hír C S ATORN A 2005
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja
november–december
TARTALOM MASZESZ – Hírhozó ....................................................................................... 2 Garay György: Megújuló energiaforrások kihasználása a szennyvíztisztításban ..................................................................................... 3 Boda János, Székelyhidi Klára: Energianyerés rothasztással .................... 5 Hajdú György: Hõtermelés szennyvízbõl ....................................................... 10 Mirõl ír az AQUAPress International 2005. évi 4. száma ............................ 13 KA – Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2005/10 ............................................................................................................... 14 2005/11 ............................................................................................................... 15 FÓRUM Szabad-e szennyvizet tisztítani a Margit-szigeten? ....................................... 17 Nem kellene felébrednünk ............................................................................... 17
2
HÍRCSATORNA
HÍRHOZÓ évf. 2. sz. 5 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 5 1998. szeptember KEDVESI. KOLLÉGA! Még egyszer – valószínû, hogy nem utoljára – visszatérünk a „Megújuló energiák forrásai a szennyvíztisztítás területén” címû elõadó üléshez. Az érdeklõdésre való tekintettel jelen számunkban három, megítélésünk szerint igen fontos elõadás szövegét közöljük. Megígértük, hogy a 2006. évi programot a HÍRCSATORNA november – decemberi számában ismertetjük. Elnézést, de erre csak a jövõ évi elsõ számunkban kerül sor. Jelen számunkból a következõ cikkeket ajánlom szíves figyelmükbe/figyelmetekbe: • Garay György: Megújuló energiaforrások kihasználása a szennyvíztisztításban, • Boda János, Székelyhidi Klára: Energianyerés rothasztással, • Hajdú György: Hõtermelés szennyvízbõl. A FÓRUM rovatban „Szabad-e szennyvizet tisztítani a Margit –szigeten?” cikkrõl kérjük tisztelt Olvasóink véleményét, mintahogyan az elõzõ számunkban kért véleményt továbbra is szívesen fogadjuk a témák megvitatása céljából. Egész éves közremûködésüket/közremûködésedet megköszönve, engedje/engedd meg, hogy az elnökség és magam nevében minden olvasóknak, minden tagunknak KELLEMES KARÁCSONYT ÉS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ÉVET kívánjak. Budapest, 2005. december 20.
Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag
A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME – Vízi-Közmû és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Mûegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztõ: MaSzeSz Szerkesztõ: Dr. Dulovics Dezsõ Tördelés: Aranykezek Bt.
3
HÍRCSATORNA
MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK KIHASZNÁLÁSA A SZENNYVÍZTISZTÍTÁSBAN Garay György, FCSM
A szennyvíztisztítás energiaigényes folyamat. Az egy lakosra jutó szennyvíztisztítási elektromos energiaigény egy fõ teljes áramfelhasználásának mindössze néhány ezreléke, de egy tisztítótelep már jelentõs fogyasztó. A kiszámíthatatlanul, de meredeken emelkedõ energiaárak indokolttá teszik a szennyvízben lévõ energiaforrások igénybevételét is. A szennyvízben kihasználható hõenergia és szervesanyag van. A tisztítótelepekre érkezõ víz hõmérséklete nyáron a 25 °C-t is eléri, és bár télen 12 °C alá süllyed, a hõenergia-tartalom mindenképpen jelentõs. Egy m3 víz 1 °C-os hõmérsékletváltozása 1,16 kWh energiatartalom változást jelent. Egy m3 szennyvíz tisztításához szükséges elektromos energia 0,3-1,2 kWh. A vízben van annyi energia, amennyit tisztítására felhasználunk. Sajnos, jelenlegi technológiáink az ilyen kis hõmérsékleten jelentkezõ energia felhasználását csak korlátozottan teszik lehetõvé. Hõszivattyú segítségével, némi elektromos áram felhasználásával a víz hõenergia-tartalma máshova helyezhetõ át. Épületeink fûtését, melegvíz-ellátását meg tudjuk oldani, esetleg nemcsak a telepen belül, hanem a közeli épületekben is. Nagyüzemi áramtermelésre sajnos a víz hõenergia tartalmát nem tudjuk felhasználni. Igen sok múlik azon, hogy az átvitt hõmennyiség hányad részét kell a hõszivattyú kompresszorának üzemletetésére fordítani. Természetesen, ha a szükséges áram költsége eléri, vagy meghaladja a kinyert hõenergiának megfelelõ földgáz költségét akkor ez a megoldás nem gazdaságos. A jelenlegi rendszerekkel már lehetséges 1 kWh elektromos energia segítségével 4 kWh hõenergiát átvinni. A Ft/kWh alapján számított földgáz-áram árarány 2 és 3 között van jelenleg. Nehezen adható meg egy értékkel, mert mindkét energia ára kéttényezõs és különféle díj-, ill. fogyasztói kategóriák vannak. A tendencia azonban az, hogy a földgáz ára nagyobb ütemben emelkedik, mint az áramé. Az arány a hõszivattyús rendszerek számára kedvezõ irányban változik. Bonyolítja a helyzetet, ha a tisztítótelepen rothasztás és biogázfejlesztés is folyik. A biogáz felhasználási módjától, az adott telep energiamérlegének alakulásától is függ, hogy érdemes-e hõszivattyút alkalmazni. Nehezíti a hosszú távú tervezést, hogy az energia ára politikai kérdés is.
A nyers szennyvíz szervesanyag-tartalmának egy részét a tisztítás során lebontjuk, más részét a szennyvíziszapban gyûjtjük össze. A biogáztermelés – rothasztás – már egyre kisebb telepméret esetén gazdaságos. Egy kilogramm iszap-szárazanyag kétharmada szervesanyag, amelynek mintegy a fele bomlik le a rothasztás során. Egy kilogramm szervesanyag lebontása révén 1m3 biogáz nyerhetõ, melynek fûtõértéke 24 MJ/m3 (6,6 kWh/m3) körül van. Nagyjából ennyi egy kilogramm szerves iszap-szárazanyag elégetésekor keletkezõ hõenergia is. Az ásványi anyag tartalom figyelembe vételével a rothasztás elõtti iszap fûtõértéke 16MJ/kg (4,4 kWh/kg), a rothasztás utáni iszapé pedig 12MJ/kg (3,3 kWh/kg) körül van. A 25% szárazanyag tartalmú iszap esetében mintegy 8MJ (2,2 kWh) a víz elpárologtatására fordítódik. Míg régebben sokszor csak a telepek hõenergia-igényének fedezésére alkalmazták a biogázt, ma már egyre gyakrabban üzemeltetnek a telepek generátorral összekapcsolt gázmotorokat. 1m3 biogázból kb. 2 kWh elektromos energiát tudunk elõállítni. A gázmotor áramtermelés mellett hõenergiát is termel, 1 kWh áram mellé 1,2-1,5 kWh hõt is kapunk. Nyári idõszakban ezt a hõmennyiséget sokszor nehéz hasznosítani. Itt érdemes megemlíteni, hogy ismeretesek olyan tapasztalatok, amelyek szerint a rothasztók nemcsak a klasszikusan elfogadott 33 és 55 °C körüli tartományban mûködnek jól, hanem a köztes hõmérsékleteken is, vagyis a fölös hõ a rothasztóba vezethetõ. Elvileg lehetséges (jogszabály megengedi) a biogáz hálózatba táplálását. Természetesen ehhez kezelni kell(ene), hiszen a földgázhoz hasonló fûtõértéket el kell érni, vagyis ki kell vonni a széndioxidot, és a földgáz egyéb paramétereit (szagosítás) is biztosítani kell. Ha a biogázt megfelelõen tudjuk hasznosítani, célunk lehet, hogy minél többet termeljünk. A rothasztóba menõ iszap hõkezelésével, ultrahangos kezelésével vagy más módszerek alkalmazásával megoldható a sejtek roncsolása, ami hozzájárul a fajlagos biogáztermelés növekedéséhez. Tovább növelhetõ a szennyvíztisztító telep biogáztermelésének mennyisége, ha máshol keletkezett szennyvíziszapot vagy egyéb jól bontható, gázfejlõdést serkentõ anyagokat is fogad. Zsírszerû anyagok, élelmiszeripa-
4
ri maradékok, növényi anyagok megfelelõ elõkészítés és iszappal történõ helyes keverési arány kialakítása esetén jelentõsen megnövelhetik a rothasztó gáztermelését. Ehhez fogadó létesítményt kell építeni, amely a levegõ szagtalanítását is elvégzi. A szennyvíztisztító telepen akár teljes elektromos önellátás is elérhetõ. Érdemes fontolóra venni a termelt áram betáplálását az elektromos hálózatba. Biztosítani kell a megfelelõ mûszaki hátteret, de a jelenleg érvényben lévõ garantált (csúcsidõben) nagy átvételi ár gazdaságossá teheti ezt a tevékenységet. Érdemes a telepeknek az üzemmenetet úgy szabályozni, hogy a fogyasztási csúcsok az áramszolgáltató által csúcsidõnek tekintett idõszakon kívülre essenek. Ez természetesen nem könynyû, mert – fõleg a vízvonalon – az áramigények nagy része nem halasztható. Az iszapkezelési mûveletek helyes idõbeosztásával az áramköltség esetleg csökkenthetõ. Az áramgazdálkodási szempontok a telepi folyamatirányításba is illeszthetõk a fogyasztás figyelése alapján. A gázmotorok karbantartási igénye lényegesen meghaladja a villanymotorokét, üzembiztonsága, éves üzemideje viszont alatta marad azokénak. A gázmotorgenerátor egységek áramtermelési hatásfoka 40% körül van. Jó lenne ennél jobbat elérni. Bíztató próbálkozást jelentenek az üzemanyag cellák, amelyek révén a biogáz energia-tartalmának 50–60%-a is átalakulhat elektromos árammá. A szennyvíziszapot mezõgazdaságban hasznosíthatjuk, lerakóba szállíthatjuk, elégethetjük, esetleg egyéb módon hasznosíthatjuk. Az iszap termõföldi alkalmazása oly módon is megtörténhet, hogy a termést ipari célra, használjuk. Termelhetõk olyan növények is, amelyek égetése révén hõ vagy elektromos energiát nyerhetünk. Lerakás csak megfelelõen kialakított szigetelt lerakóban történhet. A lerakási lehetõségek csökkenésével kell számolni hosszabb távon, hiszen az Európai Unió a lerakott szervesanyag-mennyiség csökkentését várja el. A lerakókban elõbb-utóbb beindul a depóniagáz termelõdése. A metántartalmú depóniagázt össze gyûjteni és hasznosítani kell. Ha hasznosítani nem lehet, el kell fáklyázni, bár ezt a hazai szabályozás nem teszi kötelezõvé. Tudnunk kell azonban, hogy a metán üvegházhatása 21-szerese a széndioxidénak, ezért el kell kerülni a légkörbe jutását. Az iszap égetésére ritkán kerül sor. A megfelelõen víztelenített szennyvíziszap energiamérlege pozitív, vagyis a víztartalom elpárologtatása után is marad hasznosítható hõenergia. Csak szennyvíziszapot égetõ beren-
HÍRCSATORNA
dezések Magyarországon nincsenek. Veszélyeshulladék-égetõkben történõ égetés igen költséges, de nem is szükséges. Megoldható az iszapégetés széntüzelésû erõmûben vagy cementgyárban is. Ez a megoldás kisebb költséggel jár. Sok szennyvíztisztító telep az árvízszint fölé emeli a teljes befolyó vízmennyiséget, azért, hogy a legmagasabb vízállás esetén is gravitációsan folyjon a víz a befogadóba. Az év túlnyomó részében azonban a befogadó vízállása alacsony és a víz jelentõs szintkülönbséggel (bukással) folyik el. Kedvezõ körülmények esetén a víz energiája turbina segítségével áramtermelésre hasznosítható. A tisztítótelepek a szennyvíztõl független energiaforrásokat, nap- és szélenergiát is felhasználhatnak. Magyarországon ezek az energiaforrások viszonylag korlátozott mértékben állnak rendelkezésre. Közös jellemzõjük, hogy nem vehetõk igénybe folyamatosan, tehát alkalmazásuk esetén, más módon is gondoskodni kell az áramellátásról. A föld felületére a Napból a mérsékelt égövben átlagosan kb. 150 W/m2 energia érkezik. Ezt fel lehet használni a telep használati melegvíz, vagy a fûtési energiaigényének legalábbis részleges kielégítésére. Van már mûködõ példa a napenergia-alapú áramellátásra is. Kaliforniában egy 24000 m3/d kapacitású szennyvíztisztító telep energiaigényét napsütéses idõszakban teljes egészében napelemekkel termelt árammal elégítik ki. Az 520 kW-ot 1,2 hektáron állítanak elõ, ami a telep méretével azonos nagyságrendbe esik. Magyarországon a napsütéses órák száma kisebb, de várható, hogy a napelemek hatásfokának javulásával és árának csökkenésével nálunk is gazdaságos lehet a napelemes áramtermelés. Természetesen, – az éjszakai ill., borús órákra való tekintettel – a telep energiaellátását egyéb módos is meg kell oldani. A felvázolt lehetõségekbõl látszik, hogy a szennyvíztisztító telep igen sokféle módon alkalmazhat megújuló energiaforrásokat. Egyre fontosabb az energiatakarékos és energia-költséget alacsony szinten tartó üzemmenet kialakítása. Bõvül az elérhetõ energiatakarékos eljárások, berendezések köre. A technológia tervezése során figyelembe kell venni a helyi adottságokat és az iszapelhelyezés várható módját, de semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül a szennyvízben rejlõ erõforrásokat. Alapos elemzéseket kell végezni, számos lehetõséget kell megvizsgálni ahhoz, hogy optimális megoldást tudjunk kialakítani.
5
HÍRCSATORNA
ENERGIANYERÉS ROTHASZTÁSSAL Boda János – Székelyhidi Klára Mélyépterv Komplex Mérnöki Rt.
A szennyvíztisztítás és az iszapkezelés valamennyi mûvelete több – kevesebb energiát igényel. Energiát fogyasztanak a mechanikai tisztítás gépei, az átemelõk szivattyúi, a biológiai tisztítás levegõztetõ berendezései, kotrói, szivattyúi, keverõi és az iszapkezelés, elhelyezés eszközei is. Számottevõ energiatermelés csak a rothasztás (anaerob iszapstabilizálás) melléktermékébõl, a biogázból lehetséges. A rothasztás elõnyei azonban nem csak energetikai jellegûek. Rothasztáskor az iszap szervesanyagának mintegy a fele lebomlik, megszûnik a bûzös volta, mennyisége harmadával csökken. Az iszapban lévõ kórokozók, féregpeték és patogének közel 90%-a elpusztul és a maradék életképessége is gyengül. A rothasztott iszap minõsége, szemben a nyersével, tartósan állandó jellegû, ami a víztelenítését nagymértékben megkönnyíti, vegyszerszükségletét csökkenti. A rothasztóban állandó tárolótér áll rendelkezésre, ami lehetõvé teszi, hogy a munkaszüneti napokon, vagy üzemzavar esetén az anaerob stabilizálást követõ mûveleteket ne végezzék el. A felsorolt elõnyök ellenére a 60–as éveket követõen sokáig nem építettek rothasztókat, mert az iparosodott kivitelezõk a piaci túlkínálat miatt nem vállalkoztak a csak hagyományos építéstechnológiával és nagy élõmunka igénnyel megvalósítható vasbeton rothasztók építésére. A vállalkozói kedvet csökkentették a fokozott minõségi elõírások, a tökéletes víz-, és gázzárás követelményei is. A kivitelezésnek az elõzõekben említett nehézségein a Mélyépterv úgy kívánt segíteni, hogy kidolgozta a kedvezõ tartályépítési módszerekkel kivitelezhetõ acélrothasztók és a korszerû zsaluzati rendszerrel megépíthetõ vasbeton rothasztók építésének a feltételeit. Az acélszerkezetû rothasztók egyik változata a Budapesti Vegyipari Gépgyár (BVG) tartályaira épült. Erre a típusra a laposfenekû, zömök hengeres forma a jellemzõ. Erre a típusra példa a gödöllõi 1500 m3-es és a váci 3000 m3-es elõ-, és utórothasztó (1. kép). Az acélszerkezetû rothasztók másik változatánál a tartályok vasbeton alapra felülõ csonkakúp zsomppal, középsõ hengerfallal és csonkakúp lefedéssel készültek.
1. kép. Váci elõ-, és utórothasztó
Ilyenek a kazincbarcikai és a komlói 1500 m3– es, valamint a székesfehérvári 3700 m3 – es rothasztók (2. kép).
2. kép. Székesfehérvári rothasztók
6
HÍRCSATORNA
A választás helyességét bizonyítják a váci és a székesfehérvári iszapkezelés közelmúltbeli korszerûsítése során elvégzett korróziós vizsgálatok, melyekben számottevõ károkat nem tapasztaltak. A korszerû zsaluzati rendszerrel, kis élõmunka igénynyel megépített elsõ vasbetonrothasztókra a két 1500 m3-es sátoraljaújhelyi és a kecskeméti korábbi két rothasztót kiegészítõ új, 2460 m3-es (3. kép) rothasztó a példa.
5. kép. Nyíregyházi rothasztók
3. kép. Kecskeméti rothasztók
A debreceni két új 4500 m3-es vasbeton rothasztó hengerfalait csúszózsaluzattal, utófeszítéssel építették (4. kép).
6. kép. Dunakeszi rothasztó
4. kép. Debreceni rothasztók
Ugyancsak csúszózsaluzattal, de feszítés nélkül kivitelezték a 2002 – ben Tierney Clark díjat kapott nyíregyházi 2000 m3-es rothasztókat (5. kép) és a közelmúltban üzembe helyezett 2000 m3-es dunakeszi rothasztót (6. kép). A váci, a dunakeszi és a debreceni rothasztók külsõ szivattyús keverésûek, a nyíregyháziakba és a dél-pestiekbe mechanikus keverõket építettek be, a gödöllõi, a kazincbarcikai, a komlói és a székesfehérváriak gáz-keverésûek.
A mezofil vagy termofil anaerob iszapstabilizáláskor biogáz keletkezik, amelynek közel kétharmada metán, egyharmada széndioxid és kisebb mennyiségû hidrogént, kénhidrogént, oxigént és nitrogént is tartalmaz. Egy kg szervesanyag lebontásakor 750 – 1000 l gázhozamra lehet számítani. A rothasztóba betáplált szervesanyagra vonatkoztatva ez az érték 400 – 500 l/kg. Az átlagos összetételû biogáz fûtõértéke 23.500 kJ/m3 (5500 kcal/m3). A példaként felsorolt tisztítótelepek közül a kisebbeknél a biogázt kazánokban elégetve tüzelõanyagként hasznosítják. A kazánokkal melegvizet állítanak elõ, s ezzel fûtik a rothasztókat és elégítik ki a telep egyéb hõigényét. A megoldás nem optimális, mivel a nyári idõszakban a gáz
7
HÍRCSATORNA
nagy részét el kell fáklyázni, télen pedig változó menynyiségû földgázpótlásra van szükség a telep teljes hõigényének a fedezéséhez. A biogáz teljeskörû hasznosításának egyik lehetséges módja a gázmotoros hasznosítás. A biogázt gázmotorban elégetve mechanikai munka nyerhetõ és a motor hûtõvizében, kenõolajában és kipufogógázában lévõ hõenergia is hasznosítható. A mechanikai munka generátorok közbeiktatásával villamosenergia elõállítására, a hulladékhõ pedig fûtési célokra használható fel. A biogáz teljeskörû hasznosítására a dél-pesti, a debreceni (7. kép), a székesfehérvári, a kecskeméti, és a nyíregyházi szennyvíztisztító telepen találunk példát. Ezeken a telepeken a generátorral egybeépített gázmotorokkal villamos energiát állítanak elõ, a motorok hulladékhõjét pedig fûtési célokra használják fel. Az így elõállított villamos energiával a vásárolt energia menynyiségét felére – harmadára csökkentik.
rothasztás és a szárítás hõigényétõl függõen a gázmotorok, a szárító és a kazánház között lehet megosztani. A téli hónapokban a biogáz teljes mennyiségét a két darab egyenként 250 kW villamos-, és 292 kW hõteljesítményû gázmotorban célszerû elégetni. Ilyenkor a telep teljes hõszükséglete és a villamos energiaigény fele a gázmotorok üzemével biztosítható. Nyári idõszakban, amikor kisebb a rothasztás hõigénye, gazdaságosabb lehet egy gázmotort üzemeltetni és a maradék gázt az iszap szárítására használni. A nyertes fõvállalkozó nem változtatott az elõzõekben felvázolt mûszaki tartalmon, a tervek szerint 2005. végére készülnek el a 4,6 milliárd forint összköltségû szennyvíztisztítási és iszapkezelési fejlesztési munkákkal (8. kép).
8. kép. Az épülõ gyõri rothasztók
7. kép. Gázmotorok Debrecenben
Rothasztásos iszapkezelés és gázmotoros biogáz hasznosítás szerepel a nagyobb szennyvíztisztító telepek fejlesztésére készült Európai Uniós pályázatokban is. A Gyõri Szennyvíztisztító Telep fejlesztésének elfogadott ISPA támogatási kérelmében az iszapok sûrítésébõl, szárításából és a granulált iszap mezõgazdasági elhelyezésébõl álló iszapkezelés a fölösiszap gépi sûrítésével, a sûrített kevert iszap rothasztásával, cellás komposztálásával egészül ki. A rothasztással a szárító üzemeltetési feltételei javulnak, a komposztálás pedig az iszapelhelyezés biztonságát növeli. A rothasztáskor keletkezõ biogáz gázmotoros hasznosításával pedig az üzemeltetés költségeit csökkentik. A 60 ezer m3/d hidraulikai-, és 375 ezer LE szennyezõanyag terhelésû szennyvíztisztító telepen a mintegy 20 t/d szárazanyag tartalmú iszap rothasztásakor átlagosan 6.200 m3/d biogáz keletkezik. Ezt a mennyiséget a
Az Uniós támogatású 165 ezer LE terhelésû soproni szennyvíztisztító telepen a sûrített iszapok rothasztására 2 db 2 225 m3-es utófeszített, csúszó zsaluzatos technológiával épülõ vasbeton tartály szolgál. A 8,9 t/d összes szárazanyagtartalmú iszap rothasztásakor 2 500 m3/d biogáz keletkezik. A biogázt gázmotorban elégetve 330 kW elektromos- és 404 kW hõenergia nyerhetõ. A termelt villamos energiát az áramszolgáltatónak fogják értékesíteni. Az ugyancsak Uniós támogatású 350 ezer m3/d hidraulikai- és 1.450 ezer LE-nek megfelelõ szennyezõanyag terhelésû Csepeli Szennyvíztisztító Telepen a nyers iszapot a tervek szerint gravitációs elõsûrítõkben sûrítik, a fölösiszap víztartalmát gépi úton csökkentik. A sûrített iszapokat homogenizálják, hõcserélõkben 45 °C- ra elõmelegítik, majd 70 °C-on sterilizálják. A sterilizált iszapokat hõcserélõkben 55 °C-ra visszahûtve rothasztókba táplálják. A 4 db egyenként 9.000 m3-es termofil rothasztó közül 2 –2 db sorba kötve üzemel. A „tojás” alakú monolit vasbeton szerkezetû, csúszózsaluzatos technológiával megépíthetõ utófeszített rothasztókban (9. kép) az iszap szervesanyag tartalmának fele lebomlik, biogázzá alakul. A rothasztott iszapot ki-
8
HÍRCSATORNA
gázosítás után víztelenítik, a biogázt pedig 4 db gázmotorban elégetve hasznosítják. A motorok hõteljesítménye 1.245 kW/db, a villamos teljesítmény 1.006 kW/db. A tisztítótelep várható csúcsenergia igénye 7 MW, a gázmotorok maximális energia termelése 4 MW, a csúcsigény 55%-a.
9. kép. A fõvárosi központi (csepeli) szennyvíztisztító telep rothasztóinak látványterve
A biogáztermelés növelésére is történtek lépések. Ennek egyik módja az iszapoknak és a zsírszerû anyagoknak az együttes rothasztása. A Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen létesült ilyen üzem, amely a korábban csatornába ürített és egyéb hulladék anyagok rendezett, az elõírásoknak megfelelõ fogadását és környezetbarát kezelését is megoldja. Az 1. ábra szerinti technológiában az új 2000 m3-es termofil- (10. kép) és a 4 db 2600 m3-es régi mezofil rothasztó sorba kötve üzemel. A 100 m3/d mennyiségû zsírszerû anyagnak és a napi 500 m3 telepi iszapnak az együttes rothasztásakor a biogáz 6.400 m3/d- rõl 13.635 m3/d-re nõ. A biogázt a korábban is üzemelõ és egy új gázmotorban elégetve hõ- és villamos energia elõállítására lehet hasznosítani.
A gázmotorok hulladékhõjével és egy kazán üzemével a zsírfogadó állomás, a rothasztók és a telepi fogyasztók 2.665 kW maximális hõigénye biztonsággal fedezhetõ. Az 500 kW elektromos teljesítményû régi- és az új gázmotorral termelt 800 kW villamos energiával pedig a szennyvíztisztító telep önellátóvá tehetõ. Rothasztásos iszapkezelést és gázmotoros biogáz hasznosítást irányoztak elõ az Uniós támogatású a Dél – budai, a Szombathelyi és Szegedi Szennyvíztisztító Telepeken is. A biogáz termelés növelésének másik lehetséges módja az ultrahangos iszap elõkezelés, (2. ábra)
1. ábra. A termofil-mezofil rothasztás technológiája a Dél-pesti szennyvíztisztító telepen
2. ábra. Ultrahangos iszapkezelési lehetõség a szennyvíztisztító telepeken
10. kép. A Dél-pesti termofil rothasztó
9
HÍRCSATORNA
melynek során az iszapot, vagy annak egy részét kb. 21 kHz frekvenciájú, nagy- intenzitású ultrahanggal sugározzák be. Az ultrahanggal szétroncsolt sejtfalakból kiszabadul a jobban bontható sejtközi állomány, mely a rothasztókban a hidrolízist végzõ enzimek részére könynyebben hozzáférhetõvé válik, így megnõ a fejlõdött biogáz mennyisége. A fonalas baktériumok elroncsolása miatt megszûnik az iszap habzása is. Az iszapkezelési lehetõségeket színesíti a napenergiával történõ szárítás melyre a Veszprémi Szennyvíztisztító Telepen találunk példát (11. kép), ahol 7.500 t/a, 28%-os szárazanyag tartalmú rothasztott iszapot kezel-
11. kép. A veszprémi szolárcsarnok
nek ezzel a módszerrel egy háromrekeszes 3.096 m2 alapterületû csarnokban. A 75–80% szárazanyag tartalmú szárított iszap bûzmentesen tárolható, tüzelõanyag pótlásra is alkalmas, kazánokban elégethetõ. Terjedelmi okokból az elõadás nem ismerteti az anaerob lebontás folyamatát, a mezofil és a termofil rendszerek összehasonlítását, a kinetikai összefüggések alkalmazását, azokról a felhasznált irodalomban felsorolt cikkek adnak tájékoztatást.
Felhasznált irodalom: Boda, J., Lázár, Cs., Tóbiás, S. (1992): Az anaerob iszapstabilizálás és a biogáz hasznosítása. Hidrológiai Közlöny 72. évfolyam, 5-6. szám, szeptember-december Boda, J. (2004): Iszaprothasztás gázmotoros biogáz hasznosítással. MHT XXII. Országos Vándorgyûlés. Keszthely. július 7-8. Boda, J., Papp, M.(2002): Iszapszárítás napenergiával. MaSzeSz HÍRCSATORNA május-júniusi száma Németh, Zs., Kárpáti, Á. (2005) : Ultrahanggal történõ iszapkezelés és hatásai a szennyvíztisztításban, MaSzeSz HÍRCSATORNA. március-áprilisi száma Palkó, Gy., Oláh, J., Szilágyi M. (2004) : Az anaerob iszapkezelés energiatermelési és -hasznosítási lehetõségei, Hidrológiai Közlöny július–augusztus
„PANNON-VÍZ” Víz- Csatornamû és Fürdõ Rt. 9025 Gyõr, Bercsényi liget 1. Tel./fax : 96/329-047, 96/326-566
SZOLGÁLTATÁSAINK: VÍZTERMELÕ KUTAK KAMERÁS VIZSGÁLATA 150 mm átmérõ felett, 200 m mélységig, videófelvétel és szakvélemény készítése,
CSATORNAHÁLÓZATOK KAMERÁS VIZSGÁLATA 180 mm átmérõ felett, videófelvétel, lejtésdiagram, mérési jegyzõkönyv és szakvélemény készítése
10
HÍRCSATORNA
HÕTERMELÉS SZENNYVÍZBÕL Hajdú György *
Olyan korban élünk, amikor minden az energia körül forog. Akinek kevés van belõle, háborúkat is visel megszerzéséért. Sivatagi nomád koldusok, analfabéta sejkek lettek krõzusok. Dúskálunk, fürdünk az energiában. Pazaroljuk, divatozunk belõle. Benzinfaló gépkocsikkal közlekedünk és szmogban fürdenek városaink, azt nyelik gyermekeink. Fûtjük a légkört, vízözönöket zúdítunk földjeinkre, milliók kénytelenek menekülni a ciklonok, az emelkedõ tengerár elõl. A tudósok a tengerek több méteres emelkedésével számolnak. Az emberiség szegényebbik fele, akik az óceánok melletti lapályokon, a folyók termékeny torkolatainál élnek, tíz és százmilliós tömegekben fognak ez elõl menekülni, új hazát keresni, vallási és nemzeti feszültségek robbanásaival vegyes, új népvándorlásba zúdulni, mely egész civilizációnkat elpusztíthatja. A világ leggazdagabb vállalatai az energia termelõi és szolgáltatói. Hazánkban is a MOL, az áram és gázszolgáltatók, globális cégek fiókjai uralkodnak a tõzsdén. Sok ezer kilométer hosszú gáz és olajvezetékeken keresztül áramlik az energiahordozó, hogy éltesse az ipart, melegítse a lakásokat, kórházakat, a civilizáció és kultúra otthonait. Soha nem látott hajóóriások szállítják az olajat, a szenet, a cseppfolyósított gázt a kontinensek között. A villamosság sok ezer voltos vezetékei földrészeket hálóznak be. Ahogy egyre többet használunk belõle, ahogy szélesedik a használata, ahogy egyre több ország lép át a „kõkorszakból” az energiakorba, úgy emelkedik az ár. És nemcsak az energiáé, vele együtt minden terméké. A kenyér, a hús, az élelmiszer, a gyógyszer, a szállítás költségeiben is az energiaé dominál. Az emberiség válaszút elõtt áll. Az energia rabszolgája lesz, vagy megtanul uralkodni az energián. Az energia uralma a halál felé vezet. Szennyezzük életetadó bolygónkat, míg a halál bolygójává nem válik. Tudjuk, hogy megszabadulhatnánk a fosszilis energiahordozók uralmától. Az emberiség energiaigényének
*
okl. gépészmérnök, Fõvárosi Vízmûvek ny. igazgatója, MHT tiszteleti tagja, Vásárhelyi díjas, Budapest Fõváros Pro Urbe díjasa.
sokszorosa áramlik felénk fentrõl, a nap sugárzásából, és lentrõl, a bolygónk megújuló belsõ hõjébõl. Ezeket sokféle formában lehet hasznunkra alakítani. Vízierõmûvek, szélturbinák, napelemek és kollektorok, hõszivattyúk, biodízel, fa és növényi hulladék tüzelése az okos államokban rohamosan átveszi a fosszilis energia szerepét. Sajnos, mi nem tartozunk ezek közé. Hátul kullogunk a megújuló energia hordozók felhasználásában, pedig dúskálódhatnánk benne. Ezek közül egyet akarok ismertetni, a hõszivattyút. A hõszivattyú olyan hõtermelõ gép, amely az egyébként használhatatlan kis hõfokú környezeti hõbõl nagy hõfokú, használható hõt tud termelni, kevés befektetett energia felhasználásával. Valószínûleg a víz magasabbra való szivattyúzása adta – 250 évvel ezelõtt – az ötletet Carnotnak, mikor azt vizsgálta, lehet-e hõt hasonlóan magasabb szintre kényszeríteni, mint ahogy a vizet felszivattyúzzák. A termodinamika II. fõtétele kimondja, hogy a hõ önként nem mehet át a hidegebb testrõl a melegebb testre, vagyis kizárja a másodfokú perpetuum mobile lehetõségét. Míg a hõ csak célszerûen szerkesztett berendezések segítségével konvertálható munkává és akkor sem teljes egészben, vagyis veszteségekkel. Viszont tapasztalható, hogy a munka könnyen, veszteség nélkül alakítható át hõvé. A fõtétel nem zárja ki, hogy külsõ energia felhasználásával a kisebb hõmérsékletû tömeget nagyobb hõmérsékletre lehet transzformálni, hasonlóan a víz magasabb energiaszintre szivattyúzásával. Ezért Carnot megfordította a róla elnevezett körfolyamatot és elméletileg bizonyította ennek lehetõségét. De 100 évnek kellett eltelnie, míg egy osztrák mérnök, – von Rittingen – megszerkesztette a hûtõgép megfordításával az elsõ hõszivattyút. Érdekes, hogy ezt környezetvédelmi célból tette. Ugyanis a Salzburg környéki sóbányáknál dolgozott és a só lepárlásához kíméletlenül irtották az erdõket. Már csak 80 év kellett, hogy egy fiatal magyar mérnök 1938-ban a Zürich-i Városháza fûtéséhez megtervezze az elsõ korszerû, a polgári életben is használható hõszivattyút. Heller Lászlónak hívták, és ebbõl készítette doktori disszertációját. De nem csak a hõszivattyú megújításával szerzett hírnevet. Az ötvenes években már itthon javasolta a Parlament fûtésének a felújításá-
11
HÍRCSATORNA
nál a hõszivattyút. De Õ sem volt próféta a saját hazájában. Viszont az új Berlini Parlamentet már hõszivattyúval fûtik és hûtik. A hõszivattyú egyszerû gép. Nem különbözik alkatrészeiben, felépítésében egy háztartási hûtõszekrénytõl vagy ipari hûtõgéptõl (1. ábra).
dig 1-nél nagyobb. A gyakorlatban ez a hatékonyság – vagy nevezik jósági foknak, (COP) – a gép veszteségei , miatt a kompresszoros hõszivattyúnál ε =7 lehet, a 3 és 5 közötti érték a gyakori. Egy hõerõmûben 500 °C-ra (773 °K ) hevített gõz munkavégzés után 100 °C-re (373 °K) hûl. A hasznos munka: W = Q ( T1 – T2 ). A hatásfok: η=
T1 − T2 W 500 °C - 100 °C 773 °K - 373 °K = = = = 0,52 500 °C 773 °K T1 Q1
A hatásfok elméletileg 52%, a gyakorlatban kb 40%. Nagyobb hõfokokon is csak az 50–55% érhetõ el. 2. ábra. Munka végzése hõenergiával
10 °C ( 323 oK ) hõmérsékletû vizet munka bevezetésével emelünk 50 °C-re (283 oK ) hõmérsékletre. (Megfordul a Carnot körfolyamat.) A termelt hõ: 1. ábra. A hõszivattyú mûködési folyamatábrája
Q=
Végtelenített csõvezeték köt össze két hõcserélõt. A csõvezetékben munkaközeget, vagyis speciális gázt keringet egy kompresszor. A gáz sajátossága, hogy csak nagy, 15-20 bar nyomásnál cseppfolyósodik, de a nyomás csökkenése után hevesen elgõzölgött. Régebben freont használtak e célra, de ma már a környezetre és az ózonpajzsra ártalmatlan gázkeverékeket használnak munkaközegként. A kompresszor az áthaladó gázt öszszepréseli, amitõl az felmelegszik, mint a biciklipumpában a levegõ. A 40-60 °C-ra felmelegedett gáz a melegoldali hõcserélõben, a kondenzátorban találkozik a 1020 °C-kal hidegebb visszatérõ, lehûlt fûtõvízzel és azt felmelegíti. Utána a dekompressziós szelepen áthaladva hirtelen elpárolog, és emiatt lehûl, mint a szénsavpatron, ha kinyitjuk. A hideg oldali hõcserélõben, az evaporátorban találkozik a nála 10-20 °C-kal melegebb környezeti közeggel, ami lehet pl. 18 °C-os tisztított szennyvíz. Ettõl 10 fokra felmelegszik, vagyis átvesz néhány fokot a környezet energiájából. A 10 °C-ra lehûlt környezeti közeg kiáramlik a hõcserélõbõl és átadja a helyét a beáramló, meleg közegnek. A kompresszor ismét beszívja és a folyamat ismétlõdik. Ha kompresszor forgásirányát megfordítjuk, akkor hûtõgépként fog üzemelni. Amit télen fût, azt nyáron hûteni tudja. A hõszivattyú energetikai hatékonyságát azzal mérjük, hogy a befektetett meghajtó energia hányszorosát tudja hasznos hõben termelni. Ha a dT, vagyis a felmelegítés Kelvin fokokban 25-nél kisebb, ez elméletileg 10 is lehet, a hûtõgép és a hõszivattyú hatékonyságánál nem a hõerõgépeknél használatos µ, mert az csak 1-nél , kisebb lehet, jó esetben érheti el a 90%-ot, míg az ε min-
W T1 - T2
ε=
50 °C 323 °K Q1 T1 = = = = 6,46 W T1 − T2 50 °C - 10 °C 323 °K - 283 °K
A gép belsõ veszteségei miatt a tényleges hatékonyság 4,5 lesz 3. ábra. Hõmérséklet emelése munkavégzéssel
A valóságban ezeknél a hõmérsékleteknél kb. 4,5 lesz a mûvelet jósági foka. Ez függ a gép minõségétõl is. A hõszivattyú elterjedésének a hatóereje az olaj és gáz árának robbanása, nem utolsó sorban a tudatosodó környezetvédelem volt. Ma már a legelterjedtebb megújuló energiaforrás. A 7. Hõszivattyús Világkonferenciát 2002-ben rendezte a Nemzetközi Energia Ügynökség Pekingben. Itt közölték, hogy a hõszivattyúk száma már meghaladta a 100 milliót és üzemük 6%-kal csökkenti a CO2 kibocsátást, 2010-re elérhetõ a 16%. Azóta rohamos a fejlõdése. Svájcban a lakások 97%ában már hõszivattyúval fûtenek. Az USA-ban 2001ben 1 400 000 gépet építettek be, 2004-ben 5 200 000et. Gyakorlatilag az új épületeket már hõszivattyús klímával fûtik-hûtik. A hõszivattyú energia forrása lehet a környezet kis hõfokú anyaga, mint a levegõ, a talajvíz, folyók és tavak vize, a föld belsõ hõje, a használat után elfolytatott meleg termálvíz, és nem utolsó sorban a tisztított szennyvíz. Külföldön gyakori a tisztított szennyvíz hõtartalmának felhasználása. Példakép bemutatom egy svéd város, Borlänge esetét, ahol a városi távfûtés csúcsban 100 MW
12
HÍRCSATORNA
teljesítményû olajkazánjai mellé 2 db 12 MW-os hõszivattyút és egy 6 MW-os fahulladék-tüzelõ kazánt építettek be (4. ábra).
Sorsz. 1 2 3 4 5
Energia leadás HMV Nyári idényben HMV Fûtési idényben Hõszivattyús fûtés Hõszivattyús fûtés Gázkazán hõleadás Összes hõleadás Hõszivattyú hõleadása
kWh 420 000 420 000 1 006 250 402 500 210 000 2 458 750 2 248 750
% 17,08 17,08 40,93 16,37 8,54 100 91,46
4. ábra. Borlänge város éves hõigénye
Mind a szennyvíz, mind a fahulladék a város melletti papírgyárból származik. Az olajfogyasztás 80%-kal, évi 16 000 m3-el, a kéndioxid kibocsátás 327 tonnával csökkent. A beruházás három év alatt megtérült. Megvizsgáltuk az Északpesti Szennyvíztisztító Telep energiagazdálkodását. A Telep egy-egy Thermopress 1400 (1628 kW) és 700 (814 kW) típusú gázkazánnal végzi a fûtést és a használati melegvíz elõállítását. A napi szennyvíz forgalom eléri a 150 000 m3/d, vagyis 6000–8000 m3/h mennyiséget. Hõfoka 15–20 °C közt van. 15 °C-ról 5 °C-ra hûtve kinyerhetõ 80 000 kW teljesítmény, ami kb. 20 000 távfûtéses lakás ellátására elegendõ. A telep saját hõigénye igen változó. A nyári hónapokban 100 kW körüli, a téli csúcs pedig 1300 kW feletti. A kis kihasználtságnál erõsen romlik a tüzelési hatásfok. A tavalyi gázárral a fûtési költség elérte az évi 23 MFt-ot. Jövõre ez 19%-kal emelkedik, azután várhatóan még tovább. Nem jelentéktelen az ebbõl eredõ emisszió, CO2 kibocsátása, a füstgázok környezetet romboló hatása sem. Számítást végeztünk a telep hõigényének hõszivatytyúval lehetséges ellátására. Két db 270 kW teljesítményû, villamos meghajtású hõszivattyú a fûtési idény 85%-ában fedezni tudja a telep hõigényét. Ennek a vízigénye töredéke a telep kapacitásának, 70 m3/h. A rövid, évenként kb. 70 órás, 0 fok alatti csúcsidõszakban a meghagyott gázkazánok rásegítenek a hõszivattyúk teljesítményére. A gázhasználat 360 000 m3-rõl 40 000 m3-re csökkenne, vele az emiszszió 90%-a megszûnne. Az éves üzemköltség az emelt gázár mellett is 13 millió Ft.-ra mérséklõdne. A beruházás költsége kb. 36 MFt. a megtérülési idõ 4 évnél rövidebb (5. ábra). Az energia megtakarítás 76%. Ha a nemzetgazdasági enegia mérleget vesszük figyelembe és az elektromos energia elõállításánál 35%-os hatásfokkal számolunk, akkor az energia megtakarítás „csak” 48%.
5. ábra. Teljesítmények megoszlása
Ma nagyon divatos a gázmotor. Megvizsgáltuk ennek a lehetõségét is. Az 500 kW hõszivattyú meghajtásához 4-es jósági fok mellett 125 kW villamos teljesítményû gázmotor szükséges. Ennek a kinyerhetõ hõteljesítménye 196 kW. A gázmotor egész évben járhat, hogy minél nagyobb legyen az árameladásból a bevétel. Ha a fûtési idényen kívül kisebb a hõigény, mint amit a gázmotor lead, a felesleg elnyelethetõ a szennyvízzel. A fûtési idényben fokozatosan nõ a hõszivattyú áramigénye és csökken az eladható áram. A 0 °C alatt itt is belépne a meghagyott gázkazán. A gázmotor nagy beruházási költsége miatt a nagyobb megtakarítás ellenére megnõ a megtérülési idõ, ennél megközelíti a 10 évet. Közhit, hogy hazánk szegény energiában. A valóságban gazdagok vagyunk, csak nem használjuk lehetõségeinket. Húsz éve vitatkozunk a szlovákokkal párszáz MW -on. Ha a Budapesten átfolyó Dunából csak 1 fokot vennénk ki, az maga 6000 MW lehetne. Ugyanezt Dunaújváros vagy Kalocsa, Baja is megtehetné, mert a mederbõl feltörõ földhõ visszamelegíti a folyóvizet. De tehetnék ezt a Tiszával vagy a Balatonnal is a parti városok. A svédek, a norvégok, a lengyelek télen a tengervízbõl fûtik városaikat. Így vagyunk termálvíz kincsünkkel is. Az évi 120 millió m3 kitermelt termálvíz hõjét 45%-ban használjuk ki, 37 °C-on elengedik a befogadóba és még büntetést is fizetnek a hõszennyezés miatt. 10 éve üzemeltet a Harkányi Gyógyfürdõ a szennyvízként elfolyó, elhasznált gyógyvízbõl távfûtési rendszert, csúcsban 6 MW teljesítménnyel, a saját hõigényen kívül 39 nagyfogyasztót lát el, (kórházakat, szállodákat) a szokásos távfûtési díj alig feléért. Az alapüzemet 2 db 1100 kW-os hõszivattyú szolgáltatja (1. táblázat).
13
HÍRCSATORNA
A telep saját hõigénye igen változó. A nyári hónapokban 100 kW körüli, a téli csúcs pedig 1300 kW feletti. A kis kihasználtságnál erõsen romlik a tüzelési hatásfok. A tavalyi gázárral a fûtési költség elérte az évi 23 MFt-ot. Jövõre ez 19%-kal emelkedik, azután várhatóan még tovább. Nem jelentéktelen az ebbõl eredõ emisszió, CO2 kibocsátása, a füstgázok környezetet romboló hatása sem.
Az Európai Uniótól tanulhatnánk e téren is. Az EU termál-mérlegét a 2. táblázat szemléltetei. De maradjunk a szennyvíznél. Jelenleg folyik az Észak-Csepeli Szennyvíztisztító Mû tervezése. Ennek a tisztított termékébõl gázturbina meghajtású hõszivattyúkkal 340 MW lenne a hasznosítható hõ, a 10 Ft/kWh gázkazános költség helyett 3,70 Ft/kWh fajlagos költséggel, 50%-os gázmegtakaritással, kb. 40%-os távfûtési tarifa csökkenésseI.
Energia nyerés eszköze Teljesítmény kW Üzemóra MWh Hõszivattyú 2200 8600 18 920 Termálvíz 2500 4300 6251 Gázkazán 1300 600 510
Javaslatomra a Távfûtõmûvek illetékese a következõt válaszolja:
TJ 68 23 2
Energia % 73,67 24,34 1,99
1. táblázat. A Harkányi Gyógyfürdõ energianyerés megoszlása Termálvízbõl nyert – energia hõszivattyúval MW – energia hõszivattyú nélkül MW
Dimenzió
2001. év 2867
2002. év 3280
MW
1 008
1052
805
883
– elektromos energia MW 2. táblázat. Az Európai Únió termál-mérlege
„...A hõszivattyú távfûtési célú alkalmazása a gazdaságilag legígéretesebbnek tûnõ lehetõség... ....Jelenlegi szerzõdéseink 25 éves idõtartama alatt nem lesz lehetõség jelentõs alternatív források bevonására... Tehát várjunk még a korszerû, energiatakarékos technikával úgy 25 évet.
Mirõl ír az AQUA PRESS International 2005. évi 4. száma? A Bohmann-csoport kiadásában Ausztriában, negyedévente német és angol nyelven megjelenõ „vizes” szakfolyóirat 2005. decemberi számának egyik fõtémája az elfogadásának és életbe lépésének 15. évébe jutott EU Nitrát direktíva (91/676/EEC) helyzetének és hatásának áttekintése. A felszín alatti vizek minõségének elsõsorban a diffúz nitrogén-szennyezéstõl való védelmét szolgáló rendeletet a régi tagállamoknak csaknem a fele – közöttük Ausztria – még nem építette be saját nemzeti jogrendjébe, elsõsorban azon szigorú elõírások miatt, amelyek a hígtrágya kezelés és tárolás követelményeire vonatkoznak. A lapban beszámolók olvashatók a „Leakage 2005” címû IWA konferenciáról, ahol a vízveszteségek csökkentésének lehetõségeirõl tanácskoztak, valamint Afrika tovább száradó tavairól. A szennyvíztisztítás kapcsán a Szolnoki Szennyvíztisztító Telep eredményes mûködésérõl közli a lap Komáromi Kázmér részletes ismertetését, továbbá a Bad Goisern-i Szennyvíztisztító Teleprõl ír, ahol gázturbinák segítségével Ausztriában elsõként tudták megvalósítani a biogázra alapozott teljes energia-önellátást a telep mûködésében. A kis vízierõmûvekkel két cikk is foglalkozik: egyik a Salzburgban tartott osztrák kamarai rendezvényrõl számol be, ahol a Zell am See-i vízierõmû példája kapcsán azt állapították meg, hogy a „kis vízierõmûvek több mint érvényes és elfogadható formái az energiatermelésnek”; a másik közlemény egy sorozat harmadik darabjaként a Szlovéniában mûködõ kis vízierõmûveket mutatja be. Ismertetést olvashatunk a 2006-ban Mexikóban megrendezésre kerülõ 4. Víz Világ Fórum nemzetközi
nagyrendezvényrõl, valamint több „vizes cég” újabb termékérõl, illetve tevékenységérõl (pl. az ALSTOM szivattyú-turbinájáról, a GRUNDFOS energiatakarékos szivattyúiról, a SALZBURG AG vízvezeték-fektetés eredményeirõl, az ENERGIE AG csehországi munkáiról). Interjút találunk a folyóiratban az ÖWAV elnökével, Dr. Werner Flögl úrral, továbbá a bécsi BOKU tanáraival, akik az alsó-ausztriai Lunz-ban létesített hidrobiológiai és limnológiai kísérleti és bemutató telepen, az ún. Wasserkluster-en végzett és beállított munkájukról számolnak be. A vízgazdálkodással és a környezetvédelemmel foglalkozó számos kisebb hír, könyvismertetés és közlemény mellett bõséges kommentárt találunk a lapban az EU-ban napirenden lévõ „víz-liberalizáció” témaköréhez, rámutatva arra, hogy ami eddig elsõsorban az Európai Bizottság kívánalmaként jelent meg, az most az Európai Bíróság 2005-ben hozott határozata nyomán „kisomfordálhat a hátsó ajtón”. A PPP (Public Privat Partnership) megoldásokat a vízellátásban „halott módszereknek” említik, hangsúlyozva, hogy mind a lakossági vízellátás, mind a szennyvíztisztítás mûködtetését meg kell tartani a helyi önkormányzatok kezében, mert ezek „az egyedül biztonságos szereplõk” ezen a téren. Érdemes rendszeresen kézbe venni és áttanulmányozni ezt a jól szerkesztett és hasznos információkat tartalmazó szaklapot! Összeállította: Dr. Vermes László 2005. 12. 15.
14
HÍRCSATORNA
KA Abwasser-Abfall 10/2005 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA A mezõgazdasági szennyvíziszap-hasznosítás a megelõzési elv és a viszonylagosság között .......................... 1067
BESZÁMOLÓK Vízgazdálkodás ma és holnap – A DWA Hessen/Rajna-Pfalz/Saar-vidék tartományi szövetségének ülése Landau in der Pfalz-ban ............................................................................................................................. 1074 Vízjog – üzembiztonság – alternatív üzemanyagok DWA-szakmai ülés a „Benzinkút és a középosztály” vásár keretében .............................................................. 1077 Újszerû szaniter-eljárások – A DWA szakértõi megbeszélése Hennefben ....................................................................................................... 1080 Jörg Londong (Weimar) és Sabine Thaler (Hennef)
KITEKINTÕ Az Önkéntes Szennyvíziszap-alap – Vannak még kilátások ......................................................................................................................................... 1082 Armin K. Melsa (Viersen)
EURÓPAI VÍZ KERETIRÁNYELV Az állóvizek állapotfelvétele a Víz Keretirányelvnek megfelelõen – Az állóvizek partmenti övezeteinek szerkezete Mecklenburg-Elõpomeránia tartományban ................................................................... 1085 Rick-Arne Kollatsch, Andreas Küchler (Güstrow), Carsten Olbert és Konrad Hölzl (Berlin)
INTERNET Projektek a szennyvíz témakörében .................................................................................................................... 1088 Dieter Maass (Hamburg)
HULLADÉK ÉS SZENNYVÍZISZAP A 2003-as DWA-szennyvíziszap-felmérés eredményei ...................................................................................... 1099 Anke Durth, Christian Schaum, Alessandro Meda és Martin Wagner (Darmstadt), Karl-Heinz Hartmann (Ulm), Norbert Jardin (Essen), Julia Kopp (Lengede) és Rolf Otte-Witte (Elze) Szennyvíziszap – Sürgõsen szükséges olcsó kiegészítõ trágya .......................................................................... 1108 Rolf Mönicke (Lipcse) A szennyvíziszapból és foszfáttartalmú hulladékokból származó foszfor újrahasznosítási lehetõségei Németországban ............................................................................................................................... 1114 Katrin Gethke, Heinrich Herbst, David Montag és Johannes Pinnekamp (Aachen)
HÍRCSATORNA
15
Iszaprothasztás magasabb hõmérsékleteken ....................................................................................................... 1120 Daniel Rossol, Karl-Georg Schmelz és Hartmut Meyer (Essen) A termikus szennyvíziszap-hasznosítás várható lehetõségei .............................................................................. 1126 Harald Hanßen és Jens Rothsprack (Hamburg) Mechanikai-biológiai úton elõkezelt hulladékok lerakása a Hulladéklerakási Rendeletnek megfelelõen ......... 1134 Gerhard Rettenberger (Trier) Települési hulladéklerakók megszüntetésére vonatkozó intézkedések – Infiltráció és aerob in-situ stabilizáció ................................................................................................................ 1140 Kai-Uwe Heyer, Karsten Hupe és Rainer Stegmann (Hamburg) Iszap- és maradékanyag-kezelés háromfokozatú kezelési eljárást követõen, a berlini Teltow-csatorna felújításának példáján ................................................................................................. 1148 Leonhard Fechter és Holger Appel (Berlin) Kommunális szennyvíztisztító telepek rothasztó tartályainak zsírleválasztóiban maradt anyagok együttes rothasztása – Üzemeltetési tapasztalatok .............................................................................................. 1151 Dierk von Felde, Stefan Staske és Ralf Wilms (Essen)
DWA Kommunális szennyvíztisztító telepek teljesítményének a DWA általi összehasonlítása 17. alkalommal, 2004-ben ........................................................................................................................ 1094 Irányelv ..................................................................................................................................................... 1161 Munkabeszámolók .................................................................................................................................... 1164 Szakmai grémiumok ................................................................................................................................. 1165 Tartományi szövetségek ............................................................................................................................ 1165 Információs helyek .................................................................................................................................... 1167
KA Abwasser-Abfall 11/2005 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Benchmarking, foszfor-újrahasznosítás – és a magreaktorok ............................................................................ 1203
BESZÁMOLÓK Monitoring-tervezetek az Európai Víz Keretirányelv átültetéséhez / Veszélyes nyomelemek a vízi környezetben – A Vízkémiai Társaság éves ülése ........................................................................................................................ 1212 Ralf Klopp (Essen) DWA-Membrán Napok Osnabrückben – A membrántechnika alkalmazása Németországban ............................................................................................ 1215 Harald Schmautz (Schwäbisch Hall) „Mérés-vezérlés-szabályozás és online-analízise” továbbképzési szeminárium szennyvíztisztító telepek személyzete számára .............................................................................................................................. 1217 Holger Saathoff (Norden) Megelõzõ árvízvédelem –
16
HÍRCSATORNA
A Szövetségi Kormány 2005. június 23-24-én, a vízgyûjtõ területek témakörében, Berlinben megtartott konferenciája ..................................................................................................................... 1218 Dirk Barion (Hennef)
INTERNET A légzõszervek védelme és a védõruházat – Tanácsadási helyek, gyártók, termékek ............................................................................................................... 1220 Dieter Maass (Hamburg)
VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK Megfelelnek-e még a kor követelményeinek a záporkiömlõk kialakítására vonatkozó hidrológiai modellek ........................................................................................................................................... 1224 Volker Schaardt és Wolfgang Neumann (München)
KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A növényzetes szennyvíztisztítók üzemeltetése során szerzett tapasztalatok ..................................................... 1229 Hanna Obarska-Pempkowiak, Piotr Kowalik, Agnieszka Tuszyñska és Magdalena Gajewska (Gdansk/Lengyelország) A tobermorit-indukált kristályosodás alkalmazása kommunális szennyvizek foszforlebontásában és az azokból történõ foszfor-visszanyerésben ................................................................................................... 1236 Erich Kaschka, Gerhard Knoll (Innsbruck/Ausztria), Ute Berg és Dietfried Donnert (Karlsruhe) Hibajavítás – Hibák a KA 2005/10. számában ................................................................................................... 1257
HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP A Mecklenburg-Elõpomerárnia tartomány mezõgazdasági szennyvíziszap-hasznosítására vonatkozó, vitára bocsátott új határértékek értékelése II. rész: Szerves szennyezõk ........................................................... 1243 Baldur Schaecke (Güstrow), Eberhard Kape és Ralf Pöplau (Rostock)
IPARI SZENNYVIZEK Az üdítõital-gyártásból származó szennyvizek biológiai tisztítóberendezésével kapcsolatban szerzett tapasztalatok ..................................................................................................................... 1252 Hermann Wenger-Oehn, Stephan Salzmann és Judith Gaugg-Salzmann (Bregenz/Ausztria)
GAZDASÁG Minõség-menedzsment-rendszer bevezetése az Emscher-társaságnál / a Lippe-szövetségnél .......................... 1258 Angelika Kraft, Heike Goebel (Essen) és Stefan Jahnes (Berlin) A szövetségek nyilatkozata a 2005. júniusi Vízgazdálkodás Benchmarkinggal kapcsolatban .......................... 1265
DWA Irányelv ..................................................................................................................................................... 1267 Szakmai grémiumok ................................................................................................................................. 1270 Tartományi szövetségek ............................................................................................................................ 1271 Publikációk ............................................................................................................................................... 1271
17
HÍRCSATORNA
FÓRUM SZABAD-E SZENNYVIZET TISZTÍTANI A MARGIT-SZIGETEN? „Élõgéppel” a szennyezés ellen Növényekkel tisztítanák a szennyvizet a Margit-szigeten Ilyen címmel jelent meg cikk – ez év május végén – a Népszabadságban, majd más írott sajtóban is. A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség, melynek fõ céljai között a szakmai etika betartásáról való gondoskodás is szerepel, uborkaszezoni újságírói hírként kezelte a cikket. Néhány hete a hír ismét megjelent a rádióban azzal a színezéssel, hogy az „ügy” úgymond sínen van, hamarosan beindul a megvalósítás. Utánanéztünk. Összegyûjtöttünk néhány megjelent cikket, telefonon érdeklõdtünk az illetékes hatóságoknál. A válaszok érdekesek; vagy komolytalannak tartják az „ügyet”, vagy titokzatosan hallgatnak sejtetve, hogy fenti szinten történik az ügy intézése, illetve nem nyilatkoznak. A MaSzeSz elnökségének a véleményét, melyre – érdekes módon – a megkérdezett illetékesek nem voltak kíváncsiak, a következõkben lehet röviden összefoglalni: A Margit-szigeten – Budapest egyik legértékesebb közparkjában – a közterületen nincs helye a szennyvíztisztításnak. Amíg a fõvárosban keletkezett szennyvizek több mint a felét tisztítatlanul vezetik be a Dunába nem szabad közpénzt fordítani a Margit-szigeti szennyvizek helyben történõ tisztítására. A Margit-szigeti szennyvizek átemelése akár a Duna jobbparti, akár a balparti csatornahálózatába, beruházási és üzemeltetési költségekben meg sem közelítheti a szennyvíztisztító telep hasonló költségeit. Nem feladatunk a sajtóban megjelenteket elemezni és kommentálni. Szeretnénk azonban tagjaink véleményét kikérni a Margit-szigeten megvalósítandó szennyvíztisztító telep építésének ügyében. Várjuk tehát tisztelt tagjaink véleményét! A szerkesztõség nevében: Dr. Dulovics Dezsõ PhD.
NEM KELLENE FELÉBREDNÜNK?
Tanulságként közöljük az OECD 2002. évi statisztikai adatait bemutató ábrát a szennyvíztisztító telepre kötött lakosok számáról.
18
HÍRCSATORNA
Harmóniában a mázas kõanyag csövek
természettel: a csatornaépítésben!
Termékprogram: • Keramo csövek és idomok DN 250–DN 1400 • CreaDig sajtolható csövek DN 250–DN 1000 • CreaCop aknaprogram • KreaLine kerámiaburkolatok • FlexoSet kötõelemek
Elõnyök: • Környezetbarát alapanyag • Kopásállóság • Vegyszerállóság • Nagy statikus és dinamikus terhelhetõség • Vízzáróság • Egyszerû és gyors beépítés
Tel.: (36-1) 4647-200 • Fax: (36-1) 4647-201 • E-mail:
[email protected] • www.purator.hu H–1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 7–17.
