BeTűK A DE BTK HÖK lapja

1

BeTűK – A DE BTK HÖK lapja – 2009. 2.

2


E

E

lőbeszéd

3

It’s Springtime! Annyira itt van a tavasz, hogy karon ragadta a nyarat, s Őt is magával hozta. Egyik nap még esett a hó, s hideg szél fújt, még téli kabátot hordtunk, másik nap már pólóra kellett vetkőzni, mert már a vékonyka kis tavaszi kabátunkat sem bírtuk elviselni magunkon. A változások időszaka ez, mikor kifordul a Föld a tengelyéből, s új pályán indul el, mikor megállunk az utcán csak úgy hirtelen, s nem is tudjuk, hogy miért, de elindulunk egy az eredeti terveinktől teljesen eltérő irányba. Mikor visszahúz a szívünk a régihez hirtelen, vagy nagyon elkezdjük várni az újat, vagy igazából mindegy mit, csak történjen már valami! Az ember igazából szárnyalna, s nem válogat az eszközök közt: madarak farktollába kapaszkodik, repülőgépek szárnyára dob lasszót, vagy a Red Bull Paper Wings kupán próbál elrepülni cellulóz szárnyakon. Kedves Barátaim, hát ne fogja vissza magát senki, hajrá-hajrá, tessék szárnyakra kapni, vízen járni, lepkét fogni, s élvezni, amíg még lehet ezt a pezsgést, ezt az iramot! Elkészülni.Vigyázz. RAJT! Szatai Attila

E

Tartalom

Tavaszodik . ......................................................4 Latin Táncok ........................................5 Bollman . ...........................................................6 Apáink Útján........................................8 Fashion anatomy: Lanvin . ...................................................... 10 Evita-Diana ....................................... 12 Hajléktalanok . ............................................. 14 Álom . ................................................ 16

E

XIX-es kórterem........................................... 17 A kert................................................. 18 Hegyalja_RészletBérlet.doc..................... 19 Gomorra ........................................... 20 Önismereti Kérdések . ............................... 22 Berserk . ............................................ 24 Kelly Clarkson............................................... 26 Laura Izibor....................................... 28 Watch My Dying:.......................................... 30

BeTűK. A Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának lapja Főszerkesztő: Szatai Attila ([email protected]) * Borító: Szatai Attila * Kiadja a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzata * 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. *Felelős kiadó: Csíszár Imre DE TEK BTK HÖK elnök * Nyomdai előkészítés: Barna Ildikó * Nyomda: Csuri János nyomdaüzeme * Felelős vezető: Csuri János


4

T

avaszodik

Tavaszodik. Megállíthatatlanul jön a jó idő, a napsütés, az a bizonyos pulóveres időszak. Néha még beborul, mi meg kiborulunk, néha még havazik, mi meg fázunk, de már-már nyitogatja szárnyát a tavasz. Itt-ott egy- két rügy, madárcsiripelés, futó emberek az erdőben, előkerülnek a robogók, a motorok, a biciklik, a tricikli, a görkorcsolya, a gördeszka és még sorolhatnám. A fiatalok lankadatlan jókedvvel kelnek ki reggel a meleget nyújtó ágytakaró alól, ami eddig védelmet nyújtott számukra télvíz idején. Játszunk a színekkel, a fekete a szekrény aljára kerül, előkerülnek a fiúk nagy örömére a harisnyák és a szoknyák. Valahogy frissebbnek érezzük magukat, még akkor is, ha van az a tavaszi fáradtság vagy miféle dolog. Ilyenkor szeretünk nagytakarítani, vagy ha nem is, de elvégezzük, szeretünk nagyokat sétálni, nagyokat zabálni, és bizony hamarabb esünk

szerelembe is. Tavasszal valahogy szebbnek látunk mindent. Na persze ez ne tévesszen meg senkit, a csőlátásunkat azért próbáljuk meg otthon felejteni és koncentrálni. Kevesebbet járunk órára, és többet lógunk az egyetem előtt, nem fog az agyunk, és a zh-kat a hátunk közepére kívánjuk, hogy még csak ne is lássuk őket. A héten többször látogatunk szórakozóhelyekre, talponállókba vagy késdobálókba, és bizony többször van fejfájásunk hajnalhasadtán. Azt érezzük, miénk a világ, és hatalmas lendületünk még akkor sem szakad meg, amikor reggel az útpadkán állva egy arra járó BMW 20-as sofőrje nem betartva az 50-es sebességkorlátozást nyakon önt minket sárral. Nem érdekel, most nem, pedig máskor egy ököllendítés kíséretében bizony „szép” magyar szavak hagynák el a szánkat, miközben próbálnánk a fehér nadrágunkon némi motívumot képezni, ha már így jártunk. Előfordul, hogy az iskolát összetévesztjük valamiféle rehabbal az előző napi buli után, és még akkor sem vesszük észre magunkat, amikor a tanár az óra közepén némi gúnnyal és iróniával megszólít: – Mi van, fiam, alszol? Utálunk tolakodni a büfé előtt vagy a menzán, most szépen nyugodtan kivárjuk sorunkat, és közben fürdünk a napfényben. Bizony nem érdekel, jön a tavasz, vagy már itt van, jönnek a gólyák, a bulik, a kinti szórakozóhelyek, aztán lassanként átcsapunk a nyárba, de az már egy más évszak. Márciusban kezdődik, valamikor 19-e és 21-e között tartják számon az első igazi tavaszi napot, az órát március végén átállítottuk, eggyel kevesebbet alszunk, és később jön a komor sötét, többet van világos, és többet mosolygunk. Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a kertek, s ahogy éledezik a környezet, vele ébredezünk mi is. Megmagyarázhatatlan kapcsolat jön létre az emberi kedv és a napsütötte órák száma között. Szóval kedveseim, ne izguljatok, ha fúj vagy esik, mert úgyis kisüt a nap, a borúra vidámság jön, a magányra pedig szerelem. Én már érzem az illatát! Váczi Zsuzsa


D

D

5

ance mix

D

A táncsport hazai legrangosabb formációs versenyének idén a Főnix csarnok adott otthont. Városunkban most először került megrendezésre a standard és latin táncok formációs magyar bajnoksága. A versenyen 11 egyesület képviseltette magát, 26 produkcióval. A legtöbb csapatot (szám szerint négyet) az esemény házigazdája, a Valcer Táncstúdió nevezte. A rendezvény műsorvezetője Pálinkó Lujza volt. Bemutatót táncolt Angyal András és partnere, Svetlana Tolmasova (Udvaros Dorottya sajnos térdsérülése miatt volt kénytelen lemondani a fellépést), valamint a tavalyi latin-amerikai táncok magyar bajnokságának első helyezett párosa: Andrea Silvestri és Váradi Martina.

D

Az országos bajnokság győztesei: a miskolci Ködmön C csapata (társasági táncok junior, standard kategória); a zalaegerszegi Gála Társastáncklub Egyesület (társasági junior, latin); a szombathelyi Rimányi Táncstúdió (társasági felnőtt, standard) és a budapesti Botafogó Táncegyüttes B csapata (társasági felnőtt, latin). A magyar bajnokság győztesei: latin-mix kategóriában a debreceni Valcer Táncstúdió, míg standard-mix kategóriában a szentesi Szilver Táncsport Egyesület. Rajtuk kívül még a budapesti Botafogó és a miskolci Ködmön A csapata képviselheti Magyarországot az Európa- és a világversenyen..

Az Európa-bajnokságot idén Miskolc rendezheti, melyre október 17-én kerül sor. Kovács Ágnes


… 6

…ingyen láttam Amerikát

Bollmann Gábriellel, a Bölcsészettudományi Kar 4. éves angol-német szakos hallgatójával beszélgettem, aki 1 év németországi önkéntes munka után 3 hónapig az Egyesült Államokban is kipróbálta magát. Lássuk, milyen tapasztalatokkal tért haza. BeTűK: Hogyan jött az ötlet hogy belevágj egy ilyen kalandba? Elég sok európai országban megfordultam már, és ezen utazgatások és munkák során megtapasztaltam, hogy a legjobb nyelvtanulás az, amikor az ember az adott ország nyelvét az adott országban sajátítja el. Amerika-sávosként kicsit kötelességemnek is éreztem, hogy mindazt lássam is, amit az egyetem padsoraiban ülve előadásokon hallgatok. Ez a közel 3 hónapos tapasztalat többet jelentett sok poros könyv bújásánál, és szerettem volna mindent testközelből megtapasztalni. BeTűK: Milyen félelmeid voltak a kiutazás előtt? Nem először utaztam repülővel, de azért ennek ellenére féltem egy kicsit a repüléstől. Illetve attól, hogy milyen emberekkel fogok együtt dolgozni, milyen lesz a főnököm, meg fogom-e állni a helyem odakint. Sajnos ez az, amit előre senki nem tud megmondani. Ugyanis nem én választottam ki magamnak a táborom, mivel én nem mentem el arra a tábori állásbörzére, amit a szponzor cégem (CCUSA) szervezett a jelentkezőknek. Inkább a véletlenre bíztam magam. Szerintem pont ez volt a kaland az egészben. BeTűK: Milyen lett végül a táborod, milyen volt a kint eltöltött idő? Vermont állam Fairlee városának közelében egy 200 fős táborban kaptam végül állást. (Camp Billings, www.campbillings.org). Amit tudni érdemes a táborról: Amerika 2. legidősebb tábora, maga az állam az egyik legkisebb, a kanadai határ közelsége miatt inkább Kanadára hasonlít. Kilenc

...

..

hétig dolgoztam itt, átlagban nyolc órát, minden negyedik nap szabadnap volt, ekkor mindig ki tudtam kapcsolódni. Szabadidőmben élvezhettem a tábor adta lehetőségeket, szörföztem (wind-surf), íjászkodtam, kajakoztam. BeTűK: Mennyire volt kötött a tábori munka, volt-e lehetőség utazgatásra? A munka kötött és kicsit monoton volt. Igaz, a konyhában három fő munkaterület volt, és mi ezeket váltogattuk egymás között, hogy ne legyen annyira mégsem egysíkú. Bostonba még a tábor alatt eljutottam. És az egyik amerikai barátomnál még szállást is kaptam. Itt már megtapasztalhattam a tipikus amerikai életet. Az erdőt és a természetet felváltotta a felhőkarcolók világa. Ez nagyon


...

... 7

nagy élmény volt. Egy teljes nap alatt bejártam a főbb látnivalókat, pl. a bostoni teadélután egykori helyszíne, illetve egy csatahely emlékműve (Bunker Hill-i csata), amelynek a tetejéről közel madártávlatból nézhettem meg a várost. De az igazi utazgatás csak a tábori munkát követően kezdődött. BeTűK: Legjobb pillanat a nyáron? Az egyik legjobb pillanat az volt, amikor egyik délután New Yorkban az Empire State tetejéről láttam az egész várost. Ez akkora élményt jelentett, hogy egyik éjszaka ezt megismételtem a Rockefeller Center tetejéről. Ez teljesen más oldalról mutatta be a ’Big Apple’ arcát. Egy életre szóló élmény volt. BeTűK: Így utólag, ha visszapörgethetnéd az időt, újra belevágnál? Igen, természetesen. Számomra életre szóló élményt jelentett, és magamban vissza is szoktam pörgetni azt a bizonyos idő kerekét. Szeretem újra és újra felidézni a nyár emlékezetes pillanatait. Tudom, hogy Amerika csak egy nagyon kis részletét ismertem meg, és tudom, hogy számomra még sok új hely maradt, és szívesen vissza is mennék, de csak a 2010-es nyáron, mivel most egy kicsit a tanulmányaimra szeretnék koncentrálni. BeTűK: Mit tanácsolsz azoknak, akik már évek óta hezitálnak? Ne hezitáljanak, csak nyerni lehet, nincs mit veszíteni. Kis befektetett pénz, kicsi utánajárás, ingyen repülőjegy, szállás, ellátás, 3 hónapos ingyen nyelvtanfolyam, igaz, ezért dolgozni is kellett, de ha így fogom fel, márpedig én így fogom fel, akkor ingyen láttam Amerikát. Marozsán Gergely


8

A

páink útján...

A

Egy gyermek a legtöbbet a szülői házból hozza – ez vitathatatlan. Hogy mennyit visz vissza – az a jövő zenéje… Korábban olvastam Czeizel Endre családfakutatással foglalkozó könyvét, melyben megpendített egy érdekes kérdést: a kimagasló tehetségű embereknek miért csak átlagos képességű gyermekeik vannak? A válasz helyes okfejtését meglelhetitek Czeizelnél, én viszont a kérdésen csavartam egy picit. Helyes az, hogy a „nagy emberek” gyermekeire a társadalom alapvetően más szemmel néz? Többet várnak el tőlük, mint amire képesek. A képességekre pedig íme, itt jön a czeizeli válasz: a szülőktől 5050%-ban örökölnek a gyerekek, tehát, ha van egy zseni apánk és egy átlagos anyánk, akkor (milyen kár!) mi legfeljebb csak 50%-ban lehetünk zsenik, és ez csak a legoptimálisabb eset…De nem kell ahhoz zseninek lennie egy szülőnek, hogy akaratán kívül, de megnehezítse a gyereke dolgát. A túlságosan nagy „szülői hagyaték” sokszor bizony nemhogy előrevinné az embert, hanem még hátráltatja is. A Sasfiók és Petőfi Zoltán élettörténetén keresztül ti is láthatjátok, mennyire.

A

Akiről Edmond Rostand drámát írt, Petar Stojanovic pedig operettet az valóban csak fióka maradt egész életében. Apja, Napóleon nagy terveket szövögetett vele. Álmaiban fiával dinasztiát alapított, a leigázott Európát kezébe adta, aki új Nagy Sándorként kiterjesztette hatalmát Afrikára, Ázsiára, majd szép lassan az egész világra… Ezek azonban csak lázálmok maradtak. A kis Napóleon Francois Joseph Charles Bonaparte számára már puszta létezése is csodával határos volt, ugyanis születésekor komplikációk léptek fel, majdnem meghaltak anyjával, Mária Lujza Habsburg hercegnővel együtt. A kis „trónörökös” 1811. március 20-án a Tuileriákban látta meg a napvilágot, apja nagy örömére, aki rajongásig szerette fiát. Bár igazából ő sem a gyermeket, hanem a „világ leendő

urát” tisztelte benne, akinek mindent megengedett. Gyakran előfordult, hogy Napóleon neves diplomatákkal, államférfiakkal tanácskozott, mikor fia beszaladt hozzá. Erre a rettegett hadvezér nemhogy kiküldte volna a gyermeket, hanem még le is hajolt hozzá, és a hátán lovagoltatta őt (a diplomaták nem kis megrökönyödésére). Apja első perctől államférfit akart nevelni fiából, anyja viszont egyáltalán nem törődött vele. Tudomást sem vett a gyermekről, hozzá sem ért. Napóleon parancsára naponta kétszer fél órát kellett eltöltenie fiával, de ha ilyen hideg légkörben zajlottak a látogatások, akkor igazából többet ártottak a kis Napóleonnak, mint használtak. Az apai szeretetből sem futotta sokra, mert Napóleon 1813-ban megbukott és Elba szigetére száműzték, nem is látta többé a fiát. A kisfiú néhány hétig Franciaország császárának neveztetett, ezután anyja hazavitte magával Ausztriába, ahol poroszos fegyelemmel igazi osztrák nemessé nevelték. Identitástudatában komoly zavart jelenthetett, hogy környezete még az írmagját is ki akarta irtani francia mivoltának, azt beszélték, hogy élete vége felé jobban tudott németül, mint franciául. (Az osztrák udvar állítólag


A

odáig fajult Napóleon iránti gyűlöletében, hogy a Sasfiók sapkájába rendszeresen nehéz ólomgolyókat raktak, hogy elbutuljon a gyermek.) A kisfiúnak több névleges címe is volt (római király, pármai herceg), de ezeket idővel visszavonták. Nagyapja, I. Ferenc nevezte ki Reichstadt hercegének. A Sasfiók sokat betegeskedett, tüdeje miatt sokat járt fürdőkbe. Az udvari pletykák szerint Bad Ischlben ismerkedett meg Zsófia főhercegnővel, a későbbi Ferenc József édesanyjával, akihez gyengéd szálak fűzték. A még maga is gyermek reichstadti herceg igen szerette Zsófia fiait, azt beszélik, talán ő maga volt az apjuk… Mindenesetre a titokzatos herceg halálakor talán Zsófia volt az egyetlen, aki megsiratta az elnyomott, fogolyként élő herceget. A Sasfiók Schönbrunnban hunyta le szemeit 1832. július 22-én, az udvar és a világ megkönnyebbült sóhajtására. A szerencsétlen sorsú herceget viszont örök álmában is háborgatták. Maradványait 1940-ben Hitler a francia államnak „ajándékozta”, átvitette az Invalidusok templomába, és apja mellé temettette. A herceg belső szervei viszont a bécsi kapucinusoknál maradtak. A megosztottság és a sehová sem tartozás érzése úgy látszik, még oda is elkísérte… Petőfi Zoltán élete sokban hasonlít Napóleon fiáéhoz. Mindketten hamar elvesztették apjukat, anyjuk nem igazán törődött velük, és mindketten tüdőbajban haltak meg. Mindkettőjüktől sokat

várt a világ, végül egyikük sem hozta a hozzá fűzött reményeket. II. Napóleonban a bonapartisták bíztak, Petőfi Zoltánban a költő rokonai és barátai. A Sasfiók nem mutatott hajlandóságot arra, hogy valaha is apja babérjaira törjön, a kis Petőfi viszont úgyszólván apja fényében sütkérezett. A lánglelkű költő fia 1848. december 15-én Debrecenben született. (Romantikus lelkek szeretik abba az illúzióba ringatni magukat, hogy március 15-én fogant meg a kis Zolika [merthogy pont 9 hónap a különbség], elfelejtve azt a tényt, hogy 10 holdhónapra születik egy gyerek…) Zolika élete ettől függetlenül is rengeteg kérdéssel volt teli. Apját eltűntként tartották számon, akiről különböző mendemondák kezdtek terjedni imitt-amott történő felbukkanásáról. Anyja, Szendrey Júlia hamar talált neki mostohaapát Horvát Árpád történész személyében, akivel Zoltánnak konfliktusokkal terhelt kapcsolata volt. Élete szüntelen vándorlás: először nagyapjánál él Erdődön, aztán anyjáékkal Pesten, majd 1865-től Szarvason jár iskolába, ahonnan nagybátyja, Petőfi István viszi el magához Csákóra. Kicsapongásairól már ekkor híres, hamarosan otthagyja az iskolát, és családja akarata ellenére 1867-ben beáll színésznek a debreceni társulatba. Apja nevét kihasználva ő is publikált verseket, de ezek elég dilettáns próbálkozásoknak tűntek a nagy költő mellett. Színésznek nem rossz, mondják a kortársai, de jobban híres tivornyáiról és balhés viselkedéséről. Önpusztító élete tüdőbajjal is társult, melybe 1870. november 5-én Pesten halt bele. Életében apja látott egyedül fantáziát, aki szülői elfogultsággal vegyes büszkeséggel írta egykor naplójába, hogy kéthetes fia addig erőlködött, míg felült az ágyában! Zoltán igyekezett apjára hasonlítani, azt beszélik, 4 éves korában honvédruhában, karddal az oldalán játszott. A túlzott és megelőlegezett népszerűség nem tett jót neki. A kortársak is csak apja árnyékát látták benne, Kosztolányi egyenesen „az apja igénytelen paródiájának” nevezte őt.

9

A

Láthatjuk hát, milyen káros hatással bír a szülők népszerűsége. A kiemelkedő személyekért való rajongás alapvetően rávetül a gyermekekre is, akiket így nem is önmagukért szeretnek. A szülők fényében pedig nagyon gyakran árnyékban maradnak a gyermek adottságai. Azt hiszem, híres szülőnek lenni nehéz, de híres szülők gyermekének lenni még nehezebb… Fügei Bernadett „Betsy” BeTűK – A DE BTK HÖK lapja – 2009. 2.

10

L

L

anvin

Lanvin – cseng a kellemes, elegáns francia név, és megidéz bennünk egy olyan fogalmat, mely megtestesíti „a” parfümöt, továbbá azt a rengeteg meseszerű ruhakölteményt, melyet évtizedek hosszú során prezentált. E mögött a lágy szó mögött egy Jeanne nevű hölgy bújik meg, akinek a nevéhez fűződik eme divatbirodalom kiforrása.

L

Jeanne fiatalon ismerkedett meg a szabás-varrás és a kalapkészítés rejtelmeivel, s tehetsége hamar gyümölcsözni kezdett. Tizennyolc éves korában még mindössze egyetlen vevője volt, ám merészsége, törekvése és nem utolsósorban álmai nagy messzeségekbe repítették, s kis időn belül rengeteg megrendelést és felkérést kapott, így megnyithatta első kalapos műhelyét. Precíz munkája, kifinomult stílusa és szorgalma révén egyre nagyobb ügyfélkörrel büszkélkedhetett, majd négy év után új üzletet nyitott. Jeanne talán nem is kívánhatott volna magának szebb életet: sikeres volt, gazdag, és rátalált a szerelem is. Házasságot kötött Emilio Pietróval, s megszületett kislánya, Marie Blanche is. A kis hercegnő testesítette meg számára a gondtalan fiatalságot, a természetességet, üdeséget, tisztaságot, melyből neki fiatalkorában nem jutott ki. Gyermekét a legpompásabb, általa tervezett ruhácskákban öltöztette. A kor divatja azt diktálta, hogy a csemeték a felnőtt ruházatok kicsinyített másaiban járjanak, ám Jeanne szakított eme ideológiával, és légiesebb, hímzett kisruhákat készített, először még csak saját lányának, de mivel nagy sikert arattak kliensei körében is, így 1908-ban gyermekrészleget nyitott meg. Rövid időn belül mindenki az általa tervezett anya-lánya kreációkban járt. A harmincas években art-deco díszítéses koktélruhákat, esti viseleteket tervezett, melyek a nőies-

séget, kortalanságot szimbolizálták. Munkája nem volt párhuzamos a saját stílusával, hiszen maga mindig feketében járt, legfeljebb némi fehérrel fűszerezte megjelenését. 1918-ra már több mint 800 alkalmazottal dolgozott együtt, és külön műhelyeket hoztak létre a kalapok, fehérneműk, gyermekruhák továbbá a hímzések előállítására. 1920-ban új üzletet nyitott, megvette a rue de Faubourg-Saint-Honoré 15 szám teljes épületét, ahol pályája kezdetén kalapos lányként dolgozott. A fényűző berendezésű üzlet Armand-Albat Rateau ízlésvilágát dicséri, aki olyan színvonalú butikot alkotott a Lanvinnak, mely megalapozta hos�szú évekig tartó együttműködésüket. A művész munkája még a Lanvin parfümök legendás gömb alakú üvege is, továbbá a ház emblémája mely egy táncoló hölgyet és kislányt jelenít meg art deco stílusban. De Jeanne Lanvin nemcsak a ruhák terén alkotott maradandót, más ágazatban is meglátta az üzletet – az illatiparban. Az első parfüm, a Mon Péché megalkotója egy orosz parfümőr, Madame Zed volt. Az illat Európán túl is osztatlan sikert aratott. A ház második nagy illata az Arpége, André Fraysse és Paul Vacher közös munkája, mely időtlen klasszikussá vált. Fraysse további alkotásai a Scandale, Rumeur és Prétexte parfümök, melyek tovább öregbítették a divatház hírnevét a nagyvilágban. Később férfiak számára is alkottak parfümöket, melyeket hasonló siker övezett. A Lanvin mára többet testesít meg, mint szimpla divatházat. Amit az asztalra letett, az jóval felülmúlta bármely konkurens cég munkáját, hiszen megvetette lábát a kalapok, gyermekruhát, táskák, cipők, illatok, ékszerek körében is, és azonmód nagy sikert aratott. A ház ismertetőjegyei a női koktélruhák – melyek azóta is a sikkes párizsi hölgyek elengedhetetlen darabjai – s egyértelműen a parfümök. Minden modell jellegzetessége az élénk színvilág, valamint a könnyed, laza, nőies szabásvonalak. Téli kollekciói rendre az egyszerűség és elegancia jegyében születnek. A mai „csodák” – mert nyugodtan lehet ám őket azoknak nevezni – Alber Elbaz kreativitását dicsérik. Alber Elbaz casablancai születésű, de Izraelben nevelkedett úriember, aki a Sherkar textiltechnológiai egyetemen végzett. Elbaz pár száz dollárral a zsebében érkezett New Yorkba ahol a nevét Albertről Alberre változtatta annak érdekében, hogy


L

L

helyesen ejtsék ki. Élete első komoly megbízását 1996-ban a Guy Larochenál kapta, ahol három évig művészeti igazgatóként dolgozott, onnan pedig az Yves Saint Laurenthez szegődött és alkotott a Rive Gauche tervezésében 2000-ig. Alber életének nagy mérföldköve a 2001-es év, októberében a Lanvin ház kreatív igazgatójának nevezték ki. A 2009-es nyári bemutatókra szokásosan majd’ egy évvel korábban került sor, 2008 őszén. Némely showt az átlagostól nagyobb figyelem övez, a szakavatott szemek is élesebben figyelnek, mert valami olyan pluszt és tökéletességet várnak, amire csak ők képesek. Dior, YSL, Louis Vuitton, Chanel mellett épp ilyen a Lanvin is. Lássuk! Felcsendül a légies, kellemes hegedűszó, és a jelenlegi modellgeneráció talán legnagyobb alakja, Lily Donaldson jelenik meg elsőként a kifutón, sárga, félvállas felsőben, mely lágyan, libbenve követi Lily tökéletes catwalkját. Mintha görög inspiráció szaga csapná meg az ember orrát, amiért talán a félvállas megoldások felelősek – egy cseppet sem bánjuk. Ám amint a szem lejjebb csúszik, szűk szoknyákba és szigorú szabású nadrágokba ütközik – milyen tökéletes a kontraszt, mennyire tökéletes párost alkot?! A görög ihletés mellett akad a kollekcióban némi minimalista futurizmus is, s ezt a hatást leginkább az Olga Sherer által viselt barackszínű ruha erősíti, s Magdalena kis-feketéje is alátámasztja. A burjánzó fodros ruhákban lépdelő modellek élénk színekben pompázva olyan nőiességet árasztanak, hogy az káprázat. Erősebb a modern vonal, mint a jelenkor női idoljának megtestesítése. Ez vonatkozik a színekre éppúgy, mint a formákra. A „future line” jelentkezik a fényes drapériákkal, noha a kiegészítők inkább a múlt felé kacsintanak. A kollekció korántsem nevezhető XXI. századinak, mégis rendkívül mai, egy kiváló mix, ami nem sok és nem tömény. Színekből kap a néző jócskán, szemet gyönyörködtető élénk árnyalatok jelennek meg a kifutón. A bemutató vége felé az egész produkció meg van hintve valami kiváló fűszerrel, amitől a szánk

L

mosolyra fakad. Ízléses, nőies, kacér, mégis mérsékelt csillogást kapnak a ruhaköltemények, ami némi játékosságot mesei vonást csempész a kollekcióba. Jut eszembe! Mese. A cipők! Az egész show alatt minden ruhának legkiválóbb ékszerei. Formájuk nem rendbontó, teljesen klasszikus, mindenféle feltűnést nélkülöz, mint ezt már a Lanvintől megszokhattuk. A zene a show alatt tökéletes volt, s a kollekció üzenetét volt hivatott közvetíteni: Nőnek lenni kiváltság, egyfajta plusz, mellyel gazdagít az élet, a Lanvin pedig megkoronázza ezt azzal az érzéssel, ami felszabadít és gyönyörködtet – nővé varázsol. Alber Elbaz ismét kiváló munkát végzett, elégedett mosollyal hajolt meg produkciója végén csokornyakkendőjében, vastag keretes szemüvegében és öltönyében, ami védjegyévé vált. Az emberek imádják a munkáját, minden évben, minden szezonban lehengerlőt alkot, elképesztő tehetség. Csak bízni tudunk hosszan tartó sikerében, és szinte félünk a jövőtől, hogy mit fog művelni, ha már most elkápráztatja az egész divatvilágot és annak fejét, magát Anna Wintourt. Gratulálunk, csak így tovább! Takács Dominik


11

12

M

eglepően jók nekünk: kit érdekel Evita és Diana?

Úgy tűnik, még mindig nem vagyunk túl rajtuk: április közepén járunk, de a legjobb jegyek már rég elkeltek a Margitszigetre tervezett nyári Evita-előadásokra, az Angliából ideszállított Diana-kiállításra pedig özönlenek a látogatók. Miért veszi körül ezt a két vitatható politikai érdemmel rendelkező nőt akkora energiamező a szülőhazájában, hogy ebből a világ más tájaira is jut? Mire jó nekünk Eva Perón és Lady Diana?

E Ella

„María Eva Los Toldosban született, nem egy filmstúdióban” – egy argentin énekes ezekkel a szavakkal próbálta védelmébe venni Eva Perónt nem sokkal azután, hogy 2006-ban felújították az életét feldolgozó musicalt Londonban. Limonádé-dallam ide vagy oda, az már bizony az első sorból kiderül, hogy Ignacio Copani gáláns kísérlete kudarcra ítéltetett. A dal egyértelműen „Santa Evita” azon rajongó földijeihez szól, akik elvileg jobban ismerik Perón elnök feleségének történetét, mint a West End közönsége. Azonban – ironikus módon – éppen ezért ők azok, akik hallhattak róla, hogy imádott first ladyjük házassági anyakönyvi kivonatán nemcsak a korát, hanem szülőfalujának nevét is meghamisította. A hívők bíznak Evitában, s ha egyszer Evita azt mondta, hogy nem Los Toldosban született, nem volt törvénytelen gyermek, soha nem volt színésznő, és egyáltalán: nincs is múltja, csak minden emberi időszámításon túllépő jelene, akkor nekik hinniük kell a szavaiban. Azt az „igazi” Evitát, aki Los Toldosban született, Argentínában is igyekeztek teljesen elfelejteni. Az Eva Perón követői által nem túl kedvelt Webber-Rice-musical viszont nagyon is mélyre próbál ásni, olyan mélyre, ahol főhősének eredetije talán soha nem is járt. Ilyen szempontból jól illeszkedik az Evita-narratívák végtelenül többszöröződő sorába. Akár igaz is lehet, hogy a kis Eva Duarte a prostituált-léttől jutott el a Juan Domingo Pe-rón ezredessel kötött házasságig, de ennyi erővel Webbert megihlethették volna az Evita sírjánál történt csodálatos gyógyulásokról szóló történetek is. Hiszen Eva Perón elsősorban jól használható szöveg, önmagába záródó, egyszersmind önmagán túli jelenség. V.S. Naipaul szavai pontosan kifejezik a helyzetet: „Eva Perón-sztori nincs; ma már csak a legenda létezik”. S nem volt ez másként élete során sem, amikor a ’40-es és kora ’50-es évek macsó Argentínájában a főmacsó asszonyaként erős szexuális töltettől sem mentes„vallásos” hisztéria alakult ki körülötte. Milliók szeme láttára vitte el a méhnyakrák, s ő közben elfúló, rekedtes hangon kiabált gyűlöletről és szerelemről. Főleg szerelemről: a haza iránti imádatról, a minden kívánságot kielégítő Perónról szóltak a beszédei, melyeket heves gesztusokkal kísért, testét-lelkét felajánlva bárkinek, aki nézi és hallgatja. De emellett megkérdőjelezhetetlen hatalommal is rendelkezett, s ez így, együtt, abban az országban, ahol a Szűzanyán és az örömlányon kívül gyakorlatilag nem létezett nőkép, feldolgozhatatlan traumát okozott. Eva Perón ennélfogva tudatosan és tudattalanul is vágyakat és képzeteket

E


13 tükrözött vissza, jóval többet, mint ahány másolatot tökéletesre balzsamozott holttestéről készítettek. Azonban belőle is csak egy lehetett, s ezért mindig is úgy lepték el a jelölők, hogy közben feltűnővé tették azt a hiányt is, amit kizárólagosságuk teremtett. Aki anyaként vagy szentként tekint rá, azt a méltatlan múlt lehetősége kísérti, aki pedig egy diktátor kurvájának tartja, az nem tud mit kezdeni a kultusszal, amely körülveszi. Így aztán az Evita-mítosz úgy képes túlélni, hogy folyamatosan önmagába omlik, és felülírja az elvárásokat. A legjobb korai példa erre talán az a ruhakiállítás, amelyet a Perón-kormány bukását követő rezsim szervezett abból a célból, hogy megmutassa az argentinoknak, milyen pazarló életet is élt Evitájuk. Nem jött be a számítás: a nép egy szent ereklyéiként imádta a csipkés Dior-alsóneműket. Anakronisztikus áhítat a XX. század közepén.

She

D

Anakronisztikus áhítat a XXI. század elején. A misztikusnak szánt félhomályban, arctalan, fehér próbababák között támolyogva szép értelmetlenség labirintusába kerül a látogató a „Diana: a Celebration” című kiállításon. S ha azon a gyötrő gondolaton sikerül is túllépnie, hogy jegyének árából valószínűleg a hercegnő öccsének következő esküvőjét finanszírozza, még mindig nehéz megértenie, mit is keres a Károlyi-Csekonics Rezidenciában. Pedig valamit egész biztosan keres. Akárcsak Eva Perón esetében, Diana kapcsán is sokan emlegetik azt a jótékonysági munkát, amely jogossá tenne egy ehhez hasonló tárlatot. Spencer gróf külön szobát szentelt a kiállításon nővére ilyen jellegű tevékenységének. Levelek, fényképek, hálás megemlékezések sora borítja a fehér vásznakat. Van egy dolog azonban, ami hamis hangokat visz a dicshimnuszba. Az egyik falon három televízió egyszerre mutat olyan jótékonysági eseményeket, amelyeken Lady Di is részt vett, s így többszörösen érezhetnénk át annak a munkának a jelentőségét, amit a hercegnő végzett. Ha akarnánk. De mi valójában a képet bámuljuk, a megsokszorozódott ikont, „a feleséget, az anyát, a hercegnőt, a legendát” – a szervezők szavaival élve. A lassított felvételeken elegánsan lépdelő Diana az, aki miatt a legtöbben meglátogatják a kiállítást. Afeleségazanyaaher cegnőalegenda, így, minden egyben, de egyik sem igazán. Az Andy Warhol-féle Marilyn Monroe-festményeket idéző képsorok jól illusztrálják, hogy a táguló-szűkülő világ, a már-már mindenható bulvársajtó dimenziójában hogyan nőtt Diana Spencer angol grófkisasszony hatalmasra, miként lehet ma olyan sokféle, miközben végig megőrzi „dianaságát”. Ujjak tízmilliói mutattak már a róla készült képekre, s bárki bármit mondhat róla, hiszen nem tudjuk, ki volt. Diana ezer vita tárgya, a vélemények biztonsági szelepe lett. Evitához hasonlóan tehát minden, és mindennek az ellenkezője is válhat belőle. Ahhoz azonban, hogy ekkora indulatokat váltson ki, nála is szükség volt még valamire: Lady Diana, egy bulimiás, házasságtörő nő a nyilvános emóciók nagykövete lett. Telesírta és -panaszkodta a világsajtót, s közben azt is megmutatta, hogy az ötórai teával kapcsolatos finom öniróniánál lehet több érzelem egy brit tarsolyában. Nem azért lett „az elesettek védőangyala”, mert felkarolta őket, hanem mert ők kezdtek ragaszkodni hozzá, s az angolok nem őt, hanem magukat siratták a hercegnő temetésén. Tizenegy évvel a halála után már másképp értelmezzük a veszteséget. Minél inkább nincs Diana, annál inkább van: ha nem vagyunk képesek őt megtalálni, akkor mindig kereshetjük. S hogy akkor kit is érdekelhet Evita és Diana? Bárkit, aki valamiképpen ki akarja fejezni, mit is gondol a világról. Értelmetlennek tűnő túlhasználtságuk ellenére – vagy éppen miatta – ezt a két nőt, akikre hazájukban gyakran csak a női személyes névmással („ella”, „she”) utalnak, nem lehet megkerülni. Hiszen az ürességig túltelített arcmásuk, egy róluk szóló musical vagy kiállítás éppen olyan csábító, mint Webber Evitájának Perón ezredeshez intézett szavai: „...meglepően jó lennék neked”. Szabó Orsolya Zsuzsanna BeTűK – A DE BTK HÖK lapja – 2009. 2.

D

„

„

14

A hajléktalannak pedig nincs kölyökképe”

„

Egy hazai felmérés alapján napjainkban mintegy 7000 ember él az utcán, hajléktalanszállókon, de a valóságban ez a szám a többszöröse ennek. 1990-ben a Blaha Lujza téri hajléktalandemonstráció hatására, valamint öt szervezet jóvoltából létrejött a Menhely Alapítvány. A Vajdahunyad utcában lévő munkásőrlaktanyában talált otthonra a fiatal szervezet. Azóta mintegy 19 év telt el, és a hosszú évek alatt egy bővülő intézményi hálózatot építettek ki. Elsőként indítottak teajáratokat, hogy az arra rászorulóknak meleg teával és étellel szolgáljanak. Ma már krízisautóval, lábadozóhelyiséggel és diszpécserszolgálattal állnak a fedél nélkül maradt emberek megsegítésére. Ezenkí-

vül számos más szolgáltatással törekednek arra, hogy megkönnyítsék bajba jutott társaink életet, mint például nappali melegedő, éjjeli menedékhely, szociális iroda, munkaközvetítő iroda, szociális Sszolgáltató iroda, ügyfélszolgálati iroda. Az alapítvány alapvető célja, hogy a rászoruló hajléktalan emberek életét megváltoztassák, segítséget nyújtsanak, és ha van rá mód és lehetőség, a hajléktalan állapotot felcserélhessék otthonra és munkára. A Menhely Alapítvány egyik munkatársával, Bazsa Tibor Zsolttal beszélgettem az adományozásról, a közelgő adó 1%-ról és a hajléktalanságról. – Milyen rendszerességgel kapnak adományokat? – A téli hónapokban napi rendszerességgel érkezik hozzánk adomány, míg nyáron heti egy felajánlás. – Milyen jellegű adományokat szoktak kapni? – Készpénz, tárgyi adományok, és van úgy, hogy szolgáltatás formájában érkeznek hozzánk felajánlások. – Nagy általánosságban mit mondhatunk, kik az adományozók, a felajánlók? – Magánszemélyek, akiktől általában használt ruhát, készpénzt kapunk, de nem tudjuk, hogy kik ők. Illetve a cégek sokszor szolgáltatást vagy tárgyi dolgokat ajánlanak fel. – Ahogy emlékszik, mi volt az eddigi legkülönlegesebb felajánlás, amit kaptak? – Nem mondhatnám, hogy lett volna olyan eset, ami kirívó lenne, de ha már említenem kell, akkor talán az, amikor lakóink ingyenes buszos kirándulást kaptak. – Jellemzően az emberek kevésbé segítenek, ha hajléktalanokról van szó, Ön szerint ez miért alakult így? – Az elszegényedést, a hajléktalanná válást


„

„

„

„

szeretjük belső, azaz személyiségen belüli jellemzőkkel megindokolni, mert így fenntarthatjuk magunkban az igazságos világba vetett hitet, azt, hogy azok szegényednek el, akik hibáznak vagy gyengék. Ez a hit arra jó nekünk, hogy megvédjük magunkat a szorongástól, attól a gondolattól, hogy a körülmények – az akaratunktól független – változásai miatt velünk is megtörténhet hasonló szörnyűség. Viselkedésünk konzekvens lesz ezzel a vélekedésünkkel, így is erősítve meggyőződésünket. Azaz nem fogjuk magunkat megcáfolni, biztonságosnak hitt gondolatvilágunkat veszélyeztetni azzal, hogy adakozunk az otthontalanoknak. Az olyan válságban, ahol közeli ismerősök, esetleg saját magunk veszélyeztetettségét éljük át – ez a többségre jellemző gondolkodás –, két irányba válhat szét. Egyrészt felerősödik az én-védelem, és sokkal erősebben kapaszkodhatunk minden biztonságot adó gondolatba, másrészt szolidárisabbá válhatunk az elesettekkel, hiszen ilyenkor megcáfolódik a belső ok-elméletünk, és úgy érezzük, olyan külső erőknek is ki vagyunk téve mindannyian, amiket nem tudunk befolyásolni. Egy másik ok: az evolúciós pszichológia szerint

15

„ a kölyökképűség beindítja a segítő, óvó attitűdjeinket, ez segítette az embert és más fajokat abban, hogy fiataljait sikeresen felnevelje. Az így működő csoportok fiataljai előnybe kerültek azokkal szemben, akiknél nem kapcsolódott be ez a funkció. Ezért a ma élő embernél ez a kölyökarcra adott reakció általános. A fejünkben hordozott tipikus hajléktalannak pedig nincs kölyökképe. Inkább olyan szervezeteknek adakozunk, melyek kölyökkutyákkal, gyerekekkel függnek össze mentális reprezentációinkban. – Jelentős támogatásra számítanak az adók 1%-ból? Mire fogják fordítani? – Azt mondhatom, hogy igen, jelentős támogatásra számítunk, mintegy 9-10 millió forintra. Mindig arra a célra fordítjuk, amire kértük, működésre. – Milyen médiumokon keresztül hirdetik magukat? – Egy-két heti-, illetve napilapban, Népszabadság, És. Valamint néha az elektronikus médiában, a televízióban. Illetve biciklisek hátán látható az 1%-ra felhívás. Váczi Zsuzsa


16

á

álom

És egyszer csak koppanás hallatszott az álom küszöbén. Nesztelen léptek üteme fojtotta meg a csendet. Simogató kéz siklik végig a falon. A titokzatos idegen észrevétlenül lopózik az elhagyatott sarkok közt. Porlepte székek nyújtanak félve helyet, de a betörő nem ül le. Fürkésző tekintete nyomról-nyomra birtokba vesz mindent, amit a félhomály látni enged. Az ajtó egy határozott mozdulattal kizárja a külvilágot. A feszült várakozás izzadtan gyöngyözni kezd. Kezdődik. A vízcseppekké dagadt, fülledt nedvesség körbehálóz mindent, s az ismeretlen percről-percre beleolvad az álom elveszett birodalmába. Hirtelen éles fény vakít el mindent. Megtörtént. A magány vakolatként omlott le az álmot határoló falakról. A várva várt ölelés magába zárja az idegent, s az utolsó vízcsepp eltűnése kezdetét jelzi a bekövetkező csodának. Becánics Adrienn


17

a

a XIX-es kórterem

– Nem! Elmondom még egyszer. Átmegy a barna épületbe, a recepciónál már várják. A kartonja is ott van. Kitölt egy kérdőívet és megkeresi a 19es számú kórtermet. Megvizsgálja az orvos, és már haza is mehet. – És hol találom a 19-est? – Megkérdez egy nővért. – Nagyon szépen köszönöm. Tehát barna épület. – Igen – Recepció – Igen – Rendben. Köszönöm szépen. – Fordult egyet, és otthagyta a próbaidős, nyávogó cafkát. Az ajtó már be is csukódott mögötte, amikor eszébe jutott, hogy ő tulajdonképpen nem is beteg, sőt makkegészséges. Minek is megy egyáltalán orvoshoz? Mert muszáj? Ugyan már, egy egészséges embert nem utalnak be „csak úgy” kivizsgálásra. Az az átkozott levél!! Csak a baj van vele. Kellett neked kinyitnod – zsörtölődött magában. Hát akkor irány a barna épület. A házon vasrácsos ablakok őriztek valamit, valamit, amit a kinti szemek elől el kellett rejteni. A potyogó vakolat régi, romos épület látszatát keltené bennünk, de nem az idő vasfoga rágta meg a falakat, hanem a háború. A járdát pocsolyákkal aknázták alá. A sár, a mocsok, a szögesdrót, az őrök, a légiriadó itt mindennapos volt. Az udvaron a két zöldes oszlopra hangszórót szereltek még szeptemberben. Most bezzeg nem működnek. A rozsdás ajtó benyikordult. Hősünk szégyenlősen, esetlenül a pult elé állt. – Elnézést. A 19-es számú kórtermet keresem – Maga az? Hogyhogy ilyen későn? Na várjon csak. Itt írja alá… itt… és itt… A 19-es? Pfúú… Végigmegy ezen a folyosón, aztán lemegy a lépcsőn az alagsorig, utána balra fordul, aztán jobbra. Ott lesz négy ajtó. A 8-as számún bekopog, odaadja a kartonját, és majd be fogják hívni.

– De nekem a 19-es kell! – Tudom, tudom. Nos, miután bement, a hölgy megmutatja Önnek a 19-es ajtót. – Köszönöm szépen. Tehát le, balra, jobbra és a 8-as ajtó. – Igen, igen a 8-as. – Köszönöm. Le, balra, jobbra, 8-as, le, balra, jobbra, 8-as, le, balra, jobbra, 8-as. Én ezt nem értem. Ez meg mi a fene? ALAGSOR „A” FOLYOSÓ Lelombozták a sárga csempék, a tompa vörös járólapok. A várakozóknak az ajtókkal szembe padokat raktak. De nincsenek is betegek! Akkor, akkor miért? Mit keresek én itt? Csak én kaptam meg a levelet? Csak én vagyok itt, egyedül? Rengeteg ajtó volt, de tényleg. Ajtók, csempék, padok, lámpák, már sosem lesz vége? A neoncsövek idegesítő villanásai kikezdték elméjét. Balra, jobbra, 8-as ajtó, balra, jobbra, 8-as ajtó. Nem, én ezt nem hiszem el. Ilyen nincs. Ez képtelenség. ALAGSOR „B” FOLYOSÓ Hosszú séta lesz. Arcára a csalódottság és a düh is rányomta a bélyegét. Újabb padok és ajtók monoton csúsztak el mellette. Lüktettek a kilincsek, villogott a neon. A falak kezdtek összefolyni. Egy kicsit megszédült. Talán mégis beteg. Vagy túl későn jött, mindenki hazament, őt meg itt felejtettek? Milyen rég beszélgetett azzal a csinos recepciós lánnyal? Vajon mit kellett aláírnia, és miért? Mire volt jó? 19-es szoba. Miért pont 19-es? Miért nem hármas vagy 25-ös? Talán mindenkinek van egy száma, és az övé a 19-es. Mit írhatnak a kartonomban? Kinyissam? Belenézhetek, hát ez az enyém, nem? VI. VII. VIII. IX. Hát itt van. Most mi legyen? Még mindig sehol senki. Belenézzek? Mit fognak velem csinálni? Az ajtó mögül semmi nem szűrődött. Egy árva hangot sem lehetett hallani. Bizarr volt az a csönd. Bizonytalanul állt az ajtó előtt. Egy ideig a keményborítós


18

IRODALOM kartont bámulta, majd jobb kezével elengedte és bekopogott. Kilincs mocorgott, s nyílt az ajtó. – Én… én csak… – dadogta. – Tudom. Foglaljon helyet, majd szólítjuk – mondta a hang, és megint egyedül maradt. A szembe lévő padra ült és várt. Különféle ijesztő gondolatok kavarogtak a fejében. Egy pillanatra feleszmélt, fekete szövetkabátját levetette, ölébe fektette, meglazította nyakkendőjét és várt. Halkan elmerült gondolataiban, s gyöngyöző izzadság folydogált remegő lábai között. Ismét kinyílt az ajtó, torka kiszáradt, csak hebegni-habogni tudott. – Fáradjon be! – mondta szinte már gépiesen, fásultan a vékony női hang. Felevickélt, izzadt tenyerét nadrágjába törölte, s kísérője után lépdelt. – Én a 19-es kórtermet keresem. – Tudom. – De én egészséges vagyok. – Tudom. – Akkor miért kaptam azt a levelet? – Parancsoljon, a XIX-es! XIX. Hát ez ugyanolyan, mint a többi. Mire jó ez az

egész? Ennek semmi értelme. Elegem van. Én ezt nem bírom. Ez már több a soknál. Nekem senki nem mond semmit, pedig rólam van szó. Van pofájuk az arcomba csapni egy táviratot, hogy „Tisztelt X. Y. értesítem Önt, hogy köteles október 16-ig, a megyei kórházban orvosi vizsgálaton megjelenni, azon résztvenni, a 19-es számú kórteremben, felsőbb utasításra. Amennyiben ezt a határidő lejárta után sem teljesíti… – Doktor Úr? – Maga az? Jöjjön be! Hogyhogy ilyen későn? Nem olvasta a levelet? – De. De én egészséges vagyok. – Tudom – Akkor miért kaptam a levelet? – Felsőbb utasításra. – Nem. Ön nem érti a kérdést. Nekem miért küldtek, ha semmi bajom? – Megnézte a kartonját? – Nem – dörmögte. – És kitöltötte a kérdőívet? – Persze, persze! Aláírtam mindent. – Akkor… Sajnálom… nem tehetek semmit. Göncző István

a

a kert Halk süvít, kósza szél neszel, fodros, fekete vascsipkék ölelésébe zárva a magányos kút körül hat fehér márványoszlop őrzi a csendet. Borostyánfüzérek kígyóznak szerte a mészlapok keskeny hasadékaiban, s az itt-ott inas törzsekre csavarodott indák borostyánfátyolba öltöztetik a pasztellzöld magnólia lombokat. Önfeledten fogócskázó kisgyerekek kergetőznek az ódon oszlopfők között. Csuklójukról porba hullt az idő rideg bilincse. A védtelen sziklákra cifra mintákat présel a kordbársony zuzmó. A hosszú szaladgálástól megszomjazva az egyik lurkó a kert közepére biggyesztett itatóhoz sietett, kis kezeit marokra formálta, föléje hajolt, s a halovány ujjain átcsobogó hűs cseppeket lefetyelte. Avar szürcsöl az árnyékba menekült páfrányok alól. Halk süvít, kósza szél hordja barna, karmazsintarka citrombuckáit. S mikor beköszönt a dermesztő sarki fagy, a didergő dér alól, mélyen, a téli álmát alvó, hideg, sápadt föld alatt, három kis vacogó test csontra markolt bőre alól, alig, de néha hallani néma szuszogásuk a kriptából… Göncő István BeTűK – A DE BTK HÖK lapja – 2009. 2.

N

N irodalom

N

Nem a pénztárcád dönt, hanem Te! RészletBérlettel a Hegyaljára

A Hegyalja RészletBérlet egyedülálló kezdeményezés itthon: könnyed belépő zeneimádók tokajrakamazi gyűlésére. Három részletben is, és egy ös�szegben is vásárolható bérlet a 10 éves fesztivál idei kiadására, így mindenki eldöntheti, mikor töri fel a malacperselyt. Okos statisztikagépünk szerint egy koncert a Hegyalján kb. 60-70 Ft-ba kerül, akár Pál Utcai Fiúk, akár Ignite a fellépő, akár RészletBérletet veszel, akár nem. A legkönnyebb módja annak, hogy négy napot töltsünk a Faithless-szel, Machine Headdel, Basement Jaxx-szel vagy Roni Size-zal, ha RészletBérlettel megyünk a Hegyaljára. Július 13-ig három részletben válthatunk jegyet a tokaj-rakamazi fesztiválra, a három darabos RészletBérletet a hegyaljások a kapunál karszalagra váltják. A RészletBérlet teljes hiteldíj-mutatója 0%, teljes hegyalja-mutatója viszont 100% – azaz ez a bérlet is ugyanazt kínálja használójának, mint az egy ös�szegben megvásárolt bérlet: minden színpadot, minden programot, sátorhelyet és felhőtlen nyaralást sok mulatsággal. A részletfizetés ütemezését a magyar fesztiválpiacon egyedülálló módon mindenki maga alakíthatja. Vásárolhatunk például egy RészletBérletet áprilisban, egy következőt májusban és egy harmadikat júniusban – így már júniusban bérelt helyünk lesz a nyár legütősebb fesztiválján. Akik a RészletBérletek gyűjtését később kezdik, és nem sikerül mindhárom darabot megváltaniuk július 13-ig, azoknak sem kell aggódniuk, a meglévő 1-2 RészletBérlet a belépéskor kipótolható napijegyekkel – azaz ez a befektetés semmiképpen sem veszítheti el értékét. A Lottózókban és a Ticketportal hálózatában érhetők el a RészletBérletek, de nem muszáj mindegyiket ugyanabban az üzletben, vagy ugyanabban a hálózatban megvásárolni.

Háromszor 5500 Ft-ért több mint 200 koncert

A RészletBérlet nem jelent egyszerre akkora kiadást, mint az egy összegben fizetett bérlet. Azok-

nak jó, akik egyszerre nem adnának ki kicsivel több mint 10.000 forintot, viszont összesen három alkalommal könnyebben fizetnek ki 5500 forintot, hogy biztosítsák részvételüket a nyár egyik legjelentősebb eseményén. A lényeg, hogy a Hegyaljáról ne a pénztárca döntsön!... Akik viszont inkább egyszerre fizetnek, azoknak sem kell túl mélyen a zsebükbe nyúlni: május 31-ig (akár 30% kedvezménnyel) 12.500 Ft a bérlet. Május 31. és július 15. között pedig 13.900 Ft-ért váltható meg a négynapos tokaji zenés nyaralás joga. A helyszínen váltott 17.900 Ft-os bérletnél mindenképpen kedvezőbb a RészletBérlet. Még jobb, ha a Hegyalja-jegyet a munkahely adja: kultúrautalványokkal, üdülési csekkekkel is lehet bérletet vagy RészletBérletet venni. Elvégre mindenki érdeke, hogy a munkaerő kipihenten és feltöltődve térjen vissza intenzív, zenei-kulturális tokaji nyaralásáról.

A Hegyalja Fesztiválról

A Hegyalja Fesztivált idén nyáron tizedik alkalommal rendezik meg, a világörökség részeként jegyzett, lenyűgöző szépségű Tokaj határában. A fesztivál a régió legjelentősebb zenei eseményéből az elmúlt években Magyarország meghatározó nyári fesztiváljává nőtte ki magát: szervezői nemcsak élvonalbeli előadókat hívnak meg évről-évre, de a fesztivál környezettudatos gyökereit sem hagyják feledésbe merülni. Idén nyáron, július 15-től 19-ig Tokaj határában találkoznak a hegyaljások a hazai kedvencekkel, a metál, a rock és persze az elektronikus szcéna legizgalmasabb nemzetközi előadóival. A Hegyalja látogatói már most eldönthetik, hogy kit akarnak még a fesztiválon látni: ha a kedvencek elég szavazatot gyűjtenek a www.bandland.hu-n, akkor az egyértelmű jelzés a nyári, tokaji gyülekező szervezőinek... Linkek: http://www.hegyaljafesztival.hu http://www.bandland.hu http://www.myspace.com/hegyaljafest


19

20

V

V

éresebb történetek

(Matteo Garrone – Gomorra)

Egy hatalmas, lepukkant lakótömböt fog be a kamera lencséje, mely inkább hasonlít egy falanszterre, mint napjaink építészeti csodáira. A szemét, a kosz mindent ellep, s a különösnek ható hidak és folyosók árnyékában fegyveresek vívják harcukat a rendőrség és egymás ellen. Nápolyban járunk a Camorra birodalmában, mely talán annyi figyelmet a filmes paradigmában eddig nem kapott, mint délebbi, s tengerentúli szomszédja a Cosa Nostra, de most minden egy csapásra megváltozik. Valószínűleg minden Roberto Saviano tényfeltáró könyvével kezdődik, mely megpróbálja magát a tényfeltáró újságírás módszerével a dél-olaszországi város maffiájának, a Camorrának mélyére ásni. Lényegileg a 2004-2005-ös bandaháborúkat teszi meg „cselekményévé”, melyekről pontos, s minden téren kimerítő tudósítással próbálja feltérképezni, hogy mi is történik Nápolyban. Ennek a film médiumára való átültetése természetesen predesztinálható lenne, de Matteo Garrone eltér az egyértelműnek látszó úttól, s az íróval egy olyan forgatókönyvet készít, mely a könyv által felvázolt helyzetet mint társadalmi kör-

nyezetet használja fel, s ebbe beleágyazva öt történetet fűz össze, hogy minél árnyaltabb képet adjon a „családok” mindennapjairól. Először ott a 13 éves Totó (Salvatore Abruzzese) története, aki az elején még csak a tömbben segít a bevásárlásban olyan családoknak, akik közül a szervezet szolgálata közben elhunyt valaki, esetleg a rácsok mögé került. Vérdermesztő módon leszünk ezen a szálon tanúi, hogy valaki hogyan válik a szervezet tagjává. Aztán ott van Don Ciro (Gianfelice Imparato), aki a havi járandóságokat kézbesíti, s mint nagy túlélő lavírozik a szemben álló bandák között. Személyében már egy a hatalomhoz közel álló lépcsőjét ismerhetjük meg a szervezetnek, mely, igaz, még saját egzisztenciája alá rendel mindent, s nem a „család” érdekeit tartja a legfontosabbnak, de mindenképpen nagy befolyással bír az emberek életére. Az igazán meghatározó momentum az ő törté-


V

21

netében viszont tőle független, hisz ahogy számára az egyik, éppen a hatalomért harcba szálló „banda” vezetője megnyilatkozik (Nekünk ölnünk és basznunk kell, amihez pénz kell, s ehhez gyilkolni kell – s a kör bezárult) az igazi ars poeticája a Camorra új generációjának. Pasquale (Salvatore Cantalupo), a szabómester, aki minden megbecsülést mellőzve gürcöl egy életen át, hogy aztán mestermunkáját Scarlett Johansson öltse magára (természetesen egy „márka” bélyegével ellátva) a vörös szőnyegen. Élete akkor vesz fordulatot, mikor egy kínai (a világgazdasági összefüggésekre Savioni részletesen kitér könyvében) vállalkozó arra kéri, hogy éjszakánként varróleckét adjon munkásainak. Ekkor a ’maestro’, olyan dologgal szembesül, amilyet eddig még nem tapasztalt, hisz a megbecsülés és „a fontosnak érzem magam” messziről elkerülte. Persze a szervezet ezt nem engedheti, s saját „zsenijét” is akár feláldozza, hogy a húsosfazék továbbra is az ő portájukon legyen. Marco (Marco Macor) és Ciro (Ciro Petrone), a két hatalmas álmokkal rendelkező fiatal férfi egy rejtett fegyver készletre bukkanva játsszák el, hogy Al Pacino Sebhelysarcújához hasonlatossá válhatnak. Ez egyfelől utal arra, hogy a maffiára milyen hatással volt a filmművészet, hogyan formálta őket s ízlésüket, másfelől az őrülten a semmibe lövöldöző fiatalok gyors felemelkedése és bukása egy tipikus történet ezekben a körökben. Az utolsó történet az eddigiektől még magasabbra vezet, s az öltönyös üzletember, Franco krónikája a legaktuálisabb utalásokkal rendelkezik. Hisz ő a szemétbizniszben utazik, mely ugye mostanában épp elég problémát okozott Nápolyban, s egyébként is, mivel ebben rengeteg a pénz, a maffia szívesen foglalkozik az „észak” szemetével. Garrone tehát a szervezet több szintjéről mozgat embereket filmjében, kiket teljes valójukban elevenülnek meg a filmvásznon. Nápolyi akcentu-

V

V

sok, arcuk (melyektől ijesztőbbek vagy megrettentőbbek talán még nem kerültek elő a maffia-filmek kapcsán) olyan realizmussal ruházza fel az egész alkotást, amely nyomasztóvá, s igazán valóságszagúvá alakítja a helyzeteket. Nem túl sok képi szimbolikával találkozhatunk a filmben, bár a fiatalok sötétben való beavatása (ebben a jelenetben a fiúknak azzal kell bizonyítani rátermettségüket, hogy egy golyóálló mellényt magukra öltve hagyják, hogy rájuk lőjenek), vagy az egész épületkomplexumról, melyben a film nagyobbik része játszódik, készült külső, egészet befogó felvételek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a rendező erős, kiforrott látásmóddal rendelkezik, amit ügyesen épít alkotásába. Teljesen egyértelmű ezek alapján, hogy a film megérdemelten nyerte el Cannes nagydíját, bár az Arany Pálmát nem sikerült elhoznia. Jánvári Gergő Márk


22

Ö

nismereti kérdések

Ö Ö Ö egy rövidke szelet Mickey Rourke pályafutásából

Mivel lassan elérkezik az a pillanat, hogy a hazai mozik is műsorukra tűzik Darren Aronofsky legújabb filmjét, úgy gondolom, hogy itt az ideje számot vetni a mostanra díjat-díjra halmozó főhős eddigi karrierjével. Talán kicsit önkényesen ehhez három filmet választottam, melyek még minden bizonnyal a mélyrepülés előtt készültek. Valamikor a 80-as években kezdünk, egy olyan filmmel, mely vitathatatlanul a legjobb alakítása Rourkenak. Majd pár évet ugorva az időben, egy érdekes neo noir alkotás következik, aztán pedig a 90-es évek elejéről egy még könnyedebb produkció, mely talán már nem az igazi, de mindenképpen kiérdemli a helyét ebben az áttekintésben. Tehát olyan filmekkel a háta mögött, mint a 9 és 1/2 hét, a Törzsvendég, a Rablóhal és A sárkány éve vállal el egy szerepet Alan Parker filmjében az Angyalszívben, mely a kritikusok egybehangzó és az én szerény véleményem szerint is a legkimagaslóbb színészi teljesítménye pankrátorunknak. A produkció színvonalát tovább emeli Robert de Niro jelenléte, ki tökéletesen hozza a titokzatos megbízót. A film egy kései noir alkotás, mely a klasszikus film zsáner elemeit nagyon jól vegyíti a mágikus realizmus stílusjegyeivel.

Harry Angel (Mickey Rourke) egy piti magánnyomozó, kinek megvannak az elvei a vállat ügyeivel kapcsolatban. Így semmiképpen nem keveredik rázós dolgokban, egészen a film kezdetéig. Ekkor viszont Lucius Cypher (Robert de Niro) egy könnyű ügynek tűnő eset felgöngyölítését bízza rá, mely egy régi adósa felkutatása lenne. A cselekmény előrehaladtéval persze a dolgok összekuszálódnak, s a keresett személy, mint valami elérhetetlen szellem követi a nyomozás fejleményeit, s Harry véleménye szerint az egyre szaporodó hullák is az ő számlájára írhatóak. A mozi szép lassan telítődik misztikus elemekkel, melyeket a voodoo mágia, vallás, életmód szolgáltat. A film kétségtelenül az önismereti és a személyiséggel kapcsolatos kérdéseket feszeget, melyet ügyesen ágyaz a szórakoztató, izgalmas-misztikus, erotikától túlfűtött alkotásba. Rourke szinte hibátlanul hozza a játékidő alatt testileg és lelkileg összetörő nyomozó alakját, ki mint kiderül, saját kilétével sincsen tisztában, s csupán egyszerű gyalogként terelgették a nagyok egy képzeletbeli sakktáblán. Ehhez képest a Johnny, a jóarcúban, egyértelműen Rourke karaktere (természetesen a címben is szereplő karakter) irányítja a szálakat. A testileg deformálódott szintén noir hős, a véletlenek összjátéka során abban a szerencsében részesül, hogy egy szociológiai kísérlet folytán plasztikai sebészek kezébe kerül, s gúnyneve valósággá válik (persze csak ízlés szerint). A cselekmény e kissé talán közhelyes, de ettől függetlenül elég romantikusnak tekinthető metamorfózisra van felfűzve, s egy bosszú történetét meséli el. A játékidő nem tartalmaz sok mellébeszélést és üres járatot, a kornak


23 tal kijelölt területnek viszont nagyjából eleget tesz az alkotás. Rourke természetesen itt is remekül hozza a modern Pokol Angyalának tűnő figurát (talán közre játszik benne, hogy ekkortájt már egy Angyal áll edzőként a bokszolói karrierjét feltámasztó színész mellett). A film ezen kívül talán tényleg nem érdemel szót, bár tény és való, hogy Marlboro Man is szokatlanul hihetőnek tűnik, a Miami Viceos Don Johnsontól. Összességében tehát elmondható róla, hogy két jó barát balladája ez, kik nem igazán találják a helyüket a világban, mondhatni rossz korban, rossz helyre születtek, s mérhetetlen szabadságvágyuknak így semmiképpen nem engedhetnek teret. Így természetesen ez a film is az önismeret, önkifejezés tárgykörében értelmezhető, de akár mint egy utolsó kalapemelés az ekkorra már halott western műfaj előtt is elhelyezhető, sőt talán mint visszatekintés a 60-as évek radikálisabb ifjúsági, vagy már inkább terrorista szervezet felé. E rövidke szelete Rourke pályafutásának talán rámutat arra, hogy a 90-es évek előtt, sőt még annak elején is (ha nem is ezzel a filmmel, de a Fehér sivataggal mindenképpen) fantasztikus alakításokkal szerzett nevet magának a filmes szakmában, s nem hiába várják sokan a mostanra talán már egyértelműnek látszó fényes visszatérés materializálódását a magyar mozikban. Mellyel talán majd a sort pont innen tudom folytatni (bár ki tudja, lehet ezen már a Spun óta túl vagyunk). Jánvári Gergő Márk

Ö ÖÖ megfelelően egy tempós, jól felépített akciófilmnek tekinthető. Adott a rablás, hol a banda egyik fele elárulja a másikat, majd némi közjáték, s a bos�szú, mely az új kinézetnek köszönhetően ugyanúgy folyhat le. Alapvetően ebben az estben is önismereti, önértékelési problémákat feszegethetünk a film narratívájával kapcsolatban. De természetesen elkanyarodhatunk az emberiség testkultuszához is, de lényegileg ezzel is az előbbiekben említettekhez kanyarodunk vissza. Azaz Johnny, a drogos anya által világra hozott torzszülött, szociálisan defektes karakterének fejlődéstörténetét követhetjük bizonyos értelemben, azaz a sorok között nyomon. Mely nagyon jól kirajzolja, hogy önértékelésünket, önismeretünket mennyiben befolyásolja az a közeg, vagy tágabb értelemben vett közösség, amiben mindennapjainkat töltjük. Rourke eleget tesz a kívánalmaknak, s a kerettől várható maximumot hozza ki a karakterből. Hasonlóan értelmezhető a másik terítékre kerülő akciófilm is, melyet igaz a kritika nagyon lehúzott, de később megtalálta közönségét, s akár csak a Ford Ferlin kalandjai a szövegek miatt feledhetetlen alkotás lett. Hisz Harley Davidson és Marlboro Man története, mára talán tényleg olyan klasszikussá vált, mint a Rock’n’Roll detektív meséje. Ebben az esetben is egy bosszúról van szó, de itt rossz emberektől, rossz dolgot sikerült elrabolni, s e talán kicsit Smith ügynök elődjének tűnő gépfegyveres alakok elől menekülve kellene számot adni valamiről. Persze ez nem sikerül, így marad a szórakoztatás, s a golyózápor, melyek ál-


24

B

erserk

A BeTűKben egyszer már volt szó az animékről, a Cowboy Bebop kapcsán. A filmek helyett most én is a mangák – és animék – világába tennék egy rövid kiruccanást. Ez köszönhető az elfogultságomnak is, mivel egyszerűen nem tudok betelni ezekkel a japán alkotásokkal, melyek néhány évvel ezelőtt országunkban is megjelentek.

B

Először az animék nyitották meg a sort. Bizonyára sokan emlékszünk még a hétköznap délutánonként vetített Dragonballra, vagy az inkább lányoknak szóló Sailor Moonra. Majd sok évnek kellett eltelnie, és az első, kizárólag animéket sugárzó csatorna is megkezdte adását a TV-ben. Ezzel szinte párhuzamosan az első magyarra fordított mangák is a könyvesboltok, újságosbódék polcaira kerültek. A japán kultúra eme termékei nálunk is hódító útjukra indultak. Miben különböznek a mangák a többi képregénytől? Először is ezeknél, a borítókat leszámítva, fekete-fehér ábrázolással találkozunk. A képek viszont így is sokkal kiemeltebb szerephez jutnak. A képkockák sokszor filmszerű mozgást tükröznek, és az érzelmeket is ezek fejezik ki narratív szöveg helyett. Ugyanakkor fellelhető bennük mindaz, ami a nyugati képregényekben, filmekben is megvan: akció, humor, romantika, tragédia, és még sorolhatnám.

The Black Swordsman

A célom azonban nem a mangák és animék általános bemutatása, történetének elemzése – ehhez kevés is lenne ez a két oldal –, hanem csupán az egyik legidősebb manga, a Berserk ismertetése

B

– és persze kedvcsinálás ennek olvasásához. Idősnek tekinthető alkotás, mivel már 1990 óta íródik, és még mindig nem került befejezésre! A 42 éves Kentaró Miura műve már a 33. kötetnél jár. A történetet már videojáték és gyűjtögetős kártyák formájában is feldolgozták, az első kötetekből pedig egy 25 epizódból álló anime is készült. Miben rejlik a népszerűsége, miért nincs még mindig befejezve? A válasz nagyon egyszerű: amellett, hogy Kentaró bácsi nem tud megválni hősétől, a Berserk az egyik legigényesebben megrajzolt manga is. A célközönsége is állandónak mondható, mivel a felnőtt férfiaknak íródik, ennek megfelelően műfajilag is az ún. szeinen kategóriába sorolható. A szeinen mangák arról híresek – így többek közt a Berserk is –, hogy a rengeteg brutalitás, erőszak mellett még pornografikus jelenetek is gyakorisággal fordulnak elő bennük. És mi más okozhat még töretlen népszerűséget, mint maga a történet és a sötét világ, amelyben játszódik. Ez a sötét világ leginkább a középkori Európára hasonlít. Folyamatosan háborúk zajlanak, és ezekben a zsoldoshadseregek fontos szerepet kapnak. Egy ilyen banda tagja Guts is, akit az első kötetben már Fekete Bajnokként (Black Swordsman) ismerünk meg. Lényegében az első 13 kötet segítségével értjük meg, hogy miként vált Guts a Fekete Bajnokká, miért küzd szörnyekkel és démonokkal, kik azok az Isten Öklei, és ő miért kutatja oly’ elszántan őket.


B

B

B

Egy kis történelem

Guts kísértetiesen sok hasonlóságot mutat a Goethe drámájából megismert Götz von Berlichingen nevű német zsoldoshoz a 16. századból, aki egy ellenséges ágyútűz következtében vesztette el a jobb karját, és szintén egy vasból készült művégtaggal helyettesítette hiányzó jobbját. Persze az ő műkarjából nem repkedtek ágyúgolyók… De nem csak Guts az egyetlen, történelemből kölcsönzött figura. A 27. kötetben színre lépő Ganishka uralkodó is élő személy volt, a Kr. u. II. században építette ki a Kushan birodalmat KözépÁzsia területén. Ezenkívül még Gaiseric, az egykori vandál király is említésre kerül a műben.

The branded one

Ki gondolta volna, hogy 1988-ban, az akkor még egyetemi diák Kentaró Miura Berserk Prototype című 48 oldalas díjnyertes munkájából egy ma is folytatódó manga indul, mely azóta is olvasók sokaságát ejti rabul. Márpedig nem úgy néz ki, hogy még a közeljövőben befejezésre kerülne eme klasszikusnak tekinthető manga. Én legalábbis remélem, hogy még jó ideig csodálhatom a Berserk fekete-fehér képkockáit. Nálunk még csak a 3. kötetet fordították le, tehát még nincs késő elkezdeni. Giczei „Egyéni” Zsolt

B


25

26

K

elly Clarkson

Érces, erős hang, pop-rock hangzás, számos listavezető sláger kötődik a texasi származású énekesnőhöz.

K

Kelly 2002-ben tűnt fel egy amerikai tehetségkutató versenyen (American Idol), melyet természetesen meg is nyert. Első albuma Thankful címmel jelent meg 2003-ban, melyet egy évvel később a multi-platina lemez, a Breakaway követett. Ez utóbbi kapcsán besepert két grammy díjat is, egyet a Since U been gone című dalával az albumról, a másikat pedig magáért a korongért. Emellett még kétszer jelölték grammy-re, illetve további díjakat kapott az MTV Video Music Awards, a Billboard Music Awards és az American Music Awards rendezvényein. Harmadik lemeze 2007-ben került a polcokra My December címen. A hazai lelkes zenehallgatóknak ismerősek lehetnek a következő platina-slágerek: a Breakaway, A Moment Like This, a Never

Again, a Behind These Hazel Eyes, vagy a Because Of You. Legújabb, 14 szerzeményt tartalmazó lemezét az idén március 10-én adták ki All I Wanted címen, melyen a dögös, rockos darabok mellett, megtalálhatók a lágyabb tónusú, lassabb számok is. A My Life Would Suck Without You szintén platinás darab, melyet hazánkban is élvezhettek már. A dalhoz készült videó tréfás és felüdítő, a hangzás rockos, a szövegezés frappáns, fiatalos szerelmi vallomást szólaltatva meg.


C K

27

K

Az I Do Not Hook Up izgalmas és talán a legkeményebb szerzemény a korongról. A lendületes, erős dallam mellett a tartalom is érdekes, talán még mélyebb érzelmekről tanúskodik, mint ahogy azt első hallásra feltételeznénk. Az „elég!” parancsként hangzik, igen nagy erővel, a Whyyawannabringmedown című dal, mely pontot vár a mondat végére attól a bizonyos „másiktól”. Líraibb vonalat követ a Save You, mely a bizonytalanság, az önkeresés és az ígéretek dala egy visszafogottabb ritmust követve. Az Impossible softrock stílusa kellemes zongorakísérettel egészül ki. Izgalmasan váltakozik a lágyabb és keményebb tónus a szöveg mondanivalójához hasonlóan. Valamit lezárni, s valamit újrakezdeni nem lehetetlen, még akkor is, ha magunk vagyunk mindeközben. Nekem ez a kedvencem a lemezről. A Long Shot dinamikus és vagány. A szenvedély utáni vágyat, a merészséget hívja elő, s bennem a „carpe diem” életérzést idézi fel. E csupán néhány szerzemény alapján is úgy vélem, hogy az All I Wanted a korábbi Kelly-albumokhoz hasonlóan színvonalas és különleges, melyet csak ajánlani tudok elsősorban azoknak, akik szeretik a merész és egyben dögös élményeket a zene világában (is).  Jován Katalin


28

L

L

aura Izibor

1987-ben született, a nyúl évében, és mindemellett nő. Ezek a jegyek engem is jellemeznének, de sajnos a következő pontokon elbuktam: Dublin, kiváló hang, zongoratudás, isteni dalszövegek. Egy „szerény” közbevetés: olykor irigyen hallgatom fiatal tehetségek slágereit – ahogy most is –, és az élet igazságtalanságán gondolkodom. De szerencsére most nem rólam van szó.

L

Truth Be Told című lemezén mintegy négy éven át dolgozott, miközben fellépéseket vállalt, utazott, s megannyi élménnyel formálódott ízlésvilága. Dalai közül a Mmm… többek között a Step Up 2 The streets című film zenei anyagát színesíti. A már említett Shine kellemes hangvételével a tavaszt idézi, melyet szövege még inkább elmélyít. Lelkesít és gyönyörködtet.

Az ír származású Laura Izibor az idén jelentkezett a soul, a jazz, a pop és a blues világát vegyítő debütáló albumával, melynek Shine című nyitó dalát már nálunk is élvezhetitek. 13 évesen ismerkedett meg Stevie Wonder, Candi Stanton, Marvin Graye és Roberta Flack zenéjével, majd 15 évesen megnyert egy nemzeti tehetségkutató versenyt. Let The


L L

29

L

Többet, többet és többet tenni, mert több az életünk annál, hogy elvesztegessük – talán idealisztikus gondolatként hat, de lehetne valóság is. A From My Heart To Yours című könnyed szerzemény a szerelemről egyike a kedvenceimnek. A szövegezés egyszerű, de az ének élénkké teszi, a ritmika pedig üdítő. A Yes (I’ll Your Baby) szintén a szerelemről szóló dalok sorába illik intenzív érzékiséggel átitatva. Vidám, tüzes hangvétel jellemzi.

A „komolyabb” zenékhez evezve a The Worst Is Over talán a leglíraibb az egész korongról. A zongora- a hegedűjáték és az ének harmóniája melankóliát, végérvényességet sugall. Elgondolkodtató és szép. Hasonlóan az előzőhöz a Don’t Stay szintén egy lassabb, súlyosabb igazi soulos hangzást követ. Az elmúlt időszakban talán ez az album hatott rám leginkább. Rendkívüli alázat és elhivatottság fogja át a teljes zenei anyagot. Ajánlom mindazoknak, akik a jó idő közeledtével feltöltődésre vágynak és olykor fogékonyak a kesernyésebb hangulatú dalokra is.


Jován Katalin

30

A

FILM

jánló:

A

WATCH MY DYING: új album

A magyarországi metal-élet egyik legfőbb mozgatórugójaként ismert WMD most a harmadik nagylemezen ügyködik. A Moebius ugyanúgy, ahogyan elődei, magánkiadásban jelenik majd meg. Ugyan még nincsen pontos megjelenési dátuma, de az már biztos, hogy több vendég is szerepelni fog a lemezen. Többek között Oláh Zsolti a Remorseból, Csilla az Angelus-ból, Kokó a 1 Kill Embrace-ból, Ádám a Cadaveres-ből, Persó a Mangodból és Máté a Roadból énekel, míg Vijaya Gauranga Das énekel és tampurázik az anyagon. Néhány számcímet is tudunk már:

A

Hattyúdal, Bíbor csend, Egyetlen és Úton. A korong digipack csomagolást kap. Az anyag felvételéről szóló videókat a youtube-on nézhetitek meg, a naplóbejegyzéseket a WMD Myspacen olvashatjátok. Sikerült a csolnoki önkormányzattól idén is megkapni az engedélyt a WMD-Days megszervezésére, úgyhogy lesz D-Days augusztus 7-8-án a Rendezvényparkban. A programok hasonlóak lesznek a tavalyihoz: tehetségkutató, koncertek, közös főzés, meg reméljük foci is:) Bővebb információ hamarosan. www.watchmydying.com www.myspace.com/watchmydying Papp „mysy” Mihály


31

FILM


32


BeTűK A DE BTK HÖK lapja

Recommend Documents