ÚJ KATEDRA
Beköszöntő
A „harmadik” forduló Új Katedra Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft. 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: dr. Guller Zoltán Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella
[email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962 www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (online)
A tartalomból FIDESZ: Nagyobb állami szerepvállalás, pedagóguspolitika, nevelés . . . . . . . . . . . . 2 MSZP: Nyelvtanulási programok, versenyző egyetemek, gyermekjogi biztos . . . . . . . . . 4 KDNP: Tudás- és értékközvetítés, magasabb bérek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 JOBBIK: Kötelező tanterv, megszűnő hatosztályos gimnáziumok, egyszintű érettségi . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 MDF: Járási önkormányzatok, kevesebb egyetem, tandíj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Hora János: Történjen bármi, de azonnal! . . 17 A kételkedő költő: Vörösmarty Mihály . . . . 20 Pósa Zoltán új könyvéről – Az ifjúság maradéka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 IQ helyett EQ? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
2010. március
Marad-e a buktatási tilalom és a szöveges értékelés? Emelt szintű érettségi kell-e az egyetemi felvételihez? Lesz-e több pénz az oktatásra? Átalakul-e a pedagógusképzés? Mi lesz a bolognai folyamat sorsa? Lesz-e szakfelügyelet, pedagógus-értékelési rendszer, és több fizetés kerül-e a borítékba? Mi lesz a szakképzéssel? Hát a kistelepülési iskolákkal és a kollégiumokkal? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a választ így országgyűlési választások előtt. Hatodszor futhatunk neki a pártok oktatási programjai böngészésének, próbálhatjuk meg kihámozni szakpolitikusi nyilatkozatokból, ki hogyan képzeli el a jövőt. Ami feltűnően más: mintha elfogytak volna a konkrét ígéretek. Nincs szó mindenki számára ingyenes tankönyvről, utazásról, étkezésről, ötvenszázalékos béremelésről. Finoman fogalmaznak az érintettek a finanszírozási kérdésekről éppúgy, mint a lehetséges szakmai fejlesztésekről. A kormánypárt programja leginkább a „megőrizzük” és „nem engedjük” kategóriában mozog. A kérdés csak az, amit megőriznének, van-e ma egyáltalán, amit pedig nem engednének, azt akarja-e valaki. S hát az MSZP javaslataira nem lehet nem úgy tekinteni, mint olyanokra, amelyek megvalósítására nyolc év állt rendelkezésre. Esetükben a tettek valószínűleg többet nyomnak a latba, mint a programpontok. A kormányzásra készülő Fidesz politikusai óvatosan fogalmaznak. Ez egyfelől érthető, hiszen nem sokat tudni arról a mozgástérről, ami az új kabinetre vár. Esetükben ugyanakkor mérvadó, hogyan viszonyultak az elmúlt évek döntéseihez, milyen kritikákat, milyen javaslatokat fogalmaztak meg, milyen döntéseket támogattak vagy utasítottak el. A kisebb pártok radikális ígéreteket fogalmaznak meg. Tehetik, hiszen megvalósításukra lényegében nincs esély. A tandíj, a járási önkormányzatok, a kötelező hittanoktatás aligha kerül be a kormányprogramba. E pártok esetében inkább azt érdemes vizsgálni, mely javaslataik vannak összhangban valamelyik nagy párt programjával, s érint-e esetleg kétharmados törvénymódosítást. A pártok programjai megítélhetők úgy is, hoznának-e valódi áttörést, változást, vagy így-úgy, kisebb javítgatásokkal, alakítgatásokkal a jelenlegi helyzet fenntartását célozzák, hogy van-e vízió arról, milyen legyen a magyar közoktatás tíz vagy éppen húsz év múlva. Nos, a szocialista párt – úgy tűnik – leginkább folytatná azt, amit eddig csinált. Lássuk be, nehéz is lenne kimondani: „amit eddig csináltunk, elhibázott volt”. A megjelenő programelemek közül azonban több is akad, amely éppen az eddigiekkel ellentétes irányt szabna, sőt, urambocsá’, ellenzéki pártoktól honosított elképzelés. A javasolt változtatások összességében a jelenlegi helyzet továbbéltetését vetítik előre. A Fidesz megnyilvánulásai ugyanakkor azt sejtetik, hogy a párt letette a voksát a nevelő, értékközvetítő iskola mellett. Olyan döntés ez, amely komoly szakmai és finanszírozási kérdéseket vet fel. A szakmai, intellektuális háttér a váltáshoz meglehet, a kérdés inkább az, lesz-e elegendő pénz a megvalósításhoz. Ez utóbbit illetően pedig meghatározó lesz a kialakítandó kormányzati struktúra, sőt önmagában a miniszter személye is. Az oktatás számára alighanem a választások „harmadik” fordulója lesz a meghatározó, amikor kialakításra kerül a kormányprogram, s eldől, ki veszi a kezébe a marsallbotot a Szalay utcában.
1
Súlypont
ÚJ KATEDRA
Pártok az oktatásról – 2010 Áprilisban országgyűlési választások lesznek Magyarországon. A kampány a végéhez közeledik, a nyilvánosságra került programok, valamint a politikusok nyilatkozataiból egyre több elképzelés körvonalazódik. A konkrétum ugyan kevés, ám a helyzetértékelés, a kritikusnak tartott elemek, illetve a kívánatosnak tartott célok megismerése segíthet feltérképezni, hogyan képzelik el az oktatás jövőjét a választásokon versengő pártok. Összeállításunkban öt párt – Fidesz, MSZP, KDNP, Jobbik, MDF – legfontosabb programpontjait mutatjuk be.
FIDESZ: Nagyobb állami szerepvállalás, pedagóguspolitika, nevelés 1. Nagyobb állami szerepvállalás a finanszírozás terén – A közoktatás szétesett, színvonala esetleges, aminek legfőbb oka, hogy az állam fokozatosan kivonult a finanszírozásból. A finanszírozást elsősorban a feladathoz kell szabni, figyelemmel a térségi, szociális sajátosságokra. A kistelepülési iskolák az esélyteremtés döntő színterei, ezért egy óvoda vagy iskola létéről, megmaradásáról szóló döntést egyetlen szempont határozhat meg: képes-e versenyképes tudást, minőségi oktatást, nevelést, esélyt adni az ott tanuló diákoknak. A tapasztalat azt mutatja, hogy megfelelő finanszírozás és szakmai figyelem mellett az óvoda és az alsó tagozat esetében a kistelepüléseken is biztosítható a színvonalas oktatás, nevelés. Kiemelt feladat a hátrányos helyzetű gyermekek korai óvodáztatása. Nem elég azonban a jogi szabályozás, a cél eléréséhez a férőhelyek számának jelentős növelése is szükséges. A családi napközi, gyermekfelügyelet olcsó kényszermegoldás, mert éppen azt a szakmai fejlesztést nem biztosítja, amely azt szolgálná, hogy a hátránnyal induló gyerekek az iskolába lépés idejéig behozzák lemaradásukat. A kistelepüléseken és a kedvezőtlen körülmények között élő fiatalok számára gyakran csak a kollégiumon keresztül vezet az út a versenyképes tudás megszerzéséhez, a későbbi helytállást szolgáló személyiségfejlődéshez. Ezért bővítjük és megújítjuk a középiskolai kollégiumi hálózatot, véget vetünk a fennmaradásukat fenyegető támogatáscsökkenésnek. 2. Nagyobb felelősség a szakmai irányításban – Az állami szerepvállalásnak része a szakmai színvonal, a minőségi oktatás feltételeinek biztosítása is. Többszintű és egyértelmű tantervi követelményekkel, akkreditált, korszerű tankönyvekből álló, átlátható tankönyvpiaccal, korszerű mérési, értékelési eljárások alkalmazásával, az ehhez kapcsolódó ellenőrzéssel és teljesítményértékeléssel kívánunk ehhez támogatást adni – olyan finanszírozási és szakmai támogató háttérrel, amely a gyengébb teljesítményt nyújtókat nem bünteti, hanem segít megkeresni a javítás lehetőségét, és támogatja ennek a folyamatnak a megvalósulását. 3. Jó iskolák a hatékony integráció érdekében – Nem lehet eredményes az olyan integrációs politika, amely nem
2
veszi figyelembe azok érdekeit is, akiknek vállalniuk kellene, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, jórészt cigány tanulókkal járassák egy iskolába a gyerekeiket. Pusztán paragrafussal, kényszerrel ezt nem lehet elérni, csak jó iskolákkal, magasabb színvonallal. Szakmai és finanszírozási erőforrásokat kell erre a területre összpontosítani, hogy az óvoda, iskola meg tudja adni ezeknek a gyerekeknek mindazt, amit szerencsésebb társaik szüleiktől, tágabb családjuktól, az őket körülvevő kis közösségektől megkapnak. Kiemelt oktatási körzeteket hozunk létre, ahol korszerű óvodákat, iskolákat biztosítunk számukra, megpróbáljuk idevonzani a legkiválóbb pedagógusokat, biztosítjuk a szükséges segítő szakembereket (pszichológus, gyógypedagógus, szociális munkás stb.). Az integrált nevelés sikere alapvetően a pedagógusok felkészültségén múlik. A differenciált fejlesztésben való nagyfokú jártasság esetében lehet csak sikeres, különben csupán látszatintegrációról, tanulók bizonyos szempontok alapján osztályokba, iskolákba rendezéséről beszélhetünk. Ez a tudás ma csak az iskolák töredékében van meg, elterjesztése, elsajátíttatása, alapkövetelményként történő meghatározása a következő kormány feladata. 4. Új pedagóguspolitika – Meg kell állítani a pedagógusok helyzetének látványos romlását, s meg kell fordítani ezt a folyamatot. E politika része a pedagógusképzés elitképzéssé alakítása: magas belépési követelmények állításával, a hallgatók kiemelt támogatásával (a kezdő fizetéshez közelítő összegű ösztöndíjjal), garantált elhelyezkedési lehetőség biztosításával lehet emelni a színvonalat és vonzóvá tenni a pályát. A már pályán lévők megbecsülése érdekében életpályamodell bevezetésére van szükség, amely motivál a minőségre, a többletteljesítményre és azt – szakmailag és pénzben – el is ismeri. A munkában szerzett tapasztalat mellett a mainál lényegesen hangsúlyosabb differenciáló szempontként jelenik meg a minőség. Minden gyerek, szülő érdeke, hogy felkészült, kiváló tanárok tanítsanak iskoláinkban. A pedagógusértékelés, minősítés ehhez nyújt támaszt pedagógusok számára. A minősítés célja, hogy minden pedagógus visszajelzést kapjon teljesítményéről, ennek eredményeként emelkedjen jövedelme, ha pedig szükséges, kapjon szakmai segítséget hiányosságai pótlásához.
2010. március
ÚJ KATEDRA
5. Nevelő, értékközvetítő iskola – Erősíteni kívánjuk az iskola nevelő, értékközvetítő szerepét, legyen szó szocializációról, művészeti nevelésről, a munka értékének közvetítéséről, egészségnevelésről vagy etikaoktatásról. Az elmúlt nyolc évben semmi nem történt ezen a téren, a tanórán kívüli nevelési színtereket a kormány elhanyagolta. Ezt a szférát újra kell építeni, tudatos munkára, fejlesztésre, széles tevékenységkínálat nyújtására van szükség. Növelni szükséges az állam által finanszírozott nevelési-, képzési időkeretet. A szélesebb tanórán kívüli kínálatnak a tartalmi szabályozás dokumentumaiban is meg kell jelenniük. Kialakítjuk az egész napos iskola programját. Az oktatás és nevelés ezen formája választható és központilag támogatott. Elsősorban a kistelepüléseken és a hátrányos helyzetű régiókban tartjuk fontosnak elterjesztését. Az iskola nevelő, értékközvetítő szerepének erősítése érdekében a helyi elvárásokhoz, igényekhez illeszthető változatos tartalmú, de szigorú minőségi kritériumoknak megfelelő programcsomagokat alakítunk ki. 6. Együttműködés erősítése az iskola környezetével – A közoktatást felkészületlenül érte az információs társadalom hatalmas kihívása. A hagyományos pedagógusszerep keretei között egyre nehezebben kezelhetők a média, az internet kihívásai, az, hogy nem a pedagógus a tudás átadásának a központi alakja. Hasonlóan megingatta ezt a hagyományos szerepet az iskola demokratizálódása. Ami egy más társadalmi nézőpontból szemlélve pozitívum, az a tanárok szemszögéből a térvesztés negatív élményét, az eszköztelenséget jelenti. Ebben az új helyzetben meg kell tanulni az együttműködést a szülőkkel, hogyan lehet őket partnerré tenni a közös cél érdekében. Ehhez elsősorban nem a jog eszközeire kell támaszkodni, hiszen olyan pedagógiai helyzetek megoldásáról van szó, amelyeket a merev szabályozás nem tud kezelni. 7. Nyugodt ütemű innováció – Az elmúlt időszakban több úgynevezett gyerekbarát reformintézkedés is történt. Ilyen például a szöveges értékelés elrendelése, a buktatás tilalma az alsó tagozaton. Ezek jó szándékú, de rosszul megoldott reformlépések voltak. Nem készítették jól fel a pedagógusokat a szöveges értékelésre, nem alakult ki az ehhez szükséges pedagógiai és – tegyük hozzá – szülői kultúra. Hasonló a helyzet az évismétlés kategorikus tiltásával, illetve szülői vétóhoz való kötésével. A szöveges értékelés árnyaltabb értékelésre ad lehetőséget, ugyanakkor az osztályozás tilalma hiba. Az évismétlés elkerülésének hatékony eszköze a differenciált fejlesztés, azonban ennek eszközrendszere sok helyen nem adott. Ezek a reformnak nevezett felemás értékű lépések tipikus példái annak, amikor a fejlesztéspolitikát jogi szabályozással akarja valaki voluntarista módon megoldani. 8. Az uniós fejlesztési források hatékonyabb felhasználása – Az Európai Unióhoz történő csatlakozás eredményeként Magyarország jelentős összeget fordíthatott oktatás-
2010. március
Súlypont fejlesztési célokra. Nagy jelentősége van az EU-tól érkező fejlesztési forrásoknak, mert nagy szükség van az óvodák, iskolák felújítására, korszerűsítésére, fejlett oktatástechnológiával való felszerelésére, de az éremnek két oldala van, s látni kell azt is, hogy az alaptámogatás csökkenése miatt az intézményfenntartás sok helyen lehetetlenné vált. További gond, hogy a fejlesztések sokszor nem azokra a területekre koncentráltak, ahol a legsúlyosabb problémák vannak, a pályázatok gyakran nem a valós igényekre, hanem a szakértők elképzeléseire jelentettek választ. 9. Kihívások előtt a felsőoktatás – Több olyan folyamat is zajlik, ami indokolttá teszi, hogy a felsőoktatás helyzetét, fejlesztésének lehetséges irányait újragondoljuk. Igaz, hogy egy-egy évfolyamból egyre nagyobb arányban lépnek be a felsőoktatásba, azonban belátható időn belül jelentősen csökken majd a jelentkezők száma, mert alacsonyabb létszámú korosztályok érettségiznek. Ez finanszírozási problémát jelent egy olyan helyzetben, amikor a kapacitások már amúgy is nagyobbak, mint amekkorát a jelentkezők száma indokolna. A helyzetet súlyosbítja, hogy a PPP beruházások miatt az intézmények jelentős adósságot halmoztak fel, ott is fejlesztettek, ahol belátható volt, hogy erre a hallgatók számának csökkenése, illetve a bolognai rendszerből logikusan következő képzés-koncentráció miatt nem lett volna szükség. A kisebb intézmények jövője csak akkor biztosítható, ha az állam segíti specializálódásukat, hogy adott területen mesterképzést is képesek legyenek nyújtani. Ellenkező esetben akár megyeszékhelyek is felsőoktatás nélkül maradhatnak, ami nem csak a helyi elit problémája, hanem komoly gazdasági vonzata is van, hiszen sok helyen a legnagyobb foglalkoztató a felsőoktatás, és a hallgatók költése az egyik meghatározó motorja a város gazdaságának. 10. Minőségelvű, feladathoz igazodó finanszírozás – Olyan felsőoktatás-finanszírozásra van szükség, amely a minőséget pártolja, azaz nem kényszeríti az intézményeket arra, hogy olyanokat is képezzenek, akik komolyabb minőségi kontroll esetén kiesnének a felsőoktatásból, s a képzési palettára is felkerülnek olyan programok, amelyeket nehéz indokolni. A finanszírozásból ma hiányzik a minőségelvűség éppúgy, mint a normativitás. Az állami szerepvállalás ugyanakkor folyamatosan csökkent, részben azért, mert a most várhatóan leköszönő kormány folyamatosan a tandíj bevezetésére spekulált. 11. Emelt szintű érettségi a felvételin – Vissza kell térni a kétszintű érettségi eredeti koncepciójához, s a felsőoktatásba való belépés feltételéül kell szabni az emelt szinten letett vizsgát. A jelentkezőknek és az intézményeknek is ez az érdekük. Ez a vizsga standard, azaz lehetővé teszi a teljesítmények objektív módon történő összehasonlítását. Másrészt a magasabb követelmény ösztönöz a tanulásra. Igazságos versenyben dől el tehát, hogy ki tanulhat, az intézmények pedig felkészültebb hallgatókra számíthatnak. A törvényi előírás egyúttal azt is jelenti, hogy a közoktatás
3
Súlypont
ÚJ KATEDRA
keretei között készülhetnek fel a fiatalok az emelt szintű vizsgára, ehhez mindenki ingyen hozzáfér. A bevezetésnél indokolt mozgásteret hagyni az idő tekintetében, hiszen nem csak a gyerekeknek kell felkészülniük a vizsgára, hanem az intézményeknek is arra, hogy a felkészülés tárgyi és személyi feltételeit megteremtsék. Első lépésként az államilag finanszírozott képzés esetében lehetne előírni a kötelező emelt szintű vizsgát, annak szabályozására pedig, hogy milyen körben és milyen ütemezésben kerüljön sor erre, a kormánynak kell felhatalmazást kapnia.
illetve más a felsőoktatás minőségét garantálni hivatott szabályozási elem hatékonyságának vizsgálata, újra kell gondolni, hogy mely képzések esetében lenne szerencsés visszatérni az osztatlan képzéshez, illetve van-e olyan képzés, ahol megfontolható lenne a kétciklusú képzésre való áttérés. Előbbire példa a pedagógusképzés, utóbbira a jogászképzés. Végül sürgősen meg kell vizsgálni a gazdaság reakcióját az alapdiplomára: elfogadta-e ezt megfelelő végzettségnek vagy sem. Az eredményeknek megfelelően pedig újra kell gondolni a mesterképzés esetleges bővítését is.
12. A bolognai rendszer tapasztalatainak értékelése – A kétciklusú képzés válasz a tömegesedő felsőoktatás miatt megfogalmazódó kihívásra. Egyszerre kínál lehetőséget arra, hogy sokan lépjenek be a felsőoktatásba s különböző szinteken, képességeiknek, szándékaiknak megfelelően tanuljanak, ugyanakkor – elvileg – az elitképzés védelmét is biztosítja. Éppen ezért a csatlakozás szükségessége nem volt kérdéses, a bevezetés azonban átgondolatlanul, akarnok módon történt, aminek súlyos szakmai és finanszírozási következményei vannak. Nem volt idő a programok minőségi kidolgozására, a valódi kontrollt jelentő akkreditációra. Úgy indultak el képzések, hogy annak végét sem a hallgatók, sem az oktatók nem látták. Sürgető az akkreditáció,
13. A magyar felsőoktatás vonzerejének növelése – A magyar felsőoktatás számára létkérdés, hogy tud-e kellő számban külföldről hallgatókat toborozni. Ehhez az infrastruktúra rendelkezésre áll a sajnálatos demográfiai folyamatok miatt. Nincs ugyanakkor se forrás, se megfelelő marketing, és sajnos a magyar felsőoktatásnak sincs igazi márkaneve. Néhány területen vannak csak jelen a külföldi hallgatók, így például az orvosképzésben. Tudomásul kell venni, hogy nem tudunk sokkal olcsóbbak lenni, mint a többi uniós tagállam, ezért a minőségre és a marketingre kell a hangsúlyt helyezni. Utóbbit célszerű kormányzati szinten is végiggondolni, illetve összefogni az intézmények ilyen irányú tevékenységét.
MSZP: Nyelvtanulási programok, versenyző egyetemek, gyermekjogi biztos 1. Folytatjuk az Új Tudás Programot – A nemzeti modernizációhoz, a sikeres, gyarapodó Magyarország megteremtéséhez és polgárainak elégedettségéhez mielőbb meg kell alapoznunk a tartós növekedés feltételeit. Az ország és polgárai gyarapodásának legfontosabb feltétele a közoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás minőségi átalakítása. Fő célkitűzésünk, hogy folytatódjon az a megújulási program, amely az Új Tudás Programmal megkezdődött. Ennek legfontosabb törekvése, hogy a magyar közoktatás teljes rendszere váljon alkalmasabbá a leghátrányosabb szociális és kulturális helyzetű gyermekek nevelésére, s egyúttal a kiemelkedők tehetségének kibontakoztatása a mainál eredményesebb legyen. Ezt szolgálja a tanulók fejlődésének rendszeres külső, a „hozzáadott értéket” kimutató mérése; a pedagógusok képzésének, továbbképzésének, bérrendszerének átalakítása, ebben a teljesítményelv érvényesítése, a tárgyi és szakmai feltételek korszerűsítése, az informatika alkalmazása, társadalmi együttműködés, összefogás szervezése. Folytatásra érdemesnek tartjuk a már korábban elindított, ma is eredményesen működő programokat. A legkisebbek segítését a védőnői szolgálat erősítésével és a hátrányos helyzetű gyermekek korai óvodáztatásának támogatásával. Tovább segítjük a tehetséges, nehéz helyzetű fiatalokat mentorok bevonásával az Útravaló ösztöndíjprogram keretében, amely egyaránt szolgálja a középiskolába, valamint az érettségire készülőket, támogatja a szakma
4
megszerzését és a tudományos elmélyülést is. Folytatjuk a hátrányos helyzetű tanulókat segítő Arany János Tehetséggondozó Programot. 2. Nagyobb kormányzati szerepvállalás a finanszírozásban – Növeljük az állami felelősség közvetlen érvényesítését. Az állam – a közoktatás legtágabb értelemben vett feltételeinek a biztosítása mellett – köteles garantálni, hogy minden egyes gyermek, fiatal oktatásra-nevelésre vonatkozó alkotmányos alapjoga érvényesüljön. Ennek érdekében hatékonyabb kormányzati szerepvállalásra van szükség. Ha a jelenlegi intézményfenntartó nem képes az elvárható színvonalon ellátni kötelező közoktatási feladatát, az esélykülönbségek csökkentése érdekében állami beavatkozást kezdeményezünk, melynek során állami intézmények (elsősorban kollégiumok, speciális fejlesztési feladatokat ellátó iskolák) jöhetnek létre. Emellett új típusú, az OKM és a jelenlegi intézményfenntartó által létrehozandó társulás is vállalhatja a feladatellátást. Ezen intézmények az alapnormatíván felül állami kiegészítő támogatást kapnak, amelyet az esélyegyenlőtlenségek csökkentésére, az iskolai integrációra, az alapkészségek és képességek, valamint a tanuláshoz nélkülözhetetlen kommunikációs készségek jobb elsajátíttatására fordítanak. 3. A napközbeni ellátások bővítése – Folytatni szükséges az iskolai ingyenes gyermekétkeztetés további kiterjesztését a kö-
2010. március
ÚJ KATEDRA
zépiskolákra és különösen a szakmunkásképző intézményekre. Mind az óvodában, mind az iskolában legyen biztosítható a gyermekek napközbeni ellátása. Megvalósítjuk a nemrég elhatározott lépéseket a gyermekek napközbeni ellátásának bővítésére. 4. Gyermekjogi biztos – A gyermekjogok széles körű megismertetése, a szemléletváltozás elősegítése és a társadalmi szervezetekkel való együttműködés érdekében újra javasoljuk a gyermekjogi biztos intézményének létrehozását. A biztos kiemelt szerepet kaphat a különféle konfliktuskezelő technikák ajánlásában, valamint a több ágazatot átfogó stratégia és cselekvési tervek kidolgozásában. 5. Internetes tartalomfejlesztés – Az interneten keresztül minden iskola számára hozzáférhetővé tesszük az iskolai tananyagokat tananyagegységekre, tanórákra bontva. Ezek alkalmasak lesznek a közvetlen tanórai használatra. Fontos az interaktív táblák hatékony bevonása az oktatásba, nevelésbe. A tanórai anyagba beépíttetjük a dokumentumfilmeket, videókat, szemléltető és más interaktív anyagokat. Ezekkel fogjuk segíteni a pedagógusok munkáját. 6. Nyelvtanulás felnőttkorban – Nemzeti Nyelvtanulási Programot indítunk, amelynek keretében a 35 éven felüliek számára fedezzük egy idegen nyelv alapfokú elsajátításának költségeit. 7. Iskola a lakóhelyen – Továbbra is azt az elvet valljuk, hogy az alsó tagozat a gyermek lakóhelyén működjön. Ha a településen a felső tagozat fenntartásához nincs elegendő gyermek, továbbra is segít az iskolabusz program.
Pedagóguspolitika Megjelent az Új Katedra első különszáma Prezstízs • Kiválasztás • Életpálya-modell • Teljesítmény • Mentorálás • Kezdő bér • Támogatások • Minőség • Továbbképzés • Differenciálás • Szakmai karrier • Elitképzés
Keresse szerkesztőségünkben! 2010. március
Súlypont 8. Igazgatóválasztás, pedagógus-minősítés – A jövőben is kiállunk azért, hogy az iskolaigazgatók kinevezésében jelentősen erősödjön a tantestületek, a szülők, középfokon a diákképviseletek szerepe, valamint azért is, hogy a pedagógusok minősítése szakmai szempontok alapján történjen, s ne legyen lehetőség politikai beavatkozásra, „a politikai megbízhatóság” jutalmazására. 9. Rend és munkafegyelem az iskolákban – A gyermekek alapvető érdeke, hogy az iskolákban értelmes rend, következetesen betartott, a gyermekek életkorához igazodó munkafegyelem legyen. Ennek hiánya is hozzájárul az agresszió fokozódásához. Ha a konfliktusok az osztályteremben jelennek meg, elsődlegesen pedagógiai megoldásra van szükség, a jogi kényszereket végső eszközként kell használni, de ha erre kerül sor, akkor hatékonyan és gyorsan. A korszerű pedagógia teljes félreértését jelenti, ha az iskolában mindent ráhagyunk a gyerekekre. A korszerű iskolában két követelménynek mindenképpen meg kell felelni: eredményes, jól szervezett nevelésnek és oktatásnak kell megvalósulni, és rendnek kell lenni. 10. Magas színvonalú szakmunkásképzés – Folytatjuk a szakmunkásképzés területén megkezdett alapvető változásokat. Támaszkodni kell a közelmúltban kialakított regionális szakképzésszervezésre és a szakképzés moduláris szerkezetére, valamint a törvénymódosításokkal megnyílt új lehetőségekre, a tanulószerződésekre és az ösztöndíjrendszerre, a gazdasági élet szereplőivel, képviselőivel kialakított együttműködésre. A gazdasági élet munkaerőigényét magas színvonalú szakmunkásképzéssel kell kielégíteni. Vonzóvá kell tenni a szakmunkás életpályát a fiatalok számára. 2009 tavaszán visszaállítottuk a szakképzés korábbi (a 8. osztály elvégzése utáni) megkezdését, amely jelentős mértékben csökkentheti a képzésben részt vevők lemorzsolódását. A szakmunkásképzésben a 9–10. osztályos közismereti képzés tapasztalatait figyelembe kell venni a további átalakításban. Meg kell oldani a szakoktatók képzését. Megőrizzük és kiszélesítjük a szakmunkásösztöndíj rendszerét! Nagyobb presztízst adunk a szakmáknak, mert hazánkban hiány van a jó szakemberekből. 2010. január 1-jétől szakiskolai tanulmányi ösztöndíjat adunk a hiányszakmákban tanuló diákok számára. Az ösztöndíjat a regionális fejlesztési és képzési bizottságok által meghatározott hiányszakmákat tanulók kaphatják meg. Kezdeményezzük, hogy 2011-től a minimálbérhez legyen igazítva az ösztöndíj összege. 11. A bolognai rendszer és a fejlesztések felülvizsgálata – Egyenlő esélyeket és ugyanakkor versenyhelyzetet kívánunk teremteni valamennyi felsőoktatási intézmény számára. Szakmacsoportonként felülvizsgáljuk a bolognai rendszerre való áttérés tapasztalatait és elvégezzük a szükséges korrekciókat. A most bevezetendő kutatóegyetemi minősítéshez belső átcsoportosításokkal és hazai, nemzetközi K+F+I források feltárásával biztosítjuk a megfelelő feltételeket. A felsőoktatási intézményekkel megkötött hároméves fenntartói megállapodások értékelése után egységesíteni kívánjuk az intéz-
5
Súlypont ményekben alkalmazható teljesítménykövetelményeket. A vállalt intézményi kötelezettségek teljesítését működőképes monitoringrendszerrel fogjuk ellenőrizni. Összegezzük a felsőoktatás és a közoktatás uniós és hazai forrásokból megvalósuló, történelmi jelentőségű infrastruktúrafejlesztéseinek eredményeit, és gondoskodunk a megfelelő folytatásról. Meg fogjuk találni a demográfiai okok miatt feleslegessé váló felsőoktatási kapacitások leépítésének azt az útját, amely minőségi javulást is eredményez, s egyúttal a képzési struktúrát közelítjük a munkaerőpiac igényeihez.
ÚJ KATEDRA
szakos hallgatókat finanszíroznak. Minden egyes felsőoktatási intézmény esetében ösztönözzük olyan szervezetek létrehozását, amelyek az adott intézmény fejlesztésében érdekelt vállalati kört tömörítik. Bővítjük a szakképzési hozzájárulás felhasználási körét, a felsőoktatási intézményre bízzuk annak elköltési módját.
13. Kredit alapú finanszírozás – A felsőoktatási intézmények oktatási állami támogatását a hallgatói létszámok helyett a hallgatók által felvett azon kreditek alapján fogjuk meghatározni, amelyekhez az intézmény a feltételeket biztosítja. Hallgatók esetében az állami támogatást nem „félévekhez”, hanem a felvett és teljesített kreditekhez fogjuk kötni.
15. Pedagóguspolitika – Kiemelt feladata lesz a következő éveknek a pedagóguspálya rehabilitációja, a pedagógusképzés és továbbképzés teljes átalakítása. El kell érni, hogy a pedagógus-életpálya valódi szakmai karrier lehessen. Ehhez a minőségi munkavégzést preferáló bérezés és a hivatásként végzett munka magas társadalmi megbecsülése szükséges. Fenntartjuk a pedagógusok többletmunkáját elismerő, illetve teljesítményösztönző pótlékrendszert, amelyben a sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozók, az integrációs oktatást végzők, az osztályfőnökök, a minőségbiztosítási, mérési, értékelési feladatokat végzők részesülnek. Továbbra is működtetjük a pedagógusok teljesítménymotivációs pályázati alapját. A pedagógusok továbbképzését a pedagógusképző felsőoktatási intézmények felelősségévé és jogává kell tenni. Ezzel együtt meg kell oldani a képzés és továbbképzés nemzetközi akkreditációját és a képzések hatékony kormányzati ellenőrzését. A képzésbe és továbbképzésbe a felsőoktatási intézmények bevonhatják a jó gyakorlatot kialakított közoktatási intézményeket, gyakorló pedagógusokat, valamint a megfelelő színvonalú jelenlegi továbbképzőket is. A tanári munka lehetséges minőségét a tanári pályára jelentkezők képessége, a tanárjelöltek kiválasztódása és a tanárképzés színvonala alapvetően befolyásolja. A közoktatásban legjobban teljesítő országok gyakorlata alapján ki kell dolgozni a pedagógusképzésbe történő bekapcsolódás feltételeit, valamint meg fogjuk vizsgálni az egységes, osztatlan képzés bevezetésének lehetőségét. A hátrányos helyzetű iskolákban meghatározott ideig munkát vállaló pedagógusjelölteknek külön megállapodással kiemelt ösztöndíjat fogunk adni tanulmányaik végzése alatt.
14. Felsőoktatás és innováció – A hazai felsőoktatás az innováció motorja lehet. Jelenleg is zajlik a kutatóegyetemi hálózat kiépítése. A felsőoktatás fejlesztése során szemléleti váltásra van szükség, hogy az egyetem a társadalom és a gazdaság szereplői számára hiteles partner legyen, hogy közös feladatokat oldjon meg a gazdaság szereplőivel együttműködve, és a közérdekre tekintettel segíteni tudja a gazdasági szereplőket a felzárkózásban. Ez azt is jelenti, hogy az egyetem egy adott térség, régió szellemi központjává válik, részt vesz a gazdaság szervezésében, segíti a hozzá kötődő gazdasági szereplőket a tájékozódásban. Az innováció és a felsőoktatás közötti kapcsolat erősítését, a vállalati szféra bevonását konkrét szakpolitikai döntésekkel ösztönözzük. A gazdasági és oktatási szféra együttműködésének erősítésére olyan törvényjavaslat elfogadását kezdeményezzük, amely adókedvezményt biztosít azon vállalkozások vagy önkormányzatok számára, amelyek közvetlenül felsőoktatási intézményt támogatnak, illetve doktoranduszokat vagy mester-
16. Óvodai férőhely, tanoda, diplomás-program – A romák felemelkedésének és öngondoskodásának kulcsa az oktatás. Elérhetőbbé kell tenni az oktatás minden lépcsőfokát. Növeljük és összehangoljuk a roma ösztöndíjprogramokhoz nyújtott támogatásokat. Jóval több óvodai férőhely és pénz jut a leghátrányosabb kistérségek óvodáira. A cigánygyermekek számára a többiekkel közös oktatás jelenti a kitörés lehetőségét. Folytatjuk a Tanoda programot, amellyel útjukat egyengetjük. A Második Esély program segít az idősebb korosztályok felzárkóztatásában. 2013-ra az alapfokú végzettséggel rendelkező romák aránya akkora legyen, mint a nem romák közötti, és mindegyiküknek legyen szakmája. Van és kell hogy legyen roma elit, 200 diplomás roma fiatalt fog felvenni az államigazgatás. Továbbá kezdeményezzük a roma diplomás program fokozatos kiterjesztését az államigazgatás további szintjeire, további intézményeire (pl. rendőrség, területi közigazgatási szervek, állami fenntartású ügyfélszolgálati munkát ellátó intézmények).
12. Csak a legjobbak tanulmányait finanszírozza az állam – Bevezetjük, hogy diplomát adó képzésre csak a megfelelően felkészült fiatal jelentkezhessen egy vagy két emelt szintű érettségi vizsga letételével. Törvényi szabályozással, állami finanszírozással, akkreditációval és folyamatos ellenőrzéssel garantáljuk a felsőfokú képzésben is a folyamatosan jó minőségű oktatást, képzést. A hátrányos helyzetűek valódi esélyeit olyan programokkal kell megteremteni, amelyek 18–19 éves korukra versenyképessé teszik őket szerencsésebben induló társaikkal. Olyan teljesítményösztönző rendszert fogunk kidolgozni, amely a fiatalokat, valamint az intézményeket anyagilag is érdekeltté teszi a versenyképes képzésben. Ehhez kialakítunk egy „lépcsőzetes” rendszert, amelyben csak a legjobb teljesítményű hallgatók tartoznak az „államilag finanszírozott” körbe. Az így felszabaduló forrásokat a „költségtérítésesek” teljesítményhez kötött támogatására lehet fordítani; ahogy csökken a teljesítmény, úgy nő a költségtérítés. A hallgatók – anyagi érdekeltségük miatt – ki fogják kényszeríteni az intézményekből a reális értékelést és a felvett kreditek teljesíthetőségét.
6
2010. március
Súlypont
ÚJ KATEDRA
KDNP: Tudás- és értékközvetítés, magasabb bérek 1. Az oktatási rendszer a gyerekek, a családok és a társadalom javát szolgálja – Az ember időben fejlődő és tevékenysége által önmagát alakító élőlény. Számtalan képességgel megáldva jön a világra, ezek azonban kifejlesztésre várnak. A testet gyakorolni, edzeni kell, hogy erős és munkabíró legyen. Még fontosabb a lélek művelése. A tudomány elsajátításához tanulásra, az erkölcs elsajátításához nevelésre és önnevelésre, a művészet értékeléséhez tapasztalatra és műalkotásra van szükség. A jelenlegi oktatási rendszer ugyan látványosan bővült az elmúlt időszakban, de a kitűzött célokat egyre kevésbé képes elérni. Az oktatás minden egyes szintjén súlyosbodó problémákkal nézünk szembe. Elemi iskolásaink írni, olvasni és számolni tudása folyamatosan romlik, középiskolásaink műveltsége hanyatlik. A felsőfokú oktatás látványosan bővült, de a hallgatók által elsajátított tudás folyamatosan csökken. Az oktatáspolitikában is a természetjogból indulunk ki, azaz abból, hogy a gyermek neveléséért első helyen a szülő felelős. Az iskolai nevelés feladata az, hogy a közerkölcs és közjó érdekeit figyelembe véve támogassa a szülőt gyermeke nevelésében, ugyanakkor a gyermek számára lehetővé tegye, hogy képességei, a benne rejlő készségek lehető legmagasabb fokú kifejlesztésével korszerű és piacképes tudást sajátítson el. Elősegítjük és elvárjuk, hogy a nevelési-oktatási intézményekben a gyermekek, szülők és pedagógusok a kölcsönös megbecsülés és tisztelet légkörében dolgozzanak együtt az intézmények pedagógiai programjában megfogalmazott elvek szerint. Az „Ép testben ép lélek” program keretében megindítjuk és fokozatosan bevezetjük az általános és középiskolákban a mindennapos testnevelést. 2. Értékközvetítő iskolarendszert – A nevelési-oktatási intézményekben a gyermekek, tanulók életkorának megfelelő módon az élet tiszteletére, az értelmes életre irányuló nevelést és csak azt támogatjuk. A családi életre nevelés érzelmi megalapozásával, pozitív példák bemutatásával törekszünk a hagyományos család értékein alapuló társadalom tekintélyének visszaállítására. A közoktatás minden intézményét drogmentessé kívánjuk alakítani. A kábítószerfüggővé vált, áldozattá tett tanulók számára lehetőleg a szülőkkel együttműködve megteremtjük a kivezető, az egészséges társadalomba visszavezető utat. A tanulóknak értelmes életcélt mutatva segítünk a szeretethiányból és egyéb hátrányokból megtalálni a kivezető utat. Kiemelten és kiszámítható módon támogatjuk a keresztény nevelési elvek érvényre juttatását, a gyermekek, tanulók nevelésére alapozva a nemzet erkölcsi megújulását. Segítjük, hogy a szülői igényeknek megfelelően újabb egyházi óvodák, iskolák létesüljenek. A Szentszékkel kötött egyezmény, illetve az ennek megfelelő megállapodások szellemében tá-
2010. március
mogatjuk az egyházi intézmények működését. Lehetővé tesszük, hogy az egyházi fenntartású intézmények is részesüljenek a felújítási, beruházási állami támogatásokból. A fiatalok számára a szabadidő tartalmas töltésének fórumait támogatni kell. Sport, az egészséges életmód támogatása a közösség feladata. 3. Tudásközvetítő oktatást – Egyértelmű irányítással, áttekinthető elvárási rendszerrel segítjük, hogy a szétzilált iskolák halmaza ismét áttekinthető, az egyéni életutakat támogató, a közerkölcs és közrend megerősítését segítő iskolarendszerré alakuljon, a magyar közoktatás megtépázott hírneve visszakapja régi tekintélyét. Intézményeinkben a valódi értékeken alapuló tekintélyt visszaállítjuk, a pedagógusok tiszteletére, a család megbecsülésére, fegyelemre és szorgalomra nevelünk. A fegyelmezett közösségi élet érdekében mind a pedagógusok, mind a szülők számára gyakorlati kérdésekkel is foglalkozó rendszeres, de nem kötelező továbbképzési lehetőséget biztosítunk. Áttekinthető kerettanterv alapján működő közoktatási rendszert kívánunk működtetni, amelyben a folyamatszabályozás és minőségbiztosítás rendszerét határozzák meg a vizsgák. Meggyőződésünk, hogy a gyermek, a tanuló érdeke az, hogy a problémák (személyi, intézményi) időben kiderüljenek, és ennek megfelelően orvosolhatók legyenek. Sem a gyermek, tanuló, sem a szülő, sem a pedagógus nem lehet kísérleti önmegvalósítás áldozata. Ugyanakkor nem gátoljuk, hogy ellenőrzött kísérleti programok támogatásával új pedagógiai elképzelések is megvalósulhassanak. A közoktatási rendszerben különös figyelmet fordítunk arra, hogy a gyermekek folyamatos kudarcok helyett sikerélményhez is jussanak, ugyanakkor megszokják azt, hogy a velük szemben támasztott elvárásoknak megfelelően teljesíteni tudjanak. Az alapozó oktatási szakasz elméletorientált jellegét csökkentjük, az első négy évfolyam során a jelenleginél jóval nagyobb szerepet kapnak a készségtárgyak. Az első négy évfolyamon az értő olvasás és a helyesírás kap a készségtárgyak mellett kiemelt szerepet. Minden tanítási napon biztosítjuk a rendszeres mozgás lehetőségét, azon intézmények számára, amelyekben nincs tornaterem, megújítjuk a tornateremépítési programot. Folytatjuk és bővítjük a nyelvtanulás érdekében bevezetett programokat, például a középiskola nulladik évfolyamán történő intenzív nyelvoktatást. 4. Esélyt a tanulásra – A társadalmi igazságosságot, az esélyegyenlőséget biztosítani kell az ifjúság számára, ez állami feladat. Sokan már gyermekként elveszítik a sikeres élet, a felemelkedés lehetőségét. Külön oktatási, nevelési program megalkotása szükséges a rászoruló gyerekek, fiatalok integrációjára. Folytatjuk és bővítjük a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása érdekében kialakított ösztöndíjrendszert és egyéb programokat, például az Arany János
7
Súlypont Programot. A nevelési-oktatási intézmények számára a fenntartói és központi oktatásirányítás segítséget ad abban, hogy az oktatáson kívül az iskolákra háruló egyéb – szociális, gyermekvédelmi, egészségügyi – feladatok ellátásához szakmai és anyagi támogatást kapjanak. Olyan közoktatási rendszert működtetünk, amelyben a tanulási, beilleszkedési és egyéb magatartászavarral küzdő gyermekek és családjaik áttekinthető és hozzáférhető ellátást kapnak. 5. Óvodát és iskolát minden településen – Kiemelten kezeljük az óvodai nevelést, az értelmi fejlesztést. A hátrányos helyzetű családok gyermekei számára az óvodai foglalkozásokat a gyermekvédelmi és szociális ellátással együtt biztosítjuk. Az óvodai foglalkozásokat az ország bármely településén lakó gyermekek számára valóban elérhetővé tesszük. Azon települések részére, amelyeken a gyermekek száma növekszik, óvodafejlesztési programot írunk ki. A már meglévő óvodát és az első négy évfolyami iskolai ellátást központi költségvetésből finanszírozzuk minden olyan településen, amelyen önerőből az ötödik évfolyamtól nem működtethető iskola. 6. A szakképzés megújítása – Kiemelten kezeljük a szakképzés tekintélyének visszaállítását, a szakmák megbecsülését. Megerősítjük a felsőfokú akkreditált szakképzések rendszerét, a rövidebb, rugalmasabb képzések munkaerő-piaci igényekhez igazítását. Miközben egyes befektetők a szomszédos országokat választják szakképzett munkaerő hiányában, addig hazánk jelentős munkanélküliséggel küzd. Olyan szakképzési rendszert kell kialakítanunk, mely a piacképes szakmák megszerzését támogatja mind a fiatalok, mind a munkaerőpiacról kiszorultak számára. 7. Megbecsülést a nemzet napszámosainak – Olyan oktatásfinanszírozási rendszert alakítunk ki, amelyben a különböző fenntartói struktúrákban foglalkoztatott pedagógusok részére azonos értékű, értelmiségi életformát biztosító, az átlagbért meghaladó bérezést biztosítunk. A pedagógusképzésben és -továbbképzésben a fejlesztőpedagógiai ismeretekre, az integrált oktatás, nevelés módszereinek elsajátítására nagy hangsúlyt helyezünk. A pedagógusképzés szakaszai (tanító, főiskolai tanárképzés, egyetemi szintű tanárképzés) közötti átjárhatóság növelését kezdeményezzük a képző intézményeknél. 8. Színvonalas felsőoktatást – Az egyetemek több évszázados tapasztalatokon alapuló átalakítását támogatjuk.
8
ÚJ KATEDRA
A Bolognai Nyilatkozat elveit oly módon, oly mértékben és olyan ütemezéssel kell a hazai felsőoktatás fejlesztésében figyelembe venni, amilyen mértékben azok hazánk érdekeit szolgálják. A magyar fiatalság tanulási lehetősége sem az elemi, sem a középfokú, sem a felsőfokú oktatás területén nem válhat áruvá. Támogatjuk az egyetemeken folyó kutatást, a magas színvonalú tudományos képzések újraindulását, megerősödését, az európai diplomákkal kompatíbilis képzések terjedését. A jelenlegi kormányzat kapkodó törvénykezése több problémát okoz, mint amennyit megold. Megítélésünk szerint egy lassabb, a stabilitást kevésbé fenyegető, de jól ütemezett és pontosan meghatározott átalakulási folyamatra van szükség, olyan reformot tudunk támogatni, mely végcélja meghatározott, elérhető. 9. Minden tehetséges fiatal képességeinek megfelelően tanulhasson, aki tanult, jusson munkához – A hallgatókat támogató ösztöndíj-, hitel-, szociális rendszert áttekinthetővé és igazságossá alakítjuk, amelyben kiemelten fontos helyet kap a hallgató szakmai teljesítménye (tanulmányi eredménye). A diplomás munkanélküliek számának növekedését részben munkaerő-piaci visszajelzésekkel, rugalmasabb képzési lehetőségek bevezetésével, tisztességes tájékoztatással leállítjuk. 10. Ép testben ép lélek – Hazánk társadalma és a fiatalok egészségi állapota, részben a rendszeres testmozgás hiánya miatt, aggasztó. A mozgás szeretetét, igényét gyermekkorban lehet kialakítani. Az iskolai testnevelés és diáksport jelenlegi rendszere elavult, nem szolgálja az egészséges ifjúság nevelésének céljait. A felsőoktatás sportja teljesen leépült. Új szemléletre és cselekvési programra van szükség. Ezért az „Ép testben ép lélek” program keretében megindítjuk és fokozatosan bevezetjük az általános és középiskolákban a mindennapos testnevelést. A szabadidősport számára világos, átlátható támogatási rendszert kell kidolgozni, mely valamennyi életkorra biztosítja a lehetőségeket. A versenysport támogatását át kell szervezni. Pazarló támogatási rendszereket egycsatornássá és átláthatóvá kell átalakítani. Ki kell alakítani a műhely- (egyesületi) támogatás korszerű szisztémáját. Meg kell határozni a prioritásokat. A költséges szövetségi versenyrendszereket át kell alakíttatni. A sportirányító szervezetek számát csökkenteni szükséges, az így felszabaduló több 100 M Ft-os működési költséget az élő sportra fordítjuk.
2010. március
Súlypont
ÚJ KATEDRA
JOBBIK: Kötelező tanterv, megszűnő hatosztályos gimnáziumok, egyszintű érettségi 1. Oktatáspolitikai alapvetések – A magyar társadalom számos problémával küszködik, amelyek megoldása nagyon nehéz feladat elé állítja az országot. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha a nemzet egységes és közös cselekvésre képes, ha egy-egy probléma megoldásához képes energiáit összpontosítani és mozgósítani. Jelenleg a magyar társadalom erre képtelen, kollektív tudati-lelki értelemben beteg. Megbetegítette az elmúlt hatvan év oktatás-, kultúr- és médiapolitikája. Ha pedig valakinek megmérgezik a lelkét, előbb-utóbb a teste is megbetegszik. Többek között ez az oka a magyar társadalom súlyos egészségügyi helyzetének. A Jobbik – felismerve, hogy a nemzet megmentésének kulcsa a kollektív tudati épség helyreállítása – programjában és politikai működésében kiemelt figyelmet kíván fordítani a tudatformálás eszközeinek megerősítésére: vagyis a nemzeti média, oktatás és kultúra megteremtésére. Az oktatásban a tradicionális magyar értékekre kívánunk hagyatkozni és építkezni, amelyet az elmúlt húsz év liberális oktatáspolitikája gyakran csúfolt poroszosnak, és amelyet minden erejével igyekezett szétverni. Sajnos sokszor sikeresen, ami jól látható az oktatásban uralkodó kaotikus állapotokon és a színvonal folyamatos, egyre gyorsuló romlásában. Az oktatásból kikerülő fiatalra ma reménytelen jövőkép vár. Itthoni lehetőségek nem várják, tudása, végzettsége sokszor versenyképtelennek minősül, az iskolában morális jellegű vagy a nemzettudatát erősítő impulzusokat nem kapott. Nem csoda, hogy sokan elhagyják szülőhazájukat. A Jobbik oktatáspolitikai koncepciója erős nemzettudattal és versenyképes tudással felvértezett fiatalokat szeretne, akik boldogulásukhoz és kibontakozásukhoz itthon találják meg a számításaikat. Ehhez azonban a kommunista, majd azt követő balliberális oktatáspolitikai tévutak után a magyar oktatásügyet vissza kell állítani a saját pályájára. 2. Kötelező tanterv, tanügyigazgatási rendszer – Létrehozzuk a Magyar Nemzeti Óvodai Programot (MNÓP), melynek célja olyan gyermekeket nevelni, akik magukénak érzik hazánk hagyományait, megértők és segítőkészek társaikkal, testükben épek és megfelelő fejlettséggel rendelkeznek az általános iskola által közvetített eszmények elsajátítására. Létrehozzuk a Magyar Nemzeti Tantervet (MNT) a jelenlegi Nemzeti Alaptanterv és a kerettantervek helyett. Egységes, mindenki számára kötelező tantervet hozunk létre, melyben emeljük a minimum- és a követelményszinteket. A kollégiumi programot az MNT-hez hangoljuk. Létrehozunk egy olyan tanügy-igazgatási rendszert, mely az MNT-t a tanfelügyeleti hálózattal ellenőrzi. Az országot tanügy-igazgatási kerületekre bontjuk, ahová a tanfelügyelők tartoznak. Ennek célja az oktatási intézmények tör-
2010. március
vényben meghatározott feladatainak rendszeres ellenőrzése, az Oktatási Minisztérium feladatainak területi leosztása. A tanügy-igazgatást hatósági jogkörrel ruházzuk fel. Az oktatási célokra történő intézményalapításokat szigorúbban ellenőrizzük, továbbá a működés folyamatos, nem csak szúrópróbaszerű ellenőrzésére külön szervezeti egységet állítunk fel, valós hatáskörökkel. A neoliberális oktatáspolitika vadhajtásaival szemben a Jobbik támogatja az osztályzást és az évismétlést is. Szükségesnek tartjuk, hogy a közéletben visszaállítsuk a pedagógusi hivatás megbecsültségét, az oktatási intézményekben pedig a rendet. A történelem, magyar és ének-zene oktatásában erősebb hangsúlyt fektetünk a magyar vonatkozásokra. Kötelezővé tesszük a hittant vagy erkölcstant, melynek célja hazánk keresztény alapokon nyugvó gyökereinek erősítése, a követendő normák elsajátítása, megértése. Erősíteni fogjuk az állampolgári ismeretek tantárgy oktatását, hogy hazánk és a világ társadalmi, politikai berendezkedését értő, gondolkodó, döntéseit az ily módon elsajátított alapokra helyező állampolgárokat neveljünk. Az integrált oktatás mindenáron való erőltetése helyett a különböző képességű tanulók számára párhuzamos osztályokat biztosítunk, amelyeknek kritériumait szakértők határozzák meg. Így a normál osztályok mellett speciálisan segítő és a szocializációt segítő osztályok is működhetnének. Elképzeléseink szerint a magyar tanulók az általánosban egy, középiskolában pedig két idegen nyelvet sajátítanának el magas szinten. A tankönyv közkincs, amellyel kapcsolatban nincs helye profitérdeknek, ezért állami tulajdonba vesszük a Nemzeti Tankönyvkiadót, korlátok közé szorítva ezzel a tankönyvpiacon eluralkodott üzleti szemléletet. Bevezetjük a tankönyvek évfolyamok közötti kölcsönés továbbadását, ezzel is csökkentve a szülőkre nehezedő anyagi terheket. 3. Valódi esélyteremtés a nevelésben-oktatásban – Eltöröljük a 6+6 éves és megerősítjük a 8+4 éves rendszert, igény szerint meghagyva a 4+8-ast is. Megszüntetjük a kétszintű érettségit. Visszaállítjuk az egységes gimnáziumi és szakközépiskolai érettségi rendszert, melynek célja az érettségi színvonalának emelése és ellenőrizhetősége. Ösztönözzük az esti tagozatos általános, gimnáziumi és szakképzést, hogy a nappal dolgozó vagy iskolából kimaradt fiatalok is képesítéshez jussanak. A jelenlegi négyéves szakiskolai képzést háromévessé alakítjuk át. A szakiskola neve szakmunkásképző iskolává változik: elsősorban a szakmára készít fel. Később kétéves esti iskolával letehető az érettségi.
9
Súlypont A nemzetgazdaság hosszú távú igényeinek megfelelő, szabályozott szakképzési rendszert építünk ki, melyben magas óraszámban szabályozzuk a gyakorlatot az első évfolyamtól kezdve. A jelenlegi szakképzési kerettanterveket megszüntetjük, az iskolák számára kötelező Magyar Szakképzési Tanterveket hozunk létre. A gimnázium, a szakképzés és a felsőoktatás tekintetében visszaállítjuk az intézményi felvételi lehetőségét, az átalakított felsőoktatási felvételi rendszerben pedig a ponthatárok meghatározásánál az intézményi felvételi teljesítmény mellett számítani fognak az utolsó év és az érettségi eredményei alapján számolt hozott pontszámok. A tanulók kis létszáma esetén is biztosítjuk a megfelelő fejkvótát a minőségi oktatáshoz. Létrehozzuk az Országos Cigány Módszertani Központot, melynek feladata a cigányság sajátos helyzetének megfelelő oktatási elképzelések kidolgozása és megvalósítása. 4. Az intézményi nevelés-oktatás helyi közösségekhez kapcsolása – Az önkormányzatok ösztönzésével erősítjük a falusi kisiskolák és óvodák létrejöttét, amelyek legfontosabb célja, hogy a gyermeket elsődlegesen védő közösségéhez kapcsoljuk. Csak jól indokolt esetben engedélyezzük a fenntartóknak oktatási intézmények bezárását. Támogatjuk a délutáni foglalkozások (napközi, szakkörök) bővítését, ami csavargás helyett leköti a gyerekeket, és a szülőknek is segítséget jelent a munka mellett.
10
ÚJ KATEDRA
5. Az iskolai erőszak visszaszorítása és a pedagógusi hivatás tekintélyének megerősítése – A szükséges emberi és intézményi feltételek biztosításával felszámoljuk az iskolán belüli erőszakot és rendbontást. A pedagógus kiszolgáltatott helyzetét megszüntetjük, az osztálybeli és az iskolai rend fenntartásában nagyobb szabadságot és intézkedési jogkört kap. A tanulók által elkövetett erőszakos, rongáló cselekedeteket határozottabban szankcionáljuk, és a sorozatosan szándékos és durva esetek elkövetőit az intézményekből eltanácsoljuk. A pedagógusnak mint közfeladatot ellátó személynek fokozott védelmet kell biztosítani megtámadása, zaklatása esetén, a törvény teljes szigorával. Meg kell szüntetni az ezzel kapcsolatos engedékeny, elnéző, nemtörődöm gyakorlatot, és szigorú szankciókat kell alkalmazni az elkövetőkkel szemben (fiatalkorúaknak akár javítóintézetben). Normatív költségvetési támogatással minden iskolának alkalmaznia kell pedellust, aki gondnoki, portási feladatai mellett kellő eréllyel és tekintéllyel tudna fellépni a tanulók, sőt a tanárok védelmében, őket érő inzultus esetében. Erőteljesebben szankcionáljuk az iskolai hiányzást. Gondoskodunk a pedagógusok felsőfokú oktatási intézményekkel együttműködő folyamatos továbbképzéséről. Mivel a folyamatos továbbképzés a színvonalas pedagógiai munka egyik legfőbb alapja, a továbbképzésekre a forrást az állam által biztosítjuk a fenntartó és az intézmény részére.
2010. március
ÚJ KATEDRA
6. A felsőoktatás tömegesedése, színvonalának csökkentése helyett magas képzettséget jelentő szakrendszer és oktatási folyamat biztosítása – A felsőoktatás területén szigorítjuk az akkreditációt. A magán-, illetve alapítványi felsőoktatási intézmények akkreditációját szigorúan felülvizsgáljuk. Hosszú távú nemzetgazdasági előrejelzések alapján meghatározzuk a szakkvótákat és az államilag finanszírozott helyek számát. Megszüntetjük a bolognai rendszert, visszaállítjuk a 8 féléves főiskolai és 10 féléves egyetemi képzést. A gyakorlati időben történelem és magyar szakoknál lehetővé teszszük és ösztönözzük, hogy a hallgatók a gyakorlati idő egy részét határon túli magyar területen töltsék el. A levelező és esti tagozatos képzések létszámát úgy alakítjuk, hogy az mind a munkaerő-piaci szükségetekkel, mind az oktatásban részt vevők igényeivel és lehetőségeivel összhangban legyen. Jelentősen megerősítjük a Collegium Hungaricum külföldi magyar intézetek rendszerét. Jogokat és támogatást adunk a külföldi felsőoktatási intézményekkel való szorosabb együttműködésre, kétoldalú hallgatói csereprogramok és közös képzések indítására. Támogatjuk a magyarországi és határon túli magyar felsőoktatási intézmények együttműködését, amelyen keresztül állam által támogatott ösztöndíj-lehetőségeket kínálunk, kiemelten azon hallgatók számára, akik magyar történelemmel és kultúrával kapcsolatos tanulmányokat folytatnak. A hazánkban működő cégek ilyen irányú hazai tevékenységének ösztönzésével jelentős mértékben növeljük a K+F tevékenységek pénzügyi és szakmai hátterét. Azoknak a diplomát szerzett hallgatóknak, akiknek diákhitelük van, és a végzés után nem tudtak elhelyezkedni, de külföldön sem vállalnak munkát, az állam vállalja át a kamatterhek fizetését, maximum két évig. Jelentősen növelni kívánjuk a hallgatói juttatások (ösztöndíjak, szociális támogatások) összegét, és szabályozott keretek között, rászorultsági alapon visszaállítjuk a jegyzettámogatást. Támogatni kívánjuk a fiatalok sportolási lehetőségeit az intézmények keretein belül, egyben az újabb egyetemek, főiskolák akkreditációját sportlétesítmények meglétéhez kötjük. Ösztönözni és segíteni kívánjuk a felsőoktatási intézményeket abban, hogy hallgatóik számára diákmunka keretében munkalehetőségekről gondoskodjanak. A kiemelkedő tanulmányi eredmények támogatása céljából a Köztársasági Ösztöndíj összegét a mindenkori minimálbér összegére emeljük fel. Kezdeményezni fogjuk a magántőke bevonásával megvalósuló, az uralkodó üzleti körök érdekeit szolgáló, PPP szerződésben megvalósuló felsőoktatási és kollégiumi felújítások felülvizsgálatát, amelyek indokolatlanul nagy terheket rónak az intézményekre és irreális térítési díjakat a hallgatókra.
2010. március
Súlypont 7. Vissza a cigányúttól – Az erőltetett integráció helyett a differenciált oktatást támogatjuk, mert a jelenlegi rendszer mindenkit visszahúz a leginkább beilleszkedni nem képes gyerekek szintjére. (Ez nem kizárólag cigányprobléma, de ott jelentkezik tömegesen.) A differenciált képzésben ugyanakkor mindkét irányban átjárást kell biztosítani, lehetőséget adva a kiemelkedésre. A cigánykérdéssel érintett iskoláknak hathatós szakmai támogatást és pénzügyi eszközöket kell adni ahhoz, hogy az oktatásban való részvétel alkotmányos jogát a helyi viszonyok figyelembevételével tudják biztosítani. A cigányság integrációja a többségi társadalomba való beilleszkedést jelenti, amit már kisgyermekkorban el kell kezdeni az óvodában, az iskolában. Az iskolai közösségi normákat rendszeresen megsértőkkel szemben szükség van hatékony szankciórendszerre (kizárás a tanításból, javító-nevelő intézet végső esetben). Támogatjuk a cigány pedagógusok képzését és alkalmazását a cigányok által sűrűn lakott települések iskolájában. Ehhez szükséges az állami ösztöndíjrendszer felélesztése, amely már az általános iskola végén fel tudja karolni az arra fogékony, tehetséges cigánygyerekeket, illetve akár külön középiskola létrehozása, ahol speciális előképzést kaphatnak a főiskola előtt. Egy ilyen programra jelentős uniós források lennének előteremthetők. Azonnali megoldásként – alkalmassági felmérést és tanfolyami képzést követően – munkába kell állítani képesítés nélküli cigány pedagógusokat, ami segítséget jelenthet az akut munkanélküliségre is, illetve a közmunkaprogram egyik speciális válfaját képezheti. A teljes tanulási-képzési rendszert úgy kell megreformálni, hogy minél több cigány fiatal jusson el a munkaerőpiacon keresett képzettséghez. 8. Sport az oktatásban – Az óvodákban és az iskolákban nem biztosított gyermekeink számára a megfelelő tartalmú, mindennapos testnevelés. A sportpolitika mostoha helyzete a testnevelésórák alacsony számában, a létesítmények és a higiénia hiányában mutatkozik meg leginkább. Az oktatási intézményekben emelt testnevelési óraszámokra, azok törvényi védelmére, míg az óvodai sport esetében annak felkarolására van szükség, ezzel párhuzamosan tornatermek, sportpályák építésére és a diákok egészséges életre, rendszeres testmozgásra való nevelésére. A városi, kerületi sportegyesületek és az oktatási intézmények között szükség van az önkormányzatok aktív, a számukra kötelezővé tett feladatvállaló részvételére. Regionális utánpótlás- és életerőközpontokat kell létrehoznunk, ahol foglalkoznunk kell a szakemberek képzésével, az egészséges életmód képének széles körben történő átadásával.
11
Súlypont
ÚJ KATEDRA
MDF: Járási önkormányzatok, kevesebb egyetem, tandíj 1. Oktatás és foglalkoztatás – A hazai munkaerő minőségének egyszeri nagyléptékű, majd később folyamatos javítása mindenekelőtt az oktatási rendszer minden szintű, átfogó és gyökeres reformjától függ. Létrehozandó a Munkaügyi és Oktatási Minisztérium (MOM). Az oktatási rendszer minden szintjén, tehát az általános iskolától a főiskolákig, egyetemekig, a szakképzéstől a felnőttoktatásig az intézményeknek a munkaerőpiac felé kell fordulni, tevékenységük középpontjába a tanulók további előmenetelét, sikeres és tartós elhelyezkedését kell állítaniuk. 2. Az oktatás eredményességének mérése – Minden oktatási intézmény kimeneti teljesítményét rendszeresen mérni és nyilvánosan értékelni szükséges. Az oktató személyzet javadalmazását, előmenetelét egyértelműen az elért eredmények függvényében kell megállapítani és ahhoz folyamatosan igazítani. Ehhez fel kell számolni a kizárólag a formális végzettséget, az adott beosztásban eltöltött időt tükröző merev bértáblázatokat és jóval rugalmasabbá kell tenni az alkalmazási feltételeket. Az oktatás eredményeinek mérése és nyilvános elismerése azért is elengedhetetlen, mert a diákok és szüleik csakis ez alapján lehetnek képesek a jövő nemzedékeinek jólétét, végső soron az egész társadalom felemelkedését szolgáló, megalapozott döntést hozni. A rossz választás nehezen jóvátehető, ráadásul háromszoros pazarlást eredményez. Eltékozolja a tanárok idejét, az adófizetők pénzét (az oktatási intézményekre fordított költségvetési forrásokat) és a diákok jövőbeni életlehetőségeit is nagymértékben korlátozza. Ma szinte minden rendű és rangú oktatási intézmény büsz-
Mérlegen a közoktatás Megjelent az Új Katedra második különszáma • Sikerek és kudarcok • Szakértők, politikusok a közoktatásról • Óvodai élet • Pedagóguspolitika, iskolaszerkezet, finanszírozás, minőség • Uniós fejlesztések • Informatika • Nyelvi képzés • Szakképzési körkép
Keresse szerkesztőségünkben! 12
kén és gőgösen elutasítja még a gondolatát is annak, hogy kimeneti teljesítményét egyáltalán mérjék, nemhogy annak alapján történjen a javadalmazás. Oktatási intézményeink zöme és azok vezetői úgy vélik, hogy az oktatás olyan szent ügy, aminek sikerét a piac értékítélete nem mérheti. Ez a felfogás a piactagadó szocializmus egyik legkárosabb öröksége. Ahogy a vállalati szektorban természetes, hogy a piaci siker a tevékenység eredményességének végső bizonyítéka, ugyanannyira anakronisztikus, hogy oktatási intézményeink ma még mindig a „termelés a termelésért” elv sztálini modelljének megfelelően működnek. Természetesen ma is van teljesítménymérés, de ez a tanulói teljesítményeket méri tudástesztekkel (lásd Program for International Students Assessment, PISA), nem pedig az iskolák kimeneti teljesítményét, ami elsősorban a végzett diákok továbbtanulásának, elhelyezkedésének, életpályájának nyomon követését igényelné. Ráadásul Magyarországon nem hasznosítják a PISA-felmérések eredményeit sem. Az iskolák és a pedagógusok anyagi és erkölcsi elismerése pedig egyáltalán nem függ a PISA-felmérések eredményeitől. 3. Járási szintű iskolafenntartás – A közoktatási intézmények túlnyomó többsége az önkormányzatok tulajdonában van. A települési önkormányzatok rendszere rendkívül szétaprózott, ez tükröződik a közoktatási intézmények hálózatában. Ennek káros következményei szembetűnőek. Az önkormányzatok zöme túl kicsi és túl szegény ahhoz, hogy jó minőségű iskolát tartson fenn, ahol valóban érvényesül az esélyegyenlőség. Megteremtendők a járási önkormányzatok a mai legalsó szintű, falusi önkormányzatok helyett. Az általános iskolákat ezek a legalább 30-40 ezer lakost képviselő önkormányzatok tartsák fenn. Elengedhetetlen a minimális iskolaméret és osztálylétszám meghatározása is. Az előbbinek legalább 160-200, az utóbbinak pedig minimum 20-25 főnél legyen az alsó határa. 4. Egész napos iskola – A Magyar Demokrata Fórum már korábban meghirdette az egész napos iskola létrehozásának programját, ami az esélyegyenlőség érvényesülését sokkal jobban biztosítja, mint a félnapos oktatás. Ez alapvető követelmény a roma tanulók felzárkóztatása szempontjából is. Nagyobb méretű, jobban felszerelt, bőkezűbben finanszírozott általános iskolákban az egész napos színvonalas oktatás és nevelés látványos eredményeket hozhat az esélyegyenlőség, a felzárkózás, a társadalmi összefogás és együttműködés (kohézió és szolidaritás) alapvető készségeinek kimunkálásában és elsajátításában is. Az egész napos iskolának csak akkor van értelme, ha a többi reformmal együtt valósul meg. Többletfinanszírozási forrásként rendelkezésre áll a családi pótlék, amit hatéves kortól természetbeni juttatásként az iskolák kapnának fejkvótába beépítve. 5. Teljesítménytől függő jövedelmek – Kimutatások szerint az osztálylétszámnak és az egy tanulóra jutó ráfordítás-
2010. március
ÚJ KATEDRA
nak elég tág határok között nincs érdemi hatása a tanulók teljesítményének alakulására, annál inkább döntő szerepet játszik a tanárok minősége. A hazai reform lehetőségei szinte korlátlanok ebben a tekintetben. Nagyságrenddel csökkenteni kell a tanító- és tanárképzést, ennek színvonala pedig jelentősen emelendő. Miközben lehetővé kell tenni a gyenge minőségű tanítók és tanárok elbocsátását, szükség van a pályakezdők bérének jelentős emelésére. A későbbi fizetéseknek pedig mindenekelőtt a mért, nyilvántartott, elismert egyéni és kollektív teljesítménytől kell függenie. 6. A szakképzés megerősítése – A szakmunkásképző intézetek hálózata jelentős megerősítésre és komoly vérátömlesztésre szorul, elsősorban az oktató személyzet vonatkozásában. A szakképzetlen, alkalmi vagy feketemunkából tengődő szülők gyermekei számára a szegénységből való kitörés, a felemelkedés útját képezheti keresett kétkezi szakmák elsajátítása. Minden újjászületett járásban jelen kell hogy legyen egy kiemelten támogatott, a társadalmi figyelem központjában álló szakiskola. Minden tanuló 14 éves korától kezdve végezzen műhelymunkát is. A hátrányos helyzetű diákoknak kollégium álljon rendelkezésére. 7. Összevont, megemelt normatívák – Állami közoktatási intézmények finanszírozását nem reménytelenül szétaprózott normatívák, hanem megemelt és összevont fejkvóta szerint kell biztosítani, úgy, hogy a központi költségvetésből erre a célra átadott összegeket semmi másra ne lehessen felhasználni. Az így rendelkezésre álló forrásokat a helyi önkormányzatok saját adóbevételeikből természetesen korlátlanul kiegészíthetik. 8. Átfogó reform és tandíj a felsőoktatásban – A felsőoktatás gyökeres, átfogó reformja sem halasztható tovább. A magyar gazdaságnak és társadalomnak silány diplomagyárak helyett világszínvonalú egyetemekre, főiskolákra lenne szüksége. Ezek azonban csak éles verseny körülményei között alakulhatnak ki. Felsőoktatási intézmények között komoly versenyt azonban kizárólag a hallgatók értékítéletének érvényesülése támaszthat. Ennek alapja a diploma elismert értéke, a jövőbeni pályautak és kereseti lehetőségek világos ismerete és az a rendkívüli befektetés, amit a hallgató tandíj és egyéb költségek formájában vállal. A felsőoktatás reformját az alapelvek tisztázásával kell kezdeni. Emelt fővel indokolt meghirdetni, hogy a felsőoktatás egyáltalán nem állampolgári jogon járó és mindenki számára hozzáférhető ingyenes közszolgáltatás, hanem csak a fiatal korosztályok kisebbik hányada számára célszerűen elérendő életre szóló nagybefektetés. Mivel ennek haszna elsősorban egyénileg élvezhető, ezért az állami költségvetés csak korlátozott ideig vállal részt a tanulás terheiből. Ám a tehetséges jómódúak esetén csak jelképesen, a tehetséges szegények javára jelentős mértékben, a tehetségtelenek esetében viszont egyáltalán nem.
Súlypont tási rendszere. Az egyetemi önkormányzat, a szenátus csakis a belső tanszabadság letéteményese lehet, nem pedig tulajdonosi és gazdálkodási jogosítványok gyakorlója. Ez utóbbiakat egy új testülethez, a fenntartók tanácsához kell telepíteni, amelyben a bennfentesek nem lehetnek többségben. A fenntartók tanácsában az állam, a vállalati szektor, a nemzetközi és a hazai tudományos élet világhírű képviselőinek kell helyet foglalni túlnyomó többségben. Ők felelnek majd – elsősorban hírnevükkel – az iskola jövőjéért. 10. Kevesebb egyetem, főiskola – Magyarországon 77 akkreditált egyetem és főiskola működik, ami egy tízmilliós ország esetében rendkívül sok. Még ha számuk egyes főiskolák nagy egyetemekhez való kétségbeesett csatlakozása nyomán várhatóan csökken, helyükbe folyamatosan új felsőoktatási intézmények lépnek. Ráadásul ez a spontán átalakulási folyamat nem minőségi alapú természetes kiválasztódást tükröz, hanem üres szervezeti megoldásokat a gyorsan csökkenő diáklétszám miatt érzett életveszély elhárítása végett. Alapvető érdekünk, hogy ezt a kiválasztódási folyamatot a felsőoktatási kormányzat irányítsa nagyon szigorú minőségi követelmények érvényesítése mellett. A folyamat végén hazánkban is elegendő lenne körülbelül 20-25 egyetem és alig fél tucat önálló főiskola. A minőségi követelményeknek nem megfelelő felsőoktatási intézményeket pedig nem beolvasztani kell a fennmaradókba, hanem a már felvett diákok átirányítása után meg kell azokat szüntetni. 11. Többcsatornás intézményfinanszírozás – Az egyetemek és főiskolák finanszírozása több csatornán keresztül párhuzamosan történjen. A mindenkori iskolafenntartónak (állam, egyházak, alapítványok) kell vállalni a felvett diákok színvonalas tanulásához szükséges méretű és összetételű fizikai infrastruktúra (tantermek, laboratóriumok, diákszállók, könyvtár, étterem stb.) fenntartási és felújítási költségeit. Az oktatók javadalmazását – legalábbis az alapképzésben – nagymértékben fedezze a tandíj. Ennek fizetése alól csak a leginkább rászorulók kapnak felmentést.
9. A felelősségek és jogosítványok újraosztása – Élesen elválasztandó a felsőoktatási intézmények külső és belső irányí-
2010. március
13
Interjú
ÚJ KATEDRA
A hatékony és sikeres működést segítjük Szilágyi Szilvia igazgató számára a minőség szakmai felkészültséget, felelősségtudatot, megbízhatóságot és partnerközpontú szemléletet jelent Az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató (EPSZI) 2001. október 15-én nyitotta meg kapuit Pécsett. Pécs Megyei Jogú Város területén kívül főként a dél-dunántúli régióban – Baranya, Fejér, Tolna és Zala megye – működött, de emellett, felkérésre, az ország más vidékeiről is vállalt feladatot. Az intézet székhelyét 2008-ban Szekszárdra helyezték át. Céljaikról, elért eredményeikről és terveikről Szilágyi Szilvia igazgatóval beszélgettünk. – Milyen szolgáltatások nyújtása jelenti az EPSZI legfőbb tevékenységét? – Intézetünk évek óta alapvetően a pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátását végzi az 1993. évi közoktatásról szóló LXXIX. törvény 36. § (2) bekezdésében rögzítettek szerint, szakmailag önálló intézményként. Főbb célkitűzéseink – és eredményeink között – szerepel a régiós jelleg kialakítása, kiépítése, a képzési tevékenység megerősítése, a kapcsolati háló régiós szinten való tovább bővítése, az éves rendezvények számának növelése, a feladatellátás minőségének emelése, a megnyert pályázatok színvonalas megvalósítása, a közoktatást érintő pályázatok folyamatos figyelése. Szakmai szolgáltatásaink között nagyon fontos szerepet tölt be a pedagógus-továbbképzés, ezt hosszú évek óta eredményesen szervezzük. Intézetünket 2008. december 1-jével nyilvántartásba vette a munkaügyi központ, ettől kezdve vagyunk a Felnőttképzési Akkreditációs Testület (FAT) által akkreditált felnőttképzési intézmény (akkreditációs tanúsítványunk megtekinthető honlapunkon). A Továbbképzési programajánlatunkban szereplő valamennyi képzés támogatható a pedagógusok továbbképzésére biztosított központi céltámogatásból, óraszáma beszámít a pedagógusok számára előírt hétévenkénti 120 órás kötelező továbbképzésbe. Meghirdetett, akkreditált tanfolyamainkkal célunk, hogy lehetőséget teremtsünk az azokon részt vevő pedagógusoknak arra, hogy megismerhessék a tanítási/tanulási folyamatban használható legújabb módszereket, technikákat, hasznosítható segítséget kapjanak tanítási gyakorlatukban, tantárgyuk/ műveltségi területük magas színvonalú művelésében. Továbbképzéseink kiválasztásánál, új tanfolyamaink akkreditálásánál igyekeztünk figyelembe venni megrendelőink igényeit, így
14
olyan programokat ajánlunk számukra, amelyek valóban hatékonyan segítik mindennapi munkájukat. Jelenleg is folyamatosan akkreditáltatjuk az igényeknek megfelelő 30 és 60 órás képzéseinket. Ezenkívül pedagógiai szakmai szolgáltatóként az ország több pontján részt veszünk a szakképzés fejlesztését célzó, „A TISZK rendszer továbbfejlesztése” tárgyú TÁMOP 2.2.3 projekt, valamint a „Kompetenciaalapú oktatás, egyenlő hozzáférés – Innovatív intézményekben” című TÁMOP 3.1.4 program szakmai megvalósításában. A képzéseket és a projektek megvalósítását Kákonyi Ágnes képzési igazgató kolléganőm irányítja. A számos képzés és pedagógus-továbbképzés mellett több hagyományosnak mondható rendezvényt is szerveztünk, ezek főként szakmai napok és konferenciák voltak, illetve tantestületeket érintő képzések, módszertani előadások, tanácsadások (Zalaegerszegi Őszi Óvodapedagógiai Napok Konferencia, Művészeti Nevelés Konferencia, Tanítók Konferenciája, Tavaszi Pedagógiai Napok, Nemzetiségi Nap, Tolna Megyei Tanévnyitó Konferencia), amelyek színvonalas, régiót átívelő rendezvényként váltak ismertté a térség közoktatásában. Az egyéb ellátott feladataink között jelentősek a korszerű tanulásszervezéssel kapcsolatos módszertani fejlesztések, pályázatok írása, felkészítő tréningek, előadások, tájékoztatók, szaktanácsadás, szakértői feladatok szervezése, nevelőtestületi értekezletek és felkészítők, tanfolyamok szervezése és lebonyolítása, pedagógiai programok készítése, MIP felkészítés és megírás, mérés-értékelés, valamint Pedagógiai Híradó megjelentetése kéthavonta. Pedagógiai szolgáltatásaink az elmúlt években a tanulmányi és tehetséggondozó versenyek szervezésével és összehangolásával bővültek.
2010. március
ÚJ KATEDRA
Arra törekszünk, hogy széles körű pedagógiai szakmai szolgáltatásainkkal a hozzánk forduló nevelési-oktatási intézmények és fenntartóik törvényes, hatékony és sikeres működését segítsük. – Az ön által elmondottak alapján megértettem, miért határozzák meg magukat „rugalmas, a valós kérdésekre választ adó, az oktatás korszerűsítésében cselekvően részt vevő” intézetként. De visszatérve az EPSZI pedagógustovábbképzéseire, azok jellemzően milyen helyszíneken és milyen időpontokban válnak esedékessé? – Törekszünk arra, hogy továbbképzéseinket elérhető földrajzi közelségben, igény szerint kihelyezzük a megye kistérségeibe, városaiba vagy megfelelő jelentkező esetén egy-egy iskolába/óvodába. A tanfolyamok foglalkozásának idejét – a tervezhetőség érdekében – lehetőség szerint munkaidőn kívül, illetve péntek délután és szombat egész napra tervezzük, kivéve a tréningeket. Kihelyezett képzéseink időpontját a megrendelő intézmény vagy intézményfenntartó igényei szerint szervezzük meg. Programjainknál nem jelöljük meg az indítás pontos helyszíneit és időpontját, hiszen erről a jelentkezések ismeretében döntünk, az induló tanfolyammal kapcsolatos részletes tudnivalókról viszont az indulást megelőzően a jelentkezőket minden esetben írásban értesítjük. Továbbképzéseink minimális induló létszáma 12 fő. Tanfolyamainkra a pedagógusok a jelentkezési lap kitöltésével jelentkezhetnek. A jelentkezési lap elektronikus kitöltéssel, illetve papíralapú sokszorosítással egyaránt felhasználható, beérkezési határidejük pedig folyamatos. A jelentkezéseket minden esetben írásban visszaigazoljuk. A magyar közoktatási rendszerben prioritásként megjelenő, az egész életen át tartó tanulás megalapozását szolgáló képességek fejlesztése érdekében alapvető célkitűzéssé vált a kompetenciaalapú oktatás elterjesztése. Intézetünk ezen a kiemelt területen széles körű választási lehetőséget kínál a pedagógusok számára. Módszertani képzéseink keretében rendkívül népszerűek az iskolai agresszió, a konfliktusok kezelésére irányuló továbbképzéseink, a projektmódszer, a kooperatív tanulás, a differenciált tanulásszervezés, a drámapedagógia témájú képzéseink úgyszintén jól hasznosítható gyakorlati tudást nyújtanak a jelentkezőknek. A sa-
Szilágyi Szilvia 1973. szeptember 24-én született Bonyhádon. Középiskolai tanulmányait 1988–1992 között Szekszárdon a Garay János Gimnáziumban, főiskolai tanulmányait 1992–1994 között az ugyancsak szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola általános tanító szakán folytatta. 2003–2007 között a Pécsi Tudományegyetem Bölcsésztudományi karán tanult, pedagógia szakos bölcsész és tanári diplomát szerezve. 1996-tól 2007-ig a Mórágyi Általános Iskola tanítója, 2007-től 2008-ig pedig az OPSZI Országos Pedagógiai Szolgáltató Intézet Tolna megyei irodájának irodavezetője volt. 2008-tól az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató igazgatója.
2010. március
Interjú játos nevelési igényű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat nevelő intézmények tantestületei számára is kínálunk kihelyezett 30, 60 órás akkreditált képzéseket. A mai magyar közoktatásban jelentősen előtérbe került az intézményi folyamatok hatékony irányításának megteremtése, valamint ezzel összefüggésben a pedagógiai mérés-értékelés fontossága. Az óvodák, iskolák vezetői, pedagógusai képzéseinken elsajátíthatják azokat a kompetenciákat, amelyek segítik őket az intézményi folyamatok sikeres menedzselésében. Induló tanfolyamainkról honlapunkon folyamatosan tájékoztatjuk az érdeklődőket. Csoportos jelentkezés esetén a továbbképzés díjából kedvezményt adunk. – Valamennyi szolgáltatásuk térítéses módon vehető-e igénybe, vagy akad ez alól kivétel? – Intézetünk a megye által biztosított keretösszeg erejéig a Tolna megyei közoktatási intézmények számára a 2009/2010. tanévben lehetőséget nyújt térítésmentes pedagógiai szolgáltatások igénybevételére. Tekintettel azonban a korlátozott ingyenes igénybevételre, meghatározott számú feladatot tudunk teljesíteni: többek között közreműködünk óvodák, iskolák és kollégiumok minőségirányítási programjának felülvizsgálatában; helyszíni szaktanácsadást biztosítunk az intézményekben szaktárgyi, tartalmi, módszertani kérdésekben, továbbá esetenként intézményfenntartók részére ugyancsak ingyenesen biztosítunk tanácsadást különböző közoktatás-szerkezeti kérdésekben. Ajánlatainkat a közoktatási törvény 36. § és a 10/1984 MKM rendelet alapján állítottuk össze, a kéréseket pedig a beérkezés sorrendjében tudjuk teljesíteni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy szolgáltatónk térítés ellenében a közoktatás területén a pedagógiai szakmai szolgáltatások teljes körét átfogó kínálattal áll mind az intézményfenntartók, mind az intézmények rendelkezésére. Szakmai szolgáltatásainkat kedvezményesen kínáljuk, az óvodák, iskolák helyi igényeit figyelembe véve, megkeresésre örömmel nyújtunk szakmai ajánlatot. Kiterjedt szakértői hálózattal rendelkezünk, amelyben szakmailag magasan kvalifikált szakemberek (közoktatási szakértők, mentorok, szaktanácsadók) állnak rendelkezésünkre, ennek köszönhetően a közoktatás területén régiónkon kívül is minőségi pedagógiai szakmai szolgáltatást tudunk nyújtani. Az intézményeken kívül a fenntartók számára is ajánlunk szakmai segítséget, többek között közoktatási pályázatok megírásában, esélyegyenlőségi programok elkészítésében, felülvizsgálatában, összehangolásában, intézmény-átszervezésekkel kapcsolatos szakértői vélemények elkészítésében, valamint a helyi intézményrendszer szakmai és gazdasági átvilágításában. – Mi a legközelebbi program, amire ez idő tájt készülnek? – Április 19–23. között rendezzük meg a Tavaszi Pedagógiai Napok szakmai programsorozatunkat, amelyre április 14-ig várjuk az érdeklődők jelentkezését. Varga Gabriella
15
Közelkép
ÚJ KATEDRA
Önfejlesztők a TÁMOP sikeréért Február 27-én az Önfejlesztő Iskolák Egyesület Régióközpontjában, a budapesti Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnáziumban Önfejlesztők a TÁMOP sikeréért címmel egynapos szakmai rendezvényt tartottak. Az újpesti iskolában több mint 130 pedagógus tanácskozott. A résztvevőket Borosné dr. Kézy Zsuzsanna, az iskola igazgatója, Újpest projektmenedzsere, dr. Kovács Géza, az Önfejlesztő Iskolák Egyesület elnöke és Tóth Anett régióvezető köszöntötte. A rendezvény fővédnöke Belán Beatrix, Újpest Önkormányzata kulturális alpolgármestere volt. A szakmai nap szekciófoglalkozásokkal kezdődött, melyeken kompetenciaalapú órarészletek, projektek, témahét, modulok bemutatása volt látható, hallható. A szekciókban – Óvodai nevelés, Matematika, Szövegértés és Élő idegen nyelv – a Qualy-Co Oktatási Tanácsadó mint szolgáltató – mentorai és folyamat-tanácsadói segítségével a pedagógusok útmutatást kaptak a kompetenciaalapú programcsomaggal való tanítás problémáinak kiküszöbölésére. Szó került a programhasználat előnyeiről, az IKT-eszközök, projektek, modulok, tankönyvek, tanulói segédletek használatáról is. A folyosón kiállítás nyílt a „Tűz–Víz” témahét alkotásaiból, melyeket a Játék–Mozgás–Kommunikáció Óvoda és a Park Óvoda ügyes kezű óvodásai készítettek. A jelenlévők ízelítőt láthattak a Fussunk, játsszunk együtt! testnevelés modul eszközeiből is. Ez a kidolgozott, kompetenciaalapú testnevelés modul 1. osztályosok számára készült, szerzője Tóth Anett. Az Óvodai nevelés szekció résztvevői a témahét, a projektek bemutatásával, a problémák megbeszélésével, az óvodából az iskolába való átmenet nehézségeiről tanácskoztak. A Matematika szekcióban – alsó tagozaton – Vindics Péterné vezetésével 1. osztályos órarészletet láthattak az érdeklődők, sok jó gyakorlattal. A felső tagozatos matematika szekcióban Szabóné András Erika a kompetenciaalapú matematikaórákra való felkészülésre, a közben felmerülő problémákra, azok megoldására tett javaslatot prezentációjában, majd apró video-órarészleteket villantott fel, mint átvehető jó módszereket a saját gyakorlatából. A Szövegértés szekció színpadi bemutatóval kezdődött, ahol a János vitéz egyik dramatizált részletét láthatták az érdeklődők. Borbély Edit ehhez kapcsolódóan bemutatta a mesetérkép használatát és a tanulók által készített képregényt. A szövegértés két prezentációval folytatódott: A „Varázsvásár” és a „Noé bárkája” az ötödikes szövegértés programcsomagban található szövegre támaszkodva négyórás, összefüggő (már megvalósított) gyakorlatsort mutatott be, melynek során a gyerekek kommunikációs képességeiket fejlesztve vitatkoztak, érveltek, bemutatkoztak, megnyitóbeszédet írtak, programokat találtak ki, ötleteltek. A folyamat lezárásaképpen a közös munka végén számot
16
is adtak tevékenységeikről, plakát, képregény, makett, jelenet formájában. Kutas József szívesen osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal. Az Élő idegen nyelv szekcióban kevés idő jutott a jó gyakorlatok bemutatására, az eddig elvégzett eredmények számbavételére. A szekcióülés az eszközök és a tankönyvek kései érkezéséről, a TÁMOP-továbbképzések milyenségéről tanácskozott. Szántóné Tevan Ildikó IKT-repertoárral a kompetenciafejlesztésért című előadása igen figyelemreméltó volt, nagy érdeklődés övezte. Ezzel párhuzamosan összeült a Menedzsment kör, mely a jövőbeli feladatokról szólt. Berecz Árpádné, az Educatio Kht. folyamatmenedzsere Az új szolgáltatói kosárról, a jó gyakorlatok kiválasztásáról, a referenciaintézménnyé válásról című előadását is nagy érdeklődés kísérte. Ezután Tóth Anett közoktatási szakértő, régióvezető a „Minták az új oktatásszervezésre; jó gyakorlatok, modulok, projektek, témahét” blokkot vezette fel. A Sárszentmiklósi Általános Iskola – mint volt HEFOP-megvalósító – több jó gyakorlatot ajánlott fel az érdeklődőknek. A JMK óvoda Barátaink, az állatok című témahétről készült filmjének vetítése után a kompetenciaalapú testnevelés programcsomag 1. osztályos modulja következett. – A kompetenciákat szoros összefüggésben kell látni, értelmezni – mondta Tóth Anett. A matematika, szövegértés, élő idegen nyelv mellett nagyon fontos a testnevelés. A mozgás meghatározó a gyermekek életében. Az idegrendszer működése bizonyos fokig genetikailag előre programozott, de az idegrendszeri struktúrák érése, funkcionáló képességének kialakulása kizárólag megfelelő környezeti tényezők biztosítása mellett valósulhat meg. Egy ilyen kedvező színtér a testnevelésóra. Ha ez a testnevelés programcsomag a magyar közoktatásban megjelenne, a mindennapos testnevelés keretén belül valósulna meg, s hozzá egy jól megválasztott olvasási módszerrel tanulnának a magyar gyerekek, akkor ez sokat segítene a tanulási zavaros és részképesség-zavaros tanulókon is. A mozgás a fejlődés alapja. Nincs, ami ezt pótolhatná. A nagymozgásból alakul majdan a finommozgás, mely a tanuláshoz, íráshoz, olvasáshoz elengedhetetlen. A testnevelés kompetenciaalapú programcsomag használata 1. és 2. osztályosok számára szükségszerű. Ezen program SNI-tanulók fejlesztésére is nagyon alkalmas. A szakmai nap zárásaként a szekcióvezetők a közös szakmai munkáról pozitívan számoltak be. Úgy vélik, a TÁMOP 3.1.4. pályázattal jó kezdeményezés született, mely elengedhetetlen a képesség-, készségfejlesztés, a tanítás területén.
2010. március
Olvasóink írták
ÚJ KATEDRA
Történjen bármi, de azonnal! Pedagógus-életpályamodell, minősítések, képzések Bármelyik kollégámmal beszéltem is az életpályamodellről, a vélemény általános volt. Inkább legyen benne számtalan nyitott kérdés, netán tévedés vagy hiba, mint hogy ezek kiküszöbölése okán évekig húzódjon a bevezetése. Pedagógusként kollégáim között mozogva, beszélgetve állandó téma az oktatásban uralkodó állapotok tarthatatlansága. Hogy mi hiányzik a pedagógusoknak? Úgy vélem, amikor a pedagógusok helyzetéről beszélünk, akkor muszáj szem előtt tartanunk a következőket: – Az óvoda és az iskola az egyetlen olyan tér, amelyben a gyermekkel időben és hatékonyan lehet elsajátíttatni a közösségi élet alapvető szabályait, azok betartásának szükségességét, elvezetni őket egészen az önkéntes normakövetésig. A pedagógus kell hogy legyen ebben a szocializációs folyamatban a legfőbb értékadó minta. – Az oktatás motorja a pedagógus. Képzettsége, elhivatottsága, kreativitása elsődlegesen határozza meg az oktatás színvonalát. – A pedagógustól elvárható, hogy megjelenésével, életkörülményeivel, műveltségével kivívja tanítványai, sőt az egész társadalom megbecsülését. – A sikeres szocializáció érdekében az oktatás minden szintjén megfelelő arányban legyenek jelen férfiak is. – A pedagógus az osztályteremben egyedül dolgozik, visel minden felelősséget, a felmerülő problémákat egyedül kell megoldania. Okkal elvárhatja, hogy ha ellenőrzik, akkor támogassák is munkájában. – A pedagógustól, mint minden alkalmazottól, elvárható, hogy lojális legyen főnökeivel és az intézménnyel szemben. Így nem engedhető meg az sem, hogy egy intézmény élére nyilvánvalóan alkalmatlan vezető kerüljön. – A piacgazdaság egyik alapja, hogy extra teljesítményért extra jövedelemhez lehet jutni. Úgy gondolom, nem szabad megijedni a lehetőségtől, hogy egy tanár is „milliókat” kereshessen. A pedagógus-életpályamodell már 2001-ben is vitákat váltott ki a pedagógusok között, a legfőbb probléma mégis az volt, hogy fokozatos bevezetése kilátástalanul messze tolta a várt anyagi megbecsülést. Ezért üdvözölték 2002-ben anynyian az 50%-os béremelést, aminek kétségkívül voltak pozitív hozadékai, de mára mindezek rég semmivé foszlottak. Az életpályamodell egyik pillére a folyamatos minősítés. Az objektív minősítés alapja a minősítő személyek hitelessége. Fontosnak tartom, hogy egy pedagógus minősítésében kizárólag olyan személyek vehessenek részt, akik mindennapi tanítási tapasztalattal rendelkeznek és az adott intézmény sajátosságaival is tisztában vannak. Úgy vélem, egy elit gimnázium legkiválóbb tanára sem képes megítélni, hogy egy észak-magyarországi szakiskola kilencedik osztályában az adott órán alkalmazott módszer valóban a legoptimálisabb-e. Nem beszélve egy a tanítástól rég elszakadt
2010. március
bürokratáról. Úgy vélem, ezt a minősítési folyamatokból ki kell küszöbölni. Ugyanakkor talán a legfontosabb mérce az oktató munka hatékonysága, vagyis a hozzáadott érték kell hogy legyen. Egyéb okok miatt is fontos lenne egy legalább négyévenkénti általános szintmérés bevezetése, amely már önmagában is támaszt szolgáltatna az értékelésekhez. Szintén sokat segíthet, ha az iskolában – nem csak papíron – működik a tanulók és szülők megkérdezésére is alapozó minőségbiztosítási rendszer. Az igazgató kiválasztása és minősítése különösen kényes téma. Ma is a fenntartó hatásköre, úgy, hogy a kisebb településeken működő iskolákat fenntartó önkormányzatok képviselő-testületeiben sokszor egyetlen ember sem ül, akinek köze lenne a pedagógiához, tényleges rálátása lenne az oktató-nevelő munkára és egy iskola vezetésének problémáira. Ilyen körülmények között sutba dobni egy tanári kar véleményét, utána pedig elvárni, hogy az igazgatóval kellően lojális legyen, több mint furcsa. Nyilvánvaló, hogy a rendszer csak olyan településeken működhet korrekt módon, ahol az önkormányzat oktatási szakértők bevonásával hozza meg döntéseit. A minősítés egyik alapja és lehetséges következménye a pedagógus továbbképzése. Ehhez azonban a továbbképzési rendszert komolyan át kell gondolni. A pedagógusok a jelenlegi továbbképzések hasznosságáról igen lesújtó véleménnyel vannak. Sajnos odáig jutottunk, hogy a magyar közoktatás legnagyobb problémáit nem is lehet módszertani eszközökkel orvosolni. (Komoly társadalmi egyezségre volna szükség és azoknak megfelelő törvényi változásokra is.) Ezzel persze nem mondhatunk le az önfejlesztésről. Sőt! Szükség van folyamatos képzési rendszer működtetésére, de azokon kipróbált, működő, egy adott intézménytípusban is alkalmazható és nyilvánvalóan eredményes módszerek bemutatására kell a hangsúlyt fektetni. Magam is részt vettem a Szakképzési Fejlesztési Programban, aminek hatékonyságát azóta többen megkérdőjelezték. Számtalan előadás, megbeszélés, műhelymunka tizenöt napon keresztül, de ezalatt egyetlen (1) olyan előadóval találkoztunk, aki ténylegesen szakiskolában dolgozott. Ez nonszensz. Ezek után talán nem meglepő, hogy senki nem tudta megmondani, mitévő legyen egy tanár, ha a tizenhat éves fiatalok állandóan kikéredzkednek WC-re. Márpedig a tanároknak ilyen tanácsokra van szükségük. A továbbképzések témája és színvonala az oka annak, hogy az iskolák azt a 30 órás továbbképzést preferálják, amelyik belefér két napba. Bár nem szorosan ide kapcsolódik, mégis idekívánkozik. Ma egy iskolát és benne a pedagógus tevékenységét legalább
17
Olvasóink írták nyolc szerv hivatott ellenőrizni és szankciókat alkalmazni. De nincs egyetlenegy oktatást segítő „hivatal” sem, ahová segítségért lehetne fordulni és az ott kapott tanács szerint eljárva biztonságban érezhetné magát az iskola és a tanár. Az életpályamodell státusilletmény rendszere alkalmas lehet egy differenciáló-ösztönző rendszer működtetésére. Azonban státusok és illetmények meghatározásánál, úgy vélem, egy dolgot érdemes szem előtt tartani. Egy pedagógus 10-15 éves gyakorlattal jellemzően szert tesz a kellő rutinra és a kiégés sem jellemző még rá. Munkabírása nagy, jövedelemszerző szándéka jelentős. Ekkorra mindenképpen alkalmassá kell válnia bármely tevékenység ellátására, akár arra is, hogy fiatal gyakornok kollégáját mentorálja. Ugyanakkor egy szakfelügyelőtől szerintem is elvárható jelentős szakmai és élettapasztalat. Ösztönzőbbnek gondolnám, ha a gyakornoki idő nem tartana tovább 2-3 évnél. Így a 6 éves pedagógus I. kategória után a kellő gyakorlattal – és persze minősítéssel – rendelkező pedagógus a II. kategóriába léphetne, ahol bármilyen jogosítványt megszerezhetne a minősítő-szaktanácsadó kivételével. Ugyanakkor ezt a szintet tartanám alkalmasnak arra, hogy a munkáját tisztességesen elvégző, ám egyéb ambícióval nem rendelkező pedagógusok hada nyugdíjaskoráig taníthatna. Természetesen folyamatos (de nem túl jelentős) bérnövekmény mellett, és minősítésére is mód nyílhatna 6 év után bármikor, akár saját kérésére, akár vezetői döntés alapján. Ha a rendszer megfelelően működne, akkor nem fordulhatna elő, hogy a pályára alkalmatlan személy kerül a II. fokozatba, így a határozatlan idejű munkaviszony csak ritka esetben változhatna határozott idejűre. Mindenképp elemi érdeke az oktatásnak, hogy az alkalmatlanok már a gyakornoki státusz idején kiválasztódjanak. Annál is inkább, mert minősítő legyen a talpán, aki egy tizenöt éve a pályán lévő pedagógus II. státusban lévőről ki merné mondani az alkalmatlanságot. A pedagógus III. kategória, úgy vélem, már rangot kell hogy jelentsen, ezért a minősítésnél elvárható lenne, hogy publikáljon szakmai folyóiratokban, akkreditált továbbképzéseket vezessen, vagy más hasonló, az átlagból őt kiemelő tevékenységet végezzen. A pedagógus IV. kategóriánál ennek még inkább igaznak kell lennie. Úgy vélem, komoly tantervi fejlesztések, tankönyvírás és általános szakmai ismertség és elismertség várható el. A kiváló minősítéshez kapcsolódó szakaszrövidítések így lehetővé tennék, hogy a valóban érdemesek belátható időn belül kerülhessenek az őket megillető polcokra, ugyanakkor a munkájukat tisztességesen elvégző, de nagy dolgokra nem vágyó pedagógussereg nagyjából nyugodtan, stresszmentesen végezhetné a munkáját a gyakori minősítési kényszerek nélkül. Néhány elem az iskolák jelentős részében problémát okozhat. Ahol jellemzően csak egyetlen szakos van tantárgyanként, ott a mentor személyével szembeni követelmények csorbát szenvedhetnek. Ugyanez a helyzet az osztályfőnöki tevékenységgel is. Számtalan iskolában ma is osztályt
18
ÚJ KATEDRA
kell adni a kezdő tanároknak is. Ennek legfőbb oka az, hogy az idősebb tanárok már nagyon nem szívesen vállalják. A képző intézmények képviselői az intézmények nagy távolsága esetén már a kihelyezett vizsgatanításokon sem mindig jelennek meg. Annak, hogy a minősítési folyamatban részt vegyenek, nem tudom, arányos hozadéka van-e ahhoz képest, amekkora terhet jelent számukra. Hogyan gazdálkodható ki normatíva alapján megállapított pedagógus-keretszám mellett az esetlegesen nagy létszámú magas besorolású tanárok bértömege? Milyen szinten indulnának jelenleg az egyes tanárok? A pályát ideiglenesen elhagyók vagy jelentős munkatapasztalattal kintről érkezők előrehaladása hogyan alakulhatna? Bevezetőmben hét szempontra hívtam fel a figyelmet. Mindegyikből az következik, hogy ha valamennyire is rendbe szeretnénk tenni a közoktatást, akkor haladéktalanul emelnünk kell a pálya presztízsén. A presztízs pedig mai világunkban sajnos majdnem egyet jelent a pénzzel. Lépni pedig muszáj, mert minden napnyi késlekedéssel elveszítünk néhány informatika- és természettudományi tanárt és férfit. A tanári pályán nagyon erős a kontraszelekció, a műszaki beállítottságú gimnazisták ilyen jövedelemviszonyok között semmiképpen nem fogják vállalni a tanárképzést. Ha bárhol bármilyen szakos tanár végez ma az országban, először valami „rendes” állást keres, és csak ha nem talált semmit, akkor jelenik meg az iskolákban. Tömegesen vannak tanárok a pályán kívül, mert jobb anyagi lehetőséget kínál nekik a közigazgatás és a vállalkozói szféra. Főleg azok vannak kívül, akik többrétegű tudással, nagyobb kreativitással, jobb alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Röviden a jobbak. Emiatt egy megfelelő anyagi elismeréssel társuló életpálya képe azonnali pozitív hatással lehetne, hiszen többen visszatérnének, a most végzősök legjobbjai is a pályán maradnának, és a képzésbe a felkészültebbek is belépnének. A pedagógus-életpályamodell a differenciált bérezésre épülne, amit magam is az egyetlen helyes útnak tartok. Azonban úgy gondolom, nem egyszerűen a kimutatható teljesítménykülönbséget kell feltárni és javadalmazni, hanem előtérbe kellene helyezni más, ebben a pillanatban talán még fontosabb prioritásokat. Minden felmérés – nemzetközi és hazai egyaránt – megmutatja, hogy igen jelentős különbséget mutat a nagyvárosi és a kis falusi iskolákban tanulók teljesítménye minden területen. Talán még nagyobb a probléma a tisztán vagy majdnem tisztán cigányiskolákban. Amikor a pályám kezdtem, Egerben a minimális pedagógusbérért lehetett csak elhelyezkedni, azonban úgy is nehezen, hiszen az ilyen megyeszékhelyeken óriási volt a tolongás a szűken mért álláshelyekre. Volt hát miből válogatni az iskoláknak, képesek is voltak magas színvonalon működni. A vidék ezzel szemben közel 20%-kal magasabb fizetést, illetményföldet, területi pótlékot és szolgálati lakást kínált. Így a főiskoláról jó eredménnyel kikerült, elhivatott tanár-
2010. március
ÚJ KATEDRA
jelölteknek is volt miért vállalni, hogy elmennek ezekbe a kisebb falusi iskolákba dolgozni. Mára a vidéki iskoláknak nem pusztán az előnyei tűntek el, de kifejezetten hátrányos helyzetbe kerültek a városi iskolákkal szemben. A kis önkormányzatok gazdasági erőtlensége miatt a munkahelyek biztonsága is hiányzik, a kisiskolák pályázati képességei is rosszabbak, egyszóval az oktatást sújtó gondoknak itt minden fajtája fokozottan jelen van. Úgy vélem, a magyar közoktatás és különösen a középfokú oktatás színvonalának emelése vagy legalább szinten tartása érdekében elkerülhetetlen a vidéki kisiskolák kiemelt támogatása. Fel kellene tudni vállalni, hogy az esélyegyenlőség jegyében adassék meg ezeknek a diákoknak, hogy a legjobb pedagógusok kezébe kerülhessenek, megakadályozva leszakadásukat. Ugyanis ezek a fiatalok tömegesen megjelenve a középfokú iskolák színvonalát is jelentősen viszszafogják. Pontosan ugyanez igaz a többségében cigány tanulókat nevelő iskolákra is, csak talán még erőteljesebben. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az erőltetett integráció intézményi szintre emelte a szegregációt. Sőt oda jutottunk, hogy középfokon már intézménytípus szintjére emelkedett az etnikai, anyagi, szülői háttér alapján való szétválasztódás. Így a roma tanulók 95%-a szakiskolákban tanul tovább. Ha azt akarjuk, hogy a roma tanulók piacképes szakmához juthassanak, és nagyobb arányban tudjanak megjelenni az érettségit adó intézményekben, akkor alapfokú oktatásuk színvonalát kell az átlag fölé emelni.
2010. március
Olvasóink írták Ez még mindig kevésbé lenne költséges, főleg hosszú távon, mint újratermelni a szakmát szerezni és a munkaerőpiacon elhelyezkedni képtelen fiatalokat. Kiderülhetett ugyanakkor, hogy a romák alapfokú oktatásának legnagyobb nehézségét az jelenti, hogy be sem járnak rendszeresen az iskolába. Ilyenkor a helyi jegyző illetékes eljárni, de egy jelentős részük, lássuk be, erre képtelen. A magam részéről indokoltnak tartanám a tankötelezettség elmulasztása miatti szabálysértési eljárást országos hatáskörű szerv, például az Oktatási Hivatal kezébe tenni. Ők közvetlenül értesíthetnék az Államkincstárat az esetleges anyagi szankciók érvényesítése érdekében. Biztos vagyok abban, hogy jelentősen lecsökkenne a „kivételes” esetek száma, és számottevően nőne az iskolába járási kedv. Tartom ezt azért is fontosnak, mert a gyerekek kötelességtudata kialakulásának első lépése és elsődleges színtere az iskolába járás. Ugyanakkor az is határozott meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a rosszul szocializált, tanulási kudarcos gyerekek java része megfelelő törődés és foglalkoztatás mellett nem maradna el képességeiben társai mögött. Úgy vélem, ez oktatásunknak az a problémája, amely azonnali és hatásos beavatkozást igényel. Súlyos hibának tartom azt hinni, hogy ezek a gondok módszertani újításokkal kezelhetők. Ha az összes ilyen területre címkézett szétfolyt pénzt elkötelezett tanárok fizetésére és az iskolai körülmények javítására fordítottuk volna, talán már az eredmény is látszana. Hora János
19
Sulitéka
ÚJ KATEDRA
A kételkedő költő:
Vörösmarty Mihály Kevés olyan költőt találunk irodalmunkban, aki ennyire ragaszkodott volna a magyar történeti hagyományokhoz, múltunk eseményeihez, mint Vörösmarty Mihály, a reformkor kiemelkedő költője, a romantika megkerülhetetlen alakja, a látomásos versek írója. Borzalom élt a lelkében. Költeményei mélyebb értelmében láthatjuk, hogy a földi és az égi világ közti kapcsolatot kereste, a látható és láthatatlan világ közti utat járta. Jól alkalmazta a drámai formákat, és jócskán merített a mítoszokból, a múlt benne lakott képzeletében. Az emberi élet félhomályában élt, állandó haláltudattal. Ha az égre nézett, sötét felhők húztak el a nap előtt. Mögöttük tornádó lapult. Vörösmarty 1800-ban született Nádasdy Ferenc nyéki birtokán, ahol az apja gazdatiszt volt. Szülei nemesi származású, római katolikus vallású emberek. Apja idősebb Vörösmarty Mihály, anyja Csáty Anna. Kilencen voltak testvérek. A cisztercitáknál és a piaristáknál tanult, majd a pesti egyetemen jogot és filozófiát hallgatott. Diákévei alatt már verselt, deákos klasszicista stílusban írt történelmi témákról. Végtelen energiát érzett magában. Miután apja meghalt, a család nehéz anyagi helyzete miatt a Perczel család házitanítója lett. A fiúkat oktatta, és reménytelenül szerelmes lett tanítványai leánytestvérébe. Érzései az Etelka-versekben jelennek meg. Kisfaludy Károly Aurorájában tűnik fel először költőként, itt kap publikálási lehetőséget. Olyan könnyen jutott az irodalomba, mint ahogy a nap feljön az égre – írta pályakezdéséről Németh László. Vörösmarty állatmeséket, allegorikus pásztormeséket írt. Az Aurora egy új generáció lapja volt, amiből Kazinczy kimaradt. Neheztelt is érte. A lapot hideg udvariasság és tárgyilagosság jellemezte. 1830-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, rendszeres fizetéshez jutott. Ez igazán nagy dolog volt, mert ez keveseknek adatott meg a magyar irodalomban. Vörösmarty az egyetemes emberi és a nemzeti érzés iránt egyaránt fogékony volt. Jó ismerője és alkalmazója volt a drámai formáknak és fordulatoknak. Nézetei a felvilágosodás eszmevilágából származtak. Leginkább azt kutatta az emberi viszonyokban és a társadalomban, van-e fejlődés a történelemben. Töprengő, merengő, kételkedő alkat, a lételmélettel szembenéző alkotó volt, akit Szerb Antal megszállott költőnek nevezett, és akinek antik poéták éltek a lelkében, ők vezették heroikus és humanista gondolatait. Tökéletesen ismerte a verstant és bravúros mondatszerkesztő is volt. Virtuóz módon használta a nyelvet, leleményes szóalkotó, nyelvünk lelkének jó ismerője. Folyton kísérletező lírikus volt, a klasszikus szabadelvűség híve. Lapszerkesztőként is ezeket az elveket, értékeket
20
képviselte. Az Atheneum és a Koszorú újságokat adta ki – romantikus triász tagjaként –Bajzával, Toldy Ferenccel. Ekkor már esztétikai tanulmányokat és színikritikákat is írt. Széchenyi elveit fogalmazta meg a költészetben, és ő volt Kossuth legművészibb agitátora. 1842-től a Nemzeti Kör elnöke, 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke. 1848-ban – Kossuth ajánlásával – országgyűlési képviselővé választották a bácsalmási választókörzetben. A Habsburgház trónfosztása után a kegyelmi törvényszék közbírája lett. A világosi fegyverletétel után bujkálni kényszerült. Az ötvenes évek első felében vidékre költözött, gazdálkodott, és csak élete végén, betegsége miatt költöztek újra Pestre. A harcos, elvi alapon megfogalmazott kultúrmagyarság költője, hiszen a legerősebb impulzust a dicső magyar múlt adta számára, ehhez mért mindent. A világ és a magyar társadalom el nem ismert bírája, törvényhozója volt. Úgy tartotta, változtatni kell a történelem menetén, hitt abban, hogy a történelem kereke visszaforgatható, mert a múlt keserű, de a jövőnek szebbnek kell lennie. Abban a világban akart újjászületni, amelyet megálmodott, mert jelene a szomorú enyészeté, ahol rémfajzatok kerülgetik népünket a hon szomorú halmain, és pogány tél van. Érzéki erejű költő, aki írásaival utat mutatott a nagy drámáink felé. A borongó éjszakák éles megfigyelője volt. A halál és az álom hasonlóságát vallotta. A végzetet hívta ki maga ellen nemzetünk nevében. Ettől lett igazán titokzatos és rendkívüli. Szerb Antal szerint ő az első modern költő. A népmesék hangulata is árad belőle – ahogy Lukács György írta róla. A magyar mesei elemek és a néphumor összekapcsolódnak nála az európai drámairodalommal. Mindig aktuális, mint Mozart Varázsfuvolája vagy Shakespeare Hamletje, Vihara. Műveit számba véve, a Zalán futása a magyar reformkori romantika kezdetét jelenti. Ezzel szerzett nevet magának. Az Árpád vezette harcról szól, benne szép szerelmi szállal.
2010. március
ÚJ KATEDRA
Sulitéka
Kicsit nehéz olvasmány. Fájdalmas vallomás ez a mű a régi dicsőség eltűnéséről. Képi világában völgyi füvek, tavi párák, éji sötét, fénylő csillagi fény jelenik meg nehéz bércek szikláin, ahol ölő szélvész, remegő árnyék és délesti szivárvány jellemzi a tájat. Néhol Zrínyi hagyományait követi, ő is úgy gondolja, hogy a közösségnek kell változnia, azaz az embereknek. Délsziget írása mese arról, hogyan üresedik ki az ember. Az Eger című mű a megnehezült idők viharos járását mutatja be az emberi küzdésről. A Tündérvölgyben az elveszett Édent énekli meg. A balsors nála is a butaság és rosszakarat frigyre lépésének eredménye. A Csongor és Tünde az emberi lét alapvető kérdéseiről szól pogány kori elemekkel. Szereplői allegorikus alakok, egyegy életideál és gondolat megtestesítői. A pénz, hatalom, tudás hármasságán elmélkedik benne. Csongor a vándor, a boldogságkereső. A mű nemcsak nagy költői alkotás,
gondolkodásmódja. Él benne a vágy az észuralom iránt, amit a szív nemesít. A negyvenes évek táján született művei közül a Gutenberg albuma jellegzetes reformkori programvers. Az újkori kultúra előtti főhajtás. Benne Gutenberg az emberiség jótevője, mert a tudományt közkinccsé tette. A Gondolatok a könyvtárban az Akadémiai könyvtárban tett látogatása után íródott. „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” kérdése a tudomány és a művészet örök dilemmájáról szól. A gondolat és a tett, az eszme és a valóság ütközeteit veszi sorra. Utolsó alkotói korszakából kiemelkedik két alkotása, az Előszó és a Vén cigány. Összegező versek, minden emberi dolog eredetét kutatja bennük, a gyökerekig hatol. Lelki történései vezetik, belső utakat jár. Az Előszóban az elhibázott teremtésről szól, a szétdaraboltság kínjairól, a pusztulás víziói térnek vissza nála. A panasszal telt strófákban, lelke mélyéből zengenek fel fájdalmai. Kozmikus képekben
de színpadon is jól játszható darab. Szabadon szárnyalhat a rendezők képzelete. Szebbnél szebb, izgalmasabbnál izgalmasabb tájat varázsolhat a díszlettervező a hősök köré. Bármi mozdulhat, szinte kínálja az alkalmat álmaink megjelenítésére. Vörösmarty mesebeli vándorai a remény és a reménytelenség mezsgyéjén lépkednek, de nagyon is valóságos utat járnak. Boldogok akarnak lenni. A szerelmesek egymásra akarnak találni az élet rendje szerint. Minden lépésük során homok terem a lábuk alatt, mert a „homok mindenütt megterem”, és a világ a teremtés sötétjéből a pusztulás sötétjébe tart, és a boldogság akkor jön el, ha nem vágyakozunk tündéri öröklétre. Talán leghíresebb műve, az 1837-ben megjelent Szózat rövid történelmi áttekintés. A közösség ódája. Meghitt pillanataink kísérője napjainkban is. A Himnusszal keretbe foglalják magyarságunk eseményeit ünnepeinken. Kinyilatkoztatás és példa az erkölcsi magatartásra. Ima a dicső és nagy Magyarországért. Kossuth a nemzet béke- és harci dalaként emlegette. A vers lényegét, egész mondanivalóját összefoglalja ez a két sor, mely pontosan a vers közepén áll: „Egy ezred évi szenvedés / Kér éltet vagy halált!” Jól tükröződik benne a reformkori szabadelvűség és felvilágosodás
érzékelteti a forradalmat megelőző várakozás és a tragikus vég hangulatát. A Vén cigány a művész szimbóluma. Önmegszólító vers, az önmagával vívott belső harc kivetülése. Panasz, beletörődés, egy utolsó, végső ráadás, amikor már nem tud vigaszt adni a művészet eszközeivel. A sírva vigadó magyar jelenik meg a zsánerképbe oltott dalban. A költészet lehetőségeivel vet számot. A harmónia világából jut el a marcangoló öniróniáig. Vörösmarty végtelen tér- és idődimenzióban gondolkodott, nagy mítoszteremtő volt. Költői látomásai képek özöneit sorolta a mennytől a pokolig. Magasztos elvek és dolgok izgatták, azt vallotta: nincs kedve, sem ideje mindennapi dogokat írni. Az emberi és nemzeti vágyak teljesülése volt az álma, de a lelki hegyomlás őt sem kímélte meg. A hideg hallgatás korszakában, öregkorára megőrült, túlzásba vitte az ivást is, és már járni is alig tudott. Halála után árváit keresztapjuk, Deák Ferenc támogatta. Végezetül érdemes megemlíteni, hogy szenvedélyes pezsgő- és szivarkészítő volt, saját receptet, módszert dolgozott ki, de mindkettő bűnrosszra sikeredett. Novák Imre
2010. március
21
Sulitéka
ÚJ KATEDRA
Pósa Zoltán két új könyvét mutatták be Pósa Zoltán József Attila-díjas író, költő, a Magyar Nemzet publicistája két legújabb művét, Az ifjúság maradéka című regényt, valamint a Pósa-versekből, -prózákból és az íróról szóló tanulmányokból készült válogatást, a Pósa Zoltán breviáriuma című összeállítást (Gáspár Ferenc munkáját) Kabdebó Lóránt irodalomtörténészprofesszor, az irodalomtudományok doktora mutatta be február 9-én, Budapesten a Polgárok Házában. Az esten a két új mű mellett Kabdebó Lóránt különös figyelmet fordított az Aranykori tekercsek című nemzedéki nagyregényre, illetve annak folytatásaira, a Menekülés négy sávon és a Mediterrán tintabúra című munkákra is. Előadása után a professzor az íróval beszélgetett eddigi életművéről. A költő verseit és prózáit – a Csodaszarvas születése, Koppány bálványosi szobra előtt, Alászállás, Ébredés, Másnaposság
Az ifjúság maradéka (Bevezetés Pósa Zoltán szerzői estjén) Pósa Zoltán az az ember, aki magánéletében és írói mivoltában egyként mindig beletenyerel valamibe. Az önsorsrontók nemzetségébe tartozna, ha nem élne benne valamilyen csodálatos küldetéstudat, mondjam úgy: égi szikra (Schiller és Beethoven kifejezésével: Götterfunken), ami mindig erőt ad számára, hogy a rontás ellenében a kiemelkedés, az önmegformálás (Németh László szép kifejezésével:) az életreményre lobbanás példázatát mutathassa fel. Magánemberként és íróként egyszerre. Egyszerre, mert benne szétválaszthatatlanul egyesülve él személyes létezése, közösségi öntudatos hovatartozás-tudata és írói lényege. Összeforrva. Példát mutatva. Ő az ellenbalek és az ellenlúzer. Körötte minden összeesküszik pusztítására, letiprására – ő mégis kivágja magát, a maga naiv egyenességével szembeszáll minden pusztító erővel. És csodák csodájára: állva marad. Életben marad. Ember marad: magyarként és családapaként. És mindezt szakadozottan, dadogva leírja. Mint az amerikai minimal art mesterei, akik szintén a tudás és élet mélységeit megjárva a lehető legtermészetesebben számolnak be olvasóiknak: itt vagyunk, élünk ám, és van remény. Pósa Zoltán körül a mély diktatúra és a langymeleg tenyészés szellemi és erkölcsi leprája szövevényt alkotott. Ő, mint naiv Parsifal, átvágta magát a kísértések között. És amit ő nem mert tudni magánemberként, azt tudatosította íróként, költőként. Őszintén és hiábavalóan. Ugyanis ő csodálkozott legjobban azon, hogy egyetlen fórum sem közölte. Maradtak az
22
és a Reinkarnáció című költeményeket, valamint az Aranykori tekercsekből és Az ifjúság maradéka című regényből származó részleteket – Szentpéteri Eszter színművész, a Hír Televízió műsorvezetője mondta el. A Magyar Nemzet kulturális rovatának újságírói, a Magyar Írószövetség elnöke, valamint az író felesége és fia tréfás-ironikus versekkel köszöntötték Pósa Zoltánt 2008. szeptember 6-án, hatvanadik születésnapján. Ezek a versek is elhangzottak a műsorban Szentpéteri Eszter előadásában. Az író életművét, személyiségét dr. Hardy F. Gábor író, jogász is méltatta, dr. Lukácsi Huba népdalénekes és gitárművész, a Szent Imre Ciszterci Gimnázium magyar–angol szakos tanára pedig magyar és angol népdalokkal tette még színesebbé a könyvbemutató műsorát. Klementisz Réka
írások asztalfiókjában. A korszak legértékesebb, mert kozmetikázatlan dokumentumaiként. Amikor megtisztelt az Aranykori tekercsek vaskos kötetével, kérdésemre (mennyi ideig írtad mindezt?) bölcs tömörséggel ennyit mondott: egy életen át. És volt ekkor már hatvanéves. És ennél pontosabban megfogalmazni sem lehetne nemcsak ennek a könyvnek, de egész életművének a lényegét. Életműve: a múlt romhalmaza. Ő az a trójai túlélő, aki Szabó Magda A pillanat című regényében évtizedek múlva visszatér szétnézni Trója romjai közé. Mindketten, Magda is, Zoltán is: Trója pusztulását nem távozva-menekülve élték meg. Hanem bennük, magukban égett szét Trója, és bennük magukban maradtak meg az üszkös romok. Pósa Zoltán prózája: valóságos leletmentés. Akkor vált felnőtté, amikor mindnyájan csodálva olvastuk Sartre műveit, de nálunk még csak kevesen tudták-sejtették (mint például Ferenczi László barátom), hogy mily csalfa példaképre vetettük tekintetünket. Ma már a történészek bizonyítják, hogy Sartre valójában
2010. március
ÚJ KATEDRA
a szellem árulója volt, és valahai barátja, utóbb ellenfele, az akkor hozzánk csak vitatva engedett Camus és a publicista Raymond Aron voltak azok, akik a szabadság szellemének megszenvedett bajnokai lehettek. Ebben a mi kis debreceni egyetemi világunkban kicsiben ugyanezt a belső harcot élte át Pósa Zoltán és a mellőle elhullott kis csapat. Pósa és Kulcsár Szabó Ernő maradtak életben ebből a szörnyű csapdából. A későbbi író és a tudós. Az egyik egy időre Nyugatra menekült, Pósa meg az alkoholba. Regényfolyama többi szereplői meg is maradtak ebben a pusztulásformában. Megmaradtak önsorsrontóknak. Pósa csodával határos módon életben maradt. Camus lelki-szellemi erejével, erkölcsi bátorságával. És mert Istene hitt őbenne. És megadta neki a hit kegyelmét, és a goethei-bibliailóti szerencsét: találkozott az ewige Weiblichkeit, az örök nőiség ideájának életében és regényeiben megformált földi valóságával. Faust-Peer Gynt Gretchen-Solveigjét. Szövegeiben nevesítve: Barna Mártát. Ez az, amit költőként küzdött ki a maga számára. A prózaíró dokumentálta az elmúlt kegyetlen világot, és az abban életük értelmére rákérdező fiatalokat. Regényében benne szerepelnek – dokumentumokként – az akkor elhallgattatott versei is. Majd felszárnyal a vers, a lelket megformáló, a hitre rátaláló. Így, összeszerkesztve hitelesíti egymást az alkotó két fele: a költő és a prózateremtő. Legújabb prózája, Az ifjúság maradéka ennek a mélyből való felszállásnak a története. Annak a pillanatnak a dokumentálása Pósa módszerével, amikor úgy hírlett, rendszerváltozás történt, az őskori maradványok összeállhatnának nálunk nemzeti bibliává. Valóságos nép, valóságos történetévé. Hittük, reméltük.
2010. március
Sulitéka Ma már tudjuk, nem így történt. Ennek a „nem így történt”nek az eseményességét mondja el ez a könyv. A langymeleg protekcionalizmus hogyan fojtotta meg a jót akaró vágyakat. Emberek, sorsok végleges elsüllyedését mondja el egy vidéki újság körüli életlátszat bemutatásával. A főszereplő, Máté itt csak epizódfigura – de ő a viszonyítási pont. Istene példáját követve ő harmadnapon feltámadott. Benne és általa megnyilatkozik egyfajta mérték. Hogyan, miként? Erről majd az elkövetkező évtizedekben vallhat az író. Itt csak annyit mutat be, hogy mégis, mindennek ellenére lehet magyar és keresztény feltámadás. És hogy ez a dokumentarista próza hiteles balzaci folyam, bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedek jelentős írói, kritikusai, újságírói kísérik figyelmükkel ezeknek a szövegeknek a megszületését. Ez adja ki a mostani második kötetet, a Pósa Zoltán breviáriumát. Élő (Jókai Anna, Csontos János, Sebeők János, Kulcsár Szabó Ernő stb.) és halott (Hernádi Gyula, Gyurkovics Tibor, Obersovszky Gyula, Szilassy Zoltán) nagyságok elemzései, vallomásai, figyelmező írásai sorjáznak ebben a kötetben (többek között e sorok írójának tollából is). És még egy: baráti jegyzetek. Azt a Pósa Zoltánt, akit ma már mint a magyar újságírás ifjú nagy öregjét, a Magyar Nemzet cikkíróját és a magyar próza mesterét tarthatjuk számon – írótársai és családi környezete emberi mivoltában is szeretetreméltó társként köszöntik (Barna Márta, Kiss Eszter Veronika, Kövesdy Zuzsanna, Muray Gábor, Pósa Máté, P. Szabó Ernő, Tölgyesi Gábor, Sashegyi Zsófia, Varga Klára, Vasy Géza, Vitézy Zsófia). A kötet emberi auráját szeretem leginkább, és ezt ajánlom olvasói figyelmébe is. Kabdebó Lóránt
23
Sulitéka
ÚJ KATEDRA
A csönd hatalma Kaiser László verseiről A vers az emberi érzékenység és a szavak idilli találkozása az igazsággal, valósággal összeforrasztva. Ritka kincs, olykor sokáig titokban megbújik. Napjainkban Magyarországon teljesen esetleges, hogy kinek jelenik meg verse, kötete. Az utóbbi főleg azon múlik, hogy képes-e a szerző anyagilag is áldozni a művészet és a kereskedelem oltárán, de az életben éppen az a szép, hogy akármilyen nehéz is a helyzet, a művek megszületnek és előbb-utóbb olvasót is találnak a kortárs költők, írók is. Kaiser László is közéjük tartozik. Kaiser László 1953-ban született Budapesten, az Újlipótvárosban. Ez a világ nagymértékben táplálja gondolatait. Mi tagadás, termékeny talaj. Ez a szellemi közeg hat műveire, világlátására. Sokan építkezünk innen, magam is ott tanultam a dolgok megismerését életem első húsz évében. Itt mindenki ismer mindenkit, mindenkiről mindent lehet tudni, még akkor is, ha már elköltözött a város másik pontjára, vagy a világ végére, vagy az örök vadászmezőkre. A múlt század második felében együtt élt itt a háborút túlélt egykori felső középosztály néhány képviselője, az ötvenhatban külföldre menekült gyerekek szomorú anyja, apja és az odaköltöztetett gyári munkás, valamint a pártkáderek családja. A gyerekek között nem volt különbség. A téren, az iskolában mindenki egyforma volt. A kalandos életutak, családi sorsok egymásba olvadtak a kereskedők, színészek, politikusok, értelmiségiek és nem értelmiségiek, írók, festők, filozófusok világában. Ez adja a környék varázsát ma is. A fentiek hatottak, hatnak Kaiser Lászlóra is, aki sokoldalú személyiség. Költő, író, szerkesztő, könyvkiadó, dramaturg, a kultúra és a művészet mindennapjainak robotosa, szerény szolgálója. Életeleme az irodalom, legyen az dramatizálandó szöveg, könyvelőszó, interjú, tanulmány, novella vagy vers. Dolgozott színházi dramaturgként Veszprémben, majd szinkronlektorként a Pannónia Filmstúdióban. 1995-től a Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője. Irodalmi munkája elismeréseképpen két alkalommal ösztöndíjat kapott. Kétszer oklevéllel ismerték el verseit a Salvatore Quasimodo költőversenyen. 2006-ban Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjban részesült, míg Olaszországban Brianza-díjjal tüntették ki verseiért, melyeket Baranyi Ferenc ültetett át olaszra. Elhivatott a nyilvánosság használatára, a valóság bemutatására. Gondjaink, élményeink, bajaink, keserűségeink kifejezője. Komor témákat választ új, Álmom a csönd című verseskötetében, melyhez Madarász Imre írt értő Utószót. Elmúlás, bűn, halál, depresszió kerül szóba, mert baj van, ha a „semmibe fut az összes gondolat”. „Isten nélküli égbolt alatt” nem lehet jó a közérzet, „adj erőt nekünk, adj Uram!” – fohászkodik tehát a költő. Hajnal, éjszaka, álom, fény, rész-egész, erő fogalmak jellemzik témavilágát.
24
Írásai intellektuális merészséggel a jelenről szóló tanúságtételek, hogy a lelki brutalitás ne nyomja el a szabad szellemet. Pontosan fogalmaz. Jól bánik a nyelvvel, nem csak hobbi számára az irodalom. A magyarság nyelvi egységén alapuló lelki közösségéről ír, amikor Kőrösi Csoma Sándor emlékét idézi: „Nagy székely és buddhista szent / őst és rokont úgy talált, / húsz nyelven kereste távol / minden magyar igazát.” Az irodalom tengerén Berzsenyi, Németh László, Nagy László, Baranyi Ferenc hajóinak nyomvonalán találjuk az övét, az ő irányuk zsinórmérték számára. Ez adja mondanivalója aranyfedezetét. Kaiser megtanulta a mesterség szabályait, és ehhez társul nála a tehetség és az érzékenység. Arról szól, mit gondoljunk a körülöttünk lévő helyzetekről, különféle alakokról, csapdákról. Világleírásban önéletrajzot ír ő is, mint mindannyian, ha tollat ragadunk, vagy gép elé ülünk és szavakat pötyögünk, mondatokat írunk, amelyekben elmondjuk, hogyan élünk a világban egyenként, külön vagy kisebb-nagyobb csoportokban, közösségekben, térben és időben. Szellemi vezérlő elve a bensőséges közlés, az őszinte szó életről és halálról, mert mindig ez a nóta vége. A szó szent számára. A kifejezés, a pontos megfogalmazás rabja. Kerüli a vajákosokat, a cselvetőket, a hazug prófétákat. Magához engedi a szavakat, hogy igaz mondatokat formáljon belőlük. Tudja, hogy világunk zaklatott, minden szemlélődő zavarban van. Korunk minden történésében a bizonytalan jövő okozta félelem, szorongás rejtőzik. Szavai értékítéletet is rejtenek, minősítenek. Nála sem áru a világ. A túlélés a tét. A lelkében zajló happeningeket írja. Nála is panaszból kél az igazság, miután összeszámlálta a világ bűneit. Azt kutatja: meddig lehet boldogulni világlátásunkkal, hiszen bizalmi válság van, nem hiszünk egymásnak, gyanakvóan kémleljük, hol akar a másik becsapni, átverni, kigolyózni. Az utcai közbeszéd alantas stílust követ, sok körülöttünk a következmények nélküli ember. A nyelv a jelené, az írás már a következő pillanaté, az időé, lenyomat, mely jelet hagy, gondolatot vezet. Verseiben Kaiser utakat és hidakat épít, gondolatokat vezet át rajtuk hozzánk. Hisz abban, hogy ha sikerül szót értenünk, akkor nem esünk gyűlölködve egymásnak, nem gáncsoljuk a másikat csak azért, mert jólesik
2010. március
ÚJ KATEDRA
látni, hogyan szenved a szerencsétlen, ha kirúgják alóla a talajt. Tudja, hogy különféle értékrenddel élünk, és az ellenségeskedés csak olaj a tűzre. Nem a bikaviadalok izgalmát idézi, hanem Szeged szellemiségét, egykori diákéveit, a gyermeke iránt érzett szeretetet vagy éppen az ifjúkorának egyik színterét, a Balatont: „Több volt a tó, mint önmaga / talán maga a kegyelem, / hullámoknak ölelése: / partok között a végtelen. S túl a vízen, túl a parton / – mindenki onnan érkezett –, / egy korszak hordta szennyesét: / hazugságot és végzetet.” Keresi a látható és a láthatatlan közötti kapcsolatot. Kerüli az operettvilágot, a sanzon ízű mondatokat. Nem szórakoztató-andalító lírát művel, hiába van erre a legnagyobb igény. Idegpályáira engedi a világ tényeit, átfut rajta sorsa. Kaiser László költői világának álma a csönd, a meghitt nyugalom, ami a szellem forrásvidéke. Ugyanakkor „bűnre kiált” a szellem költője, a gondolati líráé, a végső igazság keresője. Nála „lárma e korban mérge a dalnak”. Keresi, hová lehet „belezokogni, ami fáj”. Hányan voltunk már így, hogy sírni kellett volna, aztán elnyomtuk magunkban. Fohászkodik, hogy megmeneküljön a „félműveltektől: / a szóval pusztítóktól,” a „lélekkel ölőktől, a féltisztességesektől:” a „bárányoknak látszó gyilkosoktól”. „Robusztus felnőttként” gyermeki énje segíti, anyja kezét fogja, aki
2010. március
Sulitéka hiába költözött már az égbe, vele van: „Halott anyám, én és a hiány: / régóta múlnak együtt az évek, / ki kit nevel és ki kit segít, / nem tudom, de élek, élek.” Nála a gyermekkor az édeni nyújtózás kora, de miután a halál tudata kódolva van az agyunkban, és árnyékot vet szép női arcra, okos férfi tekintetre, játszó gyerekre, minden önfeledt pillanatra, ezért kémleljük az eget, vihar jön-e vagy hószakadás, vagy szárító, pusztító napsütés. És oda az édeni állapot is. És baj mindig lehet, a nyugalom és a kiegyezés meszsze lakik innen, így Kaiser a fennálló világgal való elégedetlenségét írja, a jobbítani akarás szándékával. Perel Istennel is anyja halála miatt, mert „nincs esendőbb az embernél”. Politikai felhangtól sem mentes, Micsoda játszmák című versében írja: „micsoda hazugságok: / bűnös a vádló / és ártatlan a vádlott.” Majd: „áruló félti / az országot és a világot”. A konfliktusokat figyeli, de nem a harmónia ellentétének értelmezésében, hanem a drámák, színdarabok, történetek velejárójaként felfogva azt, tehát életünk jellemzőjeként, mert a kívánatos és a valóságos ritkán talál egymásra sorsainkban, és ezért érdemes s kell írni. (Kaiser László: Álmom a csönd. Versek. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2009) Novák Imre
25
Kottavarázs
ÚJ KATEDRA
„Néha jobban szeretem a próbákat” Nyári Zoltán színész, operaénekes Prózai színészként végzett, musicalt, majd operettet énekelt. Operaénekesként 2005-ben debütált a Magyar Állami Operaházban, tavaly ősszel pedig megnyerte a rangos nemzetközi operaverseny, a Mezzo szakmai és közönségdíját. Nyári Zoltánnal egy kávézóban beszélgettünk. – Emlékeim szerint ön már a Színművészeti Főiskolán, tehát a ’90-es évek elején is azt mondogatta, hogy valójában operát lenne jó énekelni. Miért várt ilyen sokáig? – Nagyon nehezen hittem el, hogy az opera műfaja lehet színházszerű. Amikor én a főiskolán végeztem, az operaelőadás Magyarországon azt jelentette, hogy állunk és énekelünk. Később láttam egy előadás felvételét egy kopott, ezerszer átmásolt VHS-en: a Carment, Zeffirelli rendezésében. Akkor szembesültem először azzal, hogy lehet az operát is úgy művelni, hogy az ember színészként is létezik. Aztán később jött Kovalik Balázs, aki behozta ezt a magyar operajátszásba, és arra nevelte a fiatalokat, hogy helyzetek vannak a színpadon és gondolatok, és arra, hogy bárhogy, akár fejen állva is tessék tudni operát énekelni. – A Varázsfuvolában ezt a tudást bőven lehet kamatoztatni, hiszen énekelnek ágy alatt hasalva, sőt fekve is, ha jól emlékszem. Az operaénekesek többsége, gondolom, nem ehhez szokott. Hogyan fogadják ezt a kihívást? – Nehezen. Főleg az idősebbek. De tudomásul veszik. El kell tudni fogadni, hogy ma már más világ van az opera színpadán is, és ez jó, hiszen fejlődnie kell az operajátszásnak is. Egyébként szerintem nem az ágy alatt fekvés, meg a fejen állva énekelés a lényeg. Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet ágy alatt fekve énekelni, és az sem jó, ha csak önmagunkért csináljuk, ha mutogatjuk, hogy így is tudom, meg úgy is. Hogyha valaki gondolatban össze tudja fogni azt, hogy azok az ívek, amiket énekel, hogyan kapcsolódnak a mondanivalóhoz, akkor meg is állhat akár, élő lesz, amit csinál. Gregor Jóska bácsi mondta nekem, hogy minden operaszerep 80%-a a korrepetíciós szobában dől el. Ha ott tudod, hogy miről szól a helyzet, miről énekelsz, akkor már felmehetsz a színpadra, ott már csak arra kell figyelned, hogy ne menj neki a díszletnek. – Mennyiben más prózai rendezővel operaelőadást létrehozni? – Nagyon. A prózai rendezők sokszor nem hallják a zenét. Nekem nagy előnyt jelent, hogy színészként végeztem. Könnyebben át tudom a zene nyelvére fordítani a prózai rendezők instrukcióit. Őszintén szólva én a próbákat néha jobban is szeretem, mint magát az előadást. A próbák izgalmasabbak. Az a kihívás, akkor tudod az idegeidet és az egész ösztönrendszeredet úgy kinyitni, hogy egyszer csak megszületik valami, vagy kiderül valami magadról. – Előadás közben nem születik meg ugyanaz? – Törőcsik Mari mondta nekünk a főiskolán, hogy „Életemben ha kétszer éreztem azt, hogy most minden szempontból a helyén voltam.” Úgy tanított minket, hogy amikor
26
elkezdődik egy előadás, akkor már csak reprodukció van. Ez tényleg így van az énekléssel is, de ez nem baj, koncentrációval a helyére lehet rakni. Viszont ehhez az kell, hogy a próbák alatt összeérjen a dolog. – Ha kap egy szerepfelkérést, mi az első, a zene vagy a karakter? – Az első az, hogy megtanulom. Ilyenkor még nincs karakter. Meghallgatom, utánaolvasok. Miközben tanulom az anyagot, sok kérdésre választ kapok. Egy jó korrepetitorral oda-vissza építjük egymást. Ha már a kisujjamban van technikailag, akkor jöhet rá a művészet. Ha tudom, hogy miről énekelek és miért, elkezdem magam belakni abba a szerepbe, és szépen lassan kialakul. De ez valóban lassan alakul ki, nem lehet valamit gyorsan berakni a torokba. Az énekhang meg a test egy idő után elfárad. Én koncentráltan két és fél óránál többet nem tudok úgy énekelni, hogy az technikailag is kontrollált legyen. Lassabb világot igényel az opera. – Mi a nehezebb, énekelni vagy játszani? – A prózai színészeknek abból a szempontból kicsit könnyebb a dolguk, hogy egy operánál nem tehetem meg, hogy egy kicsivel nagyobb szünetet tartok. Akkor kell belépnem, amikor mutatják, különben lekésem a zenét. Ugyanakkor én a zenéből jövök, tizenegy évig hegedültem. A Színművészetin az osztályvezetőnknek, Iglódi Istvánnak panaszkodtam eleinte, hogy nekem azért nehéz a színjátszás, mert a zenében ott van a kotta, ott van, hogy mikor kell halkítani vagy gyorsítani. Hát igen – válaszolta Iglódi –, ezért van nekünk nehezebb dolgunk, mint a zenészeknek, mert mi a kottát a próbák folyamán magunk írjuk.
2010. március
ÚJ KATEDRA
– A Mezzo operaverseny lényege, hogy az énekesi teljesítményen kívül a drámai, színészi kvalitás is megmérettetik. Milyen hozománya volt az ön számára ennek a versenynek? – Egyrészt nagyon sok újságíró keresett meg akkor, másrészt rengeteget tanultam abból a munkából. Két versenyműben is énekeltem, Tobias Pickler Emmeline és David Alagna Egy halálraítélt utolsó napja című operájában. Az Emmeline-t a darab rendezője, Alföldi Róbert a New York-i Dicapo Operában állította színre. Nagyon jó volt amerikaiakkal dolgozni, nagyon sokat lehet tőlük tanulni. – Mit kellene megtanulnunk az amerikaiaktól? – Nagyon tetszik az, hogy ott tisztességes munkából jól meg lehet élni. Nem kell könyökölni és korrumpálódni ahhoz, hogy valaki megéljen a szakmájából. Az ottani kórus 3/4-e például nappal pincér volt. És meg tudtak élni belőle. Sokkal nagyobb a költségvetési fegyelem is. Ha a magyar színházigazgatók úgy működnének, és úgy költségvetnének, mint az ottani magánszínházak igazgatói, akkor itt minden rendben lenne. Ott mindent a színházvezetőnek kell előteremtenie, miért ne érezne felelősséget minden iránt? Ott a művészeti titkári feladatokat az végzi, aki kellékezik, és az ügyel, aki a reklámokért felel. Döbbenetes, hogy itthon milyen pazarlás folyik ahhoz képest. Amíg állami támogatásból élnek itt a színházak, márpedig egy darabig abból fognak élni, mert senki nem fogja felvállalni a nagy döntést – ezt az Operaházon belül is látom –, hogy na, akkor álljunk a sarkunkra, és legyünk önállóak, addig ez nem is fog változni. – A Mezzo-díj nem jelent automatikus belépőt a világ nagy operaszínpadai felé? – Nem, és nekem számolnom is kell azzal, hogy világhíres már nem leszek. – Miért? – A világhír nagyon sok lemondást igényel valaki részéről. Vagy a feleségem részéről lenne az – aki most érzi igazán, hogy rendezővé válik –, vagy nekem kellene vállalnom, hogy nem látom a családomat. Azt gondolom, nekem kell tudnom elfogadni azt, hogy nem lehet mindent és mindenhol elvállalni. Most éppen egy német szerződésre kellett nemet mondanom, mert az már nem megy, hogy külföldön éljek. Inkább olyan irányba kellene elmenni, hogy nemzetközi helyeken szerepeljek jól. – Az Emmeline és az Egy halálraítélt utolsó napja is modern opera. Kovalik Balázs is osztott önre modern – illetve modern felfogású – előadásokban szerepet. Ön szereti a modern operákat? – Némelyiket szeretem. Szerintem abszolút megvan a létjogosultsága a modern operának, egyrészt mert útkeresés, másrészt mert megpróbál a mai társadalomra, világra reflektálni. Bár amikor például Kovalik Balázs a modern rendezésű Anyegin próbáin először elkezdte magyarázni, hogy szerinte ki is az a Lenskij, akkor az első gondolatom az volt, hogy visszaadom a szerepet. Aztán rájöttem, hogy az ő nézőpontja is igaz. Nem biztos, hogy mereven kell tartanunk magunkat ahhoz, hogy Anyegin és Lenskij széplelkű költők.
2010. március
Kottavarázs Nem az a fontos, hogy legyen valaki a színpadon, mert az unalmas. Hanem az, hogy mik a belső vívódásai, hogy mitől marad színpadon, hogy miért jön be újra a színpadra. Nagyon érdekes lenne ezt más rendezésben is megcsinálni. – A Varázsfuvola esetében megadatott önnek, hogy Tamino szerepét több produkcióban is megformálja, hiszen Marton László rendezésében a Vígszínházban harmadszor énekli. – Az első Tamino csak egy beállás volt részemről, ez volt a tanulószerep. A második Varázsfuvolának, Horváth Zoli bácsi rendezésében, volt egy erőteljesen szakrális jellege, inkább a szabadkőművességet, a beavatási ceremóniákat domborította ki. Egy csomó mindenre itt jöttem rá. Tamino a második felvonást szinte végighallgatja. A kérdés az, hogy ha megszólal, miért szólal meg, milyen újabb próbakő miatt, és hogy mit ér el a végén. Eléri-e egyáltalán azt a hőn áhított célt, hogy a végén vezető lesz? A Marton által rendezett előadás arról szól, hogy a társadalom tagja lettél, felnőttél, megtaláltad a társad. Jó, de akkor mi van? Akkor ez most győzelem? Igen, de nem olyanfajta győzelem, amiről mindenki azt gondolja, hogy diadal. Arról szól, hogy minden ember, aki együtt van a másikkal, és komolyan gondolja a másikkal való együttlétet, az megharcolja – és ki kell, hogy állja – a saját próbáit. Ki kell bírnunk, hogy ha valaki veszekszik velünk, akkor nem szólunk vissza. – Most az operáról beszélgetünk, de beszélgethetnénk a musicalről vagy akár az operettről is, hiszen amikor a Rock Színházhoz került, úgy nézett ki, hogy indul egy musicales karrierje. Erre fogta magát, és elkezdett operettet énekelni. Befutott, úgyhogy gyorsan abbahagyta, és jött az opera. Miért? – A musicalről tudatosan váltottam az operettre. Láttam, hogy kiöregszenek lassan a bonvivánok az operettből. Egy idő után viszont azt éreztem, hogy az operett engem nem elégít ki. A mai napig azt gondolom, hogy Molnár Ferenc-i és csehovi igényességgel kellene játszani ezt a műfajt. De ezt egyszerűen nem lehetett. Egy idő után megpróbálkoztam az Operastúdióval, felvettek. Akkor emiatt többen nem tartottak normálisnak. Mondtam nekik, hogy én viszont érzem, hogy máshogy kellene énekelni, gondolkodni és élni. Két évig ide-oda ingáztam az Opera és az Operett között. Délelőtt próba az Operettben, majd át a stúdióba, este vissza, előadás. Nem mondom, hogy könnyű volt, de megérte. Elvégeztem a stúdiót, aztán kiosztották rám Don Basilio szerepét a Figaro Házasságában. – Feladott valamit, amiben sikere volt, a teljesen bizonytalanért. Nem félt? – Miért féltem volna? Mindenkinél ott van az újrakezdés lehetősége, mindig. És még rendezni nem is rendeztem! (Nevet.) – Fog? – Nem tervezem, bár mindenki ezzel ugrat. Bács Ferenc a Világszám! forgatásán azt mondta nekem, „fogadok egy láda pezsgőben, hogy te rendezni fogsz!”. Szóval, ha fogok, akkor jövök neki egy láda pezsgővel! Gyulai Zsófia
27
Kottavarázs
ÚJ KATEDRA
Versenyfelhívás Budapest I. kerület Budavári Önkormányzatának polgármestere, dr. Nagy Gábor Tamás és az OKKER Oktatási és Kereskedelmi Zrt. vezérigazgatója, dr. Igaz Sarolta
„Beethoven ünnep” címmel országos vetélkedőt hirdet. „Beethoven ünnep a Budai Várban” a címe annak a rendezvénysorozatnak, amelyet 2010. május 7–9. között szervez a Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat. A rendezvény aktualitását az adja, hogy 210 évvel ezelőtt, 1800. május 7-én a Budai Várszínház adott otthont gróf Brunszvik Ferenc felkérésére, József Nádor első felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő névnapja alkalmából Ludwig van Beethoven egyetlen budai koncertjének. A koncertről a második magyar nyelvű újság, a Magyar Kurír is tudósított. A háromnapos rendezvény keretén belül rendezik meg a vetélkedő döntőjét. A verseny egy pályázatos elődöntőből és a Budai Vár területén megszervezett döntőből áll.
A döntőbe kerülés feltételei: A beküldött pályamunkák alapján egy szakmai kollégium, a zsűri kiválasztja azt az öt csapatot, amely az országos döntőn méri össze tudását. A pályamunkák postára adási határideje: 2010. április 12. A verseny témája, felkészüléshez felhasználható irodalom: A döntőre való felkészüléshez segítséget nyújtanak a www.okker.hu weboldalon a „Beethoven ünnep” link alatt található anyagok. A pályaművekhez kérjük mellékelni a csapat munkájában részt vevő diákok nevét, életkorát, évfolyamát, felkészítő szaktanárának nevét, az iskola adatait, elérhetőségét tartalmazó adatlapot. A borítékra kérjük ráírni: „Beethoven ünnep”
A verseny célja: A tanulók minél jobban megismerjék Ludwig van Beethovent, a zeneszerzőt és munkásságát, valamint az adott korszaknak, a felvilágosodás hajnalának légkörét, kulturális környezetét. A jelentkezés és a részvétel feltételei: A versenyre jelentkezhetnek az általános és középiskolák 7–8. évfolyamos tanulói, illetve a nyelvi előkészítő évfolyamok diákjai, 4 fős csapatot alkotva. Iskolánként egy csapat indulhat.
Az országos döntő helyszíne és időpontja: Budapest, 2010. május 8–9. Az eredmények közzétételének módja: Az első forduló eredménye követhető lesz a www.okker.hu honlapon a „Beethoven ünnep” link alatt, illetve a döntős csapatok e-mailben is tájékoztatást kapnak. Az országos döntőn a verseny eredményhirdetése nyilvánosan és ünnepélyesen történik. A döntőbe kerülő csapatok pályamunkáit kiállítjuk a „Beethoven ünnep a Budai Várban” címet viselő rendezvény hangversenyeinek helyszínén.
Nevezési díj: nincs. A nevezés módja: Külön nevezés nincs. Az iskolák a www.okker.hu honlapról letölthető adatlappal együtt megküldik az iskola csapatának pályamunkáját az 1301 Budapest, Pf. 31. címre. A verseny fordulói:
Díjazás: Az országos döntőbe bekerülő csapatok és kísérőik (csapatonként egy kísérő tanár) útiköltségét a szervezők megtérítik, szállásukról, ellátásukról gondoskodnak. A csapatok a Budapest I. kerületi polgármester, dr. Nagy Gábor Tamás vezetésével megismerkedhetnek a Budai Vár látványosságaival, illetve ingyenes belépőt kapnak a fesztivál keretében zajló, 2010. május 8-i zenei rendezvényre. A döntőn kiemelkedően szereplő csapatok értékes tárgyjutalomban részesülnek.
I. forduló: A pályamunka elkészítése Kreativitását, képzelőerejét, tájékozottságát felhasználva minden jelentkező csapat állítson össze egy korabeli újságot – egy tavaszi lapszámot –, amely éppúgy tudósít Haydn március 8-i koncertjéről, mint Ludwig van Beethovennek az ország első kőszínházában, a Budai Várszínházban tartott kamarazenei hangversenyéről. Az újság ezenkívül tartalmazzon aktuális helyi és országos híreket; programajánlót; adjon hírt rendezvényekről, a kor divatjáról, szokásairól; társasági életéről; tartalmazzon illusztrációkat stb., melyek tükrözik a kor hangulatát. A pályamunka terjedelme minimum négy, maximum nyolc A4-es oldal.
További információ, felvilágosítás kérhető: az 1/248-8008 és a 30/705-1422-es telefonszámokon. A szervezők elérhetősége: Okker Oktatási és Kereskedelmi Zrt. • 1132 Budapest, Kresz Géza u. 20/A. E-mail:
[email protected] • Web: www.okker.hu
II. forduló: Országos döntő A csapatok az ajánlott felkészülési anyag alapján helyben megoldandó feladatokat kapnak.
Adatlap „Beethoven ünnep” – országos vetélkedő Iskola neve:
Irányítószáma:
Címe:
Telefon/fax:
E-mail:
Csapattagok neve, életkora és évfolyama: 1.
2.
3.
4.
Dátum
igazgató
28
P. H.
szaktanár
2010. március
ÚJ KATEDRA
Mesevilág
Piros cipő, zöld kalap Ki tudja, miképpen alakult volna a háború utáni magyar ifjúsági és gyermekirodalom sorsa, ha Szabó Magda mégis megkapja 1949-ben a Baumgarten-díjat, ha verseinek stílusa, mondanivalója miatt nem veszíti el az állását a kultuszminisztériumban, ha nem kényszerítik általános iskolai tanításra, és ha az olyannyira rajongott édesanya nem nagybeteg, akinek vigasztalására gyerekkori mesék elemeiből íródott első prózai munkáit akkoriban heti rendszerességgel küldte haza az írónő, ezzel tartva a lelket Jablonczay Lenkében. Mindenesetre utólag talán másként tekintünk mi, Szabó Magda lelkes olvasói arra a tíz évre, amikor neve nem jelenhetett meg nyomtatásban. Ennek a minden nehézsége ellenére is termékeny tíz esztendőnek az alkotásai közé több gyermekirodalmi mű is tartozik, köztük az 1956-ban írt és 1958-ban megjelent Bárány Boldizsár. A játékos hangulatú mese egyszerű történetet ölel fel. Nem kell sokat magyarázni, előadás előtt mesélni a kis nézőknek, a rosszcsont bari kalandjai könnyen érthetőek még azok számára is, akik esetleg a színházban találkoznak először a Bárány családdal. Sokáig kellett kutatnom emlékeimben, milyen gyerekeknek szóló darabot játszott utoljára a Radnóti Színház. Aztán egyik éjjel beugrott: a Micimackót láttam ott utoljára, talán már tíz éve is van annak. Kissé meglepődtem tehát, hogy a színház újra utat próbál találni a felnövekvő, remélhetőleg színházértővé és -szeretővé váló közönséghez. Szívet melengető, mint a verses meséből készült zenés előadás. Őri Rózsa jegyzi a darabot rendezőként, aki több évtizedes rendezőasszisztensi múlttal büszkélkedhet. Az ő régi, dédelgetett álma volt élete első olvasmányélményének színpadra állítása. Elmondása szerint azt szerette volna elérni az előadással, hogy a gyerekek lássanak valami egyszerű, közérthető és szívhez szóló történetet, ami érzelmileg is hat rájuk, és segít eligazodni ebben a bonyolult világban. A főhős, Bárány Boldizsár nagy utat jár be, a másokkal mit sem törődő, iskolakerülő, vásott kisbárány eljut a keserves bűnbánatig, a szeretetteli együttérzésig, és hősies erőfeszítéssel jó útra tér. Atmoszférateremtő erejével, sziporkázó ötleteivel, játékos rímei„A hét páratlan napjain anyám, pároson apám volt az esti mesemondó soros, anyám maga írta történeteit hallhattam sorra, vagy rokonairól rögtönzött meséket, bámulatos képzelőereje sodrásának erejét csak később méltányoltam igazán... Anyámtól értesültem, saját meséjéből, hogy a boldogságnak gyűrűje van, le ne lopják a kezemről, ha egyszer én is viselhetem, mert akkor örökre elveszítem a derűt és biztonságot. Azt is tőle hallottam, figyeljek az erdőben, mert van muzsikáló fa valahol, felgördülő ajtókéreggel, amelynek rejtekében ellopott szívemet aranydobozban őrzi egy törpe. Anyám tenyerében forgatta a mindenséget, és a színek ezerszeresre gazdagodtak szavai nyomán, nélküle nincs Tündér Lala, se Sziget-kék vagy Bárány Boldizsár. Az olvasóktól riadtan könyvelek el egy-egy visszajelzést, mert tudom, nem nekem szól: anyám hajdani szavának adok csak hangot a szerkezettel, mikor a gyerekekhez beszélek, s ha szállok, az ő letört szárnyai segítik a mondanivalót. (...) Egyébként felnőttként is rögtönzött mesét nekem, akkor csak néztem azt az emberi-írói csodát, aki volt, én megszabtam a témát és ő rögtönzött, indult azonnal a perc szülte történet, a kész, menet közben komponált remeklés. Anyám holtáig mesélt, nagyobb hozományt, mint a mesemondó képességét, nem adhatott anya a gyermekének, mint amit én tőle örököltem.” Szabó Magda: Für Elise
2010. március
vel, kivált pedig a jó és rossz küzdelmének példázatos ábrázolásával a Bárány Boldizsár, a játszva tanító gyerekkönyv régóta az „alapmesék” közé tartozik. A piros cipős, zöld kalapos Bárány Boldizsár a darab végére rájön – és eközben a gyerekekkel is megérteti –, hogy mit szabad és mit nem lehet tenni az életben, hogy csak olyat szabad csinálni, amivel másnak nem okozunk kárt, mást nem bántunk meg vele. Ez a mese arról szól, hogy ha rosszat cselekszel, annak következménye van, és a rosszat neked magadnak kell jóvá tenned, ami nehéz és kellemetlen feladat. Izgalmas, fordulatokban gazdag történet, amelyet méltán rokonítanak Móra, Móricz, Weöres gyerektörténeteivel. Az átirat elkészítésekor próbálták megőrizni a gyerekek szókincsét tudatosan bővítő kifejezéseket, a jó humort, mindazt, amit csak lehetett Szabó Magda eredeti szövegéből, amely szemmel láthatóan, füllel hallhatóan célba talált a négy-öt éven felüli nézőknél, de még a felnőtt közönségnél is. Egyes karakterek nagyobb szerephez jutnak az előadásban, mint a könyvben, kidolgozottabbak, árnyaltabbak, jelentősebbé válnak. Egyértelműen kijelenthető, hogy jót tett a mese színpadi bemutatása. Az első mosoly a szépen festett, könnyen a helyszínekhez variálható, forgatható díszleté, amely Cziegler Balázs igényes munkáját dicséri, valamint az ötletes, illúziókeltő maszkoké, parókáké (Haraszti Janka): mindkettő elvarázsolja a gyerekeket. A második az írónőé: „Ha egy hal-lány férjhez megy, / így szól a ponty-törvény: / kap lakásul egy kétszobás / fürdőszobás örvényt.” A harmadik egyértelműen a színészi játéké. Szünetben, most nem lévén kiskorú társaságom, a falon függő fényképeket böngésztem, nézegetve, kit takarnak az állatfigurák. Ha nem olvasok a rendezőnővel egy interjút, kis túlzással nem hittem volna a szememnek: négy színészen kívül a számtalan szereplőt a Vodku együttes tagjai, illetve a színház műszaki dolgozói (súgó, öltöztető, kellékes, díszítő stb.) játsszák egyenletes, magas színvonalon, a legteljesebb mértékben komolyan véve a nézőtéren ülő parányi nézőket. Nem utolsósorban említendő meg, hogy a Vodku együttes tagjai – akik a Cseresznyéskerttől fogva gyakorlatilag házi szerzői lettek a színháznak – írták a zenét, a karakteres, fülbemászó dallamokat, amelyek sokat segítenek a narráció megjelenítése okozta nehézségek áthidalásában is. Szereplők: Klem Viktor, Schneider Zoltán, Marjai Virág, Adorjáni Bálint és a Vodku együttes, valamint a színház munkatársai. További információ: www.radnotiszinhaz.hu. Baracius Krisztina
29
Szertenéző
ÚJ KATEDRA
Még mindig színház az egész világ… Ha előadás előtt végigtekint a tudósító a megtelt sorokon bármelyik színházban, a csillogó szemek, a csodát váró arcok sokaságát látja. Gazdasági világválság ide, nadrágszíj-összehúzás oda, az emberek nem hajlandóak megfosztani magukat attól a varázslattól, hogy kedvenceiket „élőben” láthassák egy történet ilyen-olyan szereplőjeként a színpadon. Hollywoodot is megjárt színésznőnk, Dobó Kata a Békés Megyei Jókai Színház Elnöknők című előadásában vendégeskedett a fővárosi Centrál Színházban. Az annak idején az Év arca versenyen is sikerrel szerepelt, s legújabb filmjét, a Kern Andrással játszott Halálkeringőt leszámítva elsősorban sugárzó szépségével nagy hatást gyakorló, különösen a férfitekinteteket magára vonzó színésznő Mariedl szerepében bizonyítja, hogy nem telt el nyomtalanul az a néhány év, amit a filmek fővárosában és a színházak környékén töltött. Werner Schwab borzalmasan fanyar, humorosnak csak a gyakorlott színháznézők részéről felfogható darabjában három szerencsétlen sorsú barátnő gyilkolja egymást konok következetességgel, szemernyi együttérzéssel vagy részvéttel sem viseltetve a másik iránt. Nem véletlen, hogy a „műfaj” magyar professzorának, Parti Nagy Lajosnak a nevét is felfedezhetjük a fordítók között. A morbid komédia legvisszataszítóbb, leggusztustalanabb, sőt legcsúnyább szereplője kétségkívül Dobó Kata, aki ezzel az alakításával remélhetőleg elindul neves elődei, Bulla Elma, Tolnay Klári, Dayka Margit útján, akik az imádnivaló kis fruskák eljátszását követően a színészmesterség mélyebb tartományaival is megajándékozták a közönséget. (Felvételünkön Dobó Kata Mariedl szerepében.) Érdekes kísérletbe fogott a Spinoza Ház. Popper Péter 100. telt házas előadása tiszteletére A guru címmel komikus operát mutatott be, s szerzői (!) között szerepel az aprócska magánszínház tulajdonosa, Sándor Anna is. Jó ötlet a Popper-lázon (rengetegen nézik hangos gondolkodását televízióban is) elfilozofálni. Úgy látszik, az általa tárgyalt témák annyira élőek, hogy még egy sokak által halottnak vélt műfajba is képesek életet lehelni. Az opera szereplői nem tesznek mást, mint igyekeznek Popper helyett megoldani a párválasztással, szexszel, identitással, szerelemmel és csalódással, bezártsággal és szabadsággal kapcsolatos problémáikat. Hábetler András annyira jól adja Poppert, hogy időnként felmerül bennünk: a jubiláló Professzor úr netán megtanult énekelni? Hábetler méltó partnerei az elgondolkodtató bohóckodásban a Lány és a Fiú szerepét játszó Bucsi Annamária és Merán Bálint (képünkön). „Nagyszerű este volt, jó énekesekkel, jó rendezéssel, jó dramaturgiai felépítéssel. Szeretet, játékosság és igazi művészi megoldások
30
jellemezték, a zenét is” – köszönte meg az előadást a bemutató után Popper Péter. Filozofál két kiváló művész a Komédium Színház Kávézó Szalonjában is, méghozzá a borról. Akinek kétségei támadnának afelől, hogy Rátóti Zoltán és Huzella Péter A bor filozófiája című estjén nem kap elég szellemi muníciót, sietve hozzáfűzzük, hogy az egyszerűnek tűnő kérdésekre (mikor igyak, mit igyak, hogyan igyak, hol igyak) nem kisebb egyéniségek válaszolnak, mint Hamvas Béla és Márai Sándor. Aki pedig attól tart, hogy nem áldozhat kedvére a tapasztalati filozófia oltárán, annak eláruljuk, hogy az előadás támogatójának köszönhetően műsor előtt, közben és után a villányi borvidék jellegzetes ízeiből kortyolgathat. H. G. M.
Nevelés Előkészületben az Új Katedra harmadik különszáma • Nevelő iskola, közösségi tér • Egészség az iskolában • Művészeti nevelés • Munkára nevelés • Nemzetközi példák • A sport szerepe • Egész napos iskola • Fegyelem az iskolában • Környezeti nevelés • A média szerepe • A drámapedagógia lehetőségei • Hazaszeretet
Megjelenés: április eleje 2010. március
Szertenéző
ÚJ KATEDRA
Veszeli szakadt vitorlái Balatonalmádiból Aki Veszeli Lajos Szakadt vitorláim című kiállításának megnyitóján belépett a VAM Design Centerbe, azt hihette, hogy egész Balatonalmádi Budapestre zarándokolt, annyian kísérték el lakóhelyéről. A közel hétszáz négyzetméteres, üvegtetős átriumban és a J2-es teremben kiállított alkotásait csak a vendégek igen lassú ütemben történt távozása után (finom pogácsával és balatoni borokkal tartották jól őket) lehetett megnézni tisztességesen. Az idén 65 éves művész a Szombathelyi Tanárképző Főiskola rajz szakán szerzett diplomát, majd elvégezte az esztétika kiegészítő szakot a fővárosban. Rajzolóművésze és képzőművészeti szerkesztője volt a Veszprémi Naplónak, felelős és művészeti szerkesztője az Új Balaton irodalmi és művészeti folyóiratnak. Negyvenhét évesen döntött úgy, hogy megpróbálja szabadfoglalkozású festőművészként. Azóta rendszeresen szerepel hazai tárlatokon, de számos külföldi városban is volt önálló kiállítása. Évente két hónapon keresztül Görögországban, Skoutariban alkot. Legújabb kiállításának címe, ahogy megnyitóbeszédében Sipos Endre művészeti író is utalt rá, szimbólum, a szakadt vitorla a folyamatos útkeresés jelképe. Életünk során újabb és újabb cél felé hajózunk, s
Veszeli Lajosról írták „A Balaton-vidék Don Quijotéja ő, akinek ugyan lova gyakorta összeroskad, de a rajta ülő vitéz csonka dárdáját szorongatva a csillagokba néz. Ez a nemes fejtartás, az eszmények követése ad értelmet életének és művészetének.” (Péntek Imre költő) „Nekem, aki Pesten születtem, és ma is ott élek, ő fedezte fel a Balaton gyönyörűségét, én neki köszönhetem, hogy ma már az ő szemén át látom ezt a tájat, s végre az igazit látom, nemcsak a valódit!” (Érdi Sándor egyetemi tanár) „Veszeli Lajos festőművészt legenda övezi ezen a tájon, ahol évtizedek óta szeretik, tisztelik. Jó barátot, odaadó embert és végtelenül őszinte művészt látnak benne.” (Kellei György író)
amikor vitorláinkat már-már használhatatlanná teszi a szél, felsejlik a túlsó part. Veszeli érdekes utazásra viszi nézőit: a leheletfinom akvarelljeitől a komorabb olajfestményein át eljuttatja őket a festészet és a szobrászat között valahol félúton található síkplasztikáiig, amelyekkel ismét oldani tudja a sötétebb tónusok feszültségét. G. M.
Harmadszor adták át a MOL Tehetséggondozásért Díjat Az Új Európa Alapítvány kuratóriuma harmadik alkalommal adta át a MOL Tehetséggondozásért Díjat, amelylyel ismét négy tanár és négy edző munkáját ismerték el. A program során az alapítvány olyan szakemberek munkáját jutalmazza, akik nagyban hozzájárulnak a fiatal tehetségek felfedezéséhez és elindításához. A díjazottakat a 2009-ben beérkezett közel 300 jelölt közül választották ki. A MOL Tehetséggondozásért Díj erkölcsi és anyagi elismerés egyben, melynek értéke személyenként 500 000 forint. „Magyarország méltán elismert szellemi potenciáljáról és kiemelkedő sporteredményeiről. Egy tehetséges diák is csak segítséggel és megfelelő iránymutatással tudja azt a tudást kamatoztatni, ami benne van. A jövő tudósainak, művészeinek és olimpikonjainak, hazánk sikerének kulcsa a tanárok és edzők kezében van. A MOL Új Európa Alapítványa azért alapította meg a Tehetséggondozásért Díjat, hogy ily módon is megköszönje az ország tanárainak, edzőinek, szakembereinek áldozatos munkáját” – mondta el Mosonyi György, a MOL vezérigazgatója. A MOL Tehetséggondozásért 2009. évi díját a tanárok között Farkas László fizikatanár, Molnár Tamás kémia– biológia szakos tanár, Nádas Imréné néptáncpedagógus és Pásztó András magyartanár, a sportszakemberek között pedig Herendi Iván asztalitenisz-edző, Kálóczi József
2010. március
karateedző, Némethné Érfalvy Nóra ritmikus sportgimnasztika-edző és Tóth Sándor atlétikai mesteredző vehette át. Az Új Európa Alapítvány a díjátadó esemény keretében meghirdette idei pályázati programjait is. Baán László, az alapítvány kuratóriumának elnöke, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója kiemelte, hogy a MOL Tehetségtámogató program immár hatodik éve segíti a fiatalokat a sport, a művészet és a tudomány területén. A Sport kategória idei pályázatára 2010. április 6-ig jelentkezhetnek a 10–18 év közötti fiatalok, akik kiemelkedő teljesítményt értek el országos vagy nemzetközi versenyeken, de továbblépésükhöz anyagi segítségre van szükségük. A művészeti-tudományos kategóriára ősszel lehet majd pályázni. A két kategória összesen 47 millió forintot fordít a fiatalok támogatására. A MOL Gyermekgyógyító program keretében 2010ben is fogadja az alapítvány azoknak a nonprofit szervezeteknek a pályázatait, akik krónikusan beteg gyermekeknek szerveznek művészeti és élményterápiás programokat. Ennek a programnak a támogatási kerete a korábbi évekhez hasonlóan 43 millió forint. A díjátadón fellépett Érdi Tamás zongoraművész, akinek tanára, Hornyánszkyné Becht Erika egy évvel korábban kapta meg az alapítvány elismerését.
31
Főhajtás
ÚJ KATEDRA
Papp János: Túlteng bennem a közlésvágy Tíz estén át készít „leltárt” életéről a kiváló színművész A Centrál Színház öltözőjében, ahol beszélgettünk, Papp János együtt készült a 88. utca foglyai esti előadására Kern Andrással, aki az egykori osztálytárs jogán bele-belekotyogott a négy évtizeddel ezelőtti emlékek, sőt János niklai gyerekkorának – nyilván általa jó párszor hallott – felidézésébe. Interjúnk főhősét egyáltalán nem zavarta ez a kis közjáték, sőt mint később kiderült, így érezte igazán kereknek a beszélgetést, mert nagyon fontos dolgok is szóba kerültek, amelyekre másképp nem került volna sor. – Most olvasom Eric Berne Sorskönyvét, és most tudom megmagyarázni teljesen egyértelműen, hogy mi miért is történt az életemben! – mondta Papp János, amikor Kern András kilépett az öltözőből. – A Színház- és Filmművészeti Főiskolán hosszú ideig csak bámultam ki az osztályunk ablakából, és nem akartam részt venni a közös munkában, sem a viccelődésben, annyira távol éreztem magamtól az én falusi múltammal az Andris-féle lipótvárosi létezési módot. Nem volt senki, aki elmondta volna nekem, hogy ne tartsak semmitől, nekem nem ugyanolyannak kell lennem, mint egy pesti srác, hiszen azok a dolgok, amiket én hozok magammal, nem kevésbé értékesek, mint ami a többiekben van. Ezért a felismerésért saját magamnak kellett megszenvednem, és érvényességét csak évek hosszú sora alatt sikerült bizonyítanom! – Az idén éppen száz éve született Berne, akit az Emberi játszmák című könyvének köszönhetően ismernek sokan, azt írja: „A sorskönyv a kora gyermekkorban, szülői nyomásra kialakított hosszú távú életterv. Ez az a pszichológiai erő, amely végzete felé hajtja az egyént, tekintet nélkül arra, hogy harcol-e ellene avagy saját szabad akarataként éli meg. A szerencsésebbek a való életben is saját mozijukat játsszák, s megtalálják az ehhez szükséges időt, teret és társakat, ám vannak, akiknek ez sohasem adatik meg. Miféle tranzakcióktól függ, hogy belső kertünkben elszáradnak vagy teljes pompájukban nyílnak a virágok?” Mit tehet az ember, ha Berne szerint nagyjából hatéves koráig megíródik az élete? Át tudja-e írni negatív sorskönyvét?
32
– Szívós munkával ki lehet törni a sorskönyvünkből! Először is tisztán kell látnunk a felmenőink értékeit. Fontos üzeneteiket be kell építenünk az életünkbe, ám azokkal az „előre gyártott elemekkel” szemben, amelyeken változtatni kell, minden erőnket összeadva dolgoznunk kell. Én tudom, hogy ez a feladat mennyire nehéz és milyen hosszadalmas! Könnyen meglehet, hogy az életünk végén sem érünk a végére… – Niklán, a Berzsenyi-kúria közelében élte gyerekkorát. Ez a látszólag irigylésre méltó tény is csak jóval később kapott pozitív előjelet az életében? – Nem is lehet másképp! Egy niklai ember tudja, hogy a falujában élt, alkotott Berzsenyi Dániel, ahogy a fekete márványobeliszk is hirdeti a sírján. A nagy költő barátaival, az árvízi hajós Wesselényivel és kiadójával, Döbrentei Gáborral szelídgesztenyefát ültetett a kertjében, amelyekből a legenda szerint csak Berzsenyi fája él és termést is hoz
mind a mai napig. A niklaiak azonban nem úgy élik meg mindezt, hogy „tulajdonosai” egy nemzet nagyszerű örökségének. Én sokáig nem is értettem, mit jelent ez a felirat: „Hazánk legnagyobb ódaköltője”. Számomra az volt a lényeg, hogy a Berzsenyi-kúria kertjében remek ágakat lehetett vágni a sombokrokról, s hogy a méhes helyén, ahol a költő versei születtek, focizni tudtunk. Utólag tudatosulnak a dolgok az emberben. Nagyon öreg nénikék és bácsikák mondták, hogy Berzsenyi baktatott úgy, háta mögött összekulcsolt kézzel, ahogy kisgyerekkoromban én. – Berzsenyi tehát akarva-akaratlan ott volt minden niklai lélek legmélyén! – Mária néni, a könyvtáros, ugye mondanom sem kell, hogy a könyvtár a Berzsenyi kúriában volt, színdarabokat rendezett, és Jókait, Vernét adott olvasgatni nekem, hogy ne unatkozzak disznópásztorkodás közben. A hely szelleme működött Somogytarnócán is, ahol születtem, és néhány évig élt a családunk; Széchenyi-birtok volt. Ez azért fontos, mert a felvilágosult Széchenyi família tagjai másképp bántak jobbágyaikkal és cselédjeikkel, mint az általában megszokott volt. Egyszer egy úr keresett a Madách Színházban, amikor még ott játszottam, és üzenetet hagyott. Széchenyi Frigyes volt, apai nagyszüleim utolsó grófja. Tárogató úti otthonában egy hatalmas vendégkönyvet mutatott, tele újságcikkekkel, aláírásokkal, báli meghívókkal, felbecsülhetetlen értékű dokumentumokkal. Egyik bejegyzésében azt olvastam, hogy díszvacsorát adtak Papp György cselédnek, aki 52. éve szolgált az uradalomban. Országos és megyei főkorifeu-
2010. március
Főhajtás
ÚJ KATEDRA
sok, táblabírák aláírásai mellett ott volt az ünnepelt, nagyapám krikszkraksza is. Végre megtudtam, hogy mit láttam gyerekkoromban a szemközti falon, amikor felkeltem reggel az ágyból: nagyapám bekeretezett díszoklevelét. Tanítóimra is büszke lehetek! Manapság biztos elmarasztalnák őket módszereikért, egyszerű rendszerben végzett pedagógiai munkájukért. Mégis: kiváló diákok jöttek ki a kezük alól! Az egyik tanteremben tanították az elsősöket és a harmadikosokat, a másikban pedig a másodikosokat és a negyedikeseket. Szerettem iskolába járni. Az úgynevezett „csendes órán” azt figyeltem, hogy mit tanulnak a nagyobbak, nagyobbként pedig élveztem, hogy átismételhetem mindazt, amit egyszer már megtanultam. Hihetetlen, hogy ennek köszönhetően mennyire megmaradt az ember agyában minden! És köszönhető persze Várhelyi Nándor tanító úr szigorának is. Ihász Tibor, aki egyszer helyettesíteni jött hozzánk, irodalomtanár lévén matekóra helyett Ady Fekete zongora című verséről beszélt a tizenegy-tizenkét éves klottgatyás kölyköknek. Karinthy Így írtok ti című művéből olvasott fel. Frenetikus hatása volt rám, túlzás nélkül ez az óra határozta meg az életemet. Tibor tanár úr ma is él, és könnybe lábadt szemmel hallgatta, amikor elmondtam neki ezt a történetet. Szintén él még Gál József történelemtanárom az egykori marcali gimnáziumból, aki feleltetés nélkül osztályozta a diákokat. Aki az adott témával kapcsolatban jó kérdést tett fel, jó jegyet kapott. Gál tanár úr sok szempontból megelőzte korát, a francia forradalmat például Madách Az ember tragédiája című művének párizsi színéből tanította. Hasonló színvonalon és szemlélettel tanított a tanári kar többi tagja is. A közel negyvenfős osztályunkból a felét azonnal felvették egyetemre vagy főiskolára, de később a csapat minden tagja szerzett diplomát. Szerencsés voltam a Színház- és Filmművészeti Főiskolával is, mert a pályájuk csúcsán lévő Várkonyi Zoltán–Vámos László tanárpáros osztályába kerültem. – Izgalmas élet a disznópásztorkodástól az önálló estekig, amelyekből márciustól minden eddig összeállí-
2010. március
tott műsora szerepel az Óbudai Társaskör kamaratermében, kiegészítve az utazásairól készített előadásaival, és a fiával, Papp Dániellel tervezett közös fellépésükkel. – Negyven éve kaptam diplomát a főiskolán. Nagy példaképeim, Mensáros László és Latinovits Zoltán akkoriban robbantak a köztudatba szenzációs önálló estjeikkel. Tehetségesnek mondott újdonászok, többek között Bálint András és Kézdy György, mi is meg akartuk váltani a világot. Első, Karinthy Frigyes, József Attila és Shakespeare műveiből szerkesztett önálló estem, az Ikercsillagok harmincnyolc évvel ezelőtt született Surányi Ibolya biztatására. Jancsó Adriennek köszönhetem a Berzsenyi-estem. József Attila egyszerűen kikívánkozott belőlem. Radnóti Miklósról Zsolnay Gábor szerkesztő állított össze estet, amelyben több színész szerepelt, de megtanultam az egészet, annyira jó az összeállítás, és önálló estként viszem tovább. Zarándok- és útinaplóim nagy vándorlásaim történetei, s amellett, hogy szóba kerülnek a spanyolországi, lappföldi, japán és skóciai élményeim, természetesen a belső utakról, a lélek útjainak a felfedezéséről és végigjárásáról van elsősorban szó. Két vándorlásom alatt sikerült helyretenni az anyámmal kapcsolatos ellentétes érzelmeket, azóta tudok békében kimenni a sírjához. – Nemrég még a Magyar Rádió Gyerekstúdiójától volt hangos szombatonként az intézmény pagodája. A rádiójátékok gyerekszereplői Szabó Évától, Padisák Mihálytól, Varsányi Anikótól és Papp Jánostól kapták az instrukciókat. Nem hiányzik a tanítás?
– Nem tudom visszaforgatni az idő kerekét! A stúdió azért jött létre annak idején, hogy a rendezők a rengeteg készülő rádiójátékhoz könnyen meg tudják találni a 8–14 éves korú szereplőket. Ma már a rádiónak nincs szüksége gyerekstúdióra, mert rádiójátékok sem készülnek. Az időközben színjátszó társulattá érett csapat öt év alatt hét sikeres bemutatót tartott, de ez a dolog is véget ért. Egykori tanítványaim már a családalapítással vannak elfoglalva. Pilisborosjenőn a kertemben néha öszszejövünk és kellemes sütés-főzés mellett elbeszélgetünk a régi szép időkről. Színjátszó kört vezetni vagy színészképző iskolát nyitni nem akarok, mert a pénz gründolása és az adminisztráció elvenné az összes időmet és energiámat a pedagógiai munkától. De azért szoktam foglalkozni gyerekekkel, sokfelé zsűrizek szavalóversenyeken, a Vörösmarty Gimnáziumban például elég gyakran megfordulok. Ilyenkor aztán kitör belőlem a pedagógus! Másfél óránál kevesebb idő alatt soha nem ússzák meg az értékelést! H. Gábor Miklós
33
Harmónia
IQ helyett EQ? Minden szülő szeretné, ha gyermeke sikeresen teljesítene az iskolapadban, majd a felsőoktatásban és utána természetesen az életben is. Ezért sokan már óvodáskorban elkezdik gyermekük intellektuális fejlesztését: egyre több az olyan nagycsoportos, aki ír, olvas, számol, sőt idegen nyelven is tud, mielőtt nekivágna általános iskolai tanulmányainak. Azonban hiába a hatalmas lexikális tudás vagy a fejlett matematikai megoldó képesség, az érzelmi intelligencia megfelelő fejlesztése nélkül egészen biztosan nem boldogul majd az életben a gyermek. „A szívnek vannak érvei, amelyekkel a józan ész nem tud mit kezdeni” – Pascal Nagyon sokáig úgy tartották, hogy a tanulmányokban, a munkában, a kapcsolatokban és az élet egyéb területein való sikeresség az IQ-tesztek segítségével mért intelligenciaszinttel áll szoros összefüggésben. A legújabb felmérések (pl. Daniel Goleman 1995-ben írt Érzelmi Intelligencia című könyve) azonban arra világítottak rá, hogy az intelligenciahányados mértéke a sikeres életvitelt befolyásoló tényezőknek maximum a 20%-át adja, a „maradék” 80% egészen más erőkre vezethető vissza. Gyakran megesik például, hogy kiemelkedően magas, 160 feletti IQ-val rendelkező emberek náluk jóval alacsonyabb intelligenciaszinttel rendelkező személyek beosztottjaiként dolgoznak, vagy hogy egy az IQ-teszteken átlagosan teljesítő rendkívül sikeres lesz az életben. Vajon mi lehet erre a magyarázat? Nos, a tapasztalatok és számos vizsgálat azt bizonyítja, hogy az életben való érvényesüléshez, a sikerhez, a kiváló teljesítményhez és a jó döntésekhez egyáltalában nem elegendő a puszta tárgyi tudás, az érzelmek kezelésében való jártasságra és nagyfokú önismeretre, vagyis érzelmi intelligenciára ugyancsak elengedhetetlen szükség van.
34
ÚJ KATEDRA
Mi az az EI? Az intelligencia egy nagyon összetett jelenség/fogalom, ennek megfelelően rengeteg megközelítése létezik, nincs rá általános érvényű definíció a szakirodalomban. Egyes értelmezések az értelmi felfogóképességet, mások az új helyzetekhez, új körülményekhez való alkalmazkodást és a gondolkodás képességét értik alatta. A különféle meghatározások abban azonban megegyeznek, hogy az intelligencia valamely előzőleg szerzett tapasztalat gyakorlati alkalmazásának, felhasználásának képességét jelöli. Sokrétűsége miatt a kutatók igyekeztek az intelligenciának bizonyos elemeit, típusait elkülöníteni. Ez leginkább az amerikai Howard Gardnernek sikerült a többszörös intelligencia elméletével, melyben az intelligencia hét különböző fajtáját jelölte meg: 1. logikai, matematikai intelligencia – intelligencia a számok és az érvelés terén; 2. verbális vagy nyelvi intelligencia – a szavakban megmutatkozó intelligencia; 3. vizuális vagy térbeli intelligencia – a képekkel való intelligencia; 4. testi vagy kinesztétikus intelligencia – a test és a kezek intelligenciája; 5. interperszonális intelligencia – intelligencia a szociális kapcsolatok terén; 6. intraperszonális intelligencia – önismereti intelligencia; 7. zenei/ritmus intelligencia – intelligencia a hangok, a ritmus, a hangszín világában. Gardner csoportosítása mellett természetesen még rengeteg egyéb felosztás létezik, azonban ezen modell hatására napjainkban három alapvető intelligenciatípust vizsgálnak a személyiséget illetően: a műveltségi, az általános és az érzelmi intelligenciát. A műveltségi intelligencia az egy-egy műveltségterületen mutatott felkészültségünket illetőleg a speciális szaktudást mutatja (AQ), az IQ pedig a gondolkodási, a logikai, a kombinatív képességek működését. Az emocionális, vagyis érzelmi intelligencia (EI – Emotional Intelligence) olyan képességek összefoglaló megnevezése, melyek az egyén önmagához és más személyekhez fűződő viszonyait, az egyes cselekedeteihez fűződő motivációját mutatja, illetőleg amelyek a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatosak. Az érzelmi intelligencia kifejezés ugyan csupán alig több mint húsz esztendővel ezelőtt született (először Keith Beasly használta 1987-ben megjelent cikkében), ám már az 1920-as évek óta kutatják fontosságát. Elsőként E. L. Thorndike, a Columbia egyetem kutatója vizsgálta, hogy az ember miként képes másokkal kapcsolatot teremteni, illetőleg milyen képességek szükségeltetnek ahhoz, hogy ezeket a kötődéseket hosszú távon fenn tudja tartani. Ő még szociális intelligenciáról beszélt, és csak Howard Gardner már említett többszörös intelligencia elmélete
2010. március
ÚJ KATEDRA
indította el a komolyabb kutatásokat az érzelmi intelligencia témájában. Peter Salovay és John D. Mayer voltak azok, akik tanulmányaikkal az érzelmi intelligenciát az intelligenciafogalom részévé tették. Az ő négy részre tagolt modelljük szerint az EQ-t (Emotional Quotient – az érzelmi intelligencia IQhoz hasonló elven megalkotott mérési módja) az érzelmi információk megértése, illetőleg az érzelmekkel való érvelés képessége határozza meg. Az érzelmi intelligenciát négy fő területre osztották: 1. képesség az érzelmek pontos érzékelésére; 2. képesség a gondolkodás érzelmek segítségével való előremozdításában; 3. képesség az érzelmek jelentésének megértésére; 4. képesség az érzelmek kezelésére. Ezt a négy képességet Mayerék egy képességi teszttel határozzák meg, melynek számos változata létezik, ugyanakkor egységesen elfogadott mérési rendszere a mai napig sincs. Ezek a tesztek ugyanis az egyénre jellemző személyiségjegyekről adnak képet és visszajelzést, amikre adekvát mutatószámot nem igazán lehet kidolgozni. Érzelmek az oktatásban Az érzelmi intelligencia gyakorlati életben való felhasználása egyre szélesebb körben jelenik meg, mert az emberi kapcsolatokban elengedhetetlen, hogy felismerjük és irányítsuk önmagunk, illetőleg a hozzánk kapcsolódó személyek, csoportok érzelmeit. Főként a vállalkozások, intézmények irányításában, illetőleg a vezetőképzésben kapott eddig nagy szerepet az érzelmi intelligencia fejlesztése, hiszen ennek segítségével egy sokkal elégedettebb és termékenyebb munkahelyi közösség építhető. Ugyanakkor az oktatás területén is kezdik felismerni az érzelmi intelligencia jelentőségét. Jelen pillanatban sajnos a legtöbb közoktatási intézményben csupán a matematikai és a nyelvi intelligencia kap hangsúlyt a nevelés során. Pedig rengeteg múlik azon, hogy egy gyermek hogyan tudja elfogadtatni magát a társaival, miként épül be az osztályközös-
2010. március
Harmónia ségbe, tud-e a közösség szabályaihoz igazodni, kompromiszszumokat kötni, hogyan viszonyul a pedagógusokhoz és az iskolai feladataihoz, illetőleg milyen motivációkkal bír. Az 1970-es években lezajlott, a hátrányos helyzetű óvodáskorú gyermekek felzárkóztatására irányuló programok tapasztalatai is ezt támasztják alá. Azok az intenzív iskolaelőkészítők, melyek egyoldalúan az értelmi intelligencia fejlesztésére koncentráltak, nem jártak sikerrel a felzárkóztatásban, azonban azok a kezdeményezések igen, amelyekben emocionális úton, kis lépésekben fejlesztették a gyermekeket. Az érzelmi intelligencia megalapozása az óvoda-iskola átmenet időszakára esik, éppen ezért a személyiségfejlődés kulcsidőszakának kell tekintenünk ezt az időszakot, csakúgy, mint később a serdülés éveit, amikor a szülőktől egyre távolodó gyermek egymaga kísérli meg kialakítani saját érzelmi világát. Rengeteg olyan gyerekkel találkozni az óvodákban, iskolákban, akik ugyan kiemelkedő intelligenciával bírnak, ám ennek ellenére nincsenek barátaik, egymagukban játszanak (ha egyáltalán játszanak), az óvodai/iskolai teljesítményük képességükhöz mérten gyenge, nem esznek rendesen, nem öltöznek önállóan stb. Ezen gyerekek iskolai problémáit legtöbbször a „féloldalas” intelligenciájuk eredményezi: a tananyag elsajátításával alapvetően nem lenne gondjuk, de alacsonyabb érzelmi intelligenciájuk miatt képtelenek alkalmazkodni a tanárokhoz, nem találják a közös hangot diáktársaikkal, vagy éppen a magas szülői elvárások okozta szorongásokkal küzdenek. Minden gyerekben megvannak az érzelmi intelligencia alapjai, de hogy ennek szintje minél magasabb legyen, ahhoz folyamatosan kell fejleszteni a hozzá tartozó képességeket. Természetesen az intellektuális ismeretek elsajátítására is nagy szükségük van a gyerekeknek, ám a tapasztalatok szerint az életben való sikerestelenséghez nagyban hozzájárulnak az érzelmi intelligencia hiányosságai is. Az iskolának, a pedagógusoknak, a szülőknek éppen ezért az a feladatuk, hogy a gyermekekből teljes személyiséget neveljenek, ehhez pedig az érzelmi nevelésre is megfelelően figyelni kell. Sokkal lényegesebb, hogy lelkileg egészséges ember váljon a fiatalokból, mint az, hogy milyen osztályzatokat szereztek egykor az iskolapadban. Simonyi Gáspár
35
Tark abark a
ÚJ KATEDRA
Lehetsz boldog egy kis súlyfelesleggel is! Két szemrevaló hölgynek, egy modellnek és egy ruhatervezőnek egyszer csak elege lett a körülöttük nyüzsgő deszka lányokból, akik igen rosszul érezték magukat trendi bőrükben, mert besavanyodtak a folyamatos lemondások, s különösen az állandó koplalás miatt. Elhatározták hát, hogy Molett Klubot alapítanak, ahol mindenki azt csinál, amihez kedve van, ehet, ihat, s ha nem fér a bőrében, akár kifutóra is pattanhat! Simonits Gyöngyi, a Miss Molett Esküvői Ruhaszalon ügyvezetője két éve határozta el, hogy a házasodni készülő dundi lányok részére az úgynevezett plus size méretben megalkotott ruhakölteményeit kifejezetten molett alkatú modellek mutassák be. Elindította professzionális fotó- és kifutói modellképzését. A tanfolyamok során kiderült, hogy a jelentkezők számára a megszerzett magabiztosság, jó meg-
36
jelenés, csinos öltözködés, profi sminkelés főnyeremény volt a kapcsolatteremtés, munkahelykeresés és karrierépítés során is. Rendkívül szimpatikus lányok-asszonyok, jól táplált, egészséges, természetesen viselkedő, mindig mosolygó társaság gyűlt össze, akiket kár lenne szélnek ereszteni. Sass Orsolya sikeres plus size modell, a Club Tatu egyik tulajdonosa fel is ajánlotta találkahelynek éttermét a Molett Klub számára. Az alakuló összejövetel a nagy sikerrel lezajlott Molett Farsang volt, s máris készülnek a második klubtalálkozóra, a március 28-ára tervezett Esküvői divatbemutatóra, természetesen kizárólag molett hölgyek részére. A Molett Klub tervei között szerepel még országos molett szépségversenyek szervezése is. Addig is várják a molett hölgyek jelentkezését a klubba és a modelliskolába! H. G.
2010. március
