A magyar cserkészet lapja Szeptember Táborok kiadás 0,75

A magyar cserkészet lapja

Rovertúra 2010

2010. Szeptember

ConCordia 2010

Táborok kiadás

0,75 €

Jubitábor 2010, Fillmore Amerika. New York. Manhattan. Ki ne szeretne a világ e csücskére látogatni? Times Square. Szabadságszobor. Empire State Building. Akad olyan, aki nem szeretne legalább egy kis pillantást vetni rájuk? Mi: Peti, Dani, Szabi, Jucu, Lilla, Dóri, Dandi és én biztosan.

nyugalmunkat. Ekkor pedig „mosolygó“ arccal, izgatottan gyűltünk össze az étkezésre, ahol megtapasztalhattuk az amerikai konyha érdekes, és „ínycsiklandozó“ ízvilágát. A sok különbség ellenére, örömmel nyugtázta kicsi lelkünk, hogy az ég kék, a fű zöld, és kevésbé elégedett vigyorral vettük tudomásul a  tényt, hogy a talaj hasonlóan nyomja a hátunkat alvás közben.

Elképesztő, hogy amiről nem oly rég még csak terveket szövögettünk, valóra vált. Voltunk New York tetején, bejártuk a Wall Streetet, a Broadwayt, láttuk a „Reszkessetek betörők“ c. film galambos „nénijét“, fényképezkedtünk a bikával, hajókáztunk a Hudson vizén, ültünk a Central Park füvén, birkóztunk a hullámokkal, ettünk igazi amcsis hot-dogot, és résztvevői voltunk a tábornak, a külföldi magyar cserkészszövetség jubileumi nagytáborának Fillmore-ban. 700 magyar cserkész gyűlt össze a világ minden pontjáról. Kilenc nap alatt barátságot kötöttünk venezuelai, argentin, kanadai, erdélyi, magyarországi, ausztráliai... cserkészekkel. Élmény volt látni különös szokásaikat, és a sok különbséget az ő és a mi nagytáboraink között. Kellemes meglepetésként ért, hogy a jéghideg patakvíz helyett a hidegvizet messziről sem (forró vizet annál inkább) ismerő zuhanyzóban fürödtünk. Onnan kilépve pedig, a golf kocsin érkező táborparancsnokkal rázhattunk kezet. Miután lepakoltuk dolgainkat és kiteregettük törölközőinket, a sátrunkban világhálóra csatlakozva ecsetelhettük az otthoniaknak, hogy mennyire jól érezzük magunkat, míg a sípszó meg nem zavarta

Kilenc napsütésben gazdag nap után, pedig a szlovákiai magyar kontingens szó szerint nyakába vette a világot, ugyanis elérkezett az a délután, amikor a New York állambeli Fillmore-i táborhelynek búcsút intve, hazaindultunk. Elkezdődött hát a nagy út. Utaztunk bérelt, eredeti, igazi, sárga „school bus“-szal, tömegközlekedéssel, repülővel, vonattal. Összesen körülbelül 7748 km megtétele után – ami 46 ó 20 percbe tellett – világjáró utazásunk véget ért. Otthonunkba (Lévára, Udvardra, Szepsibe) érkezve nem maradt más hátra, mint feldolgozni azt a sok kalandot, élményt, amit átéltünk, és továbbadni az ott látottakat, tapasztaltakat. Nem tudom, mikor találkozunk az új barátainkkal ismét, vagy látjuk-e még egymást. De azt tudom, hogy ennek a tábornak egyetlen pillanatát sem szeretném elfelejteni. Ezért nézem a képeinket hetekkel hazaérkezésünk után is újból és újból. Nem akarom elfelejteni a közös mókázásokat, a fotózásokat minden egyes sarkon, a juharszirupos „palacsinta“ és a mogyorókrémes kenyér ízét, azt az érzést, amikor rádöbbentem mennyire klassz dolog, hogy a világban mindenütt vannak magyar cserkészek. Szerettem ott lenni, és köszönöm, hogy veletek éltem át! Juhász Luci, ST

Radnóti Miklós

A mécsvirág kinyílik A magyar cserkészet lapja 20. évfolyam 9. szám Fő­szer­kesz­tő: Bodzás Gergely e-mail: [email protected] Mun­ka­tár­sak: Asz­ta­los Zol­tán (Zo­lee), Csémi Szi­lárd (Kis­med­ve), Kál­mán Lász­ló (Jam­bo­ree), Ko­vács Bar­na­bás (KoBar), Lelkes Edit, Moradini Pál, Salgó Gabriella, Salló Emőke, Sü­tő Ist­ ván, Szalay Zsófia, Szeghő Sándor, Szórád Gábor Gra­fi­kai el­ren­de­zés: Popovics Pál Lap­zár­ta: Min­den elő­ző hó­nap 10-én. A cik­kek lé­nye­gét nem érin­tő vál­toz­ta­tás jo­gát a szer­kesz­tő­ség fenn­tart­ja. Meg nem ren­delt kéz­ira­to­kat nem őr­zünk meg és nem kül­dünk vis­­sza. A szer­kesz­tő­ség fenn­tart­ja magának azt a jo­got, hogy a be­kül­dött fény­ké­pe­ket meg­ őr­zi, és szük­ség ese­tén il­luszt­rá­ci­ós cél­lal fel­hasz­nál­ja az SZMCS ki­ad­vá­nya­i­ban. Cím­lapfo­tó: Nemcsics Balázs Hátoldal: cserkesznet galéria, 7szcscs picasaweb A szer­kesz­tő­ség cí­me: Cser­kész, Szent Ist­ván tér 6. 929 01 Dunaszerdahely E-mail: [email protected] Előfizethető a szer­kesz­tő­ség cí­mén. Ma­­ gyar­or­szá­gon az elő­fi­ze­tést a Wekerlei Cserkész Alapítvány in­té­zi: Fej­szés Zoltánné csst, Har­mat u. 178, 1104 Budapest.

A mécsvirág kinyílik s a húnyó láthatárnak könyörög a napraforgó: a tücskök már riszálnak, odvában dong a dongó s álmos kedvét a bársony estében égre írta egy röppenő pacsirta; s ott messzebb, kint a réten, a permeteg sötétben borzong a félreugró nyulak nyomán a fűszál, a nyír ezüstös ingben immár avarban kószál, s holnap vidékeinken újból a sárga ősz jár. A Cserkész megjelenését támogatta: Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma (Ministerstvo školstva Slovenskej republiky), Fabó Imre Alapítvány,

Tartalom 2. KáMCSSZ Jubitábor 2010 3. Tar­ta­lom­jegy­zék 4–5. Az első 6–8. Concordia 2010 9. Újra együtt 10–11. Mozgótábor kassai módra 12–13. Csapattábor Sherwoodban 14–15. Jubileumi tábor Kastlban 16. „A Bakony hegyormán megtalálsz” 17. Gyűrűhordozó cserkészek 17. Aszterix-szel az élen a kiscserkészek meghódították Galliát 18. Névjegy – Katona Attila (Babar) 19. Szabó – Vágatlanul 20. Jubileumi cserkésztábor Fillmore-ban 21. A túlélés alapjai – megelőzés 22–23. Rovertúra 24. Az év tábori építménye 2010 24. A Két Torony 24. A vikingek kapuja 25. Robin Hood asztala 25. Őrsi luxus 26. Keresztrejtvény 26. Humor 27. XVI. Magyar Öregcserkész Találkozó

Előfizetési díj számonként A lap éves ára példányonként 7,5 €. Pl. 8 példány esetében 71,46 € (8x7,5€+ 11,46€). A postaköltség: 1-2 db esetén 5,80 €, 3-5 db-nál 6,14 €, 6-8 db-nál 11,46 €, 9-11 db-nál 13,78 €, 12-25 dbnál 18,09 €, 27-35 db-nál 18,76 €, 36-55 db-nál 20,42 €, 56-75 db-nál 24,73 €. Magyarországon 2010-re az éví 10 lapszám ára 3400,-Ft. Ez tartalmazza a magyarországi belföldi posta­költséget is. Ki­ad­ja a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Cser­kész­ szö­vet­ség – Cser­kész új­ság elő­fi­ze­tés Nám. Sv. Štefana 6., 929 01 Dunajská Streda, E-mail: [email protected] Tel.: +421-918-512-292, 031/552 7121, Fax: 031/552 1042 Bejegyezve a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Kul­ tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­u­má­ban EV 3175/09-es nyil­vántartási számmal. – Registrované na MK SR, reg. císlo: EV 3175/09. Meg­ je­lent 1750 példányban. Vytlačil 1750 kus. ISSN 1336-0434

3

Az első

Brownsea sziget – a cserkészet megszületése

1907. augusztus 1-én húsz fiú gyűlt össze egy dél-angliai szigeten, hogy nyolc egymást követő napon keresztül, Robert Baden-Powell vezetésével részt vegyenek minden idők legelső cserkésztáborán. Baden-Powell nem egy mozgalom megalapításának céljával érkezett a szigetre. Olyan tevékenységeket akart megvalósítani, amelyeket aztán hasznosítani tudnak a már meglévő ifjúsági szerveződések. Ugyanakkor egy akkoriban rendkívül szokatlan társaságot válogatott össze. Az egész társadalomból hívott fiúkat: a gazdag nemesi sarjaktól a legszegényebb családból valókig.

A sziget Dél-Anglia közepén van a világ második legnagyobb természetes öble.

Bi-Pi gyermekkorából ismerte a helyet, mert gyakran vitorlázott itt. A tábor előtt, májusban találkozott az öböl legnagyobb szigetének tulajdonosával, és megegyeztek a sziget használatáról.

A tábor A fiúk érkezésekor már álltak a sátrak, a táborhely közepén pedig egy zászlórúd magasodott. A résztvevők négy őrsbe osztódtak, így lettek Farkasok, Bikák, Szalonkák és Hollók. Minden őrs egyforma színű vállbojtot kapott kéket, zöldet, sárgát, valamint pirosat. Minden őrs vezetőjénél egy rövid rúdon egy fehér zászló volt, rajta az őrsi állat képével, melyet Bi-Pi festett. Mindannyian kaptak egy liliom virágot ábrázoló kitűzőt is – hasonlót, mint amilyet Baden-Powell a katonai felderítők kiképzésén adott kitüntetésként, és amely kicsit módosítva cserkészliliomként vált ismertté.

A program A nyolc napos program úgy lett kialakítva, hogy megtanítson bizonyos

4

képességeket a szórakoztató játékoktól a nemesi erényekig, mint a lovagiasság és a fegyelem. Az első nap Baden-Powell kudu szarvba fújt ébresztőjével kezdődött. Gyors mosakodás, kakaó, sorakozó, majd egy rövid reggeli torna következett, ami után felvonták a zászlót, imádkoztak és megreggeliztek a táborlakók. Ezután pedig felderítő gyakorlatok voltak. A második napon a természetben való élet került a központba. Olyan dolgokat tanulhattak meg az őrsök, mint a sátorállítás, tűzrakás, élelemszerzés, főzés, híd- és tutajépítés vagy a tájékozódás éjjel és nappal idegen vidéken. A legtöbbet Bi-Pi a katonai kiképzésből vette át, amiket embereivel a búr hábo-

rúkban is alkalmaztak, de cserkészeinek úgy tanította, hogy előbb engedte őket próbálkozni, és csak a kudarc után mutatta meg például a tűz helyes megrakását vékony fákból, gúla alakban. Az utolsó nap sportnap volt, amit a fiúk maguk készítettek elő és vezettek le. Délután a sziget tulajdonosánál vendégeskedtek, majd visszatértek a táborba az utolsó tábortűzre.

Egy mozgalom születése Augusztus 9-én a fiúk hazatértek fáradtan és felvillanyozottan – a nagy kaland véget ért. A kulturális és társadalmi különbségek ellenére az őrsök együtt éltek, dolgoztak és játszottak, úgy ahogy az egyébként elképzelhetetlen volt. A tábor sikere felülmúlta

Baden-Powell elképzeléseit, és arra ösztönözte, hogy szélesebb közönség elé tárja ötletét, a cserkészetet. bodzi „An Official History of Scouting” alapján

Táborozási felszerelés Minden fiúnak hoznia kellett egy táborozási készletet vízhatlan lepelbe csavarva vagy vállpántos kézitáskában: kés, villa, kanál 2 zománcozott tányér és 1 bögre vízhatlan lepel 2 pokróc (nem lepedő) 1 párna és párnahuzat 2 durva törlőkendő 1 puha törölköző csajkakészlet* vászon tarisznya* 2 kabátöv* bicska zsineggel* szappan és szivacs fogkefe kefe és fésű nagyító * nem kötelező, megvásárolható a táborban alacsony áron A fiúknak a ruhát kézitáskában vagy vászonzsákban kellett hozniuk. 1 flannel nadrág 1 flannel rövidnadrág vagy térdnadrág 2 pár harisnya 2 flannel ing nyakba való kendő (lehetőleg sötétzöld) 1 pizsama 1 fürdőruha pulóver vagy régi zubbony sapka kalap (lehetőleg szürke, nap ellen) 2 pár erős bakancs vagy cipő 1 pár papucs vagy vászoncipő meleg nagykabát és meleg kesztyű 1 derékszíj vízhatlan kabát vagy köpeny (nem kötelező) karóra (nem kötelező) iránytű (nem kötelező) varrókészlet tűvel, cérnával és gombokkal

5

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

MCSSZ

ConCordia 2010 Sok szív, egy ritmus a jelentős találkozón. Gróf Esterházy János cserkészraj augusztus 2-tól élvezte a tábort Csányi Norbert kontingensparancsnok vezetése alatt. Hárman az ún. Nemzetközi Munkacsoportot (IST-Interna­ tional Service Team) erősítették

Közép-európai cserkésztalálkozónak adott otthont a Budapest mellett fekvő Sztrilich Pál cserkészpark. A ConCordia 2010 elnevezésű nemzetközi dzsemborin több, mint 1000 cserkész táborozott együtt különböző országokból. A házigazda magyarországi cserkészek mellett érkeztek résztvevők Csehországból, Lengyelországból, Szlo­­vákiából, de távolabbról is: spanyolok, hollandok, svájciak, horvátok, franciák, szerbek, valamint a tajvani kínai cserkészek is képviselték magukat. A résztvevők rengeteg program közül választhattak: kipróbálhatták a hagyományos magyar íjat, megismerkedhettek más nemzetek különlegességeivel, önkéntes munkát végeztek, túrázhattak, és még sok egyéb érdekes programon vehettek részt. A Szlovákiai Magyar Cserkész­ szövetséget 20 cserkész képviselte ezen

tudásukkal. Ez a cserkésztábor egy lehetőség volt nekünk, felvidéki cserkészeknek, hogy megmutathassuk magunkat. A V4 Village (V4 Falu) elnevezésű programon a többi más nemzet mellett mi is bemutattuk szövetségünket. Az SZMCS a programok szervezésében is segítséget nyújtott magyarországi cser-

A ConCordia 2010 eredete Con = Együtt Cor = Szív ConCordia = Latin eredetű szó, jelentése: együttérteni Itt Közép-Európában, ahol a múlt meglehetősen viharos volt, fontos, hogy odafigyeljünk egymásra a békés együttélés végett. A mottó: Sok szív, egy ritmus A mottó a tábor nevére és céljára utal. A 12 nap alatt megtapasztalhatták a résztvevők, hogy mennyi különböző szív tud egyszerre verni. A logó Két szempontot tartottunk szem előtt, amikor a logót készítettük: a szív és a magyar nemzeti színek. Ezekből született a tábor modern logója. A belsejében a 10, a 2010 feliratban vastagabbal van szedve, hogy kifejezze, hogy ez a 10. közép-európai cserkésztábor. A 0 közepén található a cserkészliliom, amit a Szent Korona fog össze. A múlt A legelső közép-európai jamboree 1931-ben Prágában valósult meg. Négy évvel később a lengyel cserkészek folytatták a hagyományt. 1997-ben 50 évnyi szünet után a cseh cserkészek indították újra a rendezvényt. 2004-től a tábor kétévente rendezi meg a Visegrádi Négyek országainak valamelyik cserkészszövetsége.

6

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma késztestvéreinek. Vízi cserkészeink Asztalos Zoltán irányításával szervezték, és vezették a víziprogramot a résztvevőknek. A ConCordia 2010 a jubileum jegyében telt, mivel ez volt a 10. középeurópai cserkésztalálkozó. Augusztus

8-án szülinapi bulival, vendégekkel ünnepelték meg ezt az évfordulót. A tábor védnökei közül az énekes Kovács Ákos tiszteletét tette a táborhelyen, Rúzsa Magdi pedig a záró ceremónia előtt találkozott a résztvevőkkel. A ConCordia nemzetközi cserkész-

MCSSZ találkozót legegyszerűbben a tábor mottójával lehet jellemezni (,,Sok szív, egy ritmus”), és még egész biztosan sokáig fog mindenki emlékezni arra, hogy: ,,Many hearts, one beat, many scouts one dream, all we hear is ConCordia!” Szabó Csilla

Ez nem az a tábor, ahol megengedett az unalom és a punnyadás! Azt hiszem, nem is tudok olyan pillanatot felidézni, amikor unatkoztam volna… még mielőtt bekövetkezhetett volna, elaludtam. Nem is csoda, hisz a szervezők olyan programokat biztosítottak nekünk, amelyek kellőképp leszívták az energiánkat ahhoz, hogy a takarodó után rögtön elaludjunk (meg a buszon, ebéd után, két program között). Persze mindannyian úgy gondoltuk, hogy az alvás időpocsékolás. Nektek lett volna kedvetek aludni, amikor ugrálhattatok helyette egy koncerten, táncolhattatok egy fülledt sátorban, vagy épp mászhattatok volna rekeszt? Persze ezek még csak az esti programoknak egy töredéke. Minden nap más helyszínen voltak a programok. Első nap a magyar népi kultúrával ismerkedtünk, azaz néptáncoltunk és voltak különféle kézműves foglalkozások is. Ezen a ponton jöttek rá lengyel testvéreink, hogy mi jó játszópajtásaik leszünk a CC alatt. Minden lehetetlen játékot megtanítottak nekünk és mi is nekik. Ezek után nem volt nap, hogy ne a mi „This is story of my pony” és bananainktól lett volna hangos a Tatracor altábor. Ezen kívül voltunk airsoftozni – „Áu! Már megint meghaltam!”... „Ne lőj már le ennyiszer!” és társaik gyakorta hagyták el a szánkat. El tudjátok képzelni, hogy milyen egy sorozatot kapni a hátatokba?

A tábor számokban Élelmiszer: 1000+ üveg lekvár 600+ kg cukor 2700 zsemle/nap 158 kg kenyér/nap

385 000 l víz 280 000 l szennyvíz 30 m3 fa 3 500 m2 sár 700 m ideiglenes vízvezeték

Táborhely: 1 600 l üzemanyag

és körülbelül 1 100 mosolygó arc!

Nem hagytuk ki a Hightech world programjait és a V4 falut sem. Személy szerint én az utóbbit élveztem a legjobban… ebben szerepet játszott az ételkóstolás is. (De még mennyire! Tíz napig zsemlét ettünk. Azt a rágósabb fajtát.) A másik kedvenc programom az evezés volt. Képzeljetek el rengeteg gyereket, sok hajót és egy csipetnyi kormányost. Persze pár borulással meg lehetett úszni a Dunát. Rengeteg mesélnivalóm lenne, de mégis egy dolgot szeretnék kiemelni: hatalmas előnyünkre vált, hogy szlovákiai magyarok vagyunk. A szlovák nyelvtudásunk ötvözve egy kis angollal elég volt ahhoz, hogy a tábor kilencven százalékával szót értsünk (a ma­­ radék tíz százalék nem beszélt se angolul, se más szláv nyelven). Nagyon jó barátságok alakultak ki a csehek és köztünk, a lengyeleket is nagyon megkedveltük. A szlovák résztvevőkkel közös műsort adtunk elő, amit mindenki példaértékűnek tartott. Nem a vélt vagy valós sérelmek felemlegetése, hanem az együttműködés és a kapcsolatépítés az, ami a ConCordia célja volt. Számomra mindig kedves emlék lesz, a hiányosságok ellenére is, ez a cserkésztalálkozó. Igen, találkozó, mert hasonlítani egy csapattáborhoz vagy VK-hoz nem lehet. Nem bántam meg, hogy jelentkeztem, újra megtenném, mert rengeteg jó élményem fűződik a ConCordiához. filvi

7

Közép-Európai cserkészdzsemborin voltunk A találkozó Budapesten, az adyligeti Sztrilich Pál Cserkészparkban zajlott. Táborhelyünk egy kisvárosra emlékeztetett, nagyon szép és otthonos volt! Altáborokra voltunk felosztva. Minde­ gyiknek volt megnevezése, amik az elmúlt években megrendezett középeurópai jamboree-k nevei voltak. Mi az EuroCor-ban éltünk. Az altáborokon kívül más állandó része is volt a tábornak. Volt színpad, itt tartották például a nyitóünnepséget, ami nagyon jól sikerült. Príma volt a hangulat, nagyon sok emberrel már itt megismerkedtünk. Itt minden este kon-

certet adtak, ahol kiszórakozhattuk ma­­ gunk. De aki épp nagyot akart ropni, az a Pubban tölthette estéjét. Sok más érdekesség is volt. Aki lazítani szeretett volna, az a teaházban talált erre lehetőséget. Ezen kívül lehetett kézműves­ kedni, valamint a Regős programon venni részt, ahol lehetett néptáncolni, illetve minden nemzet bemutathatta játékait. Volt még netcafé, cserkészbolt, palacsintázó, mozisátor, sportpálya és sportsátor. Így egyszer sem volt okunk unatkozásra. A program rendkívül színes volt. Például szociális munkát végeztünk: parkokat, játszótereket takarítottunk, óvodát festettünk, a Magyar Máltai Sze­­retetszolgálatnál ruhát válogattunk a szegények számára. Emellett városnézés is volt: Szentendrére látogattunk, de túrázáson és barlangmászáson is részt vettünk. A táborban volt egy ún. Hősök tere, ami kimondottan régi harci eszközök kipróbálására volt kialakítva. Itt íjászkodtunk, kardoztunk, ostort csattogtattunk, dárdát hajítottunk, de emellett még airsoft-oztunk (olyan, mint a paintball, csak nincs a gömböcskékben festék), egyszóval harcoltunk. Minden nap valami újjal és érdekes-

8

sel ismerkedhettünk meg. A csúcstechnológia világát is „tanulmányoztuk”. Teleszkóp segítségével nappal a Napot, este a csillagokat és bolygókat nézhettük, csodálhattuk. A legemlékezetesebb élmény számunkra, és persze minden résztvevő számára a Dunán való evezés volt. A felvidéki vízicserkészek voltak oktatóink. Kenuval kerültük meg az ún. Tündérszigetet, amit csak úszva vagy vízi járművel lehet megközelíteni. Na­­ gyon szép hely, és miközben mellette haladtunk, sok madár hangját figyelhettük meg. Majd egy parton pihentünk meg mindannyian és a vízben játszottunk közismert cserkészjátékokat. Vasárnap mindenki vallásának meg­­felelően misén vagy istentiszteleten vehetett részt. Ezen a napon látogatták meg a tábort Gyulai Endre és Beer Miklós püspök urak, akik maguk is cserkészek. Délután következett a Gastro-program, ahol a táborban résztvevő nemzetek bemutatták ételkülönlegességeiket. Mivel ez volt az utolsó na­­punk itt a táborban, tartottak egy nagy ceremóniát, úgymond elbúcsúztunk a táborhelytől. Ezen az ünnepségen több nemzet bemutatta művészi tehetségét: énekeltek, táncoltak egyéb jellegzetes bemutatókat tartottak. Nagyon színes kavalkád volt. A hétfői naptól kezdetét vette a „Hoho” program, amikor is kiköltöztünk a táborhelyről és budapesti cserkészcsaládoknál voltunk elszállásolva. Délután a Budai várban találkoztunk és ott zajlott le a cserkészek egyik legkedveltebb játéka – a számháború. Mivel a vár egész területén játszhattunk, közben sok szép dolgot megtekinthettünk, mint pl. a Mátyás-templomot, a Halász­ ­bástyát. Másnap városnézés volt, csak kicsit kalandosabban. 7–8 fős csoportokban (nemzetiségileg összekeverve) jártuk Budapest nevezetesebb helyeit, mint pl. az Operaházat, a Szent István Bazilikát, a Hősök terét stb. Térképpel a kezünkben mentünk állomásról állomásra, és végül mind a Margit-szigeten találkoztunk újra, ahol métáztunk és egyéb játékokat játszottunk.

Utolsó délelőtt a parlamentbe tettünk látogatást, ahol az idegenvezetőnek hála megismertük az országház történelmi, építészeti oldalát. A parlament Kupolás termében őrzik a magyar nemzet legfőbb kincsét, a Szent Koronát, amit egykor szeretett városunkban, Munkács várában is őriztek. Este a Vörösmarty-téren gyülekeztünk, ahol Rúzsa Magdival találkozhattunk (a táborban pedig Kovács Ákossal) és kérésére egy közös képet is készítettünk vele mi, a határon túli magyarok, majd felsorakozva, csatakiáltásokkal, énekszóval haladtunk végig Budapest központján a Szent István Bazilika előteréhez, ahol megtartották a ConCor­ dia2010 záróceremóniáját. Megint nagyon jó hangulat volt, még utoljára együtt szórakozhattunk. Ez egy örök élmény marad, mind a szívünkben hordozzuk majd egymást és a ConCordiát mert… Sok szív, egy ritmus! A munkácsi résztvevők

ConCo song Around me friendly people Together once again We met 9 times before and celebration begins   We leave the years behind us Get so many friends we’re here & build the future and know it’ll never end   Anything can happen here cause it’s a jamboree let’s hit the road together we found a unity   taking your things in your bag don’t leave at home your friends bring everyone to Hungary visit this special land refr. We are standing on the hill We are looking all around We are walking in the valley And we’re singing one song   Many hearts one beat, many scouts one dream All we hear is ConCordia

Újra együtt Idén már harmadik éve táboroztunk együtt az udvardiakkal. Már egész jól összeszokott kis banda vagyunk. Elsőnek Kocséron, majd Garamköves­ den és most Paláston cserkészkedtünk együtt. Az idei tábor 9 napos volt, és eddig ez volt a „legvadabb”, itt tényleg semmi nem volt. Az ivóvizet is egy hegyi házból a patakon keresztül vezettük le. Talán ez volt az eddigi legszebb táborhely, nem véletlenül hívhatják a Cser­ készek Paradicsomának. Egy hegy lábánál volt a tábor, az erdő és egy patak mellett. Kocsérról hárman vagyunk állandó tagok, akik eddig mindegyik táborban részt vettünk. Nagyon jó újra találkozni a régi barátokkal, beszélgetni velük. De szerintem, nem csak én vagyok vele úgy,

hogy azért is jó cserkészkedni, mert sok új barátot szerezhetünk. Ez az idei évben sem volt másképp, ugyanis 5 helyről voltunk a táborba: Léva, Tardoskedd, Palást, Udvard és Kocsér. A programok szinte ugyanazok voltak, mint az eddigi években: forgószínpadok, kézműves programok, foci, méta, kirándulások és persze az esti tábortüzek. Idén beiktattunk egy 24 órás portyát, ami azt jelenti, hogy délelőtt 11-kor indultunk a táborból és másnap 11-kor értünk vissza (na nem kell azt hinni, hogy egész végig gyalogoltunk). A túra a következőképp volt: hegyre föl, hegyről le, hegyre föl, megérkeztünk. Nagyon, nagyon-nagyon fárasztó volt... nem csak maga a gyaloglás, de az is, hogy a nehéz táskádat cipeled a hátadon. Ráadásul a második

hegyet úgy másztuk meg, hogy út sem volt felfelé, csak úgy „nekiestünk” a hegynek. És mindezt miért? – Hogy lássunk 3 barlangot teli szúnyogokkal és denevérekkel. Mikor fölértünk, azt hittem, hogy Szabi csak viccel, mikor azt mondta megérkeztünk. Ez úton is szeretnék gratulálni a Lillának, hogy kibírta. A táborból hárman, a Három Sastoll próbát is megcsináltuk, Balázs, Lacika és én. Röviden és tömören: 3 napból áll, az első 24 órában nem szabad beszélni, a második 24 órában egyedül kell kint lenni az erdőbe és harmadik 24 órában 1,5 l vízen és két karéj kenyéren kell élni. Ebben az évben is sikerült strandra eljutnunk, Margitára. Külön „élvezet” volt számomra (meg hát a fiúk számára is) a strandban az, hogy a Sastollnak az utolsó napja, pont erre a napra esett... Nagyon szép strand volt, sok medencével és egy nagy csúszdával. Akik ott voltunk, szerintem mindannyian tudjuk, mi volt az a szó vagy inkább becenév, ami a táborban legtöbbet elhangzott!:) Eddig is szerettem cserkész lenni, de ez után a tábor után, még jobban! Utassy Dóra Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt! Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt! Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt! Ugye srácok?

9

Tépjünk fel, majd dzsaneljunk le! avagy mozgótábor kassai módra Hazaértünk. Nem mondom, hogy végre, mert azért még szívesen maradtunk volna, de azt se mondom, hogy sajnos, mert azért valljuk be, elfáradtunk. Ahogy otthon bedőltem puha kis ágyamba, csak akkor éreztem igazán a fáradtságot és egy kis (egészséges) fájdalmat a lábamban. Mert azért 6 nap túra, az 6 nap túra. És 78 km, akárhogy is számolom, így is, úgy is 78 km… Ez volt az első cserkésztáborom, ahova végtelenül nem akarózott menni. Talán azért, mert tudtam, hogy ez nem lesz az a megszokott és már régen bevált tábor. És ezt ne vegyétek közhelynek! Máshogy kellett pakolni, jól átgondolni, mit viszek és mit nem. Nem állítom, hogy máskor nem, de most még inkább arra kellett törekednem, hogy minél könnyebb legyen a táskám, habár végülis csak a kis hátizsákot kellett magunkkal cipelnünk. És nem utolsó sorban számolni kellett esővel és óriási hőséggel is. És valószínűleg pont az eső miatt is indult egy kissé nehézkesen. Gyalog kellett volna mennünk, de a terv közben változott. Habár elindultunk a szűnni nem akaró eső ellenére is, kénytelenek voltunk visszafordulni, és bus�szal eljutni aznapi célállomásunkig, az aranyidai Csajka-lakig. Hiába, alkalmazkodni kellett, nem volt mindegy, hogy már első nap eláztatjuk-e magunkat vagy sem. Ám a szerencse a továbbiakban nekünk kedvezett, s másnap a megszáradt bakancsokban immár szikrázó napsütésben vágtunk neki utunknak. És ez a napsütés a tábor végéig elkísért bennünket, s egyszer sem ha­­ gyott cserben. Sőt, minden egyes nap egyre feljebb ugrott a hőmérő higanyszála, s kezdett kissé túl meleg lenni. A kánikula utolért bennünket. A legszebb az egészben talán mindaz a gyönyörűség volt, amit láttunk. A helyek, ahol jártunk. A tábor első felében Kassa környékét barangoltuk be, Aranyidát, Jászót és Szepsit érintve. Az ember néha nem is gondolná, mennyi minden rejtőzik a közvetlen közelében. Ezek közül a leginkább meglepő az az ellentét volt, amit így visszatekintve felfedeztem. A kis aranybányák elszór-

10

va az erdőben, ott várnak elhanyagolva, a jelenkor számára talán ismeretlenül és felfedezetlenül, s velük szemben áll kihívóan a jászói cseppkőbarlang megkérdőjelezhetetlen nagyságával, mint a tisztelet oltára a természet csodáinak... S amin még meglepődtem, hogy a könnyű terep ellenére, vészesen kezdtünk fáradni – legalábbis én igen. Ami­ ­kor negyedik nap reggel Gergely (a csa­­patparancsnokunk) azzal ébresztett bennünket, hogy már félidőben va­­ gyunk, őszintén szólva, kezdtem kétségbeesni. „Te jó ég, még csak a felében? Még mindig ugyanennyi van hátra?” Sajnos, igen, így volt. S talán még jobban rémisztett a gondolat, hogy mostantól a Szlovák Paradicsom he­­ gyes-völgyes berkeit fogjuk járni. Na­­ gyon fogytán volt már az erőm. És mindezekhez hozzájárult a tény, hogy kis csapatunk lánytagjai kénytelenek voltak minket és leginkább engem el­­ hagyni. De ne essen félreértés! Bírták volna ők is, de szólították őket más táborok, így tehát ettől a perctől kezdve én lettem a női nem egyetlen képviselője. De ez a félidős nap inkább pihenősre sikerült. Bő kétórás buszozást követve megmártóztunk a rőcei strand vizében, s onnan egyenesen éjszakai szálláshelyünk felé vettük az irányt, a Murányi

vár felé. S a következő naptól kezdve, mintha visszatért volna az erőm és a százszázalékos lelkesedésem is. Talán a környezet miatt. Az utóbbi napokban is szép tájon keresztül vitt utunk, de a Paradicsomból visszatekintve egy kicsit kopárnak tűnt hirtelen. A Paradicsom viszont lenyűgöző volt. A dombok, me­­ lyeken – a tábori szakszótárt használva – feltéptünk és ledzsaneltunk; a völgyek az apró kis patakokkal, melyeken keresztbe-kasul kellett átmásznunk; pi­­ ci kis, rejtett ösvények; a zuhogó vízesések, melyek mellett meredek létrákon másztunk fel; egy kis sziget a tó közepén, korhadt híddal a partig; szebbnél szebb lepkék és virágok körülöttünk; s nem utolsó sorban a leírhatatlan kilátás, néha csak úgy a tájra, néha a Tátrára. Mindez felejthetetlen. Ám a tábor legfontosabb jellemzőjeként, a „mozgó” előtagon kívül, egyértelműen a Geocaching (ejtsd:geoke­ sing) említendő. Nem tudom, mennyire ismerős a kifejezés, én személy szerint életemben nem hallottam még róla. Röviden összefoglalva egy kis motivációs játék a túrázók számára. De tényleg hihetetlenül jó. Az a lényeg, hogy az egész világon kis dobozok vannak elrejtve – ezek a cache-k (ejtsd: kes, magyarul rejtekhely), amiket fel kell kutatni a megadott GPS-koordináták szerint. Az egészhez két dolog szükséges: regisztráció a hivatalos honlapon (www.geocaching.sk), ahol hozzájuthatunk a szükséges koordinátákhoz, ill. maga a GPS-készülék, amibe bepötyögve az adatokat, eljuthatunk a keresett helyre. S ami még izgalmasabbá teszi, hogy a cache-be bármit be lehet tenni, s ezért cserébe bármit ki is lehet venni belőle. Minden egyes alkalommal gondosan átválogattuk, és demokratikusan megszavaztuk, mit is veszünk ki belőle, hogy majd a következő cache-

be berakhassuk. Volt ott mindenféle kacat: régi ceruzaelem, mini Eiffeltorony, koszos cumi és rengeteg, gye­­rekkorun­ kat idéző kindertojásjáték. Vi­­szont még mielőtt e kincsek közül kiválaszthattuk volna, me­­lyiket is visszük el, meg kellett találni magát a cache-t. S ez néha nem is volt olyan könnyű feladat. Volt, amelyik el volt ásva. És volt, amit korhadt farönkbe vagy a fa lombjába rejtve, vagy éppen a már említett kis szigeten találtuk meg. És volt, amit egyszerűen nem találtunk meg. De tényleg nagyon izgalmas volt, hihetetlenül élveztük. Kivéve talán az utolsó napokat, amikor is ki­­csit lankadt a lelkesedés, s kisebb nézeteltérések támadtak emiatt, hisz kitérőket kellett tennünk a cache-kért, s így összejött az a plussz néhány kilométer. Vi­­szont minden hátráltató körülmény ellenére, csapatunk im­­ már 10 felfedezett cacheel rendelkezik, s továbbra sem szándékozik en­­nél a számnál megállni. S van itt még egy dolog, ami egy ilyen tábort meghatároz. Valószínűleg ez a legbonyolultabb az összes közül. És mindenkinél más. Amikor egész nap túrázunk, sok idő akad beszélgetni egymással, vagy magunkban gondolkodni. S ilyenkor rengeteg minden jut az ember eszébe. Sokszor gondolkodtam azon, milyen lenne egyszer összeszedni a cuccom, s nekivágni a világnak, eltűnni egy kis időre. Sátorozni meg túrázgatni. Sok szépet látni és kikapcsolni. Otthon ta­­ lán eszembe se jutna, vagy csak gyenge perceim egyikében, de így, a tájat és a nyugalmat látva jö­­vök rá, mennyire hi­­ányzik. És ott vannak a „kisfiúk” is, akik már nem is annyira kisfiúk. Már 13 évesek. De jó volt látni, mennyire felnőttek már. Úgy tekintettek erre az egészre,

mint egy felnőtt-táborra. Most nem voltak itt az igazi kicsik, akiknek gyerekes műsort kellett csinálni. Elmaradt a jó kis ökörködés, ami igazából hozzánk nőtt már, kicsikhez és nagyokhoz egyaránt. És nem is rossz dolog. Csak néha eltereli a figyelmet dolgokról,

kicsit felborul a rend. Viszont ezzel a táborral most úgy érzem, helyreállt. Ez olyan komoly dolog volt. És szerintem ez jót tett nekünk. Mert itt nem lehetett nyafizni. Vagyis lehetett, csak senki se tette. Ha fájt is a láb, a hólyag, csak tűrtük csendesen, esetleg bekötöttük, kenegettük. Mert valahol talán mind érez­­tük, ha csak tudat alatt is, most helyt kell állnunk. Nekem is rettenetesen fájt már a lábam, s félidőben még el se tudtam képzelni, hogy fogom átvészelni. Próbáltam taktikázni a cipőkkel, zoknikkal, talpbetét, ilyesmi, de mégis eljött a pillanat, amikor sántikálva próbáltam tartani a tempót a többiekkel a sor végén. De végül is összeszedtem magam és végigcsináltam. S mikor hazajöttünk, azért titokban egy kicsit büszke voltam magamra és mind­ annyiunkra. Mert végigcsináltuk, mind végigcsináltuk. Vajányi Orsi 17. sz. II. Rákóczi Ferenc cscs.

11

Csapattábor Sherwoodban Messzire utaztunk, de megérte. Királyhelmeci cserkészek idén Fél és Ipolyság csapataival táboroztunk együtt Lédec községe fölött. Léván a vonatból leszállva segítő tekintet várt minket, majd a buszon megkezdtük az ismerkedést az ipolysági kiscserkészekkel. Lédec mellett teljes felszereléssel, baltával, gyalogsági ásóval és 2 igló sátorral indultunk felfelé a táborhelyre. Nehéz volt a menet, a legkisebbeket segítettük, ahogy tudtuk, volt nagyobb táska, mint az azt cipelő cserkész. Lihegve, de csak sikerült felérnünk egy erdőbe, melynek neve Sherwood. Itt kicsi John várt reánk, az épülő tábor sátrai mellett. Mi hárman pödrött bajszú csizmadiaként érkeztünk az erdőbe. Szép hely volt, 30 méteres fák lengedeztek felettünk, sziklák övezték a törzsi körletet, a táborkereszt mögött egy 25 méteres sziklafal emelkedett, felette a tábortűz tisztásával. Ezt a szintkülönbséget napjában többször leküzdöttük, de a tábor végére már könnyedén jártunk oda és vissza. Benn voltunk az erdőben sátrastól, mindenestől, erre már régen vártunk. Domboldalban volt a tábor, így mindenki tapasztalhatta az éjszakánkénti csúszást a sátorban. Estefelé Robin Hood érkezett a táborba, aki velünk maradt, hogy együtt vegyük fel a harcot Nottingham zsarnok bírójával szemben. Robin oldalán a mór Azimot is megismertük, ki segítőtársunk lett a küzdelmek során. Napról napra munkálkodtunk az erdőben. Az őrsi körletben nem sok mindent építettünk, de épp eleget: az általános építményeken kívül volt egy egész jó, fedett

12

szerszámtartónk, melyen nagyon sok minden elfért, és egy bomba lavórtartó – inkább tábori fürdőszobának nevezném – szárítóval, nagy pakolófelülettel (néha még a csajkát is ide tettük a csajkafa helyett), napszemüveges tükörrel.

Terveztünk még közösen jó szomszé­ dainkkal, Sandiékkal egy asztalt, mert egy fa mellet ideális hely volt rá a két őrsi körlet között. Ahogy múltak a napok elkészítettük tábori öltözékünket és fegyvereinket: íjakat, kardokat, egy druidabotot és a tessaigát is kikovácsoltuk. Reteszkioldós csapdákkal szereztünk zsákmányt a tábori kasszába, és Tag barát személyében egy tábori lelkész is mellénk szegődött. Az íjászképzés, rohampálya és méta mellett a sziklafalról is leereszkedtünk és minden este maradt idő a népi vigadalomra is, esténként pedig a tábortűz mellett mulattunk közösen mi, sherwoodiak. Emlékezetes marad őrsünk számára az

erdei őrsi gyűlés, mely nem kis lélekjelenlétet követelt, ezt viszont leírni nem lehet. A tábor ötödik napja körül felfegyverkezve elindultunk, hogy felderítsük Nottingham várát. Hatalmas vár volt, úgy 470 méteres magasságban, erős szél járt át a várfalakon. A bástya tetejéről pedig egy távcsövön keresztül morzejelekkel adott üzenetet kaptunk az erdő széléről. Az üzenetben ez állott: „A bíró kémei az erdőben, a táborba csak holnap térjetek vissza!” Robin mutatott a térképen egy erdős helyet, ahol éjszakára tábort verhetünk. A féli lányokkal közösen vágtunk neki az útnak, más csoportok más felé indultak. Útközben azon tanakodtunk, hogy ne menjünk-e inkább egy közeli faluba megszállni „dobrá Babičkánál”, aki talán még „bryndzové haluškyval” is megkínál minket. Végül is az erdő mellett döntöttünk. 8 óra felé járt, lemenőben volt már a nap, a kijelölt pontot elérve 2 felderítőt kiküldve kerestünk helyet. Egyikőjük egy őzet látott elszaladni maga mellől, és ott rá is talált egy

völgymellékre apró tisztással, így tüzet is tudtunk rakni. A tűz körül, és a pástétomos-sajtos-paprikás terülj-terülj asztalkám mellett hosszasan beszélgettünk, ismerkedtünk a féli cserkészlányokkal. Még egyszer jól megraktuk a tüzet, majd végig feküdtünk kilencen egy jókora ponyván. Nyugodalmas, csendes éjünk volt. A lejtőt nem tudtuk kihagyni itt sem, reggelre volt, aki egy izolírnyit lejjebb csúszott. 11-re kellett visszaérkeznünk a táborba, mivel kicsit elaludtunk – ez esélytelennek tűnt. A Lédeccel szomszédos faluba érkezve a rover fiúkkal találkoztunk, akik nagy távolságot tudtak már maguk mögött, a patakparton épp az őrsi naplót írták. Egy kis üzletben megvettük a tervezett kofolát és mila kekszeket, a Nutellára már nem maradt idő, mert beszaladt egy roverfiú a boltba, hogy 7 perc múlva jön a busz. Na akkor mégis beértünk volna 11-re, ha Lédecen nem mentünk volna az elmaradt Nu­­ telláért. A táborban minden a régi volt, újra a tábori konyhán kaptuk meg a finom vacsoránkat, és a meleg teát. Este a zászlólevonásnál őrsünk jutalmat kapott előző 2 napi teljesítményéért, kint aludhattunk a tábortűz körül. Hát már tegnap is kint aludtunk – mondtam hangosan – de ez most más volt. Sűrű csillagos ég alatt üstökösöket szemlélve, tűz melege mellett szenderültünk álomba. Reggel pedig harmattól vizes hálózsákban keltünk fel, hát ez van. El­­ indultunk egy nem túl messzi tóhoz, miközben a 3 sastoll próbát végző 11 cserkész, köztük jómagam is, úgy 18

órája nem evett egy falatot sem. Tó átúszás és kenuzás minden mennyiségben, de a gölöncsérek agyag köcsög készítésére is kerítettek időt (ebből egyet Sandi, a gölöncsérek vezetője csapatparancsnokunknak ajándékozott, már el is helyeztük a cserkészotthonban). Ebéd­­re palacsinta, melyre a sastollasoknak még kicsit várniuk kellett, de az őrstagok tettek félre nekem három darabot. A próba első 24 óráját mindenki sikeresen teljesítette. A második rész a némaság volt, na itt már sokan elvéreztek. Sokszor szorítottuk össze fogainkat egy-egy imádság vagy csatakiáll­ tás közben. Az esti tábortűznél egy jó játék közepette elfelejtkeztem magam-

ról, és egy rövidke mondat hagyta el torkomat. A nap végére 8 indián maradt talpon. Másnap aztán a várbíró és kémei rajtunk ütöttek, és a számháború csatát követően 1 sastollas lány maradt szótlanul. Ő kibírta délután háromig, de beszélgetnie ezt követően már nem volt kivel, minthogy az utolsó 24 órát egyedül kellett töltenie az erdőben. Éjszaka a bíró támadt ránk újból, de ezúttal résen volt Robin Hood, és még idejében észrevette őket. Eléjük siettünk hát fáklyákkal, és mind egy szálig legyőztük őket. Utolsó nap az esti nagy ünnepségre készülődtünk, délután megérkezett az egyetlen sastollas, akinek sikerült leküzdenie önmagát. A

táborban egy cső lett gyakran útitársunk, ez volt ugyanis azon őrs kiváltsága, ki legkésőbb érkezett meg a gyülekezőre. Hát az utolsó napokat a cső nálunk töltötte, azaz töltötte volna, ha nem hagyjuk el háromszor is. Másod­ szorra céltáblára kellett lőnünk íjjal (feladatok: szem bekötés 2 óráig, tangó Tikával, utolsónak étkezni 1 napig), míg harmadszor az árverésen váltottuk vissza, ezt követően erősen igyekeztünk többet nem elhagyni. Az őrsi szüttyőnkben 96 aranypénz csillogott, ezt a tábori árverésen költhettük el, eléggé jól sikerült, okosan és olcsón licitáltunk: többek kö­­ zött illatos papírzsebkendő, instant tea közösen a gölöncsér és a sóvágó fiúkkal és fejenkénti kürtöskalács lett tulajdonunk. Az este nagy mulatság volt Lady Marian és Robin lakodalmában. Tánc­ cal, zenével, rablópecsenyével és gyümölcsökkel töltött dinnyével, és persze spanyol világbajnoki címmel. Szép hosszú este volt, és ez után már csak a pakolás maradt hátra. Este 11 után jól esett még az instant tea a közös őrsi asztalon, miközben pakoltuk cuccainkat. Reggel táborbontás, és búcsúzás, majd kalandos utazás a hőségben (ekkor értékeltük igazán a sherwoodi otthonunkat, ahol kellemes levegő volt a fák alatt). A tábor elején Ipolyság és Fél csapata teljesen ismeretlen volt az őrsünknek, de 9 nap után nem esett jól a búcsúzás. A sok arc mosolya az, mi eszembe jut, ha Sherwood táborára gondolok. Látjuk még egymást fiúk, lányok! Bodzás Ákos, őrsvezető

13

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

KMCSSZ

Jubileumi tábor Kastlban

2010. július 30-tól augusztus 8-ig a németországi Kastlban tartotta jubileumi emléktáborát a KMCSSZ 1. kerülete, emlékezve a magyar cserkészet száz éves történetére. A tábor keretmeséje is ehhez igazodott, hiszen a külföldi magyar cserkészet történetét vezette végig; az első cserkészcsapatok megalakulásától kezdve, a disszidáláson keresztül napjainkig. Az eseményre a 212. sz. Bornemisz­ sza Gergely Cserkészcsapat tagjai közül mi is meghívást kaptunk a 676-os müncheni cserkészcsapatoktól. Külföldi cserkésztestvéreinkkel még itthon volt szerencsénk összeismerkedni, amikor ez év májusi nagytáborukat az egri Bervavölgyi Cserkészparkban tartották. Július 30-án korán reggel csapatunkból négyen vágtunk neki a hosszú útnak. Közel 1000 km autózás után, már sötétben érkeztünk meg a helyszín-

14

re, ahol kettévált a kontingensünk. Ketten a nagy cserkészek altáborához csatlakoztunk, míg társaink a kiscserkészeknél segítettek. Ébresztőig kipihentük az éjszakai sátorverés és az utazás fáradalmait. Reggel az altábor vezetője a törzsbe osztott be minket. Ettől kezdve számos teljesítendő feladat is jutott ránk az egyébként meglehetősen jó hangulatban levezetett vezetői megbeszéléseken. Az első nap programja az építkezés volt. Minden őrs elvégezte a napostiszt által reá bízott feladatokat. Az őrsöket emellett könnyű volt koordinálni, minden gördülékenyen ment. Az őrsök tagjai a maximális teljesítményt nyújtották és ennek köszönhetően már az első nap végére nagyon sok tábori építményünk

tennivalóikat. Számos új játékot, éneket tanultunk, és mi is megtanítottunk jó párat. Az altáboroknak legtöbbször külön programjaik voltak, de akadtak olya-

készen állt. Munka pedig akadt bőven. (60 ember számára készítettünk asztalokat, és felállítottuk a 2 szintes 4 méter magas táborkaput is.) A tábor során rendkívül sikeresen zajlottak le a programok annak kö s z ö n h e t ő e n , hogy a cserkészek mindig lelkiismeretesen végezték

nok is, amikor az összes altábor összeverődött. Ilyen program volt például a sátorverő verseny a keretmese szerinti megyeri nagytábor napján, amikor is a zord időjárásra való tekintettel kellett először egy játék keretében új táborhelyeket találni. Néhány este közös tábortűz részesei voltunk. Mindjárt az első nap, a vági tutajút napján, ahová minden altábor egy-egy saját maga által épített tutajjal érkezett a helyszínre. Közös tábortűzön vettünk részt a PaxTing napján is, ahová ugyan hivatalosan csak lányok mehettek el, de azért az álruhában a lányok között elvegyülő fiú

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

KMCSSZ őrsöket sem küldte el senki. Az altábo­ rok a közös programokon kívül a központi zászló felvonásokon és levonásokon láthatták egymást. A találkozás hiányát pótolták a kiscserkészek által üzemeltetett Puszi-Posta szolgáltatásai, sőt, a könnyed információáramlás vé­­ gett kiépült az altáborok között a tábori telefonhálózat is. Altábori programként részt vettünk egy három napos portyán is, ami nagyon jól sikeredett: s ez, mint a dis�szidálás folyamata igazodott a tábor keretmeséjéhez. Első nap egy pajtában, míg másnap a szabad ég alatt aludtunk. Az őrsök egy lisztbomba-csata során megszerezték útleveleiket, és találkozhattak egy ál-embercsempésszel. A túra célállomása egy tó volt, ahol mindenki fürödhetett és leáztathatta magáról az út porát. Itt került sor a határátlépésre. Új lakhelyünkre egy repülőgép (vagyis autóbusz) szállított, a táborba visszaérve a táborkapun pedig Kanada felirat fogadott bennünket. A tábor utolsó előtti napja látogatói napként vonult be a történelembe. Minden altábor egy emlékezetes mókával készült rá. A mi altáborunk a falu végén van egy ház ismert cserkészjáték krimi változatát adta elő. A hosszas nyomozás eredményeként kiderült, hogy Pista rejtélyes halálának oka nem féltékenységből elkövetett mérgezés, hanem egyszerű madárinfluenza. (A videó egyébként elérhető a  http:// tinyurl.com/CSI-mennersberg webcímen.) Az időjárás nem járt éppen a kedvünkben a tábor ideje alatt. Az eső nagyon sokat esett, az éjszakák hidegek voltak és szinte senkinek se maradt száraz holmija. A programok és a cserkész társak viszont megítélésünk szerint egyaránt fantasztikusak voltak, és így a tábor 10 napja nagyon gyorsan eltelt. Sok magyar cserkésztestvérünkkel – Svájctól egészen Brazíliáig – ismerkedtünk meg a világ minden tájáról. Számunkra hatalmas élmény volt a tábor, melynek emlékeire idős korunkban is szívesen gondolunk majd vissza. Saárossy Márton ŐV; Szoboszlay Zoltán SŐV 212. Bornemissza Gergely Cserkészcsapat, Eger

15

MCSSZ „A Bakony hegyormán megtalálsz” Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

Ahogy a tábor tiszteletére írt dal idézett sora is utal: hol máshol rendezhette volna első kerületi nagytáborát idén júliusban a MCsSz IV. kerülete, mint a Bakonynána és Jásd között fekvő Vadalmás réten? Hosszú előkészületek után az ősmagyar törzsek neveit viselő hat altábor és egy „virtuális törzs” – a szervezés felelősei – töltöttek el együtt tíz napot a honfoglalás kalandos korát felidézve. Korábban voltak már egész kerületet megmozgató programok: hadijáték Pákozdon, öregcserkész találkozó, és nemzetközi kapcsolatok építését szolgálta a két évben megrendezett Alba Regia Camp. Mégis kihívást jelentett megküzdeni a nagy létszámmal és a sokféle érdeklődés egyeztetésből származó feladatokkal azért, hogy mindenkinek jó élmény legyen. Egymástól elkülönítve helyezkedtek el két réten az altáborok, ahol „saját életet élhettek”, ugyanakkor a nyitó- és záró ceremónián, a portya, az akadályverseny, katasztrófavédelmi bemutató, számháború alatt és több este közös tá­­

16

bortűzön, táncházon találkoztak, mely összekapcsolta a nap közben más-más utakon kalandozó törzseket. A keretmesében gyakran ötvöződtek a korabeli kultúra és a 21. század elemei. Mégis a látszólagos ellentéttel szemben jól kiegészítették egymást: a szellemektől útmutatást kérő sámán révületbe esését például rituális tánc és egy Audi hangfalából szóló zene – az István a király c. rockopera egyik ismert darabja – segítette. Ugyanígy a népi táncházban is a hagyományos magyar táncok mellett a Lolly Pop, a Limbó dallamaira ropták a cserkészek. Dobszó kísérte a tűzzsonglőrök mutatványát Árpád és Mikolt házassága alkalmából, s jelezte Attila halálát a szüzek fáklyás halottas menetén. Regös foglalkozásokon készíthettek a résztvevők egyebek mellett tarsolyt, merített papírt, nemezfigurákat, és a modernebb technikák közül a pirográfia mesterségét sajátíthatták el. A nagytábor gondolata az összetartás elősegítésére született meg. „A táborral kapcsolatos jelmondatom a cserkésztörvények közül az, hogy »A cserkész minden cserkészt testvérének tekint«. Sajnos, a cserkészetbe is beö­ zönlött az a gyakorlat, hogy ahol ketten vannak, ott háromfelé húznak. Összefo­ gásra, egységes, közös együttmunkálkodásra van szükség. Azért szerveztük meg a tábort, hogy a gyerekeket, a csapatokat megpróbáljuk egy kicsit össze-

ismertetni egymással!” – fogalmazta meg Hada Tibor cst, a kerület elnöke.

Ennek szellemében készült a csapatok közös munkájaként az a hat fenyőszeletből összeállított totem is, melyben saját részét minden altábor egyéniségéhez igazítva faragott ki, s 80. születésnapjára a kerület elnökének ajándékozott. Reméljük, hogy a tábor segített közelebb kerülni a kitűzött célokhoz és hozzájárult az összetartás erősítéséhez. Várjuk a folytatást! Klujber Márta st, 85. Zrínyi Miklós Cscs.

MCSSZ Gyűrűhordozó cserkészek Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

1998-ban alakult újjá a jászberényi cserkészcsapat, és jómagam is ekkor tettem fogadalmat. Azóta én lettem a csapat parancsnoka, és büszkén állíthatom, hogy eddigi cserkészmunkám alatt, az idei nyári tábor okozta a legnagyobb tábori élményt. Hasonlóképpen vélekednek az őrsvezetők is. A jó Isten igazán kegyes szemmel tekintett ránk, hiszen a körülmények szépen összejöttek. Az időjárás, mint egyik fontos tényező megkímélt minket ez esőtől, helyette kaptunk kellemes meleget, nem beszélve arról, hogy amíg mások kitikkadtak otthon a forróságtól, addig mi egy hűvös völgyben tanyáztunk. A tábor résztvevőinek létszáma elérte a 70 cserkészt, ami közösség építés, valamint nagy játékok szempontjából igazán ideális. Olyan helyet találtunk, hogy lehetőség volt arra is, hogy csapatunk kiscserkészei is meglátogassanak minket 3 nap erejéig. Kialakult egy idősebb társaság is, akik még a többiek programon, képzésen vettek részt, biztosították a műszaki háttért, főzést. Külön említést érdemel az őrsvezetők kemény együtt dolgozása. Mindezek együttesen alkották meg ezt, a remek tábort. Keretmeseként idén A Gyűrűk Urát választottuk. Aki nem ismerné, ez egy angol fantázia történet. A gyerekek körében nagyon közkedvelt könyvről, filmről van szó. Tíz napig az őrsök hobbitok, lovasok, törpök, tündék, vagy éppen az idősebbek orkok lehettek. De nem maradhatott el a főszereplők megjelenítése, Legolas és Gimli civakodása, Samu, Pippin és Trufa ügyetlensége, vagy éppen Gandalf mágikus trükkjei. Hogy ennyi különböző nép együtt tudjon élni, arra Aragorn (Békési Péter) táborparancsnok figyelt. A mindennapi cserkésztábori események mellett a táborlakóknak vigyázni kellett a Gyűrűre, hogy aztán a tábor végén azt a végzet hegyébe dobhassuk és Aragornt végre megválas�szuk királyunknak. A tábor során ezek mellett igyekeztünk

egy kicsit lelkileg feltöltődni, valamint cserkész ismereteinket is bővíteni. Megtanultunk nyomot olvasni, bővítettük népdal ismeretünket, íjászkodtunk. Megismertük a körülöttünk levő állat- és növényvilágot. Megtanultunk szélsőséges helyzetben tűzet rakni, és elsősegélyt is nyújtottunk egy szituációs gyakorlatban. A környék bejárása során Gollum vezetett minket képességeinkhez mérten 1 vagy 2 napos túrára. A túra alatt az előző napon kövön megsütött tünde kenyér tartotta bennünk az energiát. Volt még nyomozás, kereskedő- és VIP játék, tábortűz, sátor, gombaúr, néptánc, Nutella, terepruha, számháború, drágakő bánya, bozótvágó, szülinapi buli, fogadalom stb. Természetesen mesélhetnék még oldalakon keresztül a táborról, de hagyok még helyet a többi cserkészcsapatnak is. Tanúskodjon erről a nagyszerű táborról a fénykép a táborkapunkról és a csapatról… Tarjáni Zoltán st., csapatparancsnok

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

SZMCS

Asterix-szel az élen a kiscserkészek elindultak meghódítani Galliát Megérkezésünk után végre megismerkedtünk Gallia híres személyeivel, mint pl.: Obelix, Magicoturmix, Hatalmaf, Bögyörix, csak azt bánták, hogy sajnos Töpszlixel nem találkoz-

hattak, mert szegény a fél tehéntől beteg lett. Az első éjszaka folyamán megjárták kiscserkészeink a félelem erdejét, ahol bátran viselkedtek. Másnap az apró harcosokat a fáradtság sem állíthatta meg, hogy részt vegyenek az olimpián Obelixel és Asterixel, mivel a jutalom egy halom frissensült lepény és pizza volt. A nap második felében kézügyeskedtek és viking fülbevalókat készítettek szeretteiknek. A szakácsnőink minden nap jellegzetes viking és római ételeket készítettek, mint például a spagetti, így kato-

náink teljes erőbedobással mindent túléltek. Mindenki rengeteg élménnyel tért haza Galliából. Dóri és Pufi

17

Névjegy – Katona Attila (Babar) Születési hely & idő: 1995. március 11. – Ipolyság Csapatod: 27. sz. Szent Imre cserkészcsapat

Család Milyen házban laktok? Családi házban a város szélén a templom mögött. Hány testvéred van? Írj róluk pár szót! Hát, van egy. Fiú. Sokat morgunk és vitázunk, mint minden rendes testvér. Ja, és végképp nem hasonlít rám. A világért se adnám.

Cserkész Mióta vagy cserkész? Később ismerkedtem meg a cserkészettel, mint az őrsöm. Csak 2005-ben kapcsolódtam be az őrsi összejövetelekbe, és 2007-ben kaptam meg a zöld nyakkendőt. Sárgám nem is volt. :D Őrsvezetőd neve: Az utolsó „áldozat” Antal Tomi volt . Már nincsenek őrsi gyűléseink, külön-külön mozgunk. Vezetsz-e őrsöt? Igen. Jelenleg még egy közös őrsöt vezetek két lányvezetővel. 8 kiscserkészt, de szeptembertől már egyedül is menni fog a dolog, bár akkor csak a két fiú lesz a „szárnyaim” alatt. Mely VK táborokban voltál? 14 SÖV Legnagyobb cserkészélményed: Hát, nehéz kérdés… Nekem főleg az OAMB jön be, mert a FELCSER-en alkalmazott kézműves tudásomat nem igen tudom érvényesíteni, sőt, őszintén szólva nem is igen mutogatnám műveimet. Az idei OAMB hihetetlen élmény volt, de lehet a 14 Sövtali 2 után másképp értékelem majd a cserkészakciókat.

Személyes Hol tanultál? Mit dolgozol? Jelenleg az FFKIKI 8 éves gimnáziumnak az 5. osztályos tanulója vagyok. Dolgozni még nem sűrűn.  Tanultál hangszeren játszani? Zenélsz valahol? Igen, zongoráztam egy kevéskét, de rájöttem, hogy ez nem nekem való. Már csak itthon játszogatok magamnak néhány számot. Sportolsz (sportoltál) valamit? Bicajozok, néha futok és PK-zok (parkour)! A legtávolabbi ország ahol jártál: Lengyelország. Nemigen utazgatok.

18

Egyéb hobbik, kedvtelések: Én egy cseppet eltérek a jól megszokott: szeretek olvasni szövegtől. Egy MMORPG játékot játszok. Sajnálatos módon számítógép függőségem is van, de ha már valami pozitívat is mondjak: hobbiként tekintek az egyes vallások megismerésére. Főleg a keresztény egyház területén. Kedvenc szín: A fekete, piros meg a sötétkék. Kedvenc étel: „Kirántott bármi” sült krumplival (a krumpli a lényeg… ) Kedvenc zenekar/ zenei stílus: Hát én ROCKer vagyok, de képes vagyok megemészteni szinte bármilyen zenestílust. Kedvenceim az Ossian, Tankcsapda, Kárpátia. Kedvenc olvasmányod: No ilyen nekem nincs. Igaz, néha olvasok, de nem szánom el magam egy összefüggő regény elolvasására sem. Kedvenc film: Na, ez annál több van. Ocean’s 11, Ítéletnap, Perzsia hercege, A sötétség krónikái, A tizedes és többiek, 22 évente sötétség,  … Írd le kedvenc őrsi játékodat (hogy kell játszani) és küldj magadról egy fényképet. Kedvencem a pif-puf… nincs olyan, aki ne ismerné mi az :D. Csak mi a végét játsszuk másképp. A párbajnál a fülükbe súgjuk, mondjuk kolbászos-palacsinta. Ha ezt hallják, lőhetnek, és olyakat csempészünk a szavainkba mind a kolbászoslángos… meg hasonlók  Salgó Zs. Viktória kérdése hozzád: Egy szó, amivel jellemeznéd önmagad? Babar! Ez a jelző illik rám a legjobban. Ez tartalmaz minden olyat, ami én vagyok. Vagy sietek valahová, vagy kések. Vagy tudok valamit, vagy mindenki nevet, hogy mit mondtam, és még sorolhatnám.  Szótárba illő szó!!! Ki legyen bemutatva a következő névjegyben? Mit kérdezel tőle? (Minimum SŐV képesítéssel rendelkező cserkesz legyen, és ne a saját csapatodból): Grünfeld Natália (Naty)  Mit tennél, ha most zuhogna az eső, fújna a szél és villámlana is?

Szabó - Vágatlanul Szeretem a lelkes embereket, mert nem panaszáradatot zúdítanak a nyakamba, hanem élményeket, terveket s közben élvezettel kortyolnak nagyot teás poharukból, mint Szabó Csilla, miközben kérdéseimre válaszolt. Neki még mindig félig tele van a bögréje, miközben én hallgatom, és azt veszem észre, hogy az enyém már félig üres. –  Eszembe jutott, hogy tavaly, egy cserkészakcióról hazafele jövet, épp egy doboznyi kiskutya sorsát egyengetted, telefonon keresztül. Mi lett velük? –  Egész pontosan egy ládányi kiskutyát találtam az út mentén. Hazafelé mentünk Szerdahelyről, és egy az út szélén futkosott. Megálltunk, hogy hazavigyem, hisz egy kiskutyát el tudok ajándékozni bárkinek, és aztán megláttam, hogy ott bizony több kutyus van. Otthon, amikor megláttak, akkor azt mondták rám, hogy: „Te hülye vagy!”. Minden lehető helyre hirdetéseket adtam fel, így végül minden kiskutya gazdira talált. –  Újsághirdetést is? –  Hirdettünk az Új Szóba és egy helyi lapban, interneten, tesómmal küldtem az iskolába szórólapot. Meglepő hogy mennyien jelentkeztek. 6 darab kiskutya ment el, valamivel több mint egy hónap alatt. –  Nem is tartottatok meg egyet sem? –  Egyet megtartottunk, mert olyan szerencsétlen volt szegényke, de aztán az apum elvitte egy kollégájának. –  Könnyen belekapsz dolgokba? –  Ez a kiskutyás dolog nagyon gyorsan történt és döntöttem már párszor így hirtelen és jól, de nem ez jellemző rám, inkább átgondolom. De vannak kivételek. –  Szabad-e elárulni egyet ezekből, a hirtelen döntésekből? –  Például az, hogy jelentkeztem a segédtiszt képző táborba, és abszolút jó döntés volt és örülök hogy végig csináltam. –  Mi az, amit az életben még így felvettél az út széléről mint a kutyusokat? –  Volt egy idő, amikor bele-bele kaptam különböző táncokba. Kicsit néptáncoltam, meg volt modern tánc is, de ez nem volt olyan, ami annyit adott volna nekem, hogy én kitartsak mellette.

–  Mi az amit nem kaptál meg? –  Azt a közösséget, amit a cserkészettől megkapok. Most már kezdenek kialakulni komolyabb hobbiaim, ilyen a fényképészet … és talán van egy kis ügyességem is hozzá. Csak egy jobb gép kellene még, ami ha ott lenne a dobozban az út szélén, akkor fölvenném. A harcművészet is érdekelt, ba­­ rantáztam egy évet körülbelül, de abbahagytam a nyelvsuli miatt. –  Milyen nyelveket tanulsz? –  Az egyetemen németet tanulok, a gimnáziumban nyelvi osztályba jártam, heti 5 órában németet és háromban angolt tanultam, németből van középfokú nyelvvizsgám is. Érdekelnek az idegen nyelvek, vettem egy „Tanulj magad olaszul” – könyvet is. –  A tanulj magad a gitározásra is érvényes nálad? –  Abszolút, kitaláltam magamnak, hogy én márpedig szeretnék egy gitárt. Ez onnét indult, hogy Menyhárt Dodink már nem járt csapattáborba, és olyan üres volt gitár nélkül az egész. –  Dodzi nyomdokaiba lépni azért nehéz. –  Nem is szeretnék. –  Zeneiskolába sosem jártál? –  Sosem. –  Az egyetemen mit tanulsz? –  Médiakommunikációt. –  Nem félsz hogy ez egy olyan di­­ vatos szak, amivel nem nagyon lehet mit kezdeni? –  Nem, mert úgy gondolom, hogy elég széles körű, amit mi tanulunk, elég sok mindent érintünk így elindulni va­­ lami felé bármerre lehet ebből. –  Tehát ez a „bármerre elindulni lehet” azt jelenti, hogy meg akarod tartani a döntést későbbre. –  Igen, mert érdekel az újságírás, a fotóriporterkedés, kacérkodtam a rádióval. Igyekszem mindent kipróbálni ki­­ csit a suli alatt, aztán remélem, hogy kialakul. –  Mindenképpen ez a vonal érdekel, arra sosem éreztél kihívást, hogy, például könyvelő legyél? –  Jaj, nem. Ez a legutolsó foglalkozás, amit vállalnék. –  Az az ideális munka számodra, amelyben folyamatosan mozgásban vagy? –  Igen, olyat szeretnék. Amiért ezt

Szabó Csilla (20), a nyékvárkonyi cserkészcsapat és a Segédőrsvezető-képző tábor törzs tagja

az irányt választottam az az emberközelség, kommunikálhassak, mehessek, hogy ne kelljen egy irodában leélnem az életemet. –  Akkor neked nincs nagyon igényed az egyedüllétre, saját gondolataiddal lenni. –  Azért kell néha. Olvasok nagyon sokat. –  Milyen könyveket olvasol? Összekötöd a nyelvtanulással? Vagy csak kikapcsolódásképp olvasol? –  A szlovák nyelvtudásomat szeretném minél jobban tökéletesíteni, és bizony szoktam szlovák könyveket olvasni, de kedvenceim a krimik, és úgy szeretek olvasni, hogy az szórakoztasson. Most Bohumil Hrabal műveit olvasom, magyarul is, szlovákul is. –  A filozofikus művek vonzanak? –  Nem, inkább kapcsoljon ki egy könyv, és tudjam magam teljesen beleélni. –  Akkor nyarad is gondolom nagyon mozgalmas volt, nem filozofikus? –  Igen, most ugye a segédőrsvezető-képző táborban voltam, mint törzstag, ezen kívül részt vettem a Concordia elnevezésű közép-európai dzsemborin – sajnos e miatt nem voltam csapattáborban. Ezen kívül görkoriztam, pihengettem, kisebb kirándulások, barátok, koncertek stb. –  Mit szeretnél mit tenne eléd az élet most egy dobozban. –  Jó lenne ha találnék egy gyakorló munkahelyet, ahol tényleg kipróbálhatom magam… Na meg egy jobb fényképezőgép sem ártana. Sanya

19

Jubileumi cserkésztábor Fillmore-ban Idén nyáron egy csodálatos élményben lehetett részem. Decemberben jelentkeztem a KMCSSZ által megszervezett Jubileumi Nagytáborba, amelyet Fillmore-ban rendeztek meg. Az izgalmas előkészületek után egyszer csak ott álltam a reptéren magyarországi cserkésztestvéreimet keresve. Miután túljutottunk az ellenőrzéseken, már csak a repülés előtti izgalom volt bennünk. Érdekes volt olyan magasan lenni és kinézni a repülőből. Több mint kilenc óra repülőút után végre megérkeztünk New Yorkba. Hát tényleg egy más világba csöppentünk. Aztán felosztottak és elvittek azokhoz a családokhoz, akik fogadtak minket. Egy pár nap után megérkeztünk a Sík Sándor cserkészparkba. A kaland igazából csak most kezdődött. Lepakoltunk a buszokról és elindultunk az altáboraink felé. Én a Leány 3-as altáborba voltam beosztva, amelyik Lindenmeyer Antóniáról kapta nevét. Itt beosztottak minket rajokba és őrsökbe. Nagyon érdekes volt, már itt a legelején kiderült, hogy milyen sok helyről érkeztünk. De mindannyian megértettük egymást, hiszen mindenki magyarul beszélt még akkor is, ha ez néha nem volt könnyű sokak számára. A tábor megnyitása nagy élmény volt. Második nap reggel kivonultunk a Teleki térre, ez egy óriási rét volt, ahol több mint 700 cserkész gyűlt össze. Itt gyűlt össze a tábor apraja-nagyja, több mint 700 cserkész. Elmesélték, hogy Bi-Pi a legelső cserkésztábort egy afrikai kudu kürttel nyitotta meg, és mivel ilyen nem volt a táborban, arra kértek minket, hogy mindenki nagyon hangosan kiabálja a csatakiáltásait, hátha az égből megszánnak minket valamivel. Sokáig azt hittük ezt csak jelképesen mondják, de egyszer csak egy repülőből kidobtak valamit. Egy darabig csak egy fehér foltot láttunk, amin lógott egy magyar zászló. Amint közelebb érkezett hozzánk kiderült, hogy egy cserkész az, és hoz valamit. Aztán leszállt és kiderült, hogy a kudu kürtöt hozta el nekünk. Így a Jubileumi Nagytábort is az afrikai kudu kürttel nyitották meg, és felvonták az óriási magyar zászlót, amelynek közepében ott volt a tábor logója, a két oldalán meg azoknak az országoknak a zászlói, ahonnan a résztvevő cserkészek érkeztek. Ezzel megkezdődött ténylegesen a tábor. Ezen az estén a tábor összes lakója közös tábortűzön vett részt, amely nagyon érdekes volt. Másnaptól minden egyes napunk tele volt zsúfolva érdekesebbnél érdekesebb programokkal. Például szappanos ponyvákon birkóztunk, vagy kis rohampályákon versenyeztünk. Közben pihenőkben rengeteg népdalt tanultunk, vagy éppen cserkész kispárnát varrtunk. Még a tábor legelején kaptunk egy kis pontozó lapot, amin pengőpontokat gyűjthettünk, melyeket később a csárdában finomságokra válthattunk be. Ilyen pengőpontokat a Teleki Tér Pályán gyűjthettünk, ahol különböző színekkel jelölt pályákon sok mindenben vehettünk részt: nyilazás, néptánc, zipline, történelmi útvesztő, bumeráng, rohampálya, túlélési gyakorlat, GPS-tájékozódás, bőrmunka, tájoló használat, állatnyomok megtanulása, kötélhíd. Szinte minden nap egy kis látogatónk is érkezett, akit végül Karcsinak neveztünk el. Ő egy mosómaci volt, aki előszeretettel megrágcsált mindent, még a szappant is. Egyik délután meglátogattak minket a fiúk, aznap este közösen főztünk vacsorát és közös tábortüzünk volt. A legkülönlegesebb dolog az volt, hogy egy olyan öregcserkészt ismerhettünk meg, aki a

20

gödöllői jamboreen is ott volt pár napig, és még a Pax Tingre is bejutott látogatónak igen érdekes módon. Egyik nap óriásfoci bajnokság is volt az altáborok között, ami abból állt, hogy egy óriási strandlabda volt a foci labda helyett. Egy reggel, amikor épp kicsit visszaugrottunk az időben 1945-re, reggelizés közben megjelentek az ÁVÓ-sok és bejelentették, hogy betiltják a cserkészetet, és azonnal adjuk oda a lobogónkat. Nem is volt más választásunk, hát odaadtuk. Aznap elindultunk egy portyára, aminek az volt a célja, hogy visszaszerezzünk a lobogót. Kint aludtunk éjszaka az erdőben, ahol minden őrs maga építette meg a saját kis alvóhelyét ponyvából. Visszatértünkkor, miután visszaszereztük a lobogónkat, elmondták nekünk, hogy külföldre kell menekülnünk, mert Magyarországon már nem folytathatjuk a cserkészetet. Érdekes volt eljátszani az erdőben a menekülést, át a katonák által őrzött határon. Sokan elgondoltuk, hogy vajon milyen is lehetett azoknak, akiknek ez nem keretmese volt. Ezen kívül egy nap ellátogattunk egy gyönyörű vízeséshez, majd egy strandra, de mindezek előtt egy folyón tutajversenyt rendeztünk a fiúkkal együtt, ahol a már általunk előre megépített kis tutajokat engedtük vízre. Az utolsó napok egyikén ügyességi versenyt rendeztek a nagy réten az altáborok között, itt őrsi körletet kellet építeni, aztán favágás volt és szánkóhúzás meg rönkgurítás. Majd minden altábor meg kellett építse a maga „jövőhíd” darabkáját, amelyet aztán összeillesztettünk és ez vezetett ahhoz a gödörhöz, amelybe az időkapszulát helyeztük bele. Ezen a délutánon regös napunk volt a fiú altáborban, táncházzal és népi játékokkal. Ez a közös tábortűz érdekes volt, hiszen a végén a tábortűz mellett meggyújtottak egy mini tábortüzet, amelyet minden fiú egy lánnyal át kellett ugorjon. Utolsó este megint az egész tábornak közös tábortüze volt. Az új cserkész-évszázadot tűzijáték és a tábortűz alatt kiosztott vuvuzella hangja köszöntötte. Másnap reggel lebontottuk a táborunkat és még elmentünk egy misére a fenyőkatedrálisba, aztán táborzárás után mindenki megkezdte a hazautazást. Hazatérve úgy érzem, nagyon sok dologgal gazdagodtam, mind tudásban mind lelkileg. Nagyon hálás vagyok, hogy mindebben részem lehetett, és igyekezni fogok mindent, amivel gazdagodtam, átadni másoknak is, hiszen a tudásnak úgy van értelme igazán, ha azt tovább adjuk. Kész Blanka 34. Gábor Áron cserkészcsapat, Kézdivásárhely

A túlélés alapjai – Megelőzés Manapság az emberek teljesen függővé váltak a városok, falvak adta mesterséges környezetétől. Megszok­ ták, hogy a fürdőben és konyhában mindig van tiszta víz, ha kifogy a hűtő 5 percre van bolt, baj esetén pedig 10 perc, és jönnek a mentők, tűzoltók segíteni. Ha kimegy a természetbe, egy teljesen más szituációba kerül az átlagember. Elszakad minden olyan luxustól és védőhálótól, amit megszokott. Csakhogy előfordul, hogy ezt nem veszi figyelembe. Ha lakott területtől eltávolodunk, sokkal körültekintőbben kell eljárni, mintha csak elugrunk a parkba levegőzni. Ez nem azért van, mert az erdő nagyon veszélyes hely, hanem mert baj esetén a segítség megérkezése sok időbe telhet. Kiváltképp, ha a keresőknek fogalmuk sincs, merre van a bajbajutott személy. Addig csak magára és a társaira számíthat az ember. Mielőtt tehát fejest ugranánk a túlélősdibe, ismerkedjünk meg néhány kevésbé hősies javaslattal, amelyek helyes alkalmazásával elég sok dolog már-már szükségtelenné válhat. Kezdetnek álljon itt mindjárt egy olyan állítás, ami végleg „megöli a bulit”... A képzett túlélő igyekszik ELKERÜLNI, hogy túlélőhelyzetbe kerüljön! Ha a tőlünk telhető legkörültekintőbbek is vagyunk, még mindig számtalan elképzelhetetlen dolog akadályozhatja meg, hogy önállóan hazajussunk. Ha ez bekövetkezik, akkor a következő pont, amit szem előtt kell tartanunk: Tegyünk meg mindent a mentés idejének lerövidítésére! Természetesen egy egyszerű úttévesztés, vagy valamilyen kisebb ne­­ hézség miatt nem kell mindjárt riadóztatni az összes hatóságot. Ha senki egészsége és testi épsége nem forog veszélyben, igyekezzünk magunk megoldani a dolgot. Különösen igaz ez

külföldön, ahol akár komoly anyagi vonzata lehet számunkra egy kutatómentő egység bevetésének. Íme azért néhány javaslat, amelyek javarészt az előkészületekre, másrészt a kirándulás azon szakaszára vonatkoznak, amikor még minden a rendes kerékvágásban halad: Add meg egy megbízható, otthonmaradó családtagnak vagy ismerősnek a pontos útitervet, és a hozzátartozó időtervet! Ebből legfontosabb, hogy mikor érünk haza, de hosszabb túra esetén akár több közbenső bejelentkezést is megbeszélhetünk tovább szűkítve az időintervallumot, amikor hiányozni kezdünk. Ha minden rendben, valóban hívd is fel a megbízott családtagot, ismerőst a megbeszélt időkben. Ha valami miatt módosul a terv akár időben, akár útvonalban megint csak értesítsük róla a „hátországot”! Késések vagy programmódosítások bármi apróságok miatt bekövetkezhetnek, de vész esetén így még mindig jó helyen kezdenek keresni minket. Ne indulj el egyedül! Társaságban biztonságosabb. Menet közben rendszeresen nézz vissza! Ez segít felismerni a mögöttünk levő tájat, ha vissza kell találnunk ugyanazon az útvonalon. Ezt az elágazásoknál különösen fontos megtennünk, hogy biztosan jó irányba forduljunk. Hasznos lehet még, ha felismerjük saját nyomainkat. Ha olyan helyen bukkanunk rájuk, ahol nem számítunk rá, tudatosíthatja, mondjuk, hogy körben járunk. Ha sérülés nem történik, akkor azért környékünkön nincs az a végtelen vadon, ahonnan eltévedés esetén ne lehetne rövidebb idő alatt kikeveredni. Álljon itt néhány adat és tipp, amik hazai viszonyok között hasznosak lehetnek: -  Legnagyobb veszélyt a hideg és a meleg jelentik. Előbbi kihűlést, utóbbi kiszáradást okozhat akár pár óra alatt is. Hideg, és esős időben marad-

junk mozgásban, nagy meleg esetén viszont árnyékban pihenve várjuk ki a hőség enyhülését. -  Teljes elveszés esetén bármerre nyílegyenesen elindulva biztosan találsz egy utat. Ez pedig, településekhez vezet. Iránytű segíthet az iránymenetben. -  Ha utat találunk, érdemes rajta maradni, mert nagy eséllyel találkozunk valakivel még a következő falu vagy város elérése előtt. -  Vasutat és villanyvezetéket szintén érdemes követni. A síneken azonban ne gyalogoljunk! Szél vagy eső zaja elnyomhatja a hátulról közeledő vonat hangját. A villanyoszlopok sorának iránya szántóföldes részen megmutatja a települések irányát, mert ott nagyjából légvonalban vezetik a kábeleket. A vezetékek követése erdőben is segíthet (más út híján) a gyorsabb haladásban, mert általában igen alapos irtást csinálnak az oszlopok nyomvonalán. -  Az ország bármely pontjáról bármerre elindulva körülbelül 30 km-en belül folyóvizet találunk. Ezt is érdemes követni, mert lakott település biztosan lesz a partján. -  Érdemes nemcsak nyitott szemmel, hanem nyitott füllel is járni. Harangozás, vagy bármi más „civilizációs” zaj segíthet hamar kikeveredni az erdőből. -  Éjszaka egy magaslatról valószínűleg láthatóak lesznek egy település fényei. -  2-3 óra gyaloglással, szinte biztosan emberek lakta helyre érünk. Ennyit kell kibírni hát. Vándor - MTP

21

Rovertúra CSÜTÖRTÖK, 7:00. Indul a vonat (ez az, vonat, végre van hely és WC, ami mindig jobb, mint a busz), aztán utazás, utazás, tizenegy előtt meg már együtt a banda, a buszig Viktorral leküldjük a gyors sört. Busz befut, a tizenhárom emberünk fent van, én meg oldalt nézem, hogy a busz a vad kanyarokban mikor dobja ki a pakkjainkat, mert Csabi feltépte az alsó csomagtartót, amit a buszos már egy éve nem, mert nem lehet visszacsukni. Semmi gond, megérkeztünk, sedlo Tlstý Javor. Az első nap jönnek a természetes gondolatok, hogy minek ez, meg jó-e ez, meg billeg a zsák, még merev a láb... Aztán jó. Az út fel a Klenovský Veporra elég meredek, de mindenki jól bírja. Ez volt az egyetlen szakasz, ahol gyanús felhők jöttek északról, de szívderítő volt látni a végüket is. Fenn nagyon hideg volt, erős szél fújt, így a környező és távolabbi csúcsok irányát jelző tányérnál nem bíbelődtünk sokat a kilátással. Feljebb már beírtuk magunkat a csúcs könyvecskéjébe, s tépés lefelé, hogy az eső ne itt kapjon el. Egy felesleges durva ereszkedés, egy korrigáló vad átvágás (Keve és a GPS-e) és ötpercnyi gyenge eső után le, és megérkeztünk: Sedlo pod Vartou, menedékház. Na az már foglalt volt, ezzel számolt is Hegyi. Sátrat vertünk. Vacsorafőzés. Ez a túrák számomra legjobb pillanata és ez nem a kaja miatt van így. Hegyivel gázfőzőt fejlesztünk egy bicskával és egy kanállal, aztán este, miután néhányan már alszanak, idilli hangulat az asztalnál. Majdnem telihold, erős szél hoz-visz felhőket, amelyekből három csepp esik. Gullit

22

vadásztörténeteket mesél, többiek is szólunk pár szót, rasztáéknál szól már néha a zene. Éjjel alig alszom, arra ébredek, hogy kurjongatnak, vagy épp (nagyon jó!) középkori zenét játszik két furulya. Azért sikerül reggel megújulva kikászálódni a sátorból. PÉNTEK Hegyi szerint manójelmezben, fekvőtámaszban kimászok a sátorból. Hűvös van, de a sapka és a kesztyű megteszik a szolgálatot. Teafőzés, készülődés, indulás. Viktorral, Ágival megyünk elől, Kakas is mindig itt lófrál, ez a leggyakoribb felállás, bár én gyakran lemaradok a végére, hogy másokat is hallgassak, ahogy beszélgetnek. Családias így, tizenhárman, de azért jó lenne, ha itt lennének azok is, akik lefújni kényszerültek.  Mocsaras részre érünk, káka nő, néha bokáig merül a bakancs. Érdekes. Fel, le, fel, mindenféle gyűjtések (arról majd a végén). Egy meredek rész előtt megpihenünk, aztán nekivágok. Eléggé durva emelkedő közben balra a Magas Tátra csúcsai látszanak, illetve egy részük. Jó itt egyedül menni, száz méter a gerincen, aztán le, majd megint fel és… és a jobb oldalon a tűző napon a nyakig érő gyomban harmincas, negyvenes asszonyok sarlóznak valamit, máig nem tudom mit. A jel viszont eltűnt, így őket kérdeztem, miután megkérdezték tőlem, hogy „hát Te meg mi járatban, itt a hegyeken?”. A jelről nem sokat tudnak, de miután elárulom, hogy hova szeretnék eljutni, elmondják, hogy „jaaaa, hát akkor visszamész ezt a két dombot (aha, az tuti) és az úton lemész egyenesen.” (Mint utóbb kiderült, egy tata ugyanezt ajánlotta Kevééknek is, akik le is mentek arra). „Na de én a piros jelen mennék.” Hát azt nem tudták, de eddigre utolér Ági, Hegyi meg néhányan. Lemegyünk, felmegyünk, majd egy hatalmas mezőre érünk, az éhes sietős banda: Csabi, Márik, Gullit, Viktor meg én. Az egyetlen éttermi meleg ebédünk következik ugyanis a négy nap alatt. Zbojská. Dimbes-dombos mezők, birkanyáj. Ahogy közeledünk, a nyáj egyik fele áthúz az utunkon a másik feléhez, hogy együtt legyenek. Jól néztek ki, volt egy fekete is. Na elég az hozzá, hogy ha erre jár az ember, akkor

ezen a salašon meg kell állni. Nagyon szépen kialakított, parkolós hely ez, sajtárus kunyhóval, kinti padokkal, óriási hársfával, amit a helyi zsivány, Ján Surovec (a név mindent elárul: Nyers Ján) emlékére ültettek még anno. Nyersen huszonöt évet tudott megélni. Na, de viszem a zsákom a fa alá, majdnem ledobom a földre, mikor látom, ott van egy kupac. Egy méretes szlovák pásztorkutya pihen elnyúlva. Megyek az asztalunkhoz a fa alá, be akarok lépni, emitt meg egy másik fekszik. Mezítláb nagyon hideg volt a talaj, még a napsütésben is, így talpaimmal a nagy kutya oldalára léptem, így melegítettem. Fullszerviz, amihez olcsón nagyon sok étel jár, népviseletbe öltözős mosolygós pincérlányok, készségesség, igen, van fél adag… Ötcsillagos hely. Ilyen ebéd után nincs akkora kedv folytatni, de hát megyünk. Félrerajzolt térkép (tényleg!), Burda nyereg, Siváková, majd az alvóhelyünk, Nižná Kľaková. Ide a fel-alá járkálásom és gyűjtögetésem miatt a vége felé érek be. A legszebb alvóhelyünk. Kalandos vízszerzés és a vacsora után fájnos tűzgyújtással próbálkoztunk Márikkal, ami első szikrára sikerült, s ami Csabi hatékony fagyűjtésének köszönhetően rendes egész estés tűzzé nőtte ki magát. Három részre osztódott a társaság: akik bent alszanak, akiknek kedvük szot�tyant kint aludni, de nem akarnak harmatvizes cuccokat, ezért a tornácon, tető alatt alszanak, meg akiknek minden-minden mindegy, s a mezőn, a füvön. SZOMBAT Reggeli kászálódás, gyönyörű mező, nem kell sátrat pakolni és besüt a nap reggeli közben. A házból kijön a két cowboy… ööö… horseboy, kockás ing, bot, sültös sapka, három kutya, amiből az egyiknek se füle, se farka, de tényleg. Kinyitják a karámot és hajtják a lovakat legelni más dombokra. A kutyák nagyon okosan terelik a bóklászó bamba lovakat. Jó élmény úgy reg-

gelizni, hogy mellettünk robog el ennyi ló… Kicsit hosszabbra nyúlt pakolás (amire csak azért vagyok kicsit háklis, mert későbbre tolja az esti beérkezést, amit meg nagyon szeretek, ha nyugodt) aztán indulás fel. Alig húsz perc múlva már egy jó helyen a kilátásban gyönyörködünk, később meg már a Jégvermet nézzük, de a leírásból kiderül, hogy a jég itt nyár elejéig marad csak meg. Vizet töltünk és tépés előre, elöl halad Kakas, Viktor meg én, s kezdődik a kalamajka. Eléggé előre jöttünk, s Maretkinánál van egy letérő egy kilátáshoz, ami tíz perc csak oda. Kakasnak igaza volt, mikor azzal húzott oda bennünket, hogy „ha már itt vagyok, nem hagyom ki.” Mire visszaérünk, már Tündi és Hegyi megjöttek, mennek a kilátást megnézni, Gullit már itt ül és szedi a kavicsokat a bakancs-

ból. Mondja, hogy a többiek már elhúztak tovább, vagy tíz perce. Megyünk tovább, szandálra váltva, Gullit, Kakas, Viktor meg én. Eléggé éhesek vagyunk, így a menetidők háromnegyede alatt érünk a Nagy Réthez (Veľká Lúka), majd onnan egy lendülettel a Murányi vár alá, a Széchy Mária út elejére. Itt a tervezett ebédszünet. Keressük a többieket a forrásnál: nincsenek, keressük a ház alatt, ház fölött: nincsenek. Na, gondolom, tuti felmentek a várba, de miért zsákkal mentek, ha tizenöt perc oda az út? Nem tetszett a hely, vagy romantikusnak találták a várban az ebé­­det? Felmegyünk, zsákkal mi is, hogy együtt együnk, pedig már nagyon ehetnékünk volt. Felérünk, többiek se­­ hol. Nagyon szép a kilátás a várból, de morcosak vagyunk, így annyira nem élvezzük, de azért egy kicsit igen. Le­­ érünk a házhoz, még mindig senki. Lefutok a forráshoz, kiabálok: senki. Hegyi megjelenik zsák nélkül, s kide-

rül, hogy a többiek, miután kielőztek bennünket, (hegyi szóhasználat:) elkevertek valamerre, s mire visszataláltak, mi visszaelőztük őket. Hát így. Beka­ jáltunk a háznál, vettünk sört, s leszaladtunk a többiekhez vissza a huszonöt percet. Szandálos a túra innen továbbra is, sokkal jobb ez az aszfalton, mint a bakancs. Felhőcskék jönnek, de semmi komoly. Vercsa időjárás-előrejelzése 0.4 mm esőt jelez, ami még testvérek között is bőven az elviselhető kategória. Innen megint Ági, Viktor, Kakas és én zúzunk egész a Chata Janka-ig, ami mellett egy kis réten tervezünk sátorozni. Elsőként érek oda, a ház persze fog­­ lalt (pénzért kivehető és ott lehet lazulni). Vacsorafőzés közben Vercsa meg­ízesítette Tündi karimatját, Tündi véres-csokis darakását csinált, de mindez belefért a hangulatba. Komoly körbenállós be­­ szélgetés este, majd megnéztük a holdfényes völgyet, aztán alvás, generátorzúgásra. Nem zavart, eléggé elfáradtunk ahhoz, hogy jól aludjunk. VASÁRNAP Jó ébredés, gyors pakolás, pontos indulás. Északnak tartunk, kidőlt fenyőfák alatt-fölött, bokáig merülős vízfolyás-áztatta úton is keresztül, erdőirtások mentén, egész a Telgárt feletti mezőig. Ott utolsó közös ebéd, vasárnapi és egyben befejező ima, közös fénykép. Durva lefutás a sífelvonó mentén, majd az állomáson ücsörgés, kofiért elugrás. Ingyen utazás Červená Skaláig, ahol a kocsmában adja ki a leányzó a jegyet. Utolsó fényképek, aztán Újvár, jó fuvarvárásos beszélgetés, s hazajövetel. Kiegészítés Bear Grylls a brit főcserkész. Bear Grylls az Ultimate Survival műsor (Discovery Channel) embere, aki a túlélési praktikákat mutatja be. Na, én azt mondom, hogy Bear Grylls ezekben a hegyekben unatkozna. Viktor szerint kijönne a stáb, megnézné, milyen hely ez és elhúznának, hogy itt gyerekjáték, túl könnyű. Mert… Erdei szamóca, hamvas szeder és vadszeder is nő, ritkábban. Léptennyomon van viszont málna és áfonya,

hihetetlen mennyiségben. ( Bear Grylls: „mindegyik lédús, olyan ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaz, melyek a túlélést jelenthetik. Ha a svéd pár, aki két éve itt éhen halt, ezt tudta volna… ráadásul finom is”). A második naptól végig kék a szám és a kezeim. Az elöl haladások taktikai célja az, hogy aztán bevetem magam a sűrűbe, s falom az áfonyát, amíg elhalad mellettem mindenki, meg még utána is. Nem eszem itthon ilyeneket, de odafent más az íze is meg máshogy ízlik. Darázspók-félék is vannak és hatalmas szöcskék (B.G.: „kell a fehérje… pfuj… olyan íze van, mint a gennynek, de a túlélést jelentheti…”) A tűzgyújtáshoz a szikrán kívül nem sok minden kell itt. (B. G.: „ne feledjük, hogy a vadak elriasztásához és a testhőmérséklet fenntartásához alapvető a tűz. Túlélésünk záloga lehet…”) Az aszatfélék gyapjas virágzatát gyűjtöttem az első-második nap, hogy majd teszteljük, a fenyőfák sérüléseiből ömlött a gyanta, amiből egy doboznyit hazahoztam, s amikor egy pihenőhelyen megálltunk, Márikkal már támadtuk is a nyírfakérget. A második este teszteltük az anyagokat. Az egyébként oly nehézkes magnézium­ rudas tűzgyújtás helyett az első szikrától lángra lobbant a gyapjas virágzat, arra a kéreg, s kész volt a tűz. Gyerek­ játék. Zsálya és menta amennyit akarsz, teát főztünk. Választás előtt álltam e között és egy másik túra között. Lehet egy helyzetben két jó választás, de hogy ez jó volt, az biztos. Egy kellemetlenebb élmény után egy csettintésre visszadta a kedvem a hegyekhez, s megint láttam olyat, amilyet még soha. A kertben meg az áfonyacserjék már elültetve. A fenyőfákkal ellentétben nem rombolják a tájképet és még finom is, bár csekély a túlélési esélye. Meglátjuk. Balki

23

Jó munkát A cserkész újságban meghirdetésre került egy kiírás tábori építményekre. A következőkben jelentkeznék erre a kiírásra: I. A legnagyobb kategóriában. A mellékelt képeken jól látszik, hogy ez egy táborkapu. A táborkapu a 2010-es parádsasvári táborunkban került felállításra. A kapu építői a csapatunk rover korosztálya: Magyar vándor őrs valamint a Farkas őrs tagjai. A kapu megálmodója és készítésének vezetője: Kovács Dániel öv. A kapu apropója, hogy a tábor keretmeséje A Gyűrűk Ura trilógia volt. A kapu jelképezi a Két tornyot, valamint a közepén ott lebeg Szauron szeme. Paraméterei nem lettek lemérve, de elfér alatta egy teherautó, a tornyokba fel lehet mászni, és ahogy az egyik képen jól látszik a csapat tökéletesen be tudja népesíteni. Sajnos, az építésének folyamatairól nem készült kép, mert előtáborban

készült így már csak az látszik, hogy a tetőt alkotó zöld növényzet hulladékát takarítják és utolsó kötéseket végzik. Azt hiszem, méltán lehet erre a kapura büszke a jászberényi 298. Lehel vezér cserkészcsapat. Jó munkát: Tarjáni Zoltán st cspk

III. kategória. A tábor kedvence: viking tábor kedvence lett az a tábori kapu mely egy nagy viking sisakot ábrázol. Nemcsak a be és a kimenetelre szolgált, hanem a nagy hőség ellen ide is el lehetett rejtőzni. ennek a műnek a létrehozásában minden táborlakó hozzájárult.

24

Csapattábor: Fél, Ipolyság, Király­ helmec. Készítők: az egész tábor kiegészülve a nyitragesztei brigádos alakulattal Már a tábor előtt megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy építsünk, ha

már Robin Hood erdei táborában le­­ szünk, akkor mindenképpen építenünk kell valami szokatlant, valamit, amit

közösen minden tá­­borlakóval alkotunk meg, és aztán használni is tudjuk majd. Így esett, hogy a tábor vége felé egy sta­ ­fétaépítkezés keretében elkészült a tábori asztalunk. Az építkezés elején elkészült az asztal háromszög alapú kerete, mialatt a többi táborlakó összegyűjtötte az asztal lapjára való ágakat. Ez­­ után pedig kisebb csoportokban, 20 perces műszakok váltották egymást, mindenki újabb és újabb fákat felkötve az asztalra. Végül pedig a legkisebbekkel az élen el­­készült az asztalt burkoló moha-

Erdei fürdőszoba Tábor: Csapattábor – Ipolyság, Fél, Királyhelmec Őrs: Pödrött bajszú csizmadiák Ez az eddigi leghasznosabb építményünk. Külsőleg nem vágja hanyatt tőle magát az ember, de az viszont látszik rajta, hogy sok mindent tud. Az ötletet egy a gyökere felett 2 felé ágazó fa adta. A 2 törzs között egy két oldalra is kinyúló asztalt készítettünk. Középen lavórtartó, mellette elegendő hely a tisztálkodási szereknek, túlélő doboznak. Az asztalt gyepszőnyeggel terítettük. A meghosszabbított részen a csajka, törlőkendő, evőeszközök és a Nutella is elfért. Az asztal felett szárítókötelet feszítettünk ki, melyen a fa körüli részén napszemüvegek sorakoztak és tükörként szolgáltak (jobb volt a borotválkozás, mint az otthoni fürdőszobában). A fa körüli hu­­ rokba a lámpa is épp belecsúszott esténként. Az asz­tal alatt pedig a fa kissé egyenetlen talpán a bandeszka is meg­állott, ha épp nem dőlt fel. Nem sok munka eredménye, mind­ össze 4 da­­rab keresztkötésből, szárítókötélből, és gallyakból összehozható.

terítő, az agyagsimogatók ne­­vükhöz híven egy kis agyagkancsóval járultak a díszítéshez, majd felkerült egy virágcsokor is. Ha­­marosan pedig megérkezett mindaz, ami miatt az asztal épült. Három tálca sütemény töltött egy rövid időt az asztalon, mielőtt a táborlakók martalékául váltak. bodzi

Instant asztal Tábor: Csapattábor – Ipolyság, Fél, Királyhelmec Őrs: Pödrött bajszú csizmadiák + Agyagsimogató gölöncsérek Sandiékkal közösen már az első nap kitaláltuk, amikor jobban szemügyre vettük az odvas fát a levágott visszanövéssel. Utol­­só nap estéjére el is készült. Pedig nem igényelt sok munkát, 4 keresztkötés 2 hosszú tartórúdra, me­­lyekre gallyakat fektettünk. Ezeket lekötözés nélkül hagytuk, és az egészre terítőként egy nagy lepedőt borítottunk. Alul tárolóhelység volt a fa törzsén. Felül pedig mécsesek fénye mellett ittuk az instant teát az éjjeli pakolás közepette.

Szolgáljanak ezek az építmények – és azok is, amelyek híre megmaradt a táborokon belül – példaként arra, hogy mi cserkészek mi mindent tudunk alkotni ott is, ahol sokan csak egy erdőt látnak. A beküldők jutalma pedig a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség által felajánlott ajándékcsomag.

25



             

   

 

    

 

       



  

 



 



   

A 14. számú segéd-őrsvezetőképző tábor 2. SÖV talija! Hogy mikor? – 2010. október 29–31. Hogy hol? – A palásti Ivánka kastélyban Hogy ki szervezi? – Hát maga a 14 SÖV! Áhhh... Hogy még nem hallottál róla? Akkor viszont keress meg minket és adj jelet magadról a [email protected] e-mail címen LEGYÉL OTT! HISZEN TE VAGY, AKI NEKÜNK KELL!    

   

 

   

   

 

 

 

 

 

 

  

      

 

  

       

 

 

 

   

 



 

  

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

 



   

 

  

  

 

 

 

 

 

 







 

   

Micsoda?! Mit nem merek?

Utolsó mondatok

Gyertek gyerekek, itt vastag a jég! Ugyan, drágám! Miért ketyegne egy levél? Indíthatod a motort! - …miféle benzinszagot? Csak akkor támadnak, ha éhesek... Nehogy már egy Trabant megelőzzön! …vagy ezek a mi koordinátáink? Kutyuli-mutyuli…

26

Ugyan, egy mesterlövész nem tud ilyen távolságra pontosan célozni! Nahát! Milyen kedves kis vadmalacok! Hol lehet a mamátok? Apa, minek ez az alma a fejemen? Nyugi, egy kombájn nem indul el csak úgy, magától! …és nézzék ezt a masszív korlátot!

Készítette: Mezey László

 

Beszámoló a XVI. Magyar Öregcserkész Találkozóról 50 öregcserkész lelkes részvételével tartottuk meg a XVI. MÖTöt 2010. augusztus 16–19 között Komáromban. A Kempelen Szakközépiskola vendégszerető kollégiuma volt valódi „otthonunk” ezekben a napokban, hisz annyi gondoskodást, szeretetet kaptunk mindannyiuktól, mintha valóban az ő vendégeik lettünk volna. Remélem, Emi, az egyik kedves gondnok-adminisztrátor nem ellenzi, hogy idemásolok pár mondatot abból a kedves e-mail-ből, amelyet tőle kaptam: „Végtelenül örülök, hogy megismerhettelek téged és az ÖREGCSERKÉSZEKET. Ti még teljesen másképp gondolkodtok, éltek, tevékenykedtek, mint mi. Jó lenne, ha ez a szemlélet a mai gyermekek számára is követendő példa lenne. Számomra nagyon vonzó.” Úgy érzem, ennél szebb méltatást nem kaphatott volna a cserkészet!

A tábortüzet, már hagyományosan, a határainkon túlról érkezők adták. A következő nap délelőtti programja városnézés volt, kisvonattal. Végigkocsikáz­tunk Komáromon, majd át a hídon, Komar­noba. Itt az óriási erődfalak mentén vitt az utunk. Ezt gyalogosan csak nagyon fiataloknak lehet ajánlani. Nem is gondoltuk, hogy ilyen hatalmas volt ez az erőd-rendszer. Pihenésképpen besétáltunk a híres EURÓPA-UDVARBA, ahol minden európai állam egy-egy jellegzetes épülete fogadott. Jó hangulatban kocsiztunk haza, közben még, kívülről, a Monostori erődöt is megnézhettük. Délután dr. Ferencz Mária és Pétery Ist­ván tartott tartalmas tájékoztatót a Cser­kész Gyűjtemény gödöllői helyzetéről, sikereiről. A találkozó mottói: 200 éve született Erkel Ferenc 150 éve halt meg Széchenyi István A megnyitó szavai után ökumenikus áhítatot tartott dr. Gyulay Endre ny. püspök úr és nagy örömünkre vállalta a közreműködést Máthé László komáromi nagytiszteletű úr is. A szép, bensőséges percek után csak azt sajnáltuk, hogy nem tudták megosztani velünk a vacsora-asztalt is. Majd megérkezett Buday Barnabás, az MCSSZ elnöke és közvetlen, kedves hangnemben tájékoztatott a Szövetség munkájáról. Nagy örömünkre, ő még a tábortüzünkön is részt tudott venni, amelyet Ivasivka Mátyás vezetett. Öregcserkészeinknek nagyon fontos, hogy megbecsülik őket és idejükből ennyit ránk tudtak szánni. Segítségünkre volt Bodzás Gergely és Ollé Tamás is Komarnóból. A második napon Ivasivka Mátyás cst. remek előadását élvezhettük Erkel Ferencről, bőséges zenei illusztrációval. Majd Soczó András cst. 92 évét meghazudtoló frissességgel, minden „segédeszköz”, /jegyzet/ nélkül Széchenyi István nagyságát méltatta. Somogyi Dezső András cst. történelmi érdekességű anyaggal, dédapjának akkori beszédével és saját, Széchenyiről írt versével tette teljessé az előadást. Meglátogatott Csémi Szilárd, Kismedve is, a SZMCSSZ üv. elnöke. A délután Arató László előadás-beszélgetésével kezdődött a cserkészhivatásról, majd 16 órától dr. Papp Lajos szívsebész-professzor úr tartott előadást Loviaguin Alexander cst. felkérésére. Igen nagy megtiszteltetés volt, hogy a professzor úr eljött közénk és lebilincselő, rengeteg új információt tartalmazó szavaival magyarságunk megéléséről közvetlen, kedves egyéniségével, az előadás utáni beszélgetéssel nem túlzás, ha azt mondom, elbűvölt mindnyájunkat. Isten áldja meg érte!

Majd dr. Bogár László prof. előadása következett, szintén Loviaguin Alexander ismerőseként. Kedves, gördülékeny előadását a súlyos gazdasági világproblémákról nagy figyelemmel kísérték és kérdéseikkel még a professzor úr elismerését is kivívták cserkészeink. A tábortűz „közkívánatra”, bárki szereplésével aratott nagy sikert. A másnap már a búcsúzásé volt. Megállapították, hogy ez volt az egyik legjobban sikerült MÖT. Adja Isten, hogy legyen jövőre is! Jó munkát! Szentirmai Józsefné cst., 100/ö pk