3 AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

ANTROPOZÓFIA

2012. SZEPTEMBER

AZ

ÉS

15/3

A

SZOCIÁLIS

ÉLET

FOLYÓIRATA

Antropozófia | Kálmán István: „Nekem a Kárpát-medence a szülõföldem. Ha tetszik, ha nem...” Antropozófia | Terry Boardman: Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl Világhelyzet | Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

TARTALOMJEGYZÉK

Szerkesztõi bevezetõ 2012 õszén van Makovecz Imre halálának elsõ, Kaspar Hauser születésének 200. évfordulója. Mi a közös bennük? „Ha Kaspar Hauser nem úgy él és hal meg, mint ahogy történt, akkor a föld és a menny közötti kapcsolat teljesen megszakadt volna” – írta Rudolf Steiner. Makovecz Imre életfeladatának tekintette, hogy az eget a Földdel összekösse, nem általánosan, ideologikusan, hanem konkrétan, az alkotásaiban. Megemlékezésünk errõl a sorsfeladatról szól, melyet Õ egész életében hûen hordozott. Ugyanakkor mindazoknak, akik sorsszerûen össze vannak vele kötve, tovább kell vinniük ezt a szellemi hagyatékot. Mindazoknak, akik „a világot valóságként átélve, konkrétan akarnak cselekedni, akik még tudják, hogy Krisztus országa nélkül elpusztulunk”. Hírt adunk a róla elnevezett alapítvány megalakulásáról, közöljük a kuratórium elnökének, Makovecz Pálnak és Kálmán Istvánnak beszédét. Konkrét történetekrõl, a szellemi hagyaték gondozásáról, gyerekeinkrõl, a mai hazáról beszélgettünk Csernyus Lõrinc építésszel, a Makovecztanítványokkal készült interjú-sorozatunk negyedik, egyben utolsó részében. Kaspar Hauserrõl már több cikket megjelentettünk korábban is, azonban Terry Boardman megközelítésében elsõ ízben olvashatunk Hauser ezoterikus jelentõségérõl. Itt, a Kárpát-medencében, e földbõl gyógyulási képességeket hordozó közösségek akarnak fakadni – írja Döbröntei Zoltán a Napút Mûvészeti Akadémia dornachi bemutatkozásáról. Mi a mûvészet? Sokat vitatott kérdés manapság, egy-egy válasz hangzik el Döbröntei Zoltántól és Kádas Ágnestõl – a kettõ nem ellentmond, hanem kiegészítik egymást. Világhelyzet rovatunk elsõ írása a Szabad Gondolatok Házában elhangzott, az elsõ világháború és a jelenkor összefüggéseirõl szóló elõadás jegyzete. Egy gondolatot emelnénk ki: „Szükség van arra az erõteljes törekvésre és kívánságra, hogy igaz módon tudjunk gondolkodni a világról, és ezáltal egy reális erõ keletkezzen.” Ehhez az igaz módon való gondolkodáshoz egy adalék Terry Boardman, az új világrendrõl szóló cikke, melynek elsõ részét közöljük jelen számunkban. A szerkesztõség

Antropozófia

1 3 4 10 11 20 24

Kálmán István: „Nekem a Kárpát-medence a szülõföldem. Ha tetszik, ha nem...”. In memoriam Makovecz Imre Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány A periféria egyre beljebb jön – Beszélgetés Csernyus Lõrinccel Ertsey Attila: Bevezetõ Terry Boardman írásához Terry Boardman: Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl Döbröntei Zoltán: Magyar akarok lenni. A Napút Mûvészeti Akadémia Dornachban Kádas Ágnes: Találkozás Gerard Wagnerrel

Világhelyzet

26 34

A jelenkor politikai és szociális helyzete az elsõ világháború „õskatasztrófája” tükrében 1914–2014 Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend. 21. századi külpolitikára vonatkozó amerikai tervek – avagy melyek a soron következõ lépések a kultúrák harcában?

42 45

Könyvismertetõk Könyvajánló

A címlapon Makovecz Imre által készített fakocka látható. „A szent háromságnak egyesülnie kell a szent teremtett világgal. Az egyesülés átalakulás. Az átalakulás szenvedés nélkül nem megy végbe. A három sarokpontjai szorosan zárjanak. Erõsen fogják meg egymás kezét és bízzanak a teremtett világban!” Makovecz Imre

Antropozófia

Kálmán István „Nekem a Kárpát-medence a szülõföldem. Ha tetszik, ha nem...” In memoriam Makovecz Imre „Reggeltõl estig a személyiségi jogokról beszélünk, nem az emberi énrõl, nem a sorsról, nem az emberi karakterrõl. Megfosztjuk ezektõl az emberekre jellemzõ fogalmaktól a népet...” Makovecz Imre

Makovecz Imre nemcsak világszerte elismert építész volt, hanem mûvészeti, irodalmi munkássága mellett politikai, közéleti szereplést is vállalt, és közösségalapítóként, emberi magatartásával példát mutatott kortársainak és az ifjú nemzedéknek. Munkássága és hatása olyan sokrétû, hogy arról nehéz lenne átfogó képet adni. Ezért most csak egy dolgot szeretnék kiemelni, amit én mindenképpen sorsfeladatának tekintek abban az értelemben, hogy az ember életfeladatait a preegzisztenciából hozza magával. Beszélgetéseink során sokszor volt az az érzésem, hogy nyugatról, talán az ír-kelta világból érkezett. Ázsia szelleme idegen volt számára. Sorsa õt KeletKözép-Európába vezette, a Kárpát-medencébe, ahol az itt élõ népek életét a wilsoni doktrína, majd a „szocialista kísérlet” megrontotta. Ebben a népek életét megrontó hatalom világában vált tudatossá egy életfeladat. A csíkszeredai templom avatása alkalmával készült interjúban mondta: „Nekünk itt a Kárpát-medencében van

Makovecz Imre

Utolsó személyes találkozásom Imrével nyár elején volt, a Hunyadi vendéglõben. Már lehetett sejteni, hogy távozóban van. Fényes szomorúság hangulatában beszélgettünk. Mielõtt elbúcsúztunk, mintegy magának mondta: „Nem tudom, hogy mi fog történni velem, ha meghalok, de azt tudom, hogy hetvenöt évet kaptam ajándékba, hogy megtegyem mindazt, amire képes vagyok, és ezért végtelenül hálás vagyok.” Mikor kezet fogtunk, elmosolyodott, azzal az ismert mosollyal, amelyben megértésbõl és elfogadásból származó szeretet sugárzott. Utolsó mondata kérdésként él tovább bennem. Mi volt Imre életfeladata? Õ maga többször mondta, hogy az építész feladata, hogy az eget a Földdel összekösse, nem általánosan, ideologikusan, hanem konkrétan, az alkotásaiban.

egy feladatunk: a parciális, kicsinyes törzsi tudattal szemben az egyetemességnek, egy szabad törekvésben megvalósuló, szabad világnak kell megjelennie.” Milyen feladatról van itt szó? A Kárpát-medence szíve Szent István koronaországa, amely megalakulásakor egyensúlyozó vertikális erõként egyensúlyt tudott tartani a keleti, bizánci és a nyugati, római befolyás között. Az ország évszázadokon keresztül a Nyugat védõbástyája volt a keleti viharokkal szemben. Az elnéptelenedett ország betelepült szláv és német bevándorlókkal. Évszázadokon át különbözõ néptöredékek kapcsolódtak itt össze, amelyek népszubsztanciájukat feladva továbbéltek a magyarságban. Itt nem beszélhetünk ugyanolyan értelemben nemzeti kultúráról, mint a nyugati és a déli népeknél. A XIX. század végétõl a Kárpát-medence népei az Osztrák–Magyar Monarchiában éltek együtt, amit abszurditás lenne nemzeti államnak tekinteni.

2012/3

1

Antropozófia

Kálmán István: „Nekem a Kárpát-medence a szülõföldem...”

Ami a monarchiában élõ népeket a valóságban összefogta, az a közép-európai szellemiség: kilépni a fajiságból, a nacionalizmusból, és az embert érvényesíteni. Makovecz Imre 1935-ben, két világháború között született, amely két háborúban Közép-Európát lerombolták. Megtalálni az utat az európai Középhez, ami egyben az emberi Közepet is jelenti, a kommunista hatalom országában felnövekvõ fiatalembernek nagy erõpróbát jelentett. Ehhez tiszta gondolkodásra és erõs akaratra volt szükség. Imre rendelkezett ezzel a két képességgel. Gondolkodása minden intellektualizmustól és ideológiától mentes volt. Amit mélyen átélt, azt mindig konkrétan tudta megfogalmazni. De ezt a képességet – ahogy õ ezt nyíltan kimondta – nem tudta volna kifejleszteni Rudolf Steiner antropozófiája nélkül. Számára az antropozófia a valóság átélésének a lehetõségét jelentette, amiért azonban keményen meg kell küzdeni. Akaratát a hatalommal szembeni ellenállásban edzette, amely hatalom mindent elkövetett, hogy nyilvános épületek tervezésére ne kapjon megbízást. Azonban ez segítette ahhoz, hogy teljesítse egy fontos feladatát, amirõl Csíkszeredán beszélt. „Nekünk itt a Kárpát-medencében van egy feladatunk...” Erdélyben, a Felvidéken, a Bánságban közvetlen emberi kapcsolatokon keresztül, emberek összefogásával épültek templomai, épületei. Megértéssel tudott rátekinteni az itt élõ emberek szenvedéseire, megpróbáltatásaira, és ebben a küzdelmében maga mellett tudta Kós Károlyt, Medgyaszay Istvánt és másokat, akik – ahogy Imre mondta – „nem tettek le arról, hogy a magyarság szenvedése választott szenvedés, és ez a szenvedés a megváltással rokon”. Számára a nép fogalma „mindig is népeket jelentett a magyar szívben”. „Bennem a megtörtént és ami megtörténhetett volna, együtt adják a jelenvalót” – írja egyik írásában. Megtörténhetett volna, hogy a Habsburg Birodalom olyan átalakuláson megy keresztül, hogy a birodalom népei konföderatív szövetségben, kultúrájukat szabadon kibontakoztatva fejlõdjenek, de a „háttérhatalom” ezt idõlegesen megakadályozta. Ez a reális eszme azonban együtt él azzal, ami megtörtént.

Most Makovecz Imre lelki-szellemi lénye a szellemi szférákból a mi lelkünkbe tekint, és azt kutatja, hogy hogyan él bennünk annak igazsága, amit õ itt a földi létben feladatának tekintett. Hogy valóság vagy valótlanság lakozik-e a szívünkben, azoknak a szívében, akikkel együtt élt és dolgozott a két világ közötti híd építésében. Nekünk, akik vele sorsszerûen össze vagyunk kötve, most is meg kell hallanunk a hangját, és éreznünk kell, hogy aki a halál küszöbén keresztülment, az továbbél a lelkünkben, és részt akar venni a sorsunkban, erõt akar adni a közös munkához. Az antropozófiailag orientált szellemtudomány, melyhez Imre élete végéig hû maradt, lehetõséget ad nekünk is, hogy a vele való kapcsolatot ne veszítsük el.

FÁKLYA Makovecz Imre emlékére Nem a sötétség ellen. A fényért. Igen. Nem a mélységgel szemben. A magasba törve. Igen. Nem a múltat temetni. A jövõért tenni. Igen. Nem "én" lenni, egy magában semmi. Ti mindnyájan énbennem. Igen. Nem a hamuért, üszökért égni. Fényt-meleget adva lángnyelvként élni.

Imre számára a Kárpát-medence szellemének valósága nem a múltat, hanem a jövõt jelentette. Cselekedeteiben, emberi kapcsolataiban, építészetében megtörténtté tette azt, ami megtörténhetett volna. „Egy Nagy Úr vendégeként élek a Földön. A háttérhatalom az embereket le akarja szoktatni arról, hogy egy Nagy Úr vendégei vagyunk, hogy mindenkinek magával kell elszámolnia a saját életével. Ide az ember úri jókedvével jön, hogy együttmûködjön az emberekkel; hogy egymással megküzdve megpróbáljuk a nehézségeket leküzdeni és elõrehaladni. Egy népet nem lehet csak úgy elsöpörni, mert egy népben Isten ereje mûködik.”

2

2012/3

Bár végül porrá lenni, Mégis fáklyaként égni. Örökkön örökké. Igen! 2012. Séva

Antropozófia

Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány

2012 tavaszán megalakult Budapesten a Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány. A közvéleményt errõl a 2012. május 17-én megtartott rendezvényen tájékoztatták. Az alábbiakban közöljük Makovecz Pál és Kálmán István itt elhangzott beszédét.

Makovecz Pál kuratóriumi elnök beszéde Amikor egy ilyen súlyú és jelentõségû személyiség eltávozik közülünk, akkor nagyon nehéz eldönteni, mi következik. Amikor erre gondoltam, szinte elsõként jutott eszembe Chesterton, akit nagyon szeretek olvasni, és aki azt mondja egy helyen, hogy a hagyományok tisztelete, õseink öröksége és eleve a tradíció nem más, mint a demokrácia kiterjesztése a halottakra is. Úgy gondolja, hogy csak azért, mert valaki meghalt, nem lehet ettõl a jogától megfosztani. Chesterton nagyon szereti a képeket. Azt mondta, hogy a görögök kövekkel szavaztak, és ha ebbõl indulunk ki, a halottak a sírjaikkal szavaznak. A szavazatuk teljesen érvényes, hiszen ugyanúgy, mint a többi szavazócédulán, rajta van a kereszt... Tehát azt gondoltuk, hogy azt, amit édesapánk itt hagyott, ennek a demokrácia-felfogásnak a jegyében folytatni kell. És hogyan történik ez a folytatás? Nem baj, de tény, hogy a családban nincsenek építészek. A jog viszont úgy rendelkezik, hogy ami itt maradt, azt a család örökölte. (...) Amíg élt apám, ismertem valamilyennek, halála után napról napra rá kell ébrednem, hogy az õ személye sokkal több volt, mint amit én ismertem. Annak a ténynek a tudatában, hogy építészek nem vagyunk, világos volt, hogy Makovecz Imre szellemiségének továbbviteléhez szükségünk lesz olyanokra, akik ebben a tekintetben segíteni tudnak. Makoveczné Szabó Marianne, Makovecz Anna és Pál mellett ezért két szervezet tagjai képviseltetik még magukat az alapítványban, az egyik a Magyar Mûvészeti Akadémia, a másik a Kós Károly Egyesülés. A mai sajtótájékoztatót úgy szerveztük, hogy együttmûködési megállapodást kötünk ezekkel a szervezetekkel. Ez a szövetség megköttetik. Az Alapítvány célkitûzéseit igyekeztem szabatosan megfogalmazni. Édesapám mindig az elõtte álló feladatokkal foglalkozott, és jóval elõbbre, messzebbre is nézett. Így

aztán nem nagyon törõdött azzal, hogy az elkészült mûvek hogyan vannak tárolva, hol, kinél vannak; a rajzaival bõkezûen bánt, aki kért, annak adott. Felmérhetetlen, hogy merre és hány rajz található. A felkutatásban szeretnénk kérni a sajtó segítségét, szeretnénk egy felhívást intézni, hogy ha valakinek valamilyen rajza, tárgya van, mutassa meg. Mi ezeket dokumentálni, elhelyezni akarjuk egy katalógusrendszerben, de nem akarjuk õket begyûjteni. Megteszünk mindent, hogy a tulajdonosokat felkeressük, de bizonyára nem fogunk mindenkit elérni. Ez a katalogizálás az egyik, nagyon fontos feladat. A másik az, hogy az életmû érvényesülését, ha nem is irányítsuk, de rendezett formában összefogjuk. Ezért kérünk mindenkit, amennyiben könyv, kiállítás, rendezvény, elõadás megvalósítására bármi elképzelése, terve van, azt az alapítvánnyal egyeztetve végezze. Ennek keretében nyilvánul meg a család szerzõi jogok feletti felelõssége. Az alapítvány elnöke Makovecz Pál. Tagjai Makoveczné Szabó Marianne, Makovecz Anna, a Magyar Mûvészeti Akadémia elnökeként Fekete György, a Kós Károly Egyesülés részérõl Sáros László építész, Csernyus Lõrinc építész és Kálmán István, aki apámat talán a leghosszabb ideje ismerte, és életre szóló barátsággal kötõdött hozzá. Kálmán István beszéde A Makovecz Alapítvány történelmi szükségszerûségbõl jött létre, mert egy olyan individualitás hagyta el a földi világot, akinek szellemisége meghatározó volt Magyarország szellemi-kulturális életében és a közéletben. Makovecz Imre szellemi hagyatékát azok fogják továbbvinni, akik õt megértették, akikben él annak igazsága, amit õ itt a földi létben feladatának tekintett, akik számára fontos az élõ építészeti mozgalom megszületése, a Mûvészeti Akadémia, a Kós Károly Vállalkozási, Oktatási és Kutatási Egyesülés, az Építész Vándoriskola, az Országépítõ folyó-

2012/3

3

Antropozófia

Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány

irat megalapítása, akik tudják, hogy a szellem csak intézményeken keresztül tud a világban elterjedni. Az Alapítvány feladatának tekinti, hogy támogassa mindazok kezdeményezéseit, akik nemcsak ápolni szeretnék Makovecz Imre hagyatékát, hanem akik az õ szellemében – Imre szavaival élve – „a világot valóságként átélve, konkrétan akarnak cselekedni, akik még tudják, hogy Krisztus országa nélkül elpusztulunk”. Ha lesznek ilyen emberek, akkor olyanoknak is kell lenniük, akik ezért anyagi áldozatokat is hoznak, akik nem mossák össze a pénzt a szellemmel, de tudják, hogy a bitorló fejedelem országában a szellem a pénz által tud megvalósulni, mert a pénz a

szellem nélkül – megint Imre szavaival élve – „nem más, mint megrontó hatalom, amely az ember kezébõl kiveszi sorsa irányítását”. Az alapítvány sok kezdeményezésre számít, és reméli, hogy ezeknek sok támogatója is lesz. Az Alapítvány a 11712004-20343655 számlán fogad támogatásokat.

A periféria egyre beljebb jön Beszélgetés Csernyus Lõrinccel

Csernyus Lõrinc Ybl-díjas építész tavaly a Vándoriskola vezetõjeként vehette át a Kós Károly Egyesülés nevében a Kós Károly-díjat, 2012-ben az Év fõépítésze-díj kitüntetettje. „...1986-ban diplomázás után rögtön a MAKONA Kisszövetkezetben kezdtem el dolgozni. Egy nap odajött hozzám Makovecz Imre, hóna alatt rengeteg tervvel, és letette az asztalomra: Fiacskám, ha megcsinálod ezt a feladatot, akkor építész leszel, ha nem, akkor keress más munkát. A tervhalom Csenger nagyközség ÁRT, RRT és beépítési terve volt. Ezeket a kifejezéseket akkor olvastam elõször. Ja, tette még hozzá, te leszel Csenger fõépítésze. Így kezdõdött. Ennek már huszonhat éve. Azóta is az Õ tanításaira és személyes tapasztalataira hagyatkozva dolgozom, zömében kis városokban, falvakban. Skiccpausszal, bizalommal, ceruzával. Jelenleg egy Tolna megyei kis 68 lelkes faluban, Murgán dolgozunk a Vándoriskolásokkal. Házról házra járunk, felmérjük õket, és fejlesztési terveket rajzolunk, a helyiekkel egyeztetve. Jelenleg indul az elsõ közösségi építkezés a falukép revitalizációja kapcsán. Itt tartok, tartunk most...” (Részlet Csernyus Lõrinc köszönõ soraiból) Holnap Lendvára utazol elõadást tartani Makovecz Imre szellemi hagyatékáról. Mit fogsz mondani? Még nem tudom. A képanyag megvan, hiszen Makovecz életmûve kész. Vetítem ugyanazokat a képeket, amiket még Imre vetített, mindegyiket jól ismerem, rengeteg elõadását ültem végig. De a képek nemcsak a házairól szólnak, hanem az általa létrehozott szellemi és közösségi mûhelyekrõl. A magán mesteriskola, a visegrádi táborok, a Kós Károly Egyesülés, a Vándoriskola, az Országépítõ újság és a Magyar Mûvészeti Akadémia. Ezek életének állomásai, amelyek nem építészeti tevékenységként jellemezhetõek, de nagyon fontosak. Bodonyi Csaba mondta, hogy Makovecz közösségépítész volt. Építész és közösségépítész, és én errõl akarok inkább beszélni. A szellemi hagyaték továbbvitelének egy része me-

4

2012/3

chanikus. Itt a Kecske utcai raktárban rengeteg terv van, elõhozzuk ezeket, kitekerjük, leporoljuk a skiccpauszokat, igyekszünk beazonosítani. Van, amelyikrõl azt sem tudjuk, ki a megrendelõ, hol van a ház, mikor készült, de egyértelmûen Makovecz-rajz. Egyetemisták vannak itt egész nyáron, fénymásolóba hordják a terveket, szkenneltetjük, könyvtári sorszámmal látjuk el. Jelenleg ez a feldolgozás zajlik, a múlt dokumentálása, ami eléggé rabszolgamunka. Imre azt mondta, a tanítvány dolga az, hogy legyõzze a mesterét. Ezt azonban csak úgy tudja megtenni, ha mindent megtanul a Mestertõl, jelen esetben, ha megismeri a Mester életmûvét. Kell egy alázatos, folyamatos, majdnem rutinszerû munka, amelybõl aztán jöhet egy felemelkedés. Amibõl tovább lehet lépni öt, tíz, tizenöt év múlva. Persze csak ha valaki vevõ minderre.

Antropozófia

A periféria egyre beljebb jön. Beszélgetés Csernyus Lõrinccel

Makovecz Imre életének továbbvitele – ez a címe az elõadásnak. Mit kell továbbvinni? A közösségépítészetet. Hogyan? Nyáron elmentem Viszákra nyolc egyetemistával, és egy hétig deszkákat szögeztünk egymáshoz és megépítettük a Tündérkert csillagát. Én nem tudok messzebbre tekinteni, mint az apró, napi teendõkre. Murgán a vándoriskolásokkal felmértünk egy apró falut, ahol hatvannyolcan laknak, és már mindenki leírta õket. Fölmértük, és talán sikerül beilleszteni abba a térinformatikai rendszerbe, amelyet az országos fõépítész, Nagy Ervin kezdeményez az egész országra kiterjedõen. Hogyan kell egy kistelepüléssel bánni? A fõépítészi tevékenység itt nem ugyanaz, mint egy nagyvárosban. Most ezt a munkát szeretnénk még 4-5 falura kiterjesztve elvégezni, hogy legyen egy pici modell Magyarországról. Hogy hogyan lehetne alulról fölfelé összerakni ezeket a településeket. Ezt csinálom Csengeren huszonhat éve.

A feladat nem változott huszonhat éve? Nem, sõt. Azt kell mondjam, hogy rosszabb lett a helyzet. A periféria egyre beljebb jön. Mit értünk a periféria alatt? Csenger sokáig a periférián volt. A vasfüggönynél keményebb határ húzódott Magyarország és Románia között. Aztán ez megszûnt, és egy idõben átjárhatóvá vált. Most megint kezd visszaállni ez a periferiális jelleg. Most EU van. Olyan szabályokkal és elõírásokkal, hogy a rövidnadrágodból sem tudsz kilépni anélkül, hogy egy jogszabályba ne ütköznél. Na de a cél az, hogy rend legyen, nem? Biztosan ülnek ott fönn olyan emberek, akiknek lehet, hogy ez a célja. De beledarálódnak egy olyan mókuskerékbe, ahol már régen föl sem merül, hogy ez jó-e a hétköznapi embernek. Életszerû-e? De csak olvasd el az új OTÉK-ot. (kormányrendelet az országos, településrendezési és építési követelményekrõl). 0–18 éves korú gyerekeknek nem lehet üvegfalat építeni, mert az balesetveszélyes, vagyis gyereke-

2012/3

5

Antropozófia

A periféria egyre beljebb jön. Beszélgetés Csernyus Lõrinccel inkre nem leendõ önálló felnõttként, hanem leendõ infantilisként tekintünk. Ez a ház, ahol most ülünk, 1996-ban épült, de ma így nem épülhetne meg, mert a legtöbb mai szabálynak, fõleg a tûzrendészetinek és az akadálymentesítésnek, nem felel meg. Normális ez? Építészettörténeti epochát tartok Waldorf-iskolában. Végignézzük a kulturális korokat. A megalitikus építészet 6000 évig tartott, ehhez képest az egyiptomi már csak 3000 éves volt. A maga 1500 évével a görög–római sehol nincs, a reneszánsz meg... A modern 100 éves sincs, a mai építészeti irányzatok pedig 20 évet sem bírnak ki. Eközben bonyolultabbnál bonyolultabb részletmegoldásokat használunk, amelyek potyognak le a házakról és avulnak el – részben jogszabályok, törvények, részben az emberi gondolkodás miatt. És mi az akadálya, hogy életszerûvé tegyük? Komoly szociális robbanásnak és forradalomnak kellene bekövetkeznie. Enélkül nem látok kiutat. Az nem kiút, hogy büszkén fölteszem a két kezem, hogy ezt a mondatot sikerült kivetetnem a törvénybõl. Attól az még nem jó. A nulláról kellene kezdeni, de ehhez a jelenlegi társadalmi-gazdasági struktúrában valaminek be kellene következnie. Nekem az a felfogásom, hogy egyre kevésbé szabad tönkretenni környezetünket, és abból kiszakítani egy épített teret. Hiszen tulajdonképpen ezt csinálja az építészet. Szétrombolja a környezetét, és formál egy új teret. És éppen ezt a törekvést, ezt a védelmet akadályozza meg a szabályozás. A szabályozás olyan, mint egy lavina. Elindul hógolyóként, aztán letarol három falut, mert akkorára nõ. Szerintem az összes törvénykezés így indult. Egyszer kitaláltak valamit, ami akkor jó volt, aztán önmagát gerjesztette. Az építési törvény is ilyen. És senki sem meri azt mondani, hogy stop, állj, az egészet dobjuk ki a kukába, és kezdjük elölrõl. Alapvetõen pedig a változáshoz nincs elég ember. Nem vagyunk ott sehol, a KKE sincs ott sehol, „gittegylet” vagyunk. Addig nem tudsz lépni, míg államilag elismert szervként bele nem tudsz folyni a jogalkalmazásba. De ha ez bekövetkezik, törlõdik minden. Törlõdnek azok a kezdeményezések, amelyek alulról jövõek és horizontálisak, és nem vertikálisak, hierarchikusak. Abban a pillanatban lesz fõnök, lesz alárendelt viszony, lesz pénzügyi igazgató, lesz médiafigyelõ, és egybõl napi ötvenezer e-mailt kapsz. Rögtön meghal minden alulról jövõ kezdeményezés. Én ettõl félek legjobban. A Kós Károly Egyesülés ilyen szempontból rendszeren kívüli, és ma már megkerülhetetlen létezõ orga-

6

2012/3

Antropozófia

A periféria egyre beljebb jön. Beszélgetés Csernyus Lõrinccel

nizmus. De minden negatív kritika ellenére azt kell mondjam, hogy egy XX., XXI. századi unikum a Földön. 23 éve, gyakorlatilag folyamatos szembeszéllel, kizárólag tagi befizetésekkel ma is mûködik. Ráadásul mûködtetünk egy Vándoriskolát, folyamatosan megjelenik az Országépítõ folyóirat. A Kós Károly Egyesülés alapjaiban három emberre épült, akiktõl elválaszthatatlan az antropozófia. Nálad ez hogy van? Én amatõr vagy kuruc antropozófus vagyok. Úgy gondolom, hogy az antropozófia mindenkiben ott van. Kevés elõadást hallgattam végig, de a diplomatervemrõl sokat beszélgettem Pistával (Kálmán István). Ugyanis evolúciós múzeumot terveztem, és azt gondoltam, hogy a tervet nemcsak biológiailag kellene megmagyarázni, hanem másképp is. Emellett meghatározóak a beszélgetések az autóban Imrével. Legkorábban nekem volt jogosítványom ebben a társaságban úgy, hogy egy autó is párosult hozzá, apám Zsigulija, amit Tûzgolyónak neveztünk, merthogy piros volt. Ezzel vittem Imrét reggeltõl estig járva az országot. Beszélt Steinerrõl, az antropozófiáról, ahogy csak õ tud errõl. Az amatõr antropozófus mindhárom gyereke Waldorfiskolába jár, és tagja az Óbudai Waldorf-iskola kuratóriumának, valamint építészettörténeti epochát tart. És õ tervezte az iskola új szárnyát. Az iskolaválasztás hosszú folyamat volt. A feleségem tanárnõ, az elsõ gyereknél együtt végigjártuk az összes szóba jöhetõ iskolát. Eljutottunk a Waldorfba is, amirõl tûzközelben egy kicsit azért többet tudtam, de ez inkább hátrányára volt az iskolaválasztásnak. Beültünk minden órára mindenhova, hogy megnézzük, ki lesz a leendõ tanár, mivel foglalkoznak, hogy néz ki az épület. Aztán leültünk egymással szemben, és azt mondtuk, a Waldorfnál nincs jobb. Mint szülõ aztán együtt kosárlabdáztam az egyik kurátorral, aki megemlítette, hogy bõvítenék az iskolát, de nem találták még meg az építészt. Én ugye láttam több Waldorf-iskolát, volt fogalmam az antropozófiáról, és Makovecz-tanítvány vagyok. Csináltam rajzokat, kiragasztgattam a tornaterem falára, ahová sok szülõ és tanár eljött beszélgetni. Így indult, ebbõl megépült, ami megépült. Aztán egyszer egy megüresedett kurátori helyre engem kértek föl. Amikor nem volt, aki megtartsa az építészettörténeti epochát, jött ismét a felkérés. Nagy örömmel mondtam igent, ennek már több éve, és egyre jobban élvezem.

2012/3

7

Antropozófia

A periféria egyre beljebb jön. Beszélgetés Csernyus Lõrinccel

Mi a jövõje a gyerekeidnek? A jövõjükkel kapcsolatban komoly félelmeim vannak. De ez a szülõ belsõ érzése. Úgy látom, hogy tudják és hiszik, hogy nem percéletet kell élni. Tudatosan készülnek az életükre. Diplomát szereznek, és 5-10 évig dolgoznak, hogy megtanulják a szakmát, ahogy kell. De a nagy félelmem az, és másfelõl nem tudok ellenkezni vele, ha elmennek külföldre. Van, ill. lesz három nyelvvizsgájuk, és ha jobbak az anyagi és szakmai körülmények, miért ne menne Bence fiam Passauba biomérnöki szakra? És tényleg nem tudom megindokolni, miért ne menjen el.

Ha az embernek mindegy, hogy nyáron Tunéziába vagy Törökországba megy szabadságra, mert ugyanazt várja el mindenhol, hogy a szálloda, a tengerpart ugyanaz legyen, hogy ugyanúgy dobáld a kavicsokat ugyanolyan gin-tonic mellett – bár mi ezt nem tesszük –, ez akkor is érzõdik és hatással van mindenkire. És ez nem jó. Tehát mi a haza? Lajoskomáromban van egy 20 m2-es présházunk, oda mindenki szívesen jár. Ott a gyerekeim képesek reggel hatkor elbiciklizni a Wanderer féle pékhez friss kakaós csigáért, mert hétre az már elfogy. Nekünk ez is a haza. Azt gondolom, hogy a haza a hétköznapokban rejlik. Mi a te jövõd? Milyen házakat fogsz tervezni húsz év múlva?

Azt gondolom, hogy a ma hangoztatott etnikai-nemzeti öntudat valami rossz irányba elcsúszott. Csak egy példát mondok, és ez a sporton látszik leginkább. Egy ország válogatottjában már mindenki van lassan, csak az nem, aki ott született. De így van ez a tudományban is. Én Kárpát-medencei magyarként élem az életem, nem akarok innen elmenni. De azt látom, a mai fiataloknál ez máshogy csapódik le belül. Nekik mi a haza? A Testvérhegyi út, ahol lakunk.

Azt sem tudom, öt év múlva milyeneket lehet majd tervezni. Jó, akkor milyen házakat szeretnél tervezni? Egy ûrállomást szeretnék tervezni a súlytalanság állapotában. Ez mindig nagyon érdekelt, már egyetemistáknak is kiadtam feladatként. Milyen az, amikor nincs gravitáció. Jó, jó jó... De van gravitáció. Van olyan, amit szívesen megterveznél, de még nem került rá sor?

Az az otthon, nem? Az a kis haza. A feleségem minden nyáron lekvárt fõz, az a haza. Télen diót törünk, az a haza. A családi ünnepeink, az a haza. Vannak rituálék, amelyek követhetõek a mi életünkben, és látom, hogy ezt felfogják. Ez mûködik. De nem hiszem, hogy ennél több lenne nekik a haza. Ez most nem panaszkodás.

8

2012/3

Templomot még soha nem terveztem. Egy idõben akkor sem terveztem volna, ha lett volna felkérésem. Féltem. Most szívesen terveznék egy templomot. De nem tudom, hogy nézne ki. Valószínûleg a Föld anyagaival tervezném, földdel, vízzel. Van egy olyan tervem, hogy a falakat elemelem a földtõl, és a víz befolyik a fal alatt a házba. A napsugár, ahogyan bevetül és

Antropozófia

A periféria egyre beljebb jön. Beszélgetés Csernyus Lõrinccel

visszareflektál a vízrõl, a külsõ homlokzatot bevetíti a sima fehér boltívre. Csináltam egy ilyen tervet fiatalon, akkor nem lett túl jó. De most még egyszer megcsinálnám. Egy kis kápolna, ahol a fénnyel és a vízzel jön be minden. Te szerves építész vagy? Nem tudom. Ez egy felcímkézés, mint az antropozófus építész. Ti „szervesek”. Állandóan ezt hallom. Kezdem unni. Nincs olyan, hogy csak szerves építész. Van jó építész, és van rossz építész. Egy gondolkodásmódnak, egy életvitelnek mindegy, hogyan jelenik meg formailag, de hitelesnek, õszintének és következetesnek kell lennie. Az Egyesülés jövõje mi lehet? Egy kis kitérõ. A gravitáción kívül van még két erõ a világon, a magerõ és az elektromágneses erõ. Összetartoznak. Õk a teremtés erõi. Ezt gondolom az Egyesülésrõl is. Összetartozunk. Különben hiányérzete lenne az embernek. Egyébként is elképesztõ hiányérzete van ma Magyarországon az embereknek. Itt most az emberi kapcsolatokra gondolok. A társadalom, az em-

beri lét nagyon polarizálódott. Leülünk egy monitor elé, ahol neked egyedül kell mindent megoldani. Ez leépít. Sokat járok tárgyalni vidékre, és egyre rosszabb állapotban lévõ emberekkel találkozom. Minél fiatalabb emberekkel beszélgetek, annál alacsonyabb szinten vannak. Nem feltétlen szellemileg, mert sokkal többet is tudnak gyakran, mint én. Az evolúció mintha most egy belsõ negatív spirálba menne át, ez jól érzékelhetõ. Döbbenetes, hogy az anyagi függõség menynyire megrontja a szellemi minõséget. De amíg él a mai ötvenes generáció, amíg fizikailag képes rá, addig viszi tovább az Egyesülést. Azt gondolom, hogy az Egyesülésnek talpon kell maradni, a Vándoriskolának mûködnie kell, az Országépítõnek meg kell jelennie. És akkor még mindig itt van a Kecske utca, ami majdnem egy zarándokhely. Az idejövõ egyetemistáknak legalábbis ez van a fejükben. Nem kell szeretni, de van a Kecske utca. Van egy hely az országban, ahol van egy közösség. És ilyen máshol nincs.

Az interjút Buella Mónika készítette. Az írást kisérõ ábrák Csernyus Lõrinc vázlatai és fotói.

2012/3

9

Antropozófia

Ertsey Attila Bevezetõ Terry Boardman írásához 2012. Szent Mihály napján emlékezünk Kaspar Hauser születésének 200. évfordulójára. Bár úgy tûnhet, lerágott csont a Kaspar Hauser-téma, korántsem az. Meggyilkolása óta folyamatos a vita ismeretlen származásáról és titokzatos haláláról – mint sírkövén olvashatjuk: AENIGMA SUI TEMPORIS IGNOTA NATIVITAS OCCULTA MORS1 Számos elkötelezett kutató foglalkozik személyével, és éppannyi ellenlábas próbálja emlékét kikezdeni, fáradhatatlanul. Az eddigi legátfogóbb elõadást hallhatták róla mindazok, akik 2012. június 10-én a Rudolf Steiner-házban hallhatták Terry Boardmant. Sok elhangzott tény ugyan ismert volt már azok számára, akiket foglalkoztat Kaspar Hauser története, de az elõadás élményszerûen rajzolta fel azt az erõteret, mely körülvette ezt az angyali lényt: azokat, akik tiszta szívvel és csodálkozva fordultak felé és az ellenoldalt, a politikai-hatalmi érdekek hálóját, akik részt vettek meggyilkolásában és mai napig tartó rágalmazásában. Kirajzolódott az Európa-gyermek képe, aki ellen összefogtak a jezsuiták és a szabadkõmûvesek, mert õ lehetett volna az, aki Európa egész fejlõdését más irányba lendíthette volna. Steiner hangsúlyozza: nem az a fontos, hogy ki volt Kaspar Hauser, hanem hogy mit kellett volna elérnie. Ezzel a kor legégetõbb kérdéséhez, a „megtörtént” és a „megtörténhetett volna” kérdéséhez jutottunk el. Ha nem törik meg a Goethével megindult német idealista fejlõdés, és nem Bismarck, hanem a ’48-as európai forradalmak élére álló Kaspar Hauser által jön létre az egyesült Németország, Európa és a világ történelme egészen máshogy alakul. Akkor Németország nem tér le saját missziójának útjáról, és nem kezdi el angol mintára azt a külsõdleges, materialista fejlõdést követni, mely kiprovokálta a két világháborút. Mégis, mindezek ellenére még elevenen él a német népben a kötõdés Kaspar Hauser személyéhez. Peter Sehr ’96-os filmjének sikere is ezt mutatja. Érthetetlen, hogy a filmet miért nem terjesztik külföldön, miért csak az érdektelen Herzog-filmet láthattuk? Miért hallgat a badeni ház, miért nem járul hozzá az ex-

10

2012/3

humáláshoz? Ez a kérdés régóta foglalkoztatja a németeket. Érdekes adalékokkal szolgált Boardman a badeni nagyhercegség és az angol uralkodóház viszonyáról, mely közelebb visz a megértéshez. A ház mai feje – Max von Baden herceg, Hochberg grófnõ közvetlen leszármazottja, akire mint a rejtély egyik kulcsfigurájára Peter Sehr filmje mutat – a legnagyobb német földbirtokos és borász. Fia, Bernhard von Baden vezeti a családi vállalkozást. A család alapította a Salem Castle nevû elitiskolát, melynek hallgatója volt 1932–36 közt Fülöp herceg, akirõl tudjuk, hogy az angol szabadkõmûves nagypáholy nagymestere és nem mellesleg Max herceg nagybátyja. Max kijárta a skóciai Gordonstoun nevû magániskolát, melyet a Salem Castle volt igazgatója, az 1933-ban a nácik elõl emigrált dr. Kurt Hahn alapított. Érdekes, hogy az angol háttérdiplomácia kulcsfigurája, Fülöp herceg és rajta keresztül a szabadkõmûvesség közvetlenül rajta tartja a kezét a Kaspar Hauser-ügyön. A külsõdleges bizonyítékokon túlmenõen marad a kérdés: milyen lenne Európa szellemi arculata, ha Kaspar Hauser betölti feladatát? És mi jött létre áldozata által? Milyen közeli vagy távoli az idõ, amikor az európaiak felébrednek, és a Gonoszt megnevezve az igazság felé fordulnak? Fülünkbe csengenek Petõfi szavai másfél száz év távlatából: „Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: »Világszabadság!« S ezt elharsogják, Elharsogják kelettõl nyúgatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején....” Jegyzet 1

Korának rejtélye, születése ismeretlen, halála titokzatos

Antropozófia

Kaspar Hauser

Terry Boardman Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl

„Európa gyermekének” ezoterikus jelentõsége olyan széles körû és mély, hogy az alábbiakban csupán néhány utalást tehetünk erre (ld. még korábbi cikkeinket Kaspar Hauser és a küzdelem Európáért, 1510–2010 és Küzdelem Kaspar Hauser és a szellem igazságáért 1828-tól máig, melyekben a történeti elõzményeket és a külsõ kutatás mai állását foglaltuk össze).1 Mindenekelõtt szükséges röviden vázolni két ezoterikus megközelítést, ami segíthet megvilágítani magának a történeti fejlõdésnek a lényegét. Az egyiket már érintettük egyik korábbi cikkünkben – ez a korszellemek kérdése. Az idõ a térhez hasonlóan differenciált, különbözõ minõségekkel van teli; nem puszta kontinuum, folyamat, mint a XVII. században gondolták, amely ugyanaz lenne minden periódusban. Az emberi életben egy 70 éves egyén idõérzékelése teljesen más, mint egy 7 évesé. Az ezoterikus szemlélet, beleértve az antropozófiát, nem csupán a testek fejlõdésére tekint, hanem a tudatfejlõdésre is az egész történelem során. Ez azt jelenti, hogy az a mód, ahogyan ma önmagunkról és a világról gondolkodunk, teljesen más, mint ahogyan a görögök vagy az egyiptomiak gondolkodtak. Az ezoteriz-

mus úgy tekint az univerzumra, mint amit értelem kormányoz, pontosabban különbözõ szellemi lények intelligenciái. Ezzel ellentétben a monoteizmus elvesztette ennek a sokoldalú isteni aktivitásnak a szemléletét, és ezt távolról tekinti mint egyetlen önmagában álló jelenséget. Az ezoterikus megközelítés szerint mi, emberek a különbözõ szellemi lények vagy korszellemek történeti aktivitásának hosszan tartó periódusaiban élünk, és ezek ugyanúgy hatással vannak ránk, mint az idõjárás, ami kívülrõl hat, s ami fölött hasonlóképpen nincs tudatos ellenõrzésünk. Ezeknek a szellemi lényeknek a tevékenysége alkotja a mi „történeti idõjárásunk” jelentõs részét. Ezek a korszellemek, akiknek a tudatszintje két szinttel magasabban van, mint az emberé, és egy szinttel magasabban, mint a hagyományosan angyaloknak nevezett lényeké; ezeket a korszellemeket hívjuk arkangyaloknak. Hét arkangyali lény létezik, és tevékenységük kb. 350-500 éves ciklusokban váltja egymást. Az elsõ európai ezoterikus, aki részletesen leírta õket, Trithemius sponheimi apát volt (1462–1516).2 A hét arkangyal a planetáris szférákhoz kapcsolódik, hagyományos nevük: Oriphiel (Szaturnusz), Anael (Vénusz), Zachariel (Jupiter), Raphael (Merkur), Samael (Mars), Gabriel (Hold) és Michael (Nap). Az alábbiakban ezek közül hárommal foglalkozunk részletesebben: Samael (1190–1510), Gabriel (1510–1879) és Michael (1879– kb.2300?) arkangyalokkal.3 Minden arkangyali korszaknak megvan a saját jellemzõje, és mindegyik valami mást hoz az emberi fejlõdésbe, ahogy az évszakok a természetben: Samael kora megosztó, megkülönböztetõ, egyéniesítõ; Gabriel kora a természet és az érzékek fizikai világára tekint; Michael kora az emberi gondolkodás átszellemítésére és az egyetemes impulzusokra összpontosít. Ez a három arkangyali hatás jelenik meg az emberi történelem hátterében kb. 1200-tól máig. Ezek az impulzusok nem hirtelen kezdõdnek és fejezõdnek be, hanem elhalványulnak, hanyatlanak, megfakulnak; egy impulzus csúcspontja mindig csak egy korszakvezetés vége után jelentkezik, így a XX. század elején még a Gabriel-impulzus csúcsát láttuk, amely magával hozta a nacionaliz-

2012/3

11

Antropozófia

Terry Boardman: Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl

mus követeléseit, s a Michael-impulzus még halványabb, gyengébb volt ehhez képest. A második ezoterikus megközelítés, amelyet figyelembe kell venni, amikor azzal a korszakkal foglalkozunk, melyben Napóleon (1769–1821) és Kaspar Hauser (1812–1833) élt, ez a Föld ezoterikus értelemben vett Mars–Merkur jellegû fejlõdése [nem a mai értelemben vett bolygók vonatkozásában – a ford.]. Ez a Mars–Merkur fejlõdés – mint Rudolf Steiner leírja a Szellemtudomány körvanalakban címû munkájában – azon a tényen alapszik, hogy a Föld hét nagy fejlõdési korszakának folyamán (melyet a szellemtudomány Régi Szaturnusznak, Régi Napnak, Régi Holdnak, Földnek, majd Jupiternek, Vénusznak és Vulkánnak nevez) a fizikaiásványi Föld-korszaknak, melyben élünk, két nagy fázisa van: az elsõ a „belégzési”, sûrûsödési, materializálódási fázis Krisztus megfeszítéséig; a másik a „kilégzési”, kiterjedési vagy spiritualizálódási fázis Krisztus feltámadása óta. Ez a két fázis az ezoterikus tudományban a Mars-fázis és a Merkur-fázis az egész Föld-fejlõdésben. A hét arkangyali korszellem ebben a két fázisban váltja egymást, így nyilvánvalóan a Merkur- vagy spiritualizációs fázisban is van Gabriel-korszakvezetés, pl. 1510–1879 között. IIy módon van az impulzusoknak egy bizonyos küzdelme, „disszonanciája”, mivel a Gabriel-impulzusban még megjelenik a Mars sûrítõ, megkeményítõ, megtestesítõ jellege, együtt a Merkur folyékonyabb, kapcsolódó, kiterjedõ jellegével. Napóleon ebben az értelemben Mars-jellegû volt, aki a gabrieli minõséggel kapcsolódott össze azáltal, hogy világi, katonai birodalmát saját családi vérvonalára akarta alapozni. Kaspar Hauserrõl tanítója és gondviselõje, Georg Friedrich Daumer megjegyezte, hogy õ sokkal inkább a higannyal [Daumer homeopátiával is foglalkozott – a ford.] van kapcsolatban, mint más fémekkel, és alapvetõen a Merkurimpulzus hordozójának tekinthetõ. „Az az individualitás, aki Kaspar Hauser mögött rejtõzik, egy olyan lény, aki inspirálóan mûködött a rózsakeresztes áramlatban kezdettõl fogva, és azután 1812. szeptember 29-én született meg mint Károly bádeni nagyherceg és Stephanie de Beauharnais gyermeke. Kaspar Hauser jelentõs küldetése az ezoterikus kereszténység beteljesítése volt... Nem az a kérdés, hogy ki volt... Kaspar Hauser, hanem az, hogy mit kellett volna elérnie. Azzal kell foglalkoznunk, hogy mit kellett volna elhoznia, mert egy ilyen irányú kutatás révén számos probléma megértéséhez kulcsot találhatunk.”4 Peter Tradowsky idézi Rudolf Steiner gondolatait,

12

2012/3

miszerint, aki összekapcsolja magát Kaspar Hauserrel, az a jövõvel kapcsolódik össze. Steiner felhívja a figyelmet arra, hogy mikor és hol született Kaspar Hauser: 1812-ben, Mihály-napkor, Badenben, Dél-Németországban, s arra, hogy mi volt küldetésének jelentõsége. A fenti gondolatokhoz hozzátette, hogy Kaspar Hauser egy angyali lény volt, akinek nem tudta megtalálni a korábbi inkarnációját, egészen Atlantiszig visszamenõleg. Kérdezhetnénk, hogy mi köze 1812-nek és mindennek a jövõhöz? Mi köze egy XIX. század eleji állítólagos német hercegecskének a globális felmelegedéshez vagy Afrika fejlõdéséhez? De egyúttal azt is kérdezhetjük: mi köze lehetett egy látszólag jelentéktelen zsidó prédikátornak Kr. u. 33-ban a Római Birodalom jövõjéhez vagy egy szegény francia paraszt lányának, Jeanne-nak 1429ben a brit birodalom jövõjéhez?5 Talán meglepõ, hogy Rudolf Steiner nagyon keveset beszélt nyilvánosan Kaspar Hauserrõl; a legtöbb, amit errõl tudunk, azt személyes beszélgetésekbõl ismerjük, többek között a fentieket, melyeket Peter Tradowsky idézett. De ha figyelembe vesszük a rózsakeresztességre történt hivatkozásokat és azt, hogy ennek ezoterikus munkáját 100 évig titokban kellett tartani, s csak utána közölhették a tanítványok, akkor megérthetjük a lehetséges okát Steiner hallgatásának. Mindazonáltal érdemes megfigyelni, hogy Steiner mit mondott vagy tett Karlsruhéban és környékén, ahol Kaspar született mint bádeni trónörökös, illetve Nürnbergben és környékén, ahol Kaspart fogva tartották, majd elengedték. Látjuk például, hogy Rudolf Steiner a Karlsruhe közelében lévõ Malschban tartotta munkatársaival az elsõ „antropozófiai” épület, a „rózsakeresztes templom” alapkövének letételét, 1909. április 5–6. éjjelén, teliholdkor. A malschi épületet Assisi Ferencrõl nevezték el, akinek individualitásáról Steiner késõbb kifejtette, hogy korábbi életében, Kr. e. 700 körül az érzékfeletti Buddha tanítványa volt a Fekete-tenger környékén. Ez az individualitás öltött testet mint Assisi Ferenc a XIII. században, abban az idõben, amikor Christian Rosenkreutznak, a rózsakeresztes mozgalom megalapítójának volt az elsõ inkarnációja. Ferenc sorsa magában hordozta az átmenetet a Mars-jellegtõl a gyógyító Merkurjellegig, mivel fiatalkorában katona volt, majd szelíd gyógyító lett belõle. Rudolf Steiner 1909. április 5–6. éjjelén ezeket a szavakat mondta: „E templom alapkövét elhelyezzük a mi Földanyánk méhében, a telihold fénysugara alatt, mely ránk hul-

Antropozófia

Terry Boardman: Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl

lik, a zöldellõ természetben, mely körülvesz bennünket és az épületet. Éppúgy, ahogy a hold tükrözi a nap ragyogó fényét, mi is tükrözni akarjuk az isteniszellemi lények fényét. Teljes bizalommal fordulunk a mi Földanyánk felé, aki oly szeretetteljesen hordoz és védelmez bennünket... Fájdalmában és szenvedésében a mi Földanyánk megkeményedett. Az a feladatunk, hogy ismét átszellemítsük õt, megváltsuk õt, kezünk ereje által újjáalkossuk õt, hogy szellemmel teli mûalkotássá váljon. Legyen ez az elsõ alapítókõ a mi Föld planétánk megváltása és átalakítása, és sokszorozódjék meg ennek a kõnek az ereje ezerszeresen. Mikor még a Teremtõ keblén nyugodtunk, isteni hatalmakkal magunk körül, a mindent átható és mindent átölelõ Atyaszellem élt bennünk. De még tudattalanok voltunk, nem voltunk függetlenek. Ezért alászálltunk az anyagba, hogy megtanuljunk én-tudatosak lenni. Azután jött a gonosz. Azután jött a halál. De Krisztus is eljött az anyagi világba, és segített legyõzni a halált, és mivel most Krisztusban halunk meg, ezért élünk. Le kell gyõznünk a halált, és erõs hatalmunk révén fel kell emelni, át kell szellemíteni az anyagot. Így fog a gyógyító Szent Szellem ereje felébredni bennünk.”6 E hivatkozások a holdra, a születés és halál szférájára, az anyára és a természetre, az én-nélküli tudat ártatlanságára, a tudatfejlõdésre az anyaggal, a gonosszal való találkozás révén, a halál eljövetelére és legyõzésére, az anyag átszellemítésére – mindezek a gondolatok, melyeket Steiner Karlsruhe közelében kifejezett, vajon nem tükrözik-e Kaspar Hauser életét is, míg 5 évig élt az emberek világában 1828–1833 között? Rudolf Steiner 1910. január 25-én Karlsruhéban tartotta elsõ nyilvános elõadását Krisztus második eljövetelérõl, ami nem fizikai testben fog történni, hanem az éteri világban, abban a szellemi régióban, melyben Steiner szerint az angyali lények élnek a Föld- és a Hold-szféra között. Hozzátette, hogy ez a második megjelenés az 1930-as években kezdõdik, 1933–37 körül, ami pontosan 100 évvel (a krisztusi 33 és 1/3 év háromszorosa – a ford.]) követi Kaspar Hauser halálának és megrágalmazásának idõpontját (1833–38). Ugyanebben az elõadásában, melyben szemléltette, mennyire más volt az emberi tudat a korábbi korszakokban, Steiner beszél egy gyermekrõl, aki egy lakatlan szigeten nõ fel, képtelen megszerezni a gondolkodás és a beszéd képességét, s utal arra, hogy „abban az idõben, amikor az emberi lények közvetlen kapcsolatban voltak az isteni-szellemi lényekkel... isteniszellemi erõk és impulzusok éltek a lélekben, melyek

teljesen eltérõek voltak a mai erõktõl... az szólt ebbõl a lélekbõl, ami az isteni-szellemi világból származott.” Valami ehhez hasonlót tapasztalhattak a még érzékenyebb nürnbergiek, különösen Kaspar tanítója, Daumer (akit Steiner az „utolsó rózsakeresztesnek” nevezett), amikor Kaspar Hauserrel találkoztak a szabadulása utáni elsõ hat hónapban, mintha ez a teljesen önzetlen lény a paradicsomból jött volna, a másvilágról, tele figyelemreméltó érzékelési, emlékezési képességekkel, amire a kortársai nem voltak képesek. Ugyancsak Karlsruhéban történt, a következõ évben, Mihály-napkor,7 majdnem pontosan 99 évvel Kaspar Hauser születése után, hogy Steiner elõször hasonlította össze a rózsakereszteseket a jezsuitákkal. A rózsakeresztesek és a jezsuiták közötti harc a Harmincéves Háború (1618–1648) elõtti évtizedekben kezdõdött, amikor a rózsakeresztes mozgalom elõször jelent meg nyilvánosan, különösen az emlékezetes 1603/1604 években, amikor a Christian Rosenkreutz kémiai menyegzõje címû írás keletkezett. A rózsakeresztes mozgalom számára 1614–1618 nehéz évek voltak, majd elborította õket a Harmincéves Háború káosza, mivel a jezsuiták által befolyásolt osztrák Habsburgok megtámadták Csehországot és Pfalzot.8 A katolikus körök Rudolf Steiner tevékenységével kapcsolatos nyílt szembenállása az 1911-es karlsruhei elõadásoktól kezdõdött. Ugyanezekben az 1911-es karlsruhei elõadásokban beszélt Steiner az ezoterikus kereszténység egyik legmélyebb tanításáról, a „feltámadott” test természetérõl. Itt nincs terünk ennek kifejtésére (ld. bibliográfia), de Steiner néhány nappal korábban, 1911. szept. 27-én Neuchatelben beszélt Christian Rosenkreutz elsõ beavatásáról a XIII. század közepén, oly módon, hogy nem lehet kétséges, hogy ez a fiatalember rendelkezett a feltámadott testtel. Steiner azt mondta: „Úgy kell tekintenünk a XIII. század közepére mint egy új kultúra megjelenésének kezdõpontjára.” 9 Peter Tradowsky részletesen tárgyalja könyvében a Kaspar Hauser angyali lénye és Christian Rosenkreutz közötti szoros kapcsolatot. Ebben az összefüggésben megérthetjük Steiner megjegyzéseit: hogy nem találta Kaspar Hauser korábbi (1812 elõtti) inkarnációit; hogy Kaspar egy „eltévedt atlantiszi” volt; hogy egy magasabb lény, akinek meghatározott küldetése volt a Földön, s hogy az az individualitás, aki Kaspar Hauser mögött rejtõzik, olyan lény, aki inspirálóan mûködött a rózsakeresztes áramlatban a kezdetektõl fogva.10

2012/3

13

Antropozófia

Terry Boardman: Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl

Így Kaspar Hauserben nem egy átlagos emberi személyiséggel van dolgunk, hanem egy angyali természetû lénnyel, akinek legalsó lénytagja nem a fizikai test, hanem a láthatatlan éteri vagy élettest.11 Ha ezt komolyan vesszük, akkor nem kérdéses, hogyan volt képes ez a gyermek túlélni 12 évet teljes elzártságban, kenyéren és vízen; akkor nincs szükség például a kétségbeesett próbálkozásokra azok részérõl, akik materialisztikusan gondolkoznak, hogy jól tartották a fogságban, majd röviddel a szabadon engedése elõtt hipnotizálták, és minden, amit ezután tett vagy mondott, az a hipnózis hatása alatt történt. Kaspar „egy olyan lény volt, aki inspirálóan hatott a rózsakeresztes áramlatra a kezdetektõl...” Nem volt tehát véletlen, hogy tanítójában és gondviselõjében, Daumerben azzal az emberrel találkozott, akit Steiner az „utolsó rózsakeresztesnek” nevezett; mondhatni, ez az „elsõ” és „utolsó” rózsakeresztesek találkozása volt.

as európai forradalmak után a szociális kérdést fõként absztrakt fogalmakkal ragadták meg. A középosztály az 1840-es évek absztrakt szociális idealizmusa alapján gondolkodott és cselekedett az 1870-es évekig, amikor, a Mihály-korszak kezdetével, 1879-tõl elindulhatott volna egy egészséges szociális rend kialakítása; de ezt átaludták, elmulasztották. A következmény az volt, hogy az 1840es évek szabadelvû eszméi átkerültek a felemelkedõ munkásmozgalomhoz, a polgárság (burzsoázia) visszahúzódott önzésébe, félelmeibe, és belekapaszkodott a felsõbb osztályokba, fenntartva a Samael- és Gabriel-korszakok régi társadalmi formáit, és cserbenhagyva az új, harmadik társadalmi erõt, az ipari proletariátust. A szociális mozgalom íly módon a szélsõséges forradalmárok kezébe került, akik fõként középosztálybeli értelmiségiek voltak, s a társadalom hamar ellentétekre szakadt: a középosztály és arisztokrácia a munkásosztály ellen. Rudolf Steiner így fejezte ki ezt:

Az 1604-es év és a rózsakeresztes mozgalom, Baden és Dél-Németország említése kapcsán ismét fel kell idéznünk a második ezoterikus megközelítést: az emberiség elõrehaladását a Marsimpulzustól a Merkur-impulzushoz a történelem folyamán. Steiner szerint a Mars-jelleg az összehúzódás, sûrûsödés, megszilárdulás és a megtestesülés a fizikai (ásványi) síkon, míg a Merkur-jelleg a felszabaduló áramlás és kapcsolódás. Egy rózsakeresztes eredetû megújult merkuri impulzust 1800 körül meghiúsított a francia forradalom kavarodása és az azt követõ forradalmi és napóleoni háborúk. A hármas eszmeiséget, a szabadságot, egyenlõséget és testvériséget, amelyek megjelentek az 1789-es francia forradalomban, s amelyek eredetileg nem forradalmi eszmék voltak, hanem a St. Germain gróf (Christian Rosenkreutz újratestesülése) által inspirált rózsakeresztes eszmék, eltorzította a forradalom, és nem tudtak gyökeret verni. Hasonlóképpen az idealizmus áramlatát, ami megjelent a német kultúrában 1800 körül, feltartóztatták Napóleon egész Európára kiterjedõ hadjáratai és az ellene az angolok által vezetett küzdelem. Goethe és Schiller idealizmusa nem tudott hatékony szociális cselekvéssé válni. Schiller meghalt Kaspar születése elõtt hét évvel, miután megírta Demetriusát az orosz fiatalemberrõl (1604–1606), aki Kasparhoz hasonlóan tragikus körülmények között halt meg.12

„A [modern] korszak jellegzetes vonása az ember elkülönülése. A környezettõl való bensõ elkülönülés az individualitás következménye, a személyiségfejlõdésé. De ennek az elkülönítõ tendenciának kell legyen egy fordított pólusa, és ez az ellenpólus azt jelenti, hogy minden ember aktívan ápolja a környezetével való foglalkozást.”13

1919. jan. 24-én Dornachban jelezte Steiner, hogy a 19. század közepe, az 1840–60-as évek döntõ fordulópont volt, mert – mint mondta – az 1848-

14

2012/3

Ez a személyes elkülönülési tendencia egyre növekszik a XV. század eleje óta, amikor a Samaelkorszakvezetés a csúcspontján volt. Amire szükség lett volna a XIX. században, az nem csupán az egyén és elkülönült személyiségének szemlélete, ami jellemzõ a Nyugatra s különösen Angliára, de nem is csupán a kollektivitás és a társadalmi követelések, ami Keleten és Oroszországra jellemzõ (a marxisták „tudományos” szocializmusa nem más, mint a nyugati absztrakt filozófia, amit a kelet-európaiak vallásos módon vettek át), hanem sokkal inkább az Embert kellett volna látni a világban. Ez volt Közép-Európa igazi feladata, az egyensúlyozó Közép feladata: az egyént az egészhez kapcsolni. A társadalom „általános reformációja”, ami harmonizálná a vallást, mûvészetet és tudományt: ez volt a nyilvános rózsakeresztes mozgalom célja már a XVII. század elején (1604–1613). A természettudománynak és a szellemtudománynak össze kell kapcsolódnia, hogy az európai kultúra ne hulljon szét. Ezeket a rózsakeresztes reményeket táplálta Stuart Erzsébet hercegnõ és V. Frigyes választófejedelem házassága.14 Azonban ezt a „merkuri” kapcsolatot Anglia és Németország között elsöpörte a harmincéves háború katonai õrülete (1618–1648)

Antropozófia

Terry Boardman: Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl

– és Közép-Európa fizette meg az árát. Oroszországot megtámadták nyugatról (Lengyelország), és hét évre káoszba döntötték (1606–1613). Kaspar Hauser születése évében Oroszországot (ahol Kaspar nagynénje volt a cárné) ismét megtámadták nyugatról, most Napóleon, Kaspar anyjának nevelõapja. Kaspar Hauser úgy jelent meg ebben a helyzetben 1812-ben mint egy ifjúi, szellemi üstökös, mint Jeanne d’Arc 1429-ben vagy mint Dimitrij (Schiller ábrázolásában) 1604-ben.15 Schiller írta Jeanne d’Arcról: „A világ valóban szeret befeketíteni mindent, ami ragyogó, és porba rántani mindent, ami kifinomult.” Rudolf Steiner arról beszélt,16 hogyan gyõzte le Jeanne d’Arc tiszta lelkét a kor kultúrájának önzõ és hivalkodó eleme, mind az angol, mind a francia elitek részérõl, akik az elkövetés vagy a mulasztás bûnei révén a halálba küldték Jeanne-t. Steiner jelezte, hogy a modern kor veszélyét inkább a materialisztikus kapzsiság eleme jelenti. Ez volt a „modern” elem az angol hatalmi elitben a jó kapcsolatokkal rendelkezõ Lord Philip Henry Stanhope részérõl, aki a miniszterelnök Pitt unokaöccse volt, s aki hozzájárult a 21 éves Kaspar Hauser megöléséhez. Az arisztokrata családok igazi hatalma a Stanhope korabeli Angliában többé nem a „kék vér” fitogtatásában állt, hanem az üzletben, kereskedelemben, iparban és a tisztán jogi alapú földtulajdonlásban. Az angolok hatalmi vágyát végsõ soron mindkét esetben, 1429-ben és 1828-ban (mikor Kaspar kiszabadult a fogságból) egy ártatlan lélek gyõzte le. Jeanne hároméves szereplése után (1429–1431) kezdõdött az angol fejlõdés, ami Franciaország meghódításától végül a tengerek meghódításáig vezetett. Kaspar Hauser ötéves mûködését szintén követte egy brit fejlõdési folyamat és egy végsõ angol–német szembenállás, ami a brit birodalom végéhez vezetett az elsõ világháború vérfürdõjében. Ha Kaspar életben marad, és Németország szellemi vagy akár politikai vezetõjévé válik, nem valószínû, hogy Németország le akarja másolni Anglia világuralmi törekvéseit, mint ahogy elkezdte II. Vilmos császár idején. De a britek (Stanhope) belemanõverezték magukat Kaspar elmozdításába, és azután, egy felvilágosultabb vezetés híján, amit Kaspar herceg nyújthatott volna, Németország az angol kihívást választotta. Az eredmény, nem sokkal a Mihály-korszak kezdete (1879) után az volt, hogy Németország ipara és kereskedelme kezdte kiszorítani az angolt, és 1915-tõl, csupán egy évvel a háború kitörése után, Anglia már nem tudott lépni az Egyesült Államok

pénzügyi segítsége nélkül; valóban ez volt a brit elsõbbség vége. Miután Anglia népe befejezte történelmének birodalmi fázisát, ami 1604-ig megy vissza, amikor I. Jakab békét kötött Spanyolországgal és lehetõvé vált az angol tengeri kereskedelem fejlõdése – ez a fázis már VIII. Henrikkel és a Rómával való szakításával elkezdõdött –, most ki kellett fejlesztenie egy nagyobb fokú nemzeti önismeretet és a világban elfoglalt helyének új megértését. Õk vezették be a világon elõször az elkülönülés, individuáció és személyiség elvét. Paradox módon ez a brit birodalom eszközein keresztül hatott, amely elsõként egy integráló, egyesítõ vállalkozás volt. Ezt a birodalmat ténylegesen a kapzsiság és harácsolás révén teremtették meg (privatisatio, privatio = rablás, kalózkodás), és biztosították a divide et impera, „oszd meg és uralkodj” elvének alkalmazásával. Ez bevezette a közösségek és egyének számára az elkülönítõ individuáció erõteljes és gyakran durva tapasztalatát. Ezek marsi minõségek; a megosztás és individuáció kényszerét brit hajók vitték szerte a világba (a „tölgy szíve”).17 A Mars-jellegû Samael-korszak (1190–1510) tendenciája egocentrikus törekvés volt, hogy az emberben megerõsödjön az én különállásának érzése, amely másokkal való versenyhez vezet és a fizikai-ásványi világ felé fordítja az embert, szembeállítva a hagyományos, vérközösségi alapon álló társadalmi kötelékekkel. Anglia teljesen magáévá tette ezt a törekvést VIII. Henrik és I. Erzsébet korától, és Gábriel arkangyal korszakában (1510–1879) a nemzet sikeresen átvitte ezt a marsi impulzust az üzlet és a kereskedelem világába, amit a merkuri impulzus alsó oktávjaként lehet leírni. Világosan kell azonban látni, hogy e nélkül az én-központú, elidegenítõ fejlõdés nélkül nem csupán természettudomány nem lenne, de nem létezne az alacsonyabb ego önmagára alapozott személyisége sem, amely átalakulhat egy magasabb szellemi énné: a természettudomány korának meg kellett elõznie a szellemtudomány korát – Samael (Mars) korát Gabriel (Hold) és Michael korának (Nap) kellett követnie. Mindegyik fázis tovább tart a saját idejénél, mindazonáltal szélsõségbe torkollik, ahogyan a múlt században történt – a tendencia gonosszá vált, és – Steiner szavaival – „a világot a kultúra halálába és a kultúra megbetegedésébe való süllyedéssel” fenyegette.18 Britannia tette a legtöbbet, hogy elterjessze a materializmus impulzusát a XVIII. században, s a XIX. századnak kellett lennie az ellenszernek – ezt egy

2012/3

15

Antropozófia

Terry Boardman: Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl

olyan Németország kellett volna adja, amely egy új, gyógyító Grál-kultúrára összpontosít, és Kaspar Hauser kellett volna legyen ennek az új, merkuri Grál-kultúrának a középponti alakja, amely kultúra kiteljesedhetett volna a Mihály-korszak 1879-es kezdete után. Steiner élete vége felé azt mondta: „Dél-Németországnak a Grál új lovagjainak új Grálkastélyává és a jövõ események bölcsõjévé kellett volna válnia. Ezt a szellemi talajt jól elõkészítették mindazok a személyiségek, akiket úgy ismerünk, mint Goethe, Schiller, Hölderlin, Herder és mások. Kaspar Hausernek kellett volna maga köré gyûjtenie õket, ugyanúgy, mint mindent, ami ezen az elõkészített szellemi talajon létezett. De ezt nem akarták azok a körök (a nyugati páholyok és a jezsuiták). Nem tudtak elviselni egy öntudatra ébredõ közepet, ehhez fel kellett volna hagyniuk a hatalommal és hatalmi terveikkel. Egy olyan szellem, mint Goethe, megrémítette õket.” 19 Kaspar útja a XIX. században, ahogy Németországé a XVII. és XX. században, az áldozat fájdalmas útja volt, szörnyû sötétségen és gonosztetteken keresztül. A múlt században, az 1933–1945 közötti 12 évben, Németország megtapasztalta a legradikálisabb gonoszt. A liberalizmus legyõzése az 1848-as európai forradalmakban hatalmas német emigrációt indított el a tengerentúlra, fõként Amerikába. Ez az „elkülönítõ tendencia” ellenpólusa, „minden ember aktív érdeklõdésének ápolása a környezete iránt”, az izoláció ellenszere és az egyén kapcsolódása az egészhez. Míg ezek a német kivándorlók alkalmazkodtak a környezethez és a közösségekhez, ahol letelepedtek, ezzel ellentétben az angol kivándorlók új országokat hoztak létre, melyeket az angol nyelvû többség uralt s a brit birodalom részének tekintett (Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika), s amelyeket a „fehér, angolszász, protestáns” (white, Anglo-Saxon, Protestant: W.A.S.P. = ang. darázs, Mars-típusú rovar – a ford.) értékek fémjeleztek. Ez a „szeparáló tendencia” folytatása volt, és a XX. század elsõ évtizedeiben volt egy erõteljes mozgalom a brit birodalmi elitben (pl. Joseph Chamberlain, Alfred Milner és a Round Table csoport ministránsai), amely szövetségbe akarta tömöríteni a birodalom fehér nemzeteit, egy lehetõ legerõsebb kötelékben, amely az USA-val együtt az egész földkerekségen a legjobb uralmi helyzetet birtokolhatja.20 Mivel nincs olyan kultúra, amely az „elkülönítõ tendenciát” olyan extrémen fejlesztette volna ki, mint a náci Harmadik Birodalom, legalábbis problemati-

16

2012/3

kusnak látszik arról beszélni, hogy az „elkülönítõ tendenciának” Németország az ellenpólusa. Azonban tény, hogy a náci mozgalom sok szempontból a pontos fordítottja volt – mint egy kifordított kesztyû – annak a Grál-kultúrának, aminek Steiner szerint ki kellene fejlõdnie Németországban. Ez megfigyelhetõ egészen Hitler rajongásáig Wagner zenéje és különösen a Parzival iránt. A nácik Volksgemeinschaftja (népközösség) és Volksgenossenschaftja (néptárs) az árnyképe volt annak a lehetõségnek, amit Steiner úgy nevezett, hogy „minden ember aktív érdeklõdésének ápolása a környezete iránt”. Az Én közép-európai kultúrájában a nácik eltörölték az Ént. Abban a kultúrában, amelyben Kaspar Hauser idején a szabadság, egyenlõség és testvériség még ténylegesen jelentett valamit – legalábbis a filozófiában és a mûvészetekben –, a nácik késõbb az Ein Volk, ein Reich, ein Führer (egy nép, egy ország, egy vezetõ) régi elvérõl prédikáltak. Az igazi német lelki elemet, amely századokon át fejlõdött, ténylegesen bebörtönözték, eltûnt szem elõl, és a helyén a világ egy gonosz inkubust látott, egy szellemi földönkívülit a XX. század közepének igazi természetéhez és fejlõdési állapotához képest: Fausztot hatalmába kerítette Mefisztó. Steiner szerint a XV. századtól a XXXVI. századig tartó egész periódus az emberi individualizmus, függetlenség, önállóság és lelkiismeret nagy korszaka, a háttérben egy növekvõ materializmussal és az ásványi síkkal való találkozással. Mivel az ásványi „valóság” természete lényegében maga a töredezettség és elkülönülés, szeparálódás (a kozmikus egésztõl való elidegenedés), e modern korszak fõ feladata a gonosz kérdésének megértése, amely az „elkülönítõ tendenciát” a végsõkig viszi. Ezáltal kezdhetjük érzékelni Kaspar Hauser küldetésének dimenzióit. Míg Samael korszaka és általában a középkor a kereszt és a Megfeszített képe által volt – mondhatni – megfélemlítve vagy legyõzve, a mai kor kihívása az, hogy az ember felébredjen a Feltámadás jelentõségére, amit a rózsa szimbolizál a rózsakeresztes szimbolikában (7 vörös rózsa koszorúja a fekete kereszt metszéspontjában). Ez valószínûleg a legnehezebb körülmények között fog megtörténni, mint például a XX. század eseményei, melyeket már ismerünk a háborúk és szenvedések révén, a természet, az etnikai kisebbségek és magának a gyermekségnek a szörnyû pusztítása révén, mert a materializmusba való alászállás olyan erõs lesz, és az emberi tudat olyannyira alszik, hogy csupán a radikális gonosszal való találkozás lesz elegendõ ahhoz, hogy a tudatunkat felébressze a Jóra. Szörnyû sötétség és tu-

Antropozófia

Terry Boardman: Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl

datlanság közepette kell felébrednünk a szellemi valóságra. Európa szívében egy angyali lény, aki megjelenése után hamarosan Európa gyermekeként vált ismertté, élete és halála révén megmutatta, mit jelent ez. Ez a második ok, hogy Kaspar Hauser miért nem „pusztán történeti” jelenség, s hogy az élete és halála miért fénylik jelzõtûzként a modern koron át. Így válik világossá, hogy Kaspar Hauser volt és ma is a társa Christian Rosenkreutznak és magának Krisztusnak. Kaspar Hauser külsõ értelemben nem vitt véghez nagy vagy széles körben elismert történeti tetteket; azáltal vált ismertté, amit a gonosz tett vele, és lényének minõsége révén, ahogyan válaszolt erre.21 A második eljövetel A harmadik és utolsó aspektusa Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségének az, ami ahhoz kapcsolódik, amit úgy ismerünk mint Krisztus éteri újramegjelenése – amit hagyományosan a második eljövetelnek neveznek.22 Rudolf Steiner hangsúlyozta, hogy ez nem fizikai testben történik majd, hanem a Föld éteri szférájában, amely az angyalok birodalma, mely a Hold-pályáig terjed. Ez egy folyamatos esemény lesz, ami a Föld-fejlõdés végéig tart. Az 1930-as évektõl kezdve néhány ember, majd fokozatosan egyre többen az évtizedek és évszázadok során képessé válnak arra, hogy észleljék az éteri Krisztust egy fényszerû lény alakjában. Mint korábban említettük, Steiner az elsõ lejegyzett elõadását errõl Kaspar szülõhelyén, Karlsruhéban tartotta 1910. jan. 25-én.23 Késõbb hangsúlyozta, hogy mielõtt az emberiség észlelni tudja Krisztust éteri alakjában (melyben nem egy emberi lény lesz az eszköze, mint amilyen Jézus volt, hanem egy angyal), meg kell történnie a találkozásnak azzal a lénnyel, amit a hagyomány a mélységbõl feljövõ fenevadnak nevez. Steiner pontosan meghatározta, hogy ez 1933-ban történik.24 Mint tudjuk, a fenevad valóban megjelent 1933-ban, amikor Adolf Hitler hatalomra került, pontosan 100 évvel Kaspar megölése után. Az 1930-as években végig visszhangzott Hitler démoni hangja Európa felett a náci párt nagygyûlésein, melyeket a horogkeresztekkel teleaggatott Nürnbergben tartottak, abban a városban, ahol Európa gyermekét találták 1828-ban, és amelynek romjain elítélték a náci vezetõket a háború után. Steiner tehát Krisztusnak errõl az újramegjelenésérõl vagy második feltámadásáról beszélt 1910ben, Kaspar születési helyén, de ezután három

évig nem beszélt arról, hogy minek kell megelõznie ezt a feltámadást. A dátum, amikor ezt megtette, 1913. május 2., a hely pedig – London. Itt, a kor legnagyobb világhatalmának fõvárosában, a nemzet fõvárosában, amely az 1830–40-es években a világot az ipari korszakba vezette, a Foreign Office, a külügyminisztérium városában, amely Lord Stanhope-nak mint titkos ügynöknek adott parancsokat – Steiner ábrázolta, hogyan feszítették meg újra Krisztust az 1840-es években az éteri világban, természetesen nem fizikai-testi értelemben, hanem angyali tudatában, amely „hordozza” Õt. Egy emberi lény, a názáreti Jézus, három évig hordozta magában Krisztus isteni lényét, a Jordán-keresztelõtõl a megfeszítésig, és ezáltal Krisztus képessé vált megtapasztalni az emberi létezést a fizikai síkon. Mennybemenetele óta Krisztus az angyalok éteri birodalmában lakik, egy érzékfeletti szférában, mely a Földhöz a legközelebb van, és egy angyal hordozza; külsõ alakja így egy angyalé, éppúgy, ahogy Kr. u. 30–33 között egy emberi lényé volt. Ez az éteri birodalom, amelyben az angyalok élnek és tevékenyek, egyben az a birodalom is, melyben az emberi gondolkodás él.26 Mintegy háromszáz éve az éteri birodalmat növekvõ mértékben szennyezi az emberi lelkek materializmusa, mivel ezek a halál után átmennek az elsõ érzékfeletti (Hold) szférába. Ez a gondolati materializmus egyfajta csúcsához ért az 1840-es években, és szmogszerû szennyezése elfelhõzte a Krisztust hordozó angyali tudatot. „Ez a tudattalan támadás a szellemi világban a Krisztus-tudat feltámadásához fog vezetni az emberi lelkekben, akik a XX. században élnek a földön... az emberiség által elvesztett tudat ismét feléled a tisztánlátó tudatban... Ez a Golgotai Misztérium megújítása volt, azért, hogy a korábban rejtett Krisztus-tudat felébredjen az emberi lelkekben a földön.” Ebben az öszszefüggésben értelmet nyerhet Steiner legrejtélyesebb közlése Kaspar Hauserrõl. Az elsõ Golgotai Misztériumot 2000 évvel ezelõtt Palesztinában, mely akkor a zsidók földje volt, egy ártatlan fiatal férfi, a názáreti Jézus áldozata tette lehetõvé. Karl Heyer tudósít Steiner egyik teljesen hiteles megjegyzésérõl: „Ha Kaspar Hauser nem úgy él és hal meg, mint ahogy történt, akkor a föld és a menny közötti kapcsolat teljesen megszakadt volna.”27 Mi hozta létre a hidat, ami összekapcsolta Krisztus második megfeszítését és második feltámadását? Steiner nem mondja ki, de a Kaspar Hauser halála óta eltelt jóval több, mint 100 év után most feltehetjük a kérdést: vajon nem Kaspar Hauser áldozatos élete és halála, a németek földjén, Európa

2012/3

17

Antropozófia

Terry Boardman: Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl

szívében28 építette fel a szellemi hidat menny és föld között, Európa legsötétebb szellemi materializmusa idején, és biztosította az emberiség számára a XX. században és az elkövetkezõ századokra a lehetõséget, hogy lássuk a feltámadott, éteri Krisztust? És ha Kaspar Hauser áldozatos élete olyan bensõségesen kapcsolódik Krisztusnak ehhez a második megfeszítéséhez és második feltámadásához (második eljöveteléhez), ez vajon nem azt sugallja-e, hogy Kaspar Hauser szellemi jelentõsége a legmélyebb és legcsodálatosabb?

leg a 10. századi lotharingiai (Lorraine) palotagrófságból jött létre. Uralkodója a hét birodalmi választófejedelem egyike volt, IV. Károly 1356-os aranybullája alapján, így a térség döntõ jelentõségû volt Németországban. A 16. század közepén felvette a kálvinista vallást, és 1613-tól fõvárosa, Heidelberg lett a rózsakeresztes tevékenység egyik központja. Ebben az évben vette feleségül V. Frigyes Stuart Erzsébetet, I. Jakab angol király leányát. A két protestáns udvar szövetségét nagy alkalomnak tekintették a harcias és forrófejû protestánsok, akik az 1610–1618-as „hidegháborús” feszültségben alig várták a háborút a katolikus osztrák Habsburgokkal. A fiatal és befolyásolható Frigyes hagyta magát eltéríteni tanácsadója, Christian von Anhalt által, és inkább elfogadta Csehország koronáját; ez tûr-

Fordította: Z. Tóth Csaba Forrás: New View, 2006/4.

hetetlen volt a Habsburgok számára, és lángra gyújtotta a katasztrofális harmincéves háborút. 9

1911. 9. 27-i elõadás, GA 130, Az ezoterikus kereszténység és Christian Rosenkreutz missziója

Jegyzetek

10 Ld. Tradowsky, 5. fejezet. 11 Míg az embereknek van fizikai (ásványi), éteri (élet-) és asztrális (ér-

1

2

New View magazin, 2006-os számaiban (T. B. honlapján:

zõ) „teste”, és saját ént fejlesztenek ki a Föld-fejlõdés során, az an-

monju.pwp.blueyonder.co.uk), v. ö. Peter Tradowsky: Kaspar Hauser

gyaloknak éteri, asztrális teste és énje van, és következõ magasabb

– The Struggle for the Spirit (Temple Lodge, London, 1997), fõként

lénytagjuk, a szellem-én kifejlesztését ugyanebben a periódusban

az 5. fejezet.

befejezik. (v. ö. Steiner: Szt. János Apokalipszise, Nürnberg, GA 104,

A hét arkangyali korszellemnek meghatározott szerepe van az arkan-

bev. elõa., ahol hosszabban beszél Kaspar Hauser képességeirõl,

gyalok közösségében; szükségtelen mondani, hogy számos arkangyal

GA 222, 7. elõa. pár sorban – a ford.)

van, nem csupán hét. A többi arkangyalnak különbözõ egyéb szerepe

12 Az ifjú, reménybeli cár, Dimitrij erõfeszítéseit, hogy megszerezze a

van, mint például embercsoportok, közösségek szellemi vezetése.

trónt, megakadályozta a jezsuita intrika, az orosz ortodoxia és a

Trithemius leírása az arkangyali korszellemekrõl megtalálható könyvé-

konzervatív arisztokrácia összefogása. Legyõzését 7 év káosz kö-

ben, angolul: A Treatise on the Seven Secondary Causes i.e. Intelligences,

vette Oroszországban, ami a Romanov-dinasztia fellépésével ért

or Spirits, who move the Spheres according to God (Értekezés a hét má-

13 Steiner, Történelmi szimptomatológia, 4. elõa.

szférákat Isten vezetése szerint, 1508, kiadták 1515, ajánlva I. Miksá-

14 V. ö. Ferdinand és Miranda alakja Shakespeare: A Vihar címû drámá-

nak, a Szent Római Birodalom császárának). Trithemius a szerzõje volt

jában, melyet Frigyes és Erzsébet esküvõjén mutattak be 1613.

egy titkosírásról szóló nagy munkának, a Steganographiának, és tanára

15 Ez egy sorsszerû év volt mind Napóleon, mind Oroszország számá-

Nettesheimnek. Trithemius szerint az arkangyali korszakok egysége-

ra. A nagy Flaugergues üstökös, amely 1811-ben jelent meg, még

sen 354 év és 4 hónapig tartanak – ez a ritmus a Hold és a Szaturnusz

látható volt az égen, mikor Kaspar anyja várandós volt fiával, és

csillagászati pályájával függ össze –, míg Rudolf Steiner szerint ezek az

utoljára 1812. aug. 17-én figyelték meg. Kaspar Hauser 1812. szept. 16 1915. jan. 17, 19., GA 157

Trithemius adatai: Samael 1171–1525, Gabriel 1525–1879, Michael

17 Érdekes módon, a tölgyfát õsidõk óta a Mars fájának tartják (a tengerészetet angolul Heart of Oaknak, a tölgy szívének, magjának, lé-

1879–2233 1925. 3. 3., Tradowsky, 281. o.

5

Steiner rámutatott egy 1918. 10. 18-i elõadásában (Történelmi

7 8

18

29-én született.

Az adatok – kivéve 2300-at – Steinertõl származnak, v. ö.

4

6

febr. 14., Valentin-napon.

az ezoterikus és mágus Heinrich Cornelius Agrippa von

idõtartamok Krisztus megtestesülése után kevésbé merevek. 3

véget 1613-ban.

sodlagos okról, azaz intelligenciáról vagy szellemrõl, akik mozgatják a

nyegének is nevezték – a ford.). 18 1919. 12. 15-i elõa., GA 194

szimptomatológia), hogy Jeanne d’Arc kulcsszerepet játszott Anglia

19 Tradowsky, 278. o.

és Franciaország szétválásában. Miután Franciaország felkelését

20 Ld. P. Roberts: World War I and Anglo-American Relations: The Role

Jeanne vezette és Angliát legyõzte, Anglia elfordult attól, hogy kon-

of Philip Kerr and The Round Table, in ’The Round Table’, Vol. 95, No.

tinentális birodalmat építsen, és az óceánok felé kezdett tekinteni.

383, pp.113–139, Jan. 2006, és Inderjeet Parmar (Univ. of Man-

Ld. Steiner elõadása 1907. 5. 18., GA 284/285. (v. ö. budapesti elõ-

chester): Anglo-American Elites in the Interwar Years: Idealism and

adások, Rózsakeresztes teozófia és okkultizmus, GA 109 – a ford.)

Power in the Intellectual Roots of Chatham House and the Council on

1911. okt. 4–14., GA 131. Jézustól Krisztushoz

Foreign Relations, International Relations, April 2002 16: 53-75

Pfalz tartomány (ma Rajna-Pfalz) elnevezése a régi palotagróf,

http://ire.sagepub.com/cgi/reprint/ 16/1/53.pdf

comes palatinus, palatinátusi címbõl ered; a térség a Rajna mentén

21 Számos ezoterikus vonása van Kaspar Hauser sorsának, de itt nem

terül el, olyan városokkal, mint Heidelberg és Mannheim, s itt fek-

tudjuk valamennyit tárgyalni. Ld. még: Tradowsky: Kaspar Hauser –

szik Sponheim is, ahol Trithemius mûködött. A tartomány eredeti-

The Struggle for the Spirit.

2012/3

Antropozófia

Terry Boardman: Kaspar Hauser ezoterikus jelentõségérõl

22 Ld. részletesebben, angolul: The Reappearance of Christ in the Etheric (rsarchive.org, GA 118, 130, 178, 182-bõl)

26 Ld. The Reappearance of Christ in the Etheric, és Steiner elõadása 1913. 5. 2. in The Archangel Michael – His Mission and Ours

23 Az elsõ nyilvános elõadását Stockholmban tartotta 1910. jan. 10-én,

(Anthroposophic Press, 1994). Az internetes kyber-tér a gondola-

de ezt nem jegyezték le. Ld. T. H. Meyer: The Boddhisattva Question

tok angyali birodalmának materialisztikus és megtévesztõ másolata.

(Temple Lodge, 1993), 136. o.

Meg kell jegyezni, hogy mind az internet, mind az angyalokkal való

24 1924. 9. 20., GA 346, The Book of Revelation and the work of the priest (Rudolf Steiner Press, 1998)

foglalkozás az 1990-es években került felszínre. 27 Tradowsky, 282. o. és 5. fej.

25 Stanhope ügynökként tevékenykedett Szicíliában és Drezdában 1812–1816, azután fõként Dél-Németországban 1817–1835 kö-

28 Mind Pilsach, ahol 12 évig fogva tartották, mind Ansbach, ahol megölték, Nürnbergtõl 25 mérföldes körzeten belül fekszenek.

zött. Ld. J. Mayer: Lord Stanhope, Der Gegenspieler Kaspar Hausers (Urachhaus, 1988)

Tûzmadár Szállt a madár könnyû szárnyakon hûs tengerek felett. Hullámhabokkal játszott, s a Nap tüzébe rejtezett. Végül, hogy a nap leszállt, partot ért a röpte, alatta falvak, városok rengetege. Az emberek fájdalommal terhes élete a tekintetét a fénybõl az árnyba húzta le. Lelke egyre égett, repülni többé nem volt ereje. Fájdalmas szívének tüze felperzselte a fészket, s a madár is hamuvá lett vele. Ó, fényes, lángoló lélek, hamvaidból támadj Te fel! A szenvedés tüzébõl nyert erõ a napkelte madaraként az égig emel. Séva 2012. július

2012/3

19

Antropozófia

Döbröntei Zoltán Magyar akarok lenni 2012. május 15-én délután egy kis busz kanyargott a fõváros utcáin, ahol már felvette a gödöllõi vendégeket, s indult tovább, hogy összegyûjtse a naputasokat Solymáron, Komáromban és Gyõrben. Az úti cél Dornach, a Goetheanum, ahová a Napút Mûvészeti Akadémia meghívást kapott az Általános Antropozófiai Társaság szervezõdõ mûvészeti szekciójától. Rik ten Cate és Christiane Schwarzweller nagyszabású nemzetközi konferenciát hívott össze, ahol 90 mûvész volt jelen, az Amerikai Egyesült Államoktól Ausztráliáig. A központi téma: „Fény és sötétség”. Elõadások, mûhelymunkák és a szekció ügyeinek megbeszélése mellett újdonság volt, hogy a meghívott mûvészek három-három mûvet ki is állíthattak. Így a Goetheanum folyosói, az asztalosmûhely megteltek képekkel, szobrokkal. A magyarokat nagy megtiszteltetés érte, ugyanis egy külön termet kaptunk mûveink bemutatására. 25 naputas utazott Dornachba. 18-an állítottunk ki. 60 festmény került a falakra. Gyönyörû katalógusunk volt három nyelven. Tartottunk mûhelymunkát, és ünnepi kiállítást záró mûsorral készültünk... Kiutazásunkat sokan segítették: Nyomdai elõkészítéssel, idegen nyelvre fordítással, vám ügyintézéssel, a képek szakszerû csomagolásával, pénzbeli támogatással. Ezúton is köszönetet mondunk. A KIÁLLÍTÁS 1. kép A kép, ami a kiállításból elénk tárult, nyilván nem tükrözi az antropozófus mûvészet teljességét, de azért mégiscsak hírt ad a valóságos helyzetrõl. Fõ helyen állíthatott ki Gerard Wagner, akinek munkássága az antropozófus festészet idol-

20

2012/3

Dornach – Goetheanum

A Napút Mûvészeti Akadémia Dornachban

jaként volt reprezentálva. Õ az, akinek akvarelljei ezreibõl jól felismerhetõ az úgynevezett „waldorfos stílus” végpontja, eszményképe. Gerard Wagner már nem él, de jelen volt idõs felesége, Elisabeth asszony, s jelen volt számos tanítvány és követõ stílusában életmûvének szelleme. Nos, drámai erejû volt találkozni ezzel a szellemmel! Elisabeth asszony meghívott minket férje mûtermébe, és sorra-sorra kerültek elõ a pontosan katalogizált képek. 4000 festmény! Mind ugyanaz, mind egyforma, mind a szabályoknak tökéletesen megfelelõ. Tökéletes, de – valakinek ki kell mondani – mûvészileg teljességgel értéktelen. Stúdiumok, vázlatok, morfondírozások, de meg sem közelítik azt a titokzatos misztériumi mélységet, ahol az alkotás fakad. Sterilen szép. Nem merül alá, hogy a káoszból szülessen meg a szépség. Így aztán hatástalan, elzúg mellette az élet. S ha valaki azt mondaná, hogy ez ízlésbeli kérdés, akkor azt felelném, igaza van. Mert ízléses-e az elõdöket másolni? Nagy tudással, de részvét nélkül. S az elõdök, Henni Geck, Hilde Boos-Hamburger, Maria Strakosch-Geisler és társaik

Antropozófia hagyták, hogy amatõr létére Steiner fesse ki az elsõ Goetheanum kupoláját. Az õ festményeik között számtalan Steiner-másolatot találunk. Odavetett skicceket másoltak nagy szorgalommal. Profik mentek a dilettantizmus után. Sírnivalóan szomorú, máig ható történet. Nem tudom, mi bátrabbak lettünk volna-e a Doktor mellett, de az biztos, hogy most már fel kell számolni ezt a szentimentális, beteges hagyományt. Mert jó ízlésû embert csak elrettent az antropozófiától az a szörnyûséges dilettantizmus, ami ma is látható a Goetheanum kupolájának képein. S ha ezt még imádni is kell, az lelki torzuláshoz vezet. Fontos errõl beszélni, mert ezrek gondolják úgy, hogy ez az antropozófus mûvészet. Gerard Wagner azon mûvészek sorába tartozik, akik nem vették át Steiner mûvészeti impulzusát, ellenben gondosan elkezdték másolni a mestert. A hamisságot mi magunk szolgáljuk, ha ezt a szánnivalóan szomorú életmûvet a mûvészetnek kijáró tisztelettel veszszük körül. Az antropozófiából fakadó organikus mûvészet a szív titkát érinti, a személyes jelenlétet az élet drámájában, a terhek viselésének méltóságát, az eszme iránti tiszta lelkesedést. Az organikus mûvészet (ami lehetett volna, s ami hitem szerint lesz is!) személyesen átélhetõvé teszi azokat a kérdéseket, hogy igazán hogyan kapcsolódik a szellemi az érzékileg megjelenõhöz? Hogyan kapcsolódik a mûvészet látható eszközeihez, színekhez, formákhoz a szellemi? S végsõ soron, mit is nevezhetünk keresztény mûvészetnek, mert eddig jobbára csak vallásos képeket ismerünk. A Rudolf Steiner által 1907-ben elindított mûvészeti impulzus centrálisan ezt a két kérdést tartalmazza: Hogyan kapcsolódik a szellemi az érzékileg megjelenõhöz? Hogyan formálhatjuk kereszténnyé a mûvészetet? A múltat õrzõ árnylelkek, akikbõl sok imbolyog a dornachi dombokon, stílusba zárt hagyományként szeretnék konzerválni Rudolf Steiner eleven, organikus impulzusát. Különös volt a jelenben találkozni a múlt lehetetlen õreivel. Az embernek az volt az érzése, hogy e fényes lelkû õrök feladata az, hogy nehogy valaki elhengergesse a követ, mert kiderül: a sír üres. Odabenn nincs senki! De talán ez az üresség a kezdet lehetne. Bátran kiléphetnénk a sötétségbe, megtapasztalni, van-e feltámadás. Gerard Wagner életmûve a szikla, amely mögött a borzal-

Döbröntei Zoltán: Magyar akarok lenni

mas ûr tátong, s ahová mindenki csak egyedül léphet be. Ott én vagyok. Ott élhetõ át az antropozófia eredeti mûvészeti impulzusa mint erõ, mint feltámadási erõ. A mûvészet Húsvétjára vár a világ! 2. kép A másik markáns képet, ami meghatározó hangulati elemként volt jelen a kiállításon, Klaus Ziegert bázeli festõmûvész szolgáltatta. Elõadásban is beszámolhatott azokról a fekete, nagyméretû vásznakról, melyekrõl üvöltõ, vicsorgó és torz emberfoszlányok ugrottak ránk. Elmondása szerint találkozott Ahriman szorongató vas markával, majdnem megállt a szíve, s azóta elhívást érez arra, hogy kifesse magából e szörnyeket, rádöbbentve a világot a Gonosz jelenlétére. Íme egy kortárs festõ! Igazi kortárs jelenség. Semmi ósdi porosság. De e képek mellett nem lehet megmaradni. Nem gyógyítanak, hanem betegítenek, s nyilvánvalóan õ maga is gyógyulásra vár. Tudnia kellene a titokról, mely szerint amennyit megjelenítesz a sötétbõl, annyi fényt is hozz be mûvedbe! Amennyire elõrelépteted a Gonoszt, annyi szeretettel vértezd fel magad. Ha csak a falra festjük, megjelenik. Csakis Krissztus új fényével tudjuk a Gonosz helyiértékét megtalálni, s a hozzá való viszonyunkat kialakítani. S ez a magasabb, gyógyító egyensúly már a mûvészet feladatköréhez tartozik. Gerard Wagner áhítatos fensége és Klaus Ziegert fekete démonikussága összefügg. 3. kép Harmadikként Carin Anderson holland festõ mûveit kell megemlítenünk. A három pirosas-barnás nagy kép evangéliumi történeteket dolgozott fel. Szép elõadásban számolt be mûvei születésérõl. Itt láthattuk, hogy milyen törékeny, vékony nõ az alkotójuk. Szívet melengetõ volt, ahogy a holland táj leírásával kezdte beszédét, majd áttért Rembrandt mûvészetére, s aztán hozzáfûzte saját törekvéseit. Elõttünk állt gondolatokban is, képekben is az, ami egészen egyszerûen: egészséges. Aki látott és hallott, világosan felfoghatta, hogy értelmetlenség globális, univerzális mûvészetrõl beszélni. Értelmetlenség olyan mûvészetre vágyakozni, amely bárhol születhetne.

2012/3

21

Antropozófia

Döbröntei Zoltán: Magyar akarok lenni

A „Föld mûvészete”, az „emberiség mûvészete” gyerekes képzelgések. Aki azt hiszi, hogy Leonardo Utolsó vacsorája, vagy Malevics Fekete négyzete akárhol is megszülethetett volna, az nagyot téved. A születésnek konkrét helye van. A nagy remekmûvek az egész emberi kultúrát gyarapítják, minden emberhez szólnak, de születésükben szeretettel kapcsolódnak össze a Föld egy meghatározott területével. Igen, szükséges volna feltárni és megírni egy bizonyos mûvészeti geográfiát. A mûvészet éteri geográfiáját meg kellene írni! Komoly kísértésnek tesszük ki magunkat, ha a születés földi szálait elmetsszük. Antropozófusként erõs indíttatást érezhetünk arra, hogy mindent az individuális én szempontjából nézzünk. Ez helyénvaló. Ugyanakkor fakadhat ebbõl valami mûvészietlenség, valami, ami a mûvészet gyilkosává is válhat. Az én nem egy páholy, ahová megérkezve kényelmesen körülnézhetünk, s onnan úri jókedvünkbõl szabadon alkothatunk. Nem páholy és nem is egy messzi, soha el nem érhetõ ideál, ami felé csak menetelhetünk. Sokkal inkább talpig nehéz hûség. Az énélmény alapja a szabadság, amelyben az ember átélheti, hogy semmi nincs, az egész világ elhalt, belepusztult, hogy én lehessek. De így én sem vagyok. Úgy vagyok, hogy nem vagyok semmi. Semmi, csupán merõ lehetõség. Mindenek lehetõsége, semmi más. Ilyen értelemben: nem vagyok. Csak lehetek. Aki ezt átéli, tudja, hogy a szabadság nem cél, hanem kezdet. A kezdet lehetõségét kell kivívni, megtalálni a szabadsággal. A szabadságból ezért tényleg nem következik semmi. Abból lesz bármi is, amikor újradobban az ember szíve, feléb-

22

2012/3

red benne a cselekvés iránti szeretet. Beöltözik talpig nehéz hûségbe, s feláldozza szabadságát és visszafordul, hogy kevesebb legyen a szabadságnál. Visszajön a többiekért, hogy több legyen a szabadságnál. A nyugati népek sokszor úgy tekintenek a szabadságra mint a páholybeli egyetértés eredményére. Mintha az én szabadsága egyszerûen racionális döntés lenne, amit csak meg kell szavazni. Keleten viszont gyakran úgy gondolunk a szabadságra mint amire igazán csak vágyakozni lehet, de elérni soha. Harcolunk, meghalunk érte, de akkor sem érjük el. Így vagyunk minden eszmével. A szocializmussal, a Waldorfpedagógiával, az antropozófiával. Nyugaton racionalizmus, Keleten vágy. Az én azonban misztériumélmény. S ez az élmény a szabadság szeretetté alakításából áll. Aki errõl nem tud semmit, az állítja azt, hogy a mûvészet kinõtte már a népi köntöst. Csak individuális ének vannak, a nép veszélyes visszahúzó erõ. Tudjuk, hogy ez a legkínosabb kérdések egyike, de olyan korban élünk, amikor meg kell mutatkozniuk a dolgoknak, színt kell vallani. A mûvészet nem tud továbbfejlõdni közösségek nélkül. E közösségek valósága abban a feladatban manifesztálódik, amit a konkrét hely által nyernek, ahol élettevékenységüket kifejtik. A népszellem, a népek istene az a szellemi lény, akinek élettestében lefutnak a földi sorsok. Gõgösen takarózik az antropozófia szellemi fölényével az, aki Szarajevóban ugyanazt a mûvészetet akarja látni, mint Oslóban vagy Fukusimában. Sorsközösségeket tagad le az, aki az én absztrakt kultúráját élteti. S nem tudja, hogy a nép nem múlt, hanem megismerésre váró jövõ, amihez fel kell

Antropozófia

Döbröntei Zoltán: Magyar akarok lenni

emelkedni. A népek mûvészetét újra meg kell találni. Amennyiben lesz mûvészet, az a népek mûvészete lesz. Nem primitív és kollektív, hanem indiviuális bátorsággal kiküzdött új népmûvészet. Miként természetesen beszélünk cseh filmekrõl, lengyel filmekrõl, magyar, angol, francia filmekrõl, úgy természetes lenne az is, hogy a népek különbözõ szobrászatáról, festészetérõl beszéljünk. Ehelyett a meghirdetett individualizmus egyre egyformább mûveket alkot. Carin Anderson gyönyörûen beszélt arról a kultúráról, mely a holland táj éteri konfigurációjából sarjadt, ebbe beleillesztett egy ott lefutott emberi sorsot, Rembrandt életét, életmûvét, s ehhez fûzte saját keresztény mûvészetét. A mûvészet, ami összeköti az eget a földdel. Talán nem véletlen, hogy Carin gyakori látogatója volt a magyar kiállítóteremnek. Naponta többször is megfordult nálunk.

szeretitek egymást!”. Aztán valaki megkérdezte, hogy az a kicsike busz a Napúté-e. Mondtuk, hogy nekünk még saját épületünk sincs... Végképp nem értettek semmit. Hogyan lehet ilyen intenzív munkát végezni, szép katalógust kiállítani, ha még saját épületünk és buszunk sincs. Utolsó nap váratlanul fel is szólítottak, most már mondjam meg, hogyan csináltuk ezt! Valamit talán sikerült elmondani abból, hogy „Szabadság, szerelem...” Ezt követõen minden résztvevõ átvonult a magyarok termébe, ahol egy kis elõadással zártuk kiállításunkat. Zene, mozgás, ének. Harminc magyar énekelte : „Fenn, csillagorsón szövik a sorsot, lenn, hûs habokon vezetik a ladikot” (Weöres Sándor). Elfogulatlanul nem tudom leírni, ami ott történt. Mózsi, az ott élõ székely tolmácsunk azt mondta, most büszke arra itt, a dornachi dombokon, hogy magyar. Ölelések, kézszorítások mellett többektõl elhangzott: Magyar akarok lenni!

4. kép A Napút Mûvészeti Akadémia 2007-ben jött létre, Rudolf Steiner organikus mûvészeti impulzusának századik évfordulóján, szeptember 29-én, Szent Mihály napján. Alapvetõ célunk a mûvészet gyógyítása. S ehhez két forrásból merítünk, az antropozófiából és a közösség erejébõl. Ötéves történetünk során világossá vált, hogy mélyebb okkult tartalmak csak közösségi formában válnak elevenné. Nemcsak rajzolunk, festünk, hanem az ünnepeinket magunk formáljuk meg tiszta mûvészi gonddal. Talán ennek is köszönhetõ, hogy a hároméves képzés után a diákok együtt akartak maradni, együtt akartak dolgozni. Õk a Napút „Halas vének”. Dornachba e közösség egyéves munkájának termését vittük el. A mintegy hatvan kép, a Terrace sale fényes termében mind egyetlen téma köré csoportosult. Témánk a „HAL” volt. Elfogulatlanul állíthatom, hogy csudánkra jártak. Mi miatt és hogyan tud ennyi ember egy teljes évig együtt maradni és ugyanazzal a témával foglalkozni? Csodálták, de nem értették. Próbálták megfejteni a titkot, de csak ámultak. Volt, aki arra gondolt, biztos a nagy szegénység tart minket össze Magyarországon. Mondtuk is viccesen, mi olyan szegények vagyunk, hogy tizennyolcunkra jut egy téma. Volt, aki megfigyelte, miként szólunk egymáshoz, s azt mondta, „Ahá, ti

Utókép Azóta kaptunk egy levelet: „Az idejöveteletek nagyon misztikus volt. Mindenki érzett ebbõl valamit itt, Dornachban, de senki sem tudta, hogyan is lehetne ezt szavakba önteni. Olyan volt, mintha egy nagy, egy nagyon nagy angyal lett volna veletek, és mi mind éreztük ezt.” (Christian Merz) Nos, tényleg! Mit is tudunk mi? Mi az, ami nekünk oly természetes, másoknak meg olyan üdítõen különleges? Makovecz Imre a magyar organikus építészetet közösséggé formálta. Hisszük és érezzük, hogy itt, e földbõl a gyógyulási képességeket hordozó közösségek akarnak fakadni. Feltûnt, hogy a „mûvésztelep” fogalmát, mind német, mind angol nyelvre nagyon körülményesen tudják csak lefordítani. Azt, amit mi értünk alatta. Azt a kaláka formát, ahol munka- és életközösségben él az ember egy-egy célért szervezõdve, mégis szabadon. Szentül meg is fogadtuk, hogy jövõ nyárra elhívjuk Magyarországra az antropozófus mûvészeti élet képviselõit egy mûvésztelepre! S megkeressük a szunnyadó Kelet-Európát, és a fiatalok számára hitelessé tesszük azt az organikus mûvészeti impulzust, ami Rudolf Steiner nevéhez fûzõdik. Pilisborosjenõ, 2012. június 6.

2012/3

23

Antropozófia

A hetvenes évek közepén találkoztam az antropozófiával. Ahogy mindenki hallott róla, ebben az idõben lakásokban találkoztunk kis csoportokban, mindig máshol. Csak embereken keresztül lehetett találkozni az antropozófiával, nem nagyon utaztunk külföldre – és akkor sem tudtuk, hol lehetne ilyesmit találni –; csak az embereken keresztül, személyes találkozásokon keresztül létrejött kapcsolat létezett. És elmondhatatlan ereje volt számunkra az antropozófiának. Annak a világratekintésnek, aminek az igazságában valahol mélyen mindig is meg voltam gyõzõdve, már akkor is, amikor még nem is hallottam az antropozófiáról – de tudtam valahol nagyon mélyen, hogy a világ csak olyan lehet, mint amilyen képpel aztán az antropzófiában találkoztam. Egyszer csak megtelt a világ lényekkel, nem csupán a föld meg a vizek, növények, fák – no meg állatok – vettek körül, hanem kezdett megelevenedni minden. Persze nem „láttam” lényeket. De elkezdtem másképp figyelni, részt venni a világ életében. Aztán sokat foglalkoztam – másokkal együtt – a természet, fõleg a növények tanulmányozásával, azzal, hogy vajon hogy kapcsolódnak az emberhez, hogyan állnak benne a világban. Festészettel nem foglalkoztam, csak egyszer-egyszer vettem részt azokon a – szintén lakásokban zajló – gyakorlásokon, mikor valaki „Nyugatról” idejött, és a színekrõl lehetett vízfestés segítségével tapasztalatokat szerezni. Festésnek nevezték, de igazán a színek váltak élõvé, és nem alkotások jöttek létre, hanem „leletek”, melyek arról tanúskodtak, hogy hogyan is állok ezzel a dologgal. Aztán egyszer a Die Drei folyóiratban találkoztam Gerard Wagner akvarelljeivel, melyeken a növényvilág éves körforgását ábrázolta. Elmondhatatlan hatással volt rám. A növény egyszer csak kitágult, nem ért véget a levél szélénél, hozzátartozott az atmoszféra, a föld, levegõ, fények – nem „törpéket” meg „tündéreket” láttam a képeken, hanem a növény valahogy belehelyezkedett a világba, áramlott és mozgott körülötte minden, a sorozatképen a növény is áramlásban jelent meg, valahogy megmozdult az egész világ, belekapcsolódott a növény életébe, jelentõséget és fontosságot nyert így együtt az egész – és utána másképp néztem minden növényre, vagy azt is mondhatnám, nem egyenként láttam utá-

24

2012/3

A bambergi dóm kapuzata

Kádas Ágnes Találkozás Gerard Wagnerrel

na a növényeket, hanem együtt az egész mindenséggel. Meg az év körforgásával. Az idõjárással. Az éggel, csillagokkal, évszakokkal... Aztán egy dornachi látogatásom alkalmával ottani ismerõsöm bevitt a Goetheanum Grundsteinsaaljába, ahol a falak be voltak állványozva, és fent az állványon dolgozott egy nagyon törékeny, õsz hajú, kicsi, vékony ember – Gerard Wagner. Végtelen hálát éreztem, elmondhatatlanul örültem, hogy láthatom ezt az embert, aki egész életében megkísérelt valamit megragadni, készültek a „képei”, szakadatlan próbálkozásai, hogy valami élõt, elevent az élettelenségben megjelenítsen. Nem tudom megítélni, hogy „tehetséges” volt-e, hogy a képei a festõ vagy mûértõ szemével, szakmai szempontból értékesek avagy értéktelenek. Számomra hihetetlenül sokat adott ez az ember a képeivel, rányitotta a szememet valamire, amit addig nem láttam. Ahogy az öreg antropozófusok is, akiket hajdan megismertem, akik élték a maguk megszokott életét, ami nem különbözött a környezetükben élõkétõl, de mégis, minden héten találkoztak, és antropozófiával foglalkoztak. Jutottak, amennyire tudtak, olyanok voltak, amilyenek, de életük értelmét és irányát az antropozófia adta, amirõl nem mondtak le, nem lehetett volna eltéríteni õket semmiképpen. Hûségesek voltak, és nem számít, hogy amúgy nekem mi lenne róluk a véleményem. A hûségük meggyõzõ, és hitelessé teszi õket. Hitet tettek az életükkel az antropozófia mellett – ahogy Gerard Wagner is. És részei annak a közösségnek, melyet nem vérségi kötelék, nem valamilyen múltból származó kapcsolat, hanem csakis az antropozófiával va-

Antropozófia ló kapcsolat, megingathatatlan összetartozás hoz létre. Azt hiszem, ez a hûség a legfontosabb. Ez tehet hitelessé egy embert. Steiner maga a müncheni teozófus kongresszus kapcsán és késõbb is újból és újból beszélt arról, hogy ami a mûvészet területén mindeddig – ilyen rövid idõ alatt – meg tudott valósulni, az messze áll az érett mûvészettõl. De ismerte azt a törvényt, hogy egyszer mindent el kell kezdeni, és hogy a kezdetnél a spirituális intenció és nem a tökéletes kivitelezés a fontos. Azok a mûvészek, akik õt körülvették, mint Edith Maryon és mások, mint Gerard Wagner is, lemondtak arról, hogy magas színvonalú mûvészi alkotásokat

Steiner a régi és az új mûvészetrõl Részlet a Dornachban 1914. november 21-én tartott elõadásból (GA ...) Miután arról beszélt Steiner, hogy az embert a világban jelen lévõ kozmikus mûködés leképezéseként kell szemlélni, és hasonlóképpen a dornachi épületet is, így folytatta az elõadást: „Ha fantazmagóriának tekintjük az épületet, akkor azt is hihetnénk, hogy itt az a leglényegesebb, amit a fa kitölt a térben. De nem ez a lényeg; a lényeg ott van, ahol látszólag semmi nincs. Ha az épületünkön egy forma ilyen (rajz), és ez itt a fa, akkor nem ez a lényeg, a fa, hanem az, ahol semmi nincs, ahol a fát a levegõ határolja. És akkor kapnák meg az igazi épületünket, ha vennének egy hatalmas tömb viaszt, és lenyomatot készítenének a belsõ térrõl, és azután ezt a lenyomatot szemlélnék. Tehát az, amiben benne állnak, amikor bemennek az épületbe, amit nem láthatnak, de amit érezniük kell, tulajdonképpen az az, ami a lényeg. Korábban is mondtam már: az épületünk elve a kuglófsütõ elve. A kuglófsütõ kifejezést itt nem nagyon érti az ember. De gondoljanak egy sütõformára: ez az a forma, amiben kuglófot süt az ember. És mi a lényeg a kuglófsütõnél? Nem maga az edény, hanem a sütemény, hogy az helyes formát kapjon és helyes módon süljön meg. Az edénynek olyannak kell lennie, hogy ha a tésztát beleöntjük és megsütjük, akkor a kuglóf a helyes módon jöjjön létre. Így a mi épületünknél sem az a lényeg, ami a környezet, hanem az, ami belül van. És belül lesznek azoknak az érzései és gondolatai, akik az épületben bent vannak. És ezek az érzések és gondolatok azáltal jönnek létre, hogy az ember az épület határáig lát, hogy érzi a formákat, hogy megtöltõdik gon-

Kádas Ágnes: Találkozás Gerard Wagnerrel hozzanak létre, amire talán az antropozófia nélkül képesek lettek volna. Életüket annak a küzdelemnek áldozták, hogy megragadjanak valami teljesen újat, eddig soha-nem-létezettet. Áldozatot hoztak, és hûségesek voltak. Egyszer egy öreg építész azt mondta nekem, hogy az épületeit olyasminek tekinti, mint a mezõn hátrahagyott lepényeit tekinthetné egy tehén. Valaminek, ami „melléktermék”, élete küzdelmeinek mellékterméke. Profán kép, de nekem tetszik. Gerard Wagner élete is máshol zajlott, más az értelme és nagyszerûsége, mint a hátrahagyott képei – amelyek nem kiforrott mûalkotások, de a jövõt hordozzák.

dolatformákkal. Az, ami belül van, most az lesz a kuglóf, és az, amit építünk, az a burok, a forma. De annak olyannak kell lennie, hogy benne a helyeset gondolja, érezze és érzékelje az ember. És látják, ez az új mûvészet princípiuma, szemben a régi mûvészettel. A régi mûvészeteknél mindig az a fontos, ami kint van a térben. Az újabb mûvészetnél nem az a lényeg, ami a térben, kívül van. Ami kívül van, az az edény, és ami a lényeg, azt tulajdonképpen egyáltalán nem lehet elkészíteni, hanem az belül van. Ez nem csupán a plasztikus formákra érvényes, hanem a festészetre is. Ott sem az a lényeg, amit megfest valaki, hanem amit annak kapcsán a szemlélõ érzékel, átél. A festészet is csupán »kuglófsütõ«. Azt mondhatom, hogy annak a fejlõdési továbblépésnek, melyben benne állunk, az a lényege, hogy – már megbocsássanak a kifejezésért – az edénybõl valóban belejussunk a süteménybe. Benne maradni az edényben: materializmus. Belejutni a süteménybe, ez a mi esetünkben a spiritualizmust jelenti, ez az, ami felé törekszünk. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor mindazt a mûvészit sem, amirõl nálunk szó van, nem fogjuk tudni a helyes módon megítélni. Ha a mi épületünket mûvészi szempontból valaki a régi minta szerint fogja fel, akkor azt mondhatja: te jó ég, hát nem valami szép edényt hoztál létre! Ugyanis nem fogja tudni, hogy nem az edény a lényeg, hanem a kuglóf. Ezzel – egy ilyen mûvészeti princípiummal – közelítünk a szellemtudomány által létrehozott fejlõdési továbblépés egész értelméhez és jelentõségéhez. Az embernek a szellemtudomány elõrelépése által ki kell dolgoznia magát az edénybõl, és bele kell dolgoznia magát a kuglófba.” Fordította: Kádas Ágnes

2012/3

25

Világhelyzet

A jelenkor politikai és szociális helyzete az elsõ világháború „õskatasztrófája” tükrében 1914–2014

A 2014-es év, az elsõ világháború kitörésének 100 éves évfordulója, alkalmat ad az emberiségnek arra, hogy rátekintsen saját sorsára. A Szabad Gondolatok Háza ezt egy munkával igyekszik elõkészíteni, megalapozni. Ennek volt része az a hétvégi szeminárium is, melyre Markus Osterrieder urat hívtuk meg elõadónak, és az elkövetkezendõkben hasonló események várhatók. A történelemkönyvek az 1914-ben bekövetkezett tragédiát és az azt követõ eseményeket többnyire egyszerûen magyarázzák: „a küzdelem a korabeli gyarmat- és érdekeltségrendszer újrafelosztásáért indult”. Többnyire történelmi eseménynek tekintik, ami alatt azt értik, hogy a múltban zajlott, és az azt követõ eseményekkel egyszerû ok-okozati viszonyban áll. Rudolf Steiner tanításai azonban másfajta rátekintést adnak az emberiség történetére. Konkrétan erre az eseményre is, amelyet maga is átélt itt, a földi világban. Kijelentéseivel abban is segít bennünket, hogy a jelenkor eseményeit is jobban megérthessük, és tisztább tekintettel nézhessünk a jövõbe. Osterrieder úr 1999-ben a Német Antropozófiai Társaság megbízásából kezdett el dolgozni azokkal a közlésekkel, melyeket Rudolf Steiner az elsõ világháborúval kapcsolatban mondott. Rudolf Steiner nagyon sokszor visszanyúlt erre a témára 1914-tõl 1922–23-ig, de mindig más szempontból. A Bécsben, röviddel a háború kitörése elõtt tartott elõadásában utalt a háború elõtti gazdasági ideológiára. Már ekkor kialakult az a nézet, hogy a gazdaságnak szakadatlanul növekednie kell. Steiner felhívta a figyelmet arra, hogy hihetetlen mennyiségû olyan árut állítanak elõ, amelyre nincs szükség. Ezeknek a termékeknek az értékesítéséhez pedig új piacokra van szükség. Így végül a gazdasági életben olyan növekedési folyamat keletkezik, amelyet Steiner joggal nevezhetett a gazdasági élet rákos (daganatos) betegségének.

26

2012/3

Markus Osterrieder

Rövid beszámoló a Szabad Gondolatok Házában 2012 áprilisában tartott rendezvényrõl, melynek meghívott elõadója Markus Osterrieder volt

1914 júniusában még sokak számára úgy tûnt, hogy a kibontakozó háború csak egy európai történet lesz. A valóságban azonban már ekkor az egész világot érintõ kérdésekrõl volt szó. A világháborúhoz vezetõ okok a lehetõ legszélesebb palettán mozognak. Mikor 1916-ban az emberek feltették a kérdéseiket Steinernek – „Mit tehetünk mi? Hisz olyan kicsik vagyunk. Semmit sem tehetünk!” –, a válasz az az elõadás-sorozat volt, amelyet összegyûjtve most „Kortörténeti szemlélõdések” címmel olvashatunk. Ezeknek az elõadásoknak az egyik lényeges eleme az volt, hogy az emberek megértsék, mennyire fontos, hogy a gondolatainkban igazak legyünk, hogy az igazat gondoljuk. Szükség van arra az erõteljes törekvésre és kívánságra, hogy igaz módon tudjunk gondolkodni a világról, ezáltal egy reális erõ keletkezik. Steiner a világháború végén Oslóban kijelentette, hogy az európai kultúra teljesen megváltozott. Európa többé nem jelenti a világ ügyeinek központját. Már akkor látszott, hogy elõtérbe kerülnek a keletázsiai és a csendes-óceáni térség ügyei. A mai világban jól láthatjuk, ahogy az USA és más országok törekvéseinek középpontjába is az ázsiai térség került. Az egyik legégetõbb kérdés, hogy India, Japán és Kína hogyan lép be a világ gazdasági összefüggéseibe.

Világhelyzet

A jelenkor politikai és szociális helyzete...

Éppen 100 éve, 1912-ben tört ki a kínai nemzet forradalom. Ekkor merült fel elõször a kínai nemzeti gondolat, amely a császári dinasztia megdöntésére irányult, hogy ezáltal megszabaduljon a britektõl elszenvedett megaláztatásoktól. Amikor meg akarjuk érteni a Kína és a Nyugat közötti versenyhelyzetet, vitát, látnunk kell, hogy ezek mögött mély karmikus okok rejlenek, amelyek még 1912 elõttre nyúlnak vissza.

Németország akarta megszerezni Európában a vezetõ gazdasági hatalmat. A császári Németország szerepét ma Kína tölti be. Ezek a tanulmányok azt sugallják – kimondatlanul ugyan, ám kikövetkeztethetõ módon –, hogy helyes volt a németek legyõzése annak érdekében, hogy ne váljanak gazdasági hatalommá. Következésképp Kínával éppúgy kell eljárni, mint annak idején Németországgal. Ha az amerikai törekvéseket megnézzük, láthatjuk, hogyan próbálnak meg a szövetségesekbõl gyûrût vonni, valamint katonai bázisokat telepíteni Kína köré.

Amikor a XIX. század elején Európában megkezdõdött a gépesítés, az iparosodás korszaka (1810–1830-as évek), Kína – még a császárság idejében – már ugyanazon az ipari fejlõdési szinten állt, mint a Nyugat. A XIX. sz. elsõ évtizedeiben Kína már több terméket exportált Európába, mint Európa Kínába. A britek ezt nem nézték jó szemmel, elhatározták, hogy kikapcsolják a versenytársat. A brit világbirodalom koronagyémántját igazából India jelentette, ahol jelentõs mennyiségû ópiumot termeltek. A britek úgy döntöttek, hogy ópiumot visznek Indiából Kínába. Az angol kereskedelmi társaságok a kínai népet ópiumfüggõségbe akarták taszítani. A kínai császárság irányítói ezt természetesen meg akarták akadályozni. Ez vezetett a XIX. század közepén az ún. ópiumháborúhoz, mivel az angolok minden erõvel arra akarták kényszeríteni a kínai birodalmat, hogy az indiai ópiumot szabadon importálja. Ennek következtében a kínai nép jelentõs részét megmérgezték, azaz tönkretették a testüket az ópiummal. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a XIX. század második felében a kínai gazdaság öszszeomlott. Kína tehát a XIX. század végére tulajdonképpen labdává vált az európai imperialista hatalmak kezében. 1912 jelentette a nagy pillanatot Kína számára. A nemzeti forradalom már nem az imperialisták játéka volt, hanem megpróbálta begyógyítani a XIX. század sebeit. A feladata egy új öntudatra való ébresztés lett. És mit tapasztalunk ma ezzel összefüggésben? Aki figyelemmel kíséri az amerikai sajtót, már 1995 óta észlelhette, mennyire szemmel tartották az amerikai stratégák a kínai gazdasági fejlõdést. Kína gazdasága tulajdonképpen mostanában éri el azt a szintet, amelyre potenciálisan már a XIX. században képes lett volna. Úton van afelé, hogy vezetõ gazdasági világhatalommá váljon. Ennek értelmében egyre erõsebb hatást akar gyakorolni a környezõ térségre, amit az amerikai és európai oldalról nem néznek jó szemmel. Több amerikai szerzõ is (pl. Henry Kissinger) összehasonlítja az 1912-es európai helyzetet a mai ázsiai eseményekkel. 1912-ben

Már az elsõ világháború elõtt mindenütt megmutatkozott, hogy nemcsak az egyes emberek, hanem egész közösségek, népek is kezdtek felébredni. Ez a folyamat az 1450-es évektõl indul, és azzal a lelki képességgel függ össze, amelyet Rudolf Steiner tudati léleknek nevez. Ez az önmagunkká válásról szól, hogy én magam képes legyek megtalálni a dolgok értelmét, okát. Ugyanakkor ez összefügg az elkülönüléssel is. Sok vallásban megtaláljuk ennek az õsképét, amikor az ember leválik, lehull az istenségrõl, és így létrejön a kettõsség. Az emberi fejlõdés nem elképzelhetõ e nélkül a bukás nélkül. Az európai térségben elsõsorban nemzeti felébredésrõl beszélhetünk, de mindenütt, vallási területen is, megjelent az önállósodásra, önrendelkezésre való törekvés. A középkorban a tanult emberek a latin nyelv segítségével értették meg egymást. Õk azonban a társadalomnak csak egy vékony rétegét alkották, a hétköznapi emberek nem tudtak sem írni, sem olvasni. Majd eljött az idõ, amikor az „egyszerûbb” emberek meg akarták tudni, mi van a Szentírásban, így le kellett fordítani a Bibliát a nép nyelvére – természetesen minden népnek a saját nyelvére. Ha ezt egy képnek tekintjük, összefüggést találhatunk a bibliai Bábel-torony képével. Ezek után érdekes megnéznünk az Európa Tanács 1992-es plakátját! A szöveg: Európa: sok nyelv – egy hang. A Brueghel festményén szereplõ Bábel-torony képét használták fel az Európai Unió építésénél, és a strasbourgi parlament épülete is ezt a mintát követi: egy befejezetlen toronyét! Rudolf Steiner nagyon fontosnak tartotta, hogy az egyes ember ráébredjen arra, hogy egy néphez, a saját népéhez tartozik. Az 1910-ben Oslóban tartott elõadásainak címe: Az egyes népszellemek miszsziója. Ekkor beszélt például arról, hogy az emberiség éppen most kezd valamit együtt tenni, ezért a közös emberiségérzet kialakulása szempontjából nagyon fontos, hogy az egyes emberek gondolati alapokat alkossanak arról, hogy lelkük

2012/3

27

Világhelyzet

A jelenkor politikai és szociális helyzete...

egy része szerint egy nemzethez tartoznak, össze vannak kötve egy nemzettel. Nem az volt a célja, hogy valamiféle jó érzés töltsön el bennünket a népünkhöz való tartozás miatt, hanem hogy reális gondolati alapokat építsünk ki ezzel kapcsolatban. Lelkünknek ez a része eddig nem vált tudatossá. Itt az ideje, hogy megtudjuk, mi történik bennünk ezen a téren. Hogy miért tartotta ezt Steiner annyira fontosnak, az néhány évvel késõbb vált nyilvánvalóvá. 1917 a történelemben igen fontos fordulópontot jelentett. Ez év szeptemberétõl kezdett Steiner egy bizonyos eseményrõl beszélni. A XIX. század 40-es éveitõl 1879-ig háború dúlt a szellemi világban – a szellemi hierarchiák közötti harc. E küzdelem 1879-ben (Steiner szerint) a sötétség szellemeinek bukásával ért véget. Ettõl az évtõl nyílt meg az emberek elõtt annak lehetõsége, hogy újfajta megismeréssel hatoljanak be a szellemi világba. És ettõl az idõponttól lépett elõre vezetõ korszellemként az a lény, akit Mihálynak nevezünk. Ez az áttörés azonban poláris ellentéthez is vezetett. Szellemi lények bukásához, akik a földi világba lettek letaszítva. Steiner utalt arra, hogy ezek a bukott szellemek a nemi szaporodással hozhatók összefüggésbe. Ez az idõszak 1879-tõl az elsõ világháborúig tartott. Ekkor keletkezett a szociál-darwinizmus eszméje, az a nézet, mely szerint a népek olyan élõlényeknek tekinthetõk, mint az állati lények, amelyek közül az erõsebb marad életben. A materialista biológia összekapcsolódik a politikai viszonyokkal és elképzelésekkel. Ekkor született meg a pszichoanalízis is, amely azt kutatta, hogyan függ össze a lélek a különbözõ ösztönökkel, elsõsorban a halállal kapcsolatos és a szexuális ösztönökkel. Az 1879-es évtõl kezdtek erõsödni a nacionalista törekvések is. Az elsõ világháború elõtt tehát egy kettõsség lép fel. Az emberiség kapott egy új spirituális lehetõséget. Megjelenik vele valami, amit kozmopolitizmus-

28

2012/3

nak nevezhetünk. Elõször jelentkezik az az idea, hogy egy világközösséget hozzunk létre. Ugyanakkor megjelenik ennek az ellenképe is. Az emberben elkezd dolgozni valami, ami a maga számára nem tudatos. A szaporodási erõk idáig kedvezõen mûködtek az emberben. De ettõl az évtõl ez megváltozott! A szellemi világban létezik egy törvény, amely szerint a kiegyenlítõdésnek mindig létre kell jönnie. Ahol valami felfelé irányult, a másik oldalon valami lefelé fog süllyedni. Azokat a szellemi lényeket, amelyek most lesüllyedtek, Steiner határozottan a sötétség szellemeinek nevezi. 1918 elején ezt még kiegészíti azzal, hogy azon szellemeknek, amelyek nem feltétlenül a legmagasabb hierarchiából, inkább csak az angyalok közül származnak, az õsidõkben volt egy fontos feladatuk az emberiség fejlõdése, haladása érdekében. Az öröklés törvényeivel álltak kapcsolatban, amely az embereket egymáshoz vezette. A Krisztus elõtti kor szinte valamennyi kultúrájában élt az eugenetika. Nagy figyelmet fordítottak a vérvonalra, hogy mely családok házasodhatnak egymással. Nem fordulhatott elõ, hogy valaki olyasvalakit szeressen, aki egy másik törzshöz tartozott. A házasságok még nagyon szoros kapcsolatok voltak. A vérségi vonalakkal bizonyos tulajdonságokat örökítettek tovább. A szellemi viszonyulás ettõl az évtõl fogva megváltozott. Az említett szellemek ez elõtt még jó értelemben hatottak az öröklési erõkre. 1880-tól már az látható, hogy az öröklési erõk egyre rosszabb irányt vettek. Ugyanazokról a szellemekrõl van szó, de a hatásuk megváltozott az emberben, már nem a régi törvények szerint mûködtek. A XIX. század végétõl megfigyelhetjük, hogy egyre több, különbözõ kultúrából származó ember házasodik össze, pl. négerek fehér bõrûekkel, távol-keletiek európaiakkal stb. Az elsõ világháború elõtt azt figyelhetjük meg, hogy a nemzeti közösségek egyre inkább ki akarták fejezni saját autonómiájukat. Mindezt azonban annak az általános jelenségnek a fényében kell látnunk, hogy az emberiségben minden egyre jobban differenciálódik. Az elsõ világháború elõestéjén merült fel a nagy kérdés, amely ma is érvényes: mi a szellemi talaja ennek a különbözõségnek? Johann Gottfried Herder – a XVIII. század végén a német kultúrterület egyik legnagyobb gondolkodója, idealistája – ébresztõként hatott a közép-kelet-európai térség sok népe számára (a magyarokat is beleértve). Herder érdeklõdött a népek kultúrája iránt, nemcsak a nemesi, hanem az egyszerû, népi, pa-

Világhelyzet

A jelenkor politikai és szociális helyzete...

raszti kultúra iránt is. Az idealizmusban gyökerezõ gondolatával megalkotott egy képet Isten kertjérõl. Ebben a kertben sokféle virág van, és minden virág a maga törvényei szerint nõ. Mindegyik virág szép és egyben a kert ékessége is. Egyetlen virág még nem kert. A kertet a benne növõ összes virág együtt alkotja. Ez volt Herder víziója a népekrõl, ahogy a népek életét elképzelte. A kert tulajdonképpen a nagybetûs EMBER lelkivilágát jelentette. Fel akarta ébreszteni az embert, hogy megismerje azokat a lelki képességeket, amelyek a népe által élnek benne. Mindezt egy még nagyobb képben, az evolúció képében látta, amely szerint az ember fejlõdésen megy keresztül. Herder úgy vélte, hogy az ember elõször állat volt, de ebbõl az állatiból törekvéseivel emberré küzdötte fel magát. Herder szerint a fejlõdés célja a humanitás. Azt állította, hogy az ember nem születik, hanem csak azzá válhat. Nyolcvan évvel Darwin elõtt kijelentette, hogy a tulajdonképpeni harc az ember belsõ humanitásáért folyik. Darwin ezzel szemben azt mondta, hogy a küzdelem az élõlények közötti túlélésért folyik. Herder még azt állította, hogy a küzdelem azért folyik, hogy az ember az állatiból kifejlessze a saját emberi mivoltát. Ami azt jelenti, hogy a küzdelem valójában bennünk zajlik!

idején egyre nagyobb teret hódított. Minden statisztika volt, az embereket is matematikailag akarták kifejezni. Az Osztrák–Magyar Monarchiában többször végeztek népszámlálást. Az ezen adatok alapján készített térkép meglehetõsen színesnek mutatkozott így is, pedig mindenki csak egyetlen nyelv, az anyanyelve mellett dönthetett, miközben jól tudjuk, nem ritkaság ezen a vidéken (pl. Bácskában), hogy egy családon belül más nyelven szólnak a mamához, papához és nagyszülõkhöz. A monarchia bonyolult népi szerkezete miatt ez rendkívül gyakran elõfordult. A statisztika azonban nem ismer ilyen rugalmasságot.

Herder számára a népek egy átmeneti szakaszt jelentettek, amely során az ember, miközben egyre szélesebbre tárja látómezõjét, egyre szélesebb körökben észleli a közösséget. A gyermek kezdetben csak a mamát és a papát látja, azután ahogy növekszik, a horizontja is egyre tágul. Ezt a folyamatot Herder átültette a közösségekre is. A törzs néppé szélesedik, a nép kultúrává, majd emberiséggé tágul. Belsõ tudatosodási folyamat megy végbe az emberben. Herder szerint ez az a pont, ahol megtapasztalható a néppel, nemzettel való összefüggésre ébredés. Mindez 1879 elõtt történt. A XIX. században azonban a tudományos materializmus fellendülésével egyre kevesebbet lehetett látni a „kertbõl”, és egyre erõsebb lett a kapcsolat a darwini teóriák és a népek élete között. A népeket már nem lelki, hanem biológiai közösségeknek tekintette a szociál-darwinizmus. 1880-ban került felszínre az eugenetika, melynek atyja az angol Francis Galton, aki úgy gondolta, hogy az embereket éppúgy lehet a biológiai tulajdonságaik alapján tenyészteni, mint a malacokat. Felfedezett bizonyos öröklési törvényeket. Ez vezetett a XX. században a gének tudományához.

A modern államnak világos képre volt szüksége ahhoz, hogy a polgárait matematikailag felmérje és megfogalmazza. A kép azonban valójában sokkal színesebb volt. Azt is mondhatjuk, hogy az emberek egyszerre több színt is hordoztak magukban. Ebben a kritikus idõben jelenik meg az eugenetika a népek gondolkodásában. Nagyon sajátságos, hogy ez a fajta nacionalizmus egyre pornográfabbá vált. Mert alapjában véve mindaz, ami ebben a soviniszta nacionalizmusban kifejezõdik, olyan erõk, amelyek a legalacsonyabb földi szaporodási erõkkel állnak rokonságban. Ugyanakkor jelen van az öröklés iránti tudományos érdeklõdés is. Steiner 1917-es kijelentése szerint mindez 1879-ben indult el, amit nyomon követhetünk az egész XX. század során, legfõképp a német történelemben. A nemzetiszocializmusban jelent meg legerõteljesebben valami olyan, ami az említett szellemi lények bukásával függ össze: a saját származással kapcsolatos megszállottság és ezzel egy idõben az a tudományos érdeklõdés, hogy úgy lehessen embereket tenyészteni, hogy azok az északnémet fajnak feleljenek meg. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa volt ahhoz képest, ami az egész emberiségben lejátszódott.

Az eugenetikához késõbb kapcsolódott egy másik új dolog, a statisztika, amely az elsõ világháború

2012/3

29

Világhelyzet

A jelenkor politikai és szociális helyzete...

Steiner célja az volt, hogy egy új spiritualitás vegye kezdetét, és ez támogatásra találjon. Ha azonban ezt mi nem támogatjuk, belülrõl egyre erõsebben ragadnak meg az öröklésben szerepet játszó szellemek. Ez különösen jól látható a mai szociálbiológiában. Richard Dawkins angol biológus az 1980-as években Az önzõ gén címû könyvével hívta fel magára a figyelmet. Ebben azt állítja, hogy az emberi fejlõdést valójában a gének hozzák létre. A gének reprodukálni akarják magukat, és ehhez minden lehetõséget megragadnak. A gének sokszorosító gépeket hoznak létre a maguk többszörösítésére, és az ember maga ez a gép, amelyet Dawkins „reprikátornak” azaz sokszorosítónak nevez. Tehát valójában mi, emberek, a saját génjeink sokszorosítói vagyunk. Ha ezek a lények sokszorozódni akarnak, lényüket tekintve önzõnek kell lenniük. Így az egész evolúció értelme valójában ezen az egoizmuson alapul. Az író sok vitát váltott ki ezzel a nézetével, amely azonban a szociálbiológiában mégis meglehetõsen elfogadottá vált. Ez a nézet a legnépszerûbb módokon is megjelenik, például amikor egy közkedvelt képes újságban arról írnak, hogy minden nõ az „alfa hímet” keresi. A legszebbet, leggazdagabbat, azt, aki a legjobban látja el a gyerekeit, tehát végsõ soron azt, aki a legjobb öröklési anyagot tudja biztosítani a gyermek számára. Ebbõl azután levonja a cikk írója azt a következtetést is, hogy a nõk evolúciós hibát követnek el: tévednek, ha azt gondolják, hogy ez a bizonyos „hím” csak az övék. Hisz az evolúció azt tanítja, hogy az „alfa hímnek” a lehetõ legtöbb helyen el kell szórnia a génjeit, tehát nem várhatjuk tõle, hogy hûséges legyen. Mindez azt sugallja számunkra, hogy a gének határoznak meg bennünket. Ezzel együtt pedig felmerül a kérdés, szabadok vagyunk-e még, ha a génjeink ilyen mértékig meghatároznak bennünket. Mégis azt kell mondanunk, Dawkins nem fantáziál. A valóságról beszél, amely az 1879-es évhez kapcsolódik. Ha az emberrõl szellemi értelemben beszélünk, a gének mögött szellemi lényekkel találkozunk. Ezeknek a lényeknek pedig olyan hatása van az emberre, olyan ideákat közvetítenek, amelyek nem feltétlenül segítik a jövõt. Ez a probléma az elsõ világháború küszöbén jelentkezett, és emiatt beszél Rudolf Steiner 1917 után újból és újból arról, hogy az õsi vérerõk azok, amelyek ma az emberiséget a bukás felé vezetik, mert ezek a vérségi erõk azok a szellemi lények, amelyek 1879-ben alábuktak az emberek birodalmába. Az 1990-ben Jugoszláviában kitört háborút a jelenlegi földlakók közül sokan már kortársakként éltük

30

2012/3

át. Az ott élõ emberek elmondása alapján átélhetõ az a drámai változás, amely ott lejátszódott. Emberek, akik korábban szomszédok voltak, ellenségekké váltak. Hirtelen bekövetkezett valami, amitõl az emberek egészen másokká váltak, valami, ami az uralmába kerítette õket. Az erõszakra való hajlam potenciálisan itt van mindannyiunkban, azaz a sötétség szellemei köztünk vannak. Természetesen itt van a többi szellemi lény is. A döntõ az, hogy a tudatunkkal mely szellemekhez fordulunk, melyekkel akarunk kapcsolatot létesíteni. A jelenkorban, a genetika említett térhódításában átéljük, hogy hasonló helyzetben vagyunk, mint az elsõ világháború idején. Egész életünkbe meghatározóan beleszövõdik a genetika, egyre erõsebb a kapcsolatunk azzal a területtel, ahol bizonyos szellemi lények mûködnek. A szellemi áttörés idején az ember olyan erõket képes kifejleszteni magában, amelyek új szellemi megismeréshez vezethetnek, mely megismerést nem szabad elveszítenünk, különben a helyzet végzetessé válik. A helyzetünk hasonló, mint 100 évvel ezelõtt, csak még kiélezettebb. A tudatunkban kell eldöntenünk, melyik oldalhoz fordulunk. Ehhez a történethez tartozik az is, amelyrõl az újságokban úgy olvashatunk mint az „egyiptomi tavasz”. Közösségek, csoportok megpróbálnak megteremteni maguknak egy bizonyos alapot, és nem „felülrõl” várnak valamit. Ez nemcsak az arab világban, az iszlám területeken, hanem az utóbbi évben világszerte megfigyelhetõ. Mindenekelõtt azzal kapcsolatban, amit a pénzügyi helyzet váltott ki. Például ahogy a nagy bankok elõtt letáboroznak, az Occupy-akciók.1 Éles különbséget kell tennünk a szubsztancia és a forma között. Mit értek szubsztancia alatt? Minden megszületõ generáció hoz magával valamit, amit meg akar valósítani, és amelyre egy életen keresztül próbál visszaemlékezni. Osterrieder úr a saját generációjáról (1961-es születésû) azt mondja, hogy nagyon is érezhetõ bennük a vágy, amely a földi világban mégsem teljesül, de érzik, hogy van bennük valami, amit meg kellene jelentetni a világban, csak nem tudják, mi is az. Ez egy szellemi szubsztancia, amely velünk születik, és a szellemi világból feltartóztathatatlanul, egyszerûen beleáramlik a földi világba. Vannak, akik ezt felismerték. A brit politika ezt „world current”-nek, világáramlatnak nevezi. Egy politikus ki is mondta a ’20-as években, hogy: nem tehetünk ellene semmit, nem állíthatjuk meg, olyan, mint a tengerár, amely megindul a száraz-

Világhelyzet

A jelenkor politikai és szociális helyzete...

föld felé; csak annyit tehetünk, hogy amikor látjuk a horizonton ezt az erõt közeledni, elkezdünk csatornákat ásni. Természetesen olyan csatornákat, amelyek a mi érdekeinket szolgálják. Ezek a csatornák adják a formát, s amikor a víz jön, rátalál ezekre és beléjük folyik.

valódi célja e „rombolásnak”, hogy esetleg egy mélyebb spirituális jelentése van, ezért azok félelemmel reagálnak és visszafelé vezetõ utat keresnek. Az egész fundamentalizmusnak épp az a lényege, hogy a korábbi, ideális viszonyokhoz és rendszerekhez akarnak visszatérni. Ezek a korábbi viszonyok azonban a mai tudatnak már egyáltalán nem felelnek meg. Ezért ez valami olyasmi, mint amikor az ember átlép egy küszöböt, de amit ott talál, az ismeretlen, nem tud benne mozogni, visszariad tõle, ezért gyorsan visszamenekül a régi, már ismert területre.

Ha tehát meg akarjuk érteni, hogy mi történik a világban, meg kell tudnunk különböztetni a szubsztanciákat, amelyeket az emberek hordoznak, és azokat a formákat, amelyeket ezek számára készítettek elõ. Ez a kérdés erõsen összefügg Európa problémájával. (...) Az elsõ világháború tulajdonképpen a régi Európa hanyatlásának kezdete. Mikor 1910-ben Oslóban Rudolf Steiner a népszellemekrõl beszélt, még létezett egy viszonylag érintetlen paraszti világ, írni-olvasni nem tudó emberek, akik még a régi családi struktúrákban éltek. És még éltek közöttük azok a mesék, dalok, amelyeket hosszú idõkön át adtak tovább generációról generációra. A XIX. században léptek fel azok az intellektuális orientáltságú emberek, akik elkezdték faluról falura járva összegyûjteni, lejegyezni a történeteket, dalokat. Azután a modern gazdasági élet, a technika fejlõdésének hatására a régi paraszti világ teljesen eltûnt. Steiner 1917tõl gyakran beszélt errõl a jelenségrõl, és azt mondta, hogy a modern emberiség a XX. században átlépi a küszöböt. És itt nem egy bizonyos néprõl, hanem az egész emberiségrõl beszélt. Vajon mit értett a küszöb átlépése alatt? Különösen, hogy hozzátette, az emberiség úgy lépi át ezt a küszöböt, hogy ennek nincs tudatában. A küszöb az átváltozás egy pillanata, helye. A régi kultúrákban sok minden ösztönösen benne élt. A hagyományokat generációról generációra adták át. A hagyományok addig mûködtek, amíg az ember el nem kezdett azon gondolkodni, mit is csinál tulajdonképpen. Steiner szerette volna, ha az elsõ világháború elõtt létrejön egyfajta néplélektan. Erre azért lett volna szükség, mert az elsõ világháborúval bebizonyosodott, hogy a népi kultúrákat már nem lehet ösztönök útján ápolni. Az ember tudatos munkáján kell alapulnia annak, hogy abból, ami a hagyományokban élt, mi fontos, mit kell átmenteni a jövõ számára.

A világháborút követõen a Nyugatot két alapgondolat ösztönözte az új államok létrehozásában: egyrészt a német hatás kikapcsolása, másrészt a régi viszonyok helyett nemzeti „területek” kialakítása. Számos európai vezetõ politikus úgy gondolta, hogy a népiséget el kellene már felejteni, épp elég vér folyt miatta a háborúkban. Az „Európai Egyesült Államok” gondolata már a XIX. században felmerült. Az alapgondolat az volt, hogy fel kell szabadítani az egyes népeket, hiszen a Habsburg Monarchia, a cári Oroszország és az Oszmán Birodalom is a népek börtöne, amelyeket le kell rombolni, és minden népnek meg kell kapnia a maga kis területét. Csakhogy már akkoriban is nagyon bonyolult volt a helyzet. Nem lehetett éles határvonalakat húzni a népek között, ezért például már akkoriban Dunamenti konföderációról gondolkodtak. Ugyanakkor Churchill 1914-ben kijelentette, hogy a háború végén Európa nemzetiségi alapon lesz felosztva, és minden népnek meglesz az önrendelkezési joga. Ez az önrendelkezési jog tehát az amerikaiaktól és az angoloktól származik, egyfajta fegyver akart lenni a központi hatalmakkal szemben. A népekre kollektívaként néztek, és minden egyes embert egy ilyen kollektíva tagjának tekintettek. Ezért is szólalt fel oly erõsen Steiner az önrendelkezési joggal szemben. Nála a kiindulópont az egyes ember. Az egyes embernek kell szabadnak lennie, s ha õ szabaddá

A gazdaság és a technika fejlõdése egyre inkább felbomlasztja és megszünteti a régi viszonyrendszereket. Ez a fajta fejlõdés a nyugati világból származik, amit a világ többi részén erõs antipátiával fogadnak, például az iszlám területen a fundamentalizmust erõsíti. Minthogy a Nyugat képtelen arra, hogy a világ többi részével érzékeltesse, hogy mi az értelme,

2012/3

31

Világhelyzet

A jelenkor politikai és szociális helyzete...

válik, akkor a népek is szabadok lesznek. Fordított esetben, ha a népek szabadok, az egyes embernek a néphez, a többséghez kell igazodnia, és ez nem szabadság. Az elsõ világháború logikája az etnikai tisztogatáshoz vezetett. 1919-ben kezdõdött, amikor az Anatóliában élõ több száz ezres görög lakosságot áttelepítették Görögországba, a törököknek pedig el kellett hagyniuk a Balkánt és át kellett költözniük Anatóliába. Mindez a Népszövetség felügyelete alatt zajlott. Azután 1943-ban Churchill az angol parlamentben kijelentette, hogy a háború után az újratagoltságnak még alaposabbnak kell lennie. Tiszta viszonyokat kell teremteni, az új technikai feltételek mellett a több száz ezres néptömegek átköltöztetése megoldható, s bár ez egy generáció számára fájdalmas lesz, biztosítható viszont a késõbbi nyugalom. Természetesen a nyugalom nem következett be. A nemzetekre úgy tekintenek, mint egy szociális kísérlet alanyaira. Az Európai Unióban ezt a problémát elsõsorban gazdasági úton próbálják megoldani. Az embert csak biológiai és gazdasági haszonszerzés szempontjából tartják nyilván. Leegyszerûsítve azt az elméletet követik, hogy ha mindenki a Lidlben vásárol, akkor eltûnnek a nemzetiségi problémák. De ahogy látjuk, ez sem mûködik. Mint emberiség, átléptünk a küszöbön. A jövõnk attól függ, mennyire tudunk spirituálissá válni. Nem arról van szó, hogy mindannyian szellemi látókká legyünk, hanem egyszerûen el kell sajátítanunk azt a képességet, hogy egy élet lefolyása alatt képesek legyünk a belsõ változásra. Hogy képesek legyünk a metamorfózisra, és ne azokba a formákba szoruljunk bele, amelyekbe esetleg már évtizedek óta benne élünk. Egyszerûen tudnunk kell, hogy mi mint emberiség, merre tartunk, ami miatt Steiner egyáltalán az antropozófiát a világba hozta. Mert ha nincs a szemünk elõtt ez az irány, ez a látás, de ugyanakkor érezzük, hogy kísérlet folyik velünk

vagy ellenünk, amit szintén nem akarunk, fennáll a veszélye, hogy inkább a hajlamaink szerint megfordulunk és a megszokott, a régi felé nyúlunk vissza. Azokhoz az erõkhöz, amelyek minket leszületni segítettek és eddig a pillanatig hordoztak bennünket. Azonban ezek már nem feltétlenül hordoznak minket. Meg kell ragadnunk ezeket az erõket és belül, magunkban kell átváltoztatnunk õket, hogy tovább haladhassunk a jövõ felé. Steiner mindig ilyen értelemben használta a KözépEurópa fogalmat. 1914. október 14-én Dornachban, Egy új építészeti stílushoz vezetõ utak címmel tartott elõadást. Épp ekkor tört ki a háború. Elzász felõl hallani lehetett az ágyúkat. Sok Dornachban dolgozónak el kellett mennie, mert behívták õket a katonasághoz. Steiner ekkor az épületrõl beszélt és Európa népeirõl. Közép-Európáról azt mondta – ami különösen a német fülek számára nagyon fontos volt –, hogy az nem csak a németeket jelenti. Ez itt ma Magyarországon nyilván egyértelmû, de a német antropozófusok számára nem annyira az. Tehát Steiner kijelenti, hogy Közép-Európa nem csak a németekbõl áll, és elkezdi felsorolni az összes nemzetet, akik ide tartoznak, fölsorolja a Habsburg Monarchia összes népét. Beleértve a románokat és a ruténeket (nyugat-ukrajnai népcsoport) is. Azt mondja, hogy mindezek a népek beletartoznak abba, amit Közép-Európának nevezünk, és különböznek attól, amit angol vagy francia népeknek nevezünk. Azután kissé provokálóan azt mondja, hogy attól, hogy valaki Közép-Európában született, még nem közép-európai. Közép-európainak nem lehet születni, csak azzá lehet válni. A születési erõk nem hozzák magukkal automatikusan azt, hogy valaki közép-európai legyen. A közép-európaiak ismertetõjegye, hogy soha nem engedik egy fogalommal meghatározni magukat, az örökös változásban levés a fontos számukra. Ha látunk valahol egy ideát, akkor folyamatosan annak irányába haladjunk. Soha ne álljunk meg, hanem belülrõl állandóan tartsuk mozgásban magunkat. Elképzelhetjük, milyen lehetett az a pillanat, amikor kitört a háború, az emberek teljes felindultságban voltak, és akkor Steiner az arcukba vágja ezt, mint egy „nedves mosogatórongyot”: egyáltalán nem vagytok közép-európaiak, nektek azzá kell válnotok! Ahogy Goethe mondja, a kígyó minõségére van szükség, ahogy az képes a bõrét levetve állandóan megújulni, átváltozni. A személyi igazolványunkban egy név áll, de ez a név csak egy bõr, amelyhez tulajdonképpen belülrõl semmi közünk sincs. Éreznünk kell, hogy az, ami kívülrõl mint egzisztencia kö-

32

2012/3

Világhelyzet

A jelenkor politikai és szociális helyzete...

rülöttünk van, csak egy bõr, amelyet le kell vetni. Meg kell tanulnunk feloldani azokat a dolgokat, amelyek mint antipátia és szimpátia dolgoznak bennünk, meg kell tanulnunk bánni velük. Ez azonban ma már nem csak közép-európai probléma, az egész európai kultúra számára kulcs lehet a túléléshez.

védekezni, megragadja az édesanyját és bedobja a csalánosba, majd megfordul és elmegy. Soha többé nem látja az édesanyját. Így kezdõdik Közép-Európa kereszténnyé tétele, egy igazi tragédiával, ahogy Parsifal története is. Nem az a fontos, hogy elhagyják az anyjukat, hanem hogy az anya azokat az erõket jelenti, amelyek az embert a földi megszületéshez segítik. Természetesen nem mondhatjuk azt, hogy már semmi közünk nincs hozzájuk, hiszen állandóan össze vagyunk velük kötve. Bizonyos módon késõbb Kolumbán és Parsifal is újra találkozik az anyjával, de egy másik szinten. Ekkor tudják megoldani azt a terhet, amelyet korábbról hoztak magukkal. Ez egy nagyon erõs kép a mai európai szituációval kapcsolatban. Egy olyan helyzet, amelyet bizonyos értelemben hagynunk kell elmúlni, ugyanakkor egy másik szinten újra meg kell találnunk. Ez az újra megtalálás egy újjászületés az új keretek, új viszonyok között. Errõl az új megszületésrõl, újjászületésrõl mondja János evangélista, hogy ez a második születés, amely a tûz és a Szent Szellem segítségével történik. Ennek az újjászületésnek a megakadályozása a célja sok mai külsõ törekvésnek.

Az Európai Unió ma már egy merev forma, olyan, mint korábban a Habsburg Monarchia volt. De a Habsburg Monarchiában mégis volt valami értékes. Akármilyen merev is volt, mégis volt benne egy fontos kincs, amelyet nem ismertek fel. Most az Európai Unióval kapcsolatban ismét érzékelhetõ egy szükségállapot. A forma már egyáltalán nem paszszol, de ugyanakkor nem szabad elsiklani afelett, hogy egy kincs rejlik benne, ami miatt nem szabad egyszerûen agyonütni a formát. Például az európai kultúrában fontos lenne egymás kölcsönös észlelése és megértése. Meg kell tanulni megtalálni a lehetséges együttmûködés formáit. Elhibázott dolog, amikor azt mondják, hogy az Európai Uniónak a külpolitikai kérdésekben egy hangja legyen (ezt képviseli a külügyi biztos). Az európai külpolitikának sokkal jobban figyelembe kellene vennie, hogy a magyar hagyományból teljesen más megoldás, elképzelés születik a világba, mint például a portugál hagyományokból kiindulva. Ne mindent a németek, franciák és angolok határozzanak meg. Az európai térség az együttmûködés révén a nemzetközi diplomácia szintjén hihetetlen potenciált hordozhatna, mélyen rá tudna hangolódni a világszituáció különbözõségeire. Egy többhangú diplomáciára lenne szükség. Már az elsõ világháború idején is az volt, és most is egy keskeny ösvény, amin haladunk. Egyrészt védekeznünk kell az ellen a rendszer ellen, amely egyre merevebbé vált, a másik oldalról viszont nem szabad elzárkóznunk az elõl, ami esetleg a jövõ potenciálját jelentheti. Éppen itt Európában nem járható már a múltba vezetõ út. Mikor a korai középkorban az ír szerzetesek miszsziós útra indultak a kontinensre, nekik is át kellett lépniük egy küszöböt. Olvashatunk errõl a történetrõl, ahogyan például ez Kolumbán életében lejátszódott. Mikor elérkezik a pillanat, hogy ráébred, el kell hagynia a hazáját ahhoz, hogy Krisztust követni tudja, meg kell hoznia az áldozatot, szeretett otthonának elhagyását. Ekkor felkeresi az édesanyja és könyörög neki, hogy ne hagyja el õket. Hivatkozik a családjára, saját öregségére, azokra, akikrõl Kolumbánnak kötelessége gondoskodni. Kolumbán számára ez természetesen nagyon nehéz, hiszen szereti az édesanyját. Végül már nem tud másként

Az Európai Uniónak van egy zászlaja. Nagyon érdekes a története. Valójában egy strasbourgi közalkalmazottól származik, aki mélyen katolikus volt. A javaslata, amellyel elnyerte a pályázatot, egy meditációjából származott. János apokalipszisének képét idézte maga elé a pusztában lévõ asszonnyal, akinek egy gyermeket kell világra hoznia a sivatagban. Az asszony a Napba öltözve jelenik meg, a Holdsarlón áll csillagkoszorúval a fején. Ez a kép alakult át a meditációban a tizenkét csillagból álló koszorúvá. Az apokalipszisben a nõt nem nevezik néven, ez a jövõre vonatkozó kinyilatkoztatás képe, nem egy tradícióé. Azon a pillanaton van a hangsúly, amikor egy gyermeket szeretne a világra hozni. Azután megjelenik egy sárkány, amelyik ezt a gyereket fel akarja falni. Ekkor lép közbe Mihály arkangyal, hogy megmentse a gyermeket. Ez egy erõteljes kép a mai európai viszonyokra vetítve. Vajon milyen mértékben tudunk mi, európaiak, még várandósak lenni? Mennyire fenyeget minket a sárkány, amely el akarja venni a gyermeket? A fenti jegyzetet Stráma Éva és Almási Katalin készítette az elõadáson elhangzottak alapján

Jegyzet 1

Occupy Wall Street (Foglaljuk el a Wall Streetet) mozgalom

2012/3

33

Világhelyzet

Terry Boardman New World Order, vagyis az új világrend 21. századi külpolitikára vonatkozó amerikai tervek – avagy melyek a soron következõ lépések a kultúrák harcában? I. rész

Az eredeti megjelenés elõzetes szerkesztõi megjegyzés: ajánljuk a következõ cikket mindenkinek, „akinek van füle a hallásra”; mindazonáltal a cikk elõfeltételez némi antropozófiai alapismereteket. „A jelent a maga különbözõ irányzataival, szellemi, anyagi irányzataival megérteni bizony rendkívül nehéz, és az embernek egyáltalán nem kellene azt gondolnia, hogy ezt a kusza jelent meg tudná érteni anélkül, hogy felismerné azt, ami ehhez a jelenhez voltaképpen már réges-régóta készülõdik a történelem ölében.” (Rudolf Steiner, Berlin, 1918. július 30-i elõadás) Európát két erõ fenyegeti A fent idézett elõadásában Steiner a továbbiakban kifejti, hogy Európát két erõ fenyegeti. Az egyik lényegében délrõl és keletrõl, a Földközi-tenger környékérõl, Rómából, késõbb pedig Bizáncból, az Atlantisz utáni negyedik kultúrkorszakból ered, amikor is az egyház – amelynek a központja e két nagy metropoliszban volt – arra törekedett, hogy az európai népeket visszatartsa attól, hogy eljussanak a golgotai misztérium önálló megértéséhez. Mind Keleten, mind pedig Nyugaton az volt az egyházi tekintélyek célja, hogy az emberek figyelmét az e világi ügyekre tereljék, a szellemi világról pedig elvonják – és ez olyannyira sikerült nekik, hogy a lakosság el is fordult a szellemi világtól. A másik fenyegetés, amelyrõl Steiner beszél, az ötödik kultúrkorszakból, a tudati lélek korszakából származik; ebben a korszakban a negyedik kultúrkorszak szellemmel szembeni ellenszenve szabályosan antipátiává, gyûlöletté és a szellemtõl való félelemmé alakul át, a kultúrán pedig egyfajta radikális materializmus válik úrrá. Ez a Steiner által amerikanizmusnak nevezett jelenségben csúcsosodik ki, ami alatt nem az amerikai egyének értendõk, hanem az a szellemiség, amely az amerikai kultúra fõ irányzatát élteti. Ez pedig nagyrészt az amerikai álmot foglalja magában. Steiner így folytatja: „...mindabban, amit amerikanizmusnak neveznek, hiszen ez egyre inkább a felé tendál, hogy a szellem iránt félelmet ébresszen, és a világot csupán a fizikai élet színterévé tegye. Mégiscsak egészen más az, ha a britek egyfajta ke-

34

2012/3

reskedelmi vállalattá akarják tenni a világot. Az amerikanizmus voltaképpen egy minél kényelmesebb fizikai lakássá akarja formálni a viágot, amelyben kényelmesen és gazdagon lehet élni. És ez az amerikanizmus politikai eleme, hogy a világban kényelmesen és gazdagon lehessen élni. (...) Azonban ennek az áramlatnak a hatása alatt az ember szellemvilággal való kapcsolatának el kell halnia. Ezekben az amerikai erõkben rejlik az, ami a Földet lényegében a véghez kell hogy vezesse, az a romboló erõ, ami a Földet a halálhoz kel, hogy vezesse, mivel a szellemnek távol kell tartatnia attól.” Ezt a képet még ki kell egészítenünk bizonyos elemekkel, amelyek Steiner életében még nem voltak jelen számottevõ mértékben; ilyenek a nagy ázsiai emigráns közösségek vagy a buddhizmusnak és más, kereszténység elõtti irányzatoknak, valamint a bennszülött indiánok vallásos hagyományainak a vonzereje, amelyek a hatvanas évek óta váltak népszerûvé. De ide tartozik még az Elijah Muhammed és Malcolm X által az ötvenes években alapított Black Nation nevû iszlám mozgalom is, valamint a sok-sok karizmatikus egyházi szekta, amelyek a hetvenes évek óta szintén virágzásnak indultak. Mindezek ellenére továbbra is érvényes az az alapvetõ jellemzés, amelyet Steiner adott az amerikai kultúra fõ áramlatáról. Mindannyian tanúi vagyunk az amerikai fogyasztói szemlélet és materializmus hatalmának, amely az utóbbi hatvan év során az egész világra kiterjedt, valamint annak is, hogy ennek hatására mint trivializálódott az élet számos más aspektusa. És ugyanígy az ame-

Világhelyzet

Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

rikai hadsereg 1945 óta tartó pusztító hatalmának is, amely annyi ember életét tette tönkre vagy pusztította el, mégpedig egészen a mai napig. 2001. szeptember 11-e (IX.11.) óta azt is megfigyelhetjük, mint növekszik a biztonságuk miatt egyre jobban aggódó amerikaiak igénye a még több fegyver és ellenõrzési rendszer iránt. Az 1922-es bécsi Nyugat–Kelet Kongresszuson Steiner pozitív értelemben beszélt az amerikai emberek azon képességérõl, amit can-do-szellemiségnek nevezett: hogy az európai és ázsiai emberekkel összehasonlítva megvan a képességük arra, hogy megragadják az iniciatívát és akaratból cselekedjenek. Ahrimán, Krisztus és Lucifer inkarnációi Ami a szellemtõl való félelem és a szellemmel szembeni antipátia mögött áll, az persze Ahrimánnak a tudati lélek korszakában egyre inkább növekvõ hatalma, valamint, különösen is a 20. század óta, a még radikálisabb ahrimáni szellemek, az Asurák hatalma. A tudati lélek elsõsorban a fizikai világ ásványi aspektusa felé fordul, ami a fragmentálódás területe. S noha az ásványvilág képviseli a fizikai világ legtartósabb részét, tulajdonképpen állandóan bomlásban van. Mármost, ha az ember ez alapján orientálódik, akkor õt is a bomlás és az oszlás erõi fenyegetik, ezek pedig ahrimáni erõk. Ezek az erõk a mostani korban felül akarnak kerekedni. Teszik pedig ezt nem utolsósorban annak tudatában, hogy mesterük, Ahrimán hamarosan fizikai formában is meg fog jelenni a Földön azáltal, hogy egy emberben megtestesül, amint azt Rudolf Steinertõl tudjuk. Úgy, ahogyan a krisztusi lény 2000 évvel ezelõtt a názáreti Jézusban megtestesült, és ahogyan az a lény, akit Lucifernek nevezünk, és aki mind Ahrimánnak, mind Krisztusnak az ellenlábasa, nagyjából 5000 évvel ezelõtt megtestesült egy emberben, aki egy kínai misztériumközpontban nõtt fel, úgy fog Rudolf Steiner szerint nem sokkal a harmadik évezred kezdetét követõen Ahrimán is emberi formában megjelenni Nyugaton. Megvannak az okaim annak feltételezésére, hogy ez nemcsak megtörténni fog Amerikában, hanem hogy az a képzõdmény, amelyet Egyesült Államoknak nevezünk, fõként azt a célt szolgálja, hogy ehhez a megtestesüléshez a fizikai színteret szolgáltassa. Úgy, ahogyan Izrael és a zsidó nép 2000 évvel ezelõttig szóló történelme Krisztus megtestesüléséhez szolgáltatta a hátteret. Az amerikai kapitalizmus és katonai hatalom rendkívüli, globális kiterjedésében, a virtuális világban és az idõsebb George Bush által az amerikai kongresszus elõtt 1990. XI. 9-én bejelentett Új Világrendben – vagyis mindazon elõkészületekben, amelyek az utóbbi 60 évben az USA-ból erednek –, Ahrimán arra való törekvé-

sét láthatjuk, hogy ebbõl a magának készített földi fellegvárból kiindulva elõkészítse a világot a küszöbönálló eljövetelére. Ahrimán természetesen nem nacionalista. Õ Mihály arkangyalhoz hasonlóan kozmopolita. Azonban szüksége van egy földi bázisra, ahonnan kiindulva irányíthatja globális kiterjedésû tevékenységeit. Nézetem szerint mintegy 700 éven keresztül – 1066 és 1776 között – a szülõföldem, Anglia szolgáltatta ehhez az alapot, azt az olvasztótégelyt, amelybõl az USA megszületett. Amikor aztán az USA elszakadt Angliától, akkor ez a bázis Amerikába helyezõdött át. Amikor Steiner az 1919 októberében és novemberében tartott elõadásai során (X. 27. és XI.1., 2., 4., 9., 15., GA 193) elsõ ízben beszélt Ahrimán megtestesülésérõl, akkor azt Lucifernek a Krisztus elõtt 3000 körüli megtestesülésével állította szembe, és azt a meglepõ megjegyzést tette, hogy a luciferi inkarnálódás befolyása és kihatásai messze kiterjedtek, egészen Görögországig. „Mindaz, amit az emberek gondolni, költeni, akarni tudtak az akkori idõben, azt bizonyos mértékben ez az emberiség kultúrájára gyakorolt luciferi behatás határozta meg.” (1919. 10. 27.) „És Lucifernek ebbõl a testi inkarnációjából – mert ez a személyiség azután tanított is – származott mindaz, amit tulajdonképpen a kereszténység elõtti, pogány kultúrának nevezünk, ami még az elsõ keresztény évszázadok gnózisában is élt. Egyáltalán nem szabad csak rosszalló ítéletet alkotnunk errõl a luciferi kultúráról. Hiszen mindaz a szépség és filozófiai nézet, amit a görögség alkotott, ami éppúgy él az ókori görög filozófiában, mint Aiszkhülosz tragédiáiban, mindaz nem lett volna lehetséges e nélkül a luciferi inkarnáció nélkül.” (1919. 11. 04.) Mindezt szem elõtt kell tartanunk akkor, amikor a Kínával és a szemita világgal (azaz Izraellel és az arabokkal és általánosságban az iszlám világgal) szembeni jelenlegi amerikai külpolitikát vesszük szemügyre. Én azt állítom, hogy ebben valami olyasmit látunk, ami közvetlenül a három fenséges szellemi lény nagy megtestesülésével függ össze, ami Steiner leírása szerint keretezi az emberiség történelmét az egész Atlantisz utáni korszakban, noha a három inkarnáció egy viszonylag rövid történelmi idõszak – mintegy 5000 év – alatt következik be: Kínában úgymond a luciferi fellegvárat, Lucifer 5000 évvel ezelõtti szülõhelyét – Amerikában az ahrimáni fellegvárat, Ahrimán közvetlenül a küszöbön álló megtestesülésének a szülõhelyét vagy tevékenységének a színhelyét – Izraelben pedig a názáreti Jézus szülõhelyét és Krisztus 2000 évvel ezelõtti földi tevékenységének a színhelyét. Három fenséges lény megtestesülése. Három, nagyon különbözõ tulajdonságokkal rendelkezõ nemzetállam. Az egyikük egészen az Atlantisz utáni harmadik korszakig, sõt még régebbre nyúlik vissza, és a határai között

2012/3

35

Világhelyzet

Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

élõ számos kisebbség ellenére lényegében véve egyetlen népességcsoport, a han kínai nép uralma alatt ál, amely a luciferi inkarnáció ideje óta ezen a területen él, és ezalatt csaknem végig egy politikai egységet alkotott. A második állam, az USA egy egészen új állam, amely az Atlantisz utáni ötödik korszakban jött létre, és amely egy bevándorlókból álló állam. Ötven államból tevõdik össze, amelyek mintegy fele teljességgel absztrakt és önkényes határokkal rendelkezik. Néhány amerikai állam tökéletes vagy majdnem tökéletes négyszög alakzatot alkot. A harmadik állam, Izrael szintén egy bevándorlókból álló állam, azonban ez az egyetlen olyan állam a világon, amelynél egy idegen hatalom engedélyezte a lakosság többségben lévõ részének, hogy azt az országot, amelyet 2000 évvel ezelõtt elveszített, sikerrel visszakövetelje. Mint állam – amely egyfelõl hosszú történelmi múlttal rendelkezik, ugyanakkor ez mindhárom állam közül a legfiatalabb – tehát ez egy történelmi anomália. A Nap- és a Hold-áramlat (arab szellemiség) Mielõtt rátérnénk az amerikai külpolitikára, fontolóra kell vennünk még egy fontos háttértényezõt. Rudolf Steiner csaknem pontosan 100 évvel ezelõtt tartotta A Márk-evangélium területén tett exkurzusok elõadásciklusa 9. elõadását (1911. 03. 13., GA 124). Ennek az elõadásnak a címe így szól: Jáhve Hold-vallása és annak tükrözõdése az arab szellemiségben – A Buddha–Merkúráramlat torkollása rózsakeresztességbe való torkollása. Ebben az elõadásában Steiner leírja, miként kerül kapcsolatba a kereszténység – amit õ Nap-áramlatnak nevez – a Hold és a Merkúr mellékáramlataival, vagyis az iszlámmal és a buddhizmussal. Azonban azt is megmagyarázza, hogy iszlám alatt tulajdonképpen az iszlám világ teljes kultúráját érti, legyen az akár szemita, mint az arab vagy nem szemita, mint amilyen az iráni vagy a török kultúra. Steiner általában mindezekre együttvéve használja az arab szellemiség gyûjtõfogalmat. „Ami itt az arabságban elénk lép, az olyan, mint egy egyesülés, vagy ha tudományosan akarnánk mondani, mint egy szintézise mindannak, amit az egyiptomi-káldeai bölcs papok tanítottak, amit Káldeában tanítottak, mindazzal, amit az óhéber Jáhve-vallás tanított.” Vegyük figyelembe, hogy az óhéber Jáhve-vallás tanai itt az arabságba beleértendõk. Az iszlám vallást tehát egyfajta érnek tekinthetjük, amely a kulturális hatások egész sorát vezette tovább a Közel-Keletrõl különbözõ irányokba, keletre és nyugatra, északra és délre, Spanyologszágtól Indonéziáig és Boszniától Nigériáig. Steiner vázolja, hogyan fejlõdött a kereszténység Napvallása egy mintegy 600 éves idõszakban a Római Biro-

36

2012/3

dalom területén, majd pedig hogyan találkozott az iszlám új Hold-vallásával – az úgynevezett arab szellemiséggel – egy újabb 600 éves, kezdetben kulturális konfliktusoktól kísért korszakban, nagyjából 600 és 1200 között. Történelmileg nézve ez a Mohamed – aki 600ban valószínûleg 30 éves volt – születése és a II. keresztes hadjárat vége közötti idõszakot öleli fel. Steiner erre a 600 éves idõszakosságra irányítja a figyelmünket, ugyanakkor azt mondja: „Olyan okokból, amelyeket ma nem fogunk kifejteni, nagyjából hat – hat és fél évszázados korszakokban kell gondolkodnunk az olyan impulzusokat illetõen, amelyekrõl most szó esett.” Majd ezután arra mutat rá, hogy a kultúráknak ezen összetalálkozását követõen, vagyis a kereszténység és az iszlám ezen összefolyását követõen körülbelül az 1200-as évektõl kezdve további nagyjából 600 évig, egészen Goethe 1832-ben bekövetkezett haláláig Európában a görög kultúra élte a reneszánszát. A keresztény és az iszlám világ, vagyis a Nap- és a Holdkultúra összetalálkozásának kezdeti ideje tehát az 1200-as év környékén véget ért. Ekkor egy újabb 600 éves idõszak vette kezdetét, amelyben a két kultúra összetalálkozásának kihatásai tovább csiszolódtak és fejlõdtek. Ezek a kihatások sokrétûek voltak, és a kultúra olyan kibontakozásait foglalták magukba, amilyenek az építészet terén a gótikus stílus, a zenében az arabeszkek, azután a divat és a táplálkozás terén megjelenõ különleges irányzatok, továbbá az olyan találmányok, amelyek Kínából arab közvetítéssel jutottak el Európába: a papír, a puskapor és a könyvnyomtatás mûvészete. Steiner szerint azonban ezen kihatások közül a legjelentõsebb maga a természettudomány volt: „Csak a Krisztus-vallás és a Mohamed-vallás összetalálkozásából keletkezhetett – abban az idõben, amelyet fontos fordulópontként kell elkönyvelnünk – az, ami tulajdonképpen a mi újkori kultúránk.” A kereszténység és az iszlám, a Nap és a Hold kulturális összecsapásának legfontosabb eredménye tehát a természettudomány. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy van egy kezdeti 600 éves korszakunk, amelyben a kereszténység egymagában fejlõdik nyugaton, azután egy második 600 éves korszakunk, amelyben találkozik az iszlámmal, összefolyik vele, és tanul az arab szellemiségtõl. Majd pedig egy harmadik 600 éves korszak következik, amelyben a fejlõdés párhuzamosan zajlik: a görög kultúra Steiner által említett reneszánsza, az arab szellemiséggel való találkozás eredményeinek, elsõsorban is a természettudománynak a további kidolgozásával együtt. De ezekhez az eredményekhez kell számítanunk mindazt is, ami ebben az 1200 és 1800 közötti idõszakban az ókori Egyiptomból és a zsidó világból származott, kezdve a hieroglifákkal, a piramidológiával

Világhelyzet

Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

és szabadkõmûvességgel, egészen a kabbaláig és a pénzügyig, hogy csak néhányat említsünk. 1–600 A kereszténység kibontakozása (Nap) 600–1200 A kereszténység találkozása az iszlámmal/arab szellemiséggel (Nap + Hold) 1200–1800. A görög kultúra reneszánsza és a Nap és a Hold találkozásának kiteljesülése Úgy, ahogyan Johann Sebastian Bach úgymond a keresztes hadjáratok óta Európában kifejlõdött valamenynyi irányzatot összefoglalta és egyfajta csúcspontra juttatta a zenéjében, ami után Mozarttal, Beethovennel, Schuberttel és Wagnerrel a zene újabb kibontakozásai rajzolódtak ki, úgy foglalta össze magában és a mûvében Goethe is – Rudolf Steiner szerint – a kereszténység, az arab szellemiség és a görög reneszánsz három áramlatát. A Merkúr-áramlat (buddhizmus) Goethe halála után – így mondja Steiner – megjelenik valami új, amit Goethénél még nem találunk. Ez az új elem pedig a kereszténység melletti második mellékáramlat. A buddhista áramlatról van szó, amit Steiner a Merkúrral hoz kapcsolatba. Éppúgy, ahogyan a már jellemzett idõszakban a Jáhvevallás összefolyt a kereszténységgel, úgy ma a buddhizmus és a kereszténység összefolyásánál állunk. Feltételezhetjük, hogy éppúgy, ahogyan a 600 és 1800 közötti 1200 évben nemcsak az iszlám, hanem a Közel-Kelet teljes kultúrája belefolyt a keresztény világba, úgy az ezt követõ 1200 évben, nagyjából 1800-tól kezdõdõen Ázsia többi, Indiától keletre esõ részének a teljes kultúrája is bele fog áramlani a keresztény Nyugatba. Ez a folyamat egészen 3000-ig, vagyis csaknem az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszak végéig (3573) folytatódni fog, mégpedig nagyjából két szakaszban. 1800 és 2400 között a két kultúra összetalálkozásával van dolgunk, amely tele lesz feszültségekkel és nehézségekkel, ahogyan ez a kereszténység és az iszlám között is volt a 600 és 1200 közötti idõszakban. Így volt már eddig Kínában ópiumháború és úgynevezett bokszerlázadás (1900), csendes-óceáni háború Japán ellen, továbbá a közép- és kelet-ázsiai országok – elsõsorban is India – nyugati gyarmatosítóktól való függetlenségért vívott, gyakran véres küzdelme, aztán a koreai háború és Korea tartós kettéosztottsága, a tibeti buddhizmus „paradox” módon való nyugatra exportálása a kínai kommunisták által, valamint magának a kapitalista-kommunista Kínának a feltartóztathatatlan fellendülése mindazon kérdésekkel együtt, amelyek ezáltal felvetõdnek. Ezenkívül számos kulturális elem is eljut Nyugatra: vegyük például a jóga küzdõsportot, az akupunktúrát és az ajurvédikus gyógyásza-

tot, a feng shuit, a kínai és az indiai asztrológiát, a tajcsit és az indiai táncot, a hinduizmust, a taoizmust és a buddhizmus különbözõ irányzatait, nem is beszélve a nyugati zene számtalan kínai képviselõjérõl vagy a számtalan kínai keresztényrõl, akiknek a száma egyre növekszik. A koreai lakosság 25%-a keresztény. A kultúrák találkozásának ez az elsõ szakasza, amely elkerülhetetlen konfliktusokkal jár, majd nagyjából 2400 körül át fog menni a második szakaszba. Azután körülbelül 3000-ig az elsõ szakasz kihatásainak a feldolgozása fog zajlani. Vajon mit tanul majd a Nyugat ebbõl a kereszténységhez hozzájáruló újabb adalékból, a merkúri mellékáramlatból? Rudolf Steiner szerint a legfontosabb ebbõl a reinkarnációról és a karmáról való tudás lesz, ami 1800 óta világosan látszik. Itt van tehát az iszlám és az arab szellemiség holdvallásából eredõ természettudomány és a buddhizmus Merkúr-vallásából, valamint India és a Távol-Kelet bölcsességébõl eredõ, karmáról és reinkarnációról szóló szellemtudomány. Ez a kettõ nyilvánvalóan ellensúlyozza egymást. Minél inkább áthatja majd a társadalmat a karmáról és a reinkarnációról való tudás, annál nagyobb kihívás lesz ez a materializmus – amely az 1600 és 1900 közötti idõszakban egyre inkább eluralkodott a nyugati társadalmon –, valamint az amerikai szellemiség számára. A Naros vagy Neros-ciklus Az itt megmutatkozó, 600 évenkénti periodicitás minden valószínûség szerint a Naros- vagy Neros-ciklus (errõl a ciklusról már írtam a Kaspar Hauser – Where Did He Come From? címû könyvemben, amely 2006-ban jelent meg a Wynstone Press kiadásában). Ez a ciklus a Nap és a Hold közötti viszonyra épül, amely már a babiloni idõkben is ismert volt. Ha egy bizonyos napon dél körül újhold figyelhetõ meg az égbolt egy bizonyos pontján, akkor ez pontosan 600 évvel késõbb ugyanazon a helyen és ugyanabban az idõpontban ismét meg fog történni, mégpedig úgy, hogy az összes bolygó is pontosan ugyanabban a helyzetben lesz (ez 31 darab 19 évbõl álló periódust és 1 darab 11 évbõl álló periódust, azaz összesen 32 periódust tesz ki). Bizonyos történelmi korszakok különösen is fontosnak számítanak a Naros-ciklus megfigyelése szempontjából: az olyan korszakok, amelyekben új, nagy szellemi impulzusok vagy tanítások léptek fel, úgymint Krisztus az 1. évben, Mohammed a Krisztus utáni 600. év körül, azután Szent Ferenc, Szent Domonkos és sok más szellemi tanító is 1200 körül, majd pedig ismét mások 1800 körül. A nyugati ezoterikusok mindig is kitûnõen ismerték ezeket a dolgokat, és így van ez a mai napig is. Azt is tudták, hogy az 1879. évben fog elkezdõdni Mihály arkangyal korszaka, és ennek megfelelõ terveket szõttek.

2012/3

37

Világhelyzet

Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

Aki az 1926-os megjelenése után olvasta Adolf Hitler Mein Kampf (Harcom) címû mûvét, annak nem lehettek illúziói Hitler szándékait és külpolitikai céljait illetõen (II. kötet, 14. fejezet). A mû megjelenését követõen pedig Hitler hozzá is fogott ahhoz, hogy megvalósítsa ezeket a célokat. Na mármost, olyan szövegek is vannak, amelyek ugyanígy vázolják nagy vonalakban az amerikai külpolitikának minimum a következõ 40 évre vonatkozó céljait és irányát. Azonban ezek a szövegek csupán egy elit olvasóközönségnek szólnak. Elég, ha az ember megnézi például a The Economist hirdetéseit, és máris láthatja, hogy kik támogatják ezt a folyóiratot – szinte kizárólag a vezetõ globális vállalatok. Az iránymutató szövegek közül kettõ közismert – és mindkettõ németre is le lett fordítva:1 Samuel P. Huntington 1993-as The Clash of Civilizations (A civilizációk összecsapása) címû mûve, amely rövidített változatban az amerikai Foreign Affairs folyóiratban is megjelent, valamint Zbigniew Brzezinski 1997-ben megjelent The Grand Chessboard (A nagy sakktábla) címû könyve. 33 évvel ezelõtt: 1978-ban Zbigniew Brzezinski Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt. Ebben az összefüggésben az 1978-as év különösen is mérvadó volt. Ez 33 évvel ezelõtt és 33 évvel 1945 után volt. Brzezinski a modern kori történelem egyik kritikus idõpontjában töltötte be a hivatalát, és döntõ szerepet játszott. A Harmadik Birodalom 1933 és 1945 közötti 12 évét szellemtudományos nézõpontból a Napdémon, Sorath – ahogyan Steiner nevezi – elsõ támadása éveiként is tekinthetjük. Ez a 12 éves idõszak 33 évvel késõbb, 1966 és 1978 között visszaköszön, és így az 1978-as év az 1945-ösnek felel meg. Ezután következett ennek a 12 éves idõszaknak a harmadik megismétlése, 1999 és 2011 között. A 2011-es év tehát mind 1945-höz, mind 1978-hoz kapcsolódik. 1945 volt a hidegháború tulajdonképpeni kezdete, és ekkor osztották ketté a koreai félszigetet is. 1978-ban ért véget Pol Pot népirtó politikai rezsimje, amely 2 millió kambodzsai ember életét követelte. Ugyanebben az évben kezdõdött az iráni forradalom is, Pakisztánban pedig megdöntötték Zulfikár Bhutto elnök kormányát, és a keményvonalas Ziaul Hakkot ültették a helyébe. Szintén ugyanebben az évben meggyilkolták I. János Pál pápát, majd megválasztották a lengyel II. János Pált, érdekes módon ugyanabban az idõpontban, amikor a lengyel származású Zbigniew Brzezinski irányította Amerika geostratégiáját. A hiva-

38

2012/3

Zbigniew Brzezinski

Az amerikai külpolitika

tali idõszaka alatt Brzezinskinek 1979-ben az az ötlete támadt, hogy a Szovjetuniónak is csináljanak egy vietnami háborút, s ezért az USA elkezdte finanszírozni és fegyverrel ellátni az iszlám mudzsahedeket, hogy legyõzze a Szovjetunió által támogatott afgán kormányt. Ez pedig szovjet invázióhoz, majd pedig az ebbõl eredõ 10 éves afganisztáni háborúhoz vezetett. Mindez Brzezinski ötlete volt (Le Nouvel Observateur, 1998. 01. 15–21.) Brzezinski két fia, Ian és Mark 2007 és 2008 között Obama és McCain elnökjelöltek külpolitikai tanácsadói voltak, és maga Brzezinski is Obama tanácsadója volt. Brzezinski a mai napig tevékenyen részt vesz a közéletben, és még többet szerepel a médiában, mint Henry Kissinger. A lánya, Mika Brzezinski pedig az MSNBC News riportereként és bemondójaként dolgozik. Brzezinski egyetlen világhatalma Nézzünk csak meg néhány idézetet Brzezinski A nagy sakktábla címû könyvébõl:2 „Az, hogy Amerika hogyan bánik Eurázsiával, kritikus jelentõséggel bír. Hiszen az a hatalom, amely Eurázsiában dominál, a legfejlettebb és gazdaságilag legtermékenyebb régiók közül kettõn is (...) uralkodna. Eurázsia uralom alatt tartása szinte automatikusan magába foglalná Afrika leigázását is, és ezzel a nyugati féltekét és Óceániát [Ausztrálázsia és a csendes-óceáni térség] földrajzilag periférikussá tenné a Föld központi kontinenséhez képest. A Föld lakosságának mintegy 75%-a Eurázsiában él, és ott található a fizikai gazdagság nagy része is, mind Eurázsia vállalataiban, mind pedig a föld alatt. Eurázsia állítja elõ

Világhelyzet

Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

a bruttó nemzeti termék (GDP) 60%-át, és a világ ismert energiaforrásainak mintegy háromnegyedét is.” (Az eredeti amerikai kiadásban a 31. oldal.) Brzezinski Közép-Ázsiát az eurázsiai balkánnak nevezi, és azt mondja, hogy ez potenciális gazdasági értékként végtelenül fontosabb: hiszen a természetes gázlelõhelyek és olajtartalékok óriási koncentrációja található itt, csakúgy, mint fontos ásványok is, beleértve az aranyat. (124. oldal az eredeti amerikai kiadásban). Ezzel a leírással Brzezinski Halford Mackinder gondolatmenetét követi, akit idéz is könyvében. Mackinder angol földrajztudós volt, aki 100 évvel ezelõtt élt, és akit általában véve a geopolitika megalapítójának tekintenek. Szenvedélyes brit imperialista volt, aki a földrajzi viszonyok alapos megértésében látta a kulcsot a brit világuralom fenntartásához. Szoros kapcsolatok fûzték az akkori kor vezetõ elit rétegéhez is. Ennek az elit rétegnek különbözõ tagjai, úgymint Arthur Balfour vagy a hatalmas Cecil család más tagjai az elkövetkezendõ évszázadot Anglia és Amerika közös világuralmának nézõpontjából szemlélték. Mackinder, akárcsak Brzezinski és az amerikai elit sok más tagja is, azt a véleményt képviseli, hogy a Közép-Ázsia felett gyakorolt hatalom döntõ jelentõségû Eurázsia s ezzel az egész világ feletti hatalom szempontjából. Ez az elit réteg Kelet-Európát a Nyugat Ázsia felé vezetõ hídfõjének tekinti, amely felett uralmat kell gyakorolni, és ebbõl

Mackinder és Brzezinski szerint az adódik, hogy a Balkán és a Földközi-tenger keleti része geopolitikailag kulcspozíciót tölt be. Ezzel kapcsolatban elegendõ, ha a száz évvel ezelõtti Berlin és Bagdad közötti vasútvonalra gondolunk, manapság pedig a Kaszpi-tengeri régiótól Európa felé vezetõ olajvezetékekre vagy a Camp Bondsteelre, a hatalmas amerikai katonai támaszpontra Koszovóban, amely többek között ezeket az olaj- és gázvezetékeket felügyeli. A kulcs: Üzbegisztán Brzezinski Eurázsia alatt érti az egész, Németországtól és Lengyelországtól keletre lévõ területet. Nyomatékosan hangsúlyozza (53. old.), hogy minden egyes nemzet, amely Eurázsiában uralomra jut, veszélyezteti Amerika jelenlegi hatalmát a Perzsa-öbölben lévõ olajlelõhelyek felett. Az Eurázsia feletti uralomhoz a kulcsot a közép-ázsiai köztársaságok jelentik. A KözépÁzsia feletti uralomhoz pedig Üzbegisztán a kulcs. Éppen ezért nincs mit csodálkoznunk azon, hogy George W. Bush elnök néhány nappal a 2001. szeptember 11-i támadások után tartott közös kongresszusi gyûlésen nyomatékosan Üzbegisztánt nevezte meg az elsõ olyan országként, ahol amerikai hadsereget fognak bevetni. És nem a mostani közép-ázsiai háború – amelybe mind Németország, mind pedig Anglia is bevonódott –

2012/3

39

Világhelyzet

Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

lesz a NATO utolsó katonai vállalkozása ebben a régióban. Ezt Brzezinski az An Agenda for NATO – Toward a Global Security Web címû cikkében (amely 2009 szeptemberében jelent meg a Foreign Affairsben) nyilvánvalóvá tette. A Foreign Affairs a Council On Foreign Relationsnek (CFR) [Külkapcsolatok Tanácsa], az amerikai külpolitika legnagyobb agytrösztjének a belsõ folyóirata; azé a szervezeté, amelynek a tagjai immár mintegy 70 év óta irányítják az amerikai külpolitikát mind a kormányon belül, mind pedig azon kívül. Ez a háború korszakalkotó precedenst jelent a NATO-csapatok Közép-Ázsiában való bevetését illetõen! Ez gyakorlatilag egy, az ÚVR-t (Új Világrend) szolgáló hadseregnek a kezdetét jelenti, amely a római hadsereghez hasonlóan a világ bármely pontján bevethetõ. Angela Merkel ezzel kapcsolatos helyeslõ nyilatkozatát a következõképpen szokták idézni: „Nem tudom a NATO-t globálisan elképzelni ... Természetesen a NATO a saját területén kívül is szavatolhatja a biztonságot, de ez nem jelenti azt, hogy az egész világról bárki a tagja le-

het.” Más szóval: Kína, Irán, Venezuela – ez nem nektek való! Brzezinski pedig kifejezetten Amerika eurázsiai céljaival kapcsolatban ezt mondja: „Ha ezt olyan szavakkal akarjuk kifejezni, amelyek az ókori birodalmak brutálisabb korszakáig nyúlnak vissza, akkor azt mondhatjuk, hogy egy, a világuralom megalapozására törekvõ geostratégiának a következõket kell szem elõtt tartania: a vazallus államokat biztonságos függésben kell tartani, és meg kell akadályozni, hogy titkos megállapodásokat kössenek egymással; a vazallus államokat engedelmességben kell tartani és meg kell védeni, továbbá meg kell akadályozni, hogy a barbár népek szövetségre lépjenek egymással.” (40. oldal az eredeti amerikai kiadásban) A nagy sakktábla címû könyvében pedig a következõket olvashatjuk: „Ha Amerika visszavonulna a világból – vagy ha egy sikeres riválisa akadna –, akkor ez súlyos nemzetközi instabilitáshoz vezetne. Ez globális anarchiát váltana ki.” (30. oldal) Túlságosan is jól ismerjük azt a mesét, amelyet Amerika és a Nyugat lakosságának mesélnek a háborúról és

arról, hogy a terrorizmus elleni harc és Afganisztán stabil és demokratikus jövõjének a biztosítása közös érdekünk. Az eurázsiai riválisokkal szemben Brzezinski így ír A nagy sakktábla címû könyvében: „Feltétlenül el kell kerülni azt, hogy fellépjen egy olyan eurázsiai rivális, aki képes lenne Eurázsiát a hatalma alatt tartani, s ezáltal fenyegetné Amerika pozícióját.” (14. oldal) „Amerikának a jövõben el kell döntenie, hogy mi legyen az olyan regionális koalíciókkal, amelyek azzal fenyegetnek, hogy Amerikát kiszorítják Eurázsiából, és ezáltal fenyegetik Amerika világuralmi státuszát.” (55. oldal). A két fõ rivális természetesen Oroszország és Kína. Brzezinski a kettõ közül – talán a saját lengyel származása miatt is – Oroszországot tekinti a veszélyesebbnek. (Brzezinski Edvard Benešnek, az 1935–48 közötti Csehszlovákia miniszterelnökének, majd második elnökének a másod-unokahúgát vette feleségül.) Azt se felejtsük el, hogy a nyugati ezoterikus elit hosszú távon

40

2012/3

Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

ugyanezen a véleményen van, mert tudják, hogy a szláv népek vannak kiválasztva arra, hogy az eljövendõ hatodik kultúrkorszak evolúcióját vezessék. Márpedig a nyugati okkult testvériségeknek az a céljuk, hogy ezt mindenáron megakadályozzák. Az angol nyelvû népeket kell hatalmon tartani annak érdekében, hogy továbbterjedhessen az a materializmus, ellenszenves lelki beállítottság és önzõ individualizmus, amely az angol nyelvû kultúrkörben az elmúlt 400 év során kifejlõdött. Brzezinski Üzbegisztánt nevezte meg kulcsállamként: „Üzbegisztán – az összes közép-ázsiai állam közül a legvitálisabb és a legnagyobb népsûrûségû állam – jelenti a legnagyobb akadályt abban a vonatkozásban, hogy Oroszország ismét domináns szerephez juthasson a régióban. Üzbegisztán függetlensége döntõ szerepet játszik a többi közép-ázsiai állam túlélése szempontjából, és Üzbegisztán az az állam, amelyet az orosz nyomás a legkisebb mértékben veszélyeztet.” (121. oldal) Voltaképpen Üzbegisztán a legjobb jelölt arra, hogy Közép-Ázsiában vezetõ szerepet töltsön be.” (130. oldal) „A különbözõ nemzetiségek ébredési folyamatában Kazahsztán jelenti a pajzsot, Üzbegisztán pedig a lelket.” (130. oldal) Vajon hogyan érti Brzezinski azt, hogy Üzbegisztán jelenti a lelket? Lehetséges, hogy ennek köze van ahhoz, amit a következõ bekezdésben ír: „Igen valószínû, hogy az iszlám – amelyet kívülrõl nemcsak Iránon keresztül, hanem Szaúd-Arábián keresztül is megtámogattak – fogja megadni a mobilizáló impulzust az egyre jobban terjedõ újnacionalista irányzatok számára, amelyek el vannak szánva arra, hogy bármifajta reintegrációnak ellenszegül-

jenek, amely orosz (tehát hitetlen) ellenõrzés alatt áll. (133. oldal) Az elsõ rész vége. A II. részt következõ számunkban közüljük.

A Gegenwart szerkesztõsége által átdolgozott és enyhén lerövidített autoreferátum a 2011. március 5-én Pforzheimben, a Freie anthroposophische Vereinigungban tartott elõadás alapján. Terry Boardman, 34 Corser Street Stourbridge DY82DE WestMidlands England www.monju.pwp.blueyonder.co.uk. Fordította: Wagner Noémi Forrás: Gegenwart Zeitschrift für Kultur, Politik, Wirtschaft Nr.4/2011, Bern

Jegyzetek: 1

Úgyszintén magyarra is. Zárójelben a magyar kiadás címei szerepelnek. – a ford.

2

A könyv eredeti címe: The Grand Chessboard, ami a német fordításban a Die einzige Weltmacht (Az egyetlen világhatalom) címet kapta – innen a fejezetcím. Ugyanakkor e cikk szerzõje szerint jobb lett volna az eredeti cím szöveghû fordításánál maradni a német kiadásnál is – a ford.

Katonai támaszpont Koszovóban, camp Bondsteel

Világhelyzet

2012/3

41

Könyvismertetõk Christin Schaub: Ifjúsági mozgalom az egész világot átfogó idealizmussal Már a könyv figyelmet felkeltõ címe is elárulja annak lényegét, ami a zenészként, zeneszerzõként, Waldorftanárként és szemináriumvezetõként ismert szerzõ, Andreas Delor számára fontos (Ich meine die Revolution des Bewusstseins schlechthin... / A tudat forradalmára mint olyanra gondolok...). Õ maga a „legmélyebben felkavaró és felkavarni akaró” könyvnek nevezi mûvét, melyet „mély életkrízisbõl kiindulva írt, amelynek intenzitását senkinek nem kívánja.” (8. old.) Tematikus vizsgálódásában, melynek középpontjában a 68-as mozgalom áll, kíméletlen nyíltsággal néz szembe saját biográfiájával, és megkísérli kívülre helyezni, objektiválni és végül feldolgozni azt, ami õt „csaknem elpusztítja” – mindezt olyan módon, hogy ennek az olvasót közvetlenül meg kell ráznia. A 68-as mozgalmat „az ifjúság szellemi ébredésének” látja, melynek szándéka „leszámolni végre a felnõttek világával, ezer év korhadtságával”. A 68-as mozgalom természetét hármas alakként határozza meg: politikai-forradalmi mint „lázadó érzéspólus”, a hippik mint „bölcsességkeresõk” és mint „spirituális gondolkodási pólus”, valamint a „halálmegvetõ rockerek” mint vak akarati pólus, melyek összeegyeztethetetlenül álltak szemben egymással. Delor a nagy dilemmát a „nem végiggondolt ideológiákkal” való azonosulásban, éretlenségben, a drogok erõszakosságában és nem utolsósorban az összes fel nem dolgozott illúzióban és élethazugságban látja: „Akkoriban mindazt, ami a szívünkben lángolt, racionalizáltuk, lebetonoztuk Marxszal, Maóval és másokkal. Ebbõl származott a 68-asok élethazugsága, aminek a feldolgozásába mindeddig beletört a bicskánk.” (325. old.) A 68-asok utómozgalmait is, mint pl. a „vissza a természethez” alternatív mozgalmat, a realitástól való menekülésnek ítéli, és nem valóban emberi átalakulásnak. Szerinte a 68-asok utóhullámaként jöttek létre a polgári környezetvédõ iniciatívák és ifjúsági szekták, valamint a „New Age ezoterikus mozgalom”. Amikor Delor megismeri az antropozófiát, „elveszíti a talajt a lába alól”. Steiner A szabadság filozófiája címû könyvével – és ezáltal önmagával – való konfrontációjának útját mint a „halál és születés kapuját” írja le. Részletesen ábrázolja egész individuális, intenzív küzdelmét és átélésmódját, ami visszataszítja önmagához, ami hasonló a halál élményéhez, de ami révén az ember – megismervén az igazságot – ismét megtalálhatja a szabadságot; hiszen: „ha te nem találsz kiutat, akkor senki sem fog találni. Csakis az ilyen belsõ haláltusában erõsítem meg a gondolkodásomat. (...) A gondol-

42

2012/3

kodásnak e nélkül a csakis a kétségbeesés által lehetséges megerõsítése nélkül egyáltalán nem lehetséges a »gondolkodás megfigyelése«. Elõször önmagamat teremtem meg a semmibõl. De nem a térben teremtem meg önmagamat – egyszerûen nem vagyok a térben –, hanem a folyamatban: én hozom létre az idõt; én vagyok az idõ.” (128. old.) A gondolkodás kérdése a saját „felelõsségképesség kérdése (...) egy pokoljárás”, ezért abban, amit filozófiai halálnak nevezhetünk, egyben a feltámadás is benne van. (...) Az én teljesen individuális gondolkodásom (...) egy világfolyamat. (...) Ebben a pillanatban azonban magamat a gondolati tartalmakban találhatom meg (...), ahol számomra tükörré válnak. (...) Ez az, amit Steiner »a másik emberen történõ ébredésnek« nevezett.” (130. old.) Delornak azt a kérdést kell feltennie: „Nem volt-e benne az antropozófiában mindannak az alapja, amiért mi, 68-asok, olyan hevesen küzdöttünk: egy radikális, átfogó spiritualitás, »minden érték nagy átértékelése«, a »nagy változás« az összes életterületre vonatkozóan?” (49. old.) Így számára a 68-as impulzus csak Rudolf Steiner antropozófiája által „maradt máig eleven”, miközben ezt tökéletesen szabadon hagyó módon és egyéb áramlásokkal szemben egyáltalán nem dogmatikus lehatárolódásként látja: „De egy modern spirituális út kritériuma persze mégiscsak az lehet, hogy vajon valóban szabadon hagyó út-e?” (88. old.) Kíméletlenül, közvetlenül és kritikus-konfrontálódó módon veszi vizsgálat alá az antropozófiát, különösképpen a Waldorf-pedagógiát is, utal a kritikátlan „guruhívõség” problematikájára, melynek túlságosan is könnyen áldozatul eshet az ember. Steiner azonban megköveteli „kijelentései abszolút szigorú vizsgálatát”. Csak arról lehet szó, hogy az okkult kijelentéseket ne elhiggyük, hanem „az életben megvizsgáljuk”, Goethe értelmében a jelenségek vizsgálódó megfigyelõjével azonos módon – mondja Delor. Mert: „kérdések, melyeket okkult közlések felvetnek, nem mások, mint (...) életrejtélyek, tüskék a tudatban, melyekre az ember egyre inkább elkezd saját individuális kérdésekkel válaszolni.” (94. old.) A szerzõ így vizsgálja az antropozófiai mozgalom erõsségeit és gyengeségeit, foglalkozik a fokozódó külsõ támadásokkal és azok okaival. Amellett hogy újból és újból kritikusan vizsgálja az antropozófia gondolati javait, és azon fáradozik, hogy egészséges távolságot tartson magától Rudolf Steinertõl, az olvasónak mégis követhetõ utat mutat. Ebben a küzdelemben Delor végül eljut a 68-as jelenség kitágított szemléléséhez, mely az érzékfelettit is magába tudja foglalni. És itt talál korszerû válaszokat. A 68-as mozgalom minden impulzusa tekintetében már Rudolf Steinernél látja a megoldás csíráit, melyek továbbfejlõdésre méltók,

Könyvismertetõk mint a Waldorf- és a gyógypedagógia, a biodinamikus mezõgazdálkodás, gyógyászat és mûvészet is. Jürgen Schrieferhez hasonlóan, akit az antropozófus Alanus Fõiskolán ismert meg, Delor a XX. század különbözõ ifjúsági mozgalmaiban is feltételez egy 33 éves ritmust, és összefüggéseket állít fel a századforduló körüli Wandervogel (Vándormadár) -mozgalom, a nemzetiszocializmus keletkezése – melyben félrevezették az ifjúságot –, a 68-as mozgalom, valamint az iszlám fundamentalizmus terjedése között (melyet õ mindenesetre a 2011. szeptemberi események egyedüli okozójaként szemlél, és itt frappáns módon, kritika nélkül átveszi a main-straem nézetet): „Nem tehetek másképp, mint hogy újból és újból összehasonlítom az iszlám forradalmat a mi akkori forradalmunkkal.” (324. old.) És egy centrális, bátor megoldáskezdeményt fogalmaz meg: „Ezeket egyszerûen meg kell értenünk (...) abban a vonatkozásban, hogy Isten nevében miért lángol annyira a szívük” (325. old.) „Éppen a saját elvakultságunk visszatekintõ megismerésében kellene megérteni (nem helyeselni!) a haragvó ifjú isteni harcosok (Gotteskrieger) egészen másfajta elvakultságát.” (327. old.) Mindezeknél a mozgalmaknál „egy spirituális ébredés hihetetlen dimenzióiról van szó a »fényteli korszakban«”. Rudolf Steiner azt mondja: „Ha ma lázong a világ, akkor az ég az, ami lázong (...), az ég, ami visszatarttatik az emberek lelkében, és ami aztán (...) a maga ellentéteként lép napvilágra.” (GA 199, 16. elõadás, itt a 71. old.) Ez a gondolat segít jobban megérteni a különféle, ugyan félrevezetett, de idealizmus és hihetetlen energia által hordozott ifjúsági mozgalmakat. Delor mindent eldöntõ felismerése az, hogy „a hatalom exploziójával szemben semmi nem sürgetõbb, mint egy abszolút emberhez méltó nevelés bevezetése világszerte.” (78. old.) Ebben látja a Waldorfpedagógia hatalmas potenciálját, hiszen „egyetlen sanszunk abban áll, hogy a következõ generációt szabad emberekké neveljük fel. Csakis a gyerekek, ha szabadságban neveljük õket, csakis õk rendelkeznek egyáltalán azzal a lehetõséggel, hogy új emberekké fejlõdjenek, és egy új társadalmat alapozzanak meg”. (78. old.) Többé nem lehet szó arról, hogy a problémákat kivetítsük a „rendszerre’” (pl. összeesküvés-elméletek által). Itt megint csak Steiner helyesen megértett és átültetett „szabadságfilozófiáját” ismeri fel Delor mint alapvetõ lökést a gondolkodás mindent eldöntõ – lehetõségként minden emberben meglévõ – valódi megragadásához. Csakis a gondolkodás tudatos megragadása vezethet tovább, és nem egy olyan állapotra törekvés, melyben a gondolkodás ki van kapcsolva, mint ahogy ezt pl. Bhagwan (Osho) propagálja Steiner-kritikájában, és ahogy ez némely más ezoterikus mozga-

lomnál is kifejezésre jut. Különben fönnáll annak a veszélye, hogy az ember áldozatul esik hamis tekintélyeknek és guruknak. Csakis minden elõre kigondolt koncepció és ideológia radikális megkérdõjelezése, vagyis a tudat teljes forradalma az a meghatározó út a szerzõ szerint, mely a jövõbe vezet, és a felszólítás, hogy erre az útra lépjen, minden emberhez szól. A könyv kitûnik rendkívül széles körû perspektívája révén is, melybe többek között a mai tudományt, gazdasági és pénzrendszert, a hatalmas, világméretû környezeti problémákat, a mûvészetet, gyógyászatot és nem utolsósorban az egész harmadik világ problematikáját bevonja, és mindezek radikális újragondolását követeli. A kiutak és megoldási lehetõségek keresése során itt is az antropozófia áll a középpontban; mert Rudolf Steiner az, aki pl. erõteljes frontális támadást indított nem a tudomány mint olyan ellen, hanem a materialista dogmák ellen, és aki megrázta és feje tetejére állította a mai hitrendszereket. Például amikor azt mondta: „nem elõzi meg az élettelen az élõt, hanem fordítva, az élõ az élettelent”, mert „semmilyen tudomány nem lesz abban a helyzetben, hogy meg tudja magyarázni, hogyan keletkezhetett ebbõl a halott gömbbõl az élet”. (GA 60, 1911. 02. 09-i elõadás, itt a 282–283. old.) A szerzõ az utolsó fejezetekben országokat és kontinenseket átfogóan ábrázolja a „harmadik világbeli nagy spirituális felkelést”. Alátámasztja a régi kultúrák és népek számára mindent eldöntõ „misztériumátadás” fogalmát. Épp az õ számukra jelenti a „misztériumátadás” a kaput a modern világba, a jövõbe való spirituális áttörés abszolút elõfeltételét. Mert „a világméretû spirituális ébredés felelõssége az egész világközösség felelõssége, mert mindenkit egyformán érint”. (392. old.) Az antropozófia – feltéve, hogy nem dogmatikusan képviselik, és hogy megnyílik – épp itt jelenthet segítséget a bennszülött népek spirituális örökségét, de a nagy világvallásokat és azok kultúráját is jobban megérteni, új módon fölvenni és továbbvezetni úgy, hogy egy valóban új korszak jöjjön létre, melyben a népek és kultúrák világot átfogóan összenõhetnek. Ebben különleges szerep juthatna a Waldorf-pedagógiának, ahogy ezt ma is bizonyítja az, ahogy a harmadik világban értékelik. A szerzõ sok kijelentése adhat okot vitára, különbözõ véleményekre, amit õ tudatosan akart is – a könyv tartalmaz „néhány robbanóanyagot”. A könyvnek meg kell rendítenie, felrázni és saját utángondolásra ösztönöznie az olvasót – és ezt pontosan teljesíti is. Különösen az a tény, hogy itt egy olyan könyvrõl van szó,

2012/3

43

Könyvismertetõk melyben maga az író szembesül eredeti és individuális módon, kritikusan saját biográfiája középponti, súlyos aspektusaival, és nem csupán a saját maga számára keres válaszokat, hanem sokkal inkább átfogó, égetõen aktuális és az egész világot átfogó válaszokat és megoldási utakat keres, ez teszi a könyvet elolvasásra érdemessé. És egész mellékesen a szöveg mögött megszületik intenzív, mélyreható, eleven fényben a saját életútján komolyan küzdõ ember maga (Andreas Delor). Fordította: Kádas Ágnes Forrás: Der Europäer, 2012. augusztus, 16/9–10. szám ***

Rudolf Steiner: Nemzetgazdasági kurzus A nyár folyamán megjelent a Silmenor kiadónál az Ita Wegman Alapítvány támogatásával Rudolf Steiner Nemzetgazdasági kurzusa és az elõadások utáni szemináriumi beszélgetések anyaga. Az alábbiakban közöljük a szerkesztõk elõszavának részletét. Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója, nemzetgazdász hallgatók kérésére 1922-ben kéthetes elõadás-sorozatot tartott a svájci Dornachban. A tizennégy elõadást hat szemináriumi beszélgetés is kiegészítette, amelyeken a hallgatók kérdéseire adott válaszokkal igyekezett pontosítani a gazdasági életrõl alkotott elképzeléseit, és elõsegíteni azok megértését. Noha az elõadás-sorozat a Nemzetgazdasági kurzus nevet viselte, s maga a könyv is ezt a címet kapta, hangsúlyoznunk kell, hogy a benne szereplõ gondolatok jóval túlmutatnak a nemzetgazdaságon. Az elõadó kora gondolkodását messze megelõzve rámutatott, hogy a gazdasági élet fejlõdése a népgazdasági kereteket már rég szétfeszítette, a világgazdasággá való átalakulás folyamatban van. Azt kell mondanunk: bár a közgazdaságtan az elmúlt közel száz év alatt látszólag rengeteget fejlõdött, és számos irányzat, népszerû elmélet látott napvilágot, valójában vajmi kevéssé sikerült közelebb jutni a valós gazdasági folyamatok megértéséhez. Az egyre mélyebb gazdasági válságok, a Föld lakóinak milliárdjait létükben fenyegetõ gazdaságitársadalmi problémák ezt világosan visszatükrözik. A korunkban uralkodó gazdaságtanok mindegyike a természettudományban megszokott módszerekkel igyekszik megragadni a gazdasági folyamatokat és törvényszerûségeket, és leírni õket oly módon, mintha azok az embertõl függetlenül, objektíve létezõ dolgok volnának. E szemlélettel és módszerekkel azonban nem juthatunk közelebb a valós gazdasági élet helyes megértéséhez. Mivel a gazdasági élet az

44

2012/3

ember által, belõle fakadóan és az emberek között, vagyis a szociális élet szerves részeként formálódik, az ember világképe, szemlélete, céljai és motivációi alapvetõen meghatározzák azt, hogy mivé válik az a gazdasági környezet, ami õt mint számára fontos élettér, körülveszi. A Nemzetgazdasági kurzus alapmû, amely noha közel egy évszázaddal ezelõtt született, olyan, ma is élõ gondolatokat tartalmaz, amelyek egy új közgazdaságtan alapjait és ezzel összefüggésben egy, a jelenleginél egészségesebb, emberközpontú gazdasági élet lehetõségét teremtik meg. Olyan közgazdasági alapvetéseket taglal, mint a gazdasági érték, az ár, a természeti javak, a munka, a munkamegosztás, a bér, a pénz, a kamat stb. – mindezt a hagyományostól eltérõ felfogásban. Az új gazdasági rendben, amely a Nemzetgazdasági kurzus jövõképében kirajzolódik, nem csupán a szemléletmód megy át minõségi változáson, hanem az ember gazdasági életben játszott szerepe is. A könyvben megfogalmazott gondolatok követéséhez azonban nem szükséges közgazdasági elõképzettség. Meggyõzõdésünk, hogy az egészséges gazdasági szemlélet nem csupán a közgazdászok privilégiuma – és egyben feladata – kell hogy legyen, hanem minden élõ emberé, aki nap mint nap részt vesz a gazdasági élet körforgásában: dolgozik, vásárol vagy elad valamit, vagy éppen kölcsönt vesz fel valamely terve megvalósításához. A könyv kapható a Natura Budapest Kft.-nél, ára 4500 Ft ***

J. Tautz: W. J. Stein A Natura-Budapest Kft. és az Ita Wegman Alapítvány kiadásában hamarosan megjelenik magyar fordításban J. Tautz: W. Johannes Stein címû könyve. A német kiadó ismertetõje: Walter Johannes Stein 1891. február 6-án született Bécsben. Miután 1913-ban találkozott Rudolf Steinerrel, a háború évei alatt a késõbbi disszertációján dolgozott. Ebben a munkában, amelyet Rudolf Steiner ösztönzött és tanácsaival segített, az érzékfeletti megismerés elméletét felvázolva bizonyította az antropozófia tudományosságát. (Lásd: W. J. Stein/Rudolf Steiner: Dokumentation eines wegweisenden Zusammenwirkens – A példamutató együttmûködés dokumentációja, Dornach, 1985.) 1917-ben Stein tanúja volt, amikor Rudolf Steiner megfogalmazta Memorandumát Németország és Ausztria tanácstalan politikusai számára. 1919-ben, egy évvel az euritmista Nora von Baditz-

Könyvajánló cal kötött házassága, valamint matematikai és filozófiai doktorátusa megszerzése után meghívást kapott a stuttgarti Waldorf Iskola alapító tantestületébe. Életre szóló barátja, Eugen Kolisko oldalán tizenhárom évig tanított irodalmat és világtörténelmet. A társadalmi hármas tagozódás mozgalmában való aktív részvétel mellett ebben az idõben rengeteg cikket írt antropozófiai folyóiratokba. Rudolf Steiner által kinevezett „goetheanumi szónok”-ként tevékenykedett, részt vett az antropozófiai fõiskolai tanfolyamok megtartásában, és a maga tüzes-harcos módján szállt szembe az antropozófia ügyének ellenfeleivel. Rudolf Steiner halála után Stein a leghatározottabban foglalt állást az Antropozófiai Társaságon belüli válságban, ugyanakkor megírta ismert és legjelentõsebb mûvét, A világtörténelem a Szent Grál fényébent. 1933-ban D. N. Dunlop felkérte Steint, hogy költözzön Londonba, és dolgozzon az Energia Világkonferenciának. A nácivá váló Németországot elhagyva Dunlop oldalán a korszerû világgazdaság aktív úttörõje lett. Dunlop halála után a The Present Age kulturális folyóirat kiadójaként folytatta tevékenységét.

Egy idõben igen sokat utazott, és antropozófiai célkitûzéseinek szellemében különbözõ államfõkkel folytatott hosszú és részben messze kiható megbeszéléseket. Így Winston Churchilllel, Kemal Atatrük pasával, a modern Törökország megalapítójával, valamint Lipót belga királlyal. A belga uralkodóval való baráti együttmûködés eredménye lett a brüsszeli Statisztikai Intézet felállítása, amelynek a valóban az egész világot átfogó gazdaságot kellett szolgálnia. W. J. Stein 1939-ben brit állampolgár lett. A háború alatt és után elmélyítette orvosi ismereteit, saját antropozófiai gyógyszereinek sorát alkotta meg, és betegeket kezelt. Földi létének utolsó éveiben növekvõ merkúri szerénységgel összpontosított sokoldalú és intenzív elõadói tevékenységére, és ezzel egyre inkább beteljesítette, amit 30 éves korában Rudolf Steiner mondott neki: „El fogja érni, hogy ne csak sokat, hanem a legszebbet adja a hallgatóinak: egész saját emberi mivoltát.” Walter Johannes Stein 1957. július 7-én hunyt el Londonban.

Kedves Barátaink! Az ABG Kiadónál az a célunk, hogy minél többen hozzájussanak magyar nyelven Steiner fontos írásaihoz és az antropozófiai mellékirodalomhoz. Ezért kiadtuk Irene Tetzlaff A fõnix szárnya alatt címû könyvét, amibõl kiderül, hogy a titokzatos Saint Germain gróf nem más, mint II. Rákóczi Ferenc elsõszülött fia. Megjelent Rudolf Steinertõl Az emberi és a kozmikus gondolat (GA 151.) és Az érzékek világa és a szellem világa (GA 134.), és hamarosan nyomdába kerül fontos orvosi könyve, az Antropozófiai emberismeret és orvostudomány (GA 319.). Ezúton is szeretnénk felhívni a figyelmeteket a kiváló antropozófus történészre, Karl Heyerre, akinek rövid életrajzát itt olvashatjátok: 1888. november 30-án született a hesseni Hanauban. 1907-ben kezdte meg jogi tanulmányait Genfben. A poroszos szülõi házzal szembeni ellenkezés megnyilvánulásaként ugyanakkor átfogó életreformokat keresett. Néhány hónappal azután, hogy Kasselben befejezte tanulmányait, 1911 januárjában meghallgatta Rudolf Steiner frankfurti elõadását Goethe Meséjérõl. Steiner biztatására Heyer rövidesen megkezdte történelmi tanulmányait. Így lett 1917-ben jogi és filozófiai doktor. Karl Heyer aktívan részt vett a társadalmi hármas tagozódás mozgalmában, sok elõadást tartott, és számtalan tanulmányt írt. A hitleri uralom alatt és után a Bodeni-tó melletti Kressbronnban keletkezett a legtöbb alapvetõ, szellemtudományos irányultságú történelmi mûve. 1964. július 24-én hunyt el Freiburg im Breisgauban. Történelmi sorozata, az Adalékok a Napnyugat történelméhez kilenc kötetet ölel fel: I. II. III.

Atlantisztól Rómáig A középkor Az újabb kor

2012/3

45

Könyvajánló IV. V. VI. VII. VIII. IX.

Az újabb állam- és társadalomfejlõdés útjai, I. rész: Machiavelli és XIV. Lajos Az újabb állam- és társadalomfejlõdés útjai, 2. rész: Nagy Frigyes és a poroszok Az újabb állam- és társadalomfejlõdés útjai, 3. rész: A francia forradalom elõtti alakok és események Az újabb állam- és társadalomfejlõdés útjai, 4. rész: A francia forradalom és Napóleon Az újabb állam- és társadalomfejlõdés útjai, 5. rész: A német szellem társadalmi impulzusai Goethe korában Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a XIX. században

Ezek közül már bizonyára sokan ismeritek az elsõt, ami 2002-ben jelent meg magyarul. Azok számára, akiket érdekel, és még nem jutottak hozzá, tervezzük az ismételt kiadását. A középkor (II. kötet) fordítása elkészült, nyomdakész állapotban van. Most dolgozunk a IX. köteten, ami egyesek szerint Heyer egész munkásságának megkoronázása. A Kaspar Hauser jelenségérõl szóló könyv aktualitását adja az is, hogy idén ünnepelhetjük születésének 200. évfordulóját. Úgy tervezzük, hogy a magyar kiadás erre a napra, szeptember 29-re jelenjen meg. Örömmel tájékoztatunk arról is, hogy Karl Heyer Életemrõl c. önéletrajza is elérhetõ magyarul. Biztosak vagyunk abban, hogy aki a könyveit elolvassa, azt érdekelni fogja az önéletrajza is. Ennek különlegessége, hogy belõle megismerhetõk egy antropozófus mindennapjai a tiltás korszaka, vagyis a németországi nácizmus idején. A Heyer-könyvek rövid ismertetõje: Atlantisztól Rómáig Heyer tanulmányainak elsõ kötete a társadalmi-szociális élet mélyebb megértését segítõ adalékokat, szellemtudományi ismeretanyagot tartalmaz, emellett olyan alapvetéseket, amelyekre a kilenckötetes sorozat következõ mûvei gyakran hivatkoznak. Megismerhetõk a jelen folyamatainak a távoli múltban eredõ gyökerei. Az olvasó izgalmas párhuzamokat fedezhet fel a római „civis” és korunk gõgös, öntelt, hiú, hatalomvágyó világuralomra törõ, „globalizáló” angol–amerikai polgára között. Pax romana – pax americana... A középkor A történelem korszakokra való felosztása meglehetõsen önkényes, és nem is egységes. Szemlélettõl függõen a külsõ történelemtudomány is a III–V. századtól a XV–XVII. századig tartó idõszakot nevezi középkornak. A szellemtudomány szerint az „ókor” és a „középkor” egyetlen korszakot, az atlantisz utáni negyedik kultúrkorszakot jelenti, amely Kr. e. 747-tõl Kr. u. 1413-ig tartott. Csupán a „középkor” utolsó része esik az atlantisz utáni ötödik korszakra. Karl Heyer ebbõl a szempontból tárgyalja a középkort, kiemelve a germánok és a mongolok szerepét. A magyar olvasók számára különösen érdekes, hogy bõségesen idéz Nagy Emilné dr. Göllner Mária Attiláról szóló elõadásából. Az atlantisz utáni negyedik korszak kiemelkedõ fontosságú, mert erre esik az idõk fordulója, amikor a Krisztus-impulzus lökést adott az emberiség fejlõdésének. A Golgotai Misztérium választóvonal, az ezt megelõzõ korszakot tekinthetjük a külsõ ókornak, az utána következõt pedig a középkornak. A kettõ közötti különbségeket, de ugyanakkor nagyon lényeges összefüggéseket, az emberiség értelmi, majd érzelmi fejlõdését tárgyalja a szerzõ. Kaspar Hauser „Európa gyermeke”, ahogyan az 1833-ban meggyilkolt Kaspar Hausert elsõ, rejtélyes nürnbergi felbukkanását (1828) követõen mindenütt nevezték, azóta is számtalan ember érzéseit kavarja fel, megmozgatva az értelmiség kutatási kedvét, a költõk fantáziáját – és mindmáig felébreszti bizonyos körök gyûlöletét és rágalmazási vágyát. Csak egy nagy életnek juthat ilyen sors. Karl Heyer R. Steinernek Kaspar Hauserrõl szóló kijelentései (Nürnberg, 1908. június) hatására tette az ötvenes években az elsõ átfogó kísérletet arra, hogy ezt a rejtélyes életet szellemtudományos-antropozófiai szempontból megvilágítsa. Heyer mûve 1958-ban jelent meg Kreßbronnban, saját kiadásában, és a szerzõ halálának évében Stuttgartban változatlan formában ismét kiadták. 1983-ban ugyanott megjelent egy harmadik, teljesen hamis kiadás: Csak egy nagy mûnek juthat ilyen sors.

46

2012/3

Könyvajánló Életemrõl Karl Heyer is rendkívüli egyéniség volt, mint a többi tanítvány Rudolf Steiner körül. Apja azt akarta, hogy õ is porosz kormánytisztviselõ legyen. Minden akadályt, fizikait, lelkit és szellemit, családit és hivatásbelit legyõzött, mert az antropozófia útján akart haladni, amit születése elõtti létében tûzött ki maga elé. Életrajzából megtudhatjuk, milyen kapcsolat fûzte Steinerhez, és hogyan segített neki finoman a sorsa beteljesítésében. Ezzel ismét közelebb kerülhetünk az antropozófia és Rudolf Steiner lényének mélyebb megértéséhez. Levelünkkel a figyelemfelhívás mellett szeretnénk az igényeket is felmérni, ezért kérünk benneteket, hogy írjátok meg, melyik köteteket rendelnétek meg szívesen. Ilyenkor persze az árat is meg kellene adni. Azt szeretnénk, ha legfeljebb 2500–3000 Ft lenne, de az ár nagyban függ a példányszámtól. Ezért is lenne jó, ha ismernénk az igényeket. Szerettel üdvözöl benneteket: Scherak Mari [email protected]

MEGHÍVÓ a SZABAD GONDOLATOK HÁZA nyilvános rendezvényére

Thomas Meyer elõadása

A Halak korszak eddigi öt feladata (1879, 1899, 1933, 1998, jelenkor) Az antropozófia impulzusa és az elsõ világháború

2012. november 16 – 17. péntek 16.00–20.00 szombat 9.30–14.00 részvételi díj: 1500 Ft

Cím: 1089 Budapest, Bláthy Ottó utca 41. I. emelet Szabad Gondolatok Háza

2012/3

47

Hirdetés Az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft. gondozásában megjelent könyvek G. Grohmann: Állattan és növénytan Rudolf Steiner pedagógiájában Rudolf Hauschka: Szubsztanciatan Dr. Rudolf Hauschka: Táplálkozástan Frits H. Julius: A fenomenológiai kémia alapjai Paul Emberson: A klónozásról és az elveszett hierarchiáról G. Ekler Ágnes: A Waldorf-pedagógia és a korproblémák Walter Johannes Stein: A nevelés feladata és az emberiség története Jakob Streit: Állattörténetek Jakob Streit: És lõn világosság Jakob Streit: Három lovagtörténet Dr. Rudolf Steiner és dr. Ita Wegman: A gyógyítómûvészet kitágításának megalapozása szellemtudományos ismeretek alapján Károly Sándor: Versek

48

2012/3

Ára: Ára: Ára: Ára: Ára: Ára: Ára: Ára: Ára: Ára:

2500 Ft 2500 Ft 3500 Ft 2000 Ft 1890 Ft 500 Ft 2000 Ft 1000 Ft 1500 Ft 1500 Ft

Ára: 2500 Ft Ára: 1800 Ft

Ára: 2500 Ft

Ára: 2500 Ft

Ára: 1500 Ft

Ára: 1890 Ft

Ára: 1500 Ft

Ára: 1800 Ft

MEGHÍVÓ a SZABAD GONDOLATOK HÁZA nyilvános rendezvényére

Terry Boardman elõadására

A britek I. világháborúban viselt közös felelõsségének kérdése, összefüggésben a kora XXI. századi kortárs helyzetünkkel 2012. november 30 – december 1. péntek 16.00–20.00 szombat 9.30–14.00 részvételi díj: 1500 Ft

Cím: 1089 Budapest, Bláthy Ottó utca 41. I. emelet Szabad Gondolatok Háza

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Natura-Budapest Kft. | Felelõs kiadó: Tóth Márk | Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Szerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk, Zajti Ferenc Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 600 Ft

„Semmi sincs a világban, ami az emberben nincs meg, és az emberben semmi, ami a világban nincs benne.”

A könyv ára: 4500 Ft