hír 2005 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja július augusztus TARTALOM

hír C S ATORN A 2005

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja

július–augusztus

TARTALOM MASZESZ – Hírhozó ....................................................................................... 2 Mucsy György: A kibõvített Bécsi Központi Szennyvíztisztító Telep (Beszámoló a teleplátogatásról) ....................................................................... 3 Kovács Nóra, Szalay Tímea, Kárpáti Árpád: Mikrobiotesztek alkalmazása szennyvizek toxicitásának minõsítése során ............................ 9 KA – Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2005/06 ............................................................................................................... 14 2005/07 ............................................................................................................... 16 Meghívó a „Megújuló energiák forrásai a szennyvíztisztítás területén” címû konferenciára ........................................................................................... 18 Beszámoló a DWA 2005.szeptember 21-22-én Potsdamban megtartott közgyûlésérõl .................................................................................. 19

2

HÍRCSATORNA

HÍRHOZÓ évf. 2. sz. 5 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 5 1998. szeptember KEDVESI. KOLLÉGA!

Elsõsorban elnézést kell kérnem a késõbbi megjelenésért, aminek oka részben az új megjelenési rendszerrel, részben pedig a tervezett cikkek megkésésével kapcsolatos. Elnökségünk utóbbi ülését szeptember 15-én tartottuk. Programunk gerincét a november 3-ára tervezett, „Megújuló energiák forrásai a szennyvíztisztítás területén” címû elõadóülés elõkészítése jelentette, melyrõl jelen számunkban részletes információ jelenik meg. Elnökségünk – tekintettel a takarékosságra – úgy döntött, hogy a HÍRCSATORNA periodikánk, a második félévtõl, az interneten jelenjen meg. Az internettel rendelkezõ tagtársak E-mail értesítést kapnak a megjelenésrõl. Internettel nem rendelkezõ tagtársak részére kb. 40 példány kerül sokszorosításra és megküldésre. Jelen számunkból szíves figyelmükbe/figyelmetekbe ajánlom az alábbi cikkeket: Mucsy György: A kibõvített Bécsi Központi Szennyvíztisztító Telep (Beszámoló a telep látogatásról), Kovács Nóra, Szalay Tímea, Kárpáti Árpád: Mikrobiotesztek alkalmazása szennyvizek toxicitásának minõsítése során. A FÓRUM rovatba további észrevételeket és új cikkeket várunk a témák megvitatása céljából. Közremûködésüket/közremûködésedet megköszönve, jó munkát kíván: Budapest, 2005. szeptember 25.

Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME – Vízi-Közmû és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Mûegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztõ: MaSzeSz Szerkesztõ: Dr. Dulovics Dezsõ Tördelés: Aranykezek Bt.

3

HÍRCSATORNA

A KIBÕVÍTETT BÉCSI KÖZPONTI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEP (Beszámoló a BME Vízi- Közmû és Környezetmérnöki Tanszék 2005. szeptember 8-iki tanulmányútjáról) Mucsy György okl. mérnök

A TANULMÁNYÚT Dr. Somlyódy László akadémikus, egyetemi tanár vezetésével a BME Vízi- Közmû és Környezetmérnöki Tanszéke egynapos tanulmányutat szervezett a Tanszék oktatói és doktoranduszai részére a Bécsi Központi (Simmeringi) Szennyvíztisztító Telepre abból az alkalomból, hogy a telepet – kibõvítése után – 2005. június 18-án megnyitották. A tanulmányúton 36 fõ vett részt. Az idõ kihasználása érdekében – az odautazás során – Somlyódy professzor úr elõzetes átfogó ismertetést tartott a simmeringi telep kialakításának körülményeirõl, majd Mucsy György, aki annak idején a Bécsi Mûszaki Egyetem elõd intézményében, W. v. der Emde professzor úr tanszékén maga is részt vett az 1. kiépítési ütem (lépcsõ) tervezési munkáiban, az elõzmények további részleteirõl számolt be. Ezt követõen Dr. Dulovics Dezsõ egyetemi docens a telep iszapkezelését hasonlította össze az általános magyarországi gyakorlattal. A szennyvíztisztító telepen DI Franz, Klagert, a telepet üzemeltetõ EBS (Entsorgungsbetriebe Simmering GmbH) cégvezetõje üdvözölte a megjelenteket, akik között ott volt Dr. Helmut Kroiss egyetemi tanár, a Bécsi Mûszaki Egyetem Vízminõségi, Vízkészletgazdálkodási és Hulladékgazdasági Intézetének vezetõje – W. v. der Emde professzor utóda. Az üdvözlés után DI Walter Hell – az EBS Központi Szennyvíztisztító Telep tervezõi részlege részérõl - ismertette a telep mûködését, amit filmbemutató követett. Ennek befejezésével Kroiss professzor úrral együtt került sor a telep bejárására és helyszíni ismertetésére. A helyszíni bemutató után számos feltett kérdés megválaszolása történt meg a technológia és az eddig szerzett tapasztalatok részletezése kapcsán. A szakmai rész befejezése után Somlyódy professzor úr a résztvevõk köszönetét tolmácsolta Kroiss professzor úrnak és a telep vezetõinek az eredményes és jól sikerült teleplátogatásért.

A BÉCSI KÖZPONTI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEP NÉHÁNY VONATKOZÁSA Elõzmények Dr. W. v. der Emde professzor kezdeményezésére 1965ben került sor a bécsi polgármester, a Bécs Városi Tanács, illetve annak Csatornázási Közmû Ügyosztálya

(Magistrat Abteilung 30) között azon megbeszélésre, amelynek alapján új lendületet kapott a város szennyvíztisztításának megoldása. Akkoriban a szinte teljes egészében egyesített rendszerû csatornahálózattal rendelkezõ Bécsnek még nem volt szennyvíztisztító telepe, kivéve a város déli részén levõ Altmannsdorf-Hetzendorf területén megvalósult, elválasztott rendszerû csatornával ellátott kisebb városrészt, ahol az elõtt nem sokkal helyezték üzembe a 20 000 lakost kiszolgáló „Gelbe Heide” nevû kis szennyvíztisztító telepet, a Liesing patak szennyezõanyag terhelésének csökkentésére. A megbeszélés eredményeként elõterv készült a Központi Szennyvíztisztító Telep létesítésére a II. Világháború elõtt már kijelölt területen, valamint az azt megelõzõen elkészítendõ Inzesdorf-Blumental-i telepre, amit a Liesing patak alsóbb vízgyûjtõjén kialakult tarthatatlan, bûzös szennyvízelhelyezési helyzet indokolt (1. ábra).

1. ábra. Bécs csatornázási rendszere

Inzesdorf-Blumentali Szennyvíztisztító Telep A telep tervezési munkái során hosszas modellkísérleteket végeztek az új kialakítású, hosszanti elrendezésû, köráramlású – nálunk „bécsi” medenceként megismert – vízszintes tengelyû mamut-rotorokkal ellátott mûtárgy-

4

HÍRCSATORNA

ra. Ilyen típusú egységekkel került sor – a 2. ábrán látható – egyszerû, kis terhelésû eleveniszapos telep kialakítására, amely esetenkénti iszapstabilizálási lehetõséget is biztosított. A rendkívül egyszerû telep elsõ ütemének a kapacitása 75 000 m3/d volt. Az azonos kapacitású második ütem nem került kiépítésre. A csúcsvízhozamot 1 m3/s-ban állapították meg. A szennyvíztisztító telepet 1969-ben helyezték üzembe.

2. ábra. Bécs – Inzesdorf – Blumental-i szennyvíztisztító telep átnézeti helyszínrajza

A szennyvíztisztítási technológia a következõ volt: – átemelés csigaszivattyúkkal, – rácsszûrés durva, majd 25 mm-s pálcaközû fínom ráccsal, – légbefúvásos homokfogás, – eleveniszapos biológiai tisztítás 2 db 150 m hosszú, egyenként 15 m széles, közepén válaszfalas 2,5-2,8 m vízmélységû bécsi medencével, medencénként 6 db, középen meghajtott 7,5-7,8 m hosszú, 1m-es átmérõjû iker mamut-rotorral és 6 300 m3-es levegõztetõ térrel, – utóülepítés 2 db 45 m-es átmérõjû Dorr típusú medencével, 4 700 m3 medencénkénti ülepítõtérrel. A technológiát egészítette ki az eleveniszap visszavezetését biztosító recirkulációs szivattyúház, mérõmû, kezelõ épület és laboratórium. A tisztított szennyvíz vagy a Liesing patakba, vagy a Duna felé vezetõ csatorna (amelyre telepítették a szennyvíztisztító telepet) telep alatti szakaszára került bevezetésre. Fölösiszap kezelõ berendezést nem terveztek. A fölösiszapot is az említett csatornába engedték, amely a Dunába torkollott. A késõbbiekben a Központi Szennyvíztisztító Telep 1. ütemének megépülte után (1980) a csatorna alsó szakaszát bekötötték a központi telepre. Így a fölösiszap és a csatorna alsó szakaszán összegyûjtött szennyvíz már nem szennyezte a Dunát. A kezdeti kisebb szennyvízhozamoknál – a lehetõséget kihasználva – az egyik eleveniszapos medencét – a tél ki-

vételével - aerob iszapstabilizálásra használták. Ilyenkor ugyanis a medence túlságosan lehûlt, majdnem befagyott, a hosszú aerob iszapstabilizálási idõ alatt. A nyers szennyvíz KOI értéke 360-500 mg/l, a tisztított szennyvízé 73–75 mg/l között ingadozott. Ugyanakkor a BOI5 értékei a fenti sorrendben 215–285 mg/l-t, illetve 15–17 mg/l-t tettek ki. A Központi Szennyvíztisztító Telep bõvítése és üzembeállítása után 2005-ben beszüntették a szennyvíztisztító telep üzemét, mivel most már minden szennyvíz közvetlenül oda került. A Blumentali Szennyvíztisztító Telep üzembehelyezését követõen, a Központi Szennyvíztisztító Telep tervezéséhez, kialakításához, még 1979-ig az alábbi üzemi kísérleti célokat is szolgálta: – oxigénbeviteli mérések és kísérletek mamut-rotorokkal, – szimultán nitrifikálás / denitrifikálás, – folyamatos TOC mérések, – folyamatos oxigénfogyasztási mérések, – vezérelt oxigénbevitel, – tisztított szennyvíz fertõtlenítés, – stb. A telep számos más osztrák és több más országban épülõ telep mintájául szolgált. Központi Szennyvíztisztító Telep A tervbe vett nagy Simmeringi Központi Szennyvíztisztító Telep (3. ábra) 1. kiépítési ütemének tervezése már 1969-ben, sõt ebben az évben már az átemelõ szivattyúház és a homokfogó építése is elindult.

3. ábra. Bécs – Simmering-i szennyvíztisztító telep átnézeti helyszínrajza

A telep részére a 17 ha-os terület adott volt, mivel az a háború után is végig a város tulajdonában marad. A telep a Donau-Kanal D-i partjánál, a Duna jobb

5

HÍRCSATORNA

partján Bécs DK-i csücskében, Simmering városrészben fekszik (1. fotó). A fenntartott területet az 1. kiépítési ütem során arányosan, csak részben vették igénybe, így a területen a 2. ütem is elhelyezhetõ volt.

1. fotó. A HKA Wien 1. üteme

A telep tervezéséhez, kialakításához számos kérdés várt még tisztázásra, így a blumentali kísérleteken túlmenõen tetemes kutatási, kísérleti munka folyt 1979-ig: – félüzemi kísérleti berendezés épült a Duna jobbparti gyûjtõcsatornájára, – a kutatás és kísérletek kiterjedtek a várható iszapmennyiség és -minõség meghatározására, – iszapvíztelenítési kísérletek, – oxigén beviteli mérések és kísérletek függõleges tengelyû rotorokkal, – mérési és szabályozó berendezések vizsgálatai, – stb. Közben folytatólagosan haladt a tervezés és kivitelezés. Így az (3. ábra szerinti) 1. kiépítési ütemet 1980 június 30-án adták át. Az 1. kiépítési ütem mechanikai és eleveniszapos biológiai résztisztítást biztosított 2 000 000 lakosegyenérték szennyvízterhelésre. Fertõtlenítést nem terveztek. A primer- és fölösiszapot gravitációsan sûrítették, majd az ugyancsak EBS érdekeltségbe tartozó hulladékfeldolgozóban centrifugával víztelenítették, végül elégették. Ez a 2. ütem üzembehelyezése után sem változott. A telepre három db 4,60 x 4,00 m szelvényû, valamint egy kisebb (a liesingvölgyi), csatorna vezeti a szennyés csapadékvizet. A szennyvíztisztító telep maximálisan 24 m3/s csapadékos vízhozamot fogadhat, az ezt meghaladó hozam a telep elõtti záporkiömlõn át a Dunába jut. A szennyvíztisztító telepi átemelõ hat db 4 m3/s-os csigaszivattyúval került kiépítésre. Ezután a szennyvíz hathat db 60 illetve 25 mm-es rácsra, majd hat rekeszes homokfogóra és ezután hosszanti átfolyású elõülepítõkre kerül. Ezen mûtárgyak 24 m3/s csúcsvízhozamra épültek ki. Az elõülepítõk iszapja a már említett elõsûrítõkbe jut.

Elõülepítés után a 12 m3/s-nál nagyobb vízhozamot megkerülõ vezetéken, gravitációsan közvetlenül a Dunába vezérlik. Magas Duna vízállás esetén átemelésre van szükség, ezért oda torkolati átemelõt építettek. Alacsony vízállásoknál a szivattyúkat turbinaként áramtermelésre hasznosítják. Az eleveniszapos tisztítási lépcsõ az elõzõek szerint 12 m3/s csapadékos csúcsvízhozam fogadására alkalmas. Az 1. kiépítési ütemben az átlagos szárazidei szennyvízhozamot 6 m3/s-ban határozták meg, ami napi 518 400 m3-t jelent. Az eleveniszapos medencéket, melyek levegõztetését D=4 m-es, függõleges tengelyû rotorokkal oldották meg, hosszanti átfolyású ülepítõk követik. Innen a tisztított szennyvíz a korábban említett csatornán kerül elvezetésre. A recirkulációba nem kerülõ fölös iszapot az elõsûrítõbe vezetik. A fõbb mûtárgyak jellemzõit az 1. táblázat mutatja be.

Sorszám

Jellemzõ

Dim.

Elõülepítõ

Eleveniszapos medence

Utóülepítõ

1

Mennyiség

db

4

4

18

2

Hossz

m

74

74

74

3

Szélesség

m

24

48

24

4

Vízmélység

m

3

2,5

2,3

5

Hasznos térfogat

m3

21 300

35 520

73 500

6

Hasznos felület

m2

7 100

14 200

32 000

1. táblázat. A fõbb mûtárgyak jellemzõi

Az üzembe helyezés után, még 1982-ig további kísérleteket, méréseket végeztek a 2. ütem tervezéséhez. A 2. kiépítési ütem (4. ábra) 2000-ben kezdõdõ megvalósítását alapvetõen a szennyvíztisztítási követelmények szigorodása tette szükségessé.

4. ábra. A 2. ütemmel kibõvített, teljes HKA Wien átnézeti helyszínrajza

A vízhozamokban is változások következtek be az 1. kiépítési ütem 1980. évi üzembehelyezése óta. A tervezési alapadatokat a 2., 3. és 4. táblázatok tartalmazzák.

6

HÍRCSATORNA

Sorszám

Jellemzõ paraméter

Dimenzió

Mennyiség

1

Napi szárazidei vízhozam

m3/d

2

Napi csapadékos vízhozam

m3/d

1 550 000

3

Szárazidei órai átlag

m3/s

7,9

4

Szárazidei órai csúcs

m3/s

9,4

5

Csapadékos órai csúcs

m3/s

18,0

680 000

2. táblázat. Jellemzõ szennyvízhozamok Sorszám

Jellemzõ paraméter

Koncentráció [mg/l]

Terhelés [t/d ]

1

Biokémiai oxigénigény

BOI5

353

240

2

Összes nitrogén

öN

56

38

3

Összes foszfor

öP

8,4

5,7

4

Lakosegyenérték

LE

4 000 000 fõ

3. táblázat. Szennyezõanyag terhelések Sorszám

Min. tisztítási hatásfok [%]

Kibocsátási határérték [mg/l]

BOI5

95

15

Jellemzõ paraméter

1

Biokémiai oxigénigény

2

Kémai oxigénigény

KOI

85

75

3

Teljes O2 igény

TOC

85

25

4

Ammónium nitrogén

NH4-N

-

5x

5

Összes nitrogén

öN

6

Összes foszfor

öP

70 xx

lásoknál – fennáll a teljes szenny- és csapadékvíz esetében az energia visszanyerés lehetõsége. A tisztítási technológiát a meglévõ 1. ütemi mûtárgyak, gépészeti berendezések és az elõzõ fejezetben ismertetett adottságok, lehetõségek figyelembevételével alakították ki. Az alkalmazott megoldást az 1969-2005 között készült nyolc tanulmányi változat (pl. egylépcsõs eleveniszapos eljárás, fixágyas nitrifikáció-denitrifikáció, kétlépcsõs eleveniszapos eljárás) vizsgálata után választották ki. Végül is úgy választották ki a telepet a Bécsi Mûszaki Egyetem Vízminõségi, Vízkészletgazdálkodási és Hulladékgazdasági Intézetében, hogy lehetõvé váljék a kétlépcsõs eleveniszapos eljárás alkalmazása megkerüléssel (Bypass üzemmel) és a tisztított szennyvíz, valamint a fölösiszap visszavezetése és – a Tanszék Matsché nevû egyetemi tanára szerinti – a Hybrid eljárás alkalmazása. A két eljárás kapcsolási sémáját a 5. és a 6. ábra tünteti fel.

1 xxx

Megjegyzés: xxx 8 °C feletti hõmérséklet esetében, xxx középérték a 12 °C feletti hõmérsékleti tartományban xxx napi kevert minták középértéke

4. táblázat. Tisztítási követelmények, határértékek

Az elhelyezés lehetõségei, helyszínrajzi és magassági adottságok – természetesen – hatással voltak a technológiai és mûtárgy kialakítási részletekre, a szennyvíz vezetésére, -osztására. Az adottságok következtében a telep 2. ütemének mûtárgyait a meglévõ mûtárgyaknál magasabbra helyezték el és így a választott technológia következtében új közbensõ átemelõvel a teljes szennyvízmennyiséget magasabb szintre kell emelni. Ez mindenesetre hátrány. Elõny viszont az, hogy a 2. és 1. teleprész közötti összes recirkuláció, visszacsatolás egyszerûen gravitációsan oldható meg. Elõny az is, hogy a homokos kavics altalaj és a Duna közvetlen közelsége miatt szélsõségesen és rendkívül gyorsan változó, néha igen magas talajvíz nem veszélyeztette a hosszantartó építési munkákat, így azok talajvízmentesen – szárazon voltak elvégezhetõk. Nehézség nélkül lehetõvé vált a mély 5,5 mes vízmélységû levegõztetõk, valamint a felhajtóerõre különösen érzékeny D=64 m-es Dorr típusú utóülepítõk elhelyezése. Ezen felül, mód van a teljes tisztított szennyvízmennyiség bármilyen magas befogadó vízállás melletti gravitációs elvezetésére. Természetesen az elõbbiekben ismertetettek szerint – alacsonyabb vízál-

5. ábra. A Bypass eljárás sémája

A cél – a mindenkor biztosítandó messzemenõ nitrifikálás, – a lehetõ legnagyobb mértékû nitrogén eltávolítás, a minimális 70 %-os eltávolítási hatékonyság, – az energia optimalizálás.

6. ábra. A Hybrid eljárás sémája

7

HÍRCSATORNA

Különlegességek a Központi Szennyvíztisztító Telepen: – a kétlépcsõs kiépítési koncepció, – a denitrifikációt az 1. lépcsõben a nitrát limitálja, a tisztított szennyvíz visszavezetése a 2. lépcsõrõl visszacsatolással (Rückpass), – a denitrifikációt a 2. lépcsõben a szubsztrátum limitálja, – a 2. lépcsõ terhelése = elõülepített szennyvízzel (Bypass eljárás), = az 1. lépcsõ nagyterhelésû iszapjával (Hybrid eljárás), – mind a Bypass, mind a Hybrid eljárás esetében a 2. lépcsõ terhelése bizonyos határok között változtatható, ez további szabadság fokokat jelent, ezért az üzemeltetés során mindig további döntések szükségesek. A fentiekbõl látható, hogy a választott technológiában a 2. lépcsõ fõ feladata a nitrifikálás és denitrifikálás. Ennek optimalizálása érdekében az alábbi számos beavatkozási lehetõség áll fenn (7. ábra): – változtatható terhelés a Bypass révén (BP), – változtatható 1. jelû iszapkör (SC1), – változtatható oxigénellátás az 1. lépcsõben, – változtatható levegõztetett tér az 1. lépcsõben, – változtatható oxigénellátás a 2. lépcsõben, – változtatható levegõztetett tér a 2. lépcsõben, – fölösiszap eltávolítás a 2. lépcsõben, – visszavezetett tisztított szennyvíz a 2. lépcsõbõl az 1. lépcsõbe.

Az iszap égetéses megoldására azért került sor, mert már a kezdet kezdetén sem sikerült a folyamatosan keletkezõ, nagymennyiségû iszap mezõgazdasági hasznosítására a mindenkori fogadókészséget biztosítani. Néhány technológiai és mûtárgy adat A 2. lépcsõ eleveniszapos része (2. fotó) a 15 db, egyenként 11 400 m3-es, három kaszkádos medencébõl áll, 5,5 m-es vízmélységgel.

2. fotó. Az eleveniszapos medencék

Az egyes medencék alapterülete 79m x 33m. Az 1. sz. kaszkád denitrifikálásra, a 2. sz és 3. sz. kaszkádok szervesanyag lebontásra és nitrifikálásra szolgálnak, és ha szükséges denitrifikálásra is alkalmasak a változtatható levegõztetõ térrel, a levegõztetõ mezõk kiiktathatósága révén (3. fotó). A medencék elfolyási oldalukon gáztalanító térrel is rendelkeznek.

7. ábra. A technológiai beavatkozási lehetõségek

Iszapkezelés A keletkezõ összes kevert iszap mennyiségére 280 t SZ/d kapacitású berendezés áll rendelkezésre. A kezelést 4 db fedett elõsûrítõben történõ statikus sûrítés képezi. Innen az iszapot a szomszédos hulladékkezelõ telepre nyomják, ahol azt 22 db centrifugában sûrítik, majd 54 °C-ra történõ elõmelegítés után 4 db örvényágyas (fluidizációs) kemencében elégetik. Az égetõkemencék napi kapacitása: két db-nál 90–90 t SZ/db, két db-nál 120–120 t SZ/d. A 4. sz. kemence iszap és hulladék együttes égetésére alkalmas. A hamut cementtel kötik és építési idomtesteket készítenek belõle. A pernye víztelenített lepényét depóniába helyezik el. Az égetésnél a füstgáz tisztítására aktív szenet is használnak.

3. fotó. Az eleveniszapos medence változtatható levegõztetõ térrel

Az utóülepítõk (elrendezésüket a 4. fotó mutatja) D= 64 m átmérõjûek, Dorr típusú medencék, 4,2 m átlagos mélységgel és 10%-os fenéklejtéssel. A medencénkénti hasznos felület 3 220 m2, a hasznos térfogat pedig 13 500 m3, összesen 203 000 m3. A medencéket víz alatti , perforált vízkivételi csövekkel, ezeket tisztító, kotróhídra felfüggesztett hengerkefékkel, valamint újrendszerû uszadék eltávolító berendezésekkel alakították ki. (5. fotó)

8

HÍRCSATORNA

BEFEJEZÕ GONDOLATOK

4. fotó. Az ütóülepítõk elrendezése a telepen

5. fotó. Az utóülepítõ medence részlete, elõtérben a perforált vízelvezetõ csövekkel

A mûtárgyak vízzáró, repedésmentes kialakítását elsõrendû beton alkalmazásával és elõfeszítéssel érték el. A telep célszerû elrendezést a 6. fotó mutatja.

A tanulmányúton látottak és a szerzett tapasztalatok közül általános jelleggel a következõk ajánlhatók az igazgatási és mûszaki feladatokkal foglalkozó szakemberek figyelmébe: – A csatornázási és szennyvíztisztítási keretterveket, koncepciókat körültekintõen, következetesen, hosszútávra (pl. egy évszázadra) kell kialakítani és annak törvényes rendelkezésre állásáról gondoskodni. Különösen érvényes ez a terület biztosítására. Ezt egyes, idõszakonként fellépõ érdek – vagy egyéb csoportok követeléseinek nem szabad alárendelni. – A szennyvíztisztító telepek, létesítmények megvalósításához biztosítani kell a megfelelõ kutatási, fejlesztési és tervezési hátteret, idõt és az anyagi fedezetet (szükséges kísérleteket, méréseket, esetleges félüzemi kísérleti berendezéseket, tanulmányutakat, stb.). Az alapos és értelmes elõkészítés, tervezés révén ugyanis több nagyságrenddel nagyobb költség takarítható meg a létesítés, illetve az azt követõ üzemeltetés során – nem beszélve a lakosságot és környezetet érõ kellemetlenségekrõl, káros hatásokról – mint a kellõ elõkészítés elmaradás esetén jelentkezõ többletköltségek. Nem mindig a legolcsóbb megoldás a leggazdaságosabb, legcélszerûbb, ezért hosszú élettartalmú berendezéseket szükséges alkalmazni. – Szennyvíztisztító telepek esetében alapvetõen fontos, sõt az egyik leglényegesebb kérdés az iszapkezelés, -elhelyezés, -hasznosítás elõzetes, megnyugtató, hosszútávú megoldásának rögzítése. – Követendõ példa, hogy a szennyvíztisztító telep megvalósítását szinte teljes egészében a hazai (osztrák) cégek végezték. – Szintén követendõ példa a nálunk fejlettebb országokban bevezetett és igen sikeres szomszédolási mozgalom létrehozása, felkarolása. Végezetül szeretném köszönetemet kifejezni Somlyódy László professzor úrnak a tanulmányúton való részvételemért és Dulovics Dezsõ docens úrnak a beszámoló elkészítésében való részvételért és segítségéért. Budapest, 2005. szeptember 15.

FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM:

6. fotó. A telep célszerû kialakítása

[1] Institut für Wassergüte, Resourcemanagement und Abfallwirtschaft, Technische Universität Wien: Symposium anlässlich der Inbetriebnahme der Erweiterung der Hauptkläranlage von Wien (HKA). TU Wien, 2005. Konferencia kiadvány. [2] Klager, F., Kroiss, H., Winkler, S., Wandl, G., Svardal, K. (2005): Nutrient Removal Process Development and Full Scale Implementation at the 4 Mio. P.E. Main Treatmant Plant of Vienna, Austria. [3] Mucsy, Gy. (1971): Beszámoló osztrák szennyvíztisztítási tapasztalatokról. Hidrológiai Közlöny, 10.sz. p. 460-473, Budapest.

9

HÍRCSATORNA

MIKROBIOTESZTEK ALKALMAZÁSA SZENNYVIZEK TOXICITÁSÁNAK MINÕSÍTÉSE SORÁN Kováts Nóra1 – Szalay Tímea2 – Kárpáti Árpád1

A felszíni vizek védelmére vonatkozó szabályok

Az ökotoxicitás minõsítése

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 21. §-a rendelkezik arról, hogy a vizekbe használt- és szennyvizek bevezetése - megfelelõ tisztítást követõen - csak oly módon történhet, amely a természetes folyamatokat és a vizek mennyiségi, minõségi megújulását nem veszélyezteti. A 203/ 2001. (X. 26.) Korm. rendelet általános szabályként fogalmazza meg hogy, a felszíni vizek jó állapotának megõrzése, ennek elérését szolgáló intézkedések megtétele a kibocsátók (tulajdonosok, kezelõk) kötelessége. Kibocsátóknak minõsülnek, akik a tevékenységük során használt vagy szennyvizet közvetlenül vagy közvetve a felszíni vízbe vezetik. Amennyiben a kibocsátott szennyvíz a befogadó vízhasználatát veszélyezteti, a Felügyelõségnek a szennyvízkibocsátás korlátozását kell kezdeményeznie. A felszíni vizet akkor tekinti a rendelet jó állapotúnak, ha a meghatározott vízmenynyiségi és vízminõségi követelményeket kielégíti. A kibocsátási határértékek a befogadóba vezethetõ szennyvizek és használtvizek minõségi követelményeit állapítják meg. E határértékek a megállapítás módjától függõen lehetnek → technológiai határértékek, → területi határértékek, → a befogadó érzékenységén alapuló egyedi vízgyûjtõ-területi határértékek. A befogadóra megállapított határérték célja, hogy biztosítsa az emberi egészség és a vízi flóra/fauna védelmét, továbbá kielégítse a vízhasználati igényeket. Hazánkban jelenleg a felszíni és felszín alatti vizek állapotának, minõsítésének követelményeit, a megkívánt határértékeket egyaránt nemzeti szabvány írja elõ. 1994tõl új befogadó helyeket, gyakoriságot, a vizsgálandó komponenseket, az alkalmazandó analitikai módszereket, az osztály határértékeket és a vízminõségi osztályba sorolást a jelenleg érvényben lévõ (MSZ 12749) kötelezõ szabvány rögzíti.

Európa számos országában elõírás, hogy, a kémiai paraméterek mellett, a szennyvíz toxicitását is vizsgálják. A toxicitás tesztelésének végsõ soron az a célja, hogy megállapítsuk, milyen hatással van (lesz) az elfolyó szennyvíz a befogadó életközösségére, ökoszisztémájára. Noha a befogadó mindig valós, ennek ökoszisztémája, az élõ közösség öszszetétele az esetek többségében alig vagy egyáltalán nem ismert. Dolgozhatunk viszont hipotetikus ökoszisztémával, amelynek fõbb elemei, az ún. trofikus (a táplálkozási viszonyokat megadó) szintek - általánosíthatók. Így minden vízi rendszerben tehát a befogadó ökoszisztémájában is – lesznek • elsõdleges termelõk, azaz alacsonyabb- és magasabbrendû növények, • fogyasztók (zooplankton szervezetek, ill. halak, hogy csak a nagyobb csoportokat említsük), továbbá • lebontó szervezetek (elsõsorban heterotróf mikroorganizmusok). Ha tehát az egész életközösség válaszát szeretnénk az ökotoxikológiai tesztek során szimulálni, célszerû legalább egy, minden itt felsorolt trofikus szintet reprezentáló tesztszervezetet kiválasztani. Így az elsõdleges termelõket – az algákat – képviseli az algateszt (Édesvízi alga növekedésgátlási tesztje Scenedesmus subspicatus és Selenastrum capricornutum algafajokkal (MSZ EN 28692:1998, ISO 8692:1989). Léteznek természetesen magasabbrendû növényekkel végzett tesztek is, így pl. a Lemna minor (kis békalencse) teszt a gyakorlatban általánosan elfogadott és alkalmazott. Az algateszt mellett az szól, hogy az algák gyorsabb növekedésük, szaporodásuk révén lényegesen hamarabb adnak információt. Zooplankton szervezetek reprezentálására leggyakrabban alkalmazott szabványos teszt „A mobilitásgátlás meghatározása Daphnia magna Strauson (Cladocera, Crustacea). Akut toxicitási teszt (MSZ EN ISO 6341:1998).” Haltesztek többek között a „Statikus halteszt” (MSZ 22902-3:1990), amely többféle fajjal is elvégezhetõ, valamint „Az édesvízi halakra veszélyes anyagok akut halálos mérgezõhatásának meghatározása [Brachydanio rerio Hamilton-Buchanan (Teleostei, Cyprinidae)] felhasználásával” (MSZ EN ISO 7346),

1) Veszprémi 2)

Egyetem, Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék Veszprémi Egyetem, Zoológia Tanszék

10

amelynek statikus, félstatikus és dinamikus változata is ismert. Ez utóbbiban a szennyezõ anyagot tartalmazó oldatot folyamatosan megújítják. Adott szennyvíz minõsítésére tehát legalább háromféle tesztet el kell végezni – ezt egyébként nemcsak tudományos megfontolások, hanem elõírások is indokolják. Így pl. a „Víztoxikológiai vizsgálatok. Szennyvizek és befogadók minõsítése” (MSZ 22902-7:1982) szabvány szerint a „leggyengébb láncszem elve”alapján három tesztszervezettel (Daphnia, hal és alga) külön-külön meghatározott dil.TLm48 h, illetve dil.TLm01 h -érték közül a legnagyobbat kell a vizsgált szennyvíz dil. TLm értékeként elfogadni. Sõt, számos szerzõ szerint ezt a hármast még mikroorganizmusokkal is ki kell bõvíteni (pl. Sprague, 1995).

Mikrobiotesztek alkalmazása Az ökotoxikológiai tesztek során az egyik legnagyobb nehézség a tesztszervezetek megfelelõ állományának fenntartása. Az állománynak ugyanis ellenõrzött és állandó érzékenységûnek kell lennie, ami a gyakorlati nehézségeken kívül minõségügyi problémákat is felvet. A tenyészet fenntartása kiküszöbölhetõ tartósított tesztszervezetek felhasználásával, ún. mikrobiotesztek alkalmazásával. Az irodalomban a mikrobioteszt fogalomnak többféle értelmezése ismert. Legszûkebb értelemben a Ghenti Egyetemen a LABRAP (Laboratory for Biological Research in Aquatic Pollution) Prof. G. Persoone vezetésével kifejlesztett toxkiteket értik e fogalom alatt (Persoone, 1996). A tesztek közös jellemvonása, hogy a tesztszervezeteket immobilizált vagy alvó formában lehet tárolni, életképességüket – tesztszervezettõl függõen – fél-egy évig megõrzik. Szükség esetén ezeket meghatározott triggerkörülmények közé helyezve kikeltethetõk, a teszt gyorsan, kis költség- és idõráfordítással elvégezhetõ. A tesztkitek széles skálája létezik: – ALGALTOXKIT FTM: 72 órás alga inhibíciós teszt, tesztszervezet a Scenedesmus capricornutum (újabb nevén Raphidocelis subcapitata, ill. legújabban Pseudokirchneriella subcapitata); – PROTOXKIT FTM: 24 órás toxicitás teszt, tesztszervezet a Tetrahymena thermophila (csillós egysejtû); – ROTOXKIT FTM: 24 órás toxicitás teszt, tesztszervezet a Branchyonus calyciflorus (kerekesféreg, zooplankton szervezet); – THAMNOTOXKIT FTM: 24 órás toxicitás teszt, tesztszervezet a Thamnocephalus platyurus (kisrák, zooplankton szervezet); – CERIODAPHTOXKIT FTM: 24 órás toxicitás teszt, tesztszervezet a Ceriodaphnia dubia (kisrák, zooplankton szervezet);

HÍRCSATORNA

– DAPHTOXKIT FTM magna: 24 - 48 órás toxicitás teszt, tesztszervezet a Daphnia magna (kisrák, zooplankton szervezet); – DAPHTOXKIT FTM pulex: 24 - 48 órás toxicitás teszt, tesztszervezet a Daphnia pulex. Tágabb értelemben mikrobiotesztnek minõsül bármilyen olyan teszt, amely tartósított tesztszervezeteket alkalmaz, így a Vibrio fischeri biolumineszcenciagátláson alapuló teszt több fajtája is. (Sõt a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy egyes szerzõk a mikroorganizmusokat alkalmazó teszteket nevezik mikrobiotesztnek pl. (Juvonen et al. 2000). A továbbiakban a mikrobiotesztnek mi is ezt az értelmezését használjuk. A biolumineszcencia biokémiai reakció, a szervezet általános életképességének, kondíciójának a jelzõje. Két enzim felelõs a fénykibocsátásért, a luciferáz és a fotogenáz. Toxikus közegben enzimgátlás következik be, amelynek mértéke arányos a szennyezettség mértékével. Ez a biolumineszcencia gátlásában jelentkezik, amely megfelelõen kialakított fotométerrel mérhetõ. A jelenségen több, kereskedelmi forgalomban kapható mûszer alapul (a Merck által forgalmazott ToxAlert rendszer, amelynek kisebb változata, a ToxAlert® 10 terepen, míg a nagyobb ToxAlert® 100 laboratóriumi mérésekre alkalmas, az Azur által kifejlesztett Microtox, a német LumisTox, ill. a finn BioToxTM). Valamennyi tartósított (folyadékból ill. fagyasztva szárított), kereskedelmi forgalomban kapható baktériumot használ, amelybõl a teszt elvégzése elõtt ún. baktériumszuszpenziót kell készíteni. Megjegyzendõ, hogy vizsgálták az egyes rendszerek közötti korrelációt, amely az analizált, igen nagyszámú anyagra jónak mutatkozott (Jennings et al., 2001). A Vibrio fischeri biolumineszcencia-gátláson alapuló eljárásnak az akut teszten kívül kifejlesztették a krónikus változatát is, de ez egyelõre inkább kísérleti jelleggel alkalmazott (pl. El-Alawi et al., 2002). A krónikus változatot (amely a maga 18 órás expozíciós idejével még mindig hamarabb elvégezhetõ, mint a zooplankton szervezeteket alkalmazó akut tesztek) a szerzõk szerint az indokolja, hogy így lehetõség nyílik olyan toxikus komponensek vizsgálatára, amelyek „hatóideje” hosszabb. A Vibrio fischeri-n kívül ismertek más biolumineszcens szervezetek is, algák, gombák, szivacsok. sõt még halak is. Ezek élõhelye általában a mélytenger, de találhatók közöttük szárazföldi baktériumok is, pl. a Xenorhabdus nemzetségbõl. A Vibrio fischeri-n kívül más fajok alkalmazásával is kísérleteznek, így pl. az amerikai haditengerészet kifejlesztette a QwikLite nevû tesztrendszert, amely a Gonyaulax polyedra nevû alga biolumineszcencia-gátlásán alapszik (pl. Lapota et al., 1998). Ez egyelõre viszont tenyészet fenntartását követeli meg.

11

HÍRCSATORNA

A lumineszcens baktériumok használata egyszerû és gyors. További fontos szempont, hogy a baktériumok tesztszervezetként való alkalmazása nem okoz etikai problémákat. Ez igen fontos, hiszen az Európai Unióban egyre nagyobb erõfeszítést tesznek azért, hogy az állatokkal végzett tesztek számát csökkentsék ill. alternatív teszteket dolgozzanak ki (Worth and Balls, 2002). Az Európai Unió vegyi anyagokkal kapcsolatos stratégiája (White Paper, European Commission, 2001) kimondja, hogy az állatokkal végzett tesztek számát csökkenteni kell. Hazánkban a teszt kompatibilis a MSZ 20382-2000 Magyar Szabvánnyal, „A Photobacterium phosphoreum általi fénykibocsátás szennyvíz okozta gátlásának meghatározása” (a Photobacterium phosphoreum a Vibrio fischeri régebbi elnevezése), valamint az ISO/EN/DIN 11348-2:2000 (Vízminõség. Vízminták gátló hatásának meghatározása a Vibrio fischeri fénykibocsátására (lumineszcensbaktérium-teszt). 2. rész: Vizsgálat folyadékból szárított baktériumokkal) és ISO/EN/DIN 11348-3:2000 szabvánnyal (Vízminõség. Vízminták gátló hatásának meghatározása a Vibrio fischeri fénykibocsátására (lumineszcensbaktérium-teszt). 3. rész: Vizsgálat fagyasztva szárított baktériumokkal). Számos szerzõ foglalkozott azzal, hogy ezeknek a mikrobioteszteknek a megbízhatóságát, használhatóságát a konvencionális ökotoxikológiai tesztekhez viszonyítva értékelje. A viszonyítás alapját legtöbbször a haltesztek, ill. a hagyományos Daphnia teszt képezte. Ilyen értelemben a jó mikrobioteszt többféle kívánalomnak kell eleget tegyen: legyen kellõképpen érzékeny, releváns (azaz jól reprezentálja a befogadó ökoszisztéma valamely strukturális /funkcionális jellemzõjét), jól korreláljon és nyilván legyen ráfordítás-hatékonyabb, mint a konvencionális tesztek (a ráfordítás jelentheti a teszt elvégzésére fordított idõt, az expozíciós idõt, de akár a teszt elvégzésének nehézségi fokát, ill. a már említett munkaigényes fázist, a tenyésztést). Relevancia szempontjából legtöbb szerzõ a Vibrio fischeri baktérium alkalmazását kérdõjelezi meg. Mint már említettük, ez mélytengeri baktérium, tehát szigorúan véve valóban nem reprezentálhatja hazai, mondjuk kisvízfolyásnak, mint befogadónak ökoszisztémáját. Ugyanakkor Kaiser (1998) szerint a fentebb vázolt folyamat (enzimgátlás) általában jó jellemzõje lehet a mikrobiális anyagcserének. A teszt számos különbözõ szerves (pl. növényvédõszerek) és szervetlen szennyezõ komponensre megfelelõen érzékenynek mutatkozott (pl. Steinberg et al., 1995; Cronin, 1999). Irodalmi adatok alapján nehézfémekre mutatott érzékenysége nem egyértelmû: például Vaajasaari et al. (1998) eredményei szerint a teszt elsõsorban szerves szennyezõk, többek között olaj eredményezte toxicitás kimutatására alkalmas, és kevés-

bé érzékeny fémekre. Más szerzõk szerint (pl. Wong et al., 1997) nehézfémek kimutatására is alkalmazható. Saját megfigyeléseink is ez utóbbit támasztják alá: megfelelõ korrelációt tapasztaltunk a biolumineszcencia gátlása és toxikus fémek (As, Cr, Cu, Hg, Ni, Pb, Zn) koncentrációja között (Kováts et al.). A Persoone-féle toxkitek zöme az ökotoxikológiai gyakorlatban bevált tesztszervezeteket alkalmazza, „elõrecsomagolt” formában. Minõségileg újnak tekinthetõ a Protox és a Thamnotox, azaz ezek esetében a tesztszervezet is újnak számít. A Protox alkalmazásáról az irodalomban viszonylag kevés adat áll rendelkezésre (pl. Fochtman et al., 2000), úgy tûnik, nem igazán terjedt el a gyakorlatban. A Thamnotox érzékenységérõl egyértelmûen pozitívak a visszajelzések, nemcsak a szennyezõ komponensek széles skálájára reagál jól, hanem a többi tesztszervezethez képest is érzékenyebbnek mutatkozott (pl. Rodrigue, 1996; Blinova, 2001).

Nem konvencionális alkalmazások a Vibrio fischeri teszttel Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a teszt legnagyobb elõnye annak idõtakarékos volta. Az elõkészítés (a baktériumszuszpenzió elkészítése) kb. 30 perc, az expozíciós idõ szintén max. 30 perc. Egy minta analízise tehát jó esetben már egy óra alatt elvégezhetõ, szemben a szokványos ökotoxikológiai tesztek idõigényével (Daphnia teszt esetében az expozíció 24-48 óra, míg algateszt esetében 72 óra). Ez a ráfordítás-hatékony jelleg tette lehetõvé, hogy a tesztet szennyvíz minõsítés során nem konvencionális módon alkalmazzuk. Alapproblémánk az volt, hogy a szennyvíz toxicitása, különbözõ kémiai-biológiai folyamatok eredményeképpen az idõ elõrehaladtával változhat. A bomlás következtében csökkenhet a toxicitás, de a keletkezõ intermedierek toxicitása magasabb is lehet, mint a kiindulási állapot volt (pl. Cairns, 1983). Ez utóbbi esetben tehát elõfordulhat, hogy a befogadóba kerülve ott mérgezõbb lesz, mint a befogadóba kerülés, a minõsítés pillanatában volt. Vizsgáltuk, hogy a degradáció, ill. az ennek következtében valószínûsíthetõ toxicitás-változás mennyire követhetõ nyomon a ToxAlert teszttel. Kísérletsorozatunk elsõ lépésében különbözõ szennyvízmintákhoz élõvízbõl (Kis-Balaton, ill. Balaton) származó, a lebontást végzõ mikroorganizmusokat tartalmazó ún. inokulumot adtunk (Wylie et al., 1982) és megközelítõleg hetes gyakorisággal mértük a toxicitás értékét. A megfigyelések idõtartama több hónapos volt. Az 1. ábrán festõdei szennyvíz toxicitásának változása látható. Az eredmények alapján kijelenthetjük, hogy a degradáció hatására a toxicitás folyamatosan csökkenõ tendenciát mutat.

12

HÍRCSATORNA

1. ábra. Festödei szennyvíz toxicitásának csökkenése, az eltelt idõ és a degradáció függvényében.

A 2. ábra ugyanakkor vegyipari üzem utótározó tavából származó, befogadóba kerülõ víz toxicitásának változását mutatja. Látható, hogy a kezdeti toxicitáscsökkenést növekedés váltja fel, amelynek következtében a toxicitás értéke nagyobb lesz, mint a kiindulási érték volt. Mindkét kísérletsorozat során a környezeti paramétereket állandó értéken tartottuk, így a hõmérséklet a bakteriális lebontás számára kedvezõ 24 °C-ra volt beállítva. A következõ lépésben azt vizsgáltuk, hogy a lebontás és természetesen a toxicitás hogyan változik a hõmérséklet függvényében. Gumiipari szennyvizet teszteltünk, amelynek kezdeti toxicitása már eleve 70%os volt. Az elõzõ kísérletsorozathoz hasonlóan a szennyvizet 1:1 arányban Balatonból származó vízzel hígítottuk, ez egyben inokulumként is szolgált. A 3. ábra mutatja a toxicitás változását az eltelt idõ függvényében 10 és 24 °C-on.

2. ábra. Vegyipari üzem utótározójából származó víz toxicitásának változása, az eltelt idõ és a degradáció függvényében

A kapott értékek ábrázolása során az tûnik ki, hogy a szennyvíz bontása 24 °C-on gyors volt (mint ahogy azt vártuk), a bomlás során viszont intermedier(ek) keletkezett (keletkeztek), amelyek toxicitása gyakorlatilag 100%-os, és ez a rendkívül nagy toxicitás a kísérlet egész ideje alatt megmaradt. 10 °C-on ugyanakkor nem ilyen egyértelmû a kép: a kezdeti toxicitás-csökkenést

3. ábra. Gumiipari üzem szennyvizének toxicitás-változása, az eltelt idõ és a degradáció függvényében. A: a degradáció 24 °C-on, B: 10 °C-on.

növekedés követte, a magas, közel 100%-os toxicitás aztán a kísérlet végéig mérhetõ volt. Míg a kezdeti toxicitáscsökkenésre nincs megbízható magyarázatunk, a késõbbiek során tapasztalható növekedés magyarázható azzal, hogy az A esetben hamar fellépõ, jellemzõ biodegradációs folyamatok itt is bekövetkeztek, csak az alacsonyabb hõmérsékleten várható kisebb mikrobiális aktivitás miatt eltolódva.

Összefoglalás Az eredmények alátámasztják azt az ökotoxikológiában régóta ismert és gyakorolt elvet, hogy egy teszt nem teszt, azaz adott mintát valóban ajánlott és illik több teszttel együttesen minõsíteni. A kérdés inkább úgy vetõdik fel, hogy a mikrobiotesztek mennyire alkalmasak a konvencionális tesztek kiváltására. Az irodalmi adatokból annyi bizonyosan megállapítható, hogy a zooplanktont reprezentáló tesztek közül (Thamnotox, Daphtox, Rotox) a Thamnotox a legérzékenyebb, jól reagál és feltehetõen a jövõben a megszokott Daphnia teszt helyett ajánlható. A Vibrio fischeri tesztet a legtöbb szerzõ vagy a minták toxicitásának elõszûrésére, vagy pedig több teszttel való együttes alkalmazásra ajánlja. Ne feledjük, a kiindulópont az volt, hogy adott trofikus szintet mennyire tud a szóbanforgó mikrobioteszt reprezentálni. A Vibrio fischeri teszttõl nem várhatjuk el, hogy egy egész ökoszisztémára gyakorolt potenciális hatást jelezzen, hiszen egy szennyezõ anyag nyilván másképpen jut be egy baktérium szervezetébe és ott mást hatást fejt ki, mint pl. egy haléban. Ennek a tesztnek ebben az értelmezésben az lehet a célja, hogy jelezze, adott toxikus anyag várhatóan milyen hatást fog gyakorolni az ökoszisztéma meghatározó komponenseire, a baktériumokra. Bár érzékenysége bizonyos szennyezõkre valóban nem meg-

HÍRCSATORNA

gyõzõ (vagy további kutatást igényel), precizitása, gyors reagálása miatt mindenképpen ajánljuk. A Vibrio fischeri biolumineszcencia-gátláson alapuló teszt alkalmazása során kapott eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a szennyvíz egyszeri (statikus) vizsgálata során kapott toxicitás-értékek nem adnak kellõ indikációt az adott szennyvíz befogadóban várható viselkedésérõl. A lebomlás során keletkezhetnek olyan toxikus intermedierek, amelyek lényegesen nagyobb veszélyt jelentenek a befogadó élõvilágára, mint az eredetileg vizsgált, elhanyagolható-elfogadható kockázatúnak minõsített szennyvíz.

Hivatkozott irodalom Blinova, I. (2001). Use of bioassays for toxicity assessment of polluted water. Proceedings of the Symposium dedicated to the 40th Anniversary of Institiute of Environmental Engineering at Tallinn Technical University, 24-26 September 2001, Tallinn, pp. 149-154. Cairns, J.Jr. (1983). Are single species toxicity tests alone adequate for estimating environmental hazard? Hydrobiologia 100:47-57. Commission of the European Communities (2001). White Paper. Brussels Cronin, M.T.D. (1999). Microtox as a Substitute for Acute Fish Toxicity Testing. TestSmart – A Humane and Efficient Approach to SIDS Data Workshop of the Johns Hopkins Center for Alternatives to Animal Testing, April 26-27 Fair Lakes, Fairfax El-Alawi, J.S., Brendan, J., McConkey, J., Dixon, D.G. & Greenberg, B.M. (2002). Measurement of Short- and Long-term Toxicity of Polycyclic Aromatic Hydrocarbons Using Luminescent Bacteria. Ecotoxicology and Environmental Safety 51: 12-21 Fochtman, P., Raszka, A. & Nierzedska, E. (2000). The use of conventional bioassays, microbiotests, and some rapid methods in the selection of an optimal test battery for the assessment of pesticides toxicity. Environmental Toxicology, Vol. 15, No. 5, pp. 376-384 Jennings, V. L. K., Rayner-Brandes, M. H. & Bird, D. J. (2001). Assessing chemical toxicity with the bioluminescent photobacterium (Vibrio fischeri): a comparison of three commercial systems. Wat. Res. Vol. 35, No. 14., pp. 3448-3456.

13

Juvonen, R., Martikainen, E., Schultz, E., Joutti, A., Ahtiainen, J. & Lehtokari, M. (2000). A Battery of Toxicity Tests as Indicators of Decontamination in Composting Oily Waste. Ecotoxicology and Environmental Safety 47: 156-166 Kaiser, K. L. E. (1998). Correlation of Vibrio fischeri Bacteria Test with Bioassay Data for Other Organisms. Environmental Healt Perspectives, Vol. 106, No. 52 Kováts, N., Szalay, T., Füle, L. & Kiss, I. Sensitivity of ecotoxicological tests in analysis of superfund sites. Journal of Aquatic Ecology, in press Lapota, D., Liu, C.H., Rosenberger, D.E. & Banu, J.I. (1998). Use of a Rapid Bioluminescent Test (QwikLite) Using Dinoflagellates to Assess Potential Toxicity of Sediment Pore Waters. International Symosium on New Micribiotests for Routine Toxicity Screeing and Biomonitoring. 1-3 June 1998, Brno, Czech Republic Persoone, G. (1996). Report for the Workshop on the Joint FlemishCzech Programme on Toxkit Microbiotests. Ghent Rodrigue, D. (1996). Final Report: Comparison of Results from Alternative Acute Toxicity Tests with Rainbow Trout for Selected Mine Effluents. Canada Centre for Mineral and Energy Technology, Aquatic Effects Program. Ottawa Sprague, J.B. (1995). Review of methods for sublethal aquatic toxicity tests relevant to the Canadian metal-mining industry, and design of field validation programs. Report, Aquatic Effects Technology Evaluation program, Salt Spring Island Steinberg, S.M., Poziomek, E.J., Engelmann, W.H. & Rogers, K.R. (1995). A review of environmental applications of bioluminescence measurements. Chemosphere 30(11): 2155-2197 Vaajasaari, K., Ahtiainen, J., Nakari, T. & Dahlbo, H. (1998). Hazard assessment of the industrial waste leachibility studies: Chemical characterisation and biotesting by routine tests. International Symposium on new microbiotests for routine toxicity screening and biomonitoring. Brno, Czech Republic. Book of Abstracts, p. 110. Wong, K.-Y., Zhang, M.-Q., Li, X.-M. & Lo, W. (1997). A luminescence-based scanning respirometer for heavy metal toxicity monitoring. Biosen. Bioelect. 12(2), 125-133. Worth, A. and M. Balls (2002). Alternative (non-animal) methods for chemical testing: current status and future prospects. A report prepared by ECVAM and the ECVAM Working Group on Chemicals. European Centre for the Validation of Alternative Methods, Institute for Health & Consumer Protection, European Commission Joint Research Centre, Ispra Wylie, G.D., Jones, J.R. & Johnson, B.T. (1982). Evaluation of the river dye-away biodegradation test. JWPCF 54(8), pp. 1231-1236.

14

HÍRCSATORNA

KA Abwasser-Abfall 06/2005 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Csatornaépítés és –helyreállítás ............................................................................................................................ 657

BESZÁMOLÓK Quo vadis, utóülepítõ medence? Az utóülepítõ medence-fõiskolai csoport hannoveri találkozója .......................................................................... 666 Utóülepítõ medence-fõiskolai csoport: Stephan Köster (RWTH Aachen), Martin Armbruster (Karlsruhei Egyetem, most hydrograv GmbH), Norbert Günther (Drezdai Mûszaki Egyetem), Roland Hollenstein (ETH Zürich), Ingmar Nopens (Genti Egyetem), Miklos Patziger (Grazi Mûszaki Egyetem), Sebastian Schumacher (Hannoveri Egyetem, most FlowConcept GmbH) Tápanyag-szétválasztás és –hasznosítás a szennyvíztechnikában a burscheidi Lambert-malom példáján .......... 666 Modellezés a települési vízelvezetésben 6. Települési Vízelvezetési Modellezési Konferencia Drezdában ........................................................................ 670 Nora Schulz és Thilo Koegst (Drezda) 1. Szövetségi Tapasztalatcsere „Vízelvezetõ csatornák és –vezetékek tömörségi vizsgálata ................................................................................ 672 Wilfried Jurthe (Senftenberg)

EURÓPAI VÍZ KERETIRÁNYELV Állapotfelvétel az Erft munkaterületen A felszíni víztestek integrált szemléletének eredményei ...................................................................................... 675 Ingo Nienhaus és Gabriele Eckartz-Nolden (Bonn)

INTERNET Hat környezeti információs portál Gyors segítség a keresésben .................................................................................................................................. 680 Dieter Maass (Hamburg)

CSATORNAÉPÍTÉS ÉS -HELYREÁLLÍTÁS Csatornaépítés és –üzemeltetés Az aktuális DWA-irényelvekkel kapcsolatos munka áttekintése ......................................................................... 683 Christian Berger és Christian Schneider (Hennef) Szennyvízvezetékek és –csatornák anyagválasztásának feltételei ........................................................................ 688 F. Wolfgang Günthert (Neubiberg) és Günter Walther (München) A csatornaépítési munkálatok pályáztatása során fellépõ legfontosabb átruházási jogi problémák .................... 694

15

HÍRCSATORNA

Thomas Ax és Dennis Raufeisen (Neckargemünd) A csatornahelyreállítással és annak minõségbiztosításával kapcsolatos aktuális fejlesztések az irányelvek kidolgozásában ............................................................................................................................... 701 Dietrich Stein (Bochum) Vízelvezetõ rendszerek elõrelátó felújítási tervezése tartós és stabil elõrejelzési modellek alapján ................... 709 Robert Stein és Raul Trujillo Alvarez (Bochum) Vízelvezetõ rendszerek állapotfelmérése a DWA-M 149 alapján ........................................................................ 719 Martin Keding (Meckenheim) Házi bekötések karbantartása ................................................................................................................................ 725 Robert Thoma (Würzburg) Házi bekötések kitakarásnélküli helyreállítása a kölni modell példáján .............................................................. 731 Frank Büser (Köln)

KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Hibák a KA 2005 májusi számában R. Alexy és K. Kümmerer cikkében ..................................................................................................................... 669

DWA Irányelv ........................................................................................................................................................ 736 Munkabeszámolók ....................................................................................................................................... 737 Hidrológiai Tudományok Szakmai Közössége ............................................................................................ 737 Tartományi szövetségek ............................................................................................................................... 738 Publikációk .................................................................................................................................................. 740 Információs helyek ...................................................................................................................................... 740 Képzés .......................................................................................................................................................... 741

MaSzeSz az Interneten Elkészült a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség weblapja (www.maszesz.hu). Mostantól a cím alatt friss információkhoz juthatnak kedves tagjaink. Reméljük, hogy elnyeri tetszésüket internetes megjelenésünk. Kérjük, hogy amennyiben rendelkezik internetes kapcsolattal, jelezze azt a emailcímen. Szeretnénk tagjaink között az információ-áramlást még naprakészebbé tenni, s ehhez nagyon jó eszköznek látszik az internet. A weblapot a Macrosolid Internet Consulting segítségével készítettük el, mely cég a MaSzeSz tagoknak, szolgáltatásai listás árából, kedvezményt nyújt. MacroSolid Internet Consulting 1024 Budapest, Kisrókus u. 3. III. 1. Hotline: 06209-980-998 T/F: 316-6129 T: 336-1267 • 336-1268 www.macrosolid.com [email protected]

16

HÍRCSATORNA

KA Abwasser-Abfall 07/2005 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Az IFAT után, az IFAT elõtt .................................................................................................................................. 773

IFAT 2005 Az IFAT nagyobb volt, mint valaha ...................................................................................................................... 780 Európai gondolkodás és nemzeti cselekvés a vízvédelemben A DWA és az EWA sajtókonferenciája az IFAT 2005 kiállításon ........................................................................ 782 Christian Schneider és Nadine Schulte (Hennef) Tudástranszfer az IFAT 2005 kiállításon – Az ipari kiállítás fontos szakmai kiegészítése .................................. 785 Ismét találkozik a világ ifjúsága Münchenben Interjú a Young Scientists Programme (Fiatal Tudósok Programja) három résztvevõjével ................................. 786 Hogyan õrizzük meg a csatornákat a következõ generáció számára Minõsített csatorna-felújítási tanácsadók az IFAT kiállításon .............................................................................. 788 Harald Schmautz (Schwäbisch Hall)

BESZÁMOLÓK Vízgyûjtõ-menedzsment Az Európai Víz Keretirányelv átültetési folyamatával kapcsolatos ötödik esseni workshop .............................. 790 Michael Weyand (Essen)

INTERNET Az EU 7. kutatási-fejlesztési keretprogramja felé vezetõ úton (2007–2013) ....................................................... 797 Dieter Maass (Hamburg)

VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK Speciális kérdésfelvetések a nagyvárosi vízelvezetõ rendszerek hidraulikai teljesítõképességének igazolása során ................................................................................................ 800 Theo G. Schmitt és Martin Thomas (Kaiserslautern) A csapadékvíz-gazdálkodás, mint forgalomcsillapító eszköz ............................................................................... 805 Klaus W. König (Überlingen)

KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Vizsgálatok a keletkezõ iszap mennyiségének minimalizálására a „WWE-bionorm”-módszer segítségével ............................................................................................................ 808 Peter Wulf és Hermann Orth (Bochum) Költségcsökkentés a szennyvíztechnikában innovatív fûtés segítségével ............................................................ 813 Hans Förster (Magdeburg)

17

HÍRCSATORNA

JOG Németország a verseny-, beruházás- és középosztálybarát átruházási jog felé vezetõ úton? A Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium tervezete a 2005. március 29-i átruházási jogi reformmal kapcsolatban ............................................................................. 817 Olaf Strehl és Andreas Riegel (Düsseldorf)

KÉPZÉS/NEMZETKÖZI EGYÜTTMÛKÖDÉS A Szennyvízmester-vizsgarendelet kiegészítése Alkalmazási lehetõségek és a kibõvített feladatkörökre való alkalmasság .......................................................... 823 Michael Aldick (Essen)

DWA Meghívó a taggyûlésre ................................................................................................................................. 772 Rendezvénynaptár ........................................................................................................................................ 827 Irányelv ........................................................................................................................................................ 831 Szakmai grémiumok .................................................................................................................................... 831 Tartományi szövetségek ............................................................................................................................... 832 Információs helyek ...................................................................................................................................... 833

„PANNON-VÍZ” Víz- Csatornamû és Fürdõ Rt. 9025 Gyõr, Bercsényi liget 1. Tel./fax : 96/329-047, 96/326-566

SZOLGÁLTATÁSAINK: VÍZTERMELÕ KUTAK KAMERÁS VIZSGÁLATA 150 mm átmérõ felett, 200 m mélységig, videófelvétel és szakvélemény készítése,

CSATORNAHÁLÓZATOK KAMERÁS VIZSGÁLATA 180 mm átmérõ felett, videófelvétel, lejtésdiagram, mérési jegyzõkönyv és szakvélemény készítése

18

HÍRCSATORNA

MEGHÍVÓ A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség a 2005. évi programjának megfelelõen 2005. november 3-án, csütörtökön elõadóülést rendez a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (1111 Budapest, Mûegyetem rkp. 3). A konferencia célja áttekinteni és megvitatni napjaink és a jövõ feladatait a szennyvíztisztítás hatékony energiagazdálkodásának lehetõségeit és feladatait. Az elõadóülés címe:

MEGÚJULÓ ENERGIÁK FORRÁSAI A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TERÜLETÉN PROGRAMJA: 1000–1015 1015–1035 1035–1055

1115–1145 1145–1215 1215–1230

Megnyitó Bevezetõ, összefoglaló elõadás A megújuló energia fejlesztésének központi támogatási rendszere Megújuló energia felhasználási lehetõségei Magyarországon Energianyerés rothasztással Tüzelõanyag cellás energia nyerés Kérdések, válaszok

1230–1310

Büfé

1310–1330 1330–1400 1400–1435

Gázmotor Hõszivattyúk A szennyvíziszap mezõgazdasági hasznosítása megújuló energiák fejlesztése érdekében (energia fû, komposztálás, stb.) Kérdések válaszok Zárszó, ajánlások

1055–1115

1435–1500 1500–1510

– Dr. Juhász Endre, MaSzeSz – Garay György, FCSM Rt. – Kulinyiné Székely Ildikó, KvVM – Bohoczky Ferenc, GKM – Boda János, MaSzesz – Ányos József, MaVíz

– Moór Tibor – Hajdú György,

– Dr. Ligetvári Ferenc, SzIE – Dr. Juhász Endre, MaSzeSz

SZER VEZÕ BIZOTTSÁG A PROGRAM VÁLT OZÁSÁNAK JOGÁT FENNTARTJA. Részvételi díj Részvételi díj: 18.000 Ft. + ÁFA , tagok részére 16.000 Ft + ÁFA Helyszín Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Központi épület I. emelet 66 – Oktatói klub Jelentkezés: MaSzeSz (Vajda Katalin) Fax: 463 37 53 e-mail: [email protected] Szeretettel várjuk tisztelt egyéni és jogi tagjainkat és érdeklõdõ kollégáinkat.

19

HÍRCSATORNA

BESZÁMOLÓ a DWA (Deutsche Vereinigung für Waserwirtschaft, Abwasser und Abfall e.V.) 2005.szeptember 21-22-én Potsdamban megtartott Bundestagung-járól (éves közgyûlésérõl)

Az ez évi Bundestagung jellegzetessége az volt, hogy együtt tartották a DWA Nord-Ost tartományi szövetség közgyûlésével. A Közgyûlésen 423 résztvevõt és 69 kiállító céget regisztráltak. A program plenáris üléssel kezdõdött, melyet Prof. Dr.-Ing. E.h. Hermann H. Hahn, a DWA elnöke nyitott meg. Ezt követõen a közgyûlést a Brandenburg tartomány környezetvédelmi minisztere és Potsdam város alpolgármester köszöntötték. Az ünnepi elõadást „A klímaváltozás és a vízháztartás” címmel Prof. Dr. Mathias Freude, Brandenburg Tartomány Környezetvédelmi Hivatalának elnöke tartotta. A két nap során, szekció üléseken az alábbi témacsoportok elõadásait tárgyalták meg: " A politikai, jogi feltételek változása. " Változásban a vízgazdálkodás? " Tájváltozás – vízháztartás-változás. " Vízgyûjtõ területek vizsgálata, folyók fejlõdése és – karbantartása. " Csatorna felújítási stratégiák. " Csatorna felújítási módszerek. " Decentrális szennyvízgazdálkodás. " Hulladék/szennyvíziszap. Különbözõ panelviták keretében a következõ témák szerepeltek. " A vízgazdálkodás modernizálása. Bechmarking és együttmûködés az igazi út? " Karrier tanácsadás hallgatóknak. " Mûszaki biztonság menedzsment. " Építõ- és vízmesterek új rendszere. " Kiállítók fóruma. Két szakmai kirándulásra volt lehetõség: – Alternatív szennyvíz gazdálkodás bemutatása a Stahndorfi Szennyvíztisztító Telep kísérleti berendezésein. – Természet-közeli vízfolyás rendezés a Nuthe-Nieplitz Niederung táj vízháztartásának javítása érdekében. A kulturális program keretében a mûemlékekben gazdag Potsdam nevezetességeinek megtekintésére nyílt lehetõség, melyet idõhiány miatt nem tudtunk kihasználni. A DWA Young Scientists Program keretében több tíz német hallgató vett részt a Bundestagung rendezvényein. A közgyûléssel párhuzamosan ülésezett az Együttmûködési Bizottság, melynek napirendjén szerepelt a Német – Magyar – Cseh – Lengyel Technológiai Transzfer utóéletének értékelése és a további együttmûködési lehetõségek felvázolása. Ezen az ülésen meghívottként a MaSzeSz-t képviseltük. Budapest, 2005. 09. 24. Dr. Dulovics Dezsõ, PhD.

20

HÍRCSATORNA

Harmóniában a természettel: mázas kõanyag csövek a csatornaépítésben! Termékprogram: • Keramo csövek és idomok DN 250–DN 1400 • CreaDig sajtolható csövek DN 250–DN 1000 • CreaCop aknaprogram • KreaLine kerámiaburkolatok • FlexoSet kötõelemek

Elõnyök: • Környezetbarát alapanyag • Kopásállóság • Vegyszerállóság • Nagy statikus és dinamikus terhelhetõség • Vízzáróság • Egyszerû és gyors beépítés

Tel.: (36-1) 4647-200 • Fax: (36-1) 4647-201 • E-mail: [email protected] • www.purator.hu H–1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 7–17.