2 AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

ANTROPOZÓFIA

2011.

JÚNIUS

AZ

ÉS

14/2

A

SZOCIÁLIS

ÉLET

FOLYÓIRATA

Antropozófia | A fény mint sötétség – a sötétség mint fény Világhelyzet | Ertsey Attila: Megérti-e a Nyugat a Keletet? Szociális kérdés – hármas tagozódás | Emil Leinhas : „A jövendõ nap” Gyógyászat | Ita Wegman: Az ember mint kozmikus erõk teremtménye Pedagógia | Kádas Ágnes:: Ostheimer-játékok

Tanítók, osztálytanítók, tanárok figyelmébe! A Pécsi Mandulafa Waldorf Iskola, a jelenlegi 2. osztály számára osztálytanítót keres, aki továbbkísérné a gyerekeket jövõ tanév szeptemberétõl.Tanítói diplomával, Waldorf-végzettséggel, elkötelezett pedagógusok jelentkezését várjuk! A tanári állás iránt érdeklõdõk önéletrajzos jelentkezését a [email protected] email címre várjuk. További információ az állásajánlattal kapcsolatban, Papp Katalintól - a jelenlegi osztálytanítótól kérhetõ. Telefon: 06/20 4141 125 *** A solymári Fészek Iskola, Gimnázium és AMI a 2011-12 es tanévtõl keres logopédiai végzettségû gyógypedagógust teljes állásban és gimnáziumi biológia kémia szakos tanárt részállásban. Jelentkezés önéletrajzzal: [email protected] vagy telefonon, napközben: 06 26 360 182 számon.

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Natura-Budapest Kft. | Felelõs kiadó: Tóth Márk | Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Szerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

TARTALOMJEGYZÉK

Szerkesztõi bevezetõ Kedves Olvasó!

Antropozófia

Júniusban van a nyári napforduló, az év leghosszabb napja. Júniusban megjelenõ lapszámunkat kinyitva az elsõ cikk címében a fényt és a sötétséget találjuk. A Szabad Gondolatok Házában elhangzott elõadás írásos változata a a polaritásról, ürességrõl, egyensúlyról szól tudományos, mûvészeti és szociális aspektusból. Három elõadó három irányú megközelítésben döbbent rá bennünket, hogy a közép, az egyensúly soha nem egy statikus állapotot jelent, hanem mindig csak a polaritások megismerése közötti mozgásban jöhet létre. Nem eleve elrendelten létezik a közép, hanem mi saját magunk vagyunk képesek megteremteni. Ertsey Attila most is több cikkel jelentkezik. Aktuális film-beszámolója A király beszéde történelmi tényeinek elhallgatott vonalára hívja fel a figyelmet, két másik film esetében pedig a közös szálat, a fel nem ismert isteni mivoltunkat vetíti elénk. Világhelyzet rovatunkat továbbra is egy sajátos, jelen világunkról szóló levelezési folyamat uralja, beszéd – párbeszéd a Kelet és a Nyugat között. Mindenki szeretne egészséges ember lenni, miközben félelem él bennünk a váratlanul fellépõ betegségekkel szemben. Az Ita Wegman és Zeylmas v. Emmichoven szövegek megjelentetését az a szerkesztõi szándék vezette, hogy megértsük a betegség lényegét. A betegség hozzátartozik természetes létünkhöz, így a betegség okozta szenvedés is, amelyet csak tett-tel tudunk megszüntetni. A helyes cselekvésekhez azonban a megértésen keresztül vezet az út. Egészséges felnõtt az egészséges lelkületû gyermekbõl válhat, a gyermeknek pedig lételeme a játék. De nem mindegy, mivel és hogyan játszik. A Pedagógiai rovat Ostheimer-játékokat ismertetõ írása a szépen megmunkált fajátékok történetérõl szól, hogyan kívánja felkelteni a gyermek világ iránti szeretetét. A játékok kaphatóak egy apró budapesti üzletben, a NaturArt-ban, amelyet Kádas Ágnes mutat be. Végezetül keretes lezárásként egy lapzárta után érkezett meghívót olvashatunk, amely mi másról szólhatna, mint a fény és a sötétség találkozásából eredõ mozgásról, a színrõl – festésszeminárium kezdõknek és haladóknak.

2 12

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény Ertsey Attila: Három film

Világhelyzet

15 20 26

Ertsey Attila: Megérti-e a Nyugat a Keletet? Serge U. Linder: „Oroszországot, ész, nem érted…“ Nyílt levél Ertsey Attilához Ertsey Attila: Válasz Herr Linder nyílt levelére

Szociális kérdés – hármas tagozódás

27

Emil Leinhas : „A jövendõ nap”

Gyógyászat

31 35

Ita Wegman: Az ember mint kozmikus erõk teremtménye Dr. F. W. Zeylmans v. Emmichoven: A higiénia alapkérdései

Pedagógia

41

Kádas Ágnes:: Ostheimer-játékok

Hírek

44 46 47

Kádas Ágnes: Üzletrõl, üzletekrõl Fény–szín–sötétség Ujváry Éva: Ki volt Liane Collot d’Herbois?

A Szerkesztõség

2011/2

1

ANTROPOZÓFIA

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény EX ORIENTE LUX EXOCCIDENTE LUX ÜRESSÉG EGYENSÚLY Szabad Gondolatok Háza – 2011. április 16. JEGYZET Három elõadó indult el három irányból háromféle úton vezetve bennünket, a hallgatóságot, hogy keressük, kutassuk és megragadjuk a megfoghatatlant, a két szélsõ pólus közötti folytonos oda-vissza áramlásban csak pillanatként felcsillanó s máris elillanó közepet, az egyensúlyt. A Szabad Gondolatok Háza legutóbbi rendezvényének már a meghívója is rejtélyes volt. A megszokottól eltérõen hiányzott a témát körülhatároló cím, amely általában segíti a döntést: vajon nekem szól-e ez a program, érdekel-e engem a téma? És egyáltalán, mi itt a téma?! Fény, sötétség, üresség, egyensúly. A bizonyos körökben már ismert kifejezések: ex oriente lux – ex occidente lux. És három név: Döbröntei Zoltán, Frisch Mihály és Kálmán István. Ha a témát nem is tudtuk elõre kitalálni, a talány és a három név vonzása megtöltötte a termet hallgatósággal. A program két részbõl állt. Délelõtt elhangzottak az elõadások, a délutánt pedig a kérdések, beszélgetések tették gazdaggá. Az alábbiakban a rendezvény hangfelvételébõl készült jegyzet olvasható, megtartva az elõadás hangvételét. Nyilván nagy örömére szolgál ez azoknak, akik jelen voltak, hogy ennek segítségével a lehetõ legélethûbben felidézhessék emlékezetükben a hallottakat. És remélhetõleg szívesen olvassák azok is, akik nem lehettek velünk. Amit azonban semmiképpen sem tudunk az olvasókkal érzékeltetni, az a rendezvény sajátos nyitánya. Mikor a résztvevõk elfoglalták a helyüket és elérkezett a pillanat, néhányan megálltak a helységben lévõ különleges bolygóharangok mellett, majd egy sajátos sorrendben megszólaltatták õket egyenként és együttesen is. Mint egy kozmikus beszélgetés! A Föld egyesével megszólítja bolygótestvéreit, és õk válaszolnak.

2

2011/2

Frisch Mihály:

Szép napot kívánok! Egy érdekes, furcsa harangjátékot hallottatok. Valami olyat, ami a jövõbõl csendült fel. Ebben a harangjátékban a Föld szólította meg a bolygókat. Amit azonban a tanulmányainkból tudunk, az ennek éppen a fordítottja. A kozmikus rendszer közepén áll a Nap, és egyfajta ritmusban, egyfajta együtténeklésben õ irányítja a többi bolygót, a Földet. Mi ez a különös történet, ahol a Föld lenne a középpontban? Szólítja, megcsendíti bolygótestvéreit? Azt mondhatjuk – Steiner alapján –, hogy ez egy jövõkép. Steiner beszélt arról, hogy a Föld egykor át fog alakulni belsõ Nappá, amely belülrõl sugároz. Ezt a képszerû leírást hallva az ember talán elgondolkodik ezen, de nehezen tud ezzel a kijelentéssel kezdeni valamit. Más a helyzet, ha esetleg a saját megfigyeléseit is hozzáteszi a képhez. Van egy folyamat, amelyet évezredek óta ismerünk: a Nap ontja ránk a sugarait. De nem is olyan rég-

ANTROPOZÓFIA óta ez megváltozott. Napfoltok, sötét foltok jelentek meg a Napon, amelyet a tudomány kutat ugyan, de az okait nem ismeri. Mindenesetre az tény, hogy egyfajta elsötétedési folyamat indult meg, a Nap nem világít, nem ragyog olyan fényesen. Steiner beszél arról, hogy ez a folyamat folytatódni fog, és egyfajta értelemben a Nap teljesen el fog sötétedni, eközben a Föld belsõ Nappá alakul át. És arról is, hogy amikor ez megtörténik, elkezdõdik a Föld állócsillaggá válása. Tehát az, amit a heliocentrikus világképben megtanultunk, miszerint a Nap állócsillag, a többi égitest pedig körülötte forog mint bolygó – megváltozik, átfordul. Két párhuzamos történetet élünk meg: a felülrõl jövõ Nap egyre halványabb, miközben a Föld mélye egyre inkább sugározni kezd, a Föld sötétsége egyre hangsúlyosabban megnyilvánul. Erre a kettõs folyamatra az ember általában nem gondol, inkább csak azt a folyamatot éli meg, ami az eddigi életében, az egész történelmében kísérte. A fordítottja még nem tudatosult. Ugyanez a kettõs folyamat figyelhetõ meg az egész Kozmosz történetében az anyaggá válás, illetve az anyag szellemivé válásának történetében. Itt is inkább azt ismerjük, ahogy az anyag keletkezett, de hogy mi lesz ezzel az anyaggal, azt nem tudjuk. Elõször tekintsünk az anyaggá válás folyamatára! A természettudomány az õsrobbanás teóriájában is egyféle megsûrûsödési folyamatként írja le a Föld és anyagainak keletkezését. A Szellemtudomány körvonalai címû könyvében Steiner arról ír, hogy az anyaggá válás folyamata a fénynek egyfajta megsûrûsödése, amely folyamatban a Nap és a hozzá tartozó lényeken kívül a bolygók is részt vettek. Aszerint keletkezett lassú megsûrûsödési folyamatban a fénybõl egy bizonyos anyag, hogy a folyamatot a Nap mellett melyik bolygó hatotta át. Így keletkezett például a naplények és a marslények együttmûködésébõl a vas. De ebbe az anyagképzõdési folyamatba az említett naplények, illetve bolygólények mellett más lények is bekapcsolódtak. Ezeket összefoglaló névvel – anélkül hogy ennek részleteibe belemennénk – luciferi lényeknek nevezzük. Tehát a fény megsûrûsödésébe, amelyben anyag keletkezett, belejátszottak ezek a luciferi lények is. Csak megemlíteni tudom most, hogy az arany keletkezése ennek egy példája. Az arany mint fém keletkezésében nem tisztán csak a naplények, hanem luciferi lények is szerepet játszottak. Ez a folyamat az egész Kozmoszra, az egész Földre kihatott egyféle egyensúlytalanságot okozva. Ez az anyagképzõdési folyamat lényegében befejezõdött az atlantiszi kor elsõ felében. Az említett anyaggá válási, megsûrûsödési folyamat mellett – amelyben a Kozmosz kilenc hierarchiája vett részt –, párhuzamosan egy másik folyamat is lejátszódott,

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény mégpedig a fénynek egy másik megsûrûsödési folyamata. Ebben nem anyag keletkezik, hanem a fény – amely más összefüggésben kozmikus intelligencia – megsûrûsödik, és olyan gondolati formák keletkeznek, amelyeket az emberi lény képes befogadni. Ahogy a kozmikus intelligencia gondolattá sûrûsödik és az emberben megjelenik, az egy hosszú történet. Ebbõl most ragadjuk ki azt a döntõ pillanatot, amikor a folyamatba luciferi lények kapcsolódnak be. A 15. században történt valami, amit Steiner nyomán csak néhány mondattal tudok említeni, nevezetesen amikor a gondolkodás az emberi fejbe került. Egy hatalmas, a Föld történetében egy egyszeri kozmikus esemény játszódott le – ahogy Steiner leírja – villámlás és mennydörgés kíséretében. A fény a luciferi lények segítségével úgy sûrûsödött meg, hogy az addig rendkívül mozgékony élõ gondolat megálló gondolattá alakult át. Ez azt jelenti, hogy ettõl kezdve az ember meg tudta ragadni a gondolatait. Ehhez az ember egy fizikai átalakuláson is átment, nevezetesen kialakult végsõ formájában a tükrözõ szerv, az agy, amely alkalmassá tette õt, hogy ezeket a megálló gondolatokat megragadja. Ez a luciferi adomány teszi azt is lehetõvé, hogy ezen az elõadáson elhangzottakat – ha akarjátok – meg tudjátok jegyezni. De ez akár négy-ötszáz évvel ezelõtt még nem volt lehetséges. A fény ebben a folyamatban, luciferi lények segítségével, egyfajta elektromossággá alakult át. Nincs most módom ennek a részletezésére, de azt mondhatom, hogy az, amit mi pozitív elektromosságként ismerünk, ami alapjában véve kozmikus elektromosság, annak egy része beépült az emberi fejbe. Ennek segítségével tud az ember logikus, megragadható gondolatokat képezni és azokat a világba belevinni. Az atlantiszi kor második felében megkezdõdik valami új dolog: az anyag képzõdésének a fordított folyamata. Tehát ez a korszak az, amikor lassan befejezõdik az anyaggá válás, a megsûrûsödési folyamat, és elindul egy ellenkezõ folyamat, a szellemivé válás folyamata. Ez a folyamat tulajdonképpen még az Atlantisz után is csak csíraszerûen van jelen a Föld történetében, és csak az Atlantisz utáni V. korszakban, a görög kultúrkorszakban kezdõdik – és ezt az idõpontot Steiner nyomán egészen pontosan meg lehet jelölni – az anyag szellemivé válásának folyamata. Ez az idõpont pedig Krisztus sírba tétele. Ekkor jelenik meg a radioaktivitás, az ún. természetes radioaktivitás. Tulajdonképpen azt lehet mondani – és itt csak utalni tudok egy hosszú történetre –, ekkor kezd hatni az anyagban lévõ halálfermentum. Az anyagról és fõleg a szilárd anyagról a természettudomány soha nem gondolkozott úgy, hogy ez egyszer nem materiális jellegûvé válhat. És egyszer csak mégis megjelenik valami, egy folyamat, ami aztán egyre inkább mérhetõvé válik, és a 19. század végén fel is fedezik, hogy bizonyos anyagok –

2011/2

3

ANTROPOZÓFIA

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény

ezek a legnagyobb atomsúlyú, tehát a legtömörebb anyagok –, így az urán, tórium magától képes elbomlani, szétsugározódni nem materiális anyagként. Tehát megkezdõdik egy olyan folyamat, amelyet – szemben az anyaggá válással – szellemivé válásnak nevezhetünk. De ahogy a fény anyaggá sûrûsödési folyamatában, luciferi lények hatására, párhuzamosan lejátszódott egy másik, mondhatni elektromos folyamat is, itt is szólnunk kell egy párhuzamos, szellemivé válási folyamatról. Megint csak röviden, képszerûen úgy írhatnánk le, hogy a fény megsûrûsödési, anyaggá válási folyamata nem ér véget a Föld felszínén, hanem folytatódik a Föld alatti rétegekben. A részecskékre egyre nagyobb nyomás nehezedik, egyre jobban összenyomódik, lassan elveszti átmérõjét, és már nem is beszélhetünk anyagról, hanem összenyomott szellemrõl. Végül, amikor eléri a Föld középpontját, már csak egy pont. És vajon mi a következõ lépés? Áthatol a Föld középpontján, kiesik a térbõl és idõbõl. De nem tûnik el! Megjelenik a végtelen periférián, ahol az anyaggá válás története kezdõdött. Ebben a megsûrûsödési, de egyúttal anyagtalanná válási folyamatban a Föld belsejében mûködõ szellemi hierarchiák, lények vesznek részt, akik egyféle tükörképei az égi világ isteneinek, de ezek az alsó istenek – Steiner szavaival élve –, az objektív gonosz kilenc hierarchiája. Ez a kilenc réteg tulajdonképpen, szemben az anyag keletkezéstörténetében említett pozitív elektromossággal, a negatív, földi elektromosság hazája. És innen származik az az elektromosság, amit a 20. század mint agyi elektromosságot fedezett fel. De ez nem egyszerûen elektromosság, hanem ahrimáni lények. Õk a hasonmások, a doppelgängerek, akik éppen mert a 15. században a fejbe került a gondolkodás, lehetõséget kaptak, hogy behatoljanak, mûködjenek az emberi fejben. Tehát abban a korban, amikor a kozmikus gondolkodás bizonyos nézõpontból tekintve pozitív elektromossággá sûrûsödik, földi módon feldolgozható bölcsességként jelenik meg, akkor alulról, a gonosz kilenc rétegbõl más módon, egyféle akarati elem formájában egy ható erõ kezd felsugározni. Az eddigi történetet áttekintve azt mondhatom, hogy mi, emberek, egy kettõs feszültségû térben éljük le az életünket. Egyfajta luciferi térben, mely a Kozmoszból áramló pozitív elektromosságként jelenik meg; és egyfajta ahrimáni térben, a Föld mélyébõl feláramló negatív elektromosság terében. Ez a kb. 180 V feszültség a valóságban is mérhetõ. Bár nem érzékeljük, mert a testünk jól vezeti az áramot. mégis ebben a térben, ebben a feszültségben élünk. Akár úgy is mondhatjuk, hogy ebben a térben az embert a fejénél fogva egy erõ, egy lény felfelé feszíti, miközben egyidejûleg egy másik erõ, egy másik lény végtagjai irányából lefelé húzza. Az emberi test ugyan rugalmas, tehát ha úgy tetszik, nem szakad el, de

4

2011/2

felmerül a kérdés, hogyan lehetséges egyáltalában élni egy olyan erõtérben, amelyben két irányba húznak, feszítenek. És sorjáznak a kérdések: mit lehet tenni ebben a helyzetben, hogyan tud az ember így egyensúlyt teremteni, illetve az is kérdés, hogy egyáltalában mi az egyensúly? Egy mérlegnél azt mondjuk, hogy egyensúly akkor keletkezik, amikor a mérleg karjai vízszintesen állnak, azaz a mérleg egyik karja azonos erõvel erre, illetve arra húz. Vajon errõl van szó? Ismert az a gyerekjáték, amikor a középen álló jobb és bal karját egy-egy gyerek húzza, õ pedig próbál ellentartani. Mivel a kar nem szakad ki, látszólag egyensúly van. De vajon ez-e az egyensúly? Az embert az egyik erõ, az egyik lény, Lucifer el akarja szakítani fölfelé a Földtõl; a másik, Ahrimán le akarja húzni a Földbe, oda akarja szegezni a Földhöz. Talán ebben a képben is érzékelhetõ, hogy egyensúly nem jöhet létre úgy, hogy az ember ebben az erõtérben statikusan áll benne, és megpróbál ellentartani. De hogyan lehetséges akkor egy valódi egyensúlyt létrehozni? Ha nagyon röviden áttekintjük az ember, az emberi gondolkodás fejlõdését az utolsó 500 évben, tehát a természettudomány korát, akkor megláthatjuk ezen erõk mûködését, és az ember küzdelmét az egyensúly megtalálására. A természettudomány kezdete nagyjából a történetírás szerint is a 15. században kezdõdik. Senki nem gondolhatja véletlennek, hogy épp ez az az idõpont, amikor a fejbe került az emberi, a logikus gondolkodásnak a lehetõsége, és tulajdonképpen ekkor történhetett meg a másik említett esemény – mely a testnek a felépítésébõl következett, nevezetesen az, hogy a lélek és a szellem nem tölti ki teljesen a testet –, hogy bizonyos ahrimáni lények, akit mi doppelgängernek nevezünk, el tudták foglalni az emberi test egyes részeit. Tehát ezek a lények alulról sugárzókként, alulról sugárzó erõként jelentek meg az emberben, helyet kaptak az emberi testben. Ekkor indul el a természettudományban egy nagyon érdekes folyamat. Az ember egyre inkább arra törekszik, hogy a külsõ világ, a természet megismerése objektív módon menjen végbe. Egyre többet beszél arról, hogy nem szabad a megfigyeléséhez hozzákeverednie mindannak, ami belül van. Hiszen belül sötétséget lát, sötétséget érzékel. Azt mondja: ahhoz, hogy objektív legyen, az szükséges, hogy a megfigyelés elszakadjon a bizonytalannak érzett belsõtõl, ne hallgasson mindarra, amit megfigyelés közben érez, azaz pusztán arra kell szorítkozzon, amit megfigyel. A természettudomány ragyogó eredményeit tulajdonképpen ennek a képességnek a kibontakozása hozza meg. A már teljesen kifejlõdött agytevékenységgel, a tükrözõ tevékenységgel egy olyan képesség birtokába kerül, mellyel egyre objektívebben tudja megfigyelni, ami a világban kint törté-

ANTROPOZÓFIA

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény

nik. Már nem zavarja, hogy eközben mit mond a belsõ világa, kizárja azt ebbõl a folyamatból. Ez a megfigyelés kezdetben nagyon nehéz volt, rendkívül sokat kellett iskoláznia ezt a képességet, hogy akár egy növényt megfigyeljen, de egyre jobban belejön az ember ebbe a folyamatba, és a 18–19. század elejéig már szinte mindent meg tud figyelni a külsõ világban. Ez a kor az, amikor a természettudomány és ezzel összefüggésben a technika hatalmas találmányai születnek. Az emberiség nagy része a technika lázában él, lelkesedést éreznek az emberek. Úgy élik át ezt a kort, hogy a megismerésnek nincs határa. Hatalmas erõ lendíti tovább és tovább az embert a természet, a világ megismerésében. De ennek a lendületnek az érzékszervek határt szabnak. Ezért egy hangyát ugyan még képes az ember megfigyelni, de annak a petéjét már nem látja. Ekkor egy segédeszközt használt, mintegy mesterségesen megnövelte a szem érzékelõképességét. Késõbb pedig már nem az érzékszervek megfigyelõképességét terjesztette ki, hanem a gondolkodásával kiegészítette a nem megfigyelhetõ jelenségeket, vagy még inkább úgy mondanám, hogy a megfigyelés egy részét egyféle gondolkodással helyettesítette. Itt egy döntõ határt lépett át az emberiség. Goethe még arról beszélt például a fénytanával kapcsolatban, hogy csak az érzékelhetõ, megmutatkozó tények alapján tesz megállapítást. Így olyan elméleti megállapítást, amit Newton tett – miszerint a fehér fényben benne rejlik az összes szín –, csak akkor tesz, ha a kísérleti tények, a valóság igazolják ezt. A 19. századtól azonban a tudósok már átlépik az érzékelés határait, és az agy tükrözõ tevékenységébõl származó gondolkodással, teóriákkal pótolják a nem határtalan megfigyelés folyamatát.

nagyon fontos pillanata az emberiség történetének, és a mi szempontunkból is fontos ennek a vizsgálata, hogy választ kapjunk arra, hogyan találjuk meg az egyensúlyunkat, a közepet a 180 V feszültségben a felülrõl húzó luciferi és alulról húzó ahrimáni erõ között. Erre a határátlépésre, az ürességre, a teljes elbizonytalanodásra szüksége volt az emberiségnek a jövõ érdekében, de hogy innen hová vezet az út, ez a döntõ kérdés. Steiner nagy reményeket fûzött Einstein kutatásaihoz, remélte, hogy a szellemi világ felfedezéséhez jut el. Csalódnia kellett, mert a szellemi világ helyett a speciális relativitás elméletét dolgozta ki 1905-ben, és ezzel a teóriák világát, a virtuális világot, a természet alatti világot fedezte fel. Az elsõ lépése szükséges volt, áttörte a határt, ha úgy tetszik, belelépett a szakadékba, az ahrimáni világba, de innen felfelé a szellemi világ felé kellett volna emelkedni.

A mindent megismerni vágyó ember a 19. század végén nagyon rövid idõszak alatt – amit addig a kísérletekben, tapasztalatokban, megfigyelésekben összegyûjtött, elérve a határhoz, érezve magában azt a hatalmas erõt a világ megismeréshez – átlép a teóriák világába. Ez az átlépés a filozófiában, a természettudományban valami újnak a kezdete, amit összefoglalóan az elbizonytalanodás korának nevezhetünk. Ekkor az emberiség átlépett egy olyan világba, ahol – képletesen szólva – a lába alatt nem volt talaj. Nem tudott biztosan támaszkodni az eddigi világára. Mert régebben – amikor a nehézségi erõrõl beszélt, amit ugyan szintén nem látott, de – még tudta, hogy mirõl beszél. Tudta, hogy van mondjuk egy tárgy, amelyre hat ez az erõ, ezért az leesik. De most olyan tudományt alkotott az atomi részekkel, a relativitáselmélettel, amellyel üressé vált mindaz, ami addig biztos alap volt. Ez egy

A mai napon egyféle elsõ mozdulatként szerettem volna bemutatni az elhalványuló Nap és a Föld sötétségében születõ belsõ Nap között, a Föld felszínén 180 V feszültségben élõ, a közép kiegyensúlyozó erejét keresõ embert.

Frisch Mihály elõadás közben

Ebben a leegyszerûsített képben talán felsejlik az egyensúlyteremtés egyetlen lehetõsége. Nem lehet statikusan – egy mérleg középpontjába képzelve magam – az egyik vagy másik tányérra súlyt helyezve egyensúlyt teremteni. A két erõ között, a Kozmosz és a Föld között Én állok, nekem kell megtalálnom saját magamban a kiegyensúlyozó erõt úgy, hogy megismerõ módon belemegyek mindkét erõ centrumába. Ma különösképpen az egyre erõsebbé váló ahrimáni világba. Mindezt úgy kell tennem, hogy ne elvesszek benne, hanem megtaláljam a „felfelé”, a szellemi világba vezetõ utat. Egy lemniszkáta mozgást képzeljünk el, ez az, ami a dinamikus egyensúlyképzés folyamatának felel meg, amelyben a két szemben álló pólus közötti mozgás teremti meg a középet, az egyensúlyt. Akár úgy is mondhatom, hogy ennek a középpontnak nincs önálló statikus léte, csak a mozgásban jöhet létre.

2011/2

5

ANTROPOZÓFIA

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény

Döbröntei Zoltán:

Most egy másik érdekes terület következik. Én a színekrõl szeretnék beszélni. A színek szemléletérõl, illetve a színek helyes szemléletérõl. Tudom, hogy itt akár abba is lehetne hagyni az elõadást, hiszen hogy lehet azt megállapítani, hogy mi a helyes szemlélet. Én mégis kiállnék amellett, hogy a színeknek van helyes és helytelen szemlélete. Amivel egy olyan területre jutunk, ahol nagyon pregnánsan meg lehet ragadni az érzéki és az érzékfeletti viszonyát. A színek kapcsán ezt jól, egészségesen rendbe tudjuk tenni. A színek mindannyiunk számára – akik egészséges szemmel bírnak – érzékelhetõek, ezzel semmi gond nincs, de hogy ezeket a színeket hogyan szemléljük, az már egy másik lapra tartozik. Newtonnak is egészséges volt a látása többé-kevésbé, mégis feljegyezték, hogy volt egy segédje, akit odaküldött a prizmaképhez, hogy: „Nézd már meg, fiam, mi az ott, meddig tart a sárga!” Általánosságban az mégis elmondható, hogy valószínûleg a fizikai látószerve egészséges volt. Látjuk a színeket, de nem tudjuk, hogy hogyan szemléljük õket. Hogyan is értsük? Oly sok mindent érzékelünk a világban, oly sok mindent tapasztalunk, de nem tudjuk, hogy hogyan szemléljük. Itt van az elõbb említett napfolttevékenység. Tudjuk, hogy a foltok cirka 11 éves ritmusban jelennek meg, de mit jelent ez? Tudjuk, hogy ilyen vagy olyan anyagok vannak, így és így viselkednek, de azt nem tudjuk, hogy igazán mi történik. Mára már abban a helyzetben találjuk magunkat, hogy temérdek dolgot érzékelünk, de nem tudjuk, hogy mik azok. Érzékeljük a termet, de nem tudjuk, hogy mi vagy ki ez, ami ott van. Részeket tudhatunk belõle, de nem tudjuk, hogy micsoda valójában. Létszükséglet, hogy az érzékelés összekapcsolódjon a helyes szemlélettel!

6

2011/2

Newton elõtt természet adta módon, naiv bölcsességgel úgy gondolkodtak az emberek a színekrõl, hogy fény és sötétség van bennük. Ennek az egyszerûségnek ma úgy lehet a nyomára bukkanni, ha például kinyomjuk a festékeket, vagy még egyszerûbben, a színes ceruzákat sorba rakjuk s láthatjuk, hogy egyik szín sötétebb, mint a másik, illetve a másik világosabb, mint az egyik. Valahogyan a színeknek nyilvánvalóan köze van a fényhez és a sötétséghez, de hogy milyen módon, azt már nehezebb megállapítani. A színekben benne van a sötétség és a fény is, de hogy milyen is a kapcsolata azzal, ami nem látható – nagy kérdés. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy míg a színeket érzékeljük, a fényt és a sötétséget nem. Itt van az a viszony, amit a legelején említettem: van egy érzékfeletti és egy érzéki. Milyen a viszonya a kettõnek? A sötétséget nem érzékeli az emberi szem. A fényt szintén nem látjuk! Nagyon egyszerûen a nyomára lehet bukkanni annak, hogy az ember nem érzékeli a fényt, noha spontán bölcsességgel nem tudja ezt megragadni. Tehát ezen gondolkodnia kell. Oly természetesnek venné az ember, hogy reggeltõl estig látja a fényt. De nézzük az éjszakát! Éjszaka a Föld árnyékában vagyunk. Ám kitekintve a csillagos ég messzeségébe, látnunk kellene a Nap fénylõ sugarait, mert a Nap ugyan el van takarva szemünk elõl a Föld teste által, de a horizonton túl mindenütt a Nap fényét kellene látnunk. Mégsem látjuk a fényt. És azt is ismerjük, hogyha egy sötét szobába besüt, beporzik a napfény, a porcsillámokat látjuk, nem a fényt. Nagyon fontos, hogy az ember ezt el tudja különíteni. A fényt nem látjuk, nem érzékeljük. Érzékfeletti. A megvilágított testeket, tárgyakat érzékeljük. Ha füstöt fújunk egy fénynyalábba, akkor a füstöt látjuk megvilágítva, de magát a fényt nem. Ez nagyon-nagyon fontos! A sötétséggel ugyanez a helyzet. Ha igazán belenézünk a fénybe, abban a pillanatban megvakulunk. A szemünkkel többé már nem érzékelünk. Ugyanígy, ha a tiszta sötétség vesz körül bennünket, abban a pillanatban megszûnik a látásérzékünk. Nem tudunk látni. Fény és sötétség között viszont ott látjuk a színeket, amelyekben látunk világosabbakat és sötétebbeket. A két pólus, a fény és a sötétség között van egy különös híd, ami a kettõt összeköti. Ezek a színek. A híd látható, de amiket áthidal, az nem. Goethe itt megáll. Azt mondja, meg kell hagyni ebben az érzékfölötti állapotában mind a fényt, mind a sötétséget, és bizonyos õsjelenségeket kell szemlélni, hogy ott tetten érjük, hogy mik is a szavai, tettei a fénynek és a sötétségnek. A két õspolaritás: fény és sötétség nem érzékelhetõ, de az érzéki területen, a színek világán belül tovább él és megragadható. Aki kicsit is foglalkozott a színekkel, tudja, hogy vannak úgynevezett kiegészítõ

színek. Ha látok egy sárgát jó erõsen megvilágítva, majd azután becsukom a szemem, violaszínt fogok látni mint utóképet. Ha látok egy pirosat, azután becsukom a szemem, zöldet látok keletkezni! Valahogy ott él tovább a színekben ez az õspolaritás. Nem szûnik meg. Benne él! Úgy lehetne rátekinteni, mintha két nagy pólus gyermekei lennének. Él bennük az õspolaritás. És minden egyes színben benne él mind a kettõ – mondhatnám az anya és az apa –, a két szülõ. Ha Newton, illetve Goethe prizmás kísérleteire gondolunk, tudjuk, hogy az elsõ színpár, ami megjelenik a sötét, illetve a világos határán, a sárga és a kék. Goethe peremszíneknek mondja õket. Tehát ha valaki a kezében tart egy kis prizmát, és a fekete és a fehér határát nézi benne, akkor elsõdlegesen ezt fogja látni. Még csak két szín lép fel: egy sárga és egy kék. Az elsõdleges színek. Ha a világos picit elsötétedik, ott már sárga lesz. Ha a sötét picit megvilágosodik, ott kék lesz. Ez egy fantasztikus lehetõség! Ott a sötétség, amit nem lehet megragadni konkrétan, direkten. Ha kicsit a fénnyel valahogyan találkozik, valahogyan odahat a fény, akkor a kék érzéki minõsége lép fel. Benne van mind a kettõ. A két pólus aztán, ami a kékben és a sárgában megragadható, kiegyenlítõdik. Kiegyenlítõdhet a zöld színben. Goethe úgy beszél errõl a zöldrõl, mint földi harmóniáról. A Földön megteremtett harmónia – hozzáfûzhetném, hogy a két pólus, az ember közremûködése nélkül, mintegy a magatehetetlensége folytán egyenlíti ki egymást. Amennyire fényszerû az egyik, annyira sötét a másik, és létrehoz egy nyugalmat. Ez a zöld szín. Egy földi harmónia. Tekintsünk most a színek látható tartományára! Mindenki tudja, hogy a vörös színtõl – én szívesen nevezem pirosnak, merthogy pirul –, a piros színtõl látunk az ibolyáig. Vannak erre természettudományos fogalmaink: az ibolyán túl és a vörösön innen (alatt) megszûnik a látás. Nagyon-nagyon érdekes ez az alaphelyzet. Ahogy mondtam, az egyik irányból a sárga, a másikból a kék válik egyre inkább zölddé, tehát ez a két pólus kiegyenlítõdik. Megjelenik a két pólus, és mintegy a magatehetetlensége folytán lenn a Földön megnyugszik, megállapodik. Van azonban egy másik harmónia is, amely viszont már aktivitást követel. Goethe egyik kulcsfogalma a „fokozás”. Az elsõként megjelenõ színeket, a sárgát és a kéket egyre több sötétséggel hatjuk át. Ekkor a sárga elkezd pirulni, narancsossá kezd válni, majd szép pirossá érik. Ha a kéket is elkezdjük fokozni, eljutunk a violáig. Nem a tehetetlenségnek adjuk át õket, hanem belsõ kupolát építünk vele. Mind a két oldalról elkezdünk építkezni. Lassan kialakul a színkör. De ugye azt

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény mondjuk, hogy a pirostól látunk a violáig. A zárókõ, ami ennek a zöldnek a párja lehetne, az tartja meg a kupola ívét. Amíg nem teszik be ezt a „Krisztus-követ”, ezt a zárókövet, addig az egész összeomolhat. Amikor behelyezték, ez tartja össze az egészet! Mert egy hatalmas munka indul ezzel a fokozással, de amíg ott nincs jelen valami, addig le fog omlani és csak a földi harmónia fog érvényesülni. Az a nagy kérdés tehát, hogy mi tartja meg? Azt mondjuk, hogy a pirostól látunk a violáig. De valamire itt fel kell figyelni! Megszakad a folyamatosság. Némely fizika-, optika- vagy színtankönyvet olvasva azt látni, hogy igyekeznek megúszni ezt a problémát, és azt mondják, hogy: kössük gyorsan össze a kettõt! A kéket a pirossal, s majd a lila megoldja a kupola gondjait. De ezzel csak összenyomjuk ezt a kettõt. Igazából ez a lapos tetõ! Így nem épül kupola, hanem a két oszlopot gyorsan áthidaljuk. De ott fenn valaminek lennie kell! Mert amúgy a prizmás kísérletekbõl tudhatjuk, hogy van még egy szín, ami ebben a körben még nem szerepelt. Van még egy szín, amit az ember érzékelni tud. Ez a bíbor. Ha a violát és a pirosat egyszerûen csak összekötöm, akkor ezt a színt kihagytam. Kihagytam az egész körbõl. Ha erre a majdnem teljes színkörre nézünk, akkor valaminek fel kell tûnnie a két végét illetõen. Fel kell tûnjön, hogy meddig jutunk el az egyik, és meddig a másik oldalon. Hogyan végzõdik, illetve hogyan kezdõdik ez a két ág? Az kell feltûnjön mind a két végpontnál, hogy pirul. Piros. Mind a két végpontnál elkezd pirulni. Az egyiknél azt látom, hogy kékespiros, a másiknál azt, hogy sárgáspiros, de az igazi piros nincs meg! Ez egy kicsit sárgáspiros, ez meg egy kicsit kékespiros. S a kettõ között itt van az igazi piros, vagyis maga a bíbor! De nagyon jellemzõ, hogy amikor valaki ezt meglátja, ezt a bíborszínt, akkor azt mondja: hát ez püspöklila! Nem piros. Nagyon nem vagyunk szokva ehhez a színhez. A bíborszínû festék a földi anyagok közül a legbomlékonyabb. Hihetetlenül illékony! Ma még Dél-Amerikában élnek bizonyos tetvek a kaktuszokon, a bíbortetvek.

Döbröntei Zoltán elõadás közben

ANTROPOZÓFIA

2011/2

7

ANTROPOZÓFIA

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény

Az õ vérükbõl elõ lehet állítani a bíborszínt, de ez az anyag nagyon bomlékony! Itt egy olyan szín és egy olyan anyag van elõttünk, amely épp csak megmutatja magát a Földön. Épp csak itt van, és már illan is el! Vagy az egyik pólus rántja magához, vagy a másik. Az, ami összeköthetné a kezdetet a véggel, a bíborszín. Aki nem látott még ilyet, kérem, hogy sürgõsen szerezze be magának ezt az élményt! Ez fontos az egyensúly miatt. Be lehet mutatni prizmákkal, nagyon egyszerû módon, és attól kezdve valami élni fog a lélekben arról, hogy mi ez a furcsa kupola-középpont, amihez mérni tudja az egyensúlyi állapotát. Ez az alaphelyzet, s számomra ez evangélium. Hogyha jól belegondoltok, ez nem a festészet magánügye, nem a fizika egy speciális területe, hanem arról van szó, hogy magunkban összekössük a kezdetet a véggel. Ehhez bátorság kell! Arról van szó, hogy a bíborszínnel folyamatosság lép az életünkbe, enélkül pedig a viola és a piros közötti területen pusztán sötétség honol, ahol kialszik a tudatunk. Felébredünk reggel, végigjárjuk a nappali életutat, és éjszaka megszakad a tudatunk. De reggel felébredve – ez hatalmas csoda! – megint én vagyok. Van valami folyamatosság, de nem tudjuk megragadni, vagy csak nehezen. Érzékileg a színek teszik szemléletessé, hogy valami folytatódik. Ugyanaz a pír látszik az egyik oldalon, ugyanolyan pír látszik a másik oldalon is, és valami össze kell hogy kösse, valami át kell hogy ívelje, de itt sötétség van a számunkra. Azért is evangélium ez, mert ebben a bíborban igazán fontos szerepet kap a sötétség. A zöldet nagyon könnyen elõ tudjuk állítani, egyszerûen összekeverünk kéket és sárgát. Ellenben a bíborszín nagyon komplikáltan keletkezik. És itt segítségünkre jön Rudolf Steiner és azt mondja, hogy a bíborszín keletkezését úgy kell elképzelni, hogy festünk egy fekete csíkot, majd egy fehéret, ismét egy feketét s megint fehéret, melyek egymáson átjárnak, mozognak, s ez meg van világítva piros fénnyel. Ekkor elõáll a bíborszín. Tehát nagyon komplikált, ami történik, különösen azzal szemben, ami a zöld földi harmóniájában áll elõttünk. A bíbor: égi harmónia. Eleven mozgékonyság. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. A színekbõl kiindulva beláthatjuk, hogy igen, bennük hat a két kozmikus entitás, a fény és a sötétség, de mégis inkább arra hajlunk, hogy a fény azért egy kicsit jobban. A fényt jóságosnak gondoljuk, a sötétséget pedig gonosznak, ami jobb lenne, ha nem is létezne. Nos, amennyiben a színek középsõ területérõl elmozdulunk a pólusok felé, úgy jellegzetes élményekhez juthatunk. A fény valódi átélésével nem Krisztushoz jutunk közelebb, hanem a múlt világához, amelyhez a szégyen érzete kapcsolódik. Hogyan veszítettük el a múlt világának nagyszerûségét? A szégyenbõl új cselekvés indulhat, hogy valamit jóvá tegyünk. A cselekvés viszont átvezet a sötét oldalhoz. Ebben a sötétségben csírázik a jövõ, s

8

2011/2

amikor szemben állunk vele, akkor az embert tetõtõl talpig átjárja a félelem. Az egyik oldalon a szégyen pírja égeti, a másikon a félelem, hogy feloldódik, megsemmisül, mint a viola a sötétségben. Egyedül az tud segíteni, ha a közepet megerõsítjük magunkban. Ezt a félelmet csak magától nem fogja kibírni az ember! És a szégyenérzetet sem. S nem is az a dolgunk, hogy pusztán megsemmisítsük ezeket az érzéseket. Azt, amitõl meg tud állni középen az ember, a bíborszín adja meg számunkra. A bíborszíntõl tanulhatjuk meg a közép titkát. A bíborszín minden színt magába foglal. A sötétség maradéktalanul átalakul színné. Nem marad kívül semmi. Se sötét, se világos. Ez a színek evangéliuma. Köszönöm szépen. Kálmán István: Kedves vendégeink!

A meghirdetésben különbözõ fogalmak lettek felsorolva, amelyek miatt több helyrõl érkeztek hozzám kérdések közvetlenül és közvetve is: mit akarnak ezek?, mi lesz itt tulajdonképpen?, hogyhogy nincs címe az elõadásoknak? Így aztán arra kényszerültem, hogy címet adjak elõadásomnak: A szabadság filozófiájától a szociális élet hármastagozódásáig. A meghívón olyan fogalmak jelentek meg, mint polaritás, üresség, egyensúly. Absztrakt fogalmak, de ha valaki belegondol, dráma bontakozik ki belõle. Ha pedáns akarok lenni, akkor azt mondhatnám, hogy ezekrõl a fogalmakról Frisch Mihály tudományos, Döbröntei Zoltán mûvészeti szempontból beszélt, én pedig most szociális aspektusból fogok ugyanerrõl a dologról beszélni, és kicsit visszaidézem azt, amit Zoltán errõl utoljára mondott. Tehát a fény és a sötétség objektív entitás. Még ma is sokan azt hiszik, hogy a sötétség nem más, csak a fény hiánya. Nagyon nehéz elképzelni, hogy

ANTROPOZÓFIA a sötétség ugyanúgy létezik, mint a fény. Goethe színtanának alapeszméje azonban épp az, hogy a fény küzd a sötétséggel, és ennek a küzdelemnek a kiegyenlítõdése a szín. Könyvének elõszavában ezt így fogalmazta meg gyönyörûen: „A színek a fény tettei és szenvedései.” Ha most azt a folyamatot – amit Misi és Zoltán is elmondott – történelmileg megjelenítjük, akkor az Ex oriente lux azt jeleni, hogy egyszer a múltban, nagyon messze, még a történelem elõtti idõben, létezett egy rendkívül erõs fény, egy fényforrás. Azt lehet mondani, hogy a fény misztériuma, amelybõl azok a hatalmas keleti kultúrák keletkeztek, amelyek Atlantisz után az indiai, perzsa, egyiptomi kultúrában manifesztálódtak. Majd ezek a kultúrák Nyugat felé haladtak, vagyis a fény, egy hatalmas fény haladt Nyugat felé, de ugyanakkor a haladása közben ez a fény egyre csökkent. Egyre halványabbá válik ez a fény, és a 19. század közepén már majdnem teljesen kialszik. Viszont ezzel az áramlással szemben halad Nyugatról Kelet felé a sötétségbõl, mondhatni, egy halványan pislákoló fény, amely mögött a nyugati kultúra van. Az a kultúra, amely ebbõl a sötétségbõl vagy a sötétségbõl feltámadó fénybõl táplálkozik. Gazdasági kultúra, amely szintén visszavezet az õseredetre. Ez Nyugatról Kelet felé halad, és a 19. században itt, Közép-Európában ez a két dolog, tehát a fény és a sötétség, mondhatni a fény mint sötétség, a sötétség mint fény, az alkonyat a hajnallal érintkezik. Ennek a találkozásnak két közép-európai reprezentánsa G. F. G. Hegel és Karl Marx. Idézni szeretném Rudolf Steinert, aki ezt mondotta: „Az újkori gondolkodás tendenciája, hogy egyszer teljesen el kellett utasítani az érzékfelettit, de nem egy felületes materializmussal, hanem a szellemi gondolkodás legmagasabb erejével.” Ez volt Hegel tette. Hegel egy olyan gondolati organizmust épített föl – mondhatni az egész világot átfogó és az egész emberi fejlõdést, vagy az egész világfejlõdést átfogó gondolati rendszert, gondolati organizmust –, amelynek az a sajátossága, hogy nem tartalmaz semmilyen materiális tartalmat, de semmilyen érzékfelettit sem. Ez a gondolati organizmus tisztán eszmékbõl áll. Csakhogy Hegel számára az eszme az Isten. És ha ma Hegelt kezünkbe vesszük és megpróbáljuk olvasni – na de ki az, aki ezt megpróbálja ma? –, akkor azt kell mondanunk, hogy képtelenek vagyunk Hegel után felépíteni ezt a gondolati organizmust, mert a gondolkodásunknak már nincs olyan ereje, mint amivel Hegel, aki eljutott a filozófiai gondolkodás csúcsára, még rendelkezett. Sõt én úgy gondolom, hogy még megérteni sem tudjuk Hegelt Rudolf Steiner nélkül! Hegel számára tehát az eszme az Isten. Az Isten, mielõtt a világot megteremtette volna. Tehát az eszme a világ teremtése elõtt. Idee an und für sich – az eszme önmagában. Azután ez az eszme megjelenik a természetben, a természet sokféle-

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény ségében – ásvány, növény, állat és így tovább. A természetnek egész regisztere megtalálható Hegel filozófiájában, azonban mindez – a természet – nem más, mint eszme: Idee in ihrem Aussersichsein. Azután az eszme fölemelkedik a szellemhez, megjelenik az emberben. Az emberi lélek gondolkodó, érzõ, akaró lény. Mindaz eszme, ami gondolkodás, érzés és akarás az emberben. Csak eszme. Azután ez objektivizálódik azokban az intézményekben, amelyeket az ember létrehoz – a szociális intézményekben –, és megjelenik a legmagasabb csúcson, a vallásban, mûvészetben és filozófiában. Tehát van az eszme, Idee an und für sich – az eszme önmagában. Az eszme az Isten a világ teremtése elõtt. És megjelenik a szellemben önmaga számára, Idee in ihrem Fürsichsein. És ezután eléri a filozófiában a legmagasabb csúcsot, amikor az eszme vagy az Isten önmagát látja az emberben, és vissza tud tekinteni erre az egész folyamatra. Tehát nincs más, mint az eszme, nincs más, mint az absztrakt gondolat. Az absztrakt gondolat, amely viszszatekint az absztrakt gondolatra. Ez a hegeli filozófia. Az angolok azt mondják, hogy mire jó ez az egész. Hiszen ebben semmi valóságos, semmi praktikus nincsen. Most megint felolvasok valamit Rudolf Steinertõl: „Nem lehet zseniálisabbat elgondolni, mint ezt az emberi absztrakcióra vonatkozó gondolatot, ha szemügyre vesszük a zsenialitást az absztrakt területén. És tulajdonképpen nem lehet belsõleg merészebbet gondolni, mint amikor azt állítja az ember: a legmagasabbak az eszmék; az eszméken kívül nem létezik Isten; az eszmék az Isten, és te, emberlélek, szintén eszme vagy, csakhogy benned az eszme eljutott a »Fürsichsein« (önmagáért létezés)-ig, rátekint önmagára. [...] Hatalmas jelentõsége van, hogy éppen a 18–19. század fordulóján és a 19. században fellépett egy szellem, akinek volt bátorsága kimondani: csak az ragadja meg a valóságot, aki az absztrakt eszmében ragadja meg. Nincs semmilyen más, magasabb valóság, mint az absztrakt eszme.“ (R.Steiner: A szociális kérdés mint tudati kérdés.) Ez a tény, hogy Hegel létrehozta a tiszta absztrakt eszmét, a tiszta ürességet, ez adott alkalmat arra, hogy a szellemet meg lehessen tagadni. Ezt tette Karl Marx, aki Hegel-tanítvány volt, aki a gondolkodását a hegeli filozófián iskolázta, a hegeli gondolati formákat vette fel, de a tiszta materiális valóságot tanulmányozta. A gazdasági valóságot, a munkások nyomorát a gazdasági életben. Tehát mindazt, ami a materiális valóság, és ebbõl a tiszta materiális valóságból hozta létre a maga gazdasági rendszerét, amely gazdasági rendszerben a szellem csak ideológia. Így a történelmi materializmus, az értéktöbblet-elmélet és az osztályharcelmélet hármassága mint tiszta materiális rendszer áll szemben a hegeli rendszerrel. Hegel alaptétele – amibõl kiindul – a lét és a semmi, vagy a lét és a nemlét. Egy ellentmondás,

2011/2

9

ANTROPOZÓFIA

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény

amely nem bírja elviselni egymást, ezért kiegyenlítésre törekszik. Ez a kiegyenlítés a létesülés (werden), amely során még nagyobb ellentét keletkezik, ami újra kiegyenlítésre törekszik. Tézis–anti-tézis–szintézis. Ebben a hármasságban játszódik le a világ fejlõdése. Marxnál tézis a tõke a privát tulajdon formájában, a privát kapitalizmus, ami átcsap az ellentétébe, az államkapitalizmusba: antitézis. A kiegyenlítõdés a tõke társadalmi tulajdonba vétele, a kommunizmus. Tehát tézis–antitézis–szintézis Hegelnél, de az õ szintézise nem jut el a szellemi realitáshoz. Tézis–antitézis–szintézis Marx Károlynál, de Marx nem jut el az igazi materiális valósághoz. Steiner úgy fejezi ki, hogy a hegeli luciferizmus és a marxi ahrimánizmus a tézis–antitézis, és ez hoz létre a 19. század közepén egy olyan szituációt, amely Steiner számára lehetõséget ad, hogy létrehozza a szintézist. Ez a szintézis A szabadság filozófiája. Valószínûleg a jelenlévõk mindnyájan ismerik Steinernek ezt a mûvét, amely az absztrakcióból indul el, tehát az absztrakt gondolatból, ahonnan eljut a morális intuícióig. A morális intuícióban képes az ember a kozmikus gondolatokat befogadni, amelyek az embert magát átalakítják. Azután a morális intuícióból a morális fantázia, morális technika segítségével belenyúl a materiális világba, azaz be tudja fogadni a kozmikus akaratot, amely kozmikus akarat az emberen keresztül a világot alakítja át. Hegel úgy gondolta, hogy a világ ellentmondásokból áll, amely ellentmondások elviselhetetlenek egymás számára, ezért állandóan kiegyenlítésre törekszenek. Ezt nevezik dialektikának. Ez a hegeli dialektika módszere, amit Közép-Európa nem tudtott fölvenni, mint ahogy a Szabadság filozófiáját sem. Ahogy Steiner maga mondta – a Szabadság filozófiája 1894-ben jelent meg elõször, majd 1918-ban újra megjelentette –, figyelte ennek a mûnek a történetét, és összesen két embert talált a világban, aki azt megértette. Ennek ellenére 1918-ban, ebben a kritikus idõpontban újra kiadta ezt a könyvet. De ugyanez a helyzet a hegeli filozófiával is. Azt sem értettük meg itt, Közép-Európában. Azonban ezt a dialektikus módszert az angolszászok megértették és használják a politikai hatalom megszerzéséhez. Az angolszászoknak, az angolamerikai világ vezetõinek két vezérgondolata van: Splendid isolation és Balance of power. Ez tehát azt jelenti, hogy Hegel értelmében a világban ellentmondások, konfliktusok vannak, illetve ha nincsenek, akkor létre is lehet hozni õket. Ha pedig a világban valahol egy konfliktus keletkezik, akkor az angolok úgy gondolják, hogy õk ebben nem vesznek részt, kívül maradnak – Splendid isolation –, vagyis nem vesznek részt a konfliktusban. De mind a két felet, a konfliktus mindkét felét mindig támogatják, hogy õk lehessenek a hatalom egyensúlya – Balance of power –, a hatalom mérlege. Tehát hogyha an-

10

2011/2

golszász értelemben parlamentarizmus van – ami egyre inkább terjed, most már lassan az araboknál is angolszász parlamentarizmus lesz –, akkor annak az a lényege, hogy mindig kell egy jobboldal meg egy baloldal. És nem arról van szó, hogy melyik a jó, a jobb vagy a bal, hanem arról, hogy mikor melyiket kell támogatni. Ha a baloldal nyer, akkor a jobboldalt kell támogatni, ha a jobb erõsödik, akkor a baloldalt. Tehát, hogy mindig meglegyen az egyensúly. De ez az egyensúly a hatalom egyensúlya legyen, amely a mi uralmunkat tudja biztosítani. Az elsõ világháború utáni eseményeket követve láthatjuk példaképpen a háború befejezésekor kötött versailles-i, Párizs környéki békét. Ha háború van, az angolszászok úgy gondolják, hogy a háború kitörésével egy idõben a békepolitikát is ki kell dolgozni és el kell indítani. Tehát vagy van háború magától is, vagy kirobbantunk egyet, és amikor kirobbantunk egy háborút két fél között, már megvan a béketerv is, ami a szintézist létrehozza, ami biztosítja, hogy a háború befejezésével szintézis jöjjön létre, ami a Balance of power, a hatalom egyensúlya. A versailles-i béke, amit ugyan békének neveznek, a valóságban azonban egy következõ konfliktusnak vagy konfliktusra való rájátszásnak volt az eszköze. Valóságos ellentmondás lépett fel a történelemben a német KözépEurópa és a keleti szláv népek között. A háború kirobbantásához erre kellett rájátszani, és az egyik oldalon létrehozni a szocialista kísérlettel a bolsevizmust, a másik oldalon megteremteni a nemzetiszocializmust. Azután mindkettõt támogatni – Hitlert és Sztálint is egyszerre. Különbözõ eszközökkel, hatalmi, katonai és pénzeszközökkel is. Ennek eredményeképpen robbant ki a második világháború, majd a háború végén létrejött a kiegyenlítõdés, a Balance of power, az Egyesült Nemzetek Szövetsége. Akkoriban – ha jól emlékszem – 50 állam volt benne, ma már átfogja az egész Földet. Tehát egy olyan szervezet jött létre, amelyben globálisan benne van az egész világ, amelyben azonban az angol–amerikai hatalom uralkodik. Ezzel megteremtõdött a lehetõség arra, hogy a szocialista kísérletnek, amibõl a bolsevizmus létrejött, az elsõ fázisát be lehessen fejezni. És most, a mi jelen állapotunkban, a jelen történelmünkben és az elkövetkezõ közeli jövõben olyan helyzetben vagyunk, amelyben az olló ismét megnyílik, újra létrejön egy tézis–antitézis, egy még nagyobb ellentét, amely ellentét most már az egész világra kiterjed, az egész világot két részre osztja. Az egyik oldalon azok a nemzeti államok állnak, melyek hatalmas gazdasági és katonai erõvel rendelkeznek, és amelyeknek a kezében van a tõke, valamint a tõke eszközével a munka szervezése. A másik oldalon pedig ott vannak azok a népek, amelyeknek dolgozni kell, és amelyek a munkájuk eredményét át kell adják a másik oldalnak. A világ kettéválik. Európa mint

ANTROPOZÓFIA Európa megszûnik, mert a közép ki lett iktatva. Létrejön Euro-Ázsia és Euro-Amerika, középen pedig kialakul egy olyan szervezet, ami nem más, mint az angol–amerikai népek tartománya, egy kolónia, amit Európa Uniónak nevezünk. Ebben a hatalmas szétválasztásban – amit elõre látva Rudolf Steiner egyszer úgy fogalmazott, hogy létrejön az uralkodó nemzetek és rabszolga népeknek világa –, az egyik oldalon állnak azok a népek, amelyek a kezükben tartják a tõkét és a munka szervezését, és a másik oldalon van a munka. Ez az a probléma, amit Karl Marx világosan fölvetett. A munkának és a tõkének az ellentéte. De Marx Károly ezt nem gondolta végig konzekvensen, ugyanakkor a másik oldalon a hegeli absztrakcióból nem született meg a valódi spiritualizmus. Tehát a valódi ellentét, ami a világban jelenleg fennáll, az az ellentét, amelyet Marx megragadott. A tõkének és a munkának az ellentéte, melyben a kiegyenlítõdésnek a jövõben létre kell jönnie. Pillanatnyilag, ahogy az elsõ két fázisban is, létrejött egy szintézis – mondhatni egy pszeudoszintézis –, tehát a világ ketté van osztva, uralkodó nemzetekre és rabszolga népekre. Ez a világ úgy épül fel, hogy az angol–amerikai külpolitika mögött ott vannak azok a társaságok, amelyekbõl kiindulva születnek meg a döntések. Ezek a társaságok okkult társaságokból indulnak ki. Angliában mûködik a Cecil Rhodes és Lord Milner által alapított Round table, ami ma is létezik. Amerikában van a Scull and Bones társaság, amelyet 1833-ban alapítottak, 100 évvel Hitler uralomra jutása elõtt, egy idõben Caspar Hauser meggyilkolásával. Az okkult társaságok és a hivatalos amerikai politika között vannak az informális társaságok. Ilyen például a Council of Foreign Relations, a Külkapcsolatok Tanácsa, amelyet 1921-ben David Rockefeller alapított. Ilyen a Bilderberg Tanácskozás, amit szintén Rockefeller javaslatára alapítottak. A Bilderberg Tanácskozás – amely a nevét onnan kapta, hogy az elsõ tanácskozás Hollandiában volt egy Bilderberg nevû szállodában – kétévenként a mai na-

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény pig ismétlõdik. A Trilaterális Bizottságot Zbigniew Brzeziæski alapította, amelyben az EU, az USA, Kanada és Japán vesz részt. Ezekben a bizottságokban folynak azok a tanácskozások, melyek során arról döntenek, hogy minek kell történnie a világban ma. Ezeken a tanácskozásokon részt vesznek a nagy bankok, multinacionális cégek és a nagy ügyvédi irodák vezetõi, a nagy alapítványok, mint a Rockefeller, a Ford, a Carnegie Alapítvány. Minden tanácskozásra meghívnak különbözõ fontos, potenciális pozíciót elfoglaló embereket – legyenek ezek mûvészek, tudósok, politikusok. Érdekes, hogy Magyarországról a magyar származású Soros Györgyön kívül még Surányit és Bokrost, ezt a két jelenleg is szereplõ politikust hívták meg. Ezeken a tanácskozásokon születnek meg tehát a fontos döntések. Senkinek nem lehet illúziója afelõl, hogy hol dõl el, ki lesz a következõ amerikai elnök. Vagy a következõ magyar miniszterelnök. Amnon Reuveninek van egy könyve (Im Namen der „Neuen Weltordnung”), ami csak németül jelent meg. Ebben a könyvben követi Bill Clinton élettörténetét. Hogy hogyan választották ki a fiatal Clintont, milyen oktatási intézményekben tanult, amelyek alkalmassá tették arra, hogy késõbb elnökké válasszák. Mit jelentenek ezek az egyetemek, valamint az egyetemen belül a sportklubok (junior society, senior society), hogy ki hol foglal helyet, honnan kerül azután a Yale vagy Georgetown Egyetemre, megy Oxfordba, kap politikai képzést és lesz Amerika elnöke. Egy fantasztikusan érdekes történet, egész pontos dokumentációkkal igazolva. Az 1980-as évek végén Herbert Witzenmann azt mondta, hogy az említett tanácskozásokon résztvevõ emberek száma kb. 200. Tehát 200 ember dönt minden fontos kérdésben. Létezik egy összeesküvés-elmélet, amelyet azért találtak ki, hogy elködösítsék azt, ami valójában történik. De az embereket érdeklik ezek a történetek. Jó példa Magyarországon Drábik János, aki a Szabad Európa rádió riportere volt. Több könyve is megjelent, és õ a Leleplezõ címû folyóirat kiadója. Ezekben az írásokban mindenrõl lehet találni valamit, ami a világban fontos, de oly módon, hogy az ember ne találhasson rá a valós összefüggésekre. A valóság szempontjából az a fontos, hogy a szociális probléma a munka és a tõke ellentétébõl keletkezett, amelyet Marx Károly felismert a 19. században, de a konzekvenciát Rudolf Steiner vonta le a Szociális kérdés lényege címû könyvében. A szintézis nem a Balance of power, hanem a szociális élet hármastagozódása. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak! Összeállította: Séva

2011/2

11

ANTROPOZÓFIA

Ertsey Attila: Három film

A király beszéde (The King’s Speech) Egy díjakkal elhalmozott filmrõl van szó, mégis, jelentõsége a szándékában van, abban, amit szándékoltan elhallgat, elfed. Egy nagyon fontos történelmi pillanatot rögzít a film. Az 1930-as éveket írjuk, a brit birodalom összehúzódott, a gyarmatokat elvesztették. Az uralkodó V. György erõs kézzel vezeti országát, de már öreg, betegeskedik. Elérkezett az utódlás ideje, ami a király 1936-ban bekövetkezett halálával elkerülhetetlenné válik. A trónörökös VIII. Edward nem kíván trónra lépni, mert az angol törvények nem teszik lehetõvé, hogy elvált asszony legyen a királyné, és Edward nem akar lemondani szerelmérõl, Mrs. Wallis Simpsonról. Öccse, VI. György nem tervezte, hogy uralkodó legyen, ráadásul dadog, alkalmatlan a nyilvános szereplésre. A kényszerû helyzetben egy zseniális pedagógussal hozza össze a sors, aki hosszú, verejtékes munkával megtanítja beszélni, s György végül trónra lép. Ennyi a történet, ahol a hangsúly a személyes történeten, küzdelmen, a megszenvedett és megérdemelt eredményen van; két ember barátsággá alakult kapcsolatáról szól, érzelmes, szívhez szóló módon. A valóság azonban nem errõl szól.

W. Simpson és Edward Hitlerrel

Ebben az idõszakban döntõ átmenet zajlik a birodalomban. Az uralkodó visszavonul a direkt politizálásból, jelenléte szimbolikussá válik. Az irányítást formailag a parlament és a politikusok veszik át, valójában a

12

2011/2

háttérdiplomácia kezébe kerül, mely ezt rafinált módon végzi – a média mint új hatalmi eszköz alkalmazásával, az információ irányításával és a parlamenti színjáték mûködtetésével. Edward karizmatikus személyiség, aki képes lenne az uralkodói szerepre. Rendkívül népszerû az egyszerû emberek körében. Személyesen járja az országot – nem hivatalos sleppel –, mindössze titkára kíséretében. Felkeresi a legszegényebb helyeket, gyári munkásokat, nyomornegyedeket. Együttérzõen beszélget mindenkivel, s ez nem színjáték. Érzõ emberrõl van szó, akit megrendít népe állapota, és valóban tesz erõfeszítéseket a bajok enyhítésére. Apja betegeskedésének kezdete, 1928 után egyre jobban belefolyik az országos ügyekbe. 1932-ben – a világválság idején – a munkanélküliség enyhítésén fáradozik, s több mint 200 ezer embert von be a foglalkoztatási programokba. Sokan vetik belé reményüket, várják királylyá koronázását. Apja halála után trónra lép, szigorú takarékossági intézkedéseket vezet be a királyi birtokokon, s Dél-Wales válság sújtotta vidékeire utazik. Ám házassági tervei miatt halasztódik a koronázás, s az asszony két válása miatt alkotmányos válság tör ki. Wallis (Warfield) Simpsont 1936. október 27-én a bíróság elõzetesen elválasztja férjétõl, Edward pedig megpróbálja rávenni családja tagjait, hogy járuljanak hozzá a házassághoz. A beleegyezést azonban sem a dinasztiától, sem az anglikán egyháztól (melynek õ a feje) nem kapja meg, a brit és nemzetközösségi politikusok is ellenzik szándékát. Ezért végül 1936. december 10-én lemond. Errõl a háttérrõl a film annyira szûkszavúan szól, hogy elmondhatjuk: a történések jelentõségét sikerült elfedni. De van egy másik tény, amirõl szó sem esik: Edward háborúellenes. Jó kapcsolatokat ápol Németországgal. Várható, hogy királyként nem fog pártolni egy esetleges háborús részvételt. Ez pedig útjában áll annak a háttérhatalomnak, mely az elsõ világháborút elõkészítette, és háborús szándékait – Közép-Európa szétzúzását, Németország térdre kényszerítését és rajta átnyúlva, befolyásának kiterjesztését az orosz területre – nyilvánvalóvá tette.

ANTROPOZÓFIA

Ezért érdekes Mrs. Simpson megjelenése. Az aszszony kétszer ment férjhez, még második férje oldalán látogat el Edward társaságába. Hatalmába keríti Edwardot, aki érzékeny, szelíd, nonkonformista alkat, szenved az arisztokrata életmód merevségétõl. A közutálatnak örvendõ Wallis ezzel szemben határozott egyéniség, élvezi az életet, partikat tart, dohányzik, és a titkosszolgálat tud arról, hogy idõnként még Edward mellett is félrelép. A nagytermészetû hölgynek legalább három szeretõje volt, közülük az egyik Joachim von Ribbentrop, a náci Németország londoni nagykövete. Megállapítható tevékenységének eredménye: Edwardot dróton rángatja, és végsõ soron neki köszönhetõ nyilvános lemondása. A nép csalódott, a háttérhatalom – akik közül a film Churchillt és Lord Roseberyt mutatja, kommentár nélkül – elégedett. Elégedett, de a terv még nem kész. A szándékaik útjában álló Edwardot el tudták távolítani, most már csak tutyimutyi öccsét, a dadogós Györgyöt kell a helyére állítani. Ezt verejtékes munkával sikerül is végrehajtani. György súlyos önbizalomhiánytól szenved, hisztis, dühkitörései vannak, sértõdékeny, esze ágában nincs uralkodni, nincs se képessége, se szándéka hozzá. Dadogása jól illusztrálja lelki alkatát. Mindazonáltal ezt az akadályt sikerült leküzdeni, megtanítják beszélni, és végül elvállalja a trónra lépést.

Wallis Simpson és VIII. Edward

„megtörténhetett volna” lehetõségén. Ha Edward uralkodó lesz, a második világháború menete egészen másképp alakult volna. Nem ismerjük vélekedését a háborúról, bár Párizsban élt haláláig, 1972ig. Békeszeretõ, érzékeny egyénisége biztosan módosított volna Hitlerhez fûzõdõ viszonyán. Minden bizonnyal megakadályozta volna azon körök tevékenységét, akik Hitlert és Németországot finanszírozva a végsõkig hajtották a háború kiszélesedését. Talán egy kevésbé pusztító befejezése is lehetett volna a háborúnak, Hitler kiiktatásával és egy korrekt békekötéssel, hiszen volt rá törekvés – gondoljunk a sikertelen merényletre. Ez azonban ugyanúgy nem volt érdeke a háttérben mûködõ köröknek, mint ahogyan az elsõ világháborúban a németek által többször felkínált békeajánlatot a brit oroszlán visszautasította.1 Hogy mennyire ügyelnek a németekkel szemben táplálandó ellenszenv fenntartására, mutatja, hogy – bár a Szász–Coburg–Gotha-ház révén rokonságban van az angol uralkodóház a németekkel –, a ház nevét az elsõ világháború idején, 1917-ben Edward apja változtatta Windsorra (megjegyzendõ, hogy II. Erzsébet ükanyja Rhédey Claudia grófnõ, ükunokája szerint ereiben 17% magyar vér csordogál). Edward kiiktatása nem az utolsó kísérlet volt a háttérhatalom részérõl azok eltávolítására, akik a brit politikát más irányba vihetnék. A szemünk elõtt zajlik Károly herceg története. A háttérdiplomácia feje a

Wallis Simpson és VIII. Edward

Wallisszal 1937. június 3-án házasodnak össze Franciaországban, anglikán rítus szerint. Öccse ezt követõen lép a trónra, s bátyjának a windsori herceg címet adja. Feleségétõl azonban megtagadják a „királyi fenség” címet, ami mélyen sérti Edwardot. Házasságuk évében megfordulnak Németországban is, és találkoznak Adolf Hitlerrel. A második világháború alatt csökken a herceg és családja közti feszültség, Edward Londonba megy, s a király ajánlatára franciaországi összekötõ tiszt lesz. Az összeomlás után Madridba utazik, ahol a nácik – támogatásukért cserébe – felajánlják neki Anglia trónját! Lisszabonban a nácibarát-gyanús Edwardot Churchill a biztonságos Bahamák kormányzójává teszi, s ott mûködik 1940–1945 között. Ezután feleségével Párizsban él, csak fivére, majd anyja temetésekor látogat haza. Elsõ hivatalos meghívását 1967-ben kapja.

Három film

Érdemes elgondolkodni a megtörtént események és a

2011/2

13

ANTROPOZÓFIA

Három film

szürke eminenciás Fülöp herceg, a szabadkõmûves páholy nagymestere. A konfliktus ott kezdõdött, amikor fia, Károly – vélhetõen a dél-afrikai születésû író, Laurens van der Post hatására, aki megismertette többek között az antropozófiával is – nem lép be a páholyba. Attól a pillanattól kezdve meg kellett akadályozniuk trónra lépését. A történet még nem ért véget. Ha anyja, II. Erzsébet (VI. György lánya) halála miatt Károly mégis trónra lép, jó okunk van félteni életét. Szociális és ökológiai elkötelezettsége, nem birodalmi típusú gondolkodása veszélyes. Ha uralkodása meghiúsulna, fia a trónörökös. Hogy Vilmos herceg gondolkodása milyen, még nem tudjuk. A háttérdiplomácia másik alakja Churchill, akit a tudat befolyásolása jobban érdekel, mint a demokrácia és a nyilvánosság. Az elmondottak fényében a film nem más, mint egy jól sikerült propaganda, melyben a szokásos kliséket erõsítik: az angolok nemes lelkûek és finomak, akik legyõzik a gonosz németeket; a lényeges történéseket viszont az amnézia homályába süllyeszti. És közben látjuk a csúf, gnómszerû Churchillt, ravasz mosollyal a tutyimutyi György háta mögött tüsténkedni. 127 óra és Sanctum A két film – mindkettõ megtörtént esetet filmesít meg – hasonló helyzetet ábrázol, és üzenete is hasonlatos. Egy kérdés – két aspektus. A 127 óra egy adrenalinfüggõ fiatal amerikait mutat. Extrém sportokat mûvel, magányos mániákus. Épp egy túrán, a sivatagban repeszt terepbiciklijével, fején az mp3-lejátszó nyomja a technót. Egy sziklahasadékban mászik, mikor egy hatalmas kõgolyó kilazul, és vele együtt a szakadék mélyére zuhan. A keze mozdíthatatlanul beszorul a kõ és a fal közé. 127 órát tölt el ott. Visszajátssza életét, szembesül önmagával és lehetetlen személyiségével. Hatalmas lélekjelenléttel próbálja ki a menekülés összes lehetõségét, és belátja, hogy nem marad más megoldás, mint hogy levágja a kezét. Megmenekül, de nem a happy end szabályai szerint. Világos tudattal átélve a tapasztalatot, felismeri a karma törvényét. Saját maga fogalmazza meg: ez a kõ csak rám várt. És én azért mentem oda, hogy találkozzam vele. Én akartam ezt.

New York-i yuppie menedzser és barátnõje. Tipikus amerikaiak, akik úgy érzik, minden legyõzhetõ, megvásárolható. Már jártak az Everesten is – aki olvasott hegymászókönyveket, jól tudja, hogy manapság jó pénzért szinte bárkit felvisznek oda. Expedíciójuk minden technikai segédeszközzel felszerelt, robotkamera követi õket a víz alatti búvárutakon. A számításba hiba csúszik, az idõjárás váratlan fordulatot vesz, a barlangászcsapat beszorul a járatokba. Kiút csak a hegy gyomrán át, a tenger felé. Mória bányáin kell áthaladniuk. Az öreg kutató tudja, mi a valóságos, szellemileg megalapozott hierarchia, õ az egyetlen, aki jelen van, lassan fia is felébred, és látva lát. Aki nem hajlandó szembenézni a valósággal és az igazsággal ott, a hegy gyomrában, elpusztul. A félelem, az önzés démonai elszabadulnak, és végigkísérjük a fiú beavatási útját, ahogy apja kemény vezetésével, önfeláldozó szeretetével kísérve végigjárja az utat, végül egyedül jutva ki a fényre. Mindkét filmben pontosan nyomon követhetjük a sors láthatatlan, szeretetteli, de kemény kezét, amint vezeti a jeleket akadozva meghalló alanyokat, éppen akkora terhet adva rájuk, amekkorára szükségük van. Ne félj a barlangtól, bízz a barlangban! Ezt hagyja fiára a haldokló apa. Lenyûgözõ kvalitás az itt is megmutatkozó lélekjelenlét. A kilátástalan helyzetekben is megõrzött higgadtság, szenvtelenség, mely képes az érzelmeken uralkodni, nem kiölve azokat. Képes rá, hogy a balesetben egy perce elvesztett szerelmének ruháját levegye és felajánlja másnak, akinek ez az egyetlen esélye az élethez. Képes tervezni, bekalkulálni a teljesítõképesség határain is túlnyúló lehetõségeket, megvalósítva a „csak a lehetetlenre érdemes vállalkozni” igazságát. Isten neve számtalanszor elhangzik, ritkán fohászkodás, és nagyon sûrûn káromkodás részeként. Nem tudatosan ott van az érzékfeletti világ körülöttünk, segítve akarván láttatni önmagát, de mi nem akarjuk elfogadni a nyújtott kezet. Inkább káromkodunk, és lelki életet élünk. Ebbe rövid vagy hosszú távon bele lehet pusztulni. És ehhez nem kell Pápua Új-Guineába menni. Jegyzet

A Sanctum helyszíne Pápua Új-Guinea, egy terjedelmes, víz vájta barlangrendszer. Hatalmas függõleges aknával indul, majd a hegy gyomrában tûnik el, víz alatti járatokkal, melyek a tengerrel állnak összeköttetésben. Ennek felkutatását végzi egy barlangász és fia, majd ide érkezik az extrém kalandok rabja, a

14

2011/2

1

G. B. Shaw írása, Szabad Gondolat

VILÁGHELYZET

Ertsey Attila: Megérti-e a Nyugat a Keletet? Thomas Meyert legutóbbi budapesti látogatásakor a szerkesztõség vacsorán látta vendégül. A beszélgetés során szóba került a Szmolenszk-cikk visszhangja. Meyer úr megemlítette, hogy az Europaer címû folyóiratának olvasói nem tájékozottak a magyarországi folyamatokról. Felkérte Ertsey Attilát egy az Europaer olvasóit tájékoztató cikk megírására, melyet az alábbiakban közlünk. A cikk a júniusi számban jelenik meg. A Szerkesztõség

Nehéz helyzetben van a nyugati újságolvasó. Mértékadó orgánumokban a magyar kormányt súlyos vádakkal illetõ írások sora jelenik meg. Mit tehet ilyenkor egy átlagpolgár és mit egy antropozófus? Az átlagpolgár a többség véleményével azonosul, hisz a profiknak. Elhiszi, hogy Magyarország Führerstaat, Bazillusland, hogy itt tombol az antiszemitizmus, a homofóbia, üldözik a filozófusokat, bevezetik a cenzúrát, Orbán diktátor, aki az európai értékeket rombolja. Paul Lendvai könyvét (Mein verspieltes Land) kötelezõ olvasmányként ajánlja a Süddeutsche Zeitung, Konrád György író vagy a Berlinálén Ezüst Medve-díjat nyerõ Tarr Béla Berlinben Orbán értelmiség elleni gyûlöletérõl beszél. A szociálisan érzékeny értelmiség úgy érzi, csatlakoznia kell. Aláírják a filozófusok nyílt levelét, Daniel Cohn-Bendit vörös fejjel kiabál az EP-ben a magyar sajtószabadság védelmében. A BBC stúdiójában négy EP-képviselõ, köztük egy ex-DDR Zöld képviselõnõ érzelmileg fûtötten szidja Orbánt és szörnyülködik, kérdezvén: hogyan juthattunk idáig 1989 óta? Mellette bólogat Bokros Lajos magyar ellenzéki EPképviselõ, nagy egyetértésben. Hogyan igazodjon el a Nyugat embere, kinek van igaza? Néhány kérdést érdemes megfogalmazni, ami a megértés esélyét adja, egy hosszú út kezdetét, amin a Nyugatnak végig kell mennie, hogy valaha megértés szülessen Nyugat és Kelet közt, és esélye legyen az Európai Közép misztériumának megértésére. Ha ezt elmulasztjuk, csak egy újabb katasztrófát idézünk elõ, és nem változik az a helyzet, melyet Helmuth von Moltke az elsõ világháború után post mortem így jellemzett: a Nyugati Ember ül az Európaiak helyén.1

Miért nem érti a Nyugat a Gulagot? Szolzsenyicint a Nyugat nem értette. Az emigráns írónak az USA adott menedéket, mégis az író egy fölöttébb kellemetlen nyilatkozatot tett: „Amerikában nincs szabadság.” Nem értették, hogy õ az igazi belsõ szabadságot a Gulagon találta meg. A vita ma is folyik. A legfrissebb példa Peter Weir filmje, a The way back. A film a lengyel Gulag-fogoly Slawomir Rawicz Hosszú menet címû bestsellere alapján készült. Rawicz társainak 1942-es szökéstörténetét írta meg Szibériától a Himaláján át Indiáig. Hollywood rengeteget tett azért, hogy a holokauszt a közvélemény számára ismertté váljon. Ugyanennek a Hollywoodnak ismeretlen a közel húszmillió áldozatot követelõ másik szenvedéstörténet, a Gulag. A rendezõ szerint a hollywoodi stúdióvezetõk sem hallottak a Gulagról, úgy tudták, hogy haláltáborok csak a hitleri Németországban léteztek. A Gulag bûneinek nyugati feltárásával nem sietnek, mert kínos bevallani, hogy a szövetségesek a második világháborút egy népirtó zsarnok segítségével nyerték meg. A nyugati baloldali értelmiség pedig messzirõl kerüli a témát, nehogy Sztálin kritizálása magára az eszmére vetüljön rá. Egy új amerikai könyv, Stephen Cohen The Victims Return: Survivors of the Gulag After Stalin azt a klasszikus baloldali tézist erõsíti meg, hogy mialatt a sztálini rendszer az egész országot behálózta, fogoly és fogvatartó egyaránt áldozat volt. Ez nem elméleti vita, hanem itt és most, 2011-ben, Kelet-Európában véres valóság. Ezen az alapon sikerült a magyarországi posztkommunista politikusi rétegnek megakadályoznia az elszámoltatást, összemosni a lehallgatókat és a lehallgatottakat. Az EU-ban szintén folyik a vita a kommunizmus népirtásaival kapcsolatban, mely áldozatainak száma

2011/2

15

VILÁGHELYZET

Megérti-e a Nyugat a Keletet?

messze meghaladja a nácizmusét. A baloldali értelmiség szabványválasza: a két ügy nem összemérhetõ, mert ott nem etnikai alapon történt a népirtás. Ezek szerint egy, a kommunista rezsim által megkínzott és kivégzett áldozatra nem vonatkozik az emberi jogok általános nyilatkozata. A valódi ok máshol van. A szálakat az anglo-amerikai háttérdiplomácia mozgatja, mely ügyesen manipulál a zsidóság egy részében nem tudatosan élõ kiválasztottságtudattal, és az antiszemitizmus vádjával, saját céljai eléréséhez eszközként használva a zsidóságot. Különösen veszélyes terep ez Magyarországon, ahol a zsidóság számos képviselõje részese volt az 1919-es kommunista puccsnak, majd nácizmus általi üldöztetés után sokan közülük a kommunista rezsimhez csatlakoztak, és tevékeny részt vállaltak a bebörtönzésekben, kínzásokban, haláltáborok mûködtetésében. Veszélyes, mert egyfelõl alkalmat teremt a bûnbakképzésre, másfelõl a kollektív bûnösség dogmájának továbbéltetésére mind a zsidósággal, mind a magyarsággal szemben. Míg a nácizmus elítélésében mindenki egyetért, a kommunizmuséban nem. Érdekes módon a Rákosi-rezsim számos vezetõjének gyermekei a mai baloldali értelmiség soraiban találhatók meg. Ez a jelenség önmagában nem jelent semmit, hiszen a bûn nem öröklõdik, sõt szép és katartikus is lehet, ha olyan személyekrõl van szó, akik szüleik bûntetteit megtagadva a szabadság oldalára álltak. Közülük azonban sokan egy átmeneti, harcos kommunistaellenesség után segédkeztek a kommunisták utódpártjának hatalomátmentésében, tevékeny részt vállalnak ma is a kommunizmus bûntetteinek relativizálásában és a bûntudat sulykolásában, 65 évvel a háború után. Személyes tragédiájuk, hogy nem tudtak az öröklés erõitõl emancipálódni. Ezt a helyzetet viszont kiválóan ki tudják használni olyan erõk, akik meg akarják osztani a magyar társadalmat és az európai közvéleményt. Az õ szolgálatukban áll a Bécsben élõ Paul Lendvai is. Lendvai növekvõ hevességgel támadja a magyar kormányt, különösen, mióta a kormányközeli Heti Válasz hetilap dokumentumokkal bizonyította, hogy önkéntes informátorként jelentett a hajdani Külügyminisztériumnak (s ezzel együtt a legfelsõbb pártvezetésnek). „Egy politikai hírlapírónak, ha meg akarja õrizni tekintélyét és önbecsülését, egy interjú vagy a hatóságok jóindulatának megõrzése érdekében nem szabad kétes értékû kompromisszumokat elfogadnia” – olvasható Paul Lendvai magyarul 1990-ben megjelent, Magyarország kívülrõl, avagy a túlélés mûvészete címû könyvében. Mein verspieltes Land (Eljátszott országom) címû kötetében, a 2011-ben az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltõ Magyarországért aggódik, ahol a „rasszizmus és a sovinizmus vidáman ünneplik ébredésüket”.

16

2011/2

Paul Lendvai önéletrajzaiban leírja, hogy sorkatonai szolgálatát az ötvenes évek elején a belsõ karhatalomnál, részint agitációs és propagandafelelõsként teljesítette – nem említette viszont, hogy ez a testület az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) – a magyar KGB – része volt. Lendvait 1953 januárjában internálták, szociáldemokrata múltját kihasználva akarták koncepciós perbe fogni – szerencséjére Nagy Imre 1953 nyarán miniszterelnök lett, ezért szabadon engedték. Lendvai nem lett azonban a rendszer ellensége. Ahogy fogsága elõtt a Szabad Nép (a kommunista párt központi lapja) újságírójaként, majd a Magyar Távirati Iroda külpolitikai rovatvezetõjeként dühösködött a kapitalistákra és Jugoszláviára (Tito, a magyar nép ellensége címmel könyvecskéje jelent meg 1951-ben), úgy szabadlábra kerülése után párttagságát megújította, és Nyugat-ellenes tollát is újra vitriolba mártotta. 1955-ben ötvenezer példányban jelent meg Franciaország válaszúton címû munkája, melybõl minden békeharcos megtudhatta: a párizsi dolgozók éheznek, s az amerikaiak értékes francia termõföldet tesznek tönkre, hogy helyet csináljanak katonai repülõtereiknek. Az 1956-os szabadságharc idején Lendvai nem volt forradalmár – ezt is megvallja az 50. évfordulón a német nagyközönségnek szánt olvasmányos könyvében. Sõt, ismét saját bevallása szerint: „gyávaságból és opportunizmusból” részt vett az „ellenforradalom rémtetteit” bemutató Fehér könyvek elõmunkálataiban. Nem csoda, hogy miután az 1980-as években az osztrák TV-nek készített magyarországi interjúkat mindig egyeztette a Kádár-rendszer tisztségviselõivel, azok szája íze szerint, lassan monopolhelyzetû Magyarország-szakértõvé avanzsált, mely pozícióját a mai napig õrzi. A tájékozatlan olvasók számára könnyedén lehet egyoldalú írásokban, hazugságoktól sem visszariadva hamis képet festeni Magyarországról. A Süddeutsche Zeitung bécsi tudósítója, Michael Frank recenziója szerint Lendvai mûvében arról ír, hogy miként kótyavetyéli el Magyarország a kommunista idõkben a piacgazdaság és a demokratizálás terén szerzett tapasztalatait. A fogalmazásból jól érezhetõ az összhang a bukott magyar posztkommunista kormány sértettségével, mely szerint õk mindent jól csináltak, amit most az Orbán-kormány szétver. Néhány apró tény nem zavarja sem Lendvait, sem Frankot, hogy az elõzõ kormány a csõd szélére juttatta az országot, és ezért a választók elsöprõ többséggel megbuktatták õket. Lendvai legfrissebb megnyilvánulása a Die Weltnek írt cikke.2 Az írásból egy fasizálódó ország képe raj-

VILÁGHELYZET zolódik ki, a jelent párhuzamba állítja a Horthy-idõszakkal. A súlyosan egyoldalú cikk forrásai kizárólag magyarországi baloldali értelmiségiek. A lap tájékozottságát jól illusztrálja az is, hogy az egyik fotó a képaláírással ellentétben nem Budapesten készült. A médiabotrány egyik fõ hangadója a választásokon hatalmasat bukott MSZP, melynek egyik harcos szószólója az a Lendvai Ildikó, aki 1989 elõtt ténylegesen a kommunista párt által megbízott cenzor volt. Miért maradt el a megtisztulás Magyarországon 1989-ben? A Das Leben der Andere címû német film egy Stasiügynök és az általa megfigyelt mûvészek drámáját ábrázolja. Az ügynök lelkiismerete megszólal, és megtörténik a kései katarzis is, már a fal lebontása után. A folyamat többé-kevésbé lezajlott Németországban. Magyarországon nem. El tudja képzelni a nyugati újságolvasó, hogy a kommunista rendszer verõemberei, a halálos ítéleteket hozó bírók és a valaha vezetõ politikusok ma is békében élnek, magas nyugdíjat élvezve, míg az általuk megkínzottak közül sokan ma sem heverték ki megpróbáltatásukat? Elég csak azt elképzelni, mintha nácikról lenne szó, a felháborodás elsöprõ lenne. El tudja képzelni, hogy Gyurcsány, a volt miniszterelnök 1989-ben még a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja, majd beházasodik az Apró-családba,3 ahol a kapcsolati tõkét felhasználva a privatizáció révén hatalmas vagyonra tett szert, mára az ország egyik leggazdagabb embere? El tudja hinni, hogy miközben antiszemitizmussal vádolja politikai ellenfelét, Orbán Viktort, saját maga és családja egy olyan villában lakik, melyet az 1950-es években a kommunisták egy gazdag zsidó családtól koboztak el és – sok hasonló példával együtt – önmaguk közt osztogattak szét, így jutott hozzá Apró Antal lánya, Gyurcsány anyósa is? Magyarországon a katarzis elmaradt. A Stasi-aktákat a németek még 1989-ben megnyitották, a volt funkcionáriusokat hosszú idõre számûzve a közéletbõl. Ez Magyarországon nem történt meg. A titkosszolgálat aktáinak tartalmát idõnként politikai célokkal szivárogtatta ki a posztkommunista-liberális koalíció. A jelenlegi kormány – Orbán Viktor vezetésével – hadat üzent ennek a társaságnak, akik, felhasználva kapcsolati tõkéjüket és gazdasági hatalmukat, nemzetközi lejárató kampányt folytatnak Orbán és Magyarország ellen. A katarzis most kezdõdik, ezért a nagy zaj. Ki Bokros Lajos? Az az ember, aki ma az EP-ben élesen támadja a magyar kormányt, és nagy szimpátiára talál az ex-DDR-es képviselõben, személyében szim-

Megérti-e a Nyugat a Keletet?

bóluma a magyar rendszerváltozás kudarcának. 1989 után röviddel az egyik legnagyobb, újonnan alapított magyarországi bank igazgatója, Hegedûs Oszkár hitelprogramot dolgozott ki az állami vállalatok szanálására és versenyképessé tételére. Ekkor még a vállalatok zöme mûködött, és szó volt azok átalakításáról, többek közt dolgozói részvények kibocsátásával lefolytatandó privatizációról. Ekkor járt le a bank vezetõinek mandátuma, és összehívták a részvényesek közgyûlését, ami rendszerint újraválasztotta a vezetõket. A közgyûlésen azonban megjelent a legnagyobb, 52%-ot birtokló részvényes, az állam képviseletében Csepi Lajos, az Állami Vagyonügynökség igazgatója, leváltotta az igazgatót, és helyére ültette Bokros Lajost. Bokros pedig azonnal levette a napirendrõl a vállalati hitelprogramot. Ezzel elmaradt a szanálás, és kezdetét vette az a privatizáció, mely mára a külföldi tulajdon 90% körüli arányát teremtette meg. Szanálás helyett a piac megvásárlását hajtották végre, a gyárak zömét leszerelték és eladták. Az ország eladósodott, és a munkanélküliség eléri a munkaképes népesség 30%-át. Bokros a reformkommunista Horn-kormány pénzügyminisztereként megszorító csomagjairól vált hírhedtté, amivel ugyan átmenetileg stabilizálta a fizetési mérleget, de ennek súlyos ára volt szociális és gazdasági téren egyaránt. Bokros megkapta jutalmát megbízóitól, a Világbank Európáért és Közép-Ázsiáért felelõs igazgatója lett, 2009 februárjában a Nemzetközi Valutaalap tanácsadójaként láttuk viszont. A neoliberális politikát képviselõ Bokros – a Bilderberg-csoport két magyar tagjának egyike – legutóbb a 2010-es választáson jelent meg, ezúttal nemzeti színbe öltözve, hogy a néhai rendszerváltó, mára szétvert párt delegáltjaként páratlan nagyot bukjon. A párt nem került be a parlamentbe, de Bokros még korábban lett EPképviselõ, tehát maradt. Maradt, és ott folytatja, ahol abbahagyta, támadja a gazdasági és politikai szabadságáért küzdõ magyar kormányt. Mikor értette a Nyugat Magyarországot? Ma az 1956-os magyar forradalom megkérdõjelezhetetlen tény. Ez 1956-ban nem így volt. Az akkori nyugati médiumok – összhangban a kommunista rezsimmel – ellenforradalomról beszéltek. Csak akkor ismerték el a forradalmat, amikor azt leverték. A halott indián a jó indián. Mi történt, miért lett volna kellemetlen a Nyugatnak, ha Magyarországon gyõz a forradalom? A hivatalos vélemények szerint veszélybe került volna a status quo. Ennél azonban nagyobb tét forgott kockán: idõ elõtt meghiúsul a Nyugat által végrehajtott szocialista kísérlet, és nem tudják kihúzni addig, ameddig eltervezték – 1989-ig, –,

2011/2

17

VILÁGHELYZET

Megérti-e a Nyugat a Keletet?

hogy a jól elõkészített fordulat után megkezdõdhessen a szocialista kísérlet második fázisa, mely ma is tart. A nem hivatalos okok közt volt kettõ is, mely a Nyugatot zavarta. Az egyik a katonai semlegesség deklarációja. A másik a magyar gyárakban spontán megalakult munkástanácsok léte. A munkástanácsok napok alatt születtek, és létrehozták az asszociatív mûködés alapsejtjét, mely feloldja a munkáltató és munkavállaló közti mesterséges konfliktust, és a helyére együttmûködést helyez. Ez az elsõ alternatíva egy nem kapitalista és nem kommunista gazdaság, a Harmadik Út felé, melynek gondolatát Rudolf Steiner hármastagozódás-eszméjére támaszkodva csak 1980-ban vetettek fel ismét a német Zöldek, Joseph Beuys, Wilfried Heidt és társaik.4 A mûködõképes alternatíva nyilvánvalóvá tette volna a kommunista kísérlet csõdjét, de a kapitalizmusét is. Erre akkor sem volt szükség, és ma sem. Csak néhány tisztességes baloldali akadt, akik kiálltak a magyar forradalom mellett, mint a kommunista Albert Camus „A magyarok vére” címû nyílt levelében. Innen nézve nem meglepõ, hogy miért volt szalonképes Ceau”escu a Nyugat számára, egészen 1990-es bukásának napjáig. Szabad-e a sajtó? Lassan elülnek a magyar médiatörvény körül gerjesztett botrány hullámai. A liberális értelmiség hõsként ünnepli a közszolgálati rádió reggeli fõ mûsorának bemondóját, Mong Attilát, aki egy perc néma demonstrációt tartott mûsor közben a médiatörvény elleni tiltakozásként. A riporter megúszta egy fegyelmivel, nem került a Gulagra. Hõsködésének nem volt tétje. Közönsége nem méltatta figyelemre azt a riportert, akinek bátor kiállása az egyedüli volt ugyanebben a rádióban, mikor nem a közelgõ cenzúra rémlátomásairól, hanem tényleges bûntettekrõl volt szó. 2006 õszén, az 1956-os forradalom 50. évfordulója véres konfliktusba torkollott, melyrõl beszámoltam a Der Europäer 2007. februári számában is. Gyurcsány rendõrsége – akik ellen ma kártérítési perek sorozata zajlik – e napon megtámadta az akkori ellenzék által szervezett ünnepségrõl hazafelé tartó tömeget, emberek szemét lõtte ki gumilövedékkel, ujjakat tört, véresre vert és rugdosott ártatlan járókelõket, diákokat kínzott és alázott meg. A hatalom által irányított rendõri brutalitás 2006 véres õszén Magyarország józan polgárait olyan sokként érte, mint a Reza Pahlavi sah 1967. június 2-i nyugat-berlini látogatása alkalmával lezajlott erõszak a német közvéleményt.5 Annak idején az események kiváltotta düh – különösen egy ártatlan diák halála – hozzájárult a Baader-Meinhof-banda létrejöttéhez.

18

2011/2

A véres események egy epizódja a Magyar Rádió udvarán történt, ugyanott, ahol 1956-ban a kommunisták belelõttek a tömegbe. A rohamrendõrök ezúttal kiemeltek a tömegbõl embereket, majd bevitték a rádió udvarába, és ott – a rádió munkatársainak szeme láttára bántalmazták õket. Az udvaron még sokáig lehetett látni a vérfoltokat. 2006 októberérõl van szó! Az eseményrõl a sajtó némán hallgatott, beleértve a rádió elnökét. 2010-ben, a választások után csak egy riporter akadt, aki nyíltan beszélt arról, amit ott látott, és amirõl mindenki tudott, de hallgatott. Mangel Gyöngyirõl és bátor kiállásáról ma sem beszél senki, csak az áldozatok és a sorra megnyert perek igazolják szavait. A napokban fogadta el az Orbán-kormány a 2006-os események után ártatlanul elítéltek ítéleteinek megsemmisítésérõl szóló törvényt. 142 elsõfokú ítéletbõl, mely csak rendõrök – hamis, egymást védõ – tanúvallomásai alapján született – másodfokon 136-ot semmisített meg a bíróság. Ez 97%-os arány! Ilyen csak az ötvenes évek kommunista rendszerének statáriális ítélkezése alkalmával történt. De ez nem 1953, hanem 2006, Budapest! Ekkor azonban baloldali kormány uralkodott, és sajtószabadságról, emberi jogokról nem szólt a média. A filozófus-ügy A fõszereplõk korábban marxista, most liberális filozófusok, akik a bukott balliberális kormány alatt hamis jogcímeken példátlanul magas összegû pályázatokat nyertek, hála az akkori kulturális miniszternek. A megvádolt filozófusok – köztük Heller Ágnes – azonnal antiszemitizmust kiáltottak, s a botrány rögtön nemzetközivé dagadt. Julian Nida-Rümelin volt miniszter és Jürgen Habermas nyílt levélben tiltakozott. Késõbb több filozófus, köztük Daniel Dennett óvatosságra intett és visszavonta aláírását. Ha a kormányoldali-ellenzéki politikai hisztéria fátylát félrehúzzuk, a folyamat mögött egyes személyek és irányzatok privilégiumainak megszüntetésérõl van szó, melyek még a pártállam idejébõl öröklõdtek. Megszûnik a Lukács-iskola, Heller Ágnes körének dominanciája. Ez érdekeket és egzisztenciákat is érint. Lukács egy bankár fia volt, az 1919-es kommunista diktatúra egyik minisztere, majd a kommunista rendszerben marxista filozófus-esztéta. Az antiszemitizmus vádja azért is abszurd, mert számos zsidó identitást valló filozófus él súlyos kritikával Lukács György életmûvével és a Lukács-kör befolyásával kapcsolatban.6 Ez is az 1989-es elmaradt katarzis kései következménye. A napokban került nyilvánosságra Heller 1959-ben keltezett levele. Ebben a levél-

VILÁGHELYZET ben Heller gyakorlatilag üdvözli az 1956-os „ellenforradalom“ leverését, ami azért is szomorú és rettenetes, mert ekkor már a legtöbb bebörtönzés és kivégzés megtörtént. Ma pedig Heller Ágnes a szabadság és a demokrácia fõ védelmezõjének szerepében folytat lejárató kampányt Európa-szerte a Fidesz-kormány ellen. A nyomozás azonban zavartalanul folyik. Magyarok és a népszellem Amint Szolzsenyicin az a személy, akinek az orosz népszellem megnyilatkozott a jelenkorban, Magyarországon Makovecz Imre az, aki a magyar népszellemmel a legközvetlenebb kapcsolatban van. A világhírû építész szellemi forrása az antropozófia. Tevékenysége révén az antropozófiát lakások mélyén, titokban mûvelt okkult tudományból a mindennapi életbe, a nyilvánosság fényébe emelte. Anélkül hogy a magyarok többségének fogalma lenne Steinerrõl, Makoveczet mindenki ismeri, épületeinek misztériumát megérzik az emberek, és szeretettel fogadják. Makovecz mindig keményen, egyenesen fogalmaz, ezért sokan erõszakosnak, nacionalistának, intoleránsnak tartják. Õ viszont tudja, hogy az igazi kozmopolitizmushoz a népszellemek megismerésén keresztül vezet az út. A másik népet inspiráló szellem megismerésébõl nem gyûlölet, hanem szeretet és érdeklõdés fakad. Itt utalnék Peter Lüthi olvasói levelére. Akik a népszellem ürügyén ûznek a Lüthi úr által jogosan kifogásolt rafinált hatalmi manipulációt, azokat a népegoizmus motiválja, egy olyan rejtetten mûködõ rasszizmus, mely bizonyos népeknek vezetõ szerepet, másoknak alávetettséget szán. És ejtsünk pár szót a Lüthi úr által kifogásolt „gyökértelen intellektuelek” kifejezésre is, melyet igen könnyû félreérteni. A gyökértelenség itt szellemi tényre utal, a népszellemtõl való elszakadásra, mivel a tradícióhoz még közelebb élõ „egyszerû” emberekben van még valami emlék a szellemi tartalmakról, az individualizálódásban elõbbre tartó városi polgárok már ettõl elszakadtak. Ez az egzisztencialista életérzés és filozófia alapja is. A legsúlyosabb félreértés e megjegyzést a zsidósággal azonosítani – az antiszemiták teszik ezt. Aki nem a tradíció már széthullott alapjain, hanem a szabadságból kiindulva ragadja meg a népszellemet, az többé nem gyökértelen. Akár hazafinak is nevezhetjük, de egy megújított értelemben. Persze ha az elõítéleteinket részesítjük elõnyben, könnyen vádolhatunk meg bárkit, aki egyáltalán a népszellemet említi, mint ahogy nácizmussal vádolták meg Joseph

Megérti-e a Nyugat a Keletet?

Beuys-t is, mikor a német nép küldetésérõl és a tölgy mítoszáról beszélt. Makoveczcel ez a helyzet, sõt Orbán Viktorral is. A katolikus egyház Makoveczet gnosztikusnak tartja – nem csoda, hiszen az egyház Steiner mûveit a „nem ajánlott” könyvek listáján tartja –, és eddig sikeresen akadályozta meg legújabb templomtervének megépítését. Makovecz Orbánt tartja az egyedül alkalmas államférfinak, aki azt a pusztítást képes eltakarítani, amit a posztkommunista-liberális koalíció végrehajtott az országban. Orbán elismeri, tiszteli õt – szép köszöntõ levelet írt az építész 75-ik születésnapjára – idõnként elfogadja tanácsait is. Magyarországon ma háború zajlik. Orbán visszautasította az IMF hitelét, megadóztatta a bankokat és a multikat – ez az egyik oka a nyugati sajtó támadásainak –, elszámoltatja a korrupt rezsim szereplõit, bepótolja az 1989-ben elmaradt megtisztulást, megszünteti a baloldali médiamonopóliumot. Csupa olyan tett, amiért Cohn-Benditnek és társainak ünnepelniük kéne a magyar miniszterelnököt. Nem teszik. Miért? Kálmán István mondta 1990 körül: ha nem sikerül a bolsevizmus bomlástermékeit eltakarítani, könnyen maguk alá temethetnek. Ma ezek a bomlástermékek töltik be az atmoszférát, és ez érvényes Magyarországon szinte mindenkire. Düh, frusztráció, bosszúvágy. Ez is megtalálható az Orbán-kormány néhol kevéssé elegáns tetteiben, de tévedésbe esik az, aki mindezt morális megítélés tárgyává teszi. Magyarország népe megismerte a hazugságot. Megismerte, és elege lett belõle. Kétharmados többséggel megbuktatta a baloldali kormányt. A Nyugatnak is meg kéne ismernie a hazugságot, és a megtévesztetteknek át kéne látniuk a manipuláció fátylán, mely mesterséges akadályként áll Nyugat és Kelet között. Jegyzetek: 1

Beszámoló a szeminárium munkájáról, SZG 6/2.

2

Das falsche Selbstbild der antisemitischen Ungarn, 03. 03. 2011.

3

Apró Antal Kádár János pártvezér néhai jobbkeze, az 1956-os magyar forradalom egyik leverõje.

4

Grünes Grundlagenprogramm, 1980

5

A Baader-Meinhof-ügy, SZG 12/3.

6

Lukács 1919-ben tiltó listára tétetett és egzisztenciálisan ellehetetlenített olyan nem marxista szemléletû gondolkodókat, mint Hamvas Béla és köre, vaskos tiltó listát készített az általa nemkívánatosnak tekintett irodalmi mûvekrõl (köztük Bergyajev, Keyserling, Gide, Evola), valamint pisztolyával személyesen likvidált nyolc embert a diktatúra utolsó napjaiban.

2011/2

19

VILÁGHELYZET

Serge U. Linder: „Oroszországot, ész, nem érted…” Nyílt levél Ertsey Attilához Ertsey Attila „Szmolenszk – új mozgások Kelet-Európában” címû cikkéhez. Der Europäer, 15.évf. Nr.1 (2010. nov.) „Oroszországot, ész, nem érted, Méter, sing sose méri fel: Külön úton jár ott az élet – Oroszországban hinni kell!” Fjodor Tyutcsev1 (Szabó Lõrinc ford.) Mélyen Tisztelt Ertsey Úr!

1. Oroszország: sok arcból összeállított arckép

Nagy érdeklõdéssel olvastam az Europäer novemberi számában megjelent cikkét. Nem meglepõ, hogy az átlag nyugat-európai polgár mily kevéssé érdeklõdik a kelet-európai térség kultúrája és fejlõdése iránt – és mindez 20 évvel a „vasfüggöny” leomlása után –, hacsak nem botrányokról, kémkedésrõl, politikai perekrõl és háborúkról van szó, amelyek erõsíthetik a régi elõítéleteket. Ezért gondolom, hogy az ilyen alapvetõ dolgozatokra nagy szükség van, és komoly érdeklõdésre kellene számítaniuk. Hogy az Oroszország-jelenség milyen nehezen is érthetõ, azt Fjodor Tyutcsev (1803–73) ebben a négysorosában jól megközelítette, ugyanakkor meghagyta rejtélyességét is – egy üresen hagyott árnyképhez hasonlóan. Mivel úgy gondolom, hogy cikkéhez kiegészítésként némi konkrétumot hozzátehetek – egy inkább „tényszerû” nézõpontból –, ezért megengedek magamnak néhány megjegyzést a jelenlegi Oroszországról, tekintetbe véve azokat a még nagyon szerény csírákat, melyeket a közelmúlt és a jelen fejlõdéseiben nem egyszerû beazonosítani. A megelõzõ történelmi korszakok ebben „szellemi-szociális geológiaként” szolgálhatnak nekünk, üledékeikkel, beomlásaikkal, vetemedéseikkel együtt, melyek támpontot nyújthatnak a jövendõ lehetõségeihez és korlátaihoz; ebben az összefüggésben az Ön cikke elején bevezetõként idézett Rudolf Steiner-jegyzet (1917) számomra Európa akkori geopolitikai kiindulási helyzete háttereinek találó vázlataként tûnik fel, ellátva egy olyan iránytûvel a jövendõbeli szükséges fejlõdéshez, amely azonban eredeti, új impulzusokból és behatásokból kell hogy merítsen.

Az, ami engem az Ön cikkében fõként meglepett, és eredetileg ezt az ellenvéleményt motiválta, az a kevéssé kritikus mód és az a szinte elégikus stílus, amivel Ön Vlagyimir Putyint jellemzi, és az a könnyedség, amellyel Ön részben idillikus csendéletekkel, részben kissé summásan átszáguld ennek a még fiatal, de figyelemreméltóan tehetséges népnek a jelenlegi problémáin. Putyin bizonyára olyan nemzeti és nemzetközi méretû meghatározó kortárs figura, akinek jelentõségét nem lehet alábecsülni. A jelcini de fin de regne azon fázisában lépett a politikai színtérre, miután Jelcin elnökként nyugati „ösztönzésre” egy évtized alatt egy, a nyugati parlamentáris demokráciáktól kölcsönzött modellt vezetett be szinte átmenet nélkül (amit elõtte Gorbacsov próbált fékezni) és azon volt, hogy Oroszországot fokozatosan kiárusítsa: befelé az oligarcháknak, kifelé koncessziókkal a multinacionális cégeknek – kapitalista gazdasági elvek bevezetésével (ez katasztrofális szocio-közgazdasági következményekkel járt)és az American way of life utánzásával az „új oroszok” privilegizált rétege számára. Eme veszélyes identitásvesztés kontextusában nyilvánvalóan kikerülhetetlenül jelent meg a vágy az „erõs ember” iránt. Putyin ténylegesen kimanõverezte Oroszországot a jelcini éra tragikomikus zsákutcájából: a földgáz, a kõolaj és a fémipari szektor 2008-ig tartó növekvõ tõzsdei konjunktúrájának hála, feltöltötte az állami és egyéb kasszákat, elnyelte az államadósságot és a legfontosabb iparágakat fokozatosan a Kreml kontrollja alá vonta. Erõsödõ diplomáciai érzékkel és vaskézzel visszaszerezte Oroszország

20

2011/2

VILÁGHELYZET nemzetközi presztízsének egy részét – és minden eszközzel védekezett a NATO azon terve ellen, hogy radarállomásokat (Csehország) és rakétakilövõ-állásokat (Lengyelország) telepítsen, gyanakvással figyelte a különbözõ „színes” forradalmakat (Ukrajna, Grúzia), geostratégiai NATO-agresszióként megbélyegezve azokat, melyeknek gyakorlati végrehajtását effektíve az USA és egyéb nyugati források (pl. Soros György alapítványa) finanszírozták. A Nyugat talán túl könnyedén elfelejti, hogy a 30 évvel ezelõtti hasonló konfigurációk (a Szovjetunió kubai és nicaraguai támaszpontjai) hasonlóképpen elfogadhatatlanok voltak az USA számára. Ebbe a kontextusba illeszkedik Oroszország némiképp eltúlzott katonai válasza Grúzia legalábbis meggondolatlan támadó háborújára 2008 augusztusában, amivel gyakorlatilag az orosz befolyási övezetbe integrálta Abháziát és Dél-Oszétiát. Putyin is gyorsan harcba szállt, bár emberileg súlyos áron megvásárolt sikerrel az országon belüli terrorizmus ellen – de korántsem az Ön cikke szerinti „megbékélés” jegyében – részben a csecsenföldi véres megtorló politika eszközével. Ez tény, amelyet olyan geopolitikai perspektívában lehet interpretálni, amelyben a szaúdi– wahabita fundamentalizmus erõltetett importálása (olyan vidékre, ahol a tradicionális szuffita iszlámot támogatják) elvégzi az USA helyett a piszkos munkát azzal a céllal, hogy destabilizálja Oroszország déli szárnyát – hadiállapot implicit megelõzõ céllal az Észak-Kaukázusban létezõ látens centrifugális tendenciák ellen. Szmolenszk és Katyæ Ebben tökéletesen egyetértek Önnel: a szmolenszki repülõgép-szerencsétlenség után a Lengyelország–Oroszország közötti pozitív diplomáciai fejlõdés nagyrészben valószínûleg Putyin egyértelmû kooperatív viselkedésének és az orosz nép spontán reakciójának köszönhetõ. Az, hogy a Duma (és ezzel együtt Putyin pártja) újólag elismerte Sztálin „szerzõségét” a katynñi mészárlásban, biztosan hozzájárult a Lengyelország 17. századi felemelkedése óta tartó, mindkét nép számára tragikus ellenségeskedés lebontásához, miközben csak remélni lehet, hogy a Kaczyæski-klán nacionalista fanatizmusa nem próbálja meg eltéríteni ezt a sokat ígérõ fejlõdést – bár ettõl azért lehet tartani. Belpolitikai aspektusok Ennek a geostratégiai egyensúlynak a belpolitikai és szocio-ökonómiai hátoldalán az Ön cikkének olvasója sajnos nem sokat tud meg a hétköznapi élet „realitásairól”: itt az Ön által említett „egyszerû em-

„Oroszországot, ész, nem érted…“

berekre” gondolok – „Iván & Marija mint átlagfogyasztók” –, aki pl. 1 kg kenyérért vagy 1 liter tejért 2 dollárt fizetnek. Mindezt egy olyan országban, amelyben a nyugdíjasok nagy részének havi 150–200 dollárból kell megélnie, és amely ország 1994 óta közel egymillió lakosát veszíti el évente (a 154 millióból) elsõsorban egészségügyi okokból. Egyidejûleg Oroszország évente majdnem 20%-a – azaz több ezer – magasan kvalifikált természettudóst veszít el, akik képzettségüknek köszönhetõen gond nélkül találnak munkát a nyugati egyetemeken. Az Orosz Tudományos Akadémia új nemzedéke ezt a vérveszteséget a korábban a kutatóintézetek finanszírozására fordított állami pénzek leépítésére vezeti vissza. Ezekben a kutatóintézetekben manapság egy fiatal tudós havi 350–700 euró fizetést kap, amely épp hogy elegendõ a létezéshez ebben a központilag megszervezett nukleáris birodalomban, amelyben – Moszkvát és Szentpétervárt kivéve – a föderáció nagy része egy harmadik világbeli ország szintjén stagnál. Gondolnunk kell itt a mindent behálózó korrupcióra is, amely becslések szerint a GDP közel 50%-át elnyeli, és ezzel húsz éve dollármilliárdok tûnnek el évente külföldre. Ehhez járul az igazságügyi apparátus politikai perspektíváktól való nyilvánvaló függése, a bátor újságírók, és ügyvédek rendszeres megfélemlítése vagy likvidálása, valamint az a tény, hogy az ilyen jellegû bûntények nagyrészt felderítetlenek maradnak. Emellett teljesen világos, hogy egy olyan államban, amelyikben Putyin a „hatalom vertikálisát” és a „törvény diktatúráját” hozta létre, természetszerûleg minden szál és felelõsség a Kremlben fut össze. Miként írhatja Ön olyan reménykedve, hogy a történelem egyszer talán „nagyszerû stratégaként” és „nagyformátumú reprezentatív figuraként” fogja Putyint ünnepelni? Külpolitikailag ez teljességgel elfogadható lenne – de csak ami a stratégát illeti. Belpolitikailag ellenben biztosan nem elegendõ, ha (mint ahogyan Ön oly megejtõen ecseteli) magunkat szoborként, muzsikkülsõvel, vászoningben és mezítláb ábrázoltatjuk. Putyin – igazi homme de terrain, fenegyerek – sokkal realistább: ezen a nyáron az erdõtûz-katasztrófák idején másodpilótaként láttuk õt egy tûzoltóbombázó fedélzetén – természetesen tévés kísérettel – vagy egy kutató-tengeralattjárón a Bajkál-tóban, vagy legújabban nyugati sztárok társaságában egy szentpétervári jótékonysági koncerten. Ez már a 2012-es választási küzdelem elõjátéka – az oroszok ezt bizonyíthatóan régen felfogták, és az átlagpolgár kezdeti lelkesedése majdnem teljesen elszállt, miután a felébresztett reményeknek 10 év után nem teljesült még a fele sem.

2011/2

21

VILÁGHELYZET

„Oroszországot, ész, nem érted…“

Putyin és Szolzsenyicin Hogy Szolzsenyicin ennek ellenére valóban tartósan ellátta-e tanácsaival Putyint (erkölcsi szereplõi minõségében), nem tudom megítélni; a 20. század eme legnagyobb írója, egy erõs állami autoritás védelmezõje (amelyre Oroszországnak valószínûleg szüksége van) mindenképpen inkább egy szerényen strukturált, teokratikusan alátámasztott elképzelés híve volt a jövõ államformáját illetõen. Ennek ellenére tett egy érdekes javaslatot, amelyet sajnos Putyin nem vett figyelembe, valószínûleg azért, mert a „hatalom vertikálisával” ellentétben áll: a falvak és járások nagymérvû helyi önkormányzati autonómiájának megvalósítására (a „Mir” modell alapján). Ezen író politikai „sokoldalúsága” azáltal is megmutatkozik, hogy furcsa módon Franco és Pinochet diktatúráit igazolta, és a polgárjogi aktivistává áttért Andrej Szaharovot, az „orosz hidrogénbomba atyját” Antikrisztusnak tartotta. Hogy a Szolzsenyicinnel való kapcsolat ténylegesen döntõ fordulatot okozott-e Putyinnál, nem lehet eldönteni – annál a Putyinnál, akivel szemben az Ön cikke szerint, az „egyszerû emberek” még mindig egyfajta „vallásos tiszteletet” táplálnak. Az államforma problémája Ez az inkább romantikus idill azonban nem vezethet félre bennünket azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a putyini éra lényegi jelensége, a hatalom centralizálása nem sokat hagyott meg az állam névleges föderatív elvébõl és az effektív hatalommegosztásból. A nyugati kritikusoknak azonban nem szabad elfeledniük, hogy a jog és a politika szétválása nem mindig látható – gondoljunk csak Koszovó kétséges államjogi elismerésére Európa legtöbb állama – ideértve Svájcot is – és az USA részérõl (nem beszélve az igazságszolgáltatás politikai függõségérõl Franciaországban és Olaszországban). Visszatérve Oroszországhoz: a gyakorlatban reálisan nem megvalósított hatalommegosztás – mely jellemzõ az olyannyira óhajtott „kontrollált demokrácia” rendszerére – az a konvergenciapont, amely összeköti Putyint/Medvegyevet és Szolzsenyicint: a legutóbbi jaroszlavli nemzetközi politikai fórumon (2010. 09. 19–20., http//:engl.ruvr.ru) Medvegyev megállapította, hogy a parlamentáris demokrácia bevezetése „katasztrófa” lenne Oroszország számára, mivel „a nép nyilvánvalóan nincs tudatában felelõsségének és a politikai folyamatba való bekapcsolódásának”. Ennek valószínûleg kevéssé van köze az orosz nép lelkének állítólagos „gyermetegségéhez”, sokkal inkább következménye a Szovjetunió létezése alatti három generációban rögzült óvatos viselkedésnek minden párton kívüli kezdeményezést illetõen.

22

2011/2

Ezzel szemben azonban megállapítható, hogy tavaly nyáron, az erdõtûz-katasztrófák idején – az állam szinte teljes távolléte közepette – az „egyszerû nép” sok helyütt spontán, helyi szinten szervezte meg önmagát; egy olyan nép, amely a végrehajtó hatalom szerint még gondban van a közérdeket illetõ felelõsségtudattal. Még nincs ismeretem Medvegyev olyan megnyilatkozásáról, amelyben azt javasolná, hogyan lehetne a nép ezen nyilvánvalóan hiányzó öntudatát konkrét módon fejleszteni. Miért ne lehetne egy „fentrõl lefelé” indukált folyamat által, mint az történt 1861ben a jobbágyfelszabadítás esetében – csak éppen a következményeket jobban megtervezve, mint akkor? A tény, hogy egy, az orosz viszonyokhoz illesztett hasonló tanulási folyamatot még csak nem is ösztönöznek „fentrõl”, úgy tûnik, ebben az országban összefügg az állam és intézményei funkciójának és kompetenciájának specifikus értelmezésével, ahogyan Medvegyev fogalmazott. Ez az államfogalom egészen a nyelv szemantikájáig nyomon követhetõ: a gosudar és a gosudarstvo – uralkodó és állam – szavakban megtalálhatók a gospod (Úr) és a sud (törvény, ítélkezés) szótövek, tehát egy olyan koncepció, amelyben történelmileg egy uralkodó volt a hatalom fõ birtokosa (a Szovjetunió idejében a párt és a KGB), jogi vonatkozásokban is.2 Ezt a funkciót mára az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az ex-KGB) bõvítette tovább, a Ljubjankáról szisztematikusan ellenõrizve az egész államapparátust. Az, hogy Oroszország egészen a 18. századig Európa szellemi és szociálpolitikai fejlõdésében nem tudott részt venni, többek között két tényre vezethetõ vissza. Egyrészt: az orosz hercegek és az elsõ cárok a tatárok elleni védekezésre kényszerültek – óva eközben Európát –, s ez lehetõvé tette a kontinens nyugati részének, hogy a reneszánsz és a humanizmus korában új öntudatot fejlesszen; ez mintegy elõfeltétel az individuum méltósága elvének fejlõdéséhez, egy eszme, mely Nyugat-Európában a feltörekvõ abszolutizmus ellenére is elterjedhetett. Másrészt a cárok az 1905-ös forradalomig abszolút uralkodóként minden, akár a legminimálisabb nyitás ellen is védekeztek – vagy ha valamelyikük törekedett is erre (mint II. Sándor), az arisztokrácia azonnal meggátolta ebben. 2. Az Ukrajna és Oroszország népei közötti „szövetség” Szolzsenyicin esküdött a „természetes szövetségre” – nos, ebben én inkább egy eszkatologikus óhajt,

VILÁGHELYZET mintsem egy történelmi valóságra épített jövõperspektívát látok –, bármennyire is kívánatos lenne ez. Mindenesetre a jelenlegi szituáció a mérsékelt optimizmus mellett szól. Megint a történelem az, ami segít nekünk jobban megérteni a gyakran szenvedésekkel teli szomszédságnak a nehézségeit. Az orosz kultúra egy jelentõs része a Rurikok alatt a Dnyeper mentén, többek között Kijevben (amelyet „az orosz városok anyjának” neveznek) fejlõdött ki, a hódító varégek és a már az iráni eredetû egykori szkíták földjén letelepedett szlávok szintéziseként, északon keveredve a középázsiai eredetû finnekkel, végül a bizánci típusú kereszténység felvételével. Ez a folyamat a tatárok betöréséig tartott. A következõ fél évezred folyamán aztán a Kárpátok és a Donyec közötti területen kialakult egy lengyel, osztrák–magyar, orosz és zsidó kultúrelemekbõl álló mozaik, háttérben tatár, görög és oszmán örökséggel. Ehhez járul még az, hogy az ukrán egyház az 1596-os breszti Szinódus óta Róma kontrollja alatt marad. Ez az irányultság az évszázadokon át tartó lengyel–litván megszállás – beleértve a katolikus-nyugati befolyást - következménye többek között Nyugat-Ukrajnában, amely eredetileg Volhiniát, Galíciát és Fehér-Ruténiát foglalta magába. Az 1648-as lengyelellenes felkelés, amely kiprovokálta Oroszország beavatkozását, még erõsítette is az ország kulturálisan két befolyási övezetre történõ megoszlását. Ez még mindig és manapság még inkább érzékelhetõ. A saját ukrán állam létrehozásának elsõ törekvései 1848-ra nyúlnak vissza, amikor Nyugat-Ukrajna egyes részei még az Osztrák–Magyar Monarchiához tartoztak. Ezek a törekvések elõször a lengyel Józef Pi‡sudski marsall (1867–1935) 1918 óta tartó brutális megszálló politikája idején erõsödtek fel, az orosz–lengyel háború hátterében, majd folytatódtak a húszas évek vége óta tartó nem kevésbé rettenetes sztálini kényszerkollektivizáció és az azt követõ szörnyû éhínség idején. Ezeket egyetlen ukrán sem felejti el. Végül a második világháborúban bizonyos alakok, mint pl. Sztepan Bandera, úgy gondolták, eljött az idõ, hogy a német hadsereg segítségével kiszakítsák Ukrajnát a Szovjetunióból, és létrehozzanak egy független államot (kényszerûségbõl az SS árnyékában). Bandera a háború vége felé a német megszállás alatt a náci „Nachtigall” (Csalogány”) zászlóaljban szolgált, és felelõs több ezer lvivi zsidó likvidálásáért. Egy 2010. 01. 22-i dekrétum alapján azonban Banderát eme „hõsies múltja” ellenére nemzeti hõsként ünneplik Ukrajnában. Oroszország, miután 1991-ben vége lett a SZU-nak,

„Oroszországot, ész, nem érted…“

nem tudta kiheverni azóta sem Ukrajna és mindenekelõtt a krím-félszigeti Szevasztopol flottatámaszpontjának leválását. Ennek a fentiekbõl következõ és a „narancsos forradalommal” még csak erõsödõ látens konfliktusnak a jelei a politikai és gazdasági feszültségek, melyeket 2009–10-ig a minden télen megismétlõdõ „gázháború” kísért. Nehéz megítélni, hogy ebben melyik felet terheli a nagyobb felelõsség. Ha ma valaki ukránokkal beszél (korosztálytól függetlenül), semmit nem érzékel ebbõl a szép „szövetségbõl”, annál inkább az Oroszországgal szembeni bizalmatlanságot; sok ukrán diák külföldön lehetõleg kerüli, hogy orosz diáktársaival oroszul beszéljen; az ukrán vezetés pedig vonakodik elismerni az orosz nyelvet második államnyelvként, holott az ukrán lakosság több mint 20%-a (elsõsorban KeletUkrajnában és a Krímben) oroszul beszél. 3. Átmeneti perspektívák Az illúziók veszélyesek, és a téves megítélések mindig megbosszulják magukat, pl. ha a „nagykorúság” fokát vagy az oroszok szabadságértelmezését a parlamenti demokrácia modelljén méri. Nyikolaj Bergyajev (1874–1948) vallásfilozófusként és a bolsevikok elszánt ellenségeként így írt egy, az emigrációban posztumusz megjelent cikkében: „A… nyugati gondolkodásban a szabadságot individualistán értik, a személyiség jogaként. Az ortodoxia számára idegen az individualizmus, rá egy sajátságos kollektivizmus jellemzõ. Vallási talajon a személyiség és a közösség nem egymás ellenségei.”3 Ezt a lelki és antropológiai alkatot kevéssé érti a Nyugat, annál inkább a Kreml, ezzel igazolva az „egyszerû néppel” szembeni állami irányítás rendszerét. Andrej Makin szemléletesen ábrázolja ezt az „egyszerû népet” az ifjúkorában, a hetvenes években a Volga-vidéken szerzett tapasztalatai alapján: „… különleges keveréke a kegyetlenségnek, együttérzésnek, részegségnek, anarchiának, könnyeknek és legyõzhetetlen életörömnek, az eltûrt elnyomásnak, nehézkes önfejûségnek és váratlan finomságnak…”.4 Ez a jellemzés pillanatfelvételként hat ennek az országnak a hosszú, gyakran kaotikus születésérõl, alakulásáról, amit évszázadokon át befolyásolt a tatár kánság árnyékában létezõ autokratikus államértelmezés – egy nép, amely végül is csak a bizánci kultúra és a keresztény ortodoxia civilizáló ereje által maradt egyben minden szenvedésen és krízisen túl. Ha most vetünk egy pillantást az „orosz lélek állítólagos gyermetegségére”, kissé problémásnak tûnik

2011/2

23

VILÁGHELYZET

„Oroszországot, ész, nem érted…“

számomra, amikor Ön Zoszima sztarecnek (Dosztojevszkij Bûn és bûnhõdés, 1879) az orosz lélek vezetésre szorulásáról szóló megnyilatkozásait használja, hogy azokat most, 140 évvel késõbb „diagnosztikai eszközként” alkalmazza az oroszok jelenkori öntudat-fejlõdéséhez (beleértve ebbe potenciális politikai és szociális képességeiket). Amit ezzel szemben megfigyelhetünk: mihelyt a levegõnek szabadságillata van, kulturális szempontból valóságos vulkánkitörés zajlik, tele energiával és alkotói lelkesedéssel. Gondoljunk csak a 20. század elején a szimbolizmus mozgalmára, olyan koponyákkal, mint Blok, Belij, Ahmatova, Cvetajeva, vagy az ezt követõ futurizmus merészségére (Jeszenyin, Majakovszkij, El Liszickij, Eizenstein), a forradalom utáni elsõ évtizedekben, mielõtt a relatíve szabad kulturális pluralizmust illetõ illúziókat a vezetés szisztematikusan eloszlatta, elnyomta – ez olyan kulturális eredmény, amely még a Szovjetunió idején sem merült ki teljesen, jóllehet az NKVD/KGB-vel kötött súlyos kompromisszumok árán és szörnyen gúzsba kötött kifejezési lehetõségek közepette (melyeknek végállomása számûzetés, underground [szamizdat], gulág vagy likvidálás lehetett) kellett túlélnie. Ezen kultúrkincs példájaként szolgál a Sztálin halálától kb. 1975-ig tartó idõszakban többek között Andrej Tarkovszkij filmrendezõ (Rubljov), Alekszandr Tvardovszkij író vagy Jevgenyij Jevtusenko költõ, a két utóbbi Szolzsenyicin védelmezõi. Olvasott-e Ön egy Csingiz Ajtmatov-regényt, vagy tanulmányoztae a politikai plakátmûvészet kreativitását a peresztrojka idejébõl, amely szinte forr, mihelyt nem kell tartani a „konclager” rémétõl? Megfigyelte-e, hogyan csökken az utcai demonstrációktól való félelem, fõként az erdõtüzek idején megmutatkozó szervezeti összeomlás óta? Tény, hogy a peresztrojka után szegényebb lett az oroszországi irodalom és mûvészet, hiszen az oroszok kreativitását a szenvedés és az ellenállás lobbantja fel. Az új filmek közül csak néhány kerül el Nyugatra – pl. Mihalkov Urga vagy Az esküdtek címû filmjei. A középszerû, Nyugat-utánzó tévésorozatok ellenére a jelenlegi kulturális programok még mindig tartalmasabbak, mint mifelénk, beleérzõ életrajzokat és filozófiai vitákat sugároznak, beleértve a nem feltétlenül „vonalhû” adásokat érzékeny és rázós ökológiai témákról, függetlenül a csatornák uniformizáltságától. Kultúra dolgában az oroszoknak nincs szükségük sem nevelésre, sem segélyre. Közbe lehetne vetni, hogy itt „csak” az elitrõl van szó és nem az „egysze-

24

2011/2

rû néprõl”, de egy nép kulturális színvonalát idõtlen idõk óta nem az átlagon, hanem a csúcsain mérik. Problémás ezzel szemben ezen emberi potenciál fejlõdésének hátráltatása politikai és szociális téren, melyet a fent említett viszonyok és struktúrák okoznak. Ami pedig az Ön által szorgalmazott, a jelenlegi perspektívából kissé problematikusnak ható, a „szláv kultúrcsíra németség általi nevelését” illeti, emlékeztetnünk kell arra, hogy a mûvelt oroszok a 18. század vége óta nyitottak voltak a német kultúrkincs felé – az elit nagy részének képzéséhez hozzátartoztak a hosszas németországi tartózkodások. Ez a nyitottság megmaradt a második világháború után is: a náci agresszió okozta még nyílt sebek ellenére az iskolákban tanították a német nyelvet és a kultúrát, Minszktõl Vlagyivosztokig – és nemcsak Marxot, hanem Goethét, Schillert, Fichtét, Hegelt, Kantot, akik a normális gimnáziumi tanrendbe tartoztak; és ez még most is tart, bár csekélyebb mértékben, hiszen a kommunikáció és a technika nyelve az angol. Ez a szûnni nem akaró érdeklõdés a német kultúra iránt még inkább figyelemreméltó, ha összehasonlítjuk a német nyelv francia kormány általi ellehetetlenítését a háború utáni Elzászban. Ahhoz azonban, hogy a szükségszerû közép-európai–szláv permanens dialógus létrejöjjön, amely sok területre kiterjedõ együttmûködéssel párosulna, szükség van a nyugat-európai államok valódi érdeklõdésére KeletEurópa és a Balkán fejlõdése iránt – túl a potenciális piacokon és nem csak az intelligencia részérõl. Hogy egy ilyen együttmûködés és szövetség, mint ahogyan Ön hiszi, „egy szempillantás alatt” véget vetne-e az USA európai hegemóniájának, nekem inkább valószínûtlen, ábrándos hipotézisnek tûnik. Az egyetlen intézmény, amely nem fárad bele az európai ortodox Kelet iránti érdeklõdésbe, az a római egyház, az „ökumené” „testvéri” leple alatt. Amire szükség van, az nem a liturgia, hanem az eszmék és a szellem ökumenéje. Közép-Európa és mindenekelõtt a német nyelvû kultúrtér, valamint a szláv népek közötti eljövendõ kooperációhoz szükség lenne – de ez most még csak egy nagy utópia – a nemzeti egoizmusok leépítésére, melyek a politikai feszültségek és gazdasági krízisek idején élik wilsoni értelemben vett virágkorukat, „kibõvítve” a „nemzeti identitás új (fasisztoid) definíciójával” – értsd: a kisebbségek kizárása. A nacionalizmus ezen fajtája, amelynek semmi köze nincs a kultúrnemzet fogalmához, érzékelhetõen jelen van mind Nyugat-, mind Kelet-Európában, beleértve Oroszországot is. Ha ez a tendencia felerõsö-

VILÁGHELYZET dik, tartani lehet a jól ismert regressziótól, amelyben a „közvélemény” (azaz a közzé tett vélemény) tovább bukdácsol lefelé a kultúrlépcsõ fokain: a humanizmustól a nacionalizmus felé, a nacionalizmustól potenciálisan a bestialitás felé. Ami viszont 20 év óta tény, az nem az Oroszország és a „new-Europe” felõl (ahogyan az exszocialista országokat nevezte Bush II) érkezõ katonai fenyegetés, hanem az angolszász gazdasági axiómák és konfrontációelméletek dogmatikájának elõretörése (gondoljunk csak Huntington The Clash of Civilizations címû mûvére5), amelyet „védelmi stratégiának” maszkíroznak, elkendõzve az ismert, exportra szánt „made in USA” kultúrszeméttel – ez olyan veszély, amelytõl Valentyin Falin (1971–78: bonni nagykövet, majd Gorbacsov munkatársa) már 1990-ben óvott: „A Nyugat megpróbál átgázolni rajtunk…” és „…megkísérli országunkat lépésrõl lépésre kiszorítani a »tradicionális« Európából”.6 Oroszország a maga inherens antinómiájával egyik lábával Keleten, a másikkal Napnyugaton áll. Még ha Szolzsenyicin és Medvegyev, ha különbözõ perspektívákból is, de hasonló végkövetkeztetésre jutnak az államformát illetõen, amely Putyin pártjában a társadalom militarizálására törekszik, én akkor is azt gondolom, hogy az „egyszerû nép” a Szovjetunió kemény iskolája után sokkal érettebb, mint ahogyan Ön gondolja. A nép nagyon jól érzékeli, milyen irányba halad, és milyen eszközökkel dolgozik a Kreml. „Gyermetegsége” már rég nem olyan, mint Dosztojevszkij idejében. Nekem inkább úgy tûnik, hogy a megfelelõ vezetés egy az oroszok által létrehozott, nem Nyugatról importált államforma fejlõdéséhez jelenleg alig-alig létezik; ellenkezõleg, a mostani szociális klíma abszolút nem nevelõ hatású és akadályozza a szükségszerû tanulási folyamatokat, amelyek lehetõvé tennék a Szovjetuniótól örökölt szociális és politikai viselkedési normáktól való fokozatos elszakadást. Renate Riemeck így ír: az oroszok (vagyis az elit) asszimilálták a felvilágosodás eszméit, de (a fent említett okok miatt) a reneszánsz/humanizmus megelõzõ lépcsõfokát nem élhették meg és nem formálódhattak általa.7 Ebben a népben mégis él a humanizmus egy másik formája (amely létezik a többi szláv népben és a Keleten is): A tipikus orosz a felebarátai által, a közösségben és a közösség által él (Bergyajev „kollektíva” fogalma túl statikusan hangzik), nem pedig a saját személyiségére (mint az „önmegvalósítás” eszközére ) fókuszálva.

„Oroszországot, ész, nem érted…“

hogy individuumként megvalósítsa önmagát a közösség által a közösségen keresztül. Lehet, hogy kicsit merész ötlet, hogy ezt a létalapot az oroszok esetében összefüggésbe hozzuk a (gyakran tudat alatti) ortodox létértelmezéssel: a Szentlélek Szentháromságon belül elfoglalt helyének és a Szentléleknek mint Paraklétosznak, Gyógyítónak és Tanácsadónak (János 14,25) specifikus felfogásával, „amely mindenekre kiárad” és az ember szellemében tükrözõdik, mint az emberi trichotómia tagja. A 8. Zsinat (867) óta, amely az 1054-es végleges skizmát (egyházszakadást) elõkészítette, ezt a szellemet a katolikus Nyugaton csak mint a lélek függelékét határozták meg, tehát valójában „eltörölték” – amint Steiner oly találóan mondta –, amit a keleti egyházak soha nem fogadtak el. Ez a részvevõ képesség, miszerint „élni a közösség által, a közösségen keresztül” (vallásgyakorlással vagy nélküle), természetesen egy más természetû testi-lelki alkatot és más létezésalapot feltételez; végül is talán ez az az alap, amiért az oroszok körében kevésbé elterjedtek a félénk-depresszív kórképek, dacára a krónikusan nehéz viszonyoknak – a Nyugattal ellentétben, ahol a lakosság 30%-a szenved ebben és antidepresszánsokat szed, az anyagi függetlenség, biztonság és a (jelenleg még) tervezhetõ jövõ ellenére.

Németrõl fordította: N. László Gabriella

Jegyzetek 1

Fjodor Tyutcsev (1803–73) 1866-ban írt négysorosa egy olvasókönyvbõl

2

A „goszudar” kifejezés a ’goszpod’ (Úr) + a ’szudar’ (bíró) szavak fúziója (elsõdleges értelmében „Bíra az Úr elõtt” vagy „Isten kegyelmébõl”)

3

Nyikolaj Bergyajev: „Az orosz-ortodox kereszténység valósága”, Párizs, 1952; in: Renate Riemeck: Moskau und der Vatikan. Basel, 1978, p. 8.

4

Andreï Makine: Le testament français. Mercure de France, 1995, p. 200. (Franciából fordította S. U. Linder)

5

Samuel P. Huntington: „The clash of civilizations?” in: Foreign Affairs, 1993, vol 72, Nr. 3, p. 22 – 49.

6

Valentin Falin: Politikai Emlékiratok. Knaur, 1995, idézve Gerd Weidenhausen által: „Oroszország, átmenetben a XXI. század felé”, in: Der Europäer, 4 évf., Nr. 7 (2000. május).

7

Renate Riemeck: Moskau und der Vatikan

Ez nem pszichológiai, hanem ontológiai tulajdonság; szociális létfeltétel, képesség és szükségszerûség,

2011/2

25

VILÁGHELYZET

Ertsey Attila Válasz Herr Linder nyílt levelére Megtisztelõ a Der Europäer márciusi számában megjelent levél Linder úr tollából. Bár levelének tartalmával alapvetõen egyetértek, néhány ponton vitatkoznom kell. Mi a „realitás”, a valóság az Ön értelmezésében? Szolzsenyicin gõzös ábrándjairól beszél, szembeállítva azokat az úgynevezett „geopolitikai realitással”. Ez azonban nem öröktõl fogva adott. A mai geopolitikai realitást az angolszász vezetõ réteg „gõzös” hatalmi ábrándjai alapozták meg. Az „einfachen Volk” kifejezés fájó pont lehet az Ön számára, mert többször is említi. Számomra az „egyszerû ember” a reprezentatív, akinek bölcsessége elõtt meghajlok, szemben a népszellemtõl elszakadt, úgynevezett intellektuelekkel, az „elit”-tel, akik „modernizálás” álnéven segédkeznek a Nyugat uralma alá hajtani népeinket, és akiket ezért szánalmasnak és kártékonynak találok. A Szolzsenyicin és Dosztojevszkij által ábrázolt orosz néplélek bizonyára fejlõdött az eltelt idõben, de lényege nem változott. A nép egészének lelkületét nem lehet azonosítani néhány kiemelkedõ individuumáéval, akik megelõzik korukat. E reprezentatív személyiségek jelenléte – akár Belijt is vehetjük példaként – nincs ellentmondásban a szellemi vezetés iránti igénnyel, ami természetesen nem rájuk vonatkozik, õk megtalálják maguk is a szellemi forrást. A nép egészének gondos, szeretetteli nevelésre van szüksége – nem egy erõszakos és ostoba államszervezetre, hiszen a sztarecek vagy az orosz mûvészek, mint Rubljov, nem apparatcsikok, inkább „sztalkerek” voltak –, aminek alapját egy olyan békés és prosperáló háttér tudná biztosítani, melyrõl Szolzsenyicin beszélt „Hogyan mentsük meg Oroszországot?” címû pamfletjében, és a falu autonómiájára épülõ új rendszer víziójában. Ebben folytatná Sztolipin politikáját, és ez egy sajátos, az Ön által hivatkozott, Bergyajev által említett kollektív és egyszerre individuális polgári fejlõdés alapját képezhetné. Ez az igazi realitás, és ezt valóban számon lehet kérni a Putyin–Medvegyev párostól. Dirigizmus vagy tanítás? Ez a kérdés. A karma kérdése azonban nem egyszerû dolog. A karma szempontjából nem lehet közvetlenül moráli-

26

2011/2

san megítélni az oroszok szenvedéseit, sem Putyin vagy éppen Szaharov aktuális tetteit. Fel kell emelkednünk a morális megítélés fölé. Az orosz nép ma is szenvedéseken halad át. E szenvedés nem ok és eredmény nélküli. Jól illusztrálja mindezt Tarkovszkij, aki megismerte a Nyugat érzéki szépségét, és mégis megmaradt orosznak. Elfogadta, felismerte saját karmáját. Felmutatta a Nyugat számára az áldozathozatal igazságát. Nem véletlen, hogy élete végén rátalált Rudolf Steinerre. A Kulturnationtól a bestialitásig vezetõ út, melyre Ön utal, valóság, de egy manipuláció eredménye: az erõszakkal visszafojtott, elnyomott népiség öntudatlan ellencsapása. Ezért az egészségesen megélt népiségért szólalt meg Szolzsenyicin. Én itt élek, és ismerem a szamizdatot, az orosz költõket és filmeket, tudom, mennyi pénzbõl kell megélnie egy orosznak és egy magyarnak. Rokonaim kommunista haláltáborokban és kínzókamrákban sínylõdtek, családomat a rezsim szétszórta az USAtól Új-Zélandig bezárólag. És én láttam, hogy 2006ban a budapesti utcán hogyan lõtték ki az emberek szemét a Nyugat által legitimált posztkommunista miniszterelnök rohamrendõrei, és látom, hogyan tagadja le mindezt a baloldali értelmiség. Mindez Nyugatról kevéssé látszik. Egyetértve Önnel, meggyõzõdésem, hogy az orosz nép lelki konstitúciójára alapozott nevelés lehet az alap, melyre Közép-Európa közvetítésével a Kelet– Nyugat közti megértés támaszkodhat, ami Európa és a világ jövõbeli fejlõdésének alapját jelentheti. A drámai kérdés az: mi van a másik pólussal, megszülethete a Nyugatban a megértés? A mulasztást jelzi az, aki a szellemi vákuumot betölti – a katolikus egyház aktivitása, melyre Ön utal. Képes-e rá a németség, hogy saját misszióját felismerje, van-e mondanivalója az orosz nép számára, vagy marad az USA bûntudattal megbénított vazallusa? Ez a tét, és az ezzel való megküzdés a Der Europäer feladata is. A Der Europäer egy szabad tér. Talán az egyetlen, ahol ma találkozhat Kelet és Nyugat.

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS

Emil Leinhas: „A jövendõ nap” (Der Kommende Tag) Részvénytársaság gazdasági és szellemi értékek támogatására* Bevezetés A szociális organizmus két nagy pólusa a kultúra – szellemi élet – és a gazdasági élet. A gazdasági élet elhal, ha folyamatosan nem áramlanak hozzá a kulturális területrõl innovatív erõk, a kultúra pedig rá van utalva arra, hogy a gazdasági élet anyagi alapokat biztosítson számára. Ha a kultúra alacsony színvonalú, a gazdaság is gyengén teljesít. Egzisztenciálisan kölcsönösen függnek egymástól. A szociális organizmusnak szüksége van egy olyan szervre, amely biztosítja, hogy a két poláris terület között folyamatosan egyensúly jöhessen létre. Rudolf Steiner szerint ez a szerv egy bankhoz hasonló intézmény lenne, „amely pénzügyi tevékenységével olyan gazdasági és szellemi vállalkozásokat szolgál, amelyek mind céljaik, mind mûködésük szerint az antropozófiai irányultságú világnézet talaján állnak”.1 Miután 1919-ben meghiúsult a kísérlet egy átfogó szocializálást a hármas tagozódás értelmében bevezetni, hogy az impulzus ne vesszen el, Rudolf Steiner munkatársai elhatározták, hogy szûkebb határok között néhány gazdasági és kulturális intézmény részvételével létrehoznak egy társulást. Így alakult meg 1920. március 23-án Stuttgartban a „Der Kommende Tag” Részvénytársaság gazdasági és szellemi értékek támogatására. A felügyelõbizottság elnöke 1923-ig Rudolf Steiner volt.2 Az 1921. évi üzleti jelentés szerint a vállalkozás alapja: csírát képezni egy új asszociatív alapon fejlõdõ gazdasági élet számára.3 A vállalkozást az általános gazdasági krízis idejében (hiperinfláció) likvidálni kellett. Az alábbiakban néhány rövid részletet közlünk Emil Leinhas 1950-ben megjelent könyvébõl. Kálmán István

*

Emil Leinhas

Amikor 1919 õszén átláthatóvá vált, hogy a szociális organizmus hármas tagozódása nagy léptékû gyakorlati megvalósítására az adott korszakban gondolni sem lehet, akkor született az a döntés, hogy ezt az impulzust legalább a gyakorlati élet egy részterületén érvényre kell juttatni. Azt terveztük, hogy egy olyan vállalkozást alapítunk, amelynek különbözõ jellegû gazdasági vállalatokat, ezen kívül pedig szellemi jellegû intézményeket kellene magába foglalnia. Amennyire ez a fennálló viszonyok között egyáltalán lehetséges lenne, ezen a módon meg kellene próbálni, szûkebb keretek között ugyan, de mégis gyakorlati példát mutatni az asszociatív (társulási) együttmûködésre. Abból a felfogásból indultunk ki, hogy a jelenben elsõsorban arra van szükség, hogy a gazdasági életet a szellemi életbõl kiindulva új eszmékhez juttassuk, legyenek azok akár gazdasági-mûszaki, akár gazdasági-szociális jellegûek. Ha ezt a gondolatot elegendõ számú gazdasági vezetõ tenné magáévá, akkor, úgy reméltük, a gazdasági életet fokozatosan ismét egészséges irányba lehetne terelni. E célból a már meglévõ gazdasági vállalatok hozamát azok tulajdonosai nem lenne Emil Leinhas: Aus der Arbeit mit Rudolf Steiner. R. G. Zbinden & CO Kiadó, Bázel, 1950

2011/2

27

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS szabad, hogy felhasználják, vagy ugyanazon vállalatok fejlesztésére és bõvítésére vagy hasonló jellegû, új gazdasági vállalatok alapítására fordítsák. A hozamoknak – egy megfelelõ tõkekamat levonása után – elsõsorban arra kellene inkább szolgálniuk, hogy szellemi munkát finanszírozzanak, különösen új, tudományos kutatások területén. Ennek a kutatómunkának az eredményei aztán, találmányok, új munkamódszerek és ehhez hasonlók formájában, a vállalkozás gazdasági vállalatainak vagy akár gazdasági jellegû, újonnan alapított vállalatoknak kellene, hogy hasznára váljanak. Arra számítottunk, hogy akadnak majd olyan vállalkozók, akik egy ilyen munka szükségességét és jövõbeli gyümölcsözõségét belátva hajlanak majd arra, hogy már meglévõ cégeiket az ügy szolgálatába állítsák. Ezen túlmenõen azt reméltük, hogy késõbb majd sikerül új vállalatok alapításához is tõkét találni. Alapítandó szellemi intézményekre, tudományos kutatóintézetekre és hasonlókra vonatkozó elképzelésekben nem volt hiány. A Waldorf-iskola és más, hasonló intézmények pénzügyi támogatását, amenynyire csak lehetett, szintén figyelembe kellett venni. Kezdettõl terveztük néhány mezõgazdasági üzem bevonását is. A várható élelmezési helyzetre való tekintettel fontosnak tartottuk, hogy egy meghatározott méretû mezõgazdasági létesítmény is része legyen a vállalkozásnak. A szociális oldalt illetõen úgy gondoltuk, hogy az egyes üzemekben foglalkoztatott munkásokat és alkalmazottakat folyamatosan, alaposan fel kell világosítani mindarról, ami a vállalkozáshoz csatlakozott üzemekben és intézményekben zajlik. A munkatársakat tájékoztatni kell arról, hogy a gazdasági üzemek termékei és a szellemi intézmények tevékenysége milyen módon hatnak a szociális életre, azért, hogy az egyes üzemekben végzett munkájukat az egész iránti igazi belsõ érdeklõdéssel végezhessék. A Függelékben4 megtalálhatók magának Rudolf Steinernek a megfogalmazásában „Egy alapítandó vállalkozás vezérgondolatai”. Ez a vázlat az új vállalkozásról szóló tájékoztatóhoz készült dokumentációként. Késõbb aztán ebben az értelemben is használták fel. Ez az írás alapvetõ módon fogalmazza meg azokat az eszméket, amelyeket az új vállalkozás révén meg kellene valósítani. […] A vállalkozás lényeges része kellene legyen egy kiadó. A kiadó elsõ feladatának tekintettük Rudolf Steiner Die Kernpunkte der sozialen Frage címû mûvének új kiadását5 – ami iránt annak idején nagy érdeklõdés mutatkozott – magas példányszámban, amihez aztán komoly propagandát kellene kifejteni.

28

2011/2

„A jövendõ nap”

De az antropozófia és a hármas tagozódás területén dolgozó munkatársak írásainak, valamint régebbi, az újabb idõkben méltatlanul elfelejtett mûvek új kiadásainak, például különbözõ goetheanisták írásainak is meg kellene jelenniük ennél a kiadónál. [...] Az a régóta fontolgatott gondolat, hogy ezeket a terveket egy gazdasági vállalkozás alapítása útján realizáljuk, elõször 1919 októberében öltött szilárdabb alakot. Akkortájt hosszú hetekig Dornachban tartózkodtam. Néhány napra Emil Molt is odajött, különbözõ megbeszélésekre. Ott volt továbbá Stockholmból Dr. Johannes Ruths, a „gõztároló” zseniális feltalálója. A számos beszélgetés alapján, amelyet Dr. Roman Boosszal együtt folytattunk, megérlelõdött az az elhatározás, hogy egy estére összehívjuk a Goetheanum asztalos-mûtermébe egy gyûlésre az Antropozófiai Társaság azon tagjait, akik éppen Dornachban tartózkodtak. Emil Molt vezetésével ez elé a gyûlés elé terjesztettük egy olyan jellegû gazdasági vállalkozás alapításának a tervét, amilyenrõl itt szó volt. Igazából ez a gyûlés volt tulajdonképpen gazdasági vállalkozásaink születésének kiindulópontja. Azt a kezdeményezést, amely ennek a javaslatnak az alapját képezte, Rudolf Steiner mindenképpen pozitívan fogadta. Hiszen õ maga már 1910-ben Münchenben, „A beavatás kapuja” (Die Pforte der Einweihung) címû misztériumdrámája bemutatása után egyszer azt mondta, hogy tulajdonképpen ennek a bemutatónak a tényénél még nagyobb örömet okozna neki, ha egyszer lehetõség lenne arra, hogy egy olyasmi jöjjön létre, mint egy antropozófiai/antropozófus bank. Kétségkívül azt is szükségesnek tartotta, hogy már ezen az elsõ gyûlésünkön felhívja rá a figyelmet, hogy a tervezett alapítás megvalósításához elõreláthatóan nem annyira a megkívánt üzemekben és nem is annyira a szükséges tõkében lehet majd hiány, hanem olyan személyiségekben, akik abban a helyzetben lennének, hogy a gazdasági gyakorlatot antropozófiai szellembõl kiindulva alakítsák. Egy figyelmeztetés, amelynek annak idején, sajnos, kevés figyelmet szenteltünk. Az a meggyõzõdés, hogy szükség van arra, hogy a megbeszélt irányban tegyünk valamit, olyan erõs volt minden résztvevõben, hogy azt hittük, ezért ezt a dolgot valahogy meg is lehet majd valósítani. Rudolf Steiner ezért nem állt ellent, és – mint mindig, ha valamit komolyan és egy ügy érdekében akartak tenni – nem akarta megvonni a segítségét. Mindazonáltal annak alapján, amit a Goetheanumban 1920 õszén tartott elsõ fõiskolai kurzus alatt és máshol is a gazdasági munkatársak

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS hozzáállásából leszûrhetett, figyelmeztetését hamarosan meg kellett erõsítenie. Óvott attól, hogy nem szabad azt hinni, hogy ezen a területen a régi gazdasági rutinból kiindulva meg lehetne alapozni egy új gazdasági gyakorlatot. Ez nagyon nyomatékosan – de sajnos megint csak kevéssé figyelemre méltatva – „A huszadik század új szellemisége és Krisztus-élménye”6 ciklus negyedik elõadásában történt meg, 1920. október 29-én. A végleges elhatározás egy németországi gazdasági társaság megalapításáról – miután idõközben még különbözõ tanácskozások lezajlottak – Stuttgartban született meg, 1919–20 szilveszterének éjszakáján, a hármas tagozódás bizottság ülésén, amelyen Rudolf Steiner is részt vett. Ezen az emlékezetes ülésen Rudolf Steiner – Emil Molt tulajdonképpen mindannyiunk legnagyobb meglepetésére elõadott kérésére – késznek mutatkozott, hogy maga vállalja el az alapítandó részvénytársaság felügyelõbizottságának elnökségét. Hiszen bizonyára felismerte, hogy személyes beavatkozása nélkül aligha lenne rá lehetõség, hogy az ügy sikeresen induljon, és – bizonyára nehéz szívvel – magára vette azt az áldozatot, hogy ebben az ügyben is személyesen kötelezettséget vállaljon. Az eredeti szándék szerint a társaságnak a „NyugatKelet-Bank” („West-Ost-Bank”) nevet kellett viselnie. De mivel akkortájt attól kellett tartani, hogy ezzel a cégelnevezéssel politikai félreértelmezéseknek tesszük ki magunkat, Rudolf Steiner javaslatára a cég a következõ nevet kapta: „Der Kommende Tag – A jövendõ nap. Részvénytársaság gazdasági és szellemi értékek támogatására.” A közjegyzõi alapítási aktusra 1920. március 3-án került sor Stuttgartban. Ez volt az a nap, amelyen Berlinben kitört a Kapppuccs, amelynek jelentõségére másutt már utaltam. A társaság alapítójaként közremûködtek: Heinrich Berner, Konradin Haußer, Hans Kühn, Emil Leinhas, Otto von Lerchenfeld gróf, Alfred Meebold, Emil Molt, José del Monte, Ludwig von Polzer-Hoditz, Rudolf Steiner és Dr. Carl Unger. Az elsõ igazgatóság tagjai voltak: Konradin Haußer, Hans Kühn és Wilhelm Trommsdorff. […] Az általános gazdasági élet körei kezdettõl fogva nagyon elutasítón viselkedtek azon eszmékkel szemben, amelyeket a „Der Kommende Tag” követett. Másrészrõl kétségtelenül azt is el kell ismerni, hogy az elsõ gyakorlati lépések, amelyeket a társaság tett, nem épp azért történtek, hogy neves gazdasági vezetõk figyelmét magukra tereljék. Nagyobb vállalkozókat, akik készek lettek volna vállalatukat az új ügy rendelkezésére bocsátani, nem lehetett találni. Az

„A jövendõ nap”

antropozófiai mozgalmon belüli vállalkozók részben nem rendelkezhettek egyedül cégeik fölött, részben biztos attól is féltek, hogy elveszítik gazdasági önállóságukat. Az antropozófiával összefüggésben nem álló vállalkozók csak akkor mutattak érdeklõdést, ha azt hitték, hogy csatlakozásuk révén kielégíthetik meglévõ pénzszükségletüket. A bankvilág, érthetõ módon, teljesen elutasítón viselkedett. Vállalkozásokat, amelyeket még csak ekkor kellett volna az új szempontok szerint létrehozni, szintén nem lehetett olyan hirtelen felállítani. Ily módon a fiatal vállalkozásnak kezdettõl fogva végtelen nehézségekkel és nagy ellenállásokkal kellett számolnia. […] Miután a Waldorf-Astoriával a „Der Kommende Tag” legnagyobb vállalatán, már egy évvel azután, hogy megszereztük, ismét túl kellett adnunk, Rudolf Steiner szükségesnek tartotta, hogy a vállalkozásnál elhatározzunk egy „programkorlátozást”, és azt nyilvánosan is ismertessük. Ez a nyilatkozat, amelyet Rudolf Steiner maga fogalmazott meg, a Függelékben (VIII.) olvasható. Ezzel azt a szándékot, hogy a „Der Kommende Tag”-gal, ha csak egy részterületen is, gazdasági reformterveket valósítsunk meg, végérvényesen feladtuk. Most már csak arról lehetett szó, hogy a társaság már létezõ, jövedelmezõ cégei révén finanszírozzon néhány szellemi mûhelyt, mint a már meglévõ kutatóintézeteket és – ameddig szükséges volt – a Klinikai-Terápiai Intézetet (Klinisch-therapeutisches Institut) is. A vállalkozás további kiépítésérõl le kellett mondani. […] A mozgalom egész fejlõdése magával hozta azt, hogy azoknak a kísérleteknek, amelyek a hármas tagozódást gazdasági és szociális területen akarták érvényre juttatni, egyre inkább háttérbe kellett szorulniuk, mialatt Rudolf Steinernek ismét erõteljesebben az antropozófus élet központi feladatainak – és azok pedagógiai és mûvészeti kihatásainak – kellett szentelnie magát. Ezért 1923 májusában arra kényszerült, hogy a „Der Kommende Tag” felügyelõbizottságának elnöki tisztjérõl, ami idejét és erejét egészen méltánytalan módon igénybe vette, lemondjon. Ezt az Antropozófiai Társaság tagjaival egy nyilatkozatban közölte.7 […] Az 1920-ban a „Der Kommende Tag”-gal elindított kísérlet, hogy a gazdasági életet egy meghatározott helyen társulási alapra helyezzük, elõször megvalósíthatatlannak bizonyult. Nem kétséges, hogy azokhoz a követelményekhez képest, amelyeket Rudolf Steinernek a munkatársakkal szemben kellett támasztania, sem a gazdasági vezetõknek, sem Rudolf Steiner szellemi intézményekben tevékenykedõ

2011/2

29

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS

munkatársainak az erõi nem voltak elegendõk. De ugyanilyen fontos azt is tisztán látni, hogy az új vállalkozásnak a kortársak eltompultságából eredõ, leküzdhetetlen akadályokkal kellett szembesülnie. A kísérletet úgy indítottuk el, hogy teljesen megbíztunk abban, hogy a környezet majd megértéssel fogadja. Ám ez a megértés elmaradt. A szociális élet minden területén már a húszas évek elején fellépett egy egyre erõsödõ reakció. Minden és mindenki törekedett vissza a régi viszonyok közé. Így az új vállalkozás elszigetelt maradt, és ezért kénytelen volt az eredeti, kezdettõl nagyon korlátozott gazdasági programot egyre inkább leszûkíteni, sõt végül teljesen feladni. Az egyes gazdasági vállalatok, mint olyanok, önálló üzemként az egész felszámolása után tovább léteztek. Ám a szellemi intézmények egy részét kétségtelenül fel kellett adni. De végül mégiscsak olyan értékes intézményeket, mint a Waldorfiskola és a Weleda cég, fejlõdésük elsõ éveiben alapvetõen csak a gazdasági társulás tudott lehetõvé tenni és hosszabb idõn át fenntartani. Ezért errõl a kísérletrõl, egy asszociatív alapú gazdasági vállalkozás alapításáról – ha elsõre kudarcot is kellett vallania – a távolabbi jövõben talán másként fognak majd gondolkozni, mint ahogy annak a közvetlen jelenben, érthetõ módon, történnie kellett. Talán nem túl távoli idõben néhány „gyakorlati ember” is felte-

„A jövendõ nap”

szi magának a kérdést, hogy egy igazi gyakorlati életnek vajon nem felelt volna-e meg jobban, ha nagyobb figyelmet szenteltek volna egy olyan kísérletnek a gazdaság területén, mint amilyenre a „Der Kommende Tag” vállalkozott. […]

Fordította: Kádas Katalin

Jegyzetek 1 2

Lásd a Szabad Gondolat 13/3. számát (2010. szeptember), 22. o. Ez a társulás biztosította az anyagi alapokat a stuttgarti Waldorf Iskola mûködéséhez. Sajnos a magyar Waldorf-intézményeknek huszonegy év után kényszerbõl kell ráébredniük arra, hogy az iskoláknak nem állami támogatásból kell fenntartani magukat

3

Hasonló vállalkozás jött létre Svájcban is Futurum AG néven

4

Magyarul megjelent: Szabad Gondolat, 13/3, 2010. szeptember

5

Magyarul: A szociális élet kérdései, Új Manifeszt Kiadó

6

Die neue Geistigkeit und das Christus-Erlebnis des zwanzigsten Jahrhundert, 1920. okt. 17–31. GA 200

7

Megjelent az Antroposophie címû hetilap 28. számában, 1923. jan. 1.

Függelék VIII. A „Der Kommende Tag” programjának korlátozása Korunk viszonyai és a gazdasági életben érdekelt széles körök ellenségessége azt a kötelességet kényszerítik rá a „Der Kommende Tag”-ra, hogy a közvetlen jelenben lemondjon egy szélesebb szociális-gazdasági programról, és tevékenységét szûkebb határok között tartsa. A „Der Kommende Tag” a közeljövõben néhány gazdasági cég és szellemi vállalkozás társulása lesz, amelyek kölcsönösen hordozzák egymást. A szellemi vállalkozásoknak: a Waldorf-iskolának, a Klinikai-gyógyászati Intézetnek, a Biológiai és Természettani Kutatóintézetnek

30

2011/2

olyan értelemben kell szolgálniuk a tudományosszellemi és morális-szociális haladást, amely a jelen és a közeli jövõ korkövetelményeinek megfelel. A teljes vállalkozás gazdasági alapját a tisztán gazdasági vállalatoknak kell biztosítaniuk. Kezdetben ezek kell hogy hordozzák azokat a vállalkozásokat, amelyek csak egy bizonyos idõ múltán válhatnak gazdaságilag gyümölcsözõvé és pénzügyileg jövedelmezõvé, mivel az a szellemi vetés, amelyet most kell elültetni bennük, csak némi idõ után kelhet ki. […]

GYÓGYÁSZAT

Még egyszer beszélnünk kell az embernek a Kozmoszhoz fûzõdõ kapcsolatairól. Az embert nem lehet csupán a Földhöz tartozóként megérteni. Fejlõdéséhez, fennmaradásához és életéhez is szükség van földön kívüli erõk együttmûködésére, melyek – összekapcsolódva a földi erõkkel – kialakították az embert mint magát megjelenítõ lényt, alakja tökéletességében, életmegnyilvánulásai sokrétûségében éppúgy, mint szellemi és lelki élete komplikáltságában. Csak ha ezeket a kozmikus kapcsolatokat olyan átfogóan, ahogy csak lehetséges, figyelembe vesszük, és csak ha nem akarunk arra korlátozódni, hogy az embert pusztán földi teremtménynek tekintsük, csakis akkor sikerülhet sok mindent megérteni, magyarázatot találni sok mindenre, ami az emberben egyébként rejtélyesnek kell tûnjön. Ha visszamegyünk a régi misztériumi bölcsességhez, ott is azt találjuk, hogy az embert nem egyes elszigetelt lényként szemlélték, hanem összefüggésben a Kozmosszal, és a misztérium természete szerint elsõsorban a Nappal, a Holddal, a Merkúrral vagy valamely más bolygóval való kapcsolatát hangsúlyozták. Csak azután, hogy a Golgotai Misztérium megtörtént, Krisztus földre szállásának misztériuma, a legmagasabb Napisten emberré válásának misztériuma, csak azt követõen, hogy egyszer ez a lény elõélte azt, ahogy az egész Kozmosz összekapcsolódhat a földi emberrel, amint az, amit szellemi látó tudattal láttak – nevezetesen hogy ténnyé vált a Kozmosz összekapcsolódása a Földdel –, csak ezt követõen nyíltak meg a kapuk, hogy az embert a maga teljességében fel lehessen fogni, megragadni. Ha azonban az emberiség fejlõdése elõször úgy zajlott, hogy az emberi lény teljességének megragadása közvetlenül nem mutatkozott meg, annak az az oka, hogy az emberben azok a képességek, hogy magát ilyen lényként ismerje meg, elvesztek, és újból meg kell szerezni azokat. Így történt, hogy az emberiség elõször elfelejtette a földön kívülivel való összefüggését, magát izolált földi lénynek tekintette, és mindent csak földi tudással akart megmagyarázni. A másik tudás, a kozmikus történések és az ember kapcsolatának tudása, a szellemi realitások tudása továbbra is megmaradt, de nem jutott el általában az em-

Az állatöv és az ember kapcsolata. XV. századi francia ábrázolás

Ita Wegman: Az ember mint kozmikus erõk teremtménye

beriséghez, hanem bölcsességként meghatározott embercsoportok ápolták. Azonban egyre inkább a feledés homályába süllyedt, mert az emberek már nem voltak elõkészítve a spirituális képzetekre, már nem értették, vagy hamisan értelmezték azokat. De újból és újból voltak olyan individualitások, akik lényükbõl kiindulva rendelkeztek a lehetõséggel, hogy ezt a tudást tovább hordozzák, és koruknak megfelelõen a civilizáció fejlõdésébe beleárasszák. Így Rudolf Steineren keresztül a szellemi tudást újra megelevenítõ áramlást lehetett a jelenkor azon embereihez eljuttatni, akikben élt az a vágy, hogy rátaláljanak a szellemi megismerésre, és akik nem voltak megelégedve egy szellemtõl megfosztott ember- és világszemlélettel. Ebbõl a bölcsességbõl kiindulva kell az embernek a Kozmosszal való összefüggését szemlélnünk. Az ember a fokozatosan végbement fejlõdés révén az õt körülvevõ világot már csak fizikailag volt képes megragadni. Az emberbõl már csak azt fogta fel, amivé a Föld által vált. Mert a Föld által vált az ember élesen lehatárolt fizikai lénnyé. Már semmilyen összefüggést

2011/2

31

GYÓGYÁSZAT

Az ember mint kozmikus erõk teremtménye

A szellemtudomány azonban megtanítja nekünk, hogy az ember a fizikai organizmusán kívül rendelkezik egy szellemi-lelkivel is, ami által az egész világmindenséggel kapcsolatban áll. Itt most azt fogjuk bemutatni, hogy hogyan történik, amikor a csillagvilágból aláereszkedik a fizikai létbe, hogy a szellemi-lelki hogyan mûködik a fizikai testében, hogy a Nap és a Hold, a bolygók és az állócsillagok erõi – amik mögött szintén szellemi-lelki mûködik – hogyan hatnak bele az ember szellemi-lelki életébe, hogyan dolgoznak együtt szervei kialakításán, és hogyan befolyásolják folyamatait. Amikor az emberben valami szigorúan lehatárolttal, szervekkel vagy szervrendszerekkel van dolgunk, melyeknek már szilárd formájuk van, akkor az emberben a földi erõk voltak hatékonyak, és az áll elõttünk, amit fizikai testnek nevezünk.

Az állatöv és az ember kapcsolata. Német rajz a XIV. századból

nem volt képes találni aközött, amit a modern tudomány tanít a Kozmoszról, és saját maga között. Ezért fordul el az elé kerülõ, rejtélyekre vonatkozó kérdésektõl: honnan származik a felegyenesedett alakra, a járásra törekvés, honnan származik a beszéd? Mindezekkel már nem akar foglalkozni, és belesüllyed a materializmusba.

A fizikai organizmusban azonban nincs mindennek határozott kontúrja; ami folyékony benne, az még mozgékony, az benne áll egy keringésben. És ebben a mozgékonyságban, állandó mozgásban lévõ folyadékáramban már földön kívüli erõk mûködnek. Olyan erõk, melyek a földön kívüli területrõl származnak, ami a Földtõl a csillagokig tart, amit étervilágnak is neveznek, amely erõk mindazt, ami áramlásban van, ami még nem szilárdult meg, nem merevedett meg, áthatják, mozgásba hozzák, keringetik, amely erõk képzõ- és növekedési tendenciákat hordoznak, és a nehézségi erõ ellenében hatnak. Ezek a képzõ- és növekedési erõk az emberben szobrászként áthatják és betöltik a fizikai testet. Az ember érzékfelettisége itt kezdi hírül adni magát, és mindenütt, ahol az emberi organizmusban folyadékmozgással találkozunk, az ember ki van emelve a földi erõkbõl, és elsõ érzékfeletti lénytagja, az étertest vagy élettest kezdi el tevékenységét.

ni a kozmikus törvényszerûség, amikor a levegõvel együtt beszívjuk õket az organizmusba. Azokból a régiókból származnak, ahol átélhetõ a szférák harmóniája, így zenei törvényszerûségeket találunk bennük. Meghatározott arányokból és viszonyszámokból jönnek létre a formák úgy, hogy az emberben az alakító erõket zenei hangszövedéknek kell tekintenünk, ami formákban fejezõdik ki. Ami itt végbemegy, azt a chladnikus hangformák kísérletével szemléltethetjük: ekkor egy fémlap szélén – melyre homokot szórtunk – vonóval hangokat keltünk, aminek hatására a hang minõségétõl és intenzitásától függõ formák jönnek létre a homokban. Az alakító erõk, amelyek a szerveket formálják, melyekben a hang és a fény is a maga érzékfeletti lényszerûségében hat, egy kvalitatív nagyságot képeznek, amit térbelileg nem találunk meg, ami érzékfeletti, és az emberben az asztráltestet vagy érzõtestet jeleníti meg.

Az emberi organizmus egy része levegõszerû. A Földünket körülvevõ levegõt mindenütt áthatolják alakító erõk. Ezeket az alakító erõket a levegõvel együtt belélegezzük. Az embrionális idõszakban leginkább a létesülõ ember belsõ szerveinek alakításában tevékenykednek, és az anyai organizmus, valamint az embriót körülvevõ burkok kerülõ útján hatnak. Ezeknek az alakító erõknek az eredete a csillagvilágban van, asztrális természetûek, rajtuk keresztül tud hat-

Az embrionális kor után, miután a szervek a kozmoszból érkezõ alakítóerõk által megkapták formájukat, ezek az erõk a bensõben fokozatosan felszabadulnak, támogatják a növekedési erõket, kifelé pl. többek között a beszédképzésben nyilvánulnak meg, és a lelki élet alapjává válnak. Ez a kifelé fordulás legerõteljesebben a nemi érés korában lép fel. Ezért ekkor az asztráltest megszületésérõl, egy második érzékfeletti ember megszületésérõl beszélünk a légnemû emberben.

32

2011/2

Ez az én-erõ, ami a napszférából származik, és az ember individuális jellegét adja mind kialakításában, mind lelki-szellemi élet-megnyilvánulásaiban. A hõ az az elem, melyben ez az én-erõ az emberi organizmusban mûködni tud. A születés elõtt ezek az én-erõk együttmûködnek az embrió kialakításában. A kora gyermekkorban a felegyenesedésben és járni tanulásban jelennek meg, a fizikai testben mûködõ öröklési erõk legyõzésében, melyek a hetedik életévig a gyermekhez kapcsolódnak. Együttmûködnek a gyermek lelki kibontakozásában is, hogy éretté válhasson a külvilágban végzett tevékenységre. A szellemi, az én-erõk azonban csak a 21. életévvel válnak szabaddá a saját tevékenységhez és kibontakozáshoz, és az ember éretté válik a saját ítéletalkotásra. Az emberben tehát megkülönböztetünk egy élesen körülhatárolt organizmust, a fizikai testet, ami magában hordozza a Föld erõit, egy folyékony organizmust, melyben az étertest erõi mûködnek, egy levegõforma organizmust, mely az asztrális test erõit hordozza és egy hõ-organizmust, melyben az énerõk mûködnek. A bolygó- és csillagerõkön kívül tehát a négy elem – a föld, víz, levegõ és hõelem, melyek a Föld környezetéhez tartoznak – szintén tevékeny az emberben, mint magasabb lénytagjai kibontakozásának és mûködésének alapja. És e négy elem révén megint csak végbemegy a belsõ szervek négy szervrendszerre – tüdõ-, máj-, vese- és szív-vérrendszerre – differenciálódása, melyekkel az egyes lénytagok speciális kapcsolatban állnak, és amelyek a kapcsolódási pontjukat jelentik. Ezek azok a szervrendszerek, melyek révén az emberi organizmus benseje feltárul a külvilágnak. A tüdõt a földszerû elemmel kell kapcsolatba hoznunk, mert a földképzõ erõk közvetlenül befolyásolják, és mert teljesen nyitott a Föld környezetébõl érkezõ meteorológiai hatások számára. A legjobban akkor értjük meg ezt az összefüggést, ha tudjuk, hogy mennyire függõségben áll egy beteg tüdõ a talaj alkotottságával, és ott, ahol pl. gránit formájában kovasavat tartalmaz a talaj, bizonyos tüdõbetegségek jobban gyógyíthatók, vagy hogy ilyen tájakon ritkábban fordulnak elõ a tüdõ megbetegedései.

musba, miután az átvezetõdött folyékony állapotba. Itt tehát az étertest az, ami erõteljesen mûködik, és elkezdõdik az anyagokhoz kapcsolódó, az organizmus számára idegen erõk átalakítása úgy, hogy ezáltal végbemehet a külvilágnak a belsõ világba, az ember világába történõ asszimilálása elsõ foka. A májbetegségek nagyon gyakran úgy jönnek létre, hogy az ember felvesz a teste számára idegen anyagokat és folyadékokat, melyekkel az nem tud megküzdeni; vagy pl. az ivóvíz bizonyos összetevõi révén, melyek hosszan tartó fogyasztás révén károsan hathatnak. A májbetegségeknél gyakran elrendelt ivókúrák természetes gyógyforrásokból származó vizekkel régi tapasztalatokon nyugszanak, melyek még ennek a tudásnak az alapján alakították ki a terápiákat. A veserendszer, amelyhez a hozzá tartozó idegkomplexumot is hozzá kell számítani, a levegõelemmel áll kapcsolatban; az asztráltest kapcsolódási pontját adja. Fölveszi és folytatja a máj által megkezdett asszimilációs tevékenységet, amikor az asztrális erõk segítségével azt, ami már folyékonnyá vált, átvezeti gáz állapotba, és beletestesíti az organizmusba, amit szén-dioxidként a kilégzési levegõvel vagy a vese kiválasztási produktumaival nem kell kiválasztani. Tevékenységét tekintve a hólyag is a levegõorganizmushoz tartozik, azaz az asztrális testhez, mert üres térként bizonyos értelemben beszívja, majd a szervezeten kívülre juttatja a vese által kiválasztott folyadékot. Ezt a folyamatot egyfajta légzési tevékenységként szemlélhetjük, amely során az asztráltest aktivitása által a környezetében lévõ folyadékot egy légüres (légritkított) térhez hasonlóan felszívja, majd akaratlagosan a külvilágba juttatja. A hólyag rendszertelen, szabálytalan ürítése, az életmód szabálytalanságai/rendszertelenségei, melyek befolyásolják az organizmus bensejében uralkodó és az asztráltesttel összefüggõ ritmust, valamint azok az izgalmi állapotok, felindulások, melyek az asztráltestbõl erednek, egészen a vizelet-kiválasztás és a légzés rendszertelenségéig és zavaráig vezethetnek.

A máj viszont a folyékony elemhez van hozzárendelve. A külvilág anyagait mint táplálékot felveszi az organiz-

2011/2

33

(Beitrage 58/59.)

Az emberben a szellemi a hõben élhetõ át. Az a szellemi, ami az ember örök magját képezi, és újból és újból ösztönzést ad a halál és új születés közötti életbõl ismét alászállni a Földre.

Az ember mint kozmikus erõk teremtménye

Steiner vázlatrajzai a csillagerõk hatásáról

GYÓGYÁSZAT

Az emberben lévõ hõelemmel áll összefüggésben a szív-vér-rendszer. Benne áramlik össze, ami hõképzõ az emberben – akár az anyagcserébõl és a mozgástevékenységbõl, akár a külvilág által keltett érzésekbõl, odaadásból, örömbõl és lelkesedésbõl indul ki. Az énerõk azok, amik a szívben és a vérben tudnak mûködni, és a hõelemben élnek. És tudatossá válnak számunkra ezek az én-erõk, ha megragad minket a belsõ hõ, ami a lelkesedésben él, ilyenkor benne állnak a szellemiben, a teljes emberségben (emberi mivoltban). E történés központjaként a szívet éljük át; úgy éljük át magunkban, mint ami erõt, lüktetõ életet ad, mint ami az ösztönszerû fölé emel, és a legmagasabbal tud öszszekapcsolni minket. Ha a szív beteg, akkor arra is figyelnünk kell, hogy hogyan is áll az organizmus hõképzése, hogy elegendõ aktív mozgást végez-e az ember, és hogy teljes mivoltában összekapcsolódik-e ezzel a tevékenységgel. Ha nem ez a helyzet, vagy egy ember csupán passzív mozgásokra kényszerül, akkor éppen a saját hõképzésének hiányosságai következtében léphettek fel a szívben a zavarok. Az emberben azonban nemcsak a mai világrendszer – ahogy ma elõttünk áll, a Földdel, környezetével, bolygókkal és csillagokkal – hat, hanem mikrokozmoszként megtaláljuk az emberben ennek a világrendszernek, a makrokozmosznak a földünkkel közös fejlõdését is. Ahogy beszélhetünk a Föld Szaturnusz-, Nap- és Hold-fejlõdésérõl, amelyek során az ember is különbözõ létfokokon ment keresztül, úgy az emberi organizmusban ma is megtaláljuk ezeknek a korábbi fejlõdési állapotoknak az utóhangjait. Vegyük például az ember hõorganizmusát. Fontos tudnunk, hogy ebben a hõorganizmusban Szaturnuszhatások vannak jelen. Ha a földi emberben különösképpen elõtérbe lépnek ezek a Szaturnusz-hatások, ha más kozmikus hatások nem harmonizálják elegendõen azokat, akkor zavarok lépnek fel a hõorganizmusban, amelyek a normális mértéket meghaladó hõjelenségekben: lázban nyilvánulnak meg. Ez a Szaturnusz-hatás, ami az emberbe beleplántálta a régi Szaturnusz-fejlõdés során a hõt, fõképp az ember fejében lokalizálódott, és az ember fejét úgy kell elképzelnünk, mint amit egy Szaturnusz-hõburok vesz körül. Itt mûködik a szellemi az emberben. És a lázban tulajdonképpen megismétlõdik az emberben a régi Szaturnusz-fejlõdés, amikor az ember szellemisége csak egy hõorganizmusban nyilatkozott meg. A lázmérés ezek szerint egy kvalitásra és annak kvantitására irányuló tájékozódást jelent, amit relációba kell hoznunk a Szaturnusz-hatás intenzitásával. A kvalitás szerint kell mérni, nem csupán a látható mérték sze-

34

2011/2

rint, és az egyes kvalitások kvantitását kell figyelembe vennünk, és ezeket egymással kapcsolatba hoznunk. A Föld azonban nem csak egy Szaturnusz-fejlõdésen ment keresztül, azt követte egy Nap-fejlõdés is. És ahogy a hõ mértéke a régi Szaturnuszra vezethetõ viszsza, úgy a pulzusok száma a Föld régi Nap-fejlõdésével hozható összefüggésbe. Világritmus és napszerû hat az ember pulzusában, azaz a vére mozgásában, ami megint összefüggésben áll a légzéssel. Világritmus, ami az idõben zajlik, ahol az idõben nyilatkozik meg az a szám, amelynek megfelelõen az idõben egymást követõ történések lefutnak, ez a világritmus mint régi naphatás marad meg az emberben, a ritmikus rendszerében; és ami az idõbelibõl térbelivé válik, azzal függ össze a szív képzése a vérbõl. Ahogy világrendszerünkben a középpontot és a rendszer harmóniáját a Nap jeleníti meg, úgy az emberben ott találjuk a szívet mint organizmusa középpontját, és ugyanazokat a hatásokat is, melyek révén megteremtõdik az összes többi erõhatás kiegyenlítése. És ha továbbmegyünk, akkor azt találjuk, hogy a Föld Hold-fejlõdése az emberi alakkal függ össze. Azok az erõk, amelyek az emberi alakot képezik, megszüntetik a súlyt, ami az organizmusban a fizikai anyagok sajátja. Ha ez nem történik meg, akkor azokból az anyagokból, melyeket az ember a táplálékban fölvett, nem lesz emberi alak, hanem megmaradnak a földi nehézségben, megtartják saját súlyukat. És ennek a következménye, hogy a földi nehézség erõit a Hold-formaerõk nem tudják leküzdeni, és betegségek jönnek létre; olyan betegségek, melyek a földi nehézségüket megtartó anyagok lerakódásával függenek össze. A szenvedés tehát a földi nehézség velejárója. És a tettek, az isteni lények tettei, akik a Hold-formaerõkben hatnak, megszüntetik a földi nehézséget.

(Beitrage 58/59.)

Az ember mint kozmikus erõk teremtménye

Steiner vázlatrajzai a csillagerõk hatásáról

GYÓGYÁSZAT

Ilyen módon hatnak az anyagcsererendszerben a Hold- és a Föld-erõk, ahol a Hold-erõknek le kell gyõzniük a Föld-erõket, hogy az emberi alak megmaradhasson. A tettnek meg kell szüntetnie a szenvedést. Súly, szám és mérték nézõpontjából tehát csak azt szemlélhetjük, ami szilárdan körvonalazott az ember-

(Beitrage 58/59.)

Steiner vázlatrajzai a csillagerõk hatásáról

GYÓGYÁSZAT ben. Ha azonban az egész embert meg akarjuk közelíteni, akiben egymásba hatnak és áthatják a szilárd organizmust a folyadékorganizmus, levegõorganizmus és hõorganizmus, és ha ebben még tovább, az ezekben megnyilatkozó lelki-szellemi embert keressük, akkor ezeket nem lehet pusztán a súly, mérték és szám fogalmakkal megközelíteni, hanem ezekhez hozzá kell vennünk Arisztotelész kategóriáit, melyek alapjában véve ezeknek a fogalmaknak a kitágításai, és arra szolgálhatnak, hogy megragadhassuk a teljes embert a világmindenséghez fûzõdõ kapcsolatában. Arisztotelész kategóriái: világírás, mondta Rudolf Steiner, melyekkel olvashatóvá válnak a világmindenség titkai a makrokozmoszban és mikrokozmoszban, ha az ember tudja õket olvasni. Hogy ismét érthetõvé váltak számunkra, azt az antropozófiának köszönhetjük.

Fordította: Kádas Ágnes Forrás: Natura I. évf. 9. szám

Dr. F. W. Zeylmans v. Emmichoven: A higiénia alapkérdései I. rész Betegségrõl és egészségrõl Manapság szinte mindenkit érdekel a betegség, egészség kérdése, általában a higiéniai kérdések. Ezen a területen a napilapok rendszeresen közölnek cikkeket, tudósításokat, melyek bizonyára a legolvasottabbak közé tartoznak. Ez egy nagyon fontos jelenség. Azt mutatja, hogy az emberek kezdenek érdeklõdést mutatni az ilyen problémák iránt, mégpedig kevésbé egoistán, mint korábban. Korábban is érdekelte az embert a betegség és egészség, de elsõsorban a saját betegsége és egészsége. Maga ez a probléma – leszámítva a szakembereket – alig került szóba. Ez az önmagában fontos jelenség azonban nagy veszélyeket is hoz magával. Ma ugyanis szinte minden alapfogalom hiányzik, amelyek értékessé tehetnék a problémával való foglalkozást. Az emberek tudatában csak a materialista szemléletmód maradványai vannak jelen. Teljesen vagy részben meghaladott, jó és hamis nézetek kavarognak nagy összevisszaságban. A közönség a legérdekesebb módon meséli tovább az újságcikkeket. Minden héten hírt adnak a lapok a rák vagy a tuberkulózis végérvényes gyógyszerérõl. Az olvasók elhiszik, és mégsem hiszik el ezeket a híreket. Ily módon a csodahit és a

szkepszis közötti zavarodott köztes állapot jön létre. Hogyan lehet ezen segíteni? Csakis úgy, hogy a betegségkérdés területére világos fogalmakat viszünk. Ezen a területen az elsõ kérdés az kell, hogy legyen: hogyan viszonyul az ember a maga betegségéhez? Természetes lénye szerint az embert egészséges lénynek kell-e tekintenünk, vagy természetes lénye mindkettõt – a betegséget és az egészséget – magában foglalja? Ha az elsõ az igaz, ha az ember a maga természetes állapotában egészséges, és a betegség mint valami abnormitás fenyegeti ezt a természetes egészséget, akkor az ember a betegséget joggal tekinti úgy, mint ami kívülrõl jön. Ezt a „kívül”-t bizonyos esetekben kereshetjük az organizmuson belül is, ennek nincs jelentõsége. A megbetegedett ember számára mégis „külsõt” jelent. Ezzel a „kívülrõl” jött betegséggel aztán lehetne külsõdleges módon küzdeni, és a beteg teljes joggal követelhetné az orvostól, hogy betegségét olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges, tüntesse el. Ha azonban másképp állna a dolog, és a betegséget valami olyannak kellene tekinteni, aminek szerepe van az ember természetes létében, ami éppúgy hozzátartozik ehhez a

2011/2

35

GYÓGYÁSZAT

A higiénia alapkérdései

léthez, mint az egészség, akkor a kérdés másképp merül fel. Akkor a beteg embernek azt kellene kérdeznie: miféle szerep az, amit ez a betegség játszik a számomra, milyen jelentõsége van teljes lényem számára ennek a betegségnek? És akkor nem fog külsõdleges leküzdésre számítani, hanem azt fogja elvárni, hogy az orvos segítsen neki tisztázni a saját viszonyát a betegségével. A beteg embernek tehát teljesen más álláspontra kell helyezkednie, ha az egyik vagy a másik nézetet vallja. Rudolf Steiner rámutat, hogy ez utóbbi a helyes. Ha közelebbrõl szemléljük a betegséget és egészséget, akkor azt látjuk, hogy természettudományos nézõpontból nincs elvi különbség a kettõ között. A folyamatok, melyeket az egészséges embernél megfigyelünk, természeti folyamatok. A növekedés, széthullás, anyagcsere, hõfejlesztés stb. folyamatait figyelhetjük meg. Pontosan ugyanezt mutatja azonban a beteg ember is. Nála is a növekedés, széthullás, anyagcsere, hõfejlesztés természeti folyamatait találjuk, néha felfokozva, néha felgyorsulva, de soha nem úgy, hogy azt mondhatnánk, ez már túlhaladja – vagy nem éri el – a természeti folyamatokat. „A gyógyító mûvészet…” címû könyvben megtaláljuk annak a leírását, ahogy az emberben folytonos ritmikus váltakozásban zajlanak a felépítõ és a leépítõ folyamatok. Ebben a lapban (Natura) ismételten utaltunk erre, így itt most elég ezt röviden említeni. Az ember fizikai életében az életfolyamatok átvezetik a fizikai-anyagit az organizmusba. A kozmikus-éterikus erõk hatása a földi anyagokat kiszakítja a földi-halott szférájából, és folyamatos felépítés során átalakítja élõ-organikus szubsztanciákká. Ezekkel az emberi étertestbõl kiinduló, élethez vezetõ felépítõ folyamatokkal azonban szemben állnak a leépítõ folyamatok. A felépítésben a halott élõvé válik; tudat azonban nem tud benne kibontakozni, éppúgy öntudat sem. Ahhoz, hogy a lelki életben tudat és öntudat bontakozzon ki, leépítésre van szükség. Ahol az emberben a léleknek és a szellemnek kell mûködnie, ott az élõ organizmusnak vissza kell lépnie. A leépítõ folyamatok hordozói az asztráltest és az én-organizmus. A felépítés és leépítés váltakozása különféle ritmusokban zajlik. Elõször az élet és halál nagy, az emberi életet átfogó ritmusát kell megfigyelni. Ebben úgy áll benne az ember, hogy – általában – a 35. évéig a felépítõ folyamatok, ettõl kezdve azonban a leépítõ folyamatok vannak túlsúlyban. Finomabb ritmust látunk az alvás és ébrenlét váltakozásában. A tudatos nappali élettel és leépítõ folyamataival áll szemben az éjszakai élet a felépítõ folyamataival. Még finomabb azonban az a ritmus, amely folytonosan, minden pillanatban áthatja az emberi organizmusban a fel-

36

2011/2

építést és leépítést a fizikai-testi és lelki-szellemi minden intim, rejtett folyamatában. Ha ezen felépítõ és leépítõ erõk lényének egyrészt a fizikai-testivel, másrészt a lelki-szellemivel való összefüggését realitásnak tekintjük, és nem pusztán mint tudományos képzetalkotási módot, akkor a következõ következtetéshez kell eljutnunk: Az emberi élet során a fizikai-testi folytonosan megsemmisül; ezáltal tud fellépni tudat és öntudat. Az életet tehát meg kell semmisíteni a lelki-szellemi fejlõdésének szolgálatában. Ez egy olyan törvény, amelynek a betegség és egészség jelentõségét vizsgáló minden szemlélõdésnél az elõtérben kell állnia, és amellyel késõbb még fogunk foglalkozni. Azt a kérdést kell tehát feltennünk: hogyan kell elgondolnunk a fizikai-testi és a lelki-szellemi között fennálló összefüggést? Korunk néha különös válaszokat ad erre a kérdésre. Gyakran lehet hallani, hogy a materialista képzetalkotási módot manapság nagyrészt legyõztük. Elméletben ez így lehet, a valóság azonban mást mutat. Nemrég megjelent például Hollandiában az emberi testrõl egy könyv (Hans Günter: In het land duizend wonderen. Amsterdam, 1926.). Egy orvos dolgozta ki, és az orvosi fakultás egy neves professzora írt hozzá lelkes elõszót. A könyvben ilyen képeket találunk: egy hatalmas szájüreg rajzát, amelybe két emberke hatalmas ételdarabokat visz és csúsztat a fogak közé. Egy harmadik egy sor csövet kezel, olyanokat, mint az utcai vízvezeték csövei. Két felsõ csõbõl hatalmas vízsugár ömlik a szájüregbe. Egy negyedik emberke egy ásóval szorgoskodik, hogy a szétdarabolt ételt, ami kavicskupacként jelenik meg, összekeverje a folyadékkal. Egy másik kép az agyat ábrázolja telefonközpontként, egész sor mellékállomással. Drótok hálója szövi át a legszebb rendben az agyat. Szorgos emberkék kezelik a hatalmas kapcsolótáblákat. És így tovább. Az egész testet úgy ábrázolják, mint egy hatalmas gyárat motorokkal, elektromos vezetékekkel, ventilátorokkal és így tovább. Mi jut kifejezésre az ilyen képekben? Nem csak egy materialista érzület; valami sokkal rosszabb. Egyfajta demonológia. Mindenkinek, aki megnézi a képeket, azonnal azt kell kérdeznie: kik ezek a kis emberkék, akik a számtalan gépet mûködtetik? Biztosan nem emberek. Nem, a gépek között démonok serege él. Ilyen lenne az ember? És effajta emberképet terjesztenek az emberek között, egy nagy tekintély lelkes ajánlásával! Milyen összefüggés áll fenn a valóságban a fizikai-testi és a lelki-szellemi között? Rudolf Steiner erre is választ adott. Ismételten megmutatta, hogy nem az a materializmus, hogy az emberben csak a matériát veszik tekintetbe, hanem hogy a matériát materialista módon szemlélik; hogy a matéria szemlélése közben az embert „elhagyta a szellem”.

GYÓGYÁSZAT Nem jutunk tovább, ha látjuk egyik oldalon az ember materiális formáit és szubsztanciáit, sõt csodálja is azokat, és aztán elképzeli, hogy ezek mellett létezik még egy lélek és egy szellem is, ahogy ma itt-ott elõfordul. Ez legfeljebb egy fizikai-pszichikai paralelizmushoz vezet, ahol a lényeges pont, az ugyanis, hogy a két terület hogyan függ össze, említetlenül kell maradjon. Rudolf Steiner megadta ennek az összefüggésnek az ismeretét, amikor megmutatta, hogy minden fizikai-testi a lelkiszellemi megnyilvánulása. A lélek és a szellem teremtõ erõi alakítják ki az eleven testet a maga szerveivel úgy, hogy a lélek és a szellem itt a földön ezt a testet használhassa. Senki nem fogja azt gondolni, hogy azért láthatjuk a fénnyel áthatott színvilágot, mert azt a szemünk létrehozta. Ellenkezõleg, tudjuk, hogy a szemet a fény teremtette. „Közömbös állati segédszervbõl a fény egy szervet hív elõ, ami hozzá hasonló lesz, és így képzõdik a szem, a fény által a fény számára, hogy a belsõ fény a külsõvel találkozhasson” – mondja Goethe. Éppily kevéssé képzelhetjük, hogy a gondolatokat az agy teremti. Itt is a gondolatok azok, amelyek reális szellemi erõkként létrehozzák az agy csodaépítményét. Ugyanígy egészen konkrétan kell nyomon követnünk, ahogy az emberi organizmusban minden szervet a maga speciális funkciójával a lelki-szellemi teremtõ erõi képeztek és formáltak meg. Ahogy a fény megteremtette az emberben a szemet, hogy tudatára ébredhessen a színvilágnak, éppen úgy megteremtette a lelki-szellemi az emberben az agyat, hogy a gondolatok világa a földi életben felragyoghasson számára. Minden észlelés azonban valamit megöl a szemben. Az élet elhal, ha tudat bontakozik ki. Így a gondolkodásban is. Minden gondolat megkövetel egy leépítést, egy halált. Szellemi-eleven gondolatok a fizikaiban zajló élet rovására születnek. Látjuk tehát a körforgást: a lelki-szelleminek keresztül kell mennie a földi-fizikai halálon, hogy az emberi organizmusban szervek keletkezhessenek. Lelki-szellemi halál, hogy fizikai élet születhessen. A tudatossá válásban azonban az ember visszafelé járja végig ezt az utat. Lelki-szellemi élet keletkezik. Kiszabadítja magát a szervekbõl, melyek ezáltal részlegesen fizikai-földi halált szenvednek el. Az emberben tehát folyamatos mozgásban vannak a halálés az életfolyamatok. Közöttük lebeg az ember betegségben és egészségben. Valótlan képzetalkotási mód az, ha az ember betegségét olyan állapotnak tekintjük, ami többé-kevésbé hirtelen keletkezik. Sokkal inkább azt kell látnunk, hogy az ember tulajdonképpen mindig betegség és egészség között lebeg. Minden kísérletet, amikor tudatos emberként fejlõdni akarunk, részleges megbetegedés kísér: az életfolyamatok

A higiénia alapkérdései

ezeket ismét kiegyenlítik, így a megbetegedés és az egészségessé válás állandó váltakozásban élnek. Ilyen módon azonban megtanuljuk felismerni, hogy minden betegséget az emberi fejlõdési út egy fázisának tekintsünk, amely éppúgy hozzátartozik az emberi fejlõdéshez, mint az egészség. Az embernek csak azáltal van lehetõsége lelki-szellemi fejlõdésre, hogy megbetegedhet. Aki így szemléli a betegséget, az belátja, hogy mindenekelõtt arról van szó, hogy a beteg ember megtanulja megtalálni a helyes viszonyt a betegségével. Meg kell tanulnia azt kérdezni: „Mit jelent számomra ez a betegség?” – ahelyett hogy azt kérdezné: „Hogy szabadulhatok meg a leggyorsabban ettõl a betegségtõl?” A betegséghez való jó kapcsolat a lényeg. Az orvosnak az a feladata, hogy segítse a beteg embert, hogy erre rátaláljon. Egyet s mást a beteg tudatába hozhat, ami összefügg annak fejlõdési útjával. A gyógyulásnak is összhangban kell lennie a betegség megismerésével. A gyógyszereknek a betegségfolyamatot csakis az ember fejlõdési útjával összhangban szabad befolyásolniuk, különben a késõbbi jövõben zavaróan hatnának, és újabb betegségek csíráit ültetnék el. Szinte sosem lehetséges csak a jelenlegi egy inkarnáció szemlélésével rátalálni a betegség tulajdonképpeni alapjaira/okaira. Hogy ilyenkor milyen gondolatok vezethetnek tovább, azt megtaláljuk Rudolf Steiner „A karma megnyilvánulásai” ciklusában. Rudolf Steiner e területen (is) kimeríthetetlen mûve révén lehetõvé tette számunkra, hogy rátaláljunk a betegség-tan alapvetõ kérdéseire. Ezek nélkül az alapkérdések nélkül nincs talaja egy valóságos higiéniának. Nézzük például a megelõzés hatalmas kérdését. Kell-e védenie magát az embernek a nagy járványok, például a himlõjárvány veszélyeivel szemben, melyek idõrõl idõre fenyegetnek? Itt sok szempontnak van jelentõsége. Csak egyet ragadjunk ki. Akit egy oltás megvéd a himlõtõl, annak nincs lehetõsége végigküzdeni ezt a betegséget, ha ez a karmájában benne lenne. Bizonyos hibák és eltévelyedések a következõ inkarnációjában meghatározott betegséghajla-mot/adottságot adnak számára. Az ember ilyen tévedésekkel és hibákkal terhelt szellemi-lelki mivolta építi magának a születés elõtt a szellemi világból a következõ inkarnáció fizikai-testiségét. A korábbi tévedések és hibák beleépülnek a fizikai testbe, és betegséghajlamot jelentenek. A karma vezeti az illetõt ahhoz, hogy a számára szükséges betegséget végigélje. A betegség végigélése hozza meg a karmikus kiegyenlítést. Az ember szellemi lényének fejlõdésakarata áttöri a fizikaitesti akadályokat. Eközben két irányban is javulás áll be. Egyrészt a fizikai-testiségben, másrészt pedig a szellemilelkiségben, ahol – néha alig érzékelhetõ – finomabb változások mutatkoznak.

2011/2

37

GYÓGYÁSZAT

A higiénia alapkérdései

Rudolf Steiner utal arra, hogy a himlõbetegségnek egyfajta szeretetlenségre valló hajlam az alapja. Azt mondhatjuk tehát, hogy az oltásnak nem kell szükségszerûen elvennie annak lehetõségét, hogy ezt a lelki hibát kiegyenlítse az illetõ, mert a nevelésben azok, akik tudnak ezekrõl az összefüggésekrõl, nagyon konkrét munkát végezhetnek egy ilyen szeretetlenség leküzdéséért. Egészen más a helyzet az úgynevezett gyermekbetegségeket illetõen, mint a kanyaró, a skarlát, és erre fontos utalni, mert az utóbbi idõben újból és újból hallani olyan hangokat, hogy olyan betegségeket, mint a kanyaró például, oltással vagy hasonló intézkedésekkel el kell tüntetni a világból. MI lenne ennek a következménye? A gyerek, aki szellemi lényként, énként a fizikai világba érkezik, a szülõk öröklési erõi segítségével felépített magának egy testet. A szellemi lény a legnagyobb bölcsességgel úgy választotta ki a szülõpárt, hogy szellemi kibontakozása egy ettõl a szülõpártól származó testben az elgondolható legnagyobb legyen. Mindig marad azonban disszonancia. A gyerek a születéskor úgyszólván egy modellt talál, ami szellemi lényének közelítõen ugyan, de nem teljesen felel meg. És elkezdõdik a harc a gyermek énje és az öröklés erõi között, melyek a fizikai modellt áthatják. Ez a küzdelem fejezõdik ki a gyermekbetegségekben, mint amilyen a kanyaró vagy a skarlát és így tovább. Ha egy gyerektõl elvennénk tehát azt a lehetõséget, hogy megkapjon ilyen betegségeket, az annyit jelentene: elvesszük a gyerektõl azt a lehetõséget, hogy énje keresztültörjön az öröklési erõkön. Belekötnénk a gyereket az öröklési áramlásba. Hogy egy ilyen törekvést a legélesebben le kell küzdeni, talán nem kell hangsúlyozni. Aki tud ezekrõl az összefüggésekrõl, az nem akarja ezt. Csak a betegségek és az emberi fejlõdés valóságos összefüggések nem ismerése – mind az orvos, mind a szülõk részérõl – teszi lehetõvé azt, hogy effajta gondolatok újból és újból felmerülnek. A szellemtudomány – ahogy Rudolf Steiner adta számunkra – adhatja itt az egyetlen helyes, és legalábbis fõ irányát tekintve a mindenki számára érthetõ választ. II. rész Néhány gondolat a test, a lélek és szellem higiéniájáról Ahogy az elõzõ cikkben utaltunk rá, soha nem szabad az ember testét, lelkét és szellemét elkülönítve szemlélni, hanem mindig kölcsönös viszonyukat kell követni. Ezért csak korlátozott értéke van annak, ha megkísérlünk kifejleszteni a testi higiénia mellett egy úgynevezett mentális higiéniát is, ahogy ez manapság gyakran megtörténik. – Az ilyen

38

2011/2

kísérleteket örömmel üdvözölhetjük, amennyiben azt mutatják, hogy elkezdik belátni az emberek, hogy az ember higiéniája szempontjából lényeges jelentõsége van a lelki és a szellemi életnek. – Másrészt azonban rögtön meg kell jegyezni, hogy ahol az emberben a fizikai-testi és a lelki-szellemi területei bensõségesen összefonódnak, ott aligha juthatunk elõbbre, ha e két területet két elkülönített tudományban próbáljuk követni. Már utaltunk rá, hogy milyen szükségszerû a fizikai-testit a lelki-szellemi egy kifejezésének tekinteni. Minden szervben követhetõ, ahogy a lelki-szellemi mint reális erõk komplexuma, a szellemi világból hatva, megteremti a fizikai-testiben a maga eszközeit. A szervek nem azért léteznek, hogy okozzák a lelki-szellemit, hanem hogy lehetõvé tegyék, hogy az ember e lelki-szellemi tartalmát tudatosíthassa. Nem az agy gondolkodik, hanem az ember mint lelki-szellemi lény, és az agy az az eszköz, amely révén a gondolatok megjelenhetnek a tudatában. A gondolkodás mint reális szellemi erõ, felépített egy agyat, hogy az ember számára lehetséges legyen a tudatos gondolat-élet. A többi lelki erõ – az érzés és az akarat – is megteremtette azokat a szerveket, melyek a fizikai-testiben a funkcióikat kifejezésre juttatják. A szellemi erõk egész komplexuma, melyek az ember észlelõ-gondolkodó tevékenységében élnek, képezték maguknak a teljes érzékszervi-ideg-rendszert, amelynek középponti szerveként az agyat kell tekinteni. Éppígy képezték az érzés erõi a ritmikus folyamatok rendszerét, melynek központi hordozója a mellkas a légzés és vérkeringés szerveivel. Végül az akarat erõi képezték az anyagcsere-folyamatok rendszerét, amely rendszer székhelye fõként a hasüregben és a végtagokban található. Az érzékelési és idegfolyamatok észleleteket és gondolatokat tudatosítanak – tartalmuk szerint – számunkra. A ritmikus folyamatok ezt nem teljesen végzik el. Általuk ugyan az érzések hatásai tudatossá válnak, tartalmuk azonban sokkal kevésbé. Ez a tulajdonképpeni érzéstartalom nagyrészt rejtve marad lelki életünk mélyén. – Még mélyebben rejtve maradnak számunkra az akarati erõk, melyek hatásai ugyan lelki életünk mélyén szunnyadnak, de tudatunkban az anyagcsere-folyamatok révén nem tudnak felbukkanni. Érzék-ideg-rendszerünknek éber tudatot köszönhetünk, a ritmikus rendszer csak egy féléber álomtudatot ad, míg az anyagcsererendszer alvástudatba béklyóz minket. E tény által megvilágítható, hogy a fent említett összefüggéseknek miért kellett olyan sokáig ismeretlennek maradniuk. Csak Rudolf Steiner érzékfeletti kutatásai tudták mindezt megvilágítani. A kutatási eredmények helyességét és jelentõségét azonban mindenki be tudja látni, különösen a higiénia területén. A szellemtudomány talaján lehetségessé válik számunkra, hogy kifejlesszünk az iránt egy érzületet, hogy a fizikai okok a testiségben hatva szellemi következményekkel járhatnak,

GYÓGYÁSZAT és fordítva, a szellemi okok a fizikai-testiben mutatják hatásukat. A lelki terület a kettõ között áll, a test és a szellem között, és mindkettõben részt vesz, úgyhogy azok az okok, melyek a lelki területére esnek, két irányban mutathatnak hatásokat. Itt van például a higiénia szempontjából oly fontos táplálkozási kérdés. Ezt a kérdést általában csak a fizikai-testi oldal szempontjából vizsgálják. Az ember szokásos tudata egész meghatározott képzeteket hozott létre arról, hogy mit egészséges enni és inni. Az egyik azt mondja: tejet inni és tojást enni egészséges, a másik a kenyérre és húsra esküszik, a harmadik gyümölcsre és így tovább. Ha megvizsgáljuk ezeket a képzeteket, akkor megmutatkozik, hogy szinte sehol nem találunk olyan valóságos ismereteket, melyek a táplálkozás szempontjából fontosak. Idõnként megtaláljuk egyik-másik részben megértett elmélet maradványait, például a kalória elméletét vagy a tápsókét, de tovább semmit. Az ilyen képzetek az embert csaknem mindig mintegy kémcsõben vizsgálják. A gondolatmenetek ugyanis a következõ irányban mozognak: mivel táplálkozik ma az ember? Állati, növényi vagy ásványi természetû szubsztanciákkal. Ezek a szubsztanciák azonban fehérjeanyagokból állnak, szénhidrátokból, zsírokból és sókból. Azt gondolják tehát, hogy ezek a részszubsztanciák építõkövekként – ahogy ma oly szívesen nevezik õket – bekerülnek az emberi organizmusba, átalakulva ugyan, de mégis úgy, hogy a bennük lévõ anyagok és erõk mint olyanok, bevonulnak az organizmusba. Ha ez történne, akkor közömbös lenne, hogy növényi szubsztanciákat vagy azok alkotóelemeit, részszubsztanciáit fogyasztjuk el. De nem ez a helyzet, ahogy a következõ fejtegetés rámutathat. A növények ásványokból, azaz sókból táplálkoznak, de nem úgy, hogy ezek a sók egyszerûen behatolnak a növénybe, és hozzákapcsolódnak a növényi organizmushoz. Nem. A növény ásványokból táplálkozik, amennyiben folytonosan leküzdi ezt az ásványiságot. Az ásványiságból semmi nem maradhat olyan, amilyen. A teljes halott földi elemet le kell küzdeni, át kell vezetni a növényi organizmus élõ-éteri mivoltába. Csak azáltal képes az ásványi szubsztancia a növényi organizmus alapját képezni, hogy az élõéteri erõi folyamatosan megsemmisítik. A növény megsemmisíti az ásványit, hogy saját életét kibontakoztathassa. A növényi részszubsztanciák – fehérjék, zsírok stb. – tehát az élõ produktumai. Mûvileg nem utánozhatók, jóllehet ma gyakran azt gondolják, hogy ez lehetséges. A valóságban azonban halott látszatproduktumokat hoznak létre, melyek éppoly kevéssé hasonlítanak a valódi szubsztanciákhoz, mint egy viaszból készült mûvirág az élõ modelljéhez. Amikor az ember növényi táplálékot fogyaszt, ugyanúgy le kell küzdenie a növényt, mint a növénynek az ásványt. Itt

A higiénia alapkérdései

sem maradhat semmi sem úgy, ahogy volt. A növényi organizmusnak teljesen szét kell hullania, és csak ezután építheti fel újból az emberi organizmus. Egy erõjátékot látunk tehát magunk elõtt, amelynél nem elsõsorban a szubsztancia mint olyan a lényeges, hanem azok az erõk, melyeket felébreszt az emberi organizmusban. Az anyagok a bennük rejlõ erõk révén olyan ingert jelentenek, amely az ember anyagcseréjének belsõ erõit ösztönzi. Tehát csak azok az úgynevezett egészséges táplálékok, amelyek a megfelelõ erõket elegendõ mértékben elõhívják. Az emberi organizmus oly módon szervezett, hogy a növényi anyagcserét továbbvezeti attól a ponttól, ahová az elérkezett. Rudolf Steiner ezt a „Milyen jelentõsége van az ember okkult fejlõdésének a burkai és a maga számára?” címû, 1913ban Hágában tartott ciklusában fejtette ki. A növényi táplálékok az emberi anyagcsereerõket a maguk teljességében szólítják meg. Mi történik azonban, ha az ember állati táplálékot fogyaszt? Az állat már leküzdötte a növényit, ezzel a nagy részét elvégezte annak a munkának, amit az embernek kell végeznie, amikor növényi táplálékot fogyaszt. Amikor tehát állati táplálékot fogyaszt az ember, anyagcsereerõinek egy része felhasználatlan marad. Ezek a fel nem használt erõk aztán hosszú távon elrenyhülnek, végül megbénulnak és megkeményednek. Úgyhogy az az ember, aki rendszeresen állati táplálékot fogyaszt, anyagcsererendszerének egy részét megbénított és megkeményített állapotban, idegen testként cipeli magával élete során, ahogy ezt Rudolf Steiner kifejezte. Hogyan mutatkozik meg ez az ember szellemi életében? Az éterikus erõk az anyagcserében alapot képeznek az ember akarati életéhez. Ez az akarati élet ismét aktivizálóan hat a gondolkodásra úgy, hogy az állati táplálék révén az ember gondolati és akarati élete zavart szenvedhet, és a gondolkodás lustasága és az akarat tompasága léphet fel. Egy ilyen összefüggést azonban nem szabad fanatikusan, mereven szemlélni. A szellemi megismerés soha nem vezet absztrakt, általánosan érvényes princípiumokhoz; az a szándéka, hogy olyan betekintéseket adjon, melyek lehetõvé teszik minden egyes esetben a helyes utat megtalálni. Így például ha az orvos úgy találja, hogy az étertestet kímélni kell az anyagcsere területén, szívesen írja elõ hús fogyasztását. Az egészséges embernek is meg kell tanulnia saját magán megfigyelni, hogy a maga konstitúciójának a kizárólagosan növényi táplálék a megfelelõ vagy sem. Ezt azonban csak akkor fogja tudni megfigyelni, ha tudja, hogy mire kell figyelnie, és ehhez a fent említett összefüggések – akár csak elemi – ismerete szükséges.

2011/2

39

GYÓGYÁSZAT

A higiénia alapkérdései

Az ilyen utalásokból látható, hogy az úgynevezett fizikai okoknak szellemi következményei lehetnek, és hogy mennyire hamis az emberi organizmust puszta kémcsõnek tekinteni. Ha az anyagcsere-folyamatokat csupán anyagi szempontból vizsgáljuk, soha nem találjuk meg azt, ami a tulajdonképpeni lényeg. Hasonlókat mondhatunk a lelki táplálkozásról. Ahogy az emberi organizmusba az anyagcsere révén anyagokat juttatunk be, éppúgy kap a lélek az érzékszervek útján lelkiséget. Az érzékszervek a lélek kapui, és itt is érvényes, hogy nem az az elsõdleges szempont, hogy mennyit kap a lélek, hanem hogy mit kezd vele. Itt is az a kérdés, hogy milyen erõk ébrednek a lélekben, mely erõk kapnak lehetõséget, hogy kibontakozzanak. És valóban rémisztõ jelenséget figyelhetünk meg napjainkban. Ha látja az ember, ahogy az emberi lélek hagyja magát teletömni a moziban futó benyomásokkal, tovatûnõ képekkel, melyek ráadásul teljesen értelmetlenek is, ahogy hagyják, hogy a rádió teletöltse õket a szavak és hangok éppoly értelmetlen egyvelegével, akkor féltheti a lelkeket, melyek ilyen táplálékot és ilyen módon vesznek magukhoz. Egész különös azonban a mód, ahogy ez történik, és ez a lényeg. A látottak és hallottak feldolgozása már egyáltalán szóba sem jöhet. Mert hogyan is kell lejátszódnia egy valódi észlelésnek? Goethe felhívja a figyelmünket arra, hogy az észlelési folyamat ritmikus folyamat. Szisztoléról és diasztoléról beszél, melyek az észlelés során váltakoznak. Egy passzív és egy aktív folyamat követi egymás szabályos váltakozásban. Rudolf Steiner utal arra, hogy az észlelésnél egy kifinomult légzésrõl van szó, nevezetesen az ideg-érzekelési rendszerbe bele-metamorfozált légzésrõl. Minden érzékelésnél tehát az a fontos, hogy a folyamat mindkét része érvényre jusson. Ez csak akkor történik meg, ha a léleknek van ideje, hogy átadja magát az észlelésnek, akár csak röviden is. Ebben az átadásban azonban a lélek megerõsödik, mert ekkor belsõ erõi aktivizálódnak. Itt megint az a fontos, hogy a belsõ erõk kibontakozhatnak. Ez azonban teljesen ki van zárva, ha az ember a legfontosabb lelki táplálékává teszi azt, amit a mozi és a rádió kínál. Ezzel semmit nem mondtam a rádió és a mozi ellen. Mindkettõ hasznos apparátus lehet, de kedveltségüket a felületességre való hajlam általános tünetének kell tekinteni. És akkor azt kell mondani: tulajdonképpen korunk igazi higiéniájához tartozik, hogy az ember ismét megtanuljon belsõ áhítatot, rácsodálkozást kifejleszteni, hogy gyakorolja, hogy a szabad természetben szemléli a színeket és formákat, melyekkel találkozik, például az ég kékjét, a zöld vegetációt, és hagyja, hogy ezek a színek teljes nyugalomban hassanak rá, teljes áhítatban. Ekkor lehetõvé teszi, hogy benne virágba szökkenjen/kivirágozzák az észlelés aktív ré-

40

2011/2

sze, és képes lesz érezni/érzékelni, hogy lelke minden észlelésbõl, ha azt teljesen átéli, erõt merít. Ezt a gondolatot még tovább kell követnünk. A felületes, futó észleletek, mint a fent említettek, káros hatással vannak az egész emberre. Ha meggondoljuk, milyen összefüggés van az észlelet és a gondolat között, hogy a gondolat csak akkor ragad meg egy valóságot, ha az az ember belsõ lényébõl emelkedik fel ideaként, mint ami kiegészíti az észleletet, akkor megérthetjük, hogy egy felületes, futó észleletnél a gondolatok nem juthatnak tovább, mint ennek az észlelésnek éppilyen felületes tükrözéséig. Ezáltal azonban a gondolat absztrakt agyproduktummá válik, ami csak az ember fejében él, de nincs összekötve a teljes emberrel. Az ilyen gondolatokat aztán nem kísérhetik valódi érzések, hisz az emberi lélek nem vesz részt bennük. És éppily kevéssé tudnak akarati erõket életre hívni az emberben. Ezért az akarati élet éppúgy elszigetelõdik az anyagcsererendszerben, ahogy a gondolatélet elszigetelve a fejbe ragad. Az ilyen elszigetelt akarat-élet azonban elfajul az ember alatti ösztönöknek és vágyaknak való odaadásba. És korunk emberisége egy jó részének ma ténylegesen ez a lelki képe: absztrakt, futó gondolatélet egyrészt, a másik oldalon pedig ösztönszerû vágyélet. Feltétlenül szükséges, hogy ellensúlyként erõsödjék a test, a lélek és szellem higiéniája, egy legalábbis elemi ismerettel arra vonatkozóan, ahogy ez a három terület az embernél áthatja egymást. Egész világosan lehet követni az ilyen összefüggéseket sokféle hibás gondolkodásnál is, melyeket ma oly gyakran megfigyelhetünk. A már említett felületes gondolkodást csaknem mindig anyagcserezavarok kísérik. Szorulás, elégtelen emésztés a rendszeresen fellépõ jelenségek közé tartozik. Ezzel szemben a túl merev, nem mozgékony gondolkodás a szklerózis különbözõ formáira tesz hajlamossá. A testi szimptómák a ritmikus rendszerben is megnyilvánulhatnak. Mind felületes, mind túl merev gondolkodás esetén könynyen rátalálhatunk a légzés és a keringés zavaraira. Akkor is ezt találjuk, ha a gondolkodás kaotikus vagy rendezetlen. Ilyenkor gyakoriak a migrénes vagy migrénhez hasonló állapotok. Ez a néhány utalás legyen elég, hogy rámutasson arra: egy jövõbeli higiéniának az emberi organizáció három területét, a testet, lelket és szellemet mindig együttmûködésükben kell szemlélnie. Fordította: Kádas Ágnes Megjelent: Natura I. évfolyam, 6. szám (Reprint 1. kötet 222–229. o.) Natura I. évfolyam 7. szám (Reprint I. kötet 246-252. oldal)

PEDAGÓGIA

Kádas Ágnes: Ostheimer-játékok „…A játéknak nem egyszerûen az a feladata, hogy foglalkoztassa a gyereket, hanem meghatározónak kell lennie egész fejlõdése, világmegértése, esztétikai érzéke számára…” Az Ostheimer-játékok keletkezéstörténete egészen az elsõ Waldorf-iskoláig nyúlik vissza. Az alap a Rudolf Steiner által kifejlesztett emberkép és a Waldorfpedagógia. 1926-ban jött létre az elsõ „Waldorf-iskolai játékok”-mûhely, ahol elindult ezeknek a játékoknak a kifejlesztése és elõállítása. Az elsõ modellek a felsõ osztályos gyerekek által készített játékok voltak. Az õ fantáziájukból, kreativitásukból született játékok segítették a kisebbek fantáziáját a játékban. Ebben a mûhelyben ismerkedtek meg a mai cég alapítói, Walter Ostheimer és késõbbi felesége, Adeline Mumm, akiknek életcéljukká vált egy játékkészítõ cég felépítése. Rendkívül mozgalmas, újrakezdésekkel teli életútjuk olyan elszántságról és elhivatottságról tesz tanúbizonyságot, amilyennel csak ritkán találkozhat az ember.

Az alábbiakban részletet közlünk a cég történetét, az alapítók életét bemutató könyvbõl.* Ostheimer-játékok és az alapjukat képezõ eszmevilág Az agyag- és textiljátékok mellett a fából készültek a gyermekjátékok õsi formáját jelentik. Népmûvészetként is évezredes múltjuk van. Legfõbb motívumaik az ember és az embert kísérõ, munkáját segítõ állatok voltak. Legtöbbjüket kézzel faragták, egyeseket már nagyon régen is festéssel díszítették. Ahogy a kézmûvességben, úgy a játékok készítésében is idõvel egyre inkább elterjedtek a gépek, a technika. A fûrész mellett megjelentek a csiszoló- és esztergálógépek, mégis minden egyes darabot még sokáig egyedileg, kézi munkával állítottak elõ.

Élettörténetük szorosan összefonódott a Waldorfmozgalom – és Németország – történetével. A harmincas években a Waldorf-iskolák betiltása, Németország háború utáni gazdasági helyzete, majd a „fellendülés” korszakában a fajátékok iránti kereslet csökkenése – szinte megszûnése – és sok hasonló „külsõ” tényezõ újból és újból visszavetette a játékkészítõ mûhely fejlõdését, sõt sokszor teljesen lehetetlenné tette a fennmaradását is. Ostheimerék azonban hihetetlen odaadással mindig újrakezdték. Elsõ önálló mûhelyük a lakásukban volt, itt mellékfoglalkozásként, keresetük kiegészítéseként foglalkoztak a játékok tervezésével – ez Walter Ostheimer területe volt – és festésével, amit Adeline végzett.

Hand Baeurin

Ma a cégnek mintegy ötven munkatársa van, akik az üzemben dolgoznak, és 150 bedolgozója, akik elsõsorban a játékok festését otthon végzik. A játékok Németországon kívül eljutnak a legtöbb európai országon kívül Japánba, Ausztráliába, Kanadába, sõt az Egyesült Arab Emirátusba is, és március óta már Magyarországon is kaphatók! * Ostheimer Spielzeug als Lebensaufgabe (Ostheimer-játék mint életfeladat). Kiadó: Firma Ostheimer Holzspielzeug, 2000, Zell u. A.

2011/2

41

Ostheimer-játékok

A 19. században és a 20. század elején német nyelvterületen, Türingiában, Berchtesgadenben, az Érchegységben és a Grödnertal vidékén még nagyon elterjedt volt a fajáték készítés. Aztán az iparosítással és a világpiac kialakulásával a helyzet alaposan megváltozott. Az új technikák kiszorították a kézmûves termékeket, az üzemekben tömegtermelés folyt. Ez a modellek egységesítését vonta maga után. A nemzetiszocializmus idején ugyan a „német népi mûvészet” ismét támogatást élvezett, így a kézzel készített hagyományos népi fajátékok is; nagy fellendülést tapasztalhatunk ezekben az években, de a Waldorfjátékok kivételt képeztek. A Waldorf-iskolák betiltása a játékkészítõ mûhely megszûnését hozta magával. 1939-ben a termelést be kellett szüntetni, és lõszerszállító ládák termelésére kellett átállni.

Autó

PEDAGÓGIA

Az Ostheimer-játékok készítésében aztán a szülõknek – Walter és Adeline Mummnak – egyre többet segített legidõsebb lányuk, Margarethe, aki késõbb a nagy nehézségek árán fenntartott és mindig újraindított mûhely vezetését, a játékok tervezését átvette. Az õ tevékenységének köszönhetõen a játékok mára a világ sok országában ismertek és keresettek. Az õ élettörténete hasonlóan mozgalmas és érdekfeszítõ, mint a szülõké, errõl külön írásban lehetne beszámolni. 1907-ben Rudolf Steiner „A gyermek nevelése a szellemtudomány szemszögébõl” címmel tartott elõadásában kifejti, hogy a gyermek az elsõ évétõl a hetedikig teljesen környezete utánzásában él, amit példaképének tekint. A gyermeknek ebben a korszakban azt kell éreznie, hogy a világ „jó”. Az érzéki benyomások még egészen közvetlenül és szûrés, válogatás nélkül érik a gyereket, és testi és lelki épülésében egyaránt képesek építõen vagy rombolóan hatni. Lehetõleg nagy teret kell biztosítani a gyermek fantáziájának, hiszen ez minden késõbbi kreativitásának alapja. A második hétévben növekszik a gyermek tudásvágya és felvevõképessége, gazdag belsõ és érzelmi életet fejleszt ki. Fantáziájában azonosítja magát a kalandos történetekkel és mesékkel, melyeket megismer, ezzel erõsödik saját élete dramatikája. Rudolf Steiner utal arra, hogy ekkor a tudás közvetítése * Herbert Hahn és Hedvig Hauck az elsõ Waldorf-iskola tanárai voltak

42

2011/2

Csiga

A Waldorf-játék eszméje azonban tovább élt, és a mai napig több kisebb mûhely hordozza. Ezek a mûhelyek kapcsolatban állnak egymással, tudnak egymásról, és szükség esetén támogatják is egymást – mozgalomnak tekintik magukat, a tevékenységüket. (…)

mellett nagy figyelmet kell fordítani az érzésvilág bevonására. A tekintélynek szeretettel összekapcsolva kell fellépnie. A mûvészet és a vallás közvetítése révén a gyermek szépérzékének nevelése történik, aminek a késõbbiek során meghatározó jelentõsége van. Most a világ szépségének kell elõtérben állnia. Herbert Hahn és Hedvig Hauck* a játékszerekre vonatkozóan továbbvezették Rudolf Steiner gondolatait, és hangsúlyozták, hogy éppen itt milyen óriási a felnõttek felelõssége, akik játékokat adnak a gyermek kezébe. Mert ha minden érzéki benyomás olyan nagy hatással van a gyerekre, és olyan maradandó nyomot hagy maga után, akkor ez különösen a játékokra éppúgy érvényes pozitív, mint negatív értelemben. És akkor a játéknak nem egyszerûen az a feladata, hogy foglalkoztassa a gyermeket, hanem meghatározónak kell lennie egész fejlõdése, világmegértése, esztétikai érzéke számára. „A fajátékaink szeretnék felkelteni a gyermek világ iránti szeretetét, amikor a maguk egyszerû, de megformált alakjukkal harmonikus benyomásokat közvetítenek az emberrõl és az állatokról.” Margarethe Ostheimernek ez a kijelentése kifejezi az Ostheimerjátékok lényegét és célját. Az alakok azt az intenciót sugározzák, melybõl megszülettek. Magukon hor-

PEDAGÓGIA dozzák a természet szépségét és nemességét, az embereket és állatokat szeretetre és csodálatra méltónak mutatják. Ezzel egyrészt tükrözik a gyermeknek a környezetére irányuló pozitív pillantását, másrészt céljuk, hogy ebben a pozitív értelemben egészen tudatosan hassanak is rájuk. A figurák az ember és az állatok jellemzõ tartását és gesztusait jelenítik meg, miközben formáik tudatosan egyszerûek. Sem nem naturalisztikusak, sem nem túlrajzolt, szétrombolt torzképeket jelentenek, mint amit manapság gyakran látunk a játékoknál. A gyermek felismerheti ugyan a figurákban a környezõ világot, és játékában utánozhatja azt, de elég tér marad a fantáziájának. Margarethe Ostheimer hangsúlyosan kiemeli ezt a szempontot, amikor azt mondja: „A gyermek fantáziáját is ösztönözni kell. Ne becsüljük le ezt a fantáziát! Ez az a teremtõ erõ, ami – ha ápolják – az embernek egész élete során a rendelkezésére fog állni.”

Ostheimer-játékok

emberek közül most az indiánok, lappok és afrikaiak, valamint Noé bárkája és a lovagok a legmegfelelõbbek. Velük új világok és kultúrák nyílnak meg, a könyvekben olvasott, iskolában hallott történetek, legendák, amiket át lehet ültetni a játékba. Éppen a távoli kultúrák játékfigurákká formálásánál volt fontos Margarethe Ostheimer számára, hogy minden egyes kultúra különösségét és méltóságát érzékelhetõvé tegye a gyerekeknek, hogy az idegent ne egyszerûen egzotikus kalandvilágként jelenítse meg, amiben sablonokra támaszkodna. Itt is, mint minden egyes Ostheimer-játéknál, a figurák megformálása erõs saját élményen nyugszik, az ábrázolandó világgal, figurával való elmélyült foglalkozáson.

Az esztétika és a minõségtudatosság éppúgy szerepet játszik a játékok elõállításánál, mint a háttérben álló pedagógiai szempont. Ezért az anyagok kiválasztásában és a velük való bánásmódban érvényesülnie kell és érezhetõnek kell lennie az ember és természet összhangjának – ezzel iskolázzuk a gyermek természetes anyagok iránti érzékét. A fát úgy alakítjuk, hogy finoman formált éleivel szépen illeszkedjen a kézbe, és a visszafogott, áttetszõ színek érvényesülni engedik a fa erezetét, így a figurák még elevenebbek lesznek. Ma csaknem minden darabot dióolajjal kezelünk, nem lakkal. Az olaj éppolyan jól védi a színeket, mint a lakk, mégis a fa anyaga így közvetlen benyomást tud tenni a játék használójára, a felület nincs lezárva. „A szép, mûvészien megformált, természetes anyagból készült, jó minõségû játék táplálja a szépség és a »minõség« iránti érzéket” – mondja Margarethe Ostheimer.

Parasztasszony

Világos, hogy mindezen szempontok mögött az antropozófiai világszemlélet áll. De Ostheimeréknél nemcsak az anyagválasztást és az elõállítási módot határozzák meg ezek a gondolatok, hanem bizonyos módon a kollekció felépítését is. Így a játékok egy része tudatosan a gyermek elsõ hétéves fejlõdési szakaszának szól. Ennek a korosztálynak elsõsorban a jászolt, a családot, a parasztgazdaság háziállatait és a nálunk honos erdei és mezei állatokat, valamint a cirkuszi és mesefigurákat ajánljuk. A kicsi gyermek ezekkel a figurákkal játszva után tudja érezni a saját élet- és élményterét, fantáziájával megeleveníti azt. A hét és tíz év közötti, második hétévüket töltõ gyerekek számára különösen a távoli tájak vadállatai, az

2011/2

43

HÍREK

Kádas Ágnes: Üzletrõl, üzletekrõl

Érdekes folyamatot figyeltem meg Göppingenben, az üzletek átalakulásában. És amikor ott ezt észrevettem, akkor láttam, hogy Stuttgartban is ugyanez a helyzet, Bécsben szintén. Budapest ebbõl a szempontból kicsit eltérõ képet mutat, mert egyrészt a város „lerohasztása” minden képzeletet felülmúló mértékben zajlik, a korábbi üzletek tönkrementek vagy tönkretették õket, helyettük gomba számra jelennek meg az angol és egyéb használt holmikat árusító üzletek, másrészt megjelennek a méregdrága világcégek üzletei, de messzirõl nézve a tendenciák azonosak. Göppingenben léteztek olyan üzletek, ahol jó minõségû, szolíd, nem mindig a legutolsó divat szerinti, inkább idõtlen modelleket lehetett kapni, közepes áron, ami még nekem, magyarnak is megfizethetõ volt. Szép ruhákat árultak ezekben a boltokban. Volt egy-két olyan üzlet is, ahol a gyorsan változó divat szerinti, igénytelen, silány, feltûnõ, egy szezont aligha kibíró darabokat lehetett kapni, itt csak fiatalok vásároltak. Ezek a rongyok olcsók voltak, de nem is tartottak semeddig. Volt egy áruház, a Woolworth, ahol nagyon olcsó ruhák voltak, nem is divatosak, ahol rajtam kívül csak törököket lehetett látni – eladót is és vásárlót is –, ahol néha, meglepõ módon, egy-egy szép darabot olcsón lehetett kapni. Ezek a ruhák nem az utolsó divatot követték, de nem is voltak annyira silányak, mint a mai trendi üzletek kínálata. És volt néhány olyan üzlet, ahol rendkívül szép, finom, igényes holmikat árultak, messzirõl feltûnt mindig, hogy milyen szépek, de olyan áruk volt, hogy ezekbe az üzletekbe sosem léptem be. Az utóbbi néhány évben a középszint eltûnt. Lassan bezártak ezek az üzletek, már csak a Peter Hahn van meg, minden más ilyen üzlet megszûnt – a Woolworth is. És elszaporodtak a silány szemetet árusító üzletek, ahol bömböl a zene, ahol nincs eladó, mert úgy sincs kérdés, de ha van, akkor sem tud senki vála-

44

2011/2

szolni, zsúfoltak a terek, rengeteg áru van kirakva, rendetlenség van, olyan tömegû áru van az akasztókon, polcokon, hogy nem férsz hozzá rendesen egyhez sem; ha egyet kiveszel – inkább kihúzol, mert úgy be van tömve a polcra vagy akasztóra, hogy csak húzni-nyúzni tudod –, akkor másik három leesik a földre, amit ott is hagysz, majd este a személyzet összetakarít. A rongyok többnyire csúnya, piszkos színûek, az idén alig látni másféle színeket, mint szürkét, szürkéskéket, szürkészöldet, agyagszínt, de leginkább csak feketét. (Talán átlendül az inga a másik pólusra, és a következõ idõszakban lesznek megint színek!) Legnagyobb divat a gyûrt anyag, már senki nem tud vasalni, azt sem tudják, mi volt az. Lehet, hogy ez a jelenség azzal is összefügg, hogy eltûnõben van az érzékszervek érzékelõképessége – de legalábbis csökken a megkülönböztetõ képességük, minden érzéket tekintve. A kicsi gyerek harsány színû mûanyag játékok között nõ fel, „természetazonos” aromákkal telerakott ételeket eszik, mûszálas, „könnyen kezelhetõ” anyagokból készített ruhái vannak; nagyobb korában éjjel-nappal a fülében lóg a fülhallgató, amiben bömböl a zene, hogy ne hallja azt a zajt, ami körülveszi – meg a többi embert se –, és sorolhatnám. A középszint képviselt olyan minõséget, ami megfelelt az emberi minõségnek, emberi tartásnak. Jó minõségû és tartós darabok voltak, finom színekkel, jó anyagból, gondosan elkészítve, megvarrva, az anyagok be voltak szegve, így sok mosást vagy tisztítást kibírtak változatlan minõségben. Aki itt vásárolt, annak még épek voltak az érzékei, látta a színek árnyalatait is, ízléssel rendelkezett, összeválogatta, amit magára vett, és értékelte a minõséget.

HÍREK A nagyon drága üzletek kínálata nagyon igényes volt és maradt is. De itt szempont az is, hogy ez a legdrágább, hogy ez ilyen vagy olyan márka, és a márkának is ára van, nem csak a minõségnek. Ez a másik irányban éppannyira nem emberi szükségletet elégít ki, mint a tömegszemét. Ezekben a boltokban nincs vevõ, ha van, akkor az is fontos, hogy lássák, hogy õ ott vásárol, és az eladók is úgy viselkednek, mintha õk is tudnának ott vásárolni. Az élelmiszerek területén ugyanez a helyzet. Lidl meg társai és az olasz, francia delikateszboltok, roppant távolságra egymástól. És megjelentek a „natúr” üzletek. Ezekben egy egészen új minõség jelent meg. Kínálatuk messze nem olyan drága, mint a luxusüzleteké; a szeméttõl persze jóval drágább. Itt ismét megjelentek a színek, a finom anyagok, az eladók tudják, hogy mit árulnak, mi mire való, miért jó, honnan ered, hogy készült, érdeklõdés van bennük az iránt, amit eladnak. A másik ember szükségletére próbálnak figyelni, olyan árukészletet kínálnak, ami az emberi szükségletekre válaszol. Más a berendezésük, a falak, a bútorok színe, anyaga, más a világításuk, és többnyire nem szól bennük zene, hogy lehessen beszélgetni is, vagy kérdezni és a választ meghallgatni.

Üzletrõl, üzletekrõl

szen a testi fejlõdéséig visszahat, nem pusztán „idõtöltés”-ként játszik a gyerek.* A Florascent parfümök elõállításához felelevenítettek egy több száz éves eljárást, és a sokféle parfüm mind kizárólag növényi alkotórészeket tartalmaz. A Belmar samponok alapja virágvíz, biológiai termesztésbõl, illetve vadon gyûjtésbõl származó növényekbõl, és minden termék megkapta a Nature biokozmetikai minõsítést. Kaphatók még az üzletben Litvániából származó selyemsálak, melyek alapja kínai selyem, és a színezéshez kizárólag természetes pigmenteket használnak, a pácoláshoz ásványi sókat és a rögzítéshez ecetet. Indonéziából kézzel batikolt fa ajándéktárgyakat hoztunk, és Makovecz Anna gyönyörû nemezelt ékszereit is örömmel kínáljuk. Természetesen a Natura Kft. és az Ita Wegman Alapítvány által kiadott könyveinket és a Szabad Gondolat újságot is megtalálják a boltban. Reméljük, önöknek is örömet fog okozni ez a bolt, és várjuk észrevételeiket mind az üzlettel, mind a választékkal kapcsolatban.

Efféle üzletet szeretnénk mûködtetni a Révay közben.

Üzletbelsõ

Indonéz batik

A NaturArt boltban a Dr. Hauschka kozmetikumokon kívül – amelyek ismérveit olvasóinknak nem kell részleteznünk – Ostheimer-játékokat is forgalmazunk. Ezek a játékok éppolyan alapokon nyugszanak, mint a Dr. Hauschka komzetikumok – itt a gyermek egészséges fejlõdése a legfontosabb, szem elõtt tartott cél. A játék során a gyermek minden érzékszerve, érzéke olyan ösztönzést kap, ami egé-

* Lásd a játékokról szóló írást e számban.

2011/2

45

HÍREK

FÉNY–SZÍN–SÖTÉTSÉG Festésszeminárium Liane Collot d'Herbois metódusa alapján Roland Tiller vezetésével

2011. augusztus 22–27. Naponta 10–13 és 14–17 óráig Arany – Árnika Terápiás Pedagógiai Segítõ Központ 2100 Gödöllõ, Szabadság út 45. Roland Tiller 1970-ben Bécsben született. Grafika- és designstúdium Ausztriában, festészetstúdium a Collot Akadémián, Hollandiában. Jelenleg Németországban, Köln közelében él mint független képzõmûvész. Fény és sötétség õsprincípium, teremtõ hatalom, a Föld-teremtés alapereje. Önmagában a fény és a sötétség nem látható, csak az válik láthatóvá, ami egymásra hatásukkor keletkezik. A találkozásukból eredõ mozgás a szín. Ez az interakció hol harmonikusan, hol dramatikusan jelenik meg. Ezt a folyamatot tanuljuk szénrajz és réteges akvarellfestés segítségével megjeleníteni. A szénrajzzal a fény és a sötétség alaptermészetébõl következõ hatásokat tesszük láthatóvá. A szín a mennybolton kötõdik legkevésbé az anyagisághoz, szabadon változik. A létrejövõ szín a fény és a sötétség interakciójának hatására jön létre. Ezért a réteges festés során elõször a színeket mozgékonyan, atmoszferikusan visszük fel a papírra, melyek a festés során formává sûrûsödhetnek. A kurzus színtémája: kárminpiros és zöld Kezdõknek és haladóknak is ajánljuk. Részvételi díj anyaggal együtt 58 000 Ft Kedvezmény egyéni egyeztetés alapján lehetséges. Jelentkezés, információ: e-mail: [email protected] honlap: www.aranyarnika.hu telefon: Ujváry Éva 06/20-575-7049

46

2011/2

HÍREK

Ujváry Éva: Ki volt Liane Collot d’Herbois? Élete és munkássága hogyan kapcsolódik az Árnika Központhoz?

Liane Collot d’Herbois Tintagel mellett, Cornwallban született (Nagy-Britannia) 1907-ben skót anyától és francia apától. Nem kívánt gyermek volt. Ötéves koráig többnyire a nagymama nevelte. Erõs akaratú, magányos gyermek volt. Korán ráérzett saját útjára. Liane nagyon erõsen kötõdött a természethez. Jelentõs szerepet játszott az életében, hogy Cornwallban született, ahol az elemek drámai erõvel nyilvánulnak meg a víz és a sziklás part, a felcsapódó hullámok és a fény találkozásában. 9 éves korában kezdett festeni. Elsõ képeit 11 éves korában adta el. 17 évesen beiratkozott a birminghami mûvészeti iskolába. Záróvizsgájához az inspirációt Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora címû képe adta. Lelkesen ismerte fel Leonardo mély kapcsolatát a Krisztus lényhez. A British Múzeum ösztöndíjasaként folytatta tanulmányait. Szellemi útkeresése során kapcsolatba került a buddhizmussal is, majd 20 évesen – a Keresztény Közösség papjával való találkozása után – érdeklõdése az antropozófia felé fordult. Ebben az idõszakban engedélyt kapott a birminghami iskolákban kutatásra. Collot a tanároknak segített abban, hogyan figyelhetõk meg a rajzokon, festményeken a temperamentumok és a betegségek felé vezetõ tendenciák. Rudolf Steiner a négy temperamentumról szóló írása adta a megfigyelésekhez az alapot.

Liane Collot d’Herbois

Liane Collot d’Herbois neve nem teljesen ismeretlen már Magyarországon sem, akár az Árnikában zajló festésterápiáról van szó, akár Roland Tiller elõadásaival vagy festésszemináriumával kapcsolatban kerül szóba a neve. Õ az, aki a goethei és a steineri színtan megértésével, elmélyítésével – megfigyelései és kutatásai alapján – Ita Wegmannal együttmûködve kidolgozta a Fény, szín, sötétség antropozófiai festésterápia alapjait, amely kezdetét jelentette egy új festészetnek. Jelentõs személyiség volt az antropozófia történetében.

Liane sokat dolgozott, tehetséges volt. Szeretett a két kezével dolgozni, és végigvinni a folyamatokat. 1927-tõl a clenti Sunfield iskolában – egy nehézségekkel küzdõ gyerekeknek létrehozott otthonban – dolgozott, ahol az orvosi munka Ita Wegman felügyelete alatt zajlott. Dr. Hilma Walter is kapcsolódott a csoport munkájához. Õ fordította le Rudolf Steiner: A színek lényege (eredeti cím: Das Wesen der Farben) címû elõadássorozatát. A fényrõl és a sötétségrõl szóló fejezet alapjaiban változtatta meg Lianeban a színek érzékelését és megértését. Liane 7 évig alkotott és dolgozott a gyerekekkel Sunfieldben. Itt készült festményei tettek olyan mély hatást Ita Wegmanra, hogy meghívta Asconába „csak festeni”. „Láttam néhány üveg mögötti képét Clentben, és újból mélységesen megdöbbentem, hogy milyen gyönyörûek, és hogy ezen a mûvésze-

2011/2

47

HÍREK

Ki volt Liane Collot d’Herbois?

ten keresztül egy új minõséget kell a világban megjelentetni.” írja Wegman Lianenak. Itt folytatta színekkel kapcsolatos kutatásait, megfigyeléseit, festett, növényi festékeket állított elõ. Amikor 1937-ben a politikai és gazdasági helyzet miatt Liane Ita Wegman párizsi lakásába költözött – ami orvosok, terapeuták találkozóhelye lett – megismerkedett dr. Karl Königgel, a Camphill-mozgalom alapítójával. Késõbb Liane több otthont is meglátogatott. 1939. és 1945. között az Ita Wegman-klinikán dolgozott. Itt Rudolf Steiner útmutatásai alapján kezelték a betegeket. Számos terápiát dolgoztak ki. Lianenak Ita Wegman mellett lehetõsége volt kifejleszteni a fény és a sötétség törvényeinek ismeretén alapuló új festésterápiás megközelítést. Itt találkozott dr. Margaret Hauschkával is, aki késõbb Liane Szín (eredeti cím: Colour) címû könyvének elõszavát írta. Nagy tisztelõi voltak egymásnak. Amikor visszatérhetett Arleshaimbe és folytathatta munkáját Ita Wegmannal, az egyik fontos megbízása a brissagói Chapel Lamotta freskóinak elkészítése volt. Itt helyezték el késõbb Ita Wegman hamvait. 1946-ban ismerkedett meg Francine van Davelaan festõvel, aki feláldozta saját karrierjét, és Lianet támogatta munkájában. Hollandiába költöztek. Francine számos külföldi utat szervezett Collotnak Európában és Amerikában, aki elõadásokat, szemináriumokat tartott. Hollandiában egy csoport alakult Liane körül, akik meg akarták tanulni, hogyan lehet festeni a fény és a sötétség törvényszerûségeinek ismeretében. Magenta-csoport néven váltak ismertté. 1979-ben jelent meg Collot: Szín címû könyve angolul. Ebben az évben, amikor Liane 72 éves volt, bemutatták dr. Paolo Walburg Schmidt antropozófus orvosnak, aki Josine Hutchisonde Lanoy Meijerrel együtt a festésterápia új lehetõségeit kutatta. Azonnal felismerték Liane fény, szín, sötétséghez való megközelítésében a terápiás lehetõséget. A fény, szín, sötétség kozmikus hármassága megfelel a hármas tagozódású ember – test, lélek, szellem – képének. Ezzel kezdetét vette az évekig tartó gyümölcsözõ együttmûködés. 1983–84 során egy terapeutákból és orvosokból álló csoportnak tartott elõadásokat a festésterápiáról Driebergenben, az Iona épületben. Ezeket az elõadásokat gyûjtötte össze, és adta ki Margreet Meijer Fény, sötétség és szín a festésterápiában címmel, amely elõször 1993-ban jelent meg a Goetheanum kiadónál.

48

2011/2

Liane mély terápiás tudása, melyet az évek során megosztott hallgatóival, adta az alapját a festésterápiás képzés létrehozásának. Josine Hutchison és férje Paul Hutchison Lianeval és dr. Walburg Scmidttel szoros együttmûködésben létrehozta a képzést 1986-ban. A hallgatók létszámának gyors növekedése szükségessé tette a formai keretek létrehozását, az Emerald alapítvány megteremtését, melynek maga Liane adta a nevét. Tanácsaival, konzultációs lehetõséggel segítette a hallgatók munkáját. Az iskola Hágában mûködik, napjainkban is Josine és Paul Hutchison vezetésével. Jelenleg az ötödik csoport képzése közeledik a végéhez. Liane élete során végig folytatta mûvészi munkáját. 1997-ben került sor a Goetheanumban festményeinek kiállítására. A világ minden tájáról érkeztek látogatók megcsodálni a mûveit. Még jelen tudott lenni az eseményen, ami elismerése volt munkásságának, az életén keresztül tartó elkötelezettségének: a fény, sötétség, színek törvényszerûségeinek ismeretén alapuló festészetnek. l999 nyarán egészsége megromlott. 1999. szeptember 17-én lépte át a küszöböt. Hatása máig ható és jövõbe mutató. A hollandiai iskola mellett új képzések jönnek létre a világ számos pontján: többek között Ausztráliában, Amerikában, Firenzében, Párizsban hoztak létre képzéseket a Hágában tanult terapeuták. Mûvészek dolgoznak módszerével, többek között Roland Tiller festõ is, aki immár az Árnika visszatérõ vendége, elõadója, szemináriumvezetõje. Én magam az Emerald Alapítvány negyedik csoportjában tanultam 2003 és 2008 között. Részt vettem Liane születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett eseményeken Hágában, ahol többek között Peter Zelg tartott elõadást Ita Wegman és Collot kapcsolatáról, arról, hogyan kapcsolódik életük, munkájuk a Mihály impulzushoz. Képei felejthetetlen élményt nyújtanak. Forrás: Sally Martin: Liane Collot d ’Herbois – A biography J. E. Zeylmans van Emmichoven: Ki volt Ita Wegman? 2. kötet, Arkánum, 2002. Peter Zelg 2007-es hágai elõadásán készült jegyzeteim

Ostheimer fajátékok

Dr.Hauschka Kozmetikumok

Új!

Dr.Hauschka Citromfû krém Kiegyenlítõ, nyugtató nappali ápolás az érzékeny, vegyes bõrnek. A szárazságra, ugyanakkor olajosan fénylõ felületre és kivörösödésre hajlamos bõrnek, melynél tisztátalanságok, gyulladások is felléphetnek. • harmonizálja a zsír- és nedvességháztartást • megnyugtatja a bõrt, és csökkenti a kivörösödést • finomítja a bõrképet • egyenletes, hamvas bõrképet biztosít