Kresley Cole. Halhatatlanok alkonyat után sorozat 8. A sötétség démona

1

Kresley Cole

Halhatatlanok alkonyat után sorozat 8. A sötétség démona

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013 A fordítás alapjául szolgáló mű: Kresley Colé: Démon from theDark A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Vámpíréhség Vámpírszerető Vámpírharc Vámpírvér Vámpírzóna A Démonkirály csókja A gyönyör Sötét Hercege Szeress, ha mersz! Szeress, ha akarsz! Szeress, ha tudsz! Copyright © 2010 by Kresley Colé All rights reserved Hungárián translation © Medgyesi Csilla, 2013 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013 ISBN 978 9632548401 2

Szívből jövő hálával ajánlom ezt a könyvet csodálatos kiadómnak, Louise Burke-nek. Férfimentes diétán vagyok. Miért izgatnám magam miattuk? Ajók már úgyisfoglaltak, vagy érthetetlen módon egy csöppet sem érdekli őket egy s z es z él yes , vad noszemély, aki állandóan összetűzésbe keveredik a törvénnyel. Carrow Graie, avagy Elvetemült Carrow, a boszorkányok kufára, a szerelmi bűbáj mestere Az ellenségeim rettenthetetlennek tartanak. Ez nem hízelgő. Csak azok a férfiak nem félnek semmitől, akiknek nincs mit veszíteniük. Malkom Slaine, a trothan felkelés vezetője A Szövetség élő könyvéből A SZÖVETSÉG »...és minden halhatatlan teremtmény egyetlen formációban egye- süljön, ugyanabban a dimenzióban, ám mégis rejtve az emberiség elől" - A legtöbben halhatatlanok, és képesek felgyógyulni sérüléseikből. Az erősebb rendek tagjait csak misztikus tűzzel vagy lefejezéssel lehet meggyilkolni. - Erős érzelmi hatás esetén a szemük a rendjük jellemző színét veszi fel. A BOSZORKÁNYOK HÁZA 3

„...a bübáj halhatatlan birtokosai, afehér ésfekete mágia gyakorlói" - Misztikus kalmárnép, akik áruba bocsátják varázserejüket. - Öt kasztba sorolhatók: a harcosok, a gyógyítók, az igézők, a szellemidézők és a látók kasztjába. - Hőn Áhított Mariketa a vezetőjük. A REND „A halhatatlanok ellensége. A Rend fogságába került halhatatlanok soha nem térnek vissza..." - Nemzetközi halálbrigád, amelyet azért hoztak létre, hogy tanulmányozza - és kiirtsa - a halhatatlanokat. - Létezését korábban városi legendának tartották. SCARBA „Irtóztató lények, akik nem megszülettek, hanem létrejöttek, természetellenes erővel és éhséggel bírnak.." - Olyan démonok, akiket vámpírvér fertőzött meg. Mindkét faj jellegzetességeit magukon viselik. - Korábban csupán legendának tekintették a létezésüket, a Szövetség minden tagja irtózik tőlük. - Ok a legerősebbek valamennyi érző halhatadan lény között. - Csak vámonként emlegetik őket. A VÁMPÍROK - Két harcoló közösség tartozik ide, a Horda és a Megtagadók. - Minden vámpír az aráját, örök hitvesét keresi, és élőhalottként bolyong, amíg meg nem találja. 4

- Az ara életre kelti a testüket, megindítja a légzésüket és a szívdobogásukat. Ezt a folyamatot nevezzük vérömlesztésnek. -A Bukottak olyan vámpírok, akik egyszer már gyilkoltak úgy, hogy halálra itták áldozatukat. Különös ismertetőjegyük a vörös szem. AZ ÖRÖKÖSÖDÉS „És eljön majd az idő, amikora Szövetségminden egyes halhatat- lan tagja, kezdve a valkűröktől, a vámpíroktól, a vérfarkasoktól és a démonoktól egészen a fantomokig alakváltókig, tündérekig és szirénekig... harcolni fog, hogy elpusztítsa a másikat:* - A halhatadanok folyvást növekvő népességének misztikus kiegyensúlyozó rendszere. - A háború ötszáz évente tör ki. Vagy épp ebben a percben...

1,fejezet Oblivion, a démonok dimenziója, Ash városa A Holtak uralmának 192. éve - A halálunkba indulunk - vagy ennél is rosszabb sors vár ránk? Malkom Slaine ránézett legjobb barátjára, Igazságos Kallen hercegre, és azt kívánta, bárcsak lenne olyan válasz a kérdésre, amely enyhítené a Kallen tekintetéből sugárzó félelmet. 5

Ahogy a vámpírőrök végigtaszigálták őket a folyosókon az erőd belsejébe, Malkomban egyre erősödött a gyanú, hogy mire az éjszakának vége lesz, már áhítani fogják a halált. - Aligha igazak a pletykák - hazudta, és újult erővel feszült a tucatnyi őrnek, akik lefelé lökdösték a lépcsőn. Misztikus béklyó tartotta fogva; Malkom képtelen volt teleportálni, vagy kiszabadulni belőle. A lépcső alján terült el a föld alatti terem, a közepén díszes trón állt egy emelvényen. Döngölt földpadlója volt, a falakat ellenben gazdag selyem és kárpit borította, a szobát ritkaságszámba menő kristályok és üvegek díszítették. Mihelyt beléptek, Malkom rögtön azt kutatta a tekintetével, hogyan lehetne megszökni innen. Szemben két széldémon rabszolga állt egy frissen ásott sír mellett. A falak mentén őrök sorakoztak, kivont karddal. A terem hátsó részében egy fekete ruhás varázsló bíbelődött valamivel egy üvegcsékkel borított asztal mellett. Istenek, adjátok, hogy ne legyenek igazak a pletykák... az elsuttogott mesék a scarbákról - az irtóztató lényekről. - Látsz valami kiutat? - motyogta Kallen. Malkom rendszerint mindenhonnan látott kiutat, még a legreménytelenebbnek látszó helyzetekből is. - Még nem. Az őrök térdre lökték Kallent és Malkomot a sírgödör előtt. - Mihelyt kiszabadulok, Ronath megfizet ezért - szólalt meg Kallen a fogát csikorgatva. Páncélos Ronath tapasztalt harcos volt, Malkom után a legerősebb démon. Valaha ő volt Kallen kedvenc parancsnoka. - Az áruló nem ér meg még egy éjszakát. Ronath adta a vámpírok kezére Malkomot. Ez már önmagában tragédia volt, de Malkom kitartó ellenállása nélkül Kallen erődje egy hét alatt elesett. A trothanok imádott hercegét pedig elfogták. Ronathot elvakította a Malkom - a rabszolgából lett katonai parancsnok - iránti gyűlölete, s ezzel akaradanul bukásra ítélte Kallent és a népét is. Malkom már kitervelte a bosszút. Mivel sem olyan nemes, sem olyan jólelkű nem volt, mint Kallen, a megtorlás sokkal 6

kegyetlenebb lesz, mint amilyet a herceg valaha is el tudna képzelni. Hirtelen egy vámpír illant be a terembe, egyenesen a trónra teleportálta magát. Drága selyemruhát viselt; sápadt bőrét soha nem érte Oblivion égető napsugara. A szeme vörös volt, az arca démoni őrületről árulkodott. Az alkirály. Miután a vámpírok elfoglalták, és gyarmati sorba taszították Obliviont,legelvetemültebb parancsnokukat nevezték ki alkirálynak. - Á, az én két új rabom - szólalt meg újangolul. Bár Malkom és Kallen is folyékonyan beszélte a nyelvet, kizárólag a saját démon anyanyelvükön voltak hajlandók megszólalni - még most is, amikor ezt halállal büntették. A vámpír megdörzsölte keskeny, frissen borotvált állát. - Végre mindketten fogságba estetek. Malkom és a herceg vezette a felkelést, vagyis, ha őket megtörik, megszűnik az ellenállás. A vámpír hűbérurak ezért vadásztak rájuk olyan könyörtelenül. Az alkirály csettintett egyet az ujjaival, mire a két rabszolga rögvest elhagyta a termet, majd szinte azonnal vissza is tértek egy ájult démonfiúval, Malkom népének egyik tagjával, aki vámpíreledelként szolgált. Szórakoztató étkezés gyanánt. Malkomot elöntötte a veríték. Még erősebben küzdött a kötelékek ellen, de képtelen volt kiszabadulni. A vámpír a karjába vette a fiút, majd a nyaka fölé hajolt. A látványra Malkomot tehetetlen düh kerítette hatalmába. És azok a cuppogó hangok... Kivillantotta az agyarát; újra elárasztották az emlékek vérrabszolgaként töltött gyermekkoráról. Egyedül az vigasztalta, hogy a fiú eszméletlen volt; neki ez a luxus nem adatott meg. Viszont soha nem fordult elő, hogy a nyakából táplálkoztak volna, mert túlságosan nyilvánvaló lett volna a sebhely - és őt nem csupán a vére miatt tartották. - Lassan a testtel, Malkom - suttogta Kallen démon nyelven. Hallgass az eszedre! 7

Vajon hányszor figyelmeztette őt Kallen pontosan ezekkel a szavakkal? Már hosszú ideje a herceg segített megőrizni az ép elmémet. Az alkirály ledobta a földre a fiút, mint egy zsák szemetet, aztán ropogósra keményített hófehér zsebkendőjével megtörölte a száját. - Be kell vallanom, hogy ti ketten elbűvöltök. - Vörös szeméből kíváncsiság sugárzott. - Barátság egy imádott uralkodó és egy brutális őrkutya között. A magasan lévők legnagyobbika és... - intett Malkom felé. Senkit nem hökkentett meg jobban a barátságuk, mint magát Malkomot. Kallen volt a trothan démonarchia koronahercege, több száz éves, bölcs hím. Malkom pedig egy szajha harmincéves, írástudatlan fia, aki vámpírok rabszolgájaként nőtt fel - és kizárólag a düh hajtotta előre. Ők kettcn Kallennel valahogy mégis fegyvertársak, fogadott fivérek lettek. Kallen azt állította, hogy felfedezett Malkomban valamit, egyfajta nemeslelkűséget. Mintha csak tudta volna, mennyire szeretett volna Malkom nemes lenni. - Csóró, tudatlan, apádan - sorolta az alkirály. - Egy démonszajha fia, akinek az anyja a saját testét árulta. Amíg el nem tudta adni az egyik gyermekét - tette hozzá gúnyos mosollyal. Malkom nem tagadhatta az igazságot. - Milyen könnyedén a csúcsra jutottál, miközben nem lehettél többre érdemes, mint egy halom bűzlő szemét egy sikátor mélyén. - Ha Malkom születése szerint nem nemes, a cselekedetei azzá tették - jelentette ki Kallen. A herceg megvéd, mint mindig. Az alkirály láthatóan jól szórakozott. Nem tudok elképzelni nálad alacsonyabb rendűt, mégis volt bátorságod szembeszállni velünk, pedig tudtad, hogy halál vár rád. Meglepő módon, kis híján sikerült kirekesztened minket a világodból, démon. Malkom nem értette, miről beszélt az alkirály. Bár sok csatát megnyert, nem hitte, hogy az ellenség a megadást fontolgatta 8

volna. Malkom már a gyarmatosított Oblivionon született; nem tudhatta, milyen volt a hazája az élőhalottak támadása előtt. Évszázadokkal a születése előtt érkeztek ezek egy idegen világból, amelyet halhatadan és halandó fajok milliárdjai laktak, és egyeden céllal foglalták el a hazáját. A vérért . Amikor a vámpírok trothanvért ittak, erősebbekké váltak, mint annak előtte, és gyorsabban felgyógyultak a sebesüléseikből. A vér hamarosan fizetőeszközzé vált Oblivionon. - Nagyon közel jártunk a megadáshoz - folytatta az alkirály. - Ám a végén a magasabb rendű faj győzött. - A vámpír Malkomék elé szökkent. - Hiába öltözöl a legjobb harci ruhákba folytatta, és letépte róla a díszes köpönyeget. - Az sem rejti el, mi vagy valójában. Fogadok, hogy a bilincs alatt harapásnyomokat találok a csuklódon. Malkom ezt sem tagadhatta. Általában vastag ezüstpántot viselt, hogy eltakarja azokat a szégyenletes jeleket. Ez nem azt jelentette, hogy titokban igyekezett tartani a múltját. Ashben minden démon tudta, hogy mivel kereste a kenyerét gyerekkorában, hogy később a szemétben turkált élelem után, mert idősnek bizonyult ahhoz, hogy megfeleljen vámpír gazdája ízlésének. De az, hogy ezzel a ténnyel ez a vámpír is tisztában volt... - Mindegy, hogyan öltözöl, démon - akkor is senki és semmi vagy. - Ne hallgass rá, Malkom - szólt közbe Kallen. - Jó ember vagy. Bátor vezető. - Akit az első adandó alkalommal elárultak? - kérdezte a vámpír. Az erős és fondorlatos Ronath bandája csapdába csalta Malkomot. Mielőtt elillanhatott vagy támadhatott volna, fémhálóval elkapták, és több szúrt sebet is ejtettek rajta. - Egy rövid időre a csúcsra jutottál, de én majd újra megtanítalak rá, hol a helyed. Malkom hátrahajtotta a fejét, hogy az alkirály szemébe nézhessen. - Hol a helyem? - Egyszer már alávetetted magad egy vámpír akaratának. Megteszed újra. 9

- Hát ezért vagyunk még életben? A kedvemért, ne húzd az időt, ölj meg most. - Ez a vámpír semmit sem tehetett, ami rosz- szabb lett volna annál, amit Malkom egykori ura csinált vele. Malkom rápillantott a porban fekvő, ájult démonfiúra. Semmit. - Ez azért nem olyan egyszerű - szólalt meg az alkirály. - Soha nem az, a te fajtáddal. - Odaintett tényleg a varázslónak? Olyan sok katonámat elpusztítottad, hogy úgy döntöttem: alkotok helyettük másokat, és veletek, a fajtátok legerősebb tagjaival kezdem. Átalakítalak, a képemre formállak benneteket. A pletykák... Hírek keringtek arról, hogy a hűbérurak egy rítus keretében scarbákká alakították a trothartokat - olyan démonvámpírokká, akik a sajátjaik vérét szomjazták.-^? démon- és a vámpírlét egyesült benn ük, így erősebbek lettek mindkettőnél. Az alkirály kivonta a kardját a hüvelyéből. - Isztok a véremből, a kardom pedig felnyitja a vénáitokat a rituáléhoz. A halálotok lesz a katalizátor. - Végighúzta az ujját a kard élén, miközben az árnyékban a varázsló kántálni kezdett egy gonosz átkot. Minden egyes szóval újabb energiahullám áradt a varázslóból, betöltve a szobát a tiltott fekete mágiával. Egy láthatatlan erő körbeölelte Malkom testét, aztán beléje sugárzott. Még több őr vette körbe őket, szorosabbra fogták Malkom és Kallen láncait. Az egyik legnagyobb vámpír beletérdelt Kallen gerincébe, hátrafeszítette a fejét, miközben egy másik valamit beleerőszakolt a foga közé. - Ne! Ne! - üvöltötte Malkom, és minden erejével próbált kiszabadulni. Az alkirály felvágta a csuklóját. - íme, az ajándék, amelyet nektek adok. A szomjúság érzete. A véretek dalolni fog, és démonhúsból lakmároztok majd az örökkévalóságig. - A vérző sebet Kallen nyitott szájára szorította. - Olyanok lesztek, mint mi, azzal a különbséggel, hogy csupán nekem tartoztok hűséggel. Kezdődjék hát! - Ne igyál belőle, Kallen! - üvöltötte Malkom, de az őrök kényszerítették a herceget, hogy lenyelje a vért. 10

Azután Malkomot vették kezelésbe, addig döfködték a kardjukkal, míg túlságosan elgyengült ahhoz, hogy ellenálljon. Le- kényszerítették a torkán az alkirály sűrű, gonosz vérét. Ezután a vámpír a magasba emelte a kardját. Malkom minden maradék erejével a láncoknak feszült, de sem ő, sem Kallen nem tudott kiszabadulni. Kallen tekintete egy megejtő pillanatra Malkoméba fúródott aztán az alkirály levágta a herceg fejét. A teste hátrazuhant, a feje beleesett a sírba. Kábult, üres tekintet meredt Malkomra. A herceg szemöldöke még mindig össze volt vonva, a foga ösz- szeszorítva. Malkom döbbenten bámulta, miközben lelki szeme előtt leperegtek az együtt töltött évek emlékei. A rengeteg csata, amelyek közül többet nyertek meg, mint amennyit elveszítettek. Az a többtucatnyi alkalom, amikor megmentette Kallen életét; a több ezer eset, amikor a herceg dicsérte, biztatta, hogy még jobb legyen. „Rettenthetetlen harcos vagy, aki több, minta múltja"„Hogyne lennél elég okos ahhoz, hogy megtanulj olvasni! Ki az ördög beszélte tele a fejed ez z el a baromsággal?" „Erősebb és gyorsabb vagy a többieknél, nagyobb hadvezér leszel, mint bárki, akit ismertem. Meglátod azokat az apróságokat, amelyeket más észre sem vesz. A különlegesség a nemesség egyik formája, nem igaz, testvér! " Kallen segítségével Malkom lassan megszabadult múltja árnyaitól, és álmodozni mert egy jobb élet lehetőségéről. Most pedig Kallen halott volt. Malkom felüvöltött tehetetlen dühében, a szemét döntötték a gyász könnyei. Kallen. Halott. Vagy még rosszabb. A varázsló fekete port szórt Kallen testére. - Ne! - kiáltott rá Malkom. - Hagyd őt békén! Újabb kán tálás, még több erő. Malkom ajka szétnyílt. Kallen teste immár nem volt élettelen. A varázsló minden egyes szavára megrándult... megmozdult a porban. De nem a haláltusától. Hanem az élettől vonaglott. A fej nélküli nyak ismét vért pumpált. 11

Az alkirály ismét csettintett a démonrabszolgáknak. Mihelyt belerúgták a herceg testét a sírgödörbe, a varázsló még több fekete port szórt rá. Talán azért, hogy Kallen teste ismét eggyé váljon a fejével? Amikor füst kezdett szivárogni a mélyből, az alkirály felemelte véres kardját. - Te jössz, Slaine. És ígérem, hogy felkelni a ha- lottaidból - feltéve, hogy sikerül - az lesz a dolog könnyebbik része. Ha életben maradsz, megtörlek. Malkom magában azért imádkozott, hogy végleg meghaljon. Azokhoz az istenekhez könyörgött, akik soha nem válaszoltak legkétségbeesettebb esdeklésére sem. Kérlek benneteket, ne engedjetek felkelni... A kard belesuhintott a levegőbe. Szinte alig érezte a penge marását. Aztán semmi. Malkom imái ellenére két éjszaka múltán mindketten felébredtek holtukból a föld sötét mélyén. Miután kikaparták magukat a porból a felszínre, egy homályos cellába vetették őket az alkirály börtönében. Nem fulladtak meg a sírban, mert immár nem lélegeztek. És nem vert többé a szívük sem. Élőhalottak. Vámpír. Vámpír vagyok. Nem! Malkom még mindig nem fogadta el a sorsát, kész volt tombolva harcolni ellene. Még akkor is, amikor észrevette, menynyire megváltozott. Bár nem viselt bilincseket, amelyek megakadályozták volna, hogy illanjon; többé nem volt meg ez a képessége. Úgy érezte, mintha nyirkos bőrén ezernyi pók mászkálna. A felső agyarai megnyúltak és elkeskenyedtek, fájdalmasan lüktettek. Még a félhomályban is rettentő fájdalmat okozott, ha kinyitotta érzékeny szemét. A hallása is megváltozott, sokkal élesebb lett. Még azt is tisztán hallotta, ahogy a rovarok a föld alatti járatokban motoszkáltak. Attól a pillanattól kezdve, hogy felébredt a sír mélyén, iszonyatos szomjúság gyötörte a vér után áhítozva.

12

Döbbenet, zavar és aggodalom emésztette Kallent is. A herceg a cella mocskos falait bámulta, a tekintete üres volt. Nem is pislogott. - Ki fogjuk verekedni magunkat innen - erősködött Malkom. Aztán hazatérünk. - Scarbák vagyunk. Testvérem, többé egyetlen démon sem fogad be minket. Kallennek valószínűleg igaza volt. Rosszabbak voltak, mint a vámpírok. Bemocskolt démonok voltak, akiket arra ítéltek, hogy a saját fajtájukból táplálkozzanak. Legendás szörnyek voltak, akiktől mindenki rettegett. - Nincs értelme tovább élnünk - szólalt meg Kallen rekedt hangon. - Mindig van értelme. - Hányszor volt kénytelen Malkom önmagát is meggyőzni erről? - Ha másért nem, hát azért, hogy bosszút álljunk. - O maga nem nyugszik addig, amíg meg nem torolja, amit ellene elkövettek. Le fogja mészárolni a varázslót, aki rájuk szórta az átkot, az őröket, akik lefogták és a vérszomjas alkirályt is, akinek a beteges akarata ezt az egészet mozgásba hozta. Aztán visszatér, és elpusztítja Ronathot. Malkomot mindenki csak egyszer árulhatta el. Ha mindezzel végzett, megtalálja a módját, hogy eltüntesse magából a vámpír részt, megtisztítsa az ereit az alkirály vérétől, és újra azzá váljon, aki volt. Vagy pedig örömmel lép ki a napra. Malkom összeráncolta a homlokát. Vajon a nap végez a scarbákkal is? - A bosszúért élni? - kérdezte Kallen. Szerinted ez elég? Hogyan válaszolhatott volna erre a kérdésre, amikor egykori álmai is olyan nevetségesnek tűntek most? Otthonra vágyott, ahonnan senki nem űzheti el. Annyi ételt és vizet szeretett volna, amennyit élvezettel elfogyaszthat. De titokban mindennél jobban arra vágyott, hogy úgy tiszteljék, ahogyan Kallent - olyan nemesként méghozzá a vére alapján. Malkom szerencséjére senki sem sejtette, mennyire szeretett volna nemesnek születni. 13

- Akkor élj a sors által neked rendelt nőstény kedvéért - biztatta Kallent. - O elfogad majd téged. így kell, hogy legyen! - Ez az, amit keresel, Malkom? A társadat? - Nincsenek ilyen igényeim. - Mi szüksége lett volna egy nőstényre? Nem volt nemes, akinek fenn kellett tartania ősei vérvonalát, és nem volt vizes bányája sem, amelyet örökül hagyhatott volna a fiainak. - Nem? Akkor miért nem tettél magadévá egyetlen démonnőt sem? Malkom félrenézett. Soha nem volt még nővel. Azok közül bárkit megkaphatott volna, akik követték a katonákat a harcokban, de Malkom soha nem használta egyiket sem. Mindegy, menynyire égette a vágy, a kíváncsiság, fizikailag képtelen volt rá. Mindegyik más férfiaktól bűzlött, ami a gyermekkorára emlékeztette. Semmi nem oltotta ki olyan gyorsan a vágyát, mint az ondó szaga. így aztán nem is gondolt nőre. Kisfiúként megtanulta, hogy ne is álmodjon ételről. Felnőttként ugyanígy arra edzette magát, hogy ne fantáziáljon a szexről. Hosszú hallgatás után válaszolt a herceg kérdésére. - Azért, mert a háború lett számomra minden... Az alkirály jelent meg hirtelen a cellában. A szeme jókedvűen csillogott. - A képemre vagytok formálva - állapította meg. A vámpírt egyáltalán nem lepte meg, hogy a rituálé sikeres volt valósággal dagadt a melle a büszkeségtől. Vajon hányat hozott már létre a fajtájukból? - És ez még csak a kezdet. Érzitek a szomjúságot? Szent dolog számunkra, akárcsak a halál. - A tekintete előbb Kallenen, majd Malkomon állapodott meg. - Csak az hagyja el élve ezt a cellát, aki gyilkol - vagyis enged a szomjúság érzésének. Mihelyt Malkom teste megfeszült, hogy támadásba lendüljön, az alkirály elillant. Amikor felfogta a helyzetüket, és ismét meg tudott szólalni, Malkom kijelentette: - Nem fogunk egymás ellen harcolni. Mindketten tudták, hogy bár harcot mondott, ivást és gyilkolást értett rajta. - Nem fogok a fivéremmel harcolni. 14

Ám, ha valaki kiszabadul kettejük közül, az Kallen kell hogy legyen. O minden, ami jó. - Ahogyan én sem - fogadta meg Kallen. - Nem fogunk harcolni - ismételte meg Malkom, s közben azon tűnődött, Kallent vagy önmagát akarta-e meggyőzni. Három héttel később... Malkom reszkető lábbal állt a rácsokba kapaszkodva; értékes energiát pocsékolt arra, hogy talpon maradjon, mert már képtelen volt tovább legyőzötten feküdni. Egyik nap telt a másik után úgy, hogy nem kaptak sem ételt, sem vizet, sem pedig - hála a sötétség isteneinek - vért. Óráról órára erősödött a szomjúsága, az agyarai annyira lüktettek, hogy a végén már csöndesen sírva fakadt. Azon kapta magát, hogy Kallen nyakát, a bőre alatt lüktető eret figyeli. Néha elpirult, amikor észrevette, hogy Kallen a torkát nézi. Soha életében nem éhezett még ennyire. Az előző éjjel Malkom megvárta, míg Kallen végre nagy nehezen elaludt. Ekkor a saját karjába mélyesztette sajgó agyarait, és szívni kezdte a vért; megundorodott önmagától, amiért pompásnak érezte az ízét. Milyen ízletes, élvezetes gyönyör... Végtelen hosszúságúnak tűntek a napok, miközben a testük lassan elsorvadt, de képtelenek voltak meghalni. Mivel nem volt mivel foglalkozniuk, Malkom fejében újra és újra lejátszódott a múlt. Bár mindennél fontosabbnak tekintette a túlélést, egyre gyakrabban gyötörték kétségek. Mégis mennyire volt fontos az élet? Csak újabb árulásokat hoz magával. Először a saját anyja árulta el. Hatéves volt, és annyira éhes, hogy majdnem elájult. Az anyja szidta, azzal vádolta, hogy sozi ha semmi nem elég neki, aztán eladta egy vámpírnak, aki majd annyi ételt ad neki, amennyi csak belefér, ha „szófogadó és szerető'kisfiú lesz. A második árulás ? Ugyanaz a vámpír kidobta az utcára, árnykor tizennégy éves volt, mert Malkom már túllépte azt a kort, amikor még vágyat tudott volna ébreszteni. Visszatért a csatornába, és újra megismerkedett az éhezéssel. De mindennek ellenére Malkom hihetedenül erős felnőtté vált, 15

és végül elérkezett az idő, hogy bosszút álljon egykori gazdáján. Malkom mindig nagyon figyelmes volt, kileste, miképpen őrizteti a vámpír a házát. Könnyedén bejutott, elintézte az őröket, aztán megölte a vámpírt, aki tönkretette. Fantasztikusan jó és dicsőséges érzés volt meggyilkolni egyet a fajtájából, ezért levadászott egy másikat, aztán egy újabbat. A tetteinek híre hamarosan eljutott Kallen fülébe. A herceg meghívta a várába, aztán hónapokon keresztül győzködte Malkomot, hogy csadakozzon a felkeléshez, sőt, legyen az egyik vezetője. Egy idő után Malkomot felismerték az emberek az utcán, rendszeresen Kallennel vacsorázott, lett pénze és szép ruhája - és mindez a jutalom csupán azért, mert kockára tette az életét, ami pedig egy csöppet sem érdekelte. Sokáig a szégyen volt állandó társa, de végre kiverekedte magát a nyomorból. Tudta, hogy az emberek nem szerették, de úgy gondolta, a tiszteletüket elnyerte azzal, hogy megmentette nyomorúságos életüket. Néhány héttel korábban, amikor érzékelte a feszültséget a harcosok között, azzal hessegette el a gondolatot, hogy nyilván túl sok mindenre próbált következtetni mások reakcióiból. Meggyőzte magát, hogy Kallenre hallgasson, és ne tartson állandóan árulástól - akárhányszor volt is korábban része benne. - Mi jár már megint a fejedben, Malkom? - kérdezte gyenge hangon Kallen a cella másik végéből. Ismerősen dühös az arckifejezésed. - Sötétek a gondolataim. - Akárcsak az enyémek. Attól tartok, közel járunk a véghez. - Nincs vége - jelentette ki Malkom a herceg szemébe nézve. Addig nincs, amíg úgy nem döntök. Szomorú mosoly jelent meg Kallen elcsigázott arcán. - Ádáz vagy, mint mindig. - Imbolyogva talpra kászálódott, Malkomhoz bicegett, és megállt előtte. - Ami engem illet, úgy 16

döntöttem, hogy ez nem mehet tovább. - A szemét elsötétítették az érzelmek. - Ölelj hát meg, barátom - mondta, és átkarolta Malkomot. Malkom az oldala mellett tartotta a karját, és értetlenül a mennyezetre emelte a tekintetét. Soha senki nem ölelt meg még Így. Számára az érintés azt jelentette, hogy használták a testét. Ez azonban talán inkább ajándék? Talán túlságosan rettegek, azért nem ismerem fel az érzést ? Malkom tétován átkarolta Kallent. Nem is olyan rossz. Amikor megérezte Kallen ajkát a nyakán, Malkom összeráncolta a homlokát. Kallen a nőket szerette, minden éjszaka másmás démonnőt vitt az ágyába. Akkor ez vajon mit jelentett? Talán csak fogalmad sincs arról, hogyan lehet kimutatni a szeretetet... Kallen ajka szétnyílt. Inni akart. A felismerés hatására Malkomot kiverte a veríték, a tekintete ide-oda cikázott, túlélési ösztöne azonnal feléledt. Ha valóban állhatatos lenne, feláldozná magát a hercegért, a korona érdekeiért. Hiszen milyen sokat tett érte Kallen? Megtanította, hogyan tartsa féken a dühét. Célt adott Malkom életének. Ha vér szerint nem is nemes, akkora tetteiben... Ám ekkor hirtelen felidéződtek az emlékek, azok az évek, amikor a vámpír kihasználta. A táplálkozás a sötétben... az érzés, ahogyan az urának a bőre átmelegedett hozzá simulva... Nem, nem! - Ne tedd ezt, Kallen - könyörgött Malkom rekedten. Ne áruld el a barátságunkat! - Ne árulj el engem! - Sajnálom - válaszolta a herceg elkeseredetten. -Nincs más választásom. Kallen minden, ami j ó. Bár Malkom megfogadta, hogy soha többé nem fogja megharapni senki, nagy akaraterővel mégis mozdulatlan maradt, miközben a herceg széttárt ujjai a hátába vájtak, hogy még közelebb húzza őt magához. Végső áldozata barátomért? Képes vagyok elnyomni az életösztönt? Vagy brutális őrkutyája végül a herceg ellen fordul? 17

Amikor Malkom állkapcsa összeszorult, minden izma megfeszült, Kallen reszelős hangon a fülébe suttogott. Maradj nyugton, Malkom. Ezzel belevájta az agyarait Malkom nyakába, boldogtalanul felnyögött, és szívni kezdett. A hangok olyan ismerősek voltak, a herceg teste ugyanúgy megborzongott, ahogyan annak idején Malkom uráé. Kallen hideg bőre melegedni kezdett Malkomé mellett. Árulás. A harag kitört, és Malkom elbŐdült. Képtelen vagyok uralkodni magamon. Megragadta Kallen vállát, és ellökte magától. Lenézett a hercegre, és tudta, hogy számára ez volt a vég. - Bocsáss meg, fivérem... Ám Malkomot mindenki csak egyszer árulhatta el.

2.fejezet A halhatatlanok internálótábora Napjainkban Amikor Carrow Graie egy hete felébredt a cellában, iszonyatosan fájt a feje, a szája kiszáradt, mint a sivatag homokja, és egy fémbilincs szorította a nyakát. A dolgok ezután csak tovább romlottak. A mai éjszaka kemény lesz, gondolta magában, miközben az őr, Fegley - egy gumibotos, töketlen lúzer —végigcibálta a cellákkal övezett folyosón a végzete felé. - Halott boszorkány sétál - vicsorogta a kentaurok vezetője, amikor Carrow elhaladt előtte. O is, akárcsak a Szövetség többi bebörtönzött tagja, azt hitte, hogy Carrow-t szabadon engedik. - Fogd be a kibaszott pofád, Mr. Ed - szólt vissza a lány, mire Fegley durván megrántotta a nyakbilincset. Carrow fenyegetőn a foglárra meredt, és szabadulni próbált. - Ha visszanyerem az erőmet, szerelmi bűbájt bocsátok rád. Bele fogsz szeretni a testi funkcióidba. A szíved minden 18

melegével imádni fogod mindazt, ami kijön a testedből. - Akkor szerencsésnek mondhatom magam, hogy ez rajtad van - válaszolta a foglár, és megrántotta a fémkarikát a halandók nyakbilincsnek hívták az ilyesmit. A karika misztikus módon hatástalanította Carrow képességeit, és fizikailag is legyen- gícctte. Valamilyen módon minden fogva tartott lény erejét elvették, így még egy olyan halandó is elbírt velük, mint Fegley. - Ráadásul, boszorka, mitől vagy olyan biztos benne, hogy egy óra múlva is életben leszel? - kérdezte a foglár. Ha ezek az emberek kivégeznek, akkor nagyon dühös leszek. Ám el kellett ismernie, hogy sajnálatos módon ez is benne volt a pakliban. Az a legkevesebb, hogy megkínozzák, vagy kísérleteket végeznek rajta. A pokolba, de legalább kiderül, miért vette bárki is a fáradságot, hogy elrabolja. Carrow ritka, három kasztba tartozó boszorkány volt, de távolról sem olyan erős, mint a legjobb barátnője, Hőn Áhított Mariketa. Bár nagyon boldog volt, hogy nem Marit rabolták el, Carrow nem értette, miért éppen ő lett a célpont... Mit tenne Ripley a helyemben ? Amikor szorult helyzetbe került, Carrow gyakran elgondolkodott azon, hogyan szabadulna ki Ellen Ripley, az Alién filmsorozat legendás hőse. Ripley elemezné az ellenséget, felmérné akörnyezetét és a rendelkezésére ál l ó erőforrásokat, használná az eszét, hogy legyőzze az ellenfelet, és kiszabaduljon, aztán mindent lerombolna. Elemezd az ellenséget! Annak alapján, amit eddig a rabtársaitól hallott, a helyet a Rend irányította - halandó katonák és tudósok titokzatos csoportja, amelyet Declan Chase parancsnok, más néven Blademan vezetett, megbízható ribancával, dr. Dixonnal együtt. Carrow varázsló cellatársa azt állította, hogy a Rend feltett szándéka kiirtani valamennyi halhatatlan csökevényt, azaz csokit. A környezet? A börtönt ördögi leleménnyel tervezték meg; a cellák falát három oldalon harminc centi vastag fém borította, a folyosótól pedig törheteden, 19

hatvancentis üveg választotta el. Minden cellában négy priccs volt, vécé és mosdó egy spanyolfal mögött - elvonulni a többiek elől nem lehetett. A Rend minden mozdulatukat figyelte a mennyezetre erősített kamerákon keresztül. Soha nem látott még hasonló börtönt - pedig megfordult jó néhányban. Mióta itt volt, egyszer sem zuhanyozhatott le, és nem válthatott ruhát. Még mindig a bulizós cuccát viselte: nyakpán- tos topot, fekete bőr miniszoknyát, combközépig érő csizmát. A kaja pocsék volt, a világítás nyomorúságos. És közben kísérleteket végeztek a fogva tartott halhatadanokon, akik közül néhányan a barátai voltak. Erőforrások? Pontosan 0,0 erőforrás állt Carrow rendelkezésére. Bár általában gond nélkül el tudta bűvölni a fegyőröket, ezek a halandó katonák teljesen immúnisnak bizonyultak. Fegley-t kivéve, aki valami számára ismereden ok miatt ki nem állhatta. Bár minden lépéssel közelebb került potenciális végzetéhez, Carrow mindent alaposan megvizsgált menet közben, mert elszánta magát arra, hogy megszökik. Ám egyelőre nem mutatkozott kiút; minden egyes folyosót megerősített választófal zárt el a következőtől, egyre csökkentve Carrow reményeit. Az egész olyan volt, mint egy labirintus, mindenhol kamerák, a cellák pedig tömve rabokkal. Lykaek, valkűrök és nemes tündérek - mindnyájan bizonyos szempontból szövetségesek voltak összezárva ördögi teremtményekkel: bukott vámpírokkal és tűzdémonokkal. Az egyik cellában fertőző ghoulok csattogtatták a fogukat egymásra, tépték a saját sárga bőrüket. Egy másikban parázna lidércek vesztegették a semmiért szexuális étvágyukat. A Rend többféle fajt ejtett csapdába, mint amennyit Carrow ismert, és némelyikük igencsak hírhedt és halálos volt. Mint például Uilleam MacRieve, a brutális vérfarkas. A lykae a Szövetség fizikailag legerősebb fajai közé tartozott, de a nyakbilincs miatt Uilleam képtelen volt szabadon ereszteni a benne rejtőző vadállatot. 20

A foglár puszta szórakozásból rávágott az üvegfalra a gumibottal. A fogságtól félőrült Uilleam fejjel nekiugrott a falnak, a homlokán a bőr a szemük láttára hasadt ketté. Az üveg azonban sértetlen maradt, miközben a vérfarkas feszült arcán patakokban folyt a vér. A következő cellában ácsorgott a hatalmas termetű berserker, a vad harcos hím, akivel Carrow New Orleansban futott Össze. Szemlátomást csak pillanatok választották el attól, hogy dühön- geni kezdjen. Carrow nagyot nyelt, amikor meglátta a következő rabot - egy fúriát. Hátborzongató, ibolyaszínű szeme volt, kivillantotta az agyarait. A fúriák kegyetlen női harcosok voltak, a harag megtestesítői, akiknek a feladata a bujkáló bűnösök felkutatása. Ez pedig éppenséggel egy ritka, ősi fúria volt, egy halálos lény hollószárnyakkal. A Rend nyilvánvalóan nem bánt kesztyűs kézzel velük. A fogvatartott lények némelyike kimondottan aljas volt - például Lothaire, a szőkés fehér hajú, hátborzongatóan vonzó vámpír. Akárhányszor elkábították, és végigvonszolták az őrök a folyosón a vizsgálószoba felé, vörös szemében izzott az ígéret, hogy mindenki, aki hozzáért, fájdalmasan megbűnhődik majd. - Mozogj, boszorka - noszogatta Fegley. - Vagy megismerkedtelek Billyvel. - Lehet, hogy kedvelném. Állítólag tökösebb nálad - vágott vissza Carrow, aztán összeszorította a fogát, amikor a foglár újra meglökte. Mihelyt elértek a vizsgálószobákhoz, újabb hosszú folyosó tárult fel előttük, amelyből irodák és laborok nyíltak. Fegley szó nélkül berángatta az utolsó helyiségbe, amely úgy nézett ki, mint egy modern dolgozószoba. Nem laboratórium? Semmi elektróda vagy csontfűrész? Egy ádagos külsejű, barna nő ült az íróasztal mögött. Divatjamúlt szemüvege szinte azt sikította, hogy „én vagyok a fori- banc, húzd meg magad". Biztos dr. Dixon. Mögötte, az ablaknál egy hatalmas termetű férfi állt. A viharos éjszakai égboltot nézte, az arcát csak féligvilágította meg a lámpafény. 21

Carrow kilesett az ablakon, hátha kiderül, vajon hol tartják fogva, de csak az üvegen koppanó esőcseppeket látta. A rabtársak pletykái szerint a börtön egy hatalmas szigeten volt, több ezer kilométerre a szárazföldtől. Na ja. - Szabadítsd ki a kezét - szólalt meg a magas férfi, de nem fordult feléjük. Bár csak ennyit mondott, Carrow felismerte Declan Chase hangját - a mély, gyűlölettel teli hangot enyhe ír akcentussal. Fegley levette róla a bilincset, pontosan úgy, ahogyan feltette: a hüvelykujjának lenyomata nyitotta ki a zárat. Ezután szó nélkül távozott egy rejtekajtón keresztül. Ezen a helyen mindent, még a nyakbilincset is hüvelykujjlenyomat nyitott és zárt. Ami azt jelentette, hogy Carrow-nak le kellett vágnia Fegley-ét. Csodás. Végre valami, ami elé várakozással tekinthetett az ember. - Emlékszem rád, Blademan - mondta Chase-nek. - Igen, abból az időből, amikor te meg az embereid sokkoltatok. Azok a gazemberek kifizették az óvadékot érte, amikor Carrow-t legutóbb őrizetbe vették a közrend megsértése miatt - amire nagyon büszke volt! aztán lesben álltak a börtönnél. Mikor hazaindult, sokkolóval lebénították, felpeckelték a száját, és egy fekete zsákot húztak a fejére. - Azt hittétek, hogy a zsáktól beszarok? Mert bejött. Chase válaszra sem méltatta; egy rövid időre feléje fordult, de nem Carrow-ra nézett, hanem inkább keresztül rajta. Éjfekete haja hosszú, egyenes szálú volt. Néhány tincs az arca egyik felére omlott, és Carrow mintha hegeket látott volna alattuk. A szeme - legalábbis az a fele, amelyik kilátszott - szürke színű volt. Tetőtől talpig sötétbe öltözött, minden porcikáját ruha takarta: a kezét bőrkesztyű, a nyakát magas gallér. Külső megjelenése hideg volt, mint a jég, még az aurája is azt sugallta, menynyire kiszámíthatatlan. Ez az ember vitette el a cellájából időről időre Carrow barátnőjét, Ragyogó Regint, hogy megkínozza. 22

Valahányszor fájdalmat okozott Reginnek, a valkűr villámokat szórt odakinn, a benti lámpák pedig fel-felvillantak a sugárzó energiától. És nagyon sok fájdalmat okozott a valkűrnek. - Szóval, Chase, attól mész el, hogy nőket kínzol? - Carrow rosszul volt a gondolattól, hogy a férfi a mindig vidám, ragyogóan szép és élettel teli Reginen élte ki beteges vágyait. Úgy látta, hogy a férfi elhúzta a száját, mintha akérdés különleges jelentőséggel bírna a számára. – Nők! Egyszerre csak egy nőt kínzók. - És úgy döntöttél, hogy az egy ideig Ragyogó Regin lesz? - A szeme sarkából Carrow látta, hogy Dixon összeráncolt homlokkal Chase felé fordult, mintha ő is valamit sejtene a dolgok hátterében. Aha, szóval ez volt a helyzet - Dixon odavolt Blademanért. Carrow nem tartotta kizártnak, hogy létezik olyan nő, aki a szadizmusa ellenére vonzónak találja a férfit, de szerinte Chase félig elrejtett arca olyan volt, mint egy sápadt, halotti maszk. Minden jót hozzá, őrültek! Mazel tov! Chase válaszképpen csupán vállat vont, aztán visszafordult az ablak felé. Ám a háta annyira megfeszült a fajdalomtól, hogy Carrow nem is értette, miért nem ült le inkább. - Tökös fickó vagy, hogy el merészeltél fogni egy valkűrt, az már biztos - folytatta Carrow. - De a nővérei eljönnek érte. Mellesleg, tényleg nem kellett volna felpiszkálnod a Boszorkányok házát. Meg fogják találni a kis börtönödet, és majd rád szállnak. - Bár magabiztosnak hangzott, már gyanította, hogy a szigetet valamiféle bűbáj védi. Mostanra Mariketának már rá kellett jönnie, hogy elrabolták, és ha hatalmas erejű barátnője még nem határozta meg a sziget helyét - vagy nem talált egy látót, aki megkeresse azt -, akkor valószínűleg nem is lehetett rátalálni. - Valóban? - Chase hangja túlságosan önelégült volt, - Akkor majd őket is felveszem a gyűjteményembe. *ssf Gyűjtemény ? Hirtelen megszólalt Dixon. - Chase parancsnok csak azt teszi, amit kell. Mindnyájan azt tesszük. Valahányszor a 23

halhatatlanok belevágnak titokzatos terveikbe, mi, őrzők, akcióba lépünk, ahogy évszázadok óta mindig. - Terv? Dixon bólintott. - Meg akarjátok semmisíteni az emberiséget, és át akarjátok venni az uralmat a Földön. Carrow eltátotta a száját a döbbenettől. - Hát erről szól ez az egész? O, istenek, ez egyszerűen nevetséges! Szeretnél megtudni egy titkot? Semmiféle terv nem létezik a kiirtásotokra, mert észre sem veszünk benneteket! ó, fanatikus halandók! Néha annyira gyűlölte őket! - Tudjuk, hogy közeleg a háború a halandók és a halhatatlanok között - erősködött Dixon. - Ha nem tartunk kordában benneteket, elpusztítotok minket. Carrow a nőre kacsintott. - Egyre jobban tetszik az ötlet. Különösen, ha olyan halandókról van szó, mint ti. Hát nem érted? A fanatikus emberek sokkal szörnyűségesebbek, mint maga a Szövetség! - Talán még a libitinae-nél is ? A libitinae-k gyakran arra kényszerítették a férfiakat, hogy kasztrálják magukat, vagy meghaltak - és mindezt szórakozásból tették. - Vagy talán a neopteránál? - folytatta Dixon. A rovarszerű humanoidok valóban rosszabbak voltak a rémálomnál is. Utóbbiak említésére Chase teste még jobban megfeszült, az állán kidudorodtak az izmok. Érdekes! Carrow éles szemmel figyelte őket, miközben válaszolt. — Nem, abban egyetértünk, hogy a neopterák aljasak. Nem ölik meg az áldozatukat, hanem órákon keresztül kínozzák őket. Valóban verítékcseppeket látott Chase ajka fölött? Ha azok a teremtmények elkapták a férfit... Nos, Carrow tisztában volt vele, mivel szórakoztak, mit tettek az áldozatuk bőrével, és ettől felfordult a gyomra. Ezért fedett el Chase a testéből annyit, amennyit csak lehetett? Hogyan maradhatott egyáltalán épelméjű? Az volt egyáltalán? A rabok folyamatosan a férfiról pletykáltak; utálta, ha hozzáértek, és egyszer megbüntetett egy tisztiszolgát csak azért, mert elkövette azt a hibát, hogy vállon veregette. 24

Ez megmagyarázná a kesztyűt. Már szinte megszánta a férfit, ám akkor Chase megszólalt. - És a boszorkány azt hiszi, hogy jobb nálunk. És a boszorkány egy Őrülttel társalgóit. - Oké, világos, hogy észérvekkel nem lehet benneteket meggyőzni, ezért hagyjuk is. Miért fogtatok el? Dixon válaszolt. - Nem csupán az a célunk, hogy tanulmányozzunk, hanem az is, hogy eltitkoljuk a létezésedet. A legtöbb halhatatlan vigyáz arra, hogy a halandók ne szerezzenek róla tudomást. Te viszont fitogtatod a képességeidet az emberek előtt. Carrow-t a saját gyülekezete is állandóan megbüntette emiatt. De, mint azt nekik is rendszeresen kifejtette, soha nem használta az erejét józan halandók szeme láttára. - És miért hoztatok ide ma éjszaka? - Segítesz nekünk elkapni egy vámpírdémont, egy Malkom Slaine nevű hímet. Eh. Azt már nemi - Egy vémont? Ti tényleg azt hiszitek, hogy ilyesmi létezik? - kérdezte ártatlan képpel. A vémonok létezése képtelenség volt, „valóságos mítosz" Helló!Ismeritek az oximoron kifejezést? - egészen addig, amíg egyikük meg nem jelent egy évvel korábban New Orleansban. Elképesztően erős volt, legyőzött több vad valkűrt is, akik csak a szerencsének köszönhetően élték túl a kalandot. A lykae-k nagy hatalmú királya is alig bírta megsemmisíteni, és ő is csak azért, mert a lény a társát fenyegette. - Nagyon ritkák, de legalább egynek a létezéséről biztosan tudunk - közölte Dixon. - Megkeresed ezt a hímet, aztán elhozod nekünk. - Azt akarjátok, hogy a halálba csaljak egy szerencséden balekot? - Nem áll szándékunkban megölni - felelte a nő. - Meg akarjuk találni a gyenge pontjait... - És kideríteni, hogyan hozták létre, mi ? Dixon felemelte a kezét. - A Szövetség abnormális tagjai érdekelnek minket. 25

Abnormális. Milyen enyhe kifejezés! - Oblivionon, a démonpokolban él. A démonarchiák nem párhuzamos univerzumok, hanem elzárt, titkos területek voltak, saját éghajlattal, kultúrával. A legtöbbjük feudális, régimódi társadalom volt, nem igazán a technológia - vagy a női szabadságjogok hazája. - Hallottam már róla - ismerte el Carrow. Oblivion megműveletlen terület volt, egy időben afféle büntetőtáborként használta a Szövetség. Valaha a trothan démonarchia otthonának számított, mielőtt a vámpírok megbuktatták a királyi családot. - Sikerült információkat szereznünk a célpontodról az elfogott trothan démonoktól. Carrow megvonta a szemöldökét. - Megkínoztátok őket, hogy köpjenek? - Boldogan megosztották velünk, amit tudtak. A fajtája gyűlöli, ő a mumusuk. Te sem fogod kedvelni. Irástudadan, mocskos és brutális, mentálisan pedig súlyosan sérült. - „Súlyosan sérültnek" nevezel valakit ennek a pasinak a jelenlétében? - kérdezte Carrow, és a hüvelykujjával Chase felé bökött. Ha ez egyáltalán lehetséges volt, a férfi válla és a nyaka még jobban megfeszült. - Tudod, Dix, nem igazán nyertél meg magadnak. Dixon lebiggyesztette az ajkát. Ahhoz, hogy sikerrel járj, pontosan tudnod kell, mivel állsz szemben. - Miért éppen én? - Az igéző boszorkányok kasztjába tartozol, és vonzó vagy. A férfiak azon a helyen valószínűleg még sosem láttak hozzád fogható nőt. - Azon a helyen? Az egész univerzumban sem! Ó, és persze vegyük ide ezt a szobát is! - Ismerjük a múltadat - csattant fel türelmedenül Dixon. - Életed 49 éve alatt rendszeresen tettél tanúbizonyságot nagy bátorságról - és nagy ostobaságról. Ez az akció pontosan neked való! Ebben nem volt köztük vita. Carrow ráadásul még merészebb lett, mióta 23 évvel ezelőtt halhatatlanná vált. - Miért 26

nem mentek, és kapjátok el magatok? - Visszavonultan él a hegyek mélyén, és az odavezető ösvényeket teletűzdelte csapdákkal. Könyörtelenül őrzi a birodalmát. Ha nem mehetünk el érte, kénytelenek vagyunk kicsalogatni onnan. És ő játssza a csali szerepét? Azt már nemi - Bármennyire megtisztelő is az ajánlat, miszerint segítsek nektek megoldani a démonszerző problémátokat, attól tartok, nemet kell mondanom. - Ez az utolsó szavad? - kérdezte Chase a válla fölött. - Aha. Mégha segíteni akarnék is, nem vagyok kommandós hanem hadvezér. - A fajtájában Carrow tábornoknak számított, aki varázserejű katonák hadseregét irányította. Szóval, ha városi gerillára van szükségetek, szóljatok. De nem óhajtok hegyet mászni egy pokoli helyen. Carrow utált a szabadban lenni - csak a tengerparttal tett kivételt. - Sejtettük, hogy elsőre nem fogod ádátni a helyzetet - szólalt meg Chase. Jól látta, hogy a férfi pupillái kitágultak? - De van valami, ami majd más perspektívába helyezi a dolgokat - tette hozzá. Odalépett a falba épített panelhez, és megnyomott rajta egy gombot. A rejtekajcó ismét feltárult, és Fegley sétált be rajta, a karjában egy fiatal, ájult lánnyal. Hosszú fekete haja eltakarta az arcát. Sötét színű pólót és lábszárvédőt viselt, hozzá aprócska fekete tütüt és pici katonai bakancsot. Carrow lelkét balsejtelem fogta el. Csak ne Ruby legyen! Chasere meredt. - Gyerekeket is foglyul ejtetek? - Vajon hány kislány öltözhet ugyanúgy, mint Ruby? Fegley gúnyosan elmosolyodott. - Amikor egyikük húsz katonát kínoz és gyilkol meg? - kérdezte, aztán Carrow felé dobta a kislányt. Carrow előreugrott, hogy elkapja, s közben gyilkos pillantást lövellt a férfi felé. Majd lenézett. Csak ne Ruby legyen! Carrow felszisszent. Ruby volt, gyülekezetének hétéves tagja, a vérrokona. 27

- Hol van az anyja? - Amanda, a harcosok kasztjába tartozó boszorkány soha nem hagyná, hogy elválasszák tőle a kislányát. - Válaszolj, faszfej! - Elveszítette a fejét - köpte a szavakat Fegley. Amanda meghalt? - Már korábban eldöntöttem, hogy kinyírlak, Fegley - rivallt a férfira. - De ezek után biztos lehetsz benne, hogy lassú halálod lesz! Fegley megvonta a vállát, aztán elhagyta a szobát. Carrow feszülten összeszorította a fogát. A múltban egyetlen érintéssel halálos áramütést okozhatott volna a férfinak, egyeden gondolatával porrá zúzhatta volna. Minden erejével megpróbálta visszafojtani az érzelmeket. Visszafordult a gyermekhez, megpaskolta az arcát. - Ruby, ébredj fel! Semmi. - Csak elkábítottuk - magyarázta Dixon. Carrow magához szorította a kislányt. A lélegzete és a szívverése szabályosnak tűnt. - Ruby, édesem, nyisd ki a szemed! - A gyülekezet összes fiatal tagja közül miért éppen őt kellett... A gyülekezeten belül különböző tandák voltak, az azonos ko rúak egyfajta társadalmi csoportjai. Ruby a bébiboszorkányok „bandájába" tartozott - ahogyan őt maguk között nevezték. A kis csibészek mindent együtt csináltak, és nagyon édesek voltak. Carrow és Mariketa gyakran elvitte őket az édességboltba, és megajándékozták őket mindenféle nyalánksággal. Aztán visszakísérték a gyerekeket a gyülekezetbe, az ajtó előtt hagyták őket, megnyomták a csengőt, és vihogva elszaladtak, ahogy a lábuk bírta. Carrow és Mariketa - Crow és Kettle, ahogy a kicsik nevezték őket - voltak a banda kedvelt „nénikéi". Titokban Ruby volt Carrow kedvence. Miért is ne lett volna? Ruby rettenthetetlen és okos volt, félig balerinának, félig púnknak öltözött, imádni való kislány. Dixon felvonta a szemöldökét. - Akár a lányod is lehetne. Ahogy a legtöbben a gyülekezetben, Carrow és Ruby rokonoknak számítottak, bár közelebbinek, mint a többség 28

általában. Másod unokatestvérek voltak, és Ruby pontosan ugyanahhoz a három kaszthoz tartozott, mint Carrow. Abban is hasonlítottak egymásra, hogy mindkettejüknek a harcos ereje volt a legnagyobb. Olyan, akárcsak én . Ruby zöld szeme pislogva kinyílt. - Crow ? - Itt vagyok, édesem. - Amikor Ruby szemét döntötték a könnyek, Carrow úgy érezte, mintha szíven szúrták volna. - Vigyázok rád. Ruby kis teste megfeszült a karjában. A szemében félelem tükröződött. - Anyuci azt m-mondta, hogy ne öljem meg őket zokogta. - D-de bántották őt, és csak... csak megtörtént. - A kislány fulladozni kezdett a sírástól, egyre szaggatottabban vette a levegőt. - Csss, most már minden rendben lesz. Csak lélegezz nagyokat! - Rendszerint ha Ruby túlságosan felizgatta magát, nagyon gyorsan kapkodta a levegőt, néha el is ájult. - Minden rendben, most már nincs semmi baj - hazudta Carrow, miközben ringatta. - Csak lélegezz! - Karddal támadtak rá! - zihálta a kislány. - Láttam, hogy mmeghalt. Meghalt... Ruby elernycdt Carrow karja között, a feje hátrahanyatlott. Elájult. - Ruby! O, istenek! - Amanda tényleg meghalt? Ruby apját pedig gonosz boszorkánymesterek ölték meg még a kislány születése előtt. Árva lett. A gyülekezet nem igazán tudott mit kezdeni az olyan fogalmakkal, mint a keresztszülő vagy a gyámság. Azokban az időkben, amikor a halhatatlanok nem álltak háborúban, nem kellett aggódniuk, hogy árván maradnak a gyermekeik. Ha Amanda csatába indult volna, magától értődő lett volna, hogy a legközelebbi vérrokon veszi a gondjaiba a lányát. Carrow volt ez a rokon, a hellion házból. Szegény Ruby! Bár Carrow-val meglehetősen kemény kézzel bántak a szülei, Ő igyekezett volna megfelelően teljesíteni a Ruby iránti kötelezettségeit. Lenézett a kislány hamuszürke arcára; immár összeforrott a jövőjük. 29

Carrow-nak volt egy igen egyedi és furcsa képessége: megérezte, mikor vált valaki örökre az élete részévé, mikor kapcsolódott össze a sorsuk. Ebben a pillanatban Carrow már nem volt egyedül. De hiszen magát sem tudta kiszabadítani ebből a lyukból, nemhogy egy gyermeket! - Akció és reakció - szólalt meg Chase. Te elhozod a vémont, mi pedig szabadon engedünk mindkettőtöket. Bár a férfi feszültnek tűnt, a hangja monoton, az akcentusa alig érezhető volt. - Különben a kislány meghal. Carrow megmerevedett. - Hamarosan hazaviszlek, kicsim — suttogta Ruby hajába, aztán Chase felé fordult. - Képes leszek használni az erőimet ? -A nyakbilincset hatástalanítjuk a misszió idejére - válaszolta a férfi. Nem mintha Carrow képes lett volna bárkit is megigézni, akár volt rajta nyakbilines, akár nem. Tömegre és nevetésre volt szüksége ahhoz, hogy az igézet működjön. Ezek nélkül gyenge és üres volt. - Holnap indulsz, és hat napig maradsz Oblivionon - mondta Dixon, mit sem törődve Carrow csöndes átkozódásával. - Ma éjszaka segítek összeszedni mindent, amire szükséged lesz. Lezuhanyozhatsz, és kapsz egy dossziét a célpontodról. - Csaknem egy hét a pokolban? És hogy a csudába jutok el Oblivionra? Dixon válaszolt. - A varázsló cellatársad, Melanthe, a Meggyőzés királynője képes portált nyitni. így volt. Lanthe bárhová képes volt bejárást biztosítani. - Egy rövid időre kikapcsoljuk a nyakbilincsét — a különleges kommandó felügyelete alatt. És természetesen addig itt tartjuk Rubyt, hogy biztosak lehessünk benne: minden a terveink szerint alakul. Vagyis addig nem tudja kiszabadítani a kislányt. - Azt akarom, hogy Lanthét és Regint is elengedjétek. A doktornő megrázta a fejét. - Lehetetlen. Ha valóban szabadon engedik Carrow- t, hamarosan visszajön majd értük. - A Rend szavát akarom, hogy elengedtek minket. 30

Ismét a doktornő válaszolt. - Szavamat adom. - Nem a tiédet akarom - válaszolt Carrow gúnyosan. - Hanem az övét. Chase a lány felé fordult, majd rövid habozás után bólintott. - Akkor megegyeztünk - mondta Carrow. A férfi összehúzta a szemét, mintha a boszorkány éppen most bizonyított volna be valamit. - Egy csöpp lelkiismeretJurdalást sem érzel, amiért elárulod a fajtádat? - A démonok nem az én fajtám - csattant fel Carrow. - Ügy beszélsz, mintha állatoknak tartanál minket. - Azok is vagytok - válaszolta a férfi jéghideg hangon, aztán kirontott a szobából anélkül, hogy egyetlen pillantást is vesztegetett volna Carrow-ra vagy a karjában tartott kislányra.

3. fejezet *- Nem jön vissza többé, igazf - suttogta Ruby Carrow-nak, aki az alsó priccsen ringatta. Pár órával korábban tért magához, és azonnal könnyekben tört ki. - Amanda Hekatéhoz ment, édesem. - Visszahozhatjuk? - Nem. Tudod, hogy tilos. - Carrow néha elfeledkezett arról, milyen varázserő szunnyadt Ruby reszkető, kicsi testében. A kislány még Mariketánál is erősebb volt, egészen addig, míg Mari nemrégiben elnyerte teljes hatalmát. Úgy tűnik, amikor legutóbb Ruby igézetet bocsátott ki, megkínzott és meggyilkolt húsz férfit. - Ne menj el holnap, Crow. Carrow elmagyarázta neki, hogy le kell vadásznia egy démont, cserébe pedig ezek a halandók mindkettejüket szabadon engedik. - Nem akarok elmenni, de nem igazán van választásom. Hé, valahol ez is csak egy kufármisszió! Útra kelek, bevetek néhány igézetet, és kapok érte valamit. - A kislány ezt a példát megértette. A boszorkányok kufárok voltak, apró gyermekkoruktól arra tanították őket, hogy jó 31

pénzért áruba bocsássák a varázserejüket. - És a varázslónő majd gondodat viseli. Hallották, hogy a felső priccsen Lanthe túlzott fájdalommal felnyögött. Korábban egy egyszerű „ó, rendben"- nel beleegyezett, hogy vigyáz Rubyra. Carrow azt gyanította, hogy Lanthe a szíve mélyén szerette a gyerekeket, de ezt titokban tartotta, hogy megőrizze gonosz varázslói hírnevét. Végül is a Meggyőzés hírhedt királynője volt, varázsló, aki képes volt arra kényszeríteni másokat, hogy megtegyenek bármit, amit parancsol. A „királynői" cím azt jelentette, hogy ezen a téren ő volt a legjobb a Szövetségben. Bár a varázslók és a boszorkányok származása azonos volt, előbbiek osztálya a Pravushoz tartozott, ahhoz a gonosz szövetséghez, amely harcban állt a Vertasszal, egy viszonylag jónak mondható ligával, amelynek Carrow is a tagja volt. Mielőtt laza kötelékkel ugyan, de szövetkeztek volna a Vertasszal, Lanthe és a nővére a Pravus frontvonalában harcolt. Carrow ennek ellenére bizonyos fokig megbízott Lanthéban. Általában jó volt az emberismerete, és az az egy hét, amelyet ösz- szezárva töltöttek, egy örökkévalóságnak tűnt. Amőbáztak a nedvességtől csöpögő fémfalon, kibeszélték a dögös Rydstrom királyt, Lanthe újsütetű démon sógorát, és panaszkodtak egymásnak amiatt, hogy éppen egyiküknek sem volt fiúja. Carrow-nak voltak szeretői - egypárnál több, fél tucatnál kevesebb -, és elég volt kimennie éjszaka a Bourbon Streetre, hogy bármikor gyarapítsa a számukat. De megvolt az oka a pillanatnyi coitus hiatusnak is... - Mi lesz, miután szabadon engednek minket? - kérdezte Ruby. Mennyire megbízott benne a kislány! - Én magam fogom a gondodat viselni. Velem fogsz lakni - válaszolta Carrow, és magában hozzátette: nyolcadik pont a teendők listáján keresni valami lakást. 32

A családos boszorkányok nem élhettek Andoainban. Carrow szíve elszorult egy pillanatra, hogy fel kell adnia ottani közösségi életét - és a lakosztályt a saját fürdőszobával -, de ahogy Ruby könnyáztatta kis arcára pillantott, azonnal rájött, hogy ez csekélyke ár. - Szerzünk egy kéglit Andoain közelében, hogy visszajárhass a boszorkánysuliba. Majd mindig csomagolok neked ebédet - maradék pizzát -, minden reggel. Lanthe kétkedő hangot hallatott. - Igenis, így lesz. És amikor már elég idős leszel, megtanítok neked mindent az utcáról, amelyet Bourbonnak hívnak. Ruby ásított egyet, piciny telt ajkát biggyesztve. - Hallottam, amit néhány boszorkány mondott rólad pár hete. Azt állították, hogy irányíthatatlan vagy. Most némi kuncogás érkezett a felső priccs felől. - Kormányozhatadan? - Milyen igaz volt! Talán igen, de többé nem leszek az. - Milyen érzés kormánykeréknek lenni, kölyök! - Fogod a kezem, míg elalszom? És itt maradsz, míg felébredek? - Hát persze. Talán Carrow eddig azért volt felelőtlen a magánéletben, mert nem volt gyakorlata benne? Hadseregeket vezetett - de soha nem volt senkije, aki kizárólag tőle függött volna. Néhány perc múlva Ruby már aludt is; az arca elernyedt, a homloka kisimult. Carrow várt még egy kicsit, aztán lemászott az ágyról, hogy újra ellenőrizze a csomagját, és áttanulmányozza a dosszié tartalmát. Amikor Lanthe lecsússzam a felső priccsről, Carrow ismét megállapította magában, hogy a varázsló milyen tökéletesen nézett ki. Nem hagyott rajta nyomot az egyheti stressz, nem volt izgatott, a ruháját nem redőzte a legapróbb ránc sem. Utóbbi persze nem is volt csoda, mert Lanthe tipikus varázslóöltözetet viselt: fűzőszerű felsőrészt, fémkorszázst és háló hatású szoknyát, amelyeket bőrdarabok tartottak össze. Sötét haját vad varázslóstílusban vékony copfokba fonta. Csupán a fémkesztyű hiányzott - a beépített karmokkal -, 33

valamint a fél maszk, amely normális körülmények között az arcát díszítette volna. Carrow érdekesnek találta, hogy a halandók a legtöbb esetben meghagyták a rabok utcai ruháját. Ö is megtarthatta az ékszereit és a bulizós cuccát. - Át fognak vágni - közölte Lanthe. Talán Carrow nem gyanította, hogy Chase visszavonja az adott szavát? Dehogynem. De azzal is tisztában volt, hogy úgy kell tennie, mintha elhinné, hogy szabadon engedik őket a végén. Mit számított két boszorkány a Rendnek? S ami még fontosabb kérdés volt: mi más választása volt ? - Nem tudhatom biztosan - felelte, és beletúrt a csomagba, amelyet korábban Dixontól kapott. Carrow nyomban követelte, hogy visszakaphassa a saját holmiját. Bár a Rend pöpec katonai túlélőcsomagot állított össze, hiányoztak belőle mindazok a dolgok, amelyekre egy boszorkánynak szüksége volt a csábításhoz. Gyorsan megtisztította a felszerelését, aztán végre - egy hét után először - lezuhanyozott, miközben a ruháit kimosták, most pedig készen állt. - Bármi történik is, boszorkány, szerintem csak az idődet pocsékolod. - Nézd, talán nem bízom benne, hogy megtartják a szavukat, és szabadon engednek bennünket, de abban száz százalékig biztos vagyok, hogy megölnék Rubyt, ha nem vállalnám a feladatot. Lanthe felsóhajtott, majd ránézett az alvó Rubyra. - Rendben, akkor lássuk azt a dossziét! A földre telepedtek, hátukat a falnak támasztották. Elhelyezkedtek. Carrow fellapozta az első oldalt, amely összefoglalt minden tudnivalót a célállomásáról és az ott élőkről. - Még mindig nem hiszem el, hogy Oblivionra küldenek. - Lanthe már a gondolattól is Összerázkódott. - Ugyan már, az az egyeden olyan hely, ahol friss vémonhoz jut az ember ebben az évszakban. Oblivion a pokoli bolygók egyike volt. 34

Ezeken olyan kevés erőforrás létezett, hogy csak a legkeményebb démonok voltak képesek életben maradni. Ebben az esetben vízből volt hiány. Eső egyáltalán nem esett, kevés volt a vízgyűjtő, és az is mind valahol a föld alatt. A dosszié szerint a trothan civilizáció a rabszolgatartás, az erőszak és a kegyedenség kaotikus keverékéből állt össze - a tagjai valamennyien brutálisak voltak. A társadalom szigorú osztályrendszerre épült. Carrow összeszorította a száját. Semmiféle osztályrendszernek nem volt a híve - sem oktatási, sem társadalmi alapúnak. Bár ő maga „nemesi" családból származott, ezt nem verte nagydobra. És a rokonaim sem fogják elárulni. Amikor Carrow arra az oldalra lapozott, ahol a „célpontját" Malkom Slaine-t jellemezték, Lanthe megszólalt. - Egy vémon, a Szövetség valamennyi tagja között a legveszélyesebb, akit egy trothanból hoztak létre, a halhatatlanok egyik legbarbárabb fajából? Bár Carrow ismert civilizált, megnyerő és dögös démonokat, trothannal még sohasem találkozott. - És te elmész a pokolba, hogy begyújtsd? Ez olyan, mint a Menekülés New Yorkból, csak éppen te a rosszfiút menekíted ki. - Snake Plissken, szolgálatodra - hajolt meg Carrow, majd olvasni kezdte a Slaine-ről összegyűjtött, pontokba szedett információt. Személyleírás: világoskék szem, kidolgozott izomzat. Több mint 196 centi magas. Hátrahajló, fekete szarvak. Különleges ismerte- tojegyek: hatalmas, kanyargós tetoválás a lágyékajobb oldalán, hagyományos démonpiercingek. Háttere: Több mint négyszáz éve született, anyja démon prostituált, apja ismeretlen. Carrow-ban szánalom ébredt a férfi iránt. Már önmagában az is elég rossz volt, ha valakinek Oblivionon kellett élnie, de Slaine eleve hátránnyal indult. Fogságba eséséig lázadást vezetett a vámpír megszállók ellen. 35

Scarbává - vámpirdémonná -formálták. Mielőtt megszökött volna. a vámpírok erődjéből, lefejezte Igazságos Kallent, a trothan démonok hercegét, valamint az alkirály t, a vámpírok helytartóját. Carrow felvonta a szemöldökét. - Miért gyilkolta meg Slaine a bolygó két potenciális vezetőjét, ha utána nem vette át a hatalmat a démonarchiában? - Talán nem tudta kihasználni a bukásukat - vélekedett Lanthe. Több mint három évszázada bujkál a trothanok elől. Nincs ismert kapcsolata. Nőtlen. Tevékenység: védi a területét, az oblivioni vízbányákat. Különleges képességek: harcedzettség, túlélési képesség, katonai parancsnoki tapasztalat. - Nőtlen? - kérdezte Carrow. Házasodik egyáltalán a fajtája? - Sok démonfaj nem ismerte a házasság intézményét, mivel sors által kijelölt párjuk volt. - Legalább vetélytársnő miatt nem kell aggódnod. - Feltéve, hogy nem tart démonháremet a bányáiban. Talán néhány cicababa befészkelte magát hozzá - mondta Carrow, majd felhúzta a szemöldökét, miközben elolvasta a következő pontot. Nyelvismeret: démon, némi latin. Az egyik információ szerint beszél angolul, de ezt nem lehetett megerősíteni. - Hogy a csudába fogok kommunikálni vele ? - Carrow nagyon keveset tudott démonul; jobbára csak káromkodni és italt rendelni. - A szerelem nyelvén? - javasolta Lanthe. - Láttad a pszichikai jellemzését ? - Könnyen dühbegurul, különleges vadsággal reagál. Erőszakos és területféltő... - Pszichikai jellemzés ? Olyat nem a sorozatgyilkosoknál készítenek? Carrow bólintott. — Dixon azt mondta, hogy ő a trothanok mumusa. - Hát ez remek. Mondd, hogy kapcsolj ák ki a nyakbilincsedet a küldetés idejére! 46 - Igen. - Sokat érek vele, ha azok a népek a pokolban nem boldogok. Míg Mariketa varázserejét az adrenalin táplálta, 36

Carrow- ét az érzelmek, különösen a boldogság. A tömeg harsány mulatozása valóságos lakoma volt az ereje szempontjából. - Akkor elég, ha szerelmi igézetet bocsátasz rá - vélekedett Lanthe. - Nálam az nem működik. - Sokan tudták, hogy Carrow szerelmi igézetek árusításával kereste a kenyerét - azt azonban nem, hogy olyanoknak adta el ezeket, akik saját magukon alkalmazták a bűbájt. Például amikor egy férfi tisztában volt vele, hogy talált magának egy nagyszerű nőt, de hajlamos volt elcsá- bulni, akkor rendelt egy adagot Carrow Graie specialitásából. - Valószínűleg egyébként sem lesz elég erőm varázsolni. - Varázserő nélkül akarsz bolyongani Oblivionon, boszorkány? Akkor talán a brutális erőddel óhajtod majd megvédeni magad? A boszorkányok és a varázslók voltak a leggyengébbek fizikailag a Szövetség tagjai között. - És mi lesz a vémonnal? - faggatózott tovább Lanthe, - Ha nem tudod a portálhoz csábítani, akkor akár ott is tarthat pokolban mint a saját kis boszi-ölebét. - Volt már ennél rosszabb kapcsolatom is- válaszolta Carrow rezzenéstelen ar ccal . Mindketten vihogni kezdtek. Akasztófahumor. Miután ádapozták a dossziét, Lanthe összefoglalta, mit tudtak meg Malkom Slaine-ről. - Veszélyes, fondorlatos „démon non grata". - Kíváncsian Carrow-ra sandított, aztán megkérdezte: - Tenyleg végig akarod ezt csinálni? - Feltett szándékom - vágta rá Carrow határozottan. Mindig az ösztöneit követte, és végül talpra esett. Igaz, néha a megyei börtön egyik cellájában, de a végén mindig minden jóra fordult. - Ha valami miatt mégsem sikerülne - folytatta, és Ruby felé pillantott -, gondoskodsz róla, hogy visszakerüljön a Boszorkányok Házához? Igen - ígérte meg Lanthe. - Csak igyekezz, hogy ne ez legyen a vége... 37

A szavait hirtelen egy hangos üvöltés szakította félbe. - Úgy tűnik, ő sem szereti a kukoricakenyeret - jegyezte meg Carrow. Amikor meghallották az összecsapás zaját, majd a hangos suhogást, Lanthe talpra ugrott. - Egy vrekener! A vrekenerek vad, démoni „angyalok" voltak, szárnyakkal, szarvakkal és agyarakkal. Nem sokkal később az őrök egy sántikáló, szárnyas hímet vonszoltak el a cellájuk előtt. A lény kísérteties szemével Lanthéra bámult, aztán kivillantotta az agyarait. Sebhelyes szárnyát ösz- szekötözték. Csupán egyetlen szót mondott, miközben elhaladt előttük: „Hamarosan..." Lanthe megremegett. -Jól sejtem, hogy ismeritek egymást? - kérdezte Carrow. - Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy Thronosszal gyerekkorunkban barátok voltunk? Carrow felvonta a szemöldökét. Ebben az esetben nem szeretnék összefutni a gyerekkori ellenségeiddel. - A gazember valószínűleg hagyta, hogy elfogják, csak hogy a közelembe kerülhessen. - Szeretnéd elmondani, miért? - Talán majd egyszer. Egyelőre koncentrálj a saját fenyegető hímedre. Carrow felsóhajtott, és komolyra fordította a szót. - Lehet, hogy nem térek vissza. Lanthe nem próbálta azzal vigasztalni, hogy nincs igaza. Valószínűleg nem. - Csupán ennyit mondott. Ugar, Oblivion A trothan restauráció 601. éve Hamarosan eljönnek, hogy megöljenek, gondolta Malkom, és megigazította az egyik csapdát. Miután elrejtette a szerkezetet, felmászott a hegycsúcsra, és lenézett a Csonterdőre és a mögötte elterülő hatalmas sivatagra - a napégette homoktengerre, amelyen soha többé nem vághatott át. Vámpír természete lehetetlenné tette az utat. 38

A messzi távolban, Ash városában vakító lánggal égtek az áldozati máglyák. Az emberek újabb ajándékokkal könyörögtek sötét isteneiknek, hogy pusztítsák el Malkomot. Aljas gyilkosnak, az igazságszolgáltatás előli gyáva menekülőnek és irtózatos szörnyszülöttnek tartották. Mindegyik vád igaz volt. Semmit sem szerettek volna jobban, mint magát Malkomot feláldozni a máglyán. És most még kétségbeesettebbek voltak, mint valaha, mert Malkom tartotta az ellenőrzése alatt az összes vízforrást. Hamarosan eljönnek érte; a készleteik szinte teljesen kimerültek. Nem volt más választásuk, mint hogy átkeljenek a sivatagon, amely Malkomtól védte őket. Bár a párás levegő miatt napközben is képes volt a portakaróval borított hegyet járni, a sivatagban és a városban nem volt sem szél, sem árnyék. Képtelen volt megtenni akkora távolságot egyeden éjszaka alatt. Az egyetlen alkalommal, amikor sikerült - több mint háromszáz évvel ezelőtt, a trothan csőcselék ellen menekülve -. majdnem belehalt. Többször próbálkozott az ezt követő évszázadok alatt - és mindig kudarcot vallott. Az út közepe táján többnyire annyira elgyengült, hogy képtelen volt folytatni az utat; arról aztán végképp szó sem lehetett, hogy harcba szálljon félelmetes ellenfeleivel. Ezért elvágta a városlakókat a vízforrástól, hogy közelebb csalogassa őket magához, mert tudta, hogy Páncélos Ronath vezeti majd őket ellene - a démon, aki átvette a hatalmat, miután a vezetőjüket vesztett vámpírok elmenekültek. Az áruló, aki az egykori alkirály fényűző erődjében élt. Eltávolítottam az útjából az összes akadályt. Kallent és végül az alkirály t is megöltem. Malkom megvetette a vámpírokat, de ők legalább nem tagadták meg a természetüket. A páncélos és az emberei ? Malkom még emlékezett arra, milyen színlelt örömmel fogadták, mielőtt rájuk támadtak, mielőtt a hercegük vesztét okozták. Kallenét, az egyetlen barátomét. 39

A herceg halálának emlékére keserű gyász öntötte el Malkomot.^fájdalom ugyanolyan erős, mint azon a napon, amikor megöltem. Amikor felerősödött a szél, mint alkonyat előtt mindig, Malkom káromkodni kezdett. Soha nem fognak sötétben támadni. Ismét egy hosszú, magányos éjszaka állt előtte. Egy egész életrevalót átélt már belőlük. Megfordult, és elindult a kuckójába, a bányákba - ott fog várni egyedül, csendben, a nedves falakat bámulva. Az idő lassan telt a hegy mélyén, és az elszigeteltség egyre jobban nyomasztotta. Azzal vigasztalta magát, hogy így vagy úgy, de egyszer majd véget ér nyomorúságos léte.

4.fejezet - Nem jöhetsz velem, kedvesem - mondta Carrow a dühös hétévesnek, aki előtte ült a priccsen. - Oblivion nem való gyerekeknek. Valamikor az éjszaka Ruby úgy döntött, hogy nem hagyja magát elválasztani Carrow-tól. Carrow egész éjjel virrasztott, hogy azonnal a kislányhoz siethessen, ha felébred, és keresni kezdi az anyját. Carrow kimerült volt, és tudta, hogy szüksége lesz az erejére a küldetés végrehajtásához, de Ruby érdekei fontosabbak voltak a sajátjainál - és egyelőre nem állt készen arra, hogy elemezze ezt az érzést. A kislány álmában egyszer szólította motyogva az édesanyját. Carrow majdnem elsírta magát. Minden rendben, kicsim. Aludj csak! De amióta Ruby ma reggel felébredt, egyfolytában hisztizett - mindamellett eddig egyszer sem ájult el . - Miért kell ma reggel indulnod? - kérdezte. - Minél előbb elindulok, annál hamarabb térek vissza. Dr. Dixon itt marad veled, míg Lanthe visszajön, rendben?

40

Ruby összefonta a mellén apró kis karjait, és dacosan előrenyújtotta az állát. - Magaddal viszel vagy elvarázsollak, és olyan büdös leszel, mint a segg. Életed végéig. Carrow felvonta a szemöldökét. - Ez durva, Ruby, n a g y o n durva. - Ha jól sejtem, én tanítottam meg arra a kifejezésre, hogy „büdös, minta, segg". - És különben sem varázsolhatsz. Emlékszel, mit mondtam a nyakbilincsről? - Határozottabban kell bánnod a gyerekkel. - Szólalt meg Carrow mögött Lanthe csöndesen. Carrow a válla fölött suttogta. - Ugyan már, te is tudod, min ment keresztül. - És Carrow nem tudta megvigasztalni a kislányt, mert a megszokott trükkök közül most egyet sem vethetett be. Otthon, ha Ruby sírt valami miatt, ajándékokkal könnyen meg lehetett békíteni. Utazás Disney Worldbe a barátnőivel, egy majom, egy robot, egy görkorcsolyarámpa - hipp-hopp, vége is volt a könnyeknek! Lanthe gúnyosan elmosolyodott. - Nem sokkal voltam idősebb, amikor elveszítettem a szüléimét. Vicces, hogy velem is ugyanez a helyzet, gondolta Carrow, de elhessegette az emlékek gondolatát. Most nem engedhette meg magának, hogy a múlttal foglalkozzon. Ahogy lenézett Rubyra, ismét mellbe vágta a felismerés, hogy most már ő felelős a kislányért. Immár volt valaki, aki kizárólag tőle függött. Szót fogadsz Miss Lanhténak, ugye? - Miss Lanthe? - ismételte még a varázsló, és kék szeme fenyegetőn megvillant. - Mi jön még ezek után? Rám sózol egy családi autót, belebújtatsz egy bő farmerba, aztán lepuffantasz? Carrow vállat vont. - Meghálálom, miután mindnyájan kikerülünk innen, oké? A varázsló játszadozni kezdett az egyik copfjával. Melanthe óránként százezerért vállal gyerekfelügyeletet. - írd a többihez! A folyosóról léptek zaja hallatszott. Értem jönnek. Ruby is meghallotta; leugrott a priccsről, és Carrow lába elé vetette magát. 41

Carrow felemelte a földről akislányt, és magához ölelte. Ruby a nyakába csimpaszkodott, a szeméből patakzottak a könnyek, ahogy az arcát a boszorkány nyakához szorította, Carrow felnézett a mennyezetre, nehogy vele együtt bömbölni kezdjen. - ígérd meg, hogy visszatérsz! - suttogta Ruby. Úgy motyogott, mint egy kisgyerek, „ígérd" helyett „ígéld"- et mondott. Bár Carrow az égvilágon semmit nem tudott a gyereknevelésről, érezte, hogy ez rossz jel . Kissé eltolta magától Rubyt, hogy a szemébe nézhessen. Esküszöm a Szövetségre, hogy visszajövök érted. Hiszel nekem, ugye? A kislány aprócskát bólintott. Fegley és dr. Dixon érkezett egy csapat őr kíséretében. Kinyitották a cella ajtaját, és a nő a kislányért nyúlt, de Carrow közelebb húzta magához Rubyt. - Ha valami történik vele, a fejeddel játszol, Dixon. - Figyelmeztetőn az orvosra nézett, és tudta, hogy az írisze megvillant. Carrow szemének színe nem változott az érzelmek hatására; a fénye lett erősebb, ragyogott, akár egy csillag. Most is ez történt, és tudta, hogy ettől a halandók halálra rémültek. Dixon rámeredt. A-ahogy megbeszéltük... motyogta. Tíz perccel később Carrow egy katonai Humveeben ült; öt páncélozott jármű alkotta a konvojt, amelyet Fegley vezetett. Miközben a teherautó végigdöcögött a keréknyomokkal barázdált úton, Carrow kibámult az esőverte ablakon. Nyugtalan volt, még mindig a fülében csengett Ruby kétségbeesett sikoltozása. Hogy lehet, hogy máris annyira hiányzik, mintha nála hagytam volna a szívemet ? Lélekben megrázta magát, és tanulmányozni kezdte a környéket. Az út egy nyirkos erdőn átvezetett, amelyet nagyrészt fenyőfák alkottak. Zuzmó és moha borította a ledőlt tönköket és minden egyéb mozdulatlan tárgyat, amitől az egész erdő bolyhos, 42

puha zöld takarónak tűnt. A környezetből ítélve valahol a Csendes-óceán északnyugati térségében lehettek. Vagy Tasmaniában. Ezzel nem vagyunk beljebb, Carrow. A vidék nyilvánvalóan tengerparti volt, ami alátámasztotta a legújabb pletykákat - vagyis azt, hogy a Rend rendszeres etetéssel a környező vizekhez szoktatta a nagy fehér cápákat, hogy egyetlen halhatatlan se menekülhessen el úszva... Miközben a terepet tanulmányozta, próbált lélekben felkészülni a küldetésére. Felidézte magában, mit tudott meg a doszsziéból. Nagyon kíváncsi volt Malkom Slaine- re. Mi történt, miután scarbává változott ?Élőhalottá vált, vagy a démontermészete kerekedett felül? Vajon végig egyedül volt a hosszú évek alatt? A Rend valóban azt feltételezte, hogy elég, ha lefekszik vele, és magával tudja csábítani? Carrow már nem is emlékezett rá, mikor volt utoljára szeretője. Szeretett volna többet, de megtanulta, hogy a szex nem okvetlenül tesz minden férfit boldoggá. Jól érezték magukat tőle, megnyugtatta az idegeiket, de nem lettek tőle feltédenül vidámak. A szex oka lehetett düh, bizonytalanság, hiúság. Néhány férfinak megerősítésre, másoknak hízelgésre volt szükségük, de a vadmacska Carrow-ban mindegyik meghódítandó célpontot látott. Ha tudta, hogy nem elégítik ki minden igényét, hagyta az egészet a csudába. Most viszont aligha lehet válogatós... A konvoj végül egy hatalmas tisztáson állt meg, amelyet öt, egyforma méretű szikla határolt. Ahogy Carrow lekászálódott az autóból, azonnal megérezte az erő jelenlétét, a szentséget. Aztán felnézett a folyamatosan szakadó esőbe, amely átáztatta a bőrbakancsát és a szoknyáját, és újra eszébe jutott, miért gyűlölte annyira a vadont. Számára a „nagyszerű természet" éppolyan oximoron volt, mint az „igaz mítosz". Múlt éjjel Dixon azt javasolta, hogy cserélje katonai bakancsra a lábbelijét - a kétezer dolláros, húzott bőrből készült, térd fölé érő csizmáját. - Mit akarsz: úgy nézzek ki, 43

mint egy igéző nőszemély vagy mint egy katona? - kérdezte mogorván. Válassz egy típust, bármi- Iyet, halandó. Ám én a magam részéről úgy vélem, több esélyem van igéző nőként. És annak alapvető tartozéka a „dugj meg- csizma". Carrow lepillantott a lába körüli sártengerre. O, remek. De előbb hal meg, mint hogy elismerje, a halandónak volt igaza. A hangulata csak tovább romlott, mikor Fegley a nyakbilincsnél fogva kirángatta Lanthét az egyik Humveeból, aztán a tisztásra lökdöste. A folyamatos durvaságból nyilvánvaló volt, Fegley milyen szemétláda. Carrow szerint mindez azt bizonyította, hogy a férfiból hiányzott az önbizalom, és emiatt gyűlölte a nőket. A mostani munkája hatalmat adott neki olyan nők fölött, akiket egyébként soha nem kaphatott volna meg. Élvezd, amíg lehet. Csak idő kérdése, mikor halsz meg. Mihelyt Carrow biztonságba helyezi Rubyt Andoainban, visszatér, és végez velük. - Kezdj neki! - parancsolt rá Fegley Lanthéra. - Két perced van. Ha bármivel próbálkozol, a mesterlövészek kilyukasztják akoponyádat. A varázsló gyilkos pillantást lövellt a férfira, aztán felemelte a karját. Hamarosan fémes árnyalatú kék fény áradt a tenyeréből. Az arca megfeszült az erőlködéstől, ahogy létrehozott egy ajtó méretű átjárót, amely fekete örvényben végződött. - Légy óvatos odakinn, boszorka - mondta összeszorított foggal. - Az leszek. - Carrow a vállára vette a csomagját, készen arra, hogy átlépjen a portálon. - Vigyázz a kicsikémre, míg viszszaérek. — A kicsikém. Mihelyt kiejtette a száján a szavakat, Carrow azonnal tudta, mennyire igazak. Ruby az övé volt. És mindig az is marad. - Vigyázni fogok rá - ígérte Lanthe, de nem nézett rá. A varázsló tényleg nem hitte, hogy megússza? Mielőtt kérdőre vonhatta volna Lanthét, Fegley megállt előtte. Hat napod van, hogy elhozd a célpontodat a portálhoz. Szombat éjszaka, boszorkány, nem később, mint éjfélkor, oblivioni idő szerint. A határidő lejárta előtt egy órával 44

aktiválódik a nyakbilincsed. Ha Slaine nélkül jelensz meg, becsapom az ajtót az orrod előtt. Végül, ne szólítsd a nevén, mert akkor tudni fogja, hogy tégla vagy. Világos? - Mint a nap, baromarcú. Még valami? Fegley önelégülten rávigyorgott. - Ja. Ha a démon rájön, mit tervezel, levágja, és karóra tűzi a fejed. - Carrow még mindig hápogott, amikor a férfi megragadta a vállát. - Irány a pokol, boszorkány! Szó szerint. Azzal beletaszította Carrow-t a mélységbe. Ugar, Oblivion Semmi jele Ronathnak. A délután lassan véget ért, és közeledett egy újabb végtelenül hosszú éjszaka. Malkom abbahagyta a járkálást, és ismét végignézett a sivatagon. Az volt az érzése, hogy valami nagyszabású dolog fog történni hamarosan, valami sorsszerű - ami az Ő esetében általában pusztítást jelentett. - Állj ki ellenem, páncélos! - bömbölte. De csak a szél válaszolt. Malkom csüggedten felsóhajtott, aztán elindult visszafelé a barlangjába. Útközben elejtett egy madarat vacsorára. Ismét meg kellett állapítania, hogy nem húzza már sokáig. Bár természetellenesen gyors volt, egyre nehezebben szerezte meg a betevő falatot. Reccs. A madár nyaka kettétört Malkom markában, és még a szél zúgása sem tudta elfojtani a hangot. Egyeden rántással letépte a fejet, majd a szájához emelte a vérző nyakat, hogy csillapítsa vámpíroldalának éhségét. Otthon majd megfőzi a húst, hogy táplálja a démont... Hirtelen leengedte a karját, és a füle rángatózni kezdett. Kifinomult érzékei jelezték, hogy rövid időre megnyílt egy portál, valami zavar keletkezett. Közvetlenül az erdő előtt volt egy öt szikla által határolt kör, amely köztudomásúlag alkalmas volt portál nyitására. Felpattant, hogy utánanézzen a dolognak. A teste megfeszült, hogy a körhöz illanjon. Semmi. Még ennyi idő elteltével is elfelejtette, hogy nem volt már képes illanni a rituálé óta. Mindegy. Gyors volt, pillanatok alatt leér az erdőhöz. 45

A portál megnyitása két dolgot jelenthetett. Még több halandó érkezett az ugarra, hogy foglyul ejtse. Ha tudta volna, hogyan kell nevetni, most megtette volna. Valahányszor behatoltak a területére, széttépte az összes katonát, aki be merte tenni a lábát a hegyre, aztán halomba rakta a szétmarcangolt testrészeket a portál előtt. Amikor a katonák kegyelemért könyörögtek, vagy sikítva imádkoztak, új angolul, a vámpírok nyelvén beszéltek, ami megpecsételte a sorsukat. Bár Malkom felismerte a nyelvet, meg nem értette, hiszen évszázadok óta nem beszélte - de már az is felbőszítette, ha meghallotta. A másik lehetőség ? A portált arra használták, hogy a Szövetség még több tagját, számkivetett bűnözőket küldjenek. Ha ez volt a helyzet, az újonnan érkezőknek fogalmuk sem volt arról, hogy újra ítéletet mondanak majd felettük. Malkom csúfondárosan elvigyorodott, bár tudta, hogy ilyenkor nem szép látvány. En mondok felettük ítéletet.

5.fejezet Carrow olyan keményen landolt egy régi csontvázakból álló halom tetején, hogy elakadt a lélegzete. Beborította az összeroppant csontokból felszálló por. Értékes perceket vesztegetett arra, hogy elnyomja a pánikot; úgy érezte, mindjárt megfullad. Csak várt... Amikor végre újra levegőhöz jutott, mély lélegzetet vett, aztán rögvest köhögni kezdett. Bár fújt a szél, a levegő csípős szagú volt. Talpra kecmergett, félrerúgott az útból néhány combcsontot, és körbepillantott. Ilyen hát a pokol. A sziklákkal határolt körön kívül végig műveletlen földek terültek el; sivárabb látványt el sem tudott képzelni. Barna volt az ég alja, por és füst kavargott a levegőben. Mögötte sziklás sivatag nyújtózott, amerre a szem ellátott. A talajt izzó 46

kődarabok pettyezték, amelyek mintha lávamaradványok lettek volna. Jobbra és balra, mint sebhelyek, mély hasadékok szabdalták a talajt, kénes füst szivárgott belőlük. Egyenesen előrenézve egy erdőszerűséget látott, megkövesedett fákból; a színük olyan volt, mint a földet borító csontoké. Semmiféle zöld nem nőtt errefelé. Minden barna, piszkosfehér vagy hamuszínű volt. Több kilométernyi távolságban, az erdőn túl egy hatalmas hegy húzódott, három világosan elkülöníthető csúccsal. A vémon hegye. Carrow úti célja. Sajnálatos módon a bolygó minden négyzetcentimétere lakott volt. A sivatagban hatalmas, százlábúszerű lények vágtak maguknak alagutat; az útjukat emelkedő-eltűnő dűnék jelezték. A hasadékokban láthatatlan lények nyüzsögtek. A szél zúgása ellenére is meg tudta állapítani, hogy az erdő is mindenféle élőlénynek adott otthont - nem túl jó hír. Hogyan juthatna át az ismeretlen lények között a hegyhez ? Bár Fegley szavai - levágja, és karóra tűzi a fejed megrémisztették, nem volt választása; meg kellett keresnie Slaine-t. Lehet, hogy mind a hat napja rámegy majd a kutatásra. A hozzá legközelebbi hasadékokból félelmetes, sötét alakok kezdtek kimászni. Ghoulok? Csak ne ők legyenek! Olyanok voltak, mint a zombik, agyatlan, mozgó torzszülöttek, akiknek egyetlen céljuk volt: minél több embert átváltoztatni. A harapásuk és karmolásuk fertőző volt. A környezet? Mögötte százlábú homokszörnyek, előtte ismeretlen lényekkel tarkított félelmetes erdő, körülötte prédára leső ghoulok. Ahogy egyre közelebb nyomultak, Carrow-nak nem maradt más választása, mint egyenesen berohanni a sötét erdő sűrűjébe. Futás közben hátra- hátrapillantott a válla fölött. A ghoulok kitartók voltak, képesek arra, hogy fáradtság nélkül kövessék kilométereken keresztül szabad prédájukat. Bár Carrow ereje és állóképessége meghaladta a halandókét, 47

messze elmaradt a valkűrökétől és a fúriákétól. Hogyan rázza le őket? Semmi nem jutott eszébe, de szerencséjére a ghoulok szemlátomást lelassítottak. Sőt, meg is torpantak, mihelyt Carrow elért az erdő szélére. A lány visszanézett a fák közül. A ghoulok óvatosan járkáltak fel-alá az erdő szélén. Féltek belépni a sűrű lombok ismeretlen homályába. De előbb vagy utóbb összeszedik a bátorságukat, és utánamennek. Semmi sem lehet rosszabb egy csapat zombinál, döntött Carrow, és belevetette magát az erdőbe. Sziklák és megkövesedett fatörzsek között haladt; ha az út engedte, gyorsított a tempón. A tüdeje szinte lángolt, az izmai remegtek... Amikor már azt hittej hogy sikerült biztonságos távolságba kerülnie a ghouloktól, újabb árnyakat fedezett fel a fák lombjai között. Ismeretlen veszély. Számtalan szempár fürkésző pillantása meredt rá a sötétből; a lények körbevették. Érző lények és hímek voltak - ennyit szűrt le az érzelmeik alapján. Ezek közül is a nemi vágy bizonyult a legerősebbnek. Miután körbezárták, megállapította, hogy legalább tucatnyian voltak; különböző alakúak és méretűek. Mindannyian humanoidok, de szarvakkal, alsó és felső agyarakkal felvértezve. Vagyis démonok. Megpördült, levegő után kapkodott, hogy meg tudjon szólalni. Aztán eszébe jutott, értenek-e ezek angolul. Tudta, hogy a helyiek aligha ismerik a nyelvet. Ám mielőtt megszólalhatott volna, a legkisebb lény meglengette a dárdáját feléje. Olyan gyorsan pislogott, mintha nem hitt volna a szemének, gondolta Carrow. - Halandó, Asmodel? - kérdezte angolul. Ezek szerint nem helybeliek voltak, hanem valószínűleg számkivetett bűnözők. A kérdező, akárcsak a többiek, szakadt ruhát viselt, ami arra utalt, hogy itt táboroztak már egy ideje. - Az illata alapján halhatatlan, Asmodel - válaszolt a tekintélyes külsejű démon. A keze fejével letörölte kicsorduló nyálát a szája széléről. - Az első nőstény, akivel az ugaron valaha is találkoztam. 48

Nincsenek itt nők? Vagyis ezek mind kiéhezett bűnözok.'! Csodás! Carrow összeszedte minden bátorságát. Halhatatlan vagyok, a Boszorkányok Házának hatalommal felruházott tagja - mondta, de alig állt a lábán a kimerültségtől, koszos volt és izzadt. Aligha látszott hatalmas erejű boszorkánynak. - Akkor miért nem vetetted be ellenünk az erődet? - kérdezte az egyik zöldesszínű démon. Carrow a nyakbilincs kikapcsolása után is erőtlen boszorkány maradt. Szükségem lenne némi boldogságra, fiúk. - Nagyszerű ötlet, démon - vágott vissza Carrow. - Gondoltam, ha átengedtek, meghagyom az életeteket. Különben viperafészket aprítok a beleitekből, vagy homokká varázsolom a csontjaitokat. Szemlátomást nem ijedtek meg a fenyegetéstől; Carrow-ra fittyet hányva nekiálltak vitatkozni a háttérben. A szándékuk egyértelmű volt, még mielőtt a lándzsás apróság kijelentette volna: én leszek az első. - Azt te csak hiszed, Sneethy - jelentette ki Asmodel. Carrow összerezzent. Képtelen volt megvédeni magát, és nem tudott hova menekülni. Blöffölj! Fenyegetőn felemelte a kezét. - Akkor nincs más választásom. Adjátok meg magatokat, vagy... Sneethy nem vette be a cselt; vidáman lekapta róla a hátizsákot, a mozdulattal végigkarmolva a vállát. - Hé! - Amikor a démon beletúrt a zsákba, átkutatva a holmiját, Carrow felcsattant. - Valaki más cuccával játssz Yodát, seggfej! A démon a füle botját se mozdította, kaján vigyorral az arcán szétosztotta a többiek között az energiaszeleteket, amelyeket a zsákban talált. Egy szempillantás alatt felfalták mindet. Aztán a démon előkapta Carrow kulacsát. Vidáman felkurjantott, de a lelkesedését mintha elvágták volna, mikor beleszippantott a levegőbe. - Közeledik. - Halk hangjából rettegés sugárzott - és áhítat. - Pedig nem is léptünk a területére. Miről beszélt? A zöld színű démon tekintete végigpásztázott a többieken 49

- El kell tűnnünk! Asmodel közelebb araszolt Carrow- hoz. - Nem megyek sehova a nőstény nélkül. - A szájából immár patakokban folyt a nyál. Megéri a súlyát vízben! Még használtan is. - Szembe mernél szállni vele érte? - kérdezte Sneethy. A válasz nyilvánvalóan igen volt, mert Asmodel megragadta Carrow karját. A lány belerúgott a rüsztjébe, de a démonnak a szeme se rebbent. Carrow hiába próbált szabadulni, maga után vonszolta az erdő mélye felé. - Ne ellenkezz! - parancsolt a lányra. - Az ágyasunk leszel - vagy a szörny vacsorája. És az idő egyre közeleg. Mi ijeszthetett meg vajon egy ilyen démonbandát? Bevetették magukat egy megkövesedett csalitosba; a gyorsabbak előreszaladtak, a lassabbak el- elmaradoztak. A facsemeték olyan közel nőttek egymáshoz, hogy Carrow úgy érezte, mintha elszenesedett kukoricatáblán vágtak volna át. Alkalmas búvóhelynek tűnt. A démonok azonban egyre nyugtalanabbak lettek, mindegyikük készenlétbe helyezte a fegyverét, igyekezett minél görnyed- tebb pózban haladni. Asmodel lecsatolta a fütyköst a szíjáról. Sneethy ismét beleszimatolt a levegőbe, aztán nyöszörögni kezdett, és támadásra lendítette a lándzsáját. A zöld színű démon előrántotta vadászkését. - Követ minket motyogta. Egy démon amiatt aggódik, hogy valaki követi ? Carrow szeme elkerekedett a döbbenettől, amikor meghallott egy bugyogó hangot a háta mögött. Nyomban abbahagyta a küzdelmet, és követte a futásnak eredő démonokat. Néha-néha hátrapillantott; ugyanolyan ideges volt, mint a többiek. Aztán, közvetlenül maguk előtt, a csapáson belefutottak az egyik gyorsabb démonba - egy másodperccel korábban fejezhették le, mert még le sem hanyatlott a teste. Ahogy a holttest a földre omlott, Asmodel vicsorogni kezdett. Nem, a szörny játszik velünk.

50

Egy újabb démon sikolya hangzott fel mögöttük. Alig tettek meg tucatnyi lépést a másik irányban, amikor valami bumerángszerű szelte át a levegőt a fejük felett. Vér csöpögött róla. A szörny egy letépett lábat hajított frizbiként az előttük elterülő térségbe. A láb egypár démon mellé esett; az egyik holttest a másikon hevert. És úgy tűnt, hogy a fejüket nem karddal - hanem karmokkal vágták le. - Egyetlen csapással kettőt terített le. - Asmodel nagyot nyelt, miközben Carrow-val együtt megpördült, kiutat keresve. Valaki egyeden csapással lefejezett két halhatatlant? Aztán letépte egy másiknak a lábát? - Nem, az kizárt, hogy egyedül tette - mondta a boszorkány. Körülöttük hullottak a démonok, mint a legyek, kórusban könyörögtek kegyelemért. - Egyedül van - csattant fel Asmodel. - O az! Mészárlás hangjai visszhangzottak a fák között: csontok törése, a hús marcangolásának semmivel össze nem téveszthető zaja. Carrow annyira reszketett, hogy képtelen volt elfutni; gyors egymásutánban kétszer is megbotlott. Asmodel nyomban elengedte, és keresztülrohant a csaliton, hátha megmenekülhet. A néhány megmaradt démon a nyomába eredt, szaladtak, amerre láttak. Carrow Asmodelt követte, a legnagyobb démont, miközben a többiek körülötte sikítoztak. Aztán lelassított, és hitetlenkedve bámult a füstön keresztül. Előtte egy árnyszerű valami hihetetlen sebességgel elkapta Asmodelt. Mintha egy láthatadan erő emelte volna a magasba a démont. Bármi volt is az, a levegőben darabokra szaggatta Asmodelt - kitépte a végtagjait, fröcskölt a vér mindenfelé. A démonnak még sikítani sem volt ideje. Az árny eltűnt. Néma csend ereszkedett a tájra, csak a szél zúgása hallatszott. Mindegyiket elintézte? Vagy elbújtak valahová? Mi volt ez a valami ? Carrow megpördült, a tekintete körbepásztázta a terepet* Amikor egy közeli hang megijesztette, átbukott egy lábak nélküli, lefejezett torzón, és belezuhant egy tócsa alvadt vérrel körülvett kiontott bélbe. 51

Sneethy. A lándzsáról ismerte meg, amelyet még mindig a markában szorongatott. Csaknem elhányta magát, miközben kimászott a maradványok közül egy megkövesedett bokor rejtekébe. Az első impulzus? Kucorodj össze, és bújj el. Mi értelme menekülni ? Hiszen mindenhol a halál várta. Aztán elszégyellte magát. Fiatal kora ellenére Carrow hivatalos boszorkánykufárnak számított, a méltán híres harcos kaszt egyik vezetője volt. Bátran szembenéz a szörnnyel - akkor is, ha menten belehal. - Mutasd magad, te gyáva! - Hirtelen dőlni kezdtek a fák, mintha valaki csapást vágott volna közöttük. Egyenesen feléje tartott. Közeledett a szörny. Korábban hang nélkül mozgott, most viszont hangosan csörtetett, egyre közelebb. Vele is játszadozott. Atkozott legyen, ha csak ücsörög itt, gyámoltalanul, mint valami áldozati ajándék King Kong számára. Életében először fordult elő vele, hogy valaki tőle függött. Harcolni fog! És ha erőben nem veheti fel vele a versenyt, majd a többi képességét használja. Tudott ravasz lenni... álnok. Kiragadta a lándzsát Sneethy markából. Most megtudod, mi történt volna, ha Fay Wray boszorkány lett volna! Éppen csak berántotta a fegyvert maga mellé a bokorba, mikor a támadó berontott a tisztásra. Carrow felemelte a tekintetét. Még feljebb... Elakadt a lélegzete. A lény két méter magas volt, és vér borította a testét. Hatalmas szarvak meredtek hátrafelé a füle mögött. Nyitva volt a szája, így tisztán látszottak az alsó és a felső agyarai. Démon volt. És, istenek, hatalmas. Széles mellkasát és erős karját láncszemekből font ing takarta, az izmai csaknem szétfeszítették a fémet. Bőrnadrágot viselt, amelyet szintén vér szennyezett. Hosz- szú haja borzas volt, belelógott piszkos arcába. Gyér szakáll keretezte az arcát. Ez biztosan nem lehetett... ő. A célpontja. A külsején semmi nem utalt arra, hogy vámpír lenne. Kérlek, add, hogy 52

ne ő legyen! Amikor a tekintetük találkozott, Carrow lélegzete elakadt. A férfi írisze világoskék színben tűnt fel, ahogyan a dossziéban megírták. Súlyosan zavart? Erőszakos területféltő? Megerősítve. A kék szem lobbant egyet, egy másodpercre elfeketedett, ami általában a nemi vágy vagy a harag jelére utalt a démonoknál. Egyik sem jelentett semmi jót Carrow számára. Miközben a lány a férfit tanulmányozta, a démon is alaposan végigmérte őt egészen a feltűrt szoknyáig és a csupasz combjáig. A szarvai hirtelen kiegyenesedtek, aztán megnőttek, annak biztos jeleként, hogy a démon vonzónak találta. Amikor felemelte a fejét, a szeme összeszűkült, mintha felismerte volna a lányt. Ökölbe szorította hatalmas kezét, aztán szétnyitotta karmokban végződő ujjait. Még párszor megismételte a mozdulatot, mintha elveszített volna valamit, ami régóta az övé volt. A farka megkeményedett - nem lehetett nem észrevenni. Szaggatottan kapkodta a levegőt, a mellkasába markolt, és Carrow-ban hirtelen nevetséges gyanú támadt, de gyorsan elhessegette. Ez a démon úgy nézett ki, mint aki mindjárt eszét veszti a vágytól. Amennyire Carrow tudta, a démon évszázadok óta az ugaron élt, nő nélkül, vagyis ugyanolyan kanos volt, mint Asmodel. És ha nagyon gyorsan nem talál ki valamit, akkor ez a hím pillanatokon belül maga alá teperi. - K-kérlek, ne bánts - szólalt meg Carrow, és figyelte a démon arckifejezését. A kemény vonások semmit nem árultak el,; még azt sem, hogy érti-e a szavakat. Vagyis nem beszélt angolul! Született trothan? Megerősítve. Az egyetlen reakciója az egyre növekvő erekció volt. Amikor Carrow már attól tartott, hogy képtelen lesz megértetni magát, a férfi ököllel a mellére csapott, aztán feléje bökött, é s valami olyasmit motyogott, h o g y „ara. A hangja érdes volt, valósággal csikorgott, mint a kavics. 53

Amikor közelebb lopakodott, Carrow észrevette a tetoválást, egy hatalmas rajzot, amely úgy nézett ki, mintha fekete lángok nyaldosnák a férfi oldalát - a jobb féltekét. Hekaté, segíts, ő volt Carrow célpontja, Malkom Slaine. És a Rend sajnálatos módon tévedett. Képtelenség volt bárhová is clcsalogatni. Változás a tervben. Nem fogja a portálhoz vezetni a férfit. Ájult testét fogja odavonszolni. Miután előzőleg többször beledöfött. Ám ahhoz, hogy a terve működjön, először el kellett érnie, hogy a férfi rátámadjon. Lelkiekben megerősítette magát, aztán begörbített ujjal hívogatni kezdte a férfit. A démon szeme elkerekedett, de nem gyorsította meg a lépteit. A francba, Slaine! Támadj!

6. f e j e z e t Malkom még soha nem lepődött meg semmin ennyire hosszú élete során. Ahogy lefelé haladt a hegyről, megérezte a nőstény kellemes illatát, és azonnal kitalálta, kije volt neki ő - az asszony, akit sosem remélhetett megkapni. A szarvai megnyúltak, az ágyéka bizseregni kezdett a vágytól, hogy párosodjon vele. Lerohant a hegyről, keresztülrobogott a csonterdőn. Ám ahogy közeledett anőstényhez, megérezte a démonok szagát is. Miközben lemészárolta valamennyit, dobogni kezdett a szíve, és évszázadok után először levegőt szippantott a tüdejébe. O volt az. Az övé. A sors egy idegen nőstényt rendelt neki társul, egy éjfekete hajú, smaragdzöld szemű lényt. A bőre makulátlan volt, sápadt, mint a vámpíroké, de nem voltak agyarai. Valamiféle halhatatlan volt, de Malkom nem tudta, milyen szerzet. És az illata. Pont olyan volt, amilyennek a nők illatát elképzelte. Nem is hasonlított a durva, üres tekintetű

54

démonnőstényekéhez; azok bűzlöttek a férfiaktól, akik használták őket. Többé már nem számítottak az okok, amelyek miatt Malkom soha nem feküdt le nősténnyel. Ez a nő tökéletes volt, az illata csábító, és az övé volt. Mi haszna volt a nőstényekből ? A kérdésnek nem volt többé jelentősége. Magaménak követelem azt, ami az enyém. A lány magához hívta, nyilván felismerte benne a párját. Akarja, amit nyújthatok neki. Ám Malkom pillanatnyilag még félőrült volt a harctól, minden erejét össze kellett szednie, hogy uralkodjon magán. Démon része legszívesebben azonnal magáévá tette volna ezt a szépséges teremtést, míg vámpír énje kínzón vágyott rá, hogy csontszárazra szívja. Szinte érezte, ahogy az agyarai belevájnak a nő meztelen combjának tej fehér bőrébe. A lány megnyalta az ajkát, és finoman széttárta a lábát, látni engedve a sötét rózsaszín selyemdarabot. Malkom agyából elszállt minden gondolat. Elbődült, és rávetette magát. Ám mielőtt rázuhant volna, iszonyatos fájdalmat érzett. Hitetlenkedve nézett le az oldalára. A nőstény lándzsát tartott a kezében, a páncéling rései között a bordái közé döfte. A szeme vadul csillogott, és még mélyebbre nyomta a dárda hegyét. Átvágott. Malkomot elöntötte a düh. Elveszíti az önuralmát A nősténynek menekülnie kell előle. - Cotha - nyögte ki összeszorított foga között. Fuss. Ez a lény észre sem vette a lándzsát, tudomást sem vett a fájdalomról, míg mélyebben bele nem döfte a fegyver hegyét az oldalába. Csak nézett rá emésztő éhséggel a szemében. Olyan erős voltai a vágya, hogy szinte tapintani lehetett, és ettől Carrow szédül ni kezdett. Olyan erősen belevájta a karmait a tenyerébe, hogy kiesőről dúlt belőle a vér. Lenézett a lány arcáról a sebre, aztán vissza. A tekintete a lányéba fúródott, és ismét azt nyögte: „Cotha*. 55

- N-nem beszélek démonul - O, istenek, adjátok, hogy lég-j alább pár mondatot megértsek! Vajon mit mondhatott? A férfi hátrakapta a fejét, és elbődült. Cotha! Carrow szeme elkerekedett, elhajította a lándzsát, és talpra kászálódott. Lebukott, és mélyebbre szaladt az erdőbe. Most már tökéletesen el tudta képzelni, hogy a hím karóra tűzi a íc- )éc. Pillanatokon belül meghallotta maga mögött az üldözőjét. Hátrapillantott, és elakadt a lélegzete a látványtól. A férfi kezdett átváltozni. A kavargó porviharon keresztül is tisztán kivehető volt, hogy a felső agyarai megnyúltak,elkeskenyedtek. Egy vámpír agyarai. Egy vámpírdémonéi. Aki szemlátomást nincs teljesen az eszénél. Carrow felkaptatott egy emelkedőn, átverekedte magát a lávakő sziklákon; a félelem erőt adott a futáshoz. A hím ereje nyilvánvalóan természetfeletti, úgy szét fogja roppantam, mint egy gyufaszálat. Szakadt róla a víz, a sós veríték csípte a szemét, gyorsan letörölte a karjával... Hirtelen megpillantott maga előtt egy Ösvényt. Felkiáltott, megpördült, és az egyik elágazó csapáson rohant tovább. Ahogy az Ösvény elkanyarodott, rájött, hogy egy keskeny szirtre ért, amely egy félelmetes, tüzes szakadék fölé magasodott. Zsákutca. Amikor a hím a közelébe ért, Carrow hátrálni kezdett a porladozó szirtszegély felé, bár tudta, hogy ha lezuhan a mélységbe, halálát leli. Az erőim, istenek, szükségem van az erőimre... A hím lekuporodott, és lassan egyre közelebb mászott; látszott rajta, hogy fájdalmai voltak, de nem a lándzsadöféstől. Bár sebesült volt, az erekciója nem hagyott alább. Carrow nem így tervezte ezt a küldetést! Nem akart csapdába esni egy lángoló szakadék fölötti sziklaorom tetején. Nem úgy tervezte, hogy egy pengeéles agyarú, démoni sátánfajzat fekete színű szemébe néz... 56

Aki kétségtelenül párosodni akar vele. A hím egyre közeledett, hatalmas izmainak minden egyes önkéntelen rándulása hihetetlen kínokat ígért, hát Carrow hátrált, amíg csak tudott. Lepillantott a sziklaszakadékba, a mélyből kavargó füstre. Tényleg képes lenne leugrani, hogy megmeneküljön a hímtől? Soha senki nem tudná meg, hol érte a vég. Amikor a démon benyúlt a nadrágjába, hogy megigazítsa a hím tagját, duzzadt makkja kibukott a derékrész mögül. Carrow ajka szétnyílt a csodálkozástól. A hím erekciója láthatóan lüktetett, egy csöpp sperma csillogott a csúcsán. Szórakozottan végigsimított a tenyerével a nadrágból kibuggyanó makkon, aztán megdermedt. Lassan felemelte a kezét, a tenyerére nézett, és meglátta a csillogó spermacseppet. Amikor végre elterelte a tekintetét a tenyeréről, és újra Carrow felé fordította az arcát, a vonásai egyértelműen elárulták, hogy még elszántabban meg akarja szerezni a lányt. Éjfekete szeme céltudatosságtól izzótt. És ebben a pillanatban hirtelen minden megvilágosodott Carrow előtt. A hím döntésre jutott. Nyilván soha nem látta még a magját korábban. Ó, hatalmas Hekaté, Carrow volt a társa. Bár a démonhímek képesek voltak orgazmusra, szervezetük nem termelt spermát mindaddig, míg rá nem találtak a sors által nekik rendelt párjukra. Nem ejakuláltak addig, amíg magukévá nem tették asszonyukat. Mivel először tapasztalta magomé lés jelét, a hím azt hiszi, hogy ő a démontársa. Valamint a vámpírmenyasszonya. A társ nélküli hím vámpí- . rok addig nem lélegeznek, nem ver a szívük, és nincs erekciójuk, míg rá nem találnak az arájukra. Nem csoda, hogy annyira megrémült, amikor lélegezni kezájj dett. Ezért verte ököllel a mellét a szíve fölött. Tudta vajon a Rend, hogy ez történik majd? Hogy ő a célH pont arájaés társa? Honnan sejthették volna? Lehetetlenségneja tűnt. Akkor miért érezte mégis úgy, hogy átverték? - Alton, ara - parancsolta a hím. 57

Carrow nagyon keveset értett ugyan démon nyelven, de sej*j tette, hogy a férfi azt akarja, hogy a nője odamenjen hozzál* vagy a lábához kuporodjon? - Szó sem lehet róla, míg meg nem nyugszol! - Alton! Carrow megrázta a fejét, és a lábát a szakadék fölé emelte, mutatva, hogy le fog ugrani. A hím elbődült, oldalra vetődött, és dühösen belevágott ököllel az egyik sziklatömbbe, amely szétrepedt, mint a tojáshéj. Az ereje. Egyetlen érintéssel képes volt csontokat porrá zúzni* Carrow hallott meséket arról, hogyan hajszolják a vámpírok a menyasszonyukat. Megállíthatatlanok voltak. Azt is tudta, hogy bizonyos démonfajok hímjeiben olyan erős a párosodási ösztön, hogy akár bele is őrülhetnek. Akkor sem képesek ellenállni az ösztönnek, ha tudják, hogy a biztos halálba rohannak. Ez a hím itt előtte már az őrület határán járt. Vajon le mernék ugrani, tűnődött Carrow? Inkább a halált választaná, mint hogy ez a brutális lény a magáévá tegye? Bár elképzelhető volt, hogy a párosodás után a hím boldog lesz, ami elég energiát adhat Carrow-nak ahhoz, hogy elmeneküljön, a démon olyan hatalmas volt, hogy akár ketté is hasíthatta. Eszméleténél lesz egyáltalán az aktus után, hogy erőt szívjon el hímtől? A hím közelebb araszolt, a lány pedig ismét kidugta az egyik lábát a szakadék fölé... A párkány széle leszakadt a lába alatt. New Orleans, Louisiana Val Hall, a valkűrök otthona - Nix, addig nem megyek sehova, míg el nem árulod, amire kíváncsi vagyok - figyelmeztette Hőn Áhított Mariketa a jövendőmondót, aki a szobában táncolt körbe-körbe. - Akkor kezdjük a legelején. Mindentudó, ismertebb nevén Fúrva Klúgos Nix felkiáltott: - Kezdjük a végén! Már közeleg, tudod. Nix körbe-körbe pörgött, hosszú fekete copfjai úgy röpködtek a levegőben, mint a helikopter rotorjai. Úgy nézett ki, mint egy 58

bódult szupermodell, nem pedig úgy, mint egy háromezer éves valkűr orákulum. Apró pólóján felirat: CarpeNoctem. A tucatnyi valkűr, akik összegyűltek a nagyteremben, figyelmesen nézte őket - nekik is érdekük volt, hogy Mariketa Carrow nyomára bukkanjon. Legalább egy valkűrt is elraboltak néhány kilométerre onnan, ahol Carrow eltűnt. Olyan sok lénynek veszett nyoma! A Szövetség legkülönbözőbb teremtményeinek tízezrei tűntek el, közöttük több boszorkány, még egy hétéves is. A pletykák szerint egy ismeretlen szervezet bérencei fogták el őket, és senki nem tudta, merre lehetnek. A Boszorkányok Háza, a tündér nyomkövetők, a hatalmas varázslók - senki nem volt képes rájuk találni. Mariketa nyugalmat erőltetett magára. - Látnod kellett valamit. N i x a homlokát ráncolva hátranézett a válla fölött. - Tényleg? Aztán csak pörgött, pörgött. - Nix, fejezd be! A jövendőmondó mozdulatlanná dermedt, és sértett arccal Mariketa felé fordult. Aztán levetette magát egy karosszékbe. Olykor nagyon nehéz volt információt kicsikarni a látóból. Mindig az volt. És Mari hallott róla, hogy Nix az elmúlt két hétben a szokásosnál is bolondabb volt. De feltédenül próbálkoznia kellett - magánkívül volt az aggodalomtól a legjobb barátnője miatt. Már minden lehetséges erőt bevetett, hogy Carrow nyomára bukkanjon. Aztán segítséget kért mind a37 boszorkány gyűlekezettől, de hiába: senki nem lelte Carrow-t. Csak annyit tudtak kideríteni, hogy a lány nagy veszélyben volt. Kösz a tippet, ribancok. Ezért aztán Mari a Szövetség leghatalmasabb és leghíresebb orákulumához fordult. Valkűr barátnőjéhez. - Úgy hallottam! hogy te tudsz valamit. Nix ? Valkűrl - Hm? - Nix bágyadtan felemelte a fejét. - Akkor árulj cl valamit Carrow-ról, olyasmit, amit senki más nem tud róla. 59

Ez valami vizsga? Mari szíve összeszorult. Nix szeretett szórakozni másokkal. - Azt hittem, barátok vagyunk - rebegte. Nix aranyszínű szeme játékosan megvillant. - Valóban te vagy a kedvenc boszim. - Akkor miért ugráltatsz engem is, mint a többieket? - Nem ugráltatlak — uszítalak. - Micsoda? - Ha elárulsz egy titkot Carrow-ról, az olyan, mintha szagot mutatnál egy vérebnek. Szükségem van valamire, ami megmutatja a helyes irányt. Valamit, amit senki más nem tud? Hol is kezdje? Bár Carrow Bacchus lánya volt - persze nem a szó szoros értelmében -, és impulzív bajkeverő, borzasztóan okos volt. Senki nem nézte ki belőle. Azonkívül imádta sokkolni a többieket. Volt valami módszeres, céltudatos a bolondságában. Nem a baj kedvéért kevert bajt. Carrow legféltettebb titka? A szíve mindennap megszakad, hogy a szülei nem hívják vissza. Evek óta nem telefonáltak. Mari egyszer rajtakapta Carrow-t, amikor keservesen zokogott emiatt. Mari végignézett a valkűrökön; nem szívesen árult el semmilyen személyes vonatkozást Carrow-ról. Ezek a nőszemélyek mindössze annyit tudtak a barátnőjéről, hogy irigylésre méltó életet élt - voltak barátai, pénze, egyfolytában bulizott. Csak Mari és közös mentoruk, Elianna tudta, milyen fájdalmak kínozták Carrow-t. A mindig mosolygó bulicica ritkán volt boldog. - Rendben, valkűr. Carrow hatalma az érzelmeken alapul. Leginkább boldogságra van szüksége, de nem képes, ő maga generálni. így mindig azon töri a fejét, hogy honnan szerezhetne többet. Mint a fogyókúrázó, aki állandóan az ételre gondol. Nix a mennyezetre emelte a tekintetét. - Carrow olyan kornyezetben van, amelyet mindennél jobban gyűlöl. - Erdőben? - kiáltott fel Mari. - Ki nem állhatja a természetet! - Sajnos a személyes kívánságok ritkán befolyásolják a látomásaimat, kedvenc boszim.

60

- Áruld el, Nix, miért vitték oda! Ki rabolta el? Történt valaha már ilyesmi ? - Nix háromezer éves volt. Nagyon sok mindent látott már. - Raboltak el már így szövetségbelieket? - Igen - válaszolta a jövendőmondó, majd suttogva hozzátette: A Rend. - Részleteznéd? -Nem. Áruld el, kik ezek! - Semmi válasz. - A katonaság? Nix összehúzott szemmel Marira nézett. — Mit értesz katonaságon? - Hát, tudod:.katonák, hadsereg satöbbi. Nix rásandított. - Mit értesz hadseregen? - Legalább azt mondd meg, hogy halandók-e! - Mit értesz... - Kuss, Nix! - Mari megszorította a homlokát, majd visszanézett a jósra. - Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy Carrow odakinn van, távol a gyülekezettől. - Mi van, ha egyedül van, barátok nélkül. Elcseszett gyerekkora miatt Carrow nehezen viselte a magányt. A jós felvihogott. - Ó, Nixie játszik. A Rend, más néven az Ámítok, a Megidézők, a Gyűjtők és a Két Lábon Járó Halandók - de ezt az utóbbit én találtam ki. - Mit akarnak? - Holtan látni minden kis szörnyet. Vicces. Nem érzem magam szörnynek. Ámbár, le freak, c est chic? - tartja a sláger Nix vállat vont. - Mellettük szól, hogy csak akkor kezdenek mocorogni, amikor a halhatatlanok. - Öregem, ha van valami, amit Carrow utál, hát az, ha olyanl bűnt torolnak meg rajta, amelyet nem ő követett el. - Szerencsére Ilyesmi ritkán fordult elő, mert Carrow éppen elégszer megszegte a törvényt. A legutóbbi tette ? Elkötött egy rendőrlovat, hogy azzal menjen Pat O'Brien kocsmájába. Mivel védekezett? Azzal, hogy felbujtották. Mari egyszer megkérdezte tőle, miért sérti meg olyan játszi könnyedséggel a törvényt: közszeméremsértés és közterületen való alkoholfogyasztás, vandalizmus és a többi. 61

Végül is, a nélkül is gyűjthetett volna erőt, hogy börtönbe kelljen vonulnia. -■ Csak azért csinálod, hogy bosszantsd a szüléidét? - Eleinte ez volt az oka, igen. Aztán szokássá vált - válaszolta Carrow. Amikor Nix nem szólalt meg, Mari megmerevedett. - A halhatatlanok nem mocorognak, valkűr. Vagy mégis ? - Nem? - Nix összeráncolta a homlokát. Meg kell néznem az e-mailjeimet, de biztos vagyok benne, hogy szándékunkban áll, talán egy icipicit. Mondjuk, az ipari környezetszennyezők vagy azok ellen, akik elveszik a gyerekektől a cukorkát. Azok ellen, akik túl lassan vezetnek, és természetesen az olyan férfiak ellen, akik „Csak klubtagoknak" feliratú dzsekit viselnek. Mari tátott szájjal bámult a többi valkűrre. Nem mindegyikük látszott meglepettnek. Néhányan felkapták a fejüket. Mindnyájan megbolondultatok, akárcsak Nix? Bár a Szövetség kevés tagja mert ujjat húzni vele, ha valaki, hát a féltestvérei megteszik. Nix folytatta. - Néhány éve fajultak el a dolgok a Renddel, amikor túlértékelték a tűzerejűket, és támadást indítottak ellenünk. Bár fejlett technológiájuk volt, mindnyájukat lemészároltuk. Akkor úgy döntöttek, hogy még egyszer nem hagyják magukat legyőzni. Ezért most tanulmányoznak minket, hogy kiderítsék, melyek a gyenge pontjaink. Igazából nem tudom hibáztatni őket emiatt. Ha a halandók a legcsekélyebb mértékben is titokzatos lények lennének, mi is élve boncolnánk őket. Élveboncolás? Mari nagyot nyelt. Felboncolták az áldozatokat, miközben azok még életben voltak. A hangja elcsuklott, amikor megkérdezte: - Hogyan jutok el Carrow- hoz? - Amikor válaszul Nix csak megvonta a vállát, Mari megfenyegette. A tükörhöz fordulok, Nix! Mari tükörboszorkány volt. Képes volt tükrön keresztül utazni, ha megérintette őket, összpontosítani tudta az erejét, és titkokat olvasott ki belőlük. Utóbbival azonban volt egy apró probléma: bár a tükörrel kommunikálva másodpercek alatt kideríthette 62

volna, hol volt Carrow, valószínűleg közben misztikus kómába esett volna, talán örökre. Nix kérdőn felvonta a szemöldökét. - És mit szólna ehhez a túlságosan aggodalmas lykae férjed? Ha rájön, mit tervezel, elfenekel. Bowen valójában felrobbanna a dühtől, ha szimatot fogna. Soha nem engedné meg, bár a lykae attól tartott, hogy a fajtája egyik tagját is azok rabolták el, akik Carrow-t fogva tartották. - Mivel barátok vagyunk, felajánlom, hogy elfenekellek helyette mondta Nix viccelődve, de közben a homlokát dörzsölte, mintha fejfájás gyötörné. Mari alaposabban megnézte a valkűrt, és észrevette, hogy Nix fáradtnak látszik. — Nem fordulok a tükörhöz, ha adsz valamit, amin elindulhatok. Nix hirtelen megmerevedett. Amikor borostyánsárga szeme ragyogni kezdett, a többi valkűr közelebb lépett, izgatottan várva, milyen jóslatot - vagy hírt - hoz majd Nix a tudtukra. - Van egy sziget, amelyet a fajtánk nem találhat meg - mondta. Hajóról vagy repülőgépről nem látható, és nem szerepel egyetlen térképen sem. Ahhoz, hogy megtaláld, valami mást kell keresned. Ahhoz, hogy a földjére léphess, előbb meg kell találnod a kulcsot. Találós kérdéssel szórakozik? Ilyenkor? - A kulcsot? Mi az? - követelte Mari. - Kicsoda. -Mi? - Hol? Miért? Mikor? -Nix! - A kulcs egy személy. Nem egy tárgy. - És ki az? - kérdezte Mari. Ó, istenek, kérlek, áruljátok el ! J- Nem emlékszem. - Amikor Mari dühösen fröcsögni kezdett, Nix a szavába vágott. - Csak annyit tudok, hogy egy halhatatlan hím. Aki tele van ördögivel. Megszállottja valaminek, ami megfoghatadan, mint afiist. Ha megtalálod, eljutsz a szigetre. - Nix felállt. - Sok dolgom van, iíjú Mariketa. És többet nem mondhatok, mert nem tudok többet. - Felnézett a meny- nyezetre, és megveregette az állát az egyik karomban végződő ujjával. - O, ó, de valamit mégis: Carrow hamarosan meghal! 63

7. fejezet Malkom előrevetette magát, és elkapta a nőstény bokáját, még mielőtt leesett volna a peremről. A nőstény felsikított, és még akkor is sikítozott, amikor felrántotta a párkány biztonságába. A hasán landolt, a karmai a homokba vájtak, ahogy próbált elmenekülni előle, de Malkom erősen megmarkolta vékony lábát. Bár kétségbeesetten rugdosott és csapkodott, képtelen volt kiszabadulni a szorításából. Miért ellenkezik? Malkom teljesen összezavarodott. Miért nem ismeri fel benne a párját? Az illata nagyon nőies volt, őrjítőn hatott Malkomra. Buja vágy árasztotta el, ahogy végignézett a hátán, karcsú derekán, kivillanó csípőjén. A nőstény egész teste szinte könyörgőtt a pá- rosodásért. Malkom szarva még jobban kiegyenesedett, a farka lüktetett a gondolatra, hogy megtermékenyítse a társát. A nőstény azonban alaposan meglepte, amikor hatalmasat rúgott az arcába, amitől felrepedt az ajka. Ne, ne ízlelj vért... Akarata ellenére megnyalta az ajkát. Egyeden forró vércsepp, és még jobban elborult az agya. Minden vámpírösztöne előtört. Újra verő szíve zakatolt, a melle hullámzott a lihegéstől. Az ösztön parancsa, hogy árassza el a magjával - amely csak miatta termelődött a testében —, elsöprő volt. Ám addig nem tehette meg, míg benne nem volt a testében. A lüktető nyomás fájdalommá változott. Nem harcolhatsz ellenei Mikor a nőstény ismét hátrarúgott, Malkom a combjai közé fészkelte magát, hátrahúzta a két kezét, és a két csuklóját a markába szorította. Ahogy hánykolódott, a szoknyája még feljebb csúszott a csípőjén, és kivillant... egy olyan látvány, amelyben a démonnak még sosem volt része. A nőstényen nem volt alsónemű, csak egy vékony, fénylő selyemszalag, amely körbeölelte a csípőjét, aztán befutott formás farpofája közé. 64

Malkom döbbenten magába szívta a látványt, miközben egész teste remegett, a farka pedig majdnem felrobbant, A nőstény még mindig dobálta magát alatta. Malkom énjének egyik fele el akarta engedni őt, nem megtenni vele azt, amire hajtotta a vágy. Nem használni őt, ahogyan vele tették. De a hánykolódása felserkentette benne a vámpírt, felszította benne a kétségbeesett vágyat arra, hogy lefogja, igyon belőle. Démonösztönei ordítva követelték, hogy hatoljon a testébe, jelölje meg a nyakát, és tegye a magáévá. Mindkét oldala azt parancsolta, hogy harapjon a nyakába. Amikor a nőstény hátrarándult hánykolódása közben, dús haja beleakadt a bokorba, felfedve a nyakát. A furcsa nyakörv alatt, amelyet viselt, sápadt és sima volt a bőre, kész arra, hogy magába fogadja Malkom lüktető agyarait. Még soha nem harapott meg senkit. Ahogy ez az eszébe jutott, izzó harag öntötte el. Egy ismerős, régi düh. Visszaemlékez zett, milyen durván próbálta rákényszeríteni az alkirály arra, Í hogy igyon. Most pedig Malkom ráébredt, hogy a régóta halott vámpír győzedelmeskedik. Mert nem volt rá mód, hogy leálljon. A fájdalom, az őrület. - Bocsáss meg - nyögte rekedten démon nyelven. Aztán leszorította a testével a nőstényt, a fejét ai nyakára hajtotta. Belevájta az agyarait a tejfehér bőrbe. - Ah... - Nyögte, ahogy az ajka összezárult. A nőstény gazdag vére elárasztotta a száját, még mielőtt szívni kezdett volna. Minden égető csepp erősítette az eufóriát. Nem sokáig hagyhatja figyelmen kívül a farkában lüktető nyomást sem. Képtelen volt uralkodni magán, a hímtagját a nőstény hátsójához dörgölte. Az intenzitás, az esztelenség... akiba- i z o t t gyönyör. Egyetlen lökés, és elélvezett; felüvöltött a kéjtől, belebömbölt a nőstény nyakába. Újra és újra döfött, míg végre enyhült a nyomás. Kielégülve, ámulva a nőstény hátára hanyatlott, és vonakodva visszahúzta az agyarait. Bár nem volt magömlése, az orgazmus észbontó volt. És a nőstény égető vére szinte táncolt az ereiben. Elárasztotta a kielégültség érzése, míg végül felnyögött. 65

Ám ez csupán a kezdet volt. Végre megtudja, milyen érzés nővel lenni. A farkával hamarosan belehatol majd titkos húsába, belepumpálja a magját a nedvességébe. Már a gondolatra ismét megkeményedett. Az előbb annyira elveszítette az eszét, hogy képtelen volt várni. De most majd lassan teszi a magáévá. Amikor felemelkedett, hogy elmondja a nősténynek, mit tervez, az újra küzdeni kezdett ellene. Lazított a szorításon, hogy szembe fordíthassa magával a lányt. Gyűlölködve nézett rá, élénkzöld szeme ragyogott. Talán nem értette, hogy az asszonya ? Megragadta a lány egyik kezét, és a tenyerét a mellére fektette, a szíve fölé, amelyet ő keltett ismét életre. - Mindé járt. De a lány fájdalmában sírva fakadt. Malkom csak ekkor vette észre, hogy a küzdelem hevében eltörte a csuklóját. Malkom felpattant. A lány is valamiféle halhatatlan volt - ezt érezte. De nem démon volt, ő pedig fájdalmat okozott neki természetellenes erejével. Torzszülött, suttogott egy hang Malkom fejében. A lány talpra vergődött, és ugyanolyan tekintettel nézett rá, ahogyan a trothanok - utálattal. Amikor hátrálni kezdett, Malkom megszólalt. - Alton, ara. Gyere, asszony. De a lány nem beszélt démon nyelven. A francba, a nőstény nem volt biztonságban idekinn. Ezernyi veszély leselkedett rá ezen a síkon, vadállatok és más démon szökevények. Malkom megdörzsölte az arcát, aztán megpróbálta latinul megértetni magát vele. A nőstény újangolul válaszolt. Malkom korábban is hallotta már őt beszélni, de képtelen volt elfogadni, hogy azt az átkozott idegen nyelvet használta. Azt, amelyet kisfiúkoromban a gazdámtól tanultam meg, azokból a sürgető szavakból, amelyeket afülem- be mormolt... Azt, amelynek használatára az alkirály próbálta kényszeríteni. Mivel kétségbeesetten szeretett volna megszabadulni mindentől, ami a vámpírokhoz kötötte, Malkom igyekezett örökre elfelejteni ezt a nyelvet. 66

Milyen boldog lenne az alkirály, ha tudná, hogy a társa ezt az 1 nyelvet beszéli! - Alton! - parancsolt rá újra, hogy kövesse. Legnagyobb meglepetésére a nőstény felszegte a fejét, és ép 4 kezével durván bemutatott. Malkom ismerte ezt a jelet. A feslett nőstények általában alsóbb osztálybeliek voltak. A nő lehetett akár rabszolga is, annak 1 alapján, hogy nyakbilincset viselt, és provokatívan öltözött. De minden más vonása nemesi származásra vallott. Ahogy figyelmesebben megnézte az öltözetét, rájött, hogy furcsa csiz-JB mája a legfinomabb bőrből készült. Jókora gyűrű volt az ujján, fl és a fülét is ékszerek díszítették. Azt már korábban észrevette, fl hogy selymet visel, márpedig ez volt az egyik legdrágább dolog ■ Oblivionon. A lány ismét megszólalt, valósággal felcsattant. Bár Malkom 9 nem értette a szavakat, a hangsúlyt igen. Parancsolt valamitifl Vagyis nem volt rabszolga. Azt hitte ez a magas rangú nőstény, hogy parancsolgathat neki? Malkomban ismét elhatalmasodott a démonösztön, hogy m hajtsa az uralma alá a társát. A tudata mélyén észlelte, hogy a nő gyorsabban kapkodta a m levegőt. Zöld szeme villogni kezdett. Az arckifejezése erőszakossá vált, telt ajkát felhúzta, kivillantva apró, hófehér fogát. Ám amikor megszólalt, valósággal dorombolt, és a szavai emlékeket ébresztettek Malkomban. Felismerte a vámpír szót, és ugyanabban a pillanatban meglátta, hogy fény villant a lány tenyerében. Miután a démonvámpír ivott belőle, és játékszernek használta testét, vegytiszta elégedettség árasztotta el egy pillanatra. Carrow megragadta a lehetőséget, hogy felszítsa az erejét. Most a sistergő energiát a jó kezében összpontosította. Nem volt túl sok – de gondoskodik róla, hogy elég legyen! - Ha tudnád, hogy milyen pocsék hetem volt, te fasz! - kiáltott fel Carrow, ahogy a lézersugárszerű nyalábokkal bombázni kezdte a kábult férfit. A becsapódások ereje a sziklához vágta a vémont; záporoztak körülötte a leszakadó kődarabok. Nesze, amiért megharaptál, te Neander-völgyi! 67

Soha senki nem ivott még Carrow-ból. A démon a lényegéből rabolt el egy részt - és talán sokkal többet is. Vajon mikorra derül ki, mekkora kárt okozott? - Tartsd meg magadnak a mocskos agyaraidat! Egymás után lőtte ki a sugarakat, míg végül a démon térdre rogyott, és megtántorodott a fájdalomtól. Nesze, amiért eltörted a csuklómat! - Carrow nem volt elég erős ahhoz, hogy megölje, de már a kínzása is élvezetesebb volt, mint bármi, amir e vissza tudott emlékezni. Nagy nehezen mégis kényszerítette magát, hogy abbahagyja a támadást, mert kellett az energia az álcavarázslatra. Bár Slaine a földre került, meglepő módon nem veszítette el irz eszméletét. A porban hevert, hatalmas teste remegett. K i nyújtotta a karját Carrow felé, aki erre meglendítette a lábát, él hegyes orrú csizmájával tökön rúgta. A démon fojtott üvöltése zene volt a füleinek. Carrow ezután nyomtalanná varázsolta magát. A démon számára gyakorlatilag eltűnt; nem látott, nem szagolt, nem hallott semmit belőle. Nem hagy maga után nyomot. Az álca védelmében futásnak eredt, a melléhez szorítva törött csuklóját; olyan gyorsan szaladt, amennyire csak bírt, egy ilyen ismereden helyen. Húszpercnyi rohanás után kénytelen volt egy sziklához bújni, mikor a démon elrobogott mellette. A jelek szerint semmi nem akadályozhatta, hogy a nyomába eredjen; éjfekete szemében izzott az elszántság. Hogyan volt képes ilyen gyorsan regenerálódni? A tűzcsóváknak meg kellett volna sütniük az agyát. A lándzsa ütötteseb ! még vérzett, de mintha észre sem vette volna. Amikor elrohant az egyik irányban, Carrow másfelé indultai hogy minél messzebbre kerüljön a démon hegyi barlangjától, Carrow egyre tovább és tovább kényszerítette a lábát, míg végül már csak a távolból hallotta a démon dühös üvöltését, ahogy lassan leereszkedett az éjszaka. A barnás égbolt színe feketébe i fordult, a szél egyre hangosabban süvített, a hőmérséklet zuhanni kezdett. 68

Amikor a szigeten reggel volt, Oblivionon nyilvánvalóan késő délután. Nem volt csoda, hogy éjfélre akarták a démont a! portálhoz - abban bíztak, hogy lehetőleg napvilágnál kapják el. Mikor a szél már akkora porfelhőt kavart, hogy Carrow azt] sem látta, hova lép, keresett egy kimeredő sziklát, ahol menedék két találhatott az éjszaka fagyos hidege ellen. Lekuporodott; gyenge volt a vérveszteségtől, és szomjas. Végignézett zúzódásokkal és horzsolásokkal teli, összetört testén.] Maradt elég ereje ahhoz, hogy meggyógyítsa magát, de akkor nem tudja fenntartani az álcát. Mindenfelől hangokat hallott; a démonsík tele volt életteli éjszaka még többféle lény üvöltött, mint nappal. Ha elveszíti az* álcáját, akkor a könyörületükre kell bíznia magát. Az ujjaival! megérintette felszakított nyakát. És a démon könyörületére. I Nem, gyógyításról szó sem lehetett, bármekkora fájdalmakat kellett is kiállnia. És más igézetekre sem vesztegethette az erejét, bár nem volt vize, élelme és takarója. ölni tudott volna a ruhákért és a felszerelésért, amelyet kigúnyolt a szigeten. Mekkora volt az arca, amikor Dixontól megkapta a rohamcsomagot a kombinált szerszámkészlettel, nagy erejű elemlámpával, tizenkét pár zoknival, készételtartalékkal és elsősegélydobozzal. - Bár imádom a csilivili fegyvereket, Dixon, halhatatlan vagyok, vagy elfelejtetted ? Hacsak a géz nem képes gyógyítani a lefejezést, mit érek vele ? Ó, és egy tucat pár zokni? Gyapjú, kimondottan boszorkányoknak? Te ostoba kis halandó! Carrow kibámult a sötét éjszakába. Milyen jól jönne most néhány ragtapasz a vízhólyagjaira és egy pár gyapjúzokni! Csak egy magányos boszorkány volt, elszakítva a gyülekezetétől. Sajgó testtel. Barátok nélkül, akik felderítenék a hollétét. Összeszorította a fogát; akkor majd felderíti saját magát! Harcolni fog az életéért - és Rubyért. Bár Carrow próbálta biztatni magát, megszólalt benne egy gyenge kis hang: de vajon mennyit leszek még képes elviselni! Mielőtt a kimerültségtől álomba szenderülhetett 69

volna, hirtelen felpattant a szemhéja. Eszébe jutott, mit jelent a cotha. A démon azt parancsolta neki... hogy meneküljön.

8.fejezet Malkom órákig rohant a bozótban, könyörtelenül kutatott a nősténye után, miután az eltűnt a szeme láttára. Nem akadt a nyomára, nem érezte az illatát, csak azt, hogy valahol a hegyen tartózkodik. Vagyis nem tért vissza oda, ahonnan jött - nem távozott a portálon keresztül, amelyet a halhatatlanok használtak. Ami felvetette a kérdést: milyen épelméjű lény engedne el valaha is magától egy ilyen nőt? Egy olyan helyre, ahol csak nyomorúságban lehet része, és egy egész hadsereggel kell megküzdenie, amely birtokolni akarja. A múltban semmi haszna nem volt a nőstényekből, és örült, hogy nem is volt senkije, akit meg kellett volna védenie. De most beleégett a tudat, hogy egy lény - a legcsodálatosabb teremtés, akit valaha látott - hozzá tartozotty és ez mindent megváltoztatott. 0 az enyém. És meg is fogom tartani magamnak. Végre valakinek az ura lesz, irányítja egy másik lény sorsát, elnyeri a társát. Ha voltak is kétségei afelől, összeillenek-e, elhessegette őket. Emlékeztette magát, hogy ezen a síkon ő a legerősebb hím; a lány pedig a legszebb nőstény. A lány volt a jutalma. Ugyanúgy érzett iránta, mint a területe iránt. Minden erejével megvédi mindkettőt. Erre azonban csak akkor lesz képes, ha előbb megtalálja. Rálelt a ghoulok csapására - még mindig a lány után portyáztak -, akárcsak a halálos Gotoh mély nyomaira. Az ugaron

70

nyüzsögtek ezek a gonosz lények, akiket még Malkomnak sem volt köny- nyű elpusztítania. A nyomára, kell bukkannom... Valójában megszámlálhatadan halálos szörnyeteg élt a síkon: helybeliek és száműzöttek. Egyre szaporodtak, és benépesítették a síkot, halálos csapdává változtatva azt még a halhatatlanok számára is. Még egy olyan nagy hatalmú lény számára is, amilyen a lány volt, ha nem vigyázott. Malkom megdörzsölte a mellkasát; még mindig elámult, milyen villámcsapásokat vágott beléje a lány. A tökön rúgásról nem is beszélve. Mi volt a lány? Minden lényt, amelyikről korábban hallott, száműzetésbe küldtek Oblivionra mesebeli síkokról olyan fantasztikus helyekről, amelyek nem is létezhettek. A lány lehetett őstündér, aki képes volt irányítani a villámokat, és álcázni magát. De a füle nem volt hegyes. Lehetett va-i rázsló vagy boszorkány. Malkom kételkedett benne, hogy az utóbbi lett volna. Mindig úgy hallotta, hogy a boszorkányok fogatlan vén banyák, fekete a szívük, könyörtelen kufárok, akik árulják az igézeteket. Ráadásul ha a lánynak ilyen hatalma volt, akkor miért nem; sújtotta agyon a démonokat, akik elkapták? Azt gyanította, hogy akkor mégnem volt varázsereje, hanem! belőle szívta ki azt, az orgazmusából - mint egy parázna lil dérc. Amilyen gyönyörű, nyugodtan tartozhat is ahhoz a fajhozi Ha parázna lidérc volt, akkor ismét el fog gyengülni, hacsak egy» másik démon nem „táplálja" az erejét. Tucatszám éltek démoi nők a hegye körül, mind menekült, akárcsak ő. Egy másik hím megérinti azt, ami az enyém. Már a gondolati tói elöntötte a vad düh, és erőt adott, hogy még gyorsabban rol hunjon. Soha senki más nem fogja megismerni azt a csodálatod testet. Es a lány maga volt a tökély. Az istenek bőkezűen megajándékozták. Ragyogó zöld szemek. Telt idomok. Sápadt bőr, olyan puha, mint a felbecsülheteden értékű 71

selyem, amelyet viselt. Az íze emlékére összerázkódott a gyönyörtől. A vére olyan ízű volt, mint a bor. Az eszeveszett kutatás a lány után majd elfeledtette vele egy éjszakára a bűnét. Közvedenül élő testből ivott. Vámpír volt, testben és lélekben - nem volt többé visszaút. Malkom tudta, hogy más nem elégítheti ki többé, csak az, ha minden éjszaka a lány édes bőrére tapadva oltja a szomját. Egy része a nőstényt okolta a bukásáért, azért, hogy elveszítette az önuralmát. Végül is, soha korábban nem harapott meg senkit. Még akkor sem, amikor az alkirály kényszeríteni próbálta rá, hogy megtörje. Az évekig tartó éhezés, a kínzás. Végül Malkom teste nem volt több, mint egy üres burok. Könyörtelenül elhessegette ezeket az emlékeket, és helyettük a lány képét vetítette lelki szeme elé. Ekkor azonban eszébe jutott a könnyben úszó zöld szempár - és az is, ahogyan a pupillák összeszűkültek az utálattól. Még ha a szavait nem értette is a nőstény, a szándékát igen. Ám a társa nem érezte ugyanazt az őrjítő vágyat, amelyet ő maga. Talán Malkom kettős természete zavarta meg, az tompította el a lányban az iránta érzett vágyat. Talán nem ismerte fel benne a démont, aki valaha volt. A lány harcolt ellene, ő pedig eltörte a csontjait. Halványan felderengett az is, hogy nem csupán átszúrta a nyakát az agyaraival. Malkom feltépte a bőrét. Bántotta a legdrágább kincset, amelyet valaha kapott, a nőstényt, akit védelmeznie kellett volna. Nem pedig pusztítania. Soha nem hitte volna, hogy démon- és vámpírtermészete is ekkor majd. Ha nem veszítette volna el az önuralmát, és nem ontotta volna a magját a lány testére... Megértette, miért szaladt el előle. Mivel nem ismerte fel benne a társát, nyilván azt hitte, hogy Malkom sem jobb a többi démonnál, akiktől megmentette őt. De Malkom nem volt olyan, mint a többiek.

72

Valahogy meg kell győznie, hogy a társaként a lány a tulaj do na, és azzal, hogy a magáévá teszi, csupán elveszi azt, ami amúgy is az övé. De ha nem beszéli a nyelvét, akkor soha nem fogja tudni mindezt elmagyarázni neki... Malkom csak akkor lassított le, amikor lassan a végéhez közeledett az éjszaka. Körülnézett a poros ugaron, és kénytelen volt beismerni, hogy aligha találja meg a lányt hajnal előtt. Ezért hát úgy döntött: megtesz minden tőle telhetőt, hogy gondoskodjon a biztonságáról. Azt teszi, amihez a legjobban ért. Amikor megérezte a ghoulok szagát, minden benne élő vad- ; ságát rájuk szabadította. Carrow másnap reggel valami morgó hangra ébredt. Felkapta á fejét - a vémon tért vissza? ám a hang elhalt. Talán csak a gyomra korgott. Megdörzsölte álmos szemét, de keveset látott a környezetéi bői. Bár a szél lecsendesült, még mindig fojtogató volt a füst. ] Istenek, nem érezte túl jól magát, és fáradtabb volt, mint mielőtt elaludt. Éjszaka csak el-elbóbiskolt, és a rövidke pihenése-* két is megzavarták az álmok Rubyról és a jövendő közös életükről. \ Folyamatos készültségben volt - a ghoulok egyfolytában üvöl-i töttek, a hangjuktól kirázta a hideg. Aztán hirtelen, valamikor hajnal előtt... elhallgattak. Carrow gyomra hangosan megkordult, kínos emlékeztetőülj hogy ezúttal senki nem hoz majd zabkását reggelire a cellába - és hogy már tulajdonképpen egy hete nem evett rendes ételt. A Szomjúság még rosszabb volt; a szája kiszáradt a kavargó homoktól. Grimaszolva talpra próbált állni; minden egyes izma fájdalmasan tiltakozott. Ahogy megtette az első lépést, érezte, hogy a vízhólyagok mindjárt kifakadnak a lábán. Gyógyuló csuklója fájdalmasan lüktetett, a füst csípte a szemét és az orrát. Igyekezett nem figyelni a kényelmetlenségekre; határozottan útnak indult, bár fogalma sem volt, merre menjen. Az volt az cgyeden célja, hogy csillapítsa az éhségét 73

és a szomjúságát. Az utóbbi miatt aggódott jobban: fogalma sem volt, hol vannak a vízbányák. Amelyeket Slaine őrzött. Mindenképpen meg kellett azonban keresnie őket. Órák óta nem ivott egy csepp vizet sem, és az előző éjszaka kilométereket futott a sivatagos éghajlaton. Ez mindenki számára kellemetlen lenne, de különösen nehéz volt Carrownak, aki egy nedves klímájáról híres városhoz szokott. Bármerre fordult odahaza, arcába fújt a nyirkos szél az öböl felől, bőrig áztatta a nyári zápor vagy csak simán a levegő hihetetlenül magas páratartalma. Mennyire vágyott rá, hogy Rubyval visszatérhessenek a városba , acsodálatos gyülekezetükbe, a régi életükhöz, a barátaikhoz, a kópéságokhoz és a tivornyázáshoz! Gyerekkora nagy részében Carrow egyedül volt, hanyag anyja és apja nem sokat foglalkozott vele. Hatalmas, mauzóleumszerű villákban éltek, és a szülei megtiltották az „alacsonyabb rendű" szolgáknak, hogy beszélgessenek vele. Aztán átadták az andoaini gyülekezetnek, amely végre az igazi otthona lett. Ott találkozott szeretett mentorával, Eliannával, aztán később Marival. Andoain lett az a hely, ahol befogadták a boszorkányok testvéri közösségébe, babusgatták és védelmezték. Rettenetesen hiányzott neki mindenki, különösen Mari. Bár Mari hatalmas erejű volt - erősebb, mint bármelyik boszorkány -, a képességei javát csak akkor használhatta, ha tükörbe nézett. A gond? Valahányszor közvetlenül a tükörhöz fordult, véletlenül megdelejezte önmagát, és képtelen volt elfordítani a tekintetét. Carrow csak Tuszinek becézte, a tükörboszorkány rövidítéseként. Amikor ez legutóbb megtörtént, Mari olyan alaposan megdelejezte magát, hogy a lykae férje alig volt képes megtörni az igézetet. Véres és fárasztó meló volt, és túlságosan is kévésén múlott, hogy egyáltalán sikerült. Ha Mari eddig nem küldte utána a lovasságot, az azt jelentette, hogy nem lesz képes segíteni rajta, hacsak nem fordul a tükörhöz. És ha valóban ez volt a helyzet, akkor Carrow remélte, hogy nem jön a segítség. 74

Ne csinálj semmi ostobaságot, Tüszi! Várjunk csak... nem megint azt a morgó hangot hallotta? Mégsem a gyomra volt? A tarkóján felállt a szőr. Körbepillantott, de csupán egy méterre látott el minden irányban. Ne állj meg! Az ereje és az álca máris gyengült, ami azt jelentette, hogy, többé nem volt láthatatlan. A szörnyek, amelyeknek a hangját* egyfolytában hallotta, hamarosan rátalálnak. Akárcsak a ghoulok. Vajon a vámpírdémon napközben is keresni fogja, vagy tálára a fátyolos napfény is elegendő ahhoz, hogy az árnyékba kényfi szeri tse? Carrow felnézett a barna, ködös égboltra, és nem érezte a napj melegét. Mivel a levegőben kavargott a por, a vémon valószínű,^ lég képes volt kijönni a felszínre, különösen, mivel valamiféle félvérnek számított. Van azért rá remény , hogy nappalra e l r e j t őz i k . Megnyalta kicserepesedett ajkát, és a gyomra ismét megkordult. Víz, étel. Istenek, utálta a természetet! Mindig is pokolinak találta - már akkor is, amikor nem a. pokolban volt. Bizarr növények burjánzottak körülötte, de természetesen mindegyik megkövesedett. Semmi zöld nem volt ezen a helyen. Ne állj meg, Carrowl Egyik fájó lábát tette a másik elé. Megpillantott egy sziklafalat, és amellett menetelt tovább, mert így legalább az egyik oldalról védve volt. Miután vagy egy órán keresztül követte a sziklafalat, és „vadászott", rá kellett ébrednie, hogy nem talál forrást, sem lédús bogyókat, nem érik sem csábító marhasült, sem fagylaltkehely n fákon. Basszus! - Utááálom ezt a helyet - motyogta félájultan. Ez mind Slaine hibája volt. Muszáj volt a démonnak eszein ént módon rátámadnia? Mivel Carrow-nak menekülnie kellett előle, a szomjúság és minden egyes vízhólyag az ő hibája volt. Dixon tökéletesen jellemezte: brutális, mocskos, súlyosan zavart. Gyűlölöm ezt a torzszülött seggfejet! Egy olyan városi lánynak, mint Carrow, a lábát sem lett volna szabad betennie egy ilyen helyre, és nem is jött volna ide, ha 75

nincs a démon. Carrow felemelte piszkos kezét, és kiszedett egy gallyat összegubancolódott tincsei közül. Basszus, basszus, basszus! Carrow észrevette, hogy a gyűrűje majdnem leesik az ujjáról. A Rend zabkásadiétája miatt lesoványodott a keze. Kimerültén felsóhajtott, leejtette a kezét, és rábámult a smaragdköves gyűrűre. A szüleitől kapta a tizenkettedik születésnapjára, mielőtt magára hagyták volna Andoainban. Az apja egyszer, évekkel később meglátogatta, hogy elvigye a főiskolára. Mielőtt elváltak, szórakozottan megpaskolta Carrow fejét. Küldd el mindig a bizonyítványodat, mi pedig utaljuk a pénzt mondta. Amikor kimaradt az iskolából - mert kevés boldogságot tudott magába szippantani a vizsgaidőszak alatt a bizonyítvány helyett egy levelet küldött a szüleinek. „Ha valóban veszitek a fáradságot, hogy elolvassátok ezt a levelet, akkor menjetek a pokolba, és dugjátok fel magatoknak a pénzeteket", írta. A következő csekk idejében megérkezett. Soha nem bánok majd úgy Rubyval, ahogyan ők velem. Carrow visszaterelte a figyelmét a jelenre, és próbált kiokoskodni valamiféle tervet. Mivel a démon erőszakos és irártyíthatatlan volt, a közelébe * sem mehetett, és képtelen volt kommunikálni vele. A.Rend tér-; ve - hogy csalogassa a vémont a portálhoz nevetségesnek bizonyult. Carrow hunyorogni kezdett. Vajon tudták a halandók, hogy ő Slaine társa? Honnan tudhatták volna? Hacsak nem használtak orákulumot vagy egy halhatatlan besúgót, aki elárulta nekik a titkot. Talán ezért küldték éppen őt, hogy elfogja a démont. Hiszen nem véletlenül botlottak beléje, hanem kiszabadították a me- j gyei fogdából. Ha a Rend tudott a dologról, akkor egészen biztos, hogy nem j bízhat bennük. 76

Ennek ellenére úgy kellett tennie, mintha elhinné, hogy szaijj badon engedi k. Végül is mit számít nekik két boszorkány? És még| mindig fogalma sem volt arról, merre lehetett a sziget. A R e n d i fel sem tételezte, hogy megvannak a szükséges képességei ahhoza hogy bárkit visszavezessen a szigetre. Mivel valóban nem voltak ilyenjei. Mariketa viszont... Bármi volt is az igazság, a Rend terve csak csapda lehetet® Bolondok voltak, ha azt hitték, hogy befolyásolhatják Slaine-tJ Azt pedig végképp képtelenek lehettek megjósolni, milyen erősj volt a démon - ez még egy olyan halhatadant is megdöbbentett, mint Carrow. Megtapogatta a nyakát, a gyógyuló harapásnyomot. Csali most fogta fel igazán, hogy Malkom Slaine a vérét vette. Ennél* | olyan kockázatos utóhatásai voltak, hogy egyelőre bele sem mert I gondolni. Vagyis a démon veszélyesebb volt, mint azt valaha is képzelte. Malkom letépte az utolsó ghoul fejét, de a szemével már azt kereste, kit ölhetne még meg. Hét ghoult pusztított el az éjszaka. De még mindig nyomát sem találta a nőnek. Még mindig hajtotta a párosodás ösztöne, de valami más - egy számára ismeretlen érzés - is nyomasztotta. Ügy érezte, lassan belebolondul abba, hogy tudta, közel van a nőstény, mégsem akadt rá, sem pedig az illatára. A kutatása során csak a holmiját találta meg. Az élelmiszerkészlete, a vizeskulacsa és a zsákja szétszóródott a bozótosban a démonhullák mellett. összeszedett mindent. Kíváncsian megvizsgálta a furcsa tubusokat, dobozokat és palackokat. Bár nem tudta, melyik mire való, mindent szépen elrendezett a sajátjával együtt, a teli kulacsot pedig magával vitte, hogy megitathassa a lányt, ha rátalál. Mivel nem volt vele a kulacs, Malkom tudta, hogy már biztosan a kiszáradás jeleit mutatja. Szédülés, d e l í r i u m. Szükségtelenül szenvedett. Malkom hatalmas vízkészlet felett rendelkezett. Mit nem adott volna azért, ha újraélhette volna az előző éjszakát! Nem rémisztette volna halálra a lányt, nem mészárolta volna le őrjöngve azokat a démonokat. 77

Próbálta meggyőzni magát, hogy nem rabolta volna el a nőstény vérét, de amikor eszébe jutott, milyen gyönyört jelentett az ivás, tudta, hogy ez hazugság lenne... Az illata. Végre! Órák óta képtelen volt megérezni az illatát, most azonban gondolkodás nélkül utánavetette magát. Ahogy közelebb ért hozzá, Malkom lelassított. Jobb lesz, ha nem fedi fel magát - ha észreveszi őt, a lány talán ismét láthatatlanná válik, vagy rátámad. így hát felmászott a sziklafal tetejére, és úgy követte. Mihelyt; meglátta a nőt, azonnal megkönnyebbült. Éberen figyelte minden mozdulatát, nehogy belefusson valamelyik csapdájába vágyj egy veszélyes vadállatba. Fentről követte, s közben figyelte a fu-i ra kis parázna lidércet. Mindig mindent alaposan tanulmányozott, de ezt most éLij vezte is. Képes lett volna órákon keresztül nézni a lányt, akinél! az arca mindent elárult. Bár Malkom nem értette, mit motyog gott, a hangsúlyból világos volt, hogy már nem félt. Dühös volt| bele-belerúgott a kövekbe, aztán káromkodott. Bár szemlátomást kimerült, így is szép volt. Malkom eléged detten legeltette rajta a szemét. Hosszú szempillák, magasan ülő|] elegáns arccsont. Telt ajak. Mielőtt találkozott volna vele, Malkom soha nem értette, mi* ért rágódtak azon a hímek, hogyan fog kinézni a társuk, milyen! színű lesz a haja vagy a szeme. Mintha egy hím számára rontcfl sabb lehetne a párja szemének a színe, mint egy jó lóé! MosÉ azonban Malkomot eddig soha nem tapasztalt büszkeség töUi tötte el, hogy az asszonya egy ilyen fekete hajú szépség. Korábban úgy képzelte, a sors által rendelt párja olyan lesji majd, mint ő - egy megkérgesedett lelkű, kemény démonnősl tény, aki hozzászokott a nélkülözéshez a lány sok tekintetben! ennek éppen az ellenkezője volt. Nem volt agyara és karma, a bőrén pedig látszott, hogy sohd nem égették napsugarak. S míg Malkom egy prostituált fia volt* a lányról látszott, hogy nemesi származású. Mégis nyakbilincset viselt, mint egy rabszolga. A gondolati ra, hogy tulajdonaként birtokolhatja, megkeményedett Malkona hímtagja. Elképzelte, ahogy kiválasztja a lányt, kész 78

kifizetni bárl mekkora összeget, hogy megkaphassa, aztán visszaviszi a barlangjába, hogy kiélvezze azt, ami az övé. A múltban a fegyelmezettsége megóvta attól, hogy a szed megszállottja legyen. Most azonban, hogy lehetősége lett magáévá tenni a lányt, nem tudott többé parancsolni a vágyainak. Kedve szerint akarta használni a testét, megismerni minden por- eikáját. Ha elég ideig tanulmányozza, rá fog jönni, hogyan szerezzen neki örömet. Egyelőre azonban azt sem tudta, hol érjen először hozzá. Soha nem érzett még a tenyere alatt női testet, hát még valamelyiknek a nemi szervét. De hinnie kellett abban, hogy megtalálja a kulcsot a lány vágyaihoz. Az egyik legelső lecke, amelyet gyerekként megtanult, az volt, hogy mindenkihez van kulcs. Vajon érzékenyek voltak az asszonya fülei ? A nyaka? Elképzelte, ahogyan feltornyozza a lány hosszú haját, és az ajkait a tarkójára tapasztja. Vajon megremeg majd, ha a kezemet a mellére teszem ? A lány felszisszent, egyre jobban sántított. Akár nemes volt, akár rabszolga, nyilvánvalóan nem szokott ilyen kíméletlen körülményekhez. Megdörzsölte a tarkóját, megnyomkodta a nyakizmait. Ügy tűnt, a csuklója szépen gyógyult. Végül odabicegett egy megkövesedett farönkhöz, és lerogyott rá. Aggódva lenézett a csizmájára. Óvatosan lehúzta az egyiket, aztán beharapta az ajkát, nehogy felkiáltson a fájdalomtól. Rövid harisnyája beletapadt a vízhólyagokba. Amikor lehúzta a másik csizmát, Malkom arca együtt érzőn megrándult, a lány azonban meg se nyikkant. Az asszonyának erős volt az akarata, ha a teste nem is. Miközben felfogta hosszú haját egy laza kontyba, Malkom észrevette a harapásának halvány nyomát. Előző éjjel a lány valósággal vicsorogta a vámpír szót, mielőtt vetni kezdte volna rá a fénycsóvákat. Ha annak látta Malkomot, akkor valószínűleg éppen annyira gyűlölte a vámpírokat, mint Malkom. 79

Úgy tűnt, jobban dühítette a harapás, mint az, hogy Malkom a testének dörgölőzött, kielégülést keresve. Malkom tökéletesen megértette az irtózását. Belőle több ezerszer ittak. És idővel sem lehetett könnyebben elviselni. Ennek ellenére elképzelhetetlen volt, hogy ne vegye újra a vérét, most, hogy már tudta, milyen gyönyörrel jár. Összehúzta a szemét. Adsz és kapsz. Malkom évekig átengedte másnak a vés] rét. Viselem a múltam hegeit, ennyi jár nekem! A lány vére cse^j kélyke fizetség lesz a biztonságért cserébe. Malkom nem tudta, miért száműzték a lányt egy ilyen poko*! li helyre; azt azonban igen, hogy a nő átkozottul szerencsés, amiéi ért lesz két erős kar, amely megvédi, különösen, mivel olyan töd rékeny volt, a varázsereje pedig kiszámíthatatlan. Talán ideje volt bebizonyítani neki, mekkora szüksége volt r á.

9. f e j e z e t Alighogy visszagyömöszölte valahogy megdagadt, véráztatta lábát a csizmába, Carrow a szeme sarkából némi mozgást észlelt n füstön keresztül, majd egy puffanó hangot is hallott. Valami leesett egyméternyire tőle, aztán nem moccant. Most mi legyen ? Nagyot fújt, és előrehajolt. Vak szempár meredt rá. Carrow hátrahőkölt, és fenékre esett a farönk túloldalán. A földön egy ghoul levágott feje hevert; a torkát elvágták, a szétmarcangolt erekből még mindig szivárgott valami nyálkás folyadék. Carrow felnézett, és a füstön keresztül meglátott egy hatalmas alakot a sziklapárkányon. A démon volt az. Vajon miért csinálta ezt? Valami beteges figyelmeztetésnek szánta? A rettegést düh váltotta fel. - Mi a bajod? - üvöltötte. Talpra ugrott, amitől az összes vízhólyag kifakadt a lábán. Annyira elegem van ebből! Ki volt merülve, fájt minden porcikája, és a feje is lüktetni kezdett. A lába úgy égett, mintha savval öntötték volna le. A 80

harapás után maradt seb viszketett, a bőr még vörös volt körülötte. - A nyálka ráfröccsent a csizmámra! Undorító vagy, démon! Az elmúlt huszonnégy óra volt élete legrosszabb napja. És a démon még mindig nem szállt le róla? - Azt hiszed, halálra rémülök egy levágott fejtől? Azt hiszed, hogy így majd elfogadlak? Elfogadom az „udvarlásodat"? Felkapott egy teniszlabda nagyságú követ a földről, és nyögve Malkom felé vágta. - Vadásztak már rám korábban is, segg-; fej! - Köztük néhány igazi őrült is. Az egyikük megfojtotta Mad ri macskáját, és otthagyta a tetemet Andoain tornácán. Marii megpróbálta újra életre kelteni a szerencsétlen kis állatot, de valami félresikerült, és hirtelen mintha az Állattemetőben találták? volna magukat. Ahogy Mari szipogva motyogta, „Tigris rosm szül... tért vissza". Carrow, hogy megvigasztalja Marit, megátkozta a fajankótJ hogy beleszeressen - egy kaktuszba. Amikor visszaszerzem az erőimet, démon... A gondolat elbizonytalanította. Miért hiszi, hogy valaha is visszaszerzi az erőit? Ezen a helyen minden olyan nyomorúsá! gos volt, mint ő maga. A pokolba, a legfőbb reménye az ener^ giaszerzésre az volt, ha kefél ezzel az elbaszott démonnal. Nem, ott még nem tartott, egyelőre nem állt rá készen, hogy elfogadja Slaine „igényét". Kell, hogy legyen más módja is annak, hogy megmentse Rubyt. Carrow fülelt, hátha a démon válaszol, de nem hallott semmit. Bármire készülsz is, tedd meg most! Ismét nem kapott választ. Talán, amíg teljesen kiszolgáltatott, nem kellene dacolnia ezzel a mitikus szörnyszülöttei. Riadtan összerezzent, amikor a démon lehuppant előtte, közi vetlenül a ghoulfej mellett. Carrow felkészült a támadásra, de a férfi csak figyelmesen nézte, alaposan végigmérte. Kék volt a szeme, nem dühös fekete. Az előző éjszaka tapaszd talt őrületnek nyoma sem volt a tekintetében, intelligencia su$ gárzott belőle; úgy nézett ki, mint egy ravasz állat, és ez aggasz-*! totta Carrow-t. 81

Nem támad nyomban? Lehetett ekkora szerencséje ? Szaggal tottan kifújta a tüdejébe szorult levegőt. Talán a férfi csak a vámpír vére miatt esett neki korábban? Most, hogy végre közelről láthatta, alaposan megnézte ma? igának a démont. Néhány tincset copfba font, ahogyan a régi] idők harcosai szokták, a többi azonban egyenesen lógott, elfedve az arca nagyobbik felét. A haja és a szarva homokszemcséktől csillogott, ezért nem tudta megállapítani a színüket. Sötétéi Árnyalatúnak gondolta mindkettőt. Valamiféle olajos festék fedte csíkokban az arcát, ami Carrow-t különleges bevetésre kerülő kommandósokra emlékeztette. Talán ezért tűnt láthatatlannak tegnap éjszaka? Az álla és az arca borostás volt, de azt nem lehetett megállapítani, hogy szakáll akart-e lenni, vagy sem. Carrow azt kívánta, bárcsak láthatná az arcát frissen borotváltan vagy, hé, legalább tisztának. Az orra görbe volt, valószínűleg egy rosszul összeforrt törés nyomán. Ettől úgy nézett ki, mint egy bokszoló. Carrow tekintete akaratlanul a férfi szájára tévedt; az ajka keskeny volt, kilátszott az agyarának a csúcsa. Valami megmagyarázhatatlan okból az agyarakról azok a nők jutottak Carrow eszébe, akik imádták, ha megharapták őket... Összességében nem találta Slaine-t csúnyának, de vonzónak sem nevezte volna semmiképpen. Kivéve a testét. A tekintete lejjebb vándorolt. Kénytelen- kelleden el kellett ismernie, hogy az alakja fenséges volt. Míg az ajka keskeny volt, a válla széles, amolyan igazi, ajtónyi. Finoman kidolgozott teste feszes izmokból szőtt mestermű volt; az egyik oldalát teljesen beborította a hatalmas fekete tetoválás. A viseltes bőrnadrág izmos combokat rejtett, erős alkarját és csuklóját sötét bőrpántok díszítették. Carrow azt is észrevette, hogy a páncélingen akadt jó néhány friss szakadás -és hogya ba l mellbimbójában egy ezüstpiercing díszlett. Meglepő módon, a koszos démonnak ezt a vonását - szexinek találta. Igazából nyaktól lefelé minden az volt rajta. 82

Pihegve a démon Szemébe nézett, aztán oldalra biccentette a fejét. A férfi szeme megkapón kéklett. Mielőtt Carrow talált volna rajta még valami félig-meddig vonzót, a démon feléje lökte a ghoulfejet, és az a lába elé gurult. - Tényleg? Tényleg? Te dilis démonsegg... - A szavak lassani elhaltak a száján, ahogy egyre feljebb emelte a fejét, hogy a tek jes magasságában kiegyenesedő démon szemébe nézhessen. A férfi felemelte a kezét, tenyérrel felfelé, és csikorgó hangon megszólalt. - Mindé, ara, alton. Valószínűleg azt mondhatta, hogy „gyere, nőm " gondoltai] Carrow. O, Hekaté, magáénak akarta az asszonyát, a párjátij Carrow nagyot nyelt. A tulajdonának fogja tekinteni őt. Egyj ilyen harcos, egy ilyen világban... hamarosan véget vet a cseves] gésnek, és elveszi azt, amit akar. - Ha még egyszer rám ugrászi tökön rúglak, ahogy tegnap éjszaka. A démon elszánt tekintettel meredt az arcára, de nem csodá-i lattal a szemében. Inkább úgy, mintha igyekezne felmérni, mi lesz a következő lépése. Amit semmiképpen nem láthatott előre - mivel maga Carrowi sem tudta, mit tegyen. Egymást kergették a fejében az ötletek,i végigvette, majd elvetette az újabb és újabb döntéseket és játszi mákat. Vajon a démon volt a legjobb esélye arra, hogy Rubyval együtt] hazajusson? A férfi minden szempontból brutális volt. Egy kibaszott f e é ^vágott hozzá! Megharapta, és bezabált a véréből. Tényleg megadhatja magát neki, engedheti, hogy a magáévá] tegye? Előző éjszaka, amikor elborult az agya, egyetlen mozduá lattal eltörte a csuklóját. Kirázta a hideg a gondolatra, hogy a démon használni fogjafl a meztelen, védtelen testét. Megremegett a félelemtől. Csak reta tegést érzett. Kell, hogy legyen más módja is a menekülésre, mint az, hogyj egy torzszülött marcangolja a testét. Amikor a démon körözni kezdett körülötte, Carrow veid együtt forgott, hogy ne veszítse szem elől. 83

Gondolkozz, Carrow! Lehetett más esély is Slaine-en kívül. Érkezése után nyomban összefutott helybeli lényekkel - lehet, hogy voltak mások is a közelben? Talán kevésbé ellenségesek, mint Asmodel bandája? Egy pokolbeli síkon volt, de tudta, mikor nyílik ajtó egy viszonylagos mennyországba - talán rávehet más démonokat, hogy segítsenek neki. Gazdagság és szabad terület vár rátok - ígérheti nekik. Olyan lenne, mint mondjuk külvárosi házat árulni. Álmodtatok valaha jobb életről, saját kis hátsó kerttelf A Rend azt akarta, hogy a vémonnal a nyomában térjen visz- iza a portálhoz ? Megjelenhet egy egész hadseregnyi démonmartalóccal, akik majd megvesznek, hogy új életet kezdhessenek a paradicsomban. Elfoglalhatjuk a portált, sőt, az egész börtönkomplexumot is! Ha Carrow igazán jó volt valamiben, akkor az a káosz kialakítása volt. Kiödi, hogyan szabadulhat meg egy időre ettől a szörnyszülöttől, és ad magának egy napot, hogy rátaláljon a többi démonra. A démon immár türelmetlenül nyújtotta feléje a kezét. - Alton, ara! - Gyere, asszony? - Carrow összefonta a karját a mellén. - Azt várod tőlem, hogy veled menjek, miután feltépted a nyakamat a harapásoddal! Egyszerűen bocsássam meg, hogy ö r ü l t módjára nekem estél? Tudta, hogy a démon nem értheti a szavát, de jólesett kidühöngenie magát. - Elfelejtetted már, hogy milyen volt, amikor - utánozta a férfi kéjes nyögéseit, amelyeket az orgazmus váltott ki belőle - én pedig - most nyöszörgőit, és fájdalmas arccal dajkálta a kezét. - Érted, amit mondok? A kék szempár villanása jelezte, hogy valószínűleg igen. - Akkor maradj pokolian távol tőlem! - kiáltotta, és sikerült egy egészen aprócska fényt csiholnia a tenyerében. A démon morogni kezdett. - Nem félek tőled, démon. - Carrow kihúzta magát, dacosan felemelte a fejét. 84

A férfi abbahagyta a morgást, és értetlenkedve összehúzta a szemöldökét. Patthelyzet. Ám a démon kijátszotta az adut, amivel megváltoztathatta az egész játék kimenetelét. A kulacs. Eddig a hátára volt vetve, most azonban számító tekintettel a lánynak nyújtotta. - Add ide! Ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, a démon lecsavarta a kupakot, és ivott egy kortyot. Carrow előreug- rott - Az az enyém, démon! - megpróbálta kikapni a kulacsot a démon kezéből, de a férfi felemelte a feje fölé. Add vissza! A démon kicsit leengedte a karját, hogy Carrow azt higgye, elérheti az innivalót, de hiába ugrált. Ó, rendben! Mit akarsz tőlem? Mielőtt Carrow hátraléphetett volna, a démon megragadta a tarkóját, és az ajka elé tartotta a kulacsot. Szemlátomást maga akarta megitatni. Carrow nem bízott a démonban, nem kedvelte. A férfi brutális volt, valószínűleg keményszívű gyilkos. Majdnem megmondta neki, hova dugja a kulacsot, de rettentő szüksége volt vízre. A halandók három napig bírják víz nélkül - zárt helyen. Carrow viszont már egy teljes napot töltött a pokolban, és az idő nagy részében futott, aminek már érezte a hatását. - Jól van - kinyitotta a száját, a démon pedig odatartotta ú kulacsot. A víz lecsorgott a torkán. Bár meleg és fémes ízű volt,,; soha az életben nem ivott még ennyire finomat. Ahogy nyelte a vizet, azonnal érezte, hogy a nedvesség átjárja a szervezetét. A megkönnyebbülés szinte fejbe vágta, mint egy adag kábítószer. A szemét lehunyta a gyönyörtől. Pillanatokon belül csökkent a fejfájás és a testét kínzó többi fájdalom. A démon elhúzta a kulacsot, de csupán annyi időre, hogy ti lány levegőt vehessen. - Annyira jó - motyogta Carrow. A démon erre gyorsan visszaillesztette a kulacsot a szájához. Carrow felpillantott, és látta, milyen tekintettel figyelte őt a démon; a szemhéja félig lecsukódott. Valószínűleg izgalomba jött attól, milyen mohón ivott. 85

De ez most a legkevésbé sem érdekelte. A víz végigfolyt az állán és anyakán, átáztatta a pólóját, amely nedvesen tapadt a mellére. Nem számit. Mi volt a baj vele ? A démon manipulálta, rákényszerítette az akaratát. Bármelyik pillanatban megharaphatta. Én pedig alig bírom nyitva tartani a szememet. A démon túl hamar elvette a szájától a kulacsot, a tekintetét nem tudta levenni az átázott felsőről. Valami bűnös fény villant a szemében... aztán ráborította a maradék vizet Carrow mellére. A lány levegő után kapkodva hátraugrott, ahol a démon nem érhette el. - Fejezd be! Egy ilyen helyen szertelen és komisz tettnek minősült a víz pocsékolása. Carrow megborzongott, a mellbimbói megkeményedtek a póló alatt. A démon megbabonázva bámulta. Rekedten felmordult, mintha boldog lett volna. Áhítatos. Mintha csodát látott volna. - Ara, mindé járt - szólalt meg végül, és tenyérrel a mellkasára csapott. A hangja rekedt volt. - Asszony... a szívem? - Ismét próbálta megértetni Carrow- val, hogy az övé volt. Vagyis azt hitte, azért nem adta meg magát neki, mert nem tudta, mi a helyzet? - Igen, tudom, hogy a „tiéd" vagyok, de boszorkány vagyok. Ez pedig azt jelenti, hogy én nem érzek ugyanígy irántad. A Carrow leereszkedő hangon magyarázott a démonnak. - A sors nem kényszeríti arra a boszorkányokat, hogy szeressék azokat, akik csak gyűlölni fogják őket. O, miért fárasztom magam egyáltalán azzal, hogy próbáljam megmagyarázni neked a dolgot? - Ám hirtelen bevillant, hogy ha a démon valóban olyan tébolyodon és vad volt, mint amilyennek a dossziéban jellemezt é k , akkor vajon miért igyekszik még mindig meggyőzni őt ahelyett, hogy erőszakkal a magáévá tenné ? Miért nem köt egyszerűen egy kötelet a nyakbilincsére, és viszi magával? Ha ez valóban egy olyan szánalmasan pokoli hely, ahol valaki vagy úr vagy rabszolga, akkor talán véledenül megtalálta azt az egyeden démon hímet, aki próbálja őt megnyerni magának? 86

Hah. Amióta megérkezett ide, először érezte úgy, hogy talán elkerülheti a halált... Egy hatalmas lény suhant át a levegőben, és harminc centire előtte landolt. Carrow halálos rémülettel feltekintett. Pókszerű szempár, szürke bőr, tátogó, agyarakkal teli száj. A páncéljából nyolc vastag végtag nyúlt ki; kétszer olyan hosszúak voltak, mint a törzse. Göcsörtös bőrére parazitaszerű lények tapadtak, gumószerű vérszívók. A csápjai olyan hosszúak voltak, mint a lábai, ostor módjára csapkodtak feléje. Az egyik Carrow arca előtt suhintott a levegőbe. Mielőtt a lány megmoccanhatott volna, a démon a földre lökte. Carrow fájdalmasan markolászta a szegycsontját, és levegő után kapkodva igyekezett minél távolabb mászni a fura lénytől. A démon olyan hangosat üvöltött, hogy Carrow attól félt, átszakad a dobhártyája. Félelmetes teste támadásba lendült, az izmai megfeszültek a páncéling alatt. Kezdte felvenni démon- alakját, az agyarai élesebbek lettek, aszarvai kiegyenesedtek. Carrow még mindig levegő után kapkodott, miközben a démon vakmerően a gigantikus vadállatra vetette magát, és úgy manőverezett, hogy minél távolabb csalogassa tőle a lényt, Carrow-t ismét megbabonázta Slaine ereje és gyorsasága. Nem csoda, hogy a Rend meg akarta kaparintani. Messze ő volt a legerősebb hím, akivel életében találkozott. Várjunk csak... miért nem illant? Bár sok démonfaj és szintéi az összes vámpír képes volt a teleportálásra, a férfi segítségére* szaladt, és most sem illant. Az egyik nyálkától csöpögő láb Carrow mellett csapódott A földbe. A démon ebben a pillanatban hátranézett rá a válla fölött. Az arckifejezése vad volt, a szeme fekete; a megnyugtató kék színnek nyoma veszett. Rossz hír a szörnyetegnek... és Carrow- n a k i s. A lény védekezni kényszerült, de nyugtalanítóan gyorsnak bizonyult. Carrow soha nem látott vagy hallott ilyen teremtményről, az szörnyről. A démon bebizonyította harci képességeit tegnap éjjel a banditák ellen, de vajon le tud-e győzni egy ilyen kolosszális és gyors lényt is ? 87

Nem fogja megvárni, míg kiderül. Carrow még mindig levegő után kapkodva talpra állt, aztán rohanni kezdett - mindkettejük elől. Félig vakon a füsttől és rémülettől dermedten szaladt, miközben próbált elfeledkezni a mellében lüktető fájdalomról. Egymás után peregtek a gondolatok rettegő agyában. Fuss! Eltörte a szegycsontomat? Mi volt az a lény ? A feje olyan volt, mint egy póké, a törzse imádkozó sáskáéra hasonlított. Kullancsszerű lények borították, akár egy emlőst. Van több X szörnyeteg isi A talaj egyre sziklásabb lett, a bozótos megfogyatkozott a hatalmas csontfák körül. Vajon sikerült leráznia őket? A szíve a torkában dobogott, a lába alól hirtelen kicsúszott a talaj. Egyfolytában sikítozott, míg a rángatózás be nem fejeződött, és felmérhette végre, hol van. Ez nem történik meg, ez nem történik meg... Mikor megérezte, hogy egy kenderkötél vág a bokájába, kénytelen volt elfogadni a tényt, hogy fejjel lefelé lógott egy kötélcsapdában, egy faágon imbolyogva. A haja az arcába hullott, a szoknyája felcsúszott a derekára. A felkavart port sodró szél a pucér fenekét csókolta. - Már csak ez hiányzott! - sikította, ahogy a vér a fejébe tódult. Ez biztos Slaine egyik híres csapdája volt. - O! Utálom a pasast! A tisztás szélén csontok hevertek szanaszét. Lehet, hogy a démon hagyta az áldozatait megrothadni? Felemelte a fejét, hogy körülnézzen, és végigfutott a hátán a hideg. A bokáját tartó kötelet alvadt vér borította. Ki kell szabadulnom, méghozzá rögvest. Ha megtudná ragadni a kötelet, enyhülne a nyomás a bokáján, és ki tudná rántani a hurokból. Felhúzta magát, nyújtózkodott... — Megvan sóhajtott megkönnyebbülten, és megragadta a... N a g y suhanással visszazuhant. Mi az ördög? A gazember bezsírozta a kötelet. A démon, vámpír gazember. Ha nem tudta megragadni a kötelet, képtelen volt kiszabadulni. Amivel nyilvánvalóan a démon is tisztában volt.

88

Tehetetlenül himbálózott, átkozta a napot, amikor Malkom Slaine a világra jött, aztán hirtelen megérezte, hogy a gyűrű lecsúszik az ujjáról. - Ne! De már késő volt, a gyűrű leesett a zsírtól csúszóssá vált ujjáról. - Légy átkozott! - Hallotta a koppanást. Lenézett, kezével félresöpörte a hajat a szeméből... A gyűrű éppen kupán talált egy másik szörnyet. Egy másik olyan izé pontosan ott volt alatta, és felbámult rá tátott szájjal, ugrásra készen.

10.fejezet Csápok cikáztak Malkom körül; elhajolt előlük, hogy a vadállat törzséhez férjen. Most majd megtudja a parázna üdére asszonya, milyen jó harcos. A fej mellett, amelyet ajándékba adott neki, ez az összecsapás bebizonyítja, hogy Malkom képes megvédelmezni a társát és az utódait. Bevitt egy méretes csapást, és hátrapillantott. Látta a lány ? Figyelte... Elment? Bolond nőstény! Elmenekült, mikor a Gotohok mindig párban vadásznak? Akkor gyorsan el kellett intéznie ezt itt. Aztán jól elfenekelem ezért! A vadállat közelebb ugrott, az egyik csápjának a vége éppen csak elkerülte Malkom arcát. - Démon! - sikította a lány valahonnan a távolból. Aztán elbődült a másik Gotoh, ami azt jelentette, hogy mindjárt felfalja a prédáját. Bár Malkom nem ölte meg az elsőt, rohanni kezdett a hang irányába; tudta, hogy a vadállat követni fogja, vagyis egyszerre kettővel kell majd megküzdenie. Istenek, bárcsak k ép es lennék illanni. Bármilyen gyors volt is, lehet, hogy nem ér oda idejében. Erőteljesen dolgozott a karjaival... gyorsabban, gyorsabban. Újra verő szíve olyan sebesen zakatolt, mint ahogy évszázadok óta egyszer sem. 89

Szédülni kezdett, a látása elhomályosodott. Mi volt ez az őrület? Az érzés, amely eddig nyomasztotta, m o s t elárasztotta a testét. Összehúzta a szemét, mikor rájött, mi volt az. Félelem. A lányért. Olyan régen nem érzett már ilyesmit, hogy nem is értette. Csak azok az emberek ismerték a félelmet, akiknek volt mit veszíteniük. Végre neki is volt. És átkozott legyen, ha bármi is elveszi tőle; a párját. Az agyarai még élesebbé váltak, és újra felébredt benne a tegnap éjszaka érzett esztelen izgalom. Carrow hintáztatta magát, hogy az ugráló vadállat ne érje el, s közben újra meg újra megpróbálta elkapni a kötelet, amelyen lógott. - Démon! - sikította megint. Amikor az izé karmai belekaptak a hajába, felkiáltott. Vonszold ide a seggedet! Slaine berontott a tisztásra. Dühösen nézett rá, és valamit kiáltott démon nyelven, aztán a vadállatra vetette magát. - Mögötted! - kiáltotta Carrow, amikor a másik lény megjelent a démon háta mögött. Mindkettejüket le kellett győznie - miközben távol tartottá őket tőle. Míg a démon lent küzdött a két vadállattal, Carrow tehetetlenül himbálózott a kötélen, mint egy inga. Az egyik lény folyamatosan ugrált, hogy elérje, a démon pedig igyekezett elhessegetni, miközben a másikkal verekedett. A vadállat az egyik csápjával felszakította a démon páncélingét, és megsebezte a mellkasát. A férfi dühödten elbődült, amikor ömleni kezdett belőle a vér. De a következő csapásnál elkapta a csápot, és lerántotta vele a lény fejét. Meghúzta a csápot,, mint egy pórázt, és kimeresztett karmokkal lecsapott Patakokban fröccsent a vér. Az izé kimúlt. Egy megvolt. Ám miközben Slaine vele volt elfoglalva, a má-> aik, mint egy pók, mászni kezdett felfelé a fatörzsön. - Démoni Nézzfel! A férfi nyomban a vadállatra vetette magát, megragadta, és lerántotta a földre. Éppen csak elkerülte a csápokat, miközben 90

hatalmas ütésekkel csépelte a törzsét. Az izé csattogtatta az agyarait, de a démon túlságosan gyors volt, túlságosan erős... Egyetlen hangos reccsenésselletépte a fejét. Mindkettő megvolt. A démon elcibálta a közelből rángatózó testüket. Most, hogy vége volt a harcnak, már nem bömbölt, és nem szidalmazta Carrow-t; hátborzongatóan csöndes volt, ahogy odalépett a csontfához. Carrow idegesen megpördült, hogy követhesse a tekintetével, miközben a szoknyát a hátsójára húzta. A démon kioldotta a kötelet, és lassan leeresztette a földre. Ahogy a markában a kötél végével közelebb lépett, Carrow ugyanazt a harci izgalmat látta rajta, mint előző nap - és a jelek szerint ugyanúgy fel volt izgulva. Keményedő farka tisztán kivehető volt a nadrág alatt. Segített Carrow-nak felülni, de csak annyira lazította meg a kötelet, hogy ne vágjon a bokájába. Ahogy közeledett, Carrow hallotta, hogy egyre gyorsabban vert a démon szíve, lázasabban kapkodta a levegőt, mint harc közben. Az agyarai megnyúltak. Meg fogja harapni. Megint. - Ne, démon ! - Carrow próbált elmenekülni, de a démon egyszerűen rálépett a kötélre. - Gazember! - Kitapogatott egy kődarabot, és a démonhoz vágta; pont a szarván találta el. Hagyd abba! A vérrel együtt a vámpírok az emberek emlékeit is elvették. Minél többet ivott belőle a démon, annál több emlékét szerezte meg. Esetleg rájöhetett, hogy Carrow el akarja árulni. Akkor pedig afejemet veszi, és feltűzi egy karóra. - Meg ne harapj! - figyelmeztette a férfit. A démon szeme mohón, feketén csillogott, a tekintete a vénájára szegeződött. Térdre esett Carrow előtt. - Ne csináld, vámpír! A démon felmordult. - Mi az? Nem szereted, ha vámpírnak neveznek? Akkor ne tégy úgy, mintha az lennél! Bár Carrow minden erejével küzdött, a démon átkarolta, az oldalához szorította a két karját, és ráfeküdt. Az erekciója acél- rúdként szorult a lányhoz, ahogy ringatta magát. 91

Carrow kétségbeesetten vergődött, a körmeivel belemart a bőrébe, de éppen csak felsértette. - A francba, hagyd abba! A démon a szabad kezével félresimította a haját. Amikor lehajolt, és az orrával feljebb simogatta a nyakbilincset, Carrow... megborzongottf Mielőtt még Carrow elemezhette volna a reakcióját, a démon boldogtalanul felnyögött, és beléje harapott. Miközben a démon kéjesen morgott, Carrow felkiáltott, és remegett zavarában. Ezúttal egyáltalán nem fájt. Malkom nagyokat nyelt, a nőstény vére forró patakként folyt le ■ a torkán. Megrázkódott, már az ízétől majdnem elélvezett. Szórosabban magához ölelte, hogy még többet kapjon belőle. A vére lángra lobbantotta minden porcikáját, tovább szította a vágyát. Perzselő és édes... A farka megduzzadt, lüktetett. Annyira édes... Carrow nyakába nyögött, amikor elélvezett. Újra meg újráfl görcsösen összerándult, míg végül a szeme is szinte fennakadt. A kétségbeesett őrület l as s an lecsendesedett, s már nem érzett mást, csak jóleső közelséget, soha nem tapasztalt * elégedettséget. Amikor végre ellazult, visszahúzta az agyarait. Lihegve a nőstény nyakába fúrta az arcát, és érezte, ahogy ő is remegett alatta. A lány feje hátrahanyadott, az ajka szétnyílt. Lehet, hogy.dM élvezte, a harapását ? Amikor a nőstény dühösen rávágott sebesült mellkasára, Malkom nagyot sóhajtva talpra állt. Vagy egyáltalán nem. Carrow a távolba meredt, kisimította kócos haját az arcából, N közben alaposan összepiszkította zsíros kezével. Jól látta, hogy remegett a lány alsó ajka? Vajon képes egyeden nő is mindezt sírás nélkül elviselni? A keze nyomán zúzódás maradt a lány mellkasán. Lerítt róla, menynyire elcsigázott, és a harapása csak még jobban elgyengítette. Az arca egészen elsápadt. 92

Túl sok vérét vette. Megesküdött magában, hogy legközelebb nem iszik majd ennyire mohón belőle, megáll néhány korty után. Uralkodnom kell magamon! Most biztosan sírni fog. A francba, nem adhat neki okot a sírásra. Nem, Malkom arról álmodozott, hogy a karjába veszi a lányt, és megvigasztalja. Megkérdezi, szeretné-e, ha eloszlatná minden baját, és a nőstény majd lágyan bólint a nyakához bújva. Az asszonya célt adhat az életének. Csak az volt a baj, hogy nem tudta megértetni magát vele. Tényleg nem ? Valaha beszélte a lány nyelvét, de a tudata mélyére ásta ezt az ismeretet. Képtelen volt visszaemlékezni a szavakra anélkül, hogy eszébe ne jutott volna a kínzás - és a gyerekkora. Évszázadok óta nem beszélt ezen a nyelven. Nagyot nyelt, koncentrált, figyelmesen nézte a kedves arcot, miközben próbálta felidézni a szavakat egy olyan nyelven, amelyet egész életében akínszenvedéssel és nyomorúsággal azonosított. Hogyan kell mondani, hogy nem akarja megríkatni? Hogy biztonságban akarja tudni az otthonában? Hogy igyekszik majd nem okozni neki újabb fájdalmat? Amikor a lány lehunyta a szemét, és ökölbe szorította a kezét, Malkom rögvest megértette, hogy az asszonya egyáltalán nem volt a sírás határán. Hanem támadni készült. Gyanította, hogy akárcsak az eló'zó' éjjel, most is erőt gywjMikor kinyitotta a szemét, az haragtól csillogott, ragyogott, > mint a felvillanó csillagpor. Pompás nőstény. És csöppet sem félénk. Amikor a lány felemelte fényesen világító tenyerét, Malkom, kifújta a levegőt, megfeszítette az izmait, és felkészült az asszonya szörnyűséges bosszújára...

11. fejezet

93

Slaine harapása nem volt rettenetes, ami istentelenül feldühítette Carrow-t, Szerencsére ki is élhette a haragját, mert magába szippantotta a démon boldogságát. Erő! Valóságos, perzselő energiainfúzió. Még erősebb lett tőle most, mint az előző alkalommal. - Ezt nem kellett volna újra megtenned. - Lehet, hogy ő is olyan volt, mint azok a mániákus ribancok New Orleansban, akik elélveztek attól, ha a vérüket szívták? Akiket Carrow imádott kigúnyolni. Világító tenyere egyeden intésére eltűnt a kötél a bokájáról, így végre képes volt felállni. Újabb intés, és a gyűrűje visszaröppent a tenyerébe, mint vas a mágnesre. Miközben felhúzta az uj - jára, gonoszul a démonra mosolygott. Keverjétek, rajta, rajta - mormogta. - Ezúttal hová kéred? A démon szigorú hangon mondott valamit démon nyelven, ami parancsnak hangzott. Carrow nem szerette, ha utasítgat- ták; ahhoz szokott, hogy ő parancsolgasson. Ezért aztán tüzelt; a lökés ereje átröpítette a démont a tisztás másik végébe. Talpra kászálódott, látszott rajta, hogy a lány csalódást okozott neki. - Úgy gondolod, hogy másképpen kellett volna reagálnom? - Carrow újra tüzelt. -Bár figyelmeztettelek, hogy tartsd meg magadnak az agyaraidat ? A démon rámordult, leolvasható volt durva arcáról a zavar. - Akkor bánj velem másképpen, te tökfilkó! - kiáltotta Carrow.^ - Ilyen egyszerű az egész! A harmadik csapás előtt a démon egész teste megfeszült, szin?| te büszkén felegyenesedett, hogy az pont a mellén érje. Aztán] összehúzott szemmel Carrow nyakára meredt, és elvigyorodottj mintha azt mondta volna, hogy „megérte, szivi". Carrow szeme elkerekedett. - O, neked véged - fogadkozottJ - Fogalmad sincsen, mennyire. - Legerősebb igézetét hasznán va újabb csapást mért a démonra, és hallotta, hogy valami eltörött. A bordái talán? Vagy a kulcscsontja? De még mindig talpon maradt! Carrow teljesen kimerítette,1 az erejét - nincs több igézet, álca vagy csapás — és miért? 94

A démon a fogát csikorgatva feléje nyújtotta a kezét. Nagy nehezen azt nyögte. - Haza. Bár Carrow-t teljesen megdöbbentette, hogy akár egy szót is;| tud angolul, gondolkodás nélkül válaszolt. -Hazamenjek veled? Aligha. - A kíváncsiság azonban végül győzött. - Ó, szóval hirtelen tudsz angolul? A démon összeráncolta a homlokát. - Hah, vagy mégsem. Ám tagadhatatlan volt, hogy a démon próbált kommunikálna ve l e . Körbemutatott, aztán végighúzta az ujját keresztben a^ nyakán. - Azt akarod mondani, hogy veszélyes i t t ? Bah! És melled! ted mennyire veszélyes ? Kétszer is megharaptál, eltörted a csuki lómat, behorpasztottad a szegycsontomat - alig huszonnégy óra] alatt! - A sérelmei hallatán ismét felforrt a vére a dühtől. Mi ért követnélek bárhová szabad akaratomból? A démon nyilvánvaló ingerültséggel csitító mozdulatokat tétül a két kezével - mintha el akarta volna hallgattatni ? - Tényleg csendre intettél ? - kérdezte Carrow haragosan. 1 A démon az ajka elé tette az ujját, és ismét körbemutatott. - Bizony dm! Kibaszottul csendre intettél? Elég hülye vágyj démon... - Carrow elharapta a többit, amikor valamitől meg* /.ord ült a közeli bokor. - Mi volt az ? A démon olyan tekintettel meredt rá, mintha már egyszer magyarázatot adott volna. - Még valami, ami megölhet ? A cloverfieldi szörnyeken és démon erőszaktevőkön kívül - a jelenlévőket is beleszámítva. - Ám miközben beszélt, eszébe jutott, hogyan mentette meg a démon az X szörnyektől és Asmodel bandájától. Kénytelen-kelletlen be kellett látnia, hogy egy napig sem bírta volna itt a démon nélkül - és aligha éli túl a második éjszakát álca nélkül. Eszébe jutott, hogy aférfi figyelmeztette, hogy meneküljön, mielőtt először rátámadt. Meg akarta őt kímélni. Kivéve persze, ha egyszerűen csak szerette a hajszát. Talán csak a csata hevében veszítette el az önuralmát ? Talán nem is Carrow volt az őrjöngés kiváltó oka tegnap és ma, hanem az összecsapás a démonokkal és az X szörnyekkel. 95

Üjabb valami kúszott a bokorban, és ezúttal szopogató hang kísérte - felülről. Az összes lény, amelynek a kiáltásait és hívó szavát éjszaka hallotta, a földön élt. Ez volt az első hang, amely az ég felől jött. - Alton, ara. - A démon a kezét nyújtotta. Mit tenne Ripley? Inkább az ismert veszéllyel nézne szembe, mint az ismeretlennel, és valószínűtlen szövetségesektől is elfogadná a segítséget. Egy pluszfegyver pluszfegyver volt, mindegy, ki tartotta cél r a. Carrow azonban még habozott, öntudatlanul is végigsimított a harapásnyomon. Aztán feltette magának a kérdést: Mi veszélyesebb Malkom Slaine harapásánál és szexuális vágyainál? A válasz: Minden - más - idekinn. Téma lezárva. Carrow-nak két célja volt: életben maradni, és kiszabadítani Rubyt. Mindkettőnek az eléréséhez szüksége volt a démonra. De azzal is tisztában volt, hogy egy ilyen hím szexet vár a gondjaira bízott nőtől. Kénytelen lesz szex nélkül irányítani, lecsillapítani a férfit.] Egyelőre nem foglalkozott azzal, hogy a gondolatra izgalom önJ tötte el. - Haza - ismételte meg a démon. Le kell fektetnem néhány alapszabályt. - Nincs több harapása Carrow a nyakára mutatott, aztán a démon agyaraira, s közben vadul rázta a fejét. - Harapás... ne-e-em. A démon hitedenkedve rámeredt, egyértelmű volt, hogy mega értette, mit akart mondani - és egy csöppet sem tetszett neki* Szigorú hangsúllyal elhadart valamit démon nyelven. Vajon be-] leegyezett? Vagy vitatkozott? Carrow tudta, hogy a démon él-] vezte, amikor ivott belőle, de vajon tényleg annyira fontos vold a számára, hogy ne mondjon le róla? Carrow a béke, majd a viperafog let mutatta, megütögette a nyakát, és közben rázta a fejét. - Nincs harapás, démon. A démon széttárta a karját, mintha azt kérdezte volna, hogy! „miért zavar"? Carrow a fejére fektette a tenyerét, és elmutogatta, hogy a harapástól elbágyad, és megfájdul a feje. 96

A démon összeszorította az ajkát. Aztán óvatosan az égre te- j kintett, majd hirtelen lekuporodott a porba, és ívben három! kört rajzolt, és egy vonallal összekötötte. Mikor végzett, felmutatott az alig kivehető napra. - Oké. Azt hiszem, tudlak követni. Reggel, dél, alkonyat. Ebbői áll egy nap? A démon feltartotta két ujját. - Két nap? Harapás nélkül? Kizárt. - O meg nyolc ujját tartotta fel. A démon figyelmeztetőn felmordult, és felmutatott ötöt. 1 Remek. Amikor Carrow bólintott, a démon a mellkasára tette a kezét, az ar ca eltorzult a fájdalomtól. Megesküdött, hogj nem fogja megharapni, bár látszott rajta, hogy ez nagyon nagy engedmény volt a részéről. Vajon bízhatott az esküjében? Ebben a helyzetben Carrow kénytelen volt valamilyen szinten megbízni adémonban, hinnie kellett benne, hogy a férfi nem fogja megharapni. A következő feltételbe aligha fog ilyen könnyen beleegyezni. Nincs szex. Mivel nem értette, a démon csak megvonta a vállát, és intett Carrow-nak, hogy igyekezzen. Hogyan magyarázza meg neki a szexet? Hogyan mutogassa cl ? O, istenek, tényleg muszáj lesz ? Carrow kört formált a mutató- és hüvelykujjával, aztán a másik mutatóujját keresztüldugta rajta. A démon szeme elkerekedett, aztán nyomatékosan bólogatott. Egészen addig, míg Carrow megismételte a mozdulatot, mi* közben kijelentette: - Ni-i-incs szex. Nincs. A démon felmordult, és ököllel rávágott a mellére. - Igen, tudom, én... a tiéd vagyok. De túl erős vagy. - Carrow megfeszítette a karját, és előbb a saját, majd a démon bicepszére mutatott. - Fortis? - Latin? - Szart se tudok latinul Carrow csak néhány kifejezést tanult meg az igézetekhez, vagy azért, hogy viccet csináljon belőle. Nemegyszer motyogta piásan, hogy „Carrowicus nagyon részegusz" vagy „eszemusz aguszta seggedikusz". De eléggé biztos volt benne, hogy a fortis erőset jelent. Talán. 97

- Te - mutatott a démonra - fortis... maximus vagy. A férfi büszkén felemelte az állát, és arrogánsán bólintott, mintha azt mondta volna: „mondj valamit, amit nem tudok". Carrow felkapott egy apró gallyat a földről, és magára mutatott. Én. - Aztán kettétörte a gallyat. A démon ismét bólintott, hogy megértette; a szeme értelmesen csillogott. - Szóval, ni-i-incs szex. Mielőtt ígéretet csikarhatott volna ki a démonból, a fejük fe*j lett felbömbölt valami. - Ó, a francba! Carrow nagyot nyelt, és a démon mellé oldalgott. - Na, tűnjünk innen!

12.fejezet Hz életem egyik legtanulságosabb hegymászása, állapította meg magában Carrow, miközben keresztülverekedték magukat a csúcs felé. Az utóbbi egy órában például megtudta, milyen gúnyos lehet egy démon piszkos homlokának ráncolása - amikor nem engedte, hogy a férfi cipelje, miközben kikerültek annak az akárminek az útjából, ami követte őket. És arra is rájött, milyen jelentőséggel bírtak a levágott fejek. A démon fürgén összeszedegette a szörnyetegek fejét, aztán szép sorban felkötözte mindegyiket egy kötélre, amelyet Carrow a reményei szerint soha többé nem lát, és az egészet átvetette a vállán. Időről időre felajánlotta a zsákmányát Carrow-nak. - Nem, nem, nekem is van egypár pontosan ilyen otthon mondta. - Csak odaadnám valakinek ajándékba. Korábban, amikor a démon odadobta neki a ghoulfejet, amely aztán a lábához gurult, vajon ajándéknak szánta? Ez volt esetleg a tucatnyi vörös rózsa vémon megfelelője, és nem az volt vele a célja, hogy megfélemlítse, hanem hogy kifejezze az érdeklődését és a szándékait ?

98

„Hazafelé" a démon mutatta neki az utat, s közben azt is, hol vannak a rejtett csapdái. Carrow arra használta az időt, hogy feldolgozza, mi minden történt most, hogy a dühe már lecsillapodott. A Carrow az a fajta ember volt, aki azonnal felcsattant, aztán később vakargatta a fejét, és azon töprengett, hogy „tulajdon• képpen mi is dühített fel ennyire". Igaz, hogy a démon megharapta - kétszer is - az akarata ellenére, de Carrow hálás volt neki| amiért megmentette az életét. Nem ismert másik hímet, aki el? intézett volna két X szörnyet úgy, hogy a védence egy karcolál nélkül megússza. Carrow soha nem látott még ilyen szörnyet, nem is hallóira róla a szövetségbeliektől. Mikor próbálta magában meghatároz?! ni, hogy vajon mi a csuda lehetett, éles elméje egyetlen választ] talált: emberi medvedisznó. Egy hibrid, valami, aminek a részeg it csupán összeillesztették, ahelyett, hogy egyesítették volna akárcsak a vémonéit. Ha egy démon és egy vámpír párosodott, az utódaik egyedis ek lettek volna, de harmonikusan egyesítették volna mindkét faj sajátosságait, akárcsak egy labrador retriever és egy úszkál keverék. íme, a labkár! De a vémon egy mesterségesen létrehm zott lényvolt, valami olyasmi, mintha valaki fogott volna egy fáj] labradort és összeragasztotta volna egy fél uszkárral. Más szavakkal, rossz. Talán ezért nem tudott Slaine illanni. Bár a vámpírok és a déi monok is birtokolták ezt aveleszületett képességet, előbbied maguktól voltak képesek illanni, míg utóbbiaknak meg kelleti tanulniuk, és gyakorolniuk, hogyan csinálják. Talán a két ter-1 mészet összecsapott, miközben ugyanazt próbálták tenni, csald különböző módon. Carrow porlepte tincsei mögül felnézett a férfira. - Ezért nemtí tudsz illanni? - kérdezte. - A vémon, aki New Orleanst térről rizálta, képes volt teleportálni. Talán csak nem jössz rá, hogyaffl kell ? - A démon összeráncolt homlokkal meredt rá. FogadolÉ hogy valaha képes volt rá. Szívás lehet, hogy már nem megy. 4 99

Most, hogy szemlátomást nem voltak már veszélyben, Carroü| azon kapta magát, hogy beszélt a démonhoz. Bár tudta, hogy a férfi nem érti, kérdéseket tett fel, aztán maga válaszolta meg az<$| kát fennhangon. Megjegyzéseket tett a terepre, a romló időre* A démon néha-néha érdektelenül megvonta a vállát. - Wilsonnak, a röplabdának kellene hogy nevezzelek. Pont annyit értesz a szavaimból, mint Wilson, és olyan gyakorisággal ÍR válaszolsz. Micsoda? - A fülé mögé tette a kezét, mintha hallgatta volna, mit mondott a démon. - Nem, nem, igazad van, Wilson nálad sokkal többet adott a higiéniára. Maga sem értette, miért élvezte, hogy beszélt Slaine-hez piszkos, agyaras védelmezőjéhez -, de így volt. - Mihelyt viszizaérek... - Elharapta a mondat végét. Mikor a démon kérdőn visszanézett rá a válla fölött, Carrow felsóhajtott. - Nos, a dolgok meg fognak változni. Mármint nálam. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy ha az andoaini gyülekezet olyan lenne, mint a Szerelemhajó című filmsorozat, akkor én valahol Julie-nek, a műsorigazgató csajnak és Isaacnek, a bármixernek a keveréke volnék. Carrow-t minden a városhoz kötötte, felfedezte New Orleans valamennyi bűnét, elvetette a tivornyázás magjait, aztán learatta az energiavetést. - Ezután minden másképpen lesz. - Ezután pénzért kell majd Árulnia az igézeteket, nem pedig olyan frivol dolgokért, mint egy jó parkolóhely vagy a zöldfülűek beetetése. - Azt hiszem, ezután készen állok majd arra, hogy felneveljek egy gyereket - folytatta izgatott hangon. - Ha még mindig a régi életemet élném, akkor valószínűleg kibújnék a felelősség alól. - Ahogyan a szülei példájából tanulta. - De ez után a kaland után minden könnyűnek tűnik majd. Még egy potenciálisan halálos, önuralmi problémákkal küszködő hétéves gyerek felnevelése is. A démon nagyon izgatottnak tűnt, mintha idegesítette volna Carrow csacsogása. Nem, ez képtelenség. Ő nem Carrow „Vinnyogó" Graie volt. Mindig azt mondták, hogy szexi hangja van, amelyet imádnak a férfiak. 100

A férfi rábökött, és megkérdezte: - Démonul? - Beszélek-e démonul? A férfi bólintott. - Igen, egy kicsit - válaszolta Carrow, aztán mondott egpáq szót; hogyan kell erjesztett démonsert, a faj kedvencét rendelj ni. A démon egész teste abban a pillanatban megfeszült, és végigsimított az egyik szarván. Mereven nézte Carrow száját, az tán nagyot nyelt. A reakciója annyira meghökkentő volt, hogy Carrow azoin nal megértette, démon ivócimborái nyilvánvalóan valami sokkai pajkosabbat tanítottak neki, mint hogy „kaphatnék egy sérti kérem". A lány erős akcentussal azt mondta Malkomnak démon nyeli ven, hogy „leszophatlak, ha szeretnéd". De még mennyire szeretném! A lányon látszott, hogy hirtelen leesett neki a tantusz, és et* tői dühös lett; nyilvánvalóan nem azt akarta mondani, amit síi került. Valaki nem a megfelelő szavakat tanította meg neki. A Ennek ellenére Malkom semmi másra nem tudott gondolni, mint arra, milyen érzés lenne bedugni a farkát a lány telt ajka közé. Gondolatban felidézte, milyen mohón ivott a kulacsból! és majdnem felnyögött, amikor elképzelte, hogy ugyanilyen leli kesen munkálkodna a szerszámán is. Végre megtudná, milyeiS érzés... Szinte jobb volt, amikor újangolul beszélt! A lány összekulcsolta a karjait, és ismét beszélni kezdett, minti ha magyarázkodott volna. Malkom lassan kifújta a levegőt; rá se hederített a szúró fája dalomra, amelyet a törött bordája okozott. Gyűlölte, amikor á lány beszélt; imádta, amikor beszélt. A hangja olyan átkozottul kellemes volt, különösen, mivea Malkom olyan sokáig volt egyedül. Minden szava ismerős volt az idegen akcentus ellenére, de annyi év után egyszerűen nemi tudta milyen jelentéshez kapcsolni azokat, csak az alkirály ret<| tenetes emlékéhez.

101

Malkom kínzása három héttel a halála után kezdődött. A vámpír kiengedte a cellájából, miután megölte Kallent, de csuk (leért, hogy megtörje. Az alkirály szentül elhatározta, hogy Malkomból vámpírt fanig, aki lojális lesz a Hordához. Kevés scarbát sikerült létrehozni, így Malkom értékes volt, akit mindaddig nem terveztek elpusztítani, míg biztosak nem voltak benne, hogy reménytelen eset. Legalábbis nem tervezték teljesen elpusztítani. Az alkirály arra próbálta kényszeríteni Malkomot, hogy fe- Íc| tsen el démonul beszélni, csak a vámpírok nyelvét értse. Mindem alkalommal, amikor megtagadta ezt, kivágták a nyelvét. Amikor az arcukba köpte a vért, az alkirály megnyúzta. Most ahhoz, hogy kommunikálni tudjon a lánnyal, fel kellett idéznie a rég eltemetett tudást, dacolva az emlékekkel. Tudta, hogy drágán megfizet érte, mert kísérteni fogják a rémál- ffiok. Rápillantott a lányra, és kifújta a levegőt. Ismét fejbe kólintotta a szépsége; olyan meredten bámulta, hogy majdnem orra esett a saját lábában. A lány visszanézett, és elpirult. A füle mögé igazította a haját, és kérdő tekintettel motyogott valamit. Vajon mennyire szerette volna érteni, amit mondott? Nagyon, nagyon... Carrow még mindig azon elmélkedett, hogy a démon sokkal összetettebb személyiség, mint gondolta, amikor elérték a tárna bejáratát. És íme, a démon újabb oldala - a barbár, hátborzongató ré- ize. A bejárat előtt tucatnyi karó volt a földbe tűzve, mint egy védővár cölöpkerítése. És mindegyik karó végén levágott fejek! Mintha soha nem lehetne eleget begyűjteni belőlük! A férfi mindenféle lény fejét karóra tűzte: démonokét, ghoulokét, szörnyetegekét. Tehát ezért cipelte magával őket. Nem csoda, hogy a többi démon rettegett tőle. Ezek szerint Fegley nem hazudott. Mekkora kockázatot vállalt volna, ha egyenesen bemasírozik a démon barlangjába. Ha Slaine megismeri az emlékeit... 102

Eltöprengve visszanézett a csapdákkal teli csapásra, a sotéw viharos égre. Még mindig Slaine barlangja volt a jobb. Amikor visszafordult a bejárat felé, a férfi megszólalt. - OttJ] hon. Büszkének tűnt, és megtorpant, mintha időt akart volna hagya ni Carrow-nak, hogy megcsodálja a karóit. Az egyik feltűzötjl fej taknyos orrlyukából egy hatalmas bogár mászott elő. GyM nyörű. A démon arckifejezése várakozó volt, mintha arra számított! volna, hogy Carrow megdicséri a gyűjteményét. - Ó, tetszik a műved. A gyalogutad párját ritkítja. - CarrovJ a démon szemébe nézett. - Komolyan mondom. A férfi értetlenül ráncolta a homlokát, aztán a bejárat felé tél relte. Mielőtt beléptek volna, ismét megtorpant. A mellére tette a kezét. - Malkom. Carrow pislogott párat. Bemutatkozott? Tényleg? - Rendben van. Én Carrow vagyok. A démon bólintott, „Car-row", ismételte, majd bevezette a barlangba. Azt akarta, hogy bemutatkozzanak egymásnak, mielőtt be-á engedte volna az otthonába? Újabb jellemvonás. A bánya belsejében, ahová nem ért el a szél, a levegő ugyan* olyan párás volt, mint New Orleansban, és a kinti porlepte v|l szonyokhoz képest tiszta. Mindenfelé lávakövek hevertek, megjj világítva az utat - nem mintha a démonnak szüksége lett volna segítségre, hogy tájékozódni tudjon a sötétben. A falakat kőből faragott vízvezetékek szegélyezték, amelyelj sorát bizonyos távolságban egy-egy gyűjtőmedence szakítottál meg. A homokos talajt repedezett hordók és ősrégi vizeskaíw csók borították. Gőz sistergett azokon a helyeken, ahol víz szivárgott a falból az izzó kövekre. Ezek voltak tehát a mesebeli oblivioni vízbányák, amelyeknek a mélyén rejtőztek a vízgyűjtők, mint arany telérek a hegy- hftsadékban. Ahogy a démon a lányt egyre beljebb vezette a hegy mélyébe, az akna szétágazott, és Ők az egyik mellékjáraton haladtak tovább. Carrow hamarosan meglátott a távolból egy hívogató, fényesebben megvilágított teret. Amikor odaértek, rájött, hogy ez volt a démon tanyája. 103

A démon tanyája. Valóban a föld alatt élt. És a magáévá, akarta tenni Őt. Odabenn többet is látott azokból a pompás szikladarabokból, amelyek radiátorként melegítették a levegőt, ráadásul fényt Is adtak. Egy szalmazsák hevert a földön a tűzrakás helyének kialakított tér mellett, ahol egy nyárs várta a sütni való prédát. Ezek szerint a démon húst is evett, nem csupán vérrel táplálkozott? A tűzrakó rész fölötti boltozaton hasadékot pillantott meg a sziklában; valószínűleg azon keresztül távozott a füst. A földön szanaszét kötéldarabok, láncok és pengék hevertek; alighanem ezekből készítette a démon jól megtervezett csapdáit. Közöttük szétszórva hatalmas csontdarabok voltak mindenfelé. Az egyik fal mentén kötegekbe rendezett tűzifa sorakozott. A másik oldalon egymásra dobált katonai rohamfelszerelések hevertek, némelyikre láthatóan vér száradt. Többtucatnyi volt belőlük. A csontok a tűz körül akár az áldozatok maradványai is lehettek, amelyeket a démon emlékként megőrzött? A férfi figyelte az arcát, hogy leolvassa r ól a a reakcióját, aztán A katonazsákokra mutatott, és már nyitotta a száját, mintha meg akarta volna magyarázni, mit kerestek ott. Végül nem szólt egy szót sem. Amikor Carrow közömbösen vállat vont - egy csöppet sem izgatta, hogy a démon megölte azokat a halandókat -, a férfi a szalmazsákhoz terelte, aztán elindult tűzifáért. A démon udvariasságról tett tanúbizonyságot, amikor bemutatkozott. Most pedig bebizonyította, hogy vendéglátónak sem volt utolsó. Igaz, hogy gyakran rámordult, és állandóan csattogj tatta az agyarait, de Carrow egyszerűen képtelen volt kiverni ;a fejéből azt a jelenetet, amikor odadobta neki a fejet. Mivel most már tisztában volt vele, hogy az értékes ajándéka nak számított, arra a következtetésre jutott, hogy ez a brutális démon megpróbált... udvarolni neki. Bárcsak jobban megértethetné magát vele! A nyelvi akadáljl súlyos problémát jelentett. De a démon legalább pár szót tudottá angolul. Talán többet is megért ? Muszáj volt 104

kiderítenie. Mikor a férfi visszatért a fával, és lekuporodott a tűzhely mell lett, Carrow- t elbűvölte a testének a látványa. Viseltes bőrnadi rágja izgatóan feszült izmos combjain és keskeny csípőjén. Az! ujjai hosszúk voltak, fekete karmokkal. Ahogy gyakorlott mozdulatokkal tüzet gyújtott, kidolgozota izmai megfeszültek a páncéling alatt, és a mozdulatoktól a tetoválása mintha életre kelt volna. Ez a test túlságosan is izgató. De istenek, a démon többi része katasztrofálisan nézett ki| Fonott tincsei belelógtak összemázolt arcába, amitől olyan látványt nyújtott, mint egy patkányfészek. És az a foltokban növJj szakáll? Carrow ölni tudott volna azért, hogy lássa, mit rejted nek. Hamarosan vidáman pattogott a tűz, és Carrow közelebb hal jolt, hogy felmelegedjen. A szempillája álmosan lecsukódott. 4. démon kifújta a levegőt, a szeme elsötétedett a vágytól, ahogyarja ránézett, és Carrow-t szinte mellbe vágta az energialöket, amel lyet kapott. A férfi elégedett volt, hogy a barlangjában tudhatni ta őt. A démon boldogságának egyetlen morzsája ekkora erőll adott? A férfi erősebb volt, mint a Szövetség bármelyik tagja, a fajtája a leggonoszabbnak számított. Az ő esetében azonban mind dcn a többszörösére erősödött. Ami azt jelentette, hogy Carrow tőle kaphatta a legtöbb energiát. Biztos volt benne, hogy a szex nagyon elégedetté tenné a démont. Ügy tűnt, ez a kiszámíthatatlan, vad, csontot és fejeket gyűjtögető, szexuálisan mohó férfi valóságos boldogságakkumulátort jelentett a számára. Carrow nagyot nyelt. Nincs más dolgom, mint csatlakoztatni 4 dugót.

13.fejezet

105

A nőm, az otthonom. Nem kellett többé egyedül töltenie ideIenn az éjszakákat. Volt párja, társa. Amikor a lány közelebb hajolt a tűzhöz, a lángok fénye felragyogott hollófekete haján, visszatükröződött zöld szemében. Neki volt a világon a legperzselőbb tekintete. Malkom egyszerűen képtelen volt levenni róla a szemét. Végre vele volt az asszonya. Itt, vele, hogy megoltalmazza, és n magáévá tegye. Malkomot felizgatta a gondolat, hogy védelmezheti a nőstényt. Gondoskodhat számára táplálékról. Elképzelte, hogyan fejezi majd ki a háláját a testével... a szájával. A tekintetét a lány telt ajkára szegezve elfojtott egy nyögést, ahogy eszébe jutott, mit mondott korábban démon nyelven. Elképzelte, hogy újra felteszi a kérdést, amint előtte térdel, meztelenül. Amikor korábban lefektette aszabályokat, egy szót sem ejtett arról, hogy Malkom nem kényeztetheti a szájával - vagy fordítva. Malkomot még soha nem kényeztették így, szájjal, nem ismerte ezt a kéjt. Nem számít, hányszor kényszerítettek rá , hogy megtegyem, gondolta mogorván, és az izmai megfeszültek, mielőtt elhessegette az évszázados dühöt. Mindig kíváncsi volt rá, milyen érzés lehet - mi volt olyan fantasztikus benne, hogy a férfiak elgyengültek tőle, és újra meg újra kívánták. Vajon rábeszélheti a nőt, hogy egyszer és mindenkorra kielégítse a kíváncsiságát? Talán többet is megenged majd neki ma éjszaka? Igaz, hogy kikötötte: szó sem lehet közösülésről, de csak azért, mert félt, hogy Malkom fájdalmat okoz neki. Ö természetesen nem ígérte meg, hogy tiszteletben tartja a kérését, mert mihelyt bebizol nyitotta neki, hogy anélkül is képes megérinteni, hogy fájdalmát okozzon, feltett szándéka volt a magáévá tenni. Azt azonban megígérte, hogy nem iszik belőle, és megpróbálja majd megtartani a szavát, legalábbis mindaddig, amíg képes l es z elmagyarázni, mit jelent a számára ez az aktus, és miért néni ; tagadhatja meg ezt tőle a nője. A barlangba vezető úton rádöbbent, hogy ennél a nőstény nél nem a szomjúság irányította. 106

Hanem az összetartozás érzése. Amikor megharapta a nyankát, úgy érezte, soha senkihez nem kötődött még ennyire egész életében. De vajon tényleg megfájdult a feje, amikor ittam belőle? Próbált visszaemlékezni a gyerekkorára, arra, Ő hogyan reagált erre... Egyelőre majd állatvérrel csillapítja a szomját, talán már ma éjszaka. Bár ivott a nője véréből, sokat veszített is, miközben védelmezte. Megkordult a gyomra. Erről azonnal eszébe jutott, hogy a lány biztosan farkaséhes. Talpra ugrott, és megígérte, hogy hamarosan pompás lakomát tálal majd neki madárpecsenyéből. j Felemelte a mutatóujját, figyelmeztetve a nőt, hogy maradjon veszteg. A barlangban biztonságban lesz. A vadállatok ösztönösen elkerülték ezt a helyet. Az ellenségei pedig, mint Ronath, nem tudtak illanni. Még ha a páncélos elsajátította is ezt a képességet az elmúlt években, akkor sem volt képes közvetlenül a járatba teleportálni, mert biztosan sosem járt még;, itt. Amikor a lany nem válaszolt, Malkom összeráncolta a homlokát, és újra figyelmeztetőn felemelte az ujját. A nő a szemét forgatta, aztán a tűzre mutatott, mintha azt mondaná: „bolond lennék itt hagyni a meleget". Malkom új céllal felvértezve kirobogott az éjszakába vadászni, táplálékot keresni az asszonyának. Egy fél órával később, útban visszafelé, megállt az egyik vízgyűjtőnél, hogy megtöltse a kulacsot. Mindig kényelmetlenül érezte magát a víz közelében. Kisfiúkora óta izzadni kezdett, ha egy tócsánál nagyobb vízgyűjtő közelébe került. Évszázadok óta először kényszerítette magát, hogy letérdeljen, és megnézze magát a víztükörben. Kíváncsi volt, milyennek látja a lány, ezért lenézett a tükörképére. Szarvai és agyarai voltak; a lánynak nem. Míg a nő bőre sima és tiszta volt, addig az övé koszos, az arcát borosta fedte. A ruhái elnagyoltan voltak összevarrva, és rongyokban lógtak rajta. És ezek csak a külső jegyek voltak. 107

Nem tudott sem írni, sem számolni, a származása pedig alacsonyabb rendű már nem is lehetett volna. Rabszolga voltam, akit aljas célokra használtak... Megöltem az egyetlen barátomat. Malkom dühösen belecsapott a vízbe, hogy eltörölje a képmását. Míg a démon távolt volt, Carrow levette a csizmáját és a harisnyáját, és a férfiból nyert erő segítségével igézettel eltüntette a lábáról a vízhólyagokat. Amikor a bőre meggyógyult, a lábujjaival beletúrt a finom homokba. A gyógyító igézet után is maradt még némi ereje. Ha elég boldogságot képes kiszipkázni a démonból, akkor nagyobb varázslatokat is elvégezhet majd, talán hármas erősségűeket is az ötös boszorkányskálán. Különösen egy igézet elvégzésére fájt a foga. Mivel szentül elhatározta, hogy tartalékolja az erejét, csupán egyetlen újabb gyógyító igézetet engedélyezett önmagának; a kérdés csupán az volt, hogy a nyakán lévő harapásnyomot vagy a mellkasán lévő zúzódást tüntesse el, vagy a csuklóját hozz® helyre. A csuklója magától is szépen javult, a harapásnyom pedidf messze nem volt olyan veszélyes, mint az első alkalommal. A dé-' inon ezúttal egyszerűen átharapta a bőrt, nem pedig feltépte a nyakát. Mintha egyre jobban ment volna neki a dolog. Carrow mega remegett, amikor visszaidézte, milyen érzés volt. Egy éles szúr
A férfi démon nyelven hadarni kezdett valamit, de Carrov| csak a saját nevét értette az egészből. Ügy érezte magát, mind egy rajzfilmbeli kutya, ahogy a gazdáját hallgatja. - Blabla, blabla, CARROW, blabla. - Amit csak akarsz - válaszolta, és a kulacsra bökött. A démon nagy nehezen odaadta végre. Miközben Carro'vJ ivott, olyan játszi könnyedséggel tépte le az egyik madár fejéin mintha dugót húzott volna ki egy borosüvegből. Amikor a száll jához emelte a dögöt, hogy kiszívja a vérét, Carrow kiköpte a szájában lévő vizet; úgy érezte, mindjárt elhányja magát. A démon haragos tekintettel fogadta a reakcióját, de fogta al zsákmányát, és kimasírozott a barlangból. Amikor visszatért, a csircánok meg voltak tisztítva, és aligha maradt bennük akár csak egyetlen csepp vér is. Carrow elfordult, amikor a démon felhúzta a zsákmányát a nyársra. Ám mihelyt sülni kezdett a pecsenye, többé nem tudta levenni róla a szemét. Bár rettentően éhes volt, és a sülő hús Istenien illatozott, nem volt biztos benne, hogy képes lesz enni belőle. Carrow egyáltalán nem volt vegetáriánus, de szerette az állatokat. Ha a démon élve hozta volna meg a zsákmányt, biztosan nem hagyta volna, hogy levágja őket. Szinte megsiratta szegény pipikéket. De bármennyire sajnálta őket, szinte folyt a nyála, a gyomra hangosan korgott, a démon pedig önelégülten vigyorgott, mintha azt mondta volna: „fogadjunk, hogy örülsz, amiért hazahoztalak! - Nevess csak, démon. Mindjárt letörlöm a vigyort a mocskos képedről. Miközben sült a vacsora, Carrow mezídáb odatipegett a katonazsákokhoz, hogy megnézze, mi mindent talál bennük, amivel megkönnyíthetné az életét a pokolban. Mindegyik zsákon volt egy dögcédula, de őrmester vagy közlegény helyett mindegyiken a tiszt rang szerepelt, mint a biztonsági őröknél. Hostoffersson tiszt után maradt egy svájci bicska és egy p i p e r e t á s k a . J f a j o n h a h o zzá v á g n á m a démonhoz, értené a célzást ? 109

Lindt tiszt nem hozott magával az útra csokoládét, de egy lapos üveget igen. Carrow lecsavarta a kupakot, és beleszagolt. Jack Daniels lehetett. A nagyobb zsákok váltás ruhákat rejtettek - fekete pólókat, terepszínű nadrágokat, zoknikat valamint hálózsákokat. Elhatározta, hogy az egyiket kipróbálja aznap éjszaka. O, végre úgy aludhat, hogy tető lesz a feje fölött, teli lesz a hasa, és nem fog megfagyni. Nem fenyegetik vadállatok. Maga a luxus. Miután kipihente magát, biztosan képes lesz majd ésszerűbben gondolkodni, kitalálhatja, hogyan szabadítsa ki Rubyt, a barátait és a szövetségeseit. Carrow a démonra pillantott, és azon tűnődött, vajon a férfi is fáradt-e. A vámpírdémonok is annyit aludtak, mint más halhatatlanok? Észrevette, hogy a férfi mereven bámulta, kék sze- me tisztán csillogott koszos arcán. - Fogadok, te sem aludtál valami sokat a múlt éjjel, démon. Utánam rohangásztál. Most pedig itt vagyok. Csupán vállvonogatás volt a válasz. Carrow elfordította róla a tekintetét, és a barlangot kezdte tanulmányozni. Szóval, ittfogom tölteni az időmet. A hely biztonságosnak tűnt, védettnek az elemektől. Mindaddig, amíg a jelenléte boldoggá tette a démont, képes volt némi energiát nyer-; ni belőle, legalább annyit, amennyi elég volt arra, hogy kordában tartsa a férfit. Ám a barlangra nagyon ráfért egy gondoskodó asszonyi kéz.; Ez lennék én - a háziasszony. Felsóhajtott, és elkezdett rendet rakni. A démon ezt nem próbálta megakadályozni, ami jó volt mert Carrow nem szokott hozzá, hogy alkudozzon, ahhoz meg még kevésbé, hogy elmutogassa, mit akar. A férfi elbűvölten figyelte, ahogy összeszedegette az állati legalábbis nagyon remélem, hogy az! - csontokat, aztán kicipel- i te mindet a főjáratba. Ezután feltekerte a kötéldarabokat és a milliónyi láncot, és ajj pengékkel együtt halmokra rakta egy üres sarokban. A m i k o r \ mindezzel végzett, a szalmazsákhoz lépett. Ahhoz, amelyen a férfi ücsörgött. - Sicc, démon - hessegette el. A 110

démon szem-<J látomást jól szórakozott, de felállt, és arrább ment. Carrow megragadta az ócska szalmazsák szélét, és undorral;! felemelte, aztán kidobta a csontok után. Aztán leterített helyette egy új hálózsákot. - Most már visszaülhetsz. Ám amikor elővett egy másik hálózsákot, hogy leterítse a tűz j másik oldalán, a démon végre reagált. Önelégülten elvigyorodott, és felemelte egymáshoz szorítva két ujját, mintha a zt mondaná: „leteríthetsz k ét szalmazsákot, ha akarsz, de csak egyet fogunk használni Carrow a füle botját sem mozdította, elkezdte szépen kitekerni a hálózsákot, de a démon odaugrott; a frászt hozta rá, olyan gyorsan mozgott. Carrow hátrazuhant, kétségbeesetten csapkodott a karjaival, amitől lecsúszott a gyűrű az ujjáról egyenesen bele a tűzbe. - A gyűrűm, a gyűrűm! A démon felvont szemöldökkel a tűzre pillantott, majd ránézett. A gyűrű volt az egyetlen, ami a szülei után maradt, az egyetlen személyes ajándék, amelyet valaha is kapott tőlük. Könyörögve a melléhez kapta a két kezét. A démon bólintott. Belenyúlt a lángok közé, és beletúrt a parázsba, hogy megtalálja a gyűrűt. Odanyújtotta Carrow-nak, aztán az utolsó pillanatban gyorsan visszakapta a kezét, és addig fúj ogatta a gyűrűt, míg az lehűlt. Hogyan lehetett ez a lény - aki levágott fejekkel díszítette az otthonát - egyúttal ennyire... figyelmes? Amikor újra odanyújtotta neki a gyűrűt, Carrow megkönnyebbülten felsóhajtott, és visszahúzta az ujjára. Aztán meglátta a démon megégett kezét, és felkiáltott. - Te őrült Neandervölgyi! - Mielőtt meggondolhatta volna magát, letérdelt a férfi elé, és óvatosan megfogta a kezét. Malkom szemhéja félig lecsukódott. A nőstény érintése nem okozott fájdalmat, csak élvezetet. Miután olyan sokáig volt egyedül... Tartsd nyitva a szemed, Slaine, élvezd a látványt. A nője izgatottan hadart valamit, de nem értette. Mégis úgy érezte, hogy a lány szinte gyengéd volt. És Malkom többre vágyott. Hogyan szerezze meg? 111

Próbálta felidézni, mit tudott a nőstényekről, kitalálni, hogyan tegye ezt itt elégedetté és kedvessé. A tudása... korlátozott volt. Az anyját alig ismerte. Kurva volt, aki megvetette őt, és elad*! ta rabszolgának aztán sokkal rosszabbal is próbálkozott. Nenr lehetett tehát példaképnek tekinteni. Később, azokban az évekl ben, amikor rabszolga volt, bezárva tartották, így ritkán lá to m nőt, akkor is csak távolból. Tizennégy éves korában találkozol^ egy rangos démonnővel, aki kinevette, mert a szemetükből evett*] és térden állva könyörgött egy csepp vízért. Semmit nem tudok a nőkről. Miközben ezen tűnődött, szórakozottan kisimította a kósza hajtincseket Carrow arcából. Az érintése gyengéd volt, és a lán)| meglepettnek tűnt, talán egy kissé - reménykedőnek is. Maikon! ismét elámult azon, milyen kifejező volt a nője arca. Olyan könyl nyű volt leolvasni róla az érzelmeket; Malkom ráébredt, hog)| megtanulhatja - tőle -, miképpen teheti kényelmessé és gondi talanná a lány életét, Semmi nem tudok a nőkről. Malkom megfogta Carrow finom! kis kezét, és közelebb húzta a lányt magához. De ez itt majd meg\ tanít mindenre. Mi a baj velem? Carrow maga sem tudta, mi szállta meg, hogyj átmenjen a tűz másik oldalára, a férfihoz, pláne hogy megérintse. Amikor megpróbálta elhúzni a kezét, a démon erősen mega szorította. - Megint fájdalmat fogsz okozni! Carrow kirátti totta a kezét a férfi markából. A démon körbepillantott, szemlátomást törte a fejét valái min. Carrow legnagyobb rémületére a másik kezét is beledugl ta a tűzbe. - Mit csinálsz? - sikította a lány. Előrevetette magát, és viszi szarántotta a démon karját. A férfi felvetette a fejét, és odanyújtotta neki megégett kezét. Carrow megadón felsóhajtott, megfogta a kinyújtott kezei! és végigsimított rajta az ujjaival. - Vállalod a fájdalmat is, csalfc hogy hozzád érjek? - Carrow lelkében részvét ébredt a démon Iránt. Több évszázadnyi magány után annyira vágyott a 112

gyengédségre, hogy kész volt kárt tenni magában, csak hogy megkapja. Carrow tökéletesen megértette ezt az érzést... Váratlanul eszébe jutott a nyolcadik születésnapja, amelyet a a/.ülei estéllyel ünnepeltek meg. A káprázatos ünnepséget a teraszon tartották; a hatalmas tölgyfákra lámpásokat aggattak, Amelyek megvilágították a nevető vendégsereget. Carrow-t nem hívták meg. Emlékezett rá, hogy reszketett kétségbeesésében, úgy érezte, belehal, ha nem figyelnek rá. Kijátszotta a nevelőnők éberségét, átugrott ateraszkorláton, és felpattant a pónija hátára. Nem érdekelte, hogy összetöri-e magát, vagy sikerül-e az ugrás - a szülei mindkét esetben kénytelenek lettek volna tudomást venni a létezéséről. Kétségbeesetten, remegve; kérlek, nézzetek rám! Lezuhant a nyeregből, eltörte az egyik karját, és betörte a fejét. Amikor magához tért, a szülei már elutaztak a nyárra magára hagyták az új, szigorúbb nevelőnőkkel. Amikor Carrow visszagondolt a fiatalkorára, elsősorban a kínzó hiány jutott eszébe. Néha még mindig arra ébredt, hogy az üresség érzése összeszorítja a szívét. És meglepő módon az epekedő vágyat csak az enyhítette, amikor elképzelte a közös jövőjüket Rubyval. - Ara? - kérdezte a démon, csikorgó hangon. - Mi van? - A démon ismét figyelmesen nézte. - Jól vagyok. - Bár nem beszélték ugyanazt a nyelvet, amikor a férfi izgatottan leste minden apró reakcióját, Carrow úgy érezte, mintha jobban „hallgatott" volna rá, mint bármelyik férfi korábban. A démon felemelte az ujját, aztán talpra ugrott, és elrohant. Amikor visszatért, nála volt Carrow hátizsákja. Valószínűleg múlt éjjel bukkant rá. Olyan arccal nyújtotta át, mintha tudta volna, hogy Carrow szomorú, és szerette volna felvidítani. -Ez nagyon kedves tőled, démon. Köszönöm. -A férfi va^H lóban kedveskedni akart neki. Ami egyúttal azt is jelentette, hogy engedelmességre lehetett szorítani. Oda fogom csalogatni aportálhoz, és már azt is tudom, hogyan. 113

Ad és kamny a nő és ér aj és Iép mvé a bő va am őgoIko es Mké ke le vo atű rő afo ny és be vo ahú Alá ke az Ibá le be eg da és a ké he ny od ne Id si rá ho aké ha le afa [ap fe fo Eaz el az ág afo |sá m az el eg élne is is Iin mde tö ké vo ta m vá rá Iho ma nő te el ér ak eg nő mate Iés ha aké si sz vo ré éh va fá ké Isz rá es mave Sa ak Iso ne vo mse Mvé sz vo mIni mér avá -és az ki az alá el ne ho mMki el éj ne cs fá ok [Omké is el manő eg se M1ér ho el Miért is akarná a lány őt ? Carrow ásított, vékony karját kinyújtóztatta a feje fölött, a top megfeszült a mellén. Istenek, soha nem vágyott még ennyi-] re arra, hogy lássa egy nő testét! A kíváncsisága azonban teljesen érthető volt. Soha nem találkozott még olyan nővel, min© Carrow. És életem végéig kizárólag én fogom élvezni a testét. A tekintete lejjebb vándorolt a rövid szoknyára, arra, amit* rejtett. Vajon milyen lehet odalenn? Suhanckorában hihetetle-l nül felizgatta a gondolat, hogy befeküdjön egy nőstény lába köd zé. Azt tudta, hogy nedvesek lesznek belül, de a lány vajon fór*] ró lenne odabenn? Puha? Eszébe jutott, amit évekkel korábban egy démonharcostól hallott. „Az egyetlen különbség a tenyered meg egy nőstény között az, hogy a tenyered nem kajtat utánad." Malkom lenézett a tenyerére, és felidézte, mikor elégítette ki magát utoljára. A lány biztosan puhább lenne, mint a marka, nem igaz? Kíváncsiság. Lehetőségek. Kérdések a nőkről, akikről álmodj ni sem mert. Ha meggyőzhetné a lányt, hogy nem fogja bántani ni, akkor talán megismerhetné végre a válaszokat. - Car-row. - Igen? - A lány lustán a démon felé fordította a fejét; job-rj bán érezte magát, mint napok óta bármikor. Teleitta magát frisa vízzel, és jóllakott a csircánok húsával. Amikor a démon a késéi re tűzött húsdarabokkal kínálta, rájött, mennyire élvezte a fér-l fi, hogy a kezéből etethette, mintha egy drága háziállat 114

vagy v$É lami hasonló lett volna. - Tányér? Kés? Villa, hm? kérdeztá először, meri azt hitte, hogy a démon csak tréfál. De aztán végül megevett minden falatot, amelyet a démon kínált. Elálmosodott volna, ha a kétméteres démon farka nem ke«J ményedett volna meg a szeme láttára. - Szex - mondta a férfi. Angolul. - H ű h a , micsoda? - Carrow majdnem leesett a hálózsákról meglepetésében. Azt hitte, ezt már egyszer megbeszélték. Ámbár a démon nem tett semmiféle ígéretet ez ügyben. - Szex - ismételte a démon. Aztán rácsapott a mellkasára. Nolofortis. Carrow ismerte a720/0 jelentését, éppen elégszer ejtette ki száján a nolo contenderét - vagyis hogy nem vitatja a vádat. A démon azt próbálta magyarázni, hogy nem fogja bántani. Először is: ja, persze, biztosan megbízik benne. Másodszor, még ha elhitte volna is, hogy a férfi nem fogja bántani, akkor sem feküdhetett volna le vele. Eltekintve attól a ténytől, hogy teherbe eshetett volna a vémontól, nem volt szüksége rá, hogy intim kapcsolatba kerüljön vele - csak megnehezítette volna a küldetése végrehajtását. Megrázta a fejét. - Nincs szex. A démon türelmetlen mozdulatot tett a kezével, mintha azt kérdezte volna: „mibe kerülne az neked''? Oké, szóval tudni szerette volna az okokat. Hm, hogyan lehet elmutogatni az árulást? Mivel fogalma sem volt róla, letérdelt, és a tenyerével elsimította egy darabon a homokot. Lerajzolta a háromcsúcsos hegyet, melléje pedig egy ajtót, aztán egy házat. - Mindé otthon - magyarázta. A démon bólintott. Carrow a férfira mutatott, aztán önmagára, aztán az ujjait végigsétáltatta a hegytől az ajtón keresztül a házig. A démon ismét bólintott, hogy érti, aztán magára mutatott, utána Carrow-ra, majd összefűzte az ujjait, és összekulcsolta a két kezét. - Együtt? Igen, persze, együtt megyünk. - A démon követni fogja. Az első akadály elhárult. Most jöjjön a következő. - De addig nincs szex. 115

A démon összeráncolta a homlokát. Carrow a házra mutatott. Ott. Szex. A nő azt akarta, hogy hagyja el ezt a síkot, és a portálon ke-j resztül menjen vele haza. Malkom tudta, hogy léteznek más dimenziók is, a pletykáig szerint némelyik maga volt a mennyország. Fiatalkorában hal*' lőtt meséket egy olyan síkról, ahol kék az ég. Az élelem a földi] ben termett, csak le kellett aratni. Nem is volt szükségzsákmány*] szerzésre, vadászatra. Az értékes víz állítólag az égből hullott, és mindenki gazdagé volt. De ahogy egyre idősebb lett, rájött, hogy mindenki, aki átlé pett a portálon, más-más meséket mondott. Egyesek azt állított ták, hogy a föld aranyszínű, mások szerint zöld. Volt, aki azt mesélte, hogy az „óceánok" kékek, mások azt, hogy szürkék. Egy dologban azonban Malkom biztos volt: egyeden dimend zió sem lehet rosszabb, mint ez. Követné a nőt? GondolkodáiJ nélkül. Lehet, hogy a lányt a szülei, a testvérei vagy a barátai vál9 ták. Neki nem volt senkije. A nő lerajzolta a homokba azt a jelet, amelyet korábban ő; használt a nap megmagyarázására, aztán felmutatta öt ujját, Azt akarta mondani, hogy addig nem teheti a magáévá ? Majd* nem egy hétig? Malkom hitedenkedŐ arccal felmutatta öt ujját, és a nőstény ajka apró mosolyra húzódott. - Igen, démon. Malkom felismerte a szót, és tetszett neki, hogy a nő démonnak] hívja. A feltételei viszont egy csöppet sem. Amikor démon nyelven megkérdezte tőle, hogy csak ott kap*; hatja-e majd meg, csak vállat vont, és Malkomot megint meg-; rendítette a gondolat, milyen keveset tudott a nőről. Még azt ' sem tudta, micsoda, a szokásairól már nem is beszélve. Talán valamiféle fogadalmi szertartás után tekinthette csal# a férjének. Talán a lány kultúrájában nem volt olyan egyszerű az esküvő, mint itt, ahol elég volt kimondani néhány szót... Vajon az öt nap elteltével a nő is ugyanolyan türelmetlen lesz,* mint ő? Mohón vágyakozva fogja majd kézen, és vezeti az otti hónába, az ágyába? 116

Vajon bemutatja majd a családjának? A megkeményedett lelkű harcosokat gyakran nem tartották sokra a civilizáltabb világokban. De talán a népe értékelni fogja, hogy megmentette a lány életét. Álmodozol a jövőről, Slaine? Több esze volt ennél. Képtelen volt álmodni rettegés nélkül. Ez a két érzés örökre összekapcsolódott aszámára. Akárhányszor remélni merte, hogy jobbra fordul a sorsa - már egészen kicsiny korától -, mindig összezúzták a reményeit. Amikor az anyja eladta rabszolgának, ostobán azt remélte, hogy egy család f o g a d j a ö rö k b e . És bármennyire gyűlölte is azt, amit az ura tett vele, Malkom úgy érezte, elárulták, amikor a vámpír kilökte az utcára. De mindkettejüknek megfizetett, akárcsak az őröknek, akik az alkirály elé hurcolták, majd magának a vámpírok vezetőjének Is. Mindnyájan halottak voltak. Ronathot kivéve. Ősi ellenségéről azonnal eszébe jutott, hogy nem hagyhatja cl Obliviont akkor, amikor a nő tervezte. Hacsak Ronath nem támad, Malkom kénytelen lenne sértedenül itt hagyni őt, holott mindenki mást megbüntetett az árulásáért. A gazember miatt veszítette el a legjobb barátját. Malkom nem Kallent hibáztatta azért, ami történt a cellában, hanem az áruló páncélost. Majdnem annyira, mint saját magamat. Képes lenne lemondani arról, hogy bosszút álljon Ronathon? Miután oly sokáig várt a lehetőségre? Malkom Carrow-ra pillantott. Vajon rá nem várt legalább olyan sokáig, még ha nem volt is ezzel tisztában ? Nem távoli álomkép volt csupán. Itt volt vele, valódi és kézzel fogható valójában, maga az életre kelt álomkép. Attól félt, hogy ha csak egyeden éjszakát is eltölt a lány testében, akkor gondolkodás nélkül lemond majd a bosszúról. Egyetlen mód van rá, hogy kiderítsük... Carrow szinte hallotta, ahogy forogtak a kerekek a démon fejé-l ben. Vajon hogyan döntött? Amikor felállt, hogy kitekerje a második hálózsákot, a dé-fj mon haragosan nézett rá. 117

- Nincs szex - mondta akadozó angolsággal. - Nincs haraJ pás. Csalódottan felemelte a kezét, mintha azt kérdezte volw na: „és akkor mit kaphatok egyáltalán"? Jó kérdés, gondolta Carrow, miközben letérdelt új ágyára. A. démon megetette, menedéket és védelmet nyújtott a számáöM Bár rabszolgatartó kultúrából származott, kész volt egyezkedni vele a szabályokról. Carrow azonban tudta, hogy ez nem les2| így a végtelenségig. Ideje változtatni a terven. - Rendben. Ha gyönyört ad ne j ki, a démontól energiát kap cserébe. Félrenézett, aztán kinyújt totta a kezét. - Szüksége van valakinek egy segítő kézre? A j démon meg sem moccant. Remek! Ezt is el kellett mutogatnia^ Amikor szembefordult a démonnal, a férfi arcán látszott, hogyl rájött, mire gondolt. Összehúzta a szemét, és undorral nézett rá. Mintha CarrovJ lealacsonyította volna magát. És Elvetemült Carrow, a gátlástalan bulikirálynő, elszégyel|| te magát. Aztán eszébe jutott, kivel is volt dolga. - Van képezi így rám nézni, mikor te voltál az, aki a nadrágjába élvezett rajtam - kétszer is ? Talán neked kellene elszégyellned magad - Carrow - figyelmeztette a démon. Igen, a démon megsebesítette, és halálra rémítette, de Carro'véi már nem gondolta, hogy ezt gonoszságból tette - azért viselk&J dett így, amivé vált. Rám kiabált, hogy meneküljek. Vagyis Carrow volt kettejük közül az igazi gazember. Neki j voltak gonosz szándékai a démonnal, ő tervezte azt, hogy na*l gyobb fájdalmat okoz a férfinak, mint amilyet az valaha is kél pes lett volna neki. Ne gondolj erre; gondolj Rubyra! A démon Carrow pólója felé intett, hogy vegye le. Amikor a Jny tátott szájjal rábámult, belecsapott az öklével a tenyerébe. I A démon nem viccelt. Ám a gondolattól, hogy megcsókolja, vagy esetleg még többet tegyen vele, amikor a férfi annyira mocskos volt, kirázta a hideg. • Nézd, ez nem a te hibád, hanem az enyém. Képtelen vagyok koszos fickókhoz érni. - Arról már nem is beszélve, hogy Ő maga milyen piszkos volt. Az előbb a keze fejével törölte le acsircán /„sírját az á l l á r óL 118

Viszont minden a rendelkezésükre állt, hogy megtisztálkodhassanak. Csak egy dézsára és vagy kétszáz liter tiszta vízre volt izüksége. - O, van egy hely, ahol megfiirödhetem?

15.fejezet A Iány...fürödni akart. Malkom emlékezett erre a szóra, mert az annyira rémisztő volt a számára. Kisfiúkorában megfürdették a gazda rabszolgái, lenyomták A víz alá, miközben ő fuldoklott és köpködött. Sikítozott a félelemtől az egész fürdetés alatt, éppen úgy, ahogyan minden más miatt is, amit a gazda tett vele. Malkom soha nem felejtette el a nedvesség nehéz, idegen érjtetét a bőrén, vagy azt, ahogyan a lúgos szappan marta a szemét. Azóta egyszer sem érte víz a testét. A lány elmutogatta, hogy kezet mos. Fürdő? Még egy olyan szokás, amelyben a vámpírokhoz hasonlított. Ez is az egyik feltétele volt ? Utána talán nem csupán hidegen a kezét ajánlja fel? A nő kész volt így kielégíteni, de megtagadta tőle a testét - és azt Malkom zokon vette. Bár a hímtagja duzzadtan epekedett a lány tenyere után... - Víz? Fürdeni? - Elmutogatta, hogy vizet borít a fejére. Ó, igen, bárhonnan érkezett is, biztosan gazdag családból származott - nagyon gazdag családból. Malkom ezt olyan bizonyosan tudta, ahogyan csak az volt képes rá, aki az egész életét nyomorban élte le. Kétsége sem volt, hogy a nőstény nemesi családból származott - talán egyenesen királyi sarj volt. Ezen a síkon egy kancsó vízért rabszolgát lehetett kapni - ő pedig egy egész hordónyit akart. De mivel Malkomnak rengeteg vize volt, megengedhetett ki ilyen

119

különcködést. Amikor bólintott, és mutatta, hogy kö^| vesse, a nő arca valósággal felragyogott, és gyorsan felkaptam csomagját. Malkom fogta a csákányát, és elvezette a lányt egy mélyedéiül hez, amelyet téglafal határolt. A régi időkben a három méte^| magasan lévő plafont bizonyos szakaszonként felhasították, így A a víz összegyűlt a mélyedésben. Felállt a fal tetejére, és felemelte a csákányt. Pár pontos ütést I mért a plafonra, amitől meleg víz kezdett zubogni a sziklából® 1 medencébe. A nő boldogan felsikkantott, ahogy a víz szintje emelkedetj^M Malkom pedig büszkén felemelte a fejét. - Még - mormolta a lány angolul, és könyörögve összekulcsolta a két kezét. Bár a víz lassan elönti majd az egész hatalmas krátert, hogyafi ■ tagadhatott volna meg a nőtől valamit, amit ilyen édesen kért? ] Malkom már így is egyre idegesebb lett a víz közelségétől, amikor arra gondolt, hogy a lány meztelenre vetkőzik - miköz- I ben ő figyeli lerántotta magáról a páncélinget, ismét felkatfrfl ta a csákányt, és nekiesett a plafonnak. 0, Hekaté, ahogyan a férfi teste mozgott. A felsőteste pucér volt, a bőre nedves, és ahogy gyakorlottadéi forgatta a csákányt, az izmai izgatón megfeszültek. Amikor egy veri tékcsöpp legördült a gerincén, Carrow elkéj^H zelte, hogy az ujja hegyével követi az útját. Most először érze® 1 vágyat arra, hogy megérintse a démont. Valóban vonzódott egy ilyen brutális lényhez? Talán. De annyira elégedett volt vele. Carrow tudta, hogy® I víz értéke itt vetekedett az aranyéval, a medence pedig tökéli^H tes és hatalmas volt, téglalap alakú, és valószínűleg a derekáig# ■ majd a közepén, ha megtelik. L Patakokban folyt a víz a sziklahasadékokból, mint egy alaC«ony nyomású zuhanyfejből. t Amikor a démon letette a csákányt, és ránézett a válla fölött, l Arrow beharapta az ajkát. A démon olyan meredten figyelte a i/cmét, hogy Carrow biztos lehetett benne, hogy a tekintete izgatottan villogott. 120

A démon szemében büszkeség csillogott -és valami titkolt nyugtalanság. A különcsége miatt talán? A vízből gőz szállt fel, ami megragadta Carrow figyelmét. BeIcdugta az ujjait a vízbe; éppen ideális hőmérsékletű volt a fürdéshez. - Köszönöm, Malkom, de most szeretnék egyedül maradni. - Próbálta elhessegetni a démont. – Majd visszajöhetsz, ha rajtad lesz a sor. A démon válaszképpen cs ak Összekulcsolta a karját a mellén, is felmordult. - Nem mész sehová, igaz? Rendben. - Carrow nem volt szégyellős. Bizonyítottan nyolcvanezer ember látta már meztelenül. És a számláló a YouTube-on egyre ketyegett! Vállat vont, letelepedett a téglafalra, és kipakolta a piperecikkcit. Sokkal nagyobb szüksége volt rájuk, mint egy elcseszett cicmlimpáia. Ostoba kis halandók, félreazútból, hagyjátoka bo- ttorkányt, hogy tegye, amit kéül Miközben a víz szintje emelkedett, felkapta a fogkeféjét és a fogkrémes tubust. Összeráncolt homlokkal meredt a fogkrémre. - Amikor bepakoltam, ez tele volt. Démon, ettél a fogkrémemből? - A sokatmondón üres arckifejezés láttán felsóhajtott. - Ettél a fogkrémemből? Nos, de legalább meghagytad a felét. ~ Rányomott egy adagot a fogkefére, és elkezdte sikálni a fogalt; a démon elbűvölten figyelte. A férfi annyira kíváncsinak tűnt, hogy amikor végzett, elmutogatta neki, hogy mossa meg ő is a fogát. - Sika, sika, sika? - Meglepő módon úgy tűnt, hogy a démont... érdekli a dolog. Ezért intett neki, hogy üljön melléje. Amikor a démon megrázta a fejét, Carrow összekulcsolta a két kezét a mellén. Kérlek. A férfi morgott valamit démon nyelven, de végül habozva lök telepedett a medence legszélére. - Mutasd a fogaidat! - Carrow felhúzta az ajkait, hogy mu« tassa, mire gondol, miközben szélesen elmosolyodott. - Győi rünk, démon! Kivillantani az agyaraidat? Nem lehet olyan szói katlan dolog! Amikor megtette, Carrow óvatosan végighúzta az apró keféflj a démon elülső fogain, hogy megtapasztalja, milyen érzés. Ami* 121

kor a férfi nem harapta meg, és nem is morgott rá, erősebben és alaposabban kezdte sikálni a fogait. Szép, egyenletes fogai voltak, és meglepően fehérek. B i z G s i nyos szempontból szexik voltak az agyarai. Azért, mert a második harapása felizgatott. Hallgass, belső Carrow! - Meg is vagyunk, démon... Slukk. - Lenyelted? Pfuj! - A démon a homlokát ráncolta a hanga súly hallatán. - A nagyfiúk tudják, hogyan kell köpni. - Carro^i csettintett a nyelvével. - Nos, a fogaid már tiszták, de a többi részed csupa por. A hajad belelóg az arcodba. Engeded, hogy levágjam? Esetleg meg is borotválhatlak? Vagy rám mordulsz, és megpróbálod leharapni a kezem? Carrow óvatosan felemelte a démon egyik piszkos tincsét, és vágó mozdulatokat tett az ujjaival. - Levághatom? - Arra száj mított, hogy a férfi ellenkezni fog, mert talán a fajtája valamM féle harcos démonkód alapján növesztette meg a haját. Ám né* mi habozás után a démon bólintott. Mintha azt gondolta volnál hogy semmi oka nincs, amiért ne vághatnák le, nem igaz ? Talán azért, mert férfi volt? Nők hiányában minden férfi, akit Carrow ismert, kézzel- lábbal tiltakozott volna az ellen, hogy eK! rángassák a sörétől, a tévéjétől, a kényelme rövidnadrágjától és a tökvakarástól. Ez a hím viszont kész volt megengedni neki, hogy teljesen $■ változtassa a külsejét. - Mindjárt visszajövök - kiáltott fel izgafl tottan, és visszaszaladt a katonazsákokhoz. Felkapott néhána pólót, egy fésűt, egy eldobható borotvát és egy szappant. Az egyik bicskának volt ollórésze is. Mire visszaért, a démon már felkelt a falról, és bizalmadanul méregette. Carrow letelepedett, kipakolta a holmikat, aztán megpaskol- tA maga mellett a követ. A férfi egy darabig tétovázott, mielőtt leült melléje. - Oké, démon. Első lépés: a haj. Kezdem is. - Mire kibontotta II kócos fonatokat, a démon szinte remegett. Carrow érezte, hogy a férfi mennyire ideges, ezért óvatosan dolgozott. A 122

démon izeméből sugárzó idegesség egyértelműen mutatta, hogy olyas- mit engedett meg neki, amit még soha senkinek. f Carrow úgy érezte magát, mintha szálkát húzna ki egy oroszlán mancsából. Bár biztosan fájt, amikor kifésülte az összegubancolódott tincucket, a démon arca meg sem rebbent, nem adott ki magából •gyetlen hangot sem. Sőt, kezdett izgalomba jönni. A tekintete egyre gyakrabban tévedt Carrow mellére, a szemhéja elnehezült, ami arról árulkodott, hogy elképzelte, mit csinálna legszívesebben. A démon nyilvánvalóan odavolt a cicikért. - Szemeket előre, démon - szólt rá a lány. Válaszul egy lagymatag morgást kapott. Mivel képtelen volt kifésülni a gubancokat, elkezdte levagdosni alegmakacsabbakat. Aztán olyan rövidre vágta hátul a férfi haját, hogy a gallérjáig ért volna - ha inget visel. Amikor a szarvai közelébe ért az ollóval, a démon megmarkolta a sziklát. Carrow tudta, milyen érzékenyek a démonok r/.arvai, Malkoméi pedig megnyúltak, megvastagodtak. A nyaka elvörösödött, és kiverte a veríték. Amikor Carrow véletlenül hozzáért az egyik szarvhoz, a szikin porrá morzsolódott a démon öklében. Idegesen a darabokra t ö r t sziklára - és a férfi erekciójára - pillantott. - Malkom? A férfi bólintott. Minden rendben. Carrow óvatosan folytatta a hajvágást. Amikor az arca körül végzett, hátradőlt, hogy megcsodálja az eredményt. - Hatalmúm a javulás. - Igaz, hogy a démon arca még mindig koszos volt, álH cafestéktől maszatosés borostás, de így is látszott, mennyire vöd] zó lehetett tisztán. Carrow-t majd elemésztette akíváncsiság. Vajon milyen meszJ szire engedi menni a démon? - Akkor, most lássuk a többit!® Négy darabra szakította az egyik pólót, aztán az egyiket beszafÉ panozta. - Ez szappan. Az új legjobb barátod. Amikor végighúzta a szappanos ruhát a homlokán, a démojjl lehunyta a szemét, mintha teljesen át akarta volna adni magái az érintés okozta gyönyörnek. Carrow ledörzsölte róla a vastag koszréteget, amely alól lebarnult, sima bőr bukkant 123

elő. Ki hic4 te volna? A démon szemöldöke világosbarna volt, aranyos beütéssel. Istenem, ha Fekete Péterről kiderül, hogy szőke... Megmosta a démon arcát, kissé hajlott orrát, aztán beszapp™ nozta a borostáját. Még soha senkit nem borotvált meg - legl följebb tréfából valakinek a szemöldökét -, de aztán azzal nyugi tatta magát, hogy sokat úgysem árthat. így aztán óvatosan végighúzta a borotvát a démon keskensi arcán. Az ötödik húzásnál halkan mormogni kezdett a bajsza alatt. - Olyan vagyok, mint Henry Higgins professzor. - Szép! lassan előtűnt minden, amit korábban festék és borosta fedetl - és nagyon dögös volt. Amikor befejezte a munkát, és megtörölte a démon arcát, el*tátotta a száját. Ó, istenem, a démon igazán vonzó. Magasan ülő, széles arccsontja volt. Feszes ajkának alsó fele kicsit teltebbnek tűnt, mint a felső. Erős, férfias, makacs állá® középen apró árok vágta ketté. Carrow azt eddig is sejtette, hog^ a démon csontozata tökéletes, de a pokolba! Még a bokszolóhíH méltó orra sem rontotta el az összképet. - Démon? - A férfi kerülte a tekintetét, úgy tűnt, mintha ■ legzetet sem mert volna venni. k A férfi szerette volna, ha Carrow vonzónak találja, és aggó* Hott, hogy nem így lesz. Ettől olyan normálisnak, sőt, sebezhetőnek tűnt, és Carrow egészen megenyhült. M ielőtt meggondolhatta volna magát, a két tenyerébe fogta a il^mon arcát. - Nem tudom, más mit szólna hozzá, de szerintem Int cnien nézel ki, nagyfiú - motyogta leplezeden csodálattal. I A démon erre már felpillantott. Hosszú percekig némán nézlek egymás szemébe. Carrow tényleg annyira felületes volt, hogy I férfi a vonzó külseje miatt máris sokkal szimpatikusabb lett a IK tiniára? Nos, legalábbis nem ártott, hogy jól nézett ki. Roppant kíváncsivá tette a démon nyugalma, beletörődése, kék szemének tisztasága. Már nem feketén csillogott, mert M alkom nem volt vérszomjas vagy dühös. A démon bízott benne, ő pedig hasonlóképpen reagált. 124

Ekkor azonban a szappan belement a férfi szemébe. A démon még csak nem is pislogott, a tekintetét le sem vette Carrowról. - O, démon! Várj! - Carrow egy száraz ruhadarabbal megtörölgette a férfi szemét. - Sajnálom, nem figyeltem. Aggodalmában csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy l) démon kinyújtotta reszkető kezét a melle felé; gyorsan elhajolt előle. - Na, na, még nem végeztünk. Carrow tudta, hogy veszélyes játékot játszik. Azt akarta, hogy ma éjjel a démon kieresszen egy csöpp gőzt - megtudja, mit nyer az egyezségük révén. Hajlandó volt állni a cechet, de nem volt teli a pénztárcája. Vajon képes lesz a démon visszafogni ma- gát? Ha nem, akkor talán elegendő erőt nyer belőle ahhoz, hogy nokkoló igézetet küldjön rá. Legalábbis remélte. Bármi történjen is, a démonnak meg kellett tisztálkodnia. Amíg együtt lesznek, addig a férfit is rendbe teszi, akárcsak a barlangot. Szentül elhatározta, hogy a démon hatalmas testének minden négyzetcentiméterét tisztára sikálja majd, miközben az „Autómosó"-t dúdolgatja. Miután ezt ilyen szépen eldöntötte, lehúzta a szoknyáján a 1 cipzárt, és hagyta, hogy a ruhadarab lecsússzon a földre. A to- i pót, a melltartót és a tangát magán hagyta, úgy lépett bele aü m immár térdig érő vízbe. Szembefordult a démonnal; a férfi döbbenten visszabámiM I rá, miközben végigsimította a kezével a száját. Amikor Carrow vigyorogva odaintett neki, hogy kövesse,® I démon hátranézett a válla fölött előbb jobbra, majd balra. Azi! tán büszkén felemelte a fejét, és a hüvelykujjával a mellére böjjH kött. Azt hiszem, ebben a pillanatban megkedveltem, futott É I Carrow agyán a gondolat.

16. fejezet Mftlkom teljesen elkábult a lány hetyke, tökéletes hátsója láttán. 125

Ez volt talán ajutalom a türelméért ? Korábban, amikor a lány kibontotta a fonatait, szemlátomást izgatott volt, hogy megborotválhatja, és levághatja a férfi haját. Malkom azonban majdnem elájult az idegességtől. Ilyen hosszú, magányosan töltött idő után furcsa volt valakinek a közelében lenni, különösen ennek a nőnek, aki olyan könynyedén megtörte az önuralmát, ahogy minden mozdulatára ni cgremegett a keble, közvetlenül a szeme előtt. Ráadásul csak centiméterekre volt a víztől. Minden erejével próbálta megőrizni az önuralmát, mert va- I f t in i érthetetlen okból a nőnek fontos volt, hogy véghezvigye, Amit tervezett. Az erőfeszítéséért cserébe pedig megajándékozta a hátsó felének a látványával. Majd megőrült, hogy megérintse azokat a fehér halmokat, de a nő belépett a medencébe. Aztán intett neki, hogy kövesse. Ám erről korábban szó sem volt. Viszont ha belegondolt, milyen jutalmat kapott az eddigi együttműködésért! A lány levetkőzött, és felajánlotta, hogy megmosdatja. Érezni fogja a kezét a testén. És a vizet. Úgy fog illatozni, mint a vámpírok, akiket gyűlölt. De a nősténynek jobban fog úgy tetszeni. Képes vajon bemászni a medencébe, az egyre mélyülő vízbe csak azért, hogy a közelébm legyen? Le kellett vetkőznie. Ha leveszi a csuklópántokat, a lány megl látja majd a harapásnyomokat, és valószínűleg rájön, hogy vélj rabszolga volt. A tudattól elöntötte a szégyen. Már attól zavarba jött, hogy le kell vetkőznie. Az még hágy k ján, hogy más férfiak látták már meztelenül. De egy nő? Élem során valószínűleg látta egy- két nőstény pucéran, csak ő nem ttjfl dott róla, és magától biztosan nem mutatta meg senkinek egyfiw len porcikáját sem. Úgy tűnt, ennek a nőnek tetszett, amit látott, mert ny£lt?elé« gedettséggel bámulta, amit Malkom egyáltalán nem értett. Ta*| Ián vonzónak találja majd a testét is.

126

Vajon levetkőzik majd a lány teljesen? Megmutatja a melléi amelyet annyira vágyik végignyalogatni? Lehúzza az apró Sijl lyem háromszöget, amely az ölét fedi? Malkom a lány pólójára mutatott, aztán intett az ujjaival, hogy vegye le. A nő izgatott mosollyal, kínzó lassúsággal húzta egyre feljebH a ruhadarabot. Alatta feltárult egy rózsaszínű selyemdarafl amely nedvesen simult a mellére. A csipke többet láttatott, mint amennyit elrejtett. A démon ajka szétnyílt. Az istenek biztosan jó szórakozáí nak találták, hogy egy ilyen csodálatos nőt adtak neki. Vagy talán csak ő volt Malkom jól megérdemelt jutalma... ? Egy fantasztikus, futó pillanatig úgy érezte, hogy ő a legszjB rencsésebb férfi a világon. Amikor Carrow lehúzta apólóját, szinte érezte a bőrén a démű® égető tekintetét. A férfi úgy ráncolta a homlokát, mintha fáj dali mai lennének, aztán halkan felmordult, és szinte öntudatlan® megmarkolta a farkát. Carrow felkapta a sampont és a szappant, aztán újra intett női ki, hogy jöjjön be a vízbe. A démon fel-alá járkált a medence parii |it ii. CJarrow tisztán látta az arcát, a verítékcseppeket az ajka fölött. I llrtclen megértette, mi a helyzet. A démon félt a víztől. i| Érthető volt a fóbiája. Mikor tanulhatott volna meg úszni, VAgy egyszerűen csak hozzászokni nagyobb' mennyiségű | vl/.liez? - Rendben, úgy tűnik, egyedül leszek kénytelen élvezni a fürllflt. - Beljebb lépdelt a medencébe, ahol mélyebb volt a víz, és írbukott, hogy megmártózhasson. Látványos mozdulatokkal flicgmosta a haját, néha kéjesen felnyögött, mintha az ócska ka- [tonai sampon olyan finom lett volna, mint egy flakon Herbai IJUaences. ; A démon csak toporgott. Mikor Carrow végzett, az egyik vízsugár alá állt, hogy leöblítse a hajáról a sampont. Felemelte az arcát a vízsugárba, végig•linított a hasán és a combjain, és érezte, hogy a démon különböző érzelmek között őrlődik. Az egyik... a félelemmel vegyes Csodálat volt. 127

Olyan tekintettel bámulta, mintha életében utoljára látná a naplementét. Végül a medence széléhez cammogott. Carrow odasietett, és megragadta az egyik karját, hogy segítsen kicsatolni a bőr csuklópántokat. Az óvatosság azonnal visszatért a démon tekintetébe. Szálka az oroszlán mancsában , futott át ismét Carrow agyán ft gondolat. - Bízz bennem, démon. De a férfi nem bízhatott benne. Végtére is, el fogja árulni őt. Ne gondolj most erre, csak élvezd a pillanatot! Levette róla a másik pántot is, majd összeráncolta a homlokát. A démon bőre tele volt harapásnyomokkal. Vámpírharapá- lokéval. A Szövetség tagjainál a sebek után csak akkor maradtak hegek, ha azokat még halandóként, gyerekkorukban szerezték. És Carrow pontosan tudta, hogy a Horda beteges vámpírjai élvezettel szívták a fiatalok vérét, mert úgy tartották, hogy az édesebb, mint a felnőtteké. Lehet, hogy Slaine gyerekkorában vérrabszolga volt? Végigsimított az egyik ujjhegyével á hegeken. Tudta, hog)M férfi nem állná a tekintetét. A véréért tartották valamikor gyflj rekkorában. Nem is csoda, hogy erőszakos lett. Vajon emiatt volt hajlandó egyezkedni vele, amikor enneMi dimenziónak bármely más férfi tagja valószínűleg nem tette voW na meg? Azért, mert tudta, milyen érzés, amikor valaki védtffl len? Ebben a pillanatban mélységesen gyűlölte azt az ismered® vámpírt, aki bántotta a férfit, és együtt érzett a kisfiúval, aki vafl laha volt. A démon valószínűleg leolvasta az arcáról, mit érzett, meffá büszkén elfordult, hogy távozzon. De Carrow nem akarta elengedni. - Malkom, gyere vissza Kérlek. A férfi lelassított, és végül megfordult. Számító tekintettél® melltartójára mutatott. - Nem jössz vissza, míg le nem veszem? Rendben, valamit y® lamiért, - Azzal nyomatékosan a démon nadrágjára nézett, jfl A férfi lenyúlt a nadrágot tartó bőrszíjakhoz. Nagyot nyel* aztán elkezdte meglazítani a szíjakat. Talán ideges volt? A briá tális, 128

vad démon szégyellős lenne? Miután végzett a szíjaldqjfl tétovázott. Carrow-nak eszébe jutott, mennyire remegett a férfi kezdi amikor a melle után nyúlt. Talán nem volt túl sok nővel, vágd túl sok idő telt el azóta, hogy valakit az ágyába vitt. Valószínám nem éltek nők az ugaron... A démon nadrágja lehullott a földre. Kemény farka felmfl redt, és Carrow-nak elállt a lélegzete. Ó, istenem! Ügy érezte magát, mint akkor, amikor életében először látoB péniszt. Kóválygott a feje. És tudta, hogy ezután minden férM a démonhoz mér majd. A démonhímek híresek voltak arról, hogy jól el voltai, eresztve, és piercingekkel ékesítették a hímtagjukat. Ez a démOffl Hitt volt más. Szinte kényelmetlenül méretes hímtagját négy - í liexi, súlyzó alakú - ékszer díszítette. A fém csillogott a halvány fittyben, Carrow alig tudta megállni, hogy fel ne sóhajtson. De a mérete. Okos dolog volt, hogy nem feküdt le vele. - Attól tartok, az állományod túl nagy a számítógépemhez, nagyfiú [■ motyogta az orra alatt. I A tetoválás nem csupán az oldalát, hanem a csípőjét és a bel- combját is beborította, a rajz és az elhelyezése kimondottan Intim volt. Valaki nagy szeretettel készítette el. Váradanul elárasztotta a féltékenység mindazon nők iránt, akik látták már ezt a tetoválást. Vajon végigsimítottak rajtareszkető ujjaikkal? ! Carrow legszívesebben a nyelvével követte volna végig a minta vonalát. Ez a bűnösen vonzó test és arc rejtve volt a világ elől. Lehet, hogy Malkom Slaine egy démon non grata volt, egyúttal egy cuiszólatlan gyémánt is, és Carrow alig várta, hogy a keze közé kaparintsa. Mohón vágyott rá. Amikor végre képes volt elfordítani a tekintetét, és felnézett, látta, hogy a démon az arcát tanulmányozta, leste a reakcióját. Ugyanúgy figyelte, mint korábban, és valószínűleg 129

jobban megértette, mint azok a férfiak, akikkel egy nyelvet beszélt. A démon ismét nagyot nyelt. Nyilvánvalóan fontos volt számára, hogy milyennek látja a lány. Vajon kényelmetlenül érezte magát pucéran? A démonkultúrák nagyon bonyolultak voltak, nz urakat és a rabszolgákat is a szex vágya hajtotta, miközben konzervatívan kezelték a testiséget. Carrow azonban nem akarta, hogy a férfi kényelmetlenül érezze magát. Csodálattal a szemében nézett fel rá. - Ma l ko m. . . fortis suttogta mély torokhangon. A démon farka lüktetett, az ajkát már nem szorította össze olyan elkeseredetten. Carrow veszélyes játékot játszott. - Nincs szex! - Pontosan tudta, hogy a démon elveszítené az önuralmát, amikor szeretkeznének. Pontosabban, ha szeretkeznének. Valószínűleg kitörik ne belőle nemcsak a démon, hanem a vámpír iss miközben a vij lág legnagyobb dákójával döfködné. Már a gondolattóim legszívesebben szorosan összezárta volna a lábát. A démon felmordult, de végül bólintott. Carrow úgy döntött, a tangáját magán hagyja, hátha későbH még egyezkedniük kell. Kikapcsolta a melltartóját, és felhajítoti ta a téglafalra. - Akkor gyere... De a démon már benn is volt a medencében.

17. fejezet Ne nézz a vízre, tartsd a szemed a lány ont Malkom összeszorította a száját, nem gondolt a lábát ölelő nedvességre, sem arra, milyen természetellenes volt az é r z é s . Nem, csak azokat a gyönyörű melleketfigyeld! Istenek, olyan fehérek és teltek voltak, a sötét rózsaszín bimbók a szeme láttára merevedtek meg. Osszeszorította, aztán ellazította az öklét, ahogy arra gondolt, milyen lenne a markába fogni, és megszorítani azokat a melleket...

130

A farka fájdalmasan lüktetett, ahogy a nő felé igyekezett. Mikor végre megállt előtte, a szemébe nézett. A lány tekintete izy.ott, a szemhéja félig lecsukódott, az írisze ragyogott, mint a csillagok. Sóvárgónak tűnt. Ami azt jelentette, hogy várt valamit tőle, amit aligha volt képes megadni. Csábítás. Nem tudom, hogyan kell csinálni. Vajon szeretné a nő, ha megcsókolná? A trothan démonok között ez tabunak számított. A lány biztosan azt hitte, hogy több száz nővel volt már dolga, ahogy egy korabeli démonnál természetes lett volna. Alighanem úgy vélte, hogy tapasztalt szerető, aki képes örömet szerezni a nőstényeknek. Semmi tapasztalatom nincs, és szinte semmit nem tudok a női testről. Ám amikor egy nagyobb csepp végiggurult a lány mellkasán, büszke mellén, Malkom félelmei szinte szertefoszlottak Megkell hogy érintsem... De amikor feléje nyúlt, a lány hátralépett, és megrázta a foj jét. Nem vágyott az érintésére... - Malkom, kérlek. A démon tétovázott. A lány akart tőle valamit. Az előbb fa voltál soron - most Őjön. Végül bólintott, és hagyta, hogy a lánÉI odavezesse az egyik vízsugárhoz. Még le is térdelt melléje, bán ettől köldökig elmerült a vízben. Megfeszült, amikor a lány mögéje lépett, és lassú mozduljál tokkal lemosta a hátát és a nyakát. Aztán a karja következettig vállától végig az ujjakig és a karmokig. Amikor a nő végigsimított az ujjai hegyével a csuklóját borítffl hegeken, felidézte, milyen arcot vágott, amikor levette i pántokat. O, igen, tudta, mit jelentenek azok a sebhelyek. Láttjd a sajnálatot a lány kifejező szemében. És elszégyellte magát. Rifl adásul sokkal megalázóbb célokra is használták a testét. Mit szól majd, ha tudomást szerez a többiről is ? Ahogy a lány végigdörzsölte a szappanos ruhával minded! porcikáját, amelyet csak elért, Malkom rájött, hogy ez a fürdí® tés jelentősen különbözött azoktól, amelyekre emlékezett. Nem volt benne semmi fájdalmas, és nem érezte a fojtogató 131

félelmei sem. Még mindig nagyon feszült volt, de a gondolatai kizárólag a lány körül forogtak; azon tűnődött, hol ér majd hozzá legközelebb, hogyan ér majd hozzá. Amikor hátulról átkarolta, hogy megmossa a mellkasát, pu^ cér melle a hátához feszült, és Malkom szédülni kezdett a gyöi nyörtől. Érezte a rózsaszín bimbókat a bőrén, ettől a farka fá|| dalmasan lüktetni kezdett, és arra csábította, hogy magáhöa nyúljon... A lány ujja véletlenül hozzáért piercinges mellbimbójához;,-^ O, Carrow... - Már éppen a karjába kapta volna, amikor a nő felállt, és mosni kezdte a haját, alaposan végigmasszírozva afej<| bőrét. Valami okból ettől Malkom ellazult, míg végül alig volt ké» ptíK felemelve tartani a fejét. Amikor azonban a lány valósággal llkálni kezdte a szarvait, a farka ismét fájdalmasan lüktetett. Vajon meddig bírja még az egyre erősödő nyomást? Ha az i m é n t nem élvezett volna el, képtelen lett volna elviselni a kínzó érzést. De ha hozzányúl, akkor bántani fogja, alapot ad a lány félelmeinek, amelyeket az aktus kapcsán egyébként is táplál. Ha bánt- j o, akkor soha többé nem lesz r é s z e ebben - a figyelemben, a gondoskodásban, az érdeklődésben. Soha nem tudja meg, mi mindent tenne vele a nő a továbbiakban. Ezzel a tudattal felvértezve magát hagyta, hogy a lány talpra icgítse, felemelte a karját, amikor arra kérte, a tenyerével a sziklára támaszkodott, és engedte, hogy a víz végigfolyjon az arcán, A fején. A nő mögéje térdelt, megmosta a lábfejét, a vádliját, haladt egyre fölfelé. Vajon hozzáér majd a hímtagjához? Végigfuttatja rajta forró, szappanos kezét? Amikor a lány melle a lábához dörzsölődött, belemélyesztette a karmait a sziklába. Eszébe jutott, hogy pont ilyen pózban állt akkor is, amikor megkorbácsolták - vagy még rosszabbat tettek vele. De a korábbi kínzásokat egyszerűen csak ki kellett bírnia. Most 132

viszont megkellett magától tagadnia azt, amit a világon mindennél jobban akart. A lány minden egyes érintésére fájdalmasan megfeszült a farka, nagyobb kínszenvedést okozott, mint egy-egy ostorcsapás. Úgy érezte, a magj a az akarata ellenére mindj árt ömleni kezd. Es ezzel újra fellángoltak benne adémonösztönök. Vadul lüktetett benne a vágy, hogy ledöntse a nőstényt a földre. A feje fölé szorítsa a karjait, és behatoljon a testébe. Elképzelte, ahogy a háta mögé csavarja a karját, aztán nekiesik az ölének, mint egy szomjazó vadállat.,. Amikor a lány keze elért a combjáig, már a fogait csikorgatta, és beledöngölte az egyik szarvát a sziklába. A fájdalom kissfl enyhítette a vágyat, és nyert vele néhány értékes másodperce® Ha egy héttel korábban valaki azt mondta volna Carrow-nala hogy rajongással becézgeti majd egy vad vémon meztelen tesfl tét, csak nevetett volna rajta. Most pedig éppen ezt tette; valósággal elbűvölte a férfi testéi nek minden egyes kemény porcikája. Eleinte módszeresen dolgozott. Később azonban lelassulta® amozdulatai, mert képtelenség volt nem csodálni a démon tes-1 tének tökéletes férfiasságát - a mélyedéseket kőkemény háts<9 jának két oldalán, a feszülő izmokat, gyönyörűen kidolgozóit hasának gyors emelkedését és süllyedését. A mellkasát pedig mintha kizárólag csak azért teremtette volna az isten, hogy égd nő belemélyessze a körmeit. Napbarnított bőrét aranyszőke pihe borította a mellkasán,4 karján és a lábán. A köldökétől kissé sötétebb színű szőrcsík fq«*j tott az ágyéka felé. A hímtagja büszkén meredt előre keskeny csípője felé, a go« lyói nagyok voltak, szinte könyörögtek a simogatásért. Carrow még soha életében nem volt ennyire felizgulva. Ez a démon vad volt és faragatlan - mégis majdnem elolvadt tőle/B Mire a combja felső részéhez ért, a démon egész teste lüktetetfl 133

Valószínűleg visszatartotta a lélegzetét is. Ahelyett, hogy feljebll haladt volna, Carrow megállt, majd szappanozni kezdte a démojffl derekát és a hátsóját; érezte, ahogy az izmok megfeszültek az ujl jai alatt. Malkom csalódottan kifújta a visszatartott levegőt, t Carrow az ajkába harapott, átkarolta a férfit, és lemosta a haij sát. Az izmok elernyedtek, aztán megfeszültek, ahogy végighúzl ta a ruhadarabot a lefelé tartó arany szőrcsíkon. Ám éppen, mii előtt elért volna az ágyékáig, ismét megállt. Veszélyes ez a játék. A démon már szinte folyamatosan morl gott. Hátranézett a válla fölött a lányra. A szeme ismét elfekcffl tedett, úgy csillogott, mint az ónix. i Látszott rajta, hogy hamarosan robban. Ha elveszíti az önuralmát, akkor ismét bánthatja, de elég lesz néhány gyors simítás, és a démon elélvez. Ideje volt „megmosdatni" a lába kö- ifttt. , ■ Carrow finom kis csókokat hintett a démon hátára, miközben lenyúlt, és hátulról gyengéden megmosta a golyóit. A férfi nyugtalanul összerázkódott. Lehet, hogy soha nem ért méghozzá ott nő? Vagy egyszerűen csak túl régen történt meg vele utoljára ? Carrow-t elszomorította a gondolat, hogy a férfi magányodul tengette száműzetése napjait ilyen hosszú ideig. Ma éjjel olyan gyönyörben részesíti majd, amilyet még soha nem ismert. Ami majd rád emlékezteti, Carrow? Elhessegette a gondolatot, és átkarolta a démon derekát, hogy flérje a hímtagját. Átfogta az ujjaival, amennyire csak tudta, és visszafojtott egy nyögést, amikor megérezte a piercingeket a tenyerén. A démon az első érintésére ismét összerándult, széttárta a lábát. Aztán megmerevedett. Mintha megrázta volna az áram, és ftz erekciója lehervadt. Valami nagyon rosszul alakult, a démon érzelmei hirtelen kaotikusakká váltak. Carrow érzékelt némi... haragot i s?

134

Már éppen elengedte volna a farkát, amikor a férfi hirtelen megpördült, félreütve a lány kezét, és megragadta a törött csuklóját. - Démon! Majdnem eltörted újra... - Carrow elharapta a mondat végét, ahogy meglátta a férfi arcát. Fenyegetőn meredt rá, az agyarai kiélesedtek. Rávicsor- gott. Carrow hátralépett, a szeméből sütött a fájdalom. A démon megrázta a fejét, mintha valami transzállapotból ébredne. Ezer szerencséd, de akkor is megkapod a magadét! Carrow megfordult, és rohanni kezdett a medence széle felé... A démon elkapta a derekát, és visszahúzta magához. -Ara... Carrow, ne! - recsegte megtört hangon. Belefúrta az arcát a lány hajába, mélyen beszívta az illatát. A farka ismét megkeményi^H dett, a makkja Carrow fenekét bökdöste. - Tegyél le! - Minél jobban ficánkolt, annál erősebben dör- I zsölődött hozzá a férfi hímtagja. - Ne mondd, hogy nem íigyá^| meztettelek. - Teleszívta magát erővel, és lecsapott; a démon I úgy megrándult, mintha áramütés érte volna. - Carrow! - bömbölte, és kiejtette a karjából. Ám Carrow alig tett két lépést, a démon ismét elkapta. - Biztos élvezed a fájdalmat. Én... viszont... nem. - ÚjabtíM csapás, ezúttal az előzőnél is erősebb. - Bárcsak láthatnád, mi
Akarata ellenére vágy áradt szét Carrow testén. És tudta, hogyfl a démon megérezte ezt. Mély lélegzetet vett, kitágult orrcimpj^H va l . Aztán felszisszent, mintha képtelen lett volna ellenállni^ "1 lány illatának. A pénisze lüktetett a testük között. Ahogy lecsúszott a démon testén, az egyik bimbója megdöl^H zsölte apiercingjét. A démon ismét megrázkódott. Mire Carro'^jH talpa földet ért, a férfi finoman körözött a csípőjével. Olyan erősen szorította össze a fogát, hogy az izmok kiddel (judtak az állán. Lehunyta a szemét - miközben Carrow-é ellcc* rtkedett. - O, édes istenek! Mindjárt elélvezel? Korábban, amikor tt legjobb úton volt afelé, hogy kiverje neki, a démon farka eler- fiycdt. Most pedig mindjárt elmegy? - Nem értelek, démon. O. I ngedj már el! A démon reszkető kézzel megfogta a vállát, és arrább rakta a lányt. Aztán, amikor kissé visszanyerte az önuralmát, elengedte Carrow-t, és kinyitotta a szemét. Bármit látott a lány szemében, arra késztette, hogy lepillantson Carrow csuklójára, aztán a nyakán lévő harapásnyomra. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, aztán becsukta, R tekintete körbejárt, mintha nagyon szeretett volna valamit a lány tudomására hozni. Megmagyarázni, miért bántotta - ismét? De Carrow-t ez már a legkevésbé sem érdekelte. Nem szerette a koszos fickókat és a lelkileg sérülteket sem. Megfordult, és elsétált. A nője szemlátomást zaklatottan magára rángatta az egyik nagyméretű pólót, amelyet a katonazsákból vett elő, aztán elsietett. Egyedül. Már megint. Malkom beleverte az öklét a falba, hogy ne ordítson fel dühében. Az a sorsom, hogy magányos legyek? Mit nem adna azért, ha képes lenne megértetni magát a nővel. El akarta mondani neki, hogy kész újra megtanulni a nyelvét, és egyelőre nem ragaszkodik a szexhez és a vérszíváshoz. Még az is megfordult a fejében, hogy lemond a bosszúról. 136

Mindezt megtenné a kedvéért, de szüksége volt arra, hogy a nője új emlékeket idézzen fel benne, amelyek elfedik a régieket... Az éjszakának oly sok történése emlékeztette Malkomot a múltjára - a víz, a szappan illata, a lány keze, ahogy hátulról megragadta a farkát. Az érintése gyengéd volt, teljesen más, mint amit korábban tapasztalt. Ám még az is a gazdájára emlékezten te, ahogy a nője mosdatás közben terelgette. Malkom a tenyerét a homlokára szorította, mintha próbál® volna kitépni a múlt emlékeit. Hirtelen megértette, szükségéi volt rá, hogy ő döntsön az események menetéről. 0 akarta iráfl nyítani a nőjét. A gond az volt, hogy nem tudta, hogyan tegye. Ha több időt tölthetne vele, lenne néhány órája arra, hogy megismerkedjen a testével, akkor visszatérhetnének oda, ahöl azelőtt voltak, mielőtt elveszítette az önuralmát. És akkor ez az éjszaka lehetne az, amelyre mindig visszaemlékezhetne, amikai a szex jut az eszébe. Elindult a nője után, készen arra, hogy megérintse finom bőrét. Mégnem végeztünk. Miközben elsietett, Carrow igyekezett kiverni a fejéből a démon elkínzott tekintetét. Egyáltalán nem volt hajlandó errfi gondolni. Valamiféle lelki kínszenvedést hozott felszínre a férfiban a2,( ami történt. Mivel valaha rabszolga volt, Carrow el tudta kép* zelni, miféle kínzásról lehetett szó. Ez nyilvánvaló volt abból| ahogyan az érintéseire reagált. Carrow sajnálta a démont, de meg kellett védenie magát! Szerencsére elszánt volt. De ak k or miért tekingetek állandódm hátra? Ha visszamenne a démonhoz, ugyanaz történne, ami az előbbi Harapás és bántalmazás. Alig néhány óra telt el azóta, hogy a férfi majdnem eltörte a szegycsontját. Igaz ugyan, hogy azért? lökte el, mert meg akarta védeni, de ez csak újabb példa volt arra! milyen csekélyke önuralma volt. Teljesen elveszítette a fejét. Ha kutya lenne, ő volna a dühönw gő korcs a kennelben, amelyikről biztosan tudni lehetne, hogyl 137

Minudni fog. Akkor miért érez késztetést arra, hogy magáénak tudja a démont? Micsoda vad, elveszett hím! Ismét hátrapillantott a válla főt t e , s ezúttal harapdálni kezdte az ajkát is. Szemet előre, rlbikém! A francba, Carrow még mindig szánalmasan fel volt izgulva. M ái* egy hete nem volt orgazmusa. Miközben végigmasírozott ti bányán melltartó nélkül, érezte, ahogy sajgó melle szabadon ugrált, hiperérzékeny bimbóját dörzsölte a póló. Minden lépés Viilóságos kínszenvedést okozott lüktető ölének. Fura módon szinte teljesen elfeledkezett még mindig fájó csuklójáról... A démon hirtelen elkapta hátulról, az oldalához szorította, és elindult vele vissza a medence felé. - Tegyél le, démon! Most azonnal! A férfi a füle botját sem mozdította, visszacipelte egyenesen n vízbe, és odaállította az egyik kis zuhatag alá. Míg Carrow ikkozódott, a démon letépte róla a pólót. - Ezt a remek tervet eszelted ki ? - Meglepő módon Carrow egy csöppet sem volt megrémülve; ököllel püfölni kezdte a démon mellkasát. - így aztán nem fogsz kiengesztelni, seggfej! Az ütésekre fittyet hányva a démon türelmesen feltartotta egy ujját. A szeme már ismét kéken csillogott. - Egy perc ? Felejtsd el, nem akarok itt maradni. - A démon hajthatatlan tekintete láttán ismét megszólalt. - Figyelj, sajnálom azt, ami veled történt, mert nyilvánvalóan sokat bántottak. De nem leszek rongybabád, akin leverheted, ami... - Elharapta a mondat végét, mikor meglátta a démon kezét. - Hm, hova lettek a karmaid? A démon lerágta a karmait. Ilyen alaposan megtervezte, hogy ráteszi végre a mancsát? A démon lehajolt, hogy lehúzza róla a tangát. Carrow reakciója? - Nem lépek ki belőle - vágta oda a démonnak emelt fővel. Az együttműködés hiánya semmilyen gondot nem okozott] Slaine-nek; felemelte alányt a földről, lehúzta a bugyiját, és odaij hajította a melltartó mellé. 138

Aztán fogta az egyik rongyot, és eltökélt arccal beszapp^i nozta. - N-nem egyeztem bele semmi... A démon a mellére szorította a rongyot, és finom, laza mozá dulatokkal simogatni kezdte. Akarata ellenére Carrow kíváncsi volt a démonnak erre az új, ismeretlen oldalára. Meglepő modora érezte, hogy ellazul. A démon az egyik kezével komótosan mosdatta. A másikkal megfogta a vállát; a tenyere meleg volt. A hüvelykujjával fino J mán masszírozta az izmait. Amikor Carrow felnyögött, azt nyilvánvalóan a megadás jelének vette, mert elárasztotta a hím elégedettsége - táplálva Carrow erejét. A rongydarabról elfeledkezve végigsimított az ujjaival Carro\É arcán, az álián, a nyakán, aztán lejjebb. A démon gyors és határozott volt, amikor vadászott, harcolt,, vagy védelmezte őt. Most tétova mozdulatokkal érintette meg,! a vállát, a szeme végigkövette az ujjait. Soha egyetlen férfi nenÉM nézett még úgy rá, mint ez a démon mintha ő lett volna száj mára a legjobb dolog a világon. Olyan gyengéden húzta végig az ujjbegyét a kulcscsontjánJ hogy Carrow szinte beleszédült. Ki hitte volna, hogy ekkora gyengédségre képes egy ilyen gyilkos, egy ilyen hatalmas terme* tű harcos? Démon nyelven mormogott valamit. Carrow nem értette a szavakat, de a hangsúlyt felismerte - csodálkozásról árulkodom Életében először Carrow úgy érezte, hogy megbecsülik. Ó, isteJ nek, szédítő érzés volt. Hozzá, tudnék szokni. A démon mutatóujja elindult a kulcscsontjától lefelé... lefoa lé. Mielőtt elért volna a bimbójáig, Carrow már reszketett# vágytól. Adémon felsóhajtott, és körbecirógatta a csúcsot. Carrow az ajkába harapott. Nem, érints meg ott, démon! Ehelyett azonban a férfi ismét felemelte a rongyot; úgy tűnt, szentül elhatározta, hogy ugyanolyan alaposan megmosdatja a lányt, ahogyan ő tette vele. Ám amikor Carrow ívbe feszítette a hátát, azt suttogva: „kérlek, démon", a férfi felmordult, és végighúzta a rongydarabot a mellén, sajgó bimbóin. 139

Carrow felkiáltott a gyönyörtől, ami ismét elégedettséggel árasztotta el a démont - energiával töltve fel a lányt. Carrow szeme lecsukódott, miközben magában viaskodott: a csuklómat gyógyítsam meg, vagy kényszerítsem a démont, hogy e l e r e s s z e n? Miközben mosdatta, a démon hüvelykujja megsimította a bal bimbóját. - ó, Malkom, igen! A csuklója? Olyan volt, mint új korában.

18. fejezet Mivel szentül elhatározta, hogy megmosdatja a nője egész testét. Malkom nagy nehezen elrángatta a kezét a melléről. Olyan hosszú ideig fogja folytatni, ameddig a nője tette ezt feglc. Még akkor is, ha eközben tudomást sem vesz duzzadt hímtngjáról, sem pedig a keblekről, amelyeket a nője szinte felajánlott neki. ! Amikor ívbefeszítette a hátát... és a melle könyörgött a becézétért. így aztán végighúzta a ruhafoszlányt a mellétől a válláig, végigdörzsölte, masszírozta a karját az ujja hegyéig. Aztán megtette ugyanezt a másik karjával. Egy darabig elidőzött a kezénél, annyira elbűvölte, milyen kicsi és törékeny volt az övéhez képest. A lány testének minden porcikája nőies volt. A combjai formásak, a hátsója telt, a csípője kerek, a dereka karcsú. Megcsodálta tej fehér bőrének minden négyzetcentiméterét, minden kis domborulatot és hajlatot. Valósággal felfedezte a nőjét - aki valami értheteden okból hagyta ezt. Egyebek között észrevette, hogy nem volt szőrös a lába, sem a hónalja. Dús haját és az izgató pamacsot kivéve a lába között, teljesen szőrtelen volt a teste. Malkom imádta, hogy milyen sima volt a bőre, mennyire különbözött a teste az övétől.

140

A háta következett. Megfordította Carrow-t, a haját előresimította az egyik válla fölött. Szerette volna rátapasztani az aj* kát a tarkójára, de félt, hogy azzal a korábbi harapásaira emla keztetné. Ezért aztán a rongyot és a szabad kezét használva, körkörö* mozdulatokkal végighaladt a nyakától a popsija hajlatáig, minfl ha egy drága kincset fényesített volna. Aztán ismét szembe fordította magával; az egyik tenyerével megtámasztotta a telt csípőt, míg a rongyot végighúzta a comb - ján. A nője remegett a keze alatt. - Ne állíts meg, Carrow - mondta rekedt hangon, démdjfl nyelven. - Nem foglak újra bántani. Az biztos, hogy a démon nagyon alapos munkát végzett, megmosta a teste minden négyzetcentiméterét a köldökétől felfelé - és néha lejjebb is. Még a farpofái között is, amitől először megro rémült egy kicsit, de a démon habozás nélkül folytatta tovább® munkát. Most határozott mozdulatokkal mosta a combjait, kínzó laS*J súsággal haladt felfelé, miközben valamit motyogott rekedt hangján. Carrow reszketett, visszatartotta a lélegzetét, úgy vár«< ta, hogy „ott" is megmosdassa. Ám nem a ronggyal ért az öléhez - forró, kérges tenyerévjffl markolta meg. -Ó ! A démon megremegett a gyönyörtől. - Sife ara - recsegtfl Puha nőstény. A másik kezével a csípőjét szorította, megtámasztotta, mw közben a mutatóujja felfedezőútra indult a nemi szervén; egy kicsit csiklandozott a tétova érintése. A démon farka lüktetette a vágytól, a piercingek csillogtak feszes húsában. Carrow egyszerűen nem értette, hogyan volt képes a démölfl uralkodni magán olyan hosszú ideig, miközben a lány mosdatta® O már most alig bírt magával, majd elepedt a vágytól, hogy érezzffl a démon száját az övén, miközben elélvez. - Csókolj meg! Csó-ó-ók?

141

t líirrow-t magával ragadta a vágy. Lábujjhegyre állt, a két t c Hyerc közé fogta a démon arcát, és rátapasztotta a szájára az aj* |t4t. A démon megdermedt; nyilvánvalóan fogalma sem volt, mit legyen. - Már megint kiborítottalak? — suttogta a férfi ajkába. A démon szeme még mindig nyitva volt, az arcáról sugárzott a döbbenet. A francba, pedig elhatározta, hagyja, hogy a férfi diktálja A tempót. - Elragadott a hév. Sajnálom. - Kezdett elhúzódni, mert megijedt, hogy a démon esedeg megüti. — Nem fog még jlgyszer... ,, A démon villámgyorsan kinyúlt, megragadta a tarkóját, és magához rántotta, míg az ajkuk össze nem ért. t Most Carrow szeme kerekedett el, de amikor a démon pillái lecsukódtak, az övéi is ezt tették. Finoman végighúzta az ajkát A démonén, majd még egyszer. Mindeközben a démon lustán masszírozta az ölét. A finom, futó kis csókokat Carrow nyelve követte. Egy csöppet elhúzódott, hogy kifürkéssze a démon reakcióját. Olyan arcot vágott, mint aki éppen most jutott fel a mennyországba. Carrow ismét közelebb hajolt, megnyalta a démon szájának A szélét. Amikor az ajkai mohón szétnyíltak, Carrow bedugta a Májába a nyelvét. A démon meglepetten felnyögött. Bár eleinte tétova volt, nagyon gyorsan tanult. A nyelve hamarosan összefonódott Carrow-éval, a lány nyögéseit a démon Amuló morgásai kísérték, miközben az ujjai még mindig Carrow ölén matattak. Óvatosan odanyomta az egyiket a bejáratához. Amikor bedugta, Carrow lélegzete elállt a csodálatos teltségérzettől. A démon azonban visszarántotta a kezét, megszakította a csókot. - Mi? Miért hagytad abba? A démon figyelmesen nézte az arcát. Talán attól félt, hogy fájdalmat okozott? - Ó, nem bántottál. - Garrow megfogta a démon kezét, megJ csókolta a tenyerét, aztán visszatette a Iába közé. - Ez az, Malkoffl Mondanom kellett volna, hogy milyen jó érzés. Ezúttal mélyebben dugta be Carrow-ba az ujját. A 142

lány hü* velye összeszorult körülötte, és a démon szeme elkerekedeffl döbbenettől. Carrow érezte, ahogy árad belőle a csodálkozás Es ekkor már tudta. A démon soha nem ért még nőhöz* Kö* dös agya mélyén rádöbbent, hogy a férfi szűz volt, pontosabba nem volt még nővel. - O, Carrow. - Minél mélyebbre dugta a démon az ujját, aiji nál erősebben nyomódott a tenyere éle a csiklójához. Carrow hintáztatni kezdte magát. - Nagyon jó érzés, démofil - Egyre közelebb ért a csúcshoz,., nagyon közel. - Még pár pílJ lanat. Ám a démon visszahúzta az ujját. - Szex - suttogta rekedt hangon a fülébe. Az erekciója sürgetően bökdöste Carrow Ml sát. A démon megragadta a farkát, hogy irányba állítsa. - Malkom, ne! - Igen! Kell. - Ne! - Ne tedd ezt tönkre, kérlek, ne tedd ezt tönkre! - DéJ mon, kérlek. Amikor elhúzódott volna tőle, a démon megszólalt. CsóÍA - mondta, és megmarkolta a mellét. Carrow szaggatottan kifújta a levegőt. - Csak cscsók? I A démon válaszul megdörzsölte a bimbóját, és megnyalta át ajkát. Carrow megbabonázva figyelte a démon száját, és alig tudofjc visszafojtani egy nyögést. Malkom mindig azt hitte, hogy a nőstények jobban tudnak uralJ kodni a testük, a vágyaik fölött, hogy a hímek állatiasabbals* tekintetben. Szentséges isten! A nőm remeg a vágytól, hogy elélvezzen. -J Még szép, hogy megpróbálta a magáévá tenni. I A nője nedves volt, ami azt jelentette, hogy a testében akar* (iiVk' érezni. Amikor a hímtagja megmerevedik, a nőjének az öle ludvessé válik, hogy kényelmesebben tudja befogadni, f Ez történt most vele és az arájával. I Ám Malkom elfogadta Carrow feltételeit, így ebben a krfdésben is tiszteletben tartja a kívánságait. Ám a démonösz- itín valósággal sikított benne, kielégítésre ösztönözve a párját. 143

MA!kom feltett szándéka volt, hogy meg is teszi, méghozzá a lltAjával, a nője testét csókolgatva. I A puha mellével kezdte. A lefelé vezető úton végigcsókolta a nyakát, az orrával arrább bökdöste a nyakpántot, hogy megcsókolhassa a harapása helyét. Amikor az agyarai kiélesedtek, ft lány megmerevedett. Fél, hogy megint megharapom. I Ezért gyorsan lehajtotta a fej ét az egyik melléhez, lenyalta róla a plafonról csepegő vizet. Felmordult, aztán a szájába vette az fuyik édes kis bimbót; a szemhéja magától lecsukódott, mikor megérezte a ráncos csomót a nyelvén. Amikor a nője mély torokhangon felnyögött, és nekinyom- ta a mellét az arcának, biztatni kezdte magát: tarts ki, Slaine!El M élvezz... ó, igen, a nője ugyanúgy élvezte ezt, ahogyan ő. Malkom minden egyes alkalmat kihasznál majd, hogy a mellével játszhasson. A nője megragadta a másik mellét, és a szájához nyomta, hogy becézgesse azt is. Ahogy szopta a bimbót, érezte, hogy Carrow vágya egyre erőlödött. Mágnesként vonzotta az öle, azért végigcsókolta a halát, míg elért a selymes, fekete szőrpamacsig. Carrow lapos ha- Na hullámzott az ajka alatt. Korábban, amikor beléje dugta az ujját, érezte, hogy a nője nedves volt, mint a víz, de ugyanakkor síkos is. Muszáj volt megkóstolnia! Letérdelt. A nője szégyenérzet nélkül engedte, hogy az egyik térdét feltegye a vállára. Mihelyt meglátta a nemi szervét, tudta is, hogy miért — azért, mert tökéletes volt. Malkom hosszú másodpercekig csak bámult, csodálta a rózsaszínű húst, a csillogó szeméremajkat. £1 akarta mondani fijclcfl hogy milyen gyönyörű, és bosszantotta, hogy képtelen rá. M Amikor megsimogatta az ölét, Carrow megremegett. Malkojl felnézett rá. - Csók?

19.fejezet u Igen csók! 144

P A démon előtte térdelt a vízben, olyan volt, mint a férfiasság lmja istene. A szarvai kiegyenesedtek és elsötétedtek. Sűrű, sö- ■tBŐke hajába aranyszínű tincsek keveredtek, mintha kiszívta I Volna a nap. A teste szinte megnyúlt, az izmai kidagadtak. I Erős démon védelmezője tele volt aggatva piercinggel, tetoválással és láthatóan tomboltak benne a b ű n ö s vágyak . Es csak bámulta megkövültén a lába közét, míg végül Carrow nem bírt tovább magával. - Malkom, csók. A démon olyan állatias vággyal nyalta meg az ajkát, hogy l lurrow megremegett. Bár biztos volt benne, hogy a démon még noha nem elégített ki nőt a szájával, most erre készült. Közelebb hajolt; Carrow érezte a lélegzetét, aztán az ajkait. Amikor a démon próbaképpen nyalt egyet, Carrow visszafojtotta a lélegzetét. Igen, biztos, hogy sosem csinált még ilyet. Vajon tetszeni... - Carrow! - nyögte ki, aztán löködni kezdett a csípőjével a vízben. Majd nekiesett, mohón nyalogatta fel-le, és közben egyfolytában nyögött. - Igen, Malkom! Még... - Carrow tudta, hogy a démonhímek szerették, ha a nőstények megragadták a szarvukat, és annál fogva irányították őket, de amikor elkapta Malkomét, a férfi erőteljes rántással visszakapta a fejét, lefogta a kezét. Figyelmeztetőn rámeredt, és a tekintete olyan baljóslatú volt, hogy Carrow nagyot nyelt. - S-sajnálom, démon. A démon azonban csak bámulta tovább. Carrow az ajkálÉ harapott, és megpaskolta a mellét. Aj, Hekaté, ez nyilvánvaló tetszett a démonnak. Megengesztelődve visszahajolt Carrow öléhez. Amikor a nyeli ve átsiklott lüktető csiklóján, Carrow felkiáltott, a démoifl pM dig megdermedt. - Nem, még, még. Folytasd! Carrow ívbe feszítette a hátát, mikor a démon újra munjH hoz látott. A nyelvével erőteljesen megpöccintette a csiklój(B aztán újra. - ó, igen - kiáltott fel Carrow. Teljesen átadta ma* gát az érzésnek, buján löködte a csípőjét a démon szájához^® 145

Amikor a férfi a nyelvcsapások közepette bedugta a mutatffl ujját a hüvelyébe, Carrow teljesen elveszítette az eszét. - Ügy® démonvagy. Ez olyan jó, olyan... - Carrow feje hátrahanyatl(M A feszültség egyre erősödött, erősödött. A démon kutakodó, vastag ujja, a csodálata, az erős nyelm jj - Alton, ara - nyögte. Gyerünk, nőstény. Most azonban egéJ szén más jelentéssel bírt ez a mondat. Parancsként hangzott egy veszélyes hím szájából, aki elvárta, hogy engedelmeskedjenek neki. Malkom elhatározta, hogy addiglakmározik a nője édes nedv® bői, míg megérzi az élvezet ízét a nyelvén. A nője közel járt az orgazmushoz, vadul vonaglott a keze* a szája alatt, és ettől Malkom kezdte elveszíteni a maradék önuralmát. Tarts ki, Slaine! Attól félt, hogy ismét szégyenbe hozza ma* gát a nője előtt. A gombocskája nagyon érzékeny volt - amikor nyalogat® a nője sürgetőbben szorongatta a mellét, hangosabban nyögöm Ezért aztán újra és újra megnyalta, és közben figyelte a nője ar« cát. Carrow csillogó szemmel nézett vissza rá, és lihegett, ahogjjj Malkom döfködte az ujjával. ^ Alton, Carrow - sürgette a nyelvcsapások között. m Ütni egy nŐtaz élvezet csúcspontján, az én nőmet... érezni az (IniTow hirtelen megrándult, a teste görcsösen remegett. - M tikom! - sikította. I A démon kétségbeesetten felnyögött, mikor megérezte, hogy 1>i liftje hüvelye újra meg újra összeszorul az ujja körül, mintha ■ébálná még mélyebben magába szippantani. Mihelyt meg- (flr /1 e az orgazmusának az ízét, lelkesen nyalogatta tovább, mor- ■)tt büszkeségében és gyönyörében. | ft O, démon, igen! L lín keltettem benne ezt az élvezetet. Olyan gyönyörű volt, a í tvnce ámulatba ejtette a démont. Azért született, hogy az enyém wtym' I Carrow végül ellökte magától a fejét, bár Malkom még min- ti lg nyalogatta. Nehéz szívvel engedte el a jutalmát. 146

■ Felállt, nekinyomta a nőjét a falnak; a farka keményen mere■lEctt kettejük között. Sosem hitte volna, hogy a merevedés 9nnyire fájdalmas lehet. - Szex, ara! - A víz végigfolyt felforróindott bőrén, és ettől valahogy még jobban felizgult. - N-nem, Malkom - pihegte. Miért nem párosodhatom vele? Nagy élvezetet szerzett a nőjének. Szerette volna hátulról megmarkolni a mellét magához »/,ontani, miközben belehatol a farkával, mélyen oda, ahol az flftbb lágy húsát nyalogatta... I A nője a mellére tapasztotta a száját, megnyalta piercinges bimbóját. Malkom szeme elkerekedett. Talán viszonozza a szívességet ? Amikor a szája elindult lefelé a mellén, Malkom szíve olyan hangosan kezdett verni, hogy tudta: a nője is hallja. Végre! Megtudni, milyen érzés... Megfordult, a hátát a sziklának támasztotta. Megragadta a nője nyakpántját, és lenyomta a földre a lába közé. - Csók! - parancsolta újangolul. Carrow kötelességtudón belefórta az orrád a köldöke alatti szőrbe, körbe-körbe csókolgatta. - Add meg ezt nekem - kérte démon nyelven. Megragadtai farkát, és a szájához nyomta. - Vedd be az édes kis ajkad közéi Carrow felnézett, hogy lássa, milyen arcot vág a démon, tán megnyalta a makkját. Malkom önkéntelenül megrándult, és majdnem elélvezefl Mihelyt visszanyerte az önuralmát, Carrow ismét kidugta a nyeli vét. Malkom farka lüktetett, a végén kibuggyant egy csepp speá ma. Visszafojtotta a nyögést, mikor a nője lenyalta. - Mindflffl nap, minden éjjel akarom ezt tőled, Carrow - suttogta reke
nője másfl szírozni kezdte a farkát, miközben a nyelvével a makkot nyftfl dosta. A víz végigfolyt a testén, a nője nyalogatta és pumpál t|H Malkom szeme fennakadt. Nem bírom... már sokáig... A démon olyan büszke volt rá, hogy kielégítette Carrow éwflH az elégedettségét. A büszkeség ugyanolyan erővel áradt belójfl mint a csodálat. De nem sokkal maradt el az érzések mögött a gyötrelem SÍÜI™ Az ő szegény démona mindjárt felrobban, duzzadt péniszflu k tetett a nyelvén. Carrow mégsem tudta megállni, hogy ne gyötörje még kicsit, ne nyújtsa el a kéjt, amíg biztos lehet benne, hogy fljdi1 JUon soha nem felejti el ezt az első alkalmat. A reakcióiból nyilvánvaló volt, hogy ez is olyan élvezet volt, amelyben soha nem j volt korábban része. I Ezért elhúzta a fejét, és vizet csöpögtetett a démon farkára, j minden egyes piercingjére, A démon elkínzott tekintettel figyelőt az egyik kezét Carrow fején tartotta, a másikkal szorosan I megragadta a tarkóját, és próbálta visszahúzni a száját a farkához. Még. Legyél... jó, ara — recsegte angolul. Azt kérte, hogy tie játsszon vele tovább? - Jó leszek, Malkom - ígérte, és újra simogatni kezdte. De a llémon előrenyomult a csípőjével, belefórta magát az öklébe. A kezembe fog élvezni, a kezembe... A szájába vette a makkot, és a démon lába megremegett. Őszire ráncolta a homlokát, mintha fájdalmai lettek volna. Aztán I lehetetlenül felnyögött, mikor élvezni kezdett. I A testét görcsök rázták. Hatalmas teste megrándult. - í,trrow, még! - bömbölte égnek emelt fejjel; lélegzetelállító lát- 1 Víiny volt, ahogyan megfeszültek az izmai. I A démon még többet akart ? Carrow könyörtelenül megad- lit, amit kért. Pumpált... nyalt... szopott... I A démon addig üvöltött, míg be nem rekedt. Végül nekizu- liíint a sziklafalnak. Elöntötte az elégedettség,

148

és Carrow magáiul szívta az erejét. I A démon még hosszú ideig eufórikus állapotban maradt, birtoklón a combjához szorította Carrow fejét, miközben a lány fllíűvölten simogatta a farkát. Aztán a két tenyerébe fogta az arcát, és Carrow egy egészen ftliii érzelmet olvasott ki a szeméből. Tiszta, nyers vadságot. I Nem egy olyan férfi arca nézett le rá, aki elégedett a sorsával, hanem egy olyané, aki kész volt bárkit lemészárolni, aki megpróbálta megváltoztatni ezt a sorsot...

20. fejezet Késő éjszaka, miközben a karjában tartotta alvó nőjét, Malkom ioiiiét megesküdött magának, hogy soha, de soha nem válik el tltől a teremtménytől. Az utolsó leheletemig vele maradok. I Még azon is elgondolkodott, mire is jó a nője. Arra, hogy a legfantasztikusabb gyönyörökben részesítse, amelyekről csak álmodott! Olyan sokszor kielégítette, hogy Malkom már attól tartott, hogy elájul. Cserében ő is olyan gyönyörben részesítette a nőj ét, hogy az hátravetett fejjel sikítozott. Hinnie kellett, hogy a nőjét éppen úgy ámulatba ejtette a közlilile tomboló szexuális vonzalom, mint őt magát. Ha csupán feleannyira hálás volt érte, mint Malkom... Bár Malkom még képes lett volna folytatni, a nője könyör- gött, hogy pihenjenek egy kicsit. Mivel előző éjszaka egy szempillantást sem aludt, a napja pedig meglehetősen megerőltető Volt, valószínűleg csatlakoznia kellett volna a nőjéhez. De Malkom tudta, hogy ha elalszik, megrohanják a rémál- I fllok. És attól is félt, hogy a nője eltűnik, mire felébred. így aztán egyelőre emlékezetben újraélte mindazt, ami kettejük között történt - ahogyan a nője reszketett a keze simogatálácól, ahogyan a melle nekinyomódott a nedves bőrének, újra érezte merész kis nyelvét, telt ajkát. Vágyott rá, hogy ismét csókolhassa a száját - és az ölét. Istenek> a nőjének az a testrészei Korábban teljesen odavolt 149

a melléélt, de most a rajongása megoszlott a testrészek között. A hüvelyc olyan mohón szorította az ujját. Öt nap múlva ugyanígy fogja körbe ölelni a farkát... A gondolatra elhalványult a lelkesedése. Öt nap. Nagyon sdk minden történhetett ennyi idő alatt. Már megint tervezgetsz, Slaine? Botor módon egy szebb jfl vőről álmodozott. Vajon ezek az álmok is ugyanolyan meddffl nek bizonyulnak majd, mint a korábbiak? Ahelyett, hogy élvezte volna a szerencséjét, Malkom szinfl rosszul volt, á gyomra összerándult az aggodalomtól, ahogy tónézett alvó nője arcára. Telt ajkakissé szétnyílt, hosszú, dús szenjl pillái árnyékot vetettek kipirult arcára. Olyan szép volt, hogy a# már szinte fájt. Túl jó vele. Malkom még azt sem tudta, miféle szerzet volt, arról meglel galma sem lehetett, miért j ött Oblivionra. Az valószínűnek tűnt, hogy száműzték. De akkor miért volt olyan biztos benne, hogjn egyszerűen hazatérhet a portálon keresztül? Malkom a gondolatai fogságában őrlődött. Egy része gyanú* nak találta a nője jelenlétét. Talán valamiféle céllal érkezett.,,® Vagy egyszerűen csupán annyi történt, hogy a sprs gondott kodott arról, hogy végre megkapja a neki szánt nőstényt. ?A Igen, a sors. Mert a másik énje hitte, hogy a nője volt ajutal lom mindazokért a szenvedésekért, amelyeket életében el kel*! lett viselnie. Adok és kapok. Megérdemelt egy kis boldogságot. És meg is tesz majd minJ dent, hogy megőrizze. Ma éjjel a nője elaludt a karjában, mert bízott benne, mivel ő kiérdemelte ezt a bizalmat. Ráadásul elhatározta, hogy lemond a bosszúról a nője kedi véért. Megesküdött, hogy soha nem válik el tőle. Ez pedig alC jelentette, hogy választania kellett. Malkom pedig Carrow-t választotta, és a szíve mélyén ponl tosan tudta, hogy ez soha nem lesz másképp... Az éjszaka folyamán néhány dologra rájött a nőjével kapcSM latban. Mire például ? Arra, hogy a lány nem volt szűz. Ahhal túl magabiztosan, túl merészen viselkedett. Igaz, hogy Malkomnak igen csekély tapasztalata volt ezen a téren, de soha- trin hallott még olyan szűz lányról, aki mélyen bevezette 150

volna magába jövendőbelijének az ujját az első aktus alkalmával. I Amikor a lány elélvezett... Malkom visszafojtott egy nyögést, ni úgy érezte, elpusztul, ha nem hatol bele a nőjébe. Ami újra felidézte benne a feltételeket. Nem ítélte el a nőjét, amiért nem volt szűz - ki volt ó, hogy bárkit is megítéljen de nem értette, miért nem tehette őt a magáévá, ha mások korábban élhettek ezzel a joggal ? Miért nem tett meg a nője minden tőle telhetőt azért, hogy örömet szerezzen neki, noha ezzel biztosította volna a maga számára a védelmet ? Talán érezte, milyen tisztátalan volt Malkom teste, vagy talán még mindig attól félt, hogy a démon fájdalmat okoz neki. Vagy ennél is többről volt szó ? Talán előbb esküvőt szeretett volna, netán engedélyt kellett kérnie az öregektől vagy a vezetőjét ől, mielőtt elfogadhatta a párját. Másképpen hogyan tagadhatta meg magát tőle ? Mire jött még rá? Arra, hogy a pletykák a csodálatos síkokról ahol a levegő édes volt, és a föld élelmet termett - mind Igazak voltak. Az ő finom kis nője bizonyára egy ilyen helyről érkezett. Szomorú gondolatok ödöttek fel benne. Mi lesz, ha követi őt abba a világba, és a nője cserbenhagyja, ha megismeri a múltját ? Idővel visszaemlékezik, vagy újra megtanulja az újangolt, és akkor el kell mondania neki mindent. Hogyan fogja megmagyarázni, mi történt vele ? Malkom vérrabszolga volt, és meggyilkolt egy királyi sarjat. Megbecstelení- tette a leggyalázatosabb ellensége, és kitaszította a saját népe. Mégha a nője elfogadja is, a népe talán nem egyezik bele abba, hogy együtt maradjanak, különösen azok után, hogy vagyontalanul érkezik majd abba a világba. Ez a hegy volt minden tulajdona; ha ezt itt hagyja, nem lesz többé földje, amelyet megoszthat a nőjével, ahol felnevelhetnék az utódaikat. Utódok. Korábban soha nem kellett erre gondolnia. Még szerzett volna is magának nőstényt a múltban, 151

nem lett volniii j oga utódokat nemzeni mindaddig, amíg a neki rendelt társa lj:l nem törte a pecsétet. Most viszont teherbe ejtheti a társát. Biztos volt abban, hogl sokkal jobban képes megvédeni a nőjét és a családját, ahogyíffl a szülei ezt valaha tették. De milyen gyermeket adnék Carrow-nak? Egy szörnyszülöcul palántát. Simogatni kezdte nőjének selymes haját, és ettől egy kissi megnyugodott. A hosszú hajzuhatag tiszta volt, és megszárad va fényes hullámokban terült szét a mellén. Malkom imádta fekete színét, imádta figyelni, ahogyan a haj ráomlik a nője hl* fehér vállára, vagy keresztülsiklik az ujjain. Lassan elálmosodott. Mivel félt, hogy a nője elszökik, mígő alszik, megragadta a nyakpántját. Jó erősen megmarkolta, aztán lassan álomba merült. Almában felsejlett a múlt. Malkom hosszú ideig képes volt kirekeszteni ezeket az álmokat, ám most újult erővel törtek ölő] ezek a képek. Először annak a napnak az emléke, amikor az anyja eladta ét a vámpírnak; szinte újra átélte a történteket. Annyira izgatém volt, azt hitte, egy új család fogadja majd be. Azt gondolta, végw re lesz mit ennie, innia, és nem fázik többé éjszakánként, -l Soha nem fogja elfelejteni azt a pillanatot, amikor rájött ál* ra, hogy nem családtag lesz. A rettegést, amikor meghallotta sikolyokat. Látta a maga korabeli fiúkat megalázni és megerffl szakolni, és gyermekagya megértette a valóságot. Ugyanezt jók tenni velem is... Aztán az alkirályról álmodott, aki megkínozta, mert azt akaifl ta, hogy szentként tisztelje a Szomjúságot. De valahányszcna vámpír démon rabszolgákat hozott neki, hogy igyon belőliÉ, Malkom rosszul lett, az agyarai eltompultak, és visszahúzódtál, bármilyen égető szüksége volt i szervezetének a vérre. Nem táplálkozom a saját fajtámból. Nem vagyok vámpír! Malkom minden éjjel kínok kínját szenvedte el. A bőrét szögem korbáccsal nyúztákle - máskor a saját törött csontjai szúrták át 152

vé* fcsre. Látta, ahogyan izzó piszkavasat nyomtak a bordái közé. A Kallen halála miatt érzett harag táplálta benne az erőt. SóN e m engedte meg magának, hogy megfeledkezzen arról, hogy fákényszerítették: ölje meg az egyeden barátját. Aztán eljött az idő, amikor az alkirály hozatott Malkomnak egy rabszolgát, hogy igyon belőle - egy olyat, aki egészen más volt, mint a többi, sokkal értékesebb náluk. A vámpír azt hitte, Malkom túl gyenge ahhoz, hogy veszélyt jelentsen a számára, túl- lágosan kábult ahhoz, hogy bármit tegyen. Nagyot tévedett. Foszlányokban visszaemlékezett a sikolyokra, a vérrel teli fröcskölt falakra... Újabb kép jelent meg álmában. Egy síró lányt látott, ahogy egy tükör előtt a fekete haját fésülgette. Mintha a lány csillogó Kiöld szemén keresztül látta volna az egészet. Carrow? Csak ő lehetett, gyerekkorában. Malkom még álmában is tudta, hogy ez a jelenet lejátszódott, és a nője egyik emlékképét látja, amelyet a vérével vett el. Néhány vámpírnak megvolt ez a képessége. Például az alkirálynak. És az ő vére fertőzte meg Malkomét. Látom a nőm múltját. Valaki csöngetett, és szólította „Lady Carrow-t". Ladynek nemeseket hívtak. Korábban is sejtette, hogy a nője előkelő származású. Amikor a csengő újra megszólalt, a fiatal Carrow a kézfejével letörölte a könnyeit. Malkom érezte, milyen nyomorult volt a lány, a korához képest mennyire megtört a szíve, csak arról nem volt fogalma, miért. - Jól van, jól van - mondta, felszárította a könnyeit, miközben tűnődött, „valóban meghívnak az asztalukhoz Bár a lány újangolul gondolkodott és beszélt, minden egyes szavát értette. Belépett egy hatalmas terembe; akkora volt, mint bármelyffl lakóház Ash városában. És a hálószoba? Selyemfüggönyök lóal tak az ablakokon, baldachin borította 153

az ágyat; sok száz riidijB lehetett volna varrni ennyi anyagból. Ügy tűnt, mintha a viláu összes selymét abban az egy szobában halmozták volna fel.* A lány gazdag volt. Miért volt mégis boldogtalan? A szobájából szolgák kísérték végig a folyosón egy fényein megvilágított bálteremhez. A tágas helyiségnek szinte teljes hős* szában asztal terült el, roskadásig megrakva ennivalóval. A tél lak gőzölögtek - annyi étel volt, amennyi Malkomnak egy évltt elég lett volna -, a falak mentén egyenruhás szolgálók hada so- rakozott. Az asztal egyik végén egy férfi és egy nő ült egymás mellet* Miközben Carrow a másik végéhez vánszorgott, kifej ezéstelB hangon köszöntötte őket. - Anyám. Apám. Az asszony biccentett; a rengeteg ékszer, amelyet viselt, csljl logott a fényben. - Carrow. - De rá sem nézett a lányán Malkom eltűnődött, vajon vak-e. Áz apja frissen volt borotválva, a haja rövid és ápolt volt. A ruháik furcsák voltak Malkom szemében, de látszott rajtuk, hogy jó szabó készítette valamennyit. ók a családja, ez az élete. Malkomot megdöbbentette, milyd tiszta volt minden, mekkora volt a bőség. Az ezüst csillogol^B kristály visszatükrözte a csillárok fényét. Tiszta, csillogó jóié] mindenütt. Az én ruháim rongyokban lógtak, a testem piszkos volt, az aM com borostás. Nem csoda, hogy megfürdette a nője. Még álma bán is elöntötte a szégyen... A szolgák sürögtek-forogtak, leültették, és kiszolgáflM Carrow-t. A lány azonban nem evett, csak piszkálta az étel® Háborgott a gyomra, és a helyzet egyre rosszabb lett minden egyes perccel, amikor a szülei kizárólag egymással beszélgfl tek a megszokott gőgös hangsúllyal, miközben tudomást scnfl vettek róla. - Anyám, apám - szólalt meg hirtelen. - Valamit szeretnék mondani nektek. I Mostanra már Malkom mind több újangol szóra emlékezett. Percről percre újabbak és újabbak jutottak eszébe. - Andoainba akarok menni.

154

| Az apja fel sem nézett, úgy válaszolt. - Nem beszélünk erről többet. Nem tanulhatsz bűbájt, amíg hiányoznak a képességeid. Ráadásul az a hely a köznépnek való. I Bűbájt tanulni? Tehát a nője boszorkány volt, egy channa. A in i azt j elentette, hogy hiába rendelte neki a sors, Carrow nem okvetlenül akarta őt. - Akkor elszököm egy kalózzal - jelentette ki Carrow. A szüle i válaszra sem méltatták. - Leugrom egy hídról, és attól fogva nem lesz többé örökösötök. Ezért jöttem a világra, nem? Hogy legyen örökösötök. Más okát nem látom... f Carrow apja csettintett az ujjával, mire két, egyformán öltö- ütttt nő megragadta a lányt a karjánál fogva. Miközben elrángatták, Carrow sikoltozott. - Nézzetek rám, nézzetek rám, nézzetek rám! Mi a baj veletek? - A szavai lokogásba fulladtak. - M-mi a baj velem? Malkom felriadt; össze volt zavarodva, úgy érezte, mintha megfeledkezett volna valamiről. ! Jóvá akarom tenni azt, ahogyan bántak vele. Carrow el volt keseredve, a szíve majdnem megszakadt. Semmibe vet t ék, bántották a társamat. Malkom az oldalára fordult, magához szorította az alvó Carrow-t, aki felsóhajtott, és közelebb bújt. Malkom a mellére vonta; olyan tökéletesen egymáshoz illett a testük. Malkomnak nem volt családja. Carrow-t nem érdemelték meg a szülei. Akkor ketten leszünk egy család. Soha nem válók el tőle. - Carrow az enyém - suttogta rekedten a lány fülébe. Malkom percek múlva jött csak rá, hogy angolul beszélt.

21. fejezet O't-t'h'0-n. A démon egy bottal rótta a girbegurba betűket a homokba. - Tökéletes, Malkom. - A démon dörmögött valamit vála- izul, de Carrow tisztán látta, milyen büszke volt magára.

155

Három éjszakával korábban fogott egy botot, beletúrt vele a porba, majd odaadta a lánynak. - Carrow - mondta. így kezdődtek a leckék. A tűz előtt kuporogva megtanulta leírni a lány nevét, aztán a sajátját. Ma reggel az otthon és az étel szavakat gyakorolta. Carrow az elmúlt napokat a bányában töltötte a démonnal, tiki etette, szeretgette, védelmezte, és - szó szerint - az elégedettsége szó szerint energiával töltötte fel. Az első reggelen Carrow nyomasztó bűntudattal ébredt. A démonnal töltötte élete legvadabb éjszakáját - valódi szex nélkül -, és a férfi csodálattal a szemében figyelte minden mozdulatát. Ennek nem ilyennek kellett volna, lennie, gondolta. Az őrült vémont, aki megtámadta, könnyű lett volna elárulni. De ezt a gyengéd, büszke szeretőt... -Jó reg - köszöntötte a démon erőltetett angolsággal. -Jó reggelt? A démon fitymálva rápillantott, mintha azt sugallta volna: „én is ezt mondtam" Carrow-nak eszébe jutott, hogy egyes beszámolók szerint Malkom értett angolul. - Jobban beszéled a nyelvemet* mint amennyire bevallód, igaz? - Mi lenne, ha el tudná neki magy|| rázni, miért jött, esetleg segítséget kérne tőle? Megmerné vajon kockáztatni ? - Valaha beszéltél angolul ? Akkor sokat kell csevegnünk. - Mini a Farkasokkal táncoló című filmben. - Szeretnél te beszélni ? | A démon egy szót sem értett az egészből, ezért Carrow ljÉM sabban is elismételte a szavakat, miközben figyelte a démon £|«j akcióit. Néhány szót nyilvánvalóan felismert, de annyit nenffl hogy valóban megértsék egymást. De ahogy teltek-múltak az órák, egyre több mindenre eml4| kezett vissza. Vontatottan bár, és erős démonakcentussal, de bw szélni kezdett. Ismerte a kérem, köszönöm, éhes, fáradt, szomjas szavakat. Megértette szinte az összes két szótagból álló szót. Mikor Carrow elárulta neki, hogy micsoda, még a boszorkány szót is képes volt értelmezni. 156

Meg tudta kérdezni, hogy Carrow-t „kínozza-e a szükségem, boszorkány nem volt hajlandó megtanítani neki azt a szót, hogy „kanos". Természetesen ekkorra már éppen elégszer hallotta tfl*i le, hogy mindjárt elélvez, ezért ezt már ő is tudta angolul, ij Jól kijöttek egymással, de nem tudtak szabadon beszélgetm, annyira semmiképpen sem, hogy Carrow elárulja az igazat, derítse, hogyan reagálna a démon a helyzetre. Használhatott volna fordítóbűbájt, de az túl sok erőt emésjB tett volna fel egy háromkasztbeli boszorkány számára. Még az energia sem lett volna elég, amelyet a férfi boldogságába nyert. Ehhez egy egész vigadó tömegre lett volna szüksége, így aztán arra használta a kapott energiát, hogy megerősítsd® testét a démon állandó - és örömmel fogadott közeledésére™ Az első szerencsétlen próbálkozások után kiderült, hogy® démon élvezte az érintést. Valami miatt ez Declan Chase-t juel tatta Carrow eszébe, aki gyűlölte, ha megérintették. MindkcH tejüket nyilvánvalóan megkínozták, Malkom mégis vágyott* fizikai gyengédségre. V Szexuális téren Malkom domináns démon volt, ám egyúttal tapasztalatlan. Ez okozott már pár kínos helyzetet. L Ám így is észveszejtő orgazmusokhoz juttatta Carrow-t, aki Valósággal tobzódott a démon boldogságában. Minél több élvezetet kapott Carrow, a démon annál elégedettebb lett, ami i'Kak még erősebbé tette a boszorkányt. \ És úgy tűnt, Carrow-ban minden boldoggá tette. [ Olyan erős volt minden reakciója, hogy valóságos gigaakkuimilátornak bizonyult Carrow számára. Ha a kezéből etette ? Boldog volt. Ha mellette ébredt ? Mindig leolvasható volt az arcáról a teljes meglepődöttség, hogy Carrow még mindig ott van vele. Aztán elégedettség töltötte el, és a boldogsága elárasztotta Carrow-t, mint egy takaró melege. Ha nézhette, miközben fiirdött? Elragadtatottá tette. Minden egyes alkalommal csatlakozott Carrow-hoz. Semmivé foszlott minden korábbi tétovasága. Ugyanúgy imádta megmosdatni a lányt, ahogyan az őt, még mindig csak ismerkedett A testével, miközben a szemében kíváncsiság 157

csillogott. Carrow engedte, hogy bámulja, boldog volt, hogy legalább ennyit adhatott a démonnak. Éjszakánként együtt aludtak a démon vackán - végül valóban nem volt szükség a másik hálózsákra. A démon magához ölelte meleg karjával, a mellkasához szorította. Az első két éjszaka szorosan markolta Carrow nyakbilincsét, de úgy tűnt, lassan elhitte, hogy a lány nem megy sehová. Legalábbis egyelőre, suttogta Carrow lelkiismerete. Napközben csircánokat és valami kőkemény, fanyar ízű bogyófélét ettek. Előző nap Carrow rávette a démont, hogy használjon szalvétát és műanyag evőeszközt, amelyet a zsákokban találtak. Na, haladunk végre, gondolta - egészen addig, míg délután Malkom ismét kiszívta az egyik madár vérét. Carrow felióhajtott. Róma sem egy nap alatt épült. Az egyik katonazsákban Carrow talált a démonra illő ruhákat méretes fekete bakancsot, terepszínw nadrágot, amely a bokájáig ért, és fekete pólót, amely feszült izmos mellkasán. A jelek szerint Hostofferson jó nagydarab gazember volt. Malkom istenien nézett ki a katonai cuccokban. Aranyszími hajától, kemény ajkától és szépen rajzolt vonásaitól hevesebbe)® kezdett verni Carrow szíve. Ügy kell majd levakarnom róla%i boszorkányokat, gondolta. Figyelte, ahogy a démon belekarcolta a homokba: Ét... 1 Tényleg felmerült benne, hogy megtartja a démont ? Már peed sze, ha a férfi akarja majd még, miután elárulta. Bármi törtéül jen is, nem volt hely számára Carrow világában. Olyan lenne, mint az elefánt a porcelánboltban, Carrow élei te pedig már így is alapjaiban megváltozott Ruby miatt. Hé, annak alapján, amit Oblivionból látott, a Rend börtön! valóságos palota. Talán ha elég gyakran ismételgeti magánajB akkor egy nap majd el is hiszi ezt ? A démon felnézett rá, mintha megérezte volna, milyen kol mór gondolatok foglalkoztatják, és Carrow nagyot nyelt, Eljutott odáig, hogy összességében kívánta a démont, arról] ábrándozott, hogy szeretkezik vele. Két dolog tartotta visszjl az, hogy teherbe eshet, 158

illetve hogy a démon fájdalmat okozh™ esetleg újra meg is haraphatja. A démon kemény erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ne veszítse el az önuralmát, és olyan szépen haladt ezen az útoíji hogy Carrow már nem félt tőle, amikor elfeketedett a szemfl mert ez a vágy jele volt. A józan kék buja feketévé változik. 4 De vajon képes lenne szeretkezés közben is megőrizni az önuralmát? Határozott figyelmet követelt Carrow részéről már maga a tény is, hogy egy ennyire erős lénnyel volt összezárva, és bűv4 erőt használt, hogy csökkentse a véletlen sérülések veszélyét. Ah*, hoz, hogy igazán együtt lehessenek, teljesen át kellett volna ad* nia magát a démonnak, bízva abban, hogy a férfi nem fogjji bántani. Nem volt benne biztos, hogy képes megtenni ezt a nagyi lépést. [ fis persze ott volt még a harapás kérdése. Nem hitte, hogy a i li' inon eddig látta volna az álmaiban az emlékeit, nem mintha a UHrH tanúságot tehetett volna erről szavakban - vagy kézmozdulatokkal. Ám minden egyes alkalommal, amikor ivott belőle, nőtt M esély arra, hogy elveszi a vérével együtt az emlékeit is. | Ml lehetett volna magyarázni a helyzetet, de Carrow attól tartott, hogy a démon összefüggéstelen részeket lát majd a múltjából. Amitől természetesen elveszítené az önuralmát. m Carrow tisztában volt vele, hogy a démon szeretett volna jó- koC inni belőle. Többször elkapta a tekintetét, amint a nyakát l)timúlta, nem okvedenül éhes, mint inkább vágyakozó arccal. I Egyik éjszaka arra ébredt, hogy a démon fel-alá járkált, az ajkait dörzsölve. Carrow úgy tett, mintha aludna, és a szempillái nlól figyelte, ahogy a démon feléje pillantott, majd a barlang mennyezetére, mintha onnan várna útmutatást. Ismét Carrow- la nézett, majd az ajkához emelte a karját, belemélyesztette az agyarait a saját csuklójába, és felnyögött a gyönyörtől. Vajon azt képzelte, hogy belőle iszik? | önmagát harapta meg, hogy ne szegje meg a neki tett Wlküjét. j Vajon mennyi ideig volt még képes visszafojtani a vágyát ? 159

A <(pes leszek még egy éjszakán keresztül megtartani az eskümet? • Malkomnak muszáj volt innia a nőjéből, de nem azért, mert ilomjazott a vérére, vagy mert közvetlenül élő testből akart lak- fttározni, hanem azért, mert Carrow minden egyes óra elteltéivel egyre messzebb került tőle. |r Fokozatosan távolodott. [ Még akkor is, miközben engedte, hogy Malkom élvezze a testét, gyakran elmerült a gondolataiban, elzárta előle az elméjét. M inéi gyakrabban tett így, Malkom annál többet bámulta a nyakát) annál jobban vágyott a kapcsolatra, amely annyira ámulatba ejtette. L Nyugtalanság vett erőt rajta, képtelen volt tovább koncentrálni a betűkre. Letette a botot. A nője észre sem vette, olyan cl* merülten bámulta a lángokat. Malkom átkozottul hozzászokott már aveszteségekhez, mén is tudta, hogy soha többé nem jön helyre, ha elveszíti a nőjél! Nem lesz többé vele? A gondolattól forrni kezdett benn® düh. Bárcsak korlátok nélkül beszélgethetne vele! Ám minél többi re emlékezett vissza a nője nyelvéből, annál brutálisabb erőv# tértek vissza a rémálmok a gyerekkoráról és a kínzásokról, fl Mégis erőlködött, hajtotta a vágy, hogy megértsék egymá® Néha, a kéj hevében a nője szavakat suttogott a fülébe. Vaj® mit mondhatott olyankor szinte szomorúan? Malkomot mcgl őrjítette a bizonytalanság. És szerette volna megkérdezni tőle, miért tanúsított gyeffl gédséget iránta. Csak azért, mert védelmezte ? Hitte, hogy aínő| je a legerősebb hímet akarja, de most már többet szeretett VoM na tőle. Addig is, amíg képtelenek voltak kommunikálni egymására igyekezett a lehető legtöbbet megtudni a nőjéről. Az élet a boszorkánnyal csodás volt... és furcsa. A jelek szerint a nője betegesen ragaszkodott a tisztaságii® igézetekkel tartotta tisztán az evőeszközöket és a ruháikat. V Minden reggel és este megsikálta a fogait a kis kék nyeles kc» fével. Minden alkalommal hevesen megcsókolta, miutdfl Malkom is fogat mosott. A fogkrém illata éles, de kellemes 160

volfl a sikálás sem esett rosszul; olyan érzés volt, mintha becéztékVoli na a száját. Másodszorra már nem nyelte le a habot, miután elsőre a nfli je felhúzta az orrát, és azt motyogta: O, ó. És mindennap tanította írni. Malkom még évszázadokig, akáÉj évezredekig is élhetett. Eszébe jutott, mit mondott neki egys® Kallen. Hogyne lennél elég okos ahhoz, hogy megtanulj olvasok Ki az ördög beszélte tele a fejed ezzel a baromsággal? Lehet, hogy Malkom tanuladan volt, de ezen változtathatjuk |wltthányszor Carrow megdicsérte, milyen szépen haladt, vagy Hyílt csodálattal figyelte, Malkomnak mindig eszébe jutott az a Magyon rövid időszak, amikor büszke volt magára. Démonhad- regeket irányított - és nagyon jól csinálta. Majdnem megfutamítottam avámpírokat a nyertes csatáim- f Es végül meg is tette, egy szál magában, amikor olyan Borzalmas módon ölte meg az alkirályt, hogy a vámpírok élelmükben elmenekültek Oblivionról. Ennek ellenére a trothanok a halálát kívánták. Most legalább Ail nekik rá okot... | Bár a rémálmai újult erővel tértek vissza, néha keveredtek a liAje emlékeivel, mindig a gyerekkorát idéző jelenetekkel. Minilrn egyes alkalommal a házban volt, egyedül játszott a visszhangig épületben. Évekig magányosan,nyomorúságosán tengette A/, életét. r Ahogyan én is. Ügy tűnt, a sors olyan nővel kötötte össze Mulkomot, aki tökéletes párja volt. I Túlságosan tökéletes ? Malkom könyörtelenül elfojtotta a kétségeit. I. Mert nem csupán akarta a nőjét. Szüksége is volt rá. I' Valahányszor csókolóztak, vagy simogatták egymást, Malkom kc*pes volt elfeledkezni a múltjáról. Minden, ami az érzékeny kis pórjával volt kapcsolatban, segített neki abban, hogy keményen I* és lázasan - a jelenben maradjon. Vágyának immár ismerős illata, a szeme csillogása, amikor megkívánta őt, ahogyan az ajkát harapdálta, valahányszor buja gondolata támadt. f önfeledt nyögései, amikor Malkom a mellét markolászta. 161

A nője teljesen megvadult, ha Malkom a mellét vagy édes ölét nyalogatta. Hányszor előfordult, hogy Malkom a mohó nyelvével ébresztette fel álmából! A boszorkány egyeden pillanat alatt több szexuális gyönyört nyújtott neki, mint amennyiben sok évszázados élete alatt valaha része volt. Egyedül a csókjaitól... Malkom úgy érezte, hogfl közel van hozzá, majdnem olyan közel, mintha megharaptuM torkát. Malkom mégsem erőltette, hogy a magáévá tegye. Előbb érd] kapcsot akart kettejük között, mert az összes új lehetőség köz{JB amely kettejüket illette, egyetlenegytől rettegett. Attól, hogy egy ugyanolyan gazembert nemz majd, mintfl maga volt. Néha jobban megvetette az apját, amiért védtelenül magán hagyta a fiát, mint az anyját, amiért eladta rabszolgának. I Malkom soha nem tette volna ki ilyen veszélynek az utódjai Feltett szándéka volt, hogy az első adandó alkalommal feles* gül veszi Carrow-t... - Démon - mormogta a nője, végre feléje fordulva. — Por táj következő éjszaka? Portál. Malkom ismerte ezt a szót; elég gyakran használta fl nője. - Következő éjszaka - ismételte egyetértőn. A nője n&J gyón szeretett volna hazatérni, korábban már elmagyarázta n ki, hogy másnap, pontosan az éj közepén hagyják majd itt ezt ■ síkot. Hogy rájött-e, miért érkezett a nője Oblivionra, vagy mié™ hitte azt, hogy a portál nyitva lesz, hogy hazatérjen? Nem. Csak annyit tudott, hogy követi Carrow-t. Egyelj ennyi elég is volt neki.

22.fejezet T mínusz tizenhat óra az indulásig. És Carrow érzelmeket táplált a démon iránt, akit a tervei szerint elárul.

162

• Előző nap, egy kétségbeesett pillanatában megpróbálta elmagyarázni Malkomnak a helyzetet, segítséget kérni tőle bár a démon nem értette azokat a szavakat, hogy halandó, zsarolás, emberrablás v a g y leánygyermek. Végül lerajzolt neki egy pálcikaember Carrow-t, aki egy hasonló kislány kezét fogta, DKijd a szívére szorította a kezét. i A démon azt hitte, azt akarja mondani, hogy gyermeket szelt t ne. Amikor nyomatékosan megrázta a fejét, a démon megbán- Untnak tűnt, felrántotta magára a bakancsot, és elviharzott. Ma reggel Carrow képtelen volt odafigyelni az írásleckéjük- rr, az agyában egymást kergették a gondolatok arról, hogyan kerülhetné el, hogy elárulja a démont. Talán az érkezése másnapján keresnie kellett volna más démonokat, akik Kiüthettek volna neki. [ Akkoriban azonban Malkom olyan brutálisnak és felfoghaulannak tűnt. Akkor úgy érezte, szívfájdalom nélkül képes lesz fii elárulni. Meg sem fordult a fejében, hogy eljöhet az idő, amikor törődik majd a démonnal. u Mit tenne Ripley ebben a helyzetben? Az biztos, hogy megmentené az árvát a szigetről. ■ Szorítkozz a tényekre, Carrow! Még ha képes lenne is kommunikálni Malkommal, amennyiben beszámolna neki a terve- :|fÖl, biztosan nem tudná a portálhoz csalogatni. A démon talán megmakacsolná magát. Elvégre, csak nem egészen egy hete ■ merték egymást. Végül úgy döntött, elfogadhatatlanul nagy kockázatot T r< f IfM na, ha mindenről beszámolna a démonnak. Ám, még ha biztos lehetne is abban, hogy a démon me gw s z í , amit várt tőle, akkor sem lenne képes elárulni neki, pontfl san milyen veszélyek fenyegetik. Tehát vagy úgy megy át vele A portálon, hogy Malkom semmiről nem tud, vagy a részlegei igazság birtokában. Carrow megdörzsölte a homlokát. Ahhoz képest, hogy koráM bán soha nem érzett bűntudatot a tettei miatt, sem aggodaldM 163

valakiért, aki tőle fíiggött, most nagyon nyomasztónak találtfl helyzetét. Jfajon helyesen cselekszem? Tartós stresszhelyzetbei^B emberek általában meg tudták beszélni valakivel - barátokkal, roti konokkal - a gondjaikat, akik segíthettek eldönteni, mi a
I Hl húzódott, hogy felnézhessen a férfi arcába. Mi lenne, ha IWlnden egyszerű lenne közöttük, legalább néhány órára? Ha kik egyeden reggelt azzal tölthetnének, hogy - teljesen - élvetlk egymás testét anélkül, hogy a jövőre gondolnának? [ A démont nagyon izgatta a szex, és olyan türelmes volt vele, hogy Carrow szerette volna, ha megszerzi a végső tapasztalatot ||, Ám ha felajánlja magát a démonnak, akkor bíznia kell ben- ni', hogy a férfi nem fogja bántani. I Bízom benne?Képes vagyok rá? Nagyot nyelt. - Malkom, azt ilkarom, hogy szeretkezz velem. I A démon vállat vont. - Szex, démon. I A démon egész teste megfeszült. Egyet bólintott. - Gyengéd? Képes vagy rá úgy, hogy közben nem okozol fájdalmat? Aj, Hekaté, hát tényleg megteszem? - Igen. - A démon a karjába vette, és a hálózsákhoz vitte. — Nem foglak bántani. Malkom lefektette Carrow-t a földre, és melléfeküdt. Aztán összeráncolta a homlokát, mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. Talán elbizonytalanodott? - Enyém vagy, ara. Mondd ki! Ebben a pillanatban valóban így volt. - A tiéd vagyok. M Mint aki döntött, a démon lehúzta a pólóját, felfedve najSd barnított, sima bőrét. Aztán Carrow fölé helyezkedett. Aho® a lány belenézett kék szemébe, minden kételye azonnal elosfl lőtt. A démon nem fog bántani. A démon lehajtotta a fejét, és az ajkára tapasztotta a száját. Carrow imádta, ahogyan csókolt. Agresszív volt, remekül megl tanulta, hogyan vadíthatja meg a csókjaival. Az erőteljes nyelni csapások, a finom puhatolózás tűzbe hozta. Ahogy a lélegzetük összekeveredett, a démon szájába suttog ta: - A tiéd. Aztakarja, hogy a magamévá tegyem. Malkom szívét eláraszt® ta a boldogság, az agyában cikáztak a gondolatok, hogyan szffl rezzen örömet a nőjének, hogy az soha ne akarjon senki más® - Örökké összetartozunk - mondta neki a nője. És, istened Malkom szerette volna hinni, hogy tényleg így lesz. Akkor miért kísértette mégis az érzés, hogy a nője egyro^H volodik tőle? 165

Ahogy elhelyezkedett Carrow fölött, a pillanat jelentősé® szinte fejbe vágta. De nem volt szava arra, hogy kifejezze, mii készült neki adni a nője - és hogy mélyen régóta várt erre«fl Milyen régóta várt rá. Nem tudta, hogyan kérdezze meg tőle, miért tűnt úgy, högfl megáll a szíve, valahányszor az arcára nézett. Képtelen volt K/.&M vakba önteni, mit jelentett számára, hogy beléhatolhat, mekko«| ra bizalomról árulkodik, hogy befogadja a magját. Ma éjsZiihé talán gyermeket nemzek neki. - Boszorkány - recsegte. Megcsókolta a nője tenyerét, a/cid ismét a szívére helyezte, mintha Carrow így megérezhetn« ni* lycn nehéz volt a lelke. Elárasztotta a birtoklás érzete. Ezek az érzelmek és a véglegesség - teljesen összezavarták. [ Képtelen volt megértetni magát a nőjével, és nem tudta, mit kell tennie. - Malkom - lehelte Carrow; látszott rajta, hogy aggódik egy kicsit. - Gy-gyengédnek kell lenned. - Nem... akarok fájdalmat okozni. - Minél jobban kínoz a szükség, annál kevésbé fog fájni. Akkor addig nem fog beléhatolni, míg a nője nem könyörög érte. v Malkom befeküdt Carrow combja közé, lehúzta a nője topját, lemeztelenítve a melleit. Egyszerűen képtelen vagyok betelni Velük. Lehajolt, hogy megcsókolja a puha, hívogató halmokat; pontosan tudta, mennyire vágyik rá a nője. Ám mihelyt az ajka összezárult Carrow bimbój án, az agyarai ki élesedtek. Tedd a magadévá, sürgette az ösztön, minden lehetséges módon! Ahogy a nyelvét végigfuttatta a bimbó csúC*án, hirtelen mintha áramütés érte volna. Egy csepp vért érzett a nyelvén. < Felkapta a fejét, a tekintete megakadt az apró vörös csíkon a llője merev bimbója fölött. Sötét folt a tejfehér halmon. Soha nem érezte magát olyan közel a nőjéhez, mint akkor, Hinikor megharapta. Biztos Carrow is ugyanígy érez majd most, hogy már nem félt tőle, hogy azt akarta, tegye a magáévá. | A magamévá kell hogy tegyem.

166

I Carrow megrázta a fejét, mintha azt kérte volna, hogy ne harapja meg, de Malkom közbeszólt, démon nyelven figyelmeztette, hogy ne tagadja ezt meg tőle. i Soha ne tagadd meg ezt tőlünk! i Miközben Malkom lehajtotta a fejét, Carrow egyfolytában fázta a fejét, próbálta ellökni magától a démont. - De az enyém vagy! - figyelmeztette Malkom újangolul. - firezd ezt! - A kapcsolatot. Add magad nekem, boszorkány! Malkom felkiáltott, és belfl váj ta az agyarait Carrow mellébe. A szeme lecsukódott a gyönyörtől, még mielőtt egyedenkoí tyot is ivott volna a nőjéből. Amikor nyalogatni kezdte a binffl bóját, miközben szívta a vért, Carrow felkiáltott, és megfeszült alatta. Malkom szemhéja felpattant, a fejében megszólalt a vészesen gő. Ám, akkor meglátta, hogy Carrow feje és karja hátrahanyffl lőtt, az ajka szétnyílt. Amikor Malkom ráébredt, hogy a nője nyomban elélvez, kél* ségbeesetten felnyögött, és erősebben szívta a mellét, miközben megmarkolta a másikat, és megcsípte a bimbót. Ahogyan a nőjének a teste vonaglott a harapása alatt, Őrjítő volt. Carrow ívbe feszítette a hátát, dobálta magát, feláll kított, amikor elélvezett. Malkom majdnem végzett vélj együtt. A golyói összehúzódtak. Tedd a magadévá. A farka hihetőn lenül megduzzadt. Hatolj belé! Malkom felmordult, és a cipzárja után nyúlt. Túl késő! Midi lőtt még eszébe jutott volna, hogy belehatoljon a nőjébe, belw élvezett a nadrágjába. Carrow mellét nyalogatta, miközben olyan erővel árasztó™ el a gyönyör, hogy a teste valósággal összeösszerándult. | Egy utolsó szaggatott nyögéssel Carrow-ra omlott. Gyengéd csókkal fejezte be az ivást. - O, ara, te is érezted.

23. fejezet pTc gazember! - Carrow a mellére szorította a kezét, és elpi- i ult a saját reakciójától a harapásra. 167

Megígérted, hogy nem Ingsz megharapni! Egyáltalán nem érdekel, hogy én mit aka-l^k? I A démon csak döbbenten bámult, miközben Carrow pánikéi esett. Nem kapott levegőt. Indulásig még elegendő idő volt |rra, hogy a démon lássa az emlékeit — az összefüggésekből kiragadva megtagadja, hogy átmenjen a portálon, és így cserbenhagyja Rubyt. - Engedj felkelni! - Carrow megtaszította a démont, hogy lelökje magáról. - Bíztam benned. - Carrow, azt akartam... - Pontosan tudom, mit akartál. - Felajánlkozott a démonnak, de az ahelyett, hogy szeretkezett volna vele, inkább ellopta a vérét, I Ez annyira fájt! Ismét úgy érezte, hogy erőszakot tettek rajta, elutasították. - Szállj le rólam! - Miután a démon nem mozdult, Carrow-t harag járta át. Nekivágta a démont a falnak; erősebbnek érezte magát, mint évek óta bármikor. És a démon táplálta az erejét. Aini felvetette a kérdést: vajon milyen érzés lehetett számára az Atkozott harapás? L Porfelhő szállt fel, ahogy a démon a földbe csapódott. Mintha roppanó csont hangját hallotta volna. | Ahogy a porfelhő elült, Carrow rémülten felsikoltott. Abba a sarokba vágta a démont, ahol a pengéket tartották. A bőre tucaÉ nyi helyen szétnyílt, ömlött a vér a sebekből. Ráadásul kiugrottra helyéből az egyik válla, és úgy tűnt, hogy eltört a jobb karja.« Carrow-t elöntötte a szánalom, és odaszaladt a démonh®, - Malkom, én... - Hirtelen elhallgatott, amikor egy csepp lecsorgott a mellén, és a földre csöppent. A sérülései ellené* a démon megbabonázva figyelte a bimbóját, a lassan csepegi vért. Carrow rányomta a tenyerét a harapásnyomra; egy szemplil lantás alatt minden sajnálat elpárolgott belőle, neheztelés éskétJ ség vette át a helyét. Jobban kívánja a véremet, minta testeryi^k - Csak... csak tűnj a fenébe! A démon kék szemében bűntudat és vágy csillogott. De mini denekfelett csalódottság sugárzott belőle. 168

Carrow-t nem érdekelte, mit érzett a démon. Az a harapás í vesztét, Ruby vesztét okozhatta. Rubyét, az anyátlan árváét; .alti egy cellában ücsörgött, és azon tűnődött, vajon Carrow vissfll tér-e valaha. -Kifelé! A démon csalódott morgással elsántikált. Vajon milyen síi* lyos sérüléseket okozott neki? Miután távozott, Carrow a kijáratra meredt. Míg él, soha nen fogja elfelejteni a démon arckifejezését. A szívébe mart a férfü csalódottsága. Es teljesen összezavarta. Megtisztálkodott, és felöltözöl® aztán járkálni kezdett fel-alá. A démon megbántotta, ezért ncflB kellene kívánnia őt. Ám a férfi annyira összezavarta. Carrow úgy érezte, a démon valamit várt tőle - de nem tudflfl hogy mi volt az. Csak abban volt biztos, hogy cserbenhagy!!, i Idegességében Lindt hátizsákjához lépett a Jack Daniels cl flaskáért. Vajon jó még - tűnődött. Természetesen. Végülá^M alkoholt tartósította az alkohol. Miközben a palackot bámulta, azon gondolkodott, mikénI vett ilyen fordulatot az élete. Adva volt egy irányithatatU® Mfr/.omjas démon mint majdani szerető, egy árulás, amelyhez Hft fűlt a foga és egy kislány, akinek meg kellett mentenie az liftét. | Pontosan tudta, hogy Ruby teljesen fel fogja forgatni az éle- ti Mégis iszonyúan hiányzott neki a kislány, alig várta, hogy elkezdődjön végre a közös életük... t H ;i berúg, az egy csöppet sem segít. De nem is igazán árt, nem pif Carrow felemelte a flaskát, és ivott belőle egy kortyot; az fill kellemesen égette a torkát. I Mit tegyen Malkommal ? Azon kívül, hogy könyörtelen haUiilók kezére adja, akik kísérleteznek majd vele. I Minden olyan bonyolult volt kettejük között. Miért nem talált magának egy olyan pasit, amilyet Mariketa? A barátnőjét llTiádta és elkényeztette a férje, Bowen MacRieve. A dögös vér- fm'kas ráadásul szellemes és szórakoztató volt. P Carrow-nak viszont egy olyan démon társa volt, aki imádta a [y4rt, valószínűleg még a szeretkezésnél is jobban. Akivel nem le- ktett megbeszélni, mi történt mostanában, nem 169

tudott késsel- Vlllával enni, és csak a minap ismerkedett meg a higiéniával. I Mari egyszer megemlítette, hogy Bowen nem ugyanazokat | filmeket szereti, mint Ő. b Carrow pasija? Azt sem tudta, mi fán terem a mozi. I Nem tehetett róla, irigy volt Marira. Kettejüket az kötötte jiliizc, hogy a szüleik elhagyták őket. Kiderült azonban, hogy Murit azért hagyták magára, mert egy sátáni teremtménnyel kellett megküzdeniük, hogyjobbá tegyék avilágot imádott lányuk lámára. I Carrow szüleinek viszont csupán az volt a céljuk, hogy gol- li zzanak egy balzsamosan meleg levegőjű, paradicsomi dimenzióban. I Mari megérdemelt minden ajándékot, amellyel a sors megjutalmazta. De én is megérdemlek szerető szülőket és egy pasit, a fi'tincba! I Hol a pokolban lehetett Malkom? Az óra ketyegett, és a démon volt Carrow és Ruby szabadulásának kulcsa. Ez az egyfm len oka annak, hogy törődöm vele. A gazember megharapta! Ismét. Ügy szopogatta a melléj mintha a kedvenc söre lett volna. Megszegte az ígéretét. De azért volt vér a pucájában, hogy hibáztatta emiatt, küfé* nősen, mivel hamarosan örökre tönkreteszi a démon képességű a bizalomra. Minden olyan átkozottul bonyolult volt... Mire végzett a flaskával, megállapította, hogy most már tm szeg is volt - és hogy a démon biztosan nem jön vissza. Mivel annyi energiát szipkázott össze, hogy akár egy X szörnyeteggel is elbírt egyedül, úgy döntött, hogy utánamegy. Fogott egy elemi lámpát, és végigbotorkált a bányavágaton. Ahogy kilépett a szabadba, az arcába vágott a szél. - Kibaszottul utálom ezt a helyet - motyogta. Már majdnem hozzátette, hogy utálja a démont is, de végül nem mondta ki. Nem utálta a démont azért, amit tett. Most, hogy alkoholgőzön keresztül értékelte a helyzetet, mán nem volt benne biztos, hogy a démon szeretkezés helyett vettÉ a vérét. Feltételezte, hogy a harapás a kötöttség, az intimitás ki fejezése lehetett a vémon számára. Talán? 170

Felsóhajtott, aztán tántorogva a mellére bökött. - Mer'jlál*] suk be, a démonnak mostanra belém kellett esnie. A férfi iszonyúan megdöbbent a reakcióján, nyilvánvalóból* hogy azt várta, másképpen érez majd a harapása nyomán. ÉS ígyj is történt volna, ha nem azt tervezi, hogy hamarosan elárúljifl akkor egyszerűen csak elfogadta volna a gyönyört, amely^M harapás kiváltott. Olyan átkozottul bonyolult. - Malkom? - szólította a démont, miközben kimasírozá^B barlangból. - Hol vagy? - Semmiválasz. Természetfelettiérzé*' keinek hála, a szél zúgása ellenére is meghallotta volna a lét li hangját. - Démon, gyere vissza! Végre meglátta hatalmas lábnyomait, amelyeket vércsílöhwl tárolt. Elöntötte a bűntudat. Követte a nyomokat az ösvényen, miközben próbált visszaemlékezni arra, hol voltak a csapdák, í Mint kiderült, könnyű volt felfedezni a szerkezeteket. Mert Hl i n degyiket hatástalanították. I Démonok. Akik most szétmarcangolva, holtan hevertek szanaszét. Támadás? A dossziéban azt írták, hogy Malkom őrizte I bányákat. Talán megpróbálták elfoglalni tőle. Vagy talán Irothanok voltak, aki azért jöttek, hogy elfogják a szökevényt, íki meggyilkolta a hercegüket? [ Lejjebb a hegyoldalon küzdelem nyomait fedezte fel. Itt-ott ledőltek a csontfák. Olyan valaki támadott rá, aki ugyanolyan erős volt, mint Malkom. I Vagy egyszerre több démon ugrott rá? Carrow fogadott vol- l in , hogy már bánják, amit tettek. Malkom valószínűleg próbálja elrejteni előle a friss holttesteket - vagy éppen most főzi meg éket. Ki tudhatta a pasijánál? I Figyelmesen megvizsgálta az összes nyomot a tisztáson. FelImnerte Malkom lábnyomát, de látott mellette könnyebb baknnesnyomokat is. Még több démon? r Még egy palack Jack Daniels után is képes volt olvasni a nyomokban, rekonstruálni azok alapján a harcot. Igazi Sacagaweának lérezte magát, bár soha nem tanult nyomolvasást. V A mély fél lábnyomok azt jelentették, hogy valaki elugrott onnan, igaz? Sok ilyen nyomot látott, körbe- körbe. De 171

meges- Jfeüdött volna, hogy a nyomok alapján végül Malkom elsántikált, kisebb démonokkal körülvéve. Aztán a nyomok egyszerűen eltűntek. I Mi - a - bánat ? Malkom megengedte egy bandának, hogy teJcportálja innen? Ha keményen ellenállt, akkor még legyengült állapotában is megakadályozhatta, hogy akarata ellenére elillan- 'Iftnak vele. I Ki kellett derítenie, mi történt, ezért gyorsan józanító igézete't bocsátott magára - ez volt az egyik kedvence. Ezt látóbűbáj íltftvette. - Nézz ide. Lásd Malkomot - mormogta. Egy jelenet bontakozott ki lassan a szeme előtt; a kép szénül esés volt, mint amikor a tévében adáshiba van. Malkom verítéjB ben fürdött, mintha le-, majd felszaladt volna a hegyen, de úgjfj tűnt, hogy a bánya felé tartott. Bár eltelt egy kis idő azóta, hogy otthagyta őt a barlangba® még mindig nagyon dühös volt magára, a szarvát többször be* levágta a fák törzsébe. Sántított, sérült karja furcsán lógott arc oldala mellett, és az egész testét alvadt vér borította. Carrow-t a bűntudat újabb hulláma öntötte el. Soha nem állt szándékában ilyen súlyosan megsebesíteni a démont. Ahogy a jelenet folytatódott, Carrow szeme tágra nyílt. Töblfl démon állt lesben. Malkom súlyosan megsebesült, mással volt elfoglalva, ezért nem vette észre őket... Mígnem aztán legalább húszán be nem kerítették. A legma gasabb démon pazar páncélt viselt, majdnem akkora volt, mint Malkom. A többiek Ronathnak szólították. Az arckifejezés™ látván Malkom megvetette. Malkomért jöttek, hogy elfogják. Ha Malkom szökevény vold a páncélos démon talán azzal a szándékkal érkezett, hogy letajB tóztassa? Malkom szemét fekete színűre változtatta a gyűlölet. Halkj nyers hangon odaszólt a démonnak. Amikor Ronath gúnyosan visszavágott, Malkom ráveted® magát, és nekilökte az egyik fának. De Ronath páncélja felfogta az ütést. És Malkommal ellefflB tétben Ronath, valamint néhány embere képes volt illanni. Báott milyen gyors is Malkom, nem védhette meg magát ennyi 172

démOM ellen, akik felbukkantak, majd eltűntek, miközben újra és újflfl döfést mértek rá a kardjukkal. Képtelen vagyok tovább nézni... képtelen vagyok tovább né® ni... Több sikertelen próbálkozás után végül Malkomra dobjai egy fémhálót, de addig nem tudtak vele elillanni, amíg a déni c>n vadul védekezett. I Vajon meddig bírja még erővel? Hiszen egyre gyengült - és kcel szemlátomást ő is tisztában volt. Mégis összecsapott velük, p majdnem ki is szabadult. Ekkor azonban hirtelen megdermedt. Az érzékei ugyanis kifinomultabbak voltak, mint a körülötte lévőkéi. Meghallotta, hogy Carrow szólongatja, hogy kö- llicdik feléjük. I Körbenézett, gondolkodott. Carrow szája szétnyílt, amikor Malkom abbahagyta a küzdelmet. Ügy döntött, hogy hagyja talRgát elfogni. ft Mielőtt elillantak volna vele, kétszer felordított, hogy elnyelje Clarrow részeges karattyolásának zaját. Aztán mind eltűntek. I 0, istenek, ne! i Ha a gyilkosság miatt fogták el Malkomot, nyilván a legkölelcbbi városba vitték. Carrow gyorsan felkapaszkodott a hegy Miksára, hogy körülnézzen. ft A távolban, alig kivehetően épületeket látott a horizonton. I [a erősebben fújt volna a szél, nem vette volna észre a várost a |M>rfelhőben. [ A királygyilkosság büntetése nyilvánvalóan halál. Malkom Után kellett mennie. Pokoli bűntudatot érzett amiatt, hogy megIcbcsítette a démont, és elterelte a figyelmét, ráadásul szüksége ||ü volt rá, hogy kiszabaduljon Rubyval együtt. I Tehát igyekszik megmenteni, csak hogy aztán elárulhassa ? I Tényleg ilyen szívtelen vagy, Carrow? Nem szívtelen, csak elwtelezte magát egy kislány mellett, akinek szüksége volt rá. I Énjének egyik fele azt kiabálta: „Malk omnak is szüksége van |Í0l/"Ebben a pillanatban megfogadta magában, hogyha Chase kitartja adott szavát, visszatér a szigetre Malkomért. Eskü- pttm Hekatéra, hogy nem adom fel, míg ki nem szabadítom. - l .tirrow mindent helyrehoz majd. Lehet, hogy beletelik majd így kis időbe... 173

[ Miután ezzel megvolt, a legfontosabb problémára koncentrált egy Ronath nevű seggfejre. A józanító bűbájtól gyorsan kitisztult a feje, noha most tfiáfl napos volt. Ami azt jelentette, hogy... Démonok fognak ma meghalniii! Hogyan jusson ki a városba? Egy vadállatoktól nyüzsgő |ivtl tag választotta el a falaktól. Sok energiát kell felhasználni! all* hoz, hogy láthatadanná tegye magát. O, ja, és igen, hogy áciufl són a sivatagon. Igen, felhasznált némi energiát arra, hogy felkészítse a testéi Malkomra - és még többet arra, hogy a démonra támadjfl Vagyis az utazás után a sivatagon keresztül nem marad elégjél je arra, hogy harcba szálljon egy egész városnyi démonnal|H Infúzióra lesz szüksége. Minden egyetlen dolgon miillk majd. Melegen ajánlotta Malkom Slaine-nek, hogy legyen nagy® boldog, ha meglátja majd!

24. fejezet b Visszatértél oda, ahonnan indultál, Slaíne - szólt oda Ronath I rácsokon kívülről Malkomnak, aki ugyanabban a cellában volt, helyben oly sok évvel ezelőtt Kallennel raboskodott. - És hiálift teltek el évszázadok, ma is egy senki vagy. I Malkom összehúzta véreres, feldagadt szemét, és megragadni rácsokat; a testében égő harag kitörni készült. A páncélos Bpgparancsolta az őröknek, hogy verjék össze, de nem mert nycdiil szembenézni Malkommal - pedigRonathnak megvolt A képessége az illanásra. ■ Te pedig ugyanaz a gyáva féreg vagy, aki mindig is rettegett Mlem. m Ronath vállat vont, a mozdulattól megcsörrent díszes pánitf'ljft. - A gúnyolódásod csöppet sem zavar, mert mindketten Hulljuk, hogy végül én nyertem. És te, a scarba, mindig veszíte- iil Fogsz. Lehet, hogy évszázadokba telik, de mindig elbuksz. 174

V Malkom még soha nem érzett ilyen vágyat az öldöklésre, mint ItiONt. Mert Ronath minden szava igaz volt. m fin csak Carrotv-val szerettem volna élni. Nem vágytam mkbre. !• iát majd beleőrült a tudatba, hogy elszakították a nőjétől— ■Klen megesküdött, hogy soha nem válik el tőle -, egyetlen Wldolat vigasztalta. Az, hogy Ronath soha nem talál rá Carrow- ■ Vagyis én győztem. Mire a páncélos emberei befejezik a kín- ■lát, és visszatérnek a hegyekbe, hogy megkezdjék a bányásza- Carrow már rég nem lesz ott. Malkom annyira feldühítette, hogy biztosan eszébe sem fl tott követni. Nem mintha a harapás előtt lett volna rá esély* nője ma éjszaka a portálhoz megy, és hazatér nélküle. Amekífl ra erőről tett tanúbizonyságot reggel, biztonságban lesz. j Szerettem volna látni a világot, amelyben él. Megmutatm «« ki az enyémet. Vajon eltűnődik majd olykor Carrow azon, hogy mi is tóm tént vele valójában? Mindez már nem számított. Malkom meghal ezen a síkon, Carrow pedig biztonságban lesz ezektől a démonoktól. \ Ronath piszkálni kezdte a körmét csonthegyű dárdájával, * Biztosan magad is rájöttél, hogy büntetésre ítéltettél. Amit &effl értek, az tulajdonképpen az, hogy miért nem végeztél magadxklJ Ügy tűnik, gyávább vagy nálam. Kallen egyszer megkérdezte tőle, mi tartotta életben, a Jhűf cég sokat tűnődött ezen, hiszen tudta, Malkom mi mindenen ment keresztül. Ma reggel, miután visszahozták a városba, ítjj'flJ feltörtek benne korábbi rabságának és gyerekkorának emlékeid míg végül maga is elgondolkodott azon, mi mindent élt túli ■ A kínzást és a fájdalmat, a végtelen magányt. Ugyanebben a cellában tartották napokig a legjobb barAtJfl holttestével összezárva. A fivéréével, akit meggyilkolt... J Soha semmit nem bánt ilyen rettenetesen. Már mielőtt szafafl dón engedték volna, rájött, hogy Kallen tette nem árulás tolfl ahogyan hitte; a herceg egyszerűen az ésszerű utat választof^M Az értékesebb férfi túléli, az alsóbbrendű feláldozza magáxf^k Malkom 175

négyszáz év leforgása alatt sem ért el semmit. Ka) len sokkal többet tehetett volna. Most azonban Malkom arra is rádöbbent, hogy ha azoift rtiéjszakán nem győz az élni akarás ösztöne, soha nem találkozót)! volna a boszorkányával, nem lett volna ott, hogy megmentse fl| életét. Maga elé képzelte Carrow arcát, ahogy éjfekete HLfürtjei mM gül rámosolyog. Malkom tulajdonképpen elég sokáig húztB.ilt ho/.i hogy megvédje avalaha született legcsodálatosabb nősténye, örömet szerezzen neki. Hallottam a kéjes sikolyait, és végig Wttonságban tartottam. ft Istenek, mennyivel könnyebben viselte volna a múltját, ha Alliit a volna, hogy a jövője, ha csak rövid időre is, egy ilyen nőt |tftogat a számára! Azon az éjszakán, oly sok évvel ezelőtt, Malkom nem volt liiijjiuidó meghalni Kallenért, de a boszorkányért... M Boldogan megteszem. I Kihúzta magát. - Semmit nem tudsz az életemről, Ronath mondta önelégülten. Tudom, hogy hamarosan véget ér - válaszolta Ronath, aztán az őrökhöz fordult. - Itt az idő. I Itt az idő, hogy megkezdődjön a szertartás. És én leszek az éhlozat. Mégis, Malkom csupán egyetlen dolgot sajnált. Azt, hogy megszegte Carrow-nak tett ígéretét. I A nője nagyon megharagudott rá. És Malkom nem volt képes flmagyarázni neki, hogy azért harapta meg, mert a nőjének adta | izívét. Apránként Carrow-é lett, hogy a magáénak tudja. I Es szeretett volna valamit Carrow-ból cserébe. Oiirrow utálkozó arccal tanulmányozta a démonok városát. I Szél sem rezdült a fennsíkon, ami önmagában jó hír lett vol- ||, ha nem bűzlött volna minden. Ráadásul, mivel a gomolygó por nem szűrte meg a napsugarakat, irtóztató volt a hőség. Az un ákat kifehéredett csontok és szarvak borították. I A legtöbb épület romos volt, a téglák elmorzsolódtak, a falt rendák töredeztek. I Bár feláldozta maradék varázserejét, a gyűlöletes sivatagon kló átkelés így is kínzó órákig tartott. És ahogy telt az idő, egybiztosabb lett benne, hogy a démonok azért fogták el Malkomot, hogy kivégezzék. 176

BSoha nem bocsátom meg magamnak, ha későn érkezem. I Észrevette, hogy a távolban, a főutcán nagy tömeg gyűlt öszsze. Utolsó energiatartalékait felhasználva pompás köpen$^B rázsolt magára. Az egész testét és a haját borító lepel alatCjH dag selyemruhát, arany ékszereket, sőt, még koronát is visöljH Ha véledenül szóba kell elegyednie a démonokkal, gazdiig parancsoláshoz szokott hölgynek hiszik majd. Mivel a démonoké rabszolgatartó társadalom volt, találfl játssza majd, hogy Malkom a tulajdona. Lehet, hogy nem dának van joga kimérni a büntetést a tulajdonára? EsetleflÉláa heti, hogy szabadon bocsássák a démont, ha felelősséget*® IU! érte. Mondja ezt a csajszi, aki rendszeresen a megyei börtönhtíj^^ ti a hétvégéit. A köpeny rejtekében a tömeg felé vette az irányt. A démonuk egy kőből épített, vértől mocskos emelvény körül gyülekfl^H Középen egy halotti máglya magasodott, amelyhez bilinknoiÉ erősítettek. A háttérben szarvasfigurákat ábrázoló hatalmasj^H rok sorakoztak; valószínűleg démonisteneket ábrázoltaiból A máglya körül megfeketedett csontok, bilincsben rodniléj elszenesedett kéz- és lábmaradványok hevertek. A kezek ökni be szorultak, a lábujjak görcsbe rándulva meredtek. A trothanok élve égették meg az áldozataikat. Ezt afsotfl szánták Malkomnak is ? Csak a holttestemen keresztül, 'i Akivégzésre gyülekező helybelieknek ugyanolyan sunyink logott a szemük, mint Asmodelnek, és Carrow érezte, hogy® lamiféle beteges boldogsággal várták a kivégzést. Ezekkel a démonokkal szeretett volna korábban összcfllGly hogy a segítségüket kérje? Kizárt, hogy ilyen faszokra bízhAffl volna a sorsát Rubyval. SisAisi&jókedvukből mocskos, undorító energia áradt felé, de kényszerítette magát, hogy magába szívja az erőt^H Elöntötte a megkönnyebbülés, amikor észrevette a féltuuitf nyi harcost, akik Malkomot kísérték az emelvény felé; hálüjfl tennek, még életben találta. Az érzés azonban hamar irtózatos haragnak adta át ah CM |$ Ifi vében. Malkomot brutálisan megverték, és egyenesen az iz- Hnitplényre hurcolták. Ahhoz nem sütött eléggé a nap, 177

hogy H|ikom belehaljon, de szemlátomást kimerítette, és a bőre is MhrtJyagosodott tőle. ^Kftrrow próbált keresztülfurakodni a tömegen Malkom felé, Hft trothanok hatalmas termetűek voltak, így nem tudta őket ^ftftigálni az útjából. ft A hat harcos keresztülrángatta Malkomot két sor démon kö■tt, akik csontban végződő dárdákkal döfködték. És ezek után ■fg élve el is akarják égetni? I Mulkomnak tudnia kellett, hogy ez a sors várja, mégis meg- -ii Iiti magát Ronathnak. I Azért, hogy megvédelmezzen. ft A/, őrök az emelvény elé taszigálták a démont, ahol egy ha(illmns húsvágó tőke állt. Térdre lökték, hozzáláncolták a kőbe Mifluített vaskarikákhoz, a lánc végeit pedig egy ősrégi lakattal W|(tálc össze. ■ C '.arrow tett egy próbát. Természetesen misztikus erő védte a lukul' cörhetetlenségét. Carrow képes volt ugyan kinyitni, de nlrtbe telt. B A démon szemében látszott, hogy elfogadta a sorsát. Még akim sem állt ellen, amikor az őrök lenyomták a fejét a tőkére, és ■egyikük felemelte a bárdot. j» Mi a pokol? - kérdezte Carrow a hozzá legközelebb álló ■!<' monokat. Érteden arccal meredtek rá. Szüksége lett volna forllltóbűbájra, de az túl sok energiát igényelt... B A bárd lecsapott, mielőtt Carrow bármit tehetett volna. LeB|pta Malkom egyik szarvát. ■ Bár a démon meg se nyikkant, csodálatos teste megremegett láncok fogságában, kék szeme beletörődésről árulkodott. B Az őrök visszanyomták a fejét a tőkére. Carrow gyomra fel■ivarodott, amikor levágták a másik szarvát is. Tudta, hogy a ■kmonok szarva visszanő, de az elvesztésük - pláne mind a ket- I Ar - iszonyatos kínnal járt. Malkom szenvedése felvidította a démonokat. Carrow ÖM szeszorította a fogát, ahogy a mocskos energia átáramlott ai testébe. Malkom egyenesen maga elé nézett, büszke arccal. Carroifl legcsekélyebb szégyent sem érzékelte belőle áradni. Ami azt ]■ lentette, hogy vagy nem tett semmi rosszat - vagy kemény® vű gyilkos volt. 178

Carrow szerette volna hinni, hogy utóbbi az igaz, mertffl megkönnyítette volna a küldetése végrehajtását. De képtfiil volt rá. Csak bámulta a leláncolt, mély sebhelyekkel borított c£fl mont. Annyival különb volt ezeknél az embereknél. Malkom nénim szívű. Ha valóban megölte a herceget, akkor az biztosan meg & ér* demelte. Malkom megérezhette az illatát, mert a teste megmerevcÓ^B és rázni kezdte a láncait. Aztán hirtelen, akár egy villámcsipIÉ Carrow-t megrázta a férfiból feléje áradó abszolút örönuia Az erejétől megtántorodott. - Hűha - nyögött fel. Ám a kn* U gültség áradt. És Carrow szerint soha életében nem volcj^| olyan boldog, mint most. Szerzek belőle egy adagot - aztán átm ját élvezete erejével győzöm le. M iután kiélvezte a tömeg őrj öngő csodálatát, Ronath beszél- Di kezdett. - Blabla, blabla, MALKOM SLAINE blabla. | Bár Carrow egyeden szavát sem értette - egyelőre azt tudta, hogy hazudott. I Nem is emlékezett rá, mikor volt utoljára ennyire mérges. Hallgass az okos szóra, Ronath. Soha ne dühíts fel egy másnapos Boszorkányt! I Különben elveszíted a fejedet. 179

25. fejezet I • ért elfogom fenekeim. B Hogy az ördögbe jutott át Carrow a sivatagon? Malkom azt hitte, eltávolította az ellenségeit a nőjétől. ■ Azt gondolta, soha többé nem fogja őt látni, és elfogadta a K mát. Azt várta, hogy Carrow hazatér, átmegy a portálon, és Miza se néz. V Aztán hirtelen megérezte az illatát... W Bolond nőstény! Alig bírta megállni, hogy rá ne kiáltson, hogy TOnc leülj ön innen; úgy kellett tennie, mintha egyáltalán nem tö- ■kinc a nővel. Nem adhatott ilyen fegyvert Ronath kezébe. ■ Különben arra használná Carrow-t, hogy őt megbüntesse. Palkóm el sem tudott képzelni hatékonyabb kínzást. ■ Legjobb esetben is rabszolgasorba vetnék. Carrow egy va- Éyont érne. méí pokolba, miért jött ide? Malkom forgatta a fejét, hogyjob- h lássa a nőjét; avaspánt belevágott a nyakába, de nem érde- lklte. I Carrow pompás köpennyel álcázta magát, és úgy tűnt, mint- ilit libegett volna a tömegen keresztül, amely fürgén utat nyitott pki. ■Furák voltak a mozdulatai - egyszerre túl simák és agressziók, Malkom nagyot nyelt, mikor Carrow közelebb ért hozzá. B)|ő fényesen csillogó csizmája... nem érte a földet. ■ Most először el tudta képzelni róla, hogy a régi mesék kísérteties boszorkányai közül való, akik férfiak szívét főzték meg* ártalmas főzeteket kotyvasztottak - jó pénzért. Amikor a nője fellibbent a lépcsőkön, Malkom felnyögöU Carrow, hagyd itt... ezt a helyet. - A szája annyira kiszára® hogy alig tudott beszélni. A nője azonban nem engedelmeskedett; megállt mellc^B Amikor félrehúzta magán a köpönyeget, a tömeg azonngj csendesedett. Malkom szóhoz sem jutott. Királynőhöz méltón pompás ruhát és koronát viselt. Báffl fényesség égette a szemét, Malkom képtelen volt levenni róltfl 180

tekintetét. A napsugarak csillogtak Carrow fényes, fekete hajáfl Halvány bőre ragyogott ezen a mocskos helyen. Zöld szeme fenyegetőn csillogott. Gyönyörű volt, egyszfl smind halálos. Malkom csak bámult. - Mi jogon teszitek ezt? - kérdezte Carrow RonathtólJ M mon nyelven. Beszélte a nyelvét? Vagy ez is csak bűbáj volt? A hangja ficid úgy csengett, mint korábban, a szavak lassítva, szűrve érkéztck. I Ronath összezárta eltátott száját, mielőtt válaszolt. Mi kflJ zöd hozzá, idegen? Mi itt, Ashben, így büntetjük a vétkes&tfj Különösen az olyanokat, mint ő. - Az,olyanokat, mint ő, Ronath? A páncélos összeráncolta a homlokát, amikor meghalld^H nevét, Malkom pedig azon tűnődött, vajon ismerhette-e a nrt|f a démont. Ronath gyorsan magához tért a meglepődésből. - TucaQjfl bűnéért halállal lakói. Elfogja mondani, hogy egy vámpír kurvája voltam. Malka^H elöntötte a szégyen, égetőbben, mint valaha. Carrow mertél majd. Aztán az egésznek vége lesz. Elfogadom a sorsomat. - Két gyilkosságért kell vezekelnie, és... - iGáf gyilkosságért - vágott Carrow Ronath szavába* I A páncélos boldogan kielégítette a kíváncsiságát. - Megölte I hercegünket. És előtte meggyilkolta a saját anyját. ■ Carrow felvont szemöldökkel Malkom felé fordult, aki egyi- krt sem tagadhatta. Sok-sok évvel ezelőtt, miután átvette a lá#.ulók parancsnokságát, visszatért a nyomornegyedbe, az anyja VUkójába. Azt akarta, hogy az asszony lássa, mi lett belőle. Azt akartam, hogy megbánja, amit tett. Ehelyett az anyja megpróbálta megmérgezni őt. I Vajon hogyan fogadja Carrow a hírt? - Channa nyögte | fíMZclős hangon. Carrow félrebiccentette a fejét, mintha azon gondolkodna, lílil' tegyen vele. - És van sok egyéb más bűne is - folytatta Ronath. i Nagy levegőt vett, hogy mindet felsorolja, de Carrow felemel- |r a tekintetét - meghozta a döntéstt -, és megvető arccal 181

Honathhoz fordult. - Csak vesztegeted az időmet. Engedd el At, nyomban! - Engedjem el? - Ronath szemlátomást jó viccnek találta az Készet. - Miért nem árulod el a neved, vagy csadakozol hozzá? , - Carrow Graie vagyok, a Boszorkányok Házának kufára. - A tömeg felbolydult a hírre, hogy egy boszorkány van közöt- ftlk. - És azt akarom, hogy bocsássátok szabadon Malkom ||lrtlne-t. Ha megölt valakit, akkor arra biztosan jó oka volt. I Most Malkom álla esett le. Carrow keskeny vállát kihúzva kiAllt a tömeg elé. Érte. Kallenen kívül soha senki nem fogta a partját, nem állt ki mellette. • Oldozzátok el a láncait. Most azonnal! - parancsolta ■Arrow dölyfösen. Miközben Ronath próbálta lecsendesíteni a M'incget, Carrow elkapta Malkom tekintetét, és rákacsintott. K Malkom nekifeszült a láncoknak; teljesen megdöbbent. Bár Minden porcikája fájt, próbált kiszabadulni a béklyóból. Most, JJldgy a nője itt volt mellette... k Ez még nem a vég. Nem, amíg úgy nem a k a rj u k . - Mi dolgod van vele ? - csattant fel Ronath. - öa társam. Az öyé ? És nyilvánosan elismerte! A tömeg suttogni kezdd! Mindnyájan megdöbbentek, hogy egy ilyen nőstény nyilváiM san a magáénak nevezte Malkomot. Én is megdöbbentem, H| Malkom is magáénak fogadja itt és most... Tovább küzdött a béklyó ellen. A lánc kezdett engedni. Ronath Malkom felé pillantott* - Ver a szíved. - Maj^l Carrow-hoz fordult. - Szóval te vagy az a kurva, aki visszahM ta az életbe? Carrow tenyere világítani kezdett, az arca halálosan fenyegfl tővé vált. A hangja jegesen csengett. - És te veszed a bátorsdg/M hogy véget vess neki ? - Fehér fénysugár csapott ki a tenyeréw! Ronath nyaka felé. Vakító fény csapott Ronathba, és belevágta a tömeg közfl pébe. Carrow megértette, hogy Ronath soha nem engedi szabadj! Malkomot, és nem sétálhatnak el lazán erről a helyről, ezért úgy döntött, vége a diplomáciai próbálkozásoknak. 182

Halálos csapást indított. Mindenképpen kezdtek kifutni az időből. Malkom egydl gyengült minden perccel, amelyet a napon töltött, minden egytf vércseppel, amely a földre hullott. A tömeg megindult az emelvény felé; üvöltve követelt® Carrow fejét és Malkom feláldozását a tűzben. Carrow az egyik kezével igézeteket hajigáit, hogy visszal^fl a démonokat; a másikkal a Malkomot fogva tartó bonyolujl v|r rázslatot próbálta semlegesíteni. - Carrow, szabadíts ki - recsegte Malkom. - Dolgozom rajta. - Vakon. Majd én megvédelek. - Egy kissé sok a dolgom, szivi - motyogta a boszorkány, m I közben távol tartotta a vérszomjas démonbandát, és ezzel J^y idejűleg próbálta kinyitni a misztikus zárat. , Normális körülmények között visszavonulót fújt volna, hogy Miszeszedje magát, de nem hagyhatta itt Malkomot védelem nélkül a csőcselék martalékául. Úgy tűnt, a démonok darabokra akarták marcangolni. - Mit tettél ezekkel az emberekkel? - Elzártam őket a víztől - nyögte ki Malkom. - Haldokolnak a szomjúságtól. - O! Remek munka! Éppen akkor, amikor végzett a zárral, ráébredt, hogy nem képes legyőzni a dühöngő démonokat. Ahogy Malkom sem. Ideje volt halálra rémíteni őket. Igézetet kezdett kántálni -* hogy éjszakába fordítsa a nappalt. Mihelyt leszállt a sötétség, a tömeg megtorpant. Kiáltások hangzottak fel. „Engedjétek el!" „Mindnyájan meghalunk!" „Hagyjátok, hadd menjen!" Malkom felüvöltött. - Ara, mögötted! Rémülettől elkerekedett szemű őrök közeledtek a boszorkány háta felől. Carrow feléjük irányította a mágikus sugarakat; ft démonok hatalmas lyukakkal a mellkasukon egymás után estek össze. De Malkom még mindig nem volt szabad. - Már majdnem... - Carrow, balra!

183

i Carrow túl későn fordult meg. Hatalmas ütést érzett. A levegő kiszakadt a tüdejéből, és nekizuhant az egyik oszlopbálványnak. Döbbenten lenézett. Egy dárda állt ki az oldalából. I Ronath dárdája. A démon az emelvényre illant, a páncélja még mindig füstölgőit ott, ahol Carrow csapása érte. A nyakát borító fém mentette meg a haláltól. - Mellette végzed, boszorkány! Ugyanabban a tűzben égtek majd el. Fájdalom hasított Carrow oldalába. A sokkot azonban felváltotta a düh. - Te kurafi! i Malkom teljesen megvadult, bömbölt dühében. Kivillantotta megnyúlt agyarait. Minden erejével küzdött a láncok ellem és majdnem ki is szabadult. - Malkom, nem lesz bajom. - Akkor szabadíts ki, Carrow! Muszáj elintéznem. Már csak egyeden zár tartotta egyben a láncokat. Carrowki* tépte az oldalából a dárdát, és a fogai között odasziszegH Malkomnak. - Gondoskodj róla, hogy üvöltsön fájdalmába szivi! - Egyetlen intésére kipattant az utolsó zár. Malkom lerázta magáról a láncokat, aztán kimeredt agyara]! kai és karmokkal Ronathra vetette magát. Meghalsz, amién bántottad Őt! Ronath oldalra illant, de Malkom sejtette, hogy ezt fogja térti ni. Amikor Ronath ismét alakot öltött, leteperte a földre, ! A páncélos keményen küzdött az életéért, de Malkom még súlyosan sebesülten is gyors volt. Túlságosan bősz. Leszorította Ronathot, beleverte a fejét a kőbe. - És Kallen miatt kínok köl zött fogsz meghalni. A testvérem volt! Egyre több őr sietett a vezetőjük segítségére. Carrow az utol* j só erejével tartotta távol őket. Mikor Ronath próbált megszólalni, és valamit suttogod! Malkom egy pillanatra abbahagyta az ütlegelést. Ám bárul! mondott is a páncélos, Malkom felüvöltött: - Soha! - mikö/ ben ököllel belevágott Ronath mellvértjébe. A démon felüvöltött a fájdalomtól; szökőkútként spriccel® mellkasából a vér. Malkom megcsavarta a kezét, kitépte még dfl bogó szívét - aztán felmutatta Ronathnak, és a démon retta® szeme láttára péppé zúzta. 184

Carrow-t nem bírta el tovább a lába; térdre esett. Nem ma* radt ereje rá, hogy meggyógyítsa magát. Bár, mint minden] bű* szorkány, szerette nézni a bosszúszomjas mészárlást, sietnifl kellett. - Malkom, kérlek... A démon gondolkodás nélkül letépte Ronath fejét, és a döW bent tömegbe hajította, aztán Carrow-hoz ugrott. Fontosamnak gyök neki, mint a diadal. - Carrow, mondd, hogyan segíthetnék! - Meg fogok gyógyulni. De kifutunk az időből. - Sok vért Veszített, szédült, és egyre jobban fázott. Csak néhány órájuk maradt. Vajon ennyi megpróbáltatás után Malkom még képes volt mindkettejüket átjuttatni a sivatagon? Ráadásul idejében? » A portál... ott kell lennünk éjfél előtt. Vagy örökre bezárul. Malkom bólintott, és a karjába vette. Ám mielőtt elhagyták volna a várost, Malkom felegyenesedett a halálra rémült démonok előtt, és beszélni kezdett. - ó az Asszonyom. Az enyém. - A hangja meglepően erős volt, és a démonok elcsöndesedtek. - Mindnyájatok előtt a magaménak nyilvánítom őt. A tömeg felmorajlott, döbbent kiáltások hangzottak fel. - Tényleg okvetlenül szükség volt erre? — kérdezte Carrow elkeseredetten, gyenge, sípoló hangon. - Okvetlenül - válaszolta Malkom a szemébe nézve. - Felelég. Carrow összeráncolta a homlokát. A démon valóban a feleségének nevezte ? Bár majdnem elájult, jó érzéssel töltötte el a tudat, hogy van jövőjük. Közös jövőjük. - Malkom, k-kérlek, vigyél haza. - A démon a mellkasához szorította. Carrow a fejét A nyakába fúrva motyogta. - El tudsz vinni oda minket? Ahogy a szemhéja lecsukódott, még hallotta Malkom rekedt hangját. - Jelen pillanatban bármit megtudok tenni.

26. fejezet A boszorkánya eljött Ashbe, hogy megmentse az életét, hitt Malkomban, annak ellenére, hogy mindenféle bűnökkel 185

megvádolták. Most pedig bízott benne, hogy Malkom képes visszavinni a sivatagon keresztül, még mielőtt a portál bezárul. De vajon meddig tart a Carrow által megidézett sötétség ? Ha [nmét kisüt a nap, meglehet, hogy csapdába esnek az izzó dűnék között. Malkom visszanézett a városra; tudta, hogy most látja utoljára. A nőjének semmi keresnivalója nem volt ezen a pocsék helyen. És mivel összetartoztak, Malkomnak sem. Nem érdekelte, mit kellett tennie ezért, de hazaviszi Carrow-t. Megfogom Őt szabadítani a gondjaitól... Miután döntésre jutott, felvértezte magát a fájdalmak ellen, tmelyeket a sebesülései okoztak, és elszántan nekivágott a sivatagnak. Az út pokolian nehéznek bizonyult ilyen állapotban; Malkom többször is térdre rogyott. Ám azonnal talpra is állt a homokiftkó lények láttán. Amikor valamelyik rájuk támadt, Malkom a vállára fektette Carrow-t, hogy biztonságban tudja, aztán odacsapott a karmaival, és közben hangosan elbődült, hogy elriasz- iza a vadállatot. Ennyi elég is volt, hogy megfutamodásra kény- tzerítse őket. Mire a Carrow által megidézett éjszakát felváltotta a valódi, látótávolságba kerültek az öt sziklatömbtől. - Már közel vagyunk, Carrow. Ébredj - lihegte. Cárrow felemelte a fejét, és zavartan körbepillantott. Mofli dott valamit, újangolul. Az igézet ereje elmúlt, ezért Malko® nem teljesen értette a szavait. Nagyon elszomorodott emiatt. Hallani a nőjét, amint az anyai nyelvén beszélt... Jólesett szabadon kommunikálni vele, még ilyen szörnj® körülmények között is. Ám egyre több mindenre emlékező* vissza, mind gyorsabban jutottak eszébe újabb és újabb szaval® Mire elérték a sziklatömbök övezte tisztást, felhúzta CarrotJ blúzát, hogy megnézze, milyen állapotban van a sebe; szépe® gyógyult... A portál nyílni kezdett, pontosan, ahogyan a nője mondtfll 186

Fontos pillanat volt ez Malkom számára. Ronath meghaltj® immár elérhető közelségbe került az új élet a társávalij Visszacsengtek a fölében a páncélos utolsó szavai: „Mindig vesztes maradsz, még ha ma megölsz is engem. Hamarosan ® veszíted a nődet" Soha. Malkom elhessegette a kételyeket. A nője magával« SZÍ a saját világába. Nem veszítek mindig, Ronath. Végre, végül Malkom győzni fog. Malkom most először mosolyodott el. - Nyílik - mondta izgatottan. - Együtt megyünk. A szemük láttára megjelent egy küszöb, egy kavargó fekefll örvény. - O, Malkom, hát sikerült. - Ez a rendíthetetlen démon, aki* re rábízta az életét, valahogy idejében idejuttatta mindkettő® két. Carrow szemét döntötték a könnyek. Malkom arcára szcra rította a tenyerét. - És mosolyogsz. Bár a démon testét zúzódások borították, Carrow még sohá nem látta őt ilyen szépnek. Aranyszőke haja férfiasan metszd arcéle körül lebegett a szélben. A szája felfelé görbült, kék szó* me csillogott. Miközben Carrow szíve megszakadt, Malkomét boldogj® öntötte el. Mégsem tudott belőle energiát meríteni. Varázsereje megszűnt, a nyakbilincs aktiválódott, ahogy a Rend ígérte. Ha becsapták, Carrow ezer furia haragjával áll majd bosszút rajtuk. Kibújt Malkom öleléséből, és próbált talpra állni. A démon i7.cmlátomást nem szívesen engedte el. O, Hekaté, hogyan leszek képes átadni Őt nekik? Sejtette, hogy egy egész hadsereg várakozik alig fél méterre aportáltól, készen arra, hogy elkábítsák Malkomot. Bár nem fogják megölni a démont, az árulása nagyon fog fájni neki, talán soha nem lesz képes túltenni magát rajta. Még akkor sem, ha Carrow szerét ejti, hogy visszatérjen érte, és kiszabadítsa. Carrow igyekezett megerősíteni a lelkét, tudatosította magában azt, miért is volt itt valójában. De egyszerűen nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy Malkom feláldozta 187

magát érte. Hagyta, hogy visszavigyék a városba, pedig tudta, hogy megkínozzák, és elevenen elégetik majd. Az ő gyönyörű, rendítheteden démonja. Hirtelen sugallatra lábujjhegyre állt, és az ajkát Malkom szájára tapasztotta. Miután elhúzódott, a mosoly elhalványult Malkom arcán, és tiszta, férfias rajongás váltotta fel. A démon úgy nézett rá, mintha Carrow lehozta volna a csillagokat az égről, amiért órákig tartó, vad, önfeledt szex lesz a jutalma. A démon azt hitte, hamarosan a magáévá teheti. Megígértem neki, hogy az övé leszek, miután hazaértünk. Ám ahelyett, hogy teljesülne a vágya, hamarosan árulás áldozata lesz. - Örökké összetartozunk - jelentette ki Malkom reszelős hangon, miközben nem vette le a szemét Carrow arcáról. Igen, Carrow régóta birtokában volt egy különleges, furcsa tulajdonságnak - képes volt felismerni azt a pillanatot, mikor vált valaki örökké az élete részévé. Az első találkozás után tudta, hogy Elianna anyja helyett anyja lesz, Mari pedig a testvére. Egy hete ránézett Rubyra, és azonnal a lányaként tekintett rá. Korábban, amikor Malkom boldogan a feleségének nevezCB Carrow felismerte benne a társát, a szerelmét. A férjét. - Igen, Malkom - nyögte ki nagy nehezen a könnyeivel küsM ködve. Gondolj Rubyra, a hétéves kislányra, akit ki kellszabaam tanod! - Örökké összetartozunk. Malkomnak hosszú élete volt. Már, ha annak lehet egyáltM Ián nevezni, sugallta Carrow tudata. A boszorkány előrebotcfl kált, és átlépte a küszöböt. Majd megfordult, és a démon szema be nézett. Visszatérek érted, Malkom, esküdött meg magában, és intett a férfinak, hogy kövesse... Malkom megfogta a boszorkány kezét, és követte. Győ zn if o g o M fogadkozott. Új élet kezdődik a számára. Megszabadul a múlttól, az emlékektől, a rémálmoktól, i A portál feketén kavargott, erő sugárzott belőle. Malkom szM ve sebesen vert. Soha nem lépett még át másik dimenzióba, <9 követi a nőjét - a feleségét -, bárhová vezet is az út. 188

Amint átlépett a küszöbön, ragyogóan sütött rá a nap; a smfl garai erősebbek voltak, mint Ashben. Bár a fényesség elvakítdB ta érzékeny szemét, és égette a bőrét, elvisel bármilyen fájdaW mát, hogy Carrow-val lehessen. Hunyorogva körbepillantott; mindenfelé elmosódott zöld színt látott, amely szinte falként vette körül őket. Zöld? Illatod áradata bombázta az érzékeit... Agresszió, ellenségesség bűze. Körbenézett, és maga mögé lötój te Carrow-1. Nem látok... - Üdv a pokolban, Slaine - szólalt meg egy ismeretlen férfil hang. Mindenfelől mozgást érzékelt. A szeme égett, ennek ellen® re Malkom megpróbálta felmérni a terepet. Egy hatalmas ter»] metű, sápadt arcú férfi állt a háttérben. Előtte egy alacsony ha*! landó, bottal a kezében. Tucatnál is több halandó katona fogta őket közre, a fegyvereiket készenlétben tartva. Olyan ruhát viseltek, mint azok, akiket meggyilkolt, mert be merték tenni a lábukat a saját hegyvidékére. Most nyilván égnek a bosszúvágytól. Veszélybe sodortam Carrow-t. Ki kell innen mentenem. Malkom körbepillantott, visszafordult a portál felé. Az átjáró mellett egy csodálkozó szemű varázslónő álldogált, aki már le la zárta a menekülési útvonalat. - Kapjátok el! - parancsolta nyugodt hangon az alacsony férfi. Malkom közelebb húzta magához Carrow-t. Maradj mögöttem! Ám a nője ellépett mellette, és megállt a varázslónő közelében. - Mit csinálsz, Carrow? - Malkom, annyira sajnálom - suttogta a boszorkány. A szeme könnybe lábadt, a könnycseppek legördültek gyönyörű arcán. Látszott rajta, hogy nagyon sze n v e d . Nem! Malkom agya egyszerűen nem tudta feldolgozni a látottakat, képtelen volt felfogni... - K-kérlek, menj velük... - Nem, Carrow - erősködött Malkom, még azután is, midőn ráébredt a valóságra, és ettől összerándult a gyomra. A nője csapdába csalta. - Channaf - N-nem volt más választásom - motyogta Carrow, de Malkom már rá sem hederített. 189

- Te nem, te nem. - Malkom a fogát csikorgatta. - Te nem! - ordította őrjöngve. Ahogy Carrow-ra vetette magát, megcsapta valami ismeretlen erő. Az izmai megfeszültek, a lábai összerogytak. Aztán megérezte az irtóztató fájdalmat. Miután az örök körbevették őket, Malkom tekintete kérdő vold majd hitetlenkedő, végül elgyötörtté változott. Most feketéi csillogott, izzott az istentelen haragtól. Carrow felsikoltott, mikor az őrök tüzet nyitottak rá a kábító lövedékkel. - Ne, hagyjátok abba! Lanthe fogta vissza a lányt. - Semmit nem tehetsz érte. Vl A lövedékek éppen csak felsértették a démon izmos testét, ■ nyomban le is söpörte magáról mindet. Ezért aztán a sokkolók* kai estek neki. Malkom elbődült, de nem adta meg magát. Amikor két ka* tona túlságosan közel merészkedett, kimeresztett karmokkal ® juk vetette magát, és egyetlen csapással szinte kettészelte őket * a fegyvereikkel együtt. Ekkor már éles lövedéket zúdítottak rá; a zárótűz kis híjád térdre kényszerítette. Patakokban folytak Carrow könnyei. - Ne, kérlek, hagyjfl tok abba! - Szerette volna megvédeni Malkomot, szeretett vol*i na nekitámadni az embereknek, akik bántották a démont; Dl nem tehetett semmit. - Chase, hívd őket vissza, kérlek! A halandó azonban tovább figyelte az eseményeket, sápaQfl arca tökéletesen kifejezéstelen volt. - Már csak idő kérdése - suttogta a fülébe Lanthe. Túl sokan voltak, és Malkom még mindig gyengének tűnt | kínzástól és a sivatagon való átkeléstől. Amit azért viselt el, hogy megmentsen. Amikor Carrow fclzaij kogott, a démon feléje fordult. - Ezért... még megfizetsz..*® Újabb sortűz. Malkom teste rázkódott a gyötrelemtől, t>m« lőtt a vér a sérüléseiből, és eláztatta a földet. De még mindig Bcrf adta fel, hiábavalóan csapkodott maga körül, míg végül annyl« ra elgyengült, hogy a földre zuhant. Az őrök villámgyorsan körbevették, és törhetetlen bilincKchi kel megbéklyózták. 190

Fegley lépett oda hozzá egy nyakpánttal a kezében; rátett® ( bakancsa talpát Malkom arcára, és lenyomta a porba. RáhelycS te a pántot, majd a hüvelykujjával aktiválta a zárat. Szép munka volt, fiúk - dicsérte meg az őröket. — Vigyétek! Fegley gúnyos vigyorral Carrow felé fordult. - Nem olyan Itílusos, mint mondjuk a fekete zsák, amelyet a fejedre húztunk, de hát azzal főzünk, amink éppen van. A katonák rászíjazták Malkomot egy fából készült ajtónyi lapra, majd belökték az egyik teherautó hátuljába. Mielőtt rázárhatták volna az ajtót, a démon színtiszta gyűlölettel a szemében Carrow-ra nézett, véres ajka valamit suttogott démon nyelven. - Malkom, nem akartam, hogy így történjen. Nem volt választásom! Az ajtó hatalmas csattanással bezárult. Malkom már ott sem volt. Fegley Carrow-hoz fordult. - Akarod, hogy levegyem a nyakpántot? - kérdezte, miközben felemelte a kezét, és meglengette a hüvelykujját. - Akkor gyere ide apucihoz. Lanthe előretaszigálta. Carrow bénultan közeledett a férfihoz, aki pokollá tette az életét. - Fordulj meg, boszorkány. Azok után, amit Malkommal tettek, Carrow égett a vágytól, hogy lemészárolja Fegley-t abban a pillanatban, amint visszanyeri az erejét. Addig azonban nem tehetett semmit, míg Rubyt nem helyezte biztonságba. Amikor megfordult, Fegley hátrarántotta a csuklóit, és megbilincselte. Carrow próbált kiszabadulni a szorításból, de elké- nett. - Mi az ördögöt művelsz, Fegley? - Megpördült, és utálattal vegyes érzésekkel Chase arcába meredt. - Csak addig lesz rajtam, míg el nem hagyom a szigetet? Vagy soha nem is állt izándékodban szabadon engedni ? - Bingó - súgta hátulról Fegley a fülébe. - Te mocskos disznó! - sziszegte Lanthe, miközben Carrow döbbenten bámult. Ez a sok szenvedés - a semmiért. - Chase, ne tedd ezt! A szavadat adtad! 191

Verítékcseppek jelentek meg Chase ajka fölött. Oldalra lépett, amint egy katona véletlenül hozzáért elsietve mellette, d4 nem szólalt meg. Fegley az egyik Humvee felé rángatta Carrow-t; Lanthe do<1 hogva követte őket. - Talán nem tőle függ. Talán a tökéletes Chase-t rosszalkodáson kapták - jegyezte meg az őr. Carrow-nak elakadt a lélegzete, amikor végre teljes valóságM bán felfogta a helyzetet. A semmiért árultam elMalkomot. Nem térhet vissza érte, hogy megmentse ezektől a holdkórosoktól. - Mit fogtok tenni vele? - Korábban még gondolni sem mert efi* re. Fegley boldogan felvilágosította. - Felvágjuk, és megnézzük® hogyan működik. Carrow torka elszorult, a szeme ismét könnybe lábadt. Ugyani olyan dühös volt magára, mint ezekre itt. Aztán egy tiszta pillanatában rádöbbent, hogy Fegley nem] tapossa már sokáig ezt a földet. A gondolat megnyugtatta. Alc* Í kor én ugyanezt teszem majd veled. Felváglak. Lassan monoi ta monoton hangon az őrnek. Amikor Fegley közelebb rántotta, és fenyegetően felemelteit botját, Lanthe közbeszólt. - Ne foglalkozz vele egyelőre, bo* szorkány. Ruby alig várta, hogy visszagyere, állandóan felölöd kérdezett - motyogta. És nem vihetem haza, nem szabadíthatom ki Malk omol^k Könyörögni fogsz, hogy öljelek meg, esedezel majd a haláléról folytatta. - Idővel elárulod majd, kik azok, akiket szeretsz, É l pedig őket is boldogan felvágom. Ezt készpénznek veheted. Akál ki is belezheted magad. Fegley meglendítette a botot; Carrow zuhanni kezdett a foltl felé...

27. fejezet Carrow lassan, fokozatosan tért magához. Mintha érezte volna, hogy túl sok időt töltött eszméletlenül, felébredt, és számba

192

vette a sérüléseit. Az arca lüktetett Fegley csapása nyomán. Nem lehettem olyan sokáig kiütve. Kinyitotta a szemét; a régi cellája alsó priccsén feküdt, Ruby figyelte. - Crow! Carrow merev tagokkal magához ölelte a kislányt. - Ruby, kedvesem. - Hiányoztál. - Te is nekem. - Mi történt az arcoddal, Crow? Miért vagyunk még itt? Nem megyünk haza? Carrow nehézkesen felült; az arca összerándult a fájdalomtól. Hazudtak, Ruby. - Hazudtak? - A kislány szeme baljóslatúan megvillant. - De ez nem jelenti azt, hogy örökre itt maradunk. Megszökünk, ígérem! - Carrow átnézett a kislány feje fölött a másik priccsre, amelyen két újonnan érkezett varázslónő kuporgott. Carrow felismerte őket a dossziékból, amelyeket a Boszorkányok Háza vezetett a gonosz varázslókról, akiket tetszés szerint meglehetett gyilkolni. Emberine, a Lángok királynője és Portia, a Kőkirálynő évszázadok óta társak - és állítólag szeretők - voltak. Senkivel sem lehetett összekeverni őket. Portia világosszőke, rövidre vágott hajának végeit fekete tüskék díszítették, szanaszét álltak, ellentmondva a gravitáció törvényeinek. Emberiül hosszú haját varázslódivat szerint copfokba fonták; némelyll vastag fonat tizianvörös, némelyik fekete színű volt. Fém mell! vértjét lángok díszítették. - Mit keresnek itt? - kérdezte CarrowLanthétól, miközbffli le sem vette róluk a szemét. A két varázsló olyan módon képes volt manipulálni a tüzfljt és a köveket, mint senki más. Emberine állítólag több száz tűaw démon erejét birtokolta, és tűzzé tudott változni. Portia a pletyi kák szerint képes volt szó szerint hegyeket megmozgatni. Ha* talmas erejüket főként arra használták, hogy válogatás nélktíl tömegeket mészároljanak le. - Csak két napja vannak itt - válaszolta Lanthe, akinek szerrel látomást éppen úgy nem tetszett a társaságuk, ahogyan Carrovfl nak. - Lassan megtelik az egész börtön. - Igen, halandók ejtettek fogságba minket - szólalt meg 193

Emberine. - Milyen megalázó! - Mind a ketten fojtottan kun* cogni kezdtek. - Elég időnk volt rá, hogy összebarátkozzunk a kis Rubyvdl - szólt közbe Portia. - Miről beszéltünk éppen tegnap? Afj igen, arról, hogyan birkózik majd meg a Boszorkányok Háai az erőddel. Ember kitárta a karját. — Ruby, gyere, ülj Ember néni öléb* Ahogyan szoktad. Amikor Carrow megszorította akislány karját, Ruby kérdő® nézett fel rá. Portia Carrow arcára mutatott. - Szép monokli. Jól megy® szoknyádhoz. Carrow gyilkos tekintettel figyelte avarázsiókat. - Rossz napom volt. Ne szarakodjatok velem. - És Fegley ütése csak hab volt a tortán, amelyet ő maga sütött. Elárulta a démonhímet, aki nem szolgált rá erre. A tekinteti\ Túl későn értette meg, milyen erősek voltak a fegyvereik..>B - Ó, igen, becsapott a Rend - szólalt meg Portia. - Nem kellett orákulumnak lenned, hogy tudhasd előre - tette hozzá Ember. Mikor Carrow végre elaltatta Rubyt, és a két varázslónő is nyugalomra tért, Lanthéval leültek a földre, a hátukat a falnak támasztották, és - akárcsak korábban - a mozgást figyelték. - Ruby hogyan viseltei - kérdezte Carrow. - Minden éjjel felriad, és hirtelen nem érti, hol van, és miért nincs vele az anyja. Amikor eszébe jut, álomba sírja magát. Miattad is sokat sírt. Carrow nagyot fújt. - Nem is értem, hogyhogy nem bolondult még bele. - Én sokkal rosszabbakat is átéltem az ő korában. Láttam a izüleim lefejezett holttestét, a testvéremet átvágott torokkal. És nézd meg, milyen csodálatos felnőtt lett mindkettőnkből. - Sabine és a csodálatost - Sabine volt a Szövetség egyik legrettegettebb varázslója. Ö volt a Káprázat királynője, aki azt láttatta az áldozataival, amit csak akart, képes volt belekotorni a tudatukba, és életre kelteni a rémálmaikat. Hadseregekkel ért fel az ereje, és a hiúsága sem volt 194

csekélyebb. - Szükségem lenne egy percre, vagy inkább egy évezredre, hogy egy napon említsem a kettőt. Lanthe kutató tekintettel figyelte. - Elárulod végre, hogy mi történt? - A kaland egy ghoultámadással indult - kezdte Carrow, és beszámolt szinte mindenről. Mivel tudta, hogy lehallgatják őket, néhány intim részletet kihagyott, de a végén önkéntelenül is bevallotta, mit érzett. - Lanthe, lehet, hogy ő... az igazL - Az biztos, hogy te az voltál a számára. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam, hogyan nézett rád. - Az első pár baleset után gyengéd és nagylelkű volt velem. És ha bármi fenyegetést jelentett a számomra, olyan gonosz módon semmisítette meg, hogy még te is elcsodálkoznál. - Gyengéd veled és gonosz másokkal? Ilyen egy tökéle™ hím! - Az is. - A bányában Malkom volt a férfiasság szőke istertfl durva és gyengéd egyszerre, aki elszántan törekedett arra, hog« örömet szerezzen neki, mindenben elnyerje a tetszését. Odfti kinn, Oblivionon pedig védelmezte, aki kész volt feláldozni ma« gát érte. Az a hím azonban eltűnt, és csak a haragtól őrjöngő scarbl maradt, aki tálcán akarta felszolgálni Carrow szívét. Aki valószínűleg meggyilkolta a saját anyját. Ez az aprócsljja részlet nem szerepelt a dossziéban. Ha ténylegmegtette, a démon* no biztosan megérdemelte, gondolta Carrow. Lanthe figyelmesen nézte. - Ha tökéletes volt is a számod*, most már nem az. Ki kell őt verned a fejedből, és tovább kell lépj ned. Hallottad, mit mondott, meg akar ölni. Ismerem jól ezt® vannak hímek, akik képtelenek megbocsátani, még a párjuknál sem. - Mint Thronos ? Lanthe megvonta a vállát. - Még ha lesz is rá mód, hogy mondd a démonnak, miért tetted, lehet, hogy Rubyn is bosszm áll. Végül is, a szíve mélyén még mindig trothan démon. - Igazad van. - Carrow-nak ez eszébe sem jutott. - Nem szfltj rezhet tudomást róla. 195

- Miért hagytad odáig fajulni a dolgokat, hogy így törődj® démonnal, ha egyszer tudtad, mi lesz a vége? - Egyszerűen csak így alakult. - Carrow már azelőtt is nagyfl közeljárt ehhez, hogy a démon a „feleségének" nevezte. A Malkoin szeméből áradó büszkeség volt az utolsó lökés. Carrow nem volt] hozzászokva ahhoz, hogy nagy becsben tartsák, a démon mellem értékesnek érezte magát a nap minden percében. - A Rend biztosan tudta, hogy te vagy a párja - véleked(fl Lanthe. - Egyre biztosabb vagyok benne, hogy van egy halhdfl tatlan informátoruk, egy jövendőmondó, aki a megfeléfl célpontokra irányítja a figyelmüket. - Nekem is ez a véleményem. - Túlságosan sok egymáshoz közelálló szövetségbeli van itt ahhoz, hogy véletlen egybeesés legyen. Társakat és rokonokat használnak fel arra, hogy ránk kényszerítsék az akaratukat. Rábírjanak, hogy segítsünk elfogni a sajátjainkat. Részben ez az oka annak, hogy sokunkat el tudtak kapni ilyen rövid idő llatt. - Szerinted mit tesznek majd Malkommal? - Megölni nem fogják. Bármennyire szeretné is Chase. - Mit érthetett Fegley azon, hogy Chase-t rosszalkodáson kapták? - Újra és újra megkínozza Regint - válaszolta Lanthe. Valamiféle beteges vonzalom fűzi hozzá. És kezdi elveszíteni a főnöke jóindulatát - a rabok azt pletykálják, hogy Chase állandóan vitatkozik a nagykutyával, valami névtelen, arctalan férfival, aki tanulmányozni akar minket. Chase-nek viszont az egyetlen vágya az, hogy kiirtson minket. Carrow megdörzsölte a homlokát; nagyon aggódott Malkom miatt. Lanthe megveregette a vállát. - Nézd, ami történt, megtörtént. Most már arra kell koncentrálnod, hogy vigyázz Rubyra. Meg persze arra, hogy megszökj, és kinyírhasd Fegleyt. - A bosszúm véres lesz - fogadkozott Carrow. Hirtelen felhangzott a közelből 196

Malkom üvöltése. - Ezen a folyosón tartják fogva - kiáltott fel Carrow. Malkom a saját dübörgő szívverésére ébredt, és egy bizarr cellában találta magát; a teste tele volt sebekkel. Amikor felfogta, hogy nem a saját világában volt, a nőjével, gyötrelmes üvöltés izakadt fel a tüdejéből. Ismét elárulták. Né Ő, ne a nője. Lepillantott, és látta, hogy Ugyanolyan pánt van a nyakán, mint Carrow-nak. Rabszolga- nyakbilincs. Két kézzel megragadta, és teljes erejéből megrántotta. Semmi. A bilincs meg sem moccant. A nője miatt ismét rabszolga lett. - Megöllek, boszorkány! - bömbölte. Vajon Carrow hallott a hangját ? A közelben volt ? Érezte a közelségét, akár csak azon az első éjszakán Oblivionon, amikor a nője elrejtőzött előlefl Nem számított, hol volt Carrow; üldözni fogja ennek vagy bármelyik másik világnak a végére is. Tántorogva talpra kászálódott, és odabicegett az üvegfalhcjB amely fogva tartotta. A legkülönbözőbb lények raboskodtak Hfl sonló cellákban, és óvatos tekintettel méregették. Amikor ököllel belevágott az üvegbe, a távolból egy féríihan* ra lett figyelmes. - Ha még egyszer rávágsz arra a falra, vémoií, megmérgezik a levegőt. - A hangja alapján jól szórakozott, m akcentusa a vámpírokéra emlékeztette Malkomot. - A halaid dók a mennyezeten keresztül fújják be a mérget. A halandók - ugyanolyan fajták, mint azok a katonák, akin újra meg újra megjelentek sajátos világában. Mit akartak tőle? Miért küldték Oblivionra Carrow-t, hogy előcsalogassák? A csapdájuk tökéletesen működött. Malkom pokolian, vá» gyott arra, amit Carrow ajánlott. Minden, ami közte és a bo» szorkány között történt az elmúlt héten élete legboldogaÜfl hetében -, egy újabb árulás része volt. A portálnál Carrow úgy viselkedett, mintha sajnálná, hogy elárulta őt, de semmiben nem lehetett megbízni, amit mondóé vagy éppen tett. Hiszen azt is mondta, hogy örökké összetgfl 197

toznak. Ö pedig ostoba módon hitt neki. Mikor tanul már a h W báiból végre? Ha hiszel, megidézed a nyomorúságot. Malkom azért született, hogy büntessék. Es nem csak Carrow. Malkom ismét felüvöltött, a szemd könnybe lábadt a veszteségtől. Újra átélném az összes tőbbá árulást, csak hogy ezt az egyet semmissé tegyem. Ü A gyomorszorító veszteség érzését hirtelen a harag váltót® fel, olyan bősz düh, amely kitörni készült. Malkom azért is szüUi letett, hogy büntessen. Bosszút állt mindenkin, aki elárultasH Carrow sem ússza meg. Valahogy kiszabadul majd innen, és levadássza. Malkom Kallent sem kímélte, akit pedig a fivéreként szeretett. A boszorkány ezerszeresen megfizet majd. Engem mindenki csak egyszer árulhat el.

28. fejezet Üvöltésekhangjavisszhangzottacella falain -a rabok őrületének, csalódottságának, tehetetlen dühének kiáltásai. Hamarosan én is csatlakozom h o zzá j u k , gondolta Carrow sötéten. Majdnem egy egész újabb hét telt el. Vajon meddig folytathatják még? Carrow korábban nem bánta, ha rácsok mögé zárták, mert ni indig pontosan tudta, mennyi idő múlva engedik ki. De most bűntudat marcangolta azért, amit Malkommal tett. Napok óta icmmit nem hallott felőle vagy tőle. És valami készült. Carrow érzékei riadókészültségben lebegtek. Képtelen volt pihenni, leerőltetni a torkán a halandók üabkásáját. A lámpa zümmögése - a halandók számára szinte érzékelhetetlen nesz - úgy hangzott Carrow fülében, mint egy Csapat gyilkos méh szüntelen zúgása. Minden lehetséges szökési terv azon múlott, hogy ki tudnak-e jutni a cellából. Ám egyelőre egyiküket sem engedték ki a/ üvegfalon túlra. I Csak két dolog törte meg a monotóniát: a rabok pletykái és ti folyosón zajló jövés-menés. Újra és újra elvezettek előttük 198

valakit Carrow barátai és szövetségesei közül, akik aztán teljesen megváltozva tértek vissza. L Lanthéval igyekeztek elzárni Ruby elől a látványt, visszalökdösték a fém spanyolfal mögé, de a kislány nem fogadott szót, Hl állandóan kilesett mögüle. 1 Rengeteg terápiára lesz majd szüksége a gyereknek. Most Carrow és Lanthe a szokott helyükön, a fal mellett ücsül rögtek. Éjszaka volt - legalábbis így gondolták és vihar toml bolt odakinn; hallották a tetőn az eső dobogását. Ruby énekel getett, és képzeletbeli ugróiskolát játszott, a két varázslónő® alsó priccsen hevert, egymással szembefordulva sugdolóztak nevetgéltek. Carrow figyelte őket, és egyáltalán nem vette be, hogy évszn zadok óta szeretők lennének. Egy ilyen hosszú kapcsolat erői elkötelezettséget igényelt, és egyszerűen el sem tudott képzelfl ilyesmit róluk. Ráadásul őrülten féltékeny lenne, ha igaz lenne a pletyin Könnybe lábadt a s zeme. Én is megtapasztalhattam volnd éti Malkommal. Évszázadokig tartó szerelmet... - Carrow? - szólította Lanthe. - Hah? Valami belement a szemembe. Szóval, miről szóin® a mai pletykák? Tegnap azt hallották, hogy Chase és a főnöke még mindig® tatkoztak a börtönben uralkodó tömegnyomor miatt. Chafl amellett érvelt, hogy pusztítsák el az összes halhatatlant, ahe lyett hogy tanulmányozzák a gyengeségeiket. Egyelőre azonb® nem kapott szabad kezet. És azt is beszélték, hogy a következő körben a varázsfiók kerülnek sorra a boncasztalon. - A Rend most kétségkívül százszámra megfertőzi a lény* két, hogy ghoulokká változtassa őket. Ha azok a teremtmények elszabadulnak... - Ha elszabadulnak? Inkább mikor! Kétféle lényt nem lflhra kordában tartani: a velociraptorokat és a zombikat. Lanthe oldalra biccentette a fejét. - Ez éppen elég ahhdffl hogy feszültté tegye az embert, gondolom. Carrow tudta, hogy nemsokára összeomlik, főként m o ® hogy Malkom elcsendesedett. 199

A démon eleinte folyamatosan ordibált, néha angolul üvul tözött; óráról órára bővült a szókincse. Addig verte a falat, mljÉ végül már az egész épület remegett. Újra és újra elkábították, de mindig egyre dühösebben tért magához. Aztán az egyik reggel elhallgatott. Carrow úgy érezte, jobb Volt, amikor üvöltött. Ha ez nem lett volna elég, Ruby a They Might Be Giants nevű zenekarnak az Atomemberke című dalát énekelte. Újra és újra. Carrow azért tanította meg arra, hogy állandóan ugyanazt énekelje, hogy ezzel felidegesítsen másokat - nem pedig azért, hogy őt őrjítse meg. - Amanda, fogalmam sem volt róla, mit kellett átélned - motyogta a plafon felé. Atomemberke, atomemberke, teszi, amit egy parány tehet. - Ruby, hagyd abba! - recsegte Carrow összeszorított foggal. r A kislány duzzogva ledobta magát a varázslónők ágyára. - Azt mondtad, hogy hazamegyünk! - Folyamatosan az ígéretéig emlékeztette Carrow-t. Emberine felkelt, és a boszorkányra ciccegett. - Carrow gonosz nőszemély, nem igaz? | Carrow már meg sem próbálta távol tartani Rubyt a varázslóktól. Semmi értelme nem lett volna, amikor össze voltak zár- vu egy háromszor három méteres cellában, meg egyáltalán. Az || két nőszemély állandóan Ruby körül ólálkodott, érdeklődésiéi figyelték őt, félrebiccentették a fejüket, mintha nem tudták Volna hová tenni a kislányt. - Igazságtalan voltál vele - mormogta Lanthe. - Te nem érzed a feszültséget? - sziszegett vissza Carrow. - De, belőled árad. - Te mondtad, hogy legyek szigorúbb vele. V Atomemberke, atomemberke... I Carrow talpra ugrott. - Ruby, a francba! Azt mondtam, hogy még! [ Lanthe szitkozódva a cella másik végébe rángatta. - Istenek, (lurrow, miért nem csattansz rá, hogy „anyunak fáj a feje! Hozz PMiyunak egy scotchot"? - Dugd el gyorsan a drót ruhafogasokat! - sikkantott fel Emi bér. - Miért kell eldugni őket? - faggatta Ruby. 200

- Remélhetőleg sohasem kell megtudnod - paskolta meg Portia a kislány fejét. - Szóltam neki, hogy hagyja abba az éneklést, de mégis folyi tatja - Carrow kihajolt Lanthe mögül, hogy Rubyra meressz® szemét cs ak hogy bosszantson. - Hát persze hogy azért csinálja - szólt közbe Lanthe. - Nefli azért, mert hétéves, nincsenek játékai, és semmivel sem tudja Idfl foglalni magát. Gondolkozz: a napunk fénypontja az, ha elránt gatnak előttünk egy áldozatot. Aki korábban ismét Regin volt. Ahogy az őrök elvonszolt® a valkűrt Carrow cellája előtt, látták, hogy normális körűin® nyék között ragyogó bőre olyan volt, mint egy kísérteté. Vér öofll lőtt a szájából. - Carrow... Te v-vagy az? - köhögte, és vért köpött. - Ncnfl 1látok. Carrow az üvegfalhoz ugrott, és intett Lanthénak, hogy ® karja el Ruby szemét. - Itt vagyok! - kiáltotta, és megremeg<® mikor meglátta a V alakban összevarrt bőrt Regin kulcsoson® alatt. Élveboncolás. - Öld meg, boszorkány! - Regin hangja őrülten csengeni borostyánszínű szeme vakon forgott körbe, potyogtak a könfi nyei. - Átkozd el Chase-t. Az ő parancsára tették. - Soha nem láttam még a rettenthetetlen Regint sírni. - Ö Ádáz Aidlfl M-mondd meg a nővéreimnek. - Aidán, a berserker? - Carrow hallott már róla Regíntól® - Aidán, az Áruló - sikította a valkűr, miközben az őrök® rángatták. - Aidán, a Tisztátalan! - Az őrökre visított. - Ti bo« londok! A mi fajtánk egyikét követitek! Közülünk az egyiknek a parancsait teljesítitek... Évszázadokkal ezelőtt Aidán - Wóden egyik berserker ftdjt cosa - szerelmes lett Reginbe, az isten egyik imádott lányába Aidant meggyilkolták, de újra és újra reinkarnálódott, és mindIgyik életében Regint kereste. Chase tényleg Aidán lehetett? És miért gondolja azt Regin, hogy Carrow képes megszökni innen, ha ő sem tudott? I Carrow nagyot fújt. - Igazad van, Lanthe. Kiborultam. - BeIccsípett az orrnyergébe, és halkabban folytatta. - De van egy 201

férfi az épületben, aki borzalmas kínok között akar lemészárolni. Lanthe gúnyosan elmosolyodott. - Mintha velem nem ugyanez. lenne a helyzet. - Egy nap majd el kell mesélned, mi volt az a félresikerült ügy Thronos és közted. - Félresikerült ? Milyen találó kifejezés - jegyezte meg Lanthe titokzatosan. Ám mielőtt Carrow rákérdezhetett volna, folytátin. - De ezt majd máskor mesélem el. Egyelőre foglalkozzunk K te borzalmas haláloddal. És ha már a démonnál tartunk, hamarosan őt viszik. - Honnan tudod? - Nézd, a szokásosnál kétszer több őr tart a folyosó végére. Vagy Slaine-ért mennek vagy Lothaire-ért. Legyen Lothaire! Carrow Ruby felé csettintett az ujjaival. - Indíts a spanyolfal mögé! - Crow, látni szeretném... - Nyomás!

29-fejezet ,i boszorkány egy sötét épületben van, amelyet rikoltások és szaggatottfényrobbanások töltenek be. Testhezálló hosszúnadrágban m szűk ingben táncol kihívóan egy asztal tetején vörös hajú barátnőjével. Csábító táncot lejtenek az asztal körül ülő hímek mőtt. I Carrow részeg, hanyagmozdulatokkal kezdi kigombolni a blútdi. Egy gomb, aztán a következő. A tömeg vadul tombol, színes nyakláncokat hajigáinak feléje, sürgetik, hogyfolytassa a vetkőzést. A kezével összefogja a kigombolt blúz gallérját, közelebb lejt, pró- I Ifdlja minél jobban megvadítani a hímeket. Amikor a tömeg már fülsiketítőén üvölt, kihúzza magát, felszegi a fejét, és büszkén feltárja a keblét.

202

Malkom hirtelen felült az ágyán; újult haraggal ébredt. Hogyan engedhette Carrow, hogy azok a férfiak megbámulják a I restét? Miért szította fel a vágyaikat? [ Ahogyan vele is tette ? I Felkelt, és járkálni kezdett a cellában. Álmában látta a boszorkány egy újabb emlékképét. Bár kiragadott képeket minden tgyes alkalommal látott a múltjából, valahányszor aludt, teljes jeleneteket, mint amilyen ez volt, ritkán - ám azok mindig hasonlók voltak. Rosszul megvilágított épületek, harsogó zaj, ré- izcg tivornyák. I Legtöbbször az álom nem volt több benyomásnál, az agyában suttogó szavaknál. A boszorkány gyakorta azt ismételgette magában, hogy „gondolj rubyra", és közben érezhető volt, hogy mennyire vágyik utána. Vajon mit jelentett ez? Mire vágy® ennyire ? Egy rubintra? Egy drágakőre? Malkom tudni akarta az igazat, hogy aztán a bosszúja r&M ként megfoszthassa tőle a boszorkányt. - Megint rosszat álmodtál, vémon? - kérdezte a furcsa f é r f l hang. - A vérszívás ezzel a kockázattal jár. Malkom pár napja fedezte fel, hogy a hang gazdája a céllá™ val átlósan szemben lévőben raboskodó lény - egy Lothaire nevű, vörös szemű vámpír, egy Bukott - őrült hordabeli. Amilyen az alkirály és a gazdája volt. Ösztönösen támadásba lendült, teljes erőből belefejelt üvegfalba, mert egy pillanatra elfeledkezett arról, hogy levág® a szarvát. Patakzott a vér a homlokából. Nem számított. Újra m újra nekirontott az üvegnek, míg végül a halandók ismét elku bították. Amikor felébredt, Lothaire kigúnyolta. - Bolond. Túl sokfl alszol ahhoz képest, hogy mennyi tanulnivalód lenne. Erre Malkom nekiugrott az üvegnek, és minden kezdőd® elölről. Ám Malkom hamarosan rájött arra, hogy a vámpírnak igaHi van. Sokat kellett tanulnia. Meg kellett találnia a módját, hoj$ eljusson a boszorkányhoz, és megszöktesse Őt. Ugyanolyan jól kfM lett beszélnie új angolul, mint amennyire értett, gyorsabbamkiB lett felidéznie a nyelvet annál, mint azt korábban elképzeltd^B Ezért aztán nem küzdött többet, hanem hallgatni kezdte t] körülötte lévőket, megfigyelt mindent, amit csak látott. Iw lií a 203

távolból meghallotta a boszorkány hangját. Most már bltd volt benne, hogy egy épületben őrizték őket. Olyan közel volt... A boszorkány kóstolót adott neki a cofl® bői, ő pedig megízlelte a vérét, és többet akart - pedig gyűJWtt a nőstényt. Míg Malkom kész volt feláldozni érte az életét* miál adta magát érte a legrosszabb ellenségének, a boszorkány h idcf> ] vérrel elárulta. - Most mit álmodtál? - faggatta Lothaire. I Malkom fel-alá járkált az üvegfal előtt; már teljesen begyógyultak a sebei, és rettentően vágyott rá, hogy nekiessen annak | vámpírnak, bármilyen vámpírnak. Kétségbeesetten ki akart fRdbadulni. Lothaire felsóhajtott. - És még mindig meg akarsz ölni ? Ami- k< ii' én tudom, hogy mi vagy - és hol találsz magadfajtákat ? i Magafajtákat? Pontosan hány démont formáltak át? - M i t Ak ars z tőlem, pióca? — Malkom vontatottan beszélt ugyan, de tfnár szinte mindent megértett angolul. Ahogy Carrow emlékei lizekeveredtek a sajátjaival, a helyükre kerültek a részletek, Ijnint egy kirakós játékban. - Engem nevezel piócának, amikor éppen most ébredtél egy wérszívás okozta álomból? Ugyanannyira vámpír vagy, mint én. - Nem vagyok vámpír - recsegte Malkom, miközben az agyá- IM n felvillant az emlék a boszorkány vérző kebléről. A karmazsinvörös cseppekről... - Egész életemben a fajtádat gyilkoltam. - A régi életedben, igen. Ez azonban egy teljesen újfajta léte- a számodra. És információkra van szükséged a túléléshez. - Információkra, amelyekkel kizárólag te szolgálhatsz ? gúnyolódott Malkom. - Pontosan. Cserében hűséget fogadsz nekem, mihelyt meglökünk. - Hűséget ? Az utolsó vámpír, aki lojalitást várt tőlem, súlyo- iitn megfizetett. k - Mit csináltál vele? - Életben hagytam, hogy láthassa, amint a vére és a húsa vöfÖsre festette a falakat. - Az alkirály halálért esedezett, könnyek özött könyörgött Malkomnak. - Vigyázz, nehogy úgy végezd, mint o. 204

- Ezzel a történettel csak még nagyobb benyomást tettél rám. í s fokoztad az étvágyamat. - Senkinek nem esküszöm hűséget. - Ez az első hiba, amelyet elkövetsz ebben a világban, scarba. Malkom keze ökölbe szorult a szó hallatán. - Úgy teszfl mintha közel lenne a szabadulás. - A tiéd talán valóban közel van. Figyelj, elvettem valanfl egy nagyon nagy erejű lénytől. Mihelyt levonul az ár, el fog jöí* ni érte. 0 fogja elszabadítani a poklot - mivel én képteleiijH gyök rá. Bármit jelentett is ez. - Most, hogy teljesen felgyógyultál, a halandók tanúin® nyozni fognak - folytatta Lothaire. - Akárhányszor elhagyni a celládat, esélytkapsz a szökésre. Természetesen közben iszonya® fájdalmakat állsz majd ki. Malkom próbált elfeledkezni a vámpírról, és azon tűnődön miért állt egyáltalán szóba vele. Azért, mert kíváncsivá, tett azzal, hogy tudja, mi va g y o k , S I - Talán ha kiszabadulsz, új r a összejöhetsz a csinos kis bőszei kányoddal. Malkom dühösen nekiugrott az üvegnek. - Mit tudsz rólfl Hol van? - Carrow Graie itt van a közelben. - Hol? A francba, áruld el, hogyan juthatok hozzá! - Örök közelednek. Érted vagy értem jönnek. Ha Malkom elhagyja a cellát, vajon látni fogja a boszorkán^® Mivel már sokkal folyékonyabban használta az angolt, minddfl képpen beszélnie kell vele. A tudomására kell hoznia, hogy rosn] szabb kurvának tartotta, mint a saját anyját. Közölnie kell veit! hogy a rabszolgájává teszi, láncra veri, és addig keféli gyengé'^B testét, amíg belebetegszik. A gondolatra kemény lett a farka, mint a kő. Hálát adott a sorsnak, hogy nem fektette le korábban aiboJ szorkányt. Ha azon az utolsó napon a magáévá tette volnaf^B Ián meg is termékenyíti. És bezárva, ebben a cellában nem tehs tett volna semmit az utódja érdekében. A gondolat, hogy Carrow a szíve alatt hordja a gyermekét. 205

| Ököllel belevágott a falba; gyűlölte a boszorkányt azért, mert még mindig a társának szerette volna. L Hirtelen megérezte, hogy terjedni kezdett a köd, amellyel rendszerint elkábították. - Ügy látszik, te vagy a soros, scarba. Malkom végre kideríthette, miért vállaltak annyi nehézséget I halandók, csak hogy elfogják. És kutatni kezdhetett Carrow í Után. - Vigyázz Chase-zel, a kesztyűssel - figyelmeztette Lothaire. ■ Sokkal gyorsabb, mint hinnéd. Mire a halandó őrök beléptek a cellába, hogy hátrabilincseljék a kezét, Malkom már alig bírta felemelni a fejét és a lábát. De egyébként sem küzdött volna ellenük. Ki akart kerülni erről a helyről. Végigvezették a folyosón. Homályosan látta a cellákban fogva tartott halhatadanokat, legkülönbözőbb fajtáikat... A szeme sarkából felfedezett egy sápadt a r c ot és egy éjfekete hajzuhatagot. Oldalra kapta a fejét. A boszorkány. Itt van. Fogoly, akárcsak ő\ mozdulatlanul állt a cella kellős közepén... Bár Malkom gyenge volt, rángatni kezdte a béklyókat. A halandók nem számítottak erre; kicsúszott a markukból, és neki- ugrott az üvegfalnak, amely elválasztotta a boszorkánytól. Egy másodperc töredékéig egymás szemébe néztek. Malkom a történtek ellenére kívánta a boszorkányt, fájdalmasan vágyott rá. - Hazudtál nekem! Elárultál! Carrow még jobban elsápadt, és közelebb lépett. - Malkom, kérlek... - Eljövök érted! - bömbölte, miközben a halandókkal hadakozott. - Fizetni fogsz! - Hallotta a lövést, és megfeszítette a testét, de elkésett. A kábítólövedék eltalálta. A hátára zuhant, de a szemét nem vette le a boszorkányról, míg a látása el nem homályosuk... Amikor magához tért, egy fémasztalon feküdt, lekötözve. Az alvadt vért lemosták róla, és tiszta ruhát adtak rá: katonanadríl got és olyan pólót, amilyet korábban hordott. 206

Idegenek - ellenségek - levetkőztették, míg ájultan feküd{| Újabb megaláztatás, amelyért a boszorkány fizetni fog. Nekiftl szült a béklyóknak, de azok törhetedeneknek bizonyultak, m Kinyílt az ajtó, és belépett az a magas férfi, aki az elfogását jfl gyelte. A haja az arcába hullott; nyilvánvalóan ez volt a fodráíB célja. Tetőtől talpig feketébe öltözött - és kesztyűt viselt. Chasm - Miért fogattál cl? - kérdezte Malkom, és újra nekifeszüljc a bilincseknek. Égett a vágytól, hogy elkapja a boszorkánya akit valami előtte ismereden okból ugyanúgy fogva tartottal! mint őt. Talán a következő hímmel, akiért a gazdája elküldte, nem volt olyan szerencséje, mint vele. - Mindennek eljön a maga ideje, Slaine. - VerítékcseppcjB gyöngyöztek Chase ajka fölött, a pupillája kitágult. Malkom vjB lami undorító, édes szagot érzett, és azonnal tudta, hogy a férfi; valamiféle kábítószert szed. Belépett a szobába egy sötét hajú nő, fehér köpenyben. - Véri már vettek tőle - fordult hozzá Chase. Abban a szempilla™ tásban, hogy a labor végzett, el fogod pusztítani. - De 6 azt parancsolta... - Pusztítsd el! - csattant fel Chase. Mihelyt a nő összeszedte az üvegcséket, és távozott, MalkoiM Chase-hez fordult. - Mit akartok tenni velem? - Nagyon érdekelsz minket. Az eredeted. - Úgy tűnt, hogy Malkom elbűvölte, de egyúttal taszította is a férfit. - Ma min] dent elmesélsz nekem erről. Holnap pedig az orvosaim tanul! mányoznak majd téged, hogy kiderítsék, mitől vagy gyorsabH és erősebb, mint a többiek. - Azért, hogy még több hozzám hasonlót alkossatok? - Azért, hogy biztosítsuk: nem hozzák létre újból a fajtádat* Senki sem. - Chase szeme olyan őrült fénnyel csillogott, hogy még az alkirály sem ért fel vele. Mert az alkirály soha nem vetette meg a démonokat, akiket megkínzott. Nem törődött velük eléggé, hogy így legyen. - Azt hiszed, mi vagyunk az egyetlenek a halandók és a halhatadanok között, akik kutattunk utánad? - kérdezte Chase. 207

A fajtádnak csak négy ismert példánya létezik. Mindnyájatokat össze kell gyűjtenünk, ha másért nem, hát azért, hogy más meg ne tegye. Téged volt a legkönnyebb elkapni, mert nem tudsz illanni. A többiek képesek voltak erre? Lehet, hogy Malkom is megtanulhatta volna? - Engedj el. Állj ki ellenem egyedül. Bár a halandó betegnek látszott, magas volt, nyúlánk, de erős. Chase válaszra sem méltatta. - Az alapkérdésekkel kezdjük. Ki változtatott át? Malkom nem felelt. A mennyezetet nézte, elképzelte a boszorkány gyönyörű arcát, miközben kínozza, magáévá teszi a testét, és elveszi a vérét. - Valaszolj! - parancsolta Chase nyugodt hangon. - Nem félek tőled - felelte Malkom. - Nagyon sokat tudok a kínzásról. - Én pedig megtanítalak még többre.

30. fejezet Carrow még mindig minden ízében reszketett a Malkommal való találkozás miatt, amikor a démont órákkal később ismét elrángatták a cella előtt, félig holtan. A szeme fehérje vörös volt, az orrából, a füléből és a szájából dőlt a vér. Mit tettek vele ? Carrow-nak könnybe lábadt a szeme. Malkom próbált kiszabadulni, nekiugrani a cella falának. Örökké összetartozunk, feleség? Ezt a sorsot szántad nekem? - kérdezte gyenge, rekedt hangon. Bár ellenállt, az őrök erőlködés nélkül megfékezték, és elrángatták vissza a cellájába. Mihelyt eltűntek szem elől, megszólalt Ember. - Feleség ? Bekötötték a boszorkány fejét ? 208

Ruby természetesen kikukucskált a spanyolfal mögül, így mindent látott. - Ki volt az? Ember lelkesen válaszolt. - A nevelőapád. Pontosabban a nevelődémonod. - Gratulálok! - kiáltott fel lelkesen Portia. - Carrow ? - Lanthe kérdőn felvonta a szemöldökét. - Ugye nem... Ember felnevetett. - Igen, tagadd csak le, boszorkány! - Csak egy amolyan démonoknál szokásos bejelentési ceremónia volt - védekezett Carrow. Lanthe egyből megnyugodott. - Oké, az nem számít. Carrow lelki szeme előtt ismét látta Malkom arcát, amikor a démon először ejtette ki a száján a „feleség" szót. Olyan büsz*kén nézett rá, mintha a világ legdrágább kincse lenne... - D& számít - mondta a többieknek. - Nem tagadom meg - mint ahogy őt sem. - Még akkor sem, ha elvesztette Malkomot. j Lanthe felszisszent. Ruby értedenül ráncolta a homlokát. Ember vihogott, és Carrow tekintete elhomályosodott. \ Malkom és Regin megkínzása, az utóbbi napok nyomorúságok az összezártságezekkel a gonosz varázslókkal... túlsók volt. Carroni felkiáltott, nekiugrott Embernek, és orrba vágta. Vér fröccsent, de Ember azonnal reagált: felvisított, és halán! tékon csapta Carrow-t. A boszorkány fíile csengeni kezdett. A francba, a varázslónő gyors volt, mint a villám. - Fejezd be, boszorkány! - csattant fel Lanthe. De elkésett. Carrow torkon ragadta Embert, aki válaszul száj<4 ba vágta; Carrow ajka felrepedt. - Portia, csinálj valamit! - könyörgött Lanthe. - El fogják árasztani a cellát kábító gázzal! - Állj! - kiáltott fel Ruby, - Valami közeledik. Lanthe megragadta Carrow-t, és elrángatta a varázslónőt® Portia Embert húzta arrább, de a szeme közben egyfolytában kutatta a cellát. - A gyereknek igaza van. A gonosz száll felén! sötét szél szárnyán. 209

- A gonosz száll felénk? - kérdezte Carrow, miközben a ke* ze fejével letörölte a vért a szájáról. - Tényleg? És ráadásul sötét szél szárnyán? - Valami rosszakaratú közeledik, boszorkány - erősítette m e g ; Portia. - Nem érzed a dühét? A lányod igen. Ekkor Carrow is érzékelte végre. A levegő zümmögd® körülöttük. De vajon mitől? A folyosó végén a ghoulok nyugtalanul felüvöltöttek. A gná® mok sziszegtek, a kentaur idegesen dobogott a patáival a kőpadl lón. Dühös üvöltés rázta meg a csendet. Chase-é ? Talán azéfffl őrjöngött, mert Regint még mindig nem pusztították el? Odakinn felerősödött a vihar, az eső dobolt a tetőn és a falakon. Ember megtörölte az orrát. - Gyűlölöm az esőt - motyogta. Lanthe Carrow-rólRubyra tekintett. - A biztonságkedvéért.., készüljetek fel a menekülésre. Carrowfelsegítette Rubyra a csizmáját, aztán gyorsan felkapta a sajátját. A lámpák vibráltak, érezhető volt az erő jelenléte. - GYŰŰŰŰŰRERRRŰŰŰŰŰÜ! - visította egy hang. Carrow-t jeges rémület árasztotta el. Mi az ördög ez? - Fogalmam sincs — tátogta Lanthe. A lámpák felvillantak, aztán elaludtak. Nem gyulladtak fel a biztonsági fények, koromsötétség ölelte körül őket. A létesítmény áram nélkül maradt. Vagyis gázt sem fújhattak a cellákba, hogy elkábítsák a rabokat? Carrow megugrott ijedtében, mikor újabb sikolyok harsan- cak. - Hallom az enyéim hangját - jegyezte meg Lanthe. - Né- hányan visszanyerték a varázserejüket. - Akkor miért nem szöknek meg? - kérdezte Carrow. - Senkinek nincs elég ereje ahhoz, hogy eltörje az üveget, még nyakbilincs nélkül sem - magyarázta Portia. - Kivéve Embert és engem. Már találtam egy pompás gránitmonolitot mélyen a földben, éppen alattunk. Fel fogom emelni, és belülről szétrepeszti az épületet. Amit én nem tudok széttörni, azt majd Ember elégeti. 210

- Carrow, fogd Rubyt. Jó szorosan! - figyelmeztette a boszorkányt Lanthe. - Megvan! - Carrow a karjaiba kapta a kislányt. - GYŰŰŰŰÜRRmmŰŰŰŰÜŰ! - Bármi adta is ki magából ezt a hangot, közeledett feléjük. A rabok sutyorogni kezdtek, két szót ismételgettek: „La Dorada" A név hallatán még a két gonosz varázslónő is zavartnak tűnd - Ki az a La Dorada? - kérdezte tőlük Carrow. Lanthe válaszolt. - Varázslónő, az Arany királynője - és... a gonoszé. Ami azt jelentette, hogy bárki másnál jobban volt képes ma* nipulálni a gonoszságot. - Az apokalipszist hozza magával - magyarázta Ember. .-* Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megtörténik. - És nincs semmim, amit felvehetnék az alkalomra - koty<® gott közbe Portia, de Carrow úgy vélte, hogy csak az aggodall mát próbálta leplezni. A két, különleges hatalommal bíró varázslónő rettegett éttől aLaDoradátóI? - GYŰŰÜÜÜRRRRRRŰŰÜÖŰ! Újabb sutyorgás, ezúttal egy újabb nevet is emlegettekjjM Lothaire... - Azt hiszem, valószínűleg a vámpír miatt van itt - jegyet® meg Lanthe. Lothaire, az Ősi Ellensége miatt? - Mielőtt elkaptak minket, azt hallottuk, hogy Lothairefl lopta a gyűrűjét, és ezzel felébresztette őt. - De már nagyon bánja - tette hozzá Ember. Aztán össx® ráncolta a homlokát. - Viszont ha nála volt a gyűrű, hogyw kaphatták el a halandók? Az a gyűrű... Portia Ember szájára tapasztotta a kezét, hogy elhallgattad^! - Végigjön a folyosón. Közeledik. Pár pillanattal később La Dorada elsántikált a cellájuk előtti Emberi alakjában úgy nézett ki, mint egy rothadó, életre Mt múmia - és csöpögött a víztől? Bűzös géz borította szinte Hl egész elázott testét, a letekeredett darabokat uszályként mtfl után húzta. Az arcát mintha lerágta volna valami, és hiánynál az egyik szeme. 211

Egy teljesen oda nem illő arany mellvért ragyogott rajtar |^| fején korona billegett. Az Arany királynője. Wendigók kísérték; úgy tűnt, csak a parancsait lesik. Csak ezeket ne! A wendigók villámgyors, húsevő zombik voltak, hosszú, tőrszem karmokkal és csontsovány testtel, amely nem árulkodott az erejük nagyságáról. Carrow a ghouloknál cs ak a wendigóktól félt jobban. Mindkét faj fertőző volt - a wendigó karmának egyetlen karcolása átváltoztatta a Szövetség bármely tagját -, ám, míg a ghoulok szinte agyadan lények voltak, addig a wendigók kimondottan ravaszak. La Dorada testéből minden lépésnél számtalan aranypehely és gennyes testnedv szivárgott. Gézből alakult uszálya cuppogó hangokkal végigsöpört a kőpadlón, mint egy felmosórongy. Carrow nem is tudta eldönteni, mi volt rettenetesebb: La Dorada vagy a wendigók, akik szolgálták. - GYŰŰŰŰŰRRRRRŰÜŰŰŰ! - visította ismét. - A gyűrűdet akarod? - zengett fel Lothaire mély hangja. - Akkor gyere, és vedd el, te ribanc! Ahogy La Dorada elcsoszogott előttük, Portia nyakáról leesett a bilincs. Emberéről is. Carrow hitedenkedve figyelte akö- ícli cellák lakóit. A Pravus minden tagjáról lehullott a nyakbilincs. Mi történik, Lanthe? - Uralja és manipulálja a gonoszt. így azokat a bilincseket is, amelyeket a halandók a gonosz kordában tartására készítettek. Lanthe nyakán is ott maradt a bilincs, akár Carrow-én és Rubyén. Portia már fel is emelte fényesen ragyogó tenyerét, és vészjósló arccal emelni kezdte a láthatatlan sziklát a föld mélyéből. A padló vibrált a talpuk alatt. Az üvegfal túloldalán meghaladt a föld. t Ember is felkészült rá, hogy szabadjára engedje az erejét. A •zeme felvillant, az írisze lángnyelvként örvénylett. Tűz táncolt i tenyere fölött. Amikor az üvegfal felé irányította, Carrow a loldre vetette magát, a testével védve Rubyt. B Az üvegfal felrobbant, záporoztak rájuk a törmelékek. 212

I - Ember, a francba! Portia felfelé emelkedő sziklatömbjének hiheteden nyomásától kezdtek felgyűrődni a fémfalak. Az épület teljes szerkéz® te elmozdult, újabb és újabb üvegfalak törtek ripityára, ahogjd a tartóoszlopok kettéroppantak. Mind több halhatadan szabadult ki... - Crow, mi történik? - nyöszörögte Ruby. - Gyerünk, állj gyorsan talpra! - Vajon mikor omlik rájuk# tető? - Lehet, hogy futnunk kell. Ahogy megjelentek az ordítozó őrök, és gázpalackokat dob^ tak a cellájukba, Ember tűzvilláma visszarepítette feléjük a szefld kezeteket. Portia félrebiccentett fejjel tanulmányozta a férfiakat. - Ezek* nek a halandóknak kővé kell válniuk. - Intett egyet a kezével és a padlózatból kiszakadt cementdarab belevágódott az egyijd őrbe. Carrow gyorsan eltakarta Ruby szemét, hogy a kislány ffl lássa, ahogy a padlódarab, mint egy rakéta, az emberbe csapéi dott. A férfi feje szétloccsant, mint egy görögdinnye. - Portia, ne vágj fel! - szólt a barátnőjére Ember. - DolgunJI van! - Ezután Carrow-hoz fordult. - Először is, boszorkánk megfizetsz, amiért megütöttél. - Ha bántani mered - figyelmeztette Ruby csillogó szemmel <7-* akkor én még nagyobb fájdalmat okozok neked! Carrow maga mögé rántotta Rubyt. Vajon Ember miért habozott ? Egy szempillantás alatt hamiw vá égethette volna Őket. - Hagyd őket - szólt közbe Portia. - A csetepaté odakinjfl folytatódik, és mielőtt csadakozom, vissza akarom szereznti maszkomat és a karmaimat. Megyünk, és megkeressük. Ember fenyegetőn Carrow-ra pillantott, aztán Lanthe felé csettintett az ujjaival. - Gyere! Miután Lanthe nem mozdult Carrow mellől, Portia visszás nézett rá a válla fölött. - Melanthe, te áruló. Rohadj a menny* országban! - Végignézett a folyosón. - Az angyaloddal. El fog jönni érted. - Ennyit az erőről, amely oltalmazhatott volna bennünket jegyezte meg Lanthe, mihelyt a két varázslónő eltűnt. - És 213

igazuk van. Thronos eljön majd értem. Ahogy a te, khm, férjed is, mihelyt eléggé megerősödik. Ruby körbepillantott. - Nagyon félek, Crow. Carrow a karjába vette a kislányt. - Tudom, de nem engedem, hogy bármi baj történjen veled. - Amikor Ruby szipogni kezdett, Carrow a szemébe nézett. - Nézz rám! Kiviszlek innen - esküszöm. Könnyebb mondani, mint... A börtönben totális volt a káosz. Ember tüzei felgyulladtak mindenhol, amerre járt, hogy kiszabadítsa pravusbeli szövetségeseit. Halhatadan hímek estek csapkodó nőstényeknek. Alig fél méterre tőlük Uilleam, a lykae támadott rá négy őrre. Bár még mindig rajta volt a nyakbilincs, ezért nem tudott teljesen átváltozni vérfarkassá, így is könnyedén végzett mind a négygyei; az egyiknek átharapta a torkát, miközben a karmaival széthasogatta a többit. Volós, a kentaurok vezetője letaposott mindenkit, aki az útjába akadt; péppé zúzott holttestek maradtak a nyomában. Parázna lidércek ragadták meg a halandó őröket, és őrjöngve tettek rajtuk erőszakot. Carrow eltakarta ugyan Ruby szemét, de a lidércek nyögései elnyomtak minden más hangot, amint hetek óta először táplálkozhattak végre. - Tudod, ugye, hogy mihelyt kilépünk ebből a cellából, nagy szarban leszünk - figyelmeztette Lanthe. - Ha le tudjuk venni valahogy rólad a nyakörvet, képes leszel portált nyitni? Lanthe korábban elmondta Carrownak, hogy miután portált nyitott, fel kellett töltenie az erejét. A boszorkány arca felragyogott. - Simán kisétálhatunk innen. - Akkor kerítsük elő Fegley-t - és a hüvelykujját. - Azt hiszem, tudom, hol találhatjuk meg. - Amikor az őr megjelent Rubyval a karjában azon az éjszakán, akkor egy titkos szobába jött be Chase irodájába. Valószínűleg most is ott rejtőzött.^ - Készen álltok? - kérdezte Carrow. Lanthe bólintott, mire kiléptek a vad forgatagba. - Mondtam neked, hogy hamarosan kiszabadulunk - recsegj Lothaire. 214

Amikor az épület omladozni kezdett, Malkom nagy nehezfl felült, bár minden porcikája rettenetesen sajgott. Chase- nekiga* za lett; sokat tanult tőle a fájdalomról. De kibírta Chase kínzM sait, csak nevetett rajta, kivillantva vérző agyarait. - így vagy úgy, de ma éjjel ennek vége lesz - mondta a vámn pír. Bármiféle lény támadta is meg a helyet, Ősi Ellenségét* ke* reste. A vámpír pedig készen állt a harcra; fel-alá járkált - és csú*, folódott a lénnyel. - Készen állok, Dorada! Állj ki veletm szipirtyól Malkom talpra kászálódott, miközben apadió remegett aktj ta. A fémfalak megvetemedtek. Az üveg már nem sokáig bircá a nyomást. Közel a szabadulás. Már el is képzelte, miféll módokon bünteti majd meg a boszorkányt... A nyakbilincse váradanul a földre hullott. Malkom felpillantott. Egy hatalmas erejű nőstény haladt • a cellája előtt. Úgy nézett ki, mint egy sétáló hulla, egy csapat wendigó haladt a nyomában. 0 szabadított mega nyakbilincstU Hirtelen egy újabb nőstény, egy sötét hajú varázslónő tűni fel a cellája előtt. Lángok táncoltak a tenyerén. Felemelte a ke* zét. Mi az ördög... Az üvegfalra irányította a lángokat, és az csörömpölve összfl tört. Mielőtt szinte Malkom gyorsaságával eltűnt volna, mégi odaszólt neki. - Menj, keresd meg a feleségedet, démon! - Feltett szándékom. Malkom végre bosszút állhat Carrow Graie-n. Alig bírta emeli ni a lábát, félig megtébolyodott a kínzástól, de kibicegett a ccl» Iából. I Odakinn káosz fogadta. A tüzek melege perzselte a bőrét. Az Éinzccsavarodó fém zajától csöngött a fiile. Az önfeledten párosodó parázna lidércek nyögései és a véres pwzccsapások látványa csak még jobban megvadította. I Valaki mély hangon elbődült, mire Malkom visszakapta a fe- Jít a vámpír cellájának irányába. Pont előtte állt a halott nőstény, és támadásra vezényelte a wendigókat Lothaire ellen. Szörnyűséges arca mosolyra torzult.

215

Az Ősi Ellensége azonban egyelőre kitartott, sorra kihajigál- tii a cellájából a rá támadó veszett lényeket. De vesztes csatát vívott. - Slaine? - nyögte ki. - Jól jönne egy segítő kéz. L A nőstény Malkom felé kapta a fejét; egyetlen szeme volt. -(iYŰÜÜKRKRRŰÜŰŰ? Malkom lassan megrázta a fejét, és elindult a boszorkány cellája felé, miközben a válla fölött még visszaszólt. - Hol vannak most a szövetségeseid, vámpír?

31. fejezet - Nem akarsz mesélni Thronosról? kérdezte halkan Carrow, miközben Rubyt cipelve mutatta az utat Lanthénak Chase irodája felé. - Most, hogy menekülünk előle? - Miattam tört össze - felelte Lanthe csöndesen. - „Meggyőztem", hogy ugorjon le a magasból. És ne használja a szárnyait. Jó l megcsináltad. - A srácok - pontosabban mindenki idebcnn - egyszerűen imádnak minket, igaz? Lanthe bólintott. Szeretek szeretetreméltó lenni. Ahogy elérték a folyosó végét, még több wendigó közeledett. Vérre, csontra, húsra éheztek. Vörös szemük világított a félhomályban, sovány testük előregörnyedt, járásuk bodadozott. Lanthe és Carrow a falhoz lapult, a boszorkány a vállához izorította Ruby arcát. A lények beleszimatoltak a levegőbe, amitől Carrow szíve hevesebben kezdett verni. Nem tudjuk kicselezni őket. Eltelt egy másodperc... aztán még egy... Egyikük feléjük lépett... Sikolyok hangzottak félvalamelyik folyosó felől, ésawendigók rohanni kezdtek abba az irányba. Hajszál híja volt. És legközelebb nem lesz ekkora szerencséjük. Ennek tudatában Carrow az ellenkező irányba iramodott, az épület másik szárnya felé,

216

ahol az irodák és laborok kaptak helyet. A mészárlás ott véresebb volt, mint a cellájuk környékén. Mindenütt halandók holtteste hevert. Harcoló, párosodó és táplálkozó lények hadán osontak keresztül. Sziklatömbök magasodtak ki a padlózatból. Az épülőt ingataggá vált. Végre épségben eljutottak az irodához. Az ajtót valaki betöM te, féloldalasan lógott a zsanérokon. Carrow óvatosan belépet® Üres. Kinézett az ablakon; ugyanolyan vihar volt, mint két hetflj amikor Chase a tomboló elemeket figyelte. Az iroda másik oldalán félig nyitva találta a falba rejtett ajfl tót. Átsurrantak rajta. A szoba raktár lehetett; halomba helyezett ládák és fémpol* cok sorakoztak a falak mellett. A mennyezet már félig beonil lőtt, néhány gerenda elroppant, a végük lezuhant a földre. A hát* só rész felől meghallották egy férfi sírását. Lementek pár lépcsőfokot, követve a hang irányát, míg rátaf láltak a csapdába esett Fegley-re; a jobb karja beszorult az egyiM hatalmas, lezuhant gerenda alá, amely szinte tőből levágta a tesc*j részt. Egy géppuska hevert alig néhány centire tőle, de nem éli hette el. - Oly közel, s mégis milyen távol. Magamsem találhattam volna ki nagyobb kínzást ennél. Nos, éppenséggel tudott volna De most ez is megtette. Carrow a csizmája orrával megpiszkáli ta a fegyver csövét. Au, úgy látszik, nem akar apucihoz menni - ismételte meg a fegyőr korábbi szavait. Amikor arrább rúgtd a fegyvert, Fegley hangosabban kezdett sírni. - Nézz már szét - lehelte mögötte Lanthe. - Ezek a mi cuM caink. Valóban, a rabok fegyverei és személyes holmijai hevertfli szanaszét - a Megtorlók korbácsai, agancsból készült fejdíszifl a kentaurok bőriszákjai, mindenféle fegyver. Bár a legtöbb polcon rendetlenség volt, mintha valaki - vagy valami - már feltúrta volna a tárgyakat, Lanthe megtalálta aáfel* ] szerelését. - A kesztyűm! A gyönyörű maszkom! Gyorsai® fel* húzta karomban végződő kesztyűjét és kobaltkék színű maszlffl ját. 217

- Közeledik a tűz - jegyezte meg Carrow, amikor füst kezdett szivárogni a félig beomlott mennyezet résein át. Érezte az égő hús gyomorforgató bűzét. Siessünk! Lanthe Fegley-hez igyekezett. Letérdelt melléje, hogy kiránt- la a romok alól beszorult jobbját, miközben elhessegette gyengéden csapkodó balját. - Akkor sem ér el a jobb hüvelykujja a nyakpántig, ha lehajolunk, a bal meg nem jó. - Hah. És akkor mi van? - kérdezte Carrow. - Hanem érünk el a hüvelykig, majd a hüvelyk ér el hozzánk. - Körülnézett, hol talál egy kést. - A pokolba, vágd le a karját! Fegley megfeszítette a testét. - Ne! - Hé, te hívtál meg minket a buliba, halandó - köpött egyet Lanthe, és elkapta a kést, amelyet Carrow odahajított. - Úgy tűnik, nem a megfelelő lényekkel kezdtél ki. Tudhattátok volna, hogy nem lesztek képesek kordában tartani minket. - É-évszázadokon keresztül megtettük. Ez mind Chase hibája! A gyűrű - nem lett volna szabad m-megérintenie. Carrow felvonta a szemöldökét. - La Dorada gyűrűjét? Fegley szeme kifejezéstelenné vált, mintha nem tudta volna, hogy hol van. 04 Ha nem érintették volna meg... Chase p- pusztulásra ítélt mindnyájunkat. - T e biztosan pusztulásra vagy ítélve, halandó - jelentette ki Lanthe merengve. - Mi csupán levágjuk a kezedet, de a wendigók felhasítják majd a csontodat, és kiszívják belőle a velőt, míg te majd végignézed. - Amikor Lanthe dr. Lecter cuppogását utánozta, Fegley nyöszörögni kezdett. Carrow tudta, hogy ideje lelépni Rubyval. - Adj neki, Lanthe szólt még vissza a válla fölött. - Mivel én nem tehetem. Lanthe bólintott; tudta, milyen fontos lett volna Carrow-nak a bosszú. - Hová megyünk? - kérdezte Ruby. - Látni szeretném, ahogy Lanthe felszeleteli. Ó, öcsém! - Én is, édesem. De őrködnünk kell. - Miközben Carrow átbotorkált a szobán, meghallotta Lanthe hangját. - A Halálosztó szépen felvágna, és kifordítaná a beleidet. És ha fl 218

Megtorlók kezébe kerülnél ? Elég sokáig életben tartanának hoz, hogy láthasd, ahogy egyikük magára ölti a bőrödet... J Mire Carrow az iroda külső ajtajához ért, Fegley már sikítttfl zott. Carrow kilesett a folyosóra. A távolban megpillantQJ^B Malkomot keresztülsán tikálni a vérfürdőn. Bár a teste tele volfl sérülésekkel, mindenkivel szembeszállt, aki az útjába akadt. Carrow-nak eszébe jutott az az éjszaka, amikor először mcgifl pillantotta; amikor Malkom megtámadta a démonokat. Molfl azonban azt is megfigyelhette, hogyan bánik el az ellenségg|^| Azon az éjszakán a démon akarata ellenére bántotta őt. viszont ez volt a feltett célja. Várjunk csak... Malkom nyakbilincse eltűnt? Carrow vissi^B botorkált a szobába, nekidőlt a falnak. O, istenek. Az erejét víssm szaszerezte a gonosz? Nem. Nem volt hajlandó elhinni, hogy a démon gonosz lenfl ne. Mindamellett arra is ráébredt, hogy köddé vált mindeií|kó
- Te meg honnan a pokolból kerültél ide ? - A varázslónő akkor is gyors volt, amikor még rajta volt a nyakbilincs, most azonban villámsebesen érkezett. - Olyan sebes vagyok, mint a lángok, boszorkány. És ezt a tulajdonságomat megtartom. 1 Portia lépett melléje, és felvette a maszkját és a kesztyűjét. — Nekünk áll a zászló így, hogy ti mindannyian erő nélkül maradtatok. Ember, intézd el a halandót! Ember Fegley felé irányította a tenyerét. f Carrow eltakarta Ruby szemét, miközben az őr szeme elfekedett. Felsikított, ahogy a varázslónő hamuvá égette. - Ne felejtsd el, mit mondtunk neked, Ruby! - A két varázslónő egy utolsó kutató pillantást vetett a kislányra, majd eltűntek. - Mit mondtak neked ? - kérdezte Carrow Rubytól, és elrántotta a gyereket a füstölgő kupactól a szoba másik végébe. - Azt, hogy én is olyan lehetek, mint ők - Ruby kidörzsölte l| izeméből a hamut. - Csak meg kell ölnöm egy varázslónőt ahhoz, hogy én is azzá váljak. -Nem ölsz meg te senkit! - csattant fel Carrow ingerülten. * Először is, túl fiatal vagy. Másodszor pedig, senki sem fizetett érte. Majd megbeszéljük, ha hazaértünk. Alig tudta megállni, - Jlnnyithozzá neüegye: ujijf-jtú rhölgy"ől. Eogy a h tvelyk „ e vünkr . Lanthe káromkodott egyet I bajsza alatt. - Úgy tűnik, ki kell verekednünk magunkat innen. Beletúrt az egyik fegyverekkel teli ládába, és előhúzott egy kar|0t. - Még szerencse, hogy jól bánok az ilyesmivel. - Én sem panaszkodhatom. - Voltak előnyei annak, ha valakinek olyan legendás kardforgató barátnője van, mint Regin. ( arrow is fegyver után nézett. Felkapott egy rövid kardot, hülyéstül, az utóbbit felcsatolta a derekára. Aztán megtorpant. - Várj, Lanthe. Figyeld azt a Füstöt a hátsó falnál. Mindjárt leomlik. - Gondolod, hogy van ott még egy szoba? - Talán. - Odasiettek, és félrelökték a polcot. Egy újabb fák ba rejtett ajtót fedeztek fel. Carrow feszegetni kezdte a kard he^ gyével, és sikerült 220

résnyire kinyitnia. Lanthe beleakasztotta féítJ karmait, és együtt kifeszítették az ajtót. Friss, párás levegő csapta meg az arcukat, szél kapott a hajú k ba. Egy lefelé vezető alagút nyílása tátongott előttük. - Menekülőút lehet - jegyezte meg Lanthe. - Talán kiveJM egészen a partra. Carrow körülnézett. - De a föld még mindig reng. Mia/nft', gyobb rizikó: az alagút, vagy a kinti csetepaté ? - Vagy Maikon - Én inkább az alagutat választanám - válaszolta Lanthdfl A vrekenerek gyűlölik a zárt tereket és a föld alatti helyeketWJ Bár Malkom megfenyegette, Carrow nem szívesen hagyüft hátra a démont; visszanézett a válla fölött. Majd megk eresem, Mihelyt biztonságba helyezte Rubyt. - Akkor menjünk errw Gyorsan. - A karjába kapta kislányt. - Készen állsz, kölyök™ Amikor Ruby az ajkába harapott, Carrow mosolyt erőltetett itt arcára. — Szerencse, hogy Lanthéval itt vagyunk veled, mert é cimboráid sosem hinnék el, miféle kalandokat éltél át. - Sárgulni fognak az irigységtől, az biztos - tette hozfl Lanthe. - Akkor vágjunk bele, kölyök! - Az alagút bejáratánál Cárral! szorosan magához ölelte Rubyt, a kezét a kislány fejére téted hogy megvédje a sérülésektől. - Háromra indulunk. Egy, kefr tő, három! - Futni kezdett, Lanthéval a sarkában. Itt-ott homok záporozott a fejükre, de Carrow a földre szó* gezte a tekintetét, és szedte a lábát. - Egyre frissebbnek tűnik a levegő! - kiáltott hátra. - Mén majdnem ott vagyunk! Egy újabb földrengés miatt megbodott, de sikerült megcflfl tania az egyensúlyát. - Ez közel volt... [ Lanthe sikolya visszhangzott végig az alagúton. w Carrow megtorpant, és visszaszaladt az előző sarokig. M vrekener. Elkapta Lanthe bokáját, és visszafelé ráncigálta a varázslónőt a füst irányába. Lanthe vadul rúgkapált, próbált ki- [|*ftbadulni a sántikáló Thronos markából, a karmait belevájta a homokba. A kardja kiesett a kezéből, és nem érhette el. 1 - Engedd el őt, Thronos! 221

y A vrekener formátlan szárnyai fenyegetőn felvillantak, betöltötték az alagút teljes szélességét. Nem volt rajta nyakbilincs. [ Carrow letette Rubyt a földre, és beállította egy támoszlop ftlögé. - El ne mozdulj innen! - szólt vissza a válla fölött, majd Visszarohant, hogy segítsen Lanthénak. De még mielőtt elérhette volna a varázslónőt, a vrekener arcon csapta az egyik karmokban végződő szárnyával; Carrow fenékre esett az ütés erejétől. Feltápászkodott, kivonta a kardját. Amikor a vrekener újra ütött, Carrow elhajolt, és becsusszant Thronos szárnya alá. Belevágta a kardot az érzékeny bőrbe. Patakzott a vér; a vrekener felüvöltött fájdalmában, és nyomban elengedte Lanthe bokáját, hogy kihúzza az oldalából a kardot. Carrow megragadta Lanthe kezét, és megpróbálta felrántani a varázslónőt. Ám még mielőtt Lanthe talpra állhatott volna, Thronos elhajította a kardot, és véres kezével újra elkapta a Varázslónő lábát. Visszarántotta Lanthét, de Carrow sem engedte el a lány kezét. Amikor újra megremegett a föld, Lanthe felkiáltott. - Mentsd meg Rubyt! - Mindkettőtöket megmentelek! Fülsiketítő morajlással sziklák záporoztak az alagút tetejéből, elzárva az utat Carrow és Ruby között. - Crow ? - sikította a kislány. - Hol vagy? Carrow hátrakapta a fejét. Alig hallotta Rubyt. - Máris jövök! Visszanézett Lanthéra, aki kitépte a kezét a szorításából. Mentsd meg a lányodat! Én elleszek valahogy! Egyre sűrűbben gomolygott a fiist, potyogtak a szikiadat* bök. - Crow, siess! - Annyira sajnálom, Lanthe! - suttogta Carrow, miközbra a vrekener beráncigálta a barátnőjét a sötétségbe. Carrow reszkető szívvel futott vissza a kőhalomhoz, amely elzárta Rubytól. Letérdelt, és kétségbeesetten ásni kezdett. Itt vagyok, kicsim! Tarts ki! Bár a kisebb kődarabokat képes volt eltávolítani, az omlad|l meg sem moccant. Hiába kaparta a földet, szemernyit sem ha^ ladt 222

előre. Eszébe jutott a kard; visszaszaladt érte, és benyom# a pengét egy nagyobb szikladarab alá. Semmi. Egy keskeny résen keresztül Ruby át tudta dugni a kezétíJB Carrow térdre esett, és megfogta. - Ne hagyj itt, Crow! - Soha! Hallod? De keresnem kell valami hosszabb tárgyat! hogy megemeljem a köveket. - Egy csövet vagy egy dárdáofl Mindjárt visszajövök. - Ne-e-e! - sikította Ruby. Megszorította Carrow kezét, ap» ró karmait belevájta a bőrébe. Carrow lenyelte a könnyeit, és minden erejével azon vol% hogy elhúzza a kezét, bár Ruby egyfolytában kiáltozott. - Ni| Crow, ne, ne, ne! - Ismét túl szaporán lélegzett. - Kérlek, kér* lek, ne hagyj itt! Jó leszek, soha többé nem é- énekelek... 4 - Csak vegyél mély lélegzeteket, kicsim. Mindjárt visszafl vök! - Cr o w, k-kérlek - könyörgött a kislány zokogva, miközbfl apró kezével vakon kapkodott Carrow után. Carrow talpra kényszerítette magát, és megtörölte a szemű Visszajövök érted, esküszöm. Ruby keze elernyedt, a kislány elnémult. - Ö, Ruby, ne! - Carrow szíve összeszorult a félelemtől, de tudta, hogy semmit nem tehet a gyerekért. Nem érhetem el, csak egyetlen módon segíthetek rajta... Össze- izedte minden lelki erejét, és visszasietett a raktárhoz. Soha életében nem futott még olyan gyorsan, mint most. Erőteljesen dolgozott a karjaival, miközben rohant visszafelé az alag- Útban.

32.fejezet Malkom az ezernyi illat között felfedezte végre Carrow-ét, és követte egy hosszú folyosón, egészen egy faborítású helyiségig. Zajokat hallott egy szomszéd szobából, és besurrant. 223

És ott volt a boszorkány. A lépcső korlátját próbálta letörni, összeszorított foggal, minden erejét megfeszítve dolgozott. Malkom egyetlen kézmozdulattal kitéphette volna a helyéből a korlátot. Mit akarhatott vajon a boszorkány azzal a fém- I rúddal? Malkom halkan közelebb lopakodott. Még közelebb... Villámgyorsan kinyújtotta a kezét, és elkapta a boszorkányt. - Azt hitted, nem találok rád? kérdezte tőle, és magához szorította. - Ne, ne! - sikítozott Carrow, kétségbeesetten kapálózva. - Hallgass! - bömbölte Malkom. Elveszítem az önuralmam. A vérszomjtól, a csetepatéktól, a nyögésektől. Az esztelen mészárlástól. - Malkom, el kell hogy e-engedj! - Carrow hisztérikusan, teli tüdőből sikítozott, csapkodott és hadonászott; félő volt, hogy megsebesíti magát. - Esküt tettél - lihegte Malkom -, de eszed ágában sem volt megtartani. - Carrow egyik melle a tenyerébe nyomódott, a hátlója a farkához dörgölőzött. Rántsd fel a szoknyáját, szorítsd a falhoz, és tedd magadévá! — De most kénytelen leszel, boszorkány! - N-nem érted, b-benn az alagútban... - Hazug! - Malkom belemarkolt Carrow hajába. - Egy szól se szólj! Végre bosszút állhat. Ahogy arccal nekinyomta CarrowlM falnak, meglátta a nyakán lüktető eret, megérezte a vére illatéi Hogyan lehetséges ez ? Nem számít. Oldalra döntötte Carrdl fejét, feljebb tolta rajta a nyakbilincset. A vérszömjnak... képtm lenség ellenállni. Felnyögött, és belemélyesztette az agyarait a boszorkán^hú* sába. Kapcsolat. Az enyém. Az én nőm. Minden egyes csöpp véf erővel töltötte el, a sebei kezdtek meggyógyulni. Őrülten dübörgő szíve mégjobban megvadította. Erősebben harapott, nagyobbakat szívott a vérből. Amíg meg nem érezte, hogy Carrow sí r . Malkom megmerevedett. Carrow sírt - érezte a teste rem4 gését az agyarai alatt. A boszorkány soha nem sírt - sem félcfl 224

mében, de még fájdalmában sem. Dühös lett, amikor Ronatfl belevágta a dárdáját. Most viszont zokogott. Malkom meglepetésében l as s an kihúzta a lány nyakából® agyarait, és maga felé fordította. - E-engedj el! - Carrow belekapott az arcába, de az ujjait $3* besek voltak, és véreztek. Ásott talán velük? - Ó, istenek, vvtalfl kell hogy vigyél az alagútba! Mi volt ilyen nagyon fontos a boszorkány számára? Maikon! nem ad meg neki semmit, amit szeretne, sőt, kegyetlenül távöl tartja minden ilyesmitől. A bosszúja még csak most kezdődlM Ismét felemelte Carrow-t a földről, a karjába kapta, a melléhfl szorította. - K-kérlek, Malkom - suttogta Carrow, és könnyáztatts^M cát a démon mellére szorította. Felemelte a karját, és átölelfl Malkom nyakát. A démon rettenetesen gyűlölte ezért, mert úgy tűnt, mintfl a boszorkány szeretett volna minél közelebb kerülni hozzá, njitifl emlékeztette arra, amit elveszített. Vigyél be abba az alagútba. Segíts nekem... L Megteszi, de csak azért, hogy elpusztítsa azt, amit a boszorkány ilyen kétségbeesetten akart. Megöli majd, ahogyan Carrow ti megölte minden álmát. Amikor elindult a sötét alagútban, a boszorkány megkönyftycbbülten felsírt. - Köszönöm, köszönöm - motyogta újra meg újra. I Nem leszel sokáighálás, boszorkány. Malkom egyre mélyebbre hatolt az alagútban, míg végül egy kőomláshoz ért. Vérszagot érzett. Carrow vérét. } Az egyik résen egy gyerek aprócska keze lógott ki; nagyon hasonlított a nőjéhez: puha, fehér, karom nélküli. Ernyedt. L Védtelen. Annyira meglepődött, amikor Carrow ismét fickándozni kezdett a karjában, hogy elengedte a boszorkányt, k Carrow megragadta a kis kezet, a tenyerébe szorította, és új - ra sírni kezdett. Ruby, tarts ki, kicsim! Ruby. Malkom emlékezett a névre az álmaiból. Gondolj Rubyra. 225

Abban a pillanatban mindent megértett. A halandók fogva tartották a boszorkány utódját, ezzel kényszerítették engedelmességre. Carrow próbálta elmagyarázni neki, mi a helyzet a kicsikéjével, és sírt, amikor elárulta őt. De nem volt választása. A keserű gyűlölet, amely eddig égette, kezdett halványulni. Ez még nem a vég. Carrow arcán patakzottak a könnyek, amikor feléje fordult. * Malkom, kérlek, segíts nekünk. Hozzám fordul majd, én pedig megszüntetem minden gondját... A démon Carrow fölé hajolt, az izmai megfeszültek. Az előbb még valósággal őrjöngött, mint egy valódi bukott vámpír, most Viszont összeráncolta a homlokát. - Csak egy kislány, még nyolcéves sincs - suttogta Carrc™ - Egyedül nem tudom kiszabadítani. A segítségedre van szüj(fl ségem, hogy megmenthessem. A démon ónixszínű szeme felvillant. - Kérlek, Malkom, kérlek. A démon úgy esett neki a szikladaraboknak, mintha a lem ádázabb ellenségei lettek volna. Kaparni kezdett, míg a karma* it véresre sebezték a kövek. Újabb rengés rázta meg az alagutat. - Siess, démon! Malkom villámsebesen elég nagy lyukat vágott a kövek köJ zött ahhoz, hogy Carrow áthúzhassa Ruby testét. Elájttn Carrow Ruby mellére, aztán a szájára szorította a fülét. A légzál se és a szívverése normális volt! Gyorsan ellenőrizte, nincs-i ti ti dór vagy véres seb a kislány fején, de semmi ilyesmit nem találM - Ó, istenek, csak elájult. Minden rendben lesz. Carrow szíve minden hálájával nézett fel Malkomra, mini egy igazi hősre, ami valójában volt. - M-most már érted, ugyfl Malkom bólintott. Szabad kezével megragadta Malkom tarkóját, és lehúzta^ dél mon fejét, hogy megcsókolja. - Annyira sajnálom - suttogttH ajkába. Miután Malkom elhúzódott, mélyen belenézett Carrow szM mébe; kristálytisztán kiolvasható volt belőle, amit gondoltifl Még nem fejeztük be, amit elkezdtünk. 226

És Carrow egyáltalán nem bánta, hogy így történt. Újabb robbanás rázta meg az épületet. A démon körülnésí^B - Nem biztonságos itt. - Mielőtt Carrow egyet pisloghaj^H volna, Malkom felkapta a kardját a földről, és beledugta dh(M velybe. - Ki kell jutnunk innen. Carrow felkapta Rubyt. - Követlek. Malkom átkarolta a vállát, és gyorsan elindultak kifelé az alafl útból. Carrow átkutatta a börtön labirintusát Lanthe és Regin ifán A nevükön szólongatta őket, de egyikük sem válaszolt. Kereste Embert - és Fegley kezét is. De a helyzet egyre kaotikusabbá vált. Az Ember által gerjesztett tűz továbbterjedt. Halandó tudósok sikítoztak, lények lakmároztak belőlük, aghoulok tömegesen fertőztek meg mindenkit, akit csak értek. Katonák támadtak Malkomra - de a démon l valamennyit lemészárolta, hogy megvédje Carrowt és Rubyt. Amikor elhaladtak a raktárak előtt, Carrow észrevett két tündért, akikkel néhányszor már összefutott New Orleansban. Egyikük magas és karcsú volt, a másik alacsonyabb és teltebb. Éppen megraktak egy hátizsákot mindenféle felszereléssel. Carrow-nak azonnal eszébe jutott, milyen szűkösek voltak AZ erőforrások Oblivionon. Megtorpant. Tudta, hogy esŐáztat- ta a sziget, és egyszer már megesküdött arra, hogy soha többé nem megy a vadonba kellő felkészültség nélkül. Pedig akkor még gyerek sem volt velem. De nem volt idő a pakolászásra, a válogatásra. Amikor Malkom kérdőn feléje fordult, Carrow nyugodt hangon meg- izólalt. Szükségünk van arra a zsákra. Malkom a két tündérhez fordult. - A zsákotok. Adjátok ide , mondta nekik erős akcentussal. - Azt már nem! - válaszolta a magasabbik tündér. - Menjetek a pokolba... - A mondat végét elharapta, mert Malkom felmordult, és kivillantotta az agyarait. - Hát persze - folytatta békítő hangon, és átnyújtotta a démonnak a zsákot. - A tiétek, tessék. Carrow megütögette Malkom vállát. 227

Szükségünk van az Cgyikük pulóverére, és a másik lány esőkabátjára is. A démon csettintett az ujjaival. - Ez annyira szemét dolog, boszorkány - mondta az alacsonyabbik tündér, miközben kibújt a pulóveréből. Elméletileg i izövetségesek vagyunk. - Sajnálom, de gondoskodnom kell a gyerekről. Malkom beletömte a ruhákat a zsákba, a hátára vette a ci fl magot, és elindult Carrow előtt. Gy o rsa n h o zzá tudnék szo k n i a démon jelenlétéhez. A következő folyosón Carrow észrevette La Dorada nyomAM így az ellenkező irányba igazította Malkomot. A távolban végre megpillantották a kijáratot; egy robbanél ütötte lyukat a börtönkomplexum külső falán. Carrow azonban tétován visszanézett. Aggódott a barátaién is Regint többször megkínozták, Lanthét pedig elraboltá^H Lanthe! - kiáltotta. - Regin! Nem kapott választ. Csak a csata zaja hallatszott, egyre kd^, zelebbről. Malkom szólalt meg a háta mögött. - El kell vinnünk innön a kicsinyedet. Egyetlen eltévedt lövedék... Megölheti. Carrow megfordult. - Igazad van. Menjünk. Odakinn, a tomboló viharban hatalmas örökösödési harc zaj* lőtt. És Carrow valamennyi szövetségesét még mindig nyakba lincs gyengítette. Malkomé vajon miért esett le? A démon egyetlen porcikáli sem volt gonosz. Mihelyt kiléptek az épületből, a démon megtorpant döbbM netében. Soha nem látott még esőt. - Minden rendben, Malkom. Én persze az első élménye éppen egy felhőszakadás lett. Amikfll Carrow a hátára tette a kezét, a démon megrándult, és egyfoljl tában pislogott. - Majd hozzászoksz, démon. De most mozognunk kelljfl 228

A komplexum egy magaslaton épült. Carrow lefelé mutató™ abban a reményben, hogy azon az úton lejutnak a partra. Arrafelé menj. Követték a lefelé vezető ösvényt. Az út nem volt veszélytől len. Lehullott fenyőtűk borították a kavicsos csapást. Ledőli fák nehezítették a haladást. A rothadás bűze csípte az orrukat. ® Amikor biztonságos távolságba értek, Carrow visszapillantott egykori börtönükre. Még mindig hallották a halandók sikolyait és a ghoulok ugatását. I Cementdarabok kavarogtak, akár egy tornádó egy hatalmas, tgyre magasodó kőtömeg körül. Portia műve. Az Ember gyújtotta tüzek magasan lobogtak, lángok sziszegtek az esőverte tájban. A távolban villámok cikáztak, meg- megvilágították a bizarr látványt. Carrow hallotta, ahogy egy női hang a Motörhead dalával biztatott valakit. - Gyerünk! Csapjatok a húrok közé! Csapjatok a húrok közé! - Lehet, hogy Regin volt? Vagy csak szerette volna, ha a valkűr az? - Kinyírom őket, mind egy szálig! Carrow nem tudta biztosan, tényleg a barátnője hangját hallotta-e. Mindenesetre az istenek segítsenek Declan Chase-nek, ha Régin elkapta. Carrow nagyot pislogott; megesküdött volna arra, hogy megcsalta a szeme, amikor meglátott egy köpenybe burkolózó női alakot rohanni a csetepaté irányába. Ez biztosan nem lehetett... Nix? A külső fal újabb szakasza omlott le. Hatalmas hullámban áradtak ki a résen mindenféle lények: kentaurok, koboldok, zom- bik. Százával özönlöttek utánuk a ghoulok. - Ó, Hekaté, ne - suttogta Carrow rémülten. - Minél mesz- szebb el kell távolodnunk tőlük - figyelmeztette Malkomot. - Mozog... A talaj kicsúszott a lába alól; ösztönösen odahajította Rubyt a démonnak. Malkom elkapta az ájult kis testet, és Carrow-t is próbálta elérni, de a boszorkány leesett a sötét mélységbe. — Vigyázz rá! - sikította Malkomnak zuhanás közben. 229

Malkom alig tudta megállni, hogy Carrow után ne ugorjon: Be a karjában tartotta a kicsi lányt. Rám bízta a kicsinye életért Meg kellett találnia Carrow*® anélkül, hogy a gyereknek valami baja esne. Ha megcsúszik, ha csak egy másodpercig is túl erősen szoría ja magához... Carrow-val ellentétben a kislány törött csontjfl nem gyógyulnak meg néhány nap alatt. A gyereket a melléhez szorítva Malkom elindult lefelé Carro* után. Olyan gyorsan haladt az erdőben, amennyire csak mertÉ szikláról sziklára ugrált. Soha nem érzett még a karjában gyermeket, ez pedig olyan törékeny jószág volt. Biztonságban kell tartanom. A gyerek a bo* szorkány szeretett utódja volt, árulásának az oka. Szakadt az eső, villámok cikáztak. A gyomrában érezte a döw géseket. Az esőcseppek összezavarták, a vízfüggöny miatt nemi látott tisztán. Forgatta a fejét, hátha meghallja Carrow hangját. A szagoJJ orgiája, a vadon csípős szaga elnyomta a boszorkány illatát, lé minden eleven volt. Vagyis lehetséges veszélyt rejtett. Futás közben megkockáztatott egy pillantást a kislány sápadt arcára. Eszébe jutott, milyen kétségbeesetten vágyott utánit Carrow. GondoljRubyra... Carrow nem akarta elárulni őt. Csak vissza akarta kapni a gyermekét. Most pedig rám bízott egy ekkora kincset. Felnézett, megtorpant, és döbbenten felszisszent. Ameddig; a szem ellátott, végtelen víztükör terült el előtte. Egy sziklap® remen állt, amely a víz fölött magasodott; ez lehetett az óceá™ Nem volt idő ámuldozni. Meg kell találnom Carrow-t. \ A gyermek ebben a pillanatban magához tért, és mocorogni kezdett. Malkom szeme elkerekedett. Most aztán mi a fenét csináljak f Carrow arccal a sárban landolt. Letörölte a ragacsot az arcáról, ■ talpra kászálódott; fogalma sem volt róla, hogy merre lehetett® Körbenézett, hogy tájékozódjon. Fák magasodtak fölötte, Bűrű erdő vette körül. A vihar zúgása szinte teljesen elfojtotta a csata zaját. 230

Vajon milyen messzire csúszott le a lejtőn? Elinduljon fölfelé, abban bízva, hogy összefut a lefelé tartó Malkommal? Veszélyes lett volna szólongatni a démont - más lények is meghallhatták a hangját -, de megkockáztatta. - Malkom! — A szél zúgása elnyomta a hangját. Aggodalom öntötte el. Vajon a démon biztonságban tudja-e tartani Rubyt anélkül, hogy véletlenül kárt ne tenne benne? - Malkom! - Ezúttal mozgás neszét hallotta a bokrok közül. A hatalmas páfrányok rezegtek. - Démon? Sárga szemek ragyogtak fel. Ghoulok. Kiugrottak a fedezék mögül, közelebb ólálkodtak. - Olyan kibaszottul elegem van már ebből - motyogta, miközben berohant az erdőbe. A ghoulok követték, keresztülrobogtak a bokrokon. Úgy érezte, kilométereket rohant már. Mekkora volt ez az átkozott sziget? Megpillantott egy ledőlt fát; mintha már látta volna. Aztán felismert egy különleges formájú sziklát is. Körbe-körbe futkostam? A büdös életbe! Ugyanoda ért vissza, ahonnan elindult. Másik irányba futott tovább. Amikor a vihar tomboló zajában meghallotta a hullámverés hangját, arra szaladt tovább. Amint megérezte a tenger sós illatát, egy faág csapott az arcába; a fájdalomtól könnybe lábadt a szeme. Miután a látása ismét kitisztult, felszisszent, körözni kezdett hátrafelé a karjával, nehogy lezuhanjon a sziklaperemről. Még éppen idejében sikerült lefékeznie. A lába alól göröngyök zuhantak a mélybe. Több száz méterrel lejjebb csobbantak a viharos hullámokba. Sziklameredély! Nem voltak lágyan mélyülő strandok, sem stéghez kötött csónakok. Mögötte pedig közeledtek a ghoulok. Óvatosan lenézett a szikla pereméről. A hullámok éles szirtqfl nek csapódtak, mielőtt visszahúzódtak volna az óceánba, a Csapdában volt. Választanod kell. Ha pontosan időzíti az ugrást, talán éppen elkapja az egyik érkező hullámot. Talán nctflj töri el a lábát, a nyakát...

231

Aztán a hullám kisodorja a nyílt tengerre. Ugrás és a hali) kockázata, vagy még ennél is rosszabb sors. Mit tenne Riplfl^ ebben a helyzetben? Mikor a szeme sarkából meglátta a ghoulok parázsló sárgl szemét, Carrow elmormolt egy imát Hekatéhoz, aztán beleülj rótt - a semmibe.

33. fejezet - Tudom, hol vannak! - Mariketa hirtelen felült az ágyban; zavaros, fárasztó alvásból riadt fel. - Mi? - motyogta mellette álmosan Bowen. - Mi az? - Hatalmas energiarobbanást érzékeltem! Szövetségbeli erőt. - Mariketa szabályosan kizuhant az ágyból. - Meg tudom találni Carrow-t! Mari napok óta törte a fejét, kétségbeesetten próbált kitalálni valamit, hogy megmentse a barátnőjét. Mindenhol kereste Nixet, hogy némi információt csikarjon ki belőle, de a látnok egyszerűen eltűnt. Most Mari megérezte, honnan áradt hirtelen az energia. Előkapott egy zsebtükröt a komód fiókjából, és a kozmikus erőkre koncentrált, amelyeket a csontjaiban érzett. A pontos helyszín úgy suhant tova, mint egy kósza gondolat. Bowen felkelt, és melléje lépett. - Csak óvatosan, leányzó figyelmeztette meleg hangon. - Nem nézel bele. Mari megrázta a fejét, vadul dörzsölte a foncsorozott üveget a hüvelykujjával, letöltötte a helyszínt a tükörbe, mielőtt örökre elveszítette volna. Majdnem... majdnem... megvan! Mari megkönnyebbülten felsóhajtott. - Valami történik a Szövetségben. Valami n a g y sza b á sú dolog. Ekkora nyers erő azt jelenti, hogy sok halhatadan van kis helyen. Csak a Rend szigete lehet. 232

- Honnan veszed ezt ? - Nix azt mondta, hogy meg tudom határozni a sziget helyét - ha valami mást keresek. Más szavakkal, ma éjjel a helyszín 19 lyett az energiát találtam meg. - Megölelte a férjét. — Ez lesz Bowen! - Akkor most mit teszünk? Mikor induljak? - Nos... - Mari rugdosni kezdte a szőnyeget. - Nem tudonf pontosan, hogyan találjam meg a térképen azt, amit a tükörben láttam. - Ám elég lenne egy rövidke párbeszéd a tükörrel, hogy kiderítse, miképpen juthatnak egyenesen a szigetre. Oké, rendben, nem volt szabad közvedenül a tükörbe néM nie, mert félő volt, hogy elbűvöli önmagát. De ez olyan villámgyors kérdezz-felelek lenne, tényleg, csupán egyetlen aprócska kérdés. Még csak nem is nézne bele a tükörbfl csak belepillantana. - Eszedbe se jusson, Mari - nézett rá Bowen haragosaíflM Nem engedem, hogy veszélybe sodord magad. Bár Mari képes volt eszközként használni a tükröt - például arra, hogy megtaláljon valamit a kozmoszban a bennük rej«j tőző erőt azonban nem tudta féken tartani, és emiatt legszív® sebben a haját tépte volna dühében. Felnézett a férjére, aki tisztán kiolvasta a szeméből, menn)A re bántotta Marit ez a helyzet. - Carrow a legjobb barátnőn olyan, mintha a testvérem lenne. És nem ő az egyeden boszoli kány, aki eltűnt. Amandát és Rubyt, Carrow unokatestvér® sem találták. Bowen, nem ülhetek ölbe tett kézzel. Nix mcg«i jósolta Carrow halálát! - Ennyi erővel azt is megjósolhatta volna, hogy Bowen csH nos kis vörös asszonya elbűvöli magát. Szó sem lehet rólflj boszikám! Összetöröm az összes átkozott tükröt, és az ágyh<® kötözlek. Bowen még mindig dühös volt a legutóbbi eset miatt, amifl kor Mari elbűvölte magát. A vérfarkas Mari és a tükör közé v® tette magát, és megmentette a feleségét, de azóta hisztériás ro«j hamot kapott, valahányszor az asszony akár csak célozni is mert arra, hogy szóba elegyedne a tükörrel. 233

Csak azért, mert Mari véletlenül lyukakat vágott a testébe ■izemével. - Ha én nem tudom odajuttatni magunkat, akkor ki más? Kérdezte Mari. - Találnunk kell valakit, aki képes illanni, vagy ] to r tált nyitni nem egy helyre, hanem az energiához, kizárólag egy álombéli megérzés alapján, miközben az a veszély fenyegeti, hogy izadista, élveboncolást tervező halandók kezébe kerül. - Leányzó, majd találunk rá valami módot. Kell hogy legyen Valaki a Szövetségben, aki még ehhez is elég őrült. Nem nyug- |*unk addig, amíg el nem kapjuk őket. | Mari összeráncolta a homlokát. Őrült? Elakadt a lélegzete, imint eszébe jutott a válasz. Ismert egy igazi kötözni való bolondot. Aki ráadásul halhatatlan hím volt, a velejéig gonosz, és meg- izállottan rajongott az olyan megfoghatadan dolgokért, mint a ftkst. A legőrültebb. - Ó, Hekaté, tudom, ki a kulcs! Malkomnak nem volt ideje - vagy szókincse hogy megnyugtassa a kislányt. - Tegyél le! - sikította Ruby. Malkom talpra állította, de a vállát nem engedte el , miközben kiegyenesedett. A kislány eltátotta a száját, biztosan megijedt a démon mérete láttán... Felsikított, és sípcsonton rúgta Malkomot. Vagy mégsem. Malkom felmordult, és lekuporodott Ruby elé. - Hagyd abba, te lány! Ruby ismét belerúgott, és közben mindenfélét sikoltozott, amit Malkom nem értett. De annyit ki tudott venni, hogy több- izör megismételte a Crow-t. - Carrow ? A gyerek abbahagyta a rugdosást. - Crow. Carrow. - Vad e l ízántság villogott Ruby szemében. Amely ugyanolyan zöld volt, mint a boszorkányé. - Mit tettél vele? Bántottad? — Újra sípcsonton rúgta a démont. - Nem bántottam - válaszolta Malkom, óvatosan válogatva a szavakat. - De o... Te vagy Malkom! A démon, akit - Carrow elkapott. Malkom összeráncolta a homlokát. Carrow az enyém* 234

Rácsapott a mellére, a szíve fölött. — 0 a... feleségem. - Nem kell lassan beszélned. Nem vagyok kisbaba, tudodfl A démon zavart tekintete láttán hozzátette. - És Lanthe hol van? - Öt nem ismerem. Meg kell találnom Carrow-t. Azonnal indulnunk kell. Ruby összefonta a karját a mellén. Nem megyek veled SH hova. Rákiabáltál Carrow-ra. Hallottam, amikor azt mondtál neki, hogy mindenért meg fog fizetni. Ezt Malkom sem tagadhatta. - így is gondoltam. Amíg nem tudtam rólad. - Nem értem, miért hiányoztál neki. Hiányoztam neki? - Leesett, Ruby. Lehet, hogy megsérültfl A kislány szeme elkerekedett. Sarkon fordult, és nekiirafffA dott. Malkom felmordult, és elkapta a szoknyája szélét. - VeleflJ kell maradnod. - Megyek, hogy megmentsem. Malkom felkapta, és a csípőjére ültette. - Ahogyan... nekem* is nyögte ki. - Oké, akkor veled megyek. De ha bántani próbálod, mcM öllek. - Megértettem, gyermek. A sok szag között hirtelen ismét megérezte Carrow csábiflfl illatát. Aztán a ghoulokat is. Alattuk voltak? Lenézett a szikiid párkányról. És elakadt a lélegzete. Az első lépés iszonytató volt, a zuhanás pedig még rosszabban* ( hant... és zuhant... Amikor Carrow becsapódott a vízbe, a hullámok jeges hidegétől elakadt a lélegzete. Kétségbeesetten csapkodott, hogy kijusson a mélyből. Amikor felért a felszínre, mély levegőt vett, és felsikított, ahogy kifújta. A hullám, amely felfogta az esését, most sodorta a nyílt tenger felé, egyre távolabb a parttól. Tényleg Malkom üvöltését hallotta? Maradj életben, Carrow! A szavak újra és újra ismétlődtek az agyában. Rubynak szü k sé g e va n rá d . Erődenül csapkodni kezdett a karjaival, de nem jutott előrébb, csak lebegett a habokon. A sós víz erősen marta kisebesedett 235

ujjait, a bőre teljesen érzé- kedenné vált a hidegtől. Vacogott a foga, az izmai elgémberedtek. Túl erős volt a sodrás. Vajon rátalálnak majd? Ha a sziget valóban több ezer kilométerre volt a szárazföldtől, akkor talán napokig is hánykolódni fog, mire valaki rálel. Esedeg hónapokig. Mivel halhatadan volt, nem pusztulhatott el végkimerültségben. A cápák azonban rá is veszélyt jelentettek. Add, hogy ne legyenek igazak a pletykák! Hangokat hallott a háta mögül. Ó, istenek, ne! A ghoulok utánaugrottak a vízbe, és most ugyanaz az áramlat sodorta őket Is, mint Carrow-t. Párhuzamosan lebegtek a parttal, és az ördögi lények ügyetlenül csapkodtak, rángatóztak, és közben jajveszékeltek. Aztán észrevették őt. Ostobák és agresszívak voltak, hiányzott belőlük minden veszélyérzet. Zuhogott az eső, dobálták őket a hullámok, de a ghoulok valahogy egyre közelebb kerültek hozzá. A legnagyobbik feléje csapott a karmaival. Carrow éppen idejében rúgta hátra ma gá t . Maradj életben, Carrow! Újabb suhintás; megint csak hajszál híján úszta meg... Egy uszony villant meg a közelében. Aztán egy második. A pletykák tehát megalapozottak voltak? Hamarosan cápák köröztek mindenfelé. A leghatalmasabb ghoul a szeme láttára tűnt el, amint valami lerántotta a mélybe, I Talán alatta is úszkált egy cápa, és éppen a lábát leste ? Csak az arca volt kinn a vízből, úgy lebegett a hullámokon, ■ Kényszerítette magát arra, hogy mozdulatlan maradjon. kor egy cápa beleütközött, Carrow elfojtott egy sikolyt, és val^l hogy sikerült nyugton maradnia. A stratégiája mindenesetre működött; lágyan himbálózd^^f hullámokon, miközben mögötte egyik őrülten csapdosó gMou) tűnt el a mélyben a másik után. Bár még látótávolságban vé>ld^| part, nem merte megkockáztatni, hogy úszni kezdjen kifeléifl

236

Noha az eső egyre csak verte felfelé fordított arcát, és miQlfl denfelől veszély leselkedett rá, a dermesztő hidegtől elnehezl^H a szemhéja. Bénultan... lebegett. Egy idő után már nem érezte a hideget. Álmos volt. Kihűiéi, I Képtelen volt tovább nyitva tartani a szemét. Csak egy pillanatra hunyd le a szemed. **** Malkom látta, amint Carrow a sziklaszirtről a tengerbe ugrot|^| aztán a víz hatalmas marokként elnyelte a testét. A szíve meg*fl dermedt, amikor a ghoulok utánavetették magukat. Es Malkom nem követhette Carrow-t a gyerekkel. Magához szorította Rubyt, ahogy végigrohant az immár stftfl bilabbnak tűnő ösvényen a vízhez. Szaladt és imádkozott... - Siess, démon! Amikor elérte a hullámok szélét, letette Rubyt, és végigs^^B ladt a parton, miközben egyfolytában a vizet figyelte. A hatalmas hullámok fülsiketítő zajjal csapkodták a partot, úgy habzott és kavargott a víz, mint őrjöngő szellemek. Sehdl nem látta Carrow-t. A- Ott van! A hullámok mögött - mutatta a kislány. - Úsif ki érte, Malkom! Nem tudok úszni. Ám mihelyt meglátta Carrow mozdulatlan testét, berohant a jéghideg habokba... Eltűnt alóla a talaj. Zakatoló szívvel kapálózott, hogy a felszínen maradjon, levegő után kapkodott, nyelte a csípős vizet. Nem jutok levegőhöz... Elszédült, a látása elhomályosodott. Erősen megrázta a fejét. Aztán újra elszédült. Valahogy mégis közelebb jutott Carrowhoz. Az ujjai hegyével elkapta Carrow haját, de ekkor meglátta egy uszony árnyékát a vízen. Megragadta a boszorkányt, miközben a szabad kezével veszettül csapkodott, hogy a 237

felszínen tartsa mindkettőjüket. Hogyan tudnék visszajutni a partra? Újabb uszony bukkant fel, majd tűnt el ismét a víz alatt. Lények köröztek körülöttük; ragadozók. Agyaraik vagy karmaik voltak, előfordult, hogy mindkettő. Megrázta a boszorkányt. - Ébredj, Carrow ! - Nem lélegzett ? - Boszorkány ? Az egyik izé alulról rájuk támadt, egy Gotoh erejével taszította meg őket. Egy újabb lökés ereje majdnem kitépte Carrow-t Malkom markából, de még idejében visszarántotta magához. A következő lökés erejétől a víz alá merültek. Malkom talpa egy pillanatra hozzáért a talajhoz. Bár minden ösztöne tiltakozott ellene, lesüllyedt a lények közé. Mihelyt a lába újra talajt ért, minden erejével ellökte magát a sekélyebb víz felé. A habzó vízben elrángatta Carrow-t azoktól az izéktől. Amikor végre kiértek a szárazföldre, Malkom térdre esett, Carrow-val a karjában. A boszorkány mellére szorította a fülét. - Carrow! - Még mindig nem lélegzett. Nem vert a szíve. - Ne, ne! - Nem halhatott meg így ! Meghalt. Malkom tudta, látta - érezte, hogy a boszorkánynak vége volt. De Carrow halhatatlan volt, vagyis újra életre kelhetett. Igaz ? De mit tudok én a boszorkányokról? Fogalma sem volt arról, ők is vissza tudtak-e térni halottaikból. - Carrow, ébredj! - A boszorkány szétnyílt szája kék volt, II arca hamuszürke. Harapásának nyoma tisztán látszott a nyak Alit. - Kelj már fel, boszorkány! - Nem veszíthetem el ismét, i Megragadta a vállát, és addig rázta, míg Carrow feje majd II esett a nyakáról. - Lélegezz! - üvöltötte. Víz csöpögött afbcfí szorkány szájából. - Térj vissza, arai - Felkapta a karjába, 4 írjét a mellére szorította, kisimította a haját az arcából. CarróM könyörgök... A kislány rávágott a karjára, és az arcába üvöltött. - Fújj 1M vegőt a szájába, Malkom! Jól hallotta ? Kétségbeesetten rászorította a száját Carrow jég* hideg ajkára, és kifújta a levegőt. 238

34.fejezet A feketeség hirtelen eltűnt, ahogy friss oxigén áramlott Carrow tüdejébe, kinyomva onnan a vizet. Túlságosan tele a tüdőin, megfulladok... Kinyitotta a szemét. Malkom szája tapadt az ajkára? Ellökte ft démont, összegörnyedt, és felöklendezte a sós vizet. Malkom hatalmas tenyerével a hátát simogatta, míg zihálva kapkodta a levegőt a köves tengerparton. A homok csípte a szemét, a foga vacogott, de életben volt. - R-ruby? H-hol van? Ruby a karjába vetette magát. Öntudatánál volt, biztonságban. - Jól vagy, Crow ? Carrow magához szorította, megremegett a megkönnyebbüléstől. A kislány válla fölött Malkom szemébe nézett. - Malkom, v-vigyáztál rá - lehelte. - Köszönöm. A démon elfordította a tekintetét, úgy tűnt, kényelmetlenül érezte magát ahálálkodás miatt. Aztán megfeszült a teste, a szeme elfeketedett, az agyarai megnyúltak. Az életben maradt ghoulok kimásztak a partra. Malkom kihúzta magát, és olyan hangosan üvöltött rájuk, hogy Carrow majd megsüketült. Meglepő módon elijesztette a ghoulokat, akik rémülten visszaszaladtak a vízbe. Carrow-nak eszébe jutott, hogy az oblivioni ghoulok is féltek tőle. Soha életében nem találkozott még olyan halhatatlannal, aki elijesztette volna ezeket a lényeket. A szörny, akitől rettegnek a szörnyek. Rubyval mindketten Malkomra néztek. - Elijesztette őket. Crow - suttogta Ruby hangosan. - L-láttam, édesem. Ruby reszketett, teljesen bőrig ázott. Bár Carrow-nak fogalma sem volt, miként, tudta, hogy talpra kell kászálódnia. Neffl maradhattak egy helyben. Van egy kislány, akit védelmeztem kell

239

De hová vigye? Megtörölte az arcát a karjával, és az esőfüfl gönyön keresztül körbekémlelt. A köves partszakasz egy kisebb öböl része volt. Mögötte kezdődött az erdő. A háttérben kivdj hetők voltak a hegycsúcsok. - M-menedékre és melegre van szüksége - mondta Carrcfll Malkomnak. Túlságosan kihűlt a teste. Segítesz meginti* Malkom bólintott. Mint a boszorkánnyal kapcsolatban mindig, Malkom most # teljesen össze volt zavarodva. Carrow azt kérte tőle, hogy vigye őket valami biztonságon helyre, de az égvilágon semmit nem tudott erről a szigetről. Megtj szokásból a hegyek felé indult, és több mint egy óráig vezetÉB őket felfelé. Visszanézett a válla fölött a boszorkányra. A kislány nedvfl haját simogatta, és megnyugtatóan duruzsolt a fiilébe. Akislány úgy nézett ki, mint Carrow kicsinyített mása, egy deela. Bár felajánlotta, hogy cipeli mindkettőjüket, Carrow vitte karjában a kislányt, nehogy a gyerek számára túl nagy legyefljM megrázkódtatás. Megrázkódtatás? 0 nem tette még túl magát a megrázkójffl tatáson, amelyet Carrow élettelen testének, sápadt arcának ajlát* ] ványa okozott. A boszorkány szíve nem vert. Nem lélegzett, amin ő nem fújt levegőt a tüdejébe. Ez volt a legkevesebb, amit megtehetett azok után, hogy] Carrow volt az, aki életet lehelt beléje. Amikor rádöbbent, hogy Carrow nem akarta elárulni, hihcJ tctlen megkönnyebbülést érzett. Addig pedig valósággal fojtogatta a harag. De most, hogy volt ideje végiggondolni az eseményeket, azon tűnődött, képes lesz-e valaha is megbízni ismét a boszorkányban. Bár megértette a tettének indokait, attól még tény maradt, hogy Carrow csapdába csalta, amely akár a halálát is okozhatta volna. És emiatt most egyre dühösebb lett. Esőcsepp hullott az arcába. A hely, ahová a boszorkány hozta, teljesen idegen volt számára a rengeteg zölddel és vízzel. 240

Igazak voltak hát a mesék. Bár csupa csodálatos dolog vette körül, Malkom nemigen vette le a szemét a boszorkányról. Carrow kimerültnek tűnt, de mosolyt erőltetett az arcára, és egyfolytában beszélt a kislányhoz. - Gondolod, hogy a cimboráid elhiszik majd a sztorit a cápákról? Cápák. így hívják hát azokat az erős, vízben élő lényeket. Megkérdezte Carrow-tól, vannak-e hasonlóan erős lények a szárazföldön, és a boszorkány azt válaszolta, hogy valószínűleg csak a rabságból szabadult szövetségbeli teremtmények azok. Amikor hozzátette, hogy valószínűleg Malkom közöttük a legerősebb, a démon egyetértőn bólintott. Bármelyik olyan lény ellen meg tudja védeni a két boszorkányt hacsak nem fognak össze többen ellene. - Miért nem tud úszni? - kérdezte Ruby suttogva Carrow- tól. Mindenki tud úszni. Carrow megbotlott zavarában; tudta, hogy Malkom akár egy kilométeres távolságból is meghallotta volna Ruby szavait, hát még nem egészen egy méterről. - Hm, olyan dimenzióból jött, ahol nagyon kevés a víz. Ezért nem volt rá szüksége. A kislány ásított egyet; túltárgyalták a témát. Akkor most végre hazamegyünk? - Mindent megteszünk annak érdekében, hogy visszamehessünk. ígérem. Haza. Vissza a gyermek apjához? Malkom csak ekkor döbbent rá, hogy Carrow-nak van párja, az utódjának az apja. Azt még elviselte, hogy Carrow volt rajta kívül más férfi vil is, de a gondolat, hogy valaki beleplántálta a magját, túl sok volt Malkomnak. Elöntötte a féltékenység; olyan erővel szorította ökölbe a ke* zét, hogy a karmai belevájtak a tenyerébe, és kiserkent a vérdl Gyűlölni akarta annak a másik férfinak a sarját. De képtelen volt rá. A gyermek túlságosan is arra emlékes tette, milyen lehetett Carrow gyerekkorában. Talán azért mentettem meg Őket, hogy aztán lemondjak róluk egy másik férjijavára? Visszajuttassa őket egy olyan férfihoz, ajjl képtelen volt megvédeni a szeretteit a Rendtől? Aki megajánl dékozta 241

Carrow-t a babával, akit a boszorkány szemlátomást jongásig szeret? A hím vissza akarja majd kapni őket. Malkom agyarai kiélesedtek. Az a hím halál fia. Mihelyt felmelegedett egy kissé, Carrow-nak egyre jobban fájt minden porcikája. Átázott csizmája mázsás súllyal húzta le a lábát, a térde reszketett. De zokszó nélkül igyekezett lépést tartami ni Malkommal. A kislány el-elbóbiskolt a vállán, felriadt, aztán további aludt. A távolban még hallották a csata zaját, látták a robbanásojl fényét, a föld továbbra is remegett a talpuk alatt. Néhány csapa® riasztóan közel haladt el mellettük a portyáján. Nem találkoztak a boszorkányok egyetlen szövetségesévé sem. A levegő körülöttük csípős, ködös volt, Malkom és közte pe« dig rideg és feszült. Vajon mit gondolhat minderről? A démon válla megfeszült a fekete póló alatt. Már korábbak észrevette, hogy Malkom új ruhát viselt, és a szarvai majdneraj visszanőttek. A sebei is begyógyultak. Gyönyörű, hősies hím. Emlékezett a szexre vonatkozó korábbi ígéretére. Vajon elvárja majd tőle ma éjszaka? Carrow tudta, hogy a dolgok a démonnal nem térnek vissza automatikusan a régi kerékvágásba. De remélte, hogy mihelyt Malkom megérti, miért árulta el őt, enyhül majd a haragja. Úgy tűnt, mélyen eltemette magában a neheztelést, de azért a felszín alatt forrt benne az indulat. Ruby végre elaludt, és nem is ébredt fel. A karjai ernyedten lógtak, az arcát Carrow vállába fúrta. Carrow várt még egy kicsit. " Még egyszer köszönöm, Malkom mormogta aztán. A démon csak hosszú idő múlva válaszolt nehézkes angol akcentussal. - El kellett volna mondanod. - Hogyan? Ráadásul fogalmam sem volt, miként reagálnál rá. Ha elutasítottad volna... - Tudtad, hogyan éreztem irántad. Akkoriban valószínűleg bármit megtettem volna. 242

Éreztem. Akkoriban. Múlt időben. - Soha nem akartalak bántani, de Ruby élete volt a tét. Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem kockáztathat meg az ember. Ha érdekel, azt ígérték, hogy szabadon engednek minket. - Carrow a démon szemébe nézett. És megesküdtem, hogy visszajövök érted. - És ezt most el kéne hinnem? - Az arca arról árulkodott, hogy szerette volna hinni. - Hiszed vagy sem, nem adtam volna fel, míg ki nem szabadítalak. Malkom elfordította a tekintetét. Miért akartak elkapni engem azok a halandók? - Szerintem azért, mert még a Szövetségben is különlegesnek számítasz. - És a céljuk? - Háborút akarnak a fajtánkkal, az a céljuk, hogy a földbe döngöljék a halhatatlanokat. Nagyon keveset tudunk róluk. Engem mindössze három hete ejtettek foglyul. - Azt mondtad a gyereknek, hogy megpróbálod hazavinni Hova? - Egy New Orleans nevű helyre. Ami valószínűleg nagyon távol van ettől a szigettől. - Sziget - ismételte meg a szót Malkom elgondolkodva* Körben víz van. Milyen nagy vízen kell átjutni? - Sok ezerszer nagyobb vízen, mint a hegyed. Malkom hitetlenkedve pillantott rá. - így igaz... - Carrow elharapta a mondat végét, mert mini* ha egy felszálló kisrepülőgép hangját hallotta volna. Felnézel® a kezével beárnyékolta a szemét az eső elől. Valóban egy légcsji varos gépet látott, és összeszorult a szíve. Mi is hazajuthattuk volna, rajta... Hirtelen szárnyas démonok támadtak a repülőre. TöbbtuJ catnyian voltak, valamennyien a Pravus tagjai; nekiestek a törzW nek. A gép zuhanni kezdett, és kissé távolabb bombaként csa-j pódott a földbe.

243

- Akkor ezt is kihúzhatjuk a menekülési útvonalak közüliifl Carrow harapdálni kezdte a szája szélét. Viszont muszáj volt va*i lahogy kijutniuk innen. Bár nagyobb biztonságban érezte magát Malkommal, mint egyedül, így is számtalan veszély fenyegette őket. Malkom egy- , szerre több ellenséggel is elbírt, de tucatnyi démonnal főként olyanokkal, akik képesek voltak illanni - már aligha. Más szólj val, ugyanolyan bajban voltak, mint akkor, amikor még rácsoji mögött ültek. És a Rend minden bizonnyal küld majd erősítést. Azok alapi ján, amit Fegley mondott, a halandók szervezetének a keze soka kai messzebb ért, mint Carrow hitte volna. Aligha mondana* le harc nélkül a szigetről. S ami még rosszabb volt? La Dorada is itt lehetett még. - KI kell jutnunk innen - motyogta magában Carrow, - Nem jönnek érted a tieid? - Talán igen. Feltéve, hogy megtalálnak minket. Azt hiszen® hogy a börtönt, sőt, talán az egész szigetet varázslattal álcázták - magyarázta Carrow. - Most azonban, hogy ilyen sok erő szabadult ki, és rengeteg halhatatlan használja a hatalmát, talán a gyülekezet meg tudja határozni a sziget helyét. - Te és a kislány miért viselitek még mindig a nyakbilincset? - A miénk nem esett le. Csak az ellenségeinké. Minden gonosz lényé. És valami miatt a tiéd is. Talán azért, mert vémon vagy. Nem tudom pontosan. - Ennyire biztos vagy benne, hogy nem - vgegyoAzgonosz? . I a n. k vagyok Malkom összehúzta a szemét. - Oblivionon is rajtad volt a nyakbilincs. Miért voltál képes mégis igézni? - Kikapcsolták arra az időre, amíg ott voltam. - Természetesen - jegyezte meg dühösen a démon. - Malkom, ismétlem, tudnod kell... A démon felemelt kézzel elhallgattatta. - Sült étel szagát érzem suttogta. Carrow hirtelen ráébredt, hogy majd kilyukad a gyomra az éhségtől. 244

- Gyere. - Malkom követte az illatot, lefelé a hegyről, vissza a part irányába, ahonnan jöttek. Hamarosan megpillantották a távolban a fényt. Egy régi faház állt a hegyfokon, erdővel körülvéve. Füst gomolygott a megdőlt kőkéményből. Vajon a ház is a Rendé volt? Valamiféle melléképületként használták? Az egyik koszos ablakon keresztül Carrow alakokat látott mozogni. Első látásra úgy tűnt, három lény vette be magát a házikóba. - Várj meg itt! - Malkom belopózott a faházba. Carrow el- ámulva figyelte, amint a démon egyszerűen kilakoltatta a benn lévőket: két alakváltót és egy nimfát. Az alakváltókat simán kihajította a házból, a nimfa pedig kimenekült utánuk. Mind a hárman meztelenek voltak, valószínűleg éppen ágy* ba bújni készültek, amikor félbeszakították őket. Bár Malkoxfl alaposan megbámulta a nimfát, az szemlátomást nem tett r(i nagy hatást. A démon intett Carrow-nak, hogy jöjjön be a házikóba. Könnyen h o zzá tudnék szo k n i a démon jelenlétéhez, gondolat Carrow ismét, miközben besietett a hívogató menedékbe, rk Az ócska házikót cédruspala borította, rozsdás fémszerszffl mok lógtak a fedett veranda tetejéről. Az alacsony ajtófélfa fölé valaki egy szigonyt akasztott. Bálnavadászok kunyhója lehcw tett? A házikó belseje tele volt pókhálóval. Minden a lehető legegyszerűbb volt, a régmúlt idők emléke. A kőből rakott tűzhelfl előtt molyrágta szőnyeg hevert, rajta szanaszét a három kipatdj rolt halhatatlan ruhái. A nyárson, a tűz fölött nyúlpecsenye sült. A többiek biztosan elunták a várakozást, és más szórakozást JM restek, míg készült a vacsora. - Malkom? - Hová lett a démon? Carrow a hátsó szobában talált rá. Egy poros hintaszék és két spártaian egyszerű faágy állt egymással szemben, a fal 245

mellet® matrac nélkül. A kereteket falécek helyett kötélből font háló fogta össze. Malkom már kiterített egy pokrócot az egyik hálóra, és ind tett Carrow-nak, hogy fektesse le Rubyt. A tündérektől elkotnj zott zsákot a fal mellé tette. Carrow megfordult, hogy köszönetét mondjon a démonnak, de Malkom addigra már el is tűnt. - Oké - sóhajtott a boszojB kány, és lefektette Rubyt az ágyra. A kislány még mindig rész?] ketett a hidegtől. Megkell szabadítanom ezektől a vizes ruhájuk tói Carrow éppen végzett akislány átöltöztetésével, amikor Ruby felébredt. - Hol vagyunk? - kérdezte, és álmosan körbenézett. Carrow igyekezett lelkesen válaszolni. - A saját erdei háziIvónkban. Egyenesen a strandon. Letörölte a port a hintaszék támlájáról, és ráteregette Ruby ruháit. - Olyan biztonságban vagyunk itt, mint a kiscicák az anyjuk hasában. - Hol van a démon? - Odakinn. A kislány ettől szemlátomást megnyugodott. - Nem vagy éhes, édesem? - Csak nagyon fáradt. Itt maradsz velem, míg elalszom? Carrow semmi mást nem szeretett volna, csak Ruby mellé bújni, és aludni két napig megszakítás nélkül. Mosolyt erőltetett az arcára. — Igen - válaszolta. Levette átázott csizmáját és harisnyáját. - És addig ki sem teszem a lábam a házikóból, míg fel nem ébredsz. - Örülök, hogy visszajöttél értem az alagútba - mondta Ruby, és kinyújtotta a kezét. Carrow megfogta. - Ruby. Ez magától értődik. - Carrow soha életében nem félt még annyira, mint aznap éjjel. Otthagyni Rubyt a veszélyben? Élete legnehezebb döntése volt. Miközben futott vissza az alagútban, arra gondolt: a szülők ilyesmire kényszerülnek. Néha élet-halál kérdésében kell dönteniük a gyermekeiket illetően, akiket a világon mindenkinél jobban szeretnek. Még akkor is megteszik, ha halálra rémülnek közben. - De ne felejtsd el, hogy a démon segített. 246

- Nem szeretem őt - suttogta Ruby hangosan. - Nem tud úszni, és nagyon lassan és furán beszél. Igen, Malkom valóban lassan beszélt, de Carrow szexinek találta az akcentusát. - Eleinte én sem kedveltem. De adj neki egy esélyt. Ne feledd, mindkettőnk életét megmentette. - Tényleg feleségül vett? - Ezt mondta? - Amikor Ruby bólintott, Carrow folytatta. - Ez nagyon bonyolult dolog, édesem. Ráadásul, mégha összeházasodtunk volna is, már nem akarja, hogy azok is maradjunk. - De ha házasok vagytok, akkor Embernek igaza volt. Akkor ő a nevelődémonom, és vele kell majd laknom. - Összességéből minden oka megvolt a duzzogásra. Természetes, hogy Ruby aggódott a jövője miatt. Olyarí sok kérdésre nem tudom még magam sem a választ. - Mit szólsz ji következőhöz? Ismered azt a házat egysaroknyira Andoaintw, amelyet nem vesz meg senki, mert a gyülekezet túl hangos, flt mindenkit zavar a füst? - Aha. Hatalmas fák veszik körül. Carrow a medence miatt nézte ki magának a házat, mert mát elege volt abból, hogy állandóan be kellett csempésznie több* tucatnyi boszorkányt Rydstrom király New Orleans-i birtoka ra, ha fürdeni akartak. A démon ráadásul kitiltotta őket. - Meg veszem, és az lesz a mi saját klubházunk. - Az épület mindennffl a tetejében csupán pár háznyira volt Mariketa és Bowen otthlfl nától. - Úgy dekorálhatod ki a szobádat, ahogyan csak aka* rod. - És mi lesz a démonnal? - kérdezte Ruby gyanakodva.« - Őt is meghívhatjuk. - Vajon elfogadja majd Carrow meg* hívását? Hiszen az előbb úgy tűnt, rá sem bír nézni. MegtM níthatjuk neki, mi az a film. Ruby eltátotta a száját. - Miért, nem tudja? Carrow megrázta a fejét. Valószínűleg soha életében nciti evett még fagyit - tette hozzá. Ruby komolyan elgondolkodott ezen a lehetőségen, de köM ben szép lassan lecsukódott a szeme. 247

Carrow figyelte, és maga is elálmosodott. Nagyon szereted volna Ruby mellé bújni, és elaludni. Vagy rádőlni Malkom szérj les mellkasára, és hallgatni, ahogy a szíve dobog a feje alatt. Majd*] nem felnyögött a reménytől, hogy ismét ilyen közel kerülhöH démonhoz. De előbb meg kellett beszélniük a helyzetet. Tervre volt szülm ségük. És el kell magyaráznom, hogy soha nem akartam ártaim neki... - Alszik? - szólalt meg a démon a háta mögött. Carrow megugrott ijedtében. - Hogyan tudsz ilyen hangtalanul mozogni ? Mindegy. Igen. Nagyon kimerült. - Megyek, és hozok még tűzifát. - Ki akarsz menni a házból? Nem várhat, Malkom? - Carrow óvatosan kihúzta a kezét Rubyéból, és megállt a démon előtt. — Beszélnünk kell. Malkom vállat vont, megfordult, és elindult a másik szoba felé. Carrow követte. - Ülj le - mutatott a tűzhely mellé. Amikor Carrow lerogyott a földre, Malkom levágott neki egy darabot a nyúlpecse- flyéből, - Egyél. Ám Carrow, akárcsak Ruby, nem volt már éhes, - Jól vagyok. Edd csak meg. Malkom a boszorkány nyakán lévő harapásnyomra nézett. Neked nagyobb szükséged van rá. így hát Carrow előrehajolt, hogy harapjon egy falatot, de a démon egyszerűen odaadta neki a kést a húsdarabbal együtt. Szóval vége a kézből etetésnek. Malkom felállt, és járkálni kezdett a szobában. Nem nézett a boszorkányra, amikor megkérdezte:; - Hol van az apja, Carrow?

35-fejezet - Az apja? - A boszorkány megdörzsölte a homlokát. - Meghalt. Azt hiszem, még azelőtt, hogy Ruby megszületett. 248

- A z t hiszed? - A boszorkány azt sem tudta, hogy hol van az apa? Carrow szeme elkerekedett. - Ó, várj csak! Malkom, valamit el kell neked mondanom. Bár Ruby a rokonom, de nem én vagyok az anyja. A démon teste megfeszült. - Újabb hazugság? - Sosem mondtam, hogy alányom. De ez nem is számít, mert 6 már az enyém. Örökbe fogadom. És ami ennél is fontosabb, úgy szeretem, mintha a gyermekem lenne. - Hol az anyja? - Három hete meghalt, meggyilkolta a Rend. - Nincs másik gyereked? Carrow összeráncolta a homlokát. - Nincs. . - És hím ? Akihez tartozol ? Carrow felállt, és egyenesen a démon szemébe nézett. - Az Attól függ. , - Mitől? - Hogy mennyire haragszol rám. - Kecsesen közelebb lépett. Malkom gyűlölte, hogy a boszorkány még mindig ilyen haItissal volt rá. A démon Carrow elé állt, megfogta a tarkóját, és lenézett az arcába, amely megbabonázta, a szemébe, amely kiértette. - Mit akarsz tőlem? – kérdezte rekedt hangon. - A bocsánatodat. - A boszorkány pihegett, az arca kipjl rult. - A tiéd. Értem, miért viselkedtél úgy, ahogy. - Akkor szeretném, ha adnál rá esélyt, hogy visszaszerezzem a bizalmadat. Az nem lesz olyan könnyű. Malkom elengedte a boszorkán vm elfordult, és kinézett az ablakon. Az ujjával követte egy esőcsepffl nyomát az üvegen. Bámulatos. Mindenütt víz, és a legegysz® rűbb épület ablaka is üvegből készült. - Azt hittem, hogy a dől** gok egy bizonyos úton haladnak. Kettőnk között. Nem így volta Most már semmiben nem vagyok biztos. - Törődöm veled. Ez nem változott - mondta a boszorkán® - Az érzelmeim még erősödtek is. - Mennyi volt belőle... valódi? Malkom tudta, hogy Carrow értette a kérdést, amikor ígyvá* laszolt: - Malkom, egyeden más férfival sem éreztem több gycji nyört. 249

Milyen rettenetesen szeretett volna hinni neki. De MalkofiÉ tapasztalatlan volt, és Carrow meg is játszhatta a kéjt, nem vet* te volna észre. Lehet, hogy most is hazudott neki. - Te mit akarsz tőlem? - kérdezte a boszorkány. - A nőm vagy. A sors kötött össze veled. Tehát meg kell hogfj védelmezzelek. - És a magadévá tegyél? Vágy öntötte el Malkomot, a farka nyomban megkeményedj dett. - Vagy igyál belőlem? Malkom felszisszent; eszébe jutott az utolsó nap, amelyej a bányában töltöttek. Beleégett az agyába a boszorkány kép
Bár megértette, miért tette azt Carrow, amit tett, képtelen volt egyszerűen fátylat borítani az elmúlt hét szenvedéseire, a négy évszázad táplálta bizalmatlanságra. - Az elmúlt napokat azzal töltöttem, hogy gyűlöltelek. Elképzeltem, mi mindent tennék veled... - Hogy szenvedjek? - fejezte be helyette Carrow a mondatot. Malkom szembefordult vele. - Igen. Mihelyt a nyakbilincs lehullott, alig várta, hogy szörnyűségeket tegyen a boszorkánynyal. - Te mit tettél volna a helyemben? - Ugyanazt. De nem vártam volna cserébe bocsánatot. N e m vártam volna bizalmat - felelte a démon, aztán hirtelen eszébe jutott mégvalami. - Miért jöttél Ashbe ? Csak azért akartál megmenteni a trothanoktól, hogy a halandók kezére adj ? - Nem. Mindenképpen eljöttem volna érted. Szörnyű 4hw volt, hogy bántottalak... - Mégis úgy döntöttél, hogy annál rosszabbat is teszel ve l e d! Malkom beletúrt a hajába; még mindig nem szokott hoasfl hogy újra voltak szarvai. Azt a kínt is miatta szenvedtem el. J Tudod, mit mondott a páncélos, mielőtt megöltem? Azt morufl ta, hogy el foglak veszíteni. - Nem veszítettél el, Malkom. Itt vagyok. Malkom mély lélegzetet vett. - Nekem pedig nagyon elegem van, boszorkány. Menj, gondoskodj a kicsinyedről, és hagyjál engem békén. Carrow hátrakapta a fejét, mintha Malkom pofon ütötte volna. Rendben. De visszaszerzem a bizalmadat. Akkor is, ha az lesz az utolsó dolog, amit az életemben teszek. - Ezzel visszáruéul a hátsó szobába. Malkom hallotta, ahogy a kötél megnyikordult, amikor bebújt a kislány mellé az ágyba. Malkom hosszú percekig nézte az esőt, várta, hogy a boszorkány elaludjon. Mint mindig, mohón vágyott rá, hogy csakfl jön mellette, és nézze. Amikor hallotta, hogy Carrow légzése mély és egyenletes utánuk ment a hátsó szobába, és figyelte őket álmukban. Cari szorosan magához ölelte a kicsit. 251

A boszorkány bármit megtenne - megtett - azért, hofl megvédje ezt a gyereket. Amikor Malkom annyi idős volt, mint Ruby, ölni is készlett volna azért, hogy legyen valaki, aki gondoskodik róla, vagy legalább megvédi - függetlenül a következményektől. Ha akkor találkozunk, angyalnak hittem volna őt. Ha Carrow valóban olyan szívtelen nőstény lenne, mint amilyennek hitték, akkor nem vállalta volna, hogy ebbe a d i inr Mftm óba csábítja Malkomot. Talán nincs még mindennek vége. A gyomrát szorító görcs azonban nem enyhült. Vagy egyszerűen csak szánalmas bolond vagy. Egy elhagyatottnak tűnő városban a boszorkány és az általa vezetett hadsereg egy csapatnyi kentaurral, tűzdémonnal és lnvidiával Utízfarkasszemet. A boszorkány bízik a képességeiben, tudja, hogy az övék lesz a Gyözelem - vagy végleg eltörlik őket. - Várjatok a jeladásomra! - kiáltja hátra a vállafölött, és elő- fttör. Bátor szívvel halad előre, bár körülötte lángnyelvek csapnak itr. Fél ugyan, de szembenéz az ellennel. 1 Vakmerő boszorkány. Malkomot álmában is kiverte a veríték, a szíve zakatolt, annyira aggódott érte. Carrow kezében gyűlik a mágikus erő. Szikrát hány, de Carrow-t Hern égeti; a boszorkány érzi, ahogy egyre erősödik a nyomás a tenyerében. - Most! - kiállja. Lángcsóvát hajít egy távoli építményre. Egy Hempillantás múlva az épület hatalmas robajjal összedől. Az ellenségei azonban célba vették. Tűzdémonok illannak melléje, tucatnyian veszik körbe, tenyerükben lángok égnek. Mielőtt Carrow visszavonulhatna, odacsapnak, tűz árad feléje... 1 Malkom hirtelen felriadt, felpattant a fekvőhelyén, a külső íjtónak dőlve. [ Megdörzsölte az arcát, aztán kinézett a viharos éjszakába. Csak álom volt. És Carrow felgyógyult a sérüléseiből. Akkor Iliiért aggódott hát érte? 252

■ Csak magát okolhatta amiatt, hogy látta a csatát, a boszorkány emlékeit. Bár rettegett tőle, hogy ismét a múltja kísérti majd rémálmaiban, aludnia kellett, ha többet akart megtudni a boszorkányról. A legutóbbi vérszívással újabb emlékeket vett el tőle, többtucatnyi jelenetet látott a múltjából. Újra nekidőlt az ajtónak, és végiggondolta, mit tudott meg. C larrow a boszorkányok egyik parancsnoka volt, egész hadsere- nc vezetett csatába. Vakmerő és győzedelmes vezér volt. Amikor a teljes ereje a rendelkezésére állt, képes volt épüle- f eket romba dönteni mágiával. És ehhez az élethez szeretne visszatérni? Ennek az életnek Malkom nem volt a része. Visszanézett Carrow felé. Olyan közel volt a boszorkány. I Malkomot mégis nyomta a magány terhe, nagyobb erővel, i^ii)^H bármikor azokon a pokoli bányában töltött éjszakákon, m Mert most már tudom, hogy mi hiányzik...

36. fejezet - Ébren vagy, Crow ? - Miért kérdezik ezt folyton a kölykök, amikor tudják, hogy még alszik az ember? - Carrow kinyitotta csipás szemét. - Nem. Komolyan. - Éhes vagyok. És a démon elment, így nem tudom elszalajtani, hogy szerezzen nekem valamit enni. . - Ruby, Malkom nem kutya. - Carrow felült az ágyon; megrándult az arca, fájt minden porcikája. A padló jéghideg lesz majd a talpa alatt, és nem érezte a kávé csábító illatát, amelyre általában ébredt. Azért felkelt. Már nem csupán magamról kell gondoskodnom. Carrow mindig is vadul védelmezte a gyülekezetét, minden konfliktusban az első sorban harcolt. De Rubyról gondoskodni 253

egészen másfajta kötelezettség volt, még jobban sarkallta a vágy, hogy mindent jól csináljon. Mert Ruby teljes mértékben tőle fugg. - Itt volt Malkom, mikor felébredtél? Nem. - O. Nos, nézzük, találunk-e valamit. - Beletúrt a tündérek íllákjába, de csak két müzliszeletet és néhány tubus energiazselét rejtett. A csomagban nem volt egyetlen kombinált szerszám vagy fegyver sem. Volt viszont bőven sampon és szappan. A tündérek pont olyan bután csomagoltak, mint ő. P Carrow felmutatta, amit talált. Csokis müzliszeletet kérsz, vagy energiazselét ? - Nem aggódott, hogy kifogynak az élelcflffl bői, mért tudta, hogy Malkom szerez majd még, ha szükséget! - A müzlit. Miközben Ruby lerágcsálta acsokimázat a müzIiszeletfíB Carrow kilesett az ablakon, hátha meglátja a közelben a démont, Meglepetés - még mindig esett. Hatalmas páfrányok nőttek akörnyéken, olyan magasak vol» tak, mint Carrow. Zuzmó és gomba borította a sziklákat, A távolban látta a partot; a viharos szél felkorbácsolta a fuil* lámokat. A fák között köd lebegett. De legalább Malkomnak nem kellett aggódnia a napsütés ml* att, nyugodtan kinn maradhatott a szabadban. Az erdő itt ti ugyanolyan sűrű volt, mint a sziget belsejében. Vajon milyötf messzire mehetett, tűnődött, miközben körülnézett a fahiíz* bán. Mit vett észre elsőként? Ártalmatlan pókok és százlábúi nyüzsögtek mi nd e nfe l é . Még szerencse, hogy a boszorkányokéit* rétik a rovarokat. Az egyeden beépített szekrényben összetekert köteleket, mentő mellényeket és egy kupac málladozó pokrócot talált, Az alján volt még egy vödör és egy régi fakád is. A konyharészen talált egy düledező tűzhelyet, néhány dás konzervdobozt, valamint pár darab össze nem illő fazekat és serpenyőt. Az egyik fiókban felfedezett egy darab zsinegfl néhány ruhaszárító csipeszt, egy bálnacsontból készült fésűt és egy pakli penészes kártyát. 254

Visszalépett az ablakhoz, és újra kinézett. Malkornnateljytira mát sem látta. Beszélnie kellett a démonnal, hogy megvitassák a legújabb tervét. Úgy gondolta, megerősíthetik a házikó védelmét, aztéfl körbeportyázhatnak, hátha találnak menekülő útvonalafr^^J getről, szövetségeseket, egy hajót, egy levágott kezet, bánttijfl Feltételezte, hogy még Lanthe is a szigeten volt valaho lél dr Thronos tudott repülni, nyomorék testével, kicsavarodotl^^B nyaival képtelen volt arra, hogy több ezer kilométert megtegyen utassal együtt. Ha Malkom meg tudná menteni tőle Lanthét, közösen megkereshetnék Fegley levágott kezét. Túlzott remények? Abszolút. De Carrow-nak nem sok választási lehetősége volt... Malkom még mindig nem tért visszaCarrow- nak valamivel el kellett terelnie a figyelmét a démonról, el kellett foglalnia magát. így hát kifeszített egy darab zsineget a tűz mellett, és kiakasztotta száradni Ruby nedves ruháit. Ezzel el is telt tíz perc. És most mit csináljak? A tekintete Rubyra tévedt, aki egy százlábút kergetett a földön csúszva. - Meg kellene fürödnöd, kölyök. Herkulesi erőfeszítések árán, elfojtott szitkokat mormolva, többszöri sikertelen kísérlet után végre elegendő vizet cipelt be ft kinti vályúból, felmelegítette a tűzhelyen, és teletöltötte a kádat. - Kezdem magam otthon érezni - jegyezte meg, miközben Ruby haját mosta a tündérek samponjával. - Mintha a vadnyugaton lennénk, nem? Olyanok vagyunk, mint az úttörők, azzal a különbséggel, hogy nekünk legalább nem kell fűzőt hordanunk, igaz? — Ruby válaszul bágyadtan elmosolyodott. Ennyi elég is egyelőre. A kislány először mosolygott, mióta elkezdődtek a megpróbáltatásaik. - Nézzenek oda! Már majdnem elfelejtettem, hogy gödröcskék vannak az arcodon, ha nevetsz. - Carrow végigsimított Ruby homlokán. - Gyere, Öblítsük le a habot.

255

Miután megfürdette, megetette, felöltöztette, megfésülte llubyt, Carrow lélekben kalapot emelt az anyák előtt. Közben egyre jobban aggódott Malkom miatt. - És most mit csinálunk? - kérdezte Ruby. - Talán megnézhetnénk a strandot. - Esik az eső. - Nem gond. - Carrow felsegítette a kislányra a tündér cső* kabátját; túl nagy volt neki, úgy nézett ki, mintha poncsói lett volna rajta. Carrow felhajtotta a kabát ujját. - Lássuk, hogyi áll rajtad a poncsó! Ki a csini a poncsóban? - Én! - Ruby csípőre tette a kezét, hátralibbentette a hajál Ennivaló. - Na, gyere! - Carrow megfogta Ruby kezét, és kidüböröu tek a ködbe. Az öböl egyik fele tele volt kövekkel, de a máffl rész sima és homokos volt. Elindultak a szeles part felé. A strand kísértetiesnek, hátborzongatónak tűnt Carrow számára. Hatalmas bálnacsontok meredeztek mindenfelé, a hu 114 mok hínárt sodortak a partra. Carrow a Mexikói-öböl strandjaihoz szokott, mókához, nap sütéshez, részeg nudizáshoz. Ez a hely nem igazán nekem Vali Úgy érezte magát, mint egy alaszkai malamut a sivatagban. Mintha csak olvasott volna a gondolataiban, Ruby megsia lalt. Haza akarok menni. - Én is. Megbeszélem a démonnal, mihelyt visszajött. Carrow körbetekintett. Órák teltek már el, és Malkomnak neii volt semmi nyoma. Lehet, hogy egyszerűen itt hagyta őket ? Úgj döntött, hogy a pokolba a boszorkánnyal és a kölykével?,|iáp mennyire védtelenek voltak is nélküle? - És most mit csinálunk? - Nem tudom, édesem. - Talán egy csapat nimfa tartja 'fűlj Paráználkodik velük az e ső b e n . Csodálatos teste ne d v e s, az izom megfeszülnek. - Majd kitalálom, miközben beszélünk - lódítod ta a kislánynak. - Mi lesz, ha nem jön vissza? - kérdezte Ruby. Akkor totálisan és egyértelműen ráfaragtunk. Carrow itiegi próbálhatta megkeresni Regint vagy Lanthét, de ehhez magával kellett cipelnie Rubyt a sziget hegyvidékes 256

belsejébe. Vagy ami még rosszabb: itt kellett hagynia egyedül. Mi lesz, ha mii tudok visszajönni érte? - Nem tudom. Valószínűleg pácban leszünk. – Carrow éppen az előző éjjel gondolta, milyen könnyen hozzá tudna szókni a démon jelenlétéhez. Most viszont dühítette, hogy mennyire függtek Malkomtól. Már vagy ezredszer vadul megrántotta a nyakbilincsét. Vissza akarta kapni az erejét, azon nyomban! - Kedvesebb legyek vele? - Azért legyél kedvesebb vele, mert rendes fickó, - Carrow felsóhajtott. Malkom valóban rendes, jószívű, büszke démon volt. Hogyan juthatott egyáltalán az eszébe, hogy itt hagyja őket védtelenül, miközben nimfákkal hancúrozik? Ami azt jelentette, hogy... a démon talán megsebesült. - Talán a házban vár ránk. De a démon nem volt a házban. Carrow most már határozottan aggódott. Éppen az utolsó müzliszeletet adta oda Rubynak, hogy a kislány lerágja róla a csokimázat, miközben pasziánszozott, amikor kivágódott az ajtó. Nem érte baj! Carrow talpra ugrott, és a démonhoz szaladt. Malkom hátrapillantott a válla fölött, aztán érteden arccal feléje fordult. - Mi van? Nem ért baj. - Aggódtam. Hol voltál? — Carrow a démonra vetett egy pillantást, próbált koncentrálni a válaszra. Biztonságban van. Itt, velünk. - Megfelelőbb hely után kutattam. Malkom bőrig ázott, de már nem volt olyan bősz az arca. Carrow oldalra biccentette a fejét . Azt hiszem, tetszik neki itt. Hála istennek! Malkom ellépett mellőle, lepakolta a holmikat, amelyeket összeszedett - köteleket és egy ásót. Aztán kirázta a vizet a hajából, mint egy vadállat; Ruby müzlivel teli szájjal kuncogni kezdett. Jól látta? Malkom szája széle mosolyra húzódott, mielőtt ismét magára kényszerítette volna a komor arckifejezést ? - Ti itt maradtok - mondta. - Ez a legbiztonságosabb hely. Oké, ahogy akarod. 257

- De j öhetnek mások. Kiteszek csapdákat, hogy elzárj am előlük ezt a földleágazást. - Félsziget - javította ki Carrow öntudatlanul, aztán azt kifl vánta, bárcsak ne tette volna. - Khm, az ilyen földdarabot: fél* szigetnek hívják. - Csapdákat készítesz? - kérdezte Ruby ámulva. - Nézhetem? - Édesem, Malkomnak nagyon sok a dolga. - A gyerek velem jöhet. - Nem kell mennie, Malkom. Veszélyes lehet. A démon bosszús arccal rámeredt. - Soha nem engedném hogy baj érje. - Tudom. - Carrow ösztönösen megbízott benne, külön® sen, miután előző éjjel Malkom biztonságban visszajuttalM Rubyt, ami önmagában kész csoda volt. - Én csak... - Úgy egy óra múlva érünk vissza. - Intett Rubynak, aki olyan gyorsan szaladt utána, hogy majdnem elfeledkezett az esőkabátról is. Carrow-t nem is hívták? A kis hölgyet otthon felejtik a tanyán? Vigyázz a szádra! Carrow mosolyt kényszerített az arcára, amitől Malkom ismét összeráncolta a homlokát. Az ajtóban megtorpant, és visszaszólt a válla fölött. - Szükséged van valamire? Rád. Arra, hogy megint szeress. - Megvagyok. - Miután mentek, Carrow körbenézett a házikóban. Vajon beleférek abba a kádba ?

37. fejezet Információ. Malkomnak erre volt szüksége, és a kislánytól megszerezhette - bár évszázadok óta nem volt dolga gyerekkel, és fogalma sem volt arról, hogyan bánjon velük. De mégis, mennyire lehet ez bonyolult? Malkom öles léptekkel haladt a természetes ösvényen, a kislány szinte futott, hogy le ne maradjon, lihegett, de mégsem állt be a szája. Arra emlékeztette a démont, ahogyan Carrow viselkedett

258

Oblivionon, folyamatosan beszélt magában, míg megmászták a hegyet, hogy elérjenek a bányához. Ugyan mi nem emlékeztet a boszorkányra? Malkom az egész reggelt azzal töltötte, hogy találjon valami jobban védhető helyet, de hiába, s közben egyfolytában Carrow-ra gondolt, és már attól félt, hogy belebolondul. Annak idején, a nyirkos bányában, Malkom órákig nézte a boszorkányt, próbált rájönni, mitől lágyult el néha Carrow tekintete. Hihetetlenül izgalmasnak találta a vele töltött időt. Egyeden percet s em érzett elvesztegetettnek. Ám az, amit most érzett iránta, olyan nyers volt, hogy ez megrémítette. - Keress magadnak egy helyet, és ülj le mondta a kislánynak. - Ások itt egy lyukat. - Egy gödörcsapda számára kiváló hely volt az ösvény. Ha nem nyüzsögtek volna a környéken ellenséges érzelmű halhatatlanok, Malkom szerint ez a sziget remek lakóhely lett volna. Köd szűrte meg a napsugarakat, s még amikor tiszta volt is az ég, menedéket találhatott a fák árnyékában. A hatalmaséi*! dőségben rengeteg lassú mozgású, békésnek tűnő vadállat éli, Nem is beszélve a vízről, amelyből lények ugrándoztak ki, mint*« ha direkt csalogatták volna, hogy kapja el őket. Már eddig több vért ivott, mint amennyit Oblivionon napok I alatt... A kislány leült egy földből kiálló gyökérre. - Miért ott ásol? - Jó hely a csapda számára. így a többiek nem juthatnak a ...félszigetre. -Miért? - Mindenkinek, aki el akar jutni a házig, végig kell mennie ezen vagy egy másik csapáson. -Miért? Malkom, mintha nem hallotta volna a kérdést, ásni kezdenH Szóval, mesélj nekem Carrow-ról... - Tényleg nem tudsz úszni ? Mit dolgozol ? Úgy nézel ki, mint egy tűzoltó. -

259

Ruby szeme felragyogott a gondolatra. - A tűzoltók süket kutyákat tartanak. - Felsóhajtott. - Szeretnékícgy kutyát. Ügy látszik, máris kipihente magát, mert egy csöppet sem lihegett. Malkom igyekezett követni minden szavát, de nem volt kíváncsi, amit a gyerek csacsogott. - Ruby - szólalt meg szigorú hangon. - Azt akarom, hogy válaszolj néhány kérdésemre Carrow-val kapcsolatban. Van embere? - Ügy érted, hogy barátja? Crow-nak egy csomó fiú barátja van. Állandóan a gyülekezet körül nyüzsögnek. Malkom olyan erősen szorította az ásó nyelét, hogy az majdnem porrá morzsolódott. Karóra fogom tűzni a fejüket. - Crow az egyik leggyönyörűbb boszorkány a gyülekezetben. Ruby szégyenlősen elmosolyodott. - Szerinted is Csinos? - Tényleg - senkihez sem fogható - elég vonzó - ismeríö® Malkom. - Jó róla mások véleménye? - Vagy a boszorkányt ll I annyira gyűlölték a többiek, mint Őt? - Mindenki szereti, mert szórakoztató. Mindenki szeretne összebarátkozni vele. Malkom pontosan tudta, Carrow mennyire szórakoztató volt. Az álmaiban látta, hogyan vetkőzött le több száz hím előtt, és biztos volt benne, hogy bármelyikük szívesen összebarátkozott volna a boszorkánnyal. E Belevágta az ásót a földbe. - Mióta ismered ? - Mindig ismertem. Mindig hoz nekem dolgokat. De gyöItértelen. - Ez mit jelent? - kérdezte Malkom, miközben elképedten figyelte, hogy víz szivárgott a gödör mélyén a földből. Itt mindenütt víz volt. Malkomnak egyre jobban tetszett a hely. L Fiatalkorában három dologra vágyott. Otthonra, ahonnan lenki nem űzheti el. Elegendő ételre és vízre. Olyan nemessé és 'mások által tiszteltté válni, amilyen Kallen volt. Itt legalább két vágyát kielégítheti. - Azt jelenti, hogy nem volt semmije - magyarázta a kislány, majd büszkén hozzátette: - Előttem. Malkom fejében kezdett összeállni a kép. Carrow-val olyan szívtelenül bántak a szülei, hogy már maga a gyermeknevelés ténye is nyilván csábító volt a számára. Ezért nem gyűlölhette a boszorkányt. 260

I S ha már itt tartott: képes lett volna ő maga hátat fordítani ennek a kislánynak? Ruby hétéves volt. Körülbelül annyi, mint in, amikor anya nélkül maradtam, amikor a sors elkezdett büníetni. - Mi történik, amikor hazaértek? - Faggatta tovább a kislányt. Ki gondoskodik majd rólatok? - Amikor Ruby értedenül felvonta a szemöldökét, pontosította a kérdést. Hogyan fogtok holmikat vásárolni ? - Carrow egy vagyont keres az igézetek árusításával. I Egy vagyont. Malkom sejtette, hogy a boszorkány nem szegény, de annak nem örült, hogy kimondottan gazdag miközben neki semmije sincs. - Szerzünk egy kéglit. - Kéglit? Ruby kán tálva válaszolt. - Egyházat. Egy kéglit. Partikat rcn* dezünk majd. Van medence is. Carrow azt mondta, téged is meghívhatunk. Meghívják őt is. A boszorkány nem vele t e r v e ze t t lakni? Ezen a szigeten rákényszerült volna. Itt Malkom gondoskodhat^ volna róla. Carrow világában viszont erre nem volt garancidH A kislány felvett a tenyerébe néhány bogarat, engedte, hogf le-fel mászkáljanak a kezén. A fiatal nőstények nem szoktak félni az ilyesmiktől? Malkom próbál visszaemlékezni, de csali egyetlen fiatal démonnő jutott az eszébe, az, aki kinevette, ami* kor a szemetükből evett. Még most is megborzongott a gondolattól, hogy milyen megalázottnak érezte akkor magát. Az ásásra koncentrált, hogy elfelejtse az egészet. - Tényleg olyan világból jöttél, ahol nincsen víz ? - kérdés Ruby. - Hiányzik a régi lakhelyed? Malkom fel sem nézett, úgy válaszolt. - Volt víz, csak nagydl kevés. És nem, nem hiányzik. - De a barátaid biztosan hiányoznak. Nekem igen. Malkom gyorsabban ásott. - Nem voltak barátaim. - Mi csoda? Kellhogy legyenek barátaid. Nincs bandád?Nf*j kém van boszorkánybandám. A padláson szoktunk összejdlinli Elianna - ő a dadám - azt 261

szokta mondogatni, hogy e gy napon majd a miénk lesz az egész világ. - Ruby mély lélegzetet ic(M mielőtt folytatta. - Volt családod? - Nem. Senkit sem hagytam hátra. - A gödör már Malk^| mellkasáig ért, a víz a bokájáig. - Nincsenek szüleid? Malkom elkeseredésében abbahagyta az ásást. - Nem, Rutty az anyámat megölték, és... - Az enyémet is - vágott közbe döbbenten a kislány; í A lm landók. - Elfordította a fejét, az ajka remegett. Malkom szeme elkerekedett; szívesebben elviselt volna egy verést, mint a kislány könnyeit. Amikor a gyerek abbahagyta a sírást, és megtörölte az orrát a kabátja ujjábán, Malkom megkönnyebbült - és akarata ellenére tiszteletet érzett a gyerek iránt. - A halandók ölték meg a te anyukádat is ? Malkom kifújta a levegőt. - Nem, gyermek, az már nagyon régen történt. A Ruby iránt érzett tisztelete fokozódott, amikor a kislány azt mormogta: - Bántani fogom azokat az embereket, akik ezt tették. - Biztos vagyok benne, hogy egy nap megteszed - mondta Malkom Őszintén. És ki gondoskodik majd arról, hogy Ruby fel legyen készülve a bosszúra, elég ügyes és erős legyen ahhoz, hogy megbüntethesse a gyilkosokat anélkül, hogy baja esne ? - De addig nem eredhetsz utánuk, míg készen nem állsz rá, és nem vagy benne biztos, hogy te nyersz majd. Ruby oldalra biccentette a fejét. - Honnan fogom tudni? Én gondoskodhatnék róla. Segíthetnék, hogy bosszút Állj. Biztos vagyok benne, hogy a gyülekezeted mindenre megtanít majd. Vagy Carrow. - Tudod, mi ketten egyformák vagyunk. Mindketten elveszítettük az anyukánkat, és most kettőnké Carrow. Malkom nem akart erről beszélni. - Miben rejlik az erőd? - Olyan vagyok, mint Carrow, ugyanahhoz a három kaszthoz tartozunk. - Amikor Malkom intett, hogy folytassa, Ruby 262

magyarázni kezdett. - Harcos, igéző és szellemidéző. De a nyakbi- llncs miatt nem tudok igézni - tette hozzá, és lenézett a pántra. Malkom azt eddig is tudta, hogy Carrow igéző volt, csak az- Bnl nem volt tisztában, hogy ez valódi hatalmat jelentett. Azt kívánta, bárcsak hinne benne, hogy a boszorkány elbűvölte, és ezért kívánja, de olyan emésztő vágyat érzett, amely nem lehetett pusztán igézet műve. - Úgy vettem észre, hogy Carrow- nak né- hn van mágikus ereje, néha nincs. - Előző éjszaka azt mondta neki a boszorkány, hogy amikor Oblivionon volt, kikapcsold} anyakbilincsét. Akkor miért volt az ereje olyan kiszámíthataM lan? - Azt hiszem. - Ruby vállat vont. - Ha nincs forrás, amely! bői táplálja. - Forrás ? A hatalmához ? - Erről nem szabad senkivel beszélnem. Malkom eseden mosolyt erőltetett az arcára, és a kislány* lé fordult. - De hiszen csak én vagyok az, gyermek. Ruby bizalmatlanul méregette. - Miért mondtad azt nekefljl hogy feleségül vetted Carrow-t ? Malkom válla megfeszült, a mosoly lehervadt az arcáról. * El az igazság. - Tőle is megkérdeztem. - És mit válaszolt? - kérdezte Malkom a tőle telhető legkfll zönyösebb hangon. - Azt, hogy még ha házasok lettetek volna is, te már neilt akarsz vele lenni. Szóval Carrow nem tagadta. És előző éjszaka úgy viselkedflH mintha azt szerette volna, ha Malkom a magáévá teszi. Amikof- azt mondta neki, hogy hagyja békén, látta Carrow arcán a ps*» lódottságot. Könnyű lett volna elhitetnie magával, hogy a boszorkány i'lj életet akar kezdeni vele. Ám valószínűbb volt, hogy csak tettei*, te a vonzalmat, mert szüksége volt Malkom védelmére, t Ismerősen hangzik. - De szerintem te vele akarsz lenni - folytatta Ruby. - Szol morú voltál tegnap éjjel a parton, amikor Carrow megsérült. Szomorú? Majd eszét vesztette az aggodalomtól és a gyötrelemtől. 263

Két gond volt a boszorkánnyal. Malkom képtelen volt elviselni a tudatot, hogy elveszíti; márpedig nyilván valóan e z történni. Mihelyt Carrow megismeri a múltját, vagy hazatéi|H És abban sem volt biztos, hogy képes lesz-e valaha is elhinni) van még esélyük. A remények eddig csak nyomorúságot hoztak a számára. Majd túljutok rajta, óráról órára próbálom túlélni, hogy le kell mondanom arról, amit a legjobban akarok a világon. - Beszélgettünk rólad tegnap éjszaka. - Tényleg? - Igen. Ha Crow a feleséged, és örökbe fogad engem, akkor a te lányod is leszek. A nevelődémonom vagy. - Nevelődémon? - Igen, a nevelőapám, aki démon. A nevelőapa valam iféle atya volt ? Miért beszélt Carrow ilyesmiről a gyerekkel? Azért, hogy nyomást gyakoroljon rá? Vakmerőség volt a boszorkány részéről feltételezni, hogy Malkom majd gondoskodik róla és a fogadott gyermekéről. Anélkül, hogy egyáltalán megkérdezte volna erről őt. Malkom megdörzsölte az arcát. Miért akarta Carrow őt ebben a szerepben? Na mégis miért, te idióta f A gyerekkel együtt védtelenek ezen a szigeten. Malkom felkapta a fejét, amikor Ruby gyomra megkordult. Éhes vagy. A kislány szégyenlősen elmosolyodott. - Aha. A démon lenézett a félig kész gödörre, aztán vissza a kislányra. Felsóhajtott. - Általában mit eszel? - Majd később visszajön, és befejezi a csapdát. - Szeretem a dinoszaurusz alakú csirkefalatokat, apizzarudat, A tangelót és az organikus narancslét. Malkom egy szót sem értett az egészből. - És vannak itt ilyesmik? - Ruby megrázta a fejét. - Akkor foghatunk valamit. A kislány elkerekedett szemmel felpattant. - Imádok dolgokat fogdosni! Békát, pókot, zöld kígyókat! 264

- Nagyszerű. - Malkom fogta az ásót, és kimászott a gödörből. Amikor ellépett mellette, a kislány kinyújtotta feléje a kezét. Malkom a homlokát ráncolta. - Mi az? Megsérültéül Carrow leharapja a fejét, ha... Ruby megfogta apró kezével az övét. Malkom lepillantott, és már majdnem elhúzta a kezét. MIM tesz ilyet a gyerek? Én ezt nem értem. Ruby felnézett. - Nem megyünk? Malkom szíve összeszorult. - De igen, deela. - És egész i'iioiV nem engedte el Ruby kezét. Carrow mozdulatlanul ült a kádban, és nem csupán azért, im111 nem akarta, hogy szálka menjen valamelyik érzékeny tesrrél szébe. Korábban ismét megpróbált megszabadulni a nyakbilínc* tői, ezúttal kötél és csípőfogó segítségével. Majdnem megfilM ladt, de a bilincs meg sem moccant. Keserűen káromkodva l$nM| telen volt belenyugodni, hogy nem kapja vissza a varáz$e|j^| míg haza nem ér . A lábát felhúzva ücsörgött a kádban, a haját szappanom, ( % közben azon tűnődött, hogyan lophatná be magát i s mé t 4 <4fl mon kegyeibe. Ahhoz szokott, hogy mindenki kedveli, líifl volt Mikulás, nem etetett kóbor macskákat, nem mentetfcinffM apácákat a nukleáris téltől, de igyekezett mindig helyesemül lekedni. Biztosan a démon is megenyhül majd, belátja, hogfl Carrow kényszerből cselekedett. Bár Malkom haragudott rá, Carrow tudta, hogy a démon j még mindig törődik vele. Emlékezett rá, hogyan viselkedett , Malkom a parton, öntudatlansága ellenére hallotta, ahogy könyörgött neki, hogy ébredjen fel. Már a gondolattól is elárftná* totta a szívét a melegség. De nem volt ideje, hogy hagyja a maguk természete^ mód*] ján haladni az eseményeket. Ma két dologra is rájött. ElőszJj^^ arra, hogy erő nélkül maradni és egy hímtől fíiggeni sokkal {MM gyobb szívás volt, mint a természetben lenni. Másodszor pedig arra, hogy szükségük volt a démon feltéden támogatására* ' 265

Unatnyilag - ahhoz, hogy minél hamarabb megszökhessenek brről a helyről. L A sok egyéb veszély mellett La Dorada is felbukkanhatott jfllég, a wendigó katonáival együtt. | Carrow-t gyerekkorában rémálmok gyötörték e lények mi- Itt. Falánkak voltak, felzabáltak minden élőlényt - halandót és halhatadant —, aki az útjukba akadt, őrjöngve csaptak le áldozatukra. S csupán egyeden dolog volt rosszabb annál, mint ha élve felfalták az embert: az, ha wendigóvá változott. Elég volt (gyeden harapás vagy karmolás, és néhány napon belül... Carrow tudta, hogy Malkom rövid távon képes gondoskodni a biztonságukról, de vajon mennyi időbe telik, míg a megfertőzött szövetségbeliek elárasztják a szigetet? Vizet locsolt a fejére, hogy leöblítse a habot, s közben elképzelte, milyen lesz, ha ők hárman visszatérnek New Orleansba. Hogyan alakul majd Malkom élete? Abban biztos volt, hogy a démon könnyen szerez magának munkát. Erős és gyors volt, hi- hctedenül hamar gyógyult; nemsokára ő lesz a legkeresettebb kufár. Vajon elfogadják-e közülük valónak a városbeli démonok? A boszorkányok előbb-utóbb megszokják majd. Mari és Elianna Imádni fogja őt, ha megtudják, hogyan mentette meg többször is Carrow és Ruby életét... Hirtelen meghallotta Ruby sikoltását. Carrow kiugrott a kádból. A szappanhabtól félig vakon kirohant a házikóból, le a lépcsőkön. Odakinn, a permetező esőben felhangzott egy újabb sikoltás. - Ruby! - Carrow követte a hangot a fákon keresztül, az öböl nyugodtabb része felé, s közben egyfolytában kiáltozott. - Hol vagy? - A bokrok feltépték a bőrt meztelen lábán. - Ruby! Válaszolj... -Carrow hirtelen elhallgatott, mikor végre meglátta őket. A feszültség azonnal elpárolgott belőle. Ruby a parton sikítozott és nevetett, próbált félreugrálni a lábai körül csapkodó halak elől. Malkom meztelen felsőtesttel állt a térdig érő vízben, puszta kézzel sorban kapta el a halakat, és kihajigálta a zsákmányt fl 266

partra. És Carrow megesküdött volna rá, hogy közben vigyorgöM míg meg nem látta őt kirohanni a fák közül. Carrow megtörölte a szemét, aztán visszalépett a derékmM gas bokrok közé. A másik kezével eltakarta a mellét. – Halálra rémítettél. - Halászunk, Crow! En pedig kis híján szívrohamot kaptam, Ruby. Hát ez tm mek, édesem. - Az ingerültsége azonnal elpárolgott, amikor fű döbbent, hogy Ruby most nevetett először szívből az anyja ha* lála óta. Carrow Malkomra nézett; szeretett volna ismét köszönetéi mondani neki, de a férfi izzó tekintetétől elakadt a lélegzete, Ruby észre sem vette - vagy csak nem érdekelte -, hogy CarrO# meztelen. De Malkom... A démon gyorsan visszalépett a mélyebb víz felé, a szeme fl ketére változott, az ajka szétnyílt. És istenek, Carrow azonnal reagált a látványra. A démon lebarnult bőre nedves volt, tökéi letesen kidolgozott izmai minden mozdulatától megfeszülitek, a tetoválás mintha életre kelt volna a testén. Régebben a szdnm mai követtem a rajz vonalát. Nagy nehezen elfordította a tekintetét a démon testéről, tit az arca sem volt kevésbé csábító. Az a szőke borosta, azok vonások, az a buja száj. Ám amikor Carrow az ajkába harapűfl a démon összeráncolta a homlokát, és elfordult. 0, nos, Róma sem egy nap alatt épült, nyugtatgatta magdl Carrow; boldoggá tette a tudat, hogy Malkom képtelen volt cl titkolni az érzéseit. Egyértelmű, hogy a démon még mindig ki* vánta. - Csak halásszatok tovább! - szólt oda nekik. MiközÜH visszafelé ballagott a faház felé, magán érezte Malkom tekinted tét; égette a bőrét, mint egy pecsét nyoma.

38. fejezet A boszorkány pucér volt, bárki megláthatta. Az arca kipirult a fürdéstől. Fekete haja nedvesen tapadt finom bőréhez. És a 267

bokor, amely mögé rejtőzött, ugyanannyit hagyott szabadon a testéből, amennyit elrejtett... Ha Malkom ki tudta volna verni a fejéből a képet, még akár élvezetesnek, megnyugtatónak is tartotta volna ezt az estét. Miután a boszorkányokkal elfogyasztotta a halat, letelepedett a tűz mellé, és figyelte, ahogy Carrow és Ruby egy huszonegy nevű játékot játszott a szőnyegen ülve. Kagylóhéj volt a tét. Vagy Carrow engedte nyerni a gyereket, vagy valóban nagyon gyenge kártyás volt. Hívták őt is, hogy csadakozzon, de bár kedve lett volna hozzá, nem ismerte a számokat. így inkább az eltelt napon gondolkodott, és megállapította, hogy nem is volt olyan rossz. A kislány értelmes volt, és elfogadható társaságnak bizonyult. Ez a föld maga volt a paradicsom, mindent megtalált, ami a túléléshez kellett. A levegő tiszta volt, a felhős égboltból aláhulló víz pedig édes ízű. Vagyis nem igazán gyűlölhette a boszorkányt azért, hogy hova juttatta. Az árulása azonban... az egészen más dolog volt. És mégis ugyanannyira kívánta Carrow-t, mint korábban. A pokolba, még annál is jobban. Figyelte a boszorkány arcát, azt, ahogyan a lángok visszatükröződtek fényes haján. Hiányoztak neki a simogatások, a vérszívás. Carrow melle. Hiányzott, hogy nem aludtak összebújva... - Szóval, ti ketten nagyon szorgosak voltatok ma - szólalt meg Carrow. Ruby válaszolt. - Csapdákat raktunk ki, így most már senki sem juthat el ide. Holnap pedig kiakasztjuk a fazekakat, ame«j lyek hatalmas zajt csapnak majd, ha valaki túl közel kerül a te» rületünkhöz. Carrow Malkomra vigyorgott, mintha szerette volna megosztani vele a mulatságot. - A félsziget el van zárva - közölte Malkom hidegen. Számú ra természetesnek tűnt felkészülni a támadás ellen. Ismereti® érzés volt viszont együtt pihenni másokkal, hallgatni a nevetál süket. 268

Biztonságban vagytok. - Ha pedig a levegőből közelfl dik valami, egy kilométerről is meghallja majd a szárnyak csap* kodását. - Akkor kérnék tőled egy szívességet, Malkom - mondta Carrow, és húzott egy újabb lapot. - Szeretném, ha keresnél v® lami kiutat erről a szigetről. Azért, hogy eljussanak haza. Malkom tudta, hogy nem lehel jobb hely ennél, hiszen a sziget rengeteg élelmet kínált. Egyszfl rűen csak kikapkodta a vacsorát a vízből! - Mit tudhatok én aM ról, boszorkány? Ez nem az én világom. - De körülnézhetsz, és talán ráakadsz valakire a szövetségül seid közül, vagy talán egy csónakra. Lehet, hogy van a közelben egy másik sziget - talán ez egy szigetcsoport része. És ahogy mondtad is, biztonságban leszünk itt, amíg visszatérsz. - Majd meggondolom. - Soha. nem fogja fontolóra venni* ödetet. - Miért nem tudsz egyszerűen elillanni velünk? - kérdezte a gyermek. - A démonok tudnak illanni, nem? - Régen én is tudtam. De már nincs ilyen képességem.^ - Miért ? - Mert már nem vagyok igazi démon. - Akkor mi vagy? - Ruby, szerintem Malkom nem akar erről beszélni -szólt közbe türelmetlenül Carrow. A boszorkány kérdezés nélkül kijelölte Malkomot a gyermek védelmezőjének, de nem árulta el neki, hogy micsoda? Talán szégyelli ? Újra feléledt benne a régi düh, a harag, amelyet amiatt érzett, mert szörnyszülötté változtatták. Olyan lénnyé, akit mindenki gyűlölt. Carrow úgy tett, mintha képes lenne elfogadni, de nem akarta, hogy mások is megtudják. - Scarba lettem - mondta Malkom. - Az mi ? Olyan teremtményt akinek nem lenne szabad léteznie. Nem igazi vámpír vagy démon. - Vámpírdémon. - V-vámpír? — Ruby szeme elkerekedett. — Vért iszol? - Igen. Carrow-ból is ittam már. Ruby Carrow-ra pillantott, aki szemlátomást legszívesebben megfojtotta volna Malkomot. 269

- Fájt, Carrow? - Igen, boszorkány, fájt? Carrow szemében elszántság csillogott, amikor a kislányhoz fordult. - Nem, édesem. Olyan, mint egy ölelés. Ezt tesszük Malkommal, amikor közel akarjuk érezni magunkat a másikhoz. - Visszanézett Malkomra. - Nem így van, démon? Malkom kinyitotta a száját. - Ami azt illeti, jólesne egy korty. Asszony', ölni tudnék azért, hogy ú j ra megízlelhesselek! Egymás szemébe néztek. - Miért nem árultad el? - kérdezte Ruby. - Nem lenne szabad vámpírokkal szóba állnom. Hacsak nem vettek feleségül egy valkűrt. Egy jelentőségteljes pillanat után Carrow elszakította a tekintetét Malkomtól, hogy válaszoljon Rubynak. - Mert nem voltam benne biztos, hogy Malkom szeretné, hogy tudd. Ráadásul nem is vámpír. - Nem? Nem vagyok az? - Nem. Emlékszel, hogy Peter Parkért megharapta egy pókj és ettől szupererőre tett szert ? - A kislány bólintott. - De nem' lett pók, igaz? - Persze hogy nem! Ki az a Peter Parker? - Malkom szupererőt kapott a vámpírtól, de attól még dé mon maradt - jelentette ki Carrow határozottan. - Ó, akkor ő egy szuperdémon! Carrow Malkomra mosolygott. - Egy legendás lény, édesem. Malkom feszülten figyelt, próbálta megemészteni Carrovffl szavait. Tenyleg ilyennek látta a boszorkány? Nem kevesebbnem hanem éppen ellenkezőleg: többnek? Réges-régen, összezárva abban a cellában Kallennel, MalkonJ megfogadta: megtalálja a módját annak, hogy ismét teljesen d«| mon legyen. Mikor még Oblivionon voltak, egy időre az is meg* fordult a fejében, hogy segítséget kér ehhez a boszorkánytól Most már nem vagyok benne annyira biztos... 270

- Oké, akkor megengeded végre, hogy visszanyerjem a kagyJ lóimat? - kérdezte Carrow a kislánytól. - De azt akarom, hogy Malkom is játsszon - duzzogott Ruby. Carrow és Malkom összenézett. Vajon elárulja a boszorkái® a gyermeknek, hogy Malkom nem ismeri a számokat ? | - Lehet, hogy nem ismerik a kártyát ott, ahonnan jött. EseCfl lég összeállhatna... - Velem! - Ruby felpattant, szanaszét hajigálta a kártyájjfl hogy megragadja Malkom karját. Lehetsz velem. - Addighú** ta Malkom kezét, míg a démon végül engedett, és letelepedj® melléjük a földre. Carrow meglepettnek tűnt. - Akkor rendben. A cél az, hogy 21 pontot gyűjtsön az ember, de többet nem szabad. - Azok a kártyák, amelyek embereket ábrázolnak, tízet érnek mutatta fel Ruby az egyik királyt. - Az ász egyet vagy tizenegyet - tette hozzá Carrow. Ruby felemelt egy lapot, amely Malkom szemében éppen úgy nézett ki, mint az összes többi. - Ez egy ász. Van a sarkában egy A betű. Olvasni és számolni kellett. A nyugalom szikrája is kialudt Malkomban. - Ruby, mivel úgyis lógsz a suliból, mi lenne, ha te számolnál? Kérdezd meg Malkomot, megengedi-e. - Megengeded, Malkom? - Ahogy akarod - válaszolta mogorván a démon. A következő óra valósággal elrepült a számokkal, és Malkom még jól is érezte magát. Lassan megtanulta a többi szabályt is, amitől a játék még érdekesebbé vált. Hamarosan felismerte az ászt, sőt, megtanult néhány számot is nem volt igazán nehéz, mivel Ruby gyakran az ujjain számolt. A kislány egyszer csak felkiáltott. Dupla! Malkom összeráncolt homlokkal lenézett a lapjaikra. Ez mit jelent? - Nem tudom - válaszolta Ruby nevetve. Végül azonban Rubyval többet nyertek, mint amennyit veszítettek, és Carrow- nak nem maradt egyeden kagylója sem. - Könyörtelenek vagytok, srácok. 271

Visszavágót akarok, minél előbb. - Carrow Malkom felé fordult, és elkapta a démon pillantását. - Ez jó móka volt - tette hozzá lágyan. Meglepő módon, tényleg az volt. Bár a gyermek fáradni látszott, Ruby Carrow-ra nézett. - Adhatunk neked kölcsön kagylót - mondta, és ünnepélyes arccal odanyújtott neki egy marékkal. - Nem. Ideje ágyba bújni. A kislány morgott, de engedelmesen felállt. - Jó éjszakát, Malkom. - Közelebb hajolt, megpuszilta a démon arcát, azcártj elindult Carrow után. - Neked is, déela - motyogta mogorván a démon; egy csepp® sem tetszett neki, milyen boldogan csillant fel Carrow szemdH - Gyere, kölyök. - A boszorkány visszanézett a válla fölötfl Egy perc, és itt vagyok. - Beleharapott az ajkába; Maikon eszét vesztette, valahányszor ezt látta. Istenek, kívánta a boszorkányt, de meggondolatlanság ilctl volna a magáévá tennie. Nem csinálhatom ugyanazt, amit iit apám. Akkor tartsd magad távol tőle. Carrow megígérte Rubynak, hogy fogja a kezét, míg elalszik, é l megnyugtatta, hogy Malkommal a közelben lesznek, ha esetiál felébredne. Mivel Carrow alig várta, hogy visszamehessen Malkomho/., természetesen a kislány beszédes kedvében volt, részleteseivé mesélte, hogyan töltötte a napot a démonnal. Ruby máris valói ságos hősként tekintett Malkomra. Akkor már ketten vagyunk. Amikor Malkom kiszabadító® Rubyt a kövek alól... senki más nem lett volna képes erre.
v4|* I Iára terített egy pokrócot. Az öböl csendesebb részén talált rá* mélyen benn a vízben. - Te meg mit csinálsz? A démon lehelete fehéren gomolygott a jéghideg víz fölött. Úszni tanulok. - Én megtaníthattalak volna. - Carrow leterítette a pokrócot, és leült. - Magamtól is rájöttem, hogyan kell. - Valóban úgy tűnt, hogy a démon ráérzett a lényegre, hiszen meglehetősen biztos mozdulatokkal tempózott. Lassan kiúszott a partra. Carrow már éppen megkérdezte volna, nem fázik-e, amikor a démon felegyenesedett. Meztelen és csodálatos volt. Carrow szája szétnyílt. Ezek szerint egy csöppet sem fázott. Ahogy Malkom hosszú lépteivel feléje indult, Carrow majdnem nyöszörögni kezdett a vágytól. A víz csábító patakokban csordogált le a testén, a cseppek egy másodpercre megakadtak izmos hasán, mielőtt lefolytak keskeny csípőjén, erős combján... a lába közé. A farka Carrow szeme láttára keményedett meg. Korábban szinte óránként szeretkeztek, most pedig Carrow már egy hete nem élvezte a démon testét. Kielégülésre vágyott - de leginkább szeretett volna ismét egyszerűen cs ak közel kerülni Malkomhoz. - Mit akarsz, boszorkány? - Beszélni veled. Gondolkodtál már a tervemen? Malkom a ruháiért nyúlt. - Mondtam, hogy majd megfontolom. - Nézz rám! - A démon megrázta a fejét. - Nem? Ma éjjel nem tudtad levenni rólam a szemed. Malkom végre szembefordult vele. Te hoztál minket ebbe a helyzetbe. Én csak próbálok alkalmazkodni. - Úgy, hogy nem szólsz hozzám? Nem érintesz meg? Malkom felhúzta a nadrágját; felszisszent, amikor felhúzta a cipzárt az erekcióján. Carrow felállt, és közelebb lépett. - Tudom, hogy még mindig törődsz velem. Mikor majdnem megfulladtam, teljesen kiborultál. Megkönnyebbültél, amint láttad, hogy jól vagyok. 273

- Nem, nem akartam, hogy a sors által nekem rendelt'tárt meghaljon. Ezek szerint már szarkasztikus és cinikus is! Carrow megérintette a karját, de Malkom ellépett mellőlfljfl Mit tegyek, hogy visszaszerezzem a bizalmadat? - Hagyj békén, hogy gondolkodni tudjak. - Oké. Ha tényleg ezt akarod. Csak abból, ahogyan rám néw tél, azt hittem, hogy többre van szükséged. - És ha tényleg így van? Mit ajánlanál akkor, feleség? - Szexet. Szexet ajánlok. Malkom keserűen felnevetett. — Azzal csak annyit tenndl, hogy megtartod az adott szavadat. -így igaz. - Ha annyira vágysz a szexre, miért nem engedted, hogy mim gamévá tegyelek Oblivionon? - Nem fekszem le akárkivel, Malkom. Eleinte teljesen fékt#*l len voltál, néha egyenesen ijesztően viselkedtél. Aztán, amikof! felajánlkoztam, m-megharaptad a mellemet. - Amiért drágán megfizettem. - Igen, így volt. De ettől még tény marad, hogy felajánlott tam magam neked, mert érzelmeket táplálok irántad. TagadliiJ tadan érzelmeket. - Ennyire biztos voltál bennem Oblivionon? - kérdőm# Malkom dühösen. - Amikor téged nem kötött hozzám a soffl - Majdnem teljesen biztos voltam benned. Bízom az öszcÖn#* imben. És azok azt üvöltik, hogy te vagy számomra az igazMB - Meggyőző történet egy álnok boszorkány szájából.*'* - Malkom, tudom, hogy időbe telik, mire visszaszerzedB 1)1* zalmadat. De abban is biztos vagyok, hogy így lesz. Talán addig is élvezhetnénk egymás testét? Azt kérem, hogy szeretkftlIj^H lem. - Azért, hogy továbbra is védelmezzelek? Felajánlod nitflfl egy démonnak, akit ki akarsz használni. Ahogy korábba® is. luü szorkány. Semmi sem változott.

274

- Azért ajánlkozom fel, mert nagyon kívánlak. - Carrow megfogta Malkom kezét, megcsókolta a tenyerét, aztán ráfektette a mellére, lejjebb húzta a hasára... - Érints meg. Hogy tudd, | Mennkorm kíkeáznelakö.ntudatlanul lejjebb Malyi e v csúszott. A bőrszoknya [lljánál tétován megállt. I Carrow levegőt sem mert venni mindaddig, míg Malkom kérte becsúszott a szoknyája alá. Megremegett, amikor Malkom végigsimított a combján. L Ahogy az ujjai a nedves öléhez értek, a démon összeráncolta • homlokát, és vadul Carrow-ra nézett. A tekintete félig gúnyos, ftlig rajongó volt. k Egy vad, elveszett hím tekintete. » Hiányzik az érintésed, Malkom. A csókjaid - lehelte Carrow. poha életében nem volt még ilyen nedves, nem remegett ennyibe a vágytól. i A démon orrlyukai kitágultak, ahogy megérezte a vágyának Bllatát. - Átkozott boszorkány - nyögte. Képtelen volt ellenállni a csábításnak, hogy az ujjaival megsimogassa a sikamlós bőrt. A farka még jobban megkeményedett, annyira vágyott a nedves ■orróság után. B Carrow nekidőlt, a tenyerét rátette a mellkasára. Megcsókolsz? - suttogta a bőrébe, aztán megnyalta a démon piercinges Bimbóját. ■ Malkom megremegett, a karjával a mellére szorította Carrow ■jét. Megint - recsegte megtört hangon, miközben simogatod a boszorkány lába közét. Carrow kidugta a nyelvét, és a hegyével addig körözött a bimbón, míg Malkom lába majdnem összecsuklott. - A csókomat akarod? - A démon elengedte. - Akkor gyere. Carrow lábujjhegyre állt, közelebb hajolt, és amikor megnyalni telt ajkát, Malkom elveszett; rátapasztotta a száját a boszor■Inyéra. A démon felnyögött a gyönyörtől. Annyira hiányzott neki Carrow ajka, másra sem tudott gondolni a hosszú napd kon és éjszakákon át, amelyeket a cellában töltött. Képes volt becsapni, azzal áltatni magát, hogy valóban kftzij voltak egymáshoz, nem állt közéjük a múlt. Igen, képes volt 275

i'igy tenni, hogy nem volt közöttük semmi - semmi, csak vágjMVV dúl csókolta a boszorkányt, a nyelvük csatázott. Carrow nyögni kezdett, teljesen benedvesítette az ujjait. Aínl* kor Malkom ráébredt, hogy Carrow mindjárt elélvez, elhúzta ft fejét és a kezét. Valóban semmi nem volt közöttük, csak vágy. Se kapcsolati se bizalom, se jövő. Carrow nekidőlt, csókolózástól duzzadt ajkát Malkom fljirl lére tapasztotta. - Akarlak - suttogta. - Kérlek, szeretkező velem. Malkom felnézett a fákra; újra szemerkélni kezdett az clfl, 4 víz lefolyt az arcán. Hatalmába kerítette a vágy - de ha nem 1)1' zik Carrow-ban, akkor hogyan szeretkezhetne vele? Tudnom kell, hogy az utódomat szeretik, és gondját viSl^k majd. Korábban eszébe jutott, miképpen teheti a boszorkányt gáévá anélkül, hogy teherbe ejtené. De lehet, hogy ehhett^^ gyobb önuralom szükségeltetett, mint amennyi neki volt Váffk is semmiképpen nem szabad megharapnom. Mert akkor biztQ^^ beleüríti a magját. Tehát eldöntetett? Ma éjjel a magáévá teszi a boszorkányt Hl Korábban, amikor erre gondolt, a szívét elárasztottálű^^| zelmek, szinte megfulladt. Most csak ürességet érzett dll benn. Csak élvezd, ahogyan minden más hím tenné. Végre megtudja, milyen érzés a vágy és a birtoklás. -M Amikor Carrow simogatni kezdte a mellét, Malkom IcnéifM A hasizmai megfeszültek, amikor a boszorkány az ujja párszor finoman végighúzta a köldöke alatt futó szŐrcsUflj^^ farka még jobban megkeményedett, a makk kikandikált a nadrág korca fölött. - O, Malkom! - Carrow felszisszent. - Állíts le, ha nem akarod, hogy megérintselek, drágám. Különben... Állítsa le? Amikor arra vágyott, hogy a boszorkány bedugja hűvös kezét a nadrágjába, megragadja forró szerszámát, simogassa sajgó vesszejét? Amikor Carrow ujjbegye végigsimított a farka hegyén, Malkom felnyögött; tudta, hogy mindjárt megadja magát. A boszorkány simogatni kezdte a makkját, fel-le, míg ki nem csikart pár cseppet a magjából. 276

Legyőzettem. Megragadta Carrow csuklóját, elhúzta a kezét, aztán felkapta a boszorkányt a karjába. Odavitte a takaróhoz, lefektette, tnajd letépte róla a ruhát. Amikor Carrow meztelen volt, Malkom hátradőlt, és kifújta A levegőt, amelyet addig visszatartott. Magába itta a látványt, izinte megrészegült a lány szépségétől. Aköd nedvesen csillogott a boszorkány tökéletes bőrén. Hófehér melle hullámzott, a bimbók megkeményedtek, szinte könyörögtek a nyelvéért. I A szemhéja félig lecsukódott, a szeme vágytól csillogott. Malkom, kérlek, ne hagyd most abba! - Összeszorította a combjait, a teste reszketett a vágytól. I - Ara, én még soha... Nem tudom... k - Nekem bármit elmondhatsz. - Én még sosem csináltam ilyet, és... - Helyesen akart mindent tenni. Nem akart fájdalmat okozni, csak gyönyört adni... ■ Carrow nem válaszolt, csak felhúzta az egyik térdét, széttárta a lábát, és felfedte nedvességtől csillogó ölét. I Malkom mély torokhangon felmordult. Lerántotta a nadrágját. Legyőztél, nőstény - morogta démon nyelven, majd térd- ft| rogyott mellette a takarón. - Ma éjjel megkell hogy kapjalak, wtílönben belehalok a vá g yb a .

39-fejezet Malkom rekedt hangon szavakat suttogott, amelyeket Carrow nem értett. De a jelentésük nem is volt fontos, mert tudta, hogy ftdémon az érzéseit fejezte ki velük, ami azt jelentette, hogy nem Veszítette el végleg Malkomot. Ahogy előtte térdelt, ismét maga volt a megtestesült férfiasság. Hatalmas testén megfeszültek az izmok. A szarvai szinte teljesen visszanőttek, elsötétedtek, és hátrahajlottak.

277

Nedves haja belelógott az arcába, kék szeme intenzív feketére változott. Ám amikor a tekintete az arany szőrcsíkot követve lesiklott A hímtagjára, Carrow egy pillanatra elbizonytalanodott. Ha Malkom nem lesz gyengéd, akkor ez bizony fájni fog. Bízz benne, te is akarod. Malkom lefeküdt melléje, Carrow pedig kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa a farkát. I Ám Malkom szigorú tekintettel ránézett, majd lassan megrázta a fejét. - Ha hozzám érsz, boszorkány, elmegyek a ' kezedben - recsegte angolul. Aztán megfogta Carrow mindkét ■luklóját, és lenyomta a földre a boszorkány feje felett. A másik ■ize két ujj áról lerágta a karmot, hogy meg ne sértse Carrow körét. I A boszorkány megremegett a vágytól, az öle megrándult. — Akkor te érints meg engem, démon - suttogta, és hagyta, hogy illába széttáruljon. Malkom felnyögött, kérges tenyerét birtoklón az ölére fck* tette, és belenyomta a mutatóujját. - Igen! - Carrow boldogan fogadta az erőteljes simogatfifl pihegve várta a folytatást. Malkom a melléhez dörgölte az orrát, forró nyelve megnyfl ta az egyik bimbót. Összeráncolt homlokkal koncentrált. Ajka összezárult a bimbó körül, miközben magában motyogcfl milyen édes a boszorkány íze... mennyit álmodott az illatáról! Mire a második ujját is bedugta, Carrow közel volt a csúcs* hoz. - Mondd, hogy készen állsz - suttogta a démon, aztán ami* sik bimbóját kezdte becézgetni. - Szeretnélek... a magaméi tenni - nyögte, és erőset döfött az ujjaival. - O, basszus, ezt s/,e* reted, igaz? - Újabb lökés. A szavai még jobban felizgattfl Carrow-t, és Malkom pontosan érezte ezt. - A nőm nedves* ki* elégülésre vágyik. - Igen, készen állok. - Carrow hangja elárulta, milyen kétségbeesetten vágyott Malkomra. - Kérlek, démon... Malkom befeküdt a lába közé; barna bőrén csillogtak az csó* cseppek, a farka büszkén meredezett. A szeme már olyan ftka te volt, mint az ónix, és lázasan csillogott. Olyan észvesztőn kívánatos volt. Es hamarosan az enyém lesz. Megmarkolta a farkát, és a bejárathoz 278

illesztette. - Mondd, hogy akarsz engem, boszorkány! - Akarlak, Malkom. - Carrow felnyögött, amikor a démcifl makkja a hüvelyéhez nyomódott. - Soha senkit nem akarofll még úgy, mint téged. Malkom lenézett oda, ahol a testük hamarosan összekapcsoló' dik, és nagyot nyelt; az idegesség és az izgalom csatázott bennf - Végre megteszem. Végre magamévá teszem a feleségemet. - Igen, igen - motyogta Carrow, s közben kéjesen mozgatta a csípőjét. Minden egyes mozdulatától egyre nedvesebb lett Malkom makkja, ízelítőt kapott abból, amit majd érezni fog. Mélyen benne akart lenni a nőjében, alig várta, hogy a farka elmerüljön ebben a nedvességben. - Csak kérlek, az elején légy óvatos. Malkom figyelte, ahogy az esőcseppek apró tócsákba gyűltek Carrow fehér bőrén. Egyre beljebb nyomult, felnyögött, amikor megérezte a forróságot, amely fogadta. Nézte, ahogy a makkja végre becsúszott, a lélegzete elakadt, ahogy lassan egyre beljebb nyomult a hihetedenül szoros alagútba. Oly hosszú álmodozás után... - Lassan, démon. - Carrow megragadta Malkom vállát, fészkelődön alatta, hogy könnyebben magába fogadhassa. - Kérlek. Lassan. Valahogy. Malkom megragadta remegő kezével Carrow combját. Szélesebbre tárta a boszorkány lábait, és kínzó lassúsággal beljebb nyomult. A farka szinte fájdalmasan lüktetett. Még félig sem volt benn. Képtelen volt levenni a szemét arról a helyről, ahol összekapcsolódtak. A szíve bánatosan összeszorult, amikor ráébredt, hogy nem illenek össze. A boszorkány finom, gyenge testét nem a hozzá hasonlók számára teremtették. - Boszorkány, nem tudok... - Ám Carrow szemében még mindig égett a vágy. - Te nem... - Mit kérdezzen tőle? Gondolkodni is képtelen volt, nemhogy fogalmazni. - Nem okozok neked fájdalmat? - Nem, Malkom. - Carrow megrázta a fejét; hajának csábító illata szinte letaglózta a démont. 279

Tényleg,? Ha Carrow nem aggódott, akkor Malkom is megnyugodhatott. A boszorkány többet tudott nála ezekről a dolgokról. - Csodálatos érzés - tette hozzá Carrow, és az ajkába harapott. 0, istenek, de még milyen csodálatos, asszony. Malkom újult elszántsággal nyomult tovább előre. Kiveftfl veríték, ahogy mind mélyebbre nyomta a farkát. - Démon, már majdnem... - Carrow lélegzete elakadt, flinl* kor Malkom a lehető legmélyebben belehatolt. - Ó, ott! - silti* tott fel, és a háta ívbe feszült. Malkom szeme fennakadt. - Carrow! Nincs ennél jobb a világon - nyögte. Szintefc/.é * dűlt a gyönyörtől. Szerette volna minél tovább élvezni ezt az ú), ismereden érzést, de az ösztönei működésbe léptek; muszáj Volt löknie. Visszahúzta a csípőjét, majd erőteljes lökéssel újra bM nyomult. Elbődült a kéjtől. A háta megfeszült. Üjabb lökés. Szentséges isten! Malkom úgy érezte, addig a pillanatig ttefl is élt. Felnyögött, lenézett Carrow-ra, és démon nyelven áradozni kezdett, hogy milyen lágy, milyen tökéletes. Hogy ez maga a mennyország. Megfeszítette a testét, majd lökött; a teste könyörgött a|értt hogy mozogjon keményebben. Oké, ez most már fájt. - Lassabban, démon! - Malkom mintha meg se hallottadul* na. Először minden olyan nagyszerű volt, de a démon farkad^ re jobban megvastagodott. Valósággal felnyársalta, Carrowjj^H te a lüktetését. - Kérlek, k-kaphatnék egy percet? Mint aki álomból ébredt, Malkom hitetlenkedve ránéS^| De nem moccant. Szemlátomást minden akaraterejére szüksége volt, hogy M lenálljon az ösztöneinek. Az álla megfeszült. A testén, a karjiA és a nyakán kidagadtak az izmok. - Ez fáj neked - recsegte, tf az akcentusa még soha nem volt ennyire erős. , - Igen, egy kicsit. Kell egy kis idő, hogy hozzászokjam a méretedhez. Malkom melle és homloka verejtékezett. - Mit... mit tegyek? 280

- Megcsókolnál itt megint ? - kérdezte Carrow, és felkínálta az egyik mellét. Malkom összeráncolta a homlokát, mintha nem értené, mit akar tőle. Aztán kétségbeesetten felmordult, megmarkolta Carrow mellét, majd a szájába vette a bimbót. Lelkesen szopogatta, míg Carrow alig bírt magával a vágytól. A boszorkány ismét ívbe feszítette a hátát. - Még, démon! Malkom szopogatni kezdte a másik bimbóját, miközben az egyiket markolászta, csipkedte. Carrow pihegett, mostanra már majd elepedt, annyira vágyott rá, hogy Malkom mozogni kezdjen benne. — Malkom, most esedezett, és sürgetően körözött a csípőjével. - Készen állok. Válaszképpen a démon óvatosan döfött egyet. Gyönyör hasított Carrow testébe. - Ó, igen! - Semmi fájdalom. Csak kéj. - M é g ... Újabb erőteljes lökés. Most, hogy a fájdalom már nem terelte el a figyelmét az élvezetről, Carrow meglepve tapasztalta, milyen tökéletesen dör- zsölődött Malkom minden egyes lökéssel a csiklójának. A démon verítéktől nedves csípője milyen izgatóan feszült combja belső, érzékeny feléhez. Milyen tökéletesen betöltötte a testét, mintha a része lett volna. Egyek voltak. - Nem tudom még egyszer abbahagyni, boszorkány - morogta Malkom, Carrow bimbójával a szájában. Amikor a démon visszahúzta a csípőjét, Carrow felkiáltott. Bármit csinálsz, ne hagyd abba! A nője azt akarta, hogy folytassa. És Malkom engedelmesljB dett. Minden maradék erejével arra koncentrált, hogy kielégítse a boszorkányt. Újra és újra döfött a csípőjével, míg végre rátalált a megfej* lő ritmusra. - Igyál belőlem - nyögte Carrow két lökés között. Malkom feltámaszkodott a karjára. - Mit mondtál? - Egy újabb erőteljes döféstől megugrottak a boszorkány telt melléi A bimbói megkeményedtek, nedvesen csillogtak. Tényleg jól hallotta, amit Carrow mondott ? 281

- Harapd meg a nyakamat... - Nem tehetem. - Már így is attól tartott, hogy képtelen les/ ellenállni a csábításnak az utolsó pillanatokban. Ha pedig közben még a boszorkány vére árad az ereibefi^H Carrow a vágy delíriumától kétségbeesetten forgatta a fejét, Igyál a mellemből, ahogyan a múltkor. - Carrow! Maradj csöndben! - sziszegte Malkom, de a tekintete már rátapadt a boszorkány lágy, csábító keblére. Olyan könfl nyű lenne átszakítani a hófehér bőrét. Inni belőle, kielégíteni m vágyait. Vajon milyen érzés, amikor a farka és az agyarai egy idöbÉfl fúródnak mélyen a boszorkány testébe? Malkom megrázta a fejét, hogy megszabaduljon ezektől* gondolatoktól. Minden önuralmát összeszedte, hogy kielégftfl Carrow-t, és ne ízlelje meg a vérét. A boszorkány folyamatául nyögdécselt, a körmeit belevájta Malkom hátába, közel ránmt ta magához a démont. Az orgazmus határán járt, és Malkdfl szentül elhatározta, hogy feljuttatja a csúcsra. Ne engedj el, boszorkány . . . Miközben a vágytól majd eszét vesztve döfiködött, Maikon) megragadta Carrow tarkóját, és felrántotta magához a boszorkány fejét. - Nem mondok le rólad. Soha nem foglak elengedni. Te se engedj el! - Démon... - nyögte Carrow eksztázisban, a szeme ragytM gott, mint a csillagok. - Ó, mindjárt... - Hátravetette a fejét, és felsikoltott. - Malkom! Igen, igen! A démon érezte, ahogy a boszorkány hüvelye összerándult, amikor elélvezett, erősen megszorította a farkát, pont, ahogyan oly sokszor elképzelte. De a valóság sokkal csodálatosabb volt, mint a képzelet. Carrow illata, sikolyai, a teste vad remegése. Orgazmusának forró nedvessége... - Istenek, Carrow! - bömbölte. Malkom úgy érezte, mindjárt felrobban, a pecsét hamarosan feltörik, a magja kiáramlik. Négyszáz évig várt az ejakulációra, arra, hogy megajándékozzon valakit a magjával. 282

Amikor a farka annyira megduzzadt, hogy már döfni is alig tudott, amikor már majdnem elélvezett úgy, ahogyan még soha életében, megszólalt a fejében egy hang: „ez csak vágy, nem több?

40.fejezet - M-mi? - Carrow semmit nem értett. - Mit csináltál? Malkom kihúzódott belőle? A démon a hasához dörgölőzve élvezett el, lihegve üvöltötte a nevét a csúcson. Carrow úgy érezte, mintha a férfi pofon ütötte volna. Malkom nem engedte, hogy feltörjön a pecsét, nem ejakulált. Most pedig ráborult Carrow testére, a szíve vadul zakatolt, a csípője még mindig lustán mozgott. Örülj neki, Carrow. Nincs szükséged még egy g y e re k re . De akkor vajon miért volt a sírás határán? — Oké, most már lemászhatsz rólam. Malkom nagy nehezen felemelte a fejét, a szája széle mosolyra húzódott. - Nem tudom, képes vagyok-e megmozdulni, ar a. A félmosoly majdnem meghatotta Carrow-t. Malkom arca olyan kisfiús és lágy volt, a szeme ismét kéken csillogott. Legalábbis addig, amíg nem teszlek újra a magamévá. Carrow érezte, hogy Malkom hímtagja merevedni kezdett. - Szállj le rólam! A démon összeráncolta a homlokát, aztán feltámaszkodott a könyökére. - Fájdalmat okoztam? Igen, csak nem úgy, ahogyan gondolta. Carrow kicsúszott Malkom alól, és hátrakúszott. - Channa, mi az? Valami... rosszat tettem? - Csak adj egy percet, Malkom. - Carrow teljesen összezavarodott. Élete legjobb szexében volt része, soha nem érezte mégJ hogy érzelmileg ennyire kötődött volna valakihez, a démon pedig csőbe húzta. Miért csinálta? Hogyan tehette ezt meg vele?! 283

Mielőtt elélvezett volna, úgy tűnt, hogy teljesen átadta ma*| gát a vágynak. De mégsem bízott meg Carrow-ban. És mélyen legbelül talán még gyűlölte is őt közben. Vagy mindkettő igaz volt. Carrow csak azt tudta biztosan, hogy Malkom dacolt a dé» monösztöneivel, megtagadta magától a végső kielégülést, csak azért, hogy biztosan ne ejtse őt teherbe. Bár megesküdött, hogy soha nem fogja Carrow-t elengcqi ni, nem mond le róla, talán az együttlétük minden percét gyű<í lölte. - Miért nem nézel rám? - kérdezte Malkom, amikor Carrow öltözködni kezdett. - Haragszol amiatt, ahogyan elmenten^ Ez a fajtád szerint nem helyes ? - Csak nem ezt vártam. - Tudom. Nagyon nehéz volt kihúzódnom belőled. - A második pofon ma éjszaka - motyogta Carrow, aztálli hangosabban folytatta. - De valahogy mégis sikerült. - Haragszol miatta? Nem tudtam, hogy gyereket akarsz** Carrow teljesen felöltözött, mielőtt szembefordult volna n démonnal. - Nem akartam! Nem akarok! - kiáltotta, és kisM pörte a hajat a homlokából. - Nem arról van szó, hogy okvedc* nül gyereket akarnék, csak azt hittem, fel akarod törni a pccsé* tét, engedelmeskedned kell az ösztöneidnek, meg minded Mivel én vagyok a sors által rendelt társad. - Ezek a vágyak... sürgetők voltak - válaszolta a démon olyan hangon, mintha ez lett volna a legenyhébb kifejezés. – Nagyon csodálkozom azon, hogy képes voltam ellenállni. - Ha a vágyak sürgetők voltak, nyilván nagyon fontos okod volt rá, hogy kihúzódj. Nézd, megértem, miért tetted. Ha teherbe ejtesz, és esetleg eltűnök, soha nem tudod meg, hogy ml lett a drágalátos örökösöddel. Malkom szemlátomást nem értette meg a boszorkány minden szavát, de a lényeget igen. - Miféle örökös, Carrow ? csattant fel. - Minden vagyonomról lemondtam miattad! Miután kissé megnyugodott, folytatta. - Az érdekel, hogyan bánnak majd a gyermekemmel. - Micsoda? - Ez volt ma éjjel a harmadik pofon. - Azt hiszed, rosszul bánnék a saját kicsikémmel? 284

- Ahogy te magad mondtad, vannak dolgok, amelyekkel nem lehet kockázatot vállalni. Meg kell védenem az utódomat. - Kitől? - Mindenkitől és mindentől - felelte Malkom. - Rubynak nincsenek szülei, ki van téve a sors szeszélyének, és az én jóindulatomtól függ az élete. - A te jóindulatodtól? - Carrow meg akart szabadulni a démontól, de nem volt ostoba - legalábbis ebben a helyzetben. Nem hagyhatta ott Malkomot, amíg Ruby vele volt. A démonnak igaza volt: ő volt a nagyágyú, és nekik addig vele kellett maradniuk, amíg cs ak megengedte. Nem számított, hogy emiatt Carrow milyen mocskosnak és tehetetlennek érezte magát. Vissza akarom kapni az erőmet! - Te is tudod, hogy igazam van. Nem akarom, hogy a saját vérem is ilyen sebezhető legyen. - Elfelejted, hogy Rubynak ott vagyok én. - Tényleg azt gondolod, hogy akár egypercig is elfeledkezem erről, boszorkány? Azt beszélik, hogy a szerelem mindent legyőz. De azt is mondják, hogy van, amit a szerelmednek is képtelen vagy megbocsátani. Carrow egyre jobban félt attól, hogy ez utóbbi lesz a helyzet velük. Malkom felhúzta a nadrágját. - Te haragudhatsz rám, de nekem ugyanehhez nincs jogom. - Úgy bánsz velem, mintha gonosz ribanc lennék, aki elrejtené előled a kölyködet. De én nem ilyen vagyok. Igazából nem vagyok rossz ember. - Carrow tudta, hogy Malkom élete tek volt szenvedéssel, olyan dolgokat kellett átélnie, amilyeneket^ elképzelni s em tudott. Megértette a bizalmatlanságát. Csak azt nem tudom, mihez kezdjek vele. - Képes leszel valaha is elvonatkoztatni attól, amit mindenképpen meg kellett tennem? Vagy örökké hazugnak fogsz tartani ? - Mit tettél volna, ha megfogansz? - Nem tartottam volna távol tőled a gyermekedet. - Még aM kor sem, ha megtehette volna. Csak most fogta fel, hogy Malkonfl immár az életük része volt. Mindegy, milyen okból, de itt volt 285

ezen a síkon, és soha nem fogja önszántából elhagyni Carrown, Talán a démonnak igaza volt azzal, hogy tartott tőle némi élj zelmi távolságot. A kapcsolatuk valószínűleg menthetetlen De akkor Carrow miért érzett teljes bizonyosságot Malkomniil kapcsolatban ? A férjedi sikította a szíve. - Azt mondtad, már Oblivionon szeretted volna, ha a magi? mévá teszlek - szólalt meg a démon. - Akkor is teherbe eshet1* tél volna. Megfordult a fejedben? - Igen. -És? - És arra jutottam, hogy Ruby miatt már így is gyökeres® megváltozik az életem. És az a kislány olyan boldogsággal t ö l t el, amilyet nem ismertem korábban. Akkor miért ne tenné ugyanezt egy másik gyerek is? - Vagyis minden a te boldogságodról szól. Felnevelted volnft & gyermekemet^ miközben engem azon a helyen tartanak fog* va? - Tudom, hogy nem hiszel nekem, de megesküdtem Hekaté istennőnek, hogy visszajövök érted. Megfogadtam, hogy addif nem nyugszom, míg ki nem szabadítalak. Nem tudom, miként győzhetnélek meg erről. Malkom arcán látszott, hogy nagyon szeretett volna h i n n i neki. Aztán a tekintete megint kifejezéstelenre változott. ' - Feltettem neked egy kérdést, és várom a választ - szólalt meg Carrow. - Igen vagy nem. Képes leszel valaha is elvonatkoztatni attól, amit meg kellett tennem? Mert attól tartok, hogy örökké gyűlölni fogsz, mindig azt hiszed majd, hogy elárultalak. - És ha így van? Mit fogsz tenni ? A válaszom nem változtat semmin. Vagyis Malkom ezúttal sem adott egyenes választ. Carrow megdörzsölte a homlokát. - Akkor most mi legyen? - Eddig a te akaratod szerint mentek a dolgok, most én jövök felelte Malkom jéghideg hangon. - Megvédelmezlek téged és az örökbe fogadott gyermekedet. Semmi mást ne várj tőlem. Carrow válaszra nyitotta a száját. Ha Malkom végzett vele, mindkettőjük szíve megszakad. Vagy még rosszabb történik. - És ez elég neked? - kérdezte lágyan a démontól. 286

- Mindkettőnknek elég kell hogy legyen. Általában megölöm azokat, akik elárultak. Úgyhogy te még szerencsésnek mondhatod magad. 41. fejezet Azt kaptam, amit megérdemeltem, gondolta Carrow a mennyezetet bámulva. Ruby a másik ágyon szundított, ő pedig visszagondolt a szigeten töltött elmúlt három nap eseményeire. Malkom nagyon kedvesen viselkedett a kislánnyal, vele azonban hidegen; alig szólt hozzá, és szinte soha rá sem nézett. Nem volt hajlandó a házban aludni, inkább letáborozott a kalyiba és n félsziget bejárata közötti részen. Carrow szerette volna hinni, hogy csak azért teszi ezt, hogy megvédje őket, nem pedig azért, hogy minél messzebb legyen tőle. Rubyval türelmes és kedves volt, a kislányt elbűvölte a „nevelődémonja". Ruby nyilvánvalóan elmagyarázta Malkomnak, mit jelent a kifejezés - és a démon nem kérte ki magának a qí- met. Ruby remekül szórakozott, egy percre sem tágított Malkom mellől, aki ezt szemlátomást nem bánta. Carrow naponta többször kileste, ahogy a hatalmas démon ment a dolgára, az aprócska boszorkány pedig ott lihegett a nyakában. Megtanította Ruby t, hogyan kell különleges csomókat kötni, együtt horgásztak, gyűjtögettek bogyókat. Malkom még azt is élvezte, amikor Ruby az Atomemberkét énekelte. Ami nem is volt csoda. A démon olyan sokáig élt magányosan, egy kisgyerek dudorászása biztosan kedves volt a fülének, bármilyen unalmas volt is ugyanazt a dalt hallgatni. Előző éjjel RubyMalkomot kérte meg, hogy fogja akezét, míg elalszik. Carrow a küszöbön állt, onnan figyelte, ahogy a démon türelmesen megvárta, míg a kislány álomba szenderifl Mogorván még jó éjszakát is kívánt neki. - Álmodj szépekfl dcela. — így mondják a babát démon nyelven. 287

Minden egyes perccel, amelyet a démon az ágy szélén töltött, Carrow-ban erősödött a meggyőződés, hogy Malkom számé® az igazi... Ruby néha beszámolt Carrow-nak arról, mi mindent csinál* tak Malkommal. - Olvasni tanítom - közölte például előző nap komoly arc* cal. Mivel én so-o- okkal jobban olvasok nála. - De ezt nem mondtad neki, ugye? - Csak kétszer. Ruby állandóan azzal zaklatta Carrow- t, hogy menjenek vég* re el a szigetről. - Azt ígérted, hogy hazaviszel - figyelmextjH te naponta többször is a boszorkányt. - Tudom, kicsim, de ez nem olyan egyszerű. - Hiányoznak a barátaim. És Elianna. Elianna, Carrow mentora és pótanyja félig halhatadan vök* aki megöregedett ugyan, de nem halt meg. Az idős boszorkány állandóan kötényt viselt, amelynek a zsebe tele volt titokzutol igézőporokkal, és valahányszor Carrow megölelte, megcsadfl az orrát a varázsszerek illata. Ezek az illatok Carrow számáffl mai napig egyet jelentettek a meleg ölelésekkel és a feltétlen v/e retettel. - Nekem is hiányzik Elianna. És Mariketa. De hamarosan találkozunk velük. Carrow viszont Malkomot sürgette, hogy segítsen nekik rftogfj szökni, de a démon mindig lerázta. Carrow úgy gondolta, hpgV a férfi biztosan attól tartott, mihelyt hazaérnek, otthagyja At, Pedig az volt az igazság, hogy ha a démon csak feleolyan kedvt*1 sen bánt volna vele, mint annak idején a bányában, akkor úgy tapadt volna rá, mint akit odaragasztottak. De ennek nem látta semmi jelét. Az első szeretkezésük tudni reggelen Carrow kielégült testtel, de fájó szívvel ébredt. Annyi® bántotta, ami történt, hogy nem is vágyott a démon figyelmébe, De előző éjjel, mikor Carrow nem tudott aludni a vihar miatt, Malkom megjelent az ajtóban; az alakját megvilágította egy villám fénye. - Gyere. Malkom annyira hiányzott Carrow-nak, hogy az már szinte fájt, így képtelen volt nemet mondani a hívó szóra. Izgatottan követte a démont. A zuhogó esőben Malkom előbb egy fának 288

döntve tette a magáévá, aztán hátulról. Utána még isten tudja, hányszor, de Malkom kínok közepette is megállta, hogy a testébe élvezzen - vagy megharapja. Ezen a reggelen Carrow szinte nem látott a kimerültségtől, és kellemes meglepetésként érte, hogy Malkom korábban viszszatért a házba, megetette Rubyt, és magával vitte - mintha azt akarta volna, hogy Carrow nyugodtan kialudhassa magát. Milyen figyelmes, férjhez méltó gesztus volt ez tőle. De később, mikor Carrow köszönetét mondott, hideg hangon az arcába vágta, hogy nem az ő kedvéért tette. Igen, Carrow azt kapta, amit érdemelt; összeszorította a fogát, mosolyt erőltetett az arcára. Földre kerülök, de aztán felállók megint... Carrow azért kezdett beleszeretni a démonba, mert soha senki nem tartotta még őt olyan becsben, mint Malkom. Most úgy érezte, a démon megvetésébe belehal. Állandóan a gyermekkorára emlékeztette. Fiatalkorában mindig azt hitte, hogy ha jó lesz, és büszkévé teszi a szüleit, akkor ők megenyhülnek iránta, és szeretni fogják. Most már elfogadta, hogy soha nem fogják szeretni. És Malkom? Eközben még valamire rájött. Rosszat tett Malkomnak, ám ha a mostani durva bánásmód után a démon egyszer megbocsátja az árulását, akkor érdemes kibírnia a nehézségeket. A szüleinek azonban semmi okuk nem volt arra, hogy úgy bánjanak vele, ahogyan tették. Lepillantott a smaragdgyűrűre, az egyetlen kapocsra, amely a szüleihez kötötte. Mi lenne, ha egyszerűen elfogadná a kudarcot ? Leszámolna minden reménnyel ? Mi lesz, ha Malkom soha nem bocsátja meg az áruldsomatim Az baj lenne, vonta le a következtetést, és felállt, hogy megi keresse a démont. Mivel Carrow beleszeretett Malkom Slaine-be. Két boszorkány miatt Malkomnak újra kellett értelmeznieHiiDa dent, amit tudott. Egy ilyen öreg démon számára ez bizony kcl» lemeden folyamat volt. Kialakítottak egyfajta napi rutint. Napközben Malkom ha* lászott vagy a csapdákat ellenőrizte, Rubyval a sarkában. MiUd tán 289

ezzel végeztek, a kislány írni tanította. Éjszakánként pedig álmodott. Carrow emlékei lassanként elhomályosították múltjának cénv* álmait. És a boszorkánynak nem minden emléke szólt magán)! ról, tivornyázásról vagy háborúról. Sokkal többet megtudott Carrow életéről - látott autókétm hatalmas hidakat, hegynyi hajókat. Megismerte az otthonát, Al Andoainnak nevezett udvarházat, amelyről annak idején a szüleivel beszélt. Rengeteg boszorkánnyal lakott itt együtt, szoldfl lan lényekkel körülvéve. Ám Malkom újra és újra átélte a rémálmot a szigetre történé utazásukról i s. - Sajnálom, Malkom - suttogta a boszorkány amint megérkeztek. Ugyanennek az álomnak egy másik váltó* zatában nem kért bocsánatot; ugyanúgy kinevette, mint az add ■ monnő, aki mint éhező kisfiút gúnyolta ki annak idején, ifl Carrow bevallotta, hogy közös jövőt tervezett vele már előtt, hogy átléptek a portálon. Lehet, boszorkány, de én is ott voltam. Törődött Carrow-val, vakon követte. És ez nagyon bán* totta... Meghallotta Carrow közeledő lépteit. - Miért nem maradsz soha velünk odabenn? - kérdezte szorkány a háta mögül. Malkom vállat vont. - Megengeded, hogy leüljek? Ülj le. Beszélj hozzám. Mondd el nekem azt az egyetlen dolgot, amely enyhítené abizalmatlanságomat. Malkom nem akart így érezni, de négyszáz évnyi nyomorúságot nem gyógyíthatott meg néhány nap a boszorkánnyal. A belénk rögzült félelmektől nehezen szabadulunk. - Ülj le - recsegte, amikor megérezte, hogy a boszorkány távozni készül. Carrow letelepedett melléje a homokba. - Tudnom kell, mikor nézel körül a sziget belsejében. Esze ágában sem volt. Mert Ma l ko mna k nem állt szándékában hazavinni a boszorkányt a régi otthonába. Ha 290

„körülnéz" is, majd azzal az érvvel jön vissza, hogy nincs semmiféle kiút a szigetről. Ez a hely maga volt a paradicsom. Életében először tökéletesen elégedett volt azzal, amije volt. Bár nem volt választása, amikor erre a szigetre érkezett, maradni szeretett volna, új területet kívánt birtokba venni, ahol akadt elég tér a szabadban futáshoz, és biztosíthatta a vizet, az élelmet mindhármuk számára. A tengerből szerezte a táplálékot. Boldogsággal töltötte el, ha halat fogott a társa és a kicsinyük számára. S ami még fontosabb volt: ezen a helyen semmi nem rikolto- zott úgy, mint odahaza, és nem vakított a napfény. Nem dúltak háborúk. - Miért várod ilyen türelmetlenül, hogy otthon lehess ? - kérdezte a boszorkányt. - Talán olyan rossz itt neked? - Haza kell mennem. Az az életem. - A nőm vagy. Mellettem a helyed. - Akkor éljük le együtt az életünket New Orleansban - válaszolt Carrow lelkesen. - Malkom, boldog lennél ott velünk. De bíznod kell bennem. Fogadd el, amit kínál, suttogta egy belső hang. Ha Carrow ismét elárulja, túléli. Ekkor azonban felidézte a képet, ahogyan aznap reggel a boszorkány rámosolygott Rubyra, miközbdi kagylót gyűjtöttek. Nem. Nem fogom túlélni. Ha esélyt ad magának arra, hogy szeresse Carrow-t, és a boszorkány ismét cserbenhagyja, akkor vége. Vagyis ha megbízljc benne, az életét bízza rá. Most azonban még bonyolultabb a helyzet, mint korábba® Egyre jobban kötődött a boszorkány fogadott gyermekéhez, ffl Carrow cserbenhagyja, magával viszi a kislányt is. Ami elfogadhatatlan volt Malkom számára. Már eldöntötfl magában, hogy ha Carrow örökbe fogadja Rubyt, ő is ezt teszi majd. Ha a kislánynak szüksége volt egy anyára, aki szereti, ak» kor apára is, aki megvédi. Apa. Új cél, új megszólítás Malkom számára. Valami, ami átveszi a gazember, a rabszolga, a gyilkos helyét. 291

Egy kurva..*;B Mivel Malkom nem válaszolt, Carrow új kérdést tett fel.^a És mi lesz Rubyval? Otthon vannak barátai, ott jár iskolába* - A kislány majd alkalmazkodik a helyzethez. Ahogyan Jl is tettem, újra meg újra. - De én többet akarok nyújtani neki. Azt hittem, te is így éd zel. - Áruld el, hogyan bízhatnék megbenned, hogy igazat njon* dasz arról a helyről. Amikor legutóbb azt hittem, hogy új terülj letre viszel, csúnyán ráfaragtam. - De végül jóra fordult a dolog, nem? - Ha így van is, megérdemeltem a jó szerencsét - válaszolta Malkom. Eszébe jutott az elfogásának a pillanata, Chase kín*4«fl sa. Az undor, amelyet a férfi táplált iránta, újabb kérdést veted j fel. - A te világodban elfogadnak majd annak, ami vagyok! I Carrow elfordította a tekintetét. - A te fajtád... nos, lesznek, akik az ellenségüknek tekintenek majd csupán amiatt, ami va* lójában vagy. De azt nem tudhatjuk, hogy sikerül-e megvál^H tatni a véleményüket rólad, ha meg sem próbáljuk. - Az otthonod sem lehet jobb, mint ez itt. - A vakító fények, a hangok, Carrow viselkedése... - Talán nem jobb, de más. Az ottani gyülekezethez tartozunk, és Rubynak még rengeteget kell tanulnia tőlük. Malkom, ha felnő, veszélyes lehet. A varázslók aggasztó érdeklődést mutattak iránta. És rossz érzésem van ezen a helyen. Valami közeledik. Még több halandó érkezik majd. Itt nagyobb veszély fenyegethet minket, mint otthon valaha. - O, szóval rossz érzésed van, mi ? - Ezt sem hiszed el? - Carrow arca kipirult a dühtől. - Ha azt hiszed, hogy hazudnék egy lehetséges veszélyt illetően, határozottan kételkedni kezdek benne, hogy van számunkra visz- szaút. - Túl kényelmes. Ez a te megérzésed. - La Dorada még mindig itt lehet a szigeten. Emlékszel rá? Arra a rettenetes nőszemélyre, aki végiglibegett a börtönön, majd elszabadította a poklot? - Engem nem zavart. Tulajdonképpen segített rajtam. Nem aggódom miatta. Carrow összehúzta a szemét. 292

Tökéletesen biztos vagy benne, hogy ez a sziget jobb hely, mint az otthonom. Álmodtál az emlékeimről? - Igen - vallotta be Malkom szégyenérzet nélkül. Carrow eltátotta a száját, de gyorsan összeszedte magát. Mit láttál? Téged, az asztal tetején táncolni. - Felvillanó képeket a világodról. Autókat és szerkentyűket. Eleget ahhoz, hogy inkább ezt a helyet válasszam. - Mit láttál az életemből? Miért is ne árulná el? - A háborúkat. Láttam, milyen vakmerőén harcolsz. - Nem vettem részt olyan sok háborúban, Malkom. - Láttam, ahogy levetkőztél idegenek előtt. Carrow-ban annyi tisztesség sem volt, hogy elpiruljon. - Lát-, tál más férfival is ? Malkom rettegett ettől a lehetőségtől. - Nem. De így is átkozottul eleget láttam. Miért viselkedsz így? Carrow vállat vont. - Rengeteg oka van. Egyedülálló voltam kötöttségek nélkül -, és izgalmas volt. Nem vagyok szégyel* lős, a mi kultúránk pedig szabados, és a szórakozás az alapja. Ráadásul ebből nyerem az erőmet. Ezen Malkom alaposan meglepődött. - Ez az erőd forrásafj Carrow bólintott. - A boldogság. A mulatozás. Ezekből nye* rém az erőmet. - Oldalra biccentette a fejét, zöld szeme kihívón csillogott. - Malkom, nem fogok bocsánatot kérni sem ezért*' sem bármiért, amit tettem. Amikor meglátta, hogy Malkom összeráncolja a homlokául folytatta. - Te négyszáz éves vagy, én még az ötvenet sem töl-j töttem be. Hát ne ítélj el azért, mert fiatal és egyedülálló létemé re jól szórakoztam. Sem pedig azért, mert erőt merítettem ab«i ból, amiből lehetett. Ne ítélje el? Ki az ördög volt ő, hogy bárki felett is ítélkead zen? - Szándékodban áll ugyanígy folytatni? - Csak az Ash Szerda előtti héten. - Malkom érteden ar ca láttán megmagyarázta, mire utalt. - Ez egy városszerte megreni dezett ünnepség. Vad tivornya. És remélem, velem együtt veszel majd részt benne. - Közelebb húzódott a démonhoz. - Ha láttad az 293

emlékeimet, akkor úgy tisztességes, hogy te is mesélsaM múltadról - mondta, és az ujjai hegyével végigsimított Malkoa sebhelyes csuklóján. Mire a démon összerándult, Carrow elhúzta a kezét. - Soha nem fogod megtanulni, hogy bízhatsz bennem, igaz? Elszomorodott az arca. - Vagyis nem arról van szó, hogy szerinted ezen a szigeten jobb az élet - hanem arról, hogy attól félsz, cl* árullak majd, mihelyt hazatérek. Eszedben sincs kivezető utal keresni, ugye? Segíteni nekünk, hogy elmehessünk innen? <1 - Valóban nem. Carrow-nak elakadt a lélegzete. - Azt várod, hogy örökké ezzel anyakbilinccsel éljek? Tehetedenül és kiszolgáltatottan, varázserő nélkül? Boszorkány vagyok, Malkom! - Kiszolgáltatott? Én majd megvédelek - megesküdtem rá. És bármi történik is, itt kevesebb veszély fenyeget, mint a s aj át világodban, a háborúzásaid közepette. - Képes leszel valaha is elfojtani ezt a dühöt? Malkom vállat vont. - A francba, démon, válaszolj! Fogsz még valaha bízni bennem? - Nem tudom. - Felelj végre! - sikította Carrow. - Igen vagy nem? A belénk rögzült félelmek nehezen múlnak. - Nem. Carrow megdörzsölte a homlokát. - Akkor ezután is kizársz majd mindenből? Távol tartod magad tőlem? Ugyanúgy bánsz velem, ahogyan a szüleim tették. - Keserűen felnevetett. - De neked legalább adtam rá okot. Ezek szerint a boszorkány így értékelte a viselkedését? A rideg és dölyfös szüleiéhez hasonlította őt? Malkom ösztönösen tagadni próbálta, hogy olyan lenne, mint azok. De talán nem volt valóban rideg ? De neked legalább adtam rá némi okot... Ugyanúgy bánt Carrow-val, ahogyan a szülők. Hogyan tehette, amikor jól tudta, mennyire bántotta Carrow-t a közömbösségük? Mennyire bántotta a boszorkányt az ő közömbössége? Carrow semmi rosszat nem tett a szüleinek, mint ahogy valójában azért sem volt hibás, amit Malkom ellen vétett. 294

Csak próbált megmenteni egy ártatlan gyermeket, egy kislányt, akit Malkom maga is a sajátjaként szeretett. - Nem maradhatunk ebben a csapdában csak azért, mert attól félsz, hogy elárullak, mihelyt hazaérünk - szólalt meg Carrow. - Soha nem fordult meg a fejedben, hogy akár itt is hagyhatlak? Malkom teste megfeszült, kivillantak az agyarai. - Csak próbáld meg, boszorkány! Minden alkalommal eljövök érted.; Mindkettőtökért. Semmi sem állíthat meg! Carrow a kezébe temette az arcát. - Mi a baj velem? Hogyanij szerethetek bele valakibe, aki képtelen viszontszeretni? motyogta alig hallhatón. - Szerelem? - köpte Malkom. - Ezt akarod tőlem? - Egypita lanatra megállt a szíve. Talán mindent el kellene mondania a boszorkánynak. Ha annyira rettegett a reakciójától, akkor talán jobb lett volna mindent kitálalni. Carrow előbb-utóbb úgyis cserbenhagyja. En» gém pedig nem fog érdekelni, mert már eljátszotta a bizalmam mát. Carrow felemelte a fejét. - Igen, Malkom, azt akarom, h o g y szeress — vallotta be elhaló hangon. - Nem tudsz rólam semmit! De majd rájössz. - Fel fogja tárni a mocskos múltját, minden egyes részletét, hogy Carrow megérthesse, milyen hímhez ment hozzá. - A ma éjszaka után min* dent tudni fogsz. Mindent tudni fogsz... Malkom arcán olyan kegyeden kifejezés ült, mintha fájdalmat akart volna okozni Carrow-nak azzal, amit bevall. Ám máris fájdalmat okozott. A démon azt hitte, hogy a kapcsolatuk sarkalatos pontja a saját múltja volt, és az a tény, ahogyan az befolyásolta őt. Pedig a közös jövőjüket mindkettejük múltja determinálja. És ahogyan Malkom számára nehéz volt megbízni benne, úgy Carrow-nak s em volt könnyű feldolgozni a távolságtartást, aközömbösséget, az elutasítást... - Akkor meséld el, Malkom. Tudni akarom... 295

Bár a démon tartózkodón viselkedett, a szeme elfeketedett, ami elárulta, hogy a bensőjében dúltak az indulatok. Carrow azonnal megértette, hogy Malkom soha senkinek nem beszélt még arról, amit most feltárni készült előtte. - Az anyám kurva volt - kezdte. - Fogalmam sincs, ki volt az apám. Ennyit már Carrow is tudott. Megfordult a fejében, hogy elárulja Malkomnak, de úgy döntött, jobb, ha inkább tőle hallja. - Folytasd, kérlek. - Kisfiú voltam, amikor eladott egy vámpírnak, aki vérszívásra használt. - Malkom félrenézett, mielőtt folytatta. - És... szexre. O, Hekaté, hát ezért ölte meg az anyját? - Tudta, mit fog tenni velem a vámpír. Mégis a rabszolgájává tett. - Malkom kivillantotta az agyarait. És a gazda rendel szeresen megerőszakolta a rabszolgáit. Malkom, én... - Hadd fejezzem be - csattant fel a démon. - Sajnálom, folytasd. - De ez nem volt elég a vámpírnak. Megosztozott rajtam a beteglelkű barátaival. Szeretett megalázni, szégyenbe hozni élőt* tűk. Néha jobban gyűlöltem magamat, mint őt. Carrow szíve majd megszakadt a démonért. Sejtette, hogy ily módon bántalmazták, de azt nem gondolta, hogy ennyire. - Megtettem mindent, amit a vámpír parancsolt. A kurvája voltam, és egy idő után azt hitte, lelkesen csinálom. Ha fájt, nem vettem róla tudomást. Ha undorodtam, megtanultam lepleznél Az arca eltorzult, a szeme elfeketedett, mintha újraélte volná« a nyomorúságot. Carrow szerette volna magához ölelni, de tud* ] ta, hogy a démon most nem fogadná el tőle a vigaszt. -A gazda soha nem vette észre, mennyire megvetettem. Végül mégis kirúgott, hogy az utcán haljak éhen. Megdöbbentemi nem értettem, mi rosszat tettem. Csak évekkel később jöttefli rá, hogy egyszerűen túl magas lettem az ízléséhez. - M-mi történt azután? 296

- Meggyógyultam, túléltem. A testem meg is erősödött* A/ agyammal azonban valami nem volt rendben. Tudtam, hogy megkell ölnöm a vámpírt. - Monoton hangon beszélt, mintha egy naplóból olvasott volna fel. Carrow azonban ér ezte, h o g y Malkom milyen mélyen magába temette a fájdalmát. - Az én arcom volt az utolsó, amelyet a gazda életében látott. Az u cá f l i nagyon sok vámpírt megöltem. Semmi mást nem szerettem j o b« J bán, mint vérszívókat gyilkolni. Kallen herceg hamarosan tudomást szerzett rólam. Barátok lettünk. El sem hittem, hogy ■ barátom akart lenni - folytatta Malkom csöndesen. - KoráM bán soha nem volt barátom. És azóta sem. Ne sirasd - meggyűlöl miatta. Várjunk csak: barátok voltak? Carrow rettegett a folytarái* 1 tói, mert a dossziéból tudta, mi lett a történet vége: Malkom megölte Igazságos Kallent. - Kallen tisztában volt az alacsony származásommal, és azzal is, hogy rabszolga voltam. De ez egy csöppet sem érdekelte. O volt az első teremtmény, akinek nem volt mindegy, hogy éleke vagy meghalok. Évekig harcoltunk a vámpírok ellen, egymás mellett, mint fivérek, míg foglyul nem ejtettek minket egy áruló miatt - ez volt Páncélos Ronath. Ronath? A szemétládának gyors halála volt. - A vámpírok vezetője, az alkirály változtatott Kallent és engem szörnyszülöttekké. Scarbává. Aztán bezárt minket egy cellába étel - és vér nélkül. Közölte velünk, hogy csak az egyikünk fogja elhagyni a cellát. Az, aki iszik, vagyis megöli a másikat. Carrow szíve mélyéből gyűlölte azokat a régóta halott vámpírokat. Mennyit kellett Malkomnak szenvednie miattuk! - Kallen nem volt olyan erős, mint én, nem szokott hozzá az éhezéshez. Nagyobb szüksége volt vérre, mint nekem. Rá kellett volna jönnöm, meg kellett volna adnom neki azt, amire szüksége volt. Soha semmit nem bántam annyira, mint azt, amit abban a cellában tettem akkor éjjel. - Megpróbált inni belőled? - Tehát a herceg megadta magát a vérszomjnak, és az ellen a férfi ellen fordult, aki felnézett rá, szerette. És Malkom még azt hitte, hogy ő volt a hibás. 297

- Természetesen megpróbált inni belőlem! Majd megőrültünk a szomjúságtól. Kallen volt a legjobb barátom, én pedig elpusztítottam őt... - Malkom, nem hagyott számodra választási lehetőséget. - Mindig van választási lehetőség! - Te magad mondtad, hogy majdnem megőrültetek a szomjúságtól. - N e m ittam belőle, boszorkány - megöltem őt, mert azt hittem, hogy elárulta a barátságunkat. Senkiből nem ittam előtted. Előttem soha? Ilyen hosszú ideig ellenállt a vágynak? - Ho* gyan menekültél meg az alkirálytól? - Azt akarta, hogy legyek lojális a Hordához, inkább vámpírnak érezzem magam, mint démonnak. Próbált arra kényszJ ríteni, hogy démonokból igyam. Évekig ellenálltam, kibírtand kínzásait. De egyik éjjel felajánlotta egy démonfiú nyakát, aki annyi idős lehetett, mint én, amikor először szívták a véremé Éreztem a gyerek rettegését, a félelme szagát, és az egész annyi! ra ismerős volt. Soha nem tapasztalt harag öntötte el a lelkemöt, és átadtam magam az érzésnek. Kiszabadultam a béklyóból*® lemészároltam azt a vámpírt. Kínzás ? Évekig? Ő pedig Chase kezére adta Malkomot, hogy tovább gyötörjék... - Aztán végül jött Carrow Graie - folytatta Malkom csöni des, de fenyegető hangon. - Egy boszorkány, aki ugyanolysUM gyönyörű volt, mint amilyen álnok. Elérte, hogy törődjem vfl le, aztán átvert, és csapdába csalt, hogy ismét rabszolgasorbalM rüljek. O, istenek, nem tartotta őt sem jobbnak a többieknél! m - Mindenki, aki elárult, az életével fizetett. A puszta kezein mel öltem meg a gazdát, az alkirályt, Kallent és Ronathot*,® - És az anyád? - Felnőtt koromban elmentem akunyhójába, hogy megmjfl tassam neki, mi lett belőlem, hátha megbánja, amit tett. Ami* kor mérgezett itallal kínált, kényszerítettem, hogy maga igya !■ a poharat. Carrow szíve összeszorult, amikor meghallotta, miért tóttí* i gatta meg Malkom azt a démonnőt. Mindennek ellenéré 298

vágyott az anyjaszeretetére, mégha nem tudott is róla, akkor most sem. Az anyja pedig méreggel válaszolt. Malkom félreértelmezte Carrow hallgatását. - Nem érdemeli mást! Most pedig rajtad kívül mind halott. - M-meg akartál ölni ? Malkom a boszorkány szemébe nézett. - Gondoltam rá. Ha nem lennél a sors által rendelt társam, megtettem volna. Carrow most már sokkal jobban megértette Malkomot. Azt, hogy miért reagált olyan szokatlanul a fürdésre Oblivionon. Mi- ért nem akarta őt teherbe ejteni. Hogyan bízhatta volna Carrow-ra a gyermekét, amikor a szülei engedték, hogy újra meg újra brutálisan bántalmazzák? A saját anyja adta el rabszolgának, majd megpróbálta megölni. Miért várt volna mást Carrowtól? Malkomnak voltak a legsúlyosabb, legmélyebbre ható bizal- ini problémái valamennyi lény közül, akit ismert. És Carrow is tlárulta azt a férfit, akit árulások sora tett azzá, aki volt. Ránézett a démon csuklójára. Sokkal súlyosabb sebek voltak I lelkén. Én pedig feltéptem őket. - Na, mit gondol most a boszorkány a férjéről? Malkom felkészült rá, hogy Carrow undorodni fog tőle, bár maga sem értette, miért érdekli egyáltalán, hogy mit gondol róla a boszorkány. Hiszen Carrow tett rosszat ellene. Mégis, ahogy aggódva várta, mit válaszol Carrow, megbánta, hogy elmondta neki az igazat. Érezte, hogy nem lesz képes elviselni a nő megvetését, az övét nem... - Hálás vagyok azért, hogy a bizalmadba avattál, és elmesélted, mi történt veled - szólalt meg végül Carrow. - Ez sok mindent megmagyaráz. Az érzelmeimet azonban ez egyáltalán nem befolyásolja. Malkom eddig észre sem vette, hogy visszatartotta a lélegzetét; most megkönnyebbülten kiengedte a levegőt. Ám azonnal dühbe gurult. - Hogy mondhatsz ilyet ? - csattant fel. - Nem őszintén beszélsz, a mondanivalód azt jelenti, hogy ismét be fogsz csapni. Miért is ne undorodnál tőlem? 299

- Pedig nem undorodom. Fáj, hogy szenvedtél, és szeretnélek megvigasztalni, de az irántad táplált érzelmem egyáltalán nem változott. L Talán Carrow nem értette, milyen rettenetes volt a múltja. \ Milyen gyalázatosan viselkedtem. - A szemétben guberáltam, a mocsokból ettem. Meggyilkoltam a legjobb barátomat, az egyetlen lényt, aki jó volt hozzám egész életemben. Ügy tettem, mintha élveztem volna minden percet,amikor a gazda megerőszakolt, megjátszottam, hogy égek a vágytól, szívesen veszek bármit, Imit ő meg a barátai tesznek velem. Carrow nem fordította el a tekintetét; könnybe lábadt me. - Azt kívánom, bárcsak megmenthettelek volna minded Kiszabadíthattalak volna a vámpír karmaiból. Malkom talpra ugrott. - Mi a baj veled, asszony? - Mcgdív zsölte az arcát. - Nem tudom. Ugyanúgy bánsz velem, ahoffl én a gazdával: szeretetet tettetsz, hogy megvédjelek. Ezért kedsz úgy, mintha nem undorodnál tőlem. - Nem tettetek semmit, démon! Gyerek voltál! Megtfl mindent a túlélés érdekében. És hála az isteneknek, sikerüjfl vagy a legnemesebb, legbátrabb ember, akit ismerek. Az erftt nek és az élni akarásodnak köszönhetően itt voltál, és megrsfl tettél engem és egy ártadan kislányt a haláltól. A legnemesebb? Malkom határozottan megrázta a fej é l j Azt mondtad, a halandók engem, a scarbát akarták, mcrílktl lönleges vagyok. A kislányt és téged talán el sem rabolta]|^| na, ha én nem vagyok. - Lehet, hogy én csupán eszköz voltam, de úgy hiszem, Rul *y mindenképpen kézre akarták keríteni. Őt mindenképpen ilrl bokák volna. És ha te nem lettél volna, akkor ő meghal azdjfl éjszakán. Ezeket a dolgokat miért nem emlegeted? Cai rtrt) feltekintett az égre, aztán visszafordult Malkom felé, és a szcinA be nézett. - Bánom, hogy fájdalmat okoztam neked, de azt üjfl hogy elküldtek érted. Osszeszorul a szívem a gondolattól, liofl netán soha nem ismertelek volna meg. Malkom ökölbe szorította a kezét. Az enyém is. Vajon mifl múlna el végre a görcs a gyomrában, a keserű kételkedés? ■ Nem akarom többé ezt érezni... Miután a démon nem válaszolt, 300

Carrow felállt. - Maikoffli elmegyek. De valamit tudnod kell. - A boszorkány megv^H míg a démon a szemébe nézett, mielőtt folytatta. - Ha mondtad el nekem mindezt, hogy éket verj kettőnk közéj .t k I*« M kudarcot vallottál. Csak azt érted el, hogy még fontosakl^^fl a számomra. Amit én egyáltalán nem értek! Az emlékektől sajgott M.i I küffl •/Ive. Fájdalmat akart okozni Carrow-nak, azt szerette volna elé r n i , hogy lehulljon az aggodalom és az együttérzés álarca. So- fiit többé nem hiszek senkinek. 1 Amikor Carrow megfordult, hogy elinduljon a faház felé, j Malkom karja kinyúlt, elkapta a boszorkány bokáját, és lerántotta a homokba. - Még nem végeztem veled, feleség. ■ Carrow szembefordult vele. Sem harag, sem félelem nem lát- t r.ot t az arcán, csupán határozottság. - Helyes, mert én soha ■lem végzek veled, Malkom. - A tenyerét a démon arcára tette. 1^ tekintete ellágyult, ahogy felnézett Malkomra. k Akárhányszor így nézett rá, Malkom haragja tovább erősödött. - Csak azért fogadsz be az ágyadba egy ilyen alakot, mint én - recsegte, miközben egy kézzel megmarkolta a boszorkány wuklóját, és lenyomta a feje fölött a földre -, mert tudod, hogy kiszolgáltatott lennél a védelmem nélkül. - Olyan pontosan látm ezt, mint a tükörképét a víztükörben. - És mihelyt biztonMgban érzed magad otthon, nem lesz rám szükséged. - Ez egyszerűen nem igaz. - Bizonyítsd be! - csattant fel Malkom. Bizonyítsd be, hogy így ilyen csodálatos, előkelő nő, mint te - a karmaival széttép- Carrow blúzát, lemeztelenítve a mellét, majd durván megmarkolta egymás után mindkettőt -, miért szeretne lefeküdni fgy olyan hímmel, mint én. - Malkom, azért akarok lefeküdni veled, mert nagyon kívánlak. - Tényleg arra vágysz, hogy egy kurva fattya döngesse a hó[Jthér combjaid közét ? - suttogta reszelős hangon Carrow füléin1, Letépte a blúzát, feltűrte a szoknyáját a derekára, lemeztele- 2 leve az ölét. - Te nem gyanakodnál a helyemben? - Térdig letolta a nadrágját, aztán ráfeküdt Carrow-ra. - Rád vágyom. És ez mindig így lesz. 301

I Amikor Malkom a bejáratához illesztette a farkát, Carrow liMgni kezdett, és teljesen nedves lett, ami még jobban feldühíBtte a démont. - Élvezed, ha egy scarba kefél? Belemarkolt Carrow hajába, - Nézz rám! De igazán figyelmesen! Mondd el, mit látsz berM nem, amit más nem! - A férjemet látom. Malkom csalódottan felüvöltött, és egyetlen könyörtelen la késsel beléhatolt. Bár a gondolatai vadul száguldottak, a gyönyör átjárta a testét. Hátrakapta a fejét, és elfojtott egy nyŐi gést. Carrow felszisszent a fájdalomtól. Aztán azt suttogta: - Sz#i redek, Malkom. A démon megmerevedett, aztán a szemébe nézett. - Mit mondtál? A démon hatalmas teste megfeszült, mint egy robbanni készül lő bomba, de Carrow megismételte, amit az előbb mondottal Szeredek, Malkom. - Hallgass! - A démon olyan erővel lökte előre a csípőjét! hogy Carrow fogai összekoccantak. - De ez az igazság. - Ne mondd ezt még egyszer! - parancsolta a démon. Ujl* lökött egyet, mélyen beléje hatolt. Olyan arckifejezéssel nézett le rá, mintha gyűlölné, meg akarná büntetni azért, mert szereti őt - bár Carrow érezte azt is, mennyire vágyott rá a démon. - Fájdalmat akarsz okozni nekem? Malkom egész teste megremegett. - Csak azt kapod, amit megérdemelsz. - A szemében annyi fájdalom csillogott, amenyi nyit Carrow még soha nem látott. Aztán a tekintete a nyakáfl siklott. - Akkor is azt fogod mondani, hogy szeretsz, ha megf haraplak? Igen, örökké. - Próbáld ki, és majd meglátod. - Valószínűleg elélveznél. Nem igaz, boszorkány? De ahelyett, hogy megharapta volna, Malkom feltérdel$fl elengedte Carrow csuklóját. Belemarkolt a seggébe, és úgy he* lyezkedett, hogy még mélyebbre tudjon beléhatolni. Erőteljes lökésekkel pumpált, az izmai megfeszültek, a bőrét veríték lepte el. Carrow próbálta megemelni a csípőjét, hogy fogadja a lökéseket, de Malkom túl erős volt. 302

A dörzsölés... a démon kéjes morgása... forró, duzzadó farka. Ahogy figyelte Malkom mozgását, már a látványtól majdnem elélvezett. A keze szinte magától felemelkedett, simogatta a démon izzadságtól csillogó mellkasát, oldalát, hasát. Minden egyes lökés, minden könyörtelen döfés közelebb juttatta a csúcshoz, míg végül az egész bensője lüktetett. - Démon! - kiáltott fel kétségbeesetten. Csapkodott a fejével, ahogy a feszültség egyre erősödött, készen arra, hogy kirobbanjon. Végre átjárta a testét a gyönyör. Égető. Határtalan kéj. - O, istenek! Malkom, igen! - A háta íybe feszült, a körmei belevájtak a démon csípőjébe. Még többre vágyott, még mélyebben magában akarta érezni a démont. - Érezlek - nyögte ki Malkom összeszorított foggal. - Érzem a farkamon, ahogyan élvezel. - Az utolsó pillanatban, mikor Carrow már azt hitte, hogy a démon a testében élvez el, hátrarántotta a csípőjét. Fájdalmas üvöltéssel, eszét vesztve dörgölőzött a hasához, miközben a teste meg-megremegett a gyönyörtől. Amikor Malkom kielégülten lerogyott, Carrow felnézett a ködös égboltra; a szemét könnyek lepték el a démonért - és miatta. - Még mindig nem végeztem veled, feleség- recsegte Malkom a fiilébe. Carrow hajnalhasadás előtt ébredt; párás köd ölelte körbe őket. Amikor legutóbb ellenőrizte Rubyt, még esett. Most minden csendes volt. Malkom még aludt, ami nem volt meglepő. Teljesen kimerült az órákig tartó izzasztó, őrjöngő - és Carrow reményei szerint katartikus szextől. De egyetlenegy alkalommal sem okozott fájdalmat a boszoM kánynak. Az éjszaka végén pedig az oldalára fordult, átkarolta, és szcwj rosan magához ölelte Carrow-t. A teste még mindig remegett, ahogy rekedten a fülébe suttogott. - Egy boszorkány tartja, a kt*\ zében az életemet. Ara, miattad élek vagy halok meg. Carrow lenézett a démonra. 303

Összeráncolta a homlokát, aszd* me mozgott lezárt szemhéja alatt. Keskeny arcát szőke borosCB fedte. Olyan gyönyörűi Az ő vad, elveszett hímje. Hogyan lehetett egy démon, aki oly sok fájdalmat és megaláztatást volt kényt® len elviselni, mégis ennyire büszke és tiszta szívű? Végigsimított a démon arcán, miközben a férfi szavait isméi telte. - Carrow Malkomé. Vissza akart térni a házba, mielőtt Ruby felébred, ezért vow nakodva elhúzódott a démontól. Malkom halkan felmorduffl de aludt tovább. Carrow felvette megtépázott ruháit, aztán visszasétált a kun)* hóhoz, s közben végiggondolta mindazt, amit Malkom elmji sélt. Régebben sokat tűnődött azon, hogy vajon a gyűlölet és él erőszak elviselhetőbb-e, mint aközömbösségés ahanyagság. Elől) bi esetben legalább értette volna, miért nem szeretik a szüleláM Ám miután végighallgatta Malkom történetét, már pontost* tudta, milyen szerencsésnek mondhatta magát. Talált magánt! új családot - anyát, nővért, kislányt. Most pedig egy férjet. Carrow teljesen odavolt a démonért. Csodálta, tiszteltofl szerette. Úgy érezte, fordulóponthoz érkeztek. Malkom szabadj^H engedte valamennyi csalódottságát, megosztotta vele a titkaid Ennek össze kellett kötnie őket. Carrow biztos volt benne, hogflfl a démon képes lesz túltenni magát az árulásán. Csak az volt a kérdés, képes lesz-e túltenni magát a többin - J négy évszázad bizalmatlanságán - anélkül, hogy előbb összetörné Carrow szívét. Amikor a démon felébred, megmondja majd neki, hogy ezután minden másképp lesz. Carrow nem fogja eltűrni, hogy kegyedenségeket vágjon a fejéhez - vagy mondjon magáról. Malkom a férje volt, és Carrow átkozott legyen, ha megengedi, hogy bárki durva szavakkal illesse a démont vagy akár ő magát. Ezután pedig be fogja bizonyítani neki, hogy több annál, mint amennyit a múltja láttatni enged. Komolyan hitte, hogy egy 304

megfelelő asszony szerelme meggyógyítja az összes sebet? Eltöröl többévnyi erőszakot? Nem. De egy megfelelő asszony szerelme és egy kislány, egy boszorkánygyülekezet tisztelete és a hálája, és végül a befogadás a halhatadanok közösségébe - ezek semmiképpen nem árthatnak. Szentül elhatározta, hogy visszaszerzi Malkom bizalmát, és mindent felhasznál majd, hogy helyrebillentse a démont. Ha Malkom azt hitte, hogy a múltja erősebb, mint a jövőjük, nem találkozott még pokolian kitartó boszorkánnyal, aki meg akarja menteni démonszokás szerint kötött házasságát. Miután ilyen szépen felbuzdította magát, a hüvelykujjával végigsimított a gyűrűjén. Talán én nem vagyok több, minta múltam? Malkom kételyei ellen kész volt harcolni, a sajátjai ellen viszont nem? Bár a gyűrű szorosabban simult az ujjára, mint korábban, Carrow rádöbbent, hogy nem illik hozzá. Lehúzta, a markába szorította, és visszafordult a part felé. Megállt a vadul tomboló hullámok szélén, és lenézett a gyűrűre. Végzett vele. Már korábban döntött, de időről időre próbált kapcsolatba lépni a szüleivel. Ragaszkodott ehhez az átkozott gyűrűhöz, a megalapozatlan reményekhez. Végeztem. Behajította a gyűrűt a hullámok közé. Aztán felszisszent, szinte önkéntelenül ugrott volna utáníj hogy visszaszerezze. De fékezte magát. Könnyek futották el I szemét, az arcát a ködös égbolt felé fordította. Isten veletek!^ Sarkon fordult, és visszaindult a házikóba. Minden egyes 1É péssel elhagyott valamit a múltjából, és könnyebbnek érezte md gát, mintha darabok szakadtak volna le a mellét nyomó mázsíi súlyról. A vágyakozás, a zavarodottság, a kétségbeesés - mindil csökkent. Felsóhajtott; úgy érezte, hosszú idő után végre kap levegőt® A hálószobába érve feljebb húzta Ruby testén a takarót, az* tán lehajolt, és megpuszilta akislány homlokát. Gondodatvisti lem majd, Ruby. Örökké. 305

Elöntötte az elégedettség, energiahullám áradt át a testéül Bár a nyakbilincs csökkentette a hatást, az mégis egyr# erősödött... Belőlemjön? Boldogan felnevetett, és lefeküdt a másik ágyra. Egész életéi ben erre a válaszra várt. Azt mindig is tudta, hogy az erejét bÁf kinek a boldogsága táplálja. Csak azt nem sejtette, hogy a saját* ja is erőforrás - mert soha életében nem volt még igazál) boldog. Egészen addig, amíg el nem engedte a múltját, és nem üdvöfl zölte az új jövőt. Felnézett a málladozó mennyezetre; olyan másnak látszott most, mint korábban. Mert már nem vagyok ugyanaz többéiflM Elmosolyodott, és így aludt el. Ám kisvártatva felpattant az ágyon, akárcsak Ruby. - Te is érezted, Crow? - motyogta a kislány. - Valami go* nősz közeledik. - Mit akarsz tőlem, Mariketa? - kérdezte Conrad Wroth, miután a feleségével beillant Andoain nagytermébe. Miután Mari a nyomukra bukkant - ami már önmagában nagy szó volt -, megkérte őket, hogy itt találkozzanak vele és Bowennel. - Egy szívességet kérek tőled - válaszolta a hatalmas termetű, vörös szemű vámpírnak. A kulcsnak. Conrad halhatatlan hím volt, mindenféle gonoszságra hajlamos - a vérrel magába szívott emlékek miatt -, és megszállottan rajongott Néomiért, fantom Menyasszonyáért. Aki olyan megfoghatadan volt, akárcsak az elszálló füst. Szerencsére Conrad nagyon sokkal tartozott Marinak. A balerina Néomi, Mari egyik barátnője, kizárólag a boszorkánynak köszönhette az életét. - Mi lenne az? - kérdezte Conrad erős észt akcentussal. - Nos, a következőről lenne szó - kezdte Mari. - Tudod, ugye, hogy a Szövetség tagjait elrabolta a halandóknak az a fura rendje? Köztük a legjobb barátnőmet, Carrow-t. De megtaláltam a helyet, ahol fogva tartják őket. Bár Mari érzékelte a felfordulást, amit 306

a halhatatlanok erejének kitörése okozott, senki sem erősíthette meg, mi is történt valójában. Sehol nem találta Nixet, így tőle sem tudott segítséget kérni. A Szövetség tagjainak a szemében Mari misztikus felfedezése alaptalan gyanú volt csupán. Mari úgy érezte magát, mint egy geológus, aki tanúja lehe tett valami kitörni készülő hihetetlen erő jelzéseinek, de senkit nem tudott meggyőzni arról, hogy hatalmas földrengés várható. - De nekem mi közöm ehhez? - kérdezte Conrad. - Szükségünkvan valakire, aki teleportál engem Carrow-hoJ szólt közbe Bowen. - Minket - javította ki Mari. - Aki teleportál minket Carrovw hoz. Bowen megragadta a felesége karját. - A francba, leányzói Ezt egyszer már megbeszéltük! Csak vitatkoztak és vitatkoztak. Mari vérfarkasa túlzásba vitte az aggodalmaskodást. - En pedig nem engedem... - Hogyan bukkantál a nyomukra? - vágott közbe csöndfl sen, de határozottan Néomi az ismerős, kedves francia akcenJ tussal. - Felfedeztem, hogy egy helyen hirtelen megerősödött a hal* hatadanok energiája, és sikerült letöltenem a helyzetét a tüköttfl be. őszintén szólva, olyan volt, mintha egy elcseszett háboffl tört volna ki a Szövetségen belül. Conrad és Néomi csendesen emésztette a hallottakat. Végül a fantom szólalt meg. - Tudod, hogy milyen sokkal tartozuüÉ neked. Nem egészen egy évvel korábban Conrad elhozta Mariho® haldokló Néomit. A boszorkány a saját életét tette kockára, hogy megmentse a lányt, és sokkal több erőt felhasznált a fantomra változtatásához, mint amennyije volt. így lett Néomi olyan hal* hatadan, aki a kedve szerint eldönthette, hogy alakot ölt-eáH - De ez öngyilkos vállalkozásnak tűnik - folytatta Néomfl

307

- Ha Conrad valahogy oda tud illanni ehhez a bizonyos e^icr*] giához, mi lesz a garancia arra, hogy nem az óceán közepéfal vagy egy napégette sivatagba érkezik? - Szentül hiszem, hogy egy sziget a célállomás. - Nem tudna valaki repülőről körülnézni előbb? - kérdezte Conrad. - Nix azt mondta, hogy a hely repülőgépről nem látható válaszolta Mari, aki természetesen nem vallotta be, hogy nem ismeri a sziget koordinátáit. Éppen emiatt nem tudta meggyőzni a többi halhatadan szövetségest sem. - Vámpír, szükségünk van valakire, aki egyenesen a szárazföldre juttat minket - győzködte Bowen. - így gyalog átkutathatjuk a szigetet. - Ez a valaki pedig te leszel, Conrad - tette hozzá Mari. - Honnan fogja tudni, hogy merre induljon? - kérdezte Néomi. Mari óvatosan elfordította a fejét, miközben feltartott egy kis zsebtükröt. Korábban soha nem sikerült ekkora mágikus erőt elérnie ilyen apró tükör segítségével. - Létrehoztam egy ösvényt, amely az energiához vezet - olyan, mint egy portál -, és elraktároztam az útmutatót ebben a tükörben. Azt gondolom, hogy ha belenézel, úgy működik majd, mint egy mágikus GPS. Minden attólfügg persze, hogy működik-e majd a dolog. Lehetséges, hogy egyenesen oda tudsz illanni. Conrad megfogta Néomi apró kezét. - Ha történik velem valami, ki viseli gondját a Menyasszonyomnak? Mari gyűlölte, hogy nyomást kellett gyakorolnia a vámpírra, de Carrow-ról volt szó. - Conrad, kizárólag nekem köszönheted, hogy egyáltalán van Menyasszonyod. Conrad olyan izzó szerelemmel nézett Néomira, hogy még Mari is felsóhajtott. - Megteszem, amit kérsz, boszorkány. - Ám még mielőtt Mari megkönnyebbülten fellélegezhetett volna, Conrad folytatta. - De egyedül megyek. Gyorsabban végezhetek így a terület átfésülésével. Egyedül könnyebb illanni. Bowen megrázta a fejét. - Pontosan tudnunk kell, milyen kalamajkába illansz. Nem hallottál még a Szövetség korábbi 308

világ- háborújáról? Az pedig szinte biztos, hogy állig felfegyverzett halandók nyüzsögnek majd a szigeten. - Egyedül - ismételte meg nyomatékosan a vámpír. - De honnan fogja Carrow tudni, hogy barát vagy? - kér* dezte Néomi. - Vörös a szemed. Conrad igazi bukott vámpír volt, a szeme vérvörösen izzottffl mert halálra itta az áldozatait. Néomi és a három makacs Wrotfe fivér a szakadék széléről hozta őt vissza. - Elárulhatok neki valamit, amit csak Carrow tud. És mutathatok neki képeket, hogy felismerje a barátnőmet - mondtá Mari. - Biztos vagy benne, mon grand? - kérdezte Néomi. Conrad bólintott. - Ez Mariketa parancsa. - Rendben van. -A táncosnő lábujjhegyre állt, és beletúrt A vámpír fekete hajába. — Akkor hozd vissza Carrow-t. És gyere vissza hozzám épségben. - Visszahozom őt - ígérte Conrad Néominak. Aztfl Mariketához fordult. - Hogy lerójak egy olyan hatalmai adósságot, amelyet képtelenség teljesen visszafizetni. Malkom későn ébredt, pislogva figyelte a sűrű reggeli ködöt*] Carrow egyik emlékéről álmodott; ezt soha nem látta még ko» rábban. Amikor láncra verve megalázták Ash lakosai előtt, Carrovifij döbbenten nézett rá. Malkom nemes lelkű, ébredt rá a boszorkány. Malkom felült, a szürke ködbe révedt a tekintete; Carrow ismét megdöbbentette. Régen mindig arra vágyott, hogy nemes legyen. Valójában soha nem teljesülhetett volna ez a szármázá sa miatt, de hogy egy ilyen csodálatos nő annak tartotta? A Ez bőven elegendő a számomra. Ám hirtelen összeszorult a szíve. Ezt Carrow még az elmúlt éjszaka előtt gondolta, amikor végül Malkom bebizonyította^ hogy egyáltalán nem nemes. Miért érezte szükségét, hogy megbüntesse a boszorkány# Rajta akarta megbosszulni a több évszázad alatt felgyűlő összes fájdalmat? 309

Visszadőlt a homokba, a karjával eltakarta az arcát. Amiket mondott Carrow-nak, amiket tett vele. Olyan titkokat árult el neki, amelyeket korábban senkinek – még Kallennek sem. Aztán magáévá tette a mocsokban, mint egy közönséges kurvát. Bűntudat mardosta; valóságos fizikai fájdalmat érzett. Keresd meg Carrow-t. Kérj bocsánatot. M a g y a rá zd meg. E szent elhatározással összeszedte magát, felöltözött, és sietve a házikó felé indult. Mire a kunyhóhoz ért, a köd feloszlott, és a szabadulásuk óta először kisütött a nap. Máris égette a bőrét. Malkom a kezével árnyékolta érzékeny szemét, és meglátta, hogy nyitva van az ajtó. Odabenn a két boszorkány rohangászott fel-alá. Pakolnak? Összerándult a gyomra. Carrow elhagyja? Túl sokat árult el neki. Lemeztelenítettem a lelkemet, természetes, hogy kevésnek ítélte. Pánikba esett a gondolatra, hogy elveszítheti újdonsült családját; szerette volna visszaszívni meggondolatlan szavait, meg nem történtté tenni óvatlan cselekedeteit. Végül csak eltaszítottad magadtól, Slaine. Felszaladt a lépcsőn. Kérlek, ne úgy nézz rám, minta többiek, channa! Carrow-tól nehéz lenne elviselni, képtelen lenne azzal a tudattal élni, hogy elkergette magától a boszorkányt, hogy saját maga okozta a bajt. Carrow felcsatolta a kardját és felhúzta a csizmáját. Malkom hallotta, hogy Ruby sietve készülődött a hátsó szobában. Tényleg arra készültek, hogy elhagyják. A karjával megtörölte a szemét, nagyot nyelt. Mondani szeretett volna valamit, de nem bízott benne, hogy képes lesz megszólalni. Aztán Carrow észrevette, hogy ott áll az ajtóban. Malkom levegőt sem mert venni, annyira félt attól, hogy... - Itt vagy végre. - Carrow odalépett hozzá, lábujjhegyre állt,, és megcsókolta. Mihelyt a boszorkány ajka a szájához ért, Malkom megköny-j nyebbülten felmordult, és magához rántotta Carrow- t. Szoröw san átölelte, és vadul megcsókolta. Carrow felsóhajtott, és visszacsókolta. 310

Míg meg nem hallották az erőlködés hangjait a hátsó szobából. Carrow szégyenlős mosollyal elhúzódott tőle. - Kell egy kis segítség, Ruby ? - szólt hátra. - Mondtam, hogy meg tudom csinálni - válaszolt a kisláng haragosan. Összegörnyedve, az erőlködéstől lihegve kirángatta a tömött zsákot. Odahúzta Malkom lábához, aztán felegyenesedett; a kezét hátul a derekára szorította. Az arca kivörösödött az erőlködj déstől. - Összepakoltam neked! - Én... - Malkom megköszörülte a torkát. - Akkor én is veletek megyek? Ruby összeráncolta a homlokát, Carrow-ra nézett, aztán visz- sza a démonra. - Bah. - Remek munkát végeztél, kicsim. Szaladj, szedj néhány szerencsehozó kagylót az útra! Mihelyt a kislány kirobogott, Carrow szárazon megjegyez te. Lehet, hogy találsz benne egy döglött halat is, ha esetleg megéheznél. Most, hogy az ijedtség elmúlt, Malkom dühbe gurult. - Még* is hová készültök ? Az volt a terv, hogy én keresek kiutat, i - Rossz előérzetem van. Valami gonosz közeledik. Nem tudom, mikor és milyen formában, lehet, hogy órák vagy talán csak napok múlva ér ide. De el kell innen tűnnünk. A fák között maradunk, hogy ne érjen a nap, és gyalogolhatunk éjszf*] kánként is, de kifutunk az időből. - Amikor Malkom egy szót sem szólt, hozzátette: - Nézd, tudom, hogy nem hiszel nekeffli de megkérdezheted Rubyt... - Veletek megyek. - Tényleg? Malkom tudta, hogy nincs más választása. Ahogy Carrow mondta előző éjszaka, nem kell hazamennie, bármikor elhagyhatja őt. Itt is nyugodtan megteheti. És Malkom nem tarthatta Carrow-t és a kicsit rabként örökké. Carrow szeme felcsillant. - B-bízol bennem? Malkom nem színlelt. Végre rádöbbent, hogy képtelen a bizalomra - ez olyan tulajdonság volt, amelyet soha nem fog megszerezni. De vagy elmegy velük innen, vagy elveszíti Carrow-t, így Malkom a kettő közül a kisebbik rosszat 311

választotta. Megteszi ezt a nagy lépést. - Haza akarok menni veled és Rubyval. - Nagyon boldog leszel velünk, ígérem! Carrow repesett az örömtől, ám Malkomot kétségek gyötörték. Túlságosan csodálatos és jó asszonyt kapott a sorstól. Olyat, akiről soha nem fogja elhinni, hogy igazán szerethet egy hozzá hasonló alakot. Ez volt eddig a sors legkegyetlenebb tréfája... Hirtelen felhangzott egy csengő hang. Az edények összekoccantak. Carrow szeme elkerekedett. Malkom agyarai kiélesedtek. - Ruby! - sikított fel a boszorkány, és kirohant a szobából. Miközben Carrow Ruby után szaladt, Malkom felkészült a támadók fogadására a félsziget bejáratánál. A boszorkány még éppen odaért a partra, és a karjába kapta Rubyt, amikor a lények megrohamozták a menedéküket. Wendigók. Kielégíthetetlen éhségű, tőrszerű karmokkal támadó, rothadó testű, rongyos ruhákba bújt szörnyek hada. Fullasztó bűzük elárasztotta a környéket. Rengetegen voltak. Többen, mint ahányan La Doradát kísérték. Ezért nem értek ellenük semmit Malkom csapdái. Hogyan lehettek ilyen sokan? Carrow azonnal rájött a válaszra, amikor Malkom felüvöl- tött, és lélegzetelállító elszántsággal rájuk támadt. Megfertőzték a többieket, így növekedett a seregük. Malkom minél távolabb akarta tartani a szörnyetegeket Carrowtól és Rubytól, ezért a napfényes részre csalogatta őket. Vajon tudja, hogy fertőzők? — Malkom, ne engedd, hogy hozzád érjenek! Egyetlen karcolás vagy harapás... - Segíts neki, Crow! - Ruby szeme dühösen csillogott; kétségbeesetten rángatta a nyakbilincsét. - Segítenünk kell neki! Bár Malkom vad elszántsággal harcolt a wendigók ellen ügyesen elkerülte a karmaikat, miközben egyetlen csapással eltörte a nyakukat -, a napsütés egyre gyengítette. Hamarosan teljesen bekerítette az ellenség. 312

Nem csalogathatom őket ide, nem sodorhatom veszélybe Rubyt, - Maradj itt! - parancsolt a kislányra, és kihúzta a kardját a hüvelyéből. Az egyik szörny feléjük fordította a fejét. Csöpögő agyaraké kai ügetni kezdett abba az irányba. Tíz méter, öt... Amikor Carrow-ra vetette magát, a boszorkány lebukott, és oldalra lépett, aztán lecsapott a karddal a wendigó nyakára. Bár ezt az egyet lefejezte, a többiek is megindultak feléjük. - Ne! — üvöltött fel Malkom. — Nem, erre! - Próbálta magára] irányítani a figyelmet, de a csapat fele már Carrow felé tartottá - Maradj mögöttem, Ruby! Ha valami bajom esik, szaladj át az öböl másik felébe, a vízbe. Érted? - Mikor a kislány nem vála-i szolt, Carrow hátranézett. Ruby tátott szájjal bámult valamit. J Egy vámpír jelent meg Carrow mögött - vörös szemű. A boszorkány gyorsan magához tért, és felemelte a kardot. Mielőtt lecsapott volna, rájött, hogy ismerős valahonnan a vámpír. De mivel a férfi eltakarta az arcát a nap elől, nem tudhatta biztosan, m - Mariketa küldött, hogy megkeresselek. Conrad Wroth vagyok - recsegte a vámpír; a bőre kezdett felhólyagosodni. - Órá« kig kutattam utánad a szigeten. Látszott is rajta; patakokba^ folyt róla az izzadság, és olyan koszos volt, mint aki kilométer* két tett meg. - Meséljek a díszkocsiról, amelyet eltérítettél a Mardi Gras alatt? - Ó, Hekaté, tényleg nem hazudsz. - Kiő, Crow? - Mari küldte! A vámpír agyarai megnyúltak, a szeme folyamatosan pász*' tázta a környéket. Fájdalmasan felszisszent, ahogy egyre jobban felhólyagosodott a bőre. - Nem... maradhatok már sokáig, bo* szorkány. És a szörnyek is közelednek. - Nem hagyhatjuk itt azt a démont - mutatott Carrow a har* colók irányába, de Malkomot olyan sűrűn körbevették, hogy alig lehetett kivenni az alakját. Hozd ide őt, vámpír! Kérlel® - Amikor Conrad megrázta a fejét, és látszott rajta, hogy éhhel tényleg nincsen ereje, Carrow felsikított. 313

Malkom! - Démon! Ide! - kiáltotta Ruby. Egyre több wendigó közeledett feléjük. Carrow felemelte véres kardját, és hátraszólt a válla felett. - Vámpír, vidd vissza a kislányt Marihoz. Küldj segítséget, ha tudsz. A vámpír ismét reszketegen megrázta a fejét. - VeledkÁWiszszatérnem. - Conrad derékon kapta Carrow-t, a másik karjába pedig felvette Rubyt. Malkom ebben a pillanatban fordult feléjük. A szeme elkerekedett. - Ne, ne! - bömbölte. Próbált eljutni hozzájuk, de teljesen körülzárták a wendigók... - Malkom! - sikította Carrow és Ruby. Carrow kinyújtotta feléje a karját, de Conrad szorosan tartotta. Amikor illanni próbált, Carrow ellenállt. - Malkom, s i es s ! A vámpír bőre füstölni kezdett, aztán lángra kapott. Mariketa végignézett a tömegen, amely Andoain nagytermében gyűlt össze - a legkülönbözőbb frakciókat képviselték a tündérektől a valkűrökig, a lykae-któl a nimfákig. A Vertas tagjainak szinte minden faja küldött valakit. Mari három órája indította útnak Conradot Carrow-ért, és azóta valamennyi résztvevő tudomást szerzett a dologról. Természetfeletti gyorsasággal terjednek a hírek. Mindenki, akinek barátját vagy rokonát elrabolták, ide teleportált, portált nyitott, vagy egyszerűen autóba ült. Marit a Szuperbarátok című rajzfilmsorozatra emlékeztette az egész, csak a résztvevők nem az Igazság Termében, hanem Andoainban gyűltek össze, amely megtelt díszes, régi kanapékkal, oltárokkal, hatalmas kandallókkal és óriási karaokeszínpa- dokkal. Semmi sem illett össze, csak a gyülekezet négy darab kaszinókhoz méltó pókerasztala - no és az átverőüstök. Időtlen idők óta kizárólag lánybulikra használták ezt a termet. Többtucatnyi teremtmény ácsorgott a falnak dőlve, vagy ücsörgött merev derékkal az antik kanapékon. Ketten az egyik hangszóró tetejére telepedtek le. Nagyon sokféle lény gyűlt össze egyeden helyen - némelyek' csupán egy harmadik fél ismeretségén keresztül voltak szöveti ségesek -, így Mari számára kellemes meglepetés 314

volt, milyen rendesen viselkedett mindenki. Eddig csupán néhány „hallgass* vagy varangyos békává varázsollak"-hoz hasonló mondat hang* zott el, semmi erősebb fenyegetés. Természetesen megtette a szükséges óvintézkedéseket, arra az esetre, ha elfajulnának a dolgok. - Mikorra várjátok vissza a vámpírt, boszorkány? - kérdez* te Sabine, a Káprázat királynője. Fenséges jelenség volt, minded ízében varázsló, a karmazsinvörös álarctól a szépen kidolgozod koronán keresztül a karomban végződő kesztyűig. RydstromJi férje - Mari egyik jó barátja - birtoklón ölelte át a csípőjét. J Mindenki elcsendesedett, hogy hallja Mari válaszát. Az ősz* szes jelenlévő Marira nézett. Köztük Garreth, Bowen unoka* testvére és valkűr felesége, íjász Lucia; mindketten halálosan fal radtnak tűntek. Mari tudta, hogy megállás nélkül kutattak Regin után. Ráadásul Garréth egyik unokatestvére, Uilleam is cl* tűnt. Meseszép Myst több más valkűr társaságában az egyik kanw pén ülve várta a híreket Ragyogó Regínról. A démonok, a vérfarkasok, a valkűrök - mindenki azt reméld te, hogy Mari varázslata működni fog. Mivel éveken kérészen semmi sem sikerült, Marit lámpaláz kínozta. Végül is csak vol( valami oka annak, hogy Hőn Áhítottnak hívták. - O, hamarosan - válaszolta Mari, bár fogalma sem volt arról, hogy mikor jön meg a vámpír. Azt hitte, mostanra már visM szaér. Tényleg öngyilkos akcióra küldtem Conradot? Lopva az idegesen járkáló Néomi felé pillantott, aki egyfotyjl tában változtatta az alakját: hol csinos, élettel teli testét öltftctl fel, hol visszaváltozott sápadt, éteri fantommá. Lehet, hogy Mari miatt megözvegyült ? Bowen megérezte, mennyire ideges a felesége, ezért védelmezőn átkarolta a vállát. - Ne aggódj, boszi. Sikerülni fog. Újabb percek teltek el. A többiek halkan mormogtak. „Meddig kell még várni?"„Honnan tudjuk, hogy működik-e a boszorkány varázslata,? Hiszen tükörbe se nézhet"„Hol van Nix?Itt kellene..." Bowen a többiek felé fordult. - Még egy szót hallok, és seggen csúsztok ki innen. Csak azért lehettek itt, mert Mariketa így 315

akarja. Mari felnézett a férjére. Istenek, imádta a farkasát. Bowen volt a Szellemirtókból a Kulcsmester, ő meg Zuul. Nagyszerűbb férfit álmában sem találhatott volna... - Várjatok! - Mari felegyenesedett. - Valami zavart érzek. - A levegő ritkulni kezdett. - Valami közeledik. - Füstöt szimatolok - motyogta Bowen. Bármi is az, nagyon forró. Egy vörös szemű vámpír elkapta Carrow-t és Rubyt. Carrow próbált kiszabadulni a markából, kinyújtotta a kezét Malkom felé. Ruby csapkodott, a nevét sikítozta. Bár a vámpír bőre meggyulladt, mégsem engedte el őket. Malkom átvágta magát a wendigókon, kivédte valamennyi támadásukat. Amikor a szörnyek táplálkozni kezdtek halott társaik testéből, ami lelassította az előretörésüket, Malkom körülnézett, hol tudna kitörni a gyűrűből. - Malkom, siess! - sikította Carrow. A démon feszülten ökölbe szorította a kezét. Nem jutok oda hozzá. Istenek, bárcsak képes lenne illanni! Akkor emlékezz vissza arra, hogyan kell! A kétségbeeséstől félőrülten erőltette az agyát – ahogyan évszázadokon keresztül, sikertelenül. Emlékezz, Slaine... Minden egyes izmát megfeszítette. El kell Öt érned. Malkom elszédült, majd zavartan ráncolta a homlokát. Ezt már é re z t e m. A következő másodpercben rádöbbent, hogy ugyanezt érezte, amikor Carrow után szaladt, hogy megmentse a Gotohtól. És akkor is, amikor valahogy sikerült elkapnia a boszorkányt a vízben, a támadó cápák között. Mindkét alkalommal pánikba esett, hogy nem tud idejében Carrow-hoz érni. Emlékezz rá, hogyan csináltad - különben elveszíted őt. Felüvöltött, és felegyenesedett. A wendigók ismét szorosabbra fogták körülötte a gyűrűt. Elkeli... érnem Őt.

316

Hirtelen megérezte azt a semmivel össze nem hasonlítható lebegést. Kezdett eltűnni! Nem, csak egy remegés volt. Ránézett Carrow gyönyörű arcára, és még egy kísérletet tett. Ez hihetetlen! Eltűnt. Annyi ideje sem volt, hogy hálát adjon az isteneknek) mielőtt újra testet öltött, kimeresztett karmokkal, kivillanó agyarakkal, készen arra, hogy megölje... Elmentek. A vámpír elillant velük; bárhova magával vihette őket. Malkom térde elgyengült. A vámpír elrabolta a családomat. A gondolat újra és újra felvillant zavart tudatában. Találnia kellett volna kiutat a számuk^ ra! Carrow olyan sokszor figyelmeztette. Az önzése miatt elveszített mindent. A gondolatba kis híján beleőrült. Ne veszítsd el a józan eszedi | Slaine! A vámpír nem akarta megölni Carrow-t és Rubyt; ezt azonnal megtehette volna. Vagyis volt valami oka annak, hogy elrabolja őket. Ami azt jelentette, hogy Malkom időt nyert, hogy a nyomuké ra akadjon. De hogyan? Ki kellett jutnia erről a kibaszott szigetről! Már tudok illanni. Ám a vámpírok és a démonok csak olyan helyekre voltak képesek illanni, amelyeket láttak vagy ismerteiül] Talán nem ismertem meg az álmaimban az életét? Képes volt eljutni Carrow emlékei alapján arra a helyre, megtalálni a boszorkány gyülekezetét, ahol elkezdheti a kutatást. Amikor meg* találom azt a vámpírt... könyörögnifoga halálért. Malkom észrevett a távolban egy hegycsúcsot, és oda telepo|H tálta magát a támadó wendigók elől. Időt kellett nyernie hogy visszaemlékezzen arra a helyre, ahol soha nem járt. A vámpír bőre lángolt, mire Andoainba érkezett Carrow-val és Rubyval, és minden teketória nélkül a földre ejtette a két boszorkányt.

317

Miközben Ruby még mindig köhögött a füsttől, Conrad szó nélkül viselte a fájdalmat, csak vörös szeme kutatta a halhatatlanok tömegét. - Néomi! - bömbölte. A fantom felkiáltott, odaszaladt hozzá, és gyorsan eloltotta a lángokat. Conradot szemlátomást egy cseppet sem érdekelte, mennyire megégett. - Koeri, szükségem van rád - recsegte. Néomi nagyot nyelt, aggódva, de izgatottan válaszolt. Természetesen, mon coeur. - A vámpír a karjába kapta, és beleharapott a torkába. Aztán eltűntek. - Ne, várj! - kiáltotta Carrow. - Hová lett ? Vissza kell mennie! - Visszamenni ? - kérdezte Mari. - Miről beszélsz? Alig tudott kihozni benneteket. - Crow, bajban van! - Ruby arcán patakzottak a könnyek. Segítenünk kell Malkomnak! - Ki az a Malkom, Ruby ? - kérdezte Mari. - És mi van a nyakatokon? Carrow, mitől foltos a kardod? A pengét barna színű wendigóvér borította. - Nincs idő magyarázkodni! Hová lett a vámpír? Meg kell őt találnunk! Mari megrázta a fejét. - Conrad különleges módon ütődött. Napokig nem jön helyre. - Aztán Rubyhoz fordult. Szia, kölyök! Miért nem keresed meg Eliannát, és mosakszol meg? Elianna odasietett, de Ruby elugrott előle. - Vissza a-akarok menni Malkomért! - Kezdett túl aprókat lélegezni. A kislány hisztérikus állapotban volt; Carrow nemkülönben. Ledobta a földre a kardot, lekuporodott, és megragadta Ruby vállát. - Emlékszel, ugye, hogy kétszer is visszamentem érted? Meg fogom találni Malkomot. Esküszöm, hogy hazahozom őt. - Gyere, édesem - nyújtotta Elianna a kislány felé a karját. Ruby arca elvörösödött, a mellkasa hullámzott, a szeme villogott. Az ájulás küszöbén volt. - Vissza akarom öt kapni, AZONNAL! - sikította fülsiketítőn. - Most, most, most! 318

- No, gyermek - mormogta Elianna, és Ruby homlokára tette a tenyerét. A kislány azonnal elájult, az öreg boszorkány pedig a karjába kapta. - Egy kis misztikus Benadryl senkinek sem árt - jegyezte meg, és elindult felfelé a lépcsőn. A válla fölött, még visszaszólt. - Ruby pár óra múlva felébred. Azt javaslónk addigra kerítsétek elő azt a valakit, akit ennyire akar. Carrow körbenézett a teremben, a boszorkányokon, nimfá^j kon, nemes tündéreken, valkűrökön, vérfarkasokon és a többi-*, eken. Hirtelen észrevette Rydstrom királyt és a démonjait. Ők tudnak illanni! - Rydstrom, vissza kell illannod velem a sziget**] re. Pontosan oda, ahonnan a vámpír elhozott! - Carrow - szólalt meg Mari. - Csak a szigetre tudom irányig tani Rydstromot - és oda is csak abban az esetben, ha n é m i egjA szén elnagyolt iránymutatás alapján is képes illanni. Nem tudom visszavinni pontosan oda, ahol voltál. Conradnak több mint három órájába telt, hogy elérjen hozzátok onnan, ahová küldtem, J Bár Carrow némileg ismerte a szigetet, nem tudott olyan gyorsan haladni, mint egy illanó vámpír. Több mint három órai < hogy elérjenek Malkomhoz... Azonnal indulnunk kell!—Mari, mutasd az irányt - Rydstronfl odaillan velem. És szedd le ezt a szart a nyakamról! - Lanthe is ott van? - kérdezte Sabine, Rydstrom varázsló jfefl rálynője. - Igen! - vágta rá Carrow. - Valahol. - Amikor meglátta Rydstrom kérdő tekintetét, magyarázni kezdett. - Elszakadtunk egymástól. Biztos vagyok benne, hogy egy-két napon belül meg* j találjuk. Ha azonnal indulunk! - Mariketához fordult, és fel- J csattant. - Mari, a nyakbilincsem - szabadíts meg tőle. Elnyom® ja az erőmet. - Dolgozom rajta! - Mari megdörzsölte a hüvelykujjávajjfl zsebtükröt, miközben gondosan félrenézett. - A francból Carrow, ez valami nagyon durva cucc. Rydstrom összekulcsolta izmos karját a mellkasán. - Ha nem voltál együtt Lanthéval, akkor nem tudhatod biztosan, hogy nem hagyta el a szigetet. 319

Nincs rá idő, hogy meggyőzzem, beszámoljak Thronosról... Carrow úgy érezte, nem kap levegőt, mindjárt elájul, mint Ruby. - Csak akkor megyek oda, ha Mariketa megtudja, pontosan hol van - közölte Rydstrom. - Ezzel időt nyerünk. Tipikus rydstromi logika. - Nem, a francba! Most azonnal! - Ha valami történik Malkommal... Carrow a melléhez kapott; majd belepusztult a tudatba, hogy Malkomot körbeveszik azok a teremtmények. - Ebben a kibaszott percben indulunk! Sabine talpra ugrott; a dühétől remegett az egész terem. — Nem beszélhetsz így a férjemmel! - Dehogynem! És rá fogod venni, hogy együttműködjön, ha viszont akarod látni a testvéredet! - Fenyegetni merészelsz ? - Sabine összehúzta a szemét az álarc mögött. - Kifordítom az agyadat, mint egy zoknit. Felemelte világító tenyerét, készen rá, hogy lecsapjon. - Tényleg azt hiszed, hogy Mari nem kötött meg minden misztikus erőt a falakon belül? - Kérdőn Marira pillantott. Gondoskodtál róla, ugye, boszorkány? Mari elkerekedett szemmel bólintott. A kötés és a nyakbilincs miatt legföljebb tíz körömmel eshettek egymásnak. Malkom arrogánsán azt hitte, képes megvédeni a boszorkányokat bármitől. Most pedig egy vámpír, az egyik leggyalázatosabb ellensége a szeme láttára elrabolta a családját. Mindig veszíteni fogsz. Nem, az lehetetlen. Ezúttal nem. Koncentrálj! Lehunyta a szemét, próbált visszaemlékezni az álmaira. Nem akart a lüktető, sivító kocsmai tömegbe illanni. Andoainba kellett eljutnia, hogy figyelmeztesse a gyülekezetét, a segítségüket kérje, hogy kiderítse, hol van a vámpír, akinek hamarosan kitépi minden egyes végtagját. Összpontosíts, Slaine... Malkom érezte, hogy ismét illan. Mi* vei fogalma sem volt, hol fog kilyukadni, hagyta, hadd menjeüí minden magától. Egy teljesen új helyen jelent meg - éjszaka. Meleg volt, bár magasan állt a hold. 320

Egy épület állt előtte; a kertben csillogó, kék vizű medenc™ a ház körül kisebb liget. Erősen megrázta a fejét; maga is megdöbbent, hogy működött a dolog. Ez lenne Andoain? Felvonta a szemöldökét. A ház lakadan volt. Sehol nem égett lámpa. Nem érezte készülő étel illatát, nem érzékelt mozgási odabentről. A ház nem úgy nézett ki, mint Andoain CarroMi emlékeiben. Hogyan találjak rá? Üresség. Szél fújt a lombok között, esőillatot hozott. A távolban villámlott, vihar közeledett... Női kiáltás harsant. Carrow! Az erdőn keresztül abba az irányba illant, eltűnt, majd újra testet öltött. Minden egyes alkalommal közelebb került a bo-^ szorkányhoz. Hamarosan megtalálta az épületet, amelybe™ Carrow tartózkodott. Ahányszor becsapott egy villám, a fényénél más-más képet] látott. A sötétben a ház hatalmasnak tűnt, fekete kerítés vett#] körül. Amikor a villám megvilágította, Malkom ócska, ütött
Helyes, én irányítom az esötl - Rydstrom, a fene essen beléd, csak illanj vissza velem a szigetre! - Rydstrom, te maradj ki ebből - csattant fel Sabine, miközben beleöklözött Carrow veséjébe. Még különleges képességei nélkül is kemény ellenfél volt. De Carrow a férfiért harcolt, akit szeretett. Sabine újra belebokszolt Carrow veséjébe. - Te ribanc sziszegte a boszorkány, és könyökkel hasba vágta a varázslónőt. Szerencsés ütés volt - Carrow pont gyomorszájon találta Sabinét. A varázslónő felnyögött, nem kapott levegőt. Carrow kihasználta a remek alkalmat: felkapta a kardot, Sabine mögé ugrott, és a nyakához szorította a pengét. - Ezt a kardot a wendigók vére borítja. Rydstromnak leesett az álla, a szeme azonnal feketére váltott. - Csak... csak nyugodj meg, boszorkány. Feltartotta a tenyerét, miközben közelebb merészkedett. Gondold meg, mit csinálsz. Feláldoznád az egyik szövetségesedet? - Hát tényleg nem értitek? Bármit kész vagyok feláldozni! kiáltotta Carrow. - Rydstrom mit tennél meg ezért a nőért? - Bármit - válaszolta a démon rekedten. Bármit megtennék, hogy visszakapjam. Odaillanok veled. Mari szólalt meg a háta mögött, a hangja egészen furcsa volti - Szóval, ez a Malkom fickó — tényleg nagydarab? - Malkom Slaine-nek hívják, és a férjem. És nem számít] mekkora, ha nem jutok vissza idejében arra az átkozott szigeti r e, hogy megmentsem egy wendigóhordától! Carrow hirtelen hihetetlen boldogságot érzett áradni valaldjj felől. Aztán meghallotta egy férfi hangját. - A férjed? Carrow hátranézett a válla fölött. - Igen, azt mondtam.. Malkom volt az, ott állt közvetlenül mögötte, kilépve az árnyék* ból. Ahogy a démon kilépett a pillanatra. - Hogyan... ki hozott ide? - Magamat hoztam, boszorkány - válaszolta Malkom reked* ten. Carrow már majdnem odaszaladt a démonhoz, amikor eszé«i be jutott a szitkozódó varázslónő. - Sajnálom, Sabine. De ő o társam, és te is megtetted volna ugyanezt Rydstromért. Carnyjfj leengedte a kardot, és a földre hajította. - Tűzszünet. Külöfli ben nem segítek megkeresni a testvéredet. 322

Sabine megpördült, összeszorította a száját. - Visszavágd! követelek, teljes hatalmunk birtokában. - Viccelsz? - kérdezte gúnyosan Carrow. - Egy szempilUfl tás alatt kinyírnál. Sabine hatalmánál csak a hiúsága volt nagyobb. Végigsiiö|| tott vörös haján; szemlátomást lecsillapodott. Végül megszólaffl - Tűzszünet. Carrow végre odaszaladhatott Malkomhoz, aki kitárt karral fogadta, aztán szorosan magához ölelte. Carrow a tenyerébe fogta a démon fejét, végigcsókolta a hóm* lokát, az arcát, az ajkát. - Nem karmoltak vagy haraptak mcgf Mert akkor addig lakat alatt tartalak, míg nem találok rá mó» dót, hogy... - Sértetlen vagyok. Elillantam előlük. - Hogyan? Hogyan találtál rám? - Kitaláltam, hogyan illanjak, és követtem az emlékeidm Megmondtam, hogy eljövök érted. És Rubyért. - Malkom körbenézett a teremben. - Hol van a kicsi ? - Az emeleten, várja, hogy visszahozzalak - válaszolta szárazon Carrow. - Éppen a szövetségeseinkkel tartott gyűlésbe csöppentél. Amelyen udvariasan arra kértem őket, hogy vigyenek vissza a szigetre. - A... a férjednek neveztél. Mindenki előtt. - Malkom kék szeme elsötétedett. O, mennyire szeretett volna a démon bízni benne. - Mert az vagy. És mindig az is maradsz. - Carrow lábujjhegyre állt, és a tenyerébe fogta a démon arcát. - Majd megbolondultam az aggodalomtól, Malkom. Kis híján beleőrültem, olyan erősen visz- sza akartam jutni hozzád. Carrow-t Malkom boldogságának újabb hulláma árasztotta el. Soha többé nem kételkedem benned, ara. - Én pedig nem is adok majd rá okot. De figyelmeztetlek: többé nem veszítelek szem elől. - Miután Malkom elmosolyodott, Carrow folytatta. - Szeretlek. - Aztán azt is megmutatta neki, hogy mennyire, amikor a szájára tapasztotta az ajkát, és kétségbeesetten, vadul megcsókolta. Ám Malkom hirtelen megmerevedett, és elrántotta Carrow-t. Villámgyors mozdulattal maga mögé lökte a boszorkányt. 323

Egy vámpír jelent meg. Nikolai Wroth - Conrad Wroth egyik fivére, Meseszép Myst férje. Malkom figyelmeztetés nélkül rátámadt. - Malkom, várj! - Ám a démon már rávetette magát a gyanútlan vámpírra, olyan erővel és gyorsasággal terítette le, amilyet kevesen láttak eddig. - Kénköves pokol, ez meg miféle szerzet? - kérdezte Garreth MacRieve. Rydstrom egyetlen szót válaszolt. Vémon. - Itt? - bömbölte Garreth. - Az asszonyom közelében? Malkomra vetette magát, Rydstrommal anyomában. - Ne, velem van! - kiáltotta Carrow. - Állj! Malkom fenyegetőn kimeresztett karmokkal és éles agyaraké kai tartotta őket távol magától. De Nikolai is magához tért a meglepetésből, és Malkomnak esett. Rydstrom még nem vette fel teljes tomboló démon alak* ját. Amikor Malkom kiütötte Garrethet, a lykae döbbenten any? nyit motyogott: „mi afranc?", aztán talpra ugrott, vérfarkas alá* kot öltött, és belevetette magát a küzdelembe. Három különböző faj tagjai harcoltak Carrow párja ellen Hagyjátok... őt... békén! - Egyikük sem reagált. - Nem fog senkit bántani. Malkom hitetlenkedve felvonta a szemöldökét. Tényleg nem fogok? Aztán odacsapott a karmaival. Istenek, iszonyatosan erős volt. Mormogás, hitetlenkedő suttogás hangzott fel a tömegd ben. íjász Lucia szólalt meg. - Boszorkány, tényleg nem érted*" hogy miféle szerzet? - A valkűr megfeszítette az íját, - Talál* koztam már a fajtájával. És éppen hogy csak túléltem. - Mégha le akarnám is győzni, az erőm megvan kötve - tette hozzá Sabine. - Hagyjuk, hadd szórakozzanak a fiúk. Myst kivonta a kardját, és odarohant, hogy véget vessen a zűr* zavarnak. Carrow az elkerekedett szemmel bámuló Mariketához fór*, dúlt. - Ö a férjem, Tiiszi. Kérlek, segíts! - Biztos vagy benne ? Hiszen ez egy... vémon. - Soha életemben nem voltam semmiben ennyire biztosi® 324

Mari bólintott. - De még ma éjjel mindent el keli mesélned! oké? - A keze egyetlen intésére a négy hím ellenkező iránybarepült, és nekivágódott a falnak a szoba négy ellentétes olda« Ián. - Koszi! - motyogta Carrow a válla fölött, és Malkomh™ rohant, aki már a talpán volt, hogy folytassa a harcot. - Maikor® várj! Mondtam már, hogy ezek a szövetségeseim. - Vámpírokkal állsz össze. - A vörös szeműt, akit korábban láttál, azért küldték, hogy megmentsen - magyarázta Carrow, Az, akit megtámadtál, a bátyja, Nikolai. - Egy pióca kockára tette az életét, hogy megmentsen? - Igen. Conrad hűséges szövetséges. - És a többi? Carrow végigtekintett a többi halhatatlanon, mintha Malkom szemével nézné őket. Marit és Bowent, ahogy Carrow-ra és a vémonra meredtek. Luciát és ziháló férjét, Garrethet. A vérző Wroth fiút, akit Myst tartott vissza, nehogy megint Malkomnak ugorjon. Rydstromot, Sabinét és a többieket. Aztán vállat vont. - Bármelyikük oldalán harcolnék. Malkom nagyot fújtatott. - Rendben. Kihúzta magát, és szembenézett az ellenfeleivel. - Akkor... bocsánatot kérek. Nem akarok harcolni a feleségem szövetségeseivel. Carrow pontosan tudta, milyen nehéz volt Malkomnak bocsánatot kérnie, különösen egy vámpírtól. Szerencsére úgy tűnt, hogy a három hím... nem akarta azon nyomban meggyilkolni Malkomot. Carrow megpróbálta oldani a feszültséget. - Itt mindenki állandóan verekszik. Remekül illesz közénk. - Figyelmeztethettél volna minket előre, hogy nem szabad megölni a vémont - jegyezte meg Rydstrom. Carrow boldogan Malkomra vigyorgott. - Fogalmam sem volt róla, hogy hirtelen megjelenik. - Oké, mindenki lenyugodott? - kérdezte Mari. - Akkor ideje lenne kideríteni, mi történt a szigeten - miközben megkísérlem 325

valahogy eltüntetni az átkozottul nehezen levehető nyakbilincsedet. - Jól vagy? - kérdezte Carrow Malkomtól. - Nincs szükséged pihenésre? A démon határozottan megrázta a fejét, és kihúzta magát. így hát Carrow beszámolt mindenről, ami a börtönben történt, az elrablásuktól a La Doradának tulajdonítható szabadulásukig. Jól látta, hogy Lucia és Garreth aggódó pillantást váltott, ami* kor megemlítette a Gonosz királynőjét ? - Láttad Regint ? - kérdezte Lucia, miután befejezte a beszámolót. - A szigeten van, és azt hiszem, ő is kiszabadult. Lucia megkönnyebbülten Garrethnek dőlt. - Hogy érted, hogy azt hiszed? Miért nem voltatok együtt? - Nem sok beleszólásom volt, ó, semmibe. Semmi erőm nem volt. - Carrow a nyakbilincsre mutatott. - Nem divatból hor* dóm ezt a vackot. Figyelj, Lucia, tudom, hogy aggódsz. De Regin életben volt. - Hirtelen eszébe jutott még valami. - Azt akartad hogy tudjátok: Aidán is ott volt. Azt mondta, hogy el kell á« koznom a pasast. Bántotta Regint. Sorozatosan. - Aidán? Édes istenek! - És mi van a testvéremmel? - kérdezte Sabine. - Egy Thronos nevű vrekener elkapta. - Micsoda ? - A ház ismét alapjaiban megremegett. - Thronos ? Akkor Lanthe egészen biztosan még azon az átkozott szigeteiül van. Ki fogom fordítani a vrekener elméjét, olyan rémálmokéi bocsátok rá, hogy nem ússza meg ép elmével. Ahogyan az apja - tette hozzá motyogva. - Cwena, a boszorkány igézettel fogja keresni Lanthét,.,ál próbálta nyugtatni a feleségét Rydstrom. - És mi van Uilleammel? - kérdezte Garreth, aztán Bowenhajl fordult. Neked is az unokatestvéred. Mondd meg a boszotíl kánynak, hogy őt keresse először. - Hetekig jártam a világot Regin után - szólt közbe Lucián Mariketának őt kell először megkeresnie. 326

Kórusban követelte mindegyik halhatatlan, hogy az ő szereti] teit keressék elsőnek. Amikor Mari a fülére szorította a kezét, Carrow élesen fütyí tyentett, hogy elhallgattasson mindenkit. - Nem tudja mégha tározni mindenkinek a pontos helyzetét. Ez hetekbe telne, fl ennyi időnk egyszerűen nincs. - Marihoz fordult. - Viszont néhány tucatnyit meg tudsz találni, igaz ? - Azt meg tudom mondani, hogy ki van a szigeten. De azt nem, hogy pontosan hol. - Még ha Mari meg tudná is határozni egy-két lény helyzetét, mindenki, aki a szigetre teszi a lábát, azonnali veszélyben érezheti magát - folytatta Carrow. A Pravus halhatatlanjai visz- szanyerték az erejüket. A Vertashoz tartozók közül senki. Ameny- nyire tudjuk, még La Dorada is ott ólálkodhat. Ráadásul a halandók is biztos visszatérnek előbb-utóbb, hogy újra elfoglalják a létesítményt. - Vagyis háború lesz - jegyezte meg Garreth, akinek szemlátomást tetszett az ötlet. - Es hol van Nix ? - kérdezte Lucia. - Nem kéne jóslatot kérnünk tőle, mielőtt bármit tervezünk? Carrow megrázta a fejét. - Van rá esély, hogy őt láttam a szigeten. Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, hogy ő volt. Garreth a többiekhez fordult. - Akkor ki csadakozik a lykae- hoz, hogy megostromolja a szigetet? Carrow elmosolyodott; jól feltüzelte őket. - És ki juttat oda benneteket, farkas ? A szigetet valamiféle misztikus álca védi. - Nix azt mondta nekem, hogy hajóról vagy repülőről senki meg nem láthatja - tette hozzá Mari. Sabine Malkomra mutatott. - Ez... a lény visszavihet minket. Kifizetem neki érte a saját súlyát aranyban. Malkom előrelépett. - Én megyek, odavezetem a többieket. És nincs szükségem az aranyadra. - Hm, démon, mi kufárok vagyunk - suttogta Carrow, hogy a többiek ne hallják, aztán maga után húzta Malkomot a terem másik végébe. - Ha be akarsz szállni a családi üzletbe, a k k or pénzt kell kérned aszolgálataidért, oké? 327

- De csak így vagyok képes elérni, hogy elfogadjanak - suttogta Malkom. Carrow pontosan tudta, mennyire vágyott rá Malkom, hogy elfogadják. - Azt hiszem, meg fogsz lepődni, nagyfiú. De egyelőre koncentráljunk a családi fészek kibélelésére, és majd utálna dolgozunk az elfogadáson, rendben? Miután Malkom morogva beleegyezett, Carrow a többiek? hez fordult. - Mari éjszaka megkezdi a keresést, Malkom felkér szül a tömeges teleportálásra, én pedig felskiccelem a sziget tér*? képét. Megpróbálunk kapcsolatba lépni Conraddal, hátha van valami használható információja. Aztán előállunk a haditerwelj és hajnalban indulunk. - Azok számára, akik velünk akarnak tartani, előkészítem a papírokat és a fizetési feltételeket — tette hozzá Mari. Carrow bólintott. - Holnap reggel háborúba indulunk. Malkom megmerevedett. - Indulunk? - morogta, és kiillant Carrow-val az épület elé. A boszorkány a démonra pillantott. Már akkor is sejtette ró* la, hogy megállíthatatlan, amikor még nem tudott illanni. *1 Malkom, haté mész, akkor én is. Emlékszel, megmondtam, hogy soha többé nem veszítelek szem elől. - A démon már nyitotta a száját, hogy vitába szálljon vele, de Carrow nem engedte, hogy megszólaljon. - Ha te boldog vagy, akkor én eléggé erős vágyói® ahhoz, hogy figyeljek rád, ahogyan te meg rám. - Mihelyt 111*csillapodnak a kedélyek, el fogja neki magyarázni, hogy megtáfl nulta feltölteni magát erővel, és a kettejük boldogságának kö« szönhetően félelmetes boszorkánnyá válhat. - Nincs más dolgom, mint boldoggá tenni téged. - Boszorkány, ezt már elérted. - Malkom közel húzta magádhoz, az állát Carrow feje búbjára fektette. - Amikor meghallj* tam, mit mondtál odabenn, mindenki előtt. - Akár meg is halnék érted, Malkom. Bízol ebben? Kép™ vagy ismét hinni bennem? - Ebben a pillanatban bármire képes vagyok - suttog® Malkom bele a hajába. 328

Bár Malkomnak és Carrow-nak rengeteg megbeszélnivalója lett volna ahalhatatlanokkal, akik a földszinten nyüzsögtek, a démon addig nem nyugodott, míg a saját szemével nem látta Rubyt. - Nagyon kiakadt, sikítozott érted - mondta neki Carrow. - Ügy értem, tudtam, hogy kedvel téged, de Eliannának valósággal ki kellett ütnie. így hát felmentek Carrow szobájába, hogy megnézzék a kislányt. Malkom útközben tátott szájjal bámulta az ismeretlen, különös holmikat. Carrow emlékei sok mindenre felkészítették, de így is nagyon nyugtalanító volt a sok újdonság. Alig várta, hogy alaposan megvizsgáljon mindent. Éppen átlépték a tágas lakosztály küszöbét, amikor Carrow nyakbilincse lehullott. - O, Mari, köszönöm - suttogta a boszorkány, és arrább rúgta a pántot. Malkom érezte, ahogy Carrow-t átjárja a mágia ahogy minden mást is a gyülekezet otthonában. Mágia vette körül a démont. Nem volt olyan zavaró, mint várta. Carrow körözött a fejével, megmasszírozta a tarkóját. Istenek, de jó, hogy végre megszabadultam ettől a vacaktól. Malkom a boszorkány meztelen nyakára meredt, és a keze fejével végigsimított rajta. Összekapcsolódott a tekintetük. - Crow, te vagy az? - kérdezte Ruby álmos hangon az ágyból. Carrow az ajkába harapott. Felsóhajtott, és odament a kislányt hoz. - Én vagyok az, édesem - mondta, és leült Ruby mellé, A - Visszahoztad Malkomot? A démon közelebb lépett, és leült Carrow mellé. - Itt vágyóin deela. Ruby arcán azonnal felragyogott a mosoly. - Crow, megígéM ted, hogy hazahozod! - Malkom nyakába ugrott, és teljes erő*j bői magához szorította a démont. Malkom tekintete találkozott Carrow- éval a kislány válla föl lőtt. A boszorkány megígérte a lányának, hogy hazahozza Őt, kész volt harcba szállni a saját szövetségeseivel is, hogy eljussojji hozzá. Amióta megérkezett, a boszorkány minden egyes szava ojl dotta a benne lévő feszültséget. Bizonyítékot akart Carrow sze*j 329

retetére, biztos akart lenni benne, hogy a boszorkány ragaszkffl dik hozzá. Carrow érzelmei - és az ő helye a boszorkány] világában immár tökéletesen világosak voltak. Osszeszorult a szíve, bár agyomorgörcs már megszűnt. - Valójában magát hozta haza - állapította meg CarrowJ Már képes illanni. Ruby elhúzódott Malkomtól, és felvonta a szemöldökétíjS De itt marad? Carrow is kérdőn Malkomra nézett. - Mostantól kettőtökkel maradok, a feleségemmel és a k W csinkkel. És ez örökké így lesz - válaszolta Malkom. Ruby felnevetett, és ismét megölelte a démont, míg CarrotH szeme könnybe lábadt. - Mi sem akarjuk másképpen, démoni Malkom elkötelezte magát mellettük, megígérte a feleségjH nek és a fogadott lányának, hogy a halála napjáig velük maraá! és védelmezi őket. Semmiféle aggodalmat nem érzett a jövőjükkel kapcsolatból csak kellemes v á r a k o z á s t . Immárfélelem nélkül álmodhatofci^M Carrow megfogta Malkom kezét, aztán Rubyhoz fordult. Hé, a bandád odalenn vár. Hiányoztál nekik. Mit szólnál egy pizsamapartihoz és pizzához, ha nem vagy túl fáradt... - Itt vannak? - Ruby szélsebesen lemászott az ágyról. - Meg kell nekik mutatnom Malkomot! Megmutatni engem nekik?Ruby... büszke rám. - Nos, nem hagyhatjuk őket sokáig várakozni - mondta Carrow. Menj, keresd meg Marit, hogy lekapja a nyakbilincsedet. Hacsak nem akarod magadon tartani tizennyolc éves korodig, mert én nem bánom. - Crow! -Jól van, jól van. Hé, még mielőtt elfelejtem: holnap, míg te igézőiskolában leszel, mi Malkommal elugrunk egy kufártúrára. De vacsorára megjövünk. - Oké. Ehetünk dinoszauruszos csirkefalatot? - Biztos vagyok benne, hogy Malkom szívesen megkóstolná. - Carrow a démonra vigyorgott. - Annyira szereti a csircánt. - Tetszik nekem ez az ágy - jegyezte meg Malkom elégedetten. 330

Carrow hátranézett a démonra az egyik gardrób felől. Míg összekészítette a ruháit és a felszerelését az új feladatukhoz, Malkom ledőlt az ágyra, a kezét a feje alá tette, és magára terített egy vékony takarót. A lába kilógott a keretből. Hogyan illett ilyen jól a démon a környezetébe? Hiszen hímek nemigen tették be a lábukat Andoainba, különösen egy gigantikus démon nem szokta otthon érezni magát egy boszorkány ágyában. Amióta a többi halhatatlan távozott, Malkom alaposan megvizsgálta Carrow cuccait, a vízvezetéket, a légkondicionálót, a tévét, a milliónyi elektromos berendezést. És „megmutatták" Ruby barátainak. Carrow soha nem fogja elfelejteni, milyen arcot vágott, amikor Ruby büszkén bemutatta mint a nevelődémonját. Malkom egy pillanatra meglepődött! aztán meghatódott. Éppen úgy, mint akkor, amikor Carrow mindenki előtt bejelentette, hogy ő a férje. - Ritkán mutatott be bárki is a sajátjaként - ismerte el később Carrow-nak. - Nagyon jó érzés. Ruby barátai elkerekedett szemmel bámultak rá, de gyorsan felengedtek. Amikor megtudták, hogy még soha életében nem evett pizzát, visszafojtott lélegzettel figyelték, hogy mit szól hoz* zá. Carrow biztos volt benne, hogy eltúlozta a kedvükért, mennyire ízlett neki, de ezzel boldoggá tette a többieket, ő pedig még jobban megszerette emiatt. A pizsamabuli odafenn apadlásszobában éppen a csúcsporffl jához ért, zene harsogott akaraokegépből, gyereknevetés hallatszott. Malkom vigyorgott; szemlátomást élvezte a ricsajt. Olyan sokáig volt egyedül... - És még mi tetszik? - kérdezte Carrow. Szentül elhatárodl ta, hogy boldoggá teszi a démont. - A zuhany. Carrow kérdőn felvonta aszemöldökét. - Az tetszett, amit csináltunk a zuhanyozóban. - És az csak az étvágygerjesztő volt a főfogáshoz, amelyet Carrow tervezett. Az egyszerű köntöj alatt a legpajzánabb fehérneműjét viselte. - így van - ismerte el Malkom pajkos vigyorral. Carrow imád* ta, amikor a démon mosolygott. Ma éjjel pedig nagyon sokat 331

mosolygott, eleinte félszegen, de egyre jobban belelendült, -Itt akarsz majd élni? - kérdezte Carrow-tól. - Valójában már egy ideje kinéztem magamnak egy házat lejjebb az utcában. - Carrow sietve összekészítette másnapra a ruháit. Mindennel végezni akart, mert mihelyt bebújik abba at ágyba a démon mellé, nem állt szándékában felkelni hajnaligi, amikor indulniuk kellett. - Úszómedence is van. - Azt hiszem, oda illantam először. Valószínűleg az emlék®! id között láttam. - Malkom arca hirtelen elkomolyodott. - Én akarom megvenni a családom számára. - Bébi, ha visszahozod Lanthét Sabinének, akkor máris a miénk, csakis a miénk - mondta Carrow, és elégedetten dörzsölte a tenyerét. Malkom ismét ellazult. - A tomboló démon elég rendesnek tűnt. Míg Carrow mindenről beszámolt Marinak és Eliannának, Malkom félrevonult a démonokkal. - Miről beszélgettetek olyan hosszasan? - Rydstrom király azt akarja, hogy velük vonuljak hadba a következő Örökösödés idején. - Figyelmeztetted, hogy nem lesz olcsó? Malkom bólintott. - A király azt mondta, hogy okos - és erőszakosan odaadó - feleségem van. Nagyon büszke vagyok rád. Carrow megveregette a saját fejét. - Igyekszem. Tudod, ugye, hogy egy vagyont fogsz keresni kufárként. Testőrködéssel, harccal. - És te miről beszélgettél a barátnőiddel? - Arról, hogyan leszünk Ruby szülei. - Elianna és Mari teljes mellszélességgel támogatták az ödetet, és megígérték, hogy segítenek majd, amiben csak tudnak. Aztán megsiratták Amandát, ittak az emlékére; egyelőre csak ennyit tehettek, majd később tartanak a tiszteletére valódi gyász- szertartást. Carrow magában hálát adott az unokatestvérének, hogy egy olyan csodálatos gyereket kapott tőle, mint Ruby. - Azt is bevallottam a barátnőimnek, hogy mennyire odavagyok érted - folytatta Carrow. - Az érzés kölcsönös. 332

- Ó, és azt is, hogy szerintem egészen fantasztikus vagy az ágyban. Malkom haragosan nézett, míg rá nem jött, hogy Carrow halálosan komolyan gondolta, amit mondott. Ekkor szerényen vállat vont. - Ez az érzés is kölcsönös. - Máris kaptunk két nászajándékot. Elianna misztikus hangtompítót helyezett a szobánk köré, így senki nem fogja hallani, ha kiélem veled a buja vágyaimat. Malkom felvonta a szemöldökét; a farka máris tettre készen emelte meg a takarót. - Emellett varázsolt neked egy teljes új ruhatárat. - Carrow kinyitotta a másik gardrób ajtaját, hogy Malkom lássa a ruháiti A démon elképedése láttán hozzátette: - Mindegyik pontosan a méreted. Eli zseniális ezekben a dolgokban. - Carrow szóra#' kozottan megigazította a köntös fekete selyemövét. - És Mariketától is kaptunk ajándékot. Valami nagyon értékeset. De ez meglepetés. Carrow eltűnődött, vajon mit szól majd Malkom az ajándék hoz. Hamarosan megtudom. - Mellesleg, ha minden rendező^ dik, megtartjuk a lakodalmat itt, a gyülekezetben. Kicsit fájt, hogy a vér szerinti szülei nem vesznek majd részt az ünnepsé-í gén, de szerencsére az egész családja jelen lesz majd. Mari, Elianna, Ruby és Malkom. - Kedvelem a boszorkányokat. - Persze, mert mindegyik arról sutyorgott, hogy milyen vonzó vagy, és hallottál minden szót - válaszolta Carrow, miközd ben befejezte az előkészületeket. Észrevette, hogy Malkom nyaka többször elvörösödött, és jó néhányszor zavarba jött az este folyamán. - Engem csak egyeden boszorkány érdekel. Gyere ide, ara. Carrow lassan az ágyhoz sétált. Tetszik neked az ágyam, ál zuhanyzó és a gyülekezetem. De mit szólsz ehhez? - kérdezted és hagyta, hogy a köntös lehulljon a földre, feltáruljon az alatta rejtőző fekete harisnyatartó, neccharisnya, fekete selyem melfc l tartó és a hozzá illő tanga. Hé, végül is ez egy üdvözlő buli! Malkom nagyot nyelt, felvonta a szemöldökét. - Szentséges istenek, te nő. - A már megszokott természetfeletti 333

gyorsasággal ádendítette a lábát az ágy szélén, és elkapta Carrow derekát. ! A boszorkány elragadtatottan felsikított, mikor Malkom az ölébe ültette. A démon megbűvölten simogatta a melltartó csipkéjét. - Ez nagyon tetszik. - Szóval, kíváncsi vagy rá, mit kaptunk Maritól? - Carrow felemelte a kezét, hogy Malkom lássa a rákötött szalagot. Fogamzásgátló igézet. Ez egy nagyon kívánatos ajándék. Mikor a démon értetlenül ráncolta a homlokát, Carrow közelebb hajolt. - Elélvezhetsz bennem, és nem esem teherbe - súgta a fülébe. - De én akarok... Carrow egy könnyű kis csókkal elhallgattatta Malkomot. Először rendezkedjünk be az új házunkban Rubyval. Adjunk neki időt, hogy hozzászokjon a közös életünkhöz. - Carrow tudta, hogy ez nem lesz könnyű, lesznek nehéz időszakok. A kislány aligha fogta még fel teljesen, hogy az édesanyja nincs többé. Mivel Malkom még mindig habozott, tovább győzködte. Rubynak most minden figyelmünkre szüksége lesz. És rengeteg időnk van. Hiszen örökre együtt maradunk, meg minden. Malkom hangosan kifiíjta a levegőt. - Rendben. Megegyeztünk. Legyen így, egyelőre. - Akkor lássuk, működik-e a szalag - dorombolta Carrow a démon fülébe, amitől Malkom farka lüktetni kezdett. - Ma éjjel nem kell visszafognod magad, Malkom. Már erősebb vagyok, és mindent akarok, amid csak van. - Én pedig neked akarom adni, feleség. - Malkom felemelte Carrow állát, és megcsókolta. Gyengéden simogatta az ajkával a boszorkány száját, csábítón nyalogatta a nyelve hegyével. Aztán egyre agresszívabb lett, elmélyítette a csókot, miközben a selymen keresztül csipkedte a bimbóit, míg végül Carrow ficánkolni kezdett az ölében. - Tárd szét a lábadat - suttogta Carrow szájába. Mikor a boszorkány engedelmeskedett, megpaskolta a bugyiját. - Nedves. - Akkor le kell venned rólam... 334

Cssss. Carrow megremegett, amikor Malkom letépte róla a bugyit. Az ujjaival simogatta, a szemhéja félig lecsukódott, mikor fclfedezte, hogy Carrow mennyire kívánta. Elégedettség árasztotta el; Carrow tisztán érezte. - O, démon! Én is akarom. Akarlak. Most azonnali - Biztos akarok lenni benne, hogy felkészültél - suttogta rekedt hangon a démon. Miután leharapta róla a karmot, beledugta a hüvelyébe a mutatóujját. Mélyen beléje hatolt, miközben a hüvelykjével a csiklóját simogatta. Carrow kéjesen felsóhajtott, belekapaszkodott Malkom vállába, és hátradőlt; hagyta, hogy a lába széttáruljon. Lassú döfködés és finom simogatás. Újra és újra. Malkom figyelte az ujjait. A farka lüktetve nyomódott Carrow fenekéhez. '! - Démon - suttogta a boszorkány. - Mindjárt elélvezek... fl Malkom azonnal abbahagyta, amit csinált, elhúzta a kezétjj Carrow csalódottan nyöszörgött. - Lovagolj meg - parancsolta Malkom. Lenyalta nedvességé tői fénylő ujjait, és megremegett a gyönyörtől. - Nagyon finom a nőm. Carrow egész testében reszketve megfordult Malkom ölé*J ben. Amikor elhelyezkedett, a démon megragadta a szabad kezé-i vei a farkát. - Gyere. Fogadj be édes öledbe. - Malkom - suttogta Carrow rekedten, és leereszkedett. Ami-] kor a makk áttört a bejáratán, a démon felmordult, letépte róla; a melltartót. Az egyik bimbóját megnyalta, a másikat morzsáig gatta az ujjai között. Carrow képtelen volt visszafogni magát. - O, istenek! - Bár Malkomnak még csupán a makkja volt a testében, élvezni kez-| dett. A síkosságnak hála a démon farka könnyedén becsusszarijj. Carrow semmit sem kívánt jobban, mint hátravetett fejjel sikíJ tani a gyönyörtől, de Malkom felemelte a fejét a melléről, és a két tenyerébe fogta az arcát, hogy a szemébe nézzen. Malkom összeszorította a fogát, a homlokát elöntötte a verí»| ték, de kényszerítette Carrow-t, hogy a tekintetét lángoló 335

szed mébe mélyessze, miközben kéjesen sikítozva lecsúszott azon a gyönyörű hímtagon. Lüktető keménység... fojtogató hőség. Teljesen meztelennek érezte magát attól, hogy a démon szemébe nézett, miközben elélvezett. Az aktus izzón intim volt - és hihetetlenül izgató. Amikor megnyugodott kissé, Malkom hímtagja még mindig lüktetett mélyen a testében, s ettől Carrow közel került egy újabb orgazmushoz. - Még nem végeztem veled — recsegte Malkom. Megragadta Carrow csípőjét, és lefelé rántotta, miközben felfelé döfött. Carrow körül elsötétedett a világ... Malkom ezúttal hagyta, hogy hátravetett fejjel élvezzen; boldogan itta magába a látványt. Carrow hosszú haja a combját simogatta, miközben a nevét sikította; hófehér nyaka megfeszült. Most látta először teljesen meztelenül - nyakbilincs nélkül. Az agyarai kiélesedtek, lüktettek a vágytól, éppen úgy vágytak a kielégülésre, mint a farka. De soha többé nem iszik úgy Carrow- ból, hogy előtte nem kapott rá engedélyt. A boszorkány felemelte a fejét; lihegve kapkodta a levegőt, a szeme úgy ragyogott, mint a csillagok. Malkom megfogta Carrow egyik ujját, a szájába vette, és az egyik agyarához érintette. Aztán felemelte a vérző ujjat. - A te választásod, ara. Mindketten figyelték, ahogy kicsöppent a vér, aztán lesiklott Carrow ujján. - D e mindenestül akarlak, démon - pihegte a boszorkány. Minden részedet. Malkom ámuló szeme láttára végighúzta véres ujját a nyakán, aztán közelebb intette a démont. - Éppen annyira szükségem van a harapásodra, amennyire neked. - Boszorkány! - mordult fel Malkom, és átlendítette Carrow-t az ágyra. Még mindig mélyen benne volt, amikor maga alá gyűrte, és feltámaszkodott a könyökére. A csípőjét mozgatva lenézett Carrow- ra. Három hete csupán lázas fantáziának tűnt volna, hogy a legcsodálatosabb nőstény akivel valaha is találkozott, felajánlja neki a nyakát, 336

miközben magába fogadja. - Túl szép vagy ahhoz, hogy igaz legyéig channa. - Igyál belőlem, Malkom. ízlelj meg. Mindez a tiéd, amikor1 csak akarod. Istenek, tényleg az övé volt ez a nő? Aki elfogadta annak, ami ? A könyökhajlatába fogta Carrow nyakát, az alkarjával oldalra fordította a fejét. Lehajolt, lenyalta a vért a nyakáról; az agyarat soha nem voltak még ennyire élesek. Felmordult, aztán beleha« rapott a Carrow nyaka és válla közötti puha húsba. A boszorkány teste megfeszült, amikor Malkom szívni kezdd te a vért. - Malkom. Ez... Ó, istenek, démon... - Megragadta Malkom fejét, és a nyakára szorította a száját. 0 i s ér z i . A közelség, az összetartozás, amelyet Malkom korábban elképzelni sem tudott, még erősebbnek tűnt most, hogy benne volt a boszorkány testében. Carrow vére áramlott az ereiben, a farka a hüvelyében mozgott; Malkom minden akaraterejét ősz* szeszedte, hogy el ne élvezzen. Ahogy pumpált, döfködött a szűk hüvelyben, a velejéig átjárta a gyönyör. Végre megtudja, milyen érzés, és mindezt Carrowi val osztja meg. Tarts ki, Slaine, tarts ki! Végre valóban megtörténik... - Malkom, nagyon közel vagyok! - Inkább érezte, mint hallotta Carrow szavait. - Démon! - sikította a boszorkány, amüj kor élvezni kezdett. A hüvelye összerándult, és Malkomot elhagyta utolsó csepp! akaratereje is. Most, hogy készült megajándékozni Carrow-t & magjával, észrevette, hogy szinte feji az öle, mintha követelné a jussát. Túl nagy a nyomás... mindjárt felrobbanok. Malkom elengedd te Carrow nyakát. A háta ívbe feszült a közeledő orgazmus erejétől. - Bennem élvezz el - pihegte Carrow. - Érezni akarom. Adj nekem mindent magadból. Carrow szavai juttatták a csúcsra. Nem tudom visszatartani... ó, tovább! - Malkom képtelen volt megállni, erőteljesen döfött, keményebben tette magáévá 337

Carrow-t, mint eddig bármikor, míg... egy észbontó hullámban... A pecsét megtört. - Carrow! - bömbölte, ahogy ejakulálni kezdett. A magja újabb és újabb hullámokban lövellt ki mélyen a boszorkány testében. Pumpálás... eksztázis... - Érzem magamban - kiáltott fel Carrow, miközben a démon még egyre döfött, megtöltve a magjával a méhét. - Malkom, olyan forró... mint egy billog. Carrow combja még szélesebbre tárult, megmarkolta a lepedőt, és újra eAélvkoett.a boszorkány teste ellazult, l mi ezr Malkom felnyögött, és kiürítette magja utolsó cseppjeit. Hosszú percekig csak fáradtan pihegtek. Malkom agya egészen elzsibbadt - a kapcsolat kettejük között túlságosan teljes volt, a gyönyör túlságosan emésztő. Ez döbbenetes. - Démon - suttogta Carrow rekedt hangon, kábultan. - Almomban sem hittem, hogy ilyen lesz - mormogta Malkom. Ez a gyönyör semmihez sem hasonlítható. Véglegesen magáévá tette azt, akit a világon a legjobban akart. Az asszonyát. És... egésznek érezte magát. Érzelmek dobogtatták meg a szívét. Korábban nem értette, mi ez, nem voltak rá szavai, hogy kifejezze. Most már igen. Felkönyökölt, és lenézett a boszorkányra. Szerelmes vagyok beléd, Carrow - vallotta be, és a lány füle mögé simított egy hajtincset. - Annyira szeredek, Malkom - csillogott Carrow szeme. - És mindig szeretni foglak. Malkom a tenyere közé fogta a felesége arcát, és látta a szcmében a szerelmet, amely csak őt illette. Bizonyítékot akart, és íme, megkapta. Valaha, egy réges-régi életben azt mondták neki egyszer, hogy soha nem győzhet. A szíve most szinte túlcsordult a boldogságtól, mert rádöbbent az i ga z s á gr a . D e valahogy mégis megnyertem Carrow-t magamnak. Előttük állt a jövő. Egy szebb jövő, amelyben valóra válnak az álmok. 338