1 AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A. Antropozófia

ANTROPOZÓFIA

2013. MÁRCIUS

AZ

ÉS

16/1

A

SZOCIÁLIS

ÉLET

FOLYÓIRATA

Antropozófia | Thomas Meyer: A Mihály-kor (1879–kb. 2230) és feladatai Világhelyzet | Frisch Mihály: Egy munka és egy konferencia születik Szociális kérdés | Kálmán István: A szociális törvények és a Natura-Budapest Kft.

TARTALOMJEGYZÉK

Szerkesztõi bevezetõ Tavaszi számunk Antropozófia rovatát Thomas Meyer tölti ki, akit régóta ismernek a Szabad Gondolat olvasói, ill. a Szabad Gondolatok Háza rendezvényeinek látogatói. A Mihály-kor feladatairól szóló, mély összefüggéseket feltáró írása mellett egy vele készült érdekes interjút közlünk – a szerkesztõség tagjai is élénk érdeklõdéssel olvasták a beszélgetést. Világhelyzet rovatunk terjedelme miatt joggal felmerülhet a kérdés az Olvasóban, miért szentelünk ekkora teret az elsõ világháború témájának. A választ Frisch Mihály cikke adja meg. 2014-ben lesz 100 éve annak, hogy kitört az elsõ világháború, amely meghatározó napjaink politikai helyzetét illetõen. Az évfordulóra konferenciát szeretnénk szervezni, amelyet egy elõkészítõ, felvezetõ munka elõz meg. Ennek gyümölcseit rendszeresen közöljük és közöltük eddig is. Reméljük, felkeltjük az Olvasók érdeklõdését, és a Szabad Gondolatok Háza szintén e témában szervezett áprilisi rendezvényére sokan ellátogatnak. Markus Osterrieder és Terry Boardman „elõadás-párbaja” igazi csemegének ígérkezik. A Natura-Budapest Kft. mint egy szociális kísérlet alapösszefüggéseit tárja fel Kálmán István írása. Végezetül Ernst Marti A négy éter címû mellékletet olvashatjuk. Rudolf Steiner utalásaiból kikövetkeztetett és továbbvitt éteriségábrázolás a kor szükségszerû feladata Marti szerint. Rudolf Steiner „újraalapozta” az elfeledett négy elem, a föld, víz, levegõ, tûz ismeretét, Marti pedig az éteriség eszméjét kutatta tovább.

Antropozófia

1 6

Thomas Meyer: A Mihály-kor (1879–kb. 2230) és feladatai Mit gondolok. Interjú Thomas Meyerrel

Világhelyzet

14 23 27 31

Szabad Gondolat hétvége Terry Boardmannal Honkong és az ópium Frisch Mihály: Egy munka és egy konferencia születik Le lehetne venni az emberekrõl a szemellenzõt Interjú Guido Preparatával

Szociális kérdés

35

Kálmán István: A szociális törvények és a Natura-Budapest Kft.

40

Program

Melléklet Ernst Marti: A négy éter

A címlapon elsõ világháborús képeslapok láthatóak.

Antropozófia

Thomas Meyer: A Mihály-kor (1879–kb. 2230) és feladatai A Mihály-kor elsõ harmadának öt eseménye és öt feladata

Hasonló címmel tartott hétvégi szemináriumot 2012. november 16–17-én a Szabad Gondolatok Házában Thomas Meyer úr. Az elõadás jegyzete helyett most közöljük ezt az egy évvel ezelõtt a Der Europäerben megjelent írást. Szerkesztõség

1879 novemberében Mihály lett a vezetõ korszellem. Uralkodásának idõtartama a régi, Rudolf Steiner által megerõsített hagyomány szerint mintegy 350 évet fog át. A Mihály-kort egy a Gábriel által impulzált elõzte meg, és egy az Oriphiel uralma alatt álló fogja követni.1 2011-ben kereken 130 év van mögöttünk a Mihálykorból. Ez az egész korszak mintegy egyharmadának felel meg. Tekintsünk most vissza az eddig eltelt Mihály-korra, és tegyük fel a kérdést: milyen spirituális események történtek ebben a korszakban? Milyen sorrendben követték egymást? Milyen viszonyban állnak Rudolf Steiner biográfiai-szellemi fejlõdésével? És vajon az eseményekre vetett pillantás felvilágosítást adhat-e az egész Mihály-kor lény(eg)ére és feladataira vonatkozóan? I. Az öt esemény 1. Az elsõ spirituális esemény természetesen magának a Mihály-kornak az elkezdõdése. Ez pontosan az elsõ holdcsomó idejére esett, amit a fiatal Rudolf Steiner röviddel Bécsbe érkezése után, 1879 õszén élt át. Steiner ezáltal közvetlen lelki és szellemi tanúja lett Mihály új mûködése kezdetének. Erre az idõre esik az egyik „mesterével” való találkozása is.2 Steiner nemcsak tanúja lett a kezdõdõ Mihály-kor elsõ és második eseményének, hanem a további háromnak a hírül adója is. 2. 1899-ben véget ért az ötezer évig tartó sötét korszak (indiai szóval a Kaliyuga); Elisabeth Vreede egy közlése szerint ez pontosan 1899. február 19én történt. Ötezer év alatt az emberiség a régi tisztánlátásból „kifejlõdött” – fejlõdésében odáig jutott,

hogy az érzékei és értelme mint eszközök által képessé vált az érzéki világ megragadására. Új, fényteli korszak kezdõdött. Rudolf Steiner fejlõdésében ezt az 1898/99-es idõszakot szintén egy fordulat/változás jellemzi. Életutam címû önéletírásában beszél az „azok ellen a démoni hatalmak ellen vívott harcról, akik törekvése az volt, hogy a természeti megismerésbõl ne szellemi szemlélet, hanem mechanisztikus-materialista gondolkodásmód fejlõdjön ki. (...) Szellemi szemléletemet akkoriban belsõ viharokban kellett megvédenem. (...) E századforduló elõtt zajlott a lélek ábrázolt próbatétele. Lelki fejlõdésemben a legbensõbb, legkomolyabb megismerésünnepben történt, golgotai misztériummal való szellemi találkozásra került sor”. E két utóbbi sorral zárul az Életutam 26. fejezete, és a következõ három vezeti be a 27. fejezetet: „Akkoriban az lebegett elõttem, hogy az ezredfordulónak új, szellemi fényt kell hoznia az emberiség számára. Úgy tûnt számomra, hogy az emberi akarat és gondolkodás szellemtõl való elzártsága a csúcspontjához érkezett. Szükségszerûségnek tûnt az átfordulás az emberiségfejlõdés menetében.” 3. A harmadik esemény Krisztus újra-megjelenése az éteriben. Erre az eseményre Steiner 1909-tõl kezdve utalt a Teozófiai Társaság tagjainak tartott elõadásaiban, egész hangsúlyosan az 1910. január 12-én Stockholmban tartottban.3 Steiner Krisztus újra-megjelenését Stockholmban 1933-ra jelezte elõre. Ezt és a két további eseményt Steiner már nem a fizikai síkon élte meg.

2013/1

1

Antropozófia

Thomas Meyer: A Mihály-kor (1879–kb. 2230) és feladatai

4. A negyedik esemény a Naprendszerünkön belüli egyik leghatalmasabb démonnak, az egyik legnagyobb arimáni démonnak – aki a 666-os számmal áll összefüggésben, és a Szórát nevet viseli – a történelembe való újabb belenyúlása.4 Steiner ezt a lényt a leghatalmasabb „Nap-démonnak” is nevezi. A papok számára az Apokalipszisrõl tartott elõadásaiban (GA 346) utalt az 1998-as évre mint az idõk fordulója utáni harmadik Szórát-évre. Minden ilyen évhez a legerõteljesebb szellemet tagadó impulzusok kapcsolódnak. Az elsõ Szórát-év, a 666. a Gondishapuri Akadémia alapításával függ össze, amelynek a hatékonysága az egész emberiség intellektuális „koraszülöttségét” kellett volna hogy bevezesse, amit aztán Mohamed impulzusa letompított. A második Szórát-év környezetében ment végbe Szép Fülöp és a tõle függõ V. Kelemen pápa révén a templomos rend kiirtása; a kínzásokkal kikényszerített, és többségükben késõbb visszavont „beismerõ vallomások” szolgáltak bizonyítékul az egész Franciaországban elrendelt éjszakai razzia során a templomosok bebörtönzéséhez. 5. Az ötödik esemény Arimán inkarnációja, amirõl Steiner az 1919-es év õszén egész sor elõadásban beszélt. Ez az esemény a 3. évezred kezdetére esik. 1919. november 1-jén Steiner arról beszél, hogy „még mielõtt a Krisztus utáni idõ harmadik évezredének egy része eltelne”, ez bekövetkezik. (GA 192) Ez az öt esemény egyben össze van kapcsolva öt feladattal vagy feladatkomplexummal, melyeket az emberiségnek a kezdõdõ Mihály-korban meg kell oldania. Bekövetkezésük idõbeli sorrendje semmiképpen sem véletlenszerû. Akkor is, ha a teljes Mihály-kor még hátralévõ idejében kétségtelenül fel fognak lépni további spirituálisan jelentõs események, az említett ötöt mégis események és feladatok organizmusaként kell tekintenünk, melyek nem belsõ összefüggés nélkül követik egymást. II. Az öt feladat Vegyük most szemügyre az öt eseményt az általuk támasztott, a Mihály-kor elsõ harmadában megoldandó feladatok szempontjából. 1. A gondolkodás spiritualizálása Az 1879-ben elkezdõdött Mihály-kort Rudolf Steiner gyakran egy egyszerû kifejezéssel jelölte: „az intellektus spiritualizálása”. Ez annyit jelent,

2

2013/1

hogy az emberi értelemnek, ami a természettudomány kifejlesztésében egy bizonyos mesterfokig jutott, mostantól az a feladata, hogy meghódítsa a spiritualitás szféráját, ami korábban a hit számára volt fenntartva. A spirituális realitások és a csak érzéki tudása közötti szakadékot ezzel át kellene hidalni; a természettudományt ki kell egészíteni a szellem tudományával. Ha Steiner az antropozófiát vagy szellemtudományt Mihály inspirációjának nevezte, akkor ebben a Mihály-kor által támasztott legelsõ feladat beteljesítését láthatjuk. 2. Az új tisztánlátás A sötét kor vége egy új korszakot vezet be, melyben az egész emberiség ismét tisztánlátóvá fog válni – egy korszakot, melynek egyáltalán nem látható a vége. Ennek a tisztánlátásnak azonban az elsõ alapfeladat beteljesítésén kellene nyugodnia, azaz a spiritualizált gondolkodáson. Ahogy az absztrakt érzékletmentes gondolkodás a régi tisztánlátás végét jelenti, úgy az 1899-ben elkezdõdõ új tisztánlátásnak a kiindul pontját is kell jelentenie.5 Ez csak akkor lehetséges, ha a gondolkodás spiritualizálása a fent jelzett értelemben megtörténik. Ha mégsem, akkor a fellépõ, ilyen vagy olyan tisztánlátás nélkülözni fogja a gondolkodást mint alapot. Éppen ebben mutatkozik meg, milyen döntõ az, hogy a második esemény által támasztott feladat vajon az elsõ megoldásán nyugszik vagy sem. A jelenkorba vetett pillantás tisztán és világosan mutatja, hogy sok ember rendelkezik tisztánlátó élményekkel, azonban olyan formában, melynél hiányzik a gondolkodó alap, ami által az ilyen élményekre nagyon könnyen rányomhatja a bélyegét a szubjektivitás vagy tévedés. Steiner éppen ezért hangsúlyozta állandóan a fáradságos gondolkodó nevelés fontosságát, amit már a szellemtudományos stúdiummal teljesíteni lehet. Egyszer azt hangsúlyozta, hogy a mai korban a legnagyobb ellentét nem a materialisták és spiritualisták, hanem az olyan emberek között van, akik a spiritualitást kényelmes módon szeretnék elérni, illetve akik ennek érdekében hajlandók szellemi-gondolkodási erõfeszítéseket tenni.6 3. Az új Krisztus-megértés és a gonosz megismerése Krisztus éteriben való megjelenése az emberiséget a tisztán spirituális Krisztus-átélés és Krisztus-megértés feladata elé állítja, ami minden érzéki ténytõl, hagyománytól vagy dokumentumtól mentes. Ennek a feladatnak a megoldása is bizonyos mértékig a két elõzõ megoldásától függ: csak egy spiritualizált gon-

Antropozófia

Thomas Meyer: A Mihály-kor (1879–kb. 2230) és feladatai

dolkodáson nyugvó tisztánlátás képes az új Krisztus-megjelenés biztos átéléséhez vezetni. Az új Krisztus-megértés elõfeltételeihez tartoznak például az éterikus (mint olyan) lényérõl – melyben nem a pont, hanem a környezet bír jelentõséggel – alkotott szellemtudományos gondolatok. Úgy tûnhet, hogy ez a harmadik – és az öt esemény organizmusában középsõ és központi esemény – a nemzetiszocializmus és a második világháború vele egyidejû fellépése következtében a leginkább elsötétített és tudattalanul maradó eseményt jelenti. Annál figyelemreméltóbb, hogy néhány lélek éppen a holokauszt sötétségébõl jutott földi vagy halál utáni Krisztus-átéléshez. Ez utóbbira példa az 1992-ben, Bázelben megjelent könyv, Eine Weile im Blumenreich, melyben egy ilyen élmény gyermeki-poétikus ábrázolása jelenik meg. Ezt a könyvet az 1954-ben született Barbro Karlén írta tizenkét éves korában. Az 1933-ban elkezdõdõ új Krisztus-megjelenés eseményéhez azonban még egy további feladat kapcsolódik: a világban jelen lévõ gonosz megértése, mint amit a legmagasabb szellemi hatalmak engedélyeztek, sõt kiváltottak. A világban azonban minden gonosz alá van rendelve egy magasabb jónak, ahogy ezt Goethe a Faust prológjában ábrázolja. Mefisztó csak az Úr jóváhagyásával kezdheti gyötörni Faustot, és megkísérelni, hogy útjáról letérítse. Az a régió, melybõl minden gonosz származik, ahol azok jó eredete van, az a Kerubok és Szeráfok régiója, olyan lényeké, akik minden idõbeliség fölé rendeltek. Az idõbeliség-térbeliség világában minden gonosz ebbõl az örökkévalóság-szférából született meg szabad tettben; fölfelé ez jelenti az abszolút határát, és az átkrisztusított emberek révén fokozatosan át kell változniuk jóvá. Krisztus ebbõl a magasztos szellembirodalomból érkezett követként a Földre. A gonoszt az Õ szemével szemlélni annyit jelent, mint egy magasabb jó szempontjából szemlélni. Rudolf Steiner a Krisztus-mûködésnek ezt a szempontját a legmélyebben és legbehatóbban a Die Evolution vom Gesichtspunkte des Wahrhaftigen (GA 132) címû berlini ciklusban ábrázolja, amit pontosan száz évvel ezelõtt tartott.7 Ezzel körvonalaztuk Mihály-korunk harmadik feladatát – ami pontosabban szemügyre véve egy kettõs feladat az adott értelemben. 4. Krisztus ellenlábasának és a történelembe való ritmikus belenyúlásának megismerése Az új Szórát-hatás, ami az 1998-as évre és környezetére esik, különös mértékben követeli meg a har-

madik feladat megoldását, de legalább a megoldásra törekvést. Szórát Krisztus ellenlábasa. Hatásának/mûködésének megragadása elõfeltételezi az új Krisztus-mûködés megragadását. Ha ez hiányzik, akkor a Krisztus-ellenlábas démonikus „mûvészete” révén könnyen terjed a félelem, rémület vagy éppen egy egészségtelen rajongás. Vannak antropozófusok, akik összefüggésben a Steiner által az 1998-as évre elõre jelzett negyedik eseménnyel szétnéztek a világban, és kételkedtek, hogy a gondishapuri impulzussal vagy a templomos rend kiirtásával összevethetõ esemény végbement volna. De nem kell sokáig keresgélni. A 2001. szeptemberi esemény és a mai napig tartó világméretû következményei minden részletükben hordozzák az új Szórát-mûködés jegyeit – gondoljunk csak az azonnal elindított „terrorizmus elleni háborúra” és az ezáltal jogosultnak ítélt hallatlan kínzásokra; persze mindennek a megvalósításához emberi „kivitelezõkre” volt és van szükség. Ennek az eseménynek mindent el kellett volna törölnie, ami a Mihály-kor kezdete óta növekedni, vagy akár virágozni kezdett. 9/11 a mi korunk Gondishapur-eseménye. Az emberiségnek egy világszerte elterjedt terrorizmustól való világszerte elterjesztett félelem révén a szellem totális elvesztésébe és egy a pénz által megszállottá tett materializmusba kellett volna zuhannia. Ez a negyedik esemény azt a próbatételt hozta, hogy a három korábbi esemény és az általuk adott feladatok megoldása hol tart. Ezt a próbát csak akkor lehet kiállni, ha a 2001. szeptember 11-e körüli eseményeket elõször spirituális gondolatokkal – amelyekhez a Napdémon „gondolata” is tartozik –, majd gondolat hordozta tisztánlátással és egy elmélyített Krisztus-megértéssel vesszük szemügyre. Ha törekszünk erre, akkor éppen a negyedik esemény és földi korrelátuma fogja a három megelõzõ eseményt – különösen Krisztus éteriben történõ megjelenését – magasabb fénybe álltani. 5. Arimán-megismerés – Mihály kardjának próbája Ha átalusszuk a negyedik eseményt és a vele összekapcsolt feladatot, akkor az ötödiknek, Arimán inkarnációjának, annál kártékonyabb lehet a hatása az emberiség számára. Ez az esemény szorosan kapcsolódik a negyedikhez – „még mielõtt a Krisztus utáni idõ harmadik évezredének egy része eltelne” – Arimán le akarja aratni, amit az „elõdei” elvetettek. Ezzel (vele?) csak ott lehet majd találkozni, ahol emberek révén a négy elsõ eseménybõl is „arattak”. Az Arimán-inkarnáció bizonyos értelemben az eddigi legnagyobb próbatétel az emberiség számá-

2013/1

3

Antropozófia

Thomas Meyer: A Mihály-kor (1879–kb. 2230) és feladatai

ra mostani Mihály-korunk elsõ harmadában. A feladat abban áll, hogy a spiritualizált gondolkodást szellemi karddá kell alakítani, amely elõtt Arimán mesterkedéseinek/mûvészetének csõdöt kell mondania. Arimán elsõsorban az emberek karmamegismerését akarja kioltani. A második misztériumdráma (Die Prüfung der Seele) tizenegyedik képében ezzel a szándékkal lép Mária elé, aki meditatív módon szeretné feldolgozni a középkorra vonatkozó nagy, részletekben gazdag visszatekintését. Minden gonosz jó eredetével teljes összhangban azt mondja Mária: „A magas sorshatalmak bölcsen / ellenlábast állítottak benned; / mindazt segíted, amit akadályozni akarsz.” Mária azonban azt is tudja: „A szellemi birodalomban csupán egy terület van, / ahol a kardot kovácsolni lehet, / mely megpillantása elõtt el kell tûnnöd. / Ez az a birodalom, melyben az emberlelkek / az értelem erõibõl tudást képeznek / amit aztán átalakítanak szellemi bölcsességgé.” Ez a spiritualizált gondolkodás Mihály-kardja, amirõl beszél. A Der Seelen Erwachen dráma legutolsó jelenetében a szellemi tanító, Benedictus is ehhez kell nyúljon, amivel képes felismerni és legyõzni Arimánt. Maga Arimán így szól erre: „Itt az idõ, hogy köreibõl A leggyorsabban eltûnjek, mert amint a látása Valómban gondolni is képes engem, Gondolkodásában megteremti hamarosan Annak az erõnek egy részét, amely lassan megsemmisít.” (Arimán eltûnik) A puszta tisztánlátás, ami a Kaliyuga befejezõdése után ismét elkezd megjelenni, magában nem lenne elegendõ ahhoz, hogy Arimánt legyõzze. A harmadik dráma, a Der Hüter der Schwelle nyolcadik jelenete ezt mutatja, amikor Hilarius és Romanus tisztánlátással meglátják Arimánt, azonban nem ismerik fel; ez semmilyen benyomást nem tesz Arimánra, és a tanakodókat a maga birodalmában ki is gúnyolja. Csakis a spiritualizált gondolkodás és az arra épülõ tisztánlátás képes Arimánt korlátok közé utalni. Az a Krisztus-átélés sem lenne ehhez elegendõ, amely nem a spiritualizált és tisztánlátóvá váló gondolkodásra épül. III. Események és feladatok organizmusa A vázlatosan ábrázoltakból, amit természetesen több irányban is ki lehetne bõvíteni, kikristályosodhat, hogy az említett öt esemény és a nekik megfe-

4

2013/1

lelõ öt feladat valóban nem véletlenszerû sorrendben vezette be az új Mihály-kort. És éppen ilyen kevéssé lehet véletlen, hogy az elsõ három esemény és feladat pozitív szellemi tények köré csoportosul, míg a további, átmenetileg utolsó kettõ tartalmát akadályozó spirituális befolyások képezik. Az is adódik továbbá, hogy az ábrázolt események és feladatok ténylegesen egy világosan tagolt organizmust képeznek, és végül, hogy egyik feladat sem oldható meg a többi megoldása nélkül. Az öt feladat olyan további feladatok alapját képezi, melyekkel az ötödik Atlantisz utáni kor Mihály-korszaka emberének dûlõre kell jutnia. Az is megmutatkozik, hogy az elsõ két esemény, majd az utolsó kettõ idõben relatíve egymáshoz közel lép fel, míg a középsõ inkább önmagában állónak tûnik. És végül: a feladatok közül az átmenetileg utolsót nem lehet megoldani anélkül, hogy a legelsõ ne lenne megoldva, de legalább tisztán megragadva. Az öt esemény és feladat köre bezárul, jóllehet a Mihálykor még hátralévõ idejében bizonyára fel fognak lépni további szellemi hatások és emberiség-feladatok. Mind az öt jellemzett feladat megismerési feladat. Egyben Mihály-feladat, hisz a nekik megfelelõ események – kivéve a ritmikusan ismétlõdõ Szórátmûködést – semelyik másik, 350 éves korszakban nem játszódtak le, csakis kizárólag a mostani Mihály-korban. IV. A Mihály-kor szabadságjellege és az Arimán-inkarnáció Mihály-korunkban minden a szabadság képességétõl függ. Ez minden más elõtt már a legelsõ feladat – a gondolkodás spiritualizálásának – megoldására is érvényes. Ez teljességgel az ember szabadságára van bízva. Rudolf Steiner mûve, a Szabadság filozófiája és az abból kifejlesztett szellemtudomány – világtörténelmileg szemlélve – az elsõ Mihály-feladat elsõ megoldása. Ha ezt nem ragadjuk meg, akkor mind a négy további esemény más hatást fog kiváltani, és feladataik más módon, nem pedig Mihály értelmében lesznek „megoldva”. Így például a Kaliyuga végével fellépõ új tisztánlátás magasabb természeti hatalommal fog bekövetkezni. Ahol ez nem a szellemtudományos munka által elõkészített talajon fog állni, ott – ahogy elõbb már említettem – a tisztánlátás régi formáinak korszerûtlen reaktiválása fog bekövetkezni. Az inkarnálódott Arimánlény éppen ezt fogja támogatni. Rudolf Steiner 1919. november 15-én beszélt arról (GA 191), hogy „Arimán a nyugati világ nagy titkos iskolájában

Antropozófia

Thomas Meyer: A Mihály-kor (1879–kb. 2230) és feladatai

(...) a leggrandiózusabb mûvészetek révén mindazt a tisztánlátó tudást el fogja hozni az ember számára, amit mindaddig csak nagy fáradsággal és erõfeszítéssel lehetett kivívni (ahogy ezt itt, a szellemtudományos munkán belül gondoljuk). Az embereknek egyáltalán semmit sem kellene tenniük, semmiféle szellemi törekvéssel nem kellene foglalkozniuk.” Más szavakkal: ha elmulasztjuk, hogy szabadságban megragadjuk a legelsõ feladatot, akkor éppen az Arimán-inkarnáció révén learathatóvá fognak válni ennek a mulasztásnak a gonosz gyümölcsei. Ez többek között ahhoz fog vezetni, hogy a tisztánlátás szellemi szervei – az úgynevezett lótuszvirágok – ahelyett, hogy tökéletesen kifejlõdnének, csupán a régi korban már tevékeny részeik fognak reaktiválódni. Ennek eredménye a spirituális tényekbe való torz betekintés lesz. Ha egy pillantást vetünk a világszerte virágzó mediumisztikus híradásokra vagy az „elmúlt életekbe” történõ kényelmes viszszavezetésekre, mindez megmutatja, hogy a megfelelõ arimáni törekvések mennyire sikeresen mûködnek.

mennyire jutott az emberiség Mihály-korunk legelsõ feladatának szabad betöltésében.

Fordította: Kádas Ágnes

Jegyzetek 1. Lásd W. J. Stein: Weltgeschichte im Lichte des konkreten ZeitgeistWirkens, Der Europäer 12. évf. 9–10. szám, 3. o. 2. Thomas Meyer: Rudolf Steiners eigenste Mission, Bázel, 2. kiadás 2009. (magyarul: Rudolf Steiner legsajátabb küldetése) 3. T. Meyer: Scheidung der Geister, Die Bodhisattwafrage als Prüfstein des Unterscheidungsvermögens, Bázel, 2. kiadás 2010., 51. o. 4. Rudolf Steiner 1924. szept. 12-én, GA 346 5. Steiner ebben az értelemben beszélt 1913. május 29-én Helsinkiben a tisztánlátás gyöngyszemeirõl az érzékletmentes gondolkodásban (GA 146), valamint T. Meyer: Ichkraft und Hellsichtigkeit, Bázel, 2. kiadás (magyarul: Én-erõ és tisztánlátás, Ita Wegman Alapítvány – Natura-Budapest Kft., 2. kiadás 2012. Budapest) 6. 1918. aug. 17-én, GA 183 7. A cikk egy éve jelent meg, 2011-ben

2001.09.11.

Az öt az „ember” mint szabadsághordozó száma. A döntés számának is nevezik. Az ötödik esemény – Arimán inkarnációja – napvilágra fogja hozni, hogy

2013/1

5

Antropozófia

Mit gondolok

Mit gondolok Interjú Thomas Meyerrel – Avagy mit gondol Thomas Meyer könyvkiadó, író, a der Europäer folyóirat fõszerkesztõje az „új pénzrõl”, Európáról, az antropozófia ügyérõl és még sok minden egyébrõl

Az utóbbi hetekben európai körúton járt egy fiatal amerikai férfi, aki Ázsiában teljesít diplomáciai szolgálatot, és már sok éve foglalkozik antropozófiával. Kis idõvel ezelõtt aziránt érdeklõdött kitûnõ németséggel a der Europäer szerkesztõségénél, hogy vajon hajlandó lenne-e a folyóirat fõszerkesztõje arra, hogy interjút adjon. Azonnal igent mondtam, meglepõdve és örülve annak, hogy ezúttal az általában megszokott dolgok másik oldalát tapasztalhatom. Csupán egyetlen feltételnek kellett megfelelnünk, a kérdezõ hivatása miatt: hogy a valódi nevét nem teszszük közzé. Ezt örömmel teljesítettük, és egy álnevet választottunk a számára – Alexander Nasmyth. A szokatlan beszélgetésre a bázeli szerkesztõség falai között került sor – a német egység évfordulóján. Ritkán esett meg velem eddig, hogy ilyen õszintén, részletesen és kendõzetlenül tudtam volna egy interjúban megnyilatkozni. Ez Nasmyth úr kérdéseinek és teljesen elfogulatlan nyitottságának volt köszönhetõ. Ezúton mondok neki köszönetet azért, hogy kezdeményezte ezt a beszélgetést. Thomas Meyer Miért „der Europäer”?

A pénz és a romlandó áru párhuzama

A.N.: Meyer úr, elõször is azt szeretném öntõl mint a der Europäer fõszerkesztõjétõl megkérdezni, hogyan is jutott arra, hogy a folyóiratának ezt a nevet adja. T.M.: Egészen egyszerûen: ez a név a Polzermunkámból adta magát. Hiszen a Ludwig PolzerHoditzról írott életrajzom az „Ein Europäer” [magyar kiadásban: Egy európai szellem] alcímet viseli. Polzer bizonyos mértékig azt testesíti meg, ami egy valódi európai ember mércéje.

T.M.: A pénznek tudnia kell veszíteni is az értékébõl, de nem olyan ingatlan- vagy subprimebuborékokban, amelyek következtében a hátrányos helyzetûek még inkább elszegényednek, a szupergazdagok pedig még jobban meggazdagodnak. Az „új pénzbe” már kezdettõl fogva be kell építeni az elértéktelenedést és az értékvesztést. Csakis így válhat a valódi folyamatok tükrévé, amelyeket szolgálnia kellene. Senki sem várja el azt egy vekni kenyértõl, hogy az még egy hónap múlva is fogyasztható legyen. A kenyeret észszerû idõn belül megesszük és elfogyasztjuk. A pénztõl azonban csaknem az egész világ azt várja, hogy tartsa az értékét anélkül, hogy elhasználódna; sõt mi több, még nõjön is az értéke. Az emberek egyre csak azt hajtogatják, hogy növekedés, növekedés, növekedés. Olyan ez, mintha a tavasz szellemei egyszer csak azt mondanák, hogy örök tavaszt akarunk... Meg fogjuk akadályozni, hogy õsz és tél is legyen! Pedig lebomlás nélkül nincs igazi létesülés és fejlõdés sem. A világban mindenütt együtt jár a felépülés és a lebomlás. Rudolf Steiner ezt úgy is nevezte, hogy evolúció és involúció. A természet magától összehangolja ezt a két polárisan zajló folyamatot. A gazdaságban azonban nekünk kell ezt a kettõt egyensúlyba hoznunk. Másképp a leépülés csaknem irányíthatatlan összeomlások formájában fog jelentkezni. Amint azt Steiner újra és újra hangsúlyozta: nemcsak egyolda-

A.N.: Kifejtené ezt egy kicsit bõvebben? T.M.: Polzer számára az a valóban európai ember, aki az igazi individualizmust ötvözi a világra való nyitottsággal és a szellemi és történelmi tények iránti érzékkel. Továbbá olyan ember, aki felismerte azt, hogy a katolikus egyház szelleme hasznavehetetlen az európai integráció folyamatában, valamint átlátja azt, hogy Európa sorsa nem függhet olyan Wall Street-i jellegû bankároktól, amilyen Draghi úr is. Az egyik ugyanis Robert Schumann-nak, a másik pedig Jean Monnetnak az illúziója volt, akik a mai EU két legfontosabb alapítóját személyesítik meg. A.N.: Európának új szellemre van szüksége? T.M.: Az antropozófia szelleme az, ami lehetõvé teszi a pénzzel való egészen újfajta bánásmódot is. A.N.: Kíváncsivá tesz.

6

2013/1

Antropozófia lúan evolúció létezik a világban, hanem ezzel párhuzamosan mindig van involúció, vagyis elértéktelenedés, pusztulás is, ami azonban – a szellemi élet terén – egyúttal belsõvé és szellemivé válást is jelent.

Mit gondolok

ban gondolkodási tilalom fog beköszönteni. Ennek az elõfutárai pedig már napjainkban is bárhol tetten érhetõk... Szellemi jelenségek a politikában

A.N.: Hogyan kellene ezt a gyakorlatban kivitelezni? T.M.: Steiner egyszer azt javasolta, hogy minden pénzjegyen kellene lennie egy lejárati dátumnak, ugyanúgy, ahogyan ez manapság az élelmiszereknél is van. Addig az idõpontig fel kellene használni azt vásárló-, kölcsön- vagy adománypénzként, máskülönben teljesen értéktelenné válna. Le kell rombolni az „örök pénzbe” vagy az „örökké növekvõ pénzbe” vetett hitet. A.N.: Ez így önmagában véve világos, mégsem olyan könnyû kivitelezni. De erre majd még térjünk vissza késõbb. Független hivatkozás Steiner antropozófiájára A.N.: Az ön folyóirata azt az alcímet viseli, hogy „Szimptomatológiai jelenségek a politika, a kultúra és a gazdaság területérõl”, valamivel kisebb betûkkel pedig azt, hogy „Rudolf Steiner szellemtudománya alapján”. Azonban szemmel láthatóan az Antropozófiai Társaság intézményétõl teljesen függetlenül jött létre, amely ugyebár a világban szándékozik képviselni a szellemtudományt. T.M.: Pontosan. A.N.: Ön szerint mi ennek a Társaságnak a feladata a mai világban? T.M.: Ön szerint mi? A.N.: A mai reálvalóságban nem sokat érezni belõle. Vannak ugyan örvendetes fejlemények, például a pedagógia vagy a mezõgazdaság terén – úgymint a csodálatos nepáli biodinamikus mozgalom, amely Krishna Gurung vezetése alatt szó szerint virágzik, vagy például a több mint 200 kínai iskola, stb. stb. Ami azonban a nyilvános vitákat illeti, ott az Antropozófiai Társaság éppenséggel a távollétével tûnik ki. Néhány éve volt Bécsben egy szeptember 11-ével kapcsolatos kongresszus, amelyen 2000 ember vett részt. Tudomásom szerint ön volt az egyetlen, aki ezen a kongresszuson az antropozófia ügyét képviselte, sõt az északi ikertorony házmestere után még elõadást is tartott, amelyben még Steinerre is utalt... T.M.: Tekintve, hogy az USA ügyét képviselõ személyek milyen gondolkodási tilalmat próbálnak keresztülvinni a szeptember 11-ével kapcsolatos igazság vonatkozásában, kézenfekvõnek tûnt arra utalnom, hogy Steiner már 1916-ban megjósolta, hogy az emberiség nyugati része számára majd 2200 körül való-

A.N.: A dornachi antropozófiai hetilap, a Das Goetheanum szándékosan hallgatásba burkolózott a témával kapcsolatban. T.M.: Kímélni akarták az amerikai szponzorokat (nevet). De nem, lehet, hogy még rosszabb: azt gondolják, hogy az antropozófiának semmi köze sem lehet a politikához. A.N.: De hiszen – szabadjon egy kicsit az ördög ügyvédjét játszanom – ez benne van a Társaság alapszabályzatában. T.M.: Steiner úgy vélte, hogy a Társaság nem folytathat pártpolitikát. De annál inkább át kell látni a világpolitikát, a felháborító Wall Street-i mesterkedéseket, az egész, megtévesztésre alapuló hatalmi törekvést és igyekezetet, mégpedig az egyes konkrét dolgokban. Az antropozófia egy megismerési út, amely megtanít arra is, hogy átlássuk a politikában megnyilvánuló szellemi jelenségeket is. Még akkor is, ha ennek a szelleminek semmi köze sincs a Mihály-korszak valódi korszelleméhez. Mellesleg a szeptember 11-ével foglalkozó nem antropozófiai körökben több figyelemre méltatták a New York-i támadásokról írt kis könyvemet, mint a hivatalos dornachi körökben. Egy iszlám vallásra áttért amerikai irodalomtudós kitûnõ recenziót írt róla, ki is egészítve némileg a könyvet, és egyáltalában nem zavarta az a tény, hogy a könyv szerzõje „a misztikus Rudolf Steiner egyik tanítványa” – ahogy õ fejezte ki. A.N.: Mégis alig van olyan kongresszus vagy konferencia, amely valóban a „hétköznapi” embereket szólítaná meg, ha szabad így mondanom. Ön szerint mi lehet ennek az oka? Egyoldalú involúciós és evolúciós folyamatok T.M.: Az Antropozófiai Társaság tevékenységeit hasonló korlátozottság és gátoltság jellemzi, ahogyan a valódi új gazdasághoz vezetõ utakat is. Túlságosan sok hamis involúciós és evolúciós folyamat van benne, amelyek nincsenek egyensúlyban – amint erre már a nemrégiben megjelent Wegmarken [Útjelzõk] c. könyvemben is rámutattam. A.N.: ...ami mellesleg a mostani úti olvasmányom. De kifejtené ezt még konkrétabban?

2013/1

7

Antropozófia

Mit gondolok

T.M.: Két dolgot értek ezalatt. Egyfelõl: évtizedek óta megfigyelhetõ egy olyan tendencia, amely a Társaságot mint olyat akarja glorifikálni és okkult dicsfénybe öltöztetni. Megidézik a „Karácsonyi konferenciának”, vagyis annak a nagy áldozatnak a szellemét, amelyet Steiner a mûködése végén vitt véghez, s amelyért az életével fizetett. Steiner önfeláldozása A.N.: Egyáltalán, miért vállalta magára Steiner ezt az áldozatot, hogy egy társaságot vezessen, holott azelõtt szabad tanítóként mûködött a régi Antropozófiai Társaságban, amelyet pontosan száz évvel ezelõtt alapítottak? Hiszen a régi társaságnak még csak tagja sem volt. T.M.: Mert minden széthullott és szétforgácsolódott volna. Hiszen 1923 novemberében minden igyekezetével azon volt, hogy otthagyja a régi társaságot és egy kis rendet alapítson – valóban arra alkalmas és önálló emberekkel. A.N.: Akkor részvétbõl? T.M.: Úgy is mondhatnánk, hogy a valódi önállóság felé való fejlõdés lehetõségének szeretetteljes belátásából. Az „osztály” hamis misztifikálása A.N.: Miben lát még további „hamis involúciós folyamatokat” napjaink Antropozófiai Társaságában? T.M.: A Karácsonyi konferencia már említett misztifikálása mellett elsõsorban abban, ahogyan az úgynevezett osztályórákat kezelik, amelyeket Steiner a Szabad Szellemtudományi Fõiskola tagjai számára tartott. Ezek nagyszabású, korszerû meditációs útmutatások voltak. A.N.: De hiszen ezek napjainkra már nyilvánosságra kerültek, és még az interneten is megtalálhatóak – legalábbis németül. T.M.: Pontosan errõl van szó: igaz ugyan, hogy ISBN-számmal ellátva beszerezhetõk a könyvkereskedésekben. De a Társaság legbelsõbb „ezoterikusai” még ma is úgy vélik, hogy csak a Fõiskola kék kártyával rendelkezõ tagjainak lenne szabad ezeket tanulmányozniuk; sõt tulajdonképpen legjobb, ha az ember egyáltalán nem tanulmányozza õket, még akkor sem, ha van ilyen kék kártyája. Ezzel kapcsolatban szeretik Steiner egyik szövegét, a „szájtól fülig” szöveget idézni, amely szerintük a Mihály-kinyilatkoztatásokra vonatkozik. De kérdezem én: ismer ön bárkit is, aki ezt a „szájtól fülig” szöveget maga is szájtól fülig hallotta? Hiszen

8

2013/1

ezt mindenki fehéren feketén kinyomtatva olvasta. Az a szomorú, hogy sokaknak szemlátomást még csak fel sem tûnik, micsoda ellentmondásban vannak a valósággal. A.N.: Ezt akár groteszknek is lehetne nevezni... T.M.: Az Egyesült Államokban vagy Kanadában tett útjaim alkalmával sokszor szólítottak meg olyan emberek, akik nem jutottak hozzá az angol nyelvterületen a könyvkereskedéseken keresztül ugyan még nem beszerezhetõ, de belsõleg már kinyomtatott szövegekhez, s akiknek azt mondták, hogy az osztályórákat valamilyen Dornachban kinevezett „lektoroknak” – a Társaság püspökeinek – a szájából kell meghallgatni, vagyis szájtól fülig, mert minden egyéb eltér a „Karácsonyi konferencia” szellemiségétõl. Ezzel valójában megteremtették az osztály tagjainak a teljesen önkényes gyámságát. A.N.: Ön a tavalyi évben teljes terjedelmükben megjelentette ezeket a szövegeket. T.M.: Így van, mégpedig azzal a címmel, hogy Der Meditationsweg der Michaelschule [A Mihály-iskola meditációs útja]. Úgy gondoltam, hogy a spirituális kérdések igazi folytonossága értelmében ezt meg kell tennem, mivel az eddigi dornachi publikációk amolyan ímme-ámmal megjelentetett dolgok voltak. Ezek a könyvek hatalmas méretûek és roppant drágák voltak, ami – mint azt megtudtam – még bizonyos „védelmet” volt hivatott biztosítani. „Második osztály”? A.N.: Úgy hallottam, hogy manapság ráadásul már egy második és harmadik osztályról is beszélnek, holott Steiner még az elsõt sem fejezte be. T.M.: Igen, hihetetlen, de igaz: ez lehetett az idei dornachi Mihály-konferencia témája! Szeptember 28-ára ez állt a programbA.N.: „Fõiskolai szemlélõdések a 2. és 3. osztály minõségeivel kapcsolatosan”. Abban a pillanatban, amikor a titoktartás utolsó foszlányai is szétfoszlani látszanak, újabb ezoterikus „elõnyre” akarnak szert tenni... Pedig még csak mantrák sem maradtak fenn bármilyen további osztályból. Jobban tennék, ha ahelyett, hogy holmi mantrák nélküli osztályokról regélnek, inkább felhagynának azzal, hogy a világ különbözõ pontjain élõ érdeklõdõk elõtt eltitkolják ezeket a nagyon fontos szövegeket, s ezáltal voltaképpen „másodosztályú” osztálytagokká degradálják õket. Ez a mostani második osztály! Mindenesetre úgy tûnik, hogy sok tag eltûri ezt a bánásmódot. A.N.: Tulajdonképpen rejtélyes.

Antropozófia T.M.: Tulajdonképpen nem, ha meggondoljuk, milyen erõs hatása volt annak a fõ altatószernek, amit a tagok évtizedeken keresztül kaptak. A.N.: Miben is állt ez? T.M.: Ez abban állt, hogy posztulálták azt, miszerint Steiner folytonos kapcsolatban maradt az AAG-vel [Általános Antropozófiai Társaság] a halála után is. Úgy, ahogyan az a katolikus egyházban a szentekkel történik. A.N.: De hiszen Rudolf Steiner valóban azt mondta a Karácsonyi konferenciát követõen, hogy mostantól összekötötte a sorsát a Társasággal. T.M.: Valóban, az 1924-es év folyamán tartott bizonyos karmaelõadásai alkalmával ezt mondta. De egy szóval sem említette többé azután, miután a Karácsonyi konferenciáról azt mondta, hogy kudarcot vallott, maga pedig betegágyra kényszerült. Néhány vezetõ személyiség aranyborjút csinált ebbõl a Karácsonyi konferenciából és abból, hogy Steiner állítólag elválaszthatatlanul összekapcsolódott a Társasággal, sõt bizonyos értelemben magából a Társaságból, és mindennek e körül az aranyborjú körül kell forognia. A.N.: Ön félreérthetetlenül fogalmaz. T.M.: Nem is szeretném, ha félreértenének! Úgy is mondhatnánk, hogy a társaság sok tag számára fétissé vált, és a tagok egyfajta kollektív autizmus állapotába kerültek. Vegyük csak a végtelenre nyúlt meddõ „alapszabályzat-vitákat” stb. Ez „hamis involúciós folyamat”, a színtiszta szektásság. Soha egy értelmes külvilági ember sem érdeklõdött eziránt. Másfelõl... A.N.: ...nyilvánvalóan jobban jelen akartak lenni a világban. T.M.: Kétségkívül. Azáltal, hogy ezernyi kompromisszumot kötöttek a „korszellemmel”, amely Mihály arkangyal ellenlábasa. A.N.: Például? Steiner ügyét képviselni? T.M.: Ok nélkül elismerték például, hogy Steiner szövegeiben vannak olyan problémás és kérdéses helyek, amelyek az egyes fajokkal vagy a zsidó néppel kapcsolatosak. Beálltak a farkasok közé, abban a reményben, hogy akkor azok majd békén hagyják õket. Vagy éppen keblükre öleltek olyanokat, akik Helmut Zanderhez hasonlóan az antropozófiával polemizálnak, noha minden egyes mondatukkal azt bizonyítják, hogy arra sem képesek, hogy elfogulatlanul tanulmányozzák, mielõtt

Mit gondolok

ítéletet ülnének felette és Steiner felett. 2000-ben tanúja voltam egy olyan goetheanumi rendezvénynek, amelyen az efféle „kritikusok” háborítatlanul dobálózhattak az illetéktelen dolgaikkal, mégpedig az Alapkõteremben, vagyis abban a teremben, amely a Karácsonyi konferencia alapkõ-meditációjával van összekapcsolva. Steiner számára azt jelentette az elsõ osztály tagjává válni, hogy az antropozófia ügyét a világ elõtt képviselik. De azáltal, hogy a Goetheanumban háborítatlanul beszélhetnek az antropozófia ellenfelei, ennek az ellenkezõje valósul meg. Vagy épp azáltal is, ha az elnökségi tagok „kesztyûs kézzel” bánnak az olyan ellenfelekkel, amilyen Zander. A.N.: Kifejtené ezt kicsit konkrétabban? Az ellenfelek kebelre ölelése T.M.: Bodo von Plato a Neue Zürcher Zeitung vasárnapi kiadásának adott két évvel ezelõtti interjújában így válaszolt arra a kérdésre, miszerint örül-e azoknak az új, ellenséges kiadványoknak, amelyeket Helmut Zander, Miriam Gebhardt, illetve Heiner Ullrich írt Steinerrõl, illetve hogyan értékeli õket: „Mindenképpen. Három elismert szerzõrõl és három fontos kiadóról van szó.” A.N.: És az elnökség többi tagja tiltakozott ez ellen? T.M.: Egyáltalán nem. Legalábbis nem ugyanúgy, nyilvánosan, valamelyik nagy svájci napilap oldalain. Von Plato egyik elnökségi kollégája, Prokofieff ugyan fel volt háborodva, mindazonáltal az egyik negyedévvel késõbbi közgyûlésen úgy beszélt az elnökség „szervezetérõl”, mintha az valóban és igazán egy egységet képviselne! Az igazságnak való efféle ellenszegülés pedig igencsak kártékony. Mellesleg itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ugyanez a von Plato nagyon is használható és értékes gyûjteményt készített az antropozófiai személyiségekrõl szóló lexikonjával, amely igazán jó szolgálatokat tehet. Csak hogy ne könnyítsem meg a dolgukat von Plato barátainak az interjúnk olvasásakor... De a viccet félretéve, ilyen esetben csak a kertelés nélküli vita segít. Új fejlemények? A.N.: Újabban viszont állítólag forrongás van az elnökségben, és Sergej Prokofieff kendõzetlenül rámutatott a Goetheanumban uralkodó visszás állapotokra a Rudolf Steiner halálának évfordulója alkalmából tartott ez évi beszédében. T.M.: ...de nem nevezett meg neveket, hanem ehelyett ismét csak a „Karácsonyi konferencia szelle-

2013/1

9

Antropozófia

Mit gondolok

mét” idézte meg. Steiner szellemi jelenlétének folytonos bizonygatása azonban sokkal inkább az önállótlanság szellemérõl tanúskodik. A hamis involúció képviselõi szerint Steinernek bizonyos mértékig mintegy kötelezõ okkult módon jelen lennie a társaságban, míg az egyoldalú „evolucionisták” pedig – akiknek a jelenlegi fõexponense szívesen fényképezteti magát és szeret interjúkat adni, mint amilyen a már említett interjú is – legszívesebben az összes Steinerre való hivatkozásról lemondanának, hogy még a Zander-félék elõtt is jól szerepeljenek. Ami pedig nem más, mint a hamis evolúció, vagy más szóval a hamis kifelé fordulás.

A.N.: Úgy tûnik, hogy Paul Emberson is ebbe az irányba hajózik. Az egyik körlevelében azt hangsúlyozta, hogy a Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez? címû könyv mára már használhatatlanná vált. Szerinte a környezet egész villamosítása stb. napjainkra annyira elõrehaladt, hogy ma már csak együtt lehet meditálni, mégpedig kölcsönösen egymásért. Ön mit szól ehhez? T.M.: Semmit! Emberson az osztálymantrákat is divatjamúltnak tartja. Lehetséges, hogy Emberson a jövõ morális technikájának a terén érdemeket szerzett magának – ebben a témában azonban semmiféle használható morális fantáziáról nem adott tanúbizonyságot az én szememben...

Kutatni vagy bizonygatni? Steiner a szabadság beavatottja, akihez hasonló nemigen akadt a legújabb korban. Voltaképpen szellemi önállótlanságra vall egyfolytában az õ jelenlétére hivatkozni. Ha valóban érezhetõ lenne a jelenléte, akkor nem kellene folyamatosan bizonygatni. Hegel szerint egy filozófus számára nem nagyon van annál rosszabb, mint a bizonygatás. Vajon az antropozófusok körében más lenne a helyzet? Steiner a szellemtudományra vonatkozóan is az igazi filozófia legmagasabb szintû normáit akarta érvényesíteni. Másrészt: hogyan is juthatna elõbbre a Társaság munkája a világban, ha a világ felé menet inkább az ellenfelek vagy önjelölt New Age-guruk elébe mennek, semmint az antropozófiát képviselnék. Wellness-spiritualitás és csoportmeditáció A.N.: Mi a véleménye arról, amit a honfitársam, Arthur Zajonc – aki ugye hosszú éveken keresztül az amerikai fõtitkári posztot töltötte be – rendez a workshopok formájában tartott meditációk terén? Ennek során ugye a résztvevõk közös tapasztalatát és az errõl folytatott tapasztalatcserét hangsúlyozza. T.M.: A workshopjairól írt beszámolókat olvasva az volt a benyomásom, hogy ott valamiféle könnyed meditálás folyik. Nyoma sincs ott azoknak a felkavaró élményeknek, amelyekre Steiner az osztályórákban és a misztériumdrámákban is utalt. Zajonc még a dalai lámával is barátságban volt vagy van még mindig. Õ pedig világszerte egyfajta wellness-spiritualitás pártfogójaként lép fel. Már Steiner is utalt arra, hogy az igazi társadalmi ellentét ma nem a szellemi dolgokat keresõk és a materialisták között húzódik, hanem azok között, akik a szellemihez kényelmes módon akarnak hozzájutni, elsõsorban is gondolati erõfeszítés nélkül, és azok között, akik készek az ilyen erõfeszítésre.

10

2013/1

A.N.: És mi a véleménye az ön druszájának a tevékenységérõl, aki egyik meditációs szemináriumról a másikra siet? T.M.: Olvastam, hogyan beszélt a Helmuth von Moltkével való okkult együttmûködésérõl, aki szerinte mindig egészen „világfiasan” jelenik meg „az aurájában”. „Ilyen emberrel szívesen dolgozik együtt az ember” nyilatkozott a másik Meyer. Ilyen flottul megy ez! Ezenkívül a négy, szellemtudományosan jól megalapozott éterfajtán kívül egy ötödiket is posztulált – a „Krisztus-étert” stb. Nos, én nem tudnék együttmûködni ilyesvalakivel. Egyáltalában is, az a benyomásom, hogy a szellemi látás komplett irányzatai lettek az antropozófiai mozgalomba bevezetve. De vajon valóban a szellemi látás új, korszerû formájáról van-e szó ott, ahol már alig van valami összefüggés a szokásos, de egészséges gondolkodással? Az antropozófiai kiadók feladata A.N.: Betöltik-e a feladatukat a jelenlegi antropozófiai kiadók, amilyen például az új Futurum Verlag vagy éppen a Rudolf Steiner Verlagot könyvekkel ellátó Rudolf Steiner Nachlassverwaltung [a Rudolf Steiner hagyatékát gondozó intézmény]? T.M.: Nem szeretnék általánosított ítéleteket mondani. De az új kiadó egyes kiadványai a pubertás termékek bélyegét viselik magukon. Az egyiknél például túlette magát valaki antropozófiai információkkal. Nem csoda, ha aztán visszaöklendezi a megemésztetlen táplálékot. De muszáj ezt nyilvánosságra is hozni? Idén õsszel jelenteti meg Christian Clement, a Utah államban élõ mormon szerzõ a történeti-kritikai Steiner-kiadványának az elsõ kötetét. Õ egy olyan „misztériumkultúrának” tartja a mormonságot, amely kompatibilis az antropozófiával. Vajon egy ilyesfajta kiadvány nem a Rudolf Steiner Nachlassverwaltung

Antropozófia feladata lett volna? Vagy lehetséges, hogy a Rudolf Steiner hagyatékát gondozó intézmény túl sok pénzt és idõt áldozott Steiner falitáblaképeinek költséges kiállításaira, ahelyett hogy utánajárt volna az efféle feladatoknak? Itt most nem szeretnék errõl bõvebbet mondani. Az ember igyekszik a kollégáival tapintatosan bánni, amíg még valamennyire is lehetséges... A.N.: Lehet, hogy mindezeknél az ön által említett folyamatoknál nem mindenütt ítélik meg megfelelõen a mai ellenfelek mibenlétét? Hogyan jelenik meg az ellenség ma? T.M.: Pontosan. Sokan azt hiszik, hogy ma már alapjában véve nincs is ellenség, vagy legalábbis sokkal ártalmatlanabb, mint Steiner idején volt, vagy hogy Steiner egyszerûen túlzott azzal, amit például a jezsuita ellenfelek vagy az okkult páholyok jelentette ellenségrõl mondott. A.N.: Ön hogyan látja az ellenségproblematikát? T.M.: Alapjában véve nagyon egyszerûen. Természetesen sem néhány firkász, sem pedig akár a korábban már említett elnökségi tag sem okoz senkinek sem komoly gondokat az ellenségek szféráját tekintve. Azonban a mozgalom egészében továbbra is nagy erõ rejlik. Steiner idejében ezt az erõt el akarták pusztítani. A tûzesettel, a mérgezéssel és egyebekkel. Ma már ez nem lehetséges. Ahhoz már túl sok antropozófia van a világban, vagy mondjuk úgy, hogy túl sok antropozófia által inspirált dolog. Ezért ma már más az eljárás: hogy hogyan lehet az antropozófiai mozgalmat és a Társaságot egy irányított kulturális mellékáramlattá degradálni? Ez a központi kérdés ma mindazon körökben, amelyekben egyoldalú hatalmi törekvések vannak jelen. Az antropozófusokat meghívják mindenféle szabadkõmûves gyûlésekre, és azt éreztetik velük, hogy milyen fontosak stb. Ahogyan az pár éve Észak-Angliában történt. Vagy éppen egy egész országos társasággal bevonulnak egy jezsuita konferenciaközpontba. A.N.: Arra az utólag aztán feladott 1995-ös Chantillybe való kirándulásra gondol, amelyet ön a Wegmarken c. könyvében is leírt? T.M.: Pontosan. Ez egy klasszikus esete volt annak, amit a „célzott ködösítés mesterkedéseinek” nevezek. A.N.: Ön eloszlatta ezt a ködöt, majd pedig, amint hallottam, otthagyta a Társaságot.

Mit gondolok

Antropozófiai munka T.M.: Erre csak néhány évvel késõbb került sor, amikor a Társaság akkori elnöke azt állította, hogy a Társaság „okkult fogságban van”, és ezért olyan kevéssé hatékony a világban. Akkor elhatároztam, hogy teljesen független módon fogok az antropozófia ügyéért tevékenykedni, ahol csak lehet. Hogy ez milyen külsõ tevékenységekben nyilvánul meg, azt mindenki megtudhatja a der Europäerbõl. Sõt azt gondolom, hogy a mostani körülmények között a Társaságot is jobban tudom úgy szolgálni, ha nem vagyok a tagja. Így például évente tartok a Társaság belföldi és külföldi ágaiban elõadásokat, a legnagyobb svájci ágban, a bázeli Paracelsus ágban is, amelynek keretén belül egy munkacsoportot vezetek a saját felelõsségemre. A.N.: Milyen témában? T.M.: Jelenleg a Grundlinien einer Erkenntnistheorie der Goetheschen Weltanschauung [A goethei világszemlélet ismeretelméleti alapelvei] c. mûvel dolgozunk. Steiner fiatalkori mûvével, amelyet 1923 végén újra kiadatott, és amelyet bizonyos nézõpontból éppolyan ezoterikusan lehet szemlélni, mint a már sokat emlegetett Karácsonyi konferenciát. Az ezoterika ugyanis az egészséges emberi értelem kimûvelésével kezdõdik, márpedig éppen ez az, ami igencsak megsínylette az egyoldalú involúciós és evolúciós folyamatok hatásait. Vajon nem felesleges az Antropozófiai Társaság? A.N.: Vajon nem kellene inkább feloszlatni az Antropozófiai Társaságot, ha így áll a mérleg nyelve? T.M.: Semmiképpen sem. Semmi esetre sem az lenne a helyes megoldás. Elõször is a Társaságban nagyon sok komoly és értékes ember van. Másodszor pedig az antropozófiai tevékenységekhez feltétlenül szükség van egy társaságra, amely mintegy a szervezeti kereteket biztosítja. Csak az a kérdés, hogy mennyire tudnak ezek a tevékenységek antropozófiaiak lenni, ha egyfolytában megzavarják õket a már ismertetett kiegyensúlyozatlan involúciós és evolúciós folyamatok. A.N.: Akkor hogyan lehetne támogatni a Társaságon belüli antropozófiai munkát? T.M.: Elsõsorban is úgy, hogy a Társaság vezetõ képviselõinek végre meg kellene elégedniük azzal, hogy egyszerûen jó antropozófiai munkát végezzenek egy igazgatási feladatokat ellátó társaság keretein belül – ami szemlátomást nem olyan egyszerû, és egyszer s mindenkorra le kellene mondaniuk minden ezen túl-

2013/1

11

Antropozófia

Mit gondolok

menõ csoportegoista õrületrõl, mint például hogy „egy egészen különleges Társaság akarjanak lenni” – „Fõiskolával”, „Karácsonyi konferenciával” új „osztályokkal” stb. Ehhez egészen eddig nem voltak elég szerények. Pedig így biztosan sok minden jobban tudna fejlõdni. Röviden: le kellene végre vonni a konzekvenciákat az 1935-ös kizárási katasztrófából. Akkor hagyta ott Polzer is az AAG-t, hogy akadálytalanul folytathassa azt az osztálymunkát, amelyet Steiner ruházott rá. Az ilyen tényeket mind ez idáig nem vették figyelembe. Jobbnak látták, ha inkább elsiklanak ezek felett, és mindent elintéznek a „Karácsonyi konferenciával”. A.N.: Több helyütt úgy hallottam, hogy Peter Selg is ebbe az irányba törekszik. T.M.: Nagyon örülök annak, ha így van. A.N.: Hogyan érzékelik a der Europäert Dornachban? T.M.: Mostanság nem panaszkodhatunk. Néhány évvel ezelõtt még nem lehetett megjelentetni a hetilapban semmilyen hirdetést sem. Vélhetõen attól féltek, hogy túl sok lelket ébresztenénk fel a mély álomból. Mostanára ez megváltozott. Nemrégiben megjelent egy jóindulatú recenzió a Wegmarken c. könyvemrõl, és a Klassenstunden kiadványunkról is. A minap pedig azt mondta nekem a dornachi elnökség egyik jelenlegi tagja: „Minden hónapban elolvasom a der Europäert.” Új kiadványok A.N.: A Wegmarken c. könyvével egyidejûleg most újra kiadta a Der unverbrüchliche Roman [A rendíthetetlen regény] c. regényét is, amely elsõ ízben tizennégy évvel ezelõtt jelent meg. Mi volt ennek az indítóoka? T.M.: Már több éve nem volt kapható. Ez a regény természetes kísérõjelensége az egyéb publikációimnak. Csak éppen fiktív formában olyasmit is el lehet mondani, amit más módon alig vagy egyáltalán nem. A.N.: A regényben olyan karmikus vonatkozások is elõjönnek, amelyek nem Rudolf Steinerre nyúlnak viszsza. T.M.: Csak nagyon kevés. Mint például az, ami Barbro Karlén és Anne Frank összefüggésérõl szerepel benne. Ezért természetesen magam viselem a felelõsséget.

A.N.: Abbahagyta az írást? T.M.: Hosszú idõre igen. De úgy látszik, hogy most ismét egy kreatívabb szakaszba érkezett. A.N.: Az idei õszi hírek között egy Polzer-Hoditzkönyvrõl szóló bejelentést, valamint egy új naptárt találtam. Tudna valamit mondani röviden ezekrõl az új kiadványokról? Az európai közép misztériuma T.M.: Polzer könyvét már régóta a szívemen viselem mint könyvkiadó, amint errõl már a beszélgetésünk elején is szót ejtettünk. A Das Mysterium der europäischen Mitte [Az európai közép misztériuma] c. könyve már évtizedek óta nem volt kapható. Polzer fõmûvérõl van szó, amelyet Marie Steiner nyomására be kellett zúzni. Ez egy tragikus történet, ami tulajdonképpen félreértéseken alapult. Végtére is ez egy fontos könyv, amely rámutat arra, hogy Európának egy olyan helynek kellene lennie, ahol minden régi kulturális impulzusnak metamorfizálódnia kell, és meg kell újulnia az antropozófia szellemébõl. Máskülönben a Kelettel való új kapcsolat csak katasztrófákhoz vezethet. 1989 óta ez egyértelmûen látszik: azóta a Keletet elárasztották egyfelõl a tisztán materialista impulzusok, másfelõl pedig mindenféle New Age szellemiség. Márpedig a Kelet számára mindkettõ haszontalan. Polzer könyvében elsõ ízben jelenik meg nyomtatásban az õ Rudolf-drámája is, amelyet a második világháború alatt írt Rudolf trónörökösrõl és annak Néró római császárral való karmikus kapcsolatáról. Mindkét írást Andreas Bracher látta el tüzetesen megjegyzésekkel és magyarázatokkal. Kíváncsian várjuk, milyen lesz a fogadtatásuk. Az új naptár Ami a 2013/14-es Perseus-naptárt illeti, ezzel igazi szûzföldre lépünk: elsõsorban is az olyan személyekre vonatkozó adatokkal, amelyek Steiner karmikus közléseit is magukban foglalják – ilyen még nem volt eddig. Ezen kívül megtalálhatók a naptárban a Léleknaptár heti mondásai is, méghozzá jelölésekkel együtt, amelyek segítségével gyorsan kikereshetõk a déli félteke megfelelõ mondásai is stb. stb. A szellem új értelmezése

A.N.: Úgy tûnik, hogy Karlén személyével kapcsolatosan megnyugodtak a kedélyek. T.M.: Igen, miután Európában minden létezõ eszközzel elhallgattatták.

12

2013/1

A.N.: Térjünk most vissza a kiinduló kérdéshez, amely már a beszélgetésünk elején is felmerült, hogy hogyan is kellene kifejleszteni az „új pénzt”. Vajon a

Antropozófia mindenkinek járó alapjövedelem iniciatívája nem ebbe az irányba mutat? T.M.: Ezt nem gondolom; az alapjövedelem ugyanis az érthetõ módon meglévõ egoizmusra apellál, és nem kérdõjelez meg semmilyen újfajta gondolkodásmódot. Márpedig éppen az a döntõ, hogy a pénzrõl új módon kell gondolkozni. De ez csak úgy fog menni, ha az emberek egyáltalában új módon fognak gondolkodni. Ezzel szemben milyen gondolkodásról beszélhetünk ma? A filozófia lesüllyedt a puszta nyelvfilozófia szintjére, a vallás terén az értékek szétesése tapasztalható, és még az antropozófiai mozgalmon belül is vannak olyanok, akik nincsenek meggyõzõdve arról, hogy léteznek örök értékek. Azonban az örök értékekrõl való újfajta tudat nélkül az emberek többsége nem fogja tudni elfogadni a pénznek azt az új értelmezését, hogy a pénz is eltûnik ugyanúgy, ahogyan az az áru, amelynek a pénz pusztán a jele. Az anyaginak – tehát a pénznek is – a szétesését az immateriális dolgokba való újfajta betekintésnek kell kompenzálnia, vagyis kiegyenlítenie. Manapság az anyagi dolgokban keresik az emberek az „örök” értékeket, mert a szellemi életünk olyannyira anyagiassá és elcsépeltté vált, hogy már semmilyen örök értéket nem tud felmutatni. Ez pedig az immateriális, elpusztíthatatlan értékek utáni minden emberben benne rejlõ vágyakozás teljes tévútra terelése. Más szóval, egy új, erõteljes szellemi életre van szükségünk, amely az emberi individualitás halhatatlanságába nyújt betekintést, amely individualitás ugyan sok földi megtestesülésben megjelenik, önmaga azonban meg nem született és halhatatlan marad; egyedül az ilyen igazságokba való betekintés az, amely ki tudja gyógyítani az embereket abból a hajlamukból, hogy a halhatatlanságot az anyagi világban keressék, amely a születés és az elmúlás törvényének van alávetve. Ilyen belátásokhoz lehet eljutni az antropozófia valóban modern formája által. Ehhez azonban az szükséges, hogy se a megszerzésük módja ne legyen szektaszerû, se pedig a képviseletük ne legyen talpnyalóan meghunyászkodó, ha szabad az antropozófiai munkán belül megnyilvánuló hamis involúció és hamis evolúció folyamatait ezekkel a melléknevekkel jellemeznem. A.N.: Úgy gondolom, hogy ezeket a gondolatokat érdemes lenne még bõvebben kifejteni. T.M.: Talán egyszer lehetõségünk lesz a beszélgetés folytatására.

Mit gondolok

szól ahhoz, hogy Angliában a Dunlop-könyvvel kapcsolatban plagizálással vádolják – ez manapság igencsak érzékeny téma! T.M.: Ebben az esetben elhamarkodottan mondták ki ezeket a súlyos vádakat. Ezt már sok évvel ezelõtt a der Europäer hasábjain is leírtam, nemrégiben pedig egy angliai elõadókörút alkalmával lehetõségem volt arra, hogy a közönség soraiból érkezett egyik kérdés kapcsán is kitérjek erre. Meglehetõsen szomorú jele ez annak, hogy némely kortársak mások lekicsinylése révén próbálnak felemelkedni, bármi áron. Mellesleg 2014-re tervezzük az angol nyelvû változat újabb kiadását. A.N.: És még egy legutolsó kérdés: Vannak-e kiadói vagy írói tervei a közeljövõre vonatkozóan? Természetesen! Még több is a kelleténél. Hogy csak egyet emeljek ki – például ki akarjuk adni németül Emberson legutóbbi írásait. Aztán pedig mindig érkeznek hozzánk érdekes kéziratok is. Nemrégiben például a kilenc földrétegrõl és azoknak az életünkre gyakorolt hatásáról érkezett egy. Ami pedig engem illet, inkább irodalmi munkáknak szeretném magamat szentelni a jövõben, részben Laurence Oliphant alakjával kapcsolatban, akirõl Steiner is beszélt a karmaelõadásaiban, részben pedig a tiszta fikció terén. A.N.: Várható egy újabb regény? T.M.: Ki tudja... A fikció néha valóságosabb tud lenni, mint a normál valóság. Ui.: Alexander Nasmyth még felhívta a figyelmemet a dornachi Rudolf Steiner Archívum új vezetõjének, David-Marc Hoffmann-nak az alábbi nyilatkozatára is: „Helmut Zander mint kritikus kutató jogosan nem vonta be történelmi forrásként Steiner Életutamját az Anthroposophie in Deutschland [Antropozófia Németországban] c. tanulmányába.” (Anthroposophie, szerk. R. Uhlenhoff, Berlin 1912, 91. o.) Mit is várjon az ember a Rudolf Steiner Archívum új vezetõjétõl, ha az Zander ilyen hûséges hódolója?

Fordította: Wagner Noémi Megjelent: Der Europäer 17/1. szám, 2012. november

Projektek? A.N.: Engedjen meg még egy utolsó kérdést: ki fogják adni újra a Dunlopról írott életrajzának angol nyelvû változatát, amely ma már nem kapható? És mit

2013/1

13

Világhelyzet

Szabad Gondolat hétvége Terry Boardmannal 2012. november 30.–december 1.

2012. november 30.–dec. 1-jén Terry Boardman úr „A britek elsõ világháborúban viselt közös felelõsségének kérdése, összefüggésben a kora XXI. századi kortárs helyzetünkkel” címmel hétvégi szemináriumot tartott a Szabad Gondolatok Házában. Az elsõ világháború kitörésének közelgõ századik évfordulója alkalmából arra kértük, hogy angol történészként arról beszéljen, hogyan látja ebben a történetben az angolok szerepét.

„A témánk mára – amiért nagyon hálás vagyok – az elsõ világháború. Ez a téma már 12 éves korom óta nagyon erõsen jelen van az életemben. Akkor, 1964-ben Angliában a BBC ötven év távlatából adott visszatekintést az elsõ világháborúra. Tizenkét éves fiúként óriási érdeklõdéssel néztem ezt a mûsort. Addig nem sokat láttunk a TV-ben az elsõ világháborúról; a második még nagyon közel volt. Az elsõ a nagyanyám háborúja volt. Õ sokat mesélt róla. És egyszerre csak képet kaptunk errõl az elveszett világról, a korábbi háborúról, a tízes évekrõl. Ekkor kezdõdött az érdeklõdésem az elsõ világháború iránt, ami mind a mai napig tart. Gyerekkoromban is érdekelt a történelem, és saját magam kezdtem el tanulmányozni az elsõ világháborút, mert az iskolában nem igazán tanultunk róla. Elég hamar elégedetlenséget kezdtem érezni azzal kapcsolatban, ahogy az angol történelmi tanulmányok bemutatják, illetve magyarázzák ezt a történetet. De igazán más képet akkor kaptam, amikor találkoztam Rudolf Steiner Kortörténeti szemlélõdések c. elõadásaival.” Az angol irodalomban és az iskolai tankönyvekben – a Waldorf-iskolákéban is – nagyon egyoldalú képet találunk az elsõ világháborúról: Anglia küzd Németország ellen. És az illusztrációk is mind azt a képet erõsítik, hogy a németek, akik végsõ soron ezt a háborút okozták, valóban ijesztõek, és az angol ajkú világ küzdött az emberiség ellenségével. Az angolok felelõsségét egészen a közelmúltig egyáltalán nem vetették fel. Egy fiatal német történész, Fischer már a hatvanas években írt tanulmányában azt állította, hogy mind a két háborúért a németek a felelõsek. És a kilencvenes évek óta egyre erõsödik az a meggyõzõdés, hogy a felelõs-

14

2013/1

ség egyedül a németeket terheli. Ezt erõsíti Annika Mombauer (Angliában élõ német történész, aki tizenkét éve az angliai Open University Egyetemen dolgozik) Helmuth von Moltkérõl írott könyve is. Mombauer úgy állítja be Moltkét, hogy valóban õ az a személy, aki 1914-ben elindította a katasztrófát, és akit a modern nürnbergi alapelvek alapján háborús bûnösnek kellene minõsíteni. Könyvében az antropozófiát nem kritizálja, de ahol Moltkével kapcsolatban megemlíti, ott mindenütt azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy az antropozófiának szerepe lehetett abban, hogy ilyen irányban befolyásolta Moltkét, és az antropozófia hite a karmában egyfajta mentséget, felmentést adott számára az életében meghozott rossz döntéseket illetõen – így a felelõssége még súlyosabb. Ezek után az elõadó felidézte az idei londoni olimpia megnyitójának az angol történelmet egy sajátos szempontból bemutató képsorát. Ebben volt egy nagyon érdekes momentum. A korábban idilli angol társadalom képe az ipari forradalom hatására ipari pokollá alakult, de Britanniát ez a pokol tette naggyá, gazdaggá és sikeressé. Aztán néhány további kép után az ipari forradalom jeleneteit kísérõ heves dobolás megszûnt, és elsõ világháborús egyenruhában katonák jelentek meg, és az egész hangulat arra ösztönzött, hogy az ember a háború áldozataira tekintsen. Hirtelen nagy ugrás az 1840-es évekbõl 1914-be, az elsõ világháború idejébe. Az 1879-es év a Mihály-korszak kezdete. 1914-ben Rudolf Steiner beszélt ennek az évnek a jelentõségérõl. Bizonyos évek a történelemben egyfajta tengelyt jelentenek. Ha vesszük az 1841-es évet, in-

Szabad Gondolat hétvége Terry Boardmannal

Az ópiumháború

Világhelyzet

nen 1879-ig 38 év telik el, és 1917-ig további 38 év. Az 1841-es év szellemi történéseinek egyfajta eredményét, beérését láthatjuk 1917-ben. 1841 (pontosabban 1839–41) az angol ópiumháború ideje, amikor Anglia Kína ellen ópiumháborút indított. Steiner rámutat, hogy ami kibontakozik az 1917-es évben, a szélsõséges materializmus, ami megnyilvánul a bolsevizmusban, az valamilyen módon kapcsolódik a nyugati kultúrában az 1840-es években megjelenõ materializmushoz. Fontos látnunk az angolok tevékenységét, szerepvállalását az ópiumháborúban, és hogy ez hogyan illeszkedik az angol történelmi szerepvállalás tágabb perspektívájába. Az ópiumháborúk idején Palmerston az angol külügyminiszter. Fõ célja a kínai piacok megnyitása az angol kereskedelem számára. Neki kell vágnunk – mondja –, hogy a világ más részeiben új piacokat nyissunk saját iparunk termékeinek, (...) és a kormány felelõssége, hogy megnyissa és biztosítsa az utakat a piacokra. Palmerston nagybirtokos volt, aki az arisztokrácia azon tagjai közé tartozott, akik ekkor már kétszáz éve szorosan együttmûködtek a londoni city kereskedõivel, egyértelmûen azért, hogy a maguk fajta emberek vagyonát növeljék. Következett egy a X. századig visszanyúló történelmi áttekintés, melyben végigjárhattuk azt az utat, amit az angol történelem alakulása jelent. Azért állítottam össze ezt a listát, hogy bemutassam, az angol történelem valóságos mozgatórugói a Lord Palmerston-féle emberektõl ered, azoktól, akik Angliában uralkodtak, vagy Angliát uralták az elmúlt ezer évben. A korai idõszak meghatározói a vikingek. 911

Dániából és/vagy Norvégiából Rollo (Rolf/Hrólfr) vezetésével vikingek ér-

keznek Nor-mandiába (a történészek a mai napig nem egyeztek meg, hogy honnan) 1013 Knut dán király vezetésével a vikingek egész Angliát elfoglalják 1013–1066 a levert angolszászok összeszedik magukat és saját királyságot alapítanak 1066 – két oldalról (északról Norvégiából Harald Hardrada és délrõl Normandiából a franko-viking Vilmos vezetésével) viking támadás, melyben az angolszászok alulmaradnak. (Anglia eredeti angolszász népessége cca. kétmillió, a velük szembenálló vikingek mintegy ötvenezren vannak, de közigazgatási rendszerük és kiépített váraik segítségével uralni tudják az angolokat. 1066-tól cca. 1400-ig az angol uralkodó osztály franciául beszélt!) 1170 a normandiai frank vikingek II. Henrik beleegyezésével elfoglalják Írországot, majd 1282-ben I. Edvárd meghódítja Walest is, és 1290-ben kiûzik a zsidókat Angliából. 1296-ban I. Edvárd lerohanja Skóciát, sikertelenül, 1314 II. Edvárd újabb sikertelen kísérlete Skócia meghódítására, majd Franciaország ellen fordulnak, a százéves háború kezdete (1413 Jeanne d’Arc, a százéves háború vége; a szerk. megj.) 1544 VIII. Henrik alatt az utolsó (1944-ig!) partraszállás Franciaországban 1558 az utolsó francia terület (Calais) elvesztése. Ezt követõen az angolok figyelme a világ egyéb területei felé fordul. 1607 az elsõ észak-amerikai gyarmat létrehozása, Virginia. 1558-1607 csak negyvenkilenc év telik el – az elsõ normannok 1066-os angol szigetre lépésétõl a mai napig mindössze ez a negyvenkilenc év telt el úgy, hogy a briteknek nem voltak külföldi hódításai. Az angol kalózok Spanyolország és Portugália ellen. Ezen a világtérképen (lásd a cikk végén) pedig az a 22 ország látható, amelyeket Anglia soha nem támadott meg, nem szállt meg, nem gyarmatosított.

2013/1

15

Világhelyzet 1655

Szabad Gondolat hétvége Terry Boardmannal

Oliver Cromwell visszaengedi a zsidókat Angliába

Az ópiumháborúk kapcsán Rudolf Steiner 1916ban beszél a halálerõknek, a hanyatlás erõinek az emberi szervezetben betöltött szükséges szerepérõl. Ezek az erõk az egész emberiségfejlõdésnek is velejárói. 1919-ben, az év vége felé Steiner beszélt háromfontos történelmi eseményrõl. Az egyik Lucifer inkarnációja 3000 évvel Krisztus elõtt, Kínában, aztán az idõk fordulóján a Szent Földön lejátszódott Krisztus-eseményrõl és harmadikként Arimán jövõben – a nem túl távoli jövõben – bekövetkezõ inkarnációjáról, ami Nyugaton, Steiner utalásai alapján Amerikában fog bekövetkezni. Krisztus inkarnációja rendkívül hosszú elõkészítést igényelt, a héber és izraeli nép teljes történelmét; Lucifer inkarnációja ugyanígy, és Arimán jövõbeli inkarnációja is egy már évszázadok óta tartó elõkészítés után fog bekövetkezni. Ha ma körülnézünk a világban, Európát Amerika és Kína között, kettejük egyre intenzívebb ütközése közepette találjuk. Kína a múltbeli luciferi, Amerika – Steiner különösen Észak-Amerika nyugati részére utal – a jövõbeli arimáni inkarnáció helye. Nézzük meg, hogyan jött létre az Amerikai Egyesült Államok. Sokféle európai nemzetbõl, de mint

állam, mint politikai entitás, Angliából fejlõdött ki. És ehhez fontos az eredeti „James Bond”, vagyis az I. Erzsébet uralkodása alatt mûködõ John Dee (1533–1608, Erzsébet szolgálatában 1558–1603) gondolatait megismerni. Õ volt az, aki elsõként vázolt fel egy brit birodalmat. Miért fontos James Bond? Mert a királynõ egyik kémje volt. Gyakran járt a kontinensen, mindenféle okkult és ezoterikus tudást begyûjtött, és titkosírással küldte a jelentéseit a királynõnek. A kódja pedig 007 volt. (Az idei londoni olimpia megnyitójának csúcspontja volt, amikor a mostani királynõ, II. Erzsébet és a mai James Bond helikopteren megérkeztek a stadionba!) John Dee egy írásában kifejti, hogy milyen gondolatai vannak egy olyan, Isten hatalmas és kegyelmes védelme alatt a haditengerészet eszközével megvalósítható politikára vonatkozóan, amely nagyszerû biztonságban meg tudja védeni a gyõzedelmes angol királyságot, miközben a haszon az angol korona és közjó felvirágzását szolgálja. Javaslata a haditengerészet fejlesztése, mert így gyorsan és biztosan létre lehet hozni az egész világra kiterjedõ brit mikrokozmoszt, ami „híres, elismert, megbecsült és félt!” Ennek az irányultságnak a kezdeteit már a vikingeknél megtaláljuk – a folytatás John Dee, majd Palmerston, egész a mai napig követhetõen –, amikor Ahrimán megragadja az angol néplelket, és elkezdi kialakítani nagyon lassan, fokozatosan, évszázadról évszázadra a materializmust. És ez a materializmus, a materializmus szelleme az, amit aztán a németek is fölvesznek, és ami a kulcstényezõje az elsõ világháború katasztrófájának.

John Dee

Ezek után kicsit visszaléptünk Anglia történelmében IV. Edvárd idejébe (1468), hogy annak a gondolatnak a megjelenését és további alakulását kövessük, hogy az angolok úgy tekintenek magukra, mint akik Szent György és Mihály szolgái, Isten kiválasztott népe, akiknek speciális küldetésük van a világban.

16

2013/1

Ez a tudat már a reformáció idején is élt, mikor az angolok kiléptek a katolikus egyházból – mint az Ótestamentumban az izraeliek, akik kijöttek az egyiptomi fogságból. Ebben az idõben nem éltek zsidók Angliában, akik szembehelyezkedhettek volna ezzel a képzettel! És ez a kiválasztott tudat tovább erõsödik, amikor VIII. Henrik (1509–1547) idejében létrejön az anglikán egyház, lerombolják a katolikus kolostorokat, elkobozzák jelentõs birtokaikat, melyek új kezekbe kerülnek. Létrejön egy új, gazdasági arisztokrácia. Steiner rámutat, hogy a

Világhelyzet

Szabad Gondolat hétvége Terry Boardmannal

mai napig (Steiner idejéig és tovább is) ennek az arisztokráciának a leszármazottai vannak hatalmon Angliában. I. Erzsébet minisztere volt például Lord Cecil, a fia I. Jakabé – és a XX. század elején az angol kormányt Cecil-hotelnek is nevezték, annyi Cecil-leszármazott vett részt benne. És a magát a demokrácia õshazájának és a parlamentarizmus szülõanyjának tekintõ Angliában 1911-ben nagy küzdelem zajlott azért, hogy megszabaduljanak a Lordok Házától – ekkor sikertelenül, majd 1999ben újra próbálkoztak. Most az ellenzék vezetõje a Cecil család mai feje volt, és 97 örökösödési alapon jogosult lorddal meg is maradt a Lordok Háza. Az elsõ világháború áttekintéséhez a történelem további vonulatainak vizsgálatát is bekapcsolta az elõadó. A Kortörténeti szemlélõdésekben Steiner beszélt a szabadkõmûvesség szerepérõl a háború felépítésében, és megemlítette, hogy a szabadkõmûvesség és Ausztria között I. Maximilian (Habsburg Miksa) idejében kezdõdött a küzdelem, az 1460–80-as években. Ez a történet Velence, a kereskedõ köztársaság történetével függ össze. Velence ekkor már nagy kereskedelmi flottával rendelkezett, és bárkivel hajlandó volt kereskedni, a Kelettel, Ázsiával, a muzulmánokkal, bárkivel. Ez a keresztény világ ellenállását, rosszallását váltotta ki, és létrejött egy Velence elleni koalíció Ausztria, Spanyolország, Portugália, Franciaország, vagyis a kontinens nagy katolikus államainak részvételével – de Anglia nem tartozott közéjük. Ezt Velence felismerte és azt is, hogy pusztán katonai erõvel nem tudja magát tovább megvédeni, és ettõl kezdve fejlõdik ki a híres velencei diplomáciai érzék. Ekkor kezdenek szoros kapcsolatokat kialakítani VIII. Henrikkel. A kapcsolat fontos hozadéka Anglia számára, hogy õ is kezdi elsajátítani ezt a diplomáciai képességet.

ási változás következik be, az angolok átveszik a hollandok pénzügyi tudását és ügyességét. Elsõként a hollandoknak volt központi nemzeti bankjuk, most az angolok is létrehozzák, és azt is megtanulják, hogyan kell létrehozni államháztartást – vagy államháztartási hiányt, amit aztán a tõzsdérõl lehet finanszírozni. Az angol birodalom valódi felemelkedését tehát 1688-tól számíthatjuk. A XVII. század során egymás után alakulnak a Kelet-Indiai Társaságok (brit, holland, dán stb.), és hozzák létre az egyes országok gyarmataikat. Az angol korona gyöngyszeme India, ami a legtöbb pénzt hozza Anglia számára. Az angol terjeszkedés elsõdleges mozgatórugója az önzés, a pénzszerzés vágya, ami – azt is mondhatjuk – alapjában véve arimáni impulzus. Az 1800-as évektõl kezdve azonban – egyfajta ellensúlyként – csatlakozott ehhez egy másik impulzus, amit talán az új romantikus szellemnek nevezhetnénk, ami fontos szerepet játszott az európai kultúrában a modern individualitás kifejlõdésében. A XVIII. században, a felvilágosodás racionalista korszakában óriási érdeklõdéssel fogadták Európában a keletrõl, elsõsorban Kínából érkezõ információkat, könyveket, de a romantika lelkesültsége mégis oda vezetett, hogy egyre inkább kezdték magukat – elsõsorban az angolok – felsõbbrendûnek érezni a keletiekkel szemben. És az angolokat nem is elsõsorban a keleti kultúra iránti érdeklõdés vezette, hanem az üzlet, a kereskedelem. De Kínába nem volt egyszerû bejutni. Itt egy korabeli gúnyrajzon azt látjuk, hogy a kínai császárt – kövér, lusta, kábítószerrel módosított tudattal – ajándékaikkal próbálják meggyõzni az angolok, hogy kereskedjen velük. A kínaiak elzavarják õket. Több sikertelen próbálkozás után ismét a viking módszer következik – gõzhajóikkal, gõzgépeikkel szemben a gyönyörû, régi típusú kínai hajóknak esélyük sem volt az ellenállásra. Ez volt az elsõ Gúnyrajz: ahogy az angolok látták a kínai császárt

A XIV. században Spanyolország ellen – nem vallási okokból, hanem a spanyol arany megszerzéséért – vívott küzdelmet a XVII. században felváltja a hollandokkal folytatott harc. Ennek oka elsõsorban üzleti: a hollandok konkurensek a kereskedelem terén, amihez sokkal jobban értenek, mint az angolok. Kifinomult pénzügyi rendszerrel rendelkeznek, az angoloknak nincs ilyen rendszerük. A hagyományos viking módszer, a katonai nem vezetett eredménye. Három sikertelen háború után – „ha nem tudod legyõzni, állj mellé” értelmében – hét vezetõ angol személy meghívta a holland királyt Anglia trónjára! És ettõl kezdve – 1688 után – óri-

2013/1

17

Szabad Gondolat hétvége Terry Boardmannal

ópiumháború, amit aztán még két további követett. Fontos aspektusa a történéseknek, hogy az európaiakban, angolokban fokozatosan kialakult a keleti áruk – cukor, kávé, tea, dohány – okozta függõség. Teájukat Indiában termeltették meg, jelenlétük itt egyre erõteljesebb. És a romantika hatására az az érzésük is fokozódik, hogy õk Isten választottjai, akik elhozzák a civilizációt az itteni embereknek. Egy indiai történész 1799-ben leírta, hogy milyen módszerek alkalmazásával érték el végül az angolok, hogy Indiában átvették a hatalmat. Az angolok meglehetõsen passzívnak tûnnek – írja –, és mintha maguk is attól szenvednének, hogy vezetik õket, de végsõ soron õk hozzák mozgásba a gépezetet. Elõször távolról megfigyelnek, majd a helyi hatalmi tényezõk között – miközben mindenhová bekapcsolódnak – létrehoznak egy mérleghelyzetet, melyben õk lesznek a mérleg nyelve. Ezt az angolok a „szabad kéz doktrínájának” nevezték, aminek a mûködését a mai napig megfigyelhetjük. Különösen kifinomult szintre a velenceiek fejlesztették ezt a hatalmi egyensúly politikát, de az Edward Grey vezette XX. század eleji angol külügyminisztérium mûködésében is ezt látjuk. *** Szombat reggel az elõadó röviden összefoglalta az addig elhangzottakat. „Tegnap megpróbáltam valamiféle magyarázatot adni arra, ahogy Rudolf Steiner az ópiumháborút az egész angol történelemmel összefüggésbe hozza. És ahogy emlékeztek, összefüggésbe hozza ezt azzal, ahogy a halálerõknek és a hanyatlás erõinek kell mûködniük az emberi lényben és az emberi történelemben is. Aztán azzal folytattam, hogy az arimáni lény inkarnációjának hosszú az elõkészülete. Úgy gondolom, hogy ezt nyomon követhetjük, ahogy már a XI. századtól, egész konkrétan 1066tól kezdõdõen, 900 éven keresztül végighúzódik az angol történelmen. És abból, ahogy az angol emberek ebbõl a hódító és terjeszkedõ tevékenységbõl alkalmasint megalapítják az Amerikai Egyesült Államokat, nem teljesen önkéntes alapon. És aztán áttekintettük, hogy az 1600-as és az 1800-as évek között az angol birodalmat az elsõsorban anyagi természetû impulzusok hajtották, mondhatjuk úgy is, hogy a szerzés, a birtoklás iránti vágy. Aztán voltak persze 1620-ban a puritánok, akik Amerikába menekültek, hogy elmeneküljenek a vallási üldözés elõl. De azt mondhatjuk, hogy ez csak egy nagyon kis része a tengerentúli amerikai terjeszkedõ, gyar-

18

2013/1

William Thomas Stead

Világhelyzet

matosító erõfeszítéseknek. Aztán 1800-ra az angolok elvesztették az Egyesült Államokat, de még megvolt nekik Kanada, megszerezték Ausztráliát, és meghódították India jelentõs részét. Azért elég okuk volt arra, hogy elégedettek legyenek önmagukkal, és így is éreztek. Nagyjából 1750-tõl kezdve az 1850-es évek végéig rengeteg ilyen dicsõítõ ének meg költemény született az angol birodalom ünneplésére, dicsõítésére. Ennek a középpontjában, ennek az összekapcsolódó és egyre növekvõ angol birodalomnak a középpontjában volt India. India egyre nagyobb elragadtatással tekintett Angliára. (...) Beszéltem arról, hogy a XIX. század elejére az angolok egyre erõsebben arra a meggyõzõdésre jutottak, hogy õk felsõbbrendûbbek az ázsiai népeknél. (...) Egy XX. századi vezetõ angol történész mondta azt, hogy semmi sem adta meg azt a nagyszerûen birodalmi érzést az angoloknak, mint India. Ott nem voltak demokraták, nem voltak szocialisták, nem voltak zajos forradalmi tüntetõk, nem voltak agreszszív nõi egyenjogúságot követelõk, akik Angliában a XIX. század elsõ felében már megjelentek. (...) Nemcsak a kereskedelem miatt volt fontos az angolok számára Ázsia, India és Kína, hanem azért is, mert a mérlegnek a luciferi oldalával egyszerûen jó érzést okozott nekik. A történelmi események megértésével kapcsolatban soha nem szabad alábecsülnünk ennek a jó érzésnek – amit a mérleg luciferi oldala tud adni – a hatását, fontosságát.” A XIX. században azonban, párhuzamosan az angolok amerikai gyarmatainak elvesztésével, keleten

Szabad Gondolat hétvége Terry Boardmannal

egyre erõteljesebbé válik egy új hatalom – Oroszország. Az Anglia és Oroszország közötti küzdelem, a „nagy játszma” az Ázsia feletti uralomért folyt, és különbözõ fázisokon keresztül a mai napig zajlik – csak Anglia helyét ma Amerika foglalja el. A XIX. században Anglia aggodalma az volt, hogy az oroszok kiterjesztik hatalmukat Indiára, ezért az angol elit úgy gondolta, hogy Törökországot kell támogatnia – ez azonban az 1880-as években hirtelen megváltozik. Ebben a korban jelent meg az az idealista impulzus, aminek egészen az elsõ világháborúig terjedõ idõszakra jelentõs befolyása volt. Rudolf Steiner azt mondta, hogy ha az angol ajkú világban mélyebben meg akarjuk érteni a politikát, akkor az egyes személyekre és a köztük lévõ kapcsolatokra kell figyelni. Így a továbbiakban a jelentõs személyeken keresztül vizsgáljuk az eseményeket. A XIX. század második felének legsikeresebb bányaipari mágnása és gyarmatosítója Angliában Cecil Rhodes. Másik jelentõs alak William Thomas Stead, radikális újságíró és szociálreformer. De nemcsak sikeres újságíró, hanem okkultista is, aki azt állította, hogy beszélgetni tud azokkal, akik átlépték a halál kapuját. Kettejük között szoros együttmûködés és mély barátság fejlõdött ki, aminek az alapja, hogy azonos nézeteket vallottak a birodalommal kapcsolatban. 1870-ben Dél-Afrikában gyémántlelõhelyeket fedeztek fel. Rhodes azonnal odamegy, és továbbit tud szerezni a gyémántbányászatból. Majd néhány év múlva visszatér Angliába. Az Oxfordi Egyetemen tanul, ahol ekkor tartja óriási hatású elõadásait John Ruskin. A szépmûvészetekrõl beszél. Egyike azoknak, akiket az ipari forradalom pokoli hatásai, rondasága forradalmárrá tettek. A leginspirálóbb beszédeket intézte a diákokhoz – a felsõbb osztályok fiaihoz. Felszólította õket, hogy menjenek szerte a világba, hozzanak létre gyarmatokat, és mindenütt honosítsák meg a legmagasabbrendû angol kultúra vívmányait. Felemelõ és lelkesítõ hatású beszédek voltak ezek, és a diákok azzal az impulzussal léptek ki az egyetemrõl: igen, Szent Györgyért, Szent Mihályért, Istenért és Angliáért! Ezek az emberek szolgálni akartak spirituális ideálokat. Volt érzékük az iránt, hogy az ilyen ideálok globálisak, és angol birodalmiként az iránt is, hogy a politikai-társadalmi vonások is globális hatásúak. Azonban erõsen befolyásolta õket az ebben az idõben egyre erõsödõ szociál-darvinista áramlat is, ami mégis arra vezette

õket, hogy az akaratukat ne az egész emberiség, hanem annak egy része, a saját nemzetük, az angolul beszélõ népek szolgálatába állítsák. Stead és Rhodes is így viselkedtek. Rhodes, aki azt állította, hogy 50%-nál nagyobb mértékben nem tudja istenhívõvé tenni magát, azt mondta: ha Isten létezik, akkor fel kell tennem a kérdést, hogy mit akar tõlem, mit tegyek a világban? Azt kell tennem, amit Isten tesz – ha létezik. És mit tesz Isten? Láthatóan az angol birodalom eszközeivel fejleszti az emberi lényt. Ha a feladatom, hogy Isten akaratát szolgáljam, aki talán létezik, akkor azt kell fejlesztenem és terjesztenem, ami Isten akaratából láthatóan a leginkább elõretör. Ebben egyetértettek Steaddel. És szabadkõmûvesként – az egyetemen vált azzá – a módszereket tekintve a jezsuitákat, szervezõképességüket és gyakorlati hatékonyságukat tartotta példaképnek. Mindezen tervekhez azonban pénzre, nagyon sok pénzre volt szükség. És Dél-Afrikában nemcsak gyémánt, hanem arany is volt, és holland földmûvelõ telepesek is, a búrok, akiket el kellett ûzni a földjeikrõl, hogy ott bányákat létesíthessenek, melyek arany- és gyémánt kitermelése biztosítja a pénzt ezekhez a tervekhez. Az 1899–1902 között zajló búr háború valódi célja ez volt. Újabb fontos ember a XX. századi történelem megértéséhez Lord Milner, aki szintén Ruskint hallgatta, majd újságíró volt Stead lapjánál, és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett a felsõ körökben, egészen a késõbbi VII. Edward királyig. Késõbb diplomáciai pályára lépett, és Dél-Afrika kormányzója lett. Jelentõs szerepe volt a búr háborúk kirobbantásában.

Cecil Rhodes

Világhelyzet

2013/1

19

Szabad Gondolat hétvége Terry Boardmannal

Stead közeli társa továbbá Reginald Brett, azaz Esher Lordja, aki a legfelsõbb körökbõl származó információkat közvetítette, késõbb VII. Edward tanácsadója lett. Ez a négy személy hozott létre 1891-ben egy félig jezsuita titkos társaságot az angol birodalom érdekeinek szolgálatában. Az 1870-es évektõl kezdõdõen német bányászok és kereskedõk is egyre erõteljesebben vannak jelen Dél-Afrikában, és versengés indul köztük és az angolok között a gyémántért és az aranyért. Az angolok nyílt németellenességét az az esemény váltja ki, amikor az angolok által szított 1895-ös búr felkelést leverik, és ehhez a német II. Vilmos herceg gratulál a búr elnöknek. 1896 januárjától heves németellenes propaganda indul az angol sajtóban. Ennek legszélsõségesebb példája a „biológus” álnév alatt megjelent cikk, aminek utolsó mondata – hasonlóan Cato beszédeinek Karthágó elpusztítására felszólító befejezõ mondatához – így hangzott: Németországot el kell pusztítani. Ez a propaganda fokozatosan készíti elõ az angolok gondolkodásmódját, lelkét arra, hogy háborúba lépjenek Németország ellen. De ez a háború csak része az Oroszország ellen folytatott nagyléptékû küzdelemnek. Az angol elit árgus szemekkel figyel minden kialakuló orosz–német kapcsolatra, és mind a mai napig elszántan akadályozza ezeket.

Angolok Indiában

Mielõtt továbbmennénk, vessünk egy pillantást erre a két Európa-királynõt ábrázoló rajzra. A korábbi bázeli verzión, ha végignézzük az egyes országokat, Anglia valahol a jogar fölött, a fej közelében található, és nincs összekötve a kontinenssel. A késõbbi, prágai verzión Anglia a jogaron lévõ zászlón van rajta. Mit jelentenek a királyi attribútumok, a jogar, korona és az alma? A jogar, egyfajta varázspálcaként az akaratot, uralkodást jelképezi. A kar: Dánia, ahonnan a vikingek jöttek, és Anglia ahhoz kapcsolódik, amit Dánia tart.

20

2013/1

Dánia, 1887 – és egyáltalán az 1887-es év! Sok olyan fontos esemény zajlik ebben a kis országban – és mindenütt máshol is – ebben az évben, aminek jelentõs szerepe van az elsõ világháború elõkészítésében. Az elsõ világháborúhoz vezetõ folyamatokban további személyekre kell odafigyelnünk. Edvard Grey az egyik, aki 1914-ben az angol külügyminiszter. A másik Halford John Mackinder, akit az angol birodalomban a geopolitika atyjának tekinthetünk. 1902-tõl mindketten tagjai annak a vacsorázóklubnak, „agytröszt”-nek, melynek tagjai havonta egyszer találkoznak egy vacsorán, ahol megvitatják a világ dolgait. Hét éven keresztül mûködött ez a klub. Grey külpolitikai szakértõként vett részt benne – annak ellenére, hogy sem idegen nyelvet nem beszélt, sem külföldön (leszámítva egy-egy rövid francia utazást) sehol nem járt. Lord Milner, Sidney Webb és felesége, Beatrice Webb, Robert Cecil, Arthur Cecil – a csoport néhány tagja. A geopolitikai szakértõ Halford John Mackinder volt, aki 1887-ben jelenteti meg A földrajztudomány módszereirõl címmel írt könyvét, melyrõl azt mondja: a földrajztudós célja, hogy a múltat kutassa, hogy magyarázhassa a jelent. Beszél arról, hogy a földrajzi felfedezések lezárultak, a gyarmatosítások befejezõdtek, új hatalmi egyensúly van kialakulófélben: Anglia, Franciaország, Németország, Oroszország és Amerika az öt nagy világhatalom; elemzi továbbá a szárazföldi és tengeri hatalmak helyzetét, hatalmi esélyeit. 1904-ben továbbmegy, és a geopolitika alapjait helyezi le – ennek hatása a mai napig meghatározó. A világ mára – mondja – zárt politikai rendszerré vált, egy bárhol bekövetkezõ társadalmi robbanásnak világméretû hatásai vannak. Utána elõterjeszti kulcsgondolatát. Beszél egy szívterületrõl a Földön, ez Eurázsia, illetve az ázsiai Oroszország központi területe. Ezt a szívterületet körülveszi egy szárazföldi országokból alkotott kéreg – ide tartozik többek között Németország és Kína is –, és van egy külsõ zóna, ami a tengere-

Angolok Indiában

Világhelyzet

Szabad Gondolat hétvége Terry Boardmannal

ken túl van. Egyik alapvetõ gondolata: ha Oroszország kapcsolatba tudna lépni a szárazföldi kéregzónával, és így az egész terület egyetlen szívterületté válna, akkor – minthogy hatalmas energiaforrásokkal rendelkezne – hamarosan megszerezné az uralmat a külsõ zóna felett is, és akkor az angol birodalom eltûnne. Ezért kulcsmegállapítása: nekünk, angoloknak meg kell akadályoznunk minden szövetséget, közeledést Németország és Oroszország, illetve Kína és Japán között; egymás ellenségeivé kell tennünk ezeket az országokat. És egy rövid mottóval fejezi be fejtegetését, amit Zbigniew Brzezinsky is idéz A nagy játszma címû könyvében: „Aki Kelet-Európát uralja, uralkodik a szívterület fölött. Mert Kelet-Európa, ami nagyjából az Ukrajna és a Fekete-tenger körüli terület, képezi a hídfõt a szívterület felé. Aki a szívterületen uralkodik, az az egész világszigetet – azaz Eurázsiát és Afrikát is – uralma alatt tartja, vagyis az az egész világon uralkodik.” Mackinder gondolatainak fényében sok minden érthetõvé válik a XX. század történelmében. Angliának tehát érdeke, hogy Németország és Oroszország között létrejöjjön egy „pufferzóna”, a Baltitól a Fekete-tengerig, hogy ezt a két országot távol lehessen tartani egymástól. És természetesen ez az 1919-es békeszerzõdések eredménye. Mackinder geopolitikai gondolatai a mai napig jelen vannak az angol–amerikai geopolitikai gondolkodásban, akár Henry Kissingerre, akár Zbigniew Brzezinskyre tekintünk. Steiner – ugyancsak a Kortörténeti szemlélõdések 1916. december 16-i elõadásában – az alábbi fontos megfigyelést teszi az angol politikáról: fõ szempontjuk, hogy a megfelelõ embert a megfelelõ idõben a megfelelõ helyre juttassák. És hogyha egy nulla mellé akárhány nullát írok, az eredmény mindig csak nulla, de ha eléírok egy egyest, óriási számot kapok. Visszatérve most Edward Grey-re, Steiner egyáltalán nem tartotta negatív személyiségnek. Tekintsük most át, hogy kik vették körül a külügyminisztériumban. Az õ németellenes érzülete már a kilencvenes években is megfigyelhetõ, és azóta csak erõsödik. Ott találjuk Steadet, a radikális folyóirat szerkesztõjét, és neki dolgozik Georg Saunders. A közvélemény alakításában abban az idõben – minthogy nincs TV, internet, alig használnak telefont – óriási jelentõsége volt az újságoknak. Miután elhagyja Steadet, Saunders a Times berlini tudósítója lesz, és tizenkét éven keresztül küldi hétrõl hétre szélsõségesen németellenes cikkeit a Times-nak. Az angol felsõ osztály

csaknem kizárólag ezt a lapot olvassa, és Saunders ennyi éven át egy nagyon sajátos képet épít fel Németországról. Hasonló szerepe volt a bécsi tudósítónak, Henry Wickham Steednek is. A kérdés, hogy ki helyezte ezeket az embereket ezekbe a pozíciókba? Nagyon befolyásos emberek. A Times fõszerkesztõje – személyes barátja Edward királynak – az ilyen kinevezések alkalmával sokfelõl kapott tanácsokat, többek között pl. Lord Eshertõl, Lord Roseberytõl. Ez utóbbi Grey számára is fontos ember. Anyai ágon a nagyapja Lord Stanhope, akit a Kaspar Hauser-történetbõl ismerünk, felesége egy Rotschild lány. Most azonban az a lényeg, hogy Rosebery kezdeményezte azt a változást, hogy az angol liberális párt imperialista irányba fordult; a háttérben ott volt a Milner és Stead nevével fémjelzett titkos társaság befolyása. Külügyminiszterként 1906-tól Grey is ezt az irányt követi. Anglia és Franciaország között 1904-ben jött létre az elsõ Antant informális szövetség. De a korábban már említett „agytröszt” indította el 1901-ben azt a kampányt, melynek egy Francia- és Oroszországgal kötendõ szövetség létrehozása volt a célja. A franciák már 1893-ban szövetkeztek az oroszokkal Németország ellen. És az egyezményük katonai záradéka tartalmazta, hogy ha bármelyik ország mozgósít, a másik is hadba lép Németország ellen. 1914-ben sem az angol, sem a német politikusok nem értették a katonai helyzetet. Grey a 14-es válság kirobbanásakor azt hitte, hogy egy Németország és Anglia közötti tengeri csatáról van szó csupán – és a német politikusok sem voltak tisztában a hadviselés akkori formáival és azzal sem, amirõl az angol és francia katonai vezetés tárgyalásain szó esett. A liberális kormány minisztereit, különösen Grey-t egy konkrét személy, Charles Harding irányítja. Állandó miniszterhelyettesként az egész külügymi-

Angolok Indiában

Világhelyzet

2013/1

21

Világhelyzet

Szabad Gondolat hétvége Terry Boardmannal

nisztériumot átszervezi, ennek eredményeként minden irat, levél, jelentés átmegy az õ kezén, mielõtt eljut Grey-hez. Harding két dologról meg volt gyõzõdve: hogy Oroszországgal szövetséget kell kötni, és hogyha az orosz ár ezért a szövetségért az, hogy háborút kell folytatni Németországgal, akkor ezt az áldozatot meg kell hozni. És egy ponttól kezdve Oroszország háborút akart Németországgal, mert a Balkánt akarta elfoglalni, ami háborút jelentett Ausztria-Magyarországgal, ami pedig háborút jelentett Németországgal. És Harding fel volt készülve a Németországgal folytatandó háborúra. És gondoskodott arról, hogy a külügyben az összes vezetõ tisztségviselõ szigorúan teutofób (fóbiáig menõen németellenes) legyen. A nagykövetek kinevezése ekkor még a király joga volt – Harding közeli személyes kapcsolatban állt a királylyal, és arról is gondoskodott, hogy a francia, belga, orosz és a többi kiválasztott nagykövet is szigorúan teutofób legyen. Így azután Grey három irányból – Saundersen keresztül a médiából, a minisztériumból Hardingon keresztül, és a nagykövetektõl is – állandóan ugyanazt az üzenetet kapta: a franciákkal és az oroszokkal barátságban kell maradnunk, és ha ennek az ára egy Németország elleni háború, hát legyen! Harding 1910-tõl indiai alkirály lett, de gondosan kiválasztotta utódját, Arthur Nicholsont, aki még paranoiásabban próbálta megtartani az orosz barátságot. És a 14-es válság fokozódása során Grey tõle és az oroszországi angol nagykövettõl is állandóan olyan üzeneteket kapott,

hogy támogatni kell az oroszokat, mert különben a németekkel lépnek szövetségre. És ami Belgiummal kapcsolatban történt a júliusi válságban, az teljesen véletlenszerû. A lényeg az, hogy ez a kör akarta a háborút Németországgal. Emlékezzetek, mit mondtam korábban a mackinderi gondolatokról, és hogy az említett „agytröszt”-ben hogyan voltak jelen ezek a gondolatok – de a Mackinder-féle terv nem rövid távra, hanem legalábbis egy évszázadra szólt, vagyis hogy mindenáron meg kell akadályozni a „szívterület” és a belsõ gyûrû, azaz a német képzettség és az orosz erõforrások összekapcsolódását. És a terv végrehajtása még nem ért a végéhez. Még foglalkozni kell Kínával. És úgy gondolom, hogy az elkövetkezõ évek-évtizedek, de különösen a következõ 3-4 év nagyon érdekes lesz, mert a mackinderi gondolatok a mai napig elevenek az angol–amerikai politikában.

Az összefoglalót készítette Kádas Ágnes

Andorra, Belorusszia, Bolívia, Burundi, Közép Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó, Guatemala, Elefántcsontpart, Kirgizisztán, Lichtenstein, Luxemburg, Mali, Marshall-szigetek, Monaco, Mongólia, Paraguay, Svédország, Sao Tomé és Principe, Tadzsikisztán, Üzbegisztán, Vatikán

22

2013/1

Világhelyzet

Honkong és az ópium

Az alábbiakban közreadjuk az Országépítõ címû folyóiratban 1997-ben megjelent összeállítást Gerle János fordításában, ami Eugen Lennhoff: Az ópiumháborúk elõzményérõl és Terry Boardman: Hongkong – a változást megelõzõ egyensúly címû (eredetileg az Info3-ban megjelent) cikkeinek részleteit tartalmazza. Szerkesztõség Az ópiumháborúk elõzményérõl Arab kereskedõk a Han dinasztia idejében (i. sz. 25–220)már szállították Kínába a mákgubó megszárított nedvét járványos hasmenés és hasonló betegségek gyógyszereként. Perzsiában fedezték fel, hogy ennek az anyagnak nagyobb mennyisége kellemes kábulatot okoz. Az ópium használatának elterjedéséhez Mohammed mámorító italok fogyasztását tiltó parancsa is hozzájárult, hiszen az ehetõ kábítószerre a hívek nem találtak utalást a Koránban. A tizenhatodik században az iszlám terjedésével a máktermelés Indiában is meghonosodott; a homokos talaj itt különösen kedvezett a termésnek. Portugálok és hollandok egyidejûleg jöttek rá, hogy a szárított máknedvet dohánnyal keverve el lehet szívni. A francia valamint a holland Kelet-Indiai Társaság kezdte meg a dohányzásra elõkészített ópium importját Jávára, Formozára, Szumátrára és Kínába, de ez a kereskedelem szûk korlátok között maradt. Az ópiumkereskedelem csak akkor vált hatalmas üzletté, amikor az India felett korlátlan uralmat gyakorló angol Kelet-Indiai Társaság kiszorította a bevásárlópiacokról a franciákat, dánokat, portugálokat és hollandokat. A Társaságot 1600-ban kereskedelmi vállalatként alapították óriási alaptõkével és olyan királyi szabadságlevéllel, amely jogot adott a Társaságnak a brit koronán kívül álló országokban törvényeket kibocsátani. A Társaság tette Indiát gyarmattá, aminek végsõ aktusaként India 1877-ben a brit birodalom része lett. 254 éves fennállása alatt a Társaság India és Kína történelmét – és ezzel a világtörténelmet – erõsebben befolyásolta, mint a világkereskedelem összes többi vállalkozása együttvéve.

A társaságot az a módszer különböztette meg minden hasonló vállalkozástól, ahogyan képesek voltak Indiában a parasztokat rákényszeríteni a máktermelés fokozására, és a kínaiakat a fogyasztás folytonos növelésére. Az utóbbi érdekében kereskedelmi céheknek álcázott titkos társaságokat hoztak létre, amelyek példa nélkül álló módon avatkoztak be saját népük történetébe. Elõször a vallás és a politika területén szereztek pozíciókat, majd nekiláttak, hogy a kábítószer-élvezetet Kína belsõ területein elterjesszék. Nemcsak az ópiumfogyasztás termelte a hasznot, hanem a hozzá tartozó intézmények, a játékbarlangok és bordélyházak is. Volt olyan idõszak, amikor magától értetõdött, hogy minden angol gentleman élete egy részét a „kínai üzletben” tölti. A számlát a kínaiaknak kellett viselniük. Az ópiumfüst szenvedélye behatolt a tiltott város falai mögé, és minden egyes kiló, amit Kantonban kirakodtak, csökkentette a kínai ezüstpénz értékét, mert a kínai termékek eladása régen nem fedezte már a kábítószer behozatalát. Az ópium nemcsak megmérgezte a kínai lakosságot, de tönkretette a pénzt; növekvõ drágaságot, termeléscsökkenést, a kincstár bevételeinek elapadását okozta. 1840 körül az ópiumüzlet a bevétel nagyságát tekintve a brit külkereskedelem mintegy háromötödét termelte meg; hasznából futotta a Kelet-Indiai Társaság India feletti uralmának és igazgatásának óriási költségeire. Elsõként Warren Hastings ismerte fel az ópiumkereskedelemben rejlõ lehetõségek valódi méreteit. 1732ben Churchillben született, s tizennyolc évesen már írnokként a Társaság szolgálatában állt Kalkuttában. A helyi nyelvek ismeretében egyre magasabbra jutott; 1772-ben a Társaság bengáli kormányzóvá tette. A Társaság szolgálatában álló zsoldosokkal

2013/1

23

Világhelyzet

Honkong és az ópium A változást megelõzõ egyensúly

Tao Kuang 1782–1850

Várható, hogy az egyesítést ünneplõ angol sajtó himnuszokat fog zengeni a város életerejérõl, szépségérõl, dinamikus fejlõdésérõl, alkalmazkodóképességérõl, nehéz helyzetekben tanúsított bátorságáról. Aligha esik majd szó azonban a város születésének körülményeirõl. Miféle szellemiség kötõdött bele a város történetébe annak fogantatásakor?

kény-szerítette a parasztokat a máktermelés kiszélesítésére. Hastings tudatában volt a kábítószer pusztító hatásának; késõbb nyilvánosságra került feljegyzéseiben írja: az ópium nem tartozik a létfontosságú áruk közé, éppen ellenkezõleg: életveszélyes luxuscikk. Ezért csak a külkereskedelemben szabad felhasználni. A kormányzatnak a legszigorúbb eszközökkel meg kell akadályoznia, hogy a mérget saját alattvalói fogyasszák. Ezt a kettõs erkölcsöt képviselték a huszadik században a japánok is, amikor Kína elfoglalásakor az ópiumfogyasztást igyekeztek minden eszközzel terjeszteni, hogy megtörjék a japán invázióval szembeni ellenállást. A Mikádó alattvalóinak azonban szigorúan tilos volt az ópium élvezete. Anglia 1756-ban névleg megtiltotta a Kelet-Indiai Társaságnak az ópium Kínába szállítását; e tilalom csak az üzletben résztvevõk lelkiismeretének megnyugtatására volt elegendõ. A császári udvar súlyos tiltásokkal igyekezett védekezni, de a fenyegetés teljesen hatástalan maradt, hiszen minden harmadik kínai rabja volt a szenvedélynek. Az angolokkal kapcsolatban álló titkos társaságok pedig nem engedtek betekintést saját tevékenységükbe. Amikor 1820-ban Tao Kuang császár ült a sárkánytrónra, elhatározta, hogy a legkeményebben fog fellépni népe betegsége ellen. Kantonba küldött egy császári biztost korlátlan hatalommal felruházva. Az intézkedés természetesen brit ellenállásba ütközött. Az erõszakos összecsapások sorozatát követõen 1839ben London hadihajókat indított érdekei védelmére; éppen száz évvel a második világháború kitörése elõtt kitört az elsõ ópiumháború.

24

2013/1

Hongkong – a név illatos kikötõt jelent – az elsõ ópiumháború eredményeként született meg. Brit ópiumkereskedõk alapították 1842-ben, hogy illegális ópiumszállítmányaikat partra tehessék Kínában. Mióta Nagy-Britannia arra kényszerítette Kínát, hogy a Hongkonggal szemben fekvõ félszigetet száz évre bérbe adja, a gyarmat ebbõl a félszigetbõl és összesen 235 szigetbõl áll, s 35 km hosszú közös határa van Kínával. A Kanton folyó torkolatánál terül el; Kanton városa innen északra, éppen a Ráktérítõn fekszik. (Rudolf Steiner a materialista világszemlélet elterjedésében különösen nagy szerepet tulajdonít a Rák jegyének.) Hongkong a második ópiumháború idején (1860) fontos katonai szerepet játszott mint a Kína elleni barbár támadás kiindulópontja. Ebben a háborúban angol és francia seregek dúlták fel Pekinget, lerombolva a császár nyári palotáját is. 1880-ban Kínában százmillióra tehetõ az ópiumszívók száma, tizenötmillióra a súlyos kábítószerfüggõké. A kilencvenes években az ópiumkereskedelem a hongkongi bevételek közel felét eredményezte. Az ópiumkereskedõk vezették be a kínaiakat a modern üzleti- és bankvilág technikáiba. Hongkongon keresztül érkezett meg Kínába az elsõ gõzgép és az elektromosság (késõbb számítógép). A hongkongi bankárok és üzletemberek nemcsak Kína elsõ ipari forradalmában játszottak vezetõ szerepet, hanem a nyugati mohóságot is táplálták a kínai piac nyújtotta korlátlan haszon lehetõsége iránt. Egy eredetileg ópiumkereskedéssel foglalkozó cég (a Jardine’s) és az 1864-ben Hongkongban alapított Hongkong és Sanghaji Bank finanszírozta Kína vasúthálózatának kiépítését. Ez a bank játszott vezetõ szerepet 1911-ben a köztársaság kikiáltásában, és amikor Kína 1935-ben megszüntette saját valutájának ezüstfedezetét, az ezüstkészlet ebben a bankban landolt. A Japán elleni háború harci felszerelésének 70%-a Hongkongon keresztül érkezett az országba. A húszas években azonban Hongkong még mindig nem volt az az óriási kereskedelmi és jóléti birodalom, amilyennek a gyarmat elsõ kormányzója, Sir Henry

Világhelyzet Pottinger megjövendölte. Lakosságának negyedrésze ópiumszívó volt, krónikus szegénység uralkodott, teljes volt a lakásnyomor és a demokrácia hiánya. Elsõ ízben 1946-ban tiltották be az angol hatóságok a gyarmaton az ópium fogyasztását. Addig nem volt olyan család Kínában, amelyet ne érintett volna a kábítószer-szenvedély. Ennek különös hatása már a múlt század hatvanas éveiben megmutatkozott. Egy 1916os elõadássorozatában Steiner beszél azokról a mélyreható következményekrõl, amelyeket a kínaiak testének kábítószerrel való legyengítésével el akartak érni. Olyan lelkek, amelyeknek kínai testben kellett volna inkarnálódniuk, nem illeszkedhettek bele az ópiummal mérgezett genetikai áramlatba, így Európában öltöttek testet. Érzékeny megfigyelõk, mint az orosz Alexander Herzen vagy az angol John Stuart Mill már a XIX. század közepén az európaiak elkínaiasodásáról beszéltek. A polgári élet növekvõ uniformizálódása – Mill véleménye szerint – elnyomta az individualitást és monoton egyöntetûséget, „kiegyensúlyozott középszerûséget” teremtett. Az ópiumháború valójában azt jelenti – mondta Steiner –, hogy a lelki elem a Föld egyik pontjáról, ahová tartozik és ahol hasznossá válhatna azáltal, hogy a neki megfelelõ testben jelenik meg, a Föld egy másik pontjára helyezõdik át, ahol olyan hatalmak eszközévé válik, amelyek ilyen vagy olyan módon ártanak az emberiségnek. Ennek következtében tehát Európában emberek tömegeiben alakult ki a lélek és a test közötti összhang hiánya, ami kiszolgáltatta õket a hazugságokat és téveszméket terjesztõ propagandistáknak. Steiner természetesen nem a bevándorlók számának korlátozásáról beszél, hanem arról, hogy a karma megzavarása milyen következményekkel jár. Ugyanakkor azáltal, hogy a kínai testet megmérgezték és nemzedékeket hoztak létre az ópiumevõk befolyása alatt, a kínaiakat arra kárhoztatták, hogy nagyrészt éretlen, alárendelt lelkeket fogadjanak be magukba. E lelkek közül sokan a számtalan titkos szövetség (triádok) sorai felé vették útjukat, amelyek Kína-szerte mindenütt elõbújtak a föld alól a XIX. században, és amelyek 1945 óta Hongkongból a bûnözés és a kábítószer-kereskedelem elképzelhetetlenül nagy, járványszerû méreteket öltõ hullámát bocsátották útjára a világban. Amikor 1949-ben a gyõzelmes kommunista seregek bevették Kantont, minden további nélkül továbbmehettek volna a nemzeti szégyent megtestesítõ Hongkongig. Az új vezetõk azonban anélkül, hogy megindokolták volna, nem így döntöttek. Csu En-laj 1955ben nem hivatalos háromórás látogatáson Hongkongban a brit kormányzóval megállapodott a várost illetõ-

Honkong és az ópium

en egy modus vivendiben, Mao pedig 1955-ben kifejtette: jobb, ha Hongkongot úgy hagyjuk, ahogyan van. Nincs okunk a sietségre, hogy visszavegyük. Most éppen így hozza a legtöbb hasznot a számunkra. 1975-ben Csu En-laj meghirdette a Négy modernizálás programját, amelynek Kínát 2000-ig vezetõ gazdasági hatalommá kell tennie. Az akkor már halálosan beteg Csu azzal kezdte, hogy védencét, Teng Hsziao-Pinget elõkészítette a Mao utáni korszak vezetésére. Kapcsolatuk a húszas évekig nyúlik vissza. Csu a kulturális forradalom idején megmentette Tenget a vörösgárdistáktól, Teng pedig haláláig hûen szolgálta a Négy modernizálás eszméjét. Teng nyitott kapukat meghirdetõ politikájának elõkészítõi Hongkongban olyan csatornát láttak, amelyen át a kapitalizmus „pozitív” vonásai a keleti partvidékre szivároghatnak, onnan pedig továbbszivattyúzhatók Kína belsejébe. 1980 és 1992 között Kínában a bruttó nemzeti össztermék évente átlag 8,9%-kal nõtt, a külkereskedelem értéke 1980 és ’90 között 38 milliárd dollárról 115 milliárd dollárra emelkedett. A külföldi beruházások 60%-a 1979 és 1995 között a két parányi gyarmati enklávéból, Hongkongból és Macaóból származott; túlnyomórészt az elõbbibõl. (Macao éves bevételének 80%-a a triádok által ellenõrzött hongkongi játékkaszinók monopóliumából származik.) Tengerentúli kereskedelmének egyharmadát Kína Hongkongon keresztül bonyolítja le. Ez a gyarmati nagyváros a kommunista Kína legjelentõsebb kereskedelmi partnere és pénzcsináló központja. Fennállásuk egész ideje, de különösen Teng hatalomra jutása óta a brit gyarmat a nyugati modernizmus és materializmus elterjesztõje Kínában. Mi az, ami fordított irányban, Kínából jut ki Hongkongon át a világba? Made in China olcsó használati cikkek nagy választéka, valamint olyan kultúrjelenségek, mint a kungfu, a triádok bûnözõ tevékenysége s elsõsorban a kábítószerkereskedelem. A brit Hongkong a nemzetközi kábítószer-csempészet feltételeibõl született meg, és életét egy hasonló szituációban fejezi be: a heroin (ópiumkivonat) nemzetközi kereskedelmével. Mióta a kínai maffia, a triádok a hetvenes évek elején átvette a heroincsempészet irányítását, ez az üzletág hatalmas fejlõdésnek indult. A nyugati társadalom heroinfüggõvé tétele még nem jutott el arra a szintre, mint amilyen Kína Nyugatról történt megmérgezése volt a múlt században, de ez nem fog hosszú idõt igénybe venni, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a triádok a heroinon kívül újabb kábítószerekkel is foglalkoznak. A nyugati országok rendõrségei egyetértenek abban, hogy a

2013/1

25

Honkong és az ópium

szicíliai maffia a triádok ezoterikusan megalapozott fanatizmusa, kifinomult átváltozóképessége, nyílt erõszakossága mellett egy csapat kisiskolásnak számít. Délkelet-Ázsia arany háromszögének hatalmas mennyiségû heroinját a triádok mozgatják. 1983-ban a New York-i piac 3%-át tette ki ez a heroin, 1988-ban 70%-át. A Mennyei Béke terén történt események óta egyre nõ a hongkongiak száma, akik 1997 elõtt el akarják hagyni az országot. A triádok, jól tudva, hogy a kínai hatóságok az ópiumháborúk idejének tömeges kivégzései óta nem változtattak álláspontjukon, az exodust választják, és az egész világ különféle chinatownjaiban telepednek le, ahol aztán fõhet miattuk a helyi rendõrség feje. Hongkong mindenesetre továbbra is a kábítószer-kereskedelem bevételeinek központi pénzmosodája marad. Mindig rossz hírû csempészkikötõ volt, de éppen a banktitokra vonatkozó törvények megszigorítása és a gazdasági gyeplõ meglazítása óta a kokainkereskedõk korábban soha nem látott haszonra törekszenek. A telekárak 1978 és 1981 között megnégyszerezõdtek, a bankok úsztak a pénzben. Ugyanebben az idõben került hatalomra Teng, aki meghirdette a nyitott kapuk politikáját.

indulva kifejtse. Ahriman igyekezete arra irányul, hogy az emberiséget a szupermaterializmus nemzetközi hálójába belefonja. Tevékenységének és hatékonyságának legkedvezõbb feltétele, ha minél kevesebb ember látja át eljövetelének valódi célját. Ezért a luciferi inspiráció hatását õrzõ keleti kultúrák átalakítása modern civilizációvá – amit a britek végre is hajtottak – Ahriman eredményes megtestesülését elõkészítõ, szükséges folyamat. Lehet-e Hongkongra úgy tekintenünk mint injekciós tûre, amelyeken át Kína egy sorsfordító adagot kapott a nyugati materializmusból? Lehet, hogy ennek a városnak ez a feladata, amelyet az emberiség történetében be kellett töltenie? Az 1984-es kínai–brit nyilatkozatban, amely Hongkong átadását készítette elõ, az áll, hogy az 1997-et követõ 50 éven át fennmarad a városban a meglévõ kapitalista struktúra. Ha tehát ebben az idõben nem következik be újabb társadalmi nyugtalanság, 2047-ben véget ér ez az injektálás. Akkor a kínai hatóságok visszahullajthatják a kikötõt abba a homályba, amelybõl 1842-ben támadt. Gerle János fordítása

Hongkong

Steiner okkult kutatásai szerint az emberi fejlõdés mostani szakaszának három szellemi lény megtestesülése ad közvetlen impulzust. Lucifer, aki az embert egyoldalúan a szellemi világ felé ragadja, az idõszámításunk elõtti harmadik évezred kezdetén inkarnálódott. Középen áll a kiegyenlítõ, egyensúlyt teremtõ Krisztus megtestesülése. A most következõ harmadik évezred elején Ahriman, az embert egyoldalúan a testiségbe, a fizikai mivoltába belekötõ lény jelenik meg a Földön, hogy hatását az atlanti-amerikai kultúrából ki-

Hongkong a kikötõ felõl, 1920 körül

Világhelyzet

26

2013/1

Világhelyzet

Frisch Mihály: Egy munka és egy konferencia születik Beszámoló az elsõ világháborúval foglalkozó munkacsoportról

2009-ben a Szabad Gondolat Háza programjának öszszeállításakor felmerült bennünk az a gondolat, hogy a jelen világhelyzetben idõszerû lenne egy Kelet–Nyugat konferencia szervezése. Azután 2010-ben Thomas Meyer – kétnapos elõadása után – egy vacsorai beszélgetés során megemlítette, hogy szükségesnek látja 2014-ben, az elsõ világháború kitörésének 100. évfordulóján egy nemzetközi konferencia megszervezését, és erre való felkészülésként egy csoportmunka elindítását Svájcban. A két gondolat összetalálkozott, és azon nyomban elhatároztuk, hogy megkísérelünk egy párhuzamos csoportmunkát elindítani Svájcban, illetve Magyarországon. A Szabad Gondolatok Házában lévõ csoport 2012 februárjában kezdte meg a munkát. Az azóta is kéthetente történõ találkozásainkról nehéz egy cikk keretében beszámolni, inkább néhány gondolatot írnék le arról, ahogy megfogalmaztuk a munkánk célját és a módszereit. A munkánk célja Célként tûzzük ki, hogy az elsõ világháború – amelyet George Kennan amerikai diplomata és történész a XX. század „õskatasztrófájának” nevezett – eseményeit a hozzájuk kötõdött hazugságokkal együtt úgy tekintsük át, hogy abból egy erõ, egy „módszertan” keletkezzen a jelen és a jövõ eseményeinek megítélésére, a jelen és a jövõ hazugságainak leleplezésére, a valóság, az igazság megjelenítésére. Ahogy egyikünk összefoglalta: „A munkánk fel kell hogy ölelje a múltat, a jelent és a jövõt. Miközben a 100 éves hazugságok is itt vannak, addig állandóan új és újabb hazugságok keletkeznek. Szükséges, hogy a sötétségbe valami fényt vigyünk. Fel kell vázolnunk ezt a problémakört, és abban ki-ki megtalálhatja azután a feladatát, és ebbõl a munkából születhet meg majdan egy konferencia, aminek a munka során szerzett áttekintésre kell épülnie.” Így a nemzetközi konferenciát sem célnak, hanem a munkánk részének tekintjük. A munkánk céljához szorosan hozzátartozónak tartjuk Ludwig Polzer Hoditz Az európai közép misztériuma címû könyvében (54. oldal) található

gondolatokat, amelyet 1920-ban egy elõadáson Nagy Péter végrendeletével kapcsolatban mondott el. Itt Polzer utal Steiner 1917-ben a világháborúval összefüggésben elmondott három tézisére, miszerint: 1. A románság dekadenciában van; 2. A pánszlávizmus pozitív erõ; 3. Közép-Európa és a Nyugat közötti gazdasági konkurenciát nem lehet kiiktatni. Steiner itt azt is hozzátette, hogy ezeknek a téziseknek iránymutatónak kell lenniük egy akkoriban (1917) lehetséges európai külpolitika számára. Steiner 1920. augusztus 23-án a Goetheanumban, Polzer elõadásához kapcsolódva azt mondja, hogy aki valami jövõbemutatót akar, annak valami mást, egy másik dokumentumot kell Nagy Péter testamentuma helyére tenni. És Steiner ezt azzal kapcsolatban mondja, hogy Polzer ezt megtette, és ebben az 1920-as elõadásában a következõket fogalmazta meg: 1. A francia revans gondolatnak önmagában el kell sorvadnia; 2. A szláv kérdést pozitív politikával kell megoldani; 3. A gazdasági konkurenciaharccal tartós állapotként kell szembenézni; Közép-Európának tehát valódi konkurenciaviszonyban kell maradnia Angliával, és semmiképpen sem szabad gazdasági függõségi viszonyba kerülnie. Steiner tézisei, Polzer megfogalmazása ma is érvényesek, célként azt tûzhetjük ki, hogy a gondolatok megértése, átvilágítása mellett megkíséreljük mindezeket a jelen- és jövõ korunkra értelmezni. A munkánk módszertana Munkánk módszertana most is alakul, két dologban azonban megegyeztünk. Az egyik, hogy látnunk kell, hogy a számunkra mértékadó irodalmi források háromféle nézõpontot, síkot, megközelítési lehetõséget adnak. Ez ugyan egy mesterséges felosztás, de ennek a tudatba emelése segítséget jelenthet a munkánkban. A három sík a következõ: Az elsõ sík: a tényszerû történések elemzését látjuk, kronológiai sorrendben, ahol a fizikai világra érvényes ok-okozatai összefüggések mûködnek. Az ilyen rátekintésben elfogulatlan gondolkodással olyan valótlansá-

2013/1

27

Világhelyzet

Frisch Mihály: Egy munka és egy konferencia születik

gokat, „nem logikus” összefüggéseket találhatunk, amelyek kérdéseket vetnek fel és elindíthatnak a második szint felé. Az elsõ világháború tekintetében erre jó példa a Ruchti-féle elemzés (Jacob Ruchti/Helmuth von Moltke: „Der Ausbruch der Ersten Weltkrieges” [Az elsõ világháború kitörése], Perseus Varlag Basel), illetve Steiner erre vonatkozó megjegyzései. De ide sorolhatók Moltke feljegyzései (A Thomas Meyer által szerkesztett „Az új évezred fénye” – magyar fordításban Arkanum könyvkiadó – c. könyv Helmuth von Moltke: „Elmélkedések és visszaemlékezések” címû részében) és Steiner ehhez írt elõszava. Ez utóbbiból idézek néhány gondolatot az elsõ szint jellemzéséhez: „A német népnek szembe kell néznie a háború kitörésével kapcsolatos igazsággal. (...) Ez az igazság, ha megfelelõen olvassák, ítélet a teljes német politika felett... Ez a dokumentum nem a háború kitörésének konkrét okairól tudósít. Az okokat azonban az eseményekben kell hogy keressük, amelyek természetüknél fogva a messzi múltba nyúlnak vissza. Az 1914. július végén történtek azonban rávilágítanak ezekre az eseményekre. Ebben a fényben a német politika egész kártyavára összeomlik. Emberekre mutat, akik részt vállaltak ebben a politikában, és akikrõl minden kétség nélkül elmondható, hogy minden bizonyíték, amelyet arra hoznak fel, hogy el akarták kerülni a háborút, csupán felszínesnek mondható. Elhihetjük nekik, hogy el akarták kerülni a háborút, a háború azonban csak akkor lett volna elkerülhetõ, ha ezek az emberek soha nem kerülnek politikai pozícióba. A katasztrófa forrása személyiségük természetében rejlik, nem abban, amit cselekedtek.”

A második síkra az egyik példa lehet a sok közül, ahogy Steiner az elõbb említett elõadássorozat harmadik elõadásában beszél Rudolf trónörökösrõl. Õ az, mondja Steiner, aki az angol politikai gondolkodást, azaz azokat az angol gondolatformákat, hogy hogyan lehet egy mai államot igazgatni, meg tudta volna valósítani az osztrák viszonyok között. A sors úgy szólt ebbe bele, hogy ez nem valósulhatott meg, ugyanakkor más személy nem volt, aki ezt véghez tudta volna vinni. Ehhez a síkhoz tartoznak azok a közlések például, amelyek feltárják, hogy egy-egy okkult páholy hogyan avatkozik, illetve avatkozott bele az eseményekbe. Ezekbõl az elõadásokból (pl. harmadik elõadás) megtudhatjuk, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia területén lévõ szlávok, az ún. balkán szlávok, akik sokáig török uralom alatt álltak, hogyan kezdik a monarchián belüli önállóságukat kialakítani – amely összefügg a jövõ feladatukkal –, és hogyan nyúlnak ebbe bele olyan erõk – a Nagy Péter-féle, amúgy hamis végrendeletet felhasználva –, amelyek az oroszság szellemi és fizikai hatalmát akarják érvényre juttatni. Ezzel összefüggésben beszél Steiner az ismert szerb „Narodna Odbrana” mozgalomról mint egy korább okkult társaságról, amely a mostani formájában csak a módszereit változtatta meg egy kicsit. De beszél itt Steiner arról a már kevésbé ismert páholyról, amelyet „Omladniá”-nak hívnak. Ahogy elmondja, ez egy nyugati, nevezetesen angol páholy, amely KözépEurópában és különbözõ szláv területeken szigorúan titkos okkult páholyokat hozott létre, amelyekben okkult módszerekkel dolgoznak. Ugyanakkor ezek a titkos páholyok, mondhatni, maszkként hozták létre a szerbiai „Narodna Odbraná”hoz hasonló szervezeteket. Ebben az összefüggésben kell vizsgálnunk a világháború kirobbanásának okát, illetve a „Narodna Odbrana” ebben vállalt szerepét. A harmadik rátekintési sík – amely persze sokszor keveKorabeli rajz 1914-bõl

A második síkot, így Steiner rátekintését az elsõ világháborúra úgy jellemezhetjük, hogy ebben már megjelenik Steiner szellemtudományos kutatásainak eredménye. Ezekben az elõadásokban – leginkább példaként a Zeitgeschichtliche Betrachtung (Kortörténeti szemlé-

lõdés) huszonöt elõadását említhetjük meg, amelyet Dornachban, illetve Bázelben tartott 1916. december 4–31. és 1917. január 1–30 között – már beszél arról, hogy a karma hogyan hat egy-egy, a történéseket jelentõsen befolyásoló személy sorsán keresztül, de mindezt Steiner úgy teszi, hogy ezt bárki egészséges gondolkodással átláthatja, sõt ha kortársa az illetõ személynek, akkor esetleg a tényeken kívül saját, ezzel kapcsolatos megérzései is hasonló dolgot közvetíthetnek.

28

2013/1

Frisch Mihály: Egy munka és egy konferencia születik

redik a másodikkal –, amely már esetenként teljesen elszakad egy-egy konkrét történelmi eseménytõl, úgy is mondható, hogy a lineáris idõsíktól. Ez a sík okokozati összefüggésekkel már nem ismerhetõ meg, de az elmondható róla, hogy ezen szellemi kutatás eredménye elfogulatlan gondolkodással befogadható. Ide tartoznak például Steiner azon elõadásai, amelyek a világtörténelmet befolyásoló szellemi erõk küzdelmérõl szólnak. Ezen a szinten tõlünk, a befogadótól már hatalmas erõfeszítés kívántatik meg, nem is a közlések megértését illetõen, hanem inkább ennek a saját gondolkodásunkba illesztésénél. Hogy hogyan lehetséges ezen hatalmas szellemi lények mûködésének megismerése mellett a szükségszerût és a lehetségest megkülönböztetnünk, avagy hogyan lehetséges a feladataink felismerése saját, ún. kicsinységünk tudatában. A harmadik síkot jellemezve csak egy-két példát említenék meg. Az egyik a Zeitgeschichtliche Betrachtung huszadik elõadásának egyik részlete (20. Vortrag 1917. jan. 15. GA 174): „És minden harc, amely még az Atlantisz utáni ötödik korszakban bekövetkezik, az mind csak külsõ kifejezõdése egy szellemi harcnak, ahogy az utóbbi évei a jelenlegi háborúnak is egy külsõ megnyilvánulása a materializmus és a spiritualizmus ellentétének. Mert ahogy a dolgok is el tudnak rejtõzni, úgy bújik meg a jelen végtelenül tragikus eseményei mögött is a materializmus harca a spiritualizmussal szemben. Ezt a harcot meg kell vívni! Ez különbözõ formákban történik meg, de meg kell vívnia a harcot az emberiségnek, mert meg kell tanulnia mindezek elviselését. Erre van szüksége ahhoz, hogy megszerezze az Atlantisz utáni hatodik korszak szellemi világnézetét. És azt lehet mondani, hogy mindehhez sok szenvedés szükségeltetik, mert csak fájdalomból és szenvedésbõl születik meg annak a megismerése, ami valóban az Énünkkel köt össze. Mert a másik oldalon mindaz, ami a világ materialista szemléletével kötõdik össze, tehát a materialista életforma, ma még a kezdeten áll, de mindez majd végtelenül szörnyû formákat fog felvenni.” Egy másik példát találhatunk erre a síkra a Menschenschicksale und Völkerschicksale (GA 157) címû elõadássorozat (1914. október 31.) elõadásában. Ebben az elõadásban jellemzi a német, olasz, francia, skandináv, angol népkaraktert, majd az oroszról a következõket mondja:

Angol térkép, 1914

Világhelyzet

„Milyen népkarakter képzõdését érzékelhetjük Keleten? A legtermészetellenesebb, hogy háborút folytat. Mi itt Nyugaton, még ha minden oroszt meg is értünk, nem válhatunk tolsztojiánusokká. De az oroszok számára valóban nem természetes háborút vívni. Rájuk kell erõszakolni a háborút, mert a tiszta népkarakter számára ez egy természetellenes dolog. Az orosz a jövõvel szemben úgy áll, mint valami, ami kívülrõl jön, mint egy vallási háború. Nem lehet számára egy háborút plauzibilissé, elfogadhatóvá tenni, mert õ inkább szeretne imádkozni ahhoz, aminek jönnie kell hozzá. Ezért teljesen érthetõ, hogy egy háború motívumát nem a legbelsõbb orosz lélekben kell keresni, hanem abban, ami kívülrõl jön, ráerõszakolódik. ....Oroszország számára egy háború, a legmélyebb értelemben egy maya, egy tévedés. Ezért amilyen világosan és precízen megválaszolhatom azt a nyilvános elõadáson kérdésként felvetett dolgot – ki akadályozhatta volna meg a háborút –, azt mondhatom, ha errõl egyáltalában beszélhetünk, hogy Oroszország akadályozhatta volna meg. A francia számára 1871 óta természetes volt a háború, és arról beszélni, hogy õk megakadályozhatták volna, nem természetes. Aki konkurenciaharcot folytat, annak magától értetõdõen nincs joga azon felháborodni, ha valaki egy semlegességet megsért. És ebben az esetben a felháborodást át kell értelmeznie a nemzeti elem szerint, de az, hogy háborút folytat, az magától értetõdõ. Ebben õt nem lehet megakadályozni.... Ha valaki mindennek a mélyére néz, azt pillanthatja meg – miközben a háború magától értetõdõen szükségszerûség volt, de ez egy más dolog –, hogy valóban, ha Oroszország csak szemlélõje maradt volna az eseményeknek, akkor a háború megakadályozható lett volna.” Még nézzünk egy rövid példát a harmadik síkból a nacionalizmus igazi okára vonatkozóan (Menschenschicksale und Völkerschicksale [GA 157] 1914. október 31):

2013/1

29

Világhelyzet

Frisch Mihály: Egy munka és egy konferencia születik

„Tekintsünk ma arra a nacionalizmusra, arra a nacionalista érzületre, amely a más nemzethez tartozóval szembeni antipátiában nyilvánul meg, saját nemzetének egy másik nemzettel szembeni dühében jelenik meg. Mit is jelent ez a düh, ez az antipátia? Ez egyféle elõérzetet jelent, hogy ez a nemzet lesz az én következõ megtestesülésem. A magasabb Énem már a tudatalattiban összekötõdik ezzel a másik nemzetséggel. Ez ellen a magasabb Énnel szemben sugárzik szét, a fizikai teret behálózva a fizikai sík nacionalizmusa. Ez az ember dühe a saját magasabb Énjével szemben.” Talán még egy gondolat hozzáfûzhetõ a három síkon végzendõ munkához: Ha általánosságban egy eseményt fel akarunk dolgozni, akkor elmondható, hogy minél közelebbi az esemény, annál igazabb az, hogy az 1., 2., 3. közelítést egymás után el kell végezni a valódi történés megismeréséhez. És természetesen az is hozzátehetõ, hogy minél többször gyakoroljuk ezt a munkamódszert, annál közelebb juthatunk ahhoz, hogy ezeket akár egyszerre vizsgáljuk meg. De a három rátekintési mód akkor is szükséges, hiszen ha beszélünk errõl a külvilágnak, akkor sokszor az 1. nézõpontban feltárt kérdések, ellentmondások felvetése lehet csak a feladatunk. A módszertant illetõen még abban is megegyeztünk, hogy a három sík irodalmát felhasználva megkísérelünk egy rátekintést külön-külön a szláv oldalra, a nyugati oldalra (angol–amerikai, francia), majd végül a német oldalra (Németország, Osztrák–Magyar Monarchia). Az egyéves munka során foglalkoztunk már a szláv oldallal, jelenleg az angol–amerikai–francia oldalt tanulmányozzuk. Munkánkhoz szorosan hozzátartoznak a Szabad Gondolat Házának nyilvános rendezvényei, amelynek során Andreas Brächer, Terry Boardman, Thomas Meyer, Marcus Osterrieder és remélhetõleg még mások is beszéltek, beszélni fognak az elsõ világháborúról és a jelenen keresztül a jövõbe sugárzó hatásairól. A Thomas Meyer által vezetett bázeli csoport munkájáról röviden a következõket mondhatom el. A csoport munkájának középpontjában dráma áll. (Thomas Meyer: Pünkösd Németországban – a német „bûnösségrõl”). A drámában a Helmuth von Moltke halála után lejátszódó eseményeket láthatjuk, amelyekben fontos szerepet kapnak Moltke – Steiner által közvetített – post mortem közlései (lásd Az új évezred fénye – Arkánum kiadó). Ezt a drámát dolgozza fel a bázeli csoport és a tervek szerint elõször 2013. pünkösdkor, majd a 2014-es nemzetközi konferencián adják elõ. A dráma feldolgozásához szorosan kapcsolódik egy

30

2013/1

csoportmunka, amelyben a drámában megjelenített eseményeket, illetve az ezzel kapcsolatos kérdéseket feldolgozzák. Segíti munkájukat a Der Europäer folyóiratban 2013 februárjában induló, és kb. 1 évre tervezett cikksorozat. A sorozat címe: „Hazugságok, tények, perspektívák”, amelyben különbözõ szerzõk tekintenek rá az elsõ világháborúra a jelen és a jövõ szempontjából. (Reményeink szerint ezek az írások – amelyeket a Szabad Gondolatban is megjelentetünk – a mi munkánkat is nagymértékben elõ fogják segíteni.) A svájci munkával összefüggésben egy gondolatomat, egy álmomat is leírom. A dráma magyar fordítása most készül. Milyen nagyszerû dolog lenne, ha valamelyik Waldorf-iskola 10-12. osztálya vagy annak része és tanítója felvállalná, hogy legalább egy félévet foglalkoznának ezzel a drámával, illetve a drámában megidézett korral, majd elõadnák a drámát több alkalommal, esetleg a nemzetközi konferencián is. A közös munka egyik állomása lesz az 2014 júniusára tervezett konferencia, amelyen reményeink szerint több száz ember fog részt venni, és talán még nagyobb körhöz is el fog jutni az az üzenet, hogy a 100 évvel ezelõtt történt események (és mindaz, ami akkor nem történt meg) milyen kihatást gyakorolnak közvetlen jelenünkre és távoli jövõnkre. Ezzel összefüggésben érdekes felidézni egy nemrég történt eseményt. (Leírás a Der Europäer 2013. februári számában.) 2013. január 7-én Jean-Claude Juncker, a volt luxemburgi miniszterelnök, aki régóta vezette az ún. Európai-csoportot (Euro-Gruppe) a most lejárt mandátuma és az új év alkalmából búcsúbeszédet tartott 80 újságíró elõtt. Ebben a beszédében meglepõ, a luxemburgi rádió szerint profetikus megjegyzést tett, miszerint a 2013-as év nem akármilyen év lesz, „egyféle háború elõtti évvé válhat, ahogy 1913 is ilyen volt, amikor a háború kitörése elõtt minden ember a békében hitt.” Az ember azt gondolná, hogy egy leköszönõ „nagy ember” beszédét, ráadásul egy ilyen meglepõ kijelentéssel, minden újság akár az elsõ oldalon lehozza – esetleg akár kritikai megjegyzésekkel. De nem ez történt! Lényegében egyetlen jelentõs média sem közölte le a beszédet vagy akár ezt az érdekes mondatot. Él bennünk a remény, hogy ezzel a munkánkkal, ezzel a konferenciával fel tudjuk törni a hallgatás falát, a felejtést át tudjuk fordítani emlékezéssé, felelõs gondolkodássá.

Világhelyzet

Le lehetne venni az emberekrõl a szemellenzõt... Lars Schall 2012. 08. 05-i interjúja Guido Preparata úrral (rövidített verzió), http://www.larsschall.com

Lars Schall: Preparata úr, arra kérném, hogy vázolja fel nagy vonalakban az olvasóink számára a Conjuring Hitler* címû könyve fõ tézisét, és mesélje el, hogy egyáltalán miért írta meg ezt a könyvet. Guido Preparata: Amikor az olasz központi banknál kezdtem el dolgozni, akkor elhatároztam, hogy átvizsgálom a náci pénzügyeket mint érdekes témát, azzal a szándékkal, hogy ezáltal bizonyos módon szórakoztatóbbá tegyem a jövõbeni publikációs projektjeimet. Végül aztán az lett ebbõl, hogy ez az egész „náci Németország”-téma önálló életre kelt, és nagyjából egy évtizeden keresztül lefoglalt. A végén pedig az egész projektre igencsak rányomta a bélyegét azon események fordulata, amelyek szeptember 11-ét követték. Irtózattal töltött el az, ami az USA agresszív vezetése alatt a Nyugat kollektív pszichéjével történt. A Conjuring Hitlert ezért egyben a háború és az imperializmus elleni értekezésnek is szántam. Valahogyan azt gondoltam magamban, hogyha sorra egymás után lelepleznénk a liberális imperializmus legmilitánsabb mítoszait – kezdve Hitler hirtelen és állítólag megmagyarázhatatlan hatalomra emelkedésével –, akkor lehullana az emberek szemérõl a szemellenzõ, és lassacskán megteremtõdhetne a „terrorellenes háború” szörnyû káosza elleni szakavatott tiltakozás légköre. (...) Válasz az „összeesküvés-elmélet” vádjára L.S.: Hogyan szokott reagálni az olyan kritikákra, amikor „összeesküvéselmélet-gyártónak” vagy „revizionistának” titulálják önt? G.P.: (...) Nos, hogy arra a kérdésére válaszoljak, hogy hogyan is reagál az ember arra, ha „összeesküvéselmélet-gyártással” vádolják. Azt mondanám, hogy 1) *

Thorstein Veblen

Guido Preparata közgazdász kissé szokatlan perspektívából emeli ki a 20. század néhány történelmi tényállását ebben az exkluzív interjúban. Így például rámutat arra, hogy az anglo-amerikai politika a kezdetektõl tervbe vette azt, hogy Németországot mint a Nyugat uralmi törekvéseinek veszélyeztetõjét kikapcsolja. Az interjú késõbbi részében pedig Preparata a jelenkori pénzügyi, gazdasági és politikai helyzet néhány fontos aspektusát taglalja.

fogjanak az inkvizítorok papírt, tollat és tintát, és cáfolják meg a tézisemet fehéren feketén, pontról pontra, az anonimitás leple nélkül, azután pedig engedjék meg, hogy pontról pontra válaszoljak rá; 2) engedtessék meg, hogy a cáfolatot nyilvános vita keretében, szemtõl szemben vitathassuk meg, azután pedig döntse el a közönség, ki a vita nyertese. Német–orosz szövetség L.S.: Otto von Bismarckot még mindig messzemenõen a német külpolitika zsenijének tartják. Ön azonban a könyve elején rámutat az 1887-es évre, amikor is von Bismarck döntõ hibát követett el Oroszországgal

Guido Preparata: Conjuring Hitler (Hitler elõvarázslása) c. könyvének a német kiadása Wer Hitler mächtig machte: Wie britisch-amerikanische Finanzeliten dem Dritten Reich den Weg bereiteten (Aki Hitlert naggyá tette, azaz miként egyengette a brit–amerikai pénzügyi elit az utat a Harmadik Birodalom számára) címmel jelent meg a Perseus Verlag Basel gondozásában, www.perseus.ch/PDSF-Dateien/Preparata 1209.pdf . (Magyar kiadásban eddig nem jelent meg – a ford.)

2013/1

31

Világhelyzet

Le lehetne venni az emberekrõl a szemellenzõt...

kapcsolatban. Mirõl is volt szó ennél a hibánál, és hogyan használták ezt ki aztán utólag a britek? G.P.: Ha létezik jövõ számunkra, a kontinentális Európa azon lakói számára, akik a „szabad vállalkozások piaca”, Darwin próféta és az iPad helyett Mozartban, a békében és az együttmûködésben hisznek, akkor ez a jövõ csakis a német–orosz szövetség újbóli megszületése révén (ideális esetben egy Párizs–Berlin– Moszkva–Peking tengely által) valósítható meg, mind a katolikus, mind pedig azt ortodox egyház áldása alatt. És természetesen mindez csak az angloamerikai, hasonlóan gondolkodó testvéreink hozzájárulásával válhat gyümölcsözõvé. Hiszen elõször is, mindnyájan kisebbséget alkotunk, mindenütt. Bismarck a stratégiai lángesze ellenére elsiklott afelett, hogy a kulcs Németország és Oroszország szoros kapcsolatában rejlik. 1887-ben például sorsdöntõ alkalom kínálkozott volna Németország számára arra, hogy a saját sorsát a cár adósságaiért vállalt kezesség révén összekösse Oroszországéval. (...) Thorstein Veblen L.S.: Thorstein Veblen azok egyike, akiket ön nagyon kedvel – mégpedig azt gondolom, jó okokból. Ön azt írja, hogy Veblen a The Economic Consequences of the Peace címû Keynes-könyvhöz írt recenziójában megadja a kulcsot ahhoz, hogy megértsük, mi is történt azután Németországban. Megkérhetném, hogy fejtse ki ezt nekünk egy kicsit bõvebben? G.P.: Thorstein Veblen a modern kor legnagyobb társadalomtudósa – õ az egyetlen közgazdász, akinek az olvasásához még Einstein is vette a fáradságot. A mostani kor spirituális hõfoka láttán azonban meglehetõsen logikus, hogy Veblent a tudomány jelenkori képviselõi teljes mértékben ignorálják. Az USA-beli idõsebb professzoraim, akik soha semmit nem olvastak tõle, mindamellett megszokásból „klasszikusként” tisztelték (a fiatalabb egyetemi generáció viszont még csak a nevét sem hallotta), idõrõl idõre rutinszerûen elõhozakodtak egy-egy tõle való idézettel a „hivalkodó fogyasztásról” („conspicuous consumption”), anélkül hogy valójában tudták volna, mi is rejlik e két szó mögött. Keynes-nek a versailles-i békeszerzõdés következményeirõl szóló könyve taglalásában Veblen megjósolta, hogy egy radikális német rendszer fog erõre kapni, mindazonáltal nem a tudattalanul gyilkos jóvátételre adott akaratlan és sajnálatos reakcióként, amiért Keynest ünnepelték (...) A pénzügyi válság okai L.S.: Ugorjunk most elõre egészen a jelenkorig. Gyakran hallani, hogy a 2008/2009-es pénzügyi válság okai

32

2013/1

az amerikai jelzálogválságban keresendõk. Önnek mi errõl a véleménye? G.P.: Egyáltalán nem. A másodlagos jelzáloghitelek mozgatórugója csupán egy helyi nagyító mechanizmus volt, amely egy olyan összeomlást váltott ki, amely már 2002 tavasza óta folyamatban volt, amikor is láthatóan fel lett fújva ez a legújabb buborék. Az On Money, Heresy and Surrender Part I címû írásomban már nagy vonalakban vázoltam az imperiális kormányzási sémát. Az 1979–1982-es neoliberális fellendülés óta, amely Paul Volcker Fed-elnöksége idején játszódott le, az USA-hatalom új stratégiát folytat, miután csaknem egy évtizeden keresztül hasztalanul próbált megfelelõ helyettest találni a háború utáni idõszakban lerombolt aranyrendszerére. A jelenlegi stratégia abban áll, hogy szándékosan spekulációs buborékokat fújnak fel. A 2008 szeptemberében kipukkadt buborék az irányított pénzügyi expanziónak immár harmadik olyan esete volt, amelyet összeomlás követett. Emögött pedig mindig ugyanaz a logika fedezhetõ fel. Az elsõ spekulációs buborék felfújására 1982 és 1987 között került sor, ami egyúttal egy új korszak, a „yuppie-korszak” kezdetét fémjelezte. A buborékot még Reagan elnöksége alatt kezdték felfújni, majd egészen Alan Greenspan 1994–2001 közti dotcom buborékjáig kígyózott. Ez is olyan korszak volt, amely meghatározó hatást gyakorolt az elkövetkezendõkre, s amely mindmáig kihatással van az eseményekre. Ez a korszak tanúja volt az internetes cégek abszurd részvénypiacra bocsátásának, vagyis a virtuális vállalatok fokozott kiárusításának, olyanoknak, mint a Google, legújabban pedig a Facebook, amely egy még ingatagabb és idiótább groteszk vállalat. Ezek mind megfogható gazdasági érték nélküli „dolgok”. Amikor aztán a dotcom lufiból 2001-ben kezdett kifogyni a szusz, akkor a pénzpiacok – hogy ne veszítsenek a lendületükbõl – elkezdték felpumpálni az ingatlanpiacot, amely a dotcom buborék diffúziójának hatására immár kezdett túlhevülni. Erre egy újabb ötéves ciklus következett, amelyet részben a másodlagos jelzáloghitelek kiárusítása hajtott – majd pedig ismét az összeomlás. S hogy mindez miért? A múltban, vagyis egészen az 1968–1971-es évekig az USA fedezni tudta a költségvetését és a katonai kiadásait, azaz a birodalom kiadásait azáltal, hogy dollárhegyekkel halmozta el a kereskedelmi partnereit; ezeknek azonban egyszer csak elment a kedvük attól, hogy a dollárt felhalmozzák. A dollár a világ vezetõ valutája volt, és még ma is az, azonban a dollárnak a Bretton Woods-i rendszer keretein belül rögzített aranyparitása Amerika ipari versenyképességének csökkenése folytán megtört. Attól kezdve Nixon elnök azt tûzte ki magának feladatul, hogy értékcsökkenéssel, protekcionizmussal és árháborúkkal fenyege-

Le lehetne venni az emberekrõl a szemellenzõt...

tõzve szabályosan megfélemlítse az ipari konkurenciát, hogy ezáltal megõrizze Amerika azon képességét, hogy a birodalom költségeit dollárnyomtatás révén ki tudja fizetni. A hetvenes évek zûrzavarai mind arról szólnak, hogy mennyire hiányosságokkal teli, fárasztó és fájdalmas volt ez a folyamat, mígnem az idõszak végére, Carter elnöksége idejére a rendszer igazgatásának lehetetlensége már olyannyira problematikussá nem vált, hogy – amint arról már szó volt – az új évtized elején teljesen át kellett alakítani a rendszert. Amerika gyakorlatilag végérvényesen leselejtezte az egykor dicsõséges ipari szektorát, mialatt egy mindent átfogó szolgáltató gazdasággá alakult át, amelynek a pénzügyi szektor a turbótöltõje. Igazi mesterfogás volt ez. A Távol-Kelet (megfizethetõ) teljesítõképessége átvette az ipari gyártást, míg a sorozatos légbuborékok pedig a Wall Streetre vonzották a világtõkét, ezáltal elõteremtve az imperiális kormányzáshoz szükséges kiegészítõ forrásokat. Ezt fel is ismerték. Németország és Kína például az USA-val való partnerségének és privilegizált helyzetének köszönheti az export terén elért sikereit, amiért bõségesen fizetnek az amerikai értékpapírokba való befektetésekkel, amivel pedig az USA többek között a világméretû katonai bázisait (természetesen beleértve a németországiakat és a Kínát körülvevõket is) tartja fenn. Egyszerûen fantasztikus. L.S.: Ön úgy látja, hogy az eurózóna válságának okai kizárólag házon belül keresendõk, vagy esetleg indokolt ön szerint azt feltételezni, hogy az anglo-amerikai finánctõke ezáltal akarja kordában tartani riválisát, az EU-t/Németországot? Más szóval: vajon az eurózóna pénzügyi válsága a saját építményében rejlõ hibára ve-

zethetõ-e vissza, vagy pedig egyéb motívumok miatt tudatosan lett elõidézve? G.P.: Alain Cotta francia közgazdász nagyon jól elmagyarázza az euró keletkezését az egyik nemrégiben megjelent könyvében (Sortir de l’Euro ou mourir à petit feu, Plon, 2011). Az euró annyira európaiatlan, hogy jobban már nem is lehetne az. Az euró esetében nyilvánvalóan egy az anglo-amerikai érdekeket szolgáló szellemi termékrõl van szó. Emögött pedig az a szándék rejtõzik – mint mindig is –, hogy Európát pénzügyileg mozgásképtelenné s ezáltal politikailag tehetetlenné tegyék, hogy ne tudjon a saját szakállára cselekedni, és ne tudjon ismét a fõ kontinentális riválissá válni. Az euró alapgondolata a következõ: elõször is Németországnak mint elsõdleges partnernek/bankárnak/cinkosnak, az Unió gazdaságilag legerõsebb államának és fõ exportõrének vezetõ szerepet kell adni; azután a többi, gyengébb játékosnak (a PIG-országoknak, Spanyolországnak és Olaszországnak), akik gyakorlatilag semmit sem gyártanak, meg kell engedni, hogy a németországi és az anglo-amerikai bankokkal szemben eladósodjanak, amelyek így az ilyen eurókötvényekre kivetett kamatok révén nagy nyereségekre tehetnek szert (ez az adósságspirál). Mindezt pedig annak kíséretében, hogy a kisebb európai partnerek valamennyi ipari és kézmûves kapacitását elpusztítja a kínai importáruk áradata, amelyeket a magukat rabszolgaszerûen a nyugati bérek éppen egytizedéért halálra dolgozó kínai munkások állítanak elõ. Kína a másik fontos cinkostárs ebben az Európa nyomorékká tételéhez vezetõ hármas felállásban. Így aztán Európa folyamatosan vasra verve, székrekedéses,

Velencei flotta

Világhelyzet

2013/1

33

Világhelyzet

Le lehetne venni az emberekrõl a szemellenzõt...

vérszegény állapotban haldoklik – részben AngloAmerika stratégiai ravaszsága, fõként azonban a saját hasznavehetetlen volta feletti kétségbeesés miatt. Amikor tíz évvel ezelõtt kezdetét vette ez az egész vigasztalan show, akkor már mindenki tudta, hogy Görögország lesz az elsõ láncszem, amely összetörik. Mulattató látni, milyen hisztérikus lármát csapott a The Economist az elmúlt év folyamán az euróválság miatt, apokaliptikus képekben lefestve a pénznem összeomlásának következményeit. Mulattató, s egyben leleplezõ is a brit érdekeket ilyen hangosan jajveszékelni hallani, éppen õket, akik még csak nem is tagjai az eurózónának (!). Hát igen, pontosan. (...) A hatalom, nem a gazdaság L.S.: Mi is az, amit manapság az USA-ban és a Nyugat többi részében igazából látunk? A mostanság népszerû elnevezésekkel: ragadozókapitalizmus, egyfajta szocializmus vagy inkább korporatizmus/fasizmus? Más szavakkal, van-e Mussolini következõ szavainak bármi relevanciája: „Helyesebb lenne a fasizmust korporatizmusnak nevezni, hiszen ez a konszernek és az állam közötti tökéletes hatalom-összeolvadást testesíti meg”? G.P.: Egyáltalán nem. A fasizmus corporativismója valami teljesen más volt – a corporazionik állami céhek voltak, ez egy egészen más történet. Az USAban ezzel szemben egy olyan rendszert látunk, amelyet egy egyre inkább oligarchiába fúló, kifelé nézve agresszív és bürokratikus technokrácia ural, amely befelé nézve a közintézmények lépésrõl lépésre történõ privatizálásán, minden szellemi törekvés (felsõoktatás és mûvészet) átfogó kommercializálásán, valamint valamennyi gazdasági folyamat konszernek kezében történõ de facto monopolizálásán keresztül uralkodik. Mindent egybevetve ennek a rovari szintre lealacsonyító, privatizáló és monopolizáló leépítésnek a hatásai olyannyira meggyengítették és függõsorba taszították az amerikai középosztályt, hogy az amerikai társadalom gyakorlatilag egy teljes mértékben barbarizált termeszvárrá változott, ahol az egész posztindusztriális világon belül a legmagasabb a bûncselekményeknek, az erõszaknak és a letartóztatásoknak az aránya. (...) L.S.: Nekem úgy tûnik, hogy az ismertté vált háborúk egy kritikus aspektusa az, hogy a háborúkból (vagy a Smedley Butler által „szélhámosságnak” nevezett dologból) profitálók élén a bankárok állnak – vegyük csak például a következõ idézetet: „A US Federal Reserve pénzt teremt, hogy a háborút finanszírozni tudja, majd kölcsönadja azt az amerikai kormánynak. Az amerikai kormánynak pedig kamatokat kell fizetnie arra a pénzre, amelyet a háború finanszírozására kölcsön vett a

34

2013/1

központi banktól. Minél nagyobb a hadviselésre fordított költségek összege, annál többet profitálnak belõle a bankárok.” Nem ésszerû tehát azt feltételezni, hogy még többet is fogunk látni ebbõl az üzleti modellbõl? G.P.: Én alapvetõen ellentmondok ennek az értelmezésnek, amely valójában egy baloldali, konszernellenes történelemértelmezés. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a történelmet a hatalom lendíti elõre, nem pedig a gazdaság. Ez már legalább a keresztes hadjáratok óta így van. Németország egykor dicsõséges intézményi közgazdaságtan iskolája megmutatta, hogy a részvénytársaságok eredete Velencében keresendõ. A részvénytársaság mint olyan azért lett kitalálva és megalapítva, hogy a velencei expedíciós haderõt megfelelõ utánpótlással és logisztikával lássa el. A bankok és a konszernek voltaképpen nélkülözhetetlen segédcsapatok, de csak segédcsapatok. „Szabad sajtó” L.S.: Milyen szerepet játszik ebben a „szabad sajtó”? G.P.: Lényegében a közismert szerepet: õ írja a forgatókönyveket, amely arra hivatott felkészíteni a tömegeket, hogy besoroljanak a készen álló medervonalakba, attól függõen, hogy az erõknek éppen milyen játéka várható. S hogy ezek a forgatókönyvek hogyan is jönnek létre, és hogyan reagálnak rájuk a tömegek, azok olyan témák (a propaganda természete), amelyek a „közvélemény” nagy szociológiai misztériumával függenek össze: ez kemény fenomenológiai anyag, amely csak erõs idegzetûeknek ajánlott – talán egy következõ alkalommal majd beszélgethetünk errõl. (...) A szabad társulás (Asszociáció) L.S.: Engedjen meg még egy utolsó kérdést. Ön egy radikális pénzreform mellett szól. Miért? És hogyan néz ki az ön modellje? G.P.: Ez a szabad gyártók szabad kommunákba való szabad társulása, amelyeket egy átfogó, testvéries és együttmûködõ világméretû szövetség köt össze. Az eszköz pedig, amely az egész kifizetéséhez kell, nem más, mint az elöregedõ pénz (perishable money). L.S.: Köszönöm, hogy idõt szakított ránk, Preparata úr!

Fordította: Wagner Noémi [Megjelent: Der Europäer 17/1. szám, 2012. november A vastagon szedett kiemelések és a fejezetcímek a Der Europäer szerkesztõségének munkája]

Szociális kérdés

Kálmán István: A szociális törvények és a NaturaBudapest Kft. „Ma csak annak van jelentõsége, ami átfogó dolgot ragad meg, ami sugarait kiküldheti mindabba, ami Ember (nach allem, was Mensch ist). Semmit sem árt, ha egy ilyen nagyban elgondolt nem sikerül, mert ösztönzés marad, és ez a fontos. Az impulzus a fontos.” Rudolf Steiner (GA 185a, 150. o.)

2004-ben két magánvállalkozó megalapította a Natura-Budapest Kft. Kereskedelmi és szolgáltató céget azzal a feladattal egybekötve, hogy a Rudolf Steiner által kikutatott és 1898–1919 között nyilvánosságra hozott szociális törvények értelmében kísérletet folytasson egy ezen törvények alapján mûködõ új vállalkozási forma és munkaközösség megteremtésére. Csak kísérletrõl lehetett szó, mert a jelenlegi társadalmi környezet és az ország törvényei mindenben keresztezik ezeket a törvényeket. Mindezek ellenére a kísérlet lehetõséget teremtett olyan tapasztalatok megszerzésére, amelyek mindenkor segíthetnek egy valós szociális fejlõdés irányába haladni. A szociális kérdés és a szociális törvények Az ipari forradalom következtében felszínre kerülõ szociális kérdés jelen és jövõ számára történõ megoldására szellemtudományos kutatásai eredményeként Rudolf Steiner 1898 és 1919 között négy törvényt hozott nyilvánosságra. 1898 1905/06 1918 1919

Szociológiai alaptörvény Szociális fõtörvény Szociális õsjelenség Szociális hármastagozódás

Ezek a törvények a szociális élet területén olyan szükségszerûen érvényesülnek, mint a természeti törvények a természet területén. Az ember feladata a társadalom olyan intézményeinek megteremtése, amelyekben ezek a törvények jutnak érvényre. Minden olyan intézmény, amely ezeket a törvényeket figyelmen kívül hagyja, elõbb-utóbb káoszhoz, széthulláshoz vezet. A négy törvényt csak kontextusban lehet megérteni, és megvalósításuk az ember szellemi

fejlõdésétõl függ; a szociális kérdés megoldása pedig attól, hogy mennyire tud érvényt szerezni ezeknek a törvényeknek. Rudolf Steiner a szociális élet fõtörvényét – mint a jelen és az elkövetkezõ jövõ emberi együttélésének alapját – 1905–1906-ban hozta elõször nyilvánosságra. „Együttdolgozó emberek összességének üdve annál nagyobb, minél kevesebbet igényel az egyes ember a saját teljesítménye hozamából a maga számára, azaz minél többet ad le ebbõl a hozamból a munkatársainak, és saját szükségleteit minél inkább a mások és nem a maga teljesítménye hozamából elégíti ki.” (GA 34) Ezt megelõzõen 1898-ban Steiner egy másik törvényt is megfogalmazott, amit szociológiai alaptörvénynek nevezett. „A kultúrállapotok kezdetén az emberiség szociális kötelékek létrehozására törekszik; e kötelékek érdekében az individuum feláldozza saját érdekeit. A további fejlõdés az individuumnak a kötelékek érdekeitõl való megszabadulásához, a saját erõinek és szükségleteinek szabad kibontakozásához vezet.” (Freiheit und Gesellschaft, in Magazin für Literatur, 1898. 67/28, GA 31) A szociológiai alaptörvény a társadalmi kötelékek alól felszabaduló individuális lény szabadságtörekvését fejezi ki; a szociális fõtörvény az emberek összességére és azok jólétére/üdvére (Heil) vonatkozik. A szociális õsjelenség kifejezi az ember teremtettségi állapotában meglévõ õspolaritást: az emberben szociális és antiszociális erõk mûködnek. (GA 186) A szociológiai alaptörvény és a szociális fõtörvény utal az individuális törekvések és a szociális szükségszerûségek polaritására, ami megfelel az emberlény

2013/1

35

Szociális kérdés

Kálmán István: A szociális törvények és a Natura-Budapest Kft.

kettõs természetének, aki szociális és antiszociális lény. A szociális hármastagozódás hordozza a két poláris erõmûködés közötti egyensúly megteremtését. Így világossá válik, hogy a szociális törvényeket csakis kontextusban lehet megérteni, és gyakorlati alkalmazásuk az ember egyensúlyteremtõ középponti erejétõl (én-erõtõl) függ. Szociológiai alaptörvény A szociológiai alaptörvény a megváltozott fejlõdéstörténeti viszonyokra vonatkozik. Az újkorban az emberi kapcsolatok óriási mértékben felszabadultak a függõségi viszonyok alól. Megnövekedett az emberek mozgástere, az életfeltételek megsokasodtak, a társadalmi kötöttségek fellazultak. Mindezekkel együtt megnõtt az egyes ember felelõssége. Régebbi korokban az emberek mindig rákényszerültek arra, hogy egyéni törekvéseiket feladják, vagy legalább korlátok között tartsák. Történelmi ismereteink ezt elegendõen bizonyítják. A régi teokratikus birodalmakban még nem léteztek olyan eszközök, mint a föld, a tõke magántulajdona, amelyek lehetõséget adtak volna az egyéni érdekek érvényesítésére. Görögországban, Rómában a rabszolgaság társadalmilag elfogadott volt, sokak szolgáltak keveseknek. Az egész társadalom és nem az egyén érdeke érvényesült. Az egyén teljes feláldozásának kiemelkedõ példája a spártai államrend. Az újkori történelem folyamán az egyes ember egyre inkább arra törekszik, hogy a saját érdekeit érvényesítse az egésszel szemben. A társadalmi intézmények lassan úgy változnak meg, hogy egyre inkább figyelembe veszik az egyéni érdekeket, egyre kevesebb korlátot állítanak az individuális törekvések elé, sõt már az államról is kezdenek úgy gondolkodni, hogy ne az emberek szolgálják az államot, hanem az állam a polgárait. Míg kezdetben az egyes ember csak alávetettségben tudott fejlõdni, ma ezt gyámkodásnak tekintik, és meg akarnak szabadulni tõle. Nem akarnak tárgyai lenni vezetésnek, hanem felelõsen akarnak részt venni a közös feladatok megoldásában. A szociológiai alaptörvény értelmében azt a kérdést kell feltennünk: milyen szociális formákat kell teremtenünk, hogy azok megfeleljenek az individuális fejlõdés követelményeinek? Milyen államforma a legalkalmasabb erre? Hogyan lehet biztosítani az államban az individuum akadálytalan fejlõdését? Hogyan lehet áthidalni az egyén és a közösség ellentétét hamis kompromisszumok nélkül? A XX. század történelmében a hamis kompromisz-

36

2013/1

szumok a legképtelenebb inkonzekvenciákat (következetlenségeket) hozták létre, melyek teljesen figyelmen kívül hagyták a szociológiai alaptörvényt: bolsevizmus–liberalizmus, szociálliberalizmus, szociáldemokrácia, keresztényszociális... Ezek a kompromisszumok semmi mást nem tudtak létrehozni, mint az individualitás teljes elnyomását. Szociális fõtörvény „Csak ennek a törvénynek a felismerése és semmi más nem fogja megoldani a szociális kérdést.” (GA 186) „Minden olyan intézménynek, amely ennek a fõtörvénynyel ellentmond, hosszabb távon valahol nyomort és ínséget kell eredményeznie.” A szociális fõtörvény felismerése és a belõle adódó következmények képezik egy egészséges társadalmi változás középpontját. A fõtörvénybõl adódik az a követelmény, hogy az emberek mások számára és ne saját elõnyökért dolgozzanak. Ez feltételez egy belsõ fejlõdési folyamatot, egy a gyakorlati életben megszerezhetõ képességet: „testvéri szeretetbõl a többi ember számára dolgozni”, ami egy közösség jólétét eredményezi. Az egészért dolgozni: ez egy emberiségideál. Egy ilyen ideál megragadásához olyan spirituális világszemléletre van szükség, mint a Rudolf Steiner által alapított szellemtudomány. Ha az ember nem önmaga számára dolgozik, hanem az egészért, akkor tudnia kell, hogy együttélõ emberek összessége nem szám szerinti összességet jelent, hanem ezt az öszszességet valóságos szellem hatja át, ennek az öszszességnek szellemi missziót kell hordoznia, amelynek a teljesítéséhez mindenki hozzá akar járulni. 1919-tõl Steiner újra utal a szociális fõtörvényre mint közgazdasági princípiumra. A modern munkamegosztásos gazdaság rejtett altruizmust hordoz magában. A termelés növekedése, a költségek csökkenése mellett növekszik az egymásrautaltság, ami gazdaságilag – és nem erkölcsileg – teszi lehetetlenné az egoizmust. „Az altruizmus mint követelmény a külsõ viszonyok által gyorsabban lépett fel gazdasági területen, mint ahogy azt vallási-etikai területen megértették volna.” A modern munkamegosztásos gazdaság mûködésében lehetetlen az egoizmus. „Nem egy isten, nem egy erkölcsi parancsolat, nem egy ösztön követeli meg az altruizmust a modern gazdasági életben, a munkában, a javak termelésében, hanem egyszerûen a modern munkamegosztás, egy közgazdasági kategória.”

Szociális kérdés

Kálmán István: A szociális törvények és a Natura-Budapest Kft.

A modern gazdaság többet követel tõlünk, mint amire erkölcsileg képesek vagyunk. A munkamegosztás gazdaságilag kizárja az egoizmust, és az egyes embert arra kényszeríti, hogy az egész viszonyai szerint éljen. Ha az ember a munkája eredményét nem maga veszi igénybe, hanem mások számára dolgozik, akkor ebbõl következik, hogy „az embertársak számára dolgozni és egy bizonyos jövedelemre szert tenni két egymástól elválasztott dolognak kell lennie”. „Aki egy munkamegosztásos szociális organizmusban dolgozik, a jövedelmét sohasem maga keresi meg, hanem a szociális organizmusban résztvevõ összes többi ember munkája révén.” Ha mások számára dolgozik, akkor õk fogják megítélni munkájának teljesítményét, amivel a többiek ellenteljesítménye áll szemben. A teljesítmény-ellenteljesítmény egyensúlyát szabad szerzõdések biztosítják. A teljesítmények cseréjének eszköze a pénz. A pénz sem lehet más, mint utalvány a mások által megteremtett árukra. A pénzt nem lehet munkára cserélni, csak a munka eredményére. Az áru eloldódik a munkaerõtõl, a munkaerõ nem lehet áru. A gyakorlati megoldás a szociális hármastagozódás és nem egy feltétel nélküli alapjövedelem, ahogy ezt ma sok antropozófus is gondolja! Helyzetkép Adam Smith (1723–1790) úgy gondolta, hogy a kereslet-kínálat törvényének igazságos kiegyenlítõ hatása van (Isten láthatatlan keze), ami az egoizmust korlátok között tartja. A gazdasági liberalizmusnak ezt az elméletét a gyakorlat megcáfolta. A szociálreformerek reakciója sem volt képes alapvetõ változást elérni (R. Owen, S. Simon, K. Marx). Nyugaton a liberalizmus átalakult szociális piacgazdasággá, Keleten a szociáldemokrácia bolsevizmussá. A hármastagozódású szociális organizmus eszméje nem talált befogadásra. A globalizáció a szociális törvények helyett az egoista pénzkeresést tette idoljává. Emberek, a föld, üzemek, sõt egész országok eladható és megvásárolható áruvá váltak. A kíméletlen konkurenciaharc folyamatos gazdasági háborúkhoz vezetett. A monetáris rendszer függetlenedik a reálgazdaságtól, egyre több pénzt szív ki belõle. A mértéktelen profitéhség és az idióta növekedési kényszer következményeként példátlan a munkanélküliség és a környezetrombolás. Egyre nagyobb tömegek szegényednek el, miközben kevesek kezében hatalmas vagyonok halmozódnak fel. A pénzgazdaságon keresztül az emberek

egyre inkább a világ bitorló fejedelmének hatalmi szférájába kerülnek. A destruktív neoliberalizmus elfedi a globalizáció valós eredményét: az egymástól függõséget, a kölcsönösséget és azt, hogy a munkamegosztásos világgazdaságban, magában a gazdasági folyamatban a krisztusi szeretet ereje mûködik. A hármastagozódás mint a szociális törvények szintézise Ahogy az ember a teremtett világban ellentétes erõk hatalmának van kitéve, és léte és fejlõdése attól függ, hogy ezen erõk között hogyan tud egyensúlyt teremteni minden helyzetben, ugyanúgy kell képesnek lennie szociális területen egyensúlyt teremteni a három szociális törvényben megnyilvánuló polaritások között: – az emberben eredendõen meglévõ szociális és antiszociális erõk között (szociális õsjelenség) – az individuális törekvések és a közösségnek való alávetettség között (szociológiai alaptörvény) – valamint egoizmus és altruizmus között (szociális fõtörvény). A szociális organizmus középpontjában az emberi éntevékenység áll,* a harmonizáló, rendezõ középerõ, amely úgy teremt egyensúlyt, hogy az individuum szabadságra törekvése a kulturális életben jogosult, a gazdaságban a kölcsönösség, az asszociatív együttmûködés és a munka és jövedelem szétválasztása a jogi életben jön létre. Ha a közép egyensúlyteremtõ rendezõ ereje gyenge, akkor szellemi-kulturális területen zsarnokság, a gazdaságban kizsákmányolás, jogi-politikai területen pedig a jog, az emberi méltóság bitorlása lép fel. Ez történt a francia forradalomban, ami rémuralommá változott. A személyes haszonszerzésre irányuló társadalmi rendszerrel szemben az egyes ember önzetlen cselekedetei nem sokat tudnak változtatni. Elméletek, erkölcsi cselekedetek, sõt példamutatás nem elegendõek az egoizmus legyõzéséhez, hanem „olyan intézményeket kell megteremteni, hogy soha senki ne vehesse igénybe önmaga számára saját munkájának gyümölcsét”. A szociális hármastagozódás értelmében olyan intézmények megteremtésérõl van szó, amelyeket az emberek tudatosan hoznak létre, amelyek számukra áttekinthetõk és alakíthatók. Makroszociális területen a kulturális kooperációk és a gazdasági asszociációk mint önigazgatású szervek

2013/1

37

Szociális kérdés

Kálmán István: A szociális törvények és a Natura-Budapest Kft.

képezik a szociális organizmus két pólusát. A jogipolitikai organizáció a direkt demokráciával, a választható bírói intézménnyel és az abszolút jogokat biztosító alkotmánnyal a két poláris terület között a dinamikus egyensúlyt teremti meg. A jogi-politikai organizáció alkotmányának kell biztosítania, hogy a kultúra és a gazdaság a saját törvényei szerint tudjon mûködni, vagyis hogy a gazdaságban a kölcsönösség érvényesüljön, az oktatás és kultúra területén pedig biztosítva legyen az individuális erõk szabad kibontakozása. Az alkotmányos jogoknak biztosítaniuk kell – a gazdaság területén azt, hogy a föld, a pénz és a munkaerõ ne lehessen megvásárolható és eladható áru, gazdasági objektum – a kultúra területén az individuális erõk szabad kibontakozását – politikai területen határt kell szabnia a demokratikus állam mûködésének, hogy a demokráciát demokratikus úton ne lehessen megdönteni. Az alkotmányozásnál abszolút törvényekrõl van szó, amelyeket nem lehet demokratikus döntésekkel meghozni (például az emberi méltóság sérthetetlen). A jog a szociális organizmus két poláris területén – a gazdaságot korlátozva, a kultúrát megszabadítóan – kiegyensúlyozóan hat. Ha a középnek ez az egyensúlyozó ereje hiányzik, az igazgatás hipertrófiája (bürokrácia) megbénítja mind a gazdaságot, mind a kultúrát. Ha a szociális organizmus három tagja a saját törvényeit követi, akkor nem zavarják egymást a kultúra és a gazdaság polaritásában megalapozott ellentétek, mert a jogi-állami élet létrehozhatja harmonikus egyensúlyukat, szintézisüket. Így válik az állam az individuális ember szolgálójává. A kísérlet Mielõtt elkezdõdött a kísérlet, fel kellett tenni azt a kérdést, hogy Rudolf Steiner makroszociális területre vonatkozó törvényei érvényesek lehetnek-e egy mikroszociális vállalkozásra, mint amilyen a NaturaBudapest Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. A gyakorlat során bizonyossá vált, hogy egy kisvállalkozás is csak akkor tud egészséges munkaviszonyokat teremteni, ha figyelembe veszi ezeket a törvényeket. Azzal azonban tisztában kellett lenni, hogy egy ilyen kísérletet csak szûk keretek között lehet véghezvinni.

38

2013/1

A cég alapítói az alapításkor lemondtak tulajdonosi jogaikról, ezzel létrehoztak egy új, eddig az országban sehol nem létezõ tulajdonformát, a használati tulajdont, ami nem eladható, nem örökölhetõ, csak átruházható. Ha a Natura alapítása hagyományos formában történt volna, akkor a cégben dolgozó alkalmazottak, mivel létfeltételeik megteremtéséhez nem rendelkeztek tõketulajdonnal – mert nemcsak Isten igéjével, hanem kenyérrel is él az ember –, rákényszerültek volna arra, hogy munkaerejüket munkabérért eladják a tulajdonosoknak. Rudolf Steiner az embernek azt a részét, amely munkát tud végezni, „az ember égi részének” nevezte. A fizetésért végzett munka rabszolgamunka, ami az ember égi részét teszi rabszolgává, ami pedig még az ókor rabszolgatartó társadalmaiban is sérthetetlen maradt. Ezt az egzisztenciális helyzetet mindenki átélte, akár tudott róla, akár nem. A cégtulajdonosoknak ma az az érdekük, hogy vállalatuk rentábilis legyen, és a lehetõ legnagyobb profitot eredményezze. A profit érdekében alkalmazottaik létszámát és fizetését a lehetõ legalacsonyabb szinten kell tartaniuk. A konkurencia is erre kényszeríti õket. Az alkalmazottak, a munkások érdekét védõ törvények ellenére, ki vannak szolgáltatva a tulajdonosnak, aki bármikor elbocsáthatja õket. A munkanélkülit nemcsak anyagi, hanem szellemi egzisztenciájának elvesztése is fenyegeti. A tulajdonos lehet jó ember, vallhat nemes erkölcsi eszméket, lehet vallásos ember is, de amíg a jelenlegi tõketulajdonforma van érvényben, vállalatát csak a leírtak szerint mûködtetheti, akár akarja, akár nem. Sõt ha a vállalatnak hitelre van szüksége, akkor adósként a tulajdonos is ki van szolgáltatva a hitelezõnek, aki hitelkorlátozással, magas kamattal akár tönkre is teheti a vállalatát. A Natura használati tulajdonformában való mûködése egy korlátot ledöntött, amely útjában áll az ember megvalósulásának a szociális organizmusban. A tõketulajdonosok ma azért alkalmaznak cégvezetõket, managereket, és azért adnak nekik magas fizetéseket, bónuszokat, hogy irányításukkal minél magasabb lehessen saját nyereségük. A Naturánál a cég- vagy munkavezetõ határidõs rendelkezési jogot kapott a cég vezetésére mindaddig, amíg ezt a feladatot képes ellátni. A cégvezetõ a tulajdonképpeni vállalkozó. Vállalkozói képessége és a munkatársak részérõl ennek szabad elfogadása a szellemi életben gyökeredzik. Alkalmatlansága vagy lemondása esetén a tõke feletti határidõs rendelkezési jog ellenszolgáltatás nélküli átruházása a szellemi élet kooperációjából kiindulva történhetne. A Natura

Szociális kérdés

Kálmán István: A szociális törvények és a Natura-Budapest Kft.

esetében ezt a jogot az alapítók gyakorolták, akik figyelemmel kísérték a vállalkozás mûködését. A Natura-kísérlet másik jelentõs feladata volt a bérviszonyok megszüntetése, átalakítása elosztási viszonynyá, a munkavezetõ és munkatársak közötti szabad szerzõdéses viszony létrehozása a közösen kigazdálkodott eredmény elosztásáról. Meg kellett küzdeni azzal, hogy a jövedelem ne teljesítmény vagy szükséglet alapján kerüljön megállapításra a munkavezetõ által, hanem a teljesítmény és ellenteljesítmény közötti játéktér érzékelésével az eredmény igazságosnak érzett elosztása jöjjön létre a vállalkozó (munkavezetõ) szellemi teljesítménye és a munkatársak által végzett munka eredményének figyelembe vételével. A szociális fõtörvény tulajdonképpen az együtt dolgozó emberek közösségében megvalósuló meghatározott jövedelemelosztás törvénye. A munkaszerzõdés az eredmény nem utólagos elosztásáról szól. Ez nem váltaná fel a bérrendszert. Utólagos elosztás (bónusz) csak a jövedelem kiegészítése lehet. Egy ilyen elosztási szerzõdés megkötése a mai viszonyok mellett csak törekvés maradhatott, és számos olyan konfliktust teremtett, amely a munkaközösség fejlõdését sok esetben inkább gátolta, semmint elõsegítette. De ezeket a konfliktusokat nem lehet elkerülni. A jövedelem alakulásával összefügg a piaci árak alakulása, amit csak makrogazdasági szinten az asszociációk képesek egyensúlyban tartani. Egy vállalkozáson belül lehetetlen olyan játékteret kialakítani, ami képes a külsõ befolyásokat kiegyensúlyozni. Ha a gazdasági ágazatok asszociatív együttmûködésével a piacon megfelelõ árak jönnének létre, akkor alakulhatnának úgy a jövedelmek, hogy „az általa létrehozott teljesítményért mindenki annyi ellenértéket kapna, amennyi az õ és hozzátartozói szükségleteit mindaddig fedezné, amíg egy hasonló teljesítményt létrehoz”.

gatásból osztogató” állam adó formájában a kultúra finanszírozását is kikényszeríti a vállalkozásoktól. A Natura a keletkezett nettó eredményt teljes egészében a szabad szellemi élet finanszírozására fordítja. A közös munka során világossá vált, hogy a szociális törvények gyakorlati megvalósítása szükségessé teszi, hogy a munkatársak megtalálják az utat a másik ember lelki-szellemi lényéhez és törekvéseihez. Akik arra vállalkoztak, hogy a Natura munkatársai legyenek, és a kísérletben részt vegyenek, tudva-nem tudva, sorsszerûen egy ideált hordoztak magukban. Egy ilyen ideál megvalósításához szellemi világszemléletre van szükség. Ez magától értetõdõvé tette, hogy a munkatársak az alapítókkal közösen folyamatos antropozófiai tanulmányokat végezzenek. Nagy segítség volt ebben a munkában, hogy a Natura Kft. a WALA antropozófus gyógyszer- és kozmetikai gyárral együttmûködve a szellemtudományos kutatásból származó, valódi emberi szükségleteket kielégítõ termékeket forgalmazhatott. A Natura-kísérlet a munkaközösség úttörõ vállalkozása volt arra, hogy a szociális törvényekbõl kiindulva formáljon meg egy gazdasági vállalkozást. A hét – közel nyolc – évig tartó kísérlet eredményeit az ebben együttmûködõ munkatársak külön-külön valós történetként viszik tovább a jövõbe. Megjegyzések *

A közelmúltban egyre gyakrabban lép fel az emberek tudatában az „emberközpontúság” gondolata, hogy az embernek kell a társadalom középpontjában állnia. A valóság azonban az, hogy nem az ember van a társadalom, vagyis a szociális organizmus középpontjában, hanem az emberi én-tevékenység, ami az embert az állati létbõl az emberlétbe akarja fölemelni. Az emberközpontúság abszt-

A Naturában a munkatársak jövedelme kompromiszszumos megoldásként úgy jött létre, hogy a munkatárs és a cégvezetõ közötti szabad megegyezésben megállapításra került egy alapjövedelem, amelyre a munkatársnak szüksége volt ahhoz, hogy feladatát el tudja látni, és ez kiegészítésre került az elért eredménybõl.

rakt gondolata azonban arimáni sugallat, ami a létesülésben lévõt statikussá akarja merevíteni, és az embert állati létfokon megtartani. –

A cikkben elõforduló idézett részletek és kifejezések mind Rudolf Steiner mûveibõl (GA186, GA23, GA340, GA34 és GA31. kötetekbõl) származnak.

–

A szociális fõtörvény a Szabad Gondolat 9/4. számában, a Szellemtudomány és szociális kérdés címû cikkben, a szociológiai alaptörvény

A Natura-kísérlet egyik fontos feladata volt a szabad pénz megteremtése. A szociális organizmusban a kultúra csak a gazdaság eredményeibõl tudja magát fenntartani, a gazdaság sikereit pedig a kultúrából származó innovációk teszik lehetõvé. A vállalkozás eredményének felosztásánál ezért az állam fenntartását szolgáló adó megfizetése mellett a szellemi élet finanszírozását is figyelembe kell venni. A mai „foszto-

pedig a Szabad Gondolat 11/2. szám Szellemtudomány és társadalom c. cikkében jelent meg.

2013/1

39

Program

Hétvégi szeminárium 2013. április 12–13-án a Szabad Gondolatok Házában Meghívott vendégeink: Markus Osterrieder és Terry Boardman 2014-ben lesz száz éve, hogy kitört az elsõ világháború. Ebben és a következõ évben megkíséreljük rendezvényeink segítségével az események valódi mozgatórugóit, valóságát feltárni. Ebbe a sorozatba tartozik ez a hétvége is, melyre szeretettel várjuk az érdeklõdõket. Program 2013. április 12, péntek 16,00 – 17,30 17,30 – 18,00 18,00 – 19,30

Markus Osterrieder: A megoldatlan népprobléma: Ausztria-Magyarországtól az EU-ig Szünet Terry Boardman: Sir Edward Grey és Britannia döntése 1914-ben a háborút illetõen (a novemberi fejtegetések folytatása, 1.)

2013. április 13, szombat 9,30 – 11,00 11,00 – 11,30 11,30 – 13,00 13,00 – 14,00 14,00 – 14,50 14,50 – 15,00 15,00 – 15,50 15,50 – 16,00 16,00 – 16,30

Terry Boardman: Sir Edward Grey és Britannia döntése 1914-ben a háborút illetõen (a novemberi fejtegetések folytatása, 2.) Szünet Markus Osterrieder: Németország küzdelme a szellemi és a pénzügyi/gazdasági élet között 1914-ben és ma Ebédszünet Markus Osterrieder: A Nyugat és Oroszország feszült viszonya: 1914–17-ben és ma Rövid szünet Terry Boardman: A Nyugat spirituális felelõssége 1919 óta Szünet Kérdések

A hétvége részvételi díja: 2000 Ft Szombaton ebédvásárlási lehetõséget biztosítunk.

40

2013/1

A Csillagösvény Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény oszálytanítót keres a 2013/2014 tanévtõl kezdõdõen, a leendõ 3. osztályába. A jelentkezés feltételei: Általános iskolai tanítói (tanári) és Waldorf-pedagógus diploma vagy tanúsítvány; Büntetlen elõéletet igazoló, 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány. Bérezés a közalkalmazotti bértábla alapján. Fényképes önéletrajzokat az [email protected] e-mail címre, vagy a 1112 Budapest, Repülõtéri út 6. postacímre várunk 2013. 04. 15-ig. Tanári Kollégium

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Ita Wegmann Alapítvány| Felelõs kiadó: a kuratórium elnöke, Frisch Mihály | Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Szerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk, Zajti Ferenc Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 600 Ft

„Semmi sincs a világban, ami az emberben nincs meg, és az emberben semmi, ami a világban nincs benne.”

A könyv ára: 4500 Ft