hír C S ATORN A 2005
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja
szeptember–október
TARTALOM MASZESZ – Hírhozó ....................................................................................... 2 Dr. Gayer József: A Víz Keretirányelv végrehajtásának helyzete Magyarországon és a Duna-vízgyüjtõkerületben .......................................... 3 Dulovics D-né dr., Dr. Dulovics Dezsõ: A csapadékterhelés, hatásai és csökkentésük egyes módszerei .................................................................... 7 Dr. Bardóczyné dr. Székely Emõke, Komárominé Kucsák Mónika: Települési környezetvédelmi programok szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában ................................................... 18 KA – Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2005/08 ............................................................................................................... 20 2005/09 ............................................................................................................... 21 Az MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának állásfoglalása: Az idei év csapadékos idõjárásával kapcsolatos tapasztalatokról ............... 23 Dr. Juhász Endre: Beszámoló a „Megújuló energiák forrásai a szennyvíztisztítás területén” címû elõadó ülésrõl ....................................... 25 FÓRUM: A DWA 2005-ös politikai memoranduma a fenntartható víz- és hulladékgazdálkodásról ........................................................................ 26
2
HÍRCSATORNA
HÍRHOZÓ évf. 2. sz. 5 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 5 1998. szeptember KEDVESI. KOLLÉGA! Elnökségünk utóbbi ülését november 3-án tartottuk. Napirendünk a 2006-ik évi program elõkésztésére, a „Megújuló energiák forrásai a szennyvíztisztítás területén” címû elõadó ülés, valamint a HÍRCSATORNA interneten történõ megjelenésének értékelésére terjed ki. A 2006. évi programot a HÍRCSATORNA november – decemberi számában ismertetjük. Az elõadóülés értékelését jelen számunkban olvashatják/-játok. A HÍRCSATORNA internetes megjelenésének fogadtatása – az eddigi visszhangból ítélve – kedvezõ. Csak titkárságunk tévedett az internettel nem rendelkezõ tagtársak számának becslésében, az ugyanis a feltétezett 40-el szemben, meghaladja a 100-at. Jelen számunkból, melynek fõ témája a csapadékvíz gazdálkodás, a következõ cikkeket ajánlom szíves figyelmükbe/figyelmetekbe, összhangban a Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának „Az idei év csapadékos idõjárásával kapcsolatos tapasztalatokról” címû állásfoglalásával: • Gayer József: A Víz Keretirányelv végrehajtásának helyzete Magyarországon és a Duna-vízgyüjtõkerületben, • Dulovics D-né dr., Dr. Dulovics Dezsõ: A csapadékterhelés, hatásai és csökkentésük egyes módszerei, • Dr. Bardóczyné dr. Székely Emõke, Komárominé Kucsák Mónika: Települési környezetvédelmi programok szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában. A FÓRUM rovatban közöljük testvérszervezetünk, a DWA felhívását a politikusokhoz „A DWA 2005-ös politikai memoranduma a fenntartható víz- és hulladékgazdálkodásról” címmel avégbõl, hogy szakterületünk a jövõ évi választást követõ kormányzati ciklus programjaihoz támpontot adjon a szakmapolitika racionális kialakításának érdekében. Ehhez és az új cikkekhez észrevételeiket/-det várjuk a témák megvitatása céljából. Közremûködésüket/közremûködésedet megköszönve, jó munkát kíván: Budapest, 2005. november 4.
Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME – Vízi-Közmû és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Mûegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztõ: MaSzeSz Szerkesztõ: Dr. Dulovics Dezsõ Tördelés: Aranykezek Bt.
3
HÍRCSATORNA
A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSÁNAK HELYZETE MAGYARORSZÁGON ÉS A DUNA-VÍZGYÛJTÕKERÜLETBEN Dr. Gayer József PhD. – KvVM
A Víz Keretirányelv (VKI), ami az Európai Unió vízpolitikáját testesíti meg, nevébõl fakadóan „keretet” kíván biztosítani a Közösség vízzel kapcsolatos szabályozásának, azzal a céllal, hogy az európai vizek „jó állapotot” érjenek el 2015-re. A VKI szigorú, jól felépített menetrendet határoz meg ebben a hosszú folyamatban, melynek egyik határideje 2005. március 22. volt. Erre az idõpontra a tagországoknak jelentést kellett készíteniük, ami tartalmazta a vízgyûjtõk jellemzését, a vizeket érõ hatások elemzését, a vízhasználatok gazdaságossági szempontú értékelését és a közösségi joganyag alá tartozó különleges védelmet kívánó védett területek listáját. A VKI értelmezése szerint vízgyûjtõ rangja csak a tengeri torkolattal rendelkezõ vízgyûjtõ-területnek van, vagyis hazánkat érintõen a több mint 800 000 km2 kiterjedésû Duna-medencének. Ez abból a szempontból lényeges, mert a késõbb esedékes vízgyûjtõ-gazdálkodási tervet az egész medencére kell elkészíteni az érintett országok együttmûködésével. A Duna esetében a feladat összetettsége miatt fenti jelentés két részben készült el. Az angolul Roof reportnak nevezett „A” rész a Duna-medence egészére vonatkozó átfogó jellegû információkat tartalmazza, míg a „B” rész az egyes országok részletes jelentése a saját (a Duna-vízgyûjtõre esõ) területükkel kapcsolatban. Az „A” rész, melyet a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) készített el az érintett országok közremûködésével, mintegy háttérként szolgál a nemzeti jelentések megértéséhez és az itt felvetett kérdések fogják az alapját képezni a 2009. decemberében elsõ ízben benyújtandó vízgyûjtõ-gazdálkodási tervnek. Az alábbiakban röviden ismertetjük a két, összesen több száz oldalas jelentés néhány lényeges megállapítását. További részletes információ a www.euvki.hu honlapon található. A Duna-medencében az utóbbi két évtizedben számottevõen javult a vízi környezet általános állapota. A javulás egy része szennyvíztisztító telepek építésének köszönhetõ, de szerepet játszott az ipari és mezõgazdasági tevékenység visszaesése is a vízgyûjtõ középsõ és alsó részén. A felszíni vizeket érõ szerves-anyag terhelés azonban még mindig elfogadhatatlanul nagy. A vízminõség további kívánatos javulása újabb telepek építésével, technológiai korszerûsítéssel képzelhetõ el. Ehhez pénzügyi támogatások is rendelkezésre állnak.
A tápanyagterhelésnek az elmúlt idõszakban tapasztalt csökkenõ trendje valószínûleg nem folytatódik, a mezõgazdasági eredetû diffúz szennyezés várható növekedése miatt (a medence középsõ és alsó részén). Ezt ellensúlyozó egyik lehetõséget jelent az EU Közös Agrárpolitikájának alkalmazása, illetve a pontszerû terhelés csökkentése a foszfátmentes mosószerek elterjesztésével. Továbbra is veszélyes anyagok százai szennyezik a Duna-vízgyûjtõt, a szennyezés pontos mértéke ma még ismeretlen. Nehézfémek közül a kadmium és az ólom a jelenti a legnagyobb veszélyt, és növényvédõ-szerek is riasztó koncentrációban vannak jelen egyes részvízgyûjtõkön. Elengedhetetlen a veszélyes anyagok regiszterének pontosítása európai szinten. A jó állapot elérése nem lesz lehetséges a „legjobb rendelkezésre álló technikák” alkalmazása nélkül. Az elmúlt századok hidromorfológiai változásai (gátak, töltések, zsilipek, partvédelem, stb. építése) a Duna és számos mellék-vízfolyása mentén, nagy számban eredményezett erõsen módosított víztesteket. Ezeknél a VKI szerinti cél a jó ökológiai potenciál elérése és fenntartása. Biztosítani kell, hogy a jövõbeli, hidromorfológiai változást eredményezõ fejlesztések (pl. energiatermelés, hajózási feltételek javítása) környezeti hatásai minimálisak legyenek. Az elmúlt 150 évben 80%-kal csökkent a Duna-medencében a „történelmi ártér”, az árvédelmi létesítmények építésének következtében. A vízjárta területek ilyetén eltûnése káros hatással volt a vízi faunára és flórára és ma is sok vizes élõhelyet fenyegetnek különbözõ beavatkozások, jóllehet szerepük az árvízvédelemben sem elhanyagolható. A Duna-delta jelentõs antropogén hatásoknak volt kitéve az elmúlt 50 évben (nehézfém és tápanyag-terhelés). A delta ágaiban és tavaiban eutrofizáció figyelhetõ meg, csökken a biodiverzitás. Bizonyos kompenzációt jelentett, hogy egy korábban töltésekkel védett 1000 km2-es terület 15%-át rehabilitálták 1994 és 2003 között, visszakötve azt a természetes vizekhez. Felszín alatti vizeket a Duna-medence országaiban fõleg ivóvíz ellátásra és öntözésre használnak. Bizonyos területeken jelentõs mértékû túlhasználat figyelhetõ meg, illetve tápanyag és veszélyes anyag beszivárgás is
4
HÍRCSATORNA
tapasztalható a helytelen hulladék-kezelés következtében. Fentiek miatt néhány jelentõs, határokkal osztott felszín alatti víztest esetében fennáll a kockázata annak, hogy állapota nem éri el 2015-re a jót. A magyar Nemzeti Jelentés, hasonlóan a „Roof report”-hoz az Európai Közösség Víz Igazgatói által elfogadott elvek alapján készült. Tartalmában jóval részletesebben tárta fel a Duna-vízgyûjtõkerületnek az ország területére esõ részét. Magyarország teljes területe a Duna vízgyûjtõjére esik, egyedüliként a medence országai közül. Az európai ökorégiók rendszerében országunk, a VKI meghatározása szerint, a Magyar Alföld elnevezésû ökorégióhoz tartozik. A felszíni víztestek (a felszíni víznek olyan különálló és jelentõs eleme, mint például egy tó, egy tározó, egy vízfolyás, folyó vagy ezek része) meghatározásánál hazánk a VKI ú.n. „B rendszerét” vette alapul.
lapot javítására irányuló intézkedések egységei. További 150 mesterséges (emberi tevékenységgel létrehozott) felszíni víztest került a listára, melyek esetén, hasonlóan az erõsen módosított víztestekhez, a jó ökológiai potenciál elérése a cél. Egy-egy víztest hossza a vízfolyásokon belül tág határok között változik. A Tisza teljes magyarországi szakasza hét víztestet jelent, a Dráva kettõt, míg a 60 km-es hosszúságot sem elérõ Gerence patak négyet. Tavak esetén minden 50 hektárnál nagyobb állóvizet víztestként azonosítottunk, közöttük a Balatont, mely 605 km2-es felszínével az egész Duna-medence legnagyobb tava. A Fertõ-tó magyarországi felszíne 75 km2, illetve jelentõs még a 24,2 km2 kiterjedésû Velencei tó is. Ugyanakkor az 50 ha-nál nagyobb kiterjedésû vízjárta területek (wetland-ek) is megkapták a víztest „státuszt”. Hazánkban a természetes víztestek száma éppen 100, míg további 124 mesterséges víztest került a listára.
1. kép. A Duna a magyar-szlovák határon
A vízfolyások kategóriájában a 10 km2-nél nagyobb vízgyûjtõvel rendelkezõ víztesteket vettük számba, a kötelezõ paraméterek (tengerszint feletti magasság, vízgyûjtõ-terület kiterjedése, geológia) mellett a mederanyagot és a víz tájegységet (al-ökorégiót) is figyelembe véve. Így a természetes vízfolyásokon összesen 876 víztestet azonosítottunk, és ezeket abiotikus jellemzõik alapján 25 típusba soroltuk. A víztestek azonosítására egyébként azért van szükség, mert ezek az ál-
2. kép. A Molnár János barlang Budapesten
Pontszerû- vagy diffúz jellegû szennyezõforrás miatt, vagy éppen mindkettõ okán, összesen 579 felszíni víztestünk kockázatos (vagyis fennáll annak kockázata, hogy a jó állapotot nem érjük el 2015-re). Néhány víztest külföldi eredetû szennyezés miatt kapott ilyen besorolást. A terhelések anyagát tekintve is elmondható, hogy egy víztest több okból (szerves-anyag, tápanyag és
5
HÍRCSATORNA
veszélyes anyagok), is lehet kockázatos ezért meglehetõsen összetett a kockázatba sorolásukról kapott kép. Felszín alatti vizek Magyarország teljes területén található felszín alatti víz, és ezeket széleskörûen hasznosítjuk is. Az ország síkvidéki területeire jellemzõ több száz, helyenként ezer métert meghaladó vastagságú, változatos rétegzettségû üledékben a féligáteresztõ rétegek is jelentõs szerepet játszanak a vertikális áramlásban. Ennek megfelelõen a víztestek kijelölése nem fõvízadók, hanem vízadó összletek (meghatározott szempontok alapján összetartozó földtani képzõdmények) együttese alapján történt. A felszín alatti víztesteket három csoportba soroltuk: – medencebeli porózus (52 hideg és 6 termál, a 30 °C-os izoterma felület elválasztásával), – karszt (13 hideg, 15 termál) és – hegyvidéki (22).
között nincs minõségi szempontból kockázatos, de lehetséges, hogy kockázatos 46 található, túlnyomó többsége diffúz eredetû nitrát szennyezés miatt. Növényvédõ szerek miatt nincs sem kockázatos, sem lehetséges, hogy kockázatos víztest. Ennek oka lehet, hogy felhasználásuk az 1980-as évek 50-70 ezer t/a értékérõl mára 10 ezer t/a-re csökkent. Mennyiségi kockázat áll fenn három víztest (a Szigetköz, a Nyírség déli rész a Hajdúsággal és az Északi-középhegység peremvidéke) esetében, vízszintsüllyedési trend, illetve az áramlási viszonyok megváltozása miatt. Lehetséges, hogy kockázatos további 18, melyeknél a hasznosítható készlet pontosabb meghatározása további vizsgálatokat igényel. A vízhasználatok gazdasági elemzésének keretében áttekintettük a jelenlegi (a 2002-es bázisév) vízfelhasználásokat és az ezzel járó szennyezõanyag kibocsátásokat fõ felhasználói csoportok (közüzem, ipar, mezõgaz-
3. kép. A magyarországi vízfolyás típusok és mesterséges víztestek
A felszín alatti víztestek több mint a fele – 60 db – országhatárral osztott, közülük néhány két szomszédos országba is átnyúlik. A felszín alatti vizek állapotát kémiai és mennyiségi szempontból kell megítélni. Az emberi hatások következtében Magyarország 108 felszín alatti víztestje
daság) szerint, értékeltük a költségmegtérülés helyzetét a vízszolgáltatásokban és elkészítettünk egy gazdasági és vízgazdálkodási elõrejelzést 2015-ig. Megállapítást nyert, hogy a környezet és a vízkészlet használatának költségmegtérítési rendszerei jó irányt adnak a környezet és a vízkészletek fenntarthatóságának
6
HÍRCSATORNA
biztosítására. A jelenlegi díjak ugyanakkor a valós környezeti és erõforrás költségeknek csak kis részét fedezik, nem alapulnak valódi költségelemzésen és nincsenek kellõen összehangolva. Ezért jelen szintjükön nem elegendõek a vízhasználatok teljes költségmegtérülésének megvalósításához. A díjak a központi költségvetés általános bevételét képezik, nincs megoldva az sem, hogy e bevételek a környezetvédelmi intézkedések közvetlen finanszírozását szolgálják. Célként lehet kitûzni, hogy 2015 után a díjbevételek száz százalékosan finanszírozzák a rendszerek mûködtetését, szinten tartását és a szükséges kisebb minõségjavítási, fejlesztéseket. Ugyanakkor a szociálisan rászorulók számára megfelelõ kompenzációs lehetõségeket kell biztosítani. A gazdasági és vízgazdálkodási elõrejelzés elkészítése során a bizonytalanságok és az eltérõ feltételezések kezelésére két alapvetõ feltételezéssel éltünk, ennek megfelelõen két forgatókönyv (szcenárió) készült. Az elsõ esetében a kiindulás az EU hatályos irányelvei és azoknak a magyar jogszabályokban érvényesített intézkedései, illetve várható hatásuk (valószínû szcenárió). A második a jelenlegi vízhasználati, szennyezési tendenciák alapján, speciális környezeti intézkedések feltételezése nélkül készült szcenárió.
A valószínû forgatókönyv szerint a lakossági vízfogyasztás kismértékben emelkedik. Ezt alátámasztja, hogy az utóbbi években a fogyasztók kevésbé érzékenyek a költségekre. Az ipar fajlagos vízfogyasztása mintegy 30%-kal csökken, de a termelés növekedése miatt az összes fogyasztás közel állandó lesz, vagy néhány százalékkal nõ. A mezõgazdasági vízhasználat kb. a mai negyedével nõ 2015-ig. A vízhasználók által okozott terhelésekre vonatkozó elõrejelzések szerint a biokémiai oxigénigény (BOI5) a 2002. évi szint kb. egyharmadára csökken, szintén nagyarányú, 50%-ot elérõ csökkenés várható a kémiai oxigénigény (KOI), és közel ennyi a lebegõanyag kibocsátás terén. A foszfor és a nitrogén kibocsátás várhatóan keveset változik, az ebben szerepet játszó tényezõk semlegesítik egymást. A mezõgazdasági termelés intenzitása várhatóan növekedni fog, de a mûvelés alá vont földterület mintegy 10%-os csökkenésére lehet számítani. A fémkibocsátó ágazatok elõre jelzett dinamikus fejlõdése nem eredményezi az emissziók hasonló arányú emelkedését, a felszíni vízvédelem szempontjából hozott jogszabályi változásoknak és a korszerûbb technológiáknak köszönhetõen, míg a kiemelten veszélyes anyagok kibocsátásának a csökkenése várható.
„PANNON-VÍZ” Víz- Csatornamû és Fürdõ Rt. 9025 Gyõr, Bercsényi liget 1. Tel./fax : 96/329-047, 96/326-566
SZOLGÁLTATÁSAINK: VÍZTERMELÕ KUTAK KAMERÁS VIZSGÁLATA 150 mm átmérõ felett, 200 m mélységig, videófelvétel és szakvélemény készítése,
CSATORNAHÁLÓZATOK KAMERÁS VIZSGÁLATA 180 mm átmérõ felett, videófelvétel, lejtésdiagram, mérési jegyzõkönyv és szakvélemény készítése
7
HÍRCSATORNA
A CSAPADÉKTERHELÉS, HATÁSAI ÉS CSÖKKENTÉSÜK EGYES MÓDSZEREI Dulovics Dezsõné dr. fõiskolai tanár, Dr. Dulovics Dezsõ PhD. egyetemi docens, SzIE YMMFK Közmû- és Mélyépítési Tanszék
1. BEVEZETÉS Az utóbbi években egyes településeinkre lehulló csapadékok katasztrófákat okoznak. Elrémítõ és egyben elgondolkodtató képeket közölnek ezekrõl az eseményekrõl a médiák. Magyarázzák ezt a tudósok a globális felmelegedés okozta klímaváltozással (Nováky, 2005). Szélsõséges nagycsapadékokban és az általuk kiváltott jelentõs károkban a 2005. év bõvelkedett. Többször volt Gyõrben, Budapesten erõteljes felhõszakadás, amikor is pincék, liftaknák, garázsok sora került víz alá. Hasonló esetek fordultak elõ Borsod, Hajdú, Szabolcs térségében, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Vas, Somogy, Veszprém, Tolna megyékben, mégis talán a legemlékezetesebb a Mátrakeresztesi eset volt, amikor a településen átfolyó Kövicses patak utakat, hidakat, ingatlanokat, egyebek között 25 lakóházat rongált meg. A teljesség igénye nélkül felsorolt vízkároknál kivétel nélkül minden esetben tetten érhetõk a sokszor erõs széllel, viharokkal együtt járó szélsõségesen nagy és heves esõzések. A klímaváltozáson túlmenõen a helyzetet a hazai települési csapadékvíz-elvezetés, vagy még inkább gazdálkodás gyakorlata is elõidézi, illetve nehezíti (Dulovicsné, 2005). A csatornázás feladata a településekben keletkezõ szennyvizek és a területükre hulló csapadékvizek környezetben ártalmat nem okozó elhelyezése, az azokkal való gazdálkodás. Az EU-hoz történt csatlakozásunk során kiemelt feladattá vált a szennyvízelvezetés és tisztítás – amit nagy örömmel nyugtázunk –, ezért még jobban kitûnik a csapadékkérdés megoldatlansága és ennek terén jelentkezõ elmaradottságunk. Pedig a vízgyûjtõ területen fellépõ elvezetési, kármentesítési és gazdálkodási feladatok egymással összefüggenek, még ha nem is veszünk errõl tudomást (Dulovics, 2005 a). A településrendezés során, a racionálisan felhasználható települési területek elfogyása miatt egyre inkább belterületté, lakóterületté nyilvánítanak mély-fekvésû, talajvizes, vízparti, árvízveszélyes területeket, nem számolva az azokon bekövetkezõ várható károkra. A hazai mûszaki kultúra hiányosságai közé tartozik, hogy a csatornahasználók nem ismerik a csatornázás rendszereit, nem tudják, hogy az elválasztott rendszerû
szennyvízcsatornák nem lehetnek a csapadékvíz befogadói, és ennek következtében a használat során sok problémát okozhatnak. Jelen tanulmányban e komplex, szerteágazó kérdéskör vizsgálatát a következõ négy csomóponthoz kötve határoljuk be: • a csapadékcsatornák várható terhelése, az abban a klímaváltozással bekövetkezett módosulások, • a csapadékcsatornák terhelésének csökkentési lehetõségei, fedettség- és lefolyás-szabályozás, valamint lehatárolás segítségével, • a csapadékvíz-elvezetés és a szennyvíztisztítás kapcsolati rendszere, • a terület- és csapadékgazdálkodás összhangjának biztosítása. Ezeken kívül számtalan más kérdés is felmerülhetne, mint pl. a csapadékvíz tisztítása, vízminõség-védelmi(Gayer, 2005 a), vízfolyás-rendezési-, és más (Varga, 2005) feladatok megoldása, stb.
2. A CSAPADÉKCSATORNÁK VÁRHATÓ TERHELÉSE ÉS AZ ABBAN A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL BEKÖVETKEZETT MÓDOSULÁSOK A hazai csapadékelvezetõ hálózatok méretezése során – az MSZ EN 752 alapján – eltérõ módon kell eljárni – a kis vízelvezetõ rendszerek és – a nagy vízelvezetõ rendszerek mértékadó csapadékhozamának meghatározásakor. A 200 ha-nál kisebb, illetve 15 min-ig tartó összegyülekezési idejû vízgyûjtõ területeken, kis vízelvezetõ rendszerek esetében, idõben állandó csapadékintenzitás tételezhetõ fel és alkalmazható a racionális méretezés (Dulovicsné, 2004 a). A méretezés szempontjából nem feltétlenül a csapadék korrekt leírása, hanem annak hatása, azaz a vízgyûjtõ, vagy csatornahálózat bizonyos keresztszelvényében fellépõ vízhozam (csúcs, vagy idõsor) ismerete a lényeges. Ennek a szemléletnek a jegyében született meg a mértékadó (méretezési, vagy tervezési) csapadék fogalma. Mértékadó csapadékon gyakran csak az idõben változó intenzitású, mesterségesen elõállított csapadékidõsort értik, gyakorlati okokból azonban ide sorolhatók
8
az állandó, „négyszög alakú” csapadékintenzitások, valamint az észlelt és számításokban felhasznált csapadékok idõsorai is. A racionális méretezés esetén a mértékadó (tervezési) csapadék (Öllõs, 1990) szerint: Q = ψ⋅i⋅ A, ahol: Q csúcsvízhozam l/s-ban, ψ lefolyási tényezõ, i a mértékadó csapadékintenzitás l/s. ha-ban, A a vízgyûjtõ terület vízszintes vetülete, ha-ban. Az ebben az esetben alkalmazható állandó intenzitású csapadékot az intenzitás- csapadék idõtartam- gyakoriság un. IDF görbékbõl (intensity-duration-frequency) (lásd 1. ábra) határozzák meg.
HÍRCSATORNA
Az egyenletes csapadékintenzitás feltételezésének hátránya, hogy nem veszi figyelembe a valós csapadék változó jellegét, és ezért pontosabb méretezést nem tesz lehetõvé. Az intenzitás mérések terjedése és azok elemzése alapján megállapították (Wisnovszky, 1978), (Urcikan et al., 1984) hogy a csapadék jelentõs része esik le a csapadékesemény idõtartamának elsõ részében, közel az elsõ harmadában, amire számos szintetikus csapadékot dolgoztak ki, amelyben a változó intenzitást vették figyelembe és biztosítottak csapadékbemenetet a települési hidrológiai modellek számára. Hazánkban a VITUKI-ban lefolytatott vizsgálatok során (Gayer, 1986) az MI 10-455 (1988) javasolta a 2. ábrán bemutatott háromszög alakú intenzitás idõsort, melynek maximuma (az átlagos intenzitás kétszerese) a csapadék idõtartamának elsõ harmadában van.
2. ábra. Háromszög alakú csapadék
Késõbb (Váradi et al., 1992) hazai csapadékvizsgálatainak adataiból kitûnik, hogy a rövididejû csapadékok esetén a csapadékmagasság 60–70%-a a csapadék-idõtartam egyharmadáig lehullik, 70–80%-uk pedig a csapadék-idõtartam feléig már a felszínen van.
1. ábra. Különbözõ ismétlõdési idejû záporok hazai intenzitás – csapadék-idõtartam – gyakoriság függvényei
Meg kell jegyezni, hogy a mértékadó csapadék koncepciójának gyakran és joggal kifogásolt implicit feltételezése az, hogy a csapadék visszatérési ideje (gyakorisága) megegyezik a kialakuló vízhozam visszatérési idejével (Gayer, 2004).
3. ábra. Megnövelt kettõs lépcsõ alakú tervezési csapadék
9
HÍRCSATORNA
A hazai adatok figyelembe vételével készítette el (Gayer, 2004) az un. „elõresietõ intenzitás” profilt, a klímaváltozás hatását is figyelembe vevõ megnövelt kettõs lépcsõ alakú tervezési csapadékintenzitást a csapadékidõtartam függvényében, melyet a 3. ábra szemléltet. A lefolyási tényezõ nagyságára az 1. táblázat értékeit célszerû figyelembe venni. Kapcsolódó felület fajtája
Lefolyási tényezõ ψ
Megjegyzés
Vízzáró felületek és nagyhajlású tetõk
0,90-0,99
Szivárgási veszteség szerint
képesek a szennyvíz minõség változásának modellezésére és ezen felül a település területérõl lefolyó, az ott felhalmozódott szennyezõdések lemosása által szennyezõdõ csapadékvíz minõségének és egyesített csatornarendszerekben a keverékszennyvíz minõségének számítására is. Mértékadó túlterhelési gyakoriság n évben egyszer
Figyelembe veendõ hely
Mértékadó elöntési csapadék-gyakoriság n évben egyszer
Egyszer 1 évben
Kis települések
Egyszer 10 évben
Nagyméretû lapostetõk
0,50
10.000 m2 felett
Egyszer 2 évben
Városi lakóterületek
Egyszer 20 évben
Kisméretû lapostetõk
0,99
100 m2 alatt
Egyszer 2 vagy 5 évben a szimulációs ellenõrzéstõl függõen
Városközpontok, ipari területek
Egyszer 30 évben a szimulációs ellenõrzéstõl függetlenül
Egyszer 2 évben
Elöntésre szimulációs ellenõrzésse
Egyszer 30 évben
Egyszer 5 évben
Elöntésre szimulációs ellenõrzés nélkül
Egyszer 30 évben
Egyszer 10 évben
Földalatti vasúti létesítmények, aluljárók
Egyszer 50 évben
Áteresztõ felületek
0,00-0,30
A tereplejtés és a felület minõsége szerint
1. táblázat. A lefolyási tényezõk ajánlott értékei
A táblázat utolsó sorában szereplõ felületekre célszerû alkalmazni a (Wisnovszky, 1978) által kifejlesztett : ψ = 0,14+ 0,65 Rf + 0,05 I összefüggést (Markó et al., 1989), ahol Rf a vízzáró felület hányadosa (vízzáró felület/teljes terület) és I a fõgyûjtõ csatorna átlagos lejtése %-ban. Az egyesített rendszerû csatornahálózatok, vagy elválasztott csapadékvíz elvezetõ rendszerek esetén az illetékes önkormányzatok elõírják, vagy ennek hiányában az MSZ EN 752 szabvány ad ajánlásokat (lásd 2. táblázat) arra nézve, hogy milyen gyakorisággal engedhetõ meg túlterhelés és/vagy elöntés. Ezeket a fogalmakat a következõképpen definiálhatjuk (Dulovicsné, 2004a): • a túlterhelés olyan állapot, melyben az egyébként gravitációs csatornában a csapadékvíz lefolyása a szabadfelszínû mozgásállapotból éppen nyomásalattivá (teltszelvényûvé) válik, de nem jut ki a felszínre, és így nem okoz elöntést, • a felszíni elöntés olyan állapot, melyben a vízelvezetõ rendszerbõl a csapadékvíz kilép a felszínre, illetve abba nem tud belépni, és/vagy a felszínen marad, vagy a felszínrõl behatol az épületbe. A számítástechnika a múltszázadvégi évtizedben lényegi fejlõdést hozott a csatornázás tervezése terén is, sorra jelentek meg a különbözõ szoftverek, melyek képesek a csatornahálózatokban levonuló árhullámok teljes szimulálására (Buzás, 2001). Tudják kezelni a csapadékesemények tetszõleges, idõben és térben változó intenzitásának következményeit. Akár múltbeli, akár modell csapadékkal terhelhetõk a hálózatok és minden kívánt keresztmetszetben, a csapadék teljes idõtartama alatt kiszámítják a várható vízhozamot, megadják a vízszintet és az áramlási középsebességet. A programok
2. táblázat. A méretezés helyétõl függõen figyelembe veendõ, javasolt mértékadó csapadékgyakoriságok túlterhelésre és elöntésre
4. ábra. Szimulációs SWMM modell számítási részeredményei
10
A 4. ábra bal felsõ képén a hálózat helyszínrajza látható. A program futása során eltérõ színekkel az aktuális vízhozamok tûnnek fel, amelyek a bal alsó ábrán, valamely tetszõlegesen kiválasztott csatorna hossz-szelvényében, mint árhullámok meg is jeleníthetõk. A jobboldali képek idõben mutatják, valamely kiválasztott aknában, illetve csatornaszakaszokon a vízhozamokat. Az áramlási folyamatok dinamikus modellezése és a minõségváltozások kiszámíthatósága lehetõvé tette, hogy a hálózati számításokat össze lehessen kapcsolni a szennyvíztisztító telepre csatlakozásnál a szennyvíztisztító telepek modellezésével, továbbá ezek modellezése során a befogadó vízfolyásokra gyakorolt hatások is elõre-jelezhetõk.
3. A CSAPADÉKCSATORNÁK TERHELÉSÉNEK CSÖKKENTÉSI LEHETÕSÉGEI, A FEDETTSÉG- ÉS A LEFOLYÁS- SZABÁLYOZÁSA, LEHATÁROLÁSA A 21. század elején a települési csatornázás sokkal több, mint a csapadékvíz egyszerû elvezetése a településrõl (Gayer, 2005 b). A csapadékvíz elhelyezésének új stratégiáját az alábbi öt cél jellemzi (Chocat et al., 2004): • a városi lefolyás csökkentése a csúcs-vízhozam mérséklése céljából, • a szennyezés csökkentése a városi vízgyûjtõkön keletkezõ szennyezõanyagok összegyûjtése és tisztítása révén, • a csapadékvíz visszatartása és lehetõség szerinti maximális felhasználása a vízgyûjtõn, vagy annak közelében, • a településkép javítása a víz elrejtése helyett annak megjelenítésével és a zöldövezetekbe történõ beillesztésével, • a csatornázási beruházás csökkentése, például a csapadékvíznek a zöldterületekre vezetésével, csökkentve ezáltal az infrastrukturális költségeket és javítva a mikroklímát. A csapadékvíznek a keletkezés helyén, illetve a felszíni lefolyás szakaszában történõ szabályozása, az elõzõkben felsoroltak közül háromhoz is csatlakozik, ugyanakkor egyfajta eszköz a természeti készletek fenntartható használata szempontjából, mert: • mérsékli a szennyvíztisztító telep és a hozzá csatlakoztatott csatornahálózat mértékadó terhelését (egyesített rendszerben ez egyértelmû, elválasztott rendszerben az idegenvíz csökkentése által), • csökkenti az ivóvíz minõségû vízfelhasználást és • a fentiek révén beruházási és üzemköltség megtakarítást eredményez, ami • a vízfogyasztók és csapadék illetve áttételesen szennyvíz-kibocsátók díjfizetésének mérséklését eredményezi.
HÍRCSATORNA
A hazai csatornadíjakban nem különül el a szennyvízelvezetés, -tisztítás, illetve a csapadékvíz elvezetés díja. Az egyesített rendszerû csatornahálózatok esetében a csapadékvíz elvezetés költségeit magában foglalja a csatornadíj a vízfogyasztás (a szennyvízmennyiségek) arányában, az elválasztott rendszereknél pedig nincs csapadékvíz elvezetési díj, ill. az valamilyen adó formájában jelentkezik, vagy jelentkezhet. Ez a gyakorlat – túl azon, hogy nem felel meg „a szennyezõ fizet” (Úniós) elvnek – igazságtalan és nem ösztönzõ sem a lakosság tudatformálásában, sem az önkormányzatok belterületi vízrendezés érdekében történõ forrásteremtésében. Számos európai országban támogatják, vagy éppen kötelezõen elõírják az elõzõ pontokban foglaltak alkalmazását. Hollandiában például a 2004-ben életbelépett Flamand Csapadékcsatornázási Irányelv fõleg a helyi megoldásokat helyezi elõtérbe (Vaes et al., 2004). Ez a mennyiségi és minõségi szempontokat figyelembe vevõ szabályozás a természetes lefolyást igyekszik közelíteni. Forrásszabályozásnak is nevezik, mivel a térszíni keletkezés helyén (in situ) törekszik a többcélú felhasználásra.
3.1. In situ tárolás és hasznosítás A forrásszabályozási módszerek között említhetõ a tetõvíz összegyûjtése és elkülönítése a csatornába vezetett, szennyezett csapadékvizektõl, miáltal alternatív vízkészlethez jutunk, melynek hasznosítása kézenfekvõ, elsõsorban öntözésre, de a készlettõl és az igényektõl függõen WC öblítésre és esetleg mosásra is. Ez a vízszegény arid országok gyakorlatában terjedt el elsõsorban. A vízdíj növekedése, a háztartási komfortszint javulása és az európai gyakorlatban általánosan alkalmazott csapadékvíz elvezetési díj elõtérbe hozta a telken belül összegyülekezõ csapadékvíz hasznosítását, melyre német, holland példák vannak. Hazánkban is történtek erre próbálkozások (Dima et al., 1997, 2003)) és megjelentek a felsõoktatásban az ilyen témájú diplomatervek (Germ, 2004) is. A tetõvíz hasznosítással foglalkozó tanulmányok megtalálhatók a hazai szakirodalomban (Horváthné et al., 2003), (Dulovicsné, 2003, 2004 b, 2005.), (Gayer, 2004, 2005a,b) (Sali, 2005). Megállapítható, hogy a tetõvíz hasznosítás eszköz az integrált szemléletû települési vízgazdálkodásban, mivel a fenntarthatóságot segíti elõ a takarékos ivóvízkészlet használattal, és a csatornák terhelésének csökkentése révén. Célszerû lenne alkalmazásának elterjesztése és ösztönzése, elsõsorban a víz- csatornadíjak rendszerének korábban említett újragondolása révén.
3.2. A fedettség szabályozása és hatása az elvezetendõ vízhozamra A már leírt Flamand Csatornázási Irányelven túlmenõen a Német Szövetségi Köztársaság egyes tartományaiban létezik olyan elõírás, miszerint a települési területek be-
11
HÍRCSATORNA
építése során, a fedettséggel elfoglalt területek lefolyási viszonyait az eredeti állapotot közelítõ módon kell biztosítani zöld felületeknek tetõkön, falakon, burkolt felületeken, villamosvasúti pályákon történõ alkalmazásával. Japánban az elfoglalt zöldterületeknek 20 %-át kell mesterséges zölddel pótolni. Minden zöldtetõ – beleértve a vékony rétegû zöldtetõket is – a következõ hatásokat gyakorolja a csapadék lefolyásra (Roth-Kleyer, 2005): • a csapadék okozta lefolyás csökkentése, • a csapadék tárolása a zöldtetõkben és a csúcsok csökkentése, • a növényzet okozta tárolás, • evapotranspiráció (a talaj és növényzet együttes párologtatása). A tetõre felhordott egyes töltõanyagoktól függõen az átlagos tároló képesség l/m2-ben és a maximális teljes tároló-képesség a térfogat %-ában a 3. táblázat szerint alakul, Lieske (1988) és Roth-Kleyer (1995) mérései alapján:
A töltõanyag Típusa
Szemcseméret [mm]
Átlagos tároló képesség [l/m2] Maximális a rétegvastagság teljes tároló[mm] függvényében képesség [térfogat %] 40 60 80
Kavics
4/8-8/16
2-4
3-6
4-8
5-10
Lávakõ zúzalék
1/5-4/12
5-9
8-13
10-08
12-20
Tégla zúzalék
0/12
18
26
35
44
Zúzott tégla
2/12
11
17
22
28
Mosott habkõ
2/4-4/12
12-17
18-25
18-25
30-42
Zúzott duzzasztott agyag
2/4-4/11
5-9
7-13
10-18
13-22
3. táblázat. A zöldtetõk átlagos tároló képessége l/m2-ben és a maximális teljes tároló képessége a térfogat %-ában
A 3. táblázatból kitûnik, hogy a tetõkre felhordott egyes anyagoktól függõen a tároló-képesség a teljes csapadék 5-42 %-a is lehet. A zöldtetõk éves visszatartó képessége és éves lefolyási tényezõje a 4. táblázat szerint alakul, évi 650-800 mm-es csapadékmagasság esetén, a szerkezeti vastagságtól és az alkalmazott növényzettõl függõen. A 4. táblázat szerint az átlagos éves lefolyási tényezõk (az egy évben átlagosan levezetendõ és a lehulló csapadék hányada) az alkalmazott növényi kultúra és a szerkezeti vastagság függvényében 0,10-0,60 között változhatnak, a fedett területeken jelentkezõ és az 1. táblázatban szereplõ maximális 0,99 értékû lefolyási tényezõhöz képest. Az elõzõkbõl a következõ megállapítások szûrhetõk le:
• a lehulló csapadék elvezetendõ hozama jelentõsen csökken a zöldtetõk alkalmazásának hatására, • a szerkezet kialakítása (anyaga, mérete, az alkalmazott növényi kultúra stb.) befolyásolja a lefolyási tényezõt és ez által a lefolyást, • meg kell azonban állapítani, hogy a tetõ hajlásszöge a lefolyást és annak sebességét egyenes arányban, míg a beszivárgás mennyiségét fordított arányban befolyásolja, a vízgyûjtõ-területi lefolyáshoz hasonlóan. Következtetés: A csapadékvíz-elvezetõ rendszer költségei csökkenthetõk a zöldtetõk alkalmazásával, ezért annak megtakarításai terhére a zöldtetõket érdemes támogatni, mivel a zöldfelületek a globális felmelegedéssel szemben a mikroklímát javítják és így környezet-hatékony megoldásnak tekinthetõk. A zöldtetõkhöz hasonlóan a fedettség csökkenthetõ a burkolt közlekedési felületek áteresztõképességének növelésével, a zöldtetõkhöz hasonló zöld járda- és terelõszigetek alkalmazásával, a közutaktól, a burkolatoktól elválasztott villamosvasúti pályák füvesítésével. Természetesen ezek az intézkedések az üzemeltetés mûszaki létesítményeit és – költségeit befolyásolják, melyeket feltétlenül figyelemmel kell kísérni. A mûvelés Szerkezeti vastagság típusa cm-ben Extenzív kultúrák
Intenzív kultúrák
A vegetáció típusa
Átlagos éves visszatartás a teljes csapadékhoz képest
Átlagos éves lefolyási tényezõ
2-4
Mocsári varjúháj
0,40
0,60
4-6
Mocsári varjúháj
0,45
0,55
6-10
Lágyszárú mocsári növények és varjúháj
0,50
0,50
10-15
Lágyszárú növények, varjúháj és fû
0,55
0,45
15-20
Fû, lágyszárú növények
0,60
0,40
15-25
Pázsitfû, évelõk, kis fafajták
0,60
0,40
25-50
Pázsitfû, évelõk, cserjék
0,70
0,30
> 50
Pázsitfû, évelõk, cserjék, fák
0,90
0,10
4. táblázat. A zöldtetõk átlagos éves visszatartó képessége és lefolyási tényezõje a szerkezeti vastagság valamint az alkalmazott vegetáció függvényében
3.3. A csapadéklefolyás csúcsainak csökkentése a csapadékvíz-elvezetõ hálózaton alkalmazott tárolással Az idõegység alatt lefolyó tervezési csapadékhozam meghatározása mértékadó túlterhelési és/vagy elöntési gyakoriság elõírása alapján történik, a 2. pontban szereplõ 2. táblázatban foglalt ajánlások, vagy az illetékes önkormányzat elõírásai szerint. A meghatározás kõke-
12
mény gazdasági kérdés. Minél nagyobb biztonságra törekszünk, vagyis minél kisebb elöntési kockázatot vállalunk, annál nagyobb gyakoriságú csapadékra történik a méretezés, aminek következtében a növekvõ csapadékmennyiséget figyelembevevõ, nagyobb keresztmetszeti méretû és természetesen drágább csapadékvíz elvezetõ rendszert kell kiépíteni. És fordítva, minél kisebb biztonsággal – és ezzel egyidejûleg minél kisebb költségráfordítással – történik a csapadékcsatorna-hálózat kiépítése, annál nagyobb a kockázat, illetve a várhatóan bekövetkezõ kár, amit valószínûleg a kár okozójának meg kell téríteni. Mint ahogy azt a szakirodalom (Öllõs, 2005) megfogalmazza, alapelvként kell elfogadni, hogy a csapadékvizet semmiképpen sem szabad minél gyorsabban levezetni. A levezetendõ csapadék intenzitása – a 2. pontban ismertettek szerint – függ attól, hogy milyen hosszú ideig esik az esõ. Kis vízgyûjtõ-területeken azzal a csapadék intenzitással számolunk, amelynek idõtartama megegyezik az összegyülekezési idõvel. Az elõzõk alapján tehát igazolva látszik a fenti mondat, hogy a lefolyás biztonságát növelhetjük és az elöntés kockázatát csökkenthetjük azáltal, ha növeljük az összegyülekezési idõt. Ezt a célt szolgálják a hálózati tárolók, amelyekben a levezetendõ csapadékvíz meghatározott ideig tartózkodik, megnövelve ezáltal az összegyülekezési idõt. A mértékadó csapadékintenzitásban bekövetkezõ csökkentésen túlmenõen visszatartó képességük miatt a lehulló csapadékvíz a csapadék idõtartamánál hosszabb idõ alatt folyik le, ezért az idõegységre jutó levezetendõ vízhozam kevesebb lesz, vagyis csökken az elöntési kockázat. A mennyiségi tehermentesítésen túlmenõen, azzal egy idõben az elvezetésre kerülõ csapadékvíz minõségét jellemzõ egyes paraméterek (pl. lebegõanyagok, olajszennyezõk stb.) is javulnak a tárolás mechanikai tisztítóhatása révén, mivel az átfolyó víz sebessége csökken, s elsõsorban ez által is kevesebb szennyezõanyagot képes magával vinni az elfolyásnál. Ezeket a feladatokat – a mennyiségi és minõségi tehermentesítést – elsõsorban a hálózati tárolók látják el, melyek átfolyásos és túlfolyásos típusúak lehetnek, szemben a torkolati tárolással, melyeknek elsõsorban a mechanikai tisztítási feladatait célszerû említeni, a befogadóban okozott hidrobiológiai stresszt csökkentõ hatásukkal együtt.
3.4. A külvizek távoltartása a települési belterülettõl A vízgyûjtõ-területre hulló csapadék a felszíni lefolyás következtében – a domborzati és hidrológiai adottságoktól függõen – terhelheti a település vízgyûjtõ területét, attól csak akkor függetleníthetõ, ha mesterségesen körbevesszük a település területét a külterületi lefolyás felõl un. övárok rendszerrel. Ezt indokolhatja az a körül-
HÍRCSATORNA
mény, hogy a külterület és belterület értéke – és az azokban okozott kár mértéke – általában eltér egymástól. Az elõzõk figyelembe vételével az önkormányzatok érdekeltek lehetnek a csatornázás kiépítésében különbséget tenni, a kül- és belterület eltérõ vízelvezetési színvonalának és így kockázatának biztosításával. Nagy jelentõsége van az ilyen megkülönböztetésnek, leválasztásnak, ahogyan azt az utóbbi idõkben jelentkezõ csapadékesemények is bemutatták. Fokozzák a jelentõségét a külterületeken is – a megváltozott fedettség következtében – lefolyó nagyobb csapadék hozamok. A települési önkormányzat gazdaságosabb vízelvezetõ rendszert alakíthat ki azért is, mivel az övárkok megépítése általában kevésbé igényes szerkezeti megoldással is lehetséges, mint a belterületi vízelvezetõ rendszeré.
4. A CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS ÉS A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS KAPCSOLATA A csatornázás – melynek a csapadékvíz-elvezetés szerves részét képezi – és a szennyvíztisztítás kapcsolatát az 5. ábra szemlélteti (Dulovics, 2005 b).
5. ábra. A csatornázás, szennyvíztisztítás ésa befogadó kapcsolata
Az ábrából kitûnik, hogy a rendszer három alrendszerbõl áll, mely történelmi fejlõdés következménye. A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlõdésének elsõ szakaszában – a tizenkilencedik század negyvenes éveit követõen – a rendszer nélkülözte a középsõ elemet, a szennyvíztisztítást. Az volt ugyanis az elképzelés, hogy a nagyváros sûrûn beépített központjából összegyûjtött csapadék- és szennyvizet elég bevezetni a város alatt haladó – általában bõvizû – felszíni vízbe, befogadóba, mely öntisztuló képessége következtében alkalmas – fõleg – a szerves szennyezõdések lebontására. Ebben az idõszakban kizárólag egyesített csatornahálózatok épültek, hiszen nem létezett kényszer a csapadékvíz és a szennyvíz szétválasztására. Néhány évtized alatt az iparosodás, a lakosság koncentrálódása a városokban és ennek következményeként a városfejlesztés, a civilizáció, változást hozott a szennyvizek mennyiségében és összetételében. A szenny- és csapadékvizet befogadó vízfo-
13
HÍRCSATORNA
lyások károsodás nélkül már nem tudták elviselni a bevezetett nagyobb mennyiségû és szennyezõanyag tartalmú szennyvíz hatását. Megindult az útkeresés a szennyvizek káros hatásának csökkentése irányába. Így került sor a szennyvíz mechanikai elõtisztítására és –tisztítására, majd késõbb biológiai tisztítására. Az 5. ábrán láthatók az alrendszerek kölcsönhatásai, mint pl. az egyesített rendszerû csatorna és a befogadó kölcsönhatása. A kölcsönhatások: a szennyvíztisztítás, vízfázis – befogadó, ill. iszapkezelés, szilárdfázis – befogadó között, melyekre a továbbiakban kitérünk.
4.1. A csatornahálózat és a szennyvíztisztítás kölcsönhatása A szennyvíztisztítás beiktatása a rendszerbe azonnal megjelenítette csatornahálózat és a szennyvíztisztítás alrendszereinek kölcsönhatását, mely a csatornahálózatok rendszerének (egyesített, elválasztott stb.) fejlõdésével a 6. ábrán látható kapcsolatokat eredményezte.
A elválasztott rendszerû csatornázás esetén a szennyvíztisztító telepre csak a szennyvízcsatorna szállítja az összegyûjtött szennyvizeket. A csapadék csatornából kizárólag a javított rendszerekbõl kerülhetne – a csapadékos idõszak elsõ szakaszából származó – szenynyezett csapadékvíz a szennyvíztisztító telepre (lásd 6. ábra). Ezzel szemben különösen a hazai gyakorlatban, melynek feltételeit a csapadékvíz-csatorna hálózat, a már említett hazai mûszaki kultúra, és nem utolsó sorban a gazdasági lehetõségek hiánya azt eredményezik, hogy a szennyvízcsatornákban – és így a szennyvíztisztító telepeken is – jelentõs idegenvíz hozzáfolyás jelentkezik. Ez a körülmény nagy csapadékok esetén a szennyvíztisztító telep technológiájának ellehetetlenülését okozhatja. Erre mutatunk be példát (Pecher, 1998) nyomán, a 7. ábrán ahol látható a csapadék lefolyási- és a szennyvíztisztító mûre érkezõ vízhozam görbe.
7. ábra. Nagy csapadék okozta hozzáfolyási görbe az elválasztott rendszerû szennyvízcsatornából a szennyvíztisztító telepre 6. ábra. A szennyvíztisztító telep és a befogadó – csatornázási rendszertõl függõ – terhelései
A címben szereplõ kölcsönhatás (kapcsolat) esetében meg kell különböztetni a csatornahálózat szerepét, melyet annak rendszere fejezi ki. Más mennyiségi és minõségi terhelés jelentkezik az egyesített, és más az elválasztott csatornázás hálózatai esetében. Az egyesített rendszerû csatornázásból eltérõ terhelés éri a szennyvíztisztító telepet a száraz, és a csapadékos idõszakban, a csapadékjellemzõktõl és a tehermentesítés mértékétõl függõen. A terhelést kiváltó tényezõk alapján megkülönböztetünk – hozamra vonatkoztatott: • hidraulikai terhelést, – szennyezõanyagra vonatkoztatott: • szerves anyag-, • lebegõanyag-, • nitrogén-, • foszfor-, és • egyébterhelést.
Világos, hogy az elválasztott rendszerû szennyvízcsatornából a tisztítómûre érkezõ hozam egyértelmûen függ a csapadék intenzitásától. Látható az is, hogy a csapadék eseményre vonatkozó lefolyási csúcs a szárazidei szennyvízhozam kb. 40-szeresének felel meg, amit egyetlen tisztító berendezés sem tud elviselni. 4.1.1. A terhelések meghatározása A terhelések meghatározásának legegyszerûbb módja azok méréssel történõ megállapítása, mely azonban csak üzemelõ csatornahálózat, ill. meglévõ szennyvíztisztító telep esetében lehetséges. Kisebb település meglévõ csatorna hálózatánál a terhelés méréssel történõ meghatározása – annak költségessége miatt – nem jöhet számításba. Marad tehát a terhelések meghatározása számítással. Új szennyvíztisztító telep létesítésekor az egyesített csatornahálózat esetében a hidraulikai terhelés meghatározására mértékadó az elvezetésre kerülõ, meghatározott gyakoriságú csapadékvíz- és figyelembe veendõ
14
HÍRCSATORNA
szennyvízhozam összege. Tekintettel arra, hogy a csapadékvíz hozam a szárazidei szennyvíz hozamának többszöröse (akár százszorosa) is lehet, ennek megállapítása a csatornahálózat hidrológiai – hidraulikai méretezésének feladata. A szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését korábban a szárazidei szennyvíz két- háromszorosára korlátozták. Az MSZ EN 752 szabvány szerint a záporkiömlõkön az 5-8 hígítású keverékvíz vezethetõ ki közvetlenül a befogadóba. Ezért a két- háromszoros hígítást meghaladó terhelést, (csapadék–szennyvíz keverékét) a tehermentesítõ mûtárgy közbeiktatásával – napjainkban már egyre több helyen elõtisztítás után – vezetik a befogadóba. Elválasztott rendszerû csatornázás szennyvízelvezetõ hálózata esetén a szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését a csatornahálózatra csatlakozott lakosok vízfogyasztásának, ill. szennyvízkibocsátásának fajlagos értékei szabják meg, amelyhez hozzá kell adni az elõzõk alapján az idegenvizeket is. Külföldi szakirodalmi közlések (ATV, 1994) 50–200 %-os idegenvíz figyelembevételét javasolják. Hasonló csapadék befolyásoltságról számol be (Gilián, 2000) a Velencei Tavi Regionális Szennyvízelvezetõ- Tisztító Rendszerben tapasztaltak alapján. Szennyezõanyag terhelésként – mint már említettük – megkülönböztetjük a szerves anyag- a lebegõanyag-, a nitrogén-, és a foszforterhelést. A szárazidei szennyvíz okozta terhelés számítással történõ meghatározásakor, kiindulási alapadatként, az Európában általánosan alkalmazott fajlagos szennyvízés szennyezõanyag-produkció adatait használjuk fel. Ezek értékeit az 5. táblázat tartalmazza. Paraméter Fajlagos szennyvízhozam q
Területhasználat
Lakóterület
BOI5
2–600 (23–114)
1–145 (8–55)
4–600 (46–95)
0,5–173 (17–38)
KOI
33–1762 (138–209)
4–1740 (28–213)
41–626 (138–145)
3–610 (46–170)
0,7–605 (86–343)
70
Ülepedõ szilárd
0,1–656 (165–238)
0,1–4500 (50–435)
0,1–440 (76–160)
0,1–1270 (151–374)
Összes le- 24–1260 begõanyag (177–271)
1–12000 (28–736
1–4803 (56–275)
124–1000 1–11900 (274–637) (114–1220)
l/fõ.d
200*
Kémiai oxigénigény
KOI
120
Biokémiai oxigénigény
BOI5
60
Lebegõanyag
LA
Összes nitrogén
öN
12
Összes foszfor
öP
2**
Megjegyzés: ** a hazai értékek 80-300 l/fõ.d értékek között szórnak, ** a hazai értékek a mósópor használattól függõen 2 – 5 g/fõ.d közöttiek. 5. táblázat. Szennyvíz- és szennyezõanyag-produkció fajlagos értékei
Hazai szakmai körökben gyakran kétségbe vonják az 5. táblázatban feltüntetett fajlagos szennyezõanyag-produkció értékeit, fõleg kisebb településeken, arra hivatkozva, hogy a hazai életstílus, étkezési szokások, életszínvonal, stb. jelentõsen eltérnek a külföldiektõl – ná-
egyesített csatorna
csapadék csatorna
Ipari övezet
egyesített csatorna
Fajlagos érték
csapadék csatorna
Kereskedelmi övezet
Vízminõségi jellemzõk
Dimenzió
g/fõ.d
lunk kisebbek a fajlagos értékek. Teszik ezt a pályázatban való kedvezõbb helyezés elérése érdekében. A közelmúltban – diplomaterv keretében – végzett ilyen irányú vizsgálatok (Vastag, 2005) inkább a nagyobb fajlagos értékekre engednek következtetni, ami a tervezõt óvatosságra inti. A másutt bevált alapadatok módosítására csak megalapozott vizsgálatok eredményeinek birtokában szabad vállalkozni. Az idegenvizek hatására a szárazidei szennyezõanyag terhelésen túl jelentkezik, a csapadék minõség módosító hatása mellett, a lebontást befolyásoló hõmérséklet csökkenése is. A csapadékok esetében a véletlenszerû elõfordulás és a városi vízgyûjtõn, valamint a csatornahálózatban lerakódott szennyezõanyagok széles skálája következtében a csapadékvíz szennyezettsége tág határok között változik, és nagymértékben függ a helyi körülményektõl. A 6. táblázatban (UNESCO, 1987) néhány szenynyezõanyag koncentrációjának értékeit mutatjuk be, melyeket iparilag fejlett, európai és észak-amerikai országokban mértek. A bemutatott eredmények, melyek széles határok között mozognak, általában várhatók a városi lefolyásban, és így egyesített rendszer tehermentesítésekor a befogadóban, ill. a szennyvíztisztító telepen is. Az elválasztott rendszerû csapadék csatornák a szennyezõdéseket – tisztítás hiányában – közvetlenül a befogadóba szállítják, mint ahogyan azt a 6. ábra is szemlélteti.
egyesített csatorna
csapadék csatorna
82–685 (86–153)
0,5–88 (9–28)
szennyezõanyag mg/l
20–1800 (90–391)
6. táblázat. Elválasztott rendszerû csapadék- és egyesített csatornákban kialakuló szennyezõanyag koncentrációk
4.1.2. Az idegenvizek terhelése okozta hatások a szennyvíztisztító telepen A szennyvíztisztító berendezésekben az idegenvíz minden mûtárgyat érint, mint pl. az átemelõk, a rácsok, a homokfogók, elõülepítõ medencék, a biológiai tisztító mûtárgyak, utóülepítõ medencék. A szennyvízhozam idegenvíz okozta növekedése következtében ezen berendezések teljesítõ képessége többnyire erõsen csökken, mivel a tisztító berendezések hatásfoka mind a hid-
15
HÍRCSATORNA
raulikai terhelés növekedésétõl, mind pedig a szennyezõanyag koncentráció csökkenésétõl, és a csapadék okozta többlet szennyezõanyag befolyásától függ. Ez utóbbival kapcsolatban megemlíthetõ, hogy nõ a lebegõanyag mennyisége, ami a homokfogók és elõülepítõk mûködésére gyakorolhat kedvezõtlen hatást. A nagy idegenvíz mennyiség által nõ a tisztított szennyvízhozam, ezáltal nagyobb mennyiségû szennyvizet kell tisztítani, így a szennyvíz átemelésére és levegõztetésére felhasznált energia költségek is nõnek. Az idegenvizek lökésszerû befolyása a kimosódás következtében csökkenti az iszapkoncentrációt, ami a recirkuláció növelését és költségeinek emelkedését okozza. Ezért feltétlenül törekedni kell az idegenvizek mennyiségének csökkentésére.
4.2. A szennyvíztisztító telep és a befogadó kölcsönhatása Az elõzõ pontban leírtak, tekintettel a szennyvíztisztító telep és a befogadó kölcsönhatására befolyásolják az elfolyó szennyvíz mennyiségét és minõségét, a befogadó terhelésében többletet jelentenek. A kölcsönhatás részletes leírását a korábbi szakirodalmi közlés (Dulovics, 2005 b) tartalmazza, így arra itt nem térünk ki.
4.3. Az iszapkezelés kölcsönhatásai A csatornázás – szennyvíztisztító telep – befogadó rendszer megemlített kapcsolatain túl szólni kell még a szennyvíztisztítás és az iszapkezelés majd az iszapkezelés és iszapelhelyezés közötti kölcsönhatásokról. A szennyvíztisztítás és az iszapkezelés kapcsolatát a kölcsönös egymásra hatás jellemzi. A szennyvíz idegen – elsõsorban csapadék – vizekkel történõ terhelése következtében a hígfázis tisztításán túl, az iszapkezelés és elhelyezés során is megjelenik a lebegõanyag, a közútról lemosott nehézfémek, olajok, stb. hatásában, mely szélsõ esetben a mezõgazdasági elhelyezés lehetõségét kizárhatja.
5. A TERÜLET- ÉS CSAPADÉKGAZDÁLKODÁS ÖSSZHANGJÁNAK BIZTOSÍTÁSÁT CÉLZÓ JAVASLATOK A települési vízgazdálkodás a vízgyûjtõ gazdálkodás egyik fontos eleme, összetevõje, alapvetõen befolyásolja a vízgyûjtõ-terület állapotát. A jövõbeli vízgyûjtõ gazdálkodási terveknek és intézkedési programoknak – az EU Víz Keretirányelvének megfelelõen – behatóan kell majd foglalkozniuk a városiasodással összefüggõ negatív hatások kompenzálásával (Gayer, 2005 c) is. Komoly összegeket lehetne megtakarítani, ha a vízgyûjtõ gazdálkodási tervezést össze lehetne hangolni a tele-
pülési belterületi vízrendezési programmal, hiszen mindkettõ határideje 2009. További költségcsökkentést eredményezhetnek a idegenvíz mérséklésének érdekében hozott intézkedések.
5.1. Az idegenvíz csökkentésének lehetõségei Az említett költségmérséklési és vízminõség-védelmi okokból szükséges az idegenvíz lehetõ legnagyobb mértékû csökkentése. Erre számos lehetõség létezik, mint például: • a szennyvízvezetékek, szennyvízcsatornák és aknák tömítetlenségeinek kiküszöbölése, • a telkek drén rendszereinek lekapcsolása a köz-, illetve becsatlakozó csatornákról, • épületek és utcai víznyelõk szennyvízcsatornákra való illegális bekötéseinek megszüntetésére, • az elválasztott rendszer csapadékvíz-csatornájából a szennyvízcsatornába vezetõ túlfolyók lezárása, • patakok, árkok és források leválasztása a csatornahálózatról. A felsorolt lehetõségek elsõ hallásra elfogadhatónak tûnnek, megvalósításuk azonban a gyakorlatban nagy nehézségekkel és költségráfordítással jár. A jövõbeni megfelelõ stratégia kialakításához alapvetõ, hogy a szennyvízelvezetés kiépítésével párhuzamosan épüljön ki a csapadékvíz elvezetõ rendszer is. Szükséges az idegenvíz teljes körû megfigyelése, kezdve a szennyvíztisztító telepen a hozammérések regisztrálásával és kiértékelésével, csapadékmérõ állomások telepítésével és a csapadék észlelésével. Folytatva a csatornahálózatra történt szabálytalan bekötések (függõeresz-csatornák, drének stb.) feltárásával, a csatornahálózat vízzáróságának vizsgálatával, az illegális aknafedlap nyitás megelõzésével, felszíni vízelvezetõ árkokban és vízfolyásokban elhelyezett csatornák áthelyezésével és a lakosság szabatos csatorna használatát biztosító felvilágosításával.
5.2. A települési önkormányzatok feladatai A települési önkormányzatoknak feladata, hogy a csapadékvíz-elvezetés biztonságosan megoldott legyen. Ezzel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az elõzõkben leírtak teljesítésén túlmenõen, lecsökkentsék az idegenvizek okozta kedvezõtlen hatásokat is. Az önkormányzati feladat megvalósításához az alább összefoglaltak szerint célszerû eljárni (Dulovicsné, 2005): A településrendezési tervekben a vízgazdálkodási szakvéleményben foglaltakat figyelembe kell venni, mivel ezáltal elkerülhetõ olyan területek igénybevétele, melyeket a víz valamilyen kártétele várhatóan veszélyeztet. Az építési engedélyek kiadása során figyelemmel kell kísérni mind a telek igénybevételéhez, mind az építési
16
anyagok alkalmazásához a vízgazdálkodási szakvéleményben javasoltakat, hogy ár- és belvíz veszélyes területen megfelelõ alapozás, építési anyag megválasztás és a mértékadó árvízszint feletti épület kerüljön kialakításra, vagy ne engedélyezzenek ilyen területre épület elhelyezést. Az új beépítések esetén törekedjenek a lefolyás szempontjából az eredetivel azonos viszonyokat teremteni, olyan megoldásokkal, melyek az adott terület hidrológiai adottságainak a legjobban megfelelnek. Pl. nem engedélyezik a zárt burkolattal való telek lefedést, magas talajvízállás esetén támogatják a zöld tetõk és falak kialakítását, alacsony talajvízszint esetén elõtérbe helyezik a tetõvizek növényzet öntözése céljából történõ hasznosítását, javasolják a csapadék in situ tárolását és egyéb célból (pl. WC. öblítés) való használatát, stb. A település részére a vízgyûjtõ-fejlesztési tervvel összhangban elkészíttetik a település területét lefedõ csapadékvíz elvezetési-elhelyezési tervet és megvalósítják azt. A tervnek megfelelõ állapot fenntartása érdekében idõszakonként ellenõrzik a vízelvezetõ rendszert és rendszeres tervszerû megelõzõ karbantartással biztosítják annak megfelelõ vízelvezetõ képességét. A település közterületein megvizsgálják a lefolyási viszonyok javítását szolgáló lehetõségeket, pl. zöld parkolók, áteresztõ burkolatok, zöld járda- és terelõszigetek, füvesített villamosvasúti pályák alkalmazási lehetõségeit és a kül- belterületen lefolyó csapadék levezetésének, elhelyezésének esetleges szétválasztását. A csatornadíj EU-konform megállapításával megteremtik a csapadékvíz gazdálkodás ösztönzését és annak anyagi forrásait. Felvilágosító munkával tájékoztatják a lakosságot a csatornák rendszertõl függõ helyes használatáról, ezzel megelõzhetõ az idegenvizeknek szennyvízcsatorna hálózatba kerülése, a szennyvíznek a csatornából való kiömlése, és az idegenvíz okozta szennyvíztisztítási többletköltség. A lakosság megértését meg kell nyerni ahhoz, hogy az elöntések megelõzésében együttmûködjön. Nem lehet a vízelvezetõ nyílt, felszíni árokhálózatot betömni és szép virágos kertet létesíteni a helyén. A gépkocsi behajtókat megfelelõ vízlevezetõ képességû átereszekkel kell megépíteni. A csapadékvíz-elvezetés egységes rendszerét fenntartva, az árkokat karban kell tartani. A település adottságaitól függõen számtalan más feladat is adódhat, melyek megoldása érdekében kreatív szemléletû vízgazdálkodási szakértõk munkájának igénybevétele elengedhetetlenül szükséges.
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM: Nováky, B. (2005): Vízkárok és az éghajlatváltozás, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M.
HÍRCSATORNA
Dulovics, Dné (2005): A települések csapadékvíz elvezetésének hazai gyakorlata és problémái, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Dulovics, D. (2005 a): A településeken keletkezõ szennyvizek tisztítása és a belterületi vízrendezés kapcsolata, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadó ülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Gayer, J. (2005 a.): A települési vízgazdálkodás néhány idõszerû kérdése, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Varga, Gy. (2005): Hegy- és dombvidéki településeket érõ katasztrofális vízkár megelõzésének komplex módszere, VÍZ-SZK Mérnökszakértõi Kft., Budapest, Kézirat Dulovics, Dné (2004 a): Az MSZ EN 752, „ A települések vízelvezetõ rendszerei” címû európai szabványsorozat és a jövõben várható továbbfejlesztése, MaSzeSz HÍRCSATORNA, szeptember-október, pp. 3-14. MSZ EN 752 Települések vízelvezetõ rendszerei szabványsorozat 17 füzetei Öllõs, G. (1990): Csatornázás – Szennyvíztisztítás I. Csatornázás K+F eredmények, Budapest. Gayer, J. (2004): Települési csapadékvíz elhelyezés az integrált vízgazdálkodás tükrében, PhD. értekezés, Corvinus Egyetem, Budapest. Wisnovszky, I. (1978): Results od Investigation for Urban Hydrology in Hungary. Urban Storm Drainage, Pentech Press London, Plymouth Urcikan, P. , Horvath, J. (1984) Synthetic design storm and relation to intensity-duration-frequency curves. Rainfall as the basis for urban run-off design and analysis. Pergamon Press. Váradi, F., Nemes, Cs. (1992): Rövid idõtartamú csapadékmaximumok gyakorisága Magyarországon, Légkör 3.sz. pp.8-13. Markó I. szerkesztésében (1989): Települések csatornázási és vízrendezési zsebkönyve, Mûszaki Könyvkiadó, Budapest Buzás, K. (2001): Csatornamû rendszerek- csatornázás, 4. Csatornarendszerek tervezése, VCsOSzSz, Budapest, pp.4.1-4.29., Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Chocat, B., Ashley, R., Marsalek, J., Matos, M. R., Rauch, W., Schilling, W., Urbonas, B. (2004): Urban Drainage – out of sightout of mind? IWA/IARH Joint Committee on Urban Drainage. NOVATECH 2004. Konferencia kiadványa, Lyon. Gayer, J. (2005 b): A propos tetõvizek MaSzeSz HÍRCSATORNA, március-április, pp. 25-26. Vaes, G., Berlamont, J. (2004): New Flemish Design Guidelines for Source Control. IWA/IARH Joint Committee on Urban Drainage. NOVATECH 2004. Konferencia kiadványa, Lyon Dima, A., Jordán, P. (1997): Budapest, IV.ker. Nagyváradi úti lakópark csapadékvíz elhelyezése. Kiviteli terv, Dima Mérnöki Iroda, Budapest Dima, A., Jordán, P.(2003): CBA Logisztikai Központ Alsónémedi, Csapadékvíz elhelyezése, záportároló kiviteli terve. Dima Mérnöki iroda, Budapest. Germ, A. (2004): Gondolatok- Dulovics Dné „Csapadékvíz gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze” címû, a HÍRCSATORNA 2003. november-december pp.1521 számában megjelent cikkéhez. MaSzeSz HÍRCSATORNA, november-december pp.22-31. Horváth, Lné , Wisnovszky I. (2003): A háztetõre hulló csapadékvíz hasznosítása településeken, Vízügyi Közlemények, 1. sz. pp.134- 146.
17
HÍRCSATORNA
Dulovics, Dné (2003): Csapadékvíz gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze, MaSzeSz HÍRCSATORNA, november-december pp. 15-21. Dulovics, Dné (2004 b): Sürgetõ szükségszerûség-e a csapadékvíz gazdálkodás? VÍZMÛPANORÁMA 4.sz. pp.26-33) Sali, E.(2005): Levél Germ András „Gondolatok – Dulovics Dné „Csapadékvíz gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze” címû cikkéhez, MaSzeSz HÍRCSATORNA január-február pp. 22-23. Roth-Kleyer (2005): Water Balance and Runoff Performance of Green Roofs, COST 15 kutatási program, Workshop, SzIE YMMFK, június 27-28. Budapest Öllõs, G.(2005): Települési vízrendezés (csatornázás), Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Dulovics, D. (2005 b): Csatornázás-szennyvíztisztítás és a befogadó
kapcsolata MaSzeSz HÍRCSATORNA március-április pp. : 3-7. Pecher, R. (1998): Idegen vizek a csatornahálózatban – vízgazdálkodási probléma? MaSzeSz HÍRCSATORNA november-december, pp.: 17-23. Gilián, Z. (2000): A Velencei-tavi Regionális SzennyvízelvezetõTisztító Rendszer csapadék befolyásoltsága, MaSzeSz HÍRCSATORNA május-június pp.: 17-21. Vastag, A. (2005): Gyõr-Sopron-Moson Megye kijelölt agglomerációinak vizsgálata az EU által elõírt fajlagos szennyezettségek tükrében, Szakdolgozat SzIE YMMFK Kézirat, Budapest UNESCO (1987): Manual on drainage in urbanized areas, UNESCO Press (studies and reports in hydrology No.43) Paris Gayer, J. szerkesztésében (2005 c): Európai összefogás a vizek jó állapotáért, a Víz Keretirányelv végrehajtásának helyzete Magyarországon és a Duna-vízgyûjtõkerületben, KvVM-VITUKI Kht, Budapest
MaSzeSz az Interneten Elkészült a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség weblapja (www.maszesz.hu). Mostantól a cím alatt friss információkhoz juthatnak kedves tagjaink. Reméljük, hogy elnyeri tetszésüket internetes megjelenésünk. Kérjük, hogy amennyiben rendelkezik internetes kapcsolattal, jelezze azt a emailcímen. Szeretnénk tagjaink között az információ-áramlást még naprakészebbé tenni, s ehhez nagyon jó eszköznek látszik az internet. A weblapot a Macrosolid Internet Consulting segítségével készítettük el, mely cég a MaSzeSz tagoknak, szolgáltatásai listás árából, kedvezményt nyújt. MacroSolid Internet Consulting 1024 Budapest, Kisrókus u. 3. III. 1. Hotline: 06209-980-998 T/F: 316-6129 T: 336-1267 • 336-1268 www.macrosolid.com
[email protected]
18
HÍRCSATORNA
TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMOK SZEREPE A VÍZGAZDÁLKODÁSI FELADATOK MEGOLDÁSÁBAN Dr. Bardóczyné Dr. Székely Emõke PhD. – Komárominé Kucsák Mónika
Települési Környezetvédelmi Programok készítésének kötelezettsége és a program tartalma A magyar környezetpolitika célkitûzéseit és cselekvési irányait a környezet védelmének általános szabályairól szóló módosított 1995. évi LIII. Környezetvédelmi törvény (a továbbiakban KT) határozza meg, mely kiemelt jelentõséget tulajdonít az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítására, valamint a fenntartható fejlõdés környezeti feltételeinek biztosítására. A környezetvédelmi tervezés megalapozásához a KT elõírja az Országgyûlés által jóváhagyandó és hat évente magújítandó Nemzeti Környezetvédelmi Program (a továbbiakban NKP) kidolgozását és ezzel összhangban helyi környezetvédelmi programok készítését. A környezeti tudatosság növelésének egyik legfontosabb eszköze a fenntarthatóságra törekvõ, a környezet hosszú távú védelmét szolgáló helyi szintû programok kialakítása és megvalósítása. A települési környezetvédelmi program (a továbbiakban TKP) több szinten támogathatja az önkormányzati környezetgazdálkodási feladatok ellátását is. A TKP készítését tehát törvény írja elõ. Tartalma bizonyos korlátok között megszabott: – teljeskörû állapotfelvétel készül a kül- és belterületre, kitérve a víz, levegõ, talajrendszerre, növényés állatvilágra, – a természeti adottságokon túl az épített környezet problémái, az ipar és mezõgazdaság kérdései is feltárásra kerülnek, – a környezetet érõ potenciális veszélyforrások közül a hulladékok káros hatásai elleni- a zaj és rezgésvédelem éppúgy szóba kerül, mint a talaj-, vízés levegõvédelem. Az állapotfelvételre épül a SWOT analízis, elõnyök és hátrányok ismertetése a település egészére vonatkozólag, majd következik a „Programok” c. rész, amely meghatározza a prioritásokat, a rövidtávú-, és azokra épülõ közép- és hosszútávú programokat. A települési vízgazdálkodásnak többirányú kérdései a TKP hangsúlyos és összefonódó problémái közé tartoznak, ezekbõl emelünk ki néhányat a teljesség igénye nélkül. A települési önkormányzatok vízgazdálkodási-, vízkár-elhárítási feladatai általában az 1995. évi LVIII. sz. Vízgazdálkodási Törvény, (továbbiakban Vgtv) szerint alakulnak.
Az átfolyó patakok, illetve, a keletkezõ belvizek 2004-2005. évben különösen sok problémát okoztak egyes településeken, így a TKP készítõjének fontos teendõje a Vízgazdálkodási Törvény alábbi elõírásainak figyelembevétele. 1. A Vgtv 8.§ (1) bekezdése települési önkormányzati feladatként nevesíti egyebek között a vízrendezést és csapadékvíz elvezetést, mint helyi szolgáltatást. Ide tartoziknak a település belterületén a patakok-, csatornák áradásai, a csapadék és egyéb vizek által okozott kártételek megelõzése (kül- és belterületi védõmûvek építésével), a védõmûvek fenntartása, fejlesztése és azokon a védekezés ellátása. 2. Az önkormányzatok vízgazdálkodási, vízkár-elhárítási feladatait az önkormányzatokra vonatkozó rendeleteken túlmenõen a Vgtv 4. §-a szabályozza. Ezek szerint helyi önkormányzati feladatok: • a helyi vízi közüzemi tevékenység fejlesztésére vonatkozó koncepció kialakítása – összehangolva az országos elgondolásokkal – és annak végrehajtása, • a vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatos önkormányzati hatósági feladatok ellátása, • a vízi közüzemi tevékenység körében a település ivóvízellátása, a szennyvíz elvezetése, az összegyûjtött szennyvizek tisztítása, • a csapadékvíz elvezetése, • a helyi vízrendezés és vízkár-elhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés. Ugyanakkor az önkormányzatok maguk határozzák meg, mely feladatokat milyen mértékben és módon látnak el. Itt van a TKP készítõjének az elsõ komoly felelõssége, hogy az állapotfelvétel szerint, a település környezeti adottságait megismerve, (pl. síkvidéki, belvízveszélyes, vagy dombvidéki, átfolyó patak által veszélyeztetett település) milyen prioritásokat kell a programokban érvényesíteni. Az önkormányzatoknak saját hatáskörben kell gondoskodniuk a tulajdonukban lévõ vízfolyások, belvízcsatornák és belterületi vízrendezési mûvek vízkár-elhárítási, karbantartási és üzemeltetési feladatairól. A települések kötelezettsége, vízkár elleni „Védekezési terv” készítésére A települési vízkár- elhárítási feladatok megfelelõ ellátásához a településnek védekezési tervet kell készítenie,
19
HÍRCSATORNA
és azt rendszeresen aktualizálnia. A terv tartalmi követelményeit a 10/1997.sz KHVM rendelet részletesen rögzíti. A TKP készítõjének utána kell néznie, hogy vane a településnek a rendelet szerint készült terve. Ha van, a programban hivatkozni kell rá, esetleg aktualizálni. Amennyiben nincs, elõ kell írni annak készítését. Új feladatok: vízgyûjtõ gazdálkodás, országos csapadékvíz- és belvíz elvezetési program A települési vízgazdálkodás a vízgyûjtõ gazdálkodás egyik fontos összetevõje, hatása van – sokszor erõteljes módosító tényezõként – a vízgyûjtõ lefolyási viszonyaira,. A jövõbeli vízgyûjtõ gazdálkodási terveknek és intézkedési programoknak – az EU Víz Keretirányelvnek megfelelõen – behatóan kell majd foglalkozniuk a városiasodással együtt megjelenõ negatív hatásokkal, illetve, azok ellensúlyozásával. Komoly összegeket lehetne megtakarítani, ha a vízgyûjtõ gazdálkodási tervezést össze lehetne hangolni a települési belvíz- és csapadékvíz elvezetési programmal, hiszen mindkettõ határideje 2009 (Gayer, 2005). Az induló országos csapadékvíz- és belvíz elvezetési program (2005-2009) komoly és komplex feladat elé állítja az önkormányzatokat és a vízügyi szerveket. A helyi csapadékvíz elvezetés koncepciójában nagy szerepet játszanak a település domborzati viszonyai. Gyakori eset, hogy a belterületi csapadékvíz elvezetõ hálózatra létezik terv sõt, már az építése is elindulna, mert pályázat volt kiírva a belterületi csapadékvíz elvezetésére. Ugyanakkor, a település fekvése általában olyan, hogy a belterület a vízgyûjtõ alján helyezkedik el, a külterület a környezõ dombokat jelenti, ahonnan minden víz természetes úton a belterületre folyik le. Ezzel szemben, jobbára nem létezik terv az olyan övárok rendszerre, amely a külterületrõl lezúduló vizeket a belterület védelmében, a települést kikerülve, elvezetné. Számtalan esetben a TKP készítõjének a külterületi csapadékvíz elvezetési terv elkészítését kell prioritásként elõírnia, összekapcsolva a meglévõ belterületi tervvel, majd a külvizek felfogását kell megvalósítani, és ezt követi a belterületi csapadékvíz-elvezetõ hálózat építése. A csapadékvíz gazdálkodás ma is élõ, hagyományos megoldásai mellett a településeken a korszerû, decentralizált csapadékvíz gazdálkodás számos ökológikus megoldását alkalmazza és ismeri. Ilyen a településrõl egyébként sokszor gyorsan lefolyó, és a befogadót terhelõ csapadékvíz telkeken belüli visszatartása és hasznosítása. A TKP készítõjének nemcsak koncepciókra, de apró, ökológikus megoldásokra is fel kell hívnia a figyelmet. Gyakran látható hogy, fõleg külterületeken, az esõvizet ciszternákban összegyûjtik, hasznosítják. Ezeket jó, követendõ példaként kell bemutatni, esetleg már modernebb változataikat is megemlítve, a TKP-be beépíteni.
Kis vízfolyások revitalizációja Fontos érintendõ kérdést jelent, hogy egyre több település igényli, és tesz lépéseket a belterületi patak szakaszok ún. revitalizációja, élõvé tétele felé. A törekvés helyes, a sokszor nagyon mesterségesnek tûnõ, szinte csatornaként megjelenõ patakot újra esztétikus élõhellyé tenni, növelve a tájképi értéket is. A megoldás azonban sok esetben a burkolatbontást, a mederbe növények ültetését, vagyis, a hidraulikai viszonyok megváltoztatását jelenti. Önkormányzati kérésre a revitalizáció sokszor bekerül a rövid távon megvalósítandó prioritások közé. A TKP készítõjének azonban csak akkor szabad ezt prioritásként kezelni, ha illesztve van a vízgyûjtõ gazdálkodási tervbe, nem veszélyezteti az árvízvédelmet, illetve a település csatornázási koncepciójának lényege már el is készült, és ebbe a revitalizációt illesztették. A bevezetõben kiemeltünk néhány jogszabályt és programot, amely az önkormányzatokat kötelezi, és amelyeket a települési környezetvédelmi program is kiemelten kell kezeljen. Csapadékvíz elvezetõ hálózat karbantartása Folyamatos feladatként jelentkezik, és elõírható, ha van csapadékvíz elvezetõ hálózat, annak a karbantartása. A fõ közlekedési utak átereszei nem települési kezelésûek, de az önkormányzati utaké igen, ott tehát a tisztításuk folyamatos kell legyen. A burkolatlan árkok gyomnövényzettel benõtt állapota nemcsak a vízelvezetést akadályozza, de ökológiai folyosóként vezetheti a gyomnövények, invaziv növények magvait, problémát okozva ezzel a település-egészségügynek is (pl. parlagfû). Az említett, néhány kiragadott témakört gyakorlati példák alapján írtuk le az önkormányzatok, és a TKP készítõk részére is, munkájuk segítése céljából. A TKP készítése ugyanis jelenleg nincs szakirányú diplomához, vagy egyéb tervezõi-, szakértõi jogosultsághoz kötve, bárki lehet a készítõje. A program írójának felelõssége ugyanakkor óriási, mivel a település környezeti jövõjét, annak alakítását tartja a kezében. Rálátásával a különbözõ tervekre, módjában áll felfedni azok rejtett összhangját, vagy ellentmondásait. Tanulmányunkkal segítséget szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy a hogy a TKP készítõi felfedezzék azokat a logikai szálakat, amelyek a vízgazdálkodás egyes területeit a programon belül összekötik. Irodalom Magyarországi Zöld Kereszt Alapítvány (2003 ): Önkormányzati Környezetvédelmi Kézikönyv 2. Segédlet a települési környezetvédelmi programok készítéséhez Gayer, J. (2005): A propos tetõvizek, hozzászólás Dulovics D-né: „Csapadékvíz gazdálkodás, a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze” címû (MaSzeSz, HÍRCSATORNA, 2003 november-december) cikkéhez, MaSzeSz HÍRCSATORNA március-április pp.25-26.
20
HÍRCSATORNA
KA Abwasser-Abfall 08/2005 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Az új alapszabály még hatékonyabbá teszi a BWA-t tagjai és a szakmai nyilvánosság számára..........................869
BESZÁMOLÓK Vízgazdálkodás Türingia és Szászország tartományokban A Szászország/Türingia DWA-tartományi szövetség ülése .................................................................................. 876 Iszapkezelés, -hasznosítás és ártalmatlanítás L/4-es DWA-Vízgazdálkodási Kurzus Kasselben ................................................................................................ 881 Christina Schwarz (Neubiberg) Biofilter-berendezések üzemeltetõinek 5. tapasztalatcseréje ................................................................................ 884 Matthias Barjenbruch (Rostock)
INTERNET Merülési munkálatok a szennyvíztisztító telepen – Sokrétû és igényes ................................................................................................................................................. 886 Dieter Maass (Hamburg)
VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK Lökésszerû szennyezõanyag terhelések csökkentése tárolóteres csatornák optimalizált, hullámokkal történõ öblítése segítségével ............................................................................................................ 889 Joachim Dettmar és Philipp Staufer (Aachen)
KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A megnövekedett biológiai foszforeltávolítás teljesítménye anoxikus feltételek mellett, kétfokozatú folyamat során ................................................................................................................................... 895 Richard J. Vestner (Sauerlach) Az utókapcsolt fixágyas biológia gyakorlati tapasztalatai a nordhorni szennyvíztisztító telep példáján ............ 902 Karl-Ulrich Rudolph (Witten) és Peter Lüchtenborg (Nordhorn)
HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP Hidraulikai présrendszer alkalmazása rothasztott kommunális iszapok víztelenítésére ...................................... 908 Gerd Kolisch (Wuppertal), Marc Boehler, Hansruedi Siegrist (Dübendorf/Svájc) és Werner Krauss (Niederweningen/Svájc)
HÍRCSATORNA
21
JOG Újdonságok a házi bekötések és telkek víztelenítésére szolgáló berendezések felújításában................................914 Gerd Visser, Rolf Rehling és Peter Nisipeanu (Schwerte)
GAZDASÁG Balanced Scorecard (kiegyensúlyozott indexrendszer), mint vezetõ eszköz a vízgazdálkodásban ..................... 924 Jochen Stemplewski, Christoph Lange és Sigrid Schaefer (Essen)
DWA Meghívó a Bundestagungra ......................................................................................................................... 868 Irányelv ........................................................................................................................................................ 927 Szakmai grémiumok .................................................................................................................................... 929 Tartományi szövetségek ............................................................................................................................... 930 Együttmûködések ......................................................................................................................................... 930
KA Abwasser-Abfall 09/2005 Tartalomjegyzék A DWA BUNDESTAGUNG ÜDVÖZLÉSE Változik a világ – változik a vízgazdálkodás ....................................................................................................... 965
BESZÁMOLÓK Ismerjük fel és használjuk ki a változást – az Északrajna-Wesztfália DWA-tartományi szövetség ülése ........... 972 A víz újrahasznosítása – A vízgazdálkodási tervezés világszerte ökológiai és gazdasági szükségszerûség-e ............................................. 976 Martin Wagner (Darmstadt) Szeminárium és tréning a telepre vonatkoztatott vízvédelem témakörében Dnyepropetrovszkban (Ukrajna) ......... 980 Walter Reinhard (Darmstadt) és Jörg Platkowski (Uslar)
INTERNET A 25 ország Uniója – Egy évvel a bõvítés után: A szabványosság felé vezetõ úton ........................................................................................................................ 984 Dieter Maass (Hamburg)
VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK A csapadékvíz-tisztításból származó kibocsátások mérlegelése – az immissziós helyzet javítására hozott intézkedések ............................................................................................................................... 987 Norbert Jardin (Essen)
KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Kis biológiai szennyvíztisztító telepek költségeinek csökkentése az elõrekapcsolt többfunkciós medencével kiegészített eleveniszapos eljárás alkalmazásával ...................................................... 997 Kurt Ingerle (Innsbruck/Ausztria)
22
HÍRCSATORNA
DWA – kompetenciaközpont a decentralizált szennyvízelhelyezéshez .............................................................. 1002 Markus Schröder (Aachen), Ralf Hilmer (Hildesheim) és Sabine Thaler (Hennef) Kis szennyvíztisztító telepek minõsített szakvállalatok által történõ karbantartása ........................................... 1005 Cindy Trülzsch (Drezda)
HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP Mecklenburg-Elõpommeránia tartomány mezõgazdasági szennyvíziszap-hasznosítására vonatkozó vitatott új határértékek értékelése 1. rész: Nehézfémek ............................................................................................................................................ 1011 Baldur Schaecke (Güstrow), Eberhard Kape és Ralf Pöplau (Rostock)
IPARI SZENNYVIZEK Vízgazdálkodási menedzsment a galvántechnikai iparban / vegyiparban – A halsbrückei székhelyû Saxonia EuroCoin GmbH cég Contracting- (szerzõdéses-) modellje ..................... 1018 Martin Lebek (Hannover), Gerhard Simon (Dreieich), Lutz Augstein (Halsbrücke) és Lars Meierling (Lünen)
GAZDASÁG Körkérdés a szennyvízelvezetés és ivóvízellátás benchmarking-projektjeihez a „Mutatószám-rendszerek elõkészítésével, létrehozásával és kiértékelésével kapcsolatos vezérfonal létrehozása benchmarking-projektek keretében” .............................................................................. 1024 Stephanie Rapp-Fiegle, F. Wolfgang Günthert (Neubiberg) és Volker Bartsch (Hamburg)
DWA Tartományi szövetségek ............................................................................................................................. 1031 Információs helyek .................................................................................................................................... 1033 Munkabeszámolók ..................................................................................................................................... 1033
23
HÍRCSATORNA
A Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának állásfoglalása
AZ IDEI ÉV CSAPADÉKOS IDÕJÁRÁSÁVAL KAPCSOLATOS TAPASZTALATOKRÓL
A Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozata folyamatosan figyelemmel kíséri a vízmérnökség és az államigazgatás kapcsolatát, különös tekintettel az elmúlt években zajló átszervezésekre. Ettõl a felelõsségtõl vezérelve látjuk szükségesnek, hogy a 2005. év eddigi rendkívüli idõjárásának vízügyi vonatkozásaival kapcsolatban is kifejtsük a véleményünket. Az utóbbi években, több ízben, kiterjedt, nagy és heves csapadékok zúdultak az országra, különösen az idén a nyári hónapokban. Júliusban a szokott csapadékmennyiség 1,5–2 szerese, majd augusztusban 4,5–5 szöröse hullott. Szinte az egész országban megközelítette – sok helyütt túl is lépte – a 200 mm-t az augusztusi csapadékmennyiség. Mátrakeresztes, Mád, Boldva, Szikszó, Kisújszállás, Kaposvár vízkárainak szomorú képei bejárták a médiákat. Ezeken túl is sok település belterületén okoztak hatalmas károkat, fõként az önkormányzati kezelésû mûveken és területeken. A víz azonban nem tudja, hogy önkormányzati, társulati, vagy állami mederben folyik – vízügyi-szakmai szempontból a tapasztalatok levonásának általánosnak kell lenni. A károk kiterjedtsége – a csapadékok rendkívülisége mellett is – azt valószínûsíti, hogy az okokat nem csak a konkrét helyi hidrometeorológiai, tervezési, vagy üzemeltetési tényezõkben, hanem tágabban kell keresni. Új jelenség a rendkívüli hevességû nagycsapadékok esetében az is, hogy míg korábban ezek kis vízfolyásokon (10–20 négyzetkilométeres vízgyûjtõkön) okoztak rendkívüli áradásokat, az elmúlt hónapokban nagyobb vízfolyásokon is tapasztalhattuk, mint a Vadász patak, vagy a Kapos. Ennek az elsõdleges oka a kiváltó csapadék kiterjedtsége, de nem hagyhatók vizsgálódás nélkül az egyéb tényezõk sem, hogy a mederben lejátszódó folyamatokra az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani – ide értve a medrek rendezettségét, vízvezetõ-képességének fenntartottságát is. Nyilvánvaló, hogy a súlyos vízkárok kialakulásában fõ szerepet játszik a medrek elhanyagoltsága. Ez valamennyi szervezetrendszer esetében igaz: Az állami kezelésû vízfolyások fenntartási és üzemeltetési költségkerete reálértékét tekintve a nyolcvanas évek vége óta folyamatosan csökken, a mûszakilag szükségesnek a harmadát sem éri el.
A vízitársulatok állami támogatása az idénre nulla lett, holott a kezelésükben levõ csatornák, és kisvízfolyások kétharmada állami tulajdonban van. Nincs összegzett adat az önkormányzatok ilyen célú tevékenységérõl, de az események azt mutatják, hogy ott sem elegendõ a karbantartás. Fenntartási, üzemeltetési vagy éppen tervezési hiányosságokra utal, hogy számos településen évente viszszatérõen fordulnak elõ az elöntések. Biztos, hogy a szakszerû, folyamatos, kellõ anyagi hátterû fenntartás/üzemeltetés – a megelõzés – végsõ soron kevesebbe kerül, mint a védekezés és helyreállítás költsége, amiket jóvátehetetlen emberi-családi tragédiák tetéznek. A belterületi vízelvezetés tervezési gyakorlata is igénytelen, holott ma már a csapadék valószínûségét korszerûen alkalmazó méretezési módszerek, települési lefolyási modellek stb. állnak rendelkezésre – de ezek alkalmazására esélyt sem adnak az e célra fordítható források. A belterületi vízelvezetés mûszaki és gazdasági tervezésében egyaránt a szennyvízelvezetés dominál, holott ez a csapadékvíz-elvezetéssel összhangban kellene, hogy megvalósuljon. Kutatni kellene, hogy milyen mértékben változtak a lefolyási viszonyok a települések beépítettségének, valamint a burkolt felületek arányának a növekedésével, vagy a települések felé folyó külvizek a terület és tájhasználat változások függvényében. A belterületi vízelvezetés tekintetében is szükséges a szélsõségek gyakorisága növekedését okozó globális felmelegedés hatásainak elemzése. A mûszaki szabályozásban, a pályázati stb. lehetõségek mûszaki feltételei között a kutatási eredményeknek korszerûen és gyorsan kell megjelennie, gondoskodva a betartásuk ellenõrzésérõl is. A vízelvezetõ rendszerek hatékonyságának csökkenéséhez jelentõsen hozzájárul a társadalom és a víz viszonyának kedvezõtlen alakulása is. Ilyenek pl. a házak elõtti árkok, átereszek állapota, hogy a közösség nem képes rászorítani az egyént a közösséggel szembeni tisztességes magatartásra. És amíg egy-egy polgármester, vagy képviselõ újraválasztása a tét, nem is csoda, hogy elmarad a szigorúbb, de a közösség érdekében tett lépés – marad minden szinten a másokra mutogatás. A fenntartási keretek csökkenése mellett a véget nem érõ átszervezések is okozzák, hogy a vízügyi szerveze-
24
tek (igazgatóságok, társulatok) létszáma, szakértelme, problémamegoldó készsége – a humán erõforrásai – egyre zsugorodnak, és a mûködõképesség határait súrolják. Az értelmetlen bürokrácia, a minden kreativitást gúzsba kötõ jogszabály-tömeg szinte lehetetlenné teszik a vízügyi szervezetek területgazdai szerepének ellátását, és a vízgazdálkodás többi szereplõje közötti koordinációt. A vízügyi szolgálat évszázados, a Kárpát medencében nélkülözhetetlen, klasszikus szerepére, hogy tanácsadó legyen a vízgondok megoldásában, végképp nem jut energia. Az erodálódott szervezet szakmai érdekérvényesítõ képessége folyamatosan csökken, – így az adott jogkövetési mércék mellett nem képes megakadályozni az ésszerûtlen településfejlesztést, a megoldatlan vízelvezetésû területek beépítését, holott ezek is jelentõs forrásai a károknak. Sajátos szelete az elmúlt hónapok vízkár-eseményeinek a tömegkommunikáció. Minden tiszteletünk a szivattyúkkal felvonuló tûzoltóké, akik nagy hivatástudattal mindig ott állnak, ahol az emberi értékek veszélybe kerülnek – köszönet érte mindannyiuknak! Mégis joggal vetõdik fel a kérdés, hogy miért nem jelent meg a képernyõkön az erre a feladatra kiképzett vízügyi szervezet, az erre feljogosított magyar mérnök? Miért nincs válasza a szakmának ezekre a kérdésekre? Ennek a hiánya ugyanis egyértelmûen azt a látszatot kelti, hogy a magyar vízmérnökséget nem érdeklik a sok települést, sok-sok ember élete munkáját veszélyeztetõ vízbajok – ami egyfelõl nyilván hamis kép, másfelõl pedig az elmúlt éveket látva, felvetõdik a gyanú, hogy esetleg tudatosan festett hamis kép. Mindezek tudatában átfogó, központi intézkedéseket (és forrásokat) tartunk szükségesnek: A vízügyi szervezetek (állami, társulati és önkormányzati) személyi és tárgyi feltételeinek, szakember gárdájának megõrzésére, és lehetõ kiegészítésére.
HÍRCSATORNA
Tudományos-szakmai elemezés tárja fel az elmúlt idõszak vízkárainak kiváltó okait. Az elemzés fõ szempontja a megelõzés elõsegítése és támogatás legyen, különös tekintettel a tulajdonviszonyok, a birtokviszonyok, a terület- és tájhasználat változásaira, a települések és agglomerációk gyors fejlõdésére. A jogi, pénzügyi, szervezeti stb. lépések a szakmai következtetésekre támaszkodjanak. Ennek megtörténtéig a szervezet ütõképességét csökkentõ újabb átszervezési, privatizációs, stb. elõkészületek kerüljenek felfüggesztésre. A vízkárveszélyes települések fejlesztési, -rendezési terveit a további károk megelõzése céljából, megfelelõ szakmai, szervezési és igazgatási szakértõk bevonásával teljes körûen felül kell vizsgáltatni, különös tekintettel a vízjárta területek beépíthetõségére. Az ilyen okokból elrendelt építési korlátozásoknak szigorúan érvényt kell szerezni. A különbözõ pályázati, támogatási stb. forrásokhoz való hozzájutás vízügyi-mûszaki feltételeit – különös tekintettel a tervezési-méretezési módszerekre, valamint a fenntartás – üzemeltetés garantáltságára – ki kell dolgozni. Egyidejûleg célszerû áttekinteni mûszaki szabályozás (szabványok, irányelvek, segédletek stb.) korszerûségét is. Mindezek ellenõrzésének gyakorlatát (a szakmai szabályozások, elõírások, különösen azok tiltó rendelkezéseinek betartatása) felül kell vizsgálni, ide értve a hatósági szervek e célra rendelkezésre álló kapacitásait is. A 2006 évi költségvetésben kapjanak prioritást a vízbajok megelõzésének feladatai, az állami, a társulati, és az önkormányzati területen egyaránt. Az MMK elnöksége 16/2005 (IX/14) sz. határozatával a fenti állásfoglalást egyhangúlag támogatta. (Megjelent a MÉRNÖK ÚJSÁG XII. évf., 10. szám 2005 október pp.:15-16.)
25
HÍRCSATORNA
BESZÁMOLÓ A „MEGÚJULÓ ENERGIÁK FORRÁSAI A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TERÜLETÉN” CÍMÛ ELÕADÓÜLÉSRÕL Dr. Juhász Endre CSc. A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 2005. november 3-án, a BME Oktatói Klubjában , mintegy 40 résztvevõ jelenlétében „Megújuló energiák forrásai a szennyvíztisztítás területén” címmel elõadóülést szervezett. A konferencia azt a célt tûzte maga elé, hogy a szakemberek számára bemutassa azokat a mûszaki – technológiai eljárásokat és berendezéseket, melyek a gazdaságos energianyeréshez hozzá járulhatnak, továbbá képet adjon arról is, hogy a kormányzat az EU kötelezettség teljesítéséhez milyen támogatást képes biztosítani. Az elõadóülés rámutatott arra, hogy a felgyorsult világ energiafogyasztási éhsége fokozatosan növekszik annak ellenére, hogy a különbözõ gépek és berendezések elõállításánál a gyártók mindent megtesznek a fajlagos értékek csökkentése érdekében. Mindezekkel szemben ugyanakkor tényként jelentkezik, hogy a világ fosszilis energia forrásai – a kutatók jelzései szerint – mindössze néhány évtizedre való tartalékkal rendelkeznek. Az Európai Unió energiagazdálkodási politikája különös hangsúlyt ad a távlati idõszakra történõ felkészülésnek, s határozott elõírásokkal kényszeríti a tagországokat a fosszilis energia-felhasználás csökkentésére, illetve a felhasznált összes energia bizonyos hányadának megújuló energiával történõ pótlására vagy kiváltására. Ennek érdekében Magyarország Nemzeti Energia Stratégiai Programját úgy kell kialakítani, hogy az nem csak energetikai, gazdasági, hanem az ahhoz kapcsolódó környezetvédelmi és természetvédelmi szempontból is megalapozott legyen. A Kormány 1107/1999.(X.8.) határozata részletesen megjelöli a célokat és cselekvési programban rögzíti az elvégzendõ feladatokat. A megújuló energiaforrások között az alábbiak tarthatók számon: víz-, nap-, szél-, geotermikus energia, biomassza, szerves hulladékok (pl. települési szennyvízbõl hõ-, illetve -iszapból nyert biogáz, depóniagáz) hasznosítása, stb. A fent említett rendelet 3. pontja kimondja, hogy az állam a megújuló energiahordozók felhasználásának bõvítését támogatja, melybe beleértendõ a kapcsolódó K+F tevékenység is (lásd Cselekvési Program 3. pont). Csupán tájékoztató jelleggel leírható, hogy a korábbi tagországokban a megújuló energia- felhasználás részaránya – 2002. évi adatok alapján – igen változó, a természeti adottságoktól erõsen függ. A nagy „részarányú” országok elsõsorban a vízerõ hasznosítás útján érik el a kedvezõ számaikat. A legkedvezõbb felhasználási arányok között kiemelkedik Ausztria 70,4%, Svédor-
szág 46,4% Luxemburg 27,0%, Olaszország 19,6%, Portugália 19,5%. A kedvezõtlenek közé sorolható Anglia 2,4%, Belgium 1,9%. Magyarország villamos-energia felhasználása egy korábbi statisztikai adat szerint 39,7 TWh/a volt, melybõl a megújuló energiából termelt áram mindössze 0,5%-ot tett ki. A szennyvíztisztítók biogáz átalakításából származó energia mennyiség jelenleg ~7,6 GWh/a. Az országban jelenleg ~550 db szennyvíztisztító telep mûködik, ezek közül mindössze 44 haladja meg a > 50 000 LE-t – azt a határt –, melyekbõl relatíve gazdaságosan kitermelhetõ és hálózati értékesítésre alkalmas energia nyerhetõ. Egy korábbi vizsgálat szerint a 44 telepen 381,4 MWh/d, 335 munkanap feltételezése mellett ~127,8 GWh/a nyerhetõ, mely a 2002. évi teljes villamos-energia felhasználásának 0,12 %-át jelenti. Minél nagyobb egy telep, annál gazdaságosabb a kinyerhetõ energia mennyiség. Célirányos ezért a kisebb településekrõl származó iszapok, továbbá a térségben lévõ egyéb biomasszák un. regionális telepekre történõ beszállítása, nemkülönben egyéb energiaforrást adó (pl. energia növényzet, biohulladék) anyagokkal való együttes termelés megvalósítása. Nem elhanyagolandó, hogy a szennyvíziszap a hõ- és villamos-energia forrásként való felhasználásán túlmenõen N-P-K-C tartalmával mindennap keletkezõ mezõgazdasági talajjavító tápanyag, ennek következtében az e területtel való szoros együttmûködés elengedhetetlen. Az elõadóülésen az alábbi program szerint hangzottak el az elõadások: Bevezetõ, összefoglaló elõadás (Garay Gy. FCSM Rt.), A megújuló energia fejlesztésének központi támogatási rendszere (Kulinyiné Sz.I. KvVM), Megújuló energia felhasználási lehetõségei Magyarországon (Bohoczky F. GKM), Energianyerés rothasztással (Boda J. MaSzeSz) Gázmotorok (Moór T.), Hõszivattyúk (Hajdú Gy.) A szennyvíziszap mezõgazdasági hasznosítása megújuló energiák fejlesztése érdekében (Dr. Ligetvári F. SzIE) Tüzelõanyag cellás energianyerés (Ányos J. MaVíz). Az elõadóülést Dr. Juhász E.(MaSzeSz) vezette. A széles skálán bemutatott lehetõségek felhívták a figyelmet arra, hogy nemcsak a villamos-energia termelésben, hanem a hõenergia produkciójában is jelentõs lehetõségek állnak a szennyvíztechnika területén a megújuló energiák felhasználására.
26
HÍRCSATORNA
FÓRUM A DWA 2005-ÖS POLITIKAI MEMORANDUMA A FENNTARTHATÓ VÍZ- ÉS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSRÓL
A Német Vízgazdálkodási, Szennyvíz- és Hulladékszövetség (DWA) a 16. német képviselõtestületi választás alkalmával foglalt állást a következõ törvényhozási idõszak fontosabb témáival kapcsolatban. A DWA arra törekszik, hogy szakmai érveket sorakoztasson fel a politikai tanácsadási folyamatban. A Szövetség törvényhozási kompetenciájának bõvítése a vízgazdálkodás terén A vízvédelem és a hulladékgazdálkodás nem ér véget a nemzeti határokon, így következetes és megfelelõ a törekvés, hogy a környezetvédelmi követelményeket egyre inkább európai szinten rögzítsük. Az EU Víz Keretirányelve mérföldkövet jelent a vízgazdálkodásban. Az irányelv nemzeti jogba történõ átültetése bizonyos szövetségi tartományokban súlyos problémákat okozott, és egyértelmûen meghatározza a föderalizmus határait. Ezen európai irányelv átültetéséhez Németországban 33 jogi aktus szükséges. A DWA ezért szükségesnek tartja, hogy a Szövetség és a tartományok közti törvényhozási kompetenciáját úgy alakítsa ki, hogy az európai uniós jog a vízgazdálkodás területén is határidõre, kevés jogi aktussal átültethetõ legyen. Szükség van a Szövetség törvényhozási kompetenciájának kibõvítésére a vízgazdálkodás területén is. Ehhez a jelenlegi törvényhozási kompetencia megfelelõnek tûnik.
Részvétel az európai jog kialakításában A Víz Keretirányelv 16. cikkelye rendelkezéseket tartalmaz az európai követelmények származék-irányelvek segítségével történõ rögzítésére vonatkozóan, a szennyezõanyagok korlátozásának érdekében (elsõdleges és elsõdlegesen veszélyes anyagok). A DWA kifejezetten szorgalmazza azt, hogy a témában európai szintû szabályozás szülessen, melyben a következõ pontok mértékadóak: ¾ Elérhetõ minõségi célok kitûzése. ¾ Szakszerû emisszió-korlátozás az elsõdleges anyagok számára, a Szennyvízrendelet szabályozásai példaértékûek. ¾ Az arányosság alapelvének figyelembe vétele az elsõdleges veszélyes anyagok esetén, melynek
célja olyan alacsonyabb határértékek megállapítása, melyek figyelembe veszik pl. a háttérterheléseket és a geogén hatásokat is. Az Európai Uniónak a Víz Keretirányelv 17. cikkelye alapján kialakított Talajvíz Irányelv tervezete jelentõsen alulmúlja a várakozásokat. A Víz Keretirányelv által megkövetelt konkretizálás a DWA szempontjából a hiányzó egységes európai értékek miatt nem elérhetõ. Ezzel szemben a tervezet átfogó monitoring- és beszámolási kötelezettségeket ír elõ, melyek pótolhatatlan adminisztrációs szükségletet okoznak. A Nitrát Irányelvhez képest fennálló tartósságot ezen túlmenõen kell biztosítani. A megelõzõ árvízvédelmet az Árvízvédelmi Törvény elfogadását követõen sem szabad szem elõl téveszteni. A DWA üdvözli az EU-bizottság árvízvédelmi akcióprogramját. Kutatás és tudáscsere segítségével, valamint a támogatási lehetõségek megteremtésével további lépések kerültek bevezetésre az árvízvédelmi megelõzésben. Arról van szó, hogy építõ jelleggel együttmûködjünk.
Használjuk ki a hajózás ökológiai elõnyeit Az összefonódó Európa az európai országok közti árucsere jelentõs növekedését idézi elõ, különösen a keleteurópai irányban, ahol a közúti szállítás mértéke annak valamennyi problémás kísérõjelenségével együtt átlagon felüli arányban növekszik. Ökológiai szempontból sokkal több értelme volna a víziutak hasznosításának. Az ehhez szükséges infrastruktúra (tengeri kikötõk, víziutak) fenntartása, ill. kiépítése különleges kihívást jelent a vízgazdálkodás számára. A hasonló projektek megvalósításához a politika, a kormányzat és az érintettek közti érdemi kommunikációra van szükség. A különbözõ védelmi célok és hasznosítási érdekek kiegyenlítésére kell törekedni.
A szennyvízgazdálkodás korszerûsítése Szakvéleményekkel alátámasztott tény, hogy a szennyvízelvezetés adózási kötelezettségének bevezetése a magánháztartások kiadásainak növekedését jelenti. A DWA ezért elutasítja a szennyvízelvezetés adózási kötelezettségének bevezetését.
HÍRCSATORNA
Az Egyesület, mint illetékes, tervezetet dolgoz ki az üzemi folyamatok optimalizálásának önkéntes benchmarkingjához. Javasolja tagjainak a megfelelõ projektekben történõ részvételt. Az ilyen projektekben a privát és állami üzemek (akár közösen is) felülvizsgálhatják versenyképességüket. A folyamat közben tett elõrelépésekrõl a DWA tájékoztatni fogja a politikai képviselõket és nyilvánosságra fogja hozni azokat, és ehhez más szervezetekkel közösen különleges szakmai bemutatót fog kifejleszteni. Az optimális szennyvízelhelyezést számos esetben elérhetjük a szennyvízcégek megfelelõbb együttmûködése segítségével is. A kommunális együttmûködések kiépítését ezért politikai oldalról kellene támogatni. A versenyjogon belüli új korlátok kiépítése, mint pl. a települések közötti együttmûködések pályáztatási kötelezettségének bevezetése, a termeléssel ellentétes volna!
Górcsõ alatt a szennyvízdíj A szennyvízdíj beszedésének több mint 25 éves gyakorlata után a DWA szükségét látja annak, hogy a Szennyvízdíj-törvényt górcsõ alá vegye. A kommunális és ipari szennyvíztisztító berendezések teljes körû kiépítését követõen a törvénnyel megcélzott irányítási funkció szinte teljesen elveszti hatását. Az üzemelés optimalizálásának ösztönzését a törvény gyakorlatilag nem irányozza elõ. A törvényben elõírt szankcionálási mechanizmusokat túlléptük. A díj beruházásokkal történõ kiegyenlítése különösen a csatornahálózat szükségszerû karbantartására való tekintettel igényel ismételt kialakítást. Az új szövetségi tartományok számára a DWA megköveteli az 5. bek. § 10.-ben elõírt kiegyenlítõ szabályozás 2005-ön túli meghosszabbítását.
A hulladékjog továbbfejlesztése Európai szinten kiegészítésre kerül az EU Hulladék Keretirányelve, melynek a részben túlszabályozott hulladékjog leegyszerûsítését és egyszerûbb megfogalmazását kell célul kitûznie. Kulcsfontosságú szerepet kap a kérdés, hogy a különbözõ anyagok mennyi ideig tartoznak a hulladékjog hatáskörébe, és milyen feltételek mellett értékesíthetõk ismét a szabályos gazdasági körforgásban. A DWA építõ jellegû hulladékpolitikai párbeszédre szólít fel, azzal a céllal, hogy az EU Hulladék Keretirányelvének kiegészítése keretében hozott szükségtelen korlátozások és nehézségek elmaradjanak. A hulladékok németországi lerakásának jogát a következõ rendeletek egymást részben átfedõ szabályozásaival: TASi, TASo, AbfablV, DepV és DepVerwV együtt egységes rendeletben, szigorúan összefogva kellene összefoglalni. A hulladékhasznosítás és a talajvédelem követelményeit harmonizálni kellene.
27
Szennyvíziszap-hasznosítás a mezõgazdaságban Németországban jelenleg az évente keletkezõ 2,2 millió tonnányi szennyvíziszap-szárazanyagtartalom kereken 55%-a kerül – mezõgazdasági vagy tájépítészeti célokra – hasznosításra. Különösen a vidéki térségben jelentik ezek az ártalmatlanítási módok a hõkezelés megfelelõ alternatíváját, mivel ezek segítségével általában elkerülhetõ a hosszú szállítás és a költséges víztelenítés vagy szárítás. A DWA környezeti szempontból megfelelõnek tartja a szennyvíziszapok további mezõgazdasági hasznosítását. Szorgalmazza, hogy a szennyvíziszapokra is ugyanazokat az értékelési kritériumokat alkalmazzák, mint a mezõgazdasági trágyák és egyéb másodlagos nyerstrágyák esetében, mint pl. a komposztok. A trágyázószerek alkalmazásában mértékadónak kell lennie a mezõgazdaságilag hasznosítható területek tápanyagigényének, illetve a talaj- és talajvízvédelemre vonatkozó követelményeknek. A szennyvíziszapra vonatkozó szigorú követelmények igazságos megítélése érdekében a DWA támogatja az ellenõrzött minõségû szennyvíziszapok mezõgazdasági hasznosításba történõ visszavezetésére tett erõfeszítéseket, és ezért a Német Mezõgazdászok Vizsgálati- és Kutatási Szervezeteinek Szövetségével (Verband Deutscher Landwirtschaftler Untersuchungs- und Forschungsanstalten (VDLUFA)) közösen kifejlesztette a Mezõgazdasági Hulladékhasznosítás Minõségbiztosítási Rendszert (Qualitätssicherungssystem Landbauliche Abfallverwertung (QLA)).
A vízgazdálkodási infrastruktúra anyagmegmaradása Nagyobb árvízi események bekövetkeztekor a töltések, ill. gátak stabilitása fokozatosan bekerül a köztudatba. A teljes vízgazdálkodási infrastruktúra anyagmegmaradása az eddiginél ökonómiai szempontból is több figyelmet igényel. A csatornahálózat például hatalmas nemzeti vagyont képvisel, amely mind a vízvédelem, mind pedig az ország gazdasági fejlõdését szolgálja. A politikai cselekvési lehetõségek az intenzívebb felújítás ösztönzõeszközeinek megteremtésébõl állnak. A lehetõségeket a Szennyvízdíj-rendelet keretében és a tartományok támogatási programjai segítségével tekinthetjük át. Az anyagmegmaradással kapcsolatos erõsödõ megmozdulások ökonómiai szempontból hasznosak, munkahelyeket teremtenek és egyszerre jelentõsen hozzájárulnak a környezetvédelem létjogosultságának biztosításához. Német Vízgazdálkodási, Szennyvíz- és Hulladékszövetség Theodor-Heuss-Allee 17 53773 Hennef, Németország Tel.: +49 2242 872-190 • Fax: +49 2242 872-151 e-mail:
[email protected] • Internet: www.dwa.de
28
HÍRCSATORNA
Harmóniában a mázas kõanyag csövek
természettel: a csatornaépítésben!
Termékprogram: • Keramo csövek és idomok DN 250–DN 1400 • CreaDig sajtolható csövek DN 250–DN 1000 • CreaCop aknaprogram • KreaLine kerámiaburkolatok • FlexoSet kötõelemek
Elõnyök: • Környezetbarát alapanyag • Kopásállóság • Vegyszerállóság • Nagy statikus és dinamikus terhelhetõség • Vízzáróság • Egyszerû és gyors beépítés
Tel.: (36-1) 4647-200 • Fax: (36-1) 4647-201 • E-mail:
[email protected] • www.purator.hu H–1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 7–17.
