Meg Cabot A neveletlen hercegnő naplója 8. rész Hercegnő a szakadék szélén. Tök jó könyvek

Meg Cabot A neveletlen hercegnő naplója 8. rész Hercegnő a szakadék szélén

Tök jó könyvek

1

Meg Cabot

A neveletlen hercegnő naplója 8. rész Hercegnő a szakadék szélén

Ciceró könyvstúdió 2

A mű eredeti címe: The Princess Diaries 8. Princess on the Brink HarperCollinsPublishers Fordította: Merényi Ágnes Fedélrajz: Nicola Slater

ISSN 1586-2674 ISBN 978 963 539 592 7 © Meggin Cabot, 2007 © Hungarian translation, Merényi Ágnes, 2007 © Magyar kiadás, Ciceró könyvstúdió, 2007 3

Köszönetnyilvánítás Köszönöm Beth Adernek, Jennifer Brownnak Barbara Cabotnak, Sarah Daviesnek, John Henry Dreyfussnak, Michele Jaffe-nek, Laura Langlie-nek, Amanda Macielnek, Abigail McAdennek. Különösképen Benjamin Egnetznak.

4

„Gondolom – vetette oda gúnyosan Sarának -, most végre megint igazi hercegnőnek érzed magad. - Én… igyekeztem mindig annak mutatkozni - felelte elfúló hangon. – Még akkor is, amikor a legjobban éheztem és fáztam, igyekeztem eszerint viselkedni…” Frances Hodgson Burnett: A PADLÁSSZOBA KIS HERCEGNŐJE (Görög Lívia fordítása)

5

Hercegnő, én,???? Naná! Mi? Hercegnő? Hogy én?!!! Na ne! MIA THERMOPOLIS színműve (első változat) Szín: A New York-i Plaza Hotel Pálma kávéháza. A díszesen terített asztal mellett egy lapos mellű, fordított elsőbbségadás-kötelezőtábla-frizurás lány (a tizennégy éves Mia Thermopolis) ül egy kopasz pasassal szemközt (Mia papája, Phillipe herceg). Mia arckifejezéséből látható, hogy a papája éppen valami nagyon felkavaró hírt közöl vele. PHILLIPE HERCEG: Drágám, vedd tudomásul, hogy nem vagy többé Mia Thermopolis. MIA (pislog a megdöbbenéstől): Nem? Hát akkor ki vagyok? PHILLIPE HERCEG: Amelia Mignonette Grimaldi Thermopolis vagy, Genovia hercegnője.

6

Szeptember 7., kedd, írásművészet kezdőknek Ez valami vicc? Ábrázolnunk kell egy szobát. Ez lenne az év első feladata. ÁBRÁZOLJAK EGY SZOBÁT? Van Martineznek fogalma arról, mióta ábrázolok szobákat az írásaimban?!!! És nemcsak egyszerű, hétköznapi szobákat, hanem például szobákat az űrben, mondjuk, saját Csillagközi romboló epizódjaimban azt a szobát, ahol Starbuck és Apollo végre AZT csinálják! És még valami nem fér a fejembe. Nem fér a fejembe, hogyan dughatott be a kezdő kurzusba, amikor legalább a haladóba kéne járnom!!! Ha belegondolunk, milyen eredményt értem el a gyakorlásképpen megcsinált érettségi és felvételi tesztekkel... igaz, matekból, mondjuk, elhasaltam volna simán, de a többiből csont nélkül átmentem volna! Különösen a szóbelin!!! Na jó, persze, a felvételi teszteken képtelenség a kreativitást lemérni (hacsak nem feltételezzük, hogy az esszé-kérdéseket értékelő ürgék VALÓBAN elolvassák a dolgozatokat!). De a szóbeli eredményem önmagában is bizonyította volna, hogy képes vagyok ábrázolni egy SZOBÁT: Tényleg gőze nincs arról, hogy már jócskán túl vagyok a szobák leírásán? Sőt, ami azt illeti, már a regényíráson is... és már a színdaraboknál tartok? Lillynek ugyanis tök igaza van, amikor azt mondja, hogy a büdös életben nem kerül az életem hitelesen a filmvászonra, hacsak én magam nem veszem kezembe a dolgot. Ő meg rendezi. Tudom, hogy a pénzt összeszedni elég gáz lesz, de J.P. azt mondta, segít. A hollywoodi producerek mind a tenyeréből esznek. Valamelyik nap is Steven Spielberg egyik unokatesójával ebédeltek a szülei. Miért nem bírja Martinez belátni, hogy azzal, ha a kezdő csoportba rak, ahelyett, hogy a haladóba tenne, ahová való vagyok, csak visszaveti a művészi fejlődésemet? Hogy a fenébe bomlana ki bimbózó kreativitásom, ha senki nem öntözi? Ábrázoljak egy szobát. Tessék, itt van, Ms Martinez. A négy nyirkos kőfal szorosan préselődik egymás mellé, és az alacsony mennyezetről lassan csöpög a nedvesség. Egyetlen falba vájt, rácsos ablakból szűrődik be némi fény odakintről. Az egyetlen bútordarab egy

7

keskeny priccs, rajta vékony, csíkos vászonnal borított matrac és egy vödör. Az utóbbi célját világossá teszi a belőle áradó szörnyű bűz. Vajon ez csalogatja a homályos sarkokban ólálkodó, remegő rózsaszín orrú patkányokat? 3/ (hármas alá) Mia, amikor azt kértem, hogy ábrázolj egy szobát, arra gondoltam, olyan szobát ábrázolj, amelyet jól ismersz. Az a börtöncella, amelyet leírtál, bizonyosan létezik a genoviai palotátokban, ám erősen kétlem, hogy sok időt töltöttél volna ott. Egyébként Amnesty International tag-ságom következtében történetesen tisztában vagyok azzal, hogy Genovia nincs a szervezet feketelistáján a fogva tartottak kínzása miatt. Ebből egyenesen következik a kérdésem: vajon a genoviai palotában mikor használták utoljára a börtönt? Az a véleményem, hogy egy olyan haladó gondolkodású ember, mint az édesapád, nyilván létesített vízvezeték- és csatornahálózatot a palotában, miáltal az emberi ürülék tárolására szolgáló vödrökre semmi szükség többé. C. Martinez

8

Szeptember 7., kedd, angol MIA!!! Hát nem csúcs?!!! Itt az új tanév, és végre tizenegyesedikek vagyunk!!! Már csak egyetlen év, és végzősök leszünk!!! Az királyság!!! Ja, amúgy szuper a hajad. T. Tényleg tetszik, Tina? Mármint a hajam. Mamával elvittük Rockyt az Astor Place-en lévő Hajcihő fodrászatba tegnap, élete első hajvágására. Hát mit mondjak, úgy üvöltött végig, mint akit elevenen nyúznak, ezért aztán én vállalkoztam, hogy elsőnek beülök a székbe, és levágatom a hajam, hadd lássa, hogy nem fáj. Az az igazság, hogy eléggé meglepődtem, amikor kiszedték a csavarókat... Szerintem bomba. Pont úgy nézel ki, mint Audrey Hepburn a Római vakációban! Michael mit szólt hozzá? Amióta hazajöttem Genoviából, még nem találkoztunk. Ma este randizunk először a Mennyei Tésztabirodalomban. Már alig várom!!! Azt mondta, valami iszonyú fontos bejelentenivalója van, amit nem mondhat el sem telefonon, sem e-mailben. Szerinted mi lehet az? És miért pont a Mennyei Tésztabirodalomban? Az nem is az ő környékén van! Vagy még nem költözött be a koleszbe? Nem, még nem. Valami lakással kapcsolatos dolog. Azt hiszem, erről akar valamit mondani. Lehet, hogy saját lakást bérel, vagy valami. NE MÁRI!!! EZ FANTASZTIKUS! Képzeld el, ha saját lakása lesz...akkor sose törhetnek rátok a szobatársai! És saját konyhája is!!! Ahol majd romantikus vacsorákat főzhet neked!!! Figyelj már, nem tudom, mit akar. A telefonban nagyon rejtélyes volt. Szerintem legfőbb ideje, hogy saját kérója legyen. Tulajdonképpen szánalmas, hogy arra kényszerültök, hogy a 9

szülei lakásában, Lilly orra előtt smároljatok... meg a MAMÁJA orra előtt!!! Ja. Bár szerintem Michael mamája észre se venne semmit, az összes idejét Michael papájának a lakásában tölti. Mi van, lehet, hogy Moscovitz doktorék megint összejönnek? Remélem! Michael szerint elkezdtek "randizni". Egymással! Hát még mindig jobb, mintha mindketten másokkal randiznának, nem? Szerintem is az lenne a legjobb, ha megint összejönnének. Már csak a lakbérspórolás miatt is. Jaj, azért én örülök, hogy az én szüleim tök normálisak. Le se tojják egymást: Ja, a hajról jut eszembe, neked hogy tetszik Lilly melírje? Ő mondta, hogy J.P. a szőkéket szereti. Hát, nem is tudom... Sosem gondoltam volna Lillyrő1, hogy egy PASI miatt megváltoztatja a külsejét! Ez a J.P. egy szexuális energiabomba lehet! Tina!!! Még nem jöttek össze… ÚGY. Ja… azt hittem. TE JÓ ÉG, MIÉRT???!!! Hát elég logikus, nem? Végül is Lilly elment vele Albanyba egy hétvégére. Jó, de csak azért, mert J.P. szülei valami nyári társulatokat akartak nézni arrafelé! Ha már túl lennének AZON, azt Lilly elmondta volna. Szóval... szerinted nem mondta volna el? Hát neked lehet, hogy elmondta volna. De NEKEM soha. Lilly engem egy szentfazéknak tart. Dehogyis!!! De igen. Nem is zavar egyébként. Igenis, szentfazék vagyok. Figyu, én látni sem akarom, nemhogy megfogni... Te képes lennél 10

rá? Meghalnék, komolyan mondom... Szerinted Lilly megfogta J.P-ét? Ki van zárva!!!! Mondta volna! Na jó, az igaz, hogy nem találkoztunk, amióta hazajöttem Genoviából. De akkor is. Tuti elmondta volna, ha... tudod. Legalábbis remélem... Boriszét igenis megfogta. M I I I I I I I I I I I I I I I I? ? ? ? ? ? ! ! ! ! ! ! ! ! PFUUUUUUUUUUUUUUUUJJJJJJJJJJJ!!!!! EZT MOST MI A FENÉNEK MONDTAD EL NEKEM???!!! Hát gondolhatod, hogy én sem akartam tudni!!!! Borisz mondta el nekem!!! ÉS Ő MEG MI A FRANCNAK???!!!! Minden a miatt a könyv miatt történt, tudod, amit a nagynénémtől kaptam... A Legbecsesebb kincs miatt. Ja! Az, ami arról szól, hogy a legdrágább kincsed a szüzességed, amit csakis annak szabad odaajándékoznod, akihez férjhez mégy? Mert csakis egyetlen egyvalakit ajándékozhatsz meg vele, tehát ne valami érdemtelen ember legyen az? Pontosan. Csak éppen a könyv arró1 nem ír egy árva sort sem, hogy mit kell akkor tenned, ha kiderül, hogy akihez férjhez mentél, történetesen meleg. Pedig ha nem vársz, előre is ki lehet deríteni, még mielőtt egy vagyont költesz az esküvőre. Vagy mi. Borisz meglátta ezt a könyvet a polcomon, és azon parázott, hogy én majd azon parázok, hogy Lilly MÁR megfogta AZ ÖVÉT... Pedig attól ő még... na, tudod. Szóval szűz. A fogdosás még nem AZ. És a nadrágján KERESZTÜL, vagy a nadrágja ALATT fogta meg? Alatta. Jaj, Tina... Tudom, hogy Borisz a pasid, meg minden, de... mindjárt 11

elhányom magam. Megértem. Mia, nézzünk szembe a tényekkel: az Albert Einstein Gimnáziumban mi ketten leszünk az Utolsó Szüzek. Juj! Ez úgy hangzik, mint egy könyvcím. Szerintem meg kéne ímod!!! Mia Thermopolis: Az utolsó szüzek. ...két lány, akit Izraelben kiképzett testőrök védenek. Apjuk minden pénzt megad, hogy legbecsesebb kincsüket megvédelmezzék... akár az életük árán is! Senki nem kaphatja meg őket... EGÉSZEN A BÚCSÚBÁL ÉJSZAKÁJÁIG!!!! Ajjaj, Sperry minket néz! Jobb, ha odafigyelünk! Van valami elképzelésed, hogy mit magyaráz? Kit érdekel? Mi sokkal érdekesebbről dumálunk. Az tuti. Szóval... te azt hiszed, hogy J.P-ét is megfogta...? Már mondtam! Szerintem már rég túl vannak AZONI Lehetetlen. Nekem elmondta volna. Szerinted nem mondta volna? Hát te vagy az, aki elsős kora óta ismered, vagy még régebben. Erre csak te tudhatod a választ. De ne felejtsd el, hogy SZŐKE lett! Na!! Én is szőke vagyok!!! De nekem még megvan a Legbecsesebb Kincsem!!! Ja, igaz... Bocsi, elfelejtettem.

12

Szeptember 7., kedd, franciaóra Képtelenség. Tina tényleg azt hiszi, hogy Lilly meg J.P. már… szóval AZT csinálták. A nyáron. Ez röhejes. TUTI, hogy Lilly elmondta volna nekem, ha odaajándékozza valakinek a Legbecsesebb Kincsét. Biztos? Különben is, J.P. még sosem mondta neki, hogy szerelmes belé. Képes lenne Lilly szexelni valakivel életében először úgy, hogy az még szerelemet sem vallott? Merthogy ő viszont kábé kétmilliószor mondta J.P-nek, hogy szereti, J.P. meg mindig csak azt feleli, hogy „köszi”. Vagy néha azt, hogy „tudom”. Lilly meg azt hiszi, hogy J.P. csak Han Solót utánozza ezzel… Szerintem a napnál világosabb, hogy J.P.-nek gondot jelent az intimitás. Végül is már vagy hat hónapja járnak Lillyvel. És még egyetlenegyszer sem mondta róla, hogy a „barátnőm”. Csak Moscovitznak hívja. Jó, Michael is hívott engem Thermpolisnak. De az AZELŐTT volt, hogy járni kezdtünk. Képes lenne Lilly szexelni valakivel, aki Moscovitznak hívja, és úgy mutatja be másoknak, mint a "barátját"? Nem tévedés, barátját, és nem a "barátnőjét". Nem, az kizárt dolog. Lilly képtelen lenne erre. Bár a haját szőkére festette. Azt állítja, azért, mert az egyik producer, aki ajánlatot tett a tévéshowja megvásárlására, azt mondta, ha az arcát keretező haj világos színű, akkor a vonásai kevésbé szabálytalanok. Persze mindenki tudja, hogy J.P. a szőkéket szereti. Naná, Keira Knightley szerinte a világ legjobb csaja. Ő az egyetlen pasi, aki az ismeretségi körömből képes volt ugyanannyiszor végigülni a Büszkeség és balítéletet, mint Lilly, Tina meg én. Azt hittem, csak azért, mert nagyra értékeli a filmes adaptációt, de aztán bevallotta, hogy nagyra értékel egy magas, vékony, szőke színésznőt... (ami azért furcsa, mert Keira Knightley abban a filmben nem is volt szőke). Szegény Lilly. Lefogyhat és befestheti a haját, de MEGNYÚLNI 13

nem lesz képes. 170 centire biztosan nem. Hű, most jut csak eszembe, lehet, hogy pont ERRŐL akar velem Michael beszélni ma a vacsoránál… talán rájött, hogy Lilly és J.P… Jaj istenem, remélem, nem! Ha Lilly tényleg Azt csinálta, és elmondta Michaelnak, akkor sosem fogom hallani elejétől végéig. Francba. Jaj, de örülök. Kaptunk egy kis házit: Décrire un soir amusant avec les amis. 200 szóban. Un autre soir palpitant, et mes camarades et mois nousnous sommes installés devant la télé. Les choix ont paru interminable, les chaines, san fin. Avec le cable, n'impote quoi a été possible. Et qu'estce que nous avons vu? La chaine des nouvelles? La chaine des sports? La chaine des rock-videos? Non -la chaine douze. La chaine religieuse et ridicule... 61 szó. Még 139. Órára menet elhaladtam Lana mellett a folyosón. Nem változott semmit a nyáron, csak ha lehet, még undokabb lett. Viszont beszerzett maga mellé egy klónt, egy kis Lana- másolatot, aki a megszólalásig úgy néz ki, mint ő, csak kicsit alacsonyabb. Na, szóval, ahogy elmegyek mellettük, Lana megbámulja a fejemet, oldalba böki a klónját, és elkezd röhögni: - Né má! Ott a Pán Péter! - visította, hogy mindenki jól hallja a folyosón. Megnyugtató az a tudat, hogy bárhol is töltötte Lana a nyarat, szerencsére megőrizte báját és friss szellemét, amiről iskolaszerte ismerik és szeretik. Uramisten. Tényleg úgy néz ki a hajam, mint Pán Péteré? Est-ce que je vraiment ressemble Peter Pan dans cette coup de cheveux? 14

Szeptember 7., kedd, az ebédlőben Lerohantam Lillyt a taco-pultnál, és kerek-perec megkérdeztem, csinálták-e AZT J.P-vel a nyáron. A válasza nem nagyon nyugtatott meg: - Gondolod, hogy ha így lenne, pont NEKED mondanám el, neked, te pletykafészek? Bevallom, ez rosszulesett. Ugyanis hűségesen őriztem minden titkát, amit csak valaha rám bízott. Soha nem beszéltem arról senkinek, amikor ötödikben elcsórta otthonról az anyja könyvei közül a Káma Szútrát, behozta a suliba, és hangosan felolvasta a szexisebb részeket a szünetben. És arról is mélyen hallgattam, amikor azt ígérte az őt zaklató cipőfetisiszta Normannek, hogy ha szerez jegyet az Avenue Q-hoz, akkor elküldi neki a Steve Madden trágyataposó szandálját. Norman meg is szerezte a jegyet, de persze nem küldött neki semmit, mert soha életében nem volt Steve Madden trágya taposó szandálja. Azt sem árultam el soha senkinek, hogy egyszer földobta a Moncsicsimet a szülei nyaralójának a tetejére. Nem is láttam többé, egészen a következő nyárig, amikor Michael az ereszcsatornát takarította, és lehajította a kertbe. Szegény Moncsicsi szemét ki rágták a mókusok, a haja megpenészedett és összetapadt, az arcát egyetlen néma segélykiáltásba olvasztotta a napsugár. Pedig ez a látvány jelentősen visszavetette lelki fejlődésemet. Nagyon szerettem azt a babát. De nem akartam, hogy Lilly lássa, mennyire rosszulesik nekem a megjegyzése, tehát csak vállat vontam, és így szóltam: - Na jó. De akkor is tudom, hogy megfogtad Borisz... szóval tudod. Ő mondta Tinának. Lilly ahelyett, hogy elakadt lélegzettel tátogott volna, ami szerintem ebben a helyzetben a normális, csak unottan nézte a plafont és ennyit mondott: - Hogy te milyen gyermeteg vagy... - De Lilly! - Nem tehettem róla, de a megbántottság legalábbis részben, érződött a hangomon. - Hogy lehet az, hogy el sem mondtad nekem? 15

- Mert nem volt olyan nagy ügy - mondta Lilly. - Nem olyan nagy ügy? Hogy megfogtál egy ...??!!! - Muszáj ezt nekünk az ebédlő közepén megvitatnunk? - kérdezte Lilly. - Miért, hol akarod megvitatni? Menjünk vissza az asztalhoz, és ott, a PASID füle hallatára? - Jól van, jól van - vont vállat Lilly, és visszafordult a taco-pult felé. - Na és ha megfogtam? Mit akarsz tudni róla? Egyszerűen nem hittem a fülemnek, hogy itt beszélgetünk erről a témáról a tejfölösbödönök és a reszelt sajtos tál fölött. De Lilly volt az oka. Miért nem az egyik pizsamapartin hozakodott elő a témával, mint bármelyik normális csaj? Az nyilván túl egyszerű lett volna neki! Inkább titkolózott hetekig, tartogatta ezt a SZÖRNYŰ titkot, amíg csak Borisz (pont Borisz!) el nem kottyantotta. A dologban az volt a legszörnyűbb, hogy bár irtó kínos volt, meg undorító, meg minden... mégis tudni akartam minden részletet. Tudom. Rémes. De mégis. - Ööö... - kezdtem. Szerencsére senki nem volt a közelben. Mindenki a wokban sült zöldségekhez igyekezett. - Szóval... milyen volt a fogása? Lilly vállat vont. - Bőr. - Ennyi az egész?.. Csak... bőr? - bámultam. - Hát... abból van, nem? - kérdezte Lilly. - Miért, mit vártál? - Nem tudom. - Elég nehéz megítélni az ilyesmit, főleg farmeron keresztül. Meg aztán ott vannak a gombok vagy a cipzár… az a sok fémszegecs. - Tina romantikus regényeiben mindig olyasmiket írnak, hogy a vágy acélrúdján feszülő leheletfinom selyem... Lilly elgondolkodott. Aztán újfent vállat vont. - Hát... ja. Van benne valami. - Értem - mondtam. - Akkor én most hányni fogok. Ez tuti. - Jó, csak ne az avokádómártásba. Menj odébb, ha lehet. Na mész? - Nem. Szerinted miről akar velem beszélni Michael a Mennyei Tésztabirodalomban? - Nyilván meg akar kérni, hogy FOGD MEG. Amikor fölemeltem a tejfölmerő kanalat, és megcéloztam vele, 16

visítani kezdett. - Na, hagyjál már, fogalmam sincs, mit akar! Egész nyáron alig láttam, totál bele volt temetkezve abba a hülye elektromos projektjébe. Letettem a kanalat. Tudtam, hogy igazat mond. Michaelt valóban nagyon lekötötte az Automatizálási Projektek Felsőfokú Alkalmazásai kurzus. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ez mi a fenét jelent, elmagyarázta, hogy ez az egész a robotokról szól. A kurzus végcélja egy robotkar létrehozása, amely a zárt szívműtétek során nyújthat segítséget, ami ami óriási előrelépést jelenthet az automatizált sebészet terén. Igen. Olyan pasival járok, aki robotokat épít. Ez annyira MENŐ!!!!! Amikor Lillyvel nagy sokára visszatértünk az asztalunkhoz, Boriszra még ránézni se igen mertem, pedig most, hogy már nem viseli a fogszabályzót, kozmetikushoz jár, és átesett egy lézeres szemműtéten, nem is annyira ronda. Mindegy. Én, ha ránézek, csakis Lilly kezét látom a nadrágjában. - Te jó ég, Mia! - kiáltott Ling Su, ahogy leültem. - Mi van a hajaddal? - Hajcihő, Astor Place - mondtam. - Miért? Nem tetszik? - Dehogynem - mondta gyorsan Ling Su. De láttam, ahogy összenéz Perinnel, akinek, ha ez egyáltalán lehetséges, még az enyémnél is rövidebb a haja. Az enyém pedig elég rövid. - Szerintem Mia nagyon jól néz ki - szólt közbe J.P. Az asztal túlsó végén ült, Lillyvel szemben. Igazság szerint ő sem nézett ki rosszul. Borzas szőke haját a nap helyenként még szőkébbre csíkozta Martha's Vineyardon, a szülei nyaralójában. Ott töltötte a nyár nagy részét, és a szörftechnikáját tökéletesítette. Nem volt hiába... Már ha úgy vesszük, hogy a dögös barna szín és a domborodó bicepsz számít valamit. Nem mintha nagyon figyeltem volna. Van ám énnekem saját pasim, akinek ugyancsak dögösen domborodó bicepsze van. Jó, Michael valószínűleg nem is barnult le ezen a nyáron, mert a spéci robotprojektjével foglalkozott. De akkor is dögösebb, mint J.P. 17

Aki pedig úgyis Lilly pasija. Vagy mi. - Olyan csibészes - bólogatott J.P. - Tudom, hogy érti! - mondta izgatottan Tina. - Úgy néz ki, mint Audrey Hepburn a Római vakációban! - Szerintem inkább úgy, mint Keira Knightley a Dominóban mondta J.P. - Azért az se rossz. Tök jó, ha az embernek ilyen rendes barátai vannak. Mármint EGYESEK rendesek. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Lilly nem mondja el nekem, csinálták-e AZT J.P.-vel a nyáron. Ha igen, hát nem látszik rajtuk. Az ember azt hinné, lila odaadták egymásnak Legdrágább Kincsüket, akkor most volna valami jele... kis lábazás az asztal alatt, vagy valami. Az egyetlen intim dolog, ami köztük történt, hogy J.P. adott egy falatot Lillynek a nápolyijából. Nagy ügy. Én is adtam, nem is egyszer. De ez nem azt jelenti, hogy a Legdrágább Kincsemet is odaajándékoztam volna neki.

18

Szeptember 7., kedd, t.g. Nem elég, hogy görény módon nem a középhaladó, hanem a kezdő írásművészetre osztottak be, ráadásul még a délutáni órarendem is katasztrófa. Érdemes megnézni. Tényleg. 1. óra: osztályfőnöki 2. óra: írásművészet kezdőknek 3. óra: angol 4. óra: francia Ebéd 5. óra: t. g. 6. óra: tesi 7. óra: kémia 8. óra: matek Tesi, aztán kémia, és a tetejébe még matek?! Túl sok volna, ha legalább egyetlen normális órám lenne délután???!!! Ha legalább EGYETLENEGYRE LEHETNE VÁRNI?????!!!!! Hát nem. Fél kettőtől csak a SZÍVÁS. Nem vicc. Rémálom. És ezt a matekot utolsó órának vajon ki találta ki? Mindegy. Ha sikerül megértetnem a papával, milyen pocsék lett a matek próbaérettségim, akkor talán le lehet beszélni az idei hercegnői illemtanleckékről… és rá lehet beszélni helyette egy kis matekkorre-petálásra. ÉS JÁRHATNÉK MEGINT MICHAELHOZ KORREPETÁLÁSRA!!!!! Nem is olyan hülyeség. Elsőben is ő korrepetált matekból meg geometriából is, és mind a kettőből átmentem. Miért ne szerződtethetné a papa hivatalosan is, mint a matekkorrepetítoromat? Sőt kémiából is korrepetálhatna, mert úgy hallottam, hogy a kémia, az aztán szívás a javából. Jaj de örülök. Lilly a diákönkormányzati választásról akar velem 19

beszélni. Azt mondja, a mai testületi ülésen jelölni akar engem elnöknek. Nem vicc. De hát mit csináljak? Azt mondja, már a programot is totál kidolgozta, tök készen van, nekem csak annyi a dolgom, hogy elindulok. De a tavalyi tanévben alig volt egy percem saját magamra! Ha tényleg regényíró akarok lenni, vagy forgatókönyvíró, vagy akár NOVELLISTA, vagy bármi, akkor muszáj időt szakítanom arra, hogy ÍRJAK VALAMIT!!! Mármint legalább valamit a naplóm és a saját Csillagközi romboló átirataimon kívül. Aztán ott van Michael. A tavalyi tanévben alig láttam, mindketten annyira be voltunk havazva a suli miatt. És akkor még ott van a hercegnősdi is, hogy a kisöcsémről már ne is beszéljünk. Ebben az évben valamit föl kell adnom. És az az érzésem, hogy ez a diákönkormányzat lesz. Miért nem indulhat LILLY az elnökségért? Jó, tudom, azt képzeli, hogy mindenki utálja, de ez egyszerűen nem igaz. Már biztos mindenki elfelejtette, hogyan győzködte az iskolai alapítvány igazgatóságát arról, hogy iktassanak be minden napra még egy órát, hogy beférjen a kötelező latin. Hogyan fogom megmondani neki, hogy nem akarok indulni az elnökségért? Főleg, hogy már nyomatott hetvenkét Szavazz Miára! feliratú pólót, és azon töri a fejét, hogy bérbe adja a suli tetejét mobiltelefon átjátszóknak, és az extra jövedelemből laptopokat vásárol az ösztöndíjasoknak... Őrület. Ekkora púpot a hátamra...

20

Szeptember 7., kedd, kémia Ajjaj. Kenny Showalterrel kerültem egy csoportba. Vajon lehetetlen ebben az iskolában olyan természettudományos csoportba kerülnöm, amiben NINCS benne Kenny Showalter? Úgy tűnik. A nyáron MÉG MAGASABB lett. Most már akkora, mint Lars. Ami elég ciki, ugyanis szerintem még most is könnyebb, mint én. Bejött, és leült mellém. Kíváncsi vagyok, az idén is akar-e a labor gyakorlaton a párom lenni. Nem volna rossz, mivel ha tavaly földrajzból nem lett volna a párom, akkor tuti megbuktam volna. Vagy legalábbis nem kaptam volna meg a hármast. Hoppá! Bejött .J.P. is! Ő is ebbe a csoportba jár? Hála istennek. Legalább van még egy normális ember is, akihez lehet szólni egy emberi szót. Persze Kenny nagyon helyes, de... szóval... Még mindig van közöttünk némi feszültség azóta, hogy szakított velem, mert azt hitte, Borisz Pelkovszkijba vagyok szerelmes. Istenem, pedig az száz éve volt! Az ember azt hinné, hogy ezen réges-rég túl van mindenki, de nem, még mindig ott lappang a feszült-ség közöttünk, amikor a házimat írja. Integettem J.P-nek, hogy üljön mellém, és már jött is. Olyan helyes fazon! Annyira örülök, hogy járnak Lillyvel! Hogy őszinte legyek, Jangbuból és Francóból kiindulva nem nagyon bíztam az ízlésében... De szerencsére J.P.-vel helyrehozta… Na, mi ez? Kenny átpasszolt egy levelet. Mia, nem tudtam, hogy te is ebbe a kémia csoportba fogsz járni. Akarsz a laboron idén is párban lenni velem? Már csak a hagyomány kedvéért is… MI A FRÁSZNAK AKAR KENNY PÁRBAN LENNI VELEM A LABORON???!!! Leszámítva, hogy az én kézírásom olvashatóbb, mint az övé, semmi előnye nem származik belőle. Azt se tudja, milyen pocsék lett a matek próbaérettségim. Azt viszont PONTOSAN tudja, mennyire hülye vagyok minden természettudományból. Csak rontom a csapateredményt! 21

Várjunk csak. Újabb levél J.P.-től. Szia-Mia, nem tudtam, hogy te is ebbe a kémia csoportba fogsz járni az idén. Állítólag Kémcső elég jó. Akarsz laboron Párban lenni velem? Nyilván Showalter is ezt kérdezte tőled a levelében az előbb. Hagyd ott, csak hátráltatna a folytonos szerelmi vallomásaival. Rám van szükséged. Hát ez elég fura. Jaj, most mit csináljak? Igazából J.P. párja szeretnék lenni, mert nagyon bírom. Annyira vicces, meg aztán mindenből folyton ötöse van, kivéve angol nyelv és irodalomból, amiből ő is megkapta tavaly Miss Martinezt (csak másik csoportba járt), aki ugyanúgy négyest adott neki, mint nekem. Arra jutottunk, hogy a nő nyilván nem bírja a stílusunkat. De Kenny kérte előbb. És MINDIG vele vagyok párban. Igaza van, ezt a hagyományt nem lehet megszakítani. MIÉRT KELL NEKEM FOLYTON ILYEN HELYZETEKBE KERÜLNÖM??!!! Várjunk csak, mindjárt megoldom. Végül is, mi a fenének tanultam két évig egyfolytában diplomáciát, ha nem ezért? Várjatok! Legyünk az idén hárman párban! Oké? Mia Kenny így válaszolt: Rendben! Amúgy tetszik a hajad Tök olyan, mint Anakin Skywalkeré a Baljós árnyakban. Tudod, ott, ahol beszáll a pod racerbe. Szuper. Ezek szerint úgy nézek ki, mint egy kilencéves fiú. J.P. is válaszolt: Ez az, okostojás, ügyes vagy! Jól megtanított az öreg szamuráj! Szamuráj! Ez jó. Most először nevezte így valaki a nagyanyámat. Vajon megsértődne, ha meghallaná? 22

Viccelsz? Abszolút látom magam előtt karddal, a fején konttyal, vagy abban a karate cuccban a hosszú bottal, amint megjegyzi, hogy "bizonyos leckéket nem lehet megtanulni. Meg kell élni őket ahhoz, hogy megérthessük." Pont mint Terence Stomp oz Elektrában. A karatecuccot egyébként ginek hívják. \ Mi? Mondom, a karate cuccot ginek hívják. Nem vagy ismerős a harcmű-vészetekben? Sajnos nem. De tudom, hogyan szokás egy királyi fogadáson kitölteni a teát. Akkor nagyon föl vagy készülve az életre. Ha-ha-ha. J.P-vel beszélgetni nagyon vicces, pont olyan, mintha egy lánnyal dumálna az ember, csak még jobb, mert pasi. De nincs köztünk szexuális feszültség, mert tudom, hogy ő Lillyt szereti. Ez az egész tűrhetően alakul. Leszámítva persze a kémia részét.

ANYAG

TISZTA ANYAGOK

KEVERÉKEK

Elemek

Vegyületek

Homogén Heterogén

Tiszta anyagok: tulajdonságaik és összetételük állandó Elemek: azonos rendszámú elemek halmaza Vegyületek: bennük az atomokat, ionokat meghatározott kötés kapcsolja össze Keverékek: tiszta anyagok kombinációja, összetételük változó Még hat óra, amíg Michaellal találkozom. Istenem, engedd, hogy ne haljak bele az unalomba addig!

23

Szeptember 7., kedd, matek Differenciálás - deriválás Derivált a függvény meredeksége Derivált, azaz differenciálhányados Integrálás Végtelen sorok: Divergens vagy

Konvergens Várjunk csak! Na jó. Micsoda? Ez valami VICC???!!! Már csak hat óra, amíg Michaellal találkozom.

24

Szeptember 7., kedd, diákönkormányzati ülés Hát ez elég gáz. Egyetlen egyvalakit jelöltek a diákönkormányzat elnökségére: engem. Úgy fest, ellenfél nélkül indulok. Gupta rém csalódott bennünk. Nem is titkolja. Az a helyzet, hogy én is. Szóval én tudtam, hogy az iskolatársaim apatikusak, meg minden. Még az sem érdekelte őket, hogy Puff Daddy visszatartott információkat Biggie Small meggyilkolásáról a Las Angeles-i rendőrségtől. Ugyanúgy vették a lemezeit, mint előtte. Tiszta röhej. Lilly majdnem sírt. Valóban nem tekinthető győzelemnek az, ha egy jelöltből lehet választani, tehát nincs kit legyőzni. Azzal próbáltam vigasztalni, hogy az egész azért történt, mert tavaly olyan elsöprő győzelmet arattunk, és most az emberek úgy gondolják, semmi értelme ellenünk indulni, mert úgyis lemossuk őket megint. Aztán azt mondta, hogy az egész diákönkormányzati ülés alatt mindenki végig arról sms-ezett, hogy mit és hol fog csinálni suli után. Oda sem figyeltek, azt sem tudták, miről van szó. Még az is lehet, hogy azt hitték újabb drogprevenciós előadáson vannak. HÁZI FELADAT: Osztályfőnöki: nincs Írásművészet kezdőknek: írd le, mit látsz az ablakodból! Angol: Franny és Zooey Francia: befejezni az „un soir amusant avec les ami” c. fogalmazást T.g.: összefoglalni Mrs. Hillnek, mit akarok elvégezni a t.g.-n ebben a félévben. Tesi: tornacuccot kimosni Kémia: megkérdezni Kennyt vagy J.P.-t. Matek: nem viccelek, szerintem az a tárgy nagyon durva…

25

Mi? Hercegnő? Hogy én?!!! Na ne! MIA THERMOPOLIS színműve (első változat) 13.jelenet Szín: A New York-i Plaza Hotel Pálma kávéháza. Mia arca közelről, ahogy emészti, amit az apja, PHILLIPE HERCEG mondott neki. MIA (könnyekkel és csuklással küszködve): NEM költözöm Genoviába. PHILLIPE HERCEG (józan, értsük-meg-egymást hangon): De Mia… Azt hittem, megértetted… MIA: Csak annyit értettem meg, hogy egész életemben hazudtál nekem. Miért költözzek hozzád?! (Mia fölugrik az asztaltól, földönti a székét, azután kirohan az étteremből, kis híján feldöntve a nyársat nyelt ajtónállót is.)

26

Szeptember 7., kedd, Hotel W. A Plazát luxustársasházzá alakítják! Grandmére már meg is vette a legmenőbb tetőlakást. De az átalakítás még zajlik, Grandmére nem lakhat ott a por miatt, ami árt a tüdejének és az arcüregének. A kopácsolásról nem is beszélve, ami minden reggel pontban fél nyolckor elkezdődik. Ezért aztán a Hotel W-ben ütötte fel főhadiszállását. Nincs nagyon elájulva tőle. Amikor a lakosztályába léptem - amely, mondanom sem kell, fejedelmi és gyönyörű, bár nem éppen az Ő stílusa, mert inkább csíkos anyagokkal és bőrrel van berendezve, nem pedig virágmintással meg csipkével, viszont körpanorámás, és körös-körül látni belőle Manhattant -, éppen halálosan kiakadt. - Ez egyszerűen tűrhetetlen! - mondta egy öltönyös figurának, akinek a zakóján kis aranytáblácska volt, és rajta a neve: Robert. Robert úgy nézett, mint aki nyomban kiugrik az ablakon. Megsajnáltam. Tudom, milyen Grandmére, amikor rajta van a dili. És ez a mostani különösen durva volt. - Gerbera?! - Grandmére hangja jeges hangfekvésbe csusszant. Maguk tényleg azt képzelik, hogy a gerbera a megfelelő virág arra, hogy Genovia özvegy hercegnéjének szobáját feldíszítsék?! - Borzasztóan sajnálom, asszonyom - mondta Robert. Oldalvást gyorsan rám sandított. Lazán lehuppantam a dögös fehér kanapéra a plazmatévé előtt, ami - igen, tényleg egyetlen gombnyomásra jelenik meg a semmiből, pont úgy, ahogyan Joey akarja a Jóbarátokban. Teljesen világos volt, hogy Robert szövetségest keresett magának. De az is teljesen világos volt, hogy nem hagyom magam csőbe húzni, és nem veszek részt ebben a vitában. A színdarabom fölé hajoltam, és elmerültem a körmölésben. J.P. azt mondja, ismer egy producert, akit nagyon érdekelne a dolog, ha elkészül. Nagyon érdekelné! Az gyakorlatilag azt jelenti, hogy már meg is vette! - De... de mi minden szobába gerberát teszünk – folytatta Robert látva, hogy nem sietek a segítségére. - És még soha senki nem panaszkodott emiatt! Grandmére úgy nézett rá, mintha azt mondta volna, hogy még soha 27

senki nem húzott elő szamuráj kardot, és nem követett el vele harakirit az orra előtt. - És járt már valaha HERCEGNÉ ebben a hotelban? – kérdezte. - Igazság szerint a thaiföldi hercegnő is itt szállt meg a múlt héten, mielőtt beköltözött volna a New York Egyetem kollégiumába kezdte Robert. Megráztam a fejem. Rossz válasz, Robert. A lehető legrosszabb. Köszönjük, hogy velünk játszott. - THAIFÖLDI? - Grandmére valósággal átdöfte a pillantásával. Van magának fogalma, hány hercegnő él Thaiföldön? Robert a pánik határán volt. Tudta, hogy nagyon elszúrt valamit. Csak azt nem tudta, miért. Szegény szerencsétlen. - Ööö... nem... - Több tucatnyi. Sőt, több száz. És arról van fogalma, fiatalember, hány özvegy hercegnéje van Genoviának? - Ööö… - Robert tényleg úgy nézett ki, mint aki rögtön kiugrik az ablakon. - Egy? - Egy. Pontosan - felelte Grandmére. - No és nem gondolja, hogy ha GENOVIA EGYETLEN ÖZVEGY HERCEGNÉJE rózsákat rendel a szobájába - rózsaszín és fehér rózsát, NEM narancssárga gerberát, ami lehet, hogy manapság divatos, ám a rózsa soha nem megy ki a divatból-, akkor az óhaját teljesíteni szokás??!!! Különösen, ha azt is figyelembe veszi, hogy a hercegné kutyája allergiás mindenféle mezei virágra! Mindenki Rommelre nézett, aki a legkevésbé sem festett úgy, mint aki bármire is allergiás lenne, hanem édesdeden hortyogott aranyozott kutya-nyoszolyáján, és időnként meg-megrándult, amikor olyasmiről álmodott, amiről a kutyák legszívesebben álmodnak (ebben az esetben nyilván a gazditól való szabadulásról). - Mintha nem lenne éppen elég baj az is - folytatta Grandmére -, hogy maguknál IGAZI FŰ nő a szálloda halljában! Azta! Én is észrevettem, amikor bejöttem. Elég modern felfogás, hogy fű nő a hallban. Főleg Grandmére ízlésének. Ő jobban szereti a mentolos cukorkát aprócska kristály tálkákban. - Igenis, asszonyom - mondta Robert, és még meg is hajolt egy csöppet. - Tehát... most azonnal hozatok rózsaszín és fehér rózsákat. 28

És nem tudok eléggé bocsánatot kérni a sajnálatos mulasztásért... - Valóban - mondta Grandmére egyik, gondosan megrajzolt szemöldökét felvonva. - Valóban nem tud. A viszontlátásra. Robert nagyot nyelt, megfordult, és kisietett a szobából. Grandmére várt egy kicsit, majd lerogyott az egyik fekete bőr és króm fotelbe a kanapé mellett. Ám ezek nem olyan fajta fotelek, amibe olyan könnyű csak úgy belerogyni. Mert a bőr az csúszós! - Amelia! - sivította Grandmére, miközben majdnem lecsusszant az ülésről. - Ez kibírhatatlan! - Nekem bejön - mondtam. Tényleg így volt. Szerintem a W. nagyon menő. Minden olyan fényes. - Meg vagy őrülve - méltatlankodott Grandmére. - Van fogalmad arról, hogy rendeltem egy Sidecart, és ÖBLÖS POHÁRBAN szolgálták fel? - És? Legalább több fért bele! - A Sidecart soha nem szolgálják fel ÖBLÖS pohárban, Amelia. Csakis vizet szolgálnak fel ÖBLÖS pohárban! A Sidecarnak talpas koktélos pohár dukál. URAMISTEN, MI TÖRTÉNT A HAJADDAL?!!! Grandmére hirtelen szálfaegyenesen felült a csúszós bőrfotelben. - Nyugodj meg - mondtam -, csak egy kis igazítás... - EGY KIS IGAZÍTÁS???!!! Úgy nézel ki, mint egy tollseprű! - Majd visszanő - nyugtattam meg bátortalanul. Az igazság ugyanis az, hogy nem akarom többé megnöveszteni a hajam. Örülök, hogy rövid. Nem kell vele SEMMIT csinálni. Amikor az ember belenéz a tükörbe, mindig ugyanolyan a feje. Van ebben valami vigasztaló. Gondoljunk bele, mennyire FÁRASZTÓ, hogy amikor az ember történetesen a tükörképére pillant, minden alkalommal a fején bekövetkező katasztrófával kénytelen szembesülni. - És hogyan óhajtod a fejeden tartani a tiarádat, amikor nincs ott semmi, amibe a kis fésűk megkapaszkodjanak? - tudakolta Grandmére. Ebben történetesen igaza volt. És ez persze föl sem merült senkiben az Astor place-i Hajcihő Szalonban, legkevésbé a mamámban, aki azt mondta, a rövid frizurám Demi Moore-ra emlékezteti G.I. Jane 29

szerepében, amit én akkor persze bóknak vettem. - Tépőzár? - kockáztattam meg. De Grandmére nem találta a viccemet olyan humorosnak. - Paolót sincs értelme elhívni - legyintett. - Nem maradt a fejeden semmi, amin egyáltalán dolgozhatna. - Hát azért annyira nem rövid! - simítottam végig a tüskéimet. Vagy mégis? Háát... - Mindegy. Végül is csak haj. Majd visszanő. Grandmére, nincs ennél fontosabb problémánk? Végül is, Iránban a fundamentalista vallási bíróságok házasságtörésért és hasonlókért még ma is rendszeresen halálra ítélnek nőket úgy, hogy nyakig homokba temetetik, majd megkövezik őket. A 21. században ILYEN DOLGOK TÖRTÉNNEK!!! És te a hajam miatt aggódsz?! Grandmére a fejét csóválta. Napi eseményekkel sosem lehet elterelni a figyelmét. Ha a dolognak egyetlen királyi házhoz sincs köze, akkor őt az egész hidegen hagyja. - Ez nem is jöhetett rosszabbkor - folytatta, mintha meg se mukkantam volna. - A Vogue épp most kereste meg a hercegi sajtófőnököt, mert szeretnének egy interjút, és pár képet a téli vakációról szóló számukba. Az a cikk több száz olyan nő figyelmét irányítaná Genoviára, aki a szabadságát valami meleg helyen szeretné tölteni. Arról nem is beszélve, hogy apád is éppen most érkezett az ENSZ közgyűlésre. - Király! - rikkantottam. - Akkor talán meg is említhetné ezt az Irán-dolgot! Tudtad, hogy a nyugati zenét is törvényen kívül helyezték ott? És azt állítják, hogy az atomenergia fejlesztés csakis polgári, nem pedig katonai célra érdekli őket, de azért húsz évre titkosították ennek az ellenkezőjét bizonyító kutatásaik eredményét a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség elől? Kit érdekel a téli vakáció, amikor bármelyik pillanatban felrobbanhatunk? - Nézzük csak, esetleg keríthetnénk neked egy parókát - töprengett Grandmére. - Persze hogy találunk-e pontosan olyat, mint a régi frizurád, azt nem tudom. Nem készítenek vitorlás forma parókát... De talán szerezhetünk egy hosszabb parókát, azután Paolo levágja... - Figyelsz te rám egyáltalán?! - kérdeztem. – Sokkal fontosabb dolgokkal kellene most törődnünk, mint a hajam! Van fogalmad arról, mekkora bajba kerülünk, ha Iránnak atomfegyvere lesz? 30

NYAKTÓL LEFELÉ HOMOKBA TEMETIK A NŐKET; ÉS MEGKÖVEZIK ŐKET AZÉRT; MERT HÁZASSÁGON KÍVŰL SZEXELTEK VALAKIVEL! Mit gondolsz, mennyire tesznek majd különbséget azok között, akik nem érdemlik, és akik megérdemlik, hogy bombát dobjanak rájuk? - Az is lehet - folytatta Grandmére -, hogy vörösre kéne festeni a hajadat. De nem, nem, azt semmiképpen. Ezzel a hajjal pontosan ugyanúgy nézel ki, mint az a fiú a régi Mad képregényeken, amiket apád a te korodban folyvást bújt.. És így tovább. Tök fölösleges volt minden szavam hozzá. Hogyan képzelhettem, hogy valaki, akinek ilyen megrögzött előítéletei vannak a gerberák iránt, majd hajlandó lesz figyelni rám? Komolyan, néha nagy kedvem lenne őt is nyakig a homokba temetni, aztán köveket vagdosni a fejéhez.

31

Szeptember 7., kedd, otthon Itt van Michael!!!!!! Máris indulunk a Mennyei Tésztabirodalomba. Most éppen a mamával és Mr. Gianinival beszélget, amíg én "készülődöm". Még nem is találkoztunk. Nem látta még a frizurámat. Tudom, hogy iszonyú gyerekesen viselkedem... pedig tudom, hogy jól néz ki. Mama folyton azt hajtogatja, milyen jól néz ki. Még Mr. Gianini is azt mondta, amikor megkérdeztem, hogy egyáltalán nem hasonlítok sem Pán Péterre, sem Anakin Skywalkerre. De... Mi van, ha Michaelnak nem tetszik? A Százszorszép magazinban folyton arról rizsáznak, hogy a fiúk a hosszú hajú lányokat kedvelik. Legalábbis amikor "átlagemberek" véleményére kíváncsiak. Keira Knightley képeit mutogatják találomra a bevásárlóközpontok előtt ácsorgó, semmittevő fiúknak; Keira rövid hajjal, Keira hosszú hajjal, és azt kérdezik tőlük, melyik tetszik nekik jobban. A fiúk tízből kilencszer a hosszú hajú képet választják. Persze Michael sosem tartozott azok közé a fiúk közé. De akkor is... Mindegy. Most ezt kell szeretnie... Talán még egy kis habot rá... Rockyval beszélget, hallom. Nem mintha bárki egyetlen szót is értene abból, amit Rocky gagyog, kivéve azt, hogy "tütű", "cica", "süti", "még!", "nem", és "ENYÉM". Ez nagyjából Rocky teljes szókincse. Állítólag ez normális ebben az életkorban, és Rocky nem szenved semmiféle elmefogyatékosságban. De azért nem könnyű beszélgetni vele. Én persze sosem unom meg, és elbűvölőnek tartom. De persze az ÉN öcsém. Michaelnak viszont angyali türelme van hozzá! Rocky egyfolytában azt hajtogatja neki, hogy tütű, tütű, Michael pedig mindig szépen azt válaszolja: "Igen, nagyon szép autód van, Rocky", édesen és aranyosan. Szuper apuka lesz belőle! Nem mintha eszembe jutna egyetlen pillanatra is, hogy gyerekem legyen, mielőtt befejezem az egyetemet, és a Békehadtest tagjaként egyszer és mindenkorra véget vetek a globális fölmelegedés problémájának. 32

De azért megnyugtat az a tudat, hogy amikor én készen állok a feladatra, Michaeltól sem lesz idegen a dolog. Kikukkantottam az ajtórésen, és meglestem egy pillanatra... Annyira istenien néz ki! Magas, karcsú, széles vállú és helyes és... Szerintem frissen borotválkozhatott... el sem hiszem, hogy már egy egész HÓNAPJA nem találkoztunk... Te jó isten! Hosszabb a haja, mint az enyém. A PASIM HAJA HOSSZABB, MINT AZ ENYÉM! Mit tettem?

33

Szeptember 7., kedd, Tésztabirodalom konyhájában

a

Mennyei

Nyugi. Nyugi, próbálom felfogni, mi történt. Ezért kértem meg Kevin Yangot, hadd üljek be ide a konyhába pár percre. Szükségem van pár perc nyugira, amíg rendezem soraimat. És megemésztem a hallottakat. De a női vécé foglalt. Van odabent valaki, aki nyilván képtelen felfogni, hogy mások élete romokban hever, ezért szükségük lenne arra, hogy úgy tegyenek, mintha kezet mosnának, és közben átgondolják, mi is a teendő. És az is tök rendben van, hogy itt hatalmas a jövés-menés, száz fok van és tömeg, mert Kevin mind a száztizenkét unokatesóját munkára fogta most a vacsora körüli csúcsidőben, és úgy tűnik, mindenki pekingi kacsát rendelt. Ezért aztán ahová nézek, mindenhol levágott kacsafejek vigyorognak rám. De akkor is szükségem van egy perc szusszanásra, hogy megértsem, mi zajlik. Mert egyelőre nem értem. Jaj, nem azt, ahogy Michael az új hajamat fogadta! Végül is meglepődött, mennyire rövid. De... de nem utálta. Azt mondta, nagyon helyes vagyok így, pont mint Natalie Portman, amikor elkezdett nőni a haja a V mint vérbosszú után. És átölelt és megcsókolt. És kint a lépcsőházban még egyszer RENDESEN -, amikor a mama és Mr. Gianini nem voltak ott, és Lars még a pisztoly táskáját csatolta föl. Végre megint beleszagolhattam a nyakába, és a feromonjaitól minden idegszálam szerotonin megadózist továbbított a testembe, mert annyira ellazultam tőle és olyan boldog voltam. És tudom, hogy ő is pontosan így érzett. Az étteremig egész úton fogta a kezem, és mindent megbeszéltünk, ami azóta történt, hogy nem találkoztunk, azt, hogy Grandmére-t kirúgták a Plazából, hogy Lilly szőkére festette a haját (bár azt nem kérdeztem meg tőle, hogy szerinte Lilly és J.P. csinálták-e AZT, amikor J.P.-ék nyaralójába 34

mentek a hét végére, mert igyekszem kerülni az olyan témákat, ahol felmerülhet a szex, mert az csak arra emlékezteti Michaelt, hogy mi még nem szexeltünk, és vágyat kelt benne), hogy milyen ügyesen játszik Rocky,az autóival, és azt, hogy Moscovitz doktorék már majdnem újra összejöttek. Amikor odaértünk, az étteremben Rosey, a hostess a szokásos asztalunkhoz ültetett bennünket, az ablak mellé, Larsot pedig odahívta maga mellé a bárpulthoz, mert onnan egyformán szemmel tud tartani engem és a baseball-meccset. A kedvencemet rendeltük, szezámmagos hideg tésztát, meg Michael kedvencét, grillezett bordát, aztán megfeleztünk egy csípőssavanyú levest, utána ő gund-bao csirkével, én meg sült zöldbab bal folytattam. És akkor megkérdeztem: - Mikor költözöl vissza a kollégiumba? Nem kezdődött már meg a tanítás? - Erről akartam beszélni veled - mondta Michael. – Csak személyesen akartam elmondani. - Igazán? - kérdeztem, és azt gondoltam, olyasmit fog mondani, hogy saját lakást bérel, mert elege van az osztozkodásból a szobán, vagy odaköltözik az apjához, mert szegény doktor Moscovitz olyan magányos. Igazából tök biztos voltam abban, hogy amit mondani akar, az egyáltalán nem nagy ügy. Tehát nagy adag szezámmagos tésztát nyomtam a számba. Ekkor megszólalt: - Emlékszel arra a projektre, amin nyáron dolgoztam? A robotkarra? - Arra, amivel majd zárt szívműtétet lehet végrehajtani, miközben dobog a szív? - kérdeztem teli szájjal. - Hú. - Hát - kezdte Michael. - Van pár jó hírem: a dolog működik. Legalábbis a prototípus. A professzoromnak annyira tetszett, hogy említette a dolgot egy kollégájának egy japán cégnél. Ez a cég robot sebészeti rendszerek tökéletesítésén dolgozik, amelyek sebészek közvetlen jelenléte nélkül képesek operálni. A kolléga pedig azt akarja, hogy menjek Japánba, és dolgozzunk ki egy valódi, működő modellt sebészeti használatra. - Hű, azta! - mondtam, lenyeltem a tésztát, és egy újabb kupacot vettem a villámra. Végül is iszonyú éhes voltam. Egyetlen falatot 35

sem ettem az ebédre bekapott vegyes babsaláta óta. (Ja, leszámítva azt a rémes wasabi ízesítésű mogyorót Grandmére hotelszobájában. Grandmére is megkóstolta, és halálosan kiakadt tőle. "HOL VAN A CUKROZOTT MANDULA???!!!" - rikácsolta magánkívül annak a Robert nevűnek. Szegény pasas.) - Na és mikor mennél? Egy hétvégén vagy ilyesmi? - Nem - rázta a fejét Michael. - Nem értettél meg, azt hiszem. Nem csak egy hétvége lenne. Addig tart, amíg a projekt megvalósul. A prof elintézte, hogy akár több kreditet is ott teljesíthetek. Ja, és jelentős ösztöndíj is jár a dologgal. - Aha - isteni volt az a tészta. - Akkor, mondjuk, egy hét? - Mia! Csak a prototípusra ráment az egész nyár. Egy valódi egység megépítése, amiben benne van egy igazi MRI, egy CT meg egy Röntgen-berendezés, legalább egy egész évbe telik. Vagy még többe. De ez egy olyan fantasztikus lehetőség, amit nem utasíthatok vissza! Amit én kitaláltam, az talán emberek ezreinek életét mentheti meg. És ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nekem ott kell lennem! - mondta. Na álljunk meg. Egy év? VAGY ANNÁL IS TÖBB? Ekkor persze torkomon akadt a hideg szezámmagos tészta. Michaelnak át kellett nyúlnia az asztalon, és jól hátba vernie. A saját ásványvizemet és még az ő Coláját is meg kellett innom ahhoz, hogy újból levegőhöz jussak. . Amikor pedig már ismét kaptam levegőt, semmi mást nem bírtam kinyögni, csak ennyit: - Mi? Mi? - újra és újra. Michael nagyon türelmesen magyarázta nekem a helyzetet - mintha Rockynak magyarázott volna, aki az autóját mutogatja neki -, de én semmi mást nem hallottam, csak amit az előbb mondott: "...legalább egy egész évbe telik. Vagy még többe. De ez egy olyan fantasztikus lehetőség, amit nem utasíthatok vissza!... legalább egy egész évbe telik. Vagy még többe. De ez egy olyan fantasztikus lehetőség,amit nem utasíthatok vissza!..." Michael Japánba utazik. Egy évre. Vagy még többre. Pénteken indul. Szóval ezért kellett sürgősen kirohannom. Mert a világon semmi értelmét nem láttam ennek az egésznek. Persze talán van olyan világ, 36

ahol ez értelmet nyer… valami távoli bolygón esetleg. De az nem az ÉN világom. És nem a MI KÖZÖS világunk Michaellal. Vagyis amiről azt hittem, hogy közös. Még mindig visszhangzottak a fülemben a szavai: „… legalább egy egész évbe telik. Vagy még többe. De ez egy olyan fantasztikus lehetőség, amit nem utasíthatok vissza!...” A számon pedig valami ilyesféle jött ki: - Jaj, Michael, ez fantasztikus! Annyira örülök neki! De közben még egy hang zakatolt a fejemben: - MIATTAM mész? Azután valahogy a hang kiszabadult a fejemből, és a szavak kiszaladtak a számon, mielőtt visszatuszkolhattam volna őket: MIATTAM mész? - Micsoda? - pislogott Michael. Tiszta őrület volt. A fejemben az zúgott, hogy "Fogd már be!, fogd már be!, Fogd már be!", a szám meg azt mondta, amit akart. Egy pillanattal később már ez jött ki rajta: "Én miattam van ez az egész? Azért mész Japánba, mert én csináltam valamit? Vagy mert NEM csináltam valamit?" Teljesen tehetetlen voltam. Legszívesebben a világ összes szezámmagos hideg tésztáját a számba nyomtam volna, csak hogy elhallgattassam magam. De Michael máris a fejét rázta. - Nem, dehogyis, Mia! Hát nem érted? Ez egy elképesztő lehetőség. Ebben a gyárban máris elektromérnökök dolgoznak azon, hogy megvalósítsák azt, amit én elképzeltem. Az ÉN tervemet. A találmányom megváltoztathatja a mai modern sebészeti eljárásokat. Hát persze hogy ott kell lennem! - És muszáj ezt Japánban csinálniuk? - kérdeztem. - Nincsenek elektromérnökök közelebb, mondjuk Manhattanben? Biztos találnának itt is! Ling Su papáját például! - Mia - kezdett a magyarázatba Michael. - Ez a világ legmenőbb robottechnikai kutatóvállalata. A csúcs! A székhelyük Cukuda, ami voltaképpen a japán Szilikon-völgy! Ott vannak a laboratóriumaik, a kutatóbázisuk, az összes felszerelés, minden... minden, amire szükség van ahhoz, hogy a prototípusomból működő modell legyen. Muszáj elmennem oda! 37

- De azért visszajössz, ugye? - Az agyam szerencsére kezdte visszanyerni az uralmat a szám fölött. Hála istennek. - Hálaadásra, karácsonyra meg a húsvéti szünetre azért nyilván hazajössz. - Az agyam veszettül kattogott, cikáztak benne a gondolatok: Na jó, azért nem katasztrófa. Michael Japánban lesz, de azért a szünetekben találkozhatunk. Nem lesz ANNYIRA más, mint az iskolaév alatt. Így talán lesz időm kicsit összekapni magam, és még az is lehet, hogy fölfogom, miről beszél Kémcső kémiaórán, miről van szó a matekon. Nem ártana többet tanulni a matek próba érettségire sem, és... egye fene, talán mégis maradok a diákönkormányzatban, befejezem a színdarabomat, SŐT talán egy regényt is." Ez volt az a pillanat, amikor Michael átnyúlt az asztalon, és így szólt: - Mia, az a helyzet ezzel a projekttel, hogy szorít az idő. Ha olyan hamar piacra akarjuk dobni, ahogyan csak lehetséges, akkor egyetlen szabad percem sem lesz. Szóval... nem, nem jöhetek haza sem hálaadásra, sem karácsonyra. Sőt valószínűleg egész jövő nyárig ki nem tehetem a lábamat onnét, mert addig le kell tennünk valamit az asztalra. Mármint a valóságos műtőasztalra. Láttam, hogy mozog a szája. Hallottam is a hangját. Azt tudtam, hogy angolul beszél. De pont úgy voltam vele, mint kémiaórán Kémcsővel: semmi nem állt össze abból, amit mondott. Jövő nyár az még egy egész év! Michael ezek szerint azt mondta, hogy egy egész évig nem fogunk találkozni?! Persze, elrepülhetek Japánba, hogy találkozzunk... álmomban. Mert az KIZÁRT, hogy rá bírnám dumálni a papát, engedjen a genoviai hercegi géppel Japánba. És az is kizárt, hogy elengedjenek egy menetrendszerinti járattal. Nincs az a légibiztonsági őr a világon, aki meggyőzné Grandmére-t (a papáról nem is beszélve), hogy a kereskedelmi gépek is elég biztonságosak egy uralkodócsalád tagja számára. Ez volt az a pillanat, amikor kirohantam. Ezért ülök most itt. Mert ez az egész teljesen értelmetlen. Nem érdekel, milyen fantasztikus lehetőség ez. Nem érdekel, mennyit kereshet vele, és nem érdekel, hány életet menthet meg vele. Az olyan pasi, aki állítólag annyira szereti a barátnőjét, mint 38

Michael engem, az minek akar egy EGÉSZ ÉVIG távol lenni tőle???????!!!!!!! Kevin Yang se sokat segít a megoldásban. Amikor föltettem neki ezt a kérdést, csak a vállát vonogatta: - Soha nem értettem Michaelt. Már akkor sem, amikor tízéves korában először tette be ide a lábát. Csípős chiliolajat kért a gombóchoz. Az ÉN gombócomhoz! Mintha nem lenne elég fűszeres! Lars is bedugta a fejét az ajtón egy perce, hogy megnézze, hová tűntem. - Tudja, hogy van, Felség. A pasik ilyenek. Néha csinálnak ilyesmit, csak hogy bizonyítsanak. De KINEK? Nem ÉN vagyok az egyedüli, aki számít? Akinek bizonyítani kell? És ÉN nem akarom, hogy Japánba menjen egy évre. Különben is, nem a Góbi-sivatagba megy, hogy fekvőtámaszozzon és terroristák papírsziluettjére lövöldözzön, mint Lars, amikor úgy gondolta, NEKI is bizonyítania kell. Michael csak egy kompjúteres laborba megy Japánba! Igen, persze, megértem, hogy az a robotkar-izé életek tízezreit mentheti meg... DE AZ ÉN ÉLETEMMEL MI LESZ???!!! Jó, jó, tudom, ez nem segít. És ezeknek a levágott kacsafejeknek a látványa is megvisel lelkileg. Nem annyira persze, mint az, hogy a pasim a jelek szerint egy évre Japánba költözik. De majdnem. Na visszamegyek. Nyitott leszek, és megértő. Örülök a sikerének. Egyetlen olyan szót sem szólok, hogy például ha igazán szeretne, akkor nem menne. Nem lehetek önző. Két éven át Michael csak az enyém volt. Nem telepedhetek rá, nem sajátíthatom ki, nem zárhatom el a világ elől, amelynek szüksége van rá. Rá és az ő zsenialitására. Csak éppen... CSAK ÉPPEN MI LESZ VELEM, HA NEM ÉREZHETEM A NYAKA ILLATÁT?????!!!!! Lehet, hogy belehalok. 39

Szeptember 7., kedd, este 10, itthon Ezt nem kellett volna. Tudom, hogy nem kellett volna. Nem tudom, miért nem voltam képes befogni. Nem tudom, miért nem tudtam magam rákényszeríteni arra, hogy a szám azt mondja, amit én akarok: "Michael, annyira büszke vagyok rád!", vagy "Ez tényleg egy fantasztikus lehetőség!" Illetve hát én MONDTAM ezeket. Tényleg. De aztán - a Hudson folyó melletti bicikliúton mentünk... Lars alig bírt lépést tartani velünk, mert olyan gyorsan haladtunk, illetve szerintem megállás nélkül sms-ezett, de mindegy... olyan szép éjszaka volt, és nem akaródzott még hazamenni, mert minden pillanatot ki akartam élvezni, amit még vele tölthetek... Michael éppen azt mesélte, mennyire izgatott a japán utazás miatt, meg hogy ott reggelire is tésztát esznek, és az utcán vásárolt shumai jobb, mint a legmenőbb New York-i japán vendéglőben... - valahogy csak kicsúszott a számon az, hogy "De Michael... mi lesz velünk?" Nem sikerült lenyelnem. Ami valószínűleg a legcikibb, legkreténebb és leglanaweinbergeresebb mondat, amit ebben a helyzetben mondhattam. Komolyan. Szerintem innen már csak az következhet, hogy elkezdem huzigálni a saját melltartóm pántját, és megkérdezem magamtól egy nap hatvanhatszor: "Te minek hordasz melltartót, Mia? Semmi szükséged nincs rá!” De Michael nem jött zavarba, egy szuszra mondta tovább. - Szerintem nem lesz semmi baj velünk. Persze nagyon fogsz hiányozni. De azt be kell vallanom, hogy sokkal könnyebb lesz utánad vágyakozni, mint mostanában veled lenni - mondta. Én gyakorlatilag lebénultam a bicikliút kellős közepén.

- MIIII????!!!! Ugye, hogy tudtam.? Ugye, hogy megmondtam? Azért is kérdeztem, hogy részben énmiattam akar-e elmenni. 40

.És igazam volt. - Az a helyzet - kezdte - ... nem tudom, meddig bírom még így. - Meddig bírod? Mit? Hogy? - támadtam neki. Mert FOGALMAM sem volt, miről beszél. - Hogy folyton együtt vagyunk... - mondta - ... és nem... tudod. Még mindig nem kapcsoltam. (Igen, igen, valószínűleg én vagyok elmefogyatékos, és nem Rocky.) -Folyton együtt vagyunk, és MIT nem? Úgyhogy Michael végül is kibökte: - Nem szexelünk. . !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!! Hát ez a helyzet. Úgy fest, a pasim inkább elmegy Japánba, csak hogy ne kelljen itt lennie, mert az is könnyebb, mint együtt lenni velem szex nélkül. Szerencsésnek kéne magamat tartani, hogy legalább kiderült: a pasim szexmániás, tehát jobb is, ha megszabadulok tőle. Erre persze ott és akkor nem jöttem rá. Ott és akkor annyira kiakadtam attól, amit mondott, hogy le kellett ülnöm. A legközelebbi ülőalkalmatosság a Hudson park játszóterének hintája volt. Leültem a hintára, és a térdemre bámultam, amíg Michael beszélt: - Tavaly azt mondtam neked, hajlandó vagyok várni. Mellém ült ő is a hintára. - És még most is hajlandó vagyok várni, Mia: Bár az az igazság, nem nagyon értem, hogy gondoltad azt a búcsú báli éjszakát, mivel nem fogok elmenni a te búcsúbálodra, mert én már végeztem, az enyém már megvolt. Te is tudod, milyen kínos, ha egy lány az egyetemista pasiját hozza a búcsúbálra. De mindegy. Lényeg az, hogy a te búcsúbálodig még két év van hátra. És két év iszonyú hosszú... így eltölteni... ahogy mi szoktuk. Kezd elegem lenni abból a rengeteg hideg zuhanyból. KÉPTELEN voltam ezután ránézni. Éreztem, hogy égővörösre 41

gyullad az arcom. Szerencsére sötétedett, tehát nem vette észre. Azt hiszem. Az utcai lámpákat éppen kezdték bekapcsolni. Csak mi voltunk a hintán, nem hallhatott minket senki. Lars úgy csinált, mint aki pár méternyire tőlünk a folyó szépségében gyönyörködik... de persze a csinos görkorisokat bámulta. Tehát nem kellett attól tartanunk, hogy hallgatózik. De akkor is. Iszonyú kínos volt. Szóval.. azt hiszem, ismerem Michaelt. Már sokszor járt az eszemben, mit csinál egy-egy ilyen belemenősebb smárolás-tapizás után... szóval, hogy mi történik a nadrágjában... Hát most már tudom, azt hiszem. - Szóval azt ne hidd - folytatta Michael, miközben kicsivel odébb, a homokozóban néhány gyerek kergetőzött és próbált homokot szórni egymásra, a mamáik meg valamivel távolabb pletykáltak egy padon , azt ne hidd, Mia, hogy ez olyan könnyű. Neked valószínűleg nem olyan nehéz... - Dehogyisnem! - vágtam közbe. Már hogyne lenne nehéz! IGENIS nehéz! Igenis csomószor előfordul, hogy azt gondolom, milyen isteni volna egyszerűen csak úgy letépni róla a ruhát, aztán gyerünk, ami belefér... Sőt már eljutottam addig a pontig is, hogy kezd számomra vonzó lenni az a gondolat is, hogy Ő tépi le a ruhát RÓLAM, pedig azelőtt már attól kilelt a hideg, ha csak eszembe jutott, hogy megláthat meztelenül. Csak éppen... hol is történjen ez a ruhaletépés? Az én szobámban, az én mamámmal a szomszéd szobában? Az ő szobájában, az Ő mamájával a szomszédban? A kollégiumi szobájában, ahol a testőröm kint ácsorog a folyosón, és a szobatársai bármelyik pillanatban ránk törhetnek? És mi lesz a védekezéssel? És mi lesz, ha egyszer már csináltuk AZT, onnantól kezdve MINDIG CSAK AZT akarjuk csinálni? Akkor aztán lőttek a Csillagok háborújának és minden effélének, jön az ehető testfesték... Vagy mi. Tudom, én is olvastam ám a Cosmót. Ismerem a dörgést. - Najó - mondta Michael. - Hát ha így állunk, akkor igenis azt gondolom, hogy nem is olyan hülyeség, ha egy évet külföldön töltök. 42

Nem tudtam elhinni, hogy itt tartunk. Nem vicc. Hirtelen... egyszer csak... hát, nem bírtam magamon uralkodni. Elkezdtem bőgni. És nem bírtam abbahagyni. Ami persze rémes volt tőlem, mert... mert az igenis JÓ, hogy Michael elutazik. Úgy értem, ha ez a robotkar-izé tényleg minden olyasmit tud, amit az a sok okos ember gondol róla... ha a Columbia egyetem elengedi őt Japánba, és még kreditet is ad érte... hát akkor emiatt bőgni, azt hiszem, nem valami hercegnőhöz méltó dolog... Viszont sosem állítottam, hogy menne nekem ez a hercegnősdi. - Mia - mondta Michael, leszállt a hintáról, és elém térdelt a homokba, kezébe fogva a kezemet. Majdnem nevetett kínjában. Szerintem én is nevettem volna, ha előttem egy lány úgy bőgött volna, ahogy én. Nem vicc. Tisztára olyan voltam, mint egy kis kölyök a homokozóban, aki hasra esett és felhorzsolta a térdét. A padon ülő mamák még rám is néztek ijedten, nyilván azt hitték, valamelyik gyerekből jön a hang. Amikor látták, hogy csak én vagyok az, sutyorogni kezdtek - az is lehet, - hogy fölismertek a Bennfentesből (a genoviai hercegnő, Mia romantikusan bonyodalmas élete újabb fordulatot vett tegnap este, amikor barátja, a Columbia Egyetemen tanuló Michael Moscovitz bejelentette, hogy egy évre Japánba Utazik. A hercegnő a hír hallatán sírva fakadt a Hudson park hintáján ülve). - ...Mia, hidd el, hogy jó lesz így. Nem csak nekem, de mindkettőnknek. Lehetőséget kapok rá, hogy bebizonyítsam a nagyanyádnak, és mindazoknak, akik azt hiszik, hogy egy nagy nulla vagyok, és nem érdemellek meg, hogy igazából mégis vagyok valaki, és egy nap mégiscsak méltó leszek hozzád. - Abszolút méltó vagy hozzám! - siránkoztam. - Mert az az igazság, hogy ÉN nem vagyok méltó HOZZÁ. De ezt azért nem mondtam ki. - Sokan nem így gondolják - mondta Michael. És ebben nem is lehetett vitatkozni vele, annyira igaza volt. A US Week!y kábé minden második héten hoz valami cikket arról, kivel kellene éppen járnom Michael helyett. A múlt héten Vilmos herceg volt éppen a listavezető, de Wilmer Valderrama is fölmerül úgy minden második hónapban. Általában betesznek egy képet Michaelról, amint mondjuk épp a suliból jön ki, közvetlen mellé pedig egyet James Francóról, aztán Michael képe mellé odaírják, 43

hogy az olvasók mindössze 2%-a helyesli, hogy Michaellal járok, viszont 98 %-uk helyesebbnek tartaná, ha James Francóval járnék, vagy valaki olyannal, aki életében sose csinált mást, csak a kamera előtt mások által megírt mondatokat szajkózott, esetleg párbajozott egy jelenetben, amit másvalaki talált ki és koreografált meg. És persze a nagyanyám nézetei a dologról közismertek, már-már legendásak. - Az a helyzet, Mia - folytatta Michael, és sötét szeme mélyen nézett az én világos szemembe -, hogy akármennyire szeretnél erről tudomást sem venni, mégiscsak hercegnő vagy. És életed végéig az is maradsz. Egy napon egy ország uralkodója leszel. Már most tudod, mi vár rád. Megtanítottak, felkészítettek rá. Nekem más a sorsom. Nekem még meg kell tudnom, ki vagyok, mit akarok, és hogyan hagyok nyomot a világban. És ha veled maradok, akkor elég nagy nyomot kell hagynom, mert mindenki azt mondja, hogy csak egy igazán különleges pasi lehet egy hercegnő társa. Én éppen most próbálok megfelelni ezeknek a követelményeknek. - Csakis azzal kéne törődnöd, hogy én mit várok tőled – mondtam. - Az számít a legjobban - mondta Michael, és megszorította a kezemet. - De tudod, Mia, hogy azzal nem elégedhetek meg, ha csak a te társad leszek... a hercegi hitves, aki mindig egy lépéssel mögötted lemaradva jár-kel. És tudom, ugy te sem lennél boldog, ha én ezzel megelégednék. Összerándultam a genoviai parlament rémséges határozatának említésére. Ez kimondja, hogy bárkihez is megyek feleségül - az úgynevezett hercegi hitves köteles fölállni, abban a szempillantásban, amikor én fölállok, ámde tilos fölemelnie a villáját énelőttem, tilos bármiféle kockázatos tevékenységbe (akár autó-, akár motorcsónakversenyzés, akár hegymászás, akár búvárkodás vagy műugrás) fognia a trónörökös megszületése előtt. Köteles válás vagy a házasság megsemmisítése esetén föladni a házasságból született gyermek elhelyezése iránti igényét... ja, és köteles föladni eredeti állampolgárságát a genoviai állampolgárságért. - Nem mintha nem lennék hajlandó megtenni ezek közül bármit folytatta Michael. - Teljesen rendben van mindez, ha... hát ha én is tehetek azért valamit az életben... na, jó... egy országot nem 44

kormányozhatok... de azért…, valami olyasmit csak csinálhatok, amire most lehetőségem nyílik. Ami valami más. Ahogy egyszer majd TE is akarsz valami mást. Csak pislogtam rá. Nem mintha nem értettem volna. Persze hogy értettem. Michaelnek igaza volt. Ő nem az a fajta pasi, akit boldoggá tesz, hogy egész életében egy lépéssel mögöttem lépked. Illetve csak akkor, ha megvan a maga dolga. Bármi is legyen az. Csak azt nem értettem, miért kell, hogy a maga dolga Japánban legyen. - Figyelj ide - szorongatta tovább a kezemet Michael. - Hagyd már abba a bőgést. Lars úgy fest, mint aki nagyon ide akar jönni. - Neki meg az a dolga! - hüppögtem. - Az a dolga, hogy megvédjen... attól... ha valaki... bántani akar! Ám a felismeréstől, hogy ettől a bántástól még egy közel két méter magas felfegyverzett ürge sem képes megvédeni, csak még jobban rázendítettem. A legdühítőbb az volt, hogy Michael egyszerre csak elkezdett nevetni. - Nincs ebben semmi vicces! - szipogtam könnyek között. - De valami mégis van - mondta Michael. - Azt azért el kell ismerned, hogy mennyire szánalmas egy pár vagyunk. - Tudod, mi a szánalmas? Az, hogy elmész Japánba, majd jól összejössz valami gésával, és elfeledkezel rólam. Ez a szánalmas! - Mi a fenét kezdjek egy gésával? - kérdezte Michael. - Amikor itt vagy nekem te? - A gésák akkor szexelnek veled, amikor csak akarod -közöltem két szipogás között. - Tudom, mert láttam a filmet. - Aha, tényleg... most, hogy mondod, tényleg nem is lehet olyan rossz egy gésa... - mondta Michael. Abbahagytam a bőgést. Bár továbbra sem találtam semmi vicceset a helyzetben. Sőt még most sem találok. Teljesen szörnyű, igazságtalan és tökéletesen tragikus helyzet. Amikor Lars odajött, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e, azt mondtam, hogyne lenne. Pedig nem is volt rendben semmi. 45

És most sincs. És soha többé nem is lesz rendben semmi. De úgy csináltam, mintha rendben volna. Végül is ezt kellett tennem, nem? Hagytam, hogy Michael hazakísérjen, még a kezét is fogtam egész úton. És a kapuban hagytam, hogy megcsókoljon, miközben Lars udvariasan úgy tett, mint aki a cipőfűzőjét köti a lépcső aljában. Ami már csak azért is jó volt, mert volt némi melltartó alatti akció is... De csak olyan gyengéden, mint amikor a Flashdance-ben Jennifer Beals és Micael Nouri az elhagyott gyárban vannak. És amikor Michael a fülembe súgta: "Rendben vagyunk?", akkor azt feleltem neki: "Igen, rendben", pedig szerintem egyáltalán nem vagyunk rendben. Én legalábbis egyáltalán nem. - Akkor holnap hívlak - mondta Michael, mire én azt feleltem: - Hívjál. Aztán bementem a házba, föl a lépcsőn, egyenesen a hűtőhöz, kiszedtem egy doboz ropogós-mogyorós Haagen Dazs jégkrémet, fogtam egy kanalat, bementem a szobámba, és megettem az egész dobozzal. De ettől sem éreztem jobban magam. És azt hiszem, soha nem is fogom.

46

Szeptember 7., kedd, éjjel 11 A mama épp az előbb kopogott az ajtón, és megkérdezte: - Mia! Ott vagy? Mondtam, igen, erre bejött. - Nem is hallottam, hogy hazajöttél - mondta. – Jól éreztétek magato... Aztán a mondat közepén elhallgatott, mert meglátta az üres Haagen Dazs dobozt. Meg az arcomat. - Drágám... - lehuppant mellém az ágyra -, mi történt? Én meg ebben a pillanatban újra sírva fakadtam, mintha nem egy órával azelőtt bőgtem volna egy óriásit. Nem is tudtam, hogy az ember egyáltalán KÉPES ennyi könnyet termelni. - Japánba megy - csak ennyit tudtam kinyögni. És a mama karjába vetettem magam. De még annyi mindent akartam neki mondani. El akartam neki mondani, hogy az egészről én tehetek, mert nem akartam vele szexelni (amiről persze a lelkem mélyén tudom, hogy nem is igaz). Azért is én tehetek róla, mert hercegnő vagyok, egy istenverte, átkozott hercegnő, és ki bír ennek megfelelni? Milyen pasi tudja ezt valaha is elviselni? Legföljebb egy herceg. A legrémesebb abban, ha az ember hercegnő, az, hogy nem is csinált érte semmit. Nem mentette meg az elnököt a gyilkos golyótól, mint Samantha Madison, nem talált meg elveszett gyerekeket speciális tudat alatti képességével, mint Jessica Mastriani, és nem óvja meg a vízbefúlástól turisták százait, mint Tilly Smith, aki a thaiföldi strandon hirtelen rájött, hogy cunami közelít, mert egy-két héttel azelőtt pont erről tanult a suliban. Én csak annyit tettem, hogy megszülettem. Ennyit MINDENKI megtesz. De ezt az egészet mégsem adhattam le a mamának. Mert ezen az egész hercegnő histórián már annyiszor túlestünk. És úgy van, ahogy Michael. mondja: hercegnő vagyok. És örökre az is maradok. Semmi értelme ezen nyavalyogni. Így van, és kész. Úgyhogy magyarázkodás helyett is bőgtem. Azt hiszem, kicsit jót tett. Akármilyen-nagy is az ember, mégis jó, 47

ha a mamája ölelgeti. A mamák nem bocsátanak ki fermonokat vagy én legalábbis nem hiszem - , de azért finom illatuk van. Az enyémnek legalábbis. Dove szappan, terpentin- és kávéillata van egyszerre. Ami így együtt a világ második legjobb illata. Mert az első természetesen Michael nyaka. A mama persze elmondta az összes mamás dolgot, hogy "jól van, drágám, majd rendbe jön minden", és "az az egy év úgy elszalad, hogy észre sem veszed", meg "ha Phillipe megveszi neked azt az új note-bookot a beépített webkamerával, akkor majd videótelefonálhattok, és akkor pont olyan lesz, mintha itt lenne melletted a szobában". Csak éppen mégsem lesz. Mert nem érezhetem az illatát. De amikor bejött Mr. Gianini, hogy megnézze, mi ez a zajongás, akkor végre összeszedtem magam, és azt mondtam, hogy már jobban érzem magam, és ne aggódjanak miattam. Igyekeztem nagy bátran mosolyogni, mire mama megsimogatta a fejemet, és azt mondta, ha túléltem azt, hogy olyan sok időt kellett eltöltenem Grandmére-rel, akkor ezt is túlélem, mégpedig könnyedén. De ebben téved. A hosszú időtöltés Grandmére-rel olyan, mintha összehasonlítaná azt, hogy megettem egy egész doboz ropogós mogyorós jégkrémet azzal, hogy Michael nélkül kell lennem egy egész éven át. Vagy még tovább.

48

Mi? Hercegnő? Hogy én?!!! Na ne! MIA THERMOPOLIS színműve (első változat) 14. jelenet Szín: A Central Park állatkertjének pingvinmedencéje. A kivilágított medence vizének kékes ragyogásában egy fiatal lány (MIA) ücsörög és lázasan ír a naplójába. MIA (hangalámondás): Nem tudom, hova menjek, vagy kihez forduljak. Lillyhez nem fordulhatok. Ő határozottan ellenez minden kormányzati formát, ami nem az emberekért vagy az emberek részvételével történik. Mindig azt mondja, hogy ha a hatalmat egyetlen olyan ember kezébe adják, akinek hatalma örökletes, a társadalmi egyenlőség elvei és az egyén közösségi jogainak tiszteletben tartása visszavonhatatlanul elenyésznek. Ezért van az, hogy napjainkban az igazi hatalom az uralkodók kezéből az alkotmányos testületek kezébe került, és ezáltal az uralkodók, mint például Erzsébet királynő pusztán a nemzeti egység jelképeivé váltak. Genovia, úgy látszik, kivétel.

49

Szeptember 8., szerda, az osztályban Michael elmondta Lillynek. Tudom, hogy elmondta, mert amikor reggel suliba menet megálltunk Moscovitzék háza előtt, hogy felvegyük Lillyt, Michael is ott állt vele, és egy nagy pohár tejszínhabos forró csoki volt a kezében. Nekem vette a Starbucksnál. Amikor a limuzin megállt, és Hans kinyitotta az ajtót, Michael lehajolt és azt mondta: - Jó reggelt! Ez a tiéd. Remélem, nem gondoltad meg magad éjszaka, és nem utáltál meg örökre. Ami hülyeség, mert utálni aztán sosem tudnám Michaelt. Főleg amikor a kelő nap fényesen csillog, és sugarai rásütnek frissen borotvált nyakára, amikor elveszem a kezéből a forró csokit, és odahajolok hozzá egy jóreggelt-puszira. Amikor Michael illatát megérzem, minden úgy fest, mintha minden rendben volna. Amíg egyszer csak már nincs a közelemben, és nem érzem a nyaka illatát. És ez nyilván akkor is így lesz, amikor Japánban lesz... - Dehogy utállak - mondtam neki. - Akkor jó - felelte. - És mit csinálsz este? - Hát…. valamit veled? - Jó válasz. Hétre érted megyek. Azzal újból megcsókolt, és félreállt, hogy Lilly beszállhasson az autóba. Amit ő meg is köszönt a következő szöveggel: - Na végre, hogy arrébb vonszoltad magad! – vakkantotta Michaelra undokul, mert Lilly nem a koránkelő csicsergők fajtájába tartozik. - Jók legyetek, és játsszatok szépen, gyerekek! – mondta erre Michael, és becsukta az ajtót. - Micsoda seggfej - fordult hozzám Lilly. - Miért? Rögtön arrébb ment, amikor szóltál neki - védtem Michaelt. - Nem azért! - mordult rám. - Hanem amiatt a japán hülyeség miatt! - Ha a prototípusa működik, azzal életek ezreit menti meg és milliókat kereshet - mondtam. A forró csokoládém túl forró volt még, szürcsölni sem tudtam, csak fújni. De a tejszínhab útban volt. 50

Lilly nagy szemet meresztett rám. - Jóságos ég! Csak nem azt akarod mondani, hogy megértően viselkedsz? - Nincs más választásom - feleltem. - Vagy van? - Szerintem ha elég nagy cirkuszt rendezel, akkor meggondolná magát, és maradna - mondta Lilly. - Már rendeztem - nyugtattam meg. - Volt sírás-rívás, taknyomnyálam egybefolyt, meg amit akarsz. Nem hatotta meg. Lilly felhorkant. - Az a helyzet - kezdtem, mert már elég sokat gondolkoztam a dolgon. Nagyjából egész éjszaka. -, hogy muszáj elmennie. Én nem akarom, hogy menjen, de... ez a mániája. Ez a dolga. Úgy érzi, bizonyítania kell, hogy a US Weekly és a hozzá hasonlók ne irkálják folyton, hogy helyette inkább James Francóval kéne járnom. Ami röhejes, de nem tehetek róla. - James Franco?! - tört ki Lilly. - Hát... nem tudom. James Franco azért elég szexi. - De nem annyira, mint Michael - jelentettem ki. - Na ne! - mondta Lilly, de csak azért, mert reflexből ezt mondja, amikor szóba kerül, hogy a bátyja szexi. Aztán, mivel szemmel láthatóan úgy sajnált engem, azt gondoltam, kihasználom helyzeti előnyömet. Úgyhogy megkérdeztem: - Mondd, lefeküdtél J.P.-vel a nyáron? Lilly gúnyosan vigyorgott. - Ügyes, kis hercegnő, nagyon ügyes - mondta. - De azért ENNYIRE nem sajnállak. Puff neki.

51

Szeptember 8., szerda, írásművészet kezdőknek Írj le egy jelenetet, ami az ablakod előtt játszódik! A lány a hintán ül, a szíve nehéz, a szeme dagadt a sírástól. Véget ért számára a világ, az ismerős világ, a sajátja. Soha többé nem fog gyerekesen, önfeledten nevetni, mert a gyermekkora véget ért összetört álmok és eltiport remények lesznek a társai most, hogy örök szerelme távozott. Tekintetét a csodás narancsvörös égen úszó repülőgépre emeli, és pillantása követi a lenyugvó nap fényében úszó gépet. Vajon ez az, amelyik elviszi tőle a szerelmét? Talán igen. A repülő lassan eltűnik a bíbor alkonyatban.

Értékelés: 2/3 Mia, amikor azt a feladatot adtam, hogy írd le, amit az ablakod alatt látsz, úgy értettem, hogy amit valóban látsz ott, például egy szemetes konténert vagy raktárépületet. Nem azt kértem, hogy találj ki egy jelenetet. Ezt a jelenetet viszont kitaláltad, mert honnan is tudtad volna, hogy mit gondol és érez az a lány a hintán, hacsak nem te voltál az a lány. Ebben az esetben viszont nem láthattad őt, mert magadat nem láthatod, csak ha tükörbe nézel. Őszintén szólva, abban is kételkedem, hogy az ablakodból láthatsz hintát, mivel történetesen tudom, hogy Manhattan NoHo negyedében laksz, ott pedig nem sűrűn fordulnak elő hinták. Kérlek, írd újra a fogalmazást, a feladatnak megfelelően. Nem véletlenül adom ezeket a feladatokat, és szeretném, ha a KIÍRÁSNAK MEGFELELÖEN oldanád meg őket! C. Martinez

52

Szeptember 8., szerda, angol Mia!!! Hallottam... Jól vagy???!!! Nem tudom, Tina. Komolyan nem. De azt azért tudod, hogy ez JÓ. Mármint Michaelnak jó. Tudom. És bármikor meglátogathatod. Végül is ott a saját gépetek!!! Ja, naná. Biztos. De… várj, te most gúnyolódsz? Persze, hogy gúnyolódom. Tina, a papám soha az életben nem engedné, hogy a genoviai géppel menjek Japánba. Hogy meglátogassam Michaelt. Hát akkor kérd meg, hogy engedjen el Japánba meglátogatni a császárnét... vele jóban vagy, igaz? Úgy tudom, bírod a gyerekét, nem? És amíg ott vagy, meglátogathatod Michaelt. Kösz, Tina. Ez nem egészen így működik, de mindegy. Azért rendes vagy. Ugyanis amikor nincs suli, akkor Genoviába kell mennem. Tudod? Különben is, még ha el is mehetnék Japánba, akkor sem biztos, hogy Michael látni akarna. Mi??!! Hát miért ne akarna? Miről beszélsz? Nem csak azért megy, hogy azon a robotkar-izén dolgozzon, azért is megy, hogy tőlem legyen. Mi??!! Hát ez őrület!! És miből gondolod ezt? Abból, mert MONDTA! Azt mondta, hogy nagyon nehéz neki velem lennie ilyen sokat... és nem... tudod... 53

TE JÓ ISTEN!! Ilyen romantikusat még életemben nem hallottam!!! Tina!!! Ez nem romantikus!!! De hát imááááááááád! Ennek örülnöd kéne!!! Örüljek annak, hogy a pasim egy másik országba, a világ túlsó végére menekül előlem, mert már unja a sok hideg zuhanyt? Ja. Örülök. Szerintem már megint gúnyolódsz. Ugye? Igen. De hát nem érted? Ez az egész annyira romantikus!!! Michael tisztára olyan, mint Aragorn A Gyűrűk Urából. Emlékszel, hogy Aragorn halálosan szerelmes volt Arwenbe, de nem érezte méltónak magát hozzá, mert Arwen tünde hercegnő, és az apja nem engedi őket összeházasodni, amíg Aragorn vissza nem szerzi a trónját, és be nem bizonyítja, hogy nem csak afféle jöttment halandó? Aha. Ja. MICHAEL ÉPP MOST HARCOL A TRÓNJÁÉRT, HOGY BEBIZONYITSA: MÉLTÓ RÁD!!! PONT, MINT ARAGORN!!! Jó, ő nem harcol, hanem feltalál valami olyasmit, amihez egyikünk sem konyít, csak ő. De az nem számít. A lényeg, hogy ÉRTED TESZI. Tina, ez engem tökre nem érdekel. Persze, szeretném, hogy boldog legyen, meg minden. De ÉN mennyivel boldogabb lennék, ha egyszerűen itt maradna, és mindennap érezhetném a nyaka illatát!!!! Hát, lehet, hogy fel kell áldoznod a nyaka szagolgatását egy időre azért, hogy ő is megvalósíthassa önmagát. Végül is az, amit most csinál, hosszú távon garantálja neked, hogy szagolgathatod a nyakát. Figyelj, ha milliomos lesz vagy ilyesmi, 54

akkor SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT SENKI, még a nagyanyád sem állhat közétek. Akár el is szökhetsz vele, még akkor is, ha ezzel elvágod magad a genoviai uralkodástól, és a papád arra kényszerít, hogy lemondj a trónról, vagy akármi. Érted? Aha. Csak azt nem bírom felfogni, miért nem képes az önmegvalósításra itt, Amerikában. Azt én sem értem. De azt tudom, hogy Michael szeret téged, és szerintem csak ez számít!!!!!!! Tina fejében minden olyan egyszerű. Bárcsak én is az ő fejével gondolkodhatnék! De nem megy, az én gondolataimban a kegyetlen és hideg valóság az úr.

55

Szeptember 8., szerda, francia Igazság szerint a lelkem mélyén érzem, hogy Tinának van igaza. De mégsem bírok annyira lelkesedni a dologért, mint ő. Talán, mert Aragornnak a nagy önmegvalósítás közben, bár hűséges volt Arwenhez, azért mégiscsak volt valami köze Eowynhez. Bármi is volt az… Mi tarthatná vissza Michaelt, hogy hasonló köze legyen valami csodás japán gésához vagy kutatómérnökhöz? La speakerine de la chaine douze adit, „Maintenant, croyantes, un petit film – le premier film d’une serie de six. Mesdames, voici le film que vous avez attendu pour des semaines. Un film remarkable, un film qui a changé ma vie et la vie d’autres femmes dans le monde. Oui, Le Merite Incroyable d’une Femme.” 61 + 55 = 116 Órára igyekezve elmentem Lana mellett a folyosón. - Mi van, Péter? Megjöttél Sohaországból? – visította a fülembe, mire új rajongójából – és régi csatlósából, Trishből úgy kipukkadt a nevetés, hogy orrukon-szájukon jött a diétás kóla. Nem tudom egészen pontosan, mert sosem bírtam A Gyűrűk Urának teljesen a végéig eljutni, mivel alig vannak benne női alakok (meg kellett győznöm magam, hogy Merritt tulajdonképpen lány hobbit), de valamiért az az érzésem, hogy Arwennel ilyesmi sosem történhetett meg…

56

Szeptember 8., szerda, az ebédlőben Ültem az ebédlőben, gyanútlanul ettem a falafelemet tahinivel, amikor leült velem szembe Ling Su, és rákezdte: - Mia! Hogy vagy? – nagy, sajnálkozó szemekkel. - Kösz. Jól – motyogtam. Azután megérkezett Perin is, és mellém ült. - Hallottuk, mi van, Mia. Jól vagy? Szuper. Gyorsan terjed a hír a suliban. - Semmi bajom – mondtam, és igyekeztem derűsen mosolyogni. Ami nem semmi, amikor egy kiló falafel van az ember szájában. - Ezt nem hiszem el – mondta Shameeka, aki általában nem is eszik a mi asztalunknál, mert rendszeresen a drukkercsajok asztalánál kémkedik. Nekünk de most hirtelen ő is a mi asztalunknál rakta le a tálcáját, Periné mellett. – Tényleg elmegy Japánba? - Úgy néz ki – mondtam. Fura, de akárhányszor meghallom a „Japán” szót mostanában, a szívem olyan furán kezd kalimpálni. Valahogy úgy, mint amikor a „Buffy” szót hallottam a Buffy, a vámpírok réme sorozat vége felé. - Szerintem rúgd ki – csatlakozott Borisz is a társalgáshoz. - BORISZ!!! – Tina megdöbbent. – Mia, ne is figyelj rá. Azt sem tudja, mit beszél. - Dehogynem – mondta Borisz. – Pontosan tudom, mit beszélek. Az ilyesmi gyakran előfordul a zenekarokban is. Két zenész szerelmes lesz egymásba, aztán az egyik kap egy jobb lehetőséget egy másik zenekarban, egy másik városban, sőt esetleg egy másik országban. Először próbálkoznak, hátha működik a dolog – tudjátok, távkapcsolat -, de sosem működik. Előbb vagy utóbb egyikük beleszeret egy klarinétosba, aztán annyi. A távkapcsolat sosem működik. Rúgd ki most azonnal, az egy tiszta és egyértelmű dolog, és lépj tovább. Kész, vége. Tina elszörnyedve bámult a barátjára. - Borisz! Szörnyű dolgokat beszélsz! Hogy mondhatsz ilyet? Boriszt nem nagyon rázta meg a dolgot. Vállat vont. - Milyet? Ez az igazság. Így működik a dolog. Ezt mindenki tudja. - A bátyám nem fog senki másba beleszeretni – szólt bele Lilly is 57

unottan az asztal végéről, ahol J.P. mellett ült. – Világos? Tök bele van zúgva Miába. - Na? – bökte meg Boriszt Tina a szívószálával. – Látod? - Én csak azt mondtam, amit én a saját szememmel láttam – mondta Borisz. – Lehet, hogy nem Michael szeret bele a klarinétosba. Hanem Mia. - BORISZ!!! Hogy vagy képes ilyet állítani??!!! – Tina hangja elakadt a felháborodástól. - Na, Borisz… és miért vagy ennyire leragadva a klarinétosoknál? – kérdezte Lilly undorral, mintha Borisz valami gusztustalan rovar volna, ami beleesett a tahinimártásba. – Mindig azt hittem, a fafúvósokat nem is veszed emberszámba. - Én csak a tényeket közöltem – csapta le Borisz a villáját nyomatékkel. – Mia még csak tizenhat éves. Nincsenek összeházasodva. Nem tudom, miért képzeli Michael, hogy ő csak úgy elhúz külföldre egy évre, Mia meg szépen vár rá. Ez nem igazságos. Miának is jár, hogy továbblépjen, mással is randizzon, érezze jól magát, és ne csak üljön a szobájában szombat esténként egy évig, amíg Michael vissza nem jön. Shameeka és Ling Su összenézett. „Hoppá, lehet, hogy Borisznak igaza van!” – ezt olvastam le Ling Su arcáról. De Tina nem így gondolta. - Szóval azt mondod, hogy ha meghívnak első hegedűsnek a Londoni Filharmonikusokhoz, akkor nem tartasz igényt arra, hogy várjak rád? – kérdezte Borisztól. - Dehogynem tartok rá igényt – magyarázta Borisz. – De nem kérnélek meg rá, mert nem volna igazságos. De tudom, hogy várnál rám, mert te az a típus vagy. - Mia is az a típus! – vágta rá Tina. - Nem – mondta Borisz határozottan, és a fejét rázta. – Szerintem nem. - Na elég, Borisz – szóltam közbe, mert nem akartam, hogy Tina felrobbanjon. – Én IGENIS a szobámban AKAROK ülni minden szombat este, amíg csak Michael vissza nem jön. Borisz úgy nézett rám, mintha meghülyültem volna. - TÉNYLEG? 58

- Igen – mondtam. – Tényleg. Mert szeretem Michaelt, és ha nem lehetek vele, akkor inkább ne legyek senkivel. Borisz erre csak a fejét csóválta szomorúan. - Hát igen, a zenekarban is mind ezt mondják a párok. Aztán végül valamelyiküknek mindig elegük lesz a magányos ücsörgésből. És a következő pillanatban már össze is jöttek a klarinétossal. Mindig van kéznél egy klarinétos. Ez elég rémesen hangzott. Csak ültem ott, és éreztem, hogy felkavarodik bennem az a pánik, amit mindig érzek, amikor szóba kerül Michael elutazása. Már csak három nap! Három nap múlva elmegy! És abban a pillanatban fölnéztem, és megláttam, hogy J.P. engem néz. Amikor a pillantásunk találkozott, rám mosolygott. Aztán az égre emelte a szemét, mintha azt mondaná: „Figyeld már ezt az őrült oroszt! Tiszta buggyant.” A pánik egyszerre lecsillapodott, és megint jól éreztem magam. J.P. – re mosolyogtam, a falafelért nyúltam, és Boriszhoz fordultam: - Szerintem nem lesz semmi baj Michaellal meg velem. - Persze hogy nem lesz! – mondta Tina is. Borisz meg feljajdult. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy Tina jól bokán rúgta az asztal alatt. Remélem, megkékül a helye.

59

Szeptember 8., szerda, t.g. Lilly még huszonnégy órát sem hagyott, hogy magamhoz térjek a csapásból, amit a bátyja mért rám. Nem, t.g.-n azonnal elkezdett nyomasztani a diákönkormányzati elnökválasztás kampányával. - Figyelj, kis hercegnő – mondta -, tudom, hogy te voltál az egyetlen jelölt az elnök posztra, de mégsem nyerhetsz, ha legalább az osztály ötven százaléka nem szavaz rád. - Miért, ki másra szavaznának? – kérdeztem. – Főleg, ha egyetlen más jelölt sincs? - Mit tudom én? Kamu-jelöltekre. Vagy saját magukra! Akkor is vereséget szenvedhetsz Lanától, ha igazából nem is indul. Tudod, hogy a húga most lett kilencedikes? Ezzel a hírrel nem tudtam mit kezdeni. Még szép, mit is kezdtem volna, MOST, HOGY A PASIM JAPÁNBA MEGY EGY EGÉSZ ÉVRE (vagy még többre)?! - Hallottad, mit mondtam, Mia? – Lilly aggodalmasan pislogott rám a diákönkormányzatis dosszié fölött. – Gretchen Weinberger tök olyan, mint a nővérkéje, azzal a különbséggel, hogy még agresszívebb és még nagyobb a szája. Jusson eszedbe az a dokumentum film, amit a Fókuszban láttunk az anabolikus szteroidokról és egyéb doppingcuccokró, és akkor máris képben leszel, milyen az a csaj. Gretchen könnyedén ellened tüzelheti az egész kilencediket, ha éppen olyanja van. Ha vetettél már rájuk életedben pillantást, akkor tudhatod, hogy ezek a legteszetoszább, akaratgyengébb lúzerek, akiket valaha a föld a hátán hordott. Egyszer hallottam is, amikor épp azt mondta, hogy a globális fölmelegedés igazából csak duma, mert Michael Chrichton is azt írta abban a szánalmas fércművében. Megnéztem magamnak a csajt Lana mellett még egyszer. Lehet, hogy Gretchen Weinberger a rajongó? A Lanánál egy számmal kisebb klón, aki ott vihogott az idősebbik Weinberger szellemességén a folyosón? Lehet. Akkor azt hittem, hogy újabb követője akad. De tényleg lehet, hogy a tesója. - De az a kretén mondott valamit arról a tudományellenes és sötét Chrichtonról, és nekem eszembe jutott erről valami – folytatta Lilly. 60

– Ez egy olyan generáció, amelyiket nagyrészt félelemre neveltek. Félelemre a feministáktól, akik, mint tudjuk, arra várnak, hogy szétrombolják a családi értékeket… ha, ha, ha! Félelemre a terroristáktól, félelemre a sikertelen érettségitől és attól, hogy nem jutnak be a Yale-re vagy a Princetonra, félelemre attól, hogy ezért kevésbé menő egyetemre kell járniuk, amiért aztán olyan kezdő állásuk lesz – jaj, istenkém! -, ahol évente nem százötvenezer, csak százezer dollárt keresnek. Szóval, használjuk ki ezeket a félelmeket, és fordítsuk őket a saját hasznunkra. - És ezt hogyan akarod tenni? – kérdeztem. Nem mintha érdekelt volna. – Egyébként mi gyakorlatilag ugyanabba a korosztályba tartozunk, mint Lana húga. Igaz, idősebbek vagyunk, de azért az még ugyanaz. - Hát nem – mondta Lilly csillogó szemmel. És én tudtam, hogy az a csillogás semmi jót nem jelent. – Éppen elég későn születtek ahhoz, hogy ne legyenek tudatos ismereteik az Ötösfogat sorozatról, és ez elválasztja őket a mi generációnktól. És azt hiszem, hogy tudom, HOL a gyenge pontjuk. Már dolgozom a problémán. Holnapra készen is fog állni a megoldás. Nyugi, kis hercegnő. Mire végzek, KÖNYÖRÖGNI fognak, térden állva, hogy te legyél a diákönkormányzat elnöke. - Hú… Kösz, Lilly – mondtam. – De tudod, az a helyzet… azt hiszem, nem akarok indulni a diáktestület elnökségéért az idén. Lilly pislogott. - Mi? Vettem egy nagy levegőt. Ez nem lesz könnyű. - Hát… arról van szó… tudod, milyen eredményeket értem el a próbaérettségin matekból… aztán itt van még az idei matek és a kémia is. Komolyan mondom neked, még csak egy nap telt el a tanévből, és nekem már halvány gőzös sincs, miről van szó ebből a két tantárgyból. Nem vicc. Egy vak hangot nem értek egyikből sem. Azt hiszem, ebben az évben tényleg a sulira kéne koncentrálnom. Szóval az az érzésem, nem lesz időm az idén a diákönkormányzatra, és kész. Főleg, hogy még itt a nyakamon a hercegnősdi is. Lilly fölvonta a szemöldökét. Utálom, mikor ezt csinálja. Már csak azért is, mert ő tudja, én meg nem. 61

- Persze ez is a bátyám miatt van – jelentette ki. - Szó sincs róla! - Csak mert… szóval ha elmegy, akkor éppen hogy TÖBB időd lesz. Nem pedig kevesebb – mondta. - Persze – vágtam vissza. – Viszont ha elmegy, akkor nem lesz senki, aki segítsen matekból és kémiából a házijaimmal. Az is lehet, hogy magántanárokhoz kell járnom. Akik meg nem arról híresek, hogy szerda este tízkor kapják magukat, és átjönnek segíteni a feladatlapban, miután én hazaértem a diákönkormányzat üléséről, vagy a genoviai követségen tartott akármilyen állami vacsoráról. Lilly nem nagyon hatódott meg. - Nem hiszem el, hogy képes vagy ez megtenni velem! Annyi élet sem szorult beléd, mint a többiekbe ebben az iskolában! Még a kilencedikesek is életrevalóbbak nálad! - Lilly, figyelj! Szerintem te is nyernél, ha indulnál, az én támogatásom nélkül is! Gondold meg…ellenfél nélkül indulhatnál! - Te is tudod, hogy nem kapnám meg a szavazatok ötven százalékát! – morogta Lilly fogcsikorgatva. – Miért nem vagy képes elindulni, aztán visszalépni, ahogy tavaly is KELLETT VOLNA?! - Azért, mert a pasim egy egész évre elutazik HÁROM NAP MÚLVA!!!! – feleltem csaknem kiabálva, mire Mrs. Hill fölnézett és Isabella Bird katalógusából. Lehalkítottam a hangomat. – És addig annyi időt akarok tölteni vele, amennyit csak lehet. Ami azt jelenti, hogy NEM akarom az estéimet beszédírással és SZAVAZZ MIÁRA! Plakátok rajzolgatásával tölteni. - Majd én megírom a beszédeket – mondta Lilly továbbra is a fogát csikorgatva. – És megrajzolom a plakátokat. Te csak azt csináld, amit tavaly is kellett volna csinálnod: visszalépsz, amikor ígérted. - Jól van az ég áldjon már meg – hagytam rá, hogy lerázzam. – OKÉ. - OKÉ? – visszhangozta Lilly. Ekkor eszembe villant, micsoda lehetőséget engedek ki a kezemből, és hozzátettem: - EGY FELTÉTELLEL. - Mégpedig? – kérdezte Lilly. - Meg kell mondanod, lefeküdtetek-e J.P.-vel a nyáron. Lilly egy darabig nagyon sötéten nézett rám. Azután, mint aki 62

valami hatalmas áldozatot hoz, így szólt: - Rendben. Megmondom. A diákönkormányzati választás UTÁN. Részemről rendben volt a dolog. Ha megtudom végre, akkor mindegy, mikor. Persze fogalmam sincs, miért érdekel annyira. De… szóval az az érzésem, ha a legjobb barátnőm már túl van RAJTA, akkor talán jogom van tudni… Részletesen. Főleg, ha számításba vesszük, hogy még csak nem is érezhetem a pasim nyakának az illatát a következő év során, és pótlásként be kell érnem Lilly románcával. Bár egyszer azt mondta nekem, hogy ő nem szagolgatja folyton J.P. nyakát, sőt elég furcsának tartja, hogy én viszont megállás nélkül Michael nyakába szimatolok. Valószínű, hogy Lilly vomeronazális szerve – a szaglóhám szexuális ösztönökért felelős része – visszafejlődött még magzat korában, mint a legtöbb emberé. Hát az enyém, úgy tűnik, nem. Ami újabb példája annak, micsoda biológiai csodafegyver vagyok. Mrs. Hill megkérdezte, ebben az évben mit fogok csinálni t.g.-n. Úgyhogy kénytelen voltam elmondani neki, milyen eredményt értem el a matek próbaérettségin. Erre szerzett nekem gyakorlásképpen egy Érettségi Felkészülés és Példatárat. Az az érzésem, hogy ez, valamint az életem elmúlt huszonnégy órájának eseményei meglehetős valószínűséggel bizonyítják, hogy isten nem létezik. Vagy ha mégis, akkor tökéletesen közönyös a szenvedéseim iránt. Jill öt almát vásárolt a zöldségesnél. Egy ötdollárossal fizetett, és visszakapott három negyeddollárost. Rájött, hogy túl sok lett a visszajáró pénz, így ő is visszaadott egy negyeddollárost. Mennyibe kerültek az almák? MI? Kit érdekel? Nem erre való a hitelkártya? Na jó, gyerünk tovább. Mi a legkisebb 2-vel, 3-mal, 4-gyel és 5-tel osztható pozitív egész szám? 63

Aha. Mit tudom én. Oké, következő: A 100 darabot tartalmazó sütisdobozban a sütik súlya egyenként 224 g. hány gramm súlyú 3 darab süti? MI A NYAVALYÁNAK KELL NEKEM MINDEZT TUDNI, AMIKOR EGYSZER ÚGYSEM LESZ MÁR DOLGOM, CSAK AZ, HOGY URALKODJAK, ÉS AKKOR SAJÁT UDVARI KÖNYVELŐIM LESZNEK, AKIK MINDEZT KISZÁMOLJÁK NEKEM???!!! MINEK? MINEK? MINEK?

64

Szeptember 8., szerda, kémia Mia, tényleg igaz? Michael tényleg elutazik egy évre Cukudába, hogy egy olyan robotkar-fejlesztésen dolgozzon, amivel ki lehet küszöbölni a nyitott szívműtéteket? Uramisten. NA tessék. Tina azt mondta, hogy Kenny még mindig belém van esve… ennyi idő után is… én meg azt mondtam neki, hogy már megint összekeveri a Harlequin füzeteit a való élettel. Talán túl erősen fogalmaztam… megint. Lehet, hogy igaza volt. Máskülönben miért érdeklődne Kenny a szerelmi életem pillanatnyi állásáról???!!! Igen, Kenny, igaz. De azért nem szakítunk!!!!!!!!!! Hát ez CSÚCS. Szerinted szóba jön, hogy alkalmazzon… mármint, ha visszajön… mint gyakornokot vagy ilyesmi? Már időtlen idők óta lenyűgöz a robottechnika, sőt régóta vacakolok egy robotvezérlésű szike orbitális forgórészének tervével. Elképzelhetőnek tartod, hogy engem is használjanak? Biztos ad majd melót minden haverjának. Ó. Szóval akkor nem is irántam érdeklődik… hát… micsoda megkönnyebbülés. Kenny, te is értesz ehhez a robot-sebészeti izéhez? Naná. És nem izé, Mia, hanem ez a robottechnológia legújabb frontja. A robottechnológia sebészeti rendszereket már világszerte alkalmazzák a kórházakban. A technológia végső célja, hogy olyan rendszert sikerüljön létrehozni, amely pontosan azt csinálja, amit Michael prototípusa. Ha meg tudja építeni azt a modellt, ami tényleg alkamas operációk elvégzésére valóságos műtőben… hát, az akkor tudományos robbanás lenne a tudomány történetében, amilyenre Dolly, az első klónozott bárány óta nem volt példa. Michaelt zseniként fogják ünnepelni… nem, nem egyszerűen zseniként, hanem az orvostudomány MEGVÁLTÓJAKÉNT! 65

Kösz. Kösz a felvilágosítást. Természetesen szólok majd pár szót az érdekedben Michaelnál. De rendi vagy! Köszi! Mia! Mi van veled? Alig nyúltál a falafelhez ebédnél! Milyen rendes ez a J.P.! Annyira édes! Komolyan észrevette? Semmi. Minden rendben. Valahogy az az érzésem, hogy Borisz beszámolója a zenekari szerelmi drámákról nem nagyon dobott fel. Hát tényleg nem nagyon… Szóval… mi a fenét akarhat tőlem az orvostudomány megváltója? Én végül is csak egy HERCEGNŐ vagyok. És hercegnő bárki lehet. Csak a megfelelő szülők kellenek hozzá. Nem nehezebb, mint mondjuk Paris Hiltonnak születni, az ég szerelmére. De azért, remélem, hogy te nem felejtessz el alsóneműt venni reggelenként… Ez vicc volt? Bocsi. Azt gondoltam, a jelen helyzetben elkelne egy kis humor. Rosszul mértem fel a szitut. Mia, te úgy, ahogy vagy, szuper vagy. És ezt te is tudod. Sokkal több vagy, mint hercegnő. Szerintem az a legkisebb, legelhanyagolhatóbb benned. Csöppet sem meghatározó. Én nem is CSINÁLTAM semmi. Mármint semmi olyasmit, amire az emberek emlékeznének. Csak hercegnő vagyok, ami, mint említettem, nem egy nagy szám. Szóval nem csináltam semmit, csupán annak születtem. 66

Még csak tizenhat éves vagy! Nyugi. Lazíts egy kicsit. De Michael is még csak tizenkilenc éves, és ő már talán jövőre életek ezreit menti meg a találmányával. Ha én is valami nagyot akarok véghez vinni, akkor már MOST hozzá kellene látnom! Azt hittem, éppen színdarabot akarsz írni az életedről, amit Lilly majd megrendez! Persze, de mit csináltam én, amit bele lehetne írni egy értelmes színdarabba? Nem mentettem ki zsidókat a náci halálgyárból, nem vakultam meg, és nem írtam vakon is csodás zenéket, vagy ilyesmi… Szerintem Oskar Schindlerhez meg Stevie Wonderhez mérni magad nem túl nyerő dolog. Hát nem érted? Michael ilyen magasra tette a lécet! Michael úgy szeret téged, ahogy vagy! Minek görcsölsz? Akkor is lehetsz nagy szám, ha nem vagy más, mint jó barát, vagy szuper író, vagy egyszerűen csak jó társaság. Naná… csak aztán majd találkozik egy csapat penge bombázóval Japánban, és mi a garancia, hogy nem esik bele valamelyikbe? Valószínűleg a Columbián is millió penge bombázóval találkozott már, és még egyikbe sem esett bele, vagy tévedek? Hát nem, az igaz. De az csak azért van, mert azok a csajok ugyan pengék, de mind úgy néznek ki, mint Judith Gershner. Ki az a Judith Gershner? Ő… hát idejárt a suliba, és muslicát klónozott… és azt hittem, hogy Michael belé szerelmes… és… szóval, hagyjuk. Igazad van. Tiszta röhejes vagyok. De én nem mondtam, hogy röhejes vagy. Csak azt mondtam, 67

hogy túl szigorú vagy magadhoz. Nagyon klassz ember vagy, és ha netán Michael az ellenkezőjét találná állítani, akkor én szívesen seggbe rúgom. Ööö… kösz. De erre ott van Lars. Mia, nem akarok görény lenni, de ha át akarsz menni kémiából, akkor hagyd abba a levelezést J.P.-vel, és figyelj oda. Tudom, hogy én vagyok a laborban a párod, de nem fogom egyedül húzni az igát, ha lemaradsz! Oké. Oké, Kenny, bocs. Igazad van. NA MEGKAPTAD!!! Fogd már be, ne röhögtess!!!!!!!!!! Figyelni akarok! Archmidédesz törvénye: a szilárd test tömege egyenlő az általa kiszorított víz tömegével. Egyed szilárd anyagok és folyadékok sűrűsége g/ml-ben: ANYAG Kőolaj Jég Víz Só Ólom Vas Higany Arany

SŰRŰSÉG 0,68 0,92 1,00 2,16 11,38 7,86 13,55 19,3

Tudom, hogy a kémia fontos tárgy, hozzátartozik a mindennapjainkhoz, meg minden. De azért… Mit kezdjek azzal, ha tudom, hogy mennyi a kőolaj sűrűsége, amikor majd Genovia uralkodója leszek? 68

Szeptember 8., szerda, matek A függvénykompozíció két függvény szorzata f(g(x)) NEM EGYENLŐ g(f(x))-szel Leképezésük tetszőleges pontok halmaza az x-z koordinátasíkon Konstans függvény = vízszintes vonal A vízszintes vonal meredeksége 0 Te SzentSéGes ATyaÚrIsTen, De UNalMas!! HÁZI FELADAT: T.g.: nincs Bevezetés az írásműv.be: Ábrázold egy ismerősödet Angol: Franny és Zooey Francia: Continue décrire un soir amusant avec les amis Tesi: nincs Kémia: Mittudomén, majd Kenny megmondja Matek: ??????????????

69

Szeptember 8., szerda, a limuzinban hazafelé a Ritz-Carlton hotelból Amikor beléptem Grandmére lakosztályába a Ritzben (a Walfordot olyan kibírhatatlannak találta, hogy egyetlen éjszaka után kiköltözött), legnagyobb megdöbbenésemre a papámat is ott találtam. Totál kiment a fejemből, hogy New Yorkba érkezik az ENSZ közgyűlésre. Neki meg valószínűleg az ment ki a fejéből, hogy nem jó ötlet csak úgy beállítani Grandmére-hez koktélidő előtt (mondta neki az orvos, hogy ebédhez többé ne is álmodjon három Sidecarról, ha nem akar anginás rohamot!), mert nem csak egyszerűen gyengélkedik. - Nézd ezt meg! – tajtékzott, és egy párnát lóbált a papa orra előtt. – Egyszerű, durva szövésű lenvászon! Botrányos! Nem csoda, hogy Rommel tele van kiütéssel! - Rommel mindig tele van kiütéssel – felelte elcsigázottan a papa. Ekkor vette észre, hogy beléptem. – Szervusz, szívem! De rég nem lát…. Mi történt a hajaddal? Már nem is vettem a fáradtságot, hogy megsértődjek. Ha az ember pasija bejelenti, hogy egy évre elhúz Japánba, az valahogy átalakítja a dolgok fontossági sorrendjét. - Levágattam . mondtam. – De nem érdekel, ha nem tetszik. Legalább nem kell vele többet vacakolnom, és egyedül az számít. Nekem legalábbis. - Ó – mondta erre a papa. – Szóval… ööö. Nagyon helyes. Mi baj? - Mi? Semmi. - Valami bajod van, Mia. Látom. - Tényleg semmi – nyugtattam meg. Pusztán az a tény, hogy mindkét szülőm csak ránéz a fejemre, és máris tudja, hogy valami bajom van, ráébresztett, mennyire fájt ez az egész Michaellal. Mert PRÓBÁLOM titkolni. Tényleg. Michael kedvéért. Pedig tudom, hogy örülnöm kéne, és büszkének lenni rá. Büszke is vagyok. És örülök. Kivéve, amikor kiborulok és bőgök. Legalábbis belül. - Figyelsz rám, Phillipe? – károgta Grandmére. – Tudod, hogy 70

Rommelnek sokkal finomabb lepedő kell. A papa sóhajtott. - Majd rendelek a Bergdorfból pár selyemkendőt, jó? Mia, látom, hogy valami baj van. Mit csinált már megint az anyád? Megint letartóztatták valami háborúellenes tüntetésen? Már annyiszor kértem, hogy ne láncolja oda magát semmihez! - A mama nem csinált semmit! – Végigvetettem magam a brokáthuzatú kanapén. – Már évek óta nem láncolta oda magát semmihez. - Hát… roppant… kiszámíthatatlan nő – mondta a papa. Ami nagyon udvarias megfogalmazása annak, hogy a mama könnyelmű, és egy csomó mindenben felelőtlen. De a gyerekeivel kapcsolatban nem. – Igazad van, nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni. Remélem, Frankkel is minden rendben. Jól kijönnek egymással, ugye? Nagyon megterhelő legyet egy pici gyerek a házban, gondolom. Vagyis azt mondják. Jaj, de unom ezt! Bármi van, a papa mindent a mama és Mr. Gianini számlájára ír. Ami elég röhejes, mert nincs is a számlájukon semmi. De komolyan, ők tök rendben vannak. Max. azon veszekszenek, hogy reggel melyik csatornát kapcsolják be. Mr. Gianini mindig a CNN-re szavaz, a mama meg az MTV-re. A mama nem bírja a politikát reggel éhgyomorra. Neki jobban bejön a Panic! At the Disco. - De nem csak a lepedőkkel van baj, Phillipe! Észrevetted már, hogy ebben a hotelben csak 78 centis tévéképernyők vannak? - Mindig azt mondod, hogy az amerikai televízióban csak mocsok és erőszak van!- mondta a papa, és döbbenten nézett Grandmére-re. - Ez így is van – felelte Grandmére. – Kivéve a Judy bírónőt. - Hát csak… úgy… minden… - feleltem Grandmére szavába vágva. Most már a papa sem figyelt rá. – Még csak két napja kezdődött a tanév, de máris szörnyű. Ilyen szörnyű még sose volt. Ms. Martines bedugott a kezdő csoportba. Mármint az Írásművészet kezdőknek csoportba. Hogy lehetnék én kezdő?! Amikor írásművészettel kelek és fekszem, azt eszem és iszom! És akkor még a matekról meg a kémiáról nem is beszéltünk. De a legszörnyűbb… az Michael. A papa nem lepődött meg. Sőt inkább elégedett képet vágott. 71

- Hát… Mia… nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom neked… de én már gyanítottam, hogy ez bekövetkezik. Michael egyetemista, te meg még gimnáziumba jársz, ráadásul sok időt kell a hercegnői tennivalóiddal töltened itt is, és Genoviában is… hát nem várhatod, hogy egy egyetemista fiatalember azzal töltse a napjait, hogy rád vár… Természetes dolog, hogy talál egy korához közelebb álló ifjú hölgyet, akivel hasonló az érdeklődésük, és akinek van ideje olyasmire is, amire egy gimnazista hercegnőnek nincs, és nem is lehet. - De papa! – pislogtam rá. – Michael nem szakított velem. Már ha erre célzol ezzel a kis szónoklattal! - Nem? – Máris kevésbé tűnt elégedettnek. – Ó. Hát akkor mit csinált? - Hát… emlékszel, amikor Genoviában repültünk, és az úton megnéztük A Gyűrűk urát? - Igen, persze – vonta föl a papa a szemöldökét. – Azt akarod mondani, hogy Micahel a Gyűrű birtokába jutott? - Nem. – Képtelenség. Egyszerűen viccet akar csinálni belőle. – De bizonyítani akar a tündék királyának. Mint Aragorn. - És ki a tündék királya? – kérdezte a papa, mintha nem tudta volna. - Papa! Te vagy az! - Igazán? – Megigazgatta a nyakkendőjét, és megint nagyon elégedettnek látszott. Aztán megállt a keze a levegőben. – Na várjunk csak… az én fülem nem hegyes… vagy igen? - Papa! KÉPLETESEN ÉRTETTEM! Michael úgy érzi, bizonyítania kell neked, hogy méltó a lányodhoz. Pont, mint Aragorn: ő is bizonyítani akart, hogy megnyerje a tündék királyának jóindulatát, és elnyerje Arwen kezét. - Hát… én nem látom, mi rossz van ebben – mondta a papa. – De pontosan mit szándékozik tenni ezért? Hogy megnyerje a jóindulatomat? Mert ha a holtak seregét akarja az orkok ellen vezetni, azzal nem üti meg nálam a főnyereményt… - Michael nem vezeti sehova a holtak seregét. Viszont részt vesz egy sebészeti robotkar kifejlesztésében, amivel a sebészek a mellkas felnyitása nélkül tudnak majd szívműtéteket végezni – magyaráztam. Ez végképp letörölte a gúnyos mosolyt a papa arcáról. 72

- Ez komoly? – kérdezte egészen más hangon. – Michael ezt csinálja? - Hát van már egy prototípusa – magyaráztam. – És egy japán cég meghívta, hogy vegyen részt a valódi modell megépítésében. Vagy miben. De ez az egész egy évig fog tartani! Michael elmegy Cukudába egy EGÉSZ ÉVRE! Vagy még tovább. - Egy évre – visszhangozta a papa. – Vagy még tovább. Hát… az nagyon hosszú idő. - Igen, nagyon hosszú idő – ismételtem komoran. – És amíg ő tízezer mérföld távolságban menő cuccokat talál föl, addig én ott leszek besuvasztva a hülye Írásművészet kezdőknek csoportba, tanulom a kémiát, amiből már két nappal tanévkezdet után bukásra állok, és a matekot, amiről fogalmam sincs, mire való, ha egyszer ott van nekünk az a rengeteg könyvelő… - Nana – szólt közbe a papa -, matekot mindenkinek tanulnia kell, hogy kiegyensúlyozott személyiség legyen. - Tudod, mitől lennék én kiegyensúlyozott személyiség, és te pedig az ÉV EGYÉNISÉGE? Majd megmondom neked: attól, hogy alapítanál egy robottechnológiai laboratóriumot itt, New York Cityben, hogy Michael helyben megépíthesse azt a robotkar-izét! Ezen a papa nagyon nevetett. Aminek nagyon örültem. Leszámítva, hogy nem viccnek szántam. - Papa, én komolyan mondtam. Végül is, miért ne? Még a pénzed is meglenne hozzá. - Mia – mondta a papa elkomolyodva -, én semmit nem konyítok a robottechnológiához. - De Michael igen! – erősködtem. – Ő megmondaná neked, mire van szükség. És neked csak… tudod… fizetni kéne. Mikor pedig Michael végre megépítette azt a bigyót, neked is bőven jutna a dicsőségből. Tutira meghívnának a Larry King showba. A Vogue már nem is olyan menő… gondolj arra, mennyit szerepelne Genovia a médiában! Eszméletlenül felturbózná a turizmust! Ugye az nem ártana? Mert nem nagyon megy, amióta csúszik lefelé a dollár… A papa a fejét csóválta. - Mia, erről szó sem lehet. Nagyon örülök, hogy Michael ilyen sikeres… mindig is gondoltam, hogy majd sokra viszi. De nem 73

költhetek dollármilliókat valamit robotlaborra azért, hogy te elblicceld a tanulást, mert ahelyett, hogy matematikát tanulnál, a fiúddal enyelegsz. Vasvillaszemmel néztem rá. - Már senki nem mondja azt, papa, hogy enyelegni. - Hát VALAMIT csak mondanom kellett! Na és a… bliccelés? - Már megbocsássatok! – Grandmére odapattant kettőnk közé, hogy egyszerre teremthessen le minket. – Végtelenül sajnálom, hogy meg kell szakítanom ezt a fontos diskurzust ARRÓL A FIÚRÓL! Vajon feltűnt –e egyikőtöknek is valami ebben a szobában? Valami, ami feltűnően HIÁNYZIK innen? A papa is, én is körülnéztünk. Grandmére 150 négyzetméteres lakosztályában két hálószoba volt, két fürdőszoba, mindkettőben márvány óriáskád és külön zuhanyfülke, két 30 centis plazmatévé (csak a fürdőszobában!), exkluzív Frédéric Fekkai és Côté Bastide fürdőszoba-felszerelés, Floris borotválkozócucc, Frette gyertyák, nappali szoba, nyolcszemélyes ebédlő, külön kamra, könyvtár, DVDlejátszó DVD-kkel, hifi rengeted cédével, több vonalas, üzenetrögzítős, vezeték nélküli telefon, szélessávú internet hozzáférés és földi teleszkóp, ha netán a csillagokat, vagy a park túloldalán Woody Allen lakásának belsejét kívánná fürkészni. Egyszerűen MINDEN volt benne. Minden. - Nincsen HAMUTARTÓ!!!!!!!!!! – harsogta Grandmére. - Ez egy NEM DOHÁNYZÓ LAKOSZTÁLY!!!!!!!!! A papa az ég felé emelte a tekintetét. Aztán felsóhajtott, és így szólt: - Mia, ha Michael azon van, hogy, mint mondtad, bebizonyítsa nekem, hogy méltó rád, akkor úgysem venné igénybe a segítségemet. Sajnálom, hogy ilyen hosszú időt kell töltenek egymástól távol, de az a véleményem, hogy nem tesz majd neked rosszat, ha összeszeded magad, és egy darabig csak a tanulmányaidra kocentrálsz. Anyám – nézett Grandmére-re. – Kezdesz kihozni a sodromból. De foglalok neked szobát egy másik hotelban. Most pedig el kell intéznem néhány telefont. – Ezzel kiment az ebédlőbe, és becsukta az ajtót. Grandmére rendkívül elégedettnek tűnt. Kinyitotta a retiküljét, kikotorta belőle a szoba kulcsát, és a kávézóasztalra helyezte elém. 74

- Nos, hát így állunk – jegyezte meg. – Elég kellemetlen, de úgy fest, ismét költözünk. AZT HITTEM, MEGFOJTOM, ÚGY FELDÜHÍTETT. - Grandmére, van fogalmad arról, hogy világszerte emberek milliói sátorban és államilag kiutalt lakókocsikban laknak a hurrikánok, cunamik, földrengések és egyéb katasztrófák után? Te pedig azon panaszkodsz, hogy nem lehet DOHÁNYOZNI a szobádban? Mi a baj ezzel a lakosztállyal? Olyan gyönyörű, hogy csoda! Pontosan olyan szép, mint a Plaza! Csak azért nyafogsz, mert nem bírod a változást! - Hát az lehetséges – sóhajtott Grandmére, és leült egy brokáthuzatú karosszékbe a kanapémmal szemben. – De talán a én kényeskedésem a te javadat szolgálta. - Tényleg? – kérdeztem, szórakozottan, de alig figyeltem rá. Nagyon rosszul esett, hogy a papa így lesöpörte robottechnológiai laboralapítási elképzelésemet. Pedig szerintem nagyon is nyerő volt. Persze, tudom, hogy elég ötletszerűen álltam elő vele. De attól még megfontolhatta volna. Genoviában folyton kórházakat épít, aztán saját magáról nevezi el őket. Az sem hangzana rosszul, hogy Phillipe Herceg Robotsebészeti Laboratórium… - A lakosztályegész hétre előre ki van fizetve – mondta Grandmére, előrehajolt, és az asztalon heverő szobakulcsra bökött. – Én természetesen átköltözöm a másik hotelbe. De attól te még szabadon használhatod a szobát. - És ugyan mit kezdjek egy lakosztállyal a Ritzben, Grandmére? – kérdeztem. – Lehet hogy elkerülte a figyelmedet, mert a saját „szenvedéseddel”vagy elfoglalva, de nekem most más problémáim vannak. Valami azt súgja, hogy ezen a héten nem áll módomban pizsamapartit szervezni a Ritzbe. Az életem totál romokban hever. Grandmére átható pillantást vetett rám. - Néha az az érzésem – mondta -, hogy egyáltalán nem is vagyunk rokonok. - Örülök, hogy végre rájöttél. – mondtam. - Mindegy, a szoba a tiéd – csúsztatta felém a kulcsot az asztalon. – Azt csinálsz vele, amit akarsz. Én, a magam részéről, ha még a szüleimmel laknék, és a szerelmem éppen egy hosszú útra 75

készülődne, amelynek során bizonyíthatja az apámnak, hogy méltó rám, ezt a lakosztályt arra használnám, hogy bensőséges és romantikus búcsút vehessek tőle. De az én vagyok. Én mindig nagyon is szenvedélyes nő voltam, akit az érzelmei erősen befolyásoltak. Gyakran úgy tapasztaltam… Bla-bla-bla és így tovább. Csak mondta, mondta, mondta. A papa visszajött, és közölte vele, hogy foglalt egy újabb lakosztályt a Four Seasonben. Ekkor Grandmére behívta a szobalányát, hogy kezdjen összecsomagolni. Ezen a héten harmadszor. Ez volt a mai hercegnői illemtanleckém. Tiszta mázli, hogy nem kell a leckékért fizetni, mert úgy látom, hogy a színvonaluk erősen elkezdett hanyatlani. Különben meg az a gyanúm, hogy hallucinálok, talán a kiszáradástól, vagy nem is tudom. Minden tünet stimmel: x Kínzó szomjúság x Száraz száj, elapadt nyáltermelés x Száraz szem, elapadt könnytermelés x Csökkent vizelési inger, 24 óra alatt háromszori vagy annál is kevesebb vizeletürítés x Kihűlt végtagok x Kimerültség, fáradtság, nyugtalanság, ingerlékenység x Szédülés, ami lefekvés hatására javul Természetesen ezeket a tüneteket mindig észlelem magamon, amikor akár egyetlen percet is Grandmére társaságában töltök. A limuzinban azért a biztonság kedvéért majd megiszom egy egész üveg ásványvizet.

76

Szeptember 8., szerda, itthon Michael egész csomó jellegzetesen New York-i dolgot akar csinálni, mielőtt elmegy pénteken. Ma este a kedvenc hamburgeres helyén eszünk, a Sarki Bisztróban, a West Village-ben. Michael állítja, hogy a Johnny Rocketsen kívűl egész Manhattanben itt csinálják a legjobb hamburgert. Michael persze nem jár a Johnny Rocketsbe, mert utálja az étteremlácokat. Szerinte ezek uniformizálják Amerikát, és ahogy a láncok kiszorítják a helyi éttermeket és üzleteket, a helyi közösségek fokozatosan elveszítenek mindent, ami valaha egyénivé tette őket, és Amerika lassan egyetlen hatalmas bevásárlóközponttá válik, ahol más sincs, mint Wal-Mart, Exxon-benzikút, McDonald’s meg Starbuck’s kávézó. A vége pedig az, hogy Amerika már nem is olvasztótégely, hanem egy nagy tál majonéz. Akármit is beszél Michael, én ezért tudom, hogy nem áll tőle távol, hogy időnként beugorjon a Pizza Hutba vagy a sarki fánkoshoz egy kis csoki fánkkért… Én, mint vega, nem csatlakozhatom hozzá az Utolsó Utáni Búcsúhamburger elfogyasztásában, mielőtt a Távol-Keletre távozik, de majd eszem salátát. Meg egy kis sült krumplit. A mama nagyon rendes volt, megengedte, hogy hétköznap este is elmenjek, mert tudja, hogy Michaelnak és nekem ez az utolsó hetünk együtt. Mr. Gianini a matek házimról próbált szónokolni valamit – szerintem rendszeresen konzultál a matektanárommal, Ms. Honggal a tanáriban -, de a mama ÚGY nézett rá, és akkor abbahagyta. Azért tényleg elég rendes szüleim vannak. Na persze kivéve a papát. Még mindig nem értem, miért kellett elutasítania a szuper laboralapítási ötletemet. Pedig milyen jól hangzott: Csináld Magad Robotlabor! Na mindegy, ő baja. Nem is mondom Michaelnak. Még azt sem, hogy egyáltalán fölvetettem. Egyébként nem biztos, hogy Michael hajlandó lett volna dolgozni a papa laborjában, még ha a papa bele is egyezett volna a létrehozásába… hiszen Michael igazából azért akar elmenni, mert nem szexelünk… Most már tuti biztos nem mondom el neki, hogy Grandmére ideadta a hotelszoba kulcsát. Mert ha Michael rájön, hogy van egy lakosztályunk, ami csak a miénk, akkor biztos azt akarná…JAJ ISTENEM! 77

Szeptember 8., szerda, Sarki Bisztró Gyorsan kell írnom. Michael odament a pulthoz pár szalvétáért, mert a pincérnő eltűnt valahová. Tiszta bolondokháza ez a hely. Biztos valaki elszólta magát valami útikönyvben, hogy milyen remek hamburgert lehet itt enni. Épp most állt meg egy New York-i városnéző busz, és kábé száz turistát okádott ki magából. Szóval, pont, amikor Michael beállított értem, akkor esett le a tantusz. Hogy mire is gondolt IGAZIBÓL Grandmére, amikor ideadta a lakosztály kulcsát: A lakosztályt arra használnám, hogy bensőséges és romantikus búcsút vehessek a szerelmemtől. Szerintem Grandmére igenis arra célzott, amire én gondolok... És a Ritzbeli lakosztályát csakis egyvalami miatt engedte át. És ez az egyvalami:

a szex! Ezt nem hiszem el. Grandmére azért adja oda a lakosztályát, hogy "búcsút vehessek" Michaeltól. Hogy végre magunkban lehessünk, és ne zavarjon minket senki, mert ugye egyikünknek sincs saját lakása... Más szóval, a nagyanyám a maga módján NAGYON BECSES kincset adott nekem. A legbecsesebbet, amit egy tizenéves kaphat: A NAGYANYÁM SAJÁT KEZŰLEG ADTA ÁT NEKEM A SZERELMI FÉSZEK KULCSÁT!!!! Ez totálisan hihetetlenül hangzik. De mégis így van. Más magyarázat nincs. Grandmére azt akarja, hogy szexeljek a pasimmal, mielőtt ő elmegy Japánba. De vajon miért bátorít a saját nagyanyám arra, hogy odaadjam valakinek a Legbecsesebb Kincsemet, amikor még csak tizenhat éves vagyok? A nagyanyák állítólag régimódiak, és azt szeretnék, ha az unokáik várnának az esküvőig a testi kapcsolattal. A nagyanyák állítólag nem hisznek abban, hogy jobb, ha az ember fölpróbálja a nadrágot, mielőtt megveszi... A nagyanyák állítólag mind ilyeneket mondanak: Minek venné meg a tehenet az, aki ingyen kapja a tejet? A nagyanyák állítólag mind a legjobbat akarják a gyerekük 78

gyerekének... Grandmére tényleg azt gondolja, hogy nekem az a legjobb, ha búcsúzóul ágyba bújok a pasimmal az ő üresen maradt lakosztályában? Hacsak... TE JÓ ISTEN... Ez csak most jutott eszembe: Mi van, ha Grandmére segíteni próbál nekem, hogy megakadályozzam Michael elutazását Japánba??!!! Őrület. Mert hol az a pasi, aki ha választani lehet szex és önmegtartóztatás között, az önmegtartóztatást választja? Végül is Michael alapvetően azért megy Japánba, mert nem szexelünk. Na meg, hogy életek ezreit mentse meg a robotkarral, és bizonyítson a családomnak, satöbbi, satöbbi, satöbbi... De ha szóba kerülne a szex? Ha felvillantanám ezt a lehetőséget... nem lehet, hogy... maradna? Tudom. Ez tiszta őrültség. Akkora őrültség... hogy... akár be is jöhet. Nem. NEM!!!!!!!! Nem hiszem el, hogy én ezt leírtam! Ez tévedés!!!!!!!! Hogy én fölhasználjam a szexet arra, hogy manipuláljak valakit... ez teljességgel a feminista elveim ellen való. Istenem, hogy KÉPZELTE ezt Grandmére? Persze neki nincsenek semmiféle feminista elvei. Illetve vannak, csak épp pont fordítva. És mi lesz azzal, hogy megvárjuk a Búcsúbál éjszakáját? Megígértem Tinának. Megígértük egymásnak, hogy a Búcsúbál éjszakájáig óvjuk a Legbecsesebb Kincsünket. De azóta annyi minden történt. Azóta Michael elhatározta, hogy elutazik Japánba, és kifejleszti ezt a nyavalyás robotkart. Tina biztos megérti... Állj! Tényleg ezt fontolgatom? Nem, nem, ez lehetetlen! Szörnyű! Soha nem tehetek ilyet! Ezzel megfosztanám a világot Michael nagy horderejű felfedezésétől, a robotkartól! Ezt nem tehetem. Mégiscsak HERCEGNŐ vagyok, az ég szerelmére! De mi van akkor... mi van akkor, ha szexelek Michaellal Grandmére üres lakosztályában a Ritzben, és Michael annyira rákap 79

a dologra, hogy mégsem utazik el? Nem érné meg ez, hogy egy kicsit engedjek a feminista elveimből? Vagyis nem is kellene engednem, hiszen ez teljesen MEGFELELNE az elveimnek, hiszen ha sikerül Michaelt itt tartani, akkor mindig érezhetném a nyaka illatát, amitől jelentős mennyiségű szerotonin kerülne az agyamba. A szerotonin hatására pedig nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb személyiség leszek, jobb diákönkormányzati vezető, és ennek révén hatásosabb példakép a lányok számára országszerte! JUUUUUUUUUUUJ. Itt van Michael a szalvétákkal. Később folytatom.

80

Szeptember 8., szerda, éjjel 11 óra, itthon Na, ez jó volt. Irtó finomat vacsoráztunk, azután a Magnólia cukrászdában folytattuk muffinnal (igen, a szombat esti műsorból ismert Magnóliában). Aztán vagy fél órán át ölelkeztünk nagyon gyengéden a házunk kapujában, miközben Lars úgy csinált, mintha parkolóórát keresett volna, bár a limuzinnak diplomáciai rendszáma van, tehát bárhol parkolhat... Tényleg nem hiszem, hogy a Michael nyakának illata következtében az agyamban tomboló magas szintű szerotonin miatt van, de... (ja, meg az oxitocin miatt, ami egy olyan hormon, ami a szexuális izgalom állapotában árasztja el az agyat. Ezért is tanultuk Egészség és mentálhigiénia órán, hogy nem tanácsos olyasvalakivel szexelni, akit nem jól ismerünk, mert oxitocin hatására az ítélőképesség bizonytalanná válik, amitől az ember azt hiszi, hogy szerelmes, holott csak oxitocin-hatás alatt áll. Tehát előfordulhat, hogy az ember olyasvalakivel szexel, akihez igazából semmi köze nincs, még csak nem is kedveli különösebben. Ami tulajdonképpen megmagyarázza, miért vette el Grandpere Grandmére-t...) szóval, nem hiszem, hogy csak emiatt van... de, azt hiszem, készen állok. Készen állok arra, hogy megváljak Legbecsesebb Kincsemtől. Készen állok a nagy betűs Sz-re... Ezért is mondtam Michaelnak, amikor szedelőzködni kezdett: - Ne csinálj programot holnap estére. Van számodra egy meglepetésem. - Tényleg? - kérdezte Michael. - Mi az? - Ha most megmondanám, akkor már nem lenne meglepetés! feleltem. Michael elmosolyodott, és megcsókolt még egyszer. - Oké - mondta, és elköszönt. Aztán hazament. Hát meg fog lepődni, az tuti. És azt is tudom, hogy igazából illegális, ha ágyba bújunk, mert tizenhat évesként még akkor sem szabad, ha én magam egyezem bele, legalábbis New York állam törvényei szerint... 81

És azt is tudom, hogy manipulatív és anti-feminista cselekedet lefeküdni a pasimmal két évvel korábban, mint ahogy eredetileg terveztem, csak abból a célból, hogy meggátoljam az elutazását. Még akkor is, ha tényleg nagyon valószínű, hogy meggondolja magát, ha rájön: bármikor megkaphat, amikor csak akar. De: NEM ÉRDEKEL. NEM engedhetem el Japánba! Nem hagyhatom, hogy elutazzon! Nagyon sajnálom az összes beteget, akik nyitott szívműtéten esnek át, akik az én önzésem miatt nem kaphatnak korszerűbb ellátást... De néha egy lánynak azt kell tennie, amit tesz, hogy ne bolonduljon meg egy feje tetejére állt világban, ahol az egyik pillanatban még hideg szezámmagos tésztát eszik, a következőben pedig már megtudja, hogy a pasija Japánba megy. Szóval egyszerűen így kell lennie, és kész. Jaj, istenem... nem hiszem el, hogy ezt csinálom. Muszáj ezt? MUSZÁJ EZT???!!! Szokás szerint teljesen fölösleges, hogy a naplómnak teszek fel kérdéseket... Nem tudom, mit erőlködöm.

82

Mi? Hercegnő? Hogy én?!!! Na ne! MIA THERMOPOLIS színműve (első változat) 16. jelenet

Szín: A Plaza Hotel tetőlakosztálya. Egy félelmetes külsejű, sminktetovált öregasszony (az özvegy Clarisse hercegné) veszekszik Miával, aki riadtan húzódik el tőle, és összekucorodik a karosszékben. Mellettük szőrtelen törpeuszkár (Rommel) reszket. CLARISSE, ÖZVEGY HERCEGNÉ: Na, lássuk csak, mi a baj? Apád elmondta neked, hogy te vagy Genovia hercegnője, mire te könnyekben törtél ki. Vajon miért? MIA: Mert én nem akarok hercegnő lenni! Én egyszerűen csak Mia akarok lenni! CLARISSE, ÖZVEGY HERCEGNÉ: Ülj egyenesen abban a székben, húzd ki magad! És ne vesd át a lábad a karfán! Jegyezd meg: te nem Mia vagy, hanem Amelia. Azt akarod mondani, hogy nincs szándékodban elfoglalni jogos helyedet a téged megillető trónon? MIA: Grandmére, te is pontosan tudod, hogy én nem vagyok hercegnőnek való. Akkor minek pazaroljuk az időnket? CLARISSE, ÖZVEGY HERCEGNÉ: Te vagy Genovia trónjának örököse. Halála után te fogod követni a fiamat. Ez a sorsod. Nem lehet másképp. MIA: Oké, Grandmére, oké. Figyelj, rengeteg házim van. Sokáig tart ez a hercegnősdi?

83

Szeptember 9., csütörtök, az osztálvban Megteszem. Lesz, ami lesz, megteszem. Ma este. Egész éjjel fent voltam, csak ezen rágódtam, és eldöntöttem: ez az egyetlen lehetőségem. Tudom, hogy önző vagyok. Tudom, hogy elveszem a reményt azoktól a szerencsétlen szívbetegektől, akik már csak Michael találmányában bízhatnak. De hát... nem tehetek róla. Rengetegen mentek keresztül nyitott szívműtéten, és remekül viselték. Nem lett semmi bajuk. Tessék, ott van David Letterman. Vagy Bill Clinton. Ez van. El kell viselniük. Talán ha kevesebb húst ettek volna, nem lenne szükségük nyitott szívműtétre. Erre gondolt már valaki? Úristen... ezt tényleg leírtam? Nem hiszem el. MI VAN VELEM? Én is azok közé a harcias vegetariánusok közé fogok tartozni, akik mindenkit meg akarnak téríteni, és az állatokat rabszolgasorsba taszító, bűnös dolognak tartják a Heifer projektet, amely teheneket és kecskéket ajándékoz szegény özvegyeknek, hogy jövedelemre tegyenek szert a tej eladásából, és nevelni tudják a gyerekeiket? Tényleg nem tudom, mi van velem. Úgy viselkedem, mint aki megőrült. Már azt is ellenőriztem, hogy megvannak-e még azok az óvszereim, amiket az Egészség és mentálhigiénia órán a Biztonságos szex projektre kellett vásárolni. Naná, hogy szín alapján választottam... De könyörgöm, annyiféle volt! Tudom, a gyógyszertárból kellett volna választani nem a Condomaniában, mert ami a hátizsákomban van, az eper meg ananász ízű... (Fogalmam se volt, hogy ÍZESÍTETTEK, egészen addig, amíg ma reggel meg nem néztem, mikor jár le a szavatosságuk! Hála az égnek, még jók!) Azért áldozom fel a szüzességemet, hogy a szerelmemet ugyanazon a földrészen tartsam, ahol én vagyok! Az is most jutott eszembe, hogy a ... művelet során előfordulhat, hogy MEG IS KELL FOGNOM...! Viszont életemben először ettől a kilátástól nem kezd azonnal forogni a gyomrom. Sőt. Talán már érettebb vagyok. 84

Szeptember 9., csütörtök, írásművészet kezdőknek Ábrázold egy ismerősödet: A haja első pillantásra csak úgy egyszerűen sötétbarnának tűnik, de alaposabb megfigyelés után látszik, hogy többféle szín keveredik benne: gesztenyebarna, aranybarna és fekete tincsek. Ahhoz képest, hogy pasi, elég hosszú a haja, de nem azért, mert most ez a menő, hanem mert annyira lefoglalja sok minden, hogy mindig elfelejti levágatni. A szeme is sötétbarnának tűnik első pillantásra, de valójában a mahagóni és a rozsdabarna kaleidoszkópja, egy-egy arany és rubinpöttyel, amelyek olyanok, mint az ikertavak vénasszonyok nyara idején; az ember szeretne beléjük ugrani, és úszni, úszni örökké. Orra: sasorr. Szája: veszélyesen csókolnivaló. Nyaka: illatos – az inggallérjából áradó Persil, a bőréből párolgó Gillette borotvahab és Ivory szappan egyszerre bódítanak el - ő a barátom. Értékelés: 4 Ez már jobb. Szerettem volna bővebb leírást arról, pontosan mit találsz olyan veszélyesen csókolnivalónak azon a szájon! C. Martinez

85

Szeptember 9., csütörtök, angol A nagy kérdés: vajon elmondjam Tinának? Az teljesen világos, hogy Lillynek nem szólhatok egy szót sem! Ő nyomban átlátna az egész tervemen, és pontosan tudná, mit akarok tenni. Ami nem örök és elpusztíthatatlan szerelmem bebizonyítása a bátyja iránt, hanem manipuláció. Szex útján. Kötve hiszem, hogy helyeselné. Ráadásul megvádolna a feminista elvek felrúgásával és azzal, hogy az agyam helyett női praktikák bevetésével próbálom elérni, amit akarok. De hát Gloria Steinem is valami hasonlót csinált, amikor Playboy nyuszinak öltözött, hogy a többi nyuszi között elvegyülve adatokat gyűjtsön a Playboy nyuszik nyomorúságos fizetéséről, aránytalanul hosszú munkaidejéről és gyalázatos munkakörülményeiről! Alapvetően én is ugyanazt csinálom. Föláldozom a szüzességemet, hogy körünkben tartsam a társadalom egy értékes tagját, és megakadályozzam a távozását. Az, hogy lefekszem Michaellal, hosszú távon jövedelmező lesz az USA nemzetgazdaságának. Szinte azt mondhatnánk, állampolgári kötelességem AZT tenni. Különben meg, ha Lilly és J.P. között megtörtént a DOLOG a nyáron, akkor Lilly is megértheti... (Bár alaposan figyeltem őket az ebédlőben, mert ma nem volt hármunknak közös óránk, csak ott találkoztunk, és azon kívül, hogy megosztoztak egy nápolyin, az intimitás egyéb jelét nem láttam köztük. A folyosón sem szoktak kézen fogva közlekedni meg sem csókolják egymást reggel; amikor találkoznak. Persze lehet, hogy a turbékolást akkorra tartogatják, amikor kettesben vannak. VAGY az is lehet, hogy MÉGSEM jutottak el ODÁIG?) Hát igen, a hormonok legyőzhetetlenek. Vagy legalábbis nagyon nehéz nekik ellenállni. Ha valaki, hát Lilly biztosan megérti ezt! Kivéve persze, ha valaki nem a MEGFELELŐ OKBÓL szünteti be az ellenállást... Mia, mit csinálsz? Csak nem jegyzetelsz? Azt hittem, te már rég 86

olvastad a Franny és Zooeyt! Nem, Tina, nem jegyzetelek. Naplót írok. Tina, kérdeznem kell tőled valamit. De attól félek, meg fogsz utálni miatta! Soha nem utálnálak meg! Különben is, bármi érdekesebb, mint itt ülni és hallgatni ezt a rizsát arról, hogyan hozza össze Salinger a zsidó-keresztény vallási hagyományt a keleti vallásokkal. Szóval azt akarom mondani, hogy úgy néz ki, mégsem én leszek az utolsó szűz az Albert Einstein Gimnáziumban... legalábbis holnap már nem. MI????????!!!!!!!!!! MICHAEL MEG TE... SZÓVAL ELHATÁROZTÁTOK??!!! JAJ, MIA!!!! ÉS MIKOR DÖNTÖTTETEK ÍGY? Hát… nem döntöttünk, csak én döntöttem. De azért ne utálj meg, jó? Úgy történt, hogy Grandmére odaadta a kulcsot a lakosztályához a Ritzben, amiből már kiköltözött, és én úgy gondoltam, odaviszem Michaelt, és meglepem. Az a terved, hogy gyengéden megajándékozod őt a szerelmeddel, hogy egy csodás emlékkel gazdagabban menjen távoli vidékekre, hogy bebizonyíthassa: méltó rád? Mia, ez annyira romantikus!!!!! Ööö... az az igazság, hogy gyengéden megajándékozom őt a szerelmemmel, hogy meggondolja magát, és itt maradjon New Yorkban. Mert melyik pasi menne világgá, ha itthon; a szomszédban is megkapja mindennap, amire vágyik? Aha... hát, igen. Ez sem rossz. Persze. Komolyan mondod? Nem gondolod, hogy gonoszság, hogy érzelmileg manipulálom? És felhasználom a Legbecsesebb Kincsemet ilyen célra? Nem, teljesen megértem, miért teszed. Végül is szereted, 87

természetes, hogy nem akarod elveszteni. És Borisztól sem volt valami szép, amit tegnap ebédnél mondott a klarinétosokról. Bár igazság szerint, Mia, én kétlem, hogy Michael túl sok klarinétosba botlana Japánban. Akkor sem akarom megkockáztatni, Tina. Tennem kell VALAMIT. Meg kell próbálnom. Értem. De kész vagy arra, hogy MINDENT megtégy? Szóval… gyakoroltál a zuhanyfejjel, ahogyan a 40 éves szűzben láttuk? Persze! Az a film annyira tanulságos volt!!!!!!!!! Akkor jó. Végül is, a film szerint az egész dolog előszörre nem fog tovább tartani nagyjából egy percnél, ha Michaelnak is ez az első alkalom. Az igaz, de ne felejtsd el, hogy másodszorra viszont már KÉT ÓRÁRA lehet számítani! Nekem előszörre is annyi időbe telt a zuhanyfejjel. De talán csak azért, mert nem a megfelelő személyre gondoltam... Először Boriszra gondoltam, de aztán rájöttem, jobb, ha Cole-ra koncentrálok a Bűbájosból... Nekem is. Mármint két órába. És James Franco a Trisztán és Izoldából, nem Cole. Szerinted működik majd életben is? Mármint víz nélkül? Nem tudom, Tina. De ezt a kockázatot vállalom. Vállalnom is kell, ha meg akarom tartani Michaelt. Teljesen megértem. És száz százalékig melletted állok. Van óvszered? Persze. És suli után beugrom a patikába még fogamzásgátló szivacsért is. Mert azt tudod, ugye, hogy az óvszer csak 95%-os védettséget ad? Nem kockáztathatom azt az 5 %-ot, hogy teherbe essek. 88

De mit fog szólni Lars, ha meglátja, hogy ilyesmit vásárolsz? Rögtön fogja tudni, hogy nem a suliba kell, mint az óvszer, mert ő is jár veled minden órára! Még ha nem is figyel mindenre... bár végül is te sem! Majd azt mondom neki, hogy vicces ajándék neked. Csak tudjál róla, lécci! Ha-ha-ha! Vicces ajándék nekem! Ez tényleg nagyon vicces! Azt mégsem mondhatom, hogy vicces ajándék Lillynek, mert tőle Lars megkérdezné!!!!!!!! Miért, Lillynek nem mondod el? Tina, hogy mondanám? Te is tudod, mit szólna! Azt, hogy ha Michael nem utazik Japánba, sosem készül el a robotkar, és akkor több ezer ember meghal, akik amúgy életben maradhatnának, és ez mind a te lelkeden szárad! Na, Tina! Ez igazán rosszulesett! De hát én csak azt mondtam, amit LILLY is mondott volna! Én nem gondolom ezt! Vagyis nem teljesen... Michael nagyon találékony pasi. Biztos megtalálja a módját, hogyan csinálja meg azt a robotkart itt, Amerikában. Csak éppen... mondtam már neked, hogy a papámat magas vérnyomással kezelik, meg a koleszterinszintje is magas, és az orvos azt mondta, hogy ha nem hajlandó kevesebb vörös húst enni, akkor bizony jó esélye van egy bypass műtétre! Hát rögtön mondd meg a mamádnak, ne hagyja, hogy annyi csípős szecsuáni marhahúst rendeljen Wu Liang Yetől! Megmondom. Te, Mia, ez annyira izgi! Te leszel közülünk az első, aki föláldozza a Legbecsesebb Kincsét! Persze Lillyt leszámítva, ha ő meg J.P. tényleg megtették a nyári szünetben! 89

És biztos nem utálsz érte? Mármint azért, hogy nem várok vele a Búcsúbál éjszakájáig, ahogy megbeszéltük? Nem, Mia, dehogyis. Pontosan tudom, hogy vannak bizonyos enyhítő körülmények. Például, ha Borisznak fölkínálnának egy első hegedűsi posztot valami ausztráliai zenekarban, én is pontosan ezt tenném. Na persze, ha Borisz lenne az első hegedűs a Sydney Filharmonikusoknál, az nem mentené meg senkinek az életét, és nem bizonyítaná az ő nagyszerűségét az én népemnek, amely fölött majd egykor uralkodom! Köszönöm, Tina. Igazán köszönöm. Annyira jólesik, hogy mellettem állsz. Azért vagyok a barátod! Komolyan mondom, Tina Hakim Babánál jobb barátot el sem bírok képzelni. A TENNIVALÓIM SZEXELÉS ELŐTT: 1. Fogamzásgátló szivacsot beszerezni 2. Hónaljat, lábat szőrteleníteni 3. Bikinivonalat szőrteleníteni (?) 4. Szexis fehérneműt keríteni (van nekem egyáltalán olyanom? Ja, kaptam Grandmére-től egy levendula színű selyem La Perla bugyi és kombiné szettet... még a cédula is rajta van. Remélem, nem kapok kiütést, ha nem mosom ki előtte!) 5. Dezodor! 6. Pattanásokat kinyomni 7. Larsot lerázni (Nem nagy ügy. Majd azt mondom neki, hogy Michaelhoz megyek estére, jöjjön értem 11-re. Majd Michaellal együtt kilógunk az épületből az alagsoron át. Aztán fogunk egy taxit, és iránya Ritz! Ha Michael gyanút fogna, majd megmondom, hogy ez is a meglepetéshez tartozik.) 8. Bőrradír! 9. Bajuszt szőkíteni 10. Kövér Lulut megetetni 90

Szeptember 9., csütörtök, az ebédlőben Ma, amikor lementem az ebédlőbe, azt láttam, hogy valaki minden egyes ebédlőasztalra kis háromszögletű táblácskát helyezett el, rajtuk meghökkentő figyelmeztetéssel. A mi asztalunkon például ez állt: FIGYELMEZTETÉS Tudod-e, hogy a legvalószínűbb katasztrófa, amelye pillanatban Amerikát fenyegeti, a világjárvány? A bioterrorizmus nem üres fenyegetés! Hiszen a tömeges légiközlekedés korában a madárinfluenza, a fekete himlő és más halálos betegségek BÁRMELY PILLANATBAN tömeges pusztításra képesek országunkban. TE tudod, mi a teendő egy biológiai fegyver támadása esetén? MIA, GENOVIA HERCEGNŐJE TUDJA. SZAVAZZ A HITELES VEZETŐRE! SZAVAZZ TUDATOSAN! SZAVAZZ MIÁRA! És egy másik asztalon: I

FIGYELMEZTETÉS Tudod-e, hogy ha egy piszkos bomba (olyan robbanószerkezet, melynek belsejében radioaktív anyagok találhatók) felrobbanna a Times Square-en iskolaidőben, már egy enyhe szellő is pár perc alatt idefújná a radioaktív részecskékkel szennyezett levegőt, amely rákbetegséggel és halállal fenyegető sugárfertőzést okoz?TE tudod, mi a teendő egy piszkos bomba támadása esetén? MIA, GENOVIA HERCEGNŐJE TUDJA. SZAVAZZ A HITELES VEZETŐRE! SZAVAZZ TUDATOSAN! SZAVAZZ MIÁRA! És a következőn: 91

FIGYELMEZTETÉS Tudod-e, hogy 1737-ben és azután 1884-ben ismét New York városát nagyjából 5-ös erősségű földrengés rázta meg? MINDEN PILLANATBAN VÁRHATÓ a következő! Tekintve, hogy alsó-Manhattan legnagyobb része olyan talajrétegekre épült, mint amilyeneket a World Trade Center építésekor feltártak, illetve, hogy környezetünkben, az Upper East Side-on a legtöbb épület még a földrengés-csillapító rendelkezések meghozatala előtt épült, vajon milyen esélyeink lennének a túlélésre, ha egy 5-ös vagy még nagyobb erősségű földrengés rázná meg Manhattant iskolaidőben? TE tudod, mi a teendő egy ilyen katasztrófa esetén? MIA, GENOVIA HERCEGNŐJE TUDJA. SZAVAZZ A HITELES VEZETŐRE! SZAVAZZ TUDATOSAN! SZAVAZZ MIÁRA! Igazán nem kellett HITELES VEZETŐNEK lenni ahhoz, hogy kitaláljam, honnan erednek ezek a vidám kis plakátok. És már jött is az asztalunk felé, tálcáján magasra tornyozva a saláta és a lebőrözött csirke (Lilly újabban próbál egészségesebben kajálni. Le is adott vagy öt kilót, és most már sokkal kevésbé mopszliszerű a képe, mint azelőtt. Már majdnem látszanak az arccsontjai) Azonnal letámadtam: - Lilly, mégis hogy képzeled ezt? - mutattam a táblákra. - Szuper, mi? - kérdezte. - J.P. csinálta őket az apja irodájában a fénymásolón. - Nem - mondtam. - Egyáltalán nem szuper. Lilly, mi a fenét akarsz? A FÉLELEMMEL akarod kényszeríteni az embereket, hogy rám szavazzanak? - Pontosan - felelte Lilly, és lehuppant. - Ezek a szerencsétlenek csak ezt értik meg. A Fox híradóján, katasztrófatudósításokon és bulvárlapokon nőttek föl. Akkor sem látnak meg egy igazi problémát, ha hasra esnek benne. Csak a félelemre reagálnak. És így nyerjük el a szavazataikat! 92

Nem hittem a fülemnek. - Lilly! Én nem akarom, hogy az emberek azért szavazzanak rám, mert félnek, és nem tudják, mi a teendő egy piszkosbomba-támadás idején. Azért akarom, hogy rám szavazzanak, mert ugyanolyan értékeket tartanak fontosnak, mint én, és támogatják a nézeteimet a fontos kérdésekben. - De hát nincsenek is nézeteid! - vetette ellen Lilly. – És különben is rögtön lemondasz, ha megnyered a választást! Akkor meg mit izgatod magad? - De ez... - ráztam a fejem - … nem tudom. Ez így akkor sincs rendben. - Mindenki ezt csinálja a politikában és a médiában – mondta Lilly. - Akkor mi miért ne csinálnánk? - Attól még nem lesz rendben. - Hali! - J.P. lecsapta a tálcáját az asztalra Lillyvel szemben. - Ti tudjátok, mi lenne, ha egy hármas vagy még nagyobb erősségű hurrikán csapna le New York Cityre? Ne röhögjetek, volt már rá példa. 1893-ban egy egyszerű kettes erősségű hurrikán a földdel tette egyenlővé Hog szigetét, egy kis üdülőhelyet Queensben. Egy EGÉSZ SZIGETET hotelokkal és mindennel, úgy, hogy egy éjszaka alatt eltűnt az egész. Képzeljétek, mire lenne képes egy magasabb fokozatú! Ti tudnátok, mi a teendő egy ilyen katasztrófa esetén? Előhúzott egy táblácskát a zsebéből. - De nyugi, Mia, Genovia hercegnője tudja. - Jaj, de vicces - mondtam. - Lilly... komolyan... - Mia, komolyan... - vágott vissza Lilly. - Te csak töprengj azon, hogyan tartsad vissza a bátyámat attól, hogy Japánba Utazzon, engem meg hagyj töprengeni az elnökválasztási kampányodon. Bambán pislogtam rá. Állj. Lilly TUDJA????????? HONNAN TUDHATJA???!!! Nyilván észrevette a megdöbbenésemet, mert az égre emelte a pillantását. - Könyörgöm, kis hercegnő... hiszen óvodás korunk óta a legjobb barátnőd vagyok... Azt hiszed, képes vagy még meglepetést okozni? Az tuti, hogy bármit tervezel, nagyon vicces lesz, de tök hatástalan. Michael abszolút el van szánva, hogy megy. Add fel a reményt. 93

- Mia! - Ling Su pánikba esve szaladt az asztalunkhoz. - Ez igaz? Igaz, hogy van egy sósavgyár a New Jersey-i Kearnyben, amit ha megtámadnak a terroristák, mérges gázzal árasztja el egész Manhattant, és akkor mind azonnal meghalunk vagy megnyomorodunk? - És mi van, ha az Indian Point atomerőműben következik be robbanás? - kérdezte Perin. - Tényleg olyan gyorsan mozog dél felé a sugárfelhő, hogy beszennyezi a város tartalék vízkészletét, tízezreket megöl, és évtizedekre lakhatatlanná teszi New Yorkot? - Tessék! Látod, mit csináltál! - ordítottam Lillyre. – Mindenkit kiborítottál, pánikba ejtettél olyan dolgok miatt, amik meg sem történhetnek! - Hogy érted, hogy meg sem történhetnek?! – kérdezett vissza Lilly. - És az áramszünet? Évekig szajkózták, hogy még egy nagy áramszünet kizárt, és tessék, bekövetkezett! Az az egy szerencse, hogy sikerült gyorsan visszakapcsolni, még mielőtt az emberek fosztogatni és egymást ölni kezdték volna eldobható pelenkákért. - És te tényleg tudod, mit kell csinálni, ha kitör a himlő járvány? kérdezte Ling Su. - Mert az USA-nak háromszázmillió adag himlővakcinája van tartalékban, és ha nem állsz az elsők között sorba, akkor valószínűleg már várakozás közben feldobod a talpad. Neked jár oltás valami titkos tartalékból, azért, mert hercegnő vagy? És tudnál nekünk is szerezni? Most rögtön be kéne oltatni magunkat, ha netán egy terrorista holnap himlővel fertőzi meg az egész várost, akkor ne érjen minket meglepetés! - Lilly! - Annyira fel voltam háborodva, hogy ki sem tudom mondani. - Azonnal állítsd ezt le! Látod, mit csináltál? Az emberek azt hiszik miattad, hogy én titkos himlőoltás-tartalékokhoz is hozzáférek, és ha rám szavaznak, akkor kapnak belőle! De ez nem igaz! Ling Su és Perin nagyon csalódottnak tűnt, amikor kiderült, hogy semmiféle titkos oltóanyagok fölött nem rendelkezem. Borisz viszont remekül szórakozott. - Mi olyan vicces? - kérdeztem. - Hát... csak... - Észrevette, hogy Tina csúnyán néz rá, és 94

abbahagyta a nevetést. - Semmi. - Figyelj ide, kis hercegnő - kezdte Lilly. – Megpróbáltam mindenkinek az elevenére tapintani. Nézz csak körül! Körülnéztem az ebédlőben. Minden asztalnál a kis táblákat olvasgatták, összesúgtak, és idegesen nézegettek felém. - Látod? - Vonogatta a vállát Lilly. - Működik. Az emberek beveszik. És rád fognak szavazni, mert elhiszik, hogy te tudod a válaszokat azokra a kérdésekre. Ja, különben ha az Indian Point erőmű fölrobbanna, akkor mit csinálnál? - Mindenkinek jód tablettát osztanék, és előírnám, hogy bevegyék a robbanás után néhány órával. A jód véd a sugárzás elnyelésétől. Gondoskodnék arról, hogy mindenkinek legyen legalább pár hétre elegendő ivóvize, konzerv élelmiszere és gyógyszere. Felszólítanám az embereket, maradjanak zárt térben, kapcsolják ki a légkondit, amíg a veszély el nem múlik - vágtam rá automatikusan. - És földrengéskor? - Ajtónyílásban vagy egy masszív bútordarab alatt keresnék búvóhelyet. Az első rengés után elzárnám a víz és a gáz főcsapját, kikapcsolnám az elektromosságot. - És ha kitör a madárinfluenza? - Természetesen mindenki azonnal kezdjen szedni Tamiflu tablettát, gyakran mosson kezet, hordjon eldobható sebészmaszkot, kerülje a nyilvános telefonokat, a korlátokat, fogantyúkat és a tömeget, például a Macy fehérnemű - kiárusítását és a 6-os metrót csúcsforgalomkor. Lilly diadalittasan nézett rám. - Látod? Nem kamuztam! TÉNYLEG tudod, mit kell tenni szinte mindenféle válság- vagy katasztrófahelyzetben. Azért tudod, mert te magad is folyton aggódsz, és ugrásra készen állsz mindenféle katasztrófára. Ne is tagadd! Most láttuk és hallottuk a legjobb bizonyítékot. Mukkanni sem tudtam. Minden, amit Lilly mondott, kétségtelenül igaz volt, valahogy mégsem volt rendben az egész. Minek kell így riogatni az elsősöket? Az ebéd végéig legalább hárman jöttek oda hozzám megkérdezni, mit csinálnék, ha piszkos bomba robbanna a közelemben (mindenkit figyelmeztetnék, hogy maradjon zárt térben, majd amikor el lehet hagyni a területet, hazatérés előtt utasítanám 95

őket ruháik levételére, zsákba gyűjtésére és megsemmisítésére), vagy hurrikán csapna le ránk (teljes kiürítés! Ne feledkezz meg a macskáról!). Lehet, hogy Lillynek MÉGIS igaza van... Ilyen bizonytalan időkben az emberek valóban olyan vezetőt keresnek, aki már gondolkodott, és előrelátóan gondoskodott a tennivalókról veszélyes helyzetekben. Ő az, aki megkíméli az embereket az aggódástól, és leveszi a vállukról a gondot. Igen, talán ezért születtem a világra... talán nem azért, hogy Genovia hercegnője legyek, hanem hogy mindenki más helyett aggódjak.

96

Szeptember 9., csütörtök, t.g. Lilly megmutatta nekem a búcsúajándékot, amit a bátyjának vett: egy hordozható, mágneses Scrabble készletet, ami azért praktikus, mert a kockák nem csúsznak le a tábláról utazás közben. Nem volt szívem megmondani neki, hogy: a) Michael már rég nem játszik Scrabble-t b) Nem utazik sehová, mert ma este igen jó okot adok neki arra, hogy itthon maradjon... Na jó, nem csak nem volt szívem megmondani neki, azért sem szóltam, mert nem akartam, hogy seggbe rúgjon. Újabban ugyanis Lilly gyúrni szokott (az egészséges táplálkozás mellett ez is hozzájárult a fogyásához), sőt spinningre is beiratkozott, és ajurvéda masszázsra is jár a mamájával. ÉS az, aki megengedi egy vadidegennek, hogy olajakkal meg mindenféle kencékkel dörzsölje a testét, annak a negatív indulataival NEM akarok szembesülni. Erről jut eszembe, el ne felejtsem a bőrradírozást ma este! Fura, hogy egyáltalán nem vagyok ideges. Kicsit sem. Ez szerintem azt jelenti, hogy helyesen döntöttem. Igen... azt hiszem, rendben van így. Egy étlapon négyféle előétel, ötféle főétel és három desszert található. Hányféle különböző vacsorát rendelhetünk, ha mindegyik vacsora egy előételből, egy főételből és egy desszertből áll? És mi lesz az italokkal? ARRA senki nem gondolt? Vagy száradjanak ki a vacsoravendégek? Ki az a hülye, aki ezt a könyvet írta? A múlt év óta 30%-kal fölment a farmer ára. Ha tavaly x-be került a farmer, akkor x-hez viszonyítva idén mennyibe kerül? Te jó ég, ki a fenét érdekel? A drukkerlányok 6 fős csapatából 4 tag átlagmagassága (matematikai átlag) 175 cm. Hány centiméter a másik két tag átlagmagassága, ha a teljes csapat magasságának átlaga 180 cm? DRUKKERCSAJOK????!!!!!!!! A PRÓBAÉRETTSÉGI FELADATOKBAN????!!!! Jaj istenem, kit akarok becsapni? NEM fog menni!!!! Nem szabad szexelnem Michaellal. Mégiscsak hercegnő vagyok!!!!!!!!! Megőrülök, azt hiszem. Mindjárt szívrohamot kapok. 97

Szeptember 9., csütörtök, az orvosi szobában Jaj nekem. Jaj, de ciki. Elszédültem tesiórán, amikor a víztároló körül futottunk. Le kellene hajtanom a fejemet a térdem közé, és papírzacskóba lélegeznem. De már csináltam, és nem segített. Most persze már tök nyugodtan veszem a levegőt. De még mindig SZÖRNYEN KI VAGYOK BORULVA!!!!!!!!! Nem hiszem el, hogy tényleg meg fogom tenni... Mi van, ha valami balul üt ki, és a papa meg a mama rájönnek? Ha, mondjuk, kiderül, hogy még ép a szűzhártyám (bár tavaly az Egészség és mentálhigiénia órán azt tanultuk, hogy a legtöbb lányé már közönséges mindennapi tevékenységek, például sportolás, biciklizés vagy lovaglás során bereped)? És ha vérezni kezdek, Michaelnak mentőt kell majd hívnia, és egy Kovac dokihoz hasonló orvos fog ellátni, mint a Vészhelyzetben? És ha közben kómába esem? AKKOR AZTÁN MINDENKI MEGTUDJA, HOGY ELVESZTETTEM A LEGBECSESEBB KINCSEMET!!! Na jó, igazából még sosem hallottam, hogy ez történt volna egy lánnyal, de Tina romantikus történelmi regényeiben a lányok sokszor véreznek... bár nem nagyon törődnek vele, mert közben földrengésszerű orgazmusokat élnek át. Szerintem én ebben sem vagyok túl jó, legalábbis egyelőre. Szóval úgy, hogy van ott még valaki, velem egy szobában. Valaki, aki nem James Franco teljes fegyverzetben... Jaj ne, jön a nővér... Hát... Lloyd nővér szerint roppant valószínűtlen, hogy valaki a szüzessége elveszítésekor annyira vérezzen, hogy kórházba kelljen szállítani, hacsak nem hemofíliás az illető. Azt is mondta, hogy a legtöbb nő szűzhártyáján már eleve van rés. Mert ha nem volna, hogyan tudnánk menstruálni? Tehát ez az egész mese a Legbecsesebb Kincsről csak duma? Azt is mondta, hogy a romantikus regények nem a felvilágosítás legmegbízhatóbb forrásai, és adott nekem egy füzetet, aminek az a címe: Úgy érzed, készen állsz a szexre? A címlapján egy elég 98

zavarodott külsejű pár van, belül pedig arról van szó, miért fontos védekezni. Arról semmit sem találtam, hogy a szüzesség a Legbecsesebb Kincsünk, amit jövendő házastársunk számára kell őrizgetnünk. Olvastam viszont, hogy várjunk a szexszel addig, amíg jól megismerjük a partnerünket, és meggyőződünk arról, hogy tényleg szeretjük... ezt már tanultuk az oxitocinnal együtt. Volt még valami a nagykorúságról meg a kölcsönös beleegyezésről is (nagy ügy... mintha a papám rohanna pereskedni... nyilván ő sem sietne az egész világnak ki teregetni, hogy a lányának házasság előtti szexuális kapcsolata volt!), meg hogy ne hagyjuk magunkat kényszeríteni. Írtak még az önmegtartóztatásról, és arról, hogy nem történik semmi, ha nem megyünk BELE idő előtt. Mintha ez valami nagy újság volna. Pontosan tudom, hogy nem történik semmi. Más lányokkal se történik semmi, nagyon jól megvannak ANÉLKÜL. De más lányoknak a pasija nem talál fel a szívsebészetben használatos robotkart, és más lányok pasija nem utazik holnap Japánba egy évre. Erről nem szóltam Lloyd nővérnek egy szót sem. Meg a szexről sem. Csak Michaelról meséltem neki, meg arról, hogy elutazik, és hogy ki vagyok borulva emiatt. Azt is mondtam neki, úgy érzem, nem élem túl, ha tényleg elmegy. Mire Lloyd nővér így válaszolt: - A bátyámnak tavaly háromszoros by-pass műtétje volt egy szívroham után. Fel kellett nyitni a mellkasát. Azt mondta, soha életében nem érzett még olyan rémes fájdalmat, és még hat hétig azt kívánta, bárcsak meghalt volna. Ami nagyon szomorú, és nagyon sajnálom Lloyd nővér bátyját. De RAJTAM sajnos nem segít.

99

Szeptember 9., csütörtök, kémia Mia, jól vagy? Hallottam a tesi órát az orvosiban töltötted! De gyorsan terjednek a hírek ebben a suliban... Kösz, J.P. már jól vagyok, csak egy kicsit elszédültem a víztároló körüli futásban. Örülök, hogy jobban érzed magad. De azért még egy kicsit sápadt vagy! Tudod, elég sok a gondom... Persze, persze... Michael holnap utazik, ugye? Ööö… igen. Állítólag. Hogy érted azt, hogy állítólag? Úgy tudtam, biztosan megy! Igen, lehet. Majd meglátjuk. Szerintem nagy kár volna, ha nem menne. Nagyon nagy lehetőséget hagyna ki! Tudom. Neki az. És mi lesz VELEM? Én meg itt maradok egyedül. Hogyhogy egyedül? Itt vagyok ÉN! Hehe. Tudod, hogy értem. Hát, tudod... sokat gondolkoztam azon, amit Borisz mondott tegnap ebédnél. Tudom, hogy nagyon berágtál rá, de azért volt abban valami... Fogsz randizni másokkal, amíg Michael külföldön van? Beszéltetek ti erről? Mert szerintem nem volna rendes tőle, ha elvárná, hogy soha ki se dugd az orrod sehová, amikor ő nincs itt. Úgy értem, sose találkozz más pasikkal. Nyugodtan megtehetnéd. Persze csak ha kedved van hozzá. De nincs!!!!! Nincs kedvem, mert szeretem Michaelt!!!!!! Hát persze hogy szereted. De még csak tizenhat éves vagy. 100

Tényleg minden szombat este otthon fogsz ülni, amíg csak haza nem jön? Nem kell minden szombat este otthon ülnöm. Végül is ott vannak a barátnőim! Cs.Cs.Cs. (Csúcs Csajok Csapata) Nem leszek egyedül. A csajoknak mind van valakijük. Nem azt mondom, hogy le fognak rázni, de az nem lesz jó érzés, amikor mindenki a partnerével megy valahová, te meg otthon csücsülsz. Az igaz. De legalább lesz időm a regényemen dolgozni. Meg a színdarabomon. És ha... ha Michael tényleg elmegy... akkor mindkettőt befejezem, amikorra hazajön. És én is elmondhatom, hogy letettem valamit az asztalra! Nem olyan világrengetőt, mint az ő találmánya... de mégiscsak valamit. Ami több mint az, hogy egyszerűen csak hercegnő vagyok. Azt hittem, tegnap már teljesítmény, hogy TE te vagy.

leszögeztük,

hogy

elég

szép

Ja, persze, de csak vigasztalni akartál. Mindenki tud ÖNMAGA lenni. Az nem egy nagy szám. Én valami különlegeset akarok. Mia, ha megint nem figyelsz az órán, nem tudom, hogy fogsz átmenni. Ne várd, hogy mindig én húzzalak ki a szarból. Már dolgom is van. Kenny Ez a fazon az agyamra megy. De igaza van. Hagyjuk abba. Te is meg fogsz bukni! Nem baj, majd együtt pótvizsgázunk… J.P.! Elég! Ne röhögtess! Pedig pont arra van szükséged! J.P. annyira édes!!!!!! Micsoda mázlista ez a Lilly, hogy ilyen tökéletes pasit talált magának! Na jó, nézzük a kémiát. Várjunk csak… hogy HÁNY vegyület létezik? És azt MIND meg kell tanulni???????????!!!!!!!!!!!! 101

Szeptember 9., csütörtök, matek SZEX MICHAELLAL MA ESTE vagy SZEX MICHAELLAL A BÚCSÚBÁL UTÁN ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK Mellette: Ez meggyőzné, hogy maradjon itthon, és ne utazzon Japánba, és közvetve megakadályozná az idegösszeomlásornat. Mert ha nincs itt, és nem érzem a nyaka illatát, ez garantáltan bekövetkezik. Ellene: Meggyőzné, hogy maradjon itthon, és ne utazzon Japánba, de megfosztaná a világot egy életmentő orvosi találmánytól. Viszont ugyancsak megfosztaná a nagyanyámat attól a lehetőségtől, hogy folyton más pasikkal próbáljon engem összehozni, mondván, azok "méltóbbak" hozzám (értsd: gazdagabbak), mint Michael. Mellette: Michael azt mondja, életében nem teszi be a lábát még egy búcsúbálra, úgyhogy akár most is túleshetünk a dolgon. Ellene: De talán mire eljön a búcsúbálom ideje, már annyira vágyik a szexre, hogy mégiscsak eljön! Mellette: Ha testileg is kifejezhetjük a szerelmünket, akkor visszavonhatatlanul egy test, egy lélek leszünk! Ellene: És mi lesz, ha rám jön a szellentés? Tiszta ciki. Végül is, ha meztelenek vagyunk, kiderül, hogy ki volt!!!!!!! Mellette: Viszont ami a meztelenséget illeti: végre láthatom Michaelt meztelenül. Ellene: De ő is fog látni ENGEM meztelenül! Mellette: Ha ma este lefekszem vele, és nem várunk a búcsúbálig, akkor 102

legalább nem leszünk olyan közhelyesek, mint a párok a tinifilmekben! Ellene: Az a körülmény, hogy még nem vagyok tizennyolc éves, Michael számára jogi bonyodalmakhoz vezethet. Bár abban biztos vagyok, hogy a papa nem szeretné, hogy a bulvárlapok csámcsogjanak ezen az egészen. Mellette: Már Lilly is túl van RAJTA. Vagy legalábbis azt hiszem. És szemlátomást nem esett tőle semmi baja. És J.P-nek sem. Ellene: De azért ebben nem vagyok egész biztos. Mellette: Ha odaadjuk egymásnak a Legbecsesebb Kincsünket, az olyan érzelmi és lelki kapocs lesz közöttünk, amilyen senki máshoz nem köt bennünket a világon, még akkor is, ha bekövetkezne az elképzelhetetlen, és szakítanánk egymással. Ellene: Erre sajnos nem tudok ellenérvet mondani. Na mindegy. Ma túl leszünk rajta és kész. Jaj de hányingerem van. HÁZI FELADAT: Írásművészet kezdőknek: valami hülyeség, nem emlékszem Angol: 1000 szavas fogalmazás a Magasabbra a tetőt, ácsok!-ról Francia: Décrire un soir amusant avec les amis - tovább írni Tg.: nincs Tesi: nincs Kémia: gőzöm sincs Matek: kit érdekel? Még hat óra, és lefekszem Michaellal!!!!!!!!!!

103

Szeptember 9., csütörtök, a Four Seasons Hotelben Egyre nehezebb mostanában felkutatni Grandmére-t, ha hercegnői illemtanleckére akarok hozzá menni. Végre nagy keservesen sikerült a nyomára bukkanni a Four Seasons tetőlakosztályában. Amikor benyitottam hozzá, szokás szerint javában állt a bál. - Ez a függöny förtelmes - mondta éppen egy öltönyös embernek, akin arany névtáblácska ékeskedett Jonathan Greer felirattal. - Azonnal kicseréltetem, asszonyom - mondta Jonathan Greer. Grandmére kicsit meglepődött, hogy semmi ellenállásba nem ütközik, ezért folytatta: - Virágminta. Csíkokról szó sem lehet. - Természetesen, asszonyom - felelte Jonathan Greer. - Azonnal kicseréljük virágmintásra. Grandmére megütközve nézett rá. Mostanában sokkal több vitához volt szokva a szobainasok részéről. - És nem szeretem a bőrbútorokat - jegyezte meg egy gyönyörű klubfotelre mutatva a sarokban. - Túlságosan csúszósak, és Rommel sem szereti. Irritálja a szaga. Egyszer fejbe rúgta egy tehén. - Rögtön áthúzatom - mondta a szobainas. Meglátott, udvariasan bólintott, majd visszafordult Grandmére-hez: - Mit szólna esetleg ugyanahhoz az anyaghoz, mint a függöny? Grandmére még jobban meghökkent. - Ó... hát rendben... az megfelel. - És parancsolna fenséged netán egy teát - tudakolta Jonathan Greer -, most, hogy az unokája is megérkezett? Máris szervírozom kettejüknek. Esetleg pár koktélszendvicset a teához, vagy inkább teasüteményt? Vagy mindkettőt? A döbbenettől, úgy tűnt, Grandmére rögtön elájul. - Természetesen mindkettőt - mondta. - És Earl Grey teát. - Természetesen - mondta Jonathan Greer magától értetődően. - És egy koktélt fenségednek? Úgy tudom, a Sidecart kedveli, talpas koktél pohárban, cukor nélkül... Grandmére-nek le kellett ülnie. Megőrizte eleganciáját, leszámítva, hogy kis híján ráült Rommelre. De Rommel szempillantás alatt kislisszolt a fotelból. Elég hosszú gyakorlata van már. 104

- Nagyon kedves - nyögte Grandmére elhaló hangon. - Ha bármivel otthonosabbá tehetjük itt-tartózkodását a Királyi Lakosztályban, fenség - hajolt meg Jonathan Greer -, kérem, azonnal szóljon. Ezzel elegánsan kivonult a szobából. A folyosón, ahol Grandmére nem láthatta, a papa a kezébe csúsztatott egy összehajtogatott bankjegyet, és köszönetet mormogott. Hű. Azért a papa nagyon dörzsölt bír lenni néha. - Nos, anyám - kérdezte Grandmére-t a szobába visszatérve. - Mi a véleményed? Ez a hely megfelel az igényeidnek? - A Királyi Lakosztály... - mondta Grandmére továbbra is kissé elhaló hangon. - Természetesen - mondta a papa -, három luxushálószoba neked, Rommelnek és a szobalányodnak. Remélem, meg vagy elégedve. Nézd... még hamutartó is van. Grandmére a kristálytálra pislogott. - És rózsák... Fehér és rózsaszín rózsák, minden vázában. - Hát bizony - mondta a papa. - Nézz csak körül. Mit gondolsz, kibírod itt, amíg a lakosztályodat a Plazában felújítják? Grandmére összeszedte magát. - Azt hiszem, elviselem - mondta kegyesen -, bár korántsem az a színvonal, amihez hozzászoktam. - Korántsem - felelte a papa. - De az élet tartogat számunkra megpróbáltatásokat, igaz? Mia! Hogy vagy? Összerezzentem és elugrottam az ablaktól, ahonnan addig nézelődtem. A harminckettedik emeletről csodás kilátás nyílt, de őszintén szólva, háborgó gyomromon nem sokat segített. Nem volt kifejezett hányingerem, inkább csak úgy remegett a gyomrom. Úgy éreztem, mintha a Genoviában az ablakom körül döngicsélő poszméheket zárták volna a gyomromba. Biztos vagyok benne, hogy ez csak valami ideges előérzete annak az eksztázisnak, amit Michael karjában fogok érezni ma este. - Jól vagyok - mondtam a papának. Talán túl gyorsan válaszoltam, mert gyanakodva nézett rám. - Biztos? - kérdezte. - Olyan... sápadtak tűnsz. - De, jól vagyok - bizonygattam. - Ööö... várom a hercegnői 105

illemtanleckét. Erre a papa még gyanakvóbban fürkészte az arcomat. Hogy én VÁRTAM volna a hercegnői illemtanleckét... arra még nem volt példa. SOHA. - Ó, Amelia - krákogta a kanapéról Grandmére -, ma sajnos nincs ehhez se időm, se türelmem. Jeanne-nal rengeteg kicsomagolnivalónk van! - Ami annyit tesz, hogy, szegény Jeanne csomagol, míg ő, az özvegy hercegné, dirigálja ide-oda. - El kell rendezkednem, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat, és újabb dolgokat taníthassak neked. Ez a FOLYTONOS költözködés roppant megviselt! De nemcsak engem, Rommelt is. Mindannyian Rommelre néztünk, aki a kanapé végén gombócba gömbölyödött és hangosan hortyogott. Nyilván arról álmodott, hogy távol, nagyon távol van Grandmére-től. - Nos, anyám - mondta a papa - most, hogy Mr. Jonathan Greer gondoskodik rólad, úgy érzem, nincs rám tovább szükséged, tehát... - Ma este melyik szerencsés Victoria's Secret fehérnemű modell a soros, Phillipe? - horkant fel Grandmére. Aztán, még mielőtt a papa válaszolhatott volna, hozzám fordult: - Amelia, ez a rengeteg jövésmenés gyalázatos hatással volt a pórusaimra! Azt hiszem, itt az ideje egy arckezelésnek. A hercegnői illemtanlecke elnapolva! - Ööö... értem, Grandmére - feleltem. Nehezemre esett elrejtenem a megkönnyebbülésemet. Rengeteg szőrtelenítenivalóm van. Nocsak. Lehet, hogy Grandmére tudja, és EZÉRT enged ma ilyen korán haza? Nem, ez nem lehetséges. Még GRANDMERE sem akarhatja, hogy házasságon kívüli szexuális kapcsolatba bonyolódjam… Vagyis... És ha mégis? De hát mi másért... Nem. Még ő sem lehet ennyire számító!

106

Szeptember 9., csütörtök, Moscovitzék lakásában

este

7

óra,

Hát itt vagyok. Szőrtelenítve, leradírozva, kimosakodva, kikenvekifenve, óvszerek a táskámban. Azt hiszem, készen állok. Leszámítva a hányinger-félét, ami még mindig ott lappang a gyomromban. Itt totálisan a feje tetején áll minden. Michael csomagol, a mamája meg azt hiszi, hogy Japánban nem lehet sem sampont, sem vécépapírt kapni. Mayával, a bejárónővel együtt elmentek a közeli bevásárlóközpontba, és vettek egy évre elegendő hashajtót, hasfogót, meg mit tudom én, micsodát. Michael hiába mondja, hogy "Mama, könyörgöm, biztos Japánban is kapni savlekötőt meg orvosi szenet, vagy ilyesmit! És nem kell aszpirinből sem a családi csomag! Meg fertőtlenítős szájvíz sem." De Moscovitz doktornő nem tágít, és sorra rakosgatja vissza a bőröndbe mindazt, amit Michael kiszedett. Ez olyan szomorú. Mármint én tudom, mit érez Moscovitz doktornő. Szeretné, ha legalább egy KICSIT úrrá lehetne a rövidesen mindent elborító káoszon. Szeretne legalább arról gondoskodni, hogy Michael aszpirinja kitart a következő évezredig, amikor ismét ő viselheti gondját a fiának. Bárcsak megmondhatnám neki, hogy ne aggódjon, hiszen, Michael nem utazik Japánba! De mégsem árulhatom el neki a titkomat Michael előtt! Annyit mindenesetre már Michaelnak is elárultam, hogy el kell lógnunk innen. Nem örült neki... mindig tart attól, hogy összeütközésbe kerülhet a papámmal. Ez tulajdonképpen érthető, hiszen a papám végül is egy elit biztonsági alakulat főparancsnoka... de azért látom rajta, hogy izgatott. - Oké, hadd keressem meg a dzsekimet - mondta az előbb. Valahol a szobámban láttam. Fogalma sincs, mennyire nem lesz szüksége a dzsekijére... Lilly is kijött a szobájából, kezében a videókamera. - Szia, kis hercegnő, jó, hogy itt vagy! Gyorsan... mondd csak el, 107

milyen módszerekkel mérsékelnéd a globális fölmelegedést előidéző környezetszennyezést annak érdekében, hogy ne következzen be olyan típusú klímakatasztrófa, mint amilyet a Holnapután illetve a Szupervihar című filmekben láthattunk! Mármint akkor, ha a világ és nem csupán Genovia uralkodója volnál! - Lilly! Nincs most kedvem a tévéshow-dban nyilatkozni hárítottam el. - De ez nem is a Lilly megmondja az őszintétbe kell, hanem a kampányhoz! Na, gyerünk, légy szíves! Csinálj úgy, mintha a genoviai parlamentben szólalnál föl! - Jó - sóhajtottam. - Tehát, ahelyett, hogy háromszázmilliárd dollárt költenének évente arra, hogy kőolajat bányásszanak és finomítsanak, arra hívnám föl a világ vezetőinek figyelmét, hogy ezt az összeget alternatív energiaforrások kifejlesztésére fordítsák, mint például a nap-, a szél- és a biodízelenergia. - Jó! - mondta Lilly. - Még valami? - Ez is az elsősök megfélemlítésére szolgál? Hogy rám szavazzanak? - kérdeztem. - Mivel ugye akkora paragép vagyok, hogy kidolgoztam az összes katasztrófatípus bekövetkezésére a tennivalókat. - Térjünk a tárgyra! - Szeretnék segítséget adni az országoknak, elsősorban azoknak, akik a legtöbb környezetszennyezést okozzák, hogy tiszta energiaforrások használatára térjenek át. És kötelezném az autógyártókat, hogy kizárólag benzin-elektromos üzemmódú hibrid autókat állítsanak elő. Visszavásárlási támogatást adnék a terepjárókhoz, adócsökkentést azoknak a fogyasztóknak, akik az ásványolaj felhasználásról a nap- vagy szélenergia hasznosítására váltanak. - Király. De miért nézel ki ilyen furán? Végigsimítottam az arcomon. A sminkkel nagyon óvatosan bántam, mert Michael ma szuper közelről fogja látni. Azt akartam, hogy úgy tűnjön: egyáltalán nincs rajtam smink. A fiúk a természetes külsőt kedvelik. De Michael biztosan. - Hogy érted? - kérdeztem. - Hogyhogy furán? - Már azt hittem, újabb pattanás nőtt rajtam. Amilyen mázlis én vagyok... 108

- Hát... nem tudom. Olyan idegesnek tűnsz. Mint aki rögtön hányni fog. - Ja… - Hála istennek, nem pattanás. - Nem értem, miről beszélsz. - Idefigyelj, kis hercegnő - Lilly leengedte a kamerát, és kíváncsian méregetett. - Mi van veled? Miben töröd a fejed? És különben is, mit csináltok ti Michaellal ma este? Azt mondta, valami meglepetést tartogatsz neki. Szerencsére Michael ebben a pillanatban lépett ki a szobájából, kezében a farmerdzsekijével. - Bocs, megtaláltam, készen vagyok. Bárcsak én is ezt mondhattam volna...

109

Szeptember 9., csütörtök, este 8 óra a Ritzben Gyorsan kell írnom... Michael épp borravalót ad a szobaszervizes pincérnek. Eddig minden tökéletesen ment... sikerült Michaelék házából feltűnés nélkül kilógni. Michael egyelőre azt hiszi, hogy csak romantikus búcsúvacsorára jöttünk kettesben a nagyanyám üresen hagyott lakosztályába (amit hála istennek kitakarítottak azóta, hogy kiköltözött. Azt hiszem, azt már végképp nem bírta volna a gyomrom, ha még mindig Chanel 5-től bűzlene a szoba, mint ahogy minden szoba, ahol Grandmére megfordul). Még nem tudja, hogy ma este megkapja a Legbecsesebb Kincsemet. Jesszusom, már jön is vissza! Vacsora után robban a bomba... a szexbomba! Hoppá, ez nem valami hülye sláger címe?

110

Szeptember 9., csütörtök, este 10 óra, a taxiban, hazafelé a Ritzből Ez nem lehet igaz... Istenem... hogy fogom ezt egyáltalán leírni? Hiszen ELGONDOLNI is alig bírom, hogy fogom LEÍRNI???!!! Különben is, alig látok, olyan sötét van itt. Éppen, hogy látom a papírt, amikor megállunk egy utcai lámpa alatt. De mivel Ephrain Kleinschmidt - így hívják a taxist, láttam a műszerfalon a névtábláját - úgy döntött, a Park Avenue helyett az Ötödiken megy, elég sűrűn meg kell állni a forgalom miatt. Ami nagyon jó. Nem vicc. Azért jó, mert így remélhetőleg jól kibőgöm magam, mire hazaérek, és nem így kell szembesülnöm a Nagy Vallatással a mamától és Mr. Gianitól. Most kábé úgy nézhetek ki, mint Kirsten Dunst az Őrült és gyönyörűben a kádas jelenet után. Rémes. Hisztisen, könnytől maszatosan. A bőgés láthatóan kiakaszt ja Ephrain Kleinschmidtet. Nyilván sosem szállított még hüppögő tizenhat éves hercegnőt a járgányában. A visszapillantójában folyton hátrafele néz rám, és papírzsepiket dugdos hátra. Mintha a papírzsepikkel bármi meg lenne oldva!!!!!!!!!! Az egyetlen megoldás az lenne, ha valaki szépen, világosan elmagyarázná, hogy megértsem. Mert ennek semmi értelme. Az egésznek semmi értelme. EZ NEM TÖRTÉNHET MEG!!!!!!!! NEM!!! De mégis. Egyszerűen nem tudom fölfogni... hogy tehette, hogy nem mondta el? És én még azt hittem, hogy a világ legtökéletesebb kapcsolata a mienk! Jó, talán nem TÖKÉLETES, mert senkinek nincs tökéletes kapcsolata. Bevallom, az a sok kompjúteres duma néha rémesen untatott. De ő legalább tudta, és nem kínzott vele. Annyira. És azt is tudom, hogy a hercegnősdi meg őt untatta. Olyasmik, hogy kinek kell bókolni és mikor, meg ilyenek. És én is igyekeztem megkímélni ettől. De ettől eltekintve tényleg úgy érzem, hogy jó volt a kapcsolatunk. ŐSZINTE. Olyan kapcsolat, ahol meg tudjuk egymással beszélni a dolgokat, és nincsenek titkaink. 111

Fogalmam sem volt, hogy Michael egész idő alatt VÉGIG eltitkolt előlem valamit. És a védekezése... hogy én sosem kérdeztem! Duma! Sajnálom, de egyszerűen... JAJ ISTENEM, KEDVES EPHRAIN KLEINSCHMIDT, NEM KÉREK TÖBB PAPÍRZSEBKENDŐT!... Ilyen nincs. Ilyen nincs, hogy az ember NEM mond el a barátnőjének ilyet, még akkor sincs, ha sose kérdi... csak éppen FELTÉTELEZI... Pedig tudhattam volna. Az ég szerelmére, hát mit képzeltem???!!! Michael annyira dögös pasi, lehetetlen, hogy ne... Na jó. Elölről. Világosan. Tehát, minden a legnagyobb rendben ment. Legalábbis én azt HITTEM. Még a hányinger-félém is elmúlt. Igaz, hogy nem tudtam sokat enni, tonhalat rendeltem articsókasalátával, favababbal, mogyoróhagymával és parmezánforgáccsal megszórva. Michael pedig mustáros csirkét friss zöldborsóval, gyöngyhagymával és bébirépával. Utána megosztoztunk egy tejcsokoládés habon. A hagymától kicsit aggódtam, de szerencsére a táskámban volt egy mentolos rágó… Pusztán az, hogy Michael mellettem volt, és éreztem a nyaka illatát (így persze a feromonokat is!), annyira megnyugtatott, hogy a csokihabnál már úgy éreztem, nem lesz semmi baj, vidáman végigcsinálom az egészet... Tehát összeszedtem a bátorságomat. - Michael, emlékszel, hogy amikor a mama és Mr. Gianin lndianába mentek, én pedig ott maradtam a Hotel Plazában, és áthívtam Lillyt, Tinát meg a többieket, hogy aludjanak ott, te mennyire kiborultál, amiért nem téged hívtalak? - Azért ki nem borultam - javított ki Michael. - Jó, de nagyon rossz néven vetted, hogy nem TÉGED hívtalak meg aludni. - Ez igaz. - Szóval... most itt ez a lakosztály... és most téged hívtalak meg, nem Lillyt és a többieket. - Hát - mondta Michael mosolyogva - valahogy észrevettem. Csak nem akartam szólni, mert attól tartottam, esetleg beállítanak a lányok vacsora után. 112

- De miért állítanának be a lányok vacsora után? - Vicceltem! Gondoltam, hogy nem jönnek. De nálad azért nehéz kiszámítani... - Ó. Szóval, tudod... - ANNYIRA nehezemre esett ezt mondani, de MUSZÁJ volt. És akartam is. Tényleg, igazán, szívből készen álltam RÁ. - .. .igen, azt mondtam neked, hogy még várni akarok a szexszel a búcsúbálig... de sokat gondolkoztam rajta, és azt hiszem, hogy készen állok rá. Ma este. Michael közel sem tűnt annyira meglepettnek, mint ahogy számítottam rá. Talán azért, mert kettesben vacsoráztunk egy hotelszobában. Igen, most utólag visszagondolva, ez kicsit árulkodó lehetett... Ezután mondott valamit, amitől teljesen kiakadtam. (Azt nem tudtam, hogy ez csak az első a sorban ma este...). - Mia - kezdte. - Jól meggondoltad ezt? Azért kérdem, mert nagyon eltökéltnek tűntél a búcsú báli időpontban, és nem akarom, hogy csak azért gondold meg magad, mert én most elmegyek egy időre, és te attól félsz, hogy... izé... fölszedek valami gésát, ahogy már mondtad.

!!!!! - Ööö... micsoda? - valami ilyesmit mondhattam. Mert lássuk be: Michael valóban elég határozottan nyilvánult meg az elmúlt évben a... rám vonatkozó vágyait illetően. Most viszont KÉTELKEDETT a szándékomban. Ez mellbe vágott. Szó sem volt arról, hogy leteper az ágyra, és kijelenti: mégsem megy Japánba. - Tudom... - folytatta és szemlátomást kínlódott - ...szóval... nem szeretném, hogy valami hátsó szándékkal csináld ezt... mert azt hiszed, ha ez megtörténik, akkor meggondolom magam, és maradok, vagy ilyesmi... Úgyhogy én csak ültem ott... pislogtam rá... és egyszerűen nem hittem a fülemnek!!! Szóval, hogy minden további nélkül hajlandó megtenni AZT, és a tetejébe elutazni!!! Teljesen világos, ugyanazt képzeli, mint Tina: én gyengéden megajándékozom a szerelmemmel, hogy egy csodálatos emléket vigyen magával a világ túlsó felére, ahová azért megy, hogy bebizonyítsa: méltó rám. 113

Hát ezt azért... bocsi, DE MÉGSEM. - Ööö - nyögtem teljes zavarban. - Nem. Egyáltalán nem azért gondoltam meg, és nem azért akarom most. Egyáltalán nem. - Igazán? - Látszott rajta, hogy abszolút nem hisz nekem. - Tehát, ha ma este szexelünk, akkor nem fogsz kiborulni, ha holnap elutazom Japánba? - Nem - feleltem. Tuti, hogy ekkora hazugságtól az orrcimpám úgy remegett, mintha a szél fújta volna. Csak reménykedtem, hogy a tompított hangulatvilágításban nem veszi észre. - Csak... azért bevallom, meglep, hogy így is el akarsz menni. Úgy értem, a szex ellenére. Velem. Akár rendszeresen is... - Mia - kezdte Michael -, nem győzöm magyarázni neked, hogy részben MIATTUNK megyek el. Hogy az emberek - a nagyanyád például - ne kérdezgessék folyton: „Mit akar Mia ettől a SENKIHÁZITÓL? Hiszen ő hercegnő, ez a fickó meg csak egy jöttment, akivel egy gimnáziumba jártak!" - Értem - mondtam. Igyekeztem nagyon felnőttnek látszani, de be kell vallanom, közel álltam a síráshoz. Nem csak azért, mert Michael azt mondta, akkor is elmegy Japánba, ha szexelünk. Azért is... mert valahogy az az érzésem támadt, hogy most már mégsem fog megtörténni, mert igazság szerint a hangulat szertefoszlott, én meg nagyot csalódtam. Végül is, azt hiszem, nagyon vártam... Hányinger ide, hányinger oda. - Tudom, hogy úgy érzed, be kell bizonyítanod, méltó vagy rám, meg ilyesmik - folytattam, bár nem is nagyon tudtam, mit beszélek. Igyekeztem menteni a menthetőt. Talán azt képzeltem, ha MÉGIS sor kerül RÁ, ha mégis rászánjuk magunkat... akkor Michael mégis meggondolja magát utána... Mi van, ha nem is tudja, mit hagy ki? – És azt is tudom, hogy a sebészeti robotkar nagyon fontos neked. De azt hiszem, MI még fontosabbak vagyunk. A SZERELMÜNK még fontosabb. És azt hiszem, azzal fejeznénk ki legerőteljesebben a szerelmünket, ha odaadjuk egymásnak a Legbecsesebb Kincsünket, a szüzességünket. - A becses MICSODÁNKAT? - vágott közbe Michael. Na ez a baj a pasikkal. Hogy nem értenek semmit. Jó, persze, 114

értenek egy csomó dologhoz, a Halóhoz, a html-hez, a robottechnológiához, de a fontos dolgokhoz...? Lövésük sincs. - Legbecsesebb Kincsünket, a szüzességet - ismételtem. - Adjuk oda egymásnak. Most. Ma este. És akkor mondta Michael, amivel TELJESEN, DE ABSZOLÚTE kiborított. A másik dolog, hogy szexelünk vagy sem, holnap ő akkor is elutazik Japánba, ehhez képest SEMMI nem volt!!!! Másodjára ugyanis ezt mondta: - Mia! - És úgy nézett rám, mint egy elmebetegre. - Én, az én... mit is mondtál? Ja, a Legbecsesebb Kincsemtől már réges-rég megszabadultam.

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Először azt hittem, félreértettem. Nyilván azért, mert NEVETVE mondta, mintha valami jelentéktelen apróságról beszélne. De hát hogyan NEVETNE valaki, ha arról beszél, hogy odaadta valakinek a Legbecsesebb Kincsét? Aki ezt komolyan veszi, az semmiképpen... De amikor ránéztem, belefagyott a nevetés. - Várj csak! Mi a baj? Miért nézel rám így? És ekkor valami szörnyű, jeges érzés telepedett rám. - Michael… - Mintha valaki tíz fokkal lejjebb csavarta volna a légkondit a szobában. - … te már nem vagy szűz? - Hát persze hogy nem - felelte. - Hiszen tudod.

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Amire én ezt feleltem: - NEM, NEM TUDTAM. - és: - MIRŐL BESZÉLSZ? Michael ekkor tényleg megijedt. Valószínűleg mert olyan hangosan kiabáltam.

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - Hát - kezdte - erről azt hiszem, tényleg nem beszéltünk sokat, de nem gondoltam, hogy ez olyan nagy ügy… 115

- TE MÁR NEM VAGY SZÜZ, ÉS SZERINTED EZ NEM OLYAN NAGY ÜGY???!!! NEM OLYAN NAGY ÜGY, HOGY ELMONDD A BARÁTNŐDNEK???!!! Kínos, de bizony isten már majdnem sírtam. Hát az ő...Legbecsesebb Kincse… amit másvalakinek adott! És még csak nem is tartja olyan nagy ügynek, hogy beszámoljon róla! - Az még jóval az előtt volt, hogy mi egymással járni kezdtünk magyarázta Michael. Most már eléggé pánikban volt. De engem nem érdekelt. - Nem gondoltam... figyelj, olyan régen volt... - KI VOLT AZ? - Nem tudtam lecsillapodni. Akartam, de nem ment. Tudtam, hogy lehetetlenül viselkedem. Azt is tudtam, hogy Tina sem viselkedett így, amikor Borisz töredelmesen bevallotta neki, hogy Lilly megfogta a... Nem, nem tudtam magamon uralkodni. - KI VOLT AZ? - Te jó ég, hát Judith. Most örülsz? - Már nem látszott riadtnak. Egyszerűen dühös volt. - Mi van veled? Nekem nem jelentett semmit, csak szórakoztunk, és kész. Ez akkor volt, amikor még azt sem tudtam, hogy tetszem neked, mit törődsz vele? - Judith? - Egymást kergették a gondolatok a fejemben, mintha az agyam valami monstre roncsderbivé alakult volna. - Judith GERSHNER????!!! TE LEFEKŰDTÉL JUDITH GERSHNERREL???!!! AZT MONDTAD, HOGY CSAK BARÁTOK VAGYTOK!!!!!!!!! - Azok is voltunk - Michael fölállt. Én is. Egymással szemben álltunk a szobában, és kiabáltunk. Mármint én kiabáltam. Michael nem. - Barátok, akik szórakoznak egymással egy kicsit. - Azt mondtad, hogy nem jársz vele! Azt is mondtad, hogy van pasija! - Nem is jártam - mondta Michael. - És volt is pasija! De... - De mit? - De... - Vállat vont. - Nem tudom. Csak szórakoztunk. MÁR MONDTAM. - Na ne, TÉNYLEG? - Nem hittem a fülemnek. Nem hittem, hogy Michael és Judith Gershner... hiszen én... én is jóban voltam Judith Gershnerrel... na jó, jóban, az túlzás... de beszélő viszonyban. És egész idő alatt a leghalványabb sejtelmem sem volt arról, hogy milyen KÖZELRŐL ismeri a pasimat. Ő kapta meg Michael 116

Legbecsesebb Kincsét. Nem én. És én már SOHA... Mert ha egyszer valakinek odaadod, vissza soha nem kapod, nem adhatod másnak, akit jobban szeretsz... Nem bizony. Ezt olvastam Tina könyvében. Milyen igaz. És én már SOHA... SOHA... - És vajon JUDITH is így érzett? - hallottam a saját kiabálásomat. JUDITH is úgy gondolta, hogy ti csak szórakoztok egymással? Vagy ő szerelmes volt beléd? Ő tudta, hogy neked adja a Legbecsesebb Kincsét, és te máris !Otthagyod, hogy velem randizz? - Először is - szólt Michael -, ha nem hagyod végre abba ennek a Legbecsesebb Kincsnek a szajkózását, hozzád vágok valamit! Másodszor, már megmondtam neked, hogy csak szórakoztunk. Judith nem volt szerelmes belém, és én sem voltam szerelmes belé. Még csak nem is az első voltam az életében, az ég szerelmére! Éreztem, hogy elsápadok. - URAMISTEN! Védekeztél legalább? Mi van, ha ELKAPTÁL TŐLE VALAMIT? - Nem kaptam el tőle semmit! Persze hogy védekeztem! Nem tudom, miért kell ilyen cirkuszt rendezni ebből. Hiszen nem is csaltalak meg. Ez még bőven az előtt volt, hogy azokat a névtelen szerelmes leveleket küldted nekem! Fogalmam sem volt, hogy tetszem neked! Ha tudtam volna... - Ugyan MIT? MIT tudtál volna? - kérdeztem. - Ha tudtad volna, akkor nem adtad volna a Legbecsesebb Kincsedet Judith Gershnernek? - Mondtam már, hogy ne nevezd így! De valóban nem adtam volna. - Tehát ez is az ÉN HIBÁM? - visítottam. - Az én hibám, hogy másvalakivel vesztetted el a szüzességedet, nem velem, mert én szégyenlős voltam? - Ezt nem mondtam. - Talán mondhattad volna, hogy tetszem neked, ahelyett, hogy lefekszel JUDITH GERSHNERREL! - És az mire lett volna jó? - kérdezte Michael. - Ha jól emlékszem, akkoriban te Kenny Showalterrel jártál. Levegő után kapkodtam. - DE NEM IS VOLTAM BELÉ SZERELMES! 117

- És azt nekem honnan kellett volna tudnom? Azt mondtad, Josh Richerbe sem voltál szerelmes, bár akkor elég ügyesen játszottad! Megint levegő után kapkodtam. JOSH RICHTER? Van képe JOSH RICHTERT emlegetni? ITT, ELŐTTEM? - Hát éppen elég sokat lógtál Kennyvel - folytatta Michael. - Ahhoz képest, hogy állítólag nem is voltál belé szerelmes. Ami szerintem teljesen rendben van... engem nem is zavar, mert végül csak észre tértél! DE azért ne dühöngj rám, mert jó soká húztad, hogy kibökd, tetszem neked, én meg nem vártam rád végig! - Ahogy te most szeretnéd, hogy én várjak rád, amíg te Japánba utazol, hogy bizonyíts magadnak? - kiabáltam. Micahel összezavarodott. - Ennek semmi köze az én elutazásomhoz. Mit zagyválsz itt össze? - Aha, a KLARINÉTOS! - csúszott ki a számon, pedig nem akartam. Tényleg nem. De az érzelmeimet úgy felturbózták az előbbi dolgok, hogy nem bírtam visszafogni magam. Már megint az történt, hogy járt a szám, de az agyam nem gondolkodott közben. - Te elutazol Japánba, és azt várod tőlem, hogy minden szombaton egyedül üljek otthon, amíg vissza nem jössz! Na és mi van akkor, ha nem AKAROK egyedül várni rád? EZ még vajon sosem jutott eszedbe?! - Mia - Michael hirtelen nagyon elcsöndesedett. - Mit mondtál? - Azt mondtam, hogy még csak tizenhat éves vagyok – tört ki belőlem ellenállhatatlanul -, és te meg elmész egy egséz évre, vagy MÉG ANNÁL IS HOSSZABB IDŐRE! És egyszerűen nem ér, hogy azt képzeled, ezalatt majd otthon ülök, mint valami hülye apáca, amíg te valami japán KLARINÉTOSSAL hetyegsz! - Mia- Michael a fejét csóválta. - Teljesen megőrjítesz ezzel a klarinétos-dumával. Fogalmam sincs, mire akarsz kilyukadni. Ami pedig azt illeti, azt képzelem-e, hogy otthon ülsz, mint valami hülye apáca... erre sosem kértelek. Igaz, nem kimondottan gondoltam, hogy RANDIZNI jársz másokkal, amíg én távol vagyok... nekem például egyáltalán nincs szándékom másokkal járni, amíg távol vagyok… de ha te akarsz, akkor nyilván nem volna részemről helyes, hogy ezt megtiltsam neked. Persze én azt gondoltam… Nem tudom, mit akart még mondani, de meggondolta magát. 118

Megrázta a fejét, és csak ennyit mondott: - Na mindegy. Figyelj, ha te ezt akarod... Csak éppen én NEM EZT akartam!!!!!!!!! Ez volt, amit a legkevésbé akartam!!!!!!!! De sajnos úgy tűnt, SEMMI nem jön be abból, amit én akartam. Azt akartam, hogy Michael meg én ma este odaadjuk egymásnak a Legbecsesebb Kincsünket - na jó, szexelünk -, és azt is akartam, hogy ő utána kijelentse: meggondolta magát, mégsem utazik Japánba. De sajnos kiderült, hogy neki már NINCS meg a Legbecsesebb Kincse, és nem is áll szándékában itthon maradni, akár lefekszem vele, akár nem. FELADTAM A FEMINISTA ELVEIMET, FELAJÁNLOTTAM, HOGY MÁR MOST IS LEFEKSZEM VELE A KIITŰZÖTT BÚCSÚBÁLI IDŐPONT HELYETT, AMIT Ö GYAKORLATILAG VISSZAUTASÍTOTT. Hát, nagyjából így történt. Tényleg azt hiszi, hogy ezek után csak úgy megbocsátok neki? Csak ránéztem, és ezt válaszoltam neki: - Igen, Michael. PONTOSAN ezt akarom. Mert az az igazság, hogy ha te az egész kapcsolatunk alatt végig eltitkoltál előlem egy ilyen fontos dolgot, akkor fölmerül bennem a kérdés, hogy miféle kapcsolatunk van nekünk. Úgy értem, nem voltál ŐSZINTE hozzám... - DE SOHA EGY SZÓVAL SEM KÉRDEZTED!!! - most már Michael is kiabált. - Fogalmam sem volt, hogy ez neked ilyen fontos! Azt sem tudom, honnan a fenéből szedted ezt a Legbecsesebb Kincsbaromságot! De ekkor már késő volt. Nagyon késő. - És az a tény, hogy ennyire szívesen költözöl egy MÁSIK ORSZÁGBA - folytattam -, csakis azt jelzi számomra, hogy ez a kapcsolat neked soha nem is jelentett olyan sokat. Michael megint megrázta a fejét. Utoljára. Már nem kiabált. - Mia! Ne csináld ezt. - De mit kellett volna tennem? UGYAN MIT? Hátranyúltam, és kikapcsoltam a nyakamon a nyakláncot. A 119

hópihés nyakláncot, amit a tizenötödik születésnapomra kaptam tőle. Odanyújtottam neki, úgy, ahogy Arwen nyújtotta a nyakláncát, az Esthajnalcsillagot Aragornnak búcsúajándékul, hogy emlékezzen rá a trónjáért folytatott küzdelemben. Csak éppen én visszaadtam Michaelnak a nyakláncot. És nem azért, mert azt akartam, hogy a nyakláncról én jussak az eszébe. Hanem azért, mert nem akartam többé viselni. Mert az a hópihe egyszerre csak arra emlékeztetett, ki volt még ott azon a bálon: Judith Gershner. Na ,persze, ő egy másik pasival volt. Hát, úgy látszik, egyesek nagyon kapósak... De akkor is. Tehát pont fordítva voltunk, mint Aragorn és Arwen. Mert Aragorn sosem csinálta AZT egy olyan lánnyal, aki muslicákat klónozott. És nem is hazudott utána. Na jó, csak letagadta... MICHAEL EZT SOSEM MONDTA EL NEKEM. VAJON MÉG MI MINDENT NEM MONDOTT EL? HOGYAN BÍZZAK MEG BENNE MOST, HOGY ELUTAZIK JAPÁNBA? - Mia - szólalt meg újfent Michael, ezúttal teljesen más hangon. Nem. Nem. Nem csuklott el a hangja, mint Aragorné. Inkább olyannak tűnt, mint aki orrba akar vágni. Amiről tudom, hogy sosem tenné meg. De akkor is. Iszonyú dühösnek tűnt. - NE CSINÁLD EZT!!! - Szia, Michael - mondtam, és elsírtam magam. MI MÁST MONDHATTAM VOLNA MÉG? A földre ejtettem a nyakláncot - mert Michael nem vette el -, és kirohantam a szobából, mielőtt teljesen elvakítottak a könnyek. Ephrain Kleinschmidt megállt a házunk előtt. A taxióra tizenhét dollárt mutat. Adok neki egy húszast, és megmondom; hogy a maradékot tartsa meg, végül is ennyit megérdemel azért a rengeteg papírzsepiért. Elég jól jöttek, mert egyszerűen nem bírom abbahagyni a bőgést. Egyszerűen KÉPTELENSÉG lesz eltitkolni a mama előtt, hogy mi történt. Mármint ha még ébren van, amikor fölérek. Hát ha ez az önmegvalósítás, akkor csak azt tudom mondani, hogy sokkal boldogabb voltam, mielőtt még megvalósítottam önmagam. 120

Szeptember 9., csütörtök, itthon A mama még ébren volt. Persze, mert Lars, miután nem talált ott Michaelnál, fölhívta. Éppen beszéltek, amikor beléptem az ajtón. Most már ágyban vagyok, egy hideg vizes törülközővel a homlokomon. Ez azért van, mert amikor a mama letette a telefont, és megkérdezte, hol voltam, kirohantam a vécébe, és kihánytam az egész tonhalat, articsókástul, babostól, hagymástól, parmezánostól, mindenestül. A csokihabról már nem is beszélve... Könyörögnöm kellett, amíg meg nem ígérte, hogy nem hívja ki az ügyeletes dr. Fungot. Egyetlen bajom van: a lelkem beteg. És abban biztos vagyok, hogy erre dr. Fung sem tud semmiféle gyógyszert.

Szeptember 9., csütörtök, éjjel fél 12, itthon A mama azt mondja, szerinte nem olyan nagy ügy, hogy Michael nem mondta nekem, hogy Judith Gershnerrel veszítette el a szüzességét. Semmiképp sem éri meg, hogy emiatt szakítsak vele. Egészen pontosan ezt mondta: - Ó, Mia! Hiszen ez csak szex... Persze ő könnyen beszél. Amikor ő elvesztette a szüzességét, még nálam is fiatalabb volt, és a pasi, akivel lefeküdt, most boldog házasságban él egy egykori KUKORICAHERCEGNŐVEL. És a mama is boldog házasságban él valaki mással. Szóval neki ez CSAK szex. Nekem meg az ÉLETEM. - De mama, Michael hazudott nekem! - Hát nem EGÉSZEN hazudott - mondta a mama. – Végül is, te azt kérdezted, járnak-e Judith Gershnerrel. És nem jártak. - Mama! Az, hogy EGYÜTT JÁRNI, azt jelenti, hogy lefekszenek egymással! - Ugyan mióta? - kérdezte a mama. - ÖSSZEJÖNNI, azt jelenti, hogy lefekszenek egymással! És te nem ezt kérdezted Michaeltól. Azt kérdezted, EGYÜTT JÁRNAK-E. És ezt onnan tudtuk ilyen pontosan, mert előkerestem a régi naplómat, hogy megnézzem, jól emlékszem-e. 121

Jól emlékeztem. - Biztos vagy abban, hogy nem azért vesztél össze Michaellal, mert egyszerűbb elviselned a távozását, ha dühös vagy rá, mint ha jóban vagytok, és végig keservesen hiányzik? - Ez volt a következő totál hajmeresztő kérdése. - De, persze, mama... Mert most aztán annyira, de annyira SZUPERÜL érzem magam! Azt nem mondtam neki, hogyan merült fel egyáltalán a téma. Mármint, hogyan jöttem rá, hogy Michael és Judith... Pont az hiányzik, hogy a mama megtudja, mire készültem... hogy azzal vegyem rá Michaelt, maradjon itthon, hogy ágyba bújok vele. Teljesen kiakadna, micsoda POCSÉK feminista vagyok, manipulációra használom a szexet... Megszólalt a telefon. Nem is kellett megnézni a kijelzőn a számot, úgyis tudtam. Ki más hívna ilyen későn? Ki más kockáztatná, hogy felébreszti Rockyt (aki amúgy lazán végigaludt egy egész háborúellenes tüntetést is...)? Mama benézett, és persze mondta, hogy Michael az, aki sajnálja, hogy ilyen későn telefonál, de a mobilomat nem vettem föl, csak tudni akarta, rendben hazaértem-e. Mintha bármi is rendbe jönne velem még az életben... Mama azt is kérdezte, akarok-e beszélni vele. Én meg csak néztem rá, mire ő azt mondta a telefonba: - Bocs, Michael, azt hiszem, most nem a legjobbkor... - és kiment. Olyan fura érzés van a mellemben. Mintha teljesen kiürült volna. Vajon ez azért van, mert kihánytam az egész vacsorát, vagy azért, mert a szívem apró darabokra tört, és nincs sehol?

122

Szeptember 9, csütörtök, éjjel háromnegyed 12 Michael küldött egy emailt: FELTÉTLS RFLX: Mia, nem értem, mi történt. Judith Gershner kedves lány, de soha nem jelentett nekem semmit, és nem is fog. Nem értem, az, hogy két évvel ezelőtt lefeküdtem vele, MIELŐTT TE MEG ÉN EGYÁLTALÁN JÁRNI KEZDTÜNK VOLNA, miért ad neked okot arra, hogy szakíts velem! Már ha egyáltalán ez történt, amiben, még egyszer mondom, nem vagyok teljesen biztos...mert annyira furcsán viselkedtél. Arról pedig, hogy azt hiszed, azt képzelem, majd várni fogsz rám, amíg Japánban vagyok…hát… igen, azt hiszem, azt képzeltem, mivel az elutazásomnak részben az az oka, hogy jobb esélyt adjunk a közös jövőnknek. Talán túl sokat kérek. Talán nincs is jogom ezt várni tőled. Nem tudom. És nem értek semmit. Légy szíves, hívj fel, vagy írj, és magyarázd ezt meg! Mert teljesen értetlenül állok a dolog előtt. Ez az egész olyan hülyeség.

Te jó isten, ez annyira jellemző rá! Mi a hülyeség abban, hogy olyan pasit akarok, akinek FONTOS az intimitás, és nem úgy intézi el az első szexuális élményét, hogy "á, csak szórakoztunk egymással"?! Jó, értem, Judithnak volt pasija... annál rosszabb! Akkor ő egy olyan lánnyal szórakozott, aki meg vele szórakozott A PASIJA HÁTA MÖGÖTT! Na és JUDITH GERSHNER... Hogyan volt képes szexelni JUDITH GERSHNERREL????!!!! És hogyhogy nem mondta meg nekem??!!! Hiszen rendszeresen találkoztam vele, együtt ebédeltünk meg együtt korcsolyáztunk!!!!!!! Na jó, nem rendszeresen, csak egyszer. De akkor is. És FOGALMAM SEM VOLT, hogy ő meg a pasim... szóval… Pedig TUDHATIAM VOLNA! Ahogy átkarolta Michael székét... és beleevett a fokhagymás kenyerébe. Hogy lehettem ilyen vak? Nem értem, hogy pazarolhatta Michael a Legbecsesebb Kincsét erre a csajra, amikor még csak SZERELMES sem volt belé! MI A BAJ A PASIKKAL???!!! Ajjaj, valaki küldött egy sms-t. Csak nem... Ja, Tina az. ROMANCI: Mia, hol vagy? Mi történt? Odaadtad neki a Legb. K-t? És megy Japánba v. nem? Írjál vissza!

123

Muszáj válaszolnom neki. EI kell mondanom, mi történt, KÁLULU: Azt mondta, ha szex, ha nem szex, megy Japánba! És már odaadta a L.K.-t Judith Gershnernek!!!!!!!! ROMANCI: ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !

Milyen rendes ez a Tina. Annyira szeretem. KÁLULU: Bizony!!!!!! ROMANCI: Pedig nem is szerette!!!!!!!!! KÁLULU: Azt mondja. nem jelentett neki semmit csak „szórakoztak”. Tina, mit csináljak??????!!! Hogy tehette ezt velem????!!! ROMANCI: De végül +mondta! KÁLULU: Kicsit későn!!! ROMANCI: De akkor is + mondta. KÁLULU: MÉG CSAK NEM IS SZERETTE! ! ! ! ROMANCI: A romantikus regényekben a főhősnek gyakran vannak szex kalandjai. mielőtt a főhősnővel találkozik. KÁLULU: JUDITH GERSHNERREL? ROMANCI: Nem, vki mással, mind1. Attól csak még nagyobb jelentőségű, amikor a végén 1másra találnak. Mert a szex akkor a legjobb, ha szereted is az illetőt. KÁLULU: Ezt nem hiszem el. MÉG VÉDED IS!!!!!!!! Azt mondta, akkor is megy Japánba, ha szexelünk!!! ROMANCI: Jogos, hogy dühös vagy rá. De télleg szakítottál? KÁLULU: Visszaadtam a hópihés láncot. ROMANCI: MIA!!!!!!!!!! NE! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! KÁLULU: Tina. HAZUDOTT NEKEM!!!!!!!!! ROMANCI: Nem. +mondta. Végül. KÁLULU: Nem ez a lényeg! Hanem, hogy JUDITH GERSHNER előbb fogta meg, mint ÉN!!!!!!!!!! ROMANCI : Lilly is előbb fogta + mint én! KALULU: De Lilly a barátunk!!!! Különben is Borisz + ő nem mentek el ODÁIG!!! És Borisz nem megy Japánba, nem hagy itt téged 1 évre! Vagy többre! ROMANCI: Oké. Mia. nagyon sajnálom! Muszáj mennem, a papa azt mondja. kimerítettem a havi sms keretet! Ciao

Igazán rendes Tinától, hogy még a papája haragja ellenére is sms124

ezett velem a szükség órájában. Ilyen az Igazi hű barát. Erről jut eszembe... mit fogok mondani reggel Lillynek? Erre nem vagyok képes. Semmiképp sem.

Mi? Hercegnő? Hogy én?!!! Na ne! MIA THERMOPOLIS színműve (első változat) 24. jelenet

Szín - este - Nagyméretű, kényelmesen berendezett bérlakás a New York-i Ötödik sugárút egyik házában, a Union Square közelében. A megváltozott külsejű Mia Thermopolis belép a bejárati ajtón. Legjobb barátnője, Lilly Moscovitz, kövérkés, kicsit mopszliképű lány hitetlenkedve bámulja. LILLY: Te jószagú isten, mi történt veled? MIA (Leveszi a kabátját, igyekszik természetesen viselkedni): Ja, a nagyanyám elvitt ehhez a Paolo nevű fazonhoz, és ő... LILLY (sokkos állapotban): De ugyanolyan színű lett a hajad, mint Lana Weinbergernek! És mi az ott a kezeden?! MŰKÖRÖM??!! Tisztára, mint Lanának! Úristen, Mia, te Lana Weinbergerré változtál! MIA (Már nem bírja elviselni): Lilly! Fogd be! MICHAEL (Megjelenik az ajtóban, félmeztelenül): Hű! LILLY: MI?????????MICSODA???? Mit mondtál nekem???!!! MIA: Tudod, mi van, Lilly? HERCEGNŐ VAGYOK, Genovia hercegnője. És örökre az is maradok, nem bújhatok ki a bőrömből. Nem tehetek úgy, mintha nem volnék az. És mint hercegnő, nagyra értékelem másokban is a hercegi vagy hercegnői tulajdonságokat: a becsületességet, az önbecsülést, és azt, ha VALAKI NEM BÚJIK ÁGYBA OLYANOKKAL, AKIKET MÉG CSAK NEM IS SZERET SZIA! MICHAEL: Hű. Mia kirohan a szobából. Michael és Lilly döbbenten néznek össze. 125

Szeptember 10., péntek, éjjel 1 óra, itthon Jó vicc. Most már tudom, hogy Michael egész idő alatt – talán éppen akkor is, amikor megtudtam, hogy hercegnő vagyok – Judith Gershnerrel kavart. Csak éppen én nem tudtam. Mert sosem mondta.

Szeptember 10., péntek, éjjel fél 2, itthon HOGYAN FOGOM KIBÍRNI NÉLKÜLE????????!!!!!!!!!!!!!!!

126

Szeptember 10., péntek, éjjel negyed 3, itthon Erősnek kell lennem. MUSZÁJ. HAZUDOTT nekem. Azt is mondta, hogy talán jó, ha most egy KIS SZÜNETET tartunk. Nem hagyhatom, hogy ennyivel megússza. Talán, ha verset írok, az segít. Ostobán hitted, azt remélted elveimet föladom érted, teremtés koronája, tökéletes, ki sohasem téved. Tested hiába tökéletes, termeted hiába emberes ha szellemed alantas, nemed nem, sosem lehet nemes. Kitártad ketrecem ajtaját, melyen a szerelem tovaszállt, kergetheted hiába, színesen röppenő madarát! Ne kövess, sose kergess engem! szabadságom már visszanyertem. Bár nincs hozzád fogható, nálad bárki jobb lesz, szerelmem! Szerelmünk sorscsapás volt, átok! Mi maradt nekem, csak barátok! Elhagytalak, vége lett, vigaszt csak magányban találok. Istenem, bárcsak igaz lenne! Michael! Megmentőm!

127

Szeptember 10., péntek, éjjel 3 óra, itthon Kedves Michael! Csak azt akartam neked mondani…. Kedves Michael! Miért kellett neked… Kedves Michael!

MIÉRT???????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Szeptember 10., péntek, éjjel 4 óra, itthon Michael! Szerelmem! Reménységem! Életem!

128

Szeptember 10., péntek, a suli felé menet a limuzinban Nem hiszem el, hogy a mama elküldött ma suliba. Mondtam neki, hogy romokban van a lelkem. Mondtam neki, hogy EGYETLEN SZEMHUNYÁST SEM ALUDTAM az éjjel. Mondtam neki, hogy nem bírom abbahagyni a sírást. Gyakorlatilag egyhuzamban bőgök tegnap este óta. Fogalmam sem volt, hogy az ember fizikailag KÉPES ennyi könnyet termelni. Mintha a falnak beszéltem volna. Csak ennyit mondott: - Te szakítottál Michaellal, Mia, nem pedig ő veled. Ne is álmodj arról, hogy egész nap az ágyban dagonyázol. Elképesztő... tisztára olyan, mintha MICHAEL OLDALÁN ÁLLNA, vagy mi. De az lehetetlen. Ugye? Hiszen ő az ÉN mamám, nem az ÖVÉ. És mégis. Még azt is megtette, hogy VELEM hívatta föl Lillyt, hogy oldja meg a közlekedését a suliba ma reggel. Nem volt hajlandó helyettem telefonálni, pedig könyörögtem, mert attól féltem, Michael meglátja a kijelzőn, hogy én vagyok, és fölveszi. Sajnálom, hogy Lilly most miattam szív, de KI VAN ZÁRVA, hogy ma reggel Michaellal találkozzak. Pedig tudom, hogy ott fog várni a ház előtt. Megírta még ma reggel e-mailben: FeltétLS Rflx: Még mindig nem értem, mit csináltam rosszul. Hogy lehet ekkora bűnnek tekinteni azt, hogy lefeküdtem valakivel, még azelőtt, hogy egyáltalán járni kezdtünk volna? Nem értem. Azt viszont úgy hiszem, értem, hogy fel vagy dúlva a japán utam miatt, bár nem tudom, hányszor kell még elmondanom, hogy részben KETTŐNK MIATT csinálom. Mikor fogod már megérteni? LiIIy mondta, hogy Borisz beszélt valami klarinétosról tegnap az ebédlőben, gondolom, onnan jön ez az egész, de még mindig nem értem. Ha tényleg randizni akarsz másokkal, amíg nem vagyok itthon, akkor persze semmi kifogásom ellene. Sőt, talán még jót is tesz. Figyelj, muszáj beszélnünk, jó? Kint leszek a ház előtt, mikor jöttök Lillyért suli előtt. Talán egy kávé is belefér...

129

MUSZÁJ volt fölhívnom Lillyt (persze a mobilján, nehogy véletlenül Michael vegye föl). - Lilly, te vagy? Nem tudok ma érted menni suli előtt. - Kis hercegnő? - Lilly hangja gyanakvó volt. - Te vagy az? - Persze... - mondtam. - Várj csak... te BŐGSZ? - I… igen - mondtam. Merthogy bőgtem. - De hát MI van? - kérdezte. - Mit csináltál a bátyámmal? Még életemben nem láttam ilyennek. Tényleg kirúgtad? Azt mondja, kirúgtad. - Ő… ő… Föladtam. Meg sem tudtam szólalni, annyira bőgtem. - Jézusom, Mia - szörnyülködött Lilly. Életében először valóban aggódott miattam. - Hiszen te még rémesebb állapotban vagy, mint ő! MI FOLYIK ITT? - N-nem bírok... most beszélni... - mondtam. Mert tényleg nem tudtam. - Helyes - hagyta helyben Lilly. - De Mia... komolyan nem tudom, mit csináltok, de Michael teljesen ki van borulva. Csak azért nem megyek át hozzátok, és nem rúglak jól seggbe, mert úgy hallom, hogy te sem vagy éppen csúcs formában... Figyelj, muszáj beszélned vele. Csak beszélj vele! Akármi is a helyzet, ketten tisztázni tudnátok, de csak ha SZÓBA ÁLLTOK EGYMÁSSAL! Oké? Továbbra sem bírtam válaszolni, mert még mindig bőgtem. De ha tudtam volna, akkor csak ezt mondtam volna: "Már késő, Lilly. Nincs már mit mondani." És tényleg nincs. Annyira hiányzik! Pedig még el sem utazott...

130

Szeptember 10, péntek, írásművészet kezdőknek Mi? Hercegnő? Hogy én?!!! Na ne! MIA THERMOPOLIS színműve (második változat) Szín- nappal: A New York-i Plaza Hotel Pálma kávéháza. A díszesen terített asztal mellett egy lapos mellű, fordított elsőbbségadáskötelező-tábla frizurás lány (a tizennégy éves Mia Thermopolis) Ül egy kopasz pasassal szemközt (Mia papája, Phillipe herceg). Mia arckifejezéséből látható, hogy a papája éppen valami nagyon felkavaró hírt közöl vele. .PHILLIPE HERCEG: Drágám, vedd tudomásul, hogy nem vagy többé Mia Thermopolis. MIA (pislog a megdöbbenéstől): Nem? Hát akkor ki vagyok? PHILLIPE HERCEG: Amelia Mignonette Grimaldi Thermopolis vagy, Genovia hercegnője. MIA (fölkel az asztal mellől, és előhúz egy uzit a hátizsákjából): Papa, vigyázz! A mennyezetről nindzsák ereszkednek le kötélen. Mia fölrúgja az asztalt, a teáskészlet darabjai szanaszét repülnek. Aztán géppisztolysorozatot ereszt körbe a helyiségben. A turisták és a pincérek fedezékbe ugranak. Phillipe herceg halálra rémülve egy cserepesnövény mögé bújik. Mia elhajítja a beragadt uzit, és mint River ti Serenityben, egyenként lekickboxolja a nindzsákat. A helyiség nagy sokára elcsendesedik, az összes nindzsa eszméletlenül hever. A turisták és a pincérek lassanként előmerészkednek. Egyikük bátortalanul tapsolni kezd. Idővel a többiek is csatlakoznak. 131

Mia rövidesen a tapsolók gyűrűjében áll, akik mind őt ünneplik a bátorságáért. Mia odalép Phillipe herceghez, és a kezét nyújtja neki, hogy fölsegítse. Phillipe habozik, majd elfogadja a felé nyújtott kezet, és Mia talpra segíti. PHILLIPE HERCEG (hálásan): Mia... te hol tanultál meg... MIA (magától értetődően): Évek óta dolgozom a Vatikán démonölő elitosztagában, papa. Nem tudtad? PHILLIPE HERCEG: Nem tudtam. Teljesen félreismertelek, Mia... Nem csak hercegnő vagy... de... MIA: Ahogy mondod, papa. Nem csak. Értékelés: 2 Ez egy roppant fantáziadús és mozgalmas írás, Mia, de köze nincs a feladathoz. A feladat az volt, hogy ábrázold egy kedves háziállatodat. C. Martinez

132

Szeptember 10., angol Jól vagy? Igen, Tina. Kösz. Mert... olyan sápadtnak tűnsz. És vörös a szemed. Ja. Hát... nem túl sokat aludtam múlt éjszaka. Beszéltél már vele? Mármint Michaellal. Nem. Személyesen nem. Nem is hívott? Sms-t se küldött? De igen. De nem válaszoltam. Minek, Tina? Mit mondhatnék neki? Igazad van. De ha bocsánatot kérne, megbocsátanál neki? Nem fog bocsánatot kérni. Nem gondolja, hogy bármi rosszat tett! És akkor ANNYI? Az nem lehet!!! Nem lehet vége kettőtök között! Ahhoz túlságosan szeretitek egymást!!!!!! Maga Michael mondta - illetve írta az egyik e-mailjében-, hogy talán jobb így. Mármint ha randizunk másokkal is, míg nincs itthon. EZT MONDTA?????????!!!!!!!!! Hát azt nem mondta, hogy Ő másokkal randizna, de azt igen, hogy én nyugodtan randizhatok... Várj... TÉNYLEG ezt mondta? Igen. Ezt. Szóval, hogy szerinte RENDBEN VAN. Jaj, Mia! Nem tudom, hogyan mondjam meg neked... de lehet, hogy félreérted a Legbecsesebb Kincset! A kedvenc romantikus regényeimben, A sejk és az ártatlan titkárnőben meg A sejk és a menyasszonyában egyik sejk sem szűz, mégis minden jóra fordul, 133

és mindenki boldog lesz! Nem akaródzott leírni a választ, de leírtam. Bántott, hogy le kell írnom, de nem tehettem mást. Mert Tina nem élhet örök életében a romantikus regények álomvilágában. Képtelenség. Tina! Ezek csak KÖNYVEK! De Tina nem tágított. A te Legbecsesebb Kincsed is egy könyvből származik! Honnan tudod, hogy az az érvényes, és nem pedig a sejk-történetek? Tina, a te könyveidben egyik sejk sem szexelt Judith Gershnerrel, és utána nem tagadta le! Igaz? És egyik sejk sem talált fel sebészeti robotkart, és nem utazott Japánba egy évre. Vagy még hosszabb időre. Vagy ha utazott volna, akkor magával vitte volna a menyasszonyát!!! Tudom. Csak arra gondoltam, adhatnál Michaelnak még egy esélyt… Ugyan hogy adhatnék? Minden alkalommal, amikor rá gondolok, azt látom magam előtt, hogy Judith Gershnerrel smárol. És még ez a legkevésbé gusztustalan kép róluk... Értem. Én is ugyanígy éreztem, amikor megtudtam a dolgokat Lillyről és Boriszról. De hidd el, Mia, hogy ez egy idő után elmúlik. Pár nap múlva, ha Michaelra gondolsz, már egyáltalán nem Judith Gershnert fogod látni. Köszönöm, Tina. Értem, mit mondasz, igazán. És igazad van. Csak az a baj, hogy pár nap múlva... nem, pár óra Michael már nem lesz itt! Talán örökre elutazik! Mia! Jaj istenem, ne haragudj! Nem akartalak elkeseríteni! Nehogy megint sírni kezdj... Nem te tehetsz róla, Tina... hanem én... szóval... 134

Mia, nincs semmi baj... ne is írj többet... és én is befogom. Uramisten... Hogy juthattam idáig?.. Itt ülök az angolórán és BŐGÖK!!!!!! Tulajdonképpen azt szeretném, ha Michael sejk volna, én meg az ő ártatlan kis titkárnője vagy a menyasszonya... Tudom, hogy cseppet sem feministára valló gondolatok ezek. De ha elragadna, és magával vinne a sivatagi sátrába, ahelyett, hogy elutazna Japánba, akkor legalább tudnám, hogy szeret!

135

Szeptember 10., péntek, francia Mia! Igaz? Igen, Perin. Igaz, hogy Michael bevallotta, szexelt Judith Gershnerrel, igaz, hogy elutazik Japánba, és igaz, hogy szakítottunk. Rettenetesen érzem magam, de nem akarok bőgni franciaórán is, ezért kérlek, ne beszéljünk róla, jó? Ööö… én úgy értettem, igaz-e, hogy te tudod, mi a teendő, ha New York Cityt önti el a cunami? Ja! Igen, az is igaz. Egyébként sajnálom, hogy te meg Michael... Nem tudtam. Akkor ezek szerint most szingli vagy? Hát erre még nem gondoltam. De azt hiszem, igen... Van kedved ma este nálunk aludni? Kösz, Perin, nagyon kösz a meghívást, de azt hiszem, inkább hazamegyek, és ágyba bújok. Elég pocsékul vagyok, az a helyzet. Hát jó... fel a fejjel! Kösz! Qu’est-ce que c'est que le merite incroyable d'une femme, vous demandez? Selon la chaine douze, le merite incroyable d'une femma est ca capacité de nourrir ses enfants. Une femme avec une carriere? Ca c’est une femme qui n'adore pas ses enfents, ou son mari. Ce n'est pas un chretienne! C'est une serveuse de diable! Mes camarades et moi nous nous sommes regardes les unes les autres. Nous avon changé de chaine. Et juste al’heure! 116 + 75 = 191!!! Még 9 szó hiányzik!!! Várjunk csak… a cím, ja, és a nevem: UneEmission Pleine d'Action Amelia Mignonette Grimaldi Renaldo Thermopolis IGEN!!!! Na, legalább VALAMIT sikerült ma megoldanom... 136

Szeptember 10., péntek, francia és ebéd között Megnyekkent a mobilom. Michael küldött egy sms-t. FeltétLS Rflx: Legalább engedd, hogy találkozzunk és megpróbáljam megmagyarázni! Bár az sem lesz könnyű, mert még mindig nem értem, milyen szörnyűséget követtem el. Miről beszél? Találkozni? Hogyan találkozhatnánk, és hogyan magyarázna meg bármit, amikor SULIBAN vagyok! És hogyhogy nem érti, milyen szörnyűséget követett el???!!!

Szeptember 10., péntek, az ebédlőben És akkor mi van? Nem érdekel. Bámuljanak csak! Én ebben az edédlőben ilyen finomat még nem ettem. Ha tudtam volna, hogy a sajtburger ilyen finom, már réges-régen rákattantam volna. Na és? Tényleg nem érdekel. Attól persze még sajnálom az állatokat, meg minden. Egyébként meg... szar ügy... és az életük nem habostorta. „Egyszer a szélvédő vagy, másszor a bogár." Ez a mama egyik kedvenc számából van. Ha tényleg létezik reinkarnáció, akkor biztos tehénként térek vissza, egy szűkös istállóállásban élem majd le az életem, ahol mozdulni is alig tudok, és egyszer jön majd aki, jól fejbe vág, megnyúz, a bőrömből miniszoknyát készítenek, a húsomat meg kimérik hamburgernek, és végül megesz egy olyan lány, akinek a pasija Judith Gershnernek ajándékozta a Legbecsesebb Kincsét. Akkor elnyerem méltó büntetésemet. Ez az élet rendje, baby... Na. Asszem, totál nihilista lettem. Lilly legalábbis úgy látja. És nem hisz a szemének. -Burger? Tágra nyílt szemmel bámulta a tálcámat. – Te sajtburgert eszel?! -Többé nem érdekel semmi. - És így is van. Nem érdekel. Semmi a világon. Nihilista vagyok, és kész. - Te meg a bátyám... - kezdte - összevesztek, te kirúgod, és aztán elkezdesz húst enni? Michaelnak igaza van. 137

Neked tényleg ELMENT az eszed. Erre azért letettem a sajtburgert. - Ezt Ő mondta? - kérdeztem vészjóslóan. Nem érdekelt, hogy az egész asztaltársaság - J.P., Borisz, Ling Su, Tina és Perin - füle hallatára veszekszünk. Miért érdekelt volna? Hiszen semmi nem érdekel többé. - Szóval Michael azt mondta, hogy NEKEM elment az eszem?! - Úgy van - felelte Lilly. - ÉS az, hogy itt ülsz, és sajtburgert nyomsz magadba, őt igazolja. Hatéves korod óta nem ettél egyetlen falat húst! - Hát akkor talán ideje elkezdenem – mondtam. – Talán ha eddig is több fehérjét ettem volna, akkor kevesebb fafejű döntést hoztam volna. - Vajon melyikre célzol a sok közül? - kérdezte Lilly maró gúnnyal. - Hé, Lilly! - szólt közbe halkan, de határozottan J.P. - Hagyd abba! Lilly meghökkent. Furcsának találta, hogy J.P. beleszól a vitánkba. Eddig ez soha nem fordult elő. De ekkor már késő volt. Mert a szememet elfutotta a könny. Már megint. Azt hiszem, mégsem vagyok nihilista. - Hát ha azt hiszi, hogy elment az eszem, akkor NEM ÉRT SEMMIT! - vágtam oda Lillynek, és a torkomat fojtogatta a sírás. NEM ment el az eszem, csak éppen NEM BÍROM EZT ELVISELNI!!! - Ugyan mit? - kérdezte Lilly. - Azt, hogy van egy pasid, aki annyira szerelmes beléd, hogy amíg te nyáron Genoviában voltál, föltalált egy fantasztikus gépezetet, ami forradalmasítja az egész mai orvostudományt? És mindezt azért, hogy bebizonyítsa, méltó rád!! Mire te egyszerűen kirúgod, amikor megpróbálja veled megértetni, hogy a dolog megvalósításához el kell utaznia egy időre???!!! Próbáltam átdöfni a pillantásommal, de nehéz volt, mert alig láttam a könnyektől. - Ez nem így van - mondtam -, és ezt te is tudod. - Na várjunk csak! Akkor csak az lenne a baj, hogy az elmúlt évben nem mondott el neked valamit, amiről pontosan TUDTA, hogy nem fogod megérteni, sőt hatalmasra fefújod, mert az a szokásod, hogy a legapróbb dolgokat is hatalmasra felfújod, és ettől akart 138

megkímélni???!!! - Amit csinált - mondtam elszorult torokkal -, az egyáltalán nem APRÓSÁG! - Na ne fárassz! - vakkantotta Lilly. - Tina mutatta azt a hülye könyvet, amit a nagynénjétől kapott. Tényleg ennyire korlátolt vagy? Nem tudod, hogy ezt a "Legbecsesebb Kincs” rizsát a férfiak a nők sakkban tartására, illetve szexuális partnereik számának korlátozására találták ki, hogy így biztosítsák saját utódaik törvényességét?! . - Állj már le! - vágtam vissza nagy nehezen, mert a könnyek már az orromat is facsarták. - Ugyan mi a BAJ azzal, ha az ember várni akar a szexszel addig, amíg olyan partnerre alad. akit igazán szeret?! - Természetesen semmi! - felelte Lilly – Tökéletesen szabadságodban áll ilyen nézeteket vallani. De ELÍTÉLNI valakit, mert történetesen nem osztja a te nézeteidet???!!! Akkor semmivel sem vagy különb, mint a fundamentalista iráni bírák, akik olyan ítéletet hoznak a házasságtörő asszonyok ellen, hogy nyakig a homokba kell őket temetni, és a fejüket kővel dobálni... Mert akárhonnan nézzük is, azért büntetsz valakit, mert nem osztja a te erkölcsi felfogásodat! Ettől aztán végképp eleredtek a könnyeim. Ez több volt a soknál. ENGEM egy fundamentalista iráni bíróhoz hasonlítani??!! Lilly nem tágított. - Miért nem ismered be, Mia, hogy miről szól a harc Michaellal? acsargott. - Azért őrjöngsz, mert Michael nem hajlandó azt tenni, amit parancsolsz, és nem marad itt New Yorkban, hogy engedelmes ölebed legyen! Mert van saját feje, és abban saját gondolatai, és a saját életét akarja élni! ERRŐL szól ez az egész! Ne is próbáld tagadni! Ebben a pillanatban J.P. felugrott, karon ragadta Lillyt, és így szólt: - Gyerünk. Menjünk ki egy kicsit - és kivonszolta az ebédlőből. Ekkor kezdtem el igazán sírni. Nem hangosan zokogni, vagy ilyesmi. Hanem csak csöndesen folytak a könnyeim, bele a sajtburgerbe. Igen. Szánalmas, bőgő húszabáló lett belőlem. Borisz megveregette a vállamat, és azt mondta: 139

- Ne sírj, Mia. Szerintem helyesen cselekszel. A távkapcsolatok sosem működnek. Jobb tiszta helyzetet teremteni. Jó1 tetted, hogy kirúgtad. - Borisz! - szólt rá Tina elkeseredetten. - Hagyd! - mondtam. - Borisznak igaza van. Mert igaza volt. Csak azt szerettem volna, ha mégsem. Meg azt, hogy bárcsak meghalnék. Úgyhogy fogtam magam, és tettem egy kis sült szalonnát is a sajtburgeremre.

140

Szeptember 10., péntek, t.g. Majdnem kihagytam ezt az órát. Egyrészt azért, mert a sajtburgertől rosszul lettem... legalább a sült szalonnát nem kellett volna rátennem. Másrészt, mert nem akartam Lillyvel találkozni. Főleg J.P. nélkül, aki kordában tartja. De mégsem hagytam ki a t.g,-t, mert nem akartam igazolatlant kapni, és Gupta irodájában kikötni. Mert az már tényleg nem hiányzik. Lloyd nővértől kaptam valami emésztést segítő tablettát, segített. Nagyon örültem, hogy mégsem lógtam el az órát, mert az első, amit az osztályba lépve megláttam, Lilly volt. KÖNNYEK KÖZÖTT. Nem azért örültem, mert sírt. Azért örültem, mert világos volt: szüksége van rám. Nyilván történt valami... Valami RÉMES. Borisz ott állt mellette, kissé riadtan. Elég kézenfekvő, hogy azt hittem, Lilly azért sír, mert Borisz mondott neki valamit, ráadásul annyira zavartan nézett rám, amikor bejöttem. - Mit csináltál vele? - kérdeztem döbbenten. Borisz tényleg hernyó tud lenni néha. Pedig igazán nem SZÁNDÉKOSAN csinálja... És amióta Tinával jár, sokkal ritkábban hernyózik… - Nem én voltam! - védekezett Borisz. - Amikor bejöttem, már sírt. - Lilly! - Nem tudtam elképzelni, mi baja lehet. Nyilván nem Michael meg az én ügyem készítette ki. Attól Lilly nem omlik össze... Nem is tudom, mi fakasztaná könnyekre... Csak nem... Elakadt a lélegzetem. - Lana Weinberger mégis indul a diákönkormányzati elnökválasztáson? - Dehogy! - Lilly zokogás közben is szemrehányóan nézett rám. Ugyan! Csak nem képzeled, hogy ilyesmi miatt képes lennék bőgni?! - Hát akkor... - néztem értetlenül -, akkor mi a baj? - Nem akarok beszélni róla - zokogta Lilly. Észrevettem, hogy a szeme sarkából Boriszra pillant. Mi több, Borisz is észrevette. És a következő pillanatban megszólalt: - Akkor én most megyek egy kicsit gyakorolni. – Ezzel tapintatosan elvonult a szertárba. Tina gondos nevelése mégsem maradt eredmény nélkül. - Na, most már elment, Lilly. Mondhatod. 141

Lilly mélyet, reszketeget sóhajtott. Azután gondosan körülnézett az osztályban... mire mindenki azonnal úgy tett, mintha a dolgába mélyedne. Ami persze KIZÁRÓLAG Mrs. Hill jelenlétében fordul elő. Ő persze nem volt sehol... Lilly suttogóra fogta: - J.P. szakított velem. Teljes döbbenet vett erőt rajtam. - Micsoda? - Hallottad, nem? - Lilly a keze fejével megdörgölte a szemét, ettől arcának mindkét oldalán fekete festékcsík húzódott végig. - Kirúgott. Gyorsan magam alá húztam a Lilly melletti széket, és így nem a padlóra kellett lerogynom. - Viccelsz - mondtam. Ez volt az egyetlen, ami eszembe jutott. A szeméből patakzó könnyek azonban ráébresztettek, hogy Lilly egyáltalán nem viccel. - De miért? - kérdeztem. - Mikor? - Most, az előbb - felelte Lilly. - A kinti lépcsőn, Joe mellett. (Joe a kőoroszlán, aki az Albert Einstein Gimnázium lépcsője mellett őrzi a bejáratot.) - Azt mondta, nagyon kínos neki, de nem érez ugyanúgy irántam, mint ahogy én őiránta. És hogy nagyra becsül, mint barátot, de... szerelmes sosem volt belém! Csak bámultam rá megkövülten. Ez valahogy még sokkal szörnyűbb volt, mint amit Michael csinált velem. Mármint, hogy szexelt Judith Gershnerrel, aztán letagadta az egészet... De azt sosem mondta, hogy nem szerelmes belém. - Jaj, Lilly! - suttogtam. Már eszembe se jutott, hogy nihilista vagyok. Csak az járt a fejemben, mennyire szenved Lilly. - Jaj, Lilly, annyira sajnálom! - Hát még én! - hüppögte Lilly a szemét törölgetve. - Mennyire sajnálom, hogy ilyen kretén vagyok, és nem ismertem be magamnak sem, amit pedig TUDTAM! - Hogy érted ezt? - pislogtam. - Hát például, amikor először mondtam neki, hogy szeretem, akkor csak annyit mondott: köszönöm. Emlékszel?! Azért legalább erre oda kellett volna figyelnem! Ez volt a jel, hogy nem ugyanúgy érez irántam, mint én őiránta, nem? - De hát mindannyian azt hittük, csak azért van, mert nincs 142

hozzászokva egy lány érzelmeihez! - mondtam. - Emlékszel, Tina azt mondta... - Igen, igen, hogy J.P. olyan, mint a Szörnyeteg a Szépség és a Szörnyetegből, nincs szokva az emberi érzelmekhez, nem lehet tudni, mi mit vált ki belőle! Hát tudod, mi a véleményem? Az, hogy Tina tévedett. Nem arról volt szó, hogy nem tudta, hogy reagáljon. Egyszerűen csak nem szeretett viszont, de nem akart megbántani azzal, hogy ezt meg is mondja. Úgyhogy inkább kamuzott egész mostanáig. Elakadt a lélegzetem. - Ó, Lilly... nem... talán csak azt hitte... - Hogy majd menet közben belém szeret? - Lilly keserűen elmosolyodott. - Ja, persze, csak nem jött össze. - Lilly, én... - Meg tudtam volna ölni J.P-t ebben a pillanatban. Komolyan. Hogy teheti ezt Lillyvel? Ráadásul a suliban. Pont itt! Az ég szerelmére, hát miért nem tudott várni, amíg kettesben maradnak, mondjuk, a Ray pizzázóban? Akkor is ráért volna megmondani neki! Ott legalább nyugiban bőghetett volna szegény. Tényleg, mi a baj a pasikkal? Megölöm. Komolyan mondom, most mindjárt megölöm. Észre sem vettem, hogy kimondtam hangosan is, csak amikor Lilly megragadta és megrázta a karomat. - Mia, ne! Ne csináld! - Mit ne? - kérdeztem meglepetten. - Ne mondj neki semmit! Komolyan ne! Az egészről én tehetek. Én... én tulajdonképpen végig tudtam, hogy nem szerelmes belém. - Micsoda? - Hallottam már ilyesmiről. Hogy görény pasik áldozatai magukat hibáztatják mindazért, amit velük szemben elkövettek. De azt sose képzeltem, hogy pont LILLY mond ilyet. - Miket beszélsz? Mi az, hogy tudtad? Nyilván nem tudtad, Lilly, máskülönben nem... - De, igen, tudtam - vágott közbe Lilly a sírástól rekedten. - Sosem mondta, hogy ő is szeret engem, és én gyanítottam, hogy valami nem stimmel. De... ahogy mondtad... azt képzeltem, hogy majd menet közben belém szeret. Úgyhogy vele maradtam, ahelyett, hogy már 143

réges-régen szakítottam volna. Pedig szakítani kellett volna... Nem ő tehet róla. Ő megpróbálta, Mia, hidd el. Sőt, tulajdonképpen rendes volt tőle, hogy nem hagyta a dolgot tovább fajulni... Kihasználhatta volna a helyzetet... De nem tette. Nem bírtam visszafogni magam, és megkérdeztem: - Várjunk csak. Ez azt jelenti, hogy ti ketten nem is... Lilly szúrósan nézett rám. - Majdnem talált, kis hercegnő. De mégsem. Padlón vagyok, de még nem számoltak rám. Még hátra van a diákönkormányzati elnökválasztás. Letámasztottam a fejem a padra. - Lilly, nem megy. Nem megy. Nem látod, hogy teljesen kivagyok? - Én is kivagyok - védekezett Lilly. - De azért NEM ADOM FEL! Látod? A nőnek úgy kell a férfi, mint halnak a bicikli. Nagyon utálom ezt a mondást. Szerintem ha a halnak volna lába, nagyon díjazna egy biciklit. - Figyelj, Mia, sajnálom, hogy te meg Michael... - tette hozzá Lilly a szokottnál szelídebben. - Kösz - mondtam. És megint eleredt a könnyem, pedig már azt hittem, hogy az ebédlőben kisírtam magam. - De nem értem - mondta. - Persze hogy nem érted! - feleltem elkeseredve, a pad tetejét bámulva. - Hiszen a húga vagy. Az ő oldalán állsz. - Lehet, hogy az ő húga vagyok - mondta Lilly -, de a te legjobb barátnőd is. És az egész dolog annyira hülye és annyira fölösleges. Tudom, hogy nagyon ki vagy rá akadva, de… igazából milyen szörnyűséget követett el? Lefeküdt Judith Gershnerrel. Nagy dolog. De nem akkor csinálta, amikor már JÁRTATOK! - Tényleg nagy dolog - makacskodtam. - Én sose... sose gondoltam volna, hogy Michael, pont Michael csinál ilyet. Hogy lefekszik valakivel, akibe még csak nem is szerelmes. És aztán hazudik. Vagy letagadja. Igen, TUDOM, hogy azt gondolod, a saját elveimet kérem rajta számon. De én mindig úgy tudtam, hogy neki meg nekem közösek az elveink. Most meg... most meg hirtelen rájövök, hogy sokkal inkább Josh Richterre hasonlít, mint rám! - Josh Richrerre? - Lilly az ég felé emelte a tekintetét.. Na 144

könyörgöm... hogy hasonlítana a bátyám Josh Richterre? - Ha valaki olyan lánnyal fekszik le, akit nem is szeret… ilyesmit Josh Richter csinál. - De csak akkor, ha az a lány szerelmes belé, ő pedig kihasználja. Az megalázó. Rábámultam. -Úgy érted, mint te meg J.P.? - kérdeztem, és igyekeztem részvétteljes hangon beszélni. - Megint nem talált, kis hercegnő! - fintorgott Lilly. - Nem dőlök be, de azért nem volt rossz! Mellé. - Mia, nem dől össze a világ attól, mert Michael más lányokkal is volt előtted! - mondta Lilly. - Ez egyszerűen HÜLYESÉG! Most én néztem rá szúrósan. - LÁNYOK? Hogy érted azt, hogy LÁNYOK???!!! - Hát volt az a lány a zsidó ifjúsági táborban... - MIFÉLE LÁNY, HOL? - olyan hangosan visítottam, hogy Borisz kíváncsian kidugta a fejét a szertárból. - Nyugodj le - csitított Lilly undorral. - Csak smároltak. És az még talán nyolcadikban vagy kilencedikben volt, nem tudom. - És milyen volt? Csinos? - tudakoltam. - Ki volt az? És meddig jutottak? - Szerintem neked kezeltetned kéne magad - mondta Lilly. Beszélhetnénk végre másról is egy kicsit, mint a szerelmi bánatunkról? Meg kéne írnunk a beszédedet. - Milyen beszédemet? - néztem rá. -A beszédedet. Azt hiszed, mert szakítottunk a pasinkkal, már képtelenek vagyunk intellektuális feladatokra? A társainknak jobb iskolai feltételekre van szükségük, és mi képesek vagyunk ezt megteremteni! - Aha... de... - Helyes. Ugyanis az elnökválasztási induló beszédet ma meg kell tartanod a diákönkormányzat testülete előtt. Ugye tudod? Nyeltem egy nagyot. - Lilly… ez lehetetlen. - Nincs választásod, kis hercegnő - mondta Lilly. - Az elmúlt héten 145

lazára engedtelek a Michael-ügy miatt. De azt már nem tudom megcsinálni helyetted. Neked kell ott megjelenned személyesen, és megtartani a beszédet. Sejtettem, hogy nem fogsz készülni, ezért bátorkodtam kézbe venni a dolgot. - Egy papírfecnit csúsztatott elém, rajta sűrű sorok, bolha méretű kézírásával. - Kábé azok a kérdések és válaszok vannak rajra, amik már az ebédlőasztalokon elhelyezett táblákon is szerepeltek. Tudod, hogy mi a teendő 5-ös erősségű hurrikán, földrengés és piszkosbomba támadás esetén. Semmi új. Mármint neked. Csuklóból megoldod. - És ha megteszem - kérdeztem bambán, mintha valami köd ült volna az agyamon -, akkor megmondod? Hogy csináltátok-e AZT J.P-vel a nyáron? - Az a sült szalonna valószínűleg végzetesen az agyamra ment. - Ez az egyedüli motivációd? Csak ezért indulsz az elnökségért? hitetlenkedett Lilly. - Igen - feleltem. - De hát ez szánalmas! Igen, persze hogy megmondom. Micsoda lúzer vagy! Nem sértődtem meg, mert igaza van. Tényleg egy lúzer vagyok. Lilly nem is tudja, mekkora. Azt viszont tudom, hogy Lilly is szenved, hiába adja a flegmát. Hát hogyne szenvedne? Egyetlen más fiút sem szeretett annyira, mint J.P-t. Én legalábbis úgy láttam. Komolyan, hogy tehette ezt vele J.P.? Mindig azt hittem, hogy ő egy rendes pasi. Tényleg. Gőzöm sincs, hogyan tudok vele ezek után barátkozni. A laborról nem is beszélve.

146

Szeptember 10., péntek, kémia J.P. úgy csinál, mintha nem történt volna semmi! Mint aki azt hiszi, nem tudom, mi történt Lilly és őközötte! Még azt is megkérdezte: "Hogy vagy, Mia?", amikor leült mellém. És aggódó képet vágott! Miattam! Holott ő volt, aki egy órával ezelőtt összetiporta a legjobb barátnőm szívét! Annyira megdöbbentem, hogy válaszoltam neki: - Kösz, jól - és totál megfeledkeztem arról, hogy órára jövet a folyosón megfogadtam, soha az életben szóba nem állok többé vele. Jó, hát az tényleg nem az ő hibája, hogy nem szerelmes Lillybe... de azért megmondhatta volna neki hamarabb... mondjuk még májusban, amikor Lilly bevallotta neki, hogy szereti. Igazán nem kellett volna idáig áltatnia szegényt. Hopp... Kenny levelet írt nekem... Mia, nagyon sajnálom, hogy szakítottatok Michaellal! Ha tehetek bármit, hogy jobban érezd magad, csak szólj! Kenny Kenny annyira rendes! Nem is értem, miért nincs barátnője. Hű, talán Lillyvel… Na jó, hagyjuk... talán mégsem. Kenny nem igazán Lilly zsánere, különben is sokkal könnyebb nála. Kösz, Kenny! Most csak arra tudok gondolni, hogy segíts megértenem ezt az egész kémia-izét. Előre is nagyon kösz. Semmi gond, Mia! Szívesen állok rendelkezésedre. Különben, ha nem csinálsz ma este semmit, átjöhetnél, és akkor átvesszük az Avogadro-állandót. Úgy láttam, okoz némi nehézséget neked. Ja, és a mamám most szerzett be mindenféle húsokat, van szalonna is, ,így hallom, már nem vagy vega! Brrr... Na... ugye, milyen rendes? FELTÉTLEN KELL NEKI egy barátnő. Talán Perinnel egész jól kijönne... Jaj, köszi, Kenny, nagyon édes vagy, de ma este semmiképp. Úgy érzem, ma nem állok a helyzet magaslatán, semmiféle állandót nem bírnék megérteni. 147

A meghívást tekintsd állandónak! És a kémiától nem kell félni, igazán egyszerű! Csak oda kell rá figyelni. Jó tudni! Kösz. Nem semmi... Te jó isten, most meg J.P. kezdi a levelezést. De HOGY VAN KÉPE? Pedig biztos tudja, mennyire berágtam rá. Azt, is tudja, hogy Lillyvel közösen van t.g.-órám ebéd után. Akkor nyilván tudja, hogy Lillytől már mindent hallottam. Hogy mer leveleket küldözgetni? HOGY MERÉSZEL? Nem, nem válaszolok. Csak a táblára figyelek. A kémia nagyon fontos tantárgy. Még a hercegnőknek is érteniük kell hozzá. Valamiért. De vajon miről beszél? Mire mondja, hogy nem semmi? Micsoda? Ez képtelenség! Nem hiszem el, hogy válaszoltam neki! MI BAJOM VAN? Még nincs is egy egész napja, hogy szabad vagy, ugye? És a farkasok máris portyáznak... !!!!!MI VAN?????????!!!!!!!!! Miről beszél? Micsoda? Ja, Kenny? Meghülyült ez a J.P.? Kenny nem farkas! Csak rendes velem. Nyugodton beszéld be magadnak, ha ettől könnyebb a lelked És amúgy hogy vagy? Mármint IGAZÁBÓL???!!! Hogy vagyok? Megmondom neked, hogy vagyok: sokkal jobban voltam, amíg nem szakítottál a legjobb barátnőmmel!!!!!!! Na, erre vajon mit válaszol? Aha, szóval elmondta. 148

Naná, hogy elmondta!!!! Mit képzelsz???!!! Lilly meg én mindent elmondunk egymásnak! Na jó... majdnem mindent. J-P., hogy tehetted ezt vele?! Nagyon sajnálom. Tényleg nem akartam megbántani. Bírom Lillyt, igazán. De nem úgy, ahogy ő engem. De ő nem csak egyszerűen BÍRT téged, hanem SZERETETT! Már májusban mondta neked. Ha tudtad, hogy te nem vagy belé szerelmes, miért nem mondtad meg neki már akkor? Miért áltattad ilyen sokáig? Őszintén... nem tudom. Talón azt reméltem, hogy majd megváltoznak az érzelmeim. De nem. És ma, amikor Iáttam, hogy bánik veled... szóval akkor rájöttem, hogy nem is fognak. Miért, hogy bánt velem? MIRŐL beszélsz? Annyira szemét volt veled ebédnél! Amiatt, hogy szakítottál Michaellal. Micsoda???!!! Lilly nem volt szemét velem!!!! Mia, a házasságtörő asszonyokat halálra köveztető fundamentalista iráni bírákhoz hasonlított téged azért, mert szakítottál Michaellal, oki hazudott neked. Ja, hogy az! De hát az csak... Lilly szokásos formája! Mármint nála ez teljesen normális. Na, én meg nem akarok olyasvalakivel járni, akinél ez teljesen normális. Mert a viselkedése az együttérzés teljes hiányára vall, ami szerintem megbocsáthatatlan. Várj csak... akkor te tulajdonképpen MIATTAM szakítottál Lillyvel???!!! Hát... részben... igen. Ez remek. Egyszerűen REMEK. Nincs így is épp elég bajom? Most 149

már Lilly összetört szíve miatt is engem terhel a felelősség! De J.P., Lillynél ez normális! Én már megszoktam. És nem zavar! Pedig nagyon is kéne, hogy zavarjon. Nem ilyen bánásmódot érdemelsz. Különben is, mindig hagyod, hogy az emberek rosszul bánjanak veIed! És rájuk hagyod, hogy "á, ő ilyen, és kész". De attól még az ilyen viselkedés nem helyes, Mia! Az a véleményem, hogy amikor kirúgtad Michaelt, azzal kálltál saját magadért. MIRŐL beszél ez az ember? Nem hagyom, hogy rosszul bánjanak velem! Egyszer például összetörtem Lana mobiltelefonját is... igaz, akkor te nem voltál ott. De akkor is megtettem! Nem azt mondtam, hogy KÉPTELEN vagy kiállni magadért, csak azt, hogy elég sok mindent lenyelsz, mire eljutsz odáig, hogy asztalra csapj. Mindenkiről a legjobban gondolod – tessék itt például Kenny, aki teljesen nyilvánvaló módon akar behálózni, most, hogy összesen 24 órája vagy szabad!

!!! Már mondtam neked, hogy Kenny csak úgy gondol rám, mint barátjára! Jó. Hitesd csak el magaddal, ha akarod. Egyébként örülök, hogy végre kiálltál magadért Michaellal szemben. Én kedvelem Michaelt, de az nincs rendben, hogy hazudott neked az előéletéről. Szerintem egy kapcsolatban legfontosabb az őszinteség. És ha Michael nem volt hozzád őszinte egy olyan alapvető dologgal kapcsolatban, mint az, hogy kivel feküdt le előtted, akkor mi lesz kettőtökkel hosszú távon? Á, hát ez az! VÉGRE valaki felfogja, mi bajom! Lehet, hogy J.P. mégsem akkora görény... Az igaz, hogy kirúgta Lillyt... ráadásul pont a SULIBAN... 150

De úgy tűnik, azt tudja, mi az igazán fontos. Remélem, hogy azért te meg én még lehetünk barátok. Nem szeretném, ha neheztelnél rám azért, mert kirúgtam Lillyt. Rémes lenne, ha ez a MI barátságunkat tönkretenné. Mert én a barátomnak tartalak, Mia... az egyik legjobb barátomnak. Jaj, de aranyos! Hát nem? Köszönöm, J .P., én is annak tartalak téged. Nem tudom elmondani, milyen sokat jelent nekem, hogy ebben az egész ügyben az én oldalamra álltál, és nem Michaeléra. Azt hiszem, a LEGTÖBB fiú az ő pártját fogná. Szerintem meg sem értenék, hogy a szüzesség a Legbecsesebb Kincsünk, amit csakis igaz szerelmünknek ajándékozhatunk oda. Ha elhamarkodva odaadjuk valakinek, akihez alig van közünk, akkor mit adhatunk annak, akit igazán szeretünk, amikor eljön az ideje? Pontosan. Én is ezért őriztem meg a magamét. !!!!!! J.P. még szűz!!!!!!! Fúúú. Akkor TÉNYLEG elég sok közös vonásunk van. Akkor... ez azt is jelenti, hogy Tinának nem volt igaza: Lilly és J.P. nem csinálták AZT a nyáron!!!!!!!!! Nem mondom el Lillynek, hogy tudom, mi az igazság. Már úgyis annyi csalódás érte. Elég az egy napra. Hagyom, hadd csigázzon még egy kicsit. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érte... végül is ÉN tehetek róla, hogy J.P. szakított vele. Csak azt remélem, hogy erre sosem jön rá.

151

Szeptember 10., péntek, matek JAJNEKEMJAJNEKEMJAJNEKEMJAJNEKEMJAJNEKEM! Tényleg megtörtént, ami megtörtént, vagy csak képzelődtem? Nem történhetett meg. Túl rémes ahhoz, hogy igaz legyen. Csak éppen... csak éppen, azt hiszem, mégis megtörtént! Azt hiszem, hányni fogok. Tényleg. Miért kellett nekem szalonnás sajtburgert enni ebédre?! A kezem annyira remeg, hogy alig tudok írni... mégis muszáj leírnom... Tehát így történt: Most már tudom, mit értett Michael azon, hogy "engedd, hogy találkozzunk és megpróbáljam megmagyarázni”... Úgy értette, hogy bejön a suliba! És a hetedik óra végén a kémia terem mellett fog állni az ajtó mellett. Én meg éppen jöttem kifelé J.P.-vel, és nem is vettem észre. Mármint Michaelt. Még akkor sem, amikor J.P. - aki nyilván szintén nem vette észre Michaelt - megkérdezte tőlem: - Akkor barátok vagyunk? Mire én: - Persze! Erre ő: - Puszi? Mire én: - Miért ne? - és adtam neki egyet. Nagyon... hogy is mondjam... MEGHATOTT, mennyire szomorú volt J.P. Lillyvel való szakítása után, meg minden... és a következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy J.P.-vel CSÓKOLÓZOM! Persze csak az arcára akartam egy puszit nyomni. De elfordította a fejét, és így pont a szájára sikeredett. Semmi smárolás, vagy ilyesmi... és csak egy pillanat volt az egész. Mindegy. Akkor is megcsókoltam. A száján. Nem lett volna nagy szám... ebben biztos vagyok... de amikor a karomat leengedtem a nyakáról, kissé zavartan, mert hogy ugye NEM akartam szájon csókolni, akkor körülnéztem, és megláttam MICHAELT. Csak állt ott a zsúfolt folyosón, döbbenten. Rengeteg dolog villant át a fejemen, amikor körülnéztem, és 152

megpillantottam. Először az öröm, mert mindig örülök, ha meglátom. Aztán a fájdalom, mert eszembe jutott, mit tett velem, és hogy szakítottunk. Aztán a rémület, hogy mit keres itt a suliban, ahol már semmi dolga. Ekkor jöttem rá, most akar "találkozni, és mindent megmagyarázni", ahogy az sms-ben írta. És megláttam az arcát, a tekintete ide-oda cikázott rólam J.P-re és vissza - szegény J.P. csak állt, mint egy szobor, a karja, amivel átfogta a derekamat, amikor lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam, még mindig a levegőben volt, mintha mozdulatlanná dermedt volna. És én PONTOSAN tudtam, mit gondol Michael. De csak zavart éreztem. Michael biztosan azt gondolta... hogy nyilván van valami köztem és J.P. között. Ami természetesen nem igaz. - Michael- kezdtem. De már késő volt. Mert Michael sarkon fordult, és elindult kifelé. Elindult kifelé, mint aki hirtelen rájött, hogy óriási, hatalmas hibát vétett azzal, hogy idejött beszélni velem! Nem hittem a szememnek! Lehetséges, hogy annyit sem jelentek neki, hogy megpróbálja tisztázni velem, mi történt? Annyi ideig sem maradt, hogy bemosson egyet J.P.-nek, amiért az lenyúlta a barátnőjét. Illetve azt hiszem, már nem is vagyok a barátnője. És azt hiszem, nem is kéne ezen meglepődnöm. Végül is, amikor Michael tavaly látta, hogy szexis táncot lejtek J.P.-vel azon a bulin, akkor sem szólt egy szót sem. Igaz, azt sem csinálta, mint most: tudomást sem vett rólam… Istenem! Gondolni sem tudok rá! Azt hittem, ha írok róla, az segít, de nem. A kezem még mindig úgy remeg, hogy alig tudom tartani a tollat. Mi van velem? És a gyomrom is rémesen kavarog. Ez már nem lehet a sajtburger, azt órákkal ezelőtt ettem... és Lloyd nővér gyógyszert is adott... MIÉRT NEM SZÓLT HOZZÁM EGY SZÓT SEM? MEGCSÓKOLTAM EGY MÁSIK PASIT! Azt hittem volna, hogy legalább VALAMIT mond! Akár annyit, hogy ,,Örökre vége”. 153

Örökre vége, istenem! Ma este elutazik! Örökre. .És annyira HELYES volt, ahogy ott állt, olyan magas és erős, és frissen volt borotválva... (legalábbis azt hiszem... sajnos nem volt alkalmam odamenni és megnézni... és megszagolni... jaj, mennyire hiányzik a nyaka illata! Ha most megérezhetném azt az illatot, biztos elmúlna a remegésem és a gyomrom háborgása!) Olyan döbbentnek tűnt, olyan megbántottnak... Jaj, istenem. Azt hiszem, tényleg hányni fogok...

154

Szeptember 10., péntek, a Four Seasons Hotel felé a limuzinban Az orvosi szobában dobtam ki a taccsot. Lars cipelt be oda, még éppen időben. Nem tudom, mi jött rám. Csak ültem a matekon, írtam a naplómat, és hirtelen előttem Michael döbbent arca, amikor elengedtem J.P.-t a csók után… egyszerre egész testemben kivert a veríték, és Lars, aki mellettem ült, aggódva odafordult hozzám: - Hercegnő! Jól van? – mire én azt feleltem: - Nem! A következő pillanatban Lars megragadta a karomat, és szélsebesen kiterelt az osztályból, de az orvosiba, ahol a mosdóban kihánytam az ebédre benyomott sült szalonnás sajtburger nagyját. Lloyd nővér megmérte a lázamat, persze nem volt. Viszont megnyugtatott, hogy mostanában az iskolában körbejár egy vírusos gyomorhurut, biztosan én is azt kaptam el. Azt mondta, rögtön menjek haza az iskolából, mielőtt mindenkit megfertőzök. Telefonált a lakásunkra, ahol nem volt senki. Tudhattam volna. Ebben a félévben péntekenként Mr. Gianininak csak egy-két órája van, tehát hamar hazamegy. Ilyenkor elmennek a mamával New Jerseybe, akármit adnak az ötdolláros mozimatinén, azután pedig bevásárolnak néhány tonna pelenkát Rockynak. Így aztán Lars úgy határozott, Grandmére-hez visz, mert egyedül mégsem maradhatok otthon ilyen állapotban. Tényleg azt hiszi, hogy jobb betegnek lenni Grandmére társaságában, mint a saját, kényelmes kis ágyamban? Nem látok ebben semmiféle logikát, de olyan rosszul voltam, hogy nem tiltakoztam. Lloyd nővérnek sem volt szívem megmondani, hogy nem vírusos gyomorhurut a bajom. Hanem az a bajom, hogy vegetáriánus létemre hirtelen sok húst ettem, és ez, azzal együtt, hogy a barátom másnak ajándékozta Legbecsesebb Kincsét, és a tetejébe Japánba utazik, megfeküdte a gyomromat. De erre – csak úgy, mint a vírusos influenzára – sajnos nincsen orvosság. 155

Főleg, ha szövődményként még jelentkezik a megcsókoltam a legjobb barátnőm expasiját, és ezt meglátta az én expasim tünet együttes is… A legszomorúbb az egészben az, hogy legeslegelőször Michaelt akartam hívni, hogy hazazavartak a suliból, mert rosszul lettem… mert már attól is mindig jobban leszek, ha csak beszélhetek vele. De nem hívhatom föl. Soha többé nem hívhatom föl. Mert mit is mondhatnék neki az után, ami most történt? Még az a szerencse, hogy ebben a limuzinban van hányózacskó.

156

Szeptember 10., péntek délután , a Four Seasons Hotelban Grandmére a lehető legrosszabb társaság, ha az ember rosszul érzi magát. Mivel ő droid, ezért természetesen sosem beteg, vagy legalábbis nem emlékszik, milyen volt, amikor beteg volt. Következtetésképpen tökéletesen hiányzik belőle mindennemű együttérzés a gyengélkedők iránt. Még ennél is rosszabb, hogy ROPPANT izgatott, amiért Michael és én szakítottunk. - Mindig mondtam, hogy azzal a fiúval csak a baj van – mondta boldogan, amikor megmagyaráztam, mit keresek a lakosztályában a délután közepén egy valószínűleg súlyos fertőzéssel. - Nem vagyok beteg, Grandmére – mondtam -, csak szomorú. A baj az, hogy továbbra is szerelmes vagyok Michaelba. Így aztán ahelyett, hogy egyetértettem volna vele, hogy Michaellal csak a baj van, ellentmondtam neki: - Fogalmad sincs, miről beszélsz! – Azzal leültem a kanapéjára, és az ölembe húztam Rommelt vigasztalásul. Igen. Idáig jutottam. Már ROMMELNÉL, a kopasz törpeuszkárnál keresek vigaszt! - Amúgy nincs nagy baj Michaellal – folytatta Grandmére. – Csak éppen közrendű. Na, mesélj. Mit követett el? Nyilván valami szörnyűséget, ha még azt a NYAKLÁNCOT is levetted. A nyakamhoz kaptam. A láncom! Most jöttem csak rá, mennyire hiányzik… és mennyire furcsa, hogy nincs rajtam… csak most! A Michaeltól kapott nyakláncom örökös viszály forrása volt Grandmére és énközöttem. Grandmére mindig azt akarta, hogy bálokra, fogadásokra a genoviai családi ékszereket vegyem föl, én viszont sosem voltam hajlandó levenni a hópihés láncot. Grandmére pedig hogy úgy mondjam, nem nagy híve a több rétegű láncok divatjának… Igen, egy egyszerű ezüstláncon lógó hópihe nem kifejezetten passzol egy zafír-gyémánt nyakékhez… Úgy véltem, fölösleges rejtegetnem az igazságot előle, úgyis 157

kiszagolja valahogy. Tehát kiböktem: - Lefeküdt Judith Gershnerrel. Grandmére ragyogott. Naná! - Szóval megcsalt! Hát sose bánd! Jön majd helyette más… Mi van azzal a helyes fiatalemberrel, aki szerepelt a darabomban is, a Reynold-Abernathy fiúval? Ő remekül illene hozzád! Kiváló hercegi hitves lenne… Olyan magas, szőke és jóképű! Ezt válaszra sem méltattam. Mit is válaszolhattam volna rá? Néha az az érzésem, hogy az őrültség öröklődik a családunkban. Illetve pontosan TUDOM: Mert mi volt a következő mondatom? - Igazából Michael nem is csalt meg. Akkor feküdt le Judith Gershnerrel, mielőtt elkezdtünk együtt járni. - Az az a legyes lány? – érdeklődött Grandmére. – Már értem, hogy miért vagy ennyire feldúlva! Az a rettenetes fekete teniszcipő…! - Grandmére! – Ez nem lehet igaz… MI BAJA???!!! – Nem az az érdekes, hogy néz ki! Hanem az, hogy Michael hazudott róla! Megkérdeztem, hogy együtt járnak-e, és ő azt mondta: nem. Ráadásul még csak nem is szerette. Miféle ember az, aki olyasvalakinek adja a Legbecsesebb Kincsét, akit még csak nem is SZERET! Grandmére rám nézett. Kicsit zavartnak tűnt. - A legbecsesebb… mijét? - Kincsét! – Hogy lehet ennyire nehéz a felfogása? – A LEGBECSESEBB KINCSÉT! Amiből csak egyetlenegy van az embernek! És azt ő JUDITH GERSHNERNEK adta, akit még csak nem is szeretett. Várnia kellett volna. És NEKEM kellett volna adnia. Azt a részt elhallgattam, hogy Michael meg rajtakapott, amint épp egy másik fiúval csókolózom. Szerintem ez nem is tartozik szorosan a tárgyhoz. Grandmére egyre jobban összezavarodott. - Ez a kincs valami családi örökség? Ugyanis az etikett szabályai azt írják elő, hogy ha egy fiatalember a családi örökség egy darabját ajándékozza el, az csak a kapcsolat idejéig lehet a meg-ajándékozott birtokában. Az eljegyzés felbontásakor pedig vissza kell adni. - A Legbecsesebb Kincs nem egy GYŰRŰ, Grandmére! – Kezdtem 158

kijönni a sodromból. – A Legbecsesebb Kincs a SZÜZESSÉGE! Grandmére szeme elkerekedett. - A szüzessége? A szüzessége nem KINCS. Hiszen azt föl sem lehet venni! - Grandmére! – Hogy lehet valaki ennyire maradi? Persze nem is tudom, miért csodálkozom… Egyik nap a Dance, dance-ot hallgattam az iPodomon, kihallatszott a zene, Grandmére azt mondta rá, milyen fülbemászó… aztán megkérdezte, ki énekli, és amikor elárultam neki, hogy a Fall Out Boys, azt mondta: ilyen név pedig nincsen! Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy a Simpson családból Bart Simpson miatt nevezik őket így, erre meg valami ilyesmit felelt: - BART KICSODA? Úgy érted, WALLIS SIMPSON! Neki nem volt semmiféle Bart nevű rokona. Vagy legalábbis én nem ismerem… Ugye? Mondom, reménytelen. - A szüzesség a Legbecsesebb Kincs, amit csak annak szabad odaadnod, akit igazán szeretsz! – magyaráztam lassan, tagoltan, hogy megértse. – De Michael az övét Judith Gershnernek adta, akit egyáltalán nem is szeretettt, akivel csak, ahogy ő mondja „szórakozott”. Így aztán nincs többé kincse, amit nekem adjon, nekem, akit állítólag szeret, nem ELTÉKOZOLTA a kincsét, olyasvalakire pazarolta, aki nem jelentett neki semmit! Grandmére megcsóválta a fejét. - Az a Miss Gershner nagy szívességet tett neked, kedvesem! Örökre hálás lehetsz neki! Egy nőnek sincs szüksége gyakorlatlan szeretőre. Na persze, kivéve ezeket az ifjú, szőke tanárnőket, akiket újabban a híradóban mutogatnak, mert a tizennégy éves tanítványaikkal henteregnek. De meg kell mondanom, szerintem meg vannak zavarodva. Mi az ördögről beszélgetnek ők ezekkel a fiúcskákkal? Abban biztos vagyok, hogy nem a szellemességük bűvöli le róluk a nadrágot… Különben, mondd csak, Amelia, mitől ilyen divatosak ezek a nadrágok? Mi olyan vonzó egy fiatalemberben, ha a nadrágja a térdéig lecsúszik, és mindene kilátszik? Erre képtelen voltam válaszolni. MIT lehet erre mondani? - No de mindegy is – folytatta Grandmére a monológot, észre sem 159

véve, hogy nem válaszoltam. – Az a fiú úgyis elutazik Japánba, igaz? - Igen – feleltem, és szokás szerint kalimpálni kezdett a szívem a „Japán” szó hallatán. Amit azt bizonyítja, hogy: a) még mindig van szívem b) hiába minden erőlködés, még mindig szeretem Michaelt (persze hogy szeretem, van más választásom?). - Hát akkor mi a baj? – kérdezte Grandmére derűsen. – Valószínűleg sose látod többé. Ebben a pillanatban zokogásban törtem ki. Ettől a fordulattól Grandmére igencsak megriadt. Csak ültem ott, és zokogtam. Még Rommel is hátracsapta a fülét, és vonyítani kezdett. Nem is tudom, mi történt volna, ha be nem lép a papa. - Mia! – kiáltott fel, amikor meglátott. – Mit csinálsz te itt ilyen korán? És mi bajod van? Miért sírsz? Én meg csak a fejemet ráztam. Mert nem bírtam abbahagyni a sírást. - Szakított azzal a fiúval – magyarázta Grandmére fennhangon, másként nem hallatszott a hangja a sírásomtól. – Nem értem, miért viselkedik így. Mondtam neki, hogy így lesz a legjobb. Különben is, mennyivel jobban járna az Abernathy-Reynolds fiúval. Annyira jóképű, magas fiatalember! És az apja milyen gazdag! Ettől csak még jobban rákezdtem. Eszembe jutott az a csók a folyosón J.P.-vel, Michael orra előtt. Már nagyon megbántam… de hát mit számít az? A baj megtörtént. Michael soha többé nem fog szóba állni velem. Ez biztos. Pedig annyira, de annyira szerettem volna vele beszélni mindennek ellenére! Egyre hevesebben és hevesebben zokogtam. - Azt hiszem, tudom, mire van szüksége – mondta Grandmére, míg én egyre csak bőgtem. - Az anyjára? – próbálkozott a papa. Grandmére a fejét rázta. - Egy korty whiskyre. Az mindig csodát művel. - Nem hinném – tiltakozott a papa. – De azért szólhatnál a szobalánynak egy kis meleg teáért. Talán az segít. Grandmére kételkedett, de azért előkerítette Jeanne-t, és utasította, hogy csengessen teáért. A papa közben ott állt fölöttem, és 160

gondterhelten nézett rám. Nem nagyon szokott hozzá, hogy sírjak előtte. Na jó azért előfordult párszor… legutóbb a nyáron, amikor egy állami fogadáson vettünk részt a palotában, és én tiarában és teljes harci díszben nekimentem egy alacsony tetőgerendának, és a tiara karmai úgy vájtak a fejbőrőmbe, mint a kés. De azért nagy érzelmi kitörésekhez nincsen szokva részemről, főleg azért, mert az utóbbi években viszonylag jól mentek a dolgok, és nem voltam szétesve. Egészen mostanáig. Csak ültem és bömböltem, és egyik zsebkendőt húztam ki az asztalon levő dobozból a másik után. Aztán hullámokban dőlni kezdett belőlem, mi történt, a Legbecsesebb Kincstől Judith Gershneren át a hópihés nyakláncig, Michael megjelenésétől a suliban egészen addig, hogy meglátott J.P.-vel csókolózni. Meg kell mondanom, hogy a papának eléggé leesett az álla. Nem mindennap beszélgetek vele… öö… szexről, mert hát, izé. Az viszont tény, hogy a Legbecsesebb Kincs hihetetlenül feldúlta, mert magába roskadt a kanapé végén, mint aki képtelen megmoccanni. Aztán csak ült ott, és hallgatta, amit mondok, amíg ki nem fogytam a szóból, és már nem bírtam megszólalni, csak ültem, fújtam az orrom, és a könnyeim árja végre elapadt. Te jó ég, tényleg fogalmam sem volt, hogy egy ember képes ennyi könnyet termelni! Csak akkor szólalt meg, amikor már letörölgettem az arcomról a maszatot. És akkor is olyasmit mondott, amire CSEPPET SEM számítottam. - Mia, azt hiszem, súlyos hibát követsz el – mondta komoran. Nem hittem a fülemnek. Pedig lényegében azt próbáltam bemagyarázni neki, hogy Michael egy strici. Hogy érti hogy HIBÁT követek el? - Az igaz szerelem, a romantikus nagy szerelem nem gyakran fordul elő az ember életében – folytatta. – De amikor mégis, akkor ostobaság eldobni azért, mert a szerelmed valami szamárságot művelt akkor, amikor még nem jártatok együtt. Csak néztem rá. Szerintem nem csak a fantáziám okozta, hogy teljesen olyan volt, mint a tündék királya A Gyűrűk Urában. 161

Mármint ha a tündék királya tök kopasz volna persze. - És még nagyobb ostobaság elhagyni valakit, aki iránt ilyen erős érzelmeid vannak. Elhagyni, ráadásul anélkül, hogy harcolnál érte. Ezt én is elkövettem egyszer – mondta a papa, a torkát köszörülve. – És nagyon megbántam, mert soha többé nem találkoztam senkivel, akihez olyan erős érzelmek kötöttek volna. Nem szeretném, ha te is elkövetnéd ugyanezt a hibát, Mia. Úgyhogy gondolkozz… gondold meg jól, mit csinálsz. Bár én is azt tettem volna… Aztán fölállt, és elment az ENSZ-közgyűlésre. Én meg ültem ott bódultan. Vajon ezt a szónoklatot SEGÍTSÉGNEK SZÁNTA? Hát… nem sokra mentem vele. Inkább meg kellett volna parancsolnia Larsnak, hogy lőjön le. Az az egyetlen módja, hogy véget érjen ez a szenvedés.

162

Szeptember 10., péntek, a Four Seasons Hotelban Megérkezett a tea. Grandmére velem tölteti ki. Arról dumál valamit, hogyan vitatkozott egyszer Elizabeth Taylorral arról, vajon megfelelő öltözék-e a nadrágkosztüm hölgyeknek a délutáni teára. Elizabeth Taylor szerint igen. Grandmére szerint nem (milyen meglepő). Valami nem hagy nyugodni. Úgy értem, nem csak az, hogy szakítottam a pasimmal, mert lefeküdt Judith Gershnerrel, és nem is az, hogy kábé egy órája rajtakapott, hogy a legjobb barátnőm expasijával smárolok (jó, nem egészen). Nem megy ki a fejemből a papa szónoklata arról, hogy ő is elhagyott valakit, aki fontos volt neki, anélkül, hogy harcolt volna… És olyan… szomorúnak látszott. Pedig a papám nem az a szomorkodós típus. Miért is kellene szomorkodnia, ha egyszer herceg, és megvan neki Gisele Bündchen mobilszáma? Megszakítottam Grandmére tirádáját a nadrágkosztümökről, hogy megkérdezzem, tudja-e, kire célzott a papa. - Valaki, aki fontos volt neki, mégis elhagyta, és nem harcolt érte…? – morfondírozott Grandmére. – Hmmm. Talán az a Született feleség…? - Grandmére! Az csak pletyka volt a US Weeklyben, hogy a papa Eva Longoriával jár! - Ja? Hát… akkor fogalmam sincs. Az egyetlen nő, akit egynél többször emlegetett, az anyád volt. De persze csak azért, mert ő az anyád. Ha te volnál, természetesen soha többé nem találkozott volna vele az után, hogy anyád kikosarazta. Ami, mondanom sem kell, a legnagyobb ostobaság volt, amit anyád valaha elkövetett. Nemet mondani egy hercegnek?! Pfujj! Persze talán jobb is így… az anyád sosem illett volna a palotába! Add ide, kérlek, az édesítőt, Amelia! Hű… ez furcsa. Akkor ki lehetett? Ki lehetett az, akit szeretett, és mégis elhagyott? Ki?

163

Szeptember 10., péntek, a Four Seasons Hotel lépcsőjén Ezt nem hiszem el. Hogy én mekkora hülye vagyok! Próbálta velem megértetni a papa is. MINDENKI. Mindenki próbálta velem megértetni. De én annyira, de ANNYIRA hülye vagyok… De jóváteszem. Bizony isten, jóváteszem. Csak éppen oda kell érnem, mielőtt felszáll a gépe, és megmondani hogy… Hát, nem is tudom, mit akarok megmondani neki… Majd kitalálom, ha találkozunk. Ha még egyszer érezhetném a nyaka illatát, tudom… TUDOM, hogy minden rendbe jönne. És azt is tudnám, mit kéne mondanom neki. HA egyáltalán el tudom érni, mielőtt felszáll a repülőre. Hiszen már késő délután van, a limuzin a papánál van, aki az ENSZ-be ment, ez azt jelenti, hogy Larssal taxit kell fognunk. Taxit fogni viszont lehetetlen, mind felszívódott. Naná. MINDIG ez történik, amikor nagyon szükség van rá, pontosan azért egy nagy szélhámosság az egész Szex és New York, mert a csajok MINDIG kapnak taxit, holott az a helyzet, hogy sokkal több taxira váró ember van, mint taxi, és… MIT FOGOK NEKI MONDANI???????????????!!!!!!!!!!!!!!! Istenem, elképesztő, hogy én milyen hülye voltam. Hülye és vak és korlátolt és sötét és előítéletes és… NEM MINDEGY???!!! Tényleg, nem mindegy, mi történt, amikor szeretem Michaelt, és soha nem is fogok mást szeretni, és nem is csalt meg, és … MIÉRT NEM JÖN MÁR EGY TAXI???!!! Szó nélkül kirontottam Grandmére lakosztályából, és „Indulunk!”, süvítetetm Larsnak, és elrohantam. Döbbenten loholt utánam. A hotel halljában jártam, amikor sikerült Lillyt elérnek a mobilján: - MELYIK LÉGITÁRSASÁG?! - Micsoda? - MELYIK LÉGITÁRSASÁGGAL REPÜL MICHAEL? – kiáltottam rá. - A Continentallal – felelte értetlenül. – Várj csak, Mia…most van a testületi ülés, meg kell tartanod a beszédedet… az elnökjelölti beszédet! 164

- Nem érek rá! Lilly, ez most sokkal fontosabb! Muszáj beszélnem vele… Újra sírva fakadtam. De már nem is érdekelt. Már annyit sírtam, hogy lassan ez lesz a természetes állapotom. Lehet, hogy mégsem vagyok nihilista? A nihilisták szerintem nem sírnak. - Lilly, csak azt akarom neki mondani… csak azt… Csak éppen még mindig fogalmam sincs, mit akarok neki mondani. - Mond meg mikor indul Michael gépe, légy szíves! Lehetett valami a hangomban, ami meggyőzte, hogy komolyan beszélek. - Ötkor – mondta Lilly kicsit megenyhülve. – De már valószínűleg elindult a reptérre. A nemzetközi járatokhoz legalább három órával korábban kint kell lenni. Persze aki a genoviai uralkodói magángépen közlekedik, annak erről fogalma sincs. Tehát már a reptéren van. Ez sem gátolhatott meg. Lecsaptam a telefont, kirohantam a szálloda elé, és mondtam Larsnak, fogjunk egy taxit. Aztán fölhívtam a papát a sürgősségi vonalán. - Te vagy, Mia? – suttogott bele. – Mi van? Valami baj van? - Semmi baj – mondtam. –A mama volt az? - Nincs semmi baj? Mia, ez a sürgősségi vonalam… az ENSZ közgyűlésén ülök, épp a fegyverzetcsökkentési és nemzetközi biztonsági bizottság elnöke beszél! Tudom, hogy most válságban vagy, mert szakítottál a barátoddal, de ha nem vagy közvetlen életveszélyben, akkor én most leteszem! - Papa, ne! Muszáj megtudnom! – sürgettem. – Az, akiről azt mondtad, hogy szereted, és hogy sajnálod, hogy elhagytad, és nem harcoltál érte… ugye ő volt? Mert ő azt mondta, hogy esze ágába sincs férjhez mennie, neked pedig meg KELLETT házasodnod, hogy legyen egy trónörökösöd. Nem tudhattad, hogy rákos leszel, és én leszek az egyedüli gyereked, igaz? Azt sem tudhattad, hogy sosem lesz senki, akit annyira szeretsz majd, mint őt! Úgyhogy elengedted anélkül, hogy harcoltál volna érte, igaz? Ő volt, ugye? Biztos, hogy Ő volt! A másik oldalon egy rövid ideig csend volt. Azután a apa megszólalt: 165

- Ne mondd meg neki – mondta nagyon csendesen. - Nem mondom meg, papa – feleltem. A könnyeimen át alig láttam, hogy Lars és a Four Seasons londinere mindketten vadul integetnek a taxiknak, amelyek mind utassal tele húztak el mellettük. – Megígérem. Csak egyet mondj még meg. - Mia! Le kell tennem… - Milyen illata volt a nyakának? - Micsoda? - A mama nyakának? Papa, muszáj tudnom… Megszagoltad néha? Ugye nagyon finom illata volt? - Mint a frézia – mondta halkan a papa. – Honnan tudtad? Erről sosem beszéltem senkinek. A mama nyakának csöppet sincs frézia illata. Inkább Dove szappan és terpentint meg a kávét rajta. Mert neki… a mama volt az Igazi. Nekem meg Michael. - Papa, mennem kell – mondtam. – Szia! Zsebre vágtam a telefont, és ekkor Lars odakiáltott: - Hercegnő! Itt a taxi! Taxi! Végre! Meg vagyok mentve!

166

Szeptember 10., péntek, a John F. Kennedy reptérre vezető úton a taxiban Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs. Vagy mégis? Ephrain Kleinschmidt taxijában ülünk. Igen, ugyanannak az Ephrain Kleinschmidtneka taxijában, ahol tegnap este annyi keserű könnyet sírtam. Epraih csak egyetlen pillantást vetett rám a visszapillantó tükörben, és ennyit mondott: - MAGA?! És nyomban odakínált egy doboz papírzsebkendőt. - Nem kell zsebkendő! – kiáltottam. – A reptérre! A Kennedy reptérre menjen, amilyen gyorsan csak tud! - A Kennedyre? – visszhangozta Ephrain. – De nekem mindjárt lejár a műszakom! Lars ekkor villantotta ki a pisztolyát. Pontosabban csak a pénztárcájáért nyúlt, hogy megnézze, van-e nála még egy húszdolláros, amennyiért Ephrain elvinne minket húsz percen belül a repülőtérre. De én biztos vagyok benne, hogy a Glock beszédesebben hatott, mint a húszas. Ephrain nem húzta tovább az időt. A padlóig nyomta a gázt. Legalábbis addig, amíg el nem értünk a legközelebbi közlekedési lámpáig. Őrjítő! Soha nem érünk oda. De MUSZÁJ! Nem engedhetem el Michaelt… küzdenem kell érte. Nem csinálhatom azt, mint a papa, akinek egyetlen fontos kapcsolata sincs, egymás után tarolja le a szupermodelleket, mert hagyta, hogy akit igazán szeretett, kicsússzon a keze közül! Persze lehet… sőt biztos, hogy amikor odaérek a repülőtérre, Michael egyszerűen csak annyit mond majd: „Tűnj el!” Mert igaz, ami igaz, nagyon elszúrtam. Nem mintha nem lett volna jogos, hogy megsértődtem attól, amit Michael csinált. De talán egy kicsivel megértőbb és egy kicsivel kevésbé előítéletes lehettem volna. 167

Pedig MINDENKI ezt magyarázta. A mama. Tina. Lilly. A papa. De én nem hallgattam rájuk. Jaj, miért nem??!! ÉS MIÉRT KELLETT MEGCSÓKOLNOM J.P.-T???!!! MIÉRT?! MIÉRT?! MIÉRT?! Most aztán majd magyarázkodhatok. Hogy az nem jelentett semmit, sőt nem is úgy volt… és J.P. csak a barátom. Én meg egy rettenetes, szörnyűséges alak vagyok, aki megérdemli a büntetését. Csak ne azt, hogy Michael szóba sem áll velem többé… MINDENT, CSAK AZT NE!!!! De ha azt is mondja nekem, hogy”Tűnj el!”, talán akkor is tudok legalább éjjel aludni. Meg legalább megpróbáltam. Legalább megpróbáltam rendbe hozni a dolgot… És talán már ez a tudat is elég… - Hercegnő – szólalt meg Lars. – Szerintem nem érünk oda. Ugyanis beragadtunk egy lerobbant kamion mögött a felüljárón. - Ne mondjon ilyet. Lars! Muszáj odaérnünk! MUSZÁJ! - Talán hívja föl, és mondja meg neki, hogy úton vagyunk. Hogy még ne kezeltesse a jegyét. - NEM hívhatom föl! - Miért nem? - Mert ha meglátja a kijelzőn a nevemet, nem veszi föl. Azok után, amit látott a kémiaterem előtt… Lars fölhúzta a szemöldökét. - Aha, igaz – mondta. – Azt elfelejtettem. És ha már kezeltette a jegyét. – kérdezte. – A tranzitba nem engedik be jegy nélkül. - Akkor veszek egy jegyet. - JAPÁNBA? Hercegnő, nem tudom… - Nem megyek Japánba, nyugi – vágtam közbe. – Csak utánamegyek a tranzitba, hogy beszélhessek vele! - Tudja, hogy nem hagyhatom magára! - Akkor magának is veszek egy jegyet! – Szerencsére nálam van a genoviai uralkodóház számára kibocsátott fekete American Express kártyám, amit csak végszükség esetén lehet használni, és még sosem használtam. De ezt most az: végszükség, és a papa erre a célra adta nekem a hitelkártyát. 168

- Szerintem azért csak hívja föl – javasolta Lars. – Hátha fölveszi. Sose lehet tudni. Mélyen a szemébe néztem. - Maga fölvenné? – kérdeztem. – Az ő helyében? - Ööö… hát… nem. Azt hiszem, nem – mondta. - Na ne! – Ephrain Kleinschmidt dühödten nézett ránk a visszapillantó tükörből. Nagy nehezen kikecmergett a kamion mögül, és a sebességkorlátot súlyosan túllépve dörgetett az autópályán. – Nem fordulok vissza! Már majdnem ott vagyunk! - Nem hívom fel, Lars – mondtam. – Nem hívom, hacsak nem kényszerítenek rá. Végül is Arwen sem hívná föl Aragornt. - Kicsoda? - Arwen hercegnő. Ő sem hívná föl Aragornt. Az ilyesmi túlságosan NAGY GESZTUS… Lars, és nem vagyok Arwen. Nem mentettem meg egyetlen hobbitot sem a veszélytől, és nem győztem le egy fia gyűrűlidércet sem. Viszont elég sok van a rovásomon… úgy viselkedtem, mint egy korlátolt hülye, megcsókoltam egy másik pasit, és a TETEJÉBE még a társadalomnak sem hajtottam semmi hasznot… mint Michael, aki feltalálta a sebészeti robotkart, és a találmánya forradalmasítani fogja a szívsebészetet. Én meg csak egy hercegnő vagyok. - Miért, ez az Arwen, ez nem csak hercegnő? – érdeklődött Lars. - De. De az ő haja nem állt olyan hülyén, mint az enyém. Lars megszemlélte a fejemet. - Hát ez igaz. Még csak meg sem sértődhettem. Amikor az ember a padlón van, akkor már mindegy. - Ráadásul – tettem hozzá – Arwen sosem próbálta lebeszélni Aragornt a próbatételről úgy, ahogy én. És az Egy Gyűrű megsemmisítésében is fontos szerepet játszott. Hát én? Én mit csináltam? - Maga házat épített hajléktalanoknak – mondta Lars. - Na és, Michael is! - Bevezette a parkolóóra használatát Genoviában. - Hurrá. - Megtisztította a genovia öblöt a gyilkos algáktól. 169

- Az meg a halászokon kívül senkit nem érdekel. - Szelektív szemétgyűjtőket helyezett el az egész iskolában. - És csődbe juttattam vele a diákönkormányzatot. Lássuk be, Lars: nem vagyok egy Melinda Gates, aki dollármilliókat adományoz a malária megfékezésére, ami az egész föld legsúlyosabb betegsége, amibe évente több mint egymillió gyerek hal bele, csak azért, mert nincs a háza ablakán egy háromdolláros szúnyogháló. Valamit tényleg ki kellene találnom, ha méltó akarok lenni Michaelhoz. Mármint ha hajlandó ezek után megbocsátani nekem. - Szerintem Michael úgy szereti magát, ahogy van – mondta Lars, és belekapaszkodott az ajtókilincsbe, nehogy rám dőljön és agyonnyomjon, miközben Ephrain Kleinschmidt autója csirogva kivágódott a lehajtó sávba. - Úgy érti, SZERETETT – mondtam. – Mielőtt az egészet elszúrtam azzal, hogy szakítottam vele. És leálltam csókolózni a húga expasijával az orra előtt. - Hát ez igaz – mondta Lars. Ami tulajdonképpen részben megmagyarázza, miért bírom olyan nagyon Larsot. Sosem kell amiatt aggódnom, hogy nem az igazat mondja, csak hogy meg ne bántson. Mindig az igazat mondja, már ahogyan ő látja. - Melyik légitársaság? – érdeklődött Ephrain Kleinschmidt. - Continental – feleltem, és belekapaszkodtam a biztonsági övbe, mert különben az egyik oldalról a másikba zuhantan volna. – Indulási oldal! Ephrain újból rátaposott a gázra. Abba kell hagynom az írást. Halálfélelmem van.

170

Szeptember 10., péntek, a JFK Nemzetközi Repülőtér limuzinparkolójában Vége. Nem úgy sikerült, ahogy reméltem. Én abban reménykedtem, hogy úgy lesz, hogy megérkezem a repülőtérre, és megpillantom Michaelt, aki a jegykezelésre várakozik. Nevén szólítom, ő megfordul, odajön hozzám, én pedig elmondom neki, mennyire sajnálom, hogy ilyen kretén voltam, mire ő azon nyomban megbocsát, átölel, én érzem a nyaka illatát, és ő annyira meghatódik, hogy azonnal kijelenti: itthon marad. Na jó, a legutolsóban nem reménykedtem komolyan. Illetve persze IGEN. De mégsem gondoltam, hogy TÉNYLEG megtörténik. Megelégedtem volna azzal is, ha egyszerűen megbocsát nekem. De végül egyik változat sem jött be. Michael járata már indult, amikor a jegykezelő pulthoz értünk. Túl késő volt. Elkéstem. Michael elment. Útban van egy másik ország… egy másik földrész… egy másik félteke felé. Valószínűleg nem látom többé. Természetesen az egyetlen ésszerű dolgot cselekedtem: leültem a földre, és sírva fakadtam. Lars félig vonszolt, félig cipelt a limuzinparkolóhoz, ahol most Hansra és a papára várunk, hátha egyszer ideérnek és fölvesznek minket. Lars ugyanis közölte, hogy csak a testén keresztül szállhatok be egy újabb taxiba. Itt legalább van egy pad, ahol nyugiban ülhetek és bőghetek. Nem kell a földön ülnöm. Nem értem, hogy történhetett ez az egész. Egy héttel – nem, öt nappal – ezelőtt eltöltött a remény és az izgalom. Azt sem tudtam, mi a fájdalom. Az igazi fájdalom. Most pedig mintha az egész világ a fejemre omlott volna. És a dolog egy részéhez még közöm sincs igazán. Például ahhoz, hogy Michael eldöntötte: elutazik Japánba. A többi viszont már az én saram. DE MIÉRT? Hogyan fogok élni nélküle? Hogyan? Ó, megjött a limuzin. Megkérem a papát, nem ugorhatnánk-e be a McDonaldsba hazafelé. Mert úgy érzem, az egyetlen dolog, ami akár egy hajszállal is segíthet rajtam, egy dupla hamburger. Sajttal. 171

Szeptember 10., péntek, este 7, itthon Amikor hazaértem, a mama és Mr. Gianini éppen vacsorát akartak rendelni. A mama csak egyetlen pillantást vetett rám, és ennyit mondott: - Gyerünk a szobádba. Most azonnal. – Ugyanis Rocky kiráncigálta az összes fazekat és lábost a konyhaszekrényből, és kolompolt az aljukon (érdeklődését nyilván az apjától örökölte, akinek a dobkészlete még mindig a nappali közepén áll.) Bevonszoltam hát magam a hálószobámba, és lerogytam az ágyra. Kövér Lulu annyira meglepődött és meg is ijedt attól, hogy a tetejébe zuhantam, hogy fújni kezdett rám. De most ez sem érdekelt. Azt hiszem, disztímiában, azaz krónikus depresszióban szenvedek. A betegség összes tünetét felmutatom: Érzelmi sivárság, érzéketlenség Állandó nagyfokú melankólia Érdektelenség és reményvesztettség a mindennapi teendőket illetően Negatív gondolkodás Anhedónia (érzelemmentesség és az ízérzékelés hiánya, kivétel: sajtburger) - Apád mondta, hogy kora délután hazaküldtek az iskolából – mondta a mama, miután becsukta az ajtót, hogy a kolompolásnak legalább egy része kívül rekedjen. – Larstól meg azt hallom, hogy kimentetek a reptérre, hogy megpróbálj elbúcsúzni Michaeltól. - Ja – mondtam. Komolyan mondom, a magánéletem a nullával egyenlő. Egyetlen lépést sem tehetek anélkül, hogy az egész világ tudomást ne szerezne róla. Nem is tudom, minek erőlködöm, hogy bármit titokban tartsak. – Igen. - Szerintem nagyon jól tetted – mondta a mama. – Büszke vagyok rád! Csak néztem rá értetlenül. - De nem értem el. Már felszállt a gépe. A mama elhúzta a száját. 172

- Ajjaj… na mindegy, azért fölhívhatod. - Mama! Nem hívhatom föl! - Ne hülyéskedj! Miért ne hívhatnád? - mama, nem hívhatom föl! Csókolóztam J.P.-vel, és Michael meglátta. Most ő nézett értetlenül. - Csókolóztál a legjobb barátnőd pasijával? - Hát igazság szerint Lilly és J.P. ma szakítottak. Tehát J.P. Lilly expasija. De amúgy igen. - És te ezt Michael előtt csináltad… - Igen. – Azt hiszem, a dupla sajtos hamburger nem volt a legjobb ötlet… - De nem akartam. Csak úgy… megtörtént. - Jaj, Mia! – sóhajtott a mama. – Mit csináljak veled? - Nem tudom – mondtam, és sírás megint facsarni kezdte az orromat. – Tönkretettem az egész kapcsolatunkat. Soha nem fog nekem megbocsátani. Sőt, talán még örül is, hogy megszabadult tőlem! Ki a fenének kell egy ilyen dilis csaj? - Már azóta dilis vagy, hogy Michaellal jársz – mondta a mama. – Nem lettél semmivel sem dilisebb. Az a baj, hogy ezzel vigasztalni próbált. - Kösz – mondtam a könnyeimet nyeldesve. - Figyelj csak! Frankkel éppen a Mennyei Tésztabirodalomból akarunk vacsorát rendelni. Kérsz valamit? Gondolkoztam. A dupla hamburger elég bizonytalanul ült a helyén. Talán egy kis fehérje jót tenne, és lent marasztalná. - Talán egy kis Nagy Fal csirkét – mondtam – meg szecsuáni marhát… vagy egy pás húsgombócot… Mit szólnál egy kis pácolt oldalashoz? Mindig azt hallom tőletek, hogy milyen finom! A mama csöppet sem örült, hogy nem kell vega előételt rendelnie, amit úgyis csak én eszem meg. Inkább aggodalmasnak látszott. - Mia! Biztos vagy benne, hogy… Láthatott valamit az arcomon, mert meggondolta magát. Nem fejezte be a mondatot, hanem vállat vont, és így szólt: - Rendben. Ahogy akarod. Ja, Lilly telefonált! Kéri, hogy hívd vissza, azt mondta, fontos. - Jó, köszi – mondtam. 173

A mama kinyitotta a szobám ajtaját – BUMM!, kacagás, BUMM! BUMM! -, aztán kiment. Kis ideig bámultam a plafont. Moscovitzéknál, Michael szobájában a mennyezeten sötétben foszforeszkáló csillagképek vannak. Vajon az új hálószobájának a mennyezetére is tesz majd foszforeszkálós csillagképeket? Japánban? Lehajoltam a telefonért, és fölhívtam Lillyék számát. Moscovitzt doktornő vette fel. - Á, szervusz Mia! – mondta nem túl barátságosan. Világos. Most már a pasim anyja is utál. Végül is, joga van hozzá. - Moscovitz doktornő… én nagyon sajnálom… szóval mindent sajnálok… Rémes egy idióta vagyok. Megértem, ha utál. Moscovitz doktornő hangja kicsit megenyhült. - Ugyan, Mia, dehogy utállak! Nézd előfordul az ilyesmi… Én… na, majd Lillyvel megbeszélitek. - Persze! – vágtam rá, és egy hangyányit jobban éreztem magam. Talán még sincs disztímiám… Hiszen érzek valamit. Mármint nem csak rosszat. – Köszönöm. De… mit is mondott? „Majd Lillyvel megbeszélitek”? Nyilván úgy értette, hogy Michaellal beszéljük meg… - Ja… és beszélhetnék Lillyvel? Keresett az előbb. - Hát persze, Mia – mondta Moscovitz doktornő. Szólt Lillynek, aki fölvette a telefont, és minden átmenet nélkül rákezdte: - SZÓVAL CSÓKOLÓZTÁL A PASIMMAL???!!! Döbbenten, teljes zavarban meredtem a telefonra. - Micsoda? - Kenny Showalter mondta, hogy látott téged meg J.P.-t csókolózni a kémiaterem előtt! – acsargott Lilly. Te jó isten… te jó isten. A dupla sajtos hamburger úgy kúszott centinként följebb a torkomban, ahogy erőt vett rajtam a teljes pánik. - Lilly… az nem úgy volt… figyelj… nem úgy volt, ahogy Kenny látta… - Szóval akkor azt ÁLLÍTOD, hogy NEM csókoltad meg a pasimat a kémiaterem előtt? – csapott le Lilly. - N-n-nem – dadogtam. – Azt nem állítom. De, de megcsókoltam. 174

De csak mint barátomat. Különben meg, ha úgy vesszük J.P. már csak az expasid. - Ja, és ha úgy vesszük, te már csak az ex-legjobb barátnőm vagy!!! - Lilly! – hördültem föl. – Ne csináld! Már mondtam! J.P. meg én csak barátok vagyunk! - És miféle barátok azok, akik csókolóznak? Akik egymást SZÁJON csókolják??!! Te jó isten… - Lilly… figyelj ide – kezdtem. – Neked is, nekem is rossz napunk volt. Ne egymáson töltsük ki a… - Nekem annyira nem volt rossz napom! – vágott közbe Lilly. – Persze, a pasim kirúgott, az igaz. De amúgy pedig megválasztottak az Albert Einstein Gimnázium diákönkormányzatának új elnökévé. Felültem a hír hallatán. - Tényleg? - Bizony ám! – mondta Lilly teljes önelégültséggel. – Amikor hazahúztál a suliból, mert fájt a kis hasikád, Gupta igazgatónő azt mondta, hogy ezzel kizártad magad a versenyből. - Jaj, Lilly, sajnálom! - Csak ne sajnáld! – felelte Lilly. – Megkérdeztem Guptát, mi van akkor, ha senki nem indul… mármint az elnökségért. Erre azt mondta, hogy akkor Mrs. Hillnek kellene ideiglenesen átvenni az elnökséget. Hát az, tudod mivel járna: tanévkezdettől a tavaszi szünetig illatgyertyákat árusítanánk. Ezért aztán megkérdeztem Guptát, indulhatnék-e helyetted. Azt felelte, minthogy más jelölt nincs, ő nem látja akadályát. Így elmondtam a neked írott beszédet. Tudod, amit különféle katasztrófák esetén tenni kell az embereknek. Hát, azt hiszem, még egy kicsit cifráztam… na nem nagyon. Csak pár részletet tettem hozzá, szupervulkánokról és meteorokról, semmi különöset. Az emberek nem mertek NEM rám szavazni. A szavazás az utolsó óra alatt volt. És megnyertem. Szóval, több mint ötven százalékot kaptam. TUDTAM, hogy az elsősökre a félelemmel, csakis a félelemmel lehet hatni! Kizárólag erre reagálnak. - Hű! Fantasztikus vagy, Lilly! - Kösz – mondta kurtán. – Bár nem tudom, mit köszöngetek neked, hiszen nem is segítettél! Ja, és nem vagy az elnökhelyettesem. Perin 175

lett az. Nincs szükségem álnok csábítókra elnökhelyettesnek. Meg barátnak sem! - Lilly! Én NEM csábítottam el a pasidat. Mondtam már, csak azért csókoltam meg… mert… nem tudom, miért csókoltam meg. Csak úgy… de… - Tudod mit? – vágott a szavamba. – Nem vagyok rá kiváncsi. Tartsd meg annak, akit érdekel. Mondjuk J.P.-nek, jó? - J.P. nem úgy szeret engem, Lilly! – vágtam vissza most már én is dühösen. – És ezt te is tudod! - Tényleg? – kacagott gonoszul Lilly. – Hát lehet, hogy én tudok valamit, amit te nem! - Mégis, miről beszélsz?! – kérdeztem. – Jaj, Lilly, ez hülyeség! Elég régóta vagyunk barátok, csak nem hagyjuk, hogy egy PASI közénk álljon!!! - Igazán? Hát az is lehet, hogy túlságosan régóta vagyunk barátok! Na szia, kis hercegnő. Kattanást hallottam. Lilly letette. Nem hittem a fülemnek. Egyszerűen belém fojtotta a szót, és a beszélgetés kellős közepén letette! Ültem, ültem, fogalmam sem volt mihez kezdjek. Komolyan, egyszerűen nem tudtam felfogni a történteket. Elvesztettem a pasimat, aztán a legjobb barátnőmet egyazon héten. Lehetséges ez? Ültem az ágyon, kezemben a telefonnal, amikor újból megszólalt. Biztos voltam benne, hogy Lilly az, azért hív vissza, hogy bocsánatot kérjen, amiért lecsapta az előbb. Az első csöngésre fölkaptam, és beleszóltam: - Figyelj, Lilly, ne haragudj. Hogyan tehetném jóvá? BÁRMIT megteszek! De nem Lilly volt. Egy mély férfihang szólt bele a telefonba: - Mia? Majd elrepültem. Michael! MICHAEL HÍV ENGEM! Nem tudtam, hogy lehetséges ez, hiszen még biztos a repülőn ül. De mit érdekel? MICHAEL AZ! - Igen – szóltam bele. A csontjaim elolvadtak a megkönnyebbüléstől. MICHAEL! Majdnem elsírtam magam, ezúttal nem a szomorúságtól, hanem a boldogságtól. 176

- Én vagyok az – mondta a mély férfihang – J.P. Olvadozó tagjaim ismét jéggé fagytak. Szárnyaló lelkem zuhanórepülésben tért vissza a földre. - Ó! – nyögtem ki, és nagyon igyekeztem, hogy mélységes csalódásom ne hallatsszon a hangomon. Mivel egy hercegnőnek éreztetnie kell, hogy szívesen fogadja a hívót, még ha az nem is az, akire a hercegnő számított. – Szia! - Az az érzésem, hogy már beszéltél Lillyvel – mondta J.P. - Aha – mondtam. Hogy hihettem, hogy Michael az? Michael éppen repülőn ül, egy fél földrész és egy egész világ választja el tőlem. És különben is, hogy jutna eszébe engem fölhívni azok után, amiket műveltem? – Igen, igen, beszéltem. - Kábé olyan jól sikerülhetett, mint amikor én próbáltam vele beszélni – mondta J.P. - Aha – mondtam zsibbadtan. A zsibbadás is a disztímia tünete? Nemcsak az érzelmi, de a valóságos FIZIKAI zsibbadtság? – Úgy utál, hogy látni sem bír. És az az érzésem, hogy igaza van. Nem tudom, mi ütött belém ott a kémiaterem előtt. J.P. nagyon sajnálom, ne haragudj. - Nekem nem kell mentegetőznöd – nevetett J.P. – Nekem nagyon jólesett! Milyen rendes és milyen lovagias! De ettől valahogy csak még rosszabb lett az egész. - Mekkora hülye vagyok! – siránkoztam. - Szerintem nem vagy hülye – mondta. – Szerintem csak nagyon rémes heted volt! Ezért is telefonálok. Gondoltam szükséged van egy kis vigasztalásra, és nekem megvannak a megfelelő eszközeim… szóval, a jegyek. - Nem tudom, J.P. – mondtam fásultan. – Azt hiszem disztímiában szenvedek. - Gőzöm sincs, mi az – mondta. – Csak azt tudom, hogy két jegyet tartok a kezemben. Mindkettő A Szépség és a Szörnyeteg című Broadway musical ma esti előadására szól, a páholyba. Volna kedved esetleg velem eljönni? Kapkodtam a levegőt. Páholyjegyek a legeslegkedvencebb musicalemhez? 177

- H-ho-hogyhogy? – dadogtam. – Hogy sikerült…? - Könnyen – mondta J.P. – A papám producer, emlékszel? Hát így. Van kedved? Nagyjából egy óra múlva kezdődik. Viccel? Honnan tudta? Honnan tudta, hogy PONTOSAN erre van szükségem, hogy elvonja a figyelmemet arról, mekkora hülye vagyok, és micsoda disznóságokat követtem el az ellen a két ember ellen, akit a világon a legjobban szeretek (na persze Kövér Lulut és Rockyt nem számítva)? - Persze, hogy van! – lelkesedtem. – Abszolút van! - Akkor a színház előtt találkozunk háromnegyed óra múlva – mondta J.P. – És még valamit, Mia. - Igen? - Csak ma estére, kérlek szépen, ne emlegessük a Moscovitz család egyik tagját sem! Rendben? - Rendben – mondta, és először mosolyodtam el a nap folyamán. – Akkor a színház előtt. És letettem. Mielőtt levettem volna az iskola egyenruhát és valami tisztességes színházi ruhát kerestem volna elő, még odaléptem a kompjúterhez. Megnéztem az e-mailjeimet. Nem jött újabb üzenet. De azt nem is baj. Nem is vártam semmit. Nem is érdemeltem. Rákattintottam Michael legutóbbi levelére – arra, amit megválaszolatlanul hagytam. Aztán megnyomtam a Válasz gombot. Azután gondolkodtam egy kicsit. Végül az üres helyre beírta: Michael, ne haragudj. És megnyomtam a Küldés gombot.

178

Kiadta a Ciceró Könyvstúdió Kft. az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1133 Budapest, Pozsonyi út 61. Telefon és fax: 239-0180, 329-0879 e-mail: [email protected] www.cicerokonyvstudio.hu Felelős kiadó: Szamosi Ivánné ügyvezető igazgató Felelős szerkesztő: Till Katalin Művészeti vezető: Vaisz György A Ciceró Könyvstúdió könyveinek terjesztője a Talentum Kft. 1133 Budapest, Gogol u. 17. Tel.: 239-9141 Tördelés: (VaGy) Nyomdai előállítás: Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen, 2007 Felelős vezető: Bördős János igazgató

179