AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

ANTROPOZÓFIA

2011. MÁRCIUS

AZ

ÉS

14/1

A

SZOCIÁLIS

ÉLET

FOLYÓIRATA

Antropozófia | Daniel Nicol Dunlop jelentõsége az antropozófia történetében Szociális kérdés | Damian Mallepree: Az „áru” és annak népgazdasági értéke Világhelyzet | Ertsey Attila: Szmolenszk - Visszhang Gyógyászat | Eugen Kolisko: A táplálkozás lényegérõl

A címlapon Kétségek közt vergõdõ Jézus a kertben, a belsõ borítón Árulás csókkal, Keresztrefeszítés, A halott Krisztus siratása, Feltámadás Fra Angelico képei láthatóak.

TARTALOMJEGYZÉK

Szerkesztõi bevezetõ Kedves Olvasó! Új formába hoztuk magunkat… megújult külsõvel jelenik meg a 14. évfolyam elsõ száma. A hosszú évek során a tartalom is lassú, ám folyamatos változáson ment keresztül, amelyet rovataink címváltozásai jeleznek leginkább. Ezzel párhuzamosan a kissé álmos honlapunkat is frissítettük, archívumunkban az újság teljes évfolyamai olvashatóak immár – az utóbbi két évet leszámítva. (www. szabadgondolat.hu) A 2011-es év elsõ számából ki kell emeljük a Világhelyzet rovatban olvasható Visszhangot. Ertsey Attila „Szmolenszk” címû cikke néhány hónapja megjelent a svájci Europaer címû folyóiratban, ami újságunk történetében már önmagában is újdonság. Lett is visszhangja… Megérkezett az elsõ olvasói levél, természetesen nem hagytuk válasz nélkül. Bízunk benne, hogy ez a párbeszéd hozzájárul a KÖZÉP feladatának felismeréséhez, a szociális kérdés–hármas tagozódás lényegének befogadásához. Õszintén reméljük, hogy formai megújulásunk, honlapunk átszabása és használhatóbbá tétele a Tisztelt Olvasó egyetértésével találkozik. Várjuk észrevételeiket, javaslataikat, kéréseiket újságunk papír alapú és interneten elérhetõ változatához egyaránt! Hagyományos levélként a Szabad Gondolat, 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41. vagy e-mailben az [email protected] címre.

Antropozófia

2 5 6 10

Andrej Belyj visszaemlékezései Steiner elõadásaira Assja Turgenieff: Visszaemlékezések Rudolf Steinerre Daniel Nicol Dunlop jelentõsége az antropozófia történetében Norbert Glas: Az ember ahrimáni „doppelgängere”

Szociális kérdés – hármas tagozódás

13 14 17 19

Kálmán István: Bevezetõ Lothar Vogel cikkéhez Lothar Vogel: A modern pénzügy megalapítása John Law által és az 1720-as francia infláció Damian Mallepree: Az „áru” és annak népgazdasági értéke Kálmán István: Marx értékelmélete – Rudolf Steiner: értékképzés és szociális organizmus

Világhelyzet

21 23 25 26

Volker Bräutigam: Afganisztán és a harmadik ópiumháború Ertsey Attila: Visszhang Peter Lüthi: Szmolenszk és az antropozófia Válasz Peter Lüthinek

Pedagógia

27

Kálmán István: Nyílt levél az Iskolák Gyûléséhez

Gyógyászat A szerkesztõség

28 31

Dr. Ita Wegman: Az ember anyagcsere-rendszere és táplálkozási folyamatai Eugen Kolisko: A táplálkozás lényegérõl

Tájszemlélet

36

Ernst Michael Kranich: A zsiráf

40

Hírek

2011/1

1

ANTROPOZÓFIA

Andrej Belyj visszaemlékezései Steiner elõadásaira Az Akasha-kutatásból – Az ötödik evangélium Andrej Belyj: Verwandeln des Lebens* 21. fejezet „Az Akasha-kutatásból. Az ötödik evangélium.” A kurzus címét Münchenben adták meg. Hogy mit is kell ez alatt értenünk, senkinek sem volt világos. Valami olyasmit feltételeztünk, hogy ez az „ötödik evangélium” az evangéliumi kritikáknak szentelt fejtegetés lesz. Valószínû, hogy a jelenlévõk többsége így gondolta. Hagyományos értelemben felettébb érdekes téma, azonban valami más, mint „a szellemi világ küszöbe”. A „küszöbért” vállalja az ember a hosszú utazás nehézségeit – Münchenbõl Krisztiániába, sõt akár még annál messzebbre is, de egy „kritika” miatt Norvégiáig vonulni, ráadásul õszszel, amikor a szezon kezdetén amúgy is tele vagyunk munkával – ez persze valami más. A lapon, amelyen a kurzusra lehetett jelentkezni, alig volt aláírás. Számomra, aki meg volt gyõzõdve az effajta híradások „nem véletlenszerûségérõl”, a meghirdetett téma reménysugarat jelentett a lelkemet betöltõ kérdés megválaszolására nézve: habozás nélkül jelentkeztem. Ezzel eldõlt a sorsom. Mit tehettünk a közbülsõ idõben? Elutaztunk egy fjordhoz, és hálás vagyok a sorsnak akkori elszántságomért! Azon kevesekhez tartoztam, akik jelen lehettek a leleplezésnél – a téma ismétlései már inkább elleplezések voltak. Münchenben kerek kétezer ember jött össze, Krisztiániában két-három százan. Õk lehettek jelen, amikor a Doktor elsõ ízben leleplezte minden, általa Krisztusról közöltek csúcsát. És õ maga – soha nem éltem át így! Normális módon egy kurzushoz annak a biztos bizonyosságával jelent meg, amit mondani szándékozott, és egy meghatározott, a kurzus napjaira elõretekintve már elõre elosztott anyaggal. Az egyes részeken belül fokozódott a részvétele, az átgondoltakhoz spontán részletek kapcsolódtak; és mindig a biztosság határozta meg az elsõ szót: karját felemelte a szó-

noki pult fölé, mint ahogy egy zongorista emeli a billentyûk fölé a kezét. Ebben az értelemben mondhatom: a kurzushoz „megjelent”. Másképp volt Krisztiániában: míg Münchenben „megjelent”, feszesen és önuralommal, itt szinte beviharzott, egy mondattal felugrott – a szó közvetlen és nem átvitt értelmében – a szónoki pulthoz, valahogy zilált volt (már megbocsássanak ezért a kifejezésért) oldalra meredõ, rakoncátlankodó hajtincsével. Nem tudnám jobban leírni, milyen is volt az összbenyomás, amit keltett, de abban biztos vagyok: a haja rakoncátlanul ellenszegült. Különben mindig sima volt a frizurája, választékkal, most azonban semmilyen választék nem látszott. Nem olyan fontos, hogy egy itt készített fotón hogyan nézett volna ki; az a kép fontos, amit a jelenlévõk tudata megõrzött. Mindannyian meg voltunk rendülve, elcsodálkoztunk, mindannyiunkat felzaklatott – a fellépésével, az elsõ elõadással, jóllehet az elsõ elõadás csak elõjáték volt. Olyan ember benyomását keltette, aki a legnagyobb erõfeszítések árán megmászta a Sínai-hegyet, ott meghatározott élményei voltak; akit hirtelen elõre nem látott események megráztak, és talán nem a látottak, hanem a hang kényszerítette térdre. A látott megmaradt olyannak, amilyen; õ azonban „fordítva” ábrázolta, úgy, ahogy õ átélte. Õ csak „kutatni” akart, ahogy oly gyakran máskor is, és nem volt felkészülve a különös hangra. De a hang felhangzott, félretolta a „kikutatottakat”, a „kutatási eredményeket”, és másokat tolt a helyükre, melyek egy csapásra mindennek más jelentést adtak: saját tevékenységének, a társaság tevékenységének és mindannyiunk tevékenységének; olyan jelentést, melynek fényében a teljes múlt mintegy elõhegységgé zsugorodott, ami mindent megsemmisített, a történelem, a világ, a pillanat, a doktor és mindannyiunk életét-sorsát.

* Andrej Belyj: Verwandeln des Lebens. 3. kiadás. Zbinden Verlag, 1990. (Részlet a 452. oldaltól)

2

2011/1

ANTROPOZÓFIA

Andrej Belyj visszaemlékezései Steiner elõadásaira

Számomra az e kurzus elsõ elõadása utáni találkozás a Doktorral az elsõ találkozásunk volt. A Krisztiániáig megtett út csak az elõhegység volt, ami ugyan rendkívül impozáns, de a gleccsert megpillantva azonnal eltûnik az emlékezetbõl. Krisztiániában nemcsak nekem, de nagyon sokunknak az volt az érzésünk: ez a kurzus jelentette az elkötelezettséget, a köteléket. Ha Steinert addig tiszteltük, tekintélye volt, akkor most a legmélyebb bensõig megrendült testvérré vált, õ, a tanító, a mi részvételünkre-részvétünkre, együttérzésünkre volt utalva. Küzdött a szavakért, a beszéd képességét… elveszítette! A rakoncátlan, oldalra meredõ hajtincsû, sápadt doktorral kapcsolatban az volt a legkülönösebb, hogy felindultságának köszönhetõen – mint egy olyan ember, aki éppen érzékfeletti élményt élt át, és még annak aurájában áll – vagy ami ugyanazt jelenti, a lélegzetelállító sietségnek köszönhetõen, ahogy hozzánk futott, élményei auráját magával hozta, a szavakat azonban – Zakariáshoz hasonlóan, aki látomása után a templomban megnémult – útközben elveszítette, és hirtelen jelekkel kellett megértetnie magát. Beszéde – a két elsõ elõadásban – magához viszonyítva dadogás volt, a felindultság, ami erõt vett rajta, megfosztotta a beszédtõl. Az elsõ, amit felfogtunk – nem a fejünkkel, hanem a szívünkkel –, az a felindultság volt, ami akadályozta a beszédben. Még mindig emlékszem, ahogy elakadt

Andrej Belyj

Mint akire váratlanul rátör a zivatar, úgy futott le a Sínairól az ember, aki kutatni akart, és futott és futott, keresztül az arab sivatagon és keresztül Európán, egész Norvégiáig, anélkül hogy megengedte volna magának, hogy lélegzetvételnyi pihenõt tartson, hogy berobbanjon az elõadóterembe, ahol mi teljes lelki nyugalomban várakoztunk egy „figyelemreméltó akadémiai témára”. Csak amikor felviharzott az elõadói pulthoz, akkor tudatosult benne a nehézség: mindezt visszaadni! Itt mérte fel elõször pillantásával az elõadásra még rendezetlent. Egész eddig csak az az impulzus vezette, hogy mindent megosszon azokkal, akiket sorsuk Norvégiába vezetett. Megossza (németül: mit-teilen, inkább együttossza!) – ami annyit jelent, hogy egy új kötelékbe menjen bele. Ha összesereglett emberek csoportja sorsdöntõ eseményeket közösen él át, az köteléket teremt közöttük. Õ maga ábrázolja elsõ misztériumdrámájában különbözõ emberek véletlenszerû találkozását Benedictus elõadása után, ami sorsszerû találkozássá válik.

egyik mondat közben, meredten bámult a sarokba (a pult a színpadon állt), és küzdött, hogy megfogalmazza a következõ mondatot, mielõtt a félbehagyottat befejezte volna. Végig olyan benyomást keltett, mintha önmagával folytatott volna beszélgetést, aminek semmi köze nem volt a tanításhoz. A Doktor nagy pedagógus volt: fogások tucatjaival rendelkezett. De ez alkalommal egyetlen egy sem állt rendelkezésére; itt Zakariás némasága fogta el, itt széttört elõttünk a tanító dicsfénye; egy „tanító” sosem tud úgy beszélni, ahogy a Doktor akkor beszélt. Így egy testvér beszél, akinek már nem az anyag birtoklása mint a rendszerezett közlés elõfeltétele a legfontosabb. A magával hozott olyan súllyal nehezedett rá, hogy a tanító elveszetten csak utalni tudott a magával hozottakra, sõt ránk kellett támaszkodnia, szembesülve saját személye és a téma közötti hatalmas távolsággal. A téma hatalmassága a Doktor urat kicsi emberré tette, aki egy volt közülünk. Itt nem létezett „fogás”, csak az arról való lemondás: soha nem láttam így, mint „egy kicsi embert”. Mozdulatai világosan azt mondták: „Uram, miért történik velem mindez?” Mégis ebben a nyilvánvaló „kicsiségben” (a Doktor mint ránk támaszkodó testvér) a keresztény nagysága mutatkozott meg. Amikor e kurzus problémájának hullámverése a nem tagokhoz elért, mindig ugyanaz a kritika érte: „Micsoda elbizakodottság!”

2011/1

3

ANTROPOZÓFIA

Andrej Belyj visszaemlékezései Steiner elõadásaira

És gnózisát felfuvalkodottságának tulajdonították. A „gnózis”, az õ gnózisa, õ maga volt, az a mód, ahogy hozta számunkra az „ötödik evangéliumot”, nem tudván, hogyan kell hoznia, hogyan lehetne akár csak érinteni azt, elõttünk nyíltan megbánva az elmúlt évek „szabad szellemû életét”, a „doktorátus” éveit, melyek megnehezítették számára, hogy megbirkózzon a kimondandóval, „számára személyesen” – a „legkisebb” és gyenge számára, közülünk egy számára. Higgyék el nekem, aki ismerem az õ igaz voltát, õszinteségét, becsületességét, minden szentimentalitás és retorika elleni tiltakozását, higgyék el nekem: az elõttünk és a Krisztus Jézus képe elõtti kicsisége és gyengesége – ez az igazság a „Krisztus” témához fûzõdõ kapcsolatára vonatkozóan, és ez az igazság a velünk való testvéri kapcsolatára vonatkozóan abban a pillanatban. Mindez megrendítõ volt, mindez sokféle kontúrt megváltoztatott. Egyszer ugyan már átéltük nem „Király”-ként és nem „Bölcs”-ként (Berlini elõadás, 1912), de a Krisztus képe elõtti mozdulatai a legmélyebb megrendülést váltották ki. Ez a rabló mozdulata volt, aki így kiált a kereszten: „Uram, gondolj rám, ha a birodalmadba jutsz”, és azt a választ kapja: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Ha a „Krisztus” témát az „igazi” dogmatikusok a megrendült „gonosztevõnek” adott „még ma velem leszel a paradicsomban” válasz miatt rossz néven is veszik, úgy szeretném hozzáfûzni, hogy számomra a „gonosztevõ” mozdulata bizalomra érdemesebb, mint számos ökuména, aki a hangot elengedi a füle mellett. A „gonosztevõ” hallotta: „Te velem leszel a paradicsomban!” Alig elviselhetõek voltak a saját méltatlanságát kifejezõ szavai: a mozdulataiban, de a lejegyzett szövegben már nem. Krisztiánia elõtt sosem beszélt errõl. A „méltatlanság”, a „gonosztettek” a „múlt”-ra vonatkoztak. A tanító úgyszólván megpróbált kitérni az elõl a sors elõl, hogy szavakba kelljen préselnie azt, amit a harmadik, a negyedik és az ötödik elõadásban, rászorítva a jövõ fenyegetõ perspektívái által, szavakba préselt; õ vált az eszközzé, amely közvetítette nekünk a Krisztusról szóló szavakat. Megrettenni tûnt a kötelességtõl, hogy saját szavait kell használnia; számára azok a Grál kelyhet jelentették, és mozdulataival könyörgött mindannyiunknak, ne menjünk el figyelmetlenül e szavak mellett, mert e szavak által összeköti sorsát a miénkkel; egy lett a körünkben, aki akaratával alapot kellett teremtsen a szellemi tettnek, egyszersmind a kerekasztalt, amelyen a Grál áll.

4

2011/1

Létrejött a testvériség mozdulata, amely testvériség középpontjában egy testvér vette a bátorságot, hogy elmesélje, amit a Sínai-hegyen átélt. A tudás Krisztus tanítványainak lelkében fokozatosan a négy evangéliummá ülepedett, és azt, ami mostanáig még nem ülepedett szavakká, azt felmutatta az apostolok szívverésében, és az „ötödik evangéliumnak” nevezte. Aki figyelt gnózisa forrásaira, annak hamar világossá vált, hogy ez a gnózis abban a szóban rejlik: „Vizsgáljátok meg a szellemeket!” És egész életem tapasztalatából világos, határozott „igen” hangzott fel. Így szövetségre léptem a Doktorral: ez egy igen aktív mozdulat volt, ami cselekvést, és nem pusztán szavai felvételét feltételezte. A cselekvés néhány nappal késõbb következett be, jelzésszerûen. Válaszoltam neki; szavaimat mint magától értetõdõket fogadta, mint valamit, amit talán másoktól is elvárt volna. Miután az ember így élte át õt, kérõn kinyújtott karokkal, minden konvencióval szemben, mindenkinek fel kellett volna emelkednie helyérõl a nézõtéren, és személyes válaszával ki kellett volna oltania az általános zavarodottságot: „Elfogadom ezt a kezet.” Ez tulajdonképpen nem kurzus volt, hanem inkább kísérlet, hogy egy meghatározott helyzetet ábrázoljon: Az ember mérõeszközöket állít össze, hogy anyagot gyûjtsön egy kurzushoz. De aztán valami elõre nem látott dolog közbelép, ami felborítja az egész kísérleti rendszert, miközben a teleszkópon megfigyelt kép kilép a szétrobbanó okulárból, és csillagvilágok törnek be az obszervatóriumba. A csillagoktól körülrajzott asztronómus a „hetedik mennyországban” érzi magát, és nem tudja, vajon a „testében lakik-e” vagy „messzire örvénylett” (Pál). A szónoki pultnál Saulusra emlékeztetett, aki Pállá vált. Amikor elõttünk állt, nehezére esett megfelelõ formát, alkalmas kezdést találnia; szétzilált hajjal pillantott folyton egy a kezei között lévõ pontra, amin kezei dolgoztak, formálták, valamire, ami csak az õ számára volt látható, ami pótolhatta volna a hiányzó szavakat, járkált le s fel a pódiumon, ami egyébként nem volt szokása, rólunk tudomást sem véve; nem maradt a pultnál, hanem valahol a színpad bal oldalán megállva egy sarokba meredt, elnémult, láthatóan meglepõdött, hosszan, a mondat félbemaradt.

Fordította: Kádas Ágnes

ANTROPOZÓFIA

Assja Turgenieff: Visszaemlékezések Rudolf Steinerre és az elsõ Goetheanumon végzett munkára* (Részlet) Norvégiában Szigorú és erõteljes az északi természet. Különösen alkalmas szellemi munkához. A fenyõerdõ, a sziklák, a víz – minden olyan nyelven beszél hozzánk, ami más, mint az orosz természetben a fájdalomteli vágyakozás. De a fjordok esti színein rejtélyes, világméretû arcként keresztülcsillámlik valami… Október elsején kezdõdött az ötödik evangéliumról szóló ciklus. Az elõadások során egyre inkább eltûnt a banálisan feldíszített terem a mennyezetre festett galambjaival. A galambok elröppentek, és fölénk ereszkedett valami, mint egy fénylényekkel benépesített égbolt. És lent sorakoztak azok, akiket nem láttunk, de akik jelenlétét mégis érezhettük…

Csodálatos volt a Bergenbe vezetõ út. A kis vonat nem sietett, gyakran és hosszan állt az állomásokon. Átélhettük a felkapaszkodást a hegyekbe, a tiszta, mintegy bódító friss hegyi levegõt, az áttetszõ színeket, a zöldeskék palasziklák csillogását. Marie von Sivers bejött a fülkénkbe, és beszélt a norvég természetrõl és költõjérõl, Ibsenrõl, ahogy lelki szegénységébõl szellemi magasságokba küzdötte magát. (Marie von Sivers-t Belyj „Nõvér”-nek nevezte az Aufzeichnugen eines Sonderlings címû könyvében – kiadója legnagyobb zavarát elõidézve.) Marie von Sivers ezzel a beszélgetéssel azt a feszültséget akarta lazítani, amely a ciklus vége óta uralkodott Belyjen.

Aszja Turgenyeva

Középen Rudolf Steiner, olyan finom és törékeny a fekete kabátjában, a látottakra tágra nyitott szemekkel. Belehozta közvetlenül a jelenbe a világtörténésben kétezer éve rejtett kincseket. Õ maga mélységesen megrendülve, néha cserbenhagyta a hangja, a szavak vonakodva jöttek, fáradsággal kimondva. Mintegy elkábítva álltunk a ciklus végén egy sarokban. Akkor messzirõl odasietett hozzánk kezünket megszorongatva és kérdezve: hogyan hatott ránk mindez. De mit is mondhattak volna itt a szavak!

Önéletrajzában – röviddel halála elõtt – Belyj arról beszél, hogy élete legjelentõsebb eseményei 1913 októberében zajlottak. Ezek a bensejében játszódtak le.

Fordította: Kádas Ágnes

* Assja Turgenieff: Erinnerungen an Rudolf Steiner und die Arbeit am ersten Goetheanum. Verlag Freies Geistesleben, 1972, Stuttgart, a 43. oldaltól

2011/1

5

ANTROPOZÓFIA

Daniel Nicol Dunlop jelentõsége az antropozófia történetében Thomas Meyer: D. N. Dunlop – Kor és életrajz Ünnepélyes könyvbemutató a Szabad Gondolatok Házában 2010. november 13.

Talán most elegendõ lenne csak két sorban felhívni az olvasók figyelmét a könyv megjelenésére, hisz a múlt év novemberétõl abban a szerencsében van részünk, hogy D. N. Dunlopról magyar nyelven is olvashatunk bõ négyszáz oldalon keresztül. Miért írnánk akkor most róla röviden? Az egyetlen ok, ami miatt mégis érdemes lehet egy-két gondolatot lejegyezni, hogy a könyv írója, Thomas Meyer úr a rendezvényünkön tartott elõadásában sajátos szempontok szerint segítette a hallgatóságot ennek a különleges individualitásnak a megközelítésében. Így reményeink szerint ez a kis írás a résztvevõkben – akik azóta talán már elolvasták a könyvet – feleleveníti a hallottakat, és esetleg felkeltheti azoknak az érdeklõdését is, akik nem voltak jelen. A könyvbemutatót az Ita Wegman Alapítvány részérõl Frisch Mihály szavai nyitották meg, melybõl többek között megtudhattuk, hogy majd’ egy évre és 89 ember munkájára (ha a technikai munkát, pl. nyomdászokét nem számítjuk) volt szükség, hogy a könyvbemutatóig eljuthassunk. Errõl a történetrõl, saját élményeikrõl, gondolataikról, örömeikrõl és küzdelmeikrõl beszéltek a fordítók és lektorok: Scherák Mari, Wirth-Veres Gábor és Gyõrffy Gábor. Thomas Meyer úr elõadásából – akinek elsõ magyarországi útja évekkel ezelõtt épp ezzel a könyvével függött össze – sokat megtudhattunk Dunlop belsõ útjáról, és képet kaptunk a külsõ világban való tevékenységérõl is. Egy kívülálló talán megkérdezheti, hogy miért kell foglalkoznunk valakivel, aki már 70 éve nem tartózkodik közöttünk. Azonban nekünk tudnunk kell, hogy minden individualitásban van valami, ami a halála után tovább él, és ami egy új formában a jövõben ismét testet ölthet. Ebbõl a nézõpontból érthetõvé válik, hogy mennyire fontos olyan individualitásokkal foglalkoznunk, akiknek mély kötõdésük volt az antropozófiai mozgalomhoz, akiknek ugyanakkor

6

2011/1

olyan impulzusaik is voltak, amelyek még nem tudtak teljes mértékig megvalósulni. A Rudolf Steiner köréhez tartozók közül Steiner mellett Dunlopot is megemlíthetjük mint olyan embert, akinek az élete megtört, aki az életét úgy fejezte be, hogy az nem tudott kiteljesedni. A halál dátuma egyben a „postmortem” (a halál utáni élet) idõszakának, egy olyan fejlõdési szakasznak a kezdete, amely egy jövõbeni megtestesüléshez vezethet. Az impulzusok tehát tovább hatnak. Dunlop Steiner azon tanítványai közé tartozott, akik egyidejûleg dolgoztak befelé és kifelé. Életútjának tanulmányozásakor mindig látható a párhuzam, a kettõs törekvés: egyfelõl dolgozni és hatni kifelé, s közben dolgozni befelé önmagán. Ugyanabban az idõben jelent meg például egy cikke és egy könyve a háború kellõs közepén: a cikk címe a „Brit küldetés” volt, és arról szólt minden sovinizmus nélkül, hogy mit tesznek hozzá az emberiség fejlõdéséhez a britek; a könyv pedig A szellemi fejlõdés útja címmel jelent meg. Dunlop éppúgy benne állt a technika fejlõdésében, a modern világ felépítésében, mint ahogyan az emberiség szellemi fejlõdésén dolgozott a saját belsõ szellemi munkáján keresztül. Az említett könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy el lett ültetve egy ösztön az emberi lélek mélyére, amely megmutatja számunkra az Istennel és embertársainkkal való egységünket. Ezért minden léleknek, illetve lelkek csoportjának az önkényes szétválasztását – hatalom, vélemények vagy más egyebek révén – jogosan nevezhetjük természetellenesnek. Az ilyen módon leválasztott rész elõbb-utóbb elhervad, elszárad. A könyv ezzel egy minden emberben ott szunnyadó érzésre utal, azután olyan emberekrõl beszél, akik a világhoz és a többi emberhez való tartozást magasabb szintre tudták emelni, akik ezáltal az egész emberiség fejlõdéséhez jobbítóan, a jó irányába ható tevékenységgel tudtak hozzájárulni. Ezek az emberek – írja Dunlop – „lemondtak

ANTROPOZÓFIA Daniel Nicol Dunlop jelentõsége az antropozófia történetében a személyiségükrõl”. Ez a kijelentés azonban félreérthetõ lehet. Mert nem arról van szó, hogy az Énjükrõl mondtak le, hanem arról, amit egónak nevezhetünk, amivel az individualitást kell szembeállítanunk. Az individualitás a tulajdonképpeni átfogó Én, melynek csak egy kis szikrája fejezõdik ki az egóban. Errõl az egóról, a személyiségrõl való lemondás – nem a személyiség elnyomása, hanem a valódi lemondás – az a szabad tett, amelybõl a magasabbrendû megszülethet. Ezzel Dunlop egy olyan szellemi hozzáállást ír le, amelyre a jövõben egyre inkább szükség lesz. A lemondás szó fogalmazza meg azt az erõt, amely lehetõvé teszi a hozzáférést az istenek szolgálatához. Ezzel a spirituális testvériség gondolatához jutunk, amelyrõl Dunlop nemcsak ebben a könyvében ír, hanem ami egész életét meghatározóan jelen volt. Rudolf Steiner egykori közlésébõl tudhatjuk, hogy Dunlop valójában saját tapasztalataiból beszélt, amikor megfogalmazta, hogy mit jelentenek ezek a spirituális testvériségek. Olyan tapasztalatból, amelyet egy elõzõ korból hozott magával. Így érthetõvé válik, hogy miért hangsúlyozta egy alkalommal a teozófusoknak tartott elõadásában az ember szellemi tanítvánnyá válásának kérdését. Hogy az ember ne csak magának akarjon új ismereteket szerezni, ne pusztán a maga fejlõdését akarja elõrébb vinni azért, hogy erõsebb hatással lehessen másokra, hanem az legyen az indíttatása, hogy a közösség, az egész emberiség elõrehaladásának szolgálójává válhasson. Az erre való törekvés ígéretét pedig nem teheti az ember másnak, csak saját magasabb Én-jének. Dunlop a könyvében végül egész tömören megfogalmazza, mit kell tenni: Irányítsd a szellemedet e felé az eszme felé! Semmisíts meg minden okot, ami eltérítene ettõl! Azután pedig felsorol néhány akadályt, amelyek ezen az úton felléphetnek. Ekkor érinti a vegetarianizmus kérdését is. Úgy véli, hogy Nyugaton még sok ember számára szükséges a húsfogyasztás. Szellemesen még azt is hozzáteszi, hogy végül is jó néhány olyan fogunk van, ami épp erre – a hús rágására – való. A szélsõségesen megvalósított vegetáriánus életmód gyengítheti az embert, szórakozottá, rosszkedvûvé teheti, sõt elõfordulhat, hogy az ilyen embernek az élethez való hozzáállása is negatívvá válik. Azaz túl erõsen ki lesz téve a kívülrõl rá irányuló hatásoknak. Végül azzal zárja le a témát, hogy egy gyenge

embernek nem lehet sikere ezen az úton; egy szellemi tanítványnak azonban ez reális és erõs óhaja lehet, amely erõk aztán irányíthatók lesznek magasabb célok felé is. A cél tehát – mondja –, hogy ne gyengüljünk el! Ebbõl a kevésbõl is látható, hogy Dunlop már régóta a szellemi fejlõdés útján járt, mikor Steinerrel találkozott. Ezen az úton jutott el ahhoz a kijelentéséhez is, hogy a szellemi tanítványnak semmit nem kell megbánnia. Nem szükséges, hogy bármit megbánjunk, hogy azt fájlaljuk, ha valami nem sikerült. Mert amíg az idõt erre fecséreljük, épp a gyengeségeinket erõsítjük. Ilyenkor túl erõsen koncentrálunk a gyengéinkre ahelyett, hogy minden pillanatot felhasználnánk az elõrejutáshoz. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lássuk be, ha hibáztunk, esetleg olyan hibákat követtünk el, amelynek következményei más emberekre is kihatással lesznek. Csak azt a szánakozást utasítja el, amely valójában egyfajta egoizmus. Amikor azt mondogatjuk: ó, bárcsak jobb lettem volna, mint amilyen voltam, illetve vagyok! Különösen hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a jelen pillanatban éljünk: Élj minden pillanatban úgy, ahogy ez a pillanat érkezik, amennyire csak képes vagy az adott pillanatot megélni! A fontos az a mód, ahogyan ezt a pillanatot megéled, mert ez készíti elõ a következõt. Dunlopnak különleges képessége volt ahhoz, hogy az ilyen dolgokról rendkívüli tömörséggel beszéljen, az ilyen mondatokat mint drágaköveket helyezte el írásaiban: Ne bánj meg semmit! Minden kétséget vágj át a szellemi megismerés kardjával! Az említett könyv azután szól az ember szellemi önállóságának megerõsítésérõl is. A szellemi tanítvány

2011/1

7

ANTROPOZÓFIA Daniel Nicol Dunlop jelentõsége az antropozófia történetében életében minden nehézségnek megvan a maga helye! – ennek felismerése minden félelmet kiûz belõlünk. Annak az életében, aki rendelkezik ezzel a tartással, nincs szerepe a félelemnek, bármilyen nehézség jelentkezik is. Dunlop egy angol irodalmi alakot állít elénk, aki egy napon át kellett élje, hogy mindenét elveszítette (jó hírét, rangját, barátait). Oscar Wild – a híres, a korábban sokak által bálványozott író – egy napon ott állt a pályaudvaron, rabruhában, az emberek által becsmérelve és kinevetve. Ha nem is olyan tudatossággal, ahogy Dunlop, de átélte, hogy a magasabb fejlõdés számára mennyire használhatatlan mindenféle hiúság és becsvágy. Thomas Meyer úr hozzáfûzte a történethez azt a kérdést, hogy vajon el tudjuk-e egyáltalán képzelni, hogy egyszerre minden eltûnik, ami fontos volt számunkra. Még a jó hírünk maradéka is, ami a baráti körünkben volt. Vajon képesek lennénk-e arra, amit Dunlop itt elénk tûz feladatként, hogy rendületlenül megálljuk a helyünket akkor is, ha minden összeomlik körülöttünk? Félelem nélkül maradnánk-e, ha összeomlana körülöttünk a világ? Azután meg is válaszolta a saját kérdéseit: nem, valószínûleg erre egyikõnk sem lenne képes. Mégis ez kell legyen, ami felé törekszünk, a cél, amit elérni akarunk, amiért erõinket mozgósítjuk. Dunlop azt mondja nekünk: ahogy a természet dolgozik a tél sötétjében, hogy azután tavasszal és nyáron ismét elõtérbe lépjen, úgy a léleknek is vannak éjszakái, telei és fényes, tavaszi idõszakai is. Ezekben a sötét éjszakákban a tanítvány gyakran kerül abba a kísértésbe, hogy az önmaga elé kitûzött feladatokat feladja. Dunlop sötét 14 napos idõszakokról beszél, és azt tanácsolja, hogy ne hagyjuk magunkat ezektõl megzavarni. Egyszerûen kezdjük újra onnan, ahol bukdácsolni kezdtünk, és haladjunk bátran tovább. De mi is ez a tizennégy nap? Utalást találhatunk erre azokban a tanácsokban, amelyeket Steiner adott tanítványainak a meditációhoz. Eszerint az újhold elõtti és az azt követõ egy hét, azaz együttesen tizennégy nap a legalkalmasabb egy új meditáció megkezdésére. Ha ezt öszszevetjük azzal, amirõl Dunlop beszélt, láthatjuk, hogyan veszi bele a lehetõ legnagyobb mértékben a kozmikus tényeket és ismereteket a látszólag nagyon aprónak tûnõ, kis belsõ ügyekbe is. Könyvecskéjét a következõkkel zárja: A szellemi tanítvány teljes munkája a következõ négy szóban foglalható össze: imád-

8

2011/1

kozz, légy éber, remélj és hallgass. Légy éber, ami az alacsonyabb természetedet és a szellemedet illeti. Imádkozz úgy, hogy erõt kérj alacsonyabb természeted és szellemed uralásához. Reményed a legmagasabb felé törekedjen. Hallgass, hogy a személyiség meghallhassa az isteni-én hangját. Dunlop tehát már a Steinerrel való találkozás elõtt is a szellemi fejlõdés útját járta, és azon el is jutott bizonyos eredményekig. Így ez a találkozás nemcsak Dunlop életében volt különleges esemény, hanem Steiner számára is. Dunlop a találkozás elõtt évekig tanulmányozta Steiner mûveit. A teozófus körökben tapasztaltak miatt kezdetben szándékosan szkeptikus volt vele szemben. Így erre a találkozásra már bizonyos önismerettel és egyfajta elõítéletmentes távolságtartással érkezett. 1922 áprilisában Londonban került sor a találkozóra egy tolmács részvételével (Steiner keveset beszélt angolul, Dunlop pedig egyáltalán nem tudott németül). El kell képzelnünk, ahogy ez a három ember ott ül egy asztal mellett, a tolmács igyekszik bemutatni egymásnak a két személyt, akik figyelmesen hallgatnak, s közben Steiner egyszer csak az asztal alatt megfogja Dunlop kezét és így ülnek percekig, kéz a kézben. Dunlop az életrajzi vázlatában elmondja, hogy már fiatal korától kezdve, mióta eljutott ahhoz a meggyõzõdéshez, hogy élnek a világban nagy individualitások, mesterek, erõs vágy élt benne, hogy egy ilyen mestert megismerhessen itt, a fizikai síkon. Ezen a találkozón azonnal tudta, hogy ez az a mester, aki az új tudást elhozta az emberiségnek. Emellett az is valósággá vált benne, hogy ennek a mesternek segítségre van szüksége. Ebben a pillanatban elhatározta, hogy elkötelezi magát mellette, és az összes rendelkezésére álló eszközzel az antropozófiát fogja terjeszteni. Rudolf Steiner pedig szintén

ANTROPOZÓFIA Daniel Nicol Dunlop jelentõsége az antropozófia történetében valami olyasmit élhetett át ebben a találkozásban, ami nem gyakran fordult elõ az életében: felbukkan egy igen magas iskolázottsággal rendelkezõ ember, aki nem tanácsot, segítséget kér tõle, hanem felajánlja a szellemi képességeit és a segítségét. A késõbbiekben elõfordult, hogy Steiner kellemetlenségbe is került amiatt, hogy kimutatta, mennyire örül ennek az embernek. E. C. Marrynek azt válaszolta egy nap, mikor az megkérdezte, hogy miért beszélnek az emberek Dunlop háta mögött rosszakat róla: mindig ez történik, féltékenyek lesznek, ha megkedvelek valakit. De hogy milyen nagyra tartotta Dunlopot, az is mutatja, hogy mikor E. C. Marry – aki csap pár hónappal hamarabb ismerte meg Dunlopot, mint Steinert – Steinertõl meditációt kért, azt válaszolta neki: Tartsa magát egyszerûen ahhoz, amit Dunlop úr mond. Õ tud segíteni magának, úgyhogy nincs szüksége rám. Egy másik alkalommal azt is elmondta Marrynek, hogy: Dunlop kapcsolatban áll minden régi misztériummal. Dunlop tehát olyan ember volt, aki különösen jelentõs az antropozófus impulzus elterjesztésében, és ez a jelentõsége a jövõben is meglesz. Olyan valaki, akiben a testvériség gondolata mélyen élt mint képesség arra, hogy az antropozófia ügyét másokkal közösen elõbbre vigye. Dunlop beteljesületlen, le nem zárt impulzusai közé tartozik a testvéri világgazdaság gondolata, melynek ma csak egy rossz karikatúrája létezik. A Világgazdasági Konferencián egy bevezetõben ugyan még ma is megemlítik Dunlop nevét, de az õ eredeti szándékaiból aligha vettek fel valamit. Egy karikatúrában persze mindig van valami igaz is. Mondhatja valaki, hogy még ma is él ebbõl az impulzusból a nemzetköziség, de ami a mai gazdaságban közös, az nem áll összhangban az emberiség érdekeivel, nem a testvériség jegyében valósult meg, hanem kis érdekközösségek szövetségében. A legutóbbi találkozóról elhangzott egy tudósítás, amelyben kijelentették, hogy elmúlt már az az idõ, amikor még közös megoldásokra lehetett törekedni. Kereskedelmi háború folyik. Az egyik oldalon Amerika, a másikon Kína, s a harc egyik eszköze a valuták leértékelése. S közben mindaz, amit a TVben egy ilyen konferenciáról látunk, valójában egy színjáték, a beszédeket már jóval az események lezajlása elõtt rögzítették. Dunlop ezzel szemben egy olyan világgazdaságot akart útjára indítani, amely nem különbözõ klikkek érdekei által van vezérelve, hanem Rudolf Steiner szociális impulzusaira épül, és az asszociációban valósul meg. A célja egy olyan

humánus világgazdaság elindítása volt, amelynek alapja a hármas tagozódás, beleértve azt az újfajta módot is, ahogyan a pénzzel kellene bánnunk, hogy az a valódi értékteremtés tükrévé válhasson. Ez vezette õt oda, hogy 1924 júniusában összehívta a világ összes energiaszektorban tevékeny vezetõjét. A konferencia megnyitására a walesi herceget kérte fel, ami igen pozitívan befolyásolta a közhangulatot. És nem kis jelentõségû az sem, hogy a meghívására ezen a konferencián – alig kevéssel az elsõ világháború után – jelen voltak Németország és Oroszország képviselõi is. Dunlop további részkonferenciákat és 1936-ra egy világgazdasági konferencia öszszehívását tervezte, ahol a témák spektrumát egészen szélesre akarta nyitni. Többek között napirendre került volna a Föld különbözõ néplelkeinek a leírása is, hiszen a különbözõ népek együttmûködésének alapja, hogy az eltérõ néplelkek megismerjék és megértsék egymást. Ezt Dunlop a legapróbb részletekig, a legpraktikusabb gondolatokig végig tudta vinni. Tõle származik az a gondolat is, hogy számba kell vennünk, milyen tartalékaink (víz, nyersanyagok) vannak. Felismerte, hogy a népiség a gazdasági életben még a megfelelõ munkaidõ kialakításában is szerepet kell kapjon. Ha reálisan gondolkodunk, a munkaidõ nem lehet minden országban ugyanaz. Tekintettel kell lenni a népkarakterre, ismerni kell a népszokásokat és a nép lelkületét is, hogy az elviselhetõ, jogos munkaidõt meg lehessen állapítani. Az 1936-os terv nem valósulhatott meg. Dunlop ekkor már nem élt. Az 1924-ben alapított szervezetbõl mára Energia Világtanács lett. Internetes honlapján megtalálható egy fénykép és egy rövid méltatás Dunlopról, de természetesen anélkül, hogy utalnának tevékenysége spirituális oldalára. Ám a jövõben továbbra is szükség van olyan emberekre, akik az eredeti impulzust, az 1936-ra tervezett konferencia szellemében meg tudják valósítani. A közéletben való aktív szerepvállalás mellett Dunlop az antropozófiai mozgalom belsõ életének is aktív résztvevõje volt. 1928-tól az angol társaság vezetõjeként is tevékenykedett. Így természetesen erõteljes hatással volt életére a Rudolf Steiner halála után kialakult belsõ feszültség, majd az 1935-ben bekövetkezett szakadás. Látva az egyre erõsödõ ellenségeskedést, W. J. Steinek megfogalmazta, hogy szükségesnek látja egy nemzetközi szervezet létrehozását. Ezzel nem a széthúzást akarta erõsíteni, hanem arra gondolt, hogy össze kellene hívni egy konferenciát, amit olyan antropozófusok vezetnének, akik átérzik az antropozófia iránti igényt a

2011/1

9

ANTROPOZÓFIA Daniel Nicol Dunlop jelentõsége az antropozófia történetében világban, és akik nem hagyják, hogy ezt az átélést elhomályosítsák. Biztosak lehetünk abban – mondta Thomas Meyer úr –, hogy egy ilyen individualitás, mint Dunlopé, ha legközelebb megtestesül, nem fog érdektelenül elfordulni az antropozófiától. Ezért jelentõsége van annak, hogy megértéssel fordulunk-e a sorsa felé. Ehhez az antropozófiával való munkához adhatnak segítséget számunkra Dunlop élete végén E. C. Marrynek elmondott szavai: Sátramban nyugszom az égi csillagok között. Hûvös árnyak, tiszta napfény. Mindenféle hangulat találkozik ezekkel. Itt felüdülést találsz a fáradt órák után. A világban élve, melyben a fáradtak az idejüket töltik anélkül, hogy sejthetnék,

milyen közel vannak az örök dombokhoz és magas fákhoz. Milyen királyian érzem magam! Nézzük a hatalmas csatát, ami ott folyik, ahol az „árnyékaink” vannak – az Arimán és Mihály közötti kozmikus csatát! Átélem Mihály fenségességét, amíg arra vár, hogy segítsünk visszaállítani az Õ hatalmát. És nem hiába vár!

Az elõadáson felolvasásra került, így a fenti cikkben is megemlített részletek D. N. Dunlop: The path of attainment (London, 1916) címû könyvébõl valók. Az elõadáson készült saját jegyzetei alapján: Stráma Éva

Norbert Glas: Az ember ahrimáni „doppelgängere”* A Perseus Kiadó megjelentetett Norbert Glas (1897–1986) hagyatékából egy tanulmányt, melyet a szerzõ élete utolsó hónapjaiban fejezett be. A munka az ahrimáni – és Hölderlin esetében – a luciferi doppelgänger témáját tárgyalja, és kiegészíti Rudolf Steinernek a küszöb kis õrére (doppelgängernek is nevezik) és a nagy õrre vonatkozó fejtegetéseit. A tanulmány követi az ember életútját születésétõl kezdve hétéves életszakaszai szerint, és figyelmét azokra a pontokra irányítja, melyeken ezek a doppelgängerek – kisebb vagy nagyobb mértékben – érvényesíteni tudják hatalmukat az emberben. Ez a doppelgänger, akirõl beszéltem, nem több és nem kevesebb, mint minden olyan fizikai betegség okozója, amely spontán lép fel az emberi bensõbõl, és akinek teljes megismerése jelenti az organikus medicinát. Azok a betegségek, melyek spontán, nem külsõ sérülések következtében, hanem spontán a belsõbõl kiindulva lépnek fel az emberben, ezek nem az emberi lélekbõl származnak, hanem ettõl a lénytõl. […] Õ az organikus betegségek okozója. És egy testvére, aki nem ahrimáni, hanem luciferi természetû jelleget képvisel, õ az összes neuraszténiás és neurotikus betegség okozója, minden olyan betegségé, melyek tulajdonképpen nem betegségek, hanem csak – ahogy mondják – idegbetegségek, hisztériás betegségek és így tovább. Vagyis a gyógyászatnak két irányban is szellemivé kell válnia. (Rudolf Steiner 1917. november 16-án, GA 178) Glas a következõ mondatokkal zárja tanulmányát: …az ahrimáni és luciferi démonok veszélyeirõl korunk emberének tudnia kell, mert jelenlegi, teljes személyiségének tudatosságához vezetõ fejlõdése révén az ember rendelkezik a szellemi lehetõséggel, hogy ellenállást fejtsen ki e két ellenség kísértéseivel szemben. Az alábbiakban a tanulmány 11. fejezetét adjuk közre.

(11.) Huszonnyolcadik évétõl kezdve az ember ott tart, hogy egyre inkább kivívhatja saját szabadságát, és kb. 35 évesen odáig kell jutnia fejlõdésében, ahogy Rudolf Steiner kifejezte: A vándorból most tanácsadó válhat, és a többiek hozzá igazodhatnak. (1907. február 28., GA 55) Tapasztalatai * Perseus Verlag, Basel

10

2011/1

„egyfajta bölcsességgé” válnak. Míg énje szabadnak érezheti magát, életerõi elkezdenek a fizikai testhez kötött mûködésükbõl bizonyos fokig visszahúzódni. „Ezért van az a sajátosság, hogy ettõl a középtõl kezdve (kb. a 35. év) az ember növekedése fokozatosan megszûnik, konszolidálódik, elkezd lerakódni testében a zsír, izmai erõsebbé válnak.” Az ember csak most áll igazából a naperõk hatá-

ANTROPOZÓFIA

Norbert Glas: Az ember ahrimáni „doppelgängere”

Brahms

csolata. Tulajdonképpen nehezen tud dönteni, amikor a sorsát követhetné. Ez azonban mind a démoni hatalmak szándékában áll, hogy visszatartsák az embert attól, hogy felismerje a sors mûködését. Az ezt követõ idõben egyszer sikerül Brahmsnak, teljesen átadva magát az õt körülvevõ természet szépségének, megteremtenie csodálatos hegedûversenyét. Ekkor 45 éves. De már két évvel késõbb ismét belesüllyed – a zenében is – a földiség súlyába, és megkomponálja Hölderlin Schicksalsliedjét (A sors éneke), melyben saját szenvedéseinek képét pillantja meg:

sa alatt, ami már korábban, az én lélekben zajló fejlõdésével elkezdõdött, és tovább, egész a 42. évig tart. Néhány nagy személyiségnél a világ számára véghezvitt teljesítményük révén nyilvánvalóvá válik, hogy hogyan képes az ember az élet közepén megszabadítani magát a föld lefelé húzó befolyásának akadályozó hatásától. Beethoven a 35. éve körül komponálta a Fideliót, az ideális, önzetlen szeretet példaképét. De hogy még nagyon jelentõs emberek számára is milyen nehéz lehet a szellemi világ magas régióiba behatolni, jóllehet emberi fejlõdésük alapján az ég birodalmának meg kellene nyílnia, hogy éppen ez milyen nehéz is tud lenni, azt Brahmsnál láthatjuk. Természetesen semmiféle ellenvetésünk nincs e nagy zenész zsenialitása ellen. De ha a német Rekviemre gondolunk, melyet Johannes Brahms életének ugyanebben a szakaszában (kb. 33 évesen) komponált, mint Beethoven a Fideliót, akkor nagyon megüti az embert a különbség.Mert a Rekviemben hiányzik a földi világból a tisztán szellemibe való igazi fölemelkedés. Bármilyen mûvészien is van megfogalmazva, a zene, a halál nyomasztó mivolta nem válik igazi megváltássá, az égi világba vezetõ úttá. Ha tanulmányozzuk Brahms életét, egyre világosabb lesz, ahogy a doppelgänger erõi gyermekkorától kezdve üldözték. Életének elsõ szakaszában nagy szegénység, aztán az apa kezdetben erõszakos nevelése, aki hétéves korától kezdve három hangszerre is – kürt, cselló és hegedû – tanította gyermekét. Brahms túlzottan kötõdött szülõvárosához, Hamburghoz és szülei polgári életvezetéséhez is. Úgy tûnik, mintha doppelgängere befolyása alatt soha nem küzdötte volna le egészen a régi „modell”-erõket. Kényelmességre való hajlama és akaratgyengesége késõbbi életében is megkönnyítették a doppelgängernek, hogy a lényeges döntésektõl visszatartsák a zenészt. Ezt erõsíti meg a Clara Schumannhoz fûzõdõ kap-

Doch uns ist gegeben, auf keiner Stätte zu ruhn, es schwinden, es fallen die leidenden Menschen blindlings von einer Stunde zu andern, wie Wasser von Klippe zu Klippe geworfen, jahrlang in Ungewisse hinab.

Az adatott számunkra, hogy sehol ne legyen nyugalmunk, egyre csak fogynak, hullanak a szenvedõ emberek vakon, egyik óráról a másikra, mint ahogy a vizet veti egyik szirt a másikra, évrõl évre, alá a bizonytalanba.

Amikor egyszer ezt a verset – ami tulajdonképpen egy beteg lélek szüleménye, aki félreismeri a sors igazi jelentõségét – Rudolf Steiner jelenlétében elszavalták, õ azonnal jelentõs ellenverssel válaszolt, ami mutatja, hogy a szellemi kutatónak hogyan kellett átköltenie Hölderlin sorait: Uns ist gegeben, auf keiner Stufe zu rasten. Es leben, es streben die tätigen Menschen von Leben zu Leben – durch Krankheit und Tod zu Schönheit, Gesundheit und Leben hinauf.

Számunkra az adatott, Hogy semelyik fokon ne pihenjünk. Élnek és törekszenek a tevékeny emberek életrõl életre – betegségen és halálon át a szépséghez és egészséghez, fel, az élethez.

Brahms tulajdonképpen alig ismerte a bensõséges, vallásos érzést. Ezért egyáltalán nem is értette egy olyan szellem, mint Bruckner zenéjét, akit teljesen betöltött egy „túlsó” világban való hit, amit mûvészetében kifejezésre is juttatott. Azt mondta róla Brahms: „Brucknernél […] egyáltalán nem mûvekrõl, hanem csalásról van szó, ami egy-két éven belül meghal és mindenki elfelejti…” Dalaiban Brahms a késõbbi éveiben is megkísérelte a fellendülést, de az utolsó, negyedik szimfóniájában mégis legyõzi melankóliája és földnehézsége. A jelentõsebb karmesterek egyike, Felix Weingartner azt mondta egyszer errõl a mûrõl: „Nem tudom elûzni magamtól azt a képzetet, hogy egy nagy jelenséget, legyen az egy ember, legyen egy egész nép, kímélet nélkül ûz a pusztulás felé. […] Ez a megrendítõ tragédiával átizzott mû a pusztulás igazi orgiája, félelmetes ellenképe Beethoven utolsó szimfóniája örömódájának…”

2011/1

11

ANTROPOZÓFIA

Norbert Glas: Az ember ahrimáni „doppelgängere”

Brahms a 63. születésnapjára még megkomponálta a Négy komoly dalt. Ezek tulajdonképpen földnehézségének csúcspontját jelentik, és az ember halál okozta gyászát közvetítik. Az egyik dal szövegében ez áll: „Sötét az élet, a halál.” Brahms maga is tudatában volt utolsó mûve nyomasztó mivoltának, és így szólt róla: a dalok „átkozottul komolyak, és olyan istentelenek, hogy a rendõrség betilthatná õket – ha a szavai nem állnának mind a Bibliában.” Mindenesetre az átkozottul komoly szavakat Brahms maga válogatta össze; röviddel a 63. születésnapja elõtt, 1897. április 3-án halt meg Bécsben. Ennek a sorsnak csaknem teljes ellentéte Beethovené. Az õ gyerekkorában is szegénység uralkodott a szülõi házban. Õt is keményen fogta az apja, és lépten-nyomon nehézségekbe ütközött. De ahogy idõsebb lett, bensejében egyre inkább áradt a zene, amely a szellembõl zengett felé. És õ ennek adta át magát, a személyes szenvedésektõl, melyekbõl kijutott neki, nem hagyta magát befolyásolni. Doppelgängere benne is okozott egy olyan betegséget, ami egy gyengébb lény zenei küldetését bizonyára tönkretette volna: ugyanis megsüketült. Beethoven azonban ezt a látszólagos szerencsétlenséget diadalmasan átalakítja: többé nem zavarva és el nem térítve mindattól, amit a lármás világ kívülrõl zavaróan az emberre zúdít, teljesen átadhatta magát annak, ami belül zengett benne. A külsõ, gyakran oly nyomasztó létnek megfelelõen az ember azt hihetné, hogy a doppelgänger ezt az embert is hasonló betegséghez akarta vezetni, mint Brahmsot. De éppen ez a zenész elleni rafinált támadás, nevezetesen a megsüketülés, akarata csodálatos ereje által Beethoven számára megnyitotta a szellemi világot. Míg Brahms a maga súlyosságában a Negyedik szimfóniát és a Négy komoly dalt hagyta az utókorra, Beethoven a szellem magaslataira utalt az embereknek a Missa Solemnisszel, az utolsó zongoraszonátákkal, kvartettekkel és a Kilencedik szimfóniával, ami az Örömódával zárul. Az itt leírtakhoz talán még a következõt fûzhetjük hozzá. Rudolf Steiner a reinkarnációról szóló ábrázolásaiban utalt arra, hogy például a lelki tulajdonságok hogyan változnak egyik életrõl a másikra. Aki az egyik életében különös erõ-

12

2011/1

Beethoven

Brahms irtózattal tekintett a halálra. Májrákban betegedett meg. Figyelemre méltó, hogy apja ugyanebben a betegségben halt meg. Ez is mutatja, hogy a nagy zenész egész életében nem tudta leküzdeni az öröklés régi erõit. Az a benyomásunk támadhat, hogy a doppelgänger már nagyon korán a gyermekbe helyezte a halálos betegség csíráját, amikor a fiúnak és a felnövekvõ embernek sem engedte meg, hogy teljesenlegyõzze a „modell”-erõket. Szigetek maradtak vissza belõlük, melyek egész élete során újból és újból észrevehetõvé váltak.

vel fejleszti ki a szeretetet, következõ életében az öröm adományát tapasztalja. Beethoven – úgy tûnik – ezt az átváltozást már egy életen belül véghez tudta vinni: amit 35. évében a Fidelióban mint magasrendû szeretetet hírül ad, az már háromszor hét évvel késõbb, az utolsó szimfóniában a legmagasabb örömmé válik. Egy ilyen hatalmas személyiségnél nyilvánvalóan megtörténhet, hogy lélekben már egyetlen életben éretté válnak a gyümölcsök, amihez más embereknek többnyire az újraszületésükig várniuk kell. Beethoven sorsára vonatkozóan felvilágosító lehet, ha a süketségével kapcsolatban felidézzük a következõ dolgot. Orvosi összefüggésekben Rudolf Steiner utalt arra, hogy ha valaki viszonylag fiatalon megsüketül, az a legrosszabb indulatú daganatos betegségben betegedne meg, ha nem süketült volna meg. Ez alapján talán megfogalmazhatjuk azt a feltételezést, hogy Beethoven már jóval korábban rákban megbetegedett volna, ha a jó szellemek – persze harcban a doppelgängerrel – fizikai fülét nem zárták volna be. Az az érzésünk is lehet, hogy Beethoven akkor hagyhatta el a fizikai világot, amikor már mindazt a világnak adta, aminek véghezvitelére képes volt. A haláltól való félelem nélkül halt meg – még éppen egy tizedik szimfónia tervével foglalkozott.

Fordította Kádas Ágnes

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS

Kálmán István: Bevezetõ Lothar Vogel cikkéhez A pénz az emberiség története során több változáson ment keresztül a szakrális pénztõl a csereobjektumként szolgáló tárgyakon át, a pénzérméken keresztül a mai hitel- és számlapénzig. A papírpénz, melynek vásárlóereje és stabilitása nem az áruértékén alapul, elõször 1720-ban jelent meg Franciaországban, a skót John Law zseniális kísérletével. Szakszerûtlensége miatt a kísérlet – miután fedezet nélkül, korlátlan mennyiségben bocsátottak ki bankjegyeket – a papírvaluta teljes összeomlásával végzõdött. A csõd azonban nem igazolja a papírpénznek mint forgalmi eszköznek a jogosulatlanságát a piaci történésekben. Az 1720-as infláció még tisztán gazdasági-pénzügytechnikai esemény volt, de azt is láthatjuk benne, hogy milyen mértékig befolyásolható a gazdaság a pénzen keresztül. Egy másik kísérlet a gazdaság papírpénzzel történõ ellátására szintén Franciaországban zajlott le 1789–96 között. Ez volt az ún. assignata* infláció, ami a francia gazdaság megmentése helyett annak még nagyobb csõdjéhez vezetett. A gazdaság pénzhiányának megoldására a nemzetgyûlés elhatározta 400 millió livre** értékben utalványok (kötvények) kibocsátását. A tulajdonosok utalványaik értékének megfelelõ részt követelhettek az elkobzott egyházi javakból. Az állam az utalványok után évi 5% kamatot is fizetett. A pénz azonban nem volt elegendõ a francia államháztartás fedezetére, ezért további assignatákat bocsátottak ki, ezekhez azonban további rekvirálások (nemesi birtokok, koronajavak) már nem biztosították a fedezetet. 1796-ban a kötvények 45 milliárd összeget tettek ki. Akik megfelelõ idõben túl tudtak adni az assignatákon, meggazdagodtak, miközben az állam hitelezõi tönkrementek – a kamatokat ugyanis még akkor is assignatákban fizették ki, amikor 300 livre már csak 1 ezüst frankot ért.

Ezen a nézeten alapult a nemzetközi aranystandard rendszer, amit világkereskedelmi vezetõ szerepe révén Anglia rákényszerített a nemzetközi kereskedelemre – a Bank of England és a rendszer központi bankjai kötelesek voltak aranyra átváltani monetáris kötelezettségeiket, a bankjegyeket, számlaköveteléseket. A másik nézet szerint a pénz közvetítõ eszköz, melyen az állam pecsétje van, ami meghatározza, hogy mennyit ér, és nincs szükség arra, hogy a bankokban megfelelõ aranyérték legyen. A gyakorlatban mindkét forma létezett, belföldön a fedezetlen papírpénz, a nemzetközi kereskedelemben az aranyvaluta. Az állam belekeveredésével zûrzavar keletkezett a pénzügyekben, ami óriási károkat okozott. Az aranydeviza rendszer 1970-tõl teljesen megszûnt (Bretton Woods-i rendszer), de a pénzteremtés módja továbbra sem szüntette meg a pénz árukarakterét. Mivel a pénzteremtés nincs összefüggésben a termeléssel, meghamisítja a javak értékét. A hamis árképzés és jövedelem-teremtés egyre nagyobb adóssághegyekhez vezetett, amit permanens pénzszaporítással próbálnak enyhíteni, de ami csak tovább növeli az adósságokat. Az állam és a gazdaság káros összeszövõdése a XX. században a korábbiaknál is hatalmasabb krízisekhez vezetett. A jövõben ezek csak növekedni fognak, ha nem ismerjük fel, hogy a pénzrendszer mûködtetését el kell oldani az állami organizációtól. A papírpénz-hitelpénz a hármastagozódású szociális organizmusban nyeri el stabilitását, ahol a pénz semmi más nem lesz, mint mindenkori utalvány az áru számára, teljesítmények mérõje egy asszociatív gazdaság könyvelésében.***

A XIX. században a közgazdászok között a pénzre vonatkozóan két nézet alakult ki. Az egyik szerint a pénz áru. Ha azonban papírpénzt bocsátunk ki, akkor ennek árufedezete kell hogy legyen. * az 1789-es francia polgári forradalom idején a nemtzetgyûlés által kibocsátott papírpénz ** francia ezüstpénz a XVIII. században *** Rudolf Steiner: Die soziale Frage als Bewußtseinsfrage. 1919. március 2. GA 189

2011/1

13

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS

Lothar Vogel: A modern pénzügy megalapítása John Law által és az 1720-as francia infláció* „Akit illet, mindenki tudja meg: Ezer korona értékû e jegy.” Goethe: Faust (Kálnoky László fordítása)

Azok a példák, amelyeket a gazdasági krízisekre adni tudunk, még nem olyan egyértelmûen megragadhatóak azokban a korszakokban, amelyek nem elsõsorban gazdasági irányultságúak voltak, mint azok a példák, amelyek modern korunkban kínálkoznak. Ezért nincs is mit csodálkoznunk azon, hogy a pénzügy a népvándorlás korában és a középkorban nem lép elõtérbe. A pénzügy különleges helyzetét a korai és a virágzó gótika korában ugyanezen okból kulturális összefüggésben kell tárgyalnunk (vesd össze a „Városok szabadsága, kézmûvesség és kereskedelem” címû fejezettel). Klasszikus gazdasági válságok csak a merkantilizmus és a kezdõdõ iparosodás korszakában lépnek fel újra, amikor az új termelési és kereskedelmi formák megfelelõ pénzügyet követeltek meg. John Law volt az az ember, aki ezeket a követelményeket zseniálisan megragadta. John Law 1671-ben született Edinburghban, skót aranymûves és bankár (Law of Lauriston) fiaként. Mivel már fiatalon jól ismerte az angol bankvilágot, és egész kalandos sorsa mélyen bevezette a kereskedelembe és a pénzügybe, ráadásul szerencsés volt a spekulációban és a játékban, arra volt hivatott, hogy olyan ismereteket fejlesszen ki a pénzügyekrõl és a kereskedelemrõl, amelyekkel messze megelõzte a korát. Skóciában már 1705-ben új reform-tervekkel állt elõ, ám ezeket a parlament elutasította. Többek között tanulmányt is írt „Money and trade considered with a proposal for supplying the nation with money” (A pénz és a kereskedelem vizsgálata, javaslattal, hogy hogyan lehet a nemzetet pénzzel ellátni) címmel.

* Lothar Vogel: Die Verwirklichung des Menschen... V. fejezet, a 68. oldaltól

14

2011/1

Law felismerte, hogy az arany és az ezüst mint értékmérõ nem felelnek meg a kereskedelem követelményeinek, mivel õstermékként/a természet termékeként saját árfolyamértéküket – mint minden más áru – a csökkenõ és növekvõ kínálat révén nyerik el, és ezzel a teljes gazdaságot függõségbe hozzák. Érdeklõdése a hitellevelekre irányult, amelyek a magángazdaságban már rég forgalomban voltak a kincstári pénz helyén mint szolgáltatási szerzõdések. Így az általános gazdaság számára is egytartós, törvényszerûen változatlan mércét keresett, és úgy gondolta, hogy ezt a természet alapjában, a termõföldben találta meg. „...mert a földek teremnek, de az ezüstöt már kitermelték. A földbirtokok nem veszíthetnek méreteikbõl, de a pénz elveszítheti veretét.” Javaslata az volt, hogy egy állami bank a föld értékének 2/3-ára – mint az ipar és a mezõgazdaság tartós alapjára – adjon ki hitelleveleket, kincstári jegyeket, röviden „papírpénzt”. A föld tulajdonképpeni és maradandó értékét ezáltal kellene „mozgékonnyá” tenni és „forgásba” hozni. Ezzel a pénzzel lehetségesnek látta a népgazdaság pénzszükségletét olyan nagy mértékben kielégíteni, hogy azzal sikerülhetne az aranyhoz és ezüsthöz kötött állandó pénzszûkét legyõzni, a kereskedelmet megélénkíteni, a bõséges tõkekínálat révén a kamatot csökkenteni, a munkalehetõségeket kibõvíteni, és végül az uzsorát és spekulációt megsemmisíteni. Mindeddig az államok – Law felfogása szerint – alapvetõen tévesen cselekedtek: adókat szedtek be, kölcsönöket vettek fel, igazgattak és költekeztek. Ehelyett nekik maguknak kellett volna hitelt teremteni, és a népgazdasági erõket felébreszteni és megélénkí-

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS Lothar Vogel: A modern pénzügy megalapítása...

„Ha az ember bevezet egy olyan pénzt, amelynek nincs ún. belsõ értéke (tehát papírpénzt – a szerzõ megj.), amelynek a kínálata soha nem marad el a kereslete mögött, úgy a népgazdaság gazdagsághoz és tekintélyhez jut. Minden dolog árát a pénzmennyiség és a kínált árumennyiség viszonya fogja meghatározni.” Javaslatai kezdetben hazájában, Angliában és aztán Itáliában is süket fülekre talált, de Franciaországban ahol a gazdasági viszonyok kilátástalanná váltak, felfigyeltek rá. 1716-ban, XIV. Lajos halála után, Orleans hercege lett a régens az ötéves XV. Lajos mellett. A francia államkincstár tökéletesen üres volt, az állami bevételeket már 1713-tól (egészen 1717-ig) elzálogosították. Röviden – az állam csõdben volt. Csak azért, hogy a koronázási ünnepségeket megtarthassák, az udvarnak egy kereskedõtõl kellett kölcsönöznie a szükséges pénzt. Desmarez, a pénzügyminiszter, csak még tovább rontotta a helyzetet, amikor csökkentette a pénz mennyiségét, hogy erõsítse a livre vásárlóerejét, mert az a XIV. Lajos vezette háborúk, az élelmiszer- és áruhiány révén rendkívül legyengült. Az országban az összes üzlet menete elakadt. A közhitelt szinte teljesen megsemmisítette az uzsora és a spekuláció. Ebben a helyzetben Law megmentõnek tûnt a maga terveivel az orléans-i herceg szemében. 1716-ban Law elõször egy privát jegybankot alapított, az akkori szokásoknak megfelelõen részvénytársaságként, aminek bankjegy-kibocsátási privilégiuma volt, és már az elsõ félévben 7,5% osztalékot fizetett, amivel nagy bizalmat nyert. 1717-ben a kormány elrendelte, hogy az új bankjegyeket minden állampénztárnál pénzként kell elfogadni. Ugyanebben az évben Law megalapította a Mississippi Társaságot, amit 1719-ben egyesített az Indiai és a Kínai Társasággal. Ezt az egyesületet Companie des Indes-nek (Indiai Társaságnak) nevezték. A jegybank osztaléka ekkor 40%-ra emelkedett. Már itt világossá válik, hogy a bank és a társaság részvényes alapon történõ megalapítása jelentõs bizonytalansági tényezõket rejtett magában, mert a reális gazdasági folyamatoktól független spekuláció hatalmába kerítette ezeket a részvényeket, és árfolyamértéküket a magasba hajtotta. Tervei finanszírozásának jóval biztonságosabb és ugyanakkor reálisabb útja lett volna – eredeti felismerésének és tervének megfelelõen – a kereskedelem és az ipar szá-

John Law

teni. Law annak idején teljesen új felfogása így szólt:

mára szükséges pénzeszközöket, a föld értékéhez és a termelés várható növekedéséhez mérten értelmes arányban, kizárólag bankjegyek kiadása révén biztosítani. Ez ugyan enyhe inflálódáshoz vezethetett volna, ám azt a növekvõ hazai termelés és a gyarmatokról gazdag bõséggel áradó javak hamarosan ismét kiegyensúlyozták volna. Ám a részvények kibocsátása veszélyes volt. Azoknak már a megvásárlása is a közönség részérõl a magas osztalék reményéhez kötõdött – tehát egy olyan nyereséghez, amiért nem kellett megdolgozni. Most ráadásul az osztalékok emelkedése vagy esése, valamint elsõsorban a megfelelõ részvények iránti nagyobb vagy kisebb kereslet a börzén ezeknek egy „árfolyamértéket” kölcsönöz. Az emelkedõ árfolyamértékek reménye további ösztönzést adott a spekulációhoz, ami állítólag még magukat a társaság igazgatóit is arra csábította, hogy a részvényárfolyamokat személyes gazdagodásuk céljából önkényesen manipulálják. Ezzel az egész rendszerbe beültették a bizonytalanság csíráját, aminek keserûen meg kellett boszszulnia magát. Law-t ekkor kinevezték az állami pénzügyek fõellenõrének, magánbankját központi jegybank értelemben állami bankká emelték. Az eddigi fémpénzt, egy csekély névértéktõl eltekintve, kivonták a forgalomból, és fizetõeszközként nem ismerték el többé. Ami ezután következett, azt a kortársak csodaként élték meg.

2011/1

15

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS Lothar Vogel: A modern pénzügy megalapítása... A kereskedelem és az ipar soha nem látott gazdagságban virágzott fel. Európa összes kereskedelmi központjában bankfiókok irányították a vállalkozó kedvû üzletemberek és szerencsevadászok áradatát Párizsba. Arról számolnak be, hogy 1716 és 1720 között Párizs lakossága egyharmadával megnövekedett. A gyárak száma ebben az idõben állítólag megduplázódott. Hajókat építettek, a francia zászló az összes tengeren megjelent. Anglia nyugtalanná vált, mert nagyszámú vállalkozó embert látott elvándorolni Franciaországba és annak gyarmataira. John Law beszámolója szerint az Indiai Társaságnak nem volt elegendõ hajója, hogy a kivándorlók tömegeit szállítsa. 500 nagy hajót építettek, illetve vásároltak és még számos brigantine-vitorlást és fregattot. Különösen a gazdag Lousiana volt az, ami akkoriban felvirágzott. Németországból oda több ezer kézmûves és paraszt vándorolt ki. John Law intézkedéseinek döntõen szociális irányultsága és hatása volt. A kamatláb 1,25%-ra süllyedt. Hitel minden vállalkozónak rendelkezésére állt, a munkanélküliség megszûnt. Az árukat olcsó árakon kínálták. Az államadósságot rövid idõn belül visszafizették, a népre nehezedõ adóterhet enyhítették. A vámokat csökkentették, vagy teljesen kiküszöbölték. Franciaország élelmiszerekre érvényes belsõ vámsorompóit felemelték. Az elavult monopóliumokat megszüntették, sõt tervbe vették a hivatalvásárlás felszámolását. Alapvetõ felismerése mellett, hogy a pénzérték nem a pénz belsõ értékében, hanem csupán a forgalomban lévõ pénzmennyiségnek a kínált árumennyiséghez való viszonyában áll, Law egy olyan kereskedelmi rendszert fejlesztett ki, amely teljesen a „papírpénz” jogi funkciójára épül. Ez a rendszer annyiban tûnik rokonnak Montesquieu (1689–1755) hármas tagolású hatalomra épülõ kormányzati rendszerével, hogy saját belsõ dinamikájuk alapján Law megpróbálta az állami pénzügyeket, a jegybankot és a kereskedelmi társaságot úgy kezelni, mint a gazdaság egyfajta törvényhozását, alkotmányát és végrehajtó hatalmát. Ám ennek az alkotásnak a legrövidebb idõn belül el kellett pusztulnia egy megsemmisítõ infláció „lángjaiban”. Vagy azért, mert saját alapelveit Law a gyakorlatban túl kevéssé érvényesítette, vagy mert egy abszolutisztikus állam pénzügyi igényei meghaladták a képességeit, mindenesetre nem sikerült neki, hogy a forgalomba hozott papírpénzt a föld termékenysége révén vagy – ebben az esetben – az Indiai Társaság hozamai és az ipar produktivitása révén, azaz tehát egy megfelelõ árukínálattal elég hamar fedezze. De

16

2011/1

elsõsorban annak a spekulációnak a megsemmisítõ hatása érvényesült, amelyik a szangvinikus párizsi közönséget és a beözönlött szerencsevadászokat a játékszenvedélynek és a munka nélkül szerzett nyereség reményének igazi mámorába ragadta magával. Az Indiai Társaság részvényárfolyamai szédítõ magasságokba lendültek – 500 livre-rõl 18 000 livre-re. Egy ennyire nem valós árfolyamot nem lehetett tartani, és a részvények értéke kezdett csökkenni. Mihelyst a közönség bizalmát ez megingatta, megkezdõdött a részvények eladásának áradata és ezzel az árfolyam további zuhanása, amit Law, hogy a Társaság arculatát védje, saját felvásárlásokkal próbált kivédeni. Az ehhez szükséges összegeket nem lehetett újabb pénzszaporítás nélkül elõteremteni, és ezzel az Indiai Társaság „részvényinflációja” átcsapott a forgalomban lévõ pénzmennyiség addig még stabil árfolyamára. Azt is beszélik, hogy Orléans hercege, talán John Law tudta nélkül, mind a részvények számát, mind a nyomtatott pénz mennyiségét önkényesen megnövelte. Végül 3,7 milliárd livre volt forgalomban. Az árak hirtelen a magasba szöktek, mivel a termelést nem lehetett ugyanolyan gyorsan növelni, és a papírpénz elvesztette a hitelét. Ebben a pillanatban Law meg merte tenni a helyes lépést, amennyiben elhatározta, hogy az összes bankjegy értékét a felére csökkenti. De ez, Law ellenfeleinek szításával, fellázította az egész országot. A további események elõl Law elmenekült. Franciaország visszatért a régi érmegazdálkodáshoz, és ezzel ahhoz a folyamatos deflációs krízishez, ami az országot gazdasági oldalról elõkészítette az 1789-es nagy forradalomra.

Fordította: Kádas Katalin

Irodalom Richard Gaetten: Inflációk (Inflationen) Adolf Damaschke: A nemzeti közgazdaságtan története (Geschichte der Nationalökonomie) Fritz Schwarz: A pénz áldása és átka a népek történelmében (Segen und Fluch des Geldes in der Geschichte der Völker) Propyläen – Világtörténelem (Weltgeschichte) Karl Walker: A pénz a történelemben (Das Geld in der Geschichte)

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS

Damian Mallepree: Az „áru” és annak népgazdasági értéke Karl Marx és Rudolf Steiner politikai gazdaságtanának egybevetése1 A következõ szöveg kivonat Damian Mallepree egyetemista tanulmányából, amelyet politikatudományból készített 2009 augusztusában, a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem Filozófiai karán, a Szociáltudományi Intézetnek. Következik majd az „Értéktöbblet” téma. Szerkesztõség

Hogyan kell a társadalmat megszervezni? Karl Marx nézete szerint a proletárok befolyásolása kívülrõl történik. Ez a nézet felel meg Marx materialista látásmódjának, mely szerint a lét határozza meg a tudatot: nem a gondolatoknak, hanem csak a gazdasági állapotoknak van jelentõsége.1 Rudolf Steiner számára ezzel szemben fontos annak megértése, hogyan gondolkodik a munkásság,2 azért, hogy érthetõ legyen a proletármozgalom. Mert csak így fogjuk fel, hogy a proletármozgalmat nem „gazdasági impulzusok” hozzák létre kívülrõl, „hanem az emberek; az õ elképzeléseik és akarati impulzusaik”.2 Együtt kell gondolkodni a proletariátussal, mondja Rudolf Steiner, és nem róla. „A világhelyzet szükségszerû megértéséhez” sem jutunk el,2 ha azt a felfogást képviseljük, hogy a „»mûveletlen« proletárnak […] elcsavarta a fejét a marxizmus.”2 Rudolf Steiner számára az a lényeges, hogy fel kell ismerni, hogy a proletár osztálytudat olyan fogalmakkal töltendõ meg, „amelyek az újabb, tudományos fejlõdésbõl nyerték el jellegüket”.2 Meg kell tehát – ahogyan Marx követeli – minden magántulajdont szüntetni? És milyennek kell lennie a munkás és az állam közötti viszonynak? Rudolf Steiner szerint jelenleg „a szocialista módon gondolkodóknak az a véleménye, hogy annak [a magántulajdonnak] elnyomó volta csak azáltal szüntethetõ meg, ha átalakítják köztulajdonná”.2 Ezt a problémát Rudolf Steiner nagyobb összefüggésbe helyezi bele. Ennek megértéséhez röviden be kell mutatnunk, hogy mit ért Steiner a „szociális organizmus” fogalma alatt. Felfogása szerint a szociális organizmus, mint már a neve is mutatja, egy élõ dolog, ami „folyamatosan létesül, növekszik”.2 Eleven-

sége révén a szociális organizmus állandóan megváltoztatja „azt, ami benne létrejön”.2 Ez azt jelenti, hogy Rudolf Steiner értelmében nem szabad a szociális organizmusnak egy szilárd, egy legjobb formát adni. Ezzel az ember aláásná annak életfeltételeit. Éppen ez – tehát hogy a szociális organizmusnak egy meghatározott formát adjon – a célja Karl Marxnak. Marxnál az úgynevezett „kétfázisú modell” annak a viszonynak a megfogalmazása, amely a proletariátus és az állam között fennáll. Az elsõ fázisban a proletariátus átveszi az általa „burzsoá”-nak nevezett államformát, megszünteti a magántulajdont (ez a szocializmus fázisa), és csak a második fázisban szûnik meg mindenfajta osztályuralom és hal el az állam (ez a kommunizmus célja). Akkor majd mindenki képességei és szükségletei szerint élhet, ilyen szempontból Marx célja egy új embertípus kialakítása. Rudolf Steiner ezt a látásmódot a gazdasági renddel szembeni tévhitként kritizálja,3 ha Marxnak az a véleménye, hogy az emberek meg fognak változni, ha a szocializmus fázisában folytatódik a burzsoá rend, tehát csak egy olyan rend, amelyik egyoldalúan a gazdasági életet érinti. Mivel „gazdasági fejlõdések révén soha nem jön létre az új ember, hanem csakis és kizárólag belülrõl kiindulva”.3 Hogy ez az átalakulás elérhetõ legyen, ahhoz a „szellemi életnek kell szabadnak, önállónak lennie”.3 Az „áru” fogalma Marxnál az „áru” fogalma a „munkaérték-elmélet” része. A probléma, amit Marx idejében megemlít, az, hogy „a kapitalizmus a gazdasági javak szinte mindegyikére rányomja az »áru« bélyegét”.4 Ezért

2011/1

17

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS Damian Mallepree: Az „áru” és annak... Marx egy árunak megkülönbözteti a csere- és a használati értékét: „Használati értékként az áruk mindenekelõtt különbözõ minõségûek, csereértékként viszont csak különbözõ mennyiségûek lehetnek, tehát parányi használati értéket sem tartalmaznak”.5 Azáltal, hogy az áruknak különbözõ minõsége van, és mindenki számára más használati értékkel rendelkeznek, alig vethetõek össze. De Marx megtalálja az összes áru közös nevezõjét: mindnek csak azért van értéke, „mert absztrakt módon emberi munka van benne tárgyiasulva vagy testet öltve”.5 Marx munkaérték-elméletének a kritikája arra mutat rá, hogy õ az értéket „okozatosan a termelésbe” helyezi,6 de ugyanakkor rá van utalva arra, hogy az érték a pénzáramok körforgásában jön létre. Ez együtt azt jelenti, hogy egy árunak a már meglévõ értéke a körforgásban még ki kell fejezze magát.6 Aztán a bonyolult munkát általában többre értékelik, mint az egyszerût, és az egyik munkás hatékonyabban használja ki a munkaidõt, mint a másik. Marx számára a munka „ugyanaz az emberi munka, ugyanannak az emberi munkaerõnek a kifejtése”.5 A munka egyenlõsége alatt Marx nem „a különbözõ emberi munkák természetes jellegét” érti, „ami ugyanabban az organikus alapban gyökerezik, hanem az eszmei, jogi egyenlõséget”.7 Azzal a felfogással kapcsolatban, hogy az áruk csereértékét a munka mennyisége határozza meg, Bernd Ternes szociológus az osztrák határhaszon iskolának, a közgazdaságtan egyik, a tizenkilencedik század 70-es éveiben megerõsödõ elméleti irányának (alapítója az osztrák közgazdász, Carl Menger, 1840–1920) a kritikáira hivatkozik: „Ezt a meghatározást mint objektivistát, elutasítják, azaz mint olyan értékmeghatározást, amelyik egyáltalán nem veszi figyelembe azoknak az elképzeléseknek és beállítottságoknak a realitását, amelyekkel az emberek rendelkeznek.”6 Christoph Strawe az értékteremtõ folyamatot a következõképp kommentálja és veti össze Rudolf Steiner munkafogalmával: „Míg Marx azt írja, hogy »a munka fiziológiai értelemben, mint emberi munkaerõ kifejtése«, az »azonos emberi munka tulajdonságban« képezi az áruértéket, addig Steiner nemcsak a felhasznált, hanem a megtakarított munka szerepét is hangsúlyozza az értékképzõ és felhasználási folyamatok számára.”4 A megtakarított munkát – Strawe így értelmezi Rudolf Steinert – ezért nem szabad az értékképzõdésnél figyelmen kívül hagyni, mert azt „csak olyan szellemi tevékenység” teheti lehetõvé, „ami ilyen megtakarításokat idéz elõ”.4

18

2011/1

És mibõl tevõdik össze egy áru népgazdasági értéke Rudolf Steinernél? Rudolf Steiner nem a felhasznált vagy megtakarított munka szerepét hangsúlyozza az értéktermelõ folyamatoknál! Rudolf Steiner: „Hol jön létre egy áru népgazdasági értéke? Az érték nem a munkának az áruba történõ belekristályosodásánál és nem a munka megtakarításánál jön létre; nem ezeken a helyeken keletkezik az áru népgazdasági értéke. A népgazdasági érték egy feszültségi állapot.”1 Mit kell értenünk a „feszültségi állapot” alatt? Rudolf Steiner ehhez a következõ útmutatást adja: „[…] tehát az egyik oldalon áll az áru egy meghatározott helyen és egy meghatározott idõben. A másik oldalon áll az emberi szükséglet és igény, ami ugyanaz, mint a mesterséges vagy természetes érdek”.1 A szükségleteket, Rudolf Steiner szerint, soha nem szabad pusztán népgazdaságilag fejleszteni.1 Összefoglalás Karl Marx és Rudolf Steiner között az áru általános fogalmánál találunk egybeeséseket. Marxhoz hasonlóan Rudolf Steiner is azt írja, hogy csak az áru, „ami emberi tevékenységgel került kapcsolatba”.3 És kiderül, hogy mind Rudolf Steiner, mind Karl Marx kritizálja az árufogalom alkalmazását az emberi munkaerõre. Ám aztán szétválnak útjaik, és tökéletesen eltérõ megoldásokra jutnak. Míg Karl Marx a kizsákmányolás végét, az osztályellentétek megszüntetését követeli, addig Rudolf Steiner azt akarja elérni, hogy munkaadó és munkavállaló viszonyát ne tekintsék többé gazdasági kérdésnek. Ennek a viszonynak a szabályozása Rudolf Steiner számára a jogi élet területére tartozik, ahol egyenlõség uralkodik.

Fordította: Kádas Katalin Der Europäer, 15. évfolyam, 2/3. szám, 2010/2011. december/január

Jegyzetek

1

Rudolf Steiner: Der Goetheanismus – ein Umwandlungsimpuls und Auferstehungsgedanke. Menschenwissenschaft und Sozialwisssenschaft. (A goetheanizmus – egy átváltozási impulzus és feltámadásgondolat.

Embertudomány

és

szociáltudomány)

Tizenkét

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS Damian Mallepree: Az „áru” és annak... Dornachban, 1919. jan. 3-a és febr. 2-a között tartott elõadás. GA 2

5

188. 1982. 183. o.-tól.

politikai

Rudolf Steiner: Die Kernpunkte der sozialen Frage in den

Joachim/Kautsky, Benedikt (kiadó): Karl Marx. Ökonomische

Lebensnotwendigkeiten der Gegenwart und Zukunft. (A szociális kér-

Schriften. (Karl Marx. Közgazdasági írások) 4. kötet, Stuttgart,

dés lényege a jelen és a jövõ életszükségletében) Licencián alapuló kiadás, Frankfurt am Main, Fischer Taschenbuch Verlag 1985.

4

gazdaságtan

kritikája)

Megjelent:

Lieber,

Hans

1962. 6. o.-tól 6

GA 23. 3

Karl Marx: Das Kapital. Kritik der politischen Ökonomie. (A tõke. A

Bernd Ternes: Karl Marx. Eine Einführung. (Karl Marx. Bevezetés) Konstanz, 2008. 212–217. o.

Rudolf Steiner: Die soziale Frage als Bewusstseinsfrage. (A szociális

7

Franz Petry: Der soziale Gehalt der Marxschen Werttheorie. (A mar-

kérdés mint tudati kérdés) Nyolc Dornachban, 1919. febr. 15-e és

xi értékelmélet szociális tartalma) Utánnyomás a Gustav Fischer Ki-

márc. 16-a között tartott elõadás. GA 189. 1980.

adó engedélyével. Bonn: Willi Hammer Kiadó, 1984. 24. o.

Christoph Strawe: Marxismus und Anthroposophie. (Marxizmus és antropozófia) Stuttgart, 1986. 195. o.

Kálmán István: Marx értékelmélete – Rudolf Steiner: értékképzés és szociális organizmus Kiegészítés Damian Mallepree tanulmányához „… Azok az eszmék, impulzusok, amelyek régóta a proletár köröket mozgatják, a proletár körökben élnek, a leglényegesebben járulnak hozzá ahhoz, ami a jelentõl kezdve a legközelebbi jövõben világot megrendítõ események lesznek.” R. Steiner 1919. jan. 31. Rudolf Steiner 1919-ben, a szociális kérdéssel öszszefüggõ elõadásai mindegyikében figyelmeztetett arra, hogy az elmúlt évszázadok során kialakult gondolkodás nem alkalmas egyetlen életkérdés megoldására sem, különösen nem a szociális kérdés megoldására. Új gondolkodásra van szükség. Elõadásainak ez volt a vezérgondolata. De hozzátette, hogy a tényeknek kell késztetni az embereket arra, hogy felismerjék az új gondolkodás szükségességét.

Karl Marx

Milyen tényekre gondolt Steiner? Marx Károly azt mondta: „A filozófusok a tényeket különbözõképpen interpretálták; mi azonban tényeket akarunk teremteni, a tényeket megváltoztatni.” Marx a gondolatokból akarta megváltoztatni a tényeket, és ezt el is érte. Gondolatai a Föld nagy területén a proletariátus kezébe játszották a hatalmat. A gazdaságtörténet ma Karl Marx mûveit úgy tekinti, mintha az általuk felvetett szociális kérdéseket a

2011/1

19

SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS Kálmán István: Marx értékelmélete

modern gazdaság azóta megoldotta volna. Valójában ezek a mai napig megoldatlanok maradtak. Rudolf Steiner volt az egyetlen, aki a szociális kérdés lényegét a marxizmussal és a proletármozgalommal összefüggésben felismerte, és a kor követelményeinek megfelelõ javaslatokat megfogalmazta: a szociális organizmus hármas tagozódását. Marx figyelmét a materiális valóságra irányította. Felfedezi, hogy a kapitalizmus a proletár tömegek kizsákmányolásához, emberi méltóságtól való megfosztásához vezetett. Azonban a szellemi életet nem tekinti valóságosnak, hanem csak a gazdasági történéseket tükrözõ ideológiának. Ebbõl születik a tudományos szocializmus hármas teóriája, melyet barátjával, Friedrich Engelsszel közösen dolgoztak ki: történelmi materializmus, osztályharc, értéktöbblet-elmélet. Marx Hegel filozófiájának tanulmányozásával elsajátította a dialektikát, megtanult finoman kidolgozott, éles elméjû fogalmakkal dolgozni. Párizsban Saint Simon, Louis Blanc hatása és az emberi nélkülözések iránti részvéte forradalmi lelkületet váltott ki belõle. Angliában tanulmányozza a gazdasági viszonyokat, azután mindezeket a zsidóságból származó absztrakciós képességgel a materiális gazdasági viszonyokra alkalmazza, kialakítva a szociális-gazdasági élet teljesen új felfogását. A tudományos szocializmus nemzetközi impulzussá vált, továbbélt az orosz bolsevizmusban, az egész Földön kialakult káoszban és máig is tovább hat, mivel a felmerült szociális problémák (munka, tõke, tulajdon kérdése) megoldatlanok maradtak. Az intelligens vezetõ réteg nem tud megszabadulni régi fogalmaitól. Nem tudják elképzelni, hogy a közgazdasági értéket el kell választani a munkától, hogy a munkaerõ nem áru, hogy a piacon az áruk közgazdasági értéke nem a ráfordított emberi munkától, hanem a szükséglettõl függ, hogy az áruban nem az emberi munkaerõt fizetik meg. A mai viszonyok között arról van szó, hogy a reális folyamatban el kell választani a munkát az árucirkulációtól. Ehhez valóságos, világos fogalmakat kell elsajátítanunk. A közgazdasági érték egy feszültségi állapot: az egyik oldalon van az áru egy meghatározott helyen és idõben, a másik oldalon az emberi szükséglet. A kettõ közötti feszültség adja az igazi közgazdasági értéket. Ebbe nem tartozik bele a munka fogalma. Az emberi munkához az impulzust nem az áru gaz-

20

2011/1

dasági értékelésébõl kell keresnünk. (Nemzetgazdasági kurzus, GA 340) A közgazdasági folyamatokba egyik oldalon belejátszik az, amit a természet hoz létre, a másik oldalon az emberi szükséglet, ami a szellemi világba vezet. Középen van az emberi tevékenység, ami a kettõt összekapcsolja. A szociális organizmusnak az árukat a természeti alapokból kell megkapnia, a szükségleteket pedig az emberiség fejlõdésébõl. Az áru az egyes ember iniciatívájából kerül a piacra. A megfelelõ viszonyokat ilyen módon kialakítani csak a hármas tagozódású szociális organizmusban lehet. A mai liberális gazdaság nem az élet fenntartásáért, hanem a tõke gyarapításáért, a profitért dolgozik. A tõke egyre inkább önállósul, eloldódik a gazdasági folyamattól, a személyes képességektõl. Az emberek egzisztenciája a személytelenül mûködõ tõkétõl függ, és szellemi-lelki ügyeik helyett a gazdaság növekedésére, a tõke gyarapodására irányítják figyelmüket. Ami az emberek ösztönvilágából a tudatba akar feljönni, hogy a szellemtudományból eredõ szociális megértéssel találkozzon, azt akadályozzák azok, akik az értelmiségi intelligencia vezetése alatt meg akarják tartani a régi gondolkodást. Ahogyan a marxisták által felvetett szociális problémákra, úgy a jelen problémáira is a választ Rudolf Steinertõl kapjuk: új gondolkodásra van szükség, amely elvezet a szociális organizmus hármas tagozódásának megértéséhez.

VILÁGHELYZET

Volker Bräutigam: Afganisztán és a harmadik ópiumháború Az Afganisztánban zajló bûnös háború kilátástalan ugyan, ám védi a máktermesztést a Hindukuschban – így szól a háború kritizálóinak gyakran hangoztatott, szarkasztikus érve. Ez a kábítószer elõállítását csak a háború egyik következményeként fogja fel, jóllehet az az amerikai háborús célok egyike. A világon összességében elõállított ópiumnak, tehát a morfium és heroin nyersanyagának 93%-a Afganisztánból jön… Az afgán ópium 95%-át helyben tovább feldolgozzák, amibõl 80 tonna magas tisztaságú heroint nyernek – az ENSZ tájékoztatása szerint. 2009-ben ennek majdnem a felét […] Oroszországba csempészték. Feltételezhetõ, hogy ennek jelentõs részét továbbcsempészték, elsõsorban a Kínai Népköztársaság urbánus központjaiba. Oroszországba ezek szerint majdnem háromszor annyi heroin kerül, mint az USA-ba, Kanadába és Nyugat-Európába összesen. Viktor Ivanov, a Szövetségi Kábítószer Ellenõrzési Szolgálat vezetõje [2010.] márc. 23-án, a NATO-Oroszország Tanács brüsszeli ülésén azt nyilatkozta, hogy minden képzeletet magasan felülmúl az Afganisztánból érkezõ kábítószer-áradat. 2001 óta már egymillió ember […] halt meg a Hindukuschból származó ópiátok miatt: idõközben ez a probléma közvetetten vagy közvetlenül majdnem minden családot érint. 2008-ban – az egész világot nézve – az Afganisztánból csempészett heroin 21%-át az oroszországi feketepiacokon adták el, és a tendencia, minden óvintézkedés dacára, emelkedõ. Ez világossá teszi, hogy miért állapodott meg három évvel ezelõtt Moszkva és Peking egy határokon átívelõ együttmûködésrõl a kábítószer-áradat elleni harcban. A heroinkereskedelem mindkét állam népegészségét,

gazdasági és belpolitikai stabilitását fenyegeti. Dr. Gennagyij Onyiscsenko, Oroszország tiszti fõorvosa március közepén Moszkvában azt közölte, hogy évente 30-40 ezer fiatal orosz hal meg heroin-túladagolásban. Ehhez jön még további 70 ezer ember, akik a kábítószerrel való visszaélés következtében szerzett betegségekben halnak meg (AIDS, vérmérgezés stb.). A 18 és 39 év közötti fiatal generáció 2–2,5 millió tagja drogfüggõ. Ebbõl 550 ezer a hivatalosan regisztráltak száma. Évrõl évre további 75 ezer fiatal válik függõvé, akik között aránytalanul sok az egyetemista és a fiatal értelmiségi. Az orosz piacra szánt afgán heroint Tádzsikisztánon, illetve Üzbegisztánon keresztül (mindkét ország amerikai befolyás alatt áll) csempészik Oroszországba. Felmerül a gyanú, hogy a szubverzív eseményeket amerikai titkosszolgálatok szervezik. Ivanov ugyan javasolta Brüsszelben a NATO-Oroszország Tanácsnak, hogy a területek legalább 25%-án számolják fel Afganisztánban a máktermesztést, ám az USA által dominált NATO ezt elutasította. Újságíróknak James Appathurai NATO-szóvivõ cinikusan azt mondta: Nem zárhatjuk el az egyetlen jövedelemforrását olyan embereknek, akik a világ második legszegényebb országában élnek, ha nem tudunk nekik alternatívát kínálni. Afganisztánban a háború elõtt, a tálib-rendszer alatt szigorúan ellenõrizték a máktermesztést, mákot csak élelmiszerként engedtek termelni. Kábítószer elõállításáért és terjesztéséért halálbüntetés járt. Az afgán heroin a világpiaci mennyiség 5%-át sem tette ki. Ennek ellenére az afgán parasztok nem voltak szegényebbek, mint ma. Még korábban, az afganisztáni szovjet intervenció és kommunista kormányzás alatt is csak csekély

2011/1

21

VILÁGHELYZET

Volker Bräutigam: Afganisztán és a harmadik ópiumháború

mennyiségben állítottak elõ kábítószert. Az csak az amerikai szubverzió után kezdett nõni – a népi mudzsaheddinek felfegyverzése és támogatása, akik közül késõbb a tálibok származtak. Oroszország hiába hivatkozik az ENSZ-határozatokra, amelyek minden tagállamot köteleznek, hogy járjon el a kábítószerek feketepiacával szemben. Ezért érthetõ, hogy Ivanov Brüsszelben összeveszett Anders Fogh Rasmussen NATO-fõtitkárral, amikor a NATO egyszerûen vonakodott bármit is tenni az afgán máktermesztés ellen. Az ópiumháború modern, USA-féle variációjával van dolgunk, amelyet ugyanazzal a célkitûzéssel folytatnak, mint annak idején a britek az elsõ (1839–1842) és a második (1856–1860) ópiumháborút a Csing-dinasztia kínai császársága ellen. Közismert, hogy az ópium, amit rátukmáltak Kínára, a „közép birodalmára”, teljesen szétzüllesztette a kínai társadalmat, és olyan belpolitikai bizonytalanságot okozott, ami 1900-ban végül kiváltotta a bokszerlázadást – az európai bevonulás hõn óhajtott ürügyét. 1 Az ópium, illetve a heroin a genetikai alapokig menõen károsítja az embert – ahogy annak idején a kínai császárságban, úgy ma Oroszországban, a Kínai Népköztársaságban és a szomszédos országokban. Itt az USAés NATO-háborúk bûnös hadviselésére is kellene gondolnunk az uránmunícióval („DU”),2 ami rendkívül genotoxikus, az élõlények genetikai alapjait beláthatatlan idõre károsítja, torzulásokat és rákot okoz. […] Washington és a NATO a két fõ konkurens, Moszkva és Peking ellen a kábítószer bevált méregfegyverét irányítja. Az afganisztáni háborúban fontos harc ez, amirõl nyilvánosan, a maga dimenziójában alig esik szó.

se alá vonja. Kívülrõl semmi egyebet nem tehetünk ez ellen, mint hogy értelemmel megáldott embereknek ezt elmondjuk. Kövessük Rudolf Steiner felszólítását: Éppen ezt is kell már nyújtania a mi mozgalmunknak: tekintetünkkel az egyes személyeken túlemelkedve, figyelmünket az emberiség nagy ügyeire kell irányítanunk, amelyek kockán forognak. És a legnagyobb feladat mégiscsak ez: eljutni a valóságnak megfelelõ gondolkodás megértéséhez (GA 173, Zeitgeschichtliche Betrachtungen, 1917. 01. 30.).

Fordította: Kádas Katalin Megjelent: Symptomatologische Illustrationen, 75. szám, 2010 június/július Lochmann Verlag, Basel

Jegyzetek 1

Az egykori brit ópiumháborúk okkult következményeit így írta le Rudolf Steiner: A fizikai térben egy olyan eseménynek, mint az ópiumháború, igencsak megvan a maga szellemi háttere. Ez az esemény nemcsak azért jelenik meg, amiért elõször megjelent, hogy ugyanis egyes emberek milliókkal gazdagodjanak, hanem azért is jelenik meg, hogy bizonyos lelkeket, akik egyébként az európai kultúraerõk támogatására már a mostani idõben lejöttek volna a szellemi világból, megakadályozzon, hogy már most inkarnálódjanak és ezért kínai lelkeket csempésszenek európai testekbe (GA 173, Zeitgeschichtliche Betrachtungen 1916. 12. 31.).

2

Az uránmuníció, DU (angolul: depleted uranium) egy páncéltörõ lõszer, amelynek lövedékei dúsított uránt tartalmaznak. A közelmúltban több száz tonna uránmuníciót használtak fel, túlnyomó-

Ez csak néhány példája azoknak a változatos módszereknek, amelyekkel az arimáni erõk kiszolgálóinak légiója azon munkálkodik, hogy az egész világot ellenõrzé-

22

2011/1

részt az indiai–pakisztáni határkonfliktusban, Csecsen-földön, Afganisztánban a szovjet invázió alatt, a boszniai háborúban, a koszovói háborúban és a második Golf-háborúban.

VILÁGHELYZET

Ertsey Attila: Visszhang Egy éve, 2010. április 10-én zuhant le Szmolenszk mellett a lengyel elnök különgépe. A tragédiáról a Szabad Gondolat 2010. júniusi számában megjelent írást leközölte a Der Europäer folyóirat 2010. novemberi száma. A cikkhez a nyugati olvasó jobb megértését segítendõ a szerzõ kiegészítést fûzött, melyet az alábbiakban közlünk. Az írásra azóta több reflexió érkezett, melybõl az elsõt, Peter Lüthi olvasói levelét és szerkesztõségünk arra adott válaszát e számunkban közöljük annak reményében, hogy valódi párbeszéd kezdõdött meg a két lap hasábjain Kelet és Nyugat között. A vita fejleményeit a Szabad Gondolat továbbra is figyelemmel kívánja kísérni.

Fordulat Közép-Kelet Európában? A fenti írás1 2010 áprilisában született, a szmolenszki balesetet követõen. Májusban zajlott le Magyarországon a parlamenti választás, mely radikális for-

Mi történt a májusi választásokon? Az 1989-es fordulatot követõen 1990-ben a szabad választásokon a Magyar Demokrata Fórum került hatalomra. Az elsõ kormány a pénzügyi körök nyomására paktumot kötött az Amerika-barát ellenzékkel (SZDSZ), és megkezdõdött a radikális privatizáció. Az állami tulajdonú vállalatok szanálása, átszervezése helyett azok külföldi kézbe adása történt, ami a legtöbb esetben piacvásárlást és a monopolhelyzetû szolgáltatók uralmának kiépülését jelentette. A túlzott privatizáció az elmúlt 20 év alatt a külföldi tõke túlsúlyát hozta az iparban, a kereskedelemben és a bankszektorban. A kommunista rendszer elszámoltatása elmaradt, a magas infláció és a Soros György által sugallt „sokkterápia”, azaz az erõltetett ütemû átállás a piacgazdaságra magas (~35%) inflációt és növekvõ munkanélküliséget hozott. Ez az elsõ kormány bukását és a reformkommunisták visszatérését hozta 1994-ben. A második kormány folytatta a privatizációt, ekkor következett be az energiaszektor külföldi kézbe adása, garantált 8%-os profittal az új tulajdonosok számára, mely a hazai tulajdonban maradt erõmûvek versenyképtelenségét hozta. Az idegen érdekeket gátlástalanul kiszolgáló Horn-kormány 1998-ban megbukott. Ekkor került hatalomra Orbán Viktor és pártja, a FIDESZ, aki a belsõ fogyasztás élénkítésére épített fejlesztési politikájával az adósságállományt a nemzeti jövedelem ~50%-ára mérsékelte, és az

dulatot hozott: Orbán Viktor pártjának 2/3-os többségét. Az azóta eltelt három hónap eseményei aláhúzzák a tavaszi megállapításokat, lassan kirajzolódik Orbán Viktor új politikája, mely új irányt szabhat Közép-Európának.

országot a lassú felemelkedés pályájára állította, óvatosan egyensúlyozva az USA befolyásának meg nem sértése és a nemzeti szuverenitás megõrzése között. Az óvatosság nem volt elegendõ. A balliberális ellenzék – a reformkommunisták és a korábban szélsõséges kommunistaellenességérõl ismert liberálisok (SZDSZ) – a 2002-es választásokon kis többséget szerzett FIDESZ ellenében egymással koalícióra lépett, és választási csalással sikerült hatalomra jutnia. Ezt követte a 2010-ig tartó idõszak, mely alatt az ország végletes kiszolgáltatottságba és adósságcsapdába került. A külföldi hitelek elérték a GDP 80%-át, 1989 óta 1,5 millió munkahely szûnt meg, a munkanélküliség 10%-ra emelkedett, a népesség fogyásnak indult. A külföldi tulajdon többsége egyelõre a földtulajdonra nem terjedt ki, a földpiac felszabadításának határidejét az EU 2011-ben szabta meg. Ez végsõ csapást jelentene Magyarország önálló gazdaságpolitikájára. Magyarország, mely 1920 elõtt az Osztrák–Magyar Monarchia tagjaként Közép-Európai középhatalom volt, 1989-ben alig szabadult fel a szovjet uralom alól, 20 év alatt ismét gyarmati helyzetbe süllyedt, és az államcsõd szélére került. Erre a kilátástalan helyzetre válaszul buktatták meg a választók a külföldi érdekeket képviselõ kormányt. Orbán Viktor 2/3-os gyõzelme nagy legitimitást ad, mely elegendõ háttér lehet radikális változásokhoz is.

2011/1

23

VILÁGHELYZET

Ertsey Attila: Visszhang

Orbán Viktor elsõ külföldi útja – mely mindig jelzésértékû – ezúttal nem Washingtonba, hanem Lengyelországba vezetett. Július 20-án a Visegrádi Országok (V4)2 találkozóján közép-európai kooperációt szorgalmazott, hogy a vasfüggönyt ne váltsa fel „pénzfüggöny“. Július közepén az új magyar kormány májusi megválasztása óta másodszor konfrontált az IMF-fel. Kormányra lépésük után meg akarták emelni a költségvetési hiányt – az elõzõ kormány és az EU, illetve az IMF között kötött megállapodás szerinti – 3,8%-ról 6-7%-ra, valamint be akarták vezetni a bankadót, egyúttal maximálni az állami tisztségviselõk havi bérét 2 millió Ft-ban (~8000 EUR). Ez az intézkedés nyilvánvalóan a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökét célozta, akinek bére 8 millió Ft volt – magasabb, mint az USA-jegybank, a FED elnökének. Az MNB a jegybanki alapkamatot még mindig szükségtelenül magasan – 5,25 % körül – tartja, ezzel fékezve a válsággal küszködõ magyar gazdaságot, viszont kiemelkedõen magas hozamot biztosítva az állampapírokat vásárló bankoknak, akik a reálgazdaság hitelezése helyett kizárólag értékpapír-kereskedelemmel foglalkoznak, és kiemelkedõ profitra tettek szert az ország gazdaságának hanyatlása mellett. Az elsõ konfrontációt követõen Orbán Viktor kompromisszumot kötött, vállalta a deficit 3,8%-on tartását, de a többi célt érintetlenül hagyta. Ennek ára a forint (HUF) hirtelen zuhanása volt a pénzpiacokon, mint a kormányra gyakorolt nyomás legegyszerûbb eszköze. Július 17-én a kormány és az IMF közti tárgyalások hirtelen megszakadtak. Július 21-én látogatást tett Németországban, ahol megszerezte Angela Merkel támogatását a bankadó kivetéséhez. Ezzel hatásosan válaszolta meg a londoni pénzügyi körök nyomásgyakorlását, melyet a Financial Timeson és a hitelminõsítõ intézeteken keresztül intéztek Budapestre. Július 24-én Tusnádfürdõn,3 a kétmilliós romániai magyar kisebbség képviselõivel hagyományosan megrendezett találkozóján a következõket nyilatkozta: Valójában a nyugati típusú kapitalizmus került válságba az elmúlt évtizedben. Annak a rendszernek a válságáról van szó, amelyben a spekulatív értékmozgások elõnybe kerültek a munkával szemben. A sikeres kapitalizmushoz nem csupán szabad és hatékony piacra van szükség, hanem morális alapokra is. 2010 októberében lejár az IMF-fel kötött hitelszerzõdés, és Magyarország nem fog újabb szerzõdést kötni a Nemzetközi Valutaalappal, a kormány fontosabbnak tartja az

24

2011/1

Európai Unióval való megegyezést. Magyarország és az EU közötti megállapodáshoz nincs szükség egy harmadik félre, sem az Amerikából érkezõ pénzekre. A világban átrendezõdések várhatóak. Orbán úgy fogalmazott, Európának sürgõsen ki kell találnia valamit a süllyedés megállítása érdekében, és szerinte ehhez az EU az impulzusokat Közép-Európától kaphatná. Orbán Viktor Európa vezetõ szerepét féltette, mivel rövid idõ múlva a globális GDP-nek kevesebb, mint a felét fogja adni ez a keresztény gyökerû civilizáció. Ahhoz pedig, hogy jelentõs befolyását meg tudja õrizni, ki kell egyeznie, szövetkeznie kell a másik, keresztény gyökerû gazdasági erõtérrel, Oroszországgal, hogy az orosz gazdaság potenciálja összekapcsolódjon Európáéval. Mindezt úgy, hogy ne menjen Közép-Európa rovására, mint az elmúlt száz évben, hogy ez az átrendezõdés ne gyûrje maga alá Közép-Európát, és az ne is váljon ütközõzónává. A Közép-Európai államoknak szorosan kell együttmûködniük, hogy a világgazdasági átrendezõdés közepette megvédhessék saját érdekeiket – tette hozzá elõadásában a miniszterelnök, aki szerint Magyarországnak együtt kell mûködnie Romániával, a visegrádi államokkal, Horvátországgal, Szerbiával. Az sem megy a végtelenségig – hangoztatta –, hogy Közép Európa fejlesztését mások finanszírozzák, nekünk is létre kell hozni a saját pénzügyi eszközrendszerünket. […] Világos beszéd. Ahhoz, hogy 2/3-os támogatottságát megõrizze, és szándékait keresztülvigye, partnerekre van szükség. A kezdeményezés megtörtént, most sok múlik a V4-eken, Németországon és Oroszországon. Vajon egymásra talál-e Németország és Oroszország, lengyel és magyar közvetítéssel? Vajon újjászülethet-e Közép-Európa? A megnyert választások éjszakáján Orbán Viktor azt mondta: forradalom zajlott le a szavazófülkékben. 1956 után Magyarország újra megmozdult Európa szabadsága érdekében. Jegyzetek 1

A Szmolenszk címû írás

2

a V4 tagjai: Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország

3

Tusnádfürdõ erdélyi kisváros, az 1920-as békeszerzõdések elõtt Magyarország része, azóta Romániáé

VILÁGHELYZET

Peter Lüthi: Szmolenszk és az antropozófia Ertsey Attila: „Smolensk – Neue Bewegungen in Ost-Europa” címû írásához – Der Europäer, 15/1. 2010. november Ertsey Attila: „Szmolenszk”, Szabad Gondolat, 13/2. 2010. június Ertsey Attila cikke olyan fejlõdési folyamat része, amely két szempontból is komoly aggodalmat kell hogy keltsen: egyrészt azt, hogy Közép-Európa keleti része és Kelet-Európa autoriter és nacionalista-idegenellenes állapotok felé csúsznak el, másrészrõl azt, hogy ennek igazolására visszaélnek Rudolf Steiner impulzusaival és az általa használt fogalmakkal. Aki ma Rudolf Steinertõl az elsõ világháború idejébõl származó idézeteket értelmüknek megfelelõen akar alkalmazni, az nem teheti ezt meg közvetlenül az idézetekhez kapcsolódva úgy, mintha nem lett volna idõközben a fasizmus, Portugáliától Magyarországig és Lengyelországig, extrém tetõpontját a német nemzetiszocializmusban elérve. Ha valaki megint úgy akarja magát a „Nyugat” Rudolf Steiner által leírt erõivel szembehelyezni, hogy az egészséges népiség (Volkstum) és a karizmatikus vezetõ erõire hivatkozik, az bûncselekménynyel határos – mind Európával, mind Rudolf Steinerrel szemben. A demokrácia a maga polgárjogaival/politikai jogaival, valamint az emberi jogok eszméje mint politikai impulzus valóban Nyugatról kiindulva áramlottak a világtörténelembe, és az USA politikájának elég gyakran sikerült ezeket ürügyként használva, hatalmi politikát folytatni. Most az Europäer keretében úgy akarnak szembeszállni az amerikanizmusssal és annak hazugságaival, hogy Közép- és Kelet-Európának ezen „amerikai” vívmányok nélküli politikai viszonyokat javasolnak: ezeknek a népeknek ugyanis állítólag nem kellenének polgárjogok, ahogyan azokat például Szaharov – saját életével bátran példát mutatva – követelte, és amelyekért Anna Politkovszkaja életét kockáztatta. Sokkal inkább – véli a cikk szerzõje, Szolzsenyicinnel együtt – egy erõs vezetõre van szükségük, és õ talált is egyet, aki szövetségben a legkeresztényebb moszkvai pátriárkával és a Gazprommal ellenszegül a nyugati páholyok uralmának, a jogállamiságot mint trójai lovat leleplezi, és a keresztény nyugatot Csecsenföld muzulmánjainak lemészárlása révén megvédi, éppolyan hitelesen, mint ahogy egykor Berlin szabadságát védték Vietnamban. Ezt az Amerika-ellenes megmentési frontot erõsíti a magyarországi új antiszemitizmus és a lengyelországi régi katolicizmus. Megint „hazafiakat” küldenek a „gyökértelen entellektüelek” elleni harcba. Hogyan lehetséges az, hogy az Europäer szerkesztõségénél és olvasóinál már magánál ennél a szónál nem szólalnak meg a vészcsengõk? Hát az antropozófiát népi gyökerû vezéreknek kell képviselniük? Rudolf Steinert újra fel kell fedezni mint osztrákot? Aki ma lépést akar tenni az amerikai világuralmi impulzussal szemben, az jól tenné, ha ugyanakkor két lépést tenne az autoriter-nacionalista impulzussal szemben is. A saját polgárok polgárjogait (még ha nem is rendelkeznek a megkívánt gyökerekkel a néplélekben, sõt esetleg zsidók) és minden ember emberi jogait (még ha muzulmánok is) nem szabad átengedni cégérként az USA politikájának. Mihelyst ezek az alapvetõ jogok a kelet-európai lakosság és kormányok égetõ ügyévé válnának, nem ûzhetne velük többé a „Nyugat” rafinált hatalmi politikát. Ha az ezek ellen a nyugati hatalmi impulzusok ellen vívott szellemi harc egészségesen bele akarja helyezni magát a jelenbe, kiegyenlítõdésre van szüksége: arra, hogy ugyanolyan kíméletlenül feltárja az ellenfelek szellemtelen gyengéit, akik az áldozat státuszát elõnyben akarják részesíteni önmaguk megismerésével szemben. Rudolf Steiner fogalmai, mint „egy népszellem küldetése”, nem kerülhetnek olyanok szolgálatába, akik éppen az ellenkezõjét akarják annak, amit 1917 után Rudolf Steiner szociális impulzusként nyomatékosan a világba helyezett. A hármas tagozódás impulzusát kellett akkor – és kell bizonyára ma is – szembeállítani a Nyugattal és nem teokratikus vezérséget, hatalomkoncentrációt és nemzeti meggyökeresedést. Tehát Putyint, Kaczynskit és Orbánt sem. Fordította: Kádas Katalin Der Europäer, 15. évf., 4. szám. 2011. február

2011/1

25

VILÁGHELYZET

Válasz Peter Lüthinek (olvasói levél, Der Europäer, 2011. január)

1) A levélíró pozitív gondolata, hogy a nyugati fejlõdés eredményeit (szabadság, demokrácia, alapvetõ emberi jogok stb.) a világuralomra törekvõ angolszász imperializmus kihasználja és eltorzítja, és ezzel szemben valóban egyes-egyedül Rudolf Steiner – az emberi és a szociális organizmusra vonatkozó – hármas tagozódás eszméje állítható szembe. 2) Rudolf Steinernek az európai néplelkek sajátosságait felfedõ ismeretei nem helyettesíthetõk egy absztrakt intellektuális internacionális sematizmussal. Nemcsak a nyugati népek értek el fejlõdési eredményeket, hanem Kelet-Európa népei is (például szolidaritás). Ha a levélíró ezt meg akarja érteni, akkor szeretetteljes érdeklõdéssel kell fordulnia e világ felé, amivel – úgy tûnik – õ nem rendelkezik. Valószínûleg fogalma sincs arról, hogy az angolszászok Kelet-Európában végrehajtott szocialista kísérlete, amely mind a mai napig tart, milyen mérhetetlen szenvedéseket okozott ezeknek a népeknek. De ezekbõl a szenvedésekbõl eredmények is születtek. Az itt élõ népek megértették a hamis liberalizmus, a hamis demokrácia tévedéseit, melyeket el kellett szenvedniük. De nem értik a németeket, hogy hogyan nem képesek a rájuk kényszerített bûnösség tudatától az egészséges nemzettudat/nacionalizmus erejével megszabadulni. A „Szmolenszk“ cikk szerzõje, Ertsey Attila a Szabad Gondolatok Háza által kiadott, tizennegyedik éve mûködõ folyóirat munkatársa. A Szabad Gondolatok Házába olyan emberek látogattak el eddig – és szívesen térnek vissza hozzánk –, mint Thomas Meyer, Markus Osterrieder, Andreas Bracher és sokan mások, mert megértettek valamit abból, amit a Kelet hoz létre, ami a Kelet feladata, és amire éppúgy szüksége van a Nyugatnak, mint a Nyugat eredményeire a Keletnek. A levél szövegébõl azt lehet sejteni, hogy írója soha nem járt errefelé, és nem ismeri ezt a világot. Sajnos azt is érzi az ember, hogy dogmatikus nézetei mögött indulatok – és talán gyûlölet is – rejtõzködik.

26

2011/1

PEDAGÓGIA

Kálmán István: Nyílt levél az Iskolák Gyûléséhez Tíz esztendõvel ezelõtt az Országos Waldorf-konferencia felkért arra, hogy fogalmazzam meg, mit tartok a magyarországi Waldorf-mozgalom legfontosabb eredményének, és miben látom a veszélyeket. Tíz év után szükségesnek látom akkori válaszomat két további ponttal kiegészíteni. Elõbb a korábbi levél: Tisztelt Konferencia! Kedves Waldorf-tanárok arra kértek, hogy ha személyesen nem tudok részt venni a konferencián, akkor levélben közöljem a feltett kérdésükkel kapcsolatos gondolataimat. („Mit tart a legfontosabb eredményeknek, milyen veszélyeket érzékel, és miben látja a Waldorf-pedagógia idõszerû társadalmi feladatait.) Ennek a kérésnek most eleget teszek. Elõször is tisztelettel gondolok mindazokra, akik a nyolcvanas évek végén vállalkoztak arra, hogy megteremtsék Magyarországon a Waldorf-pedagógia intézményes alapjait. A jövõt reálisan a megszületõ gyermekek hordozzák, ezért nem lehet fontosabb feladatunk, mint az õ felnõtté nevelésük. Meggyõzõdésem, hogy ma és az elkövetkezendõ jövõben erre egyedül a Rudolf Steiner alapította pedagógia alkalmas. Ez a pedagógia feltételezi azt az intézményi struktúrát is, melyben a tanítás és tanulás szabadsága megvalósítható. Ennek alapelvei: önigazgatás, hármas tagozódás, demokratikus-republikánus elv. Magyarországon a negyvenéves bolsevik uralom után nulláról kellett indulni, ezért érthetõ, hogy az elmúlt tíz évben a rendkívül gyors kibontakozás a Waldorf-mozgalomban a meg nem értések és félreértések következtében torzulásokkal járt együtt. Ezek a torzulások a pedagógiában és az intézmények szervezeti felépítésében egyaránt megtalálhatók. Én két fenyegetõ tendenciát látok: 1) A Waldorf-pedagógiában már kidolgozott módszerek puszta átvétele és általános alkalmazása anél-

kül, hogy a nevelõk folyamatos belsõ erõfeszítéssel – szellemtudományos iskolázással – elsajátítanák azt a képességet, mellyel minden egyes gyermek testilelki-szellemi fejlõdését õk maguk tudják követni, és a módszereket ebbõl maguk alakítják ki. 2) A szabad szellemi élet intézményes megteremtése nélkül minden jóakaratú igyekezet, lelkesedés kárba veszhet – a széthulló régi formák káoszt, zûrzavart és viszályt szülnek. Én a fiataloknak azt szoktam mondani, hogy takarítsátok el azt a „drekket”, amit mi itt hagytunk magunk után. És lelkesedéssel és eleganciával vállaljátok fel azt a feladatot, amelynek mi úri kedvünk feladása nélkül életünk jó részét szenteltük. 2001. nov. 15. Kiegészítések 3) Amíg a nevelés, oktatás függ a mindenkori politikától, amíg az iskolákat az állam finanszírozza, addig a Waldorf-iskolák csinálhatnak, amit akarnak, a szellemtudományos emberismereten alapuló nevelés nem tud megvalósulni. 4) Ha egyik oldalon engedjük, hogy az állami-politikai rendszer a szellemi életet függõségben tartsa, a másik oldalon pedig a hivatásunkat azzal az érzülettel akarjuk teljesíteni, hogy nekem a szellemi élettel kell törõdnöm, pedagógiai kérdésekkel és nem a pénzzel, a hitellel, leszámítolásokkal, kettõs könyveléssel, kamatokkal, földjáradékkal, tõkével stb. akkor kiszolgáltatva maradunk a neoliberális gazdaság pénzvilágának, amelytõl anyagi egzisztenciánk függ. Ha az állami-jogi és a gazdasági életben nem tudunk éppen úgy eligazodni, mint a pedagógia területén, akkor a jövõben sem fogjuk tudni megteremteni a hármas tagozódású szociális organizmus szabad szellemi életének intézményét. 2011. január 9.

2011/1

27

GYÓGYÁSZAT

Dr. Ita Wegman: Az ember anyagcsererendszere és táplálkozási folyamatai* Az ember a maga teljességében – ahogy azt leírtuk, ahogy eközben elgondoltuk, hogy szellemi-lelki mivolta birtokba veszi fizikai testét –, ez az ember, ha helyesen akarjuk megérteni a fizikai testében lejátszódó folyamatok és lelki-szellemi mivolta összefüggését, hármasan tagolt. Rendelkezik egy ideg-érzékszervi rendszerrel, melynek elsõsorban a fejben van a fõhadiszállása, rendelkezik légzéssel és keringéssel, melyeket meghatározott ritmus jellemez, és amelyek elsõsorban a mellkasi szervekben adják hírül magukat, harmadikként pedig van anyagcseréje, ami fõként az alsó emberben játszódik le. Ez a három különbözõ folyamat, ahogy az érzékelési idegrendszerbõl, a légzési és keringési rendszerbõl és az anyagcsererendszerbõl kiindulnak, mindegyik igencsak szellemi folyamat az emberben, és teljes jelentõségüket az ember számára csak akkor ragadhatjuk meg, ha figyelembe vesszük keletkezésük módját, azt, ahogy a Föld-fejlõdés és az emberi fejlõdés különbözõ korszakaiban létrejöttek. Ahogy már említettük, a Föld fejlõdésében megkülönböztetünk három korábbi állapotot, melyeket a szellemtudomány nyelvén a Föld Szaturnusz-, Nap- és Hold-fejlõdésnek nevezünk. Az ember ezekben a különbözõ korszakokban fejlõdött olyanná, ahogy ma megjelenik a Földön. Az ember elsõ létformája teljesen szellemi volt, és hõorganizmusként nyilvánult meg egy olyan korban, amikor szubsztanciálisan a Föld is csak hõbõl állt. Ez volt a Szaturnusz-állapot, melyrõl (és az ezt követõ további földállapotokról) tovább olvashatunk Rudolf Steiner: A szellemtudomány körvonalai címû könyvében. Mindebbe itt mélyebben belemenni túl messzire vezetne. Ebben a Szaturnusz-korszakban teremtették az emberi fizikai test és az érzékszervek adottságának elsõ csíráit. A Szaturnusz-korszakból a Föld aztán átment a Nap-állapotba, amikor a hõbõl elkülönült a fény és a levegõ, és az emberbe is beleplántálták a fény- és levegõerõket. Ezek azok az erõk, melyek a mai emberben a lég* Natura I. évf. 10. szám

28

2011/1

zés és a keringés ritmusában nyilvánulnak meg, és középpontjuk a szív. Ezzel kialakult az ember ritmikus rendszerének adottsága. A Nap-állapotot a Hold-fejlõdés követte, ahol a hõhöz, fényhez és levegõhöz a víz is társult, és ennek megfelelõen az emberi organizmusba is beletagozódtak azok az erõk, melyek a vízben mûködnek. Ezáltal megadatott az ember számára mai anyagcsererendszere elsõ adottsága is. A földfejlõdés további elõrehaladása során aztán egyre inkább megszilárdult a Föld, és most már megkülönböztethetjük a négy elemet: föld, víz, levegõ és tûz. Az ember is továbblép fejlõdésében, alakja egyre szilárdabb és szilárdabb lesz. A szellemtudomány rávilágít továbbá, hogy a három szervrendszer közül az anyagcsere az a rendszer, amely az ember egészséges vagy beteg létét rejti magában. Az organizmusban ez az a terület, ahol a földi folyamatok átvezetõdnek szellemibe. Ez úgy is végbemehet, hogy a szellemivé tétel túl intenzíven mûködik, és az embert elvonja a Földtõl, de úgy is, hogy megbetegedhet az ember, ha a különbözõ táplálékokat, melyeket magához vesz, nem emészti meg rendesen, vagy ha azok nem megfelelõ módon mennek keresztül az anyagcsere-folyamatokon. Az anyagcserében tehát állandóan benne rejlik a megbetegedés tendenciája. És ezzel a megbetegedési tendenciával állandóan szembe kell helyezkedni azáltal, ami a ritmikus rendszerbõl kiindulva történik.1 Ezért a ritmikus rendszernek mint egészségesítõ princípiumnak, elõször adottságként már meg kell lennie, hogy funkcióját teljesen elláthassa, amikor a megbetegítõ is csatlakozik. A légzési folyamat révén az emberi belsõ világ kölcsönhatásba lép a külsõ világgal, és az ember számára közvetítve lesznek a világmindenség erõi. A légzés ritmusa pontosan illeszkedik a Kozmosz törvényszerûségeihez, és megfelel a Nap ritmusának, amikor az végigjárja a Napévet. A Napnak ahhoz, hogy tavaszpontja végighaladjon a teljes állatövön, 25 920 évre van szüksége.

GYÓGYÁSZAT

Dr. Ita Wegman: Az ember anyagcsererendszere és...

És középsõ életkorában ennek teljesen megfelelõen az ember egy nap folyamán 25 920-szor vesz levegõt, ha percenként átlagosan 18 lélegzetvétellel számolunk.

vezetõ úton az emberi organizmus belsõ tevékenysége által újra felépüljenek, és így az organizmus felépítését szolgálhassák.

A keringési ritmus ezzel szemben az anyagcserétõl függ, gyorsabb vagy lassúbb lehet az anyagcserében zajló táplálékfolyamatok szerint. És a légzésritmus feladata, hogy szabályozza és uralja ezt a keringési ritmust, hogy a 4:1 arány – négy keringési hullám lélegzetvételenként – ne változzon. Ha ez nem tud megtörténni, akkor az ember keringése rendszertelen ritmusba kerül, ami a Kozmoszban semminek sem felel meg.

Ebben a felépítésben különös mértékben azok a szervrendszerek vesznek részt, amelyeket szív-, tüdõ-, vese- és májrendszerként különböztetünk meg. Amikor ez a négy szervrendszer a tevékenységeivel részt vesz a belsõ anyagcsere- és táplálkozási folyamatokban, akkor itt megint érvényesülnek azok a kapcsolataik, melyek a földi világ négy eleméhez fûzik õket, melyek minden természeti jelenségben mûködnek. Azt már kifejtettük, hogy a tüdõ, a máj, a vese és a szív milyen módon tagozódik be az emberi organizmusnak a környezetével való kölcsönhatásába, hogy ezek a szervek bizonyos értelemben azokat a kapukat jelentik, melyeken keresztül az emberi belsõ világ kapcsolatba lép a külvilággal; hogy a földképzõ erõk sajátos hatást fejtenek ki a tüdõre, hogy a vizek alkotottsága a májjal áll kapcsolatban, a levegõ, ahol a fény- vagy asztrálerõket kell hatékonynak elgondolnunk, a veserendszerrel, a szív pedig a belsõ hõképzéssel áll összefüggésben a végtagok külvilágban történõ tevékenykedése révén. Az egészségtelen életvitel egyik vagy másik említett módjának – ahogy láthattuk – a megfelelõ szerv megbetegedése lesz a következménye.

Az emberben az anyagcsere, ami a földi táplálékok felvétele révén a földi törvényeknek van alávetve, azzal a lehetõséggel rendelkezik, hogy kiszakítsa az embert a Kozmosz ritmusából, elidegenítse a Kozmosztól, míg a légzésritmus állandóan vissza akarja tagozni az embert a Kozmoszba. Így a légzési folyamat egy természetes gyógyító bennünk, és a gyógyítási folyamatokban mi is ezt támogatjuk. Szemléljük tovább az embert, ahogy benne áll az életben. Ahhoz, hogy fenntartsa magát, a környezetébõl – a növényi, állati és ásványi birodalomból – vett tápanyagokra van szüksége. Ezeknek a tápanyagoknak azonban hatalmas átalakuláson kell átmenniük, míg alkalmassá válnak arra, hogy az emberi organizmus felvegye magába õket. A külsõ emésztési folyamat, ahogy a szájban, a gyomorban és a belekben feldolgozza a felvett táplálékot, ismert, de ezek a folyamatok, melyek egy bizonyos fokig kémiailag a laboratóriumban, retortákban egészen a finomságaikig menõen kikutathatóak és utánozhatóak is, még nem a leglényegesebbek. Olyan további folyamatok is zajlanak az emésztésben, melyeket fizikai-kémiai eszközökkel nem lehet megközelíteni, melyek a tápanyagok asszimilációjával és az emberi fehérjetest szintézisével függenek össze, és amelyeket a tudománynak nem sikerült a retortában utánoznia. Ehhez ugyanis nem elegendõ ismerni a fehérje egyes alkotórészeit, hanem annak képzéséhez az emberben lévõ életfolyamatokra és szellemre van szükség. Nem szabad azt képzelnünk, hogy az ember a testét egyszerûen a tápanyagokból, a fehérjékbõl – ahogy azokat a növényi vagy állati táplálékokból felveszi – alakítja, hogy ez a felvett fehérje úgy, ahogy van, egyszerûen átmegy az emberi organizmusba. Az összes tápanyagot a szájban, gyomorban és belekben zajló emésztési folyamatok során tökéletesen le kell bontani, meg kell fosztani az organizmustól idegen mivoltuktól és teljesen halottá kell tenni, hogy azután a bélbõl a nyirokba, majd vérbe

Ezzel bizonyos értelemben ábrázoltuk a szervek külsõ oldalát; befelé azokat az eszközöket jelentik, melyeket az organizmus részben az anyagcsere-területeken zajló belsõ felépítõ tevékenység számára igénybe vesz. Az ember bensejében ez a négy szervrendszer úgyszólván éterikus erõcentrumokat jelent, azoknak az erõknek megfelelõen, melyek az emberen kívül a négy elemben, a földszerûben, a folyékonyban, a levegõben és a tûzben mûködnek, és amelyek fizikai megjelenései – a szén, az oxigén, a nitrogén és a hidrogén – közvetítenek mind a szerves, mind a szervetlen természetben. És ha a fehérje kémiai testként lényegében szénbõl, oxigénbõl, nitrogénbõl és hidrogénbõl áll, akkor érthetõvé fog válni, hogy – mint azt a szellemtudomány tanítja nekünk – az ember belsõ világában a négy nevezett szervrendszer, és mindegyik a maga sajátos módján, részt vesz az emberi fehérje képzésében. Ekkor jön még továbbá, hogy a szív-vérrendszer, mint a hõelemmel rokon rendszer, az én-erõket hordozza, a veserendszer az asztráltest erõit, míg az étertestnek az a része, amelyik a folyadékorganizmusban bontakoztatja ki a tevékenységét, a májrendszerrel áll kapcsolatban. És ha a táplálkozási folyamatot mindezekre az összefüggésekre tekintettel követjük, és elõttünk áll, hogy az emésztõcsatornán történõ áthaladása során

2011/1

29

GYÓGYÁSZAT

Dr. Ita Wegman: Az ember anyagcsererendszere és...

minden tápanyagnak úgy át kell változnia, hogy elõbb tökéletesen élettelen anyaggá váljon, majd ugyanezeket az anyagokat újból meg kell eleveníteni, úgy ez a megelevenítés az emberi étertest által történik. A táplálék folyékonnyá vált, mire megemésztõdött és átment a nyirokba és a vérbe, és ebben a folyadékáramban mûködik az étertest, ami a táplálékot nemcsak újra megeleveníti, hanem amikor a szív felé a hõorganizmusba hajtja, elillanásra is akarja késztetni; és minden táplálék elillanna, és az ember nem tudna földi-fizikai lenni, ha a szív és a tüdõ kapcsolata révén, a légzésen keresztül nem jutna oxigén az emberi organizmusba, és az nem tenné az embert megint földnehézzé. A belélegzett oxigén révén megy végbe az elsõ szintézis, folyékony oxigénvegyületek képzõdnek, folyékonyillékony szénsavvegyületek, hasonlóképpen, mint a növény nedváramában. A tápanyagokat, pl. a szenet, nitrogént stb. – melyek a hõelemben ki akarnak tágulni és el akarnak illanni – az oxigén bizonyos értelemben nehézzé teszi és részben folyékonnyá. Ezzel megtörtént az elsõ lépés a vér- és szervképzõ fehérje újrafelépítéséhez. És ezek nélkül a folyamatok nélkül nem lenne lehetséges egy a béltraktuson túl és a szívrendszeren kívül nedvkeringéssel, izmokkal, csontokkal és belsõ szervekkel rendelkezõ organizmus léte. További szintézis megy végbe a veserendszer tevékenysége következtében. E tevékenység révén tagozódnak be a tápanyagok a levegõorganizmusba és az asztráltestbe, és a táplálékban felvett nitrogén oly módon metamorfozálódik, hogy ezáltal a fehérje-szubsztanciák további felépítése során képes legyen közvetíteni a kozmikus törvényszerûségeket, és kapcsolódási pontként szolgálhasson az asztráltestnek, míg a fölvett nitrogén fölöslege húgysavként és húgyanyagként kiválasztódjon. És miközben a felvett anyagok egy növényszerûen vizes állapotban az asztráltest tevékenysége révén a vér és a szervek felépítését szolgálják, a fölösleges szénsavat a tüdõ kilélegzi. Ezzel egyidejûleg az asztráltest – ami folyamatosan fölfelé, a Kozmosz felé akar törekedni – a nitrogén révén, ami az asztráltestet ismét földivé, földnehézzé teszi, fogva lesz tartva. Végül az epe, ami a májban választódik ki, és amit a vér egy részének tekinthetünk – tudjuk, hogy a kiválasztott epe mennyisége teljes mértékben függ a hozzávezetett vértõl, és hogy az epe színanyagai részben nagyon hasonlóak a vér színanyagaihoz –, tehát az epe közvetíti a tápanyagok betagozódását az én-organizációba. Mert az epében a vér melege mûködik, és benne a hõelemben mûködõ én erõi is tevékenyek. És

30

2011/1

amikor az epe már a bélben hozzákeveredik a táplálékmasszához, egyrészt adott a lehetõség, hogy az én a vérbe átment tápanyagokból és a vérben képzõdõ fehérjetestekbõl a maga szerveit alakítsa, míg másrészt a máj-epe rendszer a kapuérrendszeren keresztül is a tápanyagok hõorganizmusba vezetõ következõ útját közvetíti. Így tehát az emésztési tevékenység végén egy teljesen új belsõ struktúrával az embernek megfelelõ fehérjénk van a testnedvekben, a vérben és a szervek sejtjeiben, ha kémiailag pontosan úgy, mint az emberen kívüli fehérje esetében, itt is a szén, nitrogén, oxigén és hidrogén vegyületérõl van szó. Képzésén ugyanis az ember belsõ világának, mikrokozmoszának erõi is dolgoztak. Végül az emberi fehérje is tartalmaz ként, mint minden fehérjetest. Az emberen kívüli természetben a kén minden égési vagy ún. szulfurizációs folyamat fizikai reprezentánsa, amely folyamatokkal az emberi emésztési folyamat is analóg. És csak így értjük meg, hogy a kén miért tartozik hozzá a fehérjeképzéshez és adja a fehérje belsõ struktúráját; ugyanis minden táplálkozási folyamat és minden fehérjeképzés, a növényben éppúgy, mint az állatban és az emberben, a felvett táplálék különbözõ fokokon megtorpant, lassú égési folyamatát jelenti, és a táplálékszubsztanciák átszellemesítése kezdetének tekintendõ, ami legmagasabb fokát az emberben érheti el. Az anyagcsererendszer és a táplálkozási folyamatok ilyen szemlélete adódik a szellemtudomány tanulmányozásából; és szükséges volt még egyszer, ha röviden is, a táplálkozási és anyagcsere-folyamatokról különbözõ helyeken már elmondottakhoz hozzáfûzni e folyamatok olyan összefoglaló ábrázolását, ahogy mi ezeknek a folyamatoknak az emberi organizmusba ágyazottságát elgondoljuk. Így ez az összefoglalás az alapját képezheti annak, amit a továbbiakban adnunk kell. Mert csak ezeken az alapokon fogjuk tudni közvetíteni a különféle betegségfolyamatok és gyógyításuk, a helyes táplálkozásmód megértését, és felépíteni az egészséges és beteg embernek megfelelõ diétát, ami a következõ feladatunk lesz.

Fordította: Kádas Ágnes

Jegyzet 1

Ita Wegman: Merkur-Raffael a gyógymûvészetben, Natura 6. füzet, magyarul: Szabad Gondolat 11/3

GYÓGYÁSZAT

Eugen Kolisko: A táplálkozás lényegérõl* A táplálkozás, ami az embert a külsõ természettel anyagi szempontból összekapcsolja, valójában egy igencsak szellemi folyamat, ahogy ezt Rudolf Steiner tanította nekünk. Az ember számára csak az válhat táplálékká, amit organizmusa teljes mértékben átalakított és átváltoztatott. Ezért amit táplálékként felvesz az ember, azt nem hagyja meg abban az állapotában, ahogyan az a növényi vagy állati életfolyamatban vagy az ásványvilágban létrejött, hanem valami egészen mássá teszi. Ugyanez a helyzet az emberi megismerésnél is. Amit a megfigyelés során az érzékeken keresztül felveszünk, azt a gondolkodás aktivitásával elõször tökéletesen át kell alakítani és át kell változtatni. Az ember csak azáltal szabad lény, hogy nem csupán kívülrõl építi fel a külsõ észlelés és külsõ táplálékfelvétel, hanem hogy a gondolkodásban és a táplálkozásban maga újrateremti magát. Minden táplálkozásnak van egy aktív oldala. A külsõ táplálékfelvétel az ember számára csupán ösztönzés a belsõ tevékenységre. Ebben áll a jelentõsége. A szellemtudományos szemlélet szerint a táplálékot az ember tevékenysége három fokozatban átalakítja – ezt egy korábbi írásban ábrázoltuk.* Itt a külsõ emésztési tevékenységrõl van szó, ami a tápanyagokat átvezeti abba az állapotba, ami képessé teszi õket arra, hogy tápláljanak. Ennek során minden természeti elevenség megszûnik, és csak a halottá tett lesz a vérbe történt átlépés után ismét megelevenítve. Ez az újra-megelevenítés az emberi étertest révén történik. Képzõerõi segítségével az étertest fogja beletestesíteni a táplálékot a vérbõl az emberi organizmusba. Ezt egy a külsõ emésztésben – a szájban, a gyomorban és a belekben – lezajló háromszoros átalakítás elõzi meg. Az ízlelési folyamat, ami még teljességgel tudatos, fokozatosan egy kevésbé tudatos, de annál intenzívebb folyamatba megy át. A szájban csupán a fej ízlel, és ízlelése még nem erõteljes emésztés. A gyomorban, de különösen a belekben a teljes organizmus ízlel. Eközben azonban meg is emészti a táp-

lálékot. Miközben a táplálék a tudatos ízlelési folyamat, a szellemi-lelki érzékelési folyamat elõl eltûnik, egyre inkább beletestesül az ember életfolyamataiba. Az ízlelésben és a rágásban az emberi Én teljesen tudatosan, éber tudattal mûködik; a gyomor elõkészítõ emésztésében a lélektest álmodóérzõ, félig-tudatos tevékenysége, míg a belek és a többi sokrétû emésztõszerv energikus tevékenységében az étertest intenzív élettevékenysége van benne, ezt azonban az ember a tudatával teljességgel átalussza. Ekkorra a táplálék szinte teljesen fizikaivá-ásványivá vált. Hozzáférhetõvé vált az újramegelevenítés számára, amit az ember étertestében testileg mûködõ én-tevékenység visz véghez. Ez az a tevékenység, ami képes felépíteni egy emberi organizmust. A táplálék tehát mint az emberi, azaz énnel áthatott étertest életszubsztanciája ismét élõvé válik, „feltámad”. Ekkor aztán a táplálékvért a vérkeringés az egész organizmuson végigvezeti. Ebben az élettest az ember asztráltestének sajátos hatása alatt mûködik. A táplálékvér a légzés, a levegõ felé fordul. Ezen az úton, találkozván a levegõvel, a vér felmelegszik és biztosítja az ember saját hõjét. És tovább, fölfelé, amikor az ember kilélegzi azt, ami ebben a belsõ égési folyamatban mint szén-dioxid keletkezett, elõkészül azoknak a szerveknek a képzése, melyek kevésbé az ember testi felépítését, sokkal inkább szellemi-lelki tevékenykedését tudják szolgálni. Ezek: az agy és az idegszervek. Ezekben az ember éterteste úgy dolgozik, hogy belõle az Én és a lélektest tevékenysége – mint inkább szellemi-lelki tevékenység – visszahúzódott. Ennek megfelelõen a természet különbözõ birodalmaiból származó táplálék egészen különbözõ módon hat az emberre. Erre manapság többnyire azért nem tekintenek teljes tudatossággal, mert mindenekelõtt a táplálékok kémiai mivoltát veszik figyelembe és nem azokat az életfolyamatokat, melyek bennük hatnak. Amikor az ember valami teljesen ásványit vesz föl, például sót, akkor a

* Natura 1. évf. 6. füzet, magyarul: Szabad Gondolat 13/3. és 13/4. szám

2011/1

31

GYÓGYÁSZAT

Eugen Kolisko: A táplálkozás lényegérõl

lejátszódó folyamat teljesen más, mint egy állati szubsztancia esetében. Az állati áll a legközelebb az emberhez. Az állat maga is rendelkezik emésztéssel. Ebben mûködik az asztrálteste, ami a növényit már feldolgozta. Így csak arra van szükség, hogy az ember – énjének testileg mûködõ tevékenységével áthatott – életteste avatkozzon be, és tegye emberivé az állatit, miután azt a külsõ emésztési folyamat feloldotta. Az állati közvetlenül az emberi étertestre hat. Ezt abban is láthatjuk, ahogy az állati hat az emberre, ha közvetlenül a vérébe jut. Akkor az egész éterteste mûködésbe jön. Az állati fehérjét le kell küzdeni. Az ember belázasodik, ha idegen, állati fehérje kerül a szervezetébe. Megmérgezi az állati, és étertestének tiltakoznia kell ez ellen. Ahhoz, hogy az állatit beletestesítse magába, az ember étertestének kell tevékenynek lennie, amennyiben nem hagyja elkülönítve mûködésbe lépni az asztráltest és az én tevékenységét. Ezért az állati táplálék olyan, hogy közvetlenül az anyagcsere-folyamatok emésztik meg. Nem ösztönzi a feldolgozásra a magasabb területeket, a ritmikus rendszert és az idegérzékelési folyamatokat, hanem az étertesti tevékenységnek csak azt a részét veszi igénybe, amelyik közvetlenül az anyagcserében mûködik. Az állati táplálék ezért az étertesti tevékenységnek azt a részét teljesen érintetlenül hagyja, nem veszi igénybe, amelyik feljebb zajlik, ahol a lelki-szellemi az éterikustól már jobban elkülönülve hat; ez a táplálék egyedül az ember étertestére hat. Más a helyzet a növényi táplálékkal. A növényt nem hatja át asztráltest. Ezért a növényi táplálékok az emberi organizmusnak sokkal inkább arra a rendszerére hatnak, amelyikben az éterikus már elvált a lelki-szellemitõl, vagyis a ritmikus rendszerre. A növényi táplálékok feldolgozásához az emberben az asztrális elkülönült tevékenységére van szükség. Éppen azért, mert az asztralitás a növényekben nincs benne, az emberben történõ feldolgozásukhoz inkább kívülrõl kell kapcsolódnia az asztrálisnak. A növényinek a feldolgozásához az ember asztráltestére van szükség, ami különösen a ritmikus rendszerben hatékony. Az embernek az ásványit, például a sót kell a legnagyobb mértékben átalakítania. Ez az átalakítás azonban nem olyan, hogy az étertest alsó, alvó emésztési folyamatait venné igénybe, hanem olyan, hogy az ember én-tevékenysége által kell megtörténnie. Az emberi organizációnak azokat a részeit veszi igénybe, melyekben a szellemi-lelki a fizikai-

32

2011/1

testi tevékenységtõl teljesen emancipálódott, önálló hatékonyságig jutott. Ezért az ember idegfolyamatait, érzékelési tevékenységét ösztönzi. A só, a teljességgel ásványi táplálék, ébreszti az embert, az én szellemi tevékenysége felé fordul. Az ember fejorganizációjára hat. Tehát az állati táplálék számol a legkevésbé az egész emberi természettel. Nem használja azokat az erõket, melyek az énbõl és az asztráltestbõl szellemi-lelki módon hatnak. Szilárdan beleköti a lelki-szellemit az alsó ember étertestének a Föld erõinek alávetett emésztõ tevékenységébe. A növény teljesen a környezettel, a Nappal és a bolygókkal, az atmoszféra és a víz hatásaival való kölcsönhatásban él. Ezért az emberi organizmus azon régiója felé fordul, amelyben egyensúly van a lelkiszellemi és a fizikai-testi között. Ez a helyzet a légzés és a vérkeringés ritmikus folyamataiban. Ezzel szemben az ásványi a földi erõktõl szabadon hagyja a lelki-szellemit. A maga átváltozásához az emberben lévõ legmagasabb szellemi mûködést veszi igénybe, az emberben lévõ égi erõkre apellál, melyek a fejét képezték. Az állati táplálék betestesítése a vizes elemen, az ember nedvkeringésén belül megy végbe, a növényi tápláléknak már szüksége van a levegõvel való kölcsönhatásra, és az ásványi csak akkor dolgozható fel, ha egyidejûleg hõ és fény is áramlik az emberbe az érzékeken és az idegeken keresztül. Még világosabbá fog válni a táplálkozási folyamat, ha megfigyeljük a növénynek az emberhez való viszonyát. A növény a földben gyökeredzik, és virágjával az ég felé törekszik. Lent az ásványival, a Föld sóival kapcsolódik össze. Itt fokozatosan ásványivá, halottá válik. A növényi gyökér az ásványokkal történt impregnálódása révén kapja meg erõsségét, hordozó erejét, egyben maradandó létét. A legtöbb hamu belõle keletkezik, gyakran keserû ízû, és a növény legtöbb tartós (ausdauernde) életerejét rejti magában. Ha táplálékként az emberbe jut a gyökérszerû, hatása a legközelebb áll az ásványiság hatásához. Arra a félre fog hatni az emberben, amelyik ugyan még a ritmikus rendszeren – különösen a légzésen – belül, de már inkább az idegérzékelési folyamat felé található. Rokonságban áll azokkal a régiókkal, melyekben a szellemi-lelki már a fizikai-testi mellé kerül. A gyökérben nem találjuk a virágoknak az ég erõi által megfinomított nedveit. Még minden durva, földi; de éppen ezért vonzzák az emberben azok az erõk, melyek leginkább égiek, az ember fejének erõi.

Más a helyzet a virágokkal. Bennük a növény közelít az állatihoz. Itt jut el a szaporodáshoz. A levegõ és a hõ befolyására egészen finommá válik. Nedvei már nem annyira vízszerûek. A levegõ, a fény és a hõ kiemelték a szilárd birodalmából. Az illatban, a levegõbe aromatikusan szétterjedõben áthatja egy finom égési folyamat. Ezért a növény virága a ritmikus organizációnak inkább arra a részére hat, amelyik az anyagcseréhez áll közel. Hasonlítsuk csak össze egy gyökér, mondjuk egy sárgarépa hatását a hársvirág-teáéval. Az elsõ fölfelé hat, a másik erõteljesen az anyagcserére, átmelegíti és mozgásba hozza a nedvkeringést. Ezt a hatást közvetlenül átélhetjük, és ebbõl láthatjuk, hogy egy tápláléknak mennyire nem csupán a kémiai mivolta, hanem sokkal inkább az határozza meg az emberre gyakorolt hatását, hogy egyik vagy másik eleven természeti folyamathoz, a gyökérszerûhöz vagy a virághoz tartozott. A virágot, ami kint a természetben az égi erõk külsõ hatékonysága révén a leginkább átalakította, megfinomította a szubsztanciákat, az emberben pont annak a területnek kell megragadnia, amelyik az anyagcserén belül a földi erõkkel rokon. Középen áll a növénynél a levél. A földi és égi erõk egyensúlyában áll benne. Asszimilál. Vagyis azzal ellentétes folyamatot viszi véghez, ami az emberi légzésben és vérkeringésben zajlik. Ez leginkább a vasnak a levél zöldjéhez, illetve a vér színanyagához való viszonyában mutatkozik meg. Mindkét színanyag csakis a vas által kaphatja meg a színét. A levélzöld létrejöttéhez a talajban vasnak kellett jelen lennie; a vér színanyaga közvetlenül tartalmaz vasat. A vér színanyaga, a hemoglobin és a levélzöld, a klorofill minden tekintetben egymás ellentétei. A vér vörös, és ha átvilágítja a fény, zölden jelenik meg. A klorofill zöld, és ha átvilágítja a fény, vörösen jelenik meg. A levelek hervadáskor megvörösödnek, a széthulló vér zöld lesz. Ami a levélszerûben mûködik, azt az emberben az a terület vonzza, ahol a ritmikus rendszerben a légzés és a keringés együttmûködik. A levél a tulajdonképpeni növényi; ezért az emberben a középre irányul a hatása. Kint a természetben asszimilációs folyamatában a levél összekapcsolja az ég fényét a Föld sötétségével; ezért az emberben is azt a folyamatot

Eugen Kolisko: A táplálkozás lényegérõl

A földi és a kozmikus táplálkozási áram

GYÓGYÁSZAT

ösztönzi, amely a felsõt az alsóval összekapcsolja, de fordított módon. Így a növény egy átforduláson megy keresztül, amikor az emberbe kerül táplálékként. A gyökérszerû feldolgozásához a felsõre, a virágszerûéhez az alsóra van szükség. A levél a középre hat. Az emberi étertest mûködésében/hatékonyságában a megfordított növényéletet találjuk. A növényhez képest az emberi organizáció egyébként is fordított irányban áll benne a világban. Hisz a növény az ásványisággal leginkább összekapcsolt gyökérorganizációjával a Föld felé, az ember az ásványisággal leginkább áthatott fejével az ég felé fordul. Az emberi organizmusban a külsõ természeti mûködés átfordul az ellentétébe. Ezt az okozza, hogy az emberben a szellem mûködik. Egy szellemi lény azáltal nyeri el a szabadságát, hogy kivonja magát a külsõ természeti mûködés alól, és azt az ellentétébe fordítja. Az ember táplálása szempontjából nem a táplálék kémiai mivoltának van jelentõsége, hanem mindenekelõtt az, hogy milyen specifikus életfolyamat képezi az alapját. A cukor például származhat a répából, a nádból vagy a szõlõbõl. Keletkezésük teljesen különbözõ folyamat. Az egyik cukor gyökér-, a másik szár-, a harmadik gyümölcscukor. Ezért egészen különbözõen hatnak az emberre. Ugyanígy nagy különbség, hogy egy keményítõ burgonyából vagy búzából származik-e. Az emberi étertest teljesen különbözõ területeit fogja serkenteni az a liszt, amelyik a föld alatti szárat különösen erõteljesen kialakító burgonyából származik, és az, amelyik magokban képzõdik. A táplálkozás a természeti

2011/1

33

Eugen Kolisko: A táplálkozás lényegérõl

A táj alakító elve a növénynél és annak kis formaelemeinél

GYÓGYÁSZAT

birodalmakban mûködõ kozmikus erõk és az ember éterteste közötti kölcsönhatás. Ha egy növény különösen a gyökérszerût vagy a levélszerût fejleszti ki, akkor ezek a gyökér- vagy levélhatások az egész növény minden részét áthatják, amellett, hogy jelen vannak a minden levélre vagy éppen virágra jellemzõ hatások. Egy zöldborsó növényben például erõteljesen hatnak a levegõ erõi. A levegõ nitrogénje belehat ebbe és a vele rokon növényekbe, így egy ilyen mag fehérjéje valami az állatival rokon jelleget kap. A hüvelyesek termése valamelyest közelít az állatihoz, és hatásuk a táplálkozási folyamatban azt fogja mutatni, hogy egyfajta középhelyzetet foglalnak el az állati és a növényi táplálékok között. Röviden, a folyamat a lényeg, ami a földi és a nap- és más csillagerõk sajátos együttmûködése révén létrejön. Amennyiben az ember ezekkel a folyamatokkal megküzd, akkor tud táplálkozni. A táplálkozás nem a test materiális tápanyagokkal történõ külsõ felépítése, hanem egy eleven szellemi folyamat a természet folyamatai és az emberi képzõerõtest között. Különbözõképpen hat az állati és az ásványi is, annak megfelelõen, hogy milyen erõk fejlõdtek ki bennük különösképpen. Így egy madár húsa, amit teljesen áthatnak a levegõ erõi, ami egyáltalán nem a nehézség régiójába képzõdött bele, az állatvilágon belül kevéssé állati, és hatásában inkább az emberi organizáció felsõbb részeinek tevékenysé-

34

2011/1

gével rokon, mint ahogy általában az állatok esetében szokásos. Ennek teljes ellentéte a tehén húsa. Az ásványiságon belül például a só teljesen másképp hat, mint mondjuk egy kén- vagy vaskészítmény. Ezzel azonban el is hagyjuk a táplálkozás területét, és a gyógyhatásokhoz jutunk. De a jobb megértés kedvéért mégis említsük meg, hogy az éghetõnek, mint a kén, különösen az anyagcserére kell hatnia, a vaskészítménynek a vérképzésre, míg a só ébresztõ hatású az érzékorganizáció területén. Így az ásványvilág is tagozódik az emberben. És nem véletlen, hogy éppen a só – ami sajátos ásványi szubsztancia – az ember egyetlen ásványi tápláléka. Ma széles körben elterjedt nézet, hogy a táplálkozás tulajdonképpen azon a hõn nyugszik, amelyet az átalakítása során termel az organizmus. Eközben a táplálkozásnál lejátszódó folyamatokat ugyanúgy tekintik, mint azokat a kémiai folyamatokat, melyek a külsõ temészetben vagy bizonyos kísérletek során lejátszódnak. A táplálék elégetése lenne egyben a táplálkozás. Nem veszik tekintetbe, hogy éppen az egyes növények sajátos életfolyamatai, a különféle állatoknál az asztrális sajátos tevékenysége, az ásványi szubsztanciák esetében azok helyzete mint az egész kozmosz folyamata az, ami kapcsolatba lép az emberi testiséggel. Mindezek a folyamatok ezért a táplálék megemésztése és feldolgozása során egészen másképp futnak le, mint a külsõ természetben vagy a retor-

tában. A táplálék feladata az, hogy ösztönzést adjon az ember tevékenykedése számára. Nem anynyira anyagot kell közvetítenie, hanem a tevékenységet, hogy a materiálisat beletagozzuk az organizmus képzõerõibe. A hatás mindenekelõtt az ember szellemi-lelkiségére irányul. Az embernek ugyanis minden szervében a szellemi-lelki és a testi tevékenységek együttmûködése zajlik. Az egészség alapja e kétféle tevékenység helyes viszonya. Akinek például a táplálkozásában túlsúlyban van az állati táplálék, ha sok állati fehérjét vesz magához valaki, akkor a szellemi-lelki arra kap indítékot, hogy teljesen összekapcsolódjon azokkal az éterikus erõkkel, amelyek az állati szubsztanciákat alakítják át. És elcsökevényesednek az étertestnek azok az erõi, amelyek a ritmikus és az ideg-érzékszervi rendszeren belül a növényi és az ásványi táplálék betagozásáról gondoskodnak. Az élettestnek azok a részei, amelyekben az asztrális és az én elkülönült hatása következtében végbemehet a szellemi-lelki odafordulása a szellemi tevékenység felé, ezek a részek visszalépnek. Az én akarati erõi nehezebben tudnak a megismerési folyamatokra irányulni, tevékenységüknek a pusztán animális-vitális oldala felé fordulnak. Mindez nem jelenti azt, hogy valamilyen sajátos táplálkozási mód mellett foglalnánk állást, csupán ábrázoljuk a tényeket. Az embernek egészsége érdekében szüksége lehet arra, hogy szellemi-lelki erõit egy bizonyos ideig ebbe az irányba terelje. Vagy egy másik példa. Valaki sok burgonyát fogyaszt. Ahogy Rudolf Steiner egy tanároknak tartott kurzusában egyszer kifejtette, a krumpli úgy hat, hogy az alsó emésztési folyamatokban kevés érdeklõdést kelt. Ezzel a lisztes gyökérszerûvel elsõsorban az agy éterisége fog dolgozni. Eközben/ekkor az agynak egyfajta emésztési tevékenységet kell kifejtenie. Ez azonban a gondolkodó tevékenységet absztrakttá teszi, elveszi tõle az eleven szubsztanciát. A gondolatok úgyszólván „vékonyabbá”, „hígabbá” fognak válni, ha az agynak emésztenie kell, ahelyett hogy szubsztanciálisan gondolkodna. Ezért a táplálkozásban egyensúlynak, harmóniának kell lennie, mert minden egyes tápláléknak jelentõsége van az ember lelki élete számára is. Szabad fejlõdése során azonban a lelki élet is természetszerûen kifejleszti a táplálék felvételére irányuló helyes ösztöneit és vágyait. Ezért nem valamilyen materialista szemléletmódot veszünk alapul, hanem az mutatkozik meg, hogy a lelki-szellemi helyes nevelés és önnevelés eredményeképpen maga úgy fogja szabályozni a táplálkozást, hogy a szellem megfelelõen mûködhessen az emberben.

Eugen Kolisko: A táplálkozás lényegérõl

A három tagból álló növény a fény és a sötétség között

GYÓGYÁSZAT

A külsõ természet materiális mivoltának szellemi történés az alapja. A táplálkozásban ezzel a szellemi természeti történéssel kötjük össze magunkat. Ezt ismernünk kell, hogy megértsük, mi megy végbe a táplálék felvétele során. Az emberben lévõ szellemit is meg kell értenünk. És akkor megmutatkozik, hogy a táplálkozásban egy olyan folyamat megy végbe, melyet csak akkor ismerhetünk meg, ha komolyan vesszük, hogy a valóságban minden materiális: szellemi történés.

Fordította: Kádas Ágnes

A táplálkozás mivoltával késõbb Dr. Rudolf Hauschka mélyrehatóan foglalkozott, kutatási eredményeit a Táplálkozástan címû, magyarul is megjelent könyvében foglalta össze. A cikk ábrái ebbõl a könyvbõl származnak. (R. Hauschka: Táplálkozástan. Ita Wegman Alapítvány – Natura Budapest Kft. 2009, Budapest)

2011/1

35

TÁJSZEMLÉLET

Ernst Michael Kranich: A zsiráf A szavanna szélesen elterülõ síksága az a terület, ahol a Föld életfolyamataiban a Nap fényének és melegének teljességében mûködik. Itt örökös nyár uralkodik, miközben az esõs és száraz évszakok váltakoznak. A Nap delelésekor az ég gyakran felhõs. A többnyire rövid és heves záporesõ vízzel itatja át a talajt. A hõ és a nedvesség együtthatása beindítja az életet és dús növényszõnyeget sarjaszt, ahol a füvek vannak túlsúlyban. Ugyanakkor a tövises cserjék és fák új leveles hajtásokat fejlesztenek. Az aszaló hõség meghatározza a többi évszakot is, amikor a Nap nem áll olyan magasan az égen és nem esik az esõ. A talaj kiszárad. A fû elszárad és elsárgul. A legtöbb fa elveszti levelét. De közülük sok virágozni kezd a következõ esõs idõszak és az élet új kibontakozása elõtt. A természet egyértelmûen megmutatja, hogyan kapcsolódik a sarjadzó élet a nedvességhez, a virágzás pedig a tiszta naphatáshoz. A Nap ereje változatosan manifesztálódik a növényvilág életfolyamataiban és formáiban, a legszebben az akácfélékben, amelyek messzirõl meghatározzák a szavanna képét. Törzse gyakran már közvetlenül a talaj fölött ágak sokaságává ágazik szét. Kiterjedése olyan lombkoronát eredményez, amely egészen a Nap felé fordul, nem pedig mint a mi lombhullató fáink gömb alakú lombkoronája. Az afrikai szavanna ezen napsütéssel telített világa az élettere a zsiráfnak. Itt élnek kis csoportokban ezek az impozáns megjelenésû állatok, amelyek néha 50 vagy több állatból álló csordává kapcsolódnak össze, gyakran békés együttesben a zebrákkal, antilopokkal és struccokkal. Alakjukat általános elv uralja: a vertikális kiterjeszkedés. Goethe egyik alapvetõ természettudományos mûvében a következõket írja: „A nyak és a lábak a test rovására elõtérbe kerülnek.” (Goethe 1975, 247. o.) Más állat esetében a lábak és a nyak nem ilyen hosszúak, a törzs pedig a lábakhoz viszonyítva nem ilyen rövid. Majdnem 6 méteres magasságával a zsiráf kimagaslik minden más állat közül. Tartásában különös karakter fejezõdik ki. A magasabb állatok tájékozódása általában horizontális irányba oszlik szét. Ez a környezethez való erõs odafordulás kifejezõdése.

36

2011/1

Ebben az ösztönszerû mozgásimpulzus és vágy ereje nyilvánul meg. A zsiráf esetében mindez visszahúzódik. Úgy tûnik, mintha a zsiráfnál mindez másképp lenne, mint más állatoknál. Alakjában nyugalmat és méltóságot érzünk. A zsiráf magában a mozgásában is fejedelmien hat. Mindezt szelíd, egyáltalán nem agresszív karaktere teszi lehetõvé. Csak egy helyzetben reagál szenvedélyes indulattal: ha megtámadják kölykét. Ekkor elülsõ patájának rettenetes ütésével támadja meg a bántalmazót. Ami a zsiráfot elsõsorban meghatározza: a nyaka. A nyak nem a csigolyák magasabb száma miatt olyan hosszú, mint a hattyú vagy a strucc esetében. A zsiráfnak hét nyakcsigolyája van, mint a legtöbb emlõsállatnak. Ez alakult át hatalmas képzõdménnyé. Erõs izmok és szalagok tartják, amelyek elsõsorban a hátcsigolyaoszlop hosszú tövisnyúlványára illeszkednek. Ez a hosszú nyak csaknem függõleges tartása miatt statikus képzõd-

TÁJSZEMLÉLET

mény is egyben, amelyben jelentõsen megnövekszik lefelé a nyomásterhelés. Kiterjedése meghatározza más szervek alakját is, elsõsorban ott, ahol egyébként is a vertikális képzés és tartótámasz uralkodik, azaz a végtagokban. Itt a láb még erõteljesebben átalakult hosszú tartócsonttá, mint a szarvasmarhánál és a tevénél. A combcsont is szokatlanul hosszú. A kiterjeszkedés megragadja az ízületekben a hajlítást is. Így a lábak magas tartószerkezetté válnak. Egy felnõtt állat súlya 500 és 750 kg között van, de 1200 kg súlyúak is elõfordulnak. A lábak felépítése a test tömegét nem a végtagokra terheli, hanem önállóan önmagában hordja, és folytatódik a nyakban. Így a vertikális felépítés tehermentesít is. Ezáltal képes a zsiráf olyan szabadon állni környezetében. Az elülsõ lábakban a nyak közelében erõsebb a vertikális nyúlás, mint a hátsókban. A csigolyaoszlop és a hát vonala felemelkedik a nyakhoz. Amikor a zsiráfot oldalról figyeljük meg, az a benyomásunk, mintha a nyak már a törzsnél elkezdõdne. Ez anynyiban helytálló, hogy a nyakképzés célzottan belenyúlik a törzsbe. Észrevehetjük, amint a törzs elöl megnagyobbodik, és a mellkas feltûnõen magas. Amikor a zsiráf áll, a lábak alsó része gólyalábnak néz ki, amikor mozog, lengõ mozgást vé-

Ernst Michael Kranich: A zsiráf

gez. Úgy tûnik, mintha az állat nem a saját lábán menne, hanem kívülrõl, föntrõl mozgatná valaki. A megnyúlt csontok súlyukkal együtt elkülönülnek az állat belsõ részétõl. Ez a lassú mozgásnál ingó, lengõ poroszkáláshoz vezet. Amikor a zsiráf galoppozik, még erõsebben az a benyomásunk, hogy nem igazán van összekapcsolva a Földdel. Úgy néz ki, mintha a zsiráf lebegve mindig csak egy pillanatra érintené a talajt. A végtagok alul mozognak, de az állat tudatával magasan fönn és a távolban van. A zsiráfnak a nyaka miatt nagyon kitágult horizontja van. Ott fenn a fény világában a szemek feltûnõen nagyok és valamennyire kidüllednek. Így hatol át a tudat a távoli fénnyel teli környezetbe. Megállapítható, hogy a zsiráf még 1 km-rõl is megérzi a másikat, a csapattársát. A szeme érzékeli a színeket, meg tudja különböztetni a vöröset, a narancsot, a citromsárgát, zöldet, kéket és violát. Hosszú orrkagylója és jó hallószerve is van. Ajkai szélesek és mozgékonyak. Sõt sötét nyelvével odamegy környezetéhez, a nyelve több mint 50 cm hosszú. Ezzel kapja el az ágakat, amelyekrõl ajkaival letépi a leveleket és hajtásokat. A zsiráf nem eszik a talajról. Legelõje az akácerdõk lombkoronája, amelynek árnyékában oly szívesen áll. Az evésnél sem veszti el áttekintõ képességét. Csak amikor nagy ritkán iszik, akkor fordul lefelé. Ez igen fáradságos számára, mert a vizet csak úgy éri el, hogy az elülsõ lábait szélesen szétterpeszti. A fején az állkapocs végtagszerû képzõdmény és szokatlanul hosszú, csaknem 90 cm. De van még más feltûnõ forma is. A hím zsiráf rövid szarvat növeszt. A szarv teljesen bõrrel fedett, de a csúcsnál a hajpamacsok között a csont szabad. A szarvasagancsra emlékeztet, amely az állat életerõit a környezettel összhangba hozza. Egyébként a

2011/1

37

TÁJSZEMLÉLET

Ernst Michael Kranich: A zsiráf

hátrafelé hajló szarvak nem a koponyacsontból nõnek ki. Külön jönnek létre, és csak a születés után nõnek egybe a koponyával. A környezethez való erõs kapcsolódás áthatja a csontkoponyát. Beletágul a levegõvel töltött tér. A homloküreg olyan nagy lesz, hogy az egész koponyán keresztül hátrafelé is hat. A koponya azért olyan magas, mert a koponyatetõ csontjai között nagy légterek vannak. Így a fej mint a kiemelkedett nyakképzõdmény következménye, intenzíven kapcsolódik össze a környezet erõivel, a fény és a színek világával, a hangok és zörejek világával és az atmoszférával. Mindez folytatódik a légzésben. Ahhoz, hogy beszívja a tüdejéig a levegõt, mélyet kell lélegeznie. A be- és kilégzés különösen erõteljes folyamat. Ez a mellkas felépítésében is megmutatkozik, mivel a tizennégy bordapárból hét – úgynevezett hamis bordaként – igen aktívan közremûködik a légzésnél. Az erõteljes légzés az organizmusba is belehat. A vér kb. kétszer olyan sok vörösvértestet tartalmaz, mint amennyi a legtöbb más emlõsállatnak van. Így tehát egy egész testre kiható, erõteljes átlélegzésrõl van szó. Már írtunk arról, hogy a zsiráf növényi anyaggal táplálkozik. Ez megfelel az õ nyugodt, nem agresszív lényének. De a zsiráfok kérõdznek is. Mint a szarvasmarhának és a szavanna sok más állatának, az antilopnak és a gazellának, négygyomrú fejlett emésztõrendszere van. A levelek egyébként, amiket tépdes, nem annyira megkeményedettek, mint a füvek, amiket a szarvasmarha eszik. Figyelemmel kísérhetjük, akárcsak a tehénnél, hogy a legelés után idõnként izmos nyelõcsö-

38

2011/1

vével a bendõbõl egy adagot felszállít a szájába, ott alaposan megrágja és azután lenyeli. De a fej szabadabb, mert a nyak erõsen a törzs nyomasztó életfolyamatai fölé emeli. A fej és a törzs a tudatszintet tekintve is különbözõ szinteken van. Van egy tény, amely ellentmond mindannak, amit eddig szemügyre vettünk. Ez a bél hossza. Átlagosan 76 m hosszú, meghaladja a vízilóét és a tehénét. De képzeljük el, a zsiráfnak a nyaka miatt hosszabb izomzata van és nagyobb izomerõt kell kifejtenie. Így oldódik meg a rejtély. A nyak miatt a zsiráfnak különösen nagy a táplálékigénye. A zsiráfok lénye alakjukban és magatartásukban mélyen összekötöttek a szavannával. Naponta sok órát állnak az akácfélék árnyékában. A faágak rácsozatot hoznak létre a fénybõl és árnyékból, amelyben hálószerûen könnyed bõrrajzolatával láthatatlanná válik. Suchantke a következõ szavakkal írja le a zsiráfcsordával való találkozását: „Alakjuk beleolvad a szögletes és terjedelmes ágak kuszaságába, az összekuszálódó fény- és árnyékjátékba, amelyet az ágak tánca okoz. Csak akkor vesszük észre, amikor lassan és kimérten kiválik egy facsoportból, hogy egy másik akácnál legeljen.” A barna bõr könnyen feloldódik egy hálószerû vagy csillagmintában. Így nyilvánul meg a bõrben is a nehézségbõl való kiemelkedés, és így illeszkedik be a fénnyel teli természet tágasságába. Csak amikor beköszönt az éjszaka csendje és nyugalma, akkor fekszik le a zsiráf. De még akkor is egyenesen tartja a nyakát. Csak rövid idõre hajlítja hátra a nyakát és fekteti a fejét a végtagjai

TÁJSZEMLÉLET

mögé. Ekkor valóban alszik. Egyébként éjjel nyitott vagy csukott szemmel bóbiskol. Olykor-olykor egy rövid idõre fel is áll. A valódi alvásperiódusa nagyon rövid, nem hosszabb 12 percnél. Az az állat, amely az éber létezés képe, felépítésének alapjaihoz csak nagyon kevés alvást igényel.

Ernst Michael Kranich: A zsiráf

erõsebb a nyaka, az kerül följebb. Ezt megmutatják találkozáskor a rangsorban alatta állóknak, mivel nyakukat függõlegesebben tartják, és fejüket magasabban hordják.

Fordította: Buella Mónika

A zsiráftehén kölykét több mint egy évig hordja, 14–15 hónapig, csak az orrszarvúnál és az elefántnál van még hosszabb kihordási idõ. A kisborjú nappal születik, vagyis akkor, amikor az anya áll – és több mint 2 m-t zuhan a mélybe. Már fél óra múlva feláll hosszú lábaira és magassága elérheti a 2 m-t. Fejlõdése nyugodtan zajlik. A maradó fogak csak 3 éves korában fejlõdnek ki. A zsiráf teljes magasságát 5-7 évesen nyeri el. Ezután ivaréretté válik, és 22–28 éves kort ér meg.

Forrás: Wesensbilder der Tiere. Einführung in die goetheanistische Zoologie. Freies Geistesleben, Stuttgart, 2004

A fiatal állatok a csordában az anyjuknál maradnak hosszú ideig. A nõstény állatok barátságosan és összeütközés nélkül élnek együtt. A fiatal bikáknál rangsor uralkodik. Hogyan vív ki egy zsiráf magasabb rangot, azaz hogyan demonstrálja, hogy teljesebb értelemben zsiráf? A két bika egymással szemben áll és nyakukat, fejüket felváltva egymáshoz ütik. Aki nagyobb erõt fejt ki, vagyis akinek

2011/1

39

HÍREK „Fekete fényt látok…” Victor Hugo utolsó mondata

A fény mint sötétség – a sötétség mint fény EX ORIENTE LUX

EX OCCIDENTE LUX ÜRESSÉG EGYENSÚLY Elõadások a Szabad Gondolatok Házában 2011. április 16-án 9,30 – 16,00-ig Elõadók: Döbröntei Zoltán, Frisch Mihály, Kálmán István

Helyszín: Szabad Gondolatok Háza, 1089 Budapest, Bláthy ottó u. 41. Részvételi díj: 1500 Ft A déli szünetben ebéd vásárlására lehetõséget biztosítunk.

A töki Kisgöncöl Waldorf Általános Iskola osztálytanítót keres a 2011-ben induló elsõ osztálya számára. Iskolánk három éve – felmenõ rendszerben kiépülve – mûködik. A további évek felépülését elõsegítené olyan kollégák jelenléte, akik a már eddig megszerzett tanítási és waldorf-pedagógiai tapasztalatokkal nagymértékben erõsíteni tudnák a már elindult fejlõdési folyamatokat. Jelentkezését a következõ címre várjuk: [email protected], Tel.: 06 23 341-323, www.kisgoncol.hu ***

A Forrás Waldorf Iskola az alábbi állásokat kínálja: Matematika-fizika szakos középiskolai tanár (egyetemi végzettséggel) – azonnali belépéssel Ének-zene szakos középiskolai tanár (egyetemi végzettséggel) – azonnali belépéssel Euritmiatanár (csak folyamatban lévõ vagy befejezett euritmiatanári végzettséggel) – azonnali belépéssel Informatika középiskolai tanár (egyetemi végzettséggel) – azonnali belépéssel Waldorf végzettségû osztálytanító – 2011. szeptember 1-i belépéssel Testnevelõ középiskolai tanár (egyetemi végzettséggel) – 2011. szeptember 1-i belépéssel A állások betöltésénél Waldorftanári végzettség, Waldorfpedagógia iránti érdeklõdés, illetve ilyen irányú képzés vállalása elõnyt jelent. Jelentkezni a 9027 Gyõr, Madách u. 10. postacímre, vagy az [email protected] e-mail címre küldött önéletrajzot tartalmazó levéllel lehetséges. Információ: Márkus Andrea (iskolaképviselõ igazgató): 06-20-291-7011

Következõ számunk lapzártája: 2011. április 30. Megjelenés: június elsõ hete. 40

2011/1

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Natura-Budapest Kft. | Felelõs kiadó: Tóth Márk | Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Szerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

Dr.Hauschka Kozmetikumok

Új!

Dr.Hauschka Citromfû krém Kiegyenlítõ, nyugtató nappali ápolás az érzékeny, vegyes bõrnek. A szárazságra, ugyanakkor olajosan fénylõ felületre és kivörösödésre hajlamos bõrnek, melynél tisztátalanságok, gyulladások is felléphetnek. • harmonizálja a zsír- és nedvességháztartást • megnyugtatja a bõrt, és csökkenti a kivörösödést • finomítja a bõrképet • egyenletes, hamvas bõrképet biztosít