STUDIA CAROLIENSIA
2009. 2-3. (X.)
101–113.
MÁRIA POTOČÁROVÁ AZ OKTATÁSÜGY HELYZETE A SALAMON-SZIGETEKEN Jelen tanulmány empirikus alapját az a tanulmányút képezi, melynek során 2006 őszén lehetőségem nyílt egy szociál-pedagógiai kutatást végezni a harmadik világ egyik szegény országában – a csendes-óceáni Salamon-szigeteken. A kutatás fókuszában a család, a családi nevelés és az serdülő ifjúság szociális normákhoz való igazodásának vizsgálata állt. A helyszínen történő kutatást a holland Groningene RUG (Rijksuniversiteit Groningen) Egyetemen működő JSL (Foundation Youngsters towards Social Limits) Alapítvány is támogatta, mely egyben a pozsonyi Comenius Egyetem testvérintézménye. Az egyén képességeinek fejlesztését a Salamon-szigeteken – a világ más országaihoz hasonlóan – a rendszer kedvezőbb szociális és politikai változtatásaival próbálják elérni, reménykedve, hogy ez közvetlen javulást hozhat a lakosság életszínvonalában. A képzettség alacsony szintje egyrészt gátolja a bennszülött lakosság érvényesülési lehetőségeit, másrészt abban is hátráltatja őket, hogy közvetlenül jobb életkörülményeket teremtsenek maguknak, illetve megfelelően hatékonyak tudjanak lenni a hétköznapi életben és a társadalmi környezetben. Az oktatás–nevelés eredménye a Salamon-szigeteken élő ifjúság körében A Salamon-szigeteken még mindig igen magas az írástudatlan emberek száma, akik kirekesztődnek az írás-olvasás általi kommunikációból, megfosztódnak a modern technológiai eszközök és az Internet adta fontos tudásforrástól is. Az írástudatlanság mértéke nagyon súlyos negatív következményekkel járhat a potenciális népességnövekedésre és a jövőbeni társadalmi jólét elérésére vonatkozóan. Az írni-olvasni tudás az olvasás és írás képességének összekapcsolását jelenti, mely sokszor kiegészül az alap számtani ismeretekkel és az élethez szükséges alap készségekkel. Az írni-olvasni tudás mértéke tükrözi azt az eredményt, amelyet a lakosok ezen készségek elsajátítása közben értek el, mind az általános iskolai képzés, mind pedig a felnőtt lakosság írni-olvasni tudásának növelése érdekében végzett program során. Az írni-olvasni tudás fogalma a nemzetközi összehasonlításra kerülő adatok gyűjtése miatt fontos, általában standard definícióra szorítkozik: az olvasás, írás és az egyén mindennapi életét érintő, egyszerű fogalmak megértésének képessége (ez az írni-olvasni tudás meghatározása az UNESCO szerint). Azok azonban, akik ezen a küszöbön átkerülnek, még nem mindenképpen „funkcionálisan írni-olvasni tudók” abban az értelemben, hogy nem képesek ezeket a képességeket produktívan használni. Több fejlődő országban (és különösen Melanézia országaiban) különböző dialektusokat, nyelvet beszélő emberek széles skálája található, és az a felnőtt, aki a
Studia Caroliensia 2009. 2-3. 101
MÁRIA POTOČÁROVÁ
helyi dialektusban írni-olvasni tudó, nem biztos, hogy a nemzeti nyelven szintén írni-olvasni tudónak számít. Az írni-olvasni tudás, mint az írni, olvasni és számolni tudás képességét ideálisan minden embernél a szociális környezetében kellene vizsgálni. Az írni-olvasni tudás ilyen feltérképezésének megszervezése egy egész nemzet tekintetében nagyon időigényes, anyagi szempontból meglehetősen költséges és bonyolult lenne. Bizonyos országok azonban a lakosság írni-olvasni tudását vizsgáló munkatársaitól azt követelik meg, hogy mindenkit egy tesztnek vessenek alá, ami egy egyszerű, előre kiválasztott szöveg elolvasásából áll. Az írni-olvasni tudás helyzetét a legtöbbször azonban csupán a családfő bemondása alapján határozzák meg. Ez legtöbbször a megszerzett adatok megbízhatóságát kérdőjelezi meg, és így azoknak az összehasonlíthatóságát is. Ezt támasztja alá a Salamon-szigeteken, a Nemzeti Írniolvasni tudás Bizottság által 1991-ben végzett, speciális felmérés is, amelyen a résztvevők 47%-a nyilatkozott úgy, hogy a pidgin nyelv írásának és olvasásának képességével rendelkezik, de a teszt után csupán a 16%-ukat lehetett írni-olvasni tudónak nyilvánítani. Kb. 44% bizonygatta, hogy angolul képesek írni és olvasni, de a tesztek kimutatták, hogy csak 28%-uk ténylegesen képes erre angol nyelven. Mindkét nyelven (angol és pidgin nyelvek) ténylegesen írni és olvasni tudónak csupán a megkérdezettek 22%-a bizonyult. Néhány ország összehasonlíthatja az alacsony iskolába járást és az írástudatlanságot, vagy pedig azt állíthatja, hogy az iskolába járás és az elvégzett négy osztály biztosítja a lakosság teljes írni-olvasni tudását. Az ENSZ legújabb tervezete megállapította, hogy létezik összefüggés az iskolába járás és az írniolvasni tudás, valamint a képzési eredmények között. A Salamon-szigeteken az iskolai képzés nem kötelező. A formális képzés az erősen intézményesített, kronologikus szintekre bontott és hierarchikusan rendszerezett képzési rendszert jelenti az általános iskola alsó szintjeitől egészen az egyetemig. A kisgyermekkori képzés a Salamonszigeteken csak nemrégen kezdődött meg, mégpedig 3 szinten: kisgyermekkor (3-4 évesek), iskola előtti időszak (4-5 évesek) és az iskolai képzésre „előkészítő” (5-6 évesek). Az előkészítő osztályok a formális oktatási rendszer első osztályát jelentik, miközben a további két szint már nem kötelező, és a települések tartják fenn őket. Sok iskola előtti, azaz ECEközpont magánszemélyek kezében van, és magánszervezetként funkcionálnak. Néhány központ az általános iskola része. Az egyes tartományok vidéki közössége saját költségére kezdett gyermekoktatási központokat létrehozni.
102 Studia Caroliensia 2009. 2-3.
AZ
OKTATÁSÜGY HELYZETE A
SALAMON-SZIGETEKEN
Ami a Solomon Islands College of Higher Educationt (SICHE) illeti, főiskolai szintű iskolatípusról van szó. Manapság a leendő tanároknak kínál kurzusokat, minden évben tizenöt felvételizővel. Képzési körébe vonták az ország csaknem 220 ECE (iskola előtti) központját is. Az 1999-es jelentés azt feltételezi, hogy 1998-ban az előkészítő osztályokba kb. 14 000 öt-hat év körüli gyermek iratkozott be. A feltételezett teljes populációhoz képest, ami hozzávetőlegesen 229 000 gyermek, a beíratott gyermekek összességének ez csupán a 26%-a. Az alapképzés az ún. Form 1 (azaz 1. osztály) szinttel kezdődik és a Form 6. szinttel fejeződik be. Némely esetben az alapképzésbe beszámítják az előkészítő osztályokat is. A törvény által az alapképzésbe lépés meghatározott ideje a hat-kilenc éves életkor. Az alapképzés mindenki számára ingyenes, de nem kötelező. A valóságban azonban a legtöbb általános iskola szed valamilyen tandíjat saját fenntartási költségeinek kiegyenlítésére. A hatodik évfolyam végén minden tanulónak felvételi vizsgát kell tennie a középiskolákba (Solomon Islands Secondary School Entrance Examination). A Közösségi Középiskolák (Community High Schools) megalakításával jelentősen növekedett az általános iskola hatodik évéből a középiskola első évfolyamába lépő diákok száma, 1992-ben ez csupán 30 % volt, 1997/98. évben már 55– 60%-ra emelkedett. Ennek ellenére azonban ez az arány még távolról sem éri el a többi csendes-óceáni ország szintjét. A diákok lemorzsolódásának aránya magas, mind a fiúknál, mind a lányoknál, a lányoknál a lemorzsolódás magasabb. Az iskolába járási különbség a fiúknál és a lányoknál csökken. A 20. század 90-es éveinek elején jegyezték fel az általános iskolába beíratott tanulók számának nagyarányú növekedését. Az általános iskolába beíratott tanulók éves átlaga 1990 és 1993 között kb. 7%kal, míg 1994–1997 években 4%-kal nőtt. Az általános iskolába beíratott lányok létszáma kezdi elérni a fiúk létszámát. 1999-ben az országban kb. 90 középiskola működött (9 nemzeti középiskola, 16 tartományi középiskola és 65 önkormányzati-közösségi középiskola). A közösségi középiskola manapság kiterjesztette kapacitását a 4. és 5. évfolyamra is, hogy iskolai képzést nyújthassanak olyan diákoknak is, akik a 3. év végeztével lemorzsolódnának. A tartományi középiskolák, melyeket kezdetben szakképzésre és műszaki tantárgyak képzésére alapítottak, ma már az „akadémiai” tantárgyak képzését is vállalják. Minden tartományi és nemzeti középiskola alakított 1-6. évfolyamot. Egyedül a VI. György Király Iskola nyújt képzést a 7. osztály szintjén. A középiskolákba beíratott diákok száma az 1990-1997 közötti időszakban növekedett, de erőteljesebb az 19951998 közötti növekedés volt. Tartományi viszonylatban a középiskolába beíratott lányok aránya kiemelkedő növekedést mutatott. A középiskolai oktatás felsőbb évfolyamaiban még mindig a fiúk dominálnak. Az 1997-es beíratási adatok alapján a 7. osztályt csupán egyetlen leány látogatta a 41 fiú mellett. Az 1986. és az 1999. évi, az iskolalába járást feltáró népszámlálási adatokat alapul véve a beíratott tanulók aránya
Studia Caroliensia 2009. 2-3. 103
MÁRIA POTOČÁROVÁ
több mint 56%-ra növekedett. A növekedés a lányoknál számottevőbb (23%), mint a fiúknál (20%). A Solomon Island College of Higher Education (SICHE) megalapítása óta (1985) a post-secunder képzés fő szolgáltatója. Hét iskola tartozik hozzá, melyek széles körű szakmai, akkreditált és diplomát adó kurzusokat kínálnak. Az üzleti alapképzést (BSc) 1997-ben indították, a pedagógusi alapképzést (középiskolai tanár) pedig 1999-ben a Pedagógiai Iskolán belül. A főiskola nagy létszámban fogad felkészítő kurzusokra és tanári továbbképzésekre is hallgatókat. A beíratkozott diákok létszáma évente átlagosan 2 000 fő. A felsőfokú képzést egy külföldi ösztöndíjas rendszer egészíti ki. A külföldi főiskolákra történő beiratkozások a főiskolákra beiratkozott diákok teljes létszámának kb. 35%-át teszik ki.
A felsőfokú képzésben részt vevő legtöbb diák vagy a Salamon-szigetek kormánya által kiírt vagy a harmadik világ diákjainak kínált ösztöndíjat kapja meg. A DélCsendes-óceáni Egyetem Honiar székhellyel, kredit és nem kredit alapú kurzusokat kínál távoktatás formájában. Célcsoportjai a nappali tagozatos iskolák végzősei, valamint a távoktatásban részt vevő dolgozók. A diákok kis része Új-Zélandon, Ausztráliában és Pápua Új Guineában egyetemi hallgató. Ezek a diákok általában olyan alapfokú vagy posztgraduális képzésben vesznek részt, amit a SICHE nem kínál. A külföldi oktatási programhoz 1998-ban 644 diák csatlakozott, ennek a 20%-át nők alkották. 104 Studia Caroliensia 2009. 2-3.
AZ
OKTATÁSÜGY HELYZETE A
SALAMON-SZIGETEKEN
Ez a szám azonban 2000-re 496 diákra csökkent. Kb. 180 diák nem folytathatta a Fijiszigeteken lévő Dél-Csendes Óceáni Egyetem programját elégtelen anyagi támogatás miatt. A SICHE folyamatosan a hiányzó kurzusok problémájával küzd. A diákok által látogatott SICHE-kurzusok jól hasznosíthatók az állami szolgáltatások terén, mint pl. az egészségügy vagy az oktatás. Az egyetem azonban nem kínál fontos, specifikus kurzusokat pl. az utazásszervezés, a kiskereskedelmi fejlesztés, a fafeldolgozás és fa eladás terén. A Salamon-szigeteken prioritás az ország oktatási színvonalának és minőségének növelése. Úgy tűnik, hogy a minőség biztosítása az iskola-felügyelők hálózatától függ, akik az iskolákat évente egyszer látogatják. Az iskolai ellenőrzések alacsony számát a gyér közlekedési lehetőségek számlájára lehet írni. Az országban nincsenek egységes mutatók a tanárok teljesítményének, valamint az iskola, mint egység minőségének biztosítására. A diákok több mint 40%-a lemorzsolódik a 6. évfolyam befejezése után. A magasabb szintű középfokú képzés terén elért tanulói eredmények azonban perspektivikusak. A Salamon-szigeteki diákok teljesítménye a csendes-óceáni középiskolai bizonyítvány (Pacific Senior Secondary Certificate) megszerzéséhez szükséges átlagos skálával meghatározva, a vizsgaeredmények alapján 1999-ben az adott régióban átlag feletti volt. A Salamon-szigeteki diákok az átlagnál 10%-kal teljesítettek jobban. Különösen kiemelkedő a biológia, angol nyelv, fizika, mezőgazdasági és fejlesztési tanulmányok területén elért eredményük. Kutatási eredmények jelzik, hogy ha az országban nem létezne korlátozás a középiskolai képzésben, jóval több diák mutatna jó eredményt az oktatás magasabb szintű képzésein. A vizsgálatok eredménye azt is kimutatta, hogy a fiúk jobb eredményeket érnek el minden tárgyból, mint a lányok, kivéve az angol nyelvet és a földrajzot. A jelentések ténylegesen azt mutatják, hogy a nemi különbségek a Salamon-szigeteken szemelláthatóbbak, mint akármelyik más országban vagy régióban. Egyértelmű, hogy nem csupán az oktatás elérhetőségén kell javítani, hanem a tanítás körülményeit is úgy kell módosítani, hogy a lányok is jobb eredményeket érhessenek el. „A nemzetközi felmérések azt igazolják, hogy a nők nevelésének és oktatásának nagy gazdasági jelentősége van. A lányok oktatása és a bruttó hazai termelés között közvetlen összefüggés van és az oktatás területén a nemek közötti egyenlőtlenség a bruttó hazai termelésre majdnem mindig csökkentő hatással van. Az anyák magasabb fokú műveltsége jobb higiéniához vezet, javulnak a táplálkozási szokások és a család egészségi állapotával való törődés hatékonyabb lesz. Az anyák utólagos iskoláztatása lehetővé teszi a családtagok számának gyarapodását, a gyerekek közötti időközöket növeli és az egészségügyi ellátást elérhetőbbé teszi. Az anyák műveltsége egyúttal a gyerekek műveltségét is növeli és erre nagyobb hatással van, mint az apák műveltsége. Ugyanakkor az anyák műveltsége jobban növeli a lányok művelődésébe fektetett erőfeszítést. A dél-csendes óceáni vidék országaiban a nők oktatására és Studia Caroliensia 2009. 2-3. 105
MÁRIA POTOČÁROVÁ
közvetlenül az életszínvonaluk emelésére irányuló befektetések valószínűleg két fő területen hoznak eredményt. Először: a nők műveltségének növelése valószínűleg a lakosság egészségének javulásában mutatkozik meg. A Vanuatán, Salamon-szigeteken és Pápua-Új Guineán sok betegség, különösen a gyerekek esetében, gyakran a kölcsönös fertőzések és az alultápláltság együttes hatása következtében kitörő fertőző betegség következménye. Javulást olyan módszerek alkalmazásával lehet elérni, mint például a nők oktatása, felvilágosítása az egészségügy, a fertőzések elkerülése és a megfelelő táplálkozás terültén. A fejlődő országokban szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a nők oktatásába fektetett energiák következtében a családok és a gyerekek egészségének javulása jelentős anyagi hasznot is hoz. A nők képzéséből eredő másik nagy hasznot valószínűleg összefüggésbe lehet hozni azzal, hogy a nők műveltsége és a szabályozott, csökkentett szülések arányban vannak egymással. A jelenlegi éves szaporodással (2,8%) a Salamon-szigetek népessége megkétszereződéséhez 25 évnél rövidebb időre lenne szükség, és ennek kihatása a munkanélküliségre, oktatásra és az egészségügyi ellátásra a jövőben óriási lesz. A nemzetközi statisztikák kimutatásainak legfőbb következtetése az a megállapítás, hogy a nők képzettségének és a szülések csökkenésének megvan a kölcsönhatása: a nők képzettsége és a szülések csökkenése közötti összefüggés csak abban az esetben bizonyítható, ha a nőknek minimálisan alapfokú végzettsége van. A lányoknak nyújtott oktatás mennyiségének és minőségének növelését célba vevő intézkedések, a jelenlegi szüléskorlátozó politika életbevágó fontosságú, és valószínűleg elengedhetetlen az ilyen ellenőrzés szükségessége a Salamon-szigeteken.” (Az emberi erőforrások fejlődéséről szóló csendes-óceáni jelentés szövegéből.) Az oktatás másik vetülete, amely iránt egyre több diák és szülő érdeklődik, a „mire jó a műveltség” kérdésre adott válasszal függ össze. Ez leginkább vidéken jelent súlyos gondot. Némely iskolában nem állnak rendelkezésére a tanítók számára megfelelő tantervek, sok iskola nincs megfelelően felszerelve (beleértve a vizet, a WC-t, az olvasótermet, a biztonsági intézkedéseket). Némelyik tanítónak nincs meg a szükséges gyakorlata vagy végzettsége, a tanítók a munkanapok jelentős részét azzal töltik, hogy a fizetésükért a vidéki központokba járnak be, az iskolák üzemeltetését nem 106 Studia Caroliensia 2009. 2-3.
AZ
OKTATÁSÜGY HELYZETE A
SALAMON-SZIGETEKEN
támogatják, és némely esetben az oktatás sem folyamatos. Ennek következménye a gyengébb eredmények, az iskolák iránti érdeklődés csökkenése és az alapfokú iskolába járás nem kívánatos elmaradása. A diákok több mint 40 %-a a 6. évfolyam befejezése után kiesik az iskolarendszerből, némelyik írni–olvasni tudása nem megfelelő, nem is beszélve a munkafolyamatokba történő csatlakozáshoz szükséges képességekről. Ennek értelmében az oktatás minőségének és jelentőségének növelésére irányuló összehangolt intézkedések elkerülhetetlenek, legalább az alapfokú oktatás területén. Az informális képzés azokat a szervezett vagy rendszeres oktatási tevékenységeket foglalja magába, amelyek a formális oktatási rendszer keretén kívül valósulnak meg, a népesség bizonyos specifikus al-csoportjainak (mind gyerekeknek, mind felnőtteknek) a tudás bizonyos kiválasztott fajtáit nyújtják. A közösség fejlődésekor az oktatási tevékenységek arra összpontosítanak, hogy az embereket felszólítsák, hogy vegyék át az ellenőrzést és a felelősséget saját életük felett, ha saját emberi potenciáljukat teljes mértékben ki akarják fejleszteni, és a közösség fejlesztését keresztül akarják vinni. Ez megkívánja, hogy a csoportok, amelyek igyekeznek megfogalmazni közös szükségleteiket, és ezt követően a szükségletek kielégítéséhez vezető programokat kidolgozni, találkozzanak, közelebb kerüljenek egymáshoz. A művelődés ezen területébe bekapcsolódott emberek a munkájuk elvégzésének módját ugyanolyan fontosnak tartják, mint azt a programot, amelyet közösen igyekszenek megvalósítani. Ebben az esetben maga a folyamat emeli ki az adott közösséghez való tartozás tudatosításának szükségességét, kialakul a csoporttal való összetartozás érzése, a program támogatja mind az önállóságot, mind a közösségi tevékenységet. Ezen a területen többnyire a női társulások, az egyház és nem állami szervezetek által vezetett csoportok aktívak. Az informális tréningaktivitások a felnőttek oktatásában vannak jelen (beleértve a formális terciális képzést, az írni-olvasni tanítást, az elsődleges egészségügyi gondoskodást és némely házi kézműipart, a közgazdaság területén végzett formális és informális tréningeket, valamint az oktatást a kultúra és a politika területén). A művelődésnek ezen a területén nagyon aktívak az egyházi, állami és nem állami szervezetek. Annak ellenére, hogy a Salamon-szigeteken az emberi potenciál fejlesztését érintő információk rendkívül fontosak, a felnőttek oktatására vonatkozóan szintén nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. Az oktatási tevékenységek állapotának és a közösségek erősítésére kifejtett hatásának megállapítása céljával mindeddig nagyon kevés felmérésre került sor. Informális oktatás folyik a közösségek szintjén, ahol a nők egész életük folyamán tanítják gyermekeiket. A gyerekek így az otthoni munka vagy játék közben átélt mindennapi tapasztalatokból és helyzetekből eredő ismereteket, képességeket, magatartást és a környezet megértését szerzik meg és gyűjtik össze. Az ilyen típusú művelődés nagy részét a Salamon-szigeteken a szülők és a közösség nyújtja, ehhez kapcsolódnak később a formális és informális szektor által szervezett különböző programok. A tapasztalatok és képességek megszerzésének ilyen fajtája a Salamon-szigeteken továbbra is talán a legfontosabb terület marad. Felnőtteknek Studia Caroliensia 2009. 2-3. 107
MÁRIA POTOČÁROVÁ
szervezett tanfolyamokon nyújtanak alapfokú oktatást, amelyek kielégítik a felnőttek általános műveltségigényét, a képességek, értékek és magatartások megszerzése iránti szükségleteit, melyeket azért kell elsajátítaniuk, hogy túlélési esélyeiket és életszínvonalukat javítsák. Ezek a szervezetek leginkább az egyes tartományokban tevékenykedő női egyletek, valamint a törzsi közösségek. A műveltség ilyen típusú megszerzése leginkább a bennszülött lakosság csoportjai számára fontos. A lényeg a bennszülött lakosságnak a környezethez és a földhöz való viszonyulása. A Salamon-szigetek bennszülött lakossága fizikailag és szellemileg is nagyon szorosan kötődik a környezetéhez és földjéhez. Olyan emberek ők, akiknek meg van a potenciáljuk, hogy javítsanak életszínvonalukon, és hogy végrehajtsák a megkövetelt változásokat, amennyiben lehetőséget kapnak tanulni. Az adott terület részletesebb tanulmányozása érdekében további felmérésekre van szükség. A községek szintjén az informális oktatást a közösségi szervezetek biztosítják. Ezek közül sokat a konkrét egyházhoz, esetleg ifjúsági csoportokhoz való tartozás alapján igazgatnak, úgy mint az Anyák Szövetsége (Melanéziai Egyház), Blaho Dorcas (Hetedik Nap Adventistáinak Egyháza), az Egyesült Egyház Női Szövetsége (Egyesült Egyház – Unit Church). Mások, mint például a női klubok, inkább a vidéki lakosok tudásának, képességeinek növelése, és általánosan a falu lakosai életszínvonalának növelése alapján szerveződnek. Ezek a csoportok sikeresen szólítják meg a falvakban élő embereket, mivel naponta köztük dolgoznak. Az embereket saját falusi programjaikon keresztül tanítják, olyan területeken, mint az írni-olvasni tudás, falusi kézműves ipar, az egészség és táplálkozás, valamint a zöldségtermelés. Sok ilyen művelődési program a vidéki élet részeként integrálódott, az ügyfelek így a tudás és a képességek megszerzését könnyedén besorolják mindennapi tevékenységeik és életük javítását érintő terveik közé. Érdekes, hogy a csoportok kezdeményezői, védői és vezetői között sok a nő. Ahogyan ezt az egyik nő mondta: „A női szervezetekben azért töltöm az időmet, mert ezek tevékenységei és művelődési programjai nagyon szorosan összefüggnek a mindennapi életünkkel, mint a családjaik fejlődéséért harcoló nők életével.” Informális oktatást állami ügynökségek is nyújtanak, mint a nyilvánosságnak közvetített szolgáltatásaik részét, állami feladatvállalásként és saját alkalmazottaik tréningprogramjának keretén belül. A nyilvánosságot tájékoztatják az általuk nyújtott szolgáltatásokról is. A megnevezett szervezeteken kívül rendszeres informális képzést nyújtanak a közösségi szervezetek, vidéki képző központok, nem állami szervezetek és néhány, a magánszektorban tevékenykedő szervezet is. Az országban 41 Szakképzési Központ (Vocational Training Centre – VTC) működik, ezek közül 24 rezidenciális központ, azonban nyolc jelenleg nem működik. A rezidenciális szakképzési központok az egyház tulajdonában vannak, és az egyházi szervek kezelik ezeket. Ezeken kívül még 13 községi központ (Village Based Center) és négy Vidéki Nevelési–Oktatási program (Village Education Programs – VBEP) is működik. Ezeket mind a közösségek üzemeltetik. A vidéki oktatási programok rövid tanfolyamokat 108 Studia Caroliensia 2009. 2-3.
AZ
OKTATÁSÜGY HELYZETE A
SALAMON-SZIGETEKEN
valósítanak meg, nincs kiépített infrastruktúrájuk, míg a rezindeciális központok 1–3 évig terjedő tanfolyamokat kínálnak. A rezidenciális szakképző központok tanterveiben olyan tantárgyak vannak, mint az autószerelés, elektronika, mezőgazdaság, építészet és asztalosság, valamint a háztartás vezetéséhez kapcsolódó ismeretek. Ezt a tantervet kis vállalkozások egészítik ki, amelyek a központokat megalakították, és amelyeket maguk a tanulók irányítanak (pl. méhészet). A rezidenciális szakképző központok az szervezett iskolán kívüli művelődési rendszer kritikus részei. Nem arra tervezték őket, hogy a „kirekesztődött” iskolásoknak alternatív megoldást nyújtsanak, hanem hogy minden korosztálynak, akinek a közösségek és falvak életének javítása a célja, a készségek széles skáláját kínálják. A 2001-ben megnyitott rezidenciális szakképző központokba beiratkozott diákok száma 1 024 volt, 70 százalékuk férfi. A rezidenciális központok teljes kapacitása 1 800 diák. A készségeket fejlesztő közoktatáson kívüli tréningek további példái A magánszektorban tevékenykedő szervezetek közül sok kínál ügyfeleinek alapvető készségeket fejlesztő tanfolyamokat. Cégvezetési tanfolyamokat a Salamon-szigetek Kiskereskedelmi Központja kínál. A Honiarban lévő központnak teljes munkaidőben dolgozó oktatója van, míg a többi tartományi központban csupán nyolc tréner dolgozik részmunkaidőben. A Willies Skill Electrical Centre az alap elektrotechnikai kompetenciák területén kínál tanfolyamokat. A nem állami szervezetek, mint például a Solomon Islands Development Trust minden tartományban aktívan tevékenykedik, és a higiénia, öko-erdőgazdálkodás, a tengeri moszat-és lepketenyésztés, valamint a kertészet területén nyújt képzéseket. A Salamon-szigetek Családtervezési Szövetsége közösségi disztribútori hálózatán keresztül biztosít képzéseket az egészségmegőrzés területén. A Salamon-szigetek Alfabetizációs Szövetsége és a Salamon-szigetek Fordítóinak Tanácsadó Csoportja a helybéli előadóknak nyújt képzést, akik ellenszolgáltatásként a közösségi szervezeteknek szerveznek írás-olvasás kurzusokat. A Solomon Islands Credit Union League a megtakarítások kezelése területén és a kezdő vállalkozások kérdéseiben nyújtanak képzéseket. A Salamon-szigetek teljes költségeiből az oktatás területére kiszabott költségvetés aránya magas, legalábbis a Csendes-Óceán országainak viszonylatában. Az állami költségvetés nehézségei ellenére az iskolaügyre adott összeg az összköltségvetés 15%-a maradt. A pénzügyi támogatások kiadásainak hatékonysága mindig kérdéses volt. Az iskoláknak az üzemeltetésre nyújtott támogatása aránytalanul az alacsonyabb fokú oktatás kárára a magasabb fokú oktatás felé hajlanak. Az iskolaügy finanszírozásának eredménytelensége „Nagyon sok közforrás jut a magasabb és „post-secondary” oktatásra, a Salamonszigeteken mégsem értek el az állami pénzekkel arányban lévő oktatási eredménye-
Studia Caroliensia 2009. 2-3. 109
MÁRIA POTOČÁROVÁ
ket. A nyilvánosságnak a közösségi középiskolákkal kapcsolatos rendkívüli visszhangja az alsóbb fokú középiskolai oktatás iránti óriási keresletéről tanúskodik. Az elkövetkező 10–15 év prioritása az iskolák számának növelése és az alapfokú oktatás minőségének javítása. Nem nehéz azonosulni azzal, hogy a Salamon-szigeteken miért tulajdonítanak ilyen nagy jelentőséget a magas szintű képzettséggel rendelkező állampolgárok képzésének, és annak, hogy ezt túlnyomó részben az állam fedezze. A függetlenség megszerzése után a kormánynak „a népesség, amely részére a modern oktatási standard alig elérhető, a szekundáris és post-szekundáris szinten képzettek jelentéktelen mértékű képviselete” megnevezésű jelenség ellen kellett harcolnia. Tekintettel a Salamon-szigetek földrajzi adottságaira, a lakosság szétszórtságára, azok, akik elérték a középiskolai képzettséget, gyakran más tartományokban található bentlakásos iskolákban szerezték meg képzettségüket. Azok a szerencsésebbek, akik számára biztosították a beíratást neves állami középiskolákba, nagyon jó minőségű képzést kaptak nem csekély állami költségen. Az állami kiadások csökkentése a postszekunder oktatás területén nem jelenti azt, hogy az alkalmazottak magasabb szintű képzése már nem lenne fontos. Ez inkább csak azt jelenti, hogy a magasabb szintű oktatás költségeinek nagyobb hányadát inkább a diákok és családjaik viselik, és nem az állam. Az állami középiskolák és a SICHE tandíjak összegének pontos kiszámítása a bevétel növelését, és az igazságos illetékek elérését célba vevő részletes kivitelezési tanulmány kidolgozását igényli. Ezeknek a tanulmányoknak prioritást kell biztosítani.” (Ázsiai Fejlesztési Bank Salamon-szigetekről szóló gazdasági beszámolója, 1997 (Solomon Islands 1997 Economic Report) A Salamon-szigeteken az iskolák alacsony és aránytalan költségvetéssel működnek. Az iskolák nem kapják meg időben, vagy egyáltalán nem kapják meg támogatásukat, mivel a pénzeszközök a tartományi hivatalokon keresztül folynak be hozzájuk, ahol ezeket a pénzeket közben más célokra használják fel. Az elmúlt két évben a helyzeten még rontottak a Guadalcanal tartományban fellángoló zavargások. Azóta az iskolák nem kaptak állami támogatást, és valószínűleg ezért rövidítették le a tanulmányi időt. 2000-ben és 2001-ben az iskolák azoknak az adományoknak köszönhetően működtek, amelyeket Új-Zéland kormánya juttatott nekik. Az Oktatási Minisztérium különböző szervekből tevődik össze, amelyek hoszszan tartó tevékenységei jobb kölcsönös integrációt és együttműködést követelnek meg. Jelenleg nincs tervük és stratégiájuk, amelyek biztosítanák az integrációt és az együttműködést. Például nem működik a Programimplementációk Főosztálya és a Vizsgák Adminisztrációjának Főosztálya közötti információcsere, és mintha a SICHE az Oktatási Minisztériumtól függetlenül működne. A tanfelügyelők nem látogatják rendszeresen az iskolákat, és nem ellenőrzik a beíratott tanulók számát, mely adatokat a tanfelügyelőknek kellene begyűjteniük, ezeket folyamatosan késve továbbítják. A tanítók bérének kifizetése körül is komoly gondok vannak. Némely esetben a tanítók egész hetet fecsérelnek el a havi munkaidőből azzal, hogy a tartományi központ110 Studia Caroliensia 2009. 2-3.
AZ
OKTATÁSÜGY HELYZETE A
SALAMON-SZIGETEKEN
ba kell a fizetésükért utazniuk. Az Európai Unió Rehabilitation Feasibility Study Reportja meggyőző módon bizonyította, hogy a nemzeti és tartományi kormányzatok iskolaügyi hivatalai és az iskolák között nincs egyértelmű kapcsolat. Az Oktatási Minisztérium szakmai osztályainak nincsenek pontosan megállapított kötelességei. Az Oktatási Minisztérium átláthatóságával kapcsolatban is hiányosságok vannak. Az oktatásügy és a művelődés fejlesztése a Salamon-szigeteken következő néhány alapelvben és kihívásban foglalható össze: A műveltség kapjon prioritást! A hagyományos tanítási módszerekkel közvetített ismeretek és kompetenciák a Salamon-szigeteken továbbra is a múlt fontos, hozzáadott piaci értékkel növelt maradványai lesznek. A vidéki élet fenntartásának és javulásának abszolút elengedhetetlen előfeltételei ezek. A hagyományos tanítási módszerek közvetítésével megszerzett tudás és képességek a vidéken élő embereket is gazdagítják. A megélhetési források biztosítását – vagy akár csak az élelmiszerrel való jobb ellátást – ugyanakkor a városban élő embereknek is könnyebben lehetővé teszi a magasabb műveltség. A hagyományos művelődés fontos szerepet játszhat a nemzeti összetartozás és identitás kialakításában, mint például etnikai csoportokon átívelő társadalmi értékek érvényesítése. A jelenlegi oktatásügyből hiányzik egy fontos összekötő elem, amely az oktatás modern módszereit a hagyományos módszerekkel és az általánosan elismert értékekkel kötné össze. A Salamon-szigeteken két tanulóból alig egy fejezi be az általános iskola harmadik évfolyamát. Azok többsége, akiknek sikerül ezt befejezniük, később, a 6. osztály befejezése után morzsolódnak le az iskolából. Emellett ezeknek a diákoknak nagy része képes lenne, és szeretné is folytatni a tanulást, ám ezt a jogot megtagadják tőlük. Ezek a gyerekek nem akarják (és nem is szeretnék) követni szüleiket a hagyományos vidéki élet fenntartásához szükséges hagyományos mesterségek tanulásában. Sok gyermeket, akik a formális képzés rendszeréből kiszorultak – még mielőtt az életben maradáshoz elengedhetetlenül szükséges kompetenciákat elsajátítanák, vagy akár még a nagykorúság elérése előtt – elcsábítja a városi életmód. Ennek következménye, hogy ezeknek a gyerekeknek a nagy része elszakad a hagyományos életformától, és magával az élettel is elégedetlenek lesznek: városi csavargókként végzik, vagy bűnelkövetők lesznek. A folyamatos tanterv-fejlesztés és a pedagógiai anyagok biztosítása A nyújtott képzés minősége és standardja egy modern és releváns tanterv hiányában kérdéses. A tanterv készítése elé az Oktatási Minisztériumban állítólag több akadály is gördül. A finanszírozott projekteken túl, melyeknek része volt az általános iskolai angol nyelv és matematika oktatásához tartozó anyagok kidolgozása, a többi általános iskolában tanított tantárgynak a 20. század hetvenes éveitől nem volt kialakított és kiadott tananyaguk. Bár a Tantervfejlesztési Központ a külföldi támogatásnak köszönhetően sok tankönyvet adott ki az 1-3. évfolyamok részére, sok közösségi ill. önkormányzati középiskola nem rendelkezik könyvtárral, tudományos laboratóriStudia Caroliensia 2009. 2-3. 111
MÁRIA POTOČÁROVÁ
ummal, a kézi munkákhoz, vagy a háztartásvezetés oktatásához szükséges berendezésekkel. Tantervi anyagokat a 4-5. évfolyam számára nem küldtek az iskolákba a 20. század nyolcvanas évei óta, amikor is először alkották meg ezeket az anyagokat. A tanárok képzettségének javítása Az oktatási rendszer másik korlátja a kvalifikált tanárok hiánya. A 2001. évi jelentés szerint a közösségi középiskolákban négy tanárból átlagosan csak egy rendelkezik a szükséges végzettséggel. A képesítés nélküli tanárokat foglalkoztató iskolák legfőbb gyenge pontja a tanári képességek hiánya. Ez a probléma megmarad, amíg nem készül el a központilag koordinált és folyamatos pedagógusképzési program. A jelenlegi, a SICHE által megvalósított pedagógusképzési program nem elegendő az égető problémák megoldásához. A nemzeti koordináció és az ellenőrzés javítása Az iskolai adminisztrációban és vezetésben is adódnak problémák. Az üzemeltetési rendszer nagy része azonos azzal, amit még a gyarmatosítók állítottak fel. Nem jelennek meg progresszív megoldások, amelyek világos jövőképet vázolnának fel. A Kutatási, Tervezési és Kivitelezési Főosztály csupán irányítja az egyik képzési projektet a másik után. Az ellenőrzés és tervezés szempontjából szükséges az adatok gyűjtésének és terjesztésének a javítása és gyorsítása. Az iskolai oktatáshoz való hozzáférés javítása Az iskoláskorú gyermekek nagy tömege nem vesz részt szervezett iskolai oktatási rendszerben. 12-14 éves korban ráadásul, amikor az iskolába beíratott gyermekek létszáma eléri a maximumot, már a gyermekek negyede távol marad az iskolától. Az öt és tizenkilenc éves, iskolába íratott gyermekek aránya pedig kb. 56%. Ahogy a lányok helyzete hátrányosabb a fiúkénál, úgy egyes tartományok is rosszabb helyzetben vannak másokhoz képest. A népszámlálás idején az 5-14 éves gyermekek közül 40 000 gyermek nem járt iskolába. A legfontosabb prioritás épp ezért: megtalálni azt a módszert, hogy miképp lehetne gondoskodni ezeknek a gyerekeknek képzéséről minimum az elemi iskola szintjén. Továbbá figyelmet érdemel az a tény is, hogy bizonyos földrajzi területeken a gyerekek kevésbé képesek folytatni a tanulmányaikat, mint az ország más területein, a lányoktól pedig nem kellene elvenni a jogot, hogy ugyanolyan szinten folytathassák tanulmányaikat az oktatás minden szintjén, mint a fiúk. Az iskolai oktatás hozzáférhetőségét megnehezíti az anyagi források hiánya is, elsősorban a középiskolák esetében. A középiskolai oktatás költségei a középiskola típusától függnek, de a legalacsonyabb az önkormányzati középiskolák költsége, ami 500-1000 dollár között mozog. Az összes vidéki szakképzési központ évente 100 és 145 dollár közötti összeget számláz egy tanulóra. A vidéken lakók többségének, akinek a havi bevétele körülbelül ötven dollárra rúg, ezek a költségek egyszerűen elérhetetlenek. A létező iskolák területeinek növelése és új iskolák építése megfelelő koordinációt igényel. Ez megoldaná az iskolák területi eloszlásának kérdését, így az oktatás 112 Studia Caroliensia 2009. 2-3.
AZ
OKTATÁSÜGY HELYZETE A
SALAMON-SZIGETEKEN
hozzáférhetőségének problémáját is. Az iskolák területi eloszlását az adott régióban, az iskolák hozzáférhetőségéről készült adatoknak megfelelően kellene kialakítani, ezzel biztosítani lehetne az iskolai oktatás kellő hozzáférését, és elejét lehetne venni az iskolai berendezések elégtelen kihasználtságának. Az oktatás hozzáférhetősége, elsősorban a felsőfokú képzésben csak akkor javulhat, ha elfogadják a tudásközvetítés kombinált rendszerét. A SICHE-nek el kellene fogadnia a „kombinált rendszert” (mely a konkrét igényeknek megfelelően fog változni) és el kellene készítenie a gyakorlatba való bevezetésének tervezetét. A kezdő kombináció – 50% közvetlen, kontakt oktatás és 50% távoktatás – talán kielégítené a diákok igényeit, a meghozná a kívánt eredményeket és költséghatékony is lenne. A rádió még mindig nem tartozik a megfelelően kihasznált médiumok közé, amelyet a diákok és tanárok oktatáshoz való hozzáférésére használnának bármilyen szinten. A Nemzeti Iskolai Rádióprogram, amelyre sok felnőtt oly örömmel emlékezik vissza, néhány évtizeddel ezelőtt megszűnt. Jelenleg az adás csak néhány a DélCsendes-óceáni Egyetem és a SICHE által közölt programra korlátozódik, valamint jelentkezik még a SIARTC (Salamon-szigeteki Vidéki Szakképzési Központok Egyesülete) rendszeres, tizenöt perces adása, heti háromszori alkalommal. Nem olyan régen megalapítottak egy bizottságot, melynek tervezetet kell készítenie a NSBP adásának megújításáról. Összességében elmondható, hogy az oktatásban a legfontosabb tényezők a kisgyermekkortól a felsőfokú képzésig bezárólag a minőség és a relevancia. Az iskolákban rendszeres és következetes ellenőrzéseket kellene végezni, a tantervek tartalmát ismételten át kellene vizsgálni. Biztosítani kellene a tanárok teljesítményének rendszeres értékelését, valamint ennek megfelelően párhuzamosan a diákok tanulási eredményeinek mérését. A tanulmányt szlovák nyelvből fordította: Bodonyi Edit PhD habil. egyetemi docens
Studia Caroliensia 2009. 2-3. 113
