XXIII. évfolyam 1. szám november A Táncsics Mihály Kollégium lapja

XXIII. évfolyam 1. szám 2007. november A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Tartalom: Tubi or not to be? Nekrológ Új arcok a Specen Új tanárarc Álhírek A főszerkesztő válaszol Elzászi tudósítónk jelenti Hagyományaink De notre envoyé spécial Párizsi tudósítónk jelenti A hónap kérdése

2. oldal 3. oldal 4. oldal 7. oldal 8. oldal 10. oldal 12. oldal 13. oldal 14. oldal 15. oldal 16. oldal

Táncsics Tükör XXIII. évf. 1. szám

2007. november

Bemutatkozik az új diákfőszerkesztő Nincs BAJ Üdv mindenkinek, Tubak Dániel vagyok, a TT új főszerkesztője. Elődöm, Baranyai Attila János (BAJ) tavaly végzett a Fazékban, így az ő megüresedett posztját fogom betölteni, ahogyan csak tőlem telik. Hogy hogyan is került az én kezeim közé a lap, azt nem tudom már; biztos csak én voltam kellően lelkes :-P. A hátlapon láthatjátok, hogy most a címlapot is én rajzoltam. Emellett szerettem volna változtatni a TT logo-n és a feliraton is, de ezt a Tetemnézőben leszavazták, mondván, hogy nem kell változtatni a klasszikus, jól bevált designon . A képpel kapcsolatban bocsánatot kérek, ha valakinek nem tetszett, aki „lett belőle”, és attól is, aki most első éves létére nem került borítóra. Ez azért van, mert ennyi tellett tőlem, és több „bábuval” zsúfoltnak tűnt a kép. Csefkó javaslatára egyébként lehet, hogy megrajzolom a teljes SPEC-et ilyen stílusban, és lesz ennek egy különkiadás; majd meglátjuk. Mindenesetre, ha van rá igény, akkor mindenképp szakitok rá időt ☺… Hogy beszéljek a terveimről is… gondolkodtam rajta, hogy összehozzak 1-1 színes kiadást is, persze ez esetben is minden a ti igényeiteken múlik. ☺ Emellett félig-meddig már elindult a „BAJtársi levelek” rovat, ahova persze várom a sztorikat mindenki BAJ-áról. Még van pár ötletem, amikből lehet, hogy soha nem is lesz semmi, szerencsére az e számbeli sok egyéb cikk miatt nem volt szükség ezekre, majd talán a következőben. Eszembe jutott az is, hogy BAJ-nak volt állandó rovata BAJ van címmel… igazából nem vagyok annyira egomán, hogy ilyesmit tegyek, de páran mondták, hogy lehetne ilyen jelleggel Tubi or not to be is, hát nem tudom, majd meglátjuk. Persze, ha szeretnétek, továbbra is írjatok ti is cikkeket, szívesen látunk mindent. Például hallom, hogy Beszkid is meg szeretné majd osztani velünk pár versét (ugye Beszkid? ☺). Itt kell megemlítenem Kindrat Lacit, akinek nagyon köszönöm, hogy ebben a számban felkarolta a bemutatkozásokat. Úgy értem, hogy összegyűjtötte az elsősök irományait, és azokat begépelte látván, hogy én nem állok a helyzet magaslatán. ☺ Lehet, hogy kéne magamról is írnom egy keveset, de ezt inkább hanyagolom, aki akar, megismerhet e nélkül is. A következő számig próbáljátok beérni ezzel, remélem nem esik nagyot a színvonal, és az élvezhetőség. ☺

www.tankol.hu

2


2007. november

Emlékezünk Pásztor Jóska örökmozgó, örökifjú, forradalmi hevületű ember volt. Mindent meggyőződésből, lelkesen tett, és csak olyasmivel foglalkozott, amit fontosnak tartott. A Keleti Károly utcai kollégiumot, amelynek alapító tanára, mintha neki találták volna ki: munkásgyerekeket segíteni a műveltséghez és diplomához jutásban igazán az ő terepe volt. Ő maga is bejárta ezt az utat, ismerte a nehézségeit, tudta az értelmét. A befektetett munka meghozta az eredményt: rengeteg diákunk került olyan pályára a kollégium segítségével, amiről egyébként nem is álmodhatott volna, némelyikük pedig igazán sokra vitte. Számára ez sem csak a kenyérkereset értelmében vett munka volt. Tudjuk, hogy neki igazán az ügy, és maga a diák, az ember volt fontos. Akkor is figyelemmel kísérte fiai sorsát, amikor tíz év után kénytelen volt távozni a kollégiumból. Kitalálta, és hosszú ideig egyedül, a saját lakásán, később telkén szervezte az öregdiákok évi nagy összejövetelét, a Táncsics Juniálist. 1983-ban ismerkedtünk meg vele, amikor két évre visszatért a Táncsicsba. A kollégium minden jelenlegi tanára kollégája, vagy diákja volt akkor. Mi, akik az örökébe léptünk, megpróbáltuk fenntartani azt a lendületet és szoros közösséget, amelynek kialakításában olyan nagy része volt. 1992-ben ünnepeltük a kollégium fennállásának 25. évfordulóját, amelyhez ő egy minden korábbinál teljesebb öregdiák-találkozó megszervezésével, és egy – a 25 év történetét feldolgozó – kiadvány szerkesztésével járult hozzá. Az ő érdeme, hogy a Táncsics története nem esik szét néhány éves szakaszokra, hogy régiek és maiak ismerjük egymást. Mi, a Táncsics Kollégium tanárai köszönjük mindazt, amit az elmúlt negyven évben a kollégiumért, a diákjainkért, értünk tettél! Bunth István

Csefkó Zoltán

Demjén József www.tankol.hu

Gudenus László 3

Csonka János


2007. november

Új arcok a Specen Barta Zsanett (242.) Kisújszálláson lakom. Eddig a kisúji általános iskolába jártam. Kilencedikes vagyok és az idén jöttem a koleszba. Most a Fazekas Mihály Gimnáziumban tanulok az emelt matekos osztályban (Kendével együtt). Nagyon szeretem a matekot, ebben az irányban szeretnék továbbtanulni. Ezen kívül szeretek futni, úszni, hegedülni, táncolni és görkorizni. Speces vagyok, matek és fizika szakkörökre járok. Remélem, nem tűnök strébernek, mert egyáltalán nem vagyok az. Egyébként nagyon jól érzem magam itt a koliban, jó fejek a szobatársak és a tanárok is. Bálint Dániel (204.) Tizedik osztályos vagyok a Fazekas Mihály Gimnázium speciális matematika tagozatán, Fonyóval, Bercivel és Tubakkal együtt. A matek régebben is érdekelt, de csak tavaly döntöttem úgy, hogy komolyabban elkezdem művelni. Egyértelmű volt, hogy a Fazekasba jövök, mert a versenyeredmények alapján ez a legjobb suli. Fonyóék ajánlották a Specet, és nagyon örülök, hogy ide jöttem, és nem a hagyományos részlegre. Nagyon bejön az itteni tanárok stílusa, és a többi speces is nagyon jó fej. Kilenc éve zongorázom és hobbi szinten szertornázom. Matekra, fizikára és LinAlg szakkörre is járok. A közgazdaságtan érdekel, ebben az irányban szeretnék továbbtanulni, és ebben nagy segítségemre lesz a Spec. Boros Gergely (201.) A Puskás másodikos tanulója vagyok. Sokan mondták a tavalyi tanévben, hogy milyen jó a Spec, így Csefkó tanár úr invitálására átjöttem az idei tanév elejétől. Itt kötelezően kell járni minimum 2 szakkörre (bár én eddig is így tettem), és ez megnöveli a továbbtanulási lehetőségeinket. Ezek a szakkörök nem csak ezért hasznosak, hanem, ha a negyedéves dolgozatokon jól teljesítünk, nem kis összeget tehetünk a zsebünkbe. A speces tanulókat külön, a dolgozatokon kívül másért is pontozzák, így növekedhet az ösztöndíjunk. Ha nem késel, rendesen takarítasz, több pontot kapsz és több kimenőt. Többek közt ezen, szigorúbb szabályok miatt a társaság is normálisabb, így remélem, nem kell sorba állni a WC-kulcsért ☺.

www.tankol.hu

4


2007. november

Csadó György (201.) A Puskásban vagyok másodikos. Átjövetelem a Specre nem volt teljesen zökkenőmentes. Tavaly is jártam szakkörökre és sokan hívtak is specesnek, de nem nagyon volt kedvem. Szedelényiék idén beköltözéskor beszéltek rá, hogy jöjjek velük együtt, és így pont megtöltünk egy szobát. Döntésemet nem bántam meg, sőt, itt sokkal jobb a hangulat. Idén szeretnék keveset tanulni, de sokat tudni, és legalább olyan jó jegyeket szerezni, mint Szedelényi. Remélem ebben nagy segítségemre lesz a Tetemnéző teljes tanári testülete. Szedelényi János (201.) Diósjenőről jöttem, és a Puskásba járok második éve. Tavaly Tolnoi tanár úr társaságát tűrtem türelmesen, három társammal együtt, de nem szerettük tépni az istrángot, így átrándultunk a Specre (ahogy Bajuszék is tették). A több ösztöndíj mellett sokkal jobb a tanári kar, a tanárok és a diákok között közvetlenebb a viszony. Mivel tavaly kitűnő voltam, idén bármikor kaphatok kimenőt, és lesz idő a partizásra. A technikum után szeretnék egyetemre menni, és ezért szakkörökre is járok, amiken rendesen megtanítják a fizikát és a matekot. Szuromi Sándor (201.) Bár második éve vagyok a kollégium tanulója, tavaly még nem voltam a Spec. részlegen. Hogy miért jöttem át, annak több oka is volt. Köztük hogy a Spec. tanárai sokkal szabadabban kezelik a diákokat, mint a normál részleg. (Szerintem.) Az egész tanári kar sokkal „lazább”, mint a másik oldalon lévők. Itt nem érezni merevséget, Csefkó tanár úr meg mindig tud valami olyat mondani, amitől az ember még órák múlva is vigyorog magában, vagy töri a fejét, mi lehet a megoldása „elfajzott egyetemi fizika” példáinak. Csonx tanár úrnak mindig van a tarsolyában egy jó története valamelyik régi diákjáról. Bunth tanár úrnak is vannak érdekes történetei, bár inkább fényképezőgéppel látja az ember. Demjén tanár úr, ha unja magát az ember, mindig elő tud kapni valami irodalmi művet, mellyel elvan a diák jó ideig. Persze vannak kötelező speces szakkörök, amiken részt kell venni, de egyfelől mi választjuk ki, hogy mit tanulunk (olykor alszunk rajtuk ☺), másfelől én már tavaly is jártam speces szakkörre. Ezen felül egy picivel több ösztöndíjat lehet összetanulni a negyedéves dolgozatokon, a kollégiumi alapítványból. Összességében szerintem a Specen megismerkedhetek a kollégium egy barátságosabb oldalával, egy kicsivel több pénzhez juthatok, és ami a legfontosabb: az elvárások LÓFÜTTY (by Csefkó) ahhoz képest, amilyen hasznunk lehet belőle.

www.tankol.hu

5


2007. november

Szentes Márton (205.) Mogyoródról jöttem, a 205-ös szobában lakom Tóbival (Nagy Dani), Tomonnal és Kindrattal. Nagyon szeretem a kolit több okból is. Először is kedvesek az emberek, látszik, hogy elit kollégium. Meg aztán nem hinném, hogy más kolikban ilyen jó órák vannak. Jó fejek a szobatársaim, és az egész folyosó, eddig senkivel nem volt semmi bajom. De azzal volt probléma, hogy sosem tudok beérni időben. Hozzászoktam ahhoz, hogy otthon akkor fekszek le, amikor akarok, és akkor megyek zuhanyozni, amikor kedvem tartja. Hát itt valahogy nem így van ☺. Egyébként megérte ide jönni, kár, hogy nem hallgattam Bajsziékra és nem lettem előbb speces! Tomon Gergely (205.) Balassagyarmatról jöttem, és a Puskásba járok. Mehettem volna az Apáczaiba is (felvettek oda is), de ott (többet) kellett volna tanulni, és nem lenne ekkora szabadságom. Először a bátyám ajánlotta a Specet, ő is ide járt, és most a BME-n nagy kigyúrt informatikus. Nagyon jó a társaság, főleg a szobatársaim; közülük is Kindrat a legnagyobb arc. Sajna nincs elég csaj (a szobában), de reméljük, hogy ezen DeJó és Csefkó (mágnes) mestereink hamar változtatnak. A nevelőtanárok egyébként nagyon nagy arcok, mindig adnak kimenőt, kivéve, ha épp nem veszik el egy hétre, mert a szobatársunk kettesre (nem) takarított. Szeretném felgyúrni magam fizikából és matekból, és szeretnék sok ösztöndíjat szerezni. Zsenits Andrea (242.) Oroszlányból jöttem, és kilencedikes vagyok a Kiss Jancsiban (ami egy ELTE gyakorlóiskola). Legtöbb időmet kosarazással, floorballozással, és néha futással töltöm. Nagyon tetszik a koli, mert bár sok a kötöttség és a szabály, de nagyon jó a társaság és a tanárok (különösen a specesek). Töri és angol szakkörre járok Demjén tanár úrhoz, mert ezekből szeretnék továbbtanulni. Egyébként nem szeretek tanulni és utálom a Rubik-kockát.

www.tankol.hu

6


2007. november

Új Arc a Táncsicsban! Ahogyan tavaly, úgy idén se maradt új tanár nélkül kollégiumunk. Az alábbi riporttal megkíséreljük bemutatni Dezső Attila tanár urat mindenkinek, akinek eddig nem volt szerencséje (eléggé) megismerni. 1. Honnan származik? Szeretne-e valamit mesélni a gyerekkoráról? Hódmezővásárhelyen születtem 1971-ben, és gyerekkorom óta sportolok. 2. Hol, mit tanult? Szegeden jártam főiskolára, majd Pécsett egyetemre, testnevelő tanárként végeztem. 3. Hogyan került a kollégiumba? Szeretne-e valamit mesélni a családjáról? Nemrég, egy éve költöztem Budapestre, párommal egy házat vásároltunk, lányunk, Szofi 3 hónapos lesz november 19-én. Egy ismerősöm ajánlotta a kollégiumot, már tavaly októberben ide szerettem volna jönni, de akkor sajnos nem sikerült itt elhelyezkednem. Addig egy kft-nél dolgoztam, majd júliusban kaptam a hírt, hogy mégis van hely, és a gólyatáborral kezdődően jöttem ide dolgozni. 4. Milyen hobbijai vannak, mivel tölti a szabadidejét? Versenyszerűen ping-pongoztam, és kosárlabdáztam is. Mostanában leginkább kerékpártúrázom, vitorlázom, hegyet mászom. 5. Hogy tetszik a hely? Milyen a közérzete, első benyomásai? Miket csinál most a kollégiumban? Az F/1. csoport csoportvezetője vagyok, ami tele van csupa új diákokkal, így nekik is, nekem is új az egész. Egyébként nagyon jó hangulat van a kollégiumban. Úgy érzem mind a tanárokkal, mind a diákokkal megtaláltam a hangot, de azt nem bánnám, ha kevesebb adminisztráció lenne. 6. Vannak-e tervei a jövőre nézve? Egyelőre semmi távolabbi tervem nincs, kislányom foglalja le minden gondolatomat.

www.tankol.hu

7


2007. november

Álhírek a Táncsicson innen és túl Táncsicshon Tetemnéző B. István sikeresen üzemelt be egy újonnan vásárolt számítógépet, valamint a hozzá tartozó digitális rajzpadot, melyen a jövőben Adobe Photoshop oktatás fog zajlani (előadó: T. Dániel, tanulók: egyéb jelentkező híján T. Dániel, oktatások időpontja: hétfőtől csütörtökig 16:00-06:00, vasárnap 18:00-05:50). Hírek a folyosóról Nagyságrendileg 20 fiú kérte áthelyezését a SPEC-re egyéb csoportokból. A jelenségre nincs magyarázat. A kollégium legújabb beruházása nyomán szerte az épületben mintegy 12 routert helyeznek el annak érdekében, hogy egy minden igényt kielégítő gyors, és megbízható wlan hálózatot hozzanak létre. Érdekességként említendő, hogy a 12 routerből 8 a SPEC-folyosón foglal majd helyet. Szobáról melegen A 204-es szobában valódi dráma játszódott le a héten. F. Dávid (továbbiakban F.D.) önmagából kikelten, hirtelen felindulásból kifejtette abbéli reményét, hogy szobatársa, K. Kende (továbbiakban K.K.) egyszer komondorrá alakul, másik szobatársa, B. Bertalan ínhüvelygyulladást kap, illetőleg 3. szobatársa (saját maga) áthelyeződik a 214-es szobába. 4. szobatársát, B. Dánielt (továbbiakban B.D.) csak annyiban említette, hogy születésnapja alkalmából szándékozik megvenni neki a Heti világgazdaság (továbbiakban HVG) ahavi számát. Mindezek elhangzása komoly hatással volt a többi jelenlévőre: B.D. a HVG említésének hatására letette K.K. középiskolai matematikai és fizikai lapjának (továbbiakban KöMaL) adott havi számát, és helyette a HVG-t kezdte el alaposabban tanulmányozni. K.K. a KöMaL felszabadulása láttán tőle szokatlanul hirtelen mozdulattal vetette magát a tudományos folyóirat után, mellyel az 5ösöm lesz kémiából című könyvet egy, a padlóban végződő röppályára helyezte. B.B. e nagy pillanatokban a Magic nevű készségfejlesztő játékról egy 3x3x3-as Rubik-kockára irányította figyelmét. Megbízható források (konkrétan én) azt a hírt hozták(tam), hogy a 202-es szoba állandó vendége, P. Dávid emberfeletti önfegyelmet tanúsítva egy teljes napon keresztül egyetlen poént se próbált meg elsütni, és még csak nem is röhögött a tőle megszokott – nevüket nem vállaló egyének szerint idétlen – stílusban. A 202-es szoba drámája nem merült ki ennyiben, a nevezetes napon egyéb, még kevésbé megmagyarázható dolgok is történtek. Így például a szoba áramfogyasztása a 0-t közelítette, P. Tamás már 3/4 4 előtt bent tanult, Sz. Gábor nem aludt szilenciumon, B. Sándor nem álmodozott Brian Molko-ról (a Placebo együttes biszexuális énekeséről), T. Dániel pedig Táncsics Tükröt szerkesztett.

www.tankol.hu

8


2007. november

A fiú oldalon túl Az igazgatóság engedélyezte B. Attila János számára, hogy szoros elfoglaltságára tekintettel általa választott időpontban korrepetálja a fiú, illetve a lány oldal arra szoruló egyéneit. Elemzőink szerint Baranyai úrra főleg a lányoldalon lesz szükség, és várhatóan az éjszakai órákban fog ráérni. Élelmezés A szeptember 32-i ünnepi vacsora alkalmával sok konyhás nénit és bácsit kellett berendelni, hogy a sose látott mennyiségű ínyencséget megfőzzék és kiosszák. A diákok egybehangzó véleménye szerint soha életükben nem ettek még ilyen jót. Ezt mutatják a következő tények: • a sor este tízig a portáig kígyózott, • sokan próbálkoztak hamisított kártyával, • az épületből nem került ki se nyersanyag, se kész étel. ( ☺ )

Kelenföld, kerületünk Gazdaság A helyi szupermarket, a Morzsika bevétele jelentősen csökkent mostanság, ami az édeskedves eladónéni szerint lakótársaink vásárlás terén mutatkozó (in)aktivitásának köszönhető. Szakértőink szerint ez a koleszos tanárok hatékonyságának köszönhető, minek következtében egy diák sem szándékozott némi alkohol tartalmú italáru közreműködésével elősegíteni az oly nagyon áhított jókedv megjövetelét. Közlekedés Tekintettel a sok 4-es villamost használó diákra, a Fehérvári úti végállomást a Rátz László utcáig tolják ki. Emellett a kollégium jelentőségét felismerve a 4-es metró útvonaltervén is változtatnak, külön megállót létesítve az épület alatt. (Az építési munkálatoknak a kollégium életére állítólag semmi hatása nem lesz.) Amennyiben igény mutatkozik rá, újraindítják a néhány éve megszűnt 4-es buszt is, Rátz László utcai végállomással, nagy-budapesti körjáratként. Kultúra Új, nagyszabású hazai film van készülőben, melynek témája a kollégiumi élet. Több külföldi befektető is fantáziát lát az ötletben, így könnyen meglehet, hogy nem csak az itthoni közönséget fogja szórakoztatni a mű. Hogy hol lesz a forgatás, illetve, hogy ha lesz, mennyi valóságalapja lesz a majd elkészülő alkotásnak, még nem tudjuk, de több szóbeszéd is napvilágot látott. Ezek közül csak egyet említünk, mely szerint a Táncsics Mihály Kollégium Speciális részlegének életét fogja feldolgozni, mégpedig a kollégiumból válogatott szereplőkkel.

www.tankol.hu

9


2007. november

A diákfőszerkesztő válaszol Kedves Olvasók! Idén is folytatódik a TT-s levelezés. Az aláírás ne tévesszen meg senkit, csak ezeket a kezdő sorokat írom én ☺. Sajnos nem volt elég időm, így gyorsan átpasszoltam – már nem is tudom kinek – a válaszadás feladatát, de azt hiszem megbízhatónak tűnt, úgyhogy őszintén szólva el se olvastam az alábbiakat. Nem is nagyon érdekel, úgyhogy talán nem is fogom. Nektek azért jó szórakozást! ;-) Kedves Tubicám! Csaknem negyed százada gyúrom már a SPEC-eseket. Persze nem voltam mindig csoportvezető, de azért figyeltem a szobákat, és sajnos azt kell mondanom, hogy a 202-es szobánál rendesebbet még nem láttam, hozzájuk képest az összes eddigi lópikula. Minden szabad percemben (és a nem szabadokban is) azon zúzom magam, hogyan tudnám kellőképpen jelezni az irántuk érzett mély elismerésemet, tiszteletemet, stb. Nyilván nincsen ennek jobb módja, mint minden kedvezmény megvonása tőlük, mert hiszen, ilyet az ember csak azokkal tesz, akiket igazán szeret. Az a baj, hogy nem látom a lelkes köszönetet a szemükben, noha érzem, hogy valahol ott van. A másik baj, hogy Tolnoi is vonzódik a szobához, és elleste az én fantasztikus módszeremet, így Tubicám „időben” történő zuhanyzását, és csodálatos rendrakását egy kimenőelvétellel tolerálta. Félek, többen is eltanulják szeretetem kinyilvánításának eszközeit, aminek következménye az lesz, hogy én nem fogom tudni kellően tudatni velük megelégedésem határtalanságát, ami nem méltó egy hozzám hasonlóan kigyúrt csoportvezetőhöz. Üdvözlettel, és mély tisztelettel: Csefkó Zoltán Ürdüngmongúz Kedves, Szeretett Csoportvezetőm! Mint problémájának egyik célszemélye, félek, nem tudok kellően objektívan javaslatot tenni az ügyben, de azért megpróbálom ellátni főszerkesztői kötelességemet. Azt hiszem, hogy a baj elég mélyen gyökeredzik: valahol ott, hogy a szeretetet nem feltétlenül az jelzi, hogy mennyire kegyetlen az ember valakivel, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire nem. Például, amikor Pető másfél hónap és többszöri figyelmeztetés után rájön (itt nyilvánul meg jókisfiúsága: mások egész évben nem jönnek rá), hogy néhány 10 behozatali engedélyt alá kéne íratni, akkor hirtelen támadt örömében ne tartsa magánál másfél hónapig a papírokat: inkább írja őket alá megtoldva 1-2 állandó kimenővel. Úgy képzelem, hogy ebből a példából egy olyan kiválóan képzett tanár, mint ön, néhány egyszerű transzformációval, kevéske analízissel, esetleg némi teljes indukcióval gond nélkül tud általánosítani, vagy legalábbis tetszőleges esetre előállítani az optimális megoldást. Segítő kezemre mindig számíthat: Tubak Dániel Tubiiii! Tudom, tudom, osztálytársak vagyunk, meg minden, de valahogy mióta nem vagy a szobatársam, nem látlak eleget, nem tudok eleget beszélni veled . Ez szomorú, és 1,5 hónap alatt sem sikerült megszoknom. A mostani szobatársaimmal valahogy nem tudok jól kijönni. Kendét nem részletezem, hiszen tavalyról tudod jól, hogy milyen, viszont Berci…

www.tankol.hu

10


2007. november

… egyszerűen nem tudom megszokni a folyamatos rubikkockázást, magic-ezést, vagy bármizést, az agyamra megy. Folyton a többi kockásról sztorizik, már betéve tudom, hogy Matyi és Milán milyen rekordokat tart, mit mondtak, amikor huszonhárom másodperc alatt rakták ki a hatköb kockát, hogyan bambultak ki az ablakon, miközben egy németországi versenyre mentek. S aztán ott van Bálint Dani... Napról napra okosabb, kezdek félni, hogy egyszer jobb lesz matekból, mint én. Nálad ugye ettől nem kellett tartanom ☺. Inkább fizikából se segítek neki, mert már abból is túl jó. Kérlek, segíts rajtam, mit tegyek? Hiányzol: Fonyesz Kedves Foncsi! Ez bizony tényleg szomorú helyzet, de én inkább nem szomorkodom veled, hiszen a 202-es szobában vagyok, bölcsen rájöttem még idejében, hogy nem lesz jó dolog az osztályszoba. Nahjo, élőben cikizlek még eleget, most visszatérek szerkesztői kötelességemhez, és megpróbálok megoldást találni nehéz problémádra. Úgy őszintén keveset gondolkodtam rajta (nahjo, semennyit), ez alatt a hosszú idő alatt az alábbi ötletek jöttek: 1.) Költözz át a 214-esbe a Mikesekhez, biztosan szívesen látnak, náluk aztán nem kell tartanod attól, hogy valaki jobb lesz nálad matekból. 2.) Hagyd itt a SPEC-et, másutt minden bizonnyal barátkozhatsz kedves, nálad kevésbé értelmes emberekkel. 3.) Vegyél füldugót! Úgy nem hallod Berci semelyik tevékenységét, és aktívabban is tudsz tanulni, melynek következtében talán tartani fogod a lépést Danival. 4.) Bánkódj kitartóan, emészd magad! Az biztosan segít ☺. Kedves Dani! Neked már van egy éves tapasztalatod, remélem tudsz segíteni nekem, aki első évemet töltöm itt. Könyörgöm, miért ilyen hülye itt mindenki? Üdv.: Bálint Dani Kedves Dani! Ez nagyon jó kérdés. Én immáron 1 éve próbálkozom a megválaszolásával, de sajnos ötletem sincsen, noha a meglátás kétségkívül helytálló. Örülök, hogy segíthettem: Tubi Kedves Szerkesztőség! A budapesti Erzsébet kórházból írok önöknek. Azt mondják, hogy amnéziám van, vagy mi. Valami olyasmit is beszélnek, hogy túl sok alkoholt ittam... Nem tudom, valahogy nem akar eszembe jutni, mi is az az alkohol, de a szó valami kellemes bizsergést kelt a gyomrom táján. Mindenesetre volt még bent egy másik fickó is, valami Varkoly Máté (?), aki csak anynyit mondott, hogy ismer engem, hogy nigger vagyok, na meg Önöket is ő említette. A hülyéje egyébként teljesen meztelenül került be, aztán miután elmondta a fentieket, leszedte a csuklójáról azt a csőszerű valamit, odavérzett egy nagy pacát, és lelépett. Hja, és kicsi volt neki… Meleg emlékezni vágyással: Baranyai Attila János

www.tankol.hu

11


2007. november

BAJ, te szerencsétlen! :-D Tulajdonképpen jobb helyre nem is írhattál volna. Hidd el, sehol másutt nem fognak ezért annyit röhögni rajtad, mint itt ☺. Mi ugyanis nem szenvedünk amnéziában, mindenre jól emlékszünk, a gyomortáji bizsergés után következőkre is. Ha valahol, hát a SPEC-en soksok kedves, segítőkész ember van, aki örömmel segít neked emlékezni. Úgyhogy ezzel a számmal kezdődően új rovatot indítunk „BAJtársi emlékezések” címen, ahová mindenki megírhatja nekünk élményeit rólad, veled – bármit, amit fontosnak gondol, bármit, amire szívesen emlékezik. Örülök, hogy hallottam felőled: Kindrat

Elzászi tudósítónk jelenti Épp törin kornyadozom, még ötvenöt perc, már ötvenötöt kibírtam... duplaóra, mint itt a legtöbbször. Nem értek semmit, veszettül unalmas, de azért van haszna, hogy egy hete francia iskolába járok (reggel nyolctól este hatig). Tudom például, hogy a „masse molaire” moláris atomtömeg, hogy a „gehenne” egy 16. századi francia nyelvemlékben fordul elő, jelentése pokol, és hogy a drepanocytose nevű betegség a HemoglobinS-nek köszönhető, mert thymine van benne valami „a” betűs dolog helyett... mindezt franciául el tudom mondani alanyos-állitmányos-bővítményes kerek mondatokban. Igazán büszke vagyok magamra. Még pár hét, és nemcsak angolul fogom tudni, hogy szakszervezet. (Demjén úr angoldolgozatai közül a kedvenc mondatom: A szakszervezet a munkások szervezete.) Ettől még ugyan éhenhalhatok, de próbálkozom emberi témákkal is a maradék időben, már amennyire vevők rá az emberek. Az első napokban a „non, oui, merci, s’il vous plaît, j’ai deux soeurs et un frère”-re szorítkoztam („nem, igen, legyen szíves, van két nővérem és egy öcsém”), aztán megpendítettem, hogy „Je suis de Slovaquie” („szlovákiai vagyok”). Nem kellett volna. Hogy akkor mit keresek Magyarországon? Hogyhogy magyarul beszélek? A szlovák ugye anyanyelvi szinten megy?... satöbbi. Hál’istennek Elzászban vagyok, úgyhogy beértem annyival (és ők is), hogy célozva a francia-német kavargásokra annyit mondjak: „c’est comme en Alsace” („a helyzetünk olyan, mint Elzászé”). Következő téma: vallásos vagyok-e? A családom? Barátaim? Gondolatban szépen elmagyaráztam: a szocialista diktatúra negyven éven át nem tűrte a vallások gyakorlását, ez jelentős érvágást jelentett az egyházaknak, s a templombajáró hívek száma megcsappant... „Non” felelem mosolyogva. Még most sem beszélek túl sokat, de már nem kerülget a rosszullét, ha meg kell szólalnom, és „ils adorent mon accent” („imádják az akcentusomat”). Néha adódnak tipikus „Jézuskagéppuska”-féle keveredések, amikor összekeverem az áramot az árral, és ha megkérdezik, hogy a konnektorok ugyanakkorák-e nálunk, mint Franciaországban, azt felelem, hogy nem, nálunk minden sokkal olcsóbb (prises ill. prix – a szerk.); vagy ha kíváncsiak rá, mi az „első (idegen) nyelv”, amit tanulok, arra gondolok, hogy az anyanyelvemet szeretnék tudni, és azt

www.tankol.hu

12


2007. november

válaszolom nyugodt szívvel, hogy a magyar... mindemellett nagyon szórakoztat, mikor megpróbálják elmagyarázni a dolgokat, és activityt játsznak velem komoly, felnőtt emberek. Már magyaróra van. (Értsd: irodalomóra – a szerk.) Közben átveszeltem egy dupla matekot, dupla fizikát, és még mindig élek. Ma ez az utolsó dupla, és Sartre-elemzéssel telik: „Hugo est chargé de tuer Hoederer, parce que...” (nem teljesen biztos, de azt hiszem: „Hugonak meg kell ölnie Hoederert, mert...”) – ismét egy, a léthez nélkülözhetetlen mondat... Hát, mára ezek a kis nyelvi szösszeneteim Franciaországból. Legközelebb, ha érdekel, írok egy kicsit a családról, ami nagyon érdekes (de határozottan kedves), arról, hogy a franciák mennyire nem beszélik a saját anyanyelvüket, és (fonetikusan) a „zsö nö sze pa” helyett van pofájuk azt mondani, hogy „sepa” (én értsem meg persze); a kaják bizarr kombinációjáról (eddigi csúcstartó a bolognai spagetti párolt zöldbabbal); meg még ami adódik. Addig is maradok őszinte híve és mély tisztelője a Specnek és patrónusainak, valamint mindazoknak, akik megértettek akár egyetlen szót is egy született francia szájából. Üdvözlettel Folk Zsófi

Az ősfelállás (Föltámadás?) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy jó kis Spec, telis-de-teli egymást ismerő, és egymással – valódi, őszinte, szoros, baráti, interaktív – kapcsolatban lévő diákokkal és tanárokkal. Namármost, ezek a népek folyton azt keresték, hogyan fejezhetnék ki az összetartozásukat, ha már egyszer összetartoznak. Volt annak ezer és egy módja: Beszélgetés (kénytelenek voltak, nem volt még számítógép…) – Közös tanulás (pl. önképzőkörökben) – Közös munka („közmunka”, az egész folyosó nagytakarítása, a kert rendbetétele, etc.) – Játék (zsuga, sakk, RISK, etc.) – Sport (foci, kung-fu, kosár, ping-pong) – Bandák alakítása (YUNYAÏ, Rühes Qtyák, BorSörS) – Egymás segítése (akár kérés nélkül is) – Fergeteges vetélkedők (a kolihéten, farsangkor, a gyermeknapon, etc.) – Kirándulás (évente kétszer háromnapos, néha nyáron 4-5 napos) – Együtt megült ünnepek (Honfoglaló!!!) – Közös étkezés – ŐSFELÁLLÁS (a közös étkezés közfelállással kezdődik és végződik). Lett is belőlük olyan közösség, hogy azóta is rendszeresen keresik egymást (diákok és tanárok), évente összegyűlnek közülük sokan a Juniálison (minden június első szombatján a koleszban). Hát, így valahogy. Köszönöm a nagy öregeknek, hogy kitalálták az ősfelállást! Köszönöm a speceseknek, hogy november 14-én felújították ezt a szép hagyományt!

www.tankol.hu

13


2007. november

De notre envoyé spécial D'abord j'ai passé 2 mois á Vichy dans une école qui s'appelle CAVILAM pour apprendre le français. Les matins nous avions des classes générales de 9 heures à midi, les après-midis il y avait des ateliers pendant une heure et demi qui étaient choisis par chacun sur plusieurs possibilités. J'ai suivi des cours de vocabulaire et d'économie (un mois chacun). Nous étions logés chez des familles d'acceuil. Mes premières impressions n'ont pas été parfaites. J'habitais chez une dame de 61 ans qui avait une grande maison (un ancien hôtel), mais qui ne l'avait pas nettoyée depuis des mois au minimum. La cuisine était le pire, vraiment dégeulasse. Le sol était couvert par quelques millimètres de matière noire qui colait, les fromages étaient toujours sur la table (même les bleus) etc. (Vous pouvez avoir une idée des odeurs.) Une fois elle a ouverte une de mes lettres par hasard et sa main a fait des tâches noires sur l'enveloppe. Bien sûr elle a préparé à manger avec les mêmes mains sans les laver. C'est très surprenant qu'on ne soit pas tombés malades. Je peux vous envoyer des photos, mais je vous conseille de les voir après avoir mangé. Nous y habitions pendant 5 semaines, un chinois, un brésilien et moi-même. Au bout de 4 semaines un indien et un méxicain sont arrivés. L'indien ne pouvant pas supporter ces conditions est allé au service d’hébergement de l'école, qui a demandé notre mère d'acceuil de faire un peu de nettoyage. Ce soir-là, quand je suis descendu pour dîner, elle m'a dit qu'elle savait tout et que je devais déménager le lendemain. Je n'ai rien compris, j'ai essayé de clarifier la situation mais elle ne voulait pas me voir et elle m'a dit des choses pas gentilles. Le lendemain quand elle a appris que ce n'avait pas été moi qui étais allé à la SdH, elle ne m'a rien dit, même pas que je n'avais pas besoin de déménager. Une semaine après la dispute je suis donc parti. (Une semaine après, tout les 4 sont partis aussi.) Ma nouvelle famille ne comptait qu'une femme aussi qui avait 58 ans, mais son comportement était complètement différent. Elle avait une jolie maison avec jardin dans un petit village. La maison était très propre, toujours parfumée et calme. Ma mère d'acceuil était sympa, ouverte et toujours prête à nous aider. Le seul problème était la distance de l'école (10 km), ainsi je ne pouvais pas participer aux programmes de soir. Avant de venir en France j'ai acheté le livre de Sarah Turnbull. Comme le temps passait, je l'ai trouvé de plus en plus vrai. J’ai eu deux petites histoires qui m'ont fait y croire. Je peux vous les raconter dans ma prochaine lettre si vous y êtes interessés. Mon français... peut être vous voyez un peu le changement de mes connaissances de français. Avant je pensais que ce serait plus rapid, mais ça va quand même. Je peux communiquer sans grands problèmes, je comprends ceux qui me parlent, même les profs, pourtant j'ai encore des difficultés de comprendre lorsque des français parlent entre eux (même à la télé). Je vous envoie la première partie. Si vous avez des questions à partir d'elle ou des sujets que je n'ai pas abordés j'y répondrai avec plaisir. Mes meilleurs sentiments pour tout le monde eF

www.tankol.hu

14


2007. november

Párizsi tudósítónk jelenti Először is két hónapot töltöttem Vichyben, egy CAVILAM nevű iskolában franciatanulással. Délelőttönként általános nyelvóráink voltak 9-től délig, délutánonként pedig tematikus órák, amelyeket kiki több lehetőség közül választhatott ki. Én szókincsbővítő és gazdasági kurzuson vettem részt (egy-egy hónapig). Befogadó családoknál szállásoltak el minket. Első benyomásaim nem voltak valami fényesek. Egy 61 éves asszonynál laktam, akinek nagy háza van (egy egykori szálloda), de aki minimum hónapok óta nem takarított. A legrosszabb a konyha volt, egyszerűen undorító. A padlót valami pár milliméteres, ragadós fekete anyag borította, a sajtok – még a márványsajt is – mindig az asztalon voltak stb. (Képzelhetitek, milyen szag volt.) Egyszer tévedésből fölbontotta egy levelemet, és a keze fekete nyomokat hagyott a borítékon. Persze ugyanilyen kézzel főzött. Csoda, hogy nem lettünk betegek. Küldhetek fényképet, de javaslom, hogy csak evés után nézzétek meg őket. Öt hétig laktunk ott, egy kínai, egy brazil és jómagam. Négy hét elteltével jött egy indiai és egy mexikói. Az indiai nem bírta a körülményeket, bement az iskola szállásügyekkel foglalkozó irodájába, akik megkérték a szállásadónkat, hogy tartson nagyobb tisztaságot. Aznap este, amikor lementem vacsorázni, a nő közölte, hogy mindent tud, és hogy másnap el kell költöznöm. Semmit sem értettem, megpróbáltam tisztázni a helyzetet, de ő látni se akart, és csúnya dolgokat mondott. Másnap, amikor megtudta, hogy nem én mentem be az irodába, nem szólt semmit, még azt sem, hogy nem kell elköltöznöm. Így hát egy héttel a vita után elköltöztem. (Egy héttel később a másik négy is elköltözött.) A másik helyen is egy egyedülálló hölgy volt, 58 éves, de a viselkedése teljesen más volt. Szép kertes háza van egy kis faluban. A ház nagyon tiszta volt, mindig jó illatú és nyugodt. A hölgy kedves, nyitott, és mindig készen állt a segítségre. A baj az iskolától való 10 kilométeres távolság volt; az esti programokon nem tudtam részt venni. Mielőtt kijöttem Franciaországba, megvettem Sarah Turnbull könyvét. (A franciák és a bevándorlók kapcsolatáról szól – a szerk.) Ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább igaznak éreztem. Két kis történetnek köszönhetem, hogy hiszek neki. Következő levelemben elmesélem őket, ha érdekel valakit. A franciatudásom… talán észrevehető egy kis változás. Először azt hittem, gyorsabb lesz, de így se rossz. Nagyobb gond nélkül tudok kommunikálni, értem a hozzám beszélőket, még a tanárokat is, bár még nehézségeim vannak a megértéssel, ha franciák egymás közt beszélnek (például a tévében). Elküldöm (ezt) az első részt. Az ezzel, vagy meg sem említett témákkal kapcsolatban fölmerülő esetleges kérdésekre szívesen válaszolok. Mindenkit üdvözlök eF

www.tankol.hu

15


2007. november

A hónap kérdése Meddig tart a SPEC-es létszámnövekedés? - Amíg meg nem jelenik a következő TT... az embereket vonzzák a különleges dolgok, mint például egy 10 évig késő szám. - Most, hogy már 3 speces lány is van, remélhetőleg sokáig lesz, aki vonzza a tömegeket. - Amíg Csefkó meg nem öregedik, és nem lesz kinek a szépségéért idejönni. (Beszkid) - Mivel nem leszek speces, nem fogom taszítani az embereket, így sokáig. (Poppy) - Amíg olyan hírességekkel reklámozhatjuk magunkat, mint Berci, Foncsi, Tóbi. - Méghogy növekszik a létszám, ezt is csak te találtad ki, hogy magadra foghasd! - (Nem akartam, de ha már úgyis ezzel vádolnak...) Amíg én itt vagyok! (Tubak) - Ahogy dagadnak az öregember ujjai, úgy fog nőni a létszám. (Egy Okos) - Nem sokáig, mert Bunth elkerget minket a baseball-ütőjével. (Kende) - Csökkenni fog, mert mindjárt ki leszünk csapva Petővel. (Bajszi) - Most hogy nincs BAJ, aki taszítsa a tömegeket, akármeddig! - Ha mindenkit ilyen hülye kérdésekkel piszkálsz, semeddig. - Most már nincs megállás, mienk lesz az egész kolesz! ☺ - Majd csak akkor fog igazán nőni, amikor lesz WLAN. - Amíg Demjéné Európa legszebb férfi felsőteste. - Amíg van hely új számítógépnek a 202-esben. - Ameddig ilyen aranyos tanáraink vannak. ☺ - Szerintem semeddig, mert nincs is SPEC. - Tolnois vérátömlesztés nélkül semeddig. - Amíg fel nem váltja a létszámrobbanás. - Ezek szerint eddig nőtt? (Bálint Dani) - Amíg lehet aludni szilenciumon. ☺ - Amíg nem lesz elég helyes lány. ☺ - Amíg Tolnoinak van csoportja. - Amíg Nő a SPEC vonzereje. - Nem tök mindegy? (Rabb) - Mi az a SPEC? - Hmmm… - Passz. - He? - ?! Főszerkesztő: Demjén József - ? Diákszerkesztők: Kindrat László Tubak Dániel Címlap, retusálás: Tubak Dániel Tördelő: Csefkó Zoltán Lektor, korrektor: Csonka János

www.tankol.hu

16

XXIII. évfolyam 1. szám november A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Recommend Documents