B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 1
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 2
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 3
Hedwig Courths-Mahler A legszentebb törvény
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 4
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Heiligtum des Herzens © Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach
Fordította: VÁRY ALÍZ
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 5
I. Hideg decemberi este volt. Dieter von Brasse-Hatzberg a klubjából tartott hazafelé, ahol aznap este rengeteget dohányzott, és szokásától eltérõen nehéz borokat fogyasztott. Bár soha nem szerette a túlzott duhajkodást, nem akarta elrontani a többiek jókedvét. A fiatal gróf közkedveltségnek örvendett a társaságban, épp ezért mindenki sajnálta, hogy itthagyja a várost, és visszavonul vidéki birtokára. Elõtte azonban még nagy utazásra készült. Nemrégiben megismerkedett az ifjú Vlagyimir Korbanov herceggel, és megbeszélték, hogy együtt fognak tigrisre meg leopárdra vadászni az indiai dzsungelben. Úgy állapodtak meg, hogy februárban találkoznak Genovában, s onnan utaznak Indiába. Dieter ráfordult a kavicsos ösvényre. Innen már látni lehetett a tóparton álló elegáns villát, amelyben az utóbbi években lakott. Egy pillanatra meg5
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 6
állt, s miközben jólesõen teleszívta tüdejét a friss, éjszakai levegõvel, komótosan végigjáratta tekintetét a tavat szegélyezõ, zúzmarás fákon. Aztán lassan továbbindult. Tulajdonképpen az országútról is lekanyarodhatott volna a villához, de õ sokkal jobban kedvelte a tavat körbefutó, keskeny gyalogutat. Mielõtt elérte volna a hátsó kertkaput, ismét megállt, hogy még egy pillantást vessen a tóra. A víz befagyott, de egy helyen léket vágtak rajta a nap folyamán. Emlékezett rá, hiszen a szobája ablakából figyelte a munkálatokat. A parttól úgy húsz méterre, éppen a villával szemközt, valóban ott ásított feketén a hatalmas lyuk, amely azóta még nem fagyott be újra. Hirtelen valami sötét tárgyra lett figyelmes, nem messze a léktõl. Hunyorítva próbálta kideríteni, mi lehet az. Egyre biztosabb volt benne, hogy egy ember fekszik a jégen. A mozdulatlan test körvonalai élesen elütöttek a jégtükörtõl. Egy röpke pillanatig habozott, aztán lesietett a partra. Átvágott az alacsony bozóton, hatalmas ugrással kint termett a jégen, és jó darabot csúszott a nagy lendülettõl. Mire sikerült visszanyernie az egyensúlyát, csupán néhány centiméter választotta el az emberi testtõl. Önkéntelenül visszanézett a partra, hogy felmérje, mekkora utat tett meg. Közvetlenül a saját csúszásnyoma mellett egy másikat is látott, amely pontosan a lába elõtt heverõ alakhoz vezetett. Alighanem õ is leugrott a partról a jégre, s neki sem si6
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 7
került megállnia a sima felületen. Idáig csúszott, és végül elesett. Biztosan megsérült. Vagy talán meg is halt? Dieter gyorsan lehajolt, és döbbenten állapította meg, hogy nem felnõtt, hanem egy sovány fiúcska hever elõtte a jégen. Sápadt arcán finom, okos vonásokat fedezett fel. A szeme csukva volt, és sötét prémsapka fedte a fejét. A gróf tanácstalanul nézegette a gyereket. Mi hajthatta ki éjnek évadján a jégre, közvetlenül a tátongó lék mellé? Csakis a sötétség beállta után kerülhetett ide, hiszen napközben a munkások vagy a korcsolyázók mindenképp felfedezték volna. Megpróbálta felemelni a fiút, hogy kiderítse, él-e még. Látta, hogy megrándul sápadt arca, s közben mintha halk nyögést is hallott volna. Ezek szerint él! Talán még meg lehet menteni! A fiatal gróf nem sokat teketóriázott. Tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. Felkapta a karcsú kis testet, és óvatosan elindult vele a part felé. Közben ismét hallani vélte a nyöszörgését, ezúttal talán hangosabban is, mint az imént. Végre elérte a partot. Óvatosan lefektette az öntudatlan gyereket a hóra, majd maga is felkapaszkodott utána. A kert hátsó kapujához sietett, kinyitotta, s közben rátenyerelt a csengõre, hogy felverje a személyzetet. Utána visszafutott a part menti bozótoshoz, megint felnyalábolta a gyereket, s a kerten át a villa hátsó bejáratához vitte. 7
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 8
Az elõcsarnokban már szembejött vele az inasa, úgy látszik, õ hallotta meg elsõként a hívását. Ámulva látta, hogy a gróf egy öntudatlan gyerekkel a karján siet el mellette. – Gyorsan, Friedrich, nyissa ki a vendégszobát, és segítsen lefektetnem ezt a fiút! A jégen találtam rá, a lék mellett feküdt. Minden arra vall, hogy balesetet szenvedett. A gróf bevitte a gyereket a lakályosan berendezett vendégszobába, ahol többnyire a barátait szokta elszállásolni. Miután lefektette az ágyra, utasította Friedrichet, hogy máris gyújtson be a kályhába. Közben Sophie Scheibel asszony, az idõs házvezetõnõ is elõkerült. Valamikor Dieter dadája volt, és immáron harminc esztendeje szolgálta a BrasseHatzberg családot. A koros asszonyság rajongott az ifjú grófért, s õ lett a házvezetõnõje, amikor Dieter elhagyta az õsi Hatzberg-kastélyt, és átköltözött ide, a villába. Scheibel asszony épp csak a hálóköntösét kapta magára, annyira sietett, s most riadtan pillantott hol az urára, hol meg az élettelenül heverõ gyerekre. – Teremtõ Atyám, magának nem esett baja, Dieter gróf? – kérdezte rémülten. Dieter mosolyogva megrázta a fejét. – Nem, Sophie, miattam nem kell aggódnod. Ez a legényke viszont igencsak rászorul a segítségedre. Tudom, hogy te nagyon értesz az ilyesmihez. Nézd meg, kérlek, mi lehet vele! 8
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 9
A házvezetõnõ szaporán kiterelte a szobából a kíváncsian összesereglett alkalmazottakat. – Menjetek vissza lefeküdni, csak Martha meg a sofõr maradjon idelent! – adta ki határozottan az utasítást, majd az ájultan heverõ fiú fölé hajolt. – Úgy látom, jó családból való ez a gyerek, Dieter gróf. Hol talált rá? A fiatalember elmondta neki, mire Sophie aszszony jóságos mozdulattal megsimogatta a fiú halovány arcát. – Istenem, szegény kicsikém! Vajon mit akarhatott a tavon? Megsérülhetett, mert szemlátomást fájdalmai vannak. Óvatosan végigtapogatta a karcsú testet. Amikor hozzáért a bal lábához, az eszméletlen gyerek hangosan felnyögött, és csapkodni kezdett. – Itt lehet a baj. Megsérült a lába. Ki kellene hívni az orvost. Elküldhetnénk érte a sofõrt, ha a gróf úrnak nincs ellene kifogása – pillantott kérdõn a gazdájára. – Igazad van, Sophie. Máris szólok a sofõrnek – indult el nyomban az ajtó felé Dieter. – És legyen szíves, mondja meg Marthának, hogy azonnal készítsen egy pohár forralt bort! Meleget kell itatni szegénykémmel, mert egészen kihûlt – kiáltott a házvezetõnõ a gróf után. Dieter kiadta a szükséges utasításokat, aztán viszszasietett a vendégszobába. Legelõbb is vigyázva jó meleg takarót terítettek 9
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 10
a gyerekre, de a bal lábát szabadon hagyták. Sophie óvatosan kioldozta rajta a magas szárú, fûzõs cipõt. – Látja, milyen finom lábbelit visel, Dieter gróf? Mondom én, hogy jó családból való ez a gyerek. Dieter elcsodálkozott a drága cipõ láttán. Amikor Sophie levette a sérült lábról, az erõs fájdalomtól a fiú hirtelen magához tért, felült és zavarodottan körülnézett. – Bele a fekete vízbe... fázom... jaj, de fázom… – motyogta félig öntudatlanul, és értetlenül nézett az ágya mellett állókra. A következõ pillanatban azonban megint elveszítette az eszméletét. Scheibel asszony és a gróf sokatmondó pillantást váltott. – Szegény fiú a vízbe akarta ölni magát – mondta Dieter csendesen. – Szentséges ég, egy ilyen fiatal gyerek! – suttogta a házvezetõnõ. A gróf megnyugtatóan a hánykolódó beteg homlokára tette meleg tenyerét. A fiú a takarót markolászta, s Dieternek feltûnt, hogy milyen szokatlanul keskeny és kicsi a kézfeje. Sophie asszony közben óvatosan a zoknit is lefejtette a sérült lábról. – Nézze csak, Dieter gróf, micsoda finom úrfi ez! A gyapjúzokni alatt selyemharisnyát visel. Még magát sem kényeztették el így, ennyi idõs korában. A grófot ugyancsak meglepte a selyem térdzokni. 10
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 11
Miután az is lekerült a gyerekrõl, meglátták, hogy vörös és duzzadt a bokája. – Ez okozza a fájdalmait, ez a csúnya rándulás. A maga bokája ugyanígy festett, Dieter gróf, amikor annak idején egy fáról leugorva kificamította. Borogatást teszünk rá, amíg megjön az orvos. Ha nincs komolyabb sérülése, még szerencsésnek mondhatja magát ez a kis úrfi. A bokája hamar meggyógyul majd. Csak ne legyen tüdõgyulladása! Még jó, hogy ilyen vastag, meleg ruhák vannak rajta. Látja ezeket a vékony kis lábakat? Hát ezt a halovány bõrt? De hiszen... Mennyei Atyám, hiszen ez... Istenemre mondom, ez a gyerek nem... – A házvezetõnõ lekapta a beteg fejérõl a szõrmesapkát, s a két felnõtt felkiáltott a meglepetéstõl. Ámulva nézték a puha párnán fekvõ finom, keskeny fejecskét, s a körülötte hullámzó kusza, csillogó arany hajfürtöket, amelyek közül néhány nedvesen tapadt a gyermek homlokára. – Kegyelmes Isten, hiszen ez lány! – mondta ki végre Scheibel asszony hitetlenkedve. – Semmi kétség, lány. Hogy kerülhetett éjszaka a tóra? – bámult Dieter értetlenül a sapka alól kibomló hajzuhatagra. Scheibel asszony aggódó gondoskodással betakargatta a csupasz lábat. – Szegény gyermek! – suttogta megindultan. Ebben a pillanatban megérkezett a cselédlány a forralt borral. 11
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 12
– Maradjon itt, Martha! – kérte izgatott suttogással a házvezetõnõ, miután gyorsan elvette tõle a poharat. – Le kell vetkõztetnünk, és ágyba kell fektetnünk a szerencsétlenül jártat, hogy melegen legyen. Kiderült, hogy nem fiú, hanem lány. Ugye, jó lesz úgy, Dieter gróf, ha ágyba fektetjük? Egy ilyen törékeny teremtés komolyabban is megbetegedhet, ha felfázik. Vagy… vitessük el inkább? Az ifjú gróf még mindig ámulva nézte a finom, sápadt leányarcot. Mintha a tekintete életre keltette volna, egyszer csak felemelkedtek a sötét pillák. A lány nagy, szép szeme barnán, bársonyosan csillogott. A tekintete még üres volt, de vértelen ajkán már halvány mosoly játszott. Szemlátomást enyhítette a fájdalmait a borogatás, amit Scheibel asszony tett a lábára. – Bernd bácsi... rosszat álmodtam... nagyon roszszat... te meghaltál... a sötét lék a tavon pedig... hívott, csalogatott... Jaj, de fázom! Halkan beszélt, alig lehetett érteni, amit mond. Ráadásul egész testét rázta a hideg, a foga összekoccant a vacogástól. A szeme lázasan fénylett, s ujjai görcsösen markolták a takarót. Dieter gyengéden megfogta a kezét. A lány rögtön belekapaszkodott, és leírhatatlanul édes mozdulattal az arcára fektette a férfi tenyerét. – Drága, édes Bernd bácsi, soha többé ne hagyj egyedül! Annyira, de annyira fázom! – suttogta, s akadozva, összefüggéstelenül beszélt még egy ideig. 12
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 13
El-elhaló szavaiból annyit lehetett kivenni, hogy a fiatal teremtés a halált kereste, mert Bernd bácsi elhagyta, õ pedig félt védtelenül, egyedül maradni a világban. Dieter kihúzta magát. – A beteg természetesen itt marad, Sophie, amíg ápolásra szorul. Hacsak a hozzátartozói nem kívánják magukhoz venni. Scheibel asszony bólintott, mintha nem is számított volna másra. Itatott a lánnyal egy keveset a forralt borból, aztán megkérte az ifjú grófot, hogy hagyja el a szobát. – Marthával ágyba bújtatjuk. Mire elkészülünk, az orvos is itt lesz – mondta. Mielõtt kiment volna, Dieter még egyszer megsimogatta a zavarodott teremtés csapzott haját. Mintha tényleg varázsereje lett volna a keskeny, de erõs férfikéznek, a beteg ismét ráemelte lázban égõ szemét. – Danielád szeret téged – mondta bájos mosolylyal az ajkán. – Kérlek, ne hagyj egyedül, Bernd bácsi! A grófot különös érzés kerítette hatalmába a gyengéd szavak hallatán. Ha másnak szóltak is, most mégis õhozzá intézte õket ez az elragadó teremtés. – Daniela! – válaszolta csendesen. – Aludj csak, szegény kis Daniela! Történjék bármi, soha többé nem maradsz magadra. 13
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 14
Szent fogadalomként hagyták el ajkát a szíve mélyén fogant szavak. Eltökélte, hogy mindaddig védelmezõje lesz a szerencsétlen teremtésnek, amíg oltalomra és segítségre szorul. Aztán a két nõre bízva Danielát, kiment a szobából. Pár perc múlva jelentették, hogy megérkezett az orvos. A gróf megüzente, hogy a vizsgálat után feltétlenül beszélni szeretne vele. Az inasa közben teát szolgált fel neki. Az átvirrasztott éjszaka és a kiállt izgalmak után Dieter is reszketett egy kicsit, de nem akart nyugovóra térni, amíg nem beszélt az orvossal. Meg kell tudnia, mi baja a lánynak, s hogy nincs-e komoly veszélyben. Scheibel asszony Martha segítségével a sietve felhúzott ágyba fektette Danielát, megitatta vele a maradék forralt bort, és borogatással hûtötte megduzzadt bokáját. A beteg megnyugodott valamelyest. Az orvos megdöbbent, amikor megpillantotta az ágyban fekvõ lányt. – De hiszen ez... Nem fejezte be a mondatot, csak közelebb hajolt hozzá, és alaposan szemügyre vette. Aztán felegyenesedett, és odalépett Scheibel asszonyhoz. – Hogy került ide ez a lány? – Talán ismeri, doktor úr? – kérdezett vissza meglepetten Sophie. Az orvos bólintott. – Aligha tévedek, amikor azt mondom, hogy teg14
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 15
nap délután egy idegen úr halottas ágyánál láttam. Az illetõ egy itteni panzióban halálozott el. Ez a fiatal teremtés Bernd bácsinak nevezte az elhunytat. – Lázálmában is õt emlegette – mesélte Scheibel asszony buzgón. – Elõször fiúnak hittük a ruháiról. – És hogy került ide? A házvezetõnõ mindent elmondott, amit tudott. Közben az orvos megvizsgálta a beteget, de a megrándult bokán kívül semmilyen komolyabb bajt nem talált. Ellátta a sérült lábat, s miközben kötözte, a lány néhány percre magához tért. Rögtön megismerte az orvost. – Nem én vagyok a beteg, doktor úr, hanem Bernd bácsi. Nagyon sápadt, és nem mozdul. Segítsen rajta, kérem. Segítsen rajta! – mondta ernyedten, aztán ismét elveszítette az eszméletét. – Majd mi meggyógyítjuk szegénykét, doktor úr. Kár lenne érte, hiszen olyan fiatal még – fordult az orvos felé a házvezetõnõ. – Jól van, Scheibel asszony – veregette meg a doktor a koros asszonyság vállát. – Azt hiszem, senkije sincs ennek a gyereknek, aki magához vehetné. Megyek, és jelentést teszek a gróf úrnak. Az inas az ajtó elõtt várta, és azonnal az urához vezette a doktort. – Sajnálom, hogy meg kellett zavarnom az éjszakai nyugodalmát – fogadta Dieter. – Megszoktam már, hogy kevés éjszakát alhatom végig, gróf úr. 15
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 16
– Parancsol egy csésze teát? Vagy inkább egy pohár bort? – A teát köszönettel elfogadom. – Mit mondhat a beteg állapotáról, doktor úr? – A bokasérülése nem ad okot aggodalomra. Néhány napig mindenesetre pihennie kell, mert lelkileg nagyon megviseltnek látom szegénykét. Ha sejtettem volna, milyen helyzetben van, rajta tartottam volna a szemem. – Úgy beszél, mintha ismerné a gyermeket, doktor úr. – A gyermeket? Nem nevezném annak. A tizenhatodik évében járhat. – Fiatalabbnak gondoltam... nyilván azért, mert fiúruhákat viselt. Beszéljen végre, doktor úr! Ismeri? – Nem, de tegnap késõ délután egyszer már láttam. Egy halott ágyánál, akihez hivatalból kihívtak. – Mesélje el, amit tud, kérem. – Mint említettem, tegnap délután kihívtak az egyik helybeli panzióba. Egy vendégük, bizonyos dr. Bernhard Werner éppen visszatért a házba, és a szobájába menet hirtelen rosszullét fogta el. Valaki látta, hogy elsápadt, megtántorodott, a szívéhez kapott, aztán hanyatt lezuhant a lépcsõn. Eltörte a nyakcsigolyáját, de amint megállapítottam, elõtte szívrohamot kapott. Az elhunyt ágya mellett találtam azt a lányt, akit az imént, megdöbbenésemre, az ön vendégszobájában láttam viszont. Nagyon megrázta az idõs férfi hirtelen halála. Amikor én 16
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 17
odaértem, még akkor is folyton szólongatta, drága Bernd bácsikájának nevezte. Jólelkû, együtt érzõ emberek el akarták vinni a halott ágya mellõl, ám õ átkulcsolta az élettelen testet, s végül magára hagyták vele. Láttam rajta, hogy dermedt nyugalma látszat csupán, s valójában nem törõdött még bele a megváltoztathatatlanba. Arról azonban csak most, az ön házvezetõnõjének az elbeszélésébõl értesültem, gróf úr, hogy szerencsétlen teremtés a végsõkig kétségbeesett. – Semmi egyebet nem tudott meg róluk? – De igen, gróf úr. Beszéltem a panzió tulajdonosnõjével. Elmondta, hogy doktor Werner többször megfordult már nála. Egy itteni könyvkiadóval tárgyalt a tudományos mûvei megjelentetésérõl. Ezúttal állítólag egy újabb könyv kiadásáról volt szó, és doktor Werner magas honoráriumra számított, de csalatkoznia kellett a reményeiben. Ez nagyon lesújtotta, s a számlája kiegyenlítésére haladékot kért a panzió tulajdonosnõjétõl, amíg kézhez kapja csekély összegû nyugdíját. Az asszony minden további nélkül beleegyezett, mert felettébb lelkiismeretesnek és megbízhatónak ismerte vendégét. Az azonban feltûnt neki, hogy komoly gondjai lehetnek. Ebéd után a férfi még egyszer elment a kiadójához, és ahogy már mondtam, onnan visszatérve érte a szívroham. – Nem voltak doktor Wernernek rokonai, akiket esetleg értesíthetnénk? 17
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 18
– Nem. Õ maga mesélte a panzió tulajdonosnõjének, hogy egyetlen hozzátartozója az unokahúga, a kis Daniela, akit a szülei halála után a saját gyermekeként nevelt. A panziósnõ meg is kérdezte tõle, nem terhes-e számára, hogy mindenhová magával kell vinnie a fiatal lányt, mire az úr azt felelte, másra nem bízhatja, de nem is válna meg tõle, mert nagyon szereti. Nagybácsi és unokahúg igen közel álltak egymáshoz. – Ezért kereste hát szerencsétlen teremtés végsõ elkeseredésében a halált. A nagybátyja elvesztése nagyon megrendíthette, s bizonyára attól is félt, hogy itt marad egyedül, nincstelenül a világban. – Magam is erre gyanakszom. Bánatában és elkeseredésében valószínûleg nem látott más kiutat. A fiatalok ilyen esetben könnyen döntenek az öngyilkosság mellett. – Egyvalami még mindig nem világos elõttem. Miért viselt fiúruhát, amikor az utolsó útjára indult? Az orvos elmosolyodott. – Véletlenül erre is szolgálhatok magyarázattal. Doktor Werner a szívpanaszai miatt feltehetõleg ideges, aggodalmaskodó alkat lehetett. A panziósnõ szerint mindig is féltette az unokahúgát, és legszívesebben egyetlen percre sem engedte volna el maga mellõl. Ha kis védence mégis egyedül ment el a panzióból, aggódva várta haza. Majdnem beleõrült a félelembe, amikor egyszer késve érkezett. Ami18
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 19
kor a lány kíséret nélkül hagyta el a panziót, mindig fiúruhát vetetett fel vele, a haját pedig sapka alá kellett rejtenie. A bácsi minden bizonnyal azt akarta megakadályozni, hogy zaklassák az unokahúgát, aki bizony valódi szépség. Azt is szigorúan elõírta neki, hogy kizárólag olyanokkal állhat szóba, akiket jól ismer. Ezek az életidegen tudósok már csak ilyen bogaras emberek. A lány tehát ahhoz szokott, hogy csak fiúnak öltözve mehet emberek közé, s ösztönösen akkor is így cselekedhetett, amikor utolsónak gondolt útjára indult. – Ha nem ficamította volna ki a bokáját, amikor a meredek partról leugrott a jégre, kilátástalan helyzetében minden bizonnyal a vízbe öli magát. Az orvos egyetértõen bólintott. – Úgy bizony. Semmije sincs szegénykének. Vagyont nem hagyott rá a nagybátyja, a nyugdíját pedig, amit január elsejére várt, nem folyósítják tovább a halála után. – Hol élt doktor Werner? – Nem volt saját lakása. Az unokahúgával együtt többnyire külföldön tartózkodott, és tudományos kutatásokat folytatott. Amikor hazatért Németországba, felolvasásokat és elõadásokat tartott. Ezt szintén a panzió tulajdonosnõje mesélte. Ugyancsak tõle tudom, hogy doktor Werner felettébb rokonszenves ember volt, de mintha valami titok lengte volna körül. Csak nagyon kevesekkel érintkezett, legszívesebben kettesben töltötte az idõt az unokahúgával. 19
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 20
– Az orvos kis idõre elhallgatott, majd kérdõn pillantott a grófra: – Hát akkor? Mi legyen most, gróf úr? Szállíttassam kórházba a lányt, vagy maradjon itt, az ön házában, amíg eldõl a további sorsa? Dieter grófnak nem volt szüksége gondolkodási idõre. Már megérett benne az elhatározás. Nem vette volna a szívére, hogy bizonytalan jövõnek tegye ki a gyámoltalan teremtést. – Nem szeretem a félig elvégzett dolgokat, doktor úr – válaszolta, és jóságos mosoly jelent meg az arcán. – Immár bizonyos, hogy a halál torkából mentettem meg a szerencsétlent. Ha nem találok rá, reggelre megfagy a tó jegén. Bizonyos értelemben miattam kell tovább élnie, ezért hát kötelességemnek tartom, hogy erõm szerint a segítségére legyek. Egyelõre jó helyen van a házamban, a házvezetõnõm védõszárnyai alatt. Itt maradhat, amíg felgyógyul. Addig tájékozódom a körülményeirõl, amiben talán az ön segítségére is számíthatok. A többit pedig majd meglátjuk.
20
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 21
II. Senki nem vitatta el az ifjú gróf jogát, hogy gondoskodjék Daniela Wernerrõl. A nagybátyja temetésekor a leány még öntudatlanul feküdt, és lázálmok gyötörték. Dieternek és az orvosnak csupán annyit sikerült kiderítenie doktor Wernerrõl és az unokahúgáról, hogy egymáson kívül egyetlen rokonuk sem volt. Az elhunyt kínos rendet tartott a papírjai között. Mivel azonban a nyugdíja a január elsején esedékes utolsó kifizetéssel a halála miatt megszûnt, Danielára nem maradt utána más, csak a mûvei kiadásáért járó esetleges jogdíj. A gróf elhatározta, hogy mielõbb felkeresi az elhunyt kiadóját. Dr. Werner tárcájában több levelet is találtak a könyvkiadótól, emellett egy tudományos egyesület felkérését a jövõ hónapban tartandó felolvasásra, valamint számos kiegyenlített számlát és egy lezárt borítékot, amin az eltávozott jellegzetes írásával ez állt: „Unokahúgomnak, Daniela Wernernek, halálom esetén.” Az írást Dieter grófra bízták, hogy majd adja át a védencének. Kiderült, hogy doktor Wernernek mindössze néhány rendes öltönye volt, egyéb ruhanemûbõl, lábbelibõl pedig csupán a legszükségesebbekkel rendelkezett. Minden, ami utána maradt, belefért egyetlen kis bõröndbe, míg Daniela holmijával két 21
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 22
hatalmas koffer is megtelt. Számára bõséggel vásárolt a nagybátyja elegáns ruhákat, cipõket, a legfinomabb fehérnemût, selyemharisnyákat, egyszóval mindent, amire csak egy fiatal lánynak szüksége lehet. A bõröndöket átvitték a gróf villájába. Scheibel asszony igen-igen elámult, amikor kicsomagolta õket: – Bernd bácsikája úgy tartotta az unokahúgát, mint egy hercegkisasszonyt. Csupa finom és drága holmit vett neki. Rengeteget költhetett rá. A grófot is meglepte a lány választékos ruhatára, ami éles ellentétben állt az elhunyt egyszerû holmijaival. Különös, hogy a vagyontalan tudós ennyi pénzt fordított az unokahúga öltözködésére. Jövedelme nagy része alighanem arra ment el, hogy Daniela életét kellemessé tegye. Saját magára eközben alig-alig gondolt. Dieter gróf, amint eltervezte, egy nap felkereste az elhunyt kiadóját, aki készségesen elmondta neki mindazt, amit az öregúrról tudott. Körülbelül tíz éve ismerte meg doktor Wernert, aki akkor vitte be hozzá az elsõ kéziratát. Okos, értékes embernek tartotta, és vele együtt nagy reményeket fûzött a mûvei megjelentetéséhez. Csalódnia kellett azonban, mert a könyveket nemigen vásárolták, és a befolyt összeg éppen csak fedezte a költségeit. Ennek ellenére a szerzõ további mûveit is kiadta, mivel tisztelettel adózott hatalmas tudása 22
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 23
elõtt. Az utolsó kéziratát azonban, legnagyobb sajnálatára, vissza kellett utasítania, mert több veszteséget már nem tudott volna elviselni a cége. – Gondolja, hogy késõbb esetleg kelendõbbek lesznek a mûvei, s az elhunyt unokahúga jelentõsebb bevételre tehet szert a jogdíjakból? – Tapasztalataim szerint ez szinte kizárt, gróf úr. Az ifjú hölgy igen kellemetlen helyzetbe került. Nehéz sors vár rá, már csak azért is, mert a nagybátyja erõn felül költött rá, a végsõkig kényeztette. Magával szemben igénytelen volt, de az unokahúgának mindent megadott. – Nagyon szerethette – jegyezte meg Dieter. – Így igaz. A tenyerén hordozta, csak neki élt. A legdrágább magántanárokat fogadta fel mellé. Gyakran vitte külföldre, hogy tökéletesen elsajátíthassa az idegen nyelveket. A leány ugyanolyan folyékonyan beszéli a franciát, az angolt és az oroszt, mint az anyanyelvét. Ismeri a társasági viselkedés szabályait, bár meglehetõsen félénk és tapasztalatlan. Doktor Werner kétségkívül roppant mûvelt és okos ember volt, ugyanakkor afféle bogaras tudós. Mindenkivel bizalmatlanul viselkedett, aki csak az unokahúga közelébe próbált kerülni. Emiatt aztán a lány egy kissé visszahúzódó, félénk teremtés lett, és még jobban ragaszkodott a nagybátyjához. Most pedig szegényke itt maradt egyedül, támasz nélkül – ingatta a fejét sajnálkozva a kiadóvezetõ. Nem hallgatta el a véleményét, 23
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 24
hogy Daniela Werner teljes mértékben rászorul a gróf segítségére. Dieter mindennap benézett a lány betegszobájába. Nem akart neki felesleges izgalmat okozni, ezért mindig olyankor látogatta meg, amikor tudta, hogy alszik. Soha életében nem látott szebbet, meghatóbbat az alvó Danielánál. Scheibel asszony folyamatosan tájékoztatta a beteg állapotáról. Elmesélte, hogy amikor elõször tisztult ki teljesen a tudata, az ifjú teremtés rémülten kérdezgette, hová került. – Jó emberekhez, akik csak a javadat akarják, kicsim – nyugtatgatta a házvezetõnõ. Daniela komolyan, fürkészõn nézett az idõs aszszonyra. – Szóval mégsem csak álmodtam, hogy Bernd bácsi meghalt. Különben itt lenne mellettem – suttogta elszoruló torokkal. – Drága gyermekem, a nagybátyád valóban meghalt, és néhány napja már el is temettük. Bátornak és erõsnek kell lenned, hogy mihamarabb meggyógyulj. – Nem akarok meggyógyulni – rebegte a lány rémülten. – Meg akarok halni, és meg is fogok. Mihez kezdenék Bernd bácsi nélkül? Félek… – tette hozzá, és kétségbeesetten a párnába fúrta az arcát. Scheibel asszony gyöngéden megszorította a lány reszketõ kezét. 24
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 25
– Ne add át magad ilyen komor gondolatoknak! Daniela hirtelen a hátára fordult, s most a menynyezetet bámulta mereven. – A tóba akartam ölni magam, de elestem, mielõtt elértem volna a léket. Bárcsak odalent feküdnék, a mélyben! Akkor együtt lehetnék Bernd bácsival, és nem kéne semmitõl se félnem... Hiába volt minden szép szó és gyõzködés, a fiatal teremtés egyre jobban nekikeseredett. Néhány nap múlva aztán lement a láza, s a fájdalmai is megszûntek. A tudata végleg kitisztult, de csak akkor szólalt meg, ha kérdezték. Röviden válaszolt, majd ismét némaságba burkolózva, üres tekintettel bámult maga elé. Ám a házvezetõnõ lelkiismeretes ápolása végül csak megtette a hatását. Odaadása és szívjósága meghatotta Danielát. – Köszönöm, hogy ilyen jó hozzám – simogatta meg egy nap hálásan az idõs asszony kezét, amint az épp a párnáját igazgatta. Dieter gróf egyszer sem lépett be a betegszobába, amióta a lány végleg visszanyerte az öntudatát. Tekintettel volt arra, hogy Daniela már nem gyerek, hanem ifjú hölgy. A doktor, Scheibel asszony és Martha, aki ugyancsak segített az ápolásban, mindent elkövettek, hogy lelket öntsenek a lányba, ám a szépséges arc továbbra is zárkózott és komoly maradt. Egy idõ után az orvos, aki naponta ellenõrizte 25
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 26
a beteg állapotát, engedélyt adott arra, hogy Daniela elhagyja az ágyat és felöltözzék. Csak arra kellett vigyáznia, hogy kímélje sérült lábát. A házvezetõnõ természetesen minderrõl folyamatosan és lelkiismeretesen beszámolt a grófnak. Végre elérkezett a nap, amikor azt jelenthette neki, hogy Daniela felöltözve üldögél a foteljában. Dieter úgy döntött, hogy felkeresi, és átadja neki a nagybátyja hátrahagyott levelét. Virágcsokorral és egy doboz bonbonnal lépett be a szobájába. Daniela az ablaknál ült, és a befagyott tavat nézte, amely majdnem a sírja lett. Scheibel asszony vele szemben kézimunkázott, és bátorítóan beszélt hozzá. A gróf egy pillanatra megállt az ajtóban, és megigézve nézte a lányt. Puha, bolyhos, a derekán selyemzsinórral összefogott fehér köntöst viselt, amit a házvezetõnõ az egyik bõröndjében talált. Lassan Dieter felé fordította a fejét, amikor meghallotta, hogy Scheibel asszony üdvözölte a belépõt. Amint meglátta a magas, karcsú fiatalembert, bársonyos pillantású, barna szeme elkerekedett az ámulattól. A gróf udvariasan meghajtotta magát. – Azt hittem, magát is csak álmodtam – suttogta félénken Daniela. Dieter meghatottan nézte a lányt, akinek az elfojtott izgalomtól mintha megremegett volna az ajka. Óvatosan odatette az ölébe a virágot meg a bonbont, és megpróbált mosolyogni. 26
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 27
– Hogy érzi magát? Fáj még a lába? – kérdezte atyai aggodalommal a hangjában. – A lábam? Nem, a lábam már nem fáj. A szívem viszont sajog a nagybátyámért. Ugye maga Brasse-Hatzberg gróf? – Igen, az vagyok. – Ennek a háznak az ura? – Igen, Daniela. Õ Dieter gróf, aki rád talált a tavon, és az ölében hozott ide – magyarázta Scheibel asszony. A lány arcát halvány pír öntötte el, és félénkségrõl árulkodott a tekintete. – Fáradságot és gondot okoztam önnek, gróf úr – mondta aztán mégis, akár egy nagyvilági hölgy. – És még köszönetet sem mondhatok azért, amit értem tett. A sorsomra kellett volna hagynia. Dietert meghatotta Daniela szomorúsága. – Azon kellene lennie, hogy mihamarabb megszabaduljon ezektõl a komor gondolatoktól. A lány kedvesen megsimogatta a virágokat, és egy pillanatra az arcához szorította õket. – Maga jó és nemes lelkû – mondta aztán mély sóhaj kíséretében. – Scheibel asszony is nagyon jó hozzám. Itt mindenki kedves velem. Sajnálom, mégsem örülhetek annak, hogy ennyi jóságot kapok. Nagyon hiányzik Bernd bácsi. Õ volt a mindenem, apám és anyám egy személyben. Õk már régen örökre elmentek tõlem. Most pedig egyedül maradtam, a bácsi búcsú nélkül hagyott magamra. Meg 27
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 28
akartam halni, és még mindig meg akarok, csak nem tudom, lesz-e hozzá ismét bátorságom. Fekete és rémisztõ volt az a lék. – Daniela megborzongott, és a tenyerébe temette az arcát. A gróf döbbenten hallgatta kétségbeesett szavait. – Gondolnia sem szabad többé erre, Daniela! – húzta el aztán gyengéd erõszakkal a lány reszketõ kezét az arca elõl. – Mit szólna a bácsikája, ha tudná, hogy ilyesmit forgat a fejében? Daniela összerezzent. – Elmondhatatlanul fájna neki – felelte halkan. – Na látja. Csakis kétségbeesésében feledkezhetett meg errõl. Most majd megnyugszik, és megszabadul azoktól a gondolatoktól, amelyekkel fájdalmat okozna a nagybátyjának. A lány tekintete felfénylett. – Úgy beszél, olyan jóságosan és okosan, mint õ szokott. Valóban nem gondoltam rá, de ezentúl nem fogom elfelejteni, hogy fájdalmat okoznék Bernd bácsinak, ha megölném magam. Az elárvult ifjú teremtés egyre jobban belopta magát a gróf szívébe. – Nincs mitõl félnie, Daniela. Megmentettem az életét, és ezentúl is egyengetni fogom az útját. Gazdag vagyok, bármit megtehetek önért. És meg is teszek mindent. A lány kihúzta magát ültében, és nyugtalanul nézett a férfira. Egyszeriben büszke lett a tartása és a tekintete. 28
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 29
– Semmit nem fogadhatok el egy idegentõl. – Hát idegennek tart? Az élete megmentésével úgymond atyai jogokat szereztem kegyed fölött. Kötelességem legalábbis addig támogatni, amíg nem képes megállni a saját lábán. A gyámja leszek, Daniela. Ez eldöntött tény. És ha esetleg még mindig zavarja, hogy bármit is elfogadjon tõlem, akkor tekintse kölcsönnek, amit adok! Majd visszafizeti, ha a helyzete megengedi. – És ha soha nem kerülök olyan helyzetbe? Dieter egy pillanatig elgondolkodott, aztán kegyes hazugsághoz folyamodott. – Az nem fordulhat elõ. Beszéltem a nagybátyja kiadójával, aki biztosított róla, hogy az elhunyt könyvei iránt a jövõben minden kétséget kizáróan megnõ a kereslet. Az pedig állandó bevételt jelent majd magának. – A kiadó visszautasította Bernd bácsi utolsó kéziratát, amelyen pedig két teljes évig dolgozott. Azért is izgatta fel magát annyira, mert attól tartott, hogy nélkülöznöm kell miatta. Mindig csak értem aggódott. A gróf leküzdötte a zavarát, és állta a lány tekintetét. – Bizonyított tény, hogy az elhunyt szerzõk könyvei jobban fogynak, mint az élõké. Ezt a kiadó tulajdonosa is megerõsítette. Biztosra veheti tehát, hogy lesz annyi bevétele, amennyibõl megélhet, ha csak szerényen is. Addig pedig én gondoskodom 29
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 30
önrõl. De nem azért kerestem fel ma, hogy ezt megbeszéljük. A nagybátyja levelét kell átadnom. A lánynak a lélegzete is elállt egy pillanatra. – Levelet? Bernd bácsitól? Dieter elõhúzta a borítékot a belsõ zsebébõl. – Igen. A levéltárcájában találták meg a hatóságok, és rám bízták. Eddig csak azért nem adtam oda magának, mert meg akartam várni, amíg felépül és megnyugszik valamelyest. Daniela izgatottan nyúlt a borítékért. Finom arca fájdalmasan megrándult, amint hirtelen mozdulattal elõbb a szívére, majd az arcához szorította a levelet. – Bernd bácsi... drága Bernd bácsi, hát még odaátról is szólsz hozzám? – suttogta megrendülten. A gróf mélységes együttérzéssel nézett rá, aztán felállt, jelezvén, hogy menni készül. – Magára hagyjuk a levéllel, Daniela. Ha szüksége lesz ránk, csengessen, kérem – mondta csendesen, azzal intett Scheibel asszonynak, és elhagyták a szobát.
30
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 31
III. Miután egyedül maradt, a lány kisimította homlokából a haját, és hevesen dobogó szívvel, óvatosan felnyitotta a borítékot. Gyengéden megsimogatta a papírt, mielõtt olvasni kezdte a bácsi sorait. „Szeretett Danielám! Az utóbbi idõben gyakorta nyugtalanít a bolond szívem. Nem magam miatt, egyedül miattad aggódom. Legalább a huszadik születésnapodat meg szeretném élni, de attól tartok, hamarabb el kell mennem. Akkor pedig magadra maradsz, drága gyermekem, s én sajnos nem hagyhatok rád vagyont, hogy megóvjalak a szükségtõl és a nélkülözéstõl. Ezért siettem oly nagyon utolsó mûvem befejezésével. A honoráriumot, amit érte kapni remélek, majdnem teljes egészében félre kívánom tenni, hogy szükség esetén a rendelkezésedre állhasson. Hoszszú idõre nem lesz elég, de a kezdeti nehézségeken átsegíthet. A jövõben pedig talán jobban fogynak majd a könyveim, mint mostanság. Bárhogy is legyen, soha ne csüggedj el! A legrosszabb esetre van számodra egy biztos kiút. A Deutsche Bank berlini fiókjában béreltem a nevedre egy széfet. Emlékszel, együtt jártunk ott. A széfbe fontos dokumentumokat helyeztem el egy lepecsételt borítékban, valamint egy briliáns nyakéket. A széf kulcsát még akkor átadtam neked, és 31
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 32
tudom, hogy az utasításomnak megfelelõen gondosan õrzöd. Bármikor elmehetsz tehát a bankba, s az aláírásod ellenében és az általad ismert jelszó megnevezése után hozzáférhetsz a széf tartalmához. A huszadik születésnapod elõtt azonban csak végszükség esetén veheted ki a nyakéket, a borítékot azonban semmiképpen sem nyithatod fel korábban. Ha nagyon megszorulsz, tedd zálogba a nyakéket, de semmi pénzért el ne add! A tokjában elhelyeztem egy berlini ékszerész nevét és címét, akihez ebben az ügyben bizalommal fordulhatsz. A huszadik születésnapod után a borítékba tett dokumentumokban foglaltak szerint kell eljárnod az ékszerrel. A kiváltásának a módjáról is tájékozódhatsz az ott talált papírokból. A nyakadban aranyláncon hordasz egy gyöngyökkel kirakott medált. Megígérted nekem, hogy soha nem válsz meg tõle, mindig a ruhád alá rejted, és senki idegennek meg nem mutatod a benne õrzött képet. Még egyszer emlékezetedbe idézem ezt az ígéretedet, ami legyen számodra szentség! Csak akkor mutathatod meg másoknak azt a képet, ha édesanyád engedélyt ad rá. Tõle is találsz majd egy levelet a széfbe tett iratok között. Sem elõbb, sem késõbb, pontosan a huszadik születésnapodon nyisd fel a lepecsételt borítékot! Felejthetetlen édesanyád adta még át nekem megõrzésre azokat a papírokat, amelyekbõl minden egyebet megtudsz majd. Remélem, megadatik számomra, 32
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 33
hogy melletted lehessek addig a napig. Ha a sors mégis másként rendelné, Te légy erõs és bátor! A lehetõ leghamarabb utazz el Genfbe, költözz be Dr. Säume asszony intézetébe, és ott várd meg a huszadik születésnapodat. Amennyiben nem lenne mibõl fizetned a szobát, zálogosítsd el a nyakéket! Azzal ne törõdj, hogy az intézet nagyon drága, késõbb majd minden elrendezõdik. Errõl most nem mondhatok többet, mert nem szabad. Tartsd magad mindenben az itt leírtakhoz, és akkor nem lesz semmi baj. Ha egy szép napon fordulat állna be az életedben, aminek a bekövetkeztét ma még nem is sejtheted, Te mindenkor légy hû magadhoz. Maradj meg olyannak, amilyen vagy! Tisztelj mindent, ami jó és nemes, s vesd meg azt, ami csúf és alantas! Soha semmi ne térítsen le a helyes útról. Egész életemet annak a feladatnak szenteltem, hogy belõled jó embert neveljek, ahogyan azt édesanyádnak megígértem, akit kimondhatatlanul szerettem. Tartottam magam az ígéretemhez, és boldoggá tesz a tudat, hogy olyannak sikerült nevelnem téged, amilyennek õ szeretett volna. Isten óvjon, édes gyermekem, és õ segítsen engem, hogy ne kelljen idõnek elõtte magadra hagynom téged! Ha mégis másként lesz, ezen utolsó szavaim szolgáljanak megnyugvásul számodra, és öntsenek beléd bátorságot, mert tudom, hogy mélységesen és õszintén gyászolsz majd. Bátorság, Daniela! Szeretõ és odaadó Bernd bácsikád” 33
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 34
A lány reszketõ sóhajjal letette a hosszú írást, és elgondolkodott a tartalmán. Egész testét néma zokogás rázta. Hamar erõt vett azonban magán. Bátornak kell lennie. Mily kevéssé tett eleget a nagybátyja kívánságának! Szégyellte már kétségbeesését, ami majdnem a halálba kergette, és örült, hogy megmentették. Magányos szíve egyszeriben megtelt hálával, és meleg szeretettel gondolt a megmentõjére. Ösztönösen, ahogyan mindig is cselekedett, megrázta a csengõt, és tágra nyílt szemmel nézett az ajtóra. Amikor Scheibel asszony kíséretében belépett Dieter, Daniela kinyújtotta felé a kezét. – Most már megköszönhetem önnek, gróf úr, hogy megmentette az életemet. Most már azt is megígérhetem, hogy bátor leszek – mondta határozottan, bár még könny csillogott a szemében. Dietert meghatotta ez a hangtalan sírás. Megfogta a lány kicsiny, reszketõ kezét, amely az érintés melegétõl jólesõen simult a tenyerébe. – Ezt õszinte örömmel hallom, Daniela, s leginkább maga miatt örülök. Gondolom, a nagybátyja levele öntött bátorságot magába. – Igen, gróf úr – felelte Daniela akadozó lélegzettel, akár egy vigasztalódni próbáló kisgyerek. – Kérem, olvassa el ezt a levelet. Úgy érzem, magában fenntartás nélkül megbízhatok. Legyen olyan jó, olvassa el, és aztán mondja meg, mit tegyek! Átnyújtotta az írást, amit a gróf figyelmesen el34
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 35
olvasott. Miután a végére ért, lassan összehajtotta a papirost. Hát ezért izgatta fel annyira doktor Wernert, hogy a kiadó nem vette meg a kéziratát! Érezte, hogy közel a vég, és nem akarta az unokahúgát üres kézzel magára hagyni. A levélbõl világossá vált, hogy Daniela Wernert titok lengi körül, amire csak a huszadik születésnapján derülhet fény. Minden jel szerint vagyon vár rá. Talán ezért is nem szabad eladnia a nyakéket, ami minden bizonnyal a családi örökség része. A levélbõl kikövetkeztethetõen a huszadik születésnapján olyan helyzetbe kerül, hogy ki tudja váltani az ékszert, amennyiben korábban kénytelen lenne elzálogosítani. A grófnak ennyit sikerült kiolvasnia az elhunyt üzenetébõl. Mindez azonban mit sem változtatott eredeti szándékán, már csak azért sem, mert a szíve is azt tanácsolta, hogy vegye a védelmébe és segítse az elárvult teremtést. – Az lesz a legjobb, Daniela, ha a huszadik születésnapjáig nem nyúl ahhoz a széfhez. Engedje meg, hogy addig én gondoskodjam magáról! Ha a nagybátyja mûvei nem hoznának eleget a konyhára, még mindig rendelkezésére áll majd a nyakék. Bátran rám bízhatja magát. Megteszi? A lány hálás szemmel nézett fel rá. – Igen, most már örömmel elfogadom a segítségét. Örömmel és mélységes hálával. – Okosan teszi. Egyébként mindenben a nagy35
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 36
bátyja által leírtakhoz tartjuk magunkat. A házamban nem maradhat hosszabb ideig, mert nõtlen ember vagyok, maga pedig maholnap ifjú hölgy lesz. Akkor járunk el a leghelyesebben, ha átköltözik abba a genfi intézetbe. Danielának már a nyelve hegyén volt a válasz, hogy inkább itt maradna. Beszédes arcáról a férfi leolvasta ezt a kívánságot, s különös nyugtalanság vett erõt rajta. Hogy miért, azt maga sem tudta. – Igen, minden bizonnyal az lesz a legjobb, ha Genfbe költözöm – bólintott végül a lány. – Hallok majd néha magáról? A gróf elfojtott egy mosolyt a gyermekien õszinte kérdés hallatán. – Természetesen – felelte nyugodtan. – Elvégre úgy illik, hogy rendszeresen érdeklõdjem a védencem elõmenetele felõl. Scheibel asszony majd elkíséri Genfbe, de csak aztán, hogy teljesen felépült. Mihamarabb írok is az intézet igazgatónõjének. – Látni is fogom néhanap? – kérdezte Daniela. – Azt nem ígérhetem meg. De ha közben... megnõsülnék, kegyed akkor is a Hatzberg-kastélyban töltheti a szünidõket. A lány lesütötte a szemét, és alig észrevehetõen elsápadt. – Maholnap megházasodik? A gróf felkacagott. – Ma és holnap még biztosan nem. Nem megy az olyan egyszerûen! A címem, a családom hagyo36
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 37
mányai megkövetelik, hogy rangban hozzám illõ párt válasszak. Ám ha megtalálom azt a lányt, aki megnyeri a tetszésemet, s aki hasonlóan õsi nemzetségbõl származik, mint amilyen a miénk, a BrasseHatzberg grófoké, nos, akkor elõbb-utóbb biztosan megházasodom. Daniela megint a férfira emelte felnõttesen komoly tekintetét. – Kívánom, hogy boldog legyen. Megérdemli, mert jó ember. – Ennyire biztos ebben? – tréfálkozott az ifjú gróf, hogy oldja az érzelmes hangulatot. – Igen, a szívem ezt súgja. Bernd bácsi mindig azt mondta, hogy az igazán jó embereknek a szemükön át a lelkük mélyére lehet látni. Magának pedig ilyen a szeme. – A gyermekeknek pedig hinni kell! – jelentette ki Scheibel asszony teljes meggyõzõdéssel. – A te véleményed nem mérvadó, Sophie, mert elfogult vagy – nevette el magát a gróf, majd gyorsan felállt, és meleg kézfogással elbúcsúzott a védencétõl. Hamar híre ment, hogy Brasse-Hatzberg gróf megmentette egy fiatal lány életét, és befogadta a házába. Sokan kérdezgették a történtek felõl, a barátai gyakran ugratták, s természetesen mindenki meg akarta látogatni, hogy láthassa Danielát. Dieter azonban senkit nem fogadott, mert nem akarta, hogy 37
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 38
a kíváncsiskodók terhére legyenek a finom érzésû teremtésnek. Daniela Wernernek sejtelme sem volt arról, hogy mindenütt róla folyik a szó. Csendesen töltötte napjait a villában, Scheibel asszony oltalmában, aki mindjobban szívébe zárta a kedves leányt. Daniela többnyire a két hátsó szobában tartózkodott, ahonnan remek kilátás nyílt a tóra. Csak akkor hagyta el ezeket a helyiségeket, amikor óvatosan, botra támaszkodva, mert a lába még nem gyógyult meg teljesen, átment az ebédlõbe, hogy a gróf kérésére együtt étkezzék vele. Dieter ragaszkodott ehhez, mert a vendégének tekintette a lányt. A meleg érzésû fiatalember egyébként is kellemesnek találta, hogy egy szép teremtéssel szemközt ülve költheti el az ebédeket és a vacsorákat. Az ifjú hölgy csendes félénksége mindig különös varázst adott az együttléteiknek. Egy idõ után Dieter nem tagadhatta tovább maga elõtt, hogy neki is jobb lesz, ha Daniela elhagyja a villát. A lány teljesen felépült, és immár könnyedén, bot nélkül közlekedett a házban. A gróf érdeklõdésére Dr. Säume asszony azt válaszolta Genfbõl, hogy bármikor szívesen látják az ifjú hölgyet. Hamarosan Dieternek is el kellett indulnia, hiszen közeledett a Korbanov herceggel megbeszélt találkozó napja. A gróf és Daniela utoljára vacsorázott együtt. 38
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 39
A lánynak másnap korán reggel indult a vonata Svájcba. Mindketten szótlanul ettek. Daniela sápadt volt, és a szemében könnyek csillogtak. Dieter megérezte, hogy szomorú, akárcsak õ maga. Hirtelen az asztal fölött kinyújtotta felé a kezét. – Bátor lesz, Daniela, és mindent elkövet, hogy mihamarabb otthon érezze magát az intézetben. Ígérje meg, hogy teljesíti a kérésemet! A lány a gróf tenyerébe tette kicsi kezét. – Megígérem. – Jól van. Gondolatban mindig magával leszek, Daniela. Nagyon megkedveltem az elmúlt hetekben. Tudnia kell, hogy figyelemmel fogom kísérni a sorsa alakulását, mintha csak a fivére lennék, s ahogyan azt egykor a nagybátyja is tette. Nekem azt is elmondhatja, amit senki mással nem kíván megosztani. Elhallgatott, mert a hangja már közel sem csengett olyan magabiztosan, mint kezdetben. A lány szeme azonban felcsillant az utolsó szavak hallatán. – Írhatok majd magának, Dieter gróf? – kérdezte félénken. A gróf izgatottságát legyûrve, mosolyogva bólintott. – Hát persze, Daniela. Ne felejtse el, hogy a gyámja vagyok! Ha úgy vesszük, kötelessége, hogy tájékoztasson. 39
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 40
– És... maga is ad majd hírt idõnként magáról? – Igen, megígérem. A lány ajkát halk sóhaj hagyta el. – Akkor hát lesz mire örömmel várnom. És talán... talán még viszontlátjuk egymást. – Egészen biztosan. Daniela összekulcsolta a kezét. – Imádkozni fogok, hogy mihamarabb eljöjjön az a nap.
40
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 41
IV. Daniela és Scheibel asszony hosszú vonatozás után megérkezett Genfbe, ahol szívélyesen fogadta õket Säume asszony, az intézet vezetõje. Scheibelné már másnap hazautazott. Fel kellett számolnia a tóparti háztartást, hogy aztán átköltözzön a Hatzberg-kastélyba, és ott várja meg Dietert, aki több hónaposra tervezte a külföldi útját. Daniela és Sophie Scheibel könnyezve vett búcsút egymástól. Az idõs asszony gyengéden megsimogatta a lány arcát, és vigasztalta, bátorította. Daniela megindultan köszönetet mondott odaadó szeretetéért és jóságáért. Aztán egyedül maradt, egészen egyedül csupa idegen között. Säume asszony tekintélyes, határozott hölgy volt, aki összeismertette a lányt leendõ tanáraival, tanárnõivel és intézeti társnõivel. Szinte kivétel nélkül arisztokraták voltak, még egy valóságos hercegkisasszony is akadt közöttük. Mindössze két ifjú hölgy viselt polgári nevet, egy amerikai milliomos és egy német nagyiparos lánya. Daniela valamennyi ifjú hölgynél tartózkodóbban viselkedett. Pár nap után a tanárai elismerõen úgy nyilatkoztak, hogy a tudása az összes társáét magasan felülmúlja. Mindenkit nagyon hamar megnyert magának. Érezték szellemi fölényét, visszafogottsága miatt pedig érdekesnek találták. Õ azonban továbbra is 41
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 42
visszahúzódó és magányos maradt. Egyedül az intézet vezetõnõjének sikerült idõvel egy kicsit közelebb kerülni hozzá. Ezenközben Dieter is útnak indult, s nem maradt ideje arra, hogy azt mérlegelje, mennyire hiányzik neki Daniela. Egyébként is azon volt, hogy ne gondoljon rá. Elõször Genovába utazott, ahol egy szállodában találkozott Vlagyimir Korbanovval. A herceg szép férfi és szeretetre méltó egyéniség volt. Az a hír járta róla, hogy a nõk valósággal üldözik, s a szóbeszéd ezúttal tökéletesen megfelelt az igazságnak. Õ azonban nem élt vissza az adottságaival. Dieter éppen azért kedvelte a nála két évvel idõsebb Vlagyimirt, mert értékes embernek ismerte meg. Az ifjú Korbanov szintén nagyra tartotta a grófot, s ezért is döntöttek úgy, hogy együtt keresik fel a távoli Indiát. Szívélyesen üdvözölték egymást, aztán letelepedtek a szálloda tágas, kényelmesen berendezett elõcsarnokában. – Kedves Dieter – kezdte a herceg a társalgást –, mondanom kell valamit, aminek talán nem örülsz majd. A nagybátyám, Dimitrij Korbanov herceg csatlakozni kíván hozzánk. Többször járt már Indiában, és nem utasíthattam vissza. – Miért tetted volna, Vlagyimir? Bizonyára kellemes társaság lesz. – Örülök, hogy így gondolod. Egyébként majd 42
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 43
csak Alexandriában száll fel a gõzösünkre. Jelenleg ugyanis Heluánban kúráltatja magát. – Remélem, nem komoly a betegsége? – Hál’ istennek, nem. A panaszai lelki természetûek. Idõnként mélabú vesz rajta erõt. Ilyenkor senkivel nem érintkezik, és meg kell várni, amíg magától elõbújik az elefántcsonttornyából. Remélhetõleg elviseled majd a különcségeit. Hogy jobban megérthesd, szívesen elmesélem a történetét. Persze, csak ha érdekel. – Természetesen, amennyiben nem veszed tapintatlanságnak a kíváncsiságomat. Vlagyimir herceg ivott egy kortyot, aztán mesélni kezdett. – A nagybátyám, miután tizenhat éves korában elvesztette az édesapját, hatalmas birtok és óriási vagyon korlátlan ura lett. A neveltetése, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmirõl, messze nem volt olyan szigorú és komoly, mint amilyennek az õ társadalmi helyzetében lennie kellett volna. A nagybátyám még nálam is gazdagabb. A halála esetén egyébként, mivel nincs fiúgyermeke, két birtoka, a család õsi földjei, mind énrám szállnak. A felesége nagyon fiatalon hunyt el. Épp azért gyötri gyakran mélabú, mert nem volt teljesen vétlen a hitvese halálában. Alig nõtt ki a gyermekkorból, amikor ölébe hullott a mérhetetlen vagyon, és senkije nem volt, aki kordában tartotta volna. Az ifjú herceg szenvedélyes, féktelen természetet örökölt az õseitõl. Igen 43
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 44
korán kicsapongó életet kezdett élni, de acélos szervezetét semmi sem kezdhette ki. Állítólag egyetlen nõ sem tudott ellenállni neki. Az évek szüntelen mámorban repültek el fölötte, amit csak ritkán szakítottak meg a kijózanodás rövid pillanatai. A vére aztán nagyon hamar újabb kalandokra hajtotta megint. Egyszer, amikor hosszabb ideig Németországban tartózkodott, megismerkedett egy német grófkisasszonnyal, aki az elmondások szerint gyönyörû volt és angyalian jó. A szüleim valóságos dicshimnuszokat zengtek róla. A nagybátyám fiatalemberként nagyon megnyerõ egyéniség volt, amiként még ma, negyvenöt esztendõsen is az. Ezért is aratott sikereket a nõknél. – Hát, akárcsak te – jegyezte meg Dieter mosolyogva. A herceg ártatlanul felnevetett. – Drága barátom, nemegyszer tapasztaltam, hogy a hölgyek elõbb viszonozzák a te pillantásodat, mint az enyémet. Ám hogy visszatérjek a nagybátyámhoz: nos, a kicsapongó életmódnak többek között az lett a következménye, hogy rossz véleménye alakult ki a nõkrõl. Ha valakit sikerült meghódítania, többé nem sokra becsülte. Ugyanígy közeledett a német grófkisasszonyhoz is, aki szegény árvaként a rokonai házában élt. A fiatal teremtés beleszeretett ugyan a hercegbe, de megõrizte a méltóságát. Tartózkodásával csak még jobban feltüzelte Dimitrijt, aki mindenáron meg akarta szerezni magának. 44
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 45
S mivel másként nem tudott célt érni, megkérte hát a kezét. A grófkisasszony a felesége lett. Vlagyimir megint ivott egy kortyot, mert a sok beszédtõl kiszáradt a torka. – Házasságuk elsõ két hetét szenvedélyes boldogságban töltötték, csakhogy utána törvényszerûen bekövetkezett a kijózanodás. A német grófkisaszszony visszafogott természetû volt. A mézeshetek kábulatában õt is magával ragadta a férje szenvedélye, de ez nem maradhatott sokáig így. Az õ lelkét nem emésztette nyughatatlan tûz. Miután ismét önmaga lett, ellenállt a férje zabolátlan szenvedélyének, ami teljességgel nélkülözte a gyengédséget. A félénk, szemérmes asszonyka nemegyszer elutasította az urát, ha az borgõzös állapotban közeledett hozzá. A herceg erre gúnyolni kezdte, és érzéketlen zárdaszûznek nevezte. Elisabeth egyre távolabb került tõle, noha mindent elkövetett, hogy jó útra térítse a nagybátyámat. Õ pedig még mindig szerette a feleségét, talán jobban, mint valaha, mégis sokszor hetekre magára hagyta. Ha a vágy végül visszakergette hozzá, a hitvese persze nem úgy fogadta, amiként az neki tetszett volna. Erre õ ismét belevetette magát a kalandokba. A fiatal herceg cigarettára gyújtott, és a gomolygó füstbe révedve tovább mesélt. – Nagyon hamar mély szakadék választotta el a fiatal házasokat. Elisabeth hercegné szobái magányába vonult vissza a fájdalmával, a herceg pedig 45
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 46
minden korábbinál nagyobb dáridókat rendezett. Egy évvel az esküvõjük után a felesége kislánnyal ajándékozta meg. Õ ugyan fiúgyermekre vágyott, hogy örököse legyen majd a birtokainak, veleszületett lelki jóságának köszönhetõen azonban eltitkolta a csalódottságát. Néhány napig annyira megértõ és gyengéd volt, hogy sikerült megindítania a hercegné szívét. Kis idõre megint elviselhetõ lett a viszonyuk, mert minden különbözõségük dacára még mindig szerették egymást. Ez a béke persze nem tartott sokáig. Elisabeth a szülés és az elõtte kiállt lelki szenvedések következtében sokat betegeskedett. Szerencsétlen természetû nagybátyám fel akarta korbácsolni a szenvedélyét, ám egyikük sem léphette át önmaga árnyékát. A hercegné egyre távolabb került az urától. Dimitrij végül odáig merészkedett, hogy hazavitte a szeretõit. Elisabethnek üdvözölnie kellett volna õket a saját otthonában, de nem teljesítette a férje követelését. Kijelentette, hogy akkor inkább meghal. A helyzete egyre elviselhetetlenebb lett. A nagybátyám már nem ismert mértéket, és az éjszakai mulatozások rendre vad orgiákba torkolltak. Vlagyimir kis ideig hallgatott, mielõtt szomorúan folytatta: – És akkor bekövetkezett a tragédia. Egyik este a herceg arra akarta kényszeríteni a feleségét, hogy õ is vegyen részt az orgián. Elisabeth büszkén viszszautasította, és a gyermekéhez menekült. A férje 46
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 47
tombolt, fenyegetõzött, de semmire sem ment vele. Mérhetetlen dühében azon az éjszakán borzalmas ötlete támadt. Félrészeg kompániájával együtt bevonult a hitvese hálószobájába. „Te nem jöttél át hozzánk, ezért mi látogatunk meg téged. Meg akarom mutatni a vendégeimnek, hogy gyönyörû feleségem van” – kiáltotta. A hercegné elborzadva, holtsápadtan a szívére szorította a kislányát. Arca megkövült a fájdalomtól. A jelenetrõl az egyik részvevõ, egy akkor fiatal nemes úr számolt be késõbb az édesapámnak. Azt mondta, élete végéig szégyellni fogja, hogy tétlen maradt, és soha nem felejti el, milyen szemmel nézett rájuk Elisabeth. A felesége rémülete még Dimitrijt is kijózanította, és végül elvonult a vendégeivel. Másnap reggelre a hercegnének a gyermekével együtt nyoma veszett. Észrevétlenül sikerült elhagynia a házat, s csak az önmaga és a kislánya számára legszükségesebb holmikat vitte magával. Senki nem tudta, hová mehetett, kihez fordulhatott. Képzelheted, mennyire megrémült a nagybátyám, miután kialudta a mámorát, s jelentették neki a felesége és a gyermeke eltûnését. Egyiküket sem látta soha többé. – A halálba menekültek? – kérdezte Dieter mélységes együttérzéssel. Az ifjú herceg komoran csóválta a fejét. – Attól megkímélte a nagybátyámat a felesége. Levelet hagyott neki, amelyben tudatta vele, hogy az éjszaka elszenvedett megaláztatások után nem 47
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 48
maradhat tovább a házában. Örökre elhagyja, és magával viszi a gyermeküket, mert nem akarja, hogy romlott légkörben kelljen felnõnie. Soha többé nem tér vissza hozzá, akkor már inkább a halált választja. Ne is keresse, mert az a pillanat, amelyben megtalálja, anya és leánya számára az utolsó lesz az életben. – Mit tett a nagybátyád? Vlagyimir herceg végigsimított a homlokán. – Jobban lesújtották a történtek, mint bárki gondolta volna. Kétségbeesetten bolyongott a házban. Eget-földet megmozgatott, hogy felkutassa az eltûnteket, de nem akadt a nyomukra. A nagybátyám aggodalmát csak fokozta, hogy tudta, a feleségének szinte semmije nincs, amibõl gondoskodhatna magáról és a gyermekrõl. Néhány ezer márkán kívül csupán a nélkülözhetetlen ruhákat vitte magával, valamint a saját ékszereit. Mivel volt útlevele, a férje azt gyanította, hogy visszamenekült a hazájába, Németországba. Sürgönyzött a rokonainak, és a holléte felõl érdeklõdött, ám azt a választ kapta, hogy egyikük sem látta sem a hercegnét, sem a gyermekét, és nem is hallottak róluk. – Késõbb sem érkezett hír felõlük? – A nagybátyám már két éve kereste õket fáradhatatlanul, ám hiábavalóan, amikor egyszer csak hosszú levelet kapott Elisabethtõl. Egy német kisváros kórházából írt, de a borítékban már ott lapult a halotti anyakönyvi kivonata is. A szíve vitte el. 48
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 49
Megszakadt bánatában, ahogy mifelénk mondják. Senki nem tudta róla, kicsoda, amikor a kisvárosba érkezett. Egyenesen a kórházba ment, mert érezte, hogy közel a vég. A levélben, amelyet kevéssel halála elõtt írt, megvallotta, hogy soha nem szûnt meg szeretni a férjét, mégsem élhetett tovább vele, miután az megszégyenítette. Könyörögve arra kérte, legyen úrrá féktelen természetén, és ne süllyedjen még mélyebbre az erkölcstelenségben. A gyermeküket biztonságba helyezte, hogy gondoskodó, szeretetteljes légkörben nõhessen fel. Az apja csak akkor láthatja viszont, amikor a kislány már felnõtt, és majd õ fog jelentkezni nála. Ha a herceg úgy kívánja, a gyermeke akkor visszatér hozzá. Éljen úgy, hogy ne kelljen szemlesütve a lánya elé lépnie. Elisabeth mindent megbocsátott, amit a férje elkövetett ellene, és még egyszer megkérte, változtasson az életmódján, hogy a gyermekük egykor majd vállalhassa õt. Megnevezte az idõpontot, amelyben a lányuk jelentkezni fog az édesapjánál. Korábban csak akkor kaphat hírt felõle, ha a gyermek, Isten ne adja, meghalna. Az Úr áldását kérte a hercegre búcsúzóul, és elköszönt tõle. – Mit tett a nagybátyád, miután kézhez kapta ezt a levelet? – kérdezte a gróf megrendülve. Vlagyimir megvonta a vállát. – Elõször szinte eszét vette a felesége halálhíre. Azzal vádolta magát, hogy megölt egy angyali teremtést. Mint mindenben, a fájdalomban és a gyász49
B045_inside.qxd
7/28/2008
5:53 PM
Page 50
ban sem ismert mértéket. Kis idõ múlva felkereste néhai hitvese rokonait, nekik azonban sejtelmük sem volt arról, hol tölthette a hercegné a menekülése utáni esztendõket. A nagybátyám mindmáig nem kapott értesítést, így legalább abban biztos lehet, hogy a lánya még életben van. – Hogyan viseli a történteket? – Miután a gyermeke felkutatására tett minden kísérletével kudarcot vallott, egy darabig visszatért korábbi, kicsapongó életéhez, hogy feledni tudja a bánatát. Aztán súlyosan megbetegedett, és a betegsége önvizsgálatra késztette. Hetekig az ágyhoz láncolva, volt ideje gondolkodni. Utasításba adta, hogy elhunyt felesége életnagyságú képmását akasszák ki a fekhelyével szemközt. A kép a mézeshetek boldog idõszakában készült Elisabethrõl. Édesanyám szerint valódi szépség volt. Õ mindig õszinte együttérzéssel beszélt az ifjú hercegné szomorú sorsáról. Betegsége alatt a szüleim meglátogatták a nagybátyámat, és döbbenten látták, mekkora változáson ment keresztül. Mire meggyógyult, egészen más ember lett. Korábbi barátaival egyszer s mindenkorra megszakította a kapcsolatot, de azóta is nyughatatlanul járja a világot. Abban reménykedik, hogy a véletlen valahol az útjába veti a gyermekét. Úgy képzeli, hogy a lánya hasonlít gyönyörû édesanyjára, és egyszer majd visszatér hozzá. A hatalmas képmásról készíttetett egy kisebb másolatot és néhány miniatúrát is, de senkinek sem 50
