102-A Herfort noverek 92-186 ITT.qxd
5/31/2011
1:52 PM
Page 1
102-A Herfort noverek 92-186 ITT.qxd
5/31/2011
1:52 PM
Page 2
102-A Herfort noverek 92-186 ITT.qxd
5/31/2011
1:52 PM
Hedwig Courths-Mahler A Herfort nõvérek
Page 3
102-A Herfort noverek 92-186 ITT.qxd
5/31/2011
1:52 PM
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Die Schwestern Herfort © Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach
Fordította: VÁRY ALÍZ
Page 4
102-A Herfort noverek 92-186 ITT.qxd
5/31/2011
1:52 PM
Page 5
I. – Kérem, kísérjen vissza a többiekhez! Tolakodó szavai mélységesen sértik az önérzetemet! – Konstanze elfordította a fejét, az arca lángba borult. – De drága, imádott asszonyom! Mi sértõ van abban, ha bevallom, hogy bálványozom magát? Hogy számomra kegyed a legigézõbb teremtés a világon? Kérdezem én, mi sértõ van ebben? Hát nem látja, hogy nem vagyok ura az érzéseimnek? Hogy kétségbeesésbe kerget, ha nem vallja meg, hogy viszontszeret? Rolf Fernau vágytól izzó tekintetét a gyönyörû aszszonyra szegezte, aki lassacskán úgy érezte, hogy nem tudja tovább tartani magát. Ha ez így folytatódik, elõbbutóbb elveszíti a józanságát. – Engedjen utamra! – vetette fel a fejét kétségbeesetten, s büszke, elutasító kifejezés jelent meg az arcán. – Nem akarom és nem is szabad tovább hallgatnom önt! Jól tudja, hogy férjes asszony vagyok, és szeretem a férjemet. – Még hogy szereti! Csupán képzeli. Hiszen fogalma sincs arról, mi a szerelem. De én majd megtanítom rá, édes kicsi Konny! 5
102-A Herfort noverek 92-186 ITT.qxd
5/31/2011
1:52 PM
Page 6
– Hallgasson! Megtiltom, hogy a keresztnevemen szólítson. Többé hallani sem akarok önrõl! Engedjen végre elmennem, egy perccel sem maradok itt tovább! Színlelt ürüggyel idecsalt ebbe a szobába, ahol senki sincs rajtunk kívül, hetek óta üldöz a szerelmével... Rég elmondtam volna mindent a férjemnek, ha nem félnék attól, hogy felindultságában olyasmit követ el, amit késõbb nem lehet jóvátenni. – Édes Konny, úgysem viszi rá a lélek, hogy bevádoljon a férjénél. Érzem, hogy vonzódik hozzám. Lássa be, hogy értelmetlen tovább harcolnia az érzései ellen! Soha nem hagyok fel azzal, hogy újra meg újra elmondjam, mennyire szeretem, hogy ön nélkül nem lehetek boldog. És ez fordítva is igaz, kegyed is csak akkor fogja megismerni a valódi boldogságot, ha már hozzám tartozik… – hadarta lázasan a férfi, majd hirtelen magához húzta, és megcsókolta az asszonyt. Konstanze Rutlandnak arcába szökött a vér. Tekintete zavartan tapadt erre az emberre, akinek volt mersze ezt tenni vele. Ugyanakkor volt valami Fernau pillantásában, ami teljességgel megbénította, szinte megfosztotta az akaratától. Maradék erejét összeszedve ellökte magától a férfit. Fernau hátratántorodott, õ pedig kifutott a szobából, mintha csak önmaga elõl menekülne – vagy még inkább a férfi elõl, aki olyan hihetetlen hatást gyakorolt rá. Szerette a férjét, boldog volt vele, nyugalomban és békében élt az oldalán, míg néhány héttel ezelõtt Rolf Fernau be nem lépett az életébe, és üldözni nem kezdte a szerelmével. Ily arcátlanul merészen férfi még nem kö6
102-A Herfort noverek 92-186 ITT.qxd
5/31/2011
1:52 PM
Page 7
zeledett hozzá. Jelenlétében az elsõ pillanattól kezdve valami különös nyugtalanság fogta el, ami egyszerre volt riadt szorongás és várakozásteljes izgalom. Lassacskán elhagyta minden ereje. Mit sem használt, hogy minden alkalommal ridegen és büszkén visszautasította a közeledését, hogy lángoló, szerelmes szavait kikérte magának. A férfi csak annál követelõzõbb lett, és Konstanze döbbenten tapasztalta, hogy képtelen kivonni magát a hatása alól. Ezen a mai klubesten sem történt másként. Amikor Fernau a tánc után belekarolt, s magával cipelte ebbe a félreesõ szobába, õ szinte gépiesen követte. Végighallgatta esedezését, és csupán ereje végsõ megfeszítésével volt képes kiszakítani magát a karjából és elmenekülni. Közben azt érezte, hogy valami visszahúzza a férfihoz, mintha még egyszer hallani akarná szenvedélytõl fûtött, szerelmes szavait. És talán vissza is tért volna hozzá, ha ebben a pillanatban nem bukkan föl elõtte egy délceg fiatalember. Konstanze oly görcsösen kapaszkodott belé, akár egy fuldokló a megmentõjébe. – Dan, drága Dan, kérlek, várj egy pillanatot! Maradj itt velem! – kiáltotta szinte önkívületben. A bátyja volt az, Daniel Herfort, aki véletlenül sétált errefelé. Éppen egy csöndes zugot keresett magának, ahol zavartalanul elszívhat egy cigarettát. – Konny, mi történt? Mi zaklatott fel ennyire? – nézett megütközve húga holtsápadt arcába, mire az aszszony félig aléltan hanyatlott a vállára. – Dan, szükségem van a segítségedre – mondta fojtott hangon. – Az ég küldött téged, a legjobb pillanat7
102-A Herfort noverek 92-186 ITT.qxd
5/31/2011
1:52 PM
Page 8
ban. De kérlek, kísérj most oda Heinzhez! Egyelõre nem mondhatok többet… Holnap, igen, holnap gyere át hozzám, akkor majd mindent elmesélek. Te vagy az egyedüli, akiben megbízhatok, csak te tudsz segíteni. Heinzhez nem fordulhatok. Neki semmit sem szabad megtudnia, a szavadat kell adnod rá! Holnap délelõtt, amikor Heinz a hivatalban lesz, gyere át hozzám. Okvetlenül gyere, várni foglak! Most pedig kísérj oda Heinzhez, kérlek! Dan Herfort aggódva pillantott a húgára. Látta, hogy egész testében remeg, s a tekintete tele van kétségbeesett rimánkodással. – Térj magadhoz, Konny! – szorította meg a karját aggodalmasan. – Ha ilyen állapotban viszlek oda a férjedhez, rögtön látni fogja rajtad, hogy baj van. Pedig, ha jól értettem, éppen ezt nem akarod. Gyere, úgy látom, ezek a termek itt üresek. Sétáljunk egyet, amíg megnyugszol valamelyest! Konny azonban hevesen megrázta a fejét. – Nem... ne menjünk arra! Vezess csak Heinzhez, mire odaérünk, minden rendben lesz. Dan érezte, hogy a húgát valami ösztönös erõ a férjéhez hajtja, mintha csakis az õ oldalán remélne menedéket. A testvérek hamarosan megpillantották Heinz Rutlandot, amint egy súlyos, zöld bársonnyal lefüggönyözött ablak elõtt állt. Elmélyülten beszélgetett egy idõsebb úrral, energikus arcán szeretetteljes mosoly áradt szét. Amikor a sógora kíséretében megállt mellette a felesége, rögtön odafordult hozzá. – Ó, végre itt vagy, Konny! Már jó ideje kereslek, mert szeretnék táncolni veled. 8
102-A Herfort noverek 92-186 ITT.qxd
5/31/2011
1:52 PM
Page 9
Mielõtt feltûnhetett volna neki a fiatalasszony sápadtsága, Dan megszólalt: – Konnynak szörnyen fáj a feje. Attól tartok, most nincs igazán kedve táncolni veled, Heinz. – Valóban nagyon sápadt vagy. Mi baj, kedvesem? – kérdezte nyugtalanul Rutland, s hitvese kezét a karjába fûzte. Konnynak egyszeriben úgy tûnt, mintha minden baj és veszedelem elõl biztonságos menedéket talált volna. Most már semmi sem árthat neki. Az ideges nyugtalanság, amely az imént olyan ijesztõen elhatalmasodott rajta, most egy csapásra megszûnt. Rolf Fernaunak többé nem volt hatalma fölötte. Gyöngéden a férje vállára hajtotta a fejét. – Most már minden rendben van, Heinz. Nem is tudom... Az imént olyan különös forróság öntött el, s néhány percig csakugyan rosszul éreztem magam. – Csak nem leszel beteg? Konny megrázta a fejét. – De hiszen mondtam, drágám, már jól vagyok. S persze hogy táncolok veled, hiszen ritkán adatik meg nekem ez az öröm. – Ó, Konny, nálad jobban senki sem tudja, mennyire nem szeretek táncolni. Viszont, hál’ istennek, sosem szenvedsz hiányt táncosokban, errõl tulajdon szememmel gyõzõdhettem meg. Konnynak eszébe jutott az iménti tánc Rolf Fernauval, és ismét egész testében megborzongott. Férje udvarias meghajlással felkérte, és a táncparkettre kísérte. Dan Herfort közben visszatért a klubszobába, ahol az 9
102-A Herfort noverek 92-186 ITT.qxd
5/31/2011
1:52 PM
Page 10
imént Konnyba botlott, mert szeretett volna végre nyugodtan elszívni egy cigarettát. Érthetetlen volt számára a húga viselkedése, az a különös riadalom az arcán, amint görcsösen szorította a karját. Vajon mit akar neki holnap elmondani? Konny tíz évvel volt fiatalabb nála. A kishúguk, Lore és Konny közt pedig további öt év korkülönbség volt. Amikor az anyjuk meghalt, Lore még alig töltötte be a nyolcadik életévét, majd három évre rá apjukat is elveszítették. Akkoriban Dan huszonhat, Konny tizenhat, Lore pedig tizenegy éves volt. Huszonhat évesen a fiú örökölte a nagyhírû Herfort Mûveket. A testvérekre apjuk halálával jelentõs készpénzvagyon szállt; a nõvérekre lényegesen nagyobb összeg, mint Danra, aki a családi vállalkozás igazgatójaként a befolyt nyereség egy részét is évrõl évre a húgainak juttatta. A Herfort nõvérek így gazdag örökösnõ hírében állottak. Néhány év múltán Dan nyugodt szívvel adta beleegyezését Konny és Heinz Rutland házasságához, hiszen az ifjú ügyvéd, aki egyben a Herfort Mûvek jogtanácsosa is volt, már akkoriban tisztes hírnévnek örvendett. Mellette megnyugtató biztonságban tudhatta Konnyt. Voltaképpen már csak Loréról kellett gondoskodnia, aki idõközben feltûnõen csinos, tizennyolc éves lánnyá cseperedett, és bátyjával együtt élt a szülõi házban. Kényelmükrõl a házvezetõnõ, Maria Martens asszony gondoskodott, aki anyjuk halála után is lelkiismeretesen vezette a háztartást. Dan, amellett, hogy nagyon szerette a húgait, igazi atyai felelõsséggel is viseltetett irántuk. Konny és Lore 10
