1990 Magyar Egyesület Berlin e.v. 2000

11. (kettős) szám, 2000. december, ára: 2 DM

www.ungarn-in-berlin.de

1990

Magyar Egyesület Berlin e.V.

E számunk tartalmából: Rajta vagyunk: www.ungarn-in-berlin.de 8 Film – irodalom – festészet 8 Válogatás a Magyar Egyesület idei eseményeiből 8 Beszéljünk szépen! 8 Hasznos dolgok az Internetről 8 Még egyszer a német-magyar szociális egyezményről 8 A géjárműútlevélről 8 Életek – Sorsok 8 Rejtvény

Koncz Zsuzsa nagy sikerű koncertje A jubileumi koncertről, amelyen minden profi volt, pedig amatőrök szervezték, a 18.-19. oldalon írunk.

2000

Meleg szavak a Németországi Magyar Szervezetek Szövetségétől:

Köszöntjük a 10 éves Magyar Egyesületet! A BUOD elnöksége nevében szeretettel köszöntöm a Berlini Magyar Egyesületet jelentős jubileuma alkalmából. 10 esztendő egy ember életében is számottevő, és még fontosabb egy egyesület életében. Jelen esetben a csoda kifejezés is helyénvaló, hiszen a szervezett magyar élet lehetőségeitől korábban megfosztott környezetben hoztátok létre egyesületeteket. Hiányzott a tapasztalat az egyesületi élet vonatkozásaiban is. Annál nagyobbra értékelendő teljesítményetek. S mindezt szórványban, önkéntes munkával és külső anyagi támogatás nélkül értétek el! Igen hálásak vagyunk azért is, hogy képviselőtök, Nemes Lajos, évek óta részt vesz a BUOD elnökségének munkájában . Ez is mutatja, hogy – bár Németország történelmi hátteréből kifolyólag több mindenben különbözőek a kiindulópontok – az egyetemes magyar érdek, érzés és tudat szorosan összeköt bennünket, és kiváló alapot ad az átfogó együttműködéshez. Külön köszöntjük a Berlini Híradót, a Berlini Magyar Egyesület új-

ságát. Itt is indokolt a kitűnő minősítés, kiváltképpen ha figyelembe vesszük az egyes számok tartalmát és küllemét. A friss információk, a kommentárok elválasztása a hírektől a pártatlanság megőrzése mellett, valamint a jó stílus és a kivitelezés igényessége, mind a Berlini Híradó jellemzői. Példája lett – indulásától fogva – sok németországi magyar egyesület tájékoztató lapjának! Minden alkalommal örömmel olvassuk az újságot, és boldogok vagyunk, hogy a Berlini Magyar Egyesület ilyen kiválóan tevékenykedik, fejlődik, és ilyen korszerű formában jeleníti meg önmagát. Reméljük, hogy a Berlini Magyar Egyesület a jövőben is kitűnő munkával gazdagítja a németországi magyar életet! Sikeres folytatást kívánunk. Adjon az Isten lelkesedést és erőt a még remélhetőleg igen sokszor megvalósuló következő újabb 10 évhez!

Dr. Klement Kornél

Kellemes ünnepek edmén ünnepekee t és er eredmén edményy es első év évee t az új millenniumban kíván tagtársainknak és minden kedves barátunknak Dr. Hetey László, a Magyar Egyesület Berlin e.V. elnöke

2000. december

2. oldal

Internet: rajta vagyunk! www.ungarn-in-berlin.de

2000. július 7-én indította el a Magyar Egyesület eddigi leginnovatívabb vállalkozását: létrehozta a honlapját. A címe egyben program is: Bemutatni a Berlini Magyar Egyesületet, de ezen túlmenően általában a Berlinben élő és alkotó magyarokat is, mégpedig magyar és német nyelven. Aki a fenti címet bepötyögteti, a fent ábrázolt honlapra jut. Ezen olvasható, hány látogatója volt eddig az oldalnak, az aktuális dátum, valamint a KONTAKT szó, amire kattintva tovább lehet lépni egy olyan oldalra, amely lehetőséget nyújt kapcsolatfelvételre. Aki a startoldalról a magyar vagy a német zászlót aktiválja, magyar, ill. német tartalomjegyzéket kap. Innen már könnyű a keresett témát kiválasztani: BEMUTATKOZUNK/ALLGEMEINES – VEZETŐSÉG/ANSPRECHPARTNER – RENDEZVÉNYEK/VERANSTALTUNGEN – MAGYAROK BERLINBEN/ UNGARN IN BERLIN – LINKEK/ LINKSAMMLUNG – HOME. Ezen oldalak részletes leírása helyett hadd

invitáljuk a weblátogatókat, induljanak saját felfedező körútra oldalainkon! Egyébként minden témán belül ajánlatos figyelni a szöveg kiemelt részeit, ezek általában újabb továbblépési lehetőséget kínálnak, pl. a rendezvények vagy a berlini magyarok alatt. Itt külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy a német és magyar weboldalaink csak részben egymás fordításai, legtöbb esetben a két zászlóról különböző tartalmakhoz, cikkekhez vagy képekhez jut a mindkét nyelven tudó szörfölő. További terveink között szerepelnek többek között olyan hivatkozások vagyis linkek, mint a Híradó Online, az Utas kerestetik/Fahrer sucht Mitfahrer, a Fontos tudnivalók Magyarországról/Neues aus Ungarn (tiszteletbeli tagunk, Zsebényi József rovata) stb. Az Egyesület weboldalait technikai oldalról Nemes Lajos webmaster, tartalmukat Urban Mária gondozza. Ők ugyanolyan kíváncsian várják az észrevételeket, a kiegészítő ötleteket

vagy akár helyesbítéseket, mint az Egyesület vezetősége és a Berlini Híradó szerkesztősége, akik a munkájukat segítik. Nun soll am Ende dieser ungarischen Zeilen – zugegeben , ungewöhnlicherweise – noch ein deutscher Gedanke stehen, weil Hartmut Sehls, häufig zu Gast bei unseren Veranstaltungen, kein Wort Ungarisch spricht. Da er aber viel erfahrener im Erstellen und im Umgang mit dem Internet war als wir, hat er uns bei den ersten Schritten ins Netz wertvolle Hilfestellung gegeben. Er schaut auch in Zukunft immer mal auf unsere Seiten und gibt nützliche Ratschläge. Herzlichen Dank dafür! -tz Zsebényi József Budapestről az internettel kapcsolatban hasznos információkat csokorba gyűjtő írást küldött, melyet a 6. és 7. oldalakon közlünk.

3. oldal

N

em rossz játék: Minél jobban elhúzódik újságunk kiadása, annál több eseményről van mód részletesen beszámolni benne, így meg annál több oldalra dagad a lap – és annál kevesebbet kell a szerkesztőségi üzenetekbe foglalni. Ami jelen esetben arra is helyet teremt, hogy az előző számunk bakijait helyesbítsük. De azért marad néhány dolog, amire felhívni vagy megkérni szeretnénk a tisztelt Nagyérdeműt. Például – a szemközti oldal témájáról jut eszünkbe – a lap közepén található, az idei közgyűlésről szóló cikkben nem maradt hely kitérni arra, hogy méltassuk az egyesület tavasszal leköszönt elnökének, Nemes Lajosnak, a tevékenységét. Megtesszük itt, hangsúlyozva azt, hogy ha munkája nem is volt hibátlan – melyikünké az! –, de nagy elkötelezettséggel csinálta. Mégpedig párhuzamosan a Németországi Magyar Szervezetek Szövetségében (BUOD) vállalt elnökhelyettesi teendőkkel. Ez így együtt sok volt, de az új, időben és jellegében hozzá közelebb álló feladatot – az egyesület honlapjának webmasteri posztját – szívesen és örömmel magára vállalta, megtartva fontos „össznémetországi” feladatát is. Köszönjük! Még mindig a webbel kapcsolatban: Lapunk e számában több helyen utalás van érdekes vagy az éppen ott szóban forgó témáról szóló Internet-címekre. Ezekkel szeretnénk a jövőben lapunk szolgáltatásait bővíteni, s reméljük, olvasóink szívesen veszik. Ezek az információk egyben azt is szolgálják, hogy a helyszűke miatt megkurtított cikkekről bővebben, mégpedig akár saját honlapunkról is, tájékozódhassanak. Egyébként felhívjuk a figyelmet Zsebényi József tiszteletbeli tagunknak a 6. oldalon kezdődő igen tartalmas Internet-cikkére. Egy utolsó „online” gondolat: Az egyesületi honlap szerkesztői olyan oldalakat is készítenek, amelyeken olvasóink felejthetetlen magyarországi élményeikről számolnak be. Ezeket az írásokat egy idő után levesszük a hálózatról, de majd a következő nyári szezon előtt visszatesszük oda, így egyik-másik olvasónk talán ötletet meríthet, merre

2000. december utazzon szabadsága alatt. E célból szerkesztőségünkbe várjuk az érdekes, tartalmas ezévi útibeszámolókat, mi majd továbbítjuk ezeket a honlap készítőinek. Ha a tisztelt Olvasó innen egyet lapoz, egyik új szerzőnk nevével fog találkozni. Lutz Lorenz, a Neuer Pester

Ideje abbahagyni az előszót, és belevágni magába az olvasásba. Már csak egy utolsó megjegyzés: A 31. oldalon közölt Mindennapi párbeszéd c. írásunk dialógusa, amely majdnem szó szerint oly sokszor hangzik el telefonon, valamelyikünk lakásán vagy munkahelyén, vagy éppen a Magyar Házban, jelzi, milyen nehéz megmozgatni magyarjainkat, hogy részt vegyenek egyesületünk hasznos tevékenységében. Annál nagyobb köszönet illeti az aktív tagjainkat, barátainkat. Kimondatik ez a köszönet majd hangosan is az évzáró rendezvényen, a karácsonyi ünnepségen. Végül kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kíván minden kedves olvasójának

a Berlini Híradó szerkesztősége 888 Lloyd Berlin-Brandenburg-i tudósítója lát el bennünket régiónk magyar és magyar-német vonatkozású híreivel. Ha az aktualitás úgy kívánja, írásait nem újságunkban, hanem mindjárt a Magyar Egyesület honlapján, a Híradó Online alatt tesszük közzé. Ízelítőként a 4., 5. és 7. oldalt ajánljuk.

E számban több helyen is képet közlünk egyesületünk festésben vagy festészetben aktív tagjainak alkotásaiból: Az egyik Bolling Piroska, akinek két éve már kiállítása is volt a Magyar Házban. A másik Frick Imre, aki idén a karácsonyi vásárunkon is ott lesz képeivel. Még egy szolgáltatást hadd említsünk, amivel az eligazodást kívánjuk segíteni újságunk cikk-erdőjében. Ahol paragrafusjelet lát a tisztelt Olvasó, ott újabb magyar jogszabályokat publikálunk, mégpedig olyanokat, amelyek a külföldön élő magyarok és Magyarország-látogatók számára is fontosak lehetnek. E számban a német-magyar szociális egyezményről, a gépjárműútlevélről és a népszámlálás előkészítéséről tájékoztatunk. Köszönetet mondunk a Magyar Nagykövetség munkatársainak az aktuális jogi anyagokért!

Helyesbítések Előző számunkba a jubileumi kapkodásban sajnálatos módon néhány hiba csúszott. A 28. oldalon Udo Jürgens osztrák popénekest Hans Albers fiatalabb konkurensévé léptettük elő. Szerencsére Curd Jürgensből nem csináltunk slágerénekest. Pedig őróla lett volna szó eredetileg Kőniger Miklós Egy német karrier című cikkében. A Magyar Egyesület Krónikájában több helyen említett karácsonyi bazár nem egyszerűen egy rendezvény, amelyen részt veszünk, hanem valójában eredetileg az egyesület kezdeményezte. Ez a tény a szövegből így nem derült ki. Még egyszer a Krónikáról: Matthes Ágnes tagtársunknak Híradónk elindításában játszott meghatározó szerepe érdemtelenül háttérben maradt, pedig ő nemcsak a lap kiötlésében vett részt, hanem annak Egyesületi Hírek című szerény elődjét is összeállította akkori elnökünk, Gyöngyösi Albert mellett. Hibáinkért az érintettektől elnézést kérünk. Bízunk benne, hogy lapunk olvasásában a jövőben sem elsősorban bosszankodást, hanem inkább örömöt nyújtunk.

2000. december „Kein Feuer und wenig Aktenstaub!“ wünschte der Polier dem Neubau der ungarischen Botschaft in Berlin, an der am 12. Oktober 2000 in Anwesenheit des stellvertretenden Staatssekretärs im Außenministerium, Gábor Zupkó und des Botschafters Gergely Prőhle die Richtkrone gesetzt wurde. Seit 1920 hat Ungarn eine eigene diplomatische Vertretung in Berlin, erster Gesandter war Gustav Emrich

4. oldal

Lutz Lorenz

Berliner Nachrichten

von Emöke. Nach der Zerstörung des Gebäudes im 2. Weltkrieg wurde die Mission zunächst provisorisch untergebracht, ein neues Botschaftsgebäude erst 1966 am heutigen Standort Unter den Linden eröffnet. Die Budapester Regierung hat mit der Wiedervereinigung Deutschlands und dem Umzug der Vertretung aus Bonn nach Berlin einen Neubau am gleichen Standort beschlossen. Gegenüber dem renommierten Hotel Adlon und mit Blick auf das Brandenburger Tor wird gegenwärtig der Entwurf des Planungsbüros Tér 4 Kft. Iparterv A & D Studio und des ungarischen Architekten Prof. Ádám Sylvester realisiert. Nach einem Investorenauswahlverfahren wählte das ungarische Außenministerium die EP Euro Bis wir die neue ungarische Botschaft in Bildern vorstellen P r o j e k t e n t w i c kkönnen, vergeht noch etwas Zeit. Bis dahin tut’s auch ein lungsgesellschaft, Foto der alten Gesandtschaft aus der Vorkriegszeit in der eine BeteiligungsgeRauchstraße… sellschaft der Dresd-

„Bereitschaft und Reife fallen zusammen“ – Als Gastreferent des 10. Deutsch-Ungarischen Forums weilte Präsident Ferenc Mádl Ende Oktober in der deutschen Hauptstadt. Zugleich nutzte er seinen zweitägigen Aufenthalt in Berlin zum Antrittsbesuch bei Bundespräsident Johannes Rau sowie zu Konsultationen mit Bundeskanzler Gerhard Schröder, Außenminister Joschka Fischer und der Grünen-Politikerin Renate Künast. Mádl, der bei seinem Besuch von Außenminister János Martonyi begleitet wurde, bezeichnete Deutschland und Ungarn als befreundete Staaten, zwischen denen eine beiderseitige Zuneigung spürbar sei. Bei der Beratung bilateraler Fragen ging es vorrangig um die sehr entwickelten wirtschaftlichen Beziehungen. Im Bereich der Neuen Bundes-

ner Bank, als Investor. Ausführende Baufirma ist die Strabag Hungaria, deren deutsche Muttergesellschaft als eine der ersten den Schritt gewagt hat, sich nach der Wende in Ungarn zu engagieren. Im Frühjahr 2001 wird das neue Gebäude einschließlich der geplanten 11 Wohneinheiten für Botschaftsmitarbeiter, einem überdachten Atrium und einer Tiefgarage fertig gestellt sein. Der designierte Botschafter Ungarns, Gergely Prőhle, der in der darauffolgenden Woche (siehe Seite 5) Bundespräsident Rau sein Beglaubigungsschreiben übergab, zitierte Rainer Maria Rilkes „Herbsttag“: „Wer jetzt kein Haus hat, wird sich keines mehr bauen.“ und verwies auf die überaus kurze Bauzeit des Gebäudes. Er dankte den anwesenden Bauleuten sowie den Vertretern des Deutschen Bundestages und des Auswärtigen Amtes für die starke Verbundenheit, die dieser Bau schon jetzt den Ungarn gegenüber spüren lasse. Staatssekretär Gábor Zupkó gab der Freude Ausdruck, mit dem Haus einen Beitrag zum Entstehen des neuen Stadtbildes im Berlin des 21. Jahrhunderts leisten zu können. Ein zünftiger ungarischer Gulasch beschloss den Vormittag für gut 300 geladene Bauarbeiter und Gäste aus Politik, Wirtschaft und Kultur.

länder liegen jedoch noch erhebliche nen, dass, mit Ausnahme der UkraiWachstumspotentiale. Nach dem ne, alle ungarischen Nachbarstaaten Zusammenbruch der DDR ist hier in 2-3 Jahren von der Negativliste für ein wichtiger ungarischer Außen- die Visumpflicht gestrichen würden markt verloren gegangen. und somit der visumfreie ReiseverEin wichtiges kulturelles Vorha- kehr mit der EU ohnehin möglich sei. ben ist die Gründung einer deutschsprachigen Universität in Budapest. Hierzu verhandelt Ministerpräsident Viktor Orbán mit seinen Amtskollegen in den Bundesländern Bayern und Baden-Württemberg. Zu den offenen Fragen der Behandlung der Auslandsungarn gebe es in absehbarer Zeit Lösungen über das „Statusgesetz“, das sich in Vorbereitung befinde, informierte Martonyi. Es sei damit zu rech- Die Staatschefs von Ungarn und Deutschland in Berlin

Ta lló zó

5. oldal

Neuer Botschafter in Berlin akkreditiert Der neue ungarische Botschafter in Berlin, Gergely Prőhle, übergab am 19. Oktober 2000 sein Beglaubigungsschreiben an Bundespräsident Johannes Rau. Nach der Begrüßung durch die angetretene Ehrenformation der Bundeswehr vor dem Amtssitz des Bundespräsidenten erfolgten die Eintragung in das Goldene Buch des Hauses und schließlich der eigentliche protokollarische Akt mit einem kurzen Gespräch, zu dem sich Rau und Prőhle zurückzogen. Den Abschluss der Zeremonie bildeten das Hissen der ungarischen Flagge und das Intonieren der Nationalhymne bei strahlendem Spätsommerwetter im Garten des Schlosses Bellevue. Neue Qualität deutsch-ungarischer Beziehungen Er selbst habe schon sehr lehrreiche Wochen vor seinem Amtsantritt in Berlin hinter sich, berichtete der neue Botschafter den Presse- und Medienvertretern. Das intellektuelle Zusammenwachsen von Ost und West habe er interessiert verfolgen können und erlebt, wie „deutsche Grübeleien“ zu gesellschaftlichen und politischen Themen ausgetragen würden. Dabei habe sich die UngarnEuphorie aus dem Beginn der neunziger Jahre positiv in ein normales Kontaktgefüge im Kontext Europa verändert. Diese Normalität freue ihn, insbesondere im Zusammenhang mit der besonderen Dankbarkeit, die Deutschland Ungarn seit der Öffnung der Grenzen für die damaligen DDR-Bürger entgegenbringe: Auch Ungarn sei dankbar, schließlich hätten knapp 200.000 Ungarn 1956 eine gewaltige Aufnahmebereitschaft in der Bundesrepublik Deutschland erfahren, von der damals auch seine Familie profitiert habe. Wirtschaftsfragen im Vordergrund Den Schwerpunkt seiner Arbeit sieht Gergely Prőhle in der Intensivierung wirtschaftlicher Kontakte. Die herkömmliche Diplomatie, die sich in

vergangenen Jahrhunderten sehr politiklastig dargestellt habe, sei dahingehend verändert. Dennoch sei es seine Aufgabe, politisch eindeutige Beziehungen zu schaffen. Für mittelständische Unternehmen biete Ungarn eine gute Infrastruktur sowie hohe Lebens- und Soziokultur. Multiethnizität als Garant Nach seinem aktuellen Deutschlandbild in Bezug auf Diskussionen um Ausländerfeindlichkeit und Neonazismus befragt, erklärte Prőhle, es sei an der Zeit, stärker die demokratische Grundeinstellung der Deutschen hervorzuheben. Zusammenwachsen sei eine Aufgabe für Generationen. Politisch und menschlich unangenehme Situationen seien zu verstehen, schließlich sei es nicht einfach miteinander umzugehen, wenn jemand in der Nachbarschaft völlig anders sei. Ungarn habe von seiner Multiethnizität immer profitiert, und diese Stärke eines Landes müsse dem heutigen Deutschland gegenüber immer wieder betont werden.

Die Welt ist somit geöffnet Die Ungarndeutschen seit der Wende Zehn Jahre nach der Wende veranstaltete die ungarische Botschaft in Berlin gemeinsam mit dem „Verein für Deutsche Kulturbeziehungen im Ausland“ eine Informationsveranstaltung zum Leben der Ungarndeutschen. Deutschland ist ein Einwanderungsland geworden. Insbesondere aus den ehemaligen GUS-Staaten ist der Zuzug der Deutschen ins „Mutterland“ enorm. Allein in Berlin sollen es Zehntausende sein. Sie suchen nach Arbeit, nach einem besseren Lebensstandard als in Kasachstan oder der Ukraine. Und sie suchen nach ihrer eigenen kulturellen Identität, die auszuleben dort noch schwierig scheint. Anders geht es den Ungarndeutschen, versicherte Ottó Heinek, Vorsitzender der Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen. Sie machen

mit gut 200.000 etwa 2 % der Gesamtbevölkerung Ungarns aus – und wollen dort auch bleiben. Schwierigkeiten gebe es kaum, das resümierte auch der Ombudsmann der Minderheiten in Ungarn, Dr. Jenő Kaltenbach. Rassistische oder fremdenfeindliche Tendenzen seitens der Ungarn gäbe es nicht. Probleme habe man zuweilen mit der Umsetzung der gesetzlich zugesicherten Kulturautonomie. Die parlamentarische Vertretung der Minderheiten müsse noch intensiviert werden, für die Ungarndeutschen stehe der Kontakt zum Mutterland und die Beherrschung der deutschen Sprache an erster Stelle. Es gäbe zu wenig zweisprachige Lehrer und die Mit-Trägerschaft der Selbstverwaltungsbehörden an schulischen Einrichtungen sei auszubauen. Ein überarbeitetes Minderheitengesetz werde in absehbarer Zeit für Verbesserungen sorgen. Der ungarndeutschen Minderheit gehe es in erster Linie um die Bildung und Erziehung der jungen Generation. Ein herausragendes Beispiel sei dabei das Ungarndeutsche Bildungszentrum in Baja mit sieben angeschlossenen Einrichtungen vom Kindergarten bis zum Gymnasium. Die Schülerin Szimónia Mayer erzählte vom Alltag an der Schule. Sie werde neben dem ungarischen auch das deutsche Abitur erhalten, was ihr die Welt ganz anders öffne: immerhin könne sie nun auch außerhalb Ungarns studieren. Seit dem 2. Weltkrieg und fast zwei Generationen sei die deutsche Sprache sehr in den Hintergrund getreten, bedauerte Heinek. Deshalb sei das Bildungs- und Schulwesen als Teil des Selbstverwaltungssystems ein Schwerpunktgebiet der Arbeit seiner Organisation. Zum Abschluss des Abends musizierten Schülerinnen des Ungarndeutschen Bildungszentrums Baja ungarische Kammermusik. Die Schauspielerin Ildikó Frank rezitierte aus dem vor zwei Jahren im VodakVerlag erschienenen Gedichtband von Valéria Koch. Ein wenig zu elegisch vielleicht, aber doch vollster Überzeugung für ein Leben als Deutsche in Ungarn.

Mit freundlicher Genehmigung von Lutz Lorenz, Neuer Pester Lloyd

2000. december

6. oldal

Zsebényi József:

Internet saját képre DF emlékére, akitől ezt tanulni kezdtem Valamilyen információra mindenkinek bármikor szüksége lehet. Alapesetben az ember tudni akar egy címet, ekkor felüti pl. a telefonkönyvet, kikeresi azt. Bonyolultabb esetben felhív egy ismerőst, vagy az ismerős által megadott címet, s megkérdezi. Összetettebb információ esetén elmegy a könyvtárba, a katalógusban megkeresi a szóba jöhető információforrásokat, ennek alapján a polcról leemeli a könyvet/könyveket, kikeresi a kérdésére választ adó részt/részeket, elolvassa, s megismeri az adott információ-szeletkére ott leírt választ. Probléma akkor lép fel, ha nincs olyan ismerősünk, akitől megtudnánk a címet, ha olyan mélységű információra van szükségünk, amelyre egy otthoni könyvespolc, átlagos könyvtár nem tartalmaz eligazítást ez egyébként teljesen természetes - , vagy olyan gyorsan változik az információ, hogy amit megleltünk, azt már a szakterület meghaladta. Ilyenkor a szakkönyvtár vagy a szakember adhat választ.

Vagy az Internet Kevés fogalom és eszköz váltott ki annyi pozitív és negatív indulatot, mint ez a mintegy tíz éve robbanásszerű fejlődés során a köztudatba került valami. Legalább három dolog kellett ehhez: terjedjen el a hatvanas években az Egyesült Államok katonai központjai között kialakult, információcserét szolgáló hálózat a mindennapi felhasználók körében is, legyen meg a különböző számítógépek közötti megértés nyelve, és hogy legyen megfelelő számú számítógép és -felhasználó, akik kommunikálni kívánnak egymással. – A mindenki számára elérhető felületből lett az Internet, az egyes személyek közötti kommunikáció felülete pedig az e-mail. A kilencvenes években a világháló (ez a World Wide Web) elképesztő

ütemben növekedett, a csatlakozó végpontok számát csak megbecsülni lehet. Annak idején a rádiónak ötven évre volt szüksége, hogy felhasználóinak száma elérje az 50 milliót. A televíziónak ugyanehhez 15, az Internetnek pedig mindössze 5 év kellett. A műszaki háttér megértéséhez csak pár szó: előfordult minden számítógép-felhasználóval, hogy hazavitt a saját gépére pl. egy szövegfájlt, de nem PC-n született, hanem Macintoshon, nem a Word megfelelő változatában, vagy éppen WordPerfectben, AmiPro-ban írták: nem lehetett megnyitni. Az Internet szabványainak megfelelő dokumentumok minden platformon azonosan jelennek meg, függetlenül attól, hogy milyen programban születtek. Összefoglalva: lehet imádni, lehet utálni az Internetet, egyetlen dolgot nem lehet: nem venni tudomást róla. Ebben szeretnék segíteni azzal, hogy a használatát könnyítő néhány információval, megoldással kezesebbé formálhassuk.

Rendetlenség, vagy csak túl sok minden Az Internet mérhetetlen mennyiségű információ halmaza, döntően strukturálatlan: finoman szólva nem mindig tudjuk, hogy hova fogunk eljutni, vagyis voltaképpen egyszerű módon nem elérhető. Olyan, mint mikor a könyvtári katalógusban nem szerepel egy könyv, bár a kötet ott van a polcon. Csak akkor találunk rá, ha minden egyes könyvgerincen szereplő címet elolvasunk. De ha szerepel is a katalóguscédulák között a cím, a tárgyszó-katalógus alapján csak akkor találhatjuk meg, ha oda be lett vezetve. Ilyen témaköri címzést adhatunk minden web-es dokumentumnak, ha nem adunk, ritkábban vagy ritkán találják csak meg. Rosszabb esetben a tárgyszót megadó nem ugyanarra gondol, mint amit

mi értünk egy szó alatt, a tudatos „becsapásról” nem is beszélve. Az ún. keresőprogramok segítségével kereshetünk ilyen tárgyszavakra. Magyar nyelvű keresőprogramnak az Altavizslát ajánlhatjuk a http:// www.origo.hu címen. A megtalált információ, web-lap érték, ezért hasznos a saját érdeklődésnek megfelelően kialakított struktúrába bejegyezni, hogy legközelebb ne okozzon gondot az előkeresése. A leginkább elterjedt böngészők, a Netscape Navigator és a Microsoft Internet Explorer, erre egyszerű lehetőséget nyújtanak: könyvjelzőt lehet illeszteni az oldalhoz, erre a bejegyzésre kattintva a későbbiekben bármikor a kívánt oldalhoz juthatunk.

Hasznos magyar oldalak Külhonban élő magyaroknak, szimpatizánsoknak, érdeklődőknek összegyűjtöttünk néhány web-címet, amely akár jogi kérdések megválaszolásához is eligazítást nyújthat, de a mindennapos hasznos, vagy legfrissebb információk tekintetében mindenképpen segítséget jelenthet. A magyar törvényhozás a http:// www.parlament.hu címen érhető el. A háttérben az Országgyűléssel kapcsolatos valamennyi információt meg lehet találni, az épület bemutatásától kezdve a képviselők e-mail címéig, az egyes képviselők felszólalásainak szövegéig, a hazai pártok honlapjától a törvényelőkészítésig. Az elfogadott törvényszövegek a http:// www.kerszov.hu cím alatt találhatók. A törvények végrehajtásáért felelős kormánynak két honlapja is van: mindkettőről el lehet jutni

7. oldal

2000. december

az államigazgatási ágazatokig, hivatalokig, s onnan még tovább. A Miniszterelnöki Hivatal a http:// www.meh.hu, a Kancellária a http:// www.gov.hu címen található. Ajánlatos alaposan a mélyére nézni ezeknek az oldalaknak, mert elméletileg minden közérdekű információhoz kaput nyitnak. A magyar web-oldalak elsődleges címe a http://www.startlap.hu (lásd a lenti ábrát) lehet, amely tematikusan – strukturáltan – sorolja fel a hazai legfontosabb címeket. Ilyen gyűjtőlap a magyar honlapok katalógusa http:/ /w3.mhk.is.hu , amely a megadott témakör szerint listázza ki a jelenleg közel ötezer magyar honlapot. A nyomtatott sajtó web-en található mutációi a legfrissebb eseményekről úgy tudósítanak, mintha reggel – több esetben a nap bármelyik szakában – vásárolnók meg, a szállítási időt is megspórolva. Ilyen

– a napilapok közül a http://www.nepszabadsag.hu, http://www.magyarhirlap.hu, http://www.nepszava.hu, http://www.magyarnemzet.hu, – a hetilapok közül a http://www.hvg.hu, http://www.168ora.hu. Vannak web-es „újságok”, amelyek a sűrűn frissített hírek mellett számos kaput nyitnak speciális érdeklődési köröknek, listáznak további hasznos helyeket, sőt élő vitafórumokon lehet segítségükkel részt venni, melyek tematikája mindig a leginkább aktuális témákból kerül ki. Ilyen oldalak:

http://www.index.hu, http://www.internetto.hu, http://www.prim-online.hu, http://www.netlap.hu, http://www.kapu.hu, http://www.netkapu.hu, http://www .terminal.hu, http://www. eol.hu, http://www.origo.hu.

Remélem, minden érintett, aki nem került felsorolásra, megbocsátja e vétket, mert hiszem, hogy a tudatos felhasználó hamar megtalálja és feljegyezi a címét. Én rendszeresen meg tudom nézni ún. web-kamerán keresztül az Alexanderplatz északkeleti sarkát (kb. egy egykori MALÉV-iroda szemszögéből) a http://www.BerlinOnline.de/ spass/live_kamera/.html/alex.html címen, berlinieknek a Budapest-látképet ajánlom a Gellérthegyről a http:/ /www.irisz.hu/cam/ címen, ez is folyamatosan frissített kép.

Jegyezzük meg, illetve fel! Ha nem is vagyunk gyakorlott Internet-felhasználók, hasznos lehet a fentebb említett struktúrát a magunk számára kialakítani. Nevezhetjük ezt egy jegyzetfüzetnek, de attól egyszerűbb kezelhetősége miatt különbözik: a kiválasztott címre kattintva rögtön a cím szerinti helyre juthatunk. Hagyományosan egy feljegyzés úgy néz ki, hogy felírjuk azt a szót, amely számunkra fontos, asszociálunk valamire, s mellé írjuk pl. a könyv címét és oldalszámot. Web-es felületen ez a két réteg elkülönül: csak a tárgyszó látható, a cél, a kapcsolat leírása a háttérben marad, viszont a tárgyszóra kattintva a célhoz jutunk.

Ezekről, valamint néhány egyéb hasznos dologról majd legközelebb esik szó, mert a Híradó 11. számában, sajnos, szűknek bizonyult a nekem jutó hely. Addig is azt tudom ígérni a Magyar Egyesületnek, hogy a hamarosan induló saját honlapom alatt berendezek egy linket, amellyel rendszeresen Magyarországról jelentkezem aktuális tudnivalókkal.

Így köszönt a böngészőre a magyar weboldalak egyik fontos kiindulópontja

Álmaim 2000 küszöbén A Berlini Híradó fenti felhívására sokan írták le álmukat, elvárásaikat, terveiket. Most, ennek a nevezetes évnek a végén, lezártuk a pályázatot. A szerkesztőség egyhangúlag Adler Edit tagtársunkat nyilvánította győztesnek. Gratulálunk! Edit így mentesült a 2000. évi tagdíj befizetése alól.

Opernstar aus Budapest zu Gast an der Elbe Die sommerliche Festspielsaison bot im Juli dieses Jahres in Brandenburg ein besonderes Highlight: Beim „Feuerwerk der Musen“, der Premiere der Internationalen Operettenfestspiele in Wittenberge (Elbe), wurde die Budapester Sopranistin Piroska Pándy zum absoluten Publikumsliebling. Präsentiert vom renommierten Deutschen Filmorchester aus Potsdam-Babelsberg musizierten internationale Solisten Operettenmelodien von Lehár, Johann Strauß, Millöcker oder Kálmán, Benatzky, Stolz und natürlich Paul Lincke – schließlich war er ja einst Stadtpfeifer in Wittenberge. Als Aufführungsort hatte man die Ruine der historischen Ölmühle gewählt. In der ausverkauften Arena unmittelbar an der Elbe lauschten die Wittenberger und ihre Gäste den Klängen dieses in Deutschland beinahe vergessenen Genres. Zu Publikumslieblingen avancierten ohne Frage die Budapester Sopranistin Piroska Pándy und Sarianna Salminen aus Finnland, die mit „Piri“ seit Jahren eine künstlerische Freundschaft verbindet. Stimmgewaltig wie herzlich sang die Pándy aus der „Fledermaus“, der „Lustigen Witwe“ oder der „Csárdásfürstin“ und eroberte die Herzen der gut 1.300 Zuhörer im Sturm. Piroska Pándy hat in Budapest bei der kürzlich verstorbenen Eva Walyi studiert und gab ihr Debüt als Lisa in „Land des Lächelns“ am Operettentheater. Seitdem hat sie alle großen Rollen ihres Fachs interpretiert. Konzerte führten sie in die Schweiz, nach Österreich, Belgien, Holland, Italien und Israel, kürzlich gab sie am Theater in Hof die Amelia in Verdis „Maskenball“. Für die deutschen Opernfreunde führte sie ihr nächster Auftritt am 4. November nach Berlin. Dass die Internationalen Operettenfestspiele Wittenberge eine Fortführung 2001 erleben werden, steht schon fest. Dabei ist die Teilnahme ungarischer Künstler geradezu prädestiniert für das Genre Operette. Lutz Lorenz, Neuer Pester Lloyd

2000. december

8. oldal

Eine deutsch-ungarische Begegnung Vom 16. Juni bis 31. August 2000 wurden im Haus Ungarn die Ausstellungen „Lebensweisen in deutschen und ungarischen Familien“ und „Das Wasser des Lebens – Eine Umweltkatastrophe mit Kinderaugen gesehen“ gezeigt. Das Gemeinschaftsprojekt des DUF (Förderverein Deutsch-Ungarische Freundschaft e.V.) mit der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft Berlin-Brandenburg, der Ungarischen Vereinigung Berlin e.V. und dem Haus Ungarn wurde von Direktor András Masát mit freundlichen Worten an alle Besucher, unter ihnen Frau Dr. Tiemann vom Ministerium für Bildung, Jugend und Sport in Brandenburg, und Gäste aus Mátészalka, eröffnet. Frau Christa Loerke sprach für den Förderverein, dessen Gründerin sie ist. Der Verein organisierte mit der tatkräftigen Unterstützung vieler fleißiger Mitarbeiter und Vereinsmitglieder in diesem Sommer bereits zum achten Mal den Austausch von lernbehinderten deutschen Schülern aus Oranienburg und dem näheren Umland mit förderungswürdigen ungarischen Schülern aus Heves. Insgesamt nahmen etwa 100 Schüler am diesjährigen Austausch teil. Sie alle beschäftigen sich in einem neuen Projekt mit dem Mitspracherecht, der Demokratie in deutschen und ungarischen Schulen. Die Vereinsvorsitzende dankte den Schülern für die gute Mitarbeit, aufgrund derer die Ausstellung zustande gekommen ist. Fotos, Zeichnungen, Berichte und ausgefüllte Fragebögen der Schüler dokumentierten die Begegnungen und Erfahrungen im jeweils anderen

Land. Frau Loerke verlieh ihrem Wunsch Ausdruck, dass diese Ausstellung von vielen Menschen gesehen und dabei vielleicht auch darüber nachgedacht würde, dass die Freundschaft zwischen den Völkern keine leere Worthülse sein darf, dass Freundschaft gelebt werden muss, dass die Erwachsenen der Jugend gegenüber auch in dieser Hinsicht große Verantwortung tragen. Hans Kollmann begrüßte die Anwesenden im Namen der DeutschUngarischen Gesellschaft und der Ungarischen Vereinigung. Er hob die Sichtweise der Jugendlichen hervor, wie interessant es nämlich sei, welche Besonderheiten jungen Leuten im jeweils anderen Lande auffallen. Vertreter der Stadt Mátészalka waren gekommen, um mit Schülerzeichnungen noch einmal die Umweltkatastrophe an der Theiß in Erinnerung zu bringen. Eine Mahnung, dass so etwas nicht wieder passieren darf. (Siehe nebenstehenden Artikel) Frau Dr. Tiemann beglückwünschte den Förderverein für seinen Einsatz für die Jugend und die Völkerverständigung. Sie überreichte die Zusicherung von Fördermitteln für die Schülerbegegnungen in diesem Sommer. Danach erklärte sie die Ausstellung für eröffnet. Zur künstlerischen Umrahmung trug die Musikschule Oranienburg bei. Neben konzertanter Musik traten auch zwei Mädchengruppen mit anmutigen und faszinierenden Tänzen auf. Es gab großen Applaus. Beim Abschied war der Wusch zu hören, dass noch viele wohlmeinende Menschen für die Unterstützung dieser völkerverbindenden Aktionen gewonnen werden und dass weiterhin solche herzlichen Begegnungen stattfinden können. Friederike Niesner, München

Az Élet Vize – gondolatok egy kiállítássorozathoz A 2000. év katasztrófák egész sorát hozta magával. Először cián, azután több alkalommal nehézfémek, majd árvizek pusztították az egyedülálló élővilággal rendelkező, s nemzetünk tudatában igaz magyar örökségként élő szőke folyót, a Tiszát. Hitem szerint mégis élni fog örökké, míg az utolsó szál igaz magyar él, aki népdalokban, mesékben, mondákban megőrzi emlékét. A mátészalkai Művelődési Központ, az Esze Tamás Gimnázium és a Képes Géza Általános Iskola a Víz Világnapja 2000 alkalmából gyermekrajzversenyt hirdetett SzabolcsSzatmár-Bereg megyében, akkor még mit sem sejtve a közeledő katasztrófákról, s hogy általuk milyen szomorú aktualitása lesz ez évben a kis művészek rajzainak. Azt, hogy hogyan éli meg egy gyermek a halált, tilalmat és pusztulást, mit is foghat fel egy ilyen környezeti tragédiából, amely közvetlenül és közvetve őt is érinti, senki sem tudhatja biztosan. Mit is érezhettek akkor? Dühöt, szomorúságot, vagy talán a gyermeki lét maga megóvta őket a szörnyűségektől, és csak néha vettek észre egy-egy elkeseredett pillantást szüleik szemében? Félelmetes, mégis mennyire tisztán érzékeltek mindent a 7-11 éves gyerekek. A rajzok a Művelődési Központban voltak kiállítva 2000 tavaszán. A külföldi magyar szervezetek bevonásával kirajzolódtak egy nemzetközi kiállítássorozat körvonalai. Célja, hogy felhívja a figyelmet Magyarország tragédiájára, a megfelelő környezetvédelmi törvények és előírások fontosságára. Szándéka, hogy a közvélemény nyomásával a hiányzó jogszabályok megalkotására bírjuk az e területen meglehetősen elmaradott országokat. A kiállítássorozat létrejötte egyben jó példája a németországi magyar szervezetek oly fontos együttműködésének. Vincze Viktor, UNESCO-Studiengang Kultur und Management

A fenti írásokat csak kivonatosan tudjuk közölni. A teljes cikkek honlapunkon találhatók.

9. oldal Ketel Ilona

2000. december

Egy életre szóló német-magyar barátság

1936-ot írunk. Berlin készül az Olimpiára. A Baumschulenwegen lévő „Haus der Jugend“ ifjúsági szálló megtelt a világ minden részéről érkezett sportrajongókkal. Karl hazafelé tart, mikor egy fiatalember megszólítja: „Hogy jutok el innét Berlin központjába?“ Karl készségesen segít a vele majdnem egykorú, furcsa akcentussal beszélő fiatalembernek. Beszédbe elegyednek. Addig-addig, hogy Karl elkalauzolja újdonsült magyar ismerősét a német fővárosban. A találkozást több másik követi. A két fiatalember jól megérti egymást. Így kapcsolatuk Ernő Budapestre való hazatérése után sem szakad meg. Leveleznek egymással. 1938-ban az utazgatást kedvelő Karl Bécs felé vezető útján kitér Budapestre. A Hotel Britannia vendége. A szálloda bárjában vár magyar barátjára, Ernőre, amikor

egy fiatal pincér megszólítja: „Milyen hölgyet kíván, uram? Szőkét, barnát, vöröset?“ Karl alig tudja felfogni a kérdést, s kapóra jön Ernő érkezése. Távozik a kínos kínálat elől az utcára, ahol egy sofőr betessékeli a Bajai család luxuslimuzinjába. A budai hegyek lábánál, a Trombitás utcában van a család rezidenciája. A fogadtatás, s nem utolsósorban Budapest szépsége magával ragadja Karlt. Felejthetetlen élményben lesz része. Hamarosan kitör a háború. Karlt behívják katonának, a frontra kerül. A levelezés lehetetlenné válik. Hosszú évek telnek el. Karl megnősül – már két fia van. Ernő is megnősül – ő is papa, neki is két fia van. A fa- és fűrészipari vállalkozás, a Bajai-birtok az állam tulajdona lesz. A jómódú tulajdonos (Ernő édesanyja) a kertész házában talál szállást. Itt él élete végéig nyugdíj nélkül a gyümölcsöskert termékeiből. Ernőt sohasem hagyja el optimizmusa. Tanulmányai végeztével újságíró lesz. Karl egy piackutató intézet munkatársa. Egyik kollégáját Budapestre küldik. Ez Karlnak kapóra jön. Megkéri Herr Krügert, derítse fel, él-e még egy Herr Bajai Ernő Budapesten. Aki keres, az talál. Így Karl is megtalálta elveszettnek hitt barátját. Sokminden megváltozott. A jómódú gyáros fiából egy szerény körülmények között élő újságíró lett, aki elvált emberként egyedül él kisebbik fiával. Karl felesége, Edith, így nyilatkozik Ernőről: „So ein charmanter Mann, als Liebhaber würde ich ihn sofort nehmen, aber als Ehemann nie…“ 1963-ban hosszú latolgatás és spórolás után eljön a nagy nap. Edith és Karl két fiukkal együtt vonatra szállnak, hogy meglátogassák Ernőt. Sok meglepetés várja őket. A szerényen berendezett lakás, a hegy és völgy domború képének tűnő heverő, igazi magányos medvebarlang. Edith majdnem visszafordul a látványtól szeretett otthona felé. A vá-

ros szépsége és a magyar vendégszeretet azonban annyira lenyűgözi, hogy a látogatások kétéves rit-

musban megismétlődnek. A gyerekek cserelátogatása is rendszeressé válik. Ernő jó nyelvtudásával újságírói tevékenysége mellett idegenvezetéssel is foglalkozik. Így ismerkedik meg négy fiatal berlini lánnyal, akik a sármos Ernőt bálványozzák. Ebbe a körbe lép be Karl fia, Wolfgang, és az ifjú Ernő is. Ernő jóvoltából megjelenik a „Világ Ifjúsága“ című lapban egy hirdetés: Wolfgang Bernhart és Karl-Heinz Berlinből levelezőtársat keres. A hirdetésre sok válasz érkezik. Karl-Heinz jegyesének keres levelezőpartnert. Ilonára esik a választás. A levélcserét kölcsönös meghívás követi. Ilona berlini látogatásának eredménye a találkozás a Magyarországról áradozó Wolfganggal. Mindkettőjüket eltalálja Ámor nyila. Három évi levelezés után megtartják az esküvőt Berlinben. Ernő idegenvezetői tevékenysége sem maradt nyomok nélkül. A négy berlini lány közül Monikát veszi el feleségül a fia. Monika Budapestre költözik az ifjú Ernőhöz, a Bajai mama kerti házába. Egy szoba, konyha, tűzhely, minden technika nélkül, a puszta természet. De a szerelem nem ismer határokat. Wolfgang és Ilona esküvőjéről a berlini Schulzestrasséban még ma is beszélnek. Az idő elmúlt, Ernő teste elhamvadt, de a barátság él tovább gyermekeikben, akik még ma is tartják a kapcsolatot egymással.

Itthon-otthon Már 32 éve itthon vagyok Berlinben. Ismerem ezt a várost, az U-Bahnt, az Alexot és a Ku-Dammot. Tudom, hol van az adóhivatal, s mikor kell évről-évre az adóbevallást beadnom. Itt van az otthonom, itt vannak barátaim, Itt van a családom, itt születtek gyermekeim. Itt jártak iskolába, velük tanultam Goethe-t, Schillert. Itt ismerkedtem meg Plenzdorffal, Freuddal és Hera Linddel is. Itt már kiismerem magam a biztosításokban, az adóhivatalban és a munkahelyemen. Itthon vagyok. És otthon Budapesten még mindig jár a hatos villamos a Körúton. A Gellért-hegy és a Parlament még régi fényében ragyog, de az utcák neve már sok helyen megváltozott. Régi barátok arca elhomályosodott. Iskolám udvara is megváltozott. Már csak a magyar klasszikusokra, Petőfire, Adyra, József Attilára vagy Móra Ferencre emlékszem. Otthon még áll nagyszüleim vályogból épített háza az eperfával az udvaron. Otthon minden évben úticélom. Ott van Édesanyám, Bátyám és ott nyugszik Édesapám. Ott van a Hazám. (Cili)

2000. december

10. oldal

Megtelt a Magyar Ház moziterme ezen a május 20-án, amikor a Magyar Egyesület és a Magyar Nagykövetség szakavatott vendéget köszöntött. Jurth Gabriella – a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság munkatársa – jött el, hogy általános tájékoztatást adjon az új német-magyar szociális egyezmény nyugdíjbiztosítási rendelkezéseiről. Ezekről, valamint az egészségbiztosítás területén érvénybe lépett tudnivalókról ad összefoglalót az alábbiakban Klekot Ágnes konzul asszony, akinek az est előkészítésében adott támogatásáért ezúton is köszönetet mondunk.

Tájékoztató

A

z 1998. május 2-án, Budapesten aláírt, a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között kötött, a szociális biztonságról szóló egyezmény – a ratifikációs okmányok kicserélését követően – 2000. május 1-jén lépett hatályba. Az „Egyezményt” és annak szerves részét képező „Zárójegyzőkönyvet”, a végrehajtásról szóló „Megállapodást”, valamint a nyugdíjbiztosítás területére érvényes eljárási szabályokat tartalmazó „Igazgatási megállapodást” együttesen kell alkalmazni a belső magyar és német jogszabályokkal. Az Egyezményről általában Az Egyezmény 4 részből áll: – az I. rész az általános rendelkezéseket, ezen belül az egységes fogalommeghatározásokat, az egyezmény tárgyi és személyi hatályát, az egyenlő elbánás elvét, az általános szabályok alól kivett személyek körét, – a II. rész az egészségbiztosításra, a balesetbiztosításra és a nyugdíjbiztosításra, – a III. rész vegyes rendelkezései a jogsegélyre, a harmadik személlyel szembeni igény érvényesítésére, az igények bejelentésére, az adatvédelemre, ellátások exportjára, a jogviták rendezésére vonatkozó szabályokat, – a IV. rész az átmeneti és záró rendelkezéseket, így az egyezmény hatálybalépését és az ehhez kapcsolódó jogosultságok és döntések érvényességét tartalmazza. Az Egyezmény részét képező Zárójegyzőkönyv az egyezmény cikkelyeinek értelmezésére vonatkozó kiegészítő szabályokat tartalmazza. Hasonló jelleggel bír a végrehajtásról rendelkező Megállapodás, mely a megvalósítás szempontjából

a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között, a szociális biztonságról kötött egyezményről fontos technikai jellegű kérdéseket rendezi. Így az I. rész az egyezményre épülő jogokat és kötelezettségeket, a II. rész az egészségbiztosítási ellátások igénybevételéhez szükséges igazolások kiállítására, az üzemi balesetek bejelentésére vonatkozó eljárást, a biztosítási idők átszámításának módját, a folyósított ellátásokról szóló statisztikai adatok közlésének módját tartalmazza, míg a III. rész - többek között - a hatálybalépés feltételeit írja elő. A német és magyar teherviselők részéről aláírásra került az igazgatási megállapodás is, mely az összekötő szervek közötti adatkérést, adatszolgáltatást, megkeresést és az igénybejentésnek az ellátások kifizetésére vonatkozó módját szabályozza, kétnyelvű formanyomtatványok alkalmazásával. Nyugdíjszolgálatások nyújtása Általános szabály szerint mindkét szerződő állam nyugdíjbiztosítása a saját államának területén szerzett szolgálati idő figyelembevételével és saját belső jogszabályai alapján bírálja el a nyugdíjigényeket. (Ha a fentiek alapján a nyugdíjjogosultság fennáll, úgy a mértéket is csak a saját területen szerzett szolgálati idő figyelembevételével kell meghatározni.) Ha a nyugdíjjogosultság nem áll fenn, úgy a két ország területén szerzett biztosítási (szolgálati) idők összeszámításával kell a nyugdíj megállapítása iránti igényt elbírálni. Ha az összeszámítással a kérelmező rendelkezik a magyar jogszabályok szerint a jogosultsághoz szükséges biztosítási (szolgálati) idővel, úgy a nyugdíj összegének a meghatározásánál az összeszámított szolgálati idő szerinti mérték alapján kell a nyugdíj elméleti ösz-

szegét kiszámítani, s az így kiszámított összegből a magyar jogszabályok szerinti, saját területen szerzett szolgálati idő és az összes szolgálati idő arányának megfelelően a nyugdíjrész összegét meghatározni. A két ország területén szerzett biztosítási (szolgálati) idők összeszámításánál a nyugdíjra való jogosultság csak akkor állhat fenn, ha a kérelmező minimális biztosítási (szolgálati) idővel rendelkezik. Ez a német jogszabályok alkalmazása esetén 6 hónap, a magyar jogszabályok alkalmazása esetén 180 nap. Ez azt jelenti, hogy ha a nyugdíjkérelmező a minimális 180 nap magyar szolgálati idővel nem rendelkezik, az igényt el kell utasítani. A nyugdíj alapját képező átlagkereset meghatározásánál a belső szabályok az irányadók. Ha a jogosult azért nem rendelkezik a magyar jogszabályban meghatározott időtartamra vonatkozó keresettel, mert a magyar biztosításban töltött ideje annál rövidebb, az egyezmény lehetőséget ad szakmai átlagkereset figyelembe vételére. Az igénylő nyugdíját ebben az esetben az általa Magyarországon utoljára betöltött munkakörre irányadó, a nyugdíj megállapítását megelőző évben érvényes szakmai átlagkereset alapján kell megállapítani. A szolgálati (biztosítási) idők összeszámításának szabályai Az igényjogosultsághoz szükséges biztosítási idő számítása során azok az idők is beszámíthatók, amelyeket az igénylő a másik szerződő ország biztosításában szerzett, és azok ott igényjogosultság szempontjából figyelembe vehetők. A magyar jogszabály általában nem tesz különbséget a nyugdíjjogosultság és a nyugdíj mértéke szempontjából figyelembe vehető

11. oldal idők között, kivéve az előrehozott öregségi nyugdíj megállapításához szükséges jogosultsági feltételeknél. A német belső jogszabály a nyugdíj megállapítása során különbséget tesz a nyugdíjjogosultság és a nyugdíj mértékének megállapítása során figyelembe vehető időszakok között. Amennyiben a magyar részről a nyugdíjjogosultság elismeréséhez szükséges a két országban szerzett biztosítási (szolgálati) idők egybeszámítása, a német fél által igazolt időkből azokat lehet figyelembe venni, amelyeket jogosultság szempontjából figyelembe vehető időként igazol. A magyar szolgálati (biztosítási) idők számításával kapcsolatban a következőkre kell figyelemmel lenni: a) Külföldön munkát végző személyként biztosításban töltött idő szolgálati időként vehető figyelembe. b) A megállapodás alapján szerzett idő szolgálati időként az egyezmény hatályba lépésének napjáig vehető figyelembe. c) Ha a nyugellátásra való jogosultság csak a két országban szerzett szolgálati (biztosítási) idők összeszámításával áll fenn és az igénylő az a) és b) pont szerinti időkkel is rendelkezik és ezen időszak alatt német biztosítási kötelezettsége is fennáll, a biztosítási időt csak egyszeresen lehet figyelembe venni. A részarányos ellátás megállapításánál magyar teherként kell figyelembe venni az a) és b) pont szerinti időket. d) A nyugdíjjárulék fizetésére vonatkozó megállapodás lehetősége a nyugdíj megállapítása során a igénylő előtt nyitva áll. e) Az 1967. évi magyar-NDK munkaerőcsere-egyezmény keretében az NDK-ban fennállt munkaviszony tartama (2 vagy 3 év) magyar szolgálati idő, magyar teher.

§§

Baleseti ellátások

Általános szabály szerint az üzemi baleset, foglalkozási betegség alapján járó baleseti szolgáltatást

2000. december annak az országnak a teherviselője nyújtja, amelynél az üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés bekövetkezésekor a biztosítási jogviszony fennállott. Nyugellátások folyósítása Az egyezmény a nyugellátások korlátlan folyósítását biztosítja az egyik szerződő államból a másikba. Ha az egyik szerződő fél állampolgára egy harmadik állam területén lakik, ugyanolyan feltételek mellett kapja meg a másik szerződő államtól járó ellátást, mint annak a harmadik ország területén lakó állampolgára. Az igény elhalasztása Az egyik szerződő fél illetékes szervénél előterjesztett, nyugellátás megállapítása iránti kérelem egyben a másik fél illetékes szervénél előterjesztett kérelemnek is minősül, vagyis általában nem lehet a nyugellátás megállapítását csak az egyik ország illetékes szervétől kérni. A két országban eltérő öregségi korhatárok vannak, emiatt lehetőség van arra, hogy az igénylő kifejezett kérésére a másik ország jogszabályai szerint megszerzett öregségi nyugdíjjogosultság megállapítását elhalasszák. A szerződő államok az egyezmény végrehajtására az alábbi összekötő szerveket jelölték ki: l

a Németországi Szövetségi Köztársaságban – a betegbiztosításra a Deutsche Verbindungsstelle, Krankenversicherung-Ausland Pennefeldsweg 11-15, 53177 Bonn – a balesetbiztosításra a Hauptverband der gewerblichen Berufsgenossenschaft e.V. Alte Heerstr. 111, 53757 Sankt Augustin – a munkások nyugdíjbiztosítására a Landesversicherungsanstalt Thüringen Postfach 221, 99005 Erfurt – az alkalmazottak nyugdíjbiztosítására a

l

Bundesversicherungsanstalt für Angestellte Ruhrstr. 2, 10709 Berlin – a bányászok nyugdíjbiztosítására a Bundesknappschaft Bochum – a kohászok kiegészítő biztosítására a Landesversicherungsanstalt für das Saarland, Saarbrücken a Magyar Köztársaságban – az egészségbiztosításra és baleseti egészségbiztosításra az az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1139 Budapest, Váci út 73/a. – a nyugdíjbiztosításra és baleseti nyugdíjbiztosításra az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 1132 Budapest, Visegrádi u. 49.

Tudnivalók a turizmus, rokonlátogatás, valamint 24 hónapnál rövidebb munkaviszony esetén a szerződő államok területén történő átmeneti tartózkodás alatt történő baleset, betegség, azaz sürgősségi ellátás esetére: A Németországi Szövetségi Köztársaságból a Magyar Köztársaságba utazóknak a H/D 111 jelű nyomtatvány, a Magyar Köztársaságból a Németországi Szövetségi Köztársaságba utazóknak pedig D/H 111 nyomtatvány szükséges. A nyomtatványokat kitöltve és a szükséges pecséttel ellátva lehet használni. A természetbeni ellátásokat l a Németországi Szövetségi Köztársaságban az igényjogosult által a tartózkodási helyen választandó betegbiztosítónak, l a Magyar Köztársaságban amennyiben más szerv nem illetékes, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak kell nyújtania. (Az illetékes teherviselő az adminisztratív költségek kivételével megtéríti a tartózkodási hely szerinti teherviselőnek a természetbeni ellátások teljesítése kapcsán felmerült költségeket.) Az Egyezmény az alábbi hivatalos lapokban jelent meg: Bundesgesetzblatt Jahrgang 1999 Teil II Nr. 27, ill. Magyar Közlöny 2000/45. száma (2000. évi XXX. törvény)

2000. december

12. oldal

Gemeinsamer Vereinstag in Potsdam Vor dem Ausflug am 16. September 2000 stand der Kosten-Nutzen-Vergleich zum Thema „Auto oder Nahverkehr“. Da sich Zeit- und Preis-Aufwand die Waage hielten, siegte die Bequemlichkeit: Wir trafen uns auf dem S-Bahnhof Alexanderplatz. Eine Stunde später bestaunten wir den riesigen Neubau des Potsdamer Hauptbahnhofs. (Sein Spitzname „Panzerkreuzer Kaminski“ weist sowohl auf Ausmaße und Baustil hin als auch auf den damaligen Baugenehmigungs-Verantwortlichen.) Ágnes Luthardt, die Vorsitzende des Ungarischen Klubs, nahm uns in Empfang. Sie erwies sich als vorzügliche Fremdenführerin, deren umfangreiches Wissen von der tiefen Verbundenheit mit ihrer neuen Heimat zeugte. Behütet von vorsorglich mitgebrachten Regenschirmen eilten wir in strömendem Regen zur Straßenbahn in Richtung Altmarkt. Dort prallten historische und Neuzeit-Bauten symbolhaft aufeinander. Nur die Nikolaikirche (1849/Schinkel) und das Rathaus (1755) hatten den Bombenhagel überstanden. Diese inzwischen sanierten Gebäude vermittelten eindrucksvoll die hohe Baukultur vergangener Jahrhunderte. Um so mehr irritierte der Nach-Wende-Ersatzbau des Hans-Otto-Theaters, genannt „die Blechbüchse“. Wann der endgültige Neubau realisiert wird, steht ebenso in den Sternen wie die Gestaltung des Platzes, auf dem früher das Schloss stand. Vielleicht wird es mit Hilfe von Sponsoren- und Steuergeldern wieder aufgebaut.

Nächstes Ziel war das Schloss Charlottenhof, erbaut 1826-29 als Sommersitz des preußischen Kronprinzen. Eigentlich entstand es durch Um- und Anbau eines alten Gutshofes unter Schinkels Leitung; denn das königliche Sparsamkeitsprinzip ließ keinen Neubau zu. So gab es wegen des Platzmangels keine Schränke. Die Garderoben befanden sich in den Kellerräumen der Dienerschaft. Dorthin führten verborgene Treppen. Mit viel Geschick und Phantasie gelang es Schinkel, die kleinen Räume repräsentativ zu gestalten, wobei er stets die harmonischen, von Lenné geschaffenen Gartenanlagen mit einbezog. Alles in allem, Charlottenhof ist kein Schloss im üblichen Sinne, sondern ein liebenswürdiges Sommerhaus in romantischer Landschaft. Der Spaziergang führte weiter zu den Römischen Bädern, allerdings ohne uns, denn mein Geh- und Stehvermögen war erschöpft. An der Haltestelle der Straßenbahn 96 erlagen wir dann einem Missverständnis bezüglich des richtigen Zieles. Auch der Fußmarsch in Gegenrichtung einer endlosen Einbahnstraße (Geschwister-Scholl-Str.) verwirrte. Nach Abbiegen auf die Zeppelin-Str. rettete uns endlich ein Taxi. Auf dem Weg zum Luisenplatz empfanden wir großes Verständnis für den Frust der Potsdamer Autofahrer, schien doch ganz Potsdam aus Umleitungen und Baustellen zu bestehen. Das galt auch für den Luisenplatz, auf dem seit zweieinhalb Jahren an einer Tiefgarage gebaut wird. VielBerliner, Ludwigsfelder und Potsdamer Ungarn hören leicht liegt es am typiHeribert Reisenwebers Vortrag über Valéria Koch schen Sumpfboden, der seinerzeit die Holländer veranlasste, diesen Platz nicht zu bebauen. Jedenfalls sollen die kommunalen Nebenkosten (z.B. Umleitungsschienen und deren Rückverlegung) die Höhe der eigentlichen Baukosten erreichen. Das Cafe Lenné am Luisenplatz, genau gegenüber dem Branden-

burger Tor gelegen, bot uns eine willkommene Mittagsoase. Seine gemütliche Einrichtung erinnerte, u.a. mit dunkelgrünen Marmortischchen, an Schinkelschen Stil. Zu Recht sind seine Besitzer stolz darauf, den Ausbau eines früheren Postamtes und vor allem die Innengestaltung aus eigenen Kräften ohne einen Innenarchitekten realisiert zu haben. Während wir auf die Anderen warteten, erzählte uns der „Senior-Chef“ Heribert Reisenweber, wie er zum Ungarn-Fan wurde. Es begann mit beruflichen Kontakten zu einem Zeitpunkt, als er perfekt Suaheli erlernt hatte. Nachdem sein Einsatz in Afrika dem kalten Krieg zum Opfer gefallen war, schickte man ihn in ein anderes „sprach-exotisches“ Land. Er wurde der erste und später der letzte Direktor des DDRKulturzentrums in Budapest. Von ihm sagten die Ungaren, er sei das Gegenteil eines typischen DDRFunktionärs. Von dem hieß es nämlich, man erkenne ihn am zitronensauren Gesicht. Zufrieden gestellt von Speis’ und Trank bewegten wir uns zum Brandenburger Tor, das bereits 1770, also vor seinem Berliner Namensvetter, erbaut worden war. Wir schlenderten durch die Brandenburger Straße und waren überrascht von dem bunten Treiben in der autofreien Zone mit Geschäften, Restaurants, Straßenhandel sowie afrikanischen Trommlern und einer Initiative für mehr Demokratie. Inzwischen strahlte die Sonne und brachte die bunten Häuserfassaden sowie die traditionellen, romantischen Innenhöfe voll zur Geltung. Mit dem berühmten

13. oldal

2000. december

Holländerviertel ging unser Stadtspaziergang zu Ende. Krönung des Tages war das anschließende Treffen in einer früheren KITA. Ágnes Luthardt fand herzliche Begrüßungsworte und der Vorsitzende der Ungarischen Vereinigung, Dr. László Hetey dankte den Organisatoren für die Vorbereitung des gemütlichen Beisammenseins. Die Potsdamer hatten liebevoll eine große Kaffeetafel gedeckt. Viel Lob erhielten die köstlichen selbstgebackenen Kuchen aus Potsdam, Ludwigsfelde und Berlin. Auch die ungarischen Getränke (Wein und Pálinka) der Potsdamer fanden allgemeine Zustimmung. Herr Reisenweber erzählte aus dem Leben der ungarndeutschen Dichterin Valéria Koch und rezitierte aus ihren Werken. Das Leben dieser vor zwei Jahren verstorbenen Schriftstellerin war geprägt vom Wandern zwischen dem deutschen und ungarischen Kulturkreis, auch von Konflikten, die mit der Ausbürgerung von Ungarndeutschen verbunden waren. Nachdenklich stimmt die Tatsache, dass Flucht und Vertreibung im 20. Jahrhundert innerhalb von Europa nach wie vor ein Tabu-Thema sind. Es sind immer die einfachen Bürger, die unter den Entscheidungen kriegerischer Machtpolitik zu leiden haben und deren Erfahrungen von der nicht-betroffenen Öffentlichkeit negiert werden. Es wird Zeit, das preußische Toleranzprinzip zu praktizieren, es möge jeder nach seiner Fasson selig werden! Der Abend klang aus mit lebhaften Gesprächen und dem Versprechen, demnächst den Potsdamer Ungaren Berlin zu zeigen und bald wieder ein Treffen in Potsdam zu organisieren. Um die Sehenswürdigkeiten der 1000-jährigen Metropole Brandenburgs etwas besser kennen zu lernen, bedarf es vieler Besuche. Ilse Józsa

damken zum Pots Weitere Gedan e rer Homepag Tag auf unse Schloss Charlottenhof

A gépjárműútlevélről A Magyar Köztársaság Berlini Nagykövetségének tájékoztatója az állandó vagy ideiglenes jelleggel külföldön (Németországban) élő és német rendszámú gépkocsival, valamint magyar útlevéllel Magyarországra be-, ill. onnan kiutazni kívánó magyar állampolgárok részére A hatályos magyar vámjogszabályok szerint az érintett személyi kör, valamint együtt élő (magyar állampolgár) házastársaik, nagykorú gyermekeik német rendszámú gépkocsival Magyarországra jogszerűen, a vám megfizetése nélkül, csak a magyar határállomásokon kiváltott gépjárműútlevéllel utazhatnak be. Ez az okmány az ideiglenesen Magyarországra bevitt gépjármű egyszerűsített, vámmentes vámkezelésére szolgál, amellyel a gépjármű magyarországi forgalomban történő jogszerű részvétele igazolható (azaz, hogy a gépjármű nem bűncselekmény útján érkezett az országba). Fontos, hogy a gépjárműútlevélben a gépjármű be-, ill. kivitelét minden esetben igazoltassák a magyar vámhatósággal. A gépjárműútlevél kiváltásához az alábbi iratok bemutatása szükséges: – a gépjármű szokásos okmányai (forgalmi engedély, biztosítási iratok, zöld kártya) – a magyar útlevél – a németországi tartózkodási engedély – korlátlan időre szóló németországi tartózkodási engedély esetén a lakóhely szerinti magyar külképviselet igazolása az életvitelszerű németországi tartózkodásról – korlátozott németországi tartózkodási engedéllyel rendelkezők esetén – a munkavállalóknak a munkavállalási engedély és az illetékes német hatóság által láttamozott munkavállalási szerződés – vállalkozóknak a vállalkozás németországi nyilvántartásáról kiállított okirat – tanulmányokat folytatóknak az iskolalátogatási igazolás – valamint mindhárom, e pontban említett személyi körnek annak igazolása, hogy három hónapon túli külföldi tartózkodását a magyarországi állandó lakóhely

§§

szerinti önkormányzatnál bejelentette (ha ez nem történt meg, a bejelentés utólag a külképviseleteken is pótolható). A gépjárműútlevéllel beléptetett gépjármű maximum 60 napig, naptári évenként összesen 180 napig üzemeltethető Magyarországon. A rendelkezés megsértése a gépjárműútlevél bevonását és vámigazgatási bírság kiszabását vonja maga után. A gépjárműútlevél érvényessége a kiállítása szerinti naptári év december 31. napjával jár le. Ha a kiállításra az utolsó negyedévben került sor, az érvényesség a következő év végéig tart. Egy éven belül azonos gépjárműre csak egy gépjárműútlevél állítható ki, és az útlevelet lejártával vissza kell adni a vámhatóságnak. Ha a gépjárműútlevéllel kapcsolatban további, részletes felvilágosítás szükséges, kérjük forduljanak a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnoksága Váminformációs Szolgálatához (a 00361/47041-21-es vagy 47041-22-es telefon-, ill. a 47041-23es faxszámon) vagy közvetlenül a határállomásokhoz.

2000. december

Április 15-én, szombaton délután az Alexanderplatz közelében levő Bowling Centerben találkoztunk sportos „vetélkedésre”. Ludwigsfeldei új magyar ismerőseink is szép számban eljöttek. Korábbi – családias hangulatú – kuglizási estéinkkel szemben itt nagy számú, jól felszerelt bowlingpályára és nagy látogatottságra találtunk. Ez persze nem zavarta egyikünket sem abban, hogy nagy bedobással – a kezdeti, tekézésről bowlingra való átállási nehézségek áthidalása után – telitalálatokért, valamint „patkányok” mellőzéséért vetélkedjünk egymással. A délután sportos részét a közeli Magyar Házban díjosztással fejeztük be: a győztes, Ádám Zoli kapott oklevelet és kis jutalmat, meg a „patkány-királynő”, Moritz Kati is (l. a hivatalos okmányokat). Ezután következett az est informatív-kedélyes része: egy nagy körben, sok résztvevővel tájékoztattuk egymást a berlini Egyesület, ill. a ludwigsfeldei magyarok aktivitásairól, céljairól, problémáiról. A hoszszú és hangulatos esten sokunk szóhoz jutott és megegyeztünk, hogy ilyen közös programot még többször kell csinálnunk. H. L.

14. oldal

Kuglizás és dumcsizás Kellemes délutánok a ludwigsfeldeiekkel A Bowling-Centerben

Mindenki komolyan vette az áprilisi egyezséget: a ludwigsfeldeiek meghívtak minket, mi pedig jó tucatnyian elmentünk az ékes elnevezésű (mivel Sándor kertjében tartott) „1. Álland Sándor Magyar Találkozó”-ra . Új barátaink igencsak alaposan felkészültek, hogy a hosszúra tervezett együttlét minden előfeltételét megteremtsék. Érkezés után névkártyát tűztünk ki, majd hamarosan a tucatnyi finomabbnál finomabb süteménnyel, tortával, kávéskannákkal megrakott hosszú asztal

mellé telepedve folytattuk az ismerkedést. Késő délután hivatalosan is üdvözöltük egymást, erről, valamint a remek hangulatú összejövetelről a ludwigsfeldei tévé is tudósított. A főszakács szorgoskodását nagy figyelemmel kísértük, s nem is csalódtunk: a bográcsgulyás hazai ízei mindenben megfeleltek a várakozásnak. S ha a szomszédokkal való megállapodás miatt nem kellett volna kilenckor véget vetni a zenének, talán másnap reggelig is ott táncoltunk volna…

15. oldal

2000. december

A Magyar Egyesület életéből Nagyon készültünk erre a kirándulásra: Miután az 1999-es egyesületi túra igen sikeres volt, és idén sem találtunk jobbat, rádupláztunk a Joachimsthalba szervezett szervezett együttléttel. Az idő is mellénk állt – csak három nappal elvétette az időpontot, hét közepére hozva az évszázados 38 fokos csúcsot… Mi meg végtelen optimizmussal kikapcsoltuk a rádiót, amikor elkezdték mondani, hogy hétvégére mi várható. No de ilyen időt!

pártúrára volt kedve, annak bizony nem lett melege a pedálozástól, inkább fürdeni ment – a hangulata. Aki a szobájában maradt, nem tehetett mást, mint hogy csevegés közben vagy aludt, vagy belülről öntözte magát. Ilyen időt! Lehet, hogy azok jártak jobban ezzel a szombati nappal, akik elmentek a Schwante-i kastélyba, kiállításnyitásra Dr. Schmidt-Szilágyi Évához, majd átruccantak Józsa Ilséhez? 65. születésnapja alkalmából

ködésbe hozta a grillt. Hisz még mindig jobb ázottan ízletes húst enni, mint szárazon vizes kolbászt. Aztán szép lassan előjött az éhes gyomrúak hada, takarókkal, kiskabátokkal felfegyverkezvén, előre vagy társaságban ivott kupicákkal melegedvén helyet foglalva feltűnően közel a meleg grillhez. Ilyen időt! Nem is lehetett sokáig kibírni: mihelyt az éhség elmúlt, elmúlt a türelem is ahhoz, hogy kint a hideg-

Rosszmájú időjárás-jelentés a tó mellől Pénteken indult el a félcsillag- utólag e sorokkal is köszöntjük túra Berlin minden lehetséges pont- érdemes egyesületi tagunkat! Ha járól, és mindenkinek csak egy célja már itt tartunk: Sorozatban ünnevolt: a Grimnitzsee tó. Kisebb-na- pelték ezen a hétvégén jubileumi gyobb közlekedési dugók után meg- születésnapjukat az Egyesület revíérkeztünk, átvettük kulcsunkat, birtokba vettük szobáinkat és vidám puszilkodással, ölelkezéssel köszöntöttük egymás ismert vagy éppenséggel új arcát. No de ilyen időt! A pesszimistábbak a teraszokon, tehát az ajtó közelében és a napernyők védelme alatt kezdtek összetolni asztalt-széket, míg magasba nem szálltak a távolabb lakókat is grillezésre hívoAnnyira áztunk, hogy még a kép széle is levált gató illatos füstjelek. Ezen az esten a prognózisra te- ziós bizottságának tagjai, hisz kerek kintettel „Sose lehet tudni” jelszó- szülinapot tartott Oroszvári Anita is. val kerekre ettük, vidámra ittuk ma- Szeretettel köszöntjük! Reméljük, gunkat, jó hangulatban, késő éjsza- hogy jövőre mindketten ismét vekáig, mégpedig kint, mert az ég lünk tartanak. Mindenesetre mi, akik hozzám még erőt gyűjtött. No de másnap! Már reggel is csak a csapatos je- hasonlóan pihenésre fogva a dolgot lenlét, az ide-odavetett jókedvű fél- a tónál maradtunk, órákig néztük mondat tartotta szinten a hangu- az esőt, aggódó pillantásokat is vetlatot. Akik elmentek fürdeni a kar- ve a hűtőben lapuló hatalmas húsnyújtásnyira lévő tóhoz, természet- tartalékainkra: Így, csomagoltan ben és felülről kapták a rendszerint fogjuk hazavinni? Nemes Lajos, a kifürdőzés elé való zuhanyt. Akik ví- rándulás főszervezője végül két esőzibiciklit kölcsönöztek ki, úgyis víz- zés között fogta a napernyőket, véközelben voltak, de akinek kerék- delmet alakított ki belőlük, és mű-

ben – csoda, hogy már nem esett az eső! – társadalmat-gazdaságot-világot, vagy akárcsak egyesületet forradalmasító megbeszéléseket folytassunk. Annál inkább bent! Rademacher Irén pénztárosunk szobájában hajnalig tűt nem lehetett leejteni a földre, annyian ültük körül a parányi asztalt. Jó volt hatalmasat dumálni, tréfálkozni, és még meleg is volt hozzá. No de ilyen időt! Az éneklés ezen a hétvégén csak alárendelt szerepet játszott, hiszen a nótaszó is szebben hangzik odakint a madarak kórusával együtt, mint bent a szobában, esetleg a szomszéd édes álmát is zavarva a dalos kedvűek néha hamis hangjaival. A vasárnap a búcsú napja volt. Ennek a menete rendszerint a következő: Minden család vagy közösség – szokásjog, avagy ki az erősebb alapján – kijelöli a maga áldozatát, aki összepakol, míg a többiek poharazgatás és beszélgetés közben biztatják a rendteremtőket. Közben megköszönik a szervezők munkáját, latolgatják, jövőre hova lehetne menni. Ilyenkor cseppet sem zavar, hogy akkor is ilyen idő lehetne. Hans-Ulrich Moritz

Programok * www.ungarn-in-berlin.de

2000. december

Magyar Egyesület Berlin e.V. A 2001. évi első félévi program még alakulóban van. A mindenkori aktuális rendezvényeket és azok helyétidejét – általában a Magyar Házban, a hó utolsó harmadának valamelyik szombatján, este 19 órakor – egyesületünk honlapján kérjük „megérdeklődni”. Akinek erre nincs lehetősége, az megtudja az újabb információkat Dr. Hetey László egyesületi elnökünk nemrég rendszeresített, igény esetén megjelenő körleveléből. Jövő évi terveinkben a következők szerepelnek: Január 20-án Prőhle Gergely úrral, Magyarország új berlini nagykövetével találkozunk. Február 24-re a követséggel együtt szervezett információs estet tervezünk fontos vámkérdésekről. Március: 1848-as ünnepség, majd az Egyesület 2001. évi közgyűlése Áprilisban a potsdami magyarok viszonozzák a szeptemberi látogatásunkat, városnézéssel, klubesttel. Májusban két év szünet után közkívánatra ismét bált tartunk. Ha sikerül, ezúttal népművészeti kiállítással egybekötött folklórbál lesz, matyó lakodalmassal, az alkalomhoz illő finom étellel-itallal, táncházzal. Aki ilyen vállalkozásban tevékenyen, jó ötletekkel segítene, már most is kirukkolhat vele. Júniusban Józsáék gulyáspartyval lepik meg kertjükben az egyesület tagjait. A jövő évi egyesületi kirándulás mellett vagy esetleg helyette? Még nyitott…

Téli-tavaszi programok Protestáns Gyülekezet

Brunszvik Teréz Társaság

Ezután is az eddig kialakult időrend szerint, azaz minden hónap második szombatján, délután 16.00 órakor a Grunewald-templom kápolnájában (Bismarckallee, Wernerstr. sarok, a főbejárat háta mögött) tartjuk magyar nyelvű istentiszteletünket: December 9.: Úr vacsorával egybekötött ádventi istentisztelet (tartja Kuti József Szamódról és Molnár Eszter, Berlin) 2001. január 13. (tartja Gémes István, Stuttgart) Február 10. (tartja Molnár Eszter) Mindenkit szeretettel hívunk, régi és új híveket, régi és új berlinieket, felekezeti hovatartozás nélkül! Megközelítés: S-Bahn-nal a Grunewald állomásig (S 7), ill. 119-es, 129es, 186-os busszal. Felvilágosítás: Molnár Eszter (tel.: 280 46 896), Balla Bálint (825 84 32), Pompéry Judit (4039 77-59, fax: -58), e-mail: BaskayGmbH@ aol.com

Az óvodások állandó programja

Magyar Kolónia December 9.: Részvétel a Magyar Házban a karácsonyi bazáron, majd 17 órakor Mikulás a Paulsen utcai ifjúsági házban 2001. január 13.: a 2000-es év összefoglalása és évnyitó ünnepség a Paulsen utcában Érdeklődni lehet Földesi Leventénél, tel.: 66 93 15 80.

Magyar Szent Erzsébet Katolikus Egyházközség Előrelátható miserend

– Magyar nyelvű szentmisék Berlinben – 2000. december 26. Karácsony másnapján lesz mise. 2001. január 28. 4. évközi vasárnap február 25. 8. évközi vasárnap április 1. Nagyböjt 4. vasárnapja (judica) április 22. Fehérvasárnap A misék 15.00 órakor kezdődnek. Lelkigyakorlat: március 30., péntek, 17.30 óra március 31., szombat, 15.00 óra Heilig Kreuz templom, Hildegardstr. 3, 10715 Berlin. Megközelíthető: S- és U-Bahn Bundesplatz, 104-es, 348-as autóbusz

Mitte „óvoda“: egésznapos ovi péntekenként 8.00 – 17.00 óráig Cím: Dähnenstr. 17-18 (S-Bahnhof Schönhauser Allee) Steglitz „óvoda“: hétfő délután 15.00 – 18.00 óráig Cím: Deitmer Str. 3-4, I. em. (U-Bhf. Schlossstr. közelében) Játszóház: havonta egyszer szombaton 15.00 órától a Cserkészotthonban. Cím: Götzstr. 65 (S-Bhf. Tempelhof közelében) Érdeklődni lehet a Brunszvik Teréz Társaság elnökénél: Tóth Erika Mária, Alt-Reinickendorf 12, 13407 Berlin Tel.: 49 89 36 41, fax: 49 89 36 42, email: [email protected]

Berlini cserkészek A berlini Apáczai Csere János Cserkészcsapat minden hónap második és negyedik szombatján találkozik, általában a Götzstrasse-i komplexumban. A csapat munkájáról, a pontos időpontokról a vezetőknél lehet érdeklődni: Szántó-Konthur Krisztina kcsöv. és Konthur Zoltán st., telefon: 796 02 91.

17. oldal

2000. december

Jubileumi közgyűlés

Doktor a volánnál, régi ismerős a fedélzeten Valahogyan szereti a Magyar Egyesület a kettős eseményeket. Ilyen az idei dupla 10, tehát szervezetünk tízéves fennállásának és a Híradó 10. számának időbeli egybeesése, de ilyen volt az 1998-as, véndiáktalálkozóval egybekötött tavaszi bálunk, és ilyen az egyesületi lap megannyi kettős száma, végül ilyen volt az idei, március 25-i közgyűlésünk is: előbb tisztújító közgyűlés, majd emlékezetes fogadás. Emlékezetes azért, mert a sok szemnek-szájnak való finomság néhányunkban szinte lelkiismeretfurdalást okozhatott testsúlyunkat illetően: vagy azért, mert a kelleténél többet fogyasztottunk, vagy azért, mert a Piroska táncegyüttesbe nem kapcsolódtunk be, pedig ránk fért volna. De emlékezetes azért is, mert nem várt számban tiszteltek meg minket jelenlétükkel a kedves és rangos vendégek, akik

egyformán szívesen látott jubileumi vendégek voltak, ezért nem ragadunk ki név szerint senkit. Álljanak itt inkább a beszédes képek. A sikeres est érdekében nagyon kitettek magukért az egyesület tagjai, köszönet érte, még ennyivel később is. Soha rosszabbul ne menjen a berlini Magyar Egyesületnek! Ennyi áradozás után térjünk rá a közgyűlés érdemi – választási – részére. A keretben közöljük a Magyar Egyesület Berlin e.V. március 25. óta hivatalban lévő vezetőségének névsorát. A csapatban – Laci személyében – „doki” éppúgy megtalálható, mint két évi szünet után a régi, de nem rest háttérkormányos, Matthes Ági. A szintén újjáválasztott revíziós bizottságban nincs változás: élén továbbra is Szabó László áll, a tagok Ilse Józsa és Oroszvári Anita, akinek a jubileumi tablója külön méltatást érdemel.

Nemes Lajos korábbi elnök (balra) átadja hivatalát utódjának

Az anyagiaknak is rendben kell lenniük: Szabó László jelentése

Eredményes munka után, finom falatok mellett

Dr. Hetey László elnök Urban Mária elnökhelyettes Hans-Ulrich Moritz 1. titkár Matthes Ágnes 2. titkár Rademacher Irén pénztáros

Köszönet Támogatóinknak!

Köszöntjük új tagjainkat:

Ez alkalommal az oranienburgi DUF (Förderverein Deutsch-Ungarische Freundschaft e.V.) lepett meg bennünket 300,00 márkás anyagi támogatással! Reméljük, a jövőben mi is tudunk valamilyen módon segíteni a DUF-nak és vezetőjének, Christa Loerkének, áldozatkész munkájában, amivel lehetővé teszik megannyi mozgássérült német, ill. szegényesebb körülmények között élő magyar gyerek gondtalan üdülését! Lásd cikkünket a 8. oldalon!

Dr. Boewe Gabriella Breier Anna Callmuth Andrea Frick Imre Madudák Zsolt Steppat Terézia

2000. december

18. oldal

Koncz Zsuzsa Berlinben Zsuzsa Koncz in Berlin Drága Ági (Matthes Ágnes, a szervezők egyike – a szerk.), nagyon szép volt, nagyon tetszett, nagyon örültünk. Köszönjük szépen! Adél és Wolfi, Strausberg Ein Konzert mit Zsuzsa Koncz: Es gibt sie also noch, dachte ich. Erinnerungen an die Zeit, als ich selbst etwa 15 war: „Blumen blühen...“, „Liebe braucht die Nacht zu zweit...“ und viele andere Lieder. Aber dass dann eine Zsuzsa Koncz auftritt, die sich in den knapp 30 Jahren kaum verändert hat, war doch eine faustdicke Überraschung für mich. Ich war begeistert. Selbst der ungarischen Sprache nicht mächtig, war ich froh, dass sie auch ein paar deutsche Worte sagte. Die fast familiäre Atmosphäre hat mich sehr beeindruckt. So ist mir auch nicht verborgen geblieben, mit welchem Engagement die Ungarische Vereinigung die Veranstaltung vorbereitet hatte. So etwas werden große Konzertveranstalter nie schaffen, denn hier waren fleißige Organisatoren mit ganzem Herzen dabei. Für mich war es ein wunderschöner Abend. Dankeschön! Stephan Lange, Berlin November 4-ére nagy piros betűkkel az volt beírva a naptáramba, hogy Koncz Zsuzsa fellépése! Ennek az eseménynek én nagyon örültem, hiszen Koncz Zsuzsa zenéjével nőttem fel, ő volt szüleim egyik kedvence. És nem csalódtam: a koncert szerintem annyira nagy siker volt, hogy nem is tudnám szavakba önteni gon-

dolataimat-érzéseimet.Csak ennyi: nagyon köszönöm ezt az ötletet, Zsuzsát meghívni Berlinbe, és ennek megvalósítását. Élveztem az előadást, nem hittem volna, hogy ennyire magával tudna ragadni. A fellépése felejthetetlen marad számomra. Köszönöm szépen. Silvia Moritz Dass es so umwerfend werden würde, hätte keine von uns beiden gedacht. Obwohl wir, zwei Berlinerinnen, kein Wort Ungarisch sprechen und die Texte somit nicht verstehen konnten, machte die Sängerin es möglich, einen spüren zu lassen, wovon sie singt!!! Bilder und Fantasien entstanden in uns, als würde sie eine Geschichte erzählen… Für uns steht fest: Das nächste Konzert findet nicht ohne uns statt, und in der Zwischenzeit werden wir CD’s oder LP’s von ihr aufstöbern… Vivien und Lia A magyar és német közönség felállva, vastapssal köszönte meg ezt a felejthetetlen koncertet. Koncz Zsuzsa, bármilyen hihetetlen fiatalos alakját, temperamentumát látva, már évtizedek óta meghatározó alakja a magyar könnyűzenei életnek, s mi, akik ott voltunk, évtizedeket fiatalodtunk hallgatva, s együtt énekelve a jól ismert dalokat. A német közönségnek is nagy örömet szerzett ez a koncert, hiszen a fal leomlása óta a „keleti“ könnyűzenével elvétve lehet csak találkozni. „Endlich,endlich, du bist wieder hier“ – hirdette egy lelkes csapat transzparense. Sztárallűrök nélküli, közvetlen

személyisége, őszinte meghatottsága a meleg fogadtatáson és a nagy csokor sárga rózsán maradandó emléket hagy mindenkiben, aki ott lehetett. Emlékezetes megünneplése volt ez egyben a tízéves Magyar Egyesületnek, amely már tradíciót teremt hagyományos koncertjeivel – Bródy, Tolcsvay, Presser. Kíváncsian várjuk, ki lesz a következő s további kitartást, sok sikert kívánunk munkájukhoz. Gyapjas Márta, Berlin Ein relativ kleiner Saal, ein begeistertes Publikum und gute Musik, damit kann man ein gutes Konzert machen. Die Lieder und Songs von nachdenklich bis heiter besinnlich – es war alles vertreten. Eine sympathische Zsuzsa Koncz, die es auch verstand, das Publikum mitzureißen. Den uneigennützigen Organisatoren und ihren fleißigen Helfern ein großes Dankeschön! Wolfgang Urban, Eggersdorf Den Wunsch, Zsuzsa Koncz live zu erleben, habe ich mir nun nach vielen Jahren erfüllen können. Das Publikum feierte die Sängerin enthusiastisch und forderte zu Recht Zugabe auf Zugabe. Wir haben sie reichlich bekommen. Danke! Kerstin Weber, Naumburg Koncz Zsuzsa dalait bársonyosan szép hangján, a tőle megszokott érzelemközvetítéssel és tiszta szövegartikulációval adta elő, megtalálva a legrövidebb utat a közönség szívéhez. Szépségével, közvetlenségével, az érzelmek mindenki számára átélhető előadásmódjával elragadtatta a hallgatóságot. Krätschell Anikó, Berlin Es hat mir sehr gut gefallen. Ich konnte mich sogar auf die Stuhllehne setzen, und ich konnte mir sogar fünf

19. oldal Mark dazu verdienen, indem ich bei der Garderobe mitgeholfen habe. Andreas, Berlin, 11 Jahre alt … Wie immer bei der Ungarischen Vereinigung kennen sich viele der Gäste und die Begrüßung – Küsschen links und rechts – ist sehr herzlich. Zsuzsa Koncz sang die ersten 2-3 Lieder und begrüßte alle auf Ungarisch und Deutsch. Mit jedem Lied wurde der Applaus stärker, ich glaube beim 6. oder 7. Lied, noch lange vor der Pause, wurde geklatscht, als ginge es um eine Zugabe. Eine wunderbare Stimme, die schöne Lieder singt. Und man spürte, dass auch sie diese Begeisterung eines Publikums so nicht erwartet hatte. Nach der Pause hielt es kaum jemanden auf dem Stuhl, man wollte der Künstlerin näher sein oder einfach tanzen. Freunde fragten uns nach dem Konzert: „Sagt mal, ist bei den Konzerten der Ungarn immer so eine Stimmung?“ Und ich sage darauf: Habt weiter so ein glückliches Händchen bei Eurer Programmauswahl! Hartmut, Berlin Amikór batyam mondott, hogy Koncz Zsuzsa jönni lesz, örülök és feleségem is. Mindjárt mondtom: kettő jegyeket nekünk kell. Péntek megytünk Berlinbe és autóban már halltunk nehany magyar zene. Szombaton este: Endlich, endlich – megint ide vagy. Sajnálom azt nem játszni, de nem baj mért nagyszerü hangulát volt. Nagyon szép este volt. Köszönöm kellemes napra. Ronald Moritz, Eisleben (alig beszél magyarul…)

A hozzászólások teljes szövege honlapunkon található.

2000. december

Moldvai csángó est Rendkívül jól sikerült az idei németországi Csángó körút berlini rendezvénye szeptember 23-án. Vendégeink voltak: – Ádám Valérián, aki jelenleg a budapesti SOTE orvostanhallgatója, a Csángó Duna TV Baráti Társaság és az Európa Moldováért Alapítvány elnöke, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének aktív tagja; – Erdei Nárcissza, aki szintén Budapesten jár egyetemre; – Jigmon Emílián, aki Bákóban (Bacau) született, most is ott él; – Egyed József, Lövétén él, az MVSZ Erdélyi Társaságának küldötte, egyúttal a körút sofőrje. A fiatalok Hamburgból jöttek hozzánk, ottani előző esti fellépésük után. A Magyar Házban villámgyorsan dekorálták a nagy tanácstermet. Fényképek, szőttesek, cserépedények, a csángó magyarokról szóló könyvek, kiadványok tették hangulatossá a termet, néhány népművészeti darabot, zene-CD-t meg is lehetett vásárolni. Nagy örömünkre „minden hely elkelt”, s a jelenlévők nem csalódtak: több rövid előadásból megismerhették a romániai Moldvában élő magyar kisebbség történetét, élvezettel hallgatták Nárcissza előadásában az ízes történeteket, a Jigmon Emílián furulyakíséretével fűszerezett hol borongós, hol vidám népdalokat, balladákat. A bemutatott diák szemléltették a csángók környezetét, életkörülményeit. Az est szereplőinek a Zsolnay-kávézóban csak néhány falatnyi rövid szünetet engedélyezett a közönség, utána még sok közvetlen kérdésre kaphattak választ az érdeklődők. Néhányan talán elhatározták, hogy adandó alkalommal Romániába utaznak, hogy a hely-

színen tanulmányozhassák rokonaink életét. Az alábbi történetet Erdei Nárcisszától kértük el közlésre: No, hát nem tudom, hogy a nagyobbak itt hány évesek, picikék, mesélhetek-e egy szerelmeset a felnőtteknek? Mesélhetek? Na? Megengeditek? Hát akkor nem, akkor én nem merek mesélni. Na, mi legyen? Nem lesz semmi bajotok tőle. (Folytatás a 29. oldalon)

Közös produkció

N

ovember 11-én szinte szűknek bizonyult a Magyar Ház tanácskozóterme. A Brunszvik Teréz Társaság, az Apáczai Csere János Cserkészcsapat, a Magyar Kolónia és a Magyar Egyesület tagjai, valamint a ludwigsfeldei magyarok képviselői igen szép számban jelentek meg, hogy megismerkedjenek egymás tevékenységével. Kiss Imre úr, az új főkonzul, aki nemrég érkezett régi-új állomáshelyére, nejével együtt szintén élt az alkalommal, hogy ne pusztán papíron, hanem „élőben“ is megismerhessen minket. És rajtuk kívül még jó páran magyarok, akik ugyan sehol nem tagok, de érdekelte őket az est. A másfél órás videós-diás-szöveges bemutatkozás után a közvetlen beszélgetés éjfélig is eltartott. Kiderült, hogy mindegyik csoportnak a tevékenységére nagy szükség van, de az is, hogy jó többet tudnunk egymásról. Új érdeklődőket könnyebben útba lehet igazítani, ha tudjuk, milyen jó a választék a különböző korcsoportok számára. A legközelebbi találkozásra nem kell sokat várnunk, hiszen a karácsonyi bazáron is mindannyian ott leszünk.

2000. december

A

dadogás talán a legtöbb aggodalmat és fájdalmat okozó beszédhiba. Gyógyítása nehéz és hosszadalmas, de lehetséges az esetek nagy százalékában, illetve legalábbis jól kompenzálható. Vagyis abban az esetben, ha teljesen nem gyógyítható, megtanítható a páciens arra, hogy különböző technikák, „trükkök“ segítségével áthidalja nehézségeit, ura legyen beszédének. A kutatással foglalkozó szakemberek sok lényeges dolgot felismertek már a dadogással kapcsolatban, mégsem alakult ki róla egységes kép, sem meghatározását, sem okát, sem terápiáját illetően. A kérdés igen bonyolult, hiszen nincs két egyforma dadogó. Az okokat kutatva a szakemberek egyetértenek abban, hogy több minden okozhatja, de csak a dadogásra hajlamos egyéneknél, mivel ugyanezek az okok másoknál nem idéznek elő semmiféle problémát. Vagyis ismerjük a hajlamosító tényezőket, de nem ismerjük azt az okot, ami éppen dadogáshoz vezet. A dadogás kezdete sok esetben köthető olyan eseményhez, amely a gyermek számára kellemetlen élményt jelentett. Például megijedt egy kutyától, tartósan elszakadt az anyjától (kórházi kezelés, válás), óvodakezdés, testvér születése stb. Ezek a hatások csak akkor vezetnek dadogáshoz, ha a háttérben megvannak a dadogásra hajlamosító tényezők is. Ezek a tényezők lehetnek: gyenge idegrendszeren alapuló érzékeny pszichikum, szorongás, tartós érzelmi-indulati feszültség. Ilyenkor az idegrendszeri egyensúly megbomlik. A dadogás tulajdonképpen egy neurotikus tünet, ezért sokan beszédneurózisként határozzák meg. Hogy ez mennyire igaz, azt két, praxisomban előforduló eset is igazolja. Az első esetben egy 5 éves kisfiú került hozzám. Egy végtelenül kedves, érzékeny gyermek, aki ragyogóan együttműködött, mégis eredménytelen volt a terápia. Akkor kértem a szülőket, hogy együtt (hol az anya, hol az apa hozta mindig a gyermeket), gyermek nélkül jöjjenek el hozzám egy beszélgetésre. Kiderült, hogy nem váltak ugyan el, mert szeretik egymást, de külön élnek, mert az apa nagyon befolyásolható volt saját szüleitől, ők pedig ki nem állhatták menyüket. Én úgy láttam, hogy ez

20. oldal

Fischerné Kovács Aranka

Beszéljünk szépen!

volt a gyermeknél a kiváltó ok, és javasoltam, hogy gondolják át helyzetüket, és döntsenek valamelyik irányban, mert a bizonytalanság okozta szorongás teljesen tönkreteszi a gyermeket, és nem logopédus, de pszichológus is nehezen tud rajta segíteni. A szülők két héten belül döntöttek, újra összeköltöztek. 3 hónapi kezelés után a gyermeket gyógyultan engedhettem el. Ennek 15 éve. A gyermek soha többé nem dadogott. A másik eset egy 6 éves kisfiú volt, értelmiségi szülők gyermeke. Iskolába kerüléskor a gyermekben kialakult egy félelem, hogy csalódást okoz szüleinek, „nem tud olyan okos lenni, mint azt anyu és apu hiszi“. Egyáltalán nem végeztünk semmiféle terápiát, mert az csak tudatosította volna benne, hogy még egy problémával több van. Ehelyett a szülőkkel tartottam a kapcsolatot és adtam segítséget a felmerülő problémáknál, hogy a gyermek visszanyerje önbizalmát és biztonságérzetét (pl. kudarcélmények feldolgozása, szeretetteljes, türelmes segítségnyújtás a tanulásban). A szülőknek is meg kellett tanulni a gyermeket reálisan felmérni és olyannak elfogadni, amilyen. Pár hónap múlva a gyermek teljesen elhagyta a dadogást. Nem ilyen „egyszerű“ a megoldás, ha a hajlamosító tényezők bizonyos testi, alkati, biokémiai sajátosságok, gyermekkori agysérülések, betegségek, veleszületett beszédgyengeség, beszédfejlődési rendellenesség (túl gyors, vagy túl lassú beszédfejlődés). Túl gyors beszédfejlődésnél pl. a gyermek kifejezési igénye meghaladja a beszédszervek fejlődése folytán adódó technikai lehetőségeit. Gondolatban már jóval előbbre jár, mint amennyit képes volt verbalizálni (kimondani). Egyértelmű veszélyt jelent az átállított balkezesség. Egyrészt szorongást vált ki, másrészt mozgásának szabályozása , beszédmozgás-irányítása sérül. A dadogásra való hajlam öröklődhet, de kialakulhat utánzással is (a gyermek ezt a beszédpéldát hallja és tartja természetesnek). Az utánzásnak csak kisgyermekkorban van szerepe.

4. rész: A dadogás A dadogás formái, tünetei különbözőek: a) görcsös megakadás pl. a kezdő hangoknál. A görcsök kiterjedhetnek a légzőizmokra, hangképző szervekre, az arcizmokra, sőt az egész testre is. (Ez a legnehezebben gyógyítható. A logopédiai kezelés mellett feltétlenül fontos orvossal, pszichológussal is konzultálni.) b) helytelen beszédlégzés, ennek következtében a beszéd helytelen tagolása. Ez a forma nagyon jól gyógyítható. c) helytelen beszédritmus, gyors beszédtempó. A magánhangzókat zártan, röviden, a mássalhangzókat keményen, hosszan ejtik. Jól kezelhető. d) beszédfélelem. A sok nehézség után és kudarc hatására inkább nem beszél, bezárkózik a gyermek. A dadogás megjelenésében az első láncszem mindig a lelki izgalom, feszült figyelem, ijedtség, félelem. Ennek következtében leáll a hangszalag működése, s a következmény az akadozva kiejtett hang. A beszédfélelem a beszédkészenlét állapotát zavarja meg. Nyelvünkben több kifejezés is él ennek káros hatásáról: „elakadt a szava“, „elállt a lélegzete“, „megfagyott benne a szó“. A kezelési eljárások változatosak és személyre szabottak, nem lehet általánosságban bemutatni őket. De egy jó tanács: A dadogás kezelése csoportmunka! Szülő, orvos, pszichológus, logopédus és természetesen a gyermek közös egyenrangú részvétele szükséges az eredményes munkához. Mit tehet a szülő? A legfontosabb a gyermek számára az elfogadó szeretet! Ahhoz, hogy a gyermek el tudja fogadni önmagát, feltétlenül szükséges, hogy a szülők is elfogadják őt. Ez azonban csak akkor lesz hiteles, ha teljes belső meggyőződésből fakad. Az Önök hite, bizalma, türelme, kitartása jó hatással van a gyermekre. Kemény, következetes munkára lesz szükség, amelynek során értékelniük kell min-

21. oldal den apró előrelépést akkor is, ha ez hosszú évekig tart. Döntő jelentőségű a gyermekben pozitív gondolkodás kiépítése nagyon sok biztatással, dicsérettel. „Én bízom benned. Képes vagy rá!“ – Ne mondják a gyereknek, hogy „Ne dadogj!“ – Ne siettessék! – Ne legyen a beszéd túl hangos! – Fontos a szülő beszédpéldája. – Ha a gyermek elakad, kérdéssel segíthetnek rajta (pl. Ugye, a kutyáról akartál mesélni? – Jó, ha a kérdésben szerepel az a szó, ahol a gyermek elakadt.) – Ha a gyermek fáradt, ne beszéltessék sokat! – Hasznos a közös éneklés, verselés, könyvek közös nézegetése. – Ne fárasszák túl a gyermeket se szellemileg, se fizikailag. Fontos a megfelelő időtartamú alvás, pihenés, kikapcsolódás. – Rendszeresség, napirend növeli a gyermek biztonságérzetét. – A szülő legyen következetes, határozott, szeretetteljes. Ez is növeli a biztonságérzetet. – Próbálják távol tartani a gyermeket félelmet, bűntudatot, feszültséget keltő hatásoktól (TV, videó, mozi, családi viták, türelmetlen, ideges, hangos jelenetek)! – Gondoskodjanak róla, hogy a gyermek felkészülten menjen iskolába. – Kisebbeknél hasznos az elalvás előtti mese. Ha a mese rosszaságról és büntetésről szól, tanácsos így befejezni: „… és nemsokára már senki sem gondolt rá.“ Kedves Szülők! Ha biztosítva van a jó családi háttér, a szeretetteljes szülő-gyermek kapcsolat, a nyugodt, kiegyensúlyozott légkör, akkor a gyermeknek nagyon jók a gyógyulási esélyei.

2000. december Népszámlálás

Tájékoztató a munkavállalás, tanulás stb. céljából huzamos ideig külföldön tartózkodó magyar állampolgárok népszámlálási összeírásához Az 1999. évi CVIII. törvény értelmében a Magyar Köztársaság területén – a 2001. január 31. és február 1. napja közötti éjféli állapot alapul vételével – a természetes személyekről és a lakásokról általános összeírást (a továbbiakban: népszámlálást) kell tartani. A népszámlálás az ország területén élő vagy bejelentett lakóhelylyel, tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgárokra, az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokra és hontalan személyekre, továbbá az ország területén lévő lakóés üdülőegységekre terjed ki. (Az üdülőegységek előzetes helyszíni adatfelvétele 2000. július 1. és augusztus 31. között megtörtént.) Az összeírás teljes körűségének biztosítása érdekében össze kell írni azokat a munkavállalás, tanulás stb. céljából huzamosan külföldön tartózkodó magyar állampolgárokat és velük élő hozzátartozóikat, akik az öszszeírási időszakban nem lesznek Magyarországon. Ezeknek a személyeknek az összeírására előzetesen, a külképviseletek közreműködésével kerül sor. Tekintettel arra, hogy az öszszeírás a lakóegységekre is kiterjed, a külföldön tartózkodó magyar állampolgár magyarországi lakásáról is információval kell rendelkezni.

Nőtincsen, Budapestről kb. 50 km-re: l l l l l l l l

három szoba, WC, fürdőszoba, konyha félig alápincézve, benne garázs gáz és vegyes tüzelés ezer m2-es telken a ház alapterülete: 12,5 m x 10,5 m padlástér-beépítési lehetőség telefon kb. 500 m-re halastó

Érdeklődni lehet: Szabó János, Gritznerstr. 41, 12163 Berlin, tel.: (030) 791 96 51

Eladó

Az összeíráshoz a következőket kell kitölteni: – egy „Lakáskérdőív”-et arról a bejelentett magyarországi lakcímén lévő lakásról, ahol az összeírás időpontjában élne, ha Magyarországon tartózkodna, illetve ahova külföldön tartózkodása után hazatér, és – egy „Személyi kérdőív”-et saját adatainak bejegyzésével. Amennyiben családtagjai is külföldön tartózkodnak, a család minden tagjáról – kortól és állampolgárságtól függetlenül – egy-egy „Személyi kérdőív”-et kell kitölteni. A kitöltött kérdőívek leadási határideje: 2000. december 31. Az érintett személyi kör számára a Németországi Szövetségi Köztársaságban kérdőívek az alábbi külképviseleteken szerezhetők be: Magyar Köztársaság Nagykövetsége Markgrafenstr. 36, 10117 Berlin, tel.: (030) 203 100, fax: 2 29 13 14 Konzuli Osztály Taubenstr. 20, 10117 Berlin, tel.: (030) 20 31 01-08, -09, fax: 3 94 13 85 Magyar Köztársaság Nagykövetsége Bonni Hivatal Turmstr. 30, 53175 Bonn, tel.: (0228) 37 11 12, fax: 37 10 25 Konzuli Osztály tel.: (0228) 37 11 12, fax:37 10 29 Magyar Köztársaság Főkonzulátusa Vollmannstr. 2, 81927 München, tel.: (089) 91 10 32, fax: 9101853 Magyar Köztársaság Főkonzulátusa Haußmannstr. 22, 70597 Stuttgart, tel.: (0711) 2 38 93 20, fax: 2 38 93 22 Amennyiben az érintetteknek további kérdésük lenne, külképviseleteink készséggel állnak rendelkezésükre.

Köszönettel: Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Berlin

2000. december

22. oldal

Trabant sirató Bármilyen meglepő, a Trabant 2000-ben is a németországi autótolvajok kedvence. Jobbára ingyenes „sétakocsikázásra”, netán bűncselekmény elkövetésére veszik kölcsön – szinte kizárólag a volt NDK tájain – a kihalófélben lévő típust. A közép-európai KGST-államokban az ötvenes évek végétől a rendszerváltásig a szerény szocialista autóipar – egyik – szimbólumává lett a Trabant. Noha összesen bő hárommillió darabot gyártottak a népszerű „papír Jaguar-”okból, napjainkban már a német utakon is ritka látvány az igénytelen, könnyen elköthető, duroplaszt kiskocsi…

A

zóta, hogy 1991 tavaszán Zwickauban legördült a futószalagról az utolsó – akkoriban már négyütemű – Trabi, valóságos autóforradalom zajlott le Németország keleti részén. Immáron az új tartományokban is minden második lakosra jut egy négykerekű, akárcsak az ős-NSZK-ban. Alig 200 ezren maradtak hűek az „útitárshoz”: a leglelkesebb Trabant-barátok nyaranta Zwickauban randevúznak egy kicsit (kocsit) nosztalgiázni.

Kiskocsi krónika – kortársak és konkurensek Már a fél világot meghódította a Volkswagen Bogár az ötvenes években. A szintén nyugatnémet Gogomobil, a BMW Isetta és a francia Citroën kacsa ugyancsak megelőzték a „Made in DDR” kisautót, a Trabantot, mely a P 50-es leporolt változataként 1958-ban debütált. A Wartburg kétajtós „öccse” igazi szenzáció volt! Magyarországon is! A háború poklából felocsúdó, a nyugatnémet rokonokkal még szoros kapcsolatot tartó keletnémeteknek a Trabant bemutatkozásánál is fontosabb volt, hogy abban az esztendőben végre megszűnt a jegyrendszer. Öt évvel a berlini munkásfelkelés után, három esztendővel a fal felhúzása előtt jelentek meg a legelső, a kor technikai színvonalát tükröző, takarékos családi kiskocsik az NDK útjain. Az olasz FIAT 500-as és a brit Mini Morris zwickaui vetélytársa 18 lóerős volt. Az 500 köbcentis, kéthengeres Trabant 90 km/órás csúcstempóját senki sem fitymálta le négy évtizeddel ezelőtt. A keletnémet mérnökök mégsem csücsültek a babérjaikon:

a tervgazdálkodás sürgetésétől „inspirálva” már 1960-ban 20 lovasra tuningolták a jellegzetes brummogású orrmotort. Micsoda különbség! Walter Ulbricht birodalmában a technikai fejlődés megállíthatatlannak tűnt. A VEB Sachsenring Automobilwerk Zwickau konstruktőreinek hála 1962-től egy még újabb aggregáttal rendelhették meg a nagyon türelmes polgárok a Trabant limuzint, illetve kombit. A 23 lóerős motor akár 100 km/órás robogást is lehetővé tett. Ez az erőforrás aztán hosszú életűnek bizonyult, már a szögletesebbé, modernebbé varázsolt 601-es verziókban is ez a kéthengeres szív dobogott Berlintől Budapestig… … azután kikapcsolták asztali lámpáikat a zwickaui mérnökök. Állítólag voltak fiókjaikban remek tervrajzok, de Erich Honecker, a Volvóval és Citroënnel furikázó pártvezér és szakértői csapata nem adta áldását a 70-es években a „kiforrott, népszerű” Trabant 601-es belső-külső megreformálásához. A találékony Trabi-tulajdonosok persze nem akartak lemondani az extrákról, így dekorcsíkozni, krómozni kezdték négykerekűiket. A vonóhorog és tetőcsomagtartó szinte státusszimbólum lett az NDK-ban, mintegy megsejtetve a külvilággal, hogy a duroplaszt kisautóval Prága, a Plattensee, sőt akár a bolgár Riviera is könnyedén elérhető úticél… A 80-as évek 26 lovas Trabantjának már komoly KGST-n belüli konkurenciát jelentett az olasz licenc alapján gyártott 126-os „Kispolski”. Röviddel azután, hogy 1990 tavaszán elkészült a harmadik milliónyi Trabi, felfrissített karosszériát és 1,1 literes VW Polo motort operáltak a

haldokló keletnémet modellbe. A szívműtétet és a német újraegyesítést csak röviddel élte túl a katalizátoros öszvér típus. Noha sokan reménykedtek benne, hogy az 1991-es Trabant búcsúztatása csupán átmeneti lesz, s a Volkswagen Bogárhoz hasonlóan a DDR-népautó is újjászülethet, ma már biztos, hogy a XXI. században nincs remény a Trabant feltámadására. Kép és szöveg: Mogyorósi Géza

c l l o o p s e Kön yv

Megjelent a Berlini Híradó állandó munkatársának, Mogyorósi Gézának első kötete. A másfélszáz oldalas, zömében saját készítésű fotókkal illusztrált Berlin magyar szemmel című (úti)könyv a budapesti Xantusz Kiadó gondozásában látott napvilágot. A német nyelvű összefoglalót is tartalmazó friss kötet a német fővárosban többek között a Café Zsolnay-ban, Nagy György borkereskedésében és a szerzőnél (216 48 89) vásárolható meg. A Berlin magyar szemmel természetesen a hagyományos karácsonyi bazáronkönyvvásáron (december 9.-10.) is kapható lesz a Collegium Hungaricum/Haus Ungarn földszinti csarnokában. A szerző

23. oldal

S

okaknál sajnos érdemtelenül feledésbe merültek a házinyúlból készült ételek, pedig viszonylag olcsón, kitűnő minőségben, konyhakész állapotban beszerezhető. A házinyúl húsa jó ízű és ami szintén jó benne, zsírszegény. Vásárlásnál tudnunk kell, hogy milyen ételt kívánunk készíteni, mert ennek megfelelően választjuk ki, illetve vásároljuk meg a húsrészeket. (Pl. a gerincet süthetjük egyben, vagy a gerincről a húst lefejtve és szeletekre vágva frissensültnek, rántva, ragunak, a combot szintén egészben sütve vagy párolva, vagy kicsontozva frissensültnek készíthetjük el.) Tulajdonképpen a házinyúlból mindazon ételeket elkészíthetjük, amelyeket csirkéből vagy borjúhúsból szoktunk. Egy kis ízelítő:

Rántott nyúlcomb

Hozzávalók: 1 kg nyúlcomb, liszt, 2 tojás, zsemlemorzsa, olaj a sütéshez, 1 citrom A nyúlcombokat egy éles, vékony pengéjű késsel kicsontozzuk és szeletekre vágjuk. Húsverővel gyengén kiveregetjük és megsózzuk. Lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába bundázzuk, majd bő forró olajban megsütjük. Tálaláskor mindegyik hússzeletre egy-egy hámozott citromkarikát teszünk, köretnek burgonyapürét vagy gombás rizst adunk mellé.

Házinyúl vadasan Hozzávalók: 1 kg nyúlhús, 8 dkg füstölt szalonna, 15 dkg sárgarépa, 10 dkg petrezselyemgyökér, 5 dkg zeller, 10 dkg vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 db babérlevél, 3 g egész bors, 3 g kakukkfű, 10 dkg zsír, 3 dl tejföl, 5 dkg liszt, 5 dkg mustár, 4 dkg cukor, 1 db citrom, só A nyúlcombot, lapockát és a gerincet vékonyra vágott füstöltszalonna-csíkokkal megtűzdeljük és

2000. december

Új ízek Bözsike konyhájából

Az elfelejtett házinyúl megsózzuk. Egy tepsi aljára szórjuk a karikára vágott répaféléket, a negyedekbe vágott vöröshagymát és a fokhagymagerezdeket. Babérlevéllel, kakukkfűvel és egész borssal fűszerezzük. A húst leöntjük forró zsírral, majd a tepsit a forró sütőbe toljuk és az anyagokat jól átpirítjuk. Ezután az egészet átöntjük egy lábasba és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Fedő alatt a húst puhára pároljuk, majd kiszedjük. A visszamaradt párolólevet tejfölös habarással mártás sűrűségűvé sűrítjük, citromlével, cukorral, mustárral ízesítjük és felforraljuk. Zsemlegombóccal vagy makarónival tálaljuk.

Nyúlcomb gombamártással Hozzávalók: 1 kg nyúlcomb, 5 g törött bors, 10 dkg liszt, 8 dkg zsír, 3 dl fehér bor, 12 dkg vöröshagyma, 40 dkg gomba, 1 csomó petrezselyem, 2-3 dl tejföl, só A megmosott nyúlcombokat megsózzuk, borsozzuk, majd liszt-

be mártva kevés forró zsírba tesszük és elősütjük. Ráöntjük a bort, és fedővel letakarva pároljuk. Ha esetleg a levét elfőtte, mindig egy kevés borral pótoljuk. Amikor a húsdarabok megpuhultak, kivesszük őket a párolóléből. Egy serpenyőben kevés zsírban megpirítjuk a finomra vágott vöröshagymát. Hozzáadjuk a felszeletelt gombát, sóval, törött borssal, petrezselyemmel fűszerezzük és megpirítjuk. Tejfölös habarással sűrítjük, majd a felforrt mártást a megpárolt nyúlcombokra öntjük, és még egyszer felforraljuk. Köretnek párolt rizst, vagy burgonyaropogóst (krokettet) kínálunk.

Jó étvágyat!

2000. december

Éva Janikovszky

24. oldal Übersetzerische Fingerübung von Hans-Ulrich Moritz

Alter taugt nicht zur Angeberei

A tavalyi frankfurti könyvvásárra számos új publikáció jelent meg, amely a magyar irodalmat német körben és németül volt hivatott népszerűsíteni. Többek között nemegy válogatás is, az egyik Dalos György kiadásában, Ungarn von Montag bis Freitag címmel. Ebből többek között helyhiány miatt kimaradt az alább következő történet, amely Janikovszky Éva Ne ripacskodjunk c. írásának fordítása. Ezzel a fordítási ujjgyakorlatnak nevezett munkával közzétesszük annak bizonyítékát, hogy lapunk előző számaiban publikált irodalmi fordításokhoz foghatót mi is tudunk produkálni, még ha szerényebb terjedelemben és amatőr módon is. Az alábbi német változat alapjául szolgáló eredeti Janikovszky-sorok a berlini és Berlin környéki magyarok 2000. november 11-i találkozóján kerültek felolvasásra (lásd cikkünket a 19. oldalon).

E

in bestimmtes Alter erreicht zu haben, heißt ja noch nicht, das man andere darauf unbedingt und absichtlich aufmerksam machen müsste: Entweder sie merken es von selbst oder nicht. Freilich weiß ich, dass das schwer zu bewerkstelligen ist, schließlich beschäftigt den Menschen nun mal unwillkürlich am ehesten sein eigenes Altern; es stellt ein unvergessliches Erlebnis dar. Zumindest aber sollte man nicht noch nachlegen, wenn Sie verstehen, was ich meine. Vielleicht liegt das Problem von uns älteren Leuten – wie schön das klingt! – darin, dass wir es ungeschickt, unbesonnen, ja vielleicht sogar regelrecht angeberisch anstellen, in die Jahre zu kommen. Und damit machen wir die anderen, die nichtälteren Leute, nervös. Bevor mir der geneigte Leser, der selbst vielleicht schon ein respektables Alter erreicht hat, grollen mag, weil ich als ältere Person uns auch noch in die Kritik nehme für die uns zuteil gewordenen Beleidigungen, Erniedrigungen, Grobheiten und Grässlichkeiten, die wir doch so oft erfahren müssen, lassen Sie mich die

Bemerkung riskieren, dass wir daran selbst vielleicht auch nicht ganz schuldlos sind. Manchmal spielen wir unsere Rolle eben zu überzeichnet, ohne maßzuhalten, wir wollen jünger scheinen oder eben gebrechlicher, als unser Alter vermuten lässt. Einige Beispiele. Wenn du im prallbunten Frühling meinst, für wenige Pfennige am Wühltisch den kitschigroten Zweiteiler mit den goldenen Knöpfen erstehen zu müssen – das war schon immer deine Lieblingsfarbe! –, betrachte dich doch einen Moment im Spiegel. Nach wenigen Minuten wird dir klarwerden: Diesen Zweiteiler hättest du vor 30 Jahren kaufen sollen. Da kann es nun wehtun oder nicht, dass du ihn nicht damals gefunden hast, jedenfalls ist das kein Grund, ihn heute zu kaufen. Anstelle dessen solltest du lieber darüber Genugtuung empfinden, wieviele junge Frauen es gibt, denen der Zweiteiler gar nicht erst passen würde, während du doch dank deiner bescheidenen Rente schlank geblieben bist. Und wenn nicht, wäre Rot sowieso unvorteilhaft für dich. Kauf dir doch etwas Weißes, Beigefarbenes oder Hellblaues, nur nichts Schwarzes: Das überlässt du besser der Jugend! Auch kurze Röcke solltest du nicht tragen, nicht einmal knielange. Solltest du dennoch in Versuchung geraten, geh einfach ein bisschen in belebteren Straßen spazieren und beobachte deine Altersgenossinnen in Leggins und Miniröcken, während sie Einkaufsbeutel und Körbe schleppen. Und obwohl du – Gott sei Dank! – eine bessere Figur und schönere Beine hast: Lass trotzdem diesen

eben erlebten Anblick auf dich wirken. Die Haare solltest du dir nicht lila, rot oder gelb färben, und wenn du schon nicht widerstehen kannst, so versuche doch wenigstens nur das wieder auferstehen zu lassen, was einmal war. Auf diese Weise bewahrst du dich zumindest vor der unschuldigen Frage, die an Rotkäppchen und den Wolf erinnert, und die zumeist im Bus dem vis a vis sitzenden süßen kleinen Mädchen entfährt: Tante, warum hast du so lila Haare? Solche und ähnliche Stolpersteine können im Wege liegen, will man jünger aussehen, als man ist. Und wie kann es gehen, wenn man sich älter machen will? Du drängelst dich mit den Massen in die Straßenbahn. Kein Sitzplatz frei. Du möchtest dich setzen, denn die Tasche ist schwer, die Füße tun weh, und überhaupt. Es steht dir zu. Ein Zwanzigjähriger, den Walkman im Ohr, die Hände trommelnd auf den Schenkeln, den Blick aus dem Fenster gerichtet. Sinnlos, ihn durchdringend anzusehen, er schaut sowieso nicht zurück. Er ist weit weg. Hinter ihm ein junges Paar beim Küssen. Besser, sie nicht zu bemerken. Auf der anderen Seite ein wohlgekleideter Mann bei der Zeitungslektüre. Überflüssig, ihn anzustarren, als wärst du eine Leidensfigur: Auch er schaut nicht auf. Liest er das Sportblatt, ist er jetzt auf dem Spielfeld, liest er die Nachrichten, schaudert es ihn bei den letzten Polizeiberichten. Du schaust weiter. Junge Mutter, neben ihr der pausbackige Sohn, die dich zuvor beinahe aus der Bahn gestoßen hat, um ihrem Zehnjährigen Platz zu verschaffen. Rundliche junge Frau, auch sie hört Musik, mit ihrem Sportbeutel zwei Plätze besetzend. Eine Chance! Du berührst sie sacht und lässt sie irgendwie wissen, dass du dich gern setzen würdest. Zeigen genügt, sie hört ja sowieso nicht, was du sagst, und wenn doch, vermeide tunlichst die Floskel Erlauben Sie...: Die hat was Pikiertes, worauf jüngere Leute unangenehm reagieren können.

25. oldal

2000. december

Günstigstenfalls könnte es geschehen, dass ein Fahrgast im Anblick deines Alters, des schweren Beutels, des Stocks, der Krücke oder dessen, was du sonst noch bei dir hast, freiwillig seinen Platz anbietet. Das ist der Moment, in dem du all deinen Verstand zusammennehmen musst. Nur nicht lange bedanken, kein Gott segne Sie, es gibt eben doch noch rücksichtsvolle Menschen! – es wäre eine Schande für ihn. Du würdest nur die allgemeine Aufmerksamkeit auf ihn lenken, und das wäre ihm peinlich. Es reicht, kurz zu lächeln und nur soviel zu sagen: Danke. Hast du dich endlich gesetzt, male deinem Gegenüber nur nicht lang und breit aus, welche Beschwerden du hättest. Dass du gerade aus der Poliklinik kämest (was ist das überhaupt?), wo du aufgeschlitzt, zerstochen, gestreckt, gehängt, geschockt, verbunden, alles in allem bei lebendigem Leibe seziert worden seist. Das Gegenüber würde denken: Jetzt weiß ich endlich, was sie mit meinen SVBeiträgen machen! Kein Zweifel also, es lohnt sich nicht. Fassen wir zusammen: Versuchen wir uns zu benehmen, als wären wir Ältere genauso ein Teil der heutigen Bevölkerung wie sie, die Jüngeren. Denn so unglaublich es auch klingt, so ist es tatsächlich! Man denke nur an Statistiken und Meinungsumfragen. Simmt doch, oder? Und noch ein Argument, durchaus bedenkenswert: Wir waren ja

schon jung, und wenn sie Glück haben, werden sie auch einmal alt. Wenn sie dich auf dem Fußweg mit ihren Skatern überrollen, wenn sie dir im Bus mit dem Rucksack vor der Nase herumtanzen, wenn sie ihren Hund geradewegs vor dir von der Leine lassen oder deinetwegen am Zebrastreifen ein gefährliches Bremsmanöver einleiten müssen – Ruhe bewahren! Denke daran, was alles sie noch erwartet, wovon sie noch gar keine Ahnung haben, was du aber schon weißt. Dieses Wissen gebe dir Haltung und Würde. Sei nachsichtig. Lächele einfach! Ob du sie anlächelst oder sie belächelst – nur eine Frage des Standpunktes.

Keretes történet Egon Erwin Kisch élete. 1885-ben Prágában született, s ott is hunyt el, de közben bekalandozta a világot. És mindenről írt, ami mellett a hétköznapi emberek – olvasók és zsurnaliszta kollégák egyaránt – elmentek volna. A zolai hagyományokat szatírával fűszerezte az éles szemű, jó tollú profi. A véres, bohém XX. század hajnalán, német nyelvű iskolában szerzett bizonyítvánnyal a zsebében a „Práger Tageblatt“-nál startolt Kisch nagy karrierje. Miután 1905/06-ban Berlinben újságírást tanult, az első világháború kirobbanásáig a prágai „Bohémia“ cí-

mű, németül megjelenő napilapnál ri- 115 éve született Egon Erwin Kisch porterkedett. A k. und k. hadsereg katonájaként a harcok „diszkrét bájába“ hitleristáktól sem érezte szabadnak mais belekóstolhatott: 1917-ben már a bégát: még 1933-ban párizsi emigrációcsi haditudósítói központ tisztje volt. ba vonult. Mielőtt 1940 végén MexikóAz osztrák fővárosban a forradalmi ba tette volna át székhelyét, élt – és írt! pezsgés a Munkás- és Katonai Tanács- –Spanyolországban és az USA-ban is. ba „sodorta“ Egon Erwin Kischt, aki Európába a háború után tért vissza 1918-ban a bécsi Vörös Gárda első pa- Egon Erwin Kisch: nem sokáig élvezrancsnoka lett. Az összeroppant Oszt- hette a békés hétköznapokat. Röviddel rák-Magyar Monarchiából Németor- 63. születésnapja előtt, 1948-ban Prászágba költözött Kisch, és Berlinből gában halt meg. becsavarogta a világot. Riporterként Mogyorósi Géza járt a Szovjetunióban éppúgy, mint az Egyesült Államokban, Kínában és Kisch legismertebb riportkönyvei: Ausztráliában. A nácik hatalomra jutáDer rasende Reporter (1925) sakor, a Reichstag-tüzet követően a Paradies Amerika (1930) „száguldó riportert“ is őrizetbe vették, China geheim (1934) majd szülővárosába, Prágába toloncolLandung in Australien (1936) ták. E. E. Kisch pár száz kilométerre a Entdeckungen in Mexico (1947)

Motto: Das Ländliche in der Großstadt

Das Tegeler Fließ

U ngarische Weine

Lagerverkauf Angebote für alle, die das Gute aus Ungarn mögen! Diverse ungarische Qualitätsweine je Flasche 0,5 l 3,00 DM je Flasche 0,7 l 3,50 DM Ab 60 DM Warenwert liefere ich in Berlin frei Haus. Ich freue mich auf Ihre Bestellung!

János Usztics Tel.: (030)451 84 07 Fax: (030) 45 97 36 17 Mobiltel.: (0172) 38 38 497 Die Künstlerin Piroska Bolling, Mitglied unserer Vereinigung, deren Bilder 1998 im Haus Ungarn gezeigt wurden, stellte ihre neuesten Werke ab Ende September in der Reinickendorfer Filiale der Berliner Sparkasse aus. Die Ausstellung dauerte bei Redaktionsschluss noch an.

A SZÁGULDÓ RIPORTER

2000. december

26. oldal

Elfelejtett berlini „játszótársak“ Tíz éve gyűjtöm a 20-as, 30-as évek Berlinjében élt, dolgozott, játszott és elfelejtett magyar film- és színházművészek dokumentumait. Finoman barnuló-sárguló színészképeslapok, rafinált beállítású fotók, cigarettareklám-sorozatok, film- és színházi műsorfüzetek, sercegő hanglemezek, korabeli újságok segítségével lassan-lassan huszonkét magyar művész berlini munkásságának körvonalai rajzolódnak ki. Kutatásaim, gyűjtőszenvedélyem eredményeképpen sikerült több ismert és ismeretlen filmmegszállottal felvennem a kapcsolatot, sőt, cseretársakat találnom. Nem csak gazdag anyaggal rendelkeznek, felkészültségük, tárgyismeretük is minden pillanatban felveszi a versenyt bármely filmtörténészével. Ezen személyes kapcsolatok eredményeként – a budapesti Goethe Intézet és a Magyar Nemzeti Filmarchívum segítségével – rendezhettem meg Budapesten a Putti Lya, a Gaál Franciska, a Magyar színészek a német filmgyártás történetében és a Magyar filmek német plakátokon című kiállításokat. Külön öröm, hogy ezen gyűjtemények Budapesten kerültek először nyilvánosságra. Ezúttal is köszönet a berlini gyűjteménytulajdonosok segítőkész önzetlenségének. Az elmúlt napokban egy közel hetven éves, 1931. március 31-iki, elsárgult „Berliner Lokal-Anzeiger“ című újság került a kezembe egy esőáztatta, dohos, szakadozott kartondobozból. Az újság kulturális hirdetései az egyik legszebb példa arra, hogy azokban az időkben milyen kedvelt és sikeres magyar színészek játszottak a német fővárosban. A Metropol Theaterben Kálmán lmre Montmartrei ibolyájának premierjét hirdetik a Staatsopertől elcsábított „koloratúrszoprán csodá“-val, Alpár Gittával (1903-1991) a főszerepben. A Volksbühne Molnár Ferenc Liliomját adja, a már vastagon nyomtatott, nagyformátumú sztár-színésszel, Hans Albers-szel. A színházreformátor, színészfelfedező Max Reinhardt igazgatása alatt álló színházkomplexumban, azaz négy különböző szín-

A berlini Június 17. sugárúton elterülő bolhapiac ismert nemzetközi turistaattrakció. Megszállottak, szenvedélybetegek, nézelődők, bolondok, gyűjtők, gyűjteménytulajdonosok, szórakozni vágyó érdeklődők kedvelt találkozóhelye. A Híradó 6. számában is szó volt róla szerzőnk Táncoló színészcsodák c. cikkében.

házban is rangosan vagyunk képviselve. A Kammerspiele-ben Gustav Gründgens rendezésében szériában játszott, Vicky Baumtól származó habkönnyű komédiában, a Pariser Platzban Darvas Lili (1902-1974) és Bulla Elma (1913-1980) játsszák a főszerepeket. A mai napig is népszerű berlini bulvárszínházakban a Kurfürstendammon Dénes Oszkár (1891-1950) domborít egyéniségével, korabeli lemezekről bebizonyítható polgárpukkasztó humorával. S a rendező maga a világhírű színháztulajdonos Max Reinhardt. Három házzal arrébb Molnár Ferenc Tündér című darabja hoz jelentős tantiemeket – „péterfilléreket“ – a Darvas-Molnár házaspárnak. Szenzációs sikerként hirdetik Lehár Ferenc Schön ist die Welt című operettjét a Theater des Westens színházban. Az Atrium moziban már második hete fut prolongálva BrechtWeill Koldusopera-filmje, amelynek forgatókönyvébe Balázs Béla és Vajda László is jelentősen beledolgozott. És még csak 1931-et írunk. Egyszerre három zenés film főszerepében mutatkozott be a Budapestről érkezett, hál’istennek ma is élő, elragadóan szép hangú primadonna, a fiatal Eggerth Márta. Sikerére jellemző, hogy debütálása után még har-

Bársony Rózsi Harald Paulsennel

minc (!) különböző filmben csillogtatja tehetségét. Énekel, táncol, játszik, majd férjül veszi a világhírű tenort, Jan Kiepurát, s idejében, 1938ban áthajóznak Amerikába. Bécsben a mai napig is ad koncerteket s vállal televíziós fellépéseket. Magyarországon a nevét sem hallották. A Baranovsky-Színpadon a Komödienhausban egy sokoldalú karakterszínész, Halmay Tibor (1894-1945) formálja erős színekkel változatos epizódszerepeit. Majd’szétrobban a színpad a „géppuskalábú“ Bársony Rózsi (1909-1977) sztepptáncaitól, vidám, temperamentumos egyéniségétől Ábrahám Pál Hawaii rózsája című operettjében (lásd a képet). A színész, kabaréigazgató, író Szőke Szakáll (1884-1955) a napi 24 órából 48-at tölt a filmgyárban, színpadon és íróasztalnál. Joviális egyénisége, eredeti pesti humora minden nyelven érvényesül, sugárzik. 1931 májusában mutatják be Fritz Lang „M – Eine Stadt sucht einen Mörder“ (Egy város keresi a gyilkost) című filmjét, amelyben nemzetközi sikert arat a Löwenstein Lászlónak született, művésznevén Peter Lorre (19041964). 1933 után, amikor az UFA szerződéssel próbálja visszacsalogatni Berlinbe, táviratot küld Goebbelsnek: „Egy gyilkos…Stop…elég abban az országban…Stop…“ Felfedezték már Nagy Katót, Verebes Ernőt, Huszár Károly Puffyt, és egy berlini újság címlapján megjelenik Gaál Franciska (1895-1973) mint új csillag… Elfelejtett emberek, elfelejtett színészek, akikről az elmúlt ötven évben ritkán esett szó. Öröm, hogy itt Berlinben a különböző bolhapiacok, filmszerelmesek, gyűjtő kollégák segítségével életre kelthetjük ezen művészek pályafutásának egy töredékét, hiszen 1933 után, karrierjük csúcsán menekülniük kellett Berlinből. A birtokomban lévő több száz darabos gyűjtemény előbb-utóbb igyekszik eljutni a megfelelő, megérdemelt magyarországi helyére. Otthont találni. Hazaérkezni…

Kőniger Miklós

27. oldal

2000. december

Ha ezt ezt Putti Putti művésznő művésznő megélhette megélhette volna… volna… Ha Szeretett Berlinjének kellős közepén, a magyar kultúra apró szigetén, a Magyar Házban, illetve legújabb nevén a Collegium Hungaricumban egy hónapon keresztül őt ünnepelték a földszinti kiállítóteremben. Lya minden bizonnyal kacéran és hálásan mosolygott volna, azzal a bizonyos lentről-felfelé vamp-nézésével Kőniger Miklósra, aki nem kevesebb, mint négy évig harcolt azért, hogy a huszas évek magyar származású berlini némafilm-sztárjára emlékező kiállítást megrendezhesse. Masát professzor úrnak kellett Budapestről Berlinbe kerülnie a Ház igazgatói székébe ahhoz, hogy Miklós ajánlata végre elfogadtatásra, kérése nyitott fülekre találjon. Az új igazgató egészen biztosan nem bánta meg a döntését: ekkora sajtóvisszhangja, ilyen élénk látogatottsága nagyon kevés kiállításnak volt a Ház több évtizedes történetében. Kőnigernek ez az ötödik kiállítása; az első négyet Budapesten rendezte. A Goethe Intézet kávézójában, az Örökmozgó moziban és a Műcsar-

nokban a fővárosiak megismerkedhettek a Lya de Putti életét idéző relikviákon kívül Gál Franciska színésznő életével, egy pompás színész-képeslapgyűjteménnyel, és egy plakátkiállítással, amelyen magyar filmek német nyelvű plakátjait mutatták be – ez utóbbi egyébként a Putti-kiállítással egy időben szintén látható volt a Magyar Házban. Lyácska egészen biztos, hogy hosszan, elmélázva időzött volna a „képeslap-falnál“, ahol több tucatnyi, szebbnél szebb keretbe foglalt, őt ábrázoló sztárfotó mintegy „beleégeti“ finom vonásait a látogató agyába. Csodálkozva simogatta volna a tárlókat, ahol „rég elveszettnek hitt“ személyes tárgyait láthatta volna viszont, melyeket Johannes Zeilinger berlini sebész gyűjtögetett össze. Az a Zeilinger úr, aki 1979-ben beköltözött a művésznő hajdani, schönebergi lakásába, és az egykori híres bérlő különös élettörténetét megismerve belekezdett bámulatos gyűjtőmunkájába. Igen, a művésznőnek ez a 2000-es berlini kiállítás valamiféle kései elégtételt jelenthetett volna, a bizonyosságot, hogy mégiscsak vannak, akik nem felejtették el, és mégiscsak érdemes volt mindent úgy tennie, ahogy azt tette. 20 évesen, négy év házasság után otthagyni a férjet, a két kicsi lányt, és nekiindulni meghódítani a nagyvilágot. Berlint, Amerikát… A karrier nem úgy sikerült, mint ahogy azt Lya megálmodta, dehát melyik

Lapunk segítségével az Ön üzenete rengeteg emberhez, számos helyre jut el. N em gondol ja, hogy gondolja, megéri, ha a Ber lini Berlini Hír adóban hir de t? Híradóban hirde det? Részletesebb információ a szerkesztőségnél!

karrier sikerül úgy, mint ahogy azt megálmodjuk. Igaz, egy korabeli újság közönségszavazásán Putti művésznő több mint 1300 szavazattal első lett, ugyanott, ahol Asta Nielsenre alig több mint kétszázan szavaztak. De Amerikába késve érkezett a némafilmsztár, a filmek elkezdtek beszélni, Lyácska anyanyelve pedig a magyar volt, és ezen nem lehetett változtatni, semmi áron. Mindössze harminchárom éves volt, mikor egy csirkecsont megsebezte a nyelőcsövét, és Lya de Putti belehalt a sérülés következményeibe. A művésznő nagyon örült volna ennek a meghitt, szép, puha bársonynyal dekorált, barna-zöld tónusú, visszafogott, ízléses és professzionális kiállításnak. (Forinyák) Lya de Puttir ól lásd még Kőniger Puttiról Miklós FFele ele jtés ellen című cikké elejtés cikkétt a Hír adó 9. számában. Híradó

MARIKA Fachgeschäft für ungarische Spezialitäten Wir führen: – Spitzenweine nur in Originalabfüllungen – UNIVER-Produkte – Eierteigwaren von Babjak és fiai (z. B. Kézitarhonya) – Konserven von Trösch-Prima und Globus – Szegediner Paprikapulver und Vegeta – Traubisoda – Mineralwasser und Erfrischungsgetränke von Apenta – Wurstwaren von Pick, Király Szolnok, Kolbász aus Gyula – Pálinka, Unicum – Süßwaren und Honig Die meisten Produkte aus eigenem Import! Sie finden uns in der Wichertstr. 69 in 10439 Berlin (Nähe U- und SBahnhof Schönhauser Allee) Tel.: 44 73 52 32, Fax: 44 73 63 52

2000. december

28. oldal

Rendezi: Szabó István, …

„Taking Sides – A Furtwängler ügy” a címe Szabó István új filmjének. A könyv eredetileg színdarab, írója Ronald Harwood. A darab Wilhelm Furtwängler (1886 – 1954) nácitlanító eljárásáról szól. A forgatás Drezdában kezdődött október közepén. Drezda majd Berlint helyettesíti, például találtak ott egy utcai kávézót meg egy kies tavat. November végén folytatják majd a munkát Berlinben és a babelsbergi stúdióban, ahol már most teljes gőzzel építik Ken Adam tervei szerint a szetet. A sajtó a Berlini Filharmoniában gyűlt össze, abban a házban, ahol a neves német dirigens több évig működött. „Rendkívüli kihívás számomra ez a film”, mondja Szabó István, „hisz ez az első olyan rendezésem, amelynek nem dolgoztam a forgatókönyvén. Felfogadtak rendezőnek, és meg kell kísérelnem, hogy ezt a feladatot teljesítsem.” Aki ismeri Szabót, nem kételkedik abban, hogy ő a megfelelő rendező. Az anyag tökéletesen illeszkedik eddigi munkásságába. Az amerikai Harvey Keitel (ismerjük pl. „A zongora” főszereplőjeként) játssza Steve Arnold őrnagyot, Furtwängler vallatóját, ő miután megkapta a forgatókönyvet, három napon belül elvállalta a közreműködést. Stellan Skarsgard, Furtwängler alakítója, fél napot sem gondolkodott: „A zenéhez csak amatőr szinten viszonyulok. Egy zene vagy tetszik, vagy nem, és nem érdekel, ki a dirigens. Más fogott meg, amikor kézhez kaptam a könyvet. Évekkel ezelőtt láttam a „Mefisztót” a moziban, sokkban távoztam, mert nem tudtam elítélni Gründgens-t. Sokkban voltam, mert nem tudtam megmondani, magam hason-

hon, bocsánat a kifejezésért, toilettpapírra is írhatja a legszebb verset, de mit tehetnek azok, akiknek színpadra van szükségük, hogy kifejezzék magukat? Hol kell morális kérdéseket feltenni? Mik a jó kompromisszumok, mik a rossz kompromisszumok és hol halálos a kompromisszumkötés?” Ronald Harwood 1995-ben írta a „Furtwängler ügyet”, annak idején a nemzetközi PEN-nek volt az elnöke, Szabó Koltaival de már többször dolgozott sikerrel a filmszakma számára is. E darab 1995ló helyzetben hogy viselkedtem vol- ben Harold Pinter rendezésében élte na. Szabó István filmjeiben mindig is meg Angliában az ősbemutatóját. Azaz effajta morális politikával foglalóta szinte a világ minden táján színkozott, hogyan is éljünk tisztességgel padra vitték, nem kevés sikerrel, beebben a világban, és ezért a Mefisztó bizonyítva, hogy a darab nem csupán óta szerettem volna vele együtt dol- egy szűk közönségnek szól. Szabó gozni. Ezért egyből elvállaltam ezt a Istvánt nem a darab német vonatkoszerepet.” zása érdekelte, hanem egyetemes törRon Harwood színdarabja Berlin- ténetnek tartja azt. „Közép-Európáben játszódik 1946-ban. Wilhelm ból jöttem. Szörnyűséges ideológiák Furtwängler egy amerikai nácitlanító százada van mögöttünk. Istennek háeljárásban számot ad a Harmadik Bi- la, nem tudom, ez után mi következik rodalom alatti tevékenységéről. Furt- majd, de az első világháború óta wängler nem távozott, mint olyan dolgokat éltünk meg, oly sok művész, így akarvahogy ideológiák és politikuakaratlanul (erről kell tehát sok egy új és állítólag békés, dönteni) segítette a rendszert. szerencsés jövő érdekében A háború után a német esegész családokat gyilkoltak küdtszéki eljárás a csatlós kameg. Meggyőződésem, hogy tegóriába sorolta be. A vádak a politika tette tönkre életünalól ugyan felmentették, de ket. Ez a feladatunk, mesélni élete végéig stigmatizálta a W. Furtwängler arról, amit megéltünk.” per, sokak számára maradt ő A sajtóértekezlet után a csatlós. Vajon jogosan? tovább folytak az előkészületek. A Szabó nem nagyon kíván mondani forgatással, amely összevissza karábármit is Furtwänglerről, avagy a csonyig zajlik, a filmkészítés újabb színdarab cselekményéről. Nézzük szakaszba lép. A közönség pedig tümajd meg a filmet inkább. Mivel a relmesen kivárja az eredményt. Ha sajtó nem elégszik meg ennyivel, Sza- még nem is tudják a producerek, Nébó István elénk tart néhány fényké- metországban melyik filmterjesztő pet: Furtwängler Goebbels-szel, Furt- vállalja majd, Magyarországon már wängler Hitlerrel. Ugyanakkor felol- rendezett a film sorsa. Mint ahogy vas egy levélből, amit a zeneszerző Szabó István előző filmjét, ezt is az Arnold Schönberg özvegye írt, és Intercom fogja terjeszteni. amely bizonyíték arra, hogy Furt888 wängler még Schönbergnél is jobban Nagy Elisabethnek a téfélt a náciktól, mégis maradt, hogy mához kapcsolódó zenét adhasson a népnek. Nehéz is cikke ez a kérdés. „Mindenki egy bizonyos újabb …fényképezi: biztonságérzetért harcol. Tehetséges emberek ki akarták élni tehetségü- Koltai Lajos ket, viszont ezt csak akkor tehették, címmel követszáha a politikai rendszer engedte, ha kező munkban olelfogadták a körülményeket”, nyilatvasható. kozott Szabó. „Egy költő talán ott-

29. oldal

2000. december

Van énnekem két néném, Mari s Luca. Hát, mikor ezek fiatalok voltak, ezek úgy szerették a legényeket, hogy hóttak meg érettik. Hát vót es mindegyiknek egyszerre legalább két-két szereteje. De ókor, ókor még hármat es tartottak. Mi lányok, elöl háltunk a nagy odájba. Édes-

Az első együtthálás

mondom én a legénynek, menyjönk fel a szénáshióba. Azt mondja a legény, hogy menyjönk. Na szépecskén fellépegettünk a lajtorján, hát elég szer szépen beszélt nekem az a legény, hogy így-úgy s szeressem őt, s á! Tudom is én, sok bolondcságot. De aztán eccer csak kezdett gamat

Az alábbi pikáns mesét csángó estünkön hallottuk Erdei Nárcissza élvezetes előadásában. E helyen közreadjuk írásban is, mert humorból sohasem elég… (Cikkünk a 18. oldalon)

anyámék, nagyanyámék meg a küssáb testvérkéim, hátul lenni, kezdett ingemet döböcskötni. Én tusakodtam, tuháltak a kiljérbá (?). De édesanyám tudta, hogy melyen sakodtam véle, aztán megijedtem, hogy még valami kárt hamisak a nagy nényéjim, ezért minden este, mikor men- teszen bennem, én egy akkarát sikolytottam, hogy, az a ták lefeküdni, nekem azért meghagyogatták, Klára te! bolond legény ijedtében, ijedtében, leszökött a lajtorja Ügyelj, nehogy a nényéjéd valakit bécsapjanak az ablalegfelső fokáról. Abba minutába, édesapám kiszökött a kokon. Ha valakit bécsapnának, te gyere hátra, s adjál kiljérből, a legény futott által a kerten, édesapám nagy nekünk hírt. Én minden este mondottam anyukáméknak, gadjásan utánna, de a legény jobban tudott futni, mint hogy aludjanak nyugodtan, mert én hírt adok. Na, alig édesapám. Elment. Hát akkor, én bolond, nem hogy ott hogy édesanyámék lekoppantották a szemiket, a nényé- maradtam volna a hiúba, hanám én es lemásztam. Édesim nyitották az ablakokat s ereszkedtek be a lágények. apám meglátott, megragadott, ki volt az? Mond meg, mert Egy este kettő, más este más kettő, s hát a legények azok ebbe a helybe megnyuvasztalak! Akkor én elkezdtem piladtak nekem pénzt, meg bonbont, meg almát, hogy álllogtatni nagy ártatlanul, hogy kijártam a bajomra s megjak meg az ajtóba s ügyeljek hogy nem jő-e valaki, így jásztettek. Na, ezt apám meghitte, s bément s lefeküdt. aztán én kécceresen ügyeltem. A nénjéim elfútták a lám- Hát, én es lefeküdtám, de egy minuta nem sok, én azon pát, és ott a legényekkel gyúrzották az ágyakat, s kacag- az éjen annyit nám aludtam, egész éjel úgy lobogott a tak, s tudom es én. Én meg állottam az ajtóba s ölt meg a szívem mint egy pityokagyertya. kiváncsiság, hogy ugyan biza, mit tudnak ázokvál a lágé- Há! Reggel felkelünk, s eccer csak jő a szomszédasszony, nyekvál annyit kacagni. Hát ókor, ókor úgy kacagtak hogy kezébe a legénynek a kalapja. Aszondja apámnak, Izidor pisilték össze magukat. Hát mikor elmentek a legények, bá, kenteké-e ez a kalap. Apám reánézett a kalapra, s én gyakracskán kérdettem a nényeimet hogy, Mari s Luca, minnyá tudta hogy kié, de azért azt mondta hogy „a memondjátok meg, mit kacagtok annyit a lágényekvál? Dá jénk há!“ A kerbe kaptam, mondta az asszony. Jaj, lehet, nám mondták meg, hanem még jobban kacagtak. No, de a kicsi gyermek elhordozta, na Istán fizesse meg hogy aztán, egyszer nagy baj történyedett, mert egyszerre talált visszahozta, s Istán kendval. Az asszony ávál elment, s jőni négy lágény. Na, azok az ablak alatt egymásnak estek, akkor aszondja nekem édesapám: de akkarán ápottak, hogy édesapám fölébredett, eljött, jól – Gyere csak ide, te vakarsbéka! Gyere csak ide! Add megtépte a nénéjémet, meg adott nekem is a „vigyázávissza ezt a kalapot a gazdájának, s mond meg neki, ne sért“. Azt mondotta édesapám, na, miért a nénjéim ilyen jezgassa a leányokat éjjel, má ma eccer őt is meg találják csúfot csináltak, most ezentúl ők is hátul kell háljanak a ijeszteni, s hallod-e, te se hazudozzál többet, mert legkiljérbá. Így aztán én ott maradtam egyedül a nagy odáj- közelebb a legény helyett te szöksz át a kerten. ba. Hát, most hogy én már így egyedül hálogattam, biza Hát akkor én úgy megjedtám vót, egy jó darabig nem sokszor eszembe jutott hogy úgy kéná nákám is egy szá- mertem guzsaljaskodni, de aztá, hú, annál többet. rátő. De, nekem nem akadt vót, mát még kicsike vótam, s a nénéjem azok jó csicsesek, farosak vótak, én nem keltem senkinek. Na, hogy tovább ne árítsem a dolgot, há egy nap jövök egy keldár vízvál a kútról, s eccer jő szembe vélem egy lágény, egy falunkbéli, s azt mondja nekem, nehéz-e a víz, leánka? S mondom neki, nem es könnyű! S há,… van-e immár szeretőd? Ó, kell a nyavajának! S te, hamis-e a kutyátok? Nám erőst. Na lánka, kösd meg ezt a kutyát, s én elmenek hozzád guzsaljasba, jó lesz-e? Hát jöjjön! Én nám mutattam, de én úgy örvendtem, hogy reppántem el. Hazamentem, jól megköttem a kútyát, alig vártam, hogy bésötétedjék. Hát, eccer csak setét lett, jött a lágény, ahogy igérte vót, de nem mertem bevinni a házba, gondoltám, Moldvaországi vendégeinket és erdélyi kísérőjüket nagy figyelemmel még úgy találok járni mint a nénimék, hanem, és élvezettel hallgattuk. Különösen és egész közelről az elnökünk…

2000. december

30. oldal

Költői önvallomás A Berlini Híradó olvasói rendszeresen találkozhatnak lapunkban dr. Uhrman Iván kitűnő verseivel. A 39 esztendős, ősz hajú, szakállas költő augusztusban egy hetet a német fővárosban töltött hitvesével. Házigazdájuk Mogyorósi Géza volt, aki mint Iván hajdani gimnáziumi osztálytársa, negyedszázados barátja, „önvallomásra“ kérte fel a pesti poétát. Dr. Uhrmané a szó: „1961-ben születtem első generációs zsidó családban. Nyolc évesen elkapott egy gyógyíthatatlan gerincbetegség. Ma is megvan, de megszoktuk egymást, rég nem akadályoz az emberi életben. Ám akkor többször hónapokra mozgásképtelenné tett. Ez behatárolta lehetőségeimet. Az olvasás iránti lelkesedésem meghatványozódott: a testi korlátozottság és a koromat kényszerűen meghaladó olvasottság azonban odahatott, hogy amikor járhattam is iskolába, szükségképpen kitaszított voltam. A fordulatot a budapesti Leőwey Klára Gimnázium jelentette 1975ben, sok nagyszerű tanárral és fantasztikus diáktársakkal. Nekik köszönhetem, hogy lett hitem, önbizalmam mindahhoz, amit azóta csinálok. 1979-től magyar-történelem, majd ógörög szakos hallgató voltam az

ELTÉ-n. Egyetemi éveim fő nyeresége hat-hét feledhetetlen barátom és több kiváló tudós, akiket módom volt hallgatni. Professzoraim hatására köteleztem el magam a régi korok mellett, s így lettem 1984ben három évre a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa Sarkady János professzor segítőkész irányításával. Aspirantúrám lejártával egyetlen magyar egyetem sem kapkodott utánam, így nagy merészen elmentem tanítani a békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumba. Modern szellemű, színvonalas iskola, innen adhattam be 1993 karácsonyán (a Soros Alapítvány, majd A Magyar Tudományért Alapítvány támogatásával) kandidátusi disszertációmat, melyet „rekordidő“ alatt, 1999 szeptemberében meg is védhettem. 1993-ban találtam meg feleségemet, Melindát. Kisfiunk, Ádám, lassan három esztendős lesz. A versírást gimnazistaként kezdtem gyakorolni, hosszabb szünet után a kilencvenes évek elején tértem vissza hozzá; előbb titokban, majd az AURIN című folyóirat munkatársaként. Ha egetverő költőzseni lennék, az ennyi idő alatt kiderült volna. De szellemi játéknak élvezetes, s ha nem csupán számomra az, többet értem el, mint remélni mertem.“

Néhány kérdés a posztmodern költészetről Tandori, Petri, Kukorelly, s más, ebben illetékes urakhoz Mi van, ha már az agy rugói mind leállnak, s a bénult gondolat döglődik közbe’ benn, a morfémák körűle össze-vissza járnak, s a szív abban se hisz már, hogy nem hisz semmiben? Mi van, ha már szemed nem lát ki önmagadból, s a végtelen, nagy űrt fürkészi csak belül, s dugót nyomsz két füledbe, úgy félsz a kinti hangtól, s arról szól már a vers csak, hogy nem szól semmiről? Ha már minden babér túlsúly szegény fejednek, s a fütty már nem riaszt, se börtön, sem pofon? Akkor csak ül az ember, s bámultában mered meg, mint egykor Tandori Dezső az Am Hofon.

Mi van, ha nagysokára mégiscsak bevallod, hogy restellendő kókler-bombaszttá lett az új – az örök szemrehányó hívását mégse hallod, s rémülsz, ha ritmusára magától jár az ujj? Mi van, ha szégyelled, int gyermek-csacskaságot, ha néha-néha még elránt egy gondolat, inkább hát oly nagyon elkínzod, elvarázslod, hogy végül már belőle torzképe sem marad? Mi van, ha már a szó is elrettent: „Közönség“, s csupán hasonszőrű szem állhat meg verseden? Így tán biztos lehetsz, szemétbe hogy ne öntsék, s hogy nem hallod sosem: „A király meztelen!“?! (1999)

Frick Imre munkája

Az Egyesületnek jó fél éve tagja e, akinek képeiből ízelítőImre, Frick Imr ül kettőt itt bemutatunk. Imre Gyöngyösről származik, de mint oly sokunk, már közel két évtizede él távol a hazától. 1981-ben lakatosként és hegesztőként került az NDK-ba, több magyar vállalat kiküldöttjeként dolgozott ott. Végleges berlini letelepedésre egy Brigitte nevű hölgy késztette, akit mi Imre feleségeként, rendezvényeink hűséges és jókedvű látogatójaként ismerünk. Imre két éve fest hobbiból, elsősorban tájképeket, olajfestékkel és temperával. Jellegzetes színvilágával és motívumaival a karácsonyi bazáron is megismerkedhetnek az érdeklődők.

Idén is: Kolónia-Bál Messzire kellett menni a bálozni kívánóknak ezúttal is, mert a Magyar Kolónia immár hagyományosan Spandauban rendezte meg – október 9-én – őszi bálját. A jó hangulat persze kárpótolt mindenért. Madarász János és zenekara, valamint Kállay Edit énekesnő soha nem fáradva szolgáltatta a talpalávalót, a felszolgálók rohantak a vendégek kedvéért, mintha életükért futnának, és az éjfélkor kisorsolt díjak is sokaknak hoztak késői váratlan örömöt. Pl. a Magyar Egyesület színeiben a fődíjat elnyerő Erdősi-Bindig Katalinnak, aki minderre nem számítva busszal jött a bálra, így a televízió mellé még gavallért is kellett fogadnia, aki hazavigye a súlyos nyereménnyel együtt. Jót mulattunk tehát, s reméljük, a bálnak híre ment azok körében is, akik idén nem jöttek el, néhány üresen maradt asztallal ürömöt okozva a sikeres est feletti örömben.

31. oldal

Mindennapi párbeszéd Lázasan készülünk az egyesületi jubileumra megrendezett nagyszabású koncertre. Már csak két nap. Biztatjuk egymást: Majd csak jól megy minden, a maradék jegy is el fog kelni. Hirtelen cseng a telefon. Felszól a portás, valamilyen Macskás úr érdeklődik jegyek iránt, de speciális kérése miatt lent nem tudják elintézni. Felkapcsolják az érdeklődőt. Bemutatkozik. Véletlenül vagyunk tanúi a teljes beszélgetésnek, mert a hívott fél kihangosította, hiszen a téma nem magán jellegű, minket is érint, s az urat közülünk úgysem ismeri senki személyesen, tehát adatvédelem ide vagy oda… – Üdvözlöm, uram. Ön, ugye, a Neustadt-i magyar egyesülettől hív. El is hozza legalább a fél csapatot? – Dehogy hívom onnan. – Hát nem Macskás Sándor? – Nem, kérem, Andor. – Akkor elnézést kérek. – Miért mondja azt, hogy a fél csapatot? Nem fogynak a jegyek? – Az az igazság, hogy él itt 6-7 ezer magyar, de ha mozgásba kell őket hozni, akkor mindjárt nincsenek annyian. – A nagykövetség nem segít semmit? – De még mennyit. Meg mások is…*) – Mert az én fiam a kastli gimnáziumba járt, s ott aztán nem éreztünk semmit a magyar államból, a nagykövetségből. – Éppen most adott a kormány nagyobb támogatást. – Az most van. – Hát persze. Előtte meg a bajor állam adott pénzt. És a rendszerváltás előtt a magyar állam direkt „ellentámogatott”. Frick Imre képe

2000. december – Csodálatos, ahogyan fogalmaz. – Ez az igazság. Szóval eljön a koncertre? És elhozza a fiát is? Meg eljöhetne az egyesülethez is. – Miféle egyesület? – Magyar Egyesület. – Az nem érdekel. Magyar Kolónia, ugye? – Az is van. De mi a Magyar Egyesület vagyunk. – Még az is van? Nem elég egy? – Uram, hány párt van Berlinben? Ugye hat! És megférnek? Meg! – Mégis… – Sőt: van Brunszvik Társaság a dedósoknak, meg vannak cserkészek. Van katolikus hitközség meg protestáns gyülekezet. És így tovább. – Aha. És mit csinál az egyesület? Tagdíj is van? És mennyi? Megtudja röviden, velősen. – És milyen a kapcsolat a többi szervezettel? A Kolóniával? – Laza, mondjuk. De azért a kultúra ápolása terén egész jól együttműködünk. – Na, ez már valami. – Tudja, mit? Adja meg a címét. Küldök magának egy újságot, mert nekünk az is van, nem is akármilyen! Teszek mellé alapszabályzatot, mert nekünk az is van, magyarul és németül. És küldök hozzá belépési nyilatkozatot, magyarul meg németül, mert nekünk az is van. – Jó, köszönöm, asszonyom. Én az ilyen-olyan*) utcában lakom, és kérem, tájékoztasson, ha valami újdonság van az egyesület körül. Viszonthallásra! *) Azért valamicskét tartsuk tiszteletben az adatvédelmet! – HUM

Bemutatkozás az új nagykövetnél Október 30-án egyesületünk vezetőségét fogadta Prőhle Gergely nagykövet úr. A közvetlen légkörben folytatott beszélgetésen részt vett Kiss Imre főkonzul úr és Klekot Ágnes konzul asszony is. A nagykövet úr alaposan felkészült a beszélgetésre, előzetesen tanulmányozta újságunkat (praktikus volt, hogy a 10. szám dióhéjban tartalmazta az egyesület történetét), megnézte honlapunkat. A Híradót jó kiadványnak tartja, de a honlap a gyors, aktuális tájékoztatás fontos eszköze. Prőhle úr támogatásáról biztosította a berlini magyar szervezeteket, elmondta, hogy a protestáns gyülekezetet már meglátogatta, s januárban szívesen eleget tesz a mi meghívásunknak is. Tekintve, hogy fennállásunk óta a Magyar Ház ad otthont nekünk, a jövőt illetően kértük a nagykövet úr közbenjárását annak érdekében, hogy a belátható időn belül felépülő Collegium Hungaricumban megfelelő helyet kapjunk, mégpedig nemcsak mi, hanem a többi berlini magyar szervezet is. Ennek kapcsán hangsúlyoztuk, hogy nem vonjuk kétségbe a különféle szervezetek létjogosultságát, hanem egyre jobb együttműködésre törekszünk. Ez országos szinten a Németországi Magyar Szervezetek Szövetségében való tagságunkban is kifejeződik. Az egyesületek hétköznapi munkájához hathatós segítséget ígért a nagykövet úr, Kiss főkonzul úr pedig november 11-én megragadja majd a kínálkozó alkalmat arra, hogy személyesen győződjék meg a beszélgetés során elhangzottakról.

2000. december

R e j t v é n y

32. oldal

Fiktív beszélgetés És megint újszerű rejtvénnyel jelentkezünk. Kitalált, de egyesületünkre meg egyes tagjaira jellemző szóhasználattal zajló beszélgetést jegyeztünk fel. Az olvasó feladata csupán annyi, hogy hatalmas emberismeretét latba vetve kitalálja, kik is beszélgetnek alább. A: Szia, kénytelen voltalak azonnal felhívni. A barátunk megint érdekes előadót szerzett nekünk. Meg tudod az estet szervezni? B: Igen, sőt, már folyamatban van! A: Pej paripa pimpi… (Rákap a szájára, elcsuklik a hangja.) B: De meg kék csinálni! Te is segítesz? C: Tiszta sor, gyerekek! És te? D: Én, gyerekek, én azt hiszem, hogy biztos, gyerekek, hogy nem megyek oda. Egyszerűen, egyszerű fogom magam, és otthon maradok. E: Na ne! Gyerekek! Ez hülyeség! Hetekkel később.

F: Kedves publikum! Szeretetettel üdvözlök minden kedves vizitort mai klubestünkön. Invitált referensünk már citrizve, lámpalázzal várja fellépését, hiszen számára ismeretlen emberek előtt prezentálja téziseit. Teljes szilenciót kérek tehát mindenkitől, diskutálni a referátum után fogunk! E: (a szomszéd kávézóból átszólva) Ki ez a krapek? Ilyen hülyeséget még sohasem hallottam!

Lapunk legközelebbi száma 2001 márciusában, a jövő évi közgyűlésre jelenik meg.

0 0 0 2 ő g n Kicse é

Megfejtés Előző számunk ugyancsak tréfás rejtvényének megfejtése mindjárt szembetűnő, ha a negatív beállításon változtatunk. Egyesületünk tiszteletbeli tagjai fentről lefelé a következő sorrendben láthatók: Tinschmidt Sándor (Berlin), Rigó Erik (Tatabánya), Zsebényi József (Budapest)

Aki tavaly elmulasztotta köszönteni az új évezredet, vagy egyszerűen csak tudott számolni, és majd most kíván ünnepelni újabb 1000 év küszöbén, annak kellemes mulatást kívánunk, hiszen neki van igaza…

– a berlini magyarok, barátaik és vendégeik lapja A Magyar Egyesület Berlin e.V. belső kiadványa

Szerkesztőség: Általános és tördelőszerkesztő: Hans-Ulrich Moritz, tel./fax: (030) 5 62 06 51, e-mail: [email protected] Olvasószerkesztő: Urban Mária, tel./fax: (030) 9 93 95 10, e-mail: [email protected] PR-felelős: Matthes Ágnes, tel.: (030) 2 42 36 68, fax: (030) 2 42 34 47, e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Dr. Hetey László, tel.: (030) 78 71 27 60, fax: 78 71 27 61, e-mail: [email protected] Web-összekötő: Nemes Lajos, tel.: (030) 51 00 94 36, fax: (030) 51 00 94 37, e-mail: [email protected] Lapunk layoutját tervezte: Drimál Ferenc Postacím: Magyar Egyesület Berlin e.V., c/o Priv.-Doz. Dr. Hetey László, Kaiser-Wilhelm-Platz 4, 10827 Berlin Egyesületi bankszámla: Berliner Sparkasse, BLZ 100 500 00, Konto-Nummer: 13191500 Terjeszti az egyesület tagsága a berlini és németországi magyarok és barátaik körében. A nem szerkesztőségi cikkek tartalmáért felelősséget nem vállalunk; az azokban hangoztatott vélemények nem minden esetben egyeznek meg a szerkesztőség, avagy a Magyar Egyesület e.V. véleményével. A szerkesztőség a felkérés nélkül beküldött cikkeket és képanyagot nem őrzi meg és nem küldi vissza.