Új Katedra Pedagógusok lapja

Beköszöntő

ÚJ KATEDRA

Új Katedra Pedagógusok lapja

Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft. 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel./fax: 412-0909 Felelős kiadó: dr. Guller Zoltán Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Munkatársak: Horváth Gábor Miklós, Novák Imre, Simonyi Gáspár, Szabó Anikó Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09 • Fax: 412-09-08 Előfizetéssel kapcsolatos információk: Tel.: 52/541-442, Fax: 52/541-474 E-mail: [email protected] Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962 www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (online) Megjelenik 10 500 példányban

A tartalomból

2008. október

1

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Környei László

Kérdések és válaszok a természettudományos oktatásról Az Európai Ta­nács 2000. márciusi, Lisszabonban tartott csúcsértekezletén az EU kormányfők megállapodtak az Európai Unió számára kidolgozott új stratégiai célban, amely az Uniót 2010-ig a világ legversenyképesebb gazdaságává teszi majd. Azóta az Európai Parlament egy sor gazdasági jogszabályt hagyott jóvá, amelyeket elsősorban különböző áruk és szolgáltatások piacának megnyitása érdekében tettek. A dokumentum megfogalmazza a célt, hogy Európa 2010-ig te­remtse meg a vi­lág legversenyképesebb tudásalapú gazdaságát, amely képes a tartós gazda­sági növe­ kedésre, több és jobb munkahely megteremtésére és a szociális kohézió javítására. A felada­tok között kiemelt helyen szerepel az európai társadalmi modell újragondolása, az iskolarendszerek fejlesztése révén a tudásba – az emberi erőforrásokba – történő befektetések növelése, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, a több és jobb munkahelyet és szorosabb társadalmi összetartást biztosító foglalkoz­tatás feltételeinek a megteremtése. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy az egy főre jutó emberi erőforrásokba való befektetés növekedjen, és hogy az életen keresztül tartó tanulás előtérbe kerüljön, mivel a jobb képességek növelik a foglalkoztathatóságot. Az európai oktatási és képzési rendszereknek alkalmazkodniuk kell a tudásalapú társadalom, a foglalkoztatási szint növelése és a foglalkoztatás minőségének javítása által támasztott igényekhez. Olyan képzési és szakképzési lehetőségeket kell kínálniuk a tagállamok oktatási-képzési rendszereinek, amelyek a különböző célcsoportok erősen eltérő igényeihez sikerrel alkalmazkodnak, így a fiatalok, munka nélküli felnőttek vagy az olyan felnőtt foglalkoztatottak igényeihez, akiknek munkahelyét és foglalkoztatását veszélyezteti a gyors techni­kai fejlődés következtében átalakuló gazdaságitársadalmi környezet. A dokumentum 2010-re számszerűsített célokat tűzött ki az oktatás területére is, amelyek a tagállamok számára is fontos mérföldkőnek számítanak1: – a PISA-vizsgálat szerint legfeljebb 1-es szinten olvasó 15 évesek aránya 20%-kal csökkenjen 2000-hez képest; – a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkező 18–24 évesek aránya legfeljebb 10% lehet;

– a legalább középfokú végzettséggel rendelkező 20–24 évesek aránya el kell hogy érje a 85%-ot; – a felnőttoktatásban részt vevő 25–64 évesek aránya érje el a 12,5%-ot; – a matematikai, műszaki és természettudományos felsőfokú végzettséget szerzők aránya 15%-kal növekedjen 2000-hez képest. Elmondhatjuk tehát, hogy az EU szerint ahhoz, hogy Európa a világ vezető tudásgazdaságává válhasson, a matematikai, műszaki és természettudományos oktatás fejlesztésének kulcsszerepe van. Ha megvizsgáljuk, hogy Magyarország hogyan teljesített ezen indikátor tekintetében, akkor kettős képet látunk. Az ilyen végzettséget szerzők aránya 2000-hez képest 22,6%-kal nőtt, ez egy kicsit az EU-átlag (26%) alatt marad. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy az ilyen végzettséggel rendelkező 20–29 éves fiatalok aránya 5,8% az adott populációban, akkor elmondhatjuk, hogy ez az arány csak Cipruson és Máltán kisebb. Sőt ha a 25–34 éves sávot nézzük, akkor Magyarországon a legalacsonyabb a matematikai, műszaki és természettudományos végzettségűek aránya az EU-nál is bővebb OECD-országcsoporton belül. Első megállapításunk tehát, hogy Magyarországon ugyan számottevően növekszik a matematikai, műszaki és természettudományos végzettségűek száma, arányuk azonban így is vészesen alacsony. Vizsgáljuk meg, hogyan viszonyulnak a fiataljaink az iskolában a természettudományos tantárgyakhoz.

Forrás: Csapó Benő (2004) Tudás és iskola, Műszaki Könyvkiadó 1

2

 ttp://ec.europa.eu/education/policies/2010/doc/after-councilh meeting_en.pdf

2008. október

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Leolvasható a fizika tantárgy tragikus megítélése – „rajt–cél utolsó hely” –, a kémia és a biológia tantárgyak látványos népszerűségvesztése. Megkockáztatom azt az álláspontomat, hogy minél több kognitív erőfeszítést igényel egy tantárgy tanulása, minél kevésbé magolható, annál népszerűtlenebb. Mintha az iskola nem lenne kellően sikeres a szellemi erőfeszítés motiválásában. A magyar iskolákban a tanárok többsége nem alkalmaz kellően kifinomult stratégiákat a tanulók tantárgyi motiválására, a tanulók motiváltságának növelésére, de ehhez az is hozzátartozik, hogy az iskolák (pl. fizikaterem, kémiaterem) elrendezése, berendezése (a falon elhelyezett bonyolult számításos feladatokat bemutató tablók) nem erősíti az átlagos tanuló biztonságérzetét, kreativitását. Már a PISA 2000 felmérés háttérelemzése is kimutatta, hogy a magyar fiatalok az emlékezeti tanulás tekintetében az OECD-rangsor élén vannak: különösen feltűnő a lányok „magolási technikája”, ami messze kiemelkedik az OECD-átlagból (Jelentés a magyar közoktatásról, 2003). Közismert a magyar természettudományos oktatás azon problémája, hogy annak hangsúlya az elméleti, számításos feladatok felé tolódik el az olyan gyakorlati, kísérleti feladatok felől, amelyek a mindennapok problémáira is reflektálhatnának, és a tanulót a természettudományos feladatok adta lehetőségek mentén a mindennapok élethelyzeteivel is összeköthetné. Ez utóbbi a nemzetközi versenyeken is megfigyelhető, ezért a tanuló­ink épp ilyen feladatok megoldásakor kevésbé eredményesek. Biztos vagyok abban, hogy a kémia megítélésének kedvezőtlen irányba történt változásában is az ezen dimenzió mentén való elmozdulásának igen jelentős szerepe van. Szerepet játszhat a fizika végletesen negatív megítélésében a tanulók számára érdekes tanulókísérletek jelentős kiszorulása a tanórákról annak érdekében, hogy gyakoroljunk példamegoldást, amelyek a fizikát egyébként nem preferáló diákok számára végzetes következménnyel járnak majd. Nézzünk meg további adatokat is a fiatalok természettudományokhoz való viszonyáról. A 2003. évi TIMSS-mérés egyik feladatában azt kérdezték meg a 14 éves fiataloktól: Mi szükséges ahhoz, hogy valaki eredményes legyen a természettudományok elsajátításában? A válaszok feldolgozása után az alábbi megoszlás figyelhető meg: – Természetes adottság: Dánia: 89%, Magyarország: 88%, Franciaország: 38%. – Szerencse: Kuvait: 78%, Magyarország: 56%, Izrael 19%. – Kemény munka: Dél-Korea: 98%, Magyarország: 79%, Svájc: 75%. – Tankönyvi ismeretek memorizálása: Japán: 97%, Magyarország: 57%, Litvánia: 31%. (A két szélsőséges arányt és a magyar eredményt idéztem.) Összefoglalva: a magyar fiatalok az átlag feletti fontosságot tulajdonítottak a tehetségnek és átlag alattit a kemény munkának. Talán a legelgondolkodtatóbb eredményt az alábbi kérdés hozta: Egy jó állás betöltéséhez szükséges-e, hogy valaki jó eredményeket érjen el a természettudományos tantár-

2008. október

gyakból? A magyar diákok szerint a biológia (26%), a kémia (20%), a fizika (25%) és a földrajz (19%) fontos ebből a szempontból. Ezek messze a legalacsonyabb értékek az összes vizsgált ország között. (A többi ország eredménye átlagosan 40% és 60% között volt.) Második megállapításunk, hogy a természettudományos tárgyak elfogadottsági szintje Magyarországon a diákok és a felnőtt lakosság körében aggasztóan alacsony. Ennek tükrében nézzük meg, milyen felvételi pontszámok voltak szükségesek 2008-ban a tudományegyetemek természettudományos szakjaira való bekerüléshez. Emlékeztetem továbbá az olvasót, hogy maximálisan 480 pont szerezhető a felsőoktatási felvételi eljárás során. ELTE SZTE DTE PTE

Biológia 321 168 180 182

Kémia 216 238 224 261

Fizika 261 195 203 246

Ez ugye azt jeleni, hogy ha valaki általában 3-as tanuló volt a középiskolában és 40%-ot (ez a közepes alsó határa) teljesített középfokon az adott vizsgatárgyból az érettségin, máris felvételt nyert biológiából Szent-Györgyi Albert egykori alma materébe. Ahol persze valószínűleg együtt kell tanulnia az adott tantárgy OKTV-győzteseivel. Na, ez aztán kihívás az egyetemi oktatóknak és persze a felvett diáknak is! Harmadik megállapításunk, hogy tudományegyetemek természettudományos szakjaira beiskolázott fiatalok jelentős hányadáról már belépéskor feltételezhető, hogy képtelen lesz az adott tantárgyat megfelelő tudományos igényességgel tanítani.

Ez a grafikon a későbbiekben ismertetett PISA 2006 nemzetközi tanulói tudás- és teljesítménymérés természettudományos területén legjobban szereplők aránya és az adott országban dolgozó tudósok aránya közötti összefüggést mutatja. (A magyar fiatalok 6,8%-a teljesít a legjobb két kategóriában és 4 teljes állású kutató jut ezer alkalmazottra.) Az eredmény elszomorító, hiszen az alacsony arányú, jó teljesítményű diákokhoz képest is lesújtóan kevés az 1000 munkavállalóra eső tudósok szá-

3

Súlypont ma. Mit várunk ezután a fiataloktól, hiszen mondhatjuk, csak felismerték a magyar társadalomnak azt az üzenetét, hogy kevés kutatóra van szükség a gazdaságban. Nem ez az út vezet a sikerességhez. Nézzük meg, milyen a magyar fiatalok teljesítménye természettudományokból a különböző nemzetközi ös�szehasonlító méréseken. Ezeket a méréseket két csoportba oszthatjuk. Az egyik az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement) és a Boston College által szervezett nemzetközi vizsgálatsorozat. A TIMSS-mérés célja, hogy a 10 és 14 éves (ez Magyarországon a 4. és 8. évfolyamon tanuló) diákok matematika- és természettudományi ismereteit vizsgálja, hogy ezzel összefüggésben reális képet adjon az iskolai és otthoni tanítási-tanulási szokásokról, a matematika- és természettudományokkal kapcsolatos tanulási attitűdökről. A vizsgálat nemzetközi összehasonlítást ad a részt vevő országok diákjainak teljesítményéről. A mérés négyéves ciklusokban zajlik. Az első TIMSSmérést 1995-ben bonyolították le, 3.–4., 7.–8. és a 12. évfolyamos diákok körében. A második mérés 1999-ben zajlott, a 8. évfolyamosok tudását vizsgálta. A 2003-as felmérést 4. és 8. évfolyamos diákok írták meg. A következő mérés 2007-ben zajlott, szintén a 4. és 8. évfolyamos tanulók körében. Ez a mérés – leegyszerűsítve – azt méri, hogy a tanulók milyen szinten teljesítettek azon a minden részt vevő országban egységesen megíratott feladatsoron, melynek kérdéseit a részt vevő országok tanterveinek tudományos igényű elemzését követően állított össze a tudományos bizottság. Mindezek a kérdések tehát az iskolában tanított tananyagra, a tanult ismeretekre, de a tanulói kreativitásra is építkeznek. Nézzük a nyolcadikosok eredményét: itt nincs szégyenkeznivalónk. Magyarország minden eddigi alkalommal a

Forrás: http://timssandpirls.bc.edu/PDF/t03_download/T03_S_Chap1.pdf

legjobb eredményeket produkáló országok közé tartozott, 1999-ben például megelőzte Japánt és Koreát is. Tehát tanáraink igen hatékonyan tanítják meg azokat az ismerete-

4

ÚJ KATEDRA

ket, melyeket a tanterv előír számukra. Ez a mérés vizsgálta a 4. osztályosok „természettudományos” ismereteit, készségeit is. A magyar gyerekek itt is nagyon jól – kevésbé jól, mint a 8. osztályosok – szerepeltek. Azonban 2003-ban jelentős javulást mutatott eredményük 1999-hez képest, és a hatodik helyet érték el 16 ország között A különböző nemzetközi mérések előszeretettel vizsgálják a lányok és a fiúk teljesítményének viszonyát. Érdekesség még, hogy Magyarországon a 4. osztályosoknál még csak csekély előny mutatkozik a fiúk tudásában, azonban ez a különbség a 8. évfolyamra az egyik legnagyobbra növekszik valamennyi ország közül. Negyedik megállapításunk, hogy a 14–15 éves fiataljaink természettudományos tantárgyi ismeretei nemzetközi összehasonlításban is nagyon jók. A másik közismert és sokat emlegetett nemzetközi mérés a PISA (Programme for International Students Assessment). Monitorozó jellegű felméréssorozat. Három felmért terület – szövegértés, matematika, természettudomány (15 éves korosztály) –, 3 éves a vizsgálati ciklus. Alkalmanként mindhárom területet mérik, de mindegyik ciklusnak van kiemelt vizsgálati területe, amelyik akkor hangsúlyos. A PISA 2000-ben a szövegértés, a PISA 2003-ban a matematika, a PISA 2006-ban a természettudomány volt a kiemelt vizsgált terület. A PISA által használt természettudományos műveltség definíciója a következő: Az alkalmazott természettudományi műveltség az egyénnek az a képessége, hogy a természettudományi ismeretek és azok alkalmazása segítségével képes kérdéseket feltenni, új ismereteket elsajátítani, meg tud magyarázni természettudományi jelenségeket, és megfogalmaz természettudományi problémákkal kapcsolatos, bizonyítékokkal alátámasztott következtetéseket. Az egyén megérti az emberi tudásként és emberi felfedezőmunkaként is értelmezhető természettudományok jellemző tulajdonságait, és azt, hogy a természettudományok és a technika hogyan alakítja fizikai, szellemi és kulturális környezetünket. Megfontolt állampolgárként hajlandó magát elkötelezni természettudományi vonatkozású problémák és természettudományos elméletek mellett. Kicsit gyakorlatiasabban megfogalmazva: a magyarországi természettudományos oktatásban és – a PISA-val szemben – jelentős arányban a TIMSS gyakorlatában is, konkrét vagy paraméteres bemeneti adatokból, ismert algoritmusok vagy azok kombinációjának felhasználásával elvégzett számításokat és erre épülő konkrét végeredményt várnak el. Tanári szemmel a PISA-feladatok talán leginkább szokatlan jellemzője – szemben a hazai gyakorlattal – az, hogy a jelen-

2008. október

Súlypont

ÚJ KATEDRA

ségek és törvényszerűségek lényegének megértésére támaszkodó, gyakran a feltételek extrapolálását igénylő, „valószínűségi típusú” döntések meghozatalát várják el a tanulóktól. Gyakori, hogy a feladatok megoldását szabad, szöveges, egyéni fogalmazás formájában kell megadni. Jellemző az is, hogy a matematika–természettudományos feladat szöveg, olvasmány formájában kerül megfogalmazásra, és ebből a szövegből kell megérteni, azonosítani a természettudományos problémát, el kell tudni értő módon olvasni a szöveget. A 2006. évi PISA-mérésen 57 ország vett részt. Az áttekinthetőség miatt itt egy válogatást készítettem a lista első fele meghatározó országainak eredményéből a természettudományos teszten.

Forrás: http://oecd-pisa.hu/PISA2006Jelentes.pdf

21.

Egyesült Államok, Szlovákia eredményei statisztikai értelemben gyengébbek a magyar természettudományi eredményeknél. A fenti grafikon ugyanezeket az eredményeket rendezi a legalsó két teljesítményszintre eső tanulók százalékának növekvő sorrendjébe. Jól látható, hogy ha a leggyengébben teljesítők aránya szerint rakjuk sorba az országokat, Magyarország számottevően jobb eredményt ér el, mint az átlaga alapján. Az európai OECD-országok közül csak Finnország és Hollandia teljesít jobban. Nézzük ezután egy kicsit részletesebben, milyen is fia­ tal­jaink teljesítményeloszlása. Az alábbi táblázatban azt láthatjuk, hogy az egyes teljesítményszinteket a tanulók hány százaléka lépte át. OECD-átlag Magyarország

Forrás: http://oecd-pisa.hu/PISA2006Jelentes.pdf

A PISA 2006 természettudományok területének kiemelt vizsgálata alapján Magyarország (504 pont) az 57 részt vevő ország rangsorában a 19–23. helyre, csak az OECD-országokat (30 ország) figyelembe véve a 13–17. helyre került. Ha az országok teljesítményeit egymással párban hasonlítjuk össze, azt mondhatjuk, a magyar diákoknál jobb eredményt ért el például Finnország, Észtország, Hollandia Szlovénia, Németország, Csehország. Hazánkéval statisztikailag ekvivalens eredményt ért el Svájc, Ausztria, Belgium, Írország, Svédország, Lengyelország és Dánia, azaz olyan országok, amelyek eredményei az OECD-országok átlagánál jobbak vagy azzal egyenértékűek. Franciaország, Horvátország,

2008. október

6. szint 5. szint 4. szint 3. szint 2. szint 1. szint 1,3% 9,0% 29,3% 56,7% 80,8% 94,8% 0,6% 6,9% 27,8% 58,9% 85,0% 97,3%

Míg a magyar tanulók átlagteljesítménye kevéssel az OECD-átlag fölött található, a legfelső képességszinten a diákok csupán 0,6% teljesített, az 1,3%-os OECDátlaggal szemben. Ugyanakkor, míg az összes OECD-s diák 5,2%-a nem rendelkezik a mindennapi életben szükséges minimális természettudományos kompetenciákkal, ez az arány a magyar tanulóknál csak 2,7%. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a jól teljesítő tanulóink száma nemzetközi viszonylatban alacsony, de a gyengén teljesítő tanulóink száma kevesebb, mint az OECD-átlag. Ötödik megállapításommal élesen cáfolom azt a híresztelést, mely szerint a gyengék, a leszakadók eredményezik összességében közepes eredményünket. Az igazi gondot jó tanulóink gyenge szereplése okozza! (folytatjuk)

5

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Az iskola dolga

Egy virtuális nevelésügyi kongresszus dokumentumai Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete és az Önkonet kiadó szeptember 1-jén 15 órakor a Kódex Könyváruházban mutatta be a sajtónak Az iskola dolga című kötetet, amely az OFOE honlapján (www.osztalyfonok.hu) az elmúlt hónapokban „lezajlott” virtuális nevelésügyi kongresszus anyagaiból ad közre – nyomtatott formában – válogatást. Az oktatás Magyarországon válságban van, ez ma legalább olyan banális kijelentésnek számít, mintha arról beszélnénk, hogy az ég kék, a fű zöld stb. – tartják a „kongresszus résztvevői”. Az OFOE honlapjának virtuális kongresszusa arra tett kísérletet, hogy a szakmai rendezvények formaságait és frázisait mellőzve, valóban őszinte, közös gondolkodást kezdjen a bajok okairól és lehetőség szerint a megoldásukról is. A kötet szerzői az ország és az oktatás nagyon különböző pontjairól érkeztek, például: falusi kisiskola, budai elitgimnázium, pedagógiai szakszolgálat, tanárképzés, kutatásfejlesztés, gyermekvédelem, bűnmegelőzés. A huszonnégy szerző – Achs Károly, Benedekné Fekete Hajnalka, Cseh Györgyi, Domokos Zsuzsanna, Federmayer Katalin, Földes Petra, Galambos Rita, Gyulai Zsuzsanna, Hanczár Gergely, Hentes Ildikó, Hercz Mária, Jakab György, Kádár Judit, L. Ritók Nóra, Leiner Károly, Ollé János, Peer Krisztina, Perjés István, Szávai István, Takács Géza, Vatai Éva, Veszprémi Attila, Veszprémi Ildikó, Zsolnai Noémi – megközelítése is nagyon eltérő: van, aki naplószerű szatírát írt, van, aki elemzést, más szociográfiai szempontból közelített, megint más a személyes hangú vallomást választotta. A virtuális kongres�szuson lényegében olyan emberek beszélgettek hét hónapon keresztül értelmesen az oktatásról, akik többnyire soha nem látták még egymást. „Ritkaság, hogy egy konferencián minden megszólalóval vágyjak tovább beszélgetni; ez most megtörtént, és jól­esett – jegyzi meg Kádár Judit, a „kongresszus” egyik „résztvevője”. – Nem is ritkaság, hanem példa nélkül álló, hogy egy konferencián úgy érezzem, az intellektuális kalandozás és a rögvaló megismerése közben ugyanazt a levegőt szívom – ez most megtörtént, és ez volt a legjobb.” Végeredményben a huszonnégy szerző elég messze eljutott a problémák feltárásában és helyenként a megoldások keresésében is. Az egyes írásokhoz százával érkeztek érdemi hozzászólások is, ezeket azonban lehetetlen volt nyomtatásban reprodukálni. Ezért érdemes a Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete (OFOE) 2001 tavaszán alakult közhasznú társadalmi szervezet, amely az iskolai nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseit veti fel, ennek valós problémáit igyekszik felszínre hozni, és felajánlja segítségét ezek kezelésében, megoldásában. Az egyesület évekig a hasonló civil szervezetek szokásos életét élte (szakmai kiadványok megjelentetésével, összejövetelek szervezésével, tanácsadással foglalkozott); végül a szakmai munka feltételeinek fokozatos romlása miatt kényszerült arra, hogy hangsúlyosabb közéleti szerepet vállaljon. Az egyesület honlapja: www.osztalyfonok.hu.

6

könyv olvasása után (vagy közben) az internetes változatot is tanulmányozni. A kiadó ajánlja a kötetet pedagógusoknak, akik az írásokban magukra ismerhetnek, tágabb értelemben viszont mindenkinek, aki mélyebb tudást szeretne szerezni az iskola valóságáról. Ajánlja újságíróknak is, mert alkalmas arra, hogy néhány, a sajtóban az oktatásról élő tévhitet eloszlasson, végül pedig nagyszerű ajándékként javasolja oktatásügyi döntéshozó pozícióban lévő ismerősöknek. (Az iskola dolga. Virtuális Nevelésügyi kongresszus az OFOE honlapján, ÖNKONET Kiadó, Budapest, 2008. 145 o. 890 Ft. Szerkesztők: Földes Petra, Mészáros János, Szatmáry Nóra, Szekszárdi Júlia. Az eredeti virtuális kongresszus itt olvasható: www.osztalyfonok.hu/kongresszus. További információ: [email protected].)

Egy virtuális kongresszus margójára Az iskola sokféle baja közül az egyik legfontosabb, hogy nincs igazi nyilvánossága, hogy a pedagógusok nem képesek ráirányítani a társadalom figyelmét az iskola, az oktatás valódi problémáira. Az iskola ügyei döntően csak botrányok, a tanárverések, az iskolaudvaron kidőlő focikapuk okozta végzetes balesetek, s persze az iskolabezárások nyomán támadó felháborodások révén kerülnek be a médiába, az újságok lapjaira. Az iskola mindennapi működésében jelentkező gondok, miközben szülők százezrei élik meg azokat, nem tematizálódnak a közbeszédben. Mintha nem lenne igazán nyelvünk, nem lennének kódjaink arra, hogy közérthetően, de azért a szakmaiságot nem mellőzve szóljunk arról, hogy milyen gondokkal jár a differenciált fejlesztés, s milyen alulnézetből az iskolai esélykülönbségek kezelése egy iskolai osztályban, vagy milyen konkrét feladatokat jelent a sokat szajkózott, ám igazán csak nagyon kevesek által értelmezett kompetenciaalapú oktatás. Mint ahogy arról is kevés szó esik, hogy milyen nehézségekkel küzd a tanárképzés, s hogy mennyire távol van egymástól a neveléstudomány és a mindennapi pedagógiai gyakorlat, mennyire alacsony hatékonysággal működik a pedagógus-továbbképzés, s mennyire nehéz valódi értelmiségi létviszonyokat teremteni a gyakran súlyos egzisztenciális gondokkal küzdő, egyre inkább a foglalkozási hierarchia alulértékelt tartományába süllyedő pedagógusszakmának. Régóta tudjuk, hogy az iskola bajainak orvoslásához mindenekelőtt pénzre, új források bevonására és nem forráskivonásra lenne szükség, de ennek emlegetése egy konvergenciaprogram teljesítésén erején felül erőlködő országban meglehetősen időszerűtlen, s ez még akkor is igaz, ha az Európai Unió közösségi for-

2008. október

Súlypont

ÚJ KATEDRA

rásaiból talán még csordogál is néhány tíz- vagy esetleg százmilliárd. Ugyanakkor, aki a bajok természetét egy kicsit közelebbről, belülről, ha úgy tetszik, alulnézetből is szemrevételezi, annak látnia kell, hogy azok okai korántsem csak anyagi természetűek. Legalább olyan súllyal esnek a latba az olyan, a nagy ívű fejlesztési programokhoz képest másodlagosnak tűnő, ám a sokat emlegetett hatékonyság, eredményesség szempontjából mégis fontos problémák, mint a pedagógusautonómia és a diákjogok érvényesülése, a tanári munkaközösségek valóságos innovációja vagy a pedagógiai szolgáltatások szakmai színvonala. Azt is régóta tudjuk, hogy az iskola világában végleg lejárt a felülről végrehajtott reformok, a pedagógusokat kívülről, távolról boldogítani akaró törekvések ideje, s ez még akkor is igaz, ha az oktatáspolitika a nagy programok szintjén e tanulságot zászlajára is írja, de a törvényi szabályozásba, mintegy önmaga létének igazolásaként, időről időre visszacsempészi a központi akaratot érvényesíteni akaró régi reflexeit. S ha ezt egynémely civil szerveződés akadékoskodó tollforgatója a nyilvánosság elé tárja, akkor az oktatáspolitikusok szakmailag megalapozatlan, ellenzéki támadásnak minősítik. Az oktatáspolitika nem igazán szereti a szakmai nyilvánosságot, az iskola, a tantervek, a tárgyi és szellemi feltételek kritikájával foglalkozó s egyszersmind alternatív megoldásokat kereső civil kezdeményezéseket. Most egy aprócska fény villant fel ebben a sokak szerint dep­ ressziósan sötétnek tűnő, csekély társadalmi nyilvánossággal bíró, kevéssé önszerveződő „közoktatási alagútban”. Megjelent egy kicsinyke kötet arról, hogy miként látja az iskola dolgát húsz-egynéhány, az iskola világát, a pedagógusok mindennapi szakmai küzdelmeit és a tanárképzést belülről ismerő pedagógus. A kötet írásai – minden különösebb szerkesztői koncepció nélkül, szinte teljesen spontán módon – körképet adnak arról, hogy milyen feladatokat kellene itt és most megoldania az iskolának, s a szerzők szubjektív módon megpróbálnak némi megoldást szolgáló programtöredéket is felvillantani a művészeti neveléstől a szövegértésen át az aktív állampolgárrá válást segítő pedagógiai gyakorlatig. Talán nem sérti sem a szerkesztőket, sem a kötet írásait papírra, illetve képernyőre vető szerzőket, ha azt mondom, a kötet tartalmánál érdekesebb és jelentősebb a megszületésének indítéka és keletkezésének folyamata. Történt, hogy a nagy múltú hazai pedagógiai civil szervezet meghirdette a VII. Nevelésügyi Kongresszust, minden bizon�nyal azért, hogy felhívja a politika, a döntéshozók s persze a társadalom figyelmét az iskola, az oktatásügy megannyi bajára. A kongresszus megrendezésére szóló felhívás szövegébe, amely kétségtelenül tükrözte ugyan e nemes szándékokat, bebújt a hivatalossággal való lojalitás kisördöge is, talán azért, mert így a kezdeményező nagy múltú szervezet reménykedhetett némi kormányzati támogatásban, s talán azért is, mert e civil szervezet inkább a mértéktartó és ezáltal el is nehezülő neveléstudományosságról, mintsem az odamondogató, a pedagógiai valóság tényeinek – az egyébként sem igazán működő – nyilvánosságba kiáltásáról híresült el. Nem is lett volna ebből különösebb gond, ha a hazai pe-

2008. október

dagógiai közélet fenegyereke, Takács Géza nem teszi közzé a kongresszus megrendezésével kapcsolatos aggályait tartalmazó „közmagánlevelét”1, amelyet a nagy múltú szervezet főtitkárához írt. A levél, amely az utóbbi évek talán egyik legélesebb és, tegyük hozzá, legbátrabb pedagógiai közírása, sorra vette az iskola mindazon bajait, amelyekkel egy ilyen kongresszusnak s az annak összehívására vállalkozni kívánó civil szerveződésnek foglalkoznia kellene. Lévén, hogy nem igazán volt olyan lap, amelyben nyilvánosságra hozhatta volna kemény, ám szép és okos írását (ez TG. közismerten sértett érzékenysége ellenére is igaz), az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete meglehetősen magas színvonalon szerkesztett honlapján, az osztalyfonok.hu-n tette közzé. S ez a kemény levél végül is spontán módon létrehozta azt a virtuális kongresszust, amelyen pedagógusok fésületlen, helyenként akadozó nyelvű, ám mégis hiteles írásokban mondták el azt, amit a nagy múltú, kicsit etatizált „legnagyobb” civilék nem vagy csak alig tudtak elmondani nemrég lezajlott saját – a programból ítélve inkább a Neveléstudományi Konferenciák sorára emlékeztető, mintsem az első, az ezernyolcszáznegyvennyolcas szabadságharc viharában tartott Egyetemes Tanítógyűlés nemes hagyományait követő – kongresszusukon. Akinek fontos a pedagógiai nyilvánosság, az csak hálás lehet Takács Gézának, amiért követ dobott ebbe a sok okból is állóvíznek tűnő tóba. A virtuális kongresszus írásait közreadó, az Önkonet Kiadó segítségével megjelent kötet immáron sokadszor hívja fel a figyelmet arra, hogy az iskola világáról, a közoktatás gondjainak megoldásáról nem lehet és nem is szabad a pedagógusok nélkül dönteni. Ugyanis csak olyan megoldások működnek hosszú távon, amelyekkel képesek azonosulni azok a szereplők, akik napról napra, tanévről tanévre hol boldogan, hol egzisztenciális félelmektől feszítetten teszik a dolgukat. Az írások azt mutatják, hogy a mindennapi taposómalom, az egyre romló iskolai feltételek ellenére meglehetős problémaérzékenység jellemzi jó részüket. Gyakorló szerkesztőként tudom, kevesük írja le mindennapi gondjait, még kevesebbjükben él a szakmai reflexió képessége. Ezért van önmagán túlmutató jelentősége az olyan fórumoknak, mint amelyen megszületett ez a virtuális kongresszus. S a kötet is azért jelentős, mert így egybegyűjtve olyan körképet villant fel, amelyet a sokszekciós, magas tudományos méltóságok előadásainak teret biztosító, sajátos akkreditációs rendszerük, s méregdrága részvételi díjuk miatt a pedagógusok elől majdnem teljesen elzárt konferenciák nem vagy csak töredékesen tudnak bemutatni. Ajánlom Az iskola dolga kötetet minden olyan érdeklődő figyelmébe, aki tud örülni a hitelességnek, s aki tudja, mit jelent egy tanár életében az a pillanat, amikor a saját tevékenységének szakmai gondjait, a munkájával kapcsolatos gondolatait megpróbálja megosztani másokkal. Nehéz és ritka pillanat ez. Örüljünk hát, ha nyomait kezünkbe vehetjük. Schüttler Tamás A megdrótozott fogaskerék. http://www.osztalyfonok.hu/cikk. php?id=420 1

7

Közelkép

Százéves oktatás, húszéves iskola: kettős jubileum Szigethalmon

ÚJ KATEDRA

Van egy kisváros hazánkban, amely mintha a magyar oktatáspolitika, pedagógusszakma ismert és sokasodó gondjainak határain kívül esne. Ebben a kisvárosban ez ideig még nem bocsátottak el egyetlen pedagógust sem, nem zártak be és nem vontak össze tanintézményeket, ellenkezőleg: minden igényt kielégítő, korszerű óvodát és bölcsődét építettek, és ez idő tájt a település egyik iskolájának kisebb bővítésébe is belekezdenek. Az oktatás-nevelés szereplői, résztvevői és érintettjei azonban az utóbbi időben nemcsak az épületátadásokat és a tanulmányi és sportversenyeken részt vevő diákok kiemelkedő eredményét ünnepelték: egy éven át a város oktatásának százéves múltjára emlékeztek, az ez év szeptember elsejei tanévnyitón pedig az egyik „házigazdát” a sok-sok kedves szó és mosoly, virág, vers és dal mellett egy húszas számmal ellátott születésnapi torta is köszöntötte. Szigethalom tehát – mert így hívják a kisvárost – továbbra is ünnepi díszben marad: a százéves jubileumi év lezárultával kezdetét vette a húszéves jubileum, melynek jegyében a Gróf Széchenyi István Általános Iskola – mert így hívják az „ünnepeltet” – diákjai az új tanévben további ünnepségekre, vetélkedőkre, az emlékezés és a tisztelgés megannyi más kulturális programjára számíthatnak. Csőszkunyhótól ezerkétszáz tanulógyerekig – Száz évvel ezelőtt volt a József Attila utcában egy csőszkunyhó, ebben tanították akkoriban a gyerekeket – tájékoztat Fáki László polgármester. – Az első tulajdonképpeni iskolát 1908-ban építették egyetlen tanteremmel. A gyermekek akkor még egy osztályban tanultak. Agglomerációs település lévén azonban az egyosztálynyi gyermeklétszám nagyon hamar kétosztálynyira növekedett, s rövidesen már évfolyamonként külön osztályokat indíthattak. Ehhez viszont már kevés volt az iskolai férőhely, így volt olyan időszak, amikor három műszakban folyt a tanítás. Ma két intézményben – a Szent István Általános Iskolában, amelyik az alapiskola a József Attila úti épületével és a későbbiekben épült Szabadkai úti épületével, illetve a húsz évvel ezelőtt nyílt Gróf Széchenyi István Általános Iskolában –, három telephelyen tanítunk körülbelül ezerkétszáz gyermeket. Előbbi jellegzetessége, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek számára három gyógypedagógiai osztályt működtet, utóbbiban pedig a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált oktatása valósul meg. – Nem is éreznek semmit az országban jellemző gyermeklétszám-csökkenésből? – A gyermeklétszám-csökkenés Szigethalmon is megfigyelhető, ám a fővárosból betelepülő családok révén a gyermeklétszám nálunk évek óta stagnál. A Gróf Széchenyi István Általános Iskola megépítését is annak idején az indokolta, hogy már húsz évvel ezelőtt is hat első osztály indult, amihez az egy iskolaépület már kevés volt. Most ugyan eggyel kevesebb a beiskolázott osztályok száma, de nem azért, mert kevesebb a gyerek, hanem mert egyre

8

több gyermeket tartanak vissza az óvodában, így most az óvoda létszáma növekedett meg. – Hogyan ünnepelte a város az oktatás százéves jubileumát? – A József Attila utcai épületben az első osztályos gyermekek számára tavaly különleges évnyitót tartottunk, majd ezt több rendezvény követte. Az iskolában és az óvodában is rendeztünk kistérségi konferenciát, volt vetélkedő a százéves oktatásról, szavalóverseny, és ennek jegyében szerveztük a pedagógusnapi ünnepséget is, amelyre lengyel kollégák is érkeztek testvérvárosunkból, Jaworznóból. Egy másik alkalommal, a lengyel és a szigethalmi pedagógusok találkozásakor a vendégek végignézték intézményeinket, és eszmecserét is tartottak, amelyen kicserélték tapasztalataikat a lengyel és a magyar oktatásügy problémáiról. Szerveztünk egy tanár-diák találkozót is, amelyre egykori igazgatókat és pedagógusokat, illetve azokat a diákokat vártuk, akik a szigethalmi iskolába jártak. Meglehetősen jól sikerült ez a program is. * Becsengetés a köszönet szavaival A Gróf Széchenyi István Általános Iskola ünnepélyes tanévnyitóját augusztus 31-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a szigethalmi református templomban ünnepi tanévnyitó istentisztelet, annak keretében pedig Vikárné Horváth Márta újonnan kinevezett lelkipásztor diákokra, felnőttekre és az új tanévre adott áldása előzte meg. Szeptember 1-jén, hétfőn reggel fél 8-kor zsúfolásig megtelt a Thökölyi utcai iskolaépületnek a kivételes ünnep szimbólumaival ízlésesen díszített tornaterme: hatszáz gyerek és legalább harmadannyi felnőtt foglalt helyet a virágba borított pódiummal és a „100 éves az oktatás Szigethalmon” és a „20 éves Gróf Széchenyi István Általános Iskola” jubileumokat hirdető dekorációval szemben. Hamarosan kiderült: a pódium virágai korántsem díszletként szolgáltak, Némethné Egyed Jolán igazgató asszony – megindítóan körültekintő figyelmességgel – ezekkel fejezte ki köszönetét mindazoknak, akik az elmúlt húsz

2008. október

ÚJ KATEDRA

esztendőben a tantestület munkáját segítették. A szűk egyórás műsor szerkesztőit is dicséret illeti: az igazgató as�szony nem egyszerre mondta el beszédét, hanem tartalmi egységekre bontva külön-külön. A köszönet virágait sem egyszerre adta át, annak folyamát – Kerekesné Nagy Julianna és Vidáné Wéber Adrienn igazgatóhelyettesek moderálása mellett – a gyerekek által előadott versek és dalok színesítették. Ebből kifolyólag a közönség egy igen változatos, fordulatos, lendületes és kétségkívül emlékezetes programnak lehetett a tanúja, amelynek minden pillanata valamennyi jelenlévő, még a legkisebbek figyelmét is megragadta. Némethné Egyed Jolán igazgató asszony, miután köszöntötte Fáki László polgármestert, dr. Schuller Gáborné és Ferenczi Edit alpolgármestereket, a képviselő-testület tagjait, Szigethalom díszpolgárait, az iskola volt igazgatóit és pedagógusait, valamint a média képviselőit, a gyerekekhez, majd kiemelten az elsős tanulókhoz szólt. „Új kaland vár rátok, ami nem lesz egyszerű, de mi mindenben segítünk nektek” – biztatta őket. Külön szólt az ötödik osztályos, a felső tagozatba való beilleszkedés előtt álló diákokhoz is, akikre új tantárgyak és új tanárok várnak. Szüleiknek elmondta, hogy az ötödik évfolyamon idén az egész országban egységesen bevezették a nem szakrendszerű oktatást. „Ennek a törvényi szabályozásnak az a célja, hogy még több idő jusson a gyakorlásra, a fejlesztésre, a tehetséggondozásra és a kulcskompetenciák elsajátítására” – tájékoztatta őket. A nyolcadikos, már a jövőjükért dolgozó diákokat arra buzdította: tanuljanak szorgalmasan, hogy mindenkit fel-

2008. október

Közelkép vegyenek az általa választott középiskolába. Ezt követően sok mosolyt kért kollégáitól: „Hiszem és vallom, hogy az iskolában vagy minden nevelés, vagy semmi sem az. Egy kézmozdulat, a szem árulkodó pillantása, a leckében a hangsúlyok, a jó módszerek, a pedagógus szenvedélyes előadásmódja jobban hat, mint a direktben nevelés. Mindez mosoly nélkül nem létezhet. A mosoly semmibe sem kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökre megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki nem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot. És a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek. Világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni. Csak önként lehet adni.” Némethné Egyed Jolán szavai után a teremben valóban sok mosoly következett – amely közé, mi tagadás, egy-egy örömkönny is be-becsúszott. Miután bemutatta az iskola jubileum alkalmából megjelent, színes fényképekkel gazdagon illusztrált Évkönyvét, az iskolaépület tervezéséért és megépíttetéséért az igazgató asszony köszönetet mondott az intézmény első igazgatójának, Miklós Istvánnénak – aki jelenleg képviselő Szigethalmon, az oktatási, kulturális és sportbizottság elnöke –, Bolfordné Hidvégi Sára nyugalmazott igazgatónak, Szigethalom díszpolgárának, valamint Németh Gábor akkori tanácselnöknek, későbbi polgármesternek. Ezt követően egykori vezetőknek és kollégáknak, magánszemélyeknek és partnerintézményeknek mondott köszönetet a segítőkész munkáért és együttműködésért, így Tóth Tibor korábbi igazgatónak, Thurzai Lajosné nyugalmazott tanárnőnek, Farkas Pálné nyugalmazott tanítónőnek, Mészáros László volt pedagóguskollégának, valamint Bakosné Till Györgyikének a Szigethalmi Gyermekek Mosolyáért Alapítvány rendszeres támogatásáért (valamennyien Szigethalom díszpolgárai). Köszöntötte Bóka Péter tanárt, az iskola volt igazgatóját, Suhai Attiláné iskolai szmk-elnökön keresztül pedig a szülői munkaközösség elnökségének minden tagját. A támogatásért háláját fejezte ki Fáki László polgármesternek, Ferenczi Edit és dr. Shuller Gáborné alpolgármestereknek és a képviselő-testület minden tagjának. „Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki munkájával támogatta céljaink megvalósítását” – fordult a név szerint nem említett segítők felé, Sík Sándor szavait idézve: „Megértem azt is, aki nem ért meg engem, / Tudok ölelni múltat a jelenben. / És akarom ölelni a jövőt, / S szolgálatára magamat jelentem.”

9

Közelkép

ÚJ KATEDRA

asszony szemmel láthatóan nagy meglepetéssel és örömmel vette át. Így telt el tehát Szigethalmon az új tanév első „órája”, majd ténylegesen is megszólalt a kellemes dallamú iskolacsengő…

Ugyancsak virággal üdvözölte a Négyszínvirág Óvoda vezetőjét, Tasnádi Tündét, megköszönve neki, hogy a húsz év alatt olyan sok jól nevelt, szorgalmas gyereket irányítottak az óvodából az iskola első osztályába. Némethné Egyed Jolán figyelmessége a szigethalmi Szent István Általános Iskola új igazgatónőjét, Simsik Zsuzsannát sem kerülte el: köszöntötte őt és új munkájához sok sikert és jó egészséget kívánt. Végül, de nem utolsósorban a Vikárné Horváth Márta református lelkipásztornak mondott köszönőszavak után az igazgató asszony gratulált és jókívánságait fogalmazta meg Kerekesné Nagy Julianna igazgató-helyettesnek, aki kiemelkedő munkája elismeréséül augusztus 20-án átvette a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt állami kitüntetést, valamint Ráczné Nochta Tímea tanítónőnek, akinek a nyár folyamán jelent meg Ősszel végem van, mint a vakációnak. Egy hiperaktív gyermek panaszai című, Op Veasna festőművész rajzaival illusztrált könyve. A tanévnyitó ünnepély különleges pillanatainak egyike volt, amikor rendhagyó módon nem a majdani végleges helyén, hanem a teremben, az ünneplő közönség előtt Fáki László polgármester leleplezte a „Gróf Széchenyi István Általános Iskola, Szigethalom, 1988–2008” feliratú emléktáblát, Dávid László és felesége alkotását, amelynek elkészülését az ötletadó, Kürti Zoltán festőművész és felesége, a szigethalmi tévéadás munkatársa kísérte mindvégig figyelemmel, segítette és támogatta. Juhász Józsefné és Papp Zoltánné tanárnők is készültek meglepetéssel: Halász Judit: Boldog születésnapot! című (bejátszott) dalára egyszer csak egy csillagszórós tortával jelentek meg a bejárati ajtónál… És ez még mindig nem minden: Fáki László polgármester sem érkezett üres kézzel a tanévnyitó ünnepségre, az OKM Miniszteri Elismerő Oklevelét – melyen ez áll: „Oktatási és Kulturális Minisztérium, Oklevél a szigethalmi Gróf Széchenyi István Általános Iskola fennállásának huszadik évfordulója alkalmából Miniszteri Elismerő Oklevél kitüntetést adományozom. Budapest, 2008. szeptember 1., dr. Hiller István oktatási miniszter” – az igazgató

10

Összefogás iskolákon belül és kívül – A tanévnyitó ünnepség nagyon jól megmutatta, hogy milyen összefogottan dolgoznak városunkban a tanintézmények – tájékoztat Tézsláné Farkas Klarissza, a szigethalmi önkormányzat oktatási referense. – Az iskolák figyelemmel kísérik azokat a gyerekeket, akikre számítanak a következő tanév során, és az óvoda is maximálisan együttműködő az iskolákkal. Megállapítják, hogy a tanköteles gyermekeknél milyen fejlesztő foglalkozásokra van még szükség ahhoz, hogy a tanintézmény teljesen iskolaérett, alkalmas kicsiket vegyen át. Példaértékűnek tartom azt is, ahogy a különböző rendezvények szervezésében részt vesznek, akár óvodai, akár iskolai rendezvényről van szó. Folyamatosan azon igyekszik mind a három intézmény, hogy az élet kihívásaiban helytállni tudó gyereket adjon át a nagyvilágnak. – Pontosabban négy intézmény, hiszen nem hagyhatjuk ki belőle a fenntartót sem… – A település polgármestere szívügyének tekinti az oktatást, éppen ezért a legteljesebb mértékben támogatja. Nagyon sok pályázaton veszünk részt, javarészt eredmén�nyel. Igen, ez valóban a fenntartó és az intézmények közös munkája, de ezt másképp nem is lehetne. Ebben a városban minden a tanítással-neveléssel foglalkozó vagy azt segítő kollégának szívügye az oktatás, talán ezért is sikerül ilyen szép eredményeket elérnünk. – Gesztusaik közül rendkívül kedvesnek találom a kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok év végi kitüntetését… – Azokat a tanulókat, akik a tanulásban vagy a sportban kiemelkedő eredményt érnek el, minden év decemberében meghívjuk a polgármesteri hivatalba, és rendezünk számukra egy fogadással egybekötött ünnepséget, amelyen az oktatási, kulturális és sportbizottság oklevelek átnyújtásával köszöni meg egész éves munkájukat, az elért eredményeiket, nevüket pedig bejegyezzük egy úgynevezett Sikerkönyvbe. – A tanévnyitón azt is láthattuk, hogy a civilek is élénken bekapcsolódnak az iskolák életébe, itt van például Kürti Zoltán festőművész… – Mindig szép gesztusokat tesz az intézmények felé. 2007. szeptember 1-jével kezdte meg működését a Négyszínvirág Óvoda negyedik tagintézménye, amelyet gyönyörű festménnyel ajándékozott meg. Rendszeresen szervez kiállításokat, sokat foglalkozik a gyerekekkel. A szülőknek is rendkívül sokat köszönhetnek az intézmények. Túl azon, hogy megszervezik és működtetik a szülői munkaközösségeket, mindenhol ott vannak: fellépnek a gálaműsorokban, segítik a különböző rendezvényeinket…

2008. október

Közelkép

ÚJ KATEDRA

„Az iskolában vagy minden nevelés, vagy semmi sem az”

A kapun belépőt „iskolaotthonosan” fogadja Némethné Egyed Jolán igazgató Amit szeptember 1-jén a szigethalmi Gróf Széchenyi István Általános Iskola jubileumi tanévnyitó ünnepségén láttunk, tapasztaltunk és megismertünk, az egy szóval így fejezhető ki: sikertörténet. S ehhez már valóban „csak apró adalék”, hogy kiemelkedő nevelő-oktató munkája elismeréséül az iskola újabb három évre megkapta az OKAIM Minőségfejlesztési Védjegyet, s hogy az intézmény a nyár folyamán pályázaton huszonötmillió forintot nyert akadálymentesítésre. De vajon hogyan értékeli az elmúlt húsz esztendőt Némethné Egyed Jolán igazgató asszony, aki harmincadik éve dolgozik pedagógusként Szigethalmon és tizenharmadik éve látja el a vezetői teendőket, és aki a nyár forró heteiben sem szabadságát töltötte, hanem gyermekeket táboroztatott, a nyomdában napokig Évkönyvet korrektúrázott, irányította a különböző iskolahelyiségek kifestését, a nagytakarítást, a tantermek díszítését, a bútorok, eszközök vásárlását, hogy csak néhányat említsünk nyári foglalatosságai közül. Nos, a visszatekintés mellett az igazgató asszonnyal szót ejtettünk arról is, milyen tervekkel és elképzelésekkel tekint az elkövetkező évek elé. – Egy ilyen kerek évforduló mindig a számvetés ideje is. Mit tart az elmúlt húsz év legnagyobb eredményének, és mit az iskola legnagyobb erényének? – A szigethalmi Gróf Széchenyi István Általános Iskola 1988-ban épült és nyitott meg. Akkor még nem volt nevünk, 2. Számú Iskolaként ismert minket a város. Örömmel vettük fel 1992-ben a „legnagyobb magyar”, Gróf Széchenyi István nevét. Ápoljuk is névadónk hagyományait, minden évben ellátogatunk Nagycenkre, megkoszorúzzuk a sírját, felkeressük a mauzóleumot. Van Széchenyi-jelvényünk és -plakettünk, ünnepélyeket szervezünk a személyéhez kapcsolódó évfor­dulókon, megemlékezünk munkásságáról. Jelenleg közel 600 diákot oktatunk-nevelünk, 24 osztályunk van. Negyven pedagógus látja el ezt a munkát, a teljes létszám pedig 61. Rendkívül jó a tantestületünk és az összdolgozói csoportunk is, sokan már a kezdetek óta itt dolgozunk. Kollégáim az elsőtől a nyolcadik évfolyamig tanítják az emelt szintű testnevelést, amire nagyon büszkék vagyunk. Magasabb óraszámban tanítjuk az informatikát és az angol nyelvet, tehetséget gondozunk, és iskolánk integráltan is nevel. Harminckét ingyen szakkörünk van – a gyerekek és a szülők nem csekély örömére. Tanítási órák után megszervezzük a római katolikus, görög katolikus és református hittanoktatást, amire az első perctől volt igény. A gyerekek szívesen járnak hitoktatásra, sok szülő támogatja ezt, és mi is nagyon hasznosnak találjuk, hiszen nagyon nagy lehetőség az erkölcsi nevelés, az értékteremtés terén. Diákjaink kiemelkedő eredménnyel szerepelnek a húsz iskolát jelentő kistérségi tanulmányi és sportversenyeken, de megyei vetélkedőkön is gyakran aranyérmesek, dobogósok. Számos alkalommal képviselhetjük hazánkat nemzetközi bajnokságokon, mint például legutóbb kosárlabdásaink tették ezt Franciaországban. Iskolánk nagy büszkesége, hogy a fenntartó önkormányzat a legsikeresebb diákoknak rendezett év végi ünnepségén a mi iskolánkból ez ideig évente átlagosan száz diákot tüntetett ki elismerő oklevéllel. – Említette a tanévnyitón, hogy a gyermekekkel meglehetősen sok vakációs programban vettek részt. Melyek voltak ezek?

2008. október

– A balatoni, bonnyai, ceglédberceli táborozásokat emelném ki ezek közül, a testvérvárosunkban, Jaworznóban történt üdülésünket és a parlamenti látogatásunkat. – Az itt töltött elmúlt egy-két óra alapján az a benyomásom alakult ki, hogy az országban az oktatásban tapasztalható negatív jelenségek, mint az iskolabezárások, -összevonások, pedagóguselbocsátások, önöket elkerülik. – Ezt nagyon jól érzékeli, és erre büszkék is vagyunk. A fenntartó önkormányzat mindent elkövet annak érdekében, hogy egyetlen alkalmazottat se kelljen az iskolából elküldeni. Nem vonnak össze iskolákat, sőt új óvoda és új bölcsőde épült, és a mi iskolánk bővítését is tervezzük. Sok a gyerek, Budapest közelsége miatt sokan költöznek ki családi házakba, sorházakba, éppen ezért iskolánkat két tanteremmel szeretnénk bővíteni. Az épület húsz évvel ezelőtt nyolc tantermesre épült, azóta egy tanterem sem épült hozzá, és jelenleg huszonnégy osztálynyi gyerek tanul benne. Ez azt jelenti, hogy minden szertárhelyiségben tanítunk. Ha pedig pedagógusból esetleg több lenne, az sem jelentene gondot, hiszen ettől a tanévtől indul első osztályban a tanórák délelőtti és délutáni felosztását jelentő iskolaotthonos oktatásunk, amelyhez két tanítóra van szükség egy helyett, ez tehát újabb pedagógusi munkát jelent az iskolában. Tehát szó nincs arról, hogy túl sokan lennénk… – Az egész társadalmat erősen foglalkoztatja napjainkban az iskolai erőszak kérdése. Nyilvánvalóan ez el-

11

Közelkép

ÚJ KATEDRA

sősorban a középiskolákban érhető tetten, de ennek nyomait, jeleit észlelik-e, érzékelik-e önök is? – Sajnos nálunk is előfordulnak türelmetlen felnőttek, illetve olykor néhány gyerek sem úgy viselkedik, ahogyan kellene, ez mindenhol előfordul. Igyekszünk ezt jól kezelni, jó neveléssel és sok programmal lekötve a figyelmüket. Hosszú évek óta minden októberben megszervezzük az úgynevezett Kistérségi Szakmai Napokat, amelyre neves előadókat hívunk. Idén éppen az agresszió témakörében tart majd előadást dr. Bagdy Emőke professzor asszony, aki a pszichológus szemével segít nekünk, pedagógusoknak az agressziót kezelni vagy megelőzni. – Egy ilyen kerek évforduló nemcsak a vissza-, hanem az előretekintés ideje is. Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan? – Szeretnénk, ha az angolt a jelenlegi heti három óránál több, öt vagy még annál is magasabb óraszámban taníthatnánk, ha még több tanulónk tehetne sikeres nyelvvizsgát. Az angol szakkört is meg fogjuk szervezni. Alapítványi erőnkből továbbra is átvállaljuk a sikeres nyelvvizsgások tandíját, vizsgadíját, ezzel is támogatva szüleiket. Ettől a tanévtől a

felsősök mellett az alsósoknak is megszervezzük az informatika szakkört, internethasználattal. Sok kollégám az ötödik osztályban most bevezetett, nem szakrendszerű oktatásra, a tehetséggondozó és -fejlesztő munkára készül. Ez nálunk heti hét órában fog történni, érinti a magyar, a matematika, angol és más tantárgyakat. Ami még nagyon fontos: szeptembertől elkezdtük a tanulásmódszertan tanítását, amellyel a tanulás megtanítása a célunk. Oroszlány Péter elhunyt kiváló szakember útmutatása alapján tanítjuk tantárgyként, hogyan kell tanulni a felsős tárgyakat. – A nyelvvizsgák kapcsán utalt egy alapítványra… – A Szigethalmi Gyermekek Mosolyáért Alapítványról, iskolánk alapítványáról van szó, amelyet sokan támogatnak. Kuratóriumunk tagja, Bakosné Till Györgyike – nem mellesleg a város díszpolgára – évek óta rendkívül komoly összeggel támogatja alapítványunkat. Ebből fizetjük a rászoruló gyerekek napi egyszeri ebéddíját, neki köszönhetően elmondhatjuk tehát, hogy a mi iskolánkban senki nem éhezik… Varga Gabriella

Pestszentimrei elemik kiállítása

elmozdulását a környezetvédelem irányába” – tájékoztatott a kerületvezető. A bevezető utáni ünnepi műsort, dr. Szepes Erika irodalomtörténész összeállítását – 100 éves a Nyugat címmel – a VIII. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnázium 12. osztályának növendékei adták elő, Faragó Csaba rendezésében. A diákok történelmi dokumentumok, versek, korabeli levelek által a Nyugat nagy képviselőit (Adyt, Babitsot, Ignotust, Kosztolányit, Szerb Antalt és Németh Lászlót) személyesítették meg. A közösségi ház aulájában tartott megnyitón Szöllősy Antalné nyugalmazott iskolaigazgató, egykori kulturális tanácselnök-helyettes mesélt a helyi iskolarendszer 110 évéről. A két részre bontott kiállítás egyikén, tablókon a XX. századi országos oktatáspolitika, valamint az egyes iskolák történetei olvashatók (korabeli illusztrációkkal!). Az emeleti galérián egy elemi iskolai enteriőr látható, míg a vitrinekben tankönyveket, más oktatási eszközöket és az iskolai közösségek emléktárgyait – szépírófüzet, töltőtoll, tintapatron, hatalmas szorzótábla és sok minden más – tekinthetik meg a látogatók. A helyi oktatási kordokumentumokat, érdekességeket is bemutató kiállítás október 11-ig látható a Pestszentimrei Közösségi Házban. Kép és szöveg: Szabó Anikó

A XVIII. kerületi Pestszentimrei Közösségi Ház és a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény szeptemberben közösen rendezett kiállítást a pestszentimrei oktatás 110 évéről, Becsengettek címmel. Az akkori „Soroksárpéterin” 1898-tól működött községi iskola, majd 1907–1910 között felépült az első két elemi iskola. Pestszentlőrinc lakossága a két világháború között azonban robbanásszerűen (több mint ötszörösére!) nőtt, ezért 1931-ben átadták a harmadik elemit is. A zsúfoltságon az 1960-as és 1973-as új épületszárny-átadások sem segítettek, így az 1980-as években nagyarányú iskolafejlesztés indult. A kiállítás megnyitóján dr. Mester László, a kerület polgármestere mondott köszöntőt, és felidézte emlékeit a ’80-as évek iskolaépítési hullámáról, majd a rendszerváltozást követő évek fejlesztéseiről. „A ’90-es évek elején már megvolt az oktatási mozgástér, de más kihívásokkal kellett szembenéznünk. A minőséget, a szolgáltatás színvonalát kellett fejleszteni, a feltételeket bővíteni. A tevékenység színesítése hozta létre a város szélén a Kapocs iskola két tanítási nyelvű oktatását, valamint a Kastélydombi iskola

12

2008. október

Interaktív

ÚJ KATEDRA

Interaktív szubjektív Kicsengetés után időzöm még egy kicsit a kiürült osztályteremben. „Köszönjük, tanár úr!” – ezzel a mondattal távozott az egyik utolsónak kilépő diák, én pedig azon töprengek, hogy mi állhat a mondat hátterében. Nem rossz tanuló az illető, még csak félév vagy év vége sincs, hogy így kellene megtámogatni a jegyet. Lehet, hogy egyszerűen csak jól érezte magát az órán és ezt így fejezte ki? Lehet, hogy tényleg nincs rejtett szándék a szavak mögött? Akkor viszont mi késztette erre? A diákok nem szokták csak úgy megköszönni az órát! Ekkor figyeltem fel az eddig jelentéktelenül duruzsoló projektor hangjára – az aktívtábla lenne a megoldás? Lehet, hogy a köszönet valójában a táblának szólt? Ha jobban belegondolok, tényleg minden a helyén volt: működött a technika, gyors volt az internet, élvezték az animációkat, minden belefért a 45 percbe! De hiszen máskor is használtuk már a táblát, ráadásul látványosabb tananyagnál, mégsem köszönték meg! Ha nem a tábla, akkor nyilván én csinálhattam valamit másképp! A lehetőségeket számba véve rá kellett jönnöm, hogy ez volt az első olyan órám, amikor a táblát valóban, mint szövetségest kezeltem és nem pusztán, mint látványosságot. Bizony ezzel a problémával sokan szembesülnek, akiket megfertőz az interaktív tábla világa, talán pontosan azért, mert nehéz egyből jól bánni a hirtelen megjelenő temérdek lehetőséggel. A kellő elszántsággal és lelkesedéssel rendelkező tanárt annyira magával ragadja az eszköz sokoldalúsága, hogy azt szeretné minél látványosabban megmutatni diákjainak is. Furcsán hangzik, tudom, de egy idő után már nem a tananyagot, hanem magát a táblát „tanítja”, és csodálkozik, ha rövid időn belül az „informatika gyermekeit” már nem villanyozza fel ez az egész. Annak örülvén, hogy kezdeti problémámra találtam egy lehetséges megoldást, ízlelgettem még egy kicsit ezt a fogalmat: a tábla, mint szövetséges! Egyik főiskolai tanárom folyton hangoztatott szavai jelentek meg előttem, miszerint „a valóságot a valóságnál valóságosabban semmi nem szemlélteti”. Bízom benne, hogy sokan vagyunk, akik ennek a szellemében visszük osztályainkat erdei iskolába, ki a terepre, hogy lássanak, halljanak és érezzenek. Az év nagyobb részében viszont a valóságot kell behozni a tanterembe úgy, hogy a legkevésbé torzuljon, különben a tanulók a világot csak tantárgyként és tananyagként fogják érzékelni. A tábla segítségével 100 collos ablakon át mutathatom meg mindazt, amit az ő szintjükön érdemes megérteni a valóságból, ráadásul lehetőségem van rögtön elmélyíteni az ismereteket nem kevésbé látványosan! Naiv lennék, ha azt állítom, hogy ettől kompaktabb eszközegyüttest nehéz lenne találni, ami ennyire a tanár keze alá dolgozik? Ahol állókép, mozgókép, hang és változatos feladattípusok a diákot pillanatok alatt az óra aktív résztvevőjévé változtatják. Természetesen ára is van a táblahasználatnak. Meggyőződésem azonban, hogy a szemléletváltás és az ebből adódó munkamódszer megváltozásának szükségessége sokkal riasztóbbnak tűnik az iskolák és a pedagógusok számára, mint az a néhány

2008. október

százezer forint, amit egy tábláért ki kell fizetni. Az pedig, hogy a többletfelkészülés árát ki fogja „megfizetni”, meglátásom szerint ott dől el, ahol az a bizonyos nagyon kényes határvonal húzódik a „megéri tanítani”, illetve a „nem éri meg tanítani” között! Azt is tapasztalom viszont, hogy a tábla jelenléte korántsem garantálja, hogy a diákok jobban tanulnak majd és a köszönetnyilvánítást várhatóan a jövőben sem fogják túlzásba vinni. Ezért neveztem csak szövetségesnek, nem kell táblafüggővé válnom, és ha úgy látom jónak, be sem kapcsolom. Különben is, a technika néha teljesen kiszámíthatatlan: vannak esetek, amikor csak a jó öreg zöld tábla a krétakészletével hajlandó megtámogatni a tanítást. Célszerű ezért minden tananyaghoz egy „unplugged” forgatókönyvet is kidolgozni. Az pedig az én döntésem, hogy mikor melyiket használom. Ezt a szabadságot egyelőre senki sem veheti el tőlem! Pont ettől válik olyan kreatívvá a munkám, ráadásul a tanulók nagyon hálásak azért, ha látják, hogy nem egy sablonos pedagógussal van dolguk! Gondolatmenetemet a csengőszó határozottan félbeszakítja. Nemsokára itt a következő osztály – ideje szélesre tárni az ablakot! Nagy Sándor

Interaktív tábla az oktatásban Készüljön fel a XXI. század új oktatástechnológiai eszközeinek használatára már most! Használja ki az interaktív táblákban rejlő motiváló erőt! Sajátítsa el azokat a gyakorlati módszereket, amelyek segítségével a számítógép és az interaktív tábla valóban hasznos eszközzé válik a kezében! Ebben kíván segíteni önnek a Tankönyv és Taneszköz Kutató és Fejlesztő Intézet jól bevált, 30 órás pedagógus-továbbképzése. A kurzus egy képzési rendszer első eleme, amelyet kifejezetten az interaktív táblákkal most ismerkedőknek ajánlunk, de amely során a táblát már haladó módon használni képes kollégák is rendszerezhetik ismereteiket és „jó gyakorlatokat”, új módszereket, ötleteket sajátíthatnak el. Miért érdemes a Tankönyvkutatót választani? • Mert kurzusaink kiemelkedő színvonalúak a hazai továbbképzési palettán. • Mert elegendő számú jelentkező és megfelelő technikai feltételek esetén a kurzust örömmel tartjuk meg Önhöz közel, az ország bármely pontján. (Érdeklődjön, ha intézménye vállalja, hogy helyet ad a tanfolyamnak!) • Mert Interaktív Tábla Műhelyünkbe tömörülő oktatóink maguk is gyakorló tanárok, akik nemcsak művelői, de szakértői és kutatói is az aktívtáblák használatának. (A tanfolyam után Ön is csatlakozhat hozzánk.) • Mert nálunk nemcsak a technikai ismereteket, de a pedagógiai módszereket is megismerheti. • Mert biztosítani tudjuk, hogy bármely Magyarországon forgalmazott interaktív tábla használatára felkészítjük Önt. • Mert nemcsak alapkurzust, de további haladó tanfolyamokat is ajánlunk Önnek. A kurzus óraszáma: 30 óra. Indítási engedély száma: OKM-3/64/2007. Csoportok létszáma: 12-18 fő. Bővebb információt a Tankönyvkutató Intézet honlapján talál: www.tankonyvkutato.hu. Következő tanfolyamunk indul: 2008. november 7–8. Budapest. Jelentkezni lehet: Maurer Anita oktatásszervezőnél, e-mail: [email protected], telefon: +36-1-412-0909, mobil: +36-30-465-0184, fax: +36-1-412-0908. Várjuk az iskolák, tanárok jelentkezését!

13

Tanulmány

ÚJ KATEDRA

Miért sakkozzanak tanulóink? Az utóbbi években minden eddiginél nagyobb minőségi ugrás tanúi lehetünk a sakk emberformáló hatásai tekintetében, közelebbről a szellemi torna neveléslélektani, pedagógiai kiaknázásában. Országok tucatjainak iskoláiba vezették be fakultatív tantárgyként a sakkot, de az óvodai nevelésben, sőt a felsőoktatásban is rohamosan szaporodnak az ilyen tárgyú képesség- és személyiségfejlesztő kísérletek. Az Egyesült Államokban iskolák százai kapcsolódtak be abba a programba, amelynek célja szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek kulturális felzárkóztatása, vagyis értékes, önmegvalósításra alkalmas szellemi vetélkedés kínálása a kábítószer és a bűnözés csábításával szemben. Egyre több olyan szakmai közlemény jelenik meg – döntő részt külföldön –, amelyek a sakkban rejlő tudományos, kulturális és szociális értékeket taglalják, és szemlátomást terebélyesedik a sakk és az egyes tudományágak (így a művelődéstörténet, a régészet, a lélektan, a neveléstudomány, a filozófia, a művészettörténet, az informatika) sokrétű kapcsolatait összefoglaló és rendszerező ismeretág. Saját szakmai orgánumaikban a hozzáértők több mint egy évezred olyan szépirodalmi és képzőművészeti alkotásait, zeneműveit, filmjeit és színdarabjait elemzik, amelyeket a sakk ihletett, de legalábbis sok bennük a sakkmotívum. Az iskolai sakkoktatás népszerűsége részint annak köszönhető, hogy a szakemberek felismerték a benne rejlő képességfejlesztő lehetőségeket. Shiv Gaglani felmérései szerint jelentősen javul a diákok rendszerfelismerő képessége, valamint a többirányú gondolkodás és a logikus gondolkodás iránti érzékenysége. Dr. Stuart Margulies megfigyelései azt mutatják, hogy a sakkórákra járó diákoknak még az olvasási eredményei is jobbak a többiekénél. A sakkozó gyerekek szocializációs képességei is fejlettebbek másokénál. Észrevehető ez abból, milyen a viszonyuk a nézőkkel egy sakkversenyen, vagy a partnerükkel, főként ha náluk jóval idősebb ellenfelet győznek le. Mindezek miatt rendkívül fontosnak tartom, hogy a sakkoktatás már az általános iskola első éveitől kezdve képezze részét a tananyagnak. A sakk képességfejlesztő hatásait néhányan már vizsgálták, főleg a 10-14 éves korosztály esetében. Ennél fiatalabb korosztályt azonban még senki sem vizsgált ebben a témakörben. Több alkalommal is részt vettem gyermekek számára tartott edzéseken. Már az első ilyen látogatásomkor – egy gyermekeknek rendezett versenyen – lenyűgözött a táblák fölé hajló apróságok százainak látványa. Gondolkodóba ejtett, hogy mi lehet a titka annak a különleges valaminek, amely órákig csendre és viszonylagos mozdulatlanságra bír olyan gyerekeket, akiknél életkori sajátosság a fokozott kommunikációigény és mozgékonyság. Ezért választottam vizsgálatom tárgyául a legkisebbek, az óvodás és kisiskolás sakkozó gyermekek képességeinek feljődését. Mintegy három esztendő folyamán olyan óvodás- és kisiskoláskorú gyermekek százait vizsgáltam meg, akik egy vagy több éve foglalkoznak sakkal; bizonyos teljesítménymutatóikat és magatartásjegyeiket egybevetettem azonos korú, nem sakkozó gyermekekéivel. E számszerűsített és személyes megfigyelésekkel kiegészített összehasonlításból vontam le következtetéseimet a sakk iskolai tanításának hasznosságára vonatkozólag. Fodor László hangsúlyozza a sakkjáték tanulásának-gyakorlásának kedvező hatását a gyermek egész intellektuális fejlődésére. Határainkon kívüli, de közeli példaként idézi a kolozsvári Báthory István Líceum tanárnőjét, Vajnár Ilonát. A tanárnő azon pedagógusok egyike, akik megpróbálták felmérni a sakkozni tanuló gyermeket érő nevelő hatásokat és egyéb kedvező változásokat. Ezek szerint a sakk becsületességre, a következ-

14

mények vállalására, önuralomra, helyzetértékelésre, gyors ítélőképességre és döntésre, felelősségérzetre, versenyszellemre, a versenytárs tiszteletére, kitartásra, önbizalomra, a kudarcok elviselésére, lényeglátásra, barátságra, rendszeres és pontos munkavégzésre, fegyelmezett viselkedésre, a szabályok, normák és törvények tiszteletben tartására stb. nevel. Továbbá fejleszti az analizáló és szintetizáló képességet, emlékezőtehetséget, elvont (absztrakt) és logikus gondolkodást, a megosztott figyelem képességét, produktív képzeletet, összefüggések felismerésének képességét, a gondolkodás divergens (széttartó, több megoldást nyújtó) jellegét, az összpontosítás képességét, kreativitást, elvonatkoztatási és általánosítási képességet, problémaérzékenységet, kombinatív képességet, a módszeres és hatékony gondolkodást, a tanulási képességet stb. Emellett a sakk megtanít arra, hogy tanulás nélkül nem lehet fejlődni, hogy az ellenfelet nem szabad lebecsülni, hogy nehéz vagy kritikus helyzetekből is van kiút, hogy egyes problémaszituációkra számos megoldást lehet találni, hogy a harcot nem szabad az első sikertelenségnél feladni, hogy a problémamegoldást ismételten újra kell kezdeni, hogy a vereséget is el kell viselni, hogy a szabályokat kötelező módon be kell tartani stb. Hazánkban jelenleg nincs egységes óvodai, iskolai sakkoktató rendszer lefektetve. Intézményesített formában nem oktatják a sakkot. Korábban kísérleti jelleggel néhány iskolában megpróbálták órarendbe beiktatva oktatni, de rövid idő után ezek a próbálkozások megszűntek. A sakkoktatás két módon történik. Az óvodákban – országos szinten csupán néhány tucat helyszínen – fakultatív módon, külsős sakkedzők által bérelt helyiségekben, az óvodai foglalkozásoktól függetlenül oktatják a gyermekeket. Ugyanez a módszer megtalálható az iskolákban is szakköri szinten. Művelődési házakban, klubokban is vannak sakkszakkörök. A fenti esetek egy részében hivatásos edzők, más részükben amatőr felnőttek oktatják a kis tanulókat és próbálják megismertetni velük a játék szépségét. A másik mód a „hivatásos” oktatás. Sportegyesületek működtetnek sakkszakosztályaik keretében gyermek- és ifjúsági csoportokat. Ezeket edzői végzettségű, az utánpótlás kinevelésén fáradozó oktatók vezetik. Ezen képzések célja kifejezetten profi versenyzők kinevelése.

2008. október

ÚJ KATEDRA

Mivel hazánkban ma nincs egységes lefektetett módszer a gyerekek tanítására, a sakkoktatók és -edzők saját tapasztalataik alapján, valamint mindig az adott csoport összetételének megfelelően, szinte gyerekenként személyre szabottan állítják össze a tananyagot. Kutatásunk során több edzővel konzultáltunk, és az ezen konzultációkon szerzett ismeretek birtokában, az edzésmódszerekben található átfedések, hasonlóságok összevetésével a következő eredményre jutottunk. A kezdő gyermekek oktatásánál a tananyag lényegileg adott, a játék alapismereteinek elsajátításában kialakult tematikák nagyrészt hasonlóak. A figurák lépésmódja, a játék szabályai, a játékosok játszma alatti viselkedése képezik az alapismereteket. Ezt követi a versenyzéssel kialakuló önfegyelem és az összpontosítás képességének trenírozása. Az óvodás- és kisiskoláskorú gyerekek gondolkodásmódja érzelmekben gazdag, így a hozzájuk legközelebb álló nyelv a mesék és versek világa. Ennek figyelembevételével a tananyag összeállításánál az a cél, hogy rendhagyó formában, a versek, a mesék nyelvének segítségével próbáljuk a sakkjáték alapismereteinek elsajátítását megoldani. A sakkoktatás fejlesztő hatásának longitudinális vizsgálata Hipotézisem szerint a sakkozással rendszeresen foglalkozó gyerekek képességeinek fejlődésére kedvező hatást gyakorol a szellemi sport űzése, és ez a pozitív hatástranszfer. Mérőeszközök bemutatása A kutatásban intelligenciát, kreativitást és elsajátítási motivációt mértem, illetve tanév végén a nagyobb korcsoportok esetében év végi tanulmányi eredményeket is megfigyeltünk. Az intelligencia mérőeszközeként a Raven-féle intelligenciateszt színes gyermekváltozatát használtuk, hisz ez a legmegfelelőbb az óvodások és az 1.–2. osztályosok nonverbális intelligenciájának mérésére. A kreativitás vizsgálatára a Torrance-féle kreativitásteszt körök, illetve képbefejezés altesztjeit alkalmaztuk. A motiváció vizsgálatára az „Elsajátítási motiváció” kérdőív szolgált, mely egy 45 kérdésből álló, ötfokú Likert-skálát tartalmazó teszt. Ezt a pedagógus, – sakkozó gyerekek esetében – az edző, illetve a szülő töltötte ki. Mind az intelligencia-, mind a kreativitástesztet egyénileg vettük fel a gyerekekkel. Az intelligencia mérésére gyerekenként max. 30 perc állt rendelkezésre, a kreativitástesztek esetében a gyerekek maguk döntötték el, mikor találták késznek a feladatvégzést. Mindkét tanév végén a 2. korcsoportba tartozó gyerekeket tanító pedagógusoktól kértünk véleményt a gyermekek tanulmányi eredményét illetően. Mivel az iskolákban az 1. és 2. osztályokban – a korábbi osztályozási gyakorlattal ellentétben – szóbeli értékelés történik, így egy hétfokú skálán figyeltük meg a tanulók iskolai eredményeit. A minta és az adatfelvétel az elő- és utómérésben A kísérletben megközelítőleg 250 gyermek vett részt, Budapestről és környékéről, valamint az országnak a fővárostól távolabbi pontjairól. Az óvodák és iskolák között volt községi, kisvárosi és nagyvárosi is, ezen belül lakótelepi és kertvárosi környezetben élő gyerekek is részt vettek a mérésekben. A kutatáson belül az

2008. október

Tanulmány előmérések nagycsoportos óvodásokra, illetve az általános iskola első osztályos tanulóira terjedtek ki. Az egy évvel később elvégzett utóméréskor ugyanazok a gyerekek kerültek a figyelem középpontjába, akik ekkor már 1., illetve 2. osztályos kisdiákok voltak. Természetesen az eredmények összehasonlításakor megfigyeltük a hasonló lakókörnyezetben élő, megegyező szociális háttérrel rendelkező és azonos életkorú kontrollcsoportok teljesítményét is. Mivel vizsgálatom longitudinális, a két méréssel töltött tanév első évének előmérését a második év utómérése követte. A négy vizsgált csoportot a kontroll 1-es és kontroll 2-es, illetve sakkozó 1-es és sakkozó 2-es korcsoport adta. A vizsgált sakkozó gyerekek az egyéves időtartam alatt hozzávetőleg 100 alkalommal, illetve tanítási óra keretében vettek részt sakkoktatáson. Az adatfelvétel a következő tesztek, kérdőívek kitöltésével történt: • a datlap, amely tartalmazza a gyermek adatait, a szülők iskolai végzettségét stb.; • elsajátítási motivációs kérdőív; • Raven-féle, nonverbális intelligenciateszt; •T  orrance-féle kreativitásteszt körök és képbefejező altesztjei. Az intelligencia- és kreativitástesztek kitöltésére az óvo­ dá­sok esetében az óvodai foglalkozások idején, a fog­lal­koz­ ta­tó­helyiségben, egyénileg került sor. Az adatlapot a szülők, a motivációs kérdőívet a helyi lehetőségek függvényében a szülők, a pedagógusok vagy – sakkozók esetében – az edzők töltötték ki. Az iskolás gyermekek a teszteket a délutáni napközi foglalkozások idején, illetve a napközit nem igénybe vevő gyermekek az iskolai tanórák alatt, a pedagógusok koordinációja szerint egyénileg töltötték ki. Az adatlapok kitöltése az óvodás gyermekek esetével analóg módon történt. Az utómérések idején, mivel az óvodásokból időközben iskolások lettek, a mérések színterei már csak az iskolák voltak. Az előmérés idején az adatfelvételben és tesztben részt vett gyermekek szinte teljes létszámban vettek részt az utómérésben is. A tanulmányi eredmények vizsgálata Mivel hipotézisem szerint a sakk képességfejlesztő hatása a tanulmányi eredményekre is kihat, szükségesnek éreztük a gyermekek iskolai előmenetelét is megvizsgálni. A fiatalabb korosztály az előmérés idején még óvodába járt, ezért ők ebből a vizsgálatból kimaradtak, csupán az utómérés idején hasonlítottuk össze tanulmányi eredményeiket nem sakkozó kortársaikéval. Az iskola alsó tagozatában számjeggyel történő osztályzás nincs, ezért a pedagógusok egy hétfokú skálán helyezték el a gyerekeket tudásuk alapján, melynek eredményeit osztályzatszerű grafikus ábrázolásban jelenítettük meg. Háttérváltozók vizsgálata Lakóhely Az adatlap tartalmazta azokat a kérdéseket, melyek segítségével ismereteket szerezhetünk a háttérváltozókról is. Külön kérdésként szerepelt a lakóhelyként megjelölt település nagysága. Itt a

15

Tanulmány település létszámától függően különböztettük meg a kisközség, nagyközség, kisváros, nagyváros és főváros kategóriákat. Törekedtünk az arányos elosztásra, de természetszerűleg a fővárosban és nagyvárosban több lehetőségünk volt, mint kisebb településeken. A szülők iskolai végzettsége Bár az adatlap nyílt kérdést tett fel a szülők iskolai végzettségét illetően, a kérdésre a választ személyiségi jogokra való hivatkozással a legtöbb esetben megtagadták.

ÚJ KATEDRA

Az eredeti és származtatott kreativitási változók képbefejező altesztjében tapasztaltak alapján a sakkozók eredményei mind az öt területen (originalitás, flexibilitás, fluencia, átlagoriginalitás, relatív flexibilitás) szintén javulást mutatnak, bár ez közel sem olyan erőteljes, mint a körök altesztben nyújtott teljesítmény.

Nemek aránya A vizsgált csoportokban – valamint az edzők elmondása szerint korábbi gyakorlatukban is – közel azonos számú fiú, illetve leánygyermek vett részt sakkoktatásban. Mint az oktatók elmondták, néhány évvel később, a tanulók 9-10 éves korában változik számottevően az arány, amikor a kislányok felhagynak a sakkozással. És most lássuk az eredményeket! Az eredeti és származtatott kreativitási változók körök altesztjében megfigyelhetjük, hogy a sakkozók kreativitási indexe lényegesen magasabb értékeket mutat, mint a nem sakkozók esetében.

2. ábra Eredeti és származtatott kreativitási változók (képbefejező alteszt)

Az originalitás értéket figyelembe véve láthatjuk, hogy a fejlődés leginkább a kisebb korosztályra, ezen belül pedig fokozottan a sakkozókra jellemző. A flexibilitási mutatókat figyelembe véve azt tapasztalhatjuk, hogy a sakkozók mindkét korosztályban eleve magasabb szintről indulnak, s bár további fejlődésük nem látványos, a kontrollcsoport ennek ellenére sem éri el az ő nívójukat. A fluencia tekintetében ugyanaz mondható el, mint az originalitás esetében: az alacsonyabb korú sakkozó gyerekek mutatják a legnagyobb ugrást. A legmeggyőzőbb változásokat az elsajátítási motivációk mérési eredményeinek szemrevételezésekor tapasztalhatjuk.

1. ábra Eredeti és származtatott kreativitási változók (körök alteszt)

Ez a megállapítás egyaránt igaz az alacsonyabb korú gyerekekre (Kis sakkozó – Kis nem sakkozó) és a magasabb korosztály képviselőire (Nagy sakkozó – Nagy nem sakkozó). A kicsiknél tapasztalható ugrásszerű fejlődés mind az originalitás, mind a flexibilitás és a fluencia tekintetében megmutatkozik. Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy az eredeti kreativitási változók minden esetben erőteljes fejlődést mutatnak. Ez visszavezethető arra, hogy ezen képességek ebben a szenzitív időszakban markáns fejlődésnek indulnak. Ám önmagában ez a tény nem indokolja, hogy a sakkozók esetében ez a fejlődés mindhárom területen sokkal látványosabb, mint nem sakkozó társaik esetében, tehát a fejlődésbeli különbség egyértelműen a szellemi sport kedvező hatásainak tudható be. Bár a nagyobb korcsoport esetében igen komoly előrelépés tapasztalható, a kisebb korosztálynál a kontrollcsoport és a sakkozók teljesítménye között látványosan nagyobb a különbség.

16

3. ábra Elsajátítási motiváció

Az értelmi motívum fejlődése adja kutatásom egyik eddigi legkiemelkedőbb igazolását. A nem sakkozó 1. korcsoport eleve alacsonyabb szintről indul, s kisebb mérvű fejlődést mutat, mint az azonos korú sakkozó csoport. Ugyanez tapasztalható a

2008. október

Tanulmány

ÚJ KATEDRA

2. korcsoport esetében is: az értelmi motívum a sakkozó gyerekek esetében nagyobb előrelépést eredményez. A kortársakkal kialakított és gyakorolt kapcsolatok mérőszáma inkább szociálisan megalapozott együttműködési készséget, mintsem értelmi színvonalat jelez. Ennek tudható be mindkét korosztályban a sakkozók eredményeinek e területen tapasztalható „stagnálása”. Kiindulási mutatójuk nagyobb, mint a kontrollcsoportoké, s nem is emelkedik olyan mértékben, mint a nem sakkozó gyerekek esetében. Ez a sakkozók gondolkodására jellemző erőteljesebb önállóságot s nagyobb függetlenséget bizonyítja. A felnőttekkel való együttműködési készséget mutatja a felnőtt kapcsolat mérőszáma. Mindkét korcsoport sakkozói fogékonyabbak voltak már az első méréskor is a felnőttekkel való együttműködésre. A sakkoktatók, edzők beszámolói is igazolják ezt: elmondásuk szerint a gyerekek nagyon ragaszkodnak hozzájuk is. A felnőttekkel létrejövő és ápolt kapcsolatok kialakítását segíti elő az a tény is, hogy az 5–8 éves gyerekek az otthon, óvodában, iskolában megszokottól eltérően egyenrangú félként ülnek le felnőtt játékostársaikkal szemben, s kölcsönösen egyenrangú félként kezelik egymást. Más területekkel analóg módon itt is a kisebb korú sakkozók mutatják – magasabb szintről indulva, mégis – a legnagyobb előrelépést. Egy új környezetben (sakkterem) új meghatározó felnőttekkel (edző, sakkoktató, felnőtt sakkpartner) találkoznak, akiknek útmutatása kiemelkedően fontos a kezdeti időkben. Később ezen személyek fontossága a többi felnőtt fontosságához közelít. A motoros motívum eredményeit szemlélve az 1. korcsoport esetében tapasztalhatunk fejlődést. A sakkozók mindkét korcsoportban magasabb számmal indulnak, s a kicsik esetében látványosabb a fejlődés. Az elsajátítási öröm fejlődése inkább a kontrollcsoportokra jellemző. Ennek oka lehet, hogy a sakkozók számára természetesebb a győzelem, a játék nyújtotta sikerélmény elérése. Ezek a gyerekek nemcsak a sakkban, hanem egyéb feladatok megoldásakor is nyugodtabban, stresszmentesebben látnak neki a munkának, s a sikeres megoldást kisebb pozitív stresszel fogadják, a siker természetesebb számukra. Az intelligenciaszintek egy évre vonatkozó összehasonlításakor rögtön szembeötlő lehet, hogy a fiatalabb korcsoportok esetében szinte együtt járnak az eredmények mind a sakkozók, mind a kontrollcsoport között.

4. ábra Intelligencia vizsgálata

2008. október

A „nagyobbaknál” már érdekesebb a helyzet, mert a kontrollcsoport az egyéves időtartam után ugyanazt az eredményt hozta, míg a sakkozóknál látványosabb a fejlődés. Itt jegyezném meg, hogy az intelligenciaértékek változása ilyen – viszonylag rövid – időintervallum (egy év) alatt a tesztekben mért eredmények nem mutatkoznak meg, a nagy képességek ilyen rövid idő alatt nem változnak látványosan. Még egy összehasonlítást teszünk, ez pedig a tanulmányi eredmények változását mutatja be.

5. ábra Tanulmányi eredmény

A „kicsik” (kis sakkozó, kis nem sakkozó) értelemszerűen nem szerepelhetnek ebben az összehasonlításban, hiszen a felmérés első évében még óvodába jártak, tehát nem volt kiindulási alap a tanulmányi eredmény fejlődésének vizsgálatára. A nagyobb gyerekek esetében viszont látni kell: míg a nem sakkozók a második tanévet valamivel alacsonyabb szinten végezték, mint az elsőt, a sakkozóknál ezen a területen is előrelépés történt. Itt kívánom megjegyezni, hogy az alsó tagozat 1.–3. osztályában nincs osztályzás, szóbeli értékelést alkalmaznak a pedagógusok. A tanulmányi előmenetel értékelésére egy skálát alakítottunk ki, melynek alkalmazásával mintegy osztályzatszerű eredményeket kaptunk. Így világosan láthatjuk, hogy milyen szintű a gyerekek tanulmányi előmenetele. Vizsgálódásaim itt feltüntetett eredményeinek tudatában elmondhatjuk: hipotézisem beigazolódni látszik, miszerint a sakk oktatása és rendszeres gyakorlása a kisgyermekek bizonyos részképességeire kedvező befolyást gyakorol. Azaz a kreativitás, a motiváció és az intelligencia területén a sakkozó gyerekek nagyobb előrelépést mutattak nem sakkozó társaiknál, és ezen fejlődés a tanulmányi eredményt is kedvezően befolyásolta. Duró Zsuzsa Szegedi Tudományegyetem

17

Harmónia

ÚJ KATEDRA

Csoportdinamika A csoportdinamika kifejezés alatt nem csupán az adott csoportban zajló folyamatok összességét vagy a szociálpszichológiának a csoportok természetét, fejlődését kutató tudományágát, hanem azokat a módszereket, gyakorlatokat is értjük, amelyek segítségével a csoportfolyamatok megfelelőképpen irányíthatók. Mondani sem kell, hogy ezen praktikák, törvényszerűségek megfelelő ismerete és hatékony használata különösen fontos a pedagógia területén, hiszen az iskolákban szinte minden tevékenység csoportokban, közösségekben zajlik. A pedagógus a csoportfolyamatokban rejlő erők felhasználásával jól működő közösséget képes teremteni, ezen csoportok erejét pedig így az oktatási-nevelési folyamatok szolgálatába tudja állítani. Az ember csoportokban és közösségekben él, és gyakran úgy veszik körbe ezek a csoportok, hogy észre sem veszi azokat. Pedig az egyén nagyon nagy befolyással lehet egyegy csoport életére és alakulására, és persze ugyanígy fordítva is: egy adott csoportban elfoglalt hely, szerep nagyban hatással van az egyén világára. Sokszor sajnos csak akkor konstatáljuk, hogy milyen csoportnak vagyunk a tagjai, amikor valamilyen konfliktus merül fel az adott csoporton belül vagy éppen egy másik közösséggel szemben. Ezért különös jelentőséggel bír, hogy megértsük az ilyen válságtünetek hátterét és értelmét, hogy termékennyé tegyük ezeket a konfliktusokat a csoport fejlődése érdekében. Pszichológiai értelemben azok a személyek (kettő vagy több) képeznek csoportot, akik egymás viselkedését kölcsönösen szabályozzák, vagyis egy csoporttag cselekedete – amelyet mások magatartása is irányít – minden más csoporttag viselkedését befolyásolja. A csoportban részt vevő emberek egy vagy több közös tulajdonsággal rendelkeznek, önmagukat minden mástól megkülönböztethető egységnek tekintik. A csoporttagokban bizonyos célok és érdekek pozitív kölcsönös összefüggésének tudata él, a célok elérésére pedig együttesen törekszenek. A huzamosabb időn keresztül fennálló csoportokban sajátos normarendszer alakul ki, ami szabályozza és irányítja a csoporttagok kommunikációját és interakcióit. Ilyen elsődleges csoportnak tekinthetjük a családot, a munkahelyi kollektívát, az iskolai osztályt és általában azokat a közösségeket, amelyekben a tagok egymást közelebbről ismerik és kölcsönösen ápolják viszonyukat. Csoportfolyamatnak a szociálpszichológiai törvényszerűségek következtében a csoport életében lezajló szakaszokat, történéseket nevezzük. Az emberi csoportoknak jellemző sajátossága ez, ami a csoport tagjainak viselkedéséből, a csoportként való működés során kialakult kapcsolatokból, szerepekből, feszültségekből és konfliktusokból fakad. A csoportfolyamat szakaszait nagyon leegyszerűsítve a következőképpen foglalhatjuk össze: csoportformálás, a hatalom

18

és az irányítás elosztása, a szabályozás, a teljesítés és végül a csoportlezárás. Ha azt akarjuk, hogy a csoport együttműködő és sikeres legyen, alapvető jelentőségű a csoport megszületésének pillanata, vagyis a csoportformálás szakasza, amit kísérletekkel is bizonyítottak. Noha Jacob Levy Moreno a szociometria és a kis­cso­port­ kutatás módszerének kidolgozója, a csoporttagok teljesítményét vizsgáló Elton Mayo is számos megállapítással és tapasztalattal gazdagította a csoportdinamika tudományát. Mint önálló tudományterület, csak az 1930-as évek vége felé jött létre az Egyesült Államokban Kurt Lewin szociálés szervezetpszichológus munkássága nyomán. A csoportdinamika kifejezést ő honosította meg, sőt 1945-ben ő hozta létre az első olyan intézményt is, amelyik csoportdinamikai kutatásokkal foglalkozott. Lewin a csoportot a legfontosabb társadalmi szervezetnek tekintette, így fontosnak tartotta az ott érvényesülő viselkedésmódosító technikák tanulmányozását és alkalmazását. Lewin a csoport légkörére és a vezetési stílusára, a csoportkohézióra és a csoporttal való azonosulásra, a csoporton belüli kommunikációra és a csoportdöntési folyamatokra vonatko-

2008. október

ÚJ KATEDRA

zó vizsgálatai (pl. 1930 és 1940 között a tanárok tanítás közbeni viselkedését, valamint a Connecticut állambeli faji zavargásokat tanulmányozta) egyértelműen bizonyították, hogy a csoportdinamikai folyamatok befolyásolhatók. Mivel a csoportdinamikai folyamatokat a résztvevők általában nem tudatosítják magukban, főként nem iskoláskorban, így a jól felkészült pedagógus esetében különösen fontos, hogy ismerje és helyesen értékelje a csoportdinamikai történéseket. Tudnia kell, hogy az osztálya mikor melyik csoportdinamikai szakaszban van, hiszen ez alapján döntheti el, hogy milyen módszerek segítségével alakíthatja a munkájukat, fejlődésüket a lehető legeredményesebb módon. Miért fontos a csoportdinamika? Természetesen nem csupán az osztály jó átlagteljesítményé­ nek elérésében játszik szerepet a csoportdinamikai folyamatok megfelelő irányítása, hanem a jó osztályközösség és csoporthangulat kialakításában is, ami elősegíti a tanulók lelki egészségének védelmét és az integrációt egyaránt. A felsorolt dolgok szorosan összefüggenek, hiszen minél több gyermek érzi jól magát az adott közösségben, annál jobb lehet a teljesítmény is, az összetartó közösség ugyanis lendületet ad. Ezért különösképp lehangoló azon felmérések eredménye, melyek szerint hazánkban a tanulók jelentős része roppantmód negatívan viszonyul iskolájához, nem érzi magát jól az osztályában, és nyomasztónak éli meg az iskolai légkört. Az elfogadó és védelmező közösségek hiánya vezet például az iskolai agresszió és erőszak fokozott elterjedéséhez, a deviáns esetek és a peremhelyzetre szorult, lelkileg sérült diákok számának növekedéséhez. Kitüntetett fontosságú a pedagógus szerepe a csoportdinamikai folyamatok pozitív irányba terelése esetében, illetőleg abban, hogy a negatív csoportfolyamatokat idejében felismerje és „orvosolja”. Például egy tanuló kiközösítése (etnikai hovatartozás, fogyatékosság, valamilyen testi adottság vagy egyéb indok alapján) nem egyik napról a másikra megy végbe, hanem egy jól nyomon követhető csoportdinamikai folyamat része, ami akár hetekig, sőt hónapokig is eltarthat. A tanulók fokozatosan elidegenednek a kiközösített társuktól, megjegyzéseket tesznek rá, csúfolják, szélsőséges esetben pedig akár fizikailag is bántalmazhatják. Ez a fajta a közösségből érkező elutasítás önértékelési problémákhoz, tanulási, viselkedési zavarokhoz vezethet, vagy akár a diszkriminációra adott agresszív válaszreakcióval is járhat, amit esetenként jelentéktelennek tűnő események is kirobbanthatnak. Amennyiben a pedagógus tudatosan szemléli az osztály csoportdinamikáját, nagyobb valószínűséggel veszi észre, ha valakit kiközösítenek a társai, ennek

2008. október

Harmónia megelőzése érdekében pedig több módszer közül is választhat (bevonhatja az iskolapszichológust, szociometriai teszt segítségével feltérképezheti a közösséget, csapatépítő játékokat alkalmazhat, megpróbálhatja éreztetni a közösséggel, hogy tanárként elfogadja, szereti a kiközösítésre ítélt gyereket stb.). Az iskolában lezajló konfliktusok nagymértékben hozzájárulnak a gyerekek önismeretéhez és szociális képességeik fejlődéséhez, az ezekből származó tapasztalataikat hasznosítják később a szociális tanulás során. Ugyanezek értő pedagógiai tevékenységgel pozitív irányba terelhetők, azonban ügyelni kell arra, hogy direkt módon sem kívülről, sem pedig felülről nem szabad beleavatkozni a csoportfolyamatokba (például utasítani a diákokat, hogy ne közösítsék ki társukat), mert sokkal kevésbé célravezető. A folyamatkövető megismerés során mód nyílik a konfliktusok észlelésére, megfigyelésére és a szükségletnek megfelelő beavatkozásra, illetve a kívül maradásra. A különböző csoporttechnikákban képzett pedagógus a csoportdinamika eszközeit tudatosan alkalmazva elsősorban a csoportban levő tanulók önismeretét, kommunikációs képességét és szociális érzékenységét fejlesztheti. Az ilyen tanárok tudják kezelni a destruktív tendenciákat, ezzel védve a diákokat az egészségtelen csoporthelyzet okozta sérülésektől, egyúttal előkészítve az integráció lehetőségét. Ennek hatására pedig az iskolai csoportok, közösségek működése javul, az esélyegyenlőség jobban érvényesül és közvetve a közoktatási rendszer is hatékonyabbá válik. Iskolai közegben nem csupán a tanulók közösségének kialakulása során hasznos a csoportdinamikai folyamatok ismerete, hiszen a tanári szobák ajtaja mögött is hasonló történések zajlanak, mint a tantermekben. A pedagógusközösség ugyanolyan változatos csoportfolyamatokon megy keresztül, akár a diákság, ugyanúgy kialakulnak a különböző szerepek és normák, és természetesen ugyanúgy végbemehetnek destruktív hatású folyamatok is. Pedig ebben az esetben rendkívül fontos a jól működő kollektíva kialakulása, hiszen a pedagógusközösség viselkedése, példája, értékrendje, kommunikációja, szabályai közvetlenül kihatnak a tanulókra. Az összetartó, együttgondolkodó, lojális tantestület már pusztán közösségi létével is nevel, példát mutat az iskola diákságának. Nagy felelősség itt a vezetőségre, különösképp az igazgatóra, mint vezetőre hárul: amennyiben ő maga nem kellően felkészült, akkor a közösségben negatív csoportdinamikai folyamatok indulhatnak el, amelyek megoszthatják a testületet, feszültséget keltve ezzel a pedagógusokban, a diákokban és a szülőkben egyaránt. Simonyi Gáspár

19

Egészség

ÚJ KATEDRA

Tornapercek XI. A nyaki fájdalom

A pedagógus munkaeszköze a személyisége. Ennek része megjelenésünk, testtartásunk, egészségi állapotunk is. Sorozatunkban ezúttal a nyaki fájdalmat, panaszokat vesszük sorra, a nyaki gerincszakasz mozgásszervi eredetű betegségeivel és azok kiváltó okaival foglalkozunk. Megelőzésükhöz, lehetséges kezelésükhöz Molnár Notti gyógytornász ad segítséget. A nyaki fájdalom gyakori panasz, melynek hátterében számos ok húzódhat meg. E testrészünk egyszerre szolgálja a fej helyes tartását, egyensúlyi helyzetét, védelmet nyújt az idegek és az erek számára, biztosítja a bonyolult mozgások lehetőségét (előre, hátra, oldalra hajlást és a forgómozgást).

Üljünk egyenes háttal, állunkat húzzuk be és tartsuk meg a helyzetet

20

A nyaki gerincszakasz szervezetünk legbonyolultabb ízületi rendszere. Hét csigolya alkotja, melyek közül a speciális felépítésű és speciális szalagrendszerrel bíró felső kettő – mint funkcionális egység – biztosítja a fej mozgásait, illetve a koponya rögzítését, míg az alsó öt mozgása korlátozottabb. A nyak mozgása az előre- és hátrahajlás, az oldalra hajlás és a forgómozgás. A nyak érzékeny, sérülékeny terület. A csigolyatestek, kisízületek károsodása az itt futó ereket, idegeket érintve panaszokat – fejfájást, szédülést, rossz keringést – idézhet elő. A helytelen testtartás, a tartósan egyoldalú terhelés, a stressz a nyakizmok erős feszülését, merevségét, esetleg állandó fájdalmát váltja ki. Súlyosabb esetben ez a fájdalom kisugározhat a vállba, a karba is. A nyak sérülései, betegségei sokfélék lehetnek, ehelyütt csupán néhánnyal van mód foglalkozni, s közülük is azokkal, melyek az ízületekkel, illetve az izomzattal vannak összefüggésben. Heveny nyaki izomfájdalom (myalgia) alakulhat ki a nyak túlerőltetése, esetleg hideghatás miatt. Szimmetrikus nyaki görccsel, kisfokú mozgásbeszűküléssel jár, a nyak gyakran úgynevezett antalgiás tartásban, kényszertartásban van, amellyel a fájdalom legnagyobb mértékű kizárását próbálja a beteg elérni. Amennyiben a hatások nap mint nap ismétlődnek – például a foglalkozásból eredően –, a fájdalom krónikussá, tartóssá válhat. Pihentetés, fájdalomcsökkentők adása javallott. S bár az izmok nyomásra, mozgásra érzékenyen reagálnak, az óvatos mozgatás mégis jó hatású. Rossz mozdulatot követően, elfekvés esetén, esetleg hideg hatására vagy autóban az ostorcsapás-sérülés kisízületi blokkot, nyaki disztorziót okozhat. Ilyenkor az izmok rándulnak, csavarodnak, torzulnak. A beteg terület mozgása korlátozottá válik, nyomásra érzékenyen reagál, előfordulhat fejfájás, forgó jellegű szédülés, látás-, hallászavar is. Javasolt a nyugalomba helyezés, manuálterápia, illetve a McKenzie-módszeren alapuló terápia lehet a kezelés része. A nyaki porckorongsérv (lágy sérv) kialakulásában a legnagyobb valószínűséggel sorozatos mikrotraumák (rossz mozdulat, fizikai behatás stb.) játszanak szerepet, amelyek az életkor előrehaladtával normálisan is meginduló elváltozásokat felerősítik. A csigolyák közötti porc két részből áll: egy külső, rostosabb gyűrűből és egy belső lágy, rugalmas magból. Az életkor előrehaladtával e belső rész víztartalma csökken, ennek következtében a

2008. október

ÚJ KATEDRA

A fotók a GYM Mozgásközpontban készültek. 

www.gymmozgaskozpont.hu

porckorongok veszítenek rugalmasságukból és magasságukból is. A külső gyűrű elvékonyodik, esetleg el is szakad, a belső lágyabb rész kitüremkedik. Az elváltozás következménye a nyaki gerinc fájdalma, valamint a felkarba, alkarba, súlyos esetben kézbe is kisugárzó fájdalom. Megfigyelhető a nyak kényszertartása, és jellemző tünet még a nyaki izmok görcse is. Fájdalomcsillapítás, izomlazítók adása jó hatású, gyógytornász által alkalmazott McKenzie-terápiával a sérv nagyon sok esetben megszüntethető. Amennyiben ez nem sikerül, műtéti megoldás jöhet szóba. Ha a karba lesugárzó zsibbadást észlelünk, s főként, ha ez folyamatos, azonnal forduljunk idegsebész szakorvoshoz! A csigolyaízületek nem gyulladásos eredetű, merevséggel járó megbetegedése (spondylosis) a porckorong degeneratív elváltozásának következménye. A porckorongok – korábban leírt elváltozásainak – következményeként a csigolyák peremein csontosodási folyamat indul meg, ezen csontkinövések szűkíthetik a csigolyák által közrefogott rést és csatornát. A leggyakoribb tünet a nyaki fájdalom, a kényszertartás (amely idővel további fájdalom forrásává válhat), a nyak merevsége és mozgásra való rendkívüli érzékenysége. Mivel a csontosodás irritálja az ideggyököket, ereket, ez további betegségek kialakulásához vezethet. Zsibbadás, a lapockán keresztül a felső végtagokba sugárzó fájdalom éppúgy megjelenhet, mint a vérellátás problémái miatt kialakuló migrénes jellegű, tarkótáji fejfájás, érgörcs, szédülés, kettős látás, esetleg átmeneti látásvesztés, fülzúgás. A gerincvelő érintettsége, károsodása esetén ismét más betegségek alakulhatnak ki, a beteg izomgyengeséget, a finomabb mozgásokkor ügyetlenséget, érzészavart, zsibbadást érzékel. Ezek a betegségek konzervatív kezeléssel jól gyógyít-

Egészség

A nyakizmok nyújtása. Üljünk egy székre, fogjuk át a fejünket egyik kezünkkel, a másikkal kapaszkodjunk a szék szélébe. Húzzuk fejünket a vállunkhoz addig, amíg nem érezzük, hogy a másik oldalon a nyakizmok megfeszülnek. 10 mp-ig tartsuk meg a helyzetet, utána lassan engedjük vissza, majd ellenkező oldalra is végezzük el a gyakorlatot. További gyakorlat: Üljünk egy székre és nyújtózzunk felfelé előbb jobb, majd bal kézzel, végül páros kézzel.

Üljünk egyenes háttal. Hajlítsuk hátra a nyakunkat és tartsuk meg a helyzetet. (Azért csak hátra, mert úgyis mindig előrehajlítjuk, illetve lógatjuk fejünket.)

2008. október

hatók. Javasolt a rendszeres gyógytorna, a nyújtás, a manuálterápia, a fizikoterápiás eljárások alkalmazása. A nyaki fájdalmak kialakulása megelőzhető. A legfontosabb a mozgás, a nyaki gerincszakasz mozgáskészségének megtartása érdekében végzett torna. Alváskor, pihenéskor feküdjünk lapos felületen, és kispárnával támasszuk alá fejünket. Ügyeljünk a helyes testtartásra, vagyis ne „lógassuk” a fejünket, hanem legyen az a törzs folytatásában, emeljük ki, mintha felfelé nyújtóznánk. Vigyázzunk a hirtelen mozdulatokra, kerüljük a hideghatást és a huzatot. Sérülés, fájdalom esetén sem feltétlenül a kizárólagos pihentetés a megfelelő gyógymód, a betegség pontos ismeretében gyógytornász irányítása mellett lehet és kell megtanulni, milyen fokú mozgás engedélyezett az adott esetben. Molnár Notti

21

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Verebek, medvék, játékok Gondolatok Tandori Dezsőről Tandori Dezső a huszadik századi magyar irodalom egyik legizgalmasabb és legjátékosabb alakja. 1938-ban született Budapesten tisztviselőcsaládban. A bölcsészkaron magyar–német szakos tanári diplomát szerzett. 1971-től szabadfoglalkozású író és műfordító. Nemes Nagy Ágnes volt a gimnáziumi tanára, így korán kapcsolatba került Ottlik Gézával, Mándy Ivánnal, Mészöly Miklóssal, az Újhold irodalmi lap körétől eredt világlátása. Ők voltak a legnagyobb hatással rá, ők formálták ízlésvilágát, irodalmi és filozófiai érdeklődését, és tájékozódását is tőlük szerezte. Írói világa is erről a forrásvidékről származik. Korosztálya irodalmi behajózásakor, a hatvanas évek végén indul a pályája. Első kötete 1968-ban jelent meg, és újszerű hangjával felkeltette a kritikusok figyelmét. Kényes időszak volt. Még nem volt távol ’56, és ott volt ’68 minden tagadásával és ellentmondásával együtt. A korszak irodalmi megújulásának egyik jelentős alakja lett. Tandori fő erénye a gondolatisága. Kilépett a magyar novellák hagyományos világából. Írói figyelme ide-oda kalandozik, és a megközelítések sokasága jellemzi. Hol Budán időz, hol egy történetben keresi Godot-t, hol a madáretetés és -gondozás titkaiba, felelősségébe avat be minket. Az írói mesterség jó ismerője, szívesen ír az alkotás kínjairól és örömeiről. Nincs külön versfilozófiája. Stílusérzéke alapján képes a különféle írástechnikákat ös�szehangolni. Megnevezései pontosak, leírásai a lényegre irányulnak, a körülöttünk lévő világot fejezik ki tele érzelmi és intellektuális energiával. Humor és szomorúság egyaránt jellemzi. Autonóm személyiség. A lét titkait kutató író, aki az ember lehetőségeit keresi a mindennapokban. Külön fejezetet jelentenek életművében a gyerekeknek írt versei a koalákról, a verebekről és a mackókról. Itt is a játéké a főszerep. Mackók sakkoznak: és közben „roppant ritkán kapkodnak, / ketyeghet a sakkóra, / nem ijeszt a mackóra”. A koalák lottóznak, de ott „az eukaliptuszfák eheti leveleit húzkodják”. Néha kerülgeti a dolgokat, de csak azért, hogy a legmegfelelőbb helyről láttassa. Igényes és gondos megfigyelő, nem akarja, hogy pontatlan hírek, információk jussanak hozzánk. Verebei, mackói gondolkodnak, véleményük van, el is mondják. Emberi módon szellemi életet élnek, ha mozgásuk más is. A lovakról szóló beszámolók mellett a foci is központi helyet tölt be világában. A Nagy Gombfoci-könyv az Old Tandor stadionban zajló bajnokságról tudósít, ami legnagyobb nevű focisták tornájáról szólt. A brazil szövetségi kapitánnyal, Couthinhóval kezdődik a regény, aki kinéz az érkezése után az erkélyről a Vízivárosra, és arra gondol, hogy itt vigasztalódhat. A ’78-as brazil tréner azóta

22

mélytengeri búvárkodás közben elhunyt, de a magyar irodalomba Tandori beírta nevét. A 140 x 99 cm-es stadionban zajló gombfocitornán csupa híresség lép fel, és közben ott vannak a medvék és a verebek. A szöveg a sportújságok modorában írt beszámolók a Lánchíd utcából. Micsoda neveket olvashatunk! Itt van Bettega, a szépfiú. (Van-e olyan ötvenes asszony földön, aki e nevet nem ismeri?) Szerepel itt Keegan is, a Hatalmas Egér, Beckenbauer, a Császár és Cerezo, a magyar anyától és brazil cirkuszművésztől származó zseniá­ lis brazil középpályás, aztán Albert Flórián, a vízivárosiak kedvence, mellettük Tichy, Göröcs és Zámbó. Álomszép bajnokság. Az álomszéppé vált múlt hősei. Tényleg mintha álom lett volna az egész – írta Tandori is. A madarak úgy szökdelltek a boldogságtól, mint tavasz idején, az első napsugarak érkezésekor. A kötet alcíme: Liverpool a Vízivárosban. Miért éppen Liverpool? Hagyjuk. Kérdések mindig maradnak. Minden az ő világában játszódik. A stadion is az ő nevét viseli (Old Tandor), bűnügyi regényeit Nat Roid néven jegyzi, és Tradoni felügyelő nyomoz a tökéletes bűntényben. Tandori jól eligazodik több nyelv grammatikai bozótjában, a szavak billiói között a bábeli hangzavarban. Jól ismeri a kortárs és a külföldi irodalmat. Számtalan fontos regény, novella, vers átültetése fűződik nevéhez. Fordításai kiváló mesterségbeli tudást bizonyítanak. Műfordításaiból láthatjuk szellemi táplálékait, és azt az utat is nyomon követhetjük, ahogy végigkalandozta a világirodalmat. Ott is főszerep jut a madaraknak. Egész kötetet szentelt a kiadó a róluk szóló versfordításoknak. Tandori feljegyez, anyagot gyűjt, rendezgeti emlékeit, ír a számára kedves állatokról, tárgyakról, focistákról, játékok-

2008. október

ÚJ KATEDRA

ról, utazásairól, mindennapi életéről, ifjúkori emlékeiről, de igazából az elmúlásról, sajátunkéról és arról, mit érzünk mások elvesztésekor. Tandorinál a „halál mindig testhez áll”. Hihetetlenül gazdag az életműve. Versek, drámák, tanulmányok, regények alkotják. Kötetei hosszú sort tesznek ki a könyvespolcon. Szellemi kalandjai napjainkban zajlanak. A madarak gondozása adja művei ihletét. Világához illő tárgyakat, témákat választ írásaiban. Ébren tudja tartani az olvasó érdeklődését a madarai, lóversenyei és gombfocibajnokságai iránt. Tandorit a dolgok mélyén rejtőző igazságok érdeklik. Rokonszenves költő és ember, beenged minket intim szférájába, beavat szenvedélyeibe. Nyitott a világra, érzékenyen rea­ gál az eseményeire. Érzékenysége nem negédes szavakat jelent a világ szépségei, az emberi tisztesség láttán. Mondanivalójához talált megfelelő stílust. Dinamikus a költői világképe. Versvilága szürrealisztikus képekkel teli. Visszavarázsolja a tovaszállt madarat. Nyughatatlansága költeményei izzó hatásában is megjelenik. Időnként nyelvi sűrítésekkel és túlzásokkal él a mindennapi nyelvi gyakorlat szóhasználata szerint. A metaforák nem díszként jelentek meg nála. Nyelvünk jelenségeit értelmezi. Nagy távlatokban gondolkodik, fogalmak fogalmakra telepednek nála és gördülnek tovább jelentésekkel bővülve. A képzetek egységes elrendezésére törekedik. A szójátékok mestere, a játékosság virtuóza és a nyelv varázslója is. Egyszerre versíró és vershős. Ahogy az operatőr az állandó kameramozgással, kereséssel tartja fenn az érdeklődést, ő is folyton kutatja szemével a tájat, a szobát, az élőlényeket. A hétköznapi nyelv az alapja költői szövegeinek. A szó nála is tárgy. Egymáshoz alakítgatja őket, és közben új és új szövegkörnyezetbe helyezi, és figyeli jelentésváltozásaikat, hatásukat. Szövegei zsonganak, átlengi őket az időtlenség. Reggelenként „elkezd egy idegen napot”. Elüt kollégáitól észjárásával, szenvedélyeivel, szellemességével, játékosságával. Olyan dolgokat is észrevesz, amelyek mellett mások szó nélkül elmennek. Megfigyeléseire magyarázatokkal is szolgál. Nem szép versek írására törekszik. A vers nála a valóság emberközpontú visszatükrözése. Szavai értékítéletet is jelentenek. Színdús cselekményeket olvashatunk verseiben. Az ellenpontozás mestere anekdotikus előadásban. Egyik írásában Saint-Exupéryvel a sivatagba jut, és ha elfogadjuk az ottani hagyományokat, szabályokat, a játék a maga képére formál minket – írja. Aztán jön Camus és A

2008. október

Sulitéka pestis. Ha pestis van, nincs többé titkos nyomozás. A világ egyértelmű igazságokból áll. Időnként nehéz eligazodni műveiben. Igazi olvasói feladat szövegeinek követése, a szellemi kalandozások olvasása közben. Kiváló komponáló, remek montírozó, ahogy a mondanivalót kifejezi különböző elemek, szövegek, képek beillesztésével. Útjai során filozófiai síkok jelennek meg, aztán jön a valóság: „Párizs karácsonyos már, a fákon lámpafüzérek meg rendőrökkel, de ők nem a fákon, csak az undorító autókban”. Aztán angol, bécsi és magyar lovak neveit másolja írásaiba, és persze mindegyikhez tartozik egy fogadás, egy nyerés vagy veszteség, mint ahogy életünk is a gazdagodás és a veszteség keretei között mozog. Az irodalom asszociációkkal övezett országútján vagy tengerén halad. Ott pedig az a lényeg, mit találunk az erdő mélyén, a város utcáján vagy a tengerfenéken és a vízfelszínen. A lényeg, milyen a klíma, mi történik az élőlényekkel, mit teszünk, milyen a táj, vagy milyen lehetne. Az ezekről szóló beszámolók, mesék, versek, szövegek okán jön izgalomba az emberi elme. Így jegyzi az író az időt. A Sár és vér és játék című regényében a madár megnyílik előttünk lény-szempontból, és nem csak egy szó marad. Az öntudatlan lények és az emberi gondoskodás kettősségére épül a szöveg a regényben. „Mindenünk visszahozhatatlanul múlik –, írja, de nem tartjuk hozzá az értékrendünket” – folytatja, mert a fő kérdés: hogyan lehet ezt kibírni? A nyelv nála nemcsak forma és lehetőség a gondolatok pontos megfogalmazására, hanem törekvés is, hogy minden mondatának legyen igazsága, legyen az egy felismerés, egy állítás világunkról. A kötetlen kompozíció híve. Lények hálózatát teremti, ahol Szpéróval, a koalákkal meg gombfocistákkal együtt éljük át a létezést. Tandori nem határozható meg aktuális politikai ismérvek alapján. Igazi civil. Nem politikus alkat. Nem szenved életundortól. Művei feljegyzések magunkról, arról, hogy írni szenvedés, aminél csak az a nagyobb kín, ha nem ír. Nem csak hozzá hasonló élményekkel kell rendelkeznünk, hogy vonzzanak írásai. De ha hasonló az érdeklődésünk, közelebbinek érezzük, mert ha szívesen gombfocizunk, kártyázunk, sakkozunk, vagy vágy él bennünk a lóversenyzés iránt, vagy szeretjük megfigyelni madarainkat, és szívesen elmélkedünk arról, hogy mivégre is születtünk, és mi az élet, szorosabb szellemi kapcsolatba kerülhetünk vele. Így azonos élménybázisról figyelhetjük a történeteit, és szellemi kalandokon kísérhetjük akár át Budán, akár át Salinger, Plath, Handke vagy Ginsberg szövegein egész Tandoriig. Novák Imre

23

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Megoldásközpontú tanítás Hogyan javítsunk a diákok magatartásán, jegyein, a szülői támogatáson és a tanári kar morálján? A Megoldásközpontú tanítás olyan kezdő, gyakorló és leendő tanárok kézikönyve, akik pozitívabban, megoldásközpontúan kívánnak foglalkozni tanítványaikkal. A program a „kivételek” megfigyelését hangsúlyozza, azaz azokét az alkalmakét, amikor nem merülnek fel problémák, és elmagyarázza, hogyan használhatják fel ezeket a pedagógusok egy új kontextus teremtésére, melyben tanulóik sikeresebbé válhatnak. Szülők és tanárok is rengeteg ötletet és hasznos gyakorlati tanácsot meríthetnek Linda Metcalf tudományos igénnyel megírt, gyakorlati szempontú, bizalommal teli módszert bemutató könyvéből. A könyv a magatartási és tanulmányi gondokkal küzdő gyerekek oktatásához kínál pozitív alternatívát. Gyakorlatias, közérthető módszereket és stratégiákat mutat be. Nemcsak egyetemi hallgatóknak vagy frissen végzett tanároknak és gyakorló szülőknek ideális, de a tapasztalt pedagógusoknak is valóban hatékony új megoldásokat kínál, megoldásközpontú megközelítésben. A kézikönyv többek között a következő témákat tárgyalja: hogyan teremtsünk moti­ váló környezetet; hogyan állítsuk meg keletkezésükkor a magatartási problémákat; hogyan tárgyalhatunk az ellenálló szülőkkel; a figyelemzavar, a hiperaktivitás, a düh, a zaklatás, az iskolai fóbiák és a depresszió kezelése; fegyelem; hogyan teremtsünk lehetőséget a diákoknak reputációjuk javítására és a fejlődésre. Dr. Linda Metcalf szakképzett házassági és családterapeuta, hivatásos nevelési tanácsadó, volt középiskolai tanár, iskolapszichológus, jelenleg pedig a biztonságos és drog-

A Németh László Társaság Országos Középiskolai Tanulmánypályázata 2008/2009.

A pályázat célja, hogy elősegítse a modern magyar irodalomban (és különösen Németh László életművében) rejlő szellemi értékek beépítését az ifjúság erkölcsi tudatába, hozzájáruljon a középiskolai tanulók irodalmi műveltségének bővítéséhez, s lehetővé tegye a korosztály legjobbjai számára a tapasztalatgyűjtést a kutató- és elemző munka folyamatában és módszereiben, értekező prózai művek készítésében. A pályázatot tizenegyedik alkalommal hirdetjük meg a 9.–12. évfolyamos középiskolai tanulók számára. Pályatételek 1. Németh László Irgalom c. regényének emberképe 2. Nagy Gáspár költészetének morális és esztétikai értékei 3. Lázár Ervin A fehér tigris c. allegorikus regényének értelmezése

24

mentes iskolák szervezetének koordinátora a mansfieldi független iskolakörzetnél, a Texas állambeli Mansfieldben. Dr. Metcalf számos gyermek- és serdülőterápiáról szóló cikke mellett három könyvet is írt. Számos helyen – köztük az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Nagy-Britanniában – dolgozott különféle iskolarendszerek tanácsadójaként, ahol megoldásközpontú, rövid távú terápiát alkalmazott, valamint magánpraxisában is foglalkozott gyermekek és serdülők otthoni és iskolai problémáival. A texasi Arlingtonban él férjével, Rogerrel, valamint gyermekeivel, az ifjabb Rogerrel, Kellivel és Ryannel. Dr. Metcalf workshopokat és tanácsadást is vállal, a kötetből pedig megtudhatják többek között azt is, hogy hol, milyen címen érhető el. A kiadó a kötetet kezdő, gyakorló és leendő pedagógusoknak ajánlja. (Alexandra Kiadó, 2008, 165x235 mm, 240 oldal, ára: 2999 Ft) A három pályatétel közül egy kidolgozásával lehet nevezni. A pályázat egyéni verseny. A pályázat formai követelményei: a pályaműveket két példányban, maximum huszonöt oldal terjedelemben, a szakirodalmi források pontos feltüntetésével, jeligésen kell beküldeni a Németh László Gimnázium címére (1558 Budapest, Pf. 29), Lami Pál igazgató nevére 2009. február 16-ig (a postabélyegző dátuma). Zárt borítékban kérjük mellékelni a szerző nevét, osztályát, lakcímét, magyartanára nevét, iskolájának bélyegzőlenyomatát, címét és telefonszámát. Kérjük, hogy a szaktanár a tanuló önálló munkáját a fenti adatokat tartalmazó azonosító lapon aláírásával igazolja. A formai előírások betartásának hiánya vagy pontatlansága hátrányosan érintheti a pályázót. Bármilyen felmerülő kérdésre a Németh László Gimnázium igazgatója, Lami Pál ad felvilágosítást telefonon (1/320-8276) és elektronikus levélben ([email protected]). A pályázat értékelése a húsvéti szünet után esedékes. Az eredményről minden pályázó iskolája értesítést kap. Németh László Társaság

2008. október

ÚJ KATEDRA

2008. október

Kottavarázs

25

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Rajzokkal mesélő művész

A karikatúra Oscar-díjasa vendégeskedett Balatonvilágoson Immár hagyományosnak mondható, hiszen ezúttal már második alkalommal örülhettek a képes humor művelői és kedvelői annak, hogy fantasztikus körülmények között, közvetlenül a magyar tenger partján karikatúraversenyre került sor Balatonvilágoson. Az Aligai Hully-Gully címet viselő rangos megmérettetésre sok művész küldi el a megadott témákra készített műveit, de jó néhányan élnek az egyhetes alkotótábor kivételes adottságaival, és a Balaton partján várják, hogy fantáziájuk még a záró kiállítás megrendezése előtt a víz fölött cirkáló sirályok magasságába emelkedjen. Ebben az évben már az alkotótábor is nemzetközivé vált: német vendégei között a karikatúra Oscar-díjának számító elismerést nemrég átvevő Rainer Ehrt grafikus-illusztrátorral is találkozhattunk. Rainer Ehrt nagyapja festőművész volt, de ez a fajta szatirikus stílus nem volt megfigyelhető alkotásain. „Amikor a Kunst und Design főiskolán kerestem az utamat Halléban – emlékezett vissza céljainak első, hevenyészett megfogalmazására Rainer Ehrt –, egyre biztosabbnak látszott számomra, hogy valamilyen módon a képeimmel mesélni szeretnék az embereknek, és grafikusként a szatirikus illusztrációkban találom meg leginkább önmagam. Később az is kiderült, hogy a karikatúráim fejezik ki legösszetettebben, mégis a lehető legegyszerűbben és legvilágosabban a mondanivalómat a világról.” Próbált, persze hogy próbált foglalkozni a designnal is, de mindig a szatirikus rajzaihoz tért vissza. Vonzódása ehhez a műfajhoz egyrészt a családi hagyományok miatt, másrészt azért meglepő, mert sokan úgy gondolják, hogy a karikaturista nem művész, munkája valami bulvár újságíráshoz hasonlatos valami, néha ugyan mosolyt csal az arcokra, de nincs benne több. „Egy igazi karikatúra felráz és megbotránkoztat, az életünk átgondolására késztet” – vallja Rainer Ehrt. Persze az ilyen rendkívüli erővel rendelkező rajzok felkészületlenül, alapvető társadalmi ismeretek, szárnyaló fantázia, humor, tehetség nélkül nem születhetnek meg. Ezek azonban már művészi alkotások. „A karikatúra önkifejezési forma, ahol az ötlet, a gyakran súlyos mondanivaló humor-

Rainer Ehrt az aligai alkotótáborban készített rajzaival

A művész egyik leghíresebb műve a német egyesülésről

ba pólyálva jelenik meg. A humorérzék az öngyógyítás egyik legszimpatikusabb formája. Mindenki érzékeli, hogy a világ súlyos beteg, de senki sem óhajt róla tudomást venni. A karikatúrák azonban rádöbbentik az embereket mindarra, amire a világ gyógyulása érdekében fel kell hívni a figyelmet.” Rainer Ehrt időnként vissza-visszatér a vászonhoz, újra és újra fest, de minden egyes alkalommal rá kell döbbennie, hogy az ő erőssége a litográfia, a művészi rajzok, no és legfőképpen az igazi nagy szerelem, a legkomplexebb műfaj, a karikatúra. Főiskolai tanára ezt láthatta meg, amikor angol és francia magazinokat tett elé a lengyel és csehszlovák újságok mellé. „Szerencsére mesterem utazhatott nyugatra, így megismerhettem az angol és a francia karikatúrákat, amelyek mind a mai napig etalonok számomra. Sajnos a diktatúra idején csak rejtetten lehetett megfogalmazni azokat a dolgokat, amelyek a leginkább érdekelték az embereket. A történelemből és az irodalomból kellett megfelelő utalásokat találni

26

2008. október

ÚJ KATEDRA

Szertenéző

a pillanatnyi helyzetre, hogy mindenki megfelelő színvonalon tudjanak taszámára érthető legyen a megoldás.” nulni, és ne lássák túl sötéten a jövőt. Az 1988-ban megkapott diplomája „Szörnyen nehéz a szociális helyzet! után persze jól fizető állás után kellett Egy-két komoly német és nemzetközi néznie. Könyveket illusztrált, színházi művészeti díjjal a hátam mögött már és filmplakátokat készített. „A német biztosnak látszik a megélhetésünk, de egyesülés után robbanásszerűen teret nem árt egyszerre több vasat is a tűzkövetelt magának a szatirikus irányben tartani. Amellett, hogy minden vonal is az újságokban: a hatalmas hónapban két teljes újságoldalt kaváltozások sok hibával mentek végbe. pok az Eulenspiegeltől, az 1860-ban Mindig így történik, ha összedől a régi alapított svájci szatirikus magazin, a világ és új épül helyette. Ami 1989-ben Nebelspalter és a berlini Cicero állanmég nem kellett az újságoknak, azt dó munkatársa vagyok, nem utasítom 1990-ben már meg lehetett jelentetni. gőgösen vissza, ha könyvillusztrálásEbből a szempontból nagyszerű évek ra kérnek, sőt magam is foglalkozom következtek: végre véleménye lehetett könyvkiadással.” a legfontosabb dolgokról az emberekBúcsúzásképpen hozzáteszi: őszinte nek, írók, újságírók, művészek kritikus örömmel látja, hogy Magyarországon szemmel vizsgálhatták az eseményeis vannak karikaturisták, akik dacolva ket, természetesen politizálni kezdtek Dluhopolszky László karikatúrája a cikk a digitális világ diktálta trendekkel, a karikaturisták is. Nem szenvedtünk szerzőjéről kézzel rajzolnak, festenek és legfeljebb témahiányban, az biztos!” beszkennelik a kész képet, ha küldeni Ami fáj Rainer Ehrtnek, az éppen az, hogy most langyos kell valahová e-mailben. „Nincs annál nagyszerűbb érzés, lett újra ez a műfaj, olyan aranyos, kedves, kis erotikával fű- mint amikor a tiszta fehér papírlapon egyszerre csak megszerezve, de hol vannak a kilencvenes évek nagy művészei az jelenik valami, aminek a csírája az agyadban és a szívedben ütős gondolataikkal? – teszi fel szomorúan a kérdést. Ma- keletkezett, csak ki kell bontani. Igaz, öreg dínó barátom?” gát már dinoszaurusznak nevezi, aki csak kézzel hajlandó – öleli meg nagy szeretettel kollégáját, Dluhopolszky Lászdolgozni, sem a fotósmasinák, sem a számítógép segítségét lót, aki, mint kiderül, éppen azzal foglalatoskodik, hogy az nem veszi igénybe. Felesége iparművész, de három gyerekü- interjú készítőjét észrevétlenül ceruzavégre kapja. kért sokkal többet kell dolgozniuk a kapitalizmusban, hogy H. Gábor Miklós

Zsámbéki Dekameron Idejét se tudom, mikor láttam legutóbb ilyen lendületes előadást! Aminek íze, sava-borsa, humora és drámai ereje volt. Zsámbékon, a festői kora gótikus Romtemplom tövében, egy holdfényes nyárutóesten varázsolta elénk a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata. Boccaccio megunhatatlan reneszánsz komédiáját, a Dekameront keltették életre jó érzékkel, korhű stílusban, igazi commedia dell’arte tálalásban. Úgy, ahogy ma már ritkán látni nálunk klasszikusokat. Kevés, de ötletesen megválasztott, hatásos díszlettel, jelmezzel, sodró erejű zenével, ami mi is lehetett volna más, mint Orff élettől harsogó Carmina Buranája! A fékezhetetlen temperamentummal, akrobatikus ügyességgel játszó fiatal színészek valóban játszottak. Érzékelhetően maguk is élvezték az évődő játékot, a bolondozást. És ennél nincs jobb! A szöveghűséget tiszteletben tartva képesek voltak arra is, hogy a pillanat adta helyzeteket rögtönzéseikbe beleszőjék. Egy harangkondulás, egy kutyaugatás, egy váratlan nézői reakció – mind-mind kitűnő sziporkákra adtak alkalmat. Kiragyogott az előadásból Trill Zsolt, aki elbűvölő sokszínűségével, eredeti humorával mindenkit le-

2008. október

játszott a színről, és akinek méltó párja volt Szűcs Nelli a maga bájos gátlástalanságával. A maroknyi társulat tagjai az első pillanattól fogva elhitették velünk, hogy a pestistől letaglózott Firenze menekülő lányai és fiai, akik a pusztító dögvész fenyegetése közepette is éppen most fiatalok, és minden baj ellenére is éppen most vágyódó, gyarló, naiv, elszánt és leleményes szerelmesek. A rendező, Vidnyánszky Attila is letette névjegyét, a maga vagány, szabálytalan módján: a néző számára tettenérhetetlenül, mégis markánsan érzékelhetően. Aki most lemaradt a nemzetközi kortárs művészeti központ e jeles rendezvényéről, ne bánkódjon, figyelje, mivel készülnek jövőre Zsámbékon! Mert, saját megfogalmazásuk szerint, céljuk: „a kőszínházi évadon kívüli szabadabb kísérletezés terepének, a létrehozott előadások workshop jellegének, valamint a szűkös anyagi források között egy kicsit az avignoni fesztivál Theoréma programjához hasonlóan izgalmas, érlelődő fiatal rendezők és társulatok számára egy-egy új előadás létrejöttének segítése.” Ha pedig a beregszásziak fellépnek valahol nálunk: el ne mulasszák! Ilyen ízes magyarsággal szépen szóló, életteli, tehetséges előadást, valódi „örömzenét” ritkán látni-hallani. Sándor Mária

27

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

„Ég és föld közötti erő közvetítőjének érzem magam”

Dóczy Péter most Nagy László ritkán elhangzó költeményeivel szeretné megajándékozni a verskedvelőket A hatgyermekes Dóczy család legfiatalabb tagja, Péter a Somogyi Béla Utcai Általános Iskolából indult, s bár nem énekelt a Rádió Gyermekkórusában, mégis a „világot jelentő deszkákon” kötött ki. Nem is akármilyen színpadokon játszott, hiszen előadásaival beutazta egész Európát, most pedig már a negyedik, hagyományosnak éppen nem mondható verslemezének a megjelenését várja. – A „somogyisok” közül kerültek ki annak idején a Magyar Rádió Gyermekkórusának a tagjai, a kerület irigyelt tanulói, akik már egészen fiatalon megtapasztalhatták, mit is jelentenek azok a bizonyos világot jelentő deszkák! – Engem nem vonzott igazán a gyerekkórus, zeneis voltam, énekeltem is, táncházaztam, tizenhárom éves koromig zongorázni tanultam, de tizennégy évesen mindebből az alakult ki bennem, hogy filmrendező szeretnék lenni. – Ehhez képest elég váratlant húzott élete sakktábláján azzal, hogy a zenei általános után a Piarista Gimnáziumban folytatta tanulmányait… – Nemrég gondoltam át éppen, hogy kamaszként milyen jó döntést hoztam! A sors érdekes játéka folytán azzal a tanárommal, aki a szemem kinyitotta, aki a figyelmemet a költészet felé fordította, akinek tulajdonképpen az életem szellemi indíttatását köszönhetem, Jelenits Istvánnal avathattam fel Pilinszky János emléktábláját a Horánszky utca 27-es számú ház falán. Jelenits tanár úr, aki igen jó kapcsolatban volt a

nagy költővel halála napjáig, életem meghatározó pillanatait ajándékozta nekem azzal, hogy találkozhattam az inkább elhallgatott, mint megmutatott Pilinszkyvel. Az ő fantasztikus személyiségén keresztül testközelbe hozott költészet minden porcikámba beleégett. Az a titok, ami Pilinszkyben és a költészetében rejlett, az az igazságkeresés, az a vágyakozás az élet teljessége után, a mai napig nagy hatással van rám. Pilinszky életével és költészetével adott válasza a legmeggyőzőbb számomra arra a kérdésre, hogy mi is a művészet. – Hogy keveredett mégis a Színház- és Filmművészeti Főiskolára? – Valahonnan megtudtam, hogy rendezőhallgatók fiatalokat keresnek a vizsgadarabjaik szereplőinek. Akkor készült a vizsgájára többek között Szikora János is. Megfogott ez az egész dolog, és felvételiztem a főiskola színész szakára. Első évben csak a Nemzeti Színház stúdiójáig jutottam, de a stúdió vezetőjének, a legendás Bodnár Sándornak köszönhetően már sikerült mélyebb, komolyabb tapasztalatokat szereznem a színpadi munkával kapcsolatban. A következő évben sikerült a felvételim. – Kerényi Imre osztályába került, aki éppen akkor a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt… – Nem is igen volt ideje foglalkozni velünk! De én még a legendás főiskolai tanári karból megismerkedhettem Nádasdy Kálmánnal és Montágh Imrével is. Montágh inkább a sporttársam, barátom volt, együtt futottunk, úsztunk, lovagoltunk, Fischer Sándor tanár úr igyekezett megtanítani a színpadi beszéd alapjait. Ők hárman már az égi főiskola professzorai. – Diploma után remek szerepekkel a veszprémi, miskolci színház következett, a budapesti Nemzeti Színház, Névjegy Dóczy Péter Született: Budapest, 1957. február 10. Tanulmányok: Piarista Gimnázium, Színház- és Filmművészeti Főiskola Pályafutás: veszprémi, miskolci színház, budapesti Nemzeti Színház, 1992 óta szabadúszó Elismerések: Színházi fesztivál különdíj, előadói fődíj (1992, Párizs) Család: egy felnőtt és két gyermek édesapja, Gergő Pál orvos, Júlia idén érettségizett a Trefort Gimnáziumban, Orsolya 8. osztályos tanuló a Fazekasban.

28

2008. október

ÚJ KATEDRA

Idén harminc éve, hogy elhunyt Nagy László. E ténytől elszakadva, a költő időszerűsége és közéleti szervesülése, közönségvonzó ereje, minősége és tartása élteti műveit. Több vers, noha erősen beágyazódott a szellemi közéletbe, mégse ismétli a közhelyeket, szóval újat mond. Méltatói szerint a művészien megfogalmazott társadalmi él és a tartalmi időszerűség miatt érvényesek. A Medvezsoltár című kompozíció törzsét Nagy László eddig ritkán mondott, de roppant fontos művei alkotják. A mondott versek: Asszony-fejű felleg; Szindbád; A Mindenség mutogatója; Aranyalmafám; Medvezsoltár (részben énekelt); Krónika-töredék; Puskapor és mákszem; A bomlás üzenete; pásztoRablók; Gyászom a Színészkirályért. Az énekelt versek: Pirosodik Húsvét; Pünkösdi hajnal; A meggyfa alatt; Csodafiu-szarvas; Születésnapra; Virág, virágom; Kitűnik származásom. Dóczy kivételes beleérzéssel talált rá a ma remitologizálónak és organikusnak jellemzett költészet előadói megoldására. Néhány versben maga is énekel az együttessel (például Kitűnik származásom). A Medvezsoltárhoz kiválóan alkalmazza a torokdoromb éneket. Felfogása szabadon alkalmazkodik a modern-ősi és a gúnyos vagy drámai tartalomhoz. Egészen egyedit alkot a pásztoRablókkal. Ágh István kijelentette a műsorról, hogy Dóczy rendkívül találékonyan bontotta ki a művek rejtett tartalmát is. (Nagy András)

majd a Győri Kisfaludy Színház. De már Miskolcon elkezdődött valami más is, ami igazán meghatározó lett a pályáján. – Lassan negyedszázada már, hogy Lőrinszky Attila zenész barátom közreműködésével Szilágyi Domokos műveit mondtam el Kényszerleszállásaim című estünkön. Ezt követte a Körön belül, amelyet Hervay Gizella naplójából állítottam össze, és idén húsz éve, hogy megpróbálkoztam egy Pilinszky-esttel is, ez volt a Vesztőhely télen. – Rossz nyelvek szerint úgynevezett önálló esteket azok a színészek állítanak össze, akik szabadúszók vagy éppen cserepadosok a társulatukban. – Én ezzel nem vagyok megvádolható, hiszen rengeteg nagy szerepet eljátszottam a színházaimnál. A kezdetektől élt bennem a vágy valamifajta kísérleti színház iránt, ahol a tánc, a képzőművészet segítségével olyan komplex produktummal, önálló szellemi termékemmel tudok megjelenni, amelynek a fővárosban abban az időben a MU Színház volt az otthona. Tehát nem a „valamiből élni kell” kényszere vitt a költészethez, hanem az a plusz szellemi igény, a magyar szellemi eszenciák megmutatásának kényszere, ami állandóan kikívánkozik belőlem, amire időt kell szakítanom akkor is, ha rengeteg egyéb elfoglaltságom van. Ezt a szándékomat szerencsére elég gyakran visszaigazolja az élet: estjeimmel bejártam Európát, egy párizsi fesztiválon megkaptam a legjobb előadó díját, filmek, CD-k, DVD-k készültek róluk, illetve az előadások alapján némelyiket újragondolva, újrafogalmazva rögzítettük. – Nemrég a Gózon Gyula Kamaraszínházban szerepelt egy különleges produkcióban. – Igazi drámát már kevés helyen játszanak Budapesten. Egy fiatal svéd-magyar fiú, Berzsenyi Bellaagh Ádám vizsgamunkájának a producere és egyben az egyik főszereplője vagyok. Kedvenc darabomat vitte színre, Lars Norén svéd szerző Éjszaka a

2008. október

Főhajtás nappal anyja című művét. Kemény feladat, de tiszteletre méltó, hogy Ádám mindjárt a pályája elején izgalmas anyaghoz nyúlt. Jó dolognak tartom, hogy a Svédországban élő, Angliában tanuló magyar fiatalembernek lehetőséget adott a londoni egyetem, hogy a diplomamunkáját Magyarországon rendezze. – Most megint nagy dobásra készül: Nagy László versei­ ből Medvezsoltár címen a Mentés Másként együttessel közös hangoskönyv-CD kiadását tervezik. Mikor lesz látható, hallható? – Az elmúlt év nyarán Nagy László szülőházánál, Iszkázon a költő ritkán elhangzó verseinek előadására kért Nagy András, Nagy László fia. Ivánovics Tünde és Fábri Géza, a Mentés Másként együttes tagjai alkotótársként szintén szerepeltek a műsorban. Az első pillanatban kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk, s a próbák alatt sikerült világra segítenünk egy

Dóczy Péter Lars Norén Éjszaka a nappal anyja című drámájában

különleges versszínházi produkciót. Nagy László mitologikus mélységekig visszanyúló költészetének a sámáni zene, a kora középkori koboz még nyilvánvalóbbá tette a benne rejlő ősi erejét. Ahogy a címadó verset mondom például, ég és föld közötti erő közvetítőjének érzem magam! A Magyar Rádióban élőadásban faggattak a produkció létrejöttének körülményei­ ről, a Magyar Katolikus Rádió pedig felajánlotta segítségét, hogy megörökíthessük ezt az előadást. Idén júliusban zajlottak a felvételek, és november 20-án 18 órakor már lemezbemutató előadásra várjuk az érdeklődőket a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol természetesen kapható lesz a kis könyvecskébe – amely az elhangzó verseket tartalmazza – bújtatott CD. H. Gábor Miklós

29

Hirdetés

ÚJ KATEDRA

Mire jó az energia?

?

Milyen energiaforrásokra számíthatunk 10 év múlva?

?

Hogyan takarékoskodhatunk úgy az energiával, hogy ne éljünk kényelmetlenebbül?

?

Hogyan használjuk biztonságosan az energiát?

Az EnergiaKaland új, nagyszabású tanulási program, amelynek célja, hogy a Nemzeti Alaptantervhez kapcsolódva segítse a pedagógusok munkáját a diákok energiával kapcsolatos tudásának és kompetenciájának fejlesztésében, energiatudatos szemléletének kialakításában. A www.energiakaland.hu portálon négy korcsoport – 6-10 év, 9-12 év, 11-15 év és 14-18 év – fejlesztheti tudását hatékony és játékos tanulási módszerekkel, letölthető oktatási segédanyagokkal.

Készült az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakmai támogatásával, együttműködésben az E.ON-nal.

3 0Untitled-4

1

2 0 0 2008. 8 . 09.o22.k 16:40:00 tóber

Kitekintő

ÚJ KATEDRA

A török konyha Ma már szinte valamennyi európai kis- és nagyvárosban kaphatunk ízelítőt a török konyhából, Krakkótól Párizsig, Londontól Budapestig mindenütt belefutunk a főként a különféle koftákat, kebabokat, előételeket és édességeket kínáló gyorséttermekbe. Ám a török konyháról és étkezési szokásokról ez alapján aligha alkothatunk pontos képet, elegendő, ha csupán arra gondolunk, milyen meghatározó szerepe van e gasztronómiában a rengetegféle halnak vagy a kenyérnek. A török konyhát a világ nagy konyhái közé szokás sorolni, annak ellenére, hogy az eredeti közép-ázsiai török konyha szegényes és egyszerű volt. Mégis sikerült meghatározó pozícióra szert tennie, aminek döntően három oka van. Egyrészt az ország természeti adottságai s így a konyhai alapanyagok gazdag választéka, másrészt az ország területi elhelyezkedése Európa és Ázsia közé ékelődve, harmadrészt a török hódítások, az ottomán birodalom létrejötte, ami a kulturális hatások érvényesülését tette lehetővé, nem beszélve arról, hogy a török konyha számos ételt „honosított” ebben az időszakban. A nagy hódítások idején kialakult úgynevezett palotakonyha, a szultán konyhája egyesítette a hagyományokat és az újdonságokat, az étkezés szerepét pedig nagyon magas szintre emelte. Ha hinni lehet a történetíróknak, volt olyan időszak, amikor több mint ezer szakács gondoskodott az uralkodó és környezete étvágyának kielégítésén. Ugyanakkor a török konyha (egy vékonyka szeletének) mostani gyors térhódításában fontos szerepet játszottak és játszanak azok a törökök, akik a jobb megélhetés reményében jelentős számban hagyták el hazájukat, s új lakóhelyükre magukkal vitték kedvenc ételeiket. Egy igazi török szakácskönyv mintegy felét a különféle levesek, előételek, saláták és a kenyérfélék leírásai teszik ki, s csak ezek után jöhet minden más. A klasszikus török étkezés nem képzelhető el leves nélkül. Még akkor sem, ha reggeliről van szó vagy éppen egy lefekvés előtti, késői vacsoráról. A levesek népszerűségét mutatja, hogy erre specializálódott éttermek működnek, ahol az évszaknak megfelelően frissítő vagy éppen tartalmasabb levesek, de csakis levesek kaphatók. Előbbiekben domináns elem lehet a joghurt, a paradicsom vagy más könnyű zöldség, a menta, a citromlé, de fogyasztanak szárnyasból vagy bárányból készült hideg levest is. A téli levesek gazdagabbak, sűrűbbek, nehezebbek, készülnek hallal is, hússal is. Népszerűek a pacallevesek, a tarhonyával vagy rizzsel, illetve az akár többféle hüvelyessel (lencsével, fehérbabbal, borsóval, csicseriborsóval) gazdagított levesek is. A hideg és meleg előételek (meze) gazdag választékával alig-alig kelhetnek versenyre más nemzetek konyhái. Ha csupán a legtipikusabbakat kellene összegyűjteni, két tucat után feladnánk a felsorolást. Ráadásul egy-egy alkalommal nem egy, hanem többféle előételt is fogyasztanak, különleges alkalmakkor pedig akár 10-15 különféle étkezésindító is kerül a raki-asztalra (az elnevezés egyrészt az előétel török neve, amely asztalt jelent, másrészt utal arra, hogy előszeretettel fogyasztanak hozzá rakit, azaz ánizslikőrt). Az

2008. október

előételek jelentős többsége egyszerűen, akár egy nappal korábban is elkészíthető. Az alapanyagok között meghatározó szerepe van a zöldségeknek. A padlizsán, a paprika, a paradicsom, az articsóka, a zeller, a petrezselyem, a hüvelyesek, a cukkini, a burgonya, az uborka, a karfiol mellett különleges szerep jut a leveles zöldségeknek és a gyenge szőlőlevélnek, ez utóbbiakba kerülnek ugyanis a fűszerezett töltelékek. Összetételüknek csak a fantázia szab határt. Az alap a rizs, de a különböző magok és gyümölcsök mellett húsok és halak is szerephez jutnak. Az előételek további meghatározó alkotóelemei a különféle olívabogyók és a sajtok, illetve a kenyérre kenhető pépesített és fűszerezett zöldségek. Mindebből következik az is, hogy egy igazi raki-asztal mellett egy vegetáriánus is a bőség zavarával küzd, s ez már egy jobb gyorsétterem kínálata esetén is igaz. Az előételek között ugyanakkor olyan különlegességek is szerepelhetnek, mint például a borjúvelőlepény, az erősen fűszerezett, nyers vagdalt hús vagy a töltött feketekagyló. Az előételekhez frissen sütött kenyér dukál. A kenyér egyébként korábban az evőeszköz funkcióját is betöltötte. 800-1000 éve ismert és fontos a lepénykenyér – amelyet korábban nem kemencében, hanem egyszerű sütőlapon készítettek –, az asztalon szívesen látottak a vekni formájú parasztkenyerek, a serpenyőben készült tészták, a réteslapszerű, vékony leveles tésztából készült töltött kenyerek, a börekek és természetesen a világszerte ismert pita, amelyet török konyhában nem töltenek meg, hanem csíkokra vágva, köretként használnak.

Baklava

31

Kitekintő A nagyvárosi gyorséttermekből fájdalmasan hiányoznak – a szélesebb leveskínálat mellett – a halak és a tenger gyümölcsei. A halak esetében ez különösen ott meglepő, ahol a tengerektől való távolság mértéke ezt nem is indokolná. Pedig a török halételek egyik sajátossága az egyszerű és gyors elkészítési mód. Mivel az ország egyaránt határos a Fekete-, a Márvány- és a Földközi-tengerrel, nem véletlen, hogy a hal kiemelt szerepet játszik az itt élők étkezésében. A kifogott zsákmányt gyakran sütik faszénparázson, esetleg zöldségekkel, de grillezik nyárson is, a nagyobb halakat pedig pergamenpapírba, sütőpapírba csomagolva készítik el. A frissen történő felhasználás a meghatározó, de azért előfordul az egyszerű – hagymás, citromleves olívaolajjal – pácolás is, aki pedig igazán különleges ételre vágyik, az rakit is használhat az előkészítéshez. Az egyik leglátványosabb török halétel a parázs felett sütött, szőlőlevélbe göngyölt szardínia, valamint a kebabszerűen előkészített és szintén faszén felett sütött kardhalnyárs (hal-, vöröshagyma-, paprika-, paradicsomdarabok nyársra szúrva). A tenger gyümölcseit az idénynek megfelelő zöldségekkel készítik, legtöbbször lassú tűzön, cserépedényben, gazdagon fűszerezve. A húsételek esetében a bárány-, illetve ürühúsból készítettek vezetik a sort, de a borjú, a marha és a csirke is kedvelt alapanyag. A vallási szabályok miatt sertéshúst nem fogyasztanak, s ez a helyzet a vérrel is. Ezek az ételek őrzik a régi idők adottságait, amikor nem állt rendelkezésre korlátlanul húsféle, ezért sok ételt darált vagy apróra darabolt húsból készítenek el, és zöldségekkel, kenyérrel, tojással dúsítanak. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne lennének klasszikus receptjeik a korábban csak ünnepi alkalmakkor tálalt egyben sült húsokra is. Az elkészítés módja változatos, faszén felett sütve, zöldségekkel párolva, serpenyőben, kemencében vagy agyagedényben sütve-főzve a leggyakoribb. A kofta speciálisan fűszerezett darált hús, amelyet lepényformában vagy széles (2-3 cm) nyársra fűzve készítenek el. Szinte minden településen eltér valamelyest a recept. Igaz ez a kebabokra is, amelyek gyakrabban készülnek apró húskockákból, s a nyársra kerülhetnek zöldségek – paradicsom, paprika, hagyma, uborka, padlizsán – is. Külön kell szólni a muszakáról, amely hasonlít a mi rakott ételeinkhez. Alapanyaga a sokféle zöldség és a darált marha- vagy bárányhús, amelyeket együtt párolnak és/vagy sütnek meg. A törökök is kedvelik a belsőségeket, a máj, a velő, a vese népszerű alapanyag, s sok helyen kerül a terített asztalra ürüfej vagy ürühere is. Tálaláskor gyakori köretek – az elmaradhatatlan kenyér mellett – a különféle darabos zöldségmártások, illetve pürék, tészták és a rizs. A sütemények a török konyhában nem egyszerűen étkezés lezárását jelentő édességek. Egyfelől azért van megkülönböztetett szerepük, mert a teázási kultúra fontos kellékei is egyúttal, másrészt nagy becsben áll, mint ajándék is. A sütemények az igazán édesszájúaknak ajánlottak, a mézzel, szirupokkal átitatott tészták, hiába a sok mag (pisztácia, mandula, dió, mogyoró stb.), nekünk kicsit szokatlanok. Szót kell ejteni a török étkezéshez szorosan hozzá tartozó, speciális italokról is. A jellegzetes, két egymásra he-

32

ÚJ KATEDRA

Pita és némi hozzávaló Mivel az édességeken kívül szinte minden ételhez fontos köret a kenyér, a pita elkészítését érdemes megpróbálni. Mindössze 1-1 kiskanál cukor, illetve só, 40-50 dkg liszt, 2,5-3 dkg élesztő és 2-2,5 dl víz szükséges hozzá, illetve a szépítéshez még egy kevés olívaolaj és egy tojássárgája. A fele vízben feloldjuk a sót és a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, majd hozzákeverjük a lisztet és a maradék vizet. Jól összegyúrjuk és 20-25 percig meleg helyen, kendővel letakarva kelesztjük. Félökölnyi cipókat formázunk, majd kézzel lepényeket nyújtunk belőlük. Olajba mártott ujjal rácsot rajzolunk rájuk, majd megkenjük tojássárgájával. 180-200 C-fokos sütőben kb. húsz perc alatt sülnek meg a piták. A kelesztési és sütési idő alatt gyorsan elkészíthetünk hozzá néhány egyszerű előételt is, például joghurtos padlizsánt és/ vagy fűszeres paradicsompürét. Előbbinél a padlizsánt felkockázzuk, 15-20 percre hideg, sós vízbe tesszük, hogy elveszítse kesernyés ízét, majd lecsöpögtetjük, és kevés, de jól felforrósított olívaolajon kicsit megpuhítjuk, megsütjük. A padlizsán mennyiségétől függően néhány gerezd fokhagymát kipréselünk és elkeverjük 2-3 dl joghurtban. Ízlés szerint sózzuk, esetleg kicsit borsozzuk is, és ráöntjük a padlizsánra. Hűtőben kicsit lehűtjük. (Ugyanezzel a mártással készíthetünk joghurtos tésztát vagy zellersalátát is.) Hasonlóan egyszerűen és gyorsan elkészíthető a másik előétel is. Szükségünk lesz hozzá 3-4 szem meghámozott, felaprított paradicsomra (ki is lehet magozni, ha valaki úgy szereti), egy kígyóuborkára, egy kisebb vöröshagymára, néhány gerezd fokhagymára, 2-3 kupaknyi olívaolajra, 2-2 kanál citromlére és fehérborecetre, 1-2 paprikára és fűszerekre (egy csokor felaprított petrezselyemre, kevés mentalevélre – lehet szárított is –, őrölt pirospaprikára, egy kiskanálnyi fekete borsra és háromszor ennyi őrölt vörös borsra, valamint sóra). Mindent beteszünk a konyhai robotgépbe és éppen csak pürésítjük, úgy, hogy kicsit még darabos maradjon a massza. Hűtve tálaljuk.

lyezett kannával (lényegében kettős forralóval) készülő török teát egész nap isszák jellegzetes teáspoharakból. Nem az általunk megszokott módon készül a török kávé sem. A kávét a cukorral és vízzel forralják fel, ám nem szűrik, megvárják, amíg a zacc leülepszik a csésze aljára (olykor még jósolnak is belőle). Az étkezések jelentős részéhez elmaradhatatlanul hozzátartozik a raki, amely lényegében füge és mazsola alapon készülő, ánizzsal ízesített pálinka. Kevés víz hozzáadásával tejszerű folyadékot kapunk, innen kapta nevét is: oroszlántej. A hűsítő italok között, a sokféle gyümölcs- és zöldségalapú ital (gránátalma, meggy, narancs, paradicsom, sárgarépa stb.) mellett előkelő helyet foglalnak el a joghurtból készülő italok, közülük talán a legismertebb a joghurtból, jeges vízből és sóból készülő ayran. Különleges ünnepi alkalmakra rózsavízitalt is készítenek – néhány csészényi frissítőhöz akár 1 kg rózsasziromra is szükség van.

2008. október