok, használjátok a nyomtatott és az elektronikus szó menny rendelte hatalmát a hármas angyalai üzenet hirdetésénél! Közületek sokaknak megvan a lehetõsége, hogy evangéliumi munkásként vagy könyvevangélistaként házról házra járva hirdesse a drága igazságot. Hálát adok Istennek a Magabook programért, a diákirodalmi programért, és a teljes munkaidejû könyvevangélistákért. Tehát egy könyvevangélista kopogtatott Danielánál, és eladott neki egyet A nagy küzdelem c. könyvbõl. Szeretem azt a könyvet! Csak a menny tudja azokat az alkalmakat, amikor a Szentlélek felhasználta, hogy embereket gyõzzön

A Krisztus és Szava iránti valódi hûség csak a Szentlélek ereje által lehetséges. hozzátok ma: tegyetek többet annál, mint hogy eljártok az ifjúsági konferenciára! Döntsétek el Isten kegyelme által, hogy ti legyetek az a nemzedék, amelynek tagjai majd siettetik Megváltónk közeli visszatérését a munka befejezése által. A Szentlélek oly sokféleképpen, olyan hihetetlen módon munkálkodik, hogy a fiatalokat a Krisztusért végezhetõ teljes szolgálatba vonzza. Nemrég Brazíliában voltam, és hallottam Alexrõl, aki 13 éves korára teljesen kiképzett kerékpártrükkmester, igazi szakértõ lett. Óriási jártasságra, ügyességre tett szert. De ha nem vagyunk óvatosak, a népszerûség a fejünkbe száll, és elfordít minket Istentõl. Sajnos idõvel Alex drogozni kezdett, bûncselekményeket követett el, és börtönbe került. Nõvére, Daniela a szívén viselte Alex sorsát. Egy napon egy hûséges könyvevangélistánk XXII • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

meg az igazságról. Daniela megvette a könyvet, és felismerte, hogy pont ez az, amire Alexnek szüksége van a börtönben, el is küldte neki. Elkezdte olvasni a Bibliájával párhuzamosan – és nemsokára elkezdett bibliai tanulmányokat venni, keresztségre felkészülni. Biblia-tanulmányozásának eredményeképpen átadta a szívét Krisztusnak, megkeresztelkedett, és csatlakozott a Hetednapi Adventista gyülekezethez. Boldog vagyok, mert elmondhatom nektek, hogy Alex kiszabadult a börtönbõl, és a fõiskola segítségével azon fáradozik, hogy könyvevangélistaként másokhoz is eljuttassa a drága hármas angyali üzenetet, ami õt is megmentette! Alex számára nincs visszaút. Része a ti nemzedéketeknek – Krisztusért. Ti is hajlandók vagytok ennek a részévé válni? Hajlandók vagytok mindent letenni Jézus lábához, és

azt mondani: Uram, használj engem teljesen a te szolgálatodban, amint hazamegyek az otthoni gyülekezetembe és az iskolába! Uram, látni akarlak téged, hogy gyorsan jössz! Azt akarom, hogy a Szentlélek megújítson engem, és megreformálja az életemet! Fel akarok készülni a Szentlélek késõi esõjére, hogy rám is hulljon! Szilárdan ki akarok állni Isten Szaváért, és bízni akarok a prófétai szóban! Része akarok lenni a nagy adventmozgalomnak a másokért végzett szolgálat és az evangelizációs útkeresés révén! Uram, használj engem ma! Látni akarlak, ahogy eljössz a dicsõség felhõiben! Ha szeretnétek megtenni ezt az odaszánást Krisztus felé ma, kérlek, álljatok fel! Még jobban vágyom arra, hogy Jézus eljöjjön, mint valaha. Nemrég elveszítettem drága, kilencvenéves apámat. Elment, elaludt Jézusban, az Õ közeli visszatérését várva. Mint pásztor és egyházvezetõ apám hitt ennek az egyháznak a fiataljaiban. Én is hiszek. Ezt az egyházat fiatalok indították el, és Isten kegyelme által a fiatalok fognak döntõ fontosságú szerepet játszani küldetésének befejezésében. Isten ezért az óráért hívott el titeket, fiatalokat! Dániel 2. fejezete profetikus szobrának lábujjai jelképezik az idõt, amelyben élünk: az idõk legvégét. A Jelenések könyvében megjövendölt utolsó események közepette élünk. Nemsoká hull a késõi esõ, hogy hatalommal ruházza fel Isten népét, amint teljesen alárendeli magát az Úrnak. Krisztus nemsokára eljön! Isten felhív benneteket, hogy menjetek elõre hitben, meghátrálás nélkül. Isten felszólít titeket, hogy adjátok át életeteket Krisztus erejének, s így egyre jobban és jobban hasonlóvá tegyen Õhozzá. Isten felhív titeket, hogy hozzátok meg a megkívánt személyes áldozatot, hogy ti legyetek a missziótól vezérelt nemzedék Krisztusért.

„MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ ” MELLÉKLET Örülök, hogy ilyen sokan hajlandók felállni a tömegben, de hány fiatalember hajlandó elõrejönni, hogy odaszánja magát valamilyen konkrétabb célra? A Hetednapi Adventista Egyház küldetése a lanyhaságnál többet igényel. Nincs idõ a félszívûségre, vagy a puszta jó szándékra. Olyan fiatalok seregére van szükségünk, akik egyénileg eldöntik, hogy visszatérnek otthoni gyülekezetükbe, és aktív szerepet vállalnak a munka befejezésében. Most azokhoz a fiatalokhoz szólok, akik hajlandók személyesen odaszánni magukat arra, hogy segítsenek tanítani egy gyermekiskolai osztályban, rendszeresen járni az imaórára, vagy társulni az idõsebb testvérekhez, amikor meglátogatják a gyülekezet tagjait vagy a betegeket. Kérlek, gyertek ide, elõre! Ha készek vagytok nyilvánvalóvá tenni, hogy részt akartok venni a helyi gyülekezet vezetésében azzal, hogy jártok a testvéri megbeszélésekre, a prédikátorral és a gyülekezet vezetésével evangelizációs képzést és bizonyságtevõ programot szerveztek, kérlek, jöjjetek ide! Ha hajlandók vagytok rendszeresen áldozni idõtökbõl önkéntes munkára, vagy házról házra járva

meghívni az embereket, hogy csatlakozzanak hozzátok a Biblia tanulmányozásában, kérlek, jöjjetek ide! Fiatal barátaim, ha készek vagytok evangelizációs irodalmat vinni magatokkal, hogy terjesszétek mindazoknak, akikkel csak találkoztok – ahogyan az õszi levelek hullanak –, kérlek, jöjjetek elõre! Ha hajlandók vagytok egy szombatiskolai tanulócsoportot vezetni az iskolátok-

„

Fiatalok itt és mindenütt a világon, csatlakozzatok hozzám és a helyi gyülekezetekhez, adjuk át magunkat teljesen a mi nemsokára visszatérõ királyunknak, Jézus Krisztusnak… mint fiatalok serege… a ti nemzedéketek Krisztusért, akik soha, de soha nem fordulnak hátra! Imádkozzunk együtt, hogy megpecsételjük ezt az átadást. Csatlakozzatok valakihez a közeletekben

A Szentlélek hatalmával hidat kell építenünk a nagy eszmények és a gyakorlat között húzódó szakadék felett! Ahogy Isten Izráelre és az apostoli egyházra vonatkozó terve volt, ugyanúgy a hetednapi adventista mozgalom éltetõ eleme is minden tag részvétele a helyi gyülekezet missziójában! ban, hogy újra életre keljen a szombatiskolai osztályotok, kérlek, jöjjetek elõre! Ha készek vagytok szövetséget kötni az Úrral, hogy kézzelfogható, önfeláldozó módon aktívvá váljatok a helyi gyülekezet életében és küldetésében, kérlek jöjjetek elõre!

egy rövid imára, odaadó imádságra megújulásért és reformációért, amelyre szükségünk van, hogy soha ne forduljunk vissza! Amikor befejeztétek, én zárom imádsággal az összejövetelt. Kérlek, imádság után maradjatok ott, ahol vagytok, néhány pillanatra. (Fordította: Sonnleitner Károly)

AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • XXIII


„Megújulás és reformáció” – kezdeményezések A generálkonferencia 2010-es tanácsülésének döntése 1. „777” Szentlélek-imaközösség világszerte • Hetednapi adventisták imádkoznak a hét mind a hét napján, reggel vagy este 7 órakor a Szentlélek erejének kiáradásáért és jelenlétéért. Imádkozz bármelyik órában, és hívõk csatlakoznak hozzád a világ minden részérõl! „Buzgó imádság lánca járja körül a földet… a Szentlélekért mondott imádság.” (Review and Herald, 1907. január 3.) 2. Újévi imanap világszerte • Az újévi imanap egyhetes televíziós programsorozatot indít a Hope Chanelen, amely lehetõvé teszi a gyülekezeti tagoknak a világ minden táján, hogy részt vegyenek Isten keresésében, a megújulás megtapasztalásáért. 3. Ima- és böjtnapok világszerte • Minden negyedév elsõ szombatja ima- és böjtnap legyen az egyházban. Arra bátorítjuk a családokat, hogy minden hónap elsõ napját és minden héten egy napot egész napos vagy részleges böjtnapként tartsanak meg. 4. „Globális esõ” program • Tíznapos ima és hitmélyítõ alkalom világszerte, 2011. január 5–15-én, a január 1-jei imanap folytatásaként. Ez a program a „Mondd el a világnak!” kezdeményezés alapjaként szolgál. 5. Technológiai albizottság • A technika vívmányait segítségül kell hívnunk a megújulási és reformációs törekvések XXIV • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

támogatásához, különösen a „777” imaközösségért. A technológiai albizottság feladata: weblapok, sms, okostelefonok és közösségi oldalak segítségével emlékeztetõ küldése mindennap 7 órakor (reggel vagy este), áhítatos kiadványok megjelentetése, a kapcsolatok elõsegítése. Térkép segítségével kapcsolatba kerülhetsz másokkal, akik veled egy idõben imádkoznak, bátorítva õket, hogy hirdessék az igét, és másokat is csatlakozásra hívjanak. 6. A Biblia és Ellen G. White írásainak tanulmányozására ösztönzõ tervek. 7. Minden Krisztus-váró tanulmányozza 2011-ben A nagy küzdelem címû könyvet • Elõkészület arra, hogy 2012-ben az egész világon szétoszthassuk ezt a könyvet. 8. A szombatiskolai tanulmányok a megújulásról és reformációról szóljanak • A tanulmányokat olvasók számának növelése szintén a legfontosabb feladatok egyike. 9. Megújulás – és ami mögötte van • Egy könyv, amelyet a White Intézet adott ki a 2010-es tanácsülésre. 10. Újíts meg ismét bennünket! • Mark Finley könyvének kiadása. 11. Értékelési kritériumok meghatározása • Törekvéseink, valamint a „Megújulás és reformáció” bizottság munkájának értékelése.

A

jobb kezünkkel nyitjuk ki az ajtót, hogy bejussunk a házba. Pontosan ez az a szerep, amelyet az egészségügyi munkának be kell töltenie. Az egészségügyi missziós munka nagyon alkalmas arra, hogy elõkészítse az utat az idõszerû üzenet befogadására. Egy karok nélküli test haszontalan – a test megbecsüléséhez tehát szükségszerûen hozzátartozik a segítõ kezek megbecsülése is, amelyek fontos ügyvivõk. Olyannyira fontosak, hogy nélkülük a test tehetetlen. Az a test tehát, amely közönyös a jobb kéz iránt, s visszautasítja annak segítségét, képtelen bármit is teljesíteni. (…) Olyan munkát kell végeznünk szerte az országban, amilyet még senki nem végzett. Elismertté kell tennünk az egészségügyi miszsziót. Az evangéliumi szolgálat-

ELLEN GOULD WHITE

Hogy ajtók nyittassanak ban buzgón elõrehaladóknak világosan át kell látniuk az egészségügyi reform területeit. Gyülekezeteink élére nem választhatunk olyan embereket, akik többévnyi tapasztalatuk ellenére még mindig nem értékelik nagyra az egészségügyi missziót, nem fogadják el a jelenvaló igazságot. Azokat a Krisztus-várókat, akik szeretik az igazságot és tisztán látják a mértékletesség kérdését annak minden kihatásában, nem irányíthatja olyan lelkész, aki nem jól viseli gondját a fénynek, amelyet Isten az egészségügyi reformnak adott. Hogyan tudhatná szolgálni az egyházat az, aki nem jár világosságban?

A legsikeresebb munka Az egészségügyi misszió az új területeken minden más munkánál sikeresebb. Ha lelkipásztoraink komolyan dolgoznának azért, hogy kiképezzék magukat az egészségügyi misszió területein, akkor sokkal alkalmasabbak lennének a Krisztus által végzett egészségügyi missziós munkára. Ha szorgalmas tanulással és gyakorlással megismerkednek az egészségügyi reform alapelveivel, akkor bárhová is mennek, nagy áldására válhatnak azoknak az embereknek, akikkel találkoznak. Az egészségügyi reform szükségességét harminc éve tárjuk

gyülekezeteink elé. Az egyszerû alapelvek gyakorlásával a betegek és szenvedõk megkönnyebbülnek, és hasznos munkát végezhetünk a más módokon megközelíthetetlen területeken is. Az igazság magvai jó talajba hullva bõséges termést hoznak. (…)

Krisztus részvétének megnyilatkozása Az egészségügyi misszió a szenvedések alóli felszabadulás örömüzenetét adja át az emberiségnek, és ekként az evangéliumhirdetés élharcosává válik. Az egészségügyi munka nem más, mint Jézus Krisztus könyörületének kiAZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 39

TESTI - LELKI EGÉSZSÉG

nyilatkoztatása, az evangélium gyakorlati megvalósítása. Istentõl kapott feladatunk, hogy megértsük az egészségügyi misszió fontosságát, ami által azonnal új területek nyílhatnak meg elõttünk. Így az igehirdetõi szolgálat az Úr rendelésének megfelelõen fog mûködni, melynek nyomán a betegek meggyógyulnak, s a szegény és szenvedõ emberekre áldás száll. Kezdjétek el az egészségügyi munkát a rendelkezésetekre álló eszközökkel, és meglátjátok majd, hogy ezáltal Biblia-órák tartására is nyílik majd lehetõség. A mennyei Atya kapcsolatba hoz benneteket olyanokkal, akiknek szükségük van a tudásra, melynek segítségével kezelhetik betegeiket.

„

Az igazi szolgálat

A mennyhez legközelebb élõk az Úr Jézus Krisztustól áradó fényességet tükrözik. (…)

Gyülekezeteink élére nem választhatunk olyan embereket, akik többévnyi tapasztalatuk ellenére még mindig nem értékelik nagyra az egészségügyi missziót. Hogyan tudná szolgálni az egyházat, aki nem jár világosságban? Kezdjétek el gyakorolni azt, amit a betegségek kezelésérõl tudtok, így segíthettek a szenvedõkön, és lehetõségetek lesz arra, hogy megtörhessétek az élet kenyerét az éhezõ lelkek elõtt…

A mennyei világosság sugarai Az egészségügyi misszió gyakorlati megvalósítása a menynyei világosság sugarait árasztja a megfáradt, összezavarodott, szenvedõ lelkekre. Forráshoz is hasonlítható, amely várja az elfáradt, szomjas utazót. A kegyelem és szeretet minden megnyilatkozásában Isten angyalai vannak jelen. 40 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

Szolgálatának legnagyobb részében Krisztus a szenvedõk és megterheltek egészségének helyreállításáért dolgozott, ezáltal Sátánra hárítva a gonosz vádakat, melyek minden jó ellenségétõl származnak. Sátán a romboló, Krisztus a helyreállító. Jézus munkatársaiként végzett munkánkat siker koronázza, ha gyakorlati területeken dolgozunk. Lelkészek, ne korlátozzátok munkátokat csupán a bibliai tanítások közvetítésére, hanem végezzetek gyakorlati munkát! Keressétek az alkalmakat a betegek meggyógyítására, amely az igazi igeszolgálat. Ne feledjétek, hogy a test meggyógyítása elõkészíti az utat a lélek megszabadításához.

Hatékony eszköz Az evangéliumhirdetés más területeivel összekötve az egészségügyi misszió a talaj elõkészítésének leghatékonyabb eszköze az igazság magvainak elvetéséhez, s egyben olyan eszköz is, melynek segítségével a termés learatható. Az egészségügyi missziós munka az evangéliumhirdetés segítõ jobbja. Amennyire csak lehetséges, jó lenne, ha az evangélium munkásai Krisztus példáját követve megtanulnák, hogyan szolgálják mind a test, mind a lélek szükségleteit. A mértéktelenség szinte teljesen elárasztotta a világot betegségekkel, és az evangélium szolgáinak minden ideje és ereje sem elég az összes szenvedõ megsegítésére. Az Úr elrendelte, hogy keresztyén orvosok és nõvérek dolgozzanak együtt azokkal, akik az igét hirdetik. Az egészségügyi munkát egybe kell olvasztani az evangélium hirdetésével. (Részletek a Medical Ministry c. könyv 13. fejezetébõl. Fordította: Vass Eszter)


DR . PHIL MILLS

Egészségügyi missziómunka és tanítványság K

risztus módszere tömegek elérésére: az egészségügyi evangelizáció. Balgaság lenne mellõzni mások elérésének ezt a módszerét. Az egészségügyi missziómunka az evangélium jobb keze. Ez a jobb kéz valójában három „lábbal” vértez fel bennünket, amelyek életben tartják és elõmozdítják az evangéliumot: ezek a nyilvánosság, a védelem és a jólét. Az egészségügyi missziómunka nélkül az evangélium közvetítése mozgásképtelen, a nyilvános és a személyes evangelizáció meggyengül. A valódi egészségügyi misszió nyilvánosságot biztosít az evangelizációs munkánk számára. Ez az evangélium arca. Mindeddig a szájról szájra való hírközlés bizonyult a leghatékonyabbnak. Ez az a reklámozási módszer, amelynek lemásolására és megalkotására a Madison Avenue1 is vágyik. Pénzzel megvehetõ a médiában látható reklám, de a leghatékonyabb reklám mindig is ingyenes volt. Minden páciens élõ reklám. A Microsoft régóta próbálja kiaknázni a hírverésnek ezt a formáját: hírreklámnak nevezi. Embereket fizet azért, hogy csak beszéljenek vagy egyetemi újságokba írjanak a Zune-ról.2 De ebben az esetben a fizetett hírverés nem eredményez igaz hírverést. Azonban az IPhone-nal3 a valódi szájról szájra terjedõ reklám kevesebb mint öt hónap alatt 98 százalékos piaci észrevételt hozott. Marketing- és reklámszakemberek jelenleg is tanulmányozzák e sikerhez vezetõ utat, a lemásolása céljából.

De az egészségügyi misszió hatalmas nyilvánosságot eredményezõ munkája messze meghaladja az Apple cégét. Ezért nevezhetjük ezt a munkát „útnyitó éknek”.4 Akik már meggyógyultak, hatékonyabban terjesztik a híreket, mint a televíziós reklámok. Akik meggyógyultak, elmesélik a barátaiknak. Ezekben a barátokban ez érdeklõdést kelt, és elmondják az õ barátaiknak, akik szintén érdeklõdni fognak. Ez a fajta robbanásszerû terjedés pár hónap alatt „befejezi a munkát”.5 Ezt az alapelvet láttuk érvényesülni a CHIP6 prog-

ramban, Wichitában7. Kitûnõ, alacsony költségvetésû rádiós és televíziós szereplési lehetõséget kaptunk. Ezáltal az egyházunk az egészségügyi missziós munka révén vált ismertté. Így hozott tömegeket Jézushoz az egészségügyi missziómunka. Lukács azt mondja, hogy miután Jézus meggyógyított egy leprást, „a hír azonban annál inkább terjedt õfelõle, és nagy sokaság gyûlt egybe, hogy õt hallgassák, és általa meggyógyuljanak a betegségeikbõl” (Lk 5,15). A hírverés túlságosan is sikeres volt. A tömeg akkoAZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 41


rára duzzadt, hogy Jézusnak más vidékre kellett mennie, amely kevésbé megközelíthetõ volt. Ha olyan tömeget szeretnénk, amelyet már a kongresszusi termek sem bírnak el, kezdjünk bele az igazi egészségügyi munkába. Ha azt akarjuk, hogy a mennyei ajtók annyira megnyíljanak, hogy az áldások is alig férnek el, akkor végezzük az egészségügyi miszsziómunkát. Ez mindenkor, mindenhol és minden helyzetben mûködik. Az egészségügyi misszió volt az, amely Szíriában az evangéliumnak a legmagasabb körökben nyitott utat. A Szíria és Izrael között dúló háború közepén, olyan idõkben, amikor az érzelmek magasra csapnak, amikor az indulat és a gyûlölet a csúcsponton volt, Elizeus egészségügyi munkája békét eredményezett. Ez volt az õ „útnyitó éke”. Az egészségügyi missziómunka tömegeket hozott az apostolokhoz. Ez volt az õ „útnyitó ékük”. Lukács ezt mondja: „Hívõk pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága. Úgyannyira, hogy az utcákra hozták ki a betegeket, és letették ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menõ Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük. És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyûlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektõl gyötretteket: akik mind meggyógyultak.” (Ap csel 5,14–16) Ez volt Pál módszere is: „Ez pedig két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök. És nem közönséges csodákat cselekedett Isten Pál keze által: annyira, hogy még a testén levõ kendõket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és eltávoztak azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimentek belõlük.” (Ap csel 19,10–12) Igen, balgaság lenne mellõzni az emberek elérését az egészségügyi misszió által, mert az egészségügyi misszionárius munkája való42 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

ban úgy hoz nyilvánosságot, mint semmilyen egyéb munka.

Az egészségügyi munka védelmet nyújt De vegyünk figyelembe még egy okot, amiért ostobaság lenne figyelmen kívül hagyni ezt a missziós tevékenységet annak érdekében, hogy eljuttassuk az evangéliumot az emberekhez: az egészségügyi munka olyan védelmet nyújt, amire más tevékenység nem képes. Az emberek megvédik az ellenségeiktõl az egészségügyi misszionáriust. A zsidó vezetõk féltek kezet emelni Jézusra, mivel igen sokan voltak, akiken Jézus egészségügyi evangelizációja segített. Krisztus ellenségei rákényszerültek, hogy évekre elhalasszák a meggyilkolását. Krisztus kihallgatásakor kerülték, hogy megemlítsék az õ egészségügyi missziós munkáját, mert ennek még csak az említése is megakadályozta volna elítéltetését. Ha Jézus bárkit is meggyógyított volna Heródes palotájában, szabad elbocsátást nyer. Az egészségügyi misszió védõ hatása érvényes minden idõben és helyen. A Szent Bertalan éji mészárláskor több tízezer protestáns állampolgárt öltek meg IX. Károly

király parancsára, hogy kiirtsák a protestantizmust Franciaországban. A király lelõtte azokat a protestánsokat, akik a kapujához jöttek menedéket kérve, de elbújtatta a szekrényébe protestáns háziorvosát, hogy megmentse az életét. Amikor az adventista üzenet eljutott Ausztráliába, az õsi vasárnaptörvény új erõre kapott. Tagjaink közül néhányat kalodába zártak, néhányat bírsággal fenyegettek. Avondale-ben, ahol egészségügyi missziós munka folyt, a lakosság visszautasította ezeknek a törvényeknek a betartását. Balgaság lenne mellõzni az egészségügyi missziót az evangelizációs munkánkban, mert az olyan népszerûséget és védelmet biztosít, amilyet semmi más.

Adományok az egészségügyi misszió nyomán A harmadik ok, amiért bolondság lenne elhanyagolni az egészségügyi missziót: ez a munka olyan pénzügyi és önkéntes erõfeszítéseket eredményez, amelyek szükségesek az evangélium munkájának támogatásához. Egészségügyi missziós munka gondoskodott Jézus és tanítványai szükségleteirõl. Márknál olvashatjuk, hogy Péter anyósa be-


teg volt. Jézus „odamenvén, fölemelé, a kezét fogván, és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgált nékik” (Mk 1,31). Lukácsnál azt olvassuk, hogy „némely asszonyok, akiket tisztátalan lelkektõl és betegségekbõl gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, kibõl hét ördög ment ki, és Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselõjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, akik a vagyonukból szolgáltak néki” (Lk 8,2–3). Minden idõben és minden helyen igaz ez. Amikor Pált gonosz tettekkel vádolták, és rabként Rómába szállították, „…Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküdt. Kihez Pál bement, és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyította õt. Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, akik betegek voltak a szigeten, õhozzá jöttek és meggyógyultak. Akik nékünk nagy tisztességet is tettek, és amikor elindultunk, a szükséges dolgokkal elláttak.” (Ap csel 28,8–10) Elizeus egészségügyi missziója óriási adományokat hozott: „És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében, mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét… és így szólt: A te fiad, Benhadád, Szíria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajon meggyógyulok-é ebbõl a betegségbõl?” (2Kir 8,9) Az egészségügyi missziós munkát kimondottan Isten tervezte, hogy a pogányok vagyona az egyházba áramoljon, ezáltal támogatva a végsõ evangéliumhirdetést. Igen, balgaság mellõzni az egészségügyi missziós munkát mások elérésének eszközeként, amikor ez az a munka, amely nyilvánosságot, védelmet és támogatást hoz az evangéliumhirdetésnek. De ugyanannyira balgaság mellõzni az evangéliumot az egészségügyi missziónkban. Az egészségügyi misszió csupán eszköz, nem cél; ösvény, és nem végállomás. Az egészségügyi munka legjobb esetben néhány rövid évet

adhat egészségben és jólétben, amíg az evangélium örökké tartó egészség és jólét felé nyit utat.

Az egészségügyi misszió és az evangéliumhirdetés elválaszthatatlan Ha az egészségügyi munka – amely néhány egészségben eltöltött évet kínál – fontos, akkor az örömhír az örök egészséggel és boldogsággal bizonyára végtelenül fontosabb. Bolondság megosztani másokkal a jót, mialatt elmulasztjuk megosztani a legjobbat. A puszta egészségügyi oktatás kegyetlenség, mivel nem ajánl több reményt a szegényes, földi életünk meghosszabbításánál. Amíg az egészségügyi munka segít az embereknek abban, hogyan élhetnek jobb életet, az evangélium abban segít, hogyan kaphatnak jobbat, mint amit ez az élet nyújtani tud. Az Újszövetségben az egészségügyi missziómunka és az evangéliumhirdetés munkája egy és ugyanaz volt, sosem jelent meg különválasztva. Ahol az egyik feltûnt, ott megjelent a másik is. Az evangélium nemcsak a jövõbeni életrõl szól, hanem az egész életrõl. Az örök élet nem akkor fog kezdõdni, hanem most kezdõdik. Az evangélium teszi ezt az életet az örök élet elsõ állomásává. Isten a jelenünket lehetõség szerint minél kellemesebbé akarja tenni. A tövisek és bogáncskórók, melyeket nem szívesen adott nekünk, értünk vannak (1Móz 3,17). Ezek nélkül annyira elégedettek lennénk ezzel az élettel, hogy nem éreznénk szükségét valami jobbnak, mint amit ez a világ tud nyújtani. Habár kiûzettünk Édenbõl, Isten mégis azt szeretné, hogy a lehetõ legjobb életet élhessük. Az egészségügyi szolgálat a lehetõ legjobb életet kínálja a tökéletes paradicsom ígéretével, amikor majd Isten biztonsággal nekünk adhatja. Az evangéliumon keresztül válik biztonságossá Isten számára, hogy helyreállítsa számunkra Édent. Já-

nos ezt mondja: „Szeretett [barátom], kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.” (3Jn 2) Az evangéliumból tanulhatjuk meg, hogy a szöggel átszúrt kéz letöröl minden könnyet azok szemérõl, akik elérik a menynyet. De ez a kéz már most elkezdi letörölni a könnyeket az egészségügyi misszió révén. Ebben az életben az egészségügyi szolgálat örömet hoz a szomorúaknak, enyhülést a lesújtottaknak, reményt a csüggedteknek, erõt a gyengéknek. Az egészségügyi misszió üzenetet hoz Istentõl, Istenrõl. Üzenetet egy olyan Istenrõl, aki már most törõdik a gondjainkkal. Õ olyan Isten, aki most akar egészséget adni nekünk, és aki egyúttal tökéletes egészséget akar adni az örökkévalóságban, örökre szólóan. Az egészségügyi missziós munka olyan Istenrõl beszél, aki eltörli a törvény áthágásából származó betegségeket. Ez a munka annak az Istennek az evangéliumát is bemutatja, aki elveszi a bûntudatot, melyet a bûn eredményez. Az egészségügyi missziós munka azt tanítja nekünk, hogy bízzunk Isten jövõre vonatkozó ígéreteiben azáltal, hogy megmutatja: a jelenre szóló ígéretei igazak. Jézus megígérte, hogy aki hisz, „százannyit kap most, ebben az idõben… a jövendõ világon pedig örök életet” (Mk 10,30). Az egészségügyi misszionáriusok ne csak gyógyítsanak, de prédikáljanak is! Amikor a betegek meggyógyulnak, meg kell látniuk, hogy a földi jólét elõképe a mennyeinek. „Gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.” (Lk 10,9)

Jézus Krisztus módszere Micsoda királyságot sejtet az egészségügyi missziós munka! Az ott lakók nem mondják: beteg vagyok (Ésa 33,24). Az egészségügyi munkát sosem szabad elválasztani az evangéliumtól. Így az evangéliumAZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 43


hirdetés munkáját sem az egészségügyi munkától. Prédikálnunk kell, de gyógyítanunk is! „Elküldte õket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.” (Lk 9,2) „Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket ûzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. (Mt 10,7–8) Máté ezt mondja Jézus munkásságának legelején: „És bejárta Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erõtlenséget.” (Mt 4,23) És Jézus ezt akkor sem hagyta abba, amikor már népszerûséget, védelmet és támogatást szerzett. Egészségügyi missziómunkája nem csel volt. Õ így dolgozott. Ez volt a módszere. Öt fejezettel késõbb Máté azt mondja: „Körüljárta Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, s gyógyítva mindenféle betegséget és mindenféle erõtlenséget a nép között.” (Mt 9,35) Szolgálata kezdetétõl a végéig ezt tette. Egészségügyi misszionárius volt. Ez volt a munkája. Erre képezte a tanítványait, és erre adott nekik hatalmat. Nem tudták ezt megtenni, mielõtt felkészítette volna õket. És nem tudták megtenni, mielõtt Jézus hatalmat adott volna nekik. „Választott tizenkettõt, hogy vele legyenek, és kiküldje õket prédikálni, s hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni.” (Mk 3,14–15) Figyeljük meg a folyamatot! Felszentelte, elkülönítette õket, de nem a képzésük végén, hanem a kezdetekor. Elhívást kaptak arra, hogy idejüket a Mesterrel töltsék, s ennek köszönhetõen késõbb talán prédikáljanak, és erõt kapjanak arra, hogy gyógyítsanak. El voltak különítve, elhívást kaptak egy kettõs 44 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

képzésre. Meg kellett tanulniuk az igehirdetés, a meggyõzés, az elõadás mûvészetét, hogy nyilvánosan és személyesen hirdessék az evangélium igazságait. De egyúttal azért is, hogy megtanulják a gondoskodást, a betegségek kezelését és megelõzését. Bármilyen más képzés egyoldalú, kiegyensúlyozatlan. Nem csak az egyikre vagy másikra kaptak képzést, hanem mindkettõre fel lettek készítve. Hogyan kaphatunk mi is olyan egészségügyi kiképzést, mint a tanítványok? Hogyan tudnánk az egészségügyi munkát egybeolvasztani az evangéliumhirdetés munkájával? Miként tudnánk az evangéliumot hirdetni egészségügyi munkánkban? Hogyan használhatnánk ezt a jobb kezet, hogy elérjük azokat, akiknek a lelke életre vágyik? Krisztus a saját oklevelét adta át követõinek. Ez a mennyei tanúsítvány az a hatalom volt, melyet a mennybõl kaptak az egészségügyi misszió teljesítéséhez: meggyógyítani a betegeket, kiûzni a démonokat.

A mi módszerünk Ma az egyházunkban egy szétvált evangelizációnak lehetünk tanúi. Orvosokat képezünk, hogy gyó-

gyítsák a testet, de nem törõdünk azzal, hogy a lelket is kezeljük. Lelkészeket képezünk, hogy az örömhírt prédikálják, de az egészségügyi evangelizációt csak „színleljük”. Ha ez nem is egy különválás, de mindenképp különélés. Külön folyik az életük. Ez a legjobb esetben is egy nem mûködõ házasságnak tekinthetõ. Nehéz úgy megerõsíteni a családot, ha a felek külön élnek. Az egészségügyi oktatás csak akkor hiteles, ha Krisztus módszerével és hatalmával tanít. Ha nem tanultuk meg, hogyan adhatnánk át az evangéliumot, akkor az egészségügyi képzés valójában kárt okoz. Azt a tévhitet viszi tovább, hogy az evangélium és az egészségügyi munka valahogy függetlenek egymástól.

Hogyan tanított az egészségügyi munkára Krisztus? A helyesen folytatott egészségügyi misszió híd a világitól Krisztusig. Nézzünk most meg három részt Lukács evangéliumában, ahol részletesen láthatjuk, hogyan tanított egészségügyi munkára Krisztus. A három igehely: Lk 8,1; 9,1 és 10,1. Figyeljük meg jól, hogyan tanította Jézus az egészségügyi misszionáriusokat. Az Õ módszere az egyetlen út, amely által egészségügyi miszszionáriusokká válhatunk. Lk 8,1: „Ezután városról városra és faluról falura járt, s hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettõ…” Elsõ lépés: Jézus példával tanított. Nem lehetünk egészségügyi munkások, amíg nem fordítunk idõt arra, hogy tanulmányozzuk Jézust, a nagy Egészségügyi Misszionáriust. Nem lehetek addig Jézushoz hasonló, amíg nem ismerem meg, hogy milyen is Õ. Ne kövessünk el ebben hibát! Jeremiás így kiáltott: „Tudom, Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az õ útja, és egyet-


len járókelõ sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jer 10,23) Nem lehetünk „ráérzésbõl” Jézushoz hasonlók. Egyetlen tulajdonságunk sincs, amiben bízhatunk, hogy Jézushoz hasonlóvá tegyen minket. Õ is kijelenti: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én útjaim, így szól az Úr.” (Ésa 55,8) Korunkban sokan nem képesek lépéseket tenni az isteni élet elérése felé, mert Isten akaratát úgy értelmezik, mintha az azonos lenne a saját akaratukkal. Mialatt saját elképzeléseiket és kívánságaikat követik, hitegetik magukat azzal, hogy Isten akaratához alkalmazkodnak.8 Éretlenségünkben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy akaratunk és vágyaink megegyeznek Istenével. De gyakran elõfordul, hogy amirõl azt gondoljuk, Jézus is ezt tenné – Õ bizony nem tenné. Amiben biztosak vagyunk, hogy nem tenné meg – Õ mégis megtenné. A „mit tenne Jézus?” nagyon fontos kérdés, de nem igazán hasznos addig, amíg nem ismerjük Jézust annyira, hogy megértsük cselekedeteinek alapelveit. Gondoljunk azokra a hibákra, melyeket õszinte emberek követtek el a századok folyamán, bizto-

sak lévén abban, hogy olyanok, mint Jézus! Luther Márton majdnem meghalt és folyamatosan szenvedett az önként vállalt, energiaszegény diétától, a böjtölésektõl, önkorbácsolásoktól, önkínzásaitól. Minderre az a téves elképzelés indította, hogy így õ olyan, mint Jézus. Több száz éve, még napjainkban is, papok és apácák család nélkül élnek, megfosztva magukat a családi lét örömeitõl és kényelmétõl. Olyanok akarnak lenni, mint Jézus, és azt képzelik, hogy ez teszi majd õket olyanná, mint Õ! A Szent Bertalan éji mészárlás során a francia katolikusok azt gondolták, hogy Jézusnak örömet szereznek azzal, hogy brutálisan leölik a protestánsokat. A pápa örömmel telt el, és azt mondta, Jézus segítségére volt abban, hogy az egyház ellenségeit elpusztítsa. Szánjuk ezeket az embereket a sötétségük és közönyük miatt. De ne gondoljuk, hogy Jézus félreértése csak a sötét középkorra és néhány szélsõséges kultuszra jellemzõ! Manapság õszinte, kedves emberek bálványokat imádnak, Máriához imádkoznak, megszegik a szombatot és másokat is erre tanítanak, abban a hitben, hogy Jézusnak örömöt szereznek ezzel.

Manapság sok õszinte, szeretõ és jó szándékú keresztény tanító és lelkész ad borzalmas tanácsokat. Ez nem csak tanárokra és lelkipásztorokra vonatkozik. Nem kell messze mennünk, hogy halljuk: emberek tanácsokat kapnak arra, hogy ne tiszteljék a szüleiket, váljanak el a házastársuktól, vetessék el gyermeküket, illetlenül öltözködjenek, pogány zenét hallgassanak keresztény szöveggel, pogány módra szolgáljanak – mindezt Jézus nevében. Jézus úgy kezdte a tanítványai kiképzését, hogy idõt töltött velük. Szükségük volt arra, hogy megismerjék Istent, különben nem kaphattak volna helyes képet róla. Sok keresztény szeretné, hogy Jézus kövesse, segítse, vele legyen, bármerre is megy. Sokan próbálják Jézust a saját tanítványukká tenni ahelyett, hogy megtanulnák, hogyan kell az Õ tanítványává válni. A helyes egészségügyi misszió megtanulása tesz minket olyan tanítványokká, akik követik Jézust, amerre csak megy. Ez alapvetõ szükséglet mindenki számára, aki egészségügyi misszióban akar részt venni. Ez az, ami hiányzik oly sok képzési programból. Orvosi diplomát kaphatunk AZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 45


úgy is, hogy nem ismerjük Jézus Krisztust, nem töltünk vele idõt! Valóban igaz, hogy a tanulás lekötheti az idõnket, és eltávolíthat Krisztustól. Még a szombatnapi elmélkedésre, imára és pihenésre szánt idõnket is elrabolhatja. Ne higgyük, hogy eredményes fõzõiskolát vagy helyi egészségügyi programot szervezhetünk, ha nem töltünk idõt Istennel! Ha nem ismerjük Õt, helytelenül fogjuk bemutatni a világnak. Kevés hittel fogjuk a munkánkat végezni, és kevés gyümölcsöt termünk. Nincs konkrét szófordulat, technika, elõírt megközelítés, amely lélekmentõ eszközzé tesz bennünket. Akik nem ismerik Jézust, másokat sem tudnak megnyerni neki, bármit is mondanak vagy tesznek. Jézus ezt mondta: „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek, és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek õt, kétszerte inkább magatoknál.” (Mt 23,15) Ott kell kezdenünk, ahol a tanítványok kezdték. „Ezután városról városra és faluról falura járt, s hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettõ…” Az adventista Biblia-kommentár szerint Máté, a tizenkét tanítvány közül az utolsó, i. sz. 30-ban kapott elhívást. A Lk 8,1-ben leírtak i. sz. 30 õszén történtek, hat hónappal Jézus keresztre feszítése elõtt. Egyre szaporodó tömeg vette körül Jézust. Közel három éve folytatta már az egészségügyi miszsziós munkát. Többé nem volt ismeretlen. Már lehetetlen volt, hogy munkáját egyedül folytassa. Igazán sok volt az aratnivaló, szükség volt a tanítványok munkájára. Mind a tizenkét tanítvány Jézussal volt a második galileai missziós körútján. „…városról városra és faluról falura járt, s hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettõ…” Mint Jákób tizenkét fia, egy család 46 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

gényt, tanultat, tudatlant, vezetõt, földmûvest. Látták, hogyan viselkedett, amikor megzavarták, akadályozták tervei véghezvitelében; látták, amikor kimerült és éhes volt. Látták, hogyan kezeli a nehézségeket, a nyomort és az akadályokat. Szemlélés által megváltoztak!

Milyen iskolát válasszunk? voltak. A tanítványok kor és tapasztalat szempontjából különfélék voltak. A Krisztussal való közösség egyesítette õket. Oda mentek, ahova Jézus is ment. Az életüket Jézus töltötte be. Akkor ettek, amikor Jézus, arra mentek, amerre Õ is ment, Õ diktálta az iramot. Meghatározta a célállomást, menetrendje a tanítványoké is volt. Az általa fontosnak tartott dolgok határozták meg a tanítványok tevékenységeit. Mialatt Jézus gondosan ügyelt a szükségleteikre, õk is egyre figyelmesebbek voltak iránta. Jézus élete változtatta meg a tanítványok életét is. Hallgatták szavait. Gondolataikat Jézus szava töltötte be. Hallották az imáit, a tanácsait, asztali beszélgetéseit, prédikációit. Hallották, amint gyengéd szavakkal nyugtatja le a mérges embereket, a rosszindulatú kérdezõket. Hallották válaszait saját kérdéseikre. Megismerték, hogyan használta az Írásokat. Hallották, amint a betegeket, az egészségeseket, a boldogokat és a szomorúakat tanítja. Tanultak Jézus csöndjébõl. Hallották énekelni. Hallották, amint tisztelettel beszélget édesanyjával. Szavai megváltoztatták a tanítványok életét. Megfigyelték a mozdulatait. Ahogy a gyermek figyeli anyját, úgy figyelték Jézust. Nem csak Jézus hangját és hanglejtését hallották, látták arckifejezését és testbeszédét. Megismerték Biblia-tanulmányozási szokásait. Látták, ahogy órákig imádkozott. Látták, mit evett és mit nem. Megfigyelték, hogyan kezeli a sokféle embert, gazdagot, sze-

Nagyon fontos, milyen iskolát választunk, mert olyanokká válunk, mint a tanítóink. Egyetemek arculatához tartozik, hogy pártfogolják a gondolat szabadságát, de ez csak egy hamis eszme, merõ képmutatás, kivéve azt, ahol az igazságot tanítják. Az igazság adja az egyedüli gondolati szabadságot. Az igazságon kívül nincs igaz nyíltság az oktatásban. A tanuló nem választja meg a vizsga kérdéseit, és nem határozza meg a válaszokat. Minden oktatás, természeténél fogva, hitet ad és kizárólagos. Az oktatás életfilozófiát, világnézetet, más versengõ filozófiák és világnézetek szükségszerû elvetésével. Nem egyszerûen egyenlõ megvilágításba helyezi a nézeteket, szabadságot adva nekünk, hogy válasszuk ki azt az egyet, amelyik illik hozzánk. Az oktatás a diáknak egy elemi erejû világnézetet ad a csoportnyomás, a professzorok tekintélye és az ismétlések által. A tanuló végül eljut oda, hogy kezdi úgy látni a világot, ahogy arra tanítják. Az oktatás arra hivatott, hogy formálja az elménket és a gondolatainkat. Ha ezt nem teszi, akkor nem is oktatás. Az oktatás azt jelenti, hogy idõt töltünk a tanárainkkal a tanóráikon. Idõt töltünk a tankönyveink szerzõivel. Megtanuljuk a válaszokat, amelyekre tanítottak. Megtanuljuk a nézeteit azoknak, akiket tekintélyként fogadunk el. Elkerülhetetlen, hogy amikor diplomázunk, olyanokká leszünk, mint a tanáraink. Hiszen ez az oktatás. Ilyen volt a tanítványok oktatása is. „Amikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való


bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoztak; meg is ismerék õket, hogy Jézussal voltak.” (Ap csel 4,13) Az „English Standard Version” Pétert és Jánost tanulatlan, egyszerû embereknek nevezi. Én a „New American Version” fordítását szeretem ennek a versnek: „Figyelvén Péter és János merészségét, és meglátván tanulatlanságukat és hogy közönséges emberek, csodálkoztak, és felismerték õket, hogy õk Jézus társai.” Ez az, ami közönséges emberekkel történik, amikor Jézus társaivá válnak. „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz…” (Péld 13,20) Ez a Jézussal való bizalmas, meghitt kapcsolat szükséges mindenki számára, aki egészségügyi misszionárius szeretne lenni. Jézus társaivá kell válnunk. „Míg Jézus a köréje sereglõ sokasággal foglalkozott, tanítványai a kíséretében voltak, hogy teljesítsék parancsait, könnyítsék munkáját. Segítettek rendet tartani a nép között, elhozták a szenvedõket a Megváltóhoz, mindenkit vigasztaltak. Megkeresték az érdeklõdõ hallgatókat, megmagyarázták nekik az Írásokat, és többféleképpen munkálkodtak lelki javukra. Tanították, amit Jézustól hallottak, mindennap gazdag élményekre tettek szert… A Megváltó életének példája sokkal hatékonyabb volt a tanítványok nevelésében, mint önmagában a tantételek bármilyen oktatása. Amikor elváltak Jézustól, minden tekintet, hangsúly és szó eszükbe jutott. Gyakran, amikor összeütközésbe kerültek az evangélium ellenségeivel, megismételték szavait, és ahogy látták azok hatását az emberekre, ez igen megörvendeztette õket.” (Ellen G. White: Korszakok nyomában, 349–350. o.)

Követõkbõl küldöttek Ha egészségügyi miszszionáriussá akarunk válni, az elsõ lépés az, hogy a napjainkat Jézussal töltsük. A második lépés a misszionáriussá válásban: „Minekutána pedig ösz-

szehívta Jézus az õ tizenkét tanítványát, adott nékik erõt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. És elküldte õket, hogy prédikálják Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.” (Lk 9,1–2) A második lépésben a tanítványok ugyanazt tették, amit éppen akkor láttak Jézustól. Nekik maguknak is egészségügyi miszszionáriusokká kellett válniuk. Krisztus hatalmat adott nekik, és kiküldte õket kettesével. Már nemcsak Jézus követõi voltak, nemcsak csodálniuk kellett tetteit, hanem azt tenniük, megismételniük, amit Õ tett. Elõször tanítványok voltak – követõk. Jézussal voltak. Majd apostolokká váltak – küldöttekké. A tanítványság célja az apostollá válás volt. Jézus együtt küldte ki õket, hatalommal és egy üzenettel. Õ küldte õket, nem magukat küldték ki. Szükséges, hogy üzenet legyen a birtokunkban. Nem lehetünk olyanok, mint Akhimás (2Sám 18). Futni akart, de amikor Dávid királyhoz ért, nem volt üzenete, amit átadjon. Minden kifejtett energiája semmibe veszett. Felkeltette a király érdeklõdését, de csalódást okozott. Nem próbálhatunk meg gyógyítani üzenet nélkül. Hatalommal kell rendelkeznünk. Az emberinél nagyobbal,

többel. A tanítványok kezdetben nem kaptak teljes hatalmat. Csak részleges hatalmat kaptak: János mondja, hogy még nem adatott Szent Lélek teljes mértékig (7,39). Ma még nincs birtokunkban a kései esõ ereje, de már lehet és kell, hogy rendelkezzünk a korai esõ erejével. Ezt akkor kapjuk meg, amikor elküldetünk. Vannak olyan egészségügyi miszszionáriusok, akik tudás nélkül kelnek útra, de ismerik Jézust. Mások rengeteg elméleti ismerettel, tényekkel vannak felvértezve, de úgy lesznek misszionáriusok, hogy nincs velük a Szentélek ereje. Tudásuk, statisztikai ismeretük és egészségügyi alapelveik nem elegendõek. Lehet, hogy van elég pénzük, de ez nem elégséges. Szükségünk van az erõre is. Mással vagy kevesebbel nem szabad beérni. „Vesztek erõt, minekutána a Szent Lélek eljõ reátok…” (Ap csel 1,8) A Szentlélek ereje volt az, ami sikert hozhatott, és megóvhatott az elbukástól a Bírák könyvében is. Ha nem volt ott a Szentlélek, csak kudarcra számíthattak. Ha ott volt, csak gyõzhettek. Othnielrõl, egy korai bíróról írták: „Az Úr lelke volt õrajta, és bíráskodott Izráelben, és amint kiment a hadra, az Úr kezébe adta… Mesopotámia királyát, és ránehezült keze…” (Bír 3,10)


Hosszú évek vereségei után a Biblia ezt írja: „Az Úr lelke megszállotta Gedeont…” (Bír 6,34) Mindannyian ismerjük a történet folytatását. Azt is tudjuk, hogy az Úr Lelke szállta meg Jeftét is. Hatalmasan szállt rá Sámsonra is. Az Úr Lelke szállt Keresztelõ Jánosra is anyja méhében. Ez volt az, ami erõt adott neki. A Szentlélek erejével kell járnia minden egészségügyi misszionáriusnak, ha éreztetni akarjuk befolyásunkat a világiasság korszakában. Óriási különbség van az egyház kései esõ elõtti és a kései esõ alatti állapotában. A különbség az erõben van. Ma miért nincs ez a birtokunkban? Mert addig nem kaphatjuk meg, amíg meg nem tettük az elsõ lépést, és nem vagyunk Jézus igaz ismeretének birtokában. Akkor, csak akkor juthatunk el a második lépésig: akkor kaphatjuk meg a Szentlélek erejét. Csak akkor küldethetünk el mint igaz egészségügyi misszionáriusok. A Szentírás kimondja, hogy a Szentlélek ereje nem válogatás nélkül adatik, hanem csak azoknak, akik engednek neki (Ap csel 5,32). Amikor hatalomért könyörgünk, a Lélekért könyörgünk. Amikor a Lélekért könyörgünk, kérjük, hogy gyorsak legyünk Isten parancsainak meghallására, és legyen erõnk megtartani azokat. Buzgó ima, engedelmes lelkület nélkül nem kaphatjuk meg ezeket az áldásokat. „Õ pedig mondta nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel.” (Mk 9,29) Csak akkor kezdtem el Sherryvel minden reggel négy órakor imádkozni, amikor Philip fiunk az Amazing Facts fõiskolára ment tanulni. Imádkoztunk a gyerekeinkért, azokért az intézményekért, amelyekkel kapcsolatban voltunk. Majdnem mindennap válaszokat kapok ezekre a különleges imákra. Ezek a különleges ta48 • AZ IDÕK JELEI • 2011/1.

pasztalatok értetik meg velem, hogy Isten meghallgat bennünket. Angyalaink bizonyos szabályokhoz kötöttek az imák megválaszolásában. Isten igéjében vannak egyes szakaszok, amelyek számomra angyaloknak szóló parancsolatok. Istentõl jövõ teljes hatalmuk van, hogy teljesüljön mindaz, amit az Ige ígér. Az angyalok örülnek, ha imára késztetnek bennünket. Imáink azonnal felhatalmazzák õket, hogy Isten színe elé menjenek és megkapják a válaszokat imáinkra. Itt nincs bürokratikus aktatologatás. Ha hittel kérünk, megadjuk az angyaloknak azt az örömöt, hogy közvetlenül kapcsolatba léphessenek Istennel. Nemrég, miután a világegyetem Bírájához imádkoztam, úgy éreztem, mintha elragadtattam volna Isten trónja elé. Jézus minden kérésemet megismételte Istennek, az Atyának, a nagyszerû Bírónak. Mintha hallottam volna Istent, amint azt mondja: „A kérés teljesül.” „Rendben, meglesz.” Hirtelen rájöttem: miért kérek ennyire csekélységet? Sokkal többet akart adni jelentéktelen kéréseim helyett. Az Õ forrásai határtalanok. Arra vágyik, hogy kérjek. Szeret válaszolni az imákra. Az emberi királyságok igen gyéren mutatják be, ahogy Isten or-

szága mûködik. Földi polgárok vagyont és tiszteletet adnak az uralkodóiknak. Azonban a Szent Király a vagyont és tisztességet királysága alattvalóinak adja. Egy szülõ sokkal alkalmasabb módon mutatja be Jézust, mint egy uralkodó. Ahogyan egy szeretõ szülõ gondoskodik gyermekei szükségleteirõl és igényeirõl, a mennyei Atya is így tölti be a szükségleteinket és vágyainkat hatalmas gazdagságából. Isten olyanokat keres, akiken keresztül be tudja mutatni gazdagságát.

A harmadik lépés Az egészségügyi képzés elsõ lépése Jézus bensõséges megismerése, amit a Vele töltött idõ által nyerhetünk el. A második lépés az erõvel való folyamatos töltekezés, hogy megoszthassuk másokkal a lélekmentõ, testet gyógyító egészségügyi örömhírt. Most a harmadik lépést vizsgáljuk meg. „Ezek után pedig rendelt az Úr másokat is, hetvenet, és elküldte azokat kettõnként az õ orcája elõtt, minden városba és helyre, ahová õ menendõ volt.” Megbízásuk: „Gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.” (Lk 10,1–9) A harmadik lépés: megsokszorozta az egészségügyi miszszionáriusokat. Embereket kell toboroznunk az egészségügyi munkához. Nem szabad, hogy kizárólag magunknak tulajdonítsuk a munkát. Úgy kell kiképeznünk másokat, ahogy minket is képeztek. Ez volt Krisztus módszere is a tanítványaival. 1. Figyelve az Õ példáját, megtanulták, hogyan dolgozik Jézus. 2. Tapasztalatot szereztek azáltal, hogy azt tették, amit Jézus tett. 3. Megszilárdították tudásukat azáltal, hogy mások képzésében részt vettek. Így fogja Isten is tanítani a végidõk egészségügyi misszionáriusait. A elsõ lépés az, amire

TESTI - LELKI EGÉSZSÉG • SZEMÉLYESEBB

most leginkább vágyom: követni Jézust, tõle tanulni. Nincs még itt az ideje a drámai hatású gyógyulásoknak és csodáknak. Keresztelõ János idejében élünk. Õ nem tett csodákat, de amit Jézusról mondott, az igaz volt. János honnan ismerte Jézust? Sosem töltöttek idõt együtt. János az Igébõl ismerte Jézust. Tanulmányozta a Bibliát, a próféciákat, ezáltal ismerte meg Jézust. Ugyanígy tölthetek idõt Jézussal ma is. Csak akkor leszek kész megtenni a második és harmadik lépést, ha ezt az elsõt megteszem. Addig nem küld engem a világba, amíg nem ismertem meg elég jól, hogy megfelelõen képviselhessem Õt. Ez az én vágyam. Be szeretném mutatni azt a valakit, aki mindenestõl szeretetre méltó az Õ szépségében. A bölcsessége kell nekem, hogy tudjam, mikor szóljak, és mikor hallgassak. Milyen kapcsolat van egészségügyi munka és lelkiség között? Én vagyok a kapcsolat. Te vagy a kapcsolat. A CHIP vagy bármely más egészségügyi program csak egy program marad, ha nem Jézus ragyog át rajta. Ragadd meg Jézus és a megfáradt istenkeresõ kezét, és fond össze azokat a kezeket! (Megjelent a The Medical Evangelist 2008. téli/tavaszi számában. Fordította: Halasi Gabriella)

Jegyzetek 1 New York belvárosának üzleti negyede, a reklámipar fellegvára – a ford. 2 Hordozható, multifunkcionális szórakoztató egység, a Microsoft legújabb terméke – a ford. 3 A másik vezetõ számítástechnikai cég, az Apple terméke – a ford. 4 Ellen G. White kifejezése (entering wedge). 5 Ellen G. White kifejezése (to finish the work). 6 Szívkoszorúér-megbetegedést megelõzõ program. 7 Kansas állam, USA. 8 Ellen G. White: Az apostolok története, 565. o.

Az elsõ bózsvai táborozás Mit jelentett számomra ez a hét? A következõket elsõsorban nem magamnak írom le, mert bennem kitörölhetetlen nyomokat hagyott ez a rövidke idõszak, hanem neked, mert akár ismerõs számodra Bózsva, akár most hallasz róla elõször, fel kell hívnom rá a figyelmedet. Ott tapasztalhattam, hogyan mûködik Isten az életünkben – ha hagyjuk. Alapvetõ probléma az életemben, hogy híján vagyok a reális, pozitív énképnek. Tisztában vagyok bizonyos jó adottságaimmal, de az önbizalmam mégis elég ingatag. Nehezen hozom meg a legkisebb fajsúlyú döntéseket is, mindig visszatart a „De mi lesz akkor, ha… ” kezdetû mondat. Halogató típus vagyok. Nem vagyok ostoba ember (bár csináltam már jó néhány ostobaságot), ezért elvben tisztában vagyok az olyan alapvetõ igazságokkal, hogy például „a nem döntés is döntés”, „a félelem vonzza tárgyát”, de valahogy a saját életemben nagyon nehezen tudom alkalmazni õket. Azután ott vannak a fóbiáim: például félelem az eltévedéstõl, vagy ismeretlenben éjszakázástól. Félelem az eleséstõl. A nevetségessé válástól. Így már az is nagy dolog volt, hogy egyedül nekivágtam az utazásnak. Nem kértem senkit, hogy vigyen el kocsival, nem kerestem útitársakat, akikhez csatlakozhattam volna, hanem teljesen egyedül nekivágtam. Ez volt a hét elsõ élménye: az egyedül, felnõtt módra, csak magamra hagyatkozva utazás. Igyekeztem komolyan és tudatosan megélni, hogy távolodom Budapesttõl. Fizikailag is, lelkileg is. Magam mögött hagyom a gondokat, a

kötelezettségeket, a tragédiát, a bánatot, a hajszoltságból adódó kimerültséget, lélekölõ monotóniát, mindent, ami lehúz, kiszárít, kifoszt, leterít. S amint ezek mögöttem maradnak, lelkem bugyrocskái kiürülnek, és újratölthetõvé válnak. És visz a vonat valami új felé. Valami jó felé. Nem tudom, mi az, nem tudom, mit találok abban a kis hegyi faluban, abban a táborban. De egészen biztos voltam benne, hogy valami jót. Igyekeztem nem elvárásokkal érkezni, hogy ne érhessen nagy csalódás. Azért mentem, mert változni akartam és változtatni, s kerestem ennek a módját, az erre szolgáló erõt. Valami újat kerestem, ami megújít engem is. El kellett mennem itthonról, a közhelyesen zajos és büdös nagyvárosból, ki a természetbe, a csendbe, ahol közelebb kerülhetek Istenhez. Azért is „csaptam le” erre a táborra, mert hegyvidéki túrákat ígért, gyönyörû környezetben, mert Biblia-tábor és vegetáriánus koszt van, tehát valószínûleg a többi táborozó is hasonlóan gondolkodik, mint én, azaz keresztények, szívükön viselik a Föld, a természet sorsát, és egészséges életformát igyekeznek élni. Tehát nagy esélyem van rá, hogy jól érezzem ott magam. A vonaton arra gondoltam, ez a hét a bizalomról fog szólni, a bátorságról, önmagam vállalásáról. Vágyaim vállalásáról, arról, hogy nem szoríthatom mindig háttérbe a saját szükségleteimet, különösen a mentális szükségleteimet nem. Nem szólhat arról az élet, hogy mindentõl megfosztom magam: szemlélõdéstõl, elmélkedéstõl, imától, mert „nem érek rá” a rengeteg fölösleges, hiábavaló napi teendõtõl. Most kilépek az évtizedes osAZ IDÕK JELEI • 2011/1. • 49

SZEMÉLYESEBB

toba rutinból, és elindulok. Talán képletesen szólva is. És végre megérkeztem. Kifacsarva, fáradtan az ötórás utazástól, emiatt kissé nyûgösen, de végre megérkeztem. (A fáradtságra, a környezetváltozásra és a saját magammal szemben támasztott elvárásaimra a szervezetem kb. huszonnégy órás, erõs fejfájással reagált.) A környezet valóban gyönyörû. Ha még nem jártál arra, feltétlenül menj el a közeli jövõben egy vagy inkább két-három napra! Fenséges! Magas hegyek, hajnalban felszálló vastag pára, nappal ragyogó kék égbolt, a háborítatlan természet érzete, annak ellenére, hogy lakott terület. Aztán megkezdõdtek a csodák. Számomra legalábbis azok voltak. Azon még csak mosolyogtam, hogy „véletlenül” volt jó pár elõadás, ami engem, azaz a jellemhibáimat, rossz szokásaimat érintette, és más megvilágításban esetleg érthetõbbek lettek számomra. Márpedig megszabadulni csak ezután tudok majd tõlük. A megismerés, megértés után. De a legnagyobb csodákat talán a kirándulásokon éltem át: a saját (eleddig elõttem ismeretlen) bátorságom, kitartásom csodáját. Azt, hogy némi kedves rábeszélés után mertem elfogadni a segítséget, s nem éreztem úgy, hogy ezért vagy a nehézkességemért, edzetlenségemért a hátam mögött megmosolyogna bárki is, hogy ez szégyellni való lenne. Az a boldogság, hogy képes voltam a többiekkel felmászni a csúcsra, úrrá léve félelmemen, elmondhatatlan. És a lát-

vány, amely így elém tárulhatott! Szó szerint habzsoltam befelé a szépséget, harmóniát, békét, amit szemem beivott. Tudatosan igyekeztem belõle „békebefõtteket” eltenni a sötét, morcos, gondterhelt téli hónapokra. Baráti kapcsolatok is kezdtek szövõdni, s talán nem fognak elenyészni (egy hét kevés arra, hogy valóban erõs kapocs váljék ezekbõl az ismeretségekbõl). Szívet melengetõ volt, ahogy én, az ismeretlen kis idegen senki arcot kaptam az ottaniaktól, mire vége lett a hétnek. Ahogyan kedvesen, természetes gesztusokkal megerõsítették bennem, hogy fontos vagyok, figyelnek rám. Önmagamért. Nagyon vidáman, testben és lélekben felüdülve, megerõsödve, egy pozitívra egészült énképpel, megosztásra váró élményekkel jöttem el, amikor letelt a hét. Ahogy kifordultam a tábor kapuján, már azon járt az eszem, hogy jövõre is jönni kell, s a fiaimat is el kell hoznom, mert ezt az Isten tenyerén pihenést nekik is meg kell érezniük. Az ezután következõ egynapos kóborlásom Sárospatakon már egészen egyszerû volt, boldogító és sima. Pedig hogy tartottam ettõl is még néhány hete: nem tudtam eldönteni, hogy a vágy vagy a félelem erõsebb-e bennem. A tábor után azonban ez nem volt többé kérdés. Ez is a sok-sok pici egybeesés egyike volt, melyek a táborba jutásomat és ottlétemet övezték. Mármint hogy pont Sárospatak közelében voltam, és nem az ország másik felében. De az igazi csoda csak ezután következett. Amikor hazajöttem,

és meg kellett kezdenem újra a dolgos, sõt túl dolgos hétköznapokat, melyek oly gyorsan fel szokták õrölni az idegeimet. S észre kellett vennem magamon, hogy nem jövök ki oly hamar a béketûrésbõl, tovább meg tudom õrizni a nyugalmamat. Szeretetteli határozottsággal tudom fegyelmezni a gyermekeimet. Nem háborítanak fel anynyira (fölöslegesen, hisz nem áll módomban bármit is tenni) az ostoba, értelmetlen, kicsinyes dolgai az életnek. Egyszerûen megszelídített a tábor. Azaz hogy Isten szinte kézzelfogható közelsége szelídített meg. Nem mondom, van itt még tenni-, változtatnivaló bõven, de valami hatalmas lépést tettünk meg együtt, Õ és én. Van, akinek már elmondtam, most itt is le kell írnom: ott megtapasztalhattam, hogy Isten minden veszteségünkért, fájdalmunkért két marékkal méri a kárpótlást. Csak észre kell venni, és el kell fogadni. Mert Õ feltétel nélkül szeret minket, s ha beengedjük az életünkbe, csodás könnyedséggel vezet a jó úton bennünket. Már korántsem vagyok olyan könnyed, mint szeptemberben, idõben még oly közel Bózsvához. Ám mégis: nagy örömmel tölt el, hogy bár már november van, mégis még mindig tart annak a sok jónak a hatása, amit ott átélhettem, megtapasztalhattam. Az elültetett magocskák ott duzzadoznak bennem, s csak a megfelelõ idõre várnak, hogy szárba szökkenhessenek. Köszönöm, Uram, hogy odavezéreltél. K. T.

HÍREK

Keresztségek • 2010.

október 17., Fehérvárcsurgó: Kocsándi Éva Mária (Fehérvárcsurgó) Kocsándi József (Fehérvárcsurgó) • 2010.

október 23., Miskolc: Bíró Dániel (Miskolc) Fekete Istvánné (Miskolc) Galuska Andrásné (Miskolc) Sándor Jánosné (Miskolc) • 2011.

január 16., Zugliget: Bányai Judith Ildikó (Bp., Zugliget) Gogolák Ernõ (Kecskemét) Juhász Zoltán (Bp., Zugliget) Mendelényi Anna (Tata) Schwarcz Judit (Tata) Szabó József (Kecskemét) Túri Lászlóné (Szentendre) Virágné Kõházi-Kiss Edit (Szolnok)

Velünk történt • 2011.

január 29., Elek: Halasi Vilmosné (Elek) Halasi Vilmos (Elek) Szakál Kitti (Békéscsaba) Vaja Tiborné (Békéscsaba) „Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a föld széléig.” (Apostolok cselekedetei 13,47)

Születések Keppel Csilla és Sidló Csaba gyermeke, Réka (2010. október 26.) Riegerné Gyaraki Henriett és Rieger Roland gyermeke, Ábel (2010. október 27.) Fugertné Horváth Eszter és Fugert Bence gyermeke, Ádám (2010. december 3.) Sós Beáta és Sós Norbert gyermeke, Maya (2011. január 25.) „A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedett, és kedves volt mind az Úr, mind az emberek elõtt.” (Sámuel I. könyve 2,26)

Halálozások Mészáros Lajos (Siklós), 2010. november Dombóvári Lászlóné (Salgótarján), 2010. december Papp József (Gyõr), 2011. január „Ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, azonképpen az Isten is elõhozza azokat, akik meghaltak a Krisztusban.” (Pál apostol I. levele a thessalonikabeliekhez 4,14)

Az Idõk Jelei • Kiadja a Keresztény Advent Közösség • 1121 Budapest, Remete út 16/A Telefon: 06-1/391-0205 • e-mail: [email protected] • http://www.kerak.hu • www.bikkiado.hu Felelõs kiadó: Hites Gábor • Készült Nágocson, a Reménység Alapítvány nyomdájában

Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadó 1062 Budapest, Székely B. u. 22. III/7. 06-1/267-3947 • 06-20/379-6020 SOLA

SCRIPTU

EGÉSZSÉGESEK VÁROSA

TEO LÓG

Példatörténet a z ö nismeretro´´l és a l elki f ormálódásról

Evo lúc

IAI

37. szá m

RA

SZA KFO LYÓ IRA XII. ÉVF T OLYAM , 2010 /4.

RENDSZER ES TEOL

ÓGIA ióta n és bib tere mt liai ésta n

GÁBOR TÓTH

– VARGA

TA MELIT

k tsün Édesí osan! k o

„…min

BIBLIA ÉS TÖRT ÉNELEM

t kaliba az ubo föld ön” rka(ÉSAIÁS 1,8)

EGYHÁZTÖ RTÉNELEM

Egy sike res

látogat KÁDÁR ás VATIKÁNJÁNOS 197 7-ES I ÚTJA GOND OLATOK

9/14/10

„Kezem (JÓB 39,3et a szájam ra tesz 7) em

9 AM 10:15:3

”

380 Ft agyver

nyomi

OK.ind

Könyvajánló

d 2-3

1900 Ft

IV. ÉVFOLYAM, 2011 /1.

l cu ko rtó A kr ist ály ó édességekig ek a gyógyít rít mé nye csó ka -sû A bio csi ógiai jelentõség orvosbiol D KÖNYVKIADÓ BT. PILI S-VE

TMÓ T ÉLE

·

ÁRA 430 Ft

Új Életmód Testi-lelki egészség • Megel´o´zés és gyógyulás REND A LELKE MINDENNEK :

tavaszi nagytakarítás

élelmiszer- és táplálkozástudomány

A magasvé

rnyomás-

betegség

Thr ash vin L. Thr ash Dr. Cal tha M. Dr. Aga

lítás omás-beál tes vérny ód A természe yszermentes életm és a gyóg programja teljes

www.ujeletmod.hu

AZ

yomás s asvérn te A mag g természe sé beteg ódjai gyógym

természetes

gyógymó

djai

Tóth Gábor

Istenképek és az „élő Isten”

orvostudomány

Vankó Zsuzsa

BIOKALENDÁRIUM

természetes gyógymódok

350 Ft

ÖRÖKÍTÕANYAGAINK és az ÖREGEDÉS EGY DIVATOS ÉTRENDI MODELL :

Paleolit táplálkozás

mozgásterápia

1290 Ft

pszichológia

570 Ft

850 Ft

430 Ft

3500 Ft

Legkedvesebb bibliai történeteim

Kemény táblás (A4-es méret) • 216 oldal • 43 színes, egész oldalas illusztrációval • Ára: 2790 Ft

AZ ÓSZÖVETSÉGBÕL

Legkedvesebb bibliai történeteim AZ ÓSZÖVETSÉGBÕL

ona gyönyörû otth Ádám és Éva 3,1–24

Bábel tornya 1MÓZES 11,1–9

1MÓZES

„Ha az Úr nem

„Az Isten kegyelmi

építi a házat, hiába dolgoznak z özönvíz után azon annak építõi.” Noé fiainak (Zsoltárok 127,1) és feleségeikn akik miután ek gyermekeik felnövekedtek, születtek, Így nemsokára szintén gyermekek építették a tornyot, ismét sok család et hoztak a a világra. élt a földön. A családok nagy terveiknek, amelyeket mennyet nem érhették el. területeken Isten azt is tudta, követve saját éltek, szélte. Miután hogy Nem sok idõ buta útjukat kelet felõl elindultak, és mindenki ugyanazt a járnák, se vége, telne el, és ugyanolyan nyelvet beSineár földjén – Hatalmas ez se hossza. víz elõtt élõ gonoszakká egy síkságot a terület, itt emberek. válnának, mint találtak. letelepedhetnénk nénk tovább? az özönAz egyik reggel, – mondták. – Megfelelõ ez Miért mena hely számunkra amikor az emberek egy nagy nemzetet. lami hihetetlenü . Maradjunk dolgozni mentek Nem lenne jó itt, és alakítsunk l megváltozo a toronyhoz, szétszórtan élni Építsünk egy tt. A városban egymást. vanagyszerû várost, a világ különbözõ az emberek nem egy óriási toronnyal tájain. értették meg ronnyal, amelynek Isten összezavart a közepén. Olyan a teteje az égig a a nyelvüket. ér. toSzívük azonban Lehet, hogy telve volt büszkeségg valaki éppen kérni akart valamit. Rájöttek, hogy el – Kölcsönveh a talajból készíthetne és elbizakodottsággal. etem a szerszámaid ményedik. És k téglát, ami at? A másik azonban találtak szurkot kiégetés után arra gondolt, is, amit kötõanyagk megkeösszeragasztásához. talán még több uralkodott a ént használtak zûrzavar. téglára van szüksége. Az emberek, a téglák Az építkezésbe takká és nyugtalano mivel akadályokb Eln mindenki a ütköztek, csalódotkká váltak. Hiába segített, és Teltek a napok, a torony egyre tak megértetni kiabáltak hangosan, hetek. magasabb lett. magukat. Minden képtelenek sága fölé magasodot A világ elsõ felhõkarcolója együtt munkálkod volfélbeszakadt. egyre inkább t. Nemsokára ás tervét. A Sineár síkfeladták az Isten látta, hogy toronyépítés Végül az egyik abbamaradt. mivel foglalatosk ember így szólt életükbõl, mert odnak. Tudta, a családjához – Túl nagy a azt gondolták hogy kihagyták : fejetlenség. Költözzün magukról, hogy Õt az Aztán mások k el. nagyon okosak. is így döntöttek. De hiába Lassanként, mihelyt az emberek rájöttek, hogy vannak, akik 27 velük egy

A

ajándéka örök

levél élet.” (Római

6,23)

a jó egyszer csak t Ádámtól, és valaki szól Éva eltávolodot napon, hogy Hallotta, hogy Történt egy találta magát. ment a fához, fája közelében és Évának. Aztán közelebb és gonosz tudásának teremtett Ádámnak ágáról ovább fülelt. citnem látott. T hogy a fa egyik gyönyörû kertet és fehér rózsák, felnézett, látta, hozzá, de senkit ennyei Atyánk ó volt: vörös mavirág megtalálhat a beszédet. Miután k, melyekhez hogy meghallja Ott mindenféle és napraforgó szép volt. valójában olyan hozzá. Nagyon bíborszínû árvácskák Bár a kígyó a kígyó beszél becsapja Évát. k romsárga nárciszok, van, igazából ék magvaikat. készült, hogy valakinél báb fenséges gyümölcsö hogy kicsipegess a A kígyó arra Tudjátok, amikor darak jöttek, Olyanok, amelyeken az esetben Sátán, báb, egy csali. volt a kertben. aki tartja. Ebben banánok. volt, mint egy és beszél, Sokféle fa is is. Az ember , almák, narancsok szájába adta: tudásának fáját nem a báb beszél. egyetek? – szavakat a kígyó teremtek: cseresznyék helyezte a jó és gonosz en a nöegy fájáról se volt az, aki a közepébe vízre, máskülönb gonosz angyal hogy a kertnek Isten a kert van a kertben a kertben egy azt mondta Isten, hogy szükség döntött, lesz – Csakugyan Éva. – A Teremtõ tudta, nak. Ezért úgy ehetünk – felelte állatok elpusztulná kérdezte. természetesen vények és az hogy biztosan a kertet. ha mindengyümölcseibõl keresztülszeli Isten azt mondta, –, szeretném, – A kert fáinak és elsõ embert errõl eszünk, folyó is, amely növényekrõl meg Isten az egy fát. Ha gondoskodj a Kivéve ezt az – Ádám – szólította Isten tudja, a kertben, és a fát? halni. Élj itt ebben fogtok meghalni. ! Látod ott azt meg fogunk Õ: jónak a kígyó. – Nem rõl gondot viselnél. el kell mondanom mint ennének, amit mondta ha – lesztek, De van valami, arra, amelyrõl õl, olyanok – Ez hazugság! a gyümölcsb az állatokról. tudásának fájára, esztek ebbõl a jó és gonosz is hogy amikor És rámutatott és mit a rossz. kígyó elõl, továbbra Ha esztek róla, mit jelent a jó, volna a gonosz õket Isten. – és rossznak tudói. – Ha megtapasztalnák, hogy elfutott figyelmeztette lehet – gondolta. érintsétek! – Éva pedig ahelyett, nagyon finom – Azt ne is és Éva fát. „Ez a gyümölcs vajon Ádám csak nézte a mert tudni akarta, meg kell halnotok. ilyet Isten? Azért, neki. Miért mondott engedelmeskedjen annyira, hogy 12 szereti-e Õt

M

A Biblia történetei „a mi tanulságunkra írattak meg”, hogy vigasztalást és reménységet adjanak azoknak, akik bármely korban olvassák õket. Albumunk a legérdekesebb ószövetségi eseményeken keresztül mutatja be a gyermekeknek a Biblia világát.

Kedvezményes könyvvásár

•

a Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadó

és a Spalding Alapítvány kiadványai 2011. április 4-tõl 23-ig kedvezményes áron vásárolhatók meg a kiadóknál és a gyülekezetekben

A központi hangfelvételkiadó újdonságaiból Reisinger János és Tóth Gábor elõadásai • MP3-CD

• 400 Ft/db

Bõvebb információk legfrissebb kiadványainkról:

http://twitter.com/Bibliaora

• 400, illetve 1000 Ft

A hangportal.kerak.hu címen részletesen lehet keresni az elõadások között. Az oldal tartalmát folyamatosan bõvítjük.

A messiási próféciák tanúságtétele a Megváltóról

Végh József elõadás-sorozata beszélgetésekkel • MP3-CD • 800 Ft/db

A CD-k és DVD-k megrendelhetõk: 30/364-0428 (flottás, hétköznap 10–17 óráig) • [email protected]

1. A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA

Recommend Documents