BeTűK A DE BTK HÖK lapja szeptember

1

BeTűK – A DE BTK HÖK lapja – 2008. szeptember

2


3

Előbeszéd Vigyázz, már itt van az első. Nagyon óvatosan közelíts felé. Teljesen más, mint amit eddig megszokhattunk. Át kell gondoljuk a szokásainkat, a taktikánkat, ha meg akarjuk ismerni, sőt ha egyáltalán túl akarjuk élni. Nem olyan, mint mi. Nagyon sápadt a bőre, nagyon hideg az érintése. Minden perc, amit vele töltesz, kiszív belőled egy kis meleget, sőt ha nem vigyázol, ugyanolyan hidegvérű leszel, mint Ő. Masszív erőfölényével elnyom mindnyájunkat, hisz míg mi puszta meghatározottságunkkal gyengék vagyunk, Ő addig tiszta határtalansággal labdázik, s hamar kiszökik a keretek közül. Ember ő, de nem olyan, mint mi. Ő az iskoláskorúak réme, vele ijesztgetnek az öregek, fülledt nyári éjjelen, ha mesélnek. Gyilkos társai közül ő a legbarátságosabb, de övé a legnehezebb feladat, mindig ő nyitja az új időszakot. Elkezdődött! Senki nem állíthatja meg a Szeptembert, ezért inkább csak próbáljuk meg kellemesebbé tenni. Egy új kabáttal, egy jó kávéval, egy hosszú sétával, vagy csupán néhány betűvel… Szatai Attila főszerkesztő

Tartalom A kollégiumi felvételi eljárásról ------------------ 4 Szeptember végén ------------------------------ 6 Pasztell, avagy kedvcsináló egy kiállításra ----------------------------------------- 7 Bíró Eszter „álomképeiről” -------------------- 8 Fashion Anatomy IV. ----------------------------- 10 Rejtélyes sorsok, megválaszolatlan kérdések ------------------------------------------ 12 BTK-IK Gólyatábor 2008 ------------------------- 14 ’956-ban egy boogie-woogie klubban -- 16 Az összeomlás szépsége ------------------------ 17 Lélekabroncs ------------------------------------ 18

Címtelen 6 soros ----------------------------------- 18 Otthagyni valamit… ------------------------- 19 Mit adtál Nekem?---------------------------------- 19 Verseny ------------------------------------------- 20 Magaslati élmény --------------------------------- 21 Imogen Heap ----------------------------------- 22 YELLE ------------------------------------------------- 24 Az álmok mezején (Jean-Pierre Jenuet & Marc Caro – The City of the Lost Children) ------------ 26 Egy kisember különös éjszakája (Four Rooms) --------------------------------------- 28

BeTűK. A Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának lapja Főszerkesztő: Szatai Attila ([email protected]) ** Borító: Szatai Attila * Kiadja a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzata * 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. *Felelős kiadó: Csíszár Imre DE TEK BTK HÖK elnök * Nyomdai előkészítés: Barna Ildikó * Nyomda: Csuri János nyomdaüzeme * Felelős vezető: Csuri János


VEGYES VÁGOTT

4

A kollégiumi felvételi eljárásról Sokak számára nem egyértelmű, milyen rendszer alapján történik a kollégiumi felvételi eljárás. Az Egyetemi Kollégiumi Felvételi és Szociális Bizottság (KFSZB) július 1-jén hivatalba lépett új elnökét, Bajusz Bernadettet, a BTK HÖK szociális és kollégiumi alelnökét kérdeztük a kolifelvételi és a szociális ösztöndíj igényléséről. – Hogyan értékeled az idei kollégiumi felvételi eljárást? – Nehéz, de sikeres időszakon vagyunk túl. Lezárult a beköltözés a kollégiumokba, jelenleg már a várólistákról kerülnek be a hallgatók azoknak a helyére, akik nem költöztek be. A napokban fejeződik be az elsőévesek jogorvoslati eljárása. Nem szerencsés szerintem, hogy a jogorvoslat ilyen sokáig tart, jövőre a jogszabályok figyelembe vétele mellett megpróbálunk olyan menetrendet összeállítani az elsőéves eljáráshoz, amelyben már a tanévkezdés előtt a jogorvoslati döntés is megszületik. Sajnos ez azzal fog együtt járni, hogy kevesebb idő marad az igazolások beszerzésére. – Mióta létezik jelenlegi formájában a kollégiumi felvételi rendszer? – A kollégiumi felvételi eljárás lényegében 2001 óta alapelveit tekintve változatlan formában működik. Jelentős változás 2007-ben volt, amikor új hallgatói térítési és juttatási kormányrendelet lépett hatályba. A rendelet átalakította a szociális ösztöndíjak rendszerét. Korábban azok, akik nem kerültek kollégiumba, lakhatási támogatást igényelhettek. Az új rendelet a lakhatási támogatást (és mellette a

tankönyv- és jegyzettámogatást) megszüntette, keretösszegüket beolvasztotta a szociális ösztöndíjak keretösszegébe. A rendelet szerint viszont sok hallgatónak fix összegű szociális ösztöndíjat kell adni. Ilyenek pl. az árvák, félárvák, hátrányos helyzetűek, nagycsaládosok, fogyatékkal élők. A rendelet megjelenése után át kellett alakítani a rendszert. Úgy határozott a DEHÖK és a bizottság, hogy a szociális ösztöndíjak igénylését összekapcsolja a kollégium igénylésével, és a szociális ösztöndíjak esetében is egyetemi szinten közös elbírálást vezet be. Ezáltal azonos pontszám esetén azonos összegű szociális ösztöndíjat kaphat minden hallgató, függetlenül attól, melyik karra jár. A szociális ösztöndíj igénylése azonban nem függ a kollégiumi jelentkezéstől. A két pályázat lényegében párhuzamosan fut egymás mellett, „csak” annyiban közös, hogy közös pontrendszer az elbírálás alapja, közös az igénylőlap, közösek a határidők, és ami talán a legfontosabb, hogy a hallgatóknak csak egyszer kell a szükséges igazolásokat benyújtaniuk, ami jelentősen megkönnyíti számukra az adminisztrációs munkát. Magát az eljárás lebonyolítását tekintve, 2006-ban tértünk át a felsőévesek számára az internes alapú jelentkezésre, amelyet 2007-ben az elsőévesekre is kiterjesztettünk. Az egységes egyetemi kollégiumi felvételi rendszer kialakításában nagy szerepe volt Pilishegyi Péter korábbi DEHÖK alelnöknek, aki elődöm volt a bizottság élén, és jelenleg a Rektori Hivatal Hallgatói Kapcsolatok igazgatója. Ezúton is köszönöm az áldozatos munkáját.


VEGYES VÁGOTT

5

– Hogyan zajlott le az idén az eljárás? Mondanál néhány számadatot is a jelentkezésekről? A KFSZB május elején fogadta el a felsőbbéves eljárás részletes forgatókönyvét, amely tartalmazza az eljárással kapcsolatos határidőket. Ugyanezt júniusban az elsőéves eljárással kapcsolatban is megtettük. Az elmúlt években mindig sikerült tartani az ütemtervet. A határidők elfogadását követően az egyetemen meghirdetésre került az eljárás, hirdetmények, honlapokon feltüntetett tájékoztatás, illetve a hallgatóknak küldött Neptun-üzenet formájában. A felsőbbévesek személyesen adhatták le kérelmüket a kijelölt beszedő helyeken, számukra a kérelmek leadási határideje június 13-a volt. Az összes kérelem beérkezését követően összeült a pontozóbizottság, amely a szabályzatban rögzített pontrendszer alapján lepontozta a kérvényeket. A bizottság, amelynek 2008-ban az egész egyetemet tekintve több mint 100 tagja volt, a Kossuth Lajos II. és III. Kollégiumban található termekben dolgozott három napon keresztül, úgy elosztva a kérelmeket, hogy adott karról érkezett bizottsági tagok más karokról érkezett kérelmeket is pontozzanak. A pontozást követte az adatbevitel. Az elkészült adatbeviteli listák alapján lefutott a kollégiumi felvételi program, amely a szabályzat szerint az egyes kollégiumban rendelkezésre álló férőhelyek alapján az általuk megadott jelentkezési sorrend figyelembe vételével felvette a hallgatókat. A legkisebb pontszám, amellyel még be lehetett kerülni az adott kollégiumba, lett a ponthatár. A listákat kiküldtük a kollégiumi bizottságoknak, amelyek döntöttek az esetlegesen felmerülő egyedi esetekről (pl. fogyatékos vagy súlyos beteg hallgatók felvétele), majd visszaküldték az általuk elfogadott felvételi listát a KFSZB részére, amely június 25-én véglegesen jóváhagyta azt. Ezt követte a határozatok elkészítése, kinyomtatása és postázása, amelyet minden határozat esetében a KFSZB központilag végzett el. A postai értesítést megelőzően minden

pályázó az általa megadott e-mail címre is értesítést kapott pályázatának eredményéről. Az elsőévesek az egyetemi felvételi értesítéssel együtt kapták meg a tájékoztatót az internetes jelentkezésről, és a szükséges igazolásokkal együtt postán kellett beküldeniük az igénylőlapot, augusztus 18-ig. A pontozás és az adatbevitel a felsősökhöz hasonló módon zajlik, de jóval egyszerűbb. mivel az elsőéveseknél csak a szociális helyzetet vesszük figyelembe. A KFSZB az eljárást augusztus 25-én hagyta jóvá. Hogy néhány adatot is mondjak, összesen több mint 8400 hallgató nyújtott be kérelmet, ebből 6040 felsőbbéves, 2360 elsőéves. Az összes kérelemből 1500-an igényeltek csak kollégiumot, 2250-en csak szociális ösztöndíjat, 4650-en mindkét juttatásra pályáztak. Az elsős jogorvoslati és a külföldről érkező Erasmus ösztöndíjas hallgatók számára fenntartott helyek kivételével a kollégiumokat teljesen feltöltöttük, több mint 4600-an nyertek felvételt. Kiszámítható, hogy a kollégiumba felvettek aránya a jelentkezettekhez képest egyetemi szinten 75%-os, ami kifejezetten jónak mondható. Ha csak a felsőbbéveseket nézzük, a felvételi arány meghaladja a 80 %-ot, az elsőévesek esetében 60%-os volt. – Mikor lesz először kifizetve a szociális ösztöndíj? – Jelenleg dolgozunk azon, hogy a rendelkezésre álló keretek alapján kiszámítsuk, mekkora összegű szociális ösztöndíj kifizetése lehetséges. Az már most látható, hogy idén a tavalyinál jóval több, a kiemelt kategóriákba tartozó hallgató pályázott. Minden kérelmezőt értesíteni fogunk arról, hogy kap-e szociális ösztöndíjat, és ha igen, mennyit. Ezután lehet majd jogorvoslati kérelmet benyújtani a szociális ösztöndíjjal kapcsolatos döntés ellen. Ha minden jól megy, a beiratkozások végleges lezárását követően, a korábbi években megszokott módon, októberben már megtörténhet az első szociális ösztöndíj kifizetés. Szatai Attila


VEGYES VÁGOTT

6

Szeptember végén Utolsó napjait húzza a szeptember. Véget értek a nyitóbulik, és ha szitkozódások közepette is, de lezárult a tantárgyfelvétel. Elmúlóban van a kezdeti lelkesedés, mindannyiunk közös fogadalma, hogy ezt a félévet lógásmentesen teljesítjük. Valld csak be szépen csendben magadnak: már rég engedtél a kísértésnek. Magyarázat persze mindig van. Ha más nem, akkor az, hogy a Magnum reklám túlságosan a hatalmába kerített, vagy hogy a korán és Te nem vagytok valami jó barátok, esetleg egy tea a Koliklubban. Nincs ebben semmi, amivel bekerülnél a Vészhelyzetbe. Hamar napirendre is térsz a dolog felett, miközben az anyagot fénymásolod. Sőt, sorban állás közben még konstatálod is, hogy mennyire megérte egy fergeteges Lovarda után egyszer tovább aludni, vagy beülni valahova, esetleg a Bárholban lenni, s mindezért csak kb. 50 forinttal, meg némi sorban állással kell adóznod. Na, valahol itt van egy duplacsavar, amikor az 1x1-ből mégis kijön a sokszor. Nem mintha azokon az 50 forintokon múlna - bár szinte biztosra veszem, hogy a fénymásoló tulajának már összejött belőlünk egy Mercire való…-, hanem azon, amit vesztesz ezen az egészen. A kihagyott előadásokat, amik közül legalább kettő olyan, hogy egy vödör kávé sem tartaná éberen a figyelmed, de legalább három olyan is akad, amikre szívesen jársz, nem tudja pótolni egy darab papír arról, amit valaki más fontosnak tartott az anyagból. Lemaradsz minden poénról, a tanár bakijairól, és persze nem spórolod meg mindazt a tudást magadnak, ami az órán rád ragad. Végül persze így is, úgy is levizsgázol. Persze lehet, hogy ötös helyett kettesre, de sokak szerint a különbség csak esztétikai minőség. Azonban nem mindegy, hogy mi marad meg az egyetemi éveidből: pár jó, és egy-két unalmas előadás, amit a csoporttársakkal elröhöghetsz, vagy a lovardai és fénymásolós sorbaállás. Az egész csak azon múlik, hogy mennyire vágod a szorzótáblát… Tébold Ági


VEGYES VÁGOTT

7

Pasztell, avagy kedvcsináló egy kiállításra Magam sem tudtam pontosan, miért megyek oda. De mióta megláttam a Kölcsey Központra kifüggesztett „kedvcsinálót”, újra és újra eszembe jutott: Pasztell. Be kell vallanom, izgatott voltam, amikor beléptem. Saját kíváncsiságom vonzott oda, s bár nem képzeltem el, milyen lesz bent, kicsit féltem, hogy csupa érhetetlen, kusza vonalat találok. Majd jött az illúziórombolás: hétfőn a kiállítás zárva. Másnap magabiztosan tértem vissza. Úgy éreztem: nincs mit vesztenem. Belépő nincs, bent is alig akad valaki. Képek mindenfelé. Elevenek. Tekintetek, tájak, lépcsőházak, ezernyi vonal és színkavalkád. Persze akadt

egy-egy posztmodern darab is, amit ki tudja miért, én nem kedvelek. Be kell vallanom, nem vagyok valami nagy műértő, de most olyat tapasztaltam, amit még sosem. Minden elcsendesült körülöttem. Eddig csupán átsiklottam a képeken, most percekig csak álltam és néztem. Új és újabb dolgokat fedeztem fel rajtuk: egy formát, egy alakot, a tóban a fák tükröződését, a képek kidolgozottságát: színek egymáson, minden vonal pontosan a helyén, némelyik egészen halvány, mások pedig a végletekig hangsúlyosak. Meg kellett állapítanom: festékkel sosem lehet ilyet alkotni. Amikor másodjára is körbeértem, sajnáltam, hogy vége lett. Kiléptem az utcára és minden újra felhangosult. Akkor már tudtam, hogy el kell menjek megint. Október 10-ig még belefér. Tébold Ágnes


VEGYES VÁGOTT

8

Bíró Eszter „álomképeiről” A kedves művészetkedvelő hallgatókkal szeretném megosztani élményeimet egy kiállításról. A DEOEC Elméleti Galériában került megrendezésre Bíró Eszter festőművész képeiből az a tárlat, melyet a nagyközönség szeptember 19-ig látogathatott. A megnyitó szeptember 7-én zajlott. Antall Istvánnak, a Magyar Rádió szerkesztőjének beszédét Béke Csaba lantjátéka fogta keretbe, ezzel tökéletes hangulatot teremtve a festményekhez (egy Mátyás udvarát idéző darabot is hallhattunk), hiszen az igazi főszerepet azok kapták. Nagyon káprázatosnak tartottam a pasztellszínekkel ábrázolt, egyedi világot, amit az alkotásokon láttam. Mindegyik érzékenységet, érzelmességet tükrözött, és egyáltalán nem voltak szokványosak. Első gondolatom az volt, mintha mindegyik épületeket ábrázolna, de következőnek már inkább gondoltam a lecsupaszított érzelmek megjelenéseinek. Sokaknak a címében is az szerepelt, hogy faltöredék, de ezt a hasonlóságot kivéve teljesen különböző üzenetet hordoztak. Érdekes felfedezést nyújtott a Faltöredék gólyával című kép, hiszen első ránézésre a madarat sehol sem láttam, másodjára viszont egy halovány fátyolszerű foltból kibontakozott előttem. A pompeii falfelirat és a hozzá hasonlóan írásos falábrázolások, mintha titkokat akarnának elárulni. Üzenetek a múltból, vagy Archaikus üzenet, mind-mind azt a képzetet nyújtja, mintha a festőnő őseink ránk hagyott tanításaira bukkant volna valamelyik olasz sikátor falain. Számomra misztikus erőt sugároztak, ezzel is motiváltak tovább fejtegetni a festményeket. Különösen tetszettek a növénymotívumokkal komponáló képek, mert valamiért magyarnak éreztem őket. Eszembe jutottak a skanzenekből jól ismert faragott bútorok,


VEGYES VÁGOTT

9

használati tárgyak, a Jelek a múltból című kép, épp ezért előttem egy öreg széket ábrázolt. Gyakran visszatérnek az ódon templombelsők a képekre. A nézelődő szinte vágyik belépni és közelről megérinteni az oszlopokat, oltárokat és szentszobrokat. Érzékelhető a terek hatalmassága, vagy épp körülölelése. A lágyabb színek mellett akadtak erősebb, mondhatni felkavaró hatású művek is, melyek kíváncsivá tettek: vajon mit szeretett volna az alkotó elmondani, amikor készítette őket? Ezek a tárlaton készakarva egy csokorban függtek, sorozatot alkottak. Az erőteljes vörös, fekete és kék szín dominált rajtuk, melyek a látogatót már belépéskor magukhoz szólították. Az alkotások nagy része mintha a történelemből született volna, így kifejezetten élettel telinek és mainak hatott a Tér Capriban elnevezésű sorozat. Úgy éreztem, mintha már hallanám is az emberek nyüzsgését, nevetését és egy utcai zenész játékát. Kifejezetten utazásra ösztönző műveknek tartom őket, és bizonyságot adnak arról, hogy az alkotó sokszínű emberi érzéseinek valóban sokszínű gyümölcse a kiállítás. Antall István megnyitóbeszédéből megragadt bennem az, hogy (az én értelmezésemben) Bíró Eszter egy belső, zárt világot jelenít meg, de a külső végtelenséggel kapcsolja össze, annak az elemeivel tárja elénk. Talán olyasmi ez, mintha álomképeinket, látnánk viszont a művésznő ecsetei által megszületni. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ha teheti, ismerkedjen meg Bíró Eszter alkotásaival, és remélem mások számára is hasonló élményt fog nyújtani, mint nekem. Maksai Ágnes


VEGYES VÁGOTT

10

Fashion Anatomy IV avagy az ördög Prádát visel „Imádom a divatot, de úgy gondolom, meg kell maradnia a saját helyén, nem igazgathatja az életed. Bármennyire is kedves része a mindennapjaimnak, valahol mulatságnak is kell maradnia.” Miuccia Prada

Kevés olyan presztízzsel bíró státuszszimbólum van, mint a Prada embléma. A háromszög alakú védjegy mai napig a luxus, a szakmabeli tudás, és a hibátlan kivitelezés szimbóluma. Mégis a Prada divatház neve akkor vált igazán ismertté a divattal nem törődő közönség számára is, mikor a Meryl Streep főszereplésével készült Az ördög Pradát visel című mozifilm plakátjai először megjelentek. De természetesen azok, akik figyelemmel kísérik a divatot, tudják, hogy egy nagy múltú házról van szó. A Prada név története 1913-ra vezethető vissza, mégpedig Milánóba. Ekkor alapította meg Mario Prada a Fratelli Pradát (Prada fivérek), ami egy luxus bőrcikkek gyártására specializált családi vállalkozás volt. Mario eleinte utazási kellékeket, bőröndöket gyártott. Rozmárbőr utazótáskái még a legelitebb körök kívánságait is kielégítették. Jó minőségű, kitűnő stílusú termékei hamar híressé tették a cégét, első fénykorát élte a vállalkozás. Termékeiknek népszerűsége rohamosan csökkent az ötvenes évektől kezdve, hiszen a jó minőség ellenére nehezek voltak, s ez nem felelt meg a légi utazás feltételeinek. Az árak

lejjebb mentek. Praktikusabb, könnyedebb kivitelezésre volt szükség, hogy újra keresetté váljanak. Profilt kellett váltani, s ennek jegyében a cég elsődleges termékei a bőrkiegészítők, cipők és kézitáskák lettek, melyeket kristállyal, fával és különböző dekorációkkal dobtak fel. Újra beindult az üzlet, s ez együtt járt a terjeszkedéssel. A vásárlókör határai egészen Amerikáig húzódtak, ám a siker ellenére is újabb hanyatlás következett a ’70-es években, minek okozói a konkurens olasz divatházak voltak: a Gucci és a Versace. Úgy tűnt, a Prada ház kénytelen lesz bezárni a kapuit, mikor 1978-ban Mario unokája, Miuccia átvette a cég irányítását. Miuccia korábbi éveit politológia-tanulással töltötte, e mellett pantomimozott egy milánói színházban, s nem mellesleg a Kommunista Párt aktív tagjaként politizált (állítólag a barikádokon is Yves Saint-Laurent-t viselt), harcolt a női jogokért. A divat terén semmiféle szakmai


VEGYES VÁGOTT előképzettsége nem volt. Puszta tehetsége volt az az erő, ami visszarántotta a cégét a csőd széléről (s nem utolsó sorban férje, Patrizio Bertelli segítsége és támogatása). Az eddig forgalmazott vízálló táskák mellett megjelentek a sportszatyrok, hátizsákok is a kínálatban. Az igazi kuriózumnak viszont egyértelműen a letisztult, egyenes vonalú nejlontáska számított. Prada a divatban újradefiniálta a luxus, a kifinomultság és a vágy fogalmát. A legmodernebb technikákat használta és elegyítette, futurisztikust kevert a kézműves technikákkal, ezzel lenyűgözve a vásárlóközönséget, s megalapozva egyedi stílusukat. A szokatlan anyagpárosítás vált a ház legkarakteresebb ismérvévé. És innentől fogva nem volt megállás. 1985-ben Miuccia elindította cipő vonulatát, és megszülettek a legújabb kézitáska modellek. Filmsztárok, szupermodellek és egyéb hírességek tették le a voksukat a Prada retikülök mellett. 1989 es őszi téli ready-to-wear kollekciót hatalmas ováció fogadta a divatszakmában. 1992-ben megjelent a Miu Miu (Miuccia beceneve), mely elsősorban a fiatalabb vásárlókat célozza meg, s ezért kevésbé költséges. Állítólag a saját ruhatáránk színpompássága, s „lazasága” ihlette a Miut. ’93-ban Miuccia elnyerte az Amerikai Divattervezők Tanácsának nemzetközi díját. Egy évvel később már New Yorkban tartott divatbemutatókat, s megnyitotta első butikját Londonban, s 1995-ben „Az Év Divattervezője” lett. 1994-ben jött a férfi kollekció, amit ’97-ben a Prada Sport, 2000-ben pedig a Prada Beauty vonal követett – természetesen minden Miuccia ellenőrzése alatt. A divattervezőnő felkerült a Wall Street Journal „Európa harminc legbefolyásosabb asszonya” listájára is. A Prada csoport napjainkra olyan megacéggé nőtte ki magát, ami megszerezte a végnapjait élő Fendit, sőt részesedést szerzett a Louis

11

Vuittonban is. A Prada szupervállalat ügyesen egyensúlyoz művészet és kereskedelem közt. Művészeti alapítványt is hozott létre, s együtt dolgozott a híres építésszel, Rem Koolhaasszal a New York-i és Los Angeles-i áruházaikon. Miuccia hihetetlen tehetsége, letisztult vonalvezetése mind a cégvezetésben, mind a tervezésben a csúcsra emelte az egykoron kis céget, s örökre bebetonozta magukat az értelmező szótárba a „luxus” címszó mellé. Atee Sat


VEGYES VÁGOTT

12

Rejtélyes sorsok, megválaszolatlan kérdések A történelem a múlt megismerésével együtt rengeteg miérttel ajándékozott meg bennünket. Hallhattunk már elfeledett kincsekről, kalandorokról, kegyetlen királyokról, kivizsgálatlan halálesetekről, rejtve maradt gyilkosokról. Az emberek persze mindig magyarázatot keresnek, vagy ha éppen nincs mit megmagyarázni, akkor szabadjára engedik a fantáziájukat, és még a kákán is csomót keresnek. Nekem nem áll szándékomban ilyen szőrszálhasogatónak lenni, ezért próbálok olyan kérdéseket elétek tárni, amelyek szerintem a ti fejetekben is megfordultak már legalább egyszer. Elgondolkodtatok-e például azon, hogy

Valóban hős volt Stauffenberg? Ki is volt ő? Grófi családban született 1907ben. Neve: Claus Schenk von Stauffenberg. Ezredesként részt vett a II. világháború korai jelentős csatáiban. Lengyelországban, Franciaországban és ÉszakAfrikában is szolgált, itt súlyos sebet szerzett (jobb karját és bal szemét elveszítette), majd hazakerült Németországba, ahol a tartalék haderő vezérkari főnöke lett. Sosem lett a náci párt tagja, a Wehrmacht katonájaként szolgálta hazáját, ezért kénytelen volt Hitlernek fölesküdni. A náciktól gazdasági fellendülést és erős Németországot várt, de csalódnia kellett. 1943-ban, a sztálingrádi vereség után egyre többen gondolták úgy, hogy Németország csak vesztesként kerülhet ki a háborúból, ebben pedig Hitlernek nagy szerepe van. Stauffenberg és társai katonai puccsal akarták megdönteni a hatalmát és merényletet szerveztek a Führer ellen. Ez volt a Valkűr-hadművelet. A merényletet többször is elhalasztották, míg végül 1944. július 20-án eljött a nagy nap. A bombát Stauffenberg vitte be a rastenbergi főhadiszállásra, mivel sérült volt, így őt nem motozták meg. A bombát úgy élesítették, hogy egy ampullában lévő savat „kifolyattak”, ez a drótokat szétmarta és pontosan 10 perc alatt felrobbant a bomba. Stauffenberg többször kiment a teremből egy telefonhívásra hivatkozva. A bomba a tölgyfaalapzatú térképállványon volt elhelyezve, ezt az éppen beszélő Brandt ezredes a falnak tolta. Pár perc múlva a pokolgép felrobbant.

1 ember a helyszínen, további 3 később halt bele a sérüléseibe. Hitler kisebb égési sérüléseket szenvedett, viszont csak pár nap múlva vették észre, hogy a fél fülére megsüketült. Az amúgy is elég gyanakvó Führer parancsot adott az ellenállás felgöngyölítésére. Stauffenberget és kb. 180 társát még aznap letartóztatták és kivégezték, több mint 5000 embert pedig elfogtak. Hogy hős volt-e a merénylet vezetője? Hazafi volt vagy áruló? Megpróbált mindent, amit megtehetett. Tudta, hogyha nem sikerül, az életével fizet. Mégis megpróbálta. Igen, azt hiszem az ilyen embereket nevezzük hősöknek. (Stauffenberg tette már Hollywoodot is meghódította. Tom Cruise főszereplésével 2009 februárjában mutatják be a Valkűrt. Egyébként meglepő a hasonlóság a gróf és Cruise között.)

Miért nem bombázták Auschwitzot? Ez nehéz és bonyolult kérdés. Nehéz, mert sok millió ártatlan embert megmenthetett volna. Bonyolult, mert az igazság már sosem fog kiderülni, a találgatásokból pedig rengeteg van. Nézzük hát, mennyi esélye lehetett volna ennek az akciónak! A problémát elsőként egy angol történész, David Wyrman vetette fel. Auschwitzról a szövetséges hatalmak is tudtak, hiszen 1945-ig több mint 500 (!) fényképfelvétel készült a táborról és a környékén lévő gyárról. A táborban előfordultak szökések, bár ezeket kegyetlenül megtorolták, és kevés esély volt rá, hogy sikerüljön. Azon kevesek, akiknek sikerült, megpróbáltak információkat kijuttatni a szövetségeseknek. Kettő közülük – Rudolf Vrba és Alfred Wetzler – beszámolót írt a tábori életről és eljuttatta az angol hatóságoknak és újságíróknak. A szövetségesek viszont nem akarták elhinni mindezt. A fényképfelvételekkel se foglalkoztak, 1979ig ki se nyitották őket!


VEGYES VÁGOTT

13 Ki vagy kik állhattak a Kennedy-gyilkosság hátterében?

Könnyebb volt homokba dugni a fejüket. Az általános magyarázat viszont az volt, hogy a zsidókon csak úgy segíthetnek, ha minél gyorsabban megnyerik a háborút. Az amerikai kormány a kinn élő zsidók segítségével megalakította a Háborús Menekültügyi Bizottságot (War Refugee Board=WRB), de a tengerentúlról ők sem nyújthattak érdemleges segítséget. A tett halála az okoskodás. Nézzük meg, milyen kifogásokat találtak a későbbi győztesek: – A legközelebbi légitámaszpontok a tábortól 1000 km-re helyezkednek el Észak-Olaszországban, ezért a bombázóknak végig ellenséges területen kellene haladniuk. – A kilövés veszélye miatt a gépek nem repülhetnek alacsonyan, ezért a biztos találatokhoz legalább 1300 bombát kellene ledobni, ebből is 250 a kis távolság miatt a barakkok közé csapódna. – A németek a legnagyobb völgyhidat is képesek egy nap alatt újra használhatóvá tenni, a táborba tartó sínek rendbetétele tehát alig 10 perc munkába kerülne. A sikerhez ezért naponta bombázni kellene, ami ilyen feltételek mellett nem érné meg, ráadásul veszélyeztetné a bentlakók életét is. – A legerősebb érv mégis az volt, hogy egy ilyen akció szükséges erőket vonna el máshonnan. Még egy érvet kihagytunk a számításból, ez pedig a háttérben megbújó antiszemitizmus. Nem igaz, hogy senki sem tudott a táborokról, csak könynyebb volt elnézni, mint szembeszállni. Sajnálatra méltó, hogy 5 év alatt egyetlen bomba sem hullott Auschwitzra. Egyetlen egy sem… Idén januárban George W. Bush amerikai elnök Izraelbe látogatott, ahol többek között egy emlékhelyet is megtekintett. Mikor az emlékhely elnöke megkérdezte tőle, hogy miért nem bombázták Auschwitzot, az elnök lehajtotta fejét és ezt válaszolta: „Bombáznunk kellett volna”.

1963. november 22. 12.30. Dallas, Texas állam. Az USA 35. elnökét, John F. Kennedyt, a kiváló államférfit puskalövésekkel meggyilkolják. Néhány órán belül megvan a tettes is: Lee Harvey Oswald, egy zavart elméjű, maffia- és kubai kapcsolatokkal rendelkező volt céllövő. Ez a hivatalos verzió, legalábbis az elnök halálát kivizsgáló Warren-bizottság szerint. A tettest két nappal később a rendőrőrsről kilépve egy Jack Ruby nevű alvilági figura lelövi. És ezzel elkezdődnek a bonyodalmak, melyekre máig nem derült fény. A vizsgálat során kiderült, hogy 2 fegyverből és 2 irányból összesen 9 lövést adtak le, melyek közül az egyik az elnökkel egy autóban utazó kormányzót, John Connallyt is megsebesítette. (A hivatalos verzió csak 3 lövést említ, azt is csak egy irányból, az elnökkel szemközti épület tetőteréből.) Ha egy tettes volt, mint a bizottság állítja, akkor hogyan jöhetett hátulról is golyó? A vizsgálat azt is kiderítette, hogy a testőrök másnaposak voltak! Oswald pedig CIAkapcsolatokat ápolt New Orleans-ban. Érdekes momentum, hogy az 552 tanúból pár héten belül már 177 nem volt az élők sorában. Oswald sem… Hogy kik lehettek a valódi bűnösök? A gyanúsítottak listája igen terebélyes. Szerepel rajta a maffia, a szovjetek, a CIA, Castro és kubai barátai, az amerikai szélsőjobb (!), Lyndon B. Johnson alelnök – aki JFK halála után elnök lett – és a Bush család… A nyomozást 1988-ban lezárták. Mivel elég sokan kapcsolódnak a történethez, ezért az aktákat 75 évre titkosították. Azt hiszem, nem véletlenül… Rejtélyes sorsok, megválaszolatlan kérdések. Gondolkodhatunk rajtuk napestig. A történelem és a benne szereplők úgy játszanak velünk, ahogy akarnak. Lehet, hogy egyszer mi magunk is csupán a történelem játékszerei leszünk? Fügei Bernadett „Betsy”


VEGYES VÁGOTT

14

BTK-IK Gólyatábor 2008 Immár ötödik alkalommal szervezett a BTK HÖK gólyatábort. 2004 és 2006 között a Gyöngyös mellett fekvő Sástó adott helyszínt a rendezvénynek. 2007-ben és idén az Informatikai Karral közösen Debrecenben, volt a gólyatábor. Körösparti Péter DEHÖK-elnök kezdeményezésére az egyetemvárosba került át a tábor, mivel szerettük volna, hogy a gólyák a lehető legjobb körülmények között tudják eltölteni ezeket a napokat. Ezért lettek a szállás helyszínei a felújított Kossuth Lajos Kollégiumok épületei. Sikerült megvalósítani, hogy a tűz- és munkavédelmi oktatást és a beiratkozást beleolvasszuk a tábor programjába, így megkönnyítettük az elsősök dolgát. Nem kell külön a gólyatáborba és külön Debrecenbe utazniuk a félévkezdés előtt. Minden évben egyre több gólya érkezik a táborba. A két agráros kar, az AVK és az MTK gólyái szintén a Kossuth Lajos Kollégiumokban laktak, így a nBTK-IK Gólyatábor 2008 Legfőbb cél az elsőéves hallgatók egyetemi életbe való beilleszkedésének megkönynyítése. Tájékoztató előadásokat lehetett meghallgatni. Ezek sorában a hallgatók megismerkedhettek a Neptun rendszerrel és a tanulmányi osztályok feladataival. Bemutatkozott az Idegennyelvi Központ és az Egyetemi

Könyvtár is. Emellett nagyon fontos, hogy az elsősök megismerkedtek a hallgatói érdekek legfőbb képviselőivel, a HÖK tagokkal. Rajtuk keresztül pedig a jogaikkal és kötelezettségeikkel. Mindez fontos ahhoz, hogy az egyetem teljes értékű polgáraivá váljanak. Minden hallgató megismerkedett a campus területével, a főépülettel, így a szorgalmi időszak első napjait már nem kellett ilyen dolgokra fordítaniuk. Ezen túl a tábornak közösségformáló hatása is van. Sokszor már itt kialakulnak barátságok, baráti társaságok, szerelmek, amik akár végig az egyetemi éveken át és még tovább is tarthatnak. A táborban csapatokat alkottak a gólyák. A csapatokban vegyesen voltak BTK és IK hallgatók. A vegyes csapatok segítik, hogy a két kar hallgatói között jó kapcsolat alakuljon ki végig az egyetemi évek alatt. Egy-egy csapatot két csapatvezető irányított, segített jó tanácsokkal, információkkal. A programok között fontos szerepet töltöttek be a csapatépítő játékok; zászlókészítés, csapatinduló írása vagy éppen a Csónakázó-tónál tartott vízisport-vetélkedő. Az Aquaticum mediterrán élményfürdőben pedig mindenki fürdőzött egy hatalmasat. A visszajelzések alapján ez az egyik legjobban sikerült programpont volt. Az önfeledt szóra-


VEGYES VÁGOTT

15

kozás mellett a gólyák megismerkedtek más karok hallgatóival, bölcsészekkel, szaktársaikkal, egymással. Az így eltöltött nappalok után este a sörsátoré és a színpadé volt a főszerep, illetve a színpadon fellépőké. Itt említeném meg Dévényi Tibi bácsit, aki az elsősöknél is hatalmas sikert aratott a Lovardában megtartott Campus Party keretében. Gyorsan meg is nyugtatnék minden gólyát, nem kell aggódni; „elképzelhető”, hogy még találkoznak pöttyös labdát dobáló Tibi bácsival a Lovardában. A rendezvény hajrájában megfáradt gólyákat sikerült még egy vacsorával egybekötött borkóstolóra is lecsábítani szobáikból a kollégiu-

mok közötti térre. Lehet, hogy nem is a tokaji borok illata vonzotta őket le, talán a rapzene kortalan fenegyereke; Ganxsta Zolee. Ki tudja, nem is olyan könnyű eldönteni. Majd a hatodik nap reggelén diákcsomaggal a kezükben indultak – rövid időre – haza a gólyák. Bízom benne, a tábor résztvevői mind olyan szívesen emlékeznek vissza a BTK-IK gólyatáborban együtt töltött napokra, mint én. Remélem, érzik, hogy hasznos és szórakoztató volt egyszerre, úgy, ahogy terveztük. És talán sokukkal találkozok majd jövőre mint csapatvezetőkkel, szervezőkkel. Kovárczi András


VEGYES VÁGOTT

16

’956-ban egy boogie-woogie klubban Csattanuga csucsu: új szót kellett rá kitalálni, annyi mindent jelent, hiszen nem más ez, mint egy boogie-woogie-dal. Az 50-es évek Magyarországán betiltották. Földes László Hobo mindössze 6 nap alatt (!) megírta, hogy szerinte hogyan is fest a Csattanuga Csucsu-érzés az ’56-os forradalom előtti napokban, és barátja, Vidnyánszky Attila, színre állította: A Víg Kamara színpadán Hobo kis bárjában találjuk magunkat. Ide csatlakoznak hozzánk kisvártatva az 50-es évek nagy író-, költő- és futballegyéniségei. Hála nekik, mi is megízlelhetjük, hogy milyenek voltak az ’56-os forradalom előtti napok. És itt elsősorban nem is az előadás legelején kínált savanyúcukorra gondolok. Sokkal inkább a 3-as ügyosztály jelentéseit nyalogató írógépnyelvekre, a saját zsenialitását visszafogni kényszerülő Illyés Gyulára, aki a kávézó sarkában, csendben ír egy mondatot a zsarnokságról, az ügyetlenül csajozni próbáló Zelk Zolikára, akinek szerelmes versét vezérméltató hőskölteménnyé trógerolják át, Puskás Öcsire, aki szikrázó szellemességgel csűri, fejeli rekeszizom-szaggató poénjait. És a mindent felpezsdítő, lüktető boogie-ra – amibe a darab legszínházibb pillanataiban mi is bekapcsolódhatunk. Törjön ki a forradalom! Csattanuga Csucsu – spiclirevü 2 felvonásban (kb. 240 perc) a Víg Kamarában (helyfoglalás érkezési sorrendben) Rendezte: Vidnyánszky Attila Szereplők: Újhelyi Kinga, Bakota Árpád, Földes László Hobo, Garay Nagy Tamás, Jámbor József, Mercs János, Nagy László, Nagy Péter, Nagy Szabolcs, Tóth László, Varga József, Vranyecz Artúr Blanár László BeTűK – A DE BTK HÖK lapja – 2008. szeptember

IRODALOM

17

Az összeomlás szépsége A szépség uralja a világot! Mindenhol, ott van, mindenkor, és minden formában. Nem pusztán esztétikai élmény, hanem hatalom, erő, sőt fegyver. Életek mentek tönkre, sikertörténetek íródtak a szépség jegyében. Létet és halált oszt, háborút szít és békét hoz. Olyan sokoldalú, hogy olykor szinte felismerhetetlen. Elrejtőzik a finom részletekben, magára ölti a lényegtelenség menyasszonyi fátylát, hogy csak az igazán éles szem vehesse észre. Az igazi szépség a belsőben lakozik – mondják az okosok, de valójában oly megfoghatatlan és sokruhájú, hogy mindenhová befészkeli magát, a legváratlanabb pillanatokban köszön ránk. Benne lehet egy anyagban, ahogy töri a fényt és simul a bőrhöz. Benne lehet egy gondolatban, ahogy mellénk szegődik, és nem hagy nyugodni. Folyton-folyvást motoszkál a fülünkben, s visz előre, s végül megismertet minket egy új oldalunkkal. Szép lehet egy hang, egy szó, egy, érintés, egy érzés, egy ember, egy állat, egy növény, egy világ. Ám a rút is a szépségből táplálkozik, hiszen annak negatívja, s soha nem tagadhatja le szülőanyját. Belebújik a szépség egy tetembe, egy romba, egy csonkba, hiszen valamennyi a múltat hordozza. Belebújhat egy katasztrófába, hiszen nem létezik olyan pusztító csapás, ami képes létezni a szépség nélkül. Borzongató és elkápráztató egyszerre! Ez az igazi katartikus szépség. Hiszen gyönyörű, ahogy hömpölyög a magma, lélegzetelállító, ahogy nyújtóznak a fák a szélviharban és cikázik a villám, s a habfodrok is szemkápráztatóak. A legmélyebb szépség viszont bennünk rejtőzik. Nincs szebb egy emberi összeomlásnál. Törékenyek vagyunk és gyengék, sebezhetőek mind lelkileg mind fizikailag. Az emberi lény összeomlásának fázisai mind vibrálnak a színtiszta energiától, színtiszta színektől, színtiszta szépségtől. AZ Út, ami elvezet a végkifejletthez. A meganynyi piruettező gondolat, a lehetőségek végestelen végigzongorázása, a beteljesületlen eseményekkel való játék, ami száz másik történetbe vezet, de százszor törik darabokká a célba érve. A fejét fel-felütő csend, ami mindezt kíséri. Olyan gyönyörű… A néma tusa, ahogy az apró létező szembe próbál szállni a Túlontúlival, hevesen döfköd kardjával, vív egy darab semmivel, s végül rájön, hogy seb nélkül nincs győzelem.

A Hely, ahová ér, már oly iszonyúan meghatározhatatlan, hogy emberi tudatunk nem képes alkalmazkodni többé, nem képes tovább harcolni, nem képes szolgálni tovább a csont-hús-vér hüvelynek. Ez az a szent pillanat, mikor a halál mosolyának néma fénye vakít el minket, s mi megijedvén az idegentől, s a véges hordozójától, kiszakadunk önmagunkból. Ez az igazi csend. Velőig hatol, s kitépi azt. Az emberi találkozása egy olyan embertelen erővel, aminek súlya alatt összeroppan. A legmagasabb pont, ami után már szükségszerű a lejtő, vagy éppen a szakadék. A hangtalan összeomlást a Vihar követi. Elemi erővel ordít belőlünk egy kódolt hang, ami visszaránt a valóságba. Tombolás ez, a természet hatalma költözik saját gyermekébe, hogy legyen ereje fájni önmagának. Saját húsunk éget, saját vérünk mar szét, s saját tudatunk sebez halálra. Előre elrendeltetett sorsunk, hogy sosem győzhetünk önmagunk felett, sosem zárhatjuk el fájdalmunkat egy üres szobába, hisz előbb-utóbb kitör onnan. A robbanás zaja, ahogy állati hangon hörgünk, s előtör belőlünk valami történelem előtti harag. Az emberiség fájdalma ez, közös mindünkben. Tehetetlenségünk szüli, s létünk táplálja felnőtté. A vihar egyre halkul, apad a düh, kétségbeesés, s visszanyerjük két lábon járó formánkat. Belülről még nem épül vissza, mi leomlott, a falak továbbra is darabokban, a vész jelei leplezhetetlenek. Ám ahogy a dög is magában hordozza az új élet reményét, úgy az összeomlottban is ott dalol a jövő fénye, s természetszerűleg egyre erősödik, s így a napfényes Pusztának még talán megadatik, hogy újra virágokat növesszen. Hát mi ez, ha nem a szépség egyik legtisztább megvalósulása? Atee Sat


IRODALOM

18 Gnandt Márk versei

Címtelen 6 soros

Lélekabroncs Élek és félek, a lelkem egy roncs, fogva tartja egy Lélekabroncs.

Sakálként élek e puszta világ peremén. Kémlelem a múltat, nézem az eget, melyből hűvös fény ropog, majd égig érő fű nő helyén, ami nem lehet fa soha, csak csalán és csalódás.

Az élet éget és szúr, lelkem szabadulna, ha tudna, de nem tudom, kinél a Lélekabroncs kulcsa. Ritka villa ezüst fénye járja át szívem, Lélekabroncs rozsdás vasa fojtogatja lelkem. Lélek étke, titkok nyitja, életem a halál szívja. Lélekabroncs, segíts, kérlek! Tartsd vissza a halált, éhes! Lélekabroncs, szoríts, kérlek! Létem sajog, a vesztem érzem... Nőjj hozzám és maradj velem, Lélekabroncs, szorítsd lelkem! Elveszlek az ihletemben, Lélekabroncs, törd szét lelkem! Vége most már, meghalt lelkem, Lélekabroncs nélkül éltem...


IRODALOM

19

Molnár Anita versei

Otthagyni valamit… Törés. – melynek két oldalán Két külön világ! Egymással szemben, Mégis összefonódva Rajtad keresztül – Egyetlen szóba: Válassz!

Mit adtál Nekem? …otthagyni valamit a túlsó parton, Néhány foszlányt, mi belőlem szakadt; S kikövezett úton – a kezemben tartom Haladván új part felé – a régi vágyakat. Titok – láncra vert képek, Miket fejemben hordozok; Túlpartról hívogató fények – Veletek nem gondolok…! …eltűnni nyomtalanul, Mintha nem is lettem volna…? Tárgyak helyett – gondolatokban élek, S gondolat – minden óra, Minden perc, mikor veletek vagyok… A szakadékok nem oly nagyok! – Köztem és köztetek, Új világom minden képe – Átlengi szemetek! Nem mindig kell falat törni – Szabaduláshoz! Elég, ha olykor ablakot nyitsz – A falon át, s várod, Amit a holnap hoz:

Élettelen tér – Üres építőkockák egymásra rakva, Benne ülve magányos vagy, Zsúfoltságban – egyedül hagyva… Szorítanak a sötét házfalak, S gondolatod préselik, Mi emelkedve, egyre magasabbra – Ablakon át megszökik… S felülről látja csak, igazán – Milyen is e táj: Szín-képekkel teli házfalakon – Nem jár Magány már; Egymásba ömlő utcák – Vezetik a lépteid, S szembe jövő arcok kedvesség-fénye Ragyogja be képeid; Minden kanyar után – Egy új lehetőség, Minden helyen – egy újabb mosoly, Annyi arcot, álmot, s újat adtál, Mit nem kapok máshol… …nem is kell már másik tér, Semmitmondó föld-darab, Ez a táj csak, mi növeszt rajtam – Élethez új szárnyakat.

Várni az új képeket, S őrizni a régit – Magadban összekötve őket, Mint két partot egy híd. BeTűK – A DE BTK HÖK lapja – 2008. szeptember

20 Molnár Anita

Verseny Elvetett magok – Föld felé törnek, S egyre nagyobbra, Magasabbra nőnek; Hulló levél – Pörögve öleli a szellőt, Majd hátára kap, S megelőz másik kettőt; Csillámló víztükör Szikráit gyorsan dobálja, S továbbrohan, Mert sziklán túl várja óceánja;

Minden így jár – Romba dől, Mert nem boldogul – Egyedül; Nincs már másik, Ami hajtsa…! A hajó maga – Nem jut partra. Kell a kormányos, Ki dacol vele; S így kell mindennek – A másik fele!

Felhők hada égen – Egyik itt, másik amott, Mégsem egyformán – Takarják a napot; Távolból harang zúg – Minden megáll egy pillanatra. De az egyik erősebben búg, S kongása tudatja A verseny megy tovább: A fák még nagyobbra nőnek, Még több levél takarja a földet, Több víz lesz, mi óceánba vész, S több harangot üt – még több kéz… De meddig tart e hajsza, S mire jó? – ’Az embernek is elég – Egy hajó…!’ Kettővel csak dupla gond van, S ott marad úgy is egy – Romokban! BeTűK – A DE BTK HÖK lapja – 2008. szeptember

( Molnár Anita )

21 Strausz Kinga

Magaslati élmény Magasan jártam. A hegyekre selyemként tapadt A fátyol, a köd. A növényzet kihalt És én is csak egyedül voltam. Barátaim, a madarak Is messze jártak, bár tudtam, nem is Lesz oly soká,hogy újra találkozunk. „Nemsokára szabad leszek” – mondogattam magamnak. A Nap még szendergett, S édeset álmodott Szellők játékáról, Felhők bújócskájáról. Hideg levegő kapott hajamba, Az út egyre sziklásabb és félelmetesebb lett, de én mentem tovább. Kis mécsesként világított bennem a Lélek, ő volt az egyetlen utitárs. A köd eltakarta léptem nyomát is, Nem láthattam hát,mily közel a Cél. Hirtelen hatalmas világosság támadt... Szemem kitágult,mintha eddig csak néztem volna,s soha nem láttam. S a korlátok,melyek elzártak a Világtól, Recsegve dőltek össze. Pirkadt már,bíborszín Felhők Gyülekeztek az Égen,mintha csak Az én diadalmamat jöttek volna ünnepelni. És a ködből hirtelen Előbújt a Szivárvány És megláttam a Reményt.


ZENE

22

Imogen Heap

Ha nem akarunk elfolyni a tömegkultúra híg tengerében, íme egy kis izgalom az életünkbe. A különlegesség és egyediség megszólaltatója, vagy inkább megéneklője Imogen Heap angol származású Grammy-díjas énekesnő. Amikor először néztem meg egyik klipfelvételét, nem is a dalra lettem figyelmes, sokkalta jobban vonzotta tekintetemet öltözéke, megjelenése. Rengeteg haj, tupír és fészekszerű képződményként virágok, giccsek díszítették fejét, ruhája csupa hullámzó anyag és fodor. Túláradó, buja stílusa egy barokk építészeti csodára emlékeztetett, illetve egy őrült karnevál képei

villantak elém. A cseppet sem átlagos küllem mellé különleges hang és zenei világ társult. Sorra hallgattam meg dalait és egyre mélyebben merültem bele furcsa és mégis kellemes szférájába. Az énekesnő tudatosan, gyerekkorától kezdve készült hivatására. Különféle hangszereken tanult meg játszani: zongorán, csellón, array mbira-n (modern pengetős hangszer), klarinéton, dobon és gitáron. Nagyrészt autodidakta módon képezte magát, majd egy zenei iskolában ismerkedett meg az alkotás, zeneszerzés különféle lehetőségeivel. Első albuma i Megaphone címmel jelent meg 1998ban az Almo Sounds-nál. A korong sikeres volt, felkerült slágerlistákra, valamint sor került egy amerikai és európai turné keretében további népszerűsítésére is. Azonban a kiadó feloszlott és Heap lemezszerződés nélkül maradt. Korábbi szerzőtársával (Guy Sigsworth) létrehozták a Frou Frou formációt és 2002-ben kiadták a Details címet viselő albumot. Jelentős slágerük a Breathe In, a Must Be Dreaming és a Let Go. Dalaik filmek betétjeként szerepeltek és Imogen szerzeményei közül a Hide and Seek és a Speeding Cars a The Orange County (Narancsvidék) című nagysikerű sorozatban is feltűntek. A duó végül feloszlott, de továbbra is barátok maradtak és dolgoztak együtt különféle projekteken. Mindeközben Imogen új szólóalbumán szorgoskodott, mely 2005 nyarán jelent meg Nagy-Britanniában, majd a Sony BMG egyik kiadója, a RCA Victor révén Amerikában, Kanadában és Mexikóban is. A korong a Speak for Yourself nevet viseli és 12 számot tartalmaz. A Goodnight and Go volt az a videó, melyet először láttam. A klip mintha egy zenedobozt idézne elénk, melyben Imogen balerinaként várja, hogy valaki felnyissa a ládika fedelét és ő végre táncra kelhessen, életre keljen.


ZENE

23

A Hide and Seek egy különös technikával (vocodered-vocal) felvett dal, melyben komoly gondolatok hangzanak el a jelen felvillantásával. Rohanó, koszos, nyüzsgő világ halad el érdektelenül a rombolások, a pusztulás mellett. A Headlock olyan, mint egy szemüveg, mely egy nézőpontot kínál hallgatója számára. Nincs késő kinyitni szemünket és kiszakadni a monotonitásból, a „gépemberek” dimenziójából. Ritmikájával és hangulatával ez a dal vált a kedvencemmé. A The Moment I Said It ragadott meg leginkább lelkileg. Egy aggódó, szerető szív maradásra kérlelő hangja hatja át az embert, melyet a zenében uralkodó harmónia és érzelmek felerősítenek. A Loose Ends lelkesítően hat. Felvázol egy helyzetet és egy lehetőséget. Felnövünk és a boldog pillanatoknak vége, de hagynunk kell-e elveszni mindezt és továbbmenni, vagy maradhatunk és érezhetjük a másikat és élvezhetjük a jelent. Egy furcsa bájjal áldott nő, egy érdekes hangzásvilág, egy kitűnő lemez. Ennyi, amit ajánlani tudok, a kérdés, kell-e ennél több? Jován Katalin


ZENE

24

YELLE Franciaország a divat, a szerelem, a művészetek, a finom borok földje, hogy egyéb sztereotípiát ne említsek. S most itt van Yelle, aki egy újabb érdekes színfoltja lehet az országnak. A 25 éves énekesnő művészcsaládba született. Már fiatalon tudta, hogy az előadói pálya lesz a hivatása. Megtanult zongorázni és képezni kezdte hangját. 2005-ben tűnt fel a MySpace oldalán a Short Dick Cuizi c. dalával. A korábbi években több produkcióban próbálgatta szárnyait, többek között megismerkedett GrandMarnier zenésszel és producerrel, aki a rock világából csapott át az elektronikus zene szférájába. Yelle felénekelt pár számot barátja korongjára, majd közös munkába kezdtek. A formáció tagjai:Yelle (ének), GrandMarnier (dobok), illetve harmadik tagként Tepr a billentyűs hangszerekért felel. Debütáló albumukat 2007-ben adták ki Pop-Up címen. A korongon szereplő Je Veux Te Voir felkerült a slágerlistákra és az MTV-n is játszották. Yelle a ne-

ves francia rapper, Fatal Bazooka’s Parle á ma main című szerzeményében is énekelt, mely bohóckodó klipjével elnyerte a rajongók kegyeit. Mika európai turnéjának franciaországi állomásán is Yelle nyitotta a koncertet. A Pop-Up az electropop, szintipop irányzatához sorolható. A ’80-as évek hangzásvilágát idézi. Az énekesnőre jellemzően vagány, szabad szövegezés hatja át a lemezt. Nyíltan énekel szexről, pasikról, barátokról és bulik-


ZENE

25

ról. Dalai vidám, üde mázzal fejeznek ki alapvető tényeket az emberekről és helyzetekről. A Cause Des Garcons magyarul hangozhatna úgy, hogy mit is teszünk mi nők a pasikért? Számos példáját sorolja fel a nők férfiakért vívott harcának, a vetélkedésnek és ármánykodásnak. A Les Femmes (Nők) című szerzemény a leszbikus hajlamok megszólaltatója. A Je Veux Te Voir a Short Dick Cuizi befejezett verziója, mely a párizsi TTC nevű hiphop csapat egyik tagjáról, Cuizinierről íródott cseppet sem szolid szövegezéssel. Nekem ez a kedvencem bolondossága és dallamvilága alapján. Ami fantasztikus az albumban, hogy Yelle saját magát sem veszi komolyan. Nem kíván hangzatos, világmegváltó szavak mögé bújni és beállni a halálmadarak közé, hanem függetlenül, sajátos karakterrel, viccesen mutatja meg az aktualitásokat és a világhoz való személyes viszonyát. Ajánlom mindazoknak, akik az electropop kedvelői és azoknak, akik szeretnének táncolni egy szenvtelen zenére, vagy csak öntudatlanul elmerülni benne. Jován Katalin


FILM

26

Az álmok mezején (Jean-Pierre Jenuet & Marc Caro – The City of the Lost Children) Jean-Pierre Jenuet és Marc Caro számos filmet jegyeznek együtt. A szerzőpáros hol közös rendezést vállalt magára, hol együtt dolgoztak már a történet megalkotásán is, hol pedig Jenuet vitte filmre Caro ötleteit. Az elveszett gyerekek városa kapcsán elmondhatjuk, hogy mind a történetet, mind a megfilmesítést közösen vitték véghez (igaz segítségükre volt még a dialógusok megírásában Gilles Adrien és Guillaume Laurant). Az eredmény viszont nem igazán hasonlítható össze egyik azelőtti munkájukkal sem. Igaz, hogy látszólag egy negatív utópiában járunk, melyre már volt példa munkásságukban (gondoljunk csak a Delicatessenre), de valami mégis furcsa. Talán ott kellene ennek taglalását kezdeni, hogy egy városban járunk, melyen mindig köd és éjszaka ül. Egy városban, honnan gyermekek tűnnek el, s egy titokzatos szekta uralja az utcákat. A re-

alitás pedig teljesen semmisé válik ebben az erőteljesen viktoriánus környezetben. Egyfelől „Verne csodáinak” felelevenítésének lehetünk tanúi, másfelől a szereplők szürreális volta akadályozza, hogy akármilyen valóság alapot tulajdonítsunk ennek a történetnek. Illetve persze a helyszín, mellyel kapcsolatban egyetlen utalás sem hangzik el, hogy hol fekszik. Így csupán találgathatunk, hogy egy álmodozó elme fantáziájában, vagy az álmok mezején (pontosabban a rémálmokén) járunk e. A mű maga One (Ron Perlman) – egy volt bálnavadász, mára erőművésszé váló férfi – és talált „kisöccse” körül zajlik. A kisfiú is a számos elrabolt sorsára jut, s a báty a keresésére indul. Mely kalandos úton egy olajfúró toronyra emlékeztető kis „szigetre” visz, hol Krank (Daniel Emilfork) és időnként groteszkbe átcsapó udvartartása a foglyul ejtett gyermekek álmát próbálja elrabolni. Ezen a történeten keresztül ismerkedünk meg a város minden rémségével s szépségével. Műfajilag igazán nehezen meghatározható, hisz a sci-fi elemeitől kezdve a korai film noir palettáján keresztül egészen egy romantikus alkotás eszköztáráig minden megtalálható benne. Ezek közül talán a legfurcsább One és Miette (Judith Vittet – az utcán garázdálkodó gyermekek bandájának vezetője) „szerelme”, mely persze a megfelelő naiv keretek között marad, s a némi jövőre vonatkozó utalások szintjén megragad. Mindettől függetlenül központi témája a filmnek, hisz a lány nélkül az „ember” soha nem érne célba. Illetve ő old-


FILM

27

ja fel az egész konfliktust. Az egész történet leginkább mégis egy mese, hol könnyen elhatárolható a fekete és fehér, s igazán kevés átmenet akad a kettő között. Mintha tényleg egy kisgyermek rémálmában lennénk, mely végül jóra fordul, s mindenki elnyeri méltó jutalmát, vagy megérdemelt büntetését (ahogy azt mondani szokták). A film egésze viszont mégis többet sugall, mélyebb tartalmakat. Mintha nem csupán egy álom, hanem annak reflexiói is hömpölyögnének az egymást nem feltétlen logikusan követő jelenetek alatt. De még ha nincs is szó semmi ilyesmiről, s a mű tartalma a várost ellepő árnyékokban rejtezik, mindegy, nem fontos mindent megérteni, s nem is kell. Elég csupán egyszerűen élvezni, elég ha magával ragad, s időnként vissza-vissza kacsint ránk. Jaj igen. A zene – ha nem tévedek – annak az Angelo Badalamentinek a munkája, akiről már esett itt szó a Twin Peaks kapcsán, gondolom ezek után nem kell hosszasan ecsetelnem a soundtrack csodálatos hangzását, illetve az illeszkedését a filmhez. Jánvári Gergő Márk


FILM

28

Egy kisember különös éjszakája (Four Rooms) Vannak filmek, melyek narratívájuk szemszögénél fogva egy új, szokatlan kontextust állítanak fel. Ilyen például számomra a Rosencrantz és Guildenstern halott, melyben a Hamlet érdekes parafrázisa fogalmazódik meg az eredeti műben szinte teljesen lényegtelen két szereplő nézőpontjából. Ha akarom, a Négy szobát is nyugodtan tekinthetem így, hisz a filmben a (már-már kafkai kisember) teljesen lényegtelennek tűnő karakter lesz a központba állítva, s az igazán érdekes történetek csupán díszletként szolgálnak az ő „börleszkjének”. Ha gyorsan végigszaladunk a szinopszison, látjuk, hogy négy rendező négy történetéről van szó, melyek egy régen jobb napokat látott szálloda valamelyik szilveszter estéjének a krónikája. Az epizódokat pedig a már említett Tim Roth által zseniálisan alakított Theodore, vagy inkább Ted (ahogy jobban szereti) kapcsolja össze, s természetesen az ő szemszögéből követjük ezeket végig. A kalandjai, mint ahogy kitalálható, négy szobán keresztül vezetnek. De még ezek előtt megkapja a jó tanácsokat és az alapszabályokat tapasztaltabb kollégájától (pl. tartsd a gatyádban a farkad, kerüld a gyerekeket), melyek természetesen a film végére mind értelmetlenné válnak és megszegődnek. Az elsőben egy mágikus szeánsz hiányzó hozzávalóját pótolja (The Missing Ingredient – Allison Anders). Ebben a színben lényegileg már érezhető, hogy csupán elszenvedője a karakter. Mondhatni reflexió nélkül sodródik az események mellett (illetve ha van is véleménye, meglátása a dolgokkal kapcsolatban, az lényegtelen, s nem lehet befolyással az eseményekre). A másik alapvető vonás, hogy egy sztárparádéval állunk szemben, mely szintén rögtön itt kiütközik, hisz Madonna mellett az a Lili Taylor is feltűnik, aki már megcsillant az Arizonai álmodozókban, vagy említhetném akár Valeria Golin-ot is (de ugyanígy érdekességképpen Alicia Witt-et is, aki Lynch Dunejében Paul húgát alakítja). A második felvonás Alexandre Rockwell rendezésében a The Wrong Man. Szintén a véletlenek játékát erősíti „hősünk” felett, hisz egy téves szobaszám miatt kerül valami érthetetlen „családi vita” (mely inkább tűnik valami perverz játéknak) közepébe. Itt még inkább passzív részese, elszenvedője az eseményeknek, talán csak azért van, hogy mások igényeit szolgálja, mint ahogy foglakozásának munkaköréből következik is. Itt a lekötözött Jennifer Beals lesz a sztár, aki a Flashdance-ből lehet ismerős egyesek számára, akinek egyébként itt köszönhetjük a világtörténelem leghosszabb pénisz szinonimáiból álló „monológot”. A következő jelenetben Antonio Banderas gyermekeinek felügyeletét kellene megoldania a BeTűK – A DE BTK HÖK lapja – 2008. szeptember

FILM

29 már régen magára maradt „portásunknak”, de a dolgok (vagy persze inkább Robert Rodriguez – The Misbehavers) ismét furcsa játékot űznek vele. S hiába a kétségbeesett vergődés, a valóság kusza szálai úgy összekavarodnak körülötte, hogy mozdulatlanságra kényszerítve lökik a valódi élet főszereplője elé. (És amíg el nem felejtem, ugye mindenki alaposan megfigyeli majd/megfigyelte Salma Hayek-et a tv-ben táncolni.) Egy közjáték szakítja meg a történet menetét, mielőtt a végkifejlet következne, melyben egy hiábavaló menekülési kísérletet (próbálkozás az uralom visszaszerzésére a világ felett) követünk végig. A befejező szín (The Man from Hollywood) talán némi vigasz az este végére, hisz először látszólag szerves részévé, alakítójává válik a történéseknek a boy. De Quentin Tarantino csak elhiteti ezt velünk, hisz semmi más nem történik, csupán egy pillanatra beléphet a nagyok játszóterére, mint eszköz. Hisz a milliomos Chester Rush (Tarantino alakítja) szimplán megvásárolja egy fogadás esetleges eredményének alapján történő nyeremény behajtásra. Melyet egyébként, a tetőlakosztályban ünneplő társaság (köztük Bruce Willisszel és a már említett Jennifer Bealsszel), a Hitchcock bemutatja sorozat egyik epizódjából vesznek kölcsön. Ehhez az egészhez párosul még Tim Roth angolja (mármint beszédének angolsága), mely könnyedén idézi meg Shakespeare szellemét. Mellyel további párhuzam vonható a bevezetőben említett darab parafrázisával. Bár ez talán csupán egy mellékzönge s belemagyarázás. Mindenesetre az egésznek van egy színház jellege érzésem szerint, s talán egy kicsit merített is a mestertől, de ezt inkább már döntsétek el ti. Jánvári Gergő Márk


AJÁNLÓ

30

Diákhitellel minden egyszerűbb! Költségtérítés-fizetés nélkül is be lehet iratkozni az idei tanévtől, ha valaki a Diákhitel „Engedményezés” nevű eljárását igénybe veszi. A Diákhitel Központ új programja idén már számos felsőoktatási intézményben elérhető. A Diákhitel továbbra is bármire elkölthető: például számítógépet, könyveket, jegyzeteket venni, vagy akár egy tanulmányútra vagy az Internetre befizetni. Ráadásul idén havonta 10 ezer forinttal nőtt a felvehető összeg. Mint köztudott, a Diákhitelt szinte minden 40 év alatti hallgató felveheti. Mostantól egy űrlap kitöltésével közvetlenül intézmény számlájára utaltatható a Diákhitel, vagy egy meghatározott része. Ez az eljárás az Engedményezés. Így már a szemeszter elején be lehet iratkozni, anélkül hogy azonnal be kellene fizetni a költségtérítést. Szeptembertől a költségtérítésesek már 50 ezer és a többiek is 40 ezer Ft-ot kérhetnek havonta. A régi igénylők a honlapon található nyomtatványokon jelenthetik be módosítási igényüket! Minden diákhitelesnek saját érdekében célszerű bejelenteni minden változást! (pl. elérhetőség, tanulmányi adatok stb.) Diákhitelt igényelni bármelyik kijelölt postán vagy bankfiókban lehet. Az októberi 15-i első kifizetéshez az új igénylőknek legkésőbb szeptember 15-ig kell leadni az igénylést, és beiratkozni/regisztrálni a tanintézetbe! Akik félév közben igényelik a hitelt, az első folyósítás alkalmával visszamenőleg a félév kezdetéig megkapják kölcsönüket. Tények a Diákhitelről:

Egy szemeszterre államilag támogatott képzésben maximum 200 ezer forint, költségtérítéses képzésben maximum 250 ezer forint vehető fel. A tanulmányok alatt nem kell sem törleszteni, sem kamatot fizetni. A tanulmányok befejezését követően további négy hónap türelmi idő után kell csak a viszszafizetést megkezdeni. A kötelező törlesztőrészlet alapvetően a jövedelemhez, vagyis az anyagi teherviselő képességhez igazodik. Bárki szabadon megrövidítheti törlesztése futamidejét azzal, hogy bármikor, bármennyit díjmentesen előtörleszt.

További részletek a www.diakhitel.hu oldalon találhatók!


31


32


BeTűK A DE BTK HÖK lapja szeptember

Recommend Documents