Nyári üzemmenet után. Új Katedra Pedagógusok lapja. Beköszöntő. A tartalomból szeptember 1

ÚJ KATEDRA

Új Katedra Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: dr. Guller Zoltán Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Ügyfélszolgálat: Tel.: 52/541-442, Fax: 52/541-474, e-mail: [email protected] Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962, www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK Press, Veszprém, Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (online)

A tartalomból TALIS-kutatás 2008 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 A „rejtett tanterv” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Bak Ferenc: Tantárgyfelosztás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Kérdések és válaszok az oktatáspolitikában . . . . . . . 10 Filozófia a gyakorlatban - a Bölcsesség iskolája . . . . 12 Elfelejtett iskolák: Csebény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Bonbon Matiné 5-10 éveseknek . . . . . . . . . . . . . . . 21 Vasárnapi iskola szórványmagyaroknak . . . . . . . . . . 26 Motorcsónakverseny Baján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Lelki betegségek nem hagyományos gyógyítása . . . . 31

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 1

Beköszöntő

Nyári üzemmenet után A kormány javaslata szerint 2010-ben 120 milliárd forinttal csökken az önkormányzatok támogatása. A miniszterelnök szerint ez kőbe vésett szám, s még hozzátette azt is, a jövő évi költségvetés nem a fűnyíróelv alapján készül, a döntések meghatározott prioritásokat tükröznek. Világos beszéd, mondhatnánk, ha nem kezdődne el azonnal a maszatolás is, mely szerint az oktatás, az egészségügy stb. nem sérül majd. Hát akkor mire jut majd kevesebb? Az önkormányzatok költségvetésében ugyanis ezek a területek jelentik a nagy tételeket. Másutt ennyi pénzt megspórolni nem lehet, mert akkor ott – ahogy mondani szokás – bezár a bolt. Hajlamosabbak vagyunk ezért inkább hinni azoknak, akik szerint az elvonandó összeg mintegy fele a közoktatást érinti majd. A 60 milliárd mintegy harmada az alapnormatívák felmenő rendszerű bevezetéséből származhat – erre már számíthattak az önkormányzatok –, a fennmaradó 40 milliárd forint azonban csak újabb feladatszűkítéssel és pedagógusok elbocsátásával takarítható meg. Jó kérdés persze, honnan lehet még elvonni. Lehet emelni a pedagógusok óraszámát, de ezt aligha meri meglépni a kormány, s lehet a gyerekeket közvetlenül érintő szigorításokat bevezetni: csökkenteni a differenciált fejlesztésre, csoportbontásra, tanítási órán kívüli foglalkozásokra fordítható időkeretet. Egy ilyen lépés első számú vesztesei a tanulók, rajtuk „spórol” tehát a kormány. Ám utánuk mindjárt következnek a pedagógusok, hiszen a csökkenő feladatmennyiség kevesebb munkaerővel is ellátható. Borítékolható tehát az újabb létszámleépítés az iskolákban, óvodákban. S mivel a tanév közbeni átszervezést a közoktatási törvény tiltja, ezek az intézkedések jövő szeptemberben léphetnek hatályba. Ez lesz tehát az új kormány új miniszterének öröksége… A javaslatot a kormány bejelentette, azóta néma csend. Pedig az érdekvédelmi és szakmai szervezeteknek gőzerővel kellene kezdeményezniük az azonnali tárgyalásokat és – a legrosszabbra felkészülve – számba venni a nyomásgyakorlás lehetséges eszközeit. Mert ez most sorsdöntő. Ilyen nagyságrendű megszorítást nem bírnak el az önkormányzatok és az általuk fenntartott intézményrendszer. Lehet persze az új influenza elleni védőoltást is követelni a pedagógusoknak – lássuk be, valóban kicsinyes, hogy a kormánynak nincs 170-180 millió forintja a gyermekekkel foglalkozó óvónők, tanítók, tanárok védettségének biztosítására –, ám valószínűleg most nem ez a legfontosabb teendő. Most kellene összefognia a teljes közszférának, az önkormányzatoknak a közszolgáltatások biztosíthatóságának érdekében, az oktatás esetében karöltve a szülőkkel és a diákszervezetekkel. Az önkormányzatok már ébrednek, érzik, hogy nagy a baj, egy budapesti polgármester önkormányzati sztrájk meghirdetését sem tartja kizártnak, ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre. Az érdekképviseletek többsége azonban mintha nem érzékelné a kockázatot, nyári üzemmódban működik. Pedig vége van a nyárnak.



1

2009.08.24 09:41:01

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Az oktatás kulcsszereplői a pedagógusok TALIS-kutatás 2008 Az elmúlt évek oktatáskutatási adatai egyértelműen jelzik: a pedagógus kulcsszereplője az oktatás folyamatának, felkészültsége, attitűdje, elismertsége meghatározó az intézményekben zajló munka minősége szempontjából. A tavaly elvégzett TALIS-kutatás eredményei közül a pályakezdő pedagógusok helyzetét érintő adatsorokat mutatjuk be és elemezzük, melyek jól jelzik, mely területeken kellene előrelépni, ha a pedagóguspályát vonzóvá szeretnénk tenni a fiatalok számára. Nem csupán Magyarországon, de a világon is komoly problémát jelent a szakma elnőiesedése és a pedagógusok korösszetételének kedvezőtlen alakulása. Ezt erősíti sok országban a pálya presztízsének alacsony voltából fakadó népszerűtlensége, a pályakezdők alacsony száma, felkészültségük hiányosságai és a korai pályaelhagyás. Nem véletlen, hogy az elmúlt években megfogalmazódott, a pedagógusszakma megújítását szolgáló javaslatok majd mindegyike kiemelt figyelmet szentel a tehetséges, jól felkészült fiatalok pályára vonzásának, illetve a pályaelhagyás mérséklésére, a jó szakemberek elismerésére, számukra karrierlehetőség biztosítására. Nagy kár, hogy a javaslatok – melyek között valóban voltak átgondoltak és hirtelen, nem megfontolt ötletek is – többnyire a fiókban végezték a politikai akarat hiánya és az állami források elégtelen volta miatt. Az első nagy hiba az volt, amikor 2002-ben a leköszönő kormány által kidolgozott és a szakma döntő többségének támogatását bíró életpályamodell bevezetése helyett az új kormány egységes béremelés mellett döntött. A második hiba akkor történt, amikor ehhez a jelentős bérfejlesztéshez semmilyen minőségi kritériumot, feladatelvárást nem kapcsolt. Harmadjára akkor került tévútra a kormányzat, amikor a béremelés fedezetét csupán néhány hónapig biztosította, majd az önkormányzatokra kényszerítette a további finanszírozást. Ez utóbbi több más következmény, így fejlesztési források eltűnése mellett azzal járt, hogy eltűntek azok a pénzügyi lehetőségek, amelyek a helyi differenciálásra, a motiválásra, a minőségi munka elismerésére lettek volna fordíthatók. Végül az ötödik mulasztás az volt, hogy az időről időre felmerülő szakmai javaslatok ellenére sem kezdődött meg egy átfogó, differenciált, szakmai követelményeket is megfogalmazó pedagógus-bérrendszer kialakítása. Ez vezetett oda, ahol most tartunk: kevés a pályakezdő, közöttük kevés a férfi, sok esetben nem a pályára legalkalmasabbak, legfelkészültebb fiatalok jelentkeznek tanárnak, a fizetések, a foglalkoztatási biztonság nem nyújtanak biztos egzisztenciát, jelentős a pályaelhagyás, a kontraszelekció, egyes területeken már érzékelhető a tanárhiány. Magyarországon a pedagógusok 77%-a nő. Ez megfelel a kelet-európai országok átlagának, ám magasabb a

2

Katedra2009 szeptember-oké.indd 2

TALIS-kutatásban részt vevő országok átlagánál (70%). (A nők aránya az alsóbb oktatási szinteken, óvodában és alsó tagozaton valószínűleg még magasabb.) Ugyanakkor az iskolaigazgatóknak több mint fele (Magyarországon 51%-a, a TALIS-országokban átlagosan 55%-a) férfi, ami jelzi az esélyegyenlőséget és azt is, hogy a férfiak erőteljesebben ambicionálják a szakmai szamárlétrán való előrejutást. Súlyos gond mindenütt a fiatal pedagógusok alacsony aránya, a tanárok többsége elmúlt 40 éves, átlagosan kétszer annyi 50 éven felüli pedagógus dolgozik ezen az oktatási szinten, mint ahány 30 év alatti. Magyarországon mindössze a pedagógusok 12%-a fiatalabb 30 évesnél, miközben 28%-uk 50 év feletti. A kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy az idősebb pedagógusok nyugdíjba vonulását követően jelentős tanárhiánnyal kell számolni, ha nem sikerül őket fiatalokkal pótolni. Új tanároknak az iskolába való belépése, a tantestületekbe való beillesztése komoly feladatot jelent az intézményvezetők számára. Magyarország e tekintetben más utat jár, mint a TALIS-országok átlaga. Nálunk a formális betanítás leginkább a pályakezdőket érinti, az igazgatók 70%-a jelezte, hogy a három évnél kevesebb gyakorlattal rendelkezőket ilyen módon bevezetik az iskolai munkába (a nemzetközi átlag 21%). A hoszszabb ideje pályán lévők alkalmazásakor ugyanakkor csak a megkérdezett intézmények 8%-a jár el hasonló módon, miközben a többi országban átlagosan az intézmények 39%-ában kell átesnie az iskolába belépő pedagógusnak ilyen folyamaton. A magyar gyakorlat eltér abban a tekintetben is, hogy nálunk kizárólag az intézmények szervezik ezt a betanítási folyamatot, míg a TALIS-országok egy jelentős részénél ez a feladat megoszlik az intézmények és az intézményeken kívüli szervezetek között, a teljes mintában szereplő minden ötödik intézmény esetében pedig kizárólag iskolán kívüli szervezetek végzik ezt a munkát. (Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a magyar iskolákban zajló betanítás nagy valószínűséggel jelentősen eltérő mind tartalmát, mind színvonalát illetően, mint azokban az országokban, ahol ez a tevékenység többszereplős, kontrolláltabb, egységesebb.)

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:02

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Ki szervezi a formális időszak programjait? Az iskolaigazgatók válaszainak megoszlása (%)

Az iskolába újonnan belépők beavatásának gyakorlatában meghatározó a mentorálás. Magyarországon lényegében valamennyi intézményvezető kiemelten tekint erre a feladatra, a nemzetközi átlag ezzel szemben csupán 68%. Lényeges eltérés az is, hogy hazánkban mind a pályakezdő, mind az összes új belépő esetében gyakoribb a mentorálás, előbbi esetben az érintettek 64%-a, utóbbiak közül minden harmadik részesül ilyen segítségben,

míg a nemzetközi átlag 38%, illetve 27%. (Más kérdés, hogy a magyar pályakezdő pedagógusok kevesebb mint negyede emlékszik úgy, hogy részesült mentorálásban, ugyanakkor a többi országban az igazgatók és a pályakezdők emlékezete lényegében megegyezik ebben a kérdésben. Ebből az is következhet, hogy a magyar intézményvezetők tisztában vannak a feladat fontosságával, ugyanakkor elvégzésére gyakran mégsem kerül sor.)

Amikor egy új pedagógus tanítani kezd, részesül-e mentorálásban? Az iskolaigazgatók válaszainak megoszlása (%)

A pályakezdők szakmai előrelépését jelentős mértékben meggyorsíthatja, ha munkájukat rendszeresen értékelik. A magyar pedagógusok e tekintetben gyakoribb belső, az igazgató által végzett értékelésről számoltak be, mint amennyi a többi ország átlaga. A pályakezdők 55,6%ának munkáját értékelték évente többször (akár havonta), további 23,4%-ukat pedig legalább egyszer, míg a kutatásban részt vevő országok átlaga 49,1%, illetve 20,3%. A nem pályakezdő pedagógusok esetében is hasonló a kép, Magyarországon a pedagógusok nagyjából felét többször, további harmadát pedig legalább egyszer értékelte az intézmény vezetése, s csupán 8,6%-uk nem kapott munkájáról vezetői visszajelzést. A TALISországokban ezzel szemben a nem pályakezdő tanárok

több mint negyede, 28%-a kimaradt az értékelésből, további 30%-uk tevékenységét pedig csak évente egyszer vették górcső alá. Ettől eltérő a külső értékelések helyzete, ami Magyarországra kevésbé jellemző, mint a vizsgálatban részt vevő többi országra. Míg nálunk a pályakezdők 78%-a soha nem esik át külső értékelésen, addig ez az arány a TALISországokban csak 57,8%. A nem pályakezdők esetében is gyakoribb, hogy nem vagy évente csak egyszer történik külső értékelés. A pályakezdő külső értékelésének elmaradása azért is nagy baj, mert a vizsgálat ugyanakkor rámutat arra, hogy közöttük nagyobb arányban vélik úgy, hogy az értékelés hasznos, és segíti őket további munkájukban.

A pedagógusok megoszlása a külső értékelésük gyakorisága szerint (%)

A pályakezdő pedagógusok beilleszkedését, szakmai előrelépését segítheti, ha bekapcsolódhatnak az iskolai pedagógiai fejlesztő munkába, kutatásokba, vizsgálatokba. (Nem véletlen, hogy a 2002 előtt kidolgozott életpályaprogram is kiemelt szerepet szánt ennek a

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 3

tevékenységnek akkor, amikor a pályakezdőknek járó kiegészítő illetmény feltételeként szabta a helyi fejlesztésekbe történő bekapcsolódást.) A TALIS-vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a részt vevő magyar pályakezdők lényegesen kisebb arányban vesznek részt az

3

2009.08.24 09:41:02

Súlypont ilyen fejlesztésekben, mint a többi ország átlaga. Kevesebben látogatják tapasztaltabb kollégáik óráit, az igazán nagy lemaradás azonban a szakmai kurzusokon, konferenciákon, képzéseken való részvétel területén ta-

ÚJ KATEDRA

pasztalható. Alacsony a helyi kutatásokban való közreműködés is, a magyar pályakezdőknek alig 10%-a kapcsolódik be ilyen munkába, míg a TALIS-országokban 44% az arányuk.

A pályakezdő pedagógusok megoszlása különböző, a pedagógiai munkát fejlesztő tevékenységekben (%)

A pálya vonzerejét – az alacsony (kezdő) fizetés mellett – nyilvánvalóan csökkenti a kezdők alacsony állásbiztonsága. A legtöbb országban gondot jelent, hogy a pályakezdőket határozott idejű – sok esetben csak egy-egy tanévre szóló – szerződéssel foglalkoztatják. Magyarországon az ilyen pedagógusok aránya a pályakezdők között közel kétharmad, a 3-5 éve dolgozók között 45%.

Míg a munkáltatás egy része (alkalmazás, elbocsátás) tekintetében a magyar intézmények vezetői a többi országnál magasabb autonómiát élveznek a kutatás szerint, más területeken (bérek, differenciálás) az igazgatók mozgástere szűk. Ez még akkor is igaz, ha a megkérdezett magyarországi intézményvezetők fele úgy véli, a pedagógusok fizetését jelentősen képes befolyásolni, s ezzel a munkavégzés minőségére is hatással bír.

Határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező pedagógusok aránya a TALIS-országokban, az összes tanár és pályakezdő körében (%)

4

Katedra2009 szeptember-oké.indd 4

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:02

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Nyilvánvalóan kihat a munka eredményességére az, hogy milyen körülményeket tud teremteni az állam és a fenntartó. A szakképzett pedagógusok és az oktatást segítő személyzet hiánya minden országban gondot jelent. A pedagógushiányt tekintve Magyarország a TALIS-országok között viszonylag jól áll, ám nálunk is minden ötödik iskolaigazgató nyilatkozott úgy, hogy ez a probléma intézményében létezik, és hátráltatja a munkát. (A TALIS-országok átlaga 30% felett van e tekintetben.) A segítő személyzet hiányáról még több intézményben adtak számot, az összes ország átlaga és a magyar adat megegyező, lényegében minden második (48%) iskolában okoz ez gondot. A személyi feltételek mellett a tárgyi feltételek is hiányosak, Magyarországon az intézmények kétötödében számoltak be arról, hogy tankönyvek, oktatási segédanyagok hiánya gátolja a minőségi munkát, ez az arány a teljes minta estében ennél alacsonyabb, 34% volt. A kutatási jelentés készítői felhívják a figyelmet arra is, hogy ezek a tényezők a legtöbb országban, köztük nálunk is, halmozottan jelentkeznek, egyszerre kellene kezelni a személyi és a tárgyi feltételek hiányosságait. Az iskolai légkör, a pedagógusok egymás közötti és diákokkal való együttműködésének minősége, zavartalansága vagy zavarai értelemszerűen kihatnak a munkavégzésre és az oktatás minőségére. E területen a magyar helyzet vegyes képet mutat. Nemzetközi összehasonlításban a drogok és az alkohol fogyasztása, birtoklása tekintetében valamivel jobban állunk, a hiányzások,

Az OECD TALIS- (Teaching and Learning International Survey) vizsgálat kormányok által kezdeményezett nemzetközi kutatás, amelynek keretében 23 ország tanárait kérdezték a tanítás és a tanulás körülményeiről. Az adatfelvételre 2008 tavaszán került sor. Országonként 200 olyan iskola került a mintába, ahol alsó középfokú oktatás (Magyarországon 5-8 évfolyam) zajlik. Iskolánként 20-20 pedagógust, valamint az iskolák igazgatóit kérdezték meg, összesen 90 000 interjú készült.

késések vagy a puskázás tekintetében a többi ország átlagával egyezik meg a magyar eredmény, minden más tekintetben azonban kedvezőtlenebb a helyzetünk. A magyar iskolákban gyakoribb a tanórai rendzavarás (az iskolák 71%-a számolt be erről, szemben az 58,7%os TALIS-átlaggal), kétszer olyan gyakori a vulgáris beszéd (77%) és a rongálás (53,5%), gyakoribbak a lopások (22%, szemben a 14,6%-os átlaggal), és súlyosabb gondot jelent a tanulók és a tanárok megfélemlítése, bántalmazása. A felmérés szerint a magyar iskolák 46,8%-ában okoz gondot a tanulók megfélemlítése (a TALIS-átlag 33,7%), miden harmadik intézményben fizikailag is bántalmaznak tanulókat társaik, ami több mint kétszerese a nemzetközi átlagnak, s minden ötödik intézményben a pedagógusokat és a segítő személyzetet is éri atrocitás Magyarországon, ami szintén magasabb arány, mint a többi ország átlaga.

Az iskolák megoszlása Magyarországon és a TALIS-országok átlagában aszerint, hogy milyen tényezők hátráltatják a tanulási és tanítási tevékenységet (%)

 2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 5

5

2009.08.24 09:41:03

Aktuális

ÚJ KATEDRA

Előre menekül a Nemzeti Tankönyvkiadó Az idén hatvanéves vállalat digitális tananyagok fejlesztését tervezi Sajtótájékoztatóján a külső körülmények romlásáról, a folyamatosan csökkenő diáklétszámról és a gazdálkodás ellehetetlenüléséről számolt be a Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója. Az elmondottak ellenére a jubiláló kiadó piaci részesedésének növelését tervezi a következő tanévben. Jókai István, a Nemzeti Tankönyvkiadó (NTK) vezérigazgatója úgy véli, a 2009/2010-es tanév tankönyvpiacának forgalmára igen kedvezőtlen hatással lesz az állami és pályázati források mérséklődése, valamint az iskolák fenntartóinak a gazdasági válság és a kormányzati megszorítások miatt egyre romló anyagi helyzete. Jókai szerint a következő évek esetleges oktatáspolitikai, tantervi változásai nem egyértelműek, így ma még azt sem lehet tudni, hogy kedvezően vagy kedvezőtlenül fogják érinteni a tankönyvpiacot. A vezérigazgató meggyőződése, hogy az NTK-nak előre kell menekülnie: meglévő kiadványainak folyamatos frissítése mellett nagy hangsúlyt kell fektetnie az új, modern tankönyvek és digitális tananyagok fejlesztésére. Ennek során a pedagógusok és a piac igényeit kell összehangolnia. Az NTK fejlesztései középpontjában a kompetenciafejlesztő taneszközök, a komplex ismerethordozókat is tartalmazó taneszközcsomagok kidolgozása és a digitális tananyagok állnak. Hogy a fejlesztéseik jó irányban haladnak, arra a kiadó két legutóbbi szakmai elismerését említette bizonyítékként a vezérigazgató. Szép Magyar Könyv díjat kapott az NTK egyik földrajzkönyve, és Comenius EduMedia díjat a pedagógusoknak szóló digitális feladatkészítő alkalmazás. A díjnyertes szoftver lehetővé teszi, hogy a tanárok a munkájuk során használt feladataikat, óravázlataikat, tanmeneteiket digitálisan is feldolgozhassák, és a tananyaghoz kapcsolódó feladatok is készíthetőek, melyek a tanulók számára megkönnyítik az elméleti tudás feldolgozását, értelmezését. Az elmúlt években az oktatásban is jelentős szerepet kapott a számítógéppel segített oktatás. A fejlődés leglátványosabb példája a digitális táblák elterjedése, tanórai alkalmazása, melyek megjelenésével párhuzamosan rengeteg digitális tartalom és specializált prezentációs szoftver jelent meg a piacon. A leg-

Összefogás a tudásért A Nemzeti Tankönyvkiadó immár harmadik alkalommal hirdette meg az Összefogás a tudásért pályázatát. Az idei évben a sikeresen pályázó iskolák a Nemzeti Tankönyvkiadó tankönyveit 2007-es áron vásárolhatják meg úgy, hogy a 2007/2009. évi árkülönbözetet kapják meg, amellyel szabadon gazdálkodhatnak. Ez az összeg körülbelül a teljes számlázott érték 6 százalékát teszi ki. Természetesen a visszatérítés nem befolyásolja a jutalékot, amelyet a pályázatban részt vevő iskolák tankönyvfelelősei továbbra is megkapnak. Eddig 168 iskola pályázott mintegy 470 millió forint értékben. Az idei pályázatok elbírálására 2009. szeptember 20-a után kerül sor.

6

Katedra2009 szeptember-oké.indd 6

Ember a Holdon 2009. július 20-án volt negyven éve, hogy Neil Armstrong, az Apolló–11 parancsnoka először lépett a Holdra. Ebből az alkalomból jelent meg az ausztrál Murray Books és a Nemzeti Tankönyvkiadó különleges, Holdat formázó könyve a NASA jóváhagyásával és száznál több fényképével, valamint dr. Buzz Aldrin, az Apolló–11 pilótájának előszavával. A könyv a holdra szálláshoz vezető munka meghatározó állomásait, eseményeit és emlékezetes személyiségeit követi nyomon. Bepillantást enged a kutatómunka színhelyeibe, a résztvevők felkészítésébe és a teljes program legfontosabb eseményeibe. Az előszó szerzőjét idézzük: „Igen fontos dolog örülni a tapasztalatainknak, eltűnődni rajtuk, tanulni belőlük, majd újabb kis lépésekre és óriási ugrásokra törekedni. A könyv arra ösztönöz, hogy még merészebbeket álmodjunk, ugyanakkor tiszteleg a küldetés és annak résztvevői előtt is. Remélem, önök is ugyanolyan élvezetesnek találják majd, mint számomra volt, s hatására talán megpróbálnak maguk is egy kis lépést tenni.”

több ilyen alkalmazás azonban az informatikában járatlan pedagógusok számára kevés lehetőséget nyújt arra, hogy percek alatt önállóan látványos anyagokat készítsenek, így könnyen elveszítik motivációjukat a digitális tábla használata iránt. A Nemzeti Tankönyvkiadó ezt a problémát felismerve fejlesztette a feladatkészítő szoftvert, amely alkalmas az internetről letöltött képek megjelenítésére és feldolgozására is, így például pár kattintással keresztrejtvényt, idővonalat és rengeteg egyéb interaktív feladatot készíthetnek a pedagógusok, ezzel is színesebbé, érdekesebbé téve a tanórákat. A szoftvert nemcsak tanárok, hanem diákok is használhatják, elméleti ismereteiket gyakorolhatják, saját feladatokat találhatnak ki, amelyek révén több oldalról alapozhatják meg tudásukat. Jókai István megemlítette még, hogy hagyományaihoz hűen az NTK a jövőben is kiemelt figyelmet fordít a nemzetiségi és speciális nevelési igényű diákok számára készített könyveinek előállítására, fejlesztésére. Megígérte, hogy a pedagógusoknak és a diákoknak idén ősszel sem kell a kiadó tankönyveire várniuk. A 60 éves Nemzeti Tankönyvkiadó továbbra is a XXI. századi igényeknek megfelelő tananyagokat készít az általános és középiskolai diákok és tanárok, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók részére. Az NTK több mint ezerféle tankönyvet és számos oktatást segítő eszközt ad ki. H. G. M.

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:03

Aktuális

ÚJ KATEDRA

A „rejtett tanterv” Mit tanulnak a diákok a hivatalos tanterven túl? „Ez az iskola hírében, nevében az elsők között volt az országos ranglistán. Most gondolkoztam először azon, vajon mivel érdemelte ki ezt a hírnevet, hiszen ott is voltak jó, közepes és rossz tanárok. Összhatásában kellett lennie valaminek, ami a többiek fölé emelte. (…) Gyermekként mentem oda, és felnőttként léptem ki a kapuján. E nyolc év alatt történt velem valami, amit ha egyetlen és látszólag nem sokat mondó mondatba sűrítenék, azt mondanám: az iskola kíváncsi emberré formált.” Örkény István emlékszik vissza ezekkel a szavakkal egykori iskolájára, a budapesti Piarista Gimnáziumra. Mi ez az összhatás, és hogyan formálja az iskola a diákokat kíváncsi vagy éppen tanulásra motiválatlan emberré? Az 1970-es években a neveléstudomány komoly érdeklődést mutatva kezdte tanulmányozni az iskola életvilágát, működési mechanizmusait, főként azzal a szándékkal, hogy mérhetővé és ellenőrizhetővé tegye a pedagógia hatásrendszerét. Ezek a kutatások hívták fel a szakemberek figyelmét arra, hogy az iskolai nevelés számos nem tervezett, implicit elemet is tartalmaz. Ezt a felismerést hivatott tükrözni a rejtett tanterv (hidden curriculum) elnevezés mindazon jelenségek összefoglalására, amelyek a szándékolt, tantervekben, dokumentumokban rögzített célkitűzéseken felül, azokat felerősítve vagy éppen gyengítve megjelennek az oktatás-nevelés folyamatában. A rejtett tantervvel foglalkozó első szakemberek voltaképpen azt vetették az iskola szemére, amit korábban a társadalom elvárásként támasztott vele szemben: ne csak tananyagot oktasson, de értékeket, normákat is közvetítsen. Ma úgy mondanánk, szocializáljon a felnőtt létre, a szervezetben, közösségben való létezésre: neveljen türelemre, szorgalomra, a fair-play szabályainak betartására, együttműködésre. A rejtett tantervként definiált jelenségek tehát mindig is jelen voltak az oktatási-nevelési tevékenységben; a hetvenes évektől indult kutatások érdeme abban áll, hogy a tudomány tárgyává tették az iskolai életvilág implicit jelenségeit, és megvilágították ezek problémás pontjait. A következőkben ezeket kíséreljük meg összefoglalni.

vagy manőverezni kezdenek. Nem nehéz belátni, hogy az érvényesülés, a „fennmaradás” érdekében lesésre, puskázásra szocializálódott fiatalok könnyen vonnak le téves következtetéseket a felnőtt lét működési szabályaira vonatkozóan, és esetleg iskolai túlélési stratégiáikat a munkavállalás során is gyakorolni fogják. Címkézés és Pygmalion-effektus A pedagógusok – mint minden ember egyébként – hajlanak a címkézésre, a könnyen megjegyezhető, ellentmondásmentes kategóriákban való gondolkodásra, például jó tanuló – rossz tanuló. Az állandó döntéshozatal kényszere és a korábbi döntések folytonos felülvizsgálata pszichés feszültséggel jár, a kategóriákban való gondolkodás ennek csökkentéséhez járul hozzá. Az emberi megismerésnek ez a tipikus működési mechanizmusa ugyanakkor olyan sztereotípiák rögzüléséhez vezethet, amelyek hibás attribúciókat indítanak be, és számos következménnyel járnak a tanítás során. Tantermi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a „rossz tanulókat” a pedagógusok szívesebben ültetik a terem szélső vagy hátsó padjaiba, kevesebb figyelmet szentelnek nekik, ritkábban dicsérik, és többször bírálják őket. Ezzel szemben a „jó tanulókkal” türelmesebbek, rossz válasz esetén is elnézőbbek. Az így rögzült eltérő elvárások által a pedagógus nemcsak önmagát erősíti meg korábbi ítélete helyességére vonatkozóan, de a tanulókat is arra készteti, hogy teljesít-

A családi háttér Míg az iskolai szabályok tulajdonképpen az otthoni elvárások megerősítése és folytatása egy középosztálybeli gyermek számára, addig az ezeknek való megfelelés komoly erőfeszítéseket igényel, és számtalan nehézséget okozhat mindazok számára, akik az iskolai szemléletet meghatározó kultúrától eltérő társadalmi közegből érkeznek. A rejtett tantervek megismerését célzó mikrokörnyezeti elemzések arra hívták fel a figyelmet, hogy az iskola sok esetben nem értékén kezeli ezeket a különbözőségeket. Egyrészt a tanuláshoz, társakhoz, az intézmény szabályaihoz való viszonyulást a tanulók képességeinek tulajdonítja, másrészt nincsenek kidolgozott módszerei a különbségekhez való alkalmazkodásra. Ennek következtében azok a tanulók, akik nem tudnak eleget tenni az iskola elvárásainak, könnyen visszahúzódóvá válnak

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 7

7

2009.08.24 09:41:03

Aktuális

ÚJ KATEDRA

ményüket ezekhez az elvárásokhoz igazítsák. A kör tehát ördögi: a tanuló teljesítményével kapcsolatos elvárások visszahatnak a tanuló valós teljesítményére, és meghatározhatják tanuláshoz való viszonyulását, énképét és önértékelését is. Ezt a jelenséget nevezik a pszichológusok Pygmalioneffektusnak, avagy önbeteljesítő jóslatnak. Társadalmi reprodukció A rejtett tanterv ugyanezen mechanizmusai – szociológiai szempontból közelítve őket – a társadalmi reprodukció biztosításában, a meglévő társadalmi rend újratermelésében kapnak igen fontos szerepet. A címkézés és a Pygmalioneffektus során érvényesülő mechanizmusokon keresztül az oktatási intézmények tanulóinak, osztályainak társadalmi összetételétől függően az iskola – és benne a pedagógus – eltérő elvárásokat támaszt, eltérő értékeket ajánl fel a tanulóknak. Míg az alsóbb rétegekkel szemben az engedelmesség, az alkalmazkodás, a parancsteljesítés elvárásait támasztja, az elit fiataljai számára az önálló gondolkodást, a kreativitást, a problémaérzékeny és -megoldó gondolkodás fejlesztését állítja elérendő célként. Motiváció és kíváncsiság vagy unalom és passzivitás A diákok iskolához, tanuláshoz való viszonyulását természetesen nem csak a tanár értékelése határozza meg. A tanórai történések és az interakciós sémák szerepe legalább ennyire számottevő. A pedagógus által túlzottan „uralt”, frontális óraszervezés, a memóriateszt jellegű kérdésfeltevések, a problémafelvetés és a vita hiánya nemhogy nem járulnak hozzá a diákok kíváncsiságának felkeltéséhez vagy ébren tartásához, de passzivitáshoz, a gondolkodásról való leszokáshoz vezetnek, végül az értékítéletek mechanikus átvételére nevelnek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a ritualizált óravezetés, azaz a mindig-minden-ugyanúgytörténik élménye a kisiskolások számára még szükséges kapaszkodó, ami segíti őket az iskolai elvárások rögzítésében. A kiskamaszokat és a középiskolás tanulókat azonban már az órák forgatókönyvszerű levezetése – intellektuális izgalom és szellemi kihívás híján – gondolkodás helyett csak a kötelező penzum teljesítésére sarkallja. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a nevelés kiemelt szempontjai ne jelenhetnének meg óráról órára. Rituálék arra is irányulhatnak, hogy a diákok odafigyeljenek egymásra, közösen oldjanak meg problémákat, hogy az oktatásban helyet kapjanak az ő ötleteik, gondolataik. Ez nemcsak kíváncsiságuk ébren tar-

8

Katedra2009 szeptember-oké.indd 8

tásához és az önálló gondolkodás pozitív megerősítéséhez járul hozzá, de a csoportszocializációt, az együttműködési készségek kibontakozását is elősegíti. Mit tanulhatunk a rejtett tantervből? Azzal, hogy a rejtett tanterv „lelepleződött” és a tudományos gondolkodás tárgyává vált, lehetővé vált a belőle nyert tapasztalatok beépítése a pedagógus(tovább)képzésbe. Az adott iskola rejtett tantervének megismerése segítheti a pályán lévő pedagógusokat abban, hogy munkájuk során kihasználják e „mellékhatásokban” rejlő fejlesztési potenciált, és elkerüljék az egyenlőtlen értékelés csapdáit. Abból a tényből pedig, hogy a rejtett tantervi hatások ilyen jelentős mértékben befolyásolják a tantervek működését, eredményességét, az következik, hogy az oktatás hatékonyságának növelése érdekében nem elégséges kizárólagosan a tantervek megreformálásával foglalkozni. A „szülő nem a szavaival, hanem a tetteivel nevel” családi szentencia analógiájára azt is mondhatnánk: a leghatékonyabb tananyag a tanulók mindennapi tapasztalata. Gyulai Zsófia A cikk elkészülésében nagy segítséget nyújtott Szabó László Tamás A „Rejtett tanterv” című tanulmánya

Bak Ferenc: Tantárgyfelosztás Június 24-én a Budapest XII. kerületi Hegyvidéki Önkormányzat Művelődési Központban mutatták be Bak Ferencnek, az Oktatási és Közművelődési Iroda vezetőjének a CompLex Kiadó Kft. gondozásában megjelent Tantárgyfelosztás című könyvét. A könyvet a szerző mellett dr. Vajda Krisztina főszerkesztő ismertette. A kiadó ajánlása szerint a kötet egyszerre szeretné szolgálni az iskolaigazgatók és a fenntartók érdekét, amely mindig egy irányba halad: a gyermek, a tanuló érdekének irányába, de néha nem azonos elvek mentén. Az iskolaigazgatók a lehetőségeiket igyekeznek szakmaisággal megtölteni, a fenntartók igyekeznek mindehhez a finanszírozást előteremteni. A szakmaiság és a finanszírozhatóság nem mindig találkozik egymással, de ha a két fél együtt gondolkodik, bíznak egymásban, az iskola belső működése átláthatóvá válik a fenntartó részére, akkor sokkal jobb eredményeket érnek el közösen. Ezt szeretné a kézikönyv és a hozzá tartozó CD elősegíteni. Most, amikor a közoktatásban olyan ellentmondások vannak, hogy egyes iskolák léte forog kockán és egyes iskolák túlzsúfoltak, nehéz megtalálni a helyes utat. Mivel a finanszírozás az, ahol minden eldől, a finanszírozás szakmai alapját a tantárgyfelosztás kell hogy adja, ezért szükséges mindkét félnek tisztában lennie a törvényi lehetőségekkel, tudatos jogkövető magatartást folytatva. Legyen egyértelmű és nem utólagos magyarázatokkal ellátott – a fenntartók részére világos képet mutató, az egyes intézmények oktatásszervezési folyamatát bemutató – az iskola által elkészített tantárgyfelosztás. A kézikönyv használatát megkönnyíti a törvényi hivatkozások azonnali megjelenítése a felmerült kérdést, problémát követően.

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:03

Aktuális

ÚJ KATEDRA

Hagyományos programok a Hagyományok Házában A Hagyományok Háza a költségvetési megszorítások ellenére igyekszik az eddigi programjait fenntartani, így továbbra is lehet jelentkezni az iskolai csoportoknak szóló bérletes előadásokra és komplex ismeretterjesztő foglalkozásokra. Elindulnak a kézműves, népi ének-, furulya-, tánc- és mesetanfolyamok is. A „Dúdoltam én...” sorozat is folytatódik, ősszel Kiss Ferenc és Majorosi Mariann, a Csík zenekar énekese tekint vissza eddigi pályájára barátai, zenésztársai közreműködésével. A Hagyományok Háza továbbra is lehetőséget kíván nyújtani a néphagyomány iránt érdeklődő pedagógusoknak, hogy egy nyílt nap keretén belül megismerkedhessenek az intézmény hagyományoktatás terén végzett munkájával. A nyílt napon bemutatják az óvodás és iskolás korosztálynak szóló oktató, ismeretterjesztő programjaikat (Találkozás a néphagyománnyal, Jeles napok, Mesterségünk címere), akkreditált képzéseiket, valamint azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az intézmény a néphagyomány óvodai, iskolai, művészeti iskolai szakmai munkájához nyújt (archívum, könyvtár, kiadványok, szakmai tanácsadás). A pedagógusok ízelítőt kapnak az intézmény gyermek- és ifjúsági bérletes előadásaiból, részt vehetnek egy-egy keresztmetszetjellegű, saját élményű műhelyfoglalkozáson (komplex ismeretterjesztő programok, tanfolyamok), valamint a programot elemző konzultáción. A nap folyamán bemutatkozik a népmesemondó kör, a Magyar Pedagógiai Társaság Hagyományismereti szakosztálya és a Hagyományok Háza Baráti Köre is. A rendezvényt a néphagyomány oktatása iránt elkötelezett pedagógusokon és közművelődési szakembereken kívül kiemelten ajánlják az ének-zene, technikatanároknak,

az iskolák szabadidő-szervezőinek és napközis pedagógusainak, valamint az óvodapedagógusoknak. A programon a részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. További információ: sandor. [email protected], tel.: 1/225-6086. Évad végi bemutatója és összességében igen szépen sikerült szezonja után sem pihent a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE). Az együtMihályi Gábor, a Magyar Állami Népi tes június közepén Szerbiá- Együttes művészeti vezetője ban vendégszerepelt a lassan egy évtizede sikeres Naplegenda című előadásával. Az amatőr táncegyüttesekkel való összefogás eredményeképpen a vidéki közönség is többször láthatta a MÁNE-t, mert nem kellett hetente kétszer műsort adniuk a székházban. Az együttműködésnek köszönhetően fel tudtak lépni többek között Győrött, Siófokon, Verőcén, Székesfehérvárott és Makón is. A Corvin téren hetente kétszer Magyar virtus–Hungarian spirit címmel budapesti és környéki együttesek adtak kétrészes folklórműsort a MÁNE zenekarának közreműködésével. Szeptembertől szabad bérlettel, nyugdíjasoknak szóló délutáni műsorokkal, ifjúsági ismeretterjesztő előadásokkal várja közönségét az együttes. H. G.

Kalandozások az energiaoktatás területén EnergiaKaland pályázat pedagógusoknak Az E.ON az Oktatási és Kulturális Minisztériummal közösen pályázatot hirdet azoknak a pedagógusoknak, akik elkötelezettek az energiahatékonyság iránt és az EnergiaKaland oktatási programot már alkalmazták a gyakorlatban – jelentették be a Magyarországi Ökoiskolák Országos Találkozóján. A vállalat a közélet felelős szereplőjeként fontosnak tartja környezetünk védelmét, a tudatos energiafelhasználást, ezért kiemelten támogatja az ezzel kapcsolatos kezdeményezéseket, így a többi között a Magyarországi Ökoiskola Hálózatot. A 2009-es Ökoiskola címátadó ünnepségen kihirdetett pedagóguspályázat az EnergiaKaland elnevezésű oktatási programsorozat része. Az E.ON és az Oktatási és Kulturális Minisztérium által 2008-ban elindított újszerű és komplex tanulási program célja, hogy segítse a pedagógusokat a fiatalok energiatudatosságra nevelésében. Az EnergiaKaland kiindulópontja, hogy az energia okos felhasználását már a gyerekkorban érdemes tanítani az iskolák, a tanárok és persze a szülők részvételével azért, hogy ez a tudás, az energiatudatos életmód a felnőttkorban már természetes legyen. Az EnergiaKaland program sikere nagyban múlik a pedagógustársadalom áldozatos munkáján. Nekik köszönhetően ebben a tanévben is számos előadá-

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 9

son, az energiával kapcsolatos tanórán, érdekes kísérletekben és játékos feladatokban vehettek részt a diákok az iskolában és az interneten egyaránt. A nagy sikerű, diákoknak kiírt kreatív és internetes fotópályázat után a vállalat ezúttal azoknak az energiahatékonyság iránt elkötelezett pedagógusoknak a munkáit várja, akik az EnergiaKaland oktatási programot már alkalmazzák. Maximum 20 ezer karakter terjedelmű tanulmánnyal lehet pályázni „Így használom az EnergiaKaland oktatóprogramot!” és „E.ON-önkéntes járt az iskolámban!” kategóriákban. Egy pedagógus kategóriánként egy pályaművet nyújthat be. A pályázatokat az E.ON pedagógiai szakértői bírálják el. A szakmailag legjobb, leginnovatívabb pedagógiai megoldásokat bemutató pályázatok szerzőit az E.ON értékes tárgyjutalmakkal díjazza. A nyertesek továbbá csoportos jegyet kapnak a Millenáris Jövő Háza kiállítására, és részt vehetnek a Jövő iskolája programjain. A pályázatokat az E.ON az [email protected] e-mail címre várja 2009. október 15-ig. A pályázatról bővebb információ az EnergiaKaland honlapján, a www.energiakaland.hu oldalon olvasható. Kapcsolat: Szanyi Laura, e-mail: [email protected], [email protected].

9

2009.08.24 09:41:03

Tanulmány

ÚJ KATEDRA

Kérdések és válaszok az oktatáspolitikában (részlet) Az utóbbi húsz évben az iskola világában számos, korábban ismeretlen probléma keletkezett, s kiterjedtebbé és bonyolultabbá váltak azok is, amelyek már 1990 előtt is mutatkoztak. Az okok nagyrészt ismertek, a politikatudomány, a szociológia mellett a pedagógiai szakirodalom is feltárta őket. A hivatalos oktatáspolitikának a problémákra adott válaszairól, ha akar, tudhat a nagyközönség is, az érintetteknek, főleg a pedagógusoknak pedig mindenképpen tudniuk kell – vagy kellene. De talán számukra sem érdektelen majd’ húsz év elteltével összesítő leltárt készíteni, a részletekből ugyanis nem mindig rajzolódik ki olyan kép, amiből a hogyan tovább is kitetszik.

10

Katedra2009 szeptember-oké.indd 10

pedagógusként magam is tapasztaltam, milyen jót tesz egy gyerekközösségnek, hogy segíteni, pártolni kell fogyatékos társukat, s milyen jót tesz ez az illetőnek magának is, ha a gondoskodás, segítség természetes. De tapasztaltam azt is, hogy vannak kezelhetetlen, a többiek közé nem való gyerekek, akár idegi, akár családi, akár társadalmi eredetű az állapotuk. Szóval: az integráció nem csodaszer, egyszer használ, másszor árt, ennek belátásához józan észnél több nem szükséges. Az integrált nevelés nem eszköz, hanem nevelési cél. Az integráció akkor valósul meg, ha egy-egy diákcsoport osztályközösséggé alakul nevelőjével együtt, közösséggé, amelyben mindenkinek megvan a maga helye és feladata. Dogmatikus felfogás az, amely szerint csak akkor folyik integráló nevelés, ha minden osztályban, csoportban vannak sajátos nevelési igényű gyermekek, az integrálás iskolai szinten is megvalósítható. Eszközként viszont csak addig alkalmazható, amíg a szocializációt, a tanítást és tanulást, a továbbhaladást nem veszélyezteti. Ne feledjük, hogy a nevelés integrációs célja a társadalomba való beilleszkedést elősegítő nevelést is jelent, ehhez a célhoz bizonyos esetekben az ideiglenes dezintegráció is vezethet, s ez megvalósulhat intézményi szinten vagy intézményen belül is. Az integrált nevelés megvalósulhat homogén, heterogén csoportokkal, osztályokkal, megvalósulhat Képünk illusztráció

A komprehenzív iskola eszméje ott, ahol keletkezett, az USA-ban, elsősorban azt a kérdést kívánta megoldani, hogy a nem angolszász bevándorlók gyermekeinek az iskolarendszer segítségével biztosítsa a befogadó népességbe való integrálódást. Az egységes iskolába járó nem angol anyanyelvűek gyorsabban elsajátíthatták a nyelvet és kultúrát anyanyelvű társaikkal együtt, s ezzel jelentősen javultak későbbi életesélyeik. Hogy aztán ehhez később társult az a demokratikus eszme, hogy az egységes, államilag garantált színvonalú iskola biztosítson esélyegyenlőséget az odajáróknak, segítse az indulási hátrányok ledolgozását, nem jelentette azt, különösen az USA-ban nem, hogy törvényesen csak ilyen iskolák működtethetők. Még kevésbé, hogy a problémát meg is oldotta volna. Közismert, hogy egyházi, alapítványi és magán oktatási intézmények teljes rendszere működik a komprehenzív intézményrendszer mellett, a felsőoktatásban (de nem csak ott) kifejezetten elit jelleggel. Akárhogy és akármint: a komprehenzivitás eszméje ott, ahol született, a minőség kérdését akarja megoldani: nem méretekkel, nem iskolaszerkezettel, hanem pedagógiai eljárásokkal! Ezek lényege: az egységes iskolákban mindenkivel saját szükségletei és perspektívái szerint kell foglalkozni, s ennek megadják a tárgyi és személyi feltételeit is. Hasonló a helyzet az integrált nevelés ügyével is. Az a gondolat, hogy az úgynevezett sajátos nevelési igényű gyermeket sorsa ne zárja ki a többiek közül, ne érezze magát korosztályából és annak természetes életéből kiközösítettnek, számkivetettnek, a többiekkel együtt élvezhesse a gyermek- és serdülőkor örömeit, osztozhasson annak gondjaiban és felelősségében: nemes és jó szándékú pedagógiai eszme. Az azonban nagy kérdés, s a pedagógia, pszichológia, szociológia tudományainak együttműködésével dönthető csak el: hol a határ a sajátos nevelési igények, illetve általános képességhiány, továbbá aszocialitás, deviancia között? Magyarán: ki az, akinek a közösségbe való „integrálása” lelki épülés önmagának és társainak is, s ki az, akit, tetszik vagy nem, el kell különíteni: a többiek és önmaga érdekében is? Gyakorló

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:04

ÚJ KATEDRA

felzárkóztatással és tehetséggondozással, ha azt értjük rajta, ami, nem pedig mást. Egy módon nem valósulhat meg: parancsszóra, feltételek nélkül. Általában: a szabadság és nem a kényszer integrációja hasznosítható pedagógiailag. Az integrált nevelés eszméje tehát megint csak pedagógiai minőségeszme, elsősorban azok életminőségét javítja, akiket eddig jó szándékkal bár, de azért neveltek külön, mert nem tudták, hogy lehet a többiekkel együtt is – eredményesen. Nem lehet indok tehát gyógypedagógiai iskolák, osztályok diákjainak a többi közé „integrálására”, még akkor sem, ha esetleg – elég sajnálatos, ha így volt – előfordult, hogy etnikai problémák „megoldására” visszaéltek a gyógypedagógiai oktatás lehetőségével. Ugyanis, ha a nagymértékben képességhiányos tanulókat a többiekkel együtt kell oktatni, azok oly mértékben lekötik a nevelő energiáit, hogy a többiekre még annyi sem marad, amennyi minimálisan szükséges lenne. Egy sajnálatos helyzetből fakadó igazságtalanságot tehát egy még nagyobb új igazságtalansággal „orvosolnak”. Különösen bántó, hogy az integráláshoz ígért, speciálisan képzett nevelők és a foglalkozásokhoz szükséges óraszámok és helyiségek csak nem akarnak rendelkezésre állni. Ezért nem akartam hinni a fülemnek, amikor a közelmúltban az egyik leghallgatottabb hazai hírrádióban a hazai pedagógiatudománynak egy általam nagyra becsült művelője az ún. integrált oktatásról a következőképpen nyilatkozott: „az integrált oktatás az egyetlen működő modell, a társadalmi szolidaritás és együttműködés kimunkálásának egyedül lehetséges útja, amit ráadásul Ausztráliától Amerikáig mindenhol alkalmaznak.” Ilyen megfogalmazásokat utoljára az ún. szocialista pedagógia legdogmatikusabb korszakában hallottam, olvastam, de ennek divatja a hetvenes évek végétől kezdett elmúlni. Mostani felbukkanását jó nevű tudósember megnyilatkozásában csak az teszi érthetővé (de elfogadhatóvá nem), hogy valódi, igen nagy, égetően fontos és mindenképpen megoldandó problémáról van szó: miként lehet élni a szabadság lehetőségeivel az iskolában, anélkül, hogy ezzel fokoznánk a lemaradók hátrányait, s még előnyösebb helyzetbe hoznánk azokat, akiknek eleve jobbak az esélyeik? Még egyszer mondom: iskolák felszámolásával, nagy, öszszevont, akár többcélú és többtípusú képzést egyesítő mamutintézményekkel nem, még akkor sem, ha rájuk mondják, hogy komprehenzívek, integráltak. És pláne nem, ha nevelésügyi kongresszuson hangzik el, hogy a magas osztálylétszám nem befolyásolja hátrányosan az oktatás minőségét, mert a gyakorló tanárok tudják, hogy nagyon is. Az sem igaz, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok nem eredményesebbek a többinél, mert azok, még a metodikailag kétes értékű ún. kompetenciamérések is ezt mutatják. Sem gazdaságossági, nagyságrendi, sem jogi vagy iskolaszerkezeti térre terelve, s különösképpen ideologisztikusan, doktriner módon nem oldható meg az igazi esélyegyenlőséget biztosító iskolai minőség problémája. De valóban megoldható komprehenzivitással és integrációval is, ha mindkettőn azt értjük, amit valóban jelentenek.

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 11

Tanulmány Komprehenzív, tehát egységes és átfogó az iskola, ha mindenütt és minden korosztálynak egységes és átfogó műveltségi anyagot nyújt. Ez a műveltségi anyag az egyetemes és magyar kultúra, mint tartalom, a tudományok és művészetek rendszerét leképező tantárgyi rendszer, mint forma. Egységes és átfogó az iskola, ha a legkisebb falutól a fővárosig mindenütt azonos, jó minőségű oktatás és nevelés folyik benne. Ha ezt a minőséget ott adja, ahol a gyerekek élnek, s csak akkor utaztat, vagy küld kollégiumba gyereket, amikor ez már életkorilag elviselhető, és csak azért az iskolatípusért, ami az általános iskolához hasonló „terítésben” már nem működtethető. A többletet a felzárkóztatáshoz a lemaradóknak is ott kell adni, ahol élnek, többek között azért, mert ez alapvető emberi joguk. Az iskolában a jó minőségnek egyetlen személyi feltétele van: a jó tanár. Pontosabban: jó tanárok sokasága. És egyetlen tárgyi: a jól fűthető és világítható osztályterem. (Ha már okvetlenül az iskolákon kell spórolni gazdasági válság idején: nem nélkülözhetetlen feltétel egyetlen eszköz vagy gép sem.) Egységes és átfogó az iskola, ha belső világa élhető, emberléptékű. Ha nem vész el az egyes ember a tömegben. Ha igazgató és tanárok ismerik a diákjaikat, körülményeiket, problémáikat. Ha van idejük foglalkozni velük tanórákon kívül is. Ezzel kapcsolatos az igazi komprehenzív iskola egyetlen jogi feltétele: a munkafegyelem fenntartását minden körülmények között biztosító törvényi szabályozás. Tehát kultúrával, pedagógiával, humánummal és követelménnyel lehet egységesíteni a közoktatást, lehet átfogni a tanulóifjúságot a tankötelezettség teljes időtartamában, gazdasági, pénzügyi, jogi, ideológiai kényszerítés nélkül. Ha azoknak, akiknek az intellektusa fejlettebb az átlagnál, s gyorsabban szeretnének haladni a többieknél, külön csoportot, osztályt, esetleg iskolát szerveznek, nem privilégiumot adnak, hanem a tanuláshoz való jogukat biztosítják adekvát módon. A tehetséggondozás, tehetségfejlesztés nem demokráciaellenes törekvés. A manuális intelligencia a többivel egyenértékű adottság, s nem téves pedagógiailag az a gondolat, hogy az e téren tehetségesek időben kezdhessék ilyen irányú intelligenciájuk fejlesztését (régebben jól tudták, hogy az e területen nyert sikerélmények az értelmi intelligencia területét is fejlesztik). A szelekció nem sátántól való gondolat. Az emberek előbb-utóbb kiválogatódnak az arravalóság alapján, aki szakmát akar tanulni, szakképző iskolát választ, aki egyetemre készül, gimnáziumot, aki mindkét lehetőségre akar készülni, szakközépiskolát. Nem az a komprehenzivitás, hogy csinálunk egy nagy iskola-tohubavohut, amiben minden együtt van, mint a matrózfröccsben sör, konyak, fagylalt. Hanem az, ha az iskolarendszer átjárható, csak mennyiségi és mélységi különbségek vannak a tantárgyakban, amelyek szükség esetén áthidalhatók, mivel az alapok azonosak. Heltai Miklós nyugalmazott gimnáziumi igazgató (A tanulmány teljes terjedelmében elolvasható honlapunkon, a www.ujkatedra.hu címen.)

11

2009.08.24 09:41:05

Interjú

ÚJ KATEDRA

Filozófia a gyakorlatban – a Bölcsesség iskolája Hat éve működik Budapesten a Filozófia Gyakorlati Iskolája, melyet alapítói azzal a céllal hoztak létre, hogy bárki számára lehetőséget nyújtson a gyakorlati filozófia megismerésére és mindennapi gyakorlására. Ma már több szinten és témában folyik oktatás. Az iskola bölcsességre, önismeretre tanít, 2008 óta pedig az Oktatási és Kulturális Minisztérium által akkreditált továbbképzési programot is kínál pedagógusoknak. Az iskola vezetője, Beöthy Miklós, kedves mosollyal, szemében bölcsességgel, nyitott szívvel beszélt az intézményről és a képzésről. – Egyetemi, főiskolai tanulmányaink alatt sokan tanultunk valamilyen szinten filozófiát. Elsősorban nem a „gyakorlat” idéződik fel bennünk. Mit takar a névválasztás: A Filozófia Gyakorlati Iskolája? – Azt, amit mond, hogy a filozófiával nem mint akadémiai tárggyal, nem az akadémiai tudás megszerzése érdekében, hanem a szó eredeti értelmének megfelelően, mint a bölcsesség szeretetével foglalkozunk. A bölcsesség a mindennapi életben alapvető szükséglet. Ez az a tudás, ami egy igazán boldogan élt életet tesz lehetővé. Azt jelenti mindez, hogy a mindennapi életben az évezredek bölcsességét alkalmazzuk – saját magunk érdekében és mindenki javára. Iskolánk egyike azoknak az oktatóközpontoknak, melyek a Londonban alapított School of Economic Science hálózatában ma már a világban mintegy hatvan helyen működnek, Angliában, Új-Zélandon, Ausztráliában és az USA-ban éppúgy, mint Dél-Afrikában, Spanyolországban, Belgiumban, Hollandiában, Cipruson, Máltán vagy Trinidadon. – Az iskola az advéta filozófiát követi. Mit jelent ez pontosan? Mire tanít, milyen értékrendet ad? – Az advéta szanszkrit szó (jelentése „nem kettő”), azt fejezi ki, hogy a teremtés és a teremtett nem két különböző dolog, hanem egy és ugyanaz. Az ember nem csupán mint szenvedő alany, és nem csupán mint tárgy van jelen a teremtésben, hanem aktív résztvevője annak, egyszóval egységben van mindennel. Ez a legszemélyesebb szinten azt jelenti, hogy minden ember megteremti a saját világát. Amire az advéta filozófia tanít, az az önismeret. Az ember, aki ismeri önmagát, az ismerhet mindent és mindenki mást is. Akinek tévhitei vannak önmagáról, annak tévhite van minden másról is. – Ki-ki a saját életét élve vagy másokét figyelve tud

12

Katedra2009 szeptember-oké.indd 12

meg újabb és újabb dolgokat önmagáról. Ezt nevezhetjük nem strukturált tanulásnak. S persze lehetősége van mindenkinek arra, hogy akár önállóan, akár tréningeken vagy iskolákban egyedül tanulja meg saját magát, ami egy szervezettebb tanulást jelent. Hogyan ismerhetjük meg önmagunkat az advéta filozófia, illetve a Filozófia Gyakorlati Iskolája segítségével? – Az iskola módszere a dialektikára épít, nem didaktikus. Tehát nem a professzor mondja el, mi a valóság, s mi nem az, amit aztán mindenki elfogad és bemagol, hanem a kérdés és a közös gondolkozás, megfontolás, a hagyományok, a kijelentések közös értelmezése, alkalmazása, gyakorlata által tapasztaljuk meg a valóságot és a tévhiteket. És ráébredünk az emberi lét legmagasabb szintjére, az ebben rejlő érzelmi, intellektuális és művészi lehetőségekre. – Milyen a bölcs ember? – A bölcs ember, amikor ül, csak ül, amikor megy, csak megy. A bölcs ember egyszerű, és százszázalékosan hatékony. Úgy és olyannak látja a dolgokat, amilyenek. A bölcsessége a természete, meglátásai ezért helyesek. – Ha filozófiát tanulunk, miért essen választásunk éppen egy keleti filozófiai irányzatra? – Nyilván van más választási lehetőség is. Én azok közé tartozom, akik úgy gondolják, a hindu kultúra fejtette ki a legmélyebben az önismeret felé vezető út lépéseit. Iskoláink célja a gyakorlati és élő filozófia folyamatos felfedezése. Úgy találjuk, hogy a Kelet bölcsessége meg tudja világítani és fel tudja eleveníteni a Nyugat hagyományait, és ezzel a filozófiát az élet gyakorlati és hatékony eszközévé teheti. Ennek megfelelően tanfolyamaink anyaga nemcsak a keleti, hanem a nyugati hagyományokból is merít: Platón, Sankara, Szókratész, Hamvas Béla, a Bhagavad Gíta, a Biblia, az Upanisádok tanításaiból. Azt

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:05

ÚJ KATEDRA

nyilván nem is kell hangsúlyoznom, hogy nem vallási irányzatot követünk és tanulunk. Ha Jézust, Buddhát, Krisnát, Lao-cét idézzük, nem a tanításaik körül kialakult vallással foglalkozunk, hanem szavaik hozzánk szóló iránymutatását keressük. – Nyilván egy ilyesfajta tudás a mindennapi életbe is szervesül, a résztvevők életvitelére is kihat… – Így van. A bölcsesség szeretetére törekszünk, ennek eléréséhez rendszerességre, aktív részvételre, hozzáállásra van szükség. Az iskola olyan fórum, ahol hasonló érdeklődésű emberek hetente, közösen felújítják gyakorlati, elméleti tudásukat (jelenlétet, meditáló elmélyedést stb.), s meghatározott tematika szerint közösen gondolunk végig dolgokat. Ez a tudatos létezés megjelenik a mindennapokban is, alakítja az életvitelt is. Rövid időn belül azt tapasztaljuk, hogy éberebbekké váltunk, jelen vagyunk az életünkben. Megértjük a világ működését, és benne a mi szerepünket. A dolgok elengedése, elfogadása sokat segít mindebben. Összességében boldogabbak leszünk. Jártunkban-keltünkben észreveszünk olyan dolgokat, amiket addig talán sosem észleltünk, hiába láttuk. – A programot akkreditáltatták, így része lett a pedagógus-továbbképzési rendszernek is. Miért gondolják, hogy szüksége lehet erre egy pedagógusnak szakmája gyakorlásához? Miért lenne fontos, hogy óvónők, tanítók, tanárok elvégezzék ezt a kurzust? – Amit itt tanul valaki, mint magánember, az is fontos, mindenkinek jó hatással van szemléletére ez a tudás. A pedagógusok számára pedig azért különösen fontos, mert olyan tudást szerezhetnek, amelynek segítségével megerősítést kaphatnak munkájukhoz, újra képesek lesznek átélni hivatásuk fontosságát, szépségét. A tanítás, a tanári munka jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azok a tanárok, akik szeretnek tanítani, képesek elérni, hogy a gyerekek is szeressenek tanulni, akikkel foglalkoznak. Ha a tanár összhangban van magával, akkor természetes módon találja meg a kapcsolatot a gyermekekkel, és tudja tanítani, segíteni őket. Ha visszaemlékszünk, kik voltak a tanítóink életünk során, felbukkan néhány olyan személy, akinek emléke szívmelengető, mert amit tőle kaptunk, az bölcsességen, szereteten, példán át ért el hozzánk. Minden, amit tanultunk tőle, való énjéből fakadt, és bizonyosságot adott arról, hogy fontosak vagyunk, egyediek vagyunk, hogy a lehetőségeink felmérhetetlenek, határtalanok. – Mit várhatnak a résztvevők ettől a képzéstől? Miről esik majd szó a foglalkozásokon? A Filozófia Gyakorlati Iskolája az Oktatási és Kulturális Minisztérium által akkreditált pedagógiai továbbképzés (OKM-3/36/2008). Az iskola keretein belül működik a Szülőség iskolája, az Advéta baráti kör, a Gita-study, s az iskola bevezetést ad a meditációba is. További információ: Filozófia Gyakorlat Iskola Közhasznú Alapítvány, www.filozofia.hu, admin@filozofia.hu.

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 13

Interjú – A továbbképzés – Filozófia a gyakorlatban, filozófia és önismeret – negyvenórás. Célja, hogy a Kelet és a Nyugat bölcsességének vizsgálata során a filozófiát az élet és a tanítói munka hatékony gyakorlati eszközévé tegye. Az önismeret fontosságát hangsúlyozzuk és szeretnénk bemutatni, hogy a különböző filozófiai tanítások gyakorlati alkalmazásával hogyan ismerhetjük meg önmagunkat, a körülöttünk lévő világot és a kettő közötti összefüggéseket. A helyes önismeret képességének fejlesztéséhez tehát a filozófia eszközét alkalmazzuk a továbbképzés során. Klasszikus témákat veszünk sorra, mint például az igazságosság, a boldogság, a félelem, a szabadság vagy a megértés, de mindezt a gyakorlat és a tanítás oldaláról vizsgáljuk. Azoknak ajánlom jó szívvel ezt a képzést, akik egyetértenek velünk abban, hogy a tanítás, a nevelés egészséges szemléletű, őszinte, igazságos értékrendű, szolgálatkész, értelmezésre és tisztánlátásra képes személyiség kialakulásának segítése érdekében történik. Fel kell készíteni gyerekeinket a felnőtt élet lehetőségeinek és felelősségének megtapasztalására, ami csak úgy lehetséges, hogy megtanítjuk őket gondolkodni és tanulni. Én abban bízom, hogy ez a továbbképzés segít a tanároknak abban, hogy olyan látásmóddal rendelkezzenek, mellyel könnyebben értik meg saját magukat, ezen keresztül a környezetüket, tanítványaikat, s így eredményesebbé és sikeresebbé válik mind magánéletük, mind tanítási gyakorlatuk. – Mit vár attól, hogy akkreditálták a képzést? Lesz ez valamilyen hatással az iskolákban zajló munkára? – A Filozófia Gyakorlati Iskolája például Angliában, Írországban általános iskolákat, gimnáziumokat alapított, melyek abból az alapgondolatból indulnak ki, hogy a bölcsességek alaptételei minél előbb jussanak el az emberekhez, már gyerekkorban, hiszen annál hatásosabb lesz az azokból fakadó iránymutatás. A filozófia az oktatásban lényeges hangsúlyt kap, s nemcsak az iskolában, hanem otthon, a családban is. Mindez annak a fényében történik, hogy a gyermeknek támogató szeretetre és irányító fegyelemre van szüksége. Hadd idézzem Sántánanda Szaraszvatit: „A gyermek elméje (a szívet beleértve) nagyon zsenge, könnyedén felvehet bármi formát vagy alakot. És hasonlóképpen, nagyon gyorsan el lehet torzítani. Ha túl sok szeretettel van elhalmozva, akkor a gyermek akaratossá válhat, és ha túl sok irányítás (fegyelem) van rá kényszerítve, akkor bezárkózhat, és belül megbántódhat. Tehát mindkettőre szüksége van, de a helyes mértékben. A gyermek formálható, mint a kifinomított agyag a fazekas kezében. A fazekas mindkét kezét használja, az egyiket belül, a másikat kívül. A belül használt kéz a szeretet keze, amely támogatást nyújt a kiterjedésre, melynek segítségével kiteljesedhet, és a kint lévő kéz a fegyelem (irányító) keze, amely határozottan irányítja a kiterjedést, hogy az a megkívánt formán belül tartson. Ez a kéz előíró és szabályozó.” Egyszerre van tehát szó lehetőségről és nagy-nagy felelősségről, ami az oktatást illeti. Molnár Notti

13

2009.08.24 09:41:06

Olvasóink írták

ÚJ KATEDRA

Elfelejtett iskolák: Csebény Csebény, a 800 éves falu Ha a 67-es úton Szentlászló községnél lekanyarodunk, Almamelléken át, Horváthertelend felé jutunk el ahhoz a csodálatosan szép, egyutcás, apró zsáktelepüléshez, amelyet a források már 1211-ben említenek Chebe néven. A középkorban egytelkes nemesek lakták, s a szomszédos Szabás településsel együtt templomos helyként írták össze. Az 1700-as években német, majd a XIX. század vége felé már magyar családok is laktak a faluban. 1848-ban 252 katolikus vallású lakosa volt a településnek, ma mindössze 120-an élnek Csebényben. A kicsiny falu gondozott portákkal, köztéri szobrokkal, faluházzal és helytörténeti gyűjteménnyel várja az idelátogatókat. Megkapó látványt nyújtanak a réten legelésző lovak vagy a domboldalon éppen hazatérő juhnyáj. Iskolaalapítás Csebényben A II. Ratio Educationis (1806-ban, I. Ferenc által kiadott tanügyi rendelet) előírta, hogy az anyaegyházon túl a filiákban is állítsanak iskolákat, még abban az esetben is, ha a tankötelesek száma nem éri el az ötvenet. Csebényben a környező kis települések közül elsőként építettek iskolát. Az 1847. évi Egyházlátogatási jegyzőkönyv (Visita canonica) így ír erről: „Az iskolaházat a község népe építette 1808-ban. Vályogfalai vannak, szalmával van fedve. Egy szoba a mester lakása, egy pedig az iskolaterem.” 1810-ben a falunak 134 katolikus lakosa volt. Az iskola első tanítóját Staiger Andrásnak hívták és hittanra tanította a gyerekeket. Őt Szlovek Károly követte a tanítói poszton. Az ő eredeti mestersége cipész volt, de a zenéhez is értett. Amikor 1830. június 6–7-én báró Szepesy Ignác pécsi püspök látogatást tett az ibafai plébánián, a hozzá tartozó fiókközségeket, így Csebényt is felkereste. A kánoni látogatáskor készült feljegyzésből ismerjük a legfontosabb iskoláztatással kapcsolatos adatokat. Ekkor a településen 239 római katolikus, 12 izraelita és 6 evangélikus vallású lakos élt. A bíró Hőnig Mihály, az esküdt Fritz Miklós volt. A lakosok anyanyelve és beszélt nyelve a német. Elemi iskola létezett; az iskolaépület fenntartása a község feladataihoz tartozott. Egy tantermes, osztatlan iskola volt a csebényi, ahol csak télidőben folyt tanítás. A negyvenhárom római katolikus iskoláskorú közül tizennyolc látogatta rendszeresen az iskolát. A ludimagister (iskolamester) olvasást, írást, vallástant tanított. A tanító lakása téglából épült, 6x3 öles nagyságban. A nádfedeles épület két szobát és konyhát foglalt magában .

A tanítói jövedelmet házaspáronként az alábbiakban állapították meg: 1/8-os búza, fél/8-os kukorica, 15 krajcár, házanként 1 kocsi tűzifa, iskolába járó gyerekek után évi 30 krajcár. (A kukorica a Visita rendelkezése szerint szemesen járt.) Magyar és német nyelvű katolikus iskola a végeken Az iskoláztatás csebényi történetét a pécsi egyházmegyei schematizmusokból (könyvbe foglalt kimutatások) követhetjük nyomon a XIX. században. Csebény az ibafai anyaegyház filiája volt 1802-től. A mindenkori ibafai plébános volt a csebényi iskola igazgatója, egyben 1876-tól az iskolaszék elnöke is, időrendi sorrendben: Juhász József, Markovits János, Csór Mihály, Nagy József, Gjurisis István, Pfleger Ferenc és Hangai (Schreier) Nándor plébános urak. Ez utóbbi 1905-ig volt ibafai plébános, s neve már összeforrt a századfordulóval. A tanítók így követték egymást: Novák (Szlovek) Károly, Mangold Mihály, Fromm János, Niebl Ferenc, Pfleger Ferenc, Fallier Edward, Märcz György és Morvay Károly. (Ő három évtizedig, 1889-tól 1919-ig volt Csebény tanítója.) Volt közöttük olyan, akinek szabó volt a foglalkozása, illetve csak német nyelven beszélt. Magyar és német nyelven folyt a tanítás. A kezdetben kétosztályos, elemi (triviális) iskola 1868-tól hatosztályossá vált, illetve az ismétlőiskolai tanítást is bevezették tizenöt éves korig. A tanulók létszámának alakulása: 1839: 18 fő, 1848: 32 fő, 1853: 39 fő, 1855: 25 fő, 1857: 49 fő, 1860: 40 fő, 1865: 22 csebényi és 20 szabási gyerek, 1866: 28 csebényi és 21 szabási tanuló, 1881: 47 fő 6–12 éves és 15 fő 13–15 éves, valamennyien rendszeresen jártak iskolába. 1885-ben a hatosztályos iskolába 43 gyerek, az ismétlő iskolába 11 gyerek járt. 1895-ben Csebénynek 324 lakosa volt, közülük 55 fő tanköteles. Az iskola épületének helyzete folyamatosan problémát jelentett. Egy 1846-ban kelt és a vármegyének küldött jelentés így ír erről: „Ami az oskola házat illeti inkább kalibának, mint háznak lehet nevezni, ennek se udvara, se kertje, egyszóval egész nyomorúság.” Végre 1888ban nekiláttak új iskola építéséhez, melyet befejezni csak államsegéllyel tudtak. A XX. század történései Az új évszázad elején Csebény (és Szabás) lakossága egyre nőtt, 1906-ban már a csak katolikusokból álló lako-

14

Katedra2009 szeptember-oké.indd 14

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:06

Olvasóink írták

ÚJ KATEDRA

sok száma elérte a 370 főt. Morvay Károly tanító úr (egyben kántor) keze alatt 69 elemi iskolás (29 fiú és 40 leány) és 16 ismétlő iskolás (6 fiú és 10 leány) nevelkedett. A tanítói alapfizetés összetétele: 636 korona a fenntartótól (Csebény község), 364 korona az államtól, valamint 500 korona állami korpótlék. Az iskola fennállásának egész ideje alatt a falu vallási és kulturális életének központja volt egyben: ott tartották a szentmiséket, és ott rendezték az ismeretterjesztő tanfolyamokat is. Az iskolaigazgatói és iskolaszék egyházi elnöki teendőit is ellátó ibafai plébánosok az államosításig: Háj Eduard, Röszler Ferenc, Koch Gyula és Schlachter Ferenc. A további tanítók: Main József, Szukics József, Hársfai Erzsébet, Kovács Jánosné, Pallós Margit, Kovács József, Kozma Endréné, Kozma Endre, Gold József, Rimóczy Ferenc, Hamarics György, ifj. Vörös Zoltán, Jégvári József, Auguszt Magdolna, Baracsi Jánosné és Kovács Sarolta. 1948 végén az iskolát államosították. Ekkor számba vették az ingatlanokat: ház, udvar: 75 négyszögöl, kert: 115 négyszögöl, rét: 283 négyszögöl, szántó: 762 négyszögöl.

Az iskolába járók számának alakulása: 1910: 73 fő 6–12 éves és 29 fő 13–15 éves, 1920: 40 fő, 1943: 61 fő, 1948: 54 fő, 1951: 51 fő, 1960: 36 fő, 1970: 17 fő, 1975: 9 fő. Az 1940től nyolcosztályos iskola 1954-ig összevontan, egytanítós rendszerben működött. Ezt követően – 1961-ig – az alsó és felső tagozat külön osztályban tanult, két pedagógus irányításával. 1961 szeptemberében Ibafán általános iskolai kollégium létesült, s a felső tagozatosok a továbbiakban az osztott iskolába jártak. Csebényben 1–4. osztályos alsó tagozatos iskola maradt egészen 1978. augusztus 31ig. Ekkor megszűnt az alsó tagozat is, s a gyerekek Almamellékre kerültek iskolába. A csebényi iskola rossz állapotban lévő épületét már rég lebontották. A falu az egykori tanítók nevét is felsoroló emléktáblával kíván emlékezni iskolájára. A temetőben lévő Morvay Károly tanító síremlékét pedig Biswurm Sándor polgármester – az iskola egykori tanulója – saját költségén kívánja felújíttatni. Talán mégsem elfelejtett a csebényi iskola! Kolics Pál

Víz napja – kicsit másképp! Több éven keresztül óvodánk zenei munkaközössége lepte meg gyermekeinket a Víz napja alkalmából készített ötletes, érdekes, kicsik és nagyok számára egyaránt érthető műsorával. Idén úgy gondoltuk, hogy játékosabb módon juttatjuk új tapasztalatokhoz gyermekeinket. Elgondolásunk alapja az volt, hogy amit a gyermek maga tesz, tapasztal meg, azt sokkal könnyebben magáévá teszi, könnyebben megérti. Hat helyszínt alakítottunk ki: volt kísérletezés, horgászverseny, vízcsepplabirintus… stb. Amikor a gyerekek egyegy „állomáson” megoldották az apró „feladatokat”, akkor

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 15

vízcsepp nyomdát kaptak a saját értékelőlapjukra. Minden gyermek nagy izgalommal számlálgatta a pecsétjeit, és este a szüleiknek örömmel mutatták hatszínű gyűjteményüket! A tapasztalatokat levonva úgy gondoljuk, hogy ez után a nap után gyermekeink sokrétű ismeretre tettek szert, gyakorlati tapasztalatokkal gazdagodtak. Nem unatkoztak, kellemes izgalommal vonultak a csoportok egyik helyszínről a másikra, és séta közben találgatták, hogy vajon mi vár rájuk majd. Számunkra is izgalmasan telt a délelőtt, és örömmel összegezhettük, hogy gyermekeink nagyon jól érezték magukat. Több napon keresztül volt beszédtéma óvodánkban – és a családok körében is – első víznapi közös programunk. Magyarné Willinger Andrea óvodapedagógus Kerekerdő Óvoda, Budapest

15

2009.08.24 09:41:06

Pályázat

ÚJ KATEDRA

Összefűz az egészség – Díjat alapított a Médiaunió és a Pfizer Oktatási intézményeket vár az öt kategória egyike A Médiaunió NincsDe kampánya újabb mérföldkőhöz érkezett. Az országos kampány szervezői ezúttal olyan versenyre mozgósítják a lakosságot, melynek tétje maga az egészség. A Pfizer Gyógyszer-kereskedelmi Kft. támogatásával megvalósuló „Összefűz az egészség” pályázat célja sokkal több, mint ismeretterjesztés: a hétköznapi emberek és közösségek ösztönzése annak érdekében, hogy életvitelüket, illetve közvetlen környezetüket egészségtudatosabbá tegyék, és a gyakorlatban is megvalósítsák eddig csak halogatott életmódváltással kapcsolatos terveiket és álmaikat. Az új program azt hangsúlyozza, hogy az egészséges életmód kialakításához bárki hozzájárulhat. Célja az egészségesebb életvitel és környezet elérése a magyar lakosság körében, az olyan berögzült rossz szokások megváltoztatása, melyek az egyén egészségi állapotát befolyásolják, és kihatnak a környezetre is, valamint elősegíteni azokat az egyéni vagy közösségi kezdeményezéseket, amelyek megváltoztatják egy ember vagy emberek egészséggel kapcsolatos gondolkodását és hozzáállását, és felhívják a figyelmet az egyéni felelősségre. A pályázatra a jelentkezéseket mozgás, táplálkozás és dohányzás témakörökben várják öt kategóriában. Pályázhat magánszemély, oktatási intézmény, munkahelyi vagy egyéb közösség, illetve sajtóorgánum. A pályázatok szöveges és

képi (pl. fotó, videó) dokumentációját a www.egeszsegdij.hu honlapon tehetik közzé a pályázók, így mutathatnak példát az egészséges életmód és az egészségdíj iránt érdeklődő látogatóknak. Az egyéni, közösségi és oktatási intézményi kategóriák értékelésénél figyelembe veszik az életmódváltásban bekövetkező változtatások minőségét és mértékét, a megvalósítás menetét, a közösségi kategóriákban a megvalósításban elkötelezett segítő, támogató közösség csapatmunkáját. A pályázat fődíja egy „Összefűz az egészség 2009” díj és bruttó 500 000 forint pénzjutalom kategóriánként. A pályázat eredményét a 2009. december 3-án tartandó díjátadó ünnepségen hirdetik ki a szervezők. A pályázatban való részvétel feltétele a jelentkezési lap kitöltése, mely letölthető a www.egeszsegdij.hu honlapról, valamint az 1/801-7455-ös telefonszámon is igényelhető. A beküldési határidő 2009. november 20. A jelentkezési lapon kérik feltüntetni a pályázat rövid leírását, megvalósításának várható idejét (a pályamű megvalósítása túlhaladhatja a pályázat lezárásának dátumát). További információk a www.mediaunio.hu, www.pfizer.hu, www.osszefuzazegeszseg.hu és a www.egeszsegdij.hu oldalakon vagy az [email protected] e-mail címen.

ÚJ Katedra Apró Engedje meg, hogy minden meglévő és új partnerünk szíves figyelmébe ajánljuk az Új Katedra kibővült hirdetési lehetőségét. Akiknek az Új Katedra Apró rovatot ajánljuk: • közintézmények, • kis- és középvállalkozók, • alapítványok, • civil szervezetek, Az árlistában szereplő áraink kidolgozásánál fontos szerepet játszott az is, hogy szol• utazási irodák, gáltatásunk még inkább elérhetőbbé váljon leendő partnereink számára. • magánszemélyek. Felület 1/8 oldal, fekvő 1/8 oldal, álló 1/16 oldal, álló 1/16 oldal, fekvő 1/32 oldal, fekvő

Méret 89,5 x 65,75 mm 44,75 x 131,5 mm 44,75 x 65,75 mm 32,875 x 89,5 mm 44,75 x 32,875 mm

Ár 25 000 Ft + Áfa 25 000 Ft + Áfa 15 000 Ft + Áfa 10 000 Ft + Áfa 8 000 Ft + Áfa

Kedvezmények 5 alkalom: 10%

Elhelyezési felár: 30% Kovács Balázs: telefon: +36-1-328-0316; fax: +36-1-328-0317; mobil: +36-30-337-9962; e-mail: [email protected] • www.ypsylonmedia.hu

16

Katedra2009 szeptember-oké.indd 16

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:07

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Magyarok a 20. században Anyaországi perlekedések, határon túli irtóhadjárat Salamon Konrád Ez volt a magyar 20. század című (tan)könyvét elolvasva azon álmélkodhatunk, hogy egyáltalán él még magyar ember ezen a földgolyón. Az első világháborútól kezdve a rendszerváltozásig – ezzel az időszakkal foglalkozik a könyv – folyamatosan annyi ellenségeskedés, gyűlölködés, meg nem értés keserítette ennek a kicsivé zsugorított országnak az életét, hogy ebbe egy világhatalom is belerokkant volna. Csoda, ha a környező országok vezetői vérszemet kaptak, és a határainkon kívül rekedt magyarokkal azt tettek, amit akartak? A kötet szerzője jól tudja, hogy sokan nem rendelkeznek kellő ismeretekkel arról, ami a trianoni határokon kívül élni igyekvő magyarokkal történt Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában vagy a Szovjetunióban. Salamon két fejezetet is szentel könyvében azoknak, akiket senki sem kérdezett meg, hogy el akarnak-e szakadni hazájuktól. Az Akiken átlépett a határ című fejezetben a húszas évektől a második világháborúig, A határainkon túli magyarság címűben pedig a szovjet megszállás idején velük történtekkel ismerkedhetünk meg. Igen tanulságos, ha csak az oktatási intézményekkel kapcsolatos változásokat kísérjük figyelemmel. Csehszlovákiában szinte azonnal megkezdődött a magyar iskolahálózat felszámolása: „A magyar nyelvű oktatás engedélyezését nagyon magas tanulói arányhoz kötötték, s a magyar iskolák számára nem biztosították a fenntartási költségeket. Ebből következően a magyaroknak 31 százalékkal volt kevesebb iskolájuk, mint amennyi a hivatalos népszámlálás adatai alapján megillette volna őket. Így sok magyar többségű községben csak szlovák iskola működött.” A második világháború után „korlátozott számban engedélyezték magyar iskolák szervezését, majd megkezdték felszámolásukat. 1950 és 1973 között 233 magyar iskolát szüntettek meg, aminek következtében a magyar diákoknak mindössze 30-35 százaléka tanulhatott anyanyelvén.” Romániában „az 1919–20-as tanévben kilencszáz elemi iskolában szüntették meg a magyar nyelvű tanítást. FelszámolSalamon Konrád 1965-ben végzett az ELTE-n magyar–történelem szakos tanárként, majd 1968-ban ugyanitt doktorált. 1978-ban védte meg kandidátusi értekezését. Ezt követően megírta a népi mozgalom 1938–1944, valamint az 1944–1987 közötti történetét feldolgozó monográfiáit. Ez utóbbiak alapján 2003-ban elnyerte az MTA doktora tudományos fokozatot. 2006-ban az Akadémiai kézikönyvek sorozat egyik kötetének főszerkesztője és a 20. századot bemutató fejezet szerzője. Több tankönyvet is írt, így például 1994-ben a középiskolák IV. osztálya számára szólót, amely a 20. század történetét feldolgozó első, nem marxista szellemű mű volt. 1978-tól főiskolai oktató.

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 17

ták a magyar nyelvű állami felsőoktatást, és az 1920-as évek közepére megszüntették a magyar nyelvű középfokú állami oktatást is. A magyar egyházi iskolák pedig – anyagiak hiányában – egyre nehezebben tudták biztosítani az oktatás feltételeit. Közben folytatódott a még meglévő magyar elemi iskolák felszámolása, amelyek aránya 1938-ra az iskolahálózat egy százalékára zsugorodott, azaz a több mint 96 ezer magyar tanulóból csak 4500 tanulhatott az anyanyelvén.” A második világháború után „felszámolták a magyar nyelvű szakoktatást, majd – 1958ban – egyesítették a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet a román Babeş Egyetemmel, s ezzel kezdetét vette a magyar felsőoktatás megszüntetése. Visszafejlesztették a magyar pedagógusképzést, s a magyar nemzetiségű pedagógusokat általában román vidékekre helyezték. 1950-ben még 2450 magyar iskola működött, 1968-ban csak 1927.” Jugoszlávia egykori magyar területein „a világháború előtt hétszáz magyar iskola működött. Ebből 1920-ra csak négyszáz maradt. Ezt követte egy 1920-as kormányrendelet, ami megszüntette a magyar középiskolák 90 százalékát, a magyar szakiskolákat pedig teljesen felszámolta. A magyar tannyelvű iskolákba, sőt még a nehezen kiküzdött belgrádi tanítóképzőbe is, magyarul alig tudó szerb tanárokat neveztek ki, így a tanítóképzősök a magyar nyelv és irodalom alapjait sem tudták elsajátítani. A tanítóképző elvégzése után pedig elsősorban szerb vidékekre helyezték el őket.” Jó negyed századdal a második világháború után „az 1970-es években sikerült ugyan több középiskolai magyar osztályt létesíteni, de a magyar tanulók egynegyede nem járhatott magyar iskolába”. Kárpátalja a második világháború végén csehszlovákból szovjet fennhatóság alá került. „1957-ben engedélyezték magyarországi könyvek, újságok, folyóiratok behozatalát, ami enyhítette a magyarság szellemi elzártságát. Magyar iskolák alakulhattak. 1963-ban az Ungvári Állami Egyetemen magyar filológiai tanszék alakult. Ugyanakkor nem voltak magyar óvodák, a magyar iskolákat vegyes tannyelvűvé kényszerítették, majd megszüntették. Nem tanítottak magyar történelmet. Az egyre áldatlanabbá váló állapotokat 1972-ben mintegy ezer kárpátaljai magyar értelmiségi a szovjet vezetéshez intézett beadványában tette szóvá, mire válaszul a szervezőket meghurcolták, állásaikból elbocsátották.” G. M.

17

2009.08.24 09:41:07

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Jó barátunk, Radnóti Miklós Özvegyének, Gyarmati Fanninak köszönhetően a száz éve született Radnóti Miklós több, kiállításon eddig még nem szereplő versét, kéziratát, naplójegyzetét, levelét, féltve őrzött fotóját, hivatalos okmányát, használati tárgyát láthattuk a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Vasarely termében. A gondosan rendezett kamaratárlat látogatója olyan apróbb-nagyobb titkok tudójának vallhatta magát néhány lépés megtétele után, mintha a Radnóti család régi jó barátja lett volna. A tragikus sorsú költőről, akinek születése édesanyja és ikertestvére életébe került, édesapja pedig tizenegy éves korában hunyt el, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy örömtelenül, komor arccal élte le a sors által kiszabott harmincöt évét. Ez egyáltalán nem így történt. Húszéves sem volt, amikor már különböző folyóiratok szerkesztésében vett részt, és versei jelentek meg egy antológiában. Huszonegy évesen, a szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–francia szakos hallgatójaként már önálló kötettel rendelkező költő. Izgalmas életet élt: a kor jeles irodalmára, tanára, Sík Sándor piarista szerzetes szemináriumára járt, de kapcsolatokat ápolt az illegális kommunista párttal is. Huszonöt évesen summa cum laude minősítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták, majd házasságot kötött Gyarmati Fannival. Kicsit zavaró, hogy a kiállítás szórólapján a házasságkötés időpontja 1934, minden egyéb forrás pedig 1935. augusztus 11-et említ. Utóbbit elfogadva, egy év múlva a Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét már a Nyugat adta ki, s a következő évben elnyerte a Baumgartendíjat. Felesége társaságában a nyarat Párizsban töltötte. 1939 nyarán ismét együtt voltak a francia fővárosban. A Színház- és Filmművészeti Főiskola egykori franciatanárától, Gyarmati Fannitól, Fifi nénitől lehet tudni, hogy a kapcsolatuk példamutató és erős volt, akárcsak a költemények-

ben, amelyeket sokan úgy emlegetnek, mint a világ legszebb szerelmes verseit. Büszkék voltak arra, hogy a szerelmet nem a másik fél kisajátításaként fogták fel. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa volt a költőnek: kritikus, barát és feleség. Olyan házasságot akartak, amely akkoriban túlságosan modernnek számított. Férfi és nő között teljes egyenrangúság és feltétel nélküli elfogadás. Kisebb-nagyobb konfliktusok ellenére ez az elképzelés csodálatosan működött kettejük között, hiszen Fifi néni gondolni sem akart arra, hogy férje halála után megpróbálja mással, hűségesen őrzi szerelme emlékét. Tanítványai mesélik, hogy közös lakásuk berendezése ma is olyan, mint házasságkötésükkor, több mint hét évtizeddel ezelőtt. Az íróasztalon az a régi írógép áll, amelyen Radnóti Miklós a verseit írta, s amelyen Fifi néni ma is a leveleit. A polcokon rengeteg könyv és afrikai fafigurák, amelyeket még Párizsban vettek, szőttesek az asztalon, sokféle Kovács Margit-kerámia, aki már a háború előtt is a Pozsonyi úti házban lakott, és barátságban volt a Radnóti házaspárral. H. G. M.

Akiért szólt a harang... Öreg írógépének billentyűi évek óta nem kopogtak ujjai alatt, tollát sem volt ereje hosszú idő óta kezébe venni. Egy ideig még ki-kiült amúgy „Mackósan” – a Mackói mellé – Városliget közeli otthona nagy nappalijának foteljébe, éppen szembe a temerini szülői ház festményével, amelynek kapujába a Mama fényképét is odaragasztotta, vagy a kertre néző, s ezzel a rigók énekét közelebb hozó teraszra. Jó barátja, Monostori Attila még ki-kivitte a Városligetbe a kerekes székkel, de egy idő után már csak feküdt könyvektől roskadozó polcaival körülvett szobája ágyán, a gyengeségtől már beszélni is alig-alig tudva. Utóbb alig érthetően már csak ennyit mondott: „Egyedül maradtam!” Nyolc évvel ezelőtt egyetlen gyermekét, negyvennyolc esztendős fiát, alig fél éve pedig szeretett feleségét, Máriát veszítette el. S miután így egyedül maradt, 2009. július 8-án elköszönt a földi világtól maga is. Illés Sándor – becenevén Mackó – író, újságíró, műfordító, az Írószövetség tagja személyében eredeti hangú, jellegzetes alakját veszítette el a magyar sajtó és szépirodalom. Harmincnégy könyv és megszám-

18

Katedra2009 szeptember-oké.indd 18

lálhatatlanul sok újságcikk, vers és rövidpróza őrzi az utókor számára szenvedélyes szülőföldszeretetét, írói hivatása iránti örök tiszteletét és alázatát, az emberség példamutatását és annak szüntelen keresését, nemzete iránti mindig növekvő aggodalmát. „Főleg a kisebbségi élet küzdelmeit próbáltam hitelesen megírni, a magyarság pusztulását a végeken. Kiáltani akartam értük!” – vallotta önmagáról A reménység hídja című regénye megjelenésekor, amely ugyancsak a vajdasági magyarok életével foglalkozik, az utóbbi nyolcvan esztendő eseményeit dolgozza fel, „egy valaha virágzó népcsoport lassú pusztulását”. A többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozatával, Aranytollal, Magyar Örökség-, Príma-, Mikszáth Kálmán- és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal is kitüntetett, 96. éves írótól július 17-én vettünk végső búcsút. A budapesti Szent István-bazilikában – és szeretett szülőfalujában, Temerinben – abban az órában érte szólt a harang. (V. G.)

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:07

ÚJ KATEDRA

Kottavarázs

Táncosból énekes, énekesből színész… Auksz Évának mindig kitaláltak valamit, amiben ismét bizonyíthatott Néptáncos édesapja a híres dunaújvárosi együttesbe vitte egy kicsit mozogni, a zenekar vezetője szólóénekest faragott belőle, a kiváló rendező, Iglódi István pedig meglátta benne a nagyszerű színésznőt, s a Nemzeti Színház, majd a Magyar Színház közönségével együtt azóta sem kellett csalódnia benne. Ez dióhéjban Auksz Éva sikertörténete. És ki tudja, ki mit lát még meg a tehetséges, s ma is fiatal művésznőben? – Indulása robbanásszerű volt: néhány év gyakorlás után, tizenhárom évesen már a felnőtt táncosok között találta magát. Meglepődött? – Tízéves voltam, amikor édesapám a Vasmű országosan ismert néptáncegyüttesébe küldött táncolni „menjél fiam, jó lesz ott neked!” címszóval. Ma már tudjuk, hogy az az időszak volt a Vasas Néptáncegyüttes és egyáltalán a néptánc hazai virágkora, mi is rengeteg előadást tartottunk, elég széles palettán mozogva, hiszen az úgynevezett modern tánccal is foglalkoztunk. Dramatikus táncestjeinkre többek között Tata (Novák Ferenc) és Markó Iván is leutaztak Dunaújvárosba. Remek csapat jött össze jó vezetőkkel, komoly munka folyt a próbákon, én is mindent beleadtam, így számomra nem volt meglepő, amikor tizenhárom évesen bekerültem az éppen Hollandiába és Belgiumba utazó felnőtt társaságba. Életem legboldogabb periódusa volt a felnőttek között legfiatalabbként eltöltött néhány év. Az amatőr együtteseknél kellemesen családias a légkör, soha senki nem érezheti magát egyedül. Ott vagyunk a másik közvetlen közelében. Mindenki maga öltözik, sminkel, teszi rendbe a haját, és a lányoknak eszébe sincs felháborodni azon, hogy a fiúk az ingeiket hozzájuk viszik kivasaltatni. Teljesen egyértelmű volt az is, hogy a fárasztó előadások után mindent nekünk kellett elpakolnunk és kihordanunk a buszba. Bámultam is, amikor a Nemzeti Színházhoz kerültem, hogy külön öltöztető, fodrász, kellékes van. Gondolom, hogy az agyára megyek mindenkinek, de még ma is mindenbe beleszólok, minRészlet Auksz Éva önéletrajzából Négy és fél éves koromban lettem először Mása, akkor éppen a tornász, Óvári Éva mása. Beírattak ugyanis szertornára, jól ment, egyesek szerint nagyon jól. Máig irigyelt hajlékonyságomat is itt szereztem. A sors és az egészség viszont közbeszólt. Nem lett belőlem tornászlány, az állandó hasfájás, levertség miatt a sportorvos nem tanácsolta tovább az aktív edzéseket. Sporttagozatos iskolába jártam, így választanom kellett sport és sport között. Kézilabda vagy atlétika? Atlétika vagy kézilabda? „Rendkívül jó gömbérzékemnek” köszönhetően a futás mellett döntöttem. Csak futottam és futottam három éven keresztül, a végére egészen elfáradtam, így hát abbahagytam. Azóta se tudott senki rávenni, hogy újrakezdjem.

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 19

denről tudni akarok. Ez egy régi, rossz beidegződés. Az amatőr együttesben megszokja az ember, hogy csak magára számíthat. – Mikor derült ki, hogy nemcsak mint táncos, hanem mint énekes is rendkívüli adottságokkal rendelkezik? – Zsiga, a táncegyüttes zenekarának a vezetője addigaddig hallgatta a hangomat a lánycsapatban, amíg kitalálta, hogy szólóénekesként is szerepeljek az előadásainkon. Azt mondta, erős, kemény, szép hangom van, pont olyan, amilyen neki kell. Ez azt jelentette, hogy a zenekari számok alatt, tehát amikor táncosok nem szerepeltek, én a színpad elejére álltam a zenészek közé és énekeltem. Zenei képzettség híján hallás után tanultam meg minden dalt. Később olyan előadásaink is voltak, amikor már nem is táncoltam, csak énekeltem. – A sikert sikerre halmozó lányt mégis kipenderítették a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételi vizsgáján… – A musical szakra jelentkeztem, és az utolsó, a harmadik rostáról kirúgtak.

19

2009.08.24 09:41:08

Kottavarázs – Az első pofont kapta az életében? – Igen! Egyke, elkényeztetett édes kislány voltam, aki tizennyolc éves koráig burokban élt Dunaújvárosban. Rettenetesnek tartottam a főiskola épületét, az embereket, akikkel találkoztam, nagyon nem tetszett az egész. El is határoztam, hogy én ide soha többet be nem teszem a lábam. Érdekes egyébként, hogy annak az osztálynak, amelynek én is tagja lehettem volna, Csengeri Attila volt a húzóneve, és éppen vele számtalan produkcióban szerepeltünk együtt az elmúlt évek során. Amikor a dunaújvárosi együttes vezetője, Szögi Csaba Énekes Istvánnal megalapította a Közép-Európa Táncszínházat, természetes volt, hogy velük tartok. Megvallom őszintén, számomra elég nagy csalódást jelentett ez a munka, mert kiderült, hogy túlságosan profi körülmények között nekem már nem azt jelenti a tánc, nem vagyok képes annyira szeretni, mint Dunaújvárosban. Szögin és Énekesen kívül Markó Ivánnal, Györgyfalvay Katalinnal és Köllő Miklóssal dolgozhattam. Nem akármilyen névsor. – És akkor jött Iglódi István! – Táncos statiszta voltam néhány főiskolás lánnyal egy székesfehérvári előadásban, amit Iglódi István rendezett. Később a Várszínházban látott egy táncprodukciót, amiben kiszúrt magának egy lefátyolozott, démonikus figurát, akinek gratulált az előadás után. Akkor tudta meg, hogy azt a szerepet, ami annyira tetszett neki, én táncoltam. Nagy hatást gyakorolhattam a rendező úrra, mert a következő nyári produkciójába, a Csókos asszonyba is hívott Maris szerepére. A sors úgy hozta, hogy be kellett ugranom a címszerepbe, ami elég tisztességesen sikerült. Az opera-

ÚJ KATEDRA

énekesnek készülő Fonyó Barbi helyett aztán én kaptam meg Eliza szerepét a Nemzeti Színház My Fair Lady című előadásában. Pedig sok színésznőt hallgattak meg a meghívásos válogatón. Én az esélytelenek nyugalmával, mint a színház állandó vendégművésze, kötelező jelleggel mentem el a meghallgatásra. A darab rendezője, Sík Ferenc már nem élt, Gulyás Dénes volt a produkció zenei vezetője. Bács Ferenc, Sinkovits Imre és Agárdy Gábor partnere lehettem a fantasztikus sikert aratott musicalben. Előtte naponta gyakoroltam Gencsy Sárikával, a főiskola nemrég elhunyt legendás énektanárával. Annyira olajozottan ment minden, hogy szinte észre sem vettem, amikor közönség előtt kellett ugyanazt énekelnem. – Érdekesen alakult a pályája: amit elért, azt nem akarhatta, mert előtte nem tudott róla, hogy ilyen megmérettetés elé állítja a sors. Ez jó vagy rossz? – Nekem jó volt, hogy ilyen váratlanul kerültek elém a dolgok, mert nem voltam görcsös. Különös, hogy a magánéletemben sem jöttek össze azok a dolgok, amiket nagyon szerettem volna. Ha mondjuk nagyon tetszett egy fiú, akkor hanyatt-homlok elmenekültem előle, nehogy véletlenül tudomást szerezhessen róla. – Félt a visszautasítástól? – Megbénít a harc! Egyszerűen nem vagyok vizsgázó, versenyző típus. Dolgozni, azt tudok, mint egy igavonó állat. Mondják, többre vihettem volna, ha nem ilyen a természetem, de vajon boldogabb lennék-e, ha nem a munkámra, hanem a körülményekre, a vetélytársakra figyelnék? H. Gábor Miklós

Isten Veled, Csillagokkal „Éneklő…” Lapunk hasábjain is többször feltűnt, a 2006. február 23-i Új Katedra Klub élménye pedig, amikor műsor után még sokáig velünk maradt, mindmáig élénken él bennünk. Azon az estén közelebbről is megismertünk „egy falusi fiút, aki szereti Budapestet”, egy budapesti diákot, aki a József Attila Gimnáziumban – ahol „ezerötszáz fiú tolongott” – „serdült nagyobb fiúvá”. Hallhattuk Cseh Tamást, a zenészt, aki attól félt, nehogy „kétszer ugyanazt a dalt ugyanúgy elénekelje, mert akkor a pályának vége. Azt ugyanis egy gép is meg tudja csinálni”, s aki úgy érezte, a pénz „katyvaszt keltett ember és ember között, zavart keltett barát és barát között. A pénz csörgésétől nem hallatszik a dalok hangja, a tanárok hangja és a harangok hangja.” S mindenekelőtt megismerhettük Cseh Tamást, az embert, aki hitt a közösség erejében, mert „aki falkában nevelődött, bízik a falkában”, s aki vallotta: „ha ránézünk valakire, és azt nagyon szeretjük, akkor abból táltost tudunk faragni. Ha felruházzuk

20

Katedra2009 szeptember-oké.indd 20

őt a szeretetünkkel, akkor repülni tud”… Megtanultuk tőle, hogy „a diákok teremtik meg a jó tanárokat. Ha a diákok akarják, lesznek jó tanárok”, hogy „a fiatal verhetetlen, mert tiszta, kíváncsi és értelmes. Ennél gyönyörűbb anyaggal nem dolgozhat senki”. „Ne engedjétek őket tudatlannak lenni. Tanítsatok meg nekik mindent. Tanítsátok meg nekik azt, amilyen a világ, hogy tudjanak benne eligazodni”. „Dicsérj, szeress, s minden megvalósul!” – hogyan is lehetne feledni intelmeit, s amit a hivatástudatról mondott: „A pap és a hajóács is rokon, ha munkáját valóban hivatásnak tekinti. Egy a lényeg: ne süllyedjen el a hajó”… Cseh Tamás Kossuth-díjas zenészt, énekest, dalszerzőt és írót, egy korszak és egy ország dalnokát háromévnyi küzdelem után, 2009. augusztus 7-én, hatvanhatéves korában győzte le a súlyos betegség. Isten Veled, Csillagokkal „Éneklő…” (V. G.)

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:08

ÚJ KATEDRA

Kottavarázs

A zene vár: Bonbon Matiné 5–10 éveseknek Játékos zenei ismeretterjesztés – Évi 150–200 előadás országszerte A Lukácsházi Győző rádiós szerkesztő-műsorvezető által tizenkét éve életre hívott Bonbon Matiné sorozat hiányt pótol. Egyéni hangon szól óvodás- és kisiskoláskorú gyermekekhez: játékos, interaktív módon ismerteti meg őket a zenével, a zenei és művészeti stílusokkal, hangszerekkel, ismert előadóművészekkel a fővárosban és országszerte. A legügyesebb gyerekek pedig a sok hasznos ismeret mellett jutalombonbont is nyerhetnek. A két kulcsszó: az élmény és az élményen keresztül megszerzett ismeret. A meghívott zenekarok, táncelőadások, előadóművészek produkcióit Lukácsházi Győző értő műsorvezetése egészíti ki és teszi a gyerekek számára befogadhatóvá. Kérdésekkel, sok játékkal köti le a figyelmüket mintegy 45– 50 percen keresztül. Fontos az is, hogy a kis közönség tagjai megpendíthessenek egy hegedűhúrt, felpróbálhassanak egy reneszánsz stílusú kalapot, kezükbe vegyenek egy balettcipőt. Több műfajból válogat a sorozat, a klasszikusoktól a népzenén át egészen a dzsesszig. Megjelennek a zenéhez kötődő társművészetek is, nevezetesen a tánc és balett játszik igen nagy szerepet a Bonbon Matinékon. A több mint száz produkció között olyan előadókkal találkozhatunk, mint a Járdányi Vonósegyüttes, a Vasas Táncegyüttes, a Budapest Klarinét Quartet, az Ewald Rézfúvós Quintet, az Amadinda és a Talamba együttes vagy a Makám Zenekar. De feltűnnek a gyerekek körében ismert „sztárok” is, mint Gryllus Vilmos, az Alma együttes, a Kaláka, a Kolompos és Halász Judit stb. Különleges a BA-LU Eufórikusok élvonalbeli szimfonikus zenekarok tagjaiból verbuválódott örömcsapata, akik szívvel-lélekkel játszanak a gyerekközönségnek különleges, az értékes muzsikát közelebb hozó mesés zenejátékokat népszerű szimfonikus és operai idézetekkel. Az előadások témáját a szerkesztő-műsorvezető Lukácsházi Győző pedagógusokkal, az előadásokat látogató énekzene és irodalomtanárokkal, tanítókkal, óvónőkkel egyezteti évről évre. Sok produkció az ő javaslataik alapján születik. Több osztály egy-egy előadás után ellátogat az Operába és megnézi a Varázsfuvolát vagy valamelyik másik előadást, amihez a Bonbon Matinékon kapott kedvet. A budapesti és vidéki előadások helyszíneinek száma folyamatosan növekszik, a következő színházi évadra akár a ti-

zennyolcat is meghaladhatja. Bonbon Matinét élvezhetnek a legkisebbek többek között az IBS Színpadon, Zuglóban, Óbudán és Angyalföldön, a Hegyvidéken és Hidegkúton, a MÜPA-ban és a Magyar Rádióban, valamint Nagykanizsától Székesfehérvárig, Miskolctól Dunaújvárosig – közel sem a teljesség igényével – sok nagyvárosunk koncerttermében. A bérletes Bonbon Matiné előadásokat mindig október és április között rendezik meg, igény szerint három, négy, illetve öt műsorral egy-egy sorozaton belül. A hétvégi matinékra elsősorban családok érkeznek, míg a hétköznapi előadásokat leginkább óvodai és iskolai csoportok látogatják, pedagógusaik kíséretében. Az egyes műsorok már négyéves kortól ajánlhatóak; felső korhatár nincs. Bérleten kívüli, úgynevezett szólóelőadásokkal többnyire városnapok, ünnepek, kiemelt rendezvények alkalmával találkozhatunk. Gyakran színesítik Bonbon Matinék a gyermeknapot és a nyári fesztiválok szabadtéri programjait is. A Bonbon Matinék idei főszereplői Air Corde Trió, Alma Zenekar, BA-LU Eufórikusok, Budapest Klarinét Quartet, Csinnadratta Zenekar, Görömbő Kompánia, Gryllus Vilmos, Járdányi Vonósötös, Katáng Zenekar, Kobzos Kiss Tamás, M. Kecskés András, Varázsfuvola. Műsorvezető: Lukácsházi Győző, a Bonbon Matinék kitalálója és műsorainak vezetője. Az elmúlt évtizedekben gyerekek tízezrei tanulták meg tőle, hogyan illik viselkedni a koncertteremben, milyen hangszerek és zeneszerzők léteznek. További információk a www.bonbonmatine.hu weboldalon.

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 21

21

2009.08.24 09:41:08

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

A díszlettervező formálja képpé az irodalmat Szlávik István maradandó útravalót kapott mesterétől Orvos és gyógyszerész felmenőkkel igazán izgalmas kalandba vágott bele annak idején Szlávik István, a Magyar Színház díszlettervezője, a Képzőművészeti Egyetem tanára, amikor – hála a család régi jó barátjának – elhatározta, hogy ugyanazt fogja csinálni, mint Vogel Eric. Egykori elhatározását olyan meggyőzően sikerült megvalósítania, hogy gyerekei nem is tudják elképzelni életüket másképp, csak édesapjuk (és édesanyjuk, Szakács Györgyi Kossuth-díjas jelmeztervező) jól kitaposott ösvényein haladva. – Régi felvidéki család sarja, felmenőit Felsődraskóci Szláviknak hívták. Édesapja kiváló kapcsolatokat ápolt a kor jeles irodalmáraival, színházi és filmes egyéniségeivel. Nem rossz családi háttér! – Apám orvos volt, régi barátság fűzte több nagy művészhez, közéjük tartozott Márai Sándor, Kodály Zoltán, Makk Károly. Születésem idején, az ötvenes évek elején már Pesten laktunk, s akire én a legnagyobb csodálattal emlékszem vissza, aki elindította a fantáziám, az a híres jelmeztervező, Vogel Eric. Családjaink gyakran vendégeskedtek egymásnál. Ötévesen én már eldöntöttem, hogy majd ugyanazt csinálom, mint ő, anynyira tetszettek rikító színű hátterei, a rajzain szereplő hosszú lábú nők. Kilencéves voltam, amikor apám meghalt, anyámra hárult a feladat, hogy felnevelje a három gyereket: nővéremet, bátyámat és engem. Röntgenasszisztensként dolgozott. Nem vetett föl a pénz bennünket, de nem nélkülöztünk. Végig hűségesen kitartottam elhatározásom mellett, rajz szakkörökre jártam, rajzversenyeket nyertem, mint a ferencvárosi Telepi Utcai Általános Iskola tanulója. Szerencsésen alakult az is, hogy a Kaffka Margit Gimnáziumban műszaki rajzot tanulSzlávik István Budapesten született 1951. január 6-án. 1976-ban diplomázott a leningrádi Színházművészeti Főiskola díszlet-jelmeztervező szakán. 1977–1979 között a kecskeméti Katona József Színháznál, 1979–1981 között a szolnoki Szigligeti Színháznál dolgozott, majd 1981-től két évadon át Miskolcon tervezett, miközben a József Attila Színházhoz is szerződés kötötte. Ez utóbbinál volt tag tizenhárom évig. 1974-től a Nemzeti Színház, 2000-től a Pesti Magyar Színház tervező művésze. Tervezőművészetére a nagy kifejezőerejű makettek (háromdimenziós előtervek) készítése, konstruktív térépítkezés, a fényeffektusok gondos megtervezése, stílusbiztonság jellemző. Hazai és külföldi kiállításokon is szerepelt. Főbb munkái: Shakespeare: Pericles; Brecht: A szecsuáni jólélek; Shakespeare: Lear király, III. Richárd; Csehov: Három nővér; Moldova: Malom a pokolban; Beaumarchais: A bűnös anya; Nagy: Anna Karenina pályaudvar. Felesége Szakács Györgyi jelmeztervező. Gyermekei: Júlia (1985), István (1994). Kitüntetései: Színikritikusok díja 1983, Novi Sade Triennálé: Ezüstérem 1984, Jászai Mari-díj 1990, A legjobb díszlet díja – IX. Horvát Színházi Fesztivál 2000, Főnix-díj 2003, 2008.

22

Katedra2009 szeptember-oké.indd 22

hattam a szakmai napunkon. Még a pedagógusok közül is csak kevesen tudják, hogy akkoriban az „5+1” volt divatban, ami annyit jelentett, hogy öt nap hagyományos gimnáziumi elfoglaltság után egy napot fel kellett áldoznunk valamilyen szakmai képzés oltárán. A műszaki rajznak sok hasznát vettem később a tanulmányaim és a munkám során. – Remek előjelek után mégsem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára! Ez sem vette el a kedvét elég korán kiválasztott hivatásától? – Felháborítónak tartottam, és még ádázabbul készültem a következő megmérettetésre. Anyámnak valahogy sikerült megteremtenie az anyagi feltételeit annak, hogy éjjel-nappal rajzolhassak. Egy évig nem dolgoztam, viszont három képzőművészeti körbe is jártam: a Ferenczybe, a Dési Huberbe és a vasutasba. Délelőttönként pedig Nuritsány Zoltán festőművészhez mentünk Károlyi Zsigmonddal, aki most tanszékvezető a Képzőművészeti Egyetemen. Amikor megtudtam, hogy lehetőség van magyar diákoknak is díszlet- és jelmeztervezést tanulni Leningrádban (ma Szentpétervár) a Színházművészeti Egyetemen, nem sokat gondolkodtam rajta, hogy menjek vagy ne menjek. A szovjet (orosz) színházművészet elismert volt és ma is az az egész világon, ebben a viszonylag fiatal szakmában (hiszen érdemben mindössze egy évszázada beszélhetünk róla) a díszlet- és jelmeztervezésben is mindig az élmezőnyhöz tartoztak.

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:10

ÚJ KATEDRA

– Beigazolódtak a várakozásai? – Csodálatos tanáraim voltak! Művészettörténet-tanárnőm, aki soha nem járt Velencében, úgy tudott beszélni például a Szent Márk tér építészeti egységéről és a templomról, mintha születése óta a helyszínen gyönyörködött volna a felkelő és a lenyugvó napban. Igor Ivanov festőművész, a legendás Kirov Színház díszlettervezője, az angol királyi család tagjait ábrázoló festmények alkotója fantasztikus egyéniség. Amit tudok és szeretek ezen a pályán, azt mind neki köszönhetem. Világképe, hozzáállása, gondolkodásmódja, ahogy egy adott irodalmi művet vizsgálni kezd a díszlettervező szemével, nemcsak szimpatikussá tette számomra, mint fiatal tanárt (tanulmányaim idején még csak harmincöt éves volt), hanem ma sem tudok jobb szemléletmódot és tematikát elképzelni ennek a szakmának a művelésére és oktatására. Ma is emlékszem a legelső feladatra: jó városról és rossz városról beszélgettünk, igyekeztünk összeszedni a látványból kirajzolódó mondanivalót. Rossz város, rossz lakók. Jó város, jó lakók. Mit tesznek? Mi látható? Miben fejeződik ki, miben nyilvánul meg a jóság és a rosszaság? Hogyan alakítják a környezetüket az emberek? Hogyan hatnak a környezetükre? Hogyan viselkednek egymással? Milyen szavakat használnak? Miből adódnak a konfliktusok? Mitől akadnak ki, minek örülnek? A rossz lakók nyilván kitört ablakok, összefirkált falak, szemét, mocsok között élnek rikácsolva. A jók tisztaságban, rendben, virágok között mosolyogva. A kiválasztott irodalmi műveket tehát először képekben kellett megfogalmaznunk, meg kellett teremtenünk a mű képi világát, gondolatokat vizualizáltunk. A színházi díszletek tervezése csak ezután, a gondolatok áttranszformálásával kezdődhetett. Rajzzal, makettekkel kellett megfogalmaznunk mindazt, amit az író szavakba öntött. A világirodalom nagy drámái ugyanis mind-mind az előbb elmondottakon alapulnak. Különleges emberekről szólnak a jó és a rossz harca közepette, vagy tipikusakról, ha a szerző nagyobb embercsoport viselt dolgaira akarja felhívni a figyelmet. Nincs jobb: ugyanazokat a feladatokat kérem a diákjaimtól, mint amiket Igor Ivanov kért tőlünk. – Legújabb munkája, a Magyar Színház Háztűznéző című előadásának a díszlete, remek példa mindarra, amit röviden összefoglalt a hivatásával kapcsolatban. A főhős egy gigantikus fotelban éli életét, élvezve annak ezer apróságban megnyilvánuló praktikusságát, kényelmét, nehéz tehát elképzelni róla, hogy ezt a remek építményt valamikor bárkiért vagy bármiért elhagyja. Mikor pattant ki a fejéből a fotel ötlete? – Az ember igyekszik minél pontosabban elolvasni a szóban forgó darabot, jelen esetben Gogol furcsa írását. Ha tetszik neki, ha nem, ha egyetért vele, ha nem, bele kell helyezkednie az író sugallta gondolatvilágba. A Háztűznéző elég sötét és ijesztő képet fest a házasságról. Tudni kell hozzá, hogy Gogolnak minden valószínűség szerint nem is volt női kapcsolata. A darab azonban markáns véleményt fogalmaz meg az értelmiség tunyaságáról, léha életviteléről is. Ha mindezt a mai viszonyok közé helyezi az ember, talál hasonlóságokat a szereplők mikrokörnyezetében. Az előadás rendezője Csiszár Imre, aki a feleségemmel, Szakács Györgyivel együtt osztálytársam volt a gimnáziumban. Olyan régóta dolgozunk együtt, hogy

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 23

Főhajtás gyakran nem tudjuk megmondani, kiből pattant ki éppen az isteni szikra. Az tény, hogy a televízióban látható családsorozatról kezdtünk beszélgetni, ahol egy kanapén tespedve mindenki tévét néz. A kanapéból aztán összkomfortos fotel lett, amibe folyamatosan építettük bele azokat a szerkezeteket, amelyek a főhőst játszó színész munkáját segítették. Egyetlen bútordarabbal akartuk megfogni a lényeget. És elindult az élethalálharc. Mert ez csak akkor működik, ha ez a fotel technikailag tökéletes, ha a gyakorlatban is képes mindarra, ami a képzeletünkben megszületett. Minden díszletet folyamatosan fejleszteni kell, mert újragyártásra sem idő, sem pénz nem áll rendelkezésre. Ez a szakma egyik legnagyobb nehézsége. Jó érzés tapasztalni, hogy a közönségnek is ugyanazt mondja el egy díszlet, amit a tervezőjének, ha működőképessé sikerül varázsolni. – Magyarországon csak tizenöt éve indult díszlet- és jelmeztervező szak a Képzőművészetin, abból több mint a felét már ott töltötte, mint egyetemi tanár. Mit várhatunk az új generációtól? – Nagy ajándéknak tartom a tanítást, mert folyamatosan újra kell gondolnom a szakma lényegét, és átadhatom tapasztalataimat a tanítványaimnak. A legszembetűnőbb különbség az én generációmhoz képest, hogy a mai egyetemisták milyen széles ismeretekkel rendelkeznek. Igen ám, de ezekről az ismeretekről elég hamar kiderül, hogy felszínesek. A dolgok mélyéről, lényegéről kevesebbet tudnak. Ezért állítok össze olyan feladatokat számukra, amelyek elvégzése során kénytelenek az úgynevezett alapkérdésekkel szembesülni. Kik ők, mit akarnak a világgal, fogalmazzák csak meg bátran saját szavaikkal elképzeléseiket, céljaikat, munkájukat. A közösen eltöltött évek talán meggyőzik őket arról, hogy egy saját gondolat értékesebb, mint ami a könyvtárban vagy a világhálón föllelhető. Ez a szakma nem ismétlés vagy plagizáció, hanem újrateremtés. – Júlia és István, a két gyermeke a színház bűvöletében él, akárcsak a szüleik. Örül neki? – Soha nem kényszerítettem rá őket, sőt mindig mondtam nekik, hogy ez nehéz, rögös út, amit a mi munkánkon keresztül láttak, tapasztaltak is. Lányom bölcsészkart végzett, de már filmekben, színdarabokban dolgozik, mint stylist, minden valószínűség szerint az anyja nyomdokaiba lép. Fiam az első évét kezdi az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban, de szintén humán beállítottságú, a díszlet- és jelmeztervezés érdekli. Nem fogom lebeszélni róla. H. Gábor Miklós Szlávik Istvánnak a Magyar Színházban jelenleg játszó díszletei Tamási Áron: Ábel Huszka Jenő–Martos Ferenc: Bob herceg Molière: Tudós nők Szigligeti: Liliomfi Trier–Pirie–Asmussen–Nielsen: Hullámtörés Feydeau: Fel is út, le is út! Füst Milán: Máli néni Cole Porter: Mi jöhet még?! Edward Albee: Kényes egyensúly Gogol: Háztűznéző

23

2009.08.24 09:41:10

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Ki akar házasságot kötni igazán? Gogol Háztűznézője a Magyar Színházban Már az idén éppen kétszáz esztendeje született Nyikolaj Vasziljevics Gogol orosz író idejében is nagy kérdés volt, hogy szabad-e frigyre lépni valakivel, vagy inkább senkitől sem zavartatva élje le életét az ember. A szerencsétlen sorsú, mindössze 43 évet élt egykori minisztériumi kishivatalnok, majd leánygimnáziumi történelemtanár Háztűznéző című „egészen valószínűtlen történetében” próbál választ adni a kérdésre, de minél jobban belebonyolódik a problémakörbe, annál inkább elbizonytalanodik a normális emberek által hangoztatott kinyilatkoztatásban, miszerint végső soron csak meg kell nősülnie az embernek, hiszen ez az élet rendje, a boldogság záloga. Gogol, a szürke hétköznapok legapróbb részleteinek szorgos megfigyelője, ábrázolásának egyedülálló mestere, a középszerű figurák legjobb ismerője szomorúsággal vegyes iróniával és istenáldotta komikai vénával veszi sorra, hogy ki mindenki igyekszik, hogyan és miért megkaparintani egy leány kezét. Vajon valóban mindenki csak nősülni akar, mindenki csak boldog akar lenni? Nem egészen. Van, aki a magány ellen küzd, van, aki franciás műveltségre, van, aki dús hozományra, s van, aki dús bájakra vágyik. Hála a házasságszerző asszonynak (Fjokla Ivonovna: Hámori Ildikó) és az agilis jó barátnak, Kocskarjovnak (Bede Fazekas Szabolcs), Podkoljoszin udvari tanácsos számára (Fillár István) Agafja

24

Katedra2009 szeptember-oké.indd 24

Tyihonovna (Gregor Bernadett) személyében menyaszszonyjelölt is akad, igaz, kérők sora, Galuska (ifj. Jászai László), Anucskin (Őze Áron), Csocsalov (Sipos Imre) és Sztarikov (Szűcs Sándor) verseng a kegyeiért. Mégis, mintha Podkoljoszin lenne a legesélyesebb a hatalmas győzelemre. Míg a vetélytársak kicsinyes, apró cselszövésekkel egymástól próbálnak megszabadulni, addig Podkoljoszin és az ifjú, gyönyörűséges ara töpreng és mérlegel, lelkesül és kiábrándul, dönt és tétovázik, akar és mégsem akar. Mert egy házasságot mégiscsak alaposan meg kell fontolni, nem igaz? – olvashatjuk a színház szórólapján. Ha Gogol Podkoljoszinja nem fogná mégis menekülésre a dolgot az utolsó pillanatban, valószínűleg népszerűbb darab lehetett volna a Háztűznézőből már az író életében. Ám ki beszélne ma Gogolról, ha műveit nem azzal az újfajta látásmóddal írja (lásd még: Egy őrült naplója, Holt lelkek), amellyel megteremtette a romantika hosszú regnálása után a realizmust? Élhetne boldogan egy olyan színpadi szerző egyetlen figurája, aki leghíresebb darabjának, a Holt lelkeknek a második részét kétszer is tűzbe dobta? Az első pusztítás után még újraírta, majd halála előtt, kíméletlen böjtjétől agyongyötörten, ismét elégette. H. G. M.

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:10

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Rejtélyes alkotó a Magyar Nemzeti Galériában Jeles művészettörténészek szerint Borsos József a XIX. század egyik legtehetségesebb magyar festője, mégsem igazán ismert a nagyközönség előtt. A Lányok bál után vagy a Nemzetőr című festményei a kor legnépszerűbb darabjai közé tartoznak, ennek ellenére a tárlatlátogatók általában nem kapcsolják e művek mellé a nevét. Borsos életével és pályafutásával kapcsolatban kevés konkrétumra támaszkodhatunk, sőt alkotásainak tekintélyes mennyisége elveszettnek tekinthető. Egy tény: sikeres festőből keresett fényképész, majd vendéglős lett, de döntésének okát máig nem ismerjük. Borsos József az 1840-es évektől Bécsben dolgozott, mint portré- és életképfestő. Mecénásai közt volt Esterházy Pál herceg, az Andrássy és a Keglevich család. Hiteles források szerint gazdag gyűjteményébe Ferenc József császár is vásárolt tőle egy csendéletet. Bécsből hazatérve pályatársaihoz hasonlóan a fényképezés területén próbálkozott. Közel 44 ezer felvételt készített, amelyből ma nagyjából háromezret ismerünk. Ebből láthatunk kettőszázat a fo-

tográfus Borsost bemutató teremben. Fényképészi működésének fénykorában készítette az 1867-es országgyűlési albumot, amelyben 360 képviselő arcképe látható. Albumot készített a Nemzeti Színház számára is, amelyben az egész társulat szerepel, köztük Erkel Ferenc is a kutyájával. A kiállítás a közönség elé tárja a Borsos életéről fellelhető dokumentumokat, a művészbarátai által róla készített arcképeket, és bemutatja a korában használt fényképészeti eszközöket is. A Magyar Nemzeti Galéria a gyűjteményében található Borsos-művek mellett magyarországi köz- és magángyűjteményekből, sőt Ausztriából, Horvátországból, Olaszországból és Szlovákiából is kölcsönzött festményeket. Jó részük hosszú ideig csupán reprodukcióról vagy leírásból volt ismert. A kiállításhoz katalógus készült, amely tartalmazza Borsos József ma fellelhető festményeinek és grafikáinak jegyzékét. A kiállítás október 25-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galéria C épületének földszintjén. G. M.

Harry Potter és a Félvér Herceg A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola hatodik osztályába lépő Harry Potternek (Daniel Radcliffe) egyre több oka van a félelemre. A halálfalók már mindenütt ott vannak, a dementortámadások egyre szaporodnak, az iskola fölött pedig megjelenik a Sötét Jegy. Dumbledore professzor (Michael Gambon) abban reménykedik, hogy védence megerősödhet, ha jobban megismeri a múltját, ám a múltban és a világ különböző tájain tett utazás nem várt veszélyekkel fenyeget. Ráadásul Harry megtalálja a titokzatos Félvér Herceg hasznos jegyzetekkel telefirkált egykori bájital tankönyvét, ami további bonyodalmakhoz vezet. A J. K. Rowling írónő terjedelmes ifjúsági fantasyregényéből készült filmes feldolgozás hatodik epizódját hatalmas várakozás előzte meg, hiszen eredetileg tavaly télen kellett volna mozikba kerülnie a Harry Potter és a Félvér Hercegnek. Az alkotók azonban az utómunkák miatt (és persze az eltelt félévben megnyílt számos 3D-s mozi kasszájából származó extra bevétel reményében) elhalasztották a premiert. És milyen jól tették, hiszen a sorozatot a Főnix rendje című epizód óta dirigáló David Yates talán a legjobb Potter-mozit tette le cserébe az asztalra. Bizony meglátszik, hogy a futószalagon gyártott hollywoodi produkcióhoz képest rengeteg idő állt az alkotók rendelkezésére, hogy elszöszmötöljenek a vágással, kijavítsák a számítógépes effektek hibáit, és hogy úgy rendbe tegyék a sztorit, hogy az a könyvek ismerete nélkül is követhető legyen. Yates és csapata végre rájött, hogy képtelenség az egyenként is vaskos köteteket a maguk teljességében vászonra vin-

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 25

ni, hiszen a rengeteg szereplő és cselekményszál nem férne el egyetlen moziban. Nem is tehettek mást, kissé elrugaszkodtak a Rowling által papírra vetett szavaktól, a mozi fókuszát pedig Potter figurájára helyezték, a történet kevésbé jelentős mellékágait pedig egész egyszerűen lecsapdosták. A könyv esszenciáját jelentő hangulatot és stílust azonban ügyesen megőrizték, a főbb figurákra pedig szántak elég időt, így nem csupán a könyv szereplőinek vizuális illusztrációit látjuk a vásznon, hanem hús-vér karaktereket. Utóbbi nagyban köszönhető az első rész óta valódi aktorokká cseperedő gyerekszínészeknek is, főként a Ront alakító Rupert Grint és a Hermione-ként tündöklő Emma Watson sziporkázik, de természetesen csak az ezúttal rövid epizódszerepre kárhoztatott, ám mégis zseniális Alan Rickman (Pithon professzor) árnyékában. Egyébiránt a Félvér Herceg talán még az eddig etalonként emlegetett, a mexikói Alfonso Cuarón által jegyzett harmadik epizódnál is komorabbra veszi a figurát: komolyabb, felnőttesebb, sötétebb tónusú. Azért a készítők, hogy enyhítsék a sötét atmoszférát, bevetettek némi humort is, ami igen jól működik ezúttal, továbbá a tiniszereplők romantikus csetlései-botlásai is tartogatnak jó néhány derűs és szívmelengető pillanatot. Összességében izgalmas, romantikus, vicces és – megkockázatom – elgondolkodtató két és fél órát biztosít a Harry Potter és a Félvér Herceg, ami végre olyan, mint ahogyan azt már az első mozivászonra került résztől is vártuk volna. Simonyi Gáspár

25

2009.08.24 09:41:11

7határ

ÚJ KATEDRA

Vasárnapi Iskola szórványmagyaroknak Az egyre fogyatkozó szórványmagyarság megsegítésére indulnak útnak hétvégeken a Vasárnapi Iskola mozgalom keretében a pedagógusok, immár nemcsak a határ közeli településekről – Debrecenből, Karcagról, Békéscsabáról –, hanem Esztergomból, Szentendréről, Dombóvárról és egyre több újabb és újabb településről, és immár nemcsak a Fekete-Körös völgyébe: a Partiumba, hanem Felvidékre, Kárpátaljára és Délvidékre is. A határ túloldalán élő kicsiket a magyar mese- és mondavilág, a nagyobbakat a magyar irodalom és történelem jeles alkotóival és alkotásaival, illetve történéseivel ismertetik meg, a programot fényképekkel, filmvetítéssel és számos kézműves foglalkozással kiegészítve. A Vasárnapi Iskola mozgalom civil szerveződés, amelynek célja a határon túl élők segítése magyarságuk megőrzésében. Az említett határ közeli településekről szombaton reggel indulnak a tanárcsapatok a határon túli területekre, hogy délután és – igény szerint – vasárnap délelőtt, a gyermek-istentisztelet kiegészítéseként foglalkozzanak a magyar gyermekekkel. Negyedik tanéve tartó munkájuk során húsz-egynéhány partiumi településre jutottak el, a szentendrei pedagógusok kis csapata a felvidéki Pozbára, az esztergomiaké Érsekkétyre és Nagycéténybe látogatott, míg a dombóvári nevelők Délvidéken tették meg első útjukat. Ez idő tájt várják az első szárnypróbálgatásokat Kárpátalján. Munkájukat önkéntes alapon végzik, jutalmukat a csillogó szemekben lelik, az egyre szebben és bátrabban megfogalmazott magyar mondatokban, melyekbe egyre kevesebb román szó szövődik. – Nem az iskolai tanítást kívánjuk pótolni vagy kiegészíteni, pusztán átadni valamit abból a többletből, amit helyzetünknél fogva élvezhetünk: hogy a határ innenső oldalára születtünk – tájékoztatott Benkei Ildikó újságíró, aki az általa létrehozott Vasárnapi Iskola Alapítvány keretében pályázatok, önzetlen támogatók adományai és jótékony célú rendezvények segítségével igyekszik forrást teremteni a költségekre. – Segíteni szeretnénk azoknak a kisgyermekeknek is, akik – mivel az első osztálytól kezdve

Benkei Ildikó, a Vasárnapi Iskola megálmodója és megvalósítója

Íjászkodás a pozbai alapiskolában

román iskolába járnak – még a nevüket sem tudják „magyarul” leírni, így a Dávidból David, az Ildikóból Ildi lesz, nem lévén „á” és „k” betű a román ábécében. Az első „órák” egyikét Kaszás Mária a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolai kollégáival tartotta 2006 májusában Belényesújlakon, harminc kisdiák részvételével. Nagy Éváék Karcagról Magyarremetére utaztak, ahol huszonhárom, majd Kisnyégerfalvára és Belényessonkolyosra, ahol mintegy húsz-húsz gyerek fogadta őket. Az említett pedagógusok azóta is rendszeresen részt vesznek ebben a munkában, sőt Kaszás Mária a Vasárnapi Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöki tisztségét is betölti. A gyermeklétszám településenként változik. Emlékezetes a biharpüspöki adat: az anyaországi tanárcsoportot az első alkalommal ott hatvannyolc gyerek várta. A programban elsősorban magyar történelmi, irodalmi foglalkozások szerepelnek, meséket és mondákat olvas-

26

Katedra2009 szeptember-oké.indd 26

2009. június

2009.08.24 09:41:11

7határ

ÚJ KATEDRA

gatnak, alkalmazkodva a tanulók életkorához. Az „órák” minden esetben kézműves foglalkozásokkal egészülnek ki, melyek tematikája ugyancsak igazodik az alapgondolathoz: a magyarság megőrzéséhez. Az alapítótól megtudtuk: a helyi tanítók és tanárok mellett segítőik a lelkészek is, akik „még” minden faluban jelen vannak, fizikai valójukban éppúgy, mint szellemiségükben. Ők készítik elő helyben a foglalkozásokat, értesítik a gyermekeket, várják a kiutazókat nemcsak jó szóval, de többnyire szállással és finom falatokkal is. – A lelkészek végzik az előzetes szervezést, hogy kiutazásunk napján az érdeklődő gyerekek a helyszínen legyenek – csatlakozott a beszámolóhoz Kaszás Mária. – Szellemiségük pedig megjelenik a gyermekek magatartásában, lelkiéletében éppúgy, mint a rájuk bízott falu életében is... Az órák – figyelembe véve a gyermekek életkori sajátosságait – általában negyvenöt percesek; a kézműves foglalkozások természetesen már nem ilyen kötöttek. A tanórák helyszínei is változnak, attól függően, hogy mit tud felajánlani a helyi lelkész: tartanak foglalkozásokat óvodákban, iskolai tantermekben és imatermekben is. – Tapasztalataink szerint az ilyen típusú munkára nagyon nagy szükség van, sokkal nagyobb, mint amire egy civil alapítvány képes – zárja szavait az alapító, aki erkölcsi elismerésnek érzi, hogy immár második évben kapott meghívást a Sándor-palotába a köztársasági elnök karitatív szervezetek vezetőinek adott fogadására. Benkei Ildikó elmondta: arra, hogy beljebb is eljussanak az adott országokban – Kárpátalján például felkeressék Rahó vidékét, a Fekete-Tisza, a máramarosi hegyek környékét, netán ellátogassanak Csángóföldre is – egyelőre kevés az esély. – A távolság megválasztásakor figyelembe kell vennünk azt, hogy az út egy hétvége alatt megjárható legyen – fogalmazott –, s hogy a pedagógusoknak maradjon erejük az érdemi munkára, ne fáradjanak bele a vezetésbe, az uta-

Kézműves foglalkozás a szentendrei pedagógusok irányításával

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 27

Tarsoly készül a kihalt műhelyben

zásba. Csángóföld ilyen megfontolásból mindenképpen kiesik, legfeljebb nyári táborban vagy a mi szünidőnk idejére szervezett kiutazásban gondolkodhatunk. Délvidéken is igen nagyok a távolságok, nagy áldozatot kell hozniuk a kiutazóknak – de hoznak! Így semmi sem elképzelhetetlen. Addig is az önzetlen munka, a nemes küldetésteljesítés a határ menti vidékeken – legújabban pedig Csehországban is – a következő tanévben is folytatódik. Varga Gabriella

A Vasárnapi Iskola mozgalomról további információkkal Benkei Ildikó szívesen áll rendelkezésre és csatlakozni szándékozó pedagógusok jelentkezését is várja a 30/670-5327-es telefonszámon és a [email protected] e-mail címen.

Népi játékok élesztése: zoknilabdával célzás a kakasra!

27

2009.08.24 09:41:12

Tark abark a

ÚJ KATEDRA

„A motorcsónakverseny olyan itt, mint a bajai halászlé…” … Ápolni kell a hagyományait! Kevés olyan sportág van jelenleg Magyarországon, amelyben versenyzőink a világ elitjéhez tartoznak. A motorcsónakverseny ilyen, mégis csekély figyelem kíséri mind a közönség, mind pedig a média részéről. Pedig képviselői mindent megtesznek azért, hogy egyre nagyobb publicitást nyerjen ez a technikai sport, például Baján, 1996 óta először, 2009. június 20–21-én rendeztek ismételten vb-futamot. Vő Andrással, a Magyar Motorcsónak Szövetség alelnökével, és fiaival, a Vő Racing Team versenyzőivel, a tavaly vb-bronzérmes Vő Viktorral, valamint öccsével, a mindössze 16 esztendős Vő Kornéllal beszélgettünk a sportág múltjáról, jelenéről és jövőjéről. – A magyar motorcsónakverseny, úgy tűnik, idehaza mostohagyermeknek számít, hiszen hiába szállítják versenyzőink sorba a fényesebbnél fényesebb érmeket a különböző világversenyekről, mégsem kerülnek a figyelem középpontjába. Néha csak egy-egy rövidhír erejéig emlékeznek meg teljesítményükről. Vő András: Nem biztos, hogy a mi hibánk, hogy a média nem figyelt fel ránk eléggé. Pedig a motorcsónaksport összes kategóriájában találunk magyar neveket, csak persze nem biztos, hogy magyar zászló alatt szállítják az eredményeket, szerzik meg az érmeket. Magyarországon sajnos erről nem sokan tudnak. Ha kimegyünk külföldre, körberajong minket a sajtó: odajönnek a depóba forgatni, interjút kér a televízió, a rádió, az újságok egyaránt. Magyarországon ez nem így történik, és ahogyan már említettem, nem biztos, hogy ez a mi hibánk. Keresem annak a lehetőségét, sőt a szövetség alelnökeként az egyik feladatomnak tekintem, hogy a médiával felvegyem a kapcsolatot és minden a motorcsónaksportban fontos eseményről, versenyről tájékoztassam az újságírókat. Tévedés ne essék, nem csak az a hír, ha a mi csapatunk versenyez eredményesen, hanem nagyon szeretném, ha az összes a szövetségünkön belül élő és működő egyesület eredményeit meghallgatná és hírré tenné a média. Hogy igenis vannak olyan csapatok, akik a profik között versenyeznek nem profi csapatként, de profi szinten. – Ez tényleg fontos volna, hiszen ha egy sportágban érmeket hozunk világ- és Európa-bajnokságokról, akkor azzal bizony foglalkozni kell.

28

Katedra2009 szeptember-oké.indd 28

V. A.: Én is így gondolom. Nyilvánvalóan vannak személyi kapcsolatok, amelyek kialakítása időbe telik. 2009 februárjában új vezetés állt a szövetség élére, és egyik célkitűzésünk az volt, hogy nyitunk a média felé, és megpróbálunk mindent annak érdekében, hogy be tudjunk számolni az eseményeinkről. Ahogy más sportágak, úgy mi is szeretnénk kihasználni ezeket a lehetőségeket, hogy kicsit a figyelem középpontjába kerüljünk. Nemrég kezdtem el ezt a munkát, meglátjuk, hogy az év végére hová tudunk eljutni. Remélem, sikerül picit jobbá tennünk a motorcsónakverseny hazai megismerését és megítélését. De tisztában vagyok vele, hogy mindehhez időre van szükség. Vő Viktor: Sajnos a médiába bekerülni nagyon nehéz, kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen. Úgy tűnik, az újságírókat, a médiában dolgozókat pillanatnyilag nem érdekli, hogy milyen helyezést értünk el például egy világbajnoki futamon. Nekik az a fontos, hogy celebek legyenek az újságban, a tévében, és azt minél többen nézzék, olvassák. Pedig szerintem sok embert ez egyáltalán nem érdekel. V. A.: Ez egy dolog. Mi sportolók vagyunk, és a sportban szeretnénk felmutatni valamit. Arra kellene, hogy felfigyeljen a világ, az ország, az olvasó, a tévénéző, a rádióhallgató. Nagyon fontos utat és példát mutatni: hogy vannak emberek, fiatalok – gondolok itt például a srácaimra is –, akik a szabadidejüket nem lógással, meg ki tudja, mivel töltik el, hanem lejönnek a vízre és sportolnak. – Beszéljünk egy kicsit a bajai versenyről. Baján soksok éve nem volt futam. Mi változott, hogy idén újra versenyt rendeztek? V. A.: Rengeteg sportdiplomáciai és nagyon sok helyi munka van abban, hogy újra vb-futam volt Baján. 2005 óta foglalkozunk komolyan azzal, hogy idehozzuk ezt a rendezvényt. Ebben a városban rengeteg motorcsónakversenyző mutatta meg magát a világnak. Sorolhatnám a neveket, mert a dobogó minden fokán álltak bajai versenyzők az úgynevezett papucskategóriában. De 1996 után megváltozott minden, sok cég megszűnt, és velük rengeteg munkahely is odalett. A motorcsónakverseny technikai sport, és ahhoz, hogy életképes legyen egy városban, megfelelő háttérre van szükség, tőkeerős cégekre, akik a sport technikai részéhez kapcsolódnak, azt működtetni, támogatni tudják. Kellenek az

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:13

ÚJ KATEDRA

olyan emberek, akik ebben a sportban élnek, szükség van a tapasztalatukra, amit 20-30 év alatt fölhalmoztak, és amit át tudnak adni az erre fogékony fiataloknak. Idő kellett ahhoz, hogy ez kialakuljon. De most Baján minden adott ahhoz, hogy újra ide lehessen csábítani ennek a látványos és izgalmas „cirkusznak” az egyik állomását. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha hosszú távban gondolkodunk, és mi így teszünk. Jövőre már négy világbajnoki futamot szeretnénk szervezni, és amikor július 21-én véget ért a verseny Baján, mi már akkor rögvest nekiláttunk a 2010-es évre vonatkozó teendőinknek. Mert az a nem titkolt vágyunk, hogy Baja a motorcsónaksport fellegvára legyen. A versenynek egyébként nagyon örültek az emberek. Az utcán is megállítanak sokan, hogy milyen jó, hogy újra rendeznek motorcsónakfutamot Baján. Sokan emlékeznek arra, amikor még gyerekként a szüleikkel mentek ki a futamokra. Most pedig ők vihetik ki a srácaikat, hogy megmutassák nekik ezt a csodálatos sportot, és azt, hogy itt vannak ezek a bajai fiúk, ezek a kiváló sportemberek, akikre fel lehet nézni. Ez nagyon jó dolog, és ha ilyen támogatottság áll mögötte, akkor ide lehet, sőt ide kell hozni ezt a versenyt. Bajának megvan az adottsága ehhez, és ezt muszáj kihasználnunk. Mert bizony a motorcsónakverseny olyan itt, mint a bajai halászlé. Ápolni kell a hagyományait. – Viktor és Kornél, mikor kezdtetek érdeklődni a motorcsónakverseny iránt? Mi ösztönzött titeket arra, hogy vízre szálljatok és versenyezzetek? Vő Kornél: 2001-ben volt egy bemutató Baján. A régi bajai versenyzők szervezték, lehoztak néhány hajót, mentek pár kört a vízen, majd kirakták a gépeket és meg lehetett nézni őket. Természetesen ott voltunk mi is, nagyon sokat beszélgettünk a versenyzőkkel, akik végül megengedték, hogy belehasaljunk a hajókba. Nagyon megtetszett a dolog. Ott kezdődött minden. – Nagyon fiatalok vagytok, Kornél 20, Viktor pedig 16 esztendős, ez pedig egy nagyon nehéz sportág. Nektek mi a legnehezebb benne? Vő Viktor: Műszaki beállítottságúak vagyunk mindketten, így a motor és a hajó beállításait, illetőleg a verseny technikai részét könnyen tanuljuk. Mégis azt mondom, hogy a legnehezebb úgy összerakni a felszerelést és a hajót, hogy az a versenyen tökéletesen működőképes legyen, és semmi gond ne adódjon vele. – Hogyan készültök a futamokra? V. V.: Az edzéseket Baján tartjuk vagy Érsekcsanádon. Ahogy van időnk, úgy tudunk kimenni vízre. Ha valamit fejlesztettünk a hajón vagy a motoron, akkor azt természetesen ki kell próbálni minél hamarabb. Általában hétvégén

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 29

Tark abark a szoktunk lemenni a vízre, iskola után, akkor van időnk. De ha komoly verseny előtt állunk, akkor a felkészülés néha belenyúlik a hétköznapokba is. Ilyenkor iskola után megyünk azonnal a vízpartra és tesztelünk. – Könnyen össze tudjátok egyeztetni a versenyzést a tanulmányaitokkal? Hiszen a futamokra készülni kell, a hajóval rengeteget kell foglalkozni, ráadásul néha igen messze zajlanak a versenyek Magyarországtól. V. V.: Ez nem probléma, mert általában a versenyek nyáron vannak. Az iskolából maximum 4-5 napot hiányzunk a versenyek miatt, mert májusban kezdődik a szezon, általában külföldi versennyel. Idén Olaszországban volt a nyitány, 1000 kilométert kellett megtennünk, ezért már előtte egy nappal el kellett indulnunk, ráadásul csak hétfő délutánra értünk vissza. De egyelőre jól össze tudjuk egyeztetni ezeket a dolgokat, nem hiányzunk sokat a suliból. – Ez egy veszélyes sport, nem? V. K.: Minden sport veszélyes, ha nem készülünk fel rá kellően. – Persze, de a külső szemlélőnek az a hihetetlen sebesség, amivel a vízen száguldotok, elég veszélyesnek tűnik. Mennyit bír egy ilyen csónak? V. K.: A 125 köbcentis motorral 125 kilométer/órás sebességet tudunk elérni, a 175-össel pedig 145-150-et is. De ehhez már hozzászoktunk. Nem is a sebesség a lényeg a vízen, hanem a koncentráció, meg hogy a többi versenytársra tudj megfelelően figyelni. A futamokon végig összpontosítani kell, mert elég a legkisebb hiba és máris vége a versenyednek. – Kornél, nemrégiben nagy balesetet szenvedtél időmérő edzésen Dessauban, amit szerencsére egy karcolás nélkül sikerült megúsznod. Nem félsz visszaülni a motorcsónakba? Vagy mint a sebességet, megszoktad már ezt is? V. K.: Nem szeretném, hogy megszokott dolog legyen a borulás. De a viccet félretéve: ezzel nincsen különösebb problémám, én már a következő futamban indultam volna. Máskor is volt már esésem. Még vizsgáltak a mentőszobában, én pedig mondtam a szerelőknek, hogy szedjék ki a vízből a hajót, és rakják össze valahogy, mert a következő futamban már indulni akarok. – Apai szemmel milyen ezt megélni a partról nézve? V. A.: Brutális dolog! De nemcsak apai szempontból. Mindenki, aki a depóban van velünk, nagyon nehezen viseli ezeket a baleseteket. Pontosan ez volt a probléma a mostani bukásnál: onnantól kezdve teljesen összeomlott a csapat. Örültünk, hogy Kornélnak semmi baja nem lett, de úgy kellett összerázni az egész gárdát szellemileg, mentálisan, hogy oda tudjunk figyelni a verseny további részére. Hozzáteszem,

29

2009.08.24 09:41:13

Tark abark a az esés nem Kornél hibájából történt, de még csak nem is a szerelők mulasztásából, egy konstrukcióhibás alkatrész volt a ludas. A másik hajóba is ugyanaz volt beépítve, innentől kezdve Viktor sem mehetett ki időmérőre, át kellett alakítani az ő hajóját is, hogy biztonságosan mehessen ki a vízre. Természetesen a hibákból nagyon sokat tanulunk, és odafigyelünk ezekre a dolgokra, de mindenre nem lehet felkészülni. Hiába nézzük át az eszközöket az utolsó csavarig, néha bizony akadnak problémák. Nézzük csak meg a Forma–1-et! Ott hihetetlen nagy, komoly anyagi háttérrel dolgozó csapatok versenyeznek, és mégis apró nüanszok miatt esnek ki néha a versenyzőik. Általában nem komoly technikai problémák ezek, hanem egy filléres alkatrész mondja fel a szolgálatot. Borzasztó érzés, ha egy ilyen miatt nem tudsz felállni a dobogóra. Viktor, amikor kijött a futam után, teljesen magába zuhant a negyedik helyezés miatt. Hiába volt sokkal jobb, mint a többiek, a felmerült technika problémák megakadályozták, hogy jobb helyen végezzen. – Félti a fiait a következő verseny előtt? V. A.: Nem, mert átvettük a dolgot, sokat beszélgettünk róla. Meg persze a szerelőktől is rengeteg jó tanácsot kapnak a fiúk, akik között hatszoros Európa-bajnok és kilencszeres világbajnok is akad. Minden víz más, minden helyszín és helyzet más, és mi mindig megpróbálunk felkészülni ezekre, technikailag és fizikailag éppúgy, mint mentálisan. Utóbbi nagyon fontos, mert ha a pilóta nem tud százszázalékosan koncentrálni, az nemcsak rá, hanem a környezetére is veszélyes. 180 kilométer/órás sebességgel zúgnak el mel-

ÚJ KATEDRA

lette a többiek, centikkel. De nem is a sebesség a lényeg, hanem az, hogy a másodperc tört része alatt kell döntést hoznia, ugyanis ezeken az eszközökön nincs fék. – Ezek szerint nem is kell feltétlenül hibáznia a versenyzőnek ahhoz, hogy komoly baj történjen. Lehet erre egyáltalán készülni? V. V.: Szerintem annál veszélyesebb a dolog, minél inkább belelovalja magát valaki ebbe. Végig kell nézni a versenykiírást, hogy milyen lesz a pálya, meg kell beszélni a csapattal, hogy mire kell odafigyelni, és akkor nem lesz semmi probléma. Van olyan, hogy harminc másodperccel a rajt előtt még a szerelőkkel viccelődünk. Teljesen nyugodtan megyünk ki a vízre. – A szezonkezdés nem sikerült a legjobban, azonban van még lehetőség a javításra. Mik a további tervek? V. A.: Az idén a világbajnokság egyik állomását, illetőleg az Eb egyik futamát hoztuk Bajára, viszont 2010-ben már négy világversenyt és egy vízi fesztivált is szeretnénk szervezni, ezeket a rendezvényeket pedig minden évben megtartani. Országos szinten a különböző kategóriák világversenyeinek lebonyolításába további három-négy helyszín bevonását tervezzük a közeljövőben. Ami a versenyzést illeti, a szezon zárásáig – szeptember közepe – a terv az Eb- és a vb-győzelem. Ez a cél, nem is lehet más, ezt kell teljesíteni. Addig kell dolgoznunk, amíg ez nincs meg, és amikor megvan, akkor azt meg kell védeni a következő évben. Simonyi Gáspár

Egy a víz – Országos filmpremier Baján A Tér-Film-Zene Fesztivál részeként 2009. augusztus 1-jén este fél kilenckor a bajai Szentháromság téren az országban először mutatták be az Egy a víz (One water) című dokumentumfilmet. A premieren a többszörösen díjazott alkotás rendezője, Sanjeev Chatterjee is jelen volt. A víz az élet, a víz igazi kincs, amit nem értékelünk igazán – erre hívja fel a figyelmet alkotásával az indiai származású amerikai rendező. A filmet tizennégy országban forgatták, a stáb Kenyától Japánig, Equadortól Indiáig a világ számos pontján járt. A mozi megmutatja, hol miként bánnak az ivóvízzel. Sok helyen minden cseppje érték, máshol, főleg a nyugati civilizációkban óriási pazarlás folyik. Az aránytalanságot jól mutatja az a tény, hogy 1,5 milliárd ember nem jut tiszta és friss vízhez nap mint nap. Mindeközben egy átlagos amerikai húsz perc alatt több vizet használ el, mint egy „tipikus” afrikai egész nap. A részben Magyarországon, Budapesten és Baján készült film premierjének házigazdája Vujity Tvrtko, a Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 nagykövete volt, aki annak idején a Sugovica partjára csá-

30

Katedra2009 szeptember-oké.indd 30

bította a filmeseket. A riporter szerint a bajai nézők döbbenetesen erős képek segítségével torokszorító történeteket és csodálatos tájakat ismerhettek meg. A filmben interjú látható több nemzetközileg ismert személyiséggel, egyebek mellett a XIV. Dalai láma és ifjabb Robert F. Kennedy is megosztja a nézőkkel a témával kapcsolatos gondolatait. A Tér-Film-Zene Fesztiválhoz első alkalommal kapcsolódott Baja városa. A helyi különlegességet a filmpremier mellett az adta, hogy az érdeklődők a XXI. Budapest–Baja Hosszú távú Nemzetközi Evezősversenybe is bekapcsolódhattak, a kivetítőn összefoglalót láthattak az erőpróbáról, az ünnepélyes díjkiosztót pedig a főtéri színpadon tartották meg. Simonyi Gáspár

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:13

Harmónia

ÚJ KATEDRA

Csak pszichológussal? A „lelki betegség” kezd korunk egyik legnépszerűbb szókapcsolatává válni, a mai rohanó életritmusnak sajnálatos velejárója lett az állandó szorongás, a feszültség, a depresszió és a stressz. Fontos megjegyezni azonban, hogy mihelyst valakinek a viselkedésére a „beteg” jelzőt ragasztjuk, automatikusan azt sugalljuk, hogy kezelésre, ápolásra, gyógyszerekre van szüksége, hogy „kigyógyulhasson” szerencsétlen állapotából. Sok esetben tényleg csak az ilyen kezelések segíthetnek valakinek a mentális problémái leküzdésében, ám mégsem kell azonnal pszichoterapeutához, pszichiáterhez rohanni vagy marokszámra szedni a nyugtatókat, ha úgy érezzük, hogy lelki egyensúlyunk felbillent. Rengeteg alternatív gyógymód, technika, praktika létezik ugyanis a lelki harmónia megőrzéséhez, helyreállításához. Lássunk néhányat ezek közül! Hétköznapi „csodák” Felmérések szerint Magyarországon ma minden negyedik ember küzd valamiféle mentális betegséggel. Pedig a lelki nyavalyákkal a leghatékonyabban mi magunk vehetjük fel a harcot, például az életmódunkba behozott apró változtatásokkal. Legfontosabb ezek közül, hogy fordítsunk magunkra elegendő időt, szakadjunk ki a hétköznapok stresszes monotonitásából. Ne sajnáljuk a drága perceket a pihenésre, a játékra, a mozgásra, a hobbinkra és semmi egyéb dologra, ami örömet okoz nekünk az életben. Ez természetesem nem egyszerű feladat a rengeteg munka, határidők, a gyermeknevelés és egyéb fontos tennivalók, elfoglaltságok szorításában azonban meg kell találnunk a módját, hogy megteremtsük a feltöltődésre fordított megfelelő mennyiségű időt. Ez a befektetett idő- és energiamennyiség ugyanis sokszorosan megtérül. Elegendő abba belegondolni, hogy például csak Nagy-Britanniában minden évben 90 millió munkanapnyi kiesést jelentenek a lelki okok miatt beteget jelentők. Pedig ezek a hiányzások az életmódban eszközölt egyszerű változtatásokkal a legtöbb esetben megelőzhetők lennének. Mérsékeljük hát a munka mennyiségét, sportoljunk és aludjunk többet, figyeljünk az étkezésünkre, kerüljük a magányos tevékenységet, változtassuk meg környezetünket, lazítsunk, szórakozzunk, hogy csökkentsük a mentális betegségek kialakulásának esélyét.

klinikán végzett kutatásaira épülő, 1922-ben megjelent könyvéig keveset foglalkoztak. A művészettörténetet végzett Prinzhorn Elmebetegek képalkotása című munkája úttörőnek bizonyult, melynek nyomán sorra indultak a művészetterápiát és annak eredményeit tevékenységük középpontjába helyező csoportosulások, társaságok, újságok és galériák. A művészetterápia kétirányú fejlődésnek indult az évtizedek során. Az „aktív” ág fókuszpontjában az alkotás folyamatának öngyógyító hatása áll. A krónikus mentális problémákkal küzdőkre gyakran jellemző az inaktivitás, a kommunikációs zavarok fellépése, a szociális interakcióktól való visszahúzódás, mely a valóságtól való folyamatos eltávolodást idézi elő. A művészetterápia pontosan ezt a folyamatot ellensúlyozza: a csoportos alkotókörök visszavezetik a mentálisan labilis embereket a társas közegbe, és az alkotás örömével bebizonyítják, hogy az adott „alkotó” igenis tevékeny és hasznos tagja a közösségnek. A művészetterápia másik útja a műalkotásoknak a befogadóra tett gyógyító hatásával foglalkozik. Ennek az irányvonalnak az egyik központi fogalma az ókori görög drámák eszköze, a katarzis. A katarzis lényege, hogy

Művészetterápia Konkrét vizsgálatok nem állnak rendelkezésre a művészetterápia hatásának kimutatására, de évezredes tapasztalatok bizonyítják a művészetek lélekre gyakorolt jótékony hatását. Az ember ősidőktől fogva használja a zene, a tánc, a festészet és a különféle művészeti ágak mentális gyógyító, öngyógyító erejét. A barlangok falára előre lefestett elejtett állatok képei a vadászni indulók félelmeinek megszüntetésére szolgáltak, a beavatási rítusok alkalmával törzsi zenére végzett vad táncmozdulatok a feszültség levezetésének és a gátlások felszabadításának legjobb útja volt, míg a mágikus erőkkel felruházott, fából vagy csontból faragott amulettek a természet erőivel szemben nyújtottak védelmet, ezzel csökkentve a „szobrász” belső szorongásait. A művészetek és a mentális betegségek viszonyával egészen Hans Prinzhorn elmeorvos heidelbergi

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 31

31

2009.08.24 09:41:14

Harmónia pusztán művészi eszközökkel befolyásolják a beteg lélek működését és az egészséges lélek fejlődését, mégpedig úgy, hogy a mű befogadása közben egyfajta lelki megtisztuláson menjen keresztül a befogadó. A katarzis hatása abban áll, hogy a befogadás során felkavart negatív érzelmek (félelem, szánalom, részvét stb.) egy esztétikai élményt nyújtó megoldással tisztulnak ki a befogadóból. A betegség típusa és a betegek személyisége határozza meg, hogy a nem verbális kifejezésformák (tánc, rajz, zene, ének stb.) eredményesebbek-e, vagy a szavak közvetítésével érvényesülőkkel (drámajáték, színielőadás) orvosolható az adott mentális probléma. A művészetterápia súlyos esetben nem helyettesítheti a közvetlen orvosi segítséget vagy a gyógyszeres kezelést, azonban rendkívül hasznos kiegészítő segítség lehet a mentális zavarban szenvedők számára. A mozgás mint terápia Ép testben, ép lélek – szól a régi mondás. Az ókori bölcsesség megbonthatatlan egyensúlyra világít rá: a megfelelően ápolt lélek hiányában a test sem lehet teljesen egészséges, a mentális zavarok a legtöbb esetben ugyanis fizikai síkon is megnyilvánulnak, és betegségekhez, torzulásokhoz vezetnek. Ugyanakkor a tétel fordítva is igaz: megfelelően karbantartott test nélkül nem lehet megteremteni a test és a lélek megfelelő egyensúlyát. Bizonyos kutatások szerint a sport már a történelem előtti időkben is létezett: több barlangrajz is ábrázol a létfenntartáshoz feltétlenül nem szükséges, rituális mozgásformákat, amiket az ősi emberek űztek (ez leginkább az úszásra és a futásra korlátozódott). A rendszeres testmozgás egészségre gyakorolt pozitív hatása régóta közismert tény. Tanulmányok, cikkek és könyvek egész sora hirdeti, hogy a sport növeli az átlagélettartamot, megakadályozza az elhízást, csökkenti a csontozat és az izomzat sérülési kockázatát, illetve a betegségben töltött napok számát is. Ugyanakkor a sport nem „csupán” egészségügyi vonatkozásaiban fontos. A fokozódó egyedüli munkavégzés hatására az emberek egymástól egyre inkább elszigetelődnek, fellazulnak a társadalmi szabályok, és mind általánosabbá válik a viselkedési és mentális zavarok elterjedése. A rendszeres testmozgás a mentális egészségre és a személyiség fejlődésére is komoly hatással van: csökkenti a mindennapi stresszt és az agresszió szintjét, növeli az alkalmazkodásra és a csapatmun-

32

Katedra2009 szeptember-oké.indd 32

ÚJ KATEDRA

kára való készséget, nagy szerepe van a drogmentes életmód kialakításában, segít a beilleszkedési zavarokkal küzdőknek, továbbá elősegíti egy életigenlő, szilárd erkölcsi értékrenddel bíró személyiség kialakulását. Nem véletlen, hogy az angolszász nevelési rendszer középpontjában a sportot és a testkultúrát találjuk, mivel ott a humán szocializáció legjelentősebb területeinek tekintik ezeket. Mindegy, hogy milyen mozgásformát választunk, lehet szó akár labdarúgásról, futásról vagy csak egy társaságban tett kiadós sétáról, biztosak lehetünk abban, hogy ezek mind hozzájárulnak majd testünk és lelkünk fejlődéséhez egyaránt. Ráadásul léteznek kifejezetten a lélek egyensúlyának megteremtésére, a feszültség levezetésére szolgáló mozgásformák, ilyenek a filozófiai-spirituális háttérrel is rendelkező harcművészetek (kung-fu, aikido stb.), a „harmóniában létezés művészeteként” is ismert tai-chi vagy éppen az otthon is végezhető, a fizikai, szociális és lelki egészséghez egyaránt hozzásegítő jóga. Masszázs A legtöbb embernek a masszázs szóról egy frissítő, kellemes, izomlazító másfél óra jut eszébe egy masszázsasztalon. Pedig a masszázs, mint olyan, sokkal több ennél, ugyanis a legrégebbi gyógyeljárások közé tartozik. A módszer körülbelül négyezer éves múltra tekint vissza, és egyre inkább az egészséges életmód részévé vált napjainkra. Rengeteg válfaja létezik (gyógyító, frissítő, sport, relaxációs, hidratáló stb.), és azokon belül még több masszázsforma (thai masszázs, shiatsu, Alexandermódszer, nyirokmasszázs, svéd masszázs, yumeiho stb.). Ami közös mindegyikükben: a gyógyító hatás. Léteznek olyan különleges masszázsformák, amelyek a feszült, fájó testrészek átdolgozásán kívül komoly betegségek (cukorbetegég, keringési zavarok, mozgásszervi problémák stb.) megszüntetésében, továbbá a lelki egyensúly helyreállításában is komoly segítséget nyújtanak. Utóbbi főként a keleti eredetű masszázsfajtákra jellemző, amelyek szinte mindegyike a tradicionális kínai orvostudomány által kidolgozott meridián rendszer alapján működik. A meridiánok a test energiapályájái, amin keresztül az éltető energia, a chi áramlik. Ha valamiért az energia elakad, akkor megbomlik a test és a lélek törékeny harmóniája, így betegségek alakulnak ki. Különösen a kínai, a thai és a shiatsu masszázs alkalmas ezeknek az energiablokkoknak az oldására, illetőleg a polinéz szigetvilágból származó, a testben és a lélekben öngyógyító reflexiókat beindító táncmasszázs, a Ma-uri. Simonyi Gáspár

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:14

ÚJ KATEDRA

Egészség

A gyógymasszázs A pedagógus munkaeszköze a személyisége. Ennek része a megjelenés, a testtartás, az egészségi állapot is. Napjainkban egyre többen élnek azzal a lehetőséggel, hogy gyógymasszőrhöz fordulnak, ha kényeztetésre, pihenésre vágynak, esetleg fáj a hátuk vagy meghúzódott valamelyik izmuk. Sorozatunk mostani részében a masszázs előnyeit, hatásait mutatja be Molnár Notti gyógytornász. A masszázs során a masszőr a bőrrel és az izmokkal kerül kapcsolatba. A bőr a legnagyobb kiterjedésű érzékszervünk. A külvilág ingereivel közvetlenül találkozik, funkciója ezek feldolgozása, ennek megfelelően receptorokat tartalmaz, amelyek a nyomás-, tapintás-, hő- és fájdalomingerek érzékelésére módosult hámsejtek és idegvégződések. Masszázs során sem történik más, ezért meghatározó, milyen erővel, milyen hőmérsékletű kéz kezdi el masszírozni testünk egy-egy adott területét. Az otthoni masszírozgatás során hajlamosak vagyunk ezt kevéssé komolyan venni, pedig a masszázs eredményessége szempontjából meghatározóak az előkészületek. Az izomrostok kötegekbe rendezettek, közöttük kötőszöveti váz van, amely az izom felületén rostos kötőszöveti rétegbe megy át. Ez a réteg elhatárolja a környezetétől, s biztosítja a rostok egymáson történő elcsúszását, szabad mozgását. Az izom a tapadási pontjainál letapadásra hajlamos, ezért csomócskák alakulnak ki, melyek tapinthatók és fájnak. Ezeket ki kell masszírozni. Ha romlik az izmok vérellátása, csökken anyagcseréjük, ezért a salakanyagok felszaporodnak bennük. Ez Thai masszázs – a kőbe vésett tudomány Szerencsére már nálunk is eloszlani látszik a tévhit, amely szerint a thai masszázs során lengén öltözött, fiatal lányok kényeztetik pácienseiket. Ehhez nem kellett más, mint hogy Magyarországon is megjelenjenek azok a szalonok, ahol a két és fél ezer éves múltra visszatekintő, a thai orvoslás részének számító tradicionális masszázst igénybe vehetik mindazok, akik nem kevés pénzt szánva testükre, megtehetik ezt. A thai masszázs különböző fogásai sokáig szájhagyomány útján öröklődtek, később pálmalevelekre írva próbálták megőrizni azokat az utókornak. A háborúskodások során ezek jórészt elpusztultak, ami megmaradt, azt a Wat Po kolostor falába vésette a XIX. század első harmadának végén III. Rama, az uralkodó. Ez a tudás adja az alapját a thai masszázs ún. déli irányzatának, máig is ebben a kolostorban képzik a masszőröket. Az északi stílust főként kórházakban alkalmazzák. A thai masszázs eredetében megtalálható a kínai akupunktúra, az indiai ayurvédikus masszázs és a jóga. Mind technikája, mind filozófiája jelentősen eltér a nyugati masszázsokétól. A thai masszázs célja a test energiarendszerének kiegyensúlyozása, ezt szolgálja az izmok nyomása, haránt irányú eltolása, nyújtása, az akupunktúrás pontok nyomása, az ízületek hétköznapi mozgásnál lényegesen nagyobb mértékű kimozgatása. Szemben például a svédmasszázzsal nem a test, az izmok kezelése, egy-egy adott panasz, fájdalom gyógyítása az elsődleges, hanem az energiapályák biztosítása, az energiablokkok felszabadítása, ily módon a test öngyógyító képességének aktivizálása, az immunrendszer erősítése. A masszázs alkalmas mozgásszervi betegségek, vegeta-

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 33

ingerli az ott lévő fájdalomérző receptorokat, ami reflexesen kiváltja a fájdalmat. Ha nem történik beavatkozás, akkor testünk védekezik a fájdalom ellen, kímélni próbálja az adott területet, az izmok megfeszülnek, ez az izomfeszülés azonban tovább fokozza a fájdalmat. A kiinduló fájdalmat kiválthatja szöveti károsodás vagy a szöveti vérellátás hiánya. Csökkentésében a gerincvelői tív idegrendszeri zavarok (pl. lumbágó), az emésztőszervrendszer (pl. székrekedés és más bélpanaszok) zavarainak kezelésére, lelki betegségek, a feszültség, a szorongás, a stressz oldására, alvászavar enyhítésére, de jellegéből adódóan ezek kialakulásának megelőzésére is. A masszőr nem csak a kezével dolgozik, könyökét, alkarját, térdét, talpát, sarkát egyaránt használja a kezelés során, amely a földön zajlik. Így a masszőr és a kezelt egy szinten van, ami nem csupán filozófiai elem, hanem azt a célt is szolgálja, hogy a kezelést végző ne csak izomerejét, hanem testsúlyát is használhassa. A thai masszázs ötvözi a nyirokmasszázs (méregtelenítés), a frissítő masszázs (jó közérzet, testtartás), az akupresszúra (energiapályák, meridiánok „megtisztítása”), a reflexológia és a jóga elemeit (a masszőr közreműködésével, passzív módon lényegében jógagyakorlatokat is végez a páciens). A tradicionális thai masszázs során nem használnak olajokat, krémet, a páciens könnyű, hosszú ujjú pamutinget és nadrágot visel. Az újabb keletű olajos masszázs esetében a kezeléshez többnyire pucérra kell vetkőzni, a test azonban itt is fedett, csak az éppen kezelt terület van szabadon, a pamutlepedő hajtogatásának pedig külön koreográfiája van. Ez utóbbi masszázs alkalmazása során bizonyos technikák, fogások a síkos bőr miatt nem hajthatók végre, ennyiben tehát eltér a hagyományos kezeléstől. Hasonlóan más masszázsokhoz, bizonyos egészségi problémák (pl. rák, szívelégtelenség, epilepszia), illetve terhesség esetén nem ajánlott, sőt kifejezetten tilos a részvétel egy ilyen kezelésen. (f )

33

2009.08.24 09:41:15

Egészség fájdalomzsilip (megakadályozza a fájdalom továbbterjedését), valamint a szervezetben képződő fájdalomcsillapító anyagok, az endorfinok játszanak szerepet. A fájdalomérzet külsőleg is csökkenthető a test meghatározott pontjainak ingerlésével, például akupunktúrával, elektromos kezelésekkel vagy masszázzsal. A fájdalmat két fájdalomérző végkészülék, rost vezeti a fájdalomérzetet továbbító idegsejthez. Masszázs kapcsán az ún. gátló idegsejteket aktiváljuk, melyek mérséklik a fájdalomingerület áttevődését a fájdalomérző rostokról a fájdalomtovábbító idegsejtre. A gátló idegsejtek működésének eredményeként csökken vagy nem továbbítódik a fájdalom, ennek következményeként csökken vagy megszűnik az izomfeszülés, ami szintén mérsékli a fájdalmat. A masszázs közvetlen és közvetett módon hat. Közvetlenül a vénás és nyirokkeringést fokozza, mert a bőr felszínén alkalmazott kompressziós ingerek növelik az izom összehúzódását, így a szöveti nyomást is. Az izmok között futó vénákban megnő a nyomás, ami fokozza a keringést (a vizenyők kiürülnek). A masszázs közvetett hatása, hogy a mechanikai ingerre vazoaktív, értágulást előidéző anyagok szabadulnak fel. Ezzel a helyi mikrokeringés aktívabbá válik, a bőr, bőr alatti kötőszövet, az izmok oxigén- és tápanyagellátása javul (aminek külső jele, hogy a bőr kipirul). Megfelelő ingerek nyújtásával, masszázsfogásokkal befolyásolhatjuk az izmok fokozott vagy csökkent tónusát. Mindez összességében a pszichés állapotot is javítja, izomrelaxációt érünk el, megpihenünk, felfrissülünk. A gyógymasszázs célja tehát az izomtónus normalizálása, a szöveti anyagcsere fokozása, a szövetek lokális keringésének javítása, ezen keresztül pedig a szervezet általános állapotának javítása, illetve a fájdalom csökkentése, az izomfeszülés miatti fájdalomnövekedés megelőzése, mérséklése. Európában a legelterjedtebb a svédmasszázs, amelynek

34

Katedra2009 szeptember-oké.indd 34

ÚJ KATEDRA

technikáját, fogásrendszerét egy svéd testnevelő tanár és edző, Ling rendszerezte és írta le a XIX. század elején. Lényegében a gyógymasszázs alapfogásait adja, passzív mozgásterápia. Természetesen, ahogyan minden más masszázs esetében is, indokolt az előzetes állapotfelmérés, mert bizonyos esetekben (pl. a létrejövő vérbőség miatt terhesség, ízületi instabilitás, tumor) nem alkalmazható. Az alapfogások a következők: • Simítás: a be- és levezető fogásnem, átmenet a különböző fogások között is, egyúttal a masszázsban részesített testének állapotfelmérésére is szolgál. • Dörzsölés: az egyik legfontosabb fogásnem, erős ingerhatásával különböző reakciókat vált ki a szövetekben, fellazítja a letapadt izmokat, csökkenti a fájdalomérzetet. • Gyúrás: a legerőteljesebb fogásnem, amely az izmok felületes és mély rétegeinek átdolgozását teszi lehetővé, alkalmazása során vérbőség alakul ki, ami segíti a salakanyagok távozását, segít helyreállítani az izmok egyensúlyi állapotát. • Vibráció: helyileg alkalmazzuk, gyors fájdalomcsillapítás a célja, illetve nyugtató hatású, és segíti az izomcsomók oldását. • Kirázás: a vibrációhoz tartozik a végtagok, törzsmedence kirázása, mint kiegészítő fogásnem. • Ütögetés, paskolás: a bőr, bőr alatti kötő- és izomszövetre hatunk vele, a mellkason alkalmazva a hörgők állapota is befolyásolható. • Intermittáló (időnkénti) nyomás: vénás és nyirokkeringés zavarainál alkalmazzuk. Sokan gondolják úgy, hogy a masszázs során a páciens teljesen passzív. Ez így nem teljesen igaz. Természetesen fontos az ellazulás, a masszőr iránti bizalom, ugyanakkor ez nem pihenés, a gyógymasszázsban való részvétel aktív testi és lelki jelenlétet jelent. Jó lenne, ha mindenki megengedhetné magának, hogy legalább havonta elmehessen egy masszázsra. Megérezhetné, hogy ez valóban csak róla szól, az ő testéről, s ez az ő ideje. Sok országban – korábban nálunk is így volt – a masszázs a (fürdő)kultúra része. Nem véletlenül. A masszázs nem luxus, szolgálja a test és a psziché karbantartását. Nincs annál jobb érzés, mint amikor az emberből kigyúrják a fájdalmat és ismét frissnek érezheti magát. Ha nem engedhetjük meg magunknak a profi masszázst, marad a törődő társ, akit megkérhetünk, hogy vegye kezelésbe testünket. Persze csak óvatosan, s nem árt, ha néhány szakkönyvet is kézbe veszünk előtte, hiszen a maszszázs mégiscsak egy szakma. Molnár Notti

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:16

ÚJ KATEDRA

Nyers húsok, halak Ha abból indulunk ki, hogy az élővilág kizárólag nyers táplálékot vesz magához, nem süt és főz egyetlen állat sem, talán nem is olyan meglepő, hogy az ember is vonzódik a nyersen fogyasztott ételekhez. S nem is csak a növényekhez. (A Kitekintő rovatban mind ez ideig egy-egy ország gasztronómiáját mutattuk be. Nem szakítunk ezzel a hagyománnyal, de a jövőben többször megtörjük majd, amikor valamilyen szempont – például az elkészítés módja, alapanyag – alapján átfogóan foglalkozunk a konyhaművészettel.) A nyers étel valójában élő anyag. Könnyű megemészteni, mert megtalálhatók bennük azok az enzimek, amelyek szükségesek ehhez a folyamathoz. Kutatások szerint az egészséges táplálkozás alapja, hogy az elfogyasztott étel 25-35 százaléka nyers legyen. Ennek döntő többsége természetesen zöldség és gyümölcs, de nem csak abban az állapotában, ahogy a piacon megvásároljuk. Vagyis nyers ételnek minősül a kovászos uborka éppen úgy, mint a nyers tej vagy a belőle készített sajt. Ezeket azonban most tegyük félre, nézzünk körül inkább a nyersen fogyasztott halak, húsok között! A folyók és tengerek kínálta kulináris örömök között számos akad, amelyet nyersen fogyasztunk, az osztrigától és más kagylóktól kezdve a halikrán át a különböző módon tartósított halakig. Az osztriga egyike a legkedveltebb ínyencségeknek. Tápértéke igen magas, gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban (afrodiziákumként is ismert, s nem alaptalanul, hiszen a jód, a foszfor és a cink valóban emeli mindkét nem esetében a hormonszintet). Igazi, fűszeres aromáját lassan, frissen – az osztriga esetében ez azt jelenti, élve – fogyasztva ismerhetjük meg. Tévhit, hogy citromlével kellene lelocsolni, a citromlé az igazi ínyencek szerint a frissesség ellenőrzésére lehet hivatott (ha él az

2009. szeptember

Katedra2009 szeptember-oké.indd 35

Kitekintő állat, a sav hatására összerándul). Főként Franciaországban, Angliában és Észak-Amerikában népszerű előétel, de tenyésztenek osztrigát Ausztrália, Olaszország vagy éppen Dánia és Norvégia partjainál. Szintén nyersen – de nem élve – fogyasztandó a homoki kagyló, és a mindenki által ismert vénuszkagyló is asztalra kerül (például sushi alapanyagként) ebben az állapotában. Görögországban kedvelt a nyers tintahal, amit ecetben tartósítanak. A halak nyers fogyasztása szinte mindenütt élő hagyomány a tengerparti, óceánok menti népek körében. Hering, lazac, szardínia, tőkehal és társaik sokféle módon elkészítve, besózva, szárítva, füstölve, pácolva kerülnek az asztalra. Köztük akad olyan, amelynek fogyasztása csak Ruszli Megtisztítunk (pikkelyezés, belezés, lefejezés) 1 kg apró halat (keszeg, bodorka, kárász stb.), majd alaposan lemossuk őket. Külön-külön alaposan besózva egy üveg- vagy porcelánedénybe tesszük, és 3-4 napig állni hagyjuk, majd lecsorgatjuk a levét, s néhány órán át szikkasztjuk, mialatt 4-5 nagyobb fej vöröshagymát felkarikázunk, megsózunk, állni hagyjuk, majd ecetes vízbe tesszük. Befőttesüvegekbe tesszük a halakat és a hagymát, babérlevéllel, borssal, néhány szelet sárgarépával, cukorral és mustármaggal ízesítjük. A halat fogyasztás előtt, lezárt üvegben 2-3 hétig érleljük a hűtőszekrényben.

a mindenre elszántak számára természetes, lásd például a svéd konyha specialitását, a tejsavas érleléssel készülő surströmminget vagy kevésbé elviselhetetlen illatú norvég változatát, a rakorretet. Mások széles körben közkedveltek, mint a füstölt (vagy e műveleten át nem esett) lazac, a sózott és érlelt ajóka, azaz a ringli, a holland matjes (sózott, majd lefagyasztott fiatal, még nem ivarérett hering), a portugál bacalhaut (sózott, szárított tőkehal) vagy éppen a szinte mindenféle apróhalból (így nálunk akár bodorkából, keszegből stb.) készíthető ruszli. Külön kell szólni két népszerű és közismert ételről, a kaviárról és a sushiról. A kaviár, azaz a sózott halikra az orosz gasztronómia egyik védjegye, bár másutt is előszeretettel fogyasztják. Az orosz specialitás a Kaszpi-tengerben halászott tokhalfélék ikrájából készül. Az apró, 2-2,5

35

2009.08.24 09:41:17

Kitekintő mm átmérőjű szevrjuga a söregtokból, a valamivel nagyobb osztjotr a tokhalból származik, míg a kaviárok királya, a beluga a legnagyobb tokféléből, a vizából származik. Sózott halikrát persze fogyasztanak a világon másutt is, a lazac, a muréna, a kis maréna vagy a menyhal is kiváló alany ehhez a luxuscsemegéhez. A sushi (a szó hosszú-élet-költeményt jelent) a japán konyhából indult, de ma már a világon mindenütt népszerű fogás, melynek fő alapanyagai a nyers hal és kagyló, a rizs, a szárított algalapok (nori), a japán torma (wasabi), az ecetes gyömbérszeletek (gari), a szójaszósz, a japán retek és az újhagyma. Ezekből kreálja falatnyi költeményeit borotvaéles késeivel a sushimester. Az alapanyagokból következik, hogy a sushi nem tartozik az olcsó eledelek közé, pedig alacsony kalóriatartalma, könynyűsége miatt fogyasztása nagyon egészséges. A sushinak két fő fajtája van, a nigiri sushi, ahol egy rizsgombócon tálalják a halszeletet vagy kagylót, és a maki sushi, amikor az alkotóelemeket algalapokba hengergetve kínálják. A nyers hús, amiből a sushi készül, lehet vénuszkagyló, szentjakab kagyló, tonhal, lazac, homár, repülőhal, tengeri angolna, makréla és még számtalanféle hal, de használnak ikrát és tintahalat is. A fő szabály a friss alapanyag, a nigiri sushi fogyasztásakor pedig az is, hogy mindig a halas végével kell a falatkákat a szószba mártogatni, ha nem akarjuk a szakács rosszallását kiváltani. Fontos tudni, hogy a nyers hús (legyen szó marha-, sertés-, csirke vagy vadhúsról) – minden vágóhídi vagy másutt elvégzett állatorvosi vizsgálat, ellenőrzés ellenére – tartalmazhat olyan parazitákat, baktériumokat, amelyek súlyos betegséget okozhatnak. Ezért célszerű a húst lefagyasztani, majd kiengedés után fogyasztani. A húsból készülő, nyersen fogyasztott ételek sora hoszszabb, mint gondolnánk Leginkább azért, mert ritkán gondolunk arra, hogy a mindennapokban fogyasztott szalámik, kolbászok, sonkák egy része nem hőkezeléssel, Gravet lake – pácolt lazac (norvég) Egy másfél kilós megtisztított lazacot félbevágunk, gerincét eltávolítjuk. Az egyik fél lazacot húsával felfelé cukor, só és fehér bors keverékével bedörzsöljük, majd 5-6 szál kaprot felaprítunk és rászórjuk. Rátesszük a hal másik felét, alufóliába csomagoljuk és lepréselve (pl. konzerv, teli befőttes üveg) 4-5 napra a hűtőbe tesszük. Időnként meg lehet forgatni, és meg lehet locsolni levével. Tálaláskor a lazacot lemossuk, felszeleteljük és pirítóssal, valamint mustáros mártással tálaljuk. A mártáshoz 6 tojássárgáját felverünk, majd összekeverjük egy löttyintésnyi olajjal, kevés cukorral, ecettel, sóval, borssal, 1-2 evőkanál mustárral és kaporral.

36

Katedra2009 szeptember-oké.indd 36

ÚJ KATEDRA

hanem más eljárással tartósított húskészítmény. Nem csak az olasz (pármai sonka, San Danielle), a spanyol (Serrano) vagy a belga (ardenneki sonka) konyha remekeiről van szó, nyers húsból áll a svájci bündeni hús és a magyar téliszalámi is. Az eltérés az alapanyagban van (marha-, sertés-, esetleg más hús), s abban, milyen eljárással, pácolással vagy csak sózva, füstöléssel vagy szélben szárítva, esetleg penészes érleléssel készülnek-e. Nyilvánvalóbb, hogy nyers húst fogyasztunk, ha tatárbeefseak vagy carpaccio, esetleg a nálunk kevéssé ismert japán szasimi kerül a tányérunkra. Ez utóbbival egyszerű a dolgunk, hiszen a papírvékonyra szeletelt nyers halat vagy csirkehúst barnacukros rizspálinkával megedzett szójaszószba, pácba forgatjuk, néhány percig érleljük, majd megszórjuk egy kis tormával, esetleg néhány karika ringlit is teszünk rá, s már mehet is az asztalra. A közismert tatárbeefsteak darált marhahúsból (bélszín, hátszín, fehérpecsenye) készül, amit fűszerekkel (só, bors, paprika, mustár, paradicsomszósz), vöröshagymával, vajjal és tojássárgájával jól összedolgozunk, majd néhány perc múlva pirítóssal (és sörrel) tálalunk. Vannak, akik esküsznek egy félnapos együttes érlelésre, de türelmüket – ha meg is éri – nehéz megérteni. A nem túlságosan bonyolult, de annál elegánsabb és igen változatosan elkészített carpaccio – ha az anekdotáknak hinni lehet – Vittori Carpaccio olasz festőről kapta a nevét. Az ő színvilágára emlékeztette a hajszálvékony szeletekre vágott, mustárral körített marhahús Amalia Nani Mocenigo grófnőt, akinek állítólag először szolgálták fel ezt az ételt Velencében. A klasszikus recept szerint az alapanyag a bélszín, de ma már szinte mindenből – vörös tonhalból, lazacból, borjúból, füstölt kacsamellből, bárányból stb. – készítenek carpacciót. A körítés is ennek megfelelően változatos, a klasszikus mustáros, illetve az olívaolaj-citom-parmezán trióra építő változat mellett gyümölcsökkel (barack, körte, alma) és különféle zöldségekkel, olajos magvakkal (dió, fenyőmag) is kínálják, s a húsnak megfelelő fűszerezés is különböző (bors, zsálya, bazsalikom, szerecsendió, rozmaring).

2009. szeptember

2009.08.24 09:41:19