Magyar Egyesület Berlin e.v. Múlt és jövő Csongár Álmos

www.ungarn-in-berlin.de

2007. november 25. szám, ára: 2,00 euró

Magyar Egyesület Berlin e.V. Visszaemlékezések és jókívánságok a Collegium Hungaricum új helyre költözése alkalmából

Múlt és jövő Csongár Álmos

Nagy Iván

erlinbe 1943 novemberében jöttem ki Humboldt-ösztöndíjjal mint tudományos kutató. Mivel Magyarországon, melyet a pápa Szűz Mária országává avatott, az istentelen Nietzschével nem lehetett doktori címet szerezni. Szerencsére a Collegiumban több szoba üresen állt, hiszen több ösztöndíjas a hadseregben szolgált, beköltöztem a második emeletre, ahol csupán fél tucat egyetemista lakott. Köztük Bosra Tibor operettbonviván, aki, sajnos, az ostrom áldozata lett, Osztrovszky vegyész, aki később miniszter lett a Kádár-kormányban, és Schmidt Öcsi, akinek az apja híres orvosprofesszor volt Svájcban.

CHB (Collegium Hungaricum Berolinensis) ez év november végén fog végre az oly sokáig várt és közben már alig hitt új épületébe átköltözni. El kell, sajnos, hagynunk a Karl-LiebknechtStrasse megszokott régi épületét, és átmegyünk a Dorotheenstrassén létesült új és modern épületbe, mely először bizonyára nagyon idegenül fog ránk hatni. Amikor Matthes Ági megkért, hogy írjak egy cikket a régi Magyar Ház történetéről, jobban mondva a hozzá fűződő emlékeimről, kicsit húzódoztam. Úgy éreztem, mintha egy temetésre kellene gyászbeszédet írnom.

(Folytatás a 8. oldalon)

(Folytatás a 4. oldalon)

Mogyorósi Géza: A hír

M

ájusban volt hazánk berlini új kulturális központjának a szerkezeti átadása. A bokrétaünnepségen részt vett dr. Hiller István, a kulturális és oktatási szaktárca minisztere, Peter P. Schweger professzor, a dorotheenstrassei magyar intézet építésze, valamint a CH igazgatója, dr. Masát András professzor. A Humboldt Egyetemmel és a Maxim Gorkij Színházzal szomszédos, ötszintes, korszerű Collegium Hungaricum megnyitója a Múzeum-szigeten 2007 végén várható, s ezzel párhuzamosan, bő három évtizednyi működés után bezárja kapuit az Alexanderplatz közelében található, elavult Magyar Ház.

B

(Lásd még a 3. oldalon: Bokrétaünnep) Farkas József György

A

zokban a nyolcvanas években minden koratavaszszal egy-két napig olyan hoszszú sor kígyózott a berlini Magyar Kultúra Háza előtt, mint Moszkvában a Lenin-mauzóleumnál (ez abban az időben annyit jelentett: roppant hoszszú…). Akadtak, akik hálózsákkal felszerelkezve szállták meg a Karl-Liebknecht-Strasse itteni szakaszát, úgy várták a csodát. Mielőtt a mai olvasó elandalodna az egykori keletnémetek kultúrszomján, gyorsan leszögezzük: az érdeklődés ezúttal is Magyarországnak szólt ugyan, de nem közvetlenül a magyar kultúra berlini képviselőinek. (Folytatás a 6. oldalon)

A

Robotka József

A

hetvenes évek közepén volt feleségemmel, aki akkor még Mittweidában lakott és Leningrádban (jelenleg, ugye, Szentpétervár) végezte tanulmányait, és dolga volt Berlinben, együtt érkeztünk a volt NDK fővárosába, és persze első céljaink egyike az akkori Magyar Kultúra Háza volt. A „Ház” mellett volt a Pavilon, ahol abban az időben többek között lemezeket, könyveket, népművészeti dolgokat lehetett vásárolni. Délután olyan fél kettő lehetett, az üzlet 14 órakor nyitott, így úgy egyeztünk meg, hogy megvárjuk a nyitást. (Folytatás a 7. oldalon)

E számunk tartalmából: CHB: Múlt és jövő (1.-11. oldal)
A szerkesztőség írja (11. oldal)
Egyesületi élet, programjaink
Hírek – riportok Könyv – rejtvény Új ízek Bözsike konyhájából
Deutsche Zusammenfassung dieser Ausgabe

2007. november

25

2. oldal

Várjuk az új Collegium Hungaricumot!

A

z új Collegium Hungaricum Berlin (CHB) sikeres 2007. május 4-iki bokrétaünnepe után (lásd még Ketel Ilona hozzászólását a szemközti oldalon) dr. Hiller István miniszter úr és dr. Masát András igazgató úr meghívására összejöttek a berlini magyar egyesületek vezetőségei: a Magyar Kolónia, a Brunszvik Teréz Társaság és Magyar Egyesületünk, valamint a Német - Magyar Társaság (DUG) képviselői. Dr. Hiller úr kíséretében az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Balassi Bálint Intézet több vezető személyisége volt jelen. Dr. Hiller miniszter úr először elismerését fejezte ki a berlini egyesületek munkájáért, a magyar kultúra itteni ápolásáért és aktív terjesztéséért. Meglepetésünkre aztán a Berlini Híradó szerkesztőségének tagjait – gyakorlatilag a Magyar Egyesület jelen és előző vezetőségét – színvonalas kulturális és tájékoztató munkájukért ünnepélyes szavakkal kitüntette és oklevelekkel „miniszteri elismerésben” részesítette (lásd a talán legaktívabb szerkesztő, Hans-Ulrich Moritz oklevelét). A továbbiakban ezen az összejövetelen, sajnos, nem kaptunk választ korábbi kérvényünkre – az új CHB-beli egyesületi szoba realizálására, aminek megvalósítása céljából Egyesületünk vezetősége idén februárban levelet írt dr. Hiller miniszter úrnak (lásd a Berlini Híradó 24. számának ezirányú cikkét). E kérésünkre a miniszter úr nevében dr. Masát úr június 13-iki levelében válaszolt. Soraiban részletezi, hogy az új CHB az eredetileg tervezettnél – a beruházás és kivitelezés folyamán felmerült nehézségek miatt – kisebb alapterületű lett, kevesebb irodával, és így az intézet

A Berlini Híradó 26. száma 2008 áprilisában jelenik meg.

működtetéséhez valamennyi helyiségre szükség lesz. Emiatt, sajnos, nincs lehetőség külön egyesületi szoba kialakítására. A levél továbbá hangsúlyozza, hogy ettől függetlenül „…az intézet a jövőben is rendelkezésre bocsátja helyiségeit az egyesület rendezvényei számára, terjeszti és népszerűsíti annak programjait” a szokásos egyeztetés után. Ezen kívül egy másik kérésünkre is pozitív választ kaptunk, amennyiben „…lehetőség nyílik az egyesület dokumentumainak, iratainak tárolására, melyre helyet tud biztosítani” az új CHB – írja dr. Masát úr. Ilyen kilátás mellett – gondolom – optimizmussal várhatjuk az új

CHB 2008 elejére tervezett beindulását. Továbbá reméljük, hogy az a kitűnő együttműködés, az a sokoldalú segítség, amit az elmúlt években dr. Masát András vezetése alatt a „régi Házban” kaptunk, az új CHB-ban – az új igazgató, Can Togay János alatt – is nagyobb változás nélkül tovább fog folytatódni. Ezennel szeretném – Egyesületünk nevében is – dr. Masát András úrnak megköszönni egyesületi munkánk szívélyes támogatását. További – újra tudományos-egyetemi – munkájához sok sikert kívánunk! Dr. Hetey László

Az általános szerkesztőéhez hasonló oklevéllel ismerték el a Berlini Híradó minden szerkesztőjét.

3. oldal

A

legjobbak a fotelok. Az elején mind benn vannak abban a szobában, ahol nem lehet kinyitni az ablakokat, és a végén mindenki izzad és a felnőttek mindenféle italokkal rohangálnak az ember után. A végén szintén mind benn vannak ugyanebben a szobában – sajnos, mert már többször szerettünk volna velük a foajé nevű helyiségben vonatot játszani, de a foajé, az tabu. De most legalább másképp néznek ki: Először is, nem olyan katonás rendben vannak felsorakoztatva, mint a moziban, hanem szépen széttologatva, úgy, hogy minden irányból kényelmesen bele lehessen ugrani. (Ha még ül benne véletlenül egy felnőtt, ez még mulatságosabb.) Vagy egyikből átmászni a másikba. Ezek a fotelek az ilyentől nem dőlnek fel, mint a mieink otthon. Ami azért is fontos, mert ha a Mikulás jön, őt is egy ilyen szép nagy bézs fotelbe ültetik, és ő már öreg és rozoga és ezért biztonságosan kell ülnie. Bár egyszer a testvérem észrevette, hogy a Mikuláson mindig lovaglócsizma van a köpönyege alatt, és ez a része így elég fiatalosan hatott. De anyukám azt

Ketel Ilona A Magyar Egyesület évi taggyűlésén tudtuk meg, hogy május 4-én eljött a Magyar Kultúra Háza bokrétaünnepének ideje. Mi, az egyesület tagjai, örömmel vettük ezt a hírt, hiszen sok kérdés merült fel a magyar kulturális központot illetően. Igaz, hogy a második világháború előtt is itt, ezen a helyen, a Dorotheenstrasse 12.–14. alatt ápolták elődeink a magyar kultúrát, ezt a területet azonban az NDK testvéri alapon kisajátította. Az ingatlant 1997-ben kaptuk vissza. A terület ismételt hatalomba vétele természetesen kötöttségekkel járt. Így Magyarországnak építenie kellett erre a területre, annak ellenére, hogy anyagilag nincs módjában. Sok vita után mégis sikerült megoldást találni

25 mondta, hogy a lovaglócsizma kell, mert ez a Magyar Mikulás ismertetőjele. Hmm.

2007. november kávézó meg egy könyvtár, meg egy mozi is, és állítólag valami tantermek is, ahol felnőttek magyariskoláznak!

A legjobbak a fotelok A testvérem lehet, hogy elhitte, de én már ravaszabb vagyok. És bejáratos az ilyen Mikulás-dolgokba, mert én már iskolába járok, kettőbe is, de akkor nem számítom a zeneiskolát. A németbe és a magyarba ugyanis. És a magyar iskola is itt van, ebben az épületben, egy kisebb teremben, ahol nincsenek ilyen jó fotelok, viszont ki lehet nyitni az ablakot, általában. A magyar iskola különben azért kúl, mert csak egy osztály van, ahova olyanok is járnak, akik a német iskolában másodikosok, és olyanok is, akik például már ötödikesek. És nincs kicsengetés és becsengetés, és nincs iskolaudvar sem, ami amúgy kár, de viszont ott van a foajé, ahol mindig elég titokzatos képek lógnak a falon. A foajé olyan, mint egy iskolaudvar felnőtteknek, van nekik hozzá még egy

Anyukám azt mondta, hogy el fog költözni a magyar iskola egy teljesen új épületbe, és a Mikulás is majd odajön. Ez egyrészt jó, mer t anyukám szerint ott a vécék nem lesznek olyan büdösek. Másrészt itt maradnak a fotelok… Egy magyar iskolás gyermek szavai, feljegyezte: Mosbacher Melinda

Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy a régi Collegium Hungaricum bezárása és az új épület működésének beindulása közötti átmeneti időben előfordulhat, hogy a szokásos havi programok nem, vagy nem időben készülnek el. Javasoljuk, hogy a www.hungaricum.de honlapon a bal oldali oszlopban alul található newslettert rendeljék meg a Ház lelkes látogatói!

COLLEGIUM HUNGARICUM BERLIN

Bokrétaünnep az ötmilliós épület felépítésére. Pillanatnyilag bérlők vagyunk 30 évig, csak ezután kerül az épület igazán magyar tulajdonba. Így novembertől, az épület átadásától kezdve 3000 négyzetméter áll majd rendelkezésünkre a mai 2200 négyzetméter helyett. A Collegium Hungaricum meghívására sokan vettek részt a bokrétaünnepen, annak ellenére, hogy a rendezvény a péntek déli órákra esett. Dr. Masát András professzor bevezetője után Dr. Hiller István miniszter vette át a szót. A zenei kíséretet az építőmunkások vicces versei és Ringelnatz-idézetek követték. A bokréta lebegve elindult a magasba. A meghívottaknak részük volt nemcsak az épület megtekintésében, hanem ezen túl finom ebéd

várt ránk. Én csak azt hiányoltam, hogy nem tipikus magyar étel került az asztalra. Egy kis zenekar is szépen játszogatott, de a sok csevegésben, sajnos, nem nagyon figyeltek a zenéjükre. Kár az is, hogy az ebédet követő kulturális program túlságosan modern alakítás volt, ami a meghívottak többségét nem nyűgözte le. Ennek ellenére dicséret a rendezőknek, akik ebben a félkész épületben ilyen nagyszerű bokrétázást szerveztek. Reménykedem a magyar egyesületek nevében, hogy célunkra, a magyar nyelv és kultúra ápolására, terjesztésére nekünk is lehetőségünk lesz, helyet kapunk az új Collegium Hungaricumban is.

2007. november

25

4. oldal

In memoriam „Magyar Kultúra Háza” (1973–2007) (Nagy Iván írásának folytatása a címoldalról) Igaz, életemben eddig sok-sok gyász- felidézze mindazt, amit e lap olva- akarok szólni, az egy más történet, beszédet írtam már és mondtam el, sóinak el akar mondani. Azoknak, akkor is, ha fontos. Az akkori CHBsok magyart temettem el mint az akik a Házat csupán rövid ideje ban nemcsak előadások voltak, itteni Magyar Egyházközség vezetője, ismerik. ösztöndíjasok éltek, hanem a berlini de még senkit, akihez ennyi szeA Magyar Kulmélyes kapcsolat fűzött volna. En- túra Háza mint a gem a Házhoz annyi emlék fűz, háború előtti mintha egy szeretett, nagyon közeli Berlini Collecsaládtag lett volna nekem. gium HungariMagyar Kultúra Háza, Magyar Ház, cum (1924– Collegium Hungaricum, Haus der 1944) jogi és Ungarischen Kultur, Haus Ungarn – szellemi utódja mind e nevek ugyanazt az épületet, 1973 januárjáazokat a termeket, azt a két szintet ban került megjelölik meg, amit most el fogunk nyitásra. A régi hagyni, ahol 34 éven keresztül éltünk, CHB-t 1924-ben ahol életünk egy jó és nem a leg- kezdte el előbb rosszabb részét töltöttük el. Tudom, a Marienstrasez nagyon fennkölten hangzik, külö- sén, majd a Az előd: a régi Collegium Hungaricum nösen tőlem, mintha én is ott éltem Schröderstrasés dolgoztam volna, mint sok mun- sén dr. Gragger Róbert (1887–1926), magyarok is otthon voltak. 1943-ban katárs, de nekem ez a sok név által majd megvette a Dorotheenstraße kibombázták Tiergartenben a Rauchmegjelölt valami annyira a szívem- 12. szám alatt fekvő Herz-palotát, és strassén található Magyar Nagyköhez nőtt, annyira az én életem része 1926-tól ott volt a berlini magyar vetséget, amely a CHB-t kilakoltatta, is lett, mintha tényleg benne éltem kultúrközpont. Szerencséje volt, és maga költözött oda. 1944-ben ezt és dolgoztam volna. hogy iránymutató elképzeléseit úgy az épületet is bombatalálat érte. Talán most, mint a halotti prédiká- a magyar (Klebelsberg Kúnó), mint a A hetvenes évek elején az NDK cióban, azt is ki kellene fejeznem, porosz kultuszminiszter (Carl Hein- Budapesten is akart kulturális közmennyi mindent köszönhetek neki, rich Becker) a legmesszebbmenőkig pontot nyitni, és ez csak kölcsönös de ez majd jöjjön a végén. Előbb be támogatta. alapon ment, tehát felajánlottak kell mutatnom őt, mint az szokás. A A háború előtti hányattatásokról és néhány helyet az NDK fővárosában temetési beszédeknél először a nehézségekről, a harcról, amit Grag- nekünk. A Dorotheenstrassén találhozzátartozóktól meséltettem el az ger utóda, dr. Farkas Gyula (aki a ható telkünk nem volt köztük. Így elhunyt életét, hogy azt a beszédben kétemeletes palotára egy harmadik esett a választás erre a helyre: Karla gyászolók számára össze tudjam emeletet felhúzatott) úgy a német, Liebknecht-Straße 9., ahol akkor még foglalni. Nos, most én vagyok ez a mint a magyar hatóságokkal is csupán az alapozáshoz szolgáló nagy hozzátartozó, aki a szívéből kell hogy folytatni volt kénytelen, ma nem gödör volt látható a 365 méter magas tévétorony, a Fernsehturm mellett. A modern, ma már egyáltalán nem vonzó kinézetű épülettömb 72-ben készen lett, és 1973. január 23-án megnyitotta kapuit. Sajnos, személyes emlékek engem e naphoz nem fűznek, mert az akkori magyar hatóságok nem rendelkeztek a jövőbelátás tehetségével, és így nem hívtak meg rá. Én két évvel később, 1975-ben voltam először a „Ház”-ban, ahogy én azóta is hívom. Hogy miért, nem is tudom, egyre gyakrabban tévedtem be, mert azok közé a magyarok közé tartozom, akik nem tagadták le soha a múltjukat, akik keresték a társaságot, ha az megérdemelte. Ezért nem jártam a Magyar Kolóniába, ahol azonnal nem Gragger Róbert díszsírhelye Dahlemben

25

5. oldal éreztem magam jól, viszont nagyon jól a Házban. De az is egy másik történet. Tulajdonképpen nem csak a Ház volt az, ahová először betévedtem, hanem a mellette lévő bolt is, ahol többek közt magyar lemezeket és könyveket lehetett vásárolni. És ami fontos, ott lehetett a hazai vízumhoz szükséges pénzcserét is elintézni. A bolt tízkor nyitott, a konzulátus az Otto-Grotewohl-Strassén 12-kor zárt, tehát rohanás volt, mert a bolt előtt mindig tömeg várt a beengedésre. Az NDK számára ez a bolt, mint a Ház is, egy kis ablak volt a Nyugatra. Itt meg lehetett szabadon venni azon könyveket és lemezeket, amelyeket a szorgalmas vámosok Bad Schandaunál a vonatban gyakran elkoboztak. Itt a Házban lehetett olyan filmeket és kiállításokat látni, amelyek Budapesten természetesek voltak, de az NDK-ban, ha egy ottani művész akart volna megcsinálni, a bűnös bizonyára a Normannenstrassén (Stasi-börtön, annak, aki már elfelejtette) kötött volna ki. Persze, az NDK bűnei a Ház életében más módon is szerepet játszottak, ha máshogy nem is, a felhasznált építőanyagok minősége által. Minden három-négy évben beáztak a termek, mert a csövek nem világszínvonalúak voltak, hanem szorgalmasan rozsdásodtak, és akkor egy időre ki-ki kellett menni, és a munkát ideiglenes körülmények között végezni. Megöregedtem, soha naplót nem vezettem (de milyen kár!), így az emlékeim összekuszálódnak. Mily sokszor fordult elő, hogy délben eljöttem a munkahelyemről a belügyi szenátusnál (Nyugat-Berlin), hogy időben odaérjek a Házba (Kelet-Berlin), ahol vagy egy miniszter, vagy egy fontos elvtárs, aki látogatóba jött Pestről Berlinbe, tartott kora délután beszá-

molót az otthoni helyzetről itteni fontos magyaroknak. Én nem voltam ugyan fontos, de beengedtek, és soha senki nem kérdezte meg, te mit keresel itt. Mindig kérdéses volt viszont, sikerül-e időben odaérnem, mert a határ az S-Bahnhof Friedrichstrassén soha nem volt kiszámítható. Igen, a határ. 1967-ben voltam otthon először, miután 1956-ban mint egyetemista oly sok mással együtt eljöttem Nyugatra. De akárhányszor otthon voltam, mindig egy bőrönd könyvvel jöttem vissza. Valamikor aztán elfogyott nálam a hely, és a könyvek egy részét a Ház könyvtárának akartam adni. Kértem a Nagykövetség munkatársait, akik állandóan átjártak nyugatra, csengessenek nálam, és leviszek nekik az összecsomagolt könyvekből. Sajnos, mindig elfelejtették. Ezért aztán egy szép napon két nyílt, kukoricacsuhéból font táskát teleraktam könyvekkel, és cipeltem a Friedrichstrassénál a határon át. Az NDK-vámosok, akik minden egyes könyvet nyugatról szigorúan ellenőriztek és többnyire elkoboztak, elfordították a fejüket, és nem szóltak egy szót sem. Mint egy magyar útlevél tulajdonosa, aki ott hetente háromszor-négyszer megjelent (és akit havonta egyszer mégis levetkőztettek), minden megállás nélkül tudtam átjutni a két nehéz, alig cipelhető könyvcsomaggal. Sok szép emlék maradt meg ebből a jó 30 évből: kiállítások, filmek, íróolvasó találkozók, egésznapos tudományos szimpóziumok, előadások, taggyűlések, jeles napok ünneplése stb., stb. És mindez barátokkal együtt. Igen, akikkel összejönni öröm volt mindig. Legyen itt néhány megemlítve, akik közben örökre elmentek tőlünk: Drimál Ferenc, Gyöngyösi Albert, Tinschmidt Sándor, Szabó Gyu-

Felvétel a 90-es évekből

2007. november

la. Elmentek, de soha nem felejtjük el őket. De maradjunk a Háznál. Az igazgatók jöttek és mentek, az egyes munkatársak jöttek és mentek, de egyvalaki maradt, aki nélkül a Ház nem lenne a Ház, az egész intézmény lelke, jó lelke: Matthes Ági. Az ő neve számomra a Ház szinonímája. Nélküle a Ház nem lenne az, ami volt, ami lett. Ő az egyetlen konstans a sok változásban. Ő átélte a sok igazgatót, átszenvedte azoknak jó és rossz tulajdonságait, eltűrte a Kurucz Gyula-féle átnevezést Magyar Házzá, a Magyar Bálint által megengedett és régóta várt visszanevezést Collegium Hungaricummá. És ezért nem lesz és nem lehet az új épület a „Dorottya-utcában”, amiért mindketten annyit harcoltunk – többnyire váll váll mellett, együtt, amit alig tudtunk kivárni –, ugyanaz a CHB, mert ő az év végén, sajnos, nyugdíjba megy. Nélküle nem leszek én sem otthon az új Házban, mert a Háznak, ha lesz lelke, az egy másik lélek lesz. Talán jobb is, hogy egészségi állapotom alig engedi már meg, hogy kimenjek a lakásból, mert nélküle valószínűleg csak hiányérzetem lenne ott. Persze engem sok más is kapcsol és fűz a Házhoz. Az évekig tartó harc a telek visszaszerzéséért, majd az épület felépítéséért, amit annyiszor megígértek és mely ígéreteket oly sokáig és oly sokszor nem tartották be. A bensőm késztetett erre a harcra, mert volt egy vízióm, mire kellett volna egy új CHB. Elképzelésem szerint a háznak négy feladata lett volna: 1. a magyar kultúra terjesztése Berlinben, 2. a tudományos kapcsolatok kiépítésének helyet adni, 3. magyar nyelvtanfolyamokat szervezni nem magyarok gyermekei számára és végül 4. otthont adni az itt élő magyaroknak, kulturális és egyesületi életüknek, gyermekeik magyarságmegtartásának.



2007. november

25

6. oldal

In memoriam „Magyar Kultúra Háza” (1973–2007) (Folytatás az 5. oldalról) Ehhez két dolog volt szükséges: visszaszerezni telkünket és felépíteni egy új épületet. Sajnos, vízióim túlságosan naívak voltak. A mai otthoni adminisztráció a negyedik pontot, ha nem is egyenesen megtiltotta, de kimondottan feleslegesnek tartja. Megmondom őszintén: ez fáj. Kormányok és nagykövetek jöttek és mentek, miniszterek és helyettes államtitkárok jöttek és mentek, igazgatók váltották egymást, levelek mentek és jöttek (inkább csak mentek, mert a válaszok ritkák voltak), és lassan majd’ elvesztettük a hitünket abban, hogy valaha is sikerülni fog legalább a két feltételt megteremtenünk. És most, amikor a Ház tényleg át tud költözni, kérdezi az ember magát: Megérte ez a rengeteg harc, az a rengeteg energia, amit önfeláldozóan belefektettél? Igen, megérte. Megéri. Nem tudom, milyen lesz a Ház az új épületben és új igazgató alatt. Ki tudja, tud-e ő is oly jó barát lenni, mint az elődei. Ki tudja, hogyan fogja ő a Házat átalakítani, neki új arculatot adni, nem csak külsőleg, hanem belsőleg, lelkileg is. Remélnünk kell a legjobbakat. A három és fél évtized, ami engem a Házzal összeköt, nem múlik el nyomtalanul. Rengeteg örömöm volt

ott, sok munkatárs volt, akik részben barátok lettek, de sokan vannak, akiknek már nevére is alig emlékszem, de mégis majd mindegyikre örömmel gondolok vissza. Öröm volt, amikor Dalos Gyurka egy nap késő este felhívott, hogy megjött a LaRöV levele, végre visszakaptuk a telket. Öröm volt a Nagykövetségen az a kis létszámú ünnepély, amikor ezt 97 augusztusában hivatalosan egy pohár pezsgővel megünnepeltük. Öröm volt, hogy hányszor énekelhettük a moziteremben a Himnuszt, vagy a Szózatot, ha valamilyen nemzeti ünnepünket ünnepeltük. Öröm volt nekem, amikor a fordulat után én mutathattam be még Hegedűs elvtárs igazgatósága alatt Konrád Györgyöt a berlinieknek. Igaz a mondás, az idő szépít, így sok apró-cseprő mérgelődést elfelejt az ember az örömök mellett. Itt neveket inkább nem mondok, mert csak kettő jut eszembe, akikkel nem tudtam harmonikusan együttműködni. Boruljon a feledés fátyla rájuk. Fájdalom? Egy fájdalom ért a hoszszú idő alatt, ami megmaradt, ami inkább egy belső fájdalom volt: Az, hogy nemcsak elfelejtettek meghívni az új épület alapkőletételéhez, hanem az, hogy a sok beszédben ott, amire

Azok a nyolcvanas évek… (Folytatás a címoldalról) Hanem a Ház mögött szerényen meghúzódó IBUSZ-irodának, ahol ekkor lehetett szépen csengő NDK-márkákért az adott évre megvásárolni a Magyarországra szóló szállásjegyeket, netán éttermi csekkeket. Ami által „az első német munkás-paraszt állam” polgára számára úgy is megközelíthetővé és elérhetővé vált a Balatont körülvevő testvéri népköztársaság, hogy nem volt ráutalva a nyugatnémet rokon egyidejű magyarországi jelenlétére. Az akkor az NDK-ban személyenként megvásárolható forint ugyanis nemhogy két hét, de egy sikerültebb hétvége kiadásait sem fedezte már.

Berlini kulturális intézetünk később mégis profitált ebből a mindent elborító érdeklődésből. Azok közül ugyanis, akik hazánkban nemcsak a siófoki pulóverpiacot ismerték meg, sokan kötöttek barátságot a magyar szellem termékeivel: a zenével, a tánccal, de akár a gasztronómiával is. Az ezekről szóló irodalom, a hanglemezek, a népművészet alkotásai pedig nagy választékban voltak beszerezhetők a Ház boltjában. Ahonnan csak pár lépést kellett tenni ahhoz, hogy a bátortalan érdeklődő már belülre kerüljön az épületben, előbb a földszinti kiállítóterem izgalmas bemutatóit szemlélve,

meghívatlanul is elmentem, senki nem említette oly sok más között, hogy azért nekem is volt egy kis szerepem abban, hogy azok a fontos emberek egyáltalán ott állhattak és beszélhettek. „Le roi est mort, vive le roi!”, kiáltották régen. Éljen tehát az új Collegium Hungaricum Berolinensis, és segítse a Mindenható mindazokat, akik benne fognak dolgozni, élni és a magyar kultúrát továbbadni. Igaz, se az alapkőletételnél, se a bokrétaünnepélyen senkinek nem jutott eszébe az Úr áldását kérni rá (pedig ez a bokrétaünnepélyen ebben az országban a pallér beszédének szerves része, tehát ha ő kihagyta, csak azért, mert valaki megkérte rá). Én bizonyára már ritkán fogok a „Dorottyautcába” elbotorkálni, de azért lélekben ott leszek. Legyen tehát áldás mindazokon, akik oda bemennek és onnan kijönnek, akik ott dolgoznak, a munkájukon és eredményükön. Tudja meg általuk az itteni világ, hogy a magyar kultúra összehasonlíthatatlanul nagyobb és szebb, értékesebb és sokrétűbb, mint azt a magyarság kis lélekszáma (15 millió) gondoltatná. Nagy Iván, 2007 októberében később az emeletre is felmerészkedve, egy-egy magyarországi előadó műsorát megtekintendő. A változatos program bővebb bemutatására kevés a rendelkezésre álló terjedelem. Esterházy Pétertől, az NDK-ban (is) népszerű írótól Koncz Zsuzsáig és Szűcs Juditig, a nem kevésbé közkedvelt táncdalénekesnőkig számos magyar művésznek nyílt alkalma a Házban találkozni közönségével. A hanglemez- és filmbemutatókat is rendszerint tömeges érdeklődés kísérte. A törzsvendégek közül sokan a könyvtárat látogatták, ahol sajtóböngészésre is mód nyílott. A németek persze elsősorban az olyan magyarországi lapokat keresték, mint a Daily News–Neueste Nachrichten vagy a Budapester Rund-

7. oldal schau, amelyeket ebben az időben a hivatalos berlini vezetés gyakorlatilag tiltólistára helyezett (akárcsak a szovjet Szputnyik magazint – ha emlékszik még valaki erre a szocialista táborban páratlan afférra), egyfajta szamizdatnak könyvelve el azokat. A magyar nyelvű lapok iránt is folyamatosnak bizonyult az érdeklődés, az itt élő magyarok mellett azok a németek is buzgón lapozgatták sajtónkat, akik éppen a Házban mindig jelentős részvétellel folyó nyelvtanfolyamokon igyekeztek valamennyire megtanulni magyarul. A Ház természetesen a Berlinben élő és dolgozó magyarok számára is egyfajta kulturális mágnest jelentett. A gyerekek ide jártak honismereti iskolába, hogy ne maradjanak el a hazai oktatási tervtől, szüleik számára pedig kötetlen programoknak, baráti találkozóknak biztosított helyet az intézmény. Több alkalommal hívta meg a Ház vezetése azokat a keletnémeteket, akik Magyarországon végezték egyetemi tanulmányaikat, vagy korábban évekre oda kötötte őket a munkájuk. Ezekre a rendezvényekre „átcsoportosították” ide a berlini Mátyás-pince cigányzenekarát, az étterem szakácsa gondoskodott a vacsoráról, mindezt magyar borok egészítették ki – a vendégeket éjfél után alig lehetett kitessékelni, sokak szinte sírva távoztak. E sorok írója, aki 1985-től 1989-ig a Népszabadságot tudósította az NDK-ból (és Nyugat-Berlinből), sokat köszönhet a Ház munkatársainak, akik nagy hely- és tárgyismeretükkel segítették újságírói tevékenységét. Mindemellett ők bizonyultak a leghűségesebb olvasóknak is, akik a lap megérkezése után (Internet még nem volt sehol) alaposan kivesézték és véleményezték tudósításaimat. A munkám – mi tagadás – nem volt egyszerű, úgy kellett dolgozni, hogy az NDK-ból ne utasítsanak ki, otthon pedig ne nézzenek hülyének. Sosem felejtem el, midőn a Ház egyik kedves munkatársnője a berlini Distel politikai kabaré műsoráról szóló cikkemet olvasva először csak azt kérdezte: „És maga még itt van?”, majd tovább böngészve a lapot, ismét felkapta a fejét: „És maga még él?…” Farkas József György

25 Egyszer volt, … (Folytatás az 1. oldalról) Sorban kellett állnunk, magyarul beszélgettünk. Egy NDK-beli katona nagy szemekkel nézett ránk. Én pedig úgy félvállról szóltam feleségemnek, mivel akkor még nem beszéltem németül, hogy szóljon a srácnak: „szemfelszedést nem vállalok”. Aztán kinyílt az ajtó, és beengedtek bennünket. Abban a pillanatban hozzám lépett ez a katona, és csak úgy félvállról megjegyezte: „Igazad van”. Szóval, így kezdődött az én kapcsolatom a Magyar Kultúra Házával. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy valamikor ez az épület milyen nagy szerepet tölt be majd az életemben, mivel 1979-ben a sors úgy hozta, hogy kitelepültem az akkori NDK fővárosába, úgymond egypár évre. Ennek persze az lett a következménye, hogy abban az időben majdnem minden hetes látogatói lettünk. Megismerkedtünk a „Ház” dolgozóival, baráti kapcsolatok alakultak ki Matthes Ágnessel, Ildikóval, Ligeti Ferivel, Nagy Gyurival és … Már abban az időben azon járt aztán az eszünk, milyen jó lenne egy magyar egyesületet összehozni. De ez akkor csak álom lehetett, mivel az akkori rendszerben ez nem volt lehetséges. Ez persze nem gátolt bennünket abban, hogy bejárjunk rendezvényekre, filmvetítésekre, hangversenyekre, íróolvasó találkozókra, kiállításokra. A „Ház” akkoriban is nyitott volt mindenki számára. Az előadások, rendezvények telt ház előtt zajlottak. Sokszor nagyon nehéz volt bejutni. Például itt láttam először Mészáros Márta filmjeit, az NDK-s nézők megrökönyödve ültek a székekben a filmvetítés után, mondván, hogy ezt a filmet, sajnos, csak itt lehet megnézni, mivel az NDK mozijaiban ilyet nem lenne szabad lejátszani. Az István, a király című rockoperát is először a „Házban” láthattam. A vetítést többször meg kellett ismételni, olyan nagy volt az érdeklődés. És még egy történet abból az időből: Ama nevezetes napon, amikor bejelentették, hogy a berlini fal leomlott, mi a „Ház”-ban voltunk hangversenyen. Nekünk akkor fel sem tűnt, mi történt, illetve

2007. november csak másnap, a rádióból értesültünk a „nagy” eseményről. Innen indul számomra a „Ház” új korszaka. Mert ebben az időben megalakulhatott a Magyar Egyesület. Persze, az alakuló közgyűlésünk is a „Ház”-ban volt, és azóta is oda járunk rendezvényekre. Nekem azzal, hogy az egyesületi élet megindulhatott, egyre több kapcsolatom lett a „Ház”-zal és dolgozóival. Hiszen a 90-es években elkezdődött az egyesület koncertsorozata, amit a „Ház”-zal közösen szerveztünk. Vendégeink voltak: Bródy János, Tolcsvay László, Presser Gábor, Koncz Zsuzsa. Itt engedtessék meg nekem, hogy hálás köszönetemet mondhassam ki a „Ház” mindenkori Igazgatójának, Ádám Zolinak és a „Ház” legrégebbi dolgozójának és szívének, Matthes Ágnesnak KÜLÖN azért a sok segítségért, fáradságos munkáért és szeretetért, amit kaptunk, és én személy szerint kaptam. Hiszen az ő segítségük nélkül nem jutottunk volna el idáig. Persze voltak kicsit „fájó” események is, de ezekről talán most nem szólnék, hiszen most, sajnos, búcsúznunk kell, akármennyire fáj is a dolog, mint minden búcsúnál. A „HÁZ” a számunkra megszokott helyén bezár. Még egy koncert, meg az október 23iki rendezvény, és ennyi volt. Vagy talán mégis több?! Maradjon ez most így a levegőben, és mindenki döntse el saját maga. Ami számomra, illetve számunkra fontos, hogy az új CHB hozzon és adjon nekünk módot és lehetőséget, hogy elképzeléseinket, terveinket és rendezvényeinket továbbra is meg tudjuk majd valósítani, csak éppen modernebb, jobb körülmények között. Sajnos, egyesek már nem költöznek át az új létesítménybe, és a „Ház” igazgatója is elbúcsúzik tőlünk. Fáj a búcsú, de hálás a köszönet a segítségért és a támogatásért! További feladataikhoz kívánunk minden jót és sok sikert! Ami nekünk marad, az a remény, mint ahogy azt a „Ház” utolsó koncertjének, melynek vendége Tolcsvay László, mottója kifejezi: A show folytatódik! Isten veled, Magyar Kultúra Háza!!! Robotka József, 2007. október

25

2007. november

8. oldal

Csongár A régi berlini Collegium Hungaricum Álmos kibombázásának utolsó tanúja (Folytatás a címoldalról) Ő rendszeresen kapott külföldről csomagokat, és nyilván a kormány védelme alatt állott. Fura, dekadens és elkényeztetett figura volt. Egyszer együtt utaztunk a zsúfolt S-Bahnban. Ő a tilalom ellenére rágyújtott egy cigarettára. Egy fiatal tiszt hiába kérte, hogy hagyjon fel a bagózással. A Friedrichstrassén a német katona erőszakkal elhurcolta egy közeli rendőrőrsre. Én szolidaritásból elkísértem, és vártam rá a folyosón. Egy félóra után kipirult arccal lépett elém, lelkesen harsonázva, hogy börtöncellában ült a nácik alatt. Ezzel büszkélkedett szüntelen. Biztosan benne volt a személyi adataiban, hogy bántalmazni nem szabad, diplomáciai immunitást élvezett. Én hamarosan összekaptam Bäumler professzorral, mert sokban más volt a véleményem, mint neki, aki Alfred Rosenberg világnézetét igyekezett szakvéleményével alátámasztani. Ritkán jártam az egyetemre, inkább a könyvtárakban tanulmányoztam a filozófust. A Collegiumnak volt egy remek terme, ahol gyakran volt hangverseny meg más rendezvény. Egy széles, hosszú márványlépcsőn mentünk fel az első emeletre, óriási csillár szórta a fényt. Ha Borsa éppen gyakorolt, kellemes tenorja hangzott zongorakísérettel. Mi is többször rendeztünk táncmulatságot, hiszen mindenkinek volt lányismerőse. Nem volt bennük hiány. Collegiumi élményeimről egész regényt írhatnék. Nemrég jelent meg regényes életrajzom Hogyan lett a szűzből bika címmel, amelyben róluk is szó esik. Mondjuk, ott ismertem meg későbbi feleségemet, aki több mint 60 évig házastársam volt. Megemlítem még, hogy a legszörnyűbb légitámadást teljesen egyedül éltem át az épület pincéjében. Mégpedig 1945 februárjában. A magyar követség lebombázása után a Collegiumba költözött be a személyzet.

Ha légiriadó volt, akkor busszal biztos helyre vitték az épületben levőket. Én egyszerűen ott maradtam. A falak remegtek, a villany kialudt, egy akna éppen az én szobámat találta el, úgyhogy át kellett költöznöm. Amikor elhagytam az óvóhelyet, szörnyű kép tárult elém: Egy halmaz romon kellett felmásznom a földszintre, a hatalmas, vaskos kapu bedőlt, ráesett a márvány lépcsőzetre. Csoda volt, hogy életben maradtam. Márciusban, vagy talán már februárban, a követség átköltözött az osztrák Kitzbühelbe. Az autóbuszban nekem is volt hely fenntartva, de üresen maradt. Mivel eleinte nem messze a Collegiumtól a menyasszonyom családjánál laktam, szinte naponta kellett látnom a szép épület romját. A népfőiskolán irodalomdocensként dolgoztam, de több idegen nyelvet is oktattam. Persze, a mi nyelvünk iránt eleinte nem volt érdeklődés. Amikor lassan megindult a turizmus, mind többen jelentkeztek, úgyhogy a magyar nyelvoktatás a kötelező orosz mögött a második helyet foglalta el. Amikor megnyílt a Magyar Kultúra Háza (1973), lényegesen kibővült a magyar kultúra terjesztése. A felsőbb, később a legfelsőbb tanfolyamok itt kaptak szállást. A diákjaimmal több estet rendeztünk, ahol drámai jeleneteket adtunk elő, többek között Móricz Zsigmond Betyár című elbeszélését nagyobb közönség előtt. Nagy siker volt Gádor Béla Nem ajándékozunk semmit című humoreszkjének dramatizált előadása. Magyarország ünnepli a karácsonyt című esszém, amely az Europa feiert Weihnachten kötetben jelent meg, diákjaim által jelenetekben felmondva, nemegy látogatót könnyekre fakasztott. De fontosabbak voltak az irodalmi rendezvények. Jómagam több magyar írót mutattam be, akik regényét én fordítottam németre és láttam el

utószóval. Az első estemre, amelyen Tersánszky Kakuk Marci című regényét méltattam, még élénken emlékszem. Egy német színész (Dietmar Obst) részleteket olvasott fel belőle, én meg elemeztem Jenő bátyám művészetét. Szép számú közönség volt jelen, mivel Tersánszky pikareszk hősét már több újságból és a rádióból is sokan ismerték, úgyhogy be kellett mennünk a nagyterembe. Regényes életrajzom premierjére 1985 januárjában került sor, közel száz résztvevő előtt. Állítólag ez volt abban az évben az MKH legnagyobb sikere. Az utolsó rendezvényemet Göncz Árpád Sarusok című regényének szenteltem (szenteltük). Ez 1989 áprilisában volt. Akkor ő volt a Magyar Írószövetség elnöke. Amikor Halléba mentünk autóval, hogy megismételjük az estet, rövid kényszerszünetet tartottunk. Én figyelmeztettem Gönczöt, vigyázzon, nehogy belelépjen egy rakás sz...-ba. Már messziről szitkozódott, sajnos, beleléptem, mondta. Erre megvigasztaltam. Sebaj, ez szerencsét hoz, Te leszel Magyarország elnöke. És augusztusban az is lett. Jó volt a viszonyom a Ház igazgatóihoz, mindenben támogattak. Mégis kiemelem Kalász Márton költőt, aki elvállalta a kezdet nehézségeit. Nagyrészt neki köszönhető, hogy Franz Fühmann, Günter Kunert, Stephan Hermlin, valamint Günther Deicke nemcsak az MKH, hanem az egész ország barátai lettek. Günter Kunert jellemezte találóan a Magyar Kultúra Házát. Azon szigetnek tartotta, ahol mindenki szabadon nyilváníthatta véleményét. Meg szeretném még említeni Matthes Ági nevét, aki évtizedek óta a Ház faktótuma/ jó szelleme, ő mindenkinek segít, minden kérdésre van válasza. Nem utolsósorban neki köszönhető, hogy a Háznak kitűnő a renoméja a németeknél.



9. oldal

25

Sommeruniversität Debrecen

2007. november

Universität Debrecen

Sprachkurse Ungarisch 2008 Im Sommerkurs werden neben dem Sprachunterricht Vorträge zur ungarischen Literatur und Geschichte, aber auch zu sprachwissenschaftlichen und kulturhistorischen Themen angeboten. Die Freizeit kommt dabei nicht zu kurz: Klassikkonzerte, Rockevents, Diskoabende, Volkstanzdarbietungen und -unterricht, Kinound Theateraufführungen ergänzen das Programm. Vorgesehen sind auch Wochenendreisen zu den Sehenswürdigkeiten Ostungarns. Die TeilnehmerInnen können in Studentenwohnheimen auf dem Areal der Universität Debrecen untergebracht werden und täglich drei Mahlzeiten erhalten. Die Kursprogramme stehen von Anfängern bis Fortgeschrittenen allen Interessenten offen. Auf den unteren Kursstufen wird eine Vermittlungssprache eingesetzt. Als Lehrmaterial dient die eigene Reihe Hungarolingua. Nebenstehend alle Kurse für 2008.

Sprachkurse nach persönlichem Bedarf für Privatpersonen und Firmen. Termin und Stundenzahl nach Vereinbarung. Weiterführende Informationen:

A rendszerváltás után sikeresen folytatta a Ház immár Haus Ungarnként a kulturális munkát. Ez elsősorban Dalos György érdeme. Ebből én is kivettem szerény részemet. Nagy nehézségek után kiharcoltam, hogy Göncz Árpád regénye újra megjelenjen – mégpedig két kiadásban. Jörg Hildebrandt moderálta újabb bemutatását. Én pedig nem kevesebb mint három saját könyvemmel szerepeltem a Ház műsorában. Nietzsche-monográfiámat Kulcsár-Szabó professzor ismertette 2000-ben. Később Tersánszky és Hasek hőseinek méltatásával igyekeztem elmélyíteni a magyar–cseh barátságot. Tavaly pedig a teljesen átdolgozott és kibővített életrajzi regényemmel ismerkedett meg a

közönség, amely talányos címmel jelent meg: Hogyan lett a szűzből bika (Wie die Jungfrau zum Stier wurde). Az estet dr. Fehéri György kiválóan moderálta. Örömmel tölt el, hogy a romjaiból talpra állt Collegiumot olyan markáns egyéniség és kitűnő szónok, mint Masát András professzor indítja útnak. Sok sikert kívánok neki és utódának is. Október végén bemutatásra került Ich liebe dich auf ungarisch (Magyarul szeretlek benneteket) című novelláskötetem. Remélem, lesz rá alkalom, hogy az új épületben, amelynek eddig utolsó élő lakója én vagyok, bemutassam a Kakuk Marci újabb kiadását. Vele léptem fel először, és szívesen búcsúznék vele a közönségtől.

Winterkurs Intensiv 13.01. – 26.01.2008 (80 Std.) Frühjahrskurs Superintensiv 25.05. – 08.06.2008 (100 Std.) Sommerkurs Intensiv für die ungarische Sprache u. Kultur 20.07. – 16.08.2008 (120 Std.) 20.07. – 02.08.2008 (60 Std.) Herbstkurs Intensiv 24.10. – 02.11.2008 (70 Stunden) Semesterkurse 15.02. – 15.05.2008 (60 Std.) 15.09. – 15.12.2008 (60 Std.)

Debreceni Nyári Egyetem, Pf. 35, H-4010 Debrecen, Telefon: (+3652) 532 594, Fax: (+3652) 532 595. Internet: www.summerschool.hu E-Mail: [email protected]

Kurse in Budapest – Dreiwöchige Intensivkurse mit 60 Stunden, rund um das Jahr. – Abendkurse: Wintertrimester, 60 Std. Frühlingstrimester, 60 Std. Herbsttrimester, 84 Std. Kurse für Privatpersonen und Firmen. Kurse in Sopron – Zweiwöchige Intensivkurse: 31.03. – 12.04.2008 (60 Std.) 25.08. – 06.09.2008 (60 Std.) Sopron

Weiterführende Informationen zu den Kursen in Budapest und Sopron: Debreceni Nyári Egyetem Budapesti Nyelviskolája 1132 Budapest, Jászai Mari tér 6. II.5. Tel./Fax: (+361) 320 57 51 Internet: www.nyariegyetem.hu/bp E-Mail: [email protected]

Das Büro in Budapest zieht wahrscheinlich Anfang 2008 an einen neuen, bequemeren Ort um. Nähere Informationen siehe Homepage.

2007. november

25

10. oldal

Gedanken und Pläne zum Umbruch Nach einer allseits hoffentlich schönen Sommerzeit beginnen jetzt die dunklen Tage – nicht ganz. Denn ein Grund zum Strahlen ist die 25. Ausgabe des Berlini Híradó in diesem Oktober, ein weiteres Jubiläum dieser halbjährlich erscheinenden Informationsschrift über das ungarische Leben in Berlin. Und ein Grund, von unserer Seite der Redaktion herzlich für ihr Durchhalten, ihren Eifer und ihren Ideenreichtum zu gratulieren. Auf dem Weg zur „ehrwürdigen Institution“ mögen es noch einige Jahre sein, aber das Engagement der an ihrem regelmäßigen Erscheinen Beteiligten lässt keinen Zweifel, dass auch dieser Weg in die Zukunft erfolgreich, aber

2007 Dabei mag ein Blick zurück ganz hilfreich sein, hilfreich insofern, als er den Wandel in der Wahrnehmung beleuchtet, die Ungarn den Leistungen der Organisationen der Auslandsungarn zollt, speziell im deutschen Raum. Waren sie doch in Zeiten des Kalten Krieges umworbene Stützpfeiler der ungarischen Regierung für deren Auftreten im Ausland sowie in der Zeit des Systemwechsels und in den ersten Jahren danach gern genutzte, hilfreiche Plattformen für das Auffangen manches Auslandsungarn, der der Orientierung in der deutschen Wendezeit und der Rückbindung an sein Vaterland bedurfte. Diese privilegierte Situation scheint seit Mitte der 1990er Jahre in Budapest der Frage Platz gemacht zu haben, was überhaupt die Organisationen der Auslandsungarn heutzutage für das institutionalisierte oder das jeweilige regierungsamtliche Ungarnbild an ihrem Vereinssitz beitragen können und welcher Unterstützung das bedarf. Es wird deshalb interessant sein zu beobachten, ob der Wechsel des Standortes des Collegium Hungaricum (CHB) hin zur Dorotheenstraße eine weitere Zäsur bedeutet, natürlich auch eine Zäsur, die nicht ohne Rückwirkungen auf die Arbeit und das Tätigkeitsspektrum der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft (DUG) bleibt. Oder wie die Worte von Minister Dr. Hiller auf der vorerwähnten Feierstunde umgesetzt werden, dass in den neuen Mauern

genauso frisch und schwungvoll wie bisher bewältigt werden wird. Fast als Vorgriff auf dieses Jubiläum kann deshalb die ehrende Anerkennung erscheinen, die der Redaktion Anfang Mai aus der Hand des ungarischen Kulturministers Dr. Hiller in einer kleinen Feierstunde zuteil geworden ist. Auch unsererseits schließen wir uns der Würdigung der Verdienste aufrichtig an, nimmt doch die Deutsch-Ungarische Gesellschaft (DUG) immer gern wie auch jetzt wieder die Möglichkeit wahr, über ihre Beiträge zur Entwicklung des deutsch-ungarischen Verhältnisses zu berichten. Vergleich der ungarischen und rumänischen Minderheitenpolitik und am 6. Dezember einen Vortrag von Dr. Karl-Peter Krauss, Institut für donaueigentlich alles beim alten bleiben schwäbische Geschichte und Lansoll (mit dem Zusatz, dass die neu- deskunde (Universität Tübingen), geschaffenen Aufenthaltsmöglich- zur Wirtschafts- und Ansiedlungskeiten für Wissenschaftler und politik der Magnatenfamilie Künstler eine weitere Ausstrahlung Batthyány. Ebenfalls im Rahmen des in die deutsche Geisteswelt bedeu- offiziellen Batthyány-Jahres wollen wir von Dr. Philipp Batthyány einen ten werden). Nun, wir von der DUG wollen un- Erfahrungsbericht zur Wirtschaftssere Arbeit wie bisher fortführen und theorie und -praxis im Ungarn der hoffen auf die Fortsetzung der guten letzten eineinhalb Jahrzehnte hören, Zusammenarbeit mit der neu beru- dessen Themenbreite von der Restifenen Leitung und dem Mitarbeiter- tutionspolitik bis zur wirtschaftlistab des CHB auch am neuen Stand- chen Modernisierung reicht (5. Noort. Denn wir glauben, dass wir – vember, 19.00 Uhr, Café Geissler im unter Beachtung der bisherigen Auf- CHB). Am 13. Dezember (19.00 Uhr, gabenteilung mit dem CHB – im wahrscheinlich im Café Geissler) kultur- und bildungspolitischen Sin- wird Dr. Meinolf Arens (Universität ne eine anerkannte und facetten- München) zur historischen Fragereiche Arbeit leisten. Und mit dazu stellung „Karpato-Ukraine als verbeigetragen haben, dass am alten gessener Hinterhof der k.u.k. MonStandort des CHB Leben herrschte: archie?“ einen Vortrag halten. Auch wollen wir wieder in Ungarn Was übrigens für das neue, größere, mehr Möglichkeiten bietende Haus präsent sein und unsere Beziehungen zur Andrássy-Universität ausum so mehr gelten muss. So wollen wir auch in der Umzugs- bauen (die DUG hatte dort zu Beginn zeit mit Veranstaltungen präsent sein, des neuen Semesters im September selbst wenn die nun notwendige 2007 Preise und Stipendien im WerAnmietung von Räumlichkeiten den te von 3500 Euro vergeben können). Etat der DUG in unerfreulicher Wei- DUG-Vizepräsident Dr. Árpád von se belasten wird, soweit wir nicht Klimó wird am 12. Dezember um auf die bewährte Zusammenarbeit 12.00 Uhr eine Seminarveranstalmit dem Institut für Geschichtswis- tung zur wirtschafts- und sozialposenschaften an der Humboldt-Uni- litischen Situation Ungarns seit 1945 versität zurückgreifen können. Des- abhalten. Ein weiterer Vortrag ist für halb veranstalten wir dort (Mohren- den süddeutschen Raum im Monat str. 40-41, wahrscheinlich im Raum November in Planung, zwei weitere 219, Beginn jeweils 18.00 Uhr) am 8. Vorträge noch für Mitte November November einen Vortrag von Prof. in Berlin. Und die Idee, am Sonntag, Dr. Anton Sterbling zum sozialwis- dem 16. Dezember, aus Anlass senschaftlichen Nationalismus im der 125. Wiederkehr des Ge-

2008



11. oldal burtstages von Zoltán Kodály ein Konzert zu veranstalten (immerhin ist 2007 das offizielle Kodály-Jahr!), bedarf noch der Konkretisierung. Schließlich soll im Rahmen der Fortsetzung der Jahreshauptversammlung der DUG wie im Juli, so auch wieder Anfang Dezember ein öffentlicher kultureller Teil vorgeschaltet werden. Für nähere Einzelheiten verweise ich auf unsere Internetseite (www.d-u-g.org), die wir wegen Eindringens Unbefugter dieser Tage kurzfristig vom Netz nehmen mussten, die aber hoffentlich bis zum Erscheinen der 25. Ausgabe des Berlini Híradó wieder für Informationen uneingeschränkt zur Verfügung stehen wird. Oder auf die telefonische Auskunft unter 2424573. Klaus Rettel, Präsident der DUG 2007. szeptember 30-án 15 kopjafával bővült a Kultúra Lovagrendje Emlékparkja a SzabolcsSzatmár-Bereg megyei Aranyosapátiban. A kopjafák azoknak a Magyar Kultúra Lovagja, illetve Egyetemes Kultúra Lovagja címmel elismert hazai és határon túli személyiségeknek állítanak emléket, akik az elmúlt év során hunytak el, illetve posztumusz részesültek a kitüntetésben. Az ünnepségen (lásd fotóinkat) a hozzátartozókon és lovagtársakon kívül számos hazai és külföldi civil szervezet és önkormányzat képviselője is jelen volt. Az emlékoszlopok felavatására az elismerő címet létrehozó Falvak Kultúrájáért Alapítvány határozatának felolvasása közben került sor. A háttérben régi magyar dallamok szóltak, és minden elhangzott név tiszteletére megkondult az „Emlékezet harangja”. A hozzátartozók, barátok szülőföldről hozott földet helyeztek el a harangláb alatt. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány, a Kultúra Lovagrendje, valamint Aranyosapáti Önkormányzata és lakossága együttműködésével, a hozzátartozók és az NCA támogatásával létrehozott emlékparkban vasárnaptól 52 kopjafa őrzi a kultúra lovagjai, köztük Sigrid Boese Pirschel berlini festőművész emlékét. Nick Katalin

25

2007. november

Kedves Olvasó! A szerkesztőség számára az a legnagyobb öröm, ha sokan ragadnak tollat, hogy színesítsék lapunkat, különösen most, amikor a lapkészítők kitüntetése után még jubileumi számhoz is érkeztünk. Így könnyen kiegyezünk azzal is, hogy a sokak által kedvelt szerkesztőségi rovat számára szinte semmilyen hely nem maradt, és még a 25. szám jubileumáról is alig ejtünk szót… Mégis álljon itt néhány röpke gondolat. Hálás köszönetet mondunk hűséges olvasóinknak, hogy a Berlini Híradót több mint tíz éven keresztül megtisztelték figyelmükkel, vagy akár írásaikkal. És persze köszönjük azoknak, akik lapunkat oly sokra tartják, hogy állami elismerésre javasolták készítőit: Hans Kollmann tagtársunk és a berlini társszervezetek elnökei, Klaus Rettel és Usztics János, vala-

A szerkesztőség írja mint dr. Masát András, a CHB igazgatója. A szerkesztőség ezúttal méltatni szeretné Mogyorósi Géza háziszerzőnk és Zsebényi József tiszteletbeli tagunk, budapesti segítőnk érdemeit is, akikre mindig számíthattunk és számíthatunk. Jelen számunkkal is aktualitásra törekszünk, ezért ismét tematikus füzetet adunk a T. Olvasó kezébe: Múlt és jövő címmel 10 oldalon keresztül foglalkozunk a Collegium Hungaricummal, ill. a Magyar Házzal, többek között bízva abban, hogy ez az intézmény a jövőben is kiemelkedő helyet foglal majd el egyesületi életünkben. Kellemes olvasást!

A Kultúra Lovagrendje Emlékparkjában

Emlékoszlop Sigrid Boese-Pirschelnek

Többet a Falvak Kultúrájáért Alapítványról lásd cikkünkben a 26. oldalon!

2007. november

25

12. oldal

Präsidentin der ungarischen Nationalversammlung in Deutschland Die Präsidentin der ungarischen Nationalversammlung, Dr. Katalin Szili, weilte im Sommer 2007 zu einem zweitägigen Besuch in Deutschland. Zunächst nahm sie am 6. Juli in Berlin u.a. mit Bernd Neumann, Staatsminister und Beauftragter der Bundesregierung für Kultur und Medien, an der Auftaktveranstaltung „Arche Europa“ teil. Im Rahmen dieses Projektes Unter dem Motto „Mythen

und Musik der Donau“ reisten danach deutsche und ungarische Künstler, Musiker, Schriftsteller und Politiker gemeinsam mit Kindern und Ju-

gendlichen aus beiden Ländern auf dem Wasserweg von Passau, Wien, Bratislava bis nach Budapest. Am Abend fand in der Botschaft der Republik Ungarn zu Ehren der Parlamentspräsidentin ein Empfang statt, bei dem Dr. Szili unter anderem auch ein kurzes Gespräch mit dem Vorsitzenden der Ungarischen Vereinigung Berlin, Dr. László Hetey, führte (Foto oben rechts). Bei dieser

Gelegenheit informierte der Vorsitzende die Präsidentin der Nationalversammlung über die Vereinstätigkeit der Berliner Ungarn und

verlieh gleichzeitig seiner Hoffnung Ausdruck, dass die ungarische Diaspora im Westen im politischen Leben Ungarns eine größere Aufmerksamkeit finden möge. Am 6. Juli 2007 war die Parlamentspräsidentin zu Gast in Thüringen und traf dort auch Ministerpräsident Dieter Althaus. Anlass für den Besuch im Freistaat war die Eröffnung der 3. Thüringer Landesausstellung „Elisabeth von Thüringen – eine europäische Heilige“ auf der Wartburg (Foto unten rechts), wo Dr. Szili ein Grußwort in deutscher Sprache hielt (Foto oben links).

Zuvor hatte Dr. Katalin Szili in Begleitung der Präsidentin des Thüringischen Landtages Prof. Dagmar Schipanski die Bundesgartenschau in Ronneburg besucht. Zum Ende ihres Besuchs war Dr. Szili Gast der Eröffnung des Thüringentages in Eisenach (Foto unten links). Hans-Ulrich Moritz

25

13. oldal

Lutz Lorenz

2007. november

Sportliches aus Berlin-Brandenburg Zwei außergewöhnliche Veranstaltungen im Frühsommer 2007

B

ereits zum dritten Mal war der PESTER LLOYD als ausländischer Medienpartner bei einer der wichtigsten Sportveranstaltungen in der brandenburgischen Landeshauptstadt Potsdam dabei: Den „Embassy Cup“, der alljährlich von den in Berlin ansässigen Botschaften ausgerichtet wird und der diesmal am 26. und 27. Mai stattfand, konnte die Botschaft von Serbien in der Bundesrepublik Deutschland erneut für sich gewinnen. Im vergangenen Jahr hatte die Vertretung den Titel bereits einmal erkämpft, damals noch als Botschaft von Serbien und Montenegro. Am selben Tag nahm die Geschichte ihren Lauf: Die Einwohner Montenegros hatten sich per Volksentscheid für die staatliche Eigenständigkeit entschieden, und so ging der begehrte Große Wanderpokal in die Botschaftsbüros eines Staates, den es zur Zeit der Wettkämpfe de facto schon gar nicht mehr gab. Das Fußballturnier der Diplomaten wurde bereits zum sechsten Mal ausgetragen und stand unter dem Motto „Diplomaten kicken gegen Fremdenfeindlichkeit“. 17 Mannschaften traten an zwei Turniertagen gegeneinander an, in 59 Spielen fielen 223 Tore. Bei über 100 diplomatischen Vertretungen in Berlin entscheiden die rechtzeitige Anmeldung und ein Losverfahren über die Teilnahme. Ungarns Botschaft in der deutschen Hauptstadt war 2003 das letzte Mal dabei, aber immerhin mit einer Sensation: Dr. Sándor Peisch ist bis heute der einzige akkreditierte Botschafter auf dem Spielfeld, auf dem wirklich nur Diplomaten und Angestellte der Vertretungen kicken dürfen. Seine Amtskollegen waren höchstens auf den Rängen zu erleben.

Mit tatsächlicher ungarischer Beteiligung – vertreten durch die Ungarische Vereinigung Berlin – fanden am 9. Juni 2007 die „II. Berlin Respect Gaymes“ statt. Dabei ist das Wort Gaymes keinesfalls ein Schreibfehler: Ziel der Veranstaltung war eine breit angelegte Aufklärungskampagne unter den verschiedenen Migranten- und Ausländergruppen in der deutschen Hauptstadt zum Thema Homosexualität. Schwule und lesbische Emigranten erleben nicht selten eine doppelte Diskriminierung: Als Ausländer und als Homosexuelle. Oft verleugnen sie daher ihre Identität. Mit landestypischem Palatschinken, ungarischen CDs und selbst gestalteten Buttons für Kinder organisierte die Vereinigung einen Infor-

mationsstand. „Berlin ist multikulturell und auch ein bisschen anders. Wir wollen als Ausländer in Deutschland mit unseren Leistungen akzeptiert werden, ebenso wie Menschen mit anderen Lebensweisen“, meinte Ágnes Braune von der Ungarischen Vereinigung gegenüber dem PESTER LLOYD. „Deshalb sind wir voll dabei und freuen uns auf die Spiele!“ Im kommenden Jahr werden die III. „Berlin Respect Gaymes“ stattfinden. „Wir werden uns für 2008 intensiv auch um ungarische Sportler und Teilnehmer bemühen, die beim Fußball, dem Streetball und in Kampfsportarten mit- aber nicht gegeneinander antreten“, erklärte Jörg Steinert, Projektleiter der Spiele, gegenüber unserer Berliner Redaktion. Anmerkung der Redaktion: Der „Embassy Cup“ ging inzwischen erneut an den Start: Im August fand das jährliche KanuRennen der Diplomaten statt. Sieger wurde die Botschaft Chinas.

Auch bei den Respect Gaymes aktiv: Ágnes Braune und Judit Landstoff (Foto). Die extra für diesen Anlass gebackenen Palatschinken fanden am Stand der Ungarischen Vereinigung sehr guten Absatz. Sogar der Regierende Bürgermeister Klaus Wowereit äußerte sich anerkennend, leider konnten wir dies jedoch nicht im Bild festhalten. Vielleicht im nächsten Jahr…

2007. november Tavaszi számunk óta nagyon sok érdekességben lehetett része annak, aki szorgalmasan eljárt Egyesületünk rendezvényeire. Nekik kedves visszaemlékezés, a „hiányzóknak” élménypótlás legyen az alábbi összefoglaló. Április 21.: Évi közgyűlés Mint minden évben, ezúttal is április végén került sor a közgyűlésre. A vezetőség beszámolói és az ezekről folytatott vita után a jelenlévők bor és borkorcsolya mellett az egyesület ügyes-bajos dolgairól beszélgettek. Vagy belenéztek az aznap megjelent legújabb Berlini Híradóba. A májusi Kiezwanderung az „idegenvezető” betegsége miatt elmaradt. Jövő tavasszal pótoljuk, lásd a programokat. Június 9.: Respect Gaymes Ezen a kétnapos rendezvényen Braune Ágnes képviselte külön standdal az egyesület színeit. Segítette őt a Törzsasztalainkon többször is megforduló Landstoff Judit, akinek ezúton is köszönetet mondunk a közreműködésért (lásd Lutz Lorenz német nyelvű riportját a 13. oldalon). Június 15.-17.: Drezdai kirándulás Igen sikeres és hangulatos idei egyesületi kirándulásunk úticélja Drezda volt. Részletes útibeszámolók olvashatók a 15., illetve az utolsó oldalon, képekkel bőségesen illusztrálva. Szeptember 9.: Kerületi séta a Wuhlheidéban Alaposan felkészülve, de fiatalkori emlékeiből is merítve vezetett bennünket Klaus Tummoscheit a Wuhlheide és Oberschöneweide megannyi nevezetességét érintve. „Idegenvezetőnk“ saját maga hogyan látta ezt a napot eredményes munkája után? Tessék elolvasni német nyelvű sorait a szemközti oldalon! Szeptember 29.: Schäffer Erzsébet estje Ritka nagy élmény volt ez az est. Ritkán ülünk tátott szájjal majdnem négy órán keresztül, csüngve vendégünk ajkán izgalmasan, érdekesen előadott élményeket, adomákat, irodalmi részleteket hallgatva.

25

14. oldal

Egyesületi krónika 2007 (1) Nagy köszönet jár Schäffer Erzsébet (újság-)írónőnek, hogy eljött körünkbe, felejthetetlen estét szerezve hallgatóinak, akik közül ezután jó páran bizonyára olvasói is lesznek. Köszönet neki azért is, mert a találkozónkon még csak szóban elmondott, de azóta papírra vetett gesztenyés történettel megajándékozta a Berlini Híradó olvasóit (lásd a 22. oldalon). És legalább ekkora köszönet illeti Gyapjas Márta tagtársunkat, aki ennek a klubestnek

az ötletét felvetette, majd a vendégfogadástól az est lebonyolításáig mindent meg is szervezett. Október 20.: A show folytatódik címen ismét nagysikerű koncertet adott Tolcsvay László a Collegium Hungaricumban (felső képünk). Ezzel az esttel sokan úgymond búcsút vettek a régi Magyar Háztól, persze, abban a reményben, hogy emlékezetes zenés élményekben lehet majd az új „Ház“-ban is részük. Tolcsvay szinte már az első szám előtt tanúbizonyságot adott arról, hogy jókedvűen és lendülettel fogja ezt a berlin szereplést felejthetetlenné tenni: amikor az egyébként mint technikus jól dolgozó Zoli tévedésből háttérzenét játszott be, a művész rászólt ezekkel a szavakkal: „Én akarok énekelni!“



© photocontrast

15. oldal

25

2007. november

Egyesületi krónika 2007 (2) Klaus Tummoscheit

Quer durch die Wuhlheide Über eine Entdeckungstour – mal ganz anders Nun sitzen sie alle so um mich herum und haben zufriedene Gesichter. Das mag am genossenen Essen liegen, aber vielleicht hat ihnen auch die Kiezwanderung durch mein „Kinderzimmer“, die Wuhlheide gefallen. Viele Gespräche unterwegs bestätigen mir, dass es für viele Neuland war.

„Abschlusssitzung“ in der „Bierquelle“

Oft vorbeigefahren, aber nicht geahnt, dass hinter und unter den Bäumen viel zu entdecken sei, dass auch Geschichte stattfand – am Rande von Oberschöneweide und Karlshorst –, dass das eigentlich ein künstliches Gebilde ist. Ah’s und Oh’s gab es im Modellpark im ehemaligen Stadion. Hier findet man viele Gebäude aus Berlin und Brandenburg im Miniformat – echt sehenswert! Der abschließende kurze Marsch durch einige Straßen von Oberschöneweide brachte eigentlich fast nur noch die Einsicht, dass es lange genug war. Die Kämpen sind müde! Hier sitzen sie nun alle am Tisch im Vorgarten der „Bierquelle“ an diesem sonnigen 9. September, schnattern wie immer durcheinander und schauen zufrieden, aber das sagte ich ja bereits…. Tolcsvay László és felesége, Péreli Zsuzsa a koncertet megelőző esten Törzsasztalunk helyén vacsorázott. Ott készült a lenti felvétel, amelyen többek között a berlini Omegafreunde klub képviselői is láthatók. Október 23.: Nemzeti ünnepünk megint a Nagykövetség, a CHB, a Magyar Kolónia és Egyesületünk – nagyon jól látogatott – közös rendezvénye volt a CHB-ban.

Im Modellpark

Dr. Masát András köszöntője részben búcsúzás is volt, hisz ez volt az utolsó ünnepi rendezvényünk az eddigi CHB-ban…, valamint vele, mint a „Ház” igazgatójával. Az ünnepi beszédet az ismert író, Kukorelly Endre tartotta, ami inkább az ő egyéni, valamint általános impressziók gyűjteménye volt a magyar történelemről, az októberi forradalomról és más felkelésekről és a Magyar Október európai és

egyetemes jelentőségéről. A műsor a Rainer M. János vezetése alatt összeállított, „Forró ősz a hidegháborúban – Magyarország 1956ban” c. dokumentumfilmmel záródott, ami az októberi forradalom politikai hátteréről és mindennapi utcai eseményeiről informált. Ünnepi összejövetelünket hosszú, kedélyes együttléttel fejeztük be – magyar borok és frissensült pogácsák mellett.

2007. november

25

Két riport a idei kirándulásunkról

Egyesületi krónika 2007 (3)





Háromnapos tavaszi 







4: Die Frauenkirche ließ sich keiner von uns entgehen, einige blieben auch zum Mittagskonzert. 5: László Milos von den Dresdner Ungarn war uns ein sehr guter Fremdenführer. 6: Wer kennt ihn nicht, den berühmten Fürstenzug? 7: Und schließlich klappte es trotz einiger Anlaufschwierigkeiten auch noch mit dem „Grünen Gewölbe“! 1-3: Nach einem ereignisreichen Tag in der Neustädter ungarischen Gaststätte „Zum Fass“ („Hordó“): Hier gab es ein rustikales Abendessen aus dem Kessel…

Zweimal zum Vereinsausflug 2007

25

Egyesületi krónika 2007 (4) kirándulás Drezdába Egyesületünkben hosszú évek óta tradíció az évi kirándulás. Tagtársaink összeköttetései alapján jött létre az ötlet: Drezda. Miután egyesületünk színe-java fellángolt az ötletért, azt lázas tevékenység követte. A drezdai magyarokkal léptünk volna érintkezésbe, ha az ottani egyesület még működött volna. Sajnálatos módon szétszóródtak. Szerencsénkre azonban egy-két személyi változás után mégis sikerült, köszönet Ulinak, a kirándulást megszervezni. Ennek mindannyian örültünk, hiszen a volt NDK-ban élő magyarokat sok élmény fűzi Drezdához. A jelentkezők száma így egyre növekedett, s végül elérte a 31 főt. Több gépkocsival, kisebb utazóközösséget alakítva, indultunk június 15-én Drezdába. Találkozóhelyünk, szállásunk egy ifjúsági szálló volt. Miután a közös vacsora szervezési okokból nem sikerült, mindenki Birthe & Andi

gondoskodott saját ellátásáról. Este aztán szépen összegyűltünk a társalgóban, a hozott italok és rágcsálnivalók mellett sokáig csevegtünk és énekeltünk. Megjegyzésem itt csak annyi lenne, ha erről beszélünk előbb, batyus alapon egy közös vacsora is létrejöhetett volna. A szombati nap volt kirándulásunk csúcspontja. Megvallom, húsz évvel ezelőtt jártam legutóbb Drezdában. A belváros látványa lenyűgözött. Akkoriban a Frauenkirche még romokban hevert. Most mágnesesen vonzza szépségével a látogatókat. Érdemes volt beállni a sorba, megtekinteni belülrol ezt a csodálatos épületet, hallgatni az orgona fülbemászó hangját. Akinek volt ereje, és felmászott a toronyba is, a fáradságot bizonyára nem bánta meg. Milos László, a drezdaiak képviselője vezetett azután tovább bennünket a város központján. Sokat megtudtunk a város nevezetességeiről, Erős Ágostról, tetteiről, női kapcsolatairól, többek között. Lám, lám, akkoriban

Unterwegs mit dem „Rentnerverein“

Jaja, die heutige Jugend: faul, egoistisch und unkultiviert! Schön wär’s, wenn wir so sein könnten, aber nein, wir werden nicht nur dazu gezwungen, uns ein ganzes Wochenende über Kultur ‘reinzuziehen, nein, wir lassen uns natürlich auch noch dazu überreden, unsere Erlebnisse in Form eines Artikels niederzuschreiben (sprich: uns eine mehr oder weniger authentische Lobesrede auszudenken), noch dazu für eine Zeitung, die zu einem großen Teil in einer zumindest Luna relativ unverständlichen Sprache daherkommt. Noch mehr Zeit, die wir vor dem PC verbringen, obwohl doch alle immer schimpfen, dass wir mehr rausgehen sollten und dass wir nicht einmal mehr wüssten, wie ein Baum aussieht (wissen wir aber sehr wohl: brauner Stiel mit grünen Blättern). Wie auch immer, wir wollen ja nicht meckern, lieber mal anfangen

zu schreiben. Also, was fällt uns denn beim Stichwort Dresden ein? Alte Häuser, alte Steine, alte Bilder und ein Haufen „alter“ Leute, mit denen man das Ganze besichtigen soll. Am Freitag, dem 15. Juni 2007 ging es los. Gleich nach der Schule sammelte Familie Urban die Freundin ihres jüngsten Sohnes ein und machte sich auf den Weg nach Dresden. Dort angekommen, gingen wir als Erstes Andis Lieblingsbeschäftigung nach: essen. Frau Hetey erwartete die Ankommenden bereits mit gedecktem Tisch und jeder Menge Leckereien aus ihrem Picknickkorb. Nach dieser Stärkung war die Erkundung der Umgebung angesagt, und wie so oft, wenn man mit älteren Herrschaften reist, war das Ziel unseres Spaziergangs natürlich ein Lokal, in dem man sich etwas zu trinken genehmigte. Vorausschauend und verantwortungsbewusst wie immer, mach-

2007. november sem maradt minden titokban a nevezetes személyiségekről. A városnézés csúcspontját a kincstár, a Grünes Gewölbe megtekintése jelentette. A szakszerű vezetés, a kiválasztott művek története mindenkit lenyűgözött. Csapatunk ereje nagyon fogyóban volt, de a frissítő és a kilátásba helyezett bográcsgulyás erőt adott, hogy eljussunk a Hordó nevű magyar étterembe. Az út egy városrészi bulin keresztül vezetett, nem nagy vész, jó rendőri védelmet kaptunk. Az étterem rám nem a legjobb benyomást tette, de a bográcsgulyás igazán finom volt. Jó hangulatunkat még az elszámolási kisebb fokú katasztrófa sem tudta elrontani. Lajos és Irénke éjszakai programjának köszönhetően ez is sikeresen lerendeződött. Az ifjúsági szálloda társalgójában, Uli szellemi tréningjének kíséretében, későbbi, vagy inkább korai órákban fejeztük be ezt a szép napot. Vasárnapra már csak a pakolás és a búcsú maradt. Szétszéledtünk. A kellemes élmények maradnak, köszönjük a rendezőknek! Ketel Ilona ten wir beide uns schon relativ früh allein auf den Weg zurück zur Herberge, was sich schon bald als eine sehr weise Entscheidung erwies. Während wir zurück spazierten, begann es nämlich bereits zu donnern und zu nieseln, und als wir in unserem Zimmer ankamen, setzte draußen die Sintflut ein, begleitet von eindrucksvollen Blitzen und Donnerschlägen. Die Unterbringung war – zumindest aus unserer Sicht – relativ luxuriös: ein Fernseher, ein Kühlschrank, zwei Betten, ein Tisch, zwei Stühle und ein Schrank leisteten uns Gesellschaft. Wir versuchten, unsere schlimmen Sorgen um die „Rentner im Regen“ zu verdrängen, indem wir unsere Betten zusammenschoben und uns noch eine Comedyserie ansahen. Danach schlummerten wir gemütlich ein, was uns merkwürdigerweise trotz der Ungewissheit über unsere Mitreisenden keinerlei Probleme bereitete. (Fortsetzung letzte Seite)

2007. november

Ungarische Vereinigung Berlin





2007. november 23., péntek, 18 órától 20 óráig, Bismarck étterem, Pankow, Heinrich-Hesse-Str. 20.: Tekeest Jelentkezés november 16-ig Matthes Áginál (242 36 68). Figyelem, a tekézéshez tornacipőt mindenki vigyen magával! 2007. december 15., 18 óra, Kleine Kneipe „Zum György“, Lichtenberg, JosefOrlopp-Str. 44: Karácsonyi ünnepség A régi CHB bezárása miatt idei karácsonyi összejövetelünkkel Törzsasztalunk helyére szorulunk. Tehát nem lesz batyus bál, ehelyett a kiskocsmában méltányos összegű belépő árán (tagoknak 10 euró, nem tagoknak 20 euró) kedvünk szerint ehetünk-ihatunk. Kis program is lesz, de annak, aki úgy érzi, személyesen is hozzájárulna valamivel (énekkel, verssel, mutatvánnyal), annak a szervezők nagyon megköszönik közreműködését. A megfelelő felkészülés érdekében december 7-ig várjuk, hogy jelezzétek részvételi szándékotokat (Uli Moritz, 562 06 51). Jövő évi terveink Január 25., péntek, Nagykövetség: Bóta Zsolt követ Quo vadis Pannonia? címmel informatív előadást tart. Februárban és/vagy márciusban a CHB új igazgatója, Can Togay János, mutatkozik be, és esetleg Gosztonyi György professzor előadást tart az öregedésről és prevenciójáról. Májusban pótoljuk a 2007-ben elmaradt kerületi sétánkat, amely ezúttal Charlottenburgba vezet. Egyesületi kirándulásunk úticélja terveink szerint a csehországi Teplice, ahol igen élénk magyar közösség működik, ráadásul május végén nyitják meg a fürdőszezont. De az is lehet, hogy Prágába utazunk… Az egyes rendezvények és találkozók végleges időpontjait a szokásos körlevélben ismertetjük majd a tagsággal.

25

18. oldal

Gratulálunk!

A közelmúltban számos tagtársunknak volt köszöntenivaló eseménye. Három tagtársunk ünnepelte jubileumi születésnapját, amihez szeretettel köszöntjük őket, minden jót kívánva nekik és további aktivitást mind-

annyiunknak: Máthé Károly, Richter Irén és elnökünk, Hetey László. A tőlünk megszokott diszkrécióval csak annyit árulunk el róluk, hogy együtt még a 200-at is ütik, életévekben… Ritka esemény az egyesületen belül esküvőről hírt adni. Annál szívesebben tesszük meg ez esetben, és minden jót, hosszú és boldog közös életet kívánunk – immár ismét itt Berlinben köszöntve őket – a nyáron egybekelt Drimál Juditnak és férjének, Dirknek.

Végül, de nem utolsósorban – hiszen ez történt először – örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy Oroszvári Anita tagtársunknak megszületett a második babája is. Nőjön fel a kis Christian békében, sok örömet szerezve boldog szüleinek! És most, a második gyermek megérkezése után, már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy illusztrálni is tudjuk köszöntő szavainkat!

Köszöntjük új tagjainkat!

Elhunyt Frick Imre

Balla Bálint prof. Bar tucz Is tv án Bartucz Istv tván Hendrik Szabó

Eltávozott egy kedves ember közülünk. 2007. augusztus 29én hosszú, súlyos betegség után elhunyt a Magyar Egyesület korábbi tagja, Frick Imre. Időközben lezajlott végső búcsúztatásán a Magyar Egyesület vezetősége képviseltette magát, mély együttérzését fejezve ki Imre özvegyének, Brigittének.

Programjaink szerves, időpontját tekintve legmegbízhatóbb része az Egyesületi Törzsasztal. Találkozunk tehát ezután is minden hónap első péntekjén. Várjuk élénk részvételeteket!

19. oldal

86. sz. Apáczai Csere János cserkészcsapat Az igen aktív berlini cserkészcsapat munkájáról a régi-új vezetőknél – a Konthur házaspárnál – lehet érdeklődni: [email protected] (030) 79 60 291

Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet Berlin

25 Érdeklődés: Felsmann Orsolya, 49 85 37 24, [email protected] Állandó programjaink: Északi óvoda: hétfő, 8.30-16.00, Dänenstr. 17-18 (Prenzlauer Berg), érdeklődés: Bek Roland, 0162 2174699 Déli óvoda: csütörtök, 8.30-16.00, Hortensienstr. 18 (Steglitz), érdeklődés: Kardos-Rieger Judit, 32 60 98 55 Óvodadíj: kb. 45 euró/hó; kistestvérek és egyedül nevelők gyerekei a felét fizetik. Magyar iskola: szombat, 9.3012.30, U-Bhf Fehrbelliner Platz közelében (később az új CHBben),

2007. november

Brunszvik Teréz Társaság e.V. Magyar nyelvű programok gyerekeknek érdeklődés: Kosima Keller, 44 65 22 55 Aktuális programunkból: December 8. vagy 9. (a helyszín még nyitott): Mikulásünnep Éves tagdíjunk: 30 euró További információk novembertől a www.brunszvik.de alatt.

Magyar katolikus szentmisék Berlinben A Berlinben és környékén élő katolikus hívők számára 2007-ben is havonta egyszer szentmisét tartunk, mégpedig minden hónap második vasárnapján, 16.00 órakor, tehát: 2007. november 11., december 9. Helye: Szent Pál templom (St. Paulus, Dominikanerkloster, 10551 Berlin-Moabit, Oldenburger Str. 46) Az istentisztelet a hónap második szombatján 16.00 órakor van: 2007. november 10., december 8. a Grunewald-templom kápolnájában (Bismarckallee/Wernerstr. sarka). Megközelíthető a 119-es busszal a Zoo-tól a Kurfürstendammon, ill. az S-Bahn Halensee vagy Grunewald megállója felől. Figyelem: bejárat a kápolnába a templom mögött hátulról. Szeretettel invitálunk mindenkit felekezeti hovatartozástól függetlenül közösségünkbe, az istentiszteletre és az azt követő tea/kávé melletti meghitt beszélgetésre. Érdeklődni lehet: Heinrichs Eszter lelkésznő, tel.: 45 19 84 97, email: [email protected]; Balla Bálint, tel.: 825 84 32; Pompéry Judit, tel.: 40 39 77 59, email: [email protected]

Magyar Kolónia Berlin e.V. November 11.: autóbusz-kirándulás a Szász Svájcba, Burg Hohnstein várához. Márton-napi lúdpecsenye, várlátogatás, üdvözlő ital, majd ebéd után a Bastei szerepel a programban. Indulás: 6.45 Mariendorfer Damm, 7.30 Alexanderplatz, 8.15 Fehrbelliner Platz. Visszaérkezés Berlinbe kb. 20 órakor. Részvételi díj 33 euró/fő. Kapcsolatfelvétel: Usztics János (tel.: 451 84 07, email: [email protected]), Molnár János (88 67 57 29, email: [email protected]). Karácsonyi összejövetel december 15-én 17 órától a Riva étteremben (Georg-Wilhelm-Str. 18., az S-Bhf. Halensee közelében). Minden rendezvény nyitott, mindenkit szeretettel vár a Kolónia.

Die Kleine Kneipe

„Zum György“ Josef-Orlopp-Str. 44, 10365 Berlin Tel. (+49175) 74 66 144 Geöffnet: Mo-Fr 15 – 22 Uhr, bei Bedarf auch länger

Deutsche und ungarische Küche Jeden ersten Freitag im Monat Stammtisch, am 15.12.2007 Weihnachtsfeier der Ungarischen Vereinigung Berlin

2007. november

25

A Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma párkányi tanácskozásának

ZÁRÓNYILATKOZATA A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei az MKP meghívására 2007. szeptember 1-jén Párkányban (Šturovo, Szlovákia) találkoztak. Kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek helyzetéről, valamint véleményt cseréltek a magyar–magyar kapcsolatokat érintő kérdésekről. A tanácskozáson az alábbi témákban alakult ki egyetértés a résztvevők között:

1. A tanácskozás résztvevői megerősítik a szabadkai, a bécsi és a marosvásárhelyi tanácskozáson elfogadott eddigi határozataikat. 2. A résztvevők üdvözlik Szlovákia, Szlovénia és Magyarország mielőbbi belépését a schengeni övezetbe. Közösen kérik a Magyar Köztársaság kormányát, hogy azon magyar közösségek tagjai számára, amelyek egyelőre nem válnak a rendszer részévé, külön megoldásokat foganatosítson Magyarországgal és az egymással való kapcsolattartás megkönnyítése érdekében. Ebbe beletartozik – a letelepedés nélküli magyar állampolgárság megszerzése, – a nemzeti vízum megszerzésének jelentős mértékű egyszerűsítése, – az EU jogi normáiból kiinduló kishatárforgalom életbeléptetése Kárpátalja esetében, – az EU tagállamok ide vonatkozó pozitív gyakorlatainak felhasználása. 3. A résztvevők üdvözlik, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésében nemzetstratégiai dokumentum készül. A résztvevők kívánatosnak tartják, hogy a magyarság nyugati diaszpórája szerves részévé váljon a nemzetstratégiának. A Fórum tagjai felkérik a magyarországi parlamenti pártokat, hogy e témában egyetértés szülessen a végrehajtandó feladatokról.

4. A résztvevők egyeztették nézeteiket a Magyar Köztársaság kormánya által a határon túli magyarok számára biztosított támogatási rendszerrel kapcsolatban. A rendszer működtetését illetően elvárják a) a Státustörvény maradéktalan végrehajtását, a rendszer működéséhez szükséges feltételek biztosítását, különös tekintettel a kárpát-medencei információs irodahálózat zökkenőmentes működtetésére; b) a pedagógusok szakkönyvtámogatásának a folytatását, a határon túli magyar iskolák oktatás-nevelési támogatásának megőrzését, valamint kibővítését az iskolás kor előtti korosztály számára és a pályázatok meghirdetésének és kifizetésének a tanévhez történő igazítását; c) a súlyos és szülőföldjükön nem ellátható határon túli magyar betegek gyógykezelésének a biztosítását a ma meglévő rendszer keretében; d) hogy Magyarország kormánya és a határon túli magyar szervezetek vezetői közösen döntsenek a költségvetésben szereplő, a határon túli magyarokat érintő nemzeti jelentőségű programokra és intézményekre elkülönített teljes összeg felhasználásáról. 5. A találkozó résztvevői elfogadhatatlannak tartják, hogy a) Romániában magyar politikusokat érdekképviseleti feladataik telje-

20. oldal sítése közben etnikai hovatartozásuk miatt koholt vádak alapján meghurcolnak; b) Szerbiában magyar kisebbségek tagjait etnikai hovatartozásuk miatt fenyegessék és bántalmazzák, valamint hogy az Európához felzárkózni kívánó demokratikus kisebbségi intézmények kiépítését és támogatását teljes mértékben mellőzik; c) Szlovákiában a kormány nem biztosítja a Selye János Egyetem működésének elégséges feltételeit, hogy veszélybe került a Szlovák Rádió magyar adásának a léte, illetve az SZK kormánya elutasítja a Európa Tanácsnak a Kisebbségi Jogok Keretegyezményre és a Nyelvi Chartára vonatkozó ajánlásainak a végrehajtását; d) Ukrajnában kisebbségellenes intézkedések történtek az oktatáspolitika területén. A Fórum résztvevői szorgalmazzák a magyar nyelvű érettségizés lehetőségének megőrzését, illetve a magyar iskolák magyar nyelvű tankönyvekkel történő ellátásának folyamatos biztosítását; e) Szlovénia kormánya az ország régióinak kialakítása során figyelmen kívül hagyja a nemzetiségi arányokat. A résztvevők tiltakoznak eme megnyilvánulások ellen, kifejezik szolidaritásukat egymás irányában és kijelentik, hogy minden lehetséges demokratikus fórumon közösen fognak fellépni az ilyen jelenségekkel szemben. 6. A résztvevők kijelentik, hogy ott, ahol számottevő nemzeti kisebbség él, az állami hivatalok és intézmények tisztségeinek betöltése során az adott térség nemzetiségi összetételéből kell kiindulni. Ellenkező esetben súlyosan sérülhetnek az adott kisebbség jogai. 7. A résztvevők hangsúlyozni kívánják, hogy a nemzeti kisebbségek fennmaradása szempontjából elengedhetetlenül fontos a kisebbségi önkormányzati rendszerek (autonómiák) minél teljesebb megvalósulása. Az EU és ET számos országában bevált gyakorlat bizonyítja ennek az igazát. A résztvevők elvárják azon közép-európai országok kormányaitól, ahol magyar nemzeti közösségek léteznek, valamint a nemzetközi szervezetektől és a Magyar



25

21. oldal

ZÁRÓNYILATKOZAT A Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) 2007. szeptember 15-én a Finnországi Magyarok Egyesülete vendégeként a Helsinki melletti Solvalla sportközpontban tartotta meg 7. rendes évi közgyűlését. Az országos szervezetek küldöttei megvitatták és elfogadták az egyes napirendi pontokat.

Jóváhagyták a Zürichi Magyar Ház Alapítvánnyal mint a zürichi magyar szervezetek szövetségével 2007 áprilisában kötött együttműködési megállapodást;

az oktatásügy szervezettebb keretek között történő továbbvitelét;

az információs hálózat hatékonyabb kiépítését, a híranyag folyamatos felújítását;

az integrációs és kisebbségi ügyek intézését. Ez alkalommal is határozottan körvonalazódott a NYEOMSZSZ Köztársaság alkotmányos intézményeitől is az ilyen jellegű kezdeményezések támogatását. 8. A résztvevők fontosnak tartják, hogy az idei őszi romániai Európa Parlamenti választásokon biztosítva legyen a romániai magyar közösség képviselete. Ezért támogatják a megállapodást a romániai magyar szervezetek között a fenti cél elérése érdekében. 9. A tanácskozás résztvevői fontosnak tartják a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának rendszeres működtetését. A következő tanácskozást a Horvátországi Magyar Demokratikus Közösség 2008 első félévében Horvátországban Eszéken rendezi. A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának következő üléséig a titkársági feladatokat az MKP látja el. Párkány, 2007. szeptember 1.

arcéle, azaz megerősítést nyert azon irányelveihez való ragaszkodás, amelyek a korábbi nyilatkozataiban és állásfoglalásaiban fogalmazódtak meg és jutottak kifejezésre. Ennek értelmében változatlanul az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszméi, a magyar történelmi hagyományok alapján fejti ki tevékenységét (lásd a 2006. évi közgyűlés zárónyilatkozatát). Beszámolók hangzottak el az 50. évfordulóra országonként megrendezett nagyszabású megemlékezésekről is, amelyek a befogadó államok hivatalos intézményeivel közösen kerültek megrendezésre. Ezek kihatásaként tudatosodott 1956 világtörténelmi jelentősége és azon szellemierkölcsi tőkéje, mely a jövőre nézve is megtartó erőnek bizonyul. A közgyűlés helyzetelemzést és -értékelést fogadott el, amely szerint Magyarországon az elmélyülő politikai és gazdasági válságból a nemzeteszmére épülő erők összefogása jelenthet kiutat. A magyar kisebbségek sorsának alakulásában csakis az önkormányzat különböző válfajainak alkalmazása hozhat megoldást. A NYEOMSZSZ tevékenységét továbbra is a Szövetség és tagszervezeteinek hatékony összefogása, az eddigi célkitűzések következetes megvalósítása vezérli. Mindazonáltal – mint eddig is – kormányoktól függetlenül és politikai pártok befolyásától mentesen végzi munkáját.

2007. november A NYEOMSZSZ távlati céljai és gyakorlati tevékenysége vonatkozásában nélkülözhetetlennek tekinti a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumán, vagy hasonló, a nyugati szórvány magyarságot is magában foglaló intézményes törekvésekben való közreműködést, amint ez legutóbb az ez év szeptember 1-jén Párkányban megtartott tanácskozáson is megnyilvánult. Ugyancsak nagy súlyt fektet a magyar kormánnyal és a parlamentben képviselt pártokkal való kapcsolattartásra. Ennek értelmében üdvözli a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) 2007. szeptember 14-iki ülésére előkészített magyar– magyar együttműködési és érdekérvényesítési dokumentumot. A tanácskozáson megfigyelőként két elnökségi taggal képviseltette magát. Az anyag áttanulmányozása révén előzetesen a nyugati szórvány magyarságra vonatkozó javaslatot nyújtott be. A NYEOMSZSZ jelen közgyűlése újból kinyilvánítja: a nemzet és ebben a magyar kisebbségek, szórványok sorsának alakulását figyelemmel kísérve meggyőződéssel vallja mint történelmi, nyelvi és kulturális érdekközösséget, az egyetemes magyar nemzetet, melynek a nyugati magyar szórványok szerves részét képezik. Ebben a koordinátarendszerben valamennyi közösségnek megvan a helye. A NYEOMSZSZ határozott célja, hogy részt vegyen az egyetemes magyarság ügyét szolgáló, szervezett kereteken belül működő fórumokon. Ennek alapján elvárja, hogy képviseletként hivatalosan elismerje és kezelje, kellő támogatásban részesítse a mindenkori magyar kormány. A szórvány magyarság különösen veszélyeztetett helyzetéből kifolyólag rendkívüli odafigyelést érdemel. A közgyűlés ezért megszavazta, hogy a 2008-ban sorra kerülő „Kufstein” Tanácskozásnak ez legyen a témája. A közös rendezvényként tervezett tanácskozás megszervezésére ezúttal is az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségét kéri fel. Helsinki/Solvalla, 2007. szeptember 15.

25

2007. november

22. oldal

burkokat is megtapogatom. Jaaaaaj…! – mondja Orsi. A Végül hat fényes, világosabb cérnaszál hangjában ficánmeg sötétebb barna gesztenye koló öröm bujkált. marad a tenyeremben. Alig – A Tabáni Kakas…?! Mennyiférnek. Fészket csinálok a re szerettem odajárni… Ha Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk kezemből. Összezárom, guPestre jöttünk Bélával, egé(Simone Weil) rítgatom benne a szen biztos, hogy gesztenyéket. egyszer elmenJön a villamos, tünk a Tabáni Kafölszállok. A korlátnak dőlve kasba…! Ott randevúzunk? elmerülök a játékban… ForAlig várom… Au revoir, golódnak a markomban a drágám…! gesztenyék. Egyszer csak a Orsival találkozni olyan, mellettem álló férfi megböki mint egy jutalomutazás. Küla vállam, és elém tartja a sőre törékeny madárka, belül tenyerét. A kidolgozott, festékfoltos Káposztás szoljanka levest evett, tiszta és kemény, mint az acél. Látom férfitenyéren egy szem sötétbarna, azt kértem én is, chardonnay-t ittunk, az arcát, milyen képet vágna, ha ezt fényes gesztenye. aztán megfeleztünk egy szilváshallaná. – Tegye melléjük… – Acél? Én!? Legalább gyémántot gombócot. Fölséges volt. – Hol szedte? Eszünk, iszunk, sokat nevetünk. mondanál, drágám…! Az is kemény… – Óbudán. Még reggel… Egyszer csak fölveti a fejét. Komoly N‘est-ce pas…? Nézek rá, nem szól többet. Még az Hogy a madárka testben hogyan fér a szürkébe hajló, sötétkék szeme. el egy életre szóló hajlékonyság, – Visszamegyek hamarabb. Ez már arca is festékes egy helyen. Sodrom tovább a kezem fészkében most már veszélyekkel nem számoló kaland- nem az én városom… a hét gesztenyét. Az egyik legurul, vágy, egy gyerek kíváncsisága meg- – Tavasszal eljössz…? gurul, meg nem áll, legurul a villarakva asszonyi vágyakkal, vérbő – Talán… Üzenj valami biztatót… Megöleltük egymást. A puha sál moslépcső aljára. Fölötte egy húszhumorral, az ő Párizsából hozott finom élcekkel – sose tudtam meg- alatt olyan volt a teste, mintha egy éves forma nagydarab fiú kapaszfejteni. Egy biztos: A híresen szép, kis fecskét szorítottam volna ma- kodik. Ránézek. – Ha megáll, fölszedem azt a geszegykor Pestről induló, a világot gamhoz. tenyét… A Szarvas térről átvágtam a villameghódító Orsival lenni nem minMagas a fiú, alig érek a válláig. Lenéz moshoz. Ezt a budai villamost, végig dennapi ajándék. rám szelíden. a Duna-parton, nagyon szeretem. Rohanva érkeztem. Keresem a – Fölszedem én… Állok a megállóban, nézem a Várkert vendéglőt a régi helyén, hatalmas Fölszedte, a megállóban a tenyeoldalát, az üres, pusztulásnak induló láncon lakat, nincs a Tabáni Kakas… rembe tette, aztán eltűnt. műteremlakások valaha hajnalig Járok föl, aztán le, kicsit odébb, a híd A festékfoltos férfit véletlenül világos ablakait. Elvarázsolt lakói lábához közelebb, hajszálra hasonló láttam meg a héven. Megkérdeztem, járnak a fejemben, ősrégi Illéskülsővel, ott egy vendéglő, a Tabáni, mit csinál, hogy festékfoltos minkoncertekre emlékezem, Orsi monajtajában kedves pincérrel. dene. Azt mondta, nem festék az, data visszhangzik bennem, ez már Odabent egyetlen vendég: Orsi. mozaikot rak a Gellért fürdőben, az nem az én városom… Elefántcsontnyelű fekete botja hanyailyen ragaszkodó… Elköszönt, leNem bánom, hogy nem jön a vilgul a háta mögött, izgalmas sálja szállt. átdobva a vállán. Ül egy kétszemélyes lamos. A járda, a fák körül a gyep teli asztalnál, levest kanalaz. Nevet a Ott maradtam, kezemben a geszteszeme, kislányos szemrehányás a frissen hullott, fényes gesztenyével. nyékkel. Rád gondoltam, Orsi, dráhangjában, csörögnek a karkötői, Számolok… szeptember vége… az gám… idén a vadgesztenye is hamarabb ahogy int: Gyere, gyere majd tavasszal… – Ülj le, nem bírtam tovább. Hol érik. Lehajolok, válogatok, olyan Schäffer Erzsébet voltál, drágám, már letettem rólad…! szépek, élettel telik, még a szúrós

Hét gesztenye, Orsinak

A fenti kistárcával kapcsolatban az alábbi sorokat kaptuk a szerzőtől: „…talán így mégis személyesebb és „berlini” a történet a budapesti gesztenyékről. Sokszor érzem, a történetek olykor tovább írják magukat. A hét gesztenyével is így volt. Nem tudtam befejezni Pesten a kistárcát, pedig már sürgetett a határidő… Berlini vendéglátóim a Rostocker

utcában kedvesek voltak, lemondtak az esti beszélgetésről. Nekiültem a gépnek. Előttem a gesztenyék, fülemben Orsi hangja, „Ez már nem az én városom…” Újabb és újabb sorok, telik a képernyő. A végével elvacakolok, csak nem sikerül jól befejezni… Aztán meglesz valahogy mégis. Hajnali négy óra van. Idehaza vettem észre, amikor az írás

már megjelent, kimaradt két mondat, amiről megfeledkeztem. Most pótlólag ideírom. Hisz Berlinben még megvolt… Amikor a férfi elém tartja a tenyerén a gesztenyét, megkérdeztem. – Miért kapom én ezt? Azt válaszolta: – Fogadja el. Én már örültem neki… Szeretettel, öleléssel, köszönettel: Schäffer Erzsébet”

23. oldal

50 év – 1956–2006 Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSz) – ismert könyvkiadói hagyományához hűen – nagyon színvonalas, antológia jellegű könyvet jelentetett meg az 1956-os forradalom és szabadságharc jubileumára „50 év – 1956–2006” címmel (EPMSz Basel – Budapest, 2006; 356 oldal).

A Balla Bálint és Szöllősy Pál által kitűnően szerkesztett könyvben az akkori események résztvevőinek és megfigyelőinek személyes beszámolói alapján 1956 története, valamint az azt követő évek fontosabb eseményei elevenednek fel. Az olvasó sokrétűen tájékozódik a Magyarországon akkor történtekről és azon túl a szomszédos, kárpát-medencei országokban tapasztalt politikai reakciókról. A kortársak emlékezései a forradalom kitörése előtti szituáció felvázolásával kezdődnek. Különösen érdekesen, a politikai elit szférájába visz – a forradalom után börtönbüntetést szenvedett – Lőcsei Pál beszámolója, aki 1956. október 23-án mint a „Szabad Nép” újságíró-küldöttségének a Párt Politikai Bizottságát felkereső tagja kihívta maga ellen Gerő Ernő, Kádár János és társai haragját azzal, hogy az elvárt alattvalói fejbólintás helyett merészen más politikát, demokratikus reformokat követelt…, és ezzel talán hozzájárult az aznapi műegyetemista felvonulás engedélyezéséhez. Az egyetemisták tüntetéséről számol be az akkori orvostanhallgató, Frenkl Róbert: különösen arról a felemelő, felszabadult érzésről ír, amit a felvonulók mindannyian közösen éreztek – az elmúlt évek diktatúrája, lidércnyomása után. Szöllősy Pál mint az akkori Veszprémi Forradalmi Tanács munkatársa beszámol városa és a Dunántúl forradalmi életéről, optimista demokratikus újra-kezdésükről. Aktivitása miatt később a hatóságok „fekete listájára” került: 17 év múlva, első hazai látogatásakor – már mint svájci állampolgárt – azonnal kiutasították. A sors, vagy az „elvtársak” kiszámíthatatlanságára utal, hogy Balla Bálintnak, a Nagy-Budapesti Munkástanács akkori titkárának semmi későbbi bántódása nem lett. Az 56-os események, a Magyar Október kevéssé ismert kárpát-

25 medencei és azon túli kihatásaival is részletesen foglalkozik a kötet. Az ismert kolozsvári irodalomtörténész, Dávid Gyula – aki később szintén hosszú börtönbüntetést szenvedett – beszámol az erdélyi/romániai eseményekről. A magyarországi hírek különösen a magyar egyetemistákat, majd a fiatal román értelmiséget is fellelkesítették, úgyhogy politikai reformokért, demokratizálásért tüntettek. Erre a sztálinista hatalom kemény megtorló akciókkal reagált…, különösen kegyetlenül a magyarok ellen (internálás, bebörtönzések, kivégzések), és kihasználta az alkalmat magyar intézmények megbüntetésére is (pl. a kolozsvári Bólyai Egyetem bezárására). A Felvidék/Csehszlovákia eseményeiről Kiss József pozsonyi történész írja, hogy a Magyar Október szelleme igenis erősen áthatott az 1945 után jogfosztott, megfélemlített magyar kisebbségre (pl. rokonszenvtüntetések), és az állam későbbi bosszúját vonta maga után: elbocsátásokat, bebörtönzéseket. Dupka György ungvári történész részletesen beszámol az 56-os magyar szabadságharc hatásáról Kárpátalján/ Szovjetunióban, az ottani magyarságnak szolidárizáló és demokratikus változásokért síkraszálló (röplap-)akcióiról, valamint a későbbi kemény retorzióról. Ezekkel ellentétben a Délvidék/a Tito-vezette aránylag liberális Jugoszlávia forradalmi mozgalom nélkül maradt. Bár Tito később a szovjet pártvonalat, a Kádár-kormányt támogatta, az ottani magyar disszidenseknek segítettek, továbbengedték őket nyugatra, ahogy erről egy késői menekült, Kovács Andor részletesen nyilatkozik. A kötet végén több – magyarországi, illetve nyugati „második generációbeli” – fiatal történész elemzi az októberi forradalom regionális és egyetemes kisugárzását. Az akkori szabad Nyugat-Európa nagy rokonszenvvel és segítőkészséggel kísérte a magyar forradalmat, majd annak szovjet invázióval történt eltiprása általános megbotránkozást és tiltakozást váltott ki. Mai perspektívából nézve a Magyar Október több európai demokratizáló, diktatúraellenes folyamatot indítványozott, ami végül éppen a magyar pártállam vasfüggöny-feloldási akciójához vezetett, ahonnan a világ azután sikeresen eljutott a német fal, majd az egész szovjet impérium összeomlásához. Dr. Hetey László

2007. november

Könyvespolc Előző számainkban már lehetett verset olvasni S. Kiss Istvántól. Most megjelent az Úton a gondolat című kötete. Ajánlóként álljon itt a költő előszava a verseihez.

Ajánlom e kötetet mind azoknak, akik kezükbe veszik, és ha van türelmük olvasni is, akkor reményeim szerint nem csalatkoznak. Ezen versekben rejlő mondandót bármely embertársam is meg írhatja, hisz e földi vándor utat, amit én kereszthordozásnak nevezek egy azon fából faragták neki is, mint nekem. Mert van, akinek az élete sors, s valakinek sors az élete. Ezek a történések hatalmazzák fel az embert, hogy legyen véleménye, ha kell írásban is, hisz aki szülőnő ágyán valamint haldoklóén ült (én igen), az megkapta az élet eszenciáját véleményének elmondásához. Verseimet tudatosan nem csoportosítottam, mert az embernek nem adatott meg az a képessége, hogy egy hónapig boldog és egy hónapig szomorú legyen. Ez a körforgás naponként, de még percenként is változik, mert tudatosan az élet összességében erre képességeink nem prezentáltak. Megkülönböztetett tisztelettel érzek azon embertársaim iránt, akik észreveszik azt a szándékot, ami miatt ezek a versek íródtak.

S. Kiss István

2007. november

Bircsák Anikó esszéje

25

24. oldal In-Berlin-Sein…

Születésnapodra

József Attila a Születésnapomra című verssel lepte meg magát harminckét éves korában. Könnyedén pergő sorait szinte csúfondáros egyszerűséggel, mégis sokszor utánozhatatlan nyelvi bravúrral zárja. A harmadik és a negyedik sor jambusa változatos megoldása ugyanannak a ritmikai képletnek. A harmadik versszak zárlata megszólítás (Az ám / hazám!), a negyedik egy szintagma, amelynek összetett szóként élő változata egyetlen tiszta belső rím (szegény / legény), a hatodikban pedig kapcsolódik hozzá egy enjambement (a hont / kivont / szablyával óvta ellenem.). A redukált nyelvi elemeket zseniálisan variálja a szerző a rendkívül kötött ritmikájú és rímszerkezetű költeményben. A második versszak zárlata például puszta ismétlés (magam / magam). Ezt a technikát megismétli a vers utolsó két sorában, de ott nem önálló szót ismétel, nem is szóösszetételt használ, hanem a morfémahatárt is felbontva emeli ki a tanítani ige fonetikai ismétlődését (taní- / tani). Azonban nem szükséges mindezt tudnunk: elég olvasni vagy hallani a verset, és szinte azonnal megragad a fülünkben. A létösszegző versekben szokatlan sok gyereknyelvi elem (csecse / becse, gagyog / s ragyog) miatt elszavalni mégis rendkívül nehéz. Át/le/fel/ki(f)ordítás… A fordítás is egy megmutatás, akárcsak a szavalás. Az előadó közvetíti a verset a hallgatói felé, a fordító pedig egy másik irodalmi és nyelvi közegbe. A Születésnapomra című vers nem az egyetlen, amelyiket rendkívül nehéz fordítani, főként nem agglutináló nyelvekre, mint amilyen a német is. A magyar elöl hangsúlyos és toldalékol, erre épül ritmikájának és melódiájának alapja. A fordítás látható nehézségei ellenére is számottevőek a József Attila-versek fordításai: összesen tizenhat nyelven jelentek meg fordítások, és köztük meglepően nagy

számban találunk német nyelvűeket is. A 2005-ös emlékévben a Balassi Bálint Intézet szervezett egy több kutatóintézet munkatársait tömörítő munkát: országonként készítettünk összefoglaló tanulmányokat József Attila költészetének külföldi recepciójáról. A német befogadás-történetről szóló tanulmányom volt az előkészítő munkája annak a kutatóútnak, amelyre 2006 nyarán érkeztem Berlinbe. A Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjjal négy hónapig kézirattári anyagokat vizsgáltam, hagyatéki és állami könyvtárakban dolgoztam, hogy kiegészítsem kutatásaimat azokkal az adatokkal, amelyekhez Magyarországon nem tudtam hozzáférni. A kutatás befogadó intézménye a berlini Collegium Hungaricum volt, Fehéri György vállalta el szakmai segítésemet. A Németországban töltött kutatást időközben sikerült egy másik intézmény ösztöndíjával meghosszabbítanom. A marbachi Német Irodalmi Archívum anyagai között található néhány József Attila-fordító hagyatéka, amelyeket az archívum két hónapos ösztöndíjával – disszertációs témám mellett, amely nagyrészt Kerényi Károly hagyatékának vizsgálatából kiinduló regényelemzésekből áll – tanulmányozhattam. Fél év minden életszakaszban másként hat: számomra olyan volt, mint egy rendkívül színes születésnapi meglepetés. Röviddel az elutazásom előtt lettem harminc éves, ami már önmagában is meglepetésként érintett: furcsa volt átélni, hogy egyszerűen felébredek egy nap, és máris öregedtem egy évet. Az ölembe hullott ünneppel kezdeni kellett valamit, s így elhatároztam, hogy az első fél évben ünnepelni fogok, a másodikban pedig készülök a harmincegyedik beköszöntére. Ez utóbbi az írás és mesélés ideje, amit most – József Attilával ellentétben – nem versben, hanem esszében írok meg.

Tehát ígéretemhez híven: ez a fele más. Berlin önálló kategória. Heidegger nyomán „Berlinben-való-lét”ként kellene megjelennie az egzisztencialista filozófiában. Ha felsorolnám néhány jellegzetességét, könynyen lehet, hogy azok egyenként éppúgy illenének Berlinen kívül még nagyon sok fővárosra, például Budapestre is. Hatalmas kézirati és könyvtári gyűjtemények, gazdag antik és keleti gyűjtemény a múzeumokban, kortárs kiállítások és performance-ok talán mindenhol vannak, de azt megkockáztatnám, hogy valószínűleg nem ilyen rendkívüli választékban, mint Berlinben. A legberlinesebbek mégis a kapuk Berlinben. Kapukon át… Három kapuhoz rendeződik emlékeimben Berlin: az Istár-kapuhoz, a Branderburgi kapuhoz és a Dock 11 kapujához. Egy múzeum, egy emlékmű és egy kortárs művészeti színpad. A legutóbbit találtam meg a legnehezebben. Esett, sötét volt és nem működött a váltó a főbérlőmtől kölcsönkapott biciklin. Persze késtem az előadásról, de talán két napja voltam Berlinben, és még az is nagy dolog, hogy gond nélkül rajta voltam a Kastanienallee-n. Az előadó egy magyar fiú volt, de ez nem számított túl sokat, mert pantomim volt az egész, és utána angolul beszélgettünk mi, a közönség, az előadókkal: az egyik az említett magyar táncos, a másik mintha lengyel lett volna, de a harmadik bizonyosan német. A közönség is talán utoljára Bábelben találkozott egymással, olyan sokfélék voltunk. Gondoltam, ez Berlin: a találkozás. Egymásra hangolódás és rövid mosoly, de az valódi. Mert láttuk mindannyian, mert utána el is mondtuk, és utána szétszéledtünk, hiszen tovább már nem volt közünk egymáshoz. A Brandenburgi kapunál tényleg szétesett a biciklim. Ha valamilyen megoldhatatlan technikai problémába ütközöm – és sajnos nekem majdnem minden technikai probléma megoldhatatlan –, akkor jutnak eszembe József Attila éhező versei.

25. oldal Talán a kétségbeesésünk hasonló ilyenkor, nem tudom. Álltam a kapu alatt, fejemből kitörlődött az egész idevágó fejezet a diadalról és a Quadrigáról, és mérhetetlenül egyedül éreztem magam. Lelki szemeim előtt József Attila beesett, szép arca. Amikor mozogni kezdett, még nem is tűnt fel különösképp. Amikor megszólalt, és ráadásul németül, az már túllépett a rendes hétköznapi álmodozásom határain. Bajsza nem volt, de a beesett arc és a magas homlok stimmelt. Biciklis konflis volt, és látta, hogy komoly problémáim vannak, elsősorban a biciklimmel. A másodsort vette aztán előre, mert látta, hogy a kétkerekű reménytelen eset. Biztatott, hogy Kreuzberg nincs is olyan messze gyalog, így vidámabban vágtam neki a könnyed esti sétának.

A harmadikhoz messzebbről kell elindulnunk, a bűnügyi híradóktól. Azért nem szeretem nézni, mert egyfolytában lelkiismeret-furdalásom van közben. Mindig azt gondolom, hogy jobban is figyelhettünk volna, mi emberek, ha jobban szeretjük azt az árva betörőt, mert akkor nem öli meg a kasszás kisasszonyt. Nem adtunk neki elég szeretetet. Borzasztó az egész, nem is direkt csinálom, de attól még így van. Ez az érzés kerített hatalmába a Pergamon Múzeumban is. Elhoztuk az oltárt is, a kaput is, nem is mi, hanem néhány német régész, meg szinte biztos, hogy itt van csak biztonságban, hol is lehetne máshol, de akkor is lopás. Nem ide építették. Pironkodom, gyönyörködöm az emberiség egyik legnagyobb ravaszságán: egyik teremből átlépek a forró görög sziklákról a sivatag égető homokjára. Nem hiszek nekik, hiába mondja a fülembe két kellemes német hang, hogy ideszállították. A magnó rossz, az egész nincs is: én vagyok és a kő

25

2007. november

és a tégla és a cserép. Forróság, szörnyek. Levegő nincs. Lehet, hogy mégis a kiállítóteremben vagyok. A sivatagban egész biztosan van levegő. Kívánság… Nagy tanulság, hogy a születésnap egy évig tart, főként Berlinben. Közben felocsúdsz, örülsz neki, elkeseredsz, dolgozol, elérsz, megírsz, rájössz, hazamész, visszajössz, előadsz, visszanézel. Még a távolságot, mint üveggolyót is rég megkaptad már, a

tiéd, de újra azon veszed észre magad, hogy nem is kívántál még semmit a következő születésnapodra – hát kívánj: kapukat, bicikliket, konflisokat, embereket.

József Attila

Attila József

Születésnapomra

Zu meinem Geburtstag

Harminckét éves lettem én meglepetés e költemény csecse becse:

Nun bin ich zweiunddreißig Jahr und überrasch mich ganz und gar mit dem Poem.

ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam.

Im Winkel des Cafés gedenk ich meiner, dieses Festgeschenk sei mein allein.

Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám!

Zweihundert Pengő Monatslohn, das hatte nie für seinen Sohn mein Land zur Hand.

Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény.

Bestallter Lehrer wär ich jetzt, kein Bursche, der die Feder wetzt voll Harm und arm.

De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura.

Und wurd es nicht, denn in Szeged verwies mich von der Fakultät ein Mann, der’s kann.

Intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apám” versemért, a hont kivont

Für „Reinen Herzens“, mein Gedicht, schlug mir sein Schmähruf ins Gesicht; mit Glück, gezückt

szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét:

das Schwert, schützt’ er das Land vor mir. Mein Geist zitiert ihn, er ist hier, der Schuft, und ruft:

„Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén” – gagyog s ragyog.

„Solang ich denke, werden Sie kein Mittelschulprofessor, nie!“ Er prahlt und strahlt.

Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj –

Doch freut’s Herrn Anton Horger sehr, daß ich jetzt nicht Grammatik lehr, die Freud wird Leid –

Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani! 1937. április 11.

ich lehr beharrlich, mach mein Land nicht auf der Mittelschulen Stand der Zeit Übersetzung von Günther bereit. Deicke (1960), Corvina Kiadó

2007. november

A két Tisza találkozása

25

26. oldal A 2001-es népszámlálás idején Rahónak 14 969 lakosa volt, ebből 1037-en vallották magukat magyarnak. (1910-ben 6577 lakosból 1177 volt magyar.) A vegyes házasságban született gyerekek többsége ma már nem, vagy csak törve beszéli szülei, nagyszülei nyelvét. Az utóbbi években egyre több szülő ismeri fel, hogy gyermekének szüksége van a magyar nyelv ismeretére, mégis kevesen jelentkeznek az ukrán iskola keretében működő magyar osztályba, mert nem rendelkeznek a szükséges alapokkal. A megoldást magyar óvoda létrehozása jelentené, ennek

Üdvözlet a Tisza

forrásvidékéről

Felgyorsult – egyre gépiesedő – világunkban fontos a regenerálódás, ezen belül a szabadidő hasznos eltöltése. Az arctalan tömeg, a város zaja után felüdülést nyújt a vidéki emberekkel való találkozás és az erdő csendje. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány Kárpátaljára, a Tisza forrásvidékére hívta vendégségbe németországi partnereit, támogatóit. (A Magyar Egyesületet Hans-Ulrich Moritz képviselte, aki ezúton hálás köszönetét fejezi ki a Nick házaspárnak a kiváló kalauzolásért! HUM) Az első napon a magyar–szlovák– ukrán hármas határ mentén kialakított nemzetközi civil kulturális hálózatot ismertük meg. Sárospatak, Sátoraljaújhely után érkeztünk a Hegyköz kis falujába, Kovácsvágásra. A település polgármestere, Sándor Endre büszkén mutatta az elmúlt évek eredményeit, köztük az alapítvány képzőművészei által készített köztéri alkotásokat. Néhány perc múlva – már a szlovák oldalon Borsiban – Hajdú Jenő mkl. (Magyar Kultúra Lovagja) tanár úr beszélt II. Rákóczi Ferenc szülőháza felújításának nehézségeiről és eredményeiről.

A nagykövesdi Ilona Alkotóházban Pallér Attila mkl. és családja köszöntött bennünket. Nagy büszkeséggel mutatták be az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmából létesült Európa Parkot. Az éjszakát Magyarországon, az alapítvány aranyosapáti alkotóházában töltöttük. Másnap lovas fogattal bejártuk a falut és a romantikus Tisza-partot, meglátogattuk a Kultúra Lovagrendje Emlékparkját. Kora délután léptük át az ukrán határt. Úticélunk a Fekete- és a FehérTisza összefolyásánál, a Tisza festői völgyében fekvő Rahó (Rahiv) volt. Rahó utcaképe

A Tisza forrásánál

azonban nincsenek meg az anyagi feltételei. Szerencsére azonban vannak önzetlen emberek, akik felvállalták a gyermekek tanítását az úgynevezett vasárnapi iskolákban. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának támogatásával 2006-ban Ukrán–Magyar Kulturális, Oktatási és Információs Központot hozott létre Rahón. A 20 férőhelyes oktatóteremmel, korszerű irodatechnikai és informatikai eszközökkel, valamint internethozzáféréssel ellátott központ működtetéséről a Rahói Járási Ukrán–Magyar Kulturális Együttműködési Társasággal közö-

25

27. oldal

2007. november A patakvölgyekkel szabdalt meredek hegyoldalak üdezöld kaszálóin át keskeny, kitaposott ösvények vezetnek egy-egy magányosan álló házhoz. Békét és nyugalmat áraszt a táj.

Magyarul tanulnak a gyerekek Rahón

A Cipszeráj nevű városrészben állnak még az egykori magyar laktanya fazsindelyes épületei. Itt van az Erik Alkotóház is, melynek vezetője Nyejzsmák Emma mkl. nagy szeretettel gondoskodott ellátásunkról. Az előkertben álló „XXI. századi béke emlékoszlopát” a fafaragó alkotótábor résztvevői készítették 2003-ban. A faragott kerítésoszlopok is az ő kezük munkáját dicsérik. sen gondoskodnak. A központ feladata a kulturális, oktatási és gazdasági együttműködési lehetőségek feltárása, kapcsolatépítés. Szükség van a segítségre, hiszen az Ukrajna függetlenné válásával egyidőben jelentkező mély gazdasági válság következtében munkások százai váltak munkanélkülivé. Sokan a határon túl keresnek megélhetést önmaguk és családjuk számára. Lehangoló látványt nyújt a múlt század nyolcvanas éveiben több száz főt foglalkoztató kartonpapírgyár, a faipari kombinát elhagyott épületegyüttese. A hajdan felkapott üdülőhelyen ma ritka vendég a turista, pedig a kitöré-

Európa földrajzi közepe

sze a Kárpáti Bioszféra Rezervátum részeként az UNESCO által jegyzett világörökségi listán szerepel. A Tiszát átívelő függőhidakon az idegen a korlátba kapaszkodik és óvatosan lépked az imbolygó deszkákon, A Hoverla

si pont a turizmus lehetne. Csodálatos a táj, az emberek vendégszeretőek. A közelben emelkednek az Ukrán-Kárpátok legmagasabb hegyei (Hoverla 2061 m, Pietrosz 2020 m, Pop Iván 1936 m), melyeknek egy ré-

a helybéliek azonban kerékpárral is könnyedén siklanak át a túloldalra. Csobogó hegyi patak mentén, fazsindelyes öreg házak között visz az út a szabadtéri színpadhoz. A „díszletet” a természet formálta évmilliókon át.

Programunk során megismerkedtünk Európa geográfiai közepével, jártunk az egykori lengyel–magyar határon, és ellátogattunk a Kárpáton túli Galíciába, a Prut folyó vízeséséhez. Igazi élményt – sportteljesítményt – nyújtott Ukrajna legmagasabb hegyének, a Hoverlának leküzdése, amely még 6 éves útitársunknak, Annekathrinnak is sikerült. A vendégszeretet és a magyar kultúra gyökereivel való találkozás kellemes emlékeivel érkeztünk vissza Magyarországra. Nick Katalin

Bizony, azt a hegyet kellett megmászni, még Ulinak is…

2007. november Közép-Európa legnépesebb metropolisa, Berlin, idén ünnepli 770. születésnapját. Se torta, se tűzijáték a „legatyásodott” német fővárosban. Bezzeg a nemzetiszocialisták anno 1937 nyarán nagy csinnadrattával köszöntötték a Spree-parti hatalmi központ hét évszázados jubileumát. 1937 Az 1916-ban a világégés miatt elmaradt berlini ötkarikás játékokat csak 20 évvel később rendezték meg az öreg kontinens szívében. Akkorra már a múlté lett a császárság kora és a weimari időszak: horogkeresztes zászlók lengedeztek az ultramodern olimpiai stadion lelátóin. Az 1936os, békés XI. nyári nemzetközi viadal örömmámorából jutott még ‘37-re is, amikor a nácik nagy pompával köszöntötték augusztusban a Har-

25 táborokba, a szinte biztos halálba vonatozzanak majdan tovább. Pár hónappal a Condor Légió baszkföldi terrorbombázása után ki gondolt a „kicsinosított” Berlinben a guernicai áldozatokra, avagy sajátjaikra? A szögletes díszoszlopok tetejére csillogó horogkeresztes szárnyasokat montíroztak a szakemberek, akik örülhettek, hogy nem tartoztak az egymillió német munkanélküli közé. Még két év volt a háborúig… 2007 Jómagam akkor költöztem a Dunától a Spreehez, amikor a kettészakított város – külön-külön – a 750. születésnapját ünnepelte. Döbbenetes volt az NDK „Hauptstadtjának” szürkeségét látni, néha-néha átugorva a tarka West-Berlinből. Mi tagadás, a fal ledőlése után is sok időt

700 Berlin két születésnapja 770 madik Birodalom fővárosának 700. születésnapját. Ki hallotta meg a fekete csizmák dübörgésében XI. Pius pápa Hitler-rezsimét bíráló enciklikáját? A vatikáni pásztorlevélnél nagyobb sajtója volt a szeptemberi római vendégnek, Benito Mussolininek. Az itáliai államfő első hivatalos berlini útja „véletlenül” a jubileumi esztendőre esett. A Duce a Führert a fasiszta milícia tagságával tisztelte meg, amit Adolf Hitler a Német Sas Nagykeresztjével honorált. A germán vezér zubbonyához hasonlóan eztán Mussolini uniformisán is ott virított az NSDAP arany felségjelvénye. A két diktátor a következő héten már Olaszországban parolázott, parádézott… Volt bőven dolguk a dekoratőröknek hetven esztendeje a SpreeHavel metropolisban, melynek új főépítészét Albert Speernek hívták. Az Unter den Linden hársfái közé fehér oszlopok, náci lobogók kerültek. A városképet már nem „rontották” úgynevezett kétes elemek: rájárt a rúd a lumpenekre, a prostituáltakra, a homoszexuálisokra – a cigányságot már az olimpia ürügyén a távoli Marzahn kerületbe deportálták, hogy onnan a zsidók sorsában osztozva a koncentrációs

vett igénybe, míg összenőtt a főváros két eltérően szocializálódott, épített fele. Izgalmas volt megfigyelni az elmúlt húsz esztendőben, amint jóformán eltűntek a keleti autótípusok az utakról. Az utcakép változása már keményebb dió, de az a magyar turista, aki a Honeckerkorszak óta nem járt a 3,5 milliós metropolisban, komoly metamorfózisnak lehet szemtanúja. Keleten és nyugaton egyaránt. Ha az Alexanderplatz szebb nem is lett a gigantikus tévétorony 1969-es átadása óta, az élet pezsgőbbé vált. Több már a turista, a „shoppingoló” helybéli, igaz, a legendás világóránál ma jobbára ittas punkok és ebeik randevúznak, meg drogra éhezők, nem annyira a szerelmesek. Rálát erre a közlekedési és konfliktusgócra a Vörös Városháza (és a berlini kulturális tárca) irányítója, Klaus Wowereit is. A homoszexualitását nyíltan vállaló szociáldemokrata kormányzó polgármester hetedik éve tanítja már toleranciára a világvárost! Őt sokan kedvelik, de például a három reptérből kettőt bezárató politikáját, a bulvársajtóban is felbukkanó, „bulizós” particsászárkodását már nem annyira honorálják az adófizető polgárok. Kevesebb lett

Mogyorósi Géza oldalai az egyenruha is az NDK egykori fél fővárosában, miként gyakoribb a közlekedési dugó. Reneszánszát éli a – környezetbarát – villamos, és rohamosan épül-szépül a világörökség részéhez tartozó Múzeumsziget. Itt lakik Angela Merkel kancellárnő a Pergamon kincseivel szemközt, kőhajításnyira a pompás Berliner Domtól és hazánk 2007 végére elkészülő új kulturális központjától, a dorotheenstrassei Collegium Hungaricumtól. Bontani való is akad bőven a Spreecity egykori szovjet zónájában. A legtöbbet fotózott téma az NDK Népi Kamarájának, a Palast der Republiknak a 2009 küszöbéig eltartó „visszaépítése”. Az Unter den Linden turistanyüzsgése kellemes hangulatú! A legendás hársfák alatt jólesik a kapucsínó, a sör vagy a perec. A kormány- és diplomáciai hivatalok friss eleganciájából kicsit elvesz, hogy a Brandenburgi kapunál már évek óta buldózerek és aszfaltozó brigádok keringőznek – most éppen új metróállomáson dolgozva. Fuccs lett a panorámának is a – dr. Peisch Sándor vezette – Magyar Köztársaság Nagykövetségének modern komplexumából. A messzire látók – átpillantva a már nem létező berlini falon – persze nyugtathatják szemüket a Reichstag üvegkupoláján, avagy a beton mosógépnek becézett Kancellári Hivatalon. Nyári hétvégeken grillszagot visz a szél a Tiergartenben. Ez a metropolis zöld tüdeje és a bevándorlók, egykori vendégmunkások – zömében törökök – családi piknikjének legális helyszíne. A disznóhúsmentes tábortüzek nomád báját mindig megcsodálom – bár az illatok füstös kavalkádja miatt automatikusan ellenőrzöm, hogy vajh nem behúzott kézifékkel gurulok-é már kilométerek óta… Sehol ennyi multikulti gyerekzsivaly, fejkendős leány és asszonyság, erre tévedt romániai roma, zord bajusz egy-egy négyzetméteren, mint itt, az államfő, Horst Köhler otthona, a Bellevue Palota szomszédságában. Forgalmi káoszba keveredhetünk, ha az 1953-as berlini népfelkelés történelmi dátumát idéző Június 17-e sugárút felbontott aszfalttengerében keres-

29. oldal sük autónkkal, biciklinkkel a sávot. A Ku’dammra érve érdemes összevetni e nyugat-berlini bulvár „biznisz” eleganciáját a keleti rokon, az Unter den Linden Operaházas, Humboldt Egyetemes kultúrájával. Eltérő stílussal is pazar mindkettő. Akit a fentebbi városnézés sem tud az NSZK legnagyobb, legizgalmasabb városába csábítani, azok számára

utolsó aduként marad a bájos jegesmaci, Knut! Kedves olvasók, mielőbb váltsanak jegyet az 1844-ben megnyílt Zoo-ba, mert ha sokat tétováznak, akkor a tavaly Mikuláskor született, fehér bundás bocs fenevaddá izmosodhat. Mellesleg az állatkert négylábú sztárjánál aligha kaphatott volna bájosabb ajándékot a most 770 esztendős Berlin.

Terrorveszély a Spree-nél A német főváros belügyi szenátora, Ehrhart Körting szerint Berlinben van a legtöbb veszélyeztetett objektum Németországban. A szociáldemokrata politikus a londoni események kapcsán emlékeztetett rá, hogy a Spree-metropolisban a félezret is meghaladja a terroristák szempontjából „érdekes” külföldi, elsősorban amerikai, brit, izraeli és/vagy zsidó létesítmények száma. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal karöltve a rendőrséggel és a határvédelemmel – civil szervezetek segítségét is igénybe véve – a három polgári repülőtéren és a vasúti közlekedési csomópontokon, köztük Európa legméretesebb pályaudvarán, a tavaly májusban átadott Hauptbahnhofon is fokozott ellenőrzést tart. A New York-i és washingtoni, 2001. szeptember 11-iki merényletek óta a diplomáciai képviseletek védelmére is nagyobb energiát fordít a német főváros hatósága.

25

2007. november

A jelvénygyűjtők zöme nyugdíjas férfi + A fiók mélyén őrzött kincsek + A múlt dicső mementói

Érmek, kitüntetések – békés hobbi Már az ősember is előszeretettel ékesítette magát egy-egy sikeres vadászat után állati csontokkal, fogakkal, prémekkel, de a korunkban ismert, jobbára fémből készült kitüntetés kultusza valójában az ókori görög és római korig nyúlik vissza. Az éremművészet, a pénzverés és a jelvénygyártás fejlődése szorosan összefüggött a történelemmel, egy-egy időszak harci, vagy éppen békés eseményeivel. Az ilyen emlékek gyűjtői a 21. században is javarészt meglett férfiak. Mérnöki tapasztalatokkal a tarsolyában nyergelt át a polgári hivatásról hobbijára Lővey Béla, aki a rendszerváltás óta Budapest egyik legismertebb éremkereskedője. A nagybajszú, negyvenes éveit taposó szakember maga is kissrácként lett megszállott gyűjtője a historikus fém- és papírpénzeknek, plaketteknek, kisplasztikáknak, kitüntetéseknek, jelvényeknek, no meg a szakirodalomnak. Ma ezek a kincsek mind megvásárolhatók frissen nyílt üzletében, a belvárosban. „Sokan még a Múzeum körúti boltunkból ismernek, amit egy társammal vittem. Itt a Petőfi Sándor utca 12-ben 2007 derekán nyitottam meg – immáron önállóan – az Éremgyűjtők boltját. A legrégebbi tárgyak, konkrétan fizetőeszközök az időszámítás előtti 2. századból származnak, de IV. Béla kori dénár éppúgy kapható, mint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc pénzei, avagy a két világháború közötti időszak jelvényei és értékpapírjai. Természetesen az 1940-es Erdélyi Emlékéremtől a szocializmus Munka Érdemrend kitüntetéséig tarka a

paletta a közelmúlt kordokumentumaiból. Vélhetően még rengeteg fiók mélyén lapulnak családi ereklyék, elfelejtett, netán értéktelennek hitt gyűjtemények. A nagy érdeklődésre számot tartó aukciók, katalógusok is ezt bizonyítják. Mindig örülök, ha vásárlóként, értékbecslés céljából vagy eladási szándékkal térnek be hozzám idős emberek, akikkel e szép hobbi kapcsán jót lehet beszélgetni.” – Kik tartoznak a törzsvásárlói közé? „Itt a Petőfi utcai passzázsban is 90 százalékban 50–60 év feletti férfiak a kuncsaftjaink, de tapasztalom, hogy hölgyek és fiatalok is mind gyakrabban jönnek boltunkba. Például speciális, historikus ajándékra, netán a kortárs magyar és nemzetközi éremművészet remekeire vadászva. Avagy valamilyen családi örökségben fellelt katonai, polgári oklevelet, érmét, kitüntetést értékesítésre – becslésre – felkínálni. Mások diskurálni, legfrissebb szerzeményüket megmutatni térnek be hozzánk. Ez a békés hobbi jó alapja az emberek közötti kommunikációnak.” M.G. (gyűjtő) Cím: 1052 Budapest, Petőfi S. u. 12. – az átjáróban Nyitvatartás: hétfő – péntek 10-től 18 óráig, kedden és szombaton 10-től 14 óráig Telefon: (+361) 266 0849

2007. november

25

Erich lámpaboltja

Hosszas huzavona után tavaly kezdtek hozzá a Spree partján az egykori NDK Köztársasági Palotájának bontásához. A jó három évtizedes, azbesztben gazdag parlamenti komplexum még nem, de az eltüntetésére készített költségvetés már látványosan összeomlott. A Palast der Republik történetéről és méregdrága kálváriájáról MOGYORÓSI GÉZA mesél a Berlini Híradó olvasóinak. Nem igaz, hogy a keletnémeteknek ne lett volna humoruk! Csupán bátortalanok voltak picinykét, amit a masszív szovjet megszállás és a Trabant-kiutalásra való tucat évnyi várakozás azért kissé árnyalttá tesz. De például névadásban remekművekkel rukkoltak elő az ossik. Így lett a „zebrából” „gyalogos védőút”, a „sült (néha sületlen) csirkéből” „gumisas” és a főelvtársak lakóhelyéből, szolgálati limuzinukra célozva, „Volvográd”. Természetesen a Berliner Dommal szomszédos üveg-fém-beton monstrum, a Palast der Republik sem úszta meg az átkeresztelést. Hívták például szörnyűséges esztétikájú és mennyiségű belső világítótestei alapján „Erich lámpaboltjának”. Nos, a rút parlamenti plafonhoz a tetőfedőből pártvezérré lett Honeckernek kevés köze volt. Én jobban szerettem, ha a fejnehéz épületet a „Köztársaság terhének” – „Ballast der Republik”-nak becézték, netán olaszosan „Palazzo Prozzo”-nak. Proccos palota 1973, a „Proccos palota” építésének kezdete több szempontból is különleges korszak volt a Német Demokratikus Köztársaság 1949-ig visszanyúló mikro-históriájában. Íme, néhány virágszál a hézagos

csokorból: 34 évvel ezelőtt ismerte el Franciaország és Nagy-Britannia diplomáciailag az NDK-t, s akkor volt a fallal kettészakított Spreemetropolis keleti fele a X. Világifjúsági Találkozó házigazdája. A vörös zászlós, kék inges FDJ-os diszkó-mámor kellős közepén jött a szomorú hír a 80 esztendős Walter Ulbricht haláláról, akitől 71-ben vette át a stafétabotot Honecker az Egységpárt élén. A Népi Kamara sebtiben Willi Stoph-ot, a belügyi, majd a honvédelmi tárca korábbi irányítóját, az 1964-től kormányfősködő politikust választotta az Államtanács elnökévé Ulbricht örököseként. Mi már tudjuk, hogy midőn ’76-ban átadják „Erich lámpaboltját” az Unter den Lindennél, Honecker e poszttól is megszabadítja Stoph elvtársat. Hazánk már 1955től tagja volt az ENSZ-nek: az NDKt és az NSZK-t csupán ’73-ban vették fel. Egyszerre. Kastély helyett parlament Berlin a nácik által kirobbantott második világháború poklában már viszonylag korán, 1940-ben belekóstol a bombázások okozta kellemetlenségekbe, s ’43-tól lesznek mindennaposak a légiriadók a hitleri birodalom fővárosában. A középkori, többször átépített, bővített, modernizált porosz kastély sem úszta meg a szövetségesek bosszúhadjáratát a négymilliós metropolis szívében. A 700 szobás, de összesen mintegy 1200 kisebb-nagyobb helyiséggel büszkélkedő, gyönyörű kupolás berlini Stadtschloss 1945 februárjában részben leégett – ekkor már alig kétmillió lakója volt az orosz ostromra váró náci centrumnak. A szovjet zóna kommunistái szerint menthetet-

30. oldal

lenül megsérült a legendás városi kastély, ezért Észak-Németország legszebb barokk emlékét öt évvel a háború vége után felrobbantották, eldózerolták, parányi kaput hagyva csak mementónak. Nos, részben ezen a historikus telken húzták fel a keletnémet melósok 1973-tól az NDK anno legreprezentatívabb középületét, a Palast der Republikot. Volt mire büszkének lenniük amúgy is! (A lignitben és nudista strandban világbajnok NDK a sport frontján is győzelmet győzelemre halmozott: akadt bőven dolguk a vegyészeknekdrogistáknak, mire hetyke bajszú, szélles vállú matadorokká varáNDK A Német Demokratikus Köztársaság (Deutsche Demokratische Republik/DDR) a háború utáni Németországi Szovjet Katonai Közigazgatás 108 ezer négyzetkilométeres (kerekített adat) területén jött létre, 1949. október 7-én. Az NDK első államfője Wilhelm Pieck volt, legelső miniszterelnöke Otto Grotewohl, s ők ketten álltak az 1946-ban kommunistákból és szociáldemokratákból alapított Német Szocialista Egységpárt (SED) élén. Az „antifasiszta védőfal” 1961-es megépítéséig mintegy 3 millió keletnémet állampolgár távozott Nyugatra. Az ENSZ-be 1973-ban felvett NDK-nak akkoriban 16,8 millió lakosa volt. A Német Demokratikus Köztársaság alig egy esztendővel élte csak túl a 40. „születésnapját”. A fal és a belnémet határok 1989. novemberi megnyitását követően, 1990 tavaszán – először és utoljára – szabad parlamenti választásokat tartottak az NDK-ban, mely az év nyarán szociális, gazdasági és pénzügyi unióra lépett az NSZKval. 1990. október 3-án újraegyesült Németország: ez a hivatalos aktus az NDK beolvadását jelentette a Német(országi) Szövetségi Köztársaságba (Bundesrepublik Deutschland/ BRD). Az EU legnépesebb államának ma 82,5 millió lakosa van, ebből mintegy 7,5 millió külföldi.

Mogyorósi Géza írásai zsolták leányzóikat. Akkor terjedt el a „ne pimaszkodj, mert tökön rúglak” szlogen az arénák női tusolóiban.) A ’76 tavaszán átadott gigantikus, ultramodern Palazzo barnás-bronzos foncsorozású ablakai engem mindig a kémek (Stasi és CIA) képzeletbeli napszemüvegére emlékeztettek. A „lámpabolt” 800 fő befogadására alkalmas főterme parlamentként üzemelt, a fura többpártrendszer szellemében. A Volkskammerhez (Népi Kamarához) nem tartozó átlag „Ossi”-nak is módja volt rá, hogy egy vacsorára, koncertre, színházi előadás-

25

2007. november

Magyar CD-k, zenei DVD-k nagy választékban! Berlinben csak nálam, ill. online az AzVuK-nál.

CD-s, Musik-DVD-s aus Ungarn in großer Auswahl! In Berlin nur bei mir bzw. online bei AzVuK. AzVuK – Robotka József Hanns-Eisler-Strasse 44, 10409 Berlin Tel.: 030 / 42804372 E-Mail.: [email protected] Újdonságok: Koncz Zsuzsa, Aréna DVD, Szécsi Pál és Máté Péter DVD, valamint karácsonyi CD-k. Neu erschienen:

A Köztársasági Palotát megörökítő bélyeg (1976)

ra, bálra betérjen a multifunkcionális, ötezer főtől húszezer látogató befogadására alkalmassá tehető, mozgatható falakkal, színpadokkal, süllyeszthető, emelhető – lásd még Reichstag A Szövetségi Köztársaság jó 600 képviselője az 1894-ben átadott, neoreneszánsz stílusú Reichstagsgebäude-ban ülésezhet 1999 óta. A hajdani Birodalmi Gyűlés 1933-ban felgyújtott, s Berlin 1945-ös ostroma során további komoly károkat szenvedett épületének külső rekonstrukciója fél évszázada – Willy Brandt későbbi kancellár nyugatberlini főpolgármesterkedése idején – kezdődhetett meg. Belülről 1972-re állították helyre a Reichstagot, mely történelmi kiállításnak adott otthont a fal leomlásáig. Az időközben üvegkupolával, mélygarázzsal modernizált, impozáns parlamenten elhelyezett kétnyelvű emléktábla szövege: „1989. szeptember 10. A magyar és a német nép barátságának jelképeként az egységes Németországért, a demokratikus Európáért.”

Zsuzsa Koncz, Aréna DVD, Pál Szécsi und Péter Máté DVD sowie CD’s zu Weihnachten pártkarrier! – pódiumokkal variálható kongresszusi központba, mely olyan építészek leleményét dicsérte, mint Eisentraut, Graffunder, Schulz, Swora, Aust és Prasser. Én is jártam ott Nyugat-Berlinből átrándulva, de az elfogyasztott gasztronómiai kalandnál vidámabb emlék, amint szemtanúja voltam a Köztársasági Palota gigantikus parkolójában egy Trabant és egy Dacia kb. 1 km/h-s karamboljának. Összesen negyedszázadot vártak a kocsijaikra a keletnémet férfiúk, amit a csigalassúságú ütközés igazi keleteurópai drámává fokozott. Most sincs hiány kétütemű duroplaszt modellekből a romos Palazzo Prozzo-nál, hiszen innen indul hétvégenként a Spree-hez látogató turisták körében igen népszerű „Trabi-szafari”. Pöfögő városnézés konvojban. Azbesztbosszú A kevés túlélő építész sem örvendett, hogy megpecsételődött a teljesen működőképes, kulturális centrumnak kitűnően alkalmas épület sorsa, melynek úgynevezett visszaépítésére 12 millió eurót, úgy

3 milliárd forintot irányzott elő a teljesen legatyásodott berlini szenátus. Napjainkra a bontás költségei már átlépték a 30 millió eurós (rémálom) határt, s a Bundestag is döbbenten kénytelen foglalkozni a témával. Hogy még kézzelfoghatóbb legyen a Spree-parti drágaság feletti csodálkozás, ideírjuk, hogy a szakemberek az azbeszt eltávolításának költségeivel indokolják az árrobbanást. Őket a kommunális és országos politikusok arra emlékeztetik, hogy ezen azbeszt-aduval 1998 és 2003 között már 80 millió eurót bekasszíroztak, tehát érthetetlen, hogy a tempós rombolás gátja még mindig a mérgező építőanyag jelenléte. A roncs-parlament fényképezésekor „meginterjúvolt” őrző-védő ember szerint 2008 karácsonyáig – ki tudja, mennyiből – tán végleg eltűnik Berlin szívéből az egykori NDK kurta sorsú, 1976-tól 1990-ig működött Köztársasági Palotája. A felszabaduló „Schlossplatz”-on egyes tervek szerint ideiglenes kulturális műcsarnok kaphat helyet, s van remény a hajdani városi kastély – kívül ódon, belül modern – épületének újbóli felhúzására is.

2007. november Krumplival … Hozzávalók: 60 dkg burgonya, 40 dkg erdei gomba, 4 ek. olaj, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, 3 ek. apróra vágott petrezselyem, 3 ek. zsemlemorzsa, 20 dkg sajt, 4 dkg vaj, 1 dl zöldségleves (kockából)

25 Új ízek Bözsike konyhájából

Ha ősz, akkor – gomba Nem tudom elképzelni, hogy valaki ne szeretné. Sülve, főve, rántva megszámlálhatatlan finom étel hozzávalója, alapanyaga. Íme, egy-két ötlet, biztosan nagyon fog ízleni! felkockázzuk, majd eldolgozzuk a petrezselyemmel, a hússal, tojássárgával, a sajttal, a kinyomkodott kenyérrel; sóval, borssal ízesítjük.

A burgonyát héjában megfőzzük, meghámozzuk, majd nem túl vékonyan felkarikázzuk. A gombát megtisztítjuk, szeletekre vágjuk, és serpenyőben az olajban 1 gerezd zúzott fokhagymával megsütjük– pároljuk, sóval, borssal ízesítjük. A maradék zúzott fokhagymát tálkában összekeverjük a petrezselyemzölddel és a zsemlemorzsával. A sajtot vékony szeletekre vágjuk. Kivajazott tűzálló edényben egymásra rétegezzük az összetevőket: először egy réteg krumplit, majd egy réteg petrezselymes-fokhagymás morzsát, egy réteg gombát, egy réteg sajtot s így tovább, míg a hozzávalók elfogynak. A tetejére öntjük a levest, vajdarabokat szórunk rá, és lefedjük alufóliával, amelyet pár helyen kilyukasztunk, hogy a gőz távozni tudjon. 180 fokon kb. 20 percig sütjük, ekkor levesszük a fóliát, és addig sütjük, míg a teteje szép piros lesz. Sonkával töltve … Hozzávalók: 60 dkg közepes nagyságú gomba (sampinyon), 5–5 dkg kenyérbél és főtt sonka, 1 csokor petrezselyem, 10 dkg mozarella, 15 dkg darált marha- vagy pulykahús, 1 tojássárgája, 2 ek. reszelt parmezán, só, bors, olaj A gombáknak csak a kalapját használjuk, óvatosan megtörölgetjük. A kenyeret (fehér) pár percre vízbe áztatjuk, majd jól kinyomkodjuk, a petrezselymet apróra vágjuk. A mozarellát és a sonkát

32. oldal

A gombafejeket a masszával megtöltjük, és tűzálló tálba sorakoztatjuk. Köréjük öntünk fél pohár vizet és kevés olajat, majd előmelegített sütőben 180 fokon kb. 30 percig sütjük. Csirkecomb tejszínes gombamártásban

Hozzávalók: 4 csirkecomb, 20 dkg gomba, 1 fej vöröshagyma, 1 dl tejföl,

1 dl tejszín, 2 ek. liszt, 1 csokor petrezselyem, 2 ek. olaj, só, bors A combokat megtisztítjuk, mindkét oldalukat megsózzuk. A hagymát finomra vágjuk, a gombát megtisztítjuk és felszeleteljük, a petrezselymet finomra metéljük. A tejfölt a tejszínnel, a liszttel meg fél deci vízzel simára keverjük. A hagymát az olajon megfonnyasztjuk, majd a húsok mindkét felét megpirítjuk rajta. A gombát rászórjuk, sózzuk, borsozzuk, fél pohár vizet öntünk alá. Fedő alatt puhára pároljuk. A puha húst a serpenyőből kivesszük. A lisztes-tejfölös tejszínt kevergetve a gombás szaftba csorgatjuk és mártás sűrűségűre főzzük, belekeverjük a petrezselymet. A még forró húsra öntve rizzsel vagy tésztával tálaljuk. Gombás palacsintabatyu Hozzávalók: A palacsintához: 15 dkg liszt, 3 dl tej, 2 tojás, só, szódavíz, 2 ek. olaj A töltelékhez: 1 közepes fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis cs. petrezselyem, 25 dkg barna sampinyon, 100 g cukkini, egy fél piros húsú paprika, 8 újhagymaszár, 2 ek. olaj, só, bors, 2 tojás A palacsintához simára keverjük a lisztet a tojásokkal, a tejjel, 1 csipet sóval és annyi szódavízzel, hogy folyós, vékony tésztát kapjunk. Belekeverjük az olajat, fél órát pihentetjük. Közben a töltelékhez a zöldségeket megtisztítjuk, a hagymát és a petrezselymet finomra, a gombát, a cukkinit és a paprikát apró kockákra vágjuk. A hagymaszárat leforrázzuk, hideg vízbe merítjük, konyharuhára terítve szikkadni hagyjuk. A forró olajban a hagymát és az áttört fokhagymát üvegesre pirít-



25

33. oldal

Rejtvény

Megfejtés

E számunk rejtvénye…

Lapunk ezúttal számos, a CHB-vel kapcsolatos cikket közöl, hol a régi házról, hol az újról lehet olvasni. Így 24. számunk fotós rejtvényének megfejtése már csak formaság. A fényképen természetesen az új Collegium Hungaricum fotómontázsa volt látható. Persze, azóta az épület a valóságban is ott áll a Dorotheenstrassén, hiszen a tervek szerint még novemberben sor kerül az átadásra.

…Bözsike konyhájának új ízeivel foglalkozik. Ugyanis receptrovatunk már hosszú évek óta jelenik meg rendszeresen a Híradóban, ezért jubileumi számunkra, úgy gondoltuk, összegyűlt már legalább három kérdésre való. 1. Tényleg, mióta is közöljük Bözsike ételajánlatait lapunkban? a) 1995 óta, lapunk indulása óta, b) az 1998-ban megjelent 8. számtól,

juk, majd a gombát, cukkinit és a paprikát sózzuk-borsozzuk, élénk tűzön folyamatosan keverve puhára, de még ropogósra sütjük, levét elfőzzük. Megszórjuk a petrezselyemmel, ráöntjük a kissé felvert tojásokat, és rezgősre sütjük. A masszából 8 palacsintát sütünk. Egyenként kompótostálkába terítjük, közepükbe halmozzuk a tölteléket, szegélyüket összefogjuk, hagymaszárral megkötözzük. Tálalás előtt lapos tűzálló tálba rakjuk, és sütőben vagy mikróban átforrósítjuk. Olívabogyóval, paradicsommal tálaljuk.

Jó étvágyat!

2007. november vagy pedig c) a 2000. évben megjelent 10. lapszámban volt az első recept? 2. Bözsike mindig igyekezett olyan finomságokat kiválasztani, amikről korábban még nem volt szó, ezért az egyes számainkban többnyire egy téma körül csoportosultak a receptek. Nos, miről nem volt még szó, a) a kagylóról, b) a spenótról, vagy c) bográcsételekről? 3. Melyik tagtársunk bújik meg a Bözsike „művésznév” mögött? Itt nem adunk meg több lehetőséget, mert a kérdés túl könnyű lenne. Bár egyik számunkban ott szerepelt a név a receptek végén…

Übersetzen & Dolmetschen 

Mária Urban Grottkauer Str. 30 12621 Berlin eMail: [email protected] Tel./Fax: (030) 9939510 

Fordítás & Tolmácsolás

2007. november Seiten 1- 11 Aus Anlass der Schließung des alten und der anstehenden Eröffnung des neuen Collegium Hungaricum Berlin schreiben auf diesen Seiten Álmos Csongár, József György Farkas, Mogyorósi Géza, Klaus Rettel sowie unsere Vereinsmitglieder Iván Nagy, Ilona Ketel und József Robotka über ihre ganz persönlichen Erinnerungen und Gedanken zum „Haus“. Auch ein Artikel aus der Sicht eines Schülers der ungarischen Schule am CHB ist dabei. Seiten 2-3 Artikel von unserem Vereinsvorsitzenden Dr. László Hetey über das Richtfest für das neue Collegium Hungaricum am 4. Mai 2007 (hierüber schreibt auch Ilona Ketel) sowie über ein abendliches Treffen des Kultusministers István Hiller mit aktiven Vertretern der Berliner Ungarn- bzw. deutschungarischen Freundschaftsvereine. Dabei erhielten zur Überraschung der Anwesenden die Redakteure des Berlini Híradó eine ministerielle Anerkennung für ihr Wirken (Foto mit der Urkunde des allgemeinen Redakteurs). Leider gab es jedoch keinen positiven Bescheid über die Bereitstellung eines eventuellen Vereinszimmers, dafür aber eine Zusage für die bereitwillige Unterstützung unserer Veranstaltungen im neuen CHB. Seite 11 Wie Katalin Nick von der Stiftung für die Kultur der Dörfer berichtet, wurden am 30. September 2007 im Gedenkpark des Kulturritterordens in Aranyosapáti weitere 15 Speerhölzer für kürzlich verstorbene Ritter der ungarischen Kultur eingeweiht, darunter auch für die im vergangenen Jahr verstorbene Sigrid Boese-Pirschel. Die Festansprache hielt Ferenc Nick, Ritter der ungarischen Kultur (Foto). Seiten 14-17 Chronik der Vereinsveranstaltungen der zurückliegenden Monate, dazu u.a. ein ausführlicher Bericht von Ilona Ketel über den Ausflug nach Dresden im Juni diesen Jahres. Seiten 18-19 Programm der Ungarischen Vereinigung für die nächsten Monate: 23. November, 18 Uhr Restaurant

25

34. oldal 15. September 2007 Delegierte des Bundes der Ungarischen Landesverbände Westeuropas zu dessen 7. Jahrestagung. Auch hier wurde eine Abschlusserklärung verabschiedet. Seiten 22-23 „Sieben Kastanien für Orsi“. Eine Kurzgeschichte von Erzsébet Schäffer, der bekannten ungarischen Journalistin, die am 29. September im Collegium Hungaricum Gast der Ungarischen Vereinigung war. Bei ihrem Abend erzählte sie dem aufmerksamen Publikum, was es mit den sieben Kastanien, die sie sogar noch bei sich hatte, auf sich hat. Die Geschichte selbst schrieb sie auf dem Heimweg nach Budapest auf: Die Autorin berichtet hier über ein Treffen mit ihrer Freundin Orsi aus Paris, die ihr offeriert, früher wieder abreisen zu wollen, weil dieses Budapest nicht mehr ihre Stadt sei. Auf die Frage, ob sie denn aber im Frühjahr wiederkomme, erhält sie die Antwort: Ja, wenn du mir irgendetwas sagen kannst, was Mut macht. Auf dem Heimweg verpasst die Autorin die Straßenbahn und nutzt die Zeit bis zur nächsten Bahn, indem sie einige Kastanien aufsammelt und einsteckt. In der Bahn hält sie die sechs Kastanien in der Hand, als ein Mann in Arbeitskleidung neben sie tritt und ihr eine weitere Kastanie reicht: – Tun Sie sie zu den anderen! – Warum bekomme ich diese Kastanie? – Nehmen Sie nur, ich für meinen Teil konnte mich schon an ihr erfreuen… Bei so viel zwischenmenschlicher Wärme fällt der Autorin die Freundin Orsi wieder ein: Komm nur, komm wieder im Frühling! Seiten 24-25 Unter dem Titel „Zu deinem Geburtstag“ erreichte die Redaktion ein Essay von Anikó Bircsák. Die junge Autorin lässt den Leser teilhaben an ihren Erlebnissen während ihres Berlin-Aufenthaltes, aber u.a. auch an ihren Gedanken zum möglichen bzw. unmöglichen Unterfangen der Über-

Themen dieser Ausgabe Zu unseren ungarischen Artikeln „Bismarck“, Pankow, Heinrich-Hesse-Str. 20: Kegelabend. Turnschuhe sind mitzubringen. Anmeldung bis 16.11.07 bei Ági Matthes (242 36 68) 15. Dezember, 18 Uhr, Kleine Kneipe „Zum György“: Weihnachtsfeier. Anmeldung bis 07.12.07 bei Uli Moritz (562 06 51). Unkostenbeitrag für Mitglieder 10 Euro und für Gäste 20 Euro. Damit sind alle Speisen und Getränke abgedeckt. Pläne für 2008: 25. Januar, Botschaft: Informativer Abend mit dem Gesandten Zsolt Bóta (auf Ungarisch). Februar und/oder März: Der neue CHB-Direktor János Can Togay stellt sich vor. Professor György Gosztonyi referiert über das Altern und die mögliche Prävention. April: Jahreshauptversammlung Mai: Nachholung der 2007 ausgefallenen Kiezwanderung nach Charlottenburg mit Bernd Kollmohr. Vereinsausflug evtl. zur Eröffnung der Bädersaison nach Teplice und Treff mit dortigen Ungarn (Ende Mai) oder nach Prag (Anfang Juni). Ungarische Kolonie: 11. November: Ausflug in die Sächsische Schweiz auf die Burg Hohnstein und zur Bastei. 15. Dezember 17 Uhr: Weihnachtsfeier im Restaurant „Riva“. Kontaktaufnahme siehe Mittelseiten. Brunszvik-Gesellschaft: 8. oder 9. Dezember: Nikolausfeier (Veranstaltungsort noch offen). Kontaktaufnahme siehe Mittelseiten. Weitere Angaben zur katholischen Messe und zum protestantischen Gottesdienst siehe Mittelseiten. Seiten 20-21 Das Forum der Auslandsungarn kam am 1. September 2007 im slowakischen Šturovo zusammen. Die Teilnehmer informierten sich gegenseitig über die Lage der ungarischen Bevölkerung in den jeweiligen Ländern. In einer Abschlusserklärung fassten sie ihre übereinstimmenden Ansichten zusammen. In Solvalla bei Helsinki trafen sich am

35. oldal setzung von Lyrik. Als Beispiel steht dabei das bekannte Gedicht „Zu meinem Geburtstag“ von Attila József, daneben die Übersetzung von Günther Deicke, der übrigens in diesen Tagen 85 Jahre alt geworden wäre. Einen Gruß aus der Quellregion der Theiß finden wir auf den Seiten 26-27 Im Sommer diesen Jahres brach das Ehepaar Katalin und Ferenc Nick mit einigen Freunden, denen sie gern auf diese Weise Dank sagen wollten für die Unterstützung ihrer aufopferungsvollen Tätigkeit zur Verbreitung und Förderung der ungarischen Kultur, zu einem mehrtägigen Ausflug in die Karpatenukraine auf. Von Seiten der Ungarischen Vereinigung war HansUlrich Moritz dabei. Katalin Nick berichtet in ihren Zeilen nicht nur über diese sehr erlebnisreichen Tage, sondern beschreibt auch die Arbeit der Stiftung für die Kultur der Dörfer, das Netz von Künstlerhäusern in Ungarn, in der Slowakei, in der Ukraine und anderswo. Seiten 28-31 sind diesmal für die Reportagen von Géza Mogyorósi reserviert. In den „Zwei Geburtstagen Berlins“ vergleicht der Autor, mit welch unterschiedlicher Inszenierung man sich doch in der deutschen Hauptstadt vor 70 Jahren – zu Zeiten des National-

25

2007. november

Themen dieser Ausgabe Zu unseren ungarischen Artikeln

sozialismus – bzw. heute an den jeweiligen Jahrestag erinnert (hat). In „Medaillen, Auszeichnungen – ein friedliches Hobby“ macht uns Mogyorósi mit einem ungarischen Geschäftsmann und Sammler sowie mit seinem kleinen Laden in der Petőfi Sándor utca in Budapest bekannt. „Erichs Lampenladen“ erzählt die Geschichte vom Aufstieg und Niedergang des Berliner Palastes der Republik, der zurzeit vollständig abgerissen wird. In einem kurzen aktuellen Beitrag geht Mogyorósi Géza darauf ein, dass durchaus auch in Berlin eine gewisse Terrorgefahr besteht. Und schließlich noch einige Worte zu den

Seiten 32-33: Herbst? Na dann Pilze! So heißt es diesmal bei Bözsike. Sie offeriert uns vier Rezepte, deren einzige Gemeinsamkeit in den verwendeten Pilzen besteht. Daneben dreht sich diesmal auch in der Rätselecke alles um die seit langem lieb gewonnene Kochecke. Wir fragen: 1. Seit wann gibt es Rezepte im Híradó? a) seit der ersten Ausgabe 1995, b) seit 1998, c) seit Heft 10 im Jahre 2000? 2. worüber hat Bözsike noch keine Gerichte vorgestellt? a) über Muscheln, b) über Spinat oder c) über im Kessel zubereitetete Köstlichkeiten? 3. welches Vereinsmitglied verbirgt sich hinter dem Phantasienamen Bözsike?

Übersetzen – Dolmetschen – Konferenzdolmetschen

§

Hans-Ulrich Moritz Für die Berliner Gerichte und Notare allgemein beeidigter Dolmetscher Ungarisch Suhler Str. 102, 12629 Berlin Tel./Fax: (030) 562 06 51, Mobil-Tel.: (0177) 244 20 53 E-Mail: [email protected]

– a berlini magyarok, barátaik és vendégeik lapja A Magyar Egyesület Berlin e.V. belső kiadványa

Szerkesztőség A Berlini Híradó Szerkesztősége „A Magyar Kultúra értékeinek németországi terjesztése terén kifejtett magas színvonalú tevékenységéért“ a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztérium miniszteri elismerésében részesült. Általános és tördelőszerkesztő: Hans-Ulrich Moritz, tel./fax: (030) 5 62 06 51, email: [email protected] Olvasószerkesztő: Urban Mária, tel./fax: (030) 9 93 95 10, email: [email protected] PR-felelős: Matthes Ágnes, tel.: (030) 2 42 36 68, fax: (030) 2 42 34 47, email: [email protected] Felelős szerkesztő: Dr. Hetey László, tel.: (030) 78 71 27 60, fax: 78 71 27 61, email: [email protected] Web-összekötő: Nemes Lajos, tel.: (0179) 299 35 13, email: [email protected] Lapunk layoutját tervezte: Drimál Ferenc † Postacím: Magyar Egyesület Berlin e.V., c/o Priv.-Doz. Dr. Hetey László, Kaiser-Wilhelm-Platz 4, 10827 Berlin Egyesületi bankszámla: Deutsche Bank, BLZ 100 700 24, Konto-Nummer: 398 787 200 Terjeszti az egyesület tagsága a berlini és németországi magyarok és barátaik körében. A nem szerkesztőségi cikkek tartalmáért felelősséget nem vállalunk; az azokban hangoztatott vélemények nem minden esetben egyeznek meg a szerkesztőség, avagy a Magyar Egyesület Berlin e.V. véleményével. A szerkesztőség a felkérés nélkül beküldött cikkeket és képanyagot nem őrzi meg és nem küldi vissza.

2007. november

25

36. oldal

(Fortsetzung von Seite 17)

Unterwegs mit dem „Rentnerverein“ Dem samstäglichen Frühstück folgte ein Ausflug in die Innenstadt Dresdens. Punkt 1 auf der Tagesordnung war die Teilnahme an einem Orgelkonzert in der Frauenkirche, welchem eine Erläuterung zu dem Gebäude und seiner Geschichte folgte. Orgelmusik ist, ehrlich gesagt, nicht so unser Ding, doch die Langeweile ließ sich mühelos mit einer heißen Diskussion über die Gestaltung von Kirchen überbrücken. Während Andreas dafür plädierte, dass Kirchen immer entweder düster und bedrohlich oder mit Prunk voll gestopft sein müssen, vertrat Luna hier die Meinung, dass auch die schlichte, helle, sehr freundliche Aufmachung der Frauenkirche durchaus im Rahmen, wenn nicht sogar beispielgebend wäre (und da soll noch mal jemand behaupten, wir seien nicht kultiviert). Das nächste Highlight bildete die Stadtführung. Der Stadtführer hatte anscheinend nichts für Jugendliche übrig: obwohl wir die ganze Zeit über beste Manieren und echtes Interesse zeigten, warf er uns immer wieder argwöhnische Blicke zu. Trotzdem ließen wir uns die gute Laune nicht verderben und zogen mit den älteren Herrschaften bei strahlendem Sonnenschein um die Häuser der Altstadt. Äußerst beeindruckend waren unter anderem der Fürstenzug (eine Mauer mit Abbildungen der sächsischen Könige), der Zwinger (ein Park, der zwar nicht durch besonders schöne Flora, aber dafür durch schicke Sandwege überzeugte) und der Theaterplatz vor der Semperoper, auch wenn diese von außen irgendwie nicht halb so prunkvoll aussah, wie wir sie uns in unserer naiven kindlichen Art vorgestellt hatten. Am Nachmittag besuchten wir noch das neue Grüne Gewölbe. Die dort ausgestellten Schätze deutscher Geschichte begeisterten durch ihren enormen Wert, ihre aufwändige Verzierung und ihre Exklusivität. Besonders beeindruckend waren zum Beispiel die Darstellung der Geburts-

Einige der Ausflügler vor der Herberge der Jugend, unserem Dresdner Quartier. Die beiden Verliebten in der Mitte gehören offensichtlich nicht zum „alten Eisen“: sie sind unsere beiden kessen Autoren…

tagsfeier eines Kalifen, die vor Gold und Edelsteinen nur so strotzte, und eine Spieluhr aus Elfenbein, die auffallende Ähnlichkeiten mit dem Berliner Fernsehturm aufwies. Andreas konnte sich als einziger nicht für die Kunstwerke erwärmen, da seine armen jungen Beine nicht mehr in der Lage waren, seinen gebrechlichen Körper von einer Vitrine zur nächsten zu schleppen. Zum Abschluss des Tages kehrten wir mit unserem „Rentnerverein“ in eine ungarische Gaststätte ein. Dort ruhte nicht nur die ältere Generation die schmerzenden Beine aus, während der Koch die extra für uns vorbereitete Gulaschsuppe im Kessel über einem Feuer aufwärmte. Zu der Mahlzeit wurden außerdem Weißund Kartoffelbrot gereicht, welches nach Aussage des Koches erst am Mittwoch aus Ungarn nach Deutschland geliefert worden war und somit seiner Interpretation von „ganz frisch“ entsprach. Trotzdem schmeckten uns alle Speisen sehr gut und wir aßen reichlich. Übrigens erfuhren wir, dass es noch am gleichen Abend, nachdem wir jedoch bereits in die Herberge zurückgekehrt waren, direkt vor dieser Gaststätte Randale gegeben hatte. Wir glauben aber nicht, dass sich jemand aus dem Verein zurückgeschlichen hat, um an dem „Spaß“ teilzuhaben. Am Sonntag war dann bereits Abschiednehmen angesagt. Nach einem

gemeinsamen Frühstück trennten sich die Wege der Reisenden. Während sich einige auf direktem Weg nach Hause aufmachten und andere gleich in einen längeren Urlaub aufbrachen, machten wir noch einen Ausflug ins Karl-May-Museum und zum Schloss Moritzburg (das einfallsreicherweise so heißt, weil es in Moritzburg liegt). Alles in allem finden wir, dass es ein sehr informatives und unterhaltsames Wochenende war. Wir hoffen, dass es unseren älteren Mitmenschen ebensoviel Spaß und Freunde bereitet hat, mit uns wegzufahren, und dass sie sich durch die gewählten Bezeichnungen nicht gekränkt fühlen. Bis zur nächsten Reise! Andreas Urban (18) und Birthe/Luna Pannier (16)

Minden kedves olvasónknak, egyesületi tagunknak és barátunknak már most kellemes, békességes karácsonyi ünnepeket és boldog, eredményekben gazdag új évet kívánunk! A szerkesztőség