Furcsa történet. Új Katedra Pedagógusok lapja. Beköszöntő. A tartalomból november 1

Beköszöntő

ÚJ KATEDRA

Új Katedra

Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft. 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: Ekler Gergely Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962 www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (online)

A tartalomból Félig teli, félig üres: költségvetés 2011 ����������������� 2 Iskolai hiányzások: van, aki már első héten összegyűjtötte az ötven órát����������������������������� 4 Esélylatolgatás a szakképzésről a Commitmentkonferencián ��������������������������������������������������� 6 Német tapasztalatok a duális képzésről����������������� 8 Konferencia a pedagógus-életpályamodellről������� 11 A cigányok (iskolai) integrációjáról��������������������� 14 A „hódmezővásárhelyi modell” madártávlatból��� 20 Parlamentlátogatás a múzeumi napon����������������� 22 Családi életre neveletlenül ��������������������������������� 25 Sajgó Szabolcs költészete������������������������������������ 26 Tizenkét menetes beszélgetés Erdei Zsolttal ������� 28 Rákoshegyi Bartók Zeneház������������������������������� 32 Interjú Dinnyés József daltulajdonossal��������������� 35 Kárpátalján járt a Határtalanul Alapítvány��������� 40

2010. november

Furcsa történet Júniusban ellenszavazat nélkül fogadta el az Országgyűlés Az érettségi vizsga és a felsőoktatási intézménybe való felvétel egyes szabályainak módosításáról szóló törvényt. A jogszabály szerint a jövőben nem a felsőoktatási intézmények döntenek majd arról, megkövetelik-e a hozzájuk jelentkezőktől az emelt szintű érettségi vizsgát, hanem a kormány. Ahhoz, hogy a 2013-as felvételi már az új szabályok szerint bonyolódhasson, a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a kormánynak október 30-ig kell kiadnia azt a rendeletet, amely leírja, hogy mely intézmények milyen képzései esetén belépési feltétel az emelt szinten letett vizsga. A rendeletet – a sajtó híradásai szerint – el is készítette az érintett államtitkárság, kihirdetésére azonban nem kerül sor. Nyilvánosságra hozták ugyanakkor az új felsőoktatási törvény koncepcióját, mely szerint törvény írná elő, hogy a felsőoktatási intézménybe való felvétel feltétele minden esetben két emelt szintű vizsga. Az október 30-i határidőt nem véletlenül kötötte ki a törvény: ilyen jelentős változtatás esetén ugyanis biztosítani kell a megfelelő felkészülési időt mind a diákok, mind az intézmények és fenntartóik számára. A 2013-as határidő akkor tartható, ha 2011/2012-es tanévben már az új szabályoknak megfelelően kezdődik meg a középiskolákban a diákok érettségire történő felkészítése. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy a 2011. évi költségvetés már ezt figyelembe véve határozza meg a támogatási összegeket. Az államtitkárság – tehetetlenkedésből vagy szándékosságból fakadó – késlekedése tehát nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy az emelt szintű érettséginek mint kötelező felvételi elvárásnak a bevezetése 2014-re csúszik, ami választási év. És olyankor sok minden történhet. A júniusban elfogadott törvény realistán, a kötelező emelt szintű vizsga rugalmas bevezetése mellett tette le a voksát, többek között figyelembe véve az intézmények és a diákok lehetőségeit, a demográfiai adatokat, a költségtérítéses képzés helyzetét. Ezzel szemben az új felsőoktatási törvény koncepciójában szereplő javaslat meglehetősen merev, akarnok, s nem utolsósorban drága elképzelést fogalmaz meg. S ha mindehhez hozzácsapjuk azokat a híreket is, melyek szerint a jelenlegi öt helyett hat tárgyból kellene maturálniuk a fiataloknak, s megszűntetnék (vagy jelentősen korlátoznák) az előrehozott vizsga lehetőségét is, akkor könnyen olyan helyzet állhat elő, hogy drasztikusan visszaesik a felsőoktatásba jelentkezők száma. Egy ilyen forgatókönyv aligha lehet kívánatos bárkinek is. Nem jó a fiataloknak, akiket az átgondolatlanul, egymást kiszámíthatatlanul erősítő szigorítások hoznak kedvezőtlen helyzetbe. Nem jó a felsőoktatási intézményeknek sem, amelyeknek már önmagában a demográfiai mozgás miatt 30-40 százalékkal megcsappanó hallgatószámmal kell számolniuk néhány éven belül, s ezt faragnák tovább az új szabályok. S nem jó a gazdaságnak, Magyarországnak sem, hiszen minden kutatás, mérés egyértelműen jelzi a képzettség és a gazdaság teljesítménye közötti szoros összefüggést. Nehéz belátni, mi akadálya lenne annak, ha az elkészült rendeletet a kormány gyorsan kihirdetné, s elkezdődhetne a felkészülés az intézményekben. Ha pedig – a jelenleg csupán koncepció formájában meglévő – új felsőoktatási elképzelésekből az elkövetkező években valamikor törvény születik, lehet korrigálni a szabályokon. Abban ugyanis minden szereplő egyetért, hogy a standard, emelt szintű érettségi vizsga mint felsőoktatási belépési feltétel bevezetése elkerülhetetlen. Ennek ütemezéséről lehet vita, de a legrosszabb, ami történhet, az erre való hivatkozással történő halogatás.

1

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Félig teli, félig üres Költségvetés 2011

Egyelőre nem köszönnek vissza a jövő évi költségvetésben azok az új finanszírozási elképzelések, amelyeket a tárca irányítói korábban megfogalmaztak. Nem növekednek a közoktatás alapnormatívái és változatlan marad a közalkalmazotti bér. Megszűnik a bölcsődék és más közoktatási intézmények infrastrukturális fejlesztésére fordítható keret, eltűnik a pedagógusok teljesítménymotivációs alapja, és nem számíthatnak költségvetési támogatásra a nem minősített alapfokú művészetoktatási intézmények sem. Más oldalról emelkedik a pedagógiai szakszolgálatokra jutó forrás, a kistérségi társulások támogatása, az ingyenes étkezésre, illetve tankönyvre jogosultak után járó normatíva. A költségvetési törvény tervezete szerint összességében valamelyest emelkedik az önkormányzatok oktatási célú támogatása 2011-ben. Lényegében változatlan marad az idei támogatási struktúra a közoktatásban, és többségében nem változnak a támogatási összegek sem. Ez azt jelenti, hogy 2011-ben még biztosan nem lesz elmozdulás a fejkvóta alapú finanszírozástól a feladatfinanszírozás irányába, s a támogatások reálértéke is csökken majd. Igaz, ez a csökkenés jelentős mértékben elmarad a korábbi években tapasztalt mértéktől, aminek meghatározó oka, hogy a közoktatási alaptámogatások úgynevezett teljesítménymutatón alapuló számításának felmenő rendszerű bevezetése a most futó tanévben befejeződik. (Kivételt ez alól csak a 13 évfolyammal működő iskolák utolsó évfolyamai jelentenek, az itt tanuló gyerekek száma azonban nem túlságosan magas, ami természetesen nem jelenti azt, hogy itt ne okozna gondot az alapnormatíva csökkenése.) Az alap-hozzájárulás összege már a 2007-es bevezetéskor is azt jelentette, hogy az egy gyerekre jutó támogatás nemcsak reálértéken, de nominálisan is jelentősen csökkent. Ez az összeg ráadásul több évig nem változott, idén azonban még csökkent is, miközben az Állami Számvevőszék évről évre jelezte, hogy a támogatás nem elegendő a hozzá kapcsolódó feladatok ellátására. A költségvetési törvény 3. számú mellékletében szereplő kiegészítő normatívák néhány kivétellel változatlan összeggel szerepelnek a jövő évi büdzsében is. A kivételek közé tartozik a kedvezményes óvodai, iskolai, kollégiumi étkeztetés és a tanulók ingyenes tankönyvellátásának támogatása, előbbi

65 000 Ft/fő/év összegről 68 000 Ft-ra, utóbbi 10 000 Ft-ról 12 000 Ft-ra emelkedik. Szeptembertől ugyanakkor nem igényelhetnek normatív költségvetési támogatást azok az alapfokú művészetoktatási intézmények, amelyek nem minősíttették magukat. Komoly működési zavarokat okozhat az a két változás, amely az érettségi lebonyolítását, illetve az iskolai informatikát érinti. Ezek a támogatások eddig a költségvetés 5. számú mellékletében szerepeltek, azaz felhasználásuk kötött volt, a fenntartók csak ezekre a célokra fordíthatták őket. A szabadon felhasználható források közé sorolásuk önmagában is komoly kockázat, de ennél is nagyobb baj, hogy a támogatás mértéke is jelentősen csökken: a döntően az iskolai adminisztráció informatikai támogatását szolgáló forrás a felére, az érettségi és szakmai vizsgák megszervezésére és lebonyolítására szolgáló összeg pedig a jelenlegi kétötödére csökkenne a javaslat szerint. Ez ellehetetlenítené az elektronikus iskolai adminisztráció rendszerének fenntartását, működtetését, az érettségiztető intézmények és tanáraik pedig még az eddigieknél is kevesebb ellenszolgáltatást kapnának munkájukért. (Sovány vigasz, ha egyáltalán az, hogy a tárca költségvetésében eközben az érettségi központi lebonyolítására szánt összeg jelentősen, 700 millió Ft-ról 1000 millió Ft-ra emelkedik, amely növekedés lényegében megegyezik a fenntartóknál, illetve az iskoláknál tapasztalható csökkenéssel.) Szintén a pedagógusok zsebét érinti, hogy

Változatlan bértábla, változatlan jövedelem Nem változik jövőre a közalkalmazotti bértábla, mint ahogyan ugyanakkora marad a pótlékalap, a vezetői illetménypótlék alapja és a kiemelt munkavégzésért járó pótlék alapja is. Ez azt jelenti, hogy a pedagógusok jövedelme az adójogszabályok változásától függően nő vagy csökken. Jelen állapot szerint a gyermeket nevelők biztosan jobban járnak 2011-ben, mint idén, a gyermektelenek azonban egy-kétezer forinttal kevesebbet találnak majd a borítékban. A jövedelem alakulását három elem befolyásolja: a csökkenő adókulcs, az adójóváírás, melynek összege jövőre csökken, illetve a gyermekek után járó adókedvezmény. Utóbbi változás okozza a legnagyobb eltérést, hiszen jövőre ez már akár egy gyermek után jár (míg idén még csak három vagy több gyermek esetén), s a tervezet szerint nem lesz jövedelemhatárhoz sem kötve. A pedagógusok jövedelmének alakulása 2010–2011* bruttó 130 000 150 000 170 000 190 000

2010 (nettó jövedelem családi pótlék nélkül) 0 gyermek 1 gyermek 2 gyermek 3 gyermek 94 933 94 933 94 933 106 933 107 215 107 215 107 215 119 215 119 497 119 497 119 497 131 497 131 779 131 779 131 779 143 779

2011 (nettó jövedelem családi pótlék nélkül) 0 gyermek 1 gyermek 2 gyermek 3 gyermek 93 584 103 584 107 900 107 900 106 120 116 120 124 500 124 500 118 656 128 656 138 656 141 100 129 736 139 736 149 736 157 700

*számítás: www.berkalkulator.net

2

2010. november

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Néhány közoktatási támogatás alakulása 2010–2011 (millió Ft/fő/év) Bölcsődék és közoktatási intézmények infrastrukturális fejlesztése Kisiskolák újraindítása Az osztályfőnöki feladatot ellátók támogatása A sajátos nevelésű igényű gyerekekkel foglalkozó gyógypedagógusok támogatása Az integrációs rendszerben részt vevő intézményekben dolgozó pedagógusok anyagi támogatása Pedagógiai szakszolgálat Pedagógus-szakvizsga, továbbképzés, szakmai szolgáltatások igénybevételének támogatása A középszintű érettségiztetés és a szakmai vizsgáztatás támogatása Érettségi vizsga lebonyolítása Szakmai, informatikai fejlesztési feladatok támogatása A közoktatásban tanulók határon túli kapcsolatainak támogatása Nemzeti Tehetség Program

2010 4350 – 144 880 2920 3470 780 700 4000 – 403,9

2011 – 300 1443 877,5 3420 5100 1491* 6000 Ft/fő/év 1000 1750 Ft/fő/év 300 859,6

*10 500 forint/fő/év

a 2010-ben jelentősen csökkentett szakkönyvvásárlási támogatás teljes egészében megszűnik, jó hír azonban, hogy a szintén idén felfüggesztett továbbképzési támogatás jövőre 10 500 Ft/ fő/év összeggel ismét megjelenik a költségvetési tervezetben. A költségvetés legnagyobb nyertesei egyértelműen a pedagógiai szakszolgálatok, amelyek támogatása 50 százalékkal, 1630 millió forinttal emelkedik jövőre. Nő a kistérségi társulások támogatása is, összességében mintegy 3500 millió forinttal, ami 10 százaléknál valamivel több pénzt jelent jövőre ezen intézmények számára. Ezen belül – a közoktatási feladatok közül – az 5–8 évfolyamos bejáró tanulók után adott támogatás, valamint a tagintézményi támogatás és a szakszolgálati feladatok ellátására biztosított forrás emelkedik jelentős mértékben. Ezzel azonos irányba mutató lépés, hogy kisiskolák újbóli elindítására, illetve a még működők kiegészítő támogatására csu-

pán egy 300 millió forintos keretet találni a büdzsében, annak ellenére, hogy ezt a tárca oktatási vezetése kiemelt feladatnak tekinti, s milliárdos összeget tervezett erre a célra. Sőt nemcsak hogy erre az új feladatra alig jut pénz jövőre, de a bölcsődék és a közoktatási intézmények infrastruktúrájának fejlesztésére – többek között férőhelybővítésre – idén rendelkezésre álló keret folytatását is hiába keressük a tervszámok között. A tárca költségvetésében többlettámogatásra számíthat a Nemzeti Tehetség Program és a központilag szervezett érettségi vizsgák, illetve új elemként jelenik meg a közoktatásban tanulók határon túli kapcsolatainak támogatása. Ezzel egyidejűleg azonban drasztikusan csökken a hátrányos helyzetű fiatalok tanulmányait segítő Útravaló ösztöndíjprogram keretei között felhasználható forrás és a gyakorló iskolák normatív támogatása.

Néhány közoktatási támogatás alakulása 2010–2011 (Ft/fő/év) 2010

2011

2 350 000*

2 350 000*

268 200

268 200

35 000 98 000 224 000 240 000 305 000 40 000 64 000 210 000 15 300 36 300 65 000 10 000

35 000 98 000 224 000 240 000 305 000 40 000 64 000 210 000 15 300

70 000 78 000 70 000 100 000

70 000 90 000 80 000 100 000

Többcélú kistérségi társulás által fenntartott intézmény Tagintézményi támogatás Kistelepülési tagintézményi támogatás

70 000 16 710

90 000 21 000

Közoktatási szakszolgálati feladat Továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás Nevelési tanácsadás; gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás; fejlesztő felkészítés; logopédiai ellátás; gyógytestnevelés)

2 000 11 000

2 000 14 000

Közoktatásialap-hozzájárulás Családi napközi ellátás és gyermekfelügyelet Iskolai gyakorlati oktatás a szakiskola és a szakközépiskola 9–10. évfolyamán, nyelvi előkészítő évfolyam esetén 10–11. évfolyamán Szakmai gyakorlati képzés a szakképzési évfolyamokon Gyógypedagógiai (konduktív pedagógiai) nevelés, oktatás az óvodában és az iskolában Korai fejlesztés, gondozás Fejlesztő felkészítés Nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, valamint a roma kisebbségi oktatás Nemzetiségi nyelvű, két tanítási nyelvű oktatás, nyelvi előkészítő oktatás Párhuzamos művészetoktatás támogatása Középiskolába, szakiskolába bejáró tanulók ellátása Intézményi társulás óvodájába, általános iskolájába járó gyermekek, tanulók támogatása Kedvezményes óvodai, iskolai, kollégiumi étkeztetés Tanulók ingyenes tankönyvellátása A többcélú kistérségi társulások támogatása Bejáró gyermekek, tanulók alapján járó támogatás (óvodás és 1–4. évfolyamos tanuló) Bejáró gyermekek, tanulók alapján járó támogatás (5–8. évfolyamos tanuló) Autóbusszal utaztatott gyermekek, tanulók alapján járó támogatás Egységes iskola 9–13. évfolyamára bejáró tanuló

68 000 12 000

*Ft/teljesítménymutató/év

2010. november

3

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Iskolai hiányzások

Van, aki már első héten összegyűjtötte az ötven órát Az új kormány egyik első intézkedéseként a nyár folyamán szigorította az iskoláztatási támogatás folyósításának feltételeit. A települések jegyzőihez még csak most érkeznek meg az iskoláktól az első bejelentések a mulasztókról, így pontosan nem tudni, hogy összesen hány olyan tanuló van, aki a szeptember 1-jei iskolakezdés óta már 50 igazolatlan hiányzást szedett össze, s akinek esetében intézkedni kellett a pótlék felfüggesztéséről. Sajtóhírek szóltak olyan 17 éves szabolcsi diákról, aki házasodni szeretne és már túlkorosnak is érzi magát a 9. osztályban, ezért nem jár iskolába. A szülők ígéretet tettek arra, hogy a gyerek addig járni fog az iskolába, amíg házasságot nem köt – akkortól ugyanis már nagykorúnak számít, és nem kötelezhető iskolalátogatásra. Van olyan diák is, aki rögtön az első héten összegyűjtötte a jogszabályban meghatározott hiányzást, az idei tanévben egyáltalán nem jelent meg ugyanis az iskolában. Tóth Árpád, Nyírbátor jegyzőjének szeptember végi közlése szerint a kisvárosban egy általános iskolai tanuló lépte túl az 50 órás hiányzást, s az ügyben meg is indították az eljárást. A törvényi kötelezettségnek megfelelően intézkedtek a családi pótlék fizetésének felfüggesztéséről, gyám kirendeléséről, sőt szabálysértési eljárás is indult a szülők ellen. Szemán Sándor, Nyíregyháza címzetes főjegyzője arról számolt be, hogy a megyeszékhelyen hat gyermek került közel az ötvenórás igazolatlan hiányzáshoz, további tizenhat pedig túllépte a tíz tanórás hiányzási határt. Korábban is figyeltek erre, most pedig, a törvények megváltozásával még szigorúbban ügyelnek az igazolatlan hiányzások elkerülésére. Kacsur Gábor, Nyírvasvári jegyzőjének közlése szerint nemcsak az 50 órás hiányzást kísérik figyelemmel a településen, hanem a kisebb mértékű iskolai távolmaradás miatt is eljárnak. Az iskola jelzése alapján az önkormányzati hivatal figyelmezteti az érintett szülőket. Eddig öt esetben tették ezt, egy középiskolai tanuló ugyanis már 20, négy pedig 10-10 órát hiányzott igazolatlanul az oktatási intézményből. Göndör Judit, az észak-borsodi Kazincbarcika városházának szóvivője arról számolt be, hogy a városban 2600 általános iskolás korú gyermek van, és egy-két tanulónál már előfordult olyan mértékű mulasztás, amikor a hivatalos eljárást meg kellett indítani, ezek jelenleg zajlanak. Az új kormány kezdeményezésére elfogadott törvény 2010. augusztus 30-i hatállyal arról intézkedik, hogy ha egy diáknak összegyűlik 50 igazolatlan órája, akkor a jegyzői gyámhatóság – az iskola jelzése alapján – felfüggeszti az iskoláztatási támogatást és védelembe veszi a gyermeket. A jegyzőnek e körben mérlegelési lehetősége nincs, az 50 igazolatlan óra automatikusan az iskoláztatási támogatás felfüggesztésével és a gyermek védelembe vételével jár. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és

4

ifjúságügyért felelős államtitkárságának – az egyes települések illetékes hivatalaihoz elküldött – módszertani útmutatója szerint háromhavonként és a tanév vége után a jegyzői gyámhatóságnak felül kell vizsgálnia, hogy továbbra is indokolt-e a felfüggesztés, azaz a gyermek helyzete rendeződött-e, teljesíti-e tankötelezettségét. A jegyzői gyámhatóság csak akkor szüntetheti meg a felfüggesztést, ha a vizsgált időszakban a gyermek egy óráról sem hiányzott igazolatlanul. A folyósítást határozatlan időre kell felfüggeszteni, annak kezdő időpontja a döntés hónapját követő második hónap első napja. A támogatást – a részére megküldött jogerős döntés alapján – a Magyar Államkincstár családi pótlékot folyósító regionális igazgatósága a helyi önkormányzat családtámogatási folyószámlájára utalja. Az iskoláztatási támogatás felfüggesztésének megszüntetése után a gyermek védelembe vételét még legalább a felfüggesztés idejével megegyező időtartamig, de legkésőbb a nagykorúság eléréséig fenn kell tartani, megelőzendő az újbóli tankötelezettség-mulasztást. Az oktatásért felelős államtitkárság tájékoztatása szerint a korábbi Oktatási és Kulturális Minisztériumnak nem voltak adatai arra vonatkozóan, hogy melyik településen hányan lépték túl az 50 tanórás hiányzást, csak azokat az eseteket összesítették, amikor a diákok hiányzásaik miatt a tanév ismétlésére kényszerültek. A terveik szerint az idei tanévtől azonban országos szinten statisztikát vezetnek majd az egyes településeken tapasztalható igazolt és igazolatlan hiányzásokról. A 2008/2009-es tanévben Budapesten 232 ezer diákból több mint ezer, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig 107 894 tanulóból 960-an kényszerültek pótvizsgázni a hiányzások miatt (ebben benne vannak azok is, akik igazoltan, például betegség miatt hiányoztak sokat az iskolából). A magyarországi intézkedés nem számít hungarikumnak. A francia parlament szintén a nyár folyamán fogadta el azt a kormánypárti javaslatot, amely alapján rendszeres iskolai hiányzás esetén egy első figyelmeztetés után megvonhatóvá válik a családi pótlék a szülőtől. Az elfogadott törvény fokozatosan teszi lehetővé a családi pótlék megvonását rendszeres hiányzás esetén: amen�nyiben egy tanuló legalább négyszer hiányzik igazolatlanul egy hónapon belül, az oktatási intézmény vezetője értesíti a megye oktatási vezetőjét. Ez utóbbi írásban figyelmezteti a családot és segítséget javasol a szülőknek. Ezzel párhuzamosan a megye közigazgatási vezetője a szülőkkel „szerződést” írat alá az őket érintő felelősségről. Amennyiben a ta­nuló a következő hónapban is többször hiányzik, az oktatási vezető felszólíthatja az illetékes szerveket a családi pótlék utalásának felfüggesztésére. Amint a gyerek ismét rendszeresen jár iskolába legalább egy hónapig, a juttatásokat vis�-

2010. november

ÚJ KATEDRA

szamenőleg is átutalják a családoknak az illetékes szervek. Az intézkedésre azért volt szükség, mert az ottani oktatási minisztérium adatai szerint a 2007/2008-as tanévben a felső tagozatosoknak és a középiskolásoknak hét százaléka hiányzott rendszeresen igazolatlanul. Szintén francia módszer: egy marseille-i középiskolában futballal, pontosabban labdarúgó-mérkőzésekre szóló jegyekkel próbálják csökkenteni a hiányzók számát. Az órák legszorgalmasabb látogatói minden hónapban belépőt kapnak a város híres csapata, az Olympique de Marseille mérkőzéseire. Hollandiában a kilencvenes évek második felében mulasztásjelzővel próbálkoztak. Ha egy tanuló nem jelent meg, tanítója ezt közölte egy mulasztásjelzővel, aki nyomban hívta a gyermek szüleit, hogy megtudakolja a csemete oktatási intézményből való távolmaradásának okát. A fentieknél drasztikusabb eszközhöz nyúltak Ukrajnában, ahol rendőrségi akció indult idén ősszel Tanóra fedőnéven. Ennek során felkutatták és visszavitték iskoláikba a tanévkezdés során igazolatlanul távol maradó tanulókat. S hogy mit mondanak az intézkedés ellenzői? Franciaországban bár a franciák 63 százaléka támogatta az államfő azon elképzelését, hogy az igazolatlan iskolai hiányzás a családi pótlék megvonását vonja maga után, az ellenzék a családi pótlék megvonásáról szóló javaslat ellen szavazott, amelyet a legfőbb pedagógus-szakszervezetek és szülői egyesületek sem támogattak. A szocialista Yves Durand azzal vádolta meg a kormánypártot, hogy feladta az esélyegyenlőség elvét, és ennek árát a leginkább kiszolgáltatottakkal

2010. november

Súlypont fizetteti meg. A kommunista Marie-Hélene Amiable pedig azt hangsúlyozta a vitában, hogy a kormány nincs tisztában a hiányzások valódi okaival, s a vélt gyógyírrel még inkább megbélyegzi a nehéz helyzetben lévő családokat. Magyarországon is elsősorban a balliberális oldal támadta a kezdeményezést. Szűcs Erika (MSZP) a parlamenti vitában azt hangoztatta, hogy hosszú távon nem a szankció, hanem a család normális működése biztosíthatja a gyermekek iskoláztatását. Szerinte az iskolai hiányzások csökkentéséhez nincs jobb motiváció, mint amikor a szülő és a gyerek együtt indul a munkába, iskolába. Osztojkán Ágnes (LMP) kijelentette: ki kell terjeszteni a szociális hálót, és el kell érni, hogy azon a hátrányos helyzetű családok fennmaradhassanak. Az egyik gyermekjóléti szolgálat vezetője az intézkedés kapcsán arra figyelmeztetett, hogy a családi pótlék megvonásának azokban a családokban lehet eredménye, ahol eddig a szülőkön múlott, hogy a gyermek nem jár iskolába. Ott, ahol fontosnak tartják, hogy iskolába járjon a gyermekük, de az valamiért nem hajlandó szót fogadni, úgy érzik, hogy bár ők mindent megtettek, felőrlődtek, még pénz megvonásával is büntetik őket. Ez azonban feltehetőleg az esetek kisebb hányada lehet. Azt már most lehet látni, hogy a szülők és az intézmények kapcsolatában javulást hozott az intézkedés, szorosabb az együttműködés, s a tanárok akár az interneten, a digitális naplón keresztül értesítést küldenek, vagy megkeresik a szülőket, ha a gyermek nem jelenik meg az iskolában. RA

5

Szakképzés

ÚJ KATEDRA

Zsákutca előtt vagy után? Az elmúlt húsz év legnagyobb átalakítása előtt a szakképzés – Esélylatolgatás, véleményütköztetés a Commitment által szervezett konferencián Magyarországon az általános iskolát végzett tanulók alig tizenöt százaléka folytatja és fejezi be tanulmányait szakiskolában, s ezt a mintegy húszezer főnyi fiatalt sem elsősorban az adott szakma iránti vágy vezérli oda, hanem a tankötelezettség teljesítéséhez számára kínálkozó valójában egyetlen lehetőség. Jó felkészültségű szakmunkásokból pedig jelentős hiány van a piacon, a társadalomban. Hol rontottuk el? Az általános iskola teljesítményének utóbbi években, évtizedekben tapasztalható visszaesése húzta-e magával a szakképzés minőségének hanyatlását, vagy a diplomaigényes világ csökkentette le a szakképzés és általában a fizikai munkák többségének presztízsét? Bármi is legyen a mai, aggasztó helyzet kialakulásának az oka, a szakképzéskérdés megoldása – a nemzetgazdasági szempontokra, a kormány egymillió munkahely teremtésére tett ígéretére tekintettel is – sürgetőbb, mint bármikor. Magyarországon a szakiskolai tanulók arányát és a szakiskolát végzettek versenyképességét egyaránt növelni kell – ennek módozatát, formáját tekintve azonban még csak az útkeresés zajlik a Nemzetgazdasági és a Nemzeti Erőforrás Minisztériumokban. Merthogy a szakképzés, mint tudjuk – arra való hivatkozással, hogy szakmai és nemzetstratégiai szempontból egyaránt fajsúlyos kérdés, a nemzet gazdaságáért felelős ágazat, amelynek legfontosabb kimeneti teljesítménye meghatározza gazdaságunkat, gazdaságfejlesztő szerepét tehát minél gyorsabban és minél hatékonyabban be kell töltenie – kikerült az oktatási tárca kezéből. Ám mivel a szakképzés a közoktatástól sem választható el, hiszen annak a tankötelezettségtől kezdve a közismereti tárgyak arányáig számos pontját nagymértékben érinti, a hogyan, merre tovább-utat a két tárca külön érdekei és szempontjai alapján kialakított közös álláspontja kell, hogy kijelölje. Ez pedig – miután egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a német duális modell hazánkban korántsem látszik sikerrel alkalmazhatónak – a két minisztérium között folytatott intenzív tárgyalások ellenére is ma még csak a keresés szakaszában van, vagy legalábbis kevéssé közeledik a zsákutcából kivezetés iránya felé – ez derült ki azon a konferencián, amelyet a Commitment szervezett október 20-án a nagyon bonyolult szakképzési rendszer átalakításáról, és amelyen az elhangzott előadások által, majd az azt követő vitafórumon a szakterület érintettjei fejtették ki, illetve ütköztették véleményeiket. Evidenciák és kihívások – Mi nem képezi vita tárgyát? A szakképzés legfőbb küldetése, hogy a gazdaság munkaerőpiaci igényeit kielégítse, és hogy az egyént jól értékesíthető, versenyképes tudás birtokába juttassa – erről az előadók egy pillanatig sem vitatkoztak. Abban is egyetértettek: nagyon fontos, hogy a tanulók ne töltsék a képzés teljes idejét a képzőintézményekben, hanem az iskolai tanműhelyek alapozó felkészítése után életközeli helyzetben, vállalati környezetben, a termelési folyamatba integrálódva tegyenek szert a gyakorlati ismeretekre. Tényként fogalmazták meg egy nyitott, átjárható, megfelelő esélyeket biztosítani képes szakképzési rendszer igényét, amelynek kialakításakor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az alapvetést, hogy a gazdasági növekedésre nem a képzésben eltöltött idő mennyisége,

6

hanem az iskolázottság minősége, az oktatás hatékonysága van elsődleges hatással. Utóbbival kapcsolatban elhangzott: alapvető problémák vannak a szakiskolások írás-, olvasás- és számolási készségeivel, s éppoly gyakran jelenik meg náluk a tanulás iránti érdektelenség, a teljesítménynélküliség és sok esetben a fizikai munka elutasítása is. A konferencia résztvevői kiábrándítónak tartották, hogy a szakképzést a legtöbb diák nem azért választja, mert az egyetemi diploma helyett szakmát akar, hanem azért, mert semmit sem akar. Ezen csak motivációval lehetne változtatni, ami pedig a jelenlegi rendszerben nincs, vagy alig van. A gyerekeket már 14 éves koruk előtt meg kellene tanítani a kétkezi munka becsületére – de ez az életkor a termelésbe bocsájtásukhoz még korai! „A szakképzést mindenki problémamegoldó helynek látja, holott nem az. Egy bádogosmester nem tudja megoldani azt a problémát, hogy a gyerek nem tud írni, és nem is akarja” – jelentette ki Hajnal János, a Debrecen TISZK ügyvezetője, majd hangsúlyozta: a közoktatás feladata, hogy a szakképzésbe megfelelő kompetenciákkal rendelkező fiatalokat küldjön. Nem a szakképzés dolga, hogy mindenféle felzárkóztató programokat indítson. Ahogy Hora János, a hatvani Grassalkovich Iskola igazgatója fogalmazott: addig nem lesz változás, amíg nagyrészt az általános iskolai diákok selejtje megy tovább a szakképzésbe, az alapképzések pótlására ugyanis a rendszer nem alkalmas. „A szakmunkásképzőkben tanító és dolgozó pedagógusoknak elegük van abból, hogy nem pályaorientációval, hanem szocializációval kell kezdeniük a tanítást, és elegük van a nulla képességű, analfabéta gyerekekből. Az előrehozott szakképzés nem jelent mást, mint hogy a kilencedik osztályok tele vannak iskolába nem járt, írni, olvasni nem tudó gyerekekkel, akik viszont beléptek a szakképzésbe és most hiányszakmákat tanulnak” – vázolta a helyzetet Hajnal János, majd ő is leszögezte: „Amíg a szakképzés nem kap a közoktatástól megfelelő alapot, addig nem lesz Magyarországon minőségi szakképzés.”

2010. november

ÚJ KATEDRA

A szakmák vonzóerejének növelését szolgálnák a normális bérek is – hangzott el a konferencián. Nem várhatjuk el, hogy egy gyerek, amikor azt látja, hogy a végzettek mindössze egyharmada tud egy éven belül elhelyezkedni, és hogy a munkaerőpiacon minimálbér vagy feketefoglalkoztatás várja, lelkesen szaladgáljon, hogy ő géplakatos szeretne lenni. Eltűnődhetünk Svájc példáján: ott alig van különbség a szakmunkások és a diplomások keresete között. Már a problémafelvetések egyértelművé tették tehát, hogy a szakképzésben a tudományos megalapozottság és a gyakorlat által is igazolt, kiérlelt területekre épülés kritériu­ mai­nak megfelelő, alapvető változtatásokra van szükség. Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési igazgatója elmondta: a két minisztérium a legtöbb tekintetben egyetért egymással, sokkal több az ös�szekötő kapocs, mint az olyan kérdés, amelyben vannak még viták, nézetkülönbségek. „Körvonalazódik az a konszenzus, amely mentén megpróbáljuk kivezetni a szakképzést a jelenlegi helyzetből egy szebb jövő irányába” – igyekezett megnyugtató helyzetről biztosítani a jelenlévőket, akik viszont továbbra is a bizonytalanságot és a sokasodó kérdőjeleket látják maguk és a szakképzés rendszere előtt. Duális képzés – a magyar gazdaság nem alkalmas rá A duális képzésről Farkas Péter, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet vezető tanácsadója elmondta: Németországban nagyon magas a duális képzés presztízse. A tanuló­ szerződés keretében folyó szakképzésben az évjáratok közel kétharmada vesz részt, a képzésben részt vevők létszámát azonban nem tervezik, azt a gazdaság irányítja azzal, hogy képzőférőhelyeket, kedvező tanulóbért és kedvező munkafeltételeket kínál. A tanulóbér tekintélyes: a legutóbbi statisztikák szerint átlagosan nettó 478 euró/hónap (egy fodrásznak tanuló lány 300-400 eurót, egy ácsnak vagy kőművesnek készülő fiú pedig a harmadik képzési évben 1000 eurónál is többet kaphat). Éppen a magas tanulóbér miatt a munkaadóknak akkor éri meg vállalni a képzést, ha a tanulószerződést kötők képesek hatékonyan dolgozni. Vannak olyan ágazatok, amelyekben nem szívesen alkalmaznak hátrányos helyzetű vagy gyengén teljesítő gyerekeket. A képzési kínálat nem követi a demográfiai változásokat, időnként kevesebb a férőhely, mint a gyerek. Nagyok a regionális különbségek is, a volt NDK területén kevesebb az üzemi férőhely, a következő években várható demográfiai hullámvölgy pedig lehet, hogy szűkíteni fogja a duális képzés merítési bázisát. Egy másik kihívás, amivel a duális képzésnek szembe kell néznie, az, hogy a technológiai és munkaszervezési változások miatt egyes üzemek nem alkalmasak a duális szakképzésben való együttműködésre, egy repülőgépgyárban például a tanulóknak az alkatrészek közelébe engedése elég nagy biztonsági kockázatokkal járhat. A hazai helyzetre térve, Farkas Péter hiányolta, hogy az általános iskola végén nincs semmiféle, a franciákéhoz hasonló mérés vagy vizsga, ami alapján a nyolcadikos gyereknek javasolni lehetne – nem előírni: javasolni! –, hogy gimnáziumban tanuljon-e tovább vagy szakiskolában, avagy inkább

2010. november

Szakképzés egy felzárkóztató, szakmai orientáló programra van szüksége. A hatályos francia közoktatási törvény előírja azt is, hogy a szakképzésbe lépés előtt a diákoknak pálya- és szakmai alkalmassági vizsgát kell tenniük. Az ilyen jellegű vizsgák időpontját itthon is be kellene illeszteni a tanév rendjéről szóló törvénybe, és biztosítani kellene a feltételeit – vélte, majd elmondta azt is, hogy Németországban az általános és a szakképzés között kialakítottak egy, az utóbbitól teljesen különválasztva működő úgynevezett hídprogram-rendszert, amelynek feladata a szakmatanulásra éretlen gyerekek arra való felkészítése. A német modell meglehetősen költséges – állapította meg. „Az osztrákok ennél lényegesen olcsóbb megoldást választottak, amikor a duális képzés mellett egy alternatív iskolai szakképző formát, a középfokú szakképző iskolát is bevezették” – tájékoztatott. A duális képzés kiterjesztésének és az előrehozott szakképzés sikeres bevezetésének a feltételeit így foglalta össze: a szakmák vonzóerejének növelése normális tanulóbérrel, normális munkakörülményekkel és normális munkabérrel; átfogó reform az általános iskola felső tagozatán; a pályaorientáció megerősítése hetedik–nyolcadik osztályban; diagnosztikus mérés a nyolcadik osztályban a továbbtanulási jelentkezési lapok beadása előtt; a szakmai és pályaalkalmassági vizsgálatok intézményi szakmai feltételeinek tisztázása és beillesztése a tanév rendjébe; az általános és a szakképzők között felzárkóztató, pályaorientáló, szakmatanulásra felkészítő alternatív programkínálat azok számára, akik formálisan teljesítik a nyolcosztályos követelményeket, de nem érettek a szakmatanulásra; a mesterképzés kibővítése (egy hétköznapi szakmunkás nem biztos, hogy rendelkezik azokkal a szakmai, vállalkozói és pedagógiai ismeretekkel, amelyek a hatékony tanulóképzéshez szükségesek, és fontos lenne, hogy foglalkozzunk a termelésbe integrált szakképzés pedagógiai modelljével is). Végül megemlítette, hogy az osztrák tapasztalatokat is figyelembe véve az alternatív iskolai képzési kínálatot szakmunkás szinten is biztosítani kellene, nemcsak a szakképzési hagyományokkal nem rendelkező ágazatokban, de azokban a régiókban is, ahol a hátrányos helyzetű tanulókat a duális képzés nem tudja fogadni. Farkas Péter véleménye szerint az előrehozott szakképzés szervezésére vonatkozó oktatásszervezési, finanszírozási szabályokat is tisztázni kellene, hiszen az OKM által kiadott kerettantervben leírt kompetenciák fejlesztése a jelenleg rendelkezésre álló pénzmennyiségből, 30 fő körüli nagy csoportokban nem teljesíthető. Dirk Wölfer, a Német Kereskedelmi és Iparkamara osztályvezetője arról beszélt, hogy szerinte a német modell német környezetben jól működik, Magyarországon azonban középtávon sem megvalósítható, ennek ellenére elengedhetetlennek tartja, hogy a munkahelyeket adó vállalkozásokat itt is bevonjuk a képzés rendszerébe. Gloviczki Zoltán is úgy látja, a magyar gazdaság nem alkalmas arra, hogy duális felvevőpiacot biztosítson a szakképzésben részt vevő diákoknak, a mai magyar ipar szereplői nehezen vállalnának alapképzés-ellátást. Úgy vélte, a szakmai alapképzésnek meg kell maradnia a tanműhelyekben és a

7

Szakképzés

ÚJ KATEDRA

Német tapasztalatok a magyar szakképzés átalakításánál A magyar szakképzési rendszer átalakítása során érdemes kitekinteni a nemzetközi tapasztalatokra is. Dirk Wölker, a Német–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kommunikációs osztályvezetője előadásában kiemelte, hogy Németországban a vállalatok adják az egész rendszer gerincét, a képzési struktúra a partnerségen alapul és érdemi belső érdekeltséget tételez fel. Az ottani rendszerben a képzés 70 százalékát a  gyakorlati oktatás adja és 30 százalék az iskolai képzés. A költségek 80 százalékát a vállalati szféra biztosítja, s a fennmaradót adja az állam. Az iskolák és a vállalati szféra mellett partnerként említette a szakmai szövetségeket, amelyek a szakmai hátteret biztosítják. Németországban a  kamarák közvetítenek a vállalatok és az iskolák között, s biztosítják a rendszer folyamatos működését. A kamaráknál 15 ezer tanácsadó dolgozik, akik folyamatosan járják az országot, és meggyőzik a cégeket arról, hogy teremtsenek férőhelyeket a tanulók számára. Ez az egyik legfontosabb feladatuk a kamaráknak, amelyek emellett megszervezik a vizsgákat is, és érdekvédelmet biztosítanak a tanulók számára. Dirk Wölker Németországban nemcsak az ipari és kereskedelmi kamarák vesznek részt a képzésben, a költségvetési szféra, az agrár- és ügyvédi kamarák is szerepet vállalnak benne. Ha a tanulók megoszlását nézzük az egyes szektorok szerint, azt lehet látni, hogy az ipari és kereskedelmi szektorban folyik a diákok 58 százalékának képzése, míg a kisipar részesedése 29 százalék, a mezőgazdaságé 3 százalék, a szabad foglalkozású szektoré 7 százalék, a költségvetési szféráé 2 százalék, a háztartásoké 1 százalék. A tanulók alapvetően elégedettek a duális képzés minőségével, kifogásokat fogalmaztak meg ugyanakkor  a tanulóhelyek kooperációja és a tanulási környezet kapcsán, erre tehát nagyon kell figyelni, ha itthon is hasonló rendszert alakítanak ki. A vállalatok készségének javítását a felmérések szerint az adminisztrációs terhek csökkentésével, pénzügyi és adóügyi ösztönzőkkel és szorosabb egyeztetéssel lehetne elérni, ezeket a szempontokat  mindenképp  érdemes szem előtt tar-

8

tani, ha Magyarországon is hasonló struktúrában gondolkodunk.  Dirk Wölker kitért arra is, hogy bár a cégek negyede képez  tanulókat, de a vállalatok negyven százalékát a teljes körből le kell vonni, mert például méretük miatt nem alkalmasak oktatásra. Képzésre majdnem az összes ottani nagy cég alkalmas, s 99 százalék vállalja is a tanulók oktatását. Mintegy 500 ezer vállalatnál 750 ezer oktató tanítja a diákokat, vizsgázatással 150 ezren foglalkoznak.

Az üzleti szférában 40 milliárd eurót költenek vállalati oktatásra, GDP-arányosan ez 1,5%. Magyarországra számítva ez 450 milliárd forint lenne. Egy évben egy tanuló képzése  2007-ben 15 ezer euróba került, a nettó költség azonban – mivel termelőmunkát végeznek a diákok – ennek negyede, mintegy 3600 euró. Jelenleg Németországban 350 elismert szakma van, 15 ezer munkakörre képesítenek. A német szakember egy tervezett átalakítás során fontosnak nevezte a szervezeti-intézményi feltételek harmonizálását, a tartalmi-minőségi követelmények biztosítását. Az összes érintett között nagyon világosan és határozottan meg kell határozni, hogy kinek mi a feladata és a hatásköre, és megfelelő pénzügyi forrásokat kell hozzárendelni – mutatott rá, hozzátéve: a vállalatok számára az utánpótlás biztosítása miatt fontos a szakképzés ezen formája, így ugyanis saját igényeiknek megfelelő szakembereket tudnak kiképezni.  RA

2010. november

ÚJ KATEDRA

TISZK-ekben. Mint mondta, Németországgal szemben az is hátrányunk, hogy míg ott a mestervizsgához pedagógiai képzésre is szükség van, addig mi ettől nagyon messze állunk, az pedig, hogy tizedikes diákokat egy eleve szűkített szakképzési rendszerből pedagógiai felkészítés nélkül bocsássunk ki az iparba, a közoktatás szempontjából „nagyon erős elképzelés”. A szakközépiskolákra vonatkozó kérdések sokasága kapcsán a helyettes államtitkár elmondta: e téren ők is kivárásban vannak, hiszen a kormányzati munkára készülésükkor nem ismerhették azokat az elvárásokat, szándékokat és terveket, amelyek előtt most állnak. Az viszont tény, hogy a szakközépiskolát illetően szeretnének érvényesíteni olyan, Nyugat-Európában már létező eljárásokat, miszerint valamely szakmai mesterproduktum kiválthasson egy emelt szintű elméleti érettségit. Megjegyezte: kritizálhatjuk az érettségizők és az egyetemre járók számát, miközben nemcsak nemzeti, hanem EU-s elvárás is velünk szemben, hogy adott korosztály hány, a jelenleginél nagyobb százalékát kell diplomához juttatnunk. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy van a magyar társadalomnak egy jelentős szegmense, amely nem arra hivatott, hogy érettségizzen és egyetemre járjon – más kérdés, hogy ez mekkora. Az átmeneti évet illetően jogosnak tartotta az általános iskolával szembeni kritikát, de meglátása szerint nemcsak ez jelenti a szakképzésbe vezető menekülési útvonalat. Kétségtelen tény, hogy a közoktatás minősége nem megfelelő, de az is, hogy a szakképzésben jelenleg létező kerettantervek nemcsak kiscsoportban, de egyáltalán nem működtethetőek. Nem kell azt az illúziót kergetni, hogy itt olyan gyerekekről van szó, akik egyfajta alternatív útvonalon haladnak az érettségi felé – fogalmazott a helyettes államtitkár. Szilágyi János a duális képzés egyik lényeges vonásaként említette annak a diplomásképzéssel való azonos értékét. Elmondta: az iskola és az üzem optimális kétpólusosságában az iskolának bizonyos mértékben tartózkodónak kell lennie. A munkára szocializálás szempontjából nagyon lényeges mi-

Szakképzési fordulópont

Csaknem 140 szakma kerül át a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) oltalma alá annak a megállapodásnak a keretében, amely lényegében a duális rendszerű szakképzés hazai bevezetését rögzíti a kormány második akciótervében. Az átvétel annyit takar, hogy a szóban forgó szakmákban – többek között építőipari, valamint idegenforgalmi területekről – az MKIK határozza majd meg, mennyi gyakorlati és mennyi közismereti óraszámban, és milyen vizsgakövetelmények mentén képzik a nebulókat. A kormányhatározatban rögzített változások a szakképzésben részt vevők 80 százalékát érintik, ők ezeket a tervek szerint a 2011 szeptemberében kezdődő tanévben már a saját bőrükön érezhetik. „Mivel a megállapodás rögzíti a feladatokat és az irányokat, a kamaránál már az idén decemberben megkezdődhet a munka a megvalósítás érdekében” – avatott a részletekbe Bihall Tamás, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési alelnöke. Mint mondta: a feladatok finanszírozási feltételeiről – amelyről jelenleg is folynak az egyeztetések a szakképzés területéért is fele-

2010. november

Szakképzés nél több idő üzemben való eltöltése: Németországban ez a felosztás 320 szakmai és 160 közismereti órát jelent. Hároméves egységes szakképzési rendszer Gloviczki Zoltán arról tájékoztatott, hogy az oktatásirányítás a kilencedik, tizedik és az azt követő szakképző évfolyamok rendszerét nem látja organikusan megvalósíthatónak. Nyolcadik után a szakképzést is egységesen tartják elképzelhetőnek, hiszen nehéz bármi mást adaptálni a 4+4+4-es rendszerbe. Mint mondta, a képzési időt és a tankötelességet illetően ennél képlékenyebb a helyzet. Mivel az OKJ-s képzési időszintek átlaga is körülbelül három év, a Nemzetgazdasági Minisztérium várhatóan standardizálni fogja a szakképzés háromévűségét, és ha ennek a közös tartalma is kialakul, a tankötelességet is ehhez kell majd igazítani, 17 éves korban maximálva. A nemzetgazdasági tárca 80% szakmai és 20% közoktatási tartalmat tervez a szakképzésben. Mi ezt a 20%-ot bizonyos feltételekkel tudnánk elfogadni – jelentette ki Gloviczki Zoltán. Elmondta: vannak bizonyos oktatási-nevelési tartalmak – mint például a testnevelés vagy az osztályfőnöki tevékenység –, amelyeket nem tekintenek a 20%-nak megfelelő heti másfél óra részeként. A 20%-nyi közoktatásrészt ők két modultípusra osztanák: a civilizációs modul praktikus társadalmi, fogyasztóvédelmi, gazdasági, állampolgári ismereteket adna, a másikban az alapkompetenciák fejlesztése történne tantárgyi vagy tartalmi keretek között. Szilágyi János szerint a modern, hároméves szakmunkásképzés-rendszer kidolgozásakor tudomásul kell venni, hogy nincs lehetőség valamennyi műveltségi terület összes fejlesztési célját egy időben biztosító programok alkalmazására már a szakiskolában. A három évben itthon 3252 óra – Németországban 4200 óra – az a kritikus szint, ami alatt nem lehet felkészíteni egy gyereket arra, hogy kőművesként falazni és burkolóként burkolni tudjon. A civilizációs ismeretekről szólva elmondta: a Nemzetgazdasági Minisztérium is alapvető műveltségismeretekben, gyakorlatias, életközlős Czomba Sándorral, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárával – november végére állapodhatnak meg. Ahhoz, hogy Magyarországon erős duális rendszerű szakképzés épülhessen ki, mindenképpen szükség van az egyes elemek átgondolására – mutatott rá Bihall. Ezek egyike a felnőttképzés és az iskolai rendszerű oktatás harmonizációja, valamint a tankötelezettség korhatárának újragondolása. A szakember szerint ugyanis a jelenlegi, 18 éves korig tartó tankötelezettség túl hosszúnak bizonyul a szakképzésben, így legalább egy évvel le kellene csökkenteni. Bihall szerint sürgős intézkedésért kiált az a tény is, hogy a gyermeküknek pályát választó szülők sokszor nincsenek tisztában a munkaerő-piaci igényekkel, így gyakran olyan szakmát kényszerítenek a csemetéjükre, amelyben később nem tudnak elhelyezkedni. A kormány és az MKIK reményei szerint a most megkötött megállapodás, amellett, hogy erősíti majd a minőségi szakképzést, a munkaerő-piaci igényeket is kiszolgálja. (Vö. http://vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/szakkepzesifordulopont-331135)

9

Szakképzés pontú tanulási mezőkben gondolkozik, nem tantárgyakban, hiszen ezekkel a személyi, társadalmi és kulturális tudatosság fejlesztése a cél. Ebben az egyik lábat az írás, olvasás, számolás, szövegértés, a szakmához kapcsolódó idegen nyelvi kommunikáció, életvezetési ismeretek, mentálhigiénia, egészséges életmód, testnevelés, a másikat pedig az állampolgári ismeretek, felkészítés a munka világára, alkalmazott számítástechnika, infokommunikációs ismeretek, környezetünk védelme, fenntartható fejlődés, modern világ képezné – ezeket tartják korszerű tématerületeknek. Az ebben a kérdésben megszülető konszenzust követi majd a tartalomfejlesztés kidolgozása. Hajnal János arra hívta fel a figyelmet, hogy jelen pillanatban sem az üzemekben, sem az iskolákban nincs megfelelő kapacitás és megfelelő számú alapozó tanműhely, márpedig az ezek iránti igény az idei és a jövő évben nagyjából meg fog háromszorozódni. A TISZK-ek a felnőtt korosztályt is elláthatnák Farkas Péter szerint az évfolyamonként szakképzetlenül maradó 25 ezer gyerek képzése mellett a 100-120 ezernyi 18–24 éves szakképzetlen és elhelyezkedni nem tudó fiatal felnőtt korosztály ellátása is lehetne a TISZK-ek feladata az RFKB erőforrás- is igény-összehangolása mellett. A felnőttképzésben szerinte is meg kellene szüntetni a vállalkozások monopóliumát, abban az iskoláknak is teljesen egyenrangú partnerként kellene részt venniük. Hajnal János a duális képzés egy sikeres hazai példáját mutatta be a Debrecen TISZK 2009/2010-es tanévéből: egy szakmai alapozó képzésre megszerzett speciális kamarai akkreditációval 28 gyerek tanulta meg náluk a géplakatos, a gépi forgácsoló és a szerkezetlakatos szakma alapjait. A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 19 §. (1) bekezdés d) pontja kimondja, hogy a tanulók gyakorlati képzését például: „a tanuló gyakorlati képzésére több gazdálkodó szervezet által közösen működtetett üzemközi tanműhelyben” lehet megszervezni (Németországban üzemek feletti tanműhelynek hívják). A Debrecen TISZK ezt valósította meg, az üzemközi tanműhelyeknek pedig Hajnal János így foglalta össze az előnyeit (hozzátéve, hogy hátrányt egyáltalán nem tapasztalt): tanulói jogviszony mellett nem iskolai környezetben folyt a képzés a TISZK-ben; jól szervezhető volt a kapacitás kihasználása; két szakoktató bérének 70%át megkapták; további kapcsolatépítési lehetőségük nyílt a kis- és közepes vállalkozói (kkv) szektorral. Az előrehozott szakképzés kapcsán hangsúlyozta: abban az alapozó képzést az iskolai tanműhelyek, tehát a TISZK-ek biztosíthatnák, a szakmai támogatás és a szintvizsga szintén történhetne a TISZK-ekben, miként a csúcstechnika is a TISZK-ekben lenne elérhető. Véleménye szerint a szakképzés finanszírozásának hárompillérűségével – normatív jellegű iskolai szakképzés finanszírozása, a piaci cégekkel együttműködve a gyakorlati képzés megszerzése, valamint felnőttképzés –, továbbá a TÁMOPos programokban munkanélküliek átképzésére fordítandó európai uniós források normatív alapon történő meghatá-

10

ÚJ KATEDRA

rozásával a TISZK-ek és az iskolák élete tervezhető lenne. A szakképzési hozzájárulásról úgy tartotta, az abból vásárolt eszközöknek nemcsak az iskolarendszerű szakképzést kellene szolgálniuk papíron, már csak azért sem, mert ma az ország összes szakképzője ugyanebből a forrásból finanszírozott eszközökön végzi a felnőttképzést is. Hajnal János szerint a TISZK jól működésének feltételei: a kötelező, egyszerű, egyértelmű szabályrendszer; az átjárható finanszírozás; a kkv-k meggyőzése az együttműködés fontosságáról; a folyamatos központi kapcsolattartás a TISZKekkel; illetve hogy OKJ-s szakma csak OM-azonosítóval rendelkező képzőhelyen legyen megszerezhető. Ennél is jobban pedig ez az intézmény akkor működhetne, ha a szakképzés megrendelőként és nem problémamegoldóként viszonyulna a közoktatáshoz; ha kötelező tervezés (időterv, eszközkihasználtság, beruházás) előzné meg a munkamegosztást; s ha a szabad kapacitás kihasználása a felnőttképzés révén pluszbevételt termelne (normatív alapon finanszírozott munkanélküli képzés-átképzés). Halász József, az Országközepe TISZK projektvezetője nehezményezte a különböző hivatalok által vezetőkre rótt irreálisan nagy adatszolgáltatási terhet, majd kitért arra, hogy szerinte egyenként kellene megvizsgálni a különböző TISZK-ek fejlesztési koncepcióját, s így kiszűrni a valódi, illetve „ál-TISZK”-eket. Elmondta: számukra a hosszú távú fejlesztés, a TÁMOP-os projekt fenntarthatósága elsősorban az integrált informatikai rendszerek szakképzésbe való bevezetését jelenti, az oktatási, s azon belül is a szakképzési szektor ugyanis nem használta ki az informatika adta lehetőségeket, nem tud naprakészen adatokat szolgáltatni. „Az elektronikus naplónak éppen az a jelentősége, hogy az intézmény vezetője már aznap este, nem pedig a félévi tantestületi ülésen értesül a hiányzásokról – mondta. – Nálunk nincs papíralapú napló, és egy éven belül ez a TISZK egészére igaz lesz. Ugyanígy szeretnénk bevezetni a mérésértékelési rendszert és az on-line pályakövetést is.” Következtetések A szakképzési rendszerben 100 milliárd forint, 1700 plusz gyakorlati óra terve és reformakarat van – kérdés, hogy ebből lesz-e elegendő jó szakember is. A konferencia résztvevői megállapították: azt kell tanítani, amire a piacon kereslet van, ehhez viszont a regionális különbségeket is fel kell mérni, mert nem ugyanaz az igény Győrben, mint Nyíregyházán. A kutatásba be kell vonni a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megyei irodáit. Helyi szinten, a cégek bevonásával olyan munkahelyeket kell népszerűsíteni, amelyek biztosítják az elhelyezkedést és a megélhetést. A gyerekek és a szülők igényei mellett ugyanolyan fontosak a vállalkozói elvárások. Egyszóval: a jelenleginél praktikusabb, a szakmákat külön-külön kezelő, átgondolt és már az általános iskolára is építeni tudó szakképzésre van szükség. Ami ehhez a legfontosabb: meg kell tanítani a fiatalokat arra, hogy akarjanak és tudjanak szakmát tanulni, s ezt lehetőleg igazi munkakörülmények között tegyék. De ne 14 évesen szereljenek villanyt.  Varga Gabriella

2010. november

Hirdetés

ÚJ KATEDRA

Sorstalanság – tanárok a periférián, gyerekek az utcán Konferencia a pedagógus-életpályamodellről Hoffmann Rózsa, Pálinkás József, Pokorni Zoltán a pedagógus-életpályáról, egy sikeres generációért

A Commitment Zrt. szakmai konferenciát rendez a pedagógus-életpályamodellről, amelyen szakmai, döntéshozói, szakszervezeti és oktatói oldalról a lehető legszélesebb körben a legkompetensebb emberek, a lehető legtöbb – elvi, gyakorlati, szakmai, pénzügyi – szempontot figyelembe véve vitatják meg a pedagógusképzés és a pedagógusszakma keretrendszerének átalakítását. Emellett célunk, hogy a magyar pedagógus-életpálya jövőjével kapcsolatos hírértékű szakmai üzeneteket, javaslatokat fogalmazzunk meg a döntéshozóknak, és nyomon kövessük ezek megvalósulását. Jól képzett, megfizetett, motivált tanárok nélkül ugyanis versenyképes generáció sem lesz a mai általános és középiskolásokból, ami egyben az ország lemaradását is véglegessé teheti. Jó döntések a jó ügy érdekében a jó időben – ehhez kíván a Commitment Zrt. segítséget nyújtani. A konferencia időpontja: 2010. november 17. szerda, 9.00 óra A konferencia helyszíne: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Gólyavár, Mária Terézia terem (Múzeum körút 4. ) Program: 9.00 Regisztráció 9.50 Ekler Gergely, a Commitment Zrt. vezérigazgatójának köszöntője 10.00 Dezső Tamás, az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánjának ünnepélyes megnyitója 10.10 Videobejátszás: interjú Andavölgyi Ferenccel, a Móri Többcélú Kistérségi Társulás munkatársával a kistérségi oktatási intézmények helyzetéről 10.15 Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára: Kikből legyenek tanárok? A pedagógusképzés megújítása Magyarországon 10.45 Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottságának elnöke: Életpályamodell – jó nemzetközi gyakorlatok, magyarországi lehetőségek 11.15 Sajtótájékoztató – Hoffmann Rózsa és Pokorni Zoltán a pedagógus-életpályamodellről 11.45 Kávészünet 12.00 Videobejátszás: Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke beszél a szakma elvárásairól

2010. november

12.05 Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: A pedagógus-életpályamodell bölcsőjénél 12.35 Naszvadi György, A Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartásért felelős államtitkára: Nem csak pénzkérdés – Költségvetési források a pedagóguséletpályamodell finanszírozására 13.00 Ebéd 14.00 Videobejátszás: interjú Jurisics Judittal, a Pécsi Tudományegyetem Deák Ferenc Gyakorló Gimnázium és Általános Iskolája igazgatónőjével – „A  pénz nem minden, de ha nincs, akkor nagyon nehéz” 14.05 Környei László, a Commitment Zrt. szakmai vezetője: Ellenőrzés, értékelés, minősítés 14.25 Sió László, Fidesz, Oktatási Műhely vezetője: A pedagógus-továbbképzés megújítása 14.45 Porogi András, a Magyar Nevelők és Tanárok Egyesületének elnökségi tagja: Egy lehetséges életpályamodell elemei 15.05 Vancsó Ödön matematika-didaktikus, a felsőoktatási törvényt előkészítő, pedagógusképzéssel foglalkozó munkacsoport vezetője: A pedagóguspálya presztízsének helyreállítása 15.25 Lannert Judit, a TÁRKI-TUDOK Zrt. vezérigazgatója: A pedagógus-teljesítménybérezés sikeres nemzetközi tapasztalatai 15.45 Ekler Gergely záróbeszéde A részvétel ingyenes. Regisztráció a www.ujkatedra.hu, a www.commitment.hu és a www.eduport.hu oldalakon.

11

Hírek

Európai együttműködések a közoktatásban és a szakképzésben Novemberben még három alkalommal várja fővárosi Információs nap a mobilitásért rendezvényére az európai diák­ cserék, külföldi szakmai gyakorlatok és tanulmányutak, iskolai együttműködések felől érdeklődőket az Egész életen át tartó tanulás program pályázatait koordináló Tempus Közalapítvány. A szakképzést támogató Leonardo program bemutatásával november 16-án délután várják szakiskolák, szakképző intézmények, vállalkozások, kamarák és szakmai szervezetek képviselőit, a közoktatási lehetőségekről pedig az óvodák, általános és középiskolák képviselői november 15-én és 18-án délután tájékozódhatnak a Tempus Közalapítványnál (IX., Lónyay utca 31.). További információk és regisztráció: www.tka.hu>>Rendezvények.

A cégek az életrevaló frissdiplomásokat keresik Élethosszig tartó tanulás, legalább egy idegen nyelv biztos tudása, igényesen elkészített önéletrajz, talpraesettség, elhivatottság, önállóság, beleérző képesség, kitartás – ezek azok a legfontosabb elvárások, amelyeket a munkáltatók a frissdiplomásokkal szemben támasztanak a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája által végzett regionális munkaerő-piaci kutatás szerint. „A vizsgálat rámutatott: a cégek nem a szak-

12

ÚJ KATEDRA

mai tudást és az elméleti alapokat helyezik előtérbe, hanem a fiatalok életrevalóságát. A legalapvetőbb elvárás a vállalatok részéről, hogy a pályázó legyen kommunikatív, nyitott személyiség, és tudjon együttműködni a kollégáival” – fogalmazott Deés Szilvia a felmérés kapcsán. Hozzátette: a felsőoktatás e téren abban tud segíteni, hogy minél több gyakorlati projekten, feladaton, tréningen keresztül fejleszti személyiségüket, s felkészíti őket az álláskeresésre és a munkába állásra. A vizsgálat szerint a vállalatok összességében nincsenek megelégedve a felsőoktatási képzésekkel. Túlképzést látnak a piacon és főként sok felesleges képzést, miközben a legtöbb szakmai és iparági területen hiányzik a közép- és technikusi szint képzése Magyarországon. A munkaadók a gyakorlatorientáltságot, a releváns gyakorlati képzést is hiányolják a mai magyar felsőoktatásból. „Élet ízű oktatásra lenne szükség” – foglalta össze véleményét egy HR tanácsadó. A cégek többsége nincs tisztában azzal, hogy a felsőoktatási intézményeknek is lehetnek olyan szolgáltatásai, amelyekből profitálhatnak. A kölcsönösen előnyös együttműködések kialakításakor vagy kiterjesztésekor tehát két fő területre kell koncentrálnia a felsőoktatásnak: képzési oldalon a hallgatók szakmai gyakorlatának szervezésében és attitűdfejlesztésében való együttműködésre, tudástranszfer oldalon pedig a K+F, innováció és egyéb szolgáltatások területén való kooperációra. Emellett fontos az is, hogy a vállalati szakemberek tudását jobban kihasználják az intézmények, meghívják őket vendégelőadónak a szakmai tapasztalatok, gyakorlati példák, történetek átadására. (Sajtóközlemény alapján)

2010. november

Hirdetés

ÚJ KATEDRA

Gyermekvédelmi Konferencia 2010. Időpont: 2010. december 7., 8.30–16.00 Részvételi díj: 11 900 Ft + 25% áfa (14 875 Ft)/fő A konferencia előadói:

ELŐADÁSOK, 1. RÉSZ dr. Takács István elnök, UNICEF Magyar Bizottság dr. Gloviczki Zoltán Közoktatásért felelős helyettes államtitkár „ dr. Szabó Máté Állampolgári jogok országgyűlési biztosa „ Aáry-Tamás Lajos Oktatási jogok biztosa „ dr. Gombos Gábor ENSZ Fogyatékosügyi bizottságának tagja „ „

ELŐADÁSOK, 2. RÉSZ Kovácsné dr. Nagy Emese igazgató, Hejőkeresztúr IV. Béla Körzeti Általános Iskola L. Ritók Nóra igazgató, Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Berettyóújfalu „ dr. Gyurkó Szilvia tudományos kutató, Országos Kriminológiai Intézet „ dr. Katonáné dr. Pehr Erika c. egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem „ FICE Országos Gyermekparlamentjének képviselője „ „

WORKSHOPOK dr. Gyurkó Szilvia, Németh Margit, Réthyné dr. Böhm Éva dr. Csepeli Ágota, Pozsonyi Mónika, dr. Révész Magda „ dr. Lux Ágnes, Mentuszné dr. Terék Irén, dr. Somfai Balázs „ „

Bővebb információ: www.complex.hu/go/gyermekvedelmikonferencia Egy intézményből több résztvevő egyidejű jelentkezése esetén a részvételi díjból kedvezményt biztosítunk. Jelentkezési határidő: 2010. december 6. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a helyszín befogadó kapacitása korlátozott. A létszám elérésekor a regisztrációs lehetőség lezárul. A programváltoztatás jogát fenntartjuk! A konferencián történő részvételhez étel- és italfogyasztás is tartozik, melyet az ár tartalmaz, de annak közterheit a Kiadó nem vállalja át.

CompLex Kiadó Kft.

J

1117 Budapest, Prielle Kornélia utca 21–35.

2010. november

J

Tel.: (40) 464-565

J

Fax: (1) 464-5657

J

[email protected]

J

www.complex.hu

13

Vita

ÚJ KATEDRA

A cigányok (iskolai) integrációjáról Olvastam az Új Katedra októberi számában Menyhért Ildikó Cigányság és nemzeti együttműködés című írását, amelyet vitaindítónak szánt. Vitatkoznék is vele, ha a magam vitacikke nem volna kész már nyár óta… Ha megkérdezünk bárkit, aki a cigány gyerekek iskolai sorsát a szívén viseli, de nem iskolában dolgozik, arról, hogy mi volna a teendő, mi a baj, az első mondata az lesz, hogy a magyar iskola eleve rossz intézmény, mert a hozott hátrányokat nem csökkenti, hanem erősíti. Meg kell tehát változtatni a magyar iskolát, és akkor megfordulhat a folyamat. Először is meg kell szüntetni a cigány gyerekek iskolai elkülönítését, mert a cigány gyerekek leromlott iskolákba, rossz osztályokba összezárva nem juthatnak előre; másodszor pedig véget kell vetni a magyar iskola történelmi elmaradottságának, a frontális módszernek, a tananyag és a verbalitás uralmának. Ezek a módszerek otthoni felkészítettségük szerint szelektálják a gyerekeket. Jöjjön a kompetenciaalapú oktatás, amelyik képességeket fejleszt, a kooperatív pedagógia, amelyik együttműködésre és nem versengésre nevel, és máris minden megoldódik. Erre az iskolában dolgozó, az iskolát belülről ismerő ember azt válaszolja, hogy az integráció egyfelől már elkésett, iskolák, osztályok százaiban az integráció már nem lehetséges, hiszen a gyerekek többsége cigány, nincs nem cigány diák, akik közé integrálni lehetne őket. Ahol pedig az integráció még lehetséges, ott sem működik, ugyanis nem a cigány gyerekeket integrálja az osztálybeli nem cigány többség, ehhez ugyanis a cigány gyerekeknek az integráltság helyzetét értéknek kellene tekinteniük, csakhogy többnyire nem ez történik, a cigány tanulók jelentős része integrálva is integrálatlan marad, nem fogadja el az iskola értékrendjét, a többségi tanulók értékrendjét. Természetesen nem Kati integrálhatatlan. Kati történelemtanár szeretne lenne, úgy, mint én, mert hálás, hogy foglalkozom vele, szívesen tanul, szereti a jó jegyeket, sokat javított az osztályzatain fél év alatt, amióta rendszeresen együtt készülünk a tanodában. Legutóbb azon gondolkoztam, hogy be kellene vonni a máltais lánycsoportba, ahol szegény családból való, nem cigány lányok vannak, és egyik nap ő maga kérdezte, nem mehetne-e a csoporttal táborba. Vagyis integrálódna, én meg integrálnám, beilleszkedésének története jól halad, az édesanyja bízik bennem, reggel szólok, hogy Kati jöhetne a táborba – este tudtam meg, hogy egy lány hazajött, az ő helyére –, az édesanya máris készíti a lányát, nem is kérdezi igazán, hová, tudja, hogy jó helyre, nem aggódik, bizalommal van. Igaz, Katiék nem a telepen laknak, kertszomszédjuk bevonta a családot egy katolikus vallási közösség életébe, s ugyan ez a bevonás csak félig-meddig sikerült, ha jól tudom, a jó viszony, a kölcsönös megbecsülés megteremtődött, a közös kerítés nem elválaszt, hanem összeköt, javak és jó szavak vándorolnak át rajta. Katiék anyagi helyzete nem valami jó. Édesapja beteg. A ház, amiben laknak, rendes kis téglaház, bár vakolatlan és engedély nélkül épült. Minden lehetőséggel élnek, ami

14

adódik, hogy a család élete rendben legyen, a kertjükben gondozott zöldségültetvény. Lehetne tovább bogozni Kati integrálhatóságának családi szálait, lelki gyökereit tovább és tovább, egészen a nagyapától, aki fekvő beteg már, de valaha remekül hegedült, híre van máig, de nem teszem, noha jól tenném, ha tehetném, hiszen minél többet értek Katiból, annál többet tudok neki segíteni, meg talán másoknak is. De Katira sincs elég időm. Egyebek közt azért, mert az iskola ennek az időnek a megteremtésében nem tud segíteni. Ugyanakkor Katira, hiszen sajnos majdnem egyedül van ambícióival, nem kellene sokkal több idő, még talán elég is lenne, ami jut, ha az valódi idő volna, de ezek az együttlétek eléggé megviseltek a többiek révén – a tanodában dolgozunk együtt –, mondjuk például azon fiúk révén, akik éppen akkor tekintik több figyelemre érdemesnek őt, amikor olvasunk, angolozunk vagy matekozunk. Mint ahogy én is akkor tűnök érdekesebbnek a többi fiú és lány számára is, amikor Katival dolgozom. Mert látják, ingerli őket, még talán némileg ösztönzi is, de persze nem eléggé, hogy vele másként megy a munka. Mert örömünkre van. Persze nem idill ez. A munka, amit végzek, nem a szakmám, a szakmám, a szaktanárság ehhez kevés, a tanfolyamok, amiket elvégzek, amiket el kellett végeznem, legjobb esetben is csak serdülőknek való lelkigyakorlatok. Tréningeknek hívják őket, érzékenyítenének a problémára, de ezen én már egy kicsit túl vagyok a magam 57 évével. (Legutóbb az iskolai erőszakról volt továbbképzéstréning. Félidőben derült ki a képző fiatalok számára, hogy hozzánk telepi gyerekek járnak. Egy másodpercre megakadtak, aztán ment minden az előzetes terv szerint.) Nincs muníció, eszköztelenségem eléggé gyötör, sok mindent nem jól teszek, sok mindent nem tudok, alapdolgokban is tévedek, de igyekeztem, igyekszem. Ugyanakkor Kati jövője, hogy beilleszkedése fog-e sikerülni, továbbtanul-e, bejut-e a gimnáziumba vagy egy rendes középiskolába, ahol van mód megkapaszkodni, erősen kétséges. Kati tizenhárom éves, szemrevaló teremtés, így hát erős a kihívás, hogy szeretőt válasszon. Éppúgy, ahogy a korabeli cigány lányok teszik. Nem gondolhat azonban nem cigány fiúra, hiszen a hozzá illő nem cigány fiúk még nem gondolnak szeretőre. A cigány fiúk viszont nem lelkesednek az igyekvő, tanulni, beilleszkedni vágyó cigány lányokért. Ha kitart a tanulás mellett, veszít tehát vonzásából, s amit cserébe kap, az eléggé megfoghatatlan. Az is fontos persze, hogy Kati már nagynéni, mert néhány évvel idősebb nővére nemrég gyereket szült egy garázdaságért időközben börtönbe került cigány fiútól. És ebbe a történetbe is bele kellene bonyolódni. Van tehát még bizonyára száz apróbb-nagyobb lelkiszellemi akadály, amivel vagy győzi a harcot az édesanya, a

2010. november

ÚJ KATEDRA

nagyszülők, Kati, vagy csak félig, harmadáig, ami nagyjából elegendő is a vereséghez. A be nem illeszkedés személyes konklúziójához. Magamat is az érte harcolók közé sorolom, de nem tudom, sokszor nem tudom, nem vagyok-e a tőlem telő félsegítség, állandó okoskodásaim, hiúságom, előítéleteim következtében, felkészületlenségeim miatt afféle segítő típusú akadály magam is. Kati mellett szól az is, hogy az osztálytársa, barátnője, Timi is rákapott a tanulásra. Timi helyzete sem teljesen reménytelen, noha ő már túl messze ment az iskola elutasításának az útján ahhoz, hogy könnyen visszafordulhatna. Megszokta a tanárokkal szembeni nyegle-nyávogóbosszantó hangot, különös, bizarr affektálás ez, régi filmek grófnői hanghordozását idézi (divat ez a cigány lányok körében), olykor velem szemben is visszatér ez a hang, ha megfeledkezik magáról, megfeledkezik arról, hogy történelemből már nem kettesért háborúzunk, hanem a négyes és ötös között van valahol. Csak hát a többi tárgynál az elmozdulás a viselkedési reflexei miatt jóval lassabb. (Nem a viselkedésre kap rossz jegyet, hanem viselkedése dönti el, lát-e, hall-e egyáltalán.) Az új hangnemre ő maga ad kevés esélyt a tanárainak. És az a négyes-ötös közötti jegy is eléggé relatív, inkább az igyekezetről szól, leckékről, tanulásról, nem annyira a tantárgyi szellemi teljesítményről. Ami persze az osztályukban általában is nehezen tárgyiasítható valami. (Nem csak a cigány gyerekek körében.) Timi a telepen lakik, az apa elhagyta őket, nővérei közül az egyik már családos, a szomszédban élnek, küszködve a megélhetésért, fiatalabb nővére még otthon van velük, ő lehetne a példakép, jó tanuló volt, szakiskolát végzett, dolgozik, ha nem is olyan munkakörben, amit megérdemelne, mert kiérdemelné, most az érettségin töri a fejét, okos, kedves, nyugodt lány, de alighanem a legmagányosabb lány a telepen. És a telepen kívül is. Húgát kényezteti, ez az ő érzelmi kárpótlása a család és a tágabb környezet büszke ifjú édesanyáival szemben. Tomi változásra való hajlandóságát egyelőre majdnem csak én látom, nem látja, hogy a tanulás útja hova vezethetne, nővére nem példaképe, ösztönzi is, idegesíti is, igaz, jó testvér, akinek azonban a jósága és magatartása kissé követhetetlen, eléggé meg nem magyarázható. Lehetne szó Tomiról, ismerem az osztályfőnökét, tudom, hogy kiváló pedagógus, még azokat a cselekvésbeli árnyalatokat is ismeri, érti, használja, amelyek a nehéz sorsú gyerekekkel való együttműködésben nélkülözhetetlenek. Ráadásul Tomi remek osztályba került, a diákok otthonról is viszonylag jól felkészítettek, osztályfőnökük révén pedig remekül működnek mint diákok, mint közösség. A tanárnő Tomi bajaival, beleértve a családi bajokat is, hiszen nem lehet nem beleérteni, többet törődött, mint az egész osztállyal együttvéve, és azzal a tapintattal, ami idevaló. A két év sok küszködéssel telt. Aztán a tizennégy éves, hatodikos Tomi tavasszal bejelentette, hogy apa lesz (asszonya tizennyolc éves, már szült egy gyermeket, annak apja börtönben). Így hát magántanuló lett, a gyermek megszületett, az

2010. november

Vita apa büszkén fogja a kezében, az anya is vele egykorúnak tűnik, bájos teremtés, amikor mennek ruháért a Máltaiakhoz, olyan, mint amikor a kisgyermekek babáznak, felnőttes komolyság ül ki a vonásaikon, szavaik is felnőttesek, kedvesek és meghatók. Tudják, éreztetik, ezt látták a szüleiktől, ez a minta, a gyermekek révén ők már felnőttek, elvárásaik vannak. (Se otthonuk, se megélhetésük, Tomi családja fogadta be őket, ott az adott, súlyos, kilátástalan helyzet ezzel a fordulattal teljes összeomlással fenyeget.) Kérdem: mit tehet itt a pedagógia? Pedagógia előtt és után vagyunk már rég. Gabi története majdnem sikertörténet. Kedves, okos fiú, kezdetektől dédelgették az iskolában, mivel se anyja, se apja, megtűrve és nagyon szűkösen él rokonainál. Matektanára sokra tartotta, nem sajnálta a szabadidejét, ha Gabinak segítség kellett, ha éppen elfogadta ezt a segítséget. Még azt is megbocsátotta, hogy a kölyök olykor durván megtorolta rajta a sérelmeit, amelyeket másoktól szenvedett el, vagy éppen csak elképzelte, hogy sérelem érte. Most szakmunkásképzőbe jár, iskolai pótmamája elintézte neki a buszbérletet a két kilométerre levő iskolához. Azt mondja Gabi a minap, nem ment suliba, mert lekéste a buszt, s csak nem képzelem, hogy ő kigyalogol oda. Mesélte friss élményét az egyik új tanáráról, aki valami hiányossága pótlására kérve megjegyzést tett a hajára is, nem minősítőleg, csak javaslatképpen, hogy egyúttal azt is intézhetné, levágattathatná vagy valami ilyesmi, felidézése sem hatott durvábban, és sehogy sem tudtam lebeszélni arról, hogy a tanárát ne minősítse emiatt szemétnek, szarzsáknak, ragaszkodva ahhoz a tónushoz, amivel kikérte magának a tanár beavatkozását magánügyeibe, ha jót akar. Jár az iskolába, de már ellóg órákat, gyűjti az ellenségeket a tanárok között, talán öntudatlanul nehezményezve, hogy egyedi kezelése jogát nem respektálják. Láttam többször is, hogy bent van a régi iskolájában, ha későbbi busszal megy. A tanodában már segít a kisebbeknek, talán boldogul, talán nem, indulatai annyira mélyről jövők, hogy maga alá gyűrhetik minden igyekezetével együtt. Gabi gimnáziumban is megállná a helyét, de a szakmunkásképzőt sem biztos, hogy bírni fogja, négy év angoltanulás alatt nem vette a fáradságot, hogy azonosítsa az angol személyes névmásokat a magyarral, mert mit érdekli őt az angol. Az iskola Gabi számra nélkülözhetetlen, sokat is kapott tőle, de nem volt elég, nem lehetett elég. A gyengébb képességű Tomi távol marad az iskolától, a jó képességű Gabi túl közel került hozzá, az iskola ma adott változatában csak véletlenül bír az lenni, aminek lennie kellene. Hiszen végtére csak iskola. Az iskola Tomi számára nem tudott iskolaként működni, amit tett érte, az kevés volt, hogy iskolára szocializálja, bármennyi is volt. Gabi jól boldogul az iskolában, s noha az iskola vele kapcsolatban messze túllépett kötelezettségein, de ez sem volt elég, alkalmasint túl sok volt, az elveszett gyerekkort kellett volna pótolnia, a családot, a kötődéseket, nem tarthatott mértéket. Nem volt viszonyítás. Az iskolának cigány (és nem cigány) gyerekek Jani sorsú árváinak (és gyakran a szülőkkel bíró gyermek árvább az

15

Vita árvánál) otthonaként kellene működnie, állandó, élő ajánlatként egy rendezett, szerves belső életút szellemi-lelki formálására. Szükségképpen más iskolai életformát feltételez ez, mint ami ma lehetséges. A tanítás fegyelme és feladata mellett a szabadság élményét is adnia kellene az iskolának, a tantermek zárt struktúrái mellett műhelyek és szabad terek kultúráját, hangulatát, lehetőségeit. (Ezzel szemben a hatvanas években még meglevő kert ma már lebetonozott sportpálya, az egykori gyakorlati műhely macskák tanyája, a készségórák száma, ahol volna átmenet az élet és iskola között, töredék, az iskola, hogy működjön, délután ki van adva, a tanárok többsége, hogy éljen, eladta a szabadidejét. Noha van nagyszerű számítógépes terem, igaz, ez már tanfolyami nyereségből, meg digitális tábla, projektorok stb.) Van olyan diák is persze, akinél az integráció nem kérdés, majdnem tökéletes diák, meglepődtem, amikor cigánynak mondta magát. Vele nincs semmi dolgom, hisz’ nincsenek problémái, a gondjait nem hozza az iskolába, nem tudok, nem kényszerülök tudni róla semmit, nem tudom, mit jelent neki a cigánysága, csak mesélhetnék mindarról, amiért szeretem. Csakhogy őt sem várom a gimnáziumba. Ahhoz ebből az osztályából ki kellene lógnia, ő azonban inkább eltűnik, észrevétlenül teszi a dolgát, tehát megfelelően, de nem igazán jól. Benne nincs meg az, ami a Halmos lányban megvolt, a helyi vállalkozó lányában, effélére évekig kell várni, hogy bekövetkezzék újra, aki különb akart lenni, sokat dolgozott azért, hogy különb legyen. És most jól érzi magát a gimnáziumban. Integrálódott, beilleszkedett, mert akarta, mert tehette, mert ez volt az öröksége. A jó történetek inkább lányokról szólnak, csak hírből ismerek olyan cigány fiút, aki az integrációnak azt az útját, ami a gimnázium felé vezet, végigjárta volna. Van például a telepen egy fiatalember, aki érettségizett, és a telepi rehabilitációs programban dolgozik, egyetemre jár közben, ismerek a városban több cigány családot, ahol a férfiak jóravaló vállalkozókként dolgoznak, beilleszkedve a város társadalmába. (Gyermekeik tanulnak, továbbtanulnak, mint bárki másé.) De az ő útjaik nem a mai iskolában alapozódtak meg, ma nehezebb volna a dolguk, hiába integrálunk hivatalosan. Náluk még alighanem a család sem ugyanaz volt, mint amivé vált azóta, és az iskolai impulzusok is működhettek. Csakhogy manapság a családnál is erősebb a kortárs csoportok hatása, amit az iskola nem bír kiegyenlíteni. Még kevésbé a család széthullását együtt a kortárs csoportok tagadó, önző, romboló, dekulturáló magatartási mintáival. A fiúk, akikkel találkozom, legjobb esetben elindulnak egy szakma felé, aztán többnyire elsodorja őket a telepi cigány férfiak eléggé zűrös, eléggé láthatatlan élete, sokféle munka kerül az útjukba, de ezek a munkák ritkán válnak állássá, szakmává, inkább csak a férfi-megélhetés forrásai, a családnak kevés jut a javakból és az apákból egyaránt. És csak nagy ritkán esik meg, hogy van pénz és az a pénz az iskolában és az iskolán túl is releváns értékek forrásává válik. Aztán most jöhetne a fiú- és lánynevek hosszú sora, akik nem akarnak integrálódni, sem az osztályba, sem az iskolába, sem a többségi társadalomba. Akik önfeledten és alig

16

ÚJ KATEDRA

korlátozhatóan, magukat cseppet sem visszafogva integrálják az iskolát tanárostul, tanítóstul, épp csak nem mindenestül a tanuló társadalom világa helyett a túlélő társadalom egyre terebélyesedő világába. Az iskolában már csak szigetek vannak, ahol még az igyekezet, a terv, a munka, a megfelelés, a diákok és tanárok szabad kezdeményezése érvényesül. Olykor egy-két diák is elég, hogy mindenki riadt szívvel várja, hogy teljék az idő, hogy megússza ezt a napot is kisebb (lelki) horzsolásokkal, sérülésekkel. Az iskola pillanatnyi közveszedelmei közül három jóval (a helyi) átlag feletti képességű cigány fiú. Mindhárman az iskola kedvencei lehetnének, ahogy minden együttműködő pillanatukért hálás (volna) a tanári közönség. Ehelyett

azonban tanáraik szorongva mennek órára, hogy lesz-e nyugodt percük odabent, vagy éppen megaláztatásaik újabb stációjához érkeztek. A három fiú nem csak az iskolában iskolaellenes (voltaképp nem is iskolaellenesek, hiszen ha úgy adódik, könnyen jutnak elismeréshez, egyszerűen az iskola játszóterükké vált), hiszen akkor magunkat kellene okolnunk mindenért. Mindhárman kezelhetetlenek otthon is. Az utcán is. Mindhárman a telepi életforma áldozatai, apjuk igazából nincs, aki minta lenne, gondviselő, tekintély vagy akár jó barát, anyjuk a családfenntartással, a neveléssel, a sok gyerekkel magára maradt és tanácstalan. A családsegítő tehetetlen, a nevelési tanácsadó, ha egyáltalán sikerül oda juttatni őket, megkarcolni sem bírja agresszív, féktelen, gátlástalan, önfeledt énjüket. Hatalmuk van a társaik és tanáraik felett, élvezik ezt a hatalmat, s nem tudnak ellenállni agresszív késztetéseiknek. Rabul ejtették csapataikkal az iskolát. Pedig nincs is gonoszság a szívükben, de a társas élet körülményei közt elsajátítandó elemi türelemre és kölcsönösségre is képtelenek. Mindhármójuk családjával jó a kapcsolatom, a konfliktusok megtárgyalása sem gond, azt hiszem, kedvelnek is a fiúk, kedves tanáruknak mondanak olykor, rendszeresen focizom velük, ketten hármójuk közül tanítványaim is, kirándulni is járunk együtt, mégis, ha hiányoznak az iskolából, könnyebb a lelkem. Azt gondolom, az adott, az elérhető pedagógiai eszközökkel nem nevelhetők, az a szociális, társadalompedagógiai miliő, amelyben élünk, kifejezetten kedvez lelki késztetéseik vad burjánzásának.

2010. november

ÚJ KATEDRA

És ők hárman csak a kiemeltek, vannak iskolánkban legalább harminchárman, ez nagyjából az iskolai létszámunk hetede-nyolcada, akik a jellemzett három fiú lelki káoszának mintái szerint növekednek. (Közülük a többség cigány.) És nem sokkal több egyébként a lelkileg egészségesnek tűnő és egészségesen működő diákok száma. (Közülük nagyon kevés a cigány tanuló.) A többiek pedig sodródnak. És nem kétséges, hogy melyik harmadnak van nagyobb ereje. Mit jelent ebben a vonatkozásban a kompetenciaalapú oktatási program? Mivel a diákjaink többsége a ma érvényes tantárgyi anyag elsajátítására, megtanulására, vissza­ adására, feldolgozására sem képes, vagy legalábbis nem hajlandó, tehát nem lesz képes, ezért a kompetencia követelménye olyan, mintha egy másik tankönyvet is meg kellene tanítani az eddig is csak félbe-szerbe megtanítható mellett. Azt mondani, hogy ezentúl kompetenciaalapon tanítsuk meg ugyanazt, tehát csak a hangsúly változzék, szemfényvesztés, vegyenek kézbe bármely kompetenciákat fejlesztő füzetet vagy feladatlapot, azonnal nyilvánvaló lesz, hogy a kompetenciák tudatos, program szerinti fejlesztése és számonkérése egy másik út, mint amin a hagyományos tantárgyak feldolgozása történik. A kompetenciák fejlesztésének külön követelése persze önmagában helyes, de valójában nem egyéb, mint a gyermek általános nevelődésének, szociális és intellektuális fejlődésének családi programját, mert töredékesen valósul meg, az iskola nyakába varrni. Egy nehéz feladat megoldását nem könnyíti, hogy egy másik nehéz feladatot teszünk hozzá. Magától értetődő, hogy ez a kompetenciafejlesztés épp azoknál a gyerekeknél lesz a legkevésbé hatékony, akik a legnagyobb hátránnyal jönnek. S mivel a felvételi vizsgák is kompetenciaalapúak, ezért az egész hagyományos oktatást félre kellene tolni, hogy a hátránnyal érkező gyermekek felzárkóztatása valamennyire is sikeres legyen. Egy hajóút, az űrhajózás vagy egy fesztiválismertető azonban éppúgy idegen kultúra a szegény telepi gyerekeknek, mint a középkori történelem, nem lesz tehát semmivel életszerűbb a tárgykör, ráerősít a gyerekek közti civilizációs szakadékra. Miközben a kompetenciafejlesztés alapja a teljes nyitottság, a gyerekek valódi világa azonban meglehetősen zárt, erősen intellektuális karakterű az elvárt és fejlesztett gondolkodási mód, pedig a magukkal hozott készség inkább érzelmi, képi, cselekvéses és szituatív. Egyik közelmúltbeli élményem a helyzet jellemzésére az, hogy az Oláh Ibolya történetét feldolgozó Tímár Péterfilm, a Casting minden, amit ajándéknak szántam cigány diákjaimnak, s kifejezetten a kérésükre vetítettem, hogy akkor ez cigányokról szól, éppen a cigány lányokat annyira közömbösen hagyta, hogy nem is érdekelte őket a történet vége, kicsöngetéskor felálltak és elmentek. Néhány nem cigány diák volt az, aki megnézte végig a filmet. (Én meg bevallom, a film alatt csendesen sírdogáltam, sirattam őket, meghatott Oláh Ibolya és Kern kettőse, sirattam kicsit magamat is.) Ami pedig a kooperatív tanulási módszert illeti, az épp

2010. november

Vita ott mond csődöt, ahol a legnagyobb a baj. Az iskolában ma döntően szellemi javak átadása folyik, a tanárok erre tesznek kísérletet, mert ez a feladatuk, ezt várják tőlük. A kooperatív módszer ezeknek a szellemi javaknak az elsajátítási módját változtatja meg. Csakhogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknál a szellemi javak elsajátítását meg kellene előznie vagy legalábbis kísérnie kellene a szociális és morális javak elsajátításának. Onnan kezdve, hogy el tudja fogadni, értéknek legyen képes tekinteni a rendet, a tisztaságot, a munkát. Erre azonban a mai magyar iskola nem alkalmas. Kevésbé alkalmas, mint bármikor korábban. Részben azért, mert a mai iskolák többsége kevésbé él mindennapi életet, például eltűntek az iskolákból a műhelyek, kevesebb tér, idő, pénz jut a délutáni foglalkozásokra, részben azért, mert a gyermekek viszonya a felnőtt világhoz, önmagukhoz gyökeresen megváltozott. A gyermek felnőttebb, szuverénebb lény, mint a történelem során bármikor. Ez a szuverenitás azonban a leszakadt társadalmi rétegek gyermekei esetében gyakran a deviancia autonómiá­ ját jelenti, a cigány gyerek esetében pedig ehhez jön még sokszor a nem cigány társadalom általános elutasítása. Persze az én kudarcaim egy gyarló pedagógus kudarcai, aki folyton gyötrődik azzal, hogy mi minden telne tőle, ha igazán felkészült volna, s nem feledkezne meg még egy hétvégére sem, nemhogy hosszú nyári hetekre a rá bízott gyerekekről, vagyis hát megfeledkezésről persze szó sincs, az nem is lehetséges, de az együttlét fájdalmasan hiányzik. Miközben napi alkudozás folyik minden szabad percért, mintha a naponkénti elszakadás cserbenhagyás volna, ördögtől való. De ez csak mellékszál. Nem is sorolnám ezt, ha legalább arról számolhatnék be, hogy a legjobbak, a kiváló tanárok és iskolák a maguk kivételes feltételei között, azok legalább sikeresek. Csak hát nem azok. A Gandhi, ahol a cigány értelmiségnek kellene nevelődnie, gyenge gimnázium lett, a lelki összeomlás szélén van. Magyarmecske mesebeli huszonöt éves erőfeszítései töredékes eredményekre képesek, a Collegium Martinemum, a zseniális cigány tehetségnevelő kollégium ma már csak emlék, Lankó József és társai folyton az egész világgal szemben kell naponta újrakezdjék a harcot, az igazi hősök is, nincsenek túl sokan, igaz, sokkal többen vannak, mint hinnénk, kénytelenek beérni féleredményekkel. Bódvalenke, Pásztor Eszter freskó­faluja a nagy fesztiválon eléggé üres volt, nem láttam ott cigány értelmiségieket, nem cigányokat sem túl sokat, pedig itt a támogatás, a megerősítés épp ez lett volna, hogy elfogadjuk, tudomásul vesszük, de Bódvalenke elérhető autóval is, nem kell repülőre szállni, tehát túl messze van Budapesttől. Épp most hallottam a rádióban, hogy egy kis borsodi faluban, ahol egy vállalkozó a Polgár Alapítvány támogatásával saját kis pénzét is mind az ügybe fektetve, hajnaltól hajnalig dolgozva második éve a társadalmi integrációt segítendő szövetkezetet alapított, és mutogatják külföldnek, a hazai protekcionista piac mégse fogadja be. Holott már vannak éjjel-nappal a földön dolgozó cigányok, akik elfogadnák a rendkívüli személyes erőfeszítést jövendőnek, de nem tudjuk segíteni őket, hagyjuk, hogy

17

Vita elmenjen a kedvük, hagyjuk, hogy megerősítettnek lássák a hiábavalóságot sorsuk megváltoztatására. Miközben terméketlen és drága állami programokkal áltatjuk magunkat. Így vagyunk. Viszont valahogy a tehetség-kibontakozás nem látható, az esélyegyenlőségi mutatók nem javulnak. Azt mondanám összefoglalóan, hogy az, amit ma integrációnak neveznek, nem egyéb, mint deszegregáció, az elkülönülés, az elkülönítődés és az elkülönítés felszámolása. A deszegregáció azonban a szegregáció egyik forrásává válik, ha nem képes integrációt is közvetíteni. Ugyanis a deszegregációban érintett mindkét fél ellene dolgozik. Akarva és akaratlan. Az a cigány tanuló, aki tudja, hogy joga van deszegregált osztályba járni, nem fog semmit tenni azért, hogy az osztálytársai és a saját kultúrája közti szakadék felszámolásán munkálkodjék. Osztálytársa, aki elszenvedi a deszegregációt, sosem fogja megérteni, miféle előnyöket élvez ő ezzel a helyzettel, menekül tehát belőle, ha teheti. Ma ott tartunk, hogy az erőltetett deszegregáció inkább akadálya az integrációnak, mint segítője. Az integrációból épp csak az integráció minőségi feltéte­ lei­nek biztosítása maradt el, így lett belőle deszegregáció, illetve még az sem, hiszen friss kutatói beszámoló szerint a roma integrációs évtizedben egyelőre nőtt a szegregáció mértéke. Másfelől pedig a szegregáció csak másodsorban iskolai kérdés. Elsősorban demográfiai, gazdasági és civilizációs probléma. A szegény cigányság gyorsan növekvő lélekszáma miatt a szegregáció fogalmának az újjáértelmezése is indokolt, a cigány falvakat nem nevezhetjük minden további nélkül szegregált településeknek, etnikai gettóknak, ahogy a hazai szociológia teszi. Ahogy egy erdélyi vagy felvidéki település sem etnikai gettó, csak azért, mert ott csak magyarok élnek, vagyis akárhogy is alakultak ki a homogén cigány települések, az ott élők számára ez nem gettólét, nem olyan létforma, mint ami a nagyvárosi gettókat jellemzi, nem is gettóként működik, sújtsa még az elkülönülés akárhány jelensége is. Ezek a cigány falvak az európai cigány társadalomtörténet és az európai társadalomtörténet új jelenségei. Több közük van a cigány népesség európai térhódításához, egy eddig elképzelhetetlennek gondolt cigány telepes mozgalomhoz, mint az etnikai szegregációhoz, még ha kialakulásában ez a mozzanat is szerepet kapott. De az etnikai szegregáció ez esetben alighanem csak katalizátora lehet (lett) a cigány társadalmi önszerveződésnek. Az akkor is, ha a cigányság egészében jajgat is a történtek felett. Követve a mértékadó (szociológus) értelmiségi értelmezést. Azt mondják, a cigány gyerekeknek érettségizniük kell, jár nekik is, és akkor lesz esélyegyenlőség, akkor szűnik meg a diszkrimináció, ha népességükkel arányosan kerülnek gimnáziumba. (Tudjuk persze, hogy a gimnázium valójában újabb továbbtanulást jelent, egyetemet, felsőfokú szakképzést, hiszen a gimnázium erre való volna. Aki tehát az érettségit mondja célként, az felelőtlenül félbehagy egy mondatot.) Amikor azonban a cigány családok gyermek-

18

ÚJ KATEDRA

számát magyarázzák a szakértők, akkor azt a nyolcvan-száz évvel ezelőtti cselédség hasonlóan magas gyermekszámával magyarázzák. Noha ezt a magyarázatot sem fogadhatjuk el minden további nélkül, azt az elemét az analógiának, hogy a cigányság jelentős része, és éppen a népességrobbanás által érintett telepi és kis településéken élő része, saját civilizációs történetében más ütemben van, más időszámítást ír, mint a többség, igazoltnak tekinthetjük. (Amit például az iskolázottsági mutatók is pontosan mutatnak.) Ebből azonban az következik, hogy az érettségi, vagy az annak megfelelő képzettség megszerzésének általános követelménye, vagy éppen a huszonkét-huszonhat éves korig tartó tanulás, ami a késő modern kori nyugati társadalmakra egyre inkább jellemző, s amit a magyar népesség nem cigány része is követ, követni kész, miért lenne érvényes minden további nélkül a cigányságra? Nem az a baj, amit mondani szoktak, hogy a cigány gyerekek közül kevesen szereznek érettségit. Az a baj, hogy mindazokat a lehetőséget, amelyek érettségi nélkül adódnak, nem használják ki. Az a baj, hogy a szakmunkásképzésből tömegesen kihullnak. Hiába van hiány jó szakmunkásokban. Az a baj, hogy a szőlőhegy, a kertek, a gyümölcsösök, a tanyák, az erdők, a földek, a kis üzemek, vállalkozások munkáskezekre várnak, a házaik, otthonaik törődést igényelnének, a vállalkozó kedvűek mehetnének jól fizető alkalmi munkára a határon túlra, szociális szövetkezetet szervezhetnének, a hagyományos cigány mesterségeknek is lehetne reneszánsza, ők azonban ezekkel a lehetőségekkel nem tudnak élni, egyebek között azért nem, mert olyan iskolába járnak, amelyik már második osztályban az érettségire készít fel, és nem az általuk élhető életre. Ha a gimnázium volna a reális cél, akkor minden rendben volna, hiszen nincs olyan gyenge iskola Magyarországon, amelyik egy igyekvő diákot ne tudna eljuttatni a gimnáziumi érettségiig. Az alsó tagozat felsőbb osztályainak tananyaga már olyan erősen intellektuális, hogy nincs az a tanítónő, aki ezt meg tudná akadályozni. (A drámai szociológusi dörgedelem, amiből plakátmondat is lett, hogy egy cigány gyereknek ma ötvenszer kevesebb esélye van arra, hogy érettségizzen, mint a többieknek, teljesen hamis, hiszen valójában arról szól, hogy ennyivel kevesebb a valószínűsége annak, hogy egy cigány tanuló érettségit szerezzen, de annak a cigány gyermeknek, aki tanulni akar és érettségizni szeretne, egyetértésben a szüleivel, nem feltétlenül rosszabbak az esélyei, mint másoknak, sőt éppen a cigány gyerekek jellemző iskolai magatartása miatt megkülönböztetett figyelemre számíthat.) Viszont az is igaz, hogy ha nem a gimnázium a reális cél, márpedig nem az, akkor ezek a gyerekek már negyedik osztályban lemaradnak, és amit valóban tanulniuk kellene, az pedig sehol nincs. Márpedig sok tanulnivalójuk volna, hiszen szüleiktől nem akarnak és nem tudnak tanulni, de amit mégis tanulnak, az az ő jövőjükre nem elég. Az csak a szülők túlélésére, alkalmazkodására volt elegendő. Takács Géza tanár Monor

2010. november

Hirdetés

ÚJ KATEDRA

Fogjunk össze! Mindenkire szükség van! A hivatalos adatok szerint 2008-ban Magyarországon 460 000 gyermek élt olyan családban, ahol az egy fôre esô jövedelem a nyugdíjminimumot sem érte el. Számuk mára 600 000-re tehetô. Közülük sokan éheznek, nem jutnak hozzá a fejlôdésükhöz szükséges egészséges táplálékhoz. A Minden Gyermek Lakjon Jól! Alapítványt Hegedûs Zsuzsa szociológus kezdeményezésére a CBA Kereskedelmi Kft., a Commitment Zrt. és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége alapította. Célunk, hogy a 33 leghátrányosabb kistérség iskoláiban étkezési támogatásra szoruló – összesen 36 000 – gyerek számára havi 3000 forint értékû egészséges élelmiszert biztosítsunk.

” ! l ó J n o j k a L k e m r e y „Minden G

„Hogyan várhatnánk el egy éhes kisgyerektôl, hogy figyeljen az iskolában, hogy tanuljon jól? Sehogy. Bízom benne, hogy további vállalkozások és közösségek is csatlakoznak a kezdeményezéshez.” Ekler Gergely vezérigazgató (Commitment Zrt.)

„Minden családban a gyerek az utolsó, aki éhes. Ahol alultáplált gyerek van, ott éhes felnôtt is van. Segíteni ezeknek a családoknak nem szolidaritás, hanem felelôsségvállalás kérdése. Mindenkire szükség van.” Hegedûs Zsuzsa szociológus

Az alapítvány számlaszáma: OTP 11794008-20534156 weboldal: www.mindengyereklakjonjol.hu • e-mail cím: [email protected] • telefonszám: 354-1605 Az élelmiszer-, illetve pénzadományok kizárólag a támogatott gyerekek megfelelô élelmiszerrel való ellátására szolgálnak. Az alapítvány sem tiszteletdíjat, sem költségtérítést nem fizet senkinek, és a pályáztatás lehetôségét is kizárja. ÚJ KATEDRA

2010. november

19

Aktuális

ÚJ KATEDRA

A „hódmezővásárhelyi modell” madártávlatból Hódmezővásárhelyen 2003-ban egy olyan komplex, a közoktatást a középpontba helyező, esélyteremtő fejlesztési program indult el, amelynek tanulságai erőforrást jelenthetnek valamennyi, polgárai jövőjéért felelősséget érző önkormányzat számára. Ezenfelül a hazánk közigazgatási rendszerének alakításáért felelős törvényhozó és kormányzati szervek sokat tehetnek azért, hogy a „hódmezővásárhelyi modell” követendőnek ítélt elemei más térségekben is adaptálhatóak legyenek. Nézzük mindezt egy általánosabb, távlatibb, elméletibb szempontból. „Mi, akik itt ezen a pódiumon állunk, valamennyien komolyan gondoljuk, hogy nemcsak néhány gyermeknek, hanem minden gyermeknek – tekintet nélkül arra, hogy hol él, milyen jövedelmi színvonalon él, és családja hogyan nevelte – minden egyes gyermeknek első rangú oktatásban kell részesülnie” – jelentette ki Edward Kennedy demokrata szenátor azon a 2002. január 8-án tartott ünnepségen, amelyen G. W. Bush, az Egyesült Államok republikánus elnöke aláírta a „Minden gyermek fontos” (No Child Left Behind) elnevezésű szövetségi törvényt. Minden polgármester, közoktatásért felelős oktatáspolitikus, oktatáskutató feltehetően valami hasonló célt tűz maga elé, amikor számba veszi a közoktatással kapcsolatos teendőit. De milyen feladatokat is jelent ez az idézet? Alapvetően három probléma együttes kezelésének szükségességét olvashatjuk ki ezekből a sorokból. Egyrészt a közoktatásért felelősséget viselőnek – általában a területileg illetékes önkormányzatnak – egyenletes színvonalú oktatást kell biztosítania közigazgatási területén. Másodsorban ennek az oktatásnak, óvodai nevelésnek magas színvonalúnak – elsőrangúnak – kell lennie. Harmadrészt, mivel az intézményfenntartók pénzügyi lehetőségei végesek, mindezt igen hatékonyan kell megoldania, hiszen a minőség javítására elsősorban a hatékonyságnövelésből származó források állnak rendelkezésre. Bár ezek látszólag nagyon egyszerű és közmegegyezésre számítható elvek és feladatok, ha megnézzük őket kicsit közelebbről, láthatóvá válik, hogy számos, nagyon összetett, súlyos konfliktust is jelentő döntés vár azokra a vezetőkre, testületekre, amelyek a közoktatásért viselt felelősségük tudatában e célok irányába akarják fejleszteni oktatási rendszerüket. Még nagyobbnak látszik a kihívás, ha körülnézünk az országban, mert azt láthatjuk, hogy számos, ezekkel a célokkal össze nem illeszthető folyamat zajlik. Vegyük sorra a fejlesztési célokat! Egyenlő hozzáférés Első az egyenletes színvonal. Régóta tudjuk, hogy a magyar közoktatás egyik, talán a legnagyobb kihívást jelentő sajátossága az iskolák teljesítménye közötti igen jelentős különbség.

20

Ennek egy részét a tanulói háttér erős differenciáltsága, másik részét az oktatói-nevelői munka színvonala közötti számottevő különbség okozza. A minden egyes gyermeket megillető elsőrangú oktatás érdekében tehát csökkenteni kell a tanulók eloszlásának inhomogenitását, másrészt a nagyobb kihívást jelentő iskolákban felkészültebb pedagógusokat, több anyagi erőforrást kell biztosítani. Mivel számos hazai és nemzetközi kutatás is igazolta, hogy az iskolák teljesítménye döntően az ott dolgozó pedagógusok minőségétől függ, a kiváló pedagógusok egyenletes elosztása az egyik legfontosabb feladata a felelős önkormányzatoknak. Nézzük, ezek az elvek miként működtek Hódmezővásárhelyen. Ebben a városban a halmozottan hátrányos helyzet nem etnikai szempontok szerint határolható körül, hiszen a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek három köre különíthető el: belterületen, nehéz körülmények között élő gyermekek, a tanyavilág külterületi családjainak gyermekei és a szerény körülmények között élő roma családok gyermekei. Ennek ellenére a korábbi évtizedek alatt a spontán szelekció révén erősen kasztosodott, szétaprózott intézményi struktúra alakult ki, és ugyanez a differenciálódás ment végbe a pedagógusok között is. Ez utóbbi bizonyos esetekben tompította a tanulók különbözőségéből adódó eltéréseket, de más esetekben erősítette azt. Mindezek alapján megfogalmazták az első feladatot: meg kell szüntetni az intézmények tanulói összetételében meglévő tolerálhatatlanul nagy különbségeket, és biztosítani kell a kiváló pedagógusok egyenletes elosztását. Míg a legtöbb magyar városban az önkormányzat az általános iskolai „kínálat” változatosabbá tételével – például különböző tagozatok már az elsősöknek, tehetséggondozó általános iskolák stb. – próbálja hatékonyabbá tenni az oktatást, Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere azt a célt tűzte ki, hogy minden diáknak, bárhol is lakik a város közigazgatási területén, garantálja, hogy a körzeti általános iskolájában ugyanolyan magas színvonalú oktatásban részesül, mint bárhol másutt. És bizony ez a jövőbe mutató megoldás! Minőség Nézzük részletesebben a második kritériumot, az „elsőrangú” oktatás dimenzióit. A cél tehát az, hogy ez az „első rangú” oktatás legyen egyenletesen elosztva. Talán a legnehezebb elem ebben a fejlesztésben annak megítélése, hogy mikor nevezzük jobbnak egy iskola teljesítményét egy másikénál. Ennek az egzakt meghatározása elvileg is lehetetlen, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk biztosan

2010. november

ÚJ KATEDRA

jól teljesítő, illetve biztosan fejlesztésre szoruló iskolákról beszélni. Ma már világszerte folyó komoly kutatások eredményei segítik megbecsülni az egyes intézményekben keletkezett „hozzáadott értéket”. Ha a standardizált mérések, lemorzsolódási mutatók, továbbtanulási eredmények, az intézményeknek a nevelés – az iskola mint élettér kialakítása – terén végzett munkáját több éven keresztül egymással ös�szefüggésben értékeljük, elég megbízható képet kaphatunk egy-egy intézmény munkájának a minőségéről. Kihasználva a már korábban említett igen erős korrelációt a tanárok és az iskola minősége között, a pedagógusok komplex értékelése jól kiegészítheti az adott intézmény eredményességéről kialakított képet. Magyarországon 2001 óta működik az Országos Kompetenciamérés, amely két fontos területen – matematika és szövegértés – vizsgálja különböző évfolya­ mok valamennyi tanulóját. Ma már az Oktatási Törvény határozza meg, hogy ezeket a felméréseket a negyedik, hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamok valamennyi tanulójának meg kell írnia. Hasonló adatbázisok állnak rendelkezésre a kétszintű érettségi eredményeiről is. A középiskolai beiskolázás elektronizálása óta (2000) értékelni tudjuk az iskolák továbbtanulásra való felkészítését és pályaorientációs tevékenységét is. A Neuwirth Gábor nevével fémjelzett elemzések évtizedek óta értékelik a középiskolák eredményességét a felsőoktatásra való felkészítés szempontjából, és számolnak „hozzáadott értéket” több logika alapján is. Ebből a felsorolásból is látható, hogy van lehetőség objektív fogódzókat találni egy-egy intézményben folyó munka színvonalának megítéléséhez. Sajnos nagyon kevés önkormányzat él ezekkel a lehetőségekkel. Hódmezővásárhely itt is kivételt jelent. A 2003/2004-es tanév óta rendszeresen külső szakértővel értékeltetik és kísérik figyelemmel intézményeik munkáját. A közgyűlés nyilvánosan – egyenes televíziós adás keretében – évente tárgyalja ezt az értékelést, határoz meg fejlesztési feladatokat az intézmények számára. Természetesen ezek az értékelések nem önmagukért történnek. Százmilliós nagyságrendű pályázati pénzt fordítanak képzésekre, továbbképzésekre, mentorálásra, hogy tudatosan fejlesszék a rászorulókat, modernizálják az oktatás tartalmát. Jelentős kiegészítő programokat – mindennapos testnevelés-, rendszeres úszásoktatás mindenkinek stb. – finanszíroznak az iskolák „egész embert” nevelő szerepének kiteljesítése céljából. Hangsúlyozottan valamennyi iskola azonos módon nyújtja ezeket a szolgáltatásokat, és a pályázati források is azt a célt szolgálják, hogy valamennyi iskola valóban képes is legyen ezt azonos minőségben megtenni. Hatékonyság A harmadik tényező a hatékonyság. Ennek fontossága a gazdasági válság, a csökkenő gyermeklétszám adta peremfeltételek között rendkívüli módon felértékelődött. Sajnos még ma is lesütött szemmel merünk csak arról beszélni, hogy a közszolgáltatások terén is van értelme hatékonyságról beszélni. Azok a nemzetközi tanulmányok – például az „Education at a Glance” (Pillantás az oktatásról) – két évtizede mutatják a szakemberek számára, hogy a magyar közoktatásra fordított

2010. november

Aktuális egyébként is kevés forrás igen rossz hatásfokkal hasznosul. Itt nem a magyar pedagógusok munkáját éri kritika, még csak nem is a falusi kisiskolák a problémák fő okozói. Egyszerűen arról van szó, hogy a csökkenő gyermekszámból adódó kapacitásfeleslegek leépítése általában nem vagy csak késve történt meg. Sajnos az átszervezések zöme nem azon elv szerint valósul meg, hogy az adott feladathoz az ideális intézményrendszert hozzák létre, hanem néhány intézmény bezárásával, összevonásával, a bennük dolgozó pedagógusstátusok megszüntetésével operáltak. Az is elmondható, hogy nagyon kevés önkormányzat ismerte fel annak lehetőségét, hogy a feladathoz igazított intézménystruktúra kialakításakor megtakarított források komoly fejlesztéseket tesznek lehetővé a megújult rendszerben. A komplex intézményrendszer és a benne dolgozó pedagógusok egységes értékelése lehetővé tette volna, hogy a kényszerű leépítések egyúttal minőségjavulást is eredményezzenek. És Hódmezővásárhelyen? Természetesen Hódmezővásárhelyen ez is másképp történt. Az általános iskolák tekintetében alapvetően új alapokra helyezték a feladatellátást, így a 2006/2007-es tanév végeztével valamennyi általános iskola megszűnt, s tíz intézmény helyett öt intézményt alapított újjá a közgyűlés. Ezáltal megtörtént az intézményhálózatnak a tényleges szükségletekhez igazítása. A körzethatároknak a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók városi megoszlásához képest történő megállapításával a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya is kiegyenlítődött. Az intézmények újjáalapítása lehetőséget teremtett arra is, hogy a fejlesztésekben eredményeket elért, sikeres pedagógusokra építve történjék a megújulás. Fontos volt, hogy valamennyi iskola tantestületének ügye legyen az átszervezés, és hogy azok a pedagógusok alkossák az új tantestületeket az intézményekben, akiknek kiemelkedő a teljesítményük. A  pedagógusok kiválasztását egy külső szakértői csapat által kidolgozott teljesítményértékelési rendszer tette lehetővé, amely a pedagógus, a szakmai munkaközösség vezetője, az intézmény vezetője és a szülők által kitöltött kérdőív összesítésével értékelte a pedagógusokat, és az új intézmények vezetői az új testületeket ennek figyelembevételével állították össze. Mindez az új intézmények megalakítását megelőzően megközelítőleg 95 státus, majd az újjáalapított iskolák működésének megkezdését követően további 30 státus megszüntetését vonta maga után, mely több mint 100 pedagógust érintett városszerte. De ez az átszervezés azt jelenti, hogy legalább tíz évig nem kell az intézményrendszerhez hozzányúlni. Ha megkérdezik, mi a „hódmezővásárhelyi modell” titka, egyértelműen válaszolhatunk: a város vezetése valóban a város egészét látja, és van bátorsága, támogatottsága a politikailag kényes döntéseket is meghozni. Mindezt a támogatottságot úgy tudja fenntartani, hogy bátran támaszkodhat és támaszkodik is egy-egy szakterület legjobb szakértőinek a tudására. Környei László

21

Közelkép

ÚJ KATEDRA

Parlamentlátogatás a múzeumi napon Kovács Péter, a kerület polgármestere és országgyűlési képviselője vezette végig a jókais diákokat az Ország Házán A XVI. kerületi Jókai Mór Általános Iskola Pedagógia programja szerint – s bizonyára más iskolák álláspontja is ez – a tantestület a tanórán kívüli tevékenységeket az oktatási folyamat fontos területeinek tekinti, hiszen azok lehetőséget kínálnak a személyiség fejlesztésére, az ismeretek bővítésére, a készségek és képességek elmélyítésére. A tanórán kívüli tevékenységek széles körében szerepelnek úgynevezett témanapok is – múzeumi nap, egészségnap, Jókai-nap, Zöld-nap, családi nap, erdei iskola stb. –, amelyeknek a programjai egy-egy évfolyam teljes tanulói körét érinthetik, így a nem szakrendszerű órák foglalkozásait az iskolavezetés rájuk is kiterjeszti. A dokumentum a Nem szakrendszerű oktatás című fejezetben az ilyen jellegű órák időbeli beosztását is szabályozza, eszerint a témanapok meghatározása az iskola éves munkatervében történik meg, és azok átfogják az egész tanévet. A múzeumi napot a XVI. kerületi Jókai Mór Általános Iskola ebben a tanévben október 6-án, az aradi vértanúk emlékét idéző nemzeti gyásznapunkon tartotta. A tanintézmény minden osztálya ellátogatott valahová: némelyik a Cinkotai Tájházat, mások a város valamely másik múzeumát keresték fel. A 3.b. és a 4.b. osztályok tanulói és ta-

nítói – összesen 48 gyerek és Bauer Péterné, illetve Pákozdi Erzsébet tanítóik – az iskola, Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzata és az Új Katedra Pedagógusok lapja közös szervezésében a parlamentbe látogattak el, ahol a kerület polgármestere és országgyűlési képviselője, Kovács Péter fogadta és vezette végig őket az impozáns épületen. A gyerekek óriási érdeklődéssel tekintették meg az Országház négymillió gyufaszálból készült, vitrinben kiállított makettjét, s kérdéseik nem fogytak a két oldalán oroszlánszobrok alatt végigvezető, hármas osztású széles díszlépcsőn; a történelmünket tizenhat uralkodó szobrával és címerpajzsával elénk táró, a Szent Koronának mél-

22

tó helyet biztosító tizenhat szögletű kupolacsarnokban; valamint a szobraiban az agrár- és ipargazdaság néhány ágát megjelenítő, kék tónusú szőnyeges társalgóban sem. Legtöbbet a képviselői ülésteremben, pontosabban annak páholyában időztünk, ahol a nyilvános ülések alatt rendszerint a meghívott vendégek és a sajtó képviselői tartózkodnak, s ahol most a gyerekek valósággal záporozták kérdéseiket az alkalmi és igen nagy megtiszteltetést jelentő „idegenvezető” felé. A polgármesteri tisztségében néhány nappal azelőtt óriási többséggel (65,37%-kal) újraválasztott Kovács Péter a tőle megszokott közvetlenséggel beszélt a barna-arany ragyogású ülésterem valamennyi eleméről, köztük Jantyik Mátyás múlt századi festőművész az Aranybulla kihirdetését és a fiatal Mária Terézia trónját megoltalmazó katonai segély megajánlását megörökítő képalkotásairól és egyáltalán a parlamentben folyó munka minden apró részletéről. Végül még a karzatra is „felcsempészte” a társaságot, ami még az Országházban gyakrabban tartózkodóknak sem jelent mindennapi élményt. Két, parlamentben töltött óra után, immár a kijárat felé haladva mi is feltettük kérdéseinket kedves házigazdánknak. „Végre jó irányba fordultak a dolgok” – Mi, szavazópolgárok sokszor elgondolkodunk azon és egymás között beszélgetünk is arról, hogy vajon hogyan lehet ellátni a polgármesterség mellett az országgyűlési képviselettel járó munkát is, hiszen mind a kettő

2010. november

ÚJ KATEDRA

teljes embert és megfeszített munkát igényel. Nyilván van erre mód, hiszen ez már eddig is többeknek sikerült, de jelent-e nehézséget? Kovács Péter: A parlamenti képviselőknek most már közel a fele polgármester is egyben. A két munkát remekül el lehet látni együtt, hiszen kiegészítik egymást. A polgármester bizonyos dolgokat helyi szinten tud elintézni, és vannak olyan kérdések, amelyeknek a megoldása országos szinten lehetséges, ilyen például a repülőgépzaj vagy a tömegközlekedés légszennyezésének a problémája. Ezeket a parlamentben lehet elintézni, ezekben az ügyekben ott lehet fölszólalni, így egészíti ki tehát egymást a két munka. A parlament ülésezési rendje is igazodik egyébként ahhoz, hogy a képviselők az egyéni körzetben vállalt feladataikat is elláthassák, így az a polgármester, aki parlamenti képviselő is egyben, az ülésszakokon kívüli időt a polgármesteri munkájára fordíthatja. – A XVI. kerületben a Lemhényi Dezső Általános Iskola nemrég látványosan megújult, és most a Jókai

2010. november

Közelkép

Mór Általános Iskola felújítása is a végéhez közeledik. Az önök által meghirdetett Fejlődő Kertváros program második, a 2010–2014-es önkormányzati ciklusra meghirdetett csomagjában az áll, hogy az önkormányzat feltett szándéka szerint a kerületben oktatási-nevelési intézményeket nem fognak bezárni, illetve új bölcsőde is épül. Arról lehet-e tudni, hogy milyen ütemben folytatódik tovább az iskolák felújítása? – Minden évben egy oktatási-nevelési intézményünket fogjuk felújítani. Ez jelenthet olyan átfogó rekonstrukciót, mint a Lemhényi Dezső Általános Iskola vagy a Jókai Mór Általános Iskola esetében, vagy jelenthet kisebb felújításokat, például nyílászárócserét vagy a hőszigetelés korszerűsítését. A bölcsődeépítés ezen felül történik. A 2010 szeptemberében kezdődött munka 2011 nyarára fog befejeződni, 2011 szeptemberétől tehát már be lehet majd íratni a gyerekeket a bölcsődébe. – A kormányoldal országgyűlési képviselőjeként milyennek látja az oktatási stratégia körvonalazódó új irányát? – Végre jó irányba fordultak a dolgok. Megbecsülik a tanárokat, rend lesz az iskolában, és nem a szülő fogja megmondani, hogy ott mi történjék, hiszen ez a tanár feladata, ő ennek a szakembere. Persze a szülőknek is van ebbe beleszólásuk, de a döntéseket nem nekik kell meghozniuk, éppen a gyerekek érdekében. Efelé indultunk – és ezért tartom ezt jó iránynak. Varga Gabriella Fotó: Simonyi Gáspár

23

Hirdetés

24

ÚJ KATEDRA

2010. november

Harmónia

ÚJ KATEDRA

Családi életre neveletlenül Egyes becslések szerint (sajnos átfogó kutatás nemigen készült az utóbbi években, évtizedekben ebben a témában) a fiatalok egyre nagyobb hányada már 16-17 éves korában megkezdi a nemi életet. A szexuális úton terjedő betegségek, illetőleg a nem kívánt terhesség veszélyei mellett azonban hasonlóan komoly problémát jelent, hogy a gyermekek ebben a korban még nincsenek birtokában a párkapcsolat alakításához szükséges ismereteknek, készségeknek, attitűdöknek, az emiatt létrejövő lelki traumák, sérülések, rossz viselkedési minták pedig akár egész életükön keresztül súlyos problémákat okozhatnak számukra a párkapcsolatok kialakításában és a saját családjuk megteremtésében. Magyarországon a családi életre nevelés terén – főként az intézményes nevelés körében – jelentős hanyatlás mutatkozik, pedig ez az egészség fontos, integráns része. Az iskolában nagyon sok mindent megtanulnak a diákok a szorzótáblától kezdve egészen Arany János életrajzáig, azonban máig kevés szó esik arról, hogy miként lehet sikeresen működtetni egy párkapcsolatot, milyen nehézségei vannak, és hogyan kell azokat kezelni a harmonikus együttélés érdekében. Az erre vonatkozó információkat a tinédzserek napjainkban sajnálatos módon leginkább videoklipekből, valóságshow-kból másolják, míg a szexuális technikák felfedezéséhez általában az internetes oldalak felnőtt tartalmai jelentenek nekik mankót. A gyermekek dolgát tovább nehezítik a mára szinte megszokottá vált, rossz felé mutató társadalmi tendenciák. Egy válás hallatán szinte már senki sem rökönyödik meg, rengeteg a csonka család, a felfokozott önmegvalósítási igények szülte „szingli” életforma pedig egyenesen divattá vált az utóbbi években. Ezek a modellek tudattalanul beépülnek a gyerekek gondolkodásába, a rossz minták pedig később zavarhatják a saját párkapcsolataikat. Ez a hosszabb ideje érzékelhető tendencia szükségessé teszi, hogy az iskola az eddiginél is hatékonyabban vállaljon szerepet a szexuális felvilágosításban, illetőleg a házasság és a család erősítésében, annál is inkább, merthogy ezeket a témákat általában családon belül is roppant szemérmesen kezelik. E tekintetben azonban az iskola csak kevés helyen funkcionál megfelelően (leginkább egy-egy lelkes pedagógusnak köszönhetően), pedig a párkapcsolatokra, érzelmekre, nemi szerepekre vonatkozó ismeretek több ponton is szerepelnek a kerettantervekben, például testnevelés-, biológia- és osztályfőnöki órákon kellene, hogy szó essen róluk. És nem csupán a szexualitás „technikai” oldaláról, hanem a kapcsolatok érzelmi vetületéről is (Angliában például, ahol a szexuális felvilágosítás csupán előbbire koncentrál, a tinédzserterhességek jelentik az egyik legnagyobb problémát). A Nemzeti Alaptanterv egyenesen előírja az általános iskolák számára az egészséges életmódra nevelést, s ezen belül többek között a nemiséggel kapcsolatos anatómiai és biológiai ismeretek oktatását, de a közvetlen szexuális felvilágosítás, illetőleg a kiegyensúlyozott párkapcsolatok kialakítására vonatkozó ismeretek átadása jelentéktelen szerepet kap. Ez nem meglepő, tekintve, hogy 1970-től foglakoznak a családi életre való neveléssel hazánkban. Ekkortájt a népesség fogyása, a gyermekvállalási kedv csökkenése és a sok válás

2010. november

miatt egyre több cikk és könyv jelent meg a családi életre nevelés szükségességéről, előtte jóformán szóba sem kerülhetett. Ám ezek az anyagok elsősorban a nemi és szexuális nevelés témakörét érintették, a családi életre nevelés egyéb területeit mellőzték, és a helyzet nem igazán javult azóta sem, leszámítva néhány szűk körben és átmenetileg ható kezdeményezést. A pedagógusok változatlanul felkészületlenek, idejük sincs ezzel foglalkozni, s nem állnak rendelkezésükre a szükséges tankönyvek vagy segédkönyvek sem, így nem képesek ellensúlyozni azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyekkel a fiatalok naponta találkoznak. Pedig a gyermek mintakövető, így a tanár személyiségjegyei meghatározóak ebben a korban a szexualitáshoz és a nemiséghez fűződő viszonyában is. A családi életre nevelés a nemi működésen túl a társas kapcsolatok és az érzelmi kultúra pozitív kialakításában játszik fontos szerepet. A gyermekeknek ismerniük kell az együttélés szabályait, képeseknek kell lenniük elfogadni és szeretni másokat, és nyitottnak kell lenniük a társas kapcsolatokra. Éppen ezért elengedhetetlen a partnerkapcsolaton belüli kommunikációs, viselkedési, konfliktuskerülési és -megoldási készségek, valamint az intimitás és gyengédség iránti érzék fejlesztése az iskolában, hogy a gyerekek felnőttként képesek legyenek megtalálni a számukra megfelelő párt, harmonikus kapcsolatot kialakítani vele, családot alapítani és megfelelően betölteni a szülő szerepét. Simonyi Gáspár

25

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Aki meghallja a csendben a csendet Szeretem Sajgó Szabolcs verseit. Szeretem őket, mert lélekből fakadók, nem világot rengetnek, hanem gyarló emberi életünk hangulatait, érzéseit fogják szavakba. Szavakba, amelyek az ő verseiben mágikus erővel töltődnek fel. Minden író és költő munkaeszközként használja a szavakat, mint ahogy a festő a színeket, az ecsetet, a vásznat, a szobrász az anyagot, a táncos a mozdulatot, de miként a mozgás sem jelent egyértelműen táncot, egy szikladarab sem magától mintázza Ikarust, ugyanúgy a szavak is csak akkor rendeződnek verssé, ha a költő kelti életre velük azt, ami a látható valóságon túl és mögött létezik, ami az élet gyakran megbúvó, ám igazi lényege. Sajgó Szabolcs alázattal kezeli eszköztárát, eddigi verskötetei ezt tagadhatatlanul bizonyítják. És ha már a kötetekről beszélünk, hadd említsem meg, hogy a 2002-ben megjelent kétnyelvű, az it’s only friday night címűben még több a nyugtalanság, a modern kor intellektuális személyiségének sértettsége, divatos fogalommal élve: világfájdalma, még ott van az „elszállt bizalom rongyos gazdagjainak” félelme a „szűkölő számadás / hajnala előtt” (hajnal előtt). Még fáj a „fák zihálása” (talán ma), még nyugtalan, mert „valakiért nem hangzott szavam” (valahol ma is), ám tudja, hogy a „rend nélküli uralom” alól csak a hit erejével szabadulhat ki (áldás). A talált sorok című kötetét az ünnepvárás könyvének érzem. Itt már egyre határozottabb hangon kihallatszanak a hitben megerősödött modern elme kérdései – mondjuk ki egyszerűen – a létről. A bűnben tobzódó ember nagy kérSajgó Szabolcs P. Sajgó Szabolcs jezsuita, költő 1951-ben született Budapesten, hét testvér között negyedikként. 1969-ben a Regnum Marianum közösség tagja lett. 1974-ben szentelték esztergomi egyházmegyés pappá. 1981-től 1990-ig külföldön élt; 1982ben Kanadában belépett a magyar jezsuita rendtartományba. 1984 és 1994 között A Szív újság szerkesztésével és kiadásával foglalkozott Kanadában és Magyarországon. 1990 és 1994 között a Szent Ignác Szakkollégium lelki vezetője. A Szív Szentjánosbogár mozgalmának 1990-től kísérője, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) alapító tagja és alelnöke. Évekig a Magyar Pax Romana országos lelkésze, a tábori lelkészek spirituálisa, a polgári szolgálatra készülők oktatója. A hivatalosan 2000-ben indult, vallásközi párbeszédet szolgáló világszervezet, az Együttműködő Vallások Kezdeményezésének (URI) 1998-tól meghívottja, majd évekig az európai vezetőség tagja. A Keresztény Élet Közösségének magyarországi egyházi asszisztense. Műfordította a 2006-ban kilencvenévesen elhunyt Jan Twardowski verseit a nagyszerű műfordító Tereza Worowska nyersfordításai segítségével, ami Egy remete skrupulusai címmel jelent meg. Önálló verses kötetei: Elárult látomás (1987, Toronto, Amerikai Magyar Írók), Még csak péntek este (2000, Kecskemét, Korda), Talált sorok – Új versek (2004, Kecskemét, Korda), Az űrön áthajolva (2007, Kecskemét, Korda). Lelkigyakorlatokat 1983 óta, csendmeditációs szemlélődő lelkigyakorlatokat 1992 óta vezet és kísér rendszeresen. 1993tól dolgozik a dobogókői Manrézában. A  Manréza-Füzetek (Éghajlat Kiadó) 10 kötetének sorozatszerkesztője és részben szerzője. A 35. Jezsuita Általános Rendgyűlésének magyar küldöttje Rómában 2008-ban. 2008 májusa óta a torontói Szent Erzsébet-plébánia plébánosa.

26

dése, hogy hol a megállj? „hogy pontosan mi is legyen / s hogy kell-e egyáltalán / valahová / egy tilalomfa” (új teremtés). S noha tudja, hogy „lassan őrölnek a malmok” és „az élet megy tovább”, hogy „sikérszegény lisztet bánatkönny öntöz”, de már hittel hiszi, hogy „jó szó melenget / testvértekintet megízesít”, a szív, a szeretet megmenti holnapunk „kenyerét” (kenyér). Minden versnek megvan a maga dallama, sajátos ritmusa. Néha annyira túlteng a zeneiség Sajgó Szabolcs költeményeiben, hogy szinte énekeljük, amikor hangosan olvassuk őket. A virágének címet adja az egyiknek, a másiké madár, madár. Alig lehet megállítani a sorok áradását, nyakon csípni a vers ritmusát. Az előszót jegyző Jelenits István is kiemeli a Sajgó-versek zeneiségét: „Dallam, amely nem kísérőzene: súlya van, nyoma marad.” Későbbi kötetének címe az űrön áthajolva. Ennek egyik verse a szavak mágiájára figyelmeztet, hiszen szavaink nemcsak formálják az embert, hanem minősítik az életünket is. A szavak ereje végigkíséri életünket a születés pillanatától a koporsóig – „a Szó / a nagybetűs / amiből élsz / és mindenek / amiben születés / halál kavarog / …a világ elszáll / a Szó marad /…”, majd költői meggyőződése, a tulajdonképpeni művészi üzenet szinte biblikus kinyilatkoztatásként fogalmazódik meg: „a Szó marad / és nem marad / választalan / visszhangtalan // társ vagy nekem / és neked én / mert az a Szó / az ő a Te / múlhatatlan létezik / és nem lenne / otthon nélküle / amint a földön / úgy a mennyben se” (szavak). Aligha találunk a világirodalomban tömörebb és szebb, érzékenyebb megnyilatkozást a szavak mindenséget megtartó erejéről! Az igézet című versben is a szavak varázsa repíti magasba és messze a szívet, lelket, megszűnik a földhözkötöttség,

2010. november

ÚJ KATEDRA

és bár karosszékben ringatózva, a „tágas világnak beláthatatlan csodái / igéznek”. Ekképpen válik maréknyi por lényünk „közölhetetlen harmóniák” részesévé. És ha szó, akkor a szó elemei, a hangok is felbúgnak a költő láthatatlan lantján. A hangok az élet csodájaként a lélek mély rejtekéből előcsendülő zenévé változnak, amelynek bűvöletében „megkondul a harangvirág / a futórózsa táncra kél / s a szél elül / a tűlevél hegyén”, mert bár „szín állandóan változik / a nap marad / ragyog”. Mert a nap marad, ezért szikrázó fagyban is észleli a szeretet simogatását. Ezt egy epigrammatikus tömörségű versben mondja ki, amely olyan, mint egy finoman metszett drágakő, hibátlan formájú lírai ékszer, éteri távolságokat magába sűrítő: „a Pilis csendje vesz körül / csillagokkal behintett ég alatt / szikrázó fagyban észlelem / közelmeleg kerülget / kívül belül (közelmeleg). Itt is megfigyelhető Sajgó Szabolcs egyik legjellemzőbb költői eljárása, az ellentétezés, ám az ő ellentéteiben nem feszültségek robbannak, hanem inkább a béke, az életigenlés, a teljesség, a boldogság tolmácsolóinak érezhetjük őket. Ezek az ellentétek a világegyetemet kapcsolják össze, biblikus áhítattal telítettek és ezzel egyetemessé tágítják a mondandót. Fénybe keretezett ékkőnek tekinthető a februári reggel is. „megint ragyog” – indít a költő, akinek „a fény üzen” záróakkordként. Az örömnek ez a metaforikus játéka fogja körbe az „ágyékig szélfútta hóval” borított szép „fagyos világot”, amelyben a magány didergésébe belekacsint „a kék” mint a fény előhírnöke. Annyira képszerű, annyira látható és érezhető „a hideg űrön téren” szétáradó reggeli ragyogás, hogy akár le is festhető. Ám azt a hirtelen szétáradó meleget, ami az embert az élethez kapcsolja, ami szavakon kívüli, talán csak a zene tudná igazán érzékeltetni. A logion című költeményében az életet az örömmel, az örömre való nyitottsággal azonosítja. „ha ma még nem örvendtél /… jobb is lett volna meghalnod”, üzeni kemény határozottsággal Lukács Jánosnak, mert hiszi, hogy „aki él örül / aki nem örül / nem él”. Sajgó Szabolcs lélekutazó, aki a hit, az öröm, a szeretet, a szavak ereje révén lesz a csillagoknak társa, aki a csendben meghallja magát a csendet, de azt is tudja, hogy a világ csak úgy teljes, ha a lelkiek anyagi valóságban vannak jelen: „orvos műszer nélkül / patikus gyógyszer nélkül / illat és szín szirom nélkül / napfény a napja nélkül / szekszárdi vörös kupa nélkül / remete nélkül / bablevesillat bableves nélkül / ölelés kar nélkül öl nélkül / az emberi lélek ilyen / test nélkül (testlélek. Vesztergombi Józsefnek). A szeretetről énekel a Záhonyiné Varga Juliannának dedikált akit hordoznak című versében: „amit szívedben hordozol / van / és más semmi nincs” véges életünkben, olvassuk, ezzel szemben a végtelen és hatalmas, teremtett világ van mindörökké és hordozza jelenünket és jövőnket, „a tegnapi virágillatot”, a holnapok terveit, szeretetet és féltést, akikből vétettünk, az ősök édeni lábnyomát – mindent, amit a szív fontosnak talál. Egyik kulcsszava a csend. Misztikum, titok a csend, amely – és megint a tetten érhető sajgói ellentét, talán a

2010. november

Sulitéka Talált sorok (Előszó) Mitől jó egy vers? Megbízható anyagból épül. Ebben a kötetben feltűnnek szavak, amelyek gyerekkorunk derűjét, jó ízeit őrzik: szöszmötöl, pucér, kemence. Elég belőlük egy fél tucat. Mellettük kemény kövek a töprengő elme szokatlan szavai: ego, művilág, Nihilföld, látványmorzsa. Ezekből is kevés kell. A jó vers szavainak zöme hétköznapjaink szókincséből való. Ezek az ismerős szavak itt nem ünneplőben, de váratlan tisztaságban sorakoznak elénk, szinte születésük örömében, menten a megszokás, a hazugság szennyétől, kopásaitól. Találkozásuk váratlan fényeket nyit. Ilyesféléket: „szakadnak persze kötelek / és hullanak viselhetetlen terheid”; „közelgő őszt fülelsz mint falevél”. A jó vers tartalmas. Elemeit erős indulatok árama sodorja. Retorika, amely nem meggyőzni igyekszik az olvasót, inkább a költőből szakítja ki a rejtőző érzést, reményt, ámulatot. Dallam, amely nem kísérőzene: súlya van, nyoma marad. Kihez szólnak ezek a versek? A költő talán önmagának mormolja őket. A huszadik század elején Ady arról írt, hogy „minden Egész eltörött, / minden láng csak részekben lobban”. Versére Kosztolányi sorai feleltek: „Ezer darabra törtelek, te tág, / elbírhatatlanul zavart világ. / Jobb is nekem nem nézni az egészbe, / beléfogózni egy-egy csonka részbe.” Sajgó Szabolcs valami másról számol be: „mondd azt hogy reggel / mondd virágzó almafa… / mondd az örök nap ragyog / ami eltörött mind egész”. Nem vitázik, nem prédikál. Szóvá teszi a tapasztalatait. Fülel – közelgő őszt; mint fák ketrecébe zárt hold, tükröz napot. Jelenits István

legnagyobb! – hallható a meghallásra képeseknek. Hallható a motorzúgásban és a gyermeksírásban, a madárdalban és magában a csendben. De nemcsak a hallható hallhatatlanban, hanem a színekben, a világmindenség minden zugában. Ez a csodálatos hanglátás és színhallás szinte zsoltárossá hangolja a sorokat, és imádságos fohászban oldja fel az érzelmi feszültséget: „add Uram / hogy ne legyek süket” (a csend betölt). Sajgó Szabolcs az élet minden mozzanatát fel-, illetve megmérő ember, aki „megtalálja a megtalálhatatlant és leírja, pilinszkys finomságú képekben villantja elénk. Igen, mert itt már csak a kép használható, csak a kép tud fényes kicsi, ember tükör-szikrája lenni a Világosságnak” – írja Czakó Gábor az űrön áthajolva című kötet előszavában. Ugyanitt olvassuk: Sajgó könyve „arról szól, amiről nem lehet beszélni, aminek leírására minden szó kevés és alkalmatlan. Nyilván ezért a versforma, mert a költészet talán és esetleg még a mi szellemtagadó Gazdaságkorunkban is kultikus beszéd. Vagyis nem fecsegés, nem szakma és mondat és művészetipar, mert ének a Létről.” Mert ének a Létről. Ezért szeretem Sajgó Szabolcs verseit. Dancs Rózsa Fotó: Telch György

27

Sulitéka

Életre kel a legenda? Újságárusoknál a Nyugat Ma első száma Alapítói reménykednek benne, hogy néhány év múlva nevezetes dátuma lesz a magyar újságírásnak 2010. tizedik hónapja: először jelent meg ugyanis az elmúlt század legnagyobb hatású irodalmi újságának, a legendás Nyugatnak a Nyugat Ma címet viselő jelenkori változata. Nyilván sokak megrökönyödésére a kiadó az a Klapka György, aki a Vámház körúti zálogházáról készített tévéreklámokból ismerős mindannyiunk számára, de eddig nem tudhattuk

ÚJ KATEDRA

róla, hogy régi vágya teljesült, amikor író édesapja emléke előtt is tisztelegve támogatni igyekszik a megtépázott hírnevű kortárs magyar irodalom képviselőit. Klapka mellett a Nyugat Ma alapítója még Konyári János borász és Szabó Zoltán Attila főszerkesztő. A kéthavonta ötezer példányban, huszonnégy oldalon megjelenő, 560 forintért megvásárolható Nyugat Ma az alapítók szándéka szerint új színt és minőséget hozhat a kortárs irodalomba és a magyarországi közéletbe. Az első szám szerzői között találjuk Csukás Istvánt, Kálloy Molnár Pétert, Kiss Máriát, Lackfi Jánost, Palya Beát, Pozsgai Zsoltot, Szarka Tamást, Tamás Menyhértet és Zalán Tibort. (Szerkesztőség: [email protected]) H. G. M.

Még ne szállj el, kis Madár! Tizenkét menetes beszélgetés Erdei Zsolttal Egy rádióműsor után esett meg, hogy Erdei Madár Zsolt és a riporter, Szegő András egyszerűen nem tudták befejezni a beszélgetést, úgy belemerültek két súlycsoportban is profi ökölvívó világbajnoki címet szerzett sportolónk életének és pályafutásának elemzésébe. Bárhogy történt, az interjút újabb és újabb beszélgetések követték, s most kezünkbe vehetjük Szegő Madárról írt, stílusosan tizenkét fejezetből álló könyvét. A Kossuth Kiadót illeti a dicséret, hogy a szakmájukban egyaránt kiemelkedő két izgalmas egyéniség megdöbbentően őszinte vallomássorozata közkinccsé válhatott. „Nagyon szeretem Erdei Zsoltot – írja a szerző. – Egy

Erdei Zsolt

1974. május 31-én született Budapesten. Általános iskolába Dunakeszin, majd Újpalotán járt, érettségi bizonyítványát pedig a Csanádi Árpád Gimnáziumban szerezte meg. Jelenleg a Testnevelési Egyetem ökölvívóedző szakának hallgatója. Magassága 178 centiméter, súlya 81 kilogramm. 1985-ben kezdett el bokszolni. Az amatőrök között junior Európa-bajnok, többszörös felnőtt magyar bajnok, kétszeres Európa-bajnok, világbajnok, olimpiai bronzérmes. A profiknál öt esztendőn át volt folyamatosan a WBO félnehézsúlyú világbajnoka. Harmincegy hivatásos mérkőzését mind megnyerte, tizenhét alkalommal KO-val, címét tizenegy alkalommal védte meg. Kihívó hiányában átadni kényszerült világbajnoki övét, ám ezt követően egy súlycsoporttal feljebb, cirkálósúlyban is világbajnok lett. 2005-ben kötött házasságot, felesége Arabella Delmar, fia a 2007ben született Viktor Zsolt.

28

olyan időszakban, amikor a sportolók nagy része kénytelen a média, a szponzorok, élősködő sportvezetők, píárosok igényeinek, követeléseinek, előírásainak megfelelően folytonosan szerepelni, pózokba merevedni, figurákat alakítani, ő azon kevesek közé tartozik, akik meg tudtak maradni nagyjából azonosnak önmagukkal. Szeretem benne a nagy küzdőt, a nagy harcost, a nagy szamurájt, aki vállalja önmagát, az életét, a sorsát.” Ennek a hozzáállásának köszönhetően tudhatunk meg szinte minden lényegeset Erdei Zsoltról, a gyerekkorától kezdve a világbajnoki övei megszerzéséig soksok fontos mozzanatot az életéről, gondolkodásáról, érzéseiről. Nem is bokszolni akart, hanem birkózni! „Tízéves voltam, amikor elkezdtem, és eszem ágában sem volt elkezdeni. Féltem attól, ha a szorítóba lépek, megütnek, és betörik az orrom. Birkózni akartam, de nem volt hely a KSI birkózószakosztályában, és átirányítottak a bokszolókhoz…” A boksz igazi mentőövvé vált számára. „Fölköltöztem Pestre, csúfoltak a gyerekek, nem volt barátom, rossz voltam az iskolában. Amikor tollbamondás volt, ahány hibát ejtettem, annyi kokit kaptam a tanárnőtől. Ha nem kokit, akkor az orromra húzott egy vonást, és ahány hibát ejtettem, annyi vonást tett az or-

2010. november

ÚJ KATEDRA

romra. Állandóan balhéztam, bandáztam, verekedtem. Óriási szerencse, hogy megtaláltam a bokszot.” Hagynunk kell, hogy történjen, aminek történnie kell? „Bementem vizsgázni, úgy, hogy nem tanultam semmit irodalomból. Nem vizsgázni mentem be, hanem óra volt, és közölték: vizsga lesz… Bosszankodtam, berzenkedtem, aztán kihúztam egy tételt: Petőfi Sándort. Melyik magyar ember az, aki ne tudna Petőfiből négyesre felelni?! Én is négyesre feleltem. Görcsöltem az érettségi vizsga előtt is, aztán kivágtam a kisujjamból. Az ember csomó mindentől fél, ahelyett, hogy hagyná, az történjen, aminek történnie kell…” És vajon fél-e világverő, nagy bokszolónk a mérkőzései előtt? „Mindenki fél! Esetleg van olyan, aki ezt nem ismeri be, sőt saját magát is azzal áltatja, hogy ő nem fél senkitől, semmitől. Ilyen nincs! Mindenki fél, ha mástól nem, a vereségtől. Én is félek a vereségtől!”

Vélemények Madárról Müller Péter: „A nagy példaképeink mindig harcosokból kerültek ki. Ők a hősiesség szimbolikus megtestesítői. Zsolt megmaradt egy végtelenül egyszerű, szerény embernek. Gyönyörűséges, hogy őt nem is igazán az eredményei, hanem a lénye miatt szeretik. Mert ebben az országban az emberek zöme ilyen. Sajnálják és fájlalják, hogy nem elég stricik, nem elég gazemberek, és ezért rokonságot éreznek Erdei Zsolttal! Sokkal inkább, mint azokkal az ellenszenves mutatványosokkal, akik a hiúság, a trükkök, a látványosságok, a becsapások, a különböző aljasságok eszközeivel élnek.” Kovács Kokó István: „Ha picivel könnyebben verhető bunyós lett volna, akkor könnyebben megnyílt volna az amerikai piac. Az ottani menedzsmentek, akikkel az Universum folyamatosan tárgyalt, könnyebben rábólintottak volna egy-egy mérkőzésre. A menedzsmenteknek az a céljuk, hogy a lehető legkisebb rizikóval a lehető legnagyobb erkölcsi és anyagi hasznot bezsebeljék. Erdei Zsolt esetében a mérkőzés viszonylag minimális pénzügyi nyereség, hatalmas szakmai rizikóval.”

2010. november

Sulitéka Rajongói szerencséjére nem óhajt még pontot tenni ennek a csodálatos ívű pályának a végére, lapzártánk idején kötött le három meccset Amerikában. „Most úgy érzem, hogy egyelőre még korai lenne abbahagyni. Néha vannak olyan pillanataim, hogy már a hátam közepére kívánom az egész edzést, és most nehéz lesz újból elkezdeni. De ha azt mondják, hogy Bernard Hopkins ekkor és ekkor, itt és itt és ennyiért, az szerintem piszokul fog motiválni. Még ég bennem a tűz, annak ellenére, hogy harminchét éves vagyok. Alig várom, hogy legyen valami. Még mindig gyors vagyok, és egyetlen pillanat alatt olyan kondiba kerülök, amilyenbe csak lehet. Az eszem megvan, a sorozataim, a kombinációim megvannak, tehát nagy baj nem történhet…” Szegő András Madár című könyve alapján összeállította: H. G. M.

Miklósa Erika: „Zsolt lényében van valami sajátos varázs. Több mint figyelemre méltó egyéniség. Nem tudom, hogy a saját egyéniségéből eredően, vagy más kárán tanulva, de volt annyi esze, hogy ő ezt nem úgy műveli, hogy abban bármi hamis vagy álságos lenne.” Presser Gábor: „Zsoltban leginkább azt szeretem, hogy van benne valami tüneményes kisfiúság, ami a szemeiben ott lakik. Hogy érzem, szeret bokszolni, szeret győzni, szeret játszani. Igazi játékos kamasz, aki ménkű kemény, és ménkű nagyokat tud ütni…” Törőcsik Mari: „Szeretem, mert szeretnivaló ember.” Cserhalmi György: „A mai világban ez a becsületes, célratörő boksz már kiveszett. A cirkusz kell, és ez Erdei átka. A világ legbecsületesebb ökölvívója, aki nem akarja agyonverni az ellenfelet, csak annyira veri meg, amennyire kell, és úgy látszik, erre a cirkuszéhes világban nem vevő a közönség. A német klubbal vívott sokéves viadala is ezt mutatja.” Kemény Dénes: „Maximálisan alkalmazkodik a törvényszerűségekhez, és maximálisan él a helyzet adta lehetőségekkel. Aki ezt így együtt tudja, az igazi nagy klas�szis.”

29

Mesevilág

ÚJ KATEDRA

A Kisgyermek

Szaklap a születéstől nyolcéves korig tartó életszakaszról A Magyar Pedagógiai Társaság és az OVOKEM Kft. által 2007-ben létrehozott és évente 5 alkalommal megjelenő A Kisgyermek című szakmai periodika hiánypótló, hiszen nincs másik folyóirat, amely a születéstől nyolcéves korig tartó életszakasz egységet alkotó nevelési folyamatának kérdéseivel és a mai tanulási-tanítási felfogás módszereinek elméleti és gyakorlati felvetéseivel foglalkozna. „Minden kisgyermeknek lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy olyan környezetben nevelődjön, amely elősegíti az önmagához képest legoptimálisabb fejlődését. Ehhez kíván hozzájárulni e szakmai folyóirat az aktuális információktól kezdve a tudományos kutatások bemutatásán át a szakmai gyakorlat megvalósításáról tájékoztató írásokkal, azokat segítő javaslatokkal, ötletekkel, angol nyelvű irodalom, valamint tapasztalatok közzétételével. […] Több okra is hivatkozhatunk, mely a lap megszületését indokolta. Ha a neveléstörténeti értékeinket vesszük számba, Nagy László, a reformpedagógia jeles képviselője 1907 tavaszán jelentette meg A Gyermek című lapot. Beköszöntő cikkében hangsúlyozta, hogy az a tudomány, amely a gyermek nevelésével foglalkozik, közkincsé kell hogy váljon a gyermekek nevelése és védelme érdekében. A folyóirat nemzetközi szinten is elismerést vívott ki. A másfél évszázada született pedagógus munkássága jelentős szerepet játszott a gyermekközpontú gondolkodás kialakulásában – áll a lapalapítás indoklásában. – A Kisgyermek lap alapítói a múlt értékeire támaszkodva a jelen kisgyermeknevelőinek akarnak olyan bázislehetőséget teremteni, mely a gyermekközpontú gondolkodás és kompetencia megteremtése érdekében ad támaszt, segítséget, szakinformáltságot.” A lap bölcsődei gondozókhoz, óvodapedagógusokhoz, tanítókhoz, gyógypedagógusokhoz, logopédusokhoz, pszichológusokhoz, orvosokhoz, védőnőkhöz, szülőkhöz, nagyszülőkhöz, dédszülőkhöz, illetve mindazokhoz a gyermekekkel foglalkozó felnőttekhez szól, akik nyolcéves kor alatti kisgyerekeket nevelnek, vagy tevékenységükkel hatnak gondozásukra, nevelésükre, tanulási folyamataikra. A lap olvasói többségében kistelepülések lakói. A lap főszerkesztője Villányi Györgyné Jutka, aki a kisgyermeknevelés elkötelezett képviselője. Munkatársaival – Angyalfiné Varga Julianna, Pázsikné Szilágyi Gabriella, Kondorné Kovács Irén, Kiss Anita és Zsember Gyurcsy Márta – a szakmai információáramlás és a változásokkal való lépéstartás érdekében keresik és továbbadják a korszerű gyermeknevelés elméleti téziseit, eredményes megvalósításának gyakorlati tapasztalatait, az azt segítő lehetőségeket, innovatív tevékenységeket. A szakemberek beszámolói mellett egyre több cikk jelenik meg szülői indíttatás alapján; ezek az együttnevelés felelősségének és partneri szerepének fontosságát erősítik meg. A vállalt munka megvalósítását a szerkesztőbizottság kétévenkénti értékelő munkája segíti, melynek során Csillag Ferenc, Kósáné Ormai Vera, Romhányi Flóriánné, Szombathelyiné dr. Nyitrai Ágnes és Vass Vilmos kritikai észrevételeikkel adnak tanácsot a lap szerkesztőinek. A lap NEVELÉS–MINTA–ÉRTÉK rovata elméleti és gya-

30

korlati tapasztalatokat, kutatásokat ismertet, az Ajánlás– Ötlet a napi munka színesebbé, tartalmasabbá tételéhez nyújt segítséget. A ZÖLD OLDALAK a zöld óvodák jó gyakorlatait, a Zöld Óvoda bázisintézményeinek munkáját mutatja be. A fenntarthatóság pedagógiájának elvei egyre inkább tért hódítanak a ma pedagógusai körében. A Zöld Oldalak összefűzésével külön kis füzet állítható össze környezetvédők, természetvédők részére. A LEVELEZŐ rovatban pszichológus válaszol aktuális olvasói levelekre; a PÁRBESZÉD rovatot újonnan indították az együttgondolkodás, egymás meghallgatásának még hatékonyabbá tételére. A lap megvásárolható a budapesti Krasznár és fiai könyvesboltban (VII. ker., Damjanich utca 39., tel.: 1/322-1485), a Tankönyváruházban (VII. ker., István u. 41., tel.: 1/322-3916) vagy megrendelhető a www.akisgyermek.hu oldalon letölthető formanyomtatványon. Lajtai Kadocsa Klári

2010. november

ÚJ KATEDRA

Mesevilág

Világgá megyek Társasjáték a magyar népmesék vándorútján A felnőtt is nagy gyerek, aki szeret játszani – állapítjuk meg gyakran, s örülünk, amikor egy felnőttet a gyermekével társasozni látunk. A játékboltok polcai rendkívül sok, színes, képességet és készséget fejlesztő társasjátékot kínálnak, de ezek többnyire a jelenleg divatos rajzfilmek változatai. Ám létezik egy olyan, a népmesék világába kalauzoló, hagyományainkat feltáró, a népi értékek, bölcseletek egész tárházát kínáló, különösen gazdag magyar népmesekincsünket megőrző társasjáték is, amely egyedülálló a kínálatban, s amely – talán éppen ezért – a játékboltok polcain csak ritkán bukkan fel. A Világgá megyek társasjáték kétéves kortól kilencvenkilenc éves korig két játéklehetőséget kínál. Az alapjátékban, a hagyományos társasjáték szerinti szabályoknak megfelelően, az általunk választott figurával a dobókocka segítségével haladunk a pályán. A táblák egyediek és a játékosok kora szerint bővíthetőek. A játék célja az, hogy a gyerekeket bevezesse a népmesék világába, megismertesse velük annak jellemző eseményeit, tárgyait, szereplőit. Az alapjáték szabálya szerint csak az léphet tovább, aki tudja, hogy mi az a tárgy, amelyikhez érkezett, és azt mire használják. A játék óvodákban szemléltetőeszközként is kiválóan alkalmas. A másik változat tanulási lehetőséget kínál kisiskoláskortól. A gyerekek például fogalomcsoportokat gyűjthetnek többféle témakörben, úgy mint ruhadarabok, használati tárgyak, varázseszközök, állatok, pásztorkodás szavai stb. Ez a változat is játszható táblával vagy anélkül. Mint a mesében, az út is megválasztható, a játékosok piros, sárga vagy zöld úton haladnak. A játék mezőinek leírásánál találkozhatunk a népmesék egyes elemeivel, mint tarisznya, bocskor, hamuba sült pogácsa stb. A társasjátékot az Emese Kis Csillaga Kulturális Alapítvány hozta létre és forgalmazza. A bevételből további céljaikat kívánják megvalósítani, a Népmese Múzeum létrehozását. Az állandó kiállítás célja a magyar népmesekincs megismertetése, az olvasás megszerettetése, a hagyomány: ősi kultúra, vallási motívumok, néprajz, népművészet megismertetése; a magyar nyelv gazdag szókincsének, logikájának, struktúrájának, a benne rejlő életfilozófiának a bemutatása; a népmesék nyújtotta morális értékek felmutatása. Amikor gyermekeink elindulnak az élet vándorútján, lehetővé kell tennünk számukra, hogy ezt tarisznyájukban egy egész életre való szellemi táplálékkal tehessék meg. A társasjáték és a tervezett múzeum ezt a gondolkodást szeretné továbbadni. Lajtai Kadocsa Klári

2010. november

31

Mesevilág

ÚJ KATEDRA

Kanizsa József: Cinke hívogató Gyermekversek – rajzok

Új, kedves kis könyvecskével lepte meg a gyerekeket Kanizsa József író, költő, meseíró, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör titkára. A Bogarak, Háziállatok, Vadonélő állatok fejezetek versei mind egy-egy állatot mutatnak be a kicsiknek, de nemcsak versben, képben is: minden vers melletti oldalon színes ábrák, Furulyás K. Barbara grafikus rajzai jelenítik meg képileg is a gyerekek kedvenc állatait. Kanizsa József költő nagyon szereti a gyermekeket, eddig 14 gyermekkötete jelent meg – tíz verses- és négy mesekönyv – s most újra kis olvasóinak kedveskedik – írja a kötet Utószavában Antalfy István, hozzátéve még, hogy Kanizsa részben régebbi, részben új versikéi ezúttal is „az általa an�nyira szeretett természetről, a közvetlen környezetében előforduló bogarakról, háziállatokról és vadon élő állatokról szólnak. A csigabigától, a katicabogártól, a bocitól, a fecskétől az őzikéig szólnak, akik megszólalnak, akiket a költő megszólaltat. De ott vannak az égitestek is, a csillagok, a nap, a hold…” A költő igaz zalai szívből jövő érzelemmel írta ezeket a verseket. Mert Kanizsa József büszke arra, hogy Zala megye szép tája, a kedves szülőfalu, Zajk indította el az élet és a költészet útján. Igazán megragadó, ahogyan őrzi magában a szeretett szülőföldet – még a leveleit is rendre így írja alá: „zalai szívvel: Józsi bá”. Gyermekkora óta forgatja a tollat. Ez ideig 29 kötete látott napvilágot, és mintegy 200 antológiában szerepel művei­ vel. Első írását a Zalai Hírlap jelentette meg 1958-ban, s a lap

azóta is közli verseit, bemutatja könyveit. Emellett számos más folyóirat is szívesen fogadja vers- és prózamunkáit. A gyerekekhez az utóbbi két évben négy kiadvánnyal fordult: 2008-ban a Sántalábú Vadkacsa lakodalma című mesés- és a Koncz Etával közös kiadású Csendvarázs verseskönyvekkel, 2009-ben pedig a Két kavics című verseskötettel, valamint a Karácsonyi ének kifestővel. Munkáját számos díjjal, elismeréssel jutalmazták, köztük 2002-ben a Magyar Kultúra Lovagjává avatták. 2009-ben Kőbánya díszpolgári címmel tüntette ki. Nem véletlenül, hiszen igen aktív tagja a kerület kulturális életének, 2007-ben például megalapította a Kőbányai Írók, Költők Egyesületét, amelynek örökös tiszteletbeli elnöke. Furulyás K. Barbara 1989. december 31-én született Budapesten, azóta is Pestszentlőrincen él a családjával. Gyermekkora óta két dolognak szenteli az életét: a képzőművészetnek és az állatoknak. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola alkalmazott grafika szakát 2009-ben egy pályázat keretében megrendezett kiállítással zárta a Ponton Galériában. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakos hallgatója. (Kanizsa József: Cinke hívogató, Krúdy Gyula Irodalmi Kör, 2010) Varga Gabi

A Rákoshegyi Bartók Zeneházban jártunk A századfordulón Rákoshegy önálló település volt. Budapest közelsége és vonattal való megközelíthetősége révén számos művésznek adott csendes, alkotói otthont. Budapest XVII. kerülete ma is biztosítja művészei számára a megbecsülést és az alkotás lehetőségét. Jó példa erre, hogy Rákosmente Önkormányzata 2006-ban létrehozott egy alapítványt Bartók Béla egykori házának felújítására és abban koncertek szervezésére. Egyre többet hallani a Rákoshegyi Bartók Zeneházról és Bokor Jutta operaénekesről, aki az intézmény lelke és motorja. Őt faggattuk a házról és a terveikről. – Milyen kapcsolata volt Bartók Bélának Rákosheggyel? – Először egészen fiatalon, 18 esztendős korában járt itt, 1899ben. Nagyon tetszett neki a környék, és amikor később, 1911ben olyan, Budapesthez közeli területet keresett, amely vonattal is viszonylag könnyen elérhető, akkor találta meg a Teréz (ma Hunyadi) utcai házat, amely valaha grófi kúria volt. Itt élt egészen 1920-ig. Alkotó korszakának legjelentősebb időszaka volt ez. A házat ma nehézkes tömegközlekedéssel megközelíteni, de az autóval érkezőket csodálatos parkoló várja hét kapuval, akárcsak a Kékszakállú herceg várában – egyébként ez volt Bartók szerencseszáma, s az enyém is ez… – Hogyan került kapcsolatba a házzal? Egyáltalán honnan jött az ötlet a felújítására és zeneházzá alakítására, hisz’ ez egy lakatlan épület volt? – Valóban lakatlan volt éveken keresztül és a felújítása is

32

elmaradt. A mellette lévő kis házban festőiskola működött. Három évbe tellett, mire az önkormányzattal rendeztük a számlákat – mert többek bejelentett lakcímeként szerepelt –, majd 2006. szeptember 22-én birtokba vettük. Az önkormányzat létrehozta a Zeneház Közalapítványt, és felkért, hogy vállaljam el kuratórium elnöki tisztét. Azzal a feltétellel mondtam igent, hogy a Zeneház Bartók nevét viselje. A ház tulajdonosa az önkormányzat, üzemeltetője a közalapítvány, a programokat is az utóbbi szervezi. Mint a kuratórium elnöke és művészeti vezetője felelős vagyok az alapítványért minden tekintetben, beleértve az elszámolásokat is, és azt, hogy tartalommal töltsük meg a házat. Egy könyvelő és egy adminisztrátor van ebben a segítségemre. – Mi alapján állítják össze az előadásokat? Kiket hívnak meg általában?

2010. november

ÚJ KATEDRA

– Évente két Bartók-ünnepet tartunk: születése (március 25.) és halála (szeptember 25.) évfordulóján, javarészt Bartókművekkel. Ilyenkor az ország különböző területéről érkeznek neves előadóművészek, akiknek a szereplése megtiszteltetést jelent a ház számára, de számukra is az, hogy Bartók egykori otthonában léphetnek fel. Vannak közöttük fiatalabb, illetve beérkezett művészek is. Budapest zenei intézményi ranglistáján az ötödik helyen állunk. Egyre több zongorista jelentkezik nálunk. Ilyenkor látom, hogy ez az ország milyen gazdag. Hatalmas tehetségű fiatal zongoristáink vannak, fellépési lehetőség nélkül, pénz nélkül. Mindenki nem mehet tanítani sem, mert nem biztos, hogy alkalmas rá, ahhoz egyfajta letisztultságra van szükség, így sajnos egyre több tehetség parlagon hever. – Számos előadást a legfiatalabb korosztálynak állítanak össze. Mikor kell a zenei nevelést elkezdeni, hogy a gyerek zeneértővé váljon? – Szerintem a fogantatás pillanatában. A terhesség ideje alatt elsősorban klasszikus, romantikus és barokk zene hallgatását javaslom, közülük is Mozart-szimfóniákat vagy szonátákat, Bach-, Vivaldi-darabokat, versenyműveket vagy preklas�szikus szerzők alkotásait. Nagyon hasznos, mert a gyerekben kialakul egyfajta ritmus, bizonyosság, lélegzés, amely befolyásolja az embrió egészséges, harmonikus fejlődését. Hatalmas a zeneirodalom, óriási aranybánya, és ez a gyerekek számára is érthető. Volt itt ének- és daltanulás, meseopera, mesejáték, mesefilm, hangszerbemutató. A gyereknek az a fontos, hogy mindig újabb és újabb dolog történjék vele. A tapasztalás, a megtapasztalás náluk a lényeg, éppen ezért meg kell mutatni nekik ezt a csodát is. Tőlünk nem mehet el gyerek anélkül, hogy valamit ne vinne haza. És azt reméljük, hogy a gyerekek a zenei kultúra megváltoztatásával talán nevelő hatással tudnak lenni szüleikre is. – Elsősorban a XVII. kerület oktatási intézményeinek a diákjai járnak ide. Mennyire ismerik a Bartók Zeneházat más kerületek és települések óvodái, iskolái? – Gyakoribb vendégeink a szomszédos XVI. kerületiek, de jártak már nálunk a XI., a XVIII. kerületből, Budafokról, ezenkívül Pécelről, Gyömrőről és Gyálról is. Magunk felkerestük a Heim Pál Kórházat, a Parafónia Alapítványt, a Kecskeméti SOS Gyerekfalut. Ha sikerül pályázati forráshoz jutnunk, akkor elindulunk mi is.

2010. november

Kottavarázs

– A pályázati források mellett miből tudnak bevételekre szert tenni? – A kultúra mindig deficites volt és mindig az is lesz. Pusztán a belépőjegyekből nem lehet sem egy programot, sem egy intézményt fenntartani. A kultúrára áldozni kell: az országnak, a kormánynak, a vezetőségnek, a kultúrába való befektetés ugyanis megtérül. Az az álmom, hogy olyan mecénást/vállalkozót találjak, aki azt mondja, hogy a Rákoshegyi Bartók Zeneház éves fűtés- vagy villanyköltségét átvállalja. Nekünk ez hatalmas segítség lenne. Megalázó a folyamatos koldulás, amit minden civil szervezetnek végeznie kell, s még megalázóbb az elutasítás. Egy vállalkozónak büszkének kellene lennie arra, hogy ő valamely kulturális intézmény – például a Zeneház – támogatója, az állami vezetésnek pedig tolerálnia kellene a mecenatúrában tevékenykedő vállalkozásokat. – Milyen terveik vannak? – A terveink folyamatosak! Erkel Ferenc születésének 200. évfordulójára készítettünk egy Trilógiát, az október 8-án bemutatott első előadást a második november 26-án, a harmadik december 10-én követi. Ebben végigmegyünk Erkel életén, ismeretterjesztő jelleggel, zenei bejátszásokkal. Reményeim szerint televíziós bejátszásokkal is, film és élőzene formában. Novemberben egy az alkalomra írt, A tisztesség karnagya című színmű kerül színpadra. A harmadik egy Erkel ihletett darab, címe Vádoló múltunk váljék bőséggé, jósággá. Jövő évi programjainkat Liszt Ferenc születési bicentenáriuma határozza meg. Mivel alkotóház vagyunk, fő célunk, hogy arra inspiráljuk a ma élő írókat, költőket, zeneírókat, zeneszerzőket, hogy olyan műveket alkossanak, amelyek ugyanolyan kötelező tárgyak lehetnek néhány száz év múlva, mint nekünk Katona József Bánk Bánja. Cél, hogy új művek szülessenek. – Idén elnyerte a XVII. Kerület Díszpolgára címet, amihez szívből gratulálunk! – Teszem a dolgomat. Nagyon jó érzés, hogy a munkámat elismerik, hogy látják, mennyire fontos az ifjúság és az emberiség nevelése. Ha a vezetők tudnak a Bartók Zeneházról, akkor az intézmények, a családok is tudni fognak róla, s akkor ez egy jó út. További információk: www.bartokzenehaz.hu Lajtai Kadocsa Klári

33

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

Jövőre Liszt Ferencet ünnepli az egész világ Két évszázadnak kellett eltelnie Liszt Ferenc születése óta, hogy az őt megillető helyet foglalhassa el a klasszikus zene korszakalkotó művészei között. Életében olyan mérvű elutasításban részesítették zeneszerzői tevékenységét, hogy teljesen érthető, miért ambicionálta inkább maga is a mindig óriási sikert arató zongorahangversenyeit. Zeneszerzői munkásságát ma már a zseniális újítókkal együtt említik, aki az utána következő nemzedékek, többek mellett Mahler, Dvořák és Bartók műveire is hatással volt. A Liszt Év 2011 kiemelt eseményeit bemutató sajtótájékoztatón Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára emlékeztetett arra, hogy az 1956os események óta hosszú időn keresztül nem kerülhetett sor Magyarországon Liszt születésnapjának méltó megünneplésére, mert a forradalom és szabadságharc előestéjén látta meg a napvilágot. Most törleszthetünk kicsit régi adósságunkból, mert hazánk 2011 első félévében veszi át az Európai Unió so-

ros elnöki tisztét, amely lehetőséget teremt arra, hogy az öreg kontinensen a hazai kulturális intézmények összefogásával, külföldi együttműködéssel megismertethessük Liszt Ferencet mint zongoraművészt, zeneszerzőt, zenepedagógust és az egyházzene reformját céljául kitűző, mélyen hívő, magyarságát mindig hangsúlyozó embert. Az emlékév magyarországi vonatkozású programjait szervező Hungarofest Nonprofit Kft. Liszt Ferenc emberi és művészi alkatának sokrétűségét kívánja bemutatni. A magyarországi Liszt Év nagykövete Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója. Az ünnepségek előkészületei évek óta zajlanak szerte a világon. Több magyarországi zenekar és művész képviseli hazánkat külföldön. A Liszt Év csúcspontja a World Liszt Day, amely keretében 2011. október 22-én Párizstól Szöulig a világ több koncerttermében csendül majd fel Liszt Krisztus oratóriuma. Rubovszky Rita, a Hungarofest ügyvezető igazgatója biztatónak tartja, hogy az előkészítő munkálatokban 25-30 ezer ember vesz részt aktívan. Abban reménykedik, hogy az emlékév végére sikerül „visszafoglalnunk” Liszt Ferencet a nagyvilágtól. (A Liszt Év részletes programja megtalálható a www.liszt-2011.hu oldalon.) H. G. M.

A flamand kultúra mutatkozott be Budapesten A Flamand Kormány és Budapest művészeti központjainak közös kezdeményezésére az Európai Unió belga–magyar elnöksége alkalmából tíz napig ismerkedhettünk a németalföldi régi zenével, könnyűzenével, kortárs színházzal, tánccal és irodalommal, valamint a flamand vizuális művészetekkel a magyar fővárosban. Hogy valóban teljes képet kaphattunk-e a bemutatni szándékozott kultúra jelenlegi trendjeiről, azt szerencsére nem e sorok írójának tiszte eldönteni, ízelítőt kaptunk azonban Nyugat-Európa évszázadok óta meghatározó kulturális alkotóközegének legfrissebb terméséből. A Thália Színházban látható táncelőadás – A Two Dogs Company – I/II/III/IIII – Kris Verdonck „koreográfiája” mindenesetre mellbevágó volt a hagyományos táncestekhez szokott közönség számára. Verdonck ugyanis egy különleges szerkezetre felfüggesztve, a levegőben lógva szerepelteti négy táncosnőjét, akiknek arcizma sem rezdül, miközben ádáz csatát vívnak a technika ördögeivel. Először egy, majd kettő, aztán három, végül négy művész próbálja mindvégig ugyanazokat a mozdulatokat megcsinálni ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Bábuk vagyunk? – teszi fel a kérdést az építészként, képzőművészként és színházi alkotóként egyaránt elismert Verdonck, hiszen számtalan dolog hat ránk, amelyeknek az irányítása csak nagyon kevéssé függ a mi akaratunktól, szándékainktól, céljainktól. Az előadás

34

döbbenetes és felemelő konklúziója mégis az, hogy ezek miatt az egészen apró emberi-művészi értékek miatt a történet nélküli produkciónak van cselekménye, érzelmi, gondolati mélysége, és esztétikai élvezetet nyújt a közönségnek. Az már csak hab a tortán, hogy a négy táncművész egyike a Brüsszelben élő magyar Rózsavölgyi Zsuzsa. A flamand kultúra egy másik szeletét mutatta be a Mikszáth téri Lumen Galériában Annemie Augustijns Ost.Modern című fotókiállítása. A keleti blokk utolsó évtizede jelent meg a képeken, ahogy egy érzékeny fotográfus látja.  H.

Bródy János: Ne várd a májust játékunk eredményhirdetése

Soha nem érkezett Játék-felhívásunkra annyi levél, mint az előző lapszámunkban meghirdetettre. Szerkesztőségünkbe elektronikus, illetve hagyományos postai úton elküldött levelében számos olvasónk jelezte, hogy tudja, melyik két legendás együttes tagja volt Bródy János: az Illés és a Fonográf zenekaroké. A szerencse Molnárné Vajda Zsuzsannának, a Semmelweis Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium könyvtáros–tanárának kedvezett, ő a Scolar Kiadó felajánlását – Bródy János Ne várd a májust című kötetét – már kézhez is vette. Gratulálunk!

2010. november

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

A Pincelakóktól a Szabadiskolákig Dinnyés József már öt és fél évszázad magyar verseiből énekel Szegeden, a hatvanas évek legelején, a Beatles-mánia tombolásakor Dinnyés József és zenészbarátai egyszer csak elhatározták, hogy nem próbálják lekoppintani az angol szövegeket, ahogy az bevált gyakorlat volt a gomba módra szaporodó beatzenekaroknál, hanem saját dalokat énekelnek, természetesen magyar szöveggel. Dinnyés kísérleti Pincelakók és a Szevasz, hogy vagy? nevű együtteseiből szökkent szárba az Angyalok. Ebből a zenekarból indult el az országúton Dinnyés József, és 1967-ben második helyezést ért el az országos pol-beat fesztiválon. A Karrier című szám közönségdíja egyúttal azt jelentette, hogy ő lett a dalmustra legnépszerűbb előadója. „Második vagyok az első sorban” – szokta volt mondani ezzel kapcsolatban Bob Dinnyés, ahogy Bob Dylan után hamarosan elnevezték az egy szál gitárral és szájharmonikával országot járó fiatalembert. Azóta sem volt hajlandó zsűri elé állni, sőt semmiféle zsűri munkájában nem kíván részt venni, legfeljebb tanácsadónak megy el oda, ahol a véleményére kíváncsiak. Véleménye mindig markáns, elég csak a honlapján található idézetre utalni: „A demokrácia természetes hátránya, hogy azok kezét, akik tiszteletben tartják, megköti, s azoknak, akik nem veszik komolyan, mindent megenged.” – A szegedi időszak minden tekintetben meghatározó volt az életében, hiszen nemcsak a tanulmányait, hanem a színpadi jelenléthez szükséges tudnivalókat is az itt élő barátainak, művészeknek köszönheti. – Egy idő után zavart, hogy valami angolhoz hasonlító halandzsanyelven kellene értekeznem a közönséggel, ha színpadra akarok menni a zenekarommal. Talán fel sem merül bennem a gondolat, hogy magyarul énekeljünk, ha tisztességesen meg tudtunk volna tanulni angolul. De bármilyen furcsán hangzik ma már, angolul nem lehetett tanulni az országban, s aki magántanulóként mégis erre vetemedett, annak alaposan utána is néztek, hogy miféle disznóságra használja ezt a rettenetes nyelvet. Szerencsére már akkor is voltak saját gondolataim, így nem jöttem zavarba a dalszövegírástól. Szerettem volna elérni a dalaimmal, hogy mások is megérezzenek valamit a szürke hétköznapok furcsaságaiból. – Mire gondolt? – Például arra, hogy az aszfaltozó munkáját mindenki összetapossa. Az Észkombájn című dalomban harcot hirdettem a technokraták ellen. Milyen aktuális lett ez manapság! De énekeltem arról, hogy a háború mennyire rohadt dolog, mert győztese soha nincsen, csak vesztese. Ebben sem történt azóta változás. Később pedig még a radioaktivitást is szóba hoztam. Kényszerűségből, ösztönösen új műfajt találtam ki. – Kik egyengették az útját az első időszakban?

2010. november

– Veress Miklós Szegeden élő költőnket feltétlenül meg kell említenem, és Paál Istvánt, aki az egyetem színjátszóinak volt a karizmatikus vezetője, a későbbi igazgató-főrendező a Szolnoki Szigligeti Színházban. Tőle tanultam meg, mi hogyan működik a színpadon, a bejövés, a konferálás, a szereplés, a taps megköszönése, meghajlás stb. Régi felvételeken láthatjuk, hogy még a Beatles tagjai is földig hajoltak produkció után a visítozó rajongóik előtt. Rengeteg segítséget kaptam Szécsi József tanár úrtól, Kodály Zol-

tán barátjától, aki műsorvezetője volt a szegedi búcsúkoncertemnek. Olyan elismerő szavak hangzottak el az estem után, még dicsérő kritika is megjelent róla – pedig akkoriban az nagy dolog volt, ha valakiről írtak –, hogy nagyon nagy reményekkel költöztem a fővárosba. A méltatásokban szereplő neveknek persze gondosan utánanéztem, hogy legalább tudjam, kikhez méregetnek engem, kik azok a zeneszerzők, költők, előadóművészek, színházi emberek, akiknek a műveihez hasonlíthatóak az enyémek...

35

Főhajtás – Nem tudom, össze lehet-e számolni egyáltalán, hogy hány magyar költő versét énekelte már műsoraiban! Honnan származik ez a kitartó vonzódása a költészethez? – Egészen pontosan meg tudom mondani, hogy hol és mikor született az első szerzeményem egy magyar költő versére. A kecskeméti Forrás című irodalmi lap 1971-ben indult hódító útjára, első számának fülszövegén Buda Ferenc Ítélet című versével. Uszodon léptem fel, s előző nap megtudtam, hogy Buda is tiszteletét teszi a faluban. Legnagyobb meglepetésére meghallgathatta tőlem a saját versét, amit előző nap megzenésítettem. „Más verset énekelsz-e?” – kérdezte koncert után, amivel megpecsételte a sorsomat: először a barátait, Ratkó Józsefet, az akkor induló Bari Károlyt ajánlotta szíves figyelmembe, s aztán kézről kézre adtak egymásnak a hozzájuk hasonló kiváló úriemberek. Mindenki mondott valakit, akit érdemes felkeresni akár az ország legeldugottabb zugában is. Ratkónál történt Nagykállón, hogy egy Utassy-versben „s” betű helyett és-t énekeltem. Leállított, és elmagyarázta a különbséget. Megtudtam, hogy az „s” is lehet hangsúlyos, ha adunk neki feladatot. Gál Sándornál járva meglepődve tapasztaltam, hogy Tőzsér Árpád 144 soros költeményét fejből elszavalta Zs. Nagy Lajos, a költő barátja, mert az ugyanabban a ritmusban íródott, mint az általam elénekelt Lennék kisgyermek Buda Ferenctől. Buda Liliom és korbács című verse Adyt idézte. Nagyon tetszett. Ettől kezdve bővítettem folyamatosan a repertoáromat, és már nemcsak a kortárs, hanem a korábban élt nagy költőink remekműveit is énekeltem. – Megfelelő skatulya hiányában sanzonénekesként kapott működési engedélyt tizennyolc évesen, amivel el lehetett indulni a pályán, a papír azonban a zeneszerzés rejtelmeire nem tanította meg. A nagyszerű versek kényszerítették ki, hogy ne csak hályogkovács módjára írogassa a hangjegyeket a szótagok fölé? – Ma már ugye a Művészeti Alaptól kapom a nyugdíjamat, mint zeneszerző. De ezért a rengeteg pénzért keményen megdolgoztam! A Zeneakadémia könyvtárát bújtam, különösen a stílusismeret-

36

ÚJ KATEDRA

tel foglalkozó kiadványokat lapozgattam nagy lelkesedéssel. A vers és a zene kapcsolata érdekelt. Elsősorban Bartók és Kodály versfeldolgozásait tanulmányoztam. Bartók Három őszi könnycsepp című műve vagy Kodály Ady Mi mindenről elkésünk című verséhez írt zenéje megmutatta számomra az utat, hogy merrefelé kell indulnom. A mellérendelő gondolkodásmód nyelvét megalkotó Karácsony Sándor pedagógiai munkásságával, módszertanával segített hozzá, hogy azt, amit a fülemmel éreztem, az agyammal is kontrollálni tudjam. Ennek röviden a következő a lényege: a zene és a vers egymásnak egyenrangú partnerei, sőt gyakran egymás szolgái. Időnként a dallam enged, rövidül, hosszabbodik egy-egy hang, ha szükség van rá, máskor a szöveg enged, mondjuk hajlítással, ha a ritmus úgy kívánja. Kodály, óriási szakmai felkészültségről tanúbizonyságot téve, a problémát úgy oldotta meg, hogy a megváltozott ritmusképlettel rendelkező verssorokat más szólamokhoz osztotta be. Ezeket a jó értelemben vett trükköket tudnia kell minden valamire való zeneszerzőnek. A szegedi Horger Antal nyelvészünkhöz fogható tudós, Gábor Ignác, akinek a nevét iskola őrzi a Bajza utcában, verselemzéseiben a tagoló versolvasásról mondott el minden fontosat, amelynek köszönhetően közelebb jutottam a XV–XVI. századi énekmondás technikájának elsajátításához is. Az énekmondók az értelemhez írtak zenét. Ezek nélkül az ismeretek nélkül nem is tudnánk tisztességesen előadni a korabeli egyházi dalokat, hősi énekeket, amelyek nem kötött dallamformában íródtak. A  szegedi református felekezet istentiszteletein, bibliaóráin sok régi egyházi éneket hallottam. Később, mert hivatalosan zsoltárokat nem lehetett színpadon, televízióban vagy rádióban előadni, históriás énekeknek kereszteltem el például a 35., a 79. és a 80. zsoltárt, s úgy vettem fel a műsoromba őket. – Ilyenformán mondhatjuk, hogy a műsorai már a ma működő Szabadiskolák elődei voltak? – A kilencvenes évek első felében, repertoárom rendezgetése közben rájöttem, hogy hiányzik a tarsolyomból a közel három évszázadot átfogó mű-

soraimból még majdnem ugyanannyi. Csokonai idején elárvult a vers, csak a szöveg élt, elmaradt mellőle a dallam. Kiderült, hogy én csak a plebejus költészetet énekelem! Nincs arra érdemes költő a könyvnyomtatástól Csokonai Vitéz Mihályig, hogy megzenésítsem? Nosza, újabb névsorolvasás, kotta, tekerőlant, koboz beszerzése következett, és megpróbáltam öt és fél évszázad magyar költészetéből válogatni. Olyanokat persze, amelyek nincsenek a tankönyvekben. A Hollandiában hagyományossá vált, népfőiskolai jellegű közösségi oktatás, amit nevezhetünk szabadiskolának is, a legszimpatikusabb számomra. A megjelentek ismereteinek kiegészítéséről van szó – deklaráltan nem kioktatásról, amit mindenki gyűlöl –, akár a művész, akár a tanár részéről történik. A Szabadiskola hasonló a korábban rendhagyó irodalomórának hívott, iskolákban tartott előadásokhoz. A történelmi, irodalmi, zenei ismeretek kiegészítése, gazdagítása a célja, nem feltétlenül oktatási intézményi keretek között. Szabadiskolai előadásokat tartok jelen pillanatban Budapesten a Háry Pódiumon, Dombóváron és Felsőzsolcán. Másfél évtizede működik a dolog, nyolc-tíz helyszínnel évente, ami azt jelenti, hogy havi nyolc-tíz alkalommal keresztül-kasul utazom az országot. Nem panaszkodom, elüldögélek szívesen a vonaton. Alkalomszerűen református gyülekezetekben is előadásokat tartok, megfordultam már Dunaszerdahelyen és Erdélyben, de a legszebb élményem Túrkevén volt, ahol közel harminc felnőtt konfirmáció származott abból, hogy a szülők elkísérték gyerekeiket a szabadiskolai előadásaimra. – Állandó helyszínein kívül is szívesen látott vendég számtalan eseményen. Nagykovácsiban az október 23-i ünnepi műsor szereplője volt, aztán Szászberekre vonatozott, és egy különleges estet sem tudtak elképzelni Dinnyés Jóska nélkül: Pósa Lajos és Pósa Zoltán versei hangzottak el nemrég a Heltai Gáspár Könyvesboltban. – Erről szól az életem. Négy évtized kalandozás után is szívesen teszek eleget minden meghívásnak, érkezzen határon belülről vagy túlról egy-egy koncert igénye. H. Gábor Miklós

2010. november

ÚJ KATEDRA

Szertenéző

Jó helyre került a Kaszás gálaest bevétele A székesfehérvári Vörösmarty Színházban rendezett gálaesten adták át idén, immár harmadik alkalommal a Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat polgármestere, Pokorni Zoltán és Szűcs Gábor, a Mozaik Művészegyesület elnöke által alapított Kaszás Attila-díjat. A gálaműsorban Kaszás Attila művészbarátai, országos és világhírnévre szert tett együttesek és előadók szerepeltek, többek között az ExperiDance, a Ghymes, Rudolf Péter a Beugró csapatával, Pápai Erika, Rátóti Zoltán, Stohl András, Szarvas József. A gálaest fővédnöke Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök volt. Az idei év Kaszás Attiladíjas színművésze Mátray László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja. A Nemzeti Színház három éve elhunyt, 1960-ban, Vágsellyén született művésze szellemi hagyatékának ápolására, valamint a magyar ajkú színészek méltó szakmai és emberi elismerése érdekében létrehozott díj ünnepélyes átadó ceremóniája ráadásul jótékonysági esemény, amelynek bevételét idén a Kaszás Attila Szellemi Hagyatékának Ápolásáért

Közhasznú Alapítvány mellett a Vakok Batthyány László Gyermekotthon Római Katolikus Óvodája, Iskolája és a Kemence Varázsa Közhasznú Alapítvány kapta. Az összegyűlt közel egymillió forint ünnepélyes átadására az idén 28. tanévét kezdő, kitüntetett gyermekintézményben került sor. A szimbolikus gesztus alkalmából – hiszen a pénzt már átutalták – megjelent a hegyvidéki Mátyás király úton Pokorni Zoltán, Szűcs Gábor, Spányi Antal és Pápai Erika is. „Attila halálával lavina indult el, az összefogás lavinája” – mondta a színművésznő, az egykori vígszínházas játszótárs. Szűcs annak a reményének adott hangot, hogy ettől kezdve minden évben sor kerülhet a gálaest bevételé­ nek ünnepélyes átadására, Pokorni pedig azt emelte ki, hogy a húsz éve munkálkodó Kemencések újabb munkalehetőséget tudnak teremteni sérült emberek számára, a Batthyányosok diákotthonában lakó, távozni nemigen tudó nagykorúaknak szintén sikerül valamiféle munkahelyet létesíteni. M.

A Komédiumban az Aradi Kamaraszínház

Valóban csodálatos ez a mobilvilág!

Október 25-én az Aradi Kamaraszínház vendégszerepelt a budapesti Komédium Színházban. A Rudolf Hess tízparancsolata című egyszemélyes színdarab már többször volt látható Magyarország és Románia színházi fesztiváljain. A Tapasztó Ernő rendezte előadás egyetlen szereplője Harsányi Attila. A darabot Alina Nelega írta és Anamaria Pop fordította. A produkciót a transindex.ro hírportál a 2008-as év legjelentősebb előadásának választotta, a Thealter Internatinal Fesztiválon pedig elnyerte a legjobb előadásnak járó címet. 2009-ben a toptipp.hu magyarországi kulturális portálon lett az év legjobb monodrámája. A dráma a nürnbergi perben tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, zavaros elméjű vezetőt, Hitler helyettesét a náci eszme által űzött figurának mutatja: hol emberségéből kivetkőzött, bűnét beismerni képtelen vadállatnak, hol félelemtől összerogyó véglénynek ábrázolja. Harsányi Attila maszk nélkül játszik. Hitlerként fröcsög, aztán szenvtelen arccal igazolja rémtetteit. Nyersen marcangol szét húscafatokat, de magát angyalian tisztának és ártatlannak gondolja. A vendégjáték támogatója a Budapesti Román Kulturális Intézet volt. G.

Az Új Színházba lépve Márta István Csodálatos mobilvilág című operatóriumának ősbemutatójához kapcsolódva a fogadótér minden lehetséges pontját hasznosító, nagyszabású installáció látható. A Mobil-Kor-Történet című kiállítás a mobiltelefon minden képzeletet felülmúló hazai térhódítását mutatja be. Tessék: röpke húsz év leforgása alatt megszületett egy olyan előadás is, amely előtt azt kéri a direktor, hogy a mobiltelefonjainkat kapcsoljuk be! A személyi kártyánk ellenében kapott készülékünkre tényleg üzenetek érkeznek előadás közben: videofájlunk lejátszásával mi magunk is részeseivé válunk a nyitány hangáradatának, s ha igényt tartunk rá, később követhetjük az áriák szövegét, sőt a latin nyelven elhangzó Stabat Matert Babits Mihály fordításában olvashatjuk el. Az előadás természetesen az emberi akaratot manipuláló mobiltelefon-világ mindent behálózó hatalmáról szól. Egy híradás-technikai nagyvállalat alkalmazottja addig gyűjti szorgalmasan a jövő tudományos alapú megtervezéséhez az információkat, amíg az adattenger ki nem mos néhány megdöbbentő dolgot a feleségével kapcsolatban. Márta és a librettista, Szálinger Balázs különleges műve „hangokra és térerőre” jó alkalmat teremt a rendezőnek, Szikora Jánosnak arra, hogy görbe tükröt tartson a hagyományos operajátszásnak, s ehhez a játékhoz jó partnerekre talál az Operaház zenészeiben és énekeseiben, valamint a színház színésznőiben, a Jó és a Rossz angyal szerepében feltűnő Nemes Wandában és Bánsági Ildikóban. H. G. M.

2010. november

37

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Virtuális kaland – valóságos nyereményekkel Még egy hónapig, egészen pontosan december 4-ig tart az a diákoknak, tanároknak, szülőknek szóló verseny, amelyet stílusosan Cseh László úszó világ- és Európa-bajnok, olimpikon, a számítógépes játékok nagy kedvelője indított el a Fővárosi Állat- és Növénykert Akváriuma mellett. A Microsoft Magyarország, a Nemzeti Tankönyvkiadó, az egyszervolt.hu, valamint az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület példás együttműködésével létrejött, Tengernyi Kaland címmel futó, oktató tartalmú edutainment alternatív valóságjáték egyúttal országos diák- és iskolai verseny is, értékes nyereményekkel. A szórakoztató kerettörténetbe foglalt feladatsorozatban találkozik tudomány és mitológia,

Edutainment

A szórakoztatva tanítás-oktatás – az edutainment – a huszonegyedik század talán legfontosabb ismeretátadó mechanizmusát jelenti, amikor a diák a játék kedvéért, saját kíváncsiságának kielégítése érdekében sajátítja el az ismereteket. Ezt a lehetőséget aknázza ki nagyszerűen a Tengernyi Kaland játéksorozat.

tanulás és játék, lexikális tudás és tájékozódás az interneten. A játék kifejezetten a tankönyvekben megtalálható, iskolában elsajátított ismeretekre alapoz, ötletesen ösztönözve a diákokat a tankönyvek és az internet hatékony és kreatív használatára. A játék története: egy bizonyos Casper Van Doom egy fedélzetén százmillió dollár értékű rakománnyal elsüllyedt, a háromszáz éves holland kereskedőhajó felkutatásában kéri a játékosok segítségét. A játékra jelentkezők egy rövid regisztrációt követően máris elkezdhetik a pontgyűjtést. Az egyéni győztes az lesz, aki a legtöbb pontot gyűjti, az iskolák versenyét az nyeri, amelyik oktatási intézményből a legtöbb játékos érkezik. Több száz könyv, tankönyv, mozijegy, számítógépes kiegészítő vár gazdára. A főnyeremények: Xbox 360 Kinect™ érzékelővel, Intel Learning Series Classmate PC, Promethean digitális tábla. A legszerencsésebb magyar diákok egy brazíliai tenger alatti kutatóberendezést is irányíthatnak. Tengernyi Kaland honlap: www.tengernyikaland.hu, Tengernyi Kaland mini-játék: http://egyszervolt.hu/jatek/ content/vitorlat-fel.html H.

A Hídember gépei a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum új időszaki kiállításán a XIX. század első felének gépei, újító technikai megoldásai sorában a kontinens első közforgalmú vasútja és egy korát megelőző gőzhajó kelti fel a legnagyobb érdeklődést a látogatók között. Pontosabban szólva: a meglepett látogatók között, merthogy ők – a budapesti múzeumok között első ízben – telefonjaikra audiokommentárokat is letölthetnek. Alig tíz évvel azután, hogy az Egyesült Államokban Fulton megépítette a világ első gőzhajóját, 1817-ben Magyarországon is vízre bocsátottak egy folyami gőzöst, a Carolinát. Gőzgépe mindössze 24 lóerős volt, de megbízhatóan mozgatta a 13 méter hosszú hajót. Megalkotója Bernhard Antal pécsi polgár volt, de nem lett kifizetődő a vállalkozása. A látogatók most felléphetnek a rekonstruált Carolinára. A magyar vasút története 1827-ben kezdődött egy különleges szerkezettel, a Pestről Kőbányáig vezető lóvontatású függővasúttal. A mindössze nyolc kilométeres szakasz 1827. augusztus 20-án nyílt meg az európai kontinens első közforgalmú vasútvonalaként. Ám a következő évben a vállalkozás csődbe ment, a szerkezet faanyagát eladták tűzifának. Az érdeklődők egy rövid szakaszon átélhetik az egykori utazás izgalmait. A Lánchíd a magyar Duna-szakasz első állandó hídja volt. Az építkezés 1839-ben kezdődött meg. A pesti hídfőnél a hídláncokat befogadó lánckamrában helyezték el az egész építmény alapkövét, amelybe pénzérméket, újságot tettek. Az ünnepségen a teljes akkori „elit” meg-

38

jelent, az eseményt, híres festményén, Barabás Miklós örökítette meg. A Duna és a Tisza szabályozásának műszaki alapjait szintén a XIX. század első felében teremtették meg, elsősorban a minden korábbinál részletesebb vízrajzi térképek elkészítésével. E térképek a kiállításon ügyesen összehasonlíthatóak a mai valósággal. M.

2010. november

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Mikszáth tévéjáték, válogatott életműsorozat Egyik legnagyobb írónk, Mikszáth Kálmán halálának százéves évfordulójára emlékezünk idén. Őt idézzük: „Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal, úgy, mint azzal, ha őt műveiben megismerik: ez a legnagyobb jutalma.”

Hegedüs Géza írja Mikszáthról A magyar irodalom arcképcsarnoka című művében: „Sokszor mondották, sokszor le is írták, hogy Mikszáth Kálmán az eddigi magyar irodalom legnagyobb regényírója. Az ilyen kijelentés mindig kockázatos, mert a kultúra, a művészet világában nincs hossz- vagy súlymérték, amely első vagy második helyet igazoljon a legnagyobbak között… Annyi bizonyos, hogy nem lehet oly szűken megszabni a legjobb, legszebb, legjelentékenyebb magyar széppróza-irodalom körét, hogy Mikszáth ne a legelsők között foglaljon helyet.” Nos, műveit 2011 nyaráig huszonkét kötetben adja ki a Kossuth Kiadó, Éji séták és éji alakok című novellája alapján pedig tévéfilm készül a Magyar Televízió Kunigunda úti stúdiójában. Miklauzic Bence rendező Hegedűs Bálinttal közösen írta a forgatókönyvet, a két főszerepet pedig Fenyő Iván (Rikner Mihály) és Székely B. Miklós (Gimey János) játssza. További szereplők még Bánfalvy Eszter, Egyed Attila, Thúróczy Szabolcs, Gazsó György, Lengyel Ferenc és Molnár Erika. A film operatőre Vecsernyés János. H. G.

Babák – az első év

élethelyzetek döbbenetes hasonlóságára és/vagy az abszurditásig fokozott különbségére (erre a legjobb példa, hogy míg Ponijao a koszos birkaitató pocsolyájában pancsol, addig a kis Hattie egy hatalmas jakuzziban teszi ezt édesanyjával). Egy idő után automatikusan felvetődik a kérdés a nézőben – vajon hol jobb felnevelni egy gyereket? Nyüzsgő nagyvárosban, a legnagyobb luxus közepette, babajógával és csoportterápiával, vagy a vadonban, ahol a gyerkőc porban csúszkál és a háziállatokkal alszik? Balmés nem ítélkezik, nem mondja, hogy ez vagy amaz a nevelés jobb lenne a másiknál, egyszerűen csak ábrázol, megmutatva mindegyik életforma előnyeit, hátrányait egyaránt, így a Babák – az első év nem válik közhelyeket pufogtató, didaktikus mozivá. A direktor ráadásul ügyesen használja a humort és ízlésesen ábrázolja a radikálisan különböző környezetből fakadó sajátosságokat. Így a gyönyörűen fényképezett filmetűd magvas tanulság levonása nélkül ér véget, miközben mosolyogva nyugtázhatjuk, hogy a főszereplő babák diadalittas első lépéseiket megtéve elindulnak meghódítani az őket körülvevő világot. Bármilyen legyen is az.

A Babák – az első év című francia dokumentumfilm négy csecsemő mindennapjait követi nyomon a megszületésük pillanatától egészen az első önálló lépéseik megtételéig. Természetesen a film több puszta kronologikus babanaplónál, hiszen Thomas Balmés rendező az egyes kultúrák, emberek, társadalmak között lévő különbségeket igyekszik megmutatni benne egy újszerű, érdekes nézőpontból. A négy csöppség első esztendejét ugyanis a világ egymástól távol eső részein figyelhetjük meg: Ponijao egy nomád namíbiai család nyolcadik gyermeke, Bayar Mongólia sztyeppéin ismerkedik az élettel, Hattie San Franciscóban, míg Mari a neonfényes, hipermodern Tokióban él szüleivel. A majd másfél órás, narráció nélkül pergő képsorokon szemtanúi lehetünk annak, hogy az egyes társadalmakban mennyire másképp gondozzák a csecsemőket, és hogy men�nyire eltérő ingerek érik őket ebben a nagyon is meghatározó életszakaszban. Más, és mégis hasonló. Balmés szellemes vágások és párhuzamos montázsok segítségével mutat rá ezen

2010. november

Simonyi Gáspár

39

7határ

ÚJ KATEDRA

„Kárpátalja, édes haza, nézz nehéz sorsú fiaidra” Thándor Márk versének sorait is érti a Határtalanul Alapítvány „Adjál reményt, kitartást / Isten bizalmát” – fohászkodik a költő először a hazához, majd a népet biztatja: „Dicső Nép nézz magadra, / bízzál önmagadba’, / Járj elől, s ne nézz hátra, / légy Isten sátra, / mi befogad, nevel s véd, / Isten sátra légy!”, majd pedig így: „Ne szíts átkot, / bárki bántott. / Ne szidd a sorsot, / mit Isten reád osztott, / Ne látsszon orcádon bánat, fanyar, / légy igaz Magyar!” A Thándor Márkéhoz hasonló biztató szavakra igen nagy szükségük volt az elmúlt évszázadban a Kárpát-medence északkeleti részén élő nemzettársainknak, annak a százötvenezernél is több magyarnak, aki tudja, mit jelent sorban egymás után Magyarország, Csehszlovákia, Szovjetunió és Ukrajna állam polgárának lenni, anélkül, hogy az ember elmozdulna lakóhelyéről, s aki azokban a vérzivataros évtizedekben az anyaországtól a legelszigeteltebben próbálta megőrizni anyanyelvét s vele kultúráját és azonosságtudatát, jószerivel egyetlen könyvvel a kezében: a Szentírással. Azt viszont mindig szorosan tartotta a kezében – és a szívében. A kifejezetten külhoni magyar könyvtárak alapítására és bővítésére, illetve más kulturális tevékenységekre létrehozott s már ez ideig is komoly referenciákkal rendelkező, budapesti székhelyű Határtalanul Alapítványt egy, a Magyar Rádióban elhangzott műsor után kereste meg 2008 telén a tiszaújlaki születésű, Dunakeszin élő Skripeczky István nyugalmazott tanár – aki többek között a tiszaújlaki Széchenyi István Szakközépiskola újjáépítésében és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola felújításában is elévülhetetlen érdemeket szerzett –, kezdeményezve (és a szervezéshez a segítségét is felajánlva), hogy a közhasznú szervezet a kárpátaljai Karácsfalván, Tiszabökényben és Tiszakeresztúron is végezzen könyvtárfejlesztéseket. A kuratórium tagjai fél év alatt összegyűjtöttek és össze-

Tisztelt Elnök Úr! A Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusa tájékoztatja Önöket, hogy a Határtalanul Alapítvány segítői által összeállított könyveket és kiadványokat az alábbi Nagyszőlősi Járásban lévő 3 iskolai és a Beregszászi Járásban lévő 8 legkevésbé felfejlesztett, valamint a beregszászi főiskola könyvtárnak küldte meg szíves felhasználásra és ismeretterjesztésre: Alapítvány által támogatott iskolai könyvtárak: 1. Karácsfalva (Nagyszőlősi Járás); 2. Tiszabökény (Nagyszőlősi Járás); 3. Tiszakeresztúr (Nagyszőlősi Járás). A Konzulátus által fejlesztésre javasolt, Beregszászi Járásban lévő könyvtárak: A megküldött dobozokban lévő könyveket szétválogattuk gyerek-, felnőtt- és szakmai kiadványokra. A gyerek- és felnőttkönyveket egyenlően szétosztottuk a 8 könyvtár között. A pedagógiai és egyéb iskolai tankönyveket, kiadványokat a magyar főiskolának juttattuk el a tanár- és tanítóképzés elősegítése céljából. 1. Máté Mária könyvtárvezető, Kígyós, 12. sz. Községi Könyvtár (6 doboz); 2. Tari Erika könyvtárvezető, Harangláb, 14. sz. Községi Könyvtár (6 doboz);

40

csomagoltak négy kiskönyvtárnyi kötetkészletet, majd 2009. június 29-én megkeresték levélben a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusát és személy szerint Bacskai József főkonzult, a könyvek helyszínre szállításához a segítségét kérve. A segítségért cserébe az alapítvány felajánlotta a konzulátusnak, hogy a karácsfalvi Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum, a Tiszabökényi Általános Iskola, valamint a Tiszakereszúri Általános Iskola könyvtárát megillető adománymennyiség mellett előkészített negyedik készlet felett önállóan, legjobb belátása szerint rendelkezzék. A kapcsolatfelvétel eredményeként a Magyar Külügyminisztérium 2009. szeptember 29-én kiszállította és átadta a teherautónyi könyvet a Beregszászi Konzulátusnak, 2009. október 10-én pedig Bacskai József főkonzul a következő levelet küldte el a Határtalanul Alapítványnak (részletek): 3. Bodnár Ilona könyvtárvezető, Kasszony, 36. sz. Községi Könyvtár (5 doboz); 4. Mészáros Erzsébet könyvtárvezető, Bene, 30. sz. Községi Könyvtár (6 doboz); 5. Jaró Katalin könyvtárvezető, Gút, 20. sz. Községi Könyvtár (6 doboz); 6. Rózsa Andrea könyvtárvezető, Zápszony, 32. sz. Községi Könyvtár (5 doboz); 7. Bátyu, Községi Könyvtár (6 doboz); 8. Csoma, Községi Könyvtár (5 doboz). A Konzulátus által fejlesztésre javasolt Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Könyvtára: 9. Dr. Orosz Ildikó elnök asszony (8 doboz). Őszintén remélem és bízom benne, hogy Konzulátusunk a jövőben is közreműködhet és hozzájárulhat az alapítvány által nyújtott önzetlen felajánlás eljuttatásához. Az alapítvány nagyra értékelt munkáját a könyvtárak nevében is megköszönve kívánok Önöknek jó egészséget és sikereket. Tisztelettel: Bacskai József főkonzul

2010. november

7határ

ÚJ KATEDRA

A 2009 őszén Ukrajnát sújtó, gyorsan terjedő, halálos áldozatokat is követelő súlyos légúti megbetegedéses járvány miatt a Határtalanul Alapítvány tagjai a könyvek jelképes személyes átadását – amire egyébként minden alkalommal nagy gondot fordítanak – elhalasztották, s erre végül is 2010 őszén sikerült sort keríteniük. A Határtalanul Alapítvány 2010. szeptember 30-án a karácsfalvi Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban, október 1-jén pedig a Tiszabökényi Általános Iskolában, valamint a Tiszakereszúri Általános Iskolában ünnepélyesen is átadta a nevezett iskolakönyvtárak fejlesztésére szolgáló és a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, illetve a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusa segítségével 2009-ben a helyszínekre juttatott adományait. Az eseményeken az alapítványt Erdélyi László társelnök és Horváth Gábor Miklós alapító tag képviselte. Varga Gabriella Mit tudunk Kárpátaljáról? Ha Kárpátalja kerül szóba, elsőként mindenkinek Munkács ma is büszkén álló vára jut eszébe, amelyet annak idején egész Európa csodálatára két esztendőn át Zrínyi Ilona védelmezett maroknyi katonájával a jól felszerelt osztrák hadsereggel szemben. Aki Kárpátalján jár, kötelezően ellátogat arra a hegyre, amely„Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek” Részletek Erdélyi László ünnepi beszédéből (…) Az írás a gondolatok, a beszéd megörökítője. A könyv minden gondolat, megismerés, felfedezés, hagyomány, vallás, történés, ideológia, ismeretterjesztés, tudomány, sport írásos hordozója, a beszélt nyelv őrzője, ápolója, csiszolója, minden művészetek tolmácsolója, képzőművészetek megjelenítésének továbbítója, előadóművészetek alapkelléke, életünk nélkülözhetetlen része. A könyvek elkísérnek kicsiny gyermekkorunktól halálunkig. A könyvolvasás az ismeretek elsajátítása, az ismeretek a tudás pillérei, a tudás pedig, mint tudjuk, hatalom. Amikor zsarnok rendszerek kerültek hatalomra, bezúztak, elégettek könyveket, puhább diktatúrák „csak” betiltották, elzárták az emberek elől. A könyvtől is féltették az uralmukat. Trianont követően az új országhatáron erőszakkal kívül szorított nemzetrészek már csak igen korlátozott mértékben juthattak hozzá azokhoz a könyvekhez, amelyekből anyanyelvükön tanulhattak, művelődhettek, szórakozhattak, olvashattak volna. Más viszontagságok mellett el kellett szenvedniük a gyermek- és iskoláskönyvek szűkségét, a magyar és a nagyvilág irodalmának, tudományos és művészeti ismereteinek hiányát, az írott magyar szóhoz való alapvető joguk és szükségletük megvonását. A szigorúan zárt határokon működött a cenzúrázás, a könyvek elkobzása, az olvasmányok átjárásának hajthatatlan tilalma. Az úgynevezett rendszerváltozás lassan ugyan, de rést nyitott az érzelmi, kulturális bezártság börtönének ajtaján,

2010. november

„A mátrix világában egyre kevesebben érzik, hogy a könyveknek illata van. Hogy jó bemenni egy könyvtárba vagy antikváriumba, évtizedes, -százados sárgult lapok közt böngészni. Hogy másik világba jutunk akkor is, ha színezett metszetek vagy fekete-fehér fotók kísérik a betűhalmazokat, amik az ismereteket közlik. Hogy a számítógépes levelezés pongyolasága mellett felüdülés régi korok nyelvezetét olvasni. Hogy manapság már alig ismerjük fel a kézírást, ami természetes volt dédapáinknak, rejtvény ma nekünk: elolvasni egy régi levelet vagy kézzel írt okiratot. Nem vagyok elkeseredve, én is használom a számítógépet, de még mindig élmény egy új könyv kézbevétele, és örülök a hírnek, ha a jövő korosztályából valakiről kiderül, hogy olvas, ne adj Isten, még foglalkozik is a könyvvel, felhasználja, rendszerezi, tanul belőle, dolgozik vele, s közben rájön, hogy a könyv szórakoztat is, új világokat tár fel.” (Széman, XVI. Kerületi Újság, 2007. május 26.) re fellovagolva honfoglaló vezérünk, Árpád pillantotta meg azt a csodálatos tájat, amely azóta is megdobogtatja a magyarok szívét. Manapság sűrűbben ver a szívünk, ha a Vereckei-hágóhoz érünk. Tisztelgünk őseink emléke előtt, és nem győzünk csodálkozni azon a barbárságon, hogy a történelmi eseményt megörökítő, két éve elkészült alkotás sarkait letörték, az oltárt de korántsem hozta el azt a lelki, szellemi szabadságot, amire elszakított honfitársaink oly régen vágytak. Noha az Európa Unióhoz csatlakozó kelet-közép-európai országok sorompói már felnyíltak, a kilenc évtizedes elmaradottság felszámolása még nagyon sok tennivalót követel. És fokozottan igaz ez az Unión egyelőre kívül rekedő magyar testvéreink esetében, ahol a határok még mindig nehezen átjárhatóak. (…) Végezetül a gyerekekhez, a jövő nemzedékéhez szólok: Ti apáitok nehéz, áldozatos munkájának a haszonélvezői lesztek, akik ifjú felnőttként fogjátok megérni a nemzet határokon átívelő egyesítésének gyönyörű pillanatát. Olvassatok sokat, tanuljatok, ápoljátok és óvjátok magyar anyanyelveteket. Fogadjátok meg Reményik Sándor Erdélyben élt költőnk Az Ige című versének szavait:

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót. A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!



E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul. Úgy beszéljen ki-ki magyarul, Mintha imádkozna, Mintha aranyat, tömjént, mirhát hozna!

41

7határ díszítő keresztet lefeszítették, a különleges építmény felső részét piros, mindkét oldalát pedig sárga és kék festékkel öntötték le. Kísérőnk, Grigora Éva, a nagyszőlősi járás művelődési és turisztikai osztályának munkatársa igyekezett megnyugtatni bennünket, hogy egyre elszigeteltebbek az ehhez hasonló támadások, mindenki békét és nyugalmat akar, jó körülmények között taníttatni, felnevelni a gyerekeit, legyenek bármilyen származásúak. Mélységesen egyetért a Határtalanul Alapítvány céljaival, hogy a csonka Magyarország határain kívül rekedt kis magyar falvakba, iskolákba, egyházi közösségekhez küldött könyvek mindenki számára jelezzék: az itt élők nincsenek magukra hagyva! Tetteik, érzéseik, gondolataik, művészi alkotásaik ugyanúgy a nemzet megbecsült értékei, mint a debreceni, budapesti vagy szombathelyi polgároké, bárhogy próbálta átírni egy nép közös történelmét a politika. Tiszaújlakon lépten-nyomon magyar emléktáblákra bukkantunk. Rákóczi innen vezette kurucait az első győztes ütközetbe, Esze Tamás itt foglalta el csapatával a sóházat, és a legendák szerint Móricz Zsigmond több regényhősét a környék lakóiról mintázta. Szerencsére nemcsak a múlt van tele magyar vonatkozású emlékekkel: itt működik a megye egyik kiemelkedő oktatási intézménye, a Széchenyi István Szakközépiskola is. A Fekete-hegy lábánál elterülő Nagyszőlős nem tudni, miről a legnevezetesebb, a XIII. században épült Jézus Mennybemenetele-templomáról, ferences kolostoráról, a Perényi családról vagy Bartók Béla varázslatos gyerekkori koncertjéről… A biztató jelen: az impozáns Perényi-kastélyba 1991-ben a nagyszőlősi magyar középiskola költözött. Miért kell könyvet olvasnunk? Horváth Gábor Miklós ünnepi beszéde A számítógép elterjedésével sokakban felmerül az a gondolat, hogy egyáltalán nincs szükség könyvekre, csak a helyet foglalja a lakásban, ráadásul úgy vonzza a port, mint mágnes a varrótűt, jobb is, ha eltűnik az életünkből, eggyel kevesebb a gondunk. Mindez talán rendben is lenne, mert a rend szeretete dicséretes dolog, egy probléma van vele, hogy ez csak azokra érvényes, akik a számítógépet nemcsak a remek játékprogramok miatt használják, hanem tájékozódni, tanulni, művelődni szeretnének, mi több, addig klikkelnek, amíg mélyebb ismeretekre nem tesznek szert a világhálón fellelhető tengernyi információ segítségével. El kell keserítenem azokat, akik most azt gondolják: klikkelgetni ők is tudnak, s ezzel automatikusan felzárkóznak a tudományos világ jeles képviselői közé. A tájékozódáshoz, bármilyen szörnyen is hangzik, tudni kell olvasni! Ahhoz pedig, hogy jó barátságban legyünk a betűkkel, kicsi gyerekkorunkban kell megismerkednünk velük. Tudós emberek mondják, hogy az olvasás minden kulturálódási készség alapja, elengedhetetlenül szükséges az információtechnikai kultúrához és a szépirodalom értékeléséhez, élvezetéhez is. A Magyar Olvasástársaság kutatókkal, művészekkel, könyvtárosokkal, pedagógusokkal, diákokkal együtt arra törekszik, hogy a funkcionális analfabetizmus, amely minden negyedik (!) magyar embert akadályoz a munkájában, társadalmi előrehaladásában,

42

ÚJ KATEDRA

Szolyván park épülhetett a kommunista terror áldozatainak emlékére. 1944 őszén itt gyűjtőtábor volt. Ide terelték a Gulagra szánt több tízezer civilt, elsősorban kárpátaljai magyar és német nemzetiségű, 18 és 50 év közötti férfiakat, akik közül az embertelen körülmények miatt már a szolyvai táborban több ezren meghaltak. Az áldozatok nevét siratófal őrzi. A Tiszabökénnyel egybeépült Farkasfalván, a Fogarassykúriában Borbély Ida igazgató olyan nagy szeretettel és lelkesedéssel mutatta be a helytörténeti múzeumot és a skanzent, amely egy módos gazda házából, egy falusi iskolából és egy zsellérházból áll, hogy már-már irigyelni kezdtük a munkáját. A rendszerváltozás után az önkormányzat tulajdonába került Tiszaháti Tájmúzeum felújított kiállítása 2000. augusztus 20án, a Magyar Millennium tiszteletére nyílt meg. A múzeum és a Péterfalvai Képtár 2007-től a Magyar Nemzeti Jelentőségű Intézmények sorába tartozik. Ahogy a Péterfalva központjában található György-kastélyból lett képtár tájékoztatóján olvashatjuk: „A Magyar Köztársaság kormányának köszönhetően kívül-belül megújulva várja az ide látogatókat és szolgálja a magyarságot a nemzeti identitás megőrzésében.” Gazdag ajándékkal tértünk haza Hasonló szeretetet és lelkesedést tapasztaltunk mindhárom intézményben, ahová tavaly a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusa segítségével sikerült könyvadományunkat eljuttatnunk, a karácsfalvi Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban, a tiszabökényi és a tiszakeresztúri általános iskolákban. személyisége és emberi kapcsolatai kibontakoztatásában, minél kevesebb életet tegyen tönkre. Hogy még egy ijesztő statisztikai adatot mondjak: Magyarország szövegértés tekintetében jóval átlag alatti Európa országaihoz képest. Nagyon szűk tehát az a réteg, akik nagyvonalúan lemondhatnának a könyvek olvasásáról, de érdekes, hogy ezek az emberek általában nagyon szívesen lapoznak bele egy-egy kiadványba, legyen az új vagy régi, pár lapos füzet vagy többkötetes életműsorozat. Csodálatos lenne, ha a Földön minden gyereknek betűkben gazdag környezetben lenne módja megismerkednie a világgal! El kell jutnunk addig, hogy az olvasás ne hátráltató nehézsége legyen, hanem hasznosan működtethető készsége minden magyar embernek. Az oktatásügy egyik legfontosabb feladata, hogy növelnie kell a jó szövegértésű tanulók arányát. Ma már senki sem vitatja, hogy azok, akik nehezen tudják felfogni egy olvasott szöveg értelmét, könnyen a társadalom perifériájára kerülhetnek. A gyenge szövegértési képesség hatással van az egyén jólétére, a társadalom és a gazdaság állapotára, versenyképességére. Mindent meg kell tennünk, pedagógusoknak, szülőknek egyaránt, az olvasás elemi készségeinek kisgyerekkori fejlesztése érdekében. Az olvasás lehetősége, öröme, haszna annak hagyományos és modern formáiban el kell hogy jusson a társadalom valamennyi rétegéhez és minden tagjához, származástól, nemtől, ideológiától, életkortól, fizikai hátrányoktól, anyagi helyzettől függetlenül határon innen és határon túl, ahol csak magyar ember él a Földön.

2010. november

ÚJ KATEDRA

A karácsfalvi ünnepségen Pető János, a Magyar Köztársaság beregszászi konzulja azt hangsúlyozta, hogy a maguk részéről a továbbiakban is mindent megtesznek azért, hogy az anyaországi adományok célhoz érkezhessenek. A tanulók egy csoportjának ünnepi műsora után Egressy Miklós intézményvezető boldogan kalauzolta végig vendégeit az osztályokon, a diákok lelkivezetője, Trescsula László hittantanár pedig a görög katolikus kápolnát mutatta be. A Tiszabökényi Általános Iskolában Veres Csaba igazgató és Hunyadi Attila református lelkész fogadta a Határtalanul Alapítvány küldöttségét. Meglepetésünkre a diákok összeállításában, amelyet Veres Nikolett és Nagy Katalin tanárnők segítségével készítettek, a falu híres szülöttjének, Dupka A könyvről A könyveket többféleképpen csoportosíthatjuk. Vannak az úgynevezett light-olvasmányok, a veretesebb szövegűek, meg a csak képesek. (Sokan felnőttként is csak erre képesek.) Összetett szóként „üzemel” mint: könyvtár (a könyvek szentélye), könyvpiac (itt is van zöldség bőven), könyvhét (egy Supka Géza nevű ember találmánya 1927-től), könyvügynök (ehhez nem kell ügynöktörvény), könyvsátor (a sörsátor távoli rokona), könyvmoly (a legolvasottabb állat). Lehet a könyv: szépirodalmi (ponyvák + regények), ismeretközlő (tudással fertőző szakirodalom), kézi (lexikon, szótár, enciklopédia, almanach). Van még: betétkönyv (pénzt olvasni se randa dolog). A könyvnek van szerzője, de manapság az illető egyre kevésbé író. Van ára (de még mekkora!), van kelete (s nyugata). Van kiadója (haszna és élvezője), van továbbá polca, a polcnak (miként a könyvnek is) színe, s e kettő jó esetben harmóniát alkot a lakásban. Igényesebbek már mérethez készíttetik a polcot, s rögtön vesznek hozzá egy porrongyot is, mert bizony a könyv igazi porfogó. Hegedűs Géza szerint az olvasás gyönyörűség (Az olvasás gyönyörűsége), ám a hagyományos házasságokban (nő és

2010. november

7határ Györgynek a versét is elénekelték. A jelenleg Ungváron élő Dupka nevével szinte mindenhol találkoztunk: számtalan településtörténeti kiadvány szerzője, a Kárpátalján élő írókköltők vezéregyénisége, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tagja, a Szolyvai Emlékpark Bizottság titkára. A tiszakeresztúri iskola csodálatos fellépőruhába öltözött tanulói (felvételünkön) nemcsak műsorral kedveskedtek, hanem a tanárnőjük, Marozsi Malvina álmával, az általa az intézményben létrehozott, a falu egykori használati tárgyait, dokumentumait őrző múzeummal is megismertettek bennünket a hozzájuk tartozó történetekkel, „kezelési útmutatókkal” együtt. Gerendely Béla, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi elnöke, az iskola magyartanára egy rendkívül ritka, latinul írt kitüntetésre hívta fel a figyelmünket, amelyet egy keresztúri család tagja kapott magától a királytól. Dobsa Aranka igazgató pedig azt a nemrég előkerült kockás füzetet mutatta meg, amelyben az azóta elhunyt családtagja írta le a szolyvai táborban naplószerűen szenvedéseit, kétségbeesését, reményeit. „Erről mindenkinek tudnia kell” – fűzte hozzá az igazgatónő. Ezért írtuk meg beszámolónkat is: hogy tudja meg mindenki, közös a sorsa minden magyarnak, bárhol él a nagyvilágban. Össze kell fognunk, hogy minél távolabb kerüljünk végre a szörnyűségektől. A kárpátaljai magyarok vendégszeretete egyértelmű: ők fogadókészek. A szívüket-lelküket kitették néhány ismeretlen testvérükért. Köszönet érte! Nyújtsuk ki a kezünket feléjük! Ne féljünk, hogy elfáradunk. H. Gábor Miklós férfi együttléte) inkább a szemekből való olvasás dívik (aztán a szemmel verés). Tudunk-e tiszta szívvel válaszolni derék Vörösmartynknak az ő feltett (kezű) kérdéseire? „… hol a könyv, melly célhoz vezet?”, s hogy „Ment-e / A könyvek által a világ elébb?” (Mindenesetre könyveket égettek már égetni való bolondok.) A válaszra Kosztolányit tartom a legméltóbbnak: „Ha az ember választ keres elkérgesedett lelkében, erre felel a könyv.” Amely a kultúra része (lehetne)! Gárdonyitól két bölcseletet nyújtok át: „Minden jó könyv egy-egy tanítója a nemzetnek.” „A könyv szeretetet ad és szeretni tanít.” Rónaszegi Miklós így írt: „A könyv szórakozás és gyönyörűség.” (De kár, hogy kevesen tudják!) Végül Thoreaut idézem: „Megfelelő könyveket megfelelő hangulatban olvasni, ez jobban próbára tesz, mint sok minden, amit a nap divatja megkövetel.” Követeljünk hát igényt magunktól! Karácsony közeleg, s ilyenkor még jobban kell a JÓ KÖNYV, amely sokáig tekercsbe csavart papirusz volt, a biblion, s melynek emléke máig megvan bizonyos templomokban… Hajózni kell! – mondták az ókoriak. Olvasni is – ha ezt nem is mondják már, vagy csak alig hallhatóan. Balogh József költő-tanár

43

Hirdetés

44

ÚJ KATEDRA

2010. november