IV. STINY
LÉNÁRD
szabadalmazott, a folyó pálya és az állomáshelyek szabályszerű elzárásának elvére alapított, vasúti jelzőrendszere. (IV. tábla.)
A szabályszerű elzárás elve abban találja kifejezését, hogy annak értelmében, úgy a folyó pályának minden vonalszaka, mint az állomáshelyek „megállító jelek" által zárva tartatnak, s a közlekedés rajtuk csak a k k o r indul meg, ha az, a megállapító jeleknek „m e n e t j e 1 e k k é" való átváltoztatása által, határozottan, világosan megengedtetett. Ezen elvet, a vonat-közlekedés biztonságát leginkább előmozdító módon érvényesíteni, teszi jelző rendszeremnek tulajdonképeni föladatát, mire nézve előbb a szükséges eszközöket és berendezéseket, azután ezek használati módját fogom a következőkben ismertetni. JeJzö eszközök és berendezések. 1. J e 1 z ő - ő r s ö k . Minden állomás kezdetén és végén, valamint a folyó-pálya mentében 800°—1200°-nyi távolságban, jelző őrsök (őrök) helyeztetnek el, kiknek soha sem szabad állomásaikat elhagyniok. Ezen jelző-őrsök állásai lehetőleg úgy lesznek elhelyozendök,hogy a mozdonyvezető a jelző-őrsöt elegendő távolságból felismerhesse, mi — kivált a folyó-pálya mentében —könnyen lesz eszközölhető. 2. J e l z ő
eszközök.
Minden á l l o m á s i jelző-őrs föl van szerelve: a) Egy éjjel-nappal messziről jól látható állandó jelző-eszközzel, melyikei a két jel: „megállj" és „a pálya járható", a szomszéd őr által jelezhetők-
74 b) Egy épen ilyen jelző-eszközzel, melylyel azonban az állomási őr (vagy az állomási tisztviselő) maga adja a fentebbi két jelt. c) Egy, saját szobájában vagy külön helyiségben elhelyezett, óraszerü mutató müvei, melyen adhat a szomszéd őrnek, és tőle viszont fogadhat jeleket. E mutató-miivel egy tudósító- vagy jelzőharang áll összeköttetésben, mely az őrt az adott mutatójelre figyelmezteti. d) A szokásos közönséges kézi jelző eszközökkel, milyenek a jel-zászlóeska, kézi jel-tárcsa, kézi jel-lámpa, durranó szelenczék. Minden jelző-őrs a nyilt vonalon elláttatik : a) Két egymástól független, éjjel-nappal messziről jól látható, állandó jelzőeszközzel. Ezeknek egyikével a jobbfelől, másikával a balfelől álló szomszéd-őr adja a „megállj" és „ pálya járható" jeleket. b) saját szobájában, vagy e czélra elkíilönzött helyiségben, két — egymástól független — a jobb és balfelől közlekedő jelzésére készült, szintén tudósító" vagy jelzőharangokkal ellátott óraszerü mutató-müvei, melyeken adhat a két szomszéd őrsnek, és tőlük vehet jeleket. c) Mint föntebb a közönséges kézi jelző eszközökkel. 3. E l l e n z ő k . Az állandó jelek mindig csupán az egyik irányban haladó vonatokat illetvén, hogy a másik irányban haladók által ne láttassanak, ezekre nézve ellenzők (deszkafalak) által lesznek eltakarva. A mellékelt vázlat (IV. tábla) világosan elötünteti az állandó jelző eszközöknek és a mutatós müveknek mind elhelyezését, mind összeköttetését, még pedig úgy egyes, mint kettős vágányú pályavonalakra nézve. A jeladások száma és jeleutésc. Az állandó jelző eszközzel két jel adható: 1. A „megállítás" jele. 2. A menet jele: hogy „a pálya járható". A mutató-müvön 5 jel adható és pedig: 1-ső s z á m ú m u t a t ó j e 1, az egyvágányú pályánál azon kérdést jelezi „járható-e a pálya 91, a kétvágányúnál pedig: hogy „a jobbfelöli vágány járható-e ?" A 2-dik számú mutatójel, azon értesítést jelezi: hogy a vonat a jeltadó őrs mellett már elhaladt, vagy hogy a kocsitolások valamely állomáson befejeztettek. A 3-dik számú mutatójel, kettős vágányú pályák számára azon kérdést jelzi: hogy az ellenkező vágány (melyen a vonatnak szabályszerüleg nem kellene közlekednie, tehát a jobbfelöli helyett a balfelőli) járható-e ?
75 A 4-dik számú mutatójel, azon kérdést jelenti, hogy az állomás előtt a kocsi-tolás — egy vonat, vagy a tartalék-mozdony által — eazközölhető-e ? Az 5-dik számú mutatójel, arról tudósít, hogy „a pálya uem járható." A jeladások alkalmazása. 1. A l t a l á n o s
alapelvek.
a) Minden állandó jelzőeszköz szabályszerüleg a „megállj" jelre van állítva, mely állásában a vonat- vagy mozdonynak nem szabad mellette elhaladnia, hanem kell, hogy megálljon előtte. b) Mindaddig, mig a vonat két jelző-őrs között áll vagy halad, ezen őrsi vonal „járhatónak" nem jelezhető. c) kétvágányú pályáknál, szabályszerüleg minden vonat a j o b b f e l ő l i vágányon közlekedik. d) Az állomásokból mindkét vágányon egyszerre vonatokat elindítani nem szabad. 2. J e l a d á s o k a
egyvágányú pálya
mentében.
) - E g y vonat közlekedésénél: A vonatnak az állomásróli kiindulása előtt, az állomási őrs az 1-ső vonalőra mutatós müvét, a-t, az elaö mutatójelre lendíti („járható-e a pálya ?"). — Ha a pálya csakugyan járható, akkor az első vonalőrs az állomási őrs állandó jelzőeszközét, a-t, azonnal „a pálya járható" jelre állítja; míg ez viszont az l-aő vonalőrs mutatómüvét 0 pontra visszafordítja. • A vonat elindul, s a mint az állomási őrs mellett elhaladt, ez az 1-ső vonalőrs mutatómüvét a második mutatójelre („a vonat elhaladt") lendíti, mire az első vonalőrs az állomási őrs állandó jelzőeszközét a „megállj" jelre állítja, ez pedig az első vonalőrs mutatómüvét, a-t, a 0 pontra vissza lendíti. A vonat most két jelzőeszköz — az állomási éa az elaö vonalőrsé — között halad, melyeknek mindegyike a „megállítáa" jelére van állítva, tehát a vonat úgy előre, mint hátrafelé, tökéleteaen fedezve van. Az elaő vonalőrs, a mint az állomáai őrs állandó jelzőeszközét, a-t, a vonat mögött a „megállj" jelre állítá, rögtön utána a 11-dik vonalőrs a oldali mutatómüvét az első számú mutató jelre lendíti („járliató-e a pálya",) ; mire ez, ha csakugyan járható, az első vonalőrs állandó jelző eszközét, a-t, a „pálya járható" jelre állítja, az elaő vonalőra pedig a máaodiknak a oldali mutatómüvét 0 pontra viaszalendítvén, a vonatot elhaladni engedi. A mint a vonat elhaladt, a második vonalőra, a felőli mutatómüvét azonnal a második mutatójelre lendíti („a vonat elhaladt") ; mire a második vonalőrs az elsőnek állandó jelző eszközét, a-t, a „megállani" jelre állítja, ez pedig a második vonalőrs a felőli mutatómüvét 0 pontra viaazalendíti. A vonat moat ismét úgy elölről, mint hátulról „megállító" jelek által tökéletesen fedezve van. Most a második vonalőrs lendíti a harmadiknak mutatómüvét az ehő
_76 mutatójelre („járható-e a p á l y a ? " ) — és az épen leirt eljárás, egyik vonalőrstől a másikhoz, ugyanezen rendben ismétlődik. Az utolsó vonalőrs, midőn a vonat az utolsó előtti őrs és ő közötte halad, a következő állomás őrsének mutatóművét az l-ső mutató jelre lendíti („járható-e a pálya" ? ) ; mire ez, ha csakugyan járható, az utolsó vonalőrs állandó jelző eszközét a „pálya járható" jelre állítja; ezután az utóőrs az állomási őrs mutatóművét 0 pontra visszalendíti. A vonat elhalad az utolsó vonal-őrs mellett, s ez az állomási őr mutatómüvét a 2-dik mutatójelre lendíti („a vonat elhaladt"). E r r e az állomási őrs az utolsó vonalőrs állandó jelző eszközét a „megállani" jelre állítja, ez pedig az állomásiőrs mutatómüvét a 0 pontra visszalendíti. A vonat az állomás felé közeledik, és ha bebocsáttatására nézve akadály nem létezik, az állomásiörs saját állandó jelző-eszközét a „pálya járható" jelre állítja, mire a vonat behalad az állomás udvarába. b) Az állomáson az állomási jelzőőrs álláspontját túlhaladólag eszközölt kocsitolások. Ha az állomásokon oly kocsitolások lennének eszközlendők, melyeknél a tologató-vonat vagy a tartalék-mozdony az állomási udvar határát túlhaladja, akkor az állomási őrs az l-ső vonalőrs mutatómüvét a 4-dik mutatójelre lendíti („lehet-e kocsikat tologatni ?"), mire ez, ha csakugyan lehet, az állomási őrs állandó jelző-eszközét, a-t, azonnal a „pálya járható" jelre állítja, s miután az állomásiőrs az l-ső vonalőrs mutatómiivét a 0 pontra visszalendíti, s f t kocsitolás azonnal megkezdhető. A kocsitolásnak — melynél most a pályaudvar határa akárhányszor is túlhaladható — tökéletes bevégeztével, az állomási őrs az l-ső vonalőrs mutatómüvét a 2-dik mutatójelre lendíti („a kocsitolás bevégeztetett"), mire ez az állomási állandó jelző-eszközt, a-t, ismét a „megállási" jelre állítja, amaz pedig az 1-sö őrs mutatómüvét a 0 pontra visszalendíti. 3. J e l a d á s o k k e t t ő s v á g á n y ú p á l y a m e n t é b e n . a) Akár egy, akár két vonatnak a helyes vágányon (mindig a jobbfelőli) való közlekedésénél, a jeladási eljárás ugyanaz marad, a mint azt az egyvágányú pálya mentében részleteztük volt, ez esetben csupán a mutatómüvek l-ső mutató jele („járható-e a pálya ?") oda lesz értelmezendő, hogy itt a pálya alatt a r e n d e s , a jobbfelőli vágány értetik. b) Ha egy vonat a nem-rendes vágányon közlekedik, akkor azon kérdésnél, vájjon „járható-e a pálya ?" nem az l-ső számú („járható-e a pálya?"), hanem 3-dik számú („járható-e a nem-rendes vágány ?") kell, hogy használtassék. Ezen megkötésen túl a jeladási eljárás csak az marad, mint az egyvágányú pálya mentében. c) Kocsitologatásoknál, többnyire — már összekötő váltóiknál fogva — mind a két vágány igénybe vétetvén, a 4-dik számú mutatójel (hogy „kocsitolás eszközölhetö-e ?") úgy értendő: hogy járható-e mind a két v á g á n y ?
Ezen értelemben kell a kérdésre az 1-sö vonalőrsnek felelni is, azután a jel adási eljárás szintén az marad, mint az egyvágányú pályánál. 4. A z 5-dik s z á m ú
m u t a t ó j e l („a p á l y a n e m j á r h a t ó") h a s z nálata.
Noha a feleletről minden, a mutatómüvön jelzett kérdésre „járható-e a p á l y a ? " már az által van gondoskodva, hogy a kérdést vevő, a kérdezőnek állandó jelző-eszközét vagy „a pálya járható" jelre állítja, vagy ha nem j á r ható, azt a „megállani" jelt mutató állásában meghagyja; mindamellett a pálya vagy az egyik vágány járhatlanságának jelzésére, egy külön, az 5-dik mutatójel lett használatra még pedig azért kitűzve, hogy úgy a jelt adó, mint a jelt vevő, az állandó jelző-eszközök mozgatási gépezetében netalán előforduló sérülésekről a lehető leggyorsabban tudomást szerezhessenek maguknak. A kérdő mutatójelt vett őrs, ha a pálya járhatóságának esetében saját eszközén megtette azt, hogy a kérdezőnek állandó jelzőeszközét „a pálya járható" jelre állítsa; arról, hogy ez valóban is meg történt-e, vagy nem, úgy is az által értesül, hogy mutatómüvének mutatója a kérdező által 0 pontra visszalendíttetik vagy nem. A kérdő mutatójelt adott őrs azonban, ha kérdésére állandó jelző-eszköze a „pálya járható" jelre nem állíttatik, nem tudhatja, hogy e körülmények okát a szomszéd őrs távollétében, avagy a pályának csakugyan járhatlanságában, vagy végre a gépezet sérülésében kelljen-e keresnie. Ez az 5-dik számú mutatójel által, moly egyszersmind arról is tanúságot tesz, hogy a szomszéd-őrs állomásán van ugyan, de a pálya csakugyan járhatlan. Ezen jel tehát úgy az egy-, mint a kétvágányú pályáknál mindig alkalmazandó, valahányszor a pálya, vagy azon vágány, mely a kérdésnek tárgya, csakugyan járhatlan leszen. Ezen jelzőrendszer előnyei más jelzőrendszerek fölött. 1. Kevesebb számú és könnyebben megérthető jelek. 2. Úgy szemben, mint egymásután haladó vonatoknál sokkal nagyobb biztonság az összeütközések ellen, mivel minden vonat egész haladása alatt úgy elölről, mint hátulról fedezve van. 3. Azon intézkedés, hogy minden őrs állandó jelző eszköze, csupán a szomszéd őr által kezelhető, a legnagyobb biztosítékot nyújtja az őrök szolgálati pontosságára nézve ; egyik vagy másik őrnek mégis előfordulható késedelmeskedésénél vagy távollétében pedig, a vonatra nézve veszély nem, csupán késedelem fog bekövetkezhetni. Mivel mértföldenkint csupán 3—4 őrre leszen szükség, ezeket jobban lehet fizetni, sőt még mivel a jelzőőrs állomása kell, hogy mindig betöltve le-
78 gyen, a pályák által az őrökre szánt tételek újabb terhelése nélkül, a nyugalom óráira helyettes őrökről is lehet gondoskodni. 4. A mozdony-személyzet az őrön kívül még a vonat-kisérö személyzet által is könnyen ellenőriztethetik azon szabály megtartásában, hogy egy „megállj" jelre állított jelző-eszköz mellett sem szabad elhaladni. 5. Az állomások előtti kocsitolások nem járnak veszélylyel, a mely pedig az eddigi jelzőrendszerek mellett behaladó vonatokra nézve nagyon is gyakori volt. 6. A legfontosabb jelek, már elhelyeztetésük által kitüntetvék, s mivel az őrházak előtt állanak, sem a mozdonyi, sem a vonatkísérő személyzet által nem fognak egy könnyen észrevétlenül maradhatni. 7. A jelző-eszköz maga, valamint mozdító szerkezete, úgy gépészeti, mint építészeti tekintetben mind elhelyezésére, mind készítésére nézve egyszerűek és biztosak. Szerkezetük és gyártásuk, melyek egy külön szabadalomnak tárgyát képezendik, a főelvekre nézve már meg van állapítva úgy ; hogy a föntebbi föltételeknek tökéletesen megfeleljenek. 8. A jelző-eszközök építési berendezése úgy hadtani, mint biztossági tekitetben sokkal előnyösebb lesz, mint az eddigieké az által, hogy mozgató szerkezetük nem lévén könnyen hozzáférhető, szétromboltatástól inkább megóvható ; és mivel mértföldenkint csupán 3—-4 jelzőőrs szükséges, háború esetében is könnyebben szemmeltarthatók és megóvhatók. 9. E jelzőrendszer alkalmazásánál az áthaladó jeladások hiánya a minden pályánál különben is szükségelt, folytonos folyammal ellátott távíró által pótoltatik, és az által, hogy vagy minden jelzőőrs, vagy minden vonat egy egyszerű és könnyen a villanyfolyamba bele kapcsolható távíró készülékkel láttatik el, melynek segítségével, szükség esetében a k á r a vonatról, a k á r különben a vonal valamely pontjáról, az állomásokba táviratozhatni. 10. E rendszer kiállítási költségeit illetőleg, egy ú j pályavonalnak ilyennel való ellátása annyiba, vagy csak kevéssel kerülne többe, mint a most dívó harangjelző rendszernek berendezése. Különben olyatén berendezések, melyek a közlekedés biztonságát fokozzák, melyek, míg egyrészről a balesetekből eredő kiadásokat csökkentik, más részről úgy az utazók, mint a vonat-személyzet életét lehetőleg biztosítják, mind a pályatulajdonosra, mind a pályát használó közönségre nézve oly, eléggé soha meg nem becsülhető, előnyök, melyekkel szemben a kiadásoknál minden takarékoskodás méltán mellőzhető.
A magyar mérnök-egylet közlönye.
IV. kot el IV. (ál)] a.
