www.ungarn-in-berlin.de
13. szám, ára: 2 DM 2001. november/december
Magyar Egyesület Berlin e.V.
Jövő évi terveinkből
Megnyílt az új nagykövetség
Összejöveteleink helyéről, pontos dátumáról, valamint az esetleg bekövetkező változásokról időben tájékoztatunk írásban és honlapunkon! Január 26.: Tekeest az Ostbahnhof mellett Közös kuglizás a potsdami magyarokkal Február 23.: Vendégünk Dr. Kiss Imre főkonzul Március 9.: Egy este Grosics Gyulával Április 27.: 2002. évi közgyűlés Június végén: Egyesületi kirándulás Májusra még nincs tervünk, várjuk a jobbnál jobb ötleteket! Törzsasztal a Marika kávézóban minden hónap első péntekjén
Német nyelvű cikkünk a 4. oldalon
E számunk tartalmából: Göncz Árpád Berlinben 8 A Magyar Egyesület életéből 8 Steuern, Abgaben, Beiträge: Was ist neu in diesem Jahr? 8 Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 8 Tavaszi és őszi kirándulásunk 8 Életek – Sorsok: Hans Kollmann 8 Erzsike ünnepi ajánlója 8 TV-műsorok – Rejtvény 8 Zur EU-Osterweiterung
A Magyar Egyesület állítja az új alelnököt!
A BUOD-közgyűlésről A Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (BUOD) november 3-án és 4-én tartotta meg tisztújító közgyűlését a szászországi Neustadtban. Az elmúlt négy év sikeresnek mondható munkájáról, a 24 tagegyesület tevékenységének koordinálásáról és a jövőbeli feladatokról szólt az elnöki beszámoló, valamint az élénk eszmecsere. Az ülés másik súlypontját a NyugatEurópai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének november 23. és 25. között Stockholmba összehívott alakuló ülése, annak előkészítése és ennek a független szervezetnek a célkitűzései – az európai munka összehangolása – alkotta. A találkozó során megválasztották a BUOD új elnökségét is. Nagy örömünkre szolgál, hogy a (bal képünkön látható) régi-új elnök – a dietzenbachi dr. Klement Kornél –
mellett az elnökhelyettes a berlini Magyar Egyesület elnöke, dr. Hetey László (jobb oldali fotónkon) lett. A vezetőség további hat tagja: Harsay György (München), dr. Hatvany Béla Csaba (Kuchen/Ulm), Pajkó István (Neustadt/Sa.), Réthy Mária (Wiesbaden), Szilágyi Szabolcs (Hannover), Török Miklós (Frankfurt/Main). Gratulálunk, sikeres munkát kívánunk a németországi magyarok érdekében!
2001. november/december Gelingt der historische Schritt während der belgischen EU-Ratspräsidentschaft?
EU-Osterweiterung Etwas reißerisch und zu ambitiös nannte der belgische Gesandte Baron Willem Van de Voorde den Titel des Vortrages, zu dem ihn die Deutsch-Ungarische Gesellschaft zwei Tage vor der Übernahme der alle halbe Jahre wechselnden EU-Ratspräsidentschaft am 28. Juni in die Europäische Wirtschaftshochschule gebeten hatte. Doch die von ihm genannten Vorhaben, die die Belgier im Rat der europäischen Regierungschefs während des zweiten Halbjahres 2001 abschließen möchten, zeigten die Union dann tatsächlich in einem entscheidenden Augenblick der europäischen Einigung. Es geht nicht allein um die Umsetzung der Verträge von Nizza – zurzeit noch durch das Veto der Iren bei der Volksabstimmung blockiert –, damit die EU-Osterweiterung vollzogen werden kann. Belgien will auch die europäische Identität durch Festigung der gemeinsamen Werte wiederherstellen. Damals noch nicht abzusehen, haben jetzt Themen wie politische Demokratie, Einhaltung der Menschenrechte, Minderheitenschutz und das friedliche Zusammenleben in einem Rechtsstaat durch die Bedrohungen des internationalen Terrorismus aktuelle Bedeutung erlangt. Auch die anhaltenden Auseinandersetzungen auf dem Balkan sind ein Dauerthema in der EU. Daher wird der Gipfelkonferenz in Laeken bei Brüssel im Dezember und dem dort erwarteten Auftrag an einen Verfassungskonvent höchste Priorität für die Entwicklung Europas zukommen. Damit wird der Boden nicht nur für die Erweiterung, sondern für eine tiefgreifende „Umwandlung“ der EU in eine Gemeinschaft von vielleicht einmal 25 oder mehr Staaten bereitet. Belgien wird die Erteilung der Aufträge moderieren; die Ergebnisse sollen auf einem Sondergipfel im Jahre 2004 beraten werden. Es gilt, Kompetenzen zu verteilen, die Finanzierung zu sichern, die Entscheidungsprozesse und das Gleichgewicht der Organe der EU zu bestimmen.
2. oldal Mogyorósi Géza
Göncz Árpád Berlinben
H
azánk ősszel megnyílt, új, elegáns diplomáciai központja tarka programokkal csábította e hónapokban Magyarország barátait. A gazdag kínálatból is kiemelkedett Göncz Árpád meghívása. A rendszerváltás utáni első évtized magyar köztársasági elnöke a Deutsch-Ungarische Gesellschaft invitálására szeptember 24én este mesélt életéről, mely szorosan egybekapcsolódott a XX. század sorsfordító közép-európai történelmével. A volt államfő rövid bemutatására dr. Mustó István profeszszor, a DUG elnöke, vállalkozott. Göncz Árpád szavait Hans-Ulrich Moritz – lapunk fáradhatatlan szerkesztője – ültette át németre. – Szerbusz, Göncz Árpád vagyok – szorított kezet e sorok írójával és még sokakkal a kilencvenes évek magyar históriájának egyik legszimpatikusabb politikusa szeptemberben. Ez a barátságos, könnyed stílus jellemezte a 79 esztendős „Árpi bácsi” egész megnyilvánulását. Humora, bölcs optimizmusa nagyon elkelt azokban a napokban, szűk két héttel az USA-t ért terrortámadás után. Kisebb-nagyobb katasztrófákban nem volt hiány a (jogi és agrár végzettségű) íróműfordító-politikus életében sem. Az 1944-es ellenállás ifjú harcosa a béke napjaiban már a Független Kisgazdapártban szorgoskodott és a Nemzedék szerkesztőjeként a zsurnalizmusba is belekóstolhatott. A kommunista hatalomátvételt követően Göncz Árpád „diplomás” se-
gédmunkás volt, majd feljebb lépve a proletariátus létráján autogén hegesztőként bizonyította sokoldalúságát. Erre nem csekély öniróniával ma is büszke! A forradalom előtti öt esztendőben talajvédelmi technikus és mezőgazdász volt Göncz úr, majd 56-os szerepvállalásáért a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Nagy iskola volt a börtön – tudtuk meg ex-államfőnktől, aki 1963-ban amnesztiával került ki a rácsok mögül. A következő negyedszázadban szabadfoglalkozású íróként s angol
Neben vielen anderen Vorhaben, z.B. Entwicklung eines europäischen Sozialmodells, Schaffung einer dynamischen Informationswirtschaft, Sicherung von Lebensqualität und Umweltschutz, will Belgien die Verhandlungen mit den EU-Kandidaten im Geiste gerechter und vor allem individueller Beurteilung der Fortschritte jedes einzelnen Bewerbers voranbringen. Und mit der Bereitschaft, die
Forderungen nach Übergangsvorschriften für die EU und für die Beitrittsländer zu akzeptieren, hat die belgische Ratspräsidentschaft die Tür tatsächlich weit aufgestoßen: die beitrittswilligen Länder sind dabei, den historischen Schritt im Rahmen des Beitrittsprozesses zu vollziehen.
Göncz Árpád és Mustó István
műfordítóként kereste kenyerét Göncz Árpád: esszéi, novellái, regényei, drámái éppúgy humanizmusról szólnak, mint 2000 augusztusában véget ért egy évtizedes köztársasági elnöki pályafutása. „Szép volt, jó volt, elég volt” – összegezte a demokrácia megszilárdításáért végzett tíz esztendőnyi munkáját a világot bejárt politikus. Remek, érdekes, tanulságos, emberi volt az őszi beszélgetés az Unter den Linden 76. szám alatt Göncz Árpáddal, aki jövőre, február 10-én ünnepli 80. születésnapját. Köszönjük, gratulálunk!
Klaus Rettel (auf dem Foto), Vizepräsident der DeutschUngarischen Gesellschaft
3. oldal
Kedves Olvasó! 13. számunk megjelentetésével ugyan nem érkeztünk el semmiféle említésre méltó, kerek jubileumhoz, de hátha ez a szám mégis szerencseszám. És akkor nem is olyan rossz, ha apropóként használjuk fel arra, hogy szerkesztői üzeneteinkben egyszer már köszönetet mondjunk mindazoknak, akik alkalmi szerzőként, ellenszolgáltatás nélkül hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az újság minden évben legalább kétszer Olvasóink – tagjaink és barátaink – elé kerülhessen. Nem szabad elfelejteni, hogy cikkeink zöme eredeti, lapunknak íródott, és csak kevés esetben veszünk át közérdeklődésre számot tartó cikket, írást máshonnan (ilyen e számban pl. az MTI rövid ismertetője a státustörvényről). Különösen kitűnőt szokott számunkra alkotni Mogyorósi Géza, lapunk egyik szellemi atyja, nemegyszer fejtörést okozva a szerkesztőségnek, hogy színesnél színesebb, apróbb-nagyobb érdekességei közül melyiket hagyjuk ki a lapból, melyiket „száműzzük” honlapunkra, mert kell a hely éppen másnak. – Ha megkérjük egyegy kiemelkedő esemény kapcsán Forinyák Évát, írjon a lapba, ő is szívesen kötélnek áll. És ezzel meg is neveztük a két szakmabelit, aki
Csupa kérdés Ülök és hallgatom az Enya-t. Only Time – a terrortámadás áldozatainak és túlélőinek, a gyásznak és a „csak azért is!” érzésnek a himnusza. S közben felfogom, hogy az események ép észszel felfoghatatlanok. Csupa kérdés. Mi is történt ezen a napon? Hogyan történhetett? Ki csinál ilyet?
2001. november/december „házi szerzőként” gazdagítja a Híradó színvonalát. Nem elhanyagolható az sem, hogy újságunk hasábjainak jót tesz egy kis líra is. Itt meg kell említeni Uhrman Ivánt, aki rendszeresen rendelkezésünkre bocsátja verseit. Ugyancsak nagyon szorgalmasan ellát bennünket a művészetek világából és világáról küldött levelekkel, kordokumentumokkal Kőniger Miklós, akinek köszönhetően lapunk né-
melyik oldala sokszor muzeális, vagy éppen a múzsák leheletével átjárt légkört sugároz. Szívesen vesszük a Deutsch-Ungarische Gesellschaft tudós-politi-
kus egyéniségeitől kapott írásokat. E számban Klaus Rettel alelnöknek az EU bővítésével kapcsolatos beszámolója szerepel. Külön téma, és bizonyos értelemben kivétel a Neuer Pester Lloyd berlini munkatársaival kialakított együttműködés. Lutz Lorenz és Volker Voss a pesti lapba szánt aktuális írásaikat a Híradónak is rendelkezésre bocsátják, akár eredetiben, akár fordításban, és ebben a szívességükben az is benne foglaltatik, hogy cikkeiket egy kicsit nekünk is írják. Felsorolásunk nem teljes, és aki kimaradt, ne haragudjon ránk, de utolsó pár szabad sorunkban még meg kell említenünk az Egyesület tagjait és hozzátartozóikat is (Fischerné Kovács Aranka, Zsebényi József, Hans Kollmann, néhai Dr. Tinschmidt Sándor, Ilse Józsa, Meier Erzsi, Beyer Emmi stb.), akik, mikor megkérjük őket, leülnek, és felidéznek magukban egy-egy klubestet, egy-egy vendéget, vagy körüljárnak egy konkrét témát. Nem utolsósorban azért is, hogy az írások alatt ne túlnyomórészt azok neve álljon, akik igen sok időt és szeretetet áldoznak a lapra: a szerkesztők
Lapunk legközelebbi száma előreláthatólag 2002 májusában jelenik meg. Kinek, kiknek a nevében? Mit érez a halálba repülő, síró-sikító utasok mellett? Mit ér neki saját élete? Lehet-e az élet minden pillanatát nullává lefokozni? A földi létet kézmozdulattal elintézni, kioltani? Az istenek is hadat viselnek? Miért teremtették az életet, ha utóbb egymás ellen küzdve megsemmisítik? Nekik nem árt a lépfene? Ki dönti el, hogy a világ bajait mivel szabad orvosolni? Felmérték a mellékhatásokat? Vajon kiszámolják a high-tech hadurai, mikor haladja meg a bombahalált szenvedő
ártatlanok száma a WTC áldozataiét? Mit érez az az anya, akinek a nagyobbik fia a felhőkarcolóban halt meg, a kisebbik Kabul mellett? A XXI. században milyen a vezetők idegállapota? Meddig várnak, míg meghúzzák a tömegpusztító fegyver ravaszát? És az afgán hegyekben milyen kutatást folytatnak az iszlám világért? Lesz-e ezen a világon még élet, vagy csak holt könyvekben él majd a dicsőség? 3 perc 38 másodperc. A dalnak vége. A kérdések maradnak. Ez a szeptember 11-iki nap még sokáig nem ér véget. Hans-Ulrich Moritz
2001. november/december
4. oldal
Berliner Nachrichten
D
as Attentat auf das World Trade Center in New York überschattete an diesem denkwürdigen 11. September 2001 den Empfang zur Eröffnung der neuen ungarischen Botschaft in Berlin. Es hätte ein glanzvoller Abend werden sollen: 1.500 geladene Gäste aus der deutschen und ungarischen Politik und Wirtschaft, Kultur und Gesellschaft sowie Diplomaten und Medienvertreter waren für das abendliche Konzert und den anschließenden Empfang in der neuen ungarischen Botschaft in Berlin geladen. Und diese Zeilen hätten ein fulminanter Bericht darüber werden sollen. Aber das Attentat auf das World Trade Center ließ den Tag anders verlaufen als geplant. Die feierliche Eröffnung der Botschaft und die Haussegnung in An-
vertreter zum Flughafen begleitete, richtete seine Gattin, Frau Noémi Korányi, kurze und tiefbewegende Worte an die etwa 300 Gäste, die am Abend dennoch den Weg in die neue Botschaft gefunden hatten. Weder deutsche Regierungsvertreter noch Diplomaten anderer Staaten waren darunter, sie alle widmeten sich aktuellen politischen Aufgaben. Dennoch waren viele der in Berlin lebenden und arbeitenden Ungarn, deren deutsche Freunde und Arbeitspartner in die neue Botschaft Unter den Linden gekommen, bestürzt und betroffen, und zugleich in der Hoffnung, durch das Gespräch Mut zu finden, das Fassungslose fassbarer zu machen, den ersten Schock zu überwinden. Und so makaber es klingen mag, durch die aktuellen Ereignisse hat die neue ungarische Botschaft mit diesem Abend ihre erste Be-
Anmerkungen zu einem Abend in Berlin
Botschaftseröffnung im Schatten wesenheit von Ministerpräsident währungsprobe bestanden: Sie ist Viktor Orbán sowie das nachmittäg- zu einem Ort geworden, an dem liche Wirtschaftsforum verliefen Ungarn und Deutsche einander noch wie geplant, doch wenige Mi- treffen, in einer furchtbaren Lage nuten nach dem Empfang von Or- durch Gedankenaustausch gemeinbán durch Bundeskanzler Gerhard sam Hoffnung erleben, der Zukunft Schröder mit militärischen Ehren im durch berufliche und persönliche Innenhof des Bundeskanzleramtes, Kontakte eine Chance geben, auch dem sich anschließenden Gespräch und gerade in international katasbeider Spitzenpolitiker und der trophaler Fassungslosigkeit und nachfolgenden Pressekonferenz er- Bestürzung. reichte die NachDas neue Gebäuricht aus New York de der Mission zwiBerlin. schen dem BrandenAus Sicherheitsburger Tor und der gründen bat die amerikanischen Botdeutsche Seite die schaft wird sich in ungarische Delegatiden konstruktiven on, das Land umgeDialog zwischen den hend zu verlassen. Völkern einbringen. Viktor Orbán kehrte Ihr erster, wenn auch mit seiner Sonderbedrückender maschine nach BuAbend, hat das bedapest zurück. Da wiesen. Und es wird Botschafter Gergely so sein. Pröhle die ungari- Innenhof zwischen Repräsentanz Lutz Lorenz, schen Regierungsim September 2001 und Konsulat
Jahresversammlung der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft Berlin-Brandenburg Verschmelzung mit Bonner Gesellschaft verschoben Am 15. Oktober trafen sich die Mitglieder der Berliner Deutsch-Ungarischen Gesellschaft e.V. (DUG) zur Jahreshauptversammlung in der ungarischen Botschaft. Eingeleitet wurde die Sitzung mit einem Vortrag von Botschafter Gergely Prőhle unter dem Motto „Ungarn aktuell“, der viel Beifall erhielt. Bereits vor der Wende haben zwischen ungarischen Institutionen und Exilungarn gute Kontakte bestanden, führte er aus. Es sei immer Aufgabe gewesen, Kontakte zu den Auslandsungarn zu halten. Er erinnerte weiterhin daran, dass in den vergangenen zehn Jahren in Ungarn viele Absurditäten aus der Vorwendezeit revidiert werden konnten. „Dies geschah nicht nur auf Grund der Anforderungen aus Brüssel, sondern kam aus dem Inneren“, sagte der Botschafter. Vorteilhaft für die Entwicklung nach der Wende sei es gewesen, dass es auch vorher schon „eingeschränkte Formen der Marktwirtschaft und des Wettbewerbs“ gab. Botschafter Prőhle kam dann einer angenehmen Pflicht nach und zeichnete Hans Kollmann aus (siehe Seite 11). Anschließend wurde die umfangreiche Tagesordnung abgearbeitet: Das Präsidium berichtete über die Tätigkeit der Gesellschaft seit der letzten Mitgliederversammlung 2000. Dazu gehörten zahlreiche Vortragsveranstaltungen, ein reger Schüleraustausch zwischen beiden Ländern, die Betreuung eines deutschen Zivildienstleistenden beim ungarischen Malteserorden und die Vorbereitung einer Broschüre zum 10-jährigen Bestehen der Berliner DUG im November. Es fanden die Wahlen für sämtliche Ämter der Gesellschaft statt. Dabei
*
5. oldal
2001. november/december
Hírek – események – sztorik stellten sich die bisherigen Amtsinhaber wieder zur Verfügung und wurden erneut gewählt. Nächster Tagesordnungspunkt waren die künftigen Aktivitäten (Informationsveranstaltungen und Werben neuer Mitglieder). Danach wurde über die zahlreichen Satzungsänderungen auf Vorschlag des Präsidiums abgestimmt. Ein zentraler Punkt jedoch, der immer noch nicht abgehakt werden konnte und schon seit langem auf der Tagesordnung steht, war der geplante Zusammenschluss mit der Bonner Deutsch-Ungarischen Gesellschaft. So wurde die bisherige Übergangsregelung in der Satzung, die das Tor für eine Verschmelzung mit der Bonner DUG offenhält, beibehalten. Als Dachverband fällt letzterer überregional die Aufgabe zu, sowohl in Berlin als auch in Bonn den Kontakt zur Bundesregierung, zum Bundestag und Bundesrat zu unterhalten. Führende Mitglieder vertreten zudem die Interessen der Gesellschaft in Budapest und in Brüssel bezüglich der EU-Aufnahme Ungarns. Volker Voss
Irodalmi kávéház Berlinben
A német főváros mindig is irigyelte Bécstől és Budapesttől a kávéházi kultúrát, mely szorosan kapcsolódott Az új épület télikertje: Amikor „Irodalmi az irodalmi élethez kávéház” van, a Pesti képhez igen hasonló… az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után is. Hazánk ősszel megnyílt új berlini nagykövetsége már üvegfalaival is nyitottságról tanúskodik. A Brandenburgi Kapuval, a Hotel Adlonnal és a brit diplomáciai központtal szomszédos, ötemeletes M.G.: Humor anno… (Szerzőnk még nem tudja, hogy hatFogalmazás egy bankrablásról emeletes; lásd cikkünket a 15. oldalon – A szerk.), 10.155 négyzetméteres (Előre is elnézést kérek a papír alsó és „Botschaft der Republik Ungarn” al- felső részén látható keskeny, fehér só, tágas utcai szintje több tárlatnak csíkért!) is otthont adott szeptember óta. Kö- Bevezetés: Nyári időszámítás szevetségünk kulturális attaséja, rint, december egyik napsütötte dr. Breier Zsuzsa a frankfurti könyv- délelőttjén, fekete pöttyös, fekete, vásárral egy időben valósította meg svédzsebes, kordbársony autó fékerégi álmát – egyelőre egyetlen esté- zett a piciny bank közelében. A re, irodalmi kávéházzá varázsolta át marcona banditák, fejükön felfutott a nyüzsgő berlini bulvárra néző ele- szemű, 2-es Dáma harisnyanadrággáns kiállítótermet. Budapestről a ban, egyeztették búvár homokóráiDeutsch-Ungarische „Három holló” csoportot hívták kat, majd kiugráltak a gépkocsiból. Gesellschaft e.V. meg október 9-re. Bolla Eszter, Wil- Mindhárman – mert ugye hárman helm Droste, Érdi Gabriella, Zádor Éva voltak – kezükben nikkelezett (esetDas Präsidium és Susanne Stolzenberg magyar írók leg krómozott) 9 milliméteres hangPräsident: Prof. Dr. István Mustó alkotásaiból olvastak fel németül. tompítós húsklopfolókat szorongatVizepräsident: Klaus Rettel Kávéillat, aprósütemény, félszáz ér- tak. Belépve a pénzintézménybe, a Schriftführer: Hans Kollmann deklődő. Ez már szinte telt házat nagy riadalom ellenére, a csupaSchatzmeisterin: Ágnes Matthes jelentett azon a kellemes őszi estén. üveg ajtóra kiszögelték a jó előre elEhrenpräsident: A programban Garaczi László, Ke- készített (metód-)betűs táblákat: Senator h.c. Hubertus Moser Bankrablás miatt zárva. mény István, Kukorelly Endre, Nádas A szokásos közhelyek után: Fel a Geschäftsstelle Péter, Petri György művei szerepelkezekkel, ne izélj stb! a banditák Geschäftsführer: Hans Kollmann tek. Taps, majd dumaparti. Dr. Breitiszteletre méltó alapossággal, bár stellvertretende er Zsuzsa ígéri: folyt. köv. az egyujjas kesztyűk miatt kissé lasGeschäftsführerin: Ebben bízik: san, rolnizni kezdték az aprót… Judit Cavalli-Björkmann Mogyorósi Géza Tárgyalás: A bíróságon. Befejezés: Az ítélet kihirdetése után Igen, jól látja a kedves olvasó: ismét járja a tárgyalóterem lelátóin ülő hozzáa berlini vásárokat, piacokat egy lángostartozók izgatottan ugrottak fel vilsütő. Ulf Meiner berlini kisvállalkozó igen lamosszékeikből, s hatalmas füttyfinom lángosokat sütött, legalábbis a koncert közepette szabadrúgást szeptember végi hellersdorfi aratóünnereklamálva üvöltötték: „Hülye bíró, pen, ahol felvételünk készült, és amint Silhülye bíró…!” via Moritz egyesületi tagunk tanúsítani tudja. Budapest, 1980. április
2001. november/december
H
azánk imázsa 2001-ben is kiváló Németországban. Nem véletlen, hogy idén is mintegy hárommillió német turistára számíthatunk. Karácsony küszöbén érdemes visszapillantani, hogy minek örültek, min bosszankodtak a németek, illetve az itt élő magyarok odahaza vakációzva.
6. oldal koribb hajmosás fontosságát említették „érdekességként”. Apropó víz: a Duna-metropolis fürdői közül a Gellért drágaságát, a Lukács lepusztultságát, a Széchenyi jó szolgáltatási színvonalát, de elhanyagolt zöldövezeti környezetét (Városliget) hozták szóba – a Király és a Rác Fürdőben már a múlté a nagy
Mogyorósi Géza
Mit dicsérnek, mire panaszkodnak a német turisták?
Szilánkok Ismerősen csengenek az alábbi egysorosok? Bizonyára, de vigyázz: egy-egy megváltoztatott betü mekkora változást idéz elő… Akasztott embert még az ág is húzza. (l.: Newton II.) Nem esik messze a vak a botjától.
Németországi autós turisták átlépve a magyar határt örömmel tapasztalták a nyáron, hogy nálunk kb. 10 százalékkal olcsóbb a benzin. Idegenbe szakadt honfitársaink viszont az úgynevezett „gépjárműútlevél” kötelező kiváltásával kapcsolatban panaszolják, hogy magyar okmányokkal, német rendszámú kocsival nem éppen egyszerű a bejutás hazánkba – ezt a gondot az NSZK-ba akkreditált újságírók is jelezték Varga Mihály pénzügyminiszternek közelmúltbeli berlini sajtótájékoztatóján. A kormánytag tőlünk, zsurnalisztáktól értesült a problémáról (lásd olvasói levelünket a 30.oldalon)… Repülővel hozzánk érkezőkkel beszélgetve dicsérték a Ferihegyi légikikötőt, a gyors határátlépést, ugyanakkor sokszor elhangzott, hogy szűkös a hely a Malév gépein, az étel-„választék” pedig unalmas. Pozitív, hogy a reptéri minibusz jutányos! Budapest látványosságai sem feledtethetik, hogy – a német turisták szerint – a főváros utcái piszkosak, a levegő poros, száraz: a nők a gya-
lepedő, de az utóbbiban legalább egy kis darab textíliát adnak a kedves vendégnek. A magánszállások olcsósága lenyűgözte beszélgetőpartnereimet. Volt, aki napi 20 márkáért (2.700 forint) három hetet töltött a Rákóczi útra néző zajos szobácskájában, de a családosok is megússzák naponta 80 DEM (10-11 ezer forint) alatt. Persze feketén … Az igényesebb szállodavendégek mélyebben a zsebükbe nyúlnak (sajnos, a tolvajok is!), de még így is versenyképesek vagyunk Közép-Európában. A budapestiek (időnként idegennyelvtudással nem párosuló) barátságos, segítőkész stílusát többen dicsérték – akadtak viszont rossz vendéglőt, taxit választók. A tömegközlekedés árban/tempóban kedvezőbb, mint például a testvérváros, Berlin. A nyári/őszi zenei programok nívója hullámzó, de nem drágák! Összességében a pozitív benyomások dominálnak, de érdemes megszívlelni a Budapesten járt (nem csak) német turisták véleményét, kritikáját.
Jó pap holtig él. A kefir sem fenékig tejfel. Aki mer az nyer; aki merít az nyerít. Hazug embert könnyebb utolérni, ha sánta. A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen. Akit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Nyelvében él a nemzet, de a nyelvével még senki sem nemzett! Inkább legyen az orrom borvirágos, mint a fogam vízköves! Ha csókol az anyósod, hunyd le a szemed és gondolj arra, hogy Krisztus is szenvedett! Az embert a gondolkodás tette állattá. A szemérem világítás dolga. Ha rövid a farkad, toldd meg egy lépéssel! Amit ma megehetsz, kihányhatod holnap! Vak tyúk is talál szeget.
Internetes virág és ajándék szolgálat
www.viragposta.hu
Jobb ha ma én túlzok, mint holnap a veréb. Él, mint Marci keveset. Nagy lábba vágta a fejszéjét. A pénznek nincs szaga, csak annak, akinek nincs! Az egyik szemem sír, a másik üveg.
Küldjön virágot, ajándékot Budapestre az interneten keresztül! Gyors, kényelmes, megbízható szolgáltatás kedvező áron. Névnapra, születésnapra, karácsonyra, vagy csak úgy…
Tekintse meg kínálatunkat és küldje el a legszebbet!
Olyan a felesége, mint a toronyóra. Na, nem olyan pontos, de akkorákat üt! Összegyűjtötte: Mersitz Katalin
7. oldal
2001. november/december A Szabadegyetem idei konferenciájáról:
Erdély – európai régió Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, mint a nyugati magyarság annyi más kezdeményezése, 1956 szellemének köszönheti létrejöttét. 1956 után menekült protestáns lelkészek, diákok alapították a tisztán vallásos célú Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciát, melyből 1969-ben kivált egy először még kis csoport, amelynek tagjai többet kívántak a világi kultúrával foglalkozni: Tóth János, Cs. Szabó László, Szépfalusi István, Szöllősy Pál és Balla Bálint. Célunk kettős volt és máig is az: Egyrészt egybegyűjteni a szétszórt nyugati magyarság értelmiségi részét és hidakat alkotni a keletebbre élő magyarok felé. Másrészt építeni, ápolni az ökumenikus kapcsolatokat a katolikusokkal. Ez utóbbira jellemző, hogy 1970-beli hivatalos megalakulásunk egyben az első magyar ökumenikus konferencia is volt. A továbbiak aztán az olimpiai négyéves ciklust követték. Célkitűzéseinket két fő eszközzel kívántuk szolgálni. Az egyik éves konferenciák rendszere volt. Aminthogy tagságunk is Nyugat-Európa számos országából toborzódott, úgy jártunk be mindig tavasszal tartott éves akadémiai napjainkkal sok nyugati országot. Ez a szokás 1989 után lényegesen módosult, nevezetesen abban az értelemben, hogy alapvető törekvésünk szerint erősíteni tudtuk hídverési szándékunkat keleti irányban, megkezdve a konferenciázást a Kárpát-medencében is. Kialakult az a szokás, hogy megközelítően évenként felváltva voltunk Nyugaton és Keleten. Jártunk – hogy csak a keletebbre eső helyeket említsem – Balatonkenesén, Siófokon, Bükfürdőn és Tatán, a távolabbi, a régi országban pedig Szovátán, Lendván és Illyefalván. Másik fő eszközünk a könyvkiadás. Ez a konferenciai anyagokból szerkesztett füzetekkel indult, majd Magyarországon ki nem adható
szerzők műveit jelentettük meg. 1977-ben indultunk, Cs. Szabó László, majd Bibó István műveivel. A szervezésben oroszlánrésze volt a Marosvásárhelyről származó Szőllősy Árpádnak. Sok-sok igen jeles író kötetét adtuk ki azóta. Köztük van a müncheni Molnár Józsefnek Misztótfalusi Kis Miklós életét és munkásságát ábrázoló műve. Remélhetően ebből is kitűnik már a Szabadegyetem ragaszkodása Erdélyhez, hiszen könyvkiadásunk kezdeményezője és eddig kiadott utolsó munkánk hőse is erdélyi. Feltétlenül szólni szeretnék a Szabadegyetemhez igencsak közelálló jeles erdélyi személyiségekhez fűződő kapcsolatunkról, ami egyben odavezet az idei konferencia régiótémájához is. Erdély képviselői már az 1969-es alakuló konferenciánkon is ott voltak a dél-tiroli Bolzano/ Bozenben. Ott meglátogattuk a Magyar Forradalom terén (mert van ott ilyen) elhelyezett Nagy Imre emlékművet. Nos, ezen a kis felvonuláson a sor végén diszkréten, de ott volt két erdélyi előadó-vendégünk, Kányádi Sándor és Székely János is. Ki is neveztük utána Kányádi Sándort – hiszen Székely János nemsokára elhunyt – tiszteletbeli alapító tagnak, bár ezt akkor még csak magunk között volt szabad emlegetnünk. Fontosak voltak kapcsolataink az alapítást követő években is. A Ceauşescu-rendszer jó néhány éven keresztül kirakatpolitikát folytatott, előmozdította kisebbségi írók, művészek és színművészek szereplését konferenciáinkon. Így jöhetett közénk Sütő András, Lászlóffy Aladár, Lohinszky Lóránt, Szőcs Géza és megint Kányádi Sándor meg sokan mások, akiknek nyugat-európai körutakat is szerveztünk. Az erdélyi régió tehát hosszú időn keresztül képviselve volt a nyugati Európában. Sajnos, ezt az időt követte e rosszemlékű rezsim hírhedett, utolsó időszaka, amely alatt senki nem jöhetett hozzánk Erdélyből. Annál élénkebbek lettek a kapcsolatok 1989 után.
Számos erdélyi előadónk és résztvevőnk van a konferenciákon, és az éves találkozókon kívül kisebb összejöveteleket is tartunk erdélyiekkel. Térjünk rá idei témánkra, az „Erdély, európai régió” fogalomra. Ez első közelítésre nagyon egyszerűen értelmezhető, hiszen azt jelenti, hogy Erdély Európához tartozik. A történelem folyamán azonban más és más volt a jelentése, és gyakran konfliktusokat takart. Kezdődik ez már Erdély honfoglalás kori állapotával, mert a modernkori magyarromán ellentétek is ebben gyökereznek. A magyar és a nemzetközi tudomány javarésze a honfoglalást a korabeli magyar és a hozzájuk számító székely törzseknek tulajdonítja, és a románok lassú beszivárgását csak a 12.-13. századra teszi. Ezzel magyarázható, hogy a magyar történelemtudatban a magyarok – az erdélyiekkel együtt – az őshonosok, akik Európának is védőpajzsa (voltunk sokáig). Néhány román történész azonban máig is a dákóromán kontinuitás elvére hivatkozik, azaz arra, hogy a románok a rómaiak kivonulása óta mindig is őshonosok voltak, így messze megelőzték a magyarokat. Ilyesmire tudományos bizonyíték nemigen van. Sok román számára a magyarok ma is bozgorok, keleti jöttmentek, míg a román nemzettudat a románokat tartja nyugatiaknak, az európai civilizáció hordozóinak. E vita ellenére magyar távlatból Erdélyt Szent István óta az egységes ország részének tekintik, azaz Erdély mint Magyarország része Magyarországgal együtt európai régió, még ha a központtól való távolsága és nagy kiterjedése miatt az első évszázadokban külön vajda is kormányozta. De hadd térjünk vissza az „Erdély, európai régió” címre. Mit jelent, miért fontos ez a kifejezés éppen ma, miért lesz egy erdélyi konferencia címadója? Lépjünk egyet a történelemben, hogy egy későbbi távlatot lássunk. Erdély európaiságának hangsúlyozására mindaddig nem volt szükség, amíg Erdély a magyar királyság szerves része és az országhoz tartozva egészen természetesen Európának is része
*
Erdély – európai régió (Folytatás a 7. oldalról) volt. A téma attól kezdve vált időszerűvé, hogy az ország a török háborúk és részbeni megszállás következtében három részre szakadt, és Erdélynek választania kellett a keleti török birodalommal szembeni lojalitás és az Európát jelentő habsburghű királyság között. Egyértelmű volt viszont az a tudat, hogy Erdély – mindenesetre kulturálisan – a nyugati országrészhez és ezzel Európához tartozik, és ezt a tudatot számos fontos példa táplálta. Tudjuk, hogy Erdélyből a nyugati egyetemekre, Wittenbergába, Krakkóba, Páduába, Bázelba jártak diákok és fiatal tudósok. Ismeretes, hogy Bethlen Gábor minden vallásháború ellenére kitűnően szót értett Pázmány Péterrel, az ellenreformáció vezéralakjával. Az erdélyi fejedelemség akkoriban az európai egyensúly fontos tényezőjének számított, I. Károly angol király szövetségi szerződést kötött vele. Erdélyt a harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai békébe is felvették. A 17. század volt az „Erdély, európai régió” eszme fénykora, ebből merítik ma is az ihletet azok, akik rá hivatkoznak. De erdélyi és kelet-magyarországi erejére támaszkodva II. Rákóczi Ferenc is nyugati, európai királyságot vagy fejedelemséget akart létesíteni. A kérdés Rákóczi szabadságharcának leverése után elveszítette jelentőségét, Erdély mint Habsburg kormányzóság kényszerű alapon ugyan, de a török megszállás alól felszabadítva az egész országgal együtt megint Európa részévé is vált. A reformkorral, majd a márciusi eseményekkel azonban megint időszerű lett az a törekvés, hogy Erdély nem a Habsburg-ország részeként, hanem egy független magyar állam keretében kíván Európa része lenni. El is dőlt ez az erdélyi magyarság egyértelmű uniós döntésével. Sajnos, ezt sem az erdélyi németek, sem a románok javarésze nem követte, sőt. Emiatt váltak ellenfeleinkké a szabadságharcban, annak leverése után is, és ez a szembenállás a kiegyezés után is jórészt fennmaradt. Erdély a magyar királyság részeként fél évszázadon át megint „természetes mó-
8. oldal don” volt európai régió, míg a románok magukat Európához tartozóknak csak az erdélyi magyarság ellenében, a bécsi udvarban mintegy mifölénk emelkedve, minket megkerülve érezhették. Az első világháború elvesztése és Trianon, mint jól tudjuk, az erdélyi magyarságnak különösen keserves sorsot hozott. Nemcsak a területeknek az elcsatolását jelentette, hanem a rendszerváltással kapcsolatosan a román fél számos jelentős ígéretének a megszegését is. „Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által.” Így szól az egyesülést kimondó 1918-as gyulafehérvári határozat egyik rendelkezése. Ez a nagyon kedvezőtlen helyzet járult hozzá ahhoz, hogy az erdélyi magyarságban feléledt az „Erdély, európai régió” gondolata. Rokonszenves új válfaja a Trianon után keletkezett transzszilvanizmus (Kós Károly) volt. Ennek egyik vezérgondolata ugyanis Erdély kulturálisan sajátos, különös voltának az eszméje. Az Európához tartozás ennek a sajátosságnak egyik döntően fontos, ha nem is mindig kimondott jellemzője volt, de úgy, hogy ebbe a kultúrkörbe a transzszilvanizmus hívei beleértették Erdély románságát és más nemzetiségeit is. De megint változott a történelmi távlat, s vele a jelszó jelentése, esélye. A második világháború elvesztése, majd az azt követő évtizedek miatt az Európához ilyen módon való odatartozás sem sikerült, tudjuk. Erdély egész Romániával a magát Nyugattól elhatároló keleti, szocialista olvasztótégely része volt. Az 1989 után megint változott helyzetben az „Erdély, európai régió” reményekre, de veszélyekre is utal. A remény az, hogy Erdély Romániával bekerül az egyesült Európába. A veszély az, hogy Románia hosszú időre kívül reked az Európai Unión, és ezzel együtt Erdély is csak kívülről nézheti Európát, s benne Magyarországot. Erre az új veszedelemre céloz Markó Béla új tanulmánykötetének a címe: „A feledékeny Euró-
pa” (Mentor Marosvásárhely 2000). De térjünk most rá idei erdélyi konferenciánkra, melyet május 26. és június 2. között rendeztünk. A hét különösen zsúfolt volt, mert mintegy „utazó konferenciát” tartottunk. A nyugati meg a magyarországi résztvevők május 26-án a Hősök teréről két busszal indultak. Délután érkeztünk Nagyváradra, ahol is vezetett városnézés volt. Vasárnap reggel továbbutaztunk a kalotaszegi Nagypetribe, ünnepi istentiszteletre. Felejthetetlen órák voltak ezek! Az egész falu lakossága népviseletben fogadott minket az út mentén, majd elkísért a gyönyörű és csodaszépen feldíszített középkori református templomba, a sok, részben kölcsönként a Bácskában dolgozó lelkész szolgálatára. Csak azt sajnáltuk, hogy a helybeliek elváltak tőlünk a templom ajtajában, mert mi is, meg ők is, mindkét sokaság együtt nem fért volna be a templomba. Utána azonban nagyon szívélyes körülmények között találkoztunk ismét: a falu egész népe finom ebéden látott vendégül minket, majd népviseleti ruhaneműkből és használati tárgyakból bemutatót és kis vásárt csináltak nekünk. Szinte kár, hogy mennünk kellett tovább Kolozsvárra. Itt is volt városnézés, majd utána Pap Géza, az új, fiatal református püspök fogadott a Református Teológiai Akadémia dísztermében. Hétfőn, 28-án, útban Gyulafehérvár felé, érintettük Nagyenyedet, itt sajnos, kevés volt az idő. Gyulafehérvárra érve először a székesegyházat tekintettük meg, melynek bemutatása során Lestyán Sándor templomigazgató főesperes a város, sőt Erdély jeles történetéről is beszélt. Majd Jakubinyi György római katolikus érsek fogadta a konferencia résztvevőit. Mint Erdély magyarnyelvű felekezeteinek lehet mondani minden képviselője, az érsek úr is erős híve az ökuménének és igen szívesen beszélgetett velünk. Elég hosszú út után a késő esti órákban érkeztünk Illyefalvára, a konferencia tulajdonképpeni színhelyére. Most már talán érthetővé válik, miért volt a hét még a szokásosnál is zsúfoltabb, három nap lement uta-
9. oldal zásra és az út menti eseményekre. Akárcsak a többi székely helység, a nagy kiterjedésű Illyefalva is igen rendezett, takaros. Sepsiszentgyörgytől, illetve Brassótól néhány kilométerre északnyugati irányban fekszik. A község élete – és a konferenciáé is – két erős, masszív oszlopon nyugszik. Ezeknek az oszlopoknak nevük is van: Úgy hívják őket, hogy Kató házaspár, Béla és Ibolya. A férj magas rangú református lelkész, Kató Ibolya pszichológus. Kató Béla irányításával építették újjá a ref. gyülekezet néhány épületét modern konferenciai helyiséggé – a konferenciai plénum színhelye például a máig is csűrnek nevezett terem volt. Kató Ibolya a KIDA Keresztény Ifjúsági Központ vezetője, konferenciánk alatt pedig ő volt a háziasszony és a sok fürge segítő parancsnoka. Hadd mondjam meg előre: igen figyelmes, gondos és kedves volt a háziak rendezése. Aki volt már ilyenfajta rendezvényen, az tudja, mennyire fontos ez magának a műsornak a sikeréhez is. És nem utolsósorban: Ezek a körülmények is azt igazolják, hogy Erdély – európai régió. Minden európai szintű volt. Magára a műsorra térve, a hétfő esti ünnepélyes megnyitó kiemelésével szeretném kezdeni: A baróti Kájoni Consort régizene együttes adott hangversenyt, melyet ünnepi vacsora követett. Az érdemi munka kedden délelőtt indult, és pénteken este már be is kellett hogy fejeződjék. A műsor kerettémájának közvetlenül csak egyetlen, a bevezető előadás viselte a címét, de sajnos az előadónő váratlan megbetegedése miatt ez is elmaradt. Kedden Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas kolozsvári író tartott sziporkázóan szellemes bevezető előadást „Az erdélyi kultúra Európában” címmel. Ezt követte egy Oplatka András, a Neue Zürcher Zeitung belső munkatársa által vezetett politikai kerekasztal az utóbbi három év erdélyi változásairól. Délután a fenségesen szép illyefalvi vártemplomban volt áhítat, majd este a Sepsiszentgyörgyi Állami Színházban megtekintettük Federico Garcia Lorca „Vérnász”-át, me-
Erdély – európai régió lyet a helybeli társulat egészen magas színvonalú balettként, és cigány témára átdolgozva adott elő. Szerdán délelőtt „Nacionalizmus, identitás, türelem, egyetértés a múltban és ma” címmel kerekasztal-beszélgetés volt, majd a hét egyetlen elmaradt előadása helyett a Duna tévé egy filmjét néztük meg az ortodox egyház székelyföldi „hagymakupolás honfoglalásá”-ról. Érdemes megemlíteni, hogy az egész héten számos tévétársaság volt a helyszínen (Duna általános és egyházi rovata, magyar tévé, több is, és a Bukaresti tévé magyar osztálya). Délután Sepsiszentgyörgyön a Városháza nagytermében a székely megyék magasrangú vezetői tájékoztattak a régió fejlődéséről. Jó kezekben van a Székelyföld. Estefelé megint egy gyönyörű vártemplomban, Sepsiszentgyörgyön vettünk részt áhítaton, hazatérésünk után pedig Kallós Zoltán, a híres néprajzkutató zenével-énekkel kísért csángó estjét élvezhettük. A csütörtök délelőtt a magyar egyetem(ek) ügyeinek szenteltetett. Hogyan lehetne elérni, hogy végre a Babes-Bolyai Egyetemen vagy egy önálló magyar egyetem formájában biztosítható legyen a magyar felsőoktatás? A nehézségek miatt sokan egy magyar magánegyetem érdekében fáradoznak. Tonk Sándor kolozsvári történész professzor előadása az egyetem erdélyi szerepéről szólt, majd kerekasztal dolgozta fel egy korszerű egyetem követelményeit. Délután Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője beszélt Kós Károlyról, az erdélyi polgárról. Íme, mindketten igazi erdélyi európaiak! Ezután sokéves szokásunknak megfelelően kirándulásra indultunk: Brassót tekintettük meg. Megcsodáltuk a Feketetemplomot, ugyanott orgonahangversenyt és unitárius áhítatot hallottunk, majd megnéztük a várost, melyet többen még Orasul Stalinként jártunk be. Most pedig egy nagyon szépen kikupálódott, európai hangulatú várost láttunk. Pénteken „Az ökuméné esélyei” címmel református-ortodox párbeszéd volt, de az ortodox lelkész sajnos nem tudott magyarul, és a for-
dítás rengeteg időt emésztett fel. Ezután viszont szót lehetett érteni, mert Markó Béla, az RMDSz elnöke és Granasztói György, a budapesti Teleki Közép-európai Intézet főigazgatója, hazánk volt brüsszeli, az Európai Uniónál is akkreditált nagykövete, azaz az erdélyi és az óhazai magyarság egy-egy kiemelkedő képviselője beszélgetett az „Egység a sokféleségben” c. témáról. Az utolsó délután és este különösen gyorsan telt: mint minden évben a konferencia vége felé, megtartottuk a Szabadegyetem fórumát. Varga Pál lelkész vezette. Majd a szép vártemplomban Kató Béla nagytiszteletű úr mondott áhítatot és Raduch Zsolt brassói ev. esperes osztott úrvacsorát. Végül állófogadás és – mi lehetne egy EPMSzkonferencia vége? – tánc volt. De ez még nem az igazi vége volt. A társaság egyik része szombaton hajnalban hazautazott, a másik meg elment a csíksomlyói búcsúra. Az EPMSz ezzel egyrészt ökumenikus érzéseinek adott kifejezést, másrészt megmutatta: tud szervezni, hiszen a konferencia vége pontosan egybeesett a csíksomlyói búcsú kezdetével. Végezetül válaszolni próbálok arra a kérdésre, hogy a konferencia megfelelt-e az „Erdély, európai régió” címmel szemben támasztható elvárásnak. Gyakorlatunktól eltérően nem tárgyaltuk meg a címadó kérdést elejétől végéig tudományos alapossággal. Ha azonban a címadó fogalmat tág értelemben vesszük, és azt kérdezzük, kimutatta-e a konferencia a mai bizonytalanságokkal teli helyzetben Erdély európaiságát, úgy leszögezhetjük, hogy elejétől végéig nagyon is megfelelt a témának. Szellemisége, légköre kimondatlanul is olyan tősgyökeres erdélyi szellemet árasztott, amely egyben természetes módon európai is volt. Ha az idők múltán a részletek majd talán el is mosódnak, élni fog bennünk az az erdélyi és egyben európai hangulat, amelyet előadó és résztvevő barátaink, számos kedves segítőnk sugárzott szét. Balla Bálint professzor előadása a Magyar Egyesület 2001. október 6-i klubestjén (rövidítve)
2001. november/december – Fangen wir mit einer einfachen Frage an: Du wirst mal Hans, mal János genannt. Was ist richtig? Dazu muss ich zu meinen Wurzeln zurückkehren. Mein Vater stammt aus der kleinen Stadt Gyula, wo seit Jahrhunderten Ungarn, Deutsche und Rumänen friedlich zusammenleben. Gyula ist übrigens der Geburtsort von Ferenc Erkel, dem Komponisten der ungarischen Nationalhymne. Meine Mutter wurde in Siebenbürgen als Tochter deutscher Eltern geboren. Sie lernte zunächst vom Kindermädchen Rumänisch, dann Deutsch in der Familie und in der Schule die ungarische Sprache. Ich wurde 1921 in Budapest geboren und besuchte dort die Grundschule und das Gymnasium. Das Erlernen von Fremdsprachen spielte in der Erziehung meiner Eltern immer eine große Rolle. So verbrachten meine zwei Geschwister und ich auch oft die Sommerferien in Wien, um unser „Küchendeutsch“ zu verbessern. Dort wurde ich meistens Hans genannt, deshalb habe ich diesen Namen bei Aufnahme des Studiums in Chemnitz ab dem Jahr 1940 benutzt. – Was hast Du während des 2. Weltkrieges gemacht? Ich studierte als Volksdeutscher und damit gebührenfrei zuerst an der höheren Textilschule in Chemnitz und dann Maschinenbau und Chemie an der Technischen Hochschule Dresden. Soldat musste ich zum Glück nicht werden. Die Bombenangriffe erlebte ich in beiden Städten und verlor auch mein „Hab und Gut“, meine Bücher, einen Koffer mit einem Anzug und Wäsche und einen Rucksack mit der „eisernen Reserve“, darunter meinen guten ungarischen Paprikaspeck. Geblieben ist mir meine Geige, auf der ich bei Familienfeiern auch heute noch ungarische Volkslieder spiele. Zu viel mehr reicht es nicht, aber im Gegensatz zu meiner musikalisch begabteren und fleißigeren Schwester, die die Musikakademie in Budapest besuchte und dort später Professor für Musik wurde, bin ich damit zufrieden. – Wolltest Du nach 1945 nicht heim nach Ungarn?
10. oldal
Hans Kollmann: Ungar? Deutscher? Europäer?
In unserer Reihe Lebensläufe – Schicksale veröffentlichen wir hier ein Gespräch, das Mária Urban und Hans-Ulrich Moritz mit Hans Kollmann, dem Schrift- und Geschäftsführer der Deutsch-Ungarischen Gesellsehaft e.V. anlässlich seiner Auszeichnung Pro Cultura Hungariae und seines 80. Geburtstages führten (siehe Seite 11). Doch, ich hatte schon gepackt, aber die Nachrichten verbreiteten sich immer stärker, dass die deutschstämmigen Ungarn nicht in das Land einreisen dürfen, ja die dort lebenden gemäß Potsdamer Abkommen „ausgesiedelt“ werden. Die Mundpropaganda über den „freundlichen Empfang“ der Heimkehrer aus Deutschland an der ungarischen Grenze versprach nichts Gutes. Echte Informationen gab es keine, da die Radios in der sowjetischen Besatzungszone abgegeben werden mussten, das Telefon nicht funktionierte und die einzige offizielle Informationsquelle die staatlichen Zeitungen waren. Inzwischen hatte ich auch geheiratet und der erste Sohn war unterwegs, deshalb beschloss ich mit meiner Frau zunächst zu bleiben. Dabei erlebte ich kurz nach dem Krieg auch Kurioses: Als wissenschaftlicher Assistent an der TH entdeckte ich in der Nähe von Dresden aus Ungarn verschleppte Güter, man stelle sich vor, herrenlos! Zum Beispiel in der Textilfabrik Coßmannsdorf 150 Werkzeugmaschinen der Maschinenfabrik Salgótarján. Auf Grund meiner Information an die ungarischen Behörden, namentlich an die Ungarische Restitutions Mission in Berlin, wur-
de die Rückführung veranlasst. Ich erhielt dafür ein Dankesschreiben der Mission. – Wie verlief Deine berufliche Laufbahn? Nach dem Diplom arbeitete ich auf verschiedenen Gebieten der petrochemischen Industrie der DDR, u.a. bei der Erdölverarbeitung und der Kunststoff- und Kunstfaserproduktion. Durch meine Berufserfahrung, durch die Kenntnis der ungarischen Sprache und sicher auch durch meine fachlichen Aktivitäten wurde ich in den Ausschuss für wirtschaftliche und wissenschaftliche technische Zusammenarbeit DDR-Ungarn berufen, verantwortlich für die Zusammenarbeit auf dem Gebiet der Chemie. Ich wirkte dort von 1962 bis 1972, wobei diese Funktion mit vielen Besprechungen, Abstimmungen und Betriebsbesuchen in beiden Ländern verbunden war. Ich lernte so ziemlich alle bedeutenden Forschungseinrichtungen, Planungs- und Projektierungsbüros sowie Produktionsbetriebe der chemischen Industrie Ungarns kennen. Als leitender Ingenieur des Chemieanlagenbauexports der DDR baute ich eine Anlage zur Herstellung von Synthesefasern im Magyar
*
11. oldal
2001. november/december
Viszkózagyár in Nyergesújfalu und wurde, obwohl „Ausländer“, als „Hervorragender Werktätiger der Schwerindustrie“ (A nehézipar kiváló dolgozója) ausgezeichnet. Bei allem Amüsement, das mancher im Rückblick empfinden mag, war es für mich eine Auszeichnung, durch die ich mich sehr geehrt fühlte. – Wie war Deine berufliche Entwicklung danach? Ich arbeitete außer mit Ungarn auch mit vielen anderen Ländern im Bereich Export/Import von Chemieanlagen und Chemieprodukten zusammen. Damit war eine Reihe von Dienstreisen in andere Länder, westliche wie England und Frankreich, aber auch in arabische Staaten, nach Indien und natürlich die Sowjetunion und die meisten sozialistischen Staaten einschließlich Kuba verbunden. Westberlin und die Bundesrepublik gehörten jedoch zu einer anderen Abteilung. Als Kuriosum möchte ich erwähnen, dass ich während dieser Zeit der Spionage und des Landesverrats verdächtigt wurde. Meine Stasiakte mit den Beobachtungen, Gepäckuntersuchungen und Berichten von inoffiziellen Mitarbeitern ist ca. 200 Seiten stark und enthält auch Korrespondenz zwischen der Stasi Berlin und dem Ministerium des Innern in Budapest – und das in russischer Sprache. Diese Untersuchungen und Beobachtungen wurden erst 1987, als ich in Rente ging, für „hinfällig“ erklärt. – Wie steht es eigentlich mit Deiner Staatsangehörigkeit? Ich erhielt die ungarische Staatsangehörigkeit vor zwei Jahren wieder zurück. Neben der „praktischen“ Tatsache, dass ich als Rentner in
Ungarn die Bahn kostenlos benutzen darf, ist das für mich vor allem eine wesentliche moralische Stärkung meines Selbstbewusstseins. Ich bin in Ungarn kein Fremder mehr! – Wie sieht es in Deiner Familie aus? Auch in meiner Familie – als Vereinsfunktionär könnte ich auch „im Familienverband“ sagen – arbeitete ich an dieser „Doppelidentität“. Drei von meinen vier Kindern erlernten bei Verwandten in Ungarn die ungarische Sprache. Zwei meiner Töchter heirateten Ungarn, woran ich jedoch „un-schuldig“ bin. Eine Schwiegertochter stammt aus Rumänien. Sie wohnen fast alle in meiner Nähe in Karlshorst. Wenn wir zusammenkommen, dann wird ein richtiger Mischmasch von Deutsch und Ungarisch gesprochen. Fünf meiner dreizehn Enkelkinder sprechen gut Ungarisch, die meisten anderen verstehen die Sprache. Dank der Unterstützung meiner Frau, die leider vor Jahren verstorben ist, hatte ich in den Schulferien immer Kinder meiner ungarischen Familie bei mir in Berlin, die zum Teil im „Deutsch-Ungarischen Kulturinstitut Kollmann“ mit großem Erfolg die deutsche Sprache erlernten. Für einige davon sind die guten Sprachkenntnisse heute auch eine berufliche Existenzgrundlage. (Fortsetzung Seite 12)
Alles Gute, Hans! Am 1. August 2001 feierte Hans Kollmann, Gründungsmitglied der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft Berlin-Brandenburg e.V., seit mehreren Jahren auch Mitglied der Ungarischen Vereinigung Berlin e.V., seinen 80. Geburtstag. Aus diesem Anlass möchten wir Dir, lieber Hans, nachträglich auch auf diesem Wege sehr herzlich gratulieren, Glück, Gesundheit und Wohlergehen wünschen und natürlich hoffen, dass Du weiterhin – wo auch immer – so aktiv für Ungarn, Land und Leute tätig sein mögest. Bei der Vollversammlung der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft am 15. Oktober 2001 in der Botschaft der Republik Ungarn (siehe auch S. 4) wurde Hans Kollmann die Medaille „Pro Cultura Hungariae“ verliehen, eine Ehrung, die – zuerkannt für erfolgreiches und anerkennenswertes Wirken für die ungarische Kultur – zuvor schon solchen verdienstvollen Persönlichkeiten zuteil geworden war, wie Dr. Klaus Rackebrandt oder Hans Skirecki. – Auch zu dieser Ehrung herzlichen Glückwunsch im Namen der Ungarischen Vereinigung sowie der Redaktion des Berlini Híradó, für den Hans viele interessante Artikel geschrieben hat und hoffentlich weiter schreibt:
Artikel von Hans Kollmann im Berlini Híradó Die Deutsch-Ungarische Gesellschaft Berlin-Brandenburg e.V. im 5. Jahr ihres Bestehens (Nr. 3, Dezember 1996) Ungarischer Freundschaftsbaum für Spandau (Nr. 4, März 1997) Auf dem Wege zum Rechtsstaat Europa (Nr. 5, Oktober 1997) Bildungsreise nach Ungarn (Nr. 6, April 1998) Zum Stand der Diskussion über die Fusion der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft Berlin-Brandenburg e.V. mit der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft e.V. Bonn (Nr. 7, November 1998) Hohe Auszeichnungen für Verdienste auf dem Gebiet der deutsch-ungarischen kulturellen Zusammenarbeit (Nr. 8, April/Mai 1999) Német–magyar–román baráti találkozó (Nr. 9, Dezember 1999) Magyar–román–szerb együttműködés a Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégióban (Nr. 10, März/April 2000)
Életek – sorsok (Fortsetzung von Seite 11) Da sind noch einige Abschnitte in meinem Lehen, die ich erwähnen will, um die Frage von Botschafter Gergely Prőhle anlässlich meiner Auszeichnung zu beantworten: was bin ich, bin ich ein Ungar oder ein Deutscher, habe ich eine Doppelidentität? Jedenfalls stelle ich fest, dass ich doch einiges erfolgreich unternommen habe, um das ungarische Wesen in Deutschland, speziell an meinen Wohnorten, populär zu machen und umgekehrt auch die deutsche Kultur und Sprache in Ungarn zu verbreiten. Ich habe eine Identität, aber so, wie ich zwei Elternteile habe, liebe ich meine beiden Heimatländer gleichermaßen. Doch einen kleinen Unterschied gibt es wohl, den ich am besten so beschreiben will: beim Fußball drücke ich die Daumen für Ungarn – leider fast immer ohne Erfolg. – Wie kamst Du zur Deutsch-Ungarischen Gesellschaft? Im oben erwähnten Wirtschaftsausschuss lernte ich Paul Kárpáti, den ehemaligen kommissarischen Leiter der Hungarologie an der Humboldt-Universität, kennen. Er hat mich nach der Wende, als ich schon in Rente war, dazu bewogen, ehrenamtlich in der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft mitzuarbeiten. Ich bin Gründungsmitglied und wurde 1991 zum Schriftführer gewählt, welche Funktion ich nunmehr über 10 Jahren inne habe. Über die Aktivitäten der Gesellschaft und insbesondere die Veranstaltungen wurde übrigens vielfach im Berlini Híradó berichtet. Aktivisten der ersten Stunde waren auch Ágnes Matthes, Éva Gosztonyi, Dr. Klaus Rackebrandt und Gyula Kurucz, der ehemalige Direktor des Hauses Ungarn. Mit besonderer Wehmut erinnere ich auch an den kürzlich verstorbenen Dr. Alexander Tinschmidt. In meiner Eigenschaft als Mitglied des Präsidiums der DUG bin ich mitverantwortlich für die Auswahl von Themen für die Veranstaltungen und für deren Vorbereitung und Durchführung. Sehr positiv ist die enge Zusammenarbeit mit dem
12. oldal Collegium Hungaricum, dem Ungarischen Kulturinstitut, seinem Direktor Prof. András Masát und seinen Mitarbeiterinnen und Mitarbeitern. Enger Kontakt besteht auch zur Ungarischen Vereinigung, deren Mitglied ich bin, und zur Ungarischen Kolonie. Ich meine, der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft ist es gelungen, ein breit gefächertes Forum für Gedanken- und Erfahrungsaustausch zu bieten und ein Treffpunkt für Begegnungen zwischen Deutschen und Ungarn zu sein. Mir liegt noch etwas besonders am Herzen, und zwar die Euroregion „Südungarn - Rumänisches Banat - Jugoslawische Vojvodina“. Ich glaube, dass die friedliche Zukunft Ungarns und Mittelosteuropas im konfliktfreien Zusammenleben mit den benachbarten Völkern besteht, mit den Rumänen, den Slowaken, den Serben und allen anderen. Mir wurde das multikulturelle Erbe von Ungarn, Deutschen und Rumänen in die Wiege gelegt, wenn ich in den Jahren zu ihrer Verständigung etwas beitragen konnte und noch kann, dann kann ich vielleicht eines Tages sagen, ich habe wirklich etwas vollbracht. – Kürzlich hast Du eine schwere Krankheit durchgemacht, wie geht es Dir jetzt? Im Sommer war ich zur Kur in Héviz. Es wurde ja auch Zeit, dass ich etwas für mich selbst tue. Meine Freunde und Bekannten sagten hinterher, ich sehe 10 bis 15 Jahre jünger aus. Nun ja, früher habe ich drei Treppenstufen auf einmal genommen, heute nur noch zwei. Beim Fußball mit Kindern und Enkelkindern darf ich nur noch Torwart spielen. Aber beim traditionellen jährlichen Waldlauf um den Krummen See bei Königs Wusterhausen habe ich in meiner Altersgruppe immer den 1. Platz belegt – ich war allerdings der einzige Starter. – Was bedeutet Dir die kürzlich verliehene Auszeichnung “Pro Cultura Hungariae”? Mir ist in meinem Leben viel Anerkennung zuteil geworden, trotzdem war diese neuerliche Auszeichnung eine große Freude und Genugtuung
für mich. Dabei wird das gesamte Wirken der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft hier in Berlin mitgewürdigt. Eine solche Auszeichnung hilft auch, Vorhaben für die Zukunft durchzusetzen und sich Gehör zu verschaffen. Das gilt auch für unser gemeinsames Ziel mit dem Collegium Hungaricum, das Image Ungarns in Deutschland noch weiter zu verbessern. Für mich persönlich war ein weiterer Höhepunkt der Auszeich-
Hans Kollmann, wie er leibt und lebt: Sieger in seiner Altersklasse
nung, als meine 16jährige zweisprachige Enkeltochter Gabriela zu mir gelaufen kam, mich herzlich umarmte und sagte: „Opa, ich bin so stolz auf Dich.“ – Wir danken für das inhaltsreiche Gespräch, in dem Du uns wie mit einem roten – oder sollten wir sagen rot-weiß-grünen? – Faden durch Dein Leben geführt hast. Nicht nur Deine Herkunft mit der Frage nach Deiner Identität, Deine Erziehung und Deine Familie haben Dich geprägt, sondern auch die Zeitenläufe und die Irrungen und Wirrungen der Geschichte – doch all das macht den Menschen Hans Kollmann aus. Wir möchten Dir im Namen der Ungarischen Vereinigung und der Zeitung zu Deinem 80. Geburtstag und zur hohen Auszeichnung gratulieren und hoffen, dass Du weiterhin so aktiv für Ungarn, Land und Leute tätig sein wirst.
13. oldal
2001. november/december
Elisabeth Bergner (1897 – 1986) Valódi Királynak – Királynőnek nem könnyű lenni. Elérkezni ehhez a királysághoz (és nem örökölni), és méltósággal megtartani tudni, ez a legnehezebb, és legkönnyebb annak, akinek ez természetes. A tüneményes E.B. méltósággal járja útját, s amilyen természetes ő maga, oly természetes körötte minden. Mosolyával, csitris huncutságával – mégis: Királyi! Igen kevesek képesek ilyenre öregedni. Öregedni? Jaj! Bocsánat és elnézést! Ezt a szót: öreg – én ki sem mondtam, le sem írtam, nem is gondoltam. Nem is gondolhattam E.B. mögé, mellé, hozzá. Ó nem! Ő nem öreg! Olyan belső ifjúságot sugároz egész bájos, leheletfinom, még ma is lányos lénye – nem engedi feledni múltbéli alakját, emlékeinket. Mint festőművész, aki feldob egy-egy színt, és időben és pontosan tudja, hol, mikor satírozza pasztellé az éles kontúrokat. E.B.-nek oly harmonikus minden útszakasza, hogy egységessé vált. Nincsenek éles, bántó kontúrok. Egyetlen örök mosoly, egyetlen gyönyörű pasztell van. De ez a pasztell mégsem szürke, sohasem unalmas. Akár a hatalmas kék ég. Mióta bámulom – és sohasem unom. Bergner és az Ég – hatalmas örök kékség, s mindig valami új és új csodát fedezek fel rajtuk. Bergner is egy ámuló kékség. A Kis Herceg… A Kék Madár! Egy mesebeli kék erdő az égen, vagy inkább mező, liget… Az ég ünnepel, amikor Bergner mosolyog. Szerencsés esztendőm volt ez. Több régi filmjében viszontláthattam – a legújabbig (illetve ez az új most ismétlés: tavalyi). 1982. „Der Garten”. Láttam portréfilmjét is. Visszavarázsolt engem is kislánnyá – és én is ünnepeltem mosolyától, akár az ég. Tavasz jön, s ő megmutatta nekem a: KÉK-et. Megsúgta: Kéket fess – ott kószálj, ott fogd az ecseteket –, hajítsd el a feketét! Kéket, kéket álmodj. München, 1983
1988 – ismét Bergner és Gert Fröbe – ismét a „Der Garten”. Amikor először láttam – még élt a csoda: E.B. Annyira élt, hogy megfestettem őt, neki, róla. Egy kis pasztellt, melyen két profilja volt egymás mellett: az ifjú és az öreg. Öreg? – Londonban élő barátnőm személyesen vitte el hozzá. Azt üzente: köszöni, de ő már beteg és „öreg”, nem tudja írásban megköszönni. Vajon kinél lehet a kis pasztell? A film most még jobban megrázott. Hiszen már elment – elröpült a Csoda… Élmény ez a film. Mindkét művész. A szívem körül valóságosan melegség árad – egyszerre mosolygok, könnyezem. Milyen jó lenne, ha feltörne végre egy zokogás, de nem tudok már sírni. Hatalmas ég, én nem tudok már sírni. – Így a fuldoklás már örökké a torkomon? Fröbet most, 75. születésnapja alkalmából többször is láthattam. Szívem minden erejével kívánom: Éljen! Éljen még nagyon sokáig. Ó, már alig vannak… Én is milyen régi vagyok már – s mindenkivel megyek, megyek… ó ti régi nagy-nagy Tünemények! de csúnya-csúnya lett az élet a Művészet szépsége nem állít meg senkit Megyünk – s nem tudtunk megváltoztatni semmit – Zsolnai Hédi
Uhrman Iván versei Cinikus rapszódia Szép hercegnők, ha vagytok többen is még, az én ajtómat messze kerüljétek! Én lovagul nem esküszöm tinéktek, és nem leszek esős éjek ámokfutója ismét. Én franciául egy betűt sem értek, rossz véremnek vöröse sincs elég — hogy is lehetne kék? — Kopott kabátban hordom bozontom, megtépett szakállam: kastélyotokba kínnal illenék. Legfeljebb, ha mint Amszterdam terén, emlékmű állna ott, ahonnan én a legfelső lépcsőre lépve épp látnám a főbejárat címerét: egy forró júliust ott töltenék, s a műemléken lomhán elhevervén herémet a kapu felé kiverném; s ha esténként a közeg közeledne, vízipuskát szegezve ellenem — mielőtt elszelelnék, ott ragadna a márványon (legyen mit mosni rajta!) kóbor kutyához illő névjegyem. (1982)
Elizeus Idestova túl már a harmadik X-en, de innen vagyok tán jóval még a Styxen; csakhogy számban régen ízetlen az ének, s lassanként szívembe kövülnek a kések. Ifjúként még néha felkacagnék: hátha!… De késő. Megfog már Elizeus átka. Mert ki kacagni még nem vesztette kedvét, tarfejű próféták ráküldik a medvét. (1979–90)
Helyzetjelentés Mogyorósi Gézának hálával Hányás a járdán. Borsó? Lencse? Hát istenem, ilyen a szerencse! Mellette szerteszórva száz szemét (kutyám is még otthagyja névjegyét): s e mocsok mind a város névjegye, akár a leprásé száz sebhelye; az utca hosszát úgy borítja el, mint lelkeinket gyűlölet s röhej. És nincs mese! Mindannyiunkra rávall: kérkedhetünk a demokráciával! (1991) E. Bergner – skicc a festményhez. Az eredeti festmény kék, Londonban, E.B. hagyatékában van.
2001. november/december Szent Péter másképp látja A dúsgazdag fickó haldoklik. Hisz a túlvilágban, de nagyon nincs kedve itthagyni a hatalmas vagyonát a földön. Elkeseredetten imádkozik: – „Istenem, add, hogy magammal vihessem a vagyonomat a mennyországba! Egész életemen át küzdöttem érte, most nem akarom elveszíteni!” Imái végül meghallgattatnak: megjelenik egy angyal, és közli vele, hogy egy bőröndöt magával vihet, és azt tesz bele, amit csak akar. Megörül ennek milliomos emberünk. Fog egy iszonyat nagy méretű koffert, és rámolja bele az aranytömböket. Aranyra váltja a vagyona jelentős részét, és csak pakol keményen. Majd megszakad az a szegény bőrönd, mire összefeszegeti, a sok drága színarany majdnem szétveti. A fickó emberfeletti küzdelemmel behurcolja magával a halálos ágyhoz, pedig mozdítani is alig lehet a hihetetlen mennyiségű aranyat. Most már elégedetten meghal. A mennyország kapujánál a megboldogult lelkek könnyedén repülnek tovább a Fény felé. A dúsgazdag emberünk is, csapzottan, de önelégült mosollyal küzdi magát a kapuhoz. Szakad róla a véres verejték, hurcolja magával a böhöm nagy pakkot. Ez már szemet szúr Szent Péternek is, aki a kapuban áll. Megszólítja: – Hallom, te vagy az, aki ragaszkodott hozzá, hogy magával hozhasson valamit a földről! No, hadd lássam, mi az, ami annyira értékes, hogy nem akartad ott hagyni. A gazdag ember büszkén nyitja fel a bőröndöt, hogy megmutassa mérhetetlen értékű poggyászát. Erre Szent Péter meghökkenve csapja össze a kezét: – Jééééé, te útburkolatot hoztál!?! Beküldte: Mersitz Katalin Lapunk segítségével az Ön üzenete rengeteg emberhez, számos helyre jut el. N em gondol ja, hogy meggondolja, éri, ha a Ber lini adóban Berlini Hír Híradóban hir de t? hirde det? Részletesebb információ a szerkesztőségnél!
14. oldal
Az Ungaria zongoranégyes estje 2001. október 20-án különleges koncertélmény részesei lehettek a Magyar Ház vendégei. Négy vak zongorista adott elő nyolc kézre írt vagy átdolgozott műveket, többek között Bach, Mozart, Brahms, Liszt és Bizet darabjait. A művészek nagy sikerű fellépésük után még összejöttek Magyar Ház, a Deutsch-Ungarische Gesellschaft, az oranienburgi „Förderverein Deutsch-Ungarische Freundschaft” és a Magyar Egyesület képviselőivel, és számos kerdésre válaszoltak, amelyek egy látó emberben felmerülnek, amikor vak zenészek kiváló előadásában hallgatja a nagy klasszikus műveket. Csodálatunk csak fokozódott, hallván, hogy Magyarországon a szélrózsa négy irányában laknak.
Az Ungaria zongoranégyest 1991-ben hozta létre Németh Tamás – alapító és zenei vezető –, valamint három zongoratanár: Farkas Mihály, Lakatos Tamás és Magyar Csaba. Az együttes két zongorán játszik, négynégy kézzel, ezzel páratlan jelenséget teremtve a világ zenei életében. HUM A lent látható fotót a nyáron, június 16-án, gulyásparti címén Józsáék kertjében tartott egyesületi összejövetel alkalmából közöljük. A felvétel tényleg ott készült. Egyetlen „szépséghibája“, hogy nem az idei vendégek láthatóak rajta, mert azok jókedvükben valahogy elfelejtettek fényképezni, hanem a tavaly nyáron, a házigazda Ilse kerek születésnapján ottjárt mulatozókat örökíti meg. Se baj, ezt a szép összeállítást olvasóink még úgysem láthatták. Ui.: Köszönjük Ilséék idei nyári kedves vendégszeretetét, igen kellemes délutánt töltöttünk Niederheidében: sajnálhatja, aki nem jött el…
Idei közgyűlésünkről Egyesületünk közgyűlését 2001. április 28-án este a Collegium Hungaricum nagytermében tartottuk meg. A nagy számban megjelent tagságot elnökünk üdvözölte, majd röviden megemlékeztünk dr. Tinschmidt Sándor tiszteletbeli tagunk elhunytáról. Az est a tervezett napirend szerint folyt le: elsőként elnökünk tartotta meg beszámolóját a 2000. év eseményeiről, rendszeres havi rendezvényeinkről – többek között a kiemelkedő eseményekről, mint Barbara John előadása, Koncz Zsuzsa koncertje, vagy a Csángó-est, továbbá honlapunk sikeres beindulásáról, Egyesületünk többszintű kontaktfelvételéről stb. Ezután következett pénztárosunk, Rademacher Irén jelentése, amiben ő pozitív mérleget tudott felmutatni, majd a Revíziós Bizottság beszámolóját Oroszvári Anita ismertette: minden aktivitás, pénzügy rendben folyt le. A beszámolókat tagságunk rövid vita után elfogadta. Mivel az adóhivatal – a „Finanzamt für Körperschaften I” – rámutatott arra, hogy Egyesületünk Alapszabályzata egy pontban nem felel meg a közhasznúság elismeréséhez szükséges aktuális jogszabályoknak, a két lehetséges módosítási változatot előbb megvitattuk, majd a közgyűlési meghívóban már favorizált alapszabály-módosítást egyhangúan megszavaztuk. Közgyűlésünk végén aztán egykét jövőbeli tervről diskuráltunk, majd egy pohár bor és kis harapnivaló mellett még hosszan kedélyesen elbeszélgettünk. Dr. Hetey László
15. oldal
2001. november/december
A Magyar Egyesület életéből Az utolsó vendégek kiskapun távoztak…
Mainachmittag im Reichstag Wieder einmal hat uns Ági Klekot Türen geöffnet (Was machen wir eigentlich, wenn sie nicht mehr in Berlin ist?): Am 19. Mai 2001 gingen die Türen des Reichstages auf und wir konnten… Nee, wir konnten den Abgeordneten nicht über die Schulter schauen, die hatte man vorsorglich ins Wochenende geschickt. Oder arbeiten die dann gar nicht!? – Egal, wir wandelten zumindest auf ihren Spuren. Die Lobby, die Kapelle, die Inschriften russischer Soldaten von 1945 und schließlich der Plenarsaal. Wir nahmen Platz oberhalb derFraktionssitze der FDP und bekamen sehr fachkundige Erläuterungen einer jungen Dame des Hauses, die uns schon auf dem gesamten Rundgang mit fundiertem Wissen führte. Da saßen wir nun und hörten, wie es ist, wenn Alltag ist im Hause, wie es funktioniert und warum wer wo sitzt – eben alles, was wissenswert war. Als wir auf dem Dach und der Kuppel den großartigen Blick über die Stadt genossen, wussten wir vieles mehr, als zu der Zeit, als wir uns noch am Portal sammelten und keck an der langen Schlange vorbei stolzierten. War eigentlich auch jemand an der Gedenktafel hinterm Haus, die an die Rolle Ungarns 1989 erinnert? Keine Ahnung, aber vergessen wir das nicht! Klaus Tummoscheit
Ha a berlini magyar nagykövetség konzulasszonya, Klekot Ágnes, netalán tán beleunna mostani munkakörébe vagy éppenséggel lejárna a kiküldetése: ne fájjon a feje, hiszen kiváló idegen- vagy akár műsorvezetőnek is elkelne. Másképp kifejezve: ritkán esik meg, hogy egy hirtelenjében összekapott pótműsor ilyen tartalmas és szórakoztató legyen. Vendéglátónk kitett magért, feledtetvén azt, hogy nem találkozhattunk Kiss Imre főkonzullal. Köszönjük a fáradságot, de a szeretetet is, amivel övezte vendégeit! Igen jó volt a visszhang, több mint harmincan jöttek el október 27-én este a nagykövetségre, páran várakozásteljes pontossággal, hiszen még nem jártak az új épületben, de a többieknek is tartogatott meglepetéseket a körséta. Mindjárt az első abban állt, hogy most az egyszer tényleg magyarul zajlott le a klubest. (Und wir bitten auch gleich die sechs deutschen Gäste des Abends, die des Ungarischen nicht besonders mächtig sind, um Nachsicht.) Kis bevezető exkurzussal megismertük a berlini magyar diplomáciai képviseletek történetét, valamint az új nagykövetség megépítésének előzményeit, menetét. Szemügyre vehettük az alapkövet, melyet szűk két évvel a megnyitás előtt rakott le Orbán Viktor miniszterelnök, hogy 700 nappal később részt vegyen a megnyitón is (lásd a 4. oldalon). Vendéglátónk élénk, vidám stílusával betekintést nyújtott itteni dolgos életének nem csak mindennapjaiba, hanem színfoltjaiba is. Megtudtuk, hogy csak a megnyitón jött rá, hogy van az épületnek hátsó kijárata, valamint azt, hogy néhány napja értesült csak róla, hogy hatemeletes házban dolgozik. Igaz, ami igaz: ha bérházban lakom a második emeleten, én sem járok az első napokban a padláson, kivéve, ha magam tárolok ott kincseket.
Klekot Ágnes megmutatta a felső szinteket is, majd a társalgóba invitálta a látogatókat egy kis borra, pogácsára (amely utóbbi megsütésének a helyére bekukkantottunk néhány perccel korábban, megismervén a főszakácsot is). Itt már szépen helyet foglaltunk, és elkezdődhetett volna a kötetlen beszélgetés, hiszen egyesületünkön kívül képviseltette magát a Magyar Kolónia és a Ludwigsfeldei Magyar Kör is ugyanilyen erős csapattal. Kezdődhetett volna, de vendéglátónk még nem fulladt ki: Borozgatás közben a Borok könyvé-ből megtanította nekünk mindazt, amit az ismert borokról tudni illik, honnan származnak, milyen ízűek, hogyan kell termelni, hol tárolni őket. S mindezt azért, mert saját bőrén tapasztalta, hogy ezeket tudni kell számos szakmában, hogy társalgóképes legyen az ember. Végül két adomával zárta kiselőadását, az egyiket keretes írásunkban közzétesszük. Még egyszer köszönjük ezt a szép estet, melynek utolsó vendégei – akik nyilván a biztos oldalon érezték magukat kipihenés vonatkozásában, mert azon az éjszakán a téli időszámításra való átállással mindannyian nyertünk egy órát – egy darabig nem jutottak ki az utcára. Így az ajándékba kapott órára majdnem szükség is volt, végül azért – mint az élet más helyzeteiben is – ha minden kapu zárva, már csak a hátsó, a kiskapu marad. Szerencse, hogy Klekot Ági ezt ismerte. Hans-Ulrich Moritz A kapucinus szerzetesek pincemesterének, Gábor atyának borfelismerő képességéről legendák keringtek. A fiatal szerzetesek elhatározták, hogy megtréfálják. Vízzel töltött korsót vittek be hozzá, hogy döntse el, milyen fajta bor ez. A pincemester megkóstolta, aztán kiköpte, újra megkóstolta, megint kiköpte, és szégyenkezve bevallotta, hogy ezt a fajtát egyáltalán nem ismeri. Ekkor derült ki, hogy sohasem ivott még vizet.
2001. november/december
2001. november 17., 19 óra: Tolcsvay László első berlini koncertje az új évezredben Rövid ismertető: lásd Robotka József keretes írásában! 2001. december 8., 18 óra: A Magyar Egyesület karácsonyi ünnepsége Ez az est – mint minden évben – zártkörű rendezvény, de az ajtók azonnal megnyílnak, ha valaki beugrót hoz magával, amit bedob a közösbe, hiszen batyusbálról van szó… Egyeztetés Rademacher Irénnel
* Jövő évi terveinket lásd a címoldalon! Köszönet Támogatóinknak! Ez alkalommal is okunk van köszönetet mondani a Magyar Egyesületet és újságját ért anyagi támogatásért: Dr. Alexander Tinschmidt † 130 DM Renate Rudloff 60 DM
Köszöntjük új tagunkat: Dr. Pásztor Ilona
Berlin begegnet Ungarn In der Reihe zur Botschaftseröffnung finden in diesem Jahr noch folgende Veranstaltungen statt: 19. November 2001, 20.00 Uhr, Ort: Schauspielhaus Klaus Maria Brandauer liest Márai 22. November 2001, 18.00 Uhr Roma-Symposium mit Dr. Jenő Kaltenbach, Minderheitenbeauftragter der ungarischen Regierung, und Dr. Uwe Optenhögel, Leiter der Internationalen Abteilung der Friedrich-Ebert-Stiftung 22. November 2001, 20.00 Uhr Ferenc Snétberger spielt Gitarre 6. Dezember 2001, 19.00 Uhr Zoltán Ádám – Eine Ausstellung vom 6.12.01 bis 06.01.2001
Téli programok Kedves magyar zenekedvelők! hatta a Madách színház közönA Magyar Egyesület, mint ez nála már hagyomány, novemberben ismét koncertet rendez. A vendég ez alkalommal Tolcsvay László lesz. Azon kevesek számára, akik e híres művészt nem ismerik, álljon itt egy kis ismertető:
Tolcsvay László 1950-ben született Budapesten. Már 13 éves korában játszott a Sirangers amatőr beategyüttesben, majd rendszeresen fellépett a Wanderersszel a legendás Horizont tánciskolában. Tizenhat évesen kezdett el komponálni. Bátyjával, Bélával megalapították a Tolcsvay-triót. Ők voltak az elsők, akik a rockmuzsika elemeit a magyar népzene motívumaival kiegészítették, ami által a hazai rockmuzsikának teljesesen új utat nyitottak. Kezdettől fogva, 1973 óta, tagja és zeneszerzője a Fonográf együttesnek. Több mint húsz lemezt készítettek 1984-es feloszlásukig. Legemlékezetesebb és legnépszerűbb slágere a felejthetetlen Első villamos volt, valamint A Nemzeti Dal. Számtalan számot írt másoknak is, száznál több nagylemeznél működött közre mint zeneszerző vagy mint szövegíró. A nyolcvanas évek közepéig ő volt Koncz Zsuzsa zenekarvezetője és legtöbb dalának szerzője is. Turnén bejárta egész Németországot. Színpadi munkája a Magyar Mise, mellyel nemcsak otthon aratott sikert, hanem nálunk Németországban is. Első musicaljét, Doktor Herz-et 300 előadáson lát-
sége, 1991-ben a manchesteri Royal Exchange is bemutatta. Ezt követte a Mária Evangéliuma, melyet a bemutató óta folyamatosan játszanak a Madách színházban és az egész országban. Olaszországban olasz nyelven aratott sikert. 1994-ben a Győri Balett mutatta be a Bábel című balettjét. Ezt követte az Isten pénze című musical. Fő műve még a Testamentum című oratórium. 1994-ben elkészült második szólóalbuma, a Kapcsolj át, ezt követte a Fehér zaj, majd pedig a Tamagocsi. Nálunk Berlinben 1998-ban járt utoljára, mint valószínűleg sokan emlékeznek rá. De hát, ki is tudná elfelejteni azt az élményt: Tolcsvayt személyesen megélni, nem messziről egy nagy stadionban, hanem közvetlen közelről, szinte kézzel foghatóan. Aki a koncertjén jelen volt, elmondhatja: Egy csodálatos nagy sikerű koncerten volt szerencséje részt venni. További adatok személyéről, műveiről, eddigi életútjáról a művész honlapján találhatók, melynek címét a C D fotó mell e t t közöljük. A T. Monográf – azaz Tolcsvay László és kísérőzenekara – Tamagocsi című, 1999-es albumának borítója
Magyar Kolónia e.V. Berlin A Magyar Kolónia 2001. március óta a Magyar Házban tartja havi rendszeres összejöveteleit, mégpedig minden hónap második szombatján. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! December 15-én karácsonyi összejövetel lesz. Erről, valamint a Kolónia munkájáról felvilágosítást ad: Földesi Levente elnök, tel.: 6693 1580
www.tvnet.hu/tolcsvay/eletrajz.htm
Magyar Egyesület Berlin e.V.
16. oldal
17. oldal
2001. november/december
Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet Berlin c/o Prof. Dr. Balla Bálint, Winklerstr. 18a, 14193 Berlin, tel.: 825 8432 c/o Pompéry Judit, Zehntwerderweg 41a, 13469 Berlin, tel.: 4039 7759 Tisztelt Honfitársunk, kedves Barátunk! Örömmel adjuk hírül, hogy ezután is folytatódnak rendszeres havi istentiszteleteink. Ezeknek színhelye változatlanul a Grunewald-templom kápolnája (Bismarckallee/Wernerstr. sarka, bejárat a templom mögött), és mindig a hónap második szombatján délután 16 órakor vannak. Már előre örülünk a további viszontlátásnak. Szeretettel hívunk mindenkit felekezeti hovatartozástól függetlenül: éljenek az alkalommal és vegyenek részt testvéri gyülekezetünk építésében. Szeretetteljes üdvözlettel
A berlini Apáczai Csere János Cserkészcsapat minden hónap második és negyedik szombatján találkozik, mégpedig általában a Götzstrasse-i komplexumban. A csapat munkájáról, a pontos időpontokról a vezetőknél lehet érdeklődni: SzántóKonthur Krisztina kcsöv. és Konthur Zoltán st., telefon: 796 02 91.
Brunszvik Teréz Társaság e.V. Az óvodások állandó programja
Balla Bálint Pompéry Judit 21. November 2001, 18 Uhr OmU – Geheimnisse und Tücken der Untertitelung 26. November 2001, 19 Uhr Social Intercourse – interazione sociale: Antal Lakner zeigt Installationen über die diesjährige Biennale in Venedig und seine dort ausgestellten Arbeiten. 28. November 2001, 18 Uhr Der Wandel des Deutschen und Englischen als Gebersprachen im Ungarischen – Vortrag von Dr. Ádám Nádasdy; Ort: HU Berlin, Dorotheenstr. 65, Raum 237/238 30. November 2001, 20 Uhr Grenzgänger – Jazzkonzert mit Lajos Dudás und Philipp van Endert 5. Dezember 2001, 18 Uhr 100 Jahre Nobelpreis und die
Berlini cserkészek
schöpferischen Ungarn in der Welt – Ausstellungseröffnung mit Staatssekretär Dr. Gábor Náray-Szabó 10. Dezember 2001, 19 Uhr Den gefangenen Nietzsche befreien Vorstellung des Buches von Álmos Csongár. Moderation: Prof. Dr. Ernő Kulcsár-Szabó 12. Dezember 2001, 19 Uhr Alles Gute zum 80., Miklós Jancsó! Gott hat mir eine Laterne gegeben… Ein Jancsó-Film, Ungarn 2000, OmenglU, Videogroßprojektion 13. Dezember 2001, 18 Uhr Schneewirbel – Kinderprogramm in ungarischer Sprache mit der Puppenspielerin Ágnes Kuthy 18. Dezember 2001, 20 Uhr Wir zeigen Ihren Wunschfilm!
Játszóház: A kisbabacsoport a Götzstraße 65. sz. alatti komplexumban (alagsor) jön össze, szombat délutánonként. Emberke 1, 2 és 3 csoportok: A szokásos helyen és időben jönnek össze. Érdeklődő szülők forduljanak bizalommal a Társaság vezetőségéhez: Pethő Teréz, tel. 809 09 670, Nagy Beáta, tel. 428 053 280.
Deutsch-Ungarische Gesellschaft e.V. Berlin 2001 4. Dezember 2001, 19.00 Uhr: Zur Frage der ungarischen Minderheiten – 2 Vorträge Prof. Dr. István Mustó (Universität Debrecen, TU Berlin), Präsident der DUG, spricht über das Statusgesetz (siehe auch Seite 24). Botschaftsrätin Ágnes Klekot referiert über die Integrationsprobleme der in Berlin und Brandenburg lebenden Ungarn.
Magyar Szent Erzsébet Katolikus Egyházközség – Magyar nyelvű szentmisék Berlinben –
Miserend 2001. nov. 25. december 26. 2002. január 27. február 24. március 24. április 21. május 20. június 23.
Krisztus király vasárnapja Karácsony másnapja (szerda) 4. évközi vasárnap nagyböjt 2. vasárnapja virágvasárnap húsvét 4. vasárnapja Pünkösdhétfő 12. évközi vasárnap
Lelkigyakorlat: Péntek, április 19., 17.30 óra és szombat, április 20., 15 óra Heilig Kreuz, 10715 Berlin, Hildegardstraße 3 A misék vasárnaponként délután 15 órakor kezdődnek. S- és U-Bahn Bundesplatz, 104-es, 348-as busz
2001. november/december
18. oldal
Harmadszor is a Grimnitzsee-n Az Egyesület idei kirándulása is a jól bevált helyre, Joachimsthalba vezetett.Nád Margit az előző évekhez hasonlóan most is velünk tartott. Íme, itt a beszámolója, amelyet a szörfölők jó ideje már honlapunkon is olvashatnak. Mint az előző két évben, az idén is meghívta a Magyar Egyesület tagjait a június 8-10 közötti hétvégére a Grimnitzsee melletti Joachimsthalba. Közösen akartuk a nagyvárost és a hétköznapi gondokat magunk mögött hagyni és a Schorfheide gyönyörű természetében baráti kapcsolatainkat mélyíteni, testi, lelki energiánkat feltölteni. Nem tudom, hogy tényleg éppen ezen a hétvégén akadt a több mint 40 fő jelentkező felének elhalaszthatatlan fontos elfoglaltsága, vagy csak az előző hetek zord, nem éppen magyar igényeknek megfelelő nyári időjárása riasztotta el őket. Érkezésemkor, péntek este 6 óra körül, éppen hogy csak két ulti-csapatra való társaság gyűlt össze a teraszokon. Brigitte bánatára, mivel ő nem üti a kártyát, és kibicelés közben izgatottan várta az ő szó-csata partnerét, Karint. Pedig nem kellett volna az időtől ennyire megijedni, Lajosunk úgy befűtötte a bungalow-kat radiátorral, hogy még szaunának is elkeltek volna. Lassan megérkeztek a potsdami barátaink is, kezdett emelkedni a hangulat. Szombatra Szent Péter is irgalmas volt hozzánk, derült kék égre és napsütésre ébredtünk. A fürge ifjúság pedig megint gondoskodott róla, hogy a közös teraszi reggeliről a friss zsemlye se hiányozzon. Mindenki a kedve szerint laza sétákkal, a közeli gólyafészek és a pipaccsal, búzavirággal ékeskedő me-
low-kból. Irénke és Anna már gondolatban a közelgő szabadságukra készülődtek. Szívélyes búcsúzkodás után a társaság zöme újra találkozott Eberswalde magyar éttermében, az Unicumban, amely azóta, sajnos, már nem működik. Én pedig szemügyre vettem a közeli Templinben az újonnan megnyitott termálfürdőt. Ki tudja, hátha lesz még alkalmunk a jövőben... Úgy gondolom, adódhat még negyedszer is Grimnitzsee... zők megcsodálásával, meghitt beszélgetésekkel töltötte a napot. Délutánra úgy felmelegedett, hogy még a víz közelébe is merészkedtünk, de csak Tomi bátorkodott a tóba. No de neki másmilyen, kutya-vére van. A fiúk idejében begyújtották a grilleket, a lányok terített asztalt teremtettek és indulhatott a lakoma. Sajnos, a dalos madaraink otthon maradtak, így a nótafa helyett csak a viccek és a szúnyogok röpködtek. Vasárnapra megint megnyílt az ég dézsája, nemigen akartuk kidugni az orrunkat a bunga-
Tavaszi és
Immár szép hagyománnyá vált az egyesületi kirándulás. Jövőre is betervezünk egy közös hétvégét. Képeink mind 2001 júniusában, a Grimnitzsee mellett készültek.
19. oldal
Dr. Achim Beubler
2001. november/december
Erlebnisreiches Treffen in Magdeburg
Die Schwestervereinigung „ungarn mitten in sachsen-anhalt“ hatte zu einem Treffen für den 29. September nach Magdeburg eingeladen. Anlass war der ungarische Tag im Rahmen der Woche der ausländischen Mitbürger. Wir reisten bereits am 28. September an. Nach einer verwegenen Irrfahrt durch Magdeburg mit dem Ziel, noch etwas für die durstige Kehle zu ergattern, nahmen wir ein reichhaltiges Abendessen in einem Thai-Restaurant ein, übernachteten im Hotel ETAP in Barleben, wo wir uns mangels anderer Gelegenheit noch im Zimmer von Uli Moritz zur ersten internen Begegnung und „Übung“ bei Bier und Pálinka trafen. Am nächsten Tag begann das offizielle Treffen im „einewelthaus Magdeburg“. Unterdessen waren weitere Mitglieder aus Berlin angereist sowie Mitglieder vom gastgebenden Verein eingetroffen. Unter der sachkundigen Führung von Maria Willmann konnten wir bei schönstem Herbstwetter einen interessanten Rundgang von der Prachtstraße durch die historische Altstadt Magdeburg bis zum Dom mit über 1000 Jahren deutscher und europäischer Geschichte erleben. Maria hatte uns schönes Wetter versprochen und dieses Versprechen auch gehalten; sie hat eben über ihren Mann beste Beziehungen zu den „Wettermachern“. Es war zu-
őszi útjaink 2001 gleich ein Ausflug in die Geschichte von Kaiser Otto I. (die Schlacht auf dem Lechfeld darf man hier wegen der beteiligten Ungarn nicht unerwähnt lassen!), über die Reformationszeit und den 30jährigen Krieg, die Entwicklung zur Stadt des Schwermaschinenbaus im 19. Jahrhundert, die sie noch bis Ende des 20. Jahrhunderts war, die großen Zerstörungen während des 2. Weltkrieges bis zum heutigen Magdeburg. Allein dieser Exkurs in die Vergangenheit und die vielen Ge-
schichten, die Maria so lebendig vorgetragen hat, wären bereits die Reise nach Magdeburg wert gewesen. Nun war eine Stärkung notwendig, und wir folgten dem wertvollen Rat von Peter Urban, der über einschlägige Erfahrungen aus seiner Studentenzeit verfügt, die Mittagspause in der „Bötelstube“ zu machen. Hier kann der Chronist nur vermerken, dass die Größe der Bötel – für Unkundige: Eisbeine – der großen Magdeburger Geschichte angemessen war und keine Unterschiede zwischen den Geschlechtern gemacht wurden – auch nicht beim Bier! Nunmehr konnten wir geistig und körperlich gestärkt zurück zum Haus der Begegnung wandern. Nach der offiziellen Begrüßung vermittelte der Vorsitzende der ungarn mitten in sachsen-anhalt, Gyula Oláh, einen Einblick in die Tätigkeit seines Vereins. Danach standen Vorträge auf dem Programm. Botschaftsrat Dr. Jenő Kiss referierte über das Thema „Ungarns Wirtschaft - wo stehen wir? Trends und Möglichkeiten“. Es war eine informative Übersicht zur aktuellen Situation der ungarischen Wirtschaft in Verbindung mit der europäischen Entwicklung. Als nächster Redner erhielt Prof. András Masát, Direktor des Hauses Ungarn, das Wort. „Ungarn bietet mehr als Paprika, Gulasch und Ziehbrunnen“ lautete der Titel seines Beitrages. Es war eine ernsthafte, aber auch angenehm anzuhörende Betrachtung über wissenschaftliche Spitzenleistungen auf den verschiedensten Fachgebieten, über große technische Entwicklungen und Neuerungen, über beachtliche Werke, die von ungarischen Wissenschaftlern, Technikern und Künstlern geschaffen wurden und das internationale Niveau mit bestimmt haben. Zu „Erholung, Kultur und Sport an 365 Tagen im Jahr“ sprach Ildikó Czánt vom ungarischen Tourismusamt. Sie bot eine umfassende Infor-
Jásztánc: Három pillanatfelvétel
A gernrodei Csárdá-ban Az arcokon látszik: igen finomak a falatok!
Quedlinburg egyik szép motívuma – eső után
mation über die aktuellen Möglichkeiten der Erholung in Ungarn. Sicher konnte manche Anregung mit nach Hause genommen werden. Nun kam ein weiterer kultureller Höhepunkt, die aus Jászapáti in Ungarn angereiste Folkloregruppe Fortsetzung Seite 20)
2001. november/december
MARIKA Ungarische Weine & Spezialitäten jetzt auch mit
Kaffee- und Weinstube! In unseren hinteren Räumen bieten wir ungarische Gastlichkeit in gemütlicher Atmosphäre. Im Angebot: – Kaffee und Tee – Kuchen und Eis – Imbiss – Bier & Spirituosen – offene und Flaschenweine Wir erwarten unsere Gäste Mo – Fr 10 Uhr bis 22 Uhr, Sa 11 bis 22 Uhr Wichertstr. 69, 10439 Berlin (am U- und S-Bahnhof Schönhauser Allee), Tel.: 447 36 350, www.marika-berlin.de
20. oldal
Magyar kávéház-hangulat Berlin kellős közepén „Mindent megteszünk azért, hogy igazán jól érezzék magukat nálunk” – ígéri Klaus Tummoscheit az új magyar kávéház és borozó megnyitóján megjelent vendégeknek. A berlini Wichertstrassé-ban működő, azonos nevű magyar élelmiszerbolt tulajdonosa nemrégiben magyar attraktivitással bővítette üzletét. A háttérben számos magyaros étel- és italkülönlegességgel kecsegtető étlap, Koncz Zsuzsa kézzel dedikált fotója – mintha nem is Berlin Prenzlauer Berg kerületében, hanem otthon lennénk Budapesten. Itt a német és magyar származású
Erlebnisreiches Treffen in Magdeburg Die Ausflügler vor dem Magdeburger Dom
(Fortsetzung von Seite 19) Jásztánc. Sowohl die Tänzer als auch die Musiker bereiteten uns mit ihren künstlerischen Leistungen einen sehr schönen Abend. Es soll nicht unerwähnt bleiben, dass natürlich neben dem Geist auch der Körper nicht zu kurz kam. Bei Gulyássuppe und Wein konnte noch manches angenehme Gespräch geführt werden. Ganz besonders bedanken möchten wir uns bei den Magdeburger Ungarinnen für ihren liebevoll vorbereiteten Imbiss und die hervorragenden Pogatschen zum Wein. In das Hotel zurückgekehrt, haben wir auf unserem Zimmer ge-
meinsam diesen wunderschönen Tag bei Rotwein und Pálinka ausgewertet. Als i-Tüpfelchen dieser erlebnisreichen Tage besuchten wir auf der Rückfahrt noch die schöne mittelalterliche Stadt Quedlinburg und genossen in Gernrode in einem ungarischem Restaurant, geführt von Familie Kozma, an einer langen Tafel original ungarische Speisen und Getränke. Der Szilvapálinka sei hier besonders hervorgehoben. Daheimgebliebene, „verhinderte“, „unwillige“ oder „faule“ Vereinsmitglieder haben bei der Weihnachtsfeier der Vereinigung die Möglichkeit, Videoaufnahmen und Fotos von der Reise zu sehen.
fővárosiak egyaránt összejönnek, hogy rövid e b b - A megnyitó vendégei hosszabb ideig elidőzzenek, vagy éppen csak egy finom kávét fogyasszanak. Mert amit a magyaros ízek kedvelői itt megtalálnak, azt egyébként csak Magyarországon kapják meg: pusztasaláta, kolbászos szendvics, babgulyás, Gundelpalacsinta, magyar sütemény, amihez igen finom a pohár Traubisoda vagy Szamorodni, a fröccs vagy a feketekávé. Az itallapon a legkülönbözőbb bortermelő vidékek fajtái tűnnek fel, de megtalálható rajta osztrák sör is. A jövő terveiben szerepel valamelyik magyar sör is. Az érdeklődő hasznos magyarországi információkat tartalmazó füzetekben lapozhat, de elolvashatja a Neuer Pester Lloyd-ot és a – Berlini Híradót is! 2001. októbertől rendszeresen tartanak műsoros estéket – az elsők már sikeresen le is zajlottak –, elsősorban felolvasásokat, kiállításokat. És hogy haza is beszéljünk: a Magyar Egyesület havi törzsasztalát tartja itt ebben a kellemes környezetben, mégpedig a hó első péntekjén, este 18 órától. Mindenkit szeretettel várunk, Klaus Tummoscheit tagtársunkkal együtt. Novemberi összejövetelünk estjén a kávéházban Schober Erzsébet kiskiállításának megnyitóján lehettünk jelen (Zsi és grafikája a 29.oldalon). Volker Vossnak a Neuer Pester Lloyd hasábjain megjelent cikke nyomán Az első törzsasztal, 2001. októberben
21. oldal
2001. november/december
Steuern, Abgaben, Beiträge: Was ist neu in diesem Jahr? Unsere Autorin ist Gründungs-
Teil 1
Dr. sc. E.-Maria Beyer
mitglied der Ungarischen Vereinigung e.V. Sie wurde in Újpest geboren. Ihr Studium absolvierte sie in Ungarn, machte 1965 ihren Abschluss als Diplomökonom in Budapest. Noch in Ungarn lernte sie ihren späteren Gatten kennen und zog dann nach Berlin. Hier promovierte sie 1975, die Habilitation folgte 1985. Bis zur Wende war sie als Dozentin an der HfÖ, dem renommierten Vorgänger der heutigen Fachhochschule für Technik und Wirtschaft tätig. Noch 1990 wurde sie durch den Magistrat von Groß-Berlin zur Steuerbevollmächtigten und 1997 durch die Senatsverwaltung für Finanzen Berlin zur Steuerberaterin bestellt. Am 1. Dezember 1990 eröffnete sie ihre Kanzlei, deren 10jähriges Bestehen sie im vergangenen Jahr beging. Dazu noch nachträglich herzlichen Glückwunsch! Dr. Emma Mária Beyer berät auch die Vereinigung in Steuerfragen. Ende 1994 hielt sie vor den Mitgliedern einen interessanten Vortrag zu Wissenswertem aus dem Steuerrecht. Unser Beitrag wird in der nächsten Ausgabe des Berlini Híradó fortgesetzt.
D
as Jahr 2001 bringt steuerrechtlich eine Reihe Neuerungen mit sich. Daher möchte ich an dieser Stelle die Leser zu aktuellen steuerlichen Fragen informieren.
Einkommensteueränderungen
Als erstes Problem habe ich die Senkung der Einkommensteuer-Tarife ausgewählt. Tabelle 1 zeigt die Entwicklung der Einkommensbesteuerung im Zeitraum von 1998 bis 2005. Änderungen ab 1. Januar 2001 – Der Grundfreibetrag erhöht sich von 13.499 DM im Jahre 2000 auf 14.093 DM; – der Eingangssteuersatz wird von 22,9 % auf 19,9 % gesenkt; – der Spitzensteuersatz wird von 51 % im Jahr 2000 auf 48,5 % gesenkt. Hier nun einige Erläuterungen zu den Zahlen. Einkommen, das in der Höhe des Grundfreibetrages liegt, bleibt steuerfrei. (Die Angaben beziehen sich auf die Grundtabelle. Bei Verheirateten erhöhen sich die Werte auf das Doppelte.) Über diesen Grundfreibetrag hinausgehendes Einkommen wird zunächst mit dem Eingangssteuersatz besteuert. Mit steigendem Ein- Lohnsteuer (DM) kommen steigt der Solidaritätszuschlag Steuersatz bis zum (DM) Höchststeuersatz. Die Besteuerung Kirchensteuer (DM) erfolgt stufenweise, Gesamt also wird nicht das (DM) gesamte zu versteuernde Einkommen mit dem Höchststeuersatz besteuert, nur die Bemessungsgrundlage für den Spitzensteuersatz (vgl. Pos. 3 in Tabelle 1). Die jährliche Erhöhung des Grundfreibetrages und die Sen-
1998
1999
2000
2001
ab 2003
Grundfreibetrag (DM)
12.365
13.067
13.499
14.093
14.523
Eingangssteuersatz (%)
25,9
23,9
22,9
19,9
17
Bemessungsgrundlage für den Spitzensteuersatz (DM)
120.042
120.042
114.696
107.586
102.276
Spitzensteuersatz (%)
53
53
51
48,5
47
Tab. 1 Entwicklung der Einkommensbesteuerung im Zeitraum 1998 – 2005
kung der Eingangsst e u e rsätze führen insbesondere bei den niedrigeren Einkommen zu den größeren Steuereinsparungen. Die Steuersenkung bedeutet also, dass sich bei gleichbleibendem Bruttogehalt das Nettogehalt bzw. der Nettolohn erhöht, weil sich die Höhe der Lohnsteuer verringert. Die Senkung des Spitzensteuersatzes führt ebenfalls zur Senkung der Steuerbelastung. Dabei ist jedoch zu beachten, dass ab 2003 als Spitzenverdienst ein Einkommen von rund 102.000 DM gilt. (Im Jahr 1998 lag diese Grenze noch bei 120.000 DM.) Wie hoch die Steuerersparnisse ausfallen, soll folgendes Beispiel verdeutlichen: Tab. 2 Beispiel 1: Herr Mustermann 2000/ Monat
2001/ Monat
Differenz/ Monat
Differenz/ Jahr
353,08
311,66
- 41,42
- 497,04
19,41
17,14
- 2,27
- 27,24
–
–
–
–
372,49
328,80
- 43,69
- 524,28
Beispiel 1: Herr Mustermann ist Arbeitnehmer, ledig und hat keine Kinder. Bruttogehalt: 3.000 DM/Monat, Steuerklasse I, keine Kirchenzugehörigkeit Wäre Herr Mustermann kirchensteuerpflichtig, dann würde er zusätzlich noch eine Einsparung von 3,73 DM monatlich haben (im Monat insgesamt 47,42 DM). Durch die Änderung der Einkommensteuer-Tarife erhält unser Herr Mustermann in diesem Fall monatlich netto 43,69 DM mehr, im Jahr sind das insgesamt 524,28 DM. Für den Arbeitgeber ergeben sich hieraus keine Auswirkungen.
*
Adók és járulékok 2001
22. oldal
Die Höhe der Steuerersparnisse ist bei jedem Einzelnen unterschiedlich. Sie hängt ab – vom Bruttogehalt – von den persönlichen Verhältnissen (verheiratet usw.) und damit – von seiner Steuerklasse. Zur Darstellung dieser Abhängigkeit und deren Auswirkungen dient Beispiel 2: Dieses zeigt Frau Mustermann. Sie ist Arbeitnehmerin, ledig und hat keine Kinder. Monatliches Bruttogehalt: 7.300 DM, Steuerklasse: I, keine Kirchenzugehörigkeit
– Erhöhung der Beitragsbemessungsgrenzen in der Krankenund Pflegeversicherung sowie in der Renten- und Arbeitslosenversicherung.
Das bedeutet, dass von Herrn Mustermann monatlich 3,00 DM weniger Rentenversicherungsbeiträge gezahlt werden (Einsparung für ihn pro Jahr: 36,00 DM). Der Ar-
2000
2001
Erhöhung
Neue/alte Bundesländer Kranken-/Pflegeversicherung (DM)
6.450,00
6.525,00
75,00
Neue Bundesländer/Berlin-Ost Renten- und Arbeitslosenversicherung (DM)
7.100,00
7.300,00
200,00
Alte Bundesländer/Berlin-West Renten- und Arbeitslosenversicherung (DM)
8.600,00
8.700,00
100,00
Tab. 4 Beitragsbemessungsgrenzen
Lohnsteuer (DM) Solidaritätszuschlag (DM) Kirchensteuer (DM) Gesamt (DM)
2000/ Monat
2001/ Monat
1.874,91
1.768,33
103,12
97,25
–
–
1.978,03
1.865,58
Tab. 3 Beispiel 2: Frau Mustermann
Herr und Frau Mustermann sind sich hinsichtlich ihrer Familienverhältnisse ähnlich, sie haben beide die gleiche Steuerklasse und keine Kirchenzugehörigkeit. Sie unterscheiden sich lediglich nach der Höhe ihres Bruttogehalts. Herr Mustermann hat eine monatliche Einsparung an Lohnsteuer und Solidaritätszuschlag in Höhe von 43,69 DM, Frau Mustermann in Höhe von 112,45 DM. Die jährlichen Einsparungen betragen 524,28 DM in Beispiel 1 und 1.349,40 DM in Beispiel 2. Wie hoch die steuerlichen Ersparnisse konkret sind, muss in jedem Einzelfall berechnet werden. Konkrete Anfragen zu den dargestellten Problemen nimmt meine Kanzlei gern entgegen.
Änderungen in der Sozialversicherung
Seit Jahren werden die Bei- beitgeber spart ebenfalls monatlich 3,00 DM, jährlich 36,00 DM. - 106,58 - 1.278,96 t r a g s b e m e s sungsgrenzen Die Erhöhung der Beitragsbeerhöht. Im Jahr messungsgrenzen wirkt sich auf - 5,87 - 70,44 2001 erfolgt die- das Gehalt von Herrn Mustermann se Erhöhung nicht aus, weil er unter der Beitrags– – monatlich, wie bemessungsgrenze verdient. Die Einsparungen betragen in - 112,45 - 1.349,40 in Tabelle 4 dargestellt. Beispiel 1 für Herrn Mustermann Was bedeutet die Erhöhung der insgesamt 46,69 DM pro Monat Beitragsbemessungsgrenzen? und 560,28 DM pro Jahr. Der ArBis zu dieser Grenze werden Beibeitgeber von Herrn Mustermann träge von der jeweiligen Versispart monatlich 3,00 DM und jährcherung erhoben. Bei einer Erlich 36,00 DM Lohnkosten ein höhung werden höhere Beiträge (Tabelle 6). bis zu der neuen BeitragsbemesPro Monat Pro Jahr sungsgrenze erhoben. Das heißt: Bei höherem Verdienst steigen Lohnsteuer (DM) 41,42 497,04 die Abführungen und der Netto- Solidaritätszuschlag (DM) 2,27 27,24 Kirchensteuer (DM) – – verdienst verringert sich.
Differenz/ Monat
Differenz/ Jahr
Beitrag zur Rentenversicherung (DM)
3,00
36,00
Die Auswirkungen in unseren Gesamt (DM) 46,69 560,28 Beispielen: Wir beginnen mit der positiven Auswirkung, der Sen- Tab. 6 Einsparungen in Beispiel 1 kung des Beitragssatzes um 0,2 %. In Beispiel 2 sieht es etwas Die Hälfte dieser Senkung betrifft anders aus (Tabelle auf Seite 23). den Arbeitnehmer, die andere HälfTrotz der Senkung des Beitragssatte kommt dem Arbeitgeber zugute. zes um 0,2 % ergeben sich durch die Die einbehaltenen SV-Beiträge Erhöhung der Beitragsbemessungsliegen bei einem Monatsgehalt von grenzen monatlich höhere Abfüh3.000 DM in den Jahren 2000 und rungen (24,34 DM im Monat bzw. 2001 wie in Tabelle 5 gezeigt: 292,08 DM im Jahr). 2000 2001 Änderung/Differenz Die gleiKrankenversicherung (DM) 208,50 208,50 – chen ErhöPflegeversicherung (DM) 25,50 25,50 – hungen gelRentenversicherung (DM) 289,50 286,50 3,00 ten auch für Arbeitslosenversicherung (DM) 97,50 97,50 – den ArbeitGesamt (DM) 621,00 618,00 3,00 geber.
Hier ergeben sich 2001 vor allem folgende wichtigen Änderungen: – Senkung des Beitragssatzes der Rentenversicherung von 19,3 % auf 19,1 %, Tab. 5 Fortsetzung Beispiel 1, Krankenkasse: Barmer Ersatzkasse
(Forts. Seite 23)
23. oldal
2001. november/december (Fortsetzung von Seite 22)
A státustörvényről A státustörvény rövid ismertetése Budapest, 2001. június 19., kedd (MTI) Az Országgyűlés által 2001 június 19-én 306 igen, 17 nem szavazattal, valamint 8 tartózkodással megszavazott, úgynevezett státustörvény számos kedvezményt és támogatást nyújt a Horvátországban, Jugoszláviában, Romániában, Szlovéniában, Szlovákiában és Ukrajnában élő, magát magyar nemzetiségűnek valló, nem magyar állampolgárságú személyeknek. A jogszabályban meghatározott kedvezmények igénybevételére arcképes „Magyar igazolvány“, illetve „Magyar hozzátartozói igazolvány“ szolgál, amelyet a jogosultak saját kérelmére, a magyar kormány által elfogadott ajánló szervezet javaslatára állítanak ki. A jogszabály leszögezi: a hatálya alá tartozókat a kultúra területén Magyarországon a magyar állampolgárokkal azonos jogok illetik meg. Munkavállalási engedély számukra Magyarországon naptári évenként három hónapra a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki. A munkavállalók a magyar társadalombiztosítási szabályokban meghatározott járuléknak megfelelő összeget kötelesek fizetni; e befizetés alapján külön jogszabályban megha-
§§
Mit konkreten Anfragen zu den hier behandelten und allen anderen Steuerfragen wenden Sie sich vertrauensvoll an die Kanzlei: Frau Dr. sc. E.-Maria Beyer Steuerberaterin Paradiesstraße 227 12526 Berlin Tel.: (030) 67 68 90 90 Fax: (030) 67 68 90 91 E-Mail:
[email protected] Internet: www.stb-dr-beyer.de
tározott körű egészségügyi és nyugdíjellátásra szereznek jogosultságot. Az azonnali egészségügyi ellátást igénylők a kétoldalú szociális biztonsági egyezmények szerinti feltételeknek megfelelően részesülnek orvosi segítségben. A törvény hatálya alá tartozók évente négy alkalommal 90 százalékos utazási kedvezményben részesülnek a belföldi helyközi tömegközlekedési eszközökön. A 6 éven aluliak és a 65 év felettiek díjmentesen utazhatnak. A törvény különféle támogatásokat nyújt a magyarországi felsőoktatási intézményekben tanulóknak, valamint a szomszédos országokban magyar tannyelven oktató, magyarországi továbbképzésben részt vevő pedagógusoknak. Ugyancsak ösztönzi a törvény a szomszédos államokban magyar nyelven oktató felsőoktatási intézmények (tagozat, szak) létesítését. Szülőföldjükön nevelési-oktatási, valamint taneszköz-támogatásban részesül az a legalább két kiskorú gyermeket nevelő szülő, akinek gyermeke magyar nyelvű nevelésben vagy oktatásban részesül. A törvény kimondja: a Magyar Köztársaság támogatja a szomszédos államokban élő magyar nemzeti közösségek céljait elősegítő szervezeteket. A törvény 2002. január elsején lép hatályba.
Unsere Autorin bei der Arbeit…
Von den Einsparungen an Lohnsteuer und Solidaritätszuschlag in Höhe von 112,45 DM verbleiben dadurch im Jahr 2001 jedoch lediglich 88,11 DM netto im Monat mehr übrig als im Jahr 2000. Dies betrifft jedoch nur diejenigen, die mit ihrem Verdienst über den alten Beitragsbemessungsgrenzen liegen (also ab 6.450 DM/Monat). Es gibt darüber hinaus eine Reihe von anderen Faktoren, die höhere Aufwendungen (z.B. Ökosteuer, Mineralöl- und Stromsteuer, steigende Kraftstoffpreise u. ä.) darstellen und den Einsparungen an Lohnsteuer und Solidaritätszuschlag sowie der Senkung der Beitragssätze entgegenwirken. Diese Gegenrechnung fällt für jeden Einzelnen unterschiedlich aus, deshalb können die Auswirkungen auch nur für jeden Einzelnen konkret berechnet und berücksichtigt werden. In der nächsten Ausgabe möchte ich das Thema Entfernungspauschale behandeln. Ihre Wünsche – auch für eine detailliertere Darstellung – nehme ich unter nebenstehender Anschrift oder per EMail gern entgegen.
Krankenversicherung (DM) Pflegeversicherung (DM) Rentenversicherung (DM) Arbeitslosenversicherung (DM) Gesamt (DM)
Differenz/ Monat
Differenz/ Jahr
2000
2001
448,28
453,49
+ 5,21
+ 62,52
54,83
55,46
+ 0,63
+ 7,56
685,15
697,15
+ 12,00
+ 144,00
230,75
237,25
+ 6,50
+ 78,00
1.419,01 1.443,35
+ 24,34
+ 292,08
Tab. 7 Fortsetzung Beispiel 2, Krankenkasse: Barmer Ersatzkasse
2001. november/december
24. oldal
Leider hat der Berlini Híradó nur selten Gelegenheit, literarische Flügelschläge aus den eigenen Reihen der Ungarischen Vereinigung Berlin vorzustellen. Heute ist es wieder einmal soweit: Die Erzählung stammt aus der Feder unseres rührigen Mitstreiters und Cafébetreibers Klaus Tummoscheit. Obwohl diese Februarnacht sehr eisig ist, schlendert er gemütlich an der Donau entlang. Seinen Mantelkragen hochgeschlagen, den Schal fest um den Hals gewickelt, die Hände tief in den Taschen vergraben, genießt er die Schönheit dieser Nacht. Vor über zwei Stunden ist die letzte Bahn gefahren, so bleibt auch nichts anderes als zu laufen. Geld für ein Taxi ist nicht übrig. Hier unten am Fluss ist es still um diese Zeit. Leise klatscht das Wasser ans Ufer, von sehr weit her trägt der Wind den Pfiff einer Lokomotive heran. Irgendwie stört ihn sogar das. Er bleibt stehen, um sich eine Zigarette anzuzünden. Umständlich zieht er einen Handschuh aus und kramt in den Manteltaschen nach Zigaretten und Feuerzeug. – Tief zieht er den Rauch ein und geht weiter. Nach einigen Metern hat er das Parlament erreicht. Eine Baustelle versperrt ihm den Weg, also steigt er Stufen zur Straße hinauf. Einer Eingebung folgend steigt er bis an das hintere Portal des mächtigen Gebäudes, rüttelt an der Tür. Nichts bewegt sich. Wie beruhigt geht er weiter, steigt zur Donau hinab. Bald hat er das Hotel Duna erreicht. Als er in die alte Postgasse einbiegt, fällt ihm ein, dass er nun wieder nach dem Hausmeister klingeln muss. Bei diesem Gedanken kommt ihm ein leises Grauen, das den Rest des Alkohols aus dem Kopf fegt, die frische Luft und der lange Weg hatten das ihre getan. Er beginnt mit sich zu wetten: Kommt sie? Kommt er? Kommt er, ist alles gelaufen! Der kleine, hagere Mann ist stets verschlafen, bekommt kaum die Augen auf. Meist kommt nur ein Murmeln aus ihm heraus, das wie ein „Guten Abend“ klingt. Doch seine Gedanken sind sicher bei seinem warmen Bett, das zu erreichen sein ganzes Bestreben ist. Er ist, nachdem er die Tür wieder geschlossen hat, sofort wieder in seiner Wohnung. Aber wehe, sie kommt! Sie ist wach! Ihr Mundwerk arbeitet schon, wenn sie zur Tür schlurft. Es überschlägt sich aber beinahe, wenn nur die zwei obligatorischen Forint in ihre Hand wandern. Jetzt legt sie los, vergisst in der Aufregung ihren Morgenmantel zusammenzuhalten, kommt mit fliegendem Gewand hinterhergehüpft, verliert manchmal sogar einen Pantoffel. Doch all das stört sie nicht. Sie will jetzt ihre Meinung loswerden, will einen Zu-
schlag herausholen, in der Hoffnung, der Krach ist dem anderen peinlich und es klingt ungarisch besser als es heißt. Es war also klug, sich schleunigst ins nächste Stockwerk zu flüchten. Eine Zeit bleibt er noch unentschlossen am Schaufenster des Tennisladens stehen. Dann nimmt er allen Mut zusammen und geht los. Er will jetzt nach Hause in sein Bett.
Fragment Soll die Alte heute zehn Forint haben! Die Haustür fast erreicht, traut er seinen Augen nicht. Die Tür steht offen, davor zwei junge Frauen im angeregten Gespräch. Zehn Forint gespart! Nur noch wenige Schritte trennen ihn von der Tür, als diese auseinandergehen. Eine bleibt an der Tür zurück und winkt der anderen hinterher, dreht sich um und will gerade die Haustür schließen. „Halt!“ – „Oh, bitte!“ Etwas verstört hält sie ihm die Tür auf, schnell tritt er in den Hausflur. Die Frau zieht fröstelnd die Schultern hoch. „Danke schön.“ – „Pst“ – sie deutet mit dem Kopf zur Hausmeisterwohnung – „nicht aufwecken!“ „Kommen Sie zum Fahrstuhl“, flüstert sie. – „Danke, aber ich wohne gleich im ersten Stock bei Frau Balint.“ „Macht nichts, kommen Sie!“ Während sie die Haustür verschließt, geht er in den Fahrstuhl, lehnt sich müde an dessen Rückwand, während sie das Gitter zuzieht und einen Hebel betätigt. Kaum hat sich der Fahrstuhl rumpelnd in Bewegung gesetzt, hält er schon wieder. „Hat sich kaum gelohnt, was?“ Sie lehnt mit einer Schulter an der Seitenwand. „Wollen Sie noch einen Kaffee bei mir trinken?“ Ein Grinsen macht sich in seinem Gesicht breit. „Nein, steigen Sie lieber aus!“ Verdutzt schaut er sie an. „Was denn, erste eine Einladung und schon zurückgenommen?“ „Sie grinsen zu schnell“, damit zieht sie das Gitter auf. Peinlich merkt er, dass er rot geworden ist, und weiß
nicht, wie er die Situation retten kann. Ist das eine Chance, oder sitzt oben der Mann? Eigentlich hätte er schon aussteigen müssen, aber auch sie scheint unentschlossen. „Also gut“, entschließt sie sich, „kommen Sie mit rauf.“ Als sie die Wohnung betreten, gibt sie ihm mit einer Geste zu verstehen, leise zu sein. Durch einen langen Flur, der mit einer Unmenge alter Möbel verstellt ist, gelangen sie in ein graues Zimmer. Nur eine Stehlampe verbreitet mäßiges Licht im hinteren Teil des Raumes. Hinter einem Regal, das mit Büchern vollgestopft ist, steht ein nicht mehr neues Sofa, auf das er sich fallen lässt. Die Müdigkeit ist wieder da! Der kleine Tisch ist mit benutztem Geschirr verstellt. Sie beginnt sofort, geschäftig umherzulaufen, räumt das Geschirr auf ein Tablett und schafft es hinaus. Dann rückt sie einen Sessel zurecht, wischt den Tisch ab, legt eine knallbunte Decke darauf. Mit einem Aschenbecher in der Hand setzt sie sich in den Sessel. In der Zeit ihrer Geschäftigkeit betrachtet er sie eingehend. Sie mochte Ende zwanzig sein, ihr langes, schwarzes Haar ist vom Wind vor der Haustür durcheinandergeweht. Die grüne Hose scheint ihr zur Hausarbeit zu dienen, viele Flicken zeugen davon. Der schlackige, graue Pullover lässt wenig von ihrer Figur erkennen. Nachdem sie sich eine Zigarette angezündet hat, steht sie plötzlich wieder auf. „Einen Moment bitte!“ Sie geht zu einem Schrank, der an der Stirnseite des Zimmers, neben dem Fenster steht. Ihm entnimmt sie ein Kleid, mit dem sie in den vorderen Teil des Raumes geht, der fast im Dunkeln liegt. Wenige Minuten später sitzt sie ihm umgezogen gegenüber. Der weiche Wollstoff des Kleides schmiegt sich an ihren Körper. Erst jetzt kann er sich ein erstes Urteil bilden, das ihn etwas munterer werden lässt. – Sie rauchen schweigend. Jeder hängt seinen Gedanken nach. Unvermittelt springt sie auf, schlägt sich mit der flachen Hand an die Stirn. „Ich hatte Sie ja zum Kaffee eingeladen.“ – „Ach, das ist jetzt nicht mehr nötig“, erwidert er mit einem Blick auf die Uhr, deren Zeiger die dritte Stunde des neuen Tages anzeigen. „Doch, doch! Ich kann auch einen vertragen, und wegen der Zeit machen
25. oldal Sie sich keine Sorgen. Ich bin ein Nächtemensch“, damit ist sie aus dem Zimmer. Nächtemensch! Erst jetzt bemerkt er, dass sie die gesamte Zeit deutsch miteinander gesprochen hatten. Das ständige Wechseln von einer in die andere Sprache ließ ihn oft sogar Worte der eigenen Muttersprache suchen. Aber die spricht deutsch, mit Akzent, aber deutsch. Nachdem er sich eine neue Zigarette angezündet hatte, begann er durch das Zimmer zu gehen. Gegenüber der Sitzgruppe steht eine Schrankwand, deren Regalfächer mit allerlei Zeug vollgestopft sind. Da liegen Bücher, Zeitungen, stehen Gläser und Kerzenstummel. Eine Tür in der gleichen Wand führt wohl in ein weiteres Zimmer, doch getraut er sich nicht, dorthinein zu sehen. Also geht er zum Fenster, durch das die Straßenbeleuchtung, die eigentlich sehr hell ist, nur schwach ins Zimmer dringt. Er kann erkennen, dass es nicht direkt zur Straße geht. Das Gegenüber ist eine triste, kahle Hauswand, nicht angetan zum faulen Hinauslehnen, die Straße zu beobachten. Aber welcher Budapester tut das schon? Will er etwas sehen, geht er auf die Straße, zwischen die Menschen. Während er aus dem Fenster schaut, überdenkt er seine Situation. Sie lässt mich mitten in der Nacht zu sich in die Wohnung, nur so, weil sie ein Nächtemensch ist. Einen Mann scheint sie nicht zu haben. Vielleicht braucht sie einen? Aber warum holt sie sich dann einen völlig unbekannten? Eine Nutte scheint sie aber auch nicht zu sein. Das Klappern des Geschirrs unterbricht ihn in seinen Gedanken. Die Frau ist mit dem Decken des Tisches beschäftigt, neben Kaffeegläsern und Kännchen stellt sie auch eine kleine Schale mit Gebäck. „Mich stört die Wand nicht. Wann habe ich schon Zeit, aus dem Fenster zu sehen, und es schaut mir auch keiner hinein. Ich habe genug Arbeit.“ Er setzt sich wieder auf seinen Platz. Mit etwas zittriger Hand gießt sie Kaffee in die Gläser, bekommt mit, dass er auf ihre Hände sieht. „Das kommt vom Rauchen und vom Nachtleben.“ Ein unsicheres Lächeln gleitet über ihr Gesicht, das plötzlich müde und schlaff aussieht. „Ich trinke schnell aus und gehe dann runter.“ – „Nein, nein, bleiben Sie nur, ich kann doch nicht schlafen, Und das“ – sie hält die Hände, die jetzt noch mehr zu zittern scheinen, waagerecht in die Luft – „das geht davon auch nicht weg.“ Ihr Lächeln ist jetzt müde, scheint aber zum Bleiben zu bitten. Um
2001. november/december diesen Moment zu überwinden, bietet er ihr eine Zigarette an. Schweigend rauchen sie und trinken ihren Kaffee. Seine Blicke wandern im Zimmer umher. Er versucht Einzelheiten im vorderen Teil des Raumes zu erkennen. In der einen Ecke steht so etwas wie eine Liege. Bilder hängen an der Wand, dessen ist er sich sicher. – Jetzt bemerkt er, dass sie ihn unablässig beobachtet. Unsicher schaut er sie an. „Wer sind Sie eigentlich?“ Sie sieht ihm dabei direkt ins Gesicht. Jetzt, denkt er, jetzt oder nie! Er steht auf, tritt an ihren Sessel, beugt sich vor und versucht sie zu küssen. Sie wehrt ihn mit einer Handbewegung ab. „Wer Sie sind, wollte ich wissen, nicht, was Sie machen.“ Ihre Stimme hat nichts Ernstes, sie erscheint belustigt. Das reicht ihm, sich nicht gleich zu verabschieden. Er setzt sich wieder auf das altersschwache Sofa und stellt eine Gegenfrage. „Woher sprechen Sie eigentlich so gut deutsch? Ich weiß zwar, dass das bei alten Leuten keine Seltenheit ist, wegen dem K und K und so, aber zu der Generation gehören Sie ja wohl offensichtlich nicht.“ „Man sieht es mir nur nicht an“, versucht sie eine lockere Sprache zu finden, „nun, ich habe Germanistik studiert, bin Deutschlehrerin bei einem Außenhandelsunternehmen. Unsere Leute brauchen Fremdsprachen. Wer spricht schon ungarisch in der Welt?“ Sie hat sich einen Augenblick nach vorn gebeugt, dabei fällt die Asche ihrer Zigarette auf den Fußboden. Gleichzeitig bücken sich beide danach. Ihre Köpfe stoßen aneinander. Lachend reiben sie sich die Stirn, ehe er sich versieht, küsst sie ihm die schmerzende Stelle. „Das soll helfen“, sagt sie etwas verlegen. Ihre Stimme klingt plötzlich etwas belegt, sie zündet, sich eine neue Zigarette an der Glut der alten an. Dann starrt sie vor sich auf den Teppich, hüstelt, als kratze der Rauch in ihrem Hals. „Sie haben meine Frage noch nicht beantwortet“, fordert sie mit Unsicherheit in der Stimme. „Ist es wichtig, wer wer ist?“ versucht er sie zu reizen. Kampfeslust ist plötzlich in ihm erwacht, stirbt aber sofort wieder. Was soll dieses Gerede? Müde bin ich, eigentlich sollte ich schlafen gehen. „Ist es nicht wichtig zu wissen, wem man gegenübersitzt, mit wem man redet?“ Sie hat sich steil aufgerichtet, scheint ihn nicht zu begreifen. Wie bei einem Verhör! Blödsinn, ich wollte auch
wissen, wen ich da in der Wohnung habe. Ich bin zu müde für so ein Ding! Mit den Handflächen reibt er sich die Augen, dass sie rot werden. Den Kopf etwas zur Seite geneigt, beobachtet sie ihn aufmerksam. „Soll ich noch einen Kaffee machen? Sie scheinen müde!“ Warum sagt sie nicht, geh schlafen? Was will die von mir? „Nein keinen Kaffee, aber wenn Sie einen Schnaps hätten.“ Kaum sind die Worte raus, bereut er sie. Was will ich jetzt mit Schnaps? Der haut mich glatt um! Hoffentlich hat sie keinen. „Schnaps ist teuer, wissen Sie, aber Wein habe ich. Warten Sie einen Augenblick“, damit ist sie raus aus dem Zimmer. Wein – nur der Gedanke daran lässt mich schütteln. Erst mal eine Zigarette! Verdammt, die Schachtel ist leer, na prima! Sie kommt zurück und stellt eine Flasche auf den Tisch, holt Gläser aus der Schrankwand, schiebt das Kaffeegeschirr beiseite und gießt ein. „Es ist nichts Besonderes, aber es möbelt auf.“ Dieser Geruch ekelt mich an, gleich kotze ich! Gehorsam nimmt er das Glas, das sie ihm reicht, und nippt daran. Ein Würgen befällt ihn, das ihr nicht entgeht. „Ich habe ja gesagt, nichts Besonderes.“ Sie scheint belustigt. Dann tut sich wieder eine Wand des Schweigens auf, die er genießt. Sie hat wieder den Kopf gesenkt und starrt auf den Teppich. Er starrt in den Raum, als hätte er etwas Besonderes entdeckt. Plötzlich hebt sie ruckartig den Kopf und schaut ihn entschlossen an. Jetzt haut sie dich raus! Aber es will mir nicht gefallen. „Wenn Sie nicht reden wollen, rede ich. Ich bin Erzsi, achtundzwanzig Jahre alt.“ Viel zu alt für mich! „Vor einem Jahr war ich noch verheiratet. Mein Mann war Student, zwei Jahre jünger als ich. Es ging nicht gut mit uns.“ Sonst hättet ihr euch ja nicht scheiden lassen müssen! „Wir wurden genau an dem Tag geschieden, an dem wir zwei Jahre zuvor geheiratet hatten.“ Könnt ihr nicht wenigstens das Datum vergessen! Was wird das? „Das ist heute genau drei Jahre her.“ Genau heute, und da holt die sich so einen Vogel wie mich in die Wohnung und will quatschen? „Verstehen Sie, ich kann heute nicht allein sein.“ (Fortsetzung Seite 29)
2001. november/december
R
emélhetőleg hamarosan Németországban is kapható lesz az a német-magyar szótár, amely 40 év elteltével az első, teljesen új koncepciót követő, szóanyagában is újonnan összeállított segédeszköz a német és a magyar nyelv viszonylatában. A Magyarországon egyre sikeresebb szótár ugyan Németországban még nincs forgalomban, de egy hamburgi kiadó érdeklődése biztató jele annak, hogy a közeljövőben talán megkezdődhet a mű németországi terjesztése. Már a nyolcvanas évek vége felé elterjedt a hír az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, hogy Hessky Regina professzorasszony, a budapesti egyetem germanisztikai intézetének tanára, munkatársaival egy teljesen új lexikográfiai (szótárelméleti és -szerkesztői) elveken alapuló német-magyar szótár kiadását tervezi. A várva-várt Német-Magyar Kéziszótár végül is 2000 közepén jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadó és a szegedi Grimm Kiadó gondozásában (magyarországi ára kb. 5600 Ft). A koncepció pontos kidolgozása és a szótár kivitelezése öszszesen hét évet vett igénybe: ez a munka alaposságának és a munka közben szerzett értékes, új szakmai és gyakorlati tapasztalatok azonnali felhasználásának az eredménye. A munkatársak által elkészített címszavakat szerkesztés után számítógépes adatbázissá alakították át egy szótárszerkesztő program segítségével. Így a szótár szerkesztése technikailag is az elvárható legmagasabb színvonalon ment végbe.
26. oldal Magyarországon már közismert, Németországban még csaknem ismeretlen
Az új Hessky-féle szótár A szótárba felvett címszavakat javarészt a Duden Universalwörterbuch éppen aktuális kiadásából gyűjtötte ki a szerkesztőbizottság. A kiválasztás eredményeképpen kb. 45.000 szó került a végleges listára, amely – kéziszótárról lévén szó – elsősorban az általános német szókincs kifejezéseit öleli fel, de természetesen nem hiányozhatnak az elmúlt években közkinccsé vált legfontosabb új kifejezések – jobbára anglicizmusok (Hightech, handikapen, checken, leasen, [im Internet] surfen). A címszavak szerkezete és tartalma több alapvető újdonsággal szolgál: Minden igénél, melléknévnél – szükség szerint az egyes jelentéseknél külön-külön – szerepel a szó német és magyar vonzatkerete, ami óriási segítséget jelent az idegen nyelvet tanulóknak: benennen 1 A, (nach+D/Mod) elnevez vkit/vmit (vkiről/vmiről v vhogyan) [...] A legtöbb címszó minden egyes jelentéspontjában eredeti példamondat vagy részmondat segíti az adott szó szövegkörnyezetben való elhelyezését, amit a példák magyar fordítása tovább könnyít. A szótár összesen 60.000 példát tartalmaz. A kifejezetten kultúr- és nyelvspecifikus vagy csak egy adott országra jellemző, „lefordíthatatlan“ szavak esetében kettős hullámvonallal bevezetett értelmező magyarázat áll a magyar megfelelő helyén:
Jägerschnitzel ≈ gombás borjú-/ sertésszelet fűszeres mártással jn ausladen ≈ meghívást visszavon Autominute ≈ autóval egy perc alatt megtehető útszakasz Nagy hangsúlyt fektettek a szerzők az állandósult szókapcsolatok és szólások, frazeologizmusok igényes kidolgozására, hiszen éppen ezen a területen rengeteg a hibaforrás és az értelmezési nehézség szótári információ nélkül. A Hessky-féle új Német-Magyar Kéziszótár már a megreformált német helyesírással készült, azonban a régi szabályok szerint írt szövegek olvasói sem szenvednek hátrányt; megtalálják a régi írásmódot is, amelynél minden esetben egyértelmű jel utal a keresendő új szóalakra: Erstplazierte → Erstplatzierte, Erstplacierte → Erstplatzierte Phantasie → Fantasie Folyamatban van a mű párjának, azaz a Magyar-Német Kéziszótárnak a szerkesztése, melynek megjelenése a 2002-es év során várható. A jelenleg kapható kötet azonban máris megvásárolható CD-ROM formájában is, de a hagyományos könyvalak sem okoz csalódást a használónak, hiszen a könyv világos felépítésével, modern tipográfiai megoldásaival, az információk logikus strukturálásával „felhasználóbarát” szerkesztési elveket követ. A szótárhoz nemrégiben a helyes szótárhasználatot tanító gyakorlófüzet is megjelent Szó-játék-tár címmel, amely Dr. Pantóné Dr. Naszályi Dóra munkája. Méhes Márton Szerzőnk, aki a berlini Collegium Hungaricumban dolgozik, a szótár egyik munkatársa. A mű Berlinben Klessmann Annánál rendelhető meg.
27. oldal
2001. november/december Ungarische Literatur
c l o p s e v y n Kö M. G. bemutatja Gulyás Réka könyvét
Pusztaromantika a német filmekben A hangosfilm hőskorszakába kalauzol Gulyás Réka közelmúltban napvilágot látott kötete, a Von der Puszta will ich träumen… Az 1929 és 1939 közötti német mozialkotásokban fellelhető magyarságkép nyomába eredő A pusztáról akarok álmodozni… című könyv értéssel és szeretettel mutatja be a nagy gazdasági világválságtól a második világháborúig tartó évtized magyar vonatkozású produkcióit. A fotókkal, újságcikkekkel, kordokumentumokkal bőségesen illusztrált, másfélszáz oldalas kötet a német filmgyártásban hajdan aktív honfitársainknak is emléket állít. A rendezők közül például Korda Sándor, Moholy-Nagy László és Metzner Ernő dolgozott Németországban, míg Balázs Béla, Vajda László és még néhány neves szerző forgatókönyvíróként járult hozzá a celluloidmesék sikeréhez. A most 34 esztendős, Berlinben színház- és filmtudományt, valamint művészettörténetet tanult – hamarosan doktoráló – Gulyás Réka különösen nagy teret szentelt a magyar mozicsillagoknak. (Ezen régi sztárok arcát az elmúlt években több kiállításon is felidézte már Réka és Kőniger Miklós a Magyar Házban.) A romantikus könyvben Bársony Rózsitól Lya de Putti-ig és Rökk Marikától Halmay Tiborig, Szőke Szakállig rengeteg hajdan imádott színművész pályafutása, illetve annak a Horthy-korszakhoz kapcsolódó epizódja elevenedik meg. Az eddig csak németülmegjelent kiváló könyv folytatásán már dolgozik Gulyás Réka – jó lenne, ha a magyarul olvasó publikum is mihamarabb kézbe vehetné!
Neuerscheinungen 2000/2001 Die Angaben wurden mit freundlicher Unterstützung von Christine Schlosser und György Dalos auf der Grundlage des VLB (Verzeichnis lieferbarer Bücher) erstellt. Einzelne Titel sind möglicherweise noch nicht lieferbar. Genauere Informationen zu einzelnen Werken (z.B. Bestellnummern) können aus Platzmangel leider nur auf unserer Homepage veröffentlicht werden. Ady, Endre: Ungarische Lyrik 18771919. Ausgewählte Gedichte. Übertragen aus dem Ungarischen von Julius Alexander Detrich. Balla, Zsófia: Schwerkraft und Mitte. Aus dem Ungarischen und mit einem Nachwort von Daniel Muth. Bozai, Ágota: Irren ist göttlich. Roman. Aus dem Ungarischen von Christina Kunze. Dalos, György: Die Reise nach Sachalin. Auf den Spuren von Anton Tschechow. Darvasi, László: Die Legende von den Tränengauklern. Roman. Aus dem Ungarischen von Heinrich Eisterer. Doma, Ákos: Der Müßiggänger. Deutsch geschriebener Roman. Domokos, Johanna: Napút. VersTérkép. Sonnenreise. GedichtLandkarte. Aus dem Ungarischen von Irene Rübberdt. Esterházy, Péter: Harmonia Caelestis. Roman. Aus dem Ungarischen von Terézia Mora. Földényi, László F.: Mit dem Unbegreiflichen leben. Notizen aus Berlin. Essays. Aus dem Ungarischen von Hans Skirecki und Ákos Doma. Horváth, Ottó: Kanada. Gedichte. Aus dem Ungarischen und Serbokroatischen von Martin Langanke. Nachwort von Pia Erdmann und Martin Langanke.
Konrád, György: Der dritte Blick. Betrachtungen eines Unpolitischen. Aus dem Ungarischen von HansHenning Paetzke. Márai, Sándor: Bekenntnisse eines Bürgers. Aus dem Ungarischen von Hans Skirecki. Márai, Sándor: Himmel und Erde. Betrachtungen. Aus dem Ungarischen von Ernő Zeltner. Márai, Sándor: Ein Hund mit Charakter. Roman. Aus dem Ungarischen neu übersetzt von Ernő Zeltner. Márai, Sándor: Die jungen Rebellen. Roman. Aus dem Ungarischen übersetzt von Ernő Zeltner. Márai, Sándor: Land, Land. Erinnerungen. Aus dem Ungarischen von Hans Skirecki. Márai, Sándor: Tagebücher und Briefe. Sieben Bände. Aus dem Ungarischen von Hans Skirecki, Paul Kárpáti (Bd. 6) und Christian Polzin (Bd. 7). Márai, Sándor: Das Vermächtnis der Eszter. Roman. Aus dem Ungarischen von Christina Virágh. (erscheint 2002 als Taschenbuch) Márai, Sándor: Der Wind kommt von Westen. Aus dem Ungarischen von Artur Saternus. Nádas, Péter: Schöne Geschichten der Fotografie. Novelle. Aus dem Ungarischen von Ákos Doma. Zeltner, Ernő: Sándor Márai. Ein Leben in Bildern.
2001. november/december
28. oldal
Akár karácsonyra, akár szilveszterre kitűnő a
Új ízek Bözsike konyhájából
Káposztagulyás
Ünnepi ajánló
Hozzávalók: 15 dkg császárszalonna, 2 evőkanál olaj, 1 nagyobb vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 mokkáskanál köménymag, 1 csapott evőkanál pirospaprika, 1 kiskanál só, fél kiskanál darált cseresznyepaprika, 1 húsleveskocka, 50 dkg savanyú káposzta, 50 dkg burgonya, 1-2 dl tejföl Elkészítés: A húsos szalonnát egy centis kockákra vágjuk, és az olajon kevergetve kissé megpirítjuk. 23 perc elteltével a fölaprított hagymát, majd 1-2 perc múltán a zúzott fokhagymát és a köménymagot is hozzáadjuk. A pirospaprikával megszórjuk, elkeverjük , majd azonnal – nehogy a paprika megégjen – 1,5 liter vízzel fölöntjük. Megsózzuk, a cseresznyepaprikával tüzesítjük, a leveskockát belemorzsoljuk. A savanyú káposztát néhány vágással fölaprítjuk, a levesbe szórjuk. Ha újra forr, kis lángra állítjuk, kb. 25 percig főzzük. Ezalatt a burgonyát megtisztítjuk, akkora kockákra vágjuk, mint a gulyásleveshez szokás, és a félpuha káposztához adjuk. Lefödve kb. 25 perc alatt készre főzzük. Tálaláskor a tejfölt külön kínáljuk hozzá.
Hal rizságyon Hozzávalók: 1 kg bármilyen halfilé, 20 dkg ementáli sajt, 2 zacskó (2 x 125 g) előgőzölt rizs, 3 evőkanál vaj, 1 dl fehérbor, 4 dl tejszín, 1 evőkanál citromlé, 1 doboz vörös kaviár
Mint minden évben, most is elkerülhetetlen – a boltok már hivalkodóan figyelmeztetnek– megint közeleg a karácsony. Megint törjük a fejünket, hogy hogyan állítsuk össze az étrendet. Egy-két recepttel szeretnék hozzájárulni, hogy egy kicsit változatosabb legyen.
Elkészítés: A rizst a csomagoláson szereplő utasítás szerint megfőzzük. A vajat felforrósítjuk, beleteszszük a halat, ráöntjük a fehérbort, és a hal mindkét oldalát addig sütjük, amíg a bor elpárolog. Kiszedjük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A visszamaradt zsiradékba öntjük a tejszínt, belekeverjük a sajtot, sóval, borssal, citrommal ízesítjük, végül belekeverjük a kaviárt. A rizst tűzálló tálba szedjük, ráfektetjük a halszeleteket, és leöntjük a tejszínes szósszal. A sütőben kb. 15 percig sütjük.
Töltött pulyka Hozzávalók: 1 kis pulyka (kb. 2,2 kg), 3 evőkanál Delikát ételízesítő, 6 dkg vaj, 20 dkg aszalt gyümölcs (alma, szilva, barack), 10 dkg fehér kenyér, 1 dl tej, 1 tojás, 1 teáskanál fahéj, 3 fej hagyma, 2 sárgarépa, 1 l húsleves (kockából), 1-2 evőkanál ételsűrítő, 1 dl tejföl Elkészítés: A pulykát kívül-belül megtisztítjuk, megmossuk, bedörzsöljük Delikáttal. Óvatosan felfejtjük a bőrt a nyakától kiindulva a mellén, és mindkét oldalra 2,5-2,5 dkg vajat nyomunk alá. Így a hús nem szárad ki. Az aszalt gyümölcsöket kis lábosba tesszük, és annyi vizet ön-
tünk rá, amennyi éppen ellepi. Felforraljuk, 3 percig főzzük, és azonnal szűrőkanálba öntjük, lecsepegtetjük. Nem túl apróra összevágjuk. A kenyeret kisebb darabokra vagdossuk, a maradék vajon megpirítjuk és összekeverjük az aszalt gyümölcsökkel. A tejet felforraljuk, ráöntjük a kenyér-gyümölcs-keverékre. Belekeverjük a tojást, és összedolgozzuk. Fahéjjal, sóval, borssal ízesítjük. A masszát a pulykába töltjük, a nyílásokat fogvájóval betűzzük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A hagymát meghámozzuk, négyfelé vágjuk. A répát megtisztítjuk, kisebb darabokra vágjuk. A pulykát a tepsibe ültetjük, köré szórjuk a hagymát, a répát, és alá öntünk fél liter húslevest. A sütőben kb. 2 órát sütjük. Közben többször meglocsoljuk a pecsenyelével, illetve a maradék húslevessel. A pulykát tálra emeljük. A szaftot kis lábasba öntjük, a zöldségeket turmixoljuk vagy szűrőn átpaszszírozzuk. A szószt borssal ízesítjük, ételsűrítővel besűrítjük, a tejföllel finomítjuk, és a pulykához kínáljuk.
Rétestorta Hozzávalók: 80 dkg alma, 5 dkg vaj, 50 dkg tehéntúró, 3 tojássárgája, 40 dkg kristálycukor, 2 csomag réteslap (6 lapos), 1 kiskanál fahéj,
29. oldal 20 dkg darált dió, 6 dl tejföl, 20 dkg darált mák A forma kikenéséhez és a lapok locsolásához: 7-8 dkg vaj, 3-4 evőkanál zsemlemorzsa Tetejére: porcukor Elkészítés: Az almát meghámozzuk, félbehasítjuk, magházát kivágjuk, és húsát felszeleteljük. Az olvasztott vajra dobjuk, és kis lángon 1012 percig pároljuk. A túrót áttörjük, a tojások sárgájával és 10 dkg cukorral összekeverjük. Egy 24-25 cm átmérőjű tortaformát kivajazunk, és 2 réteslapot beleterítünk. A tetejét kevés olvasztott vajjal meglocsoljuk, morzsával meghintjük. A kihűlt alma felét beleterítjük, 2 púpozott evőkanál cukorral és fél kiskanálnyi fahéjjal meghintjük. Erre olvasztott vajjal meglocsolt, morzsával behintett réteslap kerül. A darált dió felét egyenletesen ráhintjük, 2 púpozott evőkanál cukorral megszórjuk, 3 evőkanál kikevert tejföllel meglocsoljuk. Réteslappal befedjük, vajjal megöntözzük, morzsával behintjük. A túrókrém felét egyenletesen rákenjük, réteslapot borítunk rá, megvajazzuk, morzsával beszórjuk. A mák felét ráhintjük, 2 púpozott evőkanál cukorral megszórjuk, 3 evőkanál tejföllel meglocsoljuk. A megmaradt tölteléket és réteslapokat ugyanígy egymásra rétegezzük, ügyelve, hogy a tetejére 2 lap kerüljön. Végül a maradék vajjal megkenegetjük, és előmelegített közepes lánggal (180 fokon, légkeveréses sütőben 165 fokon) 1 órán át sütjük. Megvárjuk, míg langyosra hűl, majd a tortakarikát leemeljük róla, és a tortát cikkekre vágjuk, porcukorral meghintjük. Megjegyzés: Ha nem tudunk hazai réteslapot szerezni, a töröknél kapható tésztalapokkal lehet helyettesíteni, illetve jobb boltokban van osztrák fagyasztott réteslap, ami kitűnő – csak, sajnos, Jó étvágyat! drágább.
2001. november/december
Fragment (Forts. von Seite 25)
Erzsébet Schober: Ich lese Zeitung
Interessante Fernsehprogramme bis Jahresende 2001: 14.11.01, 20.15 Uhr, EinsFestival Anna, die Leihmutter Film von Márta Mészáros 21.11.01, 0.00 Uhr, BR-alpha Kinder der Welt Ungarn und Rumänien 21.11.01, 15.15 Uhr, 3SAT: Melodien einer Stadt: Budapest 26.11.01, 14.15 Uhr, BR-alpha / 27.11.01, 14.45 Uhr, BFS / 28.11.01, 08.30 Uhr, BR-alpha Frauen der Renaissance: Die Regentinnen Margarethe von Österreich / Maria von Ungarn 27.11.01, 11.00 Uhr, Phoenix Osterweiterung der EU 28.11.01, 15.15 Uhr, ARD Abenteuer Wildnis: Im Land des Sonnenaufgangs – Naturbeobachtungen am Neusiedler See 02.12.01, 16.30 Uhr, 3SAT Das stille Fest – Damals und heute (1) Weihnachten in der Donaumonarchie, 1.-3. Teil jeweils sonntags 16.30 Uhr 05.12.01, 16.15 Uhr, 3SAT Europäisches Städtealphabet Budapest ‘97 – Spuren der Geschichte und Feier des Jugendstils
Sie schüttet den Rest des Weines hinunter und steht auf. Mit unsicherem Schritt geht sie zum Fenster. Die Kühle der Scheibe scheint ihrer Stirn gut zu tun, die sie dagegen gelehnt hat. Er hat den Kopf zwischen die Hände gelegt und stützt die Ellenbogen auf die Oberschenkel. Mag sein, dass man an einem solchen Tag jemanden braucht, irgend einen, nur damit jemand da ist, zum Reden, zum Ansehen, oder einfach so. Was mach ich jetzt? Irgendwas reden musst du! Langsam steht er auf und tritt hinter sie, legt die Hände auf ihre Schultern, als wolle er sie trösten. Aus ihren Gedanken gerissen fährt sie herum und steht dicht vor ihm. In der Stadt war schon der Tag angebrochen, Menschen hasten die Straßen entlang, Autos bahnen sich ihren Weg durch die schmale Gasse. Seine Arme hängen hilflos am Körper herab, da schlingt sie die ihren um seinen Hals, küsst wie wild sein Gesicht. „Komm, schlaf mit mir! Die ganze Nacht hast du darauf gewartet. Du hast recht, es ist egal, wer wir sind. Komm, schlaf mit mir einfach so, oder weil du die ganze Nacht gewartet hast.“ Er ist wie erstarrt. Was ist los mit der Frau, was soll ich jetzt mit ihr tun? Das Angebot annehmen und danach? Wie aus der Ferne hört er die Stimme eines Kindes: „Mama, Mama!“ Sofort lässt sie von ihm ab. In der Tür zum Nebenzimmer steht ein kleiner Junge in einem viel zu weiten Nachthemd. Ehe er sich versieht, ist die Frau bei dem Kind, kniet vor ihm, presst es fest an sich und beginnt zu weinen. „Mein kleiner Prinz!“ schluchzt sie. Auch das Kind verzieht sofort das verschlafene Gesicht. „Nein, nicht! Mama freut sich nur so, dass du da bist. Alles ist gut.“ Sie streicht ihm liebevoll das Haar aus dem Gesicht. Mit leuchtenden Augen schaut sie zum Fenster. „Ist er nicht hübsch? Sieht aus wie sein Vater.“ „Wer bist du?“ fragt ihn das Kind und betrachtet ihn neugierig, „Ich heiße Stefan“, antwortet er ihm, schaut aber dabei die Frau an. „Ich geh jetzt. Darf ich wiederkommen?“ Schade, aber es ist eben schon heller Tag. „Komm wieder, aber denk daran, ich bin ein Nächtemensch!“
2001. november/december
30. oldal
Postaládánkból
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○
Határincidens Neve feltüntetésének mellőzését kérve, személyesen juttatta el egy, két évtizede Berlinben élő magyar családapa a Berlini Híradó munkatársához az „autós útlevél”-lel kapcsolatos észrevételeit. Írásos panaszából idézünk: Lányommal nagy örömmel keltünk útra Magyarország felé. Kicsit féltem a határon uralkodó helyzettől, tudniillik én külföldön élő magyar állampolgár vagyok, és így nekem, hogy otthon szabályszerűen közlekedhessem személygépkocsimmal, autós útlevélre van szükségem, és ez mindig problémával járt és jár is. Úgy érzem, az idén minden képzeletet felülmúló dolgokat éltem át, melyek annyira megbántottak, hogy nem hagyhatom anynyiban. A határátlépés elvileg gyorsan megtörtént, de aztán jöttek a problémák. Én Hegyeshalomnál utaztam be: aki arra ismerős, az tudja, hogy a határral szemben van egy Ibusz iroda, étterem, és előtte egy parkoló. Mi ott megálltunk, és a lányommal odasétáltunk a vámtiszthez az autós útlevél végett. Az ablak előtt jó páran várakoztak, látszott, hogy a vámos igencsak stresszben van, de ez nem mentheti fel az alól, ahogy viselkedett. Először is olyan trágár szavakat használt, hogy az megbotránkozást keltett. Kislányom, aki 18 esztendős, nagyon meglepődött a B, a K, az F kezdetű szavak hallatán. Fél órás várakozás után ránk is került a sor, és kértem az autós útlevelet. Az egyenruhás durván odatolt elém egy kérdőívet és felszólított, hogy töltsem ki. Erre én meg mertem kérdezni tőle, hogy mivel a tavaly kitöltött, leadott adatok nem változtak, szükséges-e az újbóli papírmunka? Azt válaszolta, hogy ez őt nem ér-
dekli… Hát visszamentem a kocsimhoz, és kitöltöttem a papírt. Majd újabb fél órás várakozás után rám került a sor, s a tiszt a kérdőívre pillantva tudakolta, hogy hol parkol a járművem. Erre megmutattam neki, és ő a következőket tette és mondta: A szemem láttára összegyűrte a kérvényemet, és azt kérdezte, hogyan merészeltem átlépni az osztrák-magyar határt az előtt, hogy ő látta volna a gépjárművemet?! És mondta, hogy azonnal forduljak vissza, léptessem ki a kocsimat Magyarországról, és utána lépjem át újfent a határt, s megállva nála megkapom tőle az autós útlevelet. Persze, ez már sok volt nekem, és a fenti dokumentum nélkül elhajtottam… Igen szomorú és csalódott vagyok. Büszke magyar állampolgárnak tartom magam. Több mint húsz éve német földön élek, és most nagyon megbántottak. Nem tudom, miért van erre szükség? Talán fel kellene adnom a magyar állampolgárságomat, hogy külföldi rendszámú autómmal szabadon ki- és bejárhassak a szülőhazámba? Tényleg Európa felé tartunk? Furcsa érzés otthon idegennek, másodosztályú polgárnak érezni magam. Akik ott álltak velem (április 21-én) Hegyeshalomnál, hallhatták a vámos nyomdafestéket nem tűrő beszédstílusát. Ez sérti és rontja imázsunkat. Erre pedig – azt hiszem – nincs szükségünk. Név és cím a szerkesztőségben Közreadta: M.G.
Tisztelt Magyar Társaság! Bíró Zsolt vagyok – 26/167/64 – Magyarországról, azon belül is Veszprémből. Nyomdamérnöknek tanulok Budapesten, most fogok diplomázni, de már most elkezdtem dolgozni. Elnézést, hogy ilyen dologban zavarom önöket, de én szívesen leveleznék kinti magyarokkal, ill. hölgyekkel is megismerkednék. Tanulom a németet, mivel a diplomához középfokú nyelvvizsga kell. Így akár kölcsönösen is gyakorolhatnánk mindkét nyelvet. Moziba, koncertekre, fesztiválokra, kiállításokra, rendezvényekre, könyvtárba szívesen járok, utazni, fotózni, az állatokat, a természetet, zenét hallgatni szintén szeretek. Díszkönyveket, ill. könyveket ha tehetem készítek és kötök is, amit még annak idején a katonaság alatt a katonai nyomdában tanultam meg. Ehhez a hobbihoz valószínűleg az is hozzájárult, hogy édesanyám könyvkötő. Az elmúlt pár évben festettem és verseket írtam, csak úgy a magam szórakoztatására, aztán ezt egy könyv formájában rendszereztem. Ha ezzel kapcsolatban tudnak segíteni, azt előre is megköszönném! Addig is minden jót kivánok: Zsolt Sok szeretettel küldöm e versemet mindenkinek: Csak Neked Papagáj ül a vállamon, halk zene szól, lassan ébredezik a város. Álmatlan éjszakából ne remélj megváltó szavakat, én csak örülök, ha megtalálod a verseimben önmagad. Azért írok, mert most úgy tartja a kedvem, s rövid időn belül az ismeretlenből ismerős lesz. Gondolatok ezrei gyilkolják egymást a fejemben, hogy kiszabadulva önálló életet éljenek, és senkinek ne kegyelmezzenek, aki az útjukba áll: CSAK NEKED! A fenti e-mailt Magyarországról kaptuk; a feladó címe:
[email protected]
31. oldal
2001. november/december
Koncertpillanatok
Hat éve rendezi meg a Magyar Egyesület más szervezetekkel együttmű-
ködve nagy sikerű őszi koncertjeit. Idén került sor az első ismétlésre: november 17-én Tolcsvay László lép fel a Magyar Házban. Fenti képeink a korábbi évek koncertjein készül-
tek, ezekkel kapcsolatos e számunk rejtvénye is. (Lásd az utolsó oldalon)
2001. november/december
R e j t v é n y
Koncertpillanatok A 31. oldalon képekkel emlékeztetünk a korábbi évek nagy koncertpillanataira. Alább következik ezekkel kapcsolatos három kérdésünk. 1. Az egyes fellépések időpontjai a következők voltak: 1996. június 1., 1997. április 26., 1998. november 24., 1999. november 20., 2000. november 4. Presser Gábor, Koncz Zsuzsa, Bródy János, Tolcsvay László – ki mikor járt nálunk? 2. Egy időpont ugye megmaradt. Akkor ki szórakoztatta az egybegyűlteket? Adunk hozzá egy kis segítséget: Szombat este volt… 3. És ez az utóbbi alkalom miért volt kakukktojás ebben a koncertsorozatban?
32. oldal Im Februar dieses Jahres war István Bart zur Präsentation seines kleinen Konversationslexikons der ungarischen Alltagskultur – wie es im Untertitel seines Nachschlagewerks Ungarn – Land und Leute heißt – zu Gast im Haus Ungarn. In Heft 12 hatten wir als Betätigungsfeld für Rätselliebhaber die Erklärungen zu drei Stichworten zitiert, das jeweilige Stichwort selbst wurde gesucht.
Hier nun die Lösung: … dies war ein typisch sozialistischer Euphemismus und ein journalistisches Klischee für den gern gesehenen (eventuell berühmt gewordenen) Ungarn im Westen (→ Nyugat), bei dem man – im Gegensatz zu dem abschätzigen Begriff des „Dissidenten“ (→ disszidens) – nicht mehr der Frage nachging, unter welchen Umständen er eigentlich ins Ausland gelangt war. → emigráns; amerikás magyar; amerikai magyar; magyar származású külföldre szakadt hazánkfia
Hier saßen auch jene ein, die nach der Revolution von 1956 (→ forradalom, 1956) verurteilt worden waren, unter ihnen der erste Präsident der neuen Republik Ungarn, Árpád Göncz. → Szeged; Sopronkőhida Vác … dies ist das ärmste und zugleich schmackhafteste unter den „Armeleuteessen“, das, wenn es auf der Speisekarte steht, sich hinter dem Pseudonym serpenyős burgonya (lit. „Pfannenkartoffeln“) verbirgt. Es wird ebenso zubereitet wie → pörkölt, nur dass statt des Fleisches eben Kartoffeln verwendet werden. paprikáskrumpli
01 Kicsengő 20 Kellemes ünnepek ünnepekeet és endőt er edmén eredmén edményyes új eszt esztendőt kíván tagtársainknak és minden kedves barátunknak
… dies ist eine barocke Kleinstadt, ein Bischofssitz nördlich von → Budapest am Ufer der Donau (→ Duna). Zu (…) fällt den Ungarn im Allgemeinen ein, dass sich hier seit bereits mehr als hundert Jahren eines der größten Gefängnisse befindet.
a Magy ar Magyar Egy esüle Egyesüle esülett Ber lin e.V e.V.. Berlin elnöksége
– a berlini magyarok, barátaik és vendégeik lapja A Magyar Egyesület Berlin e.V. belső kiadványa
Szerkesztőség: Általános és tördelőszerkesztő: Hans-Ulrich Moritz, tel./fax: (030) 5 62 06 51, e-mail:
[email protected] Olvasószerkesztő: Urban Mária, tel./fax: (030) 9 93 95 10, e-mail:
[email protected] PR-felelős: Matthes Ágnes, tel.: (030) 2 42 36 68, fax: (030) 2 42 34 47, e-mail:
[email protected] Felelős szerkesztő: Dr. Hetey László, tel.: (030) 78 71 27 60, fax: 78 71 27 61, e-mail:
[email protected] Web-összekötő: Nemes Lajos, tel.: (030) 51 00 94 36, fax: (030) 51 00 94 37, e-mail:
[email protected] Lapunk layoutját tervezte: Drimál Ferenc † Postacím: Magyar Egyesület Berlin e.V., c/o Priv.-Doz. Dr. Hetey László, Kaiser-Wilhelm-Platz 4, 10827 Berlin Egyesületi bankszámla: Berliner Sparkasse, BLZ 100 500 00, Konto-Nummer: 13191500 Terjeszti az egyesület tagsága a berlini és németországi magyarok és barátaik körében. A nem szerkesztőségi cikkek tartalmáért felelősséget nem vállalunk; az azokban hangoztatott vélemények nem minden esetben egyeznek meg a szerkesztőség, avagy a Magyar Egyesület e.V. véleményével. A szerkesztőség a felkérés nélkül beküldött cikkeket és képanyagot nem őrzi meg és nem küldi vissza.