S TUDIA C AROLIENSIA (X.) 3 13

STUDIA CAROLIENSIA

2009. 2-3. (X.)

3–13.

SZENCZI ÁRPÁD EMLÉKEZÉS DR. JUHÁSZ BÉLÁRA – PEDAGÓGIAI NÉZETEINEK TÜKRÉBEN Gondolatok a 105 évvel ezelőtt született Dr. Juhász Béláról, az 1957-ben megszűnt Nagykőrösi Állami Tanító- és Tanítónőképző Intézet utolsó igazgatójáról

A Nagykőrösi Tanítóképző fennállása során, az 1920-as évektől a bezárásig tartó időszak tanári karának szellemisége, nevelési elvei, elvárásai a korabeli dokumentumok alapján egységesnek tűntek. A korszak „nagy tanári kara” az intézmény 100 éves évfordulójakor 19 fő volt, zömében szintén több évtizeden keresztül elismert személyiségek, a tanított tantárgyaknak megszállott hívei voltak. Az intézet utolsó nyomtatott évkönyve (1946-47) szerint 8 rendes tanár, 2 beosztott tanár, 3 óraadó és 3 gyakorló iskolai tanító működött. Az intézet fennállásának utolsó éveiben 15 rendes tanár és 9 gyakorló iskolai tanító végezte a munkát. Ebben a tanári karban a klasszikusnak számító Váczy-korszakból, már csak Dr. Juhász Béla, Csikai Pál, Seri András és Csete Gyula gyakorlóiskolai tanító dolgozott. Váczy Ferenc fiatalon lett igazgató és több mint három évtizeden keresztül (35 évig) vezette az intézményt. Dr. Juhász Béla a pedagógia tanára, a képző tanulmányi vezetője szintén meghatározó egyénisége volt az intézmény szellemiségének alakításában. Dr. Juhász Béla 1903-ban született Józseffalván. Apja járásbíró volt. A trianoni diktátum után a család Szegedre költözött. Az ifjú Juhász Béla így a szegedi egyetemen tanult. Latin – történelem szakon végzett, majd elkészítette doktori értekezését: Magyar hadifoglyok a krími tatár rabságban, amely könyv alakban is megjelent. Juhász Béla 1927 nyarán érkezett Nagykőrösre Imre Sándor ajánlásával. „Egyebek között pedig a nagykőrösi professzorok Imre Sándortól kérték ajánljon nekik pedagógiában jártas tanárt. Imre Sándor azonnal Juhász Bélának ajánlotta, hogy fogadja el az igazgatói tanács meghívását, és menjen Nagykőrösre az újonnan szervezett tanszékre.” (Évkönyv, 1927) Juhász Béla tehát 1927-ben érkezett Szegedről Nagykőrösre, 24 évesen. Nagykőrösön neveléstudományokat kezdett el tanítani, valamint magyar nyelvet és irodalmat, történelmet és földrajzot. Évekig helyettes tanár, majd „rendes” tanár és igazgató-helyettes, tanulmányi vezetői tisztséget töltött be 1957-ig, az intézmény megszűnéséig. Sokaknak volt és lett példaképe. „Kis” Imre Sándornak nevezték a prepák. (Prepa az akkori hallgatói megnevezés) A „kis” jelző külsejére, nem pedig tudására vonatkozott. Tanítványai, még ha akarták volna akkor sem tudták

Studia Caroliensia 2009. 2-3.

3

SZENCZI ÁRPÁD

kivonni magukat hatása alól, mert ő maga sem tudta, és nem is akarta Imre Sándor hatása alól kivonni magát. Imre Sándor halála után (1945) Juhász Béla lemondott az igazgatóhelyettesi megbízatásáról, de a háttérben megpróbálta szakmai érveit érvényesíteni az állami szervezetek irányába is. Donáth Péter „A magyar művelődés és a tanítóképzés történetéből 1868-1958” (Trezor Kiadó, Budapest, 2008.) című munkájában részletesen leírja ezt az emberfeletti szakmai küzdelmet: „tragikomikus helyzet adódott abból, hogy (alig néhány évvel a bő évszázadon át református tanítóképző államosítása után) a korábban egyházi szolgálatban állott (esetenként lelkészi végzettségű) tanároktól már nemcsak az „új időknek Új dalaival” való fellépést, hanem e produkció közben a „lelkesedés” szintjét is számon kérték…” (466. o.) 1957-ben az utolsó tanítóképzői érettségire került sor Nagykőrösön és utoljára bocsátották ki a két osztályt tanítói gyakorlatra. Visszaemlékezők szerint a város és a képző vezetése még a bezárás előtt két héttel szóbeli ígéretet kapott a felsőfokú képzés beindítására, azonban engedély sohasem érkezett meg. A levéltári anyagban láttam, hogy a nagykőrösi kérelem margójára Jóború Magda tintaceruzával jegyezte rá a döntést: ”megszüntetve.” Így, Juhász Béla a nagykőrösi képző bezárásakor, szakmai munkáját elismerve, a Kecskeméti Tanítóképző igazgatója lett 1957-ben. Juhász Béla szellemiségét sokan idézték fel és idézik még ma is. Köztudott volt hajdani diákjai között is, hogy szakmai tekintélye miatt Juhász Bélát az „új rendszer” is elismerte. Az ország szinte minden táján voltak, vannak tanítványai. Tudományos rangját is tanúsítja, hogy több egyetem, köztük a budapesti is, hívta őt tanárnak. Többek között az ELTE professzora, Nagy Sándor is szerette volna, ha volt tanára méltó helyen folytathatja munkáját. Juhász Béla hajthatatlan volt, így tanítványai – az utolsó évfolyam – az ő igazgatása alatt tehették le tanítói képesítő vizsgáját, hiszen 1957 után Juhász Béla a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző igazgatójelöltje lett, de sajnos ez nem teljesedett be, mert 1958 júniusában, az írásbeli képesítő vizsga reggelén jelentették be halálhírét kedves volt nagykőrösi tanítványainak. A személyes történések és az országos változások tehát a nagykőrösi képző létére is mélyen hatottak. Seri András Juhász Béla egyik utolsó munkatársa erről az időszakról memoárjában a következőket írta: „Hivatali állásomban jelentős változást hozott az 1948-as esztendő. Szabadságharcunk százéves évfordulója alkalmából már január elsején nagy ünnepséget rendezett a város az iskolák bevonásával. De az igazi nagy politikai esemény nem ez volt, hanem az iskolák államosítása. Történelmi folyamat volt ez, melynek be kellett következnie és ezt a ref. Egyház akkori vezetői is látták és Révész Imre tiszántúli püspök vezetésével meg is kötötték az akkori állami vezetéssel azt a szerződést, mely az iskolák államosítását is elfogadta és helybenhagyta, hiszen 1945 óta már amúgy is az állam fizette a felekezeti iskolák tanárait és tanítóit. De azért csak visszásan hangzott 4


EMLÉKEZÉS DR. JUHÁSZ BÉLÁRA –

PEDAGÓGIAI NÉZETEINEK SZELLEMISÉGÉBEN

számomra az egyik nagykőrösi lelkipásztor (Paczolay György) beszéde az 1948 június végén tartott tanítóképesítő vizsga záró értekezletén, mikor elbúcsúzott tőlünk, mint felekezeti iskolai tanároktól és örült, hogy bizonyára jobb lesz ezután a sorunk és az egyház is jól jár, mert nem kell az iskolákra költenie, több pénze marad missziói célokra… De 1949-től megváltozott minden. Klerikális reakciónak és nacionalizmusnak, sőt sovinizmusnak számított minden, amit az iskola múltjából: gyakorlatából vagy szelleméből átvehettünk volna. Még az osztályozás is megváltozott: az addig négy jegy helyett hét jeggyel osztályoztunk. Megváltozott az iskola neve: pedagógia gimnázium és nem tanítóképző. Az első félév nem január végéig, hanem karácsonyig tartott. Igaz, később a legtöbb ilyen elhamarkodott intézkedés megszűnt és visszaállt a régi gyakorlat. De a vallástanítás megszűnése végleges maradt.” (Seri András önéletrajzi írása) Az átszervezés időszakában már érezhető volt a „világnézeti harc” színfalak mögötti feszültsége a mindennapi oktató-nevelő munkában. Váczy Ferencet 35 éven át tartó igazgatói tevékenység után, 1949-ben nyugdíjazzák, hasonlóan más keresztyén szellemiségű vezetőkhöz (Karácsony Sándor). A tanári kar spirituális nézetű tagjait háttérbe szorítják. Pl. Seri András csupán csak két évig lehetett helyettes igazgató. A pár év alatt három igazgató: Nánási Miklós, Zilahi Lajos, Juhász Béla követik egymást a vezetői poszton. Az utolsó években a tanítóképzős tanárok többsége már a gimnázium tanára volt. Seri Andrást is a gimnáziumba helyeztek át, Csikai Pál a Toldi Szakközépiskola tanára lett az 1956-57. iskolai évre és ebben az évben a tanítóképző még meglévő két negyedik osztályában, mint óraadók tanítottak és a V/A., illetve V.B osztályok osztályfőnökei is voltak. Imre Sándor és Juhász Béla munkássága szellemisége A szélsőséges politikai hatásrendszer ellenére a kőrösi tanítóképzés pedagógiai szellemisége a Váczy-korszakban töretlenül érvényesült köszönve a tanári kar egységének és azoknak a kiváló neveléstudósoknak, akik körülvették az intézményt. Például Imre Sándor pedagógiai munkásságát tanulmányozva sok kapcsolódási pontot találhatunk Nagykőröshöz. Juhász Béla kapcsán sokat beszélhetnénk Imre Sándor életéről, neveléstudományi munkásságáról a Szegedi, majd a Budapesti Műszaki Egyetem pedagógiai tanszékeinek irányításáról a Danamelléki Református Egyházkerületben végzett iskola felügyeleti tevékenységéről, a továbbiakban mégis inkább Imre Sándor nagykőrösi munkásságáról szólok néhány gondolatot. A kiváló pedagógust 1925. január. 1-vel választották meg a Dunamelléki Református Egyházkerület tanulmányi előadójává, s ebben a tisztségbe gyakorolta hivatását haláláig, 1945-ig. Széleskörű gazdag iskolairányítói tevékenységéből csupán a teljesség igénye nélkül a nagykőrösit szeretném kiemelni, hiszen 1927-től Juhász Béla és Imre Sándor munkája kölcsönösen összefüggött. 1925 és 45 között az iskola Évkönyveiben a 20 év alatt mintegy száz esemény számolható, amelynek aktív részese Imre Sándor. A Pest - megyei Levéltár Studia Caroliensia 2009. 2-3.

5

SZENCZI ÁRPÁD

nagykőrösi anyagában (PML-NKO VIII. 53-d.) valamint a Ráday Levéltár iratanyagaiban (RL I-XLVIII/23.) sikerült több olyan dokumentumot találni, amelyek Imre Sándor szerteágazó nagykőrösi tevékenységét támasztják alá. Ilyenek voltak: 1. Felügyeleti munkák, látogatások, kibocsátó vizsgák 1932-33. tanév: Imre Sándor a Tanító és tanítóképesítő bizottság elnöke. A tanítóképesítő vizsgálat szeptemberi időpontjának az elnöke, valamint még ugyanebben a hónapban orgonista kántorképesítő vizsgálatnak is az elnöke. 1934-35. tanév: Egyházkerületi tanítóképző intézeti szakosztály előadója 1935-36. tanév: Iskolalátogatás, május 14-én. Az év folyamán többször is megbízzák az elnöki tisztséggel. 1935 szeptemberében a tanítóképesítő vizsgálatok valamint orgonista kántorképesítő vizsgálatok felügyelője, még júniusban is. 1936-37. tanév: Daru Mihály nyugalomba vonulása alkalmából kisebb ünnepség megrendezésére került sor, 1936. október 30-án az internátus ebédlőjében. Az Egyházkerület részéről Imre Sándor volt jelen. Iskolalátogatás részéről a tanév folyamán: szeptember19, február 6, és május 1-én volt. A tanítóképesítő vizsgálat elnöke mindkét alkalommal, szeptemberben és júniusban. 1937-38. tanév: Újabb remek pedagógus nyugalomba vonulása alkalmával gyűltek össze, Osváth Ferencet tanári szolgálatáért elismerésben részesítették, A református tanítóképző-intézeti igazgató címmel tüntették ki. Az okmány átadása december 18án történt meg. A jeles eseményen Imre Sándor is jelen volt. Iskolalátogatás részéről a tanév folyamán: december18, június 29-én volt. Ajándékozás: Imre Sándor a tanári könyvtárnak ajándékozta: Vajkai Júlia Éva: Népnevelés a gép századában című könyvét. A tanév folyamán kétszer tölt be elnöki szerepet, kibocsátó vizsgáknál. 1938. május 29-én Éneklő Ifjúság címmel hangversenyt rendeztek az intézményben, melyre olyan kiváló tehetségek is meghívást kaptak, mint pl. Kodály Zoltán. A hangverseny záróbeszédét Imre Sándor mondta el. 1838-39. tanév: Iskolalátogatás egyszer volt a tanév során, amely két nap alatt zajlott le május 4-5. között. Imre Sándor elnöksége alatt zajlott a tanítóképesítő bizottság felügyelete és a tanítóképesítő vizsgálatok is. 1939-40. tanév: Ebben a tanévben kimagaslóan sokszor volt Nagykőrösön az iskolalátogatások magas száma miatt, a megszokotthoz képest: szeptember 3, november 1011, január 4, március 19, május 3-4. Az Egyházkerületi tanítóképző-intézeti szakosztály előadója ez évben is Imre Sándor. Az év folyamán szintén a tanítóképesítő bizottság elnökévé és a tanító képesítő vizsgálatok elnöke. Ebben a tanévben először tartottak gyakorlóiskolai tanító vizsgálatokat, szeptember 29-30 ig. Püspöki intézkedés alapján kapta erre a felügyeleti munkára az elnöki címet. 6




1942-43. tanév: Az egyházkerületi tanítóképző-intézeti szakosztály előadója. Ismét nagylelkűsége tükröződik, hiszen a könyvtárnak folyóiratokat és könyveket adományozott, ezzel is segítette, a hallgatok mélyebb ismeretekhez jutását. És ebben a tanévben is a tanítóképesítő bizottság elnöke, és a tanítóképesítő vizsgálat is a felügyelete alatt zajlott. 2. Tanfolyamok 1934-35. tanév: Lelkész tanítóképző tanfolyam került megrendezésre, a megnyitás szeptember 15-én volt, ez alkalomból tett látogatást Nagykőrösön Dr. Ravasz László, Dr. Imre Sándor és Dr. Sebestyén Jenő. 1935-36. tanév: Szeptember 19-én nyílt meg a második lelkész tanítóképző tanfolyam, a megnyitóra a templomban került sor, ahol jelen volt Imre Sándor is. 1936-37. tanév: Szintén a lelkész tanítóképző tanfolyamról számol be az értesítő, ahol Imre Sándor, mint tanácsbíró volt jelen. A megnyitóra ünnepélyes keretek között került sor, majd Imre Sándor ismertette a tanfolyam jelentőségét, középpontba állítva a lelkészi hivatást lelkipásztori nevelés és a munka szemszögéből. 1938-39. tanév: Ismét az előző évekhez hasonló tanfolyam indult el, ahol Imre Sándor beszéde a következőre irányult: a református lelkipásztoroknak is szükségük van a nevelési ismeretekre, valamint kölcsönösen, a református egyháznak pedig pedagógiai gondolkodású lelkészekre. 3. Értekezletek 1927-28. tanév: Az egyházkerület két tanítóképzőjének tanárai Nagykőrösön tartottak közös értekezletet Dr. Imre Sándor elnöklete alatt. Mindkét intézetet érdeklő ügyek megtárgyalásáról esett szó. 1932-33. tanév: Nagy esemény történt az iskola életében 1933 januárjában, amikor Dr. Ravasz László püspök tett megtisztelő látogatást. Ez a látogatás, nem csupán egy látogatás volt, mindezt különféle programok övezték, melyek mindenki érdekeit figyelembe vették. Nemcsak a tanári kar, a diákok, hanem a szülők is részesei voltak a látogatásnak, ahol az előadásokat Dr. Imre Sándor tartotta. 1934-35. tanév: Két nevezetes értekezlet zajlott a tanévben a lelkész tanítóképző tanfolyam keretein belül Az egyik március 13-án, a másik október 10-én, mindkettő Imre Sándor elnöklete alatt zajlott le. Az értekezlet témáját a tanulmányi anyag pontos megjelölése adta, valamint összefüggő oktatástani kérdésekkel foglalkoztak. 1935-36. tanév: Tanulmányi összejövetelre került sor ebben a tanévben, mely április16-19-ig bezárólag került megrendezésre, a tanfolyamot Imre Sándor zárta le. 1936-37. tanév: Nevelési értekezletre került sor az év folyamán, mely 1937. június 48 között, került megrendezésre. A délelőttök során előadásokat, valamint bemutató tanításokat tartottak. Délutánonként pedig, a délelőtt történteket szempontok alapján elemezték, megbeszélték, ezeket a délutáni értekezleteket Imre Sándor vezette.


7

SZENCZI ÁRPÁD

Méltó megemlékezéssel készült az iskola alapításának 100. évfordulójára, melyet 1939. szeptember 17-én tartottak meg. Az ünnepség keretein belül a délután folyamán megrendezésre került egy hangverseny is, melyet Imre Sándor beszéde nyitott meg. Ezt elolvasva szívesen idéztem volna az egész beszédet a szakdolgozatomban, de túl hosszúnak találtam egy idézetként, ezért egy lényeges részt emeltem ki belőle. „Különös erővel tolul fel most bennünk az a bizonyosság, hogy semmiféle iskola sem önmagáért van és legkevésbé van csupán magáért a tanítóképző intézet. Ez azért neveli tanítványait, hogy azok majd nevelni tudják a náluk fiatalabb nemzedékek hosszú sorát. Örök körforgásban látjuk az iskolai hatásokat: a magunk hatása hozzánk visszatér. Ezért kell azt mondanunk, intézetünk értékét is az mutatja meg, hogy mit látunk az itteni tanítványok munkája nyomában, erősödik-e általa az egyház, nyugodtan várhatjuk-e tőle a nemzet lelki erejének gyarapodását.” (Évkönyv, 1940) Az előző oldalakból kiderül, hogy Imre Sándor személye igen fontos volt a nagykőrösi iskola életében, hiszen jelentősebb esemény nem is zajlott le a jelenléte nélkül. Az évek folyamán közel azonos események voltak, amelyeken elkötelezett híveként volt jelen a kőrösi tanítóképzésnek, de mindenek felett a legmélyebb kötődése: nem más, mint Juhász Bélához fűződő személyes kapcsolata. Kapcsolatuk kezdete a szegedi tanár és tanítvány viszonyára vezethető vissza. Nem véletlenül javasolta Imre Sándor szeretett tanítványát Nagykőrösre. Az intézményben nem kis feladatot kapott a fiatal Juhász Béla, a neveléstudományokat, magyar nyelvet és irodalmat, történelmet és a földrajz tanítását is rá bízták. Fiatal korától kezdve alapos ismerője volt a neveléstudományoknak, Imre Sándor Népiskolai neveléstan című könyvéből tanított. Művésze volt e tankönyv tanításának. A nevelés megfogalmazását, ha „álmából riasztották fel”, akkor is elvárta prepáitól, így: „ A nevelés a közösség életéből fakadó, a közösség életére visszaható szándékos, tudatos és célszerű szellemi tevékenység, amelynek során a fejlettség magasabb fokán álló hat, a kevésbé fejlettre mindaddig, amíg azt az önállóság ki nem zárja.” (Imre, 1928.) Imre Sándor szintén rendszeresen tartott előadásokat Nagykőrösön, pl. 1931-ben „Egy iskolai óra lélektana” – címmel (PML-NKO VIII. 53-d), továbbá 1937-ben egy öt napos előadássorozat vendégeként. (Értesítő, 1938.) 1937. január 4-8 között zajlott a program, amelynek a nagykőrösi tanítóképző adott helyet. A vallásos nevelés kérdésköre volt a fő napirendi pont. Imre Sándor és Juhász Béla több előadást tartottak a témában. Juhász Béla szerint 1937-ben a következők jellemzőek a református keresztyén szellemű nevelésre. A köznevelés a politika hálójába került, s így kerültek az állam felügyelete alá az állami iskolák. Igyekezett elkülöníteni a népiskola és a református elemi iskola nevelési céljait. Mégpedig a népiskola célja: vallásos erkölcsös, hazafias polgárok nevelése, nagy hangsúlyt fektetve a gyakorlati nevelésre. A református ele-

8




mi iskola eszménye a református keresztyén személyiség, aki tudása birtokában Isten dicsősét szolgálja. Juhász Béla kedves területe volt a 0-12 éves korig terjedő életszakasz lelki fejlődése. Szerinte az első év a gyermek életében az életfenntartáshoz szükséges ösztönök kialakulásának kora. 2-5. éves kor között a szellemi élet kibontakozása, a 6. életév, pedig egy fontos állomás a gyermekek életében, vagyis erőt gyűjt az iskolához. Legfontosabbnak Juhász Béla a lelki fejlődés tekintetében az első hat évet tartja. Majd a 7-11. életév közötti szakaszt az érdeklődés, megismerés, új iránti fogékonyság jellemzi Nemcsak az iskola jellegét, a gyermek egészséges lelki fejlődését tartotta fontos szempontnak, hanem magát az iskola rendjét, szokásait, a nevelő személyiségét. Mindezen dolgok, melyeket felsoroltam a nemzetnevelés megalapozásához vezetnek. Izgalmas kérdéssé tette Juhász Béla azt is, hogy hogyan is nézett ki a népiskolák református keresztyén szellemű nevelése? Megállapította, hogy az egyház és az iskola között egy rendkívül formális viszony volt mindig is megfigyelhető. Az egyház célja röviden megfogalmazva a földi ember felsegítése Isten országába, annak polgárává tenni. Az iskola ennek eszköze volt. Többször idézte Szőnyi Nagy István – 17. századi pedagógiai írót -, aki az olvasást a következőkért ajánlja a nép figyelmébe: „veszi Bibliáját s valamennyit akar, annyit beszélget Mózessel, Dáviddal, akármelyikkel a próféták közül, sőt magával az Istennel és az Úr Jézus Krisztussal is.” (Juhász, 1937. – 8. o.) Az olvasás megtanulása tehát ezért is fontos, mert az ember az iskolában tanul meg olvasni. A 18. századtól a református népiskolákra az elvilágiasodás volt jellemző. Az állam kezdte kezébe venni az oktatásügyet, és saját szükségletei szerint építette ki az oktatás anyagát. A köznevelés egyre inkább politikummá vált, így egyszerűen anyagi okok miatt átadták az elemi iskolákat az államnak. Az iskolaügyből egyre inkább kisiklott a református iskolai szellem. Tantárggyá vált a vallástan. Viszont ha a népiskolák célját nézzük, abban egyértelműen a vallásos nevelés szerepelt: „A népiskola célja a hazának vallásos erkölcsös, értelmes és öntudatosan hazafias polgárokat nevelni, kik az általános műveltség alapelemeit bírják és képesek arra, hogy ismereteiket a gyakorlati életben értékesítsék.” ( Juhász, 1937, 12. o.) Nevelni kell, polgárokat kell nevelni. (lásd Imre Sándor: Nemzetnevelés). A nevelés célja ezáltal a református keresztyén személyiség fejlesztése, nevelése kell hogy legyen. Az állami tanítási terv külön említette a fenti idézetben a vallásos, erkölcsös nevelést, de ez nem két külön nevelés, hanem vallásos alapon kell erkölcsi nevelést végezni! Hogyan hozható összhangba az állami nevelés az Isten országának polgárságára való neveléssel? Annyi biztos, hogy a reáltantárgyaknak meg kell erősíteni a vallásórákon szerzett ismeretanyagot. A népiskolai nevelésnek itt kell a keresztyén világfelfogás alapjait leraknia. „A református elemi iskola célja is a nevelés, -vallásos alapon erkölcsi nevelés. Eszménye a református keresztyén személyiség, aki értelmes, öntudatos Studia Caroliensia 2009. 2-3.

9

SZENCZI ÁRPÁD

polgára földi és mennyei hazájának; az általános műveltség alapelemeinek birtokában van, és alkalmas arra, hogy ismereteit, testi készségeit a gyakorlati életben Isten dicsőségének szolgálatában értékesíthesse.” (Juhász, 1937, 17. o.) Hogyan lehet eredményes a valláserkölcsi nevelés az elemi iskolákban? A valláserkölcsi nevelésnek mindenképpen a lelki szükségleteket kell kielégítenie. Ezek elméleti és gyakorlati szükségletek, mely során a fejlődő elmének meg kell ismernie Istent, így egy magasabb rendű szellemi világba juthat. Így fejlődik Isten iránti felelősség érzete s az élet iránti küzdelme is megerősödik. Ennek a szükségletnek a kielégítése a nevelés minden ágában folyik, (testi, értelmi, erkölcsi-akarati) ahol is alakító hatással bír. Ez a gyermek véleményében, gondolkodásában, cselekedeteiben, magatartásában egyaránt megnyilatkozhat. Ha figyelmesen végig olvassuk a fent elhangzottakat, több esetben is Imre Sándor gondolataival találkozhatunk Juhász Béla szövegében. Ez a témakör a korabeli nevelési értekezleteken nagy érdeklődést váltott ki. A sikeres nevelés érdekében a gyermeki lelki fejlődés sajátosságait fejtegette tovább. A gyermek lelki fejlődése „Az ember egységes valóság, a test és a lélek egysége, mely a természet, az Isten alkotta rendje szerint, fejlődik, alakul.” ( Juhász, 1937. – 32. o.) A társadalomban élő ember nem nézi, nézheti közömbösen, hogy milyen minőségű emberek társasága veszi körül, ezért szervezi a nevelést, mint környezeti tényezőt, mely a fejlődésre hat. „Ez a tevékenység ugyebár a családban kell, hogy kezdődjék, majd az iskolában folytatódik. Az első életévet a csecsemőkornak, az utána következő 5 évet kisdedkornak nevezik. Az első életév során fejlődnek ki az életfenntartáshoz szükséges ösztönök. A 2-5. életév során a szellemi élet formáinak begyakorlása megy végbe. A 6. életév az erőgyűjtés ideje a feltáruló iskolakapu előtt.” (Imre Sándor szintén így fogalmaz a Népiskolai neveléstan 56. oldalán). A gyermek kritikátlanul átvesz minden értéket a felnőttek világából, így pl. a vallást is. Nagyon fontos, hogy kedvező hatások érjék, így ő is hívő, vallásos lesz. Sok mindent befogad a gyermek, de ez egyáltalán nem biztos, hogy meg is érti a kapott ismereteket. A közvetlen, személyes tapasztalás segíti az ismeretszerzést. Vallástanból nem az anyag elsajátítása lesz a cél, hanem a keresztyén lelkület alkotó érzések felkeltése. A népiskolák az ismeretek alapos elsajátítására törekszenek. Az érzelmi élet meghatározója a közösség, azaz az osztály, mely fejleszti és tudatosítja a társas hajlandóságot, a barátság érzését. Nagyon fontos, hogy az iskola rendje, szokásai a gyermek erkölcsi alakulását fejlesszék. Önfegyelmezésre, kötelességtudatra, mély felelősségérzésre, szorgalomra kell, hogy ösztönözze a gyermeket. A gyermekeket a látott példa fogja meg, éppen ezért van nagyon nagy szerepe a nevelőnek a gyermeki személyiség fejlődésében. Az 10




akarati élet fejlesztőjévé válik az osztályban a valós közös foglalkozás során, sőt így indulhat el a nemzetnevelés! Neveléstani fogalmak Juhász Béla adaptálásában Juhász Béla a neveléselméleti fogalmak kritikus alkalmazója volt. Több előadásában is egyértelműen hangsúlyozza, hogy Imre Sándor gondolatait és felfogását szeretné megosztani a résztvevőkkel, hiszen a nagykőrösi tanítóképző növendékei is ezen gondolatok szerint tájékozódtak, szereztek alaptudást az intézményükben. Egy táblázatszerű rendszerezést alkotott 1937-ben. Néhány gondolatot, mint didaktikus fogalom magyarázatot érdemes kiemelni munkáiból. Összefoglaló táblázat a „Neveléstani alapfogalmak” című előadáshoz Alapvetések 1. A nevelés: Embert alakító, huzamos ideig tartó, tervszerű szellemű tevékenység. 2. A nevelés célja: Teljes fejlettség. 3. Az ember kifejlődésének szakaszai:

− egyéniség − jellem − személyiség 4. A nevelés feladatai: Testi, értelmi, erkölcsi nevelés. 5. A nevelés eszközei:

− gondozás (ápolás és gondoskodás) − tanítás (példaadás, oktatás) − gyakorlás (szoktatás, foglalkoztatás) A nevelés ágai 1. A testnevelés feladatai:

− − − −

épség védelme, eredménye: a szervezet hibátlansága erő fejlesztése, eredménye: munkabírás ügyesség kifejlesztése, eredménye: alkalmazkodó képesség

edzettség fejlesztése, eredménye: ellenállóképesség Célja: az egészség 2. Értelmi nevelés feladatai:

− elme védelme, eredménye: a gondolkodó képesség megőrzése − elme kiművelése, eredménye. Szellemi munkabírás edzése − gondolkodás fegyelmezése, eredménye: szellemi feladatokhoz való alkalmazkodás

− ismeretek rendezése, eredménye: központi gondolat kialakítása Studia Caroliensia 2009. 2-3.

11

SZENCZI ÁRPÁD

Célja: szellemi önállóság 3. Erkölcsi nevelés feladatai:

− erkölcsi érzék védelme, eredménye: megmarad a jó iránti fogékonyság − érzelmek nemesítése, eredménye: a lelkiismeret hangja megerősödik − erkölcsi érzék kifejlesztése, eredménye: a felelősségérzése és tudata uralkodik

− erkölcsi irányelvek kialakítása, eredménye: a jellem erkölcsi szilárdsága állandósul Célja: a nemes érzület kialakítása (Juhász, 1937, 64-65. o.) Juhász Béla követelményei a gyakorlati képzés során A levéltári dokumentumok tanúsága szerint a gyakorlati képzés irányítása a kőrösi képzőben a pedagógia elméletét tanító oktató feladata volt. Juhász Béla egyik előadásában részletesen is kifejtette nézeteit a témával kapcsolatosan. Előadása kezdetén hangsúlyozta, hogy azok a növendékek érzik tehernek a tervezetek készítését, akiknek még nem alakult ki ez a képességük. Kiemelte, hogy az iskolai munka központi mozzanata az oktatás, ez az értelmi nevelés legfontosabb eszköze. Az oktatás sikerét biztosítja, ha a tanító előkészül az éves munkára. Ennek eredménye a tanmenet, melynek kisebb egysége a tervezet, mely az oktatás anyagának kisebb részletekben történő kidolgozását tartalmazza. Mindig végig kell gondolni, mi az, amit a bizonyos órán meg akarunk valósítani, közvetett és közvetlen célokként. Meg kell állapítani a tennivalók egymásutánját, így egy olyan keret jön létre, amibe a módszeres haladás lépéseit beilleszthetjük. Juhász Béla szerint ez a következő: 1. Előkészítés: Az érdeklődés felkeltése. Olyan ismeretek felidézése, amelyek az új anyag megértéséhez szükségesek, ez a kapcsoló ismétlés, áthajlás, közlekedés az új felé. 2. Megértés: Az érdeklődés kielégítése. Az új ismereti anyag előterjesztése, (az anyag lényege, főbb részei). Szemléltetés (külső, belső). A megismertek számonkérése. 3. Megerősítés: Az eredmény állandósítása, a haladás felismertetése. Az új ismeretek alkalmazása a növendék életére (a régi ismeretekhez való kapcsolás). Az új ismeret begyakorlása. 4. Az óra befejezése: Mi újat tanultunk most? (Juhász, 1937, 100. o.) Aki tervezetet készít, mindig tartsa szem előtt, hogy személyes használatra készül az, a növendék érdekeit kell, hogy szolgálja. A kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokat mindig fel kell jegyezni, így a következő iskolai évben hasznosítani lehet azokat.

12




Kutatásaim során Juhász Béla írásai arról győztek meg, hogy elkötelezett híve volt a keresztyén nevelésnek. Ő maga is olyan gondolatköröket formál, amelyek rehabilitációra érdemesek. Életművének talán mottója is lehet a következő! Ravasz László nyomán minden tekintetben javasolta megfontolni mindnyájunk számára: „Az iskola szent ügy. Nincs az az izgalmas sakkparti, amely felérne egy tanítással; olyan logikai stratégia kell ehhez, amelynek a végén fel kell zendülnie a győzelmi szignálnak: teremtő munka, inspiráció, művészet a tanító munkája.” (Juhász, 1937, 156. o.) Irodalom:

A Nagykőrösi és Dunamelléki Református Tanítóképző-Intézet Értesítői (1927-1948) Szerk.: Váczy Ferenc

A Nagykőrösi és Dunamelléki Református Tanítóképző-Intézet Évkönyvei (19271948) Szerk.: Váczy Ferenc Nagykőrös A Tanítóképző és Líceum évkönyve – 1944-48. Szerk.: Váczy Ferenc, Nagykőrös Barabás Tibor (1947): Egy nép nevelői. Atheneum, Budapest Bollókné Panyik Ilona: A magyar tanítóképzés tantervtörténeti előzményei és hasznosítási lehetőségeik a négyéves tanítóképzés tervezésében (1990) In.: A tartalmilag megújított négyéves tanítóképzés. (Szerk.: Magyarfalvy Lajos) Budapest Bucsay Mihály (1985): A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945. Gondolat Kiadó, Budapest Donáth Péter (2000): Amikor a körösi „lámpás”-gyújtogatók átmeneti lámpaoltásra kényszerültek. Studia Caroliensia (2000/3.) – Budapest Donáth Péter (2008): „A magyar művelődés és a tanítóképzés történetéből 18681958” Trezor Kiadó, Budapest Imre Sándor (1912): Nemzetnevelés. Budapest. Imre Sándor (1920): Mi a nemzetnevelés? Szabad Lyceum, Budapest Imre Sándor (1932): Népiskolai neveléstan. Studium, Budapest Imre Sándor (1995): Neveléstan. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Bp. Juhász Béla (1937): A református népiskolai nevelés legfőbb kérdései. Nagykőrös Osváth Ferenc (1939): A nagykőrösi- és dunamelléki református tanítóképző intézet története, Az intézet megalapításától a világháborúig (1839-1914), Nagykőrös. Pedagógiai Füzetek (1990) Nagykőrös, 25. szám Pest Megyei Levéltár iratai. PML-NKO VIII. 53-d. Nagykőrös. Ráday Levéltár iratai. RL I-XLVIII/23. Budapest. Szövényi Zsolt (2000): Újra éledő világi képzőtevékenység az egyházi felsőoktatás intézményeiben – Studia Caroliensia (2000. 3.) Budapest.


13

S TUDIA C AROLIENSIA (X.) 3 13

Recommend Documents