STUDIA CAROLIENSIA
2009. 2-3. (X.)
131–136.
SANDA ISTVÁN DÁNIEL A REFORMÁCIÓ IDŐSZAKÁNAK ÚJ ISKOLATÍPUSAI ÉS AZOK TANULÁSI TEREI „Omnia sponte fluant – absit violenta rebus” Jan Amos Comenius A reformációnak, majd a nálunk Oláh Miklós vezetésével meginduló ellenreformációnak – Mészáros Istvánnal egyetértve állíthatjuk – az a hatalmas neveléstörténeti jelentősége, hogy minden eddigi kornál erőteljesebben irányította rá a figyelmet az iskolára, a társadalmi célok érdekében folyó tudatos és tervszerű nevelés fontosságára, tehát a társadalmi küzdelem fontos eszközévé tette az iskolát, s ez a harc mindkét küzdőfelet (katolikusokat és protestánsokat) egyaránt meglévő iskoláik jobb megszervezésére ösztönözte. 1 Ennek a gyakran konkrét iskolaépületek birtoklására vonatkozó rivalizálásnak egyik példája a veszprémi várban működő székesegyházi iskolának a XVII-XVIII. századi története. A káptalan az évszázados szabályok szerint iskolát tartott fenn, melyben a lektor az olvasás, a kántorkanonok pedig az éneklés tudományát tanította. A XVII. században helyreállított káptalan működéséről és iskolaépületeinek történetéről a Veszprémi Káptalani Országos Levéltár protestáns iratanyagában találunk fontos adatokat. A reformációt megelőző idők szokásainak megfelelően a helyreállított káptalan feladata volt a schola trivialis, azaz az elemi iskola fenntartása. Az iratok tanúsága szerint az iskola és a tanító épületét Széchenyi György veszprémi püspök Rácz Annától, Kún Ádám özvegyétől vásárolta 1652-ben. 2 Az új iskolaépület a székesegyháztól északra, a várfal keleti bástyájánál állt. „Midőn a katolikusok mindinkább szaporodtak, és a protestánsok háttérbe szorultak, az iskola szűknek bizonyult, kiegészítésül a XVIII. század első évtizedeiben iskola céljára rendezik be a külső várban, közvetlenül a belső mellett lévő Térj meg utcai Vörös ház egy részét, amely a mai piarista templom főbejárata táján állott.” 3 1745-ben Biró Márton püspök a régi iskola épületét – a hozzá tartozó telekkel – Lenthy kanonok részére engedte át, aki a már szinte romos iskolaépület helyén Mészáros István (1981): Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777. Akadémiai Kiadó, Budapest. 50. 2 Veszprémi Káptalani Levéltár Protestáns anyaga. 1652. n. 20. 3 Lukcsics Pál – Pfeiffer János (1933): A Veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. Egyházmegyei Könyvnyomda. Veszprém. 44. 1
Studia Caroliensia 2009. 2-3.
131
SANDA ISTVÁN DÁNIEL
pompás kanonoki házat emelt. Az így megszüntetett várbeli elemi iskola céljára Biró Márton a piactéren szerezett új otthont.
„1745. július 25-én, 500 forintért Völgyi János kálvinista házát, melyben néhány éve a kálvinista gyermekeket oktatták, megszerezte és schola trivialisnak rendezte be. A keletről a Buhinvölgy felé néző házat, melyet nyugatról utca határolt, északról Szabó György, délről Milikovics Mihály házának szomszédságában állott, a székesegyház költségén (184 forint 84 dénárért) alakították át.” 4 A fenti idézet is bizonyítja, hogy a középkori és a kora újkori iskolaépületekre vonatkozóan az egyházi levéltárak még hatalmas mennyiségű feltáratlan iratanyagot őriznek. 5 A század második felétől bizonyos szervezeti változás is bekövetkezett egyes nagyobb városi protestáns iskolákban. A középkori városi-plébániai iskolákban nem oktattak hittant, vallástan, teológiát. A reformációhoz csatlakozók a vezetésük alá került nagyobb városi-plébániai iskolákban teológiát is kezdtek oktatni a középszintet befejezett diákoknak, mégpedig úgy, hogy a meglévő alsó és középszintből álló iskolára – a középkori káptalani iskolák három szintjének mintájára – bölcselettel alapozott teológiát oktató tagozatot szerveztek. Ezzel ezek is háromtagozatossá váltak: volt elemi-kezdő kisdiáktagozatuk; volt középszintjük a gimnáziumi tananyaggal; és volt felső, akadémiai szintjük, ahol bölcselettel alapozott teológiát tanulhattak a nagydiákok – akárcsak a középkori káptalani iskolában. Amíg azonban a középkorban csupán az érseki, püspöki, káptalani városokban volt ilyen háromtagozatos iskola, most a protestáns iskolaszervezés következtében más jelentős városokban is létrejöttek és működtek. Ezt a háromtagozatos iskolát nevezik majd később, a XVII. század második felétől a reformátusok „kollégium”-nak, az evangélikusok pedig „líceum”nak. A század végén már számos nagyobb városban működött ilyen intézmény: Bártfa, Besztercebánya, Brassó, Debrecen, Eperjes, Gyulafehérvár, Igló, Kassa, Késmárk, Kolozsvár, Körmöcbánya, Lőcse, Marosvásárhely, Máramarossziget, Meggyes, Miskolc, Nagybánya, Nagyszeben, Nagyvárad, Pápa, Sárospatak, Selmecbánya, Sopron, Szászsebes, Szászváros, Trencsén. A későbbi századokban virágkorukat élő nagy evangélikus líceumok (Brassó, Eperjes, Nagyszeben, Sopron) és a legpatinásabb református kollégiumok (Debrecen, Marosvásárhely, Miskolc, Pápa, Sárospatak) és a kolozsvári unitárius kollégium mű-
Veszprémi Káptalani Magánlevéltár Liber cathedralis v. I. 10. A Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztálya szervezésében, 2009. április 3-4én tett egri tanulmányút során az Egri Egyházmegyei Levéltár főlevéltárosa kérdésemre azt a szóbeli tájékoztatás adta, hogy a náluk őrzött középkori iratanyagban – számos XIII-XVI. századi iskolaépületre vonatkozó leírás mellett – néhány iskolaépület alaprajz és homlokzati ábrázolás is található. 4 5
132
Studia Caroliensia 2009. 2-3.
A
REFORMÁCIÓ IDŐSZAKÁNAK ÚJ ISKOLATÍPUSAI ÉS AZOK TANULÁSI TEREI
ködése folyamatos volt a középkori elődintézményektől a XX. század közepéig, a kommunista hatalomátvételt követő bezárásukig. Az új felekezetek nagy becsben tartották iskoláikat, és anyagi erejükhöz mérten mindig jelentős áldozatokat hoztak megörökölt régi épületeik karbantartása, javítása vagy az újak építése céljából. Az erdélyi fejedelemséghez tartozó Sárospatakon Jan Amos Comenius 6 működése alatt 7 élte virágkorát az 1531-ben alapított Pataki Kollégium. Comenius hatása Comenius munkássága az első harmonikus pedagógiai szintézis a művelődés történetében, ezért hatása vizsgálódásaink szempontjából több oldalról is fontos. Egyrészt azért, mert saját korának legjelentősebb pedagógus-innovátoraként az iskolai élet számos területén – itt most nem részletezett – olyan újítást vezetett be, melyek máig meghatározzák a napi pedagógiai gyakorlatunkat, másrészt pedig azért is, mert rövid sárospataki működése 8 a hazai iskolaügy történetének kiemelkedően fontos időszaka volt. Világszemléletének középpontjában a keresztény hit áll, ezért az ember feladata, hogy képzettségre, erkölcsi fejlettségre és vallásos érzületre tegyen szert. Comenius szerint minden embernek eleve adott tulajdonsága az eszesség, az uralkodásra való képesség és a vallásos jámborság kibontakoztatásának lehetősége, ezáltal minden ember nevelhető. 9 Comenius és a pedagógiai környezet
Comenius személyében a gyermekorientált gondolkodás kezdőpontját, az iskola szeretetre méltó hellyé való átformálásának kezdetét látjuk. A Didactica magna-ban az iskolaépületről azt olvashatjuk, miszerint: az iskola az emberiesség műhelye, az örömmel végzett munka színtere. Ezt írja: „Legyen az iskola kellemes hely, és hozzon a szemnek kívülről-belülről gyönyörűséget. Az iskola belülről világos legyen, tiszta, mindenütt képekkel díszítve, legyenek ezek akár jeles férfiak képmásai vagy földrajzi ábrázolások vagy történelmi emlékek, akár valamely díszítések, kívülről pedig tartozzék az iskolához nem csupán szaladgálásra és játékra szolgáló térség (…) hanem valamelyes kert, ahova időnként bebocsátjuk őket, hogy szemük legeljen a fák, virágok, füvek szemléletében. Ha így rendezzük el a dolgokat, nem jelent kevesebb örömet iskolába járni, mint ahogy a vásárba szokás, ahol mindig azt remélik, hogy valami újat fognak látni és hallani.” 10 1592-1670. 1650-1654 között. 8 1650-1654 között. 9 Györgyiné Koncz Judit (2005): Pályaismeret, pályaorientáció. Károli Egyetemi Kiadó, Budapest. 42. 10 Comenius, J. A. (1992): Didactica magna. Seneca Kiadó, Pécs. 134-135. 6 7
Studia Caroliensia 2009. 2-3.
133
SANDA ISTVÁN DÁNIEL
Comenius művének keletkezéstörténetét vizsgálva világossá válik az ő újkori világértelmezése és benne az iskola megváltozott helye. A könyvnyomtatás feltalálása, Amerika felfedezése, az antik szerzők újrafelfedezése, az új asztronómia, továbbá a radikális empiristák mint Bacon, aláásták a középkori világképet és nem utolsósorban a skolasztikát. A barokk feltette a reneszánszra a koronát. A fejlődés az abszolutizmus felé elkezdődött, a világi istenítéséhez, s ezzel az isteni elvilágiasodásához. Az iskolaügy területén Comenius képviseli ezt az átmeneti kort: egy barokk pedagógus, prédikátor és a morva testvérek utolsó püspöke egyszemélyben, akinek elképzelései egy, az abszolutizmussal bekövetkező, szabályokkal átszőtt tömegállam iskolakoncepcióját előlegezik, és ugyanakkor visszanyúlnak a reneszánsz és a humanizmus elé a középkori embernek a kozmosszal való egység-érzésébe, valamint a klérus középkori önérték-érzésébe. 11 Comenius fölemelte – talán egyházi felsőbbségként való saját önértelmezéséből kifolyólag – a tanár alakját a pater familiae-től – az egész ház elöljárója, amilyen a középkori iskolamester volt – „nappá”. A tanár a diákok mindenféle érzéki tájékozódásának iránypontja lett, és képző sugarait minden egyes, pontosabban az összes tanuló fejébe küldte. 12 A reneszánszban elnyert perspektívát Comenius pedagógiai mezőre vitte át. Ez, valamint az a tény is, hogy ő propagálta a tömegiskolát, 13 amelyben egy tanár több száz diákot kell, hogy irányítson, miközben sem a tanár nem léphet oda a diákhoz, sem az egyes diák a tanárhoz, Comeniusnak a mellett az interpretációja mellett szól, mely őt a frontális ülésrend és a tanárcentrikus oktatás képviselőinek előfutárává teszi. Továbbá, jól érzékelhető itt egy másik – mind a tanteremvitában, mind az iskolaépítészetről dúló vitában máig létező – feszültség esztétika és funkcionalitás kö11 Göhlich, M. (1993): Die pädagogische Umgebung. Juventa Verlag. Wienheim und München. 131. 12
Kép az Orbis sensualium pictusból – Megszólítás;
Mester: Általviszlek tégedet mindeneken: megmutatok néked mindeneket: megnevezek tenéked mindeneket. Gyermek: Íme, jelen vagyok! Vezessen kegyelmed engemet Istennek nevében! 13 Comenius, J. A. (1992): 163. 134
Studia Caroliensia 2009. 2-3.
A
REFORMÁCIÓ IDŐSZAKÁNAK ÚJ ISKOLATÍPUSAI ÉS AZOK TANULÁSI TEREI
zött. Míg Comenius ott, ahol kedves hely kialakításáról, vagyis atmoszféráról és esztétikáról volt szó, a tanterem falain díszítésként akart képeket, addig ott, ahol oktatásbeli funkcionalitásról volt szó, arra szólított fel, hogy a falakon a tananyagot ábrázolják, és erre első helyen felfestendő tantételeket és szabályokat nevezett meg. Így nézve az általa megkövetelt „szemet gyönyörködtetés” kétfélét jelenthet: hogy a diákok felfrissüljenek az esztétikai élvezeten, továbbá hogy nem csak a hallás-, hanem mindenekelőtt a látásérzékelést is bevonják a tanulási tartalmak elsajátításába. 14 Ezenkívül az ő tanteremmel kapcsolatos, önmagában ellentmondásos megfontolásainak megértése szempontjából kívánatos, hogy komolyan vegyük ingadozását tanítás – mely nemcsak a címe miatt áll a „Nagy oktatástan” központjában, – és tanulás között. 15 Tekintsük át, hogy a pedagógiai környezet mely részletei voltak a legfontosabbak Comeniusnak. Ezek a taneszközök és mindenekelőtt a tankönyvek. Az anyanyelvi iskola hat osztályának mindegyike számára akart készíteni egy tankönyvet, mely az adott osztály összes tananyagát tartalmazza. A „Janua Linguarum aurea reserata” megjelentetésével 16 maga tette meg az első lépést e koncepció megvalósításához. A tanár központi szerepével szemben, melyet Comenius az ülésrenddel eleve meghatározott, az általa kifejlesztett és tervezett tankönyvek implicite hozzájárultak a tanári előadástól, és ezzel a tanártól való függésnek a csökkenéséhez. Az évfolyamkönyveken kívül az – ideális – comeniusi oktatóteremhez tartoztak táblák, írásminták, szótárak, a művészetek tankönyvei, 17 képek, modellek, sőt tárgyak. 18 Az oktatás területén folyó szemléltetés tendenciája a tudomány- és megismerés-fogalom saját korában végbemenő átalakulásából és az ezzel összefüggő, érzékelés felé történő odafordulásból származott. Comeniusnak köszönhetően készíteni kellett minden tudásra érdemes dologhoz szemléltető eszközöket, hogy „az iskolákban kéznél legyenek”. 19 Szekrényekről, polcokról vagy egy tárolóteremről a taneszközök számára, nem beszél. Jóllehet, úgy gondolta el az iskolatermet, hogy minden taneszköz készletben legyen ott. Tekintettel tanárközpontú tanterem-koncepciójára, valószínűleg az anyagok – amennyiben egy ilyen taneszköz-készletet megvalósított a valóságos iskolában – csak a tanár számára voltak hozzáférhetőek.
Comenius, J. A.: (1992): 135. Göhlich, M. (1993): 132. 16 Magyarul: A nyelvek kitárt arany kapuja. Első kiadása 1631-ben Lesznóban jelent meg. 17 Itt Comenius mégiscsak visszanyúl – évfolyamkönyveinek tervével ellentmondásban – az artes liberales-re, a középkor tantárgyi kánonjára. 18 Göhlich, M. (1993): 132. 19 Comenius, J. A. (1992): 184. 14 15
Studia Caroliensia 2009. 2-3.
135
SANDA ISTVÁN DÁNIEL
A tanterem berendezése és a szemléltető oktatás Különleges jelentőségű, hogy a szemléltető eszközöket úgy definiálta mint „olyan dolgok ábrázolását, melyeket az ember maga nem birtokolhat” 20 . Arra az esetre nézve szólt taneszközök mellett, „ha a dolgok hiányoznak”. Indirekt módon ezzel Comenius reális tárgyak bevonását követelte a tanításba. Ismereteim szerint mindenesetre nincs semmilyen adat vagy bizonyíték arra, hogy saját oktatásának keretében Sárospatakon vagy Fulnekben tárgyakat vitt volna be a tanterembe, vagy, hogy a tanítást telepítette volna át a tanteremből az adott dologhoz. Kérdés az is, hogyan értette, hogy a modelleket és képeket „tanulási célokra” kell elkészíteni. Első pillantásra ezt úgy lehet érteni, hogy Comenius a diákokat tanulóknak tekintette, mint ahogy ez a XX. század végén az iskolareformerek között elterjedt: a valóság olyan aktív elsajátítójának, aki tanulásának folyamatát tárgyakkal és modellekkel folytatott cselekvő, intencionális bánás során hajtja előre. Ám Comenius nem úgy értette. Legalább is az általunk elővett comeniusi írásokban (Didactica magna, Orbis sensualium pictus) nincs egyetlen más szövegrészlet sem, mely a tanulásnak adná az elsőbbséget. 21 Comenius XVII. századi pedagógiai térkoncepcióját vizsgálva azt kell megállapítanunk, hogy írásai alapján nem tekinthető a nyitott tanterem előfutárának. Ugyanakkor a comeniusi koncepció egyes aspektusai, például ami a reáliák bevonását illeti – továbbá a szervezés és fegyelem perfektualizálása –, megelőlegezi bizonyos részeit korunk tanteremreformjának. 22
Comenius, J. A. (1992): 188. Göhlich, M. (1993): 133. 22 Göhlich, M. (1993): 134. 20 21
136
Studia Caroliensia 2009. 2-3.
