J. LYNN Vetkőzik a tanú A fordítás alapjául szolgáló mű: J. Lynn: Tempting the Best Man

J. LYNN Vetkőzik a tanú A fordítás alapjául szolgáló mű: J. Lynn: Tempting the Best Man

Copyright © 2012 by Jennifer L. Armentrout This translation published by arrangement with Entangled Publishing, LLC. All rights reserved. Hungarian translation © Medgyesi Csilla, 2013 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013

ISBN 978 963 254 815 9

1.

FEJEZET

Az esküvői meghívót elefántcsontszínű papírra nyomtatták, elegáns betűkkel írták, csipkével díszítették, ám hiába volt gyönyörű, Madison Daniels számára felért egy pofonnal. Atyaisten, mi lesz most? Mitch, a bátyja, aki három évvel volt idősebb nála - az egyetlen testvére - tényleg megnősül a hétvégén. Megnősül. Madison nagyon örült a bátyja boldogságának. Egyenesen örömmámorban úszott. A jövendő sógornője, Lissa, remek csaj volt, akivel nagyon hamar összebarátkozott. Lissa soha nem tenne semmi rosz- szat a bátyjának. Annyira szerették egymást, ahogyan csak a filmekben szoktak szeretni. A Marylandi Egyetemen ismerkedtek meg elsőéves korukban, őrülten egymásba szerettek, végzés után mindketten .1/0 n nal találtak maguknak nagyszerű munkahelyet .1 lobbi pedig már történelem. Nem Mitch és Lissa jelentett a problémát.

9

Egyáltalán nem az észak-virginiai szőlőben rendezendő esküvő volt a gond. Még csak nem is a félbolond szülei, akik egy „Amerika az utolsó ítéletre vár” nevű, nagyon jól jövedelmező internetes bolt tulajdonosai voltak, és akik valószínűleg gázmaszkot adnak majd ajándékba minden vendégnek. Madison azt se bánta volna, ha aszteroida csapódik a szőlőskertbe, amennyiben ettől megúszhatja ezt a hétvégét. Lepillantott a meghívóra, a nyoszolyólányok és vőlegény tanúinak listájára, és megrándult az arca. Lassan kifújta a levegőt, amitől kiröppentek arcából a kósza barna tincsek. Pontosan a saját nevével egyvonalban, néhány ártatlan pontnyi távolságban, karmazsinvörös tintával írva szerepelt a bátyja tanúja: Chase Gamble. Isten utál engem. Igen, nem lehetett másképp. Madison volt a menyasszony tanúja, és a Gamble fiúk közül bárki remekül megfelelt volna a bátyjának. De nem, Chase Gamble-nek kellett ezt a szerepet eljátszania. Ö volt Mitch legjobb barátja, bizalmasa -

és mellesleg Madison életének megkeserítője. - Attól semmi nem fog megváltozni, hogy felgyújtod a tekinteteddel azt a szerencsétlen

meghívót. -

Bridget Rogers az asztal szélének támaszkodott, hogy felhívja magára Madison figyelmét.

Bridget volt az asszisztense, és élő példa arra, milyen remekül nézhetett ki valakin egy olyan cucc, amely egy másik nőn katasztrofálisan mutatna. Ma szűk, iuksziaszínű szoknyát viselt, lila, hatalmas pöty- työkkel díszített parasztblúzzal, fekete sállal és bőr- i sizmával. Titokzatos módon jól nézett ki ebben .i bóhockosztümben. Bridgetről nem lehetett azt .illítani, hogy nem öltözködött volna merészen.

Madison felsóhajtott. Neki sem ártana most egy kis merészség. - Nem hiszem, hogy képes leszek végigcsinálni. Látod, hallgatnod kellett volna rám, és meghívni magaddal Dereket a történelmi részlegről. A vad szex legalább elterelte volna a figyelmedet az esküvő alatt a bátyád legjobb barátjáról, aki, ne feledjük, egyszer már lerázott téged. Bridgetnek igaza volt; ő aztán mindig tudta, mi a teendő. Mit tegyek? - kérdezte Madison, miközben az ablak felé fordult. Nem látott mást, csak a szomszédos múzeumszárny fém és vasbeton épületét - .i Smithsoniant. Roppant büszke volt rá, hogy itt dolgozhatott. Nagyon keményen megküzdött érte, hogy azon kevés kiváltságos egyike lehessen, akik ennek a fantasztikus kulturális intézménynek a i m in katársai lehettek. Bridget Madison arcába hajolt, hogy visszaterelje magára a figyelmét. - Ügyes nagylányként viselkedsz majd. Lehet, hogy titokban halálosan szerelmes vagy Chase Gamble-be, de ha a fickó eddig még nem jött rá, milyen fantasztikus csaj vagy, akkor nyilvánvalóan nem komplett, vagyis nem érdemes vele foglalkozni. -

Tudom, tudom. De Chase annyira... dühítő.

-

Édesem, ez a legtöbb férfira igaz - jegyezte meg Bridget, és Madisonra kacsintott.

-

Az rendben van, hogy nem érdeklem. Kiábrándító dolog ugyan, de el tudom viselni. És

még azt is képes vagyok neki megbocsátani, hogy visszatáncolt, amikor egyetlen alkalommal majdnem összejöttünk. Nos, majdnem meg tudom bocsátani. - Madison keserűen felnevetett, és a legjobb barátnője szemébe nézett, remélve, hogy a másik lány megérti, mit érez. - De állandóan tréfát űz belőlem, érted? Cikiz a családom előtt, úgy bánik velem, mintha a kishúga lennék, én 11

pedig legszívesebben jó alaposan megráznám... és leszaggatnám róla a ruhát. -

Csak egyetlen hétvégét kell kibírnod! Mennyire lehet ez nehéz? - kérdezte Bridget.

Próbált érvelni, hátha a logika segít Madisonnak túlélni élete legrosszabbnak ígérkező hétvégéjét. Madison ledobta a meghívót az asztalra, hátra-

12

■

lull, és felsóhajtott. Talán mégis át kellene szólnia .i történelmi részlegre. M ióta csak az eszét tudta, ismerte Chase-t; része volt az életének. Egy utcában nőttek fel

Washington külvárosában. A bátyja és Chase örök életükben elválaszthatatlanok voltak. Madison, fiatalabb testvérként, állandóan Mitchen és a barátain lógott. bálványozta Chase-t. Nehéz is lett volna nem ra- |ongani érte: férfiasán szép jelenség, őszinte, nyílt és I onnyed, nem is beszélve a gödröcskéiről, amelyeket be kellett volna tiltani. A fiú már gyerekkorában is nagyon korrekt volt, mindig megvédte a gyengéb- I " két, és az ilyesmi megdobogtatja a lányok szívét, t tlyan természet, aki a hóviharban az utolsó ingét Is odaadná egy hajléktalannak, de mégis érződött benne valami nyers, veszélyes is. ( base-szel nem volt érdemes kikezdeni. I gyszer, még középiskolás korukban egy fiú túlságosán belemelegedett, miközben Madisonék háza ■

lőtt, a kocsijában csókolóztak. Chase éppen akkor I < i l t el Mitchtől, és meghallotta Madison

fojtott tillak ( »zását, mert a fiú keze olyan helyre tévedt, ahova nem kellett volna. Az eset után szegény kölyök hetekig furán bice- ív 11, M adison pedig még jobban beleesett Chase-be, és a rajongás az istennek sem akart elmúlni. Mindenki, Madison anyja is tudta, hogy a lány teljesen odavan Chase-ért középiskolás korában és az egyetem első két éve alatt. Szent isten, mindenki tudta, hogy ha Mitch és Chase valahol megjelent, hamarosan várható Madison is. Bármilyen szomorú is - és valóban szánalmas volt azért jelentkezett a Marylandi Egyetemre, mert a fiúk is oda jártak. Minden megváltozott elsőéves korában, aznap, amikor Chase megnyitotta az első éjszakai

klubját. Attól kezdve... Madison mindent megtett, hogy a lehető legritkábban fusson össze Chase-szel. Nem mintha a terve működött volna. Az ember azt hinné, hogy egy olyan nagyvárosban, mint Washington, könnyű elkerülni a gazembert, de ó nem, a természet törvényei gonosz, kérlelhetetlen ribancok. Chase mindenhol ott volt. Madison kibérelt egy kisebb lakást a Gallery egyik alsóbb emeletén, és néhány héttel később Chase megvette az egyik tetőtérit. Még a családi ünnepeken is mindig helye volt az asztalnál, mert Madison szülei sajátjaikként kezelték a Gamble fiúkat. Kora reggel a férfi ugyanabban az edzőteremben súlyzózott, ahol Madison taposógépezett. És amikor Chase fellépett a futópadra? Ó, hűha, ki gondolta volna, hogy egy izmos vádli ennyire szexi lehet? Nem Madison hibája volt, hogy képtelen volt levenni róla a szemét, és talán egy kicsit a nyála is kicsöppent. És talán egyszer-kétszer le is esett a taposógépről, amikor Chase fölemelte az inge alját, hogy megtörölje a homlokát, és a lány meglátta a hasizmait, amelyek - szentséges isten! úgy néztek ki, mintha festőhengerek lettek volna a bőre alatt. Ki ne botlott volna meg a látványra? A pokolba, ha Madison betért a sarki fűszereshez, összefutott Chase-szel, aki a barackokat nyomogatta azokkal a csodálatosan hosszú ujjaival - azokkal az ujjakkal, amelyek kétségtelenül ugyanúgy tudták, hogyan kell a gitár húrjait pengetni, mint azt, hogyanjuttassanak egy nőt a szexuális őrület csúcsára, és még egy kissé tovább. Mert Madison tudta - ó, de még mennyire tudta -, mennyire jó volt a férfi mindenben.

Természetesen mostanra már valószínűleg fél Washington megtapasztalta, mire képesek azok a kezek. - Már megint az a kifejezés van az arcodon - szólalt meg Bridget, és felhúzta az egyik szemöldökét. - Tudod, melyikre gondolok?! Madison megrázta a fejét. Tényleg nem szabadott azokra az ujjakra gondolnia, de képtelen volt megszabadulni a kamaszkori rajongástól - a férfitól, aki

minden álmának megtestesítője volt. Képtelen volt túllépni rajta, ezért nem maradt meg senki mellett néhány hónapnál tovább. Magával fogja cipelni ezt az érzést a sírig. Chase volt számára az Antikrisztus. Egy igazi, hihetetlenül vonzó Antikrisztus... Hirtelen az egész testét elöntötte a forróság. Madison legyezgetni kezdte magát a blúza aljával, és a meghívóra sandított. Mindössze négy napról volt szó egy romantikus, előkelő szőlőskertben. Több száz vendég lesz, s bár Chase közelében kell majd lennie a próba és az esküvői szertartás alatt, a fennmaradó időben rengeteg módja lesz rá, hogy elkerülje a férfit. De a finom remegés a gyomrában, az ereiben áramló izgalom mást ígért, mert komolyan, hogyan lesz képes távol tartani magát az egyetlen férfitól, akit valaha is szeretett - és legszívesebben apró darabokra tépett volna? - Dobd csak ide azt a házi telefonkönyvet - kérte Madison. Megtudakolom, hogy Derek ráér-e vajon a hétvégén. Szerda reggel, noha a forgalom a virginiai Hills- boróba vezető úton nem volt különösebben nagy, hiszen a legtöbben az ellenkező irányba, a városba tartottak, Madison mégis olyan vadul robogott, mintha a NASCAR-on lenne. Eddig három nem fogadott hívása volt az anyjától - aki már azt hitte, hogy Madisont elrabolták a nagy, gonosz városban, és istentelenül nagy összeget követelnek majd a szabadon bocsátásáért -, négy SMS a bátyjától, aki amiatt aggódott, megtalálja-e a helyes utat az autópálya-körgyűrűn mert a húga nyilvánvalóan nem tudott tájékozódni -, valamint egy hangposta-üzenet az apjától, aki

arra figyelmeztette, hogy valamit összekevertek a szobafoglalásnál. Már biztos volt, hogy nem ér oda időben a villásreggelire. Ki a fene eszik még manapság egyáltalán villásreggelit? Idegesen dobolt az ujjaival a kormányon, és felsandított a lejárót jelző táblára, amelyről visszatükröződött a késő májusi Nap vakító sugara. Ja, itt kellett volna lekanyarodnia, állapította meg magában, miközben elhúzott a tábla mellett. A fenébe! Lepillantott a mobiljára, mert teljesen biztos volt benne, hogy az a vacak pillanatokon belül megszólal. Lehúzódott a szélső sávba, és lehajtott a következő lejárónál, hogy valahogy visszajusson a helyes útra. Nem lett volna késésben, sem pedig ilyen... szétszórt, ha az előző éjszakát pakolással tölti, ahogyan egy normális, érzelmileg stabil, a húszas éveinek közepén járó nő tette volna. Ehelyett azonban ő azon siránkozott, hogy kart karba öltve kell majd végigsétálnia a nászmenetben Chaseszel, mert ez tényleg egyszerűen kegyetlenség volt. Az pedig újabb tőrdöfés, hogy Dereknek randevúja volt a hétvégén, így nem tudta őt elkísérni. Abban a pillanatban megszólalt a mobilja, amikor a Charger kerekei ráfordultak a helyes lejáróra. Madison fájdalmasan felnyögött. Miért nem tud ez a dög a pokol tizedik bugyrában égni? Van egyáltalán a pokolnak tíz bugyra? Ki tudja, de mire mindenki eléggé elázik, és jót nevetgél majd azon a történeten, amikor Madison gyerekként pucéran rohangászott a házban, a pokolnak húsz bugyra is lesz, és ő addigra megjárta mindegyiket. Hatalmas diófák övezte úton száguldott végig. A lombok árnyékot vetettek az aszfaltra, és ettől az út szinte légiesnek látszott. Messze előtte a17hegyek mélykékje magasodott a völgy fölé. Ha

marad a jó idő, a szabadtéri esküvő biztosan gyönyörű lesz ilyen díszletek között. Hirtelen hatalmas durranást hallott. Felkapta a fejét, a kormánykerék pedig vadul pörögni kezdett előbb balra, majd jobbra, aztán megint balra. A tor

kában dobogó szívvel erősen megragadta a volánt, miközben az autó úgy tekergeti jobbra-balra, mintha egy részeg vezetné. -

A fenébe - motyogta tágra meredt szemmel, miközben lassan visszanyerte az uralmat a

Charger fölött. Defektet kapott az egyik kerék - az egyik kibaszott gumi egyszerűen felrobbant. Miért is ne? Még a bátyja is elpirult volna, ha hallja, hogyan káromkodott, miközben azon törte a fejét, megkí- sérelje-e felnin megtenni a maradék 16 kilométert. Végül jobbra rántotta a kormányt, és leállította az autót az útpadkán. Legszívesebben belerúgott volna az átkozott kocsiba, de aztán komoly felnőtt módjára a fejét a kormányra hajtotta, és káromkodott még egy sort. Nem kezdődött túl jól ez az egész. Fölemelte a fejét, és a mobiljára pillantott. Felkapta a készüléket az anyósülésről, megnyitotta a telefonkönyvet, és megnyomta a hívás gombot. Már két csöngés után felvette valaki a vonal másik végén. -

Maddie? Hol a pokolban vagy, te lány? - szólt bele az apja a kagylóba aggódó hangon. -

Anyád már majdnem hívta a rendőrséget, és nem tudom, mennyi... -

Jól vagyok, apu. Beszoptam a kerékkel úgy 16 kilométerre tőletek.

A nevetgélés és az evőeszközök zaja szinte teljesen elnyomta az apja hangját. -

Mit csináltál?

Madison gyomra korogni kezdett, ami nem is volt csoda, hiszen már elmúlt tizenegy óra, és még nem is reggelizett. -

Beszoptam a kerékkel.

19

-

Micsoda?

Madison a szemét forgatta. -

Beszoptam a kerékkel.

-

Várj, nem hallok semmit. Gyerekek, lehetne egy kicsit csöndesebben? - kérdezte

elfordulva a mikrofontól. - Maddie van a vonalban, és valamit beszopott. - Madison hallotta, hogy a szobában lévő férfiakból kirobbant a hangos nevetés. Ó! Kibaszott... Édes Istenem. -

Sajnálom, édesem. Szóval, mi történt? - kérdezte az apja. - Beszoptál a fenékkel?

-

Beszoptam a kerékkel! Kocsikerékkel. Tudod, az a kerek, gumiból készült izé.

-

Ó. Ó! Már értem. - Az apja kuncogni kezdett. - Őrültekháza van itt, éppen eszünk. Ugye,

nem felejtetted el lecserélni a pótkereket az utolsó de- fekted óta? Tudod, kedvesem, az embernek mindig felkészültnek kell lennie. Mert mi van, ha evakuálják a várost, és menekülnöd kell? Madison alig tudta megállni, hogy bele ne verje a fejét a kormánykerékbe. Imádta a szüleit, de esze ágában sem volt a tervezési képességeit elemezni az apjával, miközben egy szobányi férfi azon nevetgélt, hogy beszopott valamit - miközben Chase ezen nevetett, mert Madison tisztán hallotta a mély baritont a háttérben. A gyomra máris görcsben volt a tudattól, hogy hamarosan szemtől szembe találkozik a férfival. - Tudom, apu, de még nem volt időm pótkereket venni. -

Mindig kell, hogy legyen nálad pótkerék! Talán nem arra tanítottunk mindig, hogy légy

felkészülve? Tényleg erről akart most vitatkozni az apja? Végül is nem egy üstökös csapódott az autójába! Mr. Daniels felsóhajtott, ahogy minden apa szokott, amikor meg kell mentenie a lányát,

mindegy, milyen idős. - Csak maradj, ahol vagy. Máris indulok, édesem. -

Kösz, apu. - Madison megnyomta a hívás befejezés gombot, és beledobta a mobilt a

retiküljébe. Szinte látta maga előtt, ahogy az egész abszurdan népes családja az asztal körül ücsörög, és mindenki a fejét rázza. Csak Maddie késik el mindig. Csak Maddie kap defektet, és csak vele fordulhat elő, hogy nincs pótkereke. Nagy szívás volt a legfiatalabbnak lenni a családban, amely vér szerinti rokonokból és a Gamble-hordából állt. Tehetett bármit, mindig ő maradt a kis, ici- ri-piciri Maddie. Nem Madison, aki irányította a Smithsonian Könyvtár önkénteseit. Mivel mindig is odavolt a történelemért, úgy vélte, éppen neki való ez az állás. Madison hátrahajtotta a fejét a támlára, és behunyta a szemét. Hiába ment a légkondicionáló, a kinti hőség lassan beszivárgott az autóba. Meglazította a blúzát, és hálás volt magának, hogy könynyű vászonnadrágot vett fel farmer helyett. Amilyen szerencséje van, agyvérzést kapott volna, mielőtt az apja vagy a bátyja megjelenik, hogy megmentse. Utálta, hogy miatta kellett valamelyiküknek otthagyni az ünnepséget. Ez volt az utolsó dolog, amit akart. A második helyen pedig az állt, hogy Chase most éppen a fejét csóválja a többiekkel együtt. Valószínűleg elbóbiskolhatott, mert hirtelen arra eszmélt, hogy valaki kocogtatja a feje mellett az üveget. Laposakat pislogva letekerte az ablakot, és ahogy elfordította a fejét, pontosan belenézett egy égszínkék szempárba, amelyet hihetetlenül sűrű 21 fekete pillák szegélyeztek.

Ó... ó, ne... A szíve megállt egy pillanatra, aztán őrülten zakatolni kezdett, amikor a tekintetét végighordozta a fájdalmasan ismerős, magas arccsonton és a telt, szívfájdítóan puhának látszó ajkon, amely kemény és makacs is tudott lenni. Sötétbarna tincsek hullottak a férfi homlokába; egy kicsit mindig hosz- szabb volt a haja a kelleténél. Az erős orr, amelyen egy apró dudor maradt vissza egy iskolai verekedés emlékeként, kemény, veszélyesen szexi élt adott az egyébként tökéletes, férfias szépségnek. Madison tekintete lejjebb vándorolt az egyszerű fehér ingre, amely megfeszült a széles vállakon, majd a kőkemény mellkasra és a keskeny derékra esett a pillantása. A farmer lazán lógott a férfi csípőjén, és hála istennek, a látvány többi részét elrejtette a kocsi ajtaja. Visszafordította a tekintetét a férfi arcára, és elakadt a lélegzete. A megértő félmosoly azokon az ajkakon különös érzéseket ébresztett a bensőjében, az egész teste életre kelt, és lángolni kezdett. Madison gyűlölte, hogy így reagált Chase közelségére. Azt kívánta, bárcsak bármely más férfi gyújtaná így lángra, hozná ilyen izgalomba. Teljesen vége volt.

-

Chase - lehelte.

A férfi elvigyorodott, és a francba, természetesen azonnal megjelentek a gödröcskék az arcán. -

Maddie?

Madison teste megremegett a hangja hallatán, amely mély volt és selymes, mint az igazán jó whisky. Be kellene tiltani ezt a hangot, a pakkjával együtt. Ismét lefelé fordította a tekintetét. A fene essen ebbe az ajtóba, hiszen nem vitás, hogy az a pakk is igencsak lenyűgöző volt. Egy másodpercre visszarepült az időben, egyetemista korába, arra az éjszakára, amikor először ment el Chase klubjába, és ott állt a puccos irodában. Tele reményekkel, vágyakkal... Felrázta magát a kábulatból, fölegyenesedett az ülésben, kihúzta a derekát. -

Téged küldtek?

A férfi kuncogni kezdett, mintha ez lett volna a legviccesebb dolog a világon. -

Igazából önként jelentkeztem.

-

Tényleg?

-

Természetesen - válaszolt a férfi. - Látnom kellett, mit szopott meg a kis Maddie Daniels.

2.

FEJEZET

Chase azonnal rájött, hogy hibázott, mihelyt a szavak elhagyták az ajkát, de az ördögbe, egyáltalán nem bánta. Szenvedélyes, imádnivaló, egyenesen bűnös pír lepte el a lány arcát és nyakát. A férfi egyik fele - a könyörtelen oldala - kész lett volna bárkin átgázolni, hogy megtudhassa, meddig terjedt a pír a lány testén. 23 De már megtanulta, méghozzá kemény lecke árán, hogy Maddie Danielsszel nem léphet át bizo-

nyos határokat. A lány ajka elkeskenyedett, és düh lobbant fel mogyoróbarna szemében, amitől az írisze egészen zöldnek látszott. A szeme színe a hangulatától függően változott, és Chase az utóbbi időben szinte kizárólag zöldnek látta. - Ez elég durva megjegyzés volt, Chase. A férfi vállat vont. Az udvariasság soha nem volt jellemző rá. -

A kocsiban maradsz, vagy kiszállsz?

Maddie úgy nézett ki, mint akit úgy kell kirobbantani az autóból. -

Csak hagyjam itt az út szélén?

-

Kihívtam az autómentőt, már úton van. Ha kinyitod a csomagtartót, kiszedem a

cuccaidat. . A lány végre elfordította a tekintetét róla, és Chase egyből könnyebben tudott lélegezni. -

Klassz kocsi - jegyezte meg Maddie.

Chase hátranézett a válla fölött a fekete Porschéra, amely ragyogott a napfényben. - Csak egy autó. - Egy a háromból, amely a tulajdonában volt. Azt kívánta, bárcsak inkább a pick uppal jött volna, de az a dög valósággal zabálta a benzint. Visszafordult a lányhoz, és oldalra lépett. Maddie, jössz, vagy nem? A lány felnézett rá, szinte kihívóan, ami nagyon vicces volt. Maddie csak 160 centi magas volt és pillekönnyű. Chase valósággal föléje tornyosult, és egy kézzel is könnyedén a vállára vehette volna. A tekintetük egymásba kapcsolódott.

Minden egyes múló pillanattal egyre valószínűbbnek tűnt, hogy tényleg egyszerűen csak kirántja, és a vállára kapja a lányt. Talán el is fenekeli, mert isten a tudója, megérdemelte volna. Chase farka fájdalmasan megmerevedett a nadrágjában, és lelkesen helyeselt. A józan ész gyomorszájon vágta, és közölte, hogy szó sem lehet róla. Chase pontosan olyan volt, mint az apja: már fiatalon sikeres üzletember, céltudatos, gazdag, és genetikailag bele volt kódolva a képesség, hogy tíz másodperc alatt tönkretegyen bármilyen komoly kapcsolatot. És ezt mindenki, még Maddie is tudta. Vagyis ideje jobb taktikát választani, gondolta magában. Mély lélegzetet vett... - Anyukád félretett neked egy szelet túrós lepényt. Maddie tekintete elfátyolosodott. Chase nem először volt tanúja ennek. Mióta az eszét tudta, a csokoládétól és a desszertektől mindig ilyen posztorgazmikus kifejezés jelent meg a lány arcán, és ez most egyáltalán nem segített a farmer sliccét feszítő problémán. A kocsi ajtaja mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül kivágódott, és Chase csak a reflexeinek köszönhette, hogy egyben maradtak a mogyorói. - Túrós lepény! - visszhangozta a lány vigyorogva. - Eperrel? Chase alig tudta elfojtani a mosolyt. - És csoko- ládémártogatóssal, ahogyan szereted. Madison gyorsan csípőre tette a kezét, és oldalra biccentette a fejét. - Akkor meg mire vársz? Megnyomott egy gombot az autókulcson, és a csomagtartó fedele felpattant. - Minden pillanat, amely elválaszt a túrós lepényemtől, egyre veszélyesebbé teszi ezt az utazást. Márpedig az már így is veszélyes volt.

25

Chase elindult a csomagtartó felé, miközben a lány kiszedegette a többi cuccát a hátsó ülésről. Csak egyetlen bőröndje volt. Maddie soha nem pakolt sok holmit. Chase randizott olyan csajokkal, akik egyetlen napos útra is legalább három öltözet ruhát és tucatnyi cipőt vittek magukkal. Maddie nem igényelt ilyesmit, talán azért, mert egy csapat lármás, verekedős fiúval nőtt föl. Kivette a bőröndöt, lecsukta a csomagtartó tetejét, megkerülte az autó hátulját - és megtorpant. Jézus Krisztus... Maddie éppen behajolt a kocsiba, hogy elővegyen egy hosszú ruhazsákot a hátsó ülésről. A nadrág vékony anyaga megfeszült kerek popsiján. Chase tudta, Maddie milyen keményen edzett, hogy jó legyen az alakja. Hányszor látta a taposógépen izzadni! Megszámolni sem tudta, olyan sokszor. Tényleg egy másik napszakot kellene választania az edzésre. De egyszerűen képtelen volt elfordítani a tekintetét a lányról. Maddie apró volt, de pokolian formás, és bár nem az a típusú nő, amilyenekkel Chase általában randizott, a maga módján gyönyörű. Hetyke orr, telt ajkak, szeplős arc. Hosszú haja a háta közepéig ért, bár most éppen lófarokba fogta. Az ilyen hajért - az ilyen testért - megvesznek a férfiak. Á, a pokolba, nem csupán erről van szó. Maddie egy szép napon majd igazán boldoggá tesz egy gazfickót. Megvan benne minden, amire egy férfi vágyik: okos, vicces, erős akaratú és kedves. És az a popsi... Chase elfordult, és mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon. Legszívesebben otthagyta volna Maddie-t a csudában, bepattant volna az autóba, berobogott volna a városba, hogy felszedje az el-

ső útjába kerülő csajt. Vagy megmarkolta volna Maddie hátsóját. A lány elsietett mellette, aztán furcsa pillantást vetett rá a válla fölött. -

Csak nem a seggemet bámulod? Hadd találgassak: Bambi vagy Susie kiéheztetett? Soha

nem tudom őket megkülönböztetni. -

A Banks ikrekre gondolsz?

Maddie oldalra biccentette a fejét, és várta a választ. -

Lucynek és Lake-nek hívják őket - javította ki Chase.

Maddie a szemét forgatta. -

Ki nevezi el Lake-nek a gyerekét? Ó! Ha gyerekeid lesznek, te biztosan Rivernek és

Streamnek hívod majd őket. - Megcsóválta a fejét, aztán ösz- szehúzta a szemét. Sokatmondó pillantást vetett a férfira. - Vagyis még mindig velük randizol? Chase nem igazán használta volna a „randizás” kifejezést a magas, vékony ikerpárral kapcsolatban. -

Nem egyszerre randizom velük, Maddie. És régebben sem tettem.

-

Én nem így tudom.

-

Akkor rosszul tudod.

Ez azonban nem győzte meg a lányt. Chase ösz- szeszorította a száját. Semmi értelme nem volt, hogy magyarázkodni próbáljon, mert a rossz híre már így is megközelítette az apjáét. Maddie kinyitotta a Porsche hátsó ajtaját, aztán kérdően felhúzta a szemöldökét. -

Még nem kaptad meg a szobádat?

Chase betette a lány bőröndjét a csomagtartóba27 a sajátja mellé.

-

Még nem jelentkeztem be. Csak negyed órával a segélyhívásod előtt érkeztem meg.

Maddie eligazgatta a nem létező ráncokat a nadrágján. - Nem voltam bajban. Chase gúnyosan felvonta a szemöldökét. -

Nekem másképp tűnik.

-

Csak azért, mert megszoptam...

-

Mondd ezt még egyszer!

Maddie a szemébe nézett, és a tekintetétől Chase gyomra összeszorult. A lány egyetlen pillantása elég volt mindig, hogy elakadjon a lélegzete. -

Mit mondjak még egyszer?

-

Azt, hogy megszoptam.

Maddie a szemét forgatta. -

Gyerekes vagy.

-

Mindegy, a lényeg, hogy defektet kaptál, vagyis el kellett jönnöm, hogy megmentselek.

Maddie sértődötten sarkon fordult, és visszament a kocsijához. A retiküljével a kezében tért vissza, és kinyitotta a Porsche ajtaját. Chase elvigyorodott. -

Mindig kell, hogy...

-

Tudom: legyen nálam pótkerék - vágott a szavába a lány, miközben beült az autóba.

Chase halkan fölnevetett, bemászott a kocsiba, és vetett a lányra egy pillantást a szeme sarkából. Maddie kifelé nézett a füstüveg ablakon, úgy szorongatta a mobilját, mintha az élete függne tőle. Chase óvatosan megigazgatta magát a farmerben, és imádkozott, hogy elmúljon a merevedése,

mielőtt visszaérnek. Az első nyolc-tíz kilométer nyugodtan telt visz- szafelé a szőlőskertbe, ahol a cimborája hamarosan megnősül. Nem érződött feszültség a levegőben, de túl kényelmes sem volt a csend. Jobb lenne, ha nem foglalkozna ezzel. -

Miért duzzogsz?

-

Nem duzzogok - válaszolta Maddie sötét tekintettel.

-

Engem nem vágsz át, Maddie.

-

Ne nevezz így! - Maddie beletúrt a táskájába, és kihalászott egy napszemüveget.

Fölvette, és csak utána fordult vissza a férfi felé. Helyesen nézett ki benne. -

Utálom, ha így hívsz.

-

Miért?

A lány nem válaszolt. Chase felsóhajtott, és rátért egy semlegesebb témára. -

A bátyád igazán boldog.

Maddie szemlátomást megnyugodott. -Tudom, és nagyon örülök neki. Megérdemli, nem igaz? Annyira kedves fiú, sok lány kihasználta volna. -

így van. - Chase egy pillanatra elfordította a tekintetét az útról. Maddie még mindig őt

nézte, és a férfi utálta, hogy a napszemüveg elrejti a szemét.

29

így nem tudhatta, mire gondol a kis boszorkány a sötét üvegek mögött. -

Lissa kedves lány, jól jár Mitchcsel.

Maddie beharapta az ajkát. -

Mitch is jól jár vele.

Halvány mosoly jelent meg Chase szája szélén. -

így van. De, hogy összeházasodjanak? Soha nem hittem, hogy megérem a napot, amikor

megállapodik. -

Egyáltalán nem vagyok kíváncsi a kalandjaira. - Maddie végigsimított a haján,

megigazította a lófarokból kiszabadult kósza tincseket. - Ma még nem ettem. -

Teli hassal jobban éreznéd magad?

Válaszul a lány csak felhorkantott. -

Emlékszel arra a lányra, akivel másodikos korában randizott?

Maddie szeme elkerekedett, Chase pedig szélesen elvigyorodott. -

Ó, istenem! Arra gondolsz, aki az első randi után már azt tervezgette, hogyan fogják

hívni a gyerekeiket? - kérdezte a lány nevetve. - Mi is volt a neve? -

Linda Bullock.

-

Ez az! - Maddie fölegyenesedett az ülésben. - Halálra rémítette Mitchet. Éjszaka

óránként hívó- gatta. Iszonyú dühös lett, amikor beszámoltál nekem róla. -

Az első randi után letáborozott a kollégium előtt. - Chase megcsóválta a fejét. - Csinos

lány volt, de, öregem, teljesen bolond. Gyorsan odaértek a szőlőbe. Még pár perc, gondolta Chase, és Maddie azokkal az emberekkel

lesz, akik szeretik és törődnek vele, ő pedig a fivéreivel, akik megpróbálnak majd fölszedni minden facér nőt a vendégseregben. Mintha csak olvasott volna a gondolataiban, Maddie feléje fordult. -

Fogadok, hogy te és a testvéreid ki fogjátok élvezni a helyzetet.

-

Miből gondolod?

Maddie szája széle feszült mosolyra húzódott. -

Esküvőn vagyunk, ahol könnyű préda minden nő.

-

Arra célzol, könnyű prédára van szükségem?

-

Talán.

Chase kuncogni kezdett. -

Azt hittem, jobban ismersz.

Maddie elpirult, és ez nagyon jól állt neki. Már a látványért is majdnem megérte fölemlegetni azt az esetet, visszaidézni az emléket, amelyet nem lett volna szabad. -

Oké - egyezett bele a lány. - Nincs szükséged könnyű prédára. Nem erre céloztam.

-

Hanem mire, Maddie?

A lányról sütött a frusztráció, ahogy lassú, bágyadt mozdulatokkal simogatta a vajszínű bőrülést. A látványtól Chase farka megrándult. -

Lissának egy csomó csinos barátnője van. Nem olyanok, mint a Banks ikrek, de akkor

sem rosszak. Chase bólintott, aztán lehajtotta a napellenzőt, és elővette mögüle a napszemüvegét. -

így van.

31

-

Vagyis, ahogy már mondtam, te és a testvéreid jól mulattok majd.

-

Talán. - Chase kinyújtotta a kezét, és finoman megütögette Maddie karját, hogy felhívja

magára a lány figyelmét. Kimutatott az ablakon a hosszú szőlősorokra, amelyek az út bal oldalán sorakoztak. Maddie felkapta a fejét, és némileg sértett arckifejezéssel összeráncolta a homlokát. -

Ingerlékeny hangulatban vagy?

-

Dehogy, sajnálom. Csak túl sok kávét ittam.

Chase-nél gyorsan leesett a tantusz. Néha elfelejtkezett róla, hogy a kapcsolatuk már nem olyan, mint régen, és ez szívás volt. Maddie megköszörülte a torkát. -

És ti, fiúk, mikor nősültök?

32

Chase kényszeredetten felnevetett. -

Szentséges isten, Maddie!

-

Mi van? - kérdezte a lány elsötétedő arccal. - Nem olyan buta kérdés ez. Lassan benne

vagytok a korban. Chase megcsóválta a fejét, aztán fölnevetett. Huszonnyolc éves volt, még nem öreg. Chad, a fiatalabbik bátyja harmincéves, Chandler, a legidősebb, harmincegy. Egyikük sem vágyott házasságra - azok után, amilyen a szüleiké volt. Pontosabban azok után, amit az apjuk tett az anyjukkal. Ezért történt, hogy gyakorlatilag Danielsék otthonában nőttek fel. Maddie közelebb hajolt, és ököllel a combjára csapott. -

Ne nevess ki, te faszfej!

-

Nem tudom megállni, annyira vicces vagy.

-

Nénikéd!

Chase még mindig vigyorgott, amikor ráfordult a szőlőbe vezető útra. - Nem hallottam házassági tervekről, Maddie. Tudod, mit mondanak rólunk? -

Ki vállalná a kockázatot a Gamble fiúkkal? - Maddie megcsóválta a fejét. - Már nem

vagyunk gimnazisták vagy egyetemisták, Chase. A férfi tekintete lassan végigsiklott a karcsú combokon, fel egészen addig a pontig, ahol a lány blúza kettévált, rálátást engedve a csábító keblekre. -

Ja - válaszolta, és újra a vezetésre koncentrált. A keze már fájt, olyan erősen markolta a

sebváltót. - Már nem vagyunk iskolások. Maddie elvigyorodott, aztán visszafordult az ablak felé. Egy darabig úgy tűnt, hogy csak a

kilátás érdekli, de aztán persze muszáj volt visszatérnie a témára. -

Te nem vagy olyan, mint az apád, Chase.

-

Ha valakinek, hát neked igazán tudnod kell, hogy pontosan olyan vagyok, mint az apám -

csattant fel, keményebb hangon, mint szerette volna. Maddie feléje kapta a tekintetét, az arca először elsápadt, aztán elvörösödött. Kinyitotta a száját, de gyorsan összezárta, aztán visszafordult az oldalablak felé. Chase felnyögött. -

A francba, Maddie, nem úgy értettem...

-

Minden rendben. Mindegy.

A rendben és a mindegy azt jelentette, hogy Maddie dühös. Chase anyja is pontosan ezeket a szavakat használta, amikor a férje kimaradt éjszakára, vagy hirtelen üzleti útra kellett mennie. Chase káromkodni kezdett. Úgy érezte, bocsánatot kell kérnie, de visszafogta magát. Jobb így. Maddie hosszú évekig nem volt több számára, mint Mitch kishúga. Igaz, hogy vigyá

34

zott rá, de ez a helyzetből adódott. Azon az éjszakán, sok évvel azelőtt, örökre elszúrta a dolgot kettejük között. És Chase tisztában volt vele, hogy soha nincs második esély. Ahogy nem volt a szülei számára sem. A szálló főépülete felé menet Maddie minden tőle telhetőt megtett, hogy ne bámulja Chase-t, a fesztelen járását, ne essen a hálójába, amelyről a férfi nem is tudta, hogy kivetette minden egyes alkalommal, amikor egymás közelében voltak. így aztán egyenesen előre nézett, és tudomást sem vett róla. Egy idősebb pár közeledett az ösvényen, szorosan fogták egymás kezét. Olyan szeretetteljes pillantásokat váltottak, hogy Maddie-ben felébredt az irigység. Ilyen szerelemről álmodozott kislány korában - szerelemről, amely hosszú évtizedek után sem halványul el, hanem csak még erősebbé válik. Az asszony vastag talpú cipője megcsúszott a kavicson. A férje könnyedén elkapta a karjánál fogva, de a retikülje leesett a karjáról, és kiborult a fehér kavicsra. Madison odaszaladt, letérdelt, és gyorsan felkapkodta az asszony holmiját. - Ó, köszönöm, kedvesem - dünnyögte a hölgy. - Ahogy öregszem, egyre ügyetlenebb vagyok. -

Semmi gond - mosolygott rá Madison, és átnyújtotta a retikült. - Legyen szép napjuk!

Amikor visszaért Chase-hez, látta, hogy a férfi mosolyog. Nem teli szájjal, így nem jelentek meg a gödröcskéi, csak melegen, kedvesen. -

Mi van?

-

Semmi - válaszolta a férfi, és megcsóválta a fejét.

Amint Madison belépett a Belle Szőlőskert szállójának barátságos előterébe, azonnal megrohanták a rokonok. Szorosan megölelték az első- és a másodunokatestvérek, néhány olyan ember is, akiket nem ismert, és az egyik nagybátyja. Többen felkapták, megpörgették, a végén már egészen beleszédült. Aztán észrevette a bátyját a halion túl, ahogy egy sor fehér terítővei borított asztal mellett ácsorgóit. Boldog mosoly ömlött el az arcán, és futni kezdett feléje. Mitch magas volt, mint az apjuk, barna haját egészen rövidre vágatta. Tipikusan amerikai, jóképű vonásainak, kedves természetének köszönhetően imádták a nők - így Madison barátnői is. Közülük az egyedülállók biztosan gyászoltak ezen a hétvégén, de Mitch számára nem létezett más nő Lissán kívül. Röptében elkapta a húgát, és megperdítette maga körül. -

Már kezdtük azt hinni, hogy bojkottálod az esküvőt.

-

Azt már nem! - nevetett fel Madison, és belekarolt a bátyjába. Karácsony óta nem

találkoztak, mert Mitch és Lissa elköltöztek Fairfax közelébe, és rengeteget dolgoztak, így kevés idejük maradt a családi eseményekre. -

Hiányoztál.

-

Ugyan már, nehogy pityeregni kezdj nekem!

Maddie pislogott párat. -

Nem sírok.

-

Akkor jó! - Mitch szorosan megölelte. - Azt hiszem, nőttél vagy öt centit.

Maddie fölnevetett, és kibontakozott a bátyja karjaiból.

-

Már tíz éve megálltam a növésben.

-

Inkább húsz éve. - Apjuk öblös hangja betöltötte az egész termet. Az asztalfőn ült.

Hatalmas termetű férfi volt, akit valószínűleg halálra rémített, hogy egyik gyermeke elmehetett volna törpének. Lissa mosolyogva várakozott Mitch háta mögött. Madison elfordult a bátyjától, és megölelte a karcsú, szőke lányt. Annyira örülök, hogy itt vagy végre - köszöntötte Lissa, miközben kibontakozott az

-

ölelésből. Szürke szemében könnyek csillogtak. Most már minden tökéletes. Gyere, anyukád félretette neked a desszertet. Madison Lissa után indult, de közben hátranézett, rs lát ta, hogy Mitch megfogta Chase vállát, és mind- f elten nevettek valamin. Egy szívdobbanásnyi idő múlva Chase felnézett, és a tekintetük találkozott. Madison félrekapta a fejét, és egyenesen nekiro- liant Chandlernek. Ő volt a legmagasabb és a legizmosabb a Gamble fiúk közül, és a legfélelmetesebb is. Mindhárom fivérnek jellegzetes vonásai és hihetetlenül kék szemei voltak, de Chandler legalább hét centivel magasabb volt az öcséinél. -

Lassan a testtel, törpike! - szólt rá a férfi, miközben arrébb lépett. - Nem szeretném

letarolni az egyik nyoszolyólányt. -

Törpike? Kösz, Godzilla!

A piszok alak ráadásul megbúbolta, mintha Maddie még mindig tizenkét éves lenne! A lány próbálta megütni a férfit, de kilométerekkel elhibázta, ami nem volt egyszerű

teljesítmény egy ekkora darab ember esetében. Chandler nevetve hagyta ott Maddie-t, hogy csatlakozzon Mitchhez és az öccséhez. A középső fiúnak Maddie eddig még nyomát se látta. Chad hírhedt mókamester volt, senki sem volt biztonságban a tréfáitól. Megan Daniels Madison apja mellett ült a hatalmas, boltíves teremben. Nehéz volt elhinni, hogy az asszony hamarosan 56 éves lesz; nem jelent meg még egyetlen ősz hajszál sem gesztenyebarna fürtjeiben. -

Ülj le, édesem - ütögette meg maga mellett a széket. - Eltettem neked egy kis túrós

lepényt. Madisonnak nem kellett kétszer mondani; letelepedett az anyja mellé, és nekiesett a süteménynek. Körülöttük mindenki jókedvűen beszélgetett, és lassan újra elfoglalta a helyét a hosszú asztalok mellett. Sorra jelentek meg a távolabbi rokonok, másodunokatestvérek gyerekei, aztán Lissa családjának néhány újabb tagja. A menyasszony szülei nagyon kedves emberek voltak, és jól kijöttek Madisonékkal. Mr. Grant, Lissa apja még élvezte is, amikor Madison papája újabb hosszú fejtegetésbe kezdett arról, hogy milyen generátor kell egy száz négyzetméteres bunker biztonságos működtetéséhez. Az anyja csak mosolyogva bólogatott. -

Tudod, apád mennyire szeret ilyesmiről beszélni.

Persze, de amikor a legtöbb ember gépekről beszél, akkor nem szövi bele a mondandójába az apokalipszist! Miközben mindenki önmagával volt elfoglalva, Madison eltakarította a tálcáról a maradék két

sze

let süteményt, és gyakorlatilag rágás nélkül nyelte le a falatokat. Ha ilyen a „villásreggeli”, gondolta Madison, akkor fölfedeztem egy újabb kedvenc étkezési formát. -

Igen, nagyon kedves tőle - hallotta Madison, és a torkán akadt a falat.

Az anyja közelebb hajolt hozzá, és egészen lehalkította a hangját. -

Még mindig egyedülálló, ugye tudod? Madison megköszörülte a torkát, és hálát adott

az égnek, hogy Chase nem volt a közelben. -

Jó neki.

És teljesen bele voltál esve. Annyira édes volt! Madison már nyitotta a száját, hogy válaszoljon,

de Mrs. Grant közbevágott. -

Kibe volt beleesve?

-

Chase-be. - Madison anyja a fiúk felé intett a fejével. - Ügy követte mindenhová Mitchet

és Chase-t, mint egy... -

Anyu - nyögött fel Madison, és legszívesebben az asztal alá bújt volna szégyenében. -

Nem követtem őket úgy, mint egy kiskutya. Az anyja persze erre csak mosolygott. -

Ó, hogy ez milyen édes! - jegyezte meg Mrs. Grant, és arrafelé nézett, ahol Chase és a

többi férfi ácsorgott. - És tényleg nagyon csinos fiatalember. Mitch mondta, hogy több éjszakai klubja is van a városban. Maddie anyja erre mesélni kezdett Chase sikereiről, és a lista valóban lenyűgöző volt. A férfi az elmúlt hét évben jó néhány nyereséges és népszerű bárt nyitott, ami az egyik legvonzóbb agglegénnyé tette Washingtonban.

40

Megan azonban elegánsan elsiklott a tény fölött, hogy Chase a társasági élet hírhedt playboya. Madison nem járt a férfi egyetlen klubjában sem, mióta betöltötte a 21-et, vagyis az óta a végzetes éjszaka óta, amely az alkohol és a sokéves szerelem hatására oly megalázó véget ért. Madison ivott egy korty vizet, aztán távozott azzal az indokkal, hogy be kell még jelentkeznie a szállóba. Átsétált az asztalok között, ki a hallba, a recepciós pulthoz. De mihelyt kilépett az étteremből, azonnal rájött, hogy nincs egyedül. Chase lépett mellé, hogy elkísérje. A két kezét zsebre dugta. Jó egy fejjel magasabb volt a lánynál, ezért Madison mindig törpének érezte magát mellette. Kérdően felvonta a szemöldökét, mikor a férfira nézett. Igyekezett nemtörődöm módon viselkedni, miközben a szíve majd kiugrott a helyéből a közelségétől. -

Követsz engem?

-

Gondoltam, ideje, hogy szerepet cseréljünk.

-

Ha-ha.

A férfi elvigyorodott. -

Igazából a bungalóm kulcsáért megyek.

-

Akárcsak én.

A Belle Szőlőskerthez tartozó parkban faházak álltak elszórva, és ezek közül a legtöbbet kibérelték az esküvői vendégeknek. Madison az ajkába harapott, mert hirtelen ráeszmélt, hogy még meg sem köszönte a férfinak a fuvart. -

Köszönöm, hogy eljöttél értem. Nem kellett volna megtenned.

Chase vállat vont, de nem válaszolt. Átsétáltak41az elegánsan berendezett, fagerendákból készített

folyosókon a recepcióig. Egy idősebb férfi állt a pult mögött, és kedvesen rájuk mosolygott. Az ingére tűzött tábla szerint Bobnak hívták. -

Mit tehetek önökért?

Chase a pultra hajolt. -

A szobáink kulcsát szeretnénk megkapni.

-

Ó, az esküvőre jöttek, ugye? - A billentyűzet felé nyúlt, készen arra, hogy megkeresse a

szobaszámúkat. -

Gratulálok!

Madison kis híján hangosan felnevetett. -

Nem. Vagyis igen, de nem szükséges gratulálnia, nem mi vagyunk azok. Mi nem...

-

Azt akarja mondani, hogy nem mi vagyunk a menyasszony és a vőlegény - vágott közbe

Chase vi- gyorgó arccal. Isten ments, hogy bárki is ezt higgye! Jesszus! - De az esküvőre jöttünk, igen. Chase megmondta a portásnak a nevüket, miközben Madison korholta magát, amiért úgy hebegett-hápogott, mint egy idétlen tinédzser. De mit tehetett, Chase közelsége mindig összezavarta. A jelenléte, a kölnijének és a testének fűszeres illata valósággal lángra lobbantotta az érzékeit. Ráadásul mindig olyan közel állt Madisonhoz. Például most is, alig két centi volt közöttük. A lány érezte a férfi testéből árad hőt, és ha lehunyta a szemét, pontosan vissza tudott emlékezni arra, milyen érzés volt, amikor Chase átölelte, a melléhez szorította, a keze pedig besiklott a ruhája alá, amelyet csakis az ő kedvéért vett fel, aztán lassan42feljebb kúszott...

Madison elhessegette az emléket. Nem. Ezt el kell felejtenie. -

Sajnálom - szólalt meg a recepciós, és Madison felkapta a fejét. - Szerencsétlen félreértés

történt. Madisonnak azonnal eszébe jutott az apja üzenete.

43

-

Micsoda?

A férfi elvörösödött zavarában. -

Egy másik lakodalmunk is van, amely pénteken ér véget, és, nos, hogy őszinte legyek, az

egyik részmunkaidős alkalmazottunk két foglalást vett fel ugyanarra a bungalóra, és így nem maradt hely az utolsóként jelentkező két vendég számára. Természetesen Madison és Chase volt az utolsó két vendég, mert csupán egyetlen közös jellemzőjük akadt: mindig mindent az utolsó pillanatra hagytak. Chase összeráncolta a szemöldökét, és belehajolt a recepciós arcába. -

Nos, akkor helyre kell valahogy hozni ezt a hibát.

A férfi nagyot nyelt, és a számítógép monitorja felé fordult. -

Az volt a benyomásom, hogy Mrs. Daniels már megoldotta a helyzetet.

Madisonnak hirtelen nagyon-nagyon rossz érzése támadt. -

Mihelyt megérkezett, elmagyaráztuk neki, mi a probléma. Csupán egyetlen szabad

bungalónk van, a régi nászutas-lakosztály, amelyet hamarosan felújítunk. -

Nászutas-lakosztály? - ismételte meg lassan

Chase, mintha ennek a szónak nem lett volna értelme. Madison gyomra összerándult. A recepciós szemlátomást nagyon kellemetlenül érezte magát. -

Két személy kényelmesen elfér ott. Mrs. Daniels azt mondta, ez nem probléma.

Megölöm az anyámat, esküdött meg magában Madison. -

Sajnálom - közölte Chase határozott hangon, és kihúzta magát. - Mi nem osztozhatunk

egy bungalón. Jaj, ez fájt. Bár Madison számára sem volt különösebben vonzó lehetőség osztozni egy lakosztályon Chase-szel, de, a pokolba, a férfi kaphatott volna nála rosszabb szobatársat! -

A pénz nem számít - folytatta Chase. A szeme tengerkékre sötétedett, ami biztos jele volt

annak, hogy hamarosan robbanni fog. - Akár az ár dupláját vagy háromszorosát is hajlandó vagyok kifizetni két szobáért. Oké, ez már egyenesen sértő volt! Madison a férfira meresztette a szemét. -

Egyetértek. Kizárt, hogy képes lennék egy szobában maradni vele.

Chase dühösen visszanézett a lányra. A recepciós megrázta a fejét. -

Sajnálom, de egyetlen üres szobánk sincs. Vagy a régi nászuras-lakosztály, vagy semmi.

Mindketten a férfira meredtek. Madison attól tartott, hogy Chase mindjárt megragadja a pasast, fejjel lefelé fordítja, és addig rázza, amíg ki nem esik a zsebéből két szobakulcs. Nem is bánta volna, ha így történik. -

Péntek reggeltől lesznek szabad szobák, és megígérhetem, hogy önök lesznek az elsők a

sorban, de sajnos, pillanatnyilag semmit sem tehetek. Madison kábultan végigsimított a haján. Osztozni egy szobán Chase-szel? Kizárt. Bele fog bolondulni, hogy le sem fogja majd tudni venni a férfiról a szemét, miközben legszívesebben agyoncsapná. A lakodalomnak az lett volna a lényege, hogy az emberek jól szórakozzanak, nem pedig az, hogy idegbajt kapjanak. És az anyjának - az ő dilis, kerítőnő anyjának - a keze van ebben. Olyan 45

mélyre elássa a holttestet, hogy senki sem találja majd meg! Madison a szeme sarkából Chase-re pillantott, aki hallgatott, mint a sír. Egy izom remegett az állán, ahogyan összeszorította a fogát. Rettenetes volt a helyzet Madison számára is, de Chasenek? Szent isten, a férfit valószínűleg egy hajszál választotta csak el attól, hogy a recepciós saját szobáját követelje magának. Mi lesz így a csábítási terveivel? -

Maga biztosan csak ugrat engem - szólalt meg végre. Hátralépett, és csípőre tette a kezét.

Hallatszott, ahogy káromkodik a bajsza alatt. - Oké, kérem azt az átkozott kulcsot! Madison elpirult. -

Nézd, esetleg én...

-

Esetleg te mit teszel? Beköltözöl a szüléidhez, akiknek ez a második nászútjuk? Vagy

jobban szeretnél együtt aludni valamelyik házaspárral, és tönkretenni a romantikus hétvégéjüket? A portás beleejtette kinyújtott tenyerébe a kulcsot és egy cédulát. -

Vagy a kocsidban alszol? Nincs más választásunk.

-

Belenézett a lány elkerekedett szemébe. - Péntekig össze leszünk zárva.

3.

FEJEZET

-Jesszusom, ember, nem fogjátok megérni az esküvőt - jelentette ki Mitch, miközben hátradőlt a székben, a szeme vidáman csillogott. - Kizárt. Madison felsóhajtott. -

Miért? - kérdezte az anyjuk az asztal túlsó végéről. - Remekül ellesznek.

-

Ki fogják nyírni egymást - válaszolta Mitch nevetve, aztán hirtelen elkomolyodott. -

46

Tényleg kinyírhatják egymást. Madison felnézett az üvegtetőre, és elszámolt tízig. -

Nem fogjuk kinyírni egymást.

-

Én viszont nem ígérhetem ugyanezt - motyogta Chase. Most szólalt meg először, mióta

eljöttek a recepcióról. Szent isten, Madison alig tudta megállni, hogy ne vesse rá magát, és ne kezdje el fojtogatni. Szerencsére Chase sarkon fordult, elviharzott, de még visszapillantott rá a válla fölött. -

A vonat indul a bungalóhoz, ha esetleg szükséged van egy menetre.

-

Akadt olyan, aki kihagyta? - motyogta Madison, miközben elindult a férfi után.

Chase megtorpant. -

Hogyan?

-

Azt mondtam - válaszolt a lány hetykén vigyorogva -, hogy ki hagyna ki egy menetet

veled. Chase éles tekintettel végigmérte. -

Voltak néhányan.

Hűha! Chase nem lacafacázott, de Madison ezúttal nem pirult el. - Fogadok, hogy egy kezeden meg tudod számolni, hányán voltak. -

Lehetséges - morogta a férfi, aztán újra elindult a kijárat felé.

A bungaló a birtok szélén állt, a Blue Ridge hegység lábánál, hatalmas diófák tövében. Az utat kínos csendben tették meg. Madison azon nyomban megbánta, hogy említést tett Chase szexuális életéről. Az ilyen 47

megjegyzések csak megerősítették a férfit abbéli hitében, hogy nem különb az apjánál. Madison ezt soha nem értette. Mélyen belül tudta, hogy Chase legszörnyűbb rémálma az, hogy olyan lesz, mint hűtlen apja, mégis az ő példáját követi, amikor minden héten másik lánnyal jár, gondolta Madison, miközben kikerült egy kilógó, tüskés rózsabokrot. Középiskolás kora óta ezt csinálta. Talán nem volt akkora nőcsábász, mint Chad, de nyugodt szívvel lehetett playboynak nevezni. Az pedig nagyon fájt, hogy a szexet tekintve Chase az egyenlő lehetőségek híve volt, mert mindenkivel hajlandó volt lefeküdni - csak vele nem. Amikor az ajtóhoz értek, Chase úgy tartotta kezében a kulcsot, mintha kígyó lenne, amely éppen készül belemarni a karjába. Egyetlen szót sem szólt egész úton. Madison tudta, hogy a férfi dühös. Mi más is lehetett volna egy forróvérű, egyedülálló hím, akit egy lakodalomban összezártak a legjobb barátja kishúgával? Ráadásul egy régi nászutas-lakosztályban! Madison el sem akarta hinni, hogy ez megtörténhetett. Mindig balszerencsés volt Chase-szel kapcsolatban. Megnézte a mobilját, és legszívesebben azonnal a falhoz vágta volna. Nem volt térerő. Chase végül kinyitotta az ajtót, kinyújtotta a kezét, és felkapcsolta a villanyt. Madisonnak leesett az álla, a döbbenettől a szája elé kapta a kezét. Ez vicc. Csak az lehet. - Ez a bátyád műve! - kiáltott fel.

48

Chase lassan megcsóválta a fejét. -

Ha ez igaz, akkor kinyírom.

Most már teljesen világos volt, miért mondta a portás, hogy a lakosztályt fel kell újítani. Látszott, hogy valaki nagyjából kitakarított, még érezni lehetett a tisztítószer és a szárított virágok illatát a tágas bungalóban, de a szőnyeg... az ágy. A parkettát a szivárvány minden színében pompázó szőnyegek borították, és volt közöttük egy medvebőr is - egy igazi medvebőr. A falakat vibráló bíborra és vörösre festették, az ágy pedig... az ágy szív alakú volt, és bársony borította. Chase berontott a szobába. A kulcsot lehajította a fehér komód tetejére; a bútordarab remekül mutatott volna a nagymamája hálószobájában. Visszanézett Madisonra a válla fölött, és kérdően felvonta az egyik szemöldökét. Madisonból kirobbant a nevetés. Képtelen volt megállni. -

Ügy néz ki, mint egy szerelmi fészek a hetvenes évekből.

Chase lassan elmosolyodott. -

Azt hiszem, láttam ezt a szobát egy ősrégi pornófilmben.

Madison kuncogni kezdett, miközben belépett a szobába. Menet közben bepillantott a fürdőszobába, ahol egy úszómedence nagyságú kádat látott - tökéletes volt játékos kedvű friss házasok számára. Chase is bekukkantott a lány válla fölött, aztán megcsóválta a fejét. -

Ebben akár öten is simán elférnek.

-

Az már talán kicsit sok lenne.

49

-

Aha, lehet, de kettőnek biztosan bőven elég nagy.

-

Nem is tudom - felelte Madison, aztán sarkon fordult, és visszamasírozott a szobába.

Az ággyal szemben nyíltak az ajtók a tornácra és a jacuzzira. -

Soha nem voltam oda a „szex a fürdőkádban” dologért.

-

Mert rosszul csináltad. - Madison érezte a férfi forró leheletét az arcán. Jóisten, ha valaki,

hát Chase igazán tudhatja! Megrémítette, hogy a férfi milyen csöndesen lopakodott mögéje. Sarkon fordult, és nyelt egy nagyot. Szinte látta maga előtt Chase-t vizesen, meztelenül a kádban, ahogyan szorosan átöleli őt, és ettől elöntötte a forróság, egészen a lába közéig. A térde majdnem összecsuklott. -

Semmit nem csinálok rosszul.

-

Hát persze hogy nem - búgta a férfi. - Csak nem megfelelő partnert választottál.

Madison nem volt prűd, és bár a szemében egyetlen férfi sem ért fel Chase-szel, ez nem jelentette azt, hogy ne randizott volna. Talán Chase-nek igaza volt, és nem megfelelő partnereket választott, mert el sem tudta képzelni, hogy ne élvezné a fürdést ezzel a férfival, bár ezt soha az életben nem vallotta volna be neki. Vagyis ideje volt témát váltani, méghozzá gyorsan. Ám amikor felnézett, látta, hogy Chase még mindig őt bámulja, és a tekintetétől elakadt a lélegzete. Egyszerűen túl sok volt neki ennyire közel állni a férfihoz, centiméterekre csupán egy ágytól, amelyre még Austin Powers is büszke lenne. Sikamlós érzésekkel és soha valóra nem vált reményekkel újra megrohanták annak a klubbeli50 éjszakának az emlékei.

Nagy nehezen tudott csak megszólalni. -

Ennek... semmi köze a partnereimhez.

Chase oldalra biccentette a fejét, összehúzta átható kék szemét. -

Partnerek? Többes számban?

Madison közönyt tettetve a szemét forgatta, bár a szíve vadul zakatolt. -

Huszonöt éves vagyok, nem tizenhat.

-

Én is tudom, mennyi idős vagy - dörmögte a férfi. Akkor miért vagy meglepve, hogy volt már ré- síern szexben?

Chase egyet előrelépett, Madison egyet hátra. -

Egynél több férfival?

Miért lett volna ez rendkívüli? -

Te hány nővel feküdtél már le? Ötszázzal? - vágott vissza. - A pokolba, egyetlen hónap

alatt hányat fektetsz le? Chase szeme figyelmeztetően megvillant. -

Most nem rólam beszélünk.

-

És rólam sem. - Még egy lépés, és Madison a falnak ütközött. Nem volt hova hátrálnia

tovább. - Szóval, csak hagyjuk... -

Mit hagyjunk? - Chase közelebb hajolt, a le- helete kínzóan forró volt Madison arcán.

Két hatalmas tenyerét a falra nyomta a lány fejének két oldalán. Madison tekintete a férfi ajkaira tévedt, és hirtelen teljesen elfelejtkezett arról, miről is beszéltek. Szexről volt szó, és szent isten, szexről beszélgetni Chase-szel nem jó ötlet, mert most 51

aztán arra vágyik. Méghozzá Chase-szel. Érezni akarja őt mélyen a testében, csak őt, mindig csak őt. Olyan nagyon akarta a férfit! Forró tűzként áradt a vér az ereiben. Hirtelen elhatalmasodott rajta a vágy, minden porcikájában ott lüktetett, sürgetően és kínzóan, olyan erővel, hogy beleszédült. Az agya aprócska, még józan része kétségbeesetten küldözgette a figyelmeztető jelzéseket. Őrültség volt még csak eljátszani is a gondolattal, hogy lehet valami kettejük között, de ahogy a tekintete feljebb vándorolt a férfi arcán, és belenézett a szemébe, a szíve megállt egy pillanatra. -

Áruld el nekem - parancsolta a férfi mély, rekedt hangon -, hány fiúnak engedted meg,

hogy hozzád érjen? Madison önérzetes énje felháborodott a kérdésen, de egy másik, hihetetlenül ostobán örömmámorban úszott a tudattól, hogy a férfinak fontos a válasz. -

Soha nem voltam együtt fiúkkal, Chase.

Harag és még valami erősebb érzés villant fel a kék szemekben. -

Ó, szóval így állunk!

-

Semmi közöd hozzá!

A férfi halkan fölnevetett. A szája egyre közelebb került Madison arcához. -

De bizony, az én dolgom - mondta mély hangján.

-

Nem igazán értem a logikádat.

Chase elmosolyodott:

52

-

A legjobb barátom kishúga vagy. Ettől lesz az én dolgom, kizárólag az enyém.

Ezt nem kellett volna mondania. A szavaira egészen másfajta tűz lobbant fel Madison ereiben. - Tűnj innen! - Próbálta eltolni magát a faltól, de Chase közelebb hajolt, míg végül a mellkasuk összeért. Mint valami áramütés hatására áramlottak a lányban a legkülönbözőbb érzelmek: düh, vágy, remény, félelem. - Chase... A férfi nem szólt egy szót sem, és Madison semmi másra nem tudott koncentrálni, csak arra, milyen érzés, ahogyan az a kőkemény mellkas a kebleinek nyomódik. A férfi vékony inge és az ő blúza nem tudta felfogni a hőt, amely a férfi testéből áramlott az övébe. A bimbói, a buja kis gyöngyszemek fájdalmasan megkeményedtek, és alig tudott elfojtani egy nyögést. Szaggatottan lélegzett. Chase ajkai szétváltak. Hiába próbálta volna, egy olyan férfi elől, mint Chase, lehetetlenség volt elrejteni a reakcióját, Chase ismerte a nőket. És Madison különleges akart lenni neki - a kedvenc. Mintha egy húr feszült volna meg a testében. Már pihegett, pedig Chase még igazából hozzá sem ért. Próbálta lecsillapítani a hormonjait, elterelni a figyelmét valamivel, de nem tudott parancsolni a testének. Chase felszisszent, aztán összeráncolta a szemöldökét, miközben a lányéhoz nyomta a homlokát. Madison pillái lecsukódtak, és moccanni, még levegőt venni sem mert. Érezte Chase leheletét a szemöldökén, a homlokán, az arcán. A férfi ajkai már egészen közel voltak az övéihez. - Ne! - csattant fel Chase.

53

Madison nem tudta biztosan, kihez beszélt a férfi, de aztán a szája rátapadt az övére, és hirtelen senki más nem létezett a világon, csak Chase: az ajka, amely megadást követelt. Nem volt ez egy gyengéd, édes kis csók. Dühös, nyers, lélegzetelállító és lelket égető csók volt. És Madison nem is vágyott most gyengédségre. Arra vágyott, hogy meztelenül leomoljanak a földre, azt se bánta, ha egyenesen a medvebőrre, csak ő és a férfi, és vadul, keményen, izzadva egymásnak essenek. Chase nyelve nedves, forró és követelőző volt a szájában, csatát vívott az övével, míg meg nem szerezte a teljes ellenőrzést, aztán a hegyével finoman végigsimított a szájpadlásán. Volt valami isteni birtokló erő abban, ahogyan a férfi csókolt, mintha a sajátjaként akarta volna megjelölni, próbálta volna kiirtani belőle az összes többi férfi emlékét. És meg is tette, senki más nem létezett, csak Chase. Az egyik kezét elhúzta a faltól, a tenyerét Madison arcára tette, és lassan lecsúsztatta a nyakára. A keze

54

gyengéd volt, éles ellentétben a csókja vadságával. Madison mindig így akarta Chase-t, álmában minden így történt, ebből kapott rövid, isteni ízelítőt egyszer régen. Felnyögött, valósággal elolvadt a férfi ajka alatt. A lába köze fájdalmasan lüktetett. A teste... Chase hirtelen hátrakapta a fejét, a szemhéja felpattant, a mellkasa vadul hullámzott. Rábámult a lányra... úgy nézte, mintha Madison valami retteneteset követett volna el. Pedig ő volt az... ő csókolta meg, nem fordítva történt. Chase hátrálni kezdett, és közben folyamatosan rázta a fejét. A két keze ökölbe szorul. -

Ez... Ez nem történt meg.

Madison mellkasa összeszorult. -

De... mégis megtörtént.

Chase arca hirtelen teljesen kifejezéstelenné vált, és ettől Madison úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. -

Nem. Nem - motyogta. - Nem történt meg.

Azzal sarkon fordult, és kirohant a házból, becsapva maga mögött az ajtót. Madison laposakat pislogott. Ó, a pokolba, Chase nem fog csak így, mint egy drámai hős, elrohanni! Utánamegy, és kiheréli! A gondolatra összerezzent. Oké, talán nincs szükség ilyen drasztikus lépésre, de átkozott legyen, ha egy ilyen csók után hagyja a férfit elrobogni. Madison jó úton haladt a totális elázás felé. Nem a „nem tudok megállni a lábamon”, vagy „a ledo-

bom a ruháimat” jellegű részegség felé - bár ez igazán vicces lett volna, ha nem a családja szeme előtt zajlik -, csak a biztos reggeli fejfájással járó elázás felé halad biztos úton. A főépület teraszán ücsörgött, mélyen beszívta a hegyek és a szőlő illatát. Az ő és Lissa családjának tagjai csacsogtak körülötte. A beszélgetések halk zümmögése normális körülmények között megnyugtató lett volna, és Madison egyébként is imádott mindenféle háttérzajt, de most legszívesebben átcsúszott volna a terasz korlátja alatt, hogy eltűnjön az éjszakában. Ivott még egy jó nagy kortyot a borából, aztán körbetekintett. Papírlámpások lógtak az ösvényt övező oszlopokról, halvány fénnyel világítva meg a kertet. Lenézett a kezében tartott pohárra; ez már a harmadik adag Petit volt. Fojtottan felkuncogott. Könnyű kis bor, mégis a fejébe szállt, segített lecsendesíteni a szégyent és az olthatatlan vágyat, amelytől felkavarodott a gyomra. Már egészen ismerős érzés volt, mióta az idióta incidens megtörtént vele és Chase-szel. A férfi megcsókolta őt. Aztán pedig azt várta tőle, hogy felejtse el az egészet, és ezzel összetörte Madison szívét. Ezt már egyszer átélte, a sajgó szíve a bizonyíték. Miért csókolta meg Chase, ha ennyire undorodott az egésztől? Ki tudja? Talán megtalálja a választ a sötétbíbor színű bor mélyén. Az apja dörgő nevetését hallva halványan elmosolyodott, és megfordult a pádon. Az apja Mitchcsel és a másik két Gamble fiúval beszélgetett. Chase valahol rejtőzködött, valószínűleg ő előle. Miután megcsókolta őt - és Madison folyamatosan emlékeztette magát, hogy a férfi volt a kezdeményező - nem is látta Chase-t. Mint egy gyerek, amiként Chase egyébként kezelte, Madison 56

a fürdőszobába rejtőzött, míg a férfi becipelte a bőröndjeiket a világ legcifrább lakosztályába. Nem volt büszke magára, de így történt. Madison semmit nem értett az egészből, és ez nem volt tisztességes. A legkevésbé sem akart ezzel az egésszel foglalkozni a bátyja lakodalmán. Most az ünneplés és nevetés ideje volt, nem pedig egy újabb megaláztatásé. Mégis itt ült, hálásan a sötétségért, amely elrejtette a nem halványuló pírt az arcán. Az volt az egészben a legrosszabb, hogy a csók visszarepítette ahhoz az éjszakához, amelyre nem akart emlékezni, de elfelejteni sem akarta. Most pedig egyszerűen képtelen volt leállítani a filmet, amely újrajátszottá annak az estének az eseményeit. Elsőéves volt az egyetemen, és mint általában, éppen két kapcsolat között lebegett. Még mindig őrülten bele volt esve gyerekkori szerelmébe, és egy szexi kis fekete ruha boldog tulajdonosának mondhatta magát, amelyet az egyetemen kapott kisegítő kutatói munkával keresett pénzén vett. Chase klubjának, a Komodónak a nyitóéjszakája mindent megváltoztatott. Évekkel ezelőtt történt, mégis úgy érezte, mintha előző nap lett volna. Az italok. A tánc. Mindenki ott volt: a bátyja, Lissa, Chase fivérei, az ő barátnői. Remek este volt, nagyszerű alkalom az ünneplésre. Hihetetlenül nagy siker, és Madison roppant büszke volt. Nagyon sokan kételkedtek Chase-ben, de ő soha. Már túl jártak a zárórán. A bátyja és a legtöbb barát hazament, mire rátalált Chase-re a tetőtéri irodájában, ahogy a látképet nézte. A férfi egyenes háttal állt, a tökéletesen szabott öltöny kiemelte széles vállát; ettől a látványtól elakadt Madison lélegzete. Úgy tűnt, hogy órákon keresztül csak bámulta, tie valószínűleg csupán másodpercek teltek el, mire Chase megfordult, és rámosolygott 57

egyedül őt illette az a mosoly. Madison besétált az irodába, lelkesen gratulált a sikerhez, és hallgatta a férfi terveit két új klub megnyitásáról Bethesdában és Baltimore-ban. Különlegesnek érezte magát, amiért Chase beavatta az elképzeléseibe. Olyan volt, mintha most hozzá tartozna, és ez az érzés boldogsággal töltötte el. Mindketten elég sokat ittak éjszaka, de egyikük sem volt különösebben részeg. Lehet, hogy az alkohol általában felbátorítja az embereket, de nem lehetett erre fogni azt, ami később következett. Madison a férfihoz lépett, hogy búcsúzásképpen megölelje, ám amikor Chase köréje fonta a karjait, hátrahajtotta a fejét, és valami csodálatos és bolond dolog történt. Chase megcsókolta: gyengéden, óvatosan és olyan édesen, hogy Madison egy pillanatra tényleg elhitte, most minden álma valóra válik majd. Mielőtt észbe kapott volna, Chase lerogyott az egyik kényelmes bőrkanapéra, az ölébe húzta, és csak csókolta... Ó, szentséges isten, a csókjai érzékiek és birtokló- ak voltak, erotikus ígéretekkel teltek. Fürge, ügyes ujjakkal lehúzta a cipzárt a ruháján, feltárva pucér bőrét a férfi égető tekintete előtt. A kezei ott voltak mindenütt: simogatták a mellét, becsúsztak a szoknyája alá. Madison gyűlölte a bugyikat, és Chase valósággal elveszítette a fejét, amikor rájött erre. Finoman a hátára fektette a lányt, és az ujjai felfedezték a teste legrejtettebb zugait is, beléje hatoltak, miközben a teste és nyelve utánozta a mozdulatokat. Amikor Madison Chase nevét kiáltotta, a férfi azonnal megmerevedett, csak a mellkasa hullámzott. Aztán hirtelen eltolta magát a lánytól, felpattant, és járkálni kezdett, mint egy ketrecbe zárt tigris. Madisonnak arra se maradt ideje, hogy felfogja, mi történt. Chase kiborult, gyorsan kiterelte az irodájából, aztán másnap felhívta, bocsánatot kért a részeg viselkedése miatt, és megígérte, hogy 58

ilyesmi soha többé nem fog előfordulni. És így is lett - egészen pár órával ezelőttig. Most legalább Chase nem foghatott semmit az alkoholra. Nem volt semmiféle mentsége, de akkor régen összetörte Madison szívét millió apró, haszontalan darabra. S bármilyen szomorú is volt, Madison azóta sem gyógyult meg teljesen, még mindig fájt, hogy a férfi megbánta, ami történt. És a fájdalom mindig akkor erősödött fel, amikor a legkevésbé számított rá. Chase nyilvánvalóan nem vonzódott úgy hozzá, ahogyan ő a férfihoz. Persze volt közöttük valami, de nem ugyanarra vágytak. Madison többet akart, Chase viszont csak egy kis kóstolót. Amikor pedig megkapta, úgy döntött, hogy ennyi elég is. Ez megszokott volt nála. Ma pedig? Valószínűleg csak unatkozott, vagy egyszerűen kíváncsi lett, Madison még mindig akarja-e őt, és amikor megkapta a választ, eldobta a lányt, ahogyan akkor éjszaka is. Madison felszisszent. Chase nem rossz fiú, tudta jól. Csak nem hozzá való. Ostoba könnyek! Égették a szemét, de Madison elfojtotta a sírást. Egyetemi évei alatt szinte minden éjszaka sírt Chase miatt, és különösen akkor vált tragikussá a helyzet, mikor a férfi ama bizonyos éjszaka és az azt követő bocsánatkérés után a város összes nőjével randizni kezdett. Annyi szeretője volt, hogy Madison nem győzte számon tartani. Az sem segített, hogy mind egyformán néztek ki: őrülten magasak, hosszú combúak, szőkék és nagymellűek voltak. Ellentétben Madisonnal. Sóhajtott, aztán ivott még egy korty bort. Talán megérdemelte. Chase-t nem kaphatta meg, és nem is fogja soha. A csók csak véletlen szerencse volt, őrült ötlet. - Madison? - Lissa halk hangja riasztotta fel a 59 gondolataiból.

Felnézett, és elmosolyodott. -

Szia!

-

Borzasztóan csöndes vagy ma este. - Jövendő sógornője leült mellé; fehér ruháját

megvilágította a lámpafény. - A kocsid miatt aggódsz? Mitch mondta, hogy az autómentő pár órával ezelőtt meghozta. -

Á, dehogy! Az autóval nincs semmi gond. Apu szerez nekem holnap egy pótkereket.

Én... én csak élvezem az estét. - Madison körbepillantott a vendégseregen. - Nagyon szép ez a hely. -

Ugye? - Lissa felsóhajtott. - Mitch és én két éve, nyáron jártunk itt egy fesztiválon,

amelyen hő- légballonozni lehetett. A magasból látva a helyet, valósággal beleszerettünk. -

Meg is értem - mondta Madison, bár előbb vállalta volna, hogy egy éven belül

kisgyerekes családanya legyen, mint hogy felüljön egy hőlégballonba. - Biztos izgatott vagy már. -

De még mennyire! - Lissa ragyogó mosolyát nem lehetett nem viszonozni. A mosolya

mindig ragadós volt. - A bátyád csodálatos férfi, nem is lehetnék boldogabb vagy szerencsésebb! -

Biztos vagyok benne, hogy ő is így érez.

Lissa szeme elfátyolosodott. -

Igen, szerintem is. Tökéletes, nem igaz?

Összeszorult hirtelen Madison torka, lehajtotta hát a maradék borát. -

Igen.

Lissa a szeme sarkából feléje pillantott. -

Nagyon csinos vagy ma este.

-Valóban? - Madison megráncigálta magán az ujjatlan, habkönnyű kék, térdig érő ruhát. Sóiét kobaltkék színű volt, de meg sem közelítette... Madison megrázta a fejét. Nem akart most ezzel foglalkozni. -

Köszönöm.

Hangos férfinevetés hallatszott onnan, ahol az apja beszélgetett. Megfordult, és elállt a lélegzete. Chase is előkerült. Madison lenézett az üres pohárra a kezében, és halkan felnyögött. Lissa oldalba bökte. -

Van valami más is, ugye?

Madison felvonta a szemöldökét. -

Valami, igen - motyogta.

Lissa azt hitte, kellemes dologról van szó. -

Mitch mesélte, hogy Chase állt legközelebb hozzátok a Gamble fiúk közül, és ti hárman

mindig milyen jól megvoltatok. Hihetetlen, hogy még mindegyik egyedülálló, hiszen olyan sikeresek és jóképűek! - Lissa félénken elmosolyodott. - Anyukád mondta, hogy már gyerekként bele voltál esve Chase-be. -

Ezt mondta? - Madison kétségbeesetten körbenézett, hátha meglátja valahol a pincért, aki

a boros tálcával járt körbe. Lissa bólintott. -

Mihelyt meghallotta, hogy baj van az autóddal, azonnal rohant, hogy segítsen. -

Felkuncogott, miközben Madison legszívesebben ököllel belevágott volna valamibe. - Alig öt perccel korábban érkezett. Nagyon édes volt!

67

Akárcsak korábban, Madison most sem volt hajlandó semmiféle hátsó szándékot feltételezni Chase motivációja mögött. Hirtelen meglátta a pincér hófehérre keményített ingét. Bingó! -

Soha nem gondoltál még rá, hogy...

Madisont elöntötte a forróság, aztán a jeges hideg. -

Mire?

-Tudod, hogy kicsit elmélyítsd a barátságot Chase-szel? Egy örökkévalóság óta ismeritek egymást, és néha a barátok között alakul ki a legigazabb szerelem. Vegyünk például minket, eleinte Mitch és én is barátok voltunk. Ó, szentséges Jézuska! Madison őrült vehemenciával kezdett integetni a pincérnek. -

Szomjas vagy? - kérdezte Lissa vigyorogva.

-

De még mennyire! - Madison lekapott egy poharat a tálcáról, és egy mosoly kíséretében

gyorsan

megköszönte. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy mindjárt magához vesz egy második adagot is, mert szüksége lesz rá, ha az eddigi mederben folytatódik tovább a beszélgetés. Lissa szeme huncutul csillogott. - És míg itt vagytok, kiváló alkalom kínálkozik arra, hogy kiaknázzátok az egyéb lehetőségeket egy ilyen romantikus helyen. Au, mi az ördög? Madison gyorsan magához vett még egy pohár bort, mielőtt a pincér továbbmehetett volna. Szüksége lesz rá! 4.

FEJEZET

Chase csak nehezen tudta követni a bátyjai és Mitch beszélgetését. A nászéjszakáról volt szó, meg arról, hogy Mitchnek nem kell izgulnia amiatt, hogy csalódást okoz újdonsült feleségének. Ugyan mi az ördögöt tudtak a testvérei a nászéjszakáról? Pont any- nyi tapasztalatuk volt ebben, mint Mitchnek. Végre a fiatalabbik bátyja, Chad is előkerült, és miután Mitch apja elköszönt, hogy csatlakozzon a feleségéhez, el is kezdett azonnal célozgatni. -

Megborotváltad a fiúkat? - kérdezte Mitchet. Mindenki más bort ivott, de Chad szokás

szerint egy sörös dobozt szorongatott a kezében. -

Micsoda? - kérdezett vissza nevetve Mitch.

-

A fiúkat - ismételte meg vigyorogva Chad. - A nők selymesen puhán szeretik.

Chase-nek a legcsekélyebb kétségei sem voltak afelől, hogy Chad pontosan tudta, mit szeretnek a nők. Washingtonban mindenki Chase-t tartotta63a

Gamble-család legnagyobb Casanovájának, pedig valójában Chad volt az. -

Tényleg nem szeretnék a golyóimról beszélgetni veled - közölte Mitch. - Sem most, sem

máskor. Chase felvihogott. -

Hála istennek!

-

Meg fogod ezt még bánni - jegyezte meg Chad a szokásos kaján vigyorral. - Nem ártana

néhány játékszer sem. Akkor... Chase már oda sem figyelt arra, amit a bátyja beszélt. Nem lepődött volna meg, ha Chad már becsempészett volna Mitchék szobájába néhány perverz dolgot, kizárólag a móka kedvéért. A korlátnak dőlt, és körbepillantott. A vendégek többsége már visszavonult, a fiatal pár szülei is. Már csak a fiatalabbak voltak talpon - többnyire azok, akik rendszeresen megfordultak a klubjaiban. Viszketett a bőre a türelmetlenségtől. Nem szeretett napokig távol lenni az üzlettől, amikor nem tudta ellenőrizni, hogy minden rendben megy-e. A menedzserei megbízhatóak voltak, pontosan tudták a dolgukat, ráadásul hét közben jártak, amikor egyébként sem volt nagy a forgalom. Ennek ellenére alig bírta megállni, hogy ne hívogassa őket ötpercenként, csak a biztonság kedvéért. Nehezen állta meg azt is, hogy elterelje a gon

64

dolatait arról, ami abban az átkozott bungalóban történ. Basszus! Hogy a francba jutott eszébe megcsókolni Maddie-t - ismét? Mitch felé pillantott, és szinte érezte, ahogy a barátja letépi a tökeit. És meg is érdemelné. Amilyen híre volt, Chase biztos lehetett benne, hogy Mitch nem örülne, ha megtudná, hogy molesztálta a húgát. Bár Mitch nem utasította el kategorikusan az ötletet - a pokolba, párszor még fel is vetette, hogy mi lenne, ha Chase és Maddie összejönne -, kizárt volt, hogy megtörténjen. Chase ráadásul kételkedett benne, hogy Mitch akkor is támogatná a dolgot, ha tényleg megtörténne. Nem is beszélve Chase nőcsábász múltjáról és az apja örökségéről. Mitch felvetései nem jelentették azt, hogy engedélyt adott volna Chase-nek a húga elcsábítására. Összefonta karját a mellén, és végignézett a nevető, iszogató arcok sokaságán. Meglátta Maddie-t a padoknál. Ha az üres borospoharakból ítélni lehetett, akkor már a negyediknél tartott, és ha a lány nem sokat változott, akkor ez egy hosszú, ámbár érdekes éjszaka lesz. Maddie. Az átkozott kis Maddie... Amikor először megcsókolta... Szent isten, soha nem volt dolga nála érzékibb nővel. Ahogyan a lány hozzásimult... A halk nyögéstől, amely elhagyta az ajkát, Chase majdnem elveszett. Ébresztő volt számára, de Maddie-t annyira izgatónak találta. Még most is átkozottul izgató volt. Chase kissé széjjelebb terpesztette a lábát, és visz- szafojtott egy morgást. Ami délután történt, akárcsak az első esetben, a klubban, hiba volt. Egy olyan hiba, amelyet élvezett, de nem történhet meg még egyszer. Maddie a legjobb barátja húga... Aki most éppen a pad tetején állt, kezében félig üres borospohárral, és lágyan ringatta a csípőjét az épületből kihallatszó zene ritmusára.

Az ördögbe! Mitch egyik munkatársa a pad mellett állt, és úgy vigyorgott, mintha most nyerte volna meg a lottóötöst. Amikor Maddie fölemelte a karjait, és még érzékibb táncba kezdett, a fickó arcáról tisztán leolvasható volt, hogy azt hiszi, nem fogja egyedül tölteni az éjszakát. Chase habozás nélkül ellökte magát a korláttól, és indult volna feléjük. Már csak egyetlen pillanat választotta el attól, hogy odamenjen, és lerángassa Maddie-t arról az átkozott pádról, ám hirtelen megtorpant. Mi a francot képzel? Ez nem az ő gondja. De kárhozzon el, ha nem akarja, hogy igenis az ő gondja legyen. Visszadőlt a korlátra, és olyan erősen összeszo

66

rította az állkapcsát, hogy belefájdultak a fog.il Hogy is hívják az idiótát, aki a lánnyal beszélgeti ! i és próbálta lecsalogatni a pad tetejéről? Robbynsik • Bobbynak? Valami hasonló idétlen neve volt. Akárhogy hívták is, most felnyújtotta a karját, megragadta a lány csípőjét, és letette a földre. Mail die halk nevetése megütötte Chase fülét, és a testé ben minden egyes izom összerándult. -

Mi ütött beléd, tesó? - kérdezte Chandler.

Chase figyelemre se méltatta, képtelen volt elfor dítani a tekintetét arról, ami a szeme előtt zajlik. A legidősebb bátyja követte a tekintetét, aztán kuncogni kezdett. -

Mire készül a kis Maddie?

-

Bajt keverni - motyogta Chase.

Chandler erre már felnevetett. -

Csak szórakozik. Nincs abban semmi rossz, ha táncol valakivel.

Chase a legkevésbé sem értett ezzel egyet. -

Már nem kislány - tette hozzá Chandler, mintha Chase magától nem venné észre a

nyilvánvaló tényt. Chase-t elöntötte a düh. -

Még csak nem is ismeri azt a fickót!

-

És akkor mi van? - kérdezte Chandler, de aztán hirtelen leesett neki a tantusz. - Ó,

öregem, viccelsz velem, ugye? i 11 * i *• i * ■! bátyja felé kapta a fejét. Bárki más rémül- |i \ i './.ahőkölt volna fenyegető arckifejezése lát- I. île a bátyjának a szeme sem rebbent. Chandler ■ m mitől nem ijedt meg. Ml van?

Ne is próbáld megjátszani magad - figyelmez- plte ( handler. Megcsóválta a fejét, aztán felnevetett, i I i ljesen belezúgtál Maddie-be. • hasé kérdően felhúzta a szemöldökét. - Fogalm a i n sincs, miről beszélsz. baromság. - Chandler a korlátra támaszkodott, a / l a n hátrapillantott a válla fölött. - Mitch valószín ű l e g kiverné belőled a szart is. Mintha Chase nem tudta volna magától is! Kösz .i hgyelmeztetést! Chase visszafordult Maddie felé. Meg nem bújt szorosan ahhoz az idiótához, de fel- mosolygott rá -ártatlan, de egyben pokolian szexi mosollyal. Chase gyomra görcsbe rándult. ( Ihandler rácsapott a vállára. - De azt hiszem, hogy miután péppé vert, meg fogja köszönni neked. Chase ebben erősen kételkedett. -

Mit?

A bátyja úgy nézett rá, mint egy idiótára. -

Maddie nálad rosszabbat is választhatna.

-

Hűha! Koszi - felelte Chase, és keserűen elmosolyodott.

68

Pontosan tudod, mire gondolok. Miután Min I) nagy nehezen megemészti, hogy a húga

-

mellel n .1 kötött ki, nagyon boldog lesz. Ismer téged, és bl/,II benned. Igen, pontosan ez volt a dolog rákfenéje. M i u l i megbízott Chase-ben, ami azt is jelentette, hogy ha bármi történne kettejük között, az olyan lenne, mintha arcon köpné a barátját. Mert Chasenek semmi kétsége nem volt afelől, hogy a dolog rósz szül végződne. Mindegy, mert ez soha nem fog megtörténni közölte végül.

-

Chandler egy hosszú percig nem szólt egy szót sem, csak bámulta a szélben hajladozó szőlőtőkéket. -

Elárulnád nekem, hogy miért?

-

Magadtól nem tudod?

Chandler újabb hosszú szünetet tartott, mielőtt megszólalt. Egyszerűen nem értem. Maddie mindig szeretett téged. Ne nézz rám így! Ezt mindenki

-

tudja. -

Chandler elvigyorodott, amit nagyon ritkán tett.

-

Ti ketten nagyon klasszak lennétek együtt. Maddie jót tenne neked. Chase még csak gondolni sem volt hajlandó erre. -

És te is elég jó vagy neki - tette hozzá a bátyja csöndesen.

■IliiM .i hajába túrt. » I |M ill a l á n miért beszélünk erről? Ha valakinek, ■bin a bátyjának kéne visszarugdosni a pici hát- ■|.w a bungalóba, mielőtt bajba keveredik azzal a Hpisal i b a u d 1er kuncogni kezdett. ^ 1 így látom, Mitch éppen a menyasszonyát csa- I i' ii ia ,i bokrok közé. \ pokolba, tényleg! Nem mintha Chase hibáztam 69 volna ezért. Nagyot sóhajtott, és megfordult a |t

|rben, hogy visszamegy a szobába - vagy esetleg a I* i H újában tölti az éjszakát. Már nagyon késő volt, ÿk ott ácsorogni, figyelni, ahogyan... felharsant Maddie csengő kacagása. A fickó felkapta, aztán átölelte a derekát, és közelebb húzta magához. Ennyi volt. Chase habozás nélkül ellökte magát a korláttól, fél füllel még hallotta, hogy a bátyja tesz egy kötekedő megjegyzést a háta mögött. Átrobogott a teraszon, megállt a fickó háta mögött. A távolból hallotta a bátyja nevetését. A párocska eleinte nem vette észre Chase-t, ám aztán Maddie felnézett a válla fölött, és meglátta őt. Az idióta pasas megmerevedett, aztán hátrafordult. Chase egyetlen pillantása elég volt ahhoz, hogy szóhoz se jusson. Remek! -

Maddie - szólalt meg Chase, meglepően nyugodt hangon. - Ideje visszamenni.

Maddie rámeredt, az orcái pírban égtek. -

Miért?

Chase biztos volt benne, hogy az arcáról leolvasható a válasz, de a lány nyilván nem látott tisztán. -

Ügy gondolom, ideje visszavonulni.

Maddie lebiggyesztette az ajkát, aztán körülnézett, a borospoharát keresve. -

Még korán van. Még nem akarok visszamenni. Bobby, nem láttad, hová tettem le a

poharamat? Esküszöm, hogy itt kell lennie valahol. Maddie viselkedése bátorságot öntött a hitvány fráterbe, aki a lány elé lépett. -

Gondoskodom róla, hogy biztonságban visszajusson a szobájába.

-

Aha, szó sem lehet róla!

Szarházi Bobby nem mozdult el Chase elől, miközben Maddie az elveszett pohara után kutatott. -

Tök jó csaj, ember.

-

De nem a számodra. - Chase ellépett a fickó mellett; hadd eméssze meg nyugodtan, hogy

dugába dőltek a tervei. Csak a holttestén keresztül fogja egy ilyen pasas ágyba vinni Maddie-t.

71

Gyengéden megfogta a lány karját, és elhúzta a vödör mellől, amelyben egy üveg bor hűlt. -

Gyere, visszamegyünk a szobánkba!

Nyomatékosan Bobbyra nézett, és elégedetten konstatálta, hogy amikor felfogta a szavak értelmét, kérdően felvonta a szemöldökét, megadóan felemelte a kezét, és elsétált. Igen, vége a játéknak, seggfej! Maddie tiltakozni kezdett, de aztán megtántoro- dott. A szája elé kapta a kezét, és felvihogott. -

Lehet, hogy egy kicsit becsíptem. Nem nagyon, de azt hiszem, jó úton haladok.

Chase felvonta a szemöldökét. Maddie tovább vihogott, aztán félig lehunyt pillái alól ránézett. -

Olyan az arcod, mintha vackorba haraptál volna. Mi a bajod? Csak táncoltam, és...

-

És mi? - mordult fel Chase.

Maddie felhúzta az orrát. -

Nos, é n . . . ah, nem is tudom.

Chase a szemét forgatta. -

Gyerünk, ideje ágyba bújnod.

-

Ó, nocsak! Ágyba parancsolsz! Micsoda szégyen. - Még mindig vihogott, miközben

kihúzta a karját Chase markából. - Mit fognak gondolni az emberek? Probléma lesz, Chase. -

Maddie...

A lány szökdécselni kezdett. Chase felsóhajtott, aztán követte. Meglepetésre Maddie az ösvényhez vezető lépcsők felé indult, nem a borosüveg felé, ami valószínűleg jó jel volt. Amikor elhaladt Chandler mellett, Chase egy pillantással elhallgatatta a bátyját, még mielőtt tehetett volna bármilyen megjegyzést. És neki is a nyelve hegyén volt a válasz. Chandlernek fogalma sem volt a kapcsolatokról, mert kínosan elzárkózott az ilyesmi elől. Persze, randizott, de előbb fagy be a pokol, mint hogy a bátyja valaha72is megállapodjon.

-

Legyen kellemes az éjszakád - szólt utána Chandler nevetve.

Chase válaszul beintett neki. Maddie csak egyetlen lépcsőfokot tett meg, amikor Chase elkapta, és átölelte karcsú derekát. A lány nekidőlt, Chase pedig lesegítette a lépcsőkön, nehogy elessen, és kitörje a nyakát. Igazi türelemjáték volt Maddie-t visszakísérni a szobába, de egyúttal szórakoztató is. Néhányszor sikerült kiszabadulnia Chase markából, és ilyenkor bolyongani kezdett, isten tudja, milyen cél felé. Valószínűleg maga sem tudta, hova akar menni. Félúton lerúgta a cipőjét. A szomszéd faház közelében leült az ösvény kellős közepén, amelyet megvilágított a Hold sápadt fénye. -

Mit csinálsz? - kérdezte Chase.

-

Pihenek egy kicsit.

Chase megcsóválta a fejét, és mögéje lépett. -

Nem gyalogoltunk olyan sokat.

-

Úgy érzem, hogy időtlen idők óta gyalogolunk már. - Maddie nekidőlt Chase térdének, és

elvigyo- rodott. - Én is olyan részeg lány vagyok. Tudod, aki letelepszik az út közepén. Istenem, olyan mintha megint az egyetemen lennék! Chase összeráncolta a szemöldökét. -

Sokszor ücsörögtél az út közepén annak idején?

-

Többször, mint ahányra emlékszem - felelte a lány kuncogva.

-

Én nem emlékszem ilyesmire.

Maddie fölemelte a kezét, és Chase-re mutatott - pontosabban csak akart, de annyira be volt rúgva, hogy a saját arcát bökte meg az ujjával. Chase összerezzent. Megfogta a lány apró kezét, 73 és elhúzta az arca elől.

-Au! Maddie észre sem vette, hogy majdnem kiverte a saját fogát. -

Nem voltál mindig velem, tudod...

Chase elfojtott egy vigyort. Lehajolt, benyúlt Maddie hóna alá, és fölemelte a földről. -

Azt várod, hogy cipeljelek? Mert akkor már tényleg olyan lennék, mint egy hős lovag,

fénylő páncélban. -

Te aztán nem vagy lovag. - Egy lépést előre botladozott, aztán megpördült, és olyan

erősen megütö- gette Chase mellkasát, hogy a férfi felmordult. - De egy kicsit mégis. Jó szíved van, Chase Gamble. Nahát! Maddie túl volt a spiccességen. -

Oké, azt hiszem, vissza kell, hogy cipeljelek.

Maddie fújtatott egyet. -

Tudok járni, köszönöm szépen. Csak fáradt voltam.

-

Azt hittem, nem vagy fáradt mulatni.

-

Nem is vagyok!

Chase átható tekintettel a lányra nézett. -

Olyan unalmas fráter vagy! - Maddie tántorgott pár lépést, aztán megállt, és mélyen

hátrahajtotta I fejét. Amikor leengedte a haját, és ennyire hát- „ahajolt, akkor a tincsei egészen a csípőjéig értek. - Milyen hatalmas a Hold! j Valami egyre hatalmasabbra kezdett nőni Chase nadrágjában, és ettől ocsmány gazembernek érezte jpagát, de nem tudott parancsolni a testének. Végül tí, férfi volt, s bár Maddie tiltott területnek számiét... Mégiscsak Maddie volt. A lány hátranézett a válla fölött, és elmosolyodott. 74

-

Nagyon örülök a bátyám boldogságának - mo- lyogta. - Egyszer majd lesznek gyerekeik,

én pedig nagynéni leszek. Elviszem majd őket a Smithso- nianbe, mesélek nekik a történelemről és... és mindenféle másról. -

Ha rajtad múlik, akkor ezek a még nem is létező gyerekek igazi stréberek lesznek.

Maddie figyelmeztetően felemelte a mutatóujját, és Chase orra alá dugta; a férfi legszívesebben megnyalta volt a hegyét. -

A stréberek jó fejek. Te viszont nem vagy az.

Chase fölnevetett, megfogta a lány kezét, és gyengéden maga után húzta az ösvényen. -

Mire fogod még őket megtanítani?

-

Ó, mindenfélére, tudod... a polgárháborúra, arra, milyen fontos épségben megőrizni a

csatatereket, a történelmi emlékhelyeket... és beszervezem őket önkéntesnek. -

Tényleg? - Már majdnem a faházhoz értek. Csak pár lépés volt hátra.

Maddie kihúzta kezét a férfiéból, és gyengéden hátrébb lökte Chase-t. -

Igenis, így lesz. Nagyon jól végzem a munkámat.

-

Ebben nem is kételkedem. - És tényleg ez volt az igazság. Bár soha nem vallotta be

Maddie-nek, de büszke volt arra, amit a lány elért az életben, és már egyetemista korában is a legjobbak között volt. Talán néha nem ártott volna megdicsérnie. Ösz- szezavarodva a saját gondolataitól, Chase követte Maddie-t a bejárathoz. Amikor már a faházban voltak, a lány egyenesen az ágyhoz ment, és lehuppant a szélére. Chase felkapcsolta a sarokban álló, fuksziaszínű ernyős kislámpát, aztán leoltotta a csillárt. Minél halványabb volt a fény, annál jobb. -

Szóval, hogy legyen? - Maddie az ágyra 75 nézett, aztán Chase-re. - Tényleg egy ágyban

fogunk aludni? Chase farka már a gondolatra is fájdalmasan megmerevedett. -

Én majd a kanapén alszom.

Maddie csak bámult az arcába, de nem szólt egy szót sem. Chase-nek muszáj volt elszakadni a látványtól, ezért a bőröndj éhez sétált, elővett egy köny- nyű vászonnadrágot és egy inget. -

Megyek, és átöltözöm a fürdőszobában.

-

Miért?

Ezt tényleg komolyan kérdezte vajon? Annak alapján, amennyire elkerekedett a lány szeme, igen. -

Te is öltözz át, míg benn vagyok, Maddie.

A lány összeszorította az ajkát. -

Lehet, hogy eggyel... vagy néggyel... több pohár bort ittam a kelleténél, de nem vagyok

részeg vagy hülye. Az előbbiben Chase nem igazán volt biztos. Nyomatékosan a lányra nézett, aztán belépett a fürdőszobába, becsukta maga után az ajtót, és gyorsan átöltözött. Csak ekkor vette észre Maddie nyitott neszesszerét a mosdópulton. Fogkrém, hajfeje, smink. Nem sok, de a lányé. Kinyújtotta a kezét, végigfuttatta az ujjait a kefe nyelén. Hirtelen megjelent a szeme előtt a saját lakásának a fürdőszobája, a pulton a lány holmijával. Ismerős fájdalom szorította össze a szívét. Jesszus, abba kellene ezt hagynia! Kellemes fantáziakép - de nem több annál. Mikor már úgy gondolta, elég időt hagyott a lánynak, visszatért a szobába. Maddie még mindig az ágy szélén ült, mint amikor ott hagyta, és a szőnyeget bámulta a lába előtt. Chase felsóhajtott.

76

-

Maddie, mit csinálsz?

-

Ez a szőnyeg kimondottan ijesztő, nem gondolod?

Chase a szoba közepére sétált, és összefonta a karjait a mellén. -

Hát, biztos, hogy otthon nem tenném fel.

Maddie arca megrándult. -

Rémálmaim lesznek tőle. Azt fogom álmodni, hogy ez az izé életre kel, és rágcsálni

kezdi a lába- mat, míg alszom, és közben tönkretenné a pedikűrömet. Chase tekintete lesiklott a lány kecses lábfejére. Ö is szívesen megrágcsálná az ujjacskáit, nem vitás. -

Maddie, át kellene öltöznöd hálóruhába.

A lány felállt, megemelte a ruha alját. Chase már első pillantásra is úgy gondolta, hogy ez az árnyalat nagyon jól áll neki. Maddie felsóhajtott. -

Meztelenül alszom, úgyhogy nem hoztam semmiféle hálóruhát. Nem hittem, hogy ez

problémát okoz majd... Ó, az ég szerelmére! Chase fejében kavarogni kezdtek a képek a lány ragyogó, kipirult és szaténselymes bőréről, amint a takaró alá siklik. A teste egész este olyan feszes volt, mint az íj, de most már szabályosan lüktetett a farka. Primitív, vad vágy öntötte el. Mi mindent szeretett volna tenni a lánnyal... És éppen ezért nem tesz semmit. Maddie-vel nem. Ö túl jó ehhez. Elfordult a lánytól, és kétségbeesetten keresett valami megoldást. -

Van néhány ingem, amely elég hosszú neked hálóing gyanánt.

Elindult a bőröndje felé, de nehéz volt bármi másra koncentrálnia a lüktető farkán kívül, amely a 77

jussát követelte. A hímtagja legszívesebben szétfeszítette volna azokat a feszes combokat, és mélyen megmártózott volna a lány testében, újra meg újra. Nem fog megtörténni, öcsi, úgyhogy nyughass! Felkapott egy sötét inget, és megfordult. Maddie mögötte állt. -

Sajnálom.

-

Mit sajnálsz? Azt, hogy kicsit becsíptél? - Chase hozta az inget. - Emeld fel a kezed!

A lány engedelmesen a feje fölé emelte a karjait. -

Az egészet sajnálom. - A hangja kissé fojtottan hangzott a pamuting alól, amely

megakadt a fejénél. Chase vigyorogva lejjebb ráncigálta. - Biztos utálod ezt - tette hozzá Maddie, miután kiszabadult. -

Mit utálok? - Chase leráncigálta az inget a lányon. Hála istennek, olyan hosszú volt, mint

a ruha. Az anyag alá nyúlt, és keresgélni kezdett a lány hátán a cipzár után. Karja hozzáért Maddie kebléhez, és anélkül, hogy észrevette volna, Chase közelebb lépett hozzá. -

Azt, hogy itt ragadtál összezárva velem - válaszolt a lány, és fölemelte a fejét, hogy

belenézhessen a szemébe. Chase összeráncolta a homlokát. -

Nem ragadtam itt veled, Maddie.

A lány nem válaszolt. Chase ujjai rátaláltak végre a cipzárra, és húzni kezdték lefelé. A ruha lassan lesiklott a lány testén, lehullott a lábához, és Chase keze... Az istenit, a keze Maddie pucér hátát simogatta. Nem csalt az emlékezete, a lány bőre olyan selymes volt, mint a szatén. Azonnal el kellett kapnia a kezét, és hátralépni, de Maddie előrehajolt, apró tenyerét Chase derekára szorította, meztelen combja a férfiéhoz 78 simult. Aztán a mellére hajtotta a fejét, és

felsóhajtott. -

Hiányoztál - mormogta.

Chase úgy érezte, kihagy a szíve. -

Bébi, hogy hiányozhattam volna, amikor mindennap találkozunk.

-

Tudom. - Maddie aprót sóhajtott. - De ez nem ugyanaz. Mi sem vagyunk ugyanazok. És

hiányzol. Szent isten, ez volt az igazság. Az óta a bizonyos éjszaka óta a klubban, minden megváltozott. Chase nem tudta, mit tegyen: az eszével tudta, hogy el kellene lépnie a lány mellől, az érzékei miatt meg szerette volna a karjaiban tartani. Hányszor ölelte így Maddie-t? Az utóbbi években már nem, de korábban rengetegszer előfordult. Melegség öntötte el a mellkasában azt a furcsa, üres helyet, amelyre általában nem fordított figyelmet. Kölyökként a testvéreivel egyszerűen nem bír- tak megmaradni a házban, amely tele volt az anyjuk összetört álmaival és az apjuk hiányával. Amikor Mitchcsel, Maddie-vel és az ő családjukkal voltak, soha nem érezték magányosnak magukat. Különösen Maddie mellett nem. Maddie nem hagyta békén, befurakodott a szívébe. Még azokban az időszakokban is, amikor ritkán beszéltek egymással, a lány mindig ott volt a gondolatai mélyén, mint egy kísértet. Chase lehunyta a szemét, az állát Maddie feje búbjára támasztotta. -

Te... te is hiányoztál nekem.

Maddie fölemelte az arcát, és álmosan elmosolyodott. Gyönyörű szeméből sugárzott a bizalom. Szent isten, Chase biztos volt benne, hogy most bármit megtehetne vele. A teste szinte sikoltott érte, valósággal követelte, hogy tegye meg. Soha nem hitte volna, hogy ekkora akaraterővel bír, de végül a szív alakú ágyhoz vezette a 79

lányt, visszahajtotta a takarót, és gyengéden leültette rá. A sors különös kegyeként Maddie kivételesen nem vitatkozott, csak bebújtatta azokat a kecses, szexi lábakat a paplan alá, és lefeküdt. -

Hol fogsz aludni? - kérdezte, miközben lassan lecsukódtak a pillái.

Chase föléje hajolt, magába itta a látványt. Pon-

80

tosan tudta, hány darab szeplő van a lány orrán és arcán. Tizenkettő. Tudta, hogy van egy aprócska heg a telt ajka alatt, árnyalattal halványabb, mint a bőre, egy biciklibaleset emlékeként, amely hétéves korában történt. Ismerte azokat az ajkakat, amelyek mindig olyan pontosan tükrözték a lány hangulatát. Hátranézett a válla fölött. A kanapé elég hosszú volt, de keskeny, aligha lehetett kényelmesebb, mint egy deszka. -

Chase? - suttogta Maddie.

Chase az arcára erőltetett egy mosolyt, kisimította a kósza tincseket Maddie arcából, aztán a keze a saját akaratából végigsiklott a nyakán. Maddie belesimult a tenyerébe, és felsóhajtott. -

A kanapé csak rám vár.

-

Van itt elég hely kettőnknek - mondta a lány, és az oldalára fordult, szemben Chase-szel.

- Nem harapok. Pedig reméltem, és ez a baj, gondolta a férfi. -

Jó lesz nekem ott is.

Meglepő módon Maddie-nek válaszolni sem volt ideje, azonnal álomba merült. Még szerencse, mert, ha még egyszer felajánlotta volna az ágy felét, Chase talán nem tudta volna ismét visszautasítani. Chase finoman megpuszilta a lány arcát, aztán fölegyenesedett. Lekapcsolta a villanyt, a kanapéhoz lépett, kinyújtózott, aztán igyekezett kényelmesen elhelyezkedni. A fájdalom ismét összeszorította a mellkasát, de most már tudta, hogy nem a lány ölelésének a hiánya okozza. Hanem az, hogy Maddie nem része az életének.

5.

FEJEZET

Madison lenyelt egy fél doboz Tylenolt, hátha a gyógyszer varázsütésre elmulasztja a fejfájást. Nem jött be; megrándult az arca a fájdalomtól, ahogy az anyja mellett lépkedett. Eredetileg jó ötletnek tűnt a séta a szőlőben, és valószínűleg érdekes is lett volna, ha egy őrült dobos nem vert volna vad ütemet a koponyájában. Szent isten, tényleg egy kicsit túl sokat ivott tegnap. Valóban táncolt egy pad tetején? És egy meglepően racionális Chase kísérte vissza a faházba? Szégyellte magát, és nagyon feszült volt, de követte a többieket a teherautóhoz, amelyen körbevitték őket a birtokon. Bobby? Robby? A pasas, akinek nem emlékezett pontosan a nevére, a másik kocsiba szállt fel, hála istennek. Nem lett volna képes a szemébe nézni! Minden egyes bucka újabb fájdalomhullámot indított el a fejében. Kétségbeesetten markolta az ülés szélét, összeszorította a fogát, miközben az autó a szűk úton imbolygóit. Az anyja grimaszt vágott a széles karimájú szalmakalap alatt. -

Egy kissé feszültnek tűnsz.

Mielőtt Madison válaszolhatott volna, Chad vigyorogva megszólalt. -

Vagy húsz pohár bort megivott tegnap.

-

Madison! - dorgálta az anyja összeráncolt homlokkal.

A lány a szemét forgatta. -

Nem ittam meg húsz pohárral.

Az apja elgondolkodva simogatta rövidre nyírt szakállát. -

Hanem mennyit?

-

Nem emlékszem. - A szeme sarkából a feltűnően csöndes Chase-re pillantott. - Talán

négyet? Az anyja felszisszent, Lissa vihogni kezdett, Mitch pedig elvigyorodott, és megcsóválta a fejét. -

Nem volt rossz a bor - jegyezte meg.

Madison elhúzta a száját, és elfordult tőlük. Amerre a szem ellátott, mindenfelé szőlőtőkék és hegyek. A nap ragyogóan sütött, a kék ég tiszta volt. A beszélgetés szerencsére a másnaposságáról átterelődött az esküvőre. Péntek este tartják a próbát, mivel a leány- és legénybúcsút már a múlt héten megrendezték. Egytonnányi programfüzetet kellett még előkészíteni, és Madison önként jelentkezett a feladatra, hogy hasznossá tegye magát. -

Köszönöm! - Lissa láthatóan nagyon hálás volt. - De valószínűleg szükséged lesz

segítségre. Nagyon sok programfüzetről van szó, és még ott vannak a névkártyák is. Valamelyik nyoszolyólány biztosan szívesen segít. Tanúként azonban ez Madison dolga volt, és egyáltalán nem bánta. A többi lány már éppen eleget segített, szolgálatkészen ugrottak mindig, amikor kérte. -

Szükségtelen, meg tudom egyedül is csinálni. A többiek hadd szórakozzanak.

Lissa nem erősködött tovább, csak összenézett Mitchcsel. Madison elengedte az ülést, és lesimította a farmerszoknyáját. Chase ült vele szemben. Bár jó, ha két szót szólt hozzá felkelés óta, Madison érezte magán a tekintetét. Múlt éjszaka... Édes isten, Chase lesegítette róla a ruháját, ő pedig bevallotta neki, hogy meztelenül alszik - újabb strigula a megaláztatások hosszú sorában. Átkozott bor! Madison lopva Chase-re pillantott.

A tekintetük egymásba kapcsolódott, miközben a túravezető megállította az autót egy hatalmas kőépületnél. Mindenki fürgén lekászálódott. Mitch és Lissa ment elől, átölelve egymás derekát. A szülei is egymáshoz bújtak. Ahogy Chase is mondta, ez volt a második nászútjuk. Pontosabban az első, mert a házasságkötés után nem volt rá érkezésük, és Madison nagyon örült, hogy szemlátomást jól érezték magukat. -

Erre! - szólalt meg egy mély hang.

Madison felnézett, és meglepődött, amikor látta, hogy Chase állt mellette, és egy üveg vizet nyújtott feléje. Elvette a palackot, és bágyadtan elmosolyodott. -

Köszönöm!

A férfi vállat vont. -

Átéltem már rosszabb másnaposságot is, mint te most, de a víz segít.

Chase igazán tudhatja, gondolta. Letekerte a kupakot, és meghúzta az üveget. Chase-nek három klubja is volt, ahol úgy folyt az alkohol, mint a víz, ráadásul maga is elég sokat bulizott egyetemista korában. Nem is beszélve az anyjáról... Chase és a fivérei valószínűleg már kisgyerekként megtanulták, mi jó a másnaposság ellen. Madison mindig furcsának találta, hogy Chase éjszakai klubokkal keresi a kenyerét, de nyilvánvalóan úgy vélte, kár harcolni az apai örökség ellen. Az apjának több tucatnyi

mulatója volt, valahogy természetesnek tűnt, hogy legalább az egyik fia a nyomdokába lépjen. De Chase... Ő nem igazán volt olyan, mint az apja. Nem volt hideg és önző, mint az öregje. Madison hátán végigfutott a hideg, ahogy visszaemlékezett arra a néhány alkalomra, amikor megfordult a Gamble-házban. Egyszer még kislány korában, másodszor pedig tizenhét évesen. A ház steril és rideg volt. Chase anyja olyan, mint egy élettelen báb, akit kizárólag a borosüveg és a gyógyszeradagjai érdekeltek. Halálosan szerette a gyerekei apját, akit ez a legkevésbé sem érdekelt. Lopva Chase-re pillantott a napszemüveg mögül, és ismét megállapította magában, hogy a három fiú közül egyedül ő hasonlít az apjukra, de még a klubokat, a lányokat és az üzleti sikereket figyelembe véve is a legkevésbé olyan, mint az öreg Gamble. Csak kényszerítette magát, hogy úgy tegyen, mintha az apja fia volna. Amikor Chase feléje fordult, Madison elkapta a tekintetét, és mereven előrenézett. Miért gondol egyáltalán ezekre a dolgokra? Semmit nem számított, és ha nem vigyáz, kitöri a nyakát a keskeny lépcsőkön, amelyeken a túravezető lekísérte őket a borospincébe, ahol több ezer palack sorakozott a padlótól födémig érő polcokon.

85

Chase ma valahogy szokatlanul viselkedett, miközben a fivéreivel és Mitchcsel viccelődött. Mintha merevebben tartotta volna a hátát, mint tegnap. Madison remélte, ez nem azért van, mert azon a borzasztó kényelmetlen kanapén töltötte az éjszakát. A levegő jó néhány fokkal hűvösebb volt a pincében, mint odakinn. Madison fázósan megdörzsölte a karját. Mivel nem igazán érdekelte, mit magyarázott a túravezető, sétálni kezdett a polcok mellett. Szent isten, még jó, hogy nincs klausztrofóbiája, különben biztosan rosszul lenne, olyan szűk a hely a sorok között. A strandpapucsa hangosan csattogott a betonpadlón, ahogy sétálgatott, és próbálta kisilabizálni a címkékre írt szöveget. A legtöbb nevet ki sem tudta ejteni, és egyébként is, sújtsa villám, ha még egyszer borospoharat vesz a kezébe. A többiek beszélgetésének a hangja egyre fojtot- tabban hallatszott, ahogy mind beljebb lépkedett a pincében. Soha nem ivott sokat, az előző éjszaka kivételnek számított. A sor végén megállt, visszanézett a válla fölött, és hirtelen arra eszmélt, hogy már nem is hallja a többiek hangját. Gyorsan visszaszaladt oda, ahol emlékezete szerint hagyta őket, de ott nem volt senki. - A fenébe! - motyogta, és végigsietett a folyosón. Ez nem lehet! Nem hagyhatták itt! Erősen megmarkolta az ásványvizes palackot, befordult a sarkon - és egyenesen egy kemény mellkasnak rohant. A becsapódástól kis híján fenékre esett. Szerencsére Chase még időben elkapta. -

Hű! Jól vagy?

Madison pislogott párat, aztán bólintott.

-

Nem tudtam, hogy itt vagy. - Tett egy lépést hátrafelé, és igyekezett nem arra figyelni,

milyen hevesen ver a szíve. Nevetséges volt, hogy a teste állandóan így reagál Chase-re. - Mit keresel itt? A férfi oldalra biccentette a fejét. -

Indulunk ebédelni.

-

Ó? - Mióta leszálltak a teherautóról, a gyomra megnyugodott egy kicsit, és hirtelen

ráébredt, menynyire éhes. Chase elvigyorodott. -

Pikniket rendeznek, egyenesen a szőlőtőkék között.

Ez tényleg nagyon csábítóan és romantikusan hangzott. - Akkor siessünk! Chase oldalra lépett, hogy Madison elférjen mellette. Szó nélkül követte a lányt, aki azt kívánta, bárcsak mondana valamit. Akármit. De ha jobban belegondolt, ő maga sem tudta, hogy mit mondjon a férfinak. Pocsék dolog volt ez a feszültség kettejük között. Egyúttal bizonyíték arra is, hogy két barátnak soha nem szabad átlépnie azt a láthatatlan határvonalat - legalábbis akkor, ha nem fogadták meg szentül, hogy utána a kerítést is megmásszák. Amikor a kijárathoz értek, Chase halkan káromkodni kezdett. -

Hol a pokolban vannak a többiek?

Szörnyű gyanú ébredt Madisonban, ahogy végignézett a polcsorok között. Süket csönd volt, semmi mást nem hallott, csak Chase lélegzetvételét és a saját szívdobogását. -Az nem lehet... - elharapta a mondat végét, mert el sem akarta hinni, mi történt. -

Nem. - Chase átfurakodott mellette, és felrobogott a lépcsőn. Ezúttal hangosabban

kezdett káromkodni, aztán rávágott valamire. Madison ösz- szerezzent. 87

A lépcső tetején állva találta a férfit, csípőre tett kézzel. -

Kérlek, ne mondd, amit gondolok, hogy mondani fogsz!

-

Be vagyunk zárva - válaszolta Chase hitetlen- kedve.

-

Most viccelsz, ugye? - Madison átnyomakodott a férfi mellett, és megpróbálta kinyitni az

ajtót, de hiába rázta a kilincset. Semmi. Legszívesebben az ajtóba verte volna a fejét, de mivel a fájdalom végre elviselhetőre gyengült, ez nem volt igazán jó ötlet. - Itt hagytak minket. Chase a hűvös falnak vetette a hátát, és lehunyta a szemét. -

Előbb-utóbb észreveszik, hogy hiányzunk. Visszajönnek értünk. Hamarosan. Nem fog

sokáig tartani. Madison nagyon remélte, hogy így lesz. Már most is majd megvette az isten hidege. Lassan eltelt öt perc, aztán tíz, és rájöttek, hogy egy ideig még várniuk kell a felmentő seregre. Madison lerogyott a lépcsőre, és dörzsölgetni kezdte a lábát, hogy kicsit felmelegedjenek. -

Tudod, egy kissé sértve érzem magam, amiért senki nem vette még észre, hogy

hiányzunk - mondta kisvártatva. Chase halkan fölnevetett, és leült a lány fölötti lépcsőfokra. Előredőlt, összefonta a karját a térdén. A szemük majdnem egy magasságban volt, így Madisonnak nem kellett kényelmetlenül hátrahajtania a fejét. -

Ja, nem tesz valami jót az ember önbizalmának, igaz?

-

Fogadok, hogy gondtalanul élvezik az ebédet. Apró szendvicseket majszolnak, üdítőt

szopogat-

nak, és arra gondolnak: „hm, mintha hiányozna valaki, de, ó, kit érdekel, ha van ecetes főtt tojás”. Chase mély, száraz nevetése melegséggel töltötte el. -

Ez nagyon emlékeztet engem valamire. Madisonnak először fogalma sem volt, mire cél-

zott a férfi. Levette a fejére tolt napszemüveget, és lerakta a párkányra. Aztán hirtelen leesett neki a tantusz. Ó, mindenre, ami szent! -

Hétéves voltál - kezdte Chase jókedvűen. Madison szégyenkezve lehajtotta a fejét. Chase-

nek csodálatosan szelektív memóriája volt, emlékezett minden egyes kínos alkalomra a lány életében. -

Mitchcsel a parkba készültünk kosarazni, és velünk akartál jönni, de Mitch megtiltotta. -

Halk kuncogás után folytatta. - Úgy döntöttél, hogybosz- szút állsz. -

Nem beszélhetnénk valami másról?

Chase mintha meg sem hallotta volna az ellenvetést. -

Belemásztál fán lévő kuckóban tartott ládába. Máig nem értem, hogy mit reméltél elérni

ezzel. Madison mélyvörösre pirult. -

Azt reméltem, hogy amikor visszajöttök, keresni kezdtek, és nagyon rosszul érzitek majd

magato- kat, amiért nem engedtétek, hogy játsszam veletek. Igen, tudom, nem volt valami okos ötlet, de még kicsi voltam. Chase megcsóválta a fejét, és a mozdulattól egy sötét tincs a homlokára hullott. -

Meg is halhattál volna.

89

-

De nem így történt.

-

Azt hittük, hogy átmentéi a szomszédba - folytatta a férfi összeráncolt homlokkal. -

Öregem, órákat tölthettél abban a ládában! így volt. Szerencsére a láda oldalán lévő lyukon kapott levegőt, mert valahogy bezáródott mögötte az ajtó, és még az ő karja sem volt elég vékony ahhoz, hogy belülről elérje a reteszt. Ott kucorgott tehát abban az átkozott ládában, miközben lassan leszállt az este. A sötétben úgy érezte, mintha pókok mászkálnának rajta. Úgy tűnt, napokig sírdogált, aztán lassan álomba merült, és biztos volt benne, hogy ott fog meghalni egyedül. -

Amikor az apád kiderítette, hogy nem a szomszédoknál vagy, és senki nem látott, miután

elmentünk a parkba, azt hittem, hogy büntetésül bezár majd minket az egyik óvóhelyre. Madison fölnevetett, ahogy maga elé képzelte, milyen dühös lehetett az apja. Részben azért tölthe- tett annyi időt a fiúkkal, mert a szülei ráncba szedték őket. Ha Madison játszani akart velük, akkor az úgy is történt, és ráadásul ő határozhatta meg a szabályokat. Milyen kár, hogy ez már nem így volt. -

Végül te találtál meg - mondta, és lehunyta a szemét.

-

Igen.

-

Hogyan jöttél rá? - kérdezte. Soha nem volt képes kitalálni, miként lelt rá Chase.

A férfi olyan hosszú ideig nem válaszolt, hogy Madison már azt hitte, talán nem is emlékszik rá. -

Mindenhol kerestünk, a testvéreim és a családod. Valaki benézett a kuckóba is, igazából

nem tudom, miért ellenőriztem a helyet még egyszer. Rápillantottam arra az átkozott ládára, amelyen ülni szoktunk, és bekukucskáltam a lyukon. Megláttam a piros kardigánodat, és majdnem szívrohamot kaptam. Szólongattalak, de nem válaszoltál. - Ismét egy másodpercnyi csönd 90

következett. - Azt hittem, hogy meghaltál. Kalapáccsal kellett levernem a zárat - Chase mély lélegzetet vett. - Halálra rémítettél. Madison az ajkába harapott az emlékre, ahogy a fiú kiemelte a ládából, és bevitte a házba. -

Sajnálom. Nem akartalak megijeszteni benneteket.

-

Tudom. Gyerek voltál.

91

Némi szünet után Madison szólalt meg elsőként. -

Elnézést kérek a tegnap estéért.

Chase válaszul csak vállat vont. -

Nem, komolyan. Rendesen becsíptem, halványan még az is dereng, hogy arcon vágtam

magam. A mosolytól összeszaladtak a ráncok a férfi szeme körül. -

Valóban így történt.

-

Pokolian kínos - motyogta a lány. - Mindegy, sajnálom, hogy gondot okoztam.

-

Sose sajnáld! Jó móka volt.

-

Móka?

Chase bólintott. -

Teljesen elbűvölt a Hold, és arról meséltél, hogyan fogod Mitch és Lissa gyerekeit

rászoktatni az önkéntes munkára, és megtanítani dolgokra, egy csomó dologra. Madison elvigyorodott. Hallotta, hogy Chase mély lélegzetet vesz. -

Szóval, meztelenül alszol?

Au, ember... -

Mindig? - kérdezte Chase érdeklődő hangon.

Madison felsóhajtott. -

Igen.

-

Klassz.

A lány hátrapillantott a válla fölött, és kérdően felhúzta a szemöldökét. Chase rákacsintott, aztán

nem szólt egy szót sem. Az ezt követő csöndben Madison azon gondolkodott, milyen témát vessen fel. -

Hogy mennek a klubok?

-

Jól. - Chase összefonta a karját a mellkasán. - Azon gondolkodom, hogy megnyitok egy

negyediket is, Virginiában. -

Tényleg? Hűha! Nem lesz az túl sok munka?

-

Nem tudom. Még semmi sem biztos, de jól alakulnak a dolgok. Apám láncához tartozik,

és a jelek szerint jól megy. Korábban nem fordult meg a fejemben, hogy kivásároljam a vezetőséget, mert jobban szeretem magam beindítani az üzletet. így sokkal többet ér a siker, mert megdolgoztam érte, és nem készen kaptam... - Chase hirtelen elhallgatott, mert észrevette, hogy a lány fázósan dörzsölgeti a vádliját. Madison gyorsan abbahagyta a mozdulatot, és elpirult. Chase megköszörülte a torkát. -

Mitch mondta, hogy több pénzre pályáztál az önkéntes-tagozat számára, és nyertél.

Év elején, ahogyan minden más cég, a Smithsonian is a költségek lefaragására kényszerült, és az önkéntesekkel kezdték. Hónapokon keresztül bombázták petíciókkal a vezetőséget, sírtaknyafogtak, de végül megkapták a pénzt, és így működőképesek maradtak. Madison bólintott. Chase meleg tekintetéből büszkeség sugárzott, amitől Madison egész testét átjárta a forróság. -

Ez nagyon jó hír.

Madison mindig nehezen viselte a dicséretet. Most is elpirult, és félrenézett. -

Sokat dolgoztunk érte, de élveztem.

-

Jó... látni, hogy élvezed, amit csinálsz.

93

Madison hátrakapta a fejét, és próbálta leolvasni a férfi arcáról, miért mondta ezt, aztán arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg szó szerint értette. -

Az érzés kölcsönös.

Chase bólintott, aztán vett egy mély lélegzetet. Madison felkészült a legrosszabbra. Ismerte Chase-t, tudta, hogy valami olyasmit fog mondani, ami nem fog neki tetszeni. - A m i történt... tegnap délután... - a férfi állkapcsán lüktetni kezdett egy izom -, nem lett volna szabad szó nélkül elrohannom. Madison annyira meglepődött, hogy pillanatokig szóhoz sem jutott. -

Tényleg nem.

-

Ami történt, megtörtént, és nem lett volna szabad azt mondanom neked, hogy nem.

Megkezdődött odakinn az apokalipszis? Meteorok zuhantak alá az égből? Elmozdultak a sarkok? Megolvadtak a jéghegyek? A szülei biztosan a meny- nyekben érzik magukat a boldogságtól, gondolta Madison. Chase arca kezdett vörösödni. -

És sajnálom. Nem lett volna szabad...

-

Elég! - vágott közbe Madison, és felpattant. A szűk térben nem sok hely volt kettejük

között, és a dühe mintha kiszívta volna a levegőt a helyiségből. -

Ne mondd nekem, hogy nem lett volna szabad megtenned!

Chase szeme elkerekedett, aztán összeszűkült. -

Maddie...

-

És ne szólíts így többé! - A lány ökölbe szorította a kezét. - Azt hiszem, elég világossá 94

tetted, hogy mennyire nem vonzódsz hozzám. -

Hű! Várjunk csak! - Chase megadóan felemelte a két kezét. - Ennek a vonzalomhoz

semmi köze. Madison dühösen fújtatott egyet. -

Dehogy nincs, mert, ha vonzónak tartasz valakit, akkor élvezed, ha megcsókolod, és nem

viselkedsz úgy utána, mintha Adolf Hitlerrel smároltál volna! Chase szája sarka megremegett, mintha vissza akarta volna fojtani a mosolyt. Felállt. -

Először is, nem úgy viselkedtem. Másodszor pe-

95

dig soha többé nem óhajtom egy mondatban hallani a „csók” és a „Hitler” szavakat, mert most magam előtt látlak kefebajusszal. -

Fogd be!

-

És az egész nem... Nem így volt.

Chase könnyed, szinte játékos hangot ütött meg, de Madison arca égett, és nem volt hova menekülnie a férfi elől. -

Nem számít.

A haragtól kobaltkékre sötétedett Chase szeme, és eltűnt belőle minden pajkos csillogás. -

Nyilvánvalóan hiba volt felhozni ezt a témát, azt tenni, amit egy tisztességes férfi tenne

hasonló esetben. -

Ahogyan hiba volt megcsókolni is engem tegnap, igaz?

-

Nyilvánvalóan - vágott vissza Chase.

Madison arca megrándult. Egy pillanatra mintha megbánást látott volna felvillanni a férfi szemében, de aztán Chase elfordult. Madisont hirtelen megrohanta a múlt: a sokévnyi remény, csalódás és megbánás mind összekeveredett egyetlen hatalmas érzelemmé. Kihívóan fölemelte az állát. -

Áruld el nekem, felhívod a többi barátnődet is, miután végeztél velük, és bocsánatot

kérsz a részeg viselkedésedért?

Az a bizonyos izom egyre erősebben lüktetett Chase állkapcsán. Madison még egyet lépett előre, és az arcát belenyomta a férfiéba. -

Fogadok, hogy nem. Őket nem hívod fel ilyesmivel. Ők virágot kapnak, és nem hagyod

úgy ott őket, mint valami értéktelen szemetet. Düh izzott fel Chase szemében. -

Te nem vagy értéktelen szemét!

-

Hát persze, hogy nem. Csak nem vagyok elég jó neked. De, hé, ne aggódj, nemsokára

mindketten megkapjuk a saját szobánkat, és akkor többé nem kell bocsánatot kérnünk állandóan egymástól. - Ezzel sarkon fordult, és lesétált a lépcsőkön, hogy keressen egy átkozott ládát, amelyben elbújhat, mert könnyek égtek a szemében, és érezte, milyen nevetségesen féltékenynek hangzott, amit az előbb a férfi szemére hányt. Bolondot csinált magából. Már megint. Madison csak egyetlen lépést tett meg, mikor Chase elkapta a karját, és megpördítette. Fenyegetően a lányra meredt. -

Halvány fogalmad sincs semmiről, igaz?

Madison próbálta kiszabadítani magát a szorításból, de nem sikerült. -

Miről?

-

Az egésznek semmi köze sincs ahhoz, hogy ne lennél elég jó, vagy ne vonzódnék

hozzád. Egyáltalán semmi. -

Nem tudom, melyikünket akarod meggyőzni, haver. Szerintem a velem kapcsolatos

viselkedésed önmagáért beszél! Madison az egyik pillanatban még a lépcső közepén állt, a következőben pedig már háttal a falnak szorítva. Chase teste nekinyomódott az övének, éppen a legmegfelelőbb helyeken.

-

Áruld el nekem - szólalt meg a férfi mély, rekedt hangon -, tényleg azt szűröd le ebből,

hogy nem tartalak vonzónak? Ó, ó, igen, egyértelmű bizonyítékát adta, hogy milyen vonzónak találja. Madison lélegzete elakadt, a szája kiszáradt. A férfi testének minden négyzetcentimétere az övéhez szorult, és érezte az erekcióját, hosszú, vastag farkát a hasának nyomódni. Mintha villámcsapás hasított volna a testébe. -

Én... én már kezdtem kivenni a képet - motyogta. - Meglehetősen nagy kép.

Bármikor máskor Chase nevetett volna a viccen, de nem most. Éktelenül dühös volt, ám Madison csöppet sem félt. A félelem és Chase egyszerűen nem fértek meg a tudatában. Próbált nyelni egyet, levegőt venni, de ahogy a férfi szemébe nézett, nem látott mást, csak vágyat, amely magához vonzotta, mint vasat a mágnes. Talán tényleg halvány fogalma sem volt semmiről. Chase meleg tenyere végigsimított a pucér karján, a topja vékony pántjáig. Az érintése nyomán lúd- bőrös lett a karja, és amikor a férfi ujj ai besiklottak a felsőjének vékony anyaga alá, összecsuklott volna a lába, ha a Chase erős teste nem tartja meg. Chase lehajtotta a fejét, és a füléhez hajolt. Megha- rapdálta a cimpája alatt; csak egy aprócska harapás volt, amely azonban felkorbácsolta a vágy hullámait az egész testében. Aztán az ajka lejjebb vándorolt, forró nyomot hagyva maga után. -

Megőrjítesz, szabályosan az őrületbe kergetsz. Tudsz róla? Fogadok, hogy igen.

Madison nem hallgatott a hangokra, amelyek figyelmeztetően kiabáltak a fejében. Megragadta a férfi vállát, a fejét hátrahajtotta a falhoz, hogy Chase jobban hozzáférjen a nyakához. És a férfi kihasználta az alkalmat. Azok a kemény ajkak végigvándoroltak a torkán, és egy 98

pillanatra megálltak a szája fölött. Madison melle zihált. Chase másik keze a csípőjére siklott, az ujjai belevájtak a farmeranyagba, ahogy magához szorította. A tekintetük egymásba kapcsolódott. -

Nem lenne szabad ezt tennünk - mordult fel a férfi, aztán mélyen megcsókolta, majd

visszahúzó

99

dott, s megharapdálta az ajkát. - És nem azért, mert nem talállak vonzónak. - A férfi Madisonéhoz szorított az ágyékát, hogy nyomatékot adjon a szavainak. - És nem is azért, mert azt gondolom, hogy nem vagy elég jó nekem. Túlságosan is jó vagy, Maddie, átkozottul jó, ez a baj. Madison nem értette, mit jelent ez, és nem kapott levegőt, amikor a férfi vastag combja szétfeszítette a lábát. Felszisszent, amikor a durva anyag a pucér, érzékeny bőréhez ért. Nem volt fontos, miért nem lett volna szabad azt tenniük, amit éppen csináltak; csak az ágyékát feszítő vágy számított és a vad szenvedély, amelyet olyan régóta táplált a férfi iránt. -

Istenem - nyögte Chase, és közelebb nyomult hozzá a csípőjével. - Muszáj lesz valamit

kitalálnunk a bugyi ellenes érzelmeiddel, Maddie. Komolyan. A lány lehunyta a szemét, ívbe feszítette a hátát, miközben a csípőjével körözött. A férfi combjának érintése és a saját vágya egyre szította a belsejében izzó tüzet. -

Mire gondolsz?

Chase két kézzel megragadta a csípőjét, és feljebb húzta a combján. Madison a ruhán keresztül is érezte a forró bőrét. -

Ez őrültség - nyögte a férfi, ami nem volt válasz a kérdésére, de Maddie nem törődött

vele. A férfi tekintete valósággal lángolt, ahogy még közelebb húzta magához, és megcsókolta, olyan mohón, mintha fel akarná falni. Átkarolta Chase nyakát, az ujjai belevájtak a tarkójába. A teste együtt mozgott a férfiéval, és egyfolytában azon imádkozott, hogy Chase ne hagyja abba. Soha többé ne hagyja abba. Azon imádkozott, hogy az legyen igaz, amit a férfi teste vallott, nem pedig az, amit a szavai. Értéktelen szemét? A szavak úgy dübörögtek újra meg újra Chase agyában, mint a dobszó. Az apja

éppen úgy hagyta ott az anyját - szemétként, hadd rohadjon meg az egymillió dollárt érő házukban, az ékszereivel, a bundáival, a medencetisztító fiúkkal, mindennel, amire csak egy nő vágyhat, azt az egyetlen dolgot kivéve, amire igazán szüksége volt: a férje szerelme és hűsége. Maddie soha nem fogja, nem érezheti magát értéktelen szemétnek. Fájdalmasan felsóhajtott, aztán a lány az ajkára tapasztotta a száját. Őrültség volt, amit tettek, de képtelen volt visszanyerni az önuralmát, amelyet elveszített valahol a lány vádjai és dühkitörése alatt. Most már nem tudott leállni, de nem is akart, hiszen Maddie teste olyan meleg és vágyakozó volt az övéhez szorulva. A farka csak tovább sürgette,

101

ahogy a lány csípője alatta körözött, és édesen lihegett az ajkába. A keze Maddie mellére vándorolt, és amint megérezte a tenyere alatt a duzzadt bimbókat, minden civilizáltsága elpárolgott a józan ésszel együtt. Chase érezte a lány testének remegését, ahogy csókolta, ahogy a selymes puha bőrt simogatta a combján. Bár a farka olyan kemény volt, mint a gránit, minden erejével igyekezett megállítani a közelgő katasztrófát. Tényleg a magáévá teheti Maddie-t? A lány annyival különb nála, és még csak nem is tud róla. De a kezei egyszerűen önálló életre keltek. Az ujj ai megragadták a top pántjait, lehúzták a lány karjára, lemeztelenítve a puha halmokat a hideg levegő és az éhes tekintete előtt. -

Istenem, olyan gyönyörű vagy! - Megmarkolta a melleit, és elveszett a csodált

halmokban, mihelyt a hüvelykujja végigsimított a kemény bimbón. - Olyan tökéletes... A lány tiltakozó nyögése tőrdöfés volt a szívébe. A keze elindult lefelé, a buja csípőre, aztán még tovább. A lány háta ívbe feszült, a mozdulattól a szoknya feljebb csúszott a combján. -

Kérlek, Chase, kérlek!

Hogyan mondhatott volna nemet? Hogyan volt valaha is képes rá? Lehajtotta a fejét, megnyalta a rózsaszín bimbót, aztán az ajkai közé vette. A lány bőre túlságosan csábító volt ahhoz, hogy ellenálljon. És az íze... egyszerűen elvette az eszét. Chase keze becsúszott a szoknya alá, végigsimított a feszes popsin a nedves, puha öléig. Végighúzta az ujját a szaténselymes bőrön. Áhítatba ejtette, lenyűgözte, rabul ejtette az érzés. Igazából nem volt benne semmi újdonság, de... Krisztus, a lány lágy és meleg volt a karjaiban, és olyan tökéletesen oda illett. És akarta őt, az 102

egész lényét. Az ajtó túloldalán felhangzó léptek zaja ragadta ki a fantáziavilágból. Hátraugrott, és elkapta Maddie-t, mielőtt leesett volna a lépcsőkön. Maddie ránézett; az arckifejezése olyan döbbent és vágyakozó volt, hogy legszívesebben eltorlaszolta volna az ajtót, hogy senki ne zavarhassa meg őket, és ott folytathassák, ahol abbahagyták. Valami csoda folytán sikerült megigazítania mindkettejük ruházatát, mielőtt az ajtó kivágódott. Chase megpördült, testével takarta el a lányt, hogy legyen ideje visszanyerni az önuralmát. A túravezető állt az ajtóban, kulccsal a kezében. Mögötte Chandler, megértő mosollyal az arcán. Remek! -

Ah - szólalt meg a bátyja. - Szóval itt vagytok! Gondolom, az a picike árnyék mögötted

Madison. Már mindenhol kerestünk benneteket. -

Nos, itt voltunk egész idő alatt. Bezárva - tette hozzá Chase nyomatékkai, és hátranézett

a válla fölött. Maddie tágra nyílt szemekkel, kipirult arccal nézett vissza rá. Összeszedte magát, és visszafordult a bátyja felé. Chandler gúnyos mosollyal bámult rá. - Elég sokáig tartott. Chandler felnyihogott. -

Valahogy az az érzésem, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz.

Chase válasz nélkül hagyta a bátyja rosszindulatú megjegyzését. Sokkal jobban aggódott amiatt, hogyan lesz képes távol tartani magát Maddie-től ezután.

103

6.

FEJEZET

Mi volt ez az egész? Madison semmit nem értett. Az egyik pillanatban még vitatkoztak, a következőben meg már csókolóztak sőt, sokkal, de sokkal tovább is mentek annál. Teljesen megvadultak, amitől a combja megfeszült, mint az íj, közel került ahhoz, hogy apró darabokra törjön, aztán hirtelen... Aztán hirtelen megjelent Chase bátyja. Az nem is kifejezés, milyen kínos volt a helyzet. Egy kissé még kábult volt, mikor fölterelték a hegyoldalra, ahol a pikniket rendezték. Chase sztoikus nyugalma már visszatért, bár a bátyja jóképű arcáról egész úton nem tűnt el a kaján vigyor. Madison pedig... Neki őszintén fogalma sem volt arról, mit tegyen. Úgy érezte magát, mintha bipoláris zombi lenne - egy kanos bipoláris zombi. Az anyja odaszaladt hozzá, és a szuszt is kiszorította belőle, mihelyt csatlakoztak a többiekhez. Madison legszívesebben elbujdokolt volna. -

Annyira aggódtunk, édesem! Azt hittem, hogy talán leestetek a kocsiról!

Madison megölelte, és próbálta megnyugtatni az anyját. - Jól vagyok. Csak bezáródtunk a pincébe. -

Ó, de hát ez rettenetes!

Az apja gondterhelten összeráncolta a homlokát. -

Nukleáris veszélyhelyzet esetén éppenséggel a borospince az egyik legbiztonságosabb

óvóhely. -

Apuuu - nyögött fel Madison kétségbeesetten. 104

Mitch a húgára vigyorgott Lissa mellől. -

Legalább Chase veled volt. Nem lehetett olyan rettenetes. És, hé, ki sem nyírtátok

egymást! Madison megmerevedett. Chandler elrobogott mellette, aztán visszanézett rá a válla fölött, és kacsintott egyet: -

Ami felveti a kérdést, hogy vajon mit csináltak egymással.

Madison a lehulló tincsei mögé rejtette égő arcát, vállat vont, letelepedett az egyik földre terített pokrócra, és gyorsan enni kezdett. A családdal és barátokkal körülvéve egyelőre képtelen volt elemezni, mi történt, de arra is, hogy ne vessen egy-egy pillantást Chase felé. A bátyjai mellett ült, hosszú lábát kinyújtotta maga elé, és olyan elégedetten mosolygott, mintha az égvilágon semmi gondja nem lenne. Oké, gondolta Madison, ez jó jel. Chase legalább nem merengett, és nem is kért bocsánatot. Madison szíve hevesen vert. Mit jelent vajon, hogy nem kért bocsánatot? Azt, hogy nem bánta meg, ami történt? Hogy talán lehet valamiféle közös jövőjük? Vagy ebben túlzás reménykednie? De nagyon nehéz volt nem bizakodni, hiszen olyan régen szerette már a férfit! Szent isten, úgy viselkedett, mint egy idétlen kamasz! -

Kibaszott élet! - motyogta az orra alatt.

-

Mit mondtál, édesem? - kérdezte az anyja.

-

Semmit. Az égvilágon semmit.

A piknik után folytatták az útjukat. Hála istennek, többé nem felejtették ott Madisont sehol... Vagy talán sajnos, gondolta a lány, miközben már vagy századszor pillantott Chase felé. Amikor visszaérkeztek a szállásra, és mindenki elindult a szobájába, hogy pihenjen egy kicsit az 105

ünnepi vacsora előtt, Madison a főépület felé vette az irányt, hogy előkészítse a programfüzeteket. A feladat végrehajtása nem igényelt gondolkodást, és remélhetőleg megnyugtató elfoglaltság lesz. Különben sem lett volna jó ötlet visszatérni a faházba. Ha most magukra maradnának Chase-szel, annak katasztrófa lenne a vége. Madison már így is halálosan ideges lett, mert fogalma sem volt arról, hogyan viselkedne vele a férfi, és arról sem, hogy ő maga vajon mit tenne. Veszekednének megint? Vagy úgy tennének, mintha semmi sem történt volna? Vagy ott folytatnák, ahol abbahagyták? Kérlek, Uram, add, hogy a harmadik legyen! Mielőtt Madison elért volna a verandára vezető lépcsősor aljához, az anyja utolérte, és átkarolta a derekát. -

Édesem, jól vagy? - kérdezte.

Madison annyira feszült volt, hogy nem tudta magába fojtani az igazságot. Vagy legalábbis egy részét. Elég messze voltak a többiektől, így senki nem hallotta, mit beszélnek, ennek ellenére lehalkította a hangját. -

Nem is tudom, anyu.

Az asszony levette a kalapját, és megigazította a haját. -

Az esküvő aggaszt? Vagy valami munkahelyi gond?

-

Dehogy! - nevetett fel Madison. -Nagyon boldog vagyok Mitch és Lissa miatt. Az

esküvőnek semmi köze ehhez. És a munkahelyemen is minden tökéletesen megy. -

Akkor mi a baj? - fogta meg az asszony Madison kezét. - Furcsán viselkedsz, mióta

megérkeztél. Madison rettentően szeretett volna beszélni a történtekről valakivel, de mégis, mit mondhatna az 106

anyjának? Inkább a halál, mint elárulni neki, mi történt a borospincében! -Valójában nincs semmi baj - mosolygott az anyjára. A következő pillanatban összerándult a gyomra, mert a szeme sarkából észrevette Chase-t; a férfi éppen nyújtózkodott. Fantasztikusan festett a délutáni nap sugaraiban: az inge felcsúszott, láthatóvá vált minden egyes tökéletes izom a hasán. Erővel kellett elfordítania róla a tekintetét. Az anyja mondott és gondolt néha őrültséget, de azt nem lehetett róla állítani, hogy nem volt jó megfigyelő. -

Aha, már értem - jegyezte meg.

-

Mit értesz? - kérdezett vissza Madison gondterhelten.

Az anyja halkan felnevetett. -

Chase-ről van szó, ahogy mindig.

Bármennyire is zavaró volt a megjegyzés, Madison egyszerűen nem tudta, mit mondjon rá. Túl ideges - túl nyugtalan - volt amiatt, ami történt, ami még történhet, ezért inkább összeszorította az ajkát, és nem szólt egy szót sem. -

Túl régóta játsszátok már ezt a macska-egér játékot - suttogta az asszony.

Sokkal inkább macska-macska játék volt ez, gondolta Madison, de csak tagadóan megrázta a fejét. -

Édesem, tudom, hogy a szíved mindig azé a Gamble fiúé volt, attól a pillanattól kezdve,

amikor már nem csupán Mitch barátját láttad benne - azt hiszem, tízéves korodtól. - Mrs. Daniels arrafelé pillantott, ahol Chase ácsorgóit a fiúkkal. Oldalra biccentette a fejét. - De ő mindig az apját látta önmagában. Szegény fiúnak fogalma sincs róla, hogy egyáltalán nem hasonlít arra a nevetséges vén szamárra. 107

-

De anyu!

-

Mi van? - nevetett fel az asszony. - Az az ember rettenetes apa és még rettenetesebb férj

volt. Annak a fiúnak, és mellesleg mindkét testvérének is egy jó asszonyra van szüksége, aki bebizonyítja neki: méltó arra, hogy szeressék. Madison nyitotta a száját, hogy valami más témára terelje a beszélgetést, de helyette egészen más bukott ki belőle. -

Soha nem fogja magát másnak látni, mint az apja fiának, és soha nem lát majd mást

bennem, mint Mitch húgát. - Nem, kedvesem, Chase már most többet lát benned. Csak még nem jött rá. Madison sokáig gondolkodott az anyja szavain, miután kényelmesen elhelyezkedett az egyik kis helyiségben, a földön, a lábait maga alá húzva. Két hatalmas doboz állt előtte: az egyik a programfüzetekkel, a másik a névkártyákkal és azok tartóival volt tele. Talán mégis meg kellett volna kérnie valakit, hogy segítsen... Egyedül reggelig sem fog végezni. Felpillantott a kitömött szarvasfejre a falon, és összerázkódott. Felsóhajtott, aztán kivette a dobozból az első programfüzetet, és háromba hajtotta. Csak még nem jött rá. Vajon tényleg csupán ez tartotta vissza Chase-t annyi év után? A férfi akarta őt, vágyott rá, csak még nem törődött bele a megmásíthatatlanba? Madison képtelen volt elhinni, hogy így lett volna. És azt sem gondolta, hogy Chase az apja miatt viselkedett úgy, ahogyan. Az ember vagy akar valakit, vagy nem - Madison számára nem volt középút. Megfordult a fejében, hogy felhívja Bridgetet, de a barátnője úgyis csak jól lehordaná, hogy milyen idióta módon viselkedett - és talán meg is érdemelné a fejmosást. Ostobaság volt túllépni a 108

platonikus határokat Chase-szel. De az ördögbe, egyszerűen minden önuralma elpárolgott a férfi közelében! Szépen sorakoztak már előtte az összehajtogatott programok, amikor valaki kopogtatott. Egy másodperccel később kivágódott az ajtó, és Chase állt a küszöbön. -

Szia!

Madison annyira meglepődött azon, hogy gondolatainak tárgya hirtelen megjelent, hogy csak döbbenten bámult, és magában újra átélte, milyen átkozottul csodálatos érzés volt a férfihoz simulni. -

Szia?

Chase beletúrt a hajába. -

Anyukád azt mondta, szívesen vennél egy kis segítséget.

Az isten verje meg azt a kotnyeles nőszemélyt! Madison mély levegőt vett, és magában ezer módszert talált ki arra, hogyan érhetné el, hogy az anyja ne nyissa ki többé a száját. -

Minden oké, megoldom. Biztosan szívesen csinálnál valami mást.

Chase jelentőségteljesen felvonta az egyik szemöldökét, mire Madison elpirult. De még mennyi dolog lenne, amit én is szívesebben csinálnék, gondolta magában a lány. Az ördögbe! Chase a teli dobozokra mutatott.

109

-

Én is úgy látom, hogy segítségre van szükséged.

Madison vállat vont, összehajtogatott egy újabb papírlapot. Lehajtotta a fejét, hogy a haj az arcába hulljon, és Chase ne lássa, mennyire elpirult. A férfi beljebb lépett, és becsukta maga mögött az ajtót. -

Ha ilyen ütemben haladsz, akkor az esküvőig itt fogsz ücsörögni.

-

Aligha-ha-ha. - Madison figyelte, ahogy a férfi letelepszik a földre a dobozok túloldalán.

- Chase, igazán értékelem, hogy segíteni akarsz... De nem muszáj. A férfi vállat vont, és kivett egy programot a dobozból. Zavartan felvonta a szemöldökét. -

Mi az ördög? - Megfordította a vakítóan fehér, karmazsinvörös betűkkel nyomtatott

papírlapot, aztán megrázta a fejét. - Mi a bánatot kell ezzel csinálni? Madison halkan fölnevetett, letette a kezében lévő lapot, és előrehajolt. -

Látod ezeket a halvány pontokat? - Amikor a férfi bólintott, hátradőlt, és újra fölvette a

földről a saját programját. - A pontok mentén kell ösz- szehajtani, és a végén olyan lesz, mint egy füzet. Látod? Néhány próbálkozás után Chase hibátlanul hajtogatta a programokat. Madison figyelte a férfi fürge ujjait, és felforrósodott az arca. Chase hirtelen felnézett, és abbahagyta a munkát. -

Most, hogy itt vagyok, te csak ücsörögni fogsz, és... engem bámulsz?

Madison pislogott egy párat, aztán felkapott egy lapot a halom tetejéről. -

Nem bámullak.

-

Hát persze.

-

Biztos, hogy nincs jobb dolgod?

110

Madison folytatta a hajtogatást, miközben legszívesebben megfojtotta volna az anyját. -

Jobb, mint téged idegesíteni? A világon nincs!

Madison igyekezett tudomás sem venni az incselkedő hangnemről, de nem volt könnyű. Halványan elmosolyodott. Szó nélkül hajtogatták a programokat, de a csend nem volt feszélyezett vagy kínos. A nyugalmat váratlanul Chase halk kuncogása törte meg. Madison felnézett. -

Mi az? - kérdezte, miközben azon töprengett, ő csinált-e valami vicceset?

-

Furcsa így látni téged. A kézügyesség nem az erősséged.

Madison azonnal megnyugodott. Megigazította az egyre magasodó papírhalmot. -

Ezt én is elmondhatnám rólad.

Chase fölnevetett. -

Nem is tudom, hogy mit csinálok!

-

Gondoskodsz róla, hogy Mitch és Lissa esküvője gond nélkül zajlódjon le.

-

És segítek neked.

Madison elmosolyodott. -

És segítesz nekem. Mellesleg, hálás vagyok érte, mert különben tényleg soha nem

végeztem volna. - Rátette a kész füzetecskét a halom tetejére, és nyúlt a következő lapért. - De sajnálom, hogy anyám kény- szerített téged erre. Chase abbahagyta a hajtogatást, és a szemébe nézett. Őrület! Egy kopott farmer és egy fekete póló volt rajta, mégis a legszebb férfi volt, akit Madison valaha látott. Ez a pillanat pedig maga volt a tökély! Még úgy is, hogy a férfi válla fölött egy kitömött szarvas fejre látott. Chase lenézett a kezében tartott papírlapra.

111

-

Anyukád csak annyit mondott, hogy mit csinálsz éppen.

Madison nem értette, mit akart ezzel mondani. Oldalra biccentette a fejét, és várta a folytatást. -És? -

De nem kért meg semmire. - Chase arccsontján enyhe pír jelent meg. - Magamtól

gondoltam rá, hogy talán szükséged van segítségre. Madison kinyitotta a száját, de hang nem jött ki a torkán. Chase biztosan csupán kedvességből segített programokat hajtogatni, szóval ez nem volt szerelmi vallomás, de mégis... A férfi megköszörülte a torkát. -

És nem árt, ha valaki rajtad tartja a szemét, nehogy elcsábulj a sok bortól.

Madison nevetett. -

Nem szeretem különösebben a bort.

-

Tegnap este szeretted.

-

Nem is igaz!

Chase felvonta a szemöldökét. -

Egy pad tetején táncoltál valami tökfilkóval! Madison mosolyogva megcsóválta a fejét. -

Bobbynak hívják.

-

Azt hiszem, Rob a neve.

-

Ó! - Madison az ajkába harapott. - Az majdnem ugyanaz.

Chase előrehajolt, és megütögette a lány térdét. -

És leültél az ösvény kellős közepén.

Erre Madison is emlékezett. -

Fáradt voltam.

112

-

És arról áradoztál, milyen hatalmas a Hold. -

Chase vigyorogva hátradőlt. És hirtelen... Szent isten, hirtelen minden olyan lett, mint öt évvel ezelőtt... * Minden teljesen normális volt közöttük ismét. Madison szíve összeszorult, de ezúttal kellemes volt az érzés. -

Úgy viselkedtél, mintha még soha nem láttad volna a Holdat. Mintha elcsodálkoznál,

hogy nem egy sajtkorong van az égen. Madison Chase felé hajította az összehajtogatott füzetet. -

Nem vagyok ötéves, Chase!

A férfi fölvette a földről a lapot. -

De annyira be voltál csípve.

Madison kuncogni kezdett. Amikor felkapta a programos dobozt, észrevette, hogy üres. Közelebb csúszott, felhajtotta a másik doboz fedelét, és előhúzott egy tucatnyi névkártya-tartót. Csalódottságot érzett, hogy egy óra alatt végeztek is a programokkal. Madison emlékezett rá, mit mondott tegnap éjszaka Chase-nek, amikor a férfi olyan gyengéden tartotta a karjaiban. Vagyis mégsem volt olyan nagyon becsípve. Bevallotta a férfinak, mennyire hiányzott neki - mennyire hiányzott a régi barátságuk. Az együttlé- tek, a csipkelődések, a kényelmes csend. Régebben órákat töltöttek így, ezért is gondolta azt már régóta, hogy ők ketten egymásnak lettek teremtve. Butaságnak és talán egy kicsit szomorúnak tűnt, de Madison nem akarta, hogy mindez véget érjen. Főleg pedig nem akarta hiányolni többé Chase-t.

113

Chase figyelte, ahogy Madison bedugja a névkártyákat a tartóba, és azon tűnődött, mitől futott át az a szomorú kifejezés az előbb a lány arcán. Most már ismét mosolygott, és éppen arról mesélt, milyen projektekkel foglalkozik mostanában. Chase ilyennek sze... vagyis kedvelte a legjobban. Könnyedén maga elé tudta képzelni a lányt, bárkinek a társaságában, amint ücsörögnek, kötekednek. Mindig szexinek látta. Maddie nagyon jó természetű volt, könnyen kijött az emberekkel. Egy nap majd nagyon boldoggá fog tenni egy kurafit. A gondolatra végigfutott a hátán a hideg. Hogy elterelje a figyelmét, mesélni kezdett arról a párocskáról, akiket a menedzsere a múlt héten kapott rajta a raktárban. -

Stefan majd’ szívrohamot kapott, amikor bement néhány tiszta törülközőért.

Madison hátrahajtott fejjel nevetett. -

A Komodóban? Ott keresztül kell menni a dolgozók pihenőszobáján, hogy eljusson

valaki a raktárig, nem? Hogyan kerültek oda? -

Az egyik pincérnő nyitva felejtette az ajtót. - Madison ismét fölnevetett, és Chase

vigyorogva folytatta. - Stefan azt mondta, iPhone-ra vették az egészet. -

Hűha! - Madison felvihogott. - Csodálatra méltó, hogy egyszerre kétfelé tudtak figyelni!

-

Féltékeny vagy?

Madison a szemét forgatta. -

Ja, nincs is romantikusabb egy olyan szeretkezésénél, amikor valaki közben az arcodba

nyom egy kamerát. Chase lelki szemei előtt megjelent a kép, amint Maddie meztelenül vonaglik alatta, és kamera előtt, aztán anélkül szeretkeznek.

114

Ja, nem volt igazán romantikus, viszont annál szexibb! Hirtelen túlságosan fojtó lett a levegő az apró szobában, és Chase rángatni kezdte a póló nyakát, hogy lélegzethez jusson. Maddie összeráncolta a homlokát. -

Mi jár a fejedben?

-

Jobb, ha nem tudod.

Madison mélyen elpirult, és gyorsan visszatért a munkájához. Hihetetlen módon Chase farka még jobban megkeményedett. Szentséges ég! Chase kinyújtotta előre a lábát, de ez sem segített. -

Szóval...

Maddie óvatosan felpillantott. -

Szóval, mi?

-

Szóval, mikor fogunk programokat hajtogatni a te esküvődre?

Madison nem válaszolt, csak nézett rá. A másodpercek teltek, és Chase gyorsan rájött, micsoda aknamezőre lépett. Próbálta nevetéssel elütni a dolgot, de akkor Maddie megszólalt végre. -

Nem tudom, férjhez megyek-e valaha.

Chase egyik, elbaszott énje vidáman felkurjantott. Nem volt helyes, hiszen a lány nem volt az övé, nem is lesz soha, és azt szerette volna, ha Maddie megtalálja a boldogságot. És a lány nem lehetett boldog magányosan. -

Férjhez fogsz menni egyszer, Maddie.

A zöld pöttyök felizzottak a lány szemében. -

Ne viselkedj velem ilyen lekezelően, Chase!

A férfi hátradőlt, és védekezőén felemelte a két kezét. 115

-

Nem viselkedem veled lekezelően, csak reálisan gondolkodom.

Madison kikapott egy tokot a dobozból, és hozzácsapta a szegény névkártyát. -

Talán a jövőbe látsz? Kétlem.

-

Nem értem, miért borultál ki ennyire. - Kivette a tokot a lány kezéből, mielőtt teljesen

tönkretette volna. - Egyszerűen kizártnak tartom, hogy egy fickó előbb-utóbb halálosan szerelmes ne lenne beléd. % Ugyanolyan nagy esküvőd lesz majd, mint ez, aztán nászútra mész, szülsz két gyereket... A pokolba, szinte égették a torkát a szavak. És csak még jobban feldühítette a lányt. Madison feltérdelt, felkapta az összehajtogatott programokat, és belerakta a füzetecskéket a dobozba. -

Majd álékor megyek férjhez, ha te megnősülsz.

Chase idegesen fölnevetett. -

Marhaság.

Madison nyomatékosan ránézett, miközben kezdte berakosgatni a névtartókat a dobozba. -

Mi van? Talán te túlságosan jó vagy a szerelemhez és a házassághoz?

-

Csak több eszem van ennél.

Madison dühösen szusszant egyet. -

Hát persze. Neked elég, hogy bárkit megkefélhetsz?

Az apjának elég volt... Nos, neki tulajdonképpen nem. Pár pillanatig csak némán figyelte a lányt, aztán kikapta a kezéből a dobozt. Madison még mindig térdelt, két apró öklében egy-egy névtartóval. Hirtelen egy emlékkép 116

villant fel Chase lelki szemei előtt. Maddie hatéves volt, és nem ezüst tokokat, hanem két megcsonkított Barbie-t tartott a kezében, amelyeknek Mitchcsel levágta a fejét.

117

Chase arca földerült Madison zöld szeme felizzott a dühtől. -

Mi olyan vicces?

-

Semmi - válaszolta a férfi, gyorsan kijózanodva.

Maddie figyelmeztetően összehúzta a szemét. -

Add ide azt a dobozt!

-

Nem.

-

Add vissza a dobozt, vagy hozzád vágom ezeket!

Chase erősen kételkedett benne, hogy megtenné. Nos, inkább csak remélte, hogy nem teszi meg. -

Mi a bajod? Nem értem, miért akadtál ki ennyire azon, hogy azt mondtam, egyszer majd

egy fickó biztosan beléd szeret, -

Nem gondolod, hogy lehet valami köze ahhoz, hogy egy pár órával ezelőtt félmeztelenül

pihegtem a karjaidban, és csak másodpercekre voltam attól, hogy megkefélj a falhoz döntve? - A lány szemei hirtelen elkerekedtek, az arca elpirult. - Felejtsd el! Felejtsd el, hogy egyáltalán szóba hoztam! Chase szíve összeszorult, mert még az ő fafeje is felfogta, miért lett dühös a lány. Az érzés azonban gyorsan elpárolgott, mert nem számított semmit. -

Au, a pokolba, Maddie...

-

Mondtam, hogy felejtsd el! - Madison felállt, és meglepően finoman betette a két utolsó

névtartót a dobozba. -

Köszönöm a segítséget.

-

A francba! - Chase letette a dobozt a földre, felpattant, és elkapta Maddie karját, mielőtt

az ajtóhoz ért volna. A lány lenézett a kezére, aztán fel az arcába. - Ami közöttünk történt... -

Az nyilvánvalóan semmit sem jelentett - vágott a szavába a lány. - Csak egy lyukat

kerestél, ahova... -

Eszedbe ne jusson! - mordult fel Chase, és most már ő is legalább olyan dühös volt, mint

a lány. - Veled soha nem tenném ezt! Világos? Madison pislantott egyet, aztán még egyet. Kirántotta a karját a férfi markából, és nyelt egy nagyot. -

Igen, tökéletesen világos.

Mielőtt Chase megszólalhatott volna, kirobogott a szobából, és bevágta maga mögött az ajtót. A férfi percekig csak állt, és azt a helyet bámulta, ahol korábban a lány volt. Káromkodni kezdett, amikor hirtelen rájött, miért dühítették fel annyira az utolsó szavai Maddie-t, és hogyan értette félre, amit mondott. Beletúrt a hajába, lenézett a szépen összehajtogatott programokra, majd fel az ajtóra. Jobb is volt, ha a lány azt hitte, hogy nem akarja őt. S talán még jobb, ha azt hitte, hogy csak szexre kellett neki, mert, ha egyszer is együtt lennének, akkor utána meghasadna Maddie szíve. 7.

FEJEZET

Madison tele volt energiával, amikor visszatért a faházba, és megkönnyebbült, mert kiderült, hogy Chase nincs ott. Még két óra volt a vacsoráig, és le kellett valahogy vezetnie a dühét és a frusztrációját. 119 Remekül mentek a dolgok kettejük között, aztán Chase felhozta a házasságot, és odáig ment,

hogy feltételezte, ő más férfi oldalán köt majd ki. Tényleg nem vette észre, milyen aljasság volt ez, azok után, amit majdnem megtettek? Azután, amire ő évek óta vágyott? Először arra gondolt, elmegy futni egyet, aztán inkább egy jó kis fürdő mellett döntött. Csokoládéra is szüksége lett volna, de arra várnia kellett. Levetkőzött, berobogott a fürdőszobába, és nagy nehezen megállta, hogy ne vágja be maga mögött az ajtót. Mi értelme lett volna, amikor nem hallja más, csak az átkozott fa az ablak alatt? És egyáltalán, miért ennyire mérges? Hiszen semmi sem változott kettejük között. Igaz, két rövidke pillanatra átadták magukat az őrületnek, de minden úgy volt, ahogy mindig. Chase nem akarta őt - vagy legalábbis nem annyira, hogy megfeledkezzen azokról az okokról, amelyekkel magyarázta, hogy miért nem lehet vele. Madison a lelke mélyén tudta, hogy minden a férfi szüleinek házassága miatt történt, és nem vele van a baj. Mindegyik Gamble fiú sérült lelkileg. Chad ezért lett túlságosan laza, és nem vett komolyan az égvilágon semmit az életben. Chandler kizárólag egyéjszakás kalandokba bocsátkozott, Chase pedig. .. Chase playboy volt. Kereste a kapcsolatokat, csak éppenséggel nem hagyta, hogy bármelyik tovább tartson az általa megszabott határidőnél, három hónapnál. Rövidek és édesek - mondta róluk mindig viccelődve. Madison felnyögött, aztán lebukott a habok alá, és ott is maradt, míg égni nem kezdett a tüdeje. Amikor feljött a víz alól, a hab átcsorgott a kád szélén. Kisimította a nedves fürtöket az arcából. - Maddie, odabenn vagy? - ordított be Chase a csukott ajtón keresztül. A lány szeme elkerekedett, ahogy körbepillantott a fürdőszobában. Bezárta vajon az ajtót? És mi a fenéért hagyta a törülközőt olyan messze magától, 120

a vécékagyló fölötti polcon? Megragadta a kád szélét. Mi lenne, ha úgy tenne, mintha elaludt volna? Ez remek ötlet! És mint minden remek ötlet, ez is visszaütött. Kivágódott a fürdőszoba ajtaja, és Chase jelent meg a küszöbön. Széles válla kitöltötte az egész nyílást. Az anyja faltörő kosnak hívta az ilyen vállakat, és az ördögbe, igaza volt! Madison felsikított, és kétségbeesetten próbálta a habbal eltakarni a mellét. Egy pillanat alatt rájött, milyen ostobán viselkedett, hiszen a férfi pár órával azelőtt látta már a kincseit, de, a pokolba, nem rendez peep show-t neki! -

Miért törtél rám? - kérdezte. Igyekezett nyu- godtnak és lazának tűnni, mintha egy

cseppet sem érdekelné, hogy pucér, és a férfi pár lépésre tőle ácsorog. Chase összekulcsolta a karjait a mellén. -

Szólongattalak, de nem válaszoltál.

-

Vagyis az egyetlen logikus lépésnek azt tűnt, ha rám töröd az ajtót?

A férfi vállat vont. -

Aggódtam, hogy valami bajod esett.

-

A fürdőszobában?

-

Nálad semmi sem lehetetlen.

Chase csak bámult rá, meg sem próbálta elfordí ts tani a tekintetét, ahogy a legtöbb férfi tette volna a helyében. De Chase nem volt olyan, mint a legtöbb férfi. Ő maga volt a két lábon járó ellentmondás.

Madison összehúzta a szemét. -

Jesszus! Kösz!

Chase nem válaszolt. Beljebb lépett, és nekidőlt a mosdókagylónak. Madison szíve majd’ kiugrott a helyéből. -

Khm, segíthetek?

Chase lenézett, és Madison pontosan tudta, mit bámul: a gyorsan szétpattogó habbuborékokat. Elöntötte a testét a forróság. -

Nem is tudom - szólalt meg végül a férfi, aztán felnézett a lány arcába.

-

Beszélnünk kell.

-

Ebben a szent pillanatban?

-

Mi bajod a jelen pillanattal?

Bolond ez az ember? -

A fürdőkádban ülök, Chase, ha nem vetted volna észre!

-

Ó, észrevettem. - A férfi hangja mély volt, rekedt és pokolian szexi.

Madison testét azonnal elöntötte a vágy. Szent isten, szereznie kell valami szex elleni tablettát vagy valami mást arra az alkalomra, amikor a férfi a közelében van. A törülközőre pillantott, aztán felsóhajtott. -

Nem várhatnánk, míg végzek? - Maradt még egy pár órájuk a vacsoráig, nem voltak

időzavarban. Az viszont zavarta, hogy ő a fürdőkádban ücsörgött. -

Láttalak már pucéran, Maddie.

A lánynak leesett az álla. -

Nem láttál még teljesen meztelenül, köszönöm szépen! 122

A férfi szeme huncutul csillogott. -

De igen, egyszer láttalak, amikor ötéves voltál. Pucéran rohangásztál fel-alá a házban,

bárányhim- lősen. -

Ó, édes istenem, miért emlékszel te minden ilyesmire? - Madison legszívesebben

belefojtotta volna magát a vízbe. Chase szája mosolyra húzódott. -

Eléggé traumatikus élmény volt.

-

Ja, rendben, ez is traumatikus élmény, úgyhogy kvittek vagyunk.

Mivel úgy tűnt, Chase-nek esze ágában sincs kimenni, Madison még több habot húzott a melle elé. -

Oké, miről kell beszélnünk?

-

Rólad. Rólam. Arról, ami kettőnk között történik.

Chase olyan lazán mondta mindezt, hogy Madison először azt hitte, rosszul hallotta. De nem. Bedugta a karjait a víz alá, miközben a férfit nézte. Chase-t mintha teljesen megbabonázta volna a látvány. -

Történik valami közöttünk?

Semmit nem lehetett leolvasni az arcáról. Bólintott. -

Először is, nem akartalak... megsérteni, amikor azt mondtam, hogy... nem történt semmi.

Rosszul fejeztem ki magam. Madisonban önkéntelenül felébredt a remény szikrája. -

Ostobaság lenne azt állítani, hogy semmi nem történt közöttünk az elmúlt huszonnégy

órában. Ugyanolyan ostobaság, mint azt állítani, hogy nem történt semmi három éve. Nem 123

dughatjuk homokba a fejünket. Madison lelkesen bólogatott. -

Azt hiszem, teljesen nyilvánvaló, hogy vonzódom hozzád. - Chase tekintete ismét lefelé

fordult; a hab már szinte teljesen eltűnt a víz felszínéről, és kilátszottak Madison rózsaszín bimbói. - Hogy kívánlak téged. Madison lélegzete elakadt, a szíve viszont hevesen vert. Oké. Hűha! Ez nagyon váratlan vallomás, és fogalma sem volt, mit mondhatna, vagy tehetne. Chase kék szeme felvillant, és Madison valósággal elolvadt a tekintetétől. -Teljesen megigéztél, és megtettem mindent, hogy megszabaduljak ettől, mert engedni neki... nem lenne helyes. Madison pislogott. -

Miért, Chase? Miért nem helyes?

A férfi leült a kád szélére. Olyan közel volt, túl közel! -

Nem azért, amire gondolsz, Maddie.

A lánynak már a leghalványabb fogalma sem volt, hogy mit gondoljon. -

Akkor magyarázd meg!

Chase felsóhajtott, és elnézett a kád vége felé, ahol a lány lábujjai kiértek a vízből; a körmei karmazsinvörösre voltak lakkozva. Nem szólt egy szót sem. Madison nem tudta, jó jel volt-e vagy rossz, hogy a férfi nem válaszolt. Behúzta a lábait a víz alá. Egyre hidegebb lett a víz, tudta, hogy tele lesz libabőrrel, ha még sokáig a kádban marad. Chase megcsóválta a fejét, aztán elmosolyodott. -Azt akarni, amit én akarok tőled... Ez nem menne. Ismered a múltamat. Tudod, hogy... mi lett 124

belőlem. És Mitch húga vagy. Olyan, mintha az arcába köpnék. Madison csak pislogott. -

Te nem vagy az apád.

Chase nem válaszolt. -

És... Mitch bízik benned, és nem jelentené, hogy nem tiszteled őt. Neki ehhez az

egészhez semmi köze. - Madison fölemelte a fejét, és a férfi szemébe nézett. - Értem, mire akarsz kilyukadni, de... -

De? - kérdezett vissza Chase, és felvonta a szemöldökét.

Madison mély lélegzetet vett. -

Mindketten felnőtt emberek vagyunk, Chase. Nincs szükségünk a bátyám engedélyére.

És te a magad ura vagy. -

Nem engedélykérésről van szó.

Madison ebben a pillanatban értette meg, hogy Chase-nek szüksége volt valakire, aki hisz benne, és az a valaki nem Mitch volt, még csak nem is ő. És hirtelen értelmet kapott a férfi korábbi megjegyzése is arról, hogy túl jó a számára. A férfi komolyan hitt benne, hogy Madison túl jó a számára. A lány szíve elfacsarodott a gondolatra. Chase tényleg nem látja azt, amit mindenki más, hogy mélyen legbelül jó ember, akinek vannak elvei? Tényleg azt gondolja, hogy az apja viselkedése az anyjával szemben megrontotta őt, és emiatt képtelen normális, tartós kapcsolatra? Még vele is, aki pedig egész életében ismerte őt? Talán csak egy kis lökésre volt szüksége, hogy lássa az igazságot! És ennek tőle kell jönnie, és drasztikusnak kell lennie. Nagyot nyelt, megkapaszkodott a kád peremében, és felállt. 125

A víz patakokban folyt le a testén, habbuborékok csorogtak le a combján. A levegőt hűvösnek érezte a bőrén. El sem hitte, hogy megtette. Teljesen meztelenül állt Chase előtt. Tudta, hogy ha a férfi most nemet mond, ha kifogásokat keres, akkor ő soha nem lesz képes megemészteni az elutasítást. Chase orrcimpái kitágultak. Hátrahajolt, a kezei ökölbe szorultak az ölében. -

Jézus Krisztus...

Madison teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát, erővel azon volt, hogy ne mozdítsa el karjait az oldala mellől, és hagyja, hogy a férfi bámulja, ameddig csak akarja. És atyám, Chase kimeredt szemmel nézte. Madison magán érezte a tekintetét, a bőre bizsergett és égett. Melegség öntötte el a testét, leginkább az ölét. -

Törülköző? - kérdezte a lány rekedt hangon.

Chase olyan sokáig bámult rá moccanatlanul, hogy Madison már azt hitte, megnémult. Aztán tisztán érzékelte a pillanatot - azt a pillanatot, amikor a férfi megnyílt előtte. Átjárta a megkönnyebbülés. -

Nem.

-

Nem? - kérdezett vissza Madison a torkában dobogó szívvel.

Chase megfogta a csípőjét; jólesően megborzongott az érintéstől. Engedte, hogy a kád szélén ülő férfi kisegítse a vízből, és szó nélkül hagyta, hogy behúzza a két combja közé. Zakatolt a szíve, miközben Chase előrehajolt, és finoman megcsókolta a csípőjét. Madison szíve majd’ kiugrott a helyéből, és forróság árasztotta el az egész testét, ahogy a férfi szája egyre feljebb vándorolt lapos hasán, gyengéden kör- benyalogatta a köldökét. Megragadta Chase vállát, a fejét hátrahajtotta. A férfi szája pedig egyre feljebb haladt... egyre feljebb. 126

Madison térde kis híján összecsuklott, amikor megérezte a forró, mohó ajkakat a mellén. Chase szája puha volt, de ugyanakkor kemény is, végigsimította a bőrét. A lány ajkai szétnyíltak, aprókat nyögött. Valósággal elolvadt a gyönyörtől. -

Tárd szét a lábaidat a kedvemért - kérte Chase.

Madison már nem volt ura a testének. Engedelmeskedett, és összerándult, mikor megérezte a férfi kezét a combjai között. Chase ujjai leheletfinoman simogatták, izgatták, míg végül a csípője magától mozdult feléjük. Madison ívben megfeszítette a hátát. Még többet akart, még többért könyörgött. És megkapta, amit kért; Chase ujja besiklott a testébe, aztán hamarosan csatlakozott hozzá a második. Madison belekapaszkodott Chase vállába, az ingen keresztül is érezte a kemény izmokat. Pihegett, a teste hullámzott. Chase hüvelykujja apró köröket írt le a csiklóján. A lány megfeszült; érezte, ahogy kezd szilánkokra hasadni, darabokra esni. Chase elhúzta a kezét, és mielőtt Madison csalódottan felkiálthatott volna, az ajkait a szemérmére szorította. A lány szíve kihagyott egy pillanatra, aztán eszeveszetten zakatolni kezdett. Régen, túl régen volt része utoljára ilyen intimitásban. -

Meg akarlak ízlelni - mordult fel a férfi, miközben az orrát a combja belsejéhez

dörzsölte. - Mondd, hogy te is akarod! Kérlek! -

Igen - nyögte Madison, aztán gyorsan bólintott, hogy Chase biztos legyen a válaszban,

mert, ha most abbahagyja, isten engem úgy segéljen, belefojtom a kádba, fogadkozott magában. És már milyen kínos lenne elmagyarázni a gyilkosság indítékát a rendőrségnek és a családnak. Chase térdre rogyott előtte, és az ajka első érintésétől Madison elveszett. Gyengéd, édes, szinte ártatlan csók volt, amelytől a vére forrni kezdett. Úgy érezte, felrobban, amikor a férfi nyelve 127

végigsiklott a csiklóján, aztán beléje hatolt. Chase a combjai közé szorította az arcát, szopogatta, nyaldosta, finoman csipkedte, míg végül Madison háta ívbe feszült, és a férfi nevét kiáltotta. Közel volt már, nagyon közel, aztán végül végigsöpört rajta az orgazmus, olyan magasságokba repítve őt, ahol nem volt más, csak fehér izzás és gyönyör. De Chase nem elégedett meg ennyivel; mohón falta az ölét, ahogy a második gyönyörhullám elárasztotta a testét, és darabokra szaggatta. Madison kiáltásai egyre rekedtebbekké váltak, miközben a teste vo- naglott a kéjtől. Amikor végre magához tért, Chase ölében találta magát. A férfi még mindig a kád peremén ült, az arcát a vállára fektette, a hátát simogatta. Madison nem tiltakozott, amikor Chase fölegyenesedett, és hátradőlt. Élénk kék szeme fátyolos volt a vágytól, a gödröcskék elmélyültek az arcán a mosolytól, és Madison szerette volna rájuk szorítani az ajkát. Mindenfélét szeretett volna tenni a férfival. Kezdetnek mondjuk meghálálni, amit az előbb tett... Madison kinyújtotta a kezét, hogy megragadja a farkát, de Chase megállította. - Még mindig beszélnünk kell - mondta, majd talpra állította. Beszélni? Madison nem hitte, hogy képes lenne értelmes mondatokat formálni. Megrázta a fejét, amitől apró vízcseppek záporoztak rájuk még min dig nedves hajából. Chase kuncogni kezdett, miközben felállt a kád széléről. A lány háta mögötti polcról leemelt egy törülközőt, lassan, óvatosan szárazra törölgette, aztán beletekerte Madisont. -

így már képes vagyok koncentrálni - mondta, aztán megpuszilta a lány homlokát.

Madison felnézett rá, és azon tanakodott, menynyire kívánja őt a férfi, aki felkorbácsolta a vágyát, de nem kereste a saját kielégülését. Összeszorult a gyomra, a korábbi boldogságot lassan 128

rossz érzés váltotta fel. -

Én viszont már nem vagyok képes koncentrálni - szólalt meg.

Chase megfogta a kezét, és az ágyhoz vezette. Madison leült, a markába szorította a törülköző szélét, és elöntötte a nyugtalanság. Chase arcáról semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni, de a szeme... A férfi előtte állt, a testtartása erőt, dominanciát sugárzott. -

Kívánlak.

A tiéd vagyok, akarta válaszolni a lány. -

Azt hiszem, ezt már tisztáztuk - mondta helyette.

129

Chase szája széle mosolyra húzódott. -

És te is kívánsz engem.

-

Ezt is tudtuk - válaszolt Madison. Mindenki tudja, tette hozzá magában, de szükségtelen

volt hangosan is kimondania. - Hová akarsz kilyukadni? - Mert Madison nem beszélgetni akart, hanem folytatni, amit elkezdtek: levetkőztetni Chase-t, és elérni, hogy a férfi megadja neki végre azt, amire mindig is vágyott. Fura módon szív alakú ágy soha nem szerepelt a fantáziáiban, de kész volt improvizálni. -

És törődöm veled. Igazán törődöm. - Chase letérdelt előtte, és a szemébe nézett. - Csupán

egyetlen választásunk van. Madisont újra elöntötte a remény. Törődni valakivel nem jelent szerelmet, csakhogy Chase nem az a fajta férfi, aki halálig tartó hűséget fogad, már csak az apai öröksége miatt sem. De Madisonnak egyelőre nem kellett több. Természetesen csupán egyetlen választási lehetőségük volt: hagyni a vitát a csudába, és kipróbálni, milyen együtt. Aztán szembenézni a bátyjával, bevallani neki, hogy törődnek egymással, és megpróbálni működtetni a kapcsolatukat. Lassan majd meggyőzi Chase-t, hogy egyáltalán nem hasonlít az apjára, hogy értékes férfi, aki megérdemli a boldogságot. Együtt kideríthetik, tényleg létezik-e számukra örökkön-örökké. Közben pedig nagyon- nagyon sokat szeretkeznek. -

Egyetértek - jelentette ki, és próbálta visszafojtani az idióta vigyort.

-

Jó. Nagyszerű - mondta Chase megkönnyebbülten. - Mert mindkettőnknek erre van

szüksége. Szent isten, gondolta Madison, mindig erre volt szükségem - rád volt szükségem. Chase elmosolyodott:

-

Miután megtettük, a dolgok... újra visszatérnek a normális mederbe. Az egésznek vége

lesz. Madison már majdnem beleegyezően bólintott, mert még mindig csak arra tudott gondolni, hogy az álma végre valóra válik, de aztán lassan felfogta a szavak értelmét. Mintha jeges kéz szorította volna össze a szívét. -

Mit mondtál?

-

Szexelni fogunk - magyarázta Chase. Felállt, előrehajolt, aztán a két kezével

megtámaszkodott Madison combjai mellett az ágyon. - Megtesszük, és túl leszünk rajta, mert nyilvánvalóan képtelenek vagyunk különben visszatérni a normális kerékvágásba. A szívét szorító jeges érzés megdermesztette a lányt. -

Normális kerékvágásba?

-

Igen, vissza oda, ahol voltunk. Megint barátok lehetünk. - Chase a vállára tette a kezét, és

Madison arca megrándult. Chase összeráncolta a homlokát. - Nincs harag, se sértődés. Madison lassan fogta csak fel a szavak értelmét. Milyen régóta várt arra, hogy a férfi beismerje: törődik vele, kívánja őt, és akkor... Chase mindent tönkretesz? Fájdalom szorította össze a szívét. Chase megragadta a tarkóját, és fölemelte a fejét. Megcsókolta az álla alatt; a gesztus olyan édes és gyöngéd volt, hogy Madison szemét elárasztották a könnyek. Mert ez a gesztus valójában nem jelentett semmit. -

Mondj valamit, Maddie! - Chase elengedte a lányt, és hátradőlt.

Madison nem volt benne biztos, hogy képes megszólalni. Gombóc volt a torkában, és egyre kúszott felfelé. A lelke összetört, a hangja rekedt volt, amikor megszólalt. 131

-

Szóval... szóval ez a varázsszó? Szexelünk, hogy megszabaduljunk egymástól?

-

Nem nevezném varázsszónak - mondta Chase, és oldalra biccentette a fejét. - De

mégiscsak valami, nem? Igen, tényleg valami volt, de bármennyire is kívánta a férfit, Madisonnak kevés. Szentséges isten, miért fájt ennyire? Úgy érezte, mintha kettéhasították volna. -

Hű! - mormolta végül meghökkenve. - Milyen romantikus javaslat, hogy is lennék képes

elutasítani. Chase összeszorította a száját. -

Szükségtelen így reagálni.

Madison keserűen felnevetett. -

Hogyan kellene reagálnom, Chase?

A férfi felállt, hátrébb lépett, és megrázta a fejét. -

Maddie...

-

Lássuk, jól értem-e? - Madison is talpra állt. Keze-lába reszketett. Közelebb lépett a

férfihoz. - Azért aggódtál, mert úgy gondoltad, udvariatlanság lenne Mitchcsel szemben, ha összejönnénk, és nem akartál úgy bánni velem, ahogy az apád az anyáddal, de valahogy mégis arra a következtetésre jutottál, hogy lefeküdni velem, csak azért, hogy megszabadulj az irántam érzett vágytól, nem lesz sértő? Chase kinyitotta a száját, de egy hang sem jött ki a torkán. Talán rájött, hogy hibát követett el, de ennek már nem volt jelentősége. Túl késő volt. Madison szíve ezer apró darabra tört, de a férfira mosolygott. -

Lehet, hogy egy elbaszott párhuzamos univerzumban ez a bátyám és a te számodra 132

működne, de én soha nem fogadom el. Aztán Madison olyasmit tett, amit még soha életében. Pofonvágta Chase-t. 8.

FEJEZET

Hát, ez nem éppen a terveknek megfelelően alakult - nem mintha Chase-nek lett volna igazi terve. Egy órával később még mindig pokolian égett az arca, és csöngött a füle a csattanástól, ahogyan Madison bevágta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. Szent isten, teljesen elrontott mindent. A kanapén ücsörgött, és azon törte a fejét, hogyan hozhatná helyre a dolgokat. Hallotta, hogy odabenn folyik a víz, és tudta, hogy Maddie zuhanyozik. Tálságosán büszke lány. Azért folyatta a vizet, hogy ne hallatsszon ki a sírása. A pokolba! Nem akart fájdalmat okozni neki, mégis azt tette. Utolsó gazembernek érezte magát. A lány végre kijött a fürdőszobából, a szemei duzzadtak voltak. Elsétált mellette, fölvett egy csinos kis ruhát, amelynek a színe illett az apró zöld pöttyökhöz az íriszében, aztán egyenes háttal, szó nélkül elhagyta a faházat. Chase próbálta megállítani, többször is odament a fürdőszobaajtóhoz, de aztán nem szólt egy szót sem, mert végül is, mit mondhatott volna? Hogyan lehetett helyrehozni azt, ami történt? Az lett volna a legjobb, ha ki se nyitja az átkozott száját! Már pár perces késésben volt, mire végre feltá- pászkodott a kanapéról, és felvett egy sötét pantallót és egy világos inget az ünnepi vacsorához. Már szinte mindenki az ebédlőben volt, mire Chase megérkezett. Mitch és Lissa az asztalfőn ült, egymás mellett, kéz a kézben. A szülők foglaltak133helyet mellettük, aztán... A francba! Ott volt a ta-

núk helye. Maddie egyenes háttal, keresztbe vetett lábbal ült, összekulcsolta a kezeit az ölében. A mellette lévő szék üres volt. Az az ő helye. Chase kihúzta magát, és elindult az üres szék felé. Menet közben odabólintott az ismerősöknek. Maddie nem nézett rá, és nem szólt egy szót sem. Chase a szeme sarkából rápillantott. A lány ösz- szeszorította az állkapcsát, a szája keskeny vonallá szűkült. Chase-szel szemben Chad éppen felállt egy pohár borral a kezében. -

Most, hogy végre mind együtt vagyunk, ideje köszöntőt mondani!

-

És remélhetőleg enni valamit - mormogta Mitch vigyorogva. Lissa játékosan a karjára

csapott, és Mitch fölnevetett. -

Folytasd, Chad!

Chad a drámai hatás kedvéért megköszörülte a torkát. A vendégek fele az asztal fölé hajolt, hogy jobban hallja, mit fog mondani, mert Chadnél soha nem lehetett tudni! -

Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy nem lepődtünk meg, amikor

megkaptuk az esküvői meghívót - kezdte, és magasba emelte a poharát. - Abban a pillanatban, amikor Mitch és Lissa megismerkedett egymással, tudtuk, hogy szegény fickónak befellegzett. Mindenki nevetett, Mitch pedig csak megvonta a vállát; pontosan így történt. Bár barátságként kezdődött a kapcsolatuk, a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy Mitch bolondul a csinos kis szőke lányért. 134

Chase tekintete találkozott az idősebbik bátyjáéval. Chandler kérdően felvonta a szemöldökét, aztán Maddie felé pillantott. -

Fogadásokat kötöttünk, hogy mikor hívja először randira Lissát - Chad elvigyorodott,

amikor meglátta a menyasszony meglepett arcát. - Bizony. lín egy hetet mondtam, Chandler kettőt, és a jó öreg Chase másfél hónapra fogadott. Lissa felszisszent, aztán elvigyorodott. -

Már majdnem két hónapja ismertük egymást, mikor Mitch először kért randit. -

Mosolyogva Chase felé fordult. - Ezek szerint te nyertél. Chase vállat vont, miközben a pohár peremét simogatta. Bár sokan rámosolyogtak, Maddie nem fordult feléje, egyenesen maga elé bámult. -

Félretéve a tréfát - folytatta Chad -, mindnyájan tudtuk, hogy Mitch és Lissa összeillő

pár. Soha nem láttam náluk összeillőbbet. Igyunk tehát a boldogságukra! Mindenki fölemelte a poharát, a koccintás és beszélgetés zaja betöltötte a termet. Chase csodálkozott, hogy a bátyja mennyire visszafogta magát. Ezután ő következett. A férj tanújaként muszáj volt cikiznie Mitchet, de akárcsak Chad, ő is rövidre fogta a mondandóját. Elkezdték feltálalni a vacsorát, és az este nagyjából a tervnek megfelelően telt. Mindenki a fiatal párt ünnepelte, de ő? Örült ugyan a boldogságuknak, ám... Chase Maddie felé pillantott, amikor ő a többi nyoszolyólánnyal beszélgetett. Micsoda barom vagyok, korholta magát. Nem volt kiút, mélyen belül tudta, hogy Maddie soha nem bocsát meg neki. És ezért nem is hibáztathatta a lányt. Olyan volt, mintha pénzt ajánlott volna neki a szexért. Rosszabb, mint az apja. 135

Teljesen elment az étvágya, ezért eltolta maga elől a tányért, és próbált odafigyelni arra, mit mesélt az egyik egyetemi haverja. Ehelyett azt vette észre, hogy Maddie alig ivott. Hála istennek, legalább nem fog megint egy pad tetején táncolni azzal a seggfejjel. Erős birtoklási vágy vett erőt rajta, mihelyt eszébe jutott, ahogyan a fickó átölelte a lány csípőjét, és leemelte őt a pádról. Annak a pasasnak nem volt joga hozzáérni Maddie-hez! Chase felszisszent. A pokolba, neki nem volt joga a lányhoz érni. Amikor a vacsora befejeződött, a vendégek kisebb csoportokba verődtek. Észrevette, hogy Maddie azonnal a bátyja és a szülei felé vette az irányt. Hirtelen úgy érezte, mintha mázsás súly nyomná a mellét. Tudta, helyre kell hoznia a dolgokat kettejük között, csak abban nem volt biztos, hogyan. A hangulata egyre nyomottabb lett, és egy csöppet sem örült, mikor Chad csatlakozott hozzá, és átkarolta a vállát. - Kisöcsém. Az a bizonyos kifejezés van az arcodon. Chase lerázta magáról a bátyja karját, de elfogadta a felkínált sörösüveget. -

Melyik?

-

Ugyanaz, amelyet akkor láttam, amikor a szart is kiverted Rick Summersből, mert

túlságosan közel került Maddie-hez azon a bizonyos éjszakán. Chase egyáltalán nem örült annak az iránynak, amely felé ez a beszélgetés tartott. -

Ugyanaz, amelyet akkor láttam, amikor Maddie elsőéves volt az egyetemen, és az egyik

srác az osztályodból megjegyezte, hogy szívesen megpaskolná a seggét. 136

Chase állán lüktetni kezdett egy izom. Csak Chad tudott ezekről a dolgokról, mert ott volt, amikor történtek. Az agyát újra ugyanaz a düh borította el, mint annak idején. -

És ugyanaz az arckifejezés, amelyet tegnap éjszaka láttam, amikor azzal a fickóval

táncolt - folytatta Chad. Elmosolyodott, amikor Chase figyelmeztetően ránézett. - Igen, észrevettem. És úgy ülted végig a vacsorát, mintha valaki az autó kereke alá lökte volna a kutyádat, felgyújtotta volna mind a három klubodat, az arcodba hugyozott volna, és egy vastag... Chase keserűen felnevetett. -

Elég, értem, mire gondolsz.

-

El sem mosolyodtál a pohárköszöntőm alatt.

Chase a szemét forgatta. -

Öregem - folytatta Chad rövidke szünet után.

Mit tettél Maddie-vel? Mert az ő arcán is ugyanaz a kifejezés volt egész este. -

Ennek semmi köze Maddie-hez. - Chase ledöntötte a sör felét. - És nem akarok beszélni

róla. Chad megcsóválta a fejét, és zavartalanul folytatta. -

Mindig mindennek hozzá van köze.

Chase megdermedt, aztán a kezében tartott palackra meredt. -

Tényleg ennyire nyilvánvaló? - kérdezte fojtott hangon. Azt hitte, Chad egy tréfával elüti

majd az egészet, de a bátyja hosszú ideig nem szólalt meg. -

Igen, ennyire nyilvánvaló - jelentette ki végül.

Mindig is az volt. 137

-

Nagyszerű!

Chad elmosolyodott. -

Szóval, mi történt?

Chase ivott még egy jó nagy kortyot, aztán röviden és tömören beszámolt Chadnek a történtekről. Ahogy várta, a bátyja úgy nézett rá, mintha a világ legnagyobb idiótája lenne. -

Nem hiszem el, hogy ezt javasoltad neki - mondta Chad a fejét csóválva, aztán

fölnevetett. - Mit vártál? Talán azt, hogy a nyakadba borul? Ha visszagondolt, Chase sem igazán tudta, mi a csudára számított. A borospincéi incidens után, amikor meglátta a lányt a fürdőkádban, a habok alatt, valahogy jó ötletnek tűnt. Beletúrt a hajába. -

Nem tudom, mit gondoltam.

-

Hát éppen ez a baj - válaszolta Chad. - Túl sokat gondolkodsz.

Chase rámeredt. -

Ennek semmi értelme.

-

Van, csak te nem érted. Egyfolytában ezen töröd a fejed, miközben azt kellene tenned,

amit a szíved diktál. Chase-ből kirobbant a nevetés. -

Nahát, csak nem Oprah-1 nézel újabban?

-

Hallgass! - szólt rá Chad, aztán kinyújtózkodott. Chase tudta, hogy a bátyja utálja, ha ki

kell öltöznie. Chase szerette a finom ruhákat, de Chad igazán csak farmerban érezte jól magát. Chad kajánul elvigyorodott. 138

-

Oké, akkor mi lenne, ha végre a farkaddal gondolkodnál? Te is tudod, hogy Mitch egy

csöppet sem bánná, ha összejönnétek, azt meg még kevésbé, ha komolyra fordulnának köztetek a dolgok. Kivéve persze, ha csak meg akarod kefélni, amit persze megértek, mert a csaj nagyon... -

Ha be mered fejezni ezt a mondatot, esküszöm, földugom a seggedbe ezt az üveget -

figyelmeztette Chase. Chad hátrahajtott fejjel nevetett. -

Aha, ahogy vártam, szó sincs egyéjszakás ka landról, vagyis kétlem, hogy Mitchet

zavarná a dolog. -

Hadd kérdezzek tőled valamit! Ha lenne egy húgod, mit éreznél, ha az egyik barátod

legyeskedne körülötte? -

Rossz a példa. - Chad összefonta a karját a mellén, és összehúzott szemmel az egyik

csinos nyoszo- lyólányt kezdte vizslatni. - A mi barátaink mind faszok. Chase felhorkant. Chad egy darabig hallgatott, ami furcsa volt tőle. Pár másodperc elteltével szólalt meg ismét. -

Tesó, mind a hárman elbaszódtunk egy kicsit.

-

Nem mondod!?

Chad keserűen fölnevetett. -

Szemét dolog volt, amit az apánk tett az anyánkkal. Apa egy fasz volt, és az is maradt.

De tudod, hogy mi a legnagyobb szívás az egészben? Az, hogy még mindig hagyjuk, hogy elbassza az életünket, pedig már nem is él. Chase szeretett volna ellentmondani, de nem hazudhatott a testvérének. Ha valaki, hát a bátyjai 139

pontosan tudták, mi az igazság. -

Én pont olyan vagyok, mint ő.

-

Egyáltalán nem is hasonlítasz rá - vágott vissza ( Tiad hevesen. - Csak megjátszod, hogy

olyan vagy. Nem is értem, miért. Mintha valami önmegvalósító jóslat lenne. -

Ezt is Oprah-nál hallottad?

-

Hallgass, seggfej! Komolyan beszélek! - Chad megfogta Chase vállát. - Hármunk közül

te vagy a legjobb ember, ne is próbáld tagadni. Egész életedben Maddie-re vágytál. Neki köszönheted, hogy mindig észnél voltál, de valami ok miatt egyfolytában próbálod eltaszítani magadtól. A beszélgetés kezdett sehová sem vezetni - elsősorban azért, mert Chadnek igaza volt. -

Hagyd...

-

Még nem fejeztem be. Hallgass végig, tesó! Te nem az apánk vagy. Soha nem bánnál

úgy Maddie- vel, ahogyan ő anyuval. A pokolba, még a csajaidhoz is rendesebb vagy! Ők az élő bizonyítékok arra, hogy nem is hasonlítasz apura. -

Micsoda nyakatekert logika ez?

Chad sokatmondó tekintettel nézett rá. -

Egyiküket sem csaptad be. Nem hazudtál nekik soha. Nem vagy nős, és nem

büszkélkedsz a kurváiddal a feleséged előtt. Pánik - valódi, kínzó pánik - öntötte el Chase-t. Mi lenne, ha ezt tenné? Soha nem lenne képes megbocsátani magának. -

Talán azért, mert nem vagyok nős. 140

-

Soha nem tennéd ezt Maddie-vel - jelentette ki a bátyja. - És tudod, hogy miért?

-

Fogadjunk, hogy elárulod!

Chad meghúzta a sörösüveget, egyetlen kortyra kiitta a maradékot. -

Azért, mert benned megvan valami, ami apából hiányzott: te képes vagy szívből szeretni.

És túlságosan szereted Maddie-t ahhoz, hogy ezt tedd vele. Chase már nyitotta a száját, hogy ellentmondjon, de, a pokolba, egyszerűen a torkán akadtak a szavak. A bátyja összeráncolta a homlokát, és lassan hátrálni kezdett. -

Nem fogod megrontani őt, tesó. Nem fogsz kiszúrni vele. Azt hiszem, az a probléma,

hogy nem bízol senkiben, elsősorban magadban nem. Madisonban komolyan felvetődött, hogy a szülei bungalójában tölti az éjszakát, de aztán ismét eszébe jutott, hogy afféle második nászúton vannak. A vendégek párosával kaptak egy-egy szobát, Sashát kivéve, aki Lissa barátnője volt Marylandből, ő azonban a jelek szerint túlságosan összemelegedett Chaddel. így egyedüli lehetséges hálótársnak Bertha néni maradt, de erről szó sem lehetett. Ráadásul nem vagyok már tinédzser, győzködte magát, amikor belépett a sötét, üres faházba. Nem fog elrejtőzni Chase elől. Nem számított, hogy már megint tálcán ajánlotta fel a szívét a férfinak, aki elvette, a földre hajította, és rátiport. Csak túl kellett élnie az éjszakát és a holnapi napot, aztán a hétvége fennmaradó részére végre lesz saját szobája. Gyorsan átöltözött; azt az inget vette fel, amelyet Chase adott éjszakára. Fájdalom nyilallt a szívébe az emlékre, milyen édesen

141

viselkedett akkor a férfi. Édesen és szexin, de ennek nem volt jelentősége. Chase ugyanis semmi mást nem akart, csak szexet, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljon az iránta érzett vágytól. Micsoda baromság! Remegő kézzel nyitotta meg a csapot. Valóságos kínszenvedés volt egész este Chase mellett ülni az asztalnál. Többször is próbált a férfi felé fordulni, és mondani neki valamit - bármit. Vagy szívesen felkapta volna a poharát, hogy az arcába borítsa a vizét. Ez utóbbitól érezte volna jobban magát, legalábbis néhány percig. De nem volt mit mondani, és ha letelik a hétvége, visszatér a saját életéhez, és végre elfelejti, hogy Chase Gamble egyáltalán létezik. Megmosta az arcát, összefogta a haját, aztán lefeküdt. Ma éjjel csöppet sem fogja kényelmetlenül érezni magát amiatt, hogy Chase az ócska régi kanapéra kényszerül. Megérdemli! Az oldalára fordult, háttal az ajtónak, és összeszorította a szemét. Bárányszámolgatás helyett gondolatban felsorolta, kinek kell e-mailt küldenie, és kit kell felhívnia a jövő héten. Szeretett volna elaludni, mielőtt Chase megjön. Nem volt ilyen szerencséje. A Hold már magasan járt az égen, halvány sugarai besütöttek a zsalu rései között, amikor meghallotta, hogy megnyikordult az ajtó, aztán léptek zaja törte meg a csendet. - Maddie? Visszatartotta a lélegzetét, hogy úgy tűnjön, mintha aludna. Tényleg igazi felnőtthöz méltó viselkedés! A léptek zaja egyre közelebbről hallatszott, aztán besüppedt az ágy Chase súlya alatt. Semmi 142

nem törte meg a feszült csendet, és Madison egyre nyugtalanabb lett. Mit csinál vajon Chase? Félt odanézni, hogy kiderítse. A férfi hangos sóhaját még a szíve zakatolása mellett is meghallotta. Egy pillanattal később érezte, ahogy Chase ujjai finoman a füle mögé simították az arcába lógó tincseket. -

Sajnálom - suttogta nagyon halkan, de Madison hallotta a szavait.

-

Mindent nagyon sajnálok.

A lány lélegzete elakadt. Nem értette pontosan, mit jelentett a bocsánatkérés. Azt, hogy Chase legszívesebben mindent visszacsinálna? Vagy csak egy szóbeli fehér zászlót, reményt arra, hogy a barátságuk valahogy mégis helyreáll a jövőben? Mert történhetett bármi, Madison nem tudta Chase nélkül elképzelni a jövőjét. Tulajdonképpen azt sem tudta eldönteni, melyikük volt inkább a hibás a katasztrófáért. Az biztos, hogy Chase nem volt ártatlan az ügyben, de Madison azt is tudta, hogy ő volt az, aki érzelmeivel igazán megbonyolította a dolgokat. Összeszorította a szemét, hogy visszatartsa a könnyeket, és vigyázott, hogy semmilyen hangot ne adjon ki magából. Chase egy kis ideig nem mozdult, aztán a matrac ismét besüppedt, amikor felállni készült. Madison képtelen volt tovább nyugton maradni, úgy tenni, mintha semmi sem történne. A hátára gördült. -

Chase?

A férfi moccanatlanná dermedt, az egyik kezére támaszkodva Madison csípője mellett. A 143

sötétben feketének látszott a szeme, az arca pedig merevnek, furcsán nyíltnak és kiszolgáltatottnak. Madisonnak fogalma sem volt, mit tesz. A teste harcban állt az eszével, márpedig gyerekkora óta képtelen volt visszafojtani az ösztöneit. Fölemelte a karját, a tenyerébe fogta Chase sima állát. Ahelyett, hogy elhúzódott volna, Chase belenyomta az arcát a tenyerébe, és lehunyta a szemét. -

Emlékezetes esküvő lesz, nem igaz? - kérdezte a férfi, és Madison a tenyerén érezte,

hogy mosolygott. - És még ki se mondták a boldogító igent. Chase rátette a kezét Madisonéra, és lassan a szájához húzta. Belecsókolt a tenyerébe, és Madison szíve azonnal még jobban zakatolni kezdett. -

Sajnálom, Maddie. Komolyan. Nem tudom, mi ütött belém. Egyáltalán nem akarok

megszabadulni az irántad érzett vágytól. Madison összekulcsolta az ujjaikat. Teljesen ösz- szezavarodott. -

Nem... Nem értem.

Chase mély lélegzetet vett. -

Azt sem tudom, mit gondoljak. Chad rám zúdított mindenféle oprah-s baromságot, és

bármilyen őrültségnek is hangzik, de némelyiknek volt értelme. -

Mi van?

Chase elmosolyodott, és a lány szemébe nézett. -

Kívánlak.

Madisonnak elakadt a lélegzete. Ismét feléledt benne a remény. Chase közelében az élet most 144

olyan volt, mint a hullámvasút: fel-le, fel-le. -

Ezt már korábban is mondtad.

-

És komolyan is gondoltam.

Még mindig kavarogtak a fejében a gondolatok, de a szíve már döntött: arrább csúszott az ágyon, hogy helyet adjon Chase-nek. A szavai pedig meg is pecsételték a sorsát. -

Itt maradsz?

Chase egy pillanatig habozott, teljesen moccanatlanul, szinte érezni lehetett a belőle áradó fesztültsé- get. Aztán villámgyorsan lerúgta a cipőjét, kigombolta az ingét, és lehajította a padlóra; úgy hevert ott, mint egy fehér zászló. Madison szíve a torkában dobogott az izmos mellkas és kőkemény has láttán. Chase álomba illően gyönyörű volt. A Hold halvány sugarai, a faház árnyai teljesen elsöpörték a lány félelmeit és fenntartásait. Nem létezett más, csak a Chase iránt érzett szerelme. És ebben a pillanatban ráébredt arra, hogy évek óta közeledtek ehhez a fordulóponthoz. Innen már nem lesz visszaút. Ha ő nem tudja bebizonyítani Chase-nek, hogy más, mint az apja, akkor senki sem. A férfi az oldalára feküdt, Madisonnal szemben. Egyikük sem szólt egy szót sem, amikor a lány közelebb csúszott, és már csak néhány centi választotta el őket egymástól. Chase lassan, óvatosan a tenyerébe fogta a lány arcát. Az ujjai lágyan végigsimítottak rajta, az elnyílt ajakig. Madison minden sejtjében érezte a finom érintést, a reakció pedig azonnali és emésztő volt. A férfi ujjai lesiklottak a nyakán, az ing gallérjáig. Apró mosoly játszott a szája szögletében. 145

-

Tisztában vagy vele, milyen izgató, hogy az én ingem van rajtad? - Finoman becsúsztatta

az ujjait a gallér alá, végigsimított Madison kulcscsontján. A lány megborzongott a vágytól. - Nem tudom, miért van így, de ez az igazság. Vajon ugyanilyen izgatónak talál majd meztelenül is, gondolta Madison. Aztán eszébe jutott a férfi kemény szerszáma, ahogyan a fürdőszobában a hasának nyomódott, és tudta, hogy a kérdésére igen a válasz. -

Mit teszünk, Maddie? - kérdezte rekedt, mély suttogással.

Madison nagyot nyelt. A szíve már korábban döntött, és a teste követte. Mielőtt felfogta volna, mit tesz, közelebb bújt a férfihoz. Feltérdelt, két kézzel Chase vállára támaszkodott, és lenyomta az ágyra. A combjai közé fogta a férfi csípőjét, és az ajkába harapott, nehogy felnyögjön, amikor a nadrágon keresztül megérezte az erekcióját az ölén. -

Szeretkezz velem - suttogta. - Kérlek!

Chase megdermedt, aztán lassan a szemébe nézett; a tekintete lángolt. Nem szólt egy szót sem, csak megragadta Madison combjait, a kezét lassan feljebb csúsztatta, aztán megmarkolta az ing alját. Egy pillanatig nem történt semmi, csak Madison szíve zakatolt, aztán Chase lehúzta róla az inget. Ez volt a válasz a kérésére. Mire az ing földet ért, Madison ajka rátapadt a férfi meleg szájára. A csók nem volt lágy vagy gyengéd. Mély volt és perzselő, beleadták minden évek óta felgyülemlett vágyukat. Chase elnyelte Madison halk nyögéseit. Megragadta a lány derekát, és szorosan magához húzta. A bőre 146

valósággal égetett. Chase úgy csókolta, mintha fel akarná falni, mintha megőrjítette volna a vágy az iránta érzett vágy. Madison vadul kapaszkodott a vállába, miközben a férfi elvette, ami az övé. Chase a hajába markolt. -

Ha abba akarjuk hagyni - suttogta az ajkába -, akkor most kell megtennünk. Világos?

Madison kéjesen megrándult, amikor a férfi ha- rapdálni kezdte a szája szélét.

147

-

Nem akarom abbahagyni. Soha. Világos?

Chase egy pillanatra megdermedt, aztán szinte állatiasan felmordult. Mire Madison észbe kapott, már a hátán feküdt, Chase pedig föléje tornyosult. Egy pillanatig figyelmesen nézte a lányt. Aztán szabadjára engedte a vágyait. Az ajkát Madison bimbójára tapasztotta, miközben sebesen kigombolta, és lehámozta magáról a nadrágját. A lány fojtottan felkiáltott, a háta ívbe feszült. Érezte a forró, kemény farkát a combjához nyomódni. Megragadta Chase karját, és apró csókokkal hintette be az arcát, a nyakát. Chase megfogta az állát, és nem engedte mozdulni, miközben vadul csókolta tovább. Madison hiába tekergett, dobálta magát, a férfi kezében volt az irányítás. A lány a lelke mélyén pontosan így is akarta. Egy pillanatra visszanyerte a józan eszét, és a férfi mellére tette a tenyerét. -

Fogamzásgátlót szedek, de...

Chase fanyarul elmosolyodott. -

Ne aggódj, megoldom! - Ezzel felpattant, beletúrt a bőröndjébe, és egy apró tasakkal a

kezében tért vissza. Madison kérdően felvonta a szemöldökét. -

Számítottál némi szexre a hétvégén?

-

Nem igazán, de mindig tartok magamnál pár darabot.

Nem volt idő féltékenységre. Madison figyelte, ahogy a férfi felhúzza az óvszert vastag hímtagjára. Aztán a szája ismét az övére tapadt, és egy szempillantás múlva ismét a hátán feküdt a

148

férfi alatt. Madisont ámulatba ejtette Chase izmos teste. Végigsimított kockás hasán, feszes csípőjén. A bőre selymesen simult a kőkemény izmokra. Maga volt a tökély! A csók gyengédebbé, lágyabbá vált, és Madison megérezte a férfi forró farkát a bejáratánál. Felnyögött az érzéstől. Közel volt, de nem eléggé. Madison kész volt rá, hogy a testébe fogadja; már egy örökkévalóság óta készen állt rá. Chase feltámaszkodott a könyökére, és a szemébe nézett. A tekintete égetett, szinte felnyársalta. -

Ne hagyd abba! - suttogta a lány. - Magamban akarlak érezni.

-

Akkor sem tudnám már abbahagyni, ha akarnám. - Chase megcsókolta, olyan

szenvedéllyel és vággyal, amilyet Madison is érzett már évek óta. - Szükségem van erre. A pokolba, rád van szükségem! Aztán Chase egyetlen erőteljes mozdulattal be- léhatolt. Kéjes sikoly hagyta el Madison ajkát. Chase teljesen betöltötte. Egyetlen fantáziaképben, egyetlen korábbi szeretőjével sem érezte azt, amit most, meri ez... ez maga volt a beteljesülés. Chase egy pillanatra mozdulatlanná dermedi, mélyen a testébe ágyazva. Fölemelte a kezét, és ki simította az izzadságtól összetapadt tincseket a lány homlokából. - Annyira szűk vagy... - nyögte mély, szinte ál latias torokhangon. - Jól vagy? Madison bólintott, aztán a combjaival átkarolta ;i férfi derekát. Chase hátrahajtotta a fejét, felnyögött. Madison felnyomta az ágyról a csípőjét. Chase nyakán és karján kidagadtak az erek. Aztán elkezdett mozogni, lassú, rövid lökésekkel, amelyek teljesen megvadították Madisont. Az egymáshoz simuló testük, a halk nyögések egyre fokozták a kéjt. 149

El volt veszve... Madison el volt veszve. Mikor nem bírta tovább, és még többért könyör- gött, Chase megadta, amit kért. Madison felszisz- szent, amikor a férfi megragadta a csuklóit, és leszorította az ágyra. Keményebbeket lökött, és Madison boldogan fogadta mindegyiket. A feszültség csak erősödött, egyre erősödött Madison testében, villámcsapásként sugárzott végig az ereiben. Aztán hirtelen túl sok lett - túl intenzív. A feje hátrahajlott, a teste vadul remegett. Gyerünk! - suttogta Chase a nyakába. - Élvezz 11 a kedvemért! És Madison megtette. Úgy érezte, apró darabokra szakadt, miközben a férfi nevét sikította. Még két gyors, erőteljes lökés, és érezte, ahogy Chase elért .i csúcsra, hatalmas teste össze-összerándult az orgazmus utórezgéseitől. Amikor végre mindketten magukhoz tértek, ( ihase óvatosan kihúzódott belőle, a hátára gördült, és szorosan magához ölelte a lányt. Madison érezte a férfi zakatoló szívverését az arcán. Egymáshoz simulva lihegtek. Madison még soha életében nem érzett ilyesmit, és tudta, hogy nem is fog soha többé. Ilyen lehet a mennyországban! Lehunyta a szemét. Lehet, hogy bánni fogja holnap reggel, az eljövendő hetekben-hónapokban azt, ami történt. De majd néhány év múlva képes lesz szép emlékként visszatekinteni rá, azzal a megnyugtató tudattal, hogy az övé volt a férfi, ha csupán egyetlen éjszakára is.

9.

FEJEZET

Madison lustán nyújtózkodott, és elmosolyodott, amikor megérezte a kellemes sajgást az izmaiban. Az éjszaka... igen, valószínűleg élete legcsodálatosabb éjszakája volt. Sőt, biztosan az. Chase-nek elég volt pár percnyi pihenés, aztán a hasára fordította Madisont, térdre állította és... Igen, kétségtelenül ez volt élete legcsodálatosabb éjszakája. És a testét már az emlékektől is átjárta a forróság, a vágy. Az előző éjszaka fordulópontot jelentett kettejüknek. Ahogyan Chase... ahogyan Chase szeretkezett vele, az valami mély, visszavonhatatlan, tökéletes dologról árulkodott. Madison biztos volt ebben. Valahogy, szavak nélkül, lerombolták a közöttük tornyosuló akadályokat. Úgy gondolta, Chase-nek is meg kellett tapasztalnia, hogy sokkal jobb az apjánál, és ők ketten összetartoznak. Átfordult a másik oldalára, kinyújtotta a kezét a férfi meleg teste felé - és nem talált semmit. Felpattant a szemhéja. Az ágy mellette üres volt, de a párnán és az összegyűrt lepedőn még érezni lehetett az erdő és valami vadság illatát. Madison a kanapéra pillantott, de az is üres volt. Baljós érzés kerítette hatalmába. Kikászálódott az ágyból, és beburkolózott a lepedőbe. Bekukkantott a fürdőszobába, de Chase-t ott sem találta. Egy szó nélkül elment. Fájdalom hasított a lány szívébe. Oké, gondolta, ostoba liba vagyok. Bármi dolga lehet. Talán reggeliért ment, vagy sétálni egyet a friss levegőn.

Az ablakhoz szaladt, széthúzta a függönyt, és az éles napsütés miatt hunyorogva körbenézett. A terasz üres volt, és ameddig ellátott, nyoma sem volt a férfinak. Megpördült, aztán megrázkódott, ahogy végigpillantott az ágyon. Chase nem hagyhatta itt, egy ilyen éjszaka után semmiképp. Ez nem volt lehetséges, mert... azt jelentette volna, hogy túl volt rajta. Hogy megkapta, amit akart, és aztán lelépett, ahogy a férfiak szoktak egy egy éj szakás kaland után. De ez nem egyéj szakás kaland volt. A tekintete visszasiklott a kanapéra, aztán a pogy- gyásztartóra a gardrób mellett, aztán... vissza a bőröndjére. Mintha jeges kéz markolta volna meg a szívét. Chase bőröndje eltűnt. Torkában dobogó szívvel a gardróbhoz szaladt, és feltépte az ajtaját. Két ruhája és a nyoszolyólány- szerelés lógott a szekrényben, de Chase minden cuc- ca - a szmokingja, a sok inge - eltűnt, akárcsak a cipői. Madison tisztában volt vele, hogy ha benézne a fürdőszobába, ott sem találna semmit. Maga sem tudta, mennyi ideig ácsorgott a gardrób előtt, de egyszer csak arra eszmélt, hogy az egész teste remeg. Chase elhagyta. Tényleg elhagyta. Kábán az ágyhoz tántorgott, és lehuppant a szélére. Égett a torka, a szemét ellepték a könnyek, de visszafojtotta a sírást. Teltek a percek, lassan egy órája ücsörgött az ágy szélén, de Chase-nek még mindig nem volt nyoma. Tényleg itt hagyta őt. Nehezen tudta megemészteni az igazságot, de a nyilvánvaló tényekkel nem lehetett vitatkozni. Bolond voltam, gondolta, testem-lelkem odaadtam neki, ő pedig nem kér belőlem.

152

Talán hallgatnia kellett volna rá. Chase figyelmeztette - a kezdet-kezdetétől figyelmeztette. Megmondta, hogy olyan, mint az apja, s be is bizonyította. És tönkretette őt. Chase legszívesebben megfojtotta volna a recepcióst, mire végre megkapta tőle a kulcsot az új szobájához. Aztán még majdnem egy fél órát kellett várnia, míg kitakarították a faházat, és így komoly késésben volt. Becipelte a holmiját a bungalóba. A franciaágyat selyemlepedő borította. Elképzelte rajta Maddie meztelen testét, és erről egyből eszébe jutott az előző éjszaka, és a farka azonnal megkeményedett. Kész volt a harmadik - aztán a negyedik menetre. De előbb le kellett zuhanyoznia. Bár imádta a bőrén a vanília - Maddie - halványuló illatát, nem akarta, hogy mindenki megérezze rajta, és tudja, hogy lefeküdt Mitch kishúgával. Az éjszaka csodálatos volt - Maddie csodálatos volt. És több volt, mint csak szex. Kapcsolat szövődött közöttük, valami meghatározhatatlan, valami több - valami különleges. Olyasmi, ami csak egyszer történik meg az emberrel életében. Egyetlen nővel sem érezte még ezt, és pontosan tudta, nem is fogja soha. Na, most aztán ő gondolkozott úgy, mintha Oprah-rajongó lenne. De... de ez jelentett valamit. És már belefáradt abba, hogy kiderítse, mi volt ez a „valami”. Belefáradt abba, hogy megtagadja magától azt, amit igazán akart - ráadásul túlságosan régóta.

153

Maddie több volt, mint Mitch kishúga. Több volt, mint az a kislány, aki évekig a nyomában járkált. Ö volt minden neki. És ő sem volt csak az apja fia, mert mélyen legbelül pontosan tudta, hogy soha nem okozna fájdalmat Maddie-nek. A múlt éjszaka után biztosan nem. És erre csak most jöttem rá? - kérdezte magától. Piszkosul elszúrta a dolgokat előző nap azzal az ostoba ajánlattal, de a tegnap éjszaka... Valami újnak a kezdete kellett legyen. Soha életében nem zuhanyozott még le olyan gyorsan, mint most, aztán elindult a főépülethez. Volt ott egy kis virágbolt, ahol vett egy tucat rózsát. A hóna alá csapta a csokrot, vett egy szelet túrós lepényt a szálló saját pékségében, aztán visszaindult a szerelmi fészkükbe. Remélte, hogy Maddie még alszik. Remek ötlete volt, hogyan ébressze fel a lányt - a kezével, az ujjaival, a nyelvével. Talán később egy kis túrós lepény is jöhet, de ismerve a lányt, előbb esik neki a sütinek, mint neki. Senki sem állhatott Maddie és az édességek közé. Kipattant a kocsiból, és felszaladt a lépcsőkön. A tekintete egyenesen az ágyra esett - az üres ágyra. - Maddie? A faházban természetellenes csend honolt. Nem hallatszott a víz csobogásának a hangja - semmi az ég adta világon. Letette a csokrot és a süteményt a kisasztalra, és kétségbeesetten körülnézett. - A szentségit! Maddie eltűnt, a bőröndjével együtt. Bekukkantott a fürdőszobába, de ott sem látta a lány semmi nyomát. Nem volt ott a hajszárítója, sem a hajsütővasa. Mintha soha nem is járt volna itt a szerelme.

154

A bajsza alatt átkozódva sarkon fordult, és az ajtóhoz sétált. Megkeresi a lányt, visszarángatja ide... Már a kilincsen volt a keze, mikor hirtelen megdermedt. Az ötlettel két baj is volt. Először is, fogalma sem volt, Maddie hova ment. Nem lehetett messze, de bármelyik faházban is van, ha nem akar mindenhova bedörömbölni, akkor jobb tervre van szüksége. Másodszor pedig, fogalma sem volt, miért ment el a lány. Az előző éjszaka meglehetősen nyilvánvalóvá tette, mit akar, így el sem tudta képzelni, miért tűnt el Maddie. Hiszen ő már szerzett egy új szobát kettejüknek, sokkal szebbet, mint ez volt, a szív alakú ággyal és a bársony takarókkal. Bár egy kicsit hiányozni fog neki ez az ágy. Chase visszalépett a szobába, és beletúrt a hajába. Mire is kellett a terv? Arra, hogyan szerezze visz- sza Maddie-t? A fenébe! Alaposan megváltoztak a szerepek! Körbepördült, és a tekintete megállapodott azon az átkozott ágyon, az összegyűrt ágyneműn. Még egyszer a fenébe! Megdörzsölte az arcát, aztán felkapta a csokrot, de a süteményt az asztalon hagyta. Először a lány szüleinek a szállására ment. A teraszon ücsörögtek, és teáztak, miközben képes újságokat lapozgattak. Chase vigyorogva csóválta a fejét. Ügy néztek ki, mint bármelyik korukbeli, normális házaspár. Maddie apja nézett fel elsőként, és melegen rá- mosolygott. -

Szia, Chase! Mi járatban vagy?

-

Csak erre jártam - válaszolta Chase, miközben nekidőlt a korlátnak.

-

Helló, Mrs. Daniels!

155

Az asszony is elmosolyodott, és megcsóválta a fejét. - Édesem, mi lenne, ha végre Megannek szólítanál? És azok a virágok! Gyönyörűek! - Az asszony szeme gyanúsan felvillant. Megkérdezhetem, hogy kinek szánod? -

Egy szép lánynak.

-

Tényleg?

Mr. Daniels talpra kászálódott, kezében az újsággal. -

Örülök, hogy itt vagy. Segíthetsz eldönteni egy vitát közöttünk.

Mielőtt Chase felocsúdhatott volna, Mr. Daniels az orra alá nyomott egy képet, amelyen egy férfi ácsorgott néhány szarvasmarha mellett. -

Organikus marhahús - jelentette ki Maddie apja. - Próbálom megértetni Megannel, hogy

még az apokalipszis után is szeretnének húst enni az emberek. Chase már hozzá volt szokva az ilyen kérdésekhez, így meg sem lepődött. -

Biztos vagyok benne, hogy nem akarnak majd lemondani a sztékjükről.

-

Pontosan! - helyeselt Mr. Daniels. - Azt találtam ki, hogy támogathatnánk egy

marhatenyészőt, és felvennénk a marhahúst a termékeink közé. Az én drága feleségem szerint azonban ez időpocsékolás. -

És ablakon kidobott pénz - tette hozzá Mrs. Daniels. Megfordult a székében, hogy lássa a

két férfit. - Biztos vagyok benne, hogy a nukleáris ösz- szeomlás után az embereket legkevésbé a szték fogja izgatni. Chase elmosolyodott. -

Vagy egy zombi apokalipszis után.

156

Mrs. Daniels égnek emelte a két karját. -

Én is pontosan ezt mondtam!

157

A férje dühösen szusszantott. -

Ha már három éve nem süt a Nap, és kifogytál az emberek az ehető növényekből,

szívesen bevág nának egy sztéket. Az asszony a szemét forgatta. -

Ez lesz a legkisebb problémájuk!

-

Egy pillanat! - szólt közbe Chase. - Hogyan tartana életben egy csordát napsütés nélkül?

Mr. Daniels öntudatosan kihúzta magát. -

A föld alatti bunkerek elég nagyok ahhoz, hogy organikusan lehessen növényt

termeszteni. Világszerte mindenhol vannak ilyen létesítmények, némelyik nagyobb öt-hat futballpályánál. Mint Noé bárkája... -

Chase-t nem érdekli Noé bárkája. Szóval, még mielőtt belemelegednél, nem fogunk

„Építs magadnak saját bárkát!” készletet árulni. - Mrs. Daniels ismét Chase-re mosolygott. - El sem tudod képzelni, mekkora lenne a raktározási költség! -

Tényleg nem, asszonyom - vigyorgott vissza.

Mr. Daniels összecsapta az újságot. -

Még nem fejeztük be ezt a beszélgetést!

A felesége mélyet sóhajtva megcsóválta a fejét. -

Madisont keresed, kedvesem?

Chase hátrahőkölt. Ennyire nyilvánvaló lett volna? -

Tulajdonképpen igen.

Mr. Daniels visszaült az asztalhoz, és lecsapta rá az újságot. 158

-

Elveszítetted a szobatársadat?

-

Úgy tűnik - ismerte el Chase.

-

Ma még nem láttuk, kedvesem, talán Lissánál nézd meg! - Mrs. Daniels kortyolt egyet a

teájából. - Talán készülődnek a nagy napra. Chase elköszönt tőlük, és elindult az ösvényen. Ha Maddie Lissával van, nem szívesen zavarná őket, de... Egyszer csak a főépület recepciójánál találta magát. A portás kelletlenül méregette, szemmel láthatóan nem heverte még ki az előző összecsapásukat. -

Azon kivül, amelyet nekem adott, volt más szabad bungaló is ma reggel? - kérdezte

Chase. Bob zavartan bólintott. -

Igen, két szabad faházunk volt. Mindkettőből ma reggel távozott a vendég.

A portás lesandított a számítógép képernyőjére. -

Nem megfelelő talán az új szoba?

Chase mély lélegzetet vett. -

De, a szoba kitűnő. Mi történt a másikkal?

-

Ms. Danielsével? - A portás melegen elmosolyodott. A jelek szerint Maddie sokkal

kellemesebb benyomást tett rá, gondolta Chase. - Húsz perce vette fel a hatos bungaló kulcsát. Chase a portásra meredt; úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Elborult az agya. Bármenynyire is nevetséges volt, Maddie lépése feldühítette és bántotta. Képes volt otthagyni őt 159

az előző éjszaka után? Sarkon fordult, és kimasírozott az épületből. Menet közben a csokrot belehajította a szemetesbe. Madison egészen furcsán érezte magát. Nyomokban még megmaradt az előző éjszaka tapasztalt abszolút boldogság, de jeges szorítást markolászta a szívét a reggel történtek miatt, és nem tudta, boldog-e vagy szomorú. Főleg szomorú, állapította meg magában, miközben szépen bepakolta a dobozukba a kis fehér csengőket, amelyeket a vendégek kapnak majd emlékbe. De legalább jó lecke volt az előző éjszaka. Nem kell többé azon töprengenie, milyen lehet Chase-szel. Most már tudta - csodálatos. Nagyon fájt a szíve. Délután majdnem megint felhívta Bridgetet, de aztán úgy döntött, jobb lesz ezt majd személyesen megbeszélni vele. Mindenképpen látni szerette volna barátnője arcán a „mi az ördög” kifejezését, amikor elmeséli neki, hogy gyakorlatilag leteperte Chase-t, aki másnap reggel pánikszerűen menekülőre fogta. Madison felpillantott, mikor az egyik nyoszolyó- lány egy halom mentacukrot borított az asztalra. Felkapott egyet; a gyomra majd’ kilyukadt már az éhségtől, mert reggel egy falat sem ment le a torkán. Lissa felnevetett. -

Finom?

Madison bekapta a cukrot, és bólintott. -

Mentás. Fincsi!

-

Ha már a fincsinél tartunk - szólalt meg Sasha.

160

-

Szerintem ez lehetne a Gamble fiúk beceneve. Egy másik nyoszolyólány, Cindy, felhorkant, az-

tán ránézett a magas, karcsú szőkére. -

Az egyikükkel töltötted az éjszakát?

Sasha titokzatosan elmosolyodott. -

Talán.

Jó tudni, hogy nem én voltam az egyetlen, gondolta Madison, miközben belerakta a következő csengőt a dobozába.

-

-

Képtelen vagyok megkülönböztetni őket egymástól - vigyorodott el Cindy.

-

Pedig nem nehéz - válaszolta Madison élesen.

Nem hármas ikrek. -

Igaz, de mind a három maga a két lábon járó szex: sötét hajúak, gyönyörű kék szeműek,

és a testük! Legszívesebben bekenném csokoládéval, aztán lenyalogatnám róluk - folytatta Cindy, és kaján pillantást vetett a többi nyoszolyólányra. - Persze, ha nem lennék férjnél. Melyikük volt? Chase? Chad? Madison összehúzta a szemét. -

Chad - vallotta be Sasha, és elpirult. - Bár nem bántam volna azt sem, ha Chase az. Az

ördögbe, azt se, ha egyszerre mind a három! A lányok fölnevettek, csak Lissa pillantott aggódva Madisonra. Valószínűleg észrevette, milyen arcot vágott. Tisztán leolvasható volt róla, hogy ezer ötlet suhant át rajta arról, hogyan tudná elhallgattatni Sashát. -Te együtt nőttél fel velük, Madison, ugye? - folytatta Sasha, aki még nem vette észre, hogy a 161

fejével játszik. - Mindig nálatok voltak, hm? Istenem, a helyedben én képtelen lettem volna uralkodni magamon, de veled biztos másképp viselkedtek, igaz? Madison olyan lendülettel nyomta be a csengőt a dobozba, hogy kiszakadt az alja. -

Miből gondolod?

-

Nos, szerintem te olyan vagy nekik, mint a kis- húguk - magyarázta a lány. - Egy

szobába aludtál Chase-szel, nem? Madison arca elvörösödött. Jesszus, mindenki tudta? Már a nyelve hegyén volt, mennyire nem testvérekhez illően töltötték az éjszakát. -

Én nem vagyok benne biztos, hogy igazad van - szólalt meg Lissa mosolyogva. -

Madison közel áll mindhármukhoz, de, ahogy láttam... - Elharapta a mondat végét, és félénken Madisonra mosolygott. Sasha kérdően felvonta a szemöldökét. - Hát, jó neked... Ezután a lányok, hála istennek nem emlegették többet a Gamble fiúkat, bár Sashából igyekeztek kiszedni a zaftos részleteket. Amikor elkészültek a csomagolással, a csapat feloszlott, hogy készüljön a próbára. Maddie gyorsan megölelte Lissát, aztán visszament a szobájába. Örülhetett volna, hogy végre nem kellett senkivel osztoznia, de ehelyett úgy érezte, hogy a szoba túl üres és csöndes. Amikor pedig beült a kádba, nem is reménykedhetett benne, hogy Chase váratlanul rátöri az ajtót. Belemerült a vízbe, behunyta a szemét, és próbálta kiverni a férfit a fejéből. Csak az volt a baj, 162

hogy Chase egészen újfajta módon uralta a gondolatait, mert Madison most már tudta, milyen szenvedélyes, milyen az íze és milyen érzés, amikor beléje hatol. Képtelenség volt nem gondolni rá. Amikor reggel felébredt, istenien fájtak azok a testrészei, amelyeknek már a létezéséről is elfelejtkezett, és Chase... Chase addigra nem volt vele. Nagyot sóhajtott, és kinyitotta a szemét. Élete legnehezebb lépése volt otthagyni azt a cifra szobát. Egy darabkája ott maradt, bár könnyű volt döntést hozni a távozásról. Az a döntés azonban, amelyet most kellett meghoznia, nagyon nehéz volt, és mindenkit meg fog döbbenteni. - Ó, istenem, el sem hiszem, hogy tényleg megtörténik! - Madison anya újra megragadta Mitchet, miközben próbálta visszanyelni a könnyeit. Mrs. Daniels mindenkit ölelgetett, mióta csak megkezdődött az esküvő próbája, és szemlátomást nem is akarta abbahagyni. - Az én kisfiam tényleg felnőtt! Mitch arca megrándult. -

Anyu...

Mrs. Daniels a keblére ölelte, megszorította, és ringatni kezdte. Madison vigyorogva félrenézett, és a tekintete találkozott az apjáéval. Az rákacsintott, és megragadta a vállát. -

Szerinted akkor hogyan fog viselkedni, ha majd te mész férjhez?

Madison elsápadt. -

Jobb bele se gondolni!

163

Az anyja csúnya pillantást vetett rá a válla fölött, aztán elengedte végre a fiát, és a vigyorgó Lissa felé fordult. -

Tudom, hogy jól bánsz majd a fiammal, ezért már előre bocsánatot kérek, hogy holnap

kisírom majd a szememet. -

Holnap? - motyogta Mr. Daniels a bajsza alatt. - Inkább azóta, hogy bejelentette a

nősülési szándékát! -

Elhallgass! - intette le a felesége mosolyogva. Madison a füle mögé igazított egy kósza tincset.

Mindenki megkereste a helyét. Elpróbálják az esküvői menetet, az esküt, aztán kezdődhet a vacsora. Holnap pedig... holnap a bátyja megnősül. Madison könnyes szemmel Mitchre mosolygott. -

Annyira örülök nektek! Nagyszerű férj leszel. Mitch a karjába ölelte. -

-

Kösz, hugi!

És apa - tette hozzá Madison viccelődve. Mitch eleresztette, a szeme elkerekedett. -

Édes istenem, ne mondj ilyeneket! Legalább pár nyugodt évet szeretnék egy

lábatlankodó kis Mitch nélkül. -

Vagy egy Lissa baba nélkül.

-

Ó, egy kislány? Nem hiszem, hogy megbirkóznék vele. - Mitch megrázta a fejét. - Épp

elég volt mellőled elhajtani a fiúkat! Madison a szemét forgatta. -

Ilyesmire nem volt szükség.

-

Ha te mondod. - Mitch átölelte a húga vállát. 164

- Szóval, te mikor állapodsz meg végre? Mikor teszed boldoggá anyut és aput? Mielőtt Madison válaszolhatott volna, berobogtak a Gamble fiúk. Chad és Chandler közrefogta Chase-t, aki sötét pantallót és inget viselt. A haja nedves fürtökben göndörödött a fülé körül. Az arca kissé kipirult, a szeme acélkéken csillogott. Fantasztikusan nézett ki. Madison remélte, hogy a bátyja nem vette észre, ahogy megmerevedett, de természetesen nem volt ilyen szerencséje. Mitch kuncogni kezdett, mire Madison könyökkel oldalba bökte, és kiszabadult a szorításából, mielőtt a fiúk a közelükbe értek volna. Madison Lissához és a többi nyoszolyólányhoz lépett. Nem tudta elkerülni Chase-t, de amíg nem kellett hosszabb ideig egyedül maradnia vele, addig képes volt uralkodni az érzelmein. Addig elkerülhette, hogy a férfi még jobban ösz- szetörje a szívét. Erre pedig csak egyetlen lehetőség kínálkozott. Pokolian fájt, az egyik énje - az, ame- lyeik még mindig hitt a tündérmesékben -, bele is halt egy kicsit, de nem volt más választása. 10.

FEJEZET

A próba legnagyobb részében sikerült elkerülni Chase-t. Pontosabban egészen addig, amíg felsorakoztak a nászmenethez. Eddig még nem maradt vele kettesben, de most már nem lehetett megúszni a dolgot. Madison idegesen tekergetett egy tincset, kétség- beesetten szeretett volna nemtörődömnek látszani, de Chase közelsége olyan volt, mint a Napé: túl forró ahhoz, hogy ne érezze, és túl hívogató ahhoz, hogy ne nézzen rá. 165

Egyenesen maga elé meredt, úgy tett, mintha figyelmesen hallgatná, mit mond Sasha Chadnek. Valami trágárság volt, és Madison azt kívánta, bárcsak ne hallotta volna meg. Chadet és Chandlert tényleg félig-meddig a bátyjainak tekintette, és velük kapcsolatban ilyen szavakat hallani hányingerkeltő volt. Chase-szel más a helyzet. Mindig is más volt. - Beszélnünk kell - szólalt meg Chase halkan. Madison értetlenséget tettetett. -

Miről?

Chase összehúzta a szemöldökét, és Madison pontosan tudta, hogy a férfi átlát rajta. Túlságosan jól ismerték egymást. -

Nagyon jól tudod te azt.

Madison nem igazán volt kíváncsi arra, miért tűnt el Chase reggel, miért költözött ki a faházból, mielőtt ő felébredt. Ha pedig bocsánatot kér az elmúlt éjszakáért, egyszerűen megütöm, gondolta. Komolyan. Összefonta a karját a mellén, és Sasha platinaszőke tarkójára meredt. -

Nincs miről beszélni.

-

Baromság!

Chase mordulására Sasha hátrakapta a fejét, és kérdően felhúzta a szemöldökét, de Madison úgy tett, mintha észre sem vette volna. Chase közelebb lépett hozzá, lehajtotta a fejét, és megragadta a karját. Az érintés áramütésként szaladt végig a testén, és Madison hátraugrott. A szeme önkéntelenül Chase tekintetét kereste. A férfi önelégülten rávigyorgott. 166

-

Ahogy gondoltam - morogta.

Madison nem moccant. -Mi? -

Ügy teszel, mintha semmi sem történt volna, mintha nem érdekelne az egész, de tudom,

hogy nem így van - suttogta a lány nyakába. Madison elhúzódott tőle, és metszőén ránézett. -

Mit mondtál?

-

Ó, ne játszd meg magad! Bujkáltál előlem egész nap, mint egy gyáva kis...

-

Gyáva? Istenem, te...

A dobogón az esküvőszervező megköszörülte a torkát, félbeszakítva Madison kitörni készülő tirádáját. -

Rendben, végigszaladunk a programon - kezdte. A hangja abszolút profizmusról

árulkodott, akárcsak szorosan összefogott haja és makulátlan öltözete. - Amikor felhangzik a Kánon D-dúrban, elindul az első pár. Mindig jelezni fogok, mikor induljon a következő. Pár? Madison kirántotta a karját Chase markából. A férfi csak vigyorgott. Felhangzott Johann Pachelbel muzsikája, és az első pár kart karba öltve lépegetni kezdett. Madison jeges tekintettel Chase-re nézett. -

Arrogáns segg vagy - fejezte be a megkezdett mondatot. - Nem vagyok annyira oda

érted, mint hiszed. -

Mondja ezt a lány, aki pofon vágott, aztán a nevemet sikította, mikor...

-

Elhallgass! - sziszegte Madison, és az arca lángba borult. 167

Sasha és Chad következett. A lány úgy kapaszkodott Chad karjába, mintha attól félt volna, hogy a férfi különben elszalad. Okos csaj! Chase a karját nyújtotta. -

Hölgyem?

Madison fejében megfordult, hogy visszautasítja a felajánlott kart, de azzal csak fölöslegesen felhívta volna magukra a figyelmet. Már így is többen gyanakodva méregették őket. Szóval, oké, elég a feltűnősködésből ! Vonakodva Chase-be karolt. -

Nem beszélünk a tegnap éjszakáról. Történt, ami történt.

Chase értetlenkedve nézett rá. -

Nem értelek.

-

És megőrjítelek. Tudom.

-

Miss Daniels, Mr. Gamble - szólította őket az esküvőszervező.

Mereven előrelépkedtek. Minden jelenlévő számára nyilvánvaló volt, hogy valami történt közöttük. Chase úgy nézett ki, mint aki legszívesebben megfojtotta volna a lányt, Madisonnak pedig a rémülettől tágra nyílt a szeme. Amikor elértek a folyosó végéig, elváltak egymástói. Madison megállt a helyén Sasha mellett, aztán átnézett a fiúkra. Chase átható tekintettel őt figyelte, amitől Madison egy kicsit ideges lett, de jólesően meg is borzon- gott. Először a szíve árulta el, aztán pedig a teste, gondolta Madison, és erővel elfordította a férfiról a tekintetét. Össze volt zavarodva. Vajon tényleg nem értette Chase? Először egymásba 168

gabalyodtak, mint a szerelmes tinédzserek, aztán a férfi egyértelművé tette, hogy kizárólag egyéj szakás kaland volt a számára. A zavart kényelmetlen érzés váltotta fel. Miután Lissa bevonult, a próba gyorsan és gond nélkül befejeződött. A vacsorát hamarosan tálalták, s bár Madison éhes volt, háborgott a gyomra. A helyiségben áporodottá vált a levegő a sok embertől, és úgy érezte, muszáj kijutnia a szabadba. Kimentette magát, és kisietett a teremből. A teraszon mélyet lélegzett a friss, édesen illatozó levegőből. A korlátnak támaszkodott, és olyan erősen megszorította a fémrudat, hogy megfájdult a keze. A próba előtt elsétált a kert végébe, és lebonyolította azt a telefonbeszélgetést, amelybe majdnem belehalt. A hívott fél döbbenten fogadta a kérését, de megígérte, hogy találkoznak, és megbeszélik a dolgot, miután visszatért. Gyűlölte azt, amit mozgásba lendített, de tudta, hogy nincs más választása. Fojtogatta a sírás. Ez volt az első lépés a helyes irányba - egy olyan jövő felé, amelynek Chase Gamble nem lesz a része. Chase frusztráltan, értetlenül és meglehetősen dühösen figyelte, ahogy Maddie távozott. Nem először fordult elő, hogy összekaptak, általában valamelyik szerencsétlen flótás miatt, akivel a lány randizott. Az után a bizonyos éjszaka után a klubban akadtak kínos pillanatok, de ez? Ilyesmi még soha nem történt. Ökölbe szorította, aztán ellazította a kezét. Erős késztetést érzett, hogy a lány után menjen, magához ölelje, és addig csókolja, míg meg nem jön az esze, de valami belső hang nem tartotta ezt

169

jó megoldásnak. Egyszerűen nem értette Maddie-t. Mi a fene történt, amitől ennyire kiakadt? Mióta felfedezte, hogy a lány elköltözött a szobából, nem volt más vágya, mint utána menni. Azt már nem tudta biztosan, hogy azt követően mit tegyen, mert teljesen össze volt zavarodva. Zakatoló szívvel közeledett Maddie felé. Nekitámaszkodott a korlátnak, és összekulcsolta a karjait. - Miért bujkálsz előlem? Maddie lehunyta gyönyörű szemét, az ajkait ösz- szeszorította. -

Chase, tényleg... tényleg kell ez?

-

Szerinted? - Chase egy pillanatnyi habozás után folytatta. - Ez nem vall rád.

Madison élesen felszisszent. Felpattantak a pillái, és Chase látta, mennyire kifejezéstelen a tekintete. Úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. -

Sajnálom, hogy olyan szemét módon viselkedtem, de egész nap nem ettem semmit, és

azt hiszem, kicsit ingerült leszek, ha leesik a vércukor-szintem. -

Maddie, én...

-

Valóban beszélnünk kell arról, ami múlt éjjel történt. - A lány kényszeredetten

elmosolyodott, és ettől eltorzult az arca. - Igazad volt. Chase a döbbenettől egy pillanatig meg sem tudott szólalni. -

Tényleg?

-

Igen. Meg kellett történni a múlt éjszakának.

Oké, lehet, hogy ez a beszélgetés jobban fog menni, mint gondoltam, futott át Chase agyán. Már éppen kezdett volna megnyugodni, ám Maddie folytatta, ő pedig úgy érezte, mintha hirtelen 170

kihúzták volna a lába alól a talajt. -

Bármi is ez, meg kellett szabadulnunk tőle - mondta a lány, és a távolba tekintett, a

napsugárban fürdő szőlőültetvényre. - És megtettük. A dolgok visszatértek a normális kerékvágásba, nem igaz? Még mindig barátok vagyunk. Végre továbbléphetünk. Ezt akartad, akárcsak én. Chase döbbenten leengedte a karját. Hirtelen eszébe jutott a régi mondás: vigyázz, mit kívánsz... De ő nem ezt kívánta. Nem állt szándékában továbblépni. És egyáltalán, mi a fene történik itt? Miről beszél a lány? -

Mit csináltok ti idekinn? - szólt ki Mitch a nyitott ajtóból. - Mindenki rátok vár, hogy

elkezdhessük a vacsorát, és tudjátok, hogy apu ilyenkor már éhes. Mindjárt megeszi a térítőt. Maddie kipislogta a könnyeket a szeméből, felnevetett, aztán a bátyja felé fordult. -

Csak csodáltuk a naplementét. Már jövünk is!

Chase tátott szájjal figyelte, ahogy Maddie a bátyjához lépett, szorosan megölelte, aztán eltűntek a teremben. Ő csak állt ott, moccanni sem bírt, és fogalma sem volt arról, hogy mi történt. Miért van ennyire megdöbbenve? Végül is, ő maga állt elő ezzel a javaslattal - eredetileg ő volt az, aki ezt akarta... eredetileg - ezen volt a hangsúly. Bassza megl Ez volt minden, ami eszébe jutott. -

Jól vagy, öregem? - kérdezte Mitch. Kilépett az ajtón, megállt Chase előtt, és összehúzott

a szemmel méregette. -

Nem nézel ki valami fényesen.

Chase pillogott egyet. 171

-

Igen, én... jól vagyok.

-

Biztos? - Mitch szeme megvillant. - Úgy nézel ki, ahogy korábban Madison.

Chase megmerevedett. Már a nyelve hegyén volt a csípős válasz, de egy hang sem jött ki a torkán. Teltek a másodpercek, aztán Mitch halványan elmosolyodott. -

Nézd, utálom, hogy ezt kell mondanom. Mindig a barátom voltál. Emlékszel, amikor

Jimmy Decker ellopta a bicajomat? Chase nevetni kezdett az emlékre. -

Hát persze.

Mitch elvigyorodott. -

Visszaloptad, és a helyére csempésztél egy másikat, amelyiknek nem volt jó a fékje.

Amikor Jimmy elindult lefelé a hegyről... - Mitch nem fejezte be a mondatot, csak felnevetett. - Te az a fajta barát vagy, aki... -

Segít megszabadulni a holttesttől, tudom. Egyébként Chad ötlete volt, hogy vágjuk el a

féket. -

Ezen nem vagyok meglepve, de komolyan, öregem, jó haver vagy. Nem tudom, mi zajlik

közted és a húgom között, és ne mondd, hogy semmi, mert nem vagyok vak, meg ismerlek mindkettőtöket. Igaz, a pokolba... -

És azt sem tudom, mire gondolsz - folytatta Mitch. - Nem vagyok benne biztos, hogy

szeretném tudni, de te jó srác vagy, Chase. És a húgom mindig is szerelmes volt beléd. Chase gyomra összeszorult. A húgom mindig is szerelmes volt beléd. Egészen pár perccel 172

ezelőttig, amikor Maddie szépen elmagyarázta neki, hogy az előző éjszaka semmit sem jelentett számára, nem volt több szexnél. Éppen úgy, ahogyan azt ő maga korábban javasolta... Eszébe jutottak a szemétbe hajított rózsák. Bassza meg! Pedig már olyan szépen elképzelte, hogyan fogják felavatni az új szobájukat. Megköszörülte a torkát, és maga is elcsodálkozott azon, milyen rekedt volt a hangja. -

Semmi... semmi sincs köztünk.

-

Baromság - közölte Mitch. - Semmi bajom azzal, ha ki akarsz kezdeni vele. Úgyhogy, ha

az engedélyemre vártál, akkor megkaptad, csak szeresd jól! - Chase szemébe nézett, mielőtt befejezte. - Világos? -

Igen - válaszolta Chase elhaló hangon.

Mitch megragadta a vállát. -

Most pedig gyere! Ideje enni, ünnepelni, boldogan vigadni, satöbbi, satöbbi.

Chase érezte, hogy bólint, de közben átjárta a testét a dermesztő hideg. Ironikus, mennyire elbaszódott minden. Elhárultak az akadályok, amelyek eddig meggátolták abban, hogy magának követelje azt, amit akart, de ennek már nincs többé jelentősége. Fájdalom hasított a mellkasába. Vett egy mély lélegzetet, de úgy érezte, mintha nem jutott volna oxigén a tüdejébe. A lábai mozogtak, de nem érezte őket. Vigyázz, mit kívánsz... Neki is vigyáznia kellett volna, mert most, hogy megkapta, mázsás súllyal nyomta a szívét.

173

11.

FEJEZET

Lissa csodásán festett. A pánt nélküli ruha, a szív alakú, fűzött derékkal rásimult az alakjára, a hosz- szú, bő szoknya pedig úgy hullámzott, mint a nyíló tavaszi rózsa. A finom selymet apró gyöngyök díszítették: újszerű volt, mégis klasszikusan elegáns. Gyönyörű ruha, amelyet egy gyönyörű menyasz- szony viselt. Madison éppen ilyen ruhát szeretett volna magának, ha egyszer férjhez megy. Madison betűzte az utolsó gyöngyszemet Lissa hajába, és a lányra mosolygott. -

Fantasztikusan nézel ki!

-

Köszönöm! - Lissa megölelte Madisont, aztán szeretetteljes pillantást vetett az

örömanyákra. Mindketten zsebkendőt szorongattak a markukban. - Gondolod, hogy túlélik? -

Remélem - vigyorgott rá Madison, és hátrébb lépett, hogy egy kis időre magára hagyja

Lissát a többi nyoszolyólánnyal. A fogadóterem melletti kis szoba ablakához sétált, és figyelte, ahogy a vendégek lassan gyülekeztek. Chad és Chandler a volt egyetemi cimboráikkal dis- kuráltak, de Chase nem volt sehol. Mióta megmondta neki a magáét, Madison távol tartotta magát a férfitól. Ezt akarta, de a szíve majd’ megszakadt belé; bármit megadott volna azért, hogy Chase közelében lehessen. Amikor Chase leült a vacsoraasztalhoz, miután Madison otthagyta a teraszon, egy szót sem szólt a lányhoz. Még csak a közelébe se próbált férkőzni, a vacsora után pedig eltűnt Mitchcsel együtt. 174

Nyilvánvalóan eleget hallott. Még mindig barátok voltak. Minden visszatért a normális kerékvágásba. A szerelmes éjszaka, amelyet együtt töltöttek, a múlt részévé vált. Vége volt. Pontosabban akkor lesz vége, gondolta Madison, miután beszéltem a házfelügyelővel. Madison lerázta magáról a kínzó gondolatokat, és inkább a környezetére koncentrált. Mitch és Lissa megérdemelték, hogy kizárólag velük foglalkozzon, ne pedig a saját nyomorúságos szerelmi élete miatt siránkozzon. Lassan fel kellett állni a nászmenethez, és Madison egyre idegesebb lett. Nemcsak Mitch és Lissa miatt izgult, hanem azért is, mert találkoznia kellett Chase-szel. Azon imádkozott, nehogy idegességében orra bukjon a ruha szegélyében. Az előtérben megpillantotta a férfi széles vállát. Mély, megnyugtató lélegzetet vett, aztán Chase mellé lépett, ahogyan a többi nyoszolyólány a párja mellé. Amikor felcsendült a lágy zene a fehér rózsákkal díszített előtérben, megütögette Chase vállát. A férfi megfordult; az arcáról semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni, a szeme acélkéken csillogott. -

Készen állsz? - kérdezte a lány, és olyan szélesen mosolygott, hogy belefájdult az arca.

Semmit nem tesz, fogadkozott, amivel elrontaná az esküvőt. -Természetesen. - Chase a karját nyújtotta, Madison pedig belekarolt. A lány igyekezett nem mutatni, mennyire bántotta a férfi hangjából csengő hidegség. -

Gyönyörű vagy, Maddie - tette hozzá Chase egy pillanatnyi szünet után.

A lány elpirult a bókra, az arca és a nyaka majdnem olyan bíborvörösre vált, mint görög stílusú ruhája. A szíve kihagyott egy ütemet. Felnézett a férfira, és a tekintetük egy pillanatra egymásba 175

kapcsolódott. Aztán Madison oldalra biccentette a fejét, hogy a haja az arcába hulljon. -

Köszönöm - suttogta. - Te is jól nézel ki.

Chase a maga szokott módján fogadta a bókot, és bólintott. Kínos csend telepedett rájuk; ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy ez most már mindig így lesz. Madison egyáltalán nem értette, miért viselkedett vele Chase ennyire hidegen. Hiszen a férfi akarta, hogy az együttlétük csupán egyéj szakás kaland legyen. Ő volt az, aki elment. Madison nem tett mást, csupán próbálta megőrizni a büszkesége maradékát, ezért mondta azt, hogy nincs ellenvetése. Mi a bánatot akar még tőle a férfi? Bármilyen nehéz volt is a szíve, büszkén fölemelte a fejét. Az előttük vonuló párok mosolyogva léptek be a terembe. Ők következtek. Arra a boldogságra és szeretetre gondolt, amelyet a bátyja és Lissa iránt érzett, és ettől azonnal őszintévé vált a mosoly az arcán, bár a szíve össze volt törve. Mert ez után a hétvége után tényleg nem fogja többé olyannak látni Chase-t, mint korábban. Egy ajtó kinyílik, egy másik pedig örökre bezárul. A széksorokat megtöltötték a családtagok és a barátok. Nem maradt egyetlen szabad hely sem. Boldogság öntötte el a tudatra, milyen sok ember szerette a bátyját és Lissát, és elfojtotta a szomorúságát, mielőtt még az elnyelhette volna. Chase karja félúton megfeszült, és Madison csodálkozva a férfira nézett. Chase tekintete kérdő és aggódó volt. Madison végigmosolyogta az egész romantikus ceremóniát. A bátyja irtó édes volt, ahogyan kissé idétlenül, érzelmektől elfúlva szorongatta Lissa kezét, és elismételte a szavakat, amelyek összekötik majd őket, egészségben és betegségben. Amikor pedig döntötték a könnyek Madison 176

szemét, és félő volt, hogy tönkreteszi a sminkjét, az igaz szerelem hatotta meg, amely Lissát és a bátyját összekötötte. A szíve repesett a boldogságtól, miközben majd’ megszakadt a bánattól. Elakadt a lélegzete, látva, hogy milyen szerelmes pillantásokat váltott az ifjú pár az egész ceremónia alatt. Amikor pedig a tiszteletes ünnepélyesen bejelentette: most pedig megcsókolhatod a menyasszonyt, Madison rájött, milyen az igazi szerelem. Szorosan markolta az apró, fehér rózsacsokrot, nehogy elsírja magát. A vendégek talpra ugrottak, és éljeneztek. Most már patakzó könnyein keresztül Madison halkan fölnevetett, mikor a bátyja derékon kapta újdonsült feleségét, és olyan szenvedélyesen megcsókolta, amilyen csókot egy húg sosem szeretne látni a testvérétől. Amikor Lissa és Mitch ajka elvált egymástól, és boldogan nevetve egymásra néztek, Madison tekintete találkozott Chase-ével. A férfi szemében egy egész titkos világot látott, egy világot, amely mindig rejtve volt és marad Madison előtt. Kapott belőle egy rövid, édes ízelítőt, és ezt örökre megőrzi majd az emlékezetében. Az evőeszközök zaját elnyomta a nevetés és a beszélgetés lármája. Chase nevetni kezdett valamin, amit Chad mondott, miközben végigpillantott a mosolygó arcokon. A tekintete megállapodott az egyiken. Maddie-én. A

francba,

olyan

gyönyörű

volt

a

lány!

A

bíborszínű

ruha

kiemelte

bőrének

alabástromfehérségét és sötét haját, az anyag ráadásul pont a megfelelő helyeken simult Maddie testére, amitől a vér Chase egy bizonyos testrészébe áramlott. Nem mintha ez nem így történt 177

volna minden alkalommal, mióta először meglátta Maddie-t a hétvége kezdetén. Szent isten, Chase legszívesebben felkapta és elvitte volna a lányt valami nyugodt helyre. Az ujjai bizseregtek, hogy végigsimítsanak azon a szív alakú nyakkivágáson. Majd’ belepusztult, hogy lássa rózsaszín bimbóit megmerevedni, érezze a remegését, amint a keze besiklik a szoknyája alá. Próbált kényelmesebben elhelyezkedni a széken, miközben a lányt figyelte félig lehunyt szemhéja alól. Halvány kis mosoly futott át Maddie finom arcán, a szeme csillogott a gyertyák és a tompított lámpák fényében, és Chase érezte, hogy valami bántja a lányt. Bárcsak tudta volna, hol romlott el minden! Amikor reggel felkelt, megesküdött volna, hogy minden a legnagyobb rendben van közöttük. Megfájdult a gyomra a gondolatra, hogy nincs számukra közös jövő, de próbálta meggyőzni magát, ez csak fekély. Az ördögbe, még a fekély is jobb lenne, mint az igazság, amelytől összerándult és émelygett a gyomra. Chase egész éjszaka olyan nyugtalan volt, mintha megivott volna egy vödör kávét. Még mindig Maddie szavai csengtek a fülében, újra meg újra. Ezredszer is próbálta megfejteni a jelentésüket. Úgy viselkedett, mint egy megszállott kamaszlány. A pokolba! Hátradőlt a széken, miközben idegesen babrált a pezsgőspohárral. Rosszul álltak a dolgok kettejük között, és egyre nehezebben vitte rá a lélek, hogy távol tartsa magát a lánytól, bármennyire is ez volt az, amit Maddie szemlátomást akart. Szarul volt. Egész nap arról győzködte magát, hogy mihelyt visszatér a városba, lesz elég dolga, 178

hogy elterelje saját figyelmét. Belevész az üzletbe, a negyedik klub megnyitásának terveibe, ami rengeteg tárgyalással, találkozóval jár. És ott vannak a nők... Chase szája íze megkeseredett a gondolatra, és ez egyáltalán nem tetszett neki. A tekintete visszasiklott Maddie-re, aki a szülei mellett ült. A francba! Nem kellene úgy bámulnia a lányt, mint egy szerelmes bolond tenné, még valaki észreveszi. A pokolba, az emberek máris gyanakodtak, még Mitch is. De képtelen volt levenni a szemét a lányról, mintha a pillantásával akarná kényszeríteni, hogy felnézzen. És Maddie megtette. Chase felszisszent. A szeme sarkából látta, hogy Mitch felállt, és pohárköszöntőt mondott újdonsült feleségére. Chase egy szót sem hallott az egészből, olyan hangosan dobolt a vér a fülében. Olyan kemény volt, mint az acél. Kibaszottul nevetséges! A pokolba, még annál is rosszabb, és a fizikai reakció egyszerűen nem akart elmúlni. - Kettőnkre! - Mitch fölemelte a pezsgőspoharat. - A közös jövőnkre! Madison is emelte a poharát, és közben le nem vette a szemét Chase-ről. Az ajkai mozogtak, és ugyanazokat a szavakat suttogták: „a közös jövőnk12.

FEJEZET

Chase jéghideg verítékben úszva ébredt fel vasárnap reggel. Elkapott valami kórságot, vagy elvonási tünetei voltak a friss levegőn a washingtoni szmog után? Vagy valami teljesen más oka volt, és tudta is a nevét. 179

Maddie. Az oldalára gördült, kinyitotta a szemét, és pislogni kezdett a függöny résein bevilágító napsugarakban. Elég volt egyetlen pillantást vetnie az órára, és azonnal tudta, hogy nincs túl sok ideje az ágyban henteregni. Mitch és Lissa hamarosan elindul a nászútra, a Bahamákra, és szeretett volna elbúcsúzni tőlük. Persze volt még egy titkos célja is. Látni akarta Maddie-t, és remélte, hogy elkaphatja, még mielőtt a lány hazautazna. Beszélniük kellett, és most, hogy véget ért az esküvő, elérkezett rá az idő. Nem volt többé semmi, ami elterelhette volna a figyelmüket. Nem voltak rokonok és barátok, akik kihallgathatták volna őket. Maddie-nek esélye sem volt, hogy elbújjon előle. Lerúgta a takarót, felállt, és kinyújtózott. Hajnalig törte a fejét, de végre rájött, mi riasztotta el Maddie-t. Bár a lány azt állította, csupán barátságot akar kettejük között, ez baromság volt. Ha így lett volna, Maddie nem sértődött volna meg, amikor azt javasolta, hogy töltsék együtt az éjszakát és nem játszotta volna az árnyékát éveken keresztül. Nem. A lány hazudott. Hazudott, hogy megvédje magát, és Chase végre megértette ezt. Végül is, semmi jelét nem adta, hogy ő maga másképpen érezne, és azok alapján, amiket az elmúlt években tett, nem látszott jobbnak az apjánál. Épp az ellenkezőjének adta újra és újra bizonyítékát. Először aznap éjjel, amikor megnyitotta az első klubját. Belépett a forró vízsugarak alá, és káromkodni kezdett. Elég volt felidéznie, milyen gyönyörű volt a lány aznap éjszaka abban a kis fekete ruhában, hogyan nézett rá tágra nyílt, ártatlan szemével, és azonnal felállt a farka. 180

Akarta aznap éjjel a lányt, és nagyon közel került hozzá, hogy a magáévá is tegye az irodájában, a kanapén. Nem csupán Mitch miatt nem tette meg. Maddie jobbat érdemelt annál. De amikor elhúzódott a lánytól, és visszatért a józan esze, el sem akarta hinni, hogy majdnem megtette. Ezért másnap, mint egy igazi, jó szándékú seggfej, bocsánatot kért, és azzal takarózott, hogy részeg volt. Aztán kikezdett minden nővel, aki egy csöppet sem hasonlított Maddie-re, csak azért, hogy kiverje a lányt a fejéből. A vágyait testvéri szeretettel álcázta, miközben valójában - és ezt most már bevallhatta - majdnem belepusztult, hogy a lánnyal lehessen. A nedves csempének támaszkodott, hátrahajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. Mélyen legbelül mindig is tudta, hogy mennyire törődött a lánnyal, hogy sokkal többet érzett iránta baráti szeretetnél, az érzés közelebb állt az „esz” betűs szóhoz, csak éppen soha nem fogadta el a tényt, nem merte még magának sem bevallani. Mostanra azonban túljutott ezen, és nem volt hajlandó elengedni a lányt. Lezuhanyozott, felöltözött, és elszántan elindult a főépület felé. Egy csöppet sem csodálkozott, hogy ott találta a testvéreit és a Daniels-családot. Mitch és Lissa mindenkitől elbúcsúzott Chase bátyjainak cikizésétől kísérve. Chase végigpillantott a vendégeken; azt az arcot kereste, amelyiket a leginkább szeretett volna látni. De nem találta. Aggódó tekintettel fordult Mr. Daniels felé. -

Hol van Maddie?

-

Éppen elkerültétek egymást - válaszolta Mr. Daniels, miközben Chase válla fölött a

nevető Lissát figyelte. Mitch felkapta és körbepördítette a feleségét. 181

-

Elbúcsúzott mindenkitől, és elindult vissza, a városba.

Chase gyomra összerándult. Kizárt, hogy Maddie búcsú nélkül elment volna. Lehetetlen. Mégis megtette. Maddie elment. Itt hagyta őt. Ó, a pokolba, azt már nem! Chase egy percet sem vesztegetett. Mihelyt a boldog pár elindult a repülőtérre, bepattant az autójába, és eliramodott a kis boszorkány után. Nem egészen egy órán belül a városban kellett volna lennie, de elpártolt tőle a szerencse. Egy baleset miatt 45 percet vesztegelt a sztrádán. Aztán a körgyűrűnél lezártak két sávot, és még a hídon is belefutott egy balesetbe. Amikor végre leparkolt a Gallery mögött, leállította a motort, és szinte rohanni kezdett a bejárat felé. Maddie elszaladhatott előle, bújhatott, ahová akart, de meg fogja őt győzni az igazáról. Nem lehettek csak barátok. Ez nem volt elég. Soha nem lehetett elég. Maddie egy kisebb lakást bérelt az épületben, és Chase túlságosan türelmetlen volt ahhoz, hogy megvárja a liftet. Felrohant a lépcsőn, mint egy holdkóros. Nem érdekelte. Csak arra tudott gondolni, hogy Maddie búcsú nélkül ment el. Az ő Maddie-je soha nem tett volna ilyet! Maradt volna, hogy üvöltözzön Chase-szel. A torkának ugorjon. A pokolba, még pofon is vágta volna! De biztosan nem rohant volna el, hacsak nem érzett halálos rémületet. Dübörgő szívvel tárta ki a harmadik emeletre nyíló ajtót, majdnem ledöntött a lábáról egy fiatal párt az apró kutyájukkal. -

Elnézést - motyogta, és elrohant mellettük. Amikor Maddie ajtajához ért, megállt, és 182

bedörömbölt, mintha a rendőrség jött volna razziázni. -

Maddie? Chase vagyok!

Semmi válasz. Dühösen újra megzörgette az ajtót, és még az is megfordult a fejében, hogy egyszerűen betöri. De kételkedett benne, hogy a lány örülne neki. A folyosó túloldalán kinyílt egy kiadó lakás ajtaja, és a házfelügyelő lépett ki rajta. -

Minden rendben, Mr. Gamble? - kérdezte, miközben beletörölte a kezét egy

rongydarabba. Chase csak ekkor döbbent rá, hogy tiszta őrültnek néz ki, ahogy Maddie ajtaját veri. Leengedte a karját, és megköszörülte a torkát. -

Maddie-t keresem.

A házfelügyelő szeretetteljesen elmosolyodott. -

Miss Daniels nincs itthon. Az ingatlanügynökkel találkozik, házakat néznek a folyó

túlpartján. Chase szíve elszorult. -

Ingatlanügynökkel?

A férfi bólintott. -

Igen, Miss Daniels felhívott tegnap, és közölte, hogy elköltözik. Valami olyasmit

mondott, hogy elege lett a városból. Nem örülök, hogy elmegy, mert nagyon jó bérlő, de összehoztam az ingatlanügynökkel, akivel dolgozunk. Úgy tűnt, gyorsan túl akar lenni a dolgon. Ennek egyáltalán nem volt értelme. Chase egyszerűen nem értette. Maddie imádta a várost, és 183

élvezte, hogy gyalog járhat munkába. Soha nem költözne el innen - hacsak... Ahogy Chase a házfelügyelőt figyelte, a hitetlenség lassan olyan éles fájdalommá változott, hogy majdnem leverte a lábáról. A felismeréstől összerándult a gyomra. Maddie nem egyszerűen elment. Nem csupán rejtőzködött előle. A lány úgy döntött, elhagyja őt, még mielőtt esélye lenne, hogy igazán megszerezze. Madison az íróasztala mögött ült hétfő reggel, és aggodalmas arccal végigfutott a száz e-mailen, amelyeket az előző napokban kapott. Nem volt közöttük semmi fontos, de rákattintott az elsőre, és elkezdte gondosan végigolvasni. Fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el, csak akkor nézett fel, amikor Bridget letett egy csésze kávét az asztalára. A lányra mosolygott. -

Köszönöm, éppen erre volt szükségem!

-

Nem volt nehéz kitalálni. - Bridget leült az asztal szélére. Az egyik kezében ő is kávét

tartott, a másikkal Madison tollait igazgatta. Színek szerint rendezte sorba őket: a kékeket az egyik tartóba, a feketéket a másikba. - Úgy nézel ki, mint aki egy hete nem aludt - jegyezte meg. Madison zavartan hátrasimította a haját, az arca megrándult. Már elmesélte Bridgetnek, mi történt az esküvőn, és beszámolt neki a terveiről is. -

Tegnap délután találkoztam egy ingatlanközvetítővel, és megnéztünk néhány házat

Virginiában. - Egy pillanatra elhallgatott, mert nehezére esett kiejteni a szavakat. - Elég későn végeztünk. Ráadásul valóban nem aludt jól az éjjel. Nagyon szerette a lakását - a várost -, de mindkettőtől meg kellett válnia. 184

Kizárt volt, hogy ilyen közel maradjon Chase-hez, ahol bármikor összefuthat vele és az éppen aktuális barátnőjével. Abba belehalna. Bridget megcsóválta a fejét. -

El sem hiszem, hogy elköltözöl.

Madison vállat vont, és közben egy kis repedést simogatott az asztal lapján. -

Azt hiszem, megérett az idő a környezetváltozásra.

A barátnője nem látszott meggyőzöttnek. -

És ennek semmi köze ahhoz, ki lakik még a házban, igaz? Vagy ahhoz, hogy

elcsábítottad a bátyád barátját? Madison elvörösödött, de nem válaszolt. -Tudom, hogy nehéz látni őt nap nap után, Maddie... de elköltözni... - sóhajtott fel Bridget. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó megoldás. Maddie-nek is voltak kétségei, de már döntött. -

Újrakezdésre van szükségem, Bridget. Ennek pedig az egyetlen módja az, ha olyan

messzire kerülök tőle, amennyire csak lehet. Ha állandóan ösz- szefutunk, akkor soha nem jutok túl rajta. Bridget megértőén elmosolyodott. -

És mi lesz a családi összejövetelekkel?

-

Azon kívül, hogy reménykedem benne, nem jön el? - Madison kortyolt egyet a

tejeskávéból. - Kénytelen leszek elviselni. Nem hiszem, hogy nagyón nehéz lesz, ha egyébként nem látom minden átkozott nap. 185

-

Hm. Tudod, egyeseknél a távolság csak erősíti az érzelmeket.

-

Ja, de az ilyen embereket falhoz kell állítani, és lelőni. - Madison letette a poharat az

asztalra, és az egeret piszkálta. - Ez drasztikus lépés, tudom, de meg kell tennem. És meg is tette. Ahogy Birdgetnek is mondta, soha nem jut teljesen túl Chase-en, ha állandóan összefutnak, ha hall az újabb és újabb hódításairól, mi több, néha a szemtanúja is azoknak. Könnyebb lesz, ha elköltözik a városból. Összességében nem bánta meg, ami történt. Azt az éjszakát hosszú ideig megőrzi az emlékezetében, talán élete végéig. És egy szép nap esetleg megtapasztalja újra azt a szenvedélyt. A szíve belesajdult a gondolatba, és összeszorult tőle a torka, de senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy szeressen valakit. -

De legalább az esküvő gyönyörű volt, ugye? - kérdezte Bridget, miközben visszasétált az

asztalához. Madison bólintott. -

Emlékezetes, az már egyszer biztos.

-

Ez úgy hangzik, mint egy olcsó képeslap szövege. - Bridget fölnevetett, Madison pedig

visszatért az e-mailjeihez. - Föl kellene jegyezned! Jól jönne egy nyálas... Ó, szent szar! Madison kérdően a barátnőjére nézett. -

Mi van?

Bridget kék szeme elkerekedett. -

Ah, nézd meg magad!

Madison zavartan követte Bridget tekintetét, és leesett az álla. 186

-

Ó, istenem...

Az üvegfal túloldalán egy ismerős alak masírozott egyenesen Madison felé határozott léptekkel, egyenes háttal. Chase. Mit keresett itt? És miért jött? Madisonnak nem volt ideje válaszolni, mert az ajtó kivágódott, és ott állt a küszöbön a magas, sötét, bűnösen szexi és őrülten dühös Chase. Madison fel akart állni, de nem bírták el a lábai. -

Chase, mit keresel te itt?

A férfi szeme valósággal izzott. -

Beszélnünk kell.

-

Ah, most azonnal? - Madison segélykérőén körbenézett. - Azt hiszem, ez...

-

A dolog nem várhat - mordult fel a férfi. - Most azonnal beszélnünk kell!

Bridget fölemelkedett a székből. -

Azt hiszem, srácok, én most magatokra hagylak benneteket. Vannak odakinn asztalok,

amelyeken biztosan rendet kell rakni. Madison már talpon volt. Idegesen lesimította a szoknyáját. Chase válla fölött látta, hogy a kollégái tá- tott szájjal bámulják őket. Az egész nagyon kínos volt. -

Nem kell kimenned. Hm, Chase és én...

Mielőtt be tudta volna fejezni a mondatot, Chase előtte állt. Egy szó nélkül a két tenyerébe fogta Madison arcát, és az ajkaira tapasztotta a száját. A lány annyira meglepődött, hogy először teljesen megdermedt, de aztán megadta magát a 187

követelőző ajkaknak, és visszacsókolt. Chase magához szorította, és fölemelte. Azzal a szenvedéllyel és kétségbeesett vággyal csókolta, amilyent Madison érzett a férfi iránt oly sok éve. A férfi karja reszketett, és ez mélyen megérintette Madisont, ledöntötte a szíve köré frissen felépített falakat. Amikor Chase végül befejezte a csókot, nem engedte el a lányt. -

Miért... Miért tetted ezt? - kérdezte Madison.

Chase ajka mosolyra görbült. -

Bocsánat, de muszáj volt.

-

Hűha! Már csak a pattogatott kukorica hiányzik! - morogta Bridget.

Madison a talpától a feje búbjáig elpirult. Teljesen elfelejtkezett róla, hogy a barátnője is a szobában volt... Plusz egy egész teremnyi kolléga bámulta őket az üvegfal túloldaláról. Elhúzódott a férfitól, és megrázta a fejét. -

Chase...

-

Először hadd magyarázzam meg, oké? Mielőtt kiszaladsz a világból, vagy vitatkozni

kezdesz velem. -Én... -

Maddie - kérte Chase csillogó szemmel.

-

Jobb lenne, ha hagynád beszélni - szól közbe Bridget, miközben visszaült a helyére, és

összefonta a karját a mellén. - Alig várom, hogy halljam, mit akar mondani. Madison gyilkos pillantást vetett a barátnőjére, de nem úgy tűnt, mintha Bridget távozni készülne. Ahogyan Chase sem. 188

-

Rendben.

Chase mély lélegzetet vett. -

A legjobb, ha kertelés nélkül kimondom az igazat. Idióta voltam, igazi seggfej. Újra és

újra helytelenül viselkedtem veled. Madison eltátotta a száját a döbbenettől. -

És egész idő alatt azt hittem, hogy az a helyes, ha távol tartom magam tőled. Nem

akartam elárulni Mitchet azzal, hogy összejövök a kishúgával. Nem akartam tönkretenni a barátságunkat, mert az életem fontos részének számítasz. - Chase újabb mély lélegzetet vett, mielőtt folytatta. - És soha nem akartam olyan lenni, mint az apám; nem akartam úgy bánni veled, ahogy ő anyuval. És ez hülyeség volt, most már tudom. Chadnek igaza volt. Apa soha nem szerette anyánkat, de velem, velünk nem ez a helyzet. Soha nem is volt. Chase egész idő alatt Madison szemébe nézett. A lány nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, ám a férfi még nem fejezte be. -

A tetteimmel csak azt értem el, hogy mindent elszúrtam. Akkor éjszaka a klubban... Nem

voltam részeg. Madison kényelmetlenül feszengett. -

Tudom.

-

Béna magyarázat volt, és sajnálom. Azon az éjszakán.. . Be kellett volna neked

vallanom, mit érzek. És minden azt követő éjszakán. - Chase közelebb lépett. - Meg kellett volna vallanom az érzelmeimet azon az éjszakán, abban az átkozott faházban is. Madison szívét elöntötte a remény, kavarogtak benne az érzelmek. Ez az egész annyira 189

szürreálisnak tűnt! A szemét elöntötték a könnyek. Megragadta az asztal szélét. -

És hogyan érzel?

Chase elmosolyodott, amitől megjelentek az imádnivaló gödröcskék az arcán. Amikor megszólalt, a hangja rekedt volt a vágytól. -

Á, a pokolba, Maddie, nem vagyok jó az ilyesmiben. Te... te jelented nekem az egész

világot, amióta csak az eszemet tudom. Bridget halkan felsóhajtott. Madison az ajkához kapta reszkető kezét. Chase közelebb lépett, és a tenyerét a lány kezére fektette, aztán elhúzta a szája elől. -

Ez az igazság. Te vagy számomra minden. Szeretlek. Már akkor szerettelek, amikor még

nem is tudtam róla. Kérlek, mondd, hogy a fafej űségemmel nem tettem tönkre mindent! Madison egy pillanatig nem mozdult, még levegőt sem vett. A férfi szavai lassan jutottak el a tudatáig, a szívéig. Aztán Chase karjaiba ugrott, és megcsókolta. A férfi kétségbeesetten és szenvedélyesen visszacsókolt, szorosan magához ölelte a lányt. Madison minden porcikájában érezte a testéből áradó forró- ságot, a mellbimbójától egészen a hasáig, amelynek kemény, még forróbb valami feszült. Boldogsággal töltötte el, hogy Chase mennyire kívánja - még ha nem is ez volt erre a legmegfelelőbb hely. De nem érdekelte, mert erre a pillanatra várt egész életében. A torka összeszorult. Észre sem vette, hogy Bridget csöndesen kiosont az ajtón. -

Akarlak - suttogta Chase rekedten az ajkaiba.

Madison lélegzete is elakadt. -

Tényleg? 190

Chase bólintott. -

Nincs senki, és nem volt soha senki más számomra, csak te. Te vagy az egyetlen,

Maddie. Esküszöm, soha nem bánok majd úgy veled, mint az apám az anyámmal. A pokolba, nem is lennék rá képes. Nem olyan fából faragtak. Madison visszanyelte forró könnyeit. Szorosan átkarolta Chase-t, belélegezte az illatát. -

Ó, istenem, Chase, annyira szeretlek!

A férfi megkönnyebbülten és boldogan felnevetett. Szorosabban magához ölelte, és Madison érezte, milyen hevesen vert a szíve. A füléhez hajolt, és belesuttogott. -

Azt hiszem, beteget kell jelentenem, mert van valami, amit nagyon szeretnék most

azonnal megtenni. Chase felszisszent. -

Teljes mértékben egyetértek, de...

-

De? - kérdezett vissza Madison homlokráncolva.

Chase elvigyorodott. -

De utána egyenesen a szüléidhez megyünk.

-

Tényleg? - Madison elmosolyodott, és átölelte Chase nyakát. - Meg sem merem

kérdezni, miért. Chase visszamosolygott. -

Azt hiszem, személyesen kell velük közölnünk a hírt, mert ez... - elhallgatott, és újra

megcsókolta Madisont. A nyelve a lány szájába csúszott, mire a lány halkan felnyögött. És csak csókolta és csókolta, míg Madison szíve majd’ kiugrott a helyéből. 191

Chase-t csókolni - szeretni; ez olyasmi volt, amibe soha nem fárad bele. Chase kissé visszahúzódott, elmosolyodott, és az ajkaiba suttogta. -

Mert ez örökre szól.

192