MÉLYHARAPÁS
MEG CABOT 1
MÉLYHARAPÁS
A mű eredeti címe Overbite Fordította Szőke Szandra
ISBN 978 963 539 785 3 Copyright © 2011 by Meg Cabot, LLC. Published by arrangement with ”HarperCollins Publishers” © Szőke Szamdra, Hungárián translation, 2012 © Ciceró Könyvstúdió, magyar kiadás, 2012
MEG CABOT 2
MÉLYHARAPÁS
MEG CABOT 3
MÉLYHARAPÁS
Első rész Szeptember 17; péntek
MEG CABOT 4
MÉLYHARAPÁS
Első fejezet Meena Harper tudott dolgokat, amiket más nem... amiket más nem tudhatott. Például azt, hogy a férfi, aki mellette ült a kocsiban, meg fo g halni. Akadt azonban sok minden, amiről Meena Harpernek fogalma sem volt. Például arról, miként mondja meg ennek a férfinak, hogy közeleg a halála órája. - Meena, el sem hiszed, mennyire örülök, hogy látlak! - fordult hozzá a férfi. - Vicces, hogy hívtál , pont rád gon doltam! - Én is örülök - hazudta Meena. Egy cseppet sem örült a találkozásnak. David rémesen festett és rettenetesen büdös volt, ráadásul még meg is fog halni! - Én is gondol tam rád - folytatta, pedig eszébe se jutott David. - Rendes tőled, hogy eljöttél. Körülnézett a sötét, keskeny utcán. Lelkiismeret furdalás gyötörte, hiszen nem az igazi címét adta meg a telefonban, amikor pedig David fel akart menni hozzá, azt hazudta, a lakótársa szülei épp
MEG CABOT 5
MÉLYHARAPÁS látogatóba érkeztek, és nem illene zavarni ők et. - Ne üljünk be inkább egy kávézóba? - kérdezte. - Ismerek egy helyet a közelben. Kellemesebb lenne, mint itt, a kocsidban. A szagról nem is beszélve. És a rossz hírről, amit előbb utóbb tálalnia kell. - Nekem tökéletes itt - vigyorgott a férfi. - El sem hiszed, mennyire hiányoztál... Meena szeme kikerekedett. Legalább egy éve nem is hallott David felől. Amikor szakítottak, azt hitte, megsza kad a szíve, de ettől eltekintve nem volt zűr. Meena pár beszédíróként kereste a kenyerét, egy mára már megszűnt szappanopera forgatókönyvét fércelgette. A férfi fogorvos volt, aki rajongott az esztétikai fogászatért, ezt választotta szakterületének. E gy külvárosi ház, feleség és gyerek volt minden álma, így nem csoda, hogy Meenával fuccsba ment a kapcsolata. - Azt hittem, boldogok vagytok Briannával. Ott az új rendelőd, é s megszületett a kisbabátok... Ez csak megnehezítette Meena dolgát. Davidnek annyi mindenért érdemes még élnie... A férfi keserűen felnevetett. - Brianna? Brianna már semmit sem jelent nekem! - Hogyne jelentene! - tiltakozott döbbenten Meena. - Miről hablatyolsz itt összevissza? Ekkor kezdett el igazán aggódni. David Briannáért hagyta el őt! Brianna volt a mindene! Biztosan megint agydaganata van! Korábban is majd nem abba halt bele, de Meena előre lá tta a bajt, és figyel meztette. Az orvosok az utolsó pillanatban mentették meg a férfi életét. Csakhogy David frászt kapott Meena jóslataitól és hanyatthomlok menekült, egyenesen Brianna karjaiba, aki a radiológián dolgozott nővérként. Meena a történtek ut án soha nem gondolt Davidre. Majdnem soha. De az utóbbi időben rémálmok gyötörték. David jövője helyén csak sötétséget látott. Amikor a harmadik reggelen is ugyanazt álmodta, levegőért kapkodva riadt fel. Úgy érezte, a sötétség őt is körbezárja. Rájött, ho gy nincs más választása, el kell mon dania Davidnek, hogy meg fog halni. De ez nem telefontéma. Találkozniuk kell. Meglepő módon David lelkesedett az ötletért. Azt mondta, munkaebédre megy néhány kollégájával, de mi után végez, hazafelé New Jersey -be beugrik Meenához. Csakhogy a lány nem adta meg a címét akárkinek - még a volt élettársának sem. Hamis címet hadart el a telefon ba, majd amikor David megérkezett, már az utcán várta. De azonnal megbánta, hogy így rendezte el a találkozót. A férfi furcsán viselk edett. Es az a szag!
MEG CABOT 6
MÉLYHARAPÁS - Te voltál az igazi - mondta David. - Csakis te! - David - hebegte Meena. - Elhagytál Briannáért! Azt mondtad, olyan lánnyal akarsz lenni, aki visszaadja az emberek életét, nem olyannal, aki „vészmadárkodik”. Rémlik? - Nem kellett volna szakítanom veled! Olyan jó párost alkottunk! Miért nem maradtam veled, Meena, miért? Olyan varázslatos vagy, csak úgy árad belőled a... varázs. Meenának leesett a tantusz. Rájött, mi az a fura szag. Körbenézett a kocsi padlóján, martinisüveg után kutat va. Bár David talán még az ebédnél részegedett le. Hány pohár italt gurítanak le ebéd közben a fogorvosok, miköz ben megvitatnak valamit? - Egy szent vagy! - áradozott a férfi. - Meggyógyítottál! Könyörgök, tégy velem ismét csodát! - Ez nem így működik - vetette oda Meena, és tovább kutatott az üveg után. - Bár talán segíthetek... De ne számíts csodára. Ki vele, hol a pia? A nadrágzsebében. Meena erre akkor jött rá, amikor David átvetődött az ülésen, hogy megcsókolja, a nadrág ján át pedig egy flaska feszült durván a lány combjának. „Miért is játszom állandóan a megmentőt? - korholta magát Meena. - Ja, igen. Mert ez a munkám.” Miután se szó, se beszéd kirúgták a szappanoperától, a Palatínus Gárda alkalmazta. Meena szeretett ott dolgoz ni, mert a lelkiismere te nem tudta volna elviselni, ha még egy lelek meghal az ő vigyázó szeme alatt. Nemegyszer történt már ilyen, különösen, amióta belépett az életébe Lucien Antoneseu, a Palatínus első számú ellensége, min den gonoszok ura, a Sötétség Hercege. Meenának sosem volt szerencséje a pasikkal. Azzal sem, hogy az emberek többsége nem hitt neki, amikor a közelgő haláluk hírét közölte velük.Kétségei támadtak, megmentse -e egyáltalán David Delmonico életét. A világ nem lenne rosszabb hely, ha a férfi eltűnne a föld színéről. De annak a kisbabának apa kell . - Meena - lihegte David, és a lány nyakát kezdte csó kolgatni. A lehelete még az autóban terjengő szagnál is rémesebb volt. Most épp azon ügyködött, hogy becsúsztassa a kezét Meena ruhájának dekoltázsába. A ruhát a lán y saját maga varrta, ez lett az új hobbija. Akkor vett először tűt -cérnát a kezébe, miután Lucien Antonescu rokonai, vagyis a Dra cula tönkretette a ruhatárát, valamit pedig viselnie kellett.- Nem ezért hívtalak! - tiltakozott, és belebokszolt David vállába, pedig nem akarta bántani. Inkább sajnálta, hiszen a férfi haldoklott. - Ó, dehogynem, dehogynem ezért! - nyögte a férfi. Olyan gyönyörű vagy... Milyen bolond voltam, hogy... - David! - Meena a hajánál fogva felemelte a férfi fejét. David vizenyős tekint ettel nézett vissza rá. - Mi az? – kérdezte . - Sajnálom, hogy gondjaid vannak a magánéleteddel, de Briannát
MEG CABOT 7
MÉLYHARAPÁS választottad, én pedig továbbléptem. - De hát... - David nehezen tudott koncentrálni -, de hát a telefonban azt mondtad, hogy nem jársz senkivel! Igazán kedves Davidtól, hogy emlékezteti a szinglisé gére. Mintha Meena hibája lenne, hogy a volt pasija, Lucien, a fél Upper East Side -ot felégette. - Ez így van. De miért gondolod, hogy bármit is akarok tőled? David rábökött Meenára. - Mert nincs senkid! Látszik, hogy még nem tetted túl magad rajtam! - Miután szakítottunk, volt valakim! Az meg se fordult a fejedben, hogy talán rajta nem tettem túl magam? - Elengedte David haját, majd kivette a kocsikulcsot a zse béből. - Menj haza és józanodj ki! David részeg és ostobán viselkedik - ha elmondja neki, hogy meg fog halni, másnap talán nem is emlékezne rá. Ráadásul ki tudja, hogyan fogadná a hírt? Még a vé gén leveti magát a George Washington hídról! A sorsunk nem megmásíthatatlan, a legrosszabb dolgok is jóra fordulhatnak. David a legjobb példa erre: Meena egyszer már figyelmeztette, hogy meg fog halni, ő tett elle ne, most pedig... Na jó, talán mégsem David a legjobb példa. De sok más esetet is fel tudott sorolni. Alaric Wulfot például, akivel a Palatínus Gárdánál dolgozott együtt. Bevetés előtt Mee na mindig figyelmeztette a közelgő veszélyre, és mivel Alaric hallgatott rá, életben maradt. Kár, hogy másban nem fogadta meg a tanácsát. - Becsüld meg, amid van, David. Olyan csodás az éle ted... és ki tudja, mennyi van még hátra! A férfi zavartan nézett rá. - De én téged akarlak! - Fejezd már be! - szólt rá Meena. - Jól tetted, hogy Briannát választottad! Mi nem vagyunk egymáshoz valók. Most pedig fogsz egy taxit, felszállsz egy New Jersey -be tartó vonatra, és hazamész a kényelmes, szép házatokba! Ezt pedig feladom neked postán - csörgette meg a ko csikulcsot David orra előtt. - Egy nap még hálás leszel érte. Azért viszont nem, hogy amikor kijózanodik, Meena telefonon közli vele a rossz hírt. A lány már nyitotta a kocsiajtót, hogy kiszálljon. Alig várta, hogy visszatérjen az új lakásába, az új életébe, ami ről, ha David bármit is tudott volna, fejvesztve menekül. Meena Harper előre látta mások halálát. Tudta, hogy a gonosz lények meg a démonvadászok nem a képzelet szüleményei, és a Föld minden teremtményében ott lapul a jóra és a rosszra való hajlam egyaránt. Pedig, hogy melyik oldalt választják, gyakran csak egy apró lökésen múlik. Sajnos Meena látomásai nem árulták el, mikor van szükség erre a
MEG CABOT 8
MÉLYHARAPÁS bizonyos apró lökésre, sőt azt sem, hogy az emberek halála pontosan mikor következik be. Pedig ez az információ most hasznár a vált volna. Mi közben ki akart kászálódni David kocsijából, a férfi hirte len megragadta a csuklóját, és vasmarokkal szorította. A legborzasztóbb az egészben az volt, hogy egy szót sem szólt, csak üres tekintettel meredt rá. Majd kitátotta a száját, amel yből két, tűhegyes szemfog villant elő.
MEG CABOT 9
MÉLYHARAPÁS
Második fejezet Meena gondolkodás nélkül megragadta a kulcscsomót, és a hegyes végével David arcába csapott. Ahhoz képest, hogy milyen részeg volt, a férfi megle pően gyorsan kapta el a lány kezét, így egy karc olás sem esett rajta. Felemelte a lány karját, amíg a csuklója a fejtámasznak nem feszült. Meghúzott egy kart, az ülés hátracsuklott, Meena pedig seperc alatt hanyatt fekve találta magát a ko csiban. David rávetette magát. Meenát félelem, düh és megaláztat ás töltötte el. Fel háborodva meredt a férf ira. Hogy történt ez? Hogy lehetett ennyire ostoba? Miért nem jött rá, hogy a visszatérő rémálom figyelmeztetés volt, nem pedig jóslat? Szó sincs itt agydaganatról! Davidból vámpír lett! De hogyan? Ki tette? A Palatínus, ahol most dolgozott, az utóbbi fél évet a démoni létformák felkut atásának és megsemmisítésének szentelte. Mindezt olyan módszeres brutalitással, hogy Meena néha már sajnálta szegény párá kat, hiszen nem tehettek róla, hogy vámpírok. Ilyen nincs! - Pont őt leteperik le, amikor önvédelmi leckéket vett a Palatínusnál? - David! Kétségbeesetten próbálta kiszabadítani a kezét a férfi szorításából. A táskájában lapult az a hegyes karó, amit mindig magával hordott... ha meg tudná kaparintani, a vámpír szívébe döfhetné! Ekkor döbbent rá, hogy nincs nála a táskája. Csak a mo biltelefonját meg a kulcsait vágta zsebre, mielőtt egy vé kony kötött pulóvert magára kapott és elrohant otthonról. Nem gondolta, hogy a találka hosszúra nyúlhat, elvégre csak annyit akart közölni Daviddel, hogy meg fog halni. Ezzel elkésett. A férfi már halot t volt. És emberfeletti erővel rendelkezett, mint minden vám pír, így Meena nem tudta kiszabadítani a kezét. - Ki tette ezt veled? Hogy történt? Mit akarsz tőlem? - Szerinted mit akarok? - David csak úgy fröcskölte a szavakat. Élettelen szemét félig lehuny ta. Nagydarab férfi volt, erősebb M e e n á n á l , felsőteste halott súlyként nehe zeden a lányra, a lehelete pedig továbbra is bűzlött. - Tudod, kinek dolgozom? - sziszegte a lány. - Csak bajt hozol a fejedre! Azonnal engedj el! Nem zárta rövidre a beszélgetést David, és ismét Meena nyakába temette a fejét. A lány rövid, pörgős szoknyát viselt. Elég lett volna felemelnie a térdét és eltalálnia a támadóját a megfelelő helyen, de a férfi ránehezedett, és a műszerfal is útban volt. Meena alig kapott levegőt,
MEG CABOT 10
MÉLYHARAPÁS és nem érezte a kezét, mert a csuklójából kiszorították a vért. Elöntötte a pánik. Nem a szemfogaktól félt, hiszen azok még nem súrolták a bőrét... hanem rádöbbent, hogy a ke mény dolog, ami David nadrágján át hozzápréselődött, nem a flaska... A férfi szabad kezével a cipzárjával bíbelődött. Meena tudta, hogy sürgősen ki kell szabadulnia. Tüdejét teleszívta a rossz szagú, alkoholos levegővel, és olyan dobhártyaszaggató sikolyt hallatott, hogy David felkapta a fejét és elkáromkodta magát. Ekkor a Volvo ajtaja telj es egészében kiszakadt. Egy pillanattal később David eltűnt szem elől. Mintha a föld nyelte volna el. Az egyik pillanatban még Meena fölött tornyosult, a másikban már csak a hűlt helye maradt. A lány lihegve hevert az ülésben, a kezét masszírozta és levegő ért kapkodott. Nem tudta, mi történhetett. Álmod ta volna, hogy jószándéktól vezérelve meg akarta menteni David Delmonicót - egy vámpírt? Nem. Mert amikor elfordította a fejét, látta, hogy a ve zető oldalán hiányzik a kocsiajtó. Az elhagyatott utcán senki se járt. Hallani lehetett a szokásos utcai zajokat, a távolban egy sziréna jajveszékelt, a sugárúton kocsik jártak. Zene szűrődött ki egy nyitott ablakon át. Hirtelen a semmiből egy test zuhant a kocsi tetejére. Az autó rugózni kezdett. A szélvédő szilánko kra törött. Meena sikított. Az utca még másodpercekig visszhang zott utána. David tökéletesen mozdulatlanul hevert, akár egy hulla. Meena sejtette, hogy a férfi nem magától repült a leve gőbe, majd zuhant vissza a kocsi tetejére, ahol azóta is élettelenül, kiterítve hevert. Csak akkor jött rá, mi történt, amikor a tettes udvari asan megkocogtatta a kocsi ablakát. A lány megint felsikoltott, de ekkor felismerte az ablak üvegen át a férfit. - Meena? Minden rendben? - kérdezte aggódva Lucien Antonescu.
MEG CABOT 11
MÉLYHARAPÁS
Harmadik fejezet
- Minden rendben - felelte automatikusan Meena. Lucien kitárta a lány előtt a kocsiajtót, mert régimódi úriember lévén tudta, hogy így illik. Másrészt az a fajta férfi is volt, aki lerombolt egy temp lomot és majdnem megölte Meenát, jó pár barátjával együtt. Talán mégsem igazi úriember? - Biztosan jól vagy? - kérdezte ismét. Meena biccentett, bár az ájulás kerülgette. Kissé re megve, de maradék méltóságát megőrizve kiszállt. Fel üdítette az éjszakai levegő, már nem is zavarta a kocsi ból áradó bűz után az utcá n felhalmozott szemeteszsákok szaga. - David... - nézett rá a kocsi tetején heverő férfira, akinek a nyaka ijesztően kicsavarodott, aztán sietve elkap ta a tekintetét. - Meghalt...? Lucien elgondolkodott. - Gyakorlatilag már halott volt, mielőtt ideértem v olna. De nem, nem halt meg. Épp regenerálja a törött nyakát. Tessék - nyújtott át Meenának egy zsebkendőt. - Vérzel. A lány zavartan nézet t végig magán. Ruháján vércsep pek vöröslöttek. - Uramisten! Hol...? Lucien a nyaka felé mutatott. - David megharapott? - Meena visszaemlékezett arra, hogyan tapasztotta a száját a nyakára David, és a gondo latra, hogy nem kell többé a férfi bűzös leheletét szagol nia, végtelenül megkönnyebbült. Hiszen nem is éreztem semmit... A torkán akadt a szó. Akkor sem érzett semm it, amikor Lucien harapta meg. - Nem. Nem is érezhettél semmit - mondta a herceg, aki láthatólag szintén emlékezett a történtekre. Diszkré ten félrenézett, míg Meena letörölte a vért a nyakáról. - Ki ez? Egy barátod? Bár igyekezett leplezni, mégis undorral ejtette ki a szót. - Valaha jártam vele - felelte Meena, és Lucienre né zett. Ugyanezt róla is elmondhatta volna. Bár ő lényegesen jobban festett, mint David. Zavarba ejtően magas volt, a válla széles, dús, barna haja fénylett. Éjfekete Brioni öltönye alatt makulátlan fehér inget viselt. Semmit sem változott, amióta Meena utoljára látta. Pedig tényleg eltelt az a hat hónap. Ez idő alatt Meena munkatársai - Alaric Wulffal az élen - egész New Yorkot átfésülték a Sötétség Hercege után kutatva, de
MEG CABOT 12
MÉLYHARAPÁS sikertelenül.Lucien pedig egyszer csak itt állt előtte, mint aki soha nem tűnt el. - Álmodtam Davidról - folytatta nehézkesen a lány. Még mindig szédült. - El akartam mondani neki, hogy ve szély fenyegeti... - Értem - mondta Lucien. Gúnyosan elmosolyodott, ahogy körbenézett. - Gondolom, ő választotta ezt a talál kahelyet. - Nem. Én. Meena csak állt, és a csuklója még mindig lükt etett David brutális szorításától. - Ki tehette ezt vele? - kérdezte. - Úgy tűnik, rossz társaságba keveredett, amióta utol jára láttad felelte a férfi. Már nem mosolygott. - Vámpírnak lenni rendkívül vonzó és izgalmas „életstílus”. Kevesen mondanak nem et, ha felajánlják nekik a halha tatlanságot. Meena lesütötte a szemét. O ezen kevesek közé tarto zott: visszautasította a halhatatlanságot. Ezért nem voltak már együtt Luciennel... Pontosabban ezért sem. - Hogy tehette ezt David magával? Házasember, nem rég született gyereke! - Nos, most már csak a vérszomj maradt neki. Csak erre vágyik... és alkoholra. Bűzlik, akár egy szeszfőzde. - Elvettem tőle a kocsikulcsot - mutatta Meena -, hogy ne vezessen részegen haza. - Tényleg nem vezethet, de nem azért, mert ivott. Meenán úrrá lett a mélabú. Nemcsak David okozta, hanem Lucien is. Nem így képzelte a vele való találkozást. Pedig olyan sokszor álmodott erről a pillanatról, hogy magának sem merte beismerni. Tudta, nem helyes, ho gy ennyit gondol rá. A démon vadászvilágban Lucien az első s zámú gonosztevő; mindenki az ő fejére pályázik. A Palatínus főhadiszállásának falain az ő fekete -fehér fotója díszelgett, Meenának pedig nap mint nap el kellett haladnia előtte. Ráadásul mielőtt Davidról kezdett álmodni, másfajta álmok is gyötörték. Lucienről. Emiatt kért engedélyt a feletteseitől, hogy hozzáférhes sen egy szigorúan őrzött adatbázishoz, amiről az átlagem bernek tudomása sincs. Meena nem tudta, pontosan mit keres. De ha megtalál ja, minden megoldódhat. - Miért nem vettem azonnal észre, hogy David halott? - nézett hitetlenkedve a kocsin heverő testre. Ha a jövő ben is így mennek a dolgok, jobb, ha felmond a Palatí nusnál és ismét forgatókönyveket ír. - Ne légy túl szigorú magadhoz - vigasztalta Lucien. - Nemrég változtatták vámpírrá, egy, leg feljebb két napja. Látszik, hogy nem
MEG CABOT 13
MÉLYHARAPÁS viselte jól, ezért ivott annyit. Ráadásul, ha hazamegy, végez a feleségével és a gyerekkel is, úgy hogy ma két életet is megmentettél! - Ez a te érdemed, nem az enyém - tiltakozott Meena. Ezt el kell mondania Alaric Wul fnak! Ő hajtogatta foly ton, hogy Lucien maga a megtestesült gonosz. Ha viszont tényleg az, miért mentett volna meg két életet? Habár Alaricnak mégsem árulhatja el - még a végén megtalálná Lucient és lecsapná a fejét. - Én is az adósod vagyok - mondta végül. - Nem. Téged nem megölni akart David - biccentett ridegen a lány torka felé Lucien. - Ne haragudj, de ez eléggé... elvonja a figyelmem. Meena zavartan szorította a zsebkendőt a torkán vörös lő sebre. - Bocs. Mindig azt hitte, Lucien más, mint a többi vámpír, nem hozza kísértésbe a vér... Tévedett volna? A herceg átment az utca másik oldalára. Egy lépcső előtt, a szemeteskukák mellett halomban álltak a lomta lanításkor lehordott bútorok. - Miért a kocsiban találkoztál vele? - kérdezte. - Azt hittem, enn él óvatosabb vagy. Meena megkötötte a zsebkendőt a nyaka körül. Lucien az egyik karosszékhez lépett. Belerúgott, és letörte a szék lábát, majd Meena kezébe nyomta. - Különösen, mivel a Palatínus Gárdának dolgozol - folytatta. Ezt nevezik ott kiképzésnek ? Meena dühösen szegte előre az állát. - Ezt. De más volt a helyzet, hiszen Davidét ismerem. - Ismerted - javította ki Lucien. - Úgy értem, régi ismerősöm. Együtt éltünk. De résen voltam, nem árultam el neki, hol lakom, meg ilyesmi. Lucien keserűen pillan tott rá. - Ismerős. Remekül titkolod ezt az információt. Meena gyanakodva nézett vissza rá. Mire utal Lucien? Csak nem kutatott utána? És miért várt addig, amíg Meenát megtámadták? Miért nem kereste fel előbb? - Tudod, Lucien - mondta csüggedten, miközben David fájdalmasan nyöszörögve a nyakát masszírozta - sosem hittem volna, hogy egy régi szerelmem meg akar majd ölni. Pedig Lucien is ugyanerre készült, csak más okokból. - Nem megölni akart... Emlékszel a trójai királylány történetére? Meena szeme egyszerr e könnybe lábadt. Amikor elme sélte Luciennek ezt a történetet, még szerelmesek voltak egymásba. M eena tudta, csak úgy lehet ismét olyan bol dog, ha mindenkinek bebizonyítja, Lucien nem az a ször nyeteg, aminek látszik. De erről még magát Lucient is meg kell győznie.
MEG CABOT 14
MÉLYHARAPÁS - A királylányt a jövendölés tudományával áldották meg motyogta Meena, és lehajtott a a fejét, nehogy a fér fi meglássa a könnyeit. - Mivel nem viszonozta egy isten szerelmét, az áldás átokká vált, és az emberek többé nem hittek a jóslataiban, hiába mondott igazat. - Ezek hisznek a jóslataidban - bökött Lucien az állával David felé. - Te is tudod, ha egy démon iszik a véredből ideiglenesen ő is a jövőbe lát. A többségük enged a kísér tésnek, és meg akar harapni... mégis, amikor felajánlot tam, hogy megvédelek tőlük, visszautasítottál. Meena megtörölte a szemét. - Igazad van - mondta. Davidre nézett, aki kicsavarod va feküdt a kocsi tetején, és igyekezett visszaállítani a fejét az eredeti helyzetébe. Nem akartam, hogy megvédj, mert túl nagy árat kértél érte. Nem kellett volna találkoznom Daviddel. Ki se kéne tennem a lábamat a lakás ból, csak, amikor munkába megyek. Hogyan is lehetne normális életem, ha ilyen vagyok! Lucien már bánta, hogy olyan durván beszélt vele. - Meena, nem úgy értettem... - Nem - vágott közbe a lány -, igazad van, egyvalamit kivéve. Már nem sírt. Felemelte a fejét, és e gyenesen a férfi szemébe nézett. - Te nem vagy isten, Lucien. - Nem. - A férfi ajka fájdalmasan megrándult. - Tisztában vagyok vele. Ha az lennék... Nem fejezhette be a mondatot, mert David, akinek a fe je már-már természetes szögben ült a nyakán, feltápá szkodott és rájuk nézett. - Maga meg ki? - vetette oda Luciennek. Az ég azon nyomban beborult. A hold eltűnt a viharfel hők serege mögött. A közeli ablakból kiszűrődő zene elnémult. Hűvös szél kerekedett, felkapta a száraz leveleket meg az eldobált műanyag palackokat, összeborzolta Meena haját, és meglibbentette a szokn yáját. - Illene ismerned - Lucien parancsoló baritonja mintha a mellkasa legmélyéről dübörgött vo lna. Meenát kirázta a hideg. - Én vagyok minden démoni lény ura a pokol földi oldalán! Én vagyok a megtestesült gonosz, a Sötétség Hercege. Én vagyok Drakula f ia. Mihelyt kiejtette a Drakula nevet, a szél keresztülsöpört az utcán, elsodorva a palackokat és a leveleket. Meena megborzongott, és összevonta magán a kardigánt. David elhátrált Lucientől. - Hallottam már magáról... De ez lehetetlen! Drakula fia halott! - Amint látod - a herceg megragadta David gallérját -, félre informáltak. Kitől hallottál rólam? David csak ekkor vette észre Meenát. - Figyelj csak, elkelne egy kis segítség! A lány a nyaka köré tekert zsebkendőre bökött a fada rabbal, amit Lucientől kapott.
MEG CABOT 15
MÉLYHARAPÁS - Magadnak kerested a bajt! Te tetted ezt velem, egye bek közt, amiről inkább ne is beszéljünk... Meglepetésére David könnyekben tört ki. - Ne haragudj - zokogta. - Esküszöm, nem akartam! Elvesztettem a fejem. Nem tudom, mi van velem mostaná ban... Mintha beteg lennék. Megnéznéd, nincs -e lázam? A lány felvonta a szemöldökét. - Hát... szerintem ez nem láz. Lucien nem nézte jó szemmel a színjátékot, és a gallér jánál fogva leemelte Davidét a kocsi tetejéről. - Most szépen elmondod, ki változtatott vámpír rá és ki küldött ide, vagy, esküszöm, leszaggatom a fejed! - Nem tudom, miről beszél - erősködött David. - Tegyen le , kérem! Sajnálom, hogy bántottam Meenát! Mondom, hogy nem tudtam ellenállni... Lucien megragadta a torkánál fogva, és beléfojtotta a szót. Bár a vámpírok nem lélegeznek, David mégis mintha fuldoklott volna. Meena nem bírta nézni. - Lucien, hagyd abba! Fáj neki! Most mondta, hogy nem tud semmit! - Hazudik - közölte ridegen a férfi, és ügyet se vetett a lányra. Ez egy lelketlen szörnyeteg. - Van, aki pedig rólad mondja ugyanezt! Ha így viselkedsz, hogyan bizonyítsam be nekik, hogy nem vagy gonosz? Lucien zavart pillantást vetett rá a válla fölött. - Miről beszélsz? - Tudom, hogy van benned jóság, Lucien! És a Pala tínust is meg akarom győzni erről, de nehéz lesz, ha kínoz gatsz másokat, jogosan vagy sem. Lucien úgy nézett rá, mint egy elmeháborodottra. - Szánalmat érzel iránta? Éppen te? Azok után, am it művelt veled? Ebben a szörnyetegben semmi emberi nem maradt! - Róla elhiszem, de te nem vagy gonosz! Tudom, hiszen annyi mindent átéltünk együtt! De ha tényleg így visel kedsz, akkor nincs más választásom... - mondta Meena, és a zsebébe nyúlt. - Mit művelsz? - kérdezte Lucien, amikor a lány előha - lászta a mobiltelefonját. - A munkámat végzem. Te is lelketlen szörnyeteg vagy, David is az. Hívom a Palatínust, és szépen beszámolok mindenről. Ahogy a füléhez emelte a telefont, tekintete találkozott Lucienével. Egy pillanatra minden elhomályosult... a sötét, kihalt utca, a nyöszörgő vérszívó, a betört szélvédő, a tönkretett kocsi. Minden. Magukra maradtak, ketten, úgy, mint ré gen - mielőtt Meena megtudta, hogy Lucien vámpír, és mielőtt Lucien rájött, hogy Me ena jós. Akkor még szerelmesek voltak és hittek a jövőben.
MEG CABOT 16
MÉLYHARAPÁS Elvesztek egymás tekintetében, a gondolataik elkalan doztak. Nem vették észre, hogy David fölött átvette a ha talmat a gonosz. Olyan erővel támadt Lucienre, hogy az meglepetésében hátratántorodott és engedett a szorítás ból. David nem futott el, mint bármely más démon tette vol na, hanem egyenesen Meenára vetette magát. Arcát eltor zította a düh és a gyűlölet, a száját kitátotta, készen állt, hogy tűhegyes fogait a lány torkába mélyessze. Lucien támadásba lendült, de elkésett. David pórul járt. Meena maga elé tartotta a széklábat, amit Lucientől kapott, és erősen megtámasztotta. David lendületből a ka róba vetődött, ami átdöfte a mellkasát. Csodálkozva nézett le a sebére. - Meena - nyöszörögte, enyhe nehezteléssel a hang jában. Egy pillanat múlva csont - és porfelhővé vált.
MEG CABOT 17
MÉLYHARAPÁS
Negyedik fejezet Meena David hűlt helyére meredt. Majd a kezére pillanto tt: egyikben a karó, másikban a telefon. Végül mégsem értesítette a Palatínust. Lucien pár lépésnyire állt tőle, arcán érzelmek egész kavalkádja, tettrekészség, aggodalom...De Meena valami mást is látott a tekintetében. Csak nem... fájdalmat? Az lehetetlen. A Sötétség Hercege képtelen fájdalmat érezni! Legalábbis ezt szajkózta m indenki a Palatínusnál, külö nösen Alaric Wulf. - Jól vagy? - kérdezte Lucien. - Sajnálom, nem számítottam rá, hogy támadni fog. Észnél kellett volna len nem... Meena már válaszra nyitotta a száját, de mielőtt felel hetett volna, rohamosan közeledő lépteke t hallott a hátuk mögül. Emberek. De kik? Hiszen nem hívta a Palatínust, és David sem csapott zajt, amikor semmivé vált. Az utca nagy része sötétségbe burkolózott, alig égett pár lámpa. Meena nem számolt a félhomállyal, amikor ide beszélte meg a találkát, és amikor David megjelent, még nem volt zavaró, hogy nincs sok fény. Most viszont be sötétedett, és csak hunyorogva lehetett látni valamit. Talán szándékosan törték szét a lámpaégőket, mintha tudták volna, hogy Meena idejön. Meena David hűlt helyére meredt. Majd a kezére pillantott: egyikben a karó, másikban a te lefon. Végül mégsem értesítette a Palatínust. Lucien pár lépésnyire állt tőle, ar cán érzelmek egész kavalkádja, tettrekészség, aggodalom... De Meena valami mást is látott a tekintetében. Csak nem... fájdalmat? Az lehetetlen. A Sötétség Hercege képtelen fájdalmat érezni! Legalábbis ezt szajkózta mindenki a Palatínusnál, külö nösen Alari c Wulf. - Jól vagy? - kérdezte Lucien. - Sajnálom, nem számi - tottam rá, hogy támadni fog. Észnél kellett volna len nem... Meena már válaszra nyitotta a száját, de mielőtt felel hetett volna, rohamosan közeledő lépteket hallott a hátuk mögül. Emberek. De kik? Hiszen nem hívta a Palatínust, és David sem csapott zajt, amikor semmivé vált. Az utca nagy része sötétségbe burkolózott, alig égett pár lámpa. Meena nem számolt a félhomállyal, amikor id e beszélte meg a találkát, és amikor David megjelent, még nem vo lt zavaró, hogy nincs sok fény. Most viszont be sötétedett, és csak hunyorogva lehetett látni valamit. Talán szándékosan tör ték szét a lámpaégőket, mintha tudták volna, hogy Meena idejön. Lucien idegesen a nevén szólította. Ő is hallotta a lép tek zaját. Meenának ritkán kellett gyors döntéseket hoznia a Pala tínusnál, hiszen mindössze annyi volt a dolga, hogy be vetés előtt figyelmeztesse a kollégáit, nehogy a végzetükbe rohanjanak. A főnökei túl becsesnek tartották ahhoz, hogy démonok közelébe engedjék . Amikor ÉszakAmerikában nem történt sok démon támadás, Meena Skype -on tartotta a
MEG CABOT 18
MÉLYHARAPÁS kapcsolatot a tenge rentúli egységekkel, más kor pedig a hatalmas Biblioteca Apostolica Vaticana internetes adatbázisában keresgélt. Mivel a Palatínus a Vatikán hadi egysége volt, így Meena korlátlan hozzáféréssel rendelkezett a könyvtárhoz, rá adásul beléphetett a Vatikán titkos archívumába is, ame lyet elzártak a nagyközönség elől. Elvileg olyan informá ció után kutatott, ami segíthet a paranormális lények elle ni harcban. Persze ennél valami sokkal személyesebb dolog érde kelte. Nemrégiben pedig úgy hitte, rá is bukkant. Most viszont a torkában dob ogott a szíve. Először talál ta magát éles helyzetben. Rádöbbent, hogy azonnal cse lekednie kell, különben minden, amiért az elmúlt fél év ben dolgozott, fuccsba mehet. A kardigánja zsebébe csúsztatta a mobiltelefonját, aho vá korábban David kocsikulcsát i s rejtette, majd ösztö nösen leejtette a karót. Ám mielőtt a fadarab a földre eshetett volna, Lucien elkapta és a zakója belső zsebébe tette. - Menjünk innen - mondta, és átkarolta a lány derekát. Egy közeli, forgalmasabb utca felé vezette. - Miért tetted el a...? O, persze - jutott Meena eszébe. Ölt már vámpírt életében, de karóval még sosem. - Bizonyíték! Rajta maradt az ujjlenyomatom! Ahogy a léptek felgyorsultak mögöttük, Meena is egyre sebesebben szedte a lábát. A Gárda nem lehet a nyomuk ban, hiszen Meena nem értesítette őket. A rendőrség sem lehetett, mert akkor hallották volna a szirénákat. - Minden rendben lesz - nyugtatta Lucien, bár látha tóan őt is aggasztotta a helyzet, mert gyakran hátrapillan tott. Még a Palatínusnál is csodálták Lucien képe sségeit. Olyan erő birtokában volt, amely minden paranormális lényt túlszárnyalt: Meena szeme láttára változott át nála tízszer nagyobb, tűzokádó lénnyé. Épp negyedórája pusz ta kézzel tépte fel egy Volvo ajtaját, és olyan erővel hajított a levegőbe egy férfit, hogy az csak másodpercekkel később ért földet. Bár köddé válhatott vagy a levegőbe repülhetett volna Meenával, Lucien egyiket sem tette. Talán túlságosan ki merítette az összecsapás Daviddel. Még az is nehezére esett, hogy Meenával lépést tartson, b ár ő is ugyanannyira igyekezett eltűnni üldözőik szeme elől. „Lucien rosszul van - tűnődött Meena. - Mintha...” - Minden rendben? - karolta át a férfit. - Gyere, támaszkodj rám. - Hagyj. Semmi bajom. Ez nem hangzott túl meggyőzően. - Ha te mondod... - hagyta rá Meena. Egy jobban kivilágított, nyüzsgő utcába fordultak. Pá rocskák sétáltatták a kutyáikat, a zebránál családok álltak és várták, hogy zöldre váltson a lámpa. A közeli olasz ne gyed felé igyekeztek, ahol
MEG CABOT 19
MÉLYHARAPÁS nemrégiben vette kezdetét a San Gennaro-fesztivál. Mindenki vidáman nevetgélt és élvezte a késő nyári estét. Senki sem törődött a fehér kendős lánnyal és az őt átka roló férfival. Nem látták, hogy a lány az öltöny alatt a de rekánál fogva támogatja a férfit. Senki sem sejtette, hogy üldözik őket. - Követnek még? - kérdezte Lucien kurtán. Meena hátrapillantott. - Nem tudom, nem néztem meg őket alaposan. Hát te? A férfi megrázta a fejét. - Valószínűleg ugyanazok, akik a „barátodat” átváltoz tatták mondta. Meena körbejártatta a pillantását a jókedél yű tömegen. - Szóval vámpírok. Ezen a kellemes nyári estén, amikor annyi vidám ember sétált az utcákon, hihetetlennek tűnt, hogy létezhet go nosz a Földön. Pedig Meena az imént ölt meg egyet közülük, egy má siknak pedig épp a dereka köré fonta a karját. - Nem az én klánomból valók, ebben biztos vagyok - mondta Lucien. - Elvégre a kollégáid módszeresen likvi dálták szinte az összes rokonomat... Meena tudomást sem vett a célzásról. - Davidnek azt mondtad, te vagy minden démoni lény ura a pokol földi oldalán. Ha ez igaz, akkor hogy tehettek ilyesmit a tudtod nélkül? - kérdezte a herceget. Lucien szeme vészjóslóan felvillant. - Az utóbbi időben nem voltam mindig... elérhető - felelte. Meena érezte, hogy érzékeny témát érintett, úgyhogy nem is firtatta. Egy kereszteződéshez érve megálltak, és várták, hogy zöldre váltson a lámpa. Egy busz robogott el előttük, majd egy tucat taxi. Egyelőre nem tudtak átkelni. Lucien egész testében megfeszült, ahogy tekintete végigpásztázta a körülöttük nyüzsgő vidám hétvégi töme get. A kivilágított utcán Meena most vette csak észre a férfi sötét szeme alatti halványlila árnyékot. Nem tudta, mit jele nt, ha egy vámpírnak karikás a sze me. Amikor kiképezték a Palatínusnál, nem tértek ki erre a témára. Annyit viszont sejtett, hogy fényes haja és kifogástalan öltözéke ellenére Lucien nem holmi vámpír -luxusüdülőben töltötte az elmúlt néhány hónapot, egy fo telban hűsölve az árnyékban. Valami láthatólag megviselte. - Lucien, biztosan jól vagy? - kérdezte. - Betegnek lát szol. - Már mondtam, semmi bajom - vetette oda a férfi, akit bántott a feltételezés. - Hát... csak... megváltoztál. Persze nem rossz értelem ben - tette hozzá Meena.
MEG CABOT 20
MÉLYHARAPÁS - Kár. Pedig igyekszem rossz lenni. Meenára mosolygott. Bár ne tette volna! Lucien mosolya sosem hagyta hidegen a lányt. Most is beleborzongott, ami nem volt illendő, mivel vámpírvadász egységnél dolgozott, és Lucien is vérszívó. De benne még volt valami emberi vagy talán annál is több, Meena pedi g ezt próbálta bebizonyítani. - Nem kéne ilyesmivel viccelődnöd - sodorta félre ide gesen a szemébe lógó tincseket. - Komolyan kérdeztem, hogy... Ekkor a szembejövő csapat fiatalból az eg yik srác egyenesen Meenának ütközött, aki megtántorodott, Lucien pedig magához szorította. A srác megpördült, majd elesett. - Mi a franc volt ez? - kiáltott fel, miközben a barát ai nevettek. Nem történt baja, csak megivott egy pár sört, és hirtelen nem t udta, mi történt. - Annyira sajnálom - szabadkozott Meena, pedig a srác ütközött neki. A fiú válaszra sem méltatta, csak zavartan nevetgélt. A barátai felsegítették, és jól szórakoztak rajta. Lucien közben továbbterelte Meenát a zsúfolt utcán. - Fura. Mint ha észre se vett volna - jegyezte meg a lány. - Nem is vehetett észre. - Hogy érted ezt? - nézett értetlenül Lucienre. - Nem vehetett észre? - Láthatatlanok vagyunk - felelte a férfi közönyösen. - Ezt hívják glamúrnak. Attól tartok, nem tudom már so káig alkalmazni, de hazáig még eljutunk. Ott már nem eshet bántódásod, feltéve, hogy démonbiztos a lakásod. Meenában kavarogtak az érzelmek. Észre sem vette, hogy közben hazaértek. Azonnal megállt. - Várjunk csak! Honnan tudtad, hogy itt lakom? Miután Lucien a lattvalói tönkretették a lakását, Meena a Szent Klára-templom parókiájára költözött. Amikor a férfi rájött, hogy ott lakik, onnan is továbbhurcolkodott. Kényesen ügyelt rá, hogy ne hagyjon nyomot maga után. Postafiókot nyitott, ahová továbbították a leveleit, telefonszámot cserélt, edzőtermet váltott, és egy másik könyvtárba kezdett járni. Eladta a régi lakását, és olyan albérletet vett ki a bátyjával, ahol még a kábeltévészámla is a főbér lő nevére érkezett. Honnan tudhatta Lucien, hogy itt él? Bár, jobban belegondolva... miért is ne tudná? Meena tulajdonképpen nem félt. Volt már rémisztőbb helyzetben, az életét pedig nem féltette, hiszen csak egy gombnyomás a telefonján, és a Palatínus Gárda egész manhattani egysége ott terem a megmentésére. Bár könnyen lehet, hogy addigra már rég halott lesz. De nem a haláltól félt leginkább. Többé már nem. - Meena - szólalt meg komoly hangon Lucien. - Emlékszel? Azt
MEG CABOT 21
MÉLYHARAPÁS mondtad, megváltoztam... Nehezen ejtette ki a szavakat. Meena rádöbbent, hogy a Lucien szeme alatti árnyék fájdalomról árulkodik. - Tudom, mi a bajom. Meena értetlenül nézett rá. - Miről beszélsz? - kérdezte. Lucien egy lépést tett előre... de megbotlott, és kényte len volt Meenára támaszkodni. - Tavasszal meghoztál egy döntést - súgta érdes han gon -, de én még mindig ugyanúgy érzek irántad. Sze retlek.
MEG CABOT 22
MÉLYHARAPÁS
Ötödik fejezet Minden összeomlott. Egyetlen éjszaka alatt. Meena először lemészárolt egy vámpírt, most pedig az ágyába bújtatott egy másikat.A helyzet ennél rosszabbra nem is fordulhatott volna (csak akkor, ha J on hazaérkezik és Lucien Antonescu láttán felhívja Alaric Wulfot, aki kétségkívül általános támadást indít a herceg ellen, füstbombával, könnygázzal és ki tudja mi mindennel). De Meena már telefonon kiderítette, hogy Jo n épp szo kásos péntek esti műszakját végzi a Babzsákban, a kávé zóban, ahol baristaként dolgozott. Tizenegyig haza se ér. Maradt tehát egy órája, hogy Lucient eltüntesse a lakás ból. Egy kérdés maradt csupán: hogyan? Nem tudta, mi baja Luciennek. Az se sokat segített a helyzeten, hogy még mindig szerelmes Meenába - a vallomás ráadásul annyira legyengítette, hogy támogatni kel lett a lakásig. Meena nem akarta behívni, de Lucien olyan rosszul volt, hogy nem maradt más választása. Kint nem hagyhat ta, hiába ragaszkodott hozzá a férfi. Nevetséges ötlet volt. Lucien beismerte, ho gy legyengült, és nem tudta tovább alkalmazni a glamúrt, vagy mit. Meena nem hagyhatta magára ilyen védtelen állapotban az utcán, ahol bárki beléjük botolhatott - köztük Alaric Wulf is. A házban szerencsére működött egy rozoga lift, amibe legfeljebb két ember és egy szennyeskosár fért be. Olyan lassan járt, hogy gyakran érdemesebb volt a lépcsőn köz lekedni, de Meena betuszkolta Lucient a kabinba, és meg nyomta a gombot. Amikor az emeletre értek, a helyzet tovább bonyoló dott. A lakást a Palatínus Gárda a lehető legvámpírbiztosabbá alakította. Az ajtók és ablakok keretéről kereszt lógott, az ágy fölé fokhagymafüzért aggattak. Amikor Meena beköltözött, Bemard atya, a Szent Klára plébánosa megáldotta a lakást, és a sarkokba szenteltvizet hintett, Gertrude nő vér pedig újabban mindig szenteket ábrázoló mécsestartókkal érkezett látogatóba. Meena annyira hoz zászokott mindehhez, hogy meg is feledkezett róluk, amíg Lucien fájdalmában fel nem kiáltott, amikor belépett. - Ennyire azért nem lehet rossz! - próbálta felvidítani a lány . - Szerinted. A kutyával is meg kellett harcolni. Meenának már akkor volt egy titkos fegyvere a vámpírok ellen, amikor még a létezésükről sem tudott. A manhattani állatmen hely egyetlen olyan pomerániai keverék lakóját sikerült örökbe fog adnia, amelyik különösen érzékeny volt az élőhalottak szagára. Kifejezetten idegesítette. Ő volt Jack Bauer. Azért hívták így, mert mindenáron fel akarta
MEG CABOT 23
MÉLYHARAPÁS venni a harcot a gonosszal, hogy megmentse a világot. Mihelyt Lucien belépett a lakásba, felpattant a kosarából, és a fogait kivillantva úgy vicsorgott, mintha egye nesen az apokalipszis következett volna be a nappaliban. így a gazdájának nem maradt más választása: fogta és bezárta a fürdőszobába egy tálka vízzel meg a kedvenc játékával. Jack azonnal ny üszíteni kezdett; sajnálta, hogy kimarad az akcióból. Lucien a hálószobába menekült a kutya támadása elől. Mire Meena utánament, már a halványkék ágytakaróra rogyott, fél kézzel védve a szemét a fokhagymafüzértől. A szintén halványkék falak üresen álltak, mert Meena olyan elfoglalt volt, hogy nem jutott ideje a lakás kicsinosítására. A berendezés a tulajdonos régi, otthagyott bútoraiból állt és Gertrude nővér szerzeményeiből, amiket innen -onnan elhozott. Meena mély levegőt vett és Lucien mellé huppant az á gyra. Piros, pörgős szoknyája, amit a Daviddel történt összecsapás kissé megtépázott, most mindkettejüket bete rítette. - Lucien, ki vele, mi a baj? Rosszul vagy? Hozzak vala mit? Ostoba kérdés volt. Épp nem akadt otthon pár liter emberi vér, a saját nyakát pedig nem akarta felajánlani. De nem tudta, mit mást mondhatna. - Nem, köszönöm - felelte Lucien. Leengedte a karját. Sötét tekintetét Meenáéba fúrta, és kivillantotta ellenáll hatatlan mosolyát. - Csak maradj velem. Egyelőre. Bár talán nem a legbölcseb b dolog pont egy olyan lányt szeret ni, aki az ellenségeimnek dolgozik... de nem én akartam így. Meena alig kapott levegőt. Rég vallottak neki utoljára szerelmet. Persze mindig akadt o lyan pasi, aki kapható egy egyéjszakás kalandra. Gyakran barátságból ala kult ki kapcso lat, mint annak idején Daviddel. De általában nem így tör tént. Vegyük példának Alaric Wulfot, aki egyszer már megcsókolta Meenát ráadásul milyen szenvedélyesen; bár akkor épp a vérveszteségtől félájultan hevert. Azóta pedig kifejezetten zárk ózottan viselkedett, leszámítva azt az egy alkalmat, amikor fel akar ta vinni a lakására, „vacsorázni”. Csakis a szex járhatott a fejében! Meena vérig sértő dött, azt hitte, ennél azért többet jelent neki. Alaric bárkit ágyba vihetett, akit csak akart, hiszen tucatjával hem zsegtek a lányok a manhattani night clubokban. Ugyanakkor Alaric szülők nélkül nőtt fel, és a saját ere jéből lett az, aki. Meena azért nem küldte el a pokolba, mert arra gondolt, talán senki sem tanította meg arra, hogyan illik a lányo kkal bánni. Lucien bezzeg tudja, mi kell egy nőnek. Apró szépséghibája, hogy ötszáz éves, vért iszik és nincs lelke, ráadásul az apja a történelem egyik legvéreskezűbb gyilkosa volt, aki az örök életért cserébe eladta a lelkét a Sátánnak. Meena és Lucien k apcsolata rekordidő alatt jutott el az idilli állapottól a katasztrófáig, mivel Lucien folyton meg harapta a lányt,
MEG CABOT 24
MÉLYHARAPÁS később pedig a klánja többi tagja is rá szokott erre. A helyzet odáig fajult, hogy világszerte vám pírok áhítoztak Meena vérére. Lucien pedig még mindig szerelmes belé. - Szerintem nem itt és nem most kellene ezt megbeszél nünk mondta Meena, pedig legszívesebben másról se beszélt volna. A szobában nem volt villany, mindössze egy olvasólámpa égett a kisasztalon. A félhomályban a helyzet már -már romantikusra fordult. Valami nincs rendben veled. Ha elmondod, talán tudok segíteni. Lucien csak a fejét rázta. - Mondtam, hogy az idők végezetéig szeretni foglak. Halhatatlan vagyok, szóval meg is tehetném - mosolyo dott el ellenállhatatlanul, de szomorúan folytatta. - Szeretlek, amióta megláttalak Mary Louéknál, azon a borzasztó vacsorán. Emlékszel, a Metropolitan Múzeumba mentünk utána... megmutattad a kedvenc festményedet Szent Johannáról. Az új frizurád miatt mintha hasonlí tanál is rá. És ez az új szín...? Meena ösztönösen megigazította a haját. A legjobb barátnője, Leisha sikeres stylistként dolgozott a LAV -ban. Engedte Meenának, hogy megnövessze a haját, de csak akkor, ha kísérletezhet a színével, így minden hónapban más -más árnyalatra festette be. De ettől Meena még az maradt, aki volt. Tudta, hogy Lucien is meg tud változni, ha akar. Ezt nem sokan hitték, de Meena ismerte a herceg igazi ter mészetét. - Nem találkoztam még hozzád hasonló nővel - nézett Lucien mélyen a szemé be. - Amikor úgy döntöttél, meg véded az emberiséget a démonoktól, nem hittem, hogy komolyan gondolod. De már látom, hogy semmi sem áll hat az utadba. Csodálatos vagy. De ezt tudod, ugye? Csodálatos? Csodálatos? Meenát nevezték már furá nak, zakkantnak is, őrültnek pedig rengetegszer, de csodá latosnak még soha. Meglepte, hogy Lucien emlékezett a beszélgetésükre Szent Johanna képéről. Ezt a fes tményt szerette a legjob ban, mert Johanna is jóstehetség volt. Kezdetben senki sem hitt neki, de ez később változott, míg végül a király katonákat adott a keze alá, és Johanna több győztes csatát vívott. Ha az ember több mint ötszáz éves, nem biztos, hogy pont egy ilyen történetre emlékszik. Lucien mégis emlékezett. Amikor látta, hogy Meena szótlan a döbbenettől, meg fogta a kezét. - Minden okod megvan rá, hogy gyűlölj - mondta, az arcán keserű mosollyal. - Veszélybe sodortalak téged és a barátaidat, tönkr etettem az életedet! Bárcsak vissza fordíthatnám az időt, hogy még mindig köztünk legyenek azok, akiket apám és az öcsém lemészárolt! De nem tehetem. Biztonságban akarlak tudni, de ma sem voltam képes rá, hogy megvédjelek! Viszont tudnod kell, mit érzek i rántad - megszorította
MEG CABOT 25
MÉLYHARAPÁS Meena kezét. - Nem várok viszonzást, és nem remélem, hogy a szavaimtól majd minden megváltozik... - Lucien... Meena a legszívesebben ott, helyben a férfi karjába om lott volna, hogy megcsókolja és azt felelje, „Szeretlek!”, de nem tehette. Lucien halott, ő pedig él, és rajta múlik a családja, a barátai, sőt az egész emberiség sorsa. Józanul kell gondolkodnia. A herceg legyengült, őt pedig fura álmok gyötörték mostanában... - Lucien, emlékszel, amikor a múzeumban megmutat tad nekem a fametszetet a kastélyról, ahol felnőttél? És az édesanyádról is meséltél. A férfi engedett a szorításból, és elhúzódott Meenától. - Emlékszem - felelte. - De nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy az anyámról beszélgessünk... - Bocs, de ez fontos. Mesélte d, hogy gyönyörű nő volt, tiszta lelkű, és apád nagyon szerette. A halála után pedig az emberek azt rebesgették, talán angyal volt... Lucien elengedte Meena kezét. - Annak végképp nincs most itt az ideje, hogy angyalok ról társalogjunk! Kiutat keresve az a blakra pillantott, de az zárva volt, ráadásul egy hatalmas kereszt függött felette. - Van egy visszatérő álmom, nap mint nap ugyanaz... Szerintem rólad és az édesanyádról szól. Rákerestem a neten a szülőfaludra, és a Poienari kastélyra bukkantam. Az álmomban ennek a kastélynak az ablakánál ül egy nő, és egy kisfiúnak olvas fel egy könyvből. A nő hosszú, fekete haja a vállára omlik, barna szeme van, és kék ruhát visel... a kisfiú pedig pont olyan, mint te, a vonásai pedig hasonlítanak a nőére... - Nem tudom, miért lényeges ez a történet - csattant fel Lucien. Van egy visszatérő álmod, na és? Úgy tudtam, a jövőbe látsz, nem a múltba. - Ez így van - felelte Meena durcásan. - Vagyis eddig így volt. De mostanában mintha valami megváltozott volna... Határozottab bak a megérzéseim. Figyelj, Lucien, a nő az álmomban olyan nyelven olvas fel a könyvből, amit nem ismerek, mégis értem! Arról mesél a kisfiúnak - neked -, hogy senki sem teljesen jó vagy gonosz és hogy Isten minden teremtményének joga van megválasztani, me lyik útra lép. A gonosz és a jó nem létezhetnek egymás nélkül, és néha még az angyalok is... Lucien felkelt az ágyról, és menekülni próbált Meena szavai elől. De nem sikerült. Annyira legyengült, hogy visszaha nyatlott az ágyra, és szitkozódva masszírozta a homlokát. - Lucien - Meena azonnal odabújt hozzá, és átkarolta. - Mi történt? Mi a baj? Olyan vadul vetette oda a szavakat, hogy a lány elkapta a kezét. Hirtelen úrrá lett rajta a félelem, pedig semmi rosszat nem tett. Azt hitte, Lucien örül majd, ha hal l az álomról. Meena számára reményt adott (bár a Palatínusnál nem osztották a véleményét, hogy a
MEG CABOT 26
MÉLYHARAPÁS démonok képesek a jóra; Alaric Wulf rendszerint düht ől tajtékozva robogott ki a szobából, valahányszor Meena szóba hozta az álmát). Az álom azt jelentette számára, hogy Lucien anyja melegszívű asszony volt, aki megtanította a fiát arra, mi a különbség a jó és a gonosz között. És egy nap a Poienari kastély melletti Hercegnő folyóba ölte magát. Talán ez a fájdalmas emlék késztette Lu cient arra, hogy hirtelen előredőljön, a vállánál fogva megragadja Meenát és durván magához húzza. Nyoma sem maradt a gyengeségének. Talán Meena annyira felidegesítette, hogy Lucienbe valahogy visszatért az erő. - Hé! Mit művelsz? - kiáltotta Meena, miközben a szíve hevesen kalapált. A férfi szótlanul nézte a lányt, sötét szemében vá gyakozással. Meena látta a lámpafényben, ahogy Lucien álkapcsa megfeszül, ahogy küszködik, hogy visszafogja magát. Meena reszketve nézte az izom rándulását. Mi le het az, amit Lucien ennyire meg akar tenni vagy el akar mondani, és mégsem meri? Szélsebesen cikáztak a gondolatai: vajon hogyan szerez hetné meg a mobiltelefonját, amit a másik szobában hagyott ... De mielőtt komolyabban fontolóra vehette volna az ötletet, a férfi gyengéden megcsókolta. Többé semmi sem számított. Lucien átkarolta, gyengé den ringatta - félt, hogy összetöri, ha olyan erővel öleli át, mint szeretné majd egyre szenvedélyesebben csókolta , a borostája csiklandozta Meena arcát. Amikor látta, hogy a lány nem tolja el magától, egyre erősebben szorította a mellkasához, amelyben már nem dobogott szív. Meena átkarolta Lucien nyakát, még közelebb vonta, a férfi pedig csókokkal borította el. Azót a nem érzett így, amióta... amióta utoljára együtt voltak. Persze ez a pillanat nem tarthatott sokáig. Amikor Meena már elolvadt volna a boldogságtól, Lucien váratlanul félbeszakította a csókot, és elengedte. Meena riadtan nyitotta ki a szemét, és kinyújto tta a kezét, hogy ne üsse meg magát, amikor visszazuhan az ágyra - mert a férfi egyszerűen köddé vált. Meena megdöbbent, hogy a csóknak ilyen hirtelen vége szakadt. Ösztönösen magához akarta húzni Lucient, de addigra ő már méterekkel odébb, a szoba sötét sarkában állt, és Meenát nézte az árnyékból... vérvörös szemmel. Dühösen. Vagy éhesen. Meena megdöbbent. Csak az a gondolat zakatolt a fejé ben, ahogy a vörös szempárba nézett, hogy vajon ivott -e Lucien elég vért mostanában. - A Palatínus befagyasztotta a bankszámláidat - motyogta. - Csak azokat, amelyeket a nevem alatt nyitottam - felelte a férfi. Hangja füstként kúszott elő a sötétből, és forrón körbefonta a lányt. Meena remegett; úgy érezte, mintha hűvös, vastag köd venné körül.
MEG CABOT 27
MÉLYHARAPÁS - Az emberi vér nagyon drága - felelte, és védekezőn magára húzta a paplant. - Mitől félsz, Meena? Hogy nem jutottam elég vérhez mostanában - kérdezte Lucien enyhe megvetéssel a hang jában - vagy hogy gyilkoltam? Ne aggódj. - A kabátzse bébe nyúlt. - Tessék. - Lucien a lány felé dobott valamit, Meena reflexből elkapta. A karó volt az, amivel megölte Davidét. - Ha valaha beléd akarnék harapni, nyugodtan leszúr hatsz. Tudom, hogy nem tennéd meg, de így is áldásom rá. Remélem, nem kerül erre sor, mert vagyok még annyira emberi, hogy ne bántsalak, de ha mégis úgy alakulna... nos, ma megmutattad, milyen jól bánsz a karóval. Meena a kezében lévő fadarabra nézett. Nagyot nyelt, mielőtt megszólalt. - Lucien, tudod, hogy soha sem bántanálak! Azért meséltem el neked az álmomat, mert segíteni szeretnék még ha nem is akarod. De szerintem mindenkinek bebizonyíthatnád, hogy ...... A férfi kilépett az árnyékból. Szeme visszanyerte erede ti színét, de az arcán ezerféle érzelem kavargott. - Tudod, mit akarok, Meena - mondta rekedten. - Mihelyt készen állsz arra, hogy me gadd, amire vágyom, ke ress meg. Nem leszek távol. Sosem voltam. Kinyitotta a hálószobaajtót, és kisétált. Egy pillanattal Is esőbb a lakás ajtaja becsapódott .
MEG CABOT 28
MÉLYHARAPÁS
Hatodik fejezet Alaric Wulfnak rossz napja volt. Pontosabban rossz hete. Először a főnöke, Abraham Holtzman hívatta be az iro dájába. - Tudom, mit akarsz mondani - közölte Alaric, mihelyt belépett. - Valóban? - nézett fel Holtzman meglepetten a moni tor mögül. Hogyhogy? - Viccelsz? A lánytól tudom. Mindenkinek elmondja, aki hajlandó végighallgatni. Az ebédlőben is folyton hal lom, hogy Lucien így , Lucien úgy, a démonok jók, ment sük meg őket ésatöbbi... Wulf büszke volt magára, amiért olyan remekül parodi zálta Meenát. Néha közönség nélkül, öntudatlanul is utá nozta - kicsit már aggasztotta is, hogy nem tudta kiverni a lány hangját a fejéből. Holtzman összevonta kusza szemöldökét. - Ó. Szóval erről beszélsz. - Erről, mi másról? - türelmetlenkedett Alaric. - Remélem, nem engedélyezted, hogy hozzáférjen a titkos archí vumhoz? - Miért ne engedélyeztem volna? - vonta föl Holtzman a szemöldökét a válto zatosság kedvéért. - Miért állnék az útjába? Ki tudja, talán rábukkan olyan adatokra a Vatiká ni Könyvtárban vagy a titkos archívumban, amelyek segít hetnek jobban megérteni az ellenségeinket! - Viccelsz? - Alaric alig hitt a fülének. - Hogy vehetsz komoly an egy álmot? - Én pedig téged nem értelek. Meena Harper külön leges képességekkel rendelkezik, miért ne venném komo lyan? De ma nem miatta kérettelek ide. Alaric nem hitt a fülének. - Lucien Antonescuról beszélünk! A Palatínus Gárda Másvilági Lények Kézikönyve szerint ő az ördög földi hely tartója, komolyan gondolod, hogy az ő döntése, rosszat cselekszik -e vagy jót? - Nem szeretek elzárkózni a lehetőségek elől - felelte Holtzman, és egy mozdulattal elhallgattatta a hőbörgő Alaricet. - Vannak előítéleteink Antonescuval szemben, a rossz emlékektől pedig nehéz szabadulni... sokunknál még mindig nem gyógyult be a seb, amit a herceg okozott köztük a tiéd se. Bár a Dracul tavasszal rácáfolt Meena elméletére, szerintem még sincs elveszve az ügy. Csak a lányon múlik, be tudja -e bizonyítani a feltevését. De nem róla akartam beszélni, úgyhogy, ha nem bánod, rátérnék arra, amiért ma ide hívattalak. Te biztosan ellenezni fogod az ötletet, de nincs beleszólásunk. Nos, gondolom, hallot tál arról, hogy az Egyház igyekszik... Alaric figyelme azonnal kivándorolt Holtzman irodájá nak ablakán, és a Mulberry Streeten nyüzsgő tömegre összpontosult. Mihelyt meghallotta az egyház és az igyek szik szavakat, már nem is
MEG CABOT 29
MÉLYHARAPÁS érdekelte, miről van szó, mert tudta, hogy halálra unja majd magát. A főnöke biztosan megint a szemére akarja hányni, hogy Alaric nyilvános helyen likvidált egy démont vagy durván bánt valakivel. Ez halálosan untatta. Ehelyett visszagondolt Meenára és az elméletére. - Szent Tamás mondta, nem én! - erősködött a lány az ebédlő ben. Azt vallotta, hogy nincs gonoszság a Földön, sőt, gonosz lények sem, pusztán olyanok, akikből kiveszett a jóság! - Ez a mi szerencsénk. Ha nem veszett volna ki, mehet nénk munkanélküli segélyért - humorizált Alaric. A kollégái jót nevettek. - „Tüzelő nélkül nem ég a tűz, a szamárnak pusztulnia kell, hogy az oroszlán élhessen. Bűn nélkül nincs megbo csátás, nincs igazság” idézte Meena Szent Tamást. - Igazad van, ha nem létezne gonosz, elveszítenénk az állá sunkat. De mi van, ha az a feladatunk, hog y megvédjük a prédát, nem pedig, hogy megöljük az összes oroszlánt? Amikor Meena kikérte azt a bizonyos könyvet a vati káni titkos archívumból, Alaricnek rossz érzése támadt. Még nem gyógyultak be a sebei, amiket Lucien Antonescu és a klánja okoztak a legu tóbbi összecsapáskor, amikor porig égett a Szent György -katedrális. A gárdisták - és főleg azok, akik olyan régen szolgáltak a Palatínusnál, mint Alaric - tapasztalatból tudták: az Iga zi Gonosz létezik, és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsapjon. Akár a vihar előtti csönd. Végigfutott a hátukon a hi deg. Bár a felhőket nem látták, és a mennydörgés zaját sem hallották... De valami készülőben volt. Talán nem Lucien Antonescu jelentette a veszélyt; Meena váltig állította, hogy hónapok óta színét se látta. Hinniük kell neki. Paranormális lényekről, démonok ról, vérfarkasokról és számtalan szellemről érkeztek hí rek, de Antonescu klánjából, a Draculból senki sem tá madt emberekre. Sőt az utóbbi időben egyetlen vámpír támadást sem jelentettek New York államban. A Palatínus manhattani egységének így nem sok haszna volt, mivel azért hozták létre, hogy felkutassa és likvidálja a Sötétség Hercegét. Ha sikerül, megcsappan majd azon démonok ereje, akiken Lucien Antonescu uralkodott. Nélküle nem lesz többé rend , eluralkodik a káosz, és kön nyebb lesz majd végezni az összes vérszívóval. Bár Alaric nem nagyon hitt ebben. Abban viszont igen, hogy Lucien Antonescu a közelben van. Milyen férfi az, aki bujkálásra adja a fejét - hiába szörnyeteg, hiába iszik vért, hiába a Gonosz leszármazott ja - ahelyett, hogy Meenával maradna! Bezzeg Alaric valahányszor a lányra pillantott, ellenállhatatlan vonzal mat érzett iránta. Antonescu Meena miatt bújt elő ötszáz év rejtőzködés után -
MEG CABOT 30
MÉLYHARAPÁS Alaricnek legalább kevesebb a vesztenivalója. Ez a vámpír nem fogja feladni, hiába utasította vissza Meena. Csak a megfelelő alkalomra vár. Alaric és Meena között rosszul alakultak a dolgok. Nem olyan rosszul, mint Lucien esetében, mert Alaric legalább nem ivott vért. És sosem járt a lánnyal, csak barátok voltak. Vagy már azok sem? Amikor Alaric a Szent György -katedrálisban megmen tette Meena életét, súlyosan megsebesült. Miután kienged ték a kórházból, vacsorázni hívta a lányt. Meena nagy, barna szemével ránézett, és megkérdezte, „Hova men jünk?”. A férfi ennyit mondott: „Hát hozzám! Főzök valamit.” Alaric remekül fő zött, miért mennének hát valami puc cos manhattani étterembe, ahol valaki biztos megzavarná a nyugalmukat? Alaric például ki nem állhatta, ha a kör nyezetében hangosan beszélnek telefonon, így keveredett verekedésbe a múltkor is. Egy szó, mint száz, legalá bb olyan jól főz, mint bármelyik séf, miért ne vacsoráznának a lakásán, zavaró tényezők nélkül? Meenának kétségei támadtak. - Ezt komolyan mondod? - Persze! - értetlenkedett Alaric. - Tudod, mit? Inkább maradjunk kollégák - felelte a lány, és udvariasan megpa skolta a férfi vállát. Azóta több hét eltelt, és Meena még mindig úgy kezelte Wulfot, mint egy pestisest. Alaric nem tudta, mit csinált rosszul. Kikérte Carolina de Silva véleményét, aki Mee nával közös barátjuk volt a Gárdánál, de a nő mosolyogva csak ann yit mondott, „Mentetek volna inkább étterembe!”Ettől Alaric még jobban összezavarodott.Meena pedig mostanában folyton arról az ostoba álmá ról fecseg. Alaricnak csak egy elutasító gesztus jut, a főgonosznak pedig Meena álmai. Hogy alakulhatott így? - Wulf! - mordult rá Holtzman. A szoba magas men nyezete visszaverte a kiáltását. A Palatínus manhattani egysége nemrég egy használaton kívüli, régi katolikus iskola épületébe költöztette a főhadiszállását. Mivel a sokgyerekes családok nem engedhették meg maguknak , hogy a trendi Manhattanben éljenek, a Szent Bernadett iskola diákok nélkül maradt. Egy idő után az épület annyira lepusztult, hogy az Egyház úgy döntött, bezáratja. A Palatínus Gárda ezzel egy időben költözött New Yorkba, és éppen főhadiszállást kereset t.Abraham Holtzman egészen addig elégedett volt a döntéssel, amíg be nem tette a lábát az épületbe. Siralmas látvány fogadta. Hetekbe telt eltüntetni a folyosókról a halomban álló limlomot. Az udvaron levő szökőkút, amely a lourdes -i Boldogasszony előtt t érdeplő Szent Bernadet tet ábrázolja, több száz éve szárazon állt. - Tessék? - zökkent ki gondolataiból Alaric.
MEG CABOT 31
MÉLYHARAPÁS - Figyelnél? Épp azt ecseteltem, hogy a Vatikán nagyon elégedett azzal, ahogyan Henrique Mauricio az érsekséget igazgatja Sáo Sebastio do Rio de Janeiróban, Brazíliában. Ráadásul amilyen csodásán leverte azt a lamirkitörést a favelákban! Mivel tudom, hogyan viseltetsz iránta az incidens óta, gondoltam, szólok, mielőtt mástól tudnád meg, hogy áthelyezték az USA -ba. Alaric a székébe süppedt. Régi, második világháborús titkári szék volt, ami apácák lényegesen puhább hátsó feléhez szokott, így rémülten tiltakozva nyikordult meg, amikor a férfi teljes súlyával ránehezedett. - Ugye most viccelsz? Alaric igyekezett leplezni, mennyire ideges. - Igazán, öregfiú, sosem értettem, mi bajod a Padréval! Pap létére kis híján száz démonnal végzett már, ami nem kis teljesítmény! Ráadásul alig fiatalabb nálad: harminc három körül járhat, és veled ellentétben nem képzett dé monvadász. Alaric közönyösen bámult a főnökére. - Ugyan már, Holtzman... - Ez igenis szép teljesítmény! A lamirok a világ egyik legrejtélyesebb vámpírklánja, keveset tudunk róluk, mert az amazonasi őserdő szívéből származnak, és csak nemrég bukkantak elő. Tudom, hogy ki nem állhatod az atyát... Sosem mondtad el, mi történt pontosan Vigidalban, az ördögűzéskor... De nem adhatnál neki még egy esélyt? -Nem - vágta rá Alaric, és immár óvatosan dőlt hátra a székében. Ugyanazzal a mozdulattal magához vett né hány aktát a fő nöke asztala mellett álló bontatlan csomag tetejéről. Ez a felirat állt rajtuk: Eltűnt személyek. - Nem hiszem, hogy adnék neki még egy esélyt. - Akkor épp itt az ideje, hogy megpróbáld - mondta Holtzman szárazon. - A Metropolitan Múzeumban vati káni kincseket állítanak ki, holnap lesz a megnyitó és a gá laest. Az érsekség minden jelentősebb tagját meghívták, és mi felelünk a biztonságukér t. Mivel Henrique atyát kinevezték a Szent György -katedrális új lelkészévé, ő lesz a díszvendég. Nem akarom, hogy... Alaric annyira megdöbbent, hogy kis híján kiese tt a székből, de még időben visszanyerte az egyensúlyát, így csak a papírok repültek a levegőbe. - Tessék? - kiáltotta felháborodva. - Padre Caliente? New Yorkban?! - Már kértelek, hogy ne nevezd így. Vallásos ember, aki életfogytig tartó szüzességet fogadott. Helytelen és tisz teletlen Padre Calientének nevezni. Ráadásul nem is por tugálul van, Carolina mondta, aki szintén Sáo Paulóból való. Ebből i s látszik, milyen hanyag vagy! És vedd fel azokat a papírokat! - Erre az emberre semmi szükségünk! - erősködött Alaric. - Mi keresnivalója itt? - Ha figyeltél volna rám, tudnád, hogy Henrique atya nem az egységünknél fog dolgozni, hanem a Szent György új lelkésze l esz.
MEG CABOT 32
MÉLYHARAPÁS Hamarosan befejezik az épület felújítását, és.. . - Tényleg ennyire ostobának látszom? - Alaric ügyet lenkedett az aktákból szétszóródott papírokkal. - Van ebben a városban elég pap! És mi lesz a Szent György régi lelkészével? - Amikor a Sötétség Hercege kis híján porig égette a plébániát, a lelkész szí vrohamot kapott és meghalt. Belát hatod, hogy ilyen állapotban nehezen látná el a tisztségét. - Értem én, hogy kórházban voltál a történtek alatt, de ez nem indokolja, hogy tiszteletlen légy. Még mindig rossz a lábad? Úgy tájékoztattak, a fizikoterápia tel jesen helyre hozott! Ellenben a pszichoterápia alól rendszeresen kibújsz... Alaric felállt, úgy förmedt Holtzmanra . - Fiske rossz minősítést adott, mert nem jártam be hozzá? - Ne gyerekeskedj, Alaric! Dr. Fiske elégedett a fejlő déseddel, mindössze értékel né, ha gyakrabban járnál a foglalkozásaira... Holtzman a Wulf kezében lévő pa pírokért nyújt. - Mesélhetnél neki arról, miért nem ked veled Henrique atyát. Netán... féltékeny vagy? Alaric a szemét forgatta, és átadta a papírköteget. - Hogyne, Abraham, rá tapintottál a lényegre! Félté keny vagyok egy képmutató, nagyhangú egoistára, aki annyira szerelmes önmagába, hogy kényelmes neki a cöli bátus! Holtzman ügyet sem vetett rá, csak egykedvűen rakos gatta a helyükre az aktákat. - Az Egyház sok adományt vár az estélytől. A múzeum hemzseg majd az újságíróktól. Hosszas szervezésbe került, hogy pont egy időben legyen a nagy hagyomán yokra visszatekintő San Gennaro ünneppel, elvégre ez az egyik legnagyobb szabású, leghosszabb szabadtéri fesztivál az Egyesült Államok ban. A holnapi megnyitó a Metropolitanben fontos társadalm i eseménynek ígérkezik. A feletteseink nem hiába helyezték át Padre Cali... szóval Henrique atyát, éppen most. - Nem csoda. A Padre imád reflektorfényben parádézni élcelődött Alaric. - Te talán hi sztis primadonnának tartod az atyát, de biztosíthatlak, rajtad kívül mindenki csodálja és elismeri, ezért tőled sem várok mást! Elfogadhatatlan, hogy sosem tartod be a szabályzatot! Ha problémád van Henrique atyával, csakis a megfelelő csatornákon keresztül intézheted. Semmi gúnyolód ás, semmi megalázás! Fizikai agresszióról pedig szó sem lehet, értetted? Alaric ügyet sem vetett rá. - Mi ez a sok akta eltűnt emberekről? - Nekem senki sem említette. - Ó - vont vállat Holtzman, és arrébb tolta a papírkö tegeket ősszel mindig megnő az eltűntek sz áma, külö nösen Manhattanben. Amikor észrevette, hogy Alaric továbbra is értetlenül bámul, folytatta: - Az őszi szünet után ismét elkezdődik az iskola, az egyetemisták közül
MEG CABOT 33
MÉLYHARAPÁS sokan megbuknak, és nem merik elmondani a szü leiknek, hogy rossz jegyeket kaptak, drogoztak vagy átestek az első szexuális élményen, ilyesmi. Semmi ördögi nincs a háttér ben, de az embereink a rendőrségnél rendre továbbítják nekünk ezeket az aktákat. Az idén a legmagasabb az el tűntek száma, mégsem t aláltam semmi gyanúsat az adatok alapján, úgyhogy vissza is küldöm nekik. Alaric előrehajolt, és megragadta az aktákat. Nekilátott átnézni őket. - Ahogy az előbb is említettem - köhintett Holtzman idegesen -, semmi gyanúsat nem találtam bennük! Wulf válaszra se méltatta, csak átpö rgette egyik iratot a másik után, majd Holtzman asztalára hajította őket. - Semmi sincs bennük, Wulf - mondta a felettese fárad tan. Tudod, dr. Fiske úgy véli, bizonyos területeken sokat fejlődtél. Az egyik legkiválóbb gárdistán k vagy, démonvadászatban jeleskedsz, a kihallgatásokat sikerrel végzed... Viszont a doktor egyvalamiben nem lát válto zást, és sajnos én is egyetértek vele: az interperszonális kommunikáció terén jelentős hiányosságokkal bírsz. Holtzman asztalán újabb köte g papír landolt. - Még mindig nem tetted túl magad azon, ami a társaddal történt Berlinben, pedig ő már teljesen felépült... - Csupán az arca hiányzik - mordult rá Alaric. Még egy akta puffant az asztalon. - Vegyük példának a Henrique atya iránti ellen szenvedet. Mit követett el, hogy így viselkedsz vele? - Semmit! Jó, elbaltázta azt az ördögűzést, de életében először végezte! Fiatal volt. Tudod, én mit műveltem az első ördögűzésemkor? - Futottál - felelte Alaric. - Pontosan - folytatta a főnöke. - Rémisztő legelőször farkasszemet nézni a gonosszal. - Rémisztőbb olyasvalakire nézni, aki saját elhatározás ból fogad örök szüzességet! - Nem viselkedhet mindenki úgy, ahogy te akarod - jegyezte meg Holtzman. Alaric hitetlenkedve n ézett a főnökére. „Egyre szeni lisebb... gondolta. - Vagy annyiszor verte fejbe egy me nekülő jeti, hogy már azt se tudja, mit beszél.” - Nem akarom, hogy Henrique Mauricio úgy viselked jen, ahogy én akarom, de ne tegyen olyasmit se, amitől legszívesebben péppé verném! Sajnos valahánys zor találkozunk, bizsereg a tenyerem. - Megértem - bólogatott Holtzman. - Sanyarú gyerek korod volt... csodálom is, hogy csak ennyi embert „vertél péppé”. Rengeteg időmbe telt, míg leszoktattalak erről a viselkedésről, miután összeszedtelek az utcáról, erre még a mai napig dühbe gurulsz, valahányszor mások nem azt teszik, amit elvársz tőlük. Szerintem ezért haragszol Mee na Harperre is.
MEG CABOT 34
MÉLYHARAPÁS Alaric felkapta a fejét. - Nem haragszom Meena Harperre - mondta. - Ez hazugság. Ezért nem hiszel az elméletében sem, ped ig akár igaz is lehet! Tudod, mi járt a fejemben a mi nap? - Hogy az épületben hányás - és ragasztószag terjeng? - Ha annyira kedveled Meenát, hívd randevúra! Alaric az akták mögé bújt. - Nem szokásom „randevúzni”. Mellesleg egyszer már meghívtam vacsorára, ő pedig nemet mondott, így tehát... - Hogy érted, hogy nem randevúzol? Az összes agg legény ezt teszi! Az pedig természetes, hogy Meena nemet mond, ha a lakásodra hívod! Ha nő lennék, én is visszauta sítottalak volna. Mintha egy pók kérné, hogy repüljek a hálójába! Te tényleg nem vagy... - Még egy akta landolt az asztalon. Holtzman meg ragadta, és felcsattant: Abbahagynád? Az imént mondtam, hogy átnéztem őket, és nem találtam bennük semmilyen egyezést. - De én igen. Mindannyian külföldiek. - Tessék? - Az eltűnt személyek mind turisták voltak, nem New York -iak. A saját államukból érkezett bejelentés az eltű nésükről, bár az illetőknek mind Manhattanben veszett nyoma az elmúlt néhány hónapban. Tessék, itt az egyezés! - Ne haragudj, Alaric, de komolyan azt fe ltételezed, hogy valaki odakint kifejezetten turistákra vadászik? - kérdezte Holtzman, miközben tekintete idegesen ciká zott az asztalán felhalmozott aktákon. Wulf rábökött az egyikre. - Itt van például ez. Egy egész család, O’Brienék, Illi nois-ból. Anya, apa, három gyerek. A hotelportás látta őket utoljára, amikor útbaigazította őket az M&M World - höz. Kiléptek a szállodából. Senki sem sejtette, hogy baj lehet, de amikor az apa nem jelent meg a munkahelyén, a gyerekek pedig az iskolában, a nagymama betelef onált az illinois-i rendőrségre, ők felhívták a hotelt, ott pedig annyit mondtak, hogy a családnak egyszerűen nyoma ve szett...- Mutasd csak! - Holtzman kiragadta Alaric kezéből az aktát. - Ez lehetetlen. A sajtó már rég hangos lenne a hír től, ha valaki t uristákat gyilkol Manhattanben, San Gen naro ünnepén! - Nem valaki, valami. Nincsenek holttestek, pedig ennyi idő elteltével már érezni lehetne a szagukat... Holtzmant enyhe émelygés fogta el. Alaric egy pillanat ra a gondolataiba mélyedt, majd vidáman felk apta a fejét. - Tudom már! Kérdezzük meg Padre Calientét holnap, a kiállításon! Ő majd megmondja, mi a teendő, hiszen mindig mindent tud! Holtzman, kezében a telefonnal, az ajtó felé intett. - Kifelé! Azonnal. Alaric már kint járt az épületből és lefelé sé tált az utcán, amikor
MEG CABOT 35
MÉLYHARAPÁS visszaidézte a beszélgetésüket Abra hammel. Henrique Mauricio érkezésével minden megváltozik. Ez nem jó hír. Dr. Fiske mindig arra biztatta, képzelje el a lehető legrosszabbat, hiszen a pesszimisták tovább élnek, mint az optimisták. - A valóság sosem olyan rémes, mint amilyen rémesnek gondoljuk. - Biztos ebben, doki? - kérdezte Alaric a legutóbbi fog lalkozáson. - Mi rosszabb lehet annál, ha egy démon választhat a jó és a rossz között? - Ebben semmi rossz nincs - felelte vidáman dr. Fiske -, hiszen a démon dönthet úgy is, hogy jó útra tér! Ez volt az a pillanat, amikor Alaric Wulf felállt és ki sétált a szobából. Ha bent marad, puszta ököllel lyuggatja ki a rendelő falát vagy betöri a doki orrát. Az Abraham Holtzmannal folytatott beszélgetés után az egész estét azzal töltötte, hogy felvázolt a, mi minden rossz történhet most, hogy Henrique atyát Manhattanbe helyezték át. Így lyukadt ki a bokszzsáknál, amit kitartóan ütlegelt még jóval éjfél után is. Amikor elfáradt, lezuhanyozott és aludni ment. Rémálmok gyötörték Lucien Antonescuról, olyanok, ahol a Sötétség Hercege jó útra tért, és a Central Park füvén hevert a napsütésben, a fejét Meena Harper ölében pihentetve... ami lehetetlen, hiszen napfényben seperc alatt hamuvá válna. Meena kacagott, hosszú, barna haja Antonescu arcába hullt, aki megcsókolta a hajtincseket. Alaric megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor másnap hajnalban telefoncsörgésre ébredt. A vonal másik végén a főnöke volt. - Meena Harper bajban van. Alaric mellkasa összeszorult. És nem az izomláztól. A helyzet akkor fordult még ros szabbra, amikor a fő nöke közölte, hogy New Jersey -be mennek, és ő akar ve zetni. Freewellben, New Jersey államban egy taxi megállt a rendőrség előtt. Meena szállt ki belőle. Kedvenc, szűk ruháját viselte, az apró, pink rózsamintásat. A reggeli napfény meg csillant frissen festett, barna haján. Alaric rájött, hogy a helyzet a lehető legrosszabbra for dult. Meena ugyanis rózsaszín kendőt viselt a nyaka köré kötve.
MEG CABOT 36
MÉLYHARAPÁS
MÁSODIK RÉSZ szeptember 18; szombat
MEG CABOT 37
MÉLYHARAPÁS
Hetedik fejezet Meena telefoncsörgésre ébredt. Az ágya melletti óra hatot mutatott, pedig Meenának elég lett volna nyolckor kelnie, olyan közel lakott a munkahelyéhez. Biztosan baj történt, különben nem hívták volna ennyire korán. Felkapta a mobilját, és meglátta a New Jersey -i előhívót. Rögtön tudta, nagy a baj, hiszen a szülein kívül nem is mert senkit abból a térségből, ők pedig már rég elköltöz tek Floridába. Majdnem leállt a pulzusa. - Ki a fene hív ilyenkor? - szitkozódott a bátyja, ahogy félmeztelenül kibotorkált a szobájából, és álmosan pislog va megállt Meena ajtajában. Jack Bauer is kikecmergett a vackából, és lelkesen ugrándozott az ágy körül, mert azt hitte, elkezdődött a nap. - Munka - hazudta Meena. - Levinnéd Jacket? - Aha... Gyere, öregfiú - szólt oda Jon a kutyának, majd elindult megkeresni a cipőjét és a pórázt. A húga felvette a telefont. - Halló! - szólt bele a vonal másik végén egy ismerős, idősebb, remegő női hang. - Itt Olivia Delmonico. Kivel beszélek? Meena számított rá, hogy David felesége t alán meg keresi. De ez a nő David anyja volt. -
Halló! Van ott valaki?
-
Igen. En vagyok az, Mrs. Delmonico, Meena Harper!
-
Meena Harper?
David anyja leplezetlen undorral ejtette ki a nevét. Ki nem állhatta a lányt, bár ezt sosem vallotta be. Férjével együtt rosszallották, hogy a fiúk az egyetem után azonnal összeköltözött Meenával, miközben nem is voltak háza sok... Vagy egyszerűen nem kedvelték Meenát. Elvégre egy pályakezdő író nem elég jó parti az ambiciózus kisfiúknak. Valószínűleg az sem segített a helyzeten, amikor a David államvizsgáját követő ünnepi ebédnél Meena megje gyezte, hogy Mr. Delmonicónak nem kellene boroznia, „az egészségi állapota miatt”. Ekkor került napvilágra, hogy David apja alkoholista. Ezt a tényt a szülei sikeresen titkolták David elől.
MEG CABOT 38
MÉLYHARAPÁS - Eddig a pilla natig. Nos... én... Hogy is mondjam? - folytatta Olivia Delmonico. - Davidéknél vagyok, és megláttam ezt a számot a fiam noteszében. Nem tudtam, hogy ti ketten még min dig... tartjátok a kapcsolatot. Meenának gyorsan kellett reagálnia. - Igen, tetszik tud ni, most költöztem ki a régi lakásunk ból, és még itt maradt néhány doboz David holmijával, úgyhogy felhívtam, nem kellenek -e neki. - Értem - érkezett a hűvös válasz. - Hogyne. Nos, sajnálom, hogy ilyen korai órában telefonálok, de épp itt vagyok a fiamék házában, és mindenkit felhívok, akinek a számát megtalálom. Talán valaki tudja, hol lehet David. Nem jött haza tegnap este. -Komolyan? - Meena meglepetést színlelt. - De fura! - Nagyon fura. Nem vall a fiamra. Gondolom, neked fogalmad sincs, merre lehet - kérdezte Mrs. Delmonico, leplezetlen nehezteléssel a hangjában. Bár Meena sosem járt Davidéknél, mégis maga előtt látta a négy hálószobás, háromgarázsos, fűtött medencés házat és a hatalmas konyhát, a közepén Mrs. Delmo nicóval Chanel kiskosztümben, igazgyöngyökkel a nyaka körül. A nő hangjából tisztán lehetett hallani, hogy sejti, David épp Meena ágyában hever, csak a lány letagadja. Egy másik univerzumban - ahol nyoma sincs vámpírok nak, se Lucien Antonescunak - talán így is történt volna. Davidét nem harapták volna meg, é s Meena egyik gyenge, önbizalom hiányos pillanatában felhívta volna a lakására a férfit, mert nem hitte volna el, hogy jobbat érdemel. De ebben az univerzumban? Kizárt! - Nem, sajnos nem tudom, merre lehet David. Meena igazat mondott. Tényleg nem tudta, hol van épp David. Talán a mennyben? - Ó! Nos, akkor... - Mrs. Delmonico zavartan dado gott. - Nem tudom, mitévő legyek! Végigtelefonáltam az összes számot a noteszből, de mindenki tanácstalan. Te... te voltál az utolsó reményem. David telefonja rögtön hangpostára kapcsol, Briannáé úgyszintén. A kis David pedig egész éjjel bömbölt. Egy éjszakát sem töltött még a szülei nélkül, és most olyan zaklatott... Meena kipattant az ágyból. A pulzusa, ami eddig hevesen lüktetett, majdnem megállt. - Várjunk csak. David felesége is eltűnt? - Igen - Mrs. Delmonico ekkor már nyíltan zokogott. Meena fejéből elillant a kiskosztümös -gyöngy nyakláncos kép, és helyette csak egy hisztérikus nagymamát látott. - Tegnap este hatkor elment egy receptért, és azóta senki sem hallott felőle. Hívtam a kórházakat, de nincs olyan betegük, akire illene David vagy Brianna leírása.
MEG CABOT 39
MÉLYHARAPÁS Lehetetlen, hiszen David meghalt! Meena szeme lát tára hamvadt el, nem bánthatta a feleségét! Brianna biz tosan megmenekült! - Nem tudom, mit tehetnék még - motyogta Mrs. Del monico remegő hangon. - Az előbb hívtak a New York -i rendőrségtől. Megtalálták a fiam kocsiját az olasz negyed ben, a forgalmijával a kesztyűtartóban. De miért ment volna oda David? Sosem jár a belvárosban. Talán Brianná val a San Gennaro -ünnepre mentek... De akkor tele fonáltak volna! - Mrs. Delmonico - mondta Meena rekedten. - Hallgasson ide. Nagyon fontos! David házában van most? - Persze! Valakinek vigyáznia kell a kis Davidre. A fér jem is velem jött. Épp most beszél a telephellyel, hogy visszakapjuk a fiam kocsiját, és... - Mrs. Delmonico, el tudná vinni máshová a gyereket? Csak egy kis időre. - Nos, elmehetünk a lányomékhoz - felelte zavartan a nő. - Nem lakik messze. De mi köze ehhez Naominak? Már beszéltem vele, ő se tudja, hol vannak a fiamék... - Pakolják össze a babahol mikat, és menjenek át Naomihoz! - De az a New York -i rendőr azt mondta, maradjunk otthon és várjuk meg, amíg David jelentkezik. Felhábo rító, hogy ha hivatalosan be akarjuk jelenteni az eltűnését, személyesen kell elmennünk a freewelli rendőrőrsre! Nem is értem, hiszen minden a datot lediktáltam neki telefonon! Erre azt mondja, ő New Yorkban van, David pedig freewelli, úgyhogy... Meena vett egy mély levegőt. Úgy érezte magát, mint Kasszandra: elátkozva. Szegény Kasszandra, a látnok... megtagadta egy isten s zerelmét, egy halandó szerető je lett, és végül a férfi bos szúszomjas felesége meggyilkolta. - Mrs. Delmonico, bejelentette már az eltűnésüket? - Hát... még nem. A biztos úr azt mondta, személyesen kellene, de a kicsit nem hagyhatjuk egyedül. - Pontosan. Vigyék a babát David húgához, és utána menjenek egyenesen a freewelli rendőrségre! Érti, amit mondok? Életbevágóan fontos, hogy azonnal bejelentsék David és Brianna eltűnését! Mrs. Delmonico meglepődött. - A rendőrök nem ezt mondták. Nem tudom, Naomi mit szó l majd a kis Davidhez... Tudod, hármasikrekkel van otthon. Bár, gondolom, megérti. Viszont mi legyen a fiam kocsijával? A telephelyen nem túl segítőkészek, el vileg a rendőrség még vizsgálja a kocsit, hátha valami nyom... - Mrs. Delmonico! Tudja, mit? Oda megyek! Találkozzunk a freewelli rendőrségen. Talán segíthetek. Az idősebb nő teljesen megdöbbent. - Segíthetsz? Hogyan?
MEG CABOT 40
MÉLYHARAPÁS - Tudok valamit... Davidról. Beletelik egy kis időbe, míg odaérek, mert le kell zuhanyoznom és vonatot is kell találnom, de legkésőbb kilencre odaérek. Találkozzunk! Hozza a férjét is, a babát pedig bízzák Naomira! Mrs. Delmonico alig jutott szóhoz. - Nos... rendben. Köszönöm szépen, Meena. Igazán... kedves tőled. - Semmiség - felelte a lány, és letette a telefont. Bűntudatot érzett. Nem „kedvességnek” szánta, pusz tán nem maradt más választása. Ő látta utoljára életben David Delmonicót, és ő próbálta megmenteni Briannát. Ezek szerint kudarcot vallott. Fel nem foghatta, hogyan fajulhatott idáig a dolog... bár tény, hogy az ő volt pasija ad ta a gyilkos karót a kezébe. Most pedig David kisfiának és a szüleinek az élete is ve szélyben volt. De ki tudja, mi lett Briannával? Nem kockáztathatta meg, hogy Brianna megjelenjen otthon valami „reggelire valóért”. El kellett tüntetnie a házból Mr. és M rs. Delmonicót, unokástul. Tudta, hogy nehéz dolga lesz, ha helyre akarja hozni az előző nap történteket. De amikor megjelent a freewelli rendőrőrsön, rádöb bent, hogy a helyzet rosszabbra fordult. A lépcsőnél ugyanis az az ember várta, akit a világon a legkevésbé akart látni. Alaric Wulf.
MEG CABOT 41
MÉLYHARAPÁS
Nyolcadik fejezet T e meg mit keresel itt? - kérdezte. Alaric gőzölgő kávéval várta. - Gondoltam, nem árt egy kis koffein - nyújtotta át a papírpoharat. Igazság szerint neki volt rá szüksége, főleg, miután meglátta a kendőt. - Nem téged hívtalak, hanem Abrahamet - vetette oda Meena. - Észrevettem. Kell a kávé vagy nem? Meena a pohárra pillantott. - Tettél bele cukrot? A lány napszemüveget viselt, így Alaric nem látta a sze mét, de sejtette, hogy Meena sírt, mert annyira rek edt volt a hangja. - Ismerlek egy ideje, tudom, hogyan szereted a kávét. - Kösz. - Meena morcosán átvette tőle a poharat. Csendben álltak a rendőrőrs előtt, szürcsölték a kávét, és nézték, ahogy a freewelliek munkába igyekeznek... vagy máshova, szombat reggel lévén.A rendőrség épülete viszonylag új volt, a füves parton állt, újonnan telepített fákkal, tetszetős parkkal körbe véve. A madarak vígan csicseregtek az ágakon, nem érzé kelték a közelgő veszélyt. Alaric megjegyezte, ha New Yorkban lennének, a re ndőrök valószínűleg épp transzvesztita prostikat hurcolnának be az őrsre. De i tt mókusok ugrándoztak, és mogyorót gyűjtöttek télire. - Elmondanád, mi folyik itt vagy találgassak? - kérdezte Alaric. - Semmi olyan, amire te gondolsz. - Azt hittem az emberek halálát tudod kitalálni, nem pedig a gondolataikat. - A te fejedben nem túl n ehéz olvasni, Alaric. Ez fájt. - Sajnos azt kell mondan om, a tiédben sem - felelte a férfi. Amikor legutoljára ilyen kendőt viseltél, a végén majdnem amputálni kellett a lábam. Nagyra értékelném, ha ezúttal beavatnál a részletekbe, mert épp mindkét lábam ép. Meena arca ugyanolyan színűre változott, mint a ken dője. - Rendben - vette le a szemüvegét. Gondosan kifestett barna szeme alatt a sírástól sötét karikák húzódtak. - Jó, tegnap megharaptak. De esküszöm, most nem Lucien tette!
MEG CABOT 42
MÉLYHARAPÁS Alaric alatt megmozdult az aszfalt. Kis híján elájult. Pedig reggelizett. Először tiltakozott, hogy egy Priusban kelljen utaznia, később pedig azt kifogásolta, hogy Abra ham egy gyorsétterembe vitte reggelizni - hiszen „a reg geli a legfontosabb étkezés!”, és „kell a protein!”. Most viszont örült, hogy van valami a gyomrában, még ha csak egy McMuffin is. Ki tette, ha nem Lucien? Fél éve nem történt vám pírtámadás New Yorkban, sőt, egész Dél -Amerikában sem! - Kipusztítottuk a Dracult. Te is tudod, hiszen ott voltál! Nem a Dracul tette. Alaric zavartan csóválta a fejét. - Pedig nem tudunk egy új klánról, ami... - Márpedig akkor sürgősen szólni kell a belbiztonsá giaknak, mert tegnap egy il legális bevándorlóval volt ös szetűzésem, és igencsak hegyesek voltak a fogai . - Miért nem hívtad őket reggel? Mi folyik itt, Meena? Abraham titkolózik, azt mondja, majd te mindent elme sélsz, ha úgy gondolod. Alaric azt már nem említette, mennyire feldühödött, amikor értesült a történtekről. És mit jelentsen az, hogy Meena elmeséli, ha úgy gondolja ? Bántotta, hogy a lány nem benne, hanem Abrahamben bízik, pedig ő mentette meg az életét a Szent György - katedrálisban, nem Holtzman! Jó, Alaric nem hitte el Meena elméletét Antonescuról, de ki hinne el ilyesmit? A démonok ösztönösen gonoszak, nincs saj át akaratuk, és kész! Kit érdekel, hogy Aquinói Szent Tamás mást írt nyolcszáz évvel ezelőtt! - Nézd, köszönöm a kávét, de most már menjünk be - mondta Meena kevésbé ridegen, viszont annál fáradtab ban. - Nehezen találtam taxit az állomáson, és késésben va gyok, már biztosan keresnek. - Abraham odabent van. Mindenkinek azt mondja, ő az ügyvéded. A lány a szemét forgatta. - Az ügyvédem? Isteni! - A kávés poharat a közeli szemetesbe hajította. - Most biztosan azt hiszik, valami rosszat tettem. Meena elindult befelé, de ahogy elhaladt Alaric mellett, a férfi megfogta a csuklóját. Meena csontjai olyan töré kenynek tűntek, akár egy madáré. - És tettél valami rosszat? - kérdezte égő tekintettel. Nem akarta feltenni ezt a kérdést, tudta, hogy helytelen, és meg is bánta. De nem tudott uralkodni magán. Meena elsírta magát. Szabad kezével kisepert néhány barna tincset a szeméből. - Attól függ, honnan nézed. Ha a te szemszögedből, akkor nem tettem rosszat. Ha az enyémből, akkor... igen. Nagyon rosszat.
MEG CABOT 43
MÉLYHARAPÁS Alaric hirtelen elérzékenyült. Ha nem Meenáról lett volna szó, valószínűleg igyekezett volna elfojtani magában ezt az érzést, elvégre a lány minden szabályt megszegett. Persze ez már Alarickel is előfordult jó párszor. Viszont ez más helyzet volt. Meena veszélybe sodorta m agát, és Alaricot bántotta, hogy nem hozzá fordult, amikor bajba került (bár ezt a világ minden kincséért sem ismerte volna be). Látta Meenán, hogy zaklatott és aggasztja valami. De mégiscsak Holtzmannak szólt! Nem neki, pedig ő akart ott lenni, amikor Meenának segítségre van szük sége! Hogyan fordulhattak a dolgok ilyen rosszra? Vajon helyre tudja -e még hozni? Meena rosszallóan nézett rá, mire Alaric rögtön elen gedte a csuklóját. A lány elfordult tőle, és az épület felé indult. Alaric hagyhatta volna, hog y bemenjen, de nem volt képes rá. Megfogta Meena vállát, ügyetlenül magához vonta a lányt, és hosszasan megölelte. - Minden rendben lesz - mondta, remélve, hogy a hang ja majd megnyugtatja Meenát. Megsimogatta a haját, amit kissé kiszárított a festék, és forró volt a napsütéstől. - Nem tudom, mi történt, de hamarosan minden rendbe jön. Meena meglepődött a gesztuson, elvégre Alaric nem szokott másokat ölelgetni, de nem tiltakozott tovább. Ellazult a férfi karjában. - Nem igaz - súgta. A könnyei forró, nedves nyomot hagytak Alaric nyakán. - Nem tudjuk helyrehozni a dolgo kat, ezúttal túl nagy a baj... A férfi nem tudta, mitévő legyen. Már annyira hozzá szokott, hogy Meena mindig lerázza, hogy most, amikor a lány ennyire felengedett az ölelésben, nem tudta, hog yan viselkedjen. A könnyekkel főleg nem tudott mit kezdeni. Több száz nő sírt már előtte, de Alaricet sosem hatotta meg egészen mostanáig. Szorosabban ölelte Meenát. - Annyira nem lehet nagy a baj - vigasztalta ügyetlenül, de a legszívesebben felpofozta vo lna magát. Hogyne lehetne nagy a baj? Honnan tudhatná, hogy tényleg meg tudja -e oldani? Rendőrautó parkolt le mellettük. Egy freewelli rendőr szállt ki a kormány mögül, megkerülte a kocsit, és a hátsó ülésről kirángatott egy meglepően magas, rikító ruhát v iselő transzvesztitát, aki odaszólt Meenának: - Cicukám - mondta, miközben a rendőr az épület felé vezette. Ne fald fel azt a szépfiút, még én is meg akarom kóstolni! Alaric az égnek emelte a tekintetét, és néma hálát lebegett, amiért Holtzman nem hagyta , hogy magával hozza a kardját. - Gyere, keressük meg Abrahamet - mondta Meena csendesen, és kibontakozott az ölelésből. - Remek ötlet.
MEG CABOT 44
MÉLYHARAPÁS Alaric sietve kinyitotta előtte az ajtót. Meena tekin tetéből csodálkozás és hála tükröződött, és még valami, amit a fé rfi nem tudott megfejteni. De ettől csak még rosszabbul érezte magát.
MEG CABOT 45
MÉLYHARAPÁS
Kilencedik fejezet Meena, nyomában Alarickel, belépett a makulátlanul tiszta, modern rendőrőrsre. A szíve olyan hangosan vert, hogy majdnem megsüketült től e. Azt hitte, az egész világ hallja, így csodálkozott, hogy senki sem kapta fel a fejét a zajra. A recepciós egy tárgyalóterem felé irányította őket, ahol Abraham Holtzman beszélgetett egy bézs ruhás, kial vatlan nővel és David szüleivel, akik éveket öreged tek, amióta Meena utoljára látta őket. Meena nagyot nyelt, és kedves mosolyt erőltetett az ar cára. Bűntudatosan lépkedett Alaric előtt. Csak arra tudott gondolni, hogy a férfi azt hiszi, Lucien harapta meg. Kis híján Meena arcába öntötte a kávét, amikor m eglátta a kendőt a nyakán. - Ó, itt is van Harper kisasszony! - szólalt meg Abra ham. - Az úr mögötte a kollégám, Mr. Wulf. Szúrós pillantást vetett rájuk bozontos, kusza szemöl döke alól, ami jól tükrözte szétszórtságát - pedig Holtz mannak nagyon is hely én volt az esze. A tekintetéből Meena azonnal rájött, nagy bajban van. Tegnap tette a dolgát, és jelentette a vámpírtámadást, de Lucienről egy szót sem szólt. Őt mindenképp ki akarta hagyni az ügyből. Alaric és Holtzman előtt azonban semmit nem lehet eltit kolni, így csak idő kérdése, míg megtudják, hogy talál kozott Luciennel. - Elnézést a késésért - nézett körül idegesen a tárgyaló ban Meena. Úgy érezte magát, mint akit gyilkossággal gyanúsítanak és hamarosan kihallgatják, akár holmi tévés krimiben. De a freewelli rendőrőrs tárgyalójában nem volt kétoldalú tükör, csak néhány ablak, ami az ápolt pázsitra nézett. Az asztalon fényképek hevertek Davidról és Briannáról, amiket biztosan Mr. és Mrs. Delmonico hoz tak magukkal. A képek között szerepelt egy műtermi fotó, rajta egy tökélete s pár, kisbabával. Irigylésre méltóan boldognak tűntek, ahogy makulátlan fogsorral a fényképezőgépbe mo solyogtak. David esztétikai fogor vos volt. Sokáig nyaggatta Mee nát, hogy kissé egyenetlen elülső fogaira porcelánhéjat ragasztha sson, de amikor elmagyarázta, hogy ehhez vá gást kell ejteni az ínyen, a lány azonnal meghátrált. - Továbbra sem értem, mi szükség ennyi ügyvédre, ami kor Meena csak találkozni akart velünk - panaszkodott Mrs. Delmonico. - Azért vagyunk itt, hogy segítsün k - nyugtatta meg Abraham. Harper kisasszony, ez itt Rogerson nyomozó. A fáradt kinézetű nőről lerítt, hogy semmi kedve itt lenni. Meena is hasonlóképp érzett. - Ők pedig Mr. és Mrs. Delmonico, ugyebár - folytatta Abraham.
MEG CABOT 46
MÉLYHARAPÁS A házaspár zavartan fordult Mee na felé. A szemükből olyan szomorúság áradt, hogy a lány arcáról azonnal le olvadt a mosoly. Bátortalanul odaköszönt, majd leroskadt a műanyag székre, amit Abraham kínált fel neki. Alig tudta megállni, hogy ne mondja, „részvétem”. Delmonicóék még nem tudt ák, hogy a fiuk, sőt, talán a menyük is halott... és nem Meena akarta közölni velük a hírt. - Nos, Harper kisasszony - szólalt meg tárgyilagosan Rogerson nyomozó, majd Alaricre pillantott. A férfi nem csatlakozott hozzájuk a tárgyalóasztalnál, hanem az ab lakpárkányra ült, és tüntetőleg kifelé bámult, majd elő kapta a mobiltelefonját, és az SMS -eit böngészte. Cseppet sem érdekelte, mi zajlik körülötte. A nyomozó elővette a noteszét. - Mrs. Delmonico elmondása szerint a fia tegnap este nem ment haza, és ön állítólag tud erről valamit. Hall gatom. Meena sietve Abrahamre pillantott. - Nos... Én... a tévében mindig külön szobában hall gatják ki a gyanúsítottakat... - Ez nem a tévé, kisa sszony - nézett rá szigorúan Ro gerson nyomozó; kezében a toll készenlétben állt a papír fölött -, magát pedig nem gyanúsítjuk semmivel. Még bűn tényről sincs szó, hacsak nem maga okozott kárt Mr. Del monico kocsijában tegnap este. - Ez nem valószínű - lépett közbe Holtzman -, tekint ve, hogy kliensem apró termetű, ilyen mértékű k ár okozásához pedig hatalmas fizikai erőre van szükség... Rogerson gyilkos pillantást vetett Abrahamre, aki válaszul kedvesen visszamosolygott. - Így van! Semmit nem tettem a kocsival! - tette hozzá sietve Meena. Egyszerre rádöbbent, hogy súlyos stratég iai hiba, ha kerüli a detektív tekintetét, úgyhogy egyenesen a szemébe nézett, nehogy azt higgye, hazudik. Olvasta valahol, hogy a rendőrök a szemkontaktusból is meg tudják állapítani, ki próbálja átejteni őket. Elmondta, hogy azért találkozott Daviddel, m ert nála maradt a holmija. „Beszélgettek” a kocsiban, és amikor látta, hogy a férfi be van rúgva, nem hagyta, hogy ittasan a volánhoz üljön. Mrs. Delmonico már ekkor dühösen fújtatott, pedig Meena még rá sem tért arra, hogy David molesztálta. Erről soha nem beszélhet Mrs. Delmonico előtt pedig pláne nem! A nő tényleg gyöngyöket viselt, ahogy Meena korábban elképzelte, é s most olyan feszülten morzsolgatta a nyakláncát, hogy belilult tőle az ujja. Csoda, hogy a lánc nem szakadt el. David apja a könnyeivel küszködött. Az orrán vöröslöt tek a hajszálerek; valószínűleg már legurított pár pohárral aznap. Delmonicóékat már az is rettenetesen felzaklatta, hogy a fiuk ivott, pedig a teljes igazságot még nem is tudták. De Meena egy titkos
MEG CABOT 47
MÉLYHARAPÁS démonvadász szervezetnek d olgozott, így civilek előtt nem beszélhetett vámpírokról – ráadásul ki hinne neki, ha közölné, hogy David vérivó élőhalott volt? Akkor pedig Lucienről is beszélnie kellene, a Palatí nusnál pedig úgysem értenék meg, milyen jót cselekedett a herceg, amikor több hónapnyi bujkálás után előmerész kedett és megmentette Meena életét. Érthető, hogy a lány eltitkolta előlük az igazságot. Miután telefonon beszélt Mrs. Delmonicóval, Meena egyenesen Abrahamet tárcsázta, nem pedig a Palatínus vészhívóját. Azt remélte, így kézben tarthatja a dolgokat. Csak annyit mondott a főnökének, hogy szerencsétlen esemény történt aznap éjjel, de kár izgulni, minden meg oldódott. Majdnem minden. Abraham hangja annyira aggodalmas volt a telefonban, hogy tudni lehetett, azonnal értesí ti Alaricet is. Alaricet, aki először tehetetlenül nézte a rendőrőrs előtt sírdogáló Meenát, majd szorosan átölelte... Magas volt és erős, megingathatatlan, akár egy szikla, az illata pedig friss, hűs és férfias... „Istenem - sóhajtott Meena. - Miért kevertem bele a Palatínust?” Bár úgyis rájöttek volna az igazságra - mint mindig. Meena akadozva végigmesélte a történetét, majd idege sen pillantott a detektív jegyzetfüzetére. Pont olyan szög ben ült, hogy kitűnően látta az aprólékosan kidol gozott katicabogarat öltönyben nyakkendőben, cilinderrel a fején. - Tehát, amikor utoljára látta Davidét - foglalta össze Rogerson nyomozó unottan -, ő a Houston Street felé indult, hogy taxit fogjon és a pályaudvarra menjen. - Igen - mondta Meena türelmetlenül. - De aggódom Brianna miatt. A legjobb barátnőm, Leisha, fél éve szült. Egy estét sem töltött még távol a gyerekétől, de ha el akar na menni, biztosan telefonálna! Nem ismerem jól David feleségét, de nagyon furcsa, hogy szó nélkül eltűnt... Rogerson nyomozót továbbra sem érdekelte Meena mondanivalója. Nekilátott a második katicabogár portré jának. - Sejti, hogy ki okozott kárt Mr. Delmonico kocsijában? kérdezte. - Kárt? - háborodott fel David apja. - Ez nem kár! Az ajtót gyakorlatilag kitépték, a szélvédő szilánkokra törött! Ezt nevezi maga kárnak? Egy vadiúj Volvo V50 -esről beszélünk! Azt a kocsit egyenesen megrohamozták! Rogerson a férfira pillantott. - Igen. De benne hagyták az autórádiót, a forgalmi engedélyt, a gyerekülést; nem tűnt el belőle semmi. - Csak a tula jdonos! - zokogott fel Mrs. Delmonico. Megszorította a férje kezét. - És a menyünk! Róla sincs hír. Vele mi lesz? Vele senki sem törődik? - kérdezte, és a kezébe vette Brianna
MEG CABOT 48
MÉLYHARAPÁS fényképét. - Mi törődünk vele, Mrs. Delmonico - mondta a nyomozó, miközben menyasszonyi fátylat rajzolt a második katicának. - Ezért vagyunk itt. Maguk megtették a dolgu kat, mostantól fogva azzal segítenek a legtöbbet, ha tele fonközelben maradnak. - A saját lakásukban - tette hozzá Meena. A nyomozó kérdőn nézett rá. - Tessék? - Csak annyi, hogy Mr. és Mrs. Delmonico eddig David házában várta a hívást. - Jó meglátás - szólt közbe Abraham sietve. - David nem saját magát fogja felhívni, ugyebár. Szerintem a szü lők menjenek csak haza, és a saját otthonukban várják a hívást. Rogerson tekintete ide-oda cikázott Meena és Holtz man között. Alaric közben abbahagyta a mobiltelefonozást, és Meenát nézte. „Máris rájött, hogy valamit eltitkolok - gondolta a lány. - Csak idő kérdése volt.” - Igen, igen, persze, senki sem hívja fel saját magát - vont vállat a nyomozó, és ismét a műalkotásába merült. Mrs. Delmonico felháborodva fakadt ki: - De a kis David összes holmija a házban van! - Szívesen segítünk átvinni a babaholmit magukhoz - a jánlotta fel Meena. A házaspár teljesen megdöbbent. Alaric szintúgy, aki érdeklődve figyelte, hogyan alakulnak az események. - Szerintem erre semmi szükség - mondta David apja. - Megoldjuk mi magunk. - Ugyan, ugyan - szólt közbe határozott hangon Holtz man. Örömmel segítünk. - Hát, a maga ügyvédi irodája aztán tény leg teljes körű szolgáltatást nyújt - jegyezte meg Mr. Delmonico. - Nem látod, mi folyik itt? - csattant fel a felesége. - El akarják terelni a figyelmünket arról, hogy Meena magára hagyta a fiunkat részegen, védtelenül, New York kellős közepén, hogy aztán huligánok támadjanak rá! Mr. Delmonico zavartan nézett a lányra. - Nem épp így írnám le a történteket... - motyogta Meena. - Csak segíteni akartam... - A fiam épp valami sikátorban fekszik egy vértócsában, mert ez a hárpia leitatta és magára hagyta, hogy kirabolják! Az ő hibája! - Az ön helyében, asszonyom, vigyáznék arra, mivel vádolom Harper kisasszonyt - mondta Abraham -, tekintve, hogy az ön fia volt az, aki ittas állapotban jelent meg a találkozón, majd megpróbálta szexuálisan zaklatni a kliensemet . Mr. és Mrs. Delmonico szitokáradatban tört ki. Roger son
MEG CABOT 49
MÉLYHARAPÁS nyomozó tolla megállt a kezében, Alaric felvonta a szemöldökét, Abraham Holtzman viszont csak egykedvű en bámulta a plafont. Meena legszívesebben köddé vált volna, de sajnos nem sikerült neki. Almában sem gondolta volna, hogy Abra ham mindenki előtt kitálalja majd ezt a bizalmas informá ciót, bár talán „ügyvédként” nem maradt más választása. - Ez egyszerűen... vérlázító! - fakadt ki Mrs. Delmo nico, a könnyeivel küszködve. - Az én kisfiam soha nem te nne ilyesmit! - Meena - szólt közbe Holtzman. - Tudom, hogy nem akarta rossz színben feltüntetni Davidet a szülei előtt, nehogy felzaklassa őket. De el kell mondania az igazat a nyomozónak, hogy tisztán láthassunk. Meena jeges pillantást vetett Abrahamre. En igazat mondtam! - Történt valami ön és David között, amit nem árult el nekünk? szólt közbe Rogerson. - Nem. Mindent elmondtam. - Márpedig valami fontosat biztosan kihagyott. Maga fülig elpirult. Meena rádöbbent, mennyire félreismerte Rogersont. A rajz olás segített neki koncentrálni. Miközben katicákat rajzolgatott, nagyon is éberen figyelt! - Nem hagytam ki semmi fontosat - mondta Meena, és az asztalo n heverő fényképet nézte, amelyről Brianna mosolygott rá. - David ivott, igen, és, hát... meg akart csó kolni... de mindig megviseli a párokat, ha az első gyerek megszületik! - hadarta idegesen. - A barátnőm, Leisha mesélte, hogy a szülés után megváltozott a kapcsolatunk a férjével, pedig Adam tényleg jó ember, és ő van otthon a kis Johannával. De Leisha panaszkodott, hogy a szülés után csak egyetlenegyszer mentek el vacsorázni, és... Az összes tekintet rá szegeződött. Meena hang ja elcsuklott, és érezte, hogy megint elvörösödik. - Nem mintha David panaszkodott volna Briannára, természetesen - tette hozzá sietve. - Ha jól értem, jelen pillanatban nem akarja feljelen teni David Delmonicót szexuális zaklatás miatt? - mondta Rogerson. -Uramisten! - kiáltott fel megbotránkozva Mrs. Del monico. A férje átkarolta és magához húzta. A helyi hírekben folyton a szokatlanul magas hőmér sékletről beszéltek, a New Jersey -i rendőrség tárgyaló jában azonban nem kapcsolták be a légkondicionálást . Hőség volt, a teremben lévők homlokán izzadságcseppek csillogtak, Meenát viszont a hideg rázta, hiába viselt kar digánt. - N-nem - motyogta -, dehogy akarom feljelenteni! É s sajnálom, de ennél többet nem tudok segíteni, mindent elmondtam! - Így igaz, szó sincs feljelentésről - közölte határozottan Abraham. Nagyon élethűen alakította az ügyvédet, nem csoda, hiszen jogi egyetemet végzett. Az aktatáskájába csúsztatta a jegyzetfüzetét. - Tisztán látszik, hogy ez az ügy David Delmonico és a felesége közötti
MEG CABOT 50
MÉLYHARAPÁS
nézeteltérés eredménye. Sajnálatos helyzet, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan mindketten hazatérnek és megbeszélik a problémáikat. Addig azonban nagyon szívesen segítünk átvinni a gyerekholmikat a... - Szó sem lehet róla! Már így is elég kárt okoztak! - csattant fel Mrs. Delmonico. A férje halkan hozzátette: - Köszönjük, de a családunk majd segít a cipekedésben. - Értem - mondta Abraham. - Nos, Rogerson nyomo zó, ha a kliensem bármilyen módon segíthet a nyomozás ban, tudja, hol talál meg, én pedig... A hangja elhalkult, ahogy Mrs. Delmonico szúrós tekin tettel Meena felé fordult. - Ha tudod, hogy mi történt a fiammal, Meena Harper sziszegte azonnal mondd el! David mesélte, hogy lá tomásaid vannak és hog y már azelőtt tudtad, hogy daga nata van, mielőtt az or vosok felismerték volna... Úgyhogy azonnal áruld el, mi történt a fiammal! A lány megdermedt. Mrs. Delmonico érthető módon gyűlölte, pedig Meena mindössze megpróbált segíteni Davidnek... még ha nem is érdemelte meg. De a halála igazságtalan volt. A felesé ge pedig... Meena tekintete ismét az asztalon heverő, kinagyított, fényes képekre tévedt. Brianna olyan szép volt rajtuk, olyan boldog, bizakodó. - Sajnálom - nézett végül Mrs. Delmonico hűvös, kék szemébe. Annyira, annyira sajnálom... Hirtelen egy erős kéz ragadta meg a vállát. Alaric no szogatta, hogy álljon fel. - Remélem, a fiúk hamarosan előkerül, a menyükkel együtt - zárta rövidre a beszélgetést Alaric, majd kiterelte Meenát a tárgyalóteremből. - Viszlát. A lány karba tett kézzel próbálta leküzdeni a remegését, miközben kisétáltak Abrahammel és Alarickel az épületből. David nem kerül elő többé. De Brianna hol lehet? Talán hamarosan felbukkan... Éhesen.....
MEG CABOT 51
MÉLYHARAPÁS
Tizedik fejezet - Nem is ment olyan rosszul, mint amire számítottam - ült be Abraham a kormány mögé, és elfordította a ko csikulcsot. - Beavatnátok engem is? - kérdezte Alaric az anyós ülésről. Lehúzta az ablakot, és kikönyökölt rajta. Ki nem állhatta a kis, zárt tereket, főleg, amióta Meenával órákra beszorultak egy összeomlo tt fal alá a Szent György -katedrálisban. - Wulf, megvan az okom rá, hogy ne kössek minden információt az orrodra. - Akkor miért vagyok itt egyáltalán? - Egyértelmű. Vissza kell kísérned Meenát a városba, mert ismét népszerű lett vámpírkörökben... - mosolygott Abraham a lányra a visszapillantó tükörből. - De ne izguljon, kedvesem, Alaric ott lesz, hogy megvédje. A legutóbb is kiválóan ellátta a feladatát. Meena remegő kezét a térde közé szorította. A szíve elszorult. Csak nem megint kirendelik mellé Alaricot, hogy éjjel-nappal őrizze? - Ó! Remek... - mondta tettetett lelkesedéssel. - De semmi szükség rá, hogy emiatt elvonjuk Alaricet a napi teendőitől. Szerintem egyedi eset volt, hogy David így rám támadt... - David? - pördült hátra Alaric, már amennyire a biz tonsági öve és a keskeny ülés engedte. - David harapott beléd? - Hát persze! Ki más lett volna? - kérdezte Meena, bár tudta, hogy Alaric Lucienre utal. - Ez egy visszatérő motívum az életedben... Már a má sodik barátodról derült ki, hogy vámpír! - Még te beszélsz, aki rámásztál egy succubusra Prá gában? Igen, tudok róla! Carolina elmondta! Azt is, hogy úgy kellett leszedni arról a démonról! - Carolina folyton túloz - jelentette ki Alaric komoran. - Én nem így láttam a videón. - Majdnem egy évtizede történt! - fakadt ki dühösen a férfi. - Az a succubus pedig nem a Sátán földi helytartója, minden gonoszok ura és... - Ne merészeld Lucient belekeverni! - Tessék ezt abbahagyni! - dorgálta meg őket Holtzman vezetés közben. - Akár két óvodás! Alaric, ne légy olyan szigorú Meenához. Igaz, időt nyerhettünk volna, ha a teg nap este történtek után rögvest értesíti a központot. Sze retném, ha a Palatínust a család jának tekintené, akihez a nehéz időkben fordulhat. De megértem, hogy zaklatott és érzékeny, mivel ez az ügy, nos, személyesen is érinti. Elvégre nem könnyű ledöfni valakit, aki valaha közel állt a szívünkhöz. Szerencsére csak néhányunknak kell átélnie ilye n borzalmakat, de hasonló helyzetben mind másképp reagálnánk.
MEG CABOT 52
MÉLYHARAPÁS Alaric visszafordult Meenához. - Megölted Davidét? - kérdezte elképedve. Meena morcosán bólintott. - Bravó - biccentett elismerően Ala ric, majd kibámult az ablakon. De Meena észrevette a mosol yt az arcán, és ettől csak idegesebb lett. - Nem lehetett kellemes élmény - mondta együtt érzőn Abraham. Nem hibáztathatja magát a történtekért és azért sem, hogy figyelmen kívül hagyta a Palatínus előírá sait. Nem tudott logikusan gondolkodni. - Jól sejtem, hogy David elől zárkózott be a kocsiba, mire ő letépte az ajtót? Meena még nem gondolta át, hogyan mondhatná el, mi történt valójában a kocsi ajtajával. Lehajtotta a fejét, hogy Holtzman ne lássa az arcát a visszapillantó tükörből, és csak annyit mond ott, „igen”. Nem tudott volna Abraham szemébe hazudni. - És ezek után ma még fel tudott kelni! - mondta cso dálattal a hangjában a főnöke. - Mindenképp megbeszé lem dr. Fiske -kel, hogy kezdjék meg a poszttraumás keze lést! Alaric hangosan felsóhajtott. Mee na nem tudta, miért utálja annyira az orvosát, mert sosem beszélt róla. Erőt vett magán, és így szólt: - Csak akkor jöttem rá, hogy vámpír, amikor rám má szott, és miután megöltem, az zakatolt a fejemben, hogy végre vége. Jelenteni akartam, csak gondoltam , várhat. Ma reggel tudtam meg Mrs. Delmonicótól, hogy David felesége is eltűnt. Ezek szerint Brianna halálát láttam előre, nem Davidét... - Semmi gond - mondta Abraham. - A legtöbb, frisse n átváltoztatott vámpír az ébredés utáni első egy -két napban, ha nem jut táplálékhoz, hazatér. Mihelyt tudomást szereztem az ügyről, kirendeltem egy speciális egységet David házához. Odamegyünk, míg Delmonicóék a rendőrőrsön vannak. Ha szerencsénk van, már ma este likvidálhatjuk Briannát. Likvidálhatjuk. Meena arcán könnyek peregtek végig, pedig tudta, felesleges. Megtörölte a szemét. - Szóval David házához megyünk? Abraham kérdőn nézett rá a visszapillantó tükörből. - Igen, gond? - Dehogy - felelte, pedig nem akarta látni, ahogy Bri anna Delmonicót megölik , és nem volt kíváncsi a Daviddel közös szerelmi fészkükre sem. Csak haza akart menni, aludni. Az se jó, mert úgyis Lucienről álmodna . - Remek - mosolygott Holtzman. - Ugye, tudjátok, mire utalnak a jelek? - Igen. Visszatért a Dracul, és Meena vérére vágyik - mondta vészjóslóan Alaric.
MEG CABOT 53
MÉLYHARAPÁS A lány már tiltakozott volna, de Abraham közbeszólt. - Éppen ellenkezőleg. A támadás annyira amatőr volt, hogy nem a Draculra vall! - Pontosan! - helyeselt Meena. - Ráadásul a Dracul tagjai nem gyilkolhatnak, David pedig egyértelműen vé gezni akart velem! - Nem tudom... - szólt közbe Alaric szkeptikusan. - Szerintem a módszer a Draculra vall: olyan gyilkost külde nek, akiben megbízol... - De Alaric, emlékezz rá, a herceg milyen brutálisan torolta meg legutóbb, amikor a klánja Meenára táma dt! Az agresszió egyik legfélelmetesebb megnyilvánulását lát hattuk! Lucien Antonescu haragját csak egy olyan klán merné ezek után kivívni, amelyik nem volt szemtanúja az incidensnek. Amit a herceg akkor az alattvalóival művelt...! - Igaz - ismerte be Alaric. Továbbra is kikönyökölt az ablakon, és elforgatta a visszapillantó tükröt, hogy láthas sa Meenát. A nyakán lévő sebet nézte. Amikor a lány és zrevette, elfordította a fejét - De a herceg mostanában nem mutatkozik - folytatta. - Szerintem nem akar a közeljövőben templomokat lerombolni. - Micsoda fejlemények! - lelkendezett Holtzman. - Talán egy új klán vonult be a Dracul észak -amerikai fel ségterületére! Ez feltevés, persze, de elég valószínű. Luci en Antonescu eltűnésével csak az a kérdés, mikor és me lyik klán foglalja el a felségterületét. Véleményem szerint a Fülöp -szigeteki aswangok a legesélyesebbek... Alaric a fejét csóválta. - Nem valószínű. A meleg éghajlatot kedvelik. - De még nyár van, New Jersey pedig vonzó tájék, főleg a Fenyőfőid. Régóta t udjuk, hogy van ott egy pokolka pu, a New Jersey -i ördög is onnan szökött ki, nem sokkal a születése után... Meena, aki New Jersey -ben született, alig hitt a fülének. - De a New Jersey -i ördög csak a hokicsapat kabalaál lata, nem? - De nem ám! Bizonyos örd ögi lények rengeteg energi át használnak el, amikor elkövetnek egy rémtettet. Ilyen kor pokolkapukból töltődnek fel, mert ezek a helyek köz vetlen kapcsolatban állnak a gonosszal. A New Jersey -i ördög is egy ilyen kétlábú lény, szárnyakkal. Nem sokat tudun k róla. A legenda szerint egy bizonyos Mrs. Leeds tizenharmadik gyermeke volt, aki nem volt jó viszonyban a férjével, miután az előzőleg már tizenkétszer teherbe ejtette. A szüléskor, 1735 -ben Mrs. Leeds azt kiáltotta: „a pokolba ezzel a kölyökkel!”, mire a gyerek a kéményen át kirepült a házból, de nem a pokolba került, hanem a Fenyőfőidre, ahol azóta is él. Miatta vonzza magához ez az erdő - és általában New Jersey - a gonosz erőket. - Váltsunk témát - vágott közbe Alaric, amikor meglát ta Meena arckifejezését. - Jaj, elnézést - szabadkozott Abraham. Túl későn. Meena fejében cikáztak a gondolatok. Sokat olvasott démonokról, de arról, hogy bizonyos gonosz lé nyék olyan helyről
MEG CABOT 54
MÉLYHARAPÁS nyerik az energiát, amely kapcsolatban áll az ördöggel, még sosem hallott. - Elfogjuk Brianna Delmonicót, és karanténba helyez zük folytatta Abraham. - Kifaggatjuk, hátha tudja, ki fertőzte meg Davidét. DNS-mintát is veszünk, elvégre a hordozó parazitát meg kell találnunk, hogy megállíthas sunk egy esetleges vámpírkitörést... Elfogjuk? Karanténba helyezzük? Ezt fogják tenni David feleségével? Meena sosem kedvelte igazán Briannát, hiszen miatta szakítottak Daviddel, de ilyen borzalmakat senkinek nem kívánt. Amikor leparkoltak, egy mély női hang közölte a mű szerfalról: „Megérkeztél a c élhoz”, David Delmonico otthonához... Meena lélegzete elállt. Széles, zöld pázsit, háromkocsis garázs és egy tekinté lyes lépcsősor látványa tárult eléjük. A ház olyan impo záns volt, akár egy kúria. Már csak egy lakáj hiányzott. Meena bezzeg egy lerobbant , kétszobás lakásban élt a bátyjával, ahol az egyik hálószoba inkább hálófülkének tűnt, és fű legfeljebb az épület tetején nőtt, Meena mégis szeretett ott lakni. - Micsoda idill! - ámuldozott Abraham a kormány mö gül. Ilyenkor örülök, hogy kiszabadulok a nagyvárosból. - Már el is felejtettem, hogy néz ki egy rendes gyep. Meena nagyot nyelt. Hát nem látják, amit ő? A házban már régóta nem volt élet. Csak gonoszság.
MEG CABOT 55
MÉLYHARAPÁS
Tizenegyedik fejezet - Nem mehetünk be - jelentette ki Meena. - Nem is fogunk - mondta Alaric. - Visszajössz velem New Yorkba. Csak Abraham marad itt. - Tessék? - Meena riadtan ragadta meg Holtzman fej támláját, mialatt a férfi kicsatolta a biztonsági övét. - Nem mehet be abba a házba! - Be kell mennem - felelte Holtzman. - Alaric nem tud uralkodni magán, és azonnal végezne az áldozattal, ne künk viszont Brianna élve kell. De miért ne mehetnék? Rossz előérzete támadt? - Igen. Meena szíve hevesebben vert, amikor arra gondolt, hagynia kell ezt az idős embert vámpírra vadászni ebben az ördögi házban. De talán azért volt olyan izgatott, mert kettesben kellett maradnia Alarickel a kocsiban. - Szerintem menjen Alaric, hiszen ő annyiszor harcolt már vámpírral.. - Harper kisasszony - szakította félbe gyengéden Holtz man -, jómagam régebben vagyok a szakmában, mint Wulf. A látszat csal: tökéletesen tudom, mi a teend ő vámpírtámadás esetén. De jólesik, hogy aggódik értem. Szóval látomása volt? Meena elvörösödött. - Valami olyasmi. Nos... tudom, hogy Brianna csupa báj a fényképeken. De New Jersey egy pokolkapu, David pedig nem hasonlított önmagára tegnap este... - Érthető, hiszen semmi emberi nem maradt benne - mondta Alaric. - A sötétség lélektelen teremtménye lett. Jó, hogy véget vetettél a szenvedésének. A feleségétől ta lán megtudjuk, melyik klán tette ezt Daviddel. Ez meg magyarázza majd a viselkedését is. Meena idegesen rágta a körmét. Tudta, hogy a Palatínus minden vámpírt lélektelennek tart. David kétségkívül az is volt, de Lucien nem, és Meena régi szomszédai, Lucien unokaöccse meg a felesége sem! Megmentették Jack Bauer életét, amikor egy csapat őr jöngő Dracul porig rombolta Meena lakását. Mindezzel Alaric is tisztában volt, de egy jó szót sem szólt az Anto nescuk érdekében. Alaric kicsatolta a biztonsági övét, és kiszállt a kocsi ból. Nyugalom és boldogság töltötte el, hogy hamarosan a volánhoz ülhet, pedig ez nem a saját benzinfaló sport kocsija volt, hanem csak egy hibrid. - Kedves, hogy ennyire aggódik miattam, Meena - mondta Abraham, miközben felvette az aktatáskáját a ko csi padlójáról. Alatta felnyitott egy titkos rekeszt, kivett belőle egy pisztolyt, néhán y tűhegyes karót, egy szentelt vizes flaskát és egy hatalmas keresz tet,
MEG CABOT 56
MÉLYHARAPÁS majd módszeresen mindet a zakója zsebeibe tömködte. - Azt hiszi, aktatolo gató vénember vagyok, de higgye el, nem félek a gonosz tól. Emlékszik, hány vámpírral bántam el a Szent György - katedrálisban? Ahhoz képest ez a mostani nem is kihívás! - Biztos? - pillantott Meena idegesen a ház felé. - Rossz érzésem van. - Nekem is - hajolt be a kocsi ablakán Alaric. - Abraham egy New Jersey-i háziasszonyra támad, és sehol egy tévés brigád, hogy felvegye. - Nem vagy vicces! - korholta Meena. - Szerintem ma radjunk itt, hátha Delmonicóék megérkeznek közben. Abraham kinyitotta a kocsiajtót. - Alaric a Metropolitan Múzeumba hivatalos. Ma van a „Vatikáni kincsek” kiállítás megnyitója, alig várja, hogy ott lehessen, nem igaz? mondta, és kiszállt a kocsiból. - A történtek után jobban tenné, ha vele menne, Meena. Nem akarom, hogy egyedül legyen. - Dr. Holtzman, tudok magamra vigyázni. - Igaz, de ne bízzuk a véletlenre. Ráadásul kérték, hogy... Abrahamnek SMS-e érkezett. Megnézte a tele fonját. - Ó. A többiek még nincsenek itt. Késve indultak el, ráadásul dugóba keveredtek, de pár perc, és ideérnek. - Megvárom őket magával - közölte határozottan Mee na, és kinyitotta a kocsiajtót. - Őrültség, hogy... De Alaric, aki már a kormánynál ült, elindította a kocsit és kikanyarodott az útra. - Szólj, ha beláttad, hogy tényleg van kapcsolat az el tűnt turisták között! - kiabálta Holtzmannak. - Arra várhatsz! - integetett a főnöke. - Nincs rá bizo nyíték! - Majd meglátjuk... - morogta Alaric, és gázt adott. - Mit művelsz? - kiáltotta Meena. Alig maradt ideje vis szarántani a lábát a kocsiba, amikor a férfi rálépett a gáz pedálra. - Nem hagyhatjuk ott csak úgy! Megölhetik! És milyen turistákról beszéltél? Előremászott az anyós ülésre. - Alaric, mi folyik itt? Valamit titkoltok. - Még hogy mi titkolunk valamit? - Én mindent elmondtam - felelte Meena, és hátrafor dulva látta, ahogy Holtzman átvág Delmonicóék tökéletes pázsitján, majd befordul a ház sarkánál és eltűnik szem elől. - Magára hagytuk Abrahamet egy pokolkapuban. Ha valami történik vele, mindenkinek elmondom, hogy a te hibád! Alaric keserűen felnevetett. - Még, hogy az én hibám? Nevetnem kell. - Miért, az enyém? Figyelmeztettelek, hogy... -Látom, témánál vagyunk! Akkor beszéljünk arról, hogy mennyire nyitott és közlékeny v agy mostanában, rendben? - Igenis az vagyok! - vágta rá Meena, bár enyhe bűn tudatot érzett. A teljes igazságot nem kötheti Alaric orrá ra, a lényeget viszont már elmondta. Lucien szerepe pedig úgyis elhanyagolható. - Szóval, milyen
MEG CABOT 57
MÉLYHARAPÁS turistákról be széltél? - Ha azok után, amit együtt átvészeltünk, titkolózol, én sem fogok elmondani semmit. Meena döbbenten bámult kifelé a szélvédőn. - Miről beszélsz? Elmondtam, hogy mi történt! Jó, talán Abrahamnek van igaza, tényleg telefonálnom kellett volna még aznap este, de... - Nem egyedül ültél abban a kocsiban , amikor letépték az ajtaját. Alaric felhúzta az ablakot, pedig csak úgy szeretett vezetni, hogy közben a szabad levegő átjárja a kocsit. Meena innen tudta, mennyire komoly a helyzet. - Nem lehettél egyedül. Egy vámpír nem hagyná magára az áldozatát egy kocsiban. Meena makacsul nézett maga elé, és válaszra sem mél tatta.De a rémület úgy fonta körbe a szívét, akár egy mérgező növény. - Ezért gondolom, hogy volt még ott valaki - folytatta a férfi -, akinek a nevét kihagytad a kis mesédből... Csak nem az, aki brutálisan megtorolta, amikor az alattvalói rád támadtak? Aki ötszáz év es ténykedése alatt már több szőr nevet váltott, de mostanában úgy hívják, Lucien Antonescu... - Fejezd be! - pördült felé Meena. - Elég! Miért nem mondtad, ha eddig is tudtad? Ettől még nem kéne magára hagynunk Abrahamet! Könyörgöm, menjünk vissza! Rossz előérzetem van, és az a hely... - Az isten szerelmére, Meena, Abraham nagy fiú! Én miattad aggódom. Nem mész sehova, amíg el nem mon dod az igazat. A teljes igazságot. Nekem van időm. Meena látta rajta, hogy nem viccel. Értelmetlen tovább ra is titkolózni, különben tényleg egész nap a kocsiban fognak ülni, a végén pedig úgyis elmondaná neki a teljes igazságot. - Na jó, figyelj! David meg akart ölni, Lucien pedig fel bukkant a semmiből és megmentette az életemet. Eskü szöm, hogy most láttam először, amióta tavasszal eltűnt! Alaric olyan erősen szo rította a kormányt, hogy belefe héredett a keze. - Az istenit, Meena! - fakadt ki. Nem bírt a lányra nézni. - Ez az igazság, Alaric, esküszöm! Nem ő harapott belém, és nem ő változtatta Davidét vámpírrá! Luciennek semmi köze ehhez! - Ó, hogyne! Ő a Sötétség Hercege, mindenről tud, ami a démonvilágban zajlik. Ez a dolga! Ezért van! -Így kéne lennie, de nem így van! Legutóbb azt sem tudta, hogy a saját öccse... - Mindent elhiszel neki? É s még miről csevegtetek teg nap este? Hogy a szerelme irántad olthatatlan lánggal ég és hogy minden perc, amit távol tölt tőled, késszúrásként hasít belé? Ugyanezzel a szö veggel szédíti a többi lányt is, csak ők már halottak! Lucien azt hiszi, a szerelmed megváltás lehet neki... de ettől még gyilkos!
MEG CABOT 58
MÉLYHARAPÁS - Semmi ilyet nem mondott! - „Vagyis kevésbé választékosan” tette hozzá magában. - És nem kell a hegyi beszéd, Alaric. Ne m vagyok holmi ostoba tinilány, akit meg kell mentened a vámpír barátjától! - Akkor miért hiszel el mindent Antonescunak? Nincsenek vegetáriánus vámpírok! Emberi vért kell innia, hogy életben maradjon! - Lucien régóta nem iszik emberi vért. Mármint issza, de vérbankból rendeli... - Ezt is bemesélte neked? - nevetett fel cinikusan a fér fi. - Helyes kis történet. És honnan van pénze arra a vérre, Meena? A könyvelőink letiltották a bankszámláit, egy centhez sem fér hozzá, a vér pedig drága a feketepiacon! Az eszedre hallgass, ne a szívedre! Erre válaszolj: honnan szerzi a vért? Meena egész éjjel ébren feküdt és ezen gondolkodo tt. A Palatínus brutális könyörtelenséggel fosztotta meg Lucient a legutóbbi személyazonosságától és a vagyonától is. Ha nincs pénze, nem juthat vérhez, viszont megeskü dött, hogy nem olt ki emberéletet... Meena felidézte, ahogy Lucien az előző este belé k arolt; a zakója anyaga olyan selymes volt, akár Jack Bauer pocakja - tehát a herceg nem él rosszul, ha van pénze ilyen drága holmira. Ugyanakkor viszont erőtlennek és betegnek tűnt. Talán mégsem él olyan jól? Meena sietve elhessegette a gondolatot. - Biztosan a barátai támogatják. Korábbi szomszédaira, Emil és Mary Lou Antonescura gondolt, akiknek sikerült elmenekülniük a Szent György - katedrálisból az összecsapás után. A Palatínus azóta sem bukkant a nyomukra, sem a bankszámlájukra. Biztosan nem hagyták a hercegüket nincstelenül... - Kötve hiszem. Egy démonnak nincsenek barátai. Te is ismered az aktakukacokat a könyvelésről; semmi sem kerüli el a figyelmüket. Ha pénz érkezik élőhalottak szám láira, tudnak róla. Szerintem Antonescu lop. Jellemző. Meena dühödten fordult felé. Miért gyűlö löd ennyire? Folyton lelketlen szörnyeteg nek hívod, pedig a Szent Györgyben megölhetett volna, mégsem tette! Megvédett, ahogy Bemard atyát, Gertrude nővért és engem is! Meg a tűzoltókat, amikor megérkez tek, hogy kiszabadítsanak minket a romok alól! Lucie n a saját fajtáját gyilkolta helyettünk - szerinted ilyen egy lélektelen szörnyeteg? Mikor látod be, hogy nem minden démon velejéig gonosz, ahogy az emberek sem szentek? Alaric hirtelen felé fordult. Meena mindig meglepő dött, milyen világoskék a szeme. Né ha, amikor együtt ültek egy -egy unalmas értekezleten, a tekintetük össze találkozott. Abraham tudálékos beszéde közben Alaric néha szkeptikusan felvonta szőke szemöldökét, amitől úgy nézett ki, mint egy huncut iskolásfiú. Meena ilyenkor alig bírta
MEG CABOT 59
MÉLYHARAPÁS visszafojtani a nevetést. A tárgyalóban ülve nehéz volt elképzelni Alaricot akcióban, amint könyörtelenül csapkodja le Lucien rokonainak a fejét. De Meena látta már ilyen helyzetben, és tudta, hogy a kisfiús mosoly egy szempillantás alatt halálosan komoly ra válto zhat. Ahogy most is, a kocsiban, New York felé. - Van egy tippem, hogyan tartja magát életben a pasid. - Na ne mondd! - A kocsiban meleg volt, mert Alaric nem kapcsolta be a légkondit. Amikor lehúzta az ablakot, egy meleg fuvallat tört utat magának, ami meg libbentette Meena haját és a kendőjét. - Esedezve kérlek, világosíts fel! - Ha ilyen szépen kéred... De előre szólok, nem fog tet szeni. Mert legbelül te is sejted az igazságot. - Kétlem, de azért mondd el. Alaricnek igaza volt. Miután mindent elmesélt, M eena tényleg arra vágyott, bárcsak sose zajlott volna le ez a b eszélgetés.
MEG CABOT 60
MÉLYHARAPÁS
Tizenkettedik fejezet
Az első európaiak négy évszázada érkeztek arra a terü letre, amit ma Manhattannek nevezünk. Lucien Anto nescu azóta kísérte figyelemmel, hogyan igyekeztek az emberek az Ötödik sugárút alatt folydogáló patakot meg szelídíteni. A patakot a sziget őslakosai, a lenape indiánok nevezték el Mannettenek, amit később a holland telepesek rosszul ejtettek ki, így lett a neve végül Minetta -patak. A várostervezők rémálma volt, de nem a jelentése miatt: Ördögvíz. Bár a patakban hemzsegett a pisztráng, a lenapék mégis messze elkerülték. Az első telepesek rövid idő alatt rájöt tek az okára, és arra is, miért kapta a patak ezt a furcsa nevet. Bár könnye n juthattak halhoz, a lenapék sokallták az árat, amit fizettek érte: a gyerekeik a patakba estek, és érthetetlen módon mind belefúltak a sekély vízbe Lucien figyelemmel kísérte, ahogy a városmérnökök befalazzák, lefedik, végül pedig épületeket emelnek a pa tak fölé. A folyam a Keleti Huszadik utcánál, egy föld alatti forrásból eredt, átvágott a Washington Square Park alatt, át a West Village-en, majd a Spring Streetnél a Manhattant New Jersey -től elválasz tó Hudson folyóba ömlött. Ez körülbelül négy kilométer. Az összes, arra irányuló kísérlet meghiúsult, hogy a Mi nettát a föld alatt tartsák. Hevesebb esőzésekkor mindig megduzzad t, és bekövetkezett a katasztrófa: az alagsori lakások beáztak, a metrósínek víz alá kerültek. A patak ilyenkor olyan hevesen árasztotta el az utcákat, mintha többéves fogságból tört volna ki. Amikor úgy tűnt, hogy se kő, se aszfalt nem állhatja útját a folyamnak, előkerült egy fiatal mérnök, aki azt állí totta, rájött a megoldásra. Vezetékekkel egy katolikus iskola udvarán álló szökőkútba vezette a vizet. Ebben az iskolában tanult annak idején a menyasszonya, és az ő szü lei támogatták pénzzel az ötletet. De az ünnepélyes felavatáskor nem várt vihar kere kedett. Amikor a mérnök meny asszonya beindította a szökőku tat, a víz ahelyett, hogy finoman csordogált volna a Szűz Mária -szobor lába alól, elemi erővel robbant ki a vezeté kekből. A vízsugár ereje letört e gy darabot a bronzszobor ból, és a lány koponyájának vetette, aki azonnal szörnyet halt. A mérnök elbujdosott a városból, a vízvezetékeket pe dig feltöltötték cementtel, nehogy a tragédia megismét lődhessen. A lábatlan Szűz Mária -szobor pedig a száraz szök őkúttal együtt ott állt az iskola udvarán emlékezte tőül, hogy ostoba, aki azt hiszi,
MEG CABOT 61
MÉLYHARAPÁS megszelídítheti a természet erőit. A következő évszázadban mindez feledésbe merült. A környéken lakók nem értették, miért ázik be a pin céjük, valahányszor esik az eső. A föld alatti patakról csak a patkányirtók tudtak. És Lucien Antonescu. Bár a valaha Ördögvíznek nevezett patak csak heves esőzésekkor érte el régi méretét, továbbra is ott csordo gált a mélyben. Az apály és a dagály miatt a víz hatalmas barlangokat vájt ki a föld alatt, amik olyan tágasak voltak, hogy egy felnőtt ember kényelmesen eléldegélhetett bennük. A Greenwich Village -i utcák alatti titkos barlangrend szer más lényeknek is kellemes lakóhelyül szolgált... külö nösen azoknak, akik a sötétséget kedvelté k. De nem csak ez volt az előnye. Senkinek nem fordult meg a fejében, hogy a rágcsáló kon kívül más is élhet odalent, pedig sokféle lény tanyá zott arrafelé... Élőhalottak. Olyan kevesen emlékeztek a Minetta -patakra és a róla szóló történetekre, hogy senki sem tudott a vízvájta bar langokról, amelyek elkülönültek a Manhattan alatt húzó dó, szövevényes metró -, gőz-, vízés elektromos csatornák labirintusától. Csak különösen heves esőzések alkalmával lehetett sejteni, hogy valami van a föld alatt. Lucien Antonescu már akkor járt New Yorkban, amikor az még csak egy nyüzsgő holland telep volt, és az 1900 -as években is visszatért ide, a szökőkút-tragédia idején, mert mindvégig különös erő csábította a Minetta-patak felé... Nem csoda, hiszen a sötétség teremtmény e lévén minden olyan démoni forrás vonzotta, amelyből erőt nyerhet, de az is csodálattal töltötte el, hogy ennek a pataknak önálló akarata van, és nem hódol be senkinek. Lucien sosem gondolta, hogy, akárcsak a fiatal mérnök nek, neki is fizetnie kell majd az önteltségéért. Ő is azt hitte, irányíthatja a természetet - pontosabban a termé szet egyik teremtményét... egy lányt. De ez a lány ugyan olyan kiszámíthatatlan volt, mint a földből feltörő forrás, és élet-halál ura volt, mert - bár nem ölt meg senkit - amikor elhagyta Lucient, a férfi majdnem belepusztult. Ezért költözött a föld alá, a Minetta -patak barlangjába. Ha már nem lehet az övé, amire a legjobban vágyik, vala mi mást azért megszerezhet... Ha tényleg az a sorsa, hogy minden gonoszok ura legyen, a patakból áradó erő majd segít, hogy a gonosz végül átvegye fölötte a hatalmat. Mert eddig nem sikerült. De ez az ősi forrás, az Ördögvíz, amely annyi életet követelt, majd utat mutat. Ráadásul a patak Meena lakása és a Palatínus főhadi szállásának épülete alatt is folydogált, így Lucien szemmel tarthatta, és
MEG CABOT 62
MÉLYHARAPÁS vigyázhatott a lányra az ő tudta nélkül. Töké letes. Bár Meena a legutóbbi találkozásukkor nem kért a se gítségéből, Lucien pontosan tudta, hogy erre van a leg inkább szüksége. Úgyhogy lesben állt és várt. Tegnap este pedig, amikor Meenának szüksége volt rá, megmentette, ahogyan ígérte. De nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerette volna. Szégyellte magát, amiért gyengének mutatkozott a lány előtt. Úgy tűnt, a patak ereje mégsem tette meg a hatását. Lucien úgy érezte, rosszabbra fordult a helyzet, pedig minden oka meglett volna a bizakodásra. Végre a karjá ban tarthatta Meenát, érezte a szívdobbanását ott, ahol a sajátja már fél évezrede elnémult. Ismét megtapasztalta a boldogságot - mindezek ellenére csak rémületet érzett. Miért említette Meena az álmát? Miért kellett angya lokról beszélnie? Lucien már ol yan közeljárt a céljához.. Érezte, biztos volt benne, h ogy a patak ereje hatni fog. H atnia kell. Nem hiába hívják Ördögvíznek. Miután a patak megteszi a hatását, Lucien visszanyeri az erejét. Ő a Sötétség Hercege. Mindig is az volt, mindig is az lesz. Meenának pedig el kell fogadnia ezt. Nem lesz más választása. Mert Lucien nem hagyja majd választani.
MEG CABOT 63
MÉLYHARAPÁS
Tizenharmadik fejezet
Lucien elő ször azt hitte, álmodik. Csakhogy a vámpírok nem álmodnak. Az unokatestvére, Emil hangját hallotta, ahogy felesé gével, Mary Louval gyanútlanul éppen róla beszélnek. - Mi baja? - aggodalmaskodott a nő. - Miért nem nyitja ki a szemét? - Semmi, drágám. Minden rendben. Csak pihen. - Ideje lenne felkelnie. Őszintén szólva rémesen fest. Szerintem valami nincs rendben. Iszik elég vért? És mi ez a hely? A W Hotelben is lakhatna, ötszáz tévécsatorna van és szobaszerviz! Ha még mindig az a nonszensz jár a fejében, hogy meg kell védenie Meena Harpert, a hotelből is aggódhatna! Semmi értelme itt élnie! - Drágám, korog a g yomrom és másnapos vagyok, an nyi Martinit diktáltál belém a repülőút alatt. Utoljára mondom el: a herceget keresi a Palatínus. Szingapúrban, ahol é lünk, nincsenek egységeik, de Manhattanben van egy. Hiába van Luciennek új neve és személyazonossága, bármikor rábukkanhatnak! - Emil, nem vagyok ostoba - Mary Lou egyre idegesebb lett. - Ez még nem ok arra, hogy egy barlangban éljen! Lucien nagy erőfeszít ések árán kinyitotta a szemét. A sötétbarna bőrkanapén hevert. Akár a többi bútort, ezt is gyenge akaratú bútorszállítókkal hozatta le a föld alá, akiket persze busásan megjutalmazott. Gondoskodott ar ról is, hogy később ne emlékezzenek rá, honnan jutottak a pénzhez és hova tűntek a bútorok, amiket ki kellett volna szállítaniuk. Két hibát viszont elkövetett: nem szívta ki a vérüket, és a barlang környékén mutatkozott, ahol az éjszaka más teremtményei is megláthatták. - Üdv - köszönt a rokonainak, és felült a kanapén. - Nem vártam vendéget. Mary Lou, aki lila műbőr, tűsarkú combcsizmát és szőr meponcsót viselt, sikításban tört ki. A férje úgy hőkölt hátra, mint akit szenteltvízzel locsoltak le. - A bocsánatodért esedezünk, amiért megzavartuk a pi henődet, felség - szabadkozott Emil, aki reszketett a féle lemtől. - Csak azt hittük, hogy..... - meghaltál! - fejezte be a mondatot a felesége. - Bár már egy ideje halott vagy - tette hozzá kacagva. - Nem tudtuk, mi bajod! Rémesen festesz. Mit keresel egy bar langban? Lucien Mary Louról Emilre nézett, aki szégyenében majdnem elsüllyedt. Arra gondolt, milyen szerencsés férfi Emil, legalább nem
MEG CABOT 64
MÉLYHARAPÁS kell aggódnia, hogy a felesége a háta mögött kibeszéli - mert ami Mary Lou szívén, az a száján. - Hagyd már a herceget, drágá m - korholta Emil a fe leségét, majd Lucienhez fordult. - Uram, tudod, hogy nem zavartunk volna meg, de fontos ügyben jöttünk. Nem várhat, míg a heti telefonhívásunkat megejtjük. Remélem, nem gond, hogy.. . - Nem - mondta kegyesen Lucien, bár már kicsit ide gesítette az unokatestvére stílusa. - Örülök, hogy eljötte tek. Mit isztok? Ezekben a barlangokban az a jó - mondta Mary Lounak hogy tökéletes hőmérsékleten tartják a boraimat. - Nagyon sajnálom, uram, hogy meghallottad a beszél getésünket szabadkozott tovább Emil. Tekintetével a fal hoz szögezte volna a feleségét, ha az épp rá figyel, de a nő a hercegre koncentrált. - Mary Lou csak aggódik érted. Mindketten aggódunk. De még fiatal, és nem ért bizonyos dolgokat... .. - Százötven éves vagyok! - szakította félbe a felesége. - Nektek ez tinédzserkor, de azért tudok egyet s mást a vám pírlétről! - Mary Lou azt akarja mondani, hogy... - Ne add a számba a szavakat, Emil! Azért jöttem, hogy elmondjam, amit gondolok! Valakinek meg kell tennie! Herceg, ha nem hívtam volna meg Meena Harpert arra az estélyre, sosem találkoztatok volna, és akkor nem lenne ez a borzasztó zűrzavar! Néha csak üldögélek és azon meren gek, én vagyok a hibás... Mary Lou drámai hatásszünetet tartott, és arra várt, hogy valaki közbeszóljon, „Ugy an, Mary Lou, nem a te hibád!”, de Lucien csak felvonta a szemöldökét, Emil pe dig legszívesebben átkulcsolta volna a nyakát, hogy meg fojtsa. Sajnos semmi értelme nem lett volna, mivel Mary Lou már röviddel a polgárháború után meghalt. Akkor történt, miut án megismerte Emilt és beleszeretett, így v alószínűleg Emilnek köszönhető, hogy olyan váratlanul halt meg - bár Mary Lou sosem neheztelt a férjére ezért. - Viszont, ha nem mutattam volna be neked Meenát - folytatta a nő -, akkor sosem lettél volna igazán szerelmes! És szerelem nélkül hogy lehet létezni? - Valószínűleg jobban, mint ahogy az elmúlt fél évben tettem felelte Lucien. - Hm - nyögte csüggedten Mary Lou. Drágám - szólt dühösen a feleségére Emil. - Egy élet bevágó kérdést kell megvitatnunk őfelségével. Nem hiszem, hogy téged érdekelne, de úgyis vásárolni szerettél volna, ugye? - kérdezte, majd Lucienre nézett. - Uram, annyira sajnálom, könyörögtem neki, hogy ne jöjjön... Mary Lounak leesett az álla. - Ez nem igaz! Épp azért könyörögtél, hogy jöjjek! Barlangiszonyod van! Mindegy, hagyjuk , az én hibám. Esküszöm, meg tudnám ölni
MEG CABOT 65
MÉLYHARAPÁS Meenát! Én baltáztam el az égészét, és a herceg issza meg a levét. Érthetetlen, hogy az a lány szívesebben dolgozik a Palatínusnak, mintsem hogy a halhatatlanságot választaná és a szerelmével lenne! - Mary Lou - sziszegte Emil összeszorított fogai közül. Feltűnően a kijárat felé intett a fejével . - A lényeg, hogy sajnálom. Emil szerint túl sokat beszélek, de csak segíteni szeretnék. Úgy látom, szüksé ged is van rá. - Lehajolt a táskájáért. - A legjobb, ha most elind ulok vásárolni. - Egyetértek - mondta a férje. Mary Lou határozottan végigsétált a barlangot borító antik szőnyegeken, majd a tűsarkúja kopogni kezdett, amikor a kőre ért. A léptei zaja hamarosan elhalkult. Lucien kinyitotta a kezében levő borosüveget. - Szóval, mi olyan fontos, hogy a fél világot átutazd mi atta? kérdezte, miközben kitöltötte az italt.Emil vonakodott, de a kötelesség hajtotta, mint már annyi évszázada. - Ez, uram - mondta, és körbemutatott a barlangon. Lucien ajka félmosolyra húzódott. - Tehát egyetértesz a feleségeddel, és szerinted sem illő egy olyan, nemesi származású férfiúnak, mint jóma gam, egy föld alatti folyómederben laknia? - Nem arról van szó, hogy elfogadható-e, hanem arról, hogy őrültség! - Őrültség? - Lucien elvigyorodott. - Te is tudod, hogy a Sötétség Hercegeként nem láttam el megfelelően a tisz temet. Az uralmam alatt egyetlenegy rendeletet hoztam: az alattvalóim, bár ihatnak emberi vért, nem ölhetik meg az áldozataikat. Ezt az egyet! Nem törődtem a többi klánnal, mert kelet -európai történelmet tanítottam egy bukaresti egyetemen. Hát ilyen a Sátán fia? Nem Mary Lou a hibás, hanem én, Emil. Egyedül én. Ha elfogadom apám örökségét ahelyett, hogy küzdők ellene, nem történt volna ennyi katasztrófa! Emil borzalommal a szemében nézett a hercegre. - Azt akarod mondani...? - Igen. A forrás miatt vagyok itt, ez az egyetlen remé nyem. Egyedül nem tudnám megtenni, de a Mannette... - Meg fog ölni! - fakadt ki Emil. - Támogatom, hogy a sötét oldalra állj, mivel tudom, mennyi ellenséget szereztél magadnak, amikor nem fogadtad el a sorsoda t. Erős vezető lesz belőled, de nem vagyok biztos benne, hogy a Mannette ereje a javadra válik... A feleségem talán kissé egyszerűen fogalmazott, de tényleg rossz színben vagy, felség. Jutottál mostanában táplálékhoz? Lucien az árnyékban álló rozsdamentes hűtőszekrény felé biccentett. - Bőségesen. - Akkor nem értem. Talán az nem tesz neked jót, hogy a Palatínus főhadiszállása csak néhány utcányira van innen, és Meena Harper... ne
MEG CABOT 66
MÉLYHARAPÁS haragudj, de ki kell mond jam, ő is elveszi az energiáidat... - Ne aggódj, arr a már van egy tervem... - felelte titokzatosan Lucien, és töltött Emil poharába. - Hogyan talál tatok rám? Emil remegve vette át a poharat. - Ó ezek szerint senki sem említette? - kérdezte ré mült ábrázattal. - Mit? - kérdezte Lucien, és leült a kanapéra . - Mitől félsz? Igen, dühös vagyok rád, de nem foglak megölni, mert jó pillanatomban találtál. Bár egyvalami tényleg aggaszt. - Emil nagyot nyelt. - Valaki vámpírrá változtatta Meena egyik ismerősét, aki tegnap rá is támadt. Utána pedig követtek minket. K i kell derítenünk, ki volt az. Emil félrenyelt . - Kizárt, hogy közülünk való! - mondta, miután ismét levegőhöz jutott. - A mi klánunkból már senki sem él. - Igen, tudom - mondta komoran a herceg, és átnyúj tott egy szalvétát. - De akkor kik lehettek? - Fogalmam sincs - felelte fejcsóválva, miközben meg törölte a száját. - Sok mindent rebesgetnek, így szereztem tudomást a barlangodról is. Azt a hír járja, hogy valaki meglátott a csatornában, bár kétségeim voltak. Tudtam, hogy a tanácsom ellenére visszatértél New Yorkba, és emlékeztem rá, mennyire szerettél kilátogatni a patakhoz, hogy lásd, hogy haladnak a gáttal. Végül egy barlangban kell rád bukkannom! Megértelek és tiszteletben tartom a döntésedet, de lennie kell más megoldásnak. Biztosan van más hely is, távol a Palatínustól, távol attól a lánytól... Lucien megrázta a fejét. - Nem. Érzem, hogy itt kell maradnom, Emil! Tényleg történt valami, amire nem számítottam. Tegnap este, ami kor megtámadták Meenát, veszekedtünk. Jobban legyen gültem tőle, mint gond oltam volna. A Szent György - katedrálisnál történtek után még mindig nem kaptam erőre. De lassan javulok, és reményeim szerint hama rosan... - Várj - Emil a zakója zsebébe nyúlt, és kihúzott egy szórólapot. El kell indulnod, most rögtön! Lucien az arany és lila színű papirosra nézett, amely a Metropolitan Múzeum legújabb kiállítását hirdette. A Vatikán kincsei: a hit és a művészet útján. - És? Az Egyház és a pápaság története során összegyűjtött ritka tárgyakat és történelmi iratokat állítják ki. Egyike a legnagyobb gyűjteményeknek, amit a Vatikán valaha be mutatott. Több mint félezer tárgyról van szó, a többségét sose tárták a nagyközönség elé. A világ körüli turné első állomása pedig Manhattan. - Nem érzek olthatatlan vágyat, hogy kilátogassak - közölte Lucien szárazon. - Miért jelent ez rám veszélyt? - Lucien, megnéztem a katalógust. Az egyik kiállított tárgy az apád halála előtti időből származik. A tényleges halála előttről! Egy díszes kézirat! - És? - értetlenkedett a herceg.
MEG CABOT 67
MÉLYHARAPÁS - Egy hóráskönyv a tizenötödik századból. A magán imádságokat vezették benne. A leírás szerint a Poienari kastély környékéről való, és egy szerelmes férfi adta a menyasszonyának, eljegyzési ajándékul. Lucien egy teljes percig meredt Emilre. Azt hitte, ros szul hall. - Az anyám hóráskönyvéről beszélsz? - kérdezte reked ten. - Az nem lehet. Elveszett, amikor az ottománok fog ságába estem, mielőtt az apám......A hangja elcsuklott. Túl fájdalmas volt visszaemlékezni mindarra, amit az apja művelt. Ő tette Lucient - és Emilt is - azzá, ami. A tudósok több tízezerre becsülik azoknak a számát, akiket lemészárolt. De abban a korban köztudomású volt, hogy ennél sokkal több ember esett áldozatul Vlad Tepes vérszomjának. Lucien fél évezrede megesküdött, hogy sosem lesz olyan, mint az apja. De nemrég rádöbbent, csak úgy kaphatja meg, amire vágyik, ha az apja példáját követi. Emil köhintett egyet. - Igen, nos, csak azért említettem, mert úgy tűnik, a... - A Vatikán birtokában van anyám hórásk önyve - mondta kábán Lucien. - És egész eddig náluk volt... - Zavaros idők jártak akkoriban. Különösen, miután az apád... nos... A herceg talpra ugrott, és fel -alá sétált a szőnyegen. - Erről a könyvről beszélt Meena is! – Ezek szerint... Uram, te is tudod, mit jelent ez! - mondta döbbenten Emil. - A lány is közrejátszott abban, hogy kiállítsák a könyvet! - Nem. Almában látta. Lucien öntudatlanul össze - összeszorította az öklét. Az anyja abból a könyvből tanította olvasni, benne volt a gye rekkora össze s boldog emléke. Meena álma azért zaklatta fel annyira, mert mintha egyenesen belelátott volna Lucien emlékeibe: egy fekete hajú nő ül az ablakban, és a fiának olvas fel egy díszes kéz iratból. Lucien minden reményét a Mannette erejébe fektette, hátha így megszabadul ettől a kínzó emléktől, és talán Meena Harpert is elfelejti majd, ha már nem lehet az övé. De a könyv előkerült, pont most, amikor olyan közel járt a c élhoz! Miért? Talán valami próbatétel ez, amit ki kell állnia, hogy érdemes legyen a sötétség trónjára? - A tegnap esti támadást biztosan előre kitervelték. Elő akartak csalni a rejtekemből, hogy lássák, New Yorkban vagyok -e még, és Meenát használták csalé tekként! - Nem igazán tudlak követni... - Meena nem tudott semmiről. Azok a nyomorult, lelketlen gazemberek! - Felség, kiről beszélsz? Kik a gazemberek?
MEG CABOT 68
MÉLYHARAPÁS - Ezek nem közülünk valók, Emil. Bármilyen hihetet len, de nem közülünk valók! - Mindig is tudtuk, hogy lelketlen gazemberek, uram. - Ezért siettem ide, mihelyt meghallottam a híreket. Tudtam, hogy szükséged lesz rám. Hadd vigyelek el innen, felség! A Mannette ereje nagy, de mégsem annyira, hogy felvegye a harcot azokkal az erőkkel, amik a Palatínusnál mun kálkodnak. Mary Louval találunk neked egy másik lakhelyet, ahol... - Nem kell. Megyek magamtól. Sosem akartam örökre itt maradni, csak amíg készen nem állok - mondta, és hű vös pillantást vetett Emilre hogy megszerezzem, ami az enyém. Az unokatestvére mély sóhajjal tette le a borospoharát. - Felség, számítanak rá, hogy vissza akarod szerezni a könyvet. Pontosan ezért állítják ki. Ma este tartják a meg nyitót. Az egész püspöki kar megjelenik majd, és számítá saim szerint a Palatínus is. Lesben fognak állni. Lucien szeme vörösen izzott fel. - Pontosan ezt akarom. - Ezek szerint nem az édesanyád könyvét akarod meg szerezni. - Nem. Emil felemelte a borospoharat, és egy hajtásra kiitta a tartalmát. - Ettől féltem.
MEG CABOT 69
MÉLYHARAPÁS
Tizennegyedik fejezet
Jon felvette a napszemüvegét, és hunyorogva nézte a tető szélén gubbasztó tárgyat. - Látsz valami változást? - kérdezte a legjobb barátjá tól, Adamtől. - Szerintem téged stíröl. - Nem az arckife jezése érdekel, hanem, hogy meghalt -e már! - Hát, mivel sosem volt életben... Jon elkomorodott. Adamnek igaza van. A kerti törpe Jonék háza és a szomszédos épület tetői között egyensú lyozott sértetlenül és gúnyosan mosolyogva. Jon végigsimította az arcát, és szomorúan konstatálta, hogy a barkója nem nő olyan gyorsan, mint szeretné. Sokat merengett ezen a Babzsákban, a pénztárnál, kivéve, amikor megjelent Yalena, aki a szomszédos használtruha boltban dolgozott. Ilyenkor nem tudott koncentrálni. Mindenesetre lelkesen növesztette az arcszőrzetét, mert úgy gondolta, több eséllyel pályázik állásra a Palatínusnál, ha úgy néz ki, mint egy igazi gárdista - például Alaric Wulf, aki szőke borostájával kiköpött Amerika kapitány volt. Jon tudta, hogy ennyire menő sosem lesz, de egy kis rosszfiús arcszőrzet nem árthat. Adamre pillantott. Ő aztán végképp nem volt szuper hősalkat, inkább a számítógépes zseni leírása illett rá, aki mindig segít a bajban . - Talán működik az az izé, csak a kerti törpék immú nisak az UVsugárra - tűnődött Adam. Nem. Belőle tényleg nem lesz szuperhős. - Igen, hogyne, a kerti törpék immúnisak az UV -sugár- ra! Főleg a gipsztörpék! Adam, már mondtam, hogy ez csak egy kísérlet! - Akkor nem értem, miért lövöldözöl pont ezekre . Adam levetette magát a legközelebbi kerti székbe, majd a mellette fekvő gyerekülés felé nyúlt, hogy kiemelje belőle a kislányát, Johannát, és az ölébe ültesse. A baba ezt nem értékelte. Olyan hangos visításban tört ki, hogy a villanyvezetéken gubbasztó galambok riadtan felröppe ntek. Adam gyorsan elkapta a kezét, és bocsánatot kért Jo hannától. Jack Bauer, aki eddig a gyerekülés árnyékában hűsölt, neheztelő pillantást vetett a férfiakra. Mihelyt Adam hát radőlt a székében, a kutya is visszafeküdt és tovább lustál kodott. Johanna abbahagyta a sírást, és elégedetten gőg icsélt. - Mi a fene volt ez? - kérdezte Jon. - A lányom megőrül a kutyákért. Ezért a példányért pedig
MEG CABOT 70
MÉLYHARAPÁS különösen - mutatott Jack Bauerre. - Fene tudja, miért. - Szerintem biztonságban érzi magát mellette. Jack meg érzi a gonoszt. Úgy vélem, Johanna már az anyaméhben magába szívott valamiféle ellenérzést a vámpírokkal szemben. Adam ismét felsóhajtott. - Remek, mintha nem lenne elég bajom enélkül is. A gyerekem vámpírvadász kutyákat szeret, a feleségem annyira fél a démon októl, hogy már a létezésüket is tagad ja, a legjobb barátom pedig folyton róluk fecseg. Témát válthatnánk? - Simán. Jon leült a barátja mellé, és kivett egy sört a hűtőtás kából. „Tiszta idill” - gondolta. Kutya, a legjobb barát, sör, gyerek, nyugi a tetőn, a város moraja alattuk. A San Gennaro -fesztiválról vurstlizene hangjai szűrődtek át, az óriáskerék forgott, az utcai árusok a portékájukat kínálták. A szél rántott sajt és sült hús illatát sodorta magával. Az élet szép. Jon megpaskolta az ölében lévő tárgyat, amely vaskos, jobb napokat látott hajszárítóhoz hasonlított. - Ha ez a ketyere beválik, Leishának nem kell aggód nia többé! És neked sem, hiszen segítettél megtervezni. Johanna biztonságos világban fog felnőni! Már mondtam, hogy a feleségem nem emlékszik az aznap este történtekre - emlékeztette Adam -, és ez így van rendjén. Tényleg azt képzeled, hogy a világ legelit ebb démonvadász alakulata alkalmazni fog, amiért feltaláltál egy UV fénnyel gyilkoló vámpírpuskát? - Naná! Hát nem lenne jobb inkább több száz méterről becélozni az áldozatodat ahelyett, hogy holmi karóval a közelébe merészkedj és jól megharapjon? - Aha, de - vont vállat Adam. - A rendőrség manapság már spektroszkopikus tech nológiával keres nyomokat, például a vért vagy a drog laborokban hátrahagyott kémiai anyagokat. En is ugyan ezt a technológiát alkalmazom, csak megdupláztam az UV -izzószálakat a tükörka mrában, így a sugarak felerősödtek. Működnie kéne... - Az ölében heverő fegyverre pillantott. - Működnie kell. Az UV-fény nem napfény. Miből gondolod, hogy ugyanúgy árt a vámpíroknak? - Az UV-fénytől is nőnek a növények, nem? Szerinted honnan szedtem az izzószálakat? - Ja, tényleg, attól a drogos haverodtól, nem? Adam kislánya belemarkolt Jack Bauer bundájába. A kutya riadtan nézett fel, majd ásítva konstatálta, hogy csak Johanna az, és visszafeküdt aludni. - Nem drogos, kertész! Gyógynövényekkel foglalkozik. Sok ember szenvedését enyhíti, például rákbetegekét. - Aha. - Mindegy. Vegyük példának Meena szomszédait.
MEG CABOT 71
MÉLYHARAPÁS - Akikről kiderült, hogy vámpírok? - Igen. A lakásukban UV -fólia borította az összes abla kot, láttam! Majd meglátod, ha kész lesz, a HiperHam - vasztót viszik majd, mint a cukrot! - Aha - lelkesedett Adam. - Szólni kéne Meenának, hogy szerezzen egy vérszívót , mielőtt megmutatjuk a fegyvert Wulfnak. Valakin tesztel nünk kell, mielőtt a nagyvilág elé tárjuk. Nem akarom ki nevettetni magam. - Párszor már megtörtént. - Ez így van. Figyelj, ott vannak azok a srácok, akik minden vasárnap beugranak a Babzsákba... sz erintem tuti vámpírok. Megrendelik az americanójukat, és a laptopjuk fölé görnyedve órákig nyammognak rajta. Még Yalenát se mérik végig, ha bejön a kávézóba. Normális az ilyen? Még a meleg pasik is végigmérik Yalenát! Adam a karórájára pillantott. - Jól sejtem, hogy mostantól kizárólag róla fogsz beszél ni? Csak mert el kell mennem Leisháért a munkahelyére, és ha csak Yalena lesz a téma, akkor, azt hiszem, elindulok. Jon megsértődött. - Nem csak ő lesz a téma! Túl sokat beszélek róla? - Igen. Jon felsóhajtott. - Ha a Palatínusnak megtetszik a puska ötlete, akkor igazi állásom lenne! Egy rakás pénzt keresnék, lenne saját lakásom, és nem kéne a tesómon élősködnöm. Akkor ta lán Yalenának is megtetszenék.. - Jonathan, adhatok egy tanácsot? - Lőjem le azokat a srácokat a Babzsákban, ugye? Ha tényleg vérszívók, felrobbannak, ha nem, akkor a hajuk szála se görbül, akár a kerti törpének. Semmi veszteni valóm! - Nem. Azt akartam mondani, hogy hívd randira Yale nát. Szerintem nem érdekli, hol dolgozol vagy kivel laksz. Olyan jó fej, mire vársz még? Az élet rövid. Nézz meg engem, már lassan két éve nem találok munkát, Leisha mégis szeret . Jon elmerengett, majd lassan bólintott. Ráadásul kis híján megöltek minket a vámpírok a Szent György -katedrálisnál, emlékszel? folytatta Adam. - Igen. - De itt ez a gyönyörű kisbaba - Johanna boldogan tar totta oda a cumisüvegét Jack Bauernek, aki lelkesen nyalogatta. - Persze, vannak gondjaink. Johanna például szívesebben van a kutyád társaságában, mint emberek közt. De semmi vész. A lényeg, hogy tedd meg az első lépést, ahogy én is randira hívtam Leishát. Ne légy már ilyen lúzer, Jon! Szedd össze magad! - A, nem tudom... - felelte a barátja bizonytalanul. Adam kiitta a sörét és felkászálódott. - Akkor gondolkodj rajta. Mindjárt jövünk, csak elug runk
MEG CABOT 72
MÉLYHARAPÁS Leisháért a fodrászatba. Szerintem dugd be a füled . Felemelte a gyerekülést. Johanna azon nyomban böm bölni kezdett, olyan hanger ővel, hogy a galambok, ame lyek visszatelepedtek a villanyvezetékre, ismét riadtan fel röppentek. Jack Bauer füle lekonyult, és halk nyüszítésbe kezdett. Johanna akkora lármát csapott, amiért elszakították a kedvenc kutyájától, hogy Jon alig hallotta, amikor Adam elköszönt. Miután apa és lánya eltűnt szem elől, Jon még percekig hallotta a sírást. - Ne légy már ilyen lúzer, Jon. Szedd össze magad! - ismételte a barátja szavait. Megfordult, kezében a Hiper Hamvasztóval, és lövőállásba helyezkedett. - Hasta la vista, vámpír! - mondta a kerti törpének. Meghúzta a ravaszt.
MEG CABOT 73
MÉLYHARAPÁS
Tizenötödik fejezet
Meena mély levegőt vett, mielőtt kinyitotta a harmadik zárat is a bejárati ajtón, amely a Jonnal közös albérletébe vezetett. A lakásban pizzaillat terjengett, Jack Bauer pedig izgatottan ugatott. - Merre jártál? - kérdezte Jonathan, aki a kanapén ter peszkedett és tévézett. Az asztalon egy laptop hevert, mel lette egy fél pizza. - New Jersey-ben - felelte Meena, miközben bezárta maga mögött az ajtót. Összeszedte magát, megfordult és megvakarta a kutyája fülét. - Jézusom - nyögött fel Jon. Belekortyolt a kólájába, és tovább meredt a tévéképernyőre. Focimeccset adtak. - Mit kerestél ott? Meena kihúzta magát. - Megöltem David Delmonicót - mondta remegő han gon. Jonathan félrenyelte a kóláját. Amikor felköhögte, a lap topra és a tévére is jutott belőle, de ő észre sem vette, csak döbben ten bámulta a nővérét. - Hogy mit csináltál? Meena a kanapéhoz lépett, kezébe vette a távirányítót, és lehalkította a tévét. - David vámpír lett. Rám támadt, én pedig leszúrtam. Az anyja telefonált olyan korán reggel. New Jersey -be kellett mennem, a rendőrségre. Hagytál pizzát? Meghalok az éhségtől. Jonathan csak döbbenten bámult. Meena azt hitte, őt nézi. Ezek szerint hazafelé a kocsiban sikertelenül próbál ta alapozóval eltüntetni a sírás nyomait. Nem zavarta, hogy Jon ilyen állapotban látja, pusztán fél t, hogy felzaklatja. Közel álltak egymáshoz, együtt nőt tek fel két olyan ember gondoskodása alatt, akikről idővel kiderült, hogy tökéletesen alkalmatlanok a szülői sze repre. Mr. és Mrs. Harper helytelenítette és szégyellte, hogy olyan lánya van, aki megjósolja mások halálát. Pszichiá terhez fordultak, aki azt tanácsolta, ne vegyenek tudomást a lányukról, és a „baj” elmúlik magától is. Csak azt hagyták figyelmen kívül, hogy Meena jószán déktól vezérelve mondta el a látomásait a rokonoknak és barátoknak, ne m pedig azért, hogy felhívja magára a fi gyelmet. Hála a szülei gyereknevelési módszereinek, ide ges, zárkózott tinédzser lett belőle, majd később ideges, zárkózott forgatókönyvíró. Harperék a lányuk helyett minden figyelmüket sportos, népszerű fiukra fordították, akiből kiegyensúlyozott, tár saságkedvelő fiatalembert neveltek. Jon felnőttként sikeres pénzügyi elemzőként kereste a kenyerét egészen addig, amíg egy nap ki nem rúgták. Mr. és Mrs. Harper ezt úgy értelmezte, hogy miként Meena, a fiuk
MEG CABOT 74
MÉLYHARAPÁS is csak fel akarja magára hívni a figyelmet, így vel e sem törődtek többé . Meg voltak győződve arról, hogy Jon hamarabb talpra áll, a ridegtartás körülményei Talán igazuk lett volna, ha Jon drogproblémák vagy alkalmatlanság miatt vesztette volna el az állását, csak hogy több millió sorstársával együtt ő is a gazdasági válságnak esett áldozatul. Amikor kilakoltatták az albérletéből, Meena befogadta. Imádta a testvérét, bármit megtett volna érte, és tudta, hogy cserébe mindig számíthat Jonra. - Nem csodálkozom, hogy David Delmonico vámpír lett és ki akart nyírni - mondta Jonathan. Miután sikerült elszakadnia a tévéképernyőről, lehajolt a pizzásdobozért, és átnyújtotta Mediának. David egy barom. És az a mániája a porcclánhéjakkal...! Nem tudom, mit láttál abban a pasiban. Meena kivett a dobozból egy pizzaszel etet. Remélte, hogy Jon nem veszi majd észre, mennyire remeg a keze. - Már nem is tudom... Amikor először találkoztunk, aranyosnak tűnt. - Mi volt benne aranyos? Hogy a homlokára írták a le járati dátumát? És pont te nyírod ki? Egyébként nem vett el valami nővérkét? - De - felelte Meena teli szájjal. - Briannának hívják. Eltűnt. - Eltűnt? - kérdezte Jon izgatottan. - Ne szívass! David kinyírta? Meena a dobozba ejtette a pizza szélét. - Jon. Hosszú napom volt, és nincs kedvem beszélgetni. Csak egy zuhanyra van időm, aztán indulhatok tovább. - Hát, jó - mondta a bátyja, és elvette a testvére öléből a pizzásdobozt. - Szóljak Leisháéknak, hogy jöjjenek ké sőbb? Micsoda arcot fognak vágni, amikor meghallják a David -sztorit! Meena rámeredt. - Miről beszélsz? - Átjönnek?Most van a San Gennaro -fesztivál, elfelejtetted? Adam elment Leisháért a fodrászatba, aztán idejönnek. Már úton vannak. Azt ne mondd, hogy kiment a fejedből! Két hónapja ezt tervezgetjük! Meena remegő kézzel simogatta Jack Bauer pocakját, aki közben felugrott az ölébe. - Elfelejtettem - mondta halkan. - Meena, Adam egész nap a ma estéről beszélt! Hóna pok óta ki se tették a lábukat a lakásból Leishával... Hó napok óta! A lány összerezzent. Tudta, hogy nem illene lemonda nia a programot, de nem vágyot t társaságra, és ez a lehető legrosszabb időpont volt a látogatásra. - Légy szíves, hívd fel őket, és mondd meg nekik, hogy változott a program. Menjenek haza, rendeljenek valami vacsit és nézzenek tévét. - Tessék? - háborodott fel a testvére. - Komolyan mondod, hogy csak azért ne jöjjenek át, mert... mert megölted a volt pasidat és most ideges vagy?
MEG CABOT 75
MÉLYHARAPÁS - Nem, nem ezért! Odakint szabadon garázdálkodik valaki, aki vámpírrá változtat embereket! Tegnap majd nem megöltek, Briannáról pedig semmi hír... Nem fogom a barátaim életét kockáztatni azért, hogy egy kirakodóvásárban sétálgathassak! Többmilliós tömeg lesz kint a hétvégén, bármi megtörténhet! Őrültség lenne kisbabás tul emberek közé menni, Leisháéknak az utcára sem kéne kimerészkedniük! Jonathan visszavonulót fújt. - Így már más a helyzet. Talán otthon tényleg biztonsá gosabb. De miért mindig téged találnak meg ez ek az élő halott fazonok? Meena komoran simogatta Jack Bauer szőrét. - Nem tudom, talán van még egy különleges adottsá gom? - Ha-ha. És küldenek valakit a Palatínustól, hogy vi gyázzon rád? Alaricet, például? Meena felsóhajtott. Mintha csak pár hete történ t volna, hogy Alaric Wulf kivont karddal berontott a lakásába, és közölte, addig egy tapodtat sem mozdul, amíg Meena el nem árulja Lucien Antonescu rejtekhelyét. így tudták meg Jonnal, hogy vámpírok valóban léteznek és a vezérük nem más, mint Lucien. A Palatínus Gárda ekkor vált Jonathan rögeszméjévé, Alaric Wulf pedig a példaképévé. A rajongása olyan mé retekei öltött, hogy Meena szerint ebből csak egy barátnő tudta volna kibillenteni. Csakhogy, ha nincs menő állásod, és a tesód lakásában élsz egy aprócska szobában, nehéz barátnőt találni. Még akkor is, ha a kiszemelt lány egy kelet -európai színésznő palánta, aki fél éve még egy vámpírcsoport szexrabszolgá ja volt, újabban pedig var rónőként dolgozik egy használt ruha-boltban. Meena nem hibáztatta a bátyját, amiért istenként tisztelte Alaricet. Wulf néha idegesítően viselkedett, más kor azonban - mint reggel a freewelli rendőrségen, ami kor a karjában tartotta Meenát, gyengéden, védelmezőn, biztonságban... -, nos, olyankor egyszerűen csodálatos volt. De Jonathan nem ezért várta olyan izgatottan az érke zését. - Szerinted megnézi majd a HiperHamvasztót? - kérdezte lelkesen. A kezében egy fura külsejű tárgyat tartott, ami Meena hajszárítójára hasonlított, bár fekete volt, nem sárga. - Majdnem kész! Meghúzta a rav aszt. A szerkezet nem adott ki hangot, de még levegő sem jött ki rajta. - Van még mit javítani rajta, ráadásul még nem próbál tam ki éles helyzetben. Kár, hogy nem volt nálad, amikor Daviddel összefutottál. Letesztelhetted volna! Meenának fogalma sem volt, miről hadovái a bátyja, de szerette, úgyhogy így szólt: - Alaric biztosan megnézi, ha ideér! Még hazaugrott néhány holmijáért, később pedig valamilyen estélyre me gyünk. Ne lépj ki a lakásból, és senkit ne hívj át, Jon! Nem viccelek. Megvannak még a karóid? És a szenteltvíz? Tartsd zárva az ablakokat, és senkinek se nyiss ajtót, amíg távol vagyunk!
MEG CABOT 76
MÉLYHARAPÁS Jonathan megdöbbent. - Bulizni mész, ilyenkor? A város hemzseg a vámpírok tól! Nem biztonságos! - Dolgozni megyek - hangsúlyozta Meena. - A Palatínus utasítása. Azért döntött úgy, hogy elmegy az estélyre, mert Abra ham ragaszkodott a jelenlétéhez. Ráadásul Meena jobb nak látta, ha elkíséri Alaricet, ha másért nem, hát azért, hogy a férfi ne terjeszthesse tovább a rémhírt Lucienről és a halott turistákról. Különben is, ha Lucien gyilkolta volna meg őket, nem lett volna olyan rossz bőrben. Viszont talán elvezethet a tetteshez, elvégre ő minden démonok ura! Bár, amilyen rossz állapotban volt a minap, talán nincs elég ereje ilyesmivel foglalkozni. Ráadásul azt sem tudta, ki változtatta át Davidét, így arról miért lenne fogalma, hogy ki lakomázott turistákat? Az aggasztotta a leginkább, hogy Lucien nem hallgatta v égig, amikor az álmát magyarázta, és úgy látszott, mintha fájdalom gyötörte volna. Az az érzése támadt, hogy a herceg fel fog bukkanni aznap este... De nem azért, hogy Meena álmáról beszél jenek. Amikor Alaric felajánlotta a kocsiban, hogy egy időre Meenához költözik, a lány vállat vont, és annyit mondott, „Szerintem felesleges, de ahogy akarod. Nekem mind egy.” Titokban akarta tartani Alaric előtt, hogy Lucien Antonescu tudja a címét, ráadásul mag a Meena hívta be a lakásba - tudniillik a gonosz erők csak akkor léphetnek be egy otthonba, ha behívják őket. Lucien szabad bejárást kapott, akkor jött, amikor akart, csak kerülgetnie kellett a kereszteket és a fokhagymát. Meenát furcsamód megnyugtatta, ho gy Alaric a közel ben lesz, amikor a Sötétség Hercege ismét megjelenik... Pedig töretlenül bízott Lucienben; tudta, hogy a férfi sosem ártana neki. Az előző este szerelmet vallott és olyan kétségbeesetten csókolta meg, hogy a lány biztos lehetett benne, Lu cien őszintén szereti. Pár órával később meghallotta a kopogást, amit Ala - rickel megbeszéltek. A szíve majdnem kiugrott a helyéről. Ismét egészen emberinek kezdte érezni magát, megfür - dött és testhezálló, fekete ruhát vett fel, magas sarkú cipővel, amit újonnan vett, bár leértékelve. - Nyitom! - kiáltotta, majd kitárta az ajtót és szem benézett a férfival. Azonnal tudta, mitől dobbant akkorát a szíve. Alaric kényes volt a külsejére: elegáns szmokingot viselt, ami remekül állt neki, sötétszőke haja pedig m ég nedves volt a zuhanytól. A tekintetében semmi kisfiús pajkosság, semmi halálos eltökéltség - csak valami megfejthetetlen érzés. - Alaric...? - kérdezte Meena, és összeszorult a gyom ra. Csak nem Luciennel történt valami ? De ilyen hamar? Hiszen Alaric c sak az imént érkezett, nem lett volna ideje, hogy megölje... Vagy talán összefutottak a folyosón...?
MEG CABOT 77
MÉLYHARAPÁS Kapcsold be a híreket - mondta Alaric baljós hangon. Meena rádöbbent, hogy egyszer már látta ilyennek a férfit: a Szent György-katedrálisban, amikor Lucie n Antonescu kis híján végzett mindkettejükkel. Alaric Wulf félt.
MEG CABOT 78
MÉLYHARAPÁS
Tizenhatodik fejezet
Alaric belépett a lakásba, és a földre dobta katonai vá szonzsákját. Becsukta és kulcsra zárta az ajtót maga mö gött, míg Meena a kezébe vette a távkapcsolót. - A, helló, Alaric! - bújt elő Jonathan a hálószobafül kéjéből, és úgy tett, mint aki meglepődött. Átöltözött, a joggingját khakiszínű nadrágra váltotta, és felvett egy inget. Pont úgy nézett ki, mintha munkába indulna. Persze véletlenül épp nála volt a talá lmánya. - Nem is tudtam, hogy jössz! Micsoda szmoking, öre gem! Kiköpött James Bond! Alaric rá se hederített. Leroskadt a kanapéra és a kép ernyőt nézte. Jack Bauer, aki rajongott érte, amióta a férfi az életét kockáztatva megmentette, a karfára ugrott és onnan lihegett boldogan a fülébe, de Wulf észre sem vette. Meena a huszonnégy órás hírcsatornára kapcsolt. - Holnaptól a New York -iak abban a szerencsében ré szesülhetnek, hogy megtekinthetik a világ egyik legritkább és legértékesebb művészeti gyűjteményét - mondta egy barátságos külsejű hírolvasó a kamerába. - A Vatikáni kincsek: a hit és művészet útján című kiállítás december végéig tekinthető meg a Metropolitan Múzeumban. A ki állítás amerikai kőrútjának első állomása New York. Kap csoljuk tudósítónkat, Genevieve Foxot a megnyitóról, ahol több sztár is tiszteletét teszi. Jól tudom, Genevieve? Meena leült Alaric mellé, és kérdőn nézett rá. -Nem ide megyünk mi is? Öt perc múlva indulnunk kell. A férfi csendre intette, elvette tőle a távirányítót, és fel hangosította a tévét. - Így igaz, Pat - mosolygott Genevieve, aki a múzeum előtti vörös szőnyegen állt, nagyestélyiben, aranyékszerek kel felcicomázva. Körülötte tucatnyi riporter nyüzsgött, akik közel sem öltöztek olyan sikkesen, mint ő. - A Vatikáni kincsek: a hit és művészet útján című kiállítás megnyitó ján vagyunk. A kiállított tárgyak többsége eddig nem járt a Vatikán falain kívül, nem láthatta a nagyközönség. A hangulat csak úgy izzik, ahogy sorra érkeznek a híressé gek és a támogatók erre a példa nélküli eseményre! - Térj már a lényegre, kisanyám - morogta Alaric a kép ernyőnek. - Ezt akartad mutatni? - kérdezte Meena. - Nem. Várj!
MEG CABOT 79
MÉLYHARAPÁS - De a Vatikáni kincsek kiállítás nemcsak ősi ereklyék ről, gazdagon díszített serlegekről és felbecsülhetetlen Michelan gelo- vagy Bernini alkotásokról szól - folytatta Genevieve. - Valódi kegytárgyakat láthatnak testközelből a látogatók. Az imént sikerült beszélnem Henrique Mauricio atyával.. - Na, ne - Alaric ráborult az öklére. - ...aki egyenesen a Sáo Sebastio do Rio De Janeiró-i érsekségből érkezett, hogy betöltse a lelkészi posztot a frissen felújított Szent György-katedrálisban.A kamera a leeresztett hajú, intelligensen csücsörítő Genevieve -et mutatta, ahogy egy végtelenül jóképű, feke te hajú pap orra alá tolja a mik rofont. - Szívügyem a kiállítás. Ezek a műkincsek megérintik a lelket, és megerősítenek minket a hitünkben. Egyszerűen... - A férfi szeme egyenes adásban telt meg könnyel. A közeli felvételen Genevieve arcát mutatták, ahogy meghatottan hallgatja az atya szavait. - Hogy is mondjam? Olyan, mintha... mintha a Vatikán egy darabját New Yorkba hoztuk volna, ajándékba. A vallástörténet legnagyszerűbb, legmeghatóbb darabjait tekinthetik meg itt. Szavamra, felpezsdül tőle a lélek! A kamera az immár könnyes szemű Genevieve-re fókuszált, ahogy nagyestélyiben áll a Metropolitan előtt. - Nos, Pat, mondanom sem kell, Henrique atya a szí vemből beszélt. Minden szava igazság. Micsoda remek, remek ember... - Remek, a fenét! - kiabálta Alaric a képernyőnek. Jack Bauer egyetértése jeleként lelkesen ugatott. - Henrique atyán kívül az érsekség több tagja is tisz- teletét teszi a kiállításon. Ők is remélik, hogy sok nézőnk átéli majd ezt a különleges és megható élményt. A szó a stúdióé. Pat. - Köszönöm, Genevieve. Visszatérve a hírre, amit pár órája kaptunk: pusztító tűz ütött ki egy házban Freewell- ben, New Jersey államban... Meenának elállt a lélegzete. - Freewell? Csak nem...? - kérdezte Jon.De - vágott közbe Alaric. Feljebb vette a hangerőt. Erre a hírre várt. - Kapcsoljuk Dee Dee Chow-t, élőben, Freewellből - mondta Pat. - Dee Dee, mi történt azóta a helyszínen? A kamera egy riporternőt mutatott, aki egy ismerős ut cán állt, körülötte rendőr- és tűzoltóautók, mentők hada. Mögötte a valaha zöld gyep teljesen kiégett, és sárga rendőrségi szalagok hevertek rajta. - A tanúk elmondása szerint a tűz ma délután tört ki - jelentette Dee Dee. - A szomszédok észrevették, hogy füst száll a garázsból, és azonnal kihívták a tűzoltókat. Helikopterből felvett, zavaros képsort mutattak. Meena értetlenül nézte. - A tűzoltók fáradhatatlanul igyekeztek megállítani a tüzet, amely időközben az egész házra átterjedt, de nem sikerült - folytatta a riporternő. A kamera David Delmonico házát mutatta, amelynek ablakaiból
MEG CABOT 80
MÉLYHARAPÁS gonosz, narancssárga lángok csaptak fel. - Abraham... - suttogta Meena. Nem akarta hangosan kiejteni a nevét, de valahogy kicsúszott a száján. -Álljon meg a menet! - kiáltott fel Jon. - Abraham a házban volt? Mit műveltetek Freewellben? Alaric szótlanul nézte tovább a híradást. - Bár még korai a tűzvész okait kutatni, de a lángok rendkívüli hőfokából és gyors terjedéséből arra következtetnek, hogy esetleg egy katalizátor is szerepet játszhatott a tragédiában. Meena Alaric kifejezéstelen arcára nézett. - Jól van a csapat? Abraham jelentkezett már? A férfi türelmetlenül csendre intette. - A helyszín egyelőre nem biztonságos, így nem lehet megkezdeni az áldozatok felkutatását - jelentette a riporternő. - A szomszédok szerint senki sem tartózkodott a házban, amikor kitört a tűz, úgyhogy személyi sérülésről nem tudunk. Eddig ez az egyetlen jó hír a család számára, akiknek, úgy tűnik, mindenük odaveszett. Dee Dee Chow, élőben, Freewellből. Alaric felkelt a kanapéról, és kikapcsolta a tévét. Meena is azon nyomban felpattant:- Akkor visszamegyünk értük Freewellbe, ugye? - Nem - felelte Wulf. - Nem engedlek annak a háznak a közelébe. Sőt, ez egész New Jersey-re vonatkozik.Elmegyünk a kiállítás megnyitóra utánna pedig egyenesen haza jövünk. - Micsoda ? És Abrahammel mi lesz? Alaric szembefordult vele, és mélyen a szemébe nézett. Meena annyira elgyengült a puszta közelségétől, hogy majdnem tett egy lépést hátra, de megállta, nehogy a férfi megsejtse, hogyan érez iránta. Inkább felszegte az állát és farkasszemet nézett vele. - Tudom, hogy figyelmeztetni próbáltál - mondta Alaric. - Abrahammel akartál maradni, én pedig nem hallgattam rád. Szerinte önfejű vagyok, mindenkit a saját képemre akarok formálni, de nem volt igaza. Én csak nem akarok hibázni... New Jersey-ben viszont rossz döntést hoztam. Tudod, Abraham olyan, mintha az apám lenne... de nekem most rád kell vigyáznom, úgyhogy Freeweil közelébe sem megyünk. Meenát magával ragadta a férfi vallomása. Alaric nem szokta beismerni, ha hibázott, és az érzéseinek is ritkán adott hangot - kivéve, ha korgott a gyomra, melege volt vagy ha túl hangosan beszélt valaki a mobilján egy étteremben. Meena szótlanul állt. Alaric olyan gyámoltalan volt, hogy legszívesebben átölelte és megnyugtatta volna, de nem tehette... nem illett. Ráadásul az öccse a szobában szösz- mötölt, és zavartan figyelte az eseményeket. - Az én hibám. Ha nem találkozom Daviddel... - szólalt meg végül, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Alaric észrevette és a hüvelykujjával letörölte. - Csak azt tetted, amit helyesnek gondoltál. Nem tudhattad, hogy így
MEG CABOT 81
MÉLYHARAPÁS alakulnak majd az események. - Ez nem igaz... Meg kellett volna éreznem! Ezen már nem változtathatunk. Most viszont dolgunk van. Koncentrálj! Próbáld újra! Megszorította Alaric nagy, érdes kezét. - Figyelj! A hírekben azt mondták, senki nem volt a házban, amikor kiütött a tűz. Lehet, hogy Abrahamnek és a többieknek kutyabajuk. Akkor miért nem jelentkeztek eddig? Tudod, Abraham milyen pedáns. Es Carolina is a csapatban volt. Meena halálra vált arccal nézett rá. Carolina de Silva az eg yetlen munkahelyi barátja Alaricon kívül, egyike a leg jobb Palatínus gárdistáknak, közelharcban nincs párja. Ha ő sem jelentkezett be, akkor Freewellben tényleg katasztrófa történt. Meena felidézte Abraham és Carolina arcát, hátha tá mad egy megérzése... de azt a választ kapta, „Jobb, ha most még nem tudod”. Nem tudta, örüljön-e ennek. Talán jobb lenne, ha tudná, hogy a főnöke meg a barátnője épp élet és halál között lebegnek? - A főhadiszálláson javában keresik a freewelli csapat GPS koordinátáit, de nincs beérkező jel - mondta Wulf. -Talán a telefonjuk elolvadt a tűzben. Elakadt a hangja. Nem kellett folytatnia, Meena tudta, mi jár a fejében. Valaki blokkolja a GPS-jeleket. Koncentrálj! Próbáld újra! - A java még hátravan - folytatta, és szabad kezével előhalászta a mobiltelefonját a zsebéből. - Idefelé jövet kaptam egy e-mailt a fejesektől. „Mivel démontámadás esélye áll fenn, a Vatikán világméretű szükségállapotot rendel el. A Vatikán egységeinek minden tagja és azok családtagjai veszélyben lehetnek. New Jersey területére tilos a belépés, kivéve kiemelt fontosságú ügyek intézése esetén. ” Jonathan a szoba másik sarkából füttyentett egyet. - Azta! Ki gondolta volna, hogy New Jersey-ben hemzsegnek a démonok? - Nem csak New Jersey-ről van szó - folytatta Alaric. - „ Nagy eséllyel törhetnek ki összecsapások a ma esti kiállítás - megnyitón is” - Alaric cinikusan felnevetett. - „Minden Alfa kategóriás vagy magasabb szintű gárdistánk jelentkezzen a múzeum parkolójának bejáratánál egy órán belül. A többiek a főhadiszálláson jelenjenek meg. ” Becsúsztatta a mobiltelefonját a zakója zsebébe. - Gondolom, a főhadiszálláson csoportokba rendezik őket, és elindulnak Freewellbe Holtzmanék után, hátha megtalálják őket. - Akkor miért a múzeumhoz küldik az Alfa kategóriás gárdistákat? kérdezte Meena. - Tényleg! Jobban izgulnak egy rakás kőgazdag támo gató meg püspök miatt, mint a saját embereikért? - tette hozzá Jon. Alaric vállat vont. - A Vatikán nem mindennap rendel el szükségállapo tot. Amióta a Palatínusnál dolgozom, nem volt erre példa. Nem hiszem, hogy egy New Jersey-i fogász piromániás felesége aggasztja őket ennyire, hanem valami sokkal fon tosabb. Úgy sejtem, meglepetésvendéget várnak a mai gálaestre,
MEG CABOT 82
MÉLYHARAPÁS és miatta kell ennyi biztonsági embert kivezényelni... - Ne már! - szólt közbe izgatottan Jon. - Ki az? A polgármester? - Nem éppen... - felelte Wulf, és az ablak fölött lógó keresztekre pillantott. Meena lélegzete elakadt, amikor rájött, kiről van szó . - Jaj, ne - suttogta.
MEG CABOT 83
MÉLYHARAPÁS
Tizenhetedik fejezet
Meena komoran bámult ki a taxi ablakán, ahogy a Met ropolitan Múzeum felé haladtak. Csak úgy ette a méreg. Ezt Alaric is tudta. - Csak vidáman! - mosolygott a lány melletti ülésről. - találkozhatsz az érsekkel! Személyesen kérheted az áthe lyezésedet, mondjuk, Írországba! Akkor nem kell látnod löbbé, oda úgyse megyek utánad, túl sok ott a kobold. Rühellem őket! Mohó kis szörnyetegek. - Nem vagy vicces - nézett rá Meena, akit majd’ szétvetett a düh. Hogyan árulhattad el nekik, hogy találkoztam Luciennel? Alaric mélyen a lány szemébe nézett.- Én egy szót se szóltam. - Na, persze, mintha nem arról beszéltél volna végig New Jersey -ből hazafelé, hogy szerinted Lucien gyilkolássza a turistákat! Azt próbálod bemesélni nekem, hogy nem miatta van szükségállapot? Korábban a lakásban, amikor Jon megtudta, hogy a Sötétség Hercege visszatért, hisztérikus rohamot kapott. „Ó, remek! Ez ám a jó hír! Es csak most mondjátok? 1-R émlik, hogy egyszer meglőttem azt a pasast? Ki fog nyírni! Uramisten. Le kell feküdnöm” - tombolt, végül a HiperHamvasztóval a kezében visszavonult a szobájába.- Már megmondtam a kocsiban, hogy Lucien nem követhette el a gyilkosságokat - vitatkozott Meena Alarickel a taxiban, de csak halkan, nehogy a sofőr a vékony mű anyag válaszfalon át meghallhassa. - És miért bukkanna fel a mai estélyen? A vámpírok irtóznak az ereklyéktől. Kél lem, hogy Lucien vatikáni kegytárgyakat szeretne nézegetni, amikor papoktól nyüzsög a múzeum! Ez kész boszorkányüldözés! Felfújtátok az egész Lucien-ügyet! Ha öt akarod hibáztatni mindenért, ami rossz a világon, akkor... - Tudom, tudom, már mondtad - szakította félbe idegesen Alaric. Gyenge, erőtlen, aggódsz érte, bla, bla, bla... Ahhoz bezzeg volt ereje, hogy kitépje egy Volvo ajtaját! Meena csüggedten csóválta a fejét. Hátradőlt az ülésen, és makacsul bámult ki az ablakon. - Semmit sem értesz. Az égvilágon semmit. - Azt értem, hogy az elmúlt néhány hónapban több mint félszáz turista tűnt el New Yorkban, ebből tizennégy csak az elmúlt két hétben! A médiában csak annyit említenek, hogy néhány család nem tért vissza a szállodájába, miután megnézte a Madame Tussaud-múzeumot vagy a Ground Zérót. Sehol egy holttest. Senkit se érdekel az ügy, kivéve talán Abrahamet, erre ő is eltűnik... Aggasztóan sok az egybeesés. Meena megfordult és Alaricra nézett. Annyira megré mült, hogy
MEG CABOT 84
MÉLYHARAPÁS elpárolgott a dühe. - Hogy érted ezt? - Tudod, hogy értem. A közvetlen főnököm eltűnik, a csapata szintén, a feletteseim pedig az egész Gárdát kirendelik egy estélyre ahelyett, hogy utánuk kutatnának. - Nem szóltam senkinek Antoncscuról, mert nincs kinek! Nem tudom, ki helyettesíti Abrahamet, de vagy mással van elfoglalva, vagy tud valamit, amit én nem. Meena elgondolkodott. - Viszont, ha nem jelentetted, hogy találkoztam Luciennel, akkor a mai vatikáni riadót másvalami miatt rendelték el. - Lehet. De a biztonság kedvéért... - Wulf a zsebébe nyúlt, és kihúzott egy halványkék színű dobozkát. - lessék. Meena ölébe dobta. A doboz tetején a következő pecsét volt olvasható: Tiffany. A lány arcát elöntötte a pír. - Alaric... Mi ez? - Már régóta neked kellett volna adnom. Szükséged lehet rá. Talán még a tegnapi harapástól is megvédett volna egyébként még mindig látszik a sebhely, nem bánsz túl jól az alapozóval. Ezzel a szándékosan prózai megjegyzéssel Alaric az ablak felé fordult, Meena pedig kinyitotta az ajándékát. Szépen megmunkált, fényes ezüstkereszt hevert a dobozban, vékony, fekete bőrszíjon. Meena nem talált szavakat. A kereszt tökéletes volt... ő maga is ugyanezt választotta volna, ha valaha ráviszi a lélek, hogy ilyen drága holmit vásároljon. Alaric visszafordult az ablaktól. - Megkérhetlek valamire? Mindig hordd! Bármi történik, ne vedd le! Meena remegő kézzel bíbelődött a nyaklánccal. - Köszönöm - mondta. - Te sírsz? - hökkent meg Alaric. - Nem - lelelle Meena, és elfordította a fejét. - De, sírsz! Most meg mi a baj? - Semmi! Csak ez olyan... olyan... - Meena kereste a megfelelő szót. Tökéletes. Ilyen tökéletes ajándékot sosem kaptam még! - Hagyd, majd én - mondta Wulf türelmetlenül, amikor látta, hogy a lány a csattal bajlódik. - Fordulj meg! Meena így is tett, és felemelte a haját. Erezte, hogy a férfi ujjai a nyaka érzékeny bőréhez érnek. - A vámpírodtól kaptál egy táskát - morogta Alaric. - Tarisznyát - javította ki a lány. - A különbség annyi, hogy a táskát akartad, ezt pedig nem - jelentette ki Wulf, ahogy végzett a nyaklánccal és hátradőlt. - De erre legalább szükséged van. - Köszönöm.
MEG CABOT 85
MÉLYHARAPÁS - Nincs mit. Figyelj csak... A férfi szeme olyan világoskék volt, hogy Meena akarata ellenére se tudott volna máshova nézni. - Tessék? - Én... vettem egy házat Antiguán. Meena szeme elkerekedett. - Ma? Alaric egy pillanatra ingerülten elfintorodott. - Nem, nem ma. Szerinted mikor lett volna rá időm? - Nem tudom - hebegte Meena. Olyan ostobának érezte magát. Elszomorodott, amikor belegondolt, hogy Alaric előbb-utóbb elköltözik New Yorkból. - Mit kellene mondanom? Gratuláljak? - Nem kell a gratulációd - felelte ingerülten Wulf. - Tudod, miért Antiguán vettem házat? Meena értetlenül csóválta a fejét. - Mert ez az egyetlen sziget a Karib-tengeren, ami olyan közel van az Egyenlítőhöz, hogy szinte mindig szárazság van. Egész évben süt a nap, csak néha esik. És tudod, mi nincs Antiguán? A lány válaszul a fejét rázta. Alaric a kereszt felé biccentett. - Vámpír. Túl sok neki a napfény.Meena elmosolyodott. - Erről mindig eszembe jutsz majd - mondta, és megszorította a nyakláncot. - Mikor indulsz? Alaric morcosán fordult vissza az ablak felé. - Alig várod, hogy megszabadulj tőlem, mi? Hogy kettesben lehess a hercegeddel... - Dehogyis! - vágta rá kétségbeesetten a lány. - Nem úgy értettem, te is tudod! - Ne izgulj - morogta Wulf. - Még befejezem, amit elkezdtem. Ez nem hangzott túl biztatóan. - Alaric, nézz rám! A férfi Meena felé fordult, és így szólt. - Tudod, mit? Inkább maradjunk kollégák.
MEG CABOT 86
MÉLYHARAPÁS
Tizennyolcadik fejezet
- Meena Harper! Micsoda öröm, hogy megismerhetem! Henrique Mauricio atya élőben még vonzóbb volt, mint a tévéképernyőn. A bőre ragyogott, vakítóan fehér fogso ra pusztán annyira volt egyenetlen, hogy tudni lehessen, a sajátja, nem pedig protézis. Alaric szerint az összes New York-i piperkőc eljött a kiállításra - köztük Henrique Mauricio is. Többségük csak úgy tett, mintha érdeklődne a művészetek iránt, de valójában csak azért jött, hogy lerészegedjen, ruhacsodákban pózoljon é s nevessen Meena Harper „különleges képességén”.Valaki kiszivárogtatta, hogy meg tudja jósolni mások halálát, így volt, aki viccelődve megkérdezte tőle, „Hé, cicus, az enyémet is látni akarod?”. Alaric az ilyeneket simán leütötte volna, de Meena viszonylag jól viselte. Csak megfogta az illető kezét, és annyit mondott: „Szerintem ne menjen idén síelni” vagy „Hosszú élet áll maga előtt”, sőt, azt is, hogy: „Vigyáznék azzal a koleszterin nel...” Erre általában úgy reagáltak, hogy „Jaj, istenkém, de fura!”, „Ó, az orvosom is épp ezt mondta!”, vagy idegesen nevetgéltek. Amikor az emberek sugdolózni kezdtek és meresztgették a szemüket a „jósra”, Alaric rádöbbent, hogy Meena Harpernek lenni nem egyszerű. Más hírességek is voltak a társaságban: egy idősödő rocksztár, egy korábbi polgármester és egy sportoló, aki meggyilkolta a feleségét, mégis felmentették - de közülük egyedül Meena látott a jövőbe. Nem csoda, hogy Padre Caliente rögtön lecsapott rá. Az ajkához emelte Meena kezét, és csókot lehelt rá. - Már sokat hallottam magáról - bókolt Meenának, és sugárzó mosolyt lövellt felé; ugyanazt a felszínes mosolyt, amely a tévéinterjú során Genevieve Foxnak jutott. - Olyan régóta várom, hogy megismerhessem! - Hát, én is nagyon örülök, atyám - felelte Meena. - Hogy érzi magát New Yorkban. Az atya az égnek emelte a tekintetét. - Ó, remekül, remekül! Természetesen hiányzik Rio, de ki ne szeretné ezt a várost is? Behálózott, és nem szabadulhatok. Alaric a szemét forgatta, majd elindult egy tálca füstölt lazac után. Az éhes vendégek úgy csaptak le a tálcákra, akár a keselyűk, mert a lazacon kívül más proteint nem szolgáltak fel az estélyen. - Így igaz! - helyeselt egy asszony, akit Meena óva intett a hajókázástól.
MEG CABOT 87
MÉLYHARAPÁS - Én is ezért imádom New Yorkot! Remek, hogy ide hozták először a kiállítást! Alaric nem tudta, miről beszél a nő. Ő maga sem vetette meg a művészetet, például kedvelte azokat a festményeket, amelyek úszómedencéket és az óceánt ábrázolták. Eszébe jutott róluk az újonnan vásárolt, antiguai otthona, ahova majd visszavonul, ha eljön az ideje. Elég pénze volt, hogy élete végéig munka nélkül élhessen, és néha, például az ilyen napokon, úgy érezte, rögtön összepakol és felszáll az első karib-tengeri gépre. Nem akart Abraham sorsára jutni, hogy a felettesei egyszerűen veszni hagyják. Olvasott Meena tekintetéből. Abrahamet nem fogják megtalálni. De a főnökei legalább színlelhetnének valamiféle ér deklődést ahelyett, hogy a legnagyobb nyugalomban pezsgőzgetnének, miközben Alarictól elvárták, hogy cseverésszen a puccos egyházi méltóságokkal meg támogatókkal, és a termet pásztázza, hátha felbukkan Lucien Antonescu. Egy túlbuzgó egyházi újságíró épp azzal zaklatta Meenát, hogy jósolja meg Padre Caliente halálát. Hihetetlen. - Inkább nem tenném - tiltakozott fáradtan Meena. Hosszú nap állt mögötte. - Az atyát biztosan nem érdekli az ilyesmi. - Dehogynem! - biztatta Henrique atya. - Hallottam a képességéről, alig várom, hogy megtudjam, mit tartogat számomra a Jóisten. „Egy fagyasztót, hogy belezárjanak, fasírtnak nézzenek és felszolgáljanak egy csapat éhező kisdiáknak” - gondolta bizakodva Alaric, bár még ezt is túl szép halálnak találta. - Hosszú, egészséges élete lesz - felelte az atyának Meena, Alaric legnagyobb bánatára. Padre Caliente csak úgy sugárzott, miközben a körü lötte lévők gratuláltak neki. - Alig várom, hogy megosszam a jó hírt a gyülekeze temmel. Alaric nem tudta tovább türtőztetni magát. - Ha már gyülekezetről beszélünk... Végzett mostanábán ördögűzést, Padre? A pap zavartan így felelt:- Bocsánat, de nem értem, miről beszél. Vicces, hogy nem emlékszik arra a bizonyos katasztrófára öt évvel ezelőtt, a riói szegénynegyedben. Alaric még sosem látott felnőtt férfit ilyen gyorsan futni. - Ördögűzésről. Tudja, amikor egy démon beleköltözik valakibe, és ki kell űzni belőle! Szóval, végzett ilyesmit, amióta New Yorkban van? - Ööö, nem. - Henrique Mauricio bizonytalanul nézett Bemard atyára, aki Gertrude nővérrel álldogált a közelben. - Elnézést, elmulasztottam valamit? Gyakori az ördögűzés New Yorkban? Úgy tudtam, mostanában kevés démoni tevékenység zajlik errefelé... A jóságos Bemard atya, aki a Szent György-katedrálisbeli összecsapáskor két vámpírt szúrt szíven egy fa gyertyatartóval, megszánta a
MEG CABOT 88
MÉLYHARAPÁS fiatal papot. - Igen, mostanában kevés ilyen eset történt. Nem tudom, mire céloz Alaric. Henrique atya összeszűkült szemmel nézett Wulfra. - Alaric?... Csak nem... Alaric Wulf? Hiszen emlékszem magára! kinyújtotta a kezét. - Hogy van? Évek óta nem találkoztunk, drága barátom! Barát? Alaric a Padre helyében nem tett volna ilyen elhamarkodott kijelentést. Kézfogás helyett inkább hevesen bocsánatot kért volna. Valóban nem ismerte meg, vagy csak szégyellte a viselkedését? - Igen, rég volt szerencsénk egymáshoz - mondta végül. - Ki gondolta volna, hogy ismét találkozunk? - merengett az atya. Néhány éve azon a borzalmas nyomortanyán futottunk össze, most pedig itt, ezen a csodás estélyen, annyi remek ember társaságában. Az élet kiszámíthatatlan, nemde? Alaric nem hitt a fülének. - Igen, az - felelte. „Főleg, amiért még senki nem rúgott jól fenékbe” tette hozzá gondolatban. - Hogy miket gondolhatott rólam azon az estén...! - sóhajtott Henrique atya, majd végignézett a hallgatóságán. - Képzeljenek el fiatal papként, a legelső gyülekezetem előtt. Egyszer csak érkezik egy hívás, hogy az egyik hívőt megszállta egy gonosz lélek. Halálra rémültem! Eddig csak filmeken láttam ilyesmit, meg sem fordult a fejemben, hogy a valóságban is megtörténhet! - Pedig így van - jegyezte meg Bemard atya. - Én is láttam ilyet, Brooklyn Heightsban, amikor... - Hagyja, hogy befejezze, atyám - mondta Alaric. Kíváncsi volt, hogyan magyarázza ki magát Mauricio. - Megérkezem a házhoz, pontosabban viskóhoz, és vár rám egy édes, angyalarcú kislány. Egy méterrel az ágy fölött lebeg, és fény árad a testéből. Olyan hangon beszélt, hogy... én olyat még soha nem hallottam! - Az atya megborzongott. - Amiket mondott... - Mit? Mit mondott? - kérdezte Meena tágra nyílt szemmel. A pap ránézett. - Jobb, ha nem tudja. - Biztosan káromkodott! - tudálékoskodott Bemard atya. Alaric tudta, hogy a lány ennél sokkal rémesebb dolgo kat mondott, de megtartotta magának ezt az információt. - Egyszóval a kislány családja könnyek közt könyörgött, hogy segítsek - folytatta Henrique Mauricio. - És ez a férfi - biccentett Alaric felé - utasított, hogy azonnal fogjam a keresztet meg a szenteltvizet, és imádkozzam, mert nincs időnk! De halálra rémültem... Soha életemben nem láttam még ilyesmit, úgyhogy... én csak... Bemard atya megveregette a vállát. - Ismerem. Amikor az ember először találkozik a Gonosszal, elfut vagy kővé dermed. „Vagy harcol - gondolta Alaric. - Ez senki másnak nem jutott az
MEG CABOT 89
MÉLYHARAPÁS eszébe?” Gertrude nővér például egy pár Berettát hordott a rendi ruhája alatt, és gondolkodás nélkül használta is, ha kellett. Mégsem ő igazgatja majd az Upper East Side-i egyházközséget. - Való igaz - nézett Henrique Mauricio hálásan Bernard atyára. Mindent eldobtam, ami a kezemben volt, és... szégyellem, de futottam. Gertrude nővér a fejét csóválta. - Szegény, szegény fiú! Igazán? - Igazán. Azóta igyekeztem jóvátenni a hibámat, harcoltam a lamirok ellen... - A lamirok ellen? - visszhangozta Bemard atya lenyűgözve. - Úgy hírlik, elég szívós fajta. A dél-amerikai vámpírok különböznek a többi fajtól, nagyon agresszívak, igaz? - Igen, mások, mint az európai vérszívók. A helyi legen da szerint a lamirok a dél-amerikai halászó denevér, a Noctilio leporinus leszármazottai. A tavak és folyók felszíne fölött repülnek, onnan csapnak le az áldozataikra. Megragadják hosszú karmaikkal, és nemcsak a vérüket szívják ki, hanem teljes egészében fel is falják őket. - Rémes - Gertrude nővér megborzongott. - Micsoda megátalkodott teremtmények! Ha csak néhányat likvidált közülük, máris jóvátette, ami az ördögűzéskor félresikerült! - Néhányat? Volt az száz is! - lelkendezett Bemard atya. - Az ember megteszi a tőle telhetőt... – szerénykedett Padre Caliente. Sosem bocsátottam meg magamnak, hogy magára hagytam ezt a férfit az ördöggel. - Alaric felé lépett, és megfogta a kezét. - Köszönöm, barátom! Végre elmondhatom, köszönöm, hogy megmentette azt a sze gény, szerencsétlen lelket! - Nem mentettem meg - mondta Alaric keserűen. - Egyedül nem tudtam neki segíteni, ezért küldtem papért, magáért. Miután maga megfutamodott, a lány meghalt. Rövid csend következett. Gertrude nővér keresztet vetett. - Isten nyugosztalja - motyogta. Meena szeme könnybe lábadt. - Milyen szomorú. Alaric szigorúan nézett rá. - Ne most sírd el magad, jó? - Nem tudta, mi baja a lánynak. A taxiban is végig pityergett, miután nekiadta a nyakláncot. - Jön az érsek és Genevieve Fox. - Jaj istenem! - Meena sietve megtörölte a szemét, úgy, hogy a végén két fekete csík maradt a halántékán. Alaric nem hitte el, hogy ennyire ügyetlen lehet. Az érsek átvágott a termen, majd megállt mellettük. Egy komplett tévéstáb szintúgy. - Kegyelmes uram - köszönt Bemard atya, Henrique Mauricio és Gertrude nővér, majd térdet hajtottak. Alaric meg sem mozdult. - Nagyon örülök, hogy eljöttek - mondta az érsek. Fogalma sem volt, kikkel beszél. Csak Meenát ismerte a társaságból, aki hosszú, boldog életet
MEG CABOT 90
MÉLYHARAPÁS jósolt neki, és Henrique atyát, akivel korábban kedélyesen elcsevegtek. Micsoda különleges este! Mauricio fölegyenesedett. - Kegyelmes uram, hadd mutassam be Alaric Wulfot, egy régi jó barátomat. - Ismerős a neve - gondolkodott el az érsek, miközben végigmérte Alaricet. - Ó, igen! A kamerák előtt nem mert többet mondani, elvégre a Palatínus titkos szervezet - de lehet, hogy csak azért volt ilyen szűkszavú, mert Alaric rossz híre hozzá is eljutott. - Isten áldása mindnyájukra - mondta végül az érsek, és keresztet vetett. Mihelyt elvonult, Gertrude nővér finoman jelezte Meenának, hogy elkenődött a sminkje. A lány kivette táskájából a zsebtükrét, megnézte magát, és egy olyan kifejezés hagyta el a száját, amit egyházi személyek társaságában felettébb illetlen használni. - Sajnálom - mondta, és a szájához kapta a kezét. - Ugyan, kedvesem - mosolygott Gertrude nővér. - Hallottam már rosszabbat is, nem túl jó környéken élek. Szerintem ejtsük útba a mosdót... Amikor eltűntek szem elől, Alaric telefonja megcsörrent. Kihúzta a zakója zsebéből, és döbbenten látta, hogy Holtzman neve és száma villog a kijelzőn. Fellélegzett. - Hol jártál? - kérdezte, miután felvette a telefont. - Azt hittük, meghaltál! A vonal zavaros volt. - Holtzman? - kérdezte Alaric. Felpillantott. A vendégek többsége iszogatott és rágcsálnivalót ropogtatott, sehol egy Palatínus gárdista. A teremben rossz volt a vétel, így Alaric elindult kifelé. - Holtzman? Hallasz? Ahogy kitárta az ajtót és kilépett a folyosóra, a telefon zúgni kezdet t, majd Wulf meghallotta a főnöke hangját. - Végre valaki felvette! - kiabálta Holtzman. - A főhadiszálláson senki sincs, merre vagytok? Bár mindegy, legalább te... Ez egy... katasztrófa... - Holtzman? - Alaric alig értette, mit mond Abraham. A telefonban zajok, szófoszlányok és a főnöke ideges hangja váltakoztak egymással. Ismét zavaros lett a vétel, majd kis szünet után Holtz man hangja felerősödött. ...Jerseyben. Igazad volt, Alaric! Megtaláltuk a teste ket. A helyzet rosszabb, mint képzelnéd! Wulf örült, hogy a főnöke elismeri az igazát, de most jobban aggódott Holtzman testi épsége miatt. És persze a csapat többi tagjáért is. - Abraham, hallasz? Értem, New Jersey-ben vagy, de pontosan hol? kérdezte kétségbeesetten. - Keresnek titeket. Nem találtuk a GPS-jeleiteket. - Persze hogy nem hallasz - Holtzman hangja egyszerre hangosan és tisztán szólt. - Ez feltehetőleg azért van így, mert... A telefon erre olyan hangos recsegésbe kezdett, hogy Alaric dobhártyája kis híján beszakadt. A vonal szétkapcsolt.
MEG CABOT 91
MÉLYHARAPÁS - Abraham! - kiabálta a telefonba. - Abraham? A vonal süket maradt. Alaric sietve tárcsázta a főhadiszállás számát. Jó dara big hagyta kicsengeni, de senki nem vette fel. Hihetetlen! Rendben, hogy mindenki Holtzmanékat keresi vagy az estélyen van, de legalább valaki kezelhetné a számítógépeket. Mi ez a fejetlenség? Letette a telefont, és újra tárcsázott, ezúttal a római főhivatal információtechnológiai osztályát hívta. Bár Rómában épp csak hajnalodott, mindig volt valaki a telefonoknál. - Mit akarsz, Wulf? - kérdezte egy morcos női hang, olasz akcentussal. - Mérjétek be Abraham Holtzman GPS-jelét. Tudni akarom, hol van. - Megszűnt a jel, nem találja a műhold - mondta a nő, akiről Alaric megállapította, csak Giovanna lehet. Kiválóan értett a számítógépekhez, gyakran kisegítette Wulfot, ha kellett, a felettesei háta mögött. Johanna ritkán mozdult ki az irodából, emiatt mindig morcos volt. - A Palatínus telefonjai elpusztíthatatlan, ultramodern, szupervékony, valós idejű GPS nyomkövetővel vannak felszerelve, amihez mozgásérzékelő tartozik. Tíz másodpercenként jelez az illető hollétéről, húsz centiméteres pontossággal. Szóval, ha a műhold nem találja Abrahamet, csak egy oka lehet. Hirtelen eszébe jutott, hogy Holtzman nemcsak Alaric főnöke, hanem barátja is volt. - Sajnálom, Wulf. - Akkor hibás a műhold - közölte higgadtan Alaric. Nem volt értelme üvölteni, elvégre nem Giovanna a hibás. - Holtzman az előbb hívott a mobiljáról. Rossz volt a vétel, de azt értettem, hogy még mindig New Jersey-ben van.... - Tessék? - kérdezte izgatottan Giovanna. Aggódott, de dühös is volt. Ez lehetetlen! A műhold szerint semmi jele... - Nem érdekel, mit jelez a műholdad. Most mondom, hogy Abraham az előbb hívott, úgyhogy derítsd ki, pontosan hol vannak a csapattal együtt, aztán küldd oda az egységet. Hallotta, ahogy Johanna vadul gépel. - Rendben. Pár perc kell, de... - Mindegy, a lényeg, hogy hívj, ha jutottál valamire. - Simán. Alaric? - Igen? - Mi folyik ott? - suttogta a nő. - Visszatért? A... a Sötétség Hercege? - Még nem tudom, de mihelyt kiderítem, hívlak - mondta Alaric, és letette a telefont. Mit érthetett Holtzman az alatt, hogy megtalálták a testeket? És hogy a helyzet rosszabb, mint képzelné? Alaric sok mindent el tudott képzelni, de azt nem, hogy a Palatínus az összes emberét egy koktélpartira rendeli ki, miközben mások egyértelműen veszélyben vannak...És a főhadiszálláson nincs, aki fogadja a segélyhívásokat. Dühösen visszament a kiállítóterembe, és körbenézett, hátha
MEG CABOT 92
MÉLYHARAPÁS talál egy magasabb beosztású főnököt a Palatínustól. Ehelyett azonban csak Genevieve Fox közeledett felé, Henrique atya társaságában. Egy fotós loholt a nyomukban. - Erre, kisasszony - mondta az atya. - Hadd mutassam be jó barátomat, Alaric Wulfot! Még a régi, szép időkből ismerjük egymást, Rióból. Mos t New Yorkban él. „Jézusom - gondolta Alaric. - Csak ezt ne!” Nem tudta, hogyan menekülhetne el anélkül, hogy illetlenül viselkedne. Ráadásul az érseken kívül nem látott ismerőst a teremben, aki kimenekíthetné. - Helló, Alaric Wulf - dorombolta Genevieve, és kézfogásra nyújtotta tökéletesen manikűrözött kezét. A karlánca csilingelt, ő maga pedig drága parfümtől illatozott. - Hogyhogy eddig még nem találkoztunk? - Nem tudom - felelte Alaric. Kezet rázott vele; a nő ujjai akár a vékony faágak, simultak a tenyerébe. - És mivel foglalkozik? - Megvédek embereket. Átnézett a nő fedetlen, csontos válla fölött, és meglátta Gertrude nővért, amint kilép a mosdóból. A tekintetük összetalálkozott; az apáca rákacsintott, jelezve, hogy minden rendben és Meena még a mosdóban van. Egy gonddal kevesebb. Pár perc, és a lány összeszedi magát. Kizárt, hogy Lucien Antonescu a női vécében támad rá, már ha egyáltalán a múzeumban van. Gertrude nővér pedig egy rakás pisztolyt hordott magánál. - Na, ne mondja - mosolygott Genevieve. - És, kedveli a forró helyzeteket? Alaric végigmérte a nőt. - Attól függ. A nő hátravetette a fejét, és felkacagott. - Maga rosszfiú! - Nem, nem vagyok az. Ma este nem. Semmi kedve nem volt rosszalkodni. Dühös volt, ideges, és bosszúra szomjazott. Genevieve abbahagyta a nevetést. - Elrontotta a kis játékomat. - Azt hittem, maga hivatásos riporter. - Alaric agya csak úgy zakatolt. Televízió. Újságíró. Eltűnt emberek. - Nem pedig egy cicababa. - Most már sosem tudja meg - kacsintott rá a nő. - Vagy talán később? A fotósra nézett. - Gyerünk, Manny, essünk túl ezen. Befurakodott Alaric és Henrique atya közé, kivillantot ta ragyogó mosolyát, behúzta a hasát, és pózba vágta magát. Alaric el is tűnődött azon, mi szüksége lehet egy ilyen karcsú nőnek arra, hogy még vékonyabbnak látsszon. Persze jól kell mutatnia a tévében. - Fiúk! Most repül a kismadár! - csicseregte. - Ez a honlapunkra készül! A vakuk villogni kezdtek. Alaric azt hitte, megvakul, de Genevieve -nek és Henrique atyának meg se kottyant a fényáradat, annyiszor pózoltak már
MEG CABOT 93
MÉLYHARAPÁS fényképezőgép előtt. - Elküldené a képeket e-mailben? - szólalt meg az atya. - Alarickel régi jó barátok vagyunk, örülnék, ha lenne emlékem a mai estéről. - Természetesen - felelte Genevieve, és elengedte a férfiakat. - Manny, írd fel a pap e-mailjét. Hát maga? - nézett Alaricra. - Nem szeretné emlékezetessé tenni ezt az estét? - Kösz, nem. A riporternő mosolyogva becsúsztatta a névjegykár tyáját Alaric szmokingjának elülső zsebébe. - Ha meggondolná magát... A férfinak eszébe jutott Holtzman. Sosem hallotta ilyen kétségbeesettnek, pedig már sok mindent átvészeltek együtt. „Igazad volt, Alaric! Megtaláltuk a testeket. A helyzet rosszabb, mint képzelnéd!” - Nos - mondta végül Alaric Genevieve-nek -, talán valamit mégis tehetne értem. - Akkor mégis emlékezetes este lesz a mai - mosolyodott el a nő.
MEG CABOT 94
MÉLYHARAPÁS
Tizenkilencedik fejezet
Meena a vécéfülke falának támasztotta a fejét, jólesett neki a fém hűvös érintése. Már nem sírt, mégsem akart visszamenni a tömegbe. Úgy érezte, csak azért van itt, hogy a Palatínus mutogathassa, akár valami csodabogarat. Ő nem való hírességek közé. Már kezet rázott Jon kedvenc rock and roll sztárjával, New York korábbi főpolgármesterével és persze a feleséggyilkos sportemberrel. Aztán jól elsírta magát előttük. Persze észre sem vették. Meena mégsem akart visszamenni. Csak nyaggatnák, hogy jósoljon nekik, ő pedig kénytelen lenne tovább hazudni. Valaki megkocogtatta a vécéfülke falát. - Meena? - szólalt meg Gertrude nővér. - Minden rendben, aranyom? - Igen. Apácának hazudni nem szabad - de füllenteni se? - Jaj, örülök. Kint megvárlak! - Egy perc és jövök. - Csak nyugodtan - felelte Gertrude nővér. A cipője sarka kopogott a márványpadlón, ahogyan kisétált a mosdóból. Meena egyedül maradt. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd megérintette a keresztet, amely egész este a nyakában függött, súlyosan, akár az ólom. „Tudod, mit? Inkább maradjunk kollégák” - mondta Alaric a taxiban. Meena végigfuttatta ujjait a kereszten. Ha a férfi annyi ra utálja, miért adta neki? Biztosan kötelességtudatból. Elvégre vigyáznia kell Meenára, és ha mégis megölik a felügyelete alatt, őt vonják felelősségre. Egyébként hamarabb is eszébe juthatott volna, hogy keresztet viseljen, csak túl egyszerű megoldásnak tűnt. Elgondolkodott Henrique atya történetén, amikor elmesélte, hogyan találkoztak Alarickel. Alaric szerint, ha a pap az ördögűzéskor nem menekül el, a megszállt lány még mindig élne. Talán az ősi szimbólumok tényleg varázserővel bírnak, és felruházzák vele a tulajdonosukat is. Mégsem árt viselni azt a keresztet! Kopogtattak a vécéfülke ajtaján. - Egy pillanat! - mondta, de tudta, nem töltheti ott a hátralevő életét. Szembe kell néznie a valósággal. Felállt, és kinyitotta az ajtót. Nem más állt előtte, mint Mary Lou Antonescu.
MEG CABOT 95
MÉLYHARAPÁS
Huszadik fejezet
- Meena, drágám, mizújs? Mary Lou kinyújtotta a karját, hogy üdvözlésül megölelje... de megtorpant, amikor észrevette a lány nyakában függő keresztet. Bágyadt mosollyal az arcán ennyit mondott:- Vagy úgy. Milyen... csinos darab. - Mary Lou... - Meena aggódva körbenézett a mosdóban. Egyedül voltak, viszont Gertrude nővér akármikor betoppanhatott. - Jézusom, nem vagy eszednél! Ez a hely csak úgy hemzseg az Alfa kategóriás Palatinus gárdistáktól! Ha felismernek, véged! - Ugyan, drágám! - felelte Mary Lou. - Az apácára célzol, aki az imént ment ki innen? Kapott egy kis mentális löketet, úgyhogy épp a konyha felé tart. Még órákig fog lazac után kutatni. Meena a magas, elegáns, szőke nőt nézte. Sötétbarna, földig érő estélyit viselt, amely egy nyakpántról fátyolszerűen omlott a testére. Ajkát sötétvörösre rúzsozta, és magas sarkú dizájncipőt viselt. Meena pont így képzelte Mata Harit, a hírhedt kémnőt. Meghatotta, hogy Mary Lou ilyen veszélynek teszi ki magát miatta, de aggódott is érte. - Mit keresel itt? - kérdezte. - Csak egy üzenetet hoztam - legyintett a nő. Szinte minden ujján gyűrű csillogott. - Lucientől, mint sejthetted. Fülig beléd van zúgva! - Le kell ülnöm - suttogta Meena. - Ó, nézd, ott egy kanapé! Helyes, helyes! Látom, jó helyre került a pénz, amit a múzeumnak adományoztunk. Már úgyis annyi szenvedő szent van a képcsarnokban, nem? Na, gyere, ülj le! A kanapét műanyag huzattal vonták be, mert szoptató kismamáknak volt fenntartva, de Meena így is leroskadt rá. - Ugye Lucien nincs itt? - kérdezte Mary Loutól. - Jaj, mondd, hogy nincs a múzeumban! - Hogyne lenne! - felelte a nő, miközben a külsejét csodálta a tükörben. Csak a régi időkben nem volt tükörképe a vámpíroknak, a mai digitális világban még filmre is vehették őket, mint bárki mást. - Azt kéri, találkozzatok a „kedvenc helyeden”. Fogalmam sincs, miről beszél, de nem kérdeztem rá. Alapvetően kotnyeles természet vagyok, de most nem akartam beleütni az orrom a kis titkotokba. Meena pontosan tudta, milyen helyről beszélt Lucien. A Sötétség Hercege tudott repülni, és, mint minden vámpír, alkalmazta
MEG CABOT 96
MÉLYHARAPÁS a mentális telepátiát meg a köddé válást, bár nem élt vissza velük. Különleges képességeinek hála egyszer zárás után be tudtak surranni a Metropolitanbe, így Meena megmutathatta neki a kedvenc festményét, amely Szent Johannát ábrázolta. Bár ez a festmény továbbra is a kedvence maradt, most nem akarta megnézni. Még túl fájdalmas volt az emlék, amikor a férfival utoljára ott jártak. - Mary Lou, kérd meg Lucient, hogy menjen el! - mondta. - A Vatikán világméretű riadókészültséget rendelt el, állítólag Lucien miatt. Számítanak rá, hogy megjelenik, a múzeum hemzseg a gárdistáktól! - Elcsuklott a hangja, alig tudta folytatni. - Meg fogják ölni... Mary Lou befejezte a sminkelést, és Meenára nézett a tükörből. - Drágám, Lucien a Sötétség Hercege. Nem fogják el, nem ölik meg. Habár a helyedben levenném azt az izét, mielőtt találkozom vele. Nem áll túl jól. Meena megérintette a keresztet, amit Alarictól kapott. A nemesfém forró volt a bőrétől. - Mary Lou - mondta, miközben a szeme megtelt könnyel. - Nem viccelek, küldd el innen Lucient! Ez egy őrültekháza! Ráadásul Alaric figyeli minden lépésem, ha elszököm az estélyről, azonnal észrevenné! - Ugyan, drágám, majd elterelem a figyelmüket! Igazán bízhatnál bennem. Nagy felfordulást tudok kavarni, ha akarok. - Lucien kért meg erre? - kérdezte hitetlenkedve a lány. Ez őrültség! Meg is ölhetnek! Hogy lehet ennyire önző? - Önző? - Mary Lou meglepődött. - Nem hiszem, hogy az. Megőrül érted, látni akar, és te pont itt vagy. Talán önzés a részéről, hogy engem is bevont az ügybe, de minden az én hibám, ezt neki is elmondtam. Ha nem mutattalak volna be titeket egymásnak, akkor... - De itt többről van szó annál, hogy megőrül értem! Aggódom, Mary Lou, Luciennel valami nincs rendben. Megpróbáltam kiszedni belőle, mi a baj, de nem mondott semmit. Mary Lou kezében megállt a szájfény. - Vagy úgy... - mondta. Meena kikerekedett szemmel nézett rá. - Szóval tudod, miről beszélek. Igen. Nem fogsz kiszedni belőle semmit. Egész álló nap erről faggattam őt is és Emilt is, mert hát micsoda dolog az, hogy a Sötétség Hercege egy barlangban él? Erre válaszra sem méltattak! - Barlangban? - Meena nemcsak meglepődött, hanem egyenesen elképedt. - Lucien egy barlangban él? - Pontosan! De az istennek se mondanák meg, miért! Ezek a férfiak nem túl beszédesek, csak akkor, ha magukról van szó. Olyankor bezzeg be nem áll a szájuk! Azt hiszik, körülöttük forog a világ; akár a gyereke k! Egyébként tudod, mit mondott Lucien? Meena felállt és Mary Louhoz lépett. - Mit?
MEG CABOT 97
MÉLYHARAPÁS - Azt, hogy a kiállítást a Vatikán csak azért rendezte, hogy őt elfoghassák. Hát nem hihetetlen? Meena elképedve nézett rá a tükörben. - Miről beszélsz? - Van itt egy régi könyv, ami Emil szerint Lucien anyjáé volt, a herceg pedig természetesen vissza akarja szerezni. Itt, helyben váljak vegetáriánussá, ha tudom, miért! Elmentem, megnéztem, egy kis állványon hever, semmi különös. Szerintem te is elsétáltál már mellette, olyan pici, hogy fel se tűnik. Mondom Emilnek, nem vehetne Lucien magának egy szép kis Gutenberg-bibliát vagy ilyesmit, ha már valami vallásos irományra vágyik? Nem járna ennyi gonddal, az biztos. De nem, neki az a könyv kell, mert az anyukájáé volt. Ah, a férfiak és az anyjuk... Emiléről ódákat tudnék zengeni. Még jó, hogy meghalt, mielőtt megszülettem. Lucien anyjával még rosszabb a helyzet, mert..... - ...öngyilkos lett - fejezte be Meena a mondatot. Úgy érezte magát, mint akit nyakon öntöttek egy pohár jeges vízzel. Tinédzserkorában, bulik alkalmával gyakran történt vele ilyesmi, mert a többieket idegesítette, hogy mindig figyelmeztette őket, ne igyanak, ha vezetnek, mert balesetük lesz. A jóslatai persze valóra váltak. - Tudom, hallottam - mondta Mary Lou. - Hát nem rémes? Jönnek a törökök, erre kiugrik a kastélyablakon. Bár, ha jobban belegondolok, én is ugyanezt tettem volna, mert ahogy a törökök akkoriban a foglyul ejtett nőkkel bántak... Emil mesélt dolgokat, jobb is, ha nem tudsz róluk. Mindenesetre Lucien sosem tette túl magát az anyja halálán - ahogy az apja sem... Lucien anyja hercegnő volt, különleges asszony. Az emberek azt rebesgették, hogy... - Angyal volt. Meena visszaült a kanapéra. Mindenért ő a hibás. Ő okozta a bajt. Ő kérte ki a könyvet a Biblioteca Apostolica Vaticanából, ő bukkant rá a katalógusban, ő hívta fel rá a figyelmet. Úristen! - Lucien pedig vissza akarja szerezni az anyja könyvét, ezért jött a múzeumba! - Bizony, angyal - Mary Lou boldogan konstatálta, hogy Meena ennyire tájékozott. - Persze gyakorlatilag nem volt angyal, mert angyalok nincsenek. Ráadásul kizárt, hogy egy angyal feleségül menne Drakulához, gyereket pedig végképp nem szülne neki. A lényeg az, hogy Lucien anyja nemes lélek volt. Vlad Tepes, Lucien apja pedig tel jesen megháborodott, amikor a felesége meghalt, és mészárlásba fogott. És ha ennyi még nem lenne elég, eladta a lelkét az ördögnek, hogy örök életű lehessen, és így lett belőle, tadamm, Drakula! - Meena a kezébe temette az arcát. Mary Louból viszont tovább áradt a szó. - Aztán Lucien megörökölte a trónt, bár, ha engem kérdezel, nem neki való ez a hercegesdi. Jobban örült volna a hóráskönyvnek, ha már örökségről van szó. Ez az egyetlen emléke az anyjától. Gondolom, megkaparintották a törökök, miután a Poienari kastély
MEG CABOT 98
MÉLYHARAPÁS elesett. Ki tudja? Évek óta a Vatikán tulajdonában van, most pedig New Yorkba hozták. Nem csodálom, hogy Lucien alig várja, hogy megszerezhesse, ráadásul te is... Meena? Meena! Hova tüntél?
MEG CABOT 99
MÉLYHARAPÁS
Huszonegyedik fejezet
Meena annyira elkeseredett, hogy ügyet sem vetett a körülötte zajló eseményekre. Egyenesen a kiállítóállvány felé vette az irányt. Az nem lehet, hogy Mary Lou ugyanarról a könyvről beszélt, amiről ő is álmodott! A Biblioteca Apostolica Vaticanában rábukkant egy ilyen iratra. „Hóráskönyv, román eredetű, 15. század közepe”. Csak néhány illusztrációt látott róla az adatbázisban, amelyekre nem emlékezett az álmából, de a leírás stimmelt, úgyhogy kikérte a könyvet. Ha a kézirat Lucien anyjáé, akkor... Bele se mert gondolni, mi fog történni. Nem szabad el hamarkodottan cselekednie, először a saját szemével kell látnia a köny vet. Ahogy Mary Lou mondta, a kézirat aprócska volt, és üvegburok fedte. Egy gondosan díszített oldalt kiemeltek belőle, amely a háttérvilágításban már -már másvilági fénynyel ragyogott. Meena a kutatásai során olvasta, hogy az oldalak azért ragyognak oly an fényesen, mert olvasztott arannyal vonták be a kézirat papiruszlapjait. A hóráskönyv egyik illusztrációját is ily módon tették még imponálóbbá. Egy fekete hajú fiatal nőt ábrázolt, aki nemeskék köntöst viselt, és egy bárányt tartott a karjában. A kép csillogó aranykeretét furcsa pillangók és virágok díszítették, amelyek piros, sárga, zöld, kék és fehér színek ben pompáztak. Meena azt is olvasta valahol, hogy a festéket ólomból, higany-szulfidból, arzénból és lazuritból keverték ki; így kaptak tartós, v ibráló színeket. De Meena álmában a nő és a kisfiú nem ezt a könyvet nézte. Valami gyanús volt.. - Hát nem csodás? Meena ijedtében felugrott. Az üvegburok másik olda lán Henrique atya állt, aki szintén a kéziratot csodálta. - D... de - dadogta a lány. - Körbenézett. Bár későre járt, az emberek továbbra is jól szórakoztak. Alaric a terem másik végében épp lelkesen beszélgetett Genevieve Foxszal. Rá sem hederített Meenára. - Nincs kellő ismeretem ezekről a könyvekről - szerénykedett Henrique atya -, de olvastam valahol, hogy általában eljegyzési ajándéknak készítették őket, és az a szokás járta, hogy a menyasszony képét megörökítették benne. Ez a kézirat egy gyönyörű hercegnőé volt, valószínűleg őt ábrázolja a portré. A pap a nőre mutatott, a báránnyal az ölében. - Nézze csak, nincs glória a feje fölött - mutatta -, tehát nem lehet Szűz Mária, sem egy szent. Ráadásul nagyon vonzó nő, és a ruházata is gazdagon díszített. Meena a képre pillantott. Ez a nő lenne Lucien anyja?
MEG CABOT 100
MÉLYHARAPÁS Ahogy közelebb hajolt az aranyfényű festményhez, a hercegnő egyre inkább hasonlított az álmában szereplő alakra, és Lucienre is. Nem csak a hosszú, fekete hajzuhatag, a sötétebb vonások vagy a karcsú alkat miatt. A nő szemében gyengédség ült, vékony szája sarkában pedig mosoly és jóság bujkált. Meena bárhol felismerte volt ezt az arcot. Nem csupán képzelte a hasonlóságot! Ez a könyv szerepelt az álmában, ezt kérte ki a katalógusból, a Vatikán pedig nem küldte el neki, hanem inkább közszemlére tette. Ez csak egyvalamit jelenthet. Lucien és Alaric is pontosan erre utalt. Ezt a kiállítást egyetlen okból rendezték: hogy a Sötétség Hercegét kicsalogassák a rejtekéből és a Palatínus Gárda elfoghassa. Azonnal el kell mondania Alaricnek! De akkor csak még nagyobb bajba keverné Lucient. Alaric úgyis épp elmélyülten beszélgetett Genevieve Foxszal... Vagy fordítva. Ráadásul a nő elővett valamit a retiküljéből... Te jó ég! A BlackBerryjét! Genevieve Fox éppen elkéri Alaric telefonszámát! Meena gyomra görcsbe rándult. De most nincs idő erre. Meg kell keresnie Lucient. Kapóra jött, hogy Alaric épp a riporternővel cseverészik, legalább nem veszi majd észre, ahogy Meena kioson a teremből. Először is Henrique atyától kellett megszabadulnia, aki megállás nélkül beszélt. - Ezek a könyvecskék igen népszerűek voltak a tizenötödik században. Mind ugyanazt tartalmazta: evangéliumi részleteket, a személyes imaórákat, a hét bűnbánati zsoltárt, az egyházi ünnepek kalendáriumát és számos imádságot. Azonban ez a hóráskönyv eltér a többitől, asztrológiai jeleket és különböző holdállásokat is lejegyeztek benne. - Milyen érdekes - motyogta Meena kábán. Minél hosszabban nézte a nőt a könyv lapján, annál biztosabban tudta, hogy az álmában is őt látta... a nőt, aki inkább a Hercegnő-folyóba vetette magát, mintsem hogy férje ellenségeinek kezére kerüljön. A gyászba őrült bele Vlad Tepes, és ezek után vált a hírhedt Karóbahúzó Vladdá. Ez a nő alkotta meg Drakulát és adott életet Luciennek. Ő fogja az ellenség kezére juttatni a saját fiát. Ő okozza majd Lucien vesztét. Meenának azonnal figyelmeztetnie kell a herceget, hogy meneküljön a múzeumból, amíg még nem késő... - Ne vegye illetlenségnek, de nincs túl jó színben. - Henrique atya nyájas aggodalommal nézett a lányra. Meena összerezzent, ahogy a férfi a karjához ért. - Hozhatok valamit? Egy pohár bort esetleg? Vizet? - N-nem, köszönöm - felelte Meena. - Minden rendben, csak eszembe jutott, hogy elfelejtettem valakit felhívni, úgyhogy, ha nem bánja... - Ne haragudjon, hogy szóba hozom - mondta Henrique atya -, de olyan gondterheltnek tűnik. Nem hibáztatom érte, én is az lennék, ha a jövőbe látnék.
MEG CABOT 101
MÉLYHARAPÁS - Csak megpróbálom megmenteni az embereket - válaszolta Meena automatikusan. Ki kell jutnia a teremből, mielőtt Alaric befejezi a csevegést Genevieve Foxszal. - A jövő nem megmásíthatatlan, a választásainkon múlik, hogyan alakul. Talán az emberek változtathatnak a sorsukon, ha segítek nekik, én pedig nagyon igyekszem. Most viszont, ha megbocsát... Henrique atya komolyan bólintott. - Az imakönyveket pont ezért írták - mutatott a hóráskönyvre. Segítettek a döntéshozatalban, és eligazították a kétkedő lelkeket. Az ilyen könyv akkoriban ritkaságszámba ment. Az emberek többsége úgy élte le az életét, hogy nem tudott olvasni. Könyveik nem voltak, sőt, alig láttak ilyesmit. Kevés felvilágosult ember volt -, mint ön vagy én, hogy a tudatlanokat a helyes irányba terelje. Akkoriban az embereket könnyen a hatalmába kerítette a Gonosz, manapság pedig még könnyebben - Genevieve Fox felé nézett, és felsóhajtott -, amikor az olyan nőktől, mint ő, várjuk a megvilágosodást. Ez a helyzet. Mi pedig nem tehetünk mást, mint amit maga is mondott: próbálkozunk. Meena a férfit nézte. Mit tudhat ő a Gonoszról? Az imént ismerte el, hogy hanyatt-homlok menekült, amikor szembekerült vele. Talán most gyűjt erőt ahhoz, hogy ismét felvegye ellene a harcot? De nem Genevieve becsmérlésével kellene kezdenie, aki olyan kedves interjút készített vele! - Mehetünk? - kérdezte egy bariton hang. Meena ijedten pördült meg, és észrevette Alaricet. Hogy került oda? Legutóbb még a terem másik végében állt - és úgy tűnt, egy jó darabig ott is marad. Nem tudta, mit tegyen. Hogyan mászik ki ebből? - Még nem végeztem... Ekkor Mary Lou lendületesen elindult feléjük a terem másik végéből. - Tessék? - türelmetlenkedett Alaric. Vagy Meena bosszantotta, vagy Henrique atya. De ez nem számított. Mary Lou egyenesen feléjük tartott, vérvörös ajka széles mosolyra húzódott. - Ha a mosdóba akarsz menni, menj, tudok várni. Már hozzászoktam. A fél életeteket a fürdőszobában töltitek. - Én csak... - Meena szeme elkerekedett, ahogy Mary Lou fogta magát, megragadta Alaric vállát, és megpördítette. - Alaric, drágám! - üdvözölte vidáman. - Hát itt vagy! Úúúgy hiányoztál! Mizújs? És lendületből szájon csókolta.
MEG CABOT 102
MÉLYHARAPÁS
Huszonkettedik fejezet
Meena mindig is sejtette, hogy Alaricnek tetszik Mary Lou Antonescu. Csak akkor jött rá, miért, amikor meglátta, hogyan csó kol a nő. Akár egy porszívó. Mihelyt Mary Lou végzett a csókkal, felhangzott a kiáltás: Vámpír! Nem tudni, ki kiáltott először, de Alaric biztosan nem, mert csak bárgyún bámult maga elé. Még nem ocsúdott fel a csókból. Carolina régebben mesélte Meenának, hogy egyszer egy szabadtéri fesztiválon egy horrorcore-banda koncertjén Alaric egy egész mezőnyi tinédzsert locsoltatott le szenteltvízzel. Szerencséjére a banda tagjai mind vámpírok voltak, a tinédzsereknek pedig nem esett komolyabb baja annál, mint hogy egy kicsit megáztak. Ehhez képest, amikor Mary Lou félbeszakította a csókot, Alaric csak annyit bírt kinyögni: Ó, helló. És veled mi újság? Ő volt az egyetlen - Meenán, Genevieve Foxon és a gyilkos hajlamú sportolón kívül aki nem rántott azonnal fegyvert. Vámpír! A kiáltásra Mary Lou rögvest hátraszaltót vetett, ledöntve a hóráskönyv állványát. A kézirat sértetlenül esett a földre, a nő felkapta, és gondosan pagoda formájú táskájába dugta. Alaricre kacsintott, majd az ajtó felé vette az irányt, amelyen a pincérek ki-be járkáltak a lazacos tálcákkal. Az est vendégei és a biztonsági őrök többsége utána vetette magát, Henrique atyával együtt. Alaric is nekiiramodott, de még odavetette Meenának: - Ne mozdulj! - majd eltűnt. Így történt, hogy a lány észrevétlenül kisurranhatott a főbejáraton. Végigment a múzeum folyosóján, egészen a liftig. Arra az emeletre tartott, ahol Mary Lou szerint Lucien már várta. Nem tudta, mit mondjon, ha meglátja a herceget - azon kívül, hogy tűnjön el, örökre. Akármilyen szenvedélyesen csókolja is, Meena nem mondhat mást. A saját életüket kell élniük, nem találkozhatnak többé, másfajta döntéseket kell hozniuk... Talán, ha behunyja a szemét és igazán szeretné, csoda történik, és lesz elég ereje véghezvinni a tervét. A liftajtó kinyílt. Meena a múzeum tizenkilencedik századi szárnyában találta magát, előtte a galéria. Semmi szokatlan. A festmény, amelyet úgy szeretett, a helyén függött. Szent Johannát ábrázolta, parasztruhában, amint üdvözült mosollyal nézett a messzeségbe, miközben szentek súgták a fülébe, milyen fontos sors vár rá. A kép előtt pedig Lucien állt. A lányt hirtelen olyan erővel öntötte el a
MEG CABOT 103
MÉLYHARAPÁS vágy, hogy majdnem elájult. - Meena - szólalt meg a herceg. A hangja kissé remegett. - Tudtam, hogy eljössz. Sötétszürke pulóvert viselt, puha anyagán át kirajzoló dott izmos mellkasának minden domborulata. A pulóver ujját lazán feltűrte, szabadon hagyva fedetlen, sima karját. Meena lehunyta a szemét. Nem. Nem volt ez csoda, sem álom - csak a valóság. Az időt nem lehet visszaforgatni, a kapcsolatuk pedig elég pusztítást végzett már. Meena csak azt tehette, amit mindig: helyrehozni, ami elromlott. Tudta, ha Lucien hozzáér, nem fog sikerülni, elgyengül majd, mint már annyiszor. Gyorsan megnyomta a „LE” gombot, és a lift faláig hátrált. A lehető legtávolabb akart kerülni Lucientől. - Ne haragudj... nem kellett volna idejönnöm - mondta, miközben az ajtók becsukódtak. - Ez csapda, Lucien, el akarnak fogni! Mennem kell! A herceg azonban másképp vélekedett. Olyan gyorsan, hogy elmosódott az alakja, karját a záródó ajtó szárnyai közé csúsztatta. Határozottan megragadta Meenát, kirángatta a liftből, be a galériába... ...és szorosan magához ölelte. A lift csilingelt egyet, és becsukódott. Meena csapdába esett. Idegesen nézett Lucien szemébe. A férfi arca fájdalom ról árulkodott, sötét szemében kavarogtak az érzelmek, finom ajkát szigorúan összeszorította. - Meena, hova akartál menni? - kérdezte feszülten. - Lucien! - A lány levegőért kapkodott, mintha futott volna. - Itt nem vagy biztonságban! A herceg nem hagyta, hogy folytassa. Lehajtotta a fejét, ajka feltartóztathatatlanul a lányé felé közeledett. Meena tudta, elbukott, és nem áll majd ellent neki... nem akar ellenállni. Elgyengült Lucien ölelésében. Lehunyta a szemét, és fejét a férfi erős karjára hajtotta. Csakhogy a másodpercek teltek-múltak, Lucien pedig nem csókolta meg. Ehelyett... Semmi sem történt. Amikor Meena kinyitotta a szemét, látta, hogy a férfi furcsállva néz valamit - nem a száját, nem a szemét...Hanem a nyakát. - Ez meg micsoda? - kérdezte, és az ujjait végigfuttatta a fekete bőrszíjon, amelyen Meena ezüstkeresztje függött. Sötétbarna szemében mintha apró, vörös láng pislákolt volna. A lány olyan hirtelen tért vissza a valóságba, mint akit felpofoztak. - Lucien - mondta, és kibontakozott az ölelésből. - N... nem maradhatsz itt, túl veszélyes! Már Mary Lout is üldözik! El kell innen... Lucien továbbra is a keresztet nézte. A galériában félhomály volt, csak a padlón sorjában elhelyezett biztonsági lámpák és a festmények háttérvilágítása nyújtott némi világosságot. Meena mégis látta vörösen felsejleni Lucien szemét. - Honnan van? - kérdezte a férfi, és megrántotta a bőrszíjat. A keresztet nem érintette. - A klánom az ékszereidet is megsemmisítette, ez pedig egy
MEG CABOT 104
MÉLYHARAPÁS drága darab. Sosem láttam rajtad. - Már kémkedsz is utánam? Lucien nem találta viccesnek a megjegyzést. - Nem kémkedek, csak vigyázok rád, már mondtam. Szerinted hogyan láthattam volna, hogy megtámadnak? És eddig még nem viselted ezt a... Meena Lucien szájára tette a kezét.Nem akart a nyakláncról beszélni. - A lényegre koncentrálj! Mary Lou megszerezte édesanyád könyvét! Nehezére esett, de igyekezett szigorúnak és határozottnak tűnni. Végig kell játszania a szerepét, mindkettejük érdekében. - Ezt a könyvet láttam az álmaimban, erről akartam mesélni neked tegnap. Lucien, ez az, amelyiket pár hónapja ki akartam kölcsönözni a vatikáni könyvtárból! Hátborzongató, ami itt folyik! Még annál is furább, mint ami általában körülötted zajlik... David vámpírrá lett, Abraham Brianna után kutat és nyoma vész. Ráadásul nem ő az egyetlen! Hónapok óta nem történt vámpírtámadás, mégis egy csomó ember tűnik el, és nincsenek holttestek. Hol lehetnek?Lucien levette Meena kezét a szájáról, de vasmarokkal tartotta a lány csuklóját. - Őszinte leszek - nézett szigorúan a lány szemébe. - Nem tetszik ez a nyaklánc. Jobban örülnék, ha levennéd. - Akkor én is őszinte leszek - mondta Meena, és kirántotta kezét a férfi szorításából. - Csak azért hordom ezt a láncot, mert a fajtádból valaki állandóan a nyakamba akar harapni! Úgyhogy ha nem bánod, magamon tartanám! - De hát itt vagyok! Minek akkor a kereszt? - dübörgött Lucien hangja, mint mindig, amikor ellentmondtak neki. Ráadásul a szeme már határozottan vörösen izzott. - Lucien - Meena küszködött, hogy kiszabaduljon az ölelésből. - Mi történt veled? Engedj már el! - Tőle kaptad, igaz? - kérdezte a férfi, és még szorosabban fogta a lányt.Alaric Wulftól? Úgy ejtette ki a nevet, mintha káromkodna. A pupillái, akár két lángnyelv, világítottak a félhomályban. Meena szíve összeszorult. Most már Alaricért kell ag gódnia. - Nem - hazudta, és tovább vergődött a férfi karjában. - Mert szerelmes beléd. Es te is érzel iránta valamit, különben nem hazudnál a szemembe. - Nem érzek iránta semmit. Vagyis... barátok vagyunk, de... - Ez több barátságnál - mondta keserűen Lucien. Félted. Érzem, ahogy kalapál a szíved... - Mert túl szorosan tartasz! Elszorítod a vérkeringésem! Nagyra értékelném, ha most, azonnal elengednél és megbeszélhetnénk a dolgot, mint két értelmes emberi lény! Lucien végre elengedte, de a tenyere közé fogta Meena arcát, ugyanolyan szigorúan, mint ahogy az előbb a csuklóját szorította. - Meena - mondta szokatlanul rekedt, remegő hangon. - Még mindig nem érted? Nem tudok többé értelmesen viselkedni! Ha
MEG CABOT 105
MÉLYHARAPÁS rólad van szó, elvesztem az eszem! És nem vagyok emberi lény... már nem... Meena hirtelen megsajnálta. - Lucien - mondta, és megsimogatta a férfi arcát. - Emberi lény vagy. Egy részed mindenképp az! Hát nem érted? Még számomra sem teljesen világos, de az álmom, amiről már próbáltam neked mesélni, pontosan arról szól, hogy van választásod... - Nem érted - Lucien megragadta a lány vállát. Alig tudta visszafogni magát. - Nem. Vagyok. Ember. Én ezt próbálom veled megértetni! Amivé lettem, jobb, mint embernek lenni! Meena elvonta kezét a férfi arcáról. - Lucien! - mondta elszörnyedve. - Ezt nem mondhatod komolyan! - Dehogynem! Mi olyan jó az emberekben? Nézd meg a saját főnökeidet! Becsaptak és kihasználtak, nem elő ször! Meena zavartan nézett Lucienre. - Hogy...? Miről beszélsz? - Szerinted véletlen, hogy David, akire sosem gyanakodnál, akit olyan ritkán látsz, egyszer csak vámpírként bukkan fel - Nem! - És ki az, aki tudhat ilyen bizalmas információt rólad? Valami neve nincs vámpírklán? Erősen kétlem. - Tessék? - kérdezte Meena döbbenten. - Azt akarod mondani, hogy a Vatikán...? - Először Davidét uszították rád, hogy előjöjjek a rejtekhelyemről. Amikor ki akartad kölcsönözni a hóráskönyvet, rájöttek, hogy köze lehet hozzám, úgyhogy kiállították; így akarták elérni, hogy mindenki előtt megmutassam magam. Ötszáz éve ismerem ezeket, semmit sem változtak... Látod, mi mindenre képesek, csak hogy elkapjanak? Nézd meg, mit műveltek veled! - közelebb húzta magához Meenát, de vigyázott, nehogy a kereszt a bőréhez érjen. - Hagyd ott őket. Gyere velem! Mary Lou- nál van a könyv, már várnak rám Emillel. Csak te hiányzol. Most is indulhatunk! Soha nem jövünk vissza! Velem biztonságban leszel! - De... - Meena alig tudott gondolkodni. Fáradt volt, és teljesen összezavarodott. Amit Lucien mondott, logikusan hangzott... De sajnos ettől a helyzet csak rosszabbodott. - Értsd meg, hogyha igaz, amit mondasz, nem mehetek el! Itt kell maradnom! - Miért? - vonta magához még szorosabban a lányt Lucien. - Ki állítaná meg őket, ha nem én? - kérdezte egyszerűen Meena. A festményre nézett a férfi válla fölött, a képre, amelyet mindig szeretett.Nem érted, Lucien? - Ha igaz, amit Davidról mondtál, akkor maradnom kell! Nem hagyhatom, hogy ugyanez mással is megtörténjen! Megsimogatta a férfi arcát. - Nem hiszem el, hogy amivé váltál, jobb, mint embernek lenni! Ismerlek, tudom, hogy van benned jóság. Ez a legjobb, legfontosabb részed. Embernek lenni pedig jó, és én ezt szeretem benned. Ne akard megtagadni
MEG CABOT 106
MÉLYHARAPÁS önmagad, Lucien! Ez az álmom üzenete! Szembeszegültél az igazi természeteddel, és talán ezért lettél olyan... - Olyan...? - kérdezte a herceg; a szeme vészjóslóan csillogott Meena nagyot nyelt. Azt akarta mondani, Lucien ezért lett olyan rosszul az előző este. De most nem tűnt betegnek. Meenának talán mégsem volt igaza . - Hagyjuk. Tényleg indulnod kéne, Lucien. Ne engem ments, hanem magadat. Ezek rád vadásznak. Azért vagyok veszélyben, mert még mindig itt vagy. Ha tényleg szeretsz és meg akarsz védeni, akkor most elindulsz. Nemcsak azért mondom, mert szeretlek, és nem akarom, hogy ba jod essen, hanem mert ez az igazság! Ha itt maradsz, bajt hozol mindannyiunk fejére. - Tudom. Tudta, ugyanúgy, mint amikor Abrahamet Freewellben magára hagyta. Ugyanúgy, mint amikor először találkozott Daviddel, és érezte rajta, hogy fiatalon fog meghalni. Tudta, valahányszor a Szent Johanna -festményre nézett, hogy bármennyire is imádja ezt a képet, őt is hasonló szerencsétlenség éri majd. Ez az idő pedig elérkezett. Mert ahelyett, hogy elengedte volna, Lucien lehajolt és a karjába vette Meenát. - Várj, mit művelsz? - kiáltotta rémülten a lány. - Nem! Tegyél le! Meena érezte, ahogy a lába elemelkedik a földtől. Sikított, rémülten karolta át a férfi nyakát, ahogy Lucien egyenesen a tetőablak felé repült vele. Ekkor a liftajtó kinyílt, és Alaric Wulf berontott a galé riába. - Meena! Nem megmondtam, hogy ne mozdulj? - kiáltotta, és elővonta a kardját a szmokingja hátuljából.
MEG CABOT 107
MÉLYHARAPÁS
Huszonharmadik fejezet Lucien akár figyelmen kívül is hagyhatta volna, hogy Ala ric Wulf épp karddal ront rá. Néhány méter, és a tetőablakot áttörve már ki is jutott volna az épületből, Meenával a karjában. A lányt természetesen a testével védte, így nem esett volna baja. De a párbaj gondolatának nem tudott ellenállni, külö nösen azok után, hogy Alaric Meenának adta a keresztet. Persze a lány ezt nem ismerte el, de Lucien tudta, mástól nem kaphatta. A modern tervezésű, tömör, fényes ezüstkeresztről sugárzott, hogy egy gall felmenőkkel bíró vámpírvadász választása. - Szálljon le a földre, és harcoljon férfiként! - kiáltotta Wulf. - Vagy talán már olyan régóta használja a kis démoni trükkjeit, hogy el is felejtette, hogy viselkedik egy i g a z i f é r f i ? Lucien a földre ereszkedett. Hónapok óta nem érezte magát ennyire erősnek. Talán a Mannette végre megtette a hatását! Legyőzhetetlennek érezte magát. Ezúttal senki és semmi nem állhat az útjába. Még Alaric Wulf sem. Megkapja, amit akar. - Ne dühítsen fel, Wulf - figyelmeztette Lucien. - Egyszer már megkíméltem az életét. Alaric felvonta a szemöldökét. - Amikor rám döntött egy épületet, majd felgyújtotta? Nem kímélt meg semmitől. Azért éltem túl, mert a barátnője elállította a vérzést a lábamban. - Ne nevezz így! - kiáltotta Meena, majd ütlegelni kezdte Lucien mellkasát, hogy kiszabaduljon. Mintha egy falat döngetett volna. - Hogy? Hát nem vagy a barátnője? Pedig olyan jól kijöttök! Lucien megvonta a vállát. - Tényleg meg kellett volna ölnöm magát, Wulf. De sebaj, hajlandó vagyok helyrehozni a hibámat. - Remek. Akkor elengedné a lányt, hogy végre a tárgyra térhessünk? - Attól tartok... - mondta Lucien, és az arca fájdalmasan megrándult, ahogy Meena keresztje a bőréhez ért. A lány biztosan nem szándékosan tette, mert akkor teljes erővel nyomta volna a bőréhez a fémet. - Bármennyire is szeretném, nem párbajozhatunk. Mással vagyok elfoglalva - mondta, és erősebben fogta Meenát a derekánál. Wulf leengedte a kardját. - Most viccel? Meena, hallottad ezt? A szívszerelmed épp élő pajzsnak használ! - Nem igaz! - mordult rá a lány. Belekönyökölt Lucien torkába, de hasztalan. - Tudja, hogy ha elenged, elfutok! Lucien szóra sem méltatta ezt a megjegyzést, csak Wulf - ra nézett.
MEG CABOT 108
MÉLYHARAPÁS - Tisztában van azzal, hogy valaki a Palatínusnál haj landó feláldozni Meenát csak azért, hogy engem elkaphasson? - Ez meg miről beszél? - kérdezte Alaric a lányt. - Igazat mond! - felelte Meena. - Az a könyv szerepelt az álmaimban, amit Mary Lou megszerzett! Lucien anyjáé volt. Valaki elintézte, hogy kiállítsák, mert tudta, hogy Lucien eljön érte, így elkaphatják! - Jaj, de jó, hogy nem sikerült! - viccelődött Alaric. Lucien undorral nézte. Élete legnagyobb hibájának tar totta, hogy nem ölte meg, amikor alkalma nyílt rá. - Meena elmondta, hogy gyilkosságok történtek - magyarázta. - Nem én tettem. Valaki rám akarja terelni a gyanút, a magához hasonló idióták pedig el is hiszik. - Ó, persze - gúnyolódott Alaric -, maga nem tehet semmiről. Süt magáról az ártatlanság! Az a túsz a karjában mintha ott se lenne! Lucien egyre dühösebb lett. - Egyszer már csalinak használták Meenát! Meg se fordult a fejében, hogy bábuként rángatják a főnökei? Wulf ismét felemelte a kardját. - Lényegtelen. Csak a maga halála érdekel. Lucien csendesen mosolygott. Wulf annyira megkönnyíti a dolgát... Talán Meenának volt igaza: azért kímélte meg a legutóbb Alaric életét, mert még maradt benne valami emberi. De ez nem számít többé. Ha a Mannette megteszi a hatását, a benne rejlő maradék jóságnak annyi. Ahogy Wulfnak is. - Ahogy óhajtja - mondta végül. - Örömmel adok lehetőséget arra, hogy végezzen velem, ha ezt szeretné. - Tessék?! - kiáltotta rémülten Meena. Lucien elengedte Meenát, hogy védekezhessen, de olyan hirtelen, hogy a lány elvesztette az egyensúlyát és térdre esett. Amikor talpra állt, ott találta magát a két férfi között, kipirosodott arccal és dühösen csillogó semmel. - Állj! - mondta remegő hangon. - Állj! Senki nem öl meg senkit! Elég volt! Kitalálunk valamit, vérontás nélkül, értelmes emberek módjára! Lucient megmosolyogtatta a lány akciója. Meena még mindig nem értette, ki ő... kivé vált. Wulf sem, különben nem lett volna olyan ostoba, hogy párbajra hívja. - Meena - szólalt meg türelmetlenül Alaric. - El az útból! - Nem! - makacskodott a lány. - Elég a vérontásból, halljátok? Ez nincs rendjén! Nem akarok több gyilkosságot! Ebben a pillanatban beszakadt fölöttük a mennyezet. Lucien rögtön tudta, mi történt. Haragudott magára, amiért a féltékenység elvette az eszét. Máshogy alakult volna, ha nem vesz tudomást Alaricről. A plafonon tátongó lyukból fekete ruhás férfiak dobtak le köteleket és ereszkedtek le rajtuk. Üveg- és fémdarabok zuhantak a földre, egy hatalmas, fémes csillogású hálóval együtt. Lucien Meena felé vetődött, hogy megvédje a törmeléktől, de nem volt elég gyors. Minden oldalról fekete ruhás férfiak özönlötték el a termet, és azonnal magukkal ragadták a lányt. Ugyanezt tették Alaric
MEG CABOT 109
MÉLYHARAPÁS Wulffal is, aki mindezek ellenére felvette velük a harcot, és megpróbált a kardjával utat vágni magának a hálón keresztül. Alaric láthatólag nem tudott a csapdáról. Ha Lucien nem azzal lett volna elfoglalva, hogy dühöngjön, talán még nevetett is volna rajta, ahogy makacsul csapkodja kardjával a súlyos fémhálót. De komolyabb problémák foglalkoztatták. A csapdát neki szánták. Teljesen belegabalyodott a hálóba, amely súlyos, ezüst láncszemekből készült. Bántotta a bőrét, és meglepően fájdalmasan égette. Kis időbe telt, míg Lucien rájött, miért. Szenteltvízbe áztatták az ezüsthálót. - Lefogni! - kiabálta valaki. Luciennek ismerős volt a hang. - Lefogni! Mielőtt megláthatta volna, kitől jött az utasítás, éles tárgy ért a bőréhez. Lepillantott, és egy dárdát látott. Nyugtató lövedék. Ha nem kínozta volna annyira az ezüst és a szenteltvíz, talán még el is mosolyodott volna. Bámulatos, hogy ezek az emberek azt hiszik, egy nyugtató lövedékkel elkábíthatják. Egyértelmű, hogy ez az akció nem Alaric Wulf műve. Ő sosem használt volna egy ennyire ostoba fegyvert egy vámpír ellen, Drakula fia ellen pedig főleg nem. Lucien elmerengett: talán hagynia kellene, hogy a feke te ruhások lefogják és elvigyék - így láthatná, ki áll az ügyetlen, amatőr elfogási kísérlet mögött. De ekkor meghallott valamit, amitől minden kiment a fejéből. Meena Harper felsikított. Lucien tudta, hol a helye. Sebesen köddé vált, és átrepült az ezüst láncszemek között, fel a tetőablakhoz, majd kilibbent az éjszakai égbe.
MEG CABOT 110
MÉLYHARAPÁS
Huszonnegyedik fejezet Meena fogvatartói szájtátva figyelték, ahogy Lucien kirepül a tetőablakon. A lány fellélegzett, pedig dühítette, hogy a herceg el akarta rabolni. Viszont a Palatínus Gárda legalább azt kapta, amit érdemelt. Ostobaságra vall, hogy hálóval akarták Lucient csapdába ejteni, még ha az ezüstből készült is. Ebből is látszik, hogy már nem Abraham a főnök a Gár dánál. Meena többször belerúgott a férfiba, aki megbilincselte, de hasztalan. Nem tudta, miért kötözték meg a kezét, és amikor hátrafordult, hogy szemrehányást tegyen, legnagyobb megdöbbenésére Henrique atyával találta szemben magát. - Igazán sajnálom... - mondta a férfi, és a bilincsre nézett. - Örömmel megszabadítom tőle, ha elárulja, hova ment a herceg. Az atya már nem a fehér papi ruháját viselte, hanem ugyanazt a fényes, fekete uni formist, amit az egység többi tagja. A szíve fölött apró aranyembléma fénylett. Szent Györgyöt ábrázolta, a Palatínus védőszentjét, amint végez a sárkánnyal. Meena dühében bele akart rúgni Henrique atyába, de egy nő, aki a Palatínus egyenruháját viselte, megállította. Az atya csalódottan ingatta a fejét. - Azt hittem, maga profi, Harper kisasszony - mondta. De ha így akar viselkedni, ám legyen. Vállat vont, és intett az egyenruhás nőnek, aki a lift felé kezdte lökdösni Meenát. - Még maga beszél? - förmedt rá Meena, amikor elhaladt mellette. Milyen profi az, aki azt se tudja, hogy Lucien köddé tud válni? A liftajtók záródni kezdtek, az atya viszont megállította és beszállt. Utasította az egyenruhás nőt, hogy hagyja őket magukra, majd a liftajtó becsukódott. Kettesben maradtak Meenával. - Kisasszony, magának fogalma sincs róla, milyen súlyos a helyzet mondta Henrique atya, és megnyomta a „LE” gombot. - Létfontosságú, hogy elkapjuk Lucien Antonescut. - Én tudom a legjobban, milyen rossz a helyzet! - mondta Meena. - De attól nem változik semmi, hogy megbilincselt! Henrique atya a lány fölé tornyosult. - Hagyjuk a színjátékot! Maga összeszűrte a levet a Sö tétség Hercegével! Látták vele kettesben tegnap este. Maga álmodott a hóráskönyvről, maga miatt szerezhette meg Antonescu azt a kéziratot! Meena, van fogalma arról, mit tett? Olyan erőt engedett szabadon, amiről még maga a herceg sem tudott! Lucien Antonescu mindenható lett! Meena kétségbeesetten nézett Henrique atyára.
MEG CABOT 111
MÉLYHARAPÁS - Én... én nem tudom, miről beszél. Én semmi ilyesmiről nem álmodtam!Már mondtam, hogy ez nem egy közönséges imakönyv! Most, hogy Antonescu megkaparintotta, ki tudja, mit fog tenni vele! Úgyhogy, Meena, ha tudja, hol van, árulja el, különben maga felel azért, hogy az összes eddigi munkánk kárba vész! A liftajtó kinyílt, és Henrique atya a karjánál fogva az előcsarnokba vezette Meenát. - Természetesen ez a maga döntése - mondta, miközben a folyosón át a kijárat felé tartottak. Ekkor a lány meghallotta Alaric hangját. - Egy szót se annak a mocsoknak, Meena! - kiáltotta Wulf, akit betuszkoltak egy várakozó furgonba, rázárták az ajtót, és elhajtottak vele. Mögötte egy ugyanolyan jármű Meenára várt. A lány szíve hevesen vert félelmében. A Palatínus fogságába esett; rádöbbent, azt tehetnek vele, amit csak akarnak - hiszen egy titkos szervezetet senki sem fog felelősségre vonni. - S... sajnálom - nézett Henrique atyára. - Tényleg fogalmam sincs, hol van Lucien! Ez csak félig volt igaz. Mary Lou emlegetett valamiféle barlangot, de Meena Alaric tanácsára semmit sem akart elárulni az atyának - ráadásul amúgy is sejtette, hogy a pap titkol valamit. Henrique Mauricio hűvös tekintettel nézett rá. - Értem. Ha adhatok egy tanácsot, kisasszony, legközelebb körültekintőbben válasszon szeretőt. Folyton valami rossz történik velük. Csak nehogy Alaric Wulf is hasonló sorsra jusson egyszer. Meena idegesen pislogott. Henrique atya fenyegetőzik? - Viszlát! - mondta a pap, és elballagott. Az egyenruhások betuszkolták a döbbent Meenát a furgonba. A lány biztosra vette, hogy a folyóhoz mennek, ahol Alarickel együtt a zavaros vízbe ölik mindkettejüket. Persze nem így történt. Egyenesen a Palatínus főhadiszállása, a Szent Bernadett felé vették az irányt, de Meena nem nyugodott meg. Amikor kiszállt, nem látta a furgont, amibe Alaricet tuszkolták, és a férfi hangját sem hallotta a folyosón. Nem tudta, merre lehet. Őt magát bezárták az iskola egykori betegszobájába, ahol régen a fertőző gyerekeket szállásolták el. Innen nem volt kiút. Se ki, se be. A szobába egyetlen ajtó vezetett, amit kulcsra zártak, így ha bárki ki akarná szabadítani Meenát, nehéz dolga lenne. Teltek-múltak az órák, és sehol egy megmentő. A kilincs mozdulatlan maradt. Az épületet ugyanolyan démonbiztossá tették, mint Meena lakását, így Lucien akkor se tudott volna bejutni, ha akar. Meena úgy döntött, jobb is így. Bár fájt a szíve a férfiért, amikor a szenteltvíztől füstölögni kezdett a bőre, de Lucien a múzeumban el akarta
MEG CABOT 112
MÉLYHARAPÁS rabolni, ezt pedig nem könnyű megbocsátani. Meenának rengeteg ideje maradt ezen töprengeni, mert órákra egyedül hagyták a betegszobában. Bár a bilincset levették róla, a telefonját elkobozták. Egy idő után kimerülten ledőlt a vizsgálóasztalra, és nyugtalan álomba merült. Kis idő múlva valaki megrázta a vállát. - Nem! - kiáltotta. - Nem tudom, esküszöm, nem tudom, hol van Lucien! - Ezt sajnálattal hallom - mondta Henrique atya, és a vizsgálóasztal mellé húzott egy széket. - Azt reméltem, talán eltöpreng a beszélgetésünkön és meggondolja magát. Meena álmosan pislogott, és a fejét csóválta. - Nem gondoltam meg magam. És nem tarthat fogva! Engedjen el! Hol van Alaric? - Minden jogom megvan arra, hogy itt tartsam magát. Fontos információt hallgat el Lucien Antonescuról, aki a világ, sőt, a történelem valaha körözött bűnözőinek legkeresettebbike! De nem veszekedni jöttem. Ha hiszi, ha nem, egy oldalon állunk. - Kötve hiszem - felelte Meena. - Akkor nem zárt volna be ebbe a lyukba. - A maga biztonsága miatt tettem. Gondolom, tisztá ban van azzal, hogy Lucien Antonescu ma éjjel megkísérli vámpírrá változtatni magát. Meena Henrique atyára meredt. - Soha nem tenne ilyet! - tiltakozott, bár Lucien egyszer már kis híján átváltoztatta... de miután megbeszélték, megígérte, soha többet nem próbálkozik ilyesmivel. Csak nem szegi meg az ígéretét! Ha pedig így lenne, Henrique atya úgysem tudna róla. - Csak akkor változtatna át, ha megengedném neki! - Még mindig nem érti? - kérdezte Mauricio. - Most, hogy Antonescunál van a könyv, a helyzet megváltozott. Ő is megváltozott! A könyvvel a birtokában legyőzhetetlen lesz! Az apja egy földre szállt angyal ahhoz képest, amivé a fia válhat! Az a kézirat olyan hatalommal ruház za majd fel, amilyet még nem látott a világ! Lucien Antonescu akár... mindenható is lehet! Meena egy szavát sem hitte. Semmi vészjósló nem volt az álombéli könyvben, sem abban, amit a múzeumban kiállítottak. Bár azt tényleg észrevette, hogy Lucien megváltozott, de ez a változás még azelőtt kezdődött, mielőtt a könyvet megszerezte. - Nem tudom, miről beszél - felelte végül. - Lucien eleve mindenható, nem? Logikus, hiszen ő a Sötétség Hercege. Hogyan lehetne még ennél is „mindenhatóbb”? Henrique atya a fejét csóválta. - Gondolom, hallott már Vlad Tepes rémtetteiről. Több tízezer ártatlan férfit, nőt és gyereket húzatott karóba, csak azért, hogy megfélemlítse az ellenségeit! Erről beszélek! Meena fáradt volt és zavart. Nem tudta elképzelni Lucient - akit ismert és szeretett - ilyen szörnyetegként.
MEG CABOT 113
MÉLYHARAPÁS Ő sosem válik olyanná, mint az apja volt. - Ha a könyv tényleg mindenhatóvá teheti Lucient, akkor a Vatikán miért nem őrizte tovább titokban, Rómában? - kérdezte végül. Henrique atya elkomolyodott. - Nem mindenki vélekedik úgy erről a kéziratról, ahogyan én. Még hogy egy ilyen jelentéktelen könyvecskétől kapjon új erőre a Sötétség Hercege! A Vatikánban azt hiszik, Antonescu azért ragaszkodik úgy a hóráskönyvhöz, mert az anyjáé volt hajdanán. Csalinak használták, hogy előbújjon a rejtekéből. Meg sem fordult a fejükben, hogy megkaparinthatja. Az arcára van írva, Meena, hogy maga tudja, milyen hatalma van a könyvnek Antonescu felett, másképpen nem álmodott volna róla! De véget vethet ennek... csak mondja meg, hol van a herceg! - győzködte az atya. - Higgye el, tudom, milyen nehéz a könnyű és a jó döntés között választani. De az évek során rájöttem, hogy a közös érdek sokkal fontosabb, mint saját magunk. Úgy segíthet Luciennek, ha elárulja, hol van. Meena felsóhajtott. - Igaza van - bólintott. Henrique atya szomorú szeme vidáman felcsillant. - Komolyan mondja? - Igen. A könyv tényleg fontosabb, mint sokan hiszik. Viszont Luciennel kapcsolatban tévedett. Ő nem gonosz. A pap elcsüggedt. - Harper kisasszony... - mondta elkínzottan. - Ha más nem, hát én hiszek Lueienben! Helyesen fog cselekedni! Szóval, merre van Alaric? Meena még sosem látott papot ennyire feldühödni. Időbe telt, míg Henrique atya eléggé lehiggadt ahhoz, hogy egy sima „Jó éjt, kisasszony” nyal véget vessen a beszélgetésnek. Kisétált a szobából, és kulcsra zárta maga mögött az ajtót. Már hajnalodott, amikor Meenának ismét látogatója ér kezett, dr. Fiske személyében. Bocsánatkérő mosollyal az arcán azt hebegte, hogy ideiglenesen ő tölti be Abraham Holtzman helyét az emberierőforrás osztályon. Nem azért jött, hogy megkínozza vagy megölje Meenát, sőt, Lucienről sem akarta faggatni. Pusztán egy levelet hozott. Felmondólevelet. Nem Henrique atyát, hanem Meenát rúgták ki. Dr. Fiske lassan, tagoltan olvasta fel a levelet, hogy a lány minden szavát értse, majd arra kérte, írja alá az átvételi elismervényt. Ezután visszaadta neki a táskáját meg a telefonját, és azt mondta, odakint várja a kocsi, hogy hazavigye. Meena kábultan kászálódott le a vizsgálóasztalról. Még a kínzásnak is jobban örült volna, mert ez a felmondás túl hétköznapi élmény volt ahhoz képest, amire számított. Kirúgták. Dr. Fiske jó ember volt, megértően viselkedett, együttérzését fejezte ki,
MEG CABOT 114
MÉLYHARAPÁS és barátságosan kitessékelte Meenát a szobából. Állítólag a lány az elmúlt negyvennyolc órában meg szegte a Palatínus Gárda Humán Erőforrás Kézikönyvének gyakorlatilag minden szabályát. Tettének következményei vannak, amelyek túl súlyosak és túl sok mindenkit érintettek. Nem valószínű, hogy a Vatikán valaha újra alkalmaz za, még ha jelentkezik is. Vagyis többé nem tartanak igényt a szolgálataira. Amikor Meena megkérdezte, merre találja Alaricet, dr. Fiske az órájára pillantott, és így szólt: - Azt hiszem, éppen most viszik különgéppel Rómába. Meena sokféle válaszra számított, de erre nem. - Rómába? - kérdezte. Alig hitt a fülének. Dr. Fiske meglepődött.Nos, nem volt egyszerű döntés, természetesen, de vagy áthelyezzük máshova, vagy nem foglalkoztatjuk tovább. Az előbbi megoldást választottam, mivel Wulf munkája a szervezetnél rendkívül értékes, ugyebár. Ez tűnt a legkézenfekvőbb döntésnek. Meena értetlenül hallgatta dr. Fiske-et. - És Alaric beleegyezett ebbe, pont akkor, amikor a Sötétség Hercege a világtörténelem eddigi legveszélyesebb démonává válhat? Dr. Fiske kezdte kényelmetlenül érezni magát. - Hát, ez nem rám tartozik, én csak az ügyintézést végzem. De úgy tudom, Alaric nem tiltakozott a... - Tessék? Úgy tudja?! - A vészcsengő Meena agyában olyan hangosan csilingelt, hogy a lány egy pillanatra azt hitte, a füstjelzők léptek működésbe a szobában. - Maga nem is beszélt személyesen Alarickel? - Harper kisasszony - mondta dr. Fiske. - Amint maga is megjegyezte, a világ legveszélyesebb démonát üldözzük. Nekem az eltűnt kollégám helyébe kellett lépnem, aki, nos, kifejezetten rendetlenül hagyta rám a munkáját... De már majdnem fél éve kezelem Alaric Wulfot, és tudom, hogy az érzelmei befolyásolják a döntéshozatalban. Azóta van ez így, amióta magával megismerkedett. A vészcsengők ettől csak még hangosabban rikoltoztak Meena fejében. Szerintem Alaric nem... Dr. Fiske gyengéden Meena vállára tette a kezét. - Kisasszony, maga és Alaric Wulf függnek egymástól. Ez egészségtelen. A kapcsolatuk már több kollégájuk éle tébe került. A legjobb, ha elkerülik egymást, hogy objektíven szemlélhessék a történteket. Alaric ezért sem tiltakozott az áthelyezése ellen, és most úton van Rómába. Maga is szabadon távozhat. És kérem, ne faggasson tovább, köt az orvosi titoktartás. „A kapcsolatuk már több kollégájuk életébe került" — Meenát mintha jeges vízzel öntötték volna le. Ő a felelős Abraham, Carolina és a Freewellbe küldött csapat összes tagjának haláláért, gondolta. Továbbra sem tudta, élnek-e, halnak-e és hogy miért nem jelentkeztek ez idáig, de amikor felidézte az arcukat, az a megérzése támadt, hogy mindannyian életben vannak. Brianna Delmonicónak is nyoma veszett, David pedig halott. Meena hibája ez is.
MEG CABOT 115
MÉLYHARAPÁS De nem tehetett semmit, bele kellett törődnie, ahogy abba is, hogy többé nem dolgozik a Palatínusnál.Egyvalami mégsem hagyta nyugodni valami, amiről dr. Fiske nem tudott. - Ugyan, ugyan - atyáskodott a pszichiáter, félreértve Meena arckifejezését. - Most úgy tűnhet, mintha itt lenne a világvége, de egy kis idő múltán sokkal jobban érzi majd magát. Nézze, már a nap is felkelt, így biztonságban lesz! A kocsi odakint várja. Viszlát, Meena. A lány automatikusan átvette tőle a felmondólevelét. Kisétált a betegszobából, végigment az ürességtől kongó folyosón, és a kora reggeli napfénytől hunyorogva megállt a Palatínus főhadiszállásának bejáratánál. Előtte az elapadt szökőkút, a Szűz Mária előtt térdeplő Szent Berna dettel. A környéken egy teremtett lélek sem járt, mivel még alig hajnalodott. Egyedül a kocsi állt az udvar végében, a boltíves kapunál, ahogy dr. Fiske mondta. Meena egy darabig szótlanul nézte. A szeme fájt, és kiszáradt a szája. Amikor előző este, a múzeumba menet megkérdezte Alarictól, mikor készül Antiguára költözni, a férfi ennyit mondott: „Ne izgulj. Előbb befejezem, amit elkezdtem.” Alaric nem szállhatott fel a Rómába tartó repülőgépre! Önszántából semmiképp! Nem számolt még le a Sötétség Hercegével, és Meenától sem köszönt el! Túl sok rendezetlen ügye van New Yorkban ahhoz, hogy szó nélkül Rómába repüljön! Ahogy Meena a kelő nap fényében, álmosan és kime rültén állt a Szent Bernadett lépcsőjén, lassacskán ráeszmélt, mibe csöppent... és hogy végképp magára maradt. Minden rajta múlik. Neki kell megoldania a problémát. De készen áll a feladatra. Remélhetőleg. Elosont az elegáns kocsi mellett. A sofőr föl sem pillan tott az újságjából. Meena hazaindult.
MEG CABOT 116
MÉLYHARAPÁS
Harmadik rész Szeptember 19; Vasárnap
MEG CABOT 117
MÉLYHARAPÁS
Huszonötödik fejezet Jon gyanakodva méregette a három férfit a Babzsákban. A sarokba ültek le, az asztaluk fölött a csupasz téglafalon lapos képernyős tévé lógott. Mindig órákra lefoglalták az asztalt, és kizárólag a legolcsóbb kávét rendelték, americanót, majd bekapcsolták a laptopjaikat. A méregdrága WiFiért sem fizettek, hanem a saját szélessávú mobilinternetüket használták. „Snassz, hogy még egy muffint sem rendelnek” - gondolta Jon. Mindhárman megbabonázva bámulták a tévét, ami hang nélkül ment. A huszonnégy órás hírcsatornára állították, mert így rendelte el a tulajdonos, a Katolikus Egyház - pontosabban a Szent Klára-templom, bár ez szigorúan titkos információ volt. Jon legszívesebben átkapcsolt volna a sportcsatornára vagy a gazdasági hírekre, de amikor legutóbb megpróbálta, Bemard atya épp arra járt, és majdnem szívrohamot kapott, miután benézett a kávézó ablakán. Úgyhogy a békesség kedvéért nem próbálkozott többször. Szüksége volt erre a melóra, még ha szánalomból alkalmazták is. Jon nem tudta, mi történt az estélyen. Már bőven hajnalodott, mire Meena hazaért a múzeumból, és estélyiben feküdt le aludni, át se öltözött. Alaric nem jött vele. Fura. Talán Lucien Antonescu mégsem ment el a kiállításra, vagy ilyesmi. Jon úgy döntött, nincs más hátra: ki kell próbálnia a HiperHamvasztót az egyik laptopos vérszívón. Kockázatos vállalkozás. Ha a fegyver nem működik megfelelően és csak égési sebeket okoz, akkor Jonnak egy rém dühös démonnal kell majd szembeszállnia. Meg a két haverjával. Folyton Adam szavai jártak a fejében: meg kell tennie az első lépést! Cselekednie kell! Nem maradhat az a videójáték-függő, munkanélküli, nyámnyila fickó, aki eddig volt! Nem élősködhet tovább a tesóján! Másfajta problémákra vágyott, igaziakra, mint Adamé: feleség, gyerek, jelzálog... Ezek a maga korabeli férfi gondjai! Mit nem adott volna egy ilyen életért! Elhozta munkába a fegyverét, már csak préda kellett. És íme, a Babzsákban három is várta. Persze, meglehet, hogy nem is vámpírok. Jobban bele gondolva, elég gyanús, hogy fényes nappal jöttek be a kávézóba, mégsem égtek meg. Ráadásul a vámpírok elegánsak, ők pedig laza, khakiszínű nadrágban jártak, és a pólójuk gallérját felhajtották. Olyanok voltak, amilyen Jon lett volna, ha nem siklik ki az élete. Ezek a férfiak elkávézgat nak, amíg a feleségük babamama jógán van a gyerekkel, majd ha végeznek, összeszedik a családot, bepakolják a méregdrága babakocsiba a laptopjukat, és kilátogatnak a San Gennaro-fesztiválra. Pizzát és cannolit esznek majd, este pedig taxival mennek haza a luxuslakásukba, valahol a Tribeca körzetben. Vagy ilyesmi.
MEG CABOT 118
MÉLYHARAPÁS Amúgy borravalót sem adtak. Ha nem vámpírok, hajuk szála sem görbül majd az UV-sugártól, ha pedig mégis azok, akkor...puff, nekik annyi. Jon felemelte a puskát és célzott. Kis lépés ez neki, de nagy lépés a földkerekség minden vámpírvadászának.... - Jó reggelt, Jon! Yalena állt vele szemben a pénztárnál, kipirult arccal, bájosan, mint mindig. - Ööö... Szia! - nyögte ki Jon. Fülig vörösödött. Tényleg nagy a baj, ha még azt sem veszi észre, hogy a világ leggyönyörűbb nője sétál be a kávézóba. - Látom, te is el vagy hajazva - mondta Yalena, és körülnézett a majdnem üres kávézóban. A lány csodás mosolyától mintha kisütött volna a nap. - Havazva - javította ki Jon automatikusan, bár nem zavarta, hogy Yalena törve beszéli a nyelvet, sőt, kifejezetten tetszett neki. Titokban remélte, hogy a lány sose tanul meg rendesen angolul. - Igen, amint látod, csak úgy hemzseg ez a hely a vendégektől. Mi újság? A szokásosat? - Igen, capuccinót, légyszi. - Yalena a pultra pakolta gigantikus méretű táskáját. - Minden oké. Havazva, havazva, havazva! Nem tudom megjegyezni. Ez meg mi? Haj szárító? Jon sietve a köténye zsebébe süllyesztette a HiperHamvasztót. - Nem, nem. Dehogyis! Ez csak egy... valami, amin dolgozom mostanában. A... a Palatínusnak. Mihelyt kiejtette ezt a szót, rögvest megbánta. - Komolyan? - Yalena arca felragyogott. - Szóval már Te is ott dolgozol, ahol Meena? Jon azt kívánta, bárcsak egy szót sem szólt volna. Nem tudta, mi ütött belé. Yalena most biztosan azt hiszi, hogy állást kapott a Palatínusnál, pedig ez nem igaz. Talán ha kinyírta a fickókat, alkalmazzák majd. Csak mellékállásban... Ez egy amolyan titkos projekt. - Ó, titkos projekt? Izgi! - lelkendezett Yalena. Elővette a pénztárcáját. - Ugyan már, ne hülyéskedj - mondta Jon, és nem hagyta fizetni a lányt. - A ház vendége vagy. - Jaj, Jonathan! - nevetgélt Yalena. Jon imádta, ahogy a lány kimondta a nevét... Különlegesnek érezte magát tőle. - Annyira aranyos vagy! Amikor tavasszal olyan ré mes volt a helyzet, te mindig megnevettettél. Nem tudom, mihez kezdtem volna nélküled! Ahogy Jon átnyújtotta neki a capuccinót és egymáshoz értek, Yalena nem vonta el a kezét. - Annyira örülök, hogy vagy! Jon szíve nagyot dobbant. „Ez az!” - gondolta. Pont erről beszélt Adam! Meg kell tennie az első lépést! Talán nem is kell a hőst játszania! Yalena épp az előbb vallotta be, mennyire kedveli! Továbbra is ketten fogták a cappuccinós poharat. Jont majd’ szétvetette a boldogság - és a gyomorideg.
MEG CABOT 119
MÉLYHARAPÁS „Gyerünk!” - noszogatta magát. - Én is ugyanezt érzem, Yalena - mondta végül. - Mit szólnál, ha munka utána elugranánk fesztiválozni? Beülhetnénk valahova... - Hé, öregem! A Pink Pólós Pasi szólt. Feltápászkodott, és a pénz tárhoz jött. - Felhangosítanád a tévét? - kérdezte. Yalena megrezzent és elhúzta a kezét. Átvette a kávéját, és a pultra tette. Jon meg tudta volna ölni a pasast. - Sajnos nem lehet, zavarná a többi vendéget. De be kapcsoltuk a feliratot. - Milyen többi vendéget? - nézett körbe a Pink Pólós Pasi. A kávézó kongott az ürességtől. – Csak mi vagyunk itt, ezt a hírt pedig hallani akarjuk. Ugye, fiúk? - fordult a barátaihoz. Egyikük, kivizöld pólóban, felnézett a laptopjáról. - Figyelj, hagyd azt a lúzert, már megtaláltam a hírt online! - Kösz szépen, bölcsészfiú - vetette oda Jonnak a Pink Pólós, és visszament az asztalához. Feltekerte a hangerőt a laptopján, amiből Jon csak halk sustorgást hallott. Arrogáns barmok. Ezeknél még a vámpírok is jobbak... jó, nyakon harap nak és kiszívják belőled az életet, de legalább nem aláznak meg a szerelmed előtt. Csak simán véged. Szóval, Jon - mondta Yalena -, akkor én... - Sziasztok! Meena egyszer csak Yalena mellett termett, napszem üvegben, kinyúlt pólóban és leharcolt farmerben, a derekára kötött kapucnis pulcsival. Fura nyakláncot viselt. Yalena visítva borult a nyakába, és lelkesen megölelte. - Jaj, szia! Mizújs? - Szia! Semmi különös - felelte Meena. - Nagyon jól nézel ki, mint mindig! - Jaj, köszi! Te is! Yalena láthatólag csak kedveskedni akart, mivel Meena úgy festett, mint aki most kászálódott ki az ágyból, és magára kapta az első, keze ügyébe kerülő ruhadarabot. Talán nem is zuhanyozott előtte. Magával hozta viszont Jack Bauert annak ellenére, hogy a kávézó ajtaján hatalmas tábla hirdette: KU1YÁT BEHOZNI TILOS! Jon úgy érezte, ma mindenki semmibe veszi. - Hülyéskedsz? Rémesen nézek ki! - nevetett Meena. - De köszi, aranyos vagy. Rossz éjszakám volt. Erről jut eszembe, Jon, van egy perced? Beszélhetnénk... négyszemközt? És kéne egy nagy latte, zsírszegény tejjel, meg... az a hatalmas áfonyás muffin! Jon legszívesebben letagadta volna, hogy árulnak sütít, csak hogy a tesója elmenjen, de Meena már észrevette a muffint az üveg mögött; így Jon nem maradhatott kettesben Yalenával. De az előző leégés után nem lesz több esélye! Márpedig Meena négyszemközt akart vele beszélni...
MEG CABOT 120
MÉLYHARAPÁS De akkor Yalena elmegy!Jonnak sosem volt egyszerű élete a „Vészmadárlány” bátyjaként, de mindig megoldotta, sőt, humorral kezelte a helyzetet - ám most nagyon mérges volt. - Rögtön adom, hugi - mondta mégis, és kivette az üveg mögül a muffint, majd nekilátott kávét főzni. - Ki kell nyitnom az üzletet - mondta Yalena mosolyogva -, úgyhogy elindulok. Még egyszer köszi, Jonathan! Munka után itt vagyok! Sziasztok! Jon, Meena kávéjával a kezében, megbabonázva nézett utána. Alig hitt a szerencséjének. - Igen! Yalena igent mondott! Elképesztő! - Minden simán megy majd. Minden rendben lesz. Kábultan nézte, ahogy a lány elsétál a Pólós Pasik mel lett, kimegy a kávézóból és eltűnik az utcán.Sikerült! Megtette az első lépést, Yalena pedig igent mondott! Mihelyt a lány kilépett az ajtón, a három Pólós Pasi gúnyosan nevetgélni kezdett. Jon elhatározta, hogy semmi nem ronthatja el a jókedvét .- Figyelj, te jobban értesz nálam a számítógépekhez. Arra gondolta m, hogy... - mondta Meena, miközben a férfiak a háta mögött feltűnően jól szórakoztak valamin. - Bocsáss meg egy percre - szakította félbe Jon, és a pultra csapta a lattét. A kávé csak azért nem ömlött ki a pohárból, mert már rátette a tetejét. Jon! - szólt Meena a testvérére, majd gyors pillantást vetett a három idiótára. Hátratolta a napszemüvegét. Bár tett magára sminket, a szeme mégis feltűnően vörös és duzzadt volt a sírástól. - Hagyd őket! Sokkal fontosabb dologról akarok beszélni... - Nem. Túl sokáig hagytam az ilyesmit szó nélkül. Hé, fiúk, mi olyan vicces? - Nem „mi”, hanem „ki”! - röhögött fel a Pink Pólós Pasi. - Te! -Valóban? - Jont hevítette a szerelem, és magabiztosnak érezte magát a fegyvertől, ami a köténye zsebében lapult. - Kifejtenéd? - Hagyd már őket! - csitította Meena. - Valami sokkal fontosabb dolog történt! Nincs idő arra, hogy... - Te komolyan azt hiszed, hogy kellenél egy ilyen csajnak? - vetette oda Jonnak a Pink Pólós Pasi, Yalenára ulalva. - Hát, annyi borravalóból, amennyit adtunk neki, tuti nem fizeti ki a kiscsajt! - tette hozzá a Kivipólós Kretén. A társaság olyan hangos nevetésben tört ki, hogy az asztal szélébe kellett kapaszkodniuk, nehogy leszédüljenek a székről. Jon hitetlenkedve nézett a húgára. - Hallottad ezt? - Aha - mondta Meena, és a férfiak fölötti tévére nézett. - Adnál rá hangot? - Arra utaltak, hogy Yalena prostituált - magyarázta, hátha a húga nem értette. - Jon - felelte Meena, aki még mindig a képernyőre meredt. - Nem viccelek. Fogalmad sincs, mi folyik itt. Adj már rá hangot! - Egy perc. Előbb elintézem ezeket.
MEG CABOT 121
MÉLYHARAPÁS Előrántotta a köténye zsebéből a HiperHamvasztót, kilépett a pénztár mögül, és a férfiakhoz sétált. - Mit mondtatok az előbb a barátnőmről? A Pink Pólós Pasi felnézett a laptopjáról. - Ez meg mi? Hajszárító? - Nem. HiperHamvasztó. ÉG veled! Jon meghúzta a ravaszt. Miután Adamet nem nyűgözte le a bemutató, Jon előző este áttervezte a fegyvert, és egy diódát csatolt a tetejére, amely kék fényt bocsátott ki. A sugarat egyenesen a Pink Pólós Pasi mellkasára irányította. De semmi sem történt, csak a férfi nézett rá furán. - Ne fárassz már, öregem, inkább hozz még kávét! - mondta, és felé tartotta a poharát. - A csajodról meg annyit, hogy a helyedben messze elkerülném a San Gennaro-fesztivált, mert valami elmebeteg rohangál odakint, és turistákat gyilkol. Ennek a csajnak olyan akcentusa van, hogy bezárnám a négy fal közé, ha jót akarnék neki. Bár, ahogy elnézem, talán jobb, ha kinyírják, úgyis csak azért van veled, mert a zöldkártyára hajt... A társaság heves röhögésben tört ki. Jon leeresztette a HiperHamvasztót, és rájuk döntötte az asztalt.
MEG CABOT 122
MÉLYHARAPÁS
Huszonhatodik fejezet Meena kulcsra zárta a kávézó ajtaját, és kitette a „Zárva” táblát. Jobb, ha a vendégek nem látják Jont ilyen állapotban. Meena nagy nehezen lebeszélte az asztaltársaságot arról, hogy kihívják a rendőröket. Elmagyarázta, hogy a testvére allergiagyógyszert szed, ami mellékhatásokkal jár. Az egyik férfi, akinek a laptopja kicsit megkarcolódott, a fő nököt követelte. Meena azt kívánta, bárcsak vámpírok lennének, akkor simán leszúrná őket. De nem azok voltak. - Szóval kirúgtak? - kérdezte Jon a kanapén heverve, miközben Meena kávét főzött neki. - Ki bizony. A lány leült egy asztalhoz, és belekortyolt a langyos tejeskávéb a. Jack Bauer várakozó állásba helyezkedett a szék lábánál, és lelkesen fixírozta a gazdáját, hátha jut neki egy kis muffinmorzsa - bár már kapott reggelit. - És Alaricet áthelyezték? Rómába? - hitetlenkedett Jon. - Nekem legalábbis ezt mondták - felelte Meena. Nem esett jól neki a muffin, de enni kellett, szüksége volt tápanyagra. Ezentúl átlagélete lesz. - Nem értem az egészet. Ti álltok a jó oldalon! - mondta Jon. - Én már azt se tudom, melyik a jó oldal. Előhúzott egy gyűrött levelet a farmerja hátsó zsebéből, és a bátyja ölébe hajította. - Várj csak - mondta Jon, miután kihajtogatta és elolvasta az irományt -, itt az áll, hogy ha azonnali és tartós javulás mutatkozik a munkádban, akkor ez csak egy utolsó figyelmeztetés, nem pedig felmondás! De ők egyszer sem figyelmeztettek, csak simán kirúgtak! - Igen. - Meena égő szemmel nézte az ablakon át a boldog, gondtalan embereket, akik a fesztiválra igyekeztek, ő pedig úgy érezte, kiégett és az élete romokban. Magára maradt ezzel az érzéssel. Mindenki más boldogan tekintett a jövőbe. Ezek szerint nagyon kevesen látták Genevieve Fox riportját arról, mennyire megnőtt az eltűnt turisták száma az utóbbi időben. A polgármesteri hivatalból már érkezett egy közlemény, amely szerint aggodalomra semmi ok. Állítólag azért nem adtak hírt mindegyik esetről, nehogy a köznép érzéketlenné váljon a hírekkel szemben, de ők továbbra is ugyanolyan lelkiismeretesen tájékoztatják a médiát, mint eddig. A polgármesteri hivatal és a rendőrség is naprakész, és minden egyes esetet kivizsgálnak, amit Genevieve említett. Csakhogy az eltűntek családtagjai homlokegyenest az ellenkezőjét állították.
MEG CABOT 123
MÉLYHARAPÁS És, bár Alaric nevét nem említették, egy, „a rendőr séghez közelálló forrás” szerint az eltűnt turisták eseteit a hatóságok nem veszik komol yan. - Ez a tízéves kislány, Kaileigh Anderson - mondta Genevieve a kamerába - pedig azóta sem tudja, hol lehet most a tizenkilenc éves bátyja, Jeff. A fiú múlt szombaton tűnt el, miután bulizni ment a barátaival Manhattanbe. Szülei azóta várják haza fairfieldi otthonukba. - Kérem szépen - zokogta Kaileigh a kamerába, egy sápadt, fekete hajú fiú fényképét szorongatva -, találják meg a tesómat! - Jézusom, Meena! - halkította le a tévét Jon, miközben még mindig a felmondólevelet böngészte. - Mi a fene folyik itt? - Nem tudom - csóválta a fejét a lány. Az ölébe vette a táskáját. - Segíts! Te értesz a számítógépekhez. - Méretes táskájából, amelyben a pénztárcáját, hajzselét, kézfertőtlenítőt, sminktáskát, füzeteket, tollakat, karókat és szenteltvizes fiolákat tartott, előhalászta Jon laptopját. - Be kell törnöd a Palatínus számítógépes hálózatába, és meg kell találnod Alaricet. - Mi? - kérdezte Jon döbbenten. - Az előbb mondtad, hogy Rómába helyezték át! - Ezt akarják elhitetni velem! Figyelj, minden informá ció, amit Genevieve a tévében mondott, Alarictől származik! Láttam, hogy tegnap beszélgettek. Alaric jött rá, hogy valaki turistákat gyilkol, csak megpróbálják eltusolni az ügyet! Meena maga sem fogta fel, amit mond. Tegnap még azt hitte, Alaric kikezdett Genevieve Foxszal, most viszont, hogy mindegyik csatornán ezt a beszámolót sugározták, rájött, félreértette a helyzetet. Ujjai közt morzsolgatta a nyakláncot, amelyet a férfitól kapott. Ígéretéhez híven sosem vette le, még zuhanyzáshoz sem. Biztos volt abban, hogy Wulf megbánta, hogy neki adta. A helyében Meena is így érzett volna. Olyan ostoba volt! - Ha nem Rómában van, akkor hol? - kérdezte Jon. Meena rosszalló tekintettel nézett rá. - Abraham eltűnt, egy pszichopata turistákat mészárol Manhattanben, Lucient pedig nem sikerült elkapni. Szerinted ezek után Alaric szó nélkül Rómába repülne? - Igazad van, ez tényleg nem vall rá. De figyelj, hiába vagyok eszméletlenül tehetséges, a Vatikán titkos, démonvadász hadi egységének számítógépes hálózatába még én se tudok betörni! Mit vársz tőlem pontosan? - Minden Palatínus-dolgozónak GPS-nyomkövető van a telefonjában mutatta Meena a mobilját. - Alaricet már tucatszor hívtam, de csak a hangposta kapcsol be. Azóta sem hívott vissza. A Palatínusnál megváltoztatták az összes jelszavamat, úgyhogy nem tudok belépni a rendszerbe, és senkit sem tudok utolérni a főhadiszálláson sem. Valószínűleg letiltottak. Figyelj, Jon, szerintem Alaric nem Rómában van, hanem itt, New Yorkban, és segítségre van szüksége! Meg kell mentenünk! - Meena Jon a elé tolta a laptopját. - Úgyhogy csináld! - Ó, hogyne, semmi gáz, máris nekiesem - viccelődött Jon. Átnyúlt az asztalon, de nem a laptopért, hanem Meena mobiljáért, és érdeklődve
MEG CABOT 124
MÉLYHARAPÁS vizsgálgatta. - Ez egy drága készülék... miért hagyták, hogy megtartsd, ha a jelszavaidat annyi macera árán megváltoztatták? - Szerintem egyértelmű - vont vállat Meena. - Követnek. - Téged? Minek? Mit hisznek, hova fogsz menni? - Nem ez a lényeg. Arra kíváncsiak, ki jön hozzám. - Úristen. Ezeknek Lucien kell! Tényleg nem érdekli őket, élsz-e, halsze! - Így van - felelte Meena, majd lefejtette Jon ujjait a mobilról, és a készüléket a kávéjába pottyantotta. - Szóval segítesz vagy nem? Jon tágra nyílt szemmel nézett a húgára. - Tudod, mire kérsz? Tudod, hogy kivel szállsz szembe? - Van jobb ötleted? - Igen. Fussunk! - Jon fogta a laptopját, és felállt. - Kocsit bérelünk, és elhúzzuk a csíkot! Ha most, rögtön elindulunk és százhússzal tépünk, estére Georgiában lehetünk!- Lucien és a Palatínus pillanatok alatt a nyomunkra bukkan, Georgiában is. Alarickel pedig mi lesz? - Ó - csüggedt el Jon. - Tényleg. Valaki hevesen kopogtatott a Babzsák ajtaján. Jack Bauer, aki időközben feladta a reményt, hogy talán juthat neki egy kis muffinmorzsa, előugrott a szék alól, és heves ugatásba fogott. - Jesszusom! - riadt fel Jon. A bejáratra nézett, de csak az a három férfi állt az ajtóban, akikre ráborította az asztalt. Meena is fellélegzett... amíg észre nem vette, hogy a férfiakkal két rendőr is érkezett. Az egyikük a kilincsre mutatott, és azt kiáltotta:- Kinyitni! Most! - Van itt hátsó kijárat? - kérdezte Meena a bátyját. - Hát... Van. De egy sikátorba vezet. A szomszédos üzletekből oda hordják a szemetet. Elég undorító. - Kívülről oda lehet jutni? - Nem, csak a kávézón keresztül. De várj csak... komolyan meg akarsz lépni? - Ha akarsz, maradj itt - mondta Meena, és kezébe vette a táskáját meg Jack Bauer pórázát -, de én megkeresem Alaricet.
MEG CABOT 125
MÉLYHARAPÁS
Huszonhetedik fejezet Amennyi szokatlan esemény történt Meena életében az utóbbi időben, meg sem kellett volna lepődnie azon, hogy amikor kilépett a Babzsák hátsó ajtaján, megtámadta egy vámpír. Fényes nappal volt, de a sikátort olyan magas épületek vették körbe, hogy nem sütött be a nap. Meena csak egy pillanatra fordult hátra, hogy lássa, Jon becsukta-e az ajtót mögöttük. Még fél napja sincs, hogy kirúgták a Palatínus Gárdától, de máris megfeledkezett az első számú szabályról: ne for díts hátat senkinek! Jack Bauernek köszönhette, hogy életben maradt. A ku tya vadul morogni kezdett, és rángatta a pórázát. Amikor Meena a morgást hallva megfordult, a szeme sarkából mozgást látott a szemetes konténer felől, néhány méterrel távolabb. Nem tudta, a jóstehetsége vagy az ösztönök késztették arra, hogy lehajoljon, mindenesetre lebukott, és Jon nevét sikította. Így Brianna Delmonico, aki kitátott szájjal vetette rá magát, teljes erővel Jonnak ütközött. Kis híján összenyomta. - Jesszusom! - kiáltott fel Jon, és meglepetésében kiejtette a kulcsot a kezéből. Brianna nem úgy nézett ki, mint aki az elmúlt negyven- nyolc órát baba-mama jógán töltötte. Velúr tréningruhája, ami valaha rózsaszín lehetett, most vörös volt a vértől. Nem a saját vérétől. Brianna az ütközés után felemelte a fejét, és egyenesen Meena szemébe nézett. Jonra ügyet sem vetett. Kitátotta a száját, tűhegyes fogairól csepegett a vér. Úgy tűnt, a Delmonico családban már nem dívik a fogmosás. - Tűnés! - kiáltotta Meena a bátyjának, és a járdára lapult. - Menj már! Jon nem tétovázott, óvatosan, a kötényzsebében kotorászva elhaladt Brianna mellett. - Jaj istenem, jaj istenem - nyöszörgött. - Rosszul leszek... Meenának nem maradt ideje a bátyját pátyolgatni, mert Brianna ismét támadásba lendült. Nem volt hova menekülni. A nő rávetette magát, a teste súlya alatt Meena nem kapott levegőt. A vámpírok eredendően erősebbek az embernél, de Brianna csupa izom volt, biztosan sok időt töltött életében edzőteremben. Meena ekkor bánta meg, amiért annyi estén át a Palatínus könyvtárában gubbasztott és kutatott ahelyett, hogy edzőterembe ment volna. Szerencsére Jack Bauer nem akart kimaradni a harcból, és Brianna Delmonicóra támadt. Vadul marcangolni kezdte a nő bokáját.
MEG CABOT 126
MÉLYHARAPÁS A vámpír felkiáltott fájdalmában, de még a kutyaharapás sem vonta el a figyelmét elsődleges céljáról, Meena Harperről. - Jon! - kiáltotta a lány, és fojtogatni kezdte Briannát, a nőt, akivel valaha ugyanazt a férfit szerették. - Segítenél? - Egy pilla... Jon nemes egyszerűséggel elhányta magát. Brianna több centi hosszú, tűhegyes metszőfogait már éppen beleváj ta volna Meena nyakába, amikor hirtelen iszonyodva fordította el a fejét. Alaric keresztje megállította. Egy pillanatig a két nő csak hevert a földön, Meena levegőért kapkodva, David felesége pedig... nos, ő már nem lélegzett, mindössze dühösen, undorral sziszegett. Ennyi idő kellett Jonnak ahhoz, hogy összeszedje ma gát, és Briannát szőke hajánál fogva lerángassa Meenáról. A vámpír még fel sem ocsúdott, amikor Jon már a mellkasán taposott, és a fejére célzott a HiperHamvasztóval. Meena mozdulatlanul hevert a földön. Miután megszabadult Briannától, mélyeket lélegzett, és felnézett a felhőkarcolók közé. A felhők, mint fehér vattapamacsok, lassan vonultak át a kék égen, éppolyan békésen, mint az álmában, amikor Lucient és az anyját látta a kastély abla kában. Meena azt kívánta, bárcsak örökre ott heverhetne és élvezhetné a látványt. De ekkor Jack Bauer az arcára gyalogolt, és megnyalta, majd sietve visszaügetett, hogy jól megmorogja Briannát. - Jon! - kiáltotta újra Meena, mert látta, hogy Brianna ismét tá madásba lendül. Ezúttal a HiperHamvasztóra vetette magát. Jon ismét meghúzta a ravaszt, de ezúttal a nő mellkasára célzott. Brianna megrándult, majd rákmászásban hátrált egészen a szemközti épület faláig. Azt sem tudta, mi érte. - Mi ez a ketyere? - kérdezte Meena, és felkászálódott. - Egy UV-sugárpisztoly! - felelte a bátyja. - Saját találmány. Jó, van egy hasonló fegyver, amit nyomkeresésnél használnak, de... Amikor látta, hogy nem figyelnek rá, Brianna meg próbált eliszkolni, de Jon észrevette, és gyorsan a nő nyakára irányította a kék fényt. A vámpír nyüszíteni kezdett és a falig hátrált. Kétségbeesetten nézett jobbra- balra, de nem akadt kiút. Csapdába esett. - Amint látod - lelkendezett Jon -, elég hatékony! Meena elismerően bólintott. - Kérdezd meg tőle, mitől véres a tréningfelsője! Legbelül tudta, hogy Alaric, Abraham és Carolina mind életben vannak... de a vér látványa nyugtalanította. Ez a nő megtámadott valakit, akit Meena ismert. Érezte. - Ha bántottad valamelyik barátomat - mondta Meena, miközben a gyomra idegesen összerándult- a tesóm fel fog gyújtani ezzel az izével! Brianna fuldoklott a dühtől. - Mindig is gyűlöltelek! - sziszegte. - Amikor ideküldtek, alig vártam, hogy megöljelek! - Nyírd ki! - szólt Meena a bátyjának. - Gyorsan! Nincs időnk, mindjárt
MEG CABOT 127
MÉLYHARAPÁS itt lesznek a rendőrök. - Nézd meg azt a konténert! - mondta Jon. - Attól olyan véres a ruhája... A húga bizonytalan léptekkel elindult a szemetes felé... ...és azonnal megértette, mitől hányta el magát Jon. Megtalálták Alaric egyik eltűnt turistáját. Pontosabban a maradványait. A holttest nyakából hiányzott egy darab, Brianna fölső je ettől volt csupa vér. A halott férfi arcán meglepett kifejezés látszott, mintha hirtelen érte volna a halál. Meena azon töprengett, talán jobb is így. Eszébe j utott, hogy meg sem érezte, amikor David megharapta. Lucien hívta fel a figyelmét a vérző sebre. Biztosan érzéstelenítő van a fogukban! Azon tűnődött, talán ez a halott férfi is a San Gennaro - ünnepre jött, kipróbálta a különféle ételeket, és kis délutáni sétára indult a környéken, amikor Brianna megtámadta. Meena rosszul lett a gondolatra. - Miféle vámpír az, aki felfalja az áldozatát? - kérdezte Jon Briannától, továbbra is rászegezve a fegyverét. Meena elfordult a holttesttől. Rengeteg gondolat kavargot t a fejében. Húsevő vámpírok... hol is hallott erről? - Ki küldött? - faggatta Jon Briannát. - Ki tette ezt veled? A nő továbbra is vicsorgott, majdnem olyan vadul, mint Jack Bauer rá, de sarokba szorították, nem volt számára kiút. - Várj - térdelt Meena a bátyja mellé -, hadd próbáljam én. Jon kinyújtotta a karját, hogy távol tartsa húgát a vám pírtól. - Ne menj túl közel hozzá! - figyelmeztette, és felemelte a HiperHamvasztót. - Nyugi - felelte Meena. Egyenesen Brianna szemébe nézett, és így szólt: - Nézd, sajnálom, hogy ez történt veled. Az én hibám, és igazán, őszintén sajnálom. Jon úgy nézett a húgára, mint egy elmeháborodottra. - Még hogy sajnálod! A férje megpróbált kinyírni, és ő is! Azt a fickót pedig kifilézte! - Tudom. De mindez nem történt volna meg, ha én... - Jézusom, Meena! Nem te kezdted ezt az egészet! Ráadásul elfelejtetted, hogy ez a csaj nyúlta le a pasidat? - Nem nyúlt le senkit - mondta dühösen Meena. - David ment magától. Befejezhetem? Csak azért, mert vámpírrá változtatták, Briannának még van lelke! Maradt benne valami a régi önmagából, csak elő kell hozni belőle! Szerintem erről szól az álmom! Luciennel is ezt kell tennem, és ha vele sikerül, Briannával is fog - mondta, és a nőre nézett, aki kitátott szájjal vicsorgott. - Lucien sosem marcangolt szét senkit, „csak” élve akart elégetni mindnyájunkat - jegyezte meg Jon, és a vámpír fejére célzott a HiperHamvasztóval. - Ha nem árulod el, ki változtatott át, akkora lyukat égetek a koponyádba, mint... Mielőtt befejezhette volna a fenyegetést, a Szent Klára használtruhaboltjának hátsó ajtaja kitárult, és Yalena lépett a sikátorba.
MEG CABOT 128
MÉLYHARAPÁS - Jon? - kérdezte, és körbenézett. - Itt vagy? Egy csomó rendőr áll a... Ekkor több minden történt egyszerre. Yalena meglátta a holttestet a szemetes konténer mögött, és sikított. Jon észrevette Yalenát, ami elvonta a figyelmét, és le eresztette a fegyverét. Brianna azonnal felpattant, Jonra támadt, és a vállába mélyesztette a fogát.
MEG CABOT 129
MÉLYHARAPÁS
Huszonnyolcadik fejezet
Alaric Wulf nem Rómában volt. Amikor visszanyerte az eszméletét, először azt sem tudta, hol van. Lassacskán azonban kitisztult a kép. Már járt ebben a szobában, bár csak egyszer, amikor megmutatták neki az egész épületet. De nem értette mit keres itt. A csuklójánál fogva lógott a plafonon végighúzódó vastag csőről. Megfosztották mindenétől, elkobozták a mobiltelefonját, levették róla az övét, a kardot, a cipőt, a zoknit és furcsamód az inget is. Biztosan azt hitték, Alaric halálos fegyverré tudja őket ala kítani. Az eszükbe sem jutott, merengett Wulf, hogy ha kisza badul, puszta kézzel is képes végezni bárkivel. Valaki rettegett tőle. Retteghetett is! Amikor megpróbált rájönni, miért ütötték le és lógatták fel a Szent Bernadett kazánházában, arra jutott, hogy a Palatínusnál biztosan nem örültek, amiért beszélt az eltűnt turistákról Genevieve Foxnak. Büntetésként talán fegyelmire számított. Legfeljebb felfüggesztésre. Hát, ezt meg is kapta. Ahogy lógott a plafonról, eszébe jutott az utolsó em léke, ahogy az a sereg alulinformált idióta betuszkolta a múzeumnál egy furgonba, később pedig kirángatta belőle, Henrique Mauricio irányításával. Érthető módon Alaric majd felrobbant a dühtől. Csakis Padre Caliente ötlete lehetett az is, hogy hálóval ejtsék csapdába Lucien Antonescut, hiszen az egész akció annyira amatőr volt. Alaric első dolga az lett volna, hogy beszámoljon erről valakinek; bárkinek, aki hajlandó végighallgatni. Azt is el akarta volna mondani , hogy beszélt Abrahammel és a Freewelli egység él, bár veszélyben van; így, ha Giovanna kiderítette már, merre vannak, a helyszínre küldhették volna egy felderítőcsapatot... Ekkor ütötték le. És ebben a szánalmas helyzetben tért magához legközelebb. Ezek szerint veszélyes terepre tévedt. Valaki - akiről Alaric sejtette, kicsoda - nem akarta, hogy kiderüljön, beszélt Holtzmannal. Talán a telefonhívás miatt került ebbe a helyzetbe! Érdekes. És bosszantó. A plafonról himbálózva aligha segíthet Holtzmanon. A kötél annyira elszorította a vérkeringését, hogy már nem is érezte a karját. Szomjas volt, és a feje lüktetett az ütés nyomán. Alarickel még sosem esett meg, hogy a saját főnökei ejtették fogságba... Tudta, hogy a Palatínus tette, mert felismerte a kezén a finom bőrkötelet.
MEG CABOT 130
MÉLYHARAPÁS Ilyet használtak a problémás egyedeken a bevetések során. Nem hagy nyomot a bőrön, és akármennyire erőlködik is a fogvatartott, a kötélből lehetetlen kiszabadulni... ...kivéve, ha az illető olyan gyakran használta, mint Alaric. Wulfnak sürgősen ki kellett szabadítania magát. Nem csak Holtzman és a freewelli csapat miatt aggódott, hanem Meena miatt is. Ha ezek képesek voltak a kezénél fogva fellógatni őt a kazánházban pusztán azért, mert nem bíztak meg benne és ellenszenves volt nekik vajon mit művelhetnek Meenával, hogy felfedje Lucien Antonescu búvóh elyét? Alaric pontosan tudta.Meg kell állítania őket.Mert bármennyire is bizonygatta Meena az ellenkezőjét, Alaric csak lélektelen szörnyeteget látott Lucien személyében. Meena azt lát, amit látni akar. Alaric pedig minden erejével azon lesz, hogy megmentse az arra érdemeseket: a barátait (ha még élnek) és Meenát. Úgyhogy nekilátott, hogy szabaddá tegye a kezét.
MEG CABOT 131
MÉLYHARAPÁS
Huszonkilencedik fejezet
Mihelyt Brianna rávetette magát Jonra, a férfi kiejtette a kezéből a fegyvert. Meena azonnal felkapta, célzott, és meghúzta a ravaszt. Mivel fogalma sem volt, hogyan működik a pisztoly, nem tudta, mire számítson. Azt végképp nem gondolta, hogy Brianna mellkasából lángok csapnak fel. A nő üvöltve hőkölt hátra áldozata testéről, miközben Yalena sikítva rohant Jon felé. Jack Bauer veszettül ugatott. Brianna végigrohant a sikátoron, és az egyik alagsori ablak felé vetődött. A törött ablakot egykor bedeszkázták, de valaki berúgta vagy puszta kézzel áttörte a deszkákat. Briánná lendületből beugrott a nyíláson, menedéket keresve a HiperHamvasztó kíméletlen sugara elől, majd elnyelte a sötétség. - Jon! - kiáltotta Yalena. - Minden rendben? Jaj, ne... - Minden oké - mondta a férfi. Feltápászkodott, és a vállát szorongatta, miközben Yalena mellette térdelt. - S e m m i gáz, ez csak egy karcolás... Nem tudhatta, mit beszél, hiszen nem látta magát. A fehér, babzsákos kötényén már átütött a sebéből szivárgó vér. - Gyerünk - mondta, miközben megpróbált felállni. - Meg fog lépni! - De Jon - húzta le maga mellé a férfit Yalena -, megsérültél! - Ugyan már - makacskodott Jon. Nem érzett fájdalmat a Brianna fogában lévő érzéstelenítő miatt. Meena levette a dereka köré kötött kapucnis pulóvert, és odaadta Yalenának. A lány Jon sebére szorította, hogy elállítsa a vérzést. Ekkor két rendőr lépett ki a használtruha-bolt hátsó ajtaján. Egy pillanatig egy helyben álltak, és nem hittek a szemüknek. Aztán az egyikük észbe kapott, előrántotta a rádiótelefonját és hadarni kezdett, míg a másik Jonhoz futott, hogy segítsen. - Mi történt? - kérdezte a rendőr, amikor észrevette a szemetes mellett heverő hullát. - Mit tudnak erről? - Akkor láttuk meg, amikor kijöttünk - hadarta Meena, és a HiperHamvasztót gyorsan a táskájába süllyesztette. - Biztosan az a gyilkos tette, akiről a hírekben beszéltek! Megzavartuk, és szerintem ezért támadt a bátyámra. Egyszerűen beleharapott! - Te jó atyaúristen... - mondta a rendőr, akit láthatólag megrázott a holttest látványa. A rádiótelefonjáért nyúlt. - Látták, hogy merre ment az elkövető? - Igen, arra! - Meena pont az ellenkező irányba bökött a fejével, mint
MEG CABOT 132
MÉLYHARAPÁS amerre Brianna menekült. A rendőr tovább hadart a telefonjába. - Figyelj rám! - mondta Yalenának Meena mély, komoly hangon. A lány még mindig Jon mellett térdepelt, és riadt pillantásokat vetett jobbra -balra. Jont kórházba kell vinni. Egy pillanatra se hagyd magára, és ha valaki kérdezi, mondd, hogy a húga vagy. - Rendben - bólintott Yalena. - De hát nem a húgom! - vihorászott Jon. - Pfuj, de undorító lenne! Láthatólag zavart volt a vérveszteségtől. - Fogd be! - torkolta le Meena. - Yalena, hívd fel Gertrude nővért vagy Bernard atyát. Mással ne beszélj, csak bennük bízhatunk! A lány nem értette, miért van szükség minderre, de azért bólintott. - Reggel, amikor találkoztam velük, arról beszéltek, milyen fura volt az estély a múzeumban... mondta. - Ez jó jel! Azt üzenem nekik, hogy Alaric eltűnt! - Mondd el Alaricnek, hogy feltaláltam a HiperHamvasztót! - szólt közbe Jon. - Kiirtjuk vele az összes vámpírt! Meena befogta a bátyja száját, és Yalena kezébe nyomta Jack Bauer pórázát. - Hívd fel Adam Weinberget is, ő a barátunk, a számát megtalálod Jon mobiljában. Adam majd vigyáz Jackre. Yalena eddig is ijedtnek tűnt, de most egyenesen meg rémült. - Jackre? Jack Bauerre? Nem viszed magaddal? De hát mindig vel ed van! - Ahova most megyek, oda ő nem jöhet. Túl veszélyes. Yalena megragadta Meena csuklóját, ahogy a lány felállt. - Hova mész? - kérdezte. Meena az ablak felé nézett, ahol Brianna eltűnt szem elől. - Van egy kis elintéznivalóm.
MEG CABOT 133
MÉLYHARAPÁS
Harmincadik fejezet
Meena valaha az Olthatatlan vágy című szappanoperának dolgozott. Egyszer egy történethez kutatást kellett végeznie, ekkor olvasott a New York alatt húzódó számos barlangról, alagútról és bunkerről, amelyek olyan régen épültek, hogy már senki sem emlékezett rájuk. Csoda, hogy a város nem omlott még össze, annyi üreg volt alatta. Egy nap viszont minden bizonnyal bekövetkezik a katasztrófa, hiszen New York alatt aktív törésvonal húzódik. Amikor a pólós pasik a kávézóból kiléptek a használt ruha-bolt hátsó ajtaján, hogy megnézzék, mi tart olyan soká, azon nyomban rosszul lettek a hulla és Jon sebének láttán. Elvonták a rendőrök figyelmét, így Meena észrevétlenül besurranhatott azon a bizonyos ablakon, ame lyen át Brianna elmenekült. Az ablak egy bunkerre nyílt, amely szinte az épülettömb teljes hosszán végignyúlt. Csak egy-egy fém tartóoszlop törte meg a teret, és néhány fémkonténer, amiben pár lakó a holmiját tárolta. Tökéletes helyszín egy vámpírfészeknek. Az ablakok az utcával egy szinten helyez kedtek el, többségüket bedeszkázták, és csak egy-egy résen át tört utat magának a napfény. A sötétség ellenére Meena könnyen követte Brianna nyomát, mert a nő enyhe égett szagot hagyott maga után. Ahogy egyre mélyebbre hatolt a bunker hatalmas, sötét labi rintusában, lassan elvesztette a tájékozódóképességét. Hallotta a metró hangját, érezte a dübörgést a lába alatt, de nem tudta, milyen utca vagy épület alatt van épp. Fázott, libabőrös lett, a pulóvere pedig Jonnál maradt. A szíve hevesen vert. Előhúzta a HiperHamvasztót. Nem tudta, ébren van-e vagy egy rémálomban. Mit tegyen, ha megtalálja Briannát? Kifaggassa? A nő önszántából úgysem árulja majd el, ki változtatta vámpírrá őt és Davidét... ahhoz meg kellene kínoznia! A végén pedig valószínűleg úgyis meg kell ölnie. Nem tudta, bírja-e majd gyomorral, hogy már a második Delmonicót kell kinyírnia a héten. Amikor a Palatínushoz szegődött, arra számított, hogy életeket ment majd és jobbá teszi a világot, erre tessék, a barátairól kiderül, hogy ellenségek, a szeretteit pedig megtámadják vagy eltűnnek! Es úgy fest a dolog, hogy semmit nem tehet ellene! A nő az álmában arra tanította a kisfiát, hogy Isten minden teremtménye eldöntheti, jó vagy rossz útra lép, de a valóságban Meena az ellenkezőjét tapasztalta. Alig találkozott olyannal, aki a jó utat választotta... Néha arra vágyott, bárcsak olyan átlagos, unalmas éle tet élhetne, amilyet a szülei megálmodtak neki. Olyan életet, mint azoké, akik most épp a feje fölött sétálnak, a fesztiváli kavalkádban. Ők nem álmodták meg a jövőt (bár láthatólag már Meena sem...). Ők nem fogadtak örökbe vámpírjelző kutyát.
MEG CABOT 134
MÉLYHARAPÁS Ők nem vesztették el az állásukat (kétszer is!) azért, mert kiderült a pasijukról, hogy valójában a Sötétség Hercege. Az ő lakásukat nem rombolták le, a barátaikat és a családjukat senki sem terrorizálta. Nekik nem kell bujkálniuk csak azért, mert a rosszfiúba szerettek bele! Persze nem érezték meg előre mások halálát... Meena mindent megadott volna azért, hogy előre láthassa a saját végzetét, mert, ahogy a sötétben tapogatózva egy sarokhoz érkezett, rádöbbent, hogy csapdába esett. Valaki feszülten figyelte... Mégpedig egy ismerős szempár... Csak ő lehet. Az illető hirtelen elsuhant mellette, akár egy hideg fuvallat. Meena oda se fordult, úgyis tudta, ki az. - Lucien. Meg ne pró... Pedig igazán odafordulhatott volna. Mellkason rúgták, beütötte a fejét, és minden elsöté tült. Még látta, ahogy Brianna Delmonico vértől szutykos arccal, kitátott szájjal, harapásra készen felé rohan.
MEG CABOT 135
MÉLYHARAPÁS
Harmincegyedik fejezet
Meena nem tudta, mi aggassza inkább: az, hogy egy hajszárítóval hajkurássza a volt pasija gyilkos hajlamú feleségét Manhattan utcái alatt, vagy hogy egy másik volt pasija menti meg tőle. Mert miután leütötték és magához tért, Lucien Antonescu állt előtte. Elég aggasztó. - Az én hibám - mondta a herceg szomorúan. - De már nem eshet bajod. Meena megpróbált felülni, de fájdalom nyilallt belé, és visszadőlt. Valami puha volt a feje alatt. - Sss - csitítgatta Lucien, és egy hűvös ruhát szorított a homlokához. Beütötted a fejed a betonba, amikor az a nő rád támadt. De többé már senkinek sem árt. Meena nem akart többet tudni. Sikerült fájdalom nél kül felülnie... ...de mihelyt meglátta, hol van, kis híján megint elájult - ezúttal a döbbenettől. Nem hitt a szemének. Egy barlangban volt. Egy barlangban. Luciennel. Azt hitte, csak kitaláció, hogy a milliárdosoknak föld alatti rejtekhelyeik vannak, erre tessék, ott találta magát Manhattan külvárosa alatt, egy bőrkanapén heverve, Lucien külön bejáratú barlangjában, amit csak egy ötszáz éves vámpír képes így berendezni... Antik bútorok, bőr ülőgarnitúra... Meena azon sem lepődött volna meg, ha belép egy lakáj és teával kínálja. - Mi ez a hely? - kérdezte gyanakvóan. Ha Lucien elvitte Manhattanból, akkor nem áll jót magáért! Bár valószínűleg még mindig a városban voltak, hiszen a távolból hallani lehetett a metró zaját, Meena mégis pánikszerűen pillantott körbe, a HiperHamvasztót keresve. Kicsit megnyugodott, amikor meglátta a táskájából ki kandikáló fegyvert, ami a kanapé mellett hevert a kőpadlón. Kicsit távolabb barna vizű patak csordogált. „Fura beltéri dekoráció!” - gondolta Meena. - Milyen gyanakvó itt valaki... - jegyezte meg vigyorogva Lucien, amikor észrevette a lány fürkésző tekintetét. Persze nem tudta, hogy fegyvert rejt a táska; valószínűleg hajszárítónak nézte a HiperHamvasztót. - Hülyéskedsz? Azok után, ahogyan tegnap este visel kedtél, hogyne gyanakodnék! Lucien a kanapé mellett ült egy bőröndön, és mint min dig, most is szemtelenül jóképű volt. Ha szerzett is égési sérüléseket az előző este, mára már nyomuk sem maradt, hála Lucien különleges képességének, hogy azonnal meg tudja gyógyítani magát.
MEG CABOT 136
MÉLYHARAPÁS Meena feje annyira lüktetett, hogy a pulzusán kívül nem is hallott mást, hiába morajlott a távolban a metró és csörgedezett a barlangban a patak. - Csak azért viselkedtem úgy - mondta Lucien mert sze... - Hagyjuk! - szakította félbe Meena. - Ez nem kifogás! Nem a középkorban élünk! Nem vagyok holmi szultán lánya, hogy felkapj és ellovagolj velem a naplementébe! Hogy tehettél ilyet? Lucien kinyújtotta a karját, hogy átölelje a lányt, de mi előtt hozzáérhetett volna, Meena kirántotta a HiperHamvasztót a táskájából, és a férfi mellkasára célzott vele. A keze remegett, de a hangja nem. - Nem viccelek - kiáltotta. - El a kezekkel! Lucien zavartan nézett rá, és leeresztette a karját. - Meena - szólalt meg óvatosan. - Mi az a kezedben? - HiperHamvasztó. A bátyám találmánya. Látod ezt? - kérdezte, és a fegyver tetején lévő piros gombra mutatott. - Igen - Lucien értetlenül nézett, de valószínűleg szóra koztatta a helyzet, mert a szája szélén mosoly bujkált. - Ha felgyullad, egy UV-sugár lő ki belőle. És ha eltalál, az nagyon fáj ám! Kérdezd csak meg Briannát. Nem repesett a boldogságtól, amikor lyukat égettem rajta. Csak úgy áradt belőle az égett szag, így találtam rá. - Szerintem ő talált rád. De nem fogok vitatkozni veled, amikor pisztolyt fogsz rám - Lucien arcáról lehervadt a mosoly. - Tényleg annyira gyűlölsz, hogy lyukat égetnél belém? - Én csak... aggódom érted. Hogyan bízhatnék meg benned azok után, hogy el akartál rabolni? Kiszámíthatatlan vagy, megváltoztál... Én nem ebbe a férfiba szerettem bele... Lucien meggyőzően alakította az ártatlant, ahogy széttárta a karját. - A szerelmem irántad változatlan. Jó, tegnap talán nem jól ítéltem meg a helyzetet, és az azelőtti estén sem voltam önmagam... Ezt bocsásd meg nekem! De már sokkal jobban vagyok, Meena, hála neked! A lány kétkedve méregette Lucient. - Nekem? Hiszen sosem hallgatsz rám! - Soha nem éreztem ilyen erősnek magam! - mondta a herceg, és barna szeme csillogott a fali gyertyák lángjában. - A Mannette-től vártam, hogy megváltoztasson, de csak most jöttem rá, hogy ez nem elég! Addig nem lehet teljes a változás, amíg valami hiányzik belőlem... te, Meena! Mihelyt ismét az életembe léptél, a dolgok a helyükre kerültek! - Milyen változásról beszélsz? - kérdezte zavartan Meena. - És mi az a Mannette...? - A Minetta-patak másik neve - felelte Lucien, és fejével a szőnyeg mellett csordogáló vízfolyás felé intett. - Az őslakosok hatalmas erőt tulajdonítottak neki, de később a telepesek a föld alá kényszerítették... úgy, ahogy manapság a mi fajtánkat is bujkálásra kényszerítik. - Igen, tudom már, Minetta-patak... - Meenának rémlett, hogy olvasott róla, amikor New York föld alatti járatairól végzett kutatást. - De mit értesz
MEG CABOT 137
MÉLYHARAPÁS azon, hogy a „mi fajtánk”? A te fajtád az én fajtám vérét szívja! - Meena... - Lucien a lány felé nyúlt, hogy megsimogassa a haját, de meghátrált, látva, hogy a HiperHamvasztó továbbra is rá szegeződik. - Azokra értettem, akik nem átlagosak. Te is pontosan tudod, egy másik században már rég máglyán égettek volna el vagy megköveztek, vízbe fojtottak volna csak azért, mert a jövőbe látsz! - A jóstehetség és a halhatatlanság nem ugyanaz! Én nem véren élek! Meena megborzongott, ahogy körbenézett a barlangban. - Telepakolhatod ezt a helyet puccos bútorokkal, de ettől még nem lesz otthonos. Fel sem foghatom, hogy élhetsz egy ilyen helyen! - Így közel lehetek hozzád - mosolygott ellenállhatatlanul Lucien. Ráadásul ez egy szent hely. - Elkomolyodott. - Épp ezért különösen sértő, hogy még mindig nekem szegezed azt a fegyvert. Bármit tehettem volna veled, amíg ájultan hevertél, vámpírrá is változtathattalak volna, mégsem tettem úgyhogy megbíznál bennem végre? Meena gyanakodva méregette a férfit. - Nem. Ahhoz, hogy vámpír legyek, háromszor belém kell harapnod, nekem pedig innom kell a véredből, az pedig ájultan nem megy. De jó blöff volt, Lucien. Mindegy. Viszont lenne egy kérésem. Nem fog tetszeni, úgyhogy valószínűleg rád kell majd lőnöm párszor. - Bármit boldogan megtennék érted! - Akkor találd meg Alaric Wulfot - vont vállat Meena. Lucien meglepetten vonta fel a szemöldökét... de nyu godt maradt. Meena nem erre a reakcióra számított. - Lehet, hogy rosszul hallottad, azt szeretném, hogy... - Ó, dehogy, jól hallottalak. És értem is. Azt kérted, hogy találjam meg Alaric Wulfot. - Mindig felveszi a mobilját, de most nem tudom utolérni, tehát baj van. Elvileg Rómába küldték, de te is pontosan tudod, hogy Alaric nem az a fajta, akit csak úgy, akarata ellenére ide-oda küldözgethetnek. El akartam menni a lakására, de Brianna rám támadt. Reméltem, hogy Alaric otthon lesz, mert... - Nem lesz otthon - titokzatoskodott Lucien. - Hogy érted ezt? Honnan tudod? Csak nem mentél oda. - Nem kellett odamennem. Tudom, hogy nincs ott, mert én is őt keresem. Meena meglepetésében majdnem meghúzta a ravaszt. Ezért nem jó, ha a hozzá hasonló, ijedős típusoknak fegyvert adnak a kezébe. - De mi dolgod vele? - kérdezte. - Nem az ő ötlete volt a szenteltvizes háló, sem a kiállítás! Semmi köze az egészhez! Ő aztán nem próbálta volna meg vámpírrá változtatni a barátaimat, és rászabadítani őket a népre, csak azért, hogy téged előcsaljon! Szóval miért keresed? - Van nála valami, ami az enyém - mondta hűvös hangon Lucien -, és szükségem van rá. Szóval bármit is gondolsz rólam, nekem élve kell Wulf. Azért nem tudtam a segítségedre sietni, mert épp őt kerestem, sőt, Mary Lou és Emil is! Most már nyugodtan leteheted azt a fegyvert, Meena. Szívesen segítek megtalálni Alaricet, sőt, amint mondtam, egy ideje már ezen
MEG CABOT 138
MÉLYHARAPÁS dolgozom. Meena értetlenül csóválta a fejét. Zavart volt, de nem a fejét ért ütés miatt. - Mi lehet Alaricnél, ami annyira kell neked? - Ez most lényegtelen - felelte Lucien. Rátette a kezét a HiperHamvasztóra. - Viszont fontos lenne megbeszélnünk valamit. - Igen? - Erővel próbálsz rákényszeríteni valamire - mondta Lucien mély, hipnotikus, nyugtató hangon. - Az imént pedig pont ugyanezt kifogásoltad a tegnap esti viselkedésemben. Meena pislogott egyet. Luciennek igaza van: ugyanúgy viselkedik vele, mint tegnap este ő Meenával. Lucien ráadásul kétségbeesésből, magányból, sőt, ha igaz, amit mondott, szerelemből tette, amit tett. Meena pedig... már nem is volt biztos abban, miért fogott fegyvert a férfira. - Jaj, Lucien - szólalt meg végül -, annyira sajnálom! - Sajnálhatod is - mondta a férfi, és óvatosan kivette a lány kezéből a fegyvert. A kanapé távolabbi végébe tette, így, ha Meena használni akarta, előbb át kellett másznia Lucienen. - Sok mindent lehet rád mondani, de bűnöző nem vagy. Legközelebb más módszert alkalmazz, ha meg akarsz kérni valamire. Mielőtt a lány észbe kapott volna, Lucien már át is ölelte. Meena arról győzködte magát, hogy biztosan agyrázkódást kapott, azért nem tiltakozik. Jóleső, ismerős érzés öntötte el, ahogy Lucien csupa- izom mellkasa hozzáfeszült, karjával egyre mohóbban szorította, és az illata... Egy szédítő pillanatig mintha visszafordult volna az idő, és megint úgy szerették volna egymást, mint korábban... mielőtt annyi hazugság, annyi borzalom történt. De ez csak illúzió. A valóságban emberek haltak meg - nem is kevesen. A valóságban Lucien fájdalmat okozott neki és a barátainak, a családjának. A valóságban, ahogy a herceg ajka az övéhez ért, Meena égő hús szagát érezte meg a levegőben.
MEG CABOT 139
MÉLYHARAPÁS
Harminckettedik fejezet
Lucien ékesen káromkodva tántorodott hátra, és a mell kasára nézett. Meena keresztje megégette ott, ahol a bőre szabadon maradt, mert kigombolva hordta az ingét. Meena felkiáltott, bár nem olyan hangosan, mint Lucien. - Azt hittem, levetted azt az átkozott medált! - dühöngött a herceg. - Megmentette az életemet - motyogta Meena, miközben Lucien megperzselt bőrét nézte. - De nem akartalak bántani! Tudod, hogy nem okoznék neked fájdalmat! - Vedd le! - Nem. Különben is, korábban bántottál már. Lucien éles pillantást vetett rá. A bőre a lány szeme lát tára már majdnem teljesen begyógyult. A szívével már nehezebb volt a helyzet. - Igazságtalan vagy. Csak a legjobbat akarom neked! Nézd meg, mások hogyan bánnak veled! Csak egyszer nem vagyok melletted, és... - Lucien, te tényleg nem érted, amit mondok - képedt el Meena. - A bátyám kórházban fekszik, fogalmam sincs, hol a főnököm vagy Alaric, és kirúgtak az állásomból... miattad! És amíg te itt befészkelted magad, odakint vámpírok rohangálnak, embereket marcangolnak szét, megeszik őket, a húst, a csontot, mindent! - Lehetetlen. Csak zombik vagy vérfarkasok esznek húst, vámpírok nem. - Nem lehetetlen, Lucien! A saját szememmel láttam, ahogy Brianna kiharapott egy darabot Jonból, de csak miután teletömte magát egy turistával! Felült a kanapén. - Az az új szaki a Palatínusnál, Henrique Mauricio atya, mesélt nekem a lamirokról. Ez egy dél-amerikai vámpírfaj. Valamiféle halászó denevértől ered, ami megeszi az áldozatát! -Lamirok... - ismételte Lucien, miközben komoran bámulta a nappalija közepén csordogáló patakot. - Hallottam már róluk. - Hallottál róluk? - csattant fel Meena. - A Sötétség hercege vagy, a Sátán fia, nem kéne kicsit tájékozottabbnak lenned? Lucien továbbra is a patakot nézte, és ridegen így szólt: - Tisztában vagyok azzal, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam a kötelességeimet, de megbűnhődtem érte. - Hogy érted ezt? - Bizonytalanul bár, de Meena talpra állt és a férfi mellé sétált. Orrát megcsapta a Minetta- patak poshadt bűze. Sietve hátrébb
MEG CABOT 140
MÉLYHARAPÁS lépett, mielőtt a patak sűrű, sötét vize a tornacipője orrához érhetett. - Megbűnhődtél? És elhanyagoltad a kötelességeidet? Épp te? Lucien éles pillantást vetett rá. - Pont neked magyarázzam? Nyisd ki a szemed, Meena! Szerinted én akarok itt élni? Nem. Itt kell élnem, hogy vissza nyerjem az erőm, különben a következő összecsapásban elpusztítanak az ellenségeim! A kötelességeimről pedig annyit, hogy miféle vámpír az, aki utasításba adja, hogy az alattvalói ne öljenek? Miféle herceg az, aki nem tudja, sőt, nem is érdekli, kik szolgálják... és beleszeret egy halandóba, aki éppen azt tartja küldetésének, hogy megmentse a világot a vámpíroktól? Meena idegesen hátrált a sűrű, sötét víztől, de főleg Lucientől. Legszívesebben közelebb lépett volna hozzá, hogy elmondja, minden rendben lesz, de a patak rossz szaga és a férfi hangjában lappangó fojtott düh arra intették, hogy távolságot tartson. A zavaros víz nagyon lassan, de észrevehetően emelkedni kezdett, és duzzadt az életerőtől. - Nem ismered ezt az oldalamat. Nem is ismerheted. De a sötétség hercege ilyen. Apám eladta a lelkét azért, hogy Lucifer földi helytartója lehessen. És amikor a Palatínus megölte, apám rám hagyta ezt a tisztet. Eleinte harcoltam ellene, különösen, miután megismertelek téged. Meena felé fordult, perzselő, barna tekintettel nézett a szemébe. Meenának minden önuralmára szüksége volt, hogy ne inogjon meg. - Nemrég döbbentem rá, hogy a megoldás végig a szemem előtt lebegett - folytatta Lucien. A hangjából eltűnt a düh, és még egy halvány mosoly is átfutott az arcán. - A megoldás pedig az, hogy elfogadjam a sorsom, ne harcoljak ellene. Nem ezt harsogja minden tévéműsor? Fogadd el, aki vagy, és mások is elfogadnak! Derítsd ki, miben vagy a legjobb, és tedd a dolgod, így végül minden a helyére kerül! Meena kétkedve csóválta a fejét. Ez az elmélet úgy bűzlött, mint a Minetta-patak. - Lucien - szólalt meg. - Ez így nincs rendjén. Nagyobb a tét! Itt a jóról és a rosszról van szó! Ezért akarod annyira visszaszerezni az édesanyád könyvét? A herceg döbbent pillantást vetett Meenára. - Mi köze ehhez anyám könyvének? - kérdezte meglepve. - Henrique atya szerint, ha nálad van az édesanyád kiskönyve, legyőzhetetlenné válsz. Ahogy jobban belegondolt, talán nem épp ezt az infor mációt kellett volna Luciennel megosztania. - Azt mondta, ez nem csak egy átlagos hóráskönyv - folytatta. Szerinte, ha a kezedbe kerül, vége a világnak. - Ki mondta mindezt? - Henrique atya. Ő vetette ki rád a hálót, engem pedig miatta rúgtak ki a Palatínustól. De biztosan nem mond igazat! Egy ilyen könyvet a Vatikán soha nem tárna a nyilvánosság elé, különösen akkor nem, ha tudják, mire képes.
MEG CABOT 141
MÉLYHARAPÁS Lucien összevonta sötét szemöldökét. - Hát persze - merengett. - Tökéletesen igazad van. Meena úgy érezte, még rosszabbra fordult a helyzet. Rajta kívül mindenki a könyvet akarta, neki pedig fogalma sem volt arról, miért. - Szóval nem igaz, amit Henrique atya mondott? Csak ki akarta szed ni belőlem, hogy hol vagy? - kérdezte. - Hát persze! - nézett vissza rá Lucien, és bár mosolygott, a tekintete hűvös maradt. - Semmi különös nincs benne. Amikor elkészíttette a könyvet anyámnak, apám szerelmes volt, boldog, és egy csodás házasság küszöbén állt. Fogalma sem volt arról, mi vár rá... vagy anyámra... vagy rám. A patak felé fordult. Meena olvasta valahol, hogy a Minetta utca, ahol annyiszor sétált, egy patakról kapta a nevét, amely az Ötödik sugárút helyén folyt valamikor. Azért fedték be, mert gyakran elárasztotta a környékbeli lakásokat, és az emberek belefúltak a vizébe. Egy évszázaddal korábban a Szent Bernadett iskola udvarán álló szökőkút vizét is a Minettából nyerték, és tragédia lett a vége. - Mára már csak ez a barna csobogó maradt a patakból. Meena furcsállotta, hogy Lucient ennyire magával ragadja a jelenség.És valami zavarta is... Mannette... Mintha már hallott vagy olvasott volna róla valahol... -Lehet, hogy az apád megbűvölte a hóráskönyvet valamilyen sötét mágiával! - szólalt meg végül. – Nézzük meg! Lehet, hogy az Egyház tud róla, de titkolja így került a könyv a kiállításra. Csak a fejesek tudnak a titok ról, mint például Henrique Mauricio, de az alkalmazot takat nem avatják be az összes részletbe, hiszen a Katolikus Egyház is ugyanúgy működik, mint bármilyen cég; „ahonnan seperc alatt kirúgják az embert” - tette hozzá magában. - Szóval hol van? - Mi? - értetlenkedett Lucien. - Anyád hóráskönyve - mondta türelmesen Meena. A patak halk csörgedezése lassan az őrületbe kergette. - Azt én is szeretném tudni. Ezért keresem Alaric Wulfot. Meena zavartan csóválta a fejét. Gombócot érzett a torkában. - Mi köze ehhez Alaricnek? Mary Lou lopta el a könyvet, láttam, ahogy mindenki őt üldözte! - Igen - Lucien óvatosan formálta a szavakat -, tényleg mindenki őt üldözte, de egyikük utolérte, és kikapta a kezéből a táskát. Benne volt a könyv. Meena növekvő rémülettel hallgatta a férfit. Lelki sze meivel látta Mary Lou pagoda formájú táskáját. - Ezek szerint... - Alaricnél van a táska. A barátodnál - Lucien úgy ejtette ki a szót, mintha káromkodna. - De nem láttam nála táskát, amikor elfogták! - emlékezett vissza Meena. - Így van. Emil visszament a múzeumba, hátha valami csoda folytán elejtették a retikült a nagy zűrzavarban így is történt. A férfimosdóban
MEG CABOT 142
MÉLYHARAPÁS bukkant rá, a szemetesben... üresen. - Ezek szerint még Alaricnél van a könyv! Vagy elrej tette a múzeumban... - Pontosan! - Lucien szeme vörösen villant fel dühében. A patak halk csörgedezése morajlássá változott. - Emil egész álló nap kereste a könyvet a múzeumban, de nem találta meg. Mary Lou tegnap este óta figyeli a Palatínus főhadiszállását, mert Alaricet is odahurcolták, amikor téged is. Eddig még nem jött ki onnan. Meena szíve a torkában dobogott. Ezek szerint Alaric a főhadiszálláson van.
MEG CABOT 143
MÉLYHARAPÁS
Harmincharmadik fejezet Alaric attól félt, hogy nem marad más választása, át kell rágnia a kötelet, amivel megkötözték, ám végül erre nem került sor. Kicsavart, kényelmetlen testhelyzetében, hosszasan bajlódott a karabinerrel, míg végül sikerült kibiztosítania. A földre zuhant, és egy darabig még ott hevert, várva, hogy visszatérjen az élet a testébe. Kimerült volt, éhes, és forrt benne a düh. A főnökei súlyos hibát követtek el. Ha neki sikerült kiszabadulni, akkor egy vámpírnak vagy démonnak is könnyedén sikerülhet! Miután visszatért az élet a kezébe és a lábába, Alaric felderítette a kazánházat. Csak egy rozsdás tartályra bukkant az egyik sarokban, ahol összegyűlt a víz. Ivott belőle, majd a következő lépésen gondo lkodott. Elkobozták a telefonját, levették róla a cipőt, az inget és az övét. Fegyvertelen maradt, és jól tudta, hogy a kazánház zárt ajtaja előtt őrök állhatnak. Az ablaktalan helyiségből más kiút nem volt, csak a ha talmas méretű ipari bojler mögött megbúvó kis, zárt ajtó „Illetékteleneknek tilos a belépés!” felirattal. Az egyik gondolata az volt, hogy denevér módjára meg húzza magát a tetőgerendák között. Ha valaki belép, ráveti magát és túszul ejti, hogy kijusson az épületből. Viszont tudta, hogy erre a lépésre számítanak a fogvatartói, és ezért csak nagy létszámú, fegyveres csoportokkal mernek majd bemasírozni a terembe. Maradt tehát az ajtó, ahova „Illetékteleneknek tilos a belépés!”. Akkor is jól jár, ha csak egy elektromos helyiséget talál mögötte, mert ha átköti a belső telefonhálózatot, talán beszélhet Giovannával. Arra inkább nem gondolt, mitévő legyen azután. A sok év alatt, amikor azt sem tudta, lesz-e mit ennie, Alaric megszokta, hogy ne tervezzen előre. Úgyhogy lépésről lépésre haladt. Először ki kell jutnia a kazánházból. Berúgta a kisajtót. Feltárult előtte egy kisebb méretű, a kazánháznál sok kal lakályosabb szoba, világítással, kempingággyal. Egy íróasztal is volt odabent, számítógéppel. Az asztal mögött pedig egy ismerős férfi ült. - Ó! - szólalt meg Abraham Holtzman hétköznapi hangon. - Szervusz. Nekem nem sikerült kinyitnom azt az ajtót. Már aggódtam miattad. Mit műveltél az ingeddel?
MEG CABOT 144
MÉLYHARAPÁS
Harmincnegyedik fejezet - Freewell egy rémálom volt - mesélte Holtzman. - David Delmonico neje persze a házban volt. Tudod, egészen addig azt hittem, a gonosz minden létező formájával találkoztam már, de amikor ez a nő ránk támadt a mosókonyhából... Még most is kiráz tőle a hideg. Borzalmas volt. Bár Alaric örült, hogy épségben tudhatta a főnökét, már kezdte bánni, hogy rábukkant. A feje még mindig sajgott, Abrahamnek pedig valahogyan fel kellett dolgoznia, ami történt vele, tehát beszélt, beszélt, beszélt. - Brianna Delmonico Carolina torkának ugrott, és ha Patrick az útjába nem állt volna, valószínűleg bele is harap. Emlékszel Patrick Chenre, ugye? kérdezte Holtzman. - Tudod, a számítógépes szakink, megbízható gyerek, remek elemzőmunkát végez. Mármint, végzett. - Hogy érted ezt? - Az a nőstény... - Abraham elborzadt, ahogy felidézte az emlékeket egyszerűen megtámadta. Vér és agy velő mindenhol! Alaric, nem viccelek, az a nő megette a holttestet. A csontokat is. Alaricet a rosszullét kerülgette. - És Carolinával meg a többiekkel mi történt? - Carolinát a szomszéd szobában tartják - biccentett oldalra Holtzman Santiagót és Moriokát pedig a folyosó végén. Mindannyiunkat lefokoztak, mert állítólag „nem kielégítően elemeztünk kiemelt fontosságú adatokat”. Úgyhogy most adminisztrálunk. El tudod ezt képzelni? Csak e-mailen keresztül kommunikálhatunk, a külvilággal pedig nincs kapcsolatunk, amíg tart a nyomozás a freewelli ügyben. Morioka talán át tudja törni a tűzfalat, bár erre kevés az esély. - Kik állnak emögött? - kérdezte Alaric, és a fülét az ajtóra tapasztotta. - Feleslegesen hallgatózol, egyetlen őr sincs odakint. Nem bajlódnak ilyesmivel. Azt mondják, nem vagyunk rabok, mégis ránk zárták az ajtót. Rugós tolózár van rajta, számkóddal. Megpróbáltam, áttörhetetlen. Az összes kódot megváltoztatták... - Mert „nem kielégítően elemeztük az adatokat”, mi? - hőbörgött Alaric. Holtzman számítógépe felé biccentett. - Internet? - Nincs. Az előbb mondtam, csak irodán belüli kommunikációra használhatjuk a gépet. - Meena Harpert el tudod érni? - Alaric, most magyaráztam el: csak egymással kommunikálhatunk. Elvileg azért, hogy megbeszélhessük, hogyan „védekezzünk” a vádak ellen. Mit művelsz? Wulf egyenként kihúzogatta a fiókokat, és a tartalmu kat módszeresen a
MEG CABOT 145
MÉLYHARAPÁS földre borította. - Nézzenek oda, micsoda felfordulást csinálsz! Nincs benne semmi, ami nyitná az ajtót. Még a sarokvasak is kívül vannak. - Talán találok valamit, ami elkerülte a figyelmedet. - De visszatérve Freewellre, a többiek csak álltak és nézték, ahogy Brianna felfalja Chent? - Dehogyis! - Holtzman felháborodott a gondolatra. - Carolina kivonta a tőrét, tudod, a harminceentiset, de mielőtt használhatta volna, a vámpír kirontott a franciaablakon. Persze előtte még felkapott egy kasmír pokrócot a kanapéról, hogy megvédje magát a napfénytől. Bár nem volt nehéz dolga: a ház Fenyőfőid nyugati részére néz, árnyékos oldalon van.Alaric felvonta a szemöldökét. - Te is Fenyőföldről hívtál? - Igen - bólintott Holtzman. - Üldözőbe vettük a nőt, de nem voltunk felkészülve ilyen terepre. Több száz mérföldön keresztül sűrű fenyőerdő... A vétel rémes, alig van rádióantenna. Próbáltunk erősítést kérni, de nem tudtunk senkit elérni, csak végül téged. Ez azután történt, hogy... Holtzman arca elszürkült a hideg fényben. - ...hogy megtaláltuk. Alaric felpillantott a gemkapcsok és papírfecnik halmáról. - Mit? Mit találtatok meg? - Brianna fészkét. Az erdő legmélyén, egy mocsaras részen. Nem tudom, hogy járt-e ott valaha valaki, ember valószínűleg nem. Brianna Delmonico úgy rohant oda, mint akit mágnes vonz. Tudod, hiszek abban, hogy vannak gonoszsággal áthatott helyek, csakúgy, mint olyanok, amelyekből árad a jóság. Hát, ez a hely a velejéig gonosz! A fészek egy folyó mellett van, amiből árad a halál és a pusztulás szaga. És mellette állt, kitárt szárnyakkal a... a... - A micsoda? - Alaricon végigfutott a hideg. Tudta a választ. - Az ördög - felelte Holtzman. - A fenyőföldiek beszámolói hitelesek: két lába van, szárnya és lófeje. Meglepődve vett észre minket. Rágott valamit. Nem örült, hogy üres kézzel érkeztünk. - Miért, mit kellett volna vinnetek, ajándékot? - Pontosan. Ahhoz szokott, hogy aki hozzá jön, táplálé kot visz neki. A fészek körül halomban hevertek a csontok. - Csontok? - ismételte Wulf. Hallott már egyet s mást a munkája során, de ilyesmit még soha. - Emberi csontok. Gyanítom, hogy rábukkantunk az eltűnt turistákra, Alaric... Wulf döbbenten meredt a főnökére. - Hát így szabadultak meg a maradványoktól? A New Jersey -i ördögnek vetették oda? - Úgy tűnik, igen. Az egyik démon így fedezi a másikat. Eszes megoldás. Alaric az eszes helyett inkább az ördögi kifejezést használta volna. - Mi történt ezután? Abraham meglepve pislogott.
MEG CABOT 146
MÉLYHARAPÁS - Hát, támadtuk, amivel csak tudtuk. Szenteltvízzel, karóval, pengével. Carolina néhányszor jól fejbe is rúgta. Morioka végül a szívébe eresztett pár ezüsttöltényt, ami megtette a magáét, az ördög felrikoltott, és kész. Hamuvá vált. Nem rossz, mi? - Nem bizony - mondta elismerően Alaric. - Szerintem sem. Meglepetésemre azonban Henrique atya nem így vélekedett, amikor a helyszínre érkezett... Alaric a név hallatán azt hitte, szélütés érte. - Tessék?! - Elsőre én is furcsállottam, hiszen úgy tudtam, az atya lelkipásztornak jött New Yorkba, nem pedig azért, hogy a Palatínusnak dolgozzon. Tévedtem. A helyzet azt mutatja, hogy... - Alaric visszafojtott egy kitörni készülő káromkodás-áradatot, hogy Abraham befejezhesse a mondatát. ...kinevezték valamilyen új, belső részleg főnö kévé. Nos, úgy tűnik, az atya jobb szerette volna, ha élve hozzuk elé a kriptidet. Megvádolt, hogy túlléptük a hatás körünket, amikor végeztünk vele. Egyébként a helikopter, amivel érkeztek, elriasztotta Brianna Delmonicót. - Helikopterrel jöttek? - Wulf nem hitt a fülének. - Ó, igen! Én is furcsállottam. Teljesen szükségtelen kiadás, elvégre nem az életünk forgott kockán. Henrique atya azonnal utasítá st adott, hogy tüntessék el a maradványokat, köztük szegény Patrick holttestét is. Ennyi holttestet nehezen magyaráztunk volna meg a helyi hatóságoknak, a környéken pedig úgyis gyakori az erdőtűz. Az atya szerint tavaly nyáron tombolt a szárazság, úgyhogy nem fog feltűnni, ha most felcsapnak a lángok. Alaric eleget hallott. - Ha azok az eltűnt turisták holttestei, akkor DNS- elemzést kell végezni rajtuk, hogy azonosíthassuk őket! Az a marha erre nem gondolt? Értem én, világméretű pánik törne ki, ha kiderülne, hogy természetfeletti lények élnek köztünk, de Abraham, ezeknek a halottaknak családjuk van, akiket értesíteni kell! Holtzman a hideg lámpafényben nyúzottnak és sápadtnak látszott. Fáradtan roskadt le a kempingágyra, amelyen gondosan összehajtva állt az ágynemű. Abraham sosem nősült meg. Nem érezte tisztességesnek, hogy a felesége halálra aggódja magát, amíg ő démonokra vadászik, így életét kizárólag a munkájának szentelte. Erre ez a hála. - Mi is mondtuk nekik, Alaric. Ekkor szabadultak el az indulatok. Mindannyian feszültek voltunk, már tizenkettedik órája vesztegeltünk Fenyőföldön, és bár a New Jersey-i ördögöt megsemmisítettük, Patrick meghalt, mégpedig micsoda szörnyűséges módon! Ekkor lépett színre Henrique atya a helikopterén, a vámpír elmenekült, a tetthelyet pedig fel akarták égetni. Carolina szerint az atya titkol valamit. Váltottak néhány szót portugálul, így nem sokat értettem belőle, viszont ismered Carolinát... most sem válogatta meg a szavait. Alaric tényleg ismerte a kolléganőjét. Hűségesen szolgálta a Palatínust, és az egyik legjobban képzett gárdista volt - seperc alatt átlátott Padre
MEG CABOT 147
MÉLYHARAPÁS Caliente színjátékán. - És ezután mi történt? Holtzman feszengett. - Henrique atya úgy gondolta, majd a főhadiszálláson mindent elintézünk, miután kivallattak minket. De nem volt rá alkalmunk. A helikopterből egyenesen ide kerültünk, én pedig hivatalos megrovást kaptam, amiért nem megfelelően irányítottam az embereimet. Közölték, hogy ezentúl csak adminisztratív munkát végezhetünk, amit dr. Fiske felügyel majd. Sajnos, Alaric, be kell valljam, C arolinának van igaza. Itt valami nincs rendjén. Alaric összeszorította az állkapcsát. A padlóra szórt irathalmazt bámulta. Megkönnyebbült, hogy épségben tudhatta a főnökét és a csapat többi tagját. Viszont kiderült, hogy a Palatínus Gárda utasítására tartják őket fogságban, így a helyzet bonyolódott. Alaricnek mindannyiukat ki kell szabadítania, különben őket is úgy eltüntetik, hogy nyomuk sem marad. A Palatínus nem hagyhatja életben egyiküket sem, mert túl sokat tudnak. Csak egy oka van annak, hogy még nem végeztek velük. Meena Harper. Meena azonnal megérezné, ha valami bajuk esne. Alaric felidézte a pillanatot, amikor Lucien kimenekült a háló fogságából. Henrique Mauricio halálra rémült. Neki rács mögött k ell Antonescu - vagy holtan, a herceghez pedig Meena Harper az út. - Tudunk beszélni Carolináékkal? - kérdezte Alaric a főnökét. Pontosabban az exfőnökét. - Hogyne - felelte Holtzman. - De ezt is mondtam már. Alaric elmosolyodott. - Átadnál nekik egy üzenetet? Holtzman meglepődött, de azért felkelt és a billentyű zethez lépett. - Jó. Mi lenne az? - Csak annyi - mondta Alaric -, hogy fel a fejjel!
MEG CABOT 148
MÉLYHARAPÁS
Harmincötödik fejezet
Lucien egy kávézóban üldögélt, az ablaknál. Kisvártatva csatlakozott hozzá Emil. - Tiszta a terep. - Remek. - Micsoda zűrös nap ez a mai! - Igen - értett egyet Lucien, bár nem aggasztotta a helyzet. Bezzeg a San Gennaro-ünnepről hazatérő, bőrig ázott emberek csüggedten baktattak az utcán, olcsó, frissen vá sárolt ernyőiket fejük fölé tartva. A meteorológusok napos időt jósoltak, így senki nem számított esőre. Az ég baljósan megdördült. Az időjósok tényleg elszámították magukat. - Felség, nem kéne kihívnod magad ellen a sorsot - figyelmeztette Emil, és a szemközt lévő épületet nézte. - Megláthatnak! Gárdisták járkálnak onnan ki-be, elég, ha csak az egyikük észrevesz. Lucien egy kockacukrot ejtett a kávéjába. - Tudják, mire készülök - felelte. - Nem a meglepetés erejével fogom megnyerni ezt a csatát. Emil kíváncsian nézett a hercegre. - Mint az édesapád Targovisténél? - Pontosan úgy, azzal a különbséggel, hogy én nem kívánok karóba húzni senkit. - Lucien az ajkához emelte a kávéscsészét, és jelzett az alaposan kitetovált pincérnőnek, hogy hozzon Emilnek is kávét. - Egyelőre megteszi annyi, hogy jól látható helyen vagyunk itt, a Palatínus főhadiszállásával szemben. - Öröm hallani, uram - lélegzett fel Emil. A pincérnő kihozta a kávét. Emil elismerően mérte végig a nő mindkét karját beborító rózsatetoválást, majd megköszönte a capuccinót, és nagy adag cukrot kevert bele, tejszínnel. A pincérnő közben átsétált a szomszédos asztalhoz, ahol a vendég fizetni akart. Odakint az ég elsö tétült, és mindenki azon igyekezett, hogy hazaérjen, mielőtt szakadni kezd. De Lucien kiolvasta a tekintetükből, hogy nem csak a közelgő vihar aggasztja őket.
MEG CABOT 149
MÉLYHARAPÁS - Ne haragudj, hogy megkérdezem, felség, de pontosan mikor szándékozol akcióba lépni? - kérdezte Emil, miután belekortyolt a kávéjába. - Nyugalom. Tudni fogod, ha eljön az ideje. Mindig is jók vol tak a megérzéseid. - Ó, hát én... - hebegett Emil, és elvörösödött. Mert ebben a pillanatban meglátta a feleségét, amint belépett a kávézóba. Frissen felkent vörös rúzs csillogott az ajkán, és divatos bubifrizurájára fekete svájcisapkát húzott. Az általa elképzelt ideális harci viseletbe öltözött: gepárdmintás viharkabátot és tűsarkú, fekete lakkcsizmát vett fel. - Szervusz, édesem - köszönt a férjének, csókot lehelt az arcára, majd leült a mellette levő székbe. - Pfuj, csuromvizes vagyok! Lucien, ez az eső mégiscsak túlzás, elállítanád? - Illik a hangulatomhoz - felelte a herceg. - Emil, mit is akartál mondani? - H-hogy... mit keres itt Mary Lou? - Jaj, ne butáskodj, bubus - csicseregte a felesége. - Jól tudod, hogy egész nap itt voltam, felderíteni a terepet. Csak átvettem valami feltűnőbbet, hogy biztosan emlékezzenek rám! - Felség, Mary Lou nem jöhet velünk a bevetésre, túl veszélyes! - Így igaz, túl veszélyes vagyok! - Mary Lou a kezére támasztotta az állát, és a szemközti iskolát nézte. - Megértem, hogy sajnálod őket, szegény párák... - Nem akarok régimódi lenni, de szerintem egy nőnek semmi keresnivalója egy csatában, ahol a Sötétség Herce ge és a Gárda csap össze, ráadásul ellenséges terepen. - Lucien láthatólag nem osztja a véleményed, drágám. Ne m én vagyok az egyetlen nő a fedélzeten! - Mary Lou Meenára mutatott, aki a pultnál állt és izgatottan beszélt telefonon. Emil nem hitt a szemének. - Ő meg mit keres itt? - kérdezte felháborodva. - Ne haragudj, felség, de ő közülük való. Ráadásul halandó! - Már nem sokáig - jegyezte meg Lucien, és beleivott a kávéjába. Emil a meglepetéstől becsukta a száját, majd ideges pil lantást váltott a feleségével. Mary Lou diszkréten lesütötte a tekintetét, és félrenézett. Lucien az embereket figyelte az utcán. Úgy tett, mintha nem vette volna észre, milyen idegesek lettek a rokonai. Megszokják majd az új játékszabályokat... ahogy Meena is. Persze Meena az elején tiltakozni fog, de hamar beismeri majd, hogy Lucien jól döntött. Különben meg kell halnia. De akad egy másik módja is az öröklétnek. Ha Meena meghalna, Lucien visszahozhatná az élők sorába, vámpírként. Az apjától örökölte ezt a képességet. A Sötétség Hercegeként hatalmában állt élet és halál felől dönteni. Meena egy darabig boldogtalan lenne, persze, mint maga Lucien is volt annak idején. Ő is, mint minden ember, tart az ismeretlentől, de csak addig tiltakozna, amíg meg nem tapasztalja, milyen érzés vámpírnak lenni.
MEG CABOT 150
MÉLYHARAPÁS Ráadásul a halandók törékenyek és könnyen befolyá solhatók. Ezért olyan sikeres annyi sarlatán, akik a megváltást hirdetik (általában pénzért). Meenát saját magától kell megmenteni! Ő is annyiszor beismerte már, hogy szélmalomharcot folytat és kilátástalan a küldetése! Ennek csak fájdalom és szomorúság lehet a vége. Lucien ezért úgy érezte, joga van megtenni, amire készül. Bízott benne, hogy Meena hamar megbocsát majd neki, amiért megöli. Eddig minden tökéletesen ment. Az egyetlen bökkenő, hogy Meena meg akarja menteni Alaricet. Persze Luciennek esze ágában sem volt segíteni neki. A kérdés csak az, hogyan ölje meg Wulfot a lány tudta nélkül. Egy hirtelen szélrohamtól az eső vadul csapkodni kezdte az ablakot, az utca látványa elmosódott. - Kivel beszél Meena? Velük? - fordult Lucienhez Emil. - Dehogy. A bátyjával. - Búcsúzkodik! Milyen megható! - jegyezte meg Mary Lou. Emil feszengett a székében. - Mary Lou, kérlek, használd az eszed! Hogy vehetne búcsút a bátyjától, ha nem is tudja, hogy hova készülünk! - Ó - gondolt bele a felesége. - Igazad van. De attól még megható. És romantikus! - tette hozzá, és a hercegre mosolygott. - Szerintem nem megható - szögezte le Emil. - A legbizalmasabb, sőt, egyetlen tanácsadódként meg kell mondanom, hogy nem jók az esélyeink. Alaric Wulf kemény menet lesz. - Mmm, pont, ahogy szeretem! - dorombolta Mary Lou. A férje és Lucien döbbenten kapta oda a fejét. - Kifejtenéd, drágám? - Hogy mit is? - kacagott idegesen Mary Lou. - Na, de hol az a tetovált leányzó? Egy órája várok a lattémra. Elkapta a pincérnő tekintetét, és intett neki. A fiatal nő, aki alig várta, hogy elmenjenek, gyorsan kihozta a hatalmas tejeskávét. - Jaj, köszönöm, maga egy tündér! - villantotta ki ragyogó mosolyát Mary Lou. - Szóljanak, ha kérik a számlát - mondta a pincérnő, és idegesen pillantott Lucienre, majd továbbsietett. Odakint az ég még jobban beborult, bár az eső elállt. A környező lakásokban felkapcsolták a villanyokat. A tömeg szétszéledt, alig pár lélek mászkált az utcákon.Meena letette a telefont, és csatlakozott a társasághoz. A szeme csillogott, az arca kipirult. - Bocs, kicsit elhúzódott. Jont begyógyszerezték, úgyhogy összevissza beszélt. Holnapig bent tartják, de a történtekhez képest elég jól van. Ó, Emil, milyen rég láttalak! Meena adott neki két puszit, majd leült mellé. A férfi egy zavart „helló”-val reagált. Meena ideges volt. Úgy tudta, azért törnek be a korábbi munkahelyére, hogy megmentsék Alaricet. Lucien látta rajta, mennyire nyugtalan, pedig nem sejtett semmit. Csak mások halálát tudja megjósolni, a sajátját nem... - Ne haragudj, Meena drágám, de pontosan mi is történt Jonnal? - kérdezte
MEG CABOT 151
MÉLYHARAPÁS Mary Lou. - Valami konyhai baleset? - Meena szerint lamirok támadtak a bátyjára - vetette oda könnyedén Lucien. - Jaj, ne, komolyan? Emlékszel, Emil, Rióban mi is összefutottunk lamirokkal. Ocsmány lények. De a brazilok milyen kedves, szívélyes népek! Már, akik élnek. Nem fér a fejembe, miért őket sújtja a sors ezekkel a rémes lamirokkal! De hogy már ide is betették a lábukat? Szörnyű. New Yorknak annyi. - Tessék? - kérdezte ijedten Meena. - Úgy értem, a lamirok már akkoriban is rengetegen voltak, és semmi sem állhatott az útjukba... - fecsegett Mary Lou, amikor észrevette, hogy a férje idegesen pillant Lucienre. - Felség, a lamirok nem tartoznak az uralmad alá. Nincsenek szabályaik, és a Palatínus sem tesz semmit, hogy... - Henrique atya állítólag több száz lamirral végzett már! - vágott közbe Meena. - Lehet, de még így is rengetegen vannak. Sosem tudtam, hogyan maradnak életben, amikor rohamtempóban fogyasztják az áldozataikat! Szerintem azért lyukadtak ki itt, New Yorkban, mert Rióban már nem maradt mit enniük! Csodálkozom is, mi tartott ennyi ideig. Tudtad, hogy a lamirok húsevők? - Mary Lou elfintorodott. - Gusztustalan szokás. - Ezek szerint Brianna Delmonicót egy lamir fertőzte meg! - mondta Meena. Az eltűnt turistákkal is lamirok végeztek... Alaricnek igaza volt! Lucien úgy érezte, ha még egyszer meghallja ezt a nevet, fogja az asztalt és kihajítja az ablakon. - Csak akkor léptek akcióba, amikor eltűntünk a színről - elmélkedett Emil. Nem fér a fejembe, hogy miért pont akkor kezdtek el garázdálkodni, amikor az a pap New Yorkba érkezett. Ha Mauricio tényleg hírhedt lamirvadász, félniük kellene tőle, nem pedig utánamenni! - Ha az ő fejéből pattant ki a tegnapi csapda ötlete, akkor nem démonvadász jegyezte meg Lucien -, hanem egy dilettáns bolond, aki életében nem ölt vámpírt. - Szóval szerinted hazudott, amikor azt mondta, hogy lamirokat ölt? kérdezte Meena. - Mert Alaric szerint igen. Megérintette az ezüstkeresztet, amely előző este majdnem csontig beleégett Lucien húsába. Bár sosem mondta meg, hogy kitől kapta, valahányszor Wulf szóba került, ösztönösen a nyaklánchoz nyúlt. Lucien fején átsuhant a gondolat, hogy talán mégis meg kellett volna ölnie a lányt, amikor ájultan hevert. Brianna Delmonicóra foghatta volna a gyilkosságot, és eljátszhatta volna a hőst, aki visszahozta Meenát az életbe. Letéphette volna a nyakláncot is; azt hazudhatta volna, hogy a harc közben leszakadt, és elveszett valahol a csatornában... Viszont ostoba módon annyira feldühítette Brianna támadása, hogy mindez kiment a fejéből. Talán mégsem tette meg a hatását a Mannette, ha nem volt képes ártani Meenának... Hirtelen mennydörgött, olyan hangosan, hogy mindenki felkapta a fejét. De mégsem lehetett mennydörgés, mert villámot nem láttak az égen. A hangerőtől megremegett a kávézó épülete, sőt a környező házak is. Lucien megfogta Meena kezét és az asztalt is, nehogy leessen a kávéscsészéje.
MEG CABOT 152
MÉLYHARAPÁS - Mi volt ez? - kiáltotta a lány. A válasz nem váratott magára. A Szent Bernadett iskola ablakai mind betörtek a robbanás erejétől, és rajtuk keresztül sűrű, fehér füst gomolygott kifelé. - Mi történt? - kérdezte a rémült pincérnő, miközben könnyek közt tárcsázta a rendőrség számát. - Ki tette ezt? Lucien tudta. Nagyon jól tudta. Alaric Wulf.
MEG CABOT 153
MÉLYHARAPÁS
Harminchatodik fejezet Füst. A kártevőket (méhet, hangyát, termeszt, tüntetőt, megszállót, háborús bűnöst, húsevő vámpírt) a leghatékonyabban úgy irtjuk, hogy kellemetlen helyzetbe kényszerítjük, ahonnan nyílt terepre menekül. Ott aztán elbánhatunk vele. A legegyszerűbb mód, ha kifüstöljük őket. Senki sem viseli el sokáig a hőséget és a füstöt, kivéve azokat, akik nem oxigént lélegeznek. Viszont ahol füst van, ott általában tűz is van, Alaric pedig nem látott még olyan lényt, amely tűzálló lett volna. A Palatínus manhattani főhadiszállásának kazánja régi volt és elhanyagolt. A szokatlanul meleg szeptemberi idő miatt a fűtést nem kapcsolták be, így Alaric könnyedén darabjaira szedte a szerkezetet. A rendszerben forró víz folyt, hiszen az emberek zuhanyzáshoz, kézmosáshoz, főzéshez, felmosáshoz bekapcsolták a bojlert. Alaricnek egyszerű dolga volt. Leválasztotta a tápvízcsapot, és elvezette a vizet. Elzárta a gépezet fő biztonsági szelepét, nehogy a rendszer vészfunkcióba kapcsolhason. Le kellett rúgnia az egyik szelepet, hogy ha véletlenül egy szaki épp az épületben van, semmiképp se tudja helyrehozni a kazánban okozott kárt. Elővigyázatosságból bőrszíjat tekert a lábára, ám így is csúnyán megsérült: felszakította az egyik sebét. Tudta, jó előre hallani fogja, mikor készül robbanni a kazán, mert a szerkezet akkora volt, mint egy hegy, és nem adja majd könnyen magát. Lesz itt zaj elég. Húsz. Tizenkilenc. Tizennyolc. A kazán olyan fájdalmasan mordult fel, akár egy jeti a hőségben. A zajt az egész épületben hallani lehetett. Alaric talált a sarokban egy széket, a szoba közepére húzta, és leült, vigyázva, nehogy a sérült lábára nehezedjen. Összekulcsolta kezét a feje mögött, hátradőlt, és egy kiadós reggeliről álmodozott, pedig már inkább vacsoraidő volt. Rántotta, baconnel. De valódi baconnel, nem holmi pulykasonkával! Tizenhét. Tizenhat. A bojler hangosan felpöfögött. A kazánház ajtaja kilendült. Padre Caliente állt a fémlépcső tetején, ami a szobába vezetett. Persze túl gyáva volt ahhoz, hogy egyedül érkezzen. Több, fekete egyenruhás férfi követte, akik a múzeumban segédkeztek a sikertelen elfogási kísérletben. Alumínium nyelű nyílpuska volt náluk, száloptikás irányzókkal. Holtzman egy hónapja azért nem volt hajlandó ilyeneket vásárolni, mert a manhattani egység költségvetésébe nem fért volna bele ilyen drága holmi. Ráadásul városi használatra teljesen felesleges. Mauricio atya suhogó, fehér papi ruhát viselt, zöld és arany szegéllyel. Különösen jóképű volt így, bizalomgerjesztő látványt nyújtott. Alaric elmerengett, vajon miséről vagy tévéinterjúról érkezett? Padre Caliente úgy nézett Wulfra, mint a pápa a hívőkre a pulpitusról. - Már megint mit művelt? - kérdezte fáradtan.
MEG CABOT 154
MÉLYHARAPÁS Alaric ártatlan szemeket meresztett rá. - Én? Semmit. De a biztonság kedvéért kiüríttetném az épületet, ezeknél a rozoga gépeknél sosem tudni... - Értem. Minő szerencse, hogy épp ma történt, így legalább nem kell fejbe lövetnem magát, Wulf. A Mindenható ezek szerint nem akarja, hogy bemocskoljam a kezemet. Szóval Mauricio tényleg nem az, akinek látszik! Alaric hátradőlt a székben, keresztbe tett lábbal, hogy kímélje a sérült bokáját. - Miért is vagyok még életben? - kérdezte. - Még egy szó, és lelövetem. - Ugyan már! Nem merné megtenni. Holtzmant és a csapatát is életben hagyta. Tudta, hogyha bármi bajuk esik, sőt, ha csak fontolgat ilyesmit, Meena Harper megtudja és ide küldi Antonescut. Maga pedig egyenesen retteg a hercegtől! Mauricio a mellette posztoló őrökre pillantott. Csakhogy, mint Alaric is sejtette, nem utasította őket, hogy lőjenek. - Ez nevetséges - vigyorgott az atya. - Azért rúgattam ki Meena Harpert a Palatínustól, hogy elvezessen Lucien Antonescuhoz. Nyomkövető van a telefonjában; ha a herceg után megy, végzünk vele - amire maga nem volt képes! - Igazán? - nézett rá hitetlenkedve Alaric. - Éppen likvidálni próbáltam Antonescut, amikor maga belibbent a csillogó hálójával meg a sztreccsruhás embereivel! Mindent elrontottak! De mindegy is. Tényleg nem árt tartani Antonescutól, hiszen ő a Sötétség Hercege, de nem kell ide puccparádé, elég egy kard a szívébe! Szóval, hol van Meena? Mauricio feszengett. - Sajnos zavaros a műholdas vétel... - Ó, értem. Nem akarok ünneprontó lenni, de mi van, ha Meena mindenre rájött, és most épp ide tart Antonescuval? Mauricio remegni kezdett, pedig egy csapat fegyveres vette körbe. - Miért jönnének ide? - kérdezte rémülten. - Mondjuk, mert Antonescunak kell a könyve! Meena jós, valószínűleg már rájött, hol vagyok. - És? Nem értem... - Én tudom, hol a könyv. Henrique atya meglepődött, sőt elképedt. Olyan erősen kapaszkodott a korlátba, hogy a keze egészen belefehéredett. - Ez n... nem lehet! Antonescunál van a könyv, megszökött vele tegnap este! Maga is ott volt, a saját szemével láthatta! - Igen, elszökött, de nem vitte magával a könyvet. Nálam van, jó helyre rejtettem. És amíg fogva tartja a barátaimat, nem mondom el, hol van - mondta. A kazán ismét hangosan felmordult. - Szerintem ideje lenne kiüríttetni az épületet, különben nem lesz jó vége. Mindent romok és elszenesedett emberi húscafatok fognak borítani. Nem mutat majd jól, ha mind bennégünk és a sajtó magát kiáltja ki
MEG CABOT 155
MÉLYHARAPÁS bűnbaknak. Mauricio a kazánra pillantott, ami úgy rázkódott, akár egy vajúdó elefánt. Az őrök idegesen néztek egymásra. Tizenöt. Tizennégy. Tizenhárom. - Ha hazudott a könyvről - figyelmeztette a Padre -, megölöm! Hozzák ide intett két őrnek, majd a többieket is utasította - maguk pedig menjenek a többiekért. Aztán szedjék elő a gondnokot. Valaki hozza helyre ezt a gépet! - Remek ötlet! - helyeselt Alaric, bár jól tudta, a kazán már menthetetlen. A két őr megragadta a karját, ő pedig engedelmesen felállt és ellenkezés nélkül hagyta, hogy a lépcső felé lök- dössék. Fájt a lába, így csak segítséggel tudott járni. A folyosón már más lesz a helyzet. Megszerzi az egyik nyílpuskát, és... - Ez a kazán már a végét járja - jegyezte meg. - Régóta ki kellett volna cserélni, de a mostani megszorítások miatt, ugye, nem lehet szórni a pénzt. Tizenkettő. Tizenegy. Tíz. - Nincs idő cseverészni - torkolta le Mauricio. - Tegnap óta hallgatom az érsek szidalmait a történtek miatt. Magánkívül volt, amiért hagytuk megszökni Antonescut. - Érthető - mondta Alaric. Már a lépcső felénél jártak, amikor hallotta, hogy a folyosón nyílnak az ajtók és Carolina idegesen kérdezősködik: „Mi az? Kiürítik az épületet? Miért?” Alaric remélte, hogy Holtzman átadta az üzenetet. Ha a kazán felrobban, kő kövön nem marad. - De mondja meg az érseknek, legalább a könyvet megkapja! - Az érsek nem érti, milyen fontos a hóráskönyv - felelte Mauricio. - A háló is az ő ötlete volt, biztosan valamilyen tévéműsorban látta. Ez a baj az öregemberekkel: nem hallgatnak a fiatalokra. Ha valamit a fejükbe vesznek, tántoríthatatlanok, és azt hiszik, mindent jobban tudnak. Alaricnek nehezére esett, de végül sikerült feljutnia a lépcső tetejére. Elhatározta, hogy amíg ki nem jutnak az épületből, úgy tesz, mintha Mauricio oldalán állna. Bár már maga sem tudta, melyik oldalon áll. Kilenc. Nyolc. Hét. - Ahogy mondja! Pedig mit tudhat az érsek? Sosem járt terepen, életében nem látott démont. Ha odamenne hozzá egy vámpír, és rávicsorítana, képes lenne megáldani, hátha meggyógyul tőle! Mauricio elismerő pillantást vetett Wulfra. - Pontosan! Fogalmuk sincs semmiről! Ideje már, hogy lecseréljék a vezetőséget. Uj Palatínusra van szükség! - Tökéletesen egyetértek. De hogyan kezdünk hozzá? - Már egy ideje ezen dolgozom... szerintem belülről. Ez az egyetlen módja. - Belülről? - Alaric látta, ahogy Holtzmant a kijárat felé viszik. Sajnos azonban Abraham is észrevette őt. - Alaric? - kérdezte idegesen. - Henrique atya? Mi folyik itt? Tudok segíteni valamiben? - Minden rendben, dr. Holtzman - mosolygott rá biztatóan a Padre. - Csak a kazán betegeskedik. - A kazán? - Abraham elkerekedett szemmel nézett Alaricre. - Jaj, ne...
MEG CABOT 156
MÉLYHARAPÁS Becsapódott mögötte az ajtó. Hat. Öt. Négy. A pap folytatta. - Mihelyt teljesen beépülünk, nem kell olyan kellemetlenségekkel törődnünk... Alaric az őröket nézte. Most látta őket életében először, pedig a Palatínusnál nem sokan dolgoztak, így majdnem mindenkit ismert. - ...mint például az a tegnapi szerencsétlen eset a múzeumban - folytatta Mauricio. Alaric pulzusa felgyorsult. Éhes volt, fájt a lába, és nem tudta, jól alakul-e majd a terve. De nem félt. Ki akarta füstölni a rosszfiúkat. Azok a húsevő vámpírok pedig valahol az épületben vannak. Ahogy Lucien Antonescu is. Az egyetlen probléma Meena. Sajnos csak emberekkel kapcsolatban támadtak megérzései, mindig rosszkor bukkant fel, és általában veszélybe sodorta magát. - Próbáltam megértetni a vezetőséggel - folytatta az atya -, hogy ha a könyv Antonescu kezébe kerül, olyan erő hatalmába juthat, amit nem tud kezelni. Amit senki sem tud kezelni! - Akkor elég ostoba döntés volt New Yorkban kiállítani a hóráskönyvet. - Nem rajtam múlt. Azóta is ezt próbálom helyrehozni. - Valóban? - Alaric torka kiszáradt, pedig elég rozsdás vizet ivott a kazánházban. Mauricio már majdnem elérte a lépcső tetején lévő ajtót. - Amikor elmondtam néhány illetékes vezetőnek az elméletemet, teljes körű felhatalmazást kaptam, hogy visszaállítsam a rendet. - Jól sejtem, hogy ezért változtatták David Delmonicót vámpírrá? - Így igaz - vigyorgott a Padre. - Pontosan így történt. De nem csak ő lett vámpír. Alaric ekkor vette észre, hogy Henrique atyának hosszú szemfogai vannak. Három. Kettő. Egy. Bumm.
MEG CABOT 157
MÉLYHARAPÁS
Harminchetedik fejezet Meena a Szent Bernadett iskola bejáratához szaladt, és itárta az ajtót. Köhögve hőkölt hátra, ahogy fullasztó, fehér füstfelhő csapott ki az épületből. Lucien odarohant, és visszahúzta a lányt. - Gyere onnan! - kiabálta. - Hagyj, semmi bajom! - ellenkezett Meena, miközben Lucien az udvaron álló szökőkúthoz vonszolta, ahol a füst már nem volt olyan sűrű. - Nem mehetsz be, megfulladsz. - De mi lesz Alarickel? - Meena a füsttől könnyező szemét dörzsölte. Lucien állkapcsa megfeszült a név hallatán. Ő is legalább annyira aggódott, mint Meena. De nem Alaricért. Őt csak a könyv sorsa aggasztotta. - Nekünk nem árt a füst, majd mi kihozzuk Alaricet! - szólt közbe Mary Lou, és biztatóan megölelte Meenát. - Ne aggódj, drágám, megtaláljuk! - Tűzálló is vagy, Mary Lou...? - kérdezte Emil, és az alagsor irányába mutatott, ahol az ablakból sűrű, fekete füst gomolygott. - Ajjaj... - szontyolodott el Mary Lou. - Ez nem túl biztató. - Mi robbant ekkorát? - tűnődött Meena. - Nem tudom. Egy kazán? - kérdezte Mary Lou. - Uramisten. A kazán... - ismételte elhaló hangon Meena. - Hiszen az egy ősrégi darab! Itt minden ősrégi! Azért zárták be az iskolát, mert veszélyes volt! Abraham mondta is, hogy nincs pénz a felújítására, de... Meena összevissza beszélt. Lucien átkarolta, és a boltíves folyosóhoz vezette, ami menedéket nyújtott az újból felerősödő, szitáló esőben. Mélyen a lány szemébe nézett. - Meena, figyelj! Az a kazán nem magától robbant fel. Nem véletlenül történt! Időbe telt, míg a lány megértette, miért olyan fontos ez. Amikor felfogta, azon nyomban az iskola bejárata felé rohant. Luciennek ezúttal nem kellett megállítania. Az ajtó hirtelen kitárult, és emberek özönlöttek ki rajta. Pánikszerűen menekültek az égő épületből, ügyet sem vetettek az udvaron ácsorgó három vámpírra és a könnyes szemű lányra. Meena megtorpant a lépcső aljánál, és reménykedve nézett szembe a tömeggel. Csuromvizes haja a fejére tapadt, hasított bőr táskája egyre sötétebb barnára ázott az esőtől. Ő pedig csak várt, várt. Az emberek elözönlöttek mellette, Meena pedig ismerős után kutatott, hátha megtud Alaricről valamit. De senkit sem ismert közülük. - Kik ezek? - fakadt ki végül. - Hogy érted ezt? - kérdezte Lucien, miközben Meena vállára terítette a kabátját, hogy megóvja az esőtől. A lány kétségbeesetten nézett körbe. A bejárati ajtót kitámasztották, hogy a füst könnyebben távozhasson az épületből és az
MEG CABOT 158
MÉLYHARAPÁS emberek a szabad levegőre juthassanak. - Lucien, én soha életemben nem láttam ezeket az embereket! - mondta Meena idegesen. - Felség, ha megengeded... - lépett hozzájuk Emil. - Talán bölcsebb lenne biztonságosabb helyre mennünk, hiszen a Palatínus vadászik rád, és mégiscsak a főhadiszállásuknál állunk... - Ne aggódj, Emil - szólt közbe Mary Lou. - Oda nézz! Az udvart elözönlötték a civilek. Megjelentek a környékbeli boltosok, akik vizet és esernyőt hoztak, a járókelők pedig a zuhogó eső ellenére megálltak bámészkodni. A távolban szirénák jajveszékeltek, de a tűzoltókocsik nem jutottak el az iskoláig, mert a környező utcákat elárasztotta a víz. Senki nem juthatott az iskola közelébe. A pincérnő a kávézóból a tűzoltókkal beszélt a telefonján, és tájékoztatta a köré gyűlt embereket. - Rengeteg eső esett nagyon rövid idő alatt - kiabálta. - És van valami föld alatti folyó! De nem tudom, miről beszélnek, én nem tudok semmiféle föld alatti folyóról... Meena elképedve nézett Lucienre. - A Minetta! Lucien rá se hederített. A Szent Bernadettből kimenekült tömeg az udvar közepén állt a zuhogó esőben, ügyet sem vetettek a felajánlott ernyőkre, nem hívták a szeretteiket... Csak várakoztak. - Egyikük sem köhög - mondta feszülten Mary Lou. - Még a szemük sem könnyezik! Meena szíve összeszorult. Mary Lounak igaza van. - Nem zárták be évekkel ezelőtt ezt az iskolát? - kérdezte egy boltos a fiától az utca túloldalán. A kezében egy esernyővel és vizespalackkal megrakott dobozt tartott. - Valamilyen internetes cég vette meg az épületet. Csak rájuk kell nézni mondta a boltos fia. Az iskolából kimenekült emberek mindegyike magas volt, fekete egyenruhát viselt és különösen sápadtnak tűnt... „Uramisten - gondolta Meena. - Mi történt? Mi lett a Palatinusszal? Ki tetezt? Hol van Alaric?” Ekkor valaki köhögött a háta mögött. Meena hihetetlenül megörült, odafordult, és boldogan felkiáltott. - Carolina! Egy magas, sötétbarna hajú nő, aki az imént bukdácsolt ki az épületből, megfordult a neve hallatán. Meena láttán kitárt karral futni kezdett felé, majd boldogan megölelte. - Azt hittem, meghaltál! - Nem olyan könnyű ám eltenni engem láb alól!
MEG CABOT 159
MÉLYHARAPÁS - És Abraham? És Alaric? - kérdezte kapkodva Meena. - Alaric jól van? - Abrahammel minden rendben, mögöttem futott. Alaric is jól van. Meena kimondhatatlanul megkönnyebbült. - Igazán? Alaric tényleg jól van? Nem látom! - Én sem - nézett körbe Carolina. - A legutóbb, amikor... de nézd! Abraham! Holtzman megjelent az iskola kapujában. Sokkal öregebbnek tűnt a koránál, görcsösen köhögött, a ruhája pedig csupa korom volt. Meena és Carolina gyorsan odafutott hozzá. A boltos és a fia ásványvizet hozott, de Abraham nem kért inni. - Nem, nem, köszönöm. Uram ég, hogy esik! Jaj, Meena, szervusz. Nem, nem kell semmi, jól vagyok. Mire a mondat végére ért, olyan köhögőrohamot kapott, hogy bármennyire is ellenkezett, a többiek leültették egy padra, és belediktáltak egy kis vizet. Ahogy megpróbálta visszanyerni az erejét, egyszer csak kikerekedett a szeme, és remegő kézzel mutatott Meena bal válla felé. - Mi az? - kapta fel értetlenül a fejét Carolina, majd az ő arcára is kiült a félelem. - Istenem! - Épp ellenkezőleg - felelte Lucien szárazon. Carolina ösztönösen az övéhez nyúlt, de rádöbbent, hogy az összes fegyverétől megfosztották. Dühösen hördült fel. - Elnézést, uram - szólította meg a boltos Lucient. - Adhatok egy esernyőt? - Nem, köszönöm. - Az az ember - köhögte Abraham - maga az ördög! A Sátán hírnöke! - Ha Lucien meg akarta volna ölni, akkor már rég halott lenne! - súgta a főnökének Meena. - Nem miatta kéne aggódnunk, Abraham! Körülöttünk mindenki vámpír! - Az udvaron álló fekete ruhás nőkre és férfiakra mutatott, akik mintha egy utasításra vártak volna. - Beépültek a Palatínusba, sőt, lehet, hogy az Egyházba is! folytatta. - Ez... lehetetlen! - mondta Abraham. - Nem, nem az - szólt közbe idegesen Carolina. Annyira összeszorította az ajkát, hogy az egészen elfehéredett. - Ezt magyarázzuk, főnök! Mauricio áll az ügy mögött! - Rémült pillantást vetett Meenára. - Alaric még odabent van! A Padréval! Meena hátrafordult. Az épület kapuja tárva-nyitva állt, de csak a füst gomolygott ki rajta. - Segítenünk kell neki, Lucien - mondta idegesen. - Ilyen füstben semmit sem lát, levegőt se kap... - Majd én bemegyek érte - mondta a herceg, és homlokon csókolta Meenát. Mindent elintézek. Elindult a lépcső felé. - Szerintem ez rossz ötlet - szólalt meg Abraham. Gertrude nővér próbált utat vágni magának a bőrig ázott emberek tömegén keresztül. Kezét a mellkasára szorította, alig kapott levegőt. Bernard atya szorosan mögötte lépkedett. - Jöttünk, amilyen szaporán csak tudtunk. Az utcán már bokáig áll a víz! Meena, a bátyád mondta, hogy baj van. Elkéstünk? Meena Lucient nézte, aki szilárd eltökéltséggel szedte a lépcsőket a főbejárat felé. - Még nem tudom - felelte Gertrude nővérnek, és a herceg után eredt.
MEG CABOT 160
MÉLYHARAPÁS
Harmincnyolcadik fejezet
Alaric jól tudta, hogy a robbanás után koromsötét lesz. A füst pedig bántja majd az emberek szemét - de a vámpírokét nem. Megjegyezte, hogy hol állnak az őrök. Amikor a robbanás bekövetkezett és mindent elborított a sötétség, Alaric szélsebesen elszedte a fegyverüket. Nem volt nehéz dolga, hiszen az őröket váratlanul érte a támadás. Így két nyílpuskával felfegyverkezve nézett szembe velük. Sajnos azonban a robbanás erejétől a füle bedugult, a tüdeje megtelt füsttel, és nem látott semmit, a vámpíroknak viszont semmi bajuk nem esett. Szóval mégsem ő volt erőfölényben. Viszont behatóan ismerte az épület elrendezését, mivel annyi időt töltött már ott. Mihelyt megszerezte a nyílpuskákat, a vállán át bukfencet vetett (hogy kímélje a sérült lábát), és a főlépcső ajtaja felé vette az irányt, ahol a levegő sokkal tisztábbnak ígérkezett. Sajnos az őrök nem nézték túl jó szemmel, hogy Alaric lefegyverezte őket, és üldözőbe vették. Alaric alig látott valamit, de még így is elbánt velük. Több helyen megharapták, és a kelleténél több nyilat lőtt el, de sikerült pótolnia őket, amikor letépte az egyik őr tegezét. Ehhez erősen bele kellett markolnia a férfi egy bizonyos érzékeny testrészébe, amit egyikük sem élvezett túlságosan. Ám még ennél is rémesebb élménynek bizonyult Mauricio atya megjelenése. A főlépcső ajtaja hirtelen kitárult, és szitkozódva belépett rajta a Padre. A hangja úgy szólt, mint akit démon szállt meg. Alaric a lépcső aljánál hevert a padlón, sérült lábbal, és egy olyan fegyverrel a kezében, amit nem nagyon ismert. Bajosan bár, de újratöltötte a tárat. Hallotta odakint a szirénákat, és az emberek lépteit, akik az emeletről rohantak le a lépcsőn. Az iskola bejáratát kitárták, a füst kiáradt a szabadba. Alaric érezte, ahogy a levegő egyre jobban felfrissül. - Tudom, hogy ott van, Wulf! - kiáltotta Mauricio. - A helyében megadnám magam. - Ne meneküljek inkább fejvesztve, mint maga az ördögűzéskor? A Padre felkacagott. - Higgye el, nem vagyok büszke rá. Keresztelőkön, elsőáldozásokon, miséken könnyű szerepet játszani, de nem űzhettem ki egy gyermek lelkéből a gonoszt, hiszen a gonosz a mesterem! Maga rögtön rájött, hogy nem vagyok pap, így menekülnöm kellett. - Felesleges volt, anélkül is átláttam a szitán. - Tudom. Végeznem kellett volna magával! - Nekem kellett volna végeznem magával! - Hogyne... A lényeg, hogy itt vagyunk. De egyikünknek sem kell meghalnia. Belegondolt már, milyen lenne az én oldalamon állni? Mindent megkaphatna, amire csak...
MEG CABOT 161
MÉLYHARAPÁS - Jaj, ne jöjjön nekem a vatikáni kincsekkel... - szakította félbe unottan Alaric. Van pénzem, a Vatikán pedig a csőd szélén áll. - Nem a pénzről beszélek, hanem arról, hogy maga megsérült. Hallom a hangján, hogy fájdalmai vannak. Fáradt és legyengült a belélegzett füsttől. Képzeljen el egy olyan életet, ahol nincs gyöngeség, nincs fájdalom! Ahol nincs szüksége alvásra! Ahol egy napot sem öregedne! Emberfeletti erővel rendelkezne! Gondoljon bele, hány ellenségét győzhetné le így! - Maga az ellenség. - Valóban? Tudja, Alaric, vettem a fáradságot, és belepillantottam a személyes dokumentumaiba. Szerintem maga is tudja, ki az igazi ellenség. Az apja. Az apja, aki gyerekkorában elhagyta. Alaric, tudom, hogy bosszút akar állni rajta! Vámpírként pedig a bosszú még édesebb! - Miért olyan nehéz felfogni, hogy nem szeretem a vérszívókat"! - kiáltotta Wulf, majd felugrott és lőtt. A füsttől nem látta a célpontját, ezért az érzékeire hagyatkozott. Oda célzott, ahonnan a Padre hangját hallotta és ahol a férfi szeme felvöröslött. A nyílpuska automatikusan sorozatot lőtt, az egyik nyíl talán eltalálta a vámpírt! Ekkor azonban egy láb sziluettje körvonalazódott a füstben. Alaric ösztönösen hátrébb húzódott. Egy férfi közeledett felé. A mellkasából tucatnyi nyíl állt ki. Alaric összes lövése célba talált, de Henrique Mauricio nem halt meg. Csak mosolygott. - Mondok magának valamit, Wulf. Tetszik, hogy nem adja fel könnyen. Hasznát tudnám venni a csapatomban. - Hogy lehet ez? - kérdezte döbbenten Alaric. - Egyenesen szíven lőttem! Tudom, éreztem - vont vállat Henrique atya. – De csak egyféleképp ölhet meg, és arra még nem jött rá. Úgyhogy inkább mesélje el, hogy hova tette a könyvet.
MEG CABOT 162
MÉLYHARAPÁS
Harminckilencedik fejezet Szerintem ez rossz ötlet. Meena csak erre tudott gondolni. krAbrahamnek igaza van. Lucien nem megbízható. Meena a lelke mélyén tudta, hogy mindig szeretni fogja a herceget, de soha nem bízhat meg benne teljesen... Alaric életét pedig végképp nem bízhatja rá! Hála a Mannette erejének, a gonosz átvette a hatalmat Lucien felett márpedig Meena álmában nem erről volt szó! Úgyhogy hiába kiabáltak utána, Meena a herceg után iramodott, de a táskáját Abrahamnél felejtette a padon, benne a szenteltvizes karókkal, keresztekkel és a HiperHamvasztóval. Szerencsére nem volt rájuk szüksége, mert mielőtt beléphetett volna Luciennel az épületbe, az ajtóban megjelent Alaric és Henrique atya. Alaric mezítláb, félmeztelenül dulakodott a pappal, aki a nyílpuskát akarta tőle megszerezni. Mindketten csupa korom és piszok voltak. Észre sem vették, hogy kiértek a szabad levegőre és mindenki őket bámulja. Meena zihálva torpant meg. A talpig papi öltözékbe bújtatott Henrique atya vicsorított, és hegyes szemfogak villantak elő az állkapcsából. Arról nem is beszélve, hogy nyilak álltak ki a mellkasából. Nemcsak Meena döbbent meg a látványon, hanem a boltos fia is. Kiejtette kezéből az ásványvizes-esernyős dobozt, ami hangos csörömpöléssel esett a földre. Alaric felkapta fejét a zajra. Megdöbbent a tömeg láttán, de különösen akkor, amikor észrevette Meenát. Egy fájdalmas pillanatig összekapcsolódott a tekintetük... Alaric jégkék szemében mindaz a fájdalom, bánat, magány tükröződött, amit az elmúlt huszonnégy órában átélt... de az öröm és boldogság is, hogy viszontlátja Meenát. Ez elvonta a figyelmét. Az ereje fogytán volt, és egy pillanatra lazábban fogta a nyílpuskát, mire Henrique atya kikapta a kezéből a fegyvert, és egyenesen Meena fejének szegezte. Az udvaron síri csend lett, csak az esőcseppek koppanása hallatszott. A város most az egyszer teljes némaságba burkolózott. Lucien hangja úgy hasította át a csendet, akár a mennydörgés. - Engedd el - kiáltotta a Padrénak -, vagy meghalsz! Alaric nem bírta tovább: leroskadt, és az ajtónak támasztotta a hátát. Legyőzték. Kimerültén és keserűen bámult maga elé. - Nem lehet megölni - szólt oda Luciennek. - Már próbáltam. Gertrude nővér előrántotta a két Berettát, amit az apácaruha alatt hordott. - Nézzük meg, mit szól egy sor ezüsttöltényhez! A körülöttük ácsorgó vámpírok sziszegve hátráltak. - Tegye el a fegyvert! - kiáltotta Alaric. - Még a végén meglövi Meenát! - Megjegyezném, hogy a tavalyi mesterlövészkupán első lettem a senior
MEG CABOT 163
MÉLYHARAPÁS csoportban! - replikázott Gertrude nővér sértetten. - Felesleges rám pazarolnia az ezüstgolyókat - emelte fel a hangját Henrique atya. - Karó, szenteltvíz, napfény, keresztek, tűz nem árthat nekem! - Felség - szólt Lucienhez -, a látszat csal, nem akarom bántani a lányt... csak hallgasson meg! Mindent a maga szolgálatában tettem! - Kötve hiszem - felelte Lucien, és Emilre pillantott. - De ha elereszted Meenát, beszélhetünk róla. - Örömmel, felség! - mosolyodott el Henrique atya, de nem mozdult. Tudom, mit gondol rólam a múzeumi akció után, de esküszöm, nem az én ötletem volt, hanem az érsekeké! Rossz szemmel nézték, hogy a Palatínus nem tudta felségedet kézre keríteni, így az érsekség átvette az irányítást... Meena még ilyen messziről is hallotta, ahogy Holtzman fájdalmasan felsóhajt a munkahelyét ért vádak hallatán. - Amikor tudomást szereztem a tervről - folytatta a Padre -, határozottan tiltakoztam, de azok a vénemberek meg se hallgattak! Így hát elintéztem, hogy én felügyelhessem az akciót. Csak így tudtam elérni, hogy felséged megmenekülhessen! - Milyen megható! Davidét pedig vámpírrá változtatta, hogy engem megöljön! - kiáltotta felháborodva Meena. - Ez sem az én ötletem volt, hanem az egyik érseké - mentegetőzött a Padre. Nem szeghettem meg az utasítását, így legalább azt elintéztem, hogy önt, felség, ne kapják el! Annyira sajnálom, hogy megsérült, Harper kisasszony! Sajnos az már a mi hibánk volt, hogy Brianna Delmonico is vámpír lett és kicsúszott a kezünkből. - Hiba? - Abraham nem tudta tovább türtőztetni magát. - Azt próbálja elhitetni velünk, hogy az érsekség tévedésből uszított egy vámpírt Meenára? Talán azok a holttestek is tévedésből kerültek Fenyőfőldére? Henrique atya csendesen mosolygott. - Ezt inkább a feletteseivel tisztázza. Én csupán utasításokat követtem, de úgy, hogy a saját felettesem ne kerüljön veszélybe - mondta, és meghajolt Lucien felé. - Miféle holttestek...? - motyogta Meena. - Abraham az eltűnt turisták holttesteiről beszél - mondta Alaric. - Van Fenyőfőldén egy pokolkapu, oda vitték őket. Azért nem érezted meg, mi történt Abrahamékkel, mert a pokolkapu egy holtsáv, ők pedig annak a hatókörében voltak. Ott csak a gonosz létezik, semmi más. Meenának eszébe jutott, hogy Holtzman mesélt a pokolkapukról, de mintha már ezer éve történt volna. Henrique atya közben folytatta. - Nem várok jutalmat, felség, hiszen nem tettem semmi különöset, csak éltem a kínálkozó alkalommal. Ha sikerrel jártam, azért történt, mert ön inspirált! Hiszen úgy győzhetjük le leghatékonyabban az ellenfeleinket, hogy beépülünk közéjük, hatalomra jutunk és beépítjük a saját az embereinket a szervezetbe! Meenát kirázta a hideg. Körbenézett az udvaron, de egyetlen gárdistát sem ismert fel. A vámpírok csak álltak, lélektelen tekintettel néztek Henrique atyára, és hűségesen itták minden szavát. Luciennek végig igaza volt. A Meenát ért támadások mögött a Palatínus állt.
MEG CABOT 164
MÉLYHARAPÁS A lány a démonoknak még megbocsátott volna, mert ők nem tehettek semmiről - de az embereknek nem. Vakon támogatták Henrique atyát, és meg sem fordult a fejükben, hogy vámpír lehet! Hogy történhetett meg ez? Végül Lucien megszólalt, már nyugodtabb hangon. - Helyesen cselekedtél - mondta a Padrénak. - Engedd el a lányt, és folytasd... amit elkezdték. - Tessék? - kiáltott fel Meena döbbenten. De nem csak ő lepődött meg. Az udvaron álló emberek mind megbotránkozva fakadtak ki, csak a vámpírok burkolóztak továbbra is némaságba. - Köszönöm, felség - hajolt meg Lucien felé Henrique atya, aki ragyogott a boldogságtól. - Tudtam, hogy végül nekem ad igazat! - Ezt a baromságot! - fakadt ki dühében Carolina. A vámpírhad azonnal elindult felé, de Carolina közben előhúzta Meena táskájából a szenteltvizes fiolákat, és támadóan maga elé tartotta őket. Gertrude nővér fenyegetően szegezte a vérszívókra a Berettáját, Abraham pedig megtalálta a HiperHamvasztót, és hamar rájött, mi történik, ha meghúzza a ravaszt. Sikerült egy tág körben visszatartaniuk a vámpírokat, de nem tudták, meddig tartanak ki a töltények. Meena idegesen kémlelte Lucien arcát az esőben, hátha valami jel arra utal, hogy csak blöffölt. Nem akarta elhinni, hogy a herceg megtorlatlanul hagyná ennek a... lénynek a rémtetteit. Lucien egy lépést tett felé, és kinyújtotta a kezét. Szóval mégis Henrique atya oldalán áll! - Gyere, Meena - mondta, és sürgető mozdulatot tett a kezével. - Nem! Akkor Henrique mindenkivel végez! Az eső függönyt vont kettejük közé. - Meena - szólt rá határozottan Lucien -, ezek az emberek hagytak volna meghalni! Feláldoznád az életed értük? Nem, ugye? Gyere, menjünk innen! Meena Alaricre pillantott. A férfi a földön ült, hátát az ajtónak támasztva. Nem tudott felállni, sőt, az is nehezére esett, hogy ne ájuljon el. Annyi ereje azonban még maradt, hogy felemelje a fejét és a lányra nézzen. - Menj, Meena! - mondta. - Tessék, ő is megmondta - szólalt meg Henrique atya, és kifürkészhetetlen tekintetet vetett Meenára. A lány azonban hamarosan rájött, mit is jelent ez az arckifejezés. Diadalt. Henrique Mauricio győzedelmeskedett. - Wulf is azt akarja, hogy menjen, kisasszony - ismételte a Padre. - Nem! - döntött Meena. - Sehova sem megyek! - Meena - parancsolt rá Lucien -, azonnal idejössz! A lánynak földbe gyökerezett a lába. Mi történt Luciennel, a szerelmével, hogy ennyire megváltozott? Ezt a férfit már a sötétség vonzza, nem a fény, a föld alatti barlangban él, ahol egy ősi, elfeledett patak folydogál... Meena hirtelen rádöbbent, mi zavarta annyira a Mannette-ben... A kutatásai során olvasta, hogy amikor az 1620-as években a holland telepesek megérkeztek a mai Manhattanbe, tudomást szereztek egy vízfolyásról,
MEG CABOT 165
MÉLYHARAPÁS amit az indián őslakosok Mannette-nek, Ördögpataknak neveztek. Abraham mesélte egyszer, hogy a gonosz lények olyan helyről nyerik az energiát, amely kapcsolatban áll az ördöggel. Meena Lucien szemébe nézett, és könnyek csorogtak végig az arcán. Az eső lankadatlan zuhogott. - Mindent tudok, Lucien! Azért éltél a Minetta-patak közelében, hogy magadba szívhasd a Gonosz erejét, megerősödj és ezt művelhesd velem meg a barátaimmal! A hangja elcsuklott, ahogy Lucien arcát eltorzította a düh. Ekkor döbbent rá, hogy igaza van, és hiába reménykedik, a férfi nem ártatlan. Lucien egy pillanat alatt a lépcső tetején termett, és olyan erősen szorította meg Meena karját, hogy az ujjai a lány bőrébe mélyedtek. Nem érdekelte, hogy a nyílpuska Meena fejének szegeződik és fájdalmat okoz neki. - Most elmegyünk innen - mondta kérlelhetetlenül. - Vége a játéknak. Meena tudta, Lucien nem viccel. Itt már nincs miről beszélni. Elvesztette a harcot, hogy a férfit a jó oldalra állítsa. A benne rejlő démon győzedelmeskedett. Lucien a Mannette vizével táplálta, gondozta magában a gonoszt, míg az végül teljesen átvette a hatalmat felette. Nem lehet a lelkére hatni, mert számára többé nincs jó vagy rossz, élet vagy halál. Csak Meenát akarta. A lány soha nem félt még ennyire. Alaricre nézett, aki legyőzve, kimerültén ült a földön... ...de mihelyt Lucien magához vonta Meenát, felnézett. Ahogy tekintete találkozott a lányéval, Meenának azonnal eszébe jutott valami. - És a könyv? Henrique atya azonnal felemelte a nyílpuskát. Lucien még erősebben szorította Meena karját. - Milyen könyv? - kérdezte idegesen Mauricio. - Lucien anyjának a hagyatéka! Vagy nem kell a hóráskönyv, Lucien? A herceg arckifejezése megváltozott. Az előbb még leírhatatlanul dühös volt és csak Meena számított neki, de most másra is koncentrált. Mennydörgés zaja hangzott fel. Az udvaron ácsorgó emberek menedéket kerestek volna, de a lamirok elállták az útjukat. - Ó, hát persze, a könyv! - mosolygott erőtlenül Henrique atya. - Annyira sajnálom, felség, a hóráskönyv is része volt a tervnek, hogy elfogják magát. De én... - Atyám, maga mondta, hogy semmiképp nem juthat Lucien kezébe a könyv mondta ártatlanul Meena -, mert akkor mindenható lesz! Henrique Mauricio szeme kikerekedett. - Amikor ezt mondtam, szerepet játszottam! - Hol a könyv? - kérdezte ingerülten Lucien. Egyre türelmetlenebb lett; a villámlás és az egyre vadabbul süvítő szél is erről árulkodott. - Csak Alaric Wulf tudja - mondta idegesen a Padre. - De ő nem fogja elárulni. Szerintem megsemmisítette. A föld megrázkódott, de nem a kazán robbanásától. A Mannette hatása volt ez. Lucient elöntötte a méreg, és egyre jobban felhergelte magát. Dühétől megremegett a föld - amit a geológusok kisebb földrengésnek tartottak, pedig
MEG CABOT 166
MÉLYHARAPÁS valójában egy pokolkapu morajlása volt. - Az isten szerelmére - kiáltotta Gertrude nővér, miután felocsúdott a földrengés okozta sokkból -, hogy semmisítette volna meg? Nekem adta tegnap este a múzeumban. Épp Meenát kerestem, amikor összefutottunk. Azt mondta, tartsam magamnál és senkinek se adjam oda. A köréjük sereglett vámpírok egy lépést hátráltak, amikor az apáca egy aprócska, drágakövekkel díszített, kemény kötésű kéziratot vett elő a ruhája alól. A múzeumi díszkivilágításban rejtélyes kegytárgynak tűnő könyvecske a vihar sötétjében ősrégi, törékeny papírköteggé változott. Amikor Lucien megpillantotta, a dühe kissé elcsitult, és a vörös fény a szemében már csak fel-felsejlett. - Adja ide - mondta higgadtan Gertrude nővérnek. Az apáca feszülten lépkedett a vámpírok között, fel a lépcsőn. Alaricre nézett, aki utolsó erejét a Meenának szánt pillantásba ölte, és most feje a mellkasára bukott. - Jó, ha tudja, hogy elolvastam - mondta Gertrude nővér, miközben átadta Luciennek a könyvet. Rosszallóan nézett rá, majd Mauricióra. - Latinból érettségiztem. Lucien a másodperc töredékéig tétovázott, majd átvette a könyvet. Ahogy megérintette az ékkövekkel kirakott fedőlapot, az eső elállt. - Csodálatos írás - mondta Gertrude nővér. Lucien addigra már elbűvölve lapozgatta a könyvet. Az ég tisztulni kezdett. Gertrude nővér elindult lefelé a lépcsőn, de még egyszer visszafordult, és így szólt: - A maga helyében megfontolnám a hetvennegyedik oldalon írottakat. Ekkor Henrique atya félrelökte Meenát, megcélozta az apácát, és lőtt.
MEG CABOT 167
MÉLYHARAPÁS
Negyvenedik fejezet A lövés végzetes lett volna. Csakhogy Carolina előre látta, mire készül Mauricio. Gertrude nővér felé ugrott és ellökte, így csak az apáca vállába fúródtak a nyilak, nem pedig a szívébe. Ugyanebben a pillanatban Meena Henrique atya gyomrába könyökölt, aki ettől összegörnyedt és elvesztette az egyensúlyát. Dulakodva botladoztak le Meenával a lépcsőn, ezért nem tudott az atya pontos lövést leadni. - Gertrude! - sietett a sérült apáca felé Bernard atya. - Jól van? - Ne nyúljon a nyilakhoz! - figyelmeztette Abraham a boltost, aki éppen arra készült, amire bárki más egy ilyen helyzetben. - Elvérezhet! Hívjanak mentőt! - Víz alatt az egész utca, nem lehet kocsival bejutni! - emlékeztette Morioka. - Még mindig nem érted? - pördült sarkon Meena, hogy vadul kérdőre vonja Lucient. - Van valami abban a könyvben, amit el akarnak titkolni előled! Gertrude nővér segíteni akart neked, erre Mauricio lelőtte! Ezért nem hagyhatunk itt csapotpapot! Emil, aki szélsebesen átfutott a tömegen, hogy felszedje a Padre elejtett nyílpuskáját, most helyeslően bólogatott. - Felség, elnézést, de nekem nagyon ismerős ez a... lény! - nézett fel a nála egy fejjel magasabb papra. - Biztosan téved - szólt közbe kapkodva Mauricio. - Azt hittem, az apáca a pisztolyáért nyúl, én csak meg akartam védeni felségedet! Lucien lassan, áhítattal forgatta a kezében tartott hóráskönyv lapjait. - Nem. Emilnek igaza van. Közelről nekem is ismerős vagy. Honnan, vajon? Nem a múzeumban láttalak először. - Hol máshol? Dél-amerikai vagyok, még sosem jártam a Föld e szegletében! - Tudom, hogy furán hangzik, felség - szólt közbe Emil -, de mintha Mauricio az ön édesapjára emlékeztetne! - Kizárt - nevetgélt idegesen Henrique atya. - Bár megtisztelő a hasonlat. Lucien keze megállt a hóráskönyv egyik lapja felett. Elmélyülten nézett valamit. Meena csak egy ragyogóan díszített illusztrációt látott, ahol egy ismerős külsejű férfi a földgolyót tartja a kezében, felette a mennyország egy angyallal, alatta a pokol Luciferrel. A kép mellett cikomyás betűk. Meena fejjel lefelé nem tudta kiolvasni, főleg, hogy egy számára ismeretlen nyelven írták. De tudta, mi áll a szövegben. Az írás abban a könyvben szerepelt, amit Lucien és az édesanyja olvastak a várablakban, Meena álmában. Lucien is rádöbbent erre, csak ő másképp értelmezte, mint Meena. Hirtelen felkapta a fejét, és vádlón nézett Henrique atyára. - Te tetted! - sziszegte. A szeme vérvörösen izzott fel. - Én? Mit? - védekezett tágra nyílt szemmel Mauricio. Reszketett a félelemtől. - Kérem, felség, nem is tudom, miről beszél...
MEG CABOT 168
MÉLYHARAPÁS - Te vagy rajta - mutatta fel a könyvet Lucien. Meena már tisztán látta, mit ábrázol a kép: Henrique Mauriciót. Ugyanaz a sötét, göndör haj, barna szempár, jóképű áll. Még a suhogó papireverenda is hasonlított a mostani öltözékére. Az egyetlen különbség régi és mostani önmaga között az volt, hogy a képen tonzúrát viselt, vagyis a feje hátsó részén kör alakban lenyírták a hajat. - Mindenre emlékszem - folytatta Lucien. Ismét az a férfi lett, akibe Meena beleszeretett. - Te voltál a pap a Poienari kastélyban! Henric atya! Te vezetted a miséket, nálad elsőáldoztam, te kereszteltél meg! Te tanítottál hittanra, ebből a könyvből! Henric atya rádöbbent, hogy fény derült a titkára, és más védekezési módszert keresett. - Nos, igen - mondta alázatosan -, felség, megtisztelő, hogy emlékszik rám. Feleslegesnek találtam megemlíteni, hiszen olyan régen történt mindez, felséged pedig olyan magasságokba emelkedett azóta, hogy én, aki... - Arról beszélj, mit kerestél Dél-Amerikában? - Ó, semmi különöset, miséztem, elsőáldoztattam, hittant tanítottam, kereszteltem... - De hogyan? - csodálkozott Emil. - Ha a szenteltvíz... Henric atya elmosolyodott. - Felség, az édesanyja halála után az apja kérésére megidéztem a sötét oldalt. Ha egy pap így tesz, kiközösíthetik vagy sokkal rosszabb is történhet vele. Más idők jártak akkoriban... Miután vállaltam ezt a hatalmas kockázatot és megtettem, amit az apja kért, bőségesen megjutalmaztak. A Sötétség Hercege vámpírrá változtatott, de az örökléten túl azt a jutalmat is kaptam, hogy nem árthat nekem semmi, ami más démonnak igen. Fény, karók, keresztek mind ártalmatlanok velem szemben. Hogy bebizonyítsa, kinyújtotta a kezét és megfogta Meena nyakláncát, majd felmutatta a tenyerét. Sehol egy égésnyom. - Látja? - vont vállat a padre. - Ezt az ajándékot kaptam az édesapjától, felség, amiért szívességet tettem neki. Akárkiért nem tettem volna meg. Vlad Tepes rendkívüli férfi volt, aki a rajongásig szerette a maga édesanyját. Micsoda remek asszony volt! Azonban, miután távozott az élők sorából, tudja, Vlad Tepes megváltozott... - Megőrült - mondta kurtán Lucien. - Aggódott - javította ki Henric - önért és az öccséért, Isten nyugosztalja. Azt akarta, hogy mindkét fia örökké élhessen. A felesége halála olyan fájdalommal töltötte el, hogy nem bírta volna elviselni, ha a fiait is elveszíti, így megkért, találjak módot arra, hogy mindannyian halhatatlanok lehessenek. Én pedig... - vont vállat a pap - megtettem. És most sem várok köszönetét. A Mannette fel sem morajlott, sehol egy mennydörgés, egy villámcsapás. Lucien nem reagált Henric atya mondanivalójára. Csak kitárta a kezét, és hagyta, hogy az édesanyja könyve, amit eddig szorosan tartott, a földre hulljon. A kézirat egy tócsába esett. A lapjait lassan átitatta a zavaros víz. Meena ebből az egyszerű mozdulatból hirtelen mindent megértett. Olyan biztosan tudta, mintha maga Lucien édesanyja lépett volna elő a semmiből és súgta volna a fülébe az igazságot. Rájött miért töltött Lucien annyi időt a Manette vízénél.
MEG CABOT 169
MÉLYHARAPÁS Átérezte mindazt a borzalmat és fáj dalmat, amit Lucien élete öt évszázada alatt átélt, tehe tetlenül végignézve, hogy az apja emberek ezreit kínozza halálra. Mert Lucien is folyton vérre szomjazott, és legalább annyi embert ölt meg - vagy felelős volt a halálukért. De az apjával és az öccsével ellentétben ő ragaszkodott a lelkéhez. Sosem tudott megválni tőle. Nem lett volna képes rá. - Az édesapja felettébb elégedett volt a paktummal, felség - hencegett tovább Henric atya. - Annyit még elmondanék, hogy élete utolsó percéig nem hagytam őt magára. Miután a Palatínus meggyilkolta Londonban, kénytelen voltam elbujdosni, de sosem feledkeztem meg önről, felség. A lehető legtávolabb akartam kerülni a Gárdától, így Dél-Amerikába menekültem. Ott találtam rá a lamirokra. Hadsereget toboroztam, hogy nagy erőkkel térhessek vissza és segíthessek megtorolni az édesapja halálát! Valamit tennem kellett, hiszen, felség, ön elvesztette hőn szeretett édesanyját, az apját, majd a féltestvérét! Nem hagyhattam, hogy úgy vadásszanak önre, akár holmi állatra, valamit tenni kellett! Így hát itt vagyok. - Hazudik. Meena a hang irányába fordította a fejét, és meglátta Alaricet, aki nyílpuskát szegezett Henric atyának - valószínűleg szakmai ártalom, hiszen jól tudta, hogy nem árt a papnak a nyíl. - A Padre nem elpusztíthatatlan! - kiáltotta Luciennek. - Nekem elárulta odabent, hogyan lehet megölni! - Wulf hazudik, felség! - rögtönözte Henric. - Mindannyian hazudnak, mert nem látják be, milyen csodálatos a fajtánk! - Magában semmi csodálatos nincs! - fakadt ki dühösen Meena, majd Gertrude nővérre mutatott, aki az éhesen szaglászó lamirok gyűrűjében állt. - Mi ebben a csodálatos? - kérdezte. Abraham, Carolina, Morioka, Santiago és Bemard atya karókkal és szenteltvízzel igyekeztek távol tartani maguktól a vámpírhordát. - A helyzet egyre inkább tarthatatlan, felség - jegyezte meg Emil. - Sajnos egyetértek - csatlakozott Mary Lou. - Maradjatok ki ebből! Ez nem tartozik rátok - mondta Lucien, és Henricre nézett. - Épp, hogy ránk tartozik! - szólt közbe Meena, és felvette a tócsából a hóráskönyvet. A kéziratban nem esett nagy kár. A lapok pergamenből, vegykezelt bőrből készültek, így nem ártott neki a víz. Ha megszárad, talán olyan lesz, mint előtte. Talán idővel minden olyan lesz, mint rég... ...ha életben maradnak. - Henric atya egyetlen jó dolgot tett életében - folytatta Meena. - Amikor megtette, még nem tudta, milyen következményekkel jár majd. De mihelyt rádöbbent, megpróbálta eltitkolni előled, Lucien, mert ez a titok a vesztét okozhatja! Ezért van most itt, nem igaz, Henric atya? - Kérem, uram, ez ostobaság, ne hallgasson rá - tiltakozott a pap. - Ő csak egy ember! A vesztünket akarja! De nem tehetünk arról, hogy ilyenek vagyunk! Üldöznek, vallatnak, éheztetnek minket csak azért, mert ilyen a természetünk. ..
MEG CABOT 170
MÉLYHARAPÁS - Milyen természetről beszél? - nevetett fel keserűen Meena. - Maga szerint természetes az, amit Luciennel művelt vagy amikor sátáni erőkkel vámpírrá változtatta Vlad Tepest? Ez természetellenes! - Vlad Tepes herceg volt - vágott vissza Henric atya. - Azt tettem, amire utasított. - És mi van a felsőbb hatalommal? Az ő beleegyezése nem kellett? - Dehogynem - felelte büszkén a pap. - Vagy úgy. Erről a hercegről beszélünk? - kérdezte, és kinyitotta a könyvet a hetvennegyedik oldalon, Lucifer képénél. - Igen, róla. Pontosan - Henric atya arcáról lehervadt a mosoly. - Ő nem herceg, hanem egy bukott angyal, amint ezt maga is jól tudja. És mi a helyzet Lucien édesanyjával? - Ő egy... hercegnő - motyogta rémülten Henric. - Nem - csóválta meg a fejét Lucien. - Anyám angyal volt. Meena megpördült, és a férfira nézett. Lucien tekintetében nyoma sem maradt gonoszságnak. - Igen! A könyv az, amit Henric el akart titkolni előled! Tartotta magasba a kéziratot Meena, és a szeme könnybe lábadt. - Tudta, hogy csak így emlékezhetsz vissza mindarra, amire tanított az édesanyád. Most dönthetsz, Lucien! A jó oldalra állhatsz! Hiába akarsz az ördög fiaként uralkodni, mindig lesz benned jóság, hiszen az édesanyád angyal volt! Lucien megértette. Legbelül mindig tudta az igazságot, de olyan mélyre ásta magában, akár a föld a Minetta- patakot. Csak szabadon kellett engednie. Felnézett a hóráskönyv aranyozott lapjairól. - Meena... - suttogta hálásan. - Nincs mit... - mosolygott rá a lány. Ekkor valaki a háta mögött így szólt: „A lány az enyém!”. A távolban elmosódott Emil figyelmeztető kiáltása. Henric atya elragadta Meenát Lucientől, és a lány mellkasához szorította az Emiltől elszedett nyílpuskát. A hóráskönyv Meena kezéből a sárba esett. - Egy könyvvel akartak elpusztítani? - vicsorgott rájuk Henric atya. Nevetséges. Csak ő végezhet velem! Lucien megdöbbenve nézett Meenára. A szeme vészjóslóan sötétlett. - Most, hogy tudja a teljes igazságot, tartsa távol magát tőlem, felség, különben a lány szívébe eresztek egy nyilat - fenyegetőzött Henric atya, miközben igyekezett foglyával elhagyni az udvart. - Érti, amit mondok? - Igen. Mindent értek - mondta Lucien, miközben végig Meenát nézte. - Remek. Akkor többé a színemet se látja. - Ebben nem vagyok olyan biztos - felelte a herceg. - Igaz, Wulf? Alaric az udvar közepén állt, és nyílpuskájával a Padre fejére célzott, bár tudta, hogy hatástalan lesz a lövés. - Tessék? - kérdezte meghökkenten. - Tudom, hogy sosem kedvelt túlzottan - mondta türelmesen Lucien. Alaric nem is nézett rá. - Ez így van.
MEG CABOT 171
MÉLYHARAPÁS - És semmi oka nincs rá, hogy bízzon bennem - folytatta a herceg. - Pontosan. - De tudom, hogy Meena Harper fontos magának és bármit megtenne érte. - Igen. Alaric továbbra is Henric atyát nézte, aki idegesen pillantott egyik férfiről a másikra. - Ebben az esetben tudja, mit kell tennie. - Higgye el, bármennyire is szeretném, nem fog menni - felelte Alaric. - Henric túl közel tartja a fegyvert Meenához; megöli, mielőtt a lövésem célba talál! Akkor pedig mindegy, hogy maga meg a Padre élnek-e, halnak-e. - Elég a fecsegésből! - üvöltötte Henric atya, és Meena bordái közé döfte a nyílpuskát. - Nem tudom, miről - beszélnek, de azonnal fejezzék be! Nem volt szükség további szavakra. Meena rájött, mire akarja Lucien rávenni Alaricet... Egyedül Lucien pusztíthatja el Henric atyát. Meena pedig tudta a dolgát. Nem akarta, hogy így érjen véget... Nem kell így véget érnie! De elrendeltetett. Lucien apja annyi évvel ezelőtt hozott egy döntést, aminek most lett meg a következménye. Vajon Szent Johanna is így érzett, amikor annyi év hűséges szolgálat után eretnekséggel vádolták, elítélték és élve elégették? Johanna bűne annyi volt, hogy nem hazudott, és ezért máglyahalált halt. Talán Johanna is úgy érzett, mint Meena, amikor felemelte a lábát, és teljes erővel sípcsonton rúgta Henric atyát a tűsarkújával, mire a pap meglepetésében meghúzta a ravaszt. Próba-szerencse.
MEG CABOT 172
MÉLYHARAPÁS
Negyvenegyedik fejezet
Lucien gondolkodás nélkül rohanni kezdett. Nem tehetett mást, miután látta, mit művelt Meena. Ő maga is meglepődött, hogy milyen gyorsan fut. A körülötte állók csak elmosódó alakját látták. Ellökte Meenát az útból. A négy nyíl, amit a lánynak szántak, Lucien testébe fúródott. Nem is érzett fájdalmat. Talán jobb is, ha így ér véget, gondolta. Amikor Meena megmutatta neki a hóráskönyvet, eszébe jutott a múlt, amikor boldog volt. Minden kikristályosodott előtte. És amikor Meena hajlandó lett volna lelövetni magát, pontosan tudta, mit kell tennie. Nem esett nehezére feláldoznia magát a szerelméért. Mindössze azt bánta, hogy nem maradt annyi ideje sem, hogy bocsánatot kérhessen Meenától, amiért annyi bánatot okozott neki. A lány nem sérült meg. Őt nézte. Pont olyan volt, mint amikor megismerkedtek: hosszú, barna haját meglibbentette a könnyű szellő. A tiszta, kék égen fehér, kerekded felhők úsztak. Lucien mélyen beszívta a levegőt. Öt évszázada először. Jóleső érzés volt. - Lucien - mondta Meena, könnyek között. - Kérlek, bocsáss meg... A herceg értetlenül nézett vissza rá, hiszen ő okozott annyi fájdalmat a lánynak. - Nem, te bocsáss meg nekem - mondta, és elsimított pár kósza tincset Meena arcából. - Nem igazságos, hogy fel kellett áldoznod magad ahhoz, hogy Henrice atya meghaljon! - De. Miatta lett az apám gonosz, csak jósággal győzhettem le. Fel kellett áldoznom magam, hogy végezzek vele. És nem akartam, hogy bajod essen... Korábban talán így volt, de többé nem. Meenára nézett. A lány olyan gyönyörű volt. Lucien nem értette, hogyan beszélgethetnek még, hiszen már rég el kellett volna hamvadnia. - Tudom - felelte Meena. - És jól döntöttél, Lucien. Köszönöm. Lehajolt, és megcsókolta a férfit. A madarak csicseregtek. Ez maga a tökély. Lucien boldog volt.
MEG CABOT 173
MÉLYHARAPÁS
Negyvenkettedik fejezet
- Meena! Ne! Alaric fel sem fogta, mi történt. Arra emlékezett, hogy Lucien Antonescu megkérte, lője le, de nem tehette. Túl kockázatos volt, Henrice atya közben végezhetett volna Meenával. Ekkor Meena pillanatnyi elmezavarában szándékosan le akarta lövetni magát. Alaric rohanni kezdett, hogy megmentse, bár maga sem hitte, hogy sikerülhet. Meena meghal. Senki sem élheti túl, ha négy nyíl fúródik a szívébe. Mauricio közvetlen közelről lőtt, a nyílvesszők pedig iszonyatos sebességgel repültek... Meena mégis életben maradt. Lucien a lány elé vetette magát, és a nyilak őt találták el. Alaric messziről hallotta, ahogy Henrice atya felüvölt. Antonescu sebzett testéből vakító, fehér fény áradt. Mintha atomrobbanás történt volna, a fény mindent elborított... De nem ártott az embereknek, csak a démonoknak. Miután eltompult, a vámpírok után mindössze apró porhalmok maradtak. Lucien Antonescu helyén is csak hamu maradt. Meena a földön térdelt és zokogott. Alaric semmit sem értett. A következő pillanatban a régi, kiszáradt szökőkút, amelyből oly régóta egy csepp víz sem eredt, hirtelen életre kelt, és kristálytiszta vízsugarak törtek ki belőle, elárasztva az egész udvart, elmosva a hamvakat... Olyan volt, akár a csoda Lourdesban. Alaric a vízsugarak árjában szó nélkül magához vonta Meenát, szorosan megölelte, és ő is elsírta magát. Nem érdekelte, ki látja.
MEG CABOT 174
MÉLYHARAPÁS
Negyedik rész Október 2; Szombat
MEG CABOT 175
MÉLYHARAPÁS
Negyvenharmadik fejezet A Palatínus ismét alkalmazni akarta Meenát. A régi fizetésének kétszeresét ajánlották fel, prémiummal. Meena gondolkodási időt kért. - Mit kell ezen agyalni? - kérdezte Jon, aki a nappaliban ült a kanapén, és pizzát evett. - Lehetne egy nagyobb lakásunk, két fürdőszoba, balkon, kilátás... - Beszállsz a lakbérbe? - Most, hogy végre van pénzem, naná! Abraham Holtzmant nevezték ki az új Palatínus igazgatóhelyettesévé, így annyi papírmunkát végezhetett, hogy beleszédült a boldogságba. A HiperHamvasztó osztatlan sikert aratott, így Jont és Adamet tervezőként alkalmazták a manhattani részleg műszaki osztályán. Leisha végre elismerte, hogy léteznek démonok. Adammel és a bébivel végigjárták a menhelyeket, hátha találnak egy Jack Bauerhez hasonló kutyát, ami megérzi a vámpírok jelenlétét - így Leisha biztonságban tudhatná magát, most, hogy a férje ismét munkába állt. - Képzeld csak el, milyen szuper lenne, ha együtt dolgozhatnánk! lelkesedett teli szájjal Jon. - Aha - tétovázott Meena a hálószobája ajtajában állva. - Még nem tudom, gondolkodnom kell. Jon letette a pizzát, és elkomolyodva nézett a testvérére. - Figyelj, tudom, hogy még mindig fáj... Nekem is - mutatott a vállára, amelyet fehér színű kötés borított. - Nem varrják be a sebemet, mert félnek, hogy elfertőződik. Szerencsére Yalena rendszeresen cseréli a kötést. Most is épp ide tart. Arcára álmodozó kifejezés költözött. Meena Jack Bauer pórázáért nyúlt. - Ki kell szellőztetnem a fejem. Leviszem a kutyát. Később találkozunk. - Rendben, ha csak a kötéscsere elől menekülsz, nem pedig a... tudod, mástól. Meena lehajolt, hogy rákapcsolja a pórázt a kutya nyakörvére. Bonyolult feladatnak bizonyult, mert Jack Bauer izgalmában összevissza ficánkolt, nem tudott nyugton maradni. - Mire célzol? Mi elől menekülnék? Jon becsukta a pizzásdobozt. - Meena, nincs semmi baj, megértem, hogy kerülöd a témát... de nem kell attól tartanod, hogy dr. Fiske-hez küldenek, hiszen felfüggesztették. Én nem vagyok agykurkász, de attól még elhiheted nekem, hogy minden rendben. Lucien meghalt. Tovább kell lépned. Akár... felhívhatnád Alaricet is! Nem dől össze a világ! Meena a hálószoba felé nézett. - Nehéz elhinni, hogy soha többé nem látom Lucient. - Tényleg nehéz, de ne így fogd fel! Gondolj arra, hogy szereztél egy őrangyalt! - Kösz szépen, Jon! Én még nem láttam olyan őrangyalt, aki a Metropolitan
MEG CABOT 176
MÉLYHARAPÁS Múzeumból ellop egy félmillió dolláros festményt, és otthagyja a barátnője hálószobájának a falán. Jon vállat vont. - Ez a kedvenc festményed. Szerintem Lucien így akarja a tudtodra adni, hogy minden rendben. És hogy hálás neked. És hogy újra munkába kéne állnod... - Az eszedbe se jutott, hogy talán nem akarok a Gárdának dolgozni? - rivallt rá a bátyjára Meena. - Még én sem tudom! És nem szeretem, ha bárki is megmondja, mit tegyek - a tesóm vagy egy őrangyal, egyre megy! Talán tényleg nem nekem való ez a vámpírölősdi... - Alaric is ugyanezt mondta - felelte Jon egykedvűen. - De szerintem nem gondolja komolyan. - Nem téged lógattak le egy csőről huszonnégy órán át. - Tényleg ki kell szellőztetned a fejed. És légyszí, hozz tejet hazafelé jövet mondta, majd elterült a kanapén. Meena rosszalló pillantást vetett a bátyjára, majd elindult Jackkel sétálni. Egy pillanatig sem bánta meg, hogy felgyorsította az eseményeket a Szent Bernadett iskolánál; így kellett tennie, nem maradt más választása. De valahányszor lehunyta a szemét, Lucien arcát látta, mielőtt elhamvadt. Mintha az utolsó pillanatban megértette volna, miért akarta Meena feláldozni az életét. Akkor miért nem tudja eldönteni, akar-e a Palatínusnál dolgozni vagy sem? Talán a festmény miatt, ami a hálószobája falán lógott. Amikor a hosszú nap után hazaért és meglátta a képet a falon, teljesen megdöbbent. Rögtön tudta, ki tette oda. Nem valószínű, hogy Emil és Mary Lou műve volt. Lucien eltűntével nekik is nyomuk veszett. Meena még látta, ahogy csuromvizesen, sietve végigmennek az egyik utcán és eltűnnek szem elől. Visszarepültek Szingapúrba, vagy egy másik városba költöztek. Nem hamvadtak el, mint a többi démon, mert a szívük tele volt jósággal. De talán ahogy Lucien lelke, a Minetta vize is megtisztult és elmosta a bűneiket, hogy túlélhessék, amit a többi vámpír nem. De Meena nem zárta le magában a történteket. A rendőrség sosem oldotta meg az eltűnt turisták esetét, a fenyőföldi tűz pedig elemésztette a pokolkaput, minden bizonyítékkal együtt, ami a rendőrök segítségére lehetett volna. Talán pont emiatt nem akart visszamenni a Palatínushoz. Nem tűnt helyesnek. Abraham, Carolina és a többiek mind lelkesen álltak szolgálatba ebben az új világban, ahol a démonok beolvadtak az emberek közé, ahol dr. Fiske és az érsekek, akiket Henric atya megvezetett, annyi ember életét tették tönkre! Akik Lucien elfogása érdekében hagyták, hogy David Delmonicót vámpírrá változtassák! Meena nem akart ilyen embereknek dolgozni. Akár Lucien édesanyjának a könyve, a Palatínus is bemocskolódott. A hóráskönyv megszáradt, és lapjai ismét eredeti pompájukban ragyogtak, de a Palatínusnak sok időbe telik majd, hogy ismét a régi legyen. Meena már sosem tudott olyan tisztelettel tekinteni a Gárdára, ahogy a történtek előtt. Alaric lakása előtt találta magát. A szökőkút kitörése óta nem találkozott a férfival. Annyit tudott róla, hogy a lába ismét megsérült, és időbe telik, míg felépül. Talán Jonnak van igaza, tényleg illett volna felhívnia Alaricet - elvégre a férfi meg akarta menteni az életét -, de nem tudta, mit mondhatna neki. Alaric természetesen olyan lakásban élt, amely Manhattan elit negyedében állt. Imádta a
MEG CABOT 177
MÉLYHARAPÁS kényelmet. Meena az épület előtt tétovázva arra jutott, megkérdezi tőle, miért nem ment vissza a Palatínushoz. Wulf beengedte az épületbe. A lakása nagy fémajtaja elcsúsztatva nyílt, akár egy vasúti kocsié. Mihelyt Meena megpillantotta a férfit, azonnal megbánta, hogy idejött. Alaric döbbenetesen magas volt és izmos. Mint mindig. Fekete pólót és sportzakót viselt, farmert húzott, szőke haja borzasan állt a zuhany után. Úgy tűnt, mintha készülődne valahova. Meena szíve megdobbant. „Uramisten - gondolta. - Randija van...” Inkább maradjunk kollégák, jutott eszébe. Ő mondta ezt először, hát, most kénytelen lesz ehhez tartani magát. - Jaj, bocs, csak a környéken jártam, és... Alaric kitárta az ajtót, mintha várta volna. - Épp időben - mondta. - A reptéri taxi mindjárt ideér. - Reptér? - Meena tétovázva lepett be a lakásba. Jack Bauer boldog farkcsóválással ügetett mögötte, és hegyezte a fülét. - Hova mész? - Antiguára. Emlékszel? Mondtam, hogy vettem egy házat a tengerparton. Meena szíve összeszorult. Hát persze, az antiguai, tengerparti házikó! Két hét leforgása alatt lelepleztek egy összeesküvést, miszerint a Katolikus Egyházat vámpírokkal akarják benépesíteni, Lucien Antonescu meghalt, Alaric pedig Antiguára megy szabadságra. Meenával forgott a világ. Felidézte, ahogy Alaric megcsókolta. Bár a férfi éppen félájult volt a vérveszteségtől, így nem emlékezett erre, Meenának viszont kellemes emlék volt de akkoriban épp egy vámpírral járt, akit Alaric meg akart ölni. Ez a probléma nem állt az útjukba többé, csakhogy most Alaric Antiguára készült - minden bizonnyal Genevieve Foxszal. Meenának pedig csak egy kleptomán őrangyal jutott. Nincs ez így rendjén. - Nem tudtam, hogy jössz - mondta Alaric a konyhapult mögül. - Vettem volna bort, de most csak csapvíz van. - Semmi gond. Alaric tetőtéri lakása gyönyörű volt. Magas plafon, hatalmas ablakok, kilátás a folyóra, csillogó, króm háztartási eszközök, fapadló, drága, kényelmesnek tűnő európai bútorok - akár egy luxushotel berendezése. Meena a nappali közepén állt, amikor észrevette, hogy Jack Bauer túlságosan otthon érzi magát: felugrott az egyik hatalmas, kényelmes karosszékbe. - Jack, gyere le onnan! - Engem nem zavar - mondta Alaric, és egy pohár jeges vizet nyomott Meena kezébe. - Hol a bőröndöd? Meena zavartan csóválta a fejét. - Miféle bőröndöm? - Engem nem zavar, ha így akarsz Antiguára jönni - felelte, és végignézett a lány fekete ruháján, kardigánján és balerinacipőjén. - De nem hiszem, hogy egy retiküllel és egy kutyával akarnál utazni. Meena leroskadt a kék, hasított bőr kanapéra. - Szóval én megyek veled Antiguára? - kérdezte. Azt hitte, rögtön elájul.
MEG CABOT 178
MÉLYHARAPÁS - Ki más? Azt hittem, megbeszéltük, amikor neked adtam a láncot. - Alaric! - Meena azt sem tudta, sírjon-e vagy nevessen. - Szó sem volt arról, hogy veled megyek Antiguára! Alaric leült mellé a kanapéra. - Akkor miért vagy itt? Hiszen tudod, hogy egy órán belül indul a gépem! - Nem tudtam! Honnan tudtam volna? - Mert jóstehetség vagy. Hányszor mondjam még? Mindent megérzel! Meena zavartan pislogott. - Nem érzek meg mindent! - mondta, és a szeme lassan megtelt könnyel. Akkor nem kerülnék állandóan bajba! És fogalmam sincs, miből gondolod, hogy itt hagyok csapot-papot és elröppenek veled egy szigetre! Nem tudom, mit keresek itt, nem tudom, miért nem beszélünk már két hete. A legborzasztóbb, hogy ha most elmegyek veled, akkor örökké veled akarnék lenni... - Meena annyira zokogott, hogy alig látta könnyein át a férfit. - Miért is mondtam el mindezt? Ez rémisztőbb, mint a vámpírok! Nem kellett volna idejönnöm. Szia! Felugrott a kanapéról, és már menekült volna a lakásból, de a férfi megragadta, visszahúzta a kanapéra és magához ölelte. Nem úgy csókolta meg, ahogy azon a bizonyos estén, a Szent Györgykatedrális előtt. Mostani csókjával kitárta a lelkét, és cserébe ugyanezt várta Meenától is. A teste izzott, a szíve hevesen dobogott, ahogy mindkettejük lélegzete felgyorsult. Meenát rég csókolták meg így. Alaric lehajolt és a lány nyakára tapasztotta az ajkát. Meena szíve alig bírt elviselni ennyi boldogságot. - Hiszen mindent megérzel, Meena - súgta a férfi gyengéden. - Azt akarom, hogy örökre velem maradj. Tudod, hogy szeretlek! Elutazunk Antiguára! Ezért jöttél ide! Vald be, hogy megéreztedl Meena a férfi szemébe nézett, amely úgy kéklett, akár a nyári ég vagy a Karib-tenger. Elmosolyodott. Rájött, hogy mindennek így kellett történnie. Már jóval azelőtt tudta, mielőtt a férfi ismét, bátorítón megcsókolta, hogy aztán együtt induljanak a repülőtérre.
MEG CABOT 179
MÉLYHARAPÁS
AZ ÍRÓ MEGJEGZÉSE A Mélyharapás a képzelet szüleménye, de sok részlete tényeken vagy történelmi eseményeken alapszik. A MINETTA-PATAK New York déli részén található, de kevesen tudnak a létezéséről. Időnként elárasztja a Greenwich Village-i lakások alagsorát. A patakot Manhattan őslakosai, a lenape indiánok nevezték el Mannette-nek, melynek jelentése Ördögvíz. A patakra épületeket emeltek, és számos szökőkútba vezették a vizét. Egyikük a Washington Square West 33. alatt, a New York Egyetem kollégiumának előcsarnokában áll, ahol dolgoztam. A szökőkúton egy Pán-szobor áll. Évtizedek óta nem működik. A MINETTA-PATAKRÓL itt olvashatsz: http://www.nycgov- parks.org A PALATÍNUS GÁRDA a Vatikán egy létező hadi egysége volt. 1850-ben alapították Rómában, hogy védelmet nyújtson a külföldi támadások ellen. A főbb enciklopédiák és a keresőprogramok információi alapján a szervezet ma már nem létezik. KARÓBAHÚZÓ VLAD ELSŐ FELESÉGE a monda szerint nem akart a megszálló ottomán hadsereg kezére kerülni, inkább az öngyilkosságot választotta. A Poenari-kastély ablakából a Hercegnő-folyóba vetette magát, amelyet ma Raul Doamneiként ismerünk. Ez AZ EGYETLEN ISMERT UTALÁS Vlad Tepes első feleségére, bár azt is sok helyen említik, hogy az asszony állítólag nagyon jólelkű és gyönyörű volt, már-már „angyali”. Az ő halála után követte el Karóbahúzó Vlad a rémtetteit, ez inspirálta Bram Stokert Drakula című művének megírására. FEL SEM TUDNÁM SOROLNI, mennyien segédkeztek abban, hogy ez a könyv megszülethessen, de mindnyájuknak végtelenül hálás vagyok! Különösen nektek: Beth Ader, Nancy Bender, Jennifer Brown, Barbara Cabot, Carrie Ferón, Michele Jaffe, Laura Langlie, Ann Larson, Janey Lee, Rachel Vail, Tessa Woodward és Benjámin Egnatz. TERMÉSZETESEN külön köszönet jár csodálatos olvasóimnak! Nélkületek nem sikerült volna!
MEG CABOT
MEG CABOT 180
