Meg Cabot. A neveletlen hercegnő naplója 6. rész. Hajrá hercegnő! Tök jó könyvek

Meg Cabot A neveletlen hercegnő naplója 6. rész Hajrá hercegnő!

Tök jó könyvek

1

Meg Cabot

A neveletlen hercegnő naplója 6. rész Hajrá hercegnő!

2

Ciceró Könyvstúdió A mű eredeti címe: The Princess Diaries 6. Princess in Training HarperCollinsPublishers Fordította: Merényi Ágnes Fedélrajz: Nicola Slater ISSN 1586-2674 ISBN 963 539 469 1 © Meggin Cabot, 2005 © Hungarian translation Merényi Ágnes, 2005 © Nicola Slater, fedélrajz, 2005 © Magyar kiadás Ciceró könyvstúdió, 2005

Köszönetnyilvánítás: Köszönöm Beth Adernek, Jennifer Brownnak, Barb Cabotnak, Laura Langlienek, Abigail McAdennek, és különösképpen Benjamin Egnatznak.

3

„Sarah hercegnő lesz, inkább mint valaha… milliószor inkább…” Frances Hodgson Burnett: A PADLÁSSZOBA KIS HERCEGNŐJE (Görög Lívia fordítása)

4

5

6

7

8

Augusztus 31., hétfő, Labour Day NŐERŐ: LÁTTAD????!!! Megkaptad azt a moslék álszent dumát, amit a múlt héten küldött? Azt képzeli, hogy bárkis is átejt ezzel? Mindenki pontosan tudja, hogy az a süket szöveg a rituális kántálásról NEKEM szólt! Csak azért, mert a múlt évben szerveztem pár diáktüntetést?! Hát majd ebben az évben is megmutatjuk neki!!! Azt hiszi, lábbal tiporhatja a szólásszabadságot?! Hát nem! Az Albert Einstein Gimnázium diáksága nem hagyja magát megfélemlíteni!! KÁLULU: Lilly, én…. NŐERŐ: És olvastad, hogy figyelőrendszert építettek ki?!!! Hallottál már ilyet? Ez maga a FASIZMUS!!!! Egyébként tőlem aztán annyi kamerát szereltethet föl, amennyit akar, engem akkor sem korlátozhat semmiben! Ez is újabb példája annak, hogy az egész iskolát a saját kísérleti diktatúrájává formálja! Tudtad, hogy a Szovjetunióban használtak ilyen kamerákat, hogy a munkásokat sakkban tartsák? Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő húzása… Nyugalmazott KGB-tiszteket alkalmaz majd folyosófelügyelőnek? Az is tök kitelik tőle! Ez a személyiségi jogok teljes legázolása! Épp azért, ŐHF, legfőbb ideje, hogy végre kézbe vegyük a dolgainkat! Van egy tervem… KÁLULU: Lilly… NŐERŐ: … ami majd elveszi a kedvét a kísérletezéstől, hogy megfosszon bennünket öntudatunk és önbecsülésünk maradékától és a rabszolgáivá tegyen minket. Az a legnagyobb poén, hogy az egész totál összhangban van az iskolai házirenddel. Ha véghezvisszük a tervemet, azt se fogja tudni, hová kapja a fejét! KÁLULU: LILLY!!! Azt hittem, a chatelésben pont az a poén, hogy BESZÉLHETÜNK EGYMÁSSAL! NŐERŐ: Miért, nem azt csináljuk? KÁLULU: De. Te igen. Én csak próbálok szóhoz jutni! De mindig a szavamba vágsz. NŐERŐ: Jó, jó. Akkor mondjad. Mit akartál? KÁLULU: Már nem emlékszem! Kiverted a fejemből. Ja! Légy szíves, ne hívj

9

OHF-nek, jó?! NŐERŐ: BOCS. Jaj. Istenem, amióta megszületett az öcsikéd, azóta olyanérzékeny vagy! KÁLULU: Már ne is haragudj, de MINDIG is érzékeny voltam. NŐERŐ: Hogy oda ne rohanjak, BB. … akarod hallania tervemet? KÁLULU: Persze... várjál csak. Mi az, hogy BB.? NŐERŐ: Tudod te azt! KÁLULU: Nem tudom. NOERO: Dehogyisnem… bébibuzi. KÁLULU: Fogd már be!!! Nem vagyok bébibuzi! NŐERŐ: Csak annyira, mint a vörös panda az állatkertben. KÁLULU: Csak azért, mert nem tartottam helyesnek, hogy az anyám a hathetes újszülöttjét magával vonszolja egy békemenetben a Brooklyn-hídon, még nem vagyok bébibuzi!!! BÁRMI megtörténhetett volna ott, BÁRMI!!! Meg is botolhatott volna, elejthette volna, és akkor Rocky áteshetett volna a korláton, le, egészen több száz méter mélyre az East Riverbe, és megfulladhatott volna… már ha az eséstől össze nem zúzza minden csontját... És még ha utána ugrottam volna, akkor sem lehetetlen, hogy elsodor bennünket az ár a tengerig... HÁT IGAZÁN LILLY, OLYAN GÖRÉNY VAGY! Miért kellett ezt eszembe juttatnod?! NŐERŐ: Emlékezz csak vissza, hogy az állatkertben a gondozók léptek közbe a vörös pandánál... KÁLULU: MONDTAM MÁR, HOGY FOGD BE!!! TŐLEM SENKI NEM FOGJA ELVENNI AZ ÖCSÉMET, MERT AGYONSZERETGETEM!!!! MILYEN HÜLYESÉG EZ?!!! NŐERŐ: Nem mondtam, hogy agyonszeretgeted, de azt ismerd el, hogy kicsit

10

kényszeresen rá vagy kattanva. KÁLULU: Hát VALAKINEK azért féltenie is kell azt a gyereket! Mert nem elég, hogy a mamám csupa elvarázsolt helyre hurcolja, mondjuk háborúellenes tömeg gyűlésekre, ráadásul METRÓVAL, ami mindenféle fertőzés melegágya, még Mr. Gianini is folyton földobálja a levegőbe, ahol a szerencsétlen kölyök beveri a fejét a mennyezeti ventillátorba! Az az érzésem, hogy Rockynak elég nagy mázlija van, hogy én vagyok a nővére, mert így legalább egyvalaki törődik vele a famíliából. NŐERŐ: Ahogy gondolod... bébibuzi. KÁLULU: FOGD BE, LILLY! És nyögd már ki azt a nyavalyás tervet! NŐERŐ: Nem. Elment a kedvem. Jobb is, ha nem tudod. Az ilyen bébibuziknak mint te; akik mindenen csak görcsölnek, nem is valók merész tervek, mert csak még jobban fogják félteni az imádott bébijüket! KÁLULU: Na jó. Nem is érdekel, a hülye terved. Nem érek rá erre. Hív, a bátyád. Mennem kell. NŐERŐ: MI???!!! Mondd, hogy várjon! MIA, EZ FONTOS!!! KÁLULU: Lehet, hogy téged ez meglep, Lilly, de az is fontos, hogy a bátyáddal beszéljek. Nekem legalábbis. Ha nem tudnád, összesen kétszer találkoztam vele, ami óta hazajöttem pénteken. NŐERŐ: Jó, bocs, ne haragudj, hogy bébi buzinak neveztelek. Légy szíves, várj egy percet, míg elmondom a... KÁLULU: ...amiből az egyik nem is számít, mert aznap költözött be a koleszba, és totál leizzadt, mire fölcipelték a minihűtőt azon a rengeteg lépcsőn, mert persze aznap lerobbant a lift… NŐERŐ: MIA! !! EGYÁLTALÁN FIGYELSZ ARRA, AMIT MONDOK??! ! KÁLULU: Meg különben is ott voltak a szüleitek meg a felügyelőtanár. Aztán szombaton végre találkoztunk, de én még mindig nem tértem magamhoz a repülésből és véletlenül...

11

NŐERŐ: HÁT ÉN... KÁLULU: …elaludtam, amíg bemutatót tartott a... NŐERŐ: MOST... KÁLULU: ...legújabb Magic erösítőjén, ugyanis Maya leejtette az előzőt, és... NŐERŐ: RÖGTÖN... KÁLULU: ...ráadásul össze is kevertem a többi erősítővel,amiket már egyáltalán nem is használ... NŐERŐ: KINYIRLAK!!! KÁLULU: Vége.

12

Augusztus 31., hétfő, Labour Day, este 10-kor, itthon Újabb iskolaév. Biztos izgatottnak kéne lennem. Tudom, hogy repesnem kéne az örömtől, hogy újra láthatom a barátaimat, miután két hónapot töltöttem messzi idegenben. Hát, igen. Örülök is. Örülök, hogy láthatom Tinát, Shameekát meg Ling Sut, sőt... el se hiszem... még Boriszt is. Csak az a baj... hogy idén annyira MÁS lesz minden, hogy Michaelt már nem vesszük fel reggelenként, nem ülhetek vele egy asztalnál az ebédlőben, és nem ugrik be hozzám matek előtt... hoppá! Várjunk csak! Hát idén már matek sincs! Csak geometria! Te jó isten! Na, jó, ezen majd később búsulok, bár Mr. Gianini (FRANK. MIKOR SZOKOM MÁR MEG VÉGRE, HOGY FRANKNEK SZÓLÍTSAM??!!!) szerint akiknek nem megy a matek, azok viszont tök jók geometriából. Bár igaz lenne... Jó, nem mintha Michael meg én akár egyszer is smároltunk volna az öltözőszekrényeknél, ahhoz mindketten elég gátlásosak vagyunk, és különben is ott van a testőröm... De legalább volt rá valami esélyem, hogy összefussak Michaellal a folyosón, és ezért volt mire várnom a suliban! Most, hogy leérettségizett, már nincs mire várjak. Semmi. Kivéve a hétvégéket. De vajon mennyi ideje lesz rám a hétvégeken? Az szóba sem jön, hogy hét közben találkozzunk, annyi házi feladata van máris az egyetemen, ráadásul ÉN is tele vagyok leckével meg uralkodói kötelezettségekkel, szóval teljes képtelenség. De akkor is. Ez olyan... Jóságos isten, mi van az anyámmal? MEGSÜKETÜLT? Rocky időtlen idők óta, legalább TIZENÖT PERCE bömböl, ő meg lazán nem csinál semmit. Kimentem a nappaliba, ott ült Mr. Gianinival együtt és az Esküdt ellenségeket bámulta meredten. Muszáj volt szólnom: - Hé, mama, nem hallod, hogy kiabál a fiad? - Mire a mamám föl se nézett a tévéből, csak úgy odavetette: - Csak nyűgösködik. Majd megnyugszik, és mindjárt elalszik. 13

Hát ez meg miféle anyai gondoskodás? Lehet, hogy Lilly szerint én bébi buzi vagyok, de hát nem is lehet csodálni, hogy ilyen lehetetlenül viselkedem, ha egyszer velem is így bánt az anyám csecsemőkoromban! Be is mentem Rocky napsárgára festett szobájába, és elénekeltem az egyik kedvenc számát, Tracy Bonham Behind Every Good Woman-jét, amitől rögtön meg is nyugodott. És vajon szólt érte valaki egyetlen jó szót? Frászt! Ahogy kijöttem a gyerekszobából, a mama szúrósan rám nézett - naná, épp reklám ment -, és elég hűvösen ezt mondta: . -Kösz, Mia. Épp most próbáljuk rászoktatni arra, hogy ha letesszük éjszakára, akkor aludjon. Most majd azt fogja hinni, elég egy kicsit nyekeregnie, és valaki máris rohan énekelni neki. Sikerült is szépen megszoktatni, amíg te Genoviában nyaraltál, most pedig kezdhetjük elölről az egészet. NA NEHOGY MÁR!!! Tényleg lehet, hogy bébibuzi vagyok, de akkora nagy bűn, hogy egy kicsit foglalkozni akarok az egyetlen testvéremmel? Röhej... Szóval, hol is tartottam? Ja, igen. A suli. Michael nélkül. Komolyan, nem is tudom, mi értelme így az egésznek. Jó, persze, azért járunk oda, hogy tanuljunk, meg ilyenek. De az egész tanulás annyival kellemesebb volt, amíg egyáltalán volt rá esély, hogy a nap folyamán összefuthatok Michaellal, vagy legalább meglátom a folyosón a csapnál. Mostantól kezdve semmi ilyesmire nem számíthatok szombat-vasárnapig. Nem arra akarok kilyukadni, hogy Michael nélkül értelmetlen az életem, szó sincs róla. Csak éppen, amikor velem van... vagy akárcsak a környéken... MINDEN annyival izgalmasabb! Az egész totál érdektelennek tűnő tanév egyetlen érdekesnek tűnő pontja az angol. Úgy tűnik, az angoltanárunk, Ms. Martinez imádja a tárgyát. Legalábbis a múlt hónapban küldött e-mailje erre utal:

14

Ms. Martinez minden tizedikes tanítványának: Sziasztok! Remélem, nem veszitek rossz néven, hogy már jóval az iskolaév kezdete előtt írok Nektek, de, mint az Albert Einstein Gimnázium tanári karának legújabb tagja, szerettem volna minél előbb bemutatkozni, és szeretnélek Benneteket megismerni. A nevem Karen Martinez, idén tavasszal végeztem a Yale Egyetem angol irodalom szakán. Hobbim a gördeszkázás, a taeboaerobik, a New York-i városnézés, és az irodalmi klasszikusok olvasása - kedvencem például Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye -, bár ez nyilván nem meglepő számotokra. Szeretnék mindannyiotokkal együtt és külön-külön is alaposan megismerkedni, és remélem, hogy ebben segítségemre lesztek. Az a kérésem, hogy az első óránkra készítsetek rövid önéletrajzot és egy fogalmazást (maximum két oldal hosszúságút) arról, mit tanultatok a nyári szünetben. Hiszen nyilván ti is tudjátok, hogy az "életre való felkészülés" nem szünetel csak azért, mert nyári szünet van! Sajnálom, hogy már a tanítás kezdete előtt házi feladattal nyomasztalak Benneteket, de értsétek meg, ez nyújt nekem segítséget abban, hogy a legtöbbet hozzam ki belőletek! Köszönöm a figyelmet, a vakáció hátralévő részében jó nyaralást kívánok Nektek! Üdvözlettel: K. Martinez

15

Egyértelmű: Ms. Martinez irtó komolyan veszi a munkáját. Legfőbb ideje volt, hogy az Albert Einstein Gimnázium végre szerződtetett egy olyan tanárt, aki törődik a diákokkal! ... na jó, Mr. Gianini is törődik. Mármint Frank. . Az is elég izgi, hogy Ms. Martinez az iskolaújság tanári felelőse, az újság szerkesztőségében pedig én is benne vagyok. Az az érzésem, hogy sok közös vonásunk van Ms. Martinezzel: én is nagyon bírtam a Büszkeség és balítéletet, főleg azt a változatot, amiben Colin Firth szerepelt, ja, és én is kipróbáltam már egyszer a gördeszkát, szóval biztos sokat fogok tőle tanulni. Már csak azért is, mert ha abban reménykedem, hogy egyszer író lesz belőlem, akkor szükségem van a tehetségem kibontakoztatására. Úgy érzem, Ms. Martinez olyan lesz nekem, mint Mr. Miyagi a Karate Kidnek... mármint íróilag. Nem karateileg. Ettől persze még nem könnyebb kiagyalni, mit írjak az önéletrajzomba, a nyári szünetben tanultakról készített fogalmazásról nem is beszélve. Tényleg, mi a nyavalyát írjak? "Halihó, én vagyok Őfelsége Amelia Mignonette Grimaldi Thermopolis Renaldo hercegnő. A tanárnő bizonyára hallott már rólam, mert készült pár film az életemről…” Ezt? Persze igazság szerint mindkét film elég szabadon bánt a tényekkel. Nem elég, hogy az egyikben egyszerűen holttá nyilvánították a papámat, ráadásul még Grandmére-t tök jó fejnek állították be, a másodikban meg azt híresztelték, hogy szakítottam Michaellal! Mintha ilyesmi egyáltalán előfordulhatna... Merő egy kitalálás volt az egész a filmstúdió részéről, gondolom azért, hogy izgalmasabbá tegyék a történetet, vagy mit tudom én. Mintha hollywoodi segítség nélkül nem volna pont elég izgalom az életemben. Bár ami a filmeket illeti, elég sok hasonlóság van A király visszatér Aragornja és énköztem. Végül is mindketten akaratunk ellenére lettünk uralkodók... én sokkal szívesebben lennék sima átlagember, mint trónörökös. És gyanítom, hogy Aragorn sincs ezzel másképp. Nem mintha nem szeretném azt az országot, amelyet egy napon majd kormányozni fogok. De azért dögunalmas volt a nyári szünet nagy részét a papámmal és a nagyanyámmal tölteni, pedig százszor 16

inkább otthon lettem volna az újszülött öcsémmel, hogy a SZERELMEMRŐL már ne is beszéljünk, aki ősztől egyetemre megy... Még az a mázli, hogy nem az ország túlsó felébe megy, hanem csak ide, a Columbiára, ami itt van Manhattanben, bár jóval följebb, mint ameddig én menni szoktam, kivéve persze, amikor Sylvia grillbárjába mentünk sült csirkét meg gofrit enni. Végül is azért összekalapáltam valami életrajzot Ms. Martineznek még a múlt héten Genoviában. Remélem, ha elolvassa, a soraimban felismeri a rokonlélek irodalombarátot...

17

Mia Thermopolis vagyok, tizenöt éves, a Bika jegyében születtem, és az 50 000-es lélekszámú Genovia hercegség trónörököse vagyok. Kedvenc időtöltésem, ha részt vehetek nagyanyám hercegnői illemtanleckéin, ha étteremben ehetek vagy kaját rendelhetek: Szeretek tévézni, olvasni, cikket írni az Albert Einstein Gimnázium újságjába, az Atomba, és verseket írni. Legfőbb vágyam, hogy regényíró vagy/és mentőkutya-kiképző legyek (aki olyan kutyákkal foglalkozik, amelyek földrengés után, a romok alatt keresik meg a sebesülteket). Bár a legvalószínűbb, hogy mégiscsak Genovia hercegnője (ŐHF) lesz belőlem.

Na, ez még hagyján. A neheze csak ezután következett. Azt kellett ugyanis kiagyalni, mit írjak a nyári szünetben tanultakról. Egyáltalán: tanultam én bármit? Júniusban az idő nagyrészét azzal töltöttem, hogy segítettem a mamának és Mr. Gianininak hozzászokni, hogy újszülött van a háznál. Nem volt egyszerű dolguk, mert a háztartásunk hosszú-hosszú éveken át csupa kétlábú élőlényből állt (leszámítva persze Kövér Lulut, a macskámat). Családunk új tagja viszont előre láthatóan több mint egy évig csak kúszva-mászva közlekedik majd! Ez ráébresztett arra, hogy mennyire nem bababarát környezetben élünk... bár ez a mamát és Mr. Gianinit csöppet sem izgatta. Ezért aztán rávettem Michaelt, segítsen minden konnektorba biztonsági dugaszt dugni, az alsó fiókokra gyerekzárat és sarokvédőt 18

szerelni, amit a mama nem nagyon értékelt, mert így állítólag képtelen előszedni alulról a salátacentrifugát. Nem, baj, egy szép napon majd hálás lesz nekem, amikor rájön egyedül nekem köszönheti, hogy Rocky nem lett semmiféle végzetes salátacentrifuga-baleset áldozata! A bababarát környezet kialakításán kívül nemigen csináltunk semmit Michaellal. Nem mintha nem lenne rengeteg dolog, amit egy szerelmespár nyáron New Yorkban csinálhat: lehet csónakázni a Central Parkban a tavon, konflissal végighajtani az Ötödik sugárúton, múzeumba járni és csodás műalkotásokat nézegetni, megnézni a szabadtéri operaelőadásokat, ücsörögni a Kis Itália éttermeinek teraszain és így tovább. Az ilyesmik persze elég sokba kerülnek (ha az ember nem diákjegyet kap), kivéve a szabadtéri operát, ami ingyenes, viszont már vagy hajnali nyolckor ott kell lenni, hogy legyen hely. Ráadásul a sok elborult operarajongó iszonyúan félti a helyét, és rögtön ordítani kezd, ha az ember takarója véletlenül egy milliméterre átcsúszik az ő felségterületükre. Az operákban különben is mindig mindenki bekrepál, és én azt legalább annyira utálom, mint a helyfoglalási cirkuszt. Ahhoz képest, hogy hercegnő vagyok, anyagi eszközeim röhejesen csekélyek. A papám ugyanis továbbra is összesen heti húsz dollár zsebpénzt hajlandó folyósítani azzal a nevelési célzattal, hogy így legalább nem lesz belőlem particica (mint egyesek, akiknek a nevét le se írom), mert nincs fölösleges pénzem, amit bőr miniszoknyára és heroinra költhetnék. Michael ugyan vállalt nyári munkát a SoHo-beli Apple áruházban, de minden fillérjét félreteszi, mert meg akarja végre venni a Logic Platinum nevű zeneszerző és hangszerelő programot, hogy folytathassa a zeneszerzést. Bár a zenekara, a Feltételes reflex éppen szünetelteti működését, mert a tagok szanaszét szóródtak az ország különböző egyetemeire (illetve drogelvonóira...). Michael egy Cinema HD óriás lapos monitorra is gyűjt, amely kompatibilis az ugyancsak alkalmazotti kedvezménnyel megvásárolható Power Mac G5-öshöz, de ez az egész cucc legalább annyiba kerül, mint az a Segway elektronikus roller, amiért már jó ideje nyúzom a papát, de 19

hiába. Az sem valami nagy szám, ha az ember konflisban kocsikázik a szerelmével a Central Parkban, és közben ott van a TESTŐRE is. Így aztán, amikor éppen nem nálunk voltunk bababiztonsági berendezéseket felszerelni, akkor Michaeléknál lógtunk, ahol Lars kedvére bámulhatta az ESPN sportcsatornát, vagy fecseghetett Moscovitz doktorékkal, ha nem rendeltek, vagy nem voltak épp Albanyban, a nyaralójukban. Nagyjából így telt a június, Michael meg én csakis fontos dolgokkal foglalkoztunk: smároltunk és annyit Rebel Strike-oztunk, amennyit csak nem szégyelltünk, egészen addig, amíg a papám könyörtelenül el nem választott minket egymástól július l-jén. Az a szörnyű nap sajnos nagyon hamar eljött, és én a nyár hátralévő hónapjait kénytelen voltam Genoviában tölteni. Nem állítom, hogy teljesen haszontalanul, mert megmentettem az öblöt a gyilkos algák elszaporodásától, amit a szomszédos Monaco Oceanográfiai Múzeuma és Akváriuma telepített a Földközitengerbe. (Ezt persze tagadják. Ugyanúgy, mint ahogy azt is, hogy Stephanie hercegnő vezette az autót, amikor az a végzetes baleset történt az édesanyjával... Na, mindegy.) Szóval, ilyesmikről írtam. Mármint Ms. Martineznek a fogalmazásomban. Azt se hagytam ki, hogy titokban rendeltem tízezer Aplysia depilans tengeri csigát, és szabadon eresztettem őket a Genoviai-öbölben, mert olvastam a neten, hogy az Aplysia depilans a gyilkos alga egyetlen természetes ellensége. A számlát meg a Genoviai Védelmi Minisztériumba küldettem... Őszintén, gőzöm nincs, miért lett belőle akkora balhé. Az alga ugyanis valósággal megfojtotta a tengeri moszatot, ami az öböl élővilágának nagy részét táplálja! A tengeri csiga meg ugyanolyan mérgező, mint az alga, tehát egyetlen élőlény sem eszi meg, tehát nem borul fel a helyi tápláléklánc. A tengeri csigák is kipusztulnak onnan, amint egyetlen táplálékforrásuk - az alga - eltűnik! És akkor az öbölben is szépen helyreáll a rend. Ugyan minek parázni? Komolyan mondom, mindenki úgy viselkedett, mintha én minderre nem gondoltam volna jó előre. Hát miért nem fogják föl, hogy én nem amolyan átlagos tini vagyok, akit csak a partik meg a 20

szappanoperák érdekelnek? Csak nem véletlenül járok a tehetséggondozó foglalkozásra... nyilván motoszkál bennem valami. A fogalmazásból kihagytam, mekkora botrány volt a tengeri csigákból. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy Ms. Martineznek tetszeni fog. Teleraktam irodalmi utalással, meg ilyesmik. Talán segít majd abban, hogy idén mást is írjak a suli lapjába, mint a heti menüt... sőt, akár belekezdhetnék egy regénybe, és ki is adhatnám, mint az a csaj, akiről olvastam egy lapban: kipakolt mindent az iskolatársairól, ezért aztán nem áll vele szóba senki, és most online kell tanulnia... Nem, azt hiszem, ez annyira nem jó ötlet. De azért azt se bánnám, ha nem kéne többet a buffaló- falóról és más hasonló ínyencségekről írnom. Jaj, Lilly már megint akar valamit! Nyilván gőze sincs arról, hogy már elmúlt tizenegy. Aludnom kéne, ha egyáltalán ki akarok nézni valahogy holnap... Hoppá! Azt akartam mondani, hogy holnap, ha Michaellal találkozom. De hiszen holnap a suliban nem is találkozom vele! Akkor meg nem mindegy, hogy nézek ki? KÁLULU: Na mi van? NŐERŐ: Istenem, te kis mimóza! Befejezted már az édelgést a bátyámmal? KÁLULU: Be. NŐERŐ: Rosszul vagyok tőletek, komolyan rosszul.

Szegény Lilly. Olyan hosszú ideig jártak Borisszal, hogy még mindig nem szokott hozzá, hogy már nincs pasija, aki fölhívja esténként jó éjszakát kívánni. Michael persze még nem ment aludni, amikor hívott, viszont tudta, hogy én mindjárt lefekszem. Ő még nyugodtan fönt maradhat, mert bár a következő félévben tizennyolc kreditet akar megszerezni - mégpedig azért, hogy négy helyett három év alatt végezhessen, és a következő évben, mielőtt nekilátna a posztgraduális tanulmányainak, illetve én is elkezdem a főiskolát, 21

együtt dolgozhassunk a Greenpeace-nek a bálnák megmentésében -, szándékosan tíz után kezdődő órákat vett föl, hogy sokáig alhasson. Bámulatos egy ilyen pasi, aki ennyire tudatosan képes előre gondolkozni. Én azt is alig tudom kiagyalni, mit egyek ebédre, szóval nagyon méltányolom az ilyesmit. Michael fantasztikusan tud tervezni. Ha az egyetemi kollégiumban nem robbantak volna le a liftek a hét végén, kábé fél órájába telt volna beköltözni a szobájába. Mert annyira kidolgozott mindent előre. A családjával együtt én is odamentem segíteni és megnézni a szobáját, meg persze találkozni vele végre-valahára Genovia után. Gőzöm nincs, mennyibe kerül a Columbián egy kollégiumi szoba, de nem voltam nagyon elájulva. Michael lakosztálya egy ronda betonkockában van, ráadásul az ablak a lichthofra nyílik. De Michaelt nem nagyon izgatja. Csak azzal foglalkozott, van-e elég kábelcsatlakozó. A fürdőbe még csak be se nézett. Nem is tudta, melyik fajta zuhanyfüggöny van: a büdös nejlon, vagy a még büdösebb pévécé. (Na, én megnéztem: naná, hogy a pévécé. Pfuj.) Irtó furák a pasik. A szobatársával még nem találkoztam, mert még nem költözött be, de az ajtóra már ki volt írva a neve: Doo Pak Sun. Remélem, Doo Pak rendes pasi, és lehetőleg nem allergiás a macskaszőrre, meg ilyenek. Mert úgy tervezem, hogy GYAKRAN fogok megfordulni ott! Szóval ott tartottam, hogy megsajnáltam Lillyt, mert hiányzik az életéből a nagy szerelem... arra gondoltam, felvidítom egy kicsit. KÁLULU: Azért az jó lehet, hogy ott van neked az egész lakás, nem? Mindig erre vágytál. Most végre nincs ott Michael, hogy fölszívja az összes Napfény Íze narancslét és a mézes-mogyorós műzlit… NŐERŐ: Sokra megyek vele! Most viszont duplán kell gályáznom: nemcsak a rám eső házimalackodást kell elvégeznem, de Michaelét is! És szerinted most ki gondozza Pavlovot!? KÁLULU: De Michael fizet érte! NŐERŐ: Össz-vissz húsz dollárt egy héten! Kiszámoltam, az kábé kutya

22

szaronként egy dollár! KÁLULU: Jaj, te szegény, hogy bírod?!!!! NŐERŐ: Miért, te annyira imádod Kövér Lulut almozni? KÁLULU: Kövér Lulu egy cukipofa. Még amit tojik, az is cuki. Rocky ugyanúgy. NŐERŐ: MÉG MERED TAGADNI, HOGY BÉBIBUZI VAGY?!!! KÁLULU: Erre nem is mondok semmit. Figyelj, szerinted amit Gupta írt, hogy nem szabad tornagatyát hordani a suli egyenszoknya alatt, az Lanára vonatkozik? Ő hordta tavaly egész évben Josh Lacrosse-gatyáját, nem? Nyilván így is fel akart vágni azzal, hogy Josh az ő tulajdona. NŐERŐ: Nem tudom, de nem is érdekel. Figyelj, holnap majd... KÁLULU: Tessék? NŐERŐ: Mindegy. Jóccakát. KÁLULU: ?????????? NŐERŐ: Vége.

Na ne. Máris úgy érzem, hogy az új tanév se lesz piskóta.

23

Szeptember 1-je, kedd, az osztályban JAJ ISTENEM! . Sejtettem, hogy rém hervasztó lesz visszajönni a suliba, ami már alapból is szívás, de Michael nélkül egyenesen elviselhetetlen. Attól is nagyon depis lettem, amikor megálltunk Lillyék háza előtt reggel, és Michael nem várt, mint mindig, rózsaszínre borotvált nyakkal. Csak Lilly volt ott, smink nélkül, hajai száz apró copfba fogva, az orrán szemüveg. Hova lett a kontaktlencséje? Úgy látszik, most, hogy élete nagy szerelme máshoz pártolt, már meg sem próbál kinézni valahogy. Grandmére padlót fogna ettől a látványtól. És én? Nekem még Lillynél is kevesebb okom van, hogy emberi formát öltsek, de azért mégis hajat mostam ma reggel... Végül is van pasim, csak éppen már nem járok vele egy suliba. Lillynek pedig meg kell találnia a nagy Őt. Aki viszont futva menekül majd előle, ha legalább egy KICSIT nem szedi össze magát. De ezt nem mondtam neki, mert ilyesmit senki nem szeret reggel éhgyomorra hallani... Különben Lilly szerint úgyis tesi óra az első, hülyeség ELŐTTE zuhanyozni, amikor utána úgyis muszáj. Hát ebben van valami. Bár azt hiszem, Lilly mégis megbánta, hogy nem zuhanyozott tesióra előtt, mert amikor kiszálltunk a limuzinból, összefutottunk Tina Hakim Babával, aki szintén pont akkor ért oda, és a nyakunkba ugrott: - Sziasztok, jaj de jó, hogy itt vagy tök! - Nagyon rendes volt, egy szóval sem említette Lilly szemüvegét meg haját. Szóval ott örömködtünk, amikor egyszer csak odalépett egy pasi, és nekem elakadt a szavam, mert jó, jó, foglalt vagyok, de azért zárdába még nem vonultam... és már majdnem oldalba böktem Lillyt, hogy dögös pasi a láthatáron, mert a pasi olyan magas volt, izmos, szőke, meg minden... …amikor se szó, se beszéd, kézen fogta Tinát, én meg rájöttem, hogy BORISZ PELKOVSZKIJ áll előttünk!!!!!!!!!! BORISZ PELKOVSZKIJBÓL GYAKORLATILAG SZUPERMODELL LETT A NYÁRON!!!!!!!!! Ez iszonyú hülyén hangzik, de akkor is ez az igazság. Tina azt 24

mesélte, Borisznak a hegedűtanár mondta, hogy megerősödne, és jobban is játszana, ha súlyt emelne. Borisz megfogadta a tanácsot, hízott is vagy tizenöt kilót, de az mind színtiszta izom. Ezenkívül megoperáltatta a szemét lézerrel, így megszűnt a rövidlátása, és nem kell hegedülés közben folyton föltolnia az orrán a szemüveget. Ezenkívül végre megszabadult a fogszabályzójától, és legalább öt centit nőtt, vagy még többet is, mert most akkora, mint Lars, és a válla is majdnem olyan széles. Ezenkívül szőke a haja, egész világos melírcsíkokkal – bár Tina azt mondja, csak a nyári nap szívta ki... Komolyan, az egész pasi úgy néz ki, mintha benevezett volna egy tévés Átváltoztatjuk műsorba! Az egyetlen, ami az átváltoztatásból kimaradt, hogy még mindig a nadrágjába tűri a pulóverét. Én igazándiból csak innen ismertem föl. Ja, meg arról, hogy még mindig a száján veszi a levegőt. - Szia, hát te ki... BORISZ, te vagy az? - csak ennyit bírtam kinyögni. Az én megdöbbenésem viszont semmi nem volt Lillyéhez képest, aki nagyjából EGY TELJES PERCIG bámulta Boriszt, miután az köszönt. Akkor kiderült, hogy a HANGJA is megváltozott: Tök mély lett, hasonlít a Harry Pottert játszó srácéhoz. Amikor Lilly meghallotta ezt a hangot, csak akkor jött rá, ki az. Ekkor sarkon fordult, leszegte a fejét... … és szó nélkül becsörtetett a suliba. Még csöngetés előtt a lányvécében láttam, hogy kicserélte a szemüvegét kontaktlencsére, föltett egy kis szájfényt, és a színes gumik nagy részét is kiszedte a hajából… Ahogy Lilly eltűnt a színről, megragadtam Tinát és faggatni kezdtem: - Szent ég, mondd már el, mit csináltál Borisszal?!!! – de csak suttogva, nehogy Borisz meghallja. Tina esküdözött, hogy ő semmit nem csinált, és megkért, ne is szóljak semmit Borisz előtt, mert Ő egyáltalán nincs tudatában, milyen dögös pasi lett belőle. Tina megpróbálja megakadályozni, hogy rájöjjön, mert attól fél, ha rájön, azonnal dobja őt valami karcsú bombázóért. Csak éppen Borisz sose tenne ilyet! Csillog a szemében a szerelem, amikor csak Tinára néz. Főleg most, hogy már nincs útjában az a 25

vastag szemüveg! Eszméletlen! Ki gondolta volna, hogy valaki ekkora változáson megy át ilyen rövid idő alatt? Ha jobban belegondolok, Tinának talán igaza van, mert a tavalyi végzős osztály távozásával RENGETEG bombázó maradt pasi nélkül a suliban. Mint például Lana Weinberger. Nem mintha szóba jönne, hogy Borisz rástartol Lanára, bár Lana szemezni kezdett vele a folyosón. Csak miután elég hosszú ideig stírölte, akkor jött rá, ki az, és nyomban öklendezni kezdett, mintha már Borisz látványától is undorodna. Hát igen. Nem MINDENKI változik meg a nyári szünet alatt. Shameeka meséli, hogy úgy hallotta, Josh és Lana szakítottak. Nyilván a szerelmük nem állta ki a távolság próbáját. Lana ugyanis a családja East Hampton-i nyaralójában töltötte a szünetet, Josh meg Southamptonban, és a kettő közötti hat kilométer túlságosan sok lehetett. Joshnak biztos mindegy volt már, úgyis megy ősztől a Yalere, és Long Islanden annyi a csábító tanga fazonú bikini alsó... Hat kilométer! Na ne már! Mit szólnának hatezerhez?! Ennyi a távolság New York és Genovia között, Michaelnak meg nekem mégis sikerült összehoznunk pár randevút a nyáron! Szegény, szegény Lana. Úgy sajnálom. NEM IS. Életemben először fordul elő, hogy nekem van pasim, neki meg nincs. Hercegnőhöz teljességgel méltatlan, hogy mások nyomorúságán kárörvendezzek, de HA-HA-HA! Josh távozásának további előnye, hogy végre hozzáférek a saját szekrényemhez. Addig ugyanis Josh és Lana folyton ott smároltak, nyelvük fél méter mélyen egymás szájában, és elállták az utat. Zárójelben meg kell jegyeznem azért, hogy az a pasi, aki megkapta Josh régi szekrényét, irtó helyes. Talán cserediák, mert még sose láttam. Elsős se lehet, mert borostás az arca. Már reggel nyolckor. Ráadásul amikor bocsánatot kért, mert ráloccsantotta a kapucsínóját a bakancsomra, miközben a tornazsákját próbálta betuszkolni a szekrénybe, színtiszta dél-amerikai akcentusa volt, mint annak a fazonnak az Álom luxuskivitelben című filmben, akivel Audrey Hepburn meg akart szökni, mielőtt észre tért (vagy Grandmére szerint megbolondult) volna. 26

Annyira rémesen unalmas itt ülni, és hallgatni a különféle közleményeket. Ma délután iskolagyűlés, ezért rövidített hetedik óra lesz. Ki a fenét érdekel? Mr. Gianini (FRANK! FRANK!) ugyanolyan fáradt, mint én. Látom. Isten bizony imádom Rockyt majdnem annyira, mint Kövér Lulut -, de az a hangerő! És nem és nem hajlandó addig abbahagyni a bömbölést, amíg valaki oda nem megy hozzá énekelni. Ami nappal rendben is volna, mert amióta láttam az Álmok útjánt, azóta aggódom, mi lenne velem, ha netán karaoke-éneklésből kéne pénzt szereznem szállásra és utazásra., és Rocky dalmániája remek alkalmat teremt a gyakorlásra. Úgy érzem, a Milkshake már nagyon profin megy, és most a Man! I Feel Like a Woman-en dolgozom. De amikor őkelme az éjszaka közepén zendít rá... ,hű, az nem semmi. Tényleg imádom, de olyankor még én, a bébibuzi is - ez ANNYIRA görény dolog Lillytől, egyszerűen nem igaz, hogy agyonszeretgetem Rockyt, mint a vöröspanda az Animal Planeten! legszívesebben a párna alá dugnám a fejem, hogy ne halljam az ordítását. De nem lehet. Mert rajtam kívül mindenki ezt csinálja otthon. A mamának ráadásul az az elmélete, hogy csak elkényeztetjük, ha minden alkalommal odarohanunk, felvesszük és énekelünk neki, ha sír. Az én elméletem viszont az, hogy ha sír, akkor nyilván valami baja van. Például mi van, ha a takarója fölcsúszott és a nyaka köré tekeredett és FULDOKLIK?!!! Ha senki nem megy oda, megnézni, mi baja, reggelre akár meg is HALHAT!!!! Így aztán én tápászkodom föl, és megyek oda hozzá. Ilyenkor a legrövidebb dalt éneklem neki, amit csak lehet - Jewel Yes, you can című számát, és amint elaludt, bezuhanok az ágyamba, és megpróbálok én is újra elaludni, mielőtt megint rákezdi... Hopp! Jött egy SMS-em. Michaeltól! SOXERENCSÉT A MAI ¤ - hoz! CSÓK: M. Csak azért kelt föl korábban, hogy szerencsét kívánjon nekem!!!!! Hát van ennél drágább a földön?!!!

27

Szeptember 1-je, kedd, tesióra Tisztában vagyok vele, hogy a túlsúlyosság népbetegség az Amerikai Egyesült Államokban. Tisztában vagyok azzal is, hogy az átlag amerikai öt kilóval nehezebb, mint amilyennek testtömegindexe alapján lennie kellene, és azzal is, hogy mindannyiunknak többet kéne mozognunk és kevesebbet ennünk. De az istenért, ezek bármelyike elegendő ok, hogy serdülő lányokat arra kényszerítsenek, hogy egymás előtt ÖLTÖZKÖDJENEK, sőt ZUHANYOZZANAK? Erősen kétlem. Mintha nem volna elég önmagában az a tény, hogy egyáltalán kötelező részt venni a tesiórán! Ráadásul pont az ELSŐ ÓRÁBAN. Ráadásul LÉNYEGÉBEN IDEGENEK ELŐTT KELL LEVETKŐZNI!!! És ez még semmi: egyenesen Miss Lana Weinberger előtt kell levetkőzni. Akinek véletlenül szintén tesi órája van. Aki megengedte magának azt a pimaszságot a többiek, előtt, hogy öltözés közben fennhangon "dicsérni" kezdte az Amidala királynős bugyimat. Azt mondta, "annyira tetszik neki”. Amit egyébként csak babonából vettem föl az első tanítási napon, mert szerencsét hoz, bár az az érzésem, hogy elmúlt a hatása. Naná, hogy mindenki rajtam röhögött. De ez még nem volt elég neki: arról is érdeklődött, vajon válságban van-e a genoviai gazdaság, amiért már az uralkodóház tagjai is a diszkontáruházban vásárolnak fehérneműt. Mintha mindenki megengedhetné magának, hogy az Agent Provocateurnél vegye a fehérneműit, mint Lana és Britney Spears! Úgy utálom. Lilly azt mondta, ne törődjek vele... Lana nemsokára megkapja méltó büntetését. Bármit.is jelentsen ez...

28

Szeptember 1-je, kedd, angol Mia! Hát nem tök édi? Tina De,de! Mikor volt utoljára olyan tanárunk, aki nem folyton kordbársonyt hordott? Tényleg! És a haja! Tök helyesen kunkorodik a vége! Én is ilyen hajat szeretnék! Tisztára olyan, mint Chloéé a Smallville-ben. Aha, pont! És a szemüvege! Macskaszem! Hegyi kristállyal! Teljesen mint Karen O! Az meg ki? A Yeah Yeah Yeah énekese. Ja, tényleg! Én Maggie Gyllenhallra gondoltam. Szerintem az Gylenhaal. JAJ ISTENEM, SEGGFEJEK, GYLLENHAAL! ABBA HAGYNÁTOK VÉGRE EZT AZ IDIÓTA LEVELEZÉST ÉS FIGYELNÉTEK?!!!! EL AKARJÁTOK IDEGENÍTENI AZ EGYETLEN TANÁRT, AKI TALÁN TANÍTHAT NEKÜNK VALAMI HASZNOSAT????!!!! Mi baja ma Lillynek? Hát fogalmam sincs. PMS? Biztos… Na mindegy… figyelj, Maggie bátyja az, aki Kirsten Dunsttal járt, ugye? IGEN! Juj, de édi!!!!!!!!!!!!!!!

29

Szeptember 1-je, kedd, geometria Na. Fog ez menni. Fog ez menni nekem. Konverz: Egy feltételezett állítás konverzét a hipotézis és a végkövetkeztetés felcserélésével érjük el. Kontrapozitív: Egy feltételezett állítás kontrapozitívjét o hipotézis és a végkövetkeztetés felcserélésével, majd mindkettő tagadásával érjük el. Inverz: Egy feltételezett állítás inverzét mind a hipotézis, mind a végkövetkeztetés tagadásával érjük el. Tehát ebből következik: Feltételezett állítás: a b Az állítás kontrapozitívja: nem b nem a Az állítás konverze: b a Az állítás inverze: nem a nem b

Jaj nekem! MICSODA?!! Na jó, kezdjük elölről. Azt hiszem, én leszek a szabály alól a kivétel. Ha azok, akik hülyék a matekhoz, jók geometriából, akkor nekem minimum az istenverte Stephen Hawking szintjén kéne lennem. És ehhez képest? Az egészből egy vak hangot sem értek. És a tetejébe Mr. Harding... valami rettenet. Máris megríkatta Trisha Hayest valami egyenlő szárú háromszög miatt, ami képtelenség, mert Trisha egyrészt Lana Weinberger barátnője, másrészt egy női cyborg, tisztára, mintha a Terminátor 3-ból lépett volna elő. Velem viszont irtó rendes, nyilván azért, mert a kollégája a mostohaapám. Ja, meg talán a hercegnősdi miatt is. Hát igen, néha, tényleg jól jön, ha az ember mögött ott ül egy százkilencven centi magas svéd testőr... Euler-diagram: két feltételezett állítást viszonyít egymáshoz úgy, hogy körként ábrázolja őket.

30

Szeptember 1-je, kedd, franciaóra Hát... Legalább egy normális tanárunk van. Ms. Martinez eléggé jó fej. Jó érzés, hogy legalább egyvalaki van a tanári karban, aki korban elég közel áll hozzánk, hogy, még tudja, mi fán terem a szöges bőrkarkötő meg a Narancsvidék. Miközben Ms. Martinez beszél te a fogalmazásainkat a nyári szünetről, ezt mondta: - Szeretném, ha tudnátok, hogy, bármikor, bármiben fordulhattok hozzám, nem csak a tananyaggal kapcsolatban. Szeretnélek megismerni benneteket, az egyéniségeteket, és nem kizárólag tanárdiák viszonyt akarok veletek fenntartani. Tehát, ha bármiről - még egyszer mondom, bármiről- akartok velem beszélni, nyugodtan keressetek meg. Nyitott vagyok, és igyekszem mindig rendelkezésetekre állni. Azta! Egy Albert Einstein-es tanár, aki nem tűnik el a tanáriban kicsöngetés után egyetlen másodperccel? Nem hiszem el! Azért kíváncsi lennék, mennyi ideig fog Ms. Martinez ragaszkodni a nyitottsághoz, ugyanis, amikor kimentem, azt láttam, hogy vagy tízen rohanták meg, hogy a személyes problémáikat megbeszéljék vele. Lilly volt az első a sorban. Remélem, Ms. Martinez azt tanácsolja Lillynek, felejtse el az egész Borisz ügyet. Tinának nem szóltam semmit, de bizony Borisz csodás nyári átváltozása az oka annak, hogy Lilly ilyen kibírhatatlan, és nem a PMS. Tiszta ciki lehet, ha az ember dob egy pasit, majd az a szeme előtt változik át Orlando Bloommá. Persze egy hülyén öltözködő és a száján át lélegző Orlando Bloommá. Azt is remélem, hogy Lilly nem fárasztja ki Ms. Martinezt annyira, hogy ne legyen ideje ma este elolvasni a fogalmazásaimat. Mert abban biztos vagyok, hogy ha az enyémet elolvassa, azonnal továbbküldi egy ügynöknek vagy könyvkiadónak, hogy megjelentessék. Persze tudom, tizenöt évesen az ember még túl fiatal egy több nyelvű kiadáshoz egy nagy kiadónál, bár én ezt a hercegnődolgot is elég jól kezeltem, azt hiszem. Néhány kézirat leadási határidő sem jelenthet problémát. Mia! Az új gyerek, a második sorban, hárommal előtted, szerinted 31

fiú vagy lány? Shameeka Fiú. Nadrág van rajta! És? Rajtam is! Ma reggel ugyanis elfelejtettem leborotválni a lábamat… Ajjajjaj... Nézd már meg rendesen! És egyáltalán mi a neve? Perin. Mademoiselle Klein legalábbis ezt mondta, amikor névsort olvasott. És a Perin fiúnév vagy lánynév? Nem tudom! Azért kérdezem tőled! Na várj, én oda se figyeltem, amikor Mademoiselle Klein névsort olvasott. Hogy ejtette ki? Perennek vagy Perinnek? Mert ha lány, akkor ugye Perine-nek írnák és Perinnek ejtenék. Persze, csak éppen Mademoiselle Klein nem franciául olvas névsort. Csak annyit mondott, Perin, és kész. Más szóval, akkor a dolog rejtély. Abszolút. Én csak azért akarom tudni, hogy eldönthessem, helyes– e. Oké. A következő a teendő: szemmel tartjuk, melyik mosdóba megy be ebéd előtt. Mert ebéd előtt mindenki bemegy a mosdóba, hogy sminkeljen. 32

A fiúk nem. Erről van szó! Ha ki se megy a mosdóba, akkor fiú, és akkor ráhajthatsz. És ha mégis lány, aki egyszerűen nem használ sminket? Na ne… A rejtélyek a könyvekbe valók, a valóságban iszonyú fárasztók.

33

Szeptember 1-je, kedd, tehetséggondozó program MIÉRT MIÉRT? MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT képzeltem akár egyetlen pillanatra, hogy ez az év - Michael távolléte ellenére - jobb lesz, mint a tavalyi?!!! Csak azért, mert Josh és Lana nem smárolnak állandóan a szekrényemnek dőlve? Ugyanis amíg Josh még itt volt, legalább elvonta Lana figyelmét, aki nem folyamatosan keresett magának újabb és újabb áldozatokat. Most viszont, hogy nincsen pasija, korlátlan mennyiségű időt tud fordítani az én gyötrésemre. Mint például a mai napon, ebédnél. Persze az én sorba egy második fagylaltos palacsintáért. Nem is értem, miért nem volt elég egy. Azt hiszem, valami nem stimmelt a vegyes babsalátával. Az ember azt hinné, hogy a figyelőkamerák felállítására fordított rengeteg pénzből csurranhatott-cseppenhetett volna egy kicsi a konyhába is, hogy néha jusson a diákságnak valami tisztességesebb kaja, ne csak folyvást ócska mélyhűtött cuccok. De szó sincs róla. Lillynek igaza van: úgy tűnik, fontosabb megtudni, ki nyomja el a cigijét Joe fején, mint ehető élelmiszert feltálalni a diákságnak. Tehát, épp ott álltam a sorban a fagyis palacsintámra várva, amikor valaki a nevemet mondta. Odafordultam. Lanát és Trisha Hayest láttam. Úgy látszik, már kiheverte Mr. Harding prédikációját - vagy annyira magához tért, hogy képes volt beszállni Lana rekordkísérletébe, hogy annyiszor aláz meg a nyilvánosság előtt, ahányszor csak lehetséges. - Figyelj, Mia - szólalt meg Lana, amikor elkövettem azt a marhaságot, hogy hátrafordultam. - Jársz még azzal a pasival? Michaellal, vagy hogy hívják, akinek az az együttese van? Persze sejthettem volna. Sőt tudhattam volna, hogy Lana nem jóvátenni akarja azt a rengeteg szemétséget, amit az évek során elkövetett ellenem. Egyszerűen ott kellett volna hagynom a fagyis palacsintát, a sort, mindent, abban a szent pillanatban. Nekem viszont az jutott eszembe, hogy talán megbánta azt a megjegyzést, amit a bugyimról tett az öltözőben... És az is eszembe jutott - gőzöm sincs, miért -, hogy talán Lana is megváltozott a 34

nyáron. Úgy, mint Borisz. Csak nem kívülről, hanem belülről. Tudhattam volna, hogy ez képtelenség, hiszen ahhoz, hogy nemes lelkűvé váljon, először is LÉLEKRE volna szüksége, amije viszont NINCS. Mert amikor óvatosan azt feleltem: - Igen, persze hogy együtt járok Michaellal - ő meg kérdezte: - Hát nem jár egyetemre? - De, a Columbiára jár - válaszoltam büszkén. Az ÉN pasim ugyanis olyan egyetemet választott, ami ugyanabban az államban van, ahol én is élek. Nem úgy, mint egyesek. - Na, és csináltátok már? - vetette oda lazán Lana, mintha csak arról érdeklődne, melyik hajstúdióban csináltattam a melírcsíkjaimat. - Csináltuk? Mit? - kérdeztem vissza, mert ESKÜSZÖM, gőzöm nem volt, miről beszél. Könyörgöm, ki képes ilyet kérdezni?! - Mit, mit, te kretén! Hát AZT!... - süvítette Lana, és Trishával együtt hisztérikus vihogásban tört ki. Ekkor esett le, mire gondol. Éreztem, ahogy lángba borul a fejem. Nem vicc. Olyan vörös lehettem, mint Lana körömlakkja. Nem is tudtam, mit beszélek, csak kicsúszott a számon: ... DEHOGYIS! MEGŐRÜLTÉL?! lsten bizony, köpni, nyelni nem tudtam. Ez az a téma, amit még a LEGJOBB BARÁTAIMMAL is csak alig-alig beszélek meg, nemhogy a HALÁLOS ELLENSÉGEMMEL!!! Sorban állva a menzán!!! De még mielőtt magamhoz térhettem volna a döbbenettől, Lana folytatta: - Hát, ha meg akarod tartani a pasidat, akkor jobb, ha igyekszel, mert az egyetemista pasik elvárják AZT a barátnőjüktől! Az egyetemista pasik elvárják AZT a barátnőjüktől! Ezt bírta nekem mondani Lana. A menzán, sorállás közben. Csak álltam ott, totál kiakadva és elszörnyedve, mire megint megbökte a hátamat: - Most akkor megveszed azt az izét, vagy csak állsz ott? – akkor vettem észre, hogy elfogyott előlem a sor, és a pénztár előtt állok, a fagyi meg olvadozik a tányéromon. Gyorsan kifizettem az egy dollárt, és visszamentem Lillyvel, Borisszal, Tinával, Shameekával és Ling Suval közös asztalunkhoz, 35

és csak ültem ott kukán egész becsöngetésig. Még csak fel se tűnt senkinek. Az egyetemista pasik elvárják AZT a barátnőjüktől! Ez igaz? Tényleg igaz? Jó, láttam egy halom filmet meg tévéműsort, ahol az egyetemista pasik tényleg elvárják AZT a barátnőjüktől. Például a Közösségi életben, a Tavaszi szünetben, meg a A suttyók bosszújában. De a filmbeli pasiknak a barátnőjük is egyetemista volt! Nem pedig második gimnazista! Aki rövidesen megbukik geometriából. És aki egy aprócska európai hercegség trónörököse. És akinek százkilencven centi magas testőre van. Úristen! Lehetséges, hogy Michael azt várja tőlem, hogy lefeküdjek vele? MOST??!! Persze gondolom, hogy EGYSZER majd lefekszem vele. De azt hittem, hogy az az EGYSZER a távoli jövőben lesz. Mondjuk akkor, amikor majd együtt szállunk tengerre a Greenpeace-szel, hogy megállítsuk a bálnavadászhajókat. Igazából még a smároláson túl is csak egyszer jutottunk, és az is a búcsú bálon történt, szerintem nem is szándékosan... ráadásul nem ÉREZTEM semmit, mert a pánt nélküli melltartóm olyan volt, mint valami páncél. Lehet, hogy végig mindent félreértettem, és egyfolytában arra kellett volna készülnöm, hogy megtegyem? De én még nem vagyok kész rá. Azt hiszem, nem. Még azt se nagyon akartam, hogy Michael FÜRDŐRUHÁBAN lásson Genoviában, nemhogy MEZTELENÜL!!! JAJ NEKEM!!! Tegnap este meghívott, hogy szombaton menjek át, és nézzem meg, hogyan rendezkedtek be Doo Pakkal a szobájukban!!!! ÉS HA EZ A MEGHÍVÁS IGAZÁBÓL ARRA VONATKOZIK, HOGY LEFEEKÜDJEK VELE?!!! LEHET, HOGY FÖL SE FOGTAM, MERT ANNYIRA TAPASZTALATLAN VAGYOK SZERELMI TÉREN?!!! Most mit csináljak? Azonnal beszélnem kell valakivel. De KIVEL? Lillyvel nem lehet, mert Michael az ő bátyja. És Tinával sem lehet, mert ő azt mondta, egy nő legnagyobb kincse, amit egy férfinak adhat, a szüzessége, ezért tartogatja magát Vilmos hercegnek, akinek 36

csakis szüzet szabad feleségül vennie. Bár azt mondta, hogy ha Vilmos herceggel nem jön össze a dolog a mi búcsúbálunkig, akkor beéri azzal, hogy Borisznak agja leánysága virágát. A MAMÁMMAL se beszélhetek erről, mert még arra is alig-alig tud figyelni, amire MUSZÁJ - az újszülött öcsém gondozására -, mihez kezdene, ha a tinédzser lánya nyomasztaná azzal, hogy a szexről akar vele tárgyalni? Különben meg tudom, mihez kezdene: rögtön kérne egy időpontot a számomra a nőgyógyászától. Brrrr. Na ne. Egyértelmű, hogy a papának nem mondhatok egy szót se, mert egyszerűen megöletné Michaelt a Genoviai Testőrséggel. Grandmére? Ő csak megsimogatná a fejemet, és elmondaná boldog-boldogtalannak. Hát akkor ki marad? Megmondom: MICHAEL. Nem marad más, csakis Michael. Vele kell beszélnem arról, lefeküdjek-e vele. Én nem vagyok normális. Hogy beszélhetnék egy fiúval a szexről?!!! Ráadásul pont AZZAL a fiúval!!!! MI A FRÁSZT CSINÁLJAK???!!!! Mindjárt megbolondulok. Úgy kalapál a szívem, hogy majd kiugrik a helyéből, és a fejem is majd fölrobban. Le kéne mennem az iskolaorvoshoz. Azt hiszem, most... Mrs. Hill meg is kérdezte, mi a bajom. Naná, ma még csak az első tanítási nap van. Most még úgy csinál, mintha törődne velünk. Kitöltetett velünk egy papírt, amin az a kérdés szerepelt, hogy milyen célokat akarunk ebben a félévben megvalósítani. Mármint a T.g. foglalkozáson. Belenéztem Borisz papírjába, ő azt írta: "Szeretném megtanulni Antonin Dvorák a-moll hegedűversenyét kívülről, és megnyerni a Grammy Díjat, mint a példaképem, Joshua Bell.” Őszintén szólva, eléggé elszállt dolognak tartom ezt. Persze Borisz most már majdnem olyan dögös, mint Joshua Bell.. akkor talán mégis meg tudja csinálni. Nem tudom, mennyire veszik figyelembe a Grammy-bírák, ha valaki dögös. Megpróbáltam belelesni Lilly papírjába is, de Lilly újabban rémesen titkolózik. Letakarta a papírját, és iszonyú gorombán rám 37

mordult: - Tűnés, bébibuzi! Vajon akkor is ilyen durva lenne, ha tudná, micsoda érzelmi vihar dúl bennem a bátyjával való kapcsolatom jövőjét illetően? Fogalmam se volt, mit írjak a céljaimról - igazából azt se tudom, mi a fenét keresek idén ebben a csoportban -, úgyhogy gyorsan beírtam: "Szeretnék írni egy regényt, és nem szeretnék megbukni geometriából. El se hiszem, hogy Mrs. Hill egyáltalán észrevette, hogy a szívinfarktus kerülget. Sosem szokott semmit észrevenni rajtunk. Naná, mert folyton a tanáriban kuksol. Úgy nem is lehet. Mondtam neki, nincs semmi bajom. Az igazság persze pont az ellenkezője. Semmi bajom? Jó vicc! Soha nem heverem ki ezt!!! Erről is Lana tehet.

38

Szeptember 1-je, kedd, USA alkotmánytan ÁLLAMELMÉLETEK: ISTENI HATALOM Az államalapítás isteni beavatkozás az emberi ügyekbe. A vallásos és a világi dolgok összekeveredése. Az emberek az isteni eredetűnek vélt államot sokkal kevésbé kritizálják. A keresztény civilizációban a király az egyház áldásával tartotta fenn jogos uralkodói szerepét. Nana! Genovia kivételével! Genovia koronáját ugyanis nem Isten, hanem Itália királya adományozta ősömnek, Rosagundénak a harctéren tanúsított bátorsága miatt. Vagyis inkább a hálószobában tanúsított bátorsága miatt, mivel ott gyilkolta meg a nép halálos ellenségét, Alboint. Jó tudni, hogy legalább egyvalaki a családból jeleskedett valamilyen hálószobai tevékenységben. Én ugyanis reménytelennek érzem magam e téren. Még SAJÁT MAGAMAT sem szívesen nézegetem meztelenül, nemhogy MÁSNAK megengedjem... John Locke, a 17. századi filozófus tagadta az Isteni Hatalmat. Számos filozófustársával együtt úgy vélte: a hatalom csak akkor jogszerű, ha a kormányzott állampolgárok egyetértésére épül. Éljen! Éljen John Locke! És vesszenek az összes királyok, hercegek, grófok, akik azt állítják, hogy ISTEN ültette őket a trónra! EZT NEKTEK!!!!

39

Szeptember 1-je, kedd, természettudomány Hát ez isteni. Mintha eddig nem lett volna elég szörnyű a napom. Na, ki mellett kell ebben a félévben ülnöm természettudomány-órán? Vajon ki mellett? Hát milyen betű van közvetlenül a T előtt? Pontosan: S. Kenny Showalter. Nem vicc. Mi ez? Valami rossz karma, ami egész napra kiterjed? Nem Borisz az egyedüli, aki megnőtt a nyáron. Kenny is jó pár centit nyúlt. Csak éppen Kenny nem emelt súlyt. Hát nem is lett belőle Legolas. Pont úgy néz ki, mint a Madárijesztő az Óz, a nagy varázslóból. Csak éppen nem csúcsos a füle. Igaz, hogy csak kívülről hasonlít a Madárijesztőre, mert a feje aztán nem üres. Elég jól emlékszik rá, sajnos, hogy tavaly együtt jártunk. Meg arra, hogy kirúgtam Michael miatt. Illetve hát, tulajdonképpen ő rúgott ki engem. És ezt minden adandó alkalommal az orrom alá dörgöli. Most is: - Mia, remélem, hogy képes leszel minden velem kapcsolatos személyes érzést félretenni, és ebben a félévben profi módon tudunk majd együttműködni. Mondtam, persze, félreteszek mindent. Őszintén, ha még mindig Kennyvel járnék, és Lana róla mondta volna, hogy AZT várja tőlem, lazán szemberöhögöm. De Michael más. Különben is, mi a fenét tud Lana egyáltalán az egyetemista fiúkról? Soha eggyel se járt! Michaellal kapcsolatban is tutira téved. TUTIRA TÉVED!!! Bárcsak ez eszembe jutott volna ott, sorban állás közben! Kenny megkérdezte tőlem, ezt a félévet is úgy akarom-e tölteni, hogy minden óra alatt naplót írok, és arra számítok, hogy ő majd mindent megcsinál helyettem, mint tavaly, amikor bioszórán ültünk egymás mellett. Bocsika, de azt hiszem, ezt nevezik csúsztatásnak. Nem is írtam óra alatt naplót! Na, jó, lehet, hogy írtam. Viszont Kenny ÖNKÉNT csinált meg mindent helyettem. A kísérleteket, meg mindent. És utána a munkafüzet kitöltését. Neki ugyanis ez a KEDVENC tárgya! És tök 40

jó belőle. Ha mindenki arra koncentrálna, ami az erőssége, annyival egyszerűbb volna a világ! Abba kéne hagynom az írást, mert Kenny még azt gondolja, hogy kihasználom. És aztán cserébe majd AZT várja tőlem… JÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! A KERINGÉS MECHANIKÁJA RENDSZERES HOSSZÚ TÁVÚ VÁLTOZÁSOK 1. A keringési pálya nem szabályos kör alakú 2. A tengely dőlésszöge változik - 30 - 48 400 évenként 22 és 24 fok között 3. Precesszió: 21 000 év

HÁZI FELADAT: Tesi: nincs Geometria: 11-13. old., gyakorlatok Angol: 4-14. old., a Stílusgyakorlatok c. könyvben Francia: écrivez une histoire T.g.: nincs USA-alkotm.: Mi az isteni hatalom államelméleti alapja? Term.tud.: 1. rész, határozd meg, mi a földközel és a földtávol fogalma! 41

Szeptember 1-je, kedd, iskolagyűlés Valamilyen alkotmánykiegészítést kéne megfogalmazni az iskolagyűlések betiltása érdekében. NEM VICC. Nem elég, hogy az ilyesmi totál energia- és időpocsékolás (Vajon hányszor lehet végighallgatni azt, hogy egy autóbalesetben megbénult hapsi azon kesereg, bárcsak ne vezetett volna részegen? Megmondom: maximum egyszer!), de egyre inkább az az érzésem, hogy ez a tanároknak csak egy kis lógás. Pont az előbb láttam Mrs.Hillt, amikor kislisszolt, és a tornaterem ajtaja előtt bagózott. Szóval nem csak a főbejáratnál kéne kamera... Különben abból is csak balhé van, ha ezer gimnazistát összeterelnek egy helyiségbe. Gupta már ráordított a válogatott lacrosse-csapat tagjaira, amiért csipsszel dobálták meg a drámaszakkörösöket, akik egyébként a világon semmit nem csináltak. Legföljebb kicsit furán néztek ki a feketére festett hajukkal és a rengeteg arcpiercingükkel. Aztán láttam pár komputer klubost a padsorok alá bújni. Arcukon olyan vigyor ült, amit csakis ördöginek tudok nevezni. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy éppen a gyilkos robotot helyezik üzembe, és valami rémuralmat szabadítanak a világ nyakába. Gupta épp arról rizsázik, mennyire örül, hogy újra láthat bennünket. Lilly keze a magasba emelkedik. - Majd később, Lilly - mondja Gupta, és folytatja a rizsát. Lilly magában motyog valamit mellettem. Tina a másik oldalon Borisszal akasztófázik. Eddig még csak egyetlen árva E betűt talált el, de már a feje és a teste is az akasztófán lóg. Így néz ki a papír:

_______E__ Nem hiszem el, hogy nem képes kitalálni! De nem segítek. Az ő dolga, mit csinál a pasijával. Mint ahogy az meg az ÉN dolgom, hogy ÉN mit csinálok az ÉN pasimmal! Vagyis az én dolgom VOLNA, ha egyáltalán bármit is csinálnék vele. De nem csinálok. Ami éppen elég nagy baj, és biztos emiatt dobni is fog engem valami egyetemista bombázóért, aki viszont 42

hajlandó ARRA. De miért is ne lennék hajlandó? Mindenki csinálja. Folytonfolyvást. Végül is én se lennék itt, ha a mamám meg az apám nem... Jaj istenem, mindjárt hányok. Mi a fenének kellett erre gondolnom? A mamára meg a papára, miközben AZT csinálják. Pfujj. Pfujjpfujjpfujjpfujjpfujjpfujjpfujjpfujjpfujj. Ez még rémesebb, mint arra gondolni, hogy a mama és Mr. Gianini. Na most aztán elég, mert tényleg hányni fogok. PFUJJJJJJJJJJ!!! Gupta most éppen arról ömleng, milyen fantasztikus órarenden kívüli kulturális és sportlehetőségek állnak rendelkezésünkre az Albert Einstein Gimnáziumban, amelyeket feltétlenül ki kell aknáznunk. Lilly keze újfent a magasban, de Gupta megint leinti: - Majd később, Lilly. Senki nem figyel oda. Tina kitalált még egy betűt. Most áll így a helyzet:

_____A_E__ Borisz már az emberke két karját is berajzolta. Miért nem mondja Tina az L betűt? Ez annyira idegesítő... Gupta most a különféle szakköröket és sportköröket sorolja, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy az Albert Einstein Gimnázium a fantasztikus lehetőségek tárháza. Kiderült, hogy a Josh szekrényébe beköltöző pasi, aki a bakancsomra loccsantotta a kapucsínóját, brazil cserediák, és Ramón Riverasnak hívják. A focicsapatban fog játszani. Ettől biztos meghatódnak a drukkercsajok, és a mamák is. Főleg, ha győztes meccs után ő is lekapja a mezét és meglobogtatja a feje fölött, mint Josh. Ramón máris Lallával, Trishával és a többi menővel ül egy kupacban. Honnan tudta, hova kell ülni? Hiszen KÜLFÖLDI! Honnan tudta, kik a menők, honnan tudta, hogy ő is közéjük tartozik? A menők eleve menőnek születnek? Vagy ösztönösen tudják az ilyesmit? Gupta rátért a diákönkormányzat fényezésére. Most jön az, hogy mindenki jelöltesse magát képviselőnek, szálljon harcba, éljen a nagyszerű lehetőséggel, amit a demokrácia kínál, és gyakorolja a közösségi jogokat, ami persze jól mutat majd a jellemzésben is. 43

Mintha ő maga is elhinné, hogy bárki indulhat a jelölésért, aki akar, sőt bárki nyerhet... Ami színtiszta kamu, mert mindenki tudja, hogy kizárólag a menők jutnak be a diákönkormányzatba. Lilly minden évben indult eddig, és még sose jutott be. Aki tavaly legyőzte, fele olyan okos sem volt, mint ő. Nancy di Blasi, a drukkercsajok csapatkapitánya (Lana Weinberger társa és mestere) egyszerűen lemosta Lillyt azzal, hogy házi készítésű sütiárusítással népszerűsítette magát. A diákjogokért és az iskolai reformokért való lobbizást meg hanyagolta. - Van-e már jelölésünk a diákönkormányzat elnökségére? kérdezte Gupta. Lilly keze a magasban. Gupta oda se bagózik. - Van-e jelölt? - szívóskodik Gupta. - Senki? - Ööö, lássuk csak, talán ipszilon? - mondja Tina Borisznak. Te jóságos isten! Nem bírom tovább. Talán a szüzességem elvesztése miatti félelem okozza. Vagy az, hogy én már nem akasztófázhatok tanítás alatt a szerelmemmel. Figyelj, JOSHUA BELL a megoldás! JOSHUA BELL! – tör ki belőlem. - Jéééé, tényleg! - feleli Tina. Lana valamit súg Ramón Riveras fülébe. Ramón felröhög. Lilly úgy hadonászik, mint aki megőrült. Az övé az egyetlen kéz a levegőben. Végül Gupta nem tehet mást, hozzá fordul: - Lilly, ezt már tavaly megbeszéltük. Nem jelölheted saját magadat a diákönkormányzat elnökének. Csak akkor indulhatsz, ha valaki más jelöl. Mire Lilly feláll, és a következőt találja mondani: - Eszemben sincs magamat jelölni. MIA THERMOPOLIST JELÖLÖM!!!!!!

44

Szeptember 1.je, kedd, a limuzinban a Hotel Plaza felé menet Ilyen nincs. Egyáltalán miért állok vele szóba?

Szeptember 1.je, kedd, a Hotel Plazában Az idei tanév első uralkodói illemtanleckéje... hál' istennek Grandmére a telefonon lóg. Csak csettintett, és a lakosztály közepén álló dohányzóasztalra mutogatott. Odamentem, és egy halom faxot találtam rajta: panaszleveleket különféle francia tudományos intézetek tagjaitól és Monaco Oceanográfiai Intézetéből. Hűha, még mindig a tengeri csigák miatt görcsölnek! Nagy dolog. Mintha nem volnának ezerszer súlyosabb problémáim most egy csapat dühös tengerbiológusnál. Könyörgöm, úgy áll a helyzet, hogy ha meg akarom tartani a pasimat, akkor kénytelen leszek... szóval AZT csinálni. És ha ez még nem volna elég, DIÁKÖNKORMÁNYZATI ELNÖKNEK JELÖLTEK. Komolyan .mondom, nem tudom, mit képzel Lilly. Azt hitte, csak ülök majd, vigyorgok és bólogatok? Diákönkormányzat? Remek! Hát persze! Miközben egy külföldi ország trónjának egyedüli örököse vagyok?!!! Azt hiszi, nincs jobb dolgom?!!! Hát... Megragadtam a karját és rángatni kezdtem: LILLY, MEGŐRÜLTÉL? HOGY JUT ILYESMI ESZEDBE???!!! - de még csak nem is ordíthattam, mert minden fej felénk fordult, és minden szem ránk szegeződött, Periné is, Ramón Riverasé és azé a pasié, aki utálja, ha kukoricát tesznek a chilibe. Róla egyébként azt hittem, érettségizett. Ezek szerint nem. - Nyugi - súgta Lilly. - Van egy tervem. Nyilván az is a terv része volt, hogy olyan erősen sípcsonton rúgta Ling Sut, hogy az felvisított. Mégpedig akkor, amikor Gupta kicsit zavartan megkérdezte: - Öö, támogatja valaki ezt a jelölést? 45

- Igen, én támogatom, igazgatónő! - jelentkezett Ling Su. Nem hittem a fülemnek. Olyan volt, mint egy rémálom, csak még rosszabb, mert a kukoricás chilit utáló pasi soha nem szerepel a rémálmaimban. - De én... - próbáltam ellenkezni, ám ekkor Lilly ENGEM rúgott sípcsonton. - Miss Thermopolis elfogadja a jelölést! – jelentette Guptának. Gupta elég hitetlenkedve nézett, de aztán így szólt: - Hát jó. Ha biztos vagy benne, Mia... - meg sem várta, mit válaszolok. A következő pillanatban felugrott Trisha Hayes. - Én meg elnöknek jelölöm Lana Weinbergert! - kiáltotta. - Ez már igen! - mondta Gupta elégedetten, amikor Ramón Riveras is támogatta Lana jelölését (miután Lana oldalba bökte a könyökével... mégpedig elég erőteljesen, ez onnan is látszott, ahol mi ültünk). - Az elsősök és a harmadikosok nem óhajtanak jelöltet állítani? Értem. A passzivitásotok sajnálatos. Tehát akkor a diákönkormányzat elnökségéért ketten versengenek: Mia Thermopolis és Lana Weinberger. Hölgyeim, remélem, becsületes küzdelem lesz. A szavazás időpontja: jövő hétfő. Hát ennyi volt. Indulnom kell' a diákönkormányzat elnökségéért. Lana Weinberger ellen. Nekem annyi. Lilly egyfolytában azt duruzsolja, hogy szó sincs róla. Meg hogy van egy terve. Persze Lana mint ellenfél, az nem szerepelt a tervében... - Képtelenség, hogy indul! - mondta, miközben kifelé igyekeztünk a gyűlés után a tornateremből. - Csak azért csinálja, mert irigyli tőled! Nem számít, Lanát úgyis mindenki utálja, tehát a kutya se fog rá szavazni! Ez nem igaz. Lanát egyáltalán nem utálja mindenki. Ő az egyik legnépszerűbb lány a suliban. Mindenki rá fog szavazni. - De Mia, te tiszta szívű vagy és becsületes! – vigasztalt Borisz. – Aki tiszta szívű és becsületes, az mindig legyőzi a gonosz erőit! Ja, persze. Az olyan könyvekben, mint A Gyűrűk Ura... Tiszta szív és becsület...! Nagyon valószínű, hogy pont emiatt 46

fogom elveszíteni a pasimat! Ráadásul elég hosszan tudnám sorolni a történelmi példákat azokról, akik NEM kifejezetten a tiszta szívükről és becsületükről híresek, de több választást nyertek, mint vesztettek. - Neked a kisujjadat sem kell mozdítanod - folytatta Lilly miközben Lars betuszkolt a limuzinba. - Én leszek a kampányfőnököd. Mindenről gondoskodom! Még egyszer mondom: nyugi. Kész tervem van. Nem tudom, miért gondolja, hogy ez a biztatás a tervéről engem megnyugtat. Igazság szerint pont az ellenkezője. Grandmére végre letette a telefont. - No - mordult fel-, remélem, elégedett vagy. Az egész mediterrán közösséget felhergelted magad ellen azzal a kis heccel, amit a barátaiddal együtt eszeltetek ki. – Érkezésem óta már a második Sidecar-koktélt döntötte magába. - Azért nem az egészet! - lobogtattam meg két támogató levelet. - Pfuj!! - méltatlankodott Grandmére. - Kit érdekel pár írástudatlan halász? Ők különben se értenek hozzá! - Az lehet, de mégiscsak genoviai halászok! A honfitársaim! Vagy nem az első számú kötelességem a honfitársaim érdekét védelmezni?! - De nem azon az áron, hogy diplomáciai bonyodalmat okozol a szomszédainkkal! - Ha Grandmére dühös, úgy összeszorítja a száját, hogy szinte eltűnik. - Az előbb beszéltem a francia elnökkel, azt mondta... Ekkor szerencsére újból megszólalt a telefon. Hű, de durva. Esküszöm, már réges-rég elhelyeztem volna azt a tízezer tengeri csigát a Genoviai-öbölben, ha tudom, hogy ezzel megszabadulhatok a hercegnői illemtanleckéktől... Bár az nem dob fel, hogy mindenki ennyire ki van akadva. Igaz, a franciák mindenből iszonyú nagy ügyet csinálnak. De ki a fene gondolta volna, hogy a tengerbiológusok ilyen érzékenyek? Nem értem, hagynom kellett volna nyugiban, hogy a gyilkos algák elszaporodjanak és több évszázadra a tengerből élő családok megélhetését tönkretegyék? Arról nem is beszélve, hogy a Caulerpa 47

taxifolia elpusztítja a tengeri moszatokat, amelyek a fókák és a tengeri teknősök elsődleges táplálékai! Hogyan képzelheti bárki, hogy tétlenül nézem egy ilyen méretű környezeti katasztrófa bekövetkezését? ÉN, Mia Thermopolis?!!! Amikor tudok egy módszert - bár csak elméletben - arra, hogy ezt megakadályozzam! - Ez meg az apád volt - szólalt meg Grandmére, miután lecsapta a kagylót. - Teljesen fel van dúlva. Épp most beszélt a Monacói Oceanográfiai Múzeum és Akváriummal. Azt állítják, hogy a csigáid elkezdtek átsodródni az ő területükre. - Örülök neki! - Van ennek a harcos környezetvédelemnek némi előnye... Legalább eltereli a figyelmemet a többi zűrös ügyről. Hogy a pasim dobni fog, ha nem fekszem le vele. És hogy indulnom kell a diákönkormányzati elnökválasztáson az iskola legnépszerűbb, csaja ellen. - Örülsz neki?!!! - Grandmére úgy ugrott fel a székből, hogy szőrtelen törpeuszkárját, Rommelt is lesodorta a lendület. Rommel szerencsére szokva van az efféle bánásmódhoz, és nagy gyakorlata van abban, hogy talpra essen, mint a macskák. - Örülsz?!!! Amelia, én nem akarok úgy tenni, mintha érteném ezt az egész cirkuszt valami ostoba növény meg holmi csigák körül, de legalább neked tudnod kéne - fölkapta az egyik faxot és felolvasta: -, hogy "ha idegen környezetbe helyezünk egy fajt, az teljes pusztítást okozhat". - Hát ezt mondd meg a monacóiaknak! - feleltem. - Ők zúdítottak először nagy mennyiségű dél-amerikai algát a Földközi-tengerbe! Én csak utánuk küldtem a dél-amerikai csigákat, hogy eltakarítsák a disznóságot! - Tehát SEMMIT nem fogtál föl abból, amit az elmúlt évben próbáltam a fejedbe verni, Amelia? Egy mákszemnyi tapintatot, diplomáciát vagy éppen JÓZAN ÉSZT sem sikerült magadra szedned?!!! - HÁT ÚGY TŰNIK, NEM!!! Jó, lehet, hogy nem kellett volna ennyire hangosan ordítanom. De mikor fog végre leszállni rólam?! Miért nem látja be, hogy SOKKAL FONTOSABB gondjaim vannak, mint hogy egy csapat francia TENGERBIOLÓGUS nyomorán görcsöljek?! Nyilván soha. Sőt, rémisztő pillantással mért végig. 48

- Szóval? Ennyit mondott. "Szóval?" Én meg, tudom, hogy nem volt helyes, sőt bunkóság volt, valami ilyesmit válaszoltam: - Szóval... mit? - Szóval elárulnád végre, mitől vagy ennyire feldúlva? - kérdezte. Ne is próbáld tagadni, Amelia. Ugyanolyan rosszul palástolod az érzelmeidet, mint az apád. Mi történt ma az iskolában, ami így felzaklatott? Jó vicc. Majd még Grandmére-rel fogom megtárgyalni a szerelmi életemet. Bár az igazat megvallva, amikor legutóbb ilyesmire vetemedtem az iskolai búcsú bál alkalmából-, Grandmére remek tanácsot adott. Végül is úgy jutottam el a búcsúbálra, nem igaz? Na de arról mégsem beszélhetek a NAGYANYÁMNAK, hogy attól félek, ha nem fekszem le a pasimmal, akkor kirúg! - Lilly engem jelölt a diákönkormányzati elnökválasztásra - böktem ki, mert VALAMIT muszáj volt mondani, különben a sírba visz a faggatózásával. Nem ez lenne az első eset... - De hát ez remek! Egy pillanatra azt hittem, Grandmére a nyakamba borul és meg akar csókolni. Gyorsan behúztam a nyakam, mire úgy csinált, mintha csak lehajolna, és Rommel fejét simogatná. Valószínű egyébként, hogy ezt is akarta. Grandmére nem egy nyakbaborulós fajta, aki lépten-nyomon csókokat hint. Legalábbis rám nem. Rockyt megállás nélkül puszilgat ja. Pedig igaziból nem is rokonok! Mindig tartok fertőtlenítő törlőkendőt magamná!. Mármint hogy Grandmére csókjait letöröljem Rockyról. Sosem lehet tudni, mihez ért hozzá a szája előtte. Na mindegy. - Cseppet sem remek! - kiabáltam. - És miért nem látja be ezt senki rajtam kívül?! Az ellenfelem Lana Weinberger lesz, aki a legnépszerűbb lány az egész suliban! Grandmére megkavarta a koktélját. - Nahát - mondta elgondolkozva. - Érdekes fordulat. Nem látom be, miért ne győzhetnéd le ezt a Shanát! Ne felejtsd el, hogy te hercegnő 49

vagy! Ő meg? - Ő meg a drukkercsajok egyik vezetője! És nem Shana, hanem Lana! És hidd el nekem, Grandmére, hogy az igazi életben - mint amilyen az iskola - NEM feltétlenül előny, ha valaki hercegnő. - Ostobaság - vágta rá Grandmére. - Az arisztokráciához tartozni MINDIG előny! - Aha! Magyarázd ezt el Anasztázia hercegnőnek! Tudod, akit lelőttek, mert a cári család tagja volt. De Grandmére egyáltalán nem figyelt rám. - Diákönkormányzati választás... - motyogta a távolba meredve - ez az... pont erre van szükség... - Isteni, hogy ennyire örülsz neki - vágtam közbe elég gorombán. Csak éppen van nekem más dolgom is, amivel foglalkozzak. Például majdnem biztos, hogy geometriából megbukom! És arról még nem is beszéltem, milyen az, ha az ember szerelme egyetemre jár... Grandmére meg se hallotta. Teljesen elmerült a maga kis gondolataiban. - Melyik napon lesz a szavazás? - kérdezte. - Hétfőn. - Összehúzott szemmel néztem rá. Megpróbáltam Michael helyett másra terelni a szót, de már abban sem voltam biztos, hogy jól tettem. Máris nagyon beleélte magát az egész választási dologba. - Miért kérded? -,Á, semmi, semmi. - Grandmére lehajolt, fölnyalábolta a panaszleveleket és a faxokat, és az íróasztala mellett álló díszes, aranyozott szemétládába dobta mindet. -. Hát akkor lássunk neki a mai leckének, Amelia. Úgy vélem, tekintettel a körülményekre, nem árt felfrissíteni retorikai ismereteidet. Hamarosan beszédet kell tartanod nagyobb nyilvánosság előtt, jobb, ha nem jössz zavarba. Na ne. Nem elég, hogy a legjobb barátnőm pszichopata? Miért kell a nagyanyámnak is pont MOST elveszítenie az eszét??!!!

50

Szeptember 1-je, kedd, itthon Ez a nap már eddig is elég hosszú volt, de amikor hazaértem, totál anarchia fogadott. A mama a visító Rockyt ringatta a karjában, és könnyek közt énekelte neki a My Sharoná-t. Eközben Mr. Gianini a konyhaasztalnál ült és a telefonba ordított. Rögtön tudtam, hogy valami gáz van. Rocky utálja a My Sharonát. Persze, ha valaki az újszülöttjét azonnal egy tiltakozó nagygyűlésre hurcolja, ahol kukát dobnak a Starbucks kávéház ablakába, arról hogy is gondolhatnám, hogy fejben tartja, milyen számokat szeret a három hónapos csecsemője? Pedig Rocky a refréntől egyenesen hányni kezd, főleg, ha még ringatják is, mint a mama, akinek fel se tűnt, hogy a válla fehérlik a visszaköpött anyatejtől. - Mi történt, mama? - kérdeztem. Már mondta is. Remegni kezdtek a falak. - Anyám megfenyegetett, hogy ideutazik Papóval együtt - harsogta túl a mama Rocky visítását. - Mert még nem látták a babát! - Aha... értem. És ezt azért nem akarod, mert... A mama csak bámult rám tágra nyílt szemmel, feldúltan. - ...mert az ANYÁM! - kiáltotta. - És nem akarom, hogy idejöjjön! - Értem - mondtam, mintha értettem volna. – Szóval akkor te... - Igen - fejezte be a mondatot a mama. - Én megyek oda! - Rocky dupla hangerőre kapcsolt. - Nem - mondta Mr. Gianini a telefonba. - Két helyet. Csak kettőt. A harmadik személy csecsemő. Átvettem tőle Rockyt, óvatosan igyekeztem elkerülni a szájából továbbra is fröcskölő tejet. Mintha egy kis tűzhányót fogtam volna a kezembe. - Mama, biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Rocky olyan kicsi még a repüléshez. Mi lesz, ha abban az össze - vissza kevert levegőjű, légkondicionált kaszniban valami Ebola - fertőzött egyszer csak tüsszent egyet? Az összes utas menten kinyúlik! Na és Mamóék farmja? Nem hallottál arról az iskolás csoportról, amelynek tagjai mind kólifertőzést kaptak Jerseyben, az állatsimogatóban? - Hajlandó vagyok ezt is kockáztatni - jelentette ki a mama -, ha ezzel megakadályozom, hogy a szüleim ideutazzanak. Van fogalmad 51

arról, mekkora minibárszámlát csináltak, amikor legutóbb apád a SoHo Grandban foglalt nekik szobát? - Jó, jó - feleltem az Independent Woman két versszaka között. Az bezzeg mindig megnyugtatja Rockyt. Sokkal jobban bírja a Rythm and Bluest, mint a rockot. - És mikor az utazunk? - Te nem - mondta a mama. - Csak Frank meg én. Meg persze Rocky. Te nem jöhetsz, mert tanítás van. Frank majd vesz egy nap szabadságot. Tudtam. Túl szép lett volna, hogy igaz legyen. Mármint nem Rocky egészségének veszélyeztetése, hanem az, hogy talán meglóghatok egy picit Indianába, és nem kell itthon kiállnom ennek a tetű választásnak minden kínját, meg azt, hogy szakítok Michaellal. Mire eszembe jutott, mit is akartam. - Öö, mama... - mentem utána Rocky szobájába, ahol valószínűleg éppen a tiszta ruhákat pakolta el, amikor Mamó lecsapott rá. Kérdezhetek valamit? - Persze. - Bár nem úgy hangzott, mintha nagyon beszélgetős hangulatában lenne. - Mit? - Ööö... - végül is Ő mondta, hogy BÁRMIRŐL beszélhetek vele... - Hány éves voltál, amikor először... hány évesen szexeltél először? Tök azt vártam, hogy valami olyasmit mond, hogy "egyetemista", de annyira lefoglalta, hogy begyömöszölje Rocky A MAMÁM DILIS, DE DEMOKRATA feliratú rugdalózóit a szekrénybe, ezért csak úgy kicsúszott a száján: - Jaj, Mia, hát nem is tudom. Talán... tizenöt éves lehettem? Rögtön észbe kapott, mert elakadt a lélegzete, és kimeredt szemmel bámult rám. - NA NEM MINTHA BÜSZKE LENNÉK RÁ! – tette gyorsan hozzá. Nyilván ugyanabban a pillanatban az is átvillant az agyán, hogy én éppen most vagyok tizenöt éves. Rögtön szélsebes magyarázkodásba fogott. - Indianában éltünk, Mia - kezdte. - Ott egyszerűen nem volt mit csinálni. Különben meg vagy húsz évvel ezelőtt történt az egész, a nyolcvanas években! Egész más volt a világ akkoriban! - Naná - vágtam közbe, mert elejétől végéig láttam az 1 love the 52

80s című sorozatot. - Csak azért, mert az emberek lábszárvédőt hordtak, meg macskanadrágot... - Nem úgy értem! - intett le a mama. - Az emberek ekkor még komolyan elhitték, hogy George Michael nem meleg. Meg azt, hogy Madonna csak afféle egyslágeres hullócsillag! Minden annyira MÁS volt! Erre nem tudtam mit mondani. Csak gyagyán ismételgettem: - Nem hiszem, hogy a papa meg te tizenöt éves korotokban már... Ekkor vettem észre, milyen képet vág, és leesett a tantusz: - Te jó Isten! Hát persze! - Hiszen egyetemista korukig nem is ismerték egymást! - MAMA!!! Akkor KI volt az? - Wendellnek hívták - felelte álmodozó pillantással, vagy azért, mert Wendell valami totál dögös pasi volt, vagy pedig azért mert Rocky végre abbahagyta a bömbölést, és békésen csurgatta a nyálát az iskolai blézerem oroszlánjára. A lakásra áldott csend telepedett. Wendell Jenkinsnek. Wendellnek?!!! A mamám egy Wendell nevű pasinak adta szüzessége ártatlan virágát? Én sose lennék képes lefeküdni egy Wendell nevű pasival. Sose. Persze a dolog úgy áll, hogy most igazából senkivel sem lennék képes lefeküdni, tehát a véleményem nem túl lényeges. - Nahát! - folytatta a mama továbbra is ábrándos tekintettel. Időtlen idők óta eszembe se jutott Wendell. Vajon mi történt vele? - Miért, hát nem tudod? - kiáltottam, olyan hangosan, hogy szegény Rocky rémülten összerezzent a karomban. De a Pink Troublejának gyors eléneklése után megnyugodott. - Hát, odáig tudom, hogy leérettségizett - mondta a mama.- Aztán... biztos vagyok benne, hogy elvette April Pollackot, de… - MICSODA?!! - Ez felháborító! Nem csoda, hogy a mama olyan lett, amilyen. - Kettőtökkel járt egyszerre? - Dehogy, dehogy! Akkor kezdett járni Aprillel, miután szakítottunk. Bólogattam. - Úgy érted, hogy szeretett, de mégis elhagyott? Mint Dave Farouq EI-Abar Tina Hakim Babát? - Nem; Mia - nevetett a mama. - Te jó ég, micsoda tehetséged van 53

ahhoz hogy mindenből countryballadát gyárts! Egyszerűen annyi történt, hogy együtt jártunk, szuper volt, de én végül rájöttem, hogy... szóval el akartam menni Versailles-ból, ő meg nem. Én eljöttem, ő maradt, ennyi. És elvette April Pollackot. Mint ahogy a Gilmore lányokban Dean elvette azt a másik csajt! - De azért... szeretted? - kérdeztem. - Persze hogy szerettem! - mondta a mama. – Wendell Jenkins! Ezer éve nem gondoltam rá! Nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy az anyámnak semmi köze ahhoz a fiúhoz, aki elvette a szüzességét. Mégis MIFÉLE iskolába járhatott annak idején? - Miért kérdezed ezeket, Mia? - kérdezte végül a mama. - Mert Michael meg te... - Nem - vágtam rá, és gyorsan visszaadtam neki Rockyt. - De Mia, nincs abban semmi, ha beszélni akarsz velem ezekről... - Nem akarok - szakítottam félbe. - Mert ha úgy gondolod... - Nem - mondtam gyorsan. - Megyek leckét írni. Szia. Behúztam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Valami nem stimmel velem. Tényleg. Mikor a mama arról beszélt, hogy szexelt Wendell Jenkinsszel, tökre látszott rajta, milyen kellemes emlékei vannak. ARRÓL. Úgy tűnik, mindenkinek nagyon bejön AZ. A filmekben, a tévében, mindenhol. Mindenkinek AZ a csúcs, az élmények élménye. Mindenkinek, kivéve engem. Miért csak én vagyok olyan, hogy ha ez az egész eszembe jut, nem érzek semmit... legfeljebb libabőrös leszek? De nem olyan finoman ám! Ez tutira nem normális. Biztos ez is valami genetikai rendellenesség bennem, bennem, mint a csökevényes emlőmirigyek vagy a negyvenkettes láb. Nyilván nincs is szexkromoszómám. Persze nem volna ellenemre a szex. Szóval, úgy sejtem, hogy nem volna ellenemre. Amikor például Michael meg én csókolózunk, és érzem a nyaka illatát, akkor úgy érzem, legszívesebben ráugranék. Ez biztos annak a jele, hogy nem volna ellenemre. Leszámítva, hogy a szexhez ugyebár LE KELL VETKŐZNI. Mégpedig a MÁSIK ELŐTT. Már ha az ember történetesen nem 54

ortodox zsidó, mert akkor lepedőbe burkolózva, egy lyukon keresztül kell csinálni, mint Barbra Streisand a Yentlben. Én valahogy nem szívesen vetkőznék le Michael előtt. Épp elég rémes, ha Lana Weinberger előtt kell levetkőznöm a tornaöltözőben az első óra előtt. Azt hiszem, soha nem tudnék egy fiú előtt... Főleg nem az előtt, akibe szerelmes vagyok, és akihez, remélem, egyszer majd férjhez megyek. Mármint ha megkéri a kezemet, és ha egyáltalán képes leszek túltenni magam ezen a görcsös nemvetkőzömlesenkielőtt- kényszeren. Azt viszont cseppet se bánnám, ha Michaelt láthatnám ruha nélkül... Vagy ez álszentség? Így volt a mama is Wendell Jenkinsszel? Biztos, máskülönben nem csinálta volna vele... De csinálta, és most itt van, több mint húsz évvel később, és azt se tudja, HOL az a pasi. Várjunk csak, fogadjunk, hogy én megtalálom. Majd beütöm a Yahoo! Személykeresőbe... Azta! ITT VAN!!! WENDELL JENKINS!!! Kép ugyan nincs róla, de megvan a munkahelye... SZENT ISTEN, A VERSAILLES-I ENERGIASZOLGÁLTATÓNÁL DOLGOZIK!!! Ő AZ, AKI KIJÖN, ÉS RENDBE SZEDI A VEZETÉKEKET AMIKOR TORNÁDÓ VAGY VIHAR, VAGY BÁRMI MIATT LESZAKADNAK!!!! Nem hiszem el! A mamám ártatlanságának virágát egy olyan pasi szakította le, aki most a versailles-i energiaszolgáltatónál dolgozik!!! Nem mintha bármi rossz volna abban, ha valaki az energiaszolgáltatónál dolgozik. Semmivel se rosszabb, mint ha mondjuk középiskolai matektanár lenne. Nem? De legalább Mr. Gianininak nem kell melósoverallt hordania a munkahelyén. És vajon April Pollack, akiből a mamám helyett Mrs. Wendell Jenkins lett, rajta van a neten? NEM IGAZ! Ő IS ITT VAN!!! APRIL POLLACK: 1985-BEN INDIANA ÁLLAMBAN ŐT VÁLASZTOTTÁK MEG VERSAILLES KUKORICAHERCEGNŐJÉVÉ!!!!* 55

A mamám lefeküdt egy olyan pasival, aki később egy kukoricahercegnőt vett feleségül. A sors fintora, hogy később viszont egy herceg törvénytelen gyerekét hozta a világra. Mármint a mamám. Na és vajon Wendell Jenkins tudja ezt? Hogy az exbarátnője, Helen Thermopolis a genoviai trónörökös édesanyja? Ha tudja, akkor tutira megbánta már, hogy lecserélte őt a kukorica- hercegnőre.. . Bár állítólag nem is ő szakított a mamával, hanem békében váltak el, mert mind a kettő mást akart. Ha ugyan igaz, amit a mama mondott. Vajon megtörténhet ez Michaellal és velem? Lehet, hogy egy szép napon teljesen mást akarunk majd mindketten? Lehet, hogy húsz év múlva Michael nem Genovia hercegnőjének, hanem valami kukorica-hercegnőnek a férje lesz? HOPPÁ! VALAKI A HÁLÓN! Ilyenkor? Ki lehet? Segítség! Michael az! FELTÉTELS RFLX: Hahó!

Mióta Macintoshra váltott, Michael a nickjét is megváltoztatta LinuxÁsz-ról FeltételS Rflx-re. FELTÉTELS RFLX: Milyen volt az első napod? KÁLULU: Hát... a szokásos.

Igen, azt hiszem ez pontos. Az életem folytonos hullámvasút... a kitörő örömöt azonnal emésztő csalódás követi, közben akad egy-egy olyan szakasz, amikor nem történik semmi, csak ülök, és nézem a tájat. Úgy éreztem, jobb, ha témát váltunk. KÁLULU: És NEKED milyen volt az első napod? FELTÉTELS RFLX: Fantasztikus! Ma A fenntartható fejlődés közgazdaságtana előadáson a professzor arról beszélt, hogy a következő 10-20 évben elfogy a kőolaj, a Föld legolcsóbb és leghatékonyabb energiaforrása - tudod, amivel működtetjük az autókat, fűtünk, amiből vegyszereket meg vazelint készítünk stb. Amikor száz évvel ezelőtt először találtak kőolajat, a világ

56

népessége még csak kétmilliárd körül volt. Most pedig a Föld a maradék energiatartalékkal már nem képes a hatmilliárdosra növekedett népesség befogadására - holott a népességrobbanást majdhogynem közvetlenül a könnyen hozzáférhető energiahordozók idézték elő. Mivel a népesség száma nem csökken, az olajfogyasztás sem mérséklődik, tehát nagyjából két évtizeden belül - talán később, de ebben a tempóban haladva inkább előbb - az energiatartalékok elfogynak. Ha nem találjuk meg hamarosan a módját, hogyan férjünk hozzá a tenger mélyén fekvő energiakészletekhez - anélkül, hogy tönkretennénk a környezetet -, vagy hogyan hasznosítsuk a nukleáris, a víz- vagy a napenergiát, akkor hamarosan ismét a sötét középkorban találjuk magunkat, és az emberiségnek újfent az éhhalál és a fagyhalál rémével kell szembenéznie. KÁLULU: Másszóval... meghalunk?

tíz-tizenöt

éven

belül

mindannyian

FELTÉTELS RFLX: Valahogy úgy. Na, tényleg mi van veled? Történt valami érdekes? Tanultál valami fontosat?

Persze. Hogy kirúgsz, ha nem vagyok hajlandó ARRA. Ezt persze mégse mondhattam. Úgyhogy csak azt meséltem el Michaelnak, hogy a hét végén a mama és Mr. Gianini megelőző jellegű villámlátogatást tesznek Indianába, hogy bemutassák Rockyt a Thermopolis nagyszülőknek. Meg azt, hogyan szúrt ki velem Lilly MÁR MEGINT azzal, hogy diákönkormányzati elnöknek jelölt, és azt mondta, ne aggódjak, mert "van egy terve". Azt is elmeséltem, hogy máris utálom a geometriát. FELTÉTELS RFLX: Várj csak- azt mondod, a szüleid Indianába mennek a hét végén? KÁLULU: Nem a szüleim. A mama és Mr. Gianini.

Én tényleg nagyon bírom Mr. Gianinit, de azért attól még mindig kiakadok, ha valaki úgy beszél róla, mintha a papám lenne. Van énnekem papám! Persze nem haragszom Michaelre, pedig gyakran elköveti ezt a hibát. Igaz, velem ellentétben ő nem tudja, milyen érzés csonka 57

családban felnőni. KÁLULU: Szerinted még is mire készül a húgod? Meggyőződésem, hogy én lennék a világtörténelem legbénább diákönkormányzati elnöke. FELTÉTELS RFLX: És melyik nap utaznak el?

Miért van Michael ennyire rákattanva erre a témára? Nem mindegy, mikor utaznak el a mamáék? Igazán a legkisebb gondom is nagyobb ennél. KÁLULU: Nem tudom. Talán pénteken.

Erről eszembe jutott valami: KÁLULU: Akkor átmenjek hozzátok szombaton, hogy bemutass Doo Paknak? FELTÉTELS RFLX: Persze, gyere. De én is mehetek hozzátok. KÁLULU: Doo Pakkal? FELTÉTELS RFLX: Nem! Egyedül. KÁLULU: Ha kedved van. Bár nem értem, mi értelme, nem lesz itt más, csak én.

Jaj ne! Rocky már megint sír. NEM. Nem vagyok bébibuzi. FELTÉTELS RFLX: Mia! Ott vagy még?

Hogy képesek csak úgy ülni, és hagyni, hogy sírjon? Ez nincs rendben így! FELTÉTELS RFLX: Mia! KÁLULU: Bocs, Michael, most mennem kell. Majd később beszélünk!

Vajon létezik Névtelen Bébibuzik terápiás csoportja...?

58

Szeptember 2., szerda, az osztályban Hát, mit mondjak, Lana nem vesztegette az idejét. Azonnal teljes gőzzel beindította a diákönkormányzat elnökségéért folytatott kampányt. Amikor Lillyvel ma reggel beértünk a suliba, az összes folyosó színes, fényes óriásplakátokkal volt teliragasztva. Mindegyik fotón Lana virított, a plakátok alján meg felirat: SZAVAZZ LANÁRA! Volt ott minden. Portréfotók, ahol Lana hátraveti hosszú, aranyszőke haját és nevet, vagy ahol tenyerébe támasztja az állát, és olyan angyalian mosolyog, hogy ahhoz képest Britney első albumának címlapja elbújhat. A képek alapján senkinek eszébe nem jutna, hogy Lana képes lehet, mondjuk, hátulról megragadni egy másik lány melltartópántját, és a fülébe sziszegni: "Nyugodtan megspórolhatnád a melltartóvásárlást, úgysincsen mit beletenned!" Vagy a menzán sorállás közben közölni, hogy az egyetemista fiúk elvárják AZT a barátnőjüktől. A többi, egész alakos kép a drukkercsajok egyenruhájában "akció közben" ábrázolja Lanát: magasra ugrik a levegőbe, vagy spárgázik. Az egyik fotón a tavalyi búcsúbáli szerelésben áll valami lépcső alján. Nem tudom, hol készült a kép, mert ilyen lépcső nincs a tornateremben. Talán a házukban? Fogalmam sincs, sose jártam náluk. Lilly egy pillantást vetett Lana plakátjaira, majd még egyet a saját készítésűekre, és valami nagyon csúnyát mondott. Igen, míg én Wendell Jenkinst keresgéltem a neten, ő az egész éjszakát azzal töltötte, hogy kampányplakátokat csináljon - nekem. Jók is lettek a plakátjai... szóval, helyesek... csupa DEMOKRATA HERCEGNŐ, HERCEGNŐT A HATALOMBA!, meg ilyesmik, de akkor is csak fölragasztott csillámporos feliratok voltak, és nem felnagyított színes fotók. Bár talán jobb is, hogy Lilly nem plakátozta tele a sulit az ÉN képeimmel... - Nem baj, Lilly - mondtam neki együttérzően -, úgyse akarok elnök lenni! Így is nagyon szépek. Még Borisznak is feltűnt, mennyire el van keseredve Lilly, és vigasztalni próbálta, ami azért elég rendes tőle, ha meggondoljuk, 59

milyen kegyetlenül bánt el vele Lilly májusban. - A te plakátjaid sokkal szebbek, mint Lanáé - mondta. - Mert szívvel-lélekkel készültek, nem egy fénymásolóban, rengeteg pénzért. De Lilly dühösen kettétépte a plakátokat, és begyűrte az irodák előtti szemétládába. A művelet végén mindent csillámpor borított. - Ha harc, legyen harc - mondta sötéten. Először azt hittem, arra céloz, hogy a menzán az egyik főfogás tőkehalpástétom volt. Lilly már hosszabb ideje zajos kampányt folytat a kábeltévés műsorában a tőkehal fogyasztása ellen, mivel ez a faj a túlhalászás miatt a kihalás szélén áll. Annyira szeretném, ha azok a producerek, akik egyszer ajánlatot tettek Lilly műsorának megvételére, végre találnának egy stúdiót, és létrejönne az üzlet! Lillynek szüksége van valami új elfoglaltságra. Szerintem túlságosan sok a szabadideje. Michael nem e-mailezett, és nem is telefonált azóta, hogy lekapcsolódtam tegnap éjjel. Remélem, az olajkészletek kimerülésével van elfoglalva, nem pedig azzal, hogy szakítson velem, mert rájött, hogy tőlem egyelőre hiába várja AZT.

60

Szeptember 2., szerda, tesi Rendelettel kéne betiltani a kidobóst. És ez a hülye választás... Mit ártottam én Lanának? Egyértelmű: ő nyeri meg... Mi a fenének van nekem egyáltalán testőröm, ha ölbe tett kézzel nézi, hogy agyba-főbe verjenek piros műanyag labdákkal? Ez tutira nyomot fog hagyni a combomon!

Szeptember 2., szerda, geometria Az „akkor és csakis akkor” kifejezést a következő jellel jelöljük: < > Az a < - > b kifejezés b < - > a –ra is vonatkozik. Vajon ennek az igaz állításnak a konverze is szükségképpen igaz?

Már bocsánatot kérek… de mi a frász ez??????????????? A jobb combomon szabályos Euler-diagram látható, ott, ahol Lana eltalált a labdával. 61

Szeptember 2., szerda, angol Szerinted nem édi ez a rózsaszín kardigán Ms. Martinezen? Tök olyan benne, mint Elle Woods! Mármint Elle Woods fekete hajjal. T. Aha, tök helyes. Valami baj van? Ki vagy akadva Lillyre? Szerintem szuper diákönk. Elnök lenne belőled! Ha egyáltalán megéri ez az egész cirkusz… Kösz, Tina. Igazság szerint el is felejtkeztem róla. Annyi minden más is történik… Mi minden? A tengericsiga-balhé? MIII??!! Te tudsz róla? Benne volt a híradóban tegnap este. Úgy tűnik, a monacóiak eléggé berágtak tőle. Semmi okuk berágni! Ők tehetnek az egészről! Hát, igen, a riporter mondott valami ilyesmit. És ez bánt? Nem. Illetve részben. Illetve… tudsz titkot tartani? Persze! Tudom, de ez nagyon komoly. IGAZI TITOK. Nem adhatod tovább Lillynek. Dehogy. Becsszó! SE BORISZNAK!!!! BECSSZÓ! AZT MONDTAM, BECSSZÓ!!! Jól van. Szóval az a helyzet, hogy tegnap az ebédlőben sorban állás közben Lana azt mondta nekem, hogy az egyetemista fiúk mind AZT várják a barátnőjüktől. Ebből következik, hogy Michael is AZT várja 62

TŐLEM... de én... azt hiszem, én nem akarom. Illetve, azt hiszem, hogy akarom, csak akkor nem, ha le kell vetkőznöm előtte... De másképp meg nyilván nem lehet. És azt is hallottam, hogy az egyetemista fiúk csak egyetemista lányokkal... hajlandók. De én nem vagyok egyetemista, én még csak gimnazista vagyok. Beszéltem erről a mamámmal, ő azt mondta, hogy ő is csinálta, pont tizenöt éves korában, egy Wendell Jenkins nevű pasival, aki később elvett feleségül egy April nevű kukorica-hercegnőt. A mama azóta nem is találkozott vele. És mi van akkor, ha ugyanez megtörténik Michaellal meg velem? Hogy mondjuk, mi is csináljuk... aztán meg szakítunk, mert kiderül, hogy nem illünk össze, és ő feleségül vesz egy kukorica-hercegnőt? Én azt hiszem, belehalnék. A mamám viszont azt állítja, hogy évek óta még csak eszébe se jutott Wendell. Nem tudom. Szerinted mit csináljak? Abból, mert a mamád meg Wendell szétmentek, még nem következik, hogy te meg Michael is szétmennétek. Különben meg milyen név már az, hogy Wendell? Szóval te azt mondod... hogy ha Michael AZT várja tőlem, akkor csináljam??!! Szerintem Lanának fogalma sincs arról, mit csinálnak az egyetemista fiúk. Nem is ismer egyetemista fiúkat. Vagy ha igen, azok valami klub tagjai, Michael meg nem lépett be semmiféle klubba, ha jól tudom. És szeret téged Ez tuti, mert látszik abból is, ahogy rád néz. Ha nem akarod, akkor NE csináld. Na jó, és mi van azzal, amit Lana mondott???!!! Michael nem olyan pasi, aki csak úgy kirúgna, mert nem vagy hajlandó ARRA. Lehet, hogy azok a pasik, akiket Lana ismer, olyanok. Mint pl. Josh Richter. Vagy ez a Ramón. Olyan zűrösnek néz ki. De Michael nem. Mert ő IGAZÁN szeret téged. Különben meg nem is hiszem, hogy AZT várja tőled Legalábbis nem most. TÉNYLEG???!!! Tényleg. Szerintem elég nagy pofátlanság volna tőle. Végül is még 63

egy éve se jártok. Szerintem egy éven belül senkinek nem volna szabad csinálnia. Minimum! De ha már igen, akkor is szigorúan a búcsúbál éjszakáján. Mert a pasik olyankor úgyis szmokingot vesznek. Ennyit elvárhat az ember, nem? Tina, tavaly éppen csak el tudtam vonszolni Michaelt a búcsúbálra. Nem hiszem, hogy még egyszer az életben sikerülne... Hááát... Na és mit szólnál a koronázáshoz? Az se rossz. Koronázás után szexelni először, az is elég romantikus. Tina, amíg a papám meg nem hal és rám nem hagyja a trónt, addig nincs semmiféle koronázás!!!! Akkor én már legalább olyan öreg leszek, mint Károly herceg! MOST nem akarom, az igaz. De azért nem akarok addig várni VELE, amíg vénséges vén banya lesz belőlem. Akkor az a legjobb, ha ezt megmondod Michaelnak. Sort kell keríteni egy Őszinte Beszélgetésre. Mondj el neki mindent, ami a szívedet nyomja. Tudod: a kommunikáció a romantikus kapcsolat sikerének titka. Ti már túl vagytok rajta Borisszal? Mármint az "Őszinte Beszélgetésen" ARRÓL?! Természetesen!!! Feltéve, hogy Vilmos herceggel a dolgok nem jönnek össze, Borisz tudja, csakis akkor reménykedhet benne, hogy szüzességem virágát leszakíthatja, ha a búcsúbál után a következőket képes nyújtani: * baldachinos franciaágy hófehér selyemágyneművel * Central Parkra néző luxuslakosztály * a Four Seasons Hotel a keleti 57. utcában * előtte pezsgő és friss eper csokiöntettel * utána aromaterápiásfürdő *másnap ágyba szervírozott reggeli (lehetőleg palacsinta) Jaj nekem. Tina, nem is tudom, hogy mondjam meg neked... de ez 64

talán egy kicsit meghaladja Borisz anyagi lehetőségeit. Figyelj, végül is még csak gimnazista! Tudom. Ezért is javasoltam neki, hogy kezdjen spórolni a zsebpénzéből És azt is helyesen tenné, ha beszerezne még néhányat a mellé az egy szál óvszer mellé, amit két éve a tárcájában hord. Borisz óvszert hord a tárcájában????????? MOST IS???!! Persze. Roppant előrelátó. Ezt szeretem benne a legjobban. SZÍVESKEDNÉTEK VÉGRE ABBAHAGYNI A LEVELEZÉST ÉS FIGYELNI? EZ AZ EDDIGI LEGJOBB TANÁRUNK, ÉS BORZASZTÓAN ZAVARTOK A KONCENTRÁLÁSBAN! RÁADÁSUL KÍNOSAN ÉRZEM MAGAM MIATTATOK! – Állj! Mi van azzal az óvszerrel? Semmi! Figyelünk! De kiről van szó? I Senkiről, Lilly. Ne foglalkozz vele. Nézd, most osztja ki a nyári fogalmazásokat! Ne próbáld elterelni a figyelmemet! Tudni akarom, kiről volt szó! KI hurcol magával óvszert?!! Lilly, figyelj Ms. Martinezre! Nahát, bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű!!! Egyébként hányast kaptál? Ötöst, mi? Szokás szerint? Jaj istenkém, hát persze ŐHF MINDIG ötöst kap angolból...! Hát elég keményen meg is dolgozom érte... Höhö, nem is kaptál ötöst!!!! Én megmondtam! Megmondtam, hogy figyelj oda, ha komolyan veszed ezt az írásdolgot!

65

Szeptember 2., szerda, francia Nem értem. NEM ÉRTEM. Van tehetségem az íráshoz. Tudom, hogy van. Mondták. Nem is egyszer. Nem is egyvalaki. Persze nyilván sokat kell még tanulnom. Tudom, hogy kell. Azt is tudom, hogy nem vagyok egy Danielle Steel. Még. Tanulnom kell, gyakorolnom, és fejlődnöm, mielőtt egyáltalán álmodhatnék a Booker-díjról vagy másféle díjakról, amiket az írók kapnak. De négyes...? Soha életemben nem kaptam még négyest angol házi dolgozatra!!!! Itt valami nem stimmel. Amikor visszakaptam a fogalmazást, gyakorlatilag sokkos állapotba kerültem, és csak ültem ott magamba roskadva, tátott szájjal, olyan hosszan, hogy már a tanári asztal mellett kígyózó sor is megritkult, és Ms. Martinez észrevette, milyen állapotban vagyok. - Mia! Valami baj van? Nem értesz valamit? - Négyes lett a fogalmazásom - csak ennyit bírtam kinyögni. Totál elszorult a torkom. A tenyerem meg izzadt. Az ujjaim remegtek. Tényleg nem kaptam még soha ötösnél rosszabbat angol fogalmazásra. Soha, soha, soha, soha... - Mia, te nagyon tehetségesen írsz - mondta Ms. Martinez. - De fegyelmezetlen vagy. - Fegyelmezetlen? - Megnyaltam a számat. Totál kiszáradt. Ms. Martinez szomorúan ingatta a fejét. - Úgy vélem, ez nem teljesen a te hibád - folytatta. - Valószínűleg mindig ötössel díjazták az írásaidat, a képregényes poénjaidat és az ütős, popkulturális utalásokat, amiket elhelyeztél a szövegekben. Biztos vagyok benne, hogy az eddigi tanáraidnak rengeteg dolga akadt azokkal, akik egyetlen épkézláb mondatot se tudnak leírni, és nem nagyon foglalkoztak azzal, aki igen. De be kell látnod, Mia, effajta ironikus álbohóckodásnak nincs helye egy komoly, értekező prózában írott fogalmazásban. Ha nem tanulod meg fegyelmezni magad, sosem lesz belőled igazi író. Az a dolgozat, amit beadtál, azt bizonyítja, hogy ügyesen bánsz a szavakkal, NEM pedig azt, hogy 66

író vagy. Fogalmam se volt, miről beszél. Csak annyit tudtam, hogy négyest kaptam angolból. NÉGYEST!!! ANGOLBÓL!!!! - Ha írok egy újat - kérdeztem -, elfogadja ehelyett, és kijavíthatom vele a négyest? - Ha elég jó - felelte. - De azt nem szeretném, hogy most hazaszaladj, és összecsapj valami felszíneset, Mia. Azt szeretném, ha elmélyülnél a dologban. Ha elgondolkodtatnál vele. - De hát... - ellenkeztem erőtlenül - ...épp ezt próbáltam meg a csigákról szóló részben... - Úgy, hogy összehasonlítottad tízezer csiga tengerbe zúdítását azzal, amikor a Pink visszautasította, hogy Vilmos herceg előtt játsszon, azért, mert vadászik?! - Ms Martinez összeborzadt. - Nem, Mia. Ez nem gondolkodtat el. Ettől legfeljebb csak megsajnálom a generációdat. Szerencsére ekkor megszólalt a jelzőcsengő, és mennem kellett. Ami nagy mázli, mert úgy éreztem, rögtön hányni fogok idegességemben.

67

Szeptember 2., szerda, T.g. Michael felhívott ebédidőben. Az Albert Einstein Gimnázium házirendje szerint a diákok tanítási időben nem telefonálhatnak, de ebédidőben lehet. Eléggé aggódott. - Mi történt tegnap éjjel? E-maileztünk, aztán egyszerre csak felszívódtál. Én: Ja, igen, bocs. Rocky fölébredt, sírni kezdett, és oda kellett mennem hozzá, hogy visszaaltassam. Michael: Aha. Akkor minden rendben? Én: Hát, két nap telt el a tanévből, én máris bukásra állok geometriából, meg arra kényszerítenek, hogy induljak a diákönkormányzati elnökválasztáson, és az új angoltanár szerint egy tehetségtelen lúzer vagyok, szóval, ha úgy vesszük, hogy ez rendben van, akkor én is rendben vagyok. Michael: Szerintem meg ez egyáltalán nincs rendben. Beszéltél már... ki tanítja a geometriát? Harding? Az egy tök rendes fej... kérd meg, hogy korrepetáljon. De ha akarod, átnézhetjük együtt az anyagot szombaton, ha találkozunk. És hogy gondolhatja az angoltanár, hogy tehetségtelen lúzer vagy? Hiszen istenien írsz! A diákönkormányzatról meg csak annyit, hogy egyszerűen mondd meg Lillynek, hogy gyártson MAGÁNAK terveket, neked épp elég más dolgod van, nem akarsz indulni! Mi történhet? Tényleg! Milyen egyszerű ez így. Neki! Persze, ő nem fél a húgától… még egy kicsit se, mint én. És Mr. Harding? Még hogy tök rendes fej! Ma például egy krétát vágott Trisha Hayes fejéhez! Ezt én is boldogan megtenném, ha büntetlenül megúszhatnám... Na de akkor is... És honnan tudja Michael, milyen író vagyok? Legfeljebb pár cikkemet olvashatta a tavalyi Atomban, a leveleimet, az emaileimet, és kész. A verseimet persze nem adtam oda neki. Mert mi van, ha nem tetszenek neki? Összeomlana az íróiönérzetem. Még a mostaninál is jobban. Én: Aha, biztos. És NEKED milyen napod volt? Michael: Szuper. A Bevezetés a geomorfológiába nevezetű órán arról beszéltünk, hogy az elmúlt húsz évben a sarki jégsapka területe 68

százhuszonötmillió hektárral csökkent, ami Kalifornia és Texas területe együtt! Ha ez a jelenlegi tempóban folytatódik évtizedenként kilenc százalékkal-, akkor az évszázad végére teljesen eltűnhet, aminek persze beláthatatlan következményei lesznek a Föld jelenleg ismert élővilágára nézve: Egész fajok fognak megsemmisülni, és akinek tengerparti ingatlana van, annak jó eséllyel víz alatti ingatlana lesz... Hacsak nem teszünk valamit annak érdekében, hogy gátat vessünk a szennyező anyagok kibocsátásának, ami folyamatosan pusztítja az ózonréteget és hozzájárul a jégsapka olvadásához. Én: Akkor tulajdonképpen totál mindegy, hogy milyen jegyet kapok geometriából, mert úgyis egykettőre meghalunk, nem? Michael: Hát mi még talán nem. De az unokáink biztosan. Abban persze biztos voltam, hogy az unokáinkon nem a MI unokáinkat érti, mármint jövendő gyermekeink gyermekeit, akik ugyebár akkor jönnek majd világra, ha mi... AZT csináljuk. Gondolom, általános értelemben mondott unokákat. Akik úgy is megszülethetnek, ha történetesen ő meg én szakítunk, és neki később egy kukorica-hercegnő szül gyerekeket... Én: De azt hittem, hogy tíz éven belül úgyis meghalunk, ha a könnyen hozzáférhető energiatartalékok elfogynak! Michael: Á, ne is aggódj emiatt. Doo Pakkal már elhatároztuk, hogy kifejlesztjük a hidrogén-meghajtású autót. Az majd mindent megold. Abban az esetben persze, ha az autóipar nem gyilkoltat meg bennünket ezért. Én: Aha. Akkor rendben. Jó tudni, hogy okos emberek, mint Michael, dolgoznak ezen az energiamegújítási problémán, mert így a könnyebben kezelhető dolgok maradnak rám. Mint mondjuk a gyilkos algák meg a diákönkormányzati elnökség... Michael: Akkor a szombat rendben? Én: Persze, megyek, hogy bemutathass Doo Paknak. Oké. Michael: Én igazából arra gondoltam... 69

Ebben a pillanatban Lilly kicsavarta a kezemből a telefont. Lilly: Ki az? A bátyám? Hadd beszéljek vele! Én: Lilly! Hagyjál már! Lilly: De, de, add ide! Muszáj beszélnem vele! A mama megint megváltoztatta a jelszavát, és így nem tudom elolvasni az emailjeit. Én: Talán nem kéne a mamád e-mailjeit olvasgatnod! Lilly: Akkor honnan tudjam, hogy mit mond rólam másoknak?! Ekkor szerencsére visszaszereztem a telefonomat. Én: Hű! Majd visszahívlak később, jó? Suli után! Rendben? Michael: Persze, hívjál. És nyugi. Nem lesz semmi baj. Én: Oké, szia. Neki aztán semmibe nem kerül azt mondani, hogy nem lesz semmi baj. NEKI nem lesz semmi baja. Ő nincs többé bekasztlizva ebbe a fegyházba napi nyolc órára. Isteni órákra jár, a sarki jégsapka olvadásáról tanul, meg arról, hogy mindannyian rögtön meghalunk, miközben én itt járkálok a Lana Weinberger filmsztár vigyorával teliragasztott folyosókon… Éppen csak meg nem szólalnak azok a rohadt plakátok: Lúzerek királynője, Genyóvia hercegnője! Ebéd után a mosdóba igyekeztünk, hogy egy kis szájfényt tegyünk fel a következő óra előtt. A folyosón megláttam Ramón Riverast, a dögös brazil cserediákot, amint éppen brazil labdakezelési technikákból tartott bemutatót Lanának és az Albert Einstein Gimnázium focicsapata néhány tagjának, akik ájult tisztelettel nézték (ami tiszta haszon, hátha ragad rájuk valami, tavaly ugyanis egy fia meccset nem nyertek). Ramón labda helyett egy narancsot passzolgatott ide-oda a lába között. Magyarázott is valamit, bár én abból egy vak hangot nem értettem. A focicsapat többi tagja is elég bambán nézett maga elé. Lana viszont bólogatott, mint aki érti. Lehet, hogy tényleg értette is. Ő ugyanis nagyon otthon van a brazil dolgokban. Tudom, mert láttam egyszer a zuhany alatt szambázni.

70

Szeptember 2., szerda, még mindig T.g. Mia! Mit szólnál egy újfajta ranglistához? Jaj, Lilly, hagyjál már békén! Annyi bajom van, nincs kedvem ranglistákat irkálni. Miért, mi az a sok baj? Nincs is semmi bajod! Hercegnő vagy. Nem buktál meg matekból. Pasid is van. Hát épp ez az! Van pasim, de valószínűleg azt várja tőlem.. . Hogy? Hagyjuk. Inkább írjunk ranglistát. LILLY ÉS MIA VALÓSÁGSHOW-ÉRTÉKELÉSE SURVIVOR: LILLY: Gusztustalan médiakísérlet a nézőfogásra. Kiszolgálja a legalantasabb igényeket és kielégíti a nézőknek azt a vágyát, hogy másokat kiszolgáltatott, megalázott helyzetben lássanak. 0/10 MIA: Egyetértek. És ki a fenét érdekel, ha mások rovarokat esznek? Pfujjjj! 0/10 A FARM: LILLY: Ugyanaz. 0/10 MIA: Még több rovar. Brrrr. 0/10 MEGASZTÁR' LILLY: Ez a show elég szórakoztató - már amennyiben szórakozásnak tekintjük, ha nézhetjük, hogy egy csapat fiatal embert nevetségessé tesznek, amiért megmutatják, mihez értenek. 5/l0 MIA: Mivel épp most zúzták szét az álmaimat, nem nagyon lelkesedem, ha azt látom, hogy másokét ugyanúgy tiporják a sárba. 2/10 71

MÉZESHETEK - NICK ÉS JESSICA: LILLY: Egy jobb sorsra érdemes énekesnő szánalmas vergődése a konyhában. Ha az szórakozásnak számít, hogy nézhetünk valakit, aki nem tudja a tonhalat megkülönböztetni a csirkétől, akkor jó mulatást kívánok hozzá, de nem csatlakozom. 0/10 MIA: Jessica nem hülye, csak ügyetlen! Szerintem VICCES! Nick meg dögös hapsi. Nekem bejön!!! 10/10 A NAGY Ő: LILLY: Ki a fenét érdekel, hogy két hülye összejön-e? Ha igen, annak úgyis az a vége, hogy gyerekük születik, tehát tovább szaporodnak a hülyék a földön. És mi még biztatjuk is őket, ha nézzük ezt a műsort! Szégyenletes. 0/10 MIA: Durva! Szerelem mindenáron! Na és, mi rossz van abban? 5/10 ANYACSAVAR: LIlLY: Hát Hildit aztán nem engedném a szobámnak még a közelébe sem! 10/10 MIA: Egyetértek. Vajon mi a baj vele? Azért azt megnézném, hogy beszabadul Lana szobájába. 10/10 VALÓ VILÁG: LILLY: Maga a tökély - ha megelégszünk azzal, hogy nézzük, amint a fiatalok szülői felügyelet és mindenféle gátlás nélkül dagonyáznak a jacuzziban. Én megelégszem vele... 10/10 MIA: De miért olyan görények egymással? De akkor is jó. 9/10 . MELEGÍTŐ: LILLY: Öt meleg pasi minden adásban átváltoztat egy heterót, aki képtelen rendben tartani a környezetét, és azt hiszi, még mindig a kőmosott farmer a menő... Az azonos nemű párok egyenlő esélyeiért küzdők attól tartanak, hogy ez a műsor évtizedekkel visszavetheti a mozgalmukat. Jó... de akkor miért hordta az a pasi azt a rémes frizurát annyi ideig???!!! 10/10 MIA: Én véletlenül ismerek valakit, akinek elkelne egy kis biztatás 72

az Ötösfogattól... ők aztán nem hagynák szó nélkül a gatyába tűrt pulóvert...! 10/10 VIDÉKI ÉLET PARIS HILTONNAL ÉS NICOLE RICHIE-VEL: LILLY: Ez vicc, remélem. Miért is kell néznem egy humanoid imádkozó sáskát és a kleptomániás barátnőjét, amint durva tréfát űznek azokból az emberekből, akik kedvesen befogadták őket? Szerintem nem kell. 0/10 MIA: Háát, azt hiszem, egyetértek. A két főhősnőnek TÖBBHAVI hercegnői illemtan leckére volna szüksége. Javasolnám, hogy a következő sorozatban töltsenek egy hetet Grandmére-rel, aki érzésem szerint szólna pár keresetlen szót a piercingjeikről. Ilyen valóságshow-t BOLDOGAN néznék!!!!! 0/10

73

Szeptember 2., szerda, USA alkotmánytan ÁLLAMELMÉLETEK (folyt.) A TÁRSADALMI SZERZŐDÉS ELMÉLETE: Thomas Hobbes, 17. századi angol filozófus, a Leviathán szerzője Véleménye szerint az emberiség eredetileg állapotban" létezett, más szóval ANARCHIÁBAN.

"természetes

De az anarchia rossz! Anarchikus körülmények között az emberek azt csinálnak, amit akarnak! A drukkercsajok - különös tekintettel egy példányukra, akit nem nevezek meg - a fiú focicsapat tornagatyáját hordhatják az iskolai egyenruha szoknyája alatt, sőt mutogatják is, hogy mindenki lássa. Látványosan keresztbe rakják a lábukat alkotmánytan - óra alatt - azaz ÉPPEN MOST! -, és ezzel is érzékeltetik, mekkora ívben tojnak az iskolai rendtartásra. Mások pedig - akiket szintén nem nevezek meg – legszívesebben beárulnák az illetőket, és csak azért tartózkodnak a dologtól, mert az árulkodás erkölcstelen, kivéve, ha valakinek az élete forog kockán. Hobbes szerint az állam és polgárai közötti szerződés végleges és változtathatatlan, és ez vezetett az abszolutista államhatalomhoz. Szerencsére John Locke módosított ezen az elméleten: az ő megfogalmazásában a társadalmi szerződés újraírható. ÉLJEN JOHN LOCKE! ÉLJEN JOHN LOCKE! ÉLJEN, ÉLJEN JOHNNY!

74

Szeptember 2., szerda, földrajz Kenny az előbb a fülembe súgta, hogy új barátnője van. Nehogy véletlenül elfelejtsem. A nyári természettudományos kutató táborban ismerkedett meg vele, a csajt Heathernek hívják, és minden tekintetben fölöttem áll (nincs ötösnél rosszabb jegye, ritmikus sportgimnasztikára jár, nem helyez el képregényszerű poénokat és popkulturális utalásokat a fogalmazásaiban, nem hercegnő és így tovább), tehát gondoljak bármit, Kenny már teljesen túllépett a velem való kapcsolaton és akárhogy is pislogok rá az ábrándos babakék szememmel, nem számít, ebben a félévben AKKOR SEM fogja megcsinálni helyettem a földrajzleckét. Oké, oké, Kenny. De először is: menjél szemorvoshoz, mert az én szemem szürke, és nem kék. Másodszor: sosem kértem, hogy csináld meg a bioszleckémet. Te kezdted el MAGADTÓL! Belátom, helytelen volt, hogy hagytam, és kihasználtalak, mert én nem úgy éreztem irántad, ahogyan te énirántam. De nyugodj meg, ez nem fog többé előfordulni! Mert mostantól az óra elejétől végéig feszülten figyelni fogok, és ÉN csinálom meg a saját leckémet. SEMMI szükségem nem lesz a segítségedre. Őszintén remélem, hogy te meg Heather boldogok lesztek együtt. A gyerekeitek pedig csillogóan okosak lesznek. Már abban az esetben, persze, ha AZT követően egyáltalán megszületnek. Ja, és ha nem használtok fogamzásgátlót. Bár ez két ilyen okos tojás esetében nem is lehet kérdés. Kenny olyan, mint egy ufó. Nem, igazából az összes fiú ufó. Nem vicc. Azt hiszem, erről kéne írnom a javítódolgozatot Ms. Martineznek. Miért ufók fiúk? Például az én öt legkedvencebb filmem a következő: Dirty Dancing Flashdance Hajrá csajok! Csillagok háborúja - az eredeti! Honey 75

Ezek témája, mind, eléggé hasonló: a női főhős tehetségét és újonnan megszerzett tudományát (tánc) saját maga/szerelme/ barátsága/munkája/közössége megmentésének szenteli. (Na jó, ez a Csillagok háborúja esetében nem egészen igaz. Vagyis igen, de ott a női főhőst férfi helyettesíti, a táncot meg az Erő...) Egyértelmű, miért szeretem ezeket a filmeket annyira. De vegyük például Michael kedvenc mozijait, azok, az eredeti Csillagok háborúját leszámítva, teljesen mások! Nincs is közös témájuk! Sőt! Témájuk sincs! Különben is, fogalmam sincs, mit eszik rajtuk Michael. Egyetlen árva tánc sincs bennük! Rövid ízelítő a Fiúk ufóvilágából és kedvenc filmjeikből: MICHAEL ÖT KEDVENC FILMJE (NEM LÁTTAM ŐKET, ÉS SOHA NEM IS FOGOM): A keresztapa A sebhelyes arcú Texasi láncfűrészes gyilkos Nyolcadik utas: a halál Ördögűző MICHAEL ÖT KEDVENC FILMJE (LÁTTAM ŐKET – ACSILLAGOK HÁBORÚJÁT LESZÁMÍTVA): Hivatali patkányok Csupasz pisztolyfi Az ötödik elem Csillagközi invázió Baromi őrjárat Szeretném leszögezni, hogy az utóbbi filmek egyikében sincs semmiféle tánc. Egyben sem. Igazság szerint nincs bennük egyetlen közös téma sem, leszámítva, hogy mindegyik főhősnek szupercsinos barátnője van. Úgy látom, hogy a férfiak és a nők homlokegyenest ellenkező 76

dolgokat várnak a filmektől. Ennek fényében már az is furcsa, hogy egyáltalán képesek együtt moziba menni. Ha jobban belegondolok, ez nem olyan téma, amit Ms. Martinez sokra becsülne. Bár ÉN tanulságosnak tartom, ő nyilván nem. Ő biztos nem is megy moziba soha, mert a film olyan populáris izé. Ha filmet néz, akkor biztos csak zárt filmklubokban vetített művészfilmeket tekint meg. Fogadok, még tévéje sincs. Te jó isten! Nem csoda, hogy olyan, amilyen.

HÁZI FELADAT: Tesi: nincs Geometria: 20-22. old., gyakorlatok Angol: nem tudom, túlságosan ki voltam akadva ahhoz, hogy fölírjam Francia: écrivez une histoire (Ja, és rá kéne végre jönni, hogy Perin fiú-e vagy lány!!!!!!!!!!!!) T.g.: nincs USA-alkotm.tört.: államhatalom a társadalmi szerződéselmélet alapján Földrajz: megkérdezni Kennyt 77

Szeptember 2., szerda, a limuzinban, a Hotel Plazából hazafelé Ma, amikor odaértem az illemtanleckére, Grandmére kijelentette, hogy a mai órát külső helyszínen tartjuk. Mondtam neki, hogy nekem ma még egy rendes órára sincs időm, az angoljegyem forog kockán, mielőbb haza kell érnem, hogy megírjam a javítófogalmazást. Grandmére-t ez totál hidegen hagyta. Akkor sem hatódott meg, amikor azt mondtam neki, hogy jövendő írói karrierem múlik ezen. Közölte, hogy az uralkodók és trónörökösök ne irkáljanak, és kész. Az emberek különben sem az ÁLTALUK, hanem a RÓLUK írott könyvekre kíváncsiak. Grandmére néha annyira nincs képben... Meg voltam győződve, hogy a külső helyszínen tartott óra az lesz, hogy Paolóhoz megyünk - a hajam már tisztára le van nőve -, de Grandmére ehelyett lecipelt a földszintre, és bementünk a Plaza sok konferenciaterme közül az egyikbe. Vagy kétszáz szék állt ott sorokba rendezve egymás mögött, elöl emelvény, rajta mikrofon és egy kancsó víz. Csak az első sorban ültek. Ott volt Grandmére szobalánya, a sofőrje, és a Plaza több alkalmazottja zöld és arany egyenruhában. Eléggé feszengtek. Főleg a szobalány, aki a kocsonyaszerűen reszkető Rommelt tartotta az ölében. Először azt hittem, valami csapdába csalt, és sajtókonferenciát szervezett a tengeri csigákról, vagy valami. De akkor hol vannak az újságírók? Grandmére kijelentette, szó sincs sajtókonferenciáról. Csak gyakorlunk. A választási vitára. A diákönkormányzati választás vitájára. - De Grandmére... - szóltam közbe. - Nincs is választási vita. Az emberek egyszerűen csak szavaznak. Hétfőn. Grandmére rám se hallgatott. Csak fújta a füstöt a hosszú cigijéből, pedig a Plaza rendtartása szerint mindenkinek csak a saját szobájában szabad dohányoznia. - A kis barátnőd, Lilly mondta, hogy lesz választási vita – mondta. - Te beszéltél LILLYVEL? - hüledeztem. Lilly és Grandmére utálják egymást. Jó okuk van rá: még egyik sem felejtette el a Jangbu Panasa-incidenst. Most pedig Grandmére azt állítja, hogy ő meg a legjobb barátnőm 78

összeszövetkeztek a hátam mögött! - ÉS MIKOR MONDTA EZT NEKED LILLY? – kérdeztem, mert egy szót sem hittem az egészből. - Most nemrég - felelte. - Állj csak oda, az emelvényre, próbáld ki, milyen érzés! - Grandmére, pontosan TUDOM, milyen érzés az emelvényen állni! Nyilván emlékszel, hogy nemegyszer fordult elő velem! Például, amikor a genoviai parlamentben szólaltam föl a parkolóórák ügyében. - Ugyan, az egy csupa vénemberből álló közönség volt – mondta Grandmére - Most meg azt szeretném, ha elképzelnéd, hogy a kortársaidból álló közönséghez szólsz. Gondold csak, hogy ott ülnek a lehetetlen buggyos farmerjükben és fordított baseballsapkájukban. - Egyenruhát hordunk a suliban, Grandmére! - Jó, tudom. És te is tudod, hogy miről beszélek. Képzeld őket magad elé: ott van az egész társaság, mind arról álmodik, hogy saját tévéshow-ja legyen, mint annak,a rettenetes Ashton Kutchernek. És azután próbálj meg válaszolni erre a kérdésre: milyen változtatásokat javasolnál annak, érdekében, hogy az Albert Einstein Gimnáziumot a jobb és eredményesebb tanulás szolgálatába állítsd, és mivel indoklod ezeket? Isten bizony, néha nem értem Grandmére-t. Olyan, mintha újszülött korában fejre ejtették volna. De nem ám a puha kanapéra, mint én Rockyt valamelyik nap, hanem a padlóra! Az igazából nem az én hibám volt, csak váratlanul beállított Michael egy vadiúj farmerben! - Grandmére! Mi értelme ennek az egésznek? MONDOM, HOGY NEM LESZ VITA!!! - Te csak válaszolj a kérdésre. Úristen. Annyira kibírhatatlan néha. Illetve mindig. Csak hogy ne pattogjon már annyit, odamentem a mögé a tetves emelvény mögé, és rákezdtem a mikrofonba: - A változtatások, amelyeket annak érdekében javaslok, hogy az Albert Einstein Gimnáziumot a jobb és eredményesebb tanulás szolgálatába állítsuk, a következők: több húsmentes fogást vennék föl az étterem étlapjára a vegetáriánus tanulók kedvéért, és... öö... minden délután megjeleníteném az iskolai honlapon a másnapi házi 79

feladatokat, hogy azok is pontosan fel tudjanak készülni másnapra, akik... netán elfelejtették. - Ne görnyedj annyira az emelvény fölé, Amelia! – szólt rám Grandmére szigorúan, és a cigarettafüstöt egy nagy cserepes rododendronra fújta. (Grandmére-nek őrült mázlija van. Ugyanis amikor tíz év múlva már minden kőolaj elfogyott, és a sarki jégsapka is elolvadt, ő már réges-rég nem lesz az élők sorában, mert elviszi a tüdőrák ettől a rengeteg bagózástól.) - Állj egyenesen! Húzd ki magad! Ez az. Folytathatod. Az egész mondanivalóm tök kiment a fejemből. - Na és a tanárok? - kiáltott be Grandmére sofőrje. Igyekezett úgy beszélni, mintha valami Ashton Kutcher - hasonmás volna. - Van pár rendes arc, de párat le kéne rendezni, vágod? - Oké, oké - mondtam. - Szóval a tanárok. Vajon nem az lenne a feladatuk, hogy támogassanak bennünket, hogy segítségükkel megvalósítsuk álmainkat? Sajnos az a helyzet, hogy egyes tanárok azt képzelik, hogy a munkájukba az is beletartozik, hogy elfojtsák fantáziánk minden megnyilvánulását... és... kiöljenek belőlünk minden kreativitást! Azzal az indoklással, hogy nem szórakozni, hanem tanulni járunk az iskolába! Biztos, hogy ilyen emberekre van szükségünk? Biztos, hogy az Ő útmutatásuk helyes irányba tereli fiatal és csapongó szellemünket? Biztos? - Nem! - kiáltotta az egyik szobalány. - Hát nehogy már! - szólt be Grandmére sofőrje. Felbátorodtam a kedvező fogadtatáson. - No és itt van az iskolai figyelőkamerák kérdése. Mint biztonsági intézkedés nyilván hatékony, de ha úgy használják mint... - Amelia! - süvített Grandmére. - Ne könyökölj azon az emelvényen!!! Fölegyenesedtem. - ...mint a diákok megfigyelésének eszközét, akkor felmerül a kérdés, joga van-e az iskolavezetőségnek megfigyelni bennünket? Kezdtem belejönni a szónoklásba. - És mi történik a kazettákkal, miután megteltek? Visszatekerik őket, és újból felvesznek rájuk valamit, vagy elteszik őket, hogy a tartalmukat később fel lehessen ellenünk használni? Például ha valamelyikünk a Legfelsőbb 80

Bíróságon kap állást, felhasználhatja-e Joe, a kőoroszlán össze festék szórózásáról készült kazettát, illetve kiadhatja-e az újságíróknak? - Amelia! Hol a lábad?! - rikácsolta Grandmére, mert fölmerészeltem tenni az egyik lábamat arra a kis polcra az emelvény belsejében, ahová amúgy táskát szokás tenni. - Nem beszéltünk még arról a korlátozásról, amely azokat a lányokat érinti, akik a barátjuk tornanadrágját hordják az iskolai egyenszoknyájuk alatt - folytattam. Be kell vallanom, nagyon élveztem a helyzetet. A Plaza szobalányai itták a szavaimat. Egyikük még tapsolt is, amikor a kamerás megfigyelésről és a kazetták ellenünk való felhasználásáról beszéltem. - Ezt az intézkedést súlyosan szexistának és nőellenesnek tartom, ezen kívül meggyőződésem, hogy az iskolavezetőségnek semmi köze ahhoz, mi van a nőnemű tanulók szoknyája alatt! Azta! A beszédem utolsó szakasza igazi ovációt keltett a szobalányok körében. Fölpattantak, állva tapsoltak és éljeneztek, mintha... nem is tudom, ki volnék. J. Lo, vagy ki. Nem is tudtam eddig, hogy ilyen tehetséges szónok vagyok. Komolyan. Az a parkolóórás duma ehhez képest semmi se volt. Grandmére azért nem volt ennyire elájulva. - Amelia - fújt egy nagy kék füstfelleget rám -, hercegnők nem ütlegelik érvelés közben az öklükkel a szónoki emelvényt. - Sajnálom, Grandmére - mondtam. De nem is sajnáltam. Igazából totál el voltam szállva. Nem is sejtettem, hogy ilyen nagy szám egy csapat szobalány előtt szónokolni. Amikor a genoviai parlamentben szólaltam fel a parkolóórák miatt, akkor alig figyelt oda valaki. De ma este, ott, a hotelben a teljes női hallgatóságot a ujjaim köré csavartam. Nem vicc. Persze biztosan tök más érzés a saját korosztályom előtt szövegelni. Hát igen. Ha igazából ott kéne Lana, Trishn meg a többiek előtt állni... az egész más. Akkor rosszul lennék a parától. De ezen aztán nem érdemes görcsölni, mert sosem fog bekövetkezni. Nem kell a nyilvánosság előtt az érveimet összemérnem Lanával. Fel sem merült, hogy lenne valami vita. Ha lesz is, nekem úgyse kell rajta részt vennem. Lilly is megmondta. Különben meg van egy terve. Bármit is jelentsen ez. 81

Szeptember 2., szerda, itthon Megint totál káosz uralkodott itthon, amikor hazaértem. Mivel a mama és Mr. Gianini elutazik Rockeyval Indiánába a hét végén, a mama átszervezte a szokásos szombati női pókerpartit mára. Így aztán az összes feminista művészbarátnője ott ült a konyhaasztalnál, és mogyorós gyömbéres csirkét majszolt, amikor beléptem. Ráadásul irtó zajosak voltak. Annyira, hogy amikor hívtam Kövér Lulut, elő se jött. Megzörgettem egy zacskó kalóriaszegény Miaú macskaropit. Semmi. Még az is megfordult a fejemben, hogy elszökött… valahogy kislisszolt abban a felfordulásban, amikor a feministák megérkeztek. Mert az az igazság, hogy hetek óta rosszkedvű. Nem nagyon örül, hogy egy új jövevénnyel kell megosztania a lakást. Több ízben ki kellett kergetnünk Rocky kiságyából, mivel nyilván azt hitte, hogy neki tettük oda. Nem csoda, méretben nagyjából stimmel is. És az is tagadhatatlan, hogy azt a sok időt, amit most Rockyval töltök, azelőtt vele töltöttem, tornáztattam, dögönyöztem, meg effélék. De azért mindent elkövetek, hogy jó anyja – bébibuzi!! – legyek a testvéremnek és a macskámnak is. Kövér Lulut végül az ágy alatt találtam meg... illetve csak a feje volt az ágy alatt, a többi már nem fér be. A kövér feneke kilógott és valósággal égnek meredt. Szegényke, nem is csoda, hogy elbújt. A mama barátnői olyan félelmetesek tudnak lenni. Szerintem Mr. Gianini ugyanígy gondolja. Egyébként ő is elbújt, csak ő a hálószobában. Baseballmeccset nézett Rockyval. Összerezzent, amikor bementem, hogy adjak egy puszit Rockynak. - Elmentek már? – kérdezte, és egész riadtan pislogott a szemüvege mögül. - Á – feleltem -, még el sem kezdtek játszani. - A francba! – Mr. Gianini lenézett a fiára, aki éppen nem bőgött. Ha tévét nézhet, mindig jókedvű. – Mármint, a fenébe… Megrohant az együttérzés Mr. Gianini iránt. Hát, nem lehet egyszerű a mamám férjének lenni. Nem elég ez a festészeti őrület, az 82

is hozzátartozik, hogy a mamám fizikailag képtelen kifizetni, sőt ELŐKERÍTENI egy számlát, ha már egyszer eszébe jut kifizetni. Mr. Gianini rátért az internetes bankolásra, de hiába, mert az összes csekk, amit a mama a galériától kap, valami lehetetlen helyre kerül összegyűrve, mint például a festéskor használt védőálarcának a dobozába. Komolyan mondom, kész csoda, hogy nem sokallt még be attól, hogy én nem tudok törteket osztani, hogy a mama nem képes felnőttként semmiféle felelősséget vállalni, hogy el kell viselnie a békemeneteleken való részvételtől a szoptatásig mindent… szóval csoda, hogy Mr. Gianini még nem vált el tőlünk. - Hozzak valamit enni? – kérdeztem. – Egy kis sült húst? Fokhagymás rákot? - Nem, Mia, kösz – felelte Mr. Gianini elcsigázottan, csüggedt tekintettel, amit olyan jól ismerek. – Kösz, rendes vagy. Majd csak elleszünk. Magukra hagytam a pasikat és a konyhába mentem, hogy valami kaját lapátoljak össze magamnak, mielőtt a szobámba vonulok leckét írni. Szerencsére a mama egyetlen barátnője sem figyelt fel rám, ugyanis nagyon lefoglalta őket, hogy egymás szavába vágva szidták az Eminemet és a hozzá hasonló férfi énekeseket, amiért fiatal férfiak egész generációját teszik nőgyűlölővé. Egyszerűen nem állhattam ott tétlenül, és nem hallgathattam ezt a szörnyű dumát a saját otthonomban. Talán a Plaza üres konferenciatermében tartott nagy hatású beszédem következménye volt a dolog, de félretettem a pirított kínai zöldséget, és közöltem a mama barátnőivel, hogy érvelésük farizeus (amiről azt se tudom, mit jelent, de Lilly és Michael sokszor használják). Fölhívtam a figyelmüket arra, hogy ha csak egyszer is meghallgatnák Eminem Cleaning out My Closet-jét (mellesleg Rocky egyik kedvenc száma), akkor rájöhetnének, hogy Eminem csak az „anyját és a büdös kurvákat utálja, akik mind a nyakára lépnek”. Kijelentésemet (ami szerintem teljesen helyénvaló volt) a feminista művésznők döbbent csendje fogadta. Aztán megszólalt a mamám: - Nem csöngettek? Mintha Vernt hallottam volna, a lenti szomszédunkat. Mindig 83

kiakad mostanában, ha azt hiszi, hogy buli van nálunk, és nem hívjuk meg. Rögtön jövök! És kirohant az előszobába, bár szerintem egyáltalán nem is csöngettek. - Mondd csak, Mia, a nagyanyád a hercegnői illemtanleckéken tanít neked ilyesmit? Hogy az Eminem védelmére kelj? – kérdezte az egyik feminista. Mire az összes többi harsogó kacagásban tört ki. Ekkor eszembe jutott, hogy tulajdonképpen szükségem volna némi feminista beütésű tanácsra. - Mondjátok, szerintetek igaz, hogy az egyetemista fiúk mind AZT akarják a barátnőjüktől? – kérdeztem. - Haha, nem csak az egyetemisták! – vágta rá egyikük, a többiek meg még harsányabban röhögtek. Hát akkor igaz. Tudhattam volna. Valahogy azért reménykedtem benne, hogy Lana csak szívat. Most viszont nagyon úgy néz ki, hogy a színtiszta valóságot mondta. - Min görcsölsz, Mia? – kérdezte Kate, a performance-művész, akinek az egyik műsorszáma az, hogy a színpadon libazsírral keni össze magát, ezzel fejezi ki véleményét a szépségiparról. - Folyton görcsöl – jegyezte meg Gretchen, a szobrász, aki különféle testrészek másolatait hegeszti össze fémlemezekből. Elsősorban bizonyos férfi testrészeket. – Hát nem ismered? A többiek megint harsányan fölkacagtak. Ez nagyon rosszul esett. Az az érzésem támadt, hogy a mamám a hátam mögött kibeszél nekik engem. Na jó, persze én is kibeszélem őt a háta mögött. De az más. Ő mégiscsak az anyám. Világos, nem Lilly az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy bébibuzi vagyok. - Szerintem túl sok időt töltesz azzal, hogy görcsölsz, és mindenfélén vergődsz, Mia – mondta Becca, aki neoninstallációkat készít. – Nem kell annyit agyalni. Én nem emlékszem, hogy fele ennyit agyaltam volna a te korodban. – Tudálékosan hadonászott felém a koktélospoharával. - Persze, mert te már az ő korában is Prozacot szedtél, anyukám – vágott szavába Kate. 84

Becca oda se figyelt. - A csigák miatt görcsölsz? – kérdezte. Csak pislogtam. - Micsoda? - A csigák – mondta. – Amiket betelepítettél a Genoviai – öbölbe. Azért görcsölsz, mert nagy balhé van miattuk? - Aha. – Vajon ő is a híradóban látta, mint Tina? – Hát, igen. - Ez érthető – mondta Becca. – Én is görcsölnék. Miért nem kezdesz jógázni? – javasolta. – Én attól mindig ellazulok. - Vagy miért nem nézel több tévét? – tette hozzá Dee, aki totemoszlopokat készít, majd közönség előtt körültáncolja őket a hóna alá kötött májdarabokkal. Nem hittem a fülemnek. Ezek a kifinomultan intelligens nők javasolják nekeM, hogy NÉZZEK TÖBB TÉVÉT?! Hát nyilván ők sem Karen Martinez baráti köréhez tartoznak… - Hagyjátok már Miát békén! – lépett közbe Windstorm, a mamám egyik legrégebbi barátnője, aki egyébként bába, ÉS az egyházközösségben is dolgozik, ÉS koreográfus is. Fölállt, hogy némi jeget tegyen még a turmixgépbe. – Joga van ahhoz, hogy annyit agyaljon és annyit görcsöljön, amennyit akar. Nincs annál fárasztóbb, mint ha tizenöt éves az ember. Talán csak az, ha tizenöt éves, és még hercegnő is. Én még sosem gondoltam erre. Tényleg túl sokat agyalok? Miért, mások nem? Ms. Martinez biztos nem gondolja, hogy túl SOKAT agyalnék, talán inkább, hogy túl KEVESET. - Biztos csak egy pizzafutár volt, becsúsztatott egy étlapot az ajtó alatt – mondta a mama, amikor visszaült az asztalhoz. – Lemaradtam valami fontosról? - Semmiről – feleltem, fogtam a tányéromat és húztam a szobámba. – Sziasztok, srácok, jó mulatást! Pardon, hölgyeim! Vajon Windstormnak lenne igaza? Túl sokat agyalnék? Lehet, hogy ez a bajom. Nem bírom leállítani az agyam. Mások igen, de én nem. Persze még sose próbáltam, mert ki a fene vágyik rá, hogy totál üres legyen a feje? Paris Hiltonon kívül nyilván senki. Különben is biztos egyszerűbb folyvást úgy bulizni, ha az ember nem agyal megállás nélkül gyilkos algákról vagy a fogyatkozó 85

energiatartalékokról. De azért lehet valami a dologban. Néha tényleg alig bírok elaludni este, annyira pörög az agyam. Olyasmiken jár például, hogy mi lesz, ha éjszaka bekövetkezik a földön kívüliek támadása, akik átveszik fölöttünk a hatalmat, meg effélék. Nagyon szeretném leállítani, vagy legalább tartalékra tenni magam, ahogy mások, de nem megy. Ha ugyan Windstormnak tényleg igaza van. Hopp, Michael a hálón! FELTÉTELS RFLX: Szóval akkor a szombati program rendben?

Ugyanebben a pillanatban jött még egy üzenetem. NŐERŐ: BB, mit csinálsz szombaton?

Miért nyomaszt? Könyörgöm, miért? KÁLULU: Most nem tudunk beszélni, mert épp a bátyáddal chatelek. NŐERŐ: Mondd meg neki, hogy a mama átalakítja a szobáját mormon imahelyiséggé. KÁLULU: LILLY! HÚZZ EL! NŐERŐ: Csak ne csinálj szombatra programot, jó? Fontos!!! A kampány miatt!!! KÁLULU: Szombaton Michaellal találkozunk. NŐERŐ: Miért, mi az a halaszthatatlan dolog? Csak nem… AZ? KÁLULU: NEM! EGYÁLTALÁN NEM AZ! HOGY JUT ESZEDBE ILYESMI? KI MONDTA?! NŐERŐ: Senki! Nem kell úgy felkapni a vizet! Hacsak nem… várjunk csak… HACSAK NEM TÉNYLEG CSINÁLJÁTOK!!! ÉS NEM IS MONDTAD EL NEKEM!!!!!! KÁLULU: Még egyszer és utoljára: NEM CSINÁLJUK!!! FELTÉTELS RFLX: Mit nem csinálunk? Miről van szó?

86

ÉDES JÓ ISTENEM… KÁLULU: Nem, nem… semmi… Lillynek írtam… FELTÉTELS RFLX: Micsoda, közben Lillyvel is levelezel? NŐERŐ: Nem hiszem el! Szóval te meg a bátyám is csináljátok… Hát ez undorító. Hiszen szőrös a lábujja! Mint egy majomnak!! KÁLULU: Lilly! FOGD BE!!! FELTÉTELS RFLX: Miért hagyod, hogy Lilly szívasson? Mond meg neki, ha nem hagyja abba, megmondom a mamának, hogy „gravitációs kísérletet” végzett a nagyi Hummel porcelánfiguráival! KÁLULU: AZONNAL HAGYJÁTOK ABBA! MIND A KETTEN! MEGŐRÜLÖK TŐLETEK! KÁLULU: Vége

Lehet, hogy én bébibuzi vagyok, de inkább legyek az, ha Rocky meg én nem fogjuk így ölni egymást, mint ezek ketten.

Szeptember 3., csütörtök, az osztályban Jaj nekem! J A J N E K E M!!!!!!!!!! Csak ennyit mondhatok.

Szeptember 3., csütörtök, tesi Még a tornateremben is. Mindenhol. Hogy csinálta? Gőzöm sincs. MÉG A TORNATEREMBENA MÁSZÓKÖTELEKEN IS. Nem vicc. Még a zuhanyzóban is. Nejlontasakban, hogy ne legyen nedves… Lehet, hogy tavaly Egészségtan és mentálhigiénia órán azt tanultuk, hogy zavarában nem hal meg senki, de lehet, hogy én leszek az első kivétel. Följegyezheti az orvostudomány. 87

Szeptember 3., csütörtök, geometria MINDENHOL OTT VAN KÉPEM! ÓRIÁSI SZÍNES PORTRÉ! KORONÁVAL… JOGARRAL… Arról a fotóról nagyították, amit tavaly decemberben készítettek rólam az első hivatalos udvari megjelenésemen. És minden fotó alatt: SZAVAZZ MIÁRA! Alatta: HAH. HAH. HAH. Egyáltalán mi a fenét jelent ez? Mindenki erről beszél. MINDENKI. Igyekszem úgy csinálni, mint aki nem tud semmiről, ültem és a leckémbe temetkeztem, amikor Trisha Hayes odajött hozzám: - Ügyes próbálkozás, HAH. De ne erőlködj. Úgyis hiába. Lehet, hogy te hercegnő vagy, de Lana a legnépszerűbb az egész suliban. Totális defenzívába leszel szorítva hétfőn! - Mi van bevágtad az Idegen szavak szótárát? – feleltem neki. Sose hallottam még tőle ilyet, hogy „defenzíva”. Igazából nem ezt akartam mondani. Hanem azt, hogy NEM ÉN VOLTAM!!! NEM ÉN CSINÁLTAM!!! AZT SE TUDTOM, MI AZ A HAH!!! De nem lehetett. Mert mindenki minket nézett. Még Mr. Harding is. Aki öt pontot levont Trisha házi feladatának értékeléséből, amiért Trisha csengetéskor még nem volt a helyén. - Ez nem igazság! Ilyen nem csinálhat a tanár úr! – szaladt ki Trisha száján. Hiba volt. - Az az érzésem, Miss Hayes – felelte Mr. Harding -, hogy téved. Csinálhatok. - De már nem sokáig! – válaszolt Triha. – Ha Lanát megválasztják a diákönkormányzat elnökévé, majd betiltja a késés miatti pontlevonásokat! - Na és mit szól ehhez Miss Thermopolis? Vajon az ő kampánystratégiájában is szerepel a pontlevonás betiltása? - Öö… nem – feleltem. - Igazán? – kérdezte érdeklődve Mr. Harding. Bár azt hiszem, csak 88

azért vágott olyan érdeklődő képet, mert az egészet elég viccesnek találta. Nyilván a maga sajátos tanári szempontjából. – No és miért nem? - Háát…- keztem és érzetem, hogy a fülem egyre vörösebb, mert az egész osztály minket bámult - … én úgy gondolom, hogy olyasmikre összpontosítok, amik tényleg számítanak. Például a vegetáriánus választék hiányosságára az ebédlőben. Vagy a főbejárat mellé szerelt figyelőkamerára, ami szerintem a személyi jogok megsértése. Meg arra, hogy egyes tanárok nem objektíven osztályoznak. Legnagyobb meglepetésemre néhányan a hátsó padsorokban tapsolni kezdtek. Nem vicc. Pont úgy, mint a filmekben, ahol először csak páran ütik össze a tenyerüket, aztán egyre többen és többen csatlakoznak, majd végül vastaps alakul ki. Mr. Harding azonban csírájában elfojtotta a dolgot: - Na jó elég, elég! Lapozzunk a 23. oldalra, és lássunk végre munkához. Te jó isten! Ez a választósdi kezd rémesen elfajulni. Szillogizmus: Közvetett következtetés (szillogizmus) Olyan művelet, amelyben a zárótétel több előzményből adódik. A zárótétel szükségszerűen következik az előzményekből. Az egyszerű szillogizmus két előzményből (premissza) és egy ebből levont zárótételből (konklúzió) áll. Mindhárom ítéletben három különböző fogalom szerepel, ezek a terminusok. Az egyik terminust, amelyik összeköti a másik kettőt, középső fogalomnak (M) nevezzük. A két másik terminus a szélső terminus, ebből az egyik (alsó terminus) a zárótétel alanya (S), a másik (felső terminus) a zárótétel állítmánya (P).

Na hagyjuk. De miért pont azt kellett választania, amin még az a nyavalyás JOGAR is rajta van? Komplett idiótának nézek ki rajta. Megnézni a szótárban: defenzíva

89

Szeptember 3., csütörtök, angol LILLY!!! HONNAN SZEDTED AZOKAT A PLAKÁTOKAT? Miért, mit gondolsz, honnan szedtem? És ne ordíts velem! Nem ordítok. Halál nyugodtan kérdeztem… A nagyanyámtól szerezted őket? Naná. Miért mit gondoltál, fizettem értük? Van egyáltalán fogalmad arról, mennyibe kerül egy ekkora színes plakát? A Lilly megmondja az őszintét egész éves költségvetését erre költhettem volna! De én úgy tudtam, te utálok Grandmére-t! Minek fordultál hozzá? Minek hagytad, hogy belefolyjon? Azért, mert ha nem tűnt volna föl neked, ez a választás fontos nekem! Én KOMOLYAN azt akarom, hogy nyerjünk! MUSZÁJ nyernünk! Csak így akadályozhatjuk meg, hogy Gátlástalan Gupta totális diktatúrát vezessen be ebben az iskolában! De Lilly, én NEM ELNÖKE LENNI!

AKAROK

DIÁKÖNKORMÁNYZAT

Nyugi már! Nem is leszel. DE ENNEK SEMMI ÉRTELME! Figyelj ide, velem együtt mindenki tök természetesnek vette, hogy Lana nyeri meg a választást, mert úgyis mindig mindent megnyer, de olyan furcsa dolgok történnek. Ma geometriaórán mondtam valamit arról, hogy a főbejárat előtti kamerák személyiségi jogokat sértenek, erre valaki tapsolni kezdett… Van ilyen. Én tudtam, hogy így lesz! De MI??!! Mi lesz? Ne is foglalkozz vele. Csak csinálj mindent úgy, mint eddig. Az úgy tök jó. Tök TERMÉSZETESEN viselkedsz. Én sose tudnék. 90

DE NEM IS CSINÁLOK SEMMIT!!! Pont ez a jó benne! Na most figyeljünk. Ha tényleg író vagy micsoda akarsz lenni, akkor ebből jónak kell lenned. Lilly! Most akkor lesz vita, vagy nem lesz vita? Mert Grandmére elszólta magát… Cssst! Figyelj oda! Ja, egyébként mi van bátyámmal? Ti tényleg… szóval csináljátok? NE PRÓBÁLD MÁSRA TERELNI A SZÓT! LESZ VITA, VAGY SEM??!!! LILLY!!!! LILLY!!! VÁLASZOLJ!!!!! Szerintem Lilly nem fog válaszolni. Ha akarod, levelezek veled én, jó? Tina Hát… jó, rendben… figyelj, rá tudnád valahogy venni a testőrödet, hogy lelőjön engem? Nincs más megoldás. De Wahimnak szigorúan tilos bárkire is rálőnie. Kivéve, ha valaki el akar engem rabolni. Tudod! Tudom, de akkor is azt szeretném, ha már nem lennék az élők sorában. Jaj istenem, mi a baj? A választás? Az, meg Michael, meg minden. Beszéltetek Michaellal úgy, ahogyan mondtam? Dehogyis mikor beszéltünk volna? Mostanában alig látom, mert folyton órája van. Állandóan arról tanul, hányféle módon pusztulhat ki az emberiség. Telefonon meg mégsem beszélhetek ARRÓL… akár akarom, akár nem… meg e-mailben sem. Ez olyan személyes 91

dolog. Ez igaz. Hát akkor mikor fogtok beszélni? Szombaton, ha minden jól megy. Annál előbb nem is találkozunk! Értem! Szerinted is istenien áll Ms. Martineznek ez a szoknyanadrág? Fogalmam se volt, hogy ilyesmi egyáltalán bárkinek jól állhat! Van, akin jól áll, és mégsem… Ezt hogy érted? Ms. Martineznek minden jól áll! És mindig igaza van! Hát ő is szereti Jane Austent, nem? De, de, bár talán nem ugyanazért, amiért mi. Szerinted nem azért, mert Colin Firth olyan iszonyú dögös? Még amikor beugrik a tóba, akkor is? Egyáltalán miért lehet még Jane Austent szeretni? Semmi, hagyjuk. Nem mondtam semmit. Mit gondolsz, Ms. Martinez tudja, hogy Emma Thompson a valóságban hogy jött össze azzal a pasival? Tudod, aki az Értelem és érzelemben Willoughbyt játszotta? Igaziból biztos nagyon rendes, nem olyan, mint a filmben. Különben nyilván szüksége volt arra, hogy őt is szeresse valaki azután, hogy Kenneth Branagh otthagyta Helena Bonham-Carter miatt.

Néha azt szeretném, bárcsak Tina feje volna a nyakamon a sajátom helyett. Olyan boldog és nyugodt lennék… 92

Szeptember 3., csütörtök, az Albert Einstein Gimnázium lányvécéjében Hogy kerülök én mindig ide? Mindig ez a vége, hogy ide menekülök a naplómmal együtt. Olyan ez, mint valami szertartás. Pedig most aránylag ártatlanul kezdődött a dolog. A Narancsvidék tegnap esti epizódjáról dumáltunk az ebédnél, amikor egyszer csak Tina megkérdezte: - Mia, mondtad már Lillynek? Lilly azonnal ugrott: - Mi? Mit kell mondania? Én persze azt hittem, Tina ARRÓL beszél… hogy Michael meg én… és Lilly háta mögött integettem Tinának, hogy fogja be. (Pedig megígérte, BECSSZÓRA!) De ő csak folytatta: - Azt, hogy a szüleid Indainába utaznak a hét végén! – Amit biztosan egy gyenge pillanatomban említettem neki, bár nem is emlékszem rá. Lilly irtó izgatott lett. - Tényleg? Hát ez isteni! Akkor bulizunk! Na tessék. Az ember azt gondolná, hogy ha valaki, akkor Lilly aztán nem vágyik arra, hogy újabb bulin vegyen részt, ráadásul nálunk. Vagy esetleg eszébe jut, hogy a volt pasija, akivel az én utolsó bulimon szakított örökre, ott ül közöttünk. De vagy észre sem vette, vagy fütyült rá. - Na, és mikor jöjjünk? – kérdezte. - Azért, mert a mamám és Mr. Gianini elutaznak, még nem feltétlenül akarok bulit rendezni! – mondtam pánikban. - Na persze – felelte Lilly a homlokát ráncolva -, el is felejtettem. Te vagy Genovia trónörököse. Nem valószínű, hogy otthon maradhatnál egyedül. De nem gond! Csak rá tudjuk beszélni Larsot és Wahimot, hogy húzzanak el valahova egyedül… - NEM! – mondtam. – Nem erről van szó. Azért nem lesz buli, mert a múltkori totál katasztrófa volt. - Ja, de most Mr. Gianini nem lesz jelen! – mondta Lilly. - NINCS BULI! – jelentettem ki a leghercegnőibb hangomon. - Azért mert négyes kaptál az angol házi dolgozatodra, ne rajtam 93

állj bosszút! Jó, jó. Viszont te se rajtam töltsd ki a haragodat, amiért a szüleid nem bíznak benned eléggé, és nem hagynak egyedül a házban, mert amikor egyszer ott hagytak, akkor az öngyújtóból és Rave-party hajsprayből házilag készített lángszóród aktiválta a füstjelző és a tűzoltó készüléket! Csak az a baj, hogy ezt nem mondtam ki hangosan. - Várjunk csak! – szólt közbe Borisz. – Négyest kaptál az angol házi dolgozatra, Mia? Hogy létezik az? Akkor már nem volt más választásom, el kellett mondanom az egészet ott, az asztalnál. Arról, hogy micsoda egy iszonyú nagy übersznob a drága Ms. Martinez. Mindenki lehidalt. - Pedig milyen cuki papucsa van! – jajdult fel Tina. Összetörtem a szívét. - Ez csak azt bizonyítja – mondta Borisz -, hogy abból még nem tudhatod, kinek mi lakik a szívében, ahogy öltözködik. És jelentőségteljesen rám nézett. Nem érdekel. Pulóvert gatyába tűrni akkor is ciki. MINDENKINEK. - De biztos jót akar! – próbálkozott Tina, aki mindenkiben a jót keresi. - A művészlélek elfojtása semmivel sem igazolható! – mondta Ling Su, és mivel ő rajzol az egész suliban a legjobban, ő csak tudja. – Rengeteg úgynevezett kritikus és műértő akart jót, amikor a 19. században ledorongolták az impresszionisták műveit. De ha olyan művészek, mint Renoir és Monet megfogadták volna a tanácsukat, akkor a művészettörténelem jó pár remekművel szegényebb lenne. - Hát, azért talán nem hasonlítanám össze az írásaimat egy Renoirfestménnyel – szerénykedem. – De azért rendes vagy, Ling Su. - Na de ha Mia írása TÉNYLEG gáz – mondta ki Borisz kerek perec, ahogy szokta -, akkor is, van-e joga egy tanárnak ezt közölnie vele? - Nem vall valami nagy pedagógusra – tette hozzá Shameeka. - Valamit kéne tenni ez ellen – mondta Ling Su. – Az a kérdés, mit. De mielőtt bármit kitaláltunk volna, árnyék vetült az 94

ebédlőasztalra. Fölnéztünk, és… Lanát láttuk magunk előtt. Összeszorult a gyomrunk. Az enyém legalábbis. Nem volt egyedül: Trisha Hayes társaságában érkezett. Mintha Dart Vader és Grand Moff Tarkin lépett volna az ebédlőbe. - Szépek a plakátjaid, HAH – mondta Lana. Persze gúnyolódott. – De ne erőlködj, úgyse mész velük semmire. - De nem ám! – tette hozzá Trisha. – Csináltunk egy rövid közvélemény-kutatást itt, az ebédlőben. Ha ma lenne a válsztás, kábé tizenhat szavazatot kapnál. - Úgy érted, hogy tizenhat embert találtál itt, aki hajlandó volt a szemedbe mondani, hogy nem rád szavaz? – kérdezte Lilly szelíden, és a jégkrémje csokimázát szedegette le. – Te jó ég, nem is tudtam, hogy ennyi mazochista jár ebbe a suliba. - Dagikám, te csak szopogasd a kalóriabombádat – felelte Lana -, és majd meglátjuk, ki a mazochista. - Ez Magnum – közölte Borisz, mert ő szereti helyretenni a dolgokat. Lana pillantásra sem méltatta. - Mondok neked valamit – folytatta. – A hétfői szavazás előtti vitán lemoslak, érthető? Az Albert Einstein Gimnázium diákönkormányzatának nincs szüksége egy csigatelepítőre. Csigatelepítő! Ez majdnem olyan szörnyen hangzik, mint a bébibuzi! Még mielőtt védekezhettem vagy egyáltalán megmagyarázhattam volna a dolgot, Lana már ott sem volt. Nem akartam megalázni Lillyt azzal, hogy a volt pasija előtt üvöltözöm vele, főleg, hogy újabban ilyen dögös. Ezért csak ránéztem, és ráparancsoltam: - Lilly! Irány a lányvécé. MOST. Kicsit meg is lepődtem, hogy szó nélkül követett. Összeszedtem minden uralkodói tudományomat, amire Grandmére megtanított. Nem mintha túl sok hasznos dolgot tanított volna arról, hogyan kell az emberekkel bánni, de vele viszont olyan istentelenül nehéz, ezért menet közben rám ragadt ez-az. - Lilly, ez nem mehet így tovább! Először is, sosem akartam a 95

diákönkormányzat elnöke lenni, de folyton azt szajkóztad, hogy van egy terved. Ha tényleg van egy terved, tudni akarom, mi az. Elegem van abból, hogy mindenki HAH-nak szólongat, amiről azt se tudom, micsoda! És verd ki a fejedből, hogy kiállok Lanával vitatkozni hétfőn. FELEJTSD EL! - Hercegnőt a hatalomba – csak ennyit tudott mondani. Úgy néztem rá, mintha a dühöngőbe kéne csukni. Legfőbb ideje volna. - Hercegnőt a hatalomba – ismételte. – Ezt jelenti! Csak mert kérdezted. - Mondtam már neked, hogy állítsd le a hülye rövidítéseidet! – mordultam rá. - Azt mondtad, hogy ne hívjalak bébibuzinak meg ŐHF-nek – Ő hercegi fenségének. De eddig semmi bajod nem volt azzal, hogy „hercegnőt a hatalomba”. - Lilly – folytattam fogcsikorgatva. – Nem akarok diákönkormányzati elnök lenni! Van nekem éppen elég bajom. Erre már igazán nincs energiám! És arra sincs semmi szükségem, hogy kiálljak vitatkozni Lana Weinbergerrel hétfőn az egész iskola előtt. - Nem akarod, hogy megváltozzanak a dolgok a suliban? – kérdezte Lilly. - Dehogynem! De ez reménytelen. Lilly, értsd meg, nem tudom legyőzni Lanát! Ő a legnépszerűbb lány az iskolában! Senki nem fog rám szavazni! Ebben a pillanatban valaki lehúzta a vécét. Pedig azt hittük, egyedül vagyunk! Az egyik fülkéből kijött egy aprócska elsős, és odament a mosdóhoz kezet mosni. Lilly meg én csak álltunk bambán. - Izé… bocs, felség… - szólalt meg az elsős lány -, de én nagyon csodáltam ezt az egész csigás akciót… és rád fogok szavazni. Azzal kidobta a papírtörlőt a szemétbe, és kiment. - NA? – támadt rám diadalmasan Lilly. – NA?! Látod? Nem megmondtam neked? Valami mégis történik, Mia! A mélyben már érik a változás! Az embereknek elegük van Lanából meg a hozzá hasonlókból! Rosszul vannak a menőktől! Új vezetőt akarnak! Vagy hercegnőt, adott esetben. 96

- Lilly… - Csinálj mindent úgy, ahogy eddig, akkor minden rendben lesz. - De Lilly… - És ne csinálj programot szombatra! Illetve menj, ahová akarsz a bátyámmal este, de napközben ne legyen más dolgod! - Lilly, én NEM AKAROK elnök lenni! – kiáltottam kétségbeesetten. - Nyugi – veregette meg Lilly az arcomat. – Nem leszel. - És nem akarok iszonyúan leégni a választási versenyben sem az egész suli előtt Lana miatt! - Nyugi – mondta Lilly, és megigazgatta a színes gumikat a hajában a tükör előtt. – Nem fogsz. - LILLY! HOGY MONDHATSZ ILYET?!! TE IS TUDOD, HOGY NEM IGAZ!! KÉPTELENSÉG!! Becsöngettek, és Lilly elrohant. Vajon megtalálom a Yahoo! Keresőjében azt a fajta mentális zavart, amelyikben a legjobb barátnőm szenved?

97

Szeptember 3., csütörtök, USA – alkotmánytan

ÁLLAMELMÉLETEK (folyt.) AZ ERŐSZAK ELMÉLETE A történelemben fontos szerepet játszik a vallás és a gazdaság. Ennek alapján ez az elmélet kimondja: az államok a történelem során mindig adók és más járulékok fizetésére kényszerítették polgáraikat. Az adófizetést szentesítette a szokásjog, és a társadalmak mítoszokat és legendákat alkottak az uralkodók jogainak igazolására. Valahogy úgy, ahogy nálunk elfogadja mindenki, hogy az élsportolók és a drukkercsajok irányítják az iskolát, vagy legalábbis ők a menők. Pedig a jegyeik nem is a legjobbak, szóval távolról sem ők a legokosabbak. Még csak nem is rendesek, sőt kimondottak görények azokkal, akiknek nem mindenük a sport meg a bulizás. Tulajdonképpen HOGY képzelik? MIÉRT ők a vezérek? Miért egyértelmű, hogy az ő szavuk szentírás, hogy őket nem vonják felelősségre a disznóságaikért, hogy őket senki nem meri beárulni a házirend durva megsértéséért, mint például az iskolai cigizésért vagy az egyenszoknya alatti tornagatya- viselésért? Ez így nincs rendben. A kisebbség bűnei rossz hatással vannak a többségre, és ez nem igazságos. Mit szólna ehhez John Locke?

98

Szeptember 3., csütörtök, földrajz Minek rizsázik Kenny folyton a barátnőjéről? Biztos nagyon helyes csaj, de miért MUSZÁJ nekem minden egyes beszélgetésüket szóról szóra ismernem?

Mágneses mező 1. Nem állandó – ereje változik, de nehezen mérhető 2. A mágneses sarkok helyváltoztatása – több ízben helyet cserélnek 3. A mágnese mezők felcserélődése – egyes mezők eltűnnek, „ionzápor” éri a Földet, ilyenkor mutációk és klímakatasztrófák jönnek létre A legutóbbi csere kb. 800 000 évvel ezelőtt történt, az északra mutató mágneses részecskék teljes fordulatot csináltak.

HÁZI FELADAT: Tesi: nincs Geometria: 33 – 35. old., gyakorlatok Angol: Stílusgyakorlatok 30 – 45. old. Francia: lisez L’Étranger pour lundi T.g.: nincs USA – alkotm.: Határozd meg az erőszak államelméletét Földrajz: a keringés zavaró tényezői 99

Szeptember 3., csütörtök, a limuzinban hazafelé a Hotel Plazából Vajon mi fogadott, amikor megérkeztem Grandmére lakosztályába a szokásos délutáni hercegnői illemtanleckére? Grandmére gyorstesztje az államfők megfelelő ültetési rendjéről diplomáciai vacsorán? Nem. Tánctanár és valami betanulandó keringő egy bálra? Ugyan. Ilyesmitől mára már a szemem se rebben. Tudom, hogy Grandmére szereti, ha nem lustulok el. A lakosztályában kábé harminc újságíró zsúfolódott össze, aki mind az én diákönkormányzati elnökjelöltségemről akart kérdezősködni. Tőlem és kampányfőnökömtől, LILLYTŐL. Nem vicc. Lillytől. Aki úgy ült a kék bársonyfotelben Grandmére mellett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Üldögéltek és csevegtek az újságírókkal. Azok érkezésem láttán mind fölpattantak, és százezer mikrofont nyomtak a képembe. Igen, az enyémbe, nem Lillyébe! - Felség! Felség! Nagyon készül már a hétfői választási vitára? – meg: - Mia, hercegnő, üzen valamit a sajtón keresztül a választóinak? – ilyenekkel bombáztak. Az egyik választóm számára feltétlenül volt üzenetem. Át is adtam személyesen: - LILLY! TE MIT KERESEL ITT?! Ekkor lépett akcióba Grandmére. Fölugrott, és átkarolta a vállamat. - Éppen a diákönkormányzati választás kampányáról beszélgettünk a drága Lillyvel és a kedves újságírókkal, Amelia. Persze igazából tőled várnak nyilatkozatot. Légy olyan jó, drágám, és szerezd meg nekik ezt az örömet! Ha Grandmére az embert drágámnak szólítja, azonnal lehet tudni, hogy rosszban sántikál. Ehhez persze nem kellett nagy logika, hiszen ezúttal Lilly is itt volt. De hogy ért ide ilyen gyorsan? Biztos metróval jött, amíg mi a dugóan araszoltunk. - Igen, hercegnő – ragadta meg Lilly a karomat, és vasmarokkal lehúzott maga mellé. – Kérlek mesélj az újságíróknak az Albert Einstein Gimnáziumban tervezett reformokról. Odahajoltam hozzá, mintha a tálcán lévő uborkás szendvicsért nyúlnék, amit Grandmére szobalánya a nem csak hírekre éhes 100

újságíróknak készített oda. Megragadtam az egyik apró szendvicset, és Lilly fülébe sziszegtem: - Ezt még megbánod! Most túl messzire mentél! De Lilly csak mosolygott rám szelíden, fennhangom meg így szólt: - A hercegnő kérne egy korty teát, felség! - Természetesen! – felelte Grandmére. – Antoine! Teát a hercegnőnek! A sajtótájékoztató vagy egy óra hosszat tartott. Az ország minden sarkából idesereglett újságírók kérdései csak úgy záporoztak rám a kampánnyal kapcsolatban. Éppen eszembe jutott, micsoda hírmentes nap lehet ez a mai, hogy az én diákönkormányzati elnökjelöltségem is belekerül a lapokba, amikor az egyik riporter olyasvalamit kérdezett, amitől hirtelen rájöttem, miért akarta olyan nagyon Grandmére, hogy ne csak az Albert Einstein Gimnázium, hanem lehetőleg Amerika egész lakossága előtt csináljak hülyét magamból. - Mia hercegnő – kérdezte az Indianapolisi Hírlap tudósítója -, mi a véleménye arról, hogy diákönkormányzati elnökjelőltsége és a mai sajtótájékoztató is pusztán taktikai lépés a családja részéről, amely megpróbálja elterelni a média figyelmét az igazi szenzációról: az Ön ökoterrorista hadműveletéről? Az európai sajtót ugyanis az tartja lázban, hogy Ön tízezer tengeri csigát helyezett el a Genoviaiöbölben! Újabb százezer mikrofon nyomult a képembe. Pislogtam zavaromban, de végül belekezdtem: - Szó sincs ökoterrorizmusról… én … azért csináltam, hogy megmentsem a… E pillanatban Grandmére tapsolt és elkiáltotta magát: - Egy pohárka grappát? Kinek kínálhatok egy korty grappát? Eredeti genoviai grappa! Kóstolták már? Ellenállhatatlan! De egyetlen újságíró sem dőlt be a trükkjének. - Milyen érzés,felség, hogy ön, egymaga, puszta kézzel romba döntötte saját hazája gazdaságát? Nem hittem a fülemnek. Ez… lehetetlen. Mi a fenéről beszélnek ezek? Kivételesen Lilly sietett segítségemre. - Emberek! – süvítette. – Ha nincs több kérdésük Mia diákönkormányzati elnökjelöltségével kapcsolatban, akkor sajnos 101

meg kell kérnem önöket, hogy távozzanak! - Kamu az egész! – kiáltotta valaki. – Kamu az egész elnökjelöltség! Csak igazi sztorit eltitkolják! - Mia hercegnő! Mia hercegnő! – szólt egy másik újságíró, miközben Lars elkezdte őket kifelé terelni, pontosabban eltávolítani a lakosztályból. – Tagja ön a Föld Felszabadítása Frontnak? Kíván nyilatkozatot tenni az önéhez hasonló ökoterrorista szervezetek nevében? - No – sóhajtott Grandmére, és egy hajtásra leküldött egy fél pohár Sidecart, mikor Lars végre becsukta az utolsó riporter mögött az ajtót. – Ez elég jól ment, nem? Már megint nem hittem a fülemnek. Dermedten ültem a fotelban. Ökoterrorizmus? Föld Felszabadítási Front? Néhány rohadt csiga miatt???!!! Lilly kinyitotta a laptopját (mióta van neki, és honnan szerezte??!!), és odalépett Grandmére-hez. - Szóval úgy áll a helyzet, hogy a Time magazin bejelentkezett hatra, a Newsweek fél hétre – kezdte. – Ideszóltak a Nemzeti Sajtóügynökségtől is, szerintem ők mindenféleképpen beférnek még ma este, a forgalmat is figyelembe véve. Az nem árthat. Ugyancsak érkezett egy felkérés a New York 1-es csatornától, a ma esti Háttér adásába várják Miát. Szavukat vettem, hogy egyetlen kérdést sem tesznek föl az FFF-ről és az ökoterrorizmusról. Eddig milyen? - Nagyszerű – mondta Grandmére, és nagyon húzott a Sidecarból. – Mi van Larry Kinggel? Lilly megkocogtatta a fejhallgatóját, és beleszólt: - Antione? Elérte már Larry Kinget? Nem? Hát akkor igyekezzen! Larry King? Ökoterrorizmus? Tévé? MI FOLYIK ITT? Kénytelen voltam emelt hangon megismételni a kérdésemet. Úgy néztek rám, mintha akkor tűnt volna föl, hogy ott vagyok. - Ja? Nyugi már, Mia. Mondtam, hogy szó sem fog esni az ökoterrorizmusról. Csont nélkül lezavarod az interjút. CSONT NÉLKÜL? Mióta ilyen járatos Lilly a kosárlabdában? - Nem akartunk ezzel terhelni, Amelia – mondta Grandmére lenézően és rágyújtott. – Tényleg ne izgasd magad. Mondd csak, mióta hordod így a hajad? Nem volna jobb, ha … szóval, ha kicsit rövidebbre vágnánk? 102

- MI folyik itt? – kérdeztem. Nem is válaszoltam a frizurámat érintő kérdésre. – Genoviát TÉNYLEG kizárhatják az EU-ból a csigás húzásom miatt? Grandmére nagy kék füstfelleget fújt ki a szájából. - Ahhoz azért még nekem is lesz egy-két szavam! – vetette oda. A szívem majd kiugrott a helyéből. Szóval igaz! - Megtehetik? Az Európai Unió megteheti, hogy kirúgja Genoviát pár csiga miatt? - Ugyan már! – Ezt a papám mondta, aki mobilját a fülére szorítva jött be a szobába. Egy pillanatra megkönnyebbültem, de aztán rájöttem, hogy nem is hozzám beszél, hanem a telefonba. - Nem! – kiáltotta, és fölmarkolt egy halom maradék szendvicset a tálcáról, aztán visszaindult. – Kizárólag a saját elképzelése alapján cselekedett, semmiféle globális szervezet nem állt mögötte! Igazán? Ne mondja! Sajnálom, hogy így gondolja! Majd ha magának is lesz kamasz lánya, akkor megérti! És jól bevágta az ajtót. - Nos – mondta Grandmére, elnyomta a cigarettáját és fölhajtotta a maradék Sidecart. – Akkor talán vitassuk meg Amelia álláspontját. - Helyes – felelte Lilly, és vadul nyomkodni kezdte a laptop gombait. Most már legalább tudom, miért lelkesedett Grandmére olyan nagyon az elnökjelöltségemért. Csak ezt bírta kiagyalni, hogy elterelje az újságírók figyelmét a genoviai csigabotrányról és arról, hogy az országot kizárás fenyegeti az EU-ból ökoterrorizmus miatt. De mi Lilly mentsége? Azt hittem, ő az utolsó, akit Grandmére a maga oldalára tud állítani. Te is fiam, Lilly? A Time magazinnak és a Newsweeknek adott interjú szünetében bejött a papa. Rémesen gondterheltnek látszott. Ez nagyon rosszul érintett engem. Mondtam, hogy mennyire sajnálom az egész csigaakciót. Ettől kicsit felderült. - Ne vedd túlságosan a szívedre, Mia – mondta. – Ha sikerül mindenkit meggyőznöm arról, hogy magánemberként, nem pedig uralkodóként tetted, amit tettél, akkor viszonylag hamar túl leszünk 103

az egészen. - És ha majd az emberek látják, hogy azok a csigák csak hasznot hajtanak, nem pedig kárt okoznak, akkor megváltozik a véleményük – tettem hozzá reménykedve. - Hát épp ez az! A csigáid sajnos a fülük botját se mozgatják! A Genoviai Hercegi Mélytengeri Búvárosztag legújabb jelentése szerint csak ülnek ott, a tengerfenéken, és kész. Eszükben sincs pusztítani azt a nyomorult algát, mint ahogy te állítottad! Ez elég kiábrándító volt. - Talán még sokkos állapotban vannak – mondtam. – Gondolj csak bele, hogy Dél-Amerikából utaztak egészen odáig! Valószínűleg még sosem jártak ennyire messze a hazájuktól. Nyilván időbe telik, amíg alkalmazkodnak az új környezethez. - Mia, már vagy két hete ott vannak! Ennyi idő alatt már csak megéheztek és ettek volna valamit! - Persze, de talán nagyon teleették magukat a gépen… - mondtam kétségbeesve. – Külön kértem, hogy a lehető legnagyobb kényelmet biztosítsák számukra utazás közben… A papa csak nézett. - Kérlek, Mia, tegyél meg nekem valamit – mondta. – Legközelebb ha valami nagyszabású ötleted támad az öböl megtisztítására a gyilkos algáktól, előbb nekem meséld el! Ajjaj. Szegény papa. Nagyon nehéz lehet uralkodónak lenni. Ezután végre hazamehettem. Lilly viszont ott maradt. LILLY OTT MARADT A NAGYANYÁMMAL!!! Mert még mindig nem sikerül elcsípniük Larry Kinget. Azt mondta, ha bekerülök Larry King műsorába, akkor simán megverem Lanát hétfőn. Sőt, csont nélkül. Szerintem nem. Talán ha az HBO-n lenne a műsor. De az Albert Einsteinben senki nem nézi a CNN-t. Csak Lilly. Mindegy. Legalább tudom, Grandmére miért nyomja annyira a diákönkormányzati elnökjelöltségemet. De Lillynek mi haszna származik belőle? Végül is, ha annyira kiakasztja a figyelőkamera-ügy, akkor miért nem indul ő az elnökválasztáson? Tényleg, miért nem? 104

Szeptember 3., csütörtök, itthon Sejtettem ám, mi lesz, ha a mama és Mr. Gianini elutazik… Hát, az lett. GRANDMÉRE-REL KELL LENNEM!!! A PLÁZÁBAN! Foglalnak nekem saját szobát. Semmi vicc. Ugyanis Grandmére-rel egy szobában nem vagyok hajlandó aludni, miután egyszer pár napig nálunk lakott. Úgy horkol, hogy alig aludtam egy szemhunyást azalatt. Egészen a nappaliig kihallatszott. Arról nem is beszélve, hogy órákra einstandolja a fürdőszobát. Igaziból nem lepett meg nagyon a dolog. Az úgysem fordulhatott volna elő, hogy a mama és Mr. Gianini megengedje, hogy egyedül maradjak itthon. Még akkor sem, ha a teljes Genoviai Testőrséget készenlétbe helyeznék a tetőn a várható emberrabló, túszejtő kommandó elriasztására. Főleg a születésnapi bulimon történtek után nem. De nem érdekel. Főleg most nem, hogy egész Európával sikerült megutáltatni azt az országot, amelyet egyszer kormányozni fogok. Ami azért szép teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy utálják Franciaországot az egész kontinensen… Úgy éreztem, ennél jobban már nem is lehetnék kiborulva, mert összesen három napja tanulok geometriát, de biztos megbukom belőle a legjobb barátnőm arra kényszerít, hogy induljak a diákönkormányzati elnökválasztáson a suli legnépszerűbb csaja ellen, aki az egész iskola előtt fog megalázóan legyőzni: úgy tapos majd el, mint egy férget… az angoltanárom, akihez nagy reményeket fűztem, és azt hittem, olyan irányba tereli a tehetségemet, hogy kibontakozzon a bennem rejlő író, lesújtó véleménnyel van az íráskészségemről, és azt gondolja, bűn volna a fércműveimet a gyanútlan olvasóközönség nyakába zúdítani. Vagy valami ilyesmi… a szerelmem AZT várja tőlem bébibuzi vagyok!!! 105

És most mindehhez hozzáírhatom azt is, hogy rendeltem tízezer tengeri csigát Dél-Amerikából, betelepítettem őket a Genoviaiöbölbe, abban bízva, hogy fölemésztik az ökoszisztémánkat pusztító algákat, de rá kellett jönnöm, hogy a dél-amerikai csigák valószínűleg nem kedvelik az európai kosztot, és a szomszédaink viszont szóba sem akarnak állni velünk többé. Hurrá! Vajon van VALAMI, ami rendben van körülöttem? Talán mégis Beccának van igaza. Talán tényleg jógáznom kéne. Bár egyszer megpróbáltam, elmentem Lillyvel és a mamájával a 92. utcába egy tanfolyamra, ahol egész idő alatt az égnek kellett meresztenünk a fenekünket. Hogyan csökkenti a stresszt az égnek menesztett fenék? Nálam történetesen növelte, mert én egyvégtében azon görcsöltem, hogy mindenki az én fenekemet nézi. Máskor, cafatokban lógó idegeim megnyugtatására általában írok egy verset. De most képtelen vagyok erre, mert tudom, hogy e pillanatban Karen Martinez talán pontosan a lelkem írásba foglalt darabját böngészi, amit ma átadtam neki. Remélem, tudatában van, hogy regényírói – vagy legalább sikeres újságírói – álmaimat tartja a kezében. Azt is remélem, hogy feketére lakkozott körmű ujjai nem morzsolják szét a művemet, mint Kövér Lulu tappancsai a svábbogarat. Persze nyilván mégsem lesz belőlem író, mert ha egyszer trónra kerülök, úgyis azzal leszek elfoglalva, hogy visszakönyörögjem Genoviát az EU-ba. De azért szerettem volna, ha van csak egyetlenegy könyv vagy újságcikk, ami fölött ez áll: írta Mia Thermopolis… Sürgősen utána kell néznem, hogy a mama kellően fölkészült-e a repülő biztonsági előírásaiból. Ugyanis nem foglaltak külön helyet Rockynak, végig az ölükben tartják majd. Remélem, a mama emberi pajzsként védi majd az öcsémet a lángoktól, ha a gép netán lezuhanna. Az is elengedhetetlen, hogy Mr. Gianini megszámolja a saját üléseik és a legközelebbi vészkijárat közötti sorokat, hogy ha vízen hajtanak végre kényszerleszállást, akkor sötétben is biztonságba tudja helyezni Rockyt és a mamát.

106

Szeptember 3., csütörtök, itthon, később Ajjaj, de érzékenyek! Nem értem, miért akadtak biztonsági előírás a repülőn nem vicc! Nem véletlenül azokat a kártyákat, és teszi az ülések hátsó zsebébe! Még jó, hogy éveken át gyűjtögettem őket, így most biztonsági előadásomhoz. Azt hittem volna, legalább egy kicsit hálásak gondoskodásomért. Valaki küldött nekem egy e-mailt… Ó, Michael az!

úgy ki. A nyomtatják jól jöttek a lesznek a

FELTÉTELS RFLX: Hahó, otthon vagy már? Láttalak a New York 1-en! KÁLULU: Láttad?!!! Jesszus, de ciki! FELTÉTELS RFLX: Dehogy, tök jó voltál. Mondd, tényleg igaz ez az EU – cirkusz? KÁLULU: Úgy néz ki. De a papám azt mondja, lenyugszanak. Vagyis gondolja. Reméli.

majd

FELTÉTELS RFLX: Szerintem szégyellhetnék magukat. Miért nem fogják fel, hogy csak az ő hibájukat próbáltad helyrehozni? KÁLULU: Így van! Mi volt ma? FELTÉTELS RFLX: Megint haláli érdekes volt. A Természeti katasztrófák című szemináriumon ma arról beszéltünk, hogy a műholdas felvételek szerint a Yellowstone Nemzeti Park valójában egy óriási caldera, vagyis szupervulkán, ami lényegében egy föld alatti magmarezervoár, amely átlagosan 600 000 évenként kitör, de most már 40 000 éves késésben van. De ha egyszer tényleg kitör, a robbanás a vulkanikus hamut egészen Iowáig röpíti, ereje körülbelül 2500-szor nagyobb lesz, mint a St. Helens vulkánkitöréséé, és várhatóan tízezreket öl meg azonnal, majd a bekövetkező nukleáris télben újabb milliók lelik halálukat. Ezt a globális katasztrófát csakis abban az esetben tudjuk megakadályozni, ha a hatalmas nyomást valamilyen úton-módon csökkentjük.

107

Na elég ebből. Mi ez az egész? Miféle órákra jár Michael? FELTÉTELS RFLX: Hát ilyesmik. Szóval a mamád és Mr. Gianini biztos elmennek a hét végén? KÁLULU: Persze. És nekem GRANDMÉRE-rel kell maradnom. FELTÉTELS RFLX: De durva. Külön szoba? KÁLULU: Még szép! Bár sajnos egy emeleten leszünk. Remélem, a falon át azért nem fogom hallani a hortyogását. FELTÉTELS RFLX: És a papád a szoba elé, a folyosóra is testőröket állít? Vagy csak a szomszédos szobákba?

Istenem milyen hülyéket kérdez… A fiúk tényleg ufók! KÁLULU: Lars meg a többiek egy emelettel lejjebb vannak elszállásolva. FELTÉTELS RFLX: Vannak figyelőkamerák is?

Vajon az egész figyelőkamerák?

Moscovitz

famíliának agyára

mentek a

KÁLULU: Nem, nincsenek. Mármint azt hiszem, a hotelban vannak, de a folyosón… nem tudom. De azért az egész GHT nincs kivezényelve:

GHT a Genoviai Hercegi Testőrség rövidítése. Lars is a testőrség tagja. KÁLULU: De miért kérdezel ilyeneket? Föl akarsz lopakodni oda, és ellopni a koronaékszereket? Van már holdköved. Mit akarsz még? Hihi FELTÉTELS RFLX: Nagyon vicces. Csak úgy kérdeztem. Akkor átjössz szombaton?

108

KÁLULU: Erre várok egész héten! Nincs is más, amire várjak! FELTÉTELS RFLX: Tudom. Nagyon hiányzol!

Juuuuuuuuuuuuuuj. Tudom, hogy a feministák megvetnek érte, de imádom, ha Michael ilyeneket mond vagy ír nekem. Írásban talán még jobb, mert akkor bizonyítékom van rá, hogy szeret. Ekkor ismerős hang riasztott fel. KÁLULU: Michael bocs, mennem kell! Rocky-riadó! FELTÉTELS RFLX: Oké, vettem az adást. Szia!

Az az érzésem, hogy Lana mégis téved. Nem MINDEN egyetemista fiú várja AZT a barátnőjétől. Michael ugyanis EGY ÁRVA SZÓT SEM mondott erről. És egyszer, miután fizetett a Ray Pizzériában, véletlenül ott hagyta a tárcáját az asztalon… én meg átkutattam – persze mialatt ő vécén volt –, mert kíváncsi voltam, mit hordanak maguknál a fiúk. Ezeket találtam: negyvennyolc dollárt metróbérletet Hayden Planetárium-tagságit diákigazolványt jogosítványt a Southpark Képregényáruház törzsvásárlói kártyáját a New York Városi Könyvtár olvasójegyét De óvszert nem. Ami csakis azt bizonyítja, hogy az én szerelmemet nem a szex foglalkoztatja. Hanem a jövő energiaválsága. Meg a szupervulkánok kitörése okozta globális természeti katasztrófák. Ez azért sokkal több, mint amit Lilly mondhat Boriszról. Mármint Tina. Vagy akárki. Lehet, hogy Michael és énközöttem soha nem kerül sor az Őszinte Beszélgetésre. 109

Szeptember 4., péntek, tesi Istenem, de utálom!

Szeptember 4., péntek, geometria Komolyan, mikor fog már békén hagyni? Teoréma: olyan állítás, amelyet már elfogadott állításokból dedukcióval bizonyítsunk. Csak azért mondta, hogy bolhát tegyen a fülembe. Tuti. De nem igaz. NEM LEHET! Vagy igen?

110

Szeptember 4., péntek, angol Hát EZ MI? Micsoda? Ja, ez a nyomogatós pompom-izé? Mit csináljak egy ilyen hülyeséggel, amin rajta van, hogy SZAVAZZ LANÁRA? Utálom Lanát! Tudod, mit mondott ma nekem tesiórán? LILLY FÜLE HALLATÁRA? Mit? Azt, hogy az egyetemista fiúk, akiknek barátnőjük nem hajlandó ARRA, lecserélik egy másik csajra, aki viszont hajlandó. NEM HISZEM! Pedig ezt mondta! A zuhanyzóban! Mindenki előtt! Lilly előtt! Aki most majd elmondja Michaelnak! Dehogy mondja! Miért mondaná? Mert Michael testvére! Dehogy mondja! Vannak olyan dolgok, amiket az ember nem mond el a testvérének. Hidd el nekem, Mia. Nekem is van testvérem, én tudom. Tina, könyörgöm, a te testvéred három éves! Jó, de akkor se. Lilly nem mondja el Michaelnak. Különben … mit szólt, amikor meghallotta? Azt mondta Lanának, duguljon el. Na látod? Mondtam! De akkor is!!! És tudod, mit mondott még? Mármint Lana. Azt hogy a fiúknak MUSZÁJ csinálni, mert ha nem csinálják, akkor összegyűlik bennük… és megbolondulnak. Várj… mi gyűlik össze bennük hol? 111

TUDOD! Egészségtanon tanultuk! Tavaly. PFUUUUUUJ! Nem is igaz. Nem gyűlik össze semmi. Mr. Wheeton mondta volna. De ez legalább megmagyarázná, miért cserélik le a fiúk az olyan csajokat, akik nem csinálják, olyanokra, akik igen. Tina, mi van akkor, ha mégis igaz???!!! Mi van, ha Lana tud valamit, amit mi nem? Egyszerű a megoldás. Beszéltél már Michaellal? MÉG NEM!!! MONDTAM MÁR!!! Hát, ha holnap találkoztok, akkor majd megbeszélitek… és akkor kiderül… FIGYELITEK, HOGY ÁLL KINT A FOLYOSÓN, ÉS OSZTOGATJA EZEKET A VACKOKAT??!! Szerintem egy vagyonba kerülhettek! De nézzétek meg, micsoda gagyi az egész cucc, egy pillanat alatt le lehet kaparni róla a SZAVAZZ LANÁRA feliratot! Ráadásul szerintem ólmozott festékkel van felírva. Fel kéne hívni a Környezetvédelmi Felügyelőséget miatta. Azért ne parázz, Mia, nem maradsz le! Beszélek a nagyanyáddal, és megoldjuk. Majd csak találunk valamit, amit te is osztogathatsz! LILLY!!! ÉN NEM AKAROK SEMMIT OSZTOGATNI! ÉS NEM AKAROK DIÁKÖNKORMÁNYZATI ELNÖK LENNI!!! Nyugi, nem leszel. Mondtam már. ÁLLANDÓAN EZT MONDOD, ÉS FOLYTON AZON KAPLAK, HOGY A VÁLASZTÁSI GYŐZELMEMEN MESTERKEDSZ! ÖSSZEBESZÉLSZ A NAGYANYÁMMAL, MOST MEG AZON TÖRÖD A FEJED, MIT OSZTOGATHATNÉK ÉN IS, HOGY NYERJEK!!! Juj, Lilly, rádumálnád Mia nagymamáját, hogy osztogassatok koronát? Én nagyon szeretnék egyet! 112

Tina, koronát képtelenség! Az nem fér bele a költségvetésbe! De valami korona formájú mütyürke, az jó lenne… műanyagból, mint Lana bigyója… LILLY VOLNÁL SZÍVES RÁM FIGYELNI??!! NEKEM ELEGEM VOLT EBBŐL!!! EZ ŐRÜLET!!! HAGYD ABBA VÉGRE!!!!! Nyugodj már le, ŐHF! Mondtam már, hogy minden rendben lesz! És a bátyám sem fog lecserélni, ha nem csinálod AZT vele. Legalábbis, ha nem akarja, hogy kinyírjam a hülye kutyáját… Na mindegy. Szerintem Lana be van lőve. Ne foglalkozz már ezzel! Tudod, hogy Michael nem olyan. De már EGYETEMRE jár, Lilly! És változik! Olyan fura! Minden alkalommal, amikor beszélek vele, valami rémséges dolgot mond arról, hogy miket tanul. Na, és mi van… tudod… ha megbolondul, mert nem… Térj már észre! EZ egy csúcsegyetem! Ott senki sem szexel! Hidd el nekem. Nem láttad azokat a csajokat, amikor segítettünk Michaelnak költözni? Szerintem vehettünk volna nekik pár flakon sampont… hátha kipróbálják… Lillynek igaza van, Mia. Te sokkal helyesebb vagy, mint azok az agyas egyetemista lányok. Gondolj csak Elle csoporttársaira a Doktor Szösziben! Na, térjünk a tárgyra! Korona alakú bigyók. Igen, vagy nem? Úristen! Kijavította a dolgozatomat… mindjárt odaadja…vajon… … tele van piros javításokkal… Jaj, Mia, de rémes… MIA! MIA?!

113

Szeptember 4., péntek, az orvosi szobában Itt fekszem az orvosiban, hidegvizes borogatással a fejemen, bár elég nehéz egyszerre írni és a borogatást a fejemen tartani. De megoldom. A nővér azt mondta, feküdjek nyugodtan, lazítsak és ne izgassam magam. Jó vicc! Nyilván nem tudja, kivel van dolga. Velem, Mia Thermopolissal! Hogy tudnék lazítani? Képtelenség. Szerencsére nem látja, hogy nem hajtom végre az utasításait, mert visszament az irodájába valami papírokat kitölteni. Remélem, most írja a diliházi beutalómat. Nem állhatok ki vitára Lana ellen hétfőn, ha zárt osztályon vagyok. Lloyd nővér azt mondta, egyáltalán nem vagyok bolond. Azt is mondta, mindenkinél elszakad egyszer a cérna. Hát nálam bizony elszakadt, amikor megkaptam az újabb négyest angolból, kimentem a folyosóra, és ott találtam Grandmére-t nercbundában, koronával a fején, amint PROPRIETE DU PALAIS ROYAL DE GENOVIA feliratú golyóstollakat osztogat boldog-boldogtalannak. Lloyd nővér szerint nem az én hibám, hogy kiakadtam, és kikaptam a dobozt Grandmére kezéből, és a Gupta irodája melletti figyelőkamerához vágtam. A kamerának semmi baja nem lett. Viszont teli van golyóstollal az egész folyosó. Tényleg nem sérült meg a kamera, úgyhogy nem értem, minek kellett értesíteni a mamát meg a papát. Lloyd nővér azt mondta, pihenjek csak szépen, amíg ideérnek. Grandmére-t nem engedte be hozzám. Én kértem rá. Persze Grandmére nem tehet semmiről, ő csak segíteni akart. Biztos Lilly hívta, és ő szólt neki Lana pompom-bigyóiról, mire Grandmére azonnal iderohant egy doboz golyóstollal, hogy nekem is legyen mit osztogatni. Nyilván mindenki arra vágyik, hogy végre legyen PROPRIETE DU PALAIS ROYAL DE GENOVIA feliratú golyóstolla. Senki nem tehet semmiről. Csak én. Nem kellett volna javítódolgozatot írnom, és beadnom Ms. Martineznek. Mégis, hogy képzeltem? Hogy is gondolhattam egy percig is, hogy értékeli, ha 114

összehasonlítom Rómeó és Júlia tiltott szerelmét Britney Spears és Jason Allen Alexanderével? Pedig a szívemet-lelkemet tettem bele. Azt szerettem volna, ha az olvasó átérzi Britney fájdalmát, amiért a média és saját lemeztársasága szakította el őt Jasontől. Pedig igazi gyerekszerelem volt az övék, a sors egymásnak szánta őket… Tudhattam volna, hogy Ms. Martinez nem osztja Britney iránt érzett rokonszenvemet. És az is biztos, hogy sosem hallgatta meg IGAZÁN a Toxicot! Jaj, ne! JÖN VALAKI!!! HOL A BOROGATÁS??!!

115

Szeptember 4., péntek, az orvosi szobában, később Csak a papám volt. Megkérdeztem, hogy ért ide ilyen gyorsan, mire azt felelte, éppen úton volt a francia követségre, hogy lebeszélje őket Genovia kipenderítéséről az EU-ból. Ettől aztán még rosszabbul éreztem magam. Eszembe jutott, micsoda kárt okoztam saját népemnek ezzel a csigaakcióval. A papa azt mondta, ne emésszem magam, különben meg, ha valakit ki kéne penderíteni az EU-ból, az elsőnek éppenséggel Monaco lenne, mert hagyta, hogy Jacques Cousteau dél-amerikai algát telepítsen a Földközi-tengerbe, másodiknak meg Franciaország, amiért vagy egy évtizeden át tétlenül nézte az egészet. „Franciaország ehhez nagyon ért”, magyarázta nekem. Bocsánatot kértem tőle, amiért belezavartam fontos napi politikai játszmáiba, de megsimogatta a fejem, és azt mondta, mindenkinek joga van néha egy jó kis sírás-ríváshoz. Megkérdeztem, hogy ez Lloyd nővér diagnózisa volt-e, arról, ami velem történt, de azt felelte: - Nem egészen – és megnyugtatott, látott ő már élete során épp elég sírást-rívást. Főleg azokon vesz erőt könnyen, akik a kelleténél több genoviai pezsgőt nyakalnak. Szörnyű kínos volt az egész iskola, aztán meg a papám szeme láttára bömbölni, mint valami óriáscsecsemő. Főleg, hogy egyetlen árva papír zsebkendő nem volt a kezem ügyében, mert már mindet elhasználtam. Ezért sajnos a papám selyem díszzsebkendőjébe kellett trombitálnom. De nem nagyon bánta. Valószínűleg eldobja, és vesz helyette másikat. Így csinálja Britney Spears is a bugyijaival. Jó lehet hercegnek lenni. Vagy popsztárnak. Lényeg, hogy a papa nagyon odavolt, és egyfolytában azt kérdezgette, mi a baj. Hogy mi a baj? Jó vicc, papa, minden! Egyetlen dolgot mondhattam e neki, az angolt, hogy Ms. Martinez pikkel rám. Mert ha elmondom, mennyire kiakaszt az egész választásdolog, úgyse érti meg, és csak a szokásos papduma jönne ki a száján: „Ugyan, Mia, ne hergeld magad! Remekül helyt fogsz állni!” És természetesen a Michael-ügyről se beszélhettem neki. Végül is a papám. Mégsem akarhatom, hogy elszálljon az agya. Először nem is akarta elhinni az egészet. Mármint hogy négyest kaphatok angolból. 116

Elő kellet venni a fogalmazásomat, és MEGMUTATNI neki. Csak pislogott és hunyorgott – szerintem azért, mert az olvasószemüvegét a limuzinban hagyta -, aztán meg dühösen rákogott, és valami olyasmit morgott, hogy ezt kapja ő évi húszezer dollárért, meg hogy szégyen-gyalázat, hogy egy kislány álmait valaki ilyen kíméletlenül eltapossa, és ha ez a Martinez kisasszony azt hiszi, megúszhatja ezt, akkor jól kösse föl a … Na. Elég vicces volt nézni, ahogy föl-alá járkál, és dühödten hadonászik. Végül persze meghallotta a nővér, bejött, és kizavarta. Közben, amíg ő a papámmal volt elfoglalva, beóvakodott a mamám, nagykendőben rákötözve ott kalimpált Rocky. Fölültem az ágyon, beszívtam a babaillatot, mert Rockynak majdnem olyan finom illata van, mint Michael nyakának, bár persze másképpen. És ha Rocky fejét szagolgatom, az nem nyugtatja meg úgy szétzilált lelkemet, mint ha Michael nyakának illatát érzem. A mama elég zaklatottnak tűnt. - Nagyon rosszul időzítetted ezt az ideg-összeroppanást, Mia. A gépünk két óra múlva indul Indianába. Megnyugtattam, hogy szó sincs ideg-összeroppanásról, legföljebb kiborulásról. Arról mélyen hallgattam, mi váltotta ki. Mármint amit Lana mondott nekem az egyetemista fiúkról. Meg az írói ambíciómnak betartó Ms. Martinezről. Arról hanukáltam, hogy biztos még mindig nem tértem magamhoz a genoviai repülőút után. - A repülésnek ehhez semmi köze – intett le mérgesen a mama. – Csakis Clarisse Renaldónak! Én ezt biztos nem mertem volna kimondani. Főleg nem a mama szemébe, akinek elég oka van arra, hogy utálja Grandmére-t. Végül is tényleg az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor megláttam Grandmére-t a folyosón, amint golyóstollakat osztogat. - Csak jót akar! - Tényleg? – hitetlenkedett a mamám. Bizonygatni kezdtem neki, hogy Grandmére ezúttal csakis Genovia érdekét tartja szem előtt. Mert ha az én diákönkormányzati elnökjelöltségem távol tartja a sajtót Genovia EU-tagságának felfüggesztésétől, akkor a dolog igazán megéri. Nagyjából. 117

Azt hiszem, ezzel nem nagyon sikerült meggyőznöm a mamát. - Mia, ha nem akarsz indulni ezen az izé-elnökválasztáson, csak szólj. Majd én teszek róla! Elég félelmetes tud lenni, amikor ennyire leszánt – annak ellenére, hogy egy ilyen édes baba kalimpál a mellkasára kötve. Komolyan mondom, ha választanom kéne, kivel álljak ki vitára, a mamával-e vagy Lanával, gondolkodás nélkül inkább Lanát választanám. - Nem, mama, dehogy – feleltem. – Nincsen semmi baj. Tényleg…! Mondd… megkeresed Wendellt, ha Versaillesban lesztek? Nem válaszolt azonnal, mert Rocky lábát próbálta kiszabadítani a tibeti imakendőből, amibe belegabalyodott. - Kit? - Wendell Jenkinst! Nem hiszem el! Nem emlékszik annak az embernek a nevére, akinek odaajándékozta a szüzessége gyöngye virágát?! - Most is ott él! Aprillel együtt. A helyi energiaszolgáltatónál dolgozik. Te tudtad, hogy Aprilt megválasztották kukoricahercegnőnek? - Tényleg? Hát ezt meg honnan tudod, Mia? – nevette el magát a mamám. - A Yahoo! keresőből. Ha összefutsz Aprillel, feltétlenül említsd meg neki, hogy a lányod Genovia hercegnője. Az azért valamivel jobb, mint kukorica-hercegnőnek lenni, még ha ki is rúgnak az EUból. - Feltétlenül – mondta a mama. – Biztos, hogy már jól vagy? Nem lesz semmi baj? Ha nem akarod, nem utazom el Indianába! Megnyugtattam, hogy nem lesz semmi baj. Hagytuk Lloyd nővért egy darabig gügyögni Rockyval. Miért ne hagytuk volna? SENKI nem bír ellenállni a világ legédesebb bébijének… Aztán a mama elment, én pedig egyedül maradtam Lloyd nővérrel. Szerencsére eszembe jutott, hogy valamit meg kell kérdeznem, és ő a legalkalmasabb rá, hiszen az egészségügyben dolgozik. Különben sem volt kéznél komputer, és a Yahoo! talán mégsem erre való. - Lloyd nővér… - kezdtem, és igyekeztem nem kiköpni a nyelvem alá dugott hőmérőt. A nővér ugyanis ragaszkodott a lázméréshez. 118

Meg akart győződni róla, hogy tényleg nincs már semmi bajom, és visszamehetek az osztályba. - Tessék, Mia. – Az óráját nézte és mérte a pulzusomat. - Igaz, hogy ha az egyetemista fiúk nem csinálják… AZT… akkor összegyűlik bennük? Lloyd nővér felhorkant. - Istenem, ez még mindig tartja magát? Mia, igazán, ennél értelmesebbnek hittelek! Hiszen tanultatok egészségtant és mentálhigiéniát, nem? - Akkor… nem igaz? - Persze, hogy nem! – Elengedte a csuklómat, és kivette a lázmérőt a számból. – És ne hallgass senkire, aki mást mond! Ja, még valami: a túl sokáig tárcában hordozott óvszert sürgősen el kell dobni, mert a mozgásból eredő súrlódás idővel apró lyukakat ejt a latexen. Csak néztem rá tátott szájjal. HÁT EZT MEG HONNAN TUDTA? Lloyd nővér a lázmérőre pillantott. - Tudod, elég régóta végzem ezt a munkát. Nézd csak, harminchat öt! Akkor nincs semmi bajod. Ha akarsz, visszamehetsz. Ja, Mia, várj csak egy szóra! Várakozás teljesen néztem rá. - Ne fojtsd el magadban a dolgokat – folytatta. – Tudom, hogy állandóan naplót írsz – láttam is -, az biztos nagyon jó. DE KI KELL MONDANOD az érzéseidet. Főleg, ha mérges vagy valakire, vagy fölzaklat valami. Minél mélyebbre temeted a dolgot magadban, annál valószínűbb, hogy ilyesmi történik veled, mint ma. Tudom, hogy a hercegnőknek tűrniük kell, meg uralkodniuk magukon, de ha valakinek, neked aztán nincs szükséged arra, hogy elfojts magadban mindenfélét. Érted? Bólintottam. Lloyd nővér valószínűleg a legokosabb ember, akihez valaha szerencsém volt, beleértve az összes zsenit, aki körülvesz, a legjobb barátnőmet, és a pasimat is. - Helyes. Akkor most írok neked egy igazolást. – mondta. Most írja. Rájöttem valamire: LLOYD NŐVÉR A KIRÁLY!!! Fontos: szólni Tinának, vetessen Borisszal új óvszert, mielőtt sor kerül RÁ a búcsúbál után!

119

Szeptember 4., péntek, a harmadik emeleti lépcsőfordulón Amikor kijöttem az orvosiból, Lilly a folyosón ült és rám várt. Nem ment be órára, tuti igazolatlant kap, ráadásul a folyosóügyeletes is felírta. De azt mondta, nem számít, mert MUSZÁJ volt tudnia, mi van velem. MUSZÁJ volt beszélnie velem. Eszembe idéztem, mit mondott Lloyd nővér arról, hogy ne fojtsam magamba, ami bánt, tehát megmondtam neki, hogy nekem is MUSZÁJ vele beszélnem. Ezért följöttünk ide, ahol senki nem találhat meg bennünket, legfeljebb akkor, ha valaki sürgősen ki akar jutni a tetőre. A tetőre viszont csak akkor megy valaki, ha mondjuk a szomszéd házból egy gyerek kidobja a Pikacsuját vagy a Barbie-ját a mi tetőnkre, és a gondnoknak kell kimászni érte. Őszintén szólva, először meglehetősen mogorva voltam Lillyvel, mivel az egész kiborulásomról, legalábbis részben, ő tehetett. Golyóstollak a genoviai palotából, ugye… - De hát mindenki odavan értük!!! – magyarázta. – Hidd el, Mia, az emberek imádják az ilyen szuveníreket. Nem mindenki olyan mázlista, hogy minden nyáron palotában nyaraljon, mint te! - Nem erről van szó! – Nem értem, hogy egy ekkora agytröszt, mint Lilly, miért képtelen felfogni, mi a bajom. – Arról van szó, hogy megígérted, nekem nem kell csinálnom semmit! Lilly bambán pislogott. - Mikor mondtam én ilyet? Nem hittem a fülemnek. - LILLY! Megesküdtél, hogy nem leszek diákormányzati elnök! - Tudom – mondta. – Nem is leszel. - Azt is megígérted, hogy Lana nem fog megalázóan legyőzni és eltaposni mindenki előtt! - Tudom – mondta. – Nem is fog. - LILLY! – Úgy éreztem, mindjárt szétrobban a fejem. – Ha Lana nem győz le, akkor MÉGIS ÉN leszek az elnök! - Nem – mondta Lilly. – Én leszek. Most én pislogtam bambán. - MI?! Ez képtelenség! 120

- Dehogyis! – felelte nyugodtan. – Figyelj, az fog történni, hogy te megnyered a választást, mert hercegnő vagy, mert mindenkihez kedves vagy, és mert az emberek szeretnek téged. Aztán a kellő várakozási idő – mondjuk két vagy három nap után, legnagyobb sajnálatodra le kell mondanod az elnökségről, mert hercegnői kötelezettségeid túlságosan lefoglalnak. Ekkor jövök én: nekem, mint az általad kinevezett alelnöknek át kell vennem tőled az elnöki feladatokat. Érted már? Pofonegyszerű, mi? Totál elvarázsolva meredtem rá. - Várj csak! Te az egészet csak azért csinálod, hogy TE lehess az elnök? Bólintott. - Lilly… könyörgöm… akkor miért nem indultál egyszerűen te is? Ekkor hihetetlen és váratlan dolog történt. Lilly szeme a szemüveg mögött megtelt könnyel. A következő pillanatban pedig már rajta volt a sírás-rívás és kiborulás sora. - Mert… az… képtelenség, hogy én valaha is nyerjek! – hüppögte. – Nem emlékszel, hogy tönkrevertek a tavalyi választáson? Engem senki nem szeret! Úgy senki, ahogy téged! Lehet, hogy te bébibuzi vagy, de az embereknek van hozzád közük. HOZZÁM meg semmi… talán, mert zseni vagyok, és ez elriasztja az embereket, vagy nem is tudom. Tényleg nem. Az ember azt hinné, hogy a lehető legokosabb vezetőt akarják megválasztani, de nem, abszolút megelégszenek mindenféle IDIÓTÁVAL… Igyekeztem nem nagyon mellre szívni, hogy Lilly idiótának nevezett. Végül is épp egy hatalmas lelki válság közepén volt. - Lilly, nekem fogalmam sem volt, hogy te így látod magad. Hogy… szóval, hogy nem tartod magad népszerűnek… - mondtam döbbenten. Lilly könnyes szemmel fölnézett rám. - D-de ho-hogyan tartanám magam népszerűnek… - motyogta gyászosan -, amikor t-te vagy a-az egyetlen i-i-igazi barátom? - Ez nem igaz! – mondtam. – Rengeteg barátod van. Ott van Shameeka, Ling Su és Tina… Tina nevének hallatán még jobban elkezdett sírni. Sajnos, csak később jutott eszembe Borisz és hihetetlen átváltozása dögös pasivá. 121

- Na jó, jó… - simogattam meg a vállát. – Ne haragudj… úgy értettem, na, mindegy. Az emberek szeretnek téged, Lilly. Csak néha… olyan… Fölemelte könnytől magasztos arcát. - Mi-micsoda? – kérdezte. - Hát… - kezdtem. – Hát… néha olyan durva vagy. Például hozzám is. Ezzel a bébibuzizással… - De hát bébibuzi vagy, nem? – vágott közbe. - Lehet – mondtam. – De talán akkor sem kéne minden alkalommal az orrom alá dörgölni. Lilly a térdére támasztotta az állát. - Talán nem – sóhajtotta. – Igazad van. Ne haragudj. Gondoltam, addig ütöm a vasat, amíg meleg. Folytattam. - És azt se szeretem, ha Ő Hercegi Fenségének meg ŐHF-nek hívsz. Elcsodálkozott. - Hát akkor minek hívjalak? - Mit szólnál a Miához? Csak így, egyszerűen. Lilly ezen elgondolkozott. - De… az úgy olyan unalmas… - Akkor is ez a nevem! Megint sóhajtott. - Rendben – mondta végül. – Ahogy akarod. Te nem is tudod, milyen jó neked, ŐHF. Bocs, Mia. - JÓ? NEKEM? Na ne!!! – Majdnem kitört belőlem a nevetés. – Az életem egy CSŐD, úgy ahogy van! Láttad egyáltalán, mit írt Ms. Martinez a dolgozatomra? Lilly megtörölte a szemét. - Az igaz… tényleg elég durva volt. De azért egy négyes nem akkora tragédia. Különben láttam a papádat pár perce, épp az osztály felé loholt. Úgy nézett ki, mint aki fel akarja olvasni neki az alkotmány személyiségi jogokról szóló részeit, vagy följelenti az emberjogi biztosnál. - És mit használ az nekem? – vágtam közbe. – Attól még nem fog megváltozni a véleménye az íráskészségemről… vagy annak hiányáról! Legföljebb be lesz tojva a papámtól. Lilly a fejét rázta. 122

- Hát… nem tudom. Neked viszont legalább van pasid. - Ja. Aki egyetemista. És aki valószínűleg elvárja tőlem… - Jaj. Hagyd már! Hagyd már ezt a Lana-féle hülyeséget! Fogd már fel, hogy Lana azt sem tudja, mit beszél! Figyelj, NEKI nincs egyetemista pasija! - Nincs – mondtam. – De… - Na látod! Talán annak is van valami oka, nem?! És ha igaz, ami a lányvécében a falra van írva, akkor nem azért nem járnak már Joshsal, mert Lana nem volt ARRA hajlandó… Egy darabig csöndben ültünk és gondolkoztunk. Aztán Lilly megszólalt: - Most végül is elmennek a mamádék a hét végére Indianába? - Igen – mondtam, majd gyorsan hozzátettem: - De nem lehet nálunk bulizni, mert a hét végén a Plazában kell lennem Grandmérerel. - Lesz saját szobád? – kérdezte Lilly. Bólintottam. - Hát ez szuper? Figyelj, akkor tartsál ottalvós bulit! Csak néztem rá, hogy becsavarodott-e. - A HOTELBAN? - Persze! Tök király lenne! Különben is gyakorolnunk kell a vitára. Az érvelés még nem az erősséged. Elpróbálhatnánk az egészet, nem? - Hát… végül is – mondtam. Bár azt nem tudom, Grandmére mit szól majd hozzá, ha a csajok éjszakára odacsődülnek a Hotel Plazába… Mindegy. Ha Lilly ettől lesz boldog… akkor megéri. Komolyan fogalmam sem volt, hogy ez a véleménye saját magáról. Mármint, hogy népszerűtlen. Na jó, azt tudtam, hogy nem ANNYIRA népszerű… de azt nem, hogy ezt ő is tudja… Mindig úgy csinál, mintha ő volna a legnagyobb sztár a suliban. Ki a fene gondolta, hogy ez csak műsor? Most itt kell ülnök egészen csöngetésig. Aztán a hatodik óra előtt visszaosonunk a földszintre és elvegyülünk a tömegben. A t.g.-t kihagytuk, de nekem van Lloyd nővértől igazolásom, azt majd hétfőn odaadom Mrs. Hillnek, akkor nem lesz igazolatlanom. De Lilly mit csinál? Úgy tűnik, egyáltalán nem érdekli a dolog. Ha jobban belegondolok, Grandmére és Lilly, mindketten elég mesterfokon űzik ezt a hercegnősdit. Ami tulajdonképpen elég félelmetes. 123

Szeptember 4., péntek, USA-alkotmánytan ÁLLAMELMÉLETEK: EVOLÚCIÓS ELMÉLET Darwin evolúciós elmélete az államra vonatkoztatva 1. Család 2. Nemzetség 3. Törzs Ezek a csoportok azért jöttek létre, hogy az élelemszerzés és a munka feladatait megosszák és ellássák. A belső rend fenntartására és a külső veszélyek elhárítására alakultak az állami intézmények. Hát ezek pont olyanok, mint a suliban a klikkek! Komolyan! Azok is azért alakulnak, hogy a külső veszélyeket elhárítsák! Például mi, Lúzerek azért tartunk össze és alakítunk klikket, hogy védekezzünk a Menők és a Drukkercsajok szívatása ellen. Csoportosan könnyebb. De nem mi vagyunk az egyedüliek: A Deszkások klikkje a Punkok elleni védekezésre alakult A Punkoké a Színjátszókörösök ellen A Színjátszókörösöké a Suttyók ellen A Suttyóké a Menők ellen És a Menőké a…. Hát azt nem tudnám megmondani, hogy a Menőknek ki ellen is kéne védekezniük. De máskülönben totál tiszta a kép. Hát ezért vannak a klikkek! Darwinnak igaza volt!!!

124

Szeptember 4., péntek, földrajz A Földet mágneses mező veszi körül a konvekciós áramlások következtében. Ezt Van Allen fedezte föl (sugárzási övezetek). Magas sugárzású övezet a Napból és az űrből származó töltéssel rendelkező, esetenként radioaktív részecskék jelenléte miatt. Aurora borealis: a töltéssel rendelkező részecskék és az atmoszféra kölcsönhatása révén keletkezik KENNY ÚJ BARÁTNŐJE (KENNY SZERINT): 1. Természetes szőke, sosem kell a lenőtt haját utánafesteni. 2. Mindenből ötöse van, egy csomó mindenből tantárgyi dicsérete. 3. Állásból le tud menni hídba, és hátrabógnit is tud csinálni. 4. Ezt gyakran a bulikon is bemutatja. 5. Sőt éttermekben is. 6. Delaware-ban, a sulijában tök népszerű. 7. Eljön meglátogatni Kennyt Hálaadáskor. 8. Saját lova van. 9. Soha nem pazarolja az időt tévézésre, inkább olvas. 10. Nincs üzenetrögzítője. Persze. Mi a fenének neki üzenetrögzítő? Nyilván úgyse hívja fel soha senki, mivel nem néz tévét, ezért beszélgetnie sincs miről. HÁZI FELADAT Tesi: nincs Geometria: 42-45 old. feladatok Angol: Stílusgyakorlatok 55 – 75. old. Francia: ??? T.g.: ??? USA-alk.tan: Hogyan hatott Darwin evolúcióelmélete az áll.elm.-re? Föci: 2. fejezet, a Föld energetikai környezetének jellege 125

Szeptember 4., péntek, a Hotel Plazában Grandmére-t annyira furdalta a lelkiismeret, amiért úgy kiborított a tanítás kellős közepén, hogy kárpótlásul lecipelt magával a szálloda cukrászdájába. Én persze tudtam, hogy nem a lelkiismerete szólalt meg, Grandmére nem tud kibújni a bőréből. Az egész szálloda hemzsegett az újságíróktól, mind azon igyekezett, hogy lencsevégre kapjon minket krémesevés közben. Holnap nyilván az összes bulvárlap a mi fotónkkal a címlapon jelenik majd meg, valami ízléses szalagcímmel: Édeskettes, vagy Ezt nyelje le az EU! Vagy Tengeri csiga után tengerentúli sütemény… Azért nem volt rossz ott üldögnélni, és apró koktélszendvicseket majszolni. Igaz, Grandmére közben egyfolytában azt nyomta, mennyire snasszak Lana pompombigyói, és mennyivel elegánsabbak a mi Propriété du Palais Royal de Genovia feliratú golyóstollaink. Így legalább pótoltam az elmaradt ebédet, amikor ugyanis az orvosi szobában dekkoltam, hideg vizes borogatással a homlokomon. Lelkifurdalása miatt Grandmére igazán rém kedves volt velem (el ne felejtsek utánanézni: Érezhet-e lelkifurdalást a borderline személyiségzavaros egyén?), annyira, hogy egészen felbátorodtam: - Grandmére, megengeded, hogy Lilly, Tina, Shameeka és Ling Su átjöjjenek és itt aludjanak? Elpróbálhatnánk a hétfői vitát. Mire Grandmére angyali nyugalommal így válaszolt: - Hát persze, Amelia. KIRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁLY!!! Előkaptam a mobilt, fölhívtam a csajokat, és elújságoltam a hírt. Mr. Taylor persze beszélni akart Grandmére-rel, hogy megbizonyosodjon arról, Shameeka kellően szigorú felügyelet alatt lesz-e, de ezt Grandmére csont nélkül megoldotta. Mikor visszaadta a telefonomat, Mr. Taylor már arról érdeklődött, mit küldjön Shameekával, kukoricapattogtatót vagy a csillagokat az égről. Megnyugtattam, hogy a Plaza Hotel minden igényünket kielégíti. Hazaküldtük Grandmére szobalányát mihozzánk, hogy elhozza a cuccomat és megetesse Kövér Lulut. Remélem Lulu ellesz egyedül. Biztos furán érzi majd magán, hogy 126

nem találja sehol Rockyt, mert már hozzászokott, hogy lenyalogatja Rocky arcáról a lecsurgó tejet. El ne felejtsem fölhívni a mamát mobilon, amikor leszállt a repülő, és figyelmeztetni, hogy tartsa távol Rockyt: A cséplőgépektől A rezes fejű viperáktól (Indianában őshonos, roppant mérges fajta) A vasvilláktól A fekete özvegyektől (csípésük halálos veszélyt jelent a csecsemőkre) A pasztörizálatlan tejtől (szalmonella!) Papó spéci internetezős és tévéfoteljétől (ha Rocky beszorul, megfulladhat) A háziállatoktól (kólibacilusok!) Mamó tonhalas, sültkrumplis rakott makarónijától (tocsog a zsírban) A pincétől (rejtőzhet ott a közeli elmegyógyintézetből szökött közveszélyes őrült…)

127

Szeptember 4., péntek, a Plaza 1620-as szobájában, mittudomén mikor Ling Su egy eszméletlen baró tesztet talált a neten, letöltötte, kinyomtatta, hogy mindannyian megcsináljuk, és megkapjuk személyiségünk kulcsát!!! TESZT CSALNI NEM ÉRDEMES!!! NE olvasd el a megfejtés kulcsát… csak válaszolj a kérdésekre egymás után! Végy egy tollat és papírt. Ha neveket írsz a válaszokhoz, létező emberek nevét válaszd! Mindig az első dolgot írd be, ami eszedbe jut! LÁSS HOZZÁ RÖGTÖN!! 1. Először írd le a számokat 1-től 11-ig egymás alá. 2. Az 1-es és a 2-es számhoz írj egy tetszőleges számot. 3. A 3-ashoz és a 7-eshez írj az ellenkező nemhez tartozó neveket. 4. A 4-eshez, az 5-öshöz és a 6-oshoz írj tetszőleges neveket (rokonét, barátét stb.) 5. A 8-as, 9-es, 10-es és 11-eshez írd be négy kedvenc számod címét. LÁSS HOZZÁ RÖGTÖN, NE OLVASD EL ELŐRE A MEGOLDÓKULCSOT!!! Mia Thermopolis válaszai: 1. Tíz 2. Három 3. Michael Moscovitz 4. Kövér Lulu 5. Lilly Moscovitz 6. Rocky Thermopolis – Gianini 7. Kenny Showalter 128

8. Crazy in Love – Beyoncé 9. Bootylicious – Destiny’s Child 10. Szépség – A Szépség és a szörnyetegből 11. A Jóbarátok főcímzenéje MEGOLDÁS 1. Ennyi embernek (az 1. és a 2. helyre írt számok) kell továbbadnod ezt a játékot. 2. A 3. helyre írt személy a szerelmed. 3. A 7. helyen szereplő személyt kedveled, de nem tudsz rajta kiigazodni. 4. A 4. a legfontosabb számodra a világon. 5. Az ismer téged a legjobban, akit az 5. helyre írtál. 6. A 6-os a szerencsecsillagod. 7. A 8. helyre írt dal kapcsolatos a 3. helyre írt személlyel. 8. A 9. helyen szereplő dal a 7. helyre írt személyről szól. 9. A 10-es dal téged jelképez. 10. A 11-es dal megmutatja, hogyan vélekedsz az életről. Te jó isten!!! EZ ŐRÜLET!!! ÉS MINDEN SZAVA IGAZ!!! Michael valóban a szerelmem, Rocky tényleg a szerencsecsillagom. És tényleg Lilly ismer engem a legjobban. És Kövér Lulu a legfontosabb számomra a világon! Kennyn valószínűleg sosem fogok kiigazódni, és a Bootylicious egy az egyben az ő dala. Ami pedig Michaelt illet, nem kérdés, hogy „őrülten szerelmes vagyok belé”! És a Jóbarátok főcímdala is pont az én életemről szól: Ki mondta, hogy ez lesz belőled… Tényleg sose mondta senki, hogy egy szép napon kiderül: én vagyok GENOVIA HERCEGNŐJE! És az sem érdekel, ha Lilly kinevet, de a Szépség és szörnyetegből a Szépség dala akkor is a kedvencem… persze, biztos Ms. Martinez 129

is rosszallaná, hogy egy jövendő író holmi Disney – musicalekért rajong… de nem érdekel! Rengeteg közös dolog van Szépségben és bennem! Mindketten folyton könyvekbe temetkezünk (igaz, én főleg a naplómba), és mindkettőnket csodabogárnak tart a környezetünk. Kivéve szívünk választottját. Szóval ez a teszt nagyon nyerő. A buli meg szenzációs. Tökéletes a kiszolgálás, a szobaszerviz MINDEN kívánságunkat teljesíti. Az előbb egyszerűen majd bepisiltünk a röhögéstől, mert Shameeka elmesélte Lillynek, hogy franciaórára együtt járunk egy Perin nevű gyerekkel, akiről nem tudjuk, fiú-e vagy lány. Mire Lilly azt javasolta, hogy hétfőn menjünk be az osztályba, kerítsük be, lejtsünk törzsi táncot körülötte, és mormoljunk varázsigét: „Told le a gatyád! Told le a gatyád! Told le a gatyád!” Ha pedig letolja, akkor végre megtudjuk, amit akartunk. Elképzeltem, milyen képet vágna szegény Mademoiselle Klein, ha meglátná. Bár az az érzésem, hogy ez szexuális zaklatásnak minősül. És nem volna túl rendes dolog szegény Perinnel, akár fiú, akár lány. Szóval a végén már ott ugráltunk föl-le az ágyon, és tiszta erőből ordibáltuk, hogy „Told le a gatyád! Told le a gatyád!”, és TÉNYLEG majdnem bepisiltem, mert az egész annyira vicces volt. A következő műsorszám karaoke-verseny lesz. Mindenkinek elmagyaráztam, hogy ha netán olyan helyzetbe kerülnénk, hogy keresztül kéne utaznunk az országot, mint Britney Spearsnek az Álmok útjánban, akkor éneklésből kellene előteremtenünk a benzinpénzt, tehát jó, ha felkészülünk a dologra. Úgyhogy most ez következik. Ja, és Michael hívott egy perccel ezelőtt, de nem hallottam, mit mond, mert Tina sikított egy nagyon, ugyanis talált egy szerelmeslevelet a hátizsákjában, amit Borisz csempészett oda, és Ling Su felolvasta. Még Lilly is vihogott. ÉLETEM LESZUPEREBB ÉJSZAKÁJA! Kivéve persze a téli bált. Ja, meg amikor Michaellal együtt néztük a Csillagok háborúját, és megmondta nekem, hogy nemcsak szeret, hanem SZERELMES is belém. Meg a búcsúbált. 130

Szóval kivéve ezeket. El ne felejtsem: megmondani a mamának, hogy tartsa távol Rockyt Papó dohányától. A nikotin mérgező, főleg csecsemők számára, ha lenyelik! Láttam az Esküdt ellenségekben. LILLY, SHAMEEKA, TINA, LING SU ÉS MIA KÖZÖS LISTÁJA A LEGDÖGÖSEBB PASIKRÓL: 1. Orlando Bloom (mindig mindenben, ingben vagy anélkül). 2. Borisz Pelkovszkij (szerintem ez NEM ÉR! Borisznak semmi keresnivalója ezen a listán. Lilly is egyetértett velem, de leszavaztak minket). 3. A helyes pasi a Mia életéről készített legújabb filmben. (Más kérdés, hogy abból, ami a filmben történt, semmi nem fordulhatna elő a valóságban, mert Genovia hercegség, és nem királyság, és különben se számít, hogy a trónörökösnek van-e házastársa, vagy nincs. Ráadásul a Feltételes Reflex sem nagyon számíthat lemezszerződésre, mivel a legtöbb tagja nyakig merült az egyetemi tanulmányokban illetve az elvonókúrában…) 4. Seth a Narancsvidékből. 5. Harry Potter, mert varázslótanoncot játszik ugyan, de múlik fölötte az idő, és egyre dögösebb. 6. Jesse Bradford a Fullasztó ölelésből. 7. Chad Michael Murray a Szívek szállodájából. Nagyon is!!! 8. Samantha szexis pasija a Szex és New Yorkból, főleg, amikor kopaszra borotválta a fejét Samantha kedvéért (Shameeka tartózkodott a szavazástól, mert a papája nem engedi neki nézni ezt a sorozatot). 9. Trend Ford a Smallville-ből. 10. Ramón Riveras 11. Pokolfajzat (bár én voltam az egyedüli, aki szerint dögös).

131

Szeptember 5., szombat, a Central Park nagyrétje Hullafáradt vagyok. Minek kellett mindenkit meghívnom tegnap éjszaka? És minek kellett fönnmaradnunk hajnali háromig karaokézni. Amit végképp nem értek, minek hagytam, hogy Lilly rábeszéljen, hogy rész vegyünk az Albert Einstein Gimnázium focimeccsén? Megöl az unalom. Mindig iszonyú unalmasnak tartottam a sportolást… hányszor, de hányszor hallottam már Mrs. Pottstól, hogy „na lássunk egy szép ziccert, Mia”, amikor hagytam elmenni magam mellett a labdát! De sporteseményt nézni még sokkal unalmasabb, mint részt venni rajtuk. Ha az ember játszik, legalább van egy-egy izgalmas pillanat, amikor kalapál a szíve és izzad a tenyere, hogy jaj istenem, csak nem felém tart az a labda? De igen! Mit csináljak? Ha megpróbálom elkapni, de nem sikerül, akkor mindenki utálni fog érte… de ha meg sem próbálom lekapni, akkor meg azért fognak utálni! Ha az ember csak néz egy sporteseményt, akkor ez mind nincs… akkor csak a színtiszta dögunalom van. A végtelen, parttalan unalom. Amikor Lilly megkért, hogy ne csináljak programot szombaton napközben, fogalmam se volt, hogy valami iskolai eseményre akar cipelni. Minek olyasmit csinálni a hét végén (mondjuk a lecke kivételével), aminek bármi köze van a sulihoz? De Lilly azt mondja, hogy fontos, hogy annyi iskolai eseményen mutogassam magam a hétfői választás előtt, amennyin csak lehet. Folyton bökdös és nógat: - Hagyd már azt a navalyás naplóírást, menj, vegyülj el a tömegben! Én nem vagyok abban olyan biztos, hogy az iskolai focimeccsen való vegyüléssel szerzek majd plusz szavazatokat. Sőt. Itt ugyanis tuti, hogy mindenki Lanára szavaz. És miért ne szavazna? Tessék csak megnézni, ahogy a kosárra dobál. Gyönyörű, szinte tökéletes! Kívülről legalábbis. A lelke persze fekete, mint az éjszaka. De ez nincs ráíva. Látszani csak a hibátlan, hófehér fogú mosolya, a tükörsima, barna lábszára látszik, amin nincsenek karcolások a borotvától, a ragyogó szájfénytől 132

csillogó ajka, amihez aranyszőke haja meg véletlenül se tapad hozzá… miért szavazna bárki rám, amikor Lanára is szavazhat? Lilly azt mondja, ne legyek már hülye, a diákönkormányzati elnökválasztás nem szépség- és nem is népszerűségi verseny. D akkor miért akarja, hogy helyette ÉN induljak? És hogy kerülök ÉN ide? Itt, az iskolai focimeccsen, a menőkön és a drukkercsajokon kívül senki nem jelenik meg. Közülük meg nyilván nem szavaz rám senki. Lilly erre azt mondta, persze, hogy nem szavaz rám senki, ha totál beletemetkeztem a naplómba, és egy mukkot sem szólok hozzájuk. Hozzájuk? Mi a fenét beszéljek én ennyi MŰMÁJER MENŐVEL? Örülhetek, ha nem hányom le őket.

133

Szeptember 5., szombat délután három óra, Ray Pizzéria Micsoda hülye időpocsékolás! Lilly szerint persze nem. Ő azt állítja, roppant tanulságos volt ez a nap. Bármit is jelentsen ez. Nem tudom, hogy érti ezt, mert az egész meccset dr. Weinberger és a felesége mögött dekkolva töltötte, és kihallgatta, miről beszélgetnek Weinbergerék Trisha Hayes szüleivel. Szerintem nem is nézte a meccset. NEKEM kellett körbebotorkálni, és odamenni mindenféle alakokhoz, akikkel soha életemben szóba nem állnék a folyosón, ilyen dumákkal: - Szia, még nem találkoztunk. Mia Thermopolis vagyok, Genovia hercegnője, és indulok a diákönkormányzati elnökválasztáson. Nem vicc. Isten bizony, még soha életemben nem éreztem nagyobb seggfejnek magam. Különben rám sem bagózott senki sem. A meccs állítólag szuperizgalmas volt. Az Albert Einstein a Trinity fiúválogatottja ellen játszott, akik eddig minden egyes évben lealáztak bennünket. De ma nem. Ma ugyanis az Albert Einstein bevetette a titkos fegyvert: Ramón Riverast. Ha Ramón egyszer megszerezte a labdát, az nemigen hagyta el többet a lábát, kivéve, amikor kapura lőtt a Trinitynek. Az Albert Einstein négy nullára megverte a Trinityt. Ramónnal kapcsolatban pedig, úgy tűnik, igazam volt. A győztes gól után tényleg lekapta a pólóját, és a levegőbe hajította. Igazán nem akarok pletykálkodni, de isten bizony láttam, hogy Mrs. Weinberger kihúzta magát, és a nyakát nyújtogatta, amikor ez történt. És persze Lana kirohant a pályára, és Ramón karjaiba omlott. Amikor utoljára láttam, Ramón a vállán hordozta körbe, mintha valami trófea volna. Talán az is. Kéne egy ilyen reklám: HA FOCIMECCSET NYERSZ AZ ALBERT EINSTEINNEK, KAPSZ AJÁNDÉKBA EGY DRUKKERCSAJT! Mindegy. Tőlem aztán megkaphatja Ramónt. Akkor talán elvonja 134

rólam a figyelmét… Rólam és az „egyetemista pasimról”. Hű, erről jut eszembe. A meccs után át kell mennem Michaelhoz, a kollégiumba, hogy bemutasson a szobatársának, és „pótoljunk”, mert egész héten nem találkoztunk. Legalábbis Michael mondta, hogy ezt kell tennünk, amikor ma egyszer sikerült beszélnünk egymással. Kicsit dühösnek tűnt, amikor végre eszembe jutott bekapcsolni a mobilomat, és végre elért. - Mi volt tegnap este, amikor hívtalak? – kérdezte. - Mmm – motyogtam, ugyanis éppen perecet vásároltam egy Central parki árustól. Sokan nem tudják, de a New York-i perec, főleg amit az utcai árusoknál kapni, különleges gyógyító hatású. Nem vicc. Nem tudom, mi van benne, de ha az embernek fáj a feje, vagy bármi más baja van, és beleharap egy perecbe, a fejfájást mintha elfújták volna. Nekem pedig rémesen fájt a fejem, mert alig aludtam valamit. - Nálam voltak a csajok – magyaráztam Michaelnak, amint szóhoz jutottam az első falat forró sós perectől. – Ottalvós bulit tartottunk. Bár alvásról nemigen volt szó. – Elmeséltem neki, ahogy föl-le ugráltunk az ágyon, és kórusban visítottuk, hogy „Told le a gatyád! Told le a gatyád!”, meg mindent. Azt hiszem, nem találta túl viccesnek. Persze abba már nem avattam be, hogy az est fénypontja az volt, amikor a tévé távirányítójába énekeltem a Milkshake-et a frottír zuhanyszőnyegbe burkolózva. Azt azért nem szeretném, ha komplett IDIÓTÁNAK nézne… - Van egy egész lakosztályod a hotelban, és te a húgomat hívod át?! – Michael csak ennyit bírt mondani. - Meg Shameekát, Tinát és Ling Sut – tettem hozzá, és letörülgettem a mustárt az államról. A perecre ugyanis mustárt kell kenni, a gyógyító hatás másképp nem érvényesül. - Szóval – folytatta Michael – átjössz ma este, vagy sem? Biztos van, aki ezt a fajta hangnemet, hát hogy is mondjam, gorombának tartja. Én viszont kifejezetten örültem, hogy bármi okból is, de Michael dühös rám. Mert ha dühös rám, az valószínűleg azt jelenti, hogy másra sem tud gondolni, csak ARRA. Nekem viszont nagyon nem fűlik a fogam az Őszinte Beszélgetéshez 135

ARRÓL… pedig tudom, hogy Tinának van igaza, és előbb-utóbb tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Most tehát itt ülünk Lillyvel egy sajtos pizza mellett. Így talán össze tudom szedni majd a bátorságomat, hogy beszálljak a limuzinba Larssal, és átmenjek az egyetemre Michaelhoz. Egy egész éjszakás buli után elég nehéz másnap észnél lenni. Nem is tudom, Paris Hiltonéknak hogy sikerül. Lilly azt mondja, most minden erőnkkel a választásra kell koncentrálnunk. Fogalmam sincs, hogy érti ezt, mert A: bele se kezdtünk a választási vita próbaizéjébe tegnap este, tehát esélyem sincs, hogy csattanós válaszokat adjak bármiféle kérdésre hétfőn, B: a mai focimeccsen akivel csak beszéltem, mind úgy nézett rám, mintha totál agybeteg lennék, és ha egyáltalán válaszra méltattak, azt mondták: „ Húzz már el, én Lanára szavazok!” Na mindegy. Lilly különben az egész meccset különféle szülők mellett töltötte, szóval azt se tudja, mi a pálya. Bárcsak megkérdezhetném, mit gondol ARRÓL… végül is, azt hiszem, ő sem csinálta még… nem, nem hiszem. Ő is éppen csak a smároláson jutott túl a legutóbbi pasijával. De véleménye, az biztos van a dologról. Az isten szerelmére, mégsem beszélgetek Lillyvel ARRÓL! A saját BÁTYJÁRÓL van szó! Milyen gusztustalan már! Ha bármilyen nőszemély arról próbálkozna beszélni velem, csinálja –e Rockyval vagy sem, hát komolyan, én képen törülném. Ha jó, az is igaz, hogy Rocky az öcsém, nem a bátyám, és még csak négy HÓNAPOS. Különben meg az az érzésem, Lilly egyenesen biztatna ARRA. Persze neki könnyű, ő teljesen jól érzi magát a bőrében. Nem is szégyellős. Eszébe se jut, hogy a tornaöltöző legsötétebb, legnéptelenebb sarkában öltözzön tornaruhába tesi előtt meg után, a lehető leghamarabb, mint én. Sőt. Nemegyszer előfordult, hogy fölalá riszálta magát az öltözőben TÖK PUCÉRAN, mondván „Elfogyott a dezodorom, adjon már valaki kölcsön!”. Ráadásul az sem izgatja egy cseppet se, ha Lana meg a barátnői megjegyzéseket tesznek a hasára meg a narancsbőrére. Igazából engem sem izgat, hogy Michael megjegyzéseket tenne a 136

meztelen testemre. Biztos nem tenne. Csak én azt hiszem, nem nagyon szeretném, ha látná. Bár azt nem bánnám, ha én láthatnám az övét… Ez nyilván azt jelenti, hogy gátlásos vagyok, prűd, szexista, meg ki tudja, mi minden szörnyűség. Valószínűleg nem is érdemlem meg, hogy az Albert Einstein Gimnázium diákönkormányzatának elnöke legyek. Még arra a pár napra sem, mielőtt lemondok Lilly javára. És azt meg végképp nem érdemlem meg, hogy trónörökös legyek, főleg azután, hogy sikerült az országomat kirúgatni az EU-ból… már ha ez valóban bekövetkezik. Igen. Lúzer vagyok, totál semmirekellő. Bárcsak meghalnék.

137

Szeptember 5., szombat délután öt óra, Michael kollégiumi fürdőszobájában Én azt hittem, a Columbia egy komoly hely, ahová nehéz bejutni. Azt hittem, megválogatják a jelentkezőket. Hogyhogy fölvették Michael szobatársát? Komplett zizi. Minden rendben ment, amíg be nem állított. Lars meg én fölcsöngettünk Michael szobájába a portáról, aztán Michael lejött, hogy beengedjen bennünket. A Columbián nagyon komolyan veszik a hallgatók biztonságát (csak a hallgatókhoz érkező látogatókét nem!). Ott kellett hagynom a diákigazolványomat a biztonsági őrnél a portán, hogy ne hagyhassam el az épületet kijelentkezés nélkül. Larsnak meg a fegyverviselési engedélyét tartották ott, a pisztolyát magával hozhatta, miután kiderítették, hogy én vagyok Genovia hercegnője, ő meg a testőröm. Na, mire nagy sokára mindannyian bejelentkeztünk, Michael fölkísért bennünket. Én persze már jártam ott, a beköltözése napján, de most, hogy a szülők és a költöztető kiskocsik már nincsenek itt, minden olyan más lett. Emberek rohangáltak föl-alá a folyosókon egy szál törülközőben, visítozva, pont, mint a Szívek szállodájában! Az egyik szobából bömbölő zene hallatszott ki. Mindenütt plakátok hívták fel a kollégisták figyelmét békemenetekre, költészeti felolvasó estekre kávéházakban. Tisztára olyan volt, mint egy igazi kollégium! Úgy tűnt, Michael már nem dühös rám, mert irtó kedvesen megcsókolt, amikor megérkeztem. Gyorsan szippantottam egyet a nyaka illatából, amitől azonnal jobban éreztem magam. Michael nyakának legalább akkora gyógyító ereje van, mint a New York-i sós perecnek. Szerencsésen letámasztottuk Larsot Micahelék emeletén a diákok társalgójában, mert a nagy plazmatévén éppen baseballmeccs ment. Én azt hittem volna, mára már épp elég sportot látott, miután három órát dekkoltunk a focimeccsen. Egy pillantást vetett az eredményre, és abban a pillanatban odaszegeződött a tévé elé. Nem volt egyedül, sokat ültek még a képernyő előtt ugyanolyan tátott szájjal. Michael előrement, és bevezetett a szobájába, ami most sokkal jobban néz ki, mint amikor utoljára ott jártam, a költözése napján. A 138

falat teljes egészében a galaxis térképe borítja. Az ágy kivételével minden négyzetcentiméter rakodófelületet komputeralkatrészek borítanak. Több van belőlük, mint a Norad áruházban. És a mennyezeten egy megállni tilos tábla, alatta: NE IS ÁLMODJ ARRÓL, HOGY ITT PARKOLHATSZ! Michael esküszik, hogy nem ő csórta az utcáról. Michael részében nagy rend van. Az ágyon sötétkék takaró, éjjeliszekrénye egy pici hűtő, és MINDENÜTT cd-k és könyvek. A szoba másik felében már kicsivel nagyobb a rendetlenség, az ágytakaró piros, hűtő helyett mikro van, és MINDENÜTT DVD-k és könyvek. Mielőtt még megkérdezhettem volna, hol van Doo Pak, és mikor mutat be neki, Michael lehúzott maga mellé az ágyra. Az egymástól távol töltött hét után éppen kezdtünk összemelegedni, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és belépett egy magas, szemüveges koreai srác. - Á, helló, Doo Pak – mondta Michael nagy lazán. – Ő a barátnőm, Mia. Mia, bemutatom Doo Pakot. Kezet nyújtottam, és legragyogóbb hercegnői mosolyomat villantottam Doo Pakra. - Helló, Doo Pak – mondtam. – Örülök, hogy megismerhetlek. De Doo Pak nem fogott kezet velem. Michaelra nézett, aztán vissza rám, megint Michaelra, megint vissza, egyre gyorsabban. Aztán elnevette magát és így szólt: - Haha, nagyon vicces! Mennyiért játszod ezt a szerepet, hogy átverjetek, mi? Totál zavarban néztem Michaelra. - Izé… Doo Pak, ez nem vicc… tényleg ő a barátnőm! Doo Pak csak nevetett. - Ti, amerikaiak, mindig csak vicceltek! Na, most már elég lesz! Akkor én próbálkoztam. - Doo Pak… hidd el… én valóban Michael barátnője vagyok. Mia Thermopolisnak hívnak. Örülök, hogy végre találkozhatok veled. Már sokat hallottam rólad. Na ekkor aztán Doo Pak hahotázni kezdett. Kétrét görnyedt, és végiggurult az ágyon. - Nem! – csuklott a fejét rázva, és potyogtak a könnyei. – Nem, 139

nem! Képtelenség! Te – mutatott rám – nem járhatsz vele! – Itt meg Michaelra mutatott. Michael kezdett bedühödni. - Doo Pak – kezdte, pontosan azon a hangon, amit Lillyvel szemben is használ, amikor a Star Trek: Enterprise iránti rajongáávál froclizza. - Komolyan – mondtam Doo Paknak. Azt hittem, ezzel segítek, mert esküszöm, fogalmam se volt, mi olyan vicces. – Michael meg én már kilenc hónapja járunk. Másodikos vagyok az Albert Einstein Gimnáziumban, ami pár utcányira van innen, és a mamámmal és a nevelőapámmal élek a Greenwich Vi… - Kérlek, hagyd ezt most abba – vágott a szavamba Doo Pak, bár az igaz, hogy elég udvarisan. Na de akkor is… Elég fura, ha az embernek egyszer csak azt mondják, fogja be. De ez még nem volt elég. Doo Pak ugyanis hátat fordított nekem, és halkan, rémesen hadarva Michaelhoz kezdett beszélni. Michael meg ugyanilyen halkan, de sokkal dühösebben hadarva válaszolt! Hát elég fura egy helyzet állni egy szoba közepén és nézni, hogy ketten folytott hangon, hadarva veszekszenek, amit még csak ki sem lehet hallgatni. Szóval, mintha azért jöttem volna, hogy végre jól elbeszélgessenek a magánügyeikről. Így hát bevonultam a fürdőszobájukba. Doo Pak továbbra is sutyorog, de Michael szerencsére normál hangerőre kapcsolat, tehát legalább az ő válaszait hallhatom. - Doo Pak, mondtam már neked, hogy KICSODA!!! Ő a BARÁTNŐM. Senki nem akar téged átverni! Ahhoz képes, hogy fiúszobában vagyok, egész tiszta a fürdő. Nincs semmi, amihez ne mernék hozzáérni. Úgy látom, a kincstári nejlon zuhanyfüggönyt kicserélték egy olyanra, amin a világtérkép látható. Ez biztos jó érzés Doo Paknak, akinek nyilván sokszor van honvágya. Így viszont, amikor zuhanyozik, kedvére nézegetheti a hazáját. Hoppá! Doo Pak is abbahagyta a suttogást! Sőt, most mindketten ordítanak. Mi ez? Azt hiszik ezek, süket vagyok? - De hát ezt nem értem, Mike – mondja Doo Pak. MIKE???!!! – Hogyan járhat Ő VELED? 140

Aha, mostmár kezdem érteni. Doo Pak biztosan felismert. Mostanában elég sokat szerepeltem a sajtóban a csigaügyben, meg a diákönkormányzati elnökválasztás miatt is. Talán nem hiszi el, hogy Michael tényleg egy hercegnővel jár. Hát erről nem tehet. Nincs még egy ilyen ciki dolog a világon, mint hercegnőnek lenni. Azt sem csodálom, hogy Michael nem figyelmeztette időben. Neki is irtó kínos lehet bevallani az évfolyamtársainak… nem elég, hogy egy pisis gimnazistával jár, de az illető még hercegnő is! Szegény Michael! Nem is tudtam, hogy szívatják amiatt, hogy a barátnője egy trónörökös. Akinek ráadásul megállás nélkül egy testőr liheg a sarkában. És aki bébibuzi. És totál lapos a melle. Rettenetes, mit kell szegénynek kiállnia. És milyen hősiesen tűri! Na… mintha elhallgattak volna… Talán most kijöhetek…

141

Szeptember 5., szombat, este hét óra, az egyetemi kávézóban Gyorsan kell írnom, amíg Michael kifizeti a kaját. Szerencsére iszonyú hosszú sor áll a pénztárnál – tömve van ez a hely -, tehát el fog tartani neki egy darabig. Végül is kiderült, miért hitte Doo Pak, hogy Michael át akarja verni azzal, hogy velem jár. Az egésznek semmi köze a hercegnőséghez. Doo Pak egyszerűen úgy véli, túl CSINOS vagyok Michaelhoz. Semmi vicc! Doo Pak maga mondta nekem, amikor kijöttem a fürdőszobából. Iszonyúan szégyellte magát. - Nagyon sajnálom, hogy nem hittem el neked, hogy Michaellal jársz – mondta magától. Michaelnak még csak orrba sem kellett vágnia. – Az a helyzet – folytatta bűnbánó hangon -, hogy szerintem túl csinos vagy hozzá. Ő olyan… hogy is hívják ezt itt? Ja… lúzer. Mint én. Azoknak nincs ilyen helyes barátnőjük. Sőt semmilyen sincs. Ezért hittem, hogy ugrat. Kérlek, ne haragudj rám, amiért kételkedtem. Csak néztem Michaelról Doo Pakra, aztán vissza, hogy talán most ők… ugratnak engem… de Doo Pak vörös arcából és zavarából, illetve Michael még vörösebb arcából és még nagyobb zavarából arra következtettem, hogy Doo Pak igazat mond. Komolyan gondolja, amit mond: tényleg túl csinosnak tart ahhoz, hogy Michaellal járjak!!! NEM VICC!!! Valószínűleg egészen más számít csinosnak Dél-Koreában, mint az Egyesült Államokban… És az is nagyon valószínű, hogy náluk azok a pasik, akik egész álló nap a komputert bújják, egyáltalán nem járnak senkivel. Soha. Biztos ezért rajzolnak folyton csajokat. A mangákban és animékben. Vagyis a képregényekben. Elmagyaráztam Doo Paknak, hogy itt, Amerikában lúzernek lenni tulajdonképpen egész menő (nem úgy, mint menőnek), és a legértelmesebb lányok szívesebben járnak lúzerekkel, mint suttyókkal vagy menőkkel. Doo Pak elég hitetlenkedve pislogott, de elmagyaráztam neki, hogy például Bill Gates, a „lúzerek királya”, szintén házas ember. NA ez 142

végül meggyőzte. Megragadta a kezemet, és izgatottan kérdezte, hogy van-e olyan barátnőm, akit hajlandó lennék elhozni, és bemutatni neki. Vagy a többi fiúnak az emeleten. Mondtam neki, hogy majd megpróbálom. Ezek után elnézést kért, mert sürgősen el kellett mennie a komputerüzletbe a Myst legújabb változatáért. Michael meg elég dühösen valami olyasmit morgott, hogy miért nem lehet már az elsőéveseknek is külön szobájuk, mi a fenének kell osztozniuk rajta valakivel. Erről hirtelen eszembe jutott valami, amit a fürdőszobájukban láttam, mielőtt kijöttem onnét. Addig föl se tűnt, de MOST BEUGROTT. ANNYIRA, HOGY ÖRÖKRE OTT MARAD A NYOMA AZ AGYSEJTJEIMBEN: TALÁLTAM EGY DOBOZ ÓVSZERT MICHAEL ÉS DOO PAK GYÓGYSZERES SZEKRÉNYÉBEN!!! Nem vicc. LÁTTAM! Isten bizony, a saját szememmel láttam! MIT JELENTSEN EZ??!! Egy biztos: Doo Paknak semmi szüksége rá, mert SEMMI ILYESMIT nem csinál senkivel. Úgy értem, tulajdonképpen bevallotta, hogy még életében nem volt barátnője. Akkor KIÉ az a csomag óvszer???!!! Hoppá, Michael visszajött…

143

Szeptember 6., vasárnap éjjel egy óra, a limuzinban, a Plaza Hotel felé Szentségesatyaúristen… Muszáj nagyokat lélegeznem. Igen. Ahogy egyszer azon a bizonyos jógaoktatáson tanították. Kilégzés. Belégzés. Kilégzés. Belégzés. Jó. Most már jobb. Túlélem. Le i tudom írni. Ugyanúgy, mint minden más apró hülyeséget, ami nap mint nap történik velem. Ha le tudom írni, akkor minden rendben lesz. MINDEN. MINDEN!!! Megvolt. Mármint az Őszinte Beszélgetés… MICHAEL IGENIS AZT VÁRJA TŐLEM… HOGY SZEXELJÜNK… … MAJD EGYSZER. Na. Mégis leírtam. Akkor miért nem érzem magam jobban???!!! Istenem, most mit csináljak? Hogy lehetséges, hogy Lanának van igaza? Lanának soha SEMMIBEN nincs igaza! Emlékszem, amikor azt hitette el mindenkivel, hogy ha az ember tüsszent és közben befogja az orrát, akkor szétreped a dobhártyája. Meg amikor azt a rémhírt terjesztette, hogy ha az ember a menstruációja alatt zuhanyozik, akkor elvérezhet… Még tavaly is sikerült pár ember bepalizni a Bayer aszpirin + Cola light = vérző gyomorfekély történettel. Egyikből sem volt igaz egy szó sem. Akkor miért pont erről mondott igazat???!!! Az egyetemista fiúk igenis elvárják AZT a barátnőjüktől. Előbb vagy utóbb, legalábbis. Igaz, Michael nagyon édes volt, és megértő… és majdnem annyira zavarban volt, mint én. Szóval nem úgy néz ki, hogy azonnal szakít velem, ha nem azonnal csináljuk… mondjuk holnap vagy holnapután. De IGENIS érdekli a dolog. Sőt elvárja tőlem. Majd egyszer. FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!! Persze tudhattam volna. Az igazi férfiak, mint a Farkas az Xmenben, vagy a Szörnyeteg a Szépség és Szörnyetegben, MIND AZT 144

akarják. Persze udvariaskodnak meg körülményeskednek. Farkas szellemes társalgásba bonyolódik Jean Greyjel, de közben hagyja, hogy Küklopsz nyalja-falja. A Szörnyeteg meg pörgeti – forgatja a Szépséget a bálteremben, mintha semmi más nem járna az eszében a tánclépéseken kívűl. Szóval, akárhogy csűrjük-csavarjuk, csak oda lyukadunk ki végül, hogy igazából MINDEN PASI AZT AKARJA: Nem is tudom, miért gondoltam, hogy Michael más, mint a többi. Pedig láttam a Valóságos zsenit és A suttyók visszavágnakot. Tudnom kellett volna, hogy még az ilyen értelmes fiúk is szexelni akarnak. Vagy legalábbis szeretnének, ha találnának hozzá valakit. Ráadásul egyikünk vallása sem tiltja a szexet házasság előtt. Szó sincs ilyesmiről. Na jó, Michael zsidó, de azért nem olyan NAGYON. Például gond nélkül eszik sült szalonnás szendvicset. De azért… azért a SZEX… hát az egy nagy lépés. Ezt meg is mondtam Michaelnak, amikor vacsora után a szobájában smároltunk. Nem mintha erőszakoskodott volna, szó sincs róla. Sose csinált ilyen… bár most már tudom, hogy nem volna ellenére. Eddig persze mindig volt körülöttünk valaki. Ma este nem, mert Lars le volt ragadva a tévé előtt a társalgóban a többi sportrajongóval együtt. Doo Pak meg átment a könytárba megnézni, akad-e ott egy facér csaj, aki pont egy lúzerre vár. De amikor följöttünk vacsora után, Michael föltett egy kis retrós Roxy Musicot, és ledőltünk az ágyra, smároltunk meg miegymás… csak arra tudtam gondolni: TELE VAN ÓVSZERREL A FÜRDŐSZOBASZEKRÉNYÜK… meg… AZ EGYETEMISTA FIÚK ELVÁRJÁK AZT A BARÁTNŐJÜKTŐL… meg… WENDELL JENKINS… és… KUKORICA-HERCEGNŐ… szóval nem nagyon tudtam odafigyelni a smárolásra. Végül el is húzódtam Michaeltól, és kiböktem: - ÉN MÉG NEM VAGYOK KÉSZ A SZEXRE. Ami őszintén szólva eléggé meglepte. Nem ez, hogy még nem vagyok kész, hanem az, hogy egyáltalán szóba hoztam. De azért aránylag hamar túltette magát rajta, mert pislogott párat, és azt mondta: 145

- Semmi baj – majd újra csókolgatni kezdett. Nem nagyon nyugodtam meg, mert fölmerült bennem, hogy talán nem hallotta, amit mondtam. Különben is, Tina azt mondta, hogy muszáj lefolytatnunk az Őszinte Beszélgetést ARRÓL, és ha ő rá tudta venni Boriszt, akkor nekem is rá kell vennem Michaelt. Megint eltoltam magamtól. - Michael, beszélnünk kell – mondtam. Eléggé zavartan nézett. - Miről? És akkor kiböktem. BÁR SOHA ÉLETEMBEN NEM ESETT MÉG SEMMI ENNYIRE NEHEZEMRE, MÉG AZ SEM, AMIKOR ELŐSZÖR SZÓLALTAM FEL A GENOVIAI PARLAMENTBEN A PARKOLÓÓRÁK ÜGYÉBEN. – Az óvszerekről, ami a fürdőszobaszekrényetekben van. - Miről? – kérdezte, a tekintete ködös volt és zavaros. Aztán eszébe jutott valami. – Ja! Az óvszerek? Persze, mindenki kapott egy csomaggal, amikor beköltöztünk. Benne volt az ajándékcsomagunkban. Aztán elkerekedett a szeme, és már cseppet sem volt ködös a tekintete. Olyan élesen nézett rám, mint aki a vesémbe lát. - És ha vettem volna, az baj lenne? Baj, hogy szeretlek, hogy törődőm veled, és védekezni akarok abban az esetben, ha lefeküdnénk egymással? Amitől azonnal úgy elöntött a forróság, hogy majd elolvastam, és NAGYON nehezemre esett arra gondolni, hogy most nem a smárolás, hanem az Őszinte Beszélgetés ideje van. Főleg, amikor még az is eszembe jutott, hogy Michael nyaka ilyen finom illatos, akkor az egész teste illata MÉG FINOMABB lehet. Eggyel több ok arra, hogy sürgősen le kell folytatni azt a bizonyos beszélgetést… - Dehogyis – mondtam, mégis eltoltam a kezét, mert tudtam, hogy ha simogat, alig-alig tudok az Őszinte Beszélgetésre koncentrálni. – Dehogy baj… sőt nagyon jó… csak éppen… És ekkor nem bírtam tovább. Kitört belőlem minden. Amit Lana mondott sorban állás közben. Amit Lana mondott az öltözőben zuhanyozás alatt (bár arról hallgattam, hogy… izé… összegyűlik. Az olyan undorító.) Wendell Jenkins és a kukorica-hercegnő. Az, hogy 146

szeretem, de talán még nem vagyok kész ARRA (igen, azt mondtam, talán, pedig biztos vagyok benne! Csak nem akartam olyan élesen fogalmazni.) Hogy az óvszerek sokszor elszakadnak. (Ha a Jóbarátokban megtörtént, akkor a valóságban sem lehetetlen.) A mamám roppant termékenysége… MINDEN. Ha az ember egyszer őszintén beszél, akkor mindent ki kell tálalni. Különben mi értelme? Vagy majdnem mindent. Azt például kihagytam, hogy az egész meztelenkedés gondolata nem nagyon dob föl. Mármint a SAJÁT meztelenkedésemé. Az ÖVÉVEL elég rendben volnék. Na meg aztán… a tévében a szex… hogy is mondjam… bonyolultnak tűnik. Mi van, ha elbénázom? Vagy egyszerűen nem megy? Akkor is kirúg! Hát… ezeket… szóval nem említettem. Michael nagyon komor arckifejezéssel hallgatta végig az egész szónoklatomat. Egyszer még föl is állt, hogy lehalkítsa a zenét. Csak akkor mondott valamit, amikor odaértem, hogy talán még nem vagyok kész ARRA. És azt is elég kurtán: - Hát, tulajdonképpen nem vagyok annyira meglepve. Mia. Amitől viszont én nagyon meglepődtem. - Tényleg? – kérdeztem. - Elég nyilvánvalóvá tetted, hogyan állnak a dolgok, amikor a barátnőidet hívtad meg, és nem engem, noha egy egész hotelszoba állt rendelkezésedre a hétvégén. NANA! Ez annyira igazságtalan! Először is ŐK HIVATTÁK meg magukat. Másodszor is… Jó, hát ebben igaza van. - Michael – kezdtem, és hirtelen rémesen éreztem magam. – Kérlek ne haragudj rám! Sajnálom… eszembe se jutott… szóval tényleg nem… Olyan kínos volt, hogy nem is tudtam mit mondani. Tiszta idiótán viselkedtem. Pont, mint vacsoránál, amikor Michael a Társadalom az utópiákban című órájáról mesélt. Elmondta, hogy Orwell 1984 című regényében a lottóval manipulálják a tömegeket, akik vakon reménykednek abban, hogy egy szép napon majd otthagyhatják értelmetlen és céltalan munkájukat. Meg azt is, hogy a Fahrenheit 451-ben Montag felesége semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy valaki könyveket égessen, és mást sem csinál naphosszat, mint 147

telefonon fecseg a barátaival valami Fehér bohóc című tévésorozatról. Muszáj volt arra gondolnom, hogy Lilly, Tina meg én az időnk nagy részében a Bűbájos boszorkákról locsogunk. De könyörgöm, hogyan lehet arról a sorozatról NEM beszélni? Vagy ez csak a kormányzat fogása? Hogy elterelje a figyelmünket arról, ami valójában zajlik: az esőerdők kiirtásáról, a fiatalok szülői engedélyezés nélküli fogamzásgátlásának tiltásáról szóló törvényjavaslatról, és így tovább… Különben meg néha én is úgy érzem, hogy Michael sem képes másról beszélni megállás nélkül, csak olyan műsorokról, mint a 24 óra meg újabban a Tények. Mindenesetre mindent elkövettem, hogy kiengeszteljem, amiért nem őt hívtam meg a Plazaba, hanem a csajokat. Fogtam a kezét, mélyen a szemébe néztem, és úgy puhítottam: - Michael, tényleg ne haragudj rám, kérlek. Nem csak a Plazadolog… hanem… szóval… az egész miatt. De ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy megbocsát, vagy valami hasonló, ezt mondta: - Rendben. Akkor az a kérdés, MIKOR érzed úgy, hogy készen állsz? - Készen? Mire? – értetlenkedtem. - ARRA – felelte. Eltartott vagy egy percig, míg felfogtam, miről beszél. És amikor végre rájöttem, céklavörös lettem. - Ööö – nyögtem. Cikáztak a gondolataim. - Mit szólnál a búcsúbál után? – kérdeztem. – A Négy Évszakban, egy Cenrál Parkba néző lakosztály hófehér selyemágyneműs lakosztályában, pezsgővel és csokis eperrel előtte, aromaterápiás fürdővel utána, és másnap reggelire palacsintával. Michael rezzenetlen nyugalommal így válaszolt: - Először is, én többet nem megyek búcsúbálra, ezt te is tudod. Másodszor is, nem engedhetem meg magamnak a Négy Évszakot, ezt is tudod. Akkor talán föltenném még egyszer a kérdést. A francba! Ez a Tina milyen szerencsés, hogy olyan pasija van, akit az ujja köré csavarhat! Michael MIÉRT nem ilyen rugalmas, 148

mint BORISZ? - Figyelj – próbáltam kétségbeesetten kitalálni valamit, hogy szabaduljak ebből a helyzetből. A dolog ugyanis EGYÁLTALÁN NEM úgy ment, mint ahogy én elképzeltem. Én úgy képzeltem, hogy megmondom Michaelnak, nem állok még készen ARRA, ő azt mondja, minden rendben, játsszunk egy parti Bingót, és annyi. Elég baj az, hogy a dolgok sosem úgy alakulnak, ahogy én elképzelem őket. - Most RÖGTÖN kell válaszolnom rá? – kérdeztem én is, mert úgy döntöttem, az IDŐHÚZÁS a legjobb stratégia. – Rengeteg dolog nyomaszt mostanában. Elképzelhető, hogy ebben a pillanatban a mamám rendkívül káros, ártalmas hatásoknak teszi ki Rockyt, mint amilyen mondjuk a facipős ugrálós népi tánc, vagy a kürtös kalács. Ráadásul hétfőn lesz a diákönkormányzati elnökválasztás, előtte meg a vita Lanával… mondtam már neked, hogy Grandmére és Lilly együtt dolgozik a sikeremért? Tisztára, mintha Darth Vader összefogott volna Michael Moore-ral, csak nőben. Michael, tisztára ki vagyok készülve! Visszatérhetnénk a dologra később? - Hát persze – felelte Michael, és olyan édesen mosolygott, hogy kis híján a nyakába borultam és megcsókoltam… de a következő pillanatban hozzá tette: - De azt tudnod kell, Mia, hogy örökké nem fogok várni. Ettől megtorpantam félúton. Mert nem úgy értette, hogy a válaszomra nem fog örökké várni. De nem ám! Úgy értette, hogy ARRA nem fog örökké várni. Nem fenyegetésképpen mondta, hanem csak úgy, könnyedén. Majdnem viccesen. De én tudtam, hogy nem vicc volt. Mert a fiúk tényleg AZT várják. Előbb vagy utóbb. Fogalmam se volt, mit mondjak. Igazából akkor se tudtam volna kinyögni semmit, ha megpróbálom. De nem is kellett, mert kopogtak az ajtón, és Lars hangját hallottam: - Vége a meccsnek! Éjfél elmúlt, ideje indulni, hercegnő! – amitől persze Michaellal a szoba két sarkába spricceltünk szét. (Meg is kérdeztem az előbb Larsot, honnan van ez a különleges képessége, hogy kiválassza a legrosszabb – vagy épenséggel a 149

legjobb – pillanatot, amikor egyedül vagyok Michaellal. - Amíg hallok hangokat addig nem aggódom – felelte. – Amikor hosszú ideig csend van, akkor kezdek töprengeni, mi folyik. Elég egyszerű… meg meg ne sértődjön, hercegnő, de nagyon sokat beszél.) Na hát ennyi volt. Lanának igaza van. Minden fiú AZT akarja. Michael is. Nekem annyi. Vége. El ne felejtsem: fölhívni a mamát és emlékeztetni arra, hogy még mindig szoptat, tehát akármennyire szereti is a gint tonikkal, ne igya mértéktelenül, mert Rocky szellemi fejlődését teheti kockára vele.

Szeptember 6., vasárnap délben, a Hotel Plazában Az én életem miért nem lehet olyan, mint egy átlag szappanopera szereplőjéé? Egyikük sem hercegnő. Egyikük sem idéz elő ökokatasztrófát a szülőföldjén, mert egyikük sem telepít tízezer csigát a közeli tengeröbölbe. Egyiküknek sincs olyan pasija, aki AZT várná tőlük. Na jó, néhánynak van. De akkor is. A tévében olyan más minden.

Szeptember 6., vasárnap, délután egykor a Hotel Plazában Miért nem hagy mindenki békén? Jogom van hozzá, hogy a saját nyomoromban fetrengjek, nem? Végül is hercegnő vagyok, vagy mi? 150

Szeptember 6., vasárnap délután kettőkor, a Hotel Plazában Bárcsak beszélhetnék most Michaellal! Korábban hívott, de nem vettem föl. Hagyott üzenetet a szállodai telefonközpontban: „Szia én vagyok. Ott vagy még, vagy már hazamentél? Majd otthon is kereslek. Mindegy, ha megkapod ezt az üzenetet, hívjál!” Persze. Hívjam. Hogy aztán szakítson velem, mert még nem vagyok hajlandó ARRA. Hát ezt az örömöt nem szerzem meg neki. Kerestem Lillyt, de nincs otthon. Dr. Moscovitz azt mondta, fogalma sincs, hol a lánya, de ha elérem, közöljem vele, hogy Pavlovot meg kell sétáltatni. Remélem, Lilly nem a Szent Szív Zárda ablakán át próbál megint titokban videófelvételt készíteni. Meggyőződése ugyanis, hogy az apácák titkos metamfetamin – laboratóriumot tartanak fenn, de iszonyú kinos volt a múltkor is, amikor elküldte a videókazettát a kerületi kapitányságra, és kiderült, hogy fölvette, ahogy az apácák éppen Bingót játszanak. Hoppá, Sailor Moon a tévében! Sailor Moonnak akkora mázlija van, hogy rajzfilmfigura! Ha én is rajzfilmfigura lennék, biztos nekem se lennének most ilyen súlyos gondjaim. Vagy ha mégis, az epizód végére tuti megoldódnának.

151

Szeptember 6., vasárnap délután háromkor, a Hotel Plazában Ez egyszerűen a személyiségi jogaim megsértése. Hát ha egész nap ágyban akarok henteregni, miért nincs hozzá jogom? Ha Grandmére ezt akarná, és én becsörtetnék az Ő szobájába, és ráparancsolnék, hogy ne merüljön el az önsajnálatba, aztán leülnék prédikálni neki, fogadok, hogy nem tűrné. Szerintem azonnal hozzám vágna egy Sidecart. Minimum. De bezzeg rendben van, hogy Ő ezt teheti VELEM! Becsörtet a szobámba, és rám parancsol, hogy ne merüljek el az önsajnálatba. Most meg az arany nyakláncát lóbálja az orrom előtt. Akkora medál lóg rajta, mint Kövér Lulu feje, és ékkövekkel van kirakva. Ilyen cuccot 50 cent vagy más hip-hop énekesek viselnek szabad estéiken a konditeremben, vagy amikor a haverokkal lógnak. - Van fogalmad róla, mit látsz, Amelia? – kérdezte Grandmére. - Ha hipnotizálni próbálsz, hogy ne rágjam a körmöm, akkor nyugodtan felejtsd el! Doktor Moscovitz már próbálta. Grandmére ezt meg sem hallotta. - Amelia, amit magad előtt látsz, a genoviai történelem felbecsülhetetlen értékű ritkasága. A névadódé, Szent Ameliáé, Genovia védőszentjéé volt. - Bocsi, Grandmére – vágtam közbe -, de én Amelia Earhart, a rettenthetetlen női pilóta után kaptam a nevem. Grandmére felhorkant: - Szamárság! Szó sincs róla! A nevedet Szent Amelia után kaptad, és kész! - Ne haragudj, Grandmére, de a mama határozottan azt mondta nekem… - Engem a legkevésbé sem érdekel, hogy a te anyád mit mondott neked! A nevedet Genovia védőszentje után kaptad, vita nincs! Szent Amelia 1070-ben született, egyszerű parasztlány volt, aki nagyon szerette a családja kecskenyáját őrizni. Terelés közben régi genoviai népdalokat énekelt, és a hangja a legenda szerint csodálatosan tiszta és csengő volt. Össze sem lehetett hasonlítani azzal a Christina Aguilera nevű szörnyűséges perszónával, akiért annyira odavagy. 152

Nana. Hát ezt meg honnan tudja? Már akkor is élt? Christina Aguilera hangja meg legalább hétoktávnyi terjedelmű. Vagy valami ilyesmi. - Amelia tizennégy éves volt, amikor egy szép napon szokás szerint a kecskenyájat őrizte az itáliai-genoviai határon. Észrevette, hogy a közeli kiserdőben a nem messze fekvő kastélyban lakó itáliai herceg és fizetett zsoldosai rejtőzködnek. Gyorsan és nesztelenül, mint kedves kecskéi, Amelia közelebb lopózott, és kihallgatta, hogy a gonosztevők milyen elvetemültségre készülnek szeretett hazája ellen. A herceg úgy tervezte, hogy az éj leple alatt beveszi a genoviai palotát, foglyul ejti népét, és ezzel saját tetemes méretű birtokai gyarapítja. A gyors eszű leány visszasietett nyájához. A nap már lemenőben volt, Amelia tudta, hogy nem érne vissza a faluba, hogy hírt vigyen a falubelieknek a herceg ördögi tervéről, mielőtt az elindul csapatával. Ezért aztán inkább panaszos népdalokat énekelgetett, és úgy tett, mintha észre sem venné a kicsivel odébb táborozó marcona katonákat… Ekkor történt a csoda – folytatta Grandmére. – Amelia andalító hangjától a gonosz zsoldosok egytől egyig álomba merültek. És amikor végre maga a herceg is mély álomba merültek. És amikor végre maga a herceg is mély álomba zuhant, Amelia odalépett mellé, fogta a kis fejszét, amelyet mindig magánál tartott, hogy a szeretett kecskéi szőrébe akadó szederágakat levagdossa, és suhintással levágta az itáliai herceg fejét, majd magasra emelte a hirtelen felébredő hadsereg szeme láttára. „Legyen ez figyelmeztetés mindenki számára, aki imádott Genoviámat megcsúfolni merészeli”, kiáltotta Amelia, és meglóbálta a fejet. A zsoldosok szörnyen megrémültek, mert azt hitték, ez a kicsi és szemre gyönge lány azon harcosok sorába tartozik, akikkel meg kell ütközniük, ha genoviai földre teszik a lábukat. Gyorsan összeszedelőzködtek hát, és hagyatthomlok visszamenekültek oda, ahonnan jöttek. Amelia pedig hazatért a faluba, és bizonyítékul magával vitte a levágott fejet. Úgy üdvözölték, mint a haza megmentőjét, és boldogan élt, amíg meg nem halt. Grandmére kipattintotta a medálja zárját. Kinyílt a medál, és feltárult a belseje… - Ez itt – mondta drámai hangon Grandmére – Szent Amelia 153

testének egyetlen maradványa. Belenéztem a medálba. - Aha – mondtam. - Ne félj, Amelia – biztatott Grandmére. – Fogd meg bátran! Ez a jog amúgy is csak a Renaldo uralkodócsaládot illeti meg! Használd ki! Kinyújtottam a kezem, és megérintettem azt az izét a medálban. A kinézete és a tapintása is olyan volt, mint egy kőé. - Izé… nagyon kösz, Grandmére – mondtam neki. – Miből gondolod, hogy jobban fogom magam érezni, ha megfogok valami szent követ? - Amelia, ez nem kő! – utasított rendre Grandmére felháborodva. – Ez itt Szent Amelia megkövesedett szíve! PFUUUUUUUUUUJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJ!!!!!!!!!!! EZÉRT tört rám Grandmére??!! EZT akarta mutatni??!! ÍGY próbál engem jobb kedvre deríteni??!! Hogy a kezembe nyomja valami múmia megkövesedett szívét??!! MIÉRT NEM LEHET NEKEM IS NORMÁLIS A NAGYANYÁM, AKI ELVISZ FORRÓ, TEJSZÍNHABOS CSOKOLÁDÉT INNI A JÉGKUNYHÓBA, HA ROSSZ KEDVEM VAN? Nem, nekem csak

olyan jut, aki megkövesedett szerveket mutogat nekem, hogy felviduljak… Na jó, értem én. Értem, hogy egy olyan nő után kaptam a nevem, aki elképesztően hősi tettet hajtott végre, és megmentette a hazáját. Értem, mi volt Grandmére szándéka: szerette volna Szent Amélia bátorságát önteni belém a Lanával készülő holnapi mérkőzés előtt. De sajnos, fordítva sült el a terve, mert az az igazság, hogy Szent Ameliában és bennem a világon SEMMI közös sincsen. Kivéve talán, hogy mindketten szeretjük a kecskéket. Nekem nincsenek különleges képességeim. Igaz, Rockyt el tudom hallgattatni az éneklésemmel, ha sír, de ettől még senki nem fogja követelni a szentté avatásomat. Egyébként azt is kétlem, hogy Szent Amelia pasija merészelt volna olyasmit mondani, hogy „nem fogok örökké várni”. Főleg, ha látta volna nála azt a fejszét. Annyira hervasztó ez az egész! Könyörgöm, a saját nagyanyám se hiszi, hogy le bírom győzni Lanát isteni segítség nélkül! Hát nem rendes tőle? Szuper. Na, ideje hazamenni. 154

Szeptember 6., vasárnap este kilenc, itthon Hűűűű, de jó itthon! Olyan, mintha nemcsak két napig lettem volna távol, hanem SOKKAL TOVÁBB. Komolyan. Úgy érzem. Legalább egy éve nem hevertem a saját ágyamon a tiszta erőből doromboló Kövér Luluval a lábamnál! Most viszont itt vagyok, Lash dalol fülembe édesen, és hála istennek nem kell Rocky panaszos bőgését hallgatnom, mert a mama leszoktatta arról, hogy csak azért bőgjön, hogy odafigyeljenek rá. Állítólag Mamó és Papó gondjaira bízta, ő meg Mr. Gianinival lelépett a helyi bevásárlóközpont parkolójában tartott old timer autóbemutatóra. Ez volt ugyanis az egyetlen rendezvény, amit kulturális eseménynek lehetett nevezni az elmúlt hét végén Versailles-ban. Amikor hazaértek – négy órával később -, Mamó és Papó még mindig pontosan ugyanott ült (a tévé előtt, természetesen, és Amerika legviccesebb magánvideóinak kétszázadik ismétlését nézték), Rocky pedig édesen aludt. Mamó csak ennyit fűzött a dologhoz: - Derék jó szuflája van neki, annyit mondhatok! Mama szerint Mr. Gianini igazi hős, és ha eddig kételkedett volna a szerelmében, akkor most megbizonyosodhatott róla, mert senki más nem lett volna hajlandó ennyi méltányosságot eltűrni csakis az ő kedvéért. Egyebek közt fel kellett ülnie Papó traktorjára is. (Mr. Gianini azt mondta, sosem ült még traktoron, legfeljebb jégsimítógépen egy Rangers hokimeccs előtt). Mr. Gianinira egyébként a legmélyebb benyomást az Indianapolis Nemzetközi Repülőtérről bevezető út mellett látott táblák tették, amelyek arra szólították fel az arra haladókat, hogy bánják meg bűneiket, és így megmenekülhetnek a kárhozattól. Sajnálattal értesültem tőle, hogy a Versailles-i Takarékbankról levették a HA A BANK ZÁRVA VAN, CSÚSZTASSA BE A PÉNZT AZ AJTÓ ALATT feliratot. Pedig az volt a kedvencem. Nagyon meg voltam elégedve, amikor kiderült, hogy minden tanácsomat megfogadták, és távol tartották Rockyt a cséplőgépektől, a rézfejű viperáktól és Mancitól, Mamó kecskéjétől. A mama ugyan tett valami halk megjegyzést arról, hogy talán fölösleges volt 155

háromóránként rájuk telefonálnom, és bejelentenem, hogy a meteorológiai jelentések szerint a radarok a környéken sehol nem jeleznek hurrikántevékenységet, de azért Rocky nevében is megköszönte testvéri aggodalmamat. Később, amikor Mr. Gianini már a bőröndjeiket próbálta begyömködni a helyükre a galérián, megkérdeztem a mamát, vajon sikerült-e fölkeresnie Wendell Jenkinst. - Ugyan minek? – kérdezte. - Hát, mert… szerelmes voltál belé! - Persze – mondta -, húsz évvel ezelőtt. - Oké – vágtam közbe -, de a papába meg tizenöt évvel ezelőtt voltál szerelmes, és még most is találkoztok! - Mert van tőle egy gyerekem – felelte, és furcsán nézett rám. – Mia, hidd el, ha te nem lennél, nekem meg apádnak valószínűleg már semmi közünk nem lenne egymáshoz. Mindketten túlléptünk már ezen, mint ahogy Wendell is nyilván túllépett. Ha nem találkoztam volna Frankkel, talán sajnálnám, hogy szakítottam Wendellel vagy apáddal. De szerencsére álmaim pasija lett a férjem, ezért teljes nyugalommal válaszolhatom a kérdésedre, hogy nem, eszembe sem jutott fölkeresni Wendell Jenkinst az elmúlt hét végén. Ööö… hát ez… nem is tudom. Olyan megható. Mármint hogy Mr. Gianini a mama álmainak pasija . remélem, ezt ő is tudja. Tisztában van vele, mennyire szerencsés. Mert az a gyanúm, elég sok nő szaladgál a világban, aki a papámat tartaná álmai pasijának, csak azért, mert gazdag és mert herceg, olyan nő viszont elég kevés lehet, aki arra várt, hogy végre összejöjjön egy szegény, flanellinges, doboló matektanárral. Pedig a mamám ilyen. Szóval, ez olyan megható. Meg az is, hogy mindketten összejöttünk álmaink pasijával… Leszámítva, hogy az enyém rögtön szakít velem… Komolyan, létezik az, hogy álmaim pasija egyszerűen kijelenti, nem fog rám örökké várni??!! Szerintem az a MINIMUM, hogy álmaim pasija igenis hajlandó várni rám, akár örökkön-örökké! Vegyük csak például Tom Hankset a Számkivetettben, ő is várt Helen Huntra! NÉGY EGÉSZ ÉVIG! Jó, az igaz, nem nagyon volt más választása, mert egyetlen árva 156

csaj nem volt a lakatlan szigeten, de akkor is… Különben, mikor hazaértem, Michael üzenete várt a rögzítőn. Majdnem pontosan ugyanaz volt, mint amit a Plazaban hagyott. Kérte, hogy hívjam vissza. És amikor bekapcsoltam a komputert, egy e-mailt találtam tőle: hívjam vissza. Kizárt dolog. Dehogy hívom vissza! Azért, hogy kirúgjon??!! JUUUUJJJJ! Meg e-mailezik valaki! Bárcsak Michael lenne! Bárcsak ne Michael lenne! Bárcsak Michael lenne! Bárcsak ne Michael lenne! Bárcsak Michael lenne! Bárcsak ne Michael lenne! ROMANCI: Hali! Én vagyok! KÁLULU: Szia, Tina. ROMANCI: Csak meg akartam köszönni a pénteki bulit! Király volt! KÁLULU: Nincs mit. ROMANCI: Mi baj van? KÁLULU: Semmi. ROMANCI: Dehogynem. BIZTOS van! Még egyetlen felkiáltójelet sem írtál! Mi bánt? Megvolt már az Őszinte Beszélgetés Michaellal?

Néha az az érzésem, hogy Tina távolba lát. KÁLULU: Igen. Figyelj, Tina, ISZONYÚ volt. Totál lesöpörte a javaslatomat, azt mondta, felejtsem el a búcsúbált, és a Négy Évszakot meg nem engedheti meg magának. Egyáltalán nem volt olyan rendes, mint Borisz. Sőt, azt is mondta, hogy nem fog rám örökké várni!!!!!!!!!!!!

157

ROMANCI: Ne!!!! Ezt nem mondhatta!!! KÁLULU: De! igenis ezt mondta! Nem tudom, mit csináljak. Egy világ dőlt össze bennem. Azt hiszem, MÉGIS LANÁNAK VOLT IGAZA! ROMANCI: Mia, ez lehetetlen! Szerintem félreértetted. KÁLULU: Hidd el, hogy nem! Michael AZT akarja, és nem fog örökké várni arra, hogy mikor szánom rá magam! Tényleg nem hiszem el. És tudod, végig abban a hitben éltem, hogy ő álmaim pasija!!! ROMANCI: Mia, Michael TÉNYLEG álmaid pasija! De az, hogy megtaláltad életed nagy szerelmét, még nem jelenti, hogy a kapcsolatotokat sosem fogják problémák nehezíteni! KÁLULU: Nem? ROMANCI: Istenem, hát persze hogy nem! A romantikus harmóniához vezető út telis-tele van kátyúkkal és buktatókkal! Sokan azt hiszik, ha egyszer megtalálták azt, aki nekik rendeltetett, onnantól kezdve minden megy magától. De ez távolról sincs így! A jó kapcsolatok megőrzésén kemények kell dolgozni, és ez mindkét féltől komoly áldozatokat kíván. KÁLULU: Akkor… mit csináljak? ROMANCI: Hát… azt nem tudom. Hogyan váltatok el? KÁLULU: Hogy is? Lars dörömbölni kezdett az ajtón, hogy ideje hazamenni… aztán… azóta nem is beszéltem Michaellal. ROMANCI: És akkor most velem e-mailezgetsz? Ragadd meg a telefont ezerrel, és máris hívd fel Michaelt! KÁLULU: Gondolod? ROMANCI: Nem gondolom, tudom! Mondd meg neki, mennyire szereted, meg azt is, mennyire nehéz most neked, és mennyire

158

rosszul esett neked, amit mondott. Szóval BESZÉLJ vele! Ne feledd, ez a titka mindennek! KÁLULU: Jó. Hát ha azt mondod, hogy ez segít… akkor… NŐERŐ: Helló, Mia! Holnap van a nagy nap! Felkészültél? KÁLULU: Lilly, hol voltál? A szüleid kerestek! Remélem, nem megint az apácákat szívattad? Tudod, hogy McLinsky őrmester is megmondta, hagyd békén őket! NŐERŐ: Közlöm veled, kedves kisasszonyka, hogy az egész napomat RÁD áldoztam! Időt, fáradtságot nem kímélve csakis a TE érdekedben munkálkodtam lankadatlanul! Biztos helyről szereztem olyan információkat, amelyek birtokában holnap tarolni fogsz! Kezedben lesz az adu ász! Amúgy persze majd rövidesen sort kerítek az apácákra is. Azok ott a zárdában rosszban sántikálnak, hidd el nekem. KÁLULU: Lilly, miről beszélsz? Miféle információkról? A papád azt üzeni, sétáltasd meg Pavlovot! NŐERŐ: Már megtörtént. Ja! Összevesztetek a bátyámmal? KÁLULU: MIÉRT???!!! KÉRDEZETT RÓLAM???!!! NŐERŐ: Hát akkor ezt válasznak tekintem. Igen, kérdezte, mit tudok rólad. De én most azt szeretném, ha bármilyen személyes ellentéted van is a bátyámmal, VERD KI A FEJEDBŐL! A legjobb formádban kell lenned holnap a vitára! Feküdj le korán, szerintem most rögtön… és majd reggelizz jó bőségesen! És ne gondolj semmi rosszra! Holnap rövidített negyedik óra lesz, utána iskolagyűlés és vita a tornateremben. A szavazásra rögtön ebéd után kerül sor. NEM AKARLAK NYOMASZTANI, de ha nem teszel ki magadért a vitában, akkor minden, amit eddig csináltunk – a plakátok, a kapcsolatépítés, a megjelenés a focimeccsen, szóval az összes erőfeszítés – hiába volt! KÁLULU: MÉG HOGY NEM AKARSZ NYOMASZTANI!!! Lilly, semmi mást nem csinálsz!!! Te is és mindenki más is! Azt az

159

országot, amelyet egy nap kormányozni fogok, pillanatokon belül kipenderítik az EU-ból. A nagyanyám egy réges-rég halott szent megkövesedett szívét nyomta a kezembe! A pasim csak AZT akarja. Már arra sincs szükség, hogy a kistestvéremnek énekeljek… NŐERŐ: MIT akar a bátyám??!! KÁLULU: Jajistenkém! kicsúszott a számon… NŐERŐ: DE KINYÍRLAK!!!

NEM

Nem

akartam

CSINÁLHATOD

megmondani,

ELŐBB,

MINT

csak ÉN!!!!

KÁLULU: Nem is csinálom. Még. Nem érted, hogy Ő AKARJA? NŐERŐ: Oké. Akkor mi a bajod? MINDEN pasi AZT akarja, ezt már megtanulhattad volna! Mondd meg neki, hogy hűtse le magát. KÁLULU: Képtelenség! A bátyádnak nem mondhatom, hogy hűtse le magát! Michael férfi, mégpedig férfias férfi, akinek férfias igényei vannak. BRAD PITTNEK se mondanád, hogy hűtse le magát! Ugya? Mert Brad Pitt is férfias férfi, MINT MICHAEL. NŐERŐ: Oké, oké, bár szerintem a világon egyedül te tartod a bátyámat férfias férfinak… de mindegy. Ma este, ha lehet, ne ezen agyalj! Feküdj le korán, aludd ki magad alaposan, hogy friss legyél a holnapi vitára. És ne izgulj! Mondtam, hogy tarolni fogsz! KÁLULU: LILLY!!! VÁRJ!!! KÉPTELEN VAGYOK RÁ!!! ÚGY ÉRTEM, A VITÁRA!!! INDULJ TE HELYETTEM!!! ÚGYIS TE AKARSZ ELNÖK LENNI!!!!!!! ÉN UTÁLOK A NYILVÁNOSSÁG ELŐTT BESZÉLNI!!! FÉLEK!!! EGYETLEN HÍRES GENOVIAI NŐ SEM VOLT JÓ A KÖZSZEREPLÉSBEN!!!! CSAKA BITORLÓK MEGGYILKOLÁSÁBAN VAGYUNK JÓK!!! LILLY!!!!!! NŐERŐ:

(vége)

ROMANCI: Mia, ha ez vigasztal, SZERINTEM is tarolni fogsz holnap… KÁLULU: Kösz, Tina, de most mennem kell. Mindjárt rosszul leszek.

160

Szeptember 7., hétfő, hajnali egy óra Képtelen vagyok rá. KÉPTELEN. Iszonyatos hülyét fogok csinálni magamból mindenki előtt… Miért mentem én ebbe bele?

Szeptember 7., hétfő, hajnali három óra Ez egyszerűen nem ér. Nem szenvedtem már így is épp eleget? Miért kell még ezt a megaláztatást is elviselnem az egész suli előtt?

Szeptember 7., hétfő, hajnali öt óra Mi a fenének kell Kövér Lulunak a fejemen aludnia?

Szeptember 7., hétfő, reggel hét óra Azt hiszem, meghalok.

161

Szeptember 7., hétfő, az osztályban Komolyan, azért ha jobban belegondolunk, totál fölöslegesen görcsölök. Ha tíz-húsz év múlva úgyis vége a világnak, mert kifogy minden kőolaj, akkor tényleg mire ez a vergődés? Na és a sarki jégsapka olvadása? Ha ez bekövetkezik, New York úgyis eltűnik a föld színéről. Na és a yellowstone-i szupervulkán? Na? Akkor jön a jó kis nukleáris tél!!! És akkor még a gyilkos algákról nem is beszéltem. Ha a tengeri csigáim továbbra sem mozgatják a fülük botját se, az egész mediterrán tengerpartnak annyi. Csak idő kérdése, és az egész világ minden tengerfenekét Caulerpa taxifolia fogja borítani. Az élet összes jelenlegi formája megszűnik, és tengeri kaja se lesz többé… se rák, se tintahalak és a lazacok is… meg minden más tengeri herkentyű. Csak a gyilkos alga marad. Ha mindezt figyelembe vesszük, nem szánalmasan jelentéktelen az egész Lanával folytatott versengésem?

Szeptember 7., hétfő, tesi Vajon miért pont MA kellett elkezdeni a röplabdatananyagot? Annyira béna vagyok belőle! Képtelenség, hogy a csukló belső oldalával kell megütni azt a nyavalyás labdát… úgy fáj! Tele leszek kék-zöld foltokkal. Nem nagyon díjazom Mrs. Potts viccét sem, aki azt találta ki, hogy Lanát és engem jelölt ki csapatkapitánynak. A dolog rögtön a Menők és a Lúzerek egymás elleni meccsévé alakult. Lana kiválasztotta Thrishát és a többi rémületes barátnőjét, én meg Lillyt és az összes többi kétbalkezest, mert úgyis tudtam, hogy Lana semmiképp se választotta volna őket. Én nem akartam, hogy úgy érezzék, ki vannak hagyva a buliból, mert ha valaki, hát én tudom milyen az, ha az embert utoljára választják egy csapatba. A világ legkínosabb érzése. Ott áll a csapatkapitány, rápillant az emberre, aztán a tekintete továbbvándorol, és TOTÁL levegőnek néz! Lana persze nyert a pénzfeldobásnál is, ő szervált először, és tiszta 162

erőből hozzám vágta a labdát. Nem vicc. Még az a szerencse, hogy lebuktam, máskülönben eltalált volna! Nem érdekel, ha Mrs. Potts szerint ez a dolog lényege. Mintha még nem hallott volna arról a rengeteg röplabdás sérülésről! Minden évben előfordul egy csomó! Ki a fene akarja, hogy kiüsse a szemét egy röplabda??!! Persze, egyetlen csapattársam sem rohant, hogy visszaüsse a labdát, mert NYILVÁN MIND pontosan tisztában vannak a röplabda okozta sérülések statisztikáival. Ugyanúgy, ahogy én. Mondanom sem kell, hogy elvesztettük az összes meccset. Lana most Ramón Riveras focigatyájában grasszál az öltözőben, és azzal henceg, milyen ISTENIEN szórakoztak a hét végén, a meccs után. Úgy hallom, vitorlázni mentek Manhattan körül Lana papájának jachtján. Ez olyasmi, amire úgysem lesz lehetősége, ha a sarkvidéki jégsapka elolvad, mert Manhattan úgyis megszűnik és víz alá süllyed… remélem, legalább értékelte a helyzetet. Bár nem nagyon hiszem, mert azt mondta, azzal szórakoztak, hogy söröskupakokat hajigáltak a vízbe és nézték, ahogy a sirályok rájuk csapnak, mint valami csemegére. Nem nagyon lehet Lanára ráfogni, hogy környezettudatos lenne, ha fel sem merül benne, hogy a söröskupaktól könnyen megfullad egy viszonylag kevéssé intelligens sirály vagy hal. Azt meséli, utána az apja elvitte őket a Vízpart Klub étterembe, ahová én is borzasztóan vágyom. Bár hamarosan úgyis bezár, ha nem tesznek valamit a gyilkos alga rohamos terjeszkedése ellen, ami a világ összes tengeri növényét megfojtja. Erősen kétlem azt is, hogy Lana akár egyetlenegyszer is gondolt volna arra, mi van az óceán felszíne ALATT. Csakis azzal törődik, mi van FELETTE. Illetve azzal, hogy áll neki az új bikinije. Sajnos, láttam. Tanga fazonú. Férfiasan be kell vallanom, hogy gusztustalanul jól áll neki. Ettől persze még nem lesz jobb ember.

Főbe kéne lőnöm magam. 163

Szeptember 7., hétfő, geometria Még két órám van addig, amikor az egész suli nyilvánossága előtt hülyét csinálok magamból. Közvetett bizonyíték = olyan kezdő állítás, amely ellenmondáshoz vezet Az ellentmondás jelzi, hogy a feltételezés hamis, és a kívánt végkövetkeztetés igaz. Mivel Lana csinos, tehát biztos jó is. Mivel minden, ami szép, az jó is. HAMIS, HAMIS, HAMIS, HAMIS! A gyilkos alga szép, de egyúttal halálos is. Posztulátum (kiindulási feltétel): olyan állítás, amelyet bizonyítás nélkül igaznak fogadunk el. Nagy biztonsággal posztulálhatom, hogy ma a Lana elleni vitát elvesztem. Az az érzésem, hogy kezdek belejönni ebbe a geometriahülyeségbe. Istenem, de fura lenne, ha egész idáig azt hittem volna, hogy az egyik tárgyból jó vagyok, a másikból meg rossz, és hirtelen kiderül, hogy igazából a másikból vagyok jó és az egyikből rossz!!! De hát… én nem akarok matematikus lenni felnőttkoromban! Én ÍRÓ akarok lenni! Én az ÍRÁSBAN akarok jó lenni! Nem pedig geometriából! Rendben, abból sem akarok rossz lenni… csak mégsem vágyom arra, hogy megnyerjem az összes geometria – versenyt, és mindenki az én nyakamon lógjon, hogy „Mia! Mia! Oldd meg helyettem ezt a példát!” Az olyan uncsi volna. 164

Szeptember 7., hétfő, angol Még egy órám van addig, amikor az egész suli nyilvánossága előtt hülyét csinálok magamból. Nézd már! Mit képzel ez magáról? Csak azért, mert Samantha Chang fehérneműje van?! Ja! Tisztára odavan magától! Rá van írva! Fogadok, hogy nem is kéne neki szemüveg! Szerintem csak azért hordja, hogy elterelje a figyelmet a ronda, hunyorgó malacszeméről! Tuti. Meg ez a deszkás nadrág…. Apám… Tavalyi ócskaság… szerintem. MIA! REMÉLEM, KELLŐEN FÖL VAGY TUNINGOLVA!!! Bár nem úgy nézel ki! Igazság szerint olyan vagy, mint tesiórán. Mint akit kihánytak. Egyáltalán aludtál te VALAMIT az éjjel? Hogy a fenébe bírtam volna aludni, amikor tudtam, hogy ma az egész suli előtt elevenen megnyúznak? Úgy, mint azt a pasit az Őfelsége kapitányában. Senkit nem fognak elevenen megnyúzni. Hacsak nem Lanát. Mert le fogod őt mosni! Hidd el nekem! LILLY! Nem fogom! Nem tudok nyilvánosság előtt beszélni, ezt te is PONTOSAN tudod! És evolúciós szempontból nézve Lanának két előnye is van: a kinézete és a társadalmi hovatartozása, amit mi, többiek, rémesen irigyelünk. Miről beszélsz? Majd meglátod. Majd meglátod, hogy veszteni fogok! 165

Dehogy fogsz. Bevetem a titkos fegyvert. MI???? LELÖVÖD???!!! Nem, Tina, te tinó, nem lövöm le! Főleg nem a vita alatt! Csak van még egy aprócska kis meggyőző érvem, amit alkalomadtán – ha az iskolai szavazóközönség nem elég határozott – majd előhúzok… Persze csak akkor, ha úgy látom, Miának szüksége van rá. SZÜKSÉGEM VAN RÁ!!! SZÜKSÉGEM VAN RÁ!!! Türelem, fiatal barátaim. Lilly, KÉRLEK, ha tudsz valamit, muszáj elmondanod, mert meghalok! Csak őrlődöm itt az elnökválasztás, a bátyád meg a tengericsiga-ügy között… teljesen ki vagyok készülve! Mia! Martinez hív! Menj ki a folyosóra! Nyugi. Lélegezz mélyeket. Belégzés. Kilégzés. Akkor nem lesz semmi baj. Tudod, mint a jógán! Kösz, Lilly. Könnyű neked. Nem a TE álmaidat szaggatta szét!

166

Szeptember 7., a harmadik emeleti lépcsőn Tényleg, mit képzel ez magáról? Komolyan!!! Azt hiszi, azért, mert SZŐKE vagyok (na jó, seszínű, mint a mosogatólé, de akkor is…) és hercegnő, már rögtön HÜLYÉNEK is kell lennem? Ha ezt hiszi, akkor ezen a POSZTULÁTUMON MÉG SOKAT KELL FINOMÍTANIA!!! - Mia – kezdte Ms. Martinez, miután kirángatott a folyósóra, hogy „nyugodtan tudjunk beszélgetni”, persze, MINDENKI FÜLE HALLATÁRA…-, találkoztam az édesapáddal. Bejött hozzám pénteken, hogy beszéljünk a teljesítményedről. Mia, nekem fogalmam sem volt arról, hogy ennyire felzaklattak téged az órámon kapott jegyek. Szólhattál volna valamit… Na ne! Szerintem szóltam! Kértem, hadd írhassak javítót. Erre miért nem emlékszik, Ms. Martinez? - Tudod, hogy mindig megkereshetsz, bármi gondod akad… Na persze. Megkereshetem azzal is, hogy Justinnak túl kéne tennie végre magát a sérelmein, kibékülnie Britneyvel, mert ez a kis csetepaté már túl hosszúra nyúlt közöttük? Hát nem, nem hiszem. Ugye nem, Ms. Martinez?! Mert Ms. Martinez nem szereti a felszínes popkulturális utalásokat! - Tudom, hogy szigorúan osztályozok, Mia. Nem olyan rossz jegy az a négyes, főleg nálam nem. Ebben a félévben még csak egyetlen ötöst adtam… Hát tudom. Tudom, mert láttam. Mégpedig Lilly fogalmazására! - Csakis azért nem éreztem helyén valónak, hogy ötöst adjak neked, mert továbbra is úgy vélem, nem hozol ki mindent magadból. Sokkal több van benned, Mia. Tehetséged van az íráshoz, de fegyelmezned kell magad, és olyan témákhoz alkalmazkodnod, amelyek kicsit lényegesebbek, mint például Britney Spears. Hát PONTOSAN ez a baj ezzel az iskolával. Az emberek itt nem képesek átlátni, MENNYIRE lényeges téma Britney Spears! Ő olyan érzékeny humán jelzőberendezés, amely mindig pontosan jelzi az ország hangulatát. Ha Britney valami botrányt kavar, mindenki azonnal izgatottan a bulvárlapok után kap. Britney mindenki számára nyújt valamit. Igen, mások talán a gyilkosságokat, a természeti 167

katasztrófákat és egyéb szörnyűségeket keresik a híradásokban. Aztán egyszerre csak jön ő, lesmárolja Madonnát az MTVvideóklipdíjkiosztó ünnepségen, és ettől valahogy minden olyan jelentéktelenné válik. Azt hiszem, a felháborodás kiülhetett az arcomra, mert a következő pillanatban Ms. Martinez riadtan kérdezte: - Mia! Nincs semmi bajod? Nem válaszoltam semmit. Mégis MIT mondhattam volna? Remek. Már becsöngettek negyedik órára. Ha beérek, Mademoiselle Klein azonnal beírja a késést. Nem mintha érdekelne. Ugyan mi egy késés ahhoz képes, ami pontosan háromnegyed óra múlva fog történni az EGÉSZ SULI előtt?

168

Szeptember 7., hétfő, francia Már egyetlen óra sincs addig, amikor az egész suli nyilvánossága előtt hülyét csinálok magamból. HOL VOLTÁL???!!! KIMARADTÁL MINDENBŐL!!! Ugyan miből? Miről beszélsz, Shameeka? VÁRJ CSAK! … körülvettétek Perint és elkántáltátok neki, hogy TOLD LE A GATYÁD??!! Jaj, dehogy! Mademoiselle Klein mindenkivel felolvastatta a fogalmazását, és a nevünket kellett mondanunk előtte, például nekem „Mon histoire, par Shameeka”, és amikor Perinre került a sor, a kkor fölállt, és rákezdte: - Mon histoire, par Perinne. – Mire Mademoiselle Klein közbevágott: - Mármint Perin. - Nem, Perinne – mondta Perin. - Dehogynem Perin. Perin a hímnemű alak, Perinne a nőnemű. Természetesen a hímnemű alakot kell használnod, mivel fiú vagy. - Tudom, hogy a Perinne a nőnemű alak – felelte Perin. – MIVEL LÁNY VAGYOK. PERIN LÁNY???!!! TE JÓ ISTEN!!! Szegény! Jaj de kínos! Úgy értem, hogy Mademoiselle Klein azt hitte róla, hogy fiú. És ezt még be is vallotta… Persze, nem tehetett mást… És mi történt utána? Mit csinált Mademoiselle Klein és mit csinált Perinne? Mit csinált, mit csinált, hát elnézést kért. Mi mást csinálhatott volna? Szegény Perinne meg olyan vörös lett, hogy majd fölgyulladt. Annyira sajnáltam! Jól van, Shameeka, majd meghívjuk, hogy üljön az asztalunkhoz ebédnél. Láttam, hogy egész múlt héten egymagában ücsörgött, annak a pasinak a közelében, aki utálja, ha kukoricát tesznek a csilibe. Szerintem biztos jólesne neki, ha közöttünk ülhetne. 169

Ez nagyon jó ötlet! Te olyan jó vagy ilyesmikben! Mindig tudod, mivel lehet másokat felvidítani! Olyan mitha… Milyen? Hát azt akartam mondani, hogy olyan, mintha valami jóságos hercegnő volnál… de rájöttem, hogy végül is TÉNYLEG hercegnő vagy! Hát persze, hogy tudod, mivel lehet másokat felvidítani! Tulajdonképpen ez a dolgod! Ja. Tulajdonképpen.

170

Szeptember 7., hétfő, az igazgatói irodában Megmondjam, mi az igazság? Az hogy még csak nem is érdekel. Nem is érdekel, hogy itt ülök az igazgatóiban. Sőt az sem, hogy Lana is itt ül mellettem, és gonosz pillantásokkal méreget. Az sem érdekel, hogy az oroszlánfejes címer egyetlen cérnaszálon fityeg a blézeremről. Az sem érdekel, hogy az egész suli ott ül a tornateremben, és várja, hogy megkezdődjön a választási vita. Vajon hol a határ? Ezt szeretném tudni. Mármint Lanánál. HOGY VAN KÉPE ILYESMIT CSINÁLNI??!! Az még hagyján, hogy engem piszkál folytonosan, de az már nem, hogy olyanokat is, akik teljesen védtelenek! Például szegény Perinne. AKI CSAK MOST JÖTT AZ ISKOLÁNKBA! Ha azt képzeli, hogy tétlenül nézem, amint valakit kigúnyol, hát akkor sajnos nagyot téved! Illetve, mostanra már nyilván belátja, hogy nem nézem tétlenül, mivel most is a kezemben szorongatom egy hajfürtjét. Bár azt hiszem, ez nem is az ő haja. Kék szalaggal font műcopfot erősített a sajátjához, hogy kellően hangsúlyozza szoros kötődését az Albert Einstein Gimnáziumhoz! Ez mindjárt azt is megmagyarázza, miért maradt olyan könnyen a kezemben, amikor nekirontottam azzal, hogy most aztán szálanként tépem ki a haját a hülye fejéből. Ez után történt, hogy azt mondta, törődjek a magam dolgával, és letépte a blézeremre varrt oroszlános AEG-címert. Mindegy. Remélem, akkor is fájt neki. Csak az a kár, hogy nem tudja, micsoda mázlija van. Valószínűleg sokkal több kárt tettem volna benne, ha Lars és Perinne le nem fognak. Perinne-ről ugyan kiderült, hogy lány, de ahhoz képest meglepően erős. És nagyon jó modorú. Amikor Gupta elráncigált az igazgatói irodába, utánam szólt: - Köszönöm, Mia! És lehet, hogy ebben tévedek, mert az agyamat még vörös köd 171

borította, de mintha páran tapsoltak volna a közelben. Na persze, Guptában fel sem merült, hogy esetleg Lana a hibás valamiben… Ugyan! Azt hiszi, hogy pusztán „idegességből” rontottam neki! Mert ideges vagyok a vita miatt! Tényleg, mennyire igaza van! Persze, ideges voltam. Annak SEMMI köze nem volt hozzá, hogy franciaóráról kifelé jövet Lana elsétált Perinne mellett, odahajolt hozzá és így szólt. - HERMAFRODITA. Annak se, hogy én erre azt mondtam Lanának, fogja be a mocskos száját. Annak se, hogy Lana válaszul letépte az oroszlános AEG-címert a blézeremről. Gupta már csak azt látta, hogy én, teljesen ösztönösen, cibálni kezdtem Lana haját és lerántottam a műcopfját. Azt mondta, örüljek, hogy nem kapok ott helyben felfüggesztést. Azt is mondta, csak azért nem, mert tudja, mennyi probléma van nálunk otthon mostanában. (TESSÉK??!! MIRŐL BESZÉL??!! A TENGERI CSIGÁKRÓL? ARRÓL, HOGY BÉBIBUZI VAGYOK? HOGY A PASIM AZT VÁRJA TŐLEM, ÉS HA NEM TESZEM, KIRÚG? VAGY MIRŐL??!!) Szerinte sokkal helyesebb volna, ha Lana meg én civilizált módon intéznénk el a nézeteltéréseinket, nem pedig úgy, hogy ordítva tépjük egymás haját a második emeleti folyosón. Azt is mondta, ideje végre elkezdeni a választási vitát. - Mia, volnál szíves abbahagyni a naplóírást, és arra figyelni, amit mondok? Ciki. Vajon mit gondol, miről írok? Rajongói élményeimet a Csillagok háborújáról? Lana persze röhög. Ha tudná, hogy a nevemet olyasvalaki után kaptam, aki fejszével vágta le az ellensége fejét, akkor nyilván nem röhögne ilyen hangosan.

172

Szeptember 7., hétfő, a tornateremben Úristen, hogy jutottam én idáig? Mibe keveredtem? MINDENKI itt van. Az Albert Einstein Gimnázium ÖSSZES osztálya és ÖSSZES tanulója, mind az ezer itt ül velem szemben, és engem néz. NÉZ? BÁMUL RÁM! Másra ugyanis nem tud, legfeljebb Lanára, a két emelvényre meg egy cserepes növényre, amit nyilván azért raktak ide, hogy otthonosabbá tegyék a helyszínt… vagy azért, hogy oxigénnel lássanak el, ha elájulok. Gupta meg úgy áll a kettőnk összecsukható széke között, mint egy bokszbíró. Jó, hogy itt ez a cserepes növény, legalább lesz hova hánynom. Gupta csak nyomta a rizsát arról, hogy ez csak egy baráti hangú vita a szavazók érdekében, akik megtudhatják belőle, milyen nézeteket képviselünk Lanával a döntő kérdésekben. Baráti. Ez jó. Nyilván ezért van még mindig a kezemben Lana műcopfja. És mi az, hogy döntő kérdések? MIFÉLE DÖNTŐ KÉRDÉSEK? NEKEM SENKI NEM MONDTA, HOGY ITT DÖNTŐ KÉRDÉSEK VANNAK!!! Ott ül az első sorban Lilly, a kameráját egyenesen rám szegezi, és ott ül vele Tina, Borisz, Shameeka és Ling Su… és, jaj, de rendes… mellettük Perinne is, és föltartott hüvelykujjal biztatnak. Lilly mutogat valamit… Mit akar vajon? Csak nem akarja máris bevetni a titkos fegyvert? Most? Hiszen el sem kezdődött még a vita! Mi a fenét mutogat? Miért nyitja-zárja a két tenyerét? Aha, értem már! Azt akarja, hogy húzzam ki magam, és hagyjam abba a naplóírást. Jó vicc, Lilly… én… Atyaisten… ez az illat… megismerem! Chanel No.5. Egyetlenegy valaki használ Chanel No. 5-öt az ismerettségi körömből… vagyis nem használ, hanem locsolja magára, amiből már kilóméterekkel távolabb érezni a jelenlétét. MI A NYAVAJÁT KERES ITT??!! Ez nem lehet igaz. MIÉRT?! Miért engedik a gyanútlan tanulók rokonságát az iskola területén kedvükre kószálni? Fele annyi bajom se lenne, ha valami tisztességes biztonsági őrt alkalmaznának ebben az iskolában, és távol tartanák a nemkívánatos szülőket és 173

nagyszülőket… Jaj, ne! Még a papám is! És Rommel. Nem vicc. A nagyanyám elhozta a KUTYÁJÁT a diákönkormányzati elnökválasztás vitájára. Meg egy egész hadseregnyi újságírót. Szent ég! Csak nem LARRY KING az ott??!! Remek. Most már nem hiányzik más, csak hogy a mama is feltűnjön Rockyval együtt, és akkor az egész gyűlés átalakulhat Thermopolis-Gianini-Renaldo családi összeröffenéssé… Na tessék. Itt is van! Ott integet Rocky kezecskéjével a padsorok közül! Szia, Rocky! Örülök, hogy eljöttél! Örülök, hogy láthatod a nővérkédet, amint halálos ellensége kínos lassúsággal totálisan porig alázza és megsemmisíti! Jaj nekem… azt hiszem, kezdődik. HOL VAN MICHAEL MOST, AMIKOR A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGEM LENNE RÁ??!!

174

Szeptember 7., hétfő, a lányvécében Hát itt vagyok megint. A lányvécében. Végre valami új. Azt hiszem, jó darabig nem megyek ki innen. Hosszú, hosszú ideig… mondjuk soha többé. Az egész totál valószínűtlen volt. Gupta megkocogtatta ujjával a mikrofont. A padsorokban a mormogás egyszerre abbamaradt. Minden egyes tekintet ránk szegeződött. Ekkor Gupta üdvözölte a vita közönségét, külön köszöntötte Larry Kinget és stábját, majd beszélt a diákönkormányzat jelentőségéről, azon belül pedig az elnöki poszt fontosságáról. - A diákönkormányzat elnökségére két, egymástól nagyon különböző ifjú hölgy pályázik. Mindkettő roppant… öö, erős egyéniség. Remélem, nagyon figyeltek a jelöltek mondandójára, arra, mit szándékoznak tenni az iskolai élet javítására, végül az elhangzottak alapján állapítjátok meg, melyikük alkalmasabb az elnökségre. Ezután – nyilván büntetésül a copflerángatásért – Gupta Lanát szólította elsőnek. A kitörő taps erejét, ami az emelvényre suhanó Lanát fogadta, csakis viharosnak nevezhetjük. Fülsüketítő „La-na! La-na!” kiabálás, fütty és lábdobogás töltötte be a tornatermet, ahol a hang a fémrácsok és gerendák miatt amúgy is gyorsan terjed. Lana tehát belekezdett szónoklatába. Úgy tűnik, hidegen hagyta, hogy vagy ezer kortársához és vagy hetven-nyolcvan felnőtthöz – az Albert Einstein Gimnázium konyhásokkal kiegészített tanári karához, a teljes családomhoz és egy csapat CNN-tudósítóhoz beszélt. Elég, ha annyit mondok, hogy arról beszélt, amit az ezerfőnyi diákság – vagy legalábbis nagyobb részük – hallani akart. Természetsen szót emelt a jobb minőségű ellátásért a menzán, a hosszabb ebédidőért és a kevesebb házi feladatért. Nagy tükröket követelt a női mosdókba, több sportfoglalkozást, felvételt a legjobb egyetemekre, ahová az Albert Einstein Gimnázium tanulói jelentkeznek, illetve diétás és kalóriaszegény árukat az ital- és édességautomatákba. Erősen ellenezte a főbejárat fölötti biztonsági kamera működését, és fogadkozott, hogy megválasztása esetén 175

lépéseket tesz a leszereltetésére. Biztosította az éljenző tömeget, hogy ha őt választják elnöknek, mindegyik ígéretét teljesíteni fogja… … én persze tudom, hogy ez képtelenség. Mert azok a biztonsági kamerák talán megsértik azoknak a személyiség jogait, akik az iskola előtt dohányoznak, és teliszemetelik a lépcsőt a gusztustalan csikkjeikkel, de alapvetően mégis védik az iskolát a vandalizmustól és a betörésektől. A menzát ellátó élelmezési vállalat pedig a környék összes iskolájába és kórházába szállít, mégpedig a lejobb minőségű kaját a legalacsonyabb áron, amit a három környező államban el lehet érni. Ha pedig az iskola igazgatósága beleegyeik az ebédidő meghosszabításába, azt csak az órák rövidítésével lehet megoldani. Az órák pedig már így is csak ötvenpercesek. És vajon honnan veszi a pénzt Lana a nagyobb tükrökhöz? Különben is, eszébe jutott-e egyáltalán, hogy: ha kevesebb házi feladatot kapunk, kevésbé tudunk felkészülni az egyetemi, főiskolai tanulmányokra; ha több sportfoglalkozás lesz, az azt jelenti, hogy kevesebb pénz jut majd a művészeti programok bővítésére; senkinek nem garantálják a felvételt a legjobb egyetemkre, még azoknak sem, akiknek a szüleik is oda jártak; az ital- és édességautomaták kiválasztásában a gyártók kínálata korlátoz bennünket. Nyilván nem. De ha igen, szerintem akkor sem érdekli. Sem őt, sem a szavazóit, mert mire Lana befejezte, ők már torkuk szakadtából visítottak, és tetszésük jeléül dobogtak a padsorok alján. Ramón Riveras fölállt, lekapta az egyenzakóját és párszor meglengette a feje fölött, hogy még tovább tüzelje a tömeget. Gupta a mikrofonhoz lépett. - Hát… köszönjük, Lana – mondta kissé rosszalló homlokráncolás kíséretében. – Most pedig halljuk Miát! Úgy érzetem, tüstént elhányom magam. Bár rejtély, mit tudtam volna kihányni, mert reggelire egy falat sem ment le a torkomon, és 176

összesen egy fél, Borisztól elkunyerált Mézes Müzlifalat, öt Lilly féle gumicukor, három szem Lars által adományozott Tic-tac meg egy Cola volt a gyomromban. De ahogy megindultam az emelvény felé – úgy remegett a térdem, hogy azt hittem, mentem összecsuklom -, valami történt. Nem tudom pontosan, mi. Azt sem, hogy miért. Talán a folytonos pfujjolás volt az oka. Vagy az, ahogy Trisha Hayes a bakancsomra mutogatott és gúnyosan vigyorgott. Vagy az, hogy Ramón Riveras tölcsért csinált a kezéből, és nem túl hízelgően kiabálta: „Felség! Felség!” Csak néztem a tengernyi arcot, és a hullámzó tömegben egyszer csak élesen láttam Perinne égő, kipirult arcát, amint ordítva szurkol nekem, és hirtelen mintha megszállt volna Rosagunde ősanyám, Genovia első hercegnőjének szelleme. Vagy védőszentemé, Szent Ameliáé, aki nyilván vadul suhogtatta fejszéjét a túlvilágon, és azt remélte, belém költözik a tudománya. Akárhogy is, bár továbbra is hányigerrel küszködtem, amikor az emelvényhez értem, eszembe jutott Grandmére károgása, nehogy véletlenül könyökölni merészeljek, és ebben a pillanatban olyasmire vetemedtem, amire még nem volt példa az Albert Einstein Gimnázium diákönkormányzati elnökválasztási vitáinak történetében: lekaptam a mikrofont az állványról, a kezembe fogtam, és az emelvény ELÉ mentem. Igen. Az emelvény elé. Nem volt, ami védje a testemet. Nem volt hová elbújnom. Nem választott el semmi a közönségtől. És amikor ettől a szokatlan lépéstől döbbent némaságba merevedtek, megszólaltam: - „Engedjétek hozzám a megfáradt, szegény, reményvesztett tömegeket, akik a szabad levegőt szomjazzák!”. Ez áll a Szabadságszobor talapzatán. Ezt látták meg elsőként az Amerikába érkező bevándorlók milliói, amikor partot értek. Ez a mondta biztosította őket arról, hogy ebben a hatalmas olvasztótégelyben mindenkit szívesen látnak, mindegy, honnan jött és mennyi a pénze, mindegy, milyen színű a haja, kivel jár, mindegy, borotválja vagy gyantázza 177

magát, netán egyiket sem, mindegy, hogy sportol-e vagy sem. Vajon nem ilyen olvasztótégely az iskola is? Nem ilyen tömeg vagyunk-e mi magunk is, napi nyolc órára összezárva, hogy boldoguljuk, ahogy tudunk? Ám annak ellenére, hogy mi itt, az Albert Einsteinben magunk is egy nemzetet alkotunk, mégsem látom, hogy úgy is működnénk. Csak egy klikkekre szakadozott embertömeget látok, amely saját érdekeit védelmezi, és fél beengedni bárkit – a reményvesztett tömegből, amely a szabad levegőt szomjazza – a maga védett, zárt kis csoportjába. És ez tiszta ciki. Itt egy pillanatnyi hatásszünetet tartottam, mert láttam, hogy hallgatóságomon a hitetlenkedés moraja hullámzik át. Larry King Grandmére fülébe súgott valamit. De egyszerűen nem érdekelt. Szóval, továbbra is forgott a gyomrom, és bármelyik pillanatban le tudtam volna hányni a menőket, akik pontosan előttem ültek… De nem tettem. Csak folytattam. Mint… … hát mint Szent Amelia. - A történelem az idők folyamán kipróbált és elutasított sokféle államformát, mint például az isteni hatalmon alapuló államot. Ezt a mi országunk is több évszázaddal ezelőtt betiltotta. És mégis, ki tudja, mi okbók, az isteni hatalom egyes formái mégis léteznek a mi iskolánkban is. Van egy bizonyos embercsoport, amelyik azt hiszi, hogy vele született joga van uralkodni mások fölött, pusztán azért, mert vonzóbb, mint mi többiek, vagy ügyesebben sportol… vagy több bulira kap meghívást, mint mi… Itt eléggé szúrósan Lanára néztem, aztán Ramónra és Trishára. Végül újból a tömegre pillantottam. Nagy részük tátott szájjal bámult vissza rám… és nem csak az orrsövényferdülésesek, mint Borisz. - Ők azok, akik az evolúció csúcsán állnak – folytattam. – Ők a legszebbek. Akiknek olyan a testük, mint a modellekének a magazinokban. Akiknek mindig menő új táskájuk vagy napszemüvegük van. Akik népszerűek. Akik olyanok, hogy az ember szeretne hozzájuk hasonlítani. De én ma azért állok itt előttetek, hogy elmondjam, jártam már köztük. Igen. Jártam a menők között. És tudjátok, mi a helyzet? Az 178

egész egy nagy átverés. Ezek az emberek, akik úgy tesznek, mintha joguk lenne irányítani bennünket, teljességgel alkalmatlanok erre a feladatra, egyszerűen azért, mert nem hisznek a nemzet legalapvetőbb elvében, abba, hogy MINDEN EMBER EGYENLŐNEK SZÜLETETT. Egyikünk sem különb a másiknál. És ez vonatkozik mindenkire, még a jelen lévő hercegnőkre is. Egy kis nevetés hallatszott, bár az az igazság, hogy nem akartam szellemeskedni. Mégis, ettől a nevetéstől mintha kicsit kevésbé forgott volna a gyomrom. Úgy tűnik… sikerült a közönséget megnevettetnem. És, ami a legfőbb, nem RAJTAM nevettek. Hanem azon, amit mondtam. És nem i gúnyosan. Nem is tudom. De… irtó jó érzés volt. Hirtelen, bár még mindig izzadt a tenyerem és remegtek az ujjaim… sokkal jobban lettem. - Figyeljetek! Nem azért álltam ki ide, hogy egy csomó marhaságot ígérgessek, amiről mindannyian tudjuk, hogy úgysem tudom betartani. – Itt Lanára néztem, aki karba tett kézzel állt és pofákat vágott rám. Visszafordultam a közönséghez. – Hosszabb ebédidő? Pontosan tudjátok, hogy az igazgatóság nem fog belemenni! Több sportfoglalkozás? Van itt valaki, aki igazán úgy érzi, hogy a sportolási igényeit nem kellően elégítik ki? Néhány kéz emelkedett a levegőbe. - És van-e itt valaki, aki úgy érzi, hogy a kreatív vagy a tanulási igényeit nem kellően elégítik ki? Aki úgy gondolja, hogy jobban elkelne ebben az iskolában egy irodalmi újság, egy új digitális videó, fotó- vagy vágóberendezés a filmes és a fotós szakkör számára, vagy egy színpad-világítási rendszer a színjátszó körnek, mint egy újabb kerületi focibajnokság megnyerése? Száz és száz kéz emelkedett a levegőbe. - Aha – mondtam. – Én is így gondoltam. Az az igazi baj az iskolánkkal, hogy túl hosszú ideig egy kisebbségben lévő csoport hozta a döntéseket a többség számára. És ez nagyon helytelen. Valaki éljenzett. És még csak nem is Lilly volt. - Sőt, több mint helytelen – mondtam, felbátorodva az éljenzéstől. – Ez valóságos megcsúfolása azoknak az elveknek, amelyekre 179

társadalmunk épül. Ahogy John Locke filozófus fogalmazott: A hatalom csak akkor jogszerű, ha a kormányzott állampolgárok egyetértésére épül. Valóban egyet értetek a kiváltágos kisebbség döntéseivel és döntéshozói jogával? Vagy inkább olyanokra bízzátok a döntéseket, aki megért benneteket, aki hozzátok hasonló eszményeket vall, akinek hozzátok hasonló reményei és álmai vannak? Olyasvalaki, aki minden erejével azon lesz, hogy ne a menők kisebbségének szava, hanem a TI szavatok szóljon hangosabban! Ebben a pillanatban újabb éljenzés hallatszott, és ez valahonnan a padsorok közepéről jött – egészen más irányból, mint ahol a barátaim ültek. A másodikat követte egy harmadik. Utána pedig bátortalan taps. Valaki bekiabált: - Folytatsd, Mia! Hű. - Hát akkor… köszönjük, Mia. – A szemem sarkából láttam, hogy Gupta megindul felém. – Nagyon tanulságos volt. Úgy tettem, mint aki nem hallja. Bizony ám! Gupta megadta a jelet, hogy befejezhetem és leülhetek – kiléphetek a reflektorfényből. Én meg fütyültem rá. Mert volt még néhány dolog, ami nyomta a lapos mellemben dobogó szívemet. - Én nem csak ez a baj ezzel az iskolával – folytattam. Élveztem, ahogy a hangomat a mikrofon felerősíti, és visszhangozza a teremben. – Vajon mi a véleményetek arról, hogy dolgoznak itt magunkat tanárnak nevező emberek, akik azt képzelik, csakis ők szabhatják meg a kifejezés lehetséges formáit? Tényleg kötelességünk eltűrni, hogy a tanárok ítéljenek egy olyan szubjektív területen, mint… mondjuk az angol… fogalmazásaink témaválasztásának jelentőségéről? Például, ha én a japán manga vagy az anime történelmi jelentőségéről kívánok írni, az én esszém szükségképpen értéktelenebb, mint azé, aki a Yellowstone Parkbeli szupervulkánról ír, amely bármikor kitörhet és emberek tízezreit pusztíthatja el? 180

- Vagy pedig – folytattam kicsit hangosabban, mert a közönségben moraj támadt: nyilván nem tudták, hogy a Yellowstone Park alatt egy tömegméretű időzített lávabomba rejtőzik, és biztos számtalanszor jártak ott családostól kirándulni meg vakációzni – az én dolgozatom a japán mangáról vagy az animéről UGYANOLYAN ÉRTÉKES, mint a szupervulkánról írott, mivel ha már tudjuk, hogy ilyen világméretű katasztrófa fenyeget minket, akkor legalább legyen valami, ami elvonja róla a figyelmünket? Ismét egy pillanatnyi döbbent csend állt be. Azután valaki a középső padsorokból beordított: - Final fantasy! Aztán valaki más: - Dragonball! Végül valaki föntről: - Pokémon! – mire azonnal kitört a röhögés. - Való igaz, hogy a lottót és a televíziót azért találták fel, hogy segítségükkel termékeket adjanak el, hogy kicsalják a dolgozóktól a verítékkel megkeresett fillérjeiket, hogy hamis biztonságérzetbe ringassanak és eltereljék a figyelmünket a környező világ valóságos szörnyűségeiről. De talán SZÜKSÉGÜNK is van az effajta figyelemelterelésre, hogy a szabadidőnkben jól érezzük magunkat! Van abban valami rossz, ha munka után beülünk valahová egy kis karaokéra? Vagy leheverünk és megnézzük a Narancsvidéket? Vagy elolvasunk egy képregényt? Muszáj a kultúrának bonyolultnak és érthetetlennek lennie? Száz év múlva, amikor már mind meghaltunk és a Yellowstone-szupervulkán kitörésének, a sarkvidéki jégsapka olvadásának vagy a kőolajkészletek kimerülésének és a gyilkos alga térhódításának következtében, ha az emberi civilizáció bármely maradványa visszatekint, vajon szerintetek számunkra mi jellemzi jobban a korai huszonegyedik század társadalmát: az emberek médiafüggőségét elemző tanulmány, vagy a Sailor Moon egyetlen epizódja? Bocsássatok meg, ami engem illet, vagy az anime, vagy a halál. Óriási robaj hallatszott a tornateremben. Nem azért, mert Komputer Klub tagjai végül mégis megépítették a gyilkos robotot, és a padsorok közé eresztették. 181

Hanem mert tapsvihar tört ki a beszédem hatására. Igen, Mia Thermopolis beszéde hatására. Nem vicc. Bár még nem fejeztem be. - Tehát ma – folytattam kiabálva, hogy a taps ne nyomja el teljesen a hangomat -, mielőtt leadjátok a szavazataitokat a diákönkormányzati elnöki tisztségre, tegyétek fel a kérdést magatoknak: Mit jelent vajon a „népképviselet” kifejezésben a „nép” szó? A kiváltságos keveseket? Vagy mindannyiunk nagy többségét, akik átlagosnak születtünk? Azután szavazzatok arra a jelöltre, akiről úgy érzitek, titeket képvisel, az átlagembereket, a népet! Ekkor a bordáim közül kiszakadni készülő szívvel megfordulta, Gupta kezébe nyomtam a mikrofont, és kirohantam a tornateremből. Dörgő taps kíséretében. Egyenesen a lányvécé fedezékébe. A helyzet az, hogy rém FURCSÁN érzem magam. Szóval, soha életemben nem csináltam még ilyet. Nem álltam még ki így ekkora tömeg elé. Illetve egyszer, a parkolóóra-ügyben, de az más volt. Ott nem kértem őket, hogy támogassák az infrastruktúra javítását, és szavazzanak meg egy állami bevételi forrást. Az nem volt valami hatalmas agymunka. Ez viszont… Ez tök más tészta. Itt arra kértem az embereket, hogy helyezzék belém a bizalmukat… szavazzanak rám! Nem úgy, mint Genoviában, ahol a támogatás lényegében automatikus, mert hiszen… NINCS MÁS hercegnő. Csak én. Amit én mondok, az van. Vagy lesz, majd ha trónra ülök. Ajjaj, hangok a folyosóról… Vége a vitának. Vajon mit riposztorzott Lana? Talán ott kellett volna maradnom, hogy tudjak valamit felelni… De nem. Úgysem tudtam volna. Jaj, ne! Ez Lilly…!

182

Szeptember 7., hétfő, T.g. Hát ez nagyon király volt. Mármint az ebéd. Hosszú, tömött sorokban jöttek az emberek az asztalunkhoz gratulálni, és mindenki azt mondta, rám szavaz. Elég őrjítő érzés… Úgy értem nem csak a mi bandánk, hanem csomóan a Deszkások, a Punkok, a Színjátszósok közül, sőt még pár Menő is, akik amúgy lazán átnéznek az emberen a folyosón. Hirtelen úgy tűnt, minden szívesen ülne az ÉN asztalomnál, a változatosság kedvéért. Ami persze képtelenség, mert most már Perinne is itt ül a szokott társaság mellett, és több hely nincs. Szóval, meglehetősen ünnepi hangulatban fogyasztottuk az ebédünket, mert annyi jó dolog történt. Legalábbis számomra szerencsésen alakult minden. Szóval, az történt, hogy miután kirohantam a vécébe, Lana megkísérelt válaszolni, de kifütyülték. Szóhoz sem bírt jutni! Guptának föl kellett erősíteni a hangosítást, amíg az egész rendszer úgy begerjedt, hogy az embereknek végül muszáj volt befogniuk a szájukat. Ekkorra viszont Lana már zokogva kivonult a tornateremből. (Úgy kell neki. Gőzöm sincs, hogy varrom vissza a címert a zakómra. A mama nem az a varrogatós típus. Talán megkérhetem Grandmére szobalányát…) De nem csak ez az egy jó dolog történt. Amikor Lillynek sikerült engem előrángatni a vécéből, azonnal beleütköztem a mamába, a papába és Grandmére-be. A mama jól megölelgetett – Rockynak csak úgy ragyogott a szeme! – és azt mondta, borzasztó büszke rám. De az igazi jó hírt a papa mondta. Fölhívták a Genoviai Hercegi Mélytengeri Búvárosztagtól, és elújságolták, hogy az Aplysia depilans végre-végre elkezdte fogyasztani a gyilkos algát! Komolyan!!! A csigák egyetlen éjszaka alatt vagy tizenhét hektárt tisztítottak meg! Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel az egész algától fertőzött területről elpusztítják az algát októberig, mire a Földközi-tenger vize annyira lehül, hogy ők maguk is elpusztulnak. - De ez sem baj – folytatta nagy vidáman a papa – mert már benyújtottam egy törvényjavaslatot a genoviai parlamentnek, hogy hagyják jóvá újabb tízezer csiga importját jövő tavasszal, 183

amennyiben bármely szomszédos ország tengeréből alga kerülne a genoviai vizekbe. Alig hittem a fülemnek. - Akkor ez azt jelenti, papa, hogy nem szavaznak ki bennünket az EU-ból? – kérdeztem. A papa megdöbbent. - Mia, hogy jut ilyesmi eszedbe? Ez semmiképp sem fordulhatott volna elő! Na jó igaz, néhány ország szívesen látta volna, ha kipenderítenek benünnket, de ők pontosan azok, akik ezért az ökológiai katasztrófáért felelősek! Tehát senki nem vette az ő javaslatukat komolyabban fontolóra. Jó, hogy most mondja. Rendes tőled, papa. Éjszakákat nem aludtam emiatt. Egyebek közt. Ezzel nagyjából egyidőben észrevettem, hogy Ms. Martinez is ott álldogál… eléggé szégyenlősen és zavarban… igen, ez a helyes kifejezés. Amikor végre befejeztem a papám ölelgetését a csigák aktivizálódása feletti örömömben, odalépett hozzám. - Mia, csak azt akarom mondani, hogy nagyszerű beszédet tartottál – mondta. – És hogy igazad van. A populáris kultúra nem szükségképpen értéktelen vagy érdemtelen. Megvan a maga helye, éppúgy mint a magas kultúrának. Nagyon sajnálom, ha azt éreztettem volna veled, hogy azok a dolgok, amelyekről írni szeretsz, értéktelenebbek, mint a komoly témák. Ez nem így van. Azta!!!! Győzelmi mámoromat kissé lehűtötte, hogy a papa e beszélgetés közben amolyan vetkőztetős pillantással mustrálta végig Ms. Martinezt. De mindegy. Szerintem elég valószínűtlen, hogy a papa olyasvalakivel kezdene járni, aki tudja, mit jelent például a „metafora”. A legutóbbi barátnője azt hitte, a metafora valami büdös, mérgező rovarirtó. Erről jut eszembe, Grandmére is rögtön odajött, karon fogott, és egy kicsit távolabb cipelt a tömegtől. - No látod Amelia – mondta reszelős hangon Sidecar illatot lehelve rám -, mondtam én neked, hogy fog ez menni! Roppant ihletett 184

beszédet tartottál! Mondhatom neked! Szinte úgy éreztem, hogy Szent Amelia szelleme szállt meg! Ebben csak az az őrület, hogy… valahogy én is így éreztem. De nem vallottam be. Helyette csak ennyit mondtam: - Öö, Grandmére… mi is az a titkos fegyver, amit Lillyvel emlegettetek? És mikor vetitek be? De válasz helyett két ujja közé csippentette a zakómról fityegő AEG-címert, és megrovóan kérdezte: - Mi történt a blézereddel? Komolyan, Amelia, megtanulhatnál már vigyázni a dolgaidra! Egy hercegnő mégsem járhat úgy, mint egy hajléktalan! Mindegy az egész nap végül is istenien sikerült. Főleg az a része, amikor Grandmére bejelentette, hogy a délutáni hercegnői illentanlecke elmarad, mert arckezelésre kell mennie. Nyilván a Lillyvel együtt előkészített választási kampány okozta stressz kitágította a pórusait. Őszintén szólva már-már kezdtem úgy gondolni, hogy a dolgokat – ez egyszer, kivételesen – én irányítom… Azután eszembe jutott Michael. Aki ma még nem is telefonált, sőt nem is SMS-ezett, hogy szerencsét kívánjon, vagy megkérdezze, hogy sikerült a vita. Semmi. Sőt, igazából azóta a bizonyos Őszinte Beszélgetés óra nem is beszéltem vele. És be kell vallanom, az a beszélgetés távolról sem sikerült olyan jól, mint ahogy reméltem. De azért… azt hittem, telefonál. Még akkor is, ha… ÉN nem álaszoltam az üzeneteire meg az e-mailjére. Borisz az „Isten óvja a királynőt”-öt játssza a tiszteletemre hegedűn. Mondtam neki, ne vigye túlzásba, korai még. Az ebédidőben leadott szavazatok összesítése ugyanis még folyik. Gupta majd az utolsó órában hirdet eredményt a hangosbeszélőn. Lilly máris a fülembe súgta: - Ha majd nyersz, ne felejtsd el, hogy jövő héten kell bejelentened… tudod, hogy lemondasz az elnökségről, és átadod nekem a hivatalodat! Hm. Fura, nem? Eddig valahogy nem is gondoltam a tervnek erre a részére. 185

Szeptember 7., hétfő, USA-alk.tan Mrs. Holland gratulált a beszédemhez, sőt azt mondta, büszke rám. BÜSZKE!!!RÁM!!! Egy tanár büszke rám…?!!! RÁM!!!

Szeptember 7., hétfő, földrajz Az előbb Kenny valami rettenetesen furcsát mondott. Csak úgy kibökte, minden teketória nélkül, miközben a Van Allen-sugárzási övezetek ábráját rajzoltuk. - Mia… figyelj… mondani akarok valamit! – kezdte. – Emlékszel a barátnőmre, Heatherre? - Aha… - motyogtam oda se nézve, mert attól tartottam, újabb végtelen és dögunalmas dicshimnusz készül zengeni Heather gimnasztikai csúcsteljesítményéről. - Izé… - Kenny feje olyan vörös lett, mint a sugárzási övezet, amit éppen színeztem. - … csak kitaláltam!!!!!!!!!! Hát igen. Az utóbbi öt napot Kenny azzal töltötte, hogy KITALÁLT sztorikkal traktált a KITALÁLT barátnőjéről, Heatherről. Arról a csajról, aki, bevallom, már hallás után is rettegéssel töltött el. Mert olyan tökéletes! Mert szőke, ráadásul természetes szőke, élsportoló, ÉS A TETEJÉBE csupa ötöse van mindenből!!! Tulajdonképpen hálásnak kéne lennem, amiért Heatherről kiderült, hogy nem létezik. Ugyanis szörnyű kisebbrendűségi érzést okozott nekem. De mit csináljak? Csak ránéztem Kennyre, és… - De Kenny, miért volt erre szükséged? – kérdeztem. - Mert már annyira elegem volt az egészből, tudod? – felelte iszonyú zavarban. – Hogy itt vagy te, a tökéletes hercegnő a tökéletes életeddel, meg Michael, a tökéletes pasid… az egész… nem tudom. Csak úgy… eszembe jutott. Na persze. Az én tökéletes életem. Meg a tökéletes hercegnőségem a tökéletes pasimmal, Michaellal… Hát hadd mondjak neked valamit Kenny! Az én tökéletes hercegnői életem távolról sem tökéletes! 186

Mert az én tökéletes pasim, álmaim pasija épp most készül engem kirúgni, mégpedig azért, mert nem vagyok hajlandó ARRA. Ugye ez tökéletes, Kenny? Ez persze nem jött ki a számon. Először is, mert Kennynek semmi köze hozzá. Másodszor, mert nem szeretném, hogy ez a „Michael is csak AZT akarja, mint minden pasi” dolog körbejárjon a suliban. Hála az életemről forgatott filmeknek, amiknek a valósághoz nem sok közük van, már így is épp elég ember képzeli, hogy mindent tud rólam, amit tudni kell. Semmi szükségem rá, hogy még több minden szivárogjon ki. Mindegy. Megnyugtattam Kennyt, hogy azért az én életem sem fenékig tejfel. Sőt, igazából RENGETEG gondom-bajom van, egyebek közt a barátaim bébibuzinak tartanak, és az országomat kis híján kirúgták az EU-ból. Meglepő módon ez igencsak felvidította. Annyira, hogy az mármár idegesítő. Mi a… Jaj ne! A hangosbeszélő recsegni kezdett. Ezek szerint Gupta rögtön bejelenti a szavazás eredményét. Jajistenem. Jajistenem. Jajistenem. - Lana Weinberger: háromszázötvenkilenc szavazat. Mia Thermopolis: hatszáznegyvenegy szavazat. Jajistenem. JAJISTENEM! ÉN VAGYOK AZ ALBERT EINSTEIN GIMNÁZIUM DIÁKÖNKORMÁNYZATÁNAK ÚJ ELNÖKE!

187

Szeptember 7., hétfő, délután öt óra, Ray Pizzéria Hát… ez… egyszerűen… hihetetlen volt! Nem is tudom, mit mondjak. Totál transzban vagyok. Még mindig. Pedig már két órája is van, hogy Gupta kihirdette: megnyertem a választást. Azóta már egy fél sajtos pizzát és három Colát magamba nyomtam. Mégsem tértem magamhoz. Igazából nem is a választási győzelem taglózott le, hanem ami utána történt. Ami… … NEM SEMMI. Hát, először is, az egész földrajzcsoport, Kennyt is beleértve, ugrálni kezdett örömében. Mindenki gratulált, majd azonnal arra kértek, lobbizzak már az iskolai alapítványnál egy új elektroforézisberendezésért a bioszlabor számára, mert ezt az előző elnöknek nem sikerült elérnie. Szóval egy pillanat alatt megéreztem a felelősséget, ami diákönkormányzati elnökként rám nehezedik. És… Örömmel vállalom. Tudom… TUDOM… … nem elég, hogy én vagyok Genovia hercegnője És egy védtelen újszülött nővére, akinek a szülei bizonyos hiányosságokkal… Ezenkívűl szeretném magam kezdő írónak is nevezni, akinek a másodikos geometriaanyaggal is meg kell küzdenie Ráadásul tinédzser is vagyok, aki tele van bizonytalansággal, testi-lelki gondokkal és pattanással Akinek egyetemista a pasija… A felsorolást nézve tulajdonképpen nincs ellenemre egyik sem… 188

Az sem, hogy mindezek tetejébe én leszek a diákönkormányzat elnöke! De nem ám! Hogy miért? Talán azért, mert legyőztem Lanát a választáson? Hát az KIRÁLY volt! Pedig hát… ez még csak az első volt a sorban. Amikor az utolsó óra után kicsöngettek, lefelé indultam a szekrényemhez. Iszonyú lassan tudtam csak haladni, mert mindenki odajött hozzám gratulálni! Végül összefutottunk Lillyvel, aki a nyakamba ugott. Tiszta mázli, hogy nem ejtettem el, mert igaz, hogy én olyan magas vagyok, mint egy zsiráf, mégis ő a súlyosabb. Szóval, biztos olyan magasan volt még az adrenalin szintem, mint amilyen egy autó alá esett gyerek kimentéséhez kell, mert tartottam, amíg csak le nem kászálódott a nyakamból. - GYŐZTÜNK!!! GYŐZTÜNK!!! – visította Lilly. Aztán jött Tina, meg Borisz, Shameeka, Ling Su és Perinne, és ők is ugráltak örömükben. Együtt mentünk le a szekrényekhez, közben a We are the Championst énekeltük. Mindenki összevissza beszét egymás szavába vágva, én meg a szekrényem zárját nyitogattam, amikor a szomszédos szerkénynél valami furcsára lettem figyelmes. Ramón Riveras volt az, akit két oldalról Gupra és Lana Weinberger PAPÁJA fogott közre… Ramón kifelé rámolta a szekrényből a cuccát. Az összeset. Szó szerint MINDENT. Aztán komor képpel begyömöszölte egy sporttáskába. Kicsivel mögöttünk ott állt Lana. Toporzékolt, zokogott és kiabált: - De papa, miért, MIÉRT??!! Miért, papa, MIÉRT??!! Dr. Weinberger egy szót sem szólt. Csak állt ott komor képpel, amíg Ramón az utolsó zoknit is ki nem szedte a szekrényből. - Rendben. Mehetünk – mondta Gupta. És megindultak az igazgatói iroda irányába. Ő, Ramón, dr. Weinberger meg Lana. Lana még hátranézett és gonoszul odasziszegte nekem: - Ezt még megbánod! Bosszút állok, ha addig élek is!! Én azt hittem, azért akar bosszút állni, amiért én nyertem az elnökválasztást. - Figyeljetek, hova viszik Ramónt? – kérdezte Shameeka. Mire Lilly kárörvendő vigyorral így válaszolt: 189

- Hát nyilván a repülőtérre. - Hová? – kérdeztük mind kórusban. - Ez volt a titkos fegyver – mondta Lilly. – Bár nem én vetettem be. Szerintem a beszéded után, Mia, nem is volt rá szükség. Úgy fest, hogy a jóságos nagymamád mártotta be Weinbergeréket, pedig nem kellett volna. Le a kalappal Clarisse előtt. Micsoda ravasz vén róka! Nem szeretném, ha ő lenne az ellenségem! Ebből nem sokat értettünk, legalábbis én nem, tehát megkértem Lillyt, világosítson fel minket. Kiderült, hogy a szombati focimeccsen Lilly Lana szülei mögött ült, és végig hallgatózott. Megtudta, hogy Ramón beépített ember! Nem vicc! Már nem is gimnazista! Tavaly érettségizett otthon, Brazíliában, ahol a csapatával megnyerte az országos iskolai focibajnokságot! Dr. Weinbergenek és az iskolai alapítvány pár másik tagjának az a kiváló ötlete támadt, hogy FIZESSENEK Ramónnak azért, hogy Amerikába jöjjön, iratkozzon be az AEG-be, hogy a gimnáziumnak végre esélye legyen nyerni egy-két focimeccset. Lilly és Grandmére szépen eltervezte, hogy ezt az információt felhasználja Lana ellen, ha a vita után esetleg ő állna nyerésre. De miután előálltam Sailor Moonnal és John Locke-idézettel, úgy gondolták, biztos a győzelmem. Grandmére tehát nem hívta fel Guptát, hogy elmesélje neki, mit tud Ramónról, csak a választási eredmény kihirdetése után. Bevallom, Lilly most egészen új színben tűnt fel előttem. Szóval, azt mindig is tudtam, hogy képes sötét dolgokra. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Weibergeréknek joguk volt szegény Ramónt lefizetni és kihasználni, és persze a kuratórium többi tagját félrevezetni. De azért… hát mit mondjak, én sem szeretném, ha ő lenne az ellenségem. Vagy ne adj’ isten, Grandmére… Lilly diadalittasan kihúzta magát, és szélesen vigyorogva zsebelte be a dicséreteket. A többiek a vállát veregették és ámuldoztak, milyen cseles. Cseles, az tuti. És jól is tette, amit tett. Az csakis jó lehet, amitől Lana Weinberger sírva fakad! - Na – mondta Lilly, amikor végre összeszedelőzködtünk és 190

indulásra készen álltunk. – Mivel Clarisse mára szabadon engedett a hercegnői aranykalitkából, menjünk, és ünnepeljük meg végre a GYŐZELMÜNKET! Csakis egy idióta érthette félre. Hangsúlyozottan a KÖZÖS győzelmünkről beszélt. Értettem, hogyne értettem volna. Össze is szorult a gyomrom. - Izé… Lilly… - kezdtem - … hát igen. Valami történt ma, amikor ott az egész suli előtt beszéltem… - Nekem mondod? – vágott hátba Lilly. – Csapást mértél a menőkre, ez történt! - Igen… tudom. Pont ez az. Csak azt nem tudom még, mit is gondoljak erről. – Lilly… nem gondolod, hogy a terved… szóval nincs rendben? Azokat a szavazatokat ÉN kaptam. ENGEM választottak… Lilly szeme hirtelen elkerekedett, mert megpillantott valamit a hátam mögött. - Ő mit keres itt? – kérdezte. – Mi van, elfelejtetted, hogy már LEÉRETTSÉGIZTÉL? – kérdezte attól, aki ott állt. A szavaitól kihagyott a szívverésem. Mert tudtam… ÉREZTEM, kihez beszél. Ő volt az UTOLSÓ, akit e pillanatban látni akartam. Vagy talán az ELSŐ. Illetve… attól függ, mit akar nekem mondani. Lassan megfordultam. Michael volt az. Azt hiszem, túlzott volna és giccses, ha azt mondanám, minden és mindenki megszűnt számunkra a folyosón, csak mi ketten voltunk ott egymással szemben. Ha ezt írnám egy fogalmazásban, Ms. Martinez valószínűleg pirossal bekarikázná, és ráírná: KÖZHELY. Csak éppen MÉGSEM közhely. Mert ez történt. Mintha senki más nem lett volna rajtunk kívűl az egész világon. - Beszélnünk kell – mondta Michael. Semmi szia. Semmi miért nem hívtál vissza? Semmi hová tűntél? És természetesen semmi csók. 191

Csak ennyit: „Beszélnünk kell.” Ettől a két szótól a szívem olyan picire és keményre zsugorodott, mint Szent Ameliáé. - Jó – mondtam, bár a szám is teljesen kiszáradt. Amikor sarkon fordult, mentem utána. Csak egyetlen pillantást vetettem hátra Larsra, hogy maradjon le, amennyire csak lehet. Lilly is tudta, hogy itt most nem lesz ünneplés. Legalábbis egy darabig nem. Lars profihoz illően fogadta a dolgot. Lilly viszont szokása szerint visítani kezdett: - Helyes! Menj csak! Menj a PASID után! Azt hiszed, érdekel?!! Lilly persze nem tudhatta. Nem tudhatta, milyen apróra zsugorodott a szívem egy pillanat alatt. Lilly azt sem tudhatta, hogy az életem – az én tökéletes hercegnői életem tüstént összeomlik és atomjaira zilálódik szét. Szupervulkán a Yellowstone Park alatt? Ugyan! Ha kitörne, az sem okozna nagyobb pusztítást… Lementem a lépcsőn Michael után, elhaladtam a kamera figyelő tekintete előtt, és átvágtam a Joe körül gyülekező tömegen. Két utcahosszat mentünk, egyikünk sem szólt egy árva szót sem. Eszembe sem volt először megszólalni. Minden megváltozott. Ha szakítani akar velem, mert nem vagyok ARRA hajlandó… csak tessék. Nem érdekel. Jaj, dehogyisnem érdekel! A szívem máris kezd megszakadni, ő meg csak annyit mond: „Beszélnünk kell.” Álljon meg a menet! Én vagyon Genovia hercegnője. Én vagyok az Albert Einstein Gimnázium diákönkormányzatának újonnan megválasztott elnöke. És SENKI – még Michael sem – szabhatja meg nekem, mikor csináljam AZT. Végre-valahára elértünk a Ray Pizzériába. Üres volt, mert a suli még csak éppen most ért véget, az ebédidő már elmúlt, de vacsorához még korán volt. Leültünk egy bokszba. - Kérsz egy szeletet? – kérdezte Michael. „Beszélnünk kell. Kérsz egy szeletet?” 192

Összesen ennyit szólt hozzám. - Kérek – mondtam. – És egy Colát is – tettem hozzá, mert a szám még mindig olyan száraz volt, mint a tapló. Odament a pulthoz, és megrendelte. Aztán visszajött, leült velem szemben, mélyen a szemembe nézett és azt mondta: - Láttam a vitát. NEM kifejezetten erre számítottam. Annyira nem erre számítottam, hogy leesett az állam. Csak akkor jutott eszembe becsukni, amikor már a torkomban éreztem a langyos, pizzaillatú levegőt. Rájöttem, pont úgy csinálok, mint Borisz. Sürgősen összeharaptam a számat. - Te ott voltál? – kérdeztem. ÉS ODA SE JÖTTÉL, ANNYIT SE MONDTÁL, SZIA???!!! Persze ezt nem mondtam. Michael a fejét rázta. - Nem – mondta. - A CNN-en láttam. - Aha – mondtam én. Istenem de égő… diákönkormányzati elnökválasztás a CNN-en… velem a főszerepben! És ráadásul a pasim is látta az adást… - Tetszett, amit Sailor Moonról mondtál. - Tényleg? – Uramisten, miért beszélek ilyen vékony, sipító hangon? - Tényleg. É a John Locke-idézet? Az nagyon ütős volt. Holland alkotmányórájáról szedted? Bólintottam, mert nem tudtam megszólalni. Fogalmam sem volt, hogy ezt is tudja. - Értem – felelte. – Őt nagyon bírtam. – Karját a boksz támlájára fektette. – Szóval, te vagy az AEG diákönkormányzatának új elnöke. Én az asztalra támasztottam a kezem, összekulcsolva, hogy ne vegye észre, mennyire lerágtam a körmeimet szombat óta. Legfőképpen miatta. - Úgy néz ki – mondtam. - Azt hittem, Lilly akar az elnök lenni. Nem pedig te. - Akar is… de most… szóval én nem nagyon szeretném átengedni neki. Michael fölvonta a szemöldökét, aztán füttyentett. 193

- Azta! Ugye nem baj, ha nem leszek ott, amikor ezt megmagyarázod neki? - Nem, dehogy – mondtam. Aztám megdermedtem. Várjunk csak… ha nem akar ott lenni, amikor megmagyarázom Lillynek, hogy engedem át neki az elnökséget… akkor ez azt jelenti… Igen, ez csak azt jelentheti, hogy… Hirtelen a szívem, szegény, összezsugorodott szívem mintha éledezni kezdett volna. - Kész a pizza! – szólt a pultos. Michael odament, fölmarkolta a pizzát és a három üdítőt – mert Larsnak is rendeltünk, aki az étterem túlsó felén ült, és úgy tett, mintha a pultossal együtt elmerülten nézni dr. Philt a mennyezetről lógó tévében – és az asztalunkhoz hozta. Nem tudtam, mihez kezdjek. Fogtam egy szeletet, rácsapta egy papírtálcára, és odavittem Larsnak a Colájával együtt. Elég macerás az embernek folyton a testőrét pátyolgatni. Aztán visszamentem a bokszhoz, magam elé húztam a tányért a pizzával, és elmélyülten szórtam rá a csípős paprikát. Michael szokása szerint csak kézbe vett egy szeletet – mint akinek fel se tűnik, hogy tűzforró -, félbehajtotta, és egy nagyot harapott bele. Néztem a kezét, és csak most tűnt fel… hogy milyen… nagy. Hogyhogy ezt eddig nem vettem észre? Hogy ilyen óriás keze van… Lenyelte a falatot és így szólt: - Figyelj, Mia. Én nem szeretnék veled huzakodni ezen. Elkaptam a pillantásomat a kezéről, és az arcába néztem. Nem tudtam, hogy érti azt: „ezen”. Lillyre gondol? Vagy az elnökségemre? Vagy… - Én csak azt szeretném tudni… - folytatta furcsa, színtelen hangon -, hogy egyáltalán akarod-e… AZT… VALAHA…? Aha. Szóval nem Lillyről van szó. Nem is az elnökségről. Az aprócska falat pizza a torkomon akadt, kis híján megfulladt tőle. Vagy egy liter Colát kellett lenyelnem, mielőtt ki bírtam nyögni. - HÁT PERSZE. Michael gyanakodva nézett rám. 194

- Még ebben az évtizedben? - Naná! – mondtam kicsivel több meggyőződéssel, mint amit éreztem. Na de… mi mást mondhattam volna? Az arcom majdnem olyan vörös volt, mint a pizzaszósz. Tudom, mert láttam a tükörképemet a szalvétatartóban. - Amikor elkezdtünk járni, tudtam, hogy nem lesz könnyű, Mia – mondta Michael. – Nemcsak a korkülönbség, meg hogy a húgom legjobb barátnője vagy, hanem ez az egész hercegnősdi… a folytonos bujkálás a paparazzik elől, meg a testőr a sarkadban… Egy kishitű embert könnyen elriaszt az ilyesmi. Én viszont, mint tudod, szeretem a kihívásokat. Emellett szerelek téged, és szívesen megküzdök a nehézségekkel. Én ott, a helyszínen majdnem elolvadtam a gyönyörűségtől. Komolyan. Mondtak VALAHA valakinek is ilyen szépeket? És akkor még folytatta. - Hidd el, nem akarlak belehajszolni olyasmibe, amire nem készültél még fel – magyarázta Michael olyan hétköznapi hangon, mintha csak a következő lépéséről töprengene a Rebel Strike-ban. Tényleg, a fiúk hogy vannak ezzel? – Tudom, hogy nálad kicsit hosszabb ideig tart, míg megszoksz valamit. Tehát szeretném, ha elkezdenéd szoktatni magad a gondolathoz: szeretlek és akarlak téged. És egy napon az ENYÉM leszel. Az arcom most már jóval vörösebb volt, mint a pizzaszósz. Legalábbis így éreztem. - Öö… jó – csak ennyit bírtam kinyögni. Mégis MIT mondhattam volna? Különben pedig egyáltalán nem volt ellenemre. Én is szeretem és akarom Michaelt. Csak az, hogy… szóval, hogy ki is MONDTA… az olyan… nem is tudom… … izgalmas volt. - Akkor ez, remélem, világos – mondta Michael. - Mint a nap – csuklottam. Tehát, ami AZT illet, a kérdés egyenlőre elnapolva…de azért azt hozzátette, hogy időről időre napirendre kívánja tűzni… Megkérdeztem, milyen gyakran kívánja napirendre tűzni, mire azt 195

felelte: havonta. Mire én: talán félévente elég volna, mire ő: kéthavonta, mire én: három, mire ő: rendben. Azután odament Larshoz, megkínálta még egy szelet pizzával, majd ott ragadt beszélgetni, ugyanis Lars és a pultos a Yankees esélyeit latolgatta a világbajnokságon. Bár tudomásom szerint Michael még életében nem nézett végig egyetlen baseballmeccset sem. Viszont tervezett egy komputerprogramot, amelybe egy csapat összes adatát betáplálhatjuk, és a program elég nagy biztonsággal megmondja, milyen esélye van a csapatnak egy másik legyőzésére. Szeretem Michaelt, ez nem kérdés. Szeretem és akarom. És egy napon az ENYÉM lesz. Most meg azt kérdi, kérek-e fagyit. Hát persze hogy kérek! (Folyt. köv.)

196

A Ciceró Könyvstúdió kiadványai kaphatók valamennyi könyvesboltban, a Talentum Kft. nagy- és kiskereskedésében (1133 Budapest, Gogol u. 17. Telefon és fax: 239-9142) valamint megrendelhetők a kiadónál (1133, Budapest, Pozsonyi út 61. Telefon és fax: 239-0180; e-mail: [email protected] www.cicerokonyvstudio.hu) .

Kiadta a Ciceró Könyvstúdió Kft. az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1133 Budapest, Pozsonyi út 61. Telefon és fax: 239-0180, 329-0879 E-mail: [email protected] Internet: www.cicerokonyvstudio.hu Felelős kiadó: Szamosi lvánné ügyvezető igazgató Művészeti vezető: Vaisz György A Ciceró Könyvstúdió könyveinek terjesztője a Talentum Kft. 1133 Budapest, Gogol u. 17. Tel.: 239-9141 Tördelés: (VaGy) Nyomdai előállítás: Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen, 2004 Felelős vezető: Bördős János igazgató

Meg Cabot 197

NICOLA ÉS A VIKOMT Nicola Sparks tizenhat éves, árva, de már készen áll arra, hogy első bálozóként belevesse magát a londoni társasági életbe. Mindenféle divatos elfoglaltság vár rá, bár a férjvadászat, ami ilyenkor minden fiatal lány elsődleges célja, nem tartozik ezek közzé. Mert hát Nicola már rég kiszemelte a maga választotját, egy jóképű Vikomtot, Lord Sebastian személyét. Ám Nicolát elrabolják, és ekkor derül ki, hogy a vikomt valóban megérdemli-e Nicola szerelmét.

Ciceró Könyvstúdió 198

Meg Cabot A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 4 és 1/2 Mi jöhet a A neveletlen hercegnő naplójának 4. és 5. kötete között? Természetesen a négy és feledik! Hogyan tölti a tavaszi szünetet Mia? Kalapáccsal a kezében hősi kalandra indul (hősies tett ez, főleg egy olyan elismerten kétbalkezes től, mint ő): egy csapat iskolatársával együtt házat fog építeni a nála kevésbé szerencséseknek. Nem kell hozzá sok idő, hogy Mia ráébredjen, bármennyire nemes a szándék, a munka nagyon isfárasztó. Kitart-e vajon önzetlen elhatározása mellett? Nem dől össze a ház a hercegnői segítség nyomán? És főképp, tart-e Michael elég hosszú szünetet a munkában, hogy megcsókolhassák egymást?

Ciceró Könyvstúdió 199

Meg Cabot A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 5. Vajon mi művelt Grandmére és kutyája New York egyik legelegánsabb éttermében? És Lilly és Mia barátsága miért került válságba emiatt? És Borisz Pelkovszkij vajon miért ejtett egy húszkilós földgömböt a fejére? És Mia mamája miért ájult bele egy nagyáruház fagylaltos pultjába? És – főként – mi történt Mia és szerelmese, Michael között a búcsúbál éjszakáján? Az ötödik részből megtudhatjuk a választ ezekre a kérdésekre.

Ciceró Könyvstúdió 200

MEG CABOT a Ciceró Könyvstúdiónál eddig megjelent könyvei: A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 1. A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 2. Reflektorfényben A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓjA 3. A szerelmes hercegnő A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓjA 4. Mia Genoviában A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 4 és ½ A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 5. Talpig rózsaszínben

EGY IGAZI AMERIKAI LANY NICOLA ÉS A VIKOMT A FIÚ A HÁZBÓL Hívószám: 1-800 című sorozat kötetei: TUDOM, HOL VAGY! Ketten a Harleyn FEDŐNEVE: KASSZANDRA A kutatás folytatódik VESZÉLYES TEREPEN Mindenhol lesnek rájuk HAJSZA Ketten a gonoszok ellen A MEDIÁTOR című sorozat eddig megjent kötetei SUZIE ÉS A SZERELMES KÍSÉRTET "MONDD MEG A VÖRÖS NEK!

201