AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

ANTROPOZÓFIA

2 013 . J Ú N I U S

AZ

ÉS

16/2

A

SZOCIÁLIS

ÉLET

FOLYÓIRATA

Szociális élet, hármas tagozódás | Ertsey Attila: Ébredés és világvége Antropozófia | Grekofski Nathalie: Belgiumtól Magyarországig Könyvajánló | Roberto Trostli: Ahogy az égben, úgy a Földön...

TARTALOMJEGYZÉK

Szociális élet, hármas tagozódás

1 10 14 19 20

Ertsey Attila: Ébredés és világvége ifj. Varga Sándor: Sokkal többre vagyunk hivatottak Balla Enikõ: Te(l)jes értékû élet – tíz év kecskék között a hegyoldalon Kálmán István: A földtulajdon kérdése Alexander Caspar: Az ár problematikája és a tézisek

Antropozófia

29

Grekofski Nathalie: Belgiumtól Magyarországig

Könyvajánló

36

Roberto Trostli: Ahogy az égben, úgy a Földön...

Nyári számunk a szokásoshoz képest néhány héttel késõbb jelenik meg. Ezért szíves elnézésüket kérjük Olvasóinktól! a felelõs szerkesztõ


Ertsey Attila: Ébredés és világvége Bevezetõ Folyóiratunk nyári számát elsõsorban a mezõgazdaság problémáinak és a földkérdésnek szenteljük. Ertsey Attila hosszú bevezetõ írása nagy áttekintésrõl és szakértelemrõl tesz tanúságot nemcsak a mezõgazdaság, hanem a jelenlegi társadalmi történések reálissá válható vízióját illetõen is. A leírtakból hatalmi és érdekcsoportok gátlástalan törekvéseit és egymással szembeni harcait ismerhetjük meg, amelyek csak szimptómái annak, hogy a társadalomban sem a gazdaság, sem a kultúra, sem a jog nem a saját törvényei szerint mûködik, és az egységes államban való összeszövõdésük a társadalom rákos daganatképzõdéseit hozza létre. Éber, nyitott szemmel (és az orvos magatartásával) kell látnunk azt, ami körülöttünk történik; de a szociális organizmus valóságos ismerete nélkül a maya világa könnyen azt az érzést keltheti bennünk, hogy a világ bitorló fejedelmének nagyobb hatalma van az emberek fejlõdésében, mint Krisztusnak. Ez megbénítja az akaratunkat a pozitív törekvések iránt. A jelenlegi szociális rákbetegség (áttétek) gyógyítása csakis a szociális organizmus élõ mûködésének szellemtudományos megismerésén alapulhat. A degenerálódás – ha az emberiség nem az öngyilkosságot választja – ki fogja kényszeríteni a neki megfelelõ terápiát. Varga Sándornak a biodinamikus gazdálkodás jelenérõl és jövõbeli lehetõségérõl szóló írásából és Balla Enikõ életútjából a gyógyító erõk válnak láthatóvá. Kálmán István rövid írása és könyvajánlása utal arra, hogy a mezõgazdasági termelés problémája elválaszthatatlan a földtulajdon kérdésétõl. Mindkét probléma szellemtudományos forrásból eredõ praktikus megoldási lehetõségeit Alexander Caspar svájci bankár tanulmányában találhatjuk meg. Kálmán István A globális erõforrásválság és a természeti folyamatok A Római Klub 1972-es jelentése, a „Növekedés határai” révén szembesülhettünk azzal, hogy a növekedésorientált gazdaság, ha magára hagyjuk, fölemészti a Föld erõforrásait. Kétféle válasz követte a felvetést, az egyik a fenntartható fejlõdés fogalma, mely azt az illúziót táplálta, hogy a növekedés a környezeti egyensúly fenntartása mellett is folytatható. Ez vezetett a riói folyamat megindulásához. A másik válasz a zöldmozgalmak megjelenése, melyek felhívták a figyelmet arra, hogy a profitorientált kapitalizmus fölemészti az emberi és természeti képességeket. A „paradigmaváltás” a mai napig elmaradt, de közben új tényekkel kellett szembesülnünk. A fenntartható fejlõdés fogalmát felváltotta a fenntarthatóság, azaz egy mennyiségi növekedés helyett minõségi változást célzó gazdasági mûködés. Megjelent a klímaváltozás. Az ózonpajzs sérülése mellett a globális felmelegedés veszélye már több mint egy évtizede ismert. Következményei a tengerszint emelkedése, a sivatagosodás, az ivóvíz fogyása és a termõ-

föld pusztulása, mely tényezõk külön-külön is háborús konfliktusok forrásai, és menekültáradatot indítottak el, egyelõre még kezelhetõ mértékben. A biodiverzitás visszafordíthatatlan csökkenése mellett a mûtrágyázás okozta nitrátkörforgás felborulása már messze túlhaladta az egyensúlyi szintet. Az emberiség összességének ökológiai lábnyoma nagyobb, mint amit a megújuló források pótolni tudnának. Felhalmozott javaink gyorsuló felélése folyik. E felismerés szült egy újabb fogalmat, mely a fenntarthatóságot váltja föl: a fenntartható visszavonulás (sustainable retreat). Jelentése: a fenntartható egyensúly eléréséhez csökkenteni kell fogyasztásunkat. A természet már nem képes megújulni önmaga erejébõl, az embernek be kell avatkozni. Ezek a tények mind a tiszta ráció talaján állnak. A felismerések azonban lassan közelítenek ahhoz a mintegy 100 éve született megfigyeléshez, mellyel akkoriban gazdák keresték meg Rudolf Steinert. Tapasztalatuk szerint a természetben hanyatlási folyamat figyelhetõ meg, a leggondosabb gazdálkodás mellett is. Ez a teremtõ erõk kivonulását jelzi, melynek helyére az embernek mint társteremtõnek kell

2013/2

1


Ertsey Attila: Ébredés és világvége

bevonulnia. Ha nem teszi, a következmény az egyre gyorsuló leépülés. E kérdésre adható megfelelõ választ eddig csak a biodinamikus mezõgazdaság volt képes adni, olyan szellemi-kozmikus erõket vezetve a természetbe, melyek a hanyatlási folyamatot megfordítják. Ez a földmûvelés mûvészetének alapja. A felismerést máig nem követte elegendõ mértékû változás. A felélés gyorsított ütemben zajlik – a technika segítségével. Közeleg a kulminációs pont. Erõforrás-háborúk A három stratégiai erõforrásért globális gazdasági háború folyik. E három erõforrás az ivóvíz, az energiaforrások és a termõföld. A háború célja ezen erõforrások feletti kizárólagos rendelkezés megszerzése. Ez áll a geopolitikai törekvések és a nyílt konfliktusok hátterében. A Római Klub jelentése matematikai modellekkel dolgozik, a jelen tendenciáit vetíti ki a jövõbe. Ez a jövõkép tehát nem szükségszerû, hogy bekövetkezzen, és pontossága is kérdéses. A Római Klub jelentésének része a Meadows-jelentés, mely a tendenciákat egymásra vetítve a válság csúcspontját a 2030–2050 idõszakra teszi. Ekkor fogynak el a fosszilis erõforrások, melynek hatására az ipari termelés és a kõolajra épülõ iparosított mezõgazdaság drasztikusan visszaesik, ez az emberiség 60–80%-ának pusztulását jelentheti, mely éhínségekkel és háborúkkal fog végbemenni. A jóslatok a népesség növekedését extrapolálva a túlnépesedés rémét vetítették elõre a jelzett idõszakra. Gyógyító gondolatok híján a megoldási javaslatok továbbra is a technokrata materializmus eszköztárából érkeznek: – iparosított élelmiszer-tömegtermelés géntechnológiával – az erõforrások monopolizálása és katonai erõvel való védelme. Dennis Meadows pár éve azt jósolta, hogy a közeljövõben ún. „erõdállamok” jönnek létre, melyek saját erõforrásaikat védik a menekülthordákkal szemben. – a népszaporulat csökkentése elsõsorban a fejlõdõ országokban sterilizálással, önkéntesen vagy erõszakkal. Ezen irányzat apostola Fülöp herceg. Magyarországi rezidensei közt környezetvédõk és hívõ katolikusok egyaránt találhatóak. Meggyõzõdéssel vallják, hogy a felelõs és ökológiailag korrekt magatartás ma Magyarországon az egykézés.1 E tragikusan földhözragadt szemlélet nem foglalkozik a születések karmikus összefüggéseivel, annak feltárásával, miért testesülnek meg tömegével lelkek a harmadik világ országaiban, míg a Nyugat

2

2013/2

társadalmai elöregednek. A prognózisok mindazonáltal már azt mutatják, hogy az emberiség létszámnövekedése nem nõ lineárisan, hanem valahol a 9–10 milliárdos csúcson tetõzik. Mindezen folyamatok jelen vannak Magyarországon is. Röviden tekintsük át a háború három fõ célpontjával összefüggõ hazai eseményeket: Ivóvíz Kelet-Közép-Európában sorozatos kísérletek történnek a vízbázisok és szolgáltatók privatizációjára. E célból a vízszolgáltatókat a Gyurcsány-kormány alatt regionális holdingokba fogták össze. A törekvést 2009 táján Bencsik János akkori tatabányai polgármester vezetésével létrejött, 300 települést összefogó szövetség akadályozta meg.2 Ugyan itthon a privatizált vízmûveket részben sikerült visszaszerezni, azonban a vízért folyó háború idén nyáron új szakaszába lépett. A 2012-es „Rio-plus” csúcstalálkozón az amerikai küldöttség meglepõ javaslattal állt elõ: az erõforrások védelme és az emberiség ellátásbiztonsága érdekében vonják ki az ivóvízbázisokat a nemzeti kormányok rendelkezése alól, és adják egy globális szervezet kezébe. A háttérben nemcsak az ivóvíz feletti rendelkezés megszerzése áll, hanem ezáltal az a jog is, hogy hozzá lehessen férni a kõzetbe zárt földgázlelõhelyek, az ún. palagáz kitermeléséhez is.3 Energia A monopolhelyzetû szolgáltatók igyekeznek pozíciójukat erõsíteni, és ha szükséges, megújulókra átváltani. Noha a megújuló energiaforrások alacsony energiasûrûségük miatt decentralizáltan keletkeznek, és a hozzáférésnek demokratikusan kellene történnie, ez csak ott zajlik így, ahol a polgárok kikényszerítik: Nyugat-Európában. A fosszilis források kitermelése – beleértve az atomenergia fûtõanyagának, az uránnak kitermelését, dacára a már drasztikusan tapasztalható klímaváltozás jelenségeinek – egyre gyorsul. Az aktuális – 2013. áprilisi – Nemzeti Energiastratégia három fõ pillére: az atomenergia, a tisztaszén-technológia és a megújulók. Ebbõl kettõ zsákutca. A tisztaszén-technológia a felszín alatti szénkészletek begyújtását és föld alatti elgázosítását, majd a gáz kinyerését és felhasználását jelenti. A környezeti kockázat nem csekély – az ivóvíz feletti globális monopóliumra való törekvés mögött a tisztaszén-technológiában érdekelt erõk is ott vannak. Termõföld A földdel kapcsolatos szakirodalomban új fogalom jelent meg, a „landgrab”, a föld megkaparintása. Hatalmas mozgósítható tõkével rendelkezõ országok és

Szociális élet, hármas tagozódás befektetõi csoportok országrésznyi földterületeket vásárolnak, saját népességük ellátása okánvagy tisztán spekulatív célból. Szaúd-Arábia az utóbbi évtizedekben mélyrétegi vízbázisaira építve öntözéses mezõgazdaságot üzemeltetett a sivatagban. Az ország 2012-re felélte vízkészletét, és megjelent a földpiacon. Szudánban vásárolt hatalmas területet, ahol a lakosság elûzése után kezdene intenzív mûvelésbe. Magyarország felkerült az érdekeltek térképére. Érdeklõdést mutat a magyar termõföld iránt SzaúdArábia mellett Izrael és Kína is. A háttérben folyó tárgyalások tartalma ismeretlen. A pletykák szerint nem a Magyarországon megtermelt élelmiszer megvásárlásáról folynak tárgyalások, hanem a föld megszerzésérõl tõkés társaságokon keresztül. A „landgrab” fogalomra a Google-ban rákeresve azonnal találunk magyar neveket is. A hazai cégcsoport honlapján is megtaláljuk zambiai projektjüket, ahol 9000 hektárt kívántak megszerezni. A landgrab áll a Kelet-KözépEurópában zajló, a mezõgazdasággal összefüggõ folyamatok hátterében.


litikusok mellé tanácsadókat helyeznek, akik a tartótisztek feladatát látják el. E szürke eminenciások jóváhagyása nélkül miniszter nem dönthet. Ezen irányító csoportok a globális háttérhatalom támogatását élvezik. Az aktuális kormányok alapvetõen nem módosítják e csoportok folyamatos tevékenységét, mindöszsze azok a személyek változnak, akik érdekeik érvényesítését a kormányzaton belül menedzselik. A fõszereplõk nevei megtalálhatóak a cégnyilvántartásokban, de általában kerülik a nyilvánosságot. A legerõsebb csoportok cégei viszik el a földalapú támogatás – melynek eredendõ szándéka az EU közös agrárpolitikája (KAP) szerint a helyi gazdaság támogatása, a mezõgazdaságban tevékenykedõ gazdaréteg helyben tartása és a táj fenntartása – és a fejlesztési támogatások 70%-át is. Ezt a jövedelmet elvonják a vidékrõl, többnyire offshore cégeken keresztül kiszívják az országból, és utána saját céljaikra használják. Az elszívott jövedelem híján a falvak elnéptelenednek, a lakosság a nagyvárosokba áramlik, de mivel ott sem talál munkát, kivándorol. Ennek is köszönhetõ a cca. 500 000 külföldön dolgozó magyar.

Geostratégia és termõföld Miért vagyunk olyan fontosak a Nyugatnak? Miért kell éppen a magyar termõföld? Nyugat-európai kutatócsoportok megvizsgálták azt a lehetõséget, hogy mi történne, ha az EU megszüntetné az agrártámogatást, és mezõgazdasági termelés csak piaci alapon történne. A vizsgálat eredményei szerint mindenütt felhagynának a termeléssel, ahol gyengébb adottságú a mûvelt terület, és a földmûvelés kizárólag az ún. csernozjom típusú termõtalajjal rendelkezõ területekre szorulna vissza. A legjobb ilyen területek Közép-Európában Magyarországon vannak, Kelet-Európában pedig Ukrajnában, mely híres gabonatermõ vidékeirõl. A több méter vastag, fekete termõföld stratégiai fontosságú. Svájci kutatók feltérképezték a számukra használható, kiszemelt területeket Magyarországon, ahová a fent említett esetben át kellene helyezniük termelésüket, miután a gazdaságtalanul mûvelhetõ hegyoldalakról le kellene vonulniuk. Számos ilyen térkép létezhet, és tudjuk, miért telepednek le nálunk nagy számban a hollandok. Ha õrült is a logika, a jelenlegi rendszerbõl ez jön ki. Oligarchák és a földtörvény A globális erõforrás-háború helyi megvívását a globális nagytõke helyi rezidensei révén hajtja végre. Ezek olyan tõkés csoportok, melyek kormányoktól függetlenül mûködnek, minden kormány felett ellenõrzést gyakorolnak. Nem saját embereiket ültetik be a politikusi székekbe, hanem a felelõs pozíciót betöltõ po-

Mindennél beszédesebb példa, mely az átlagos vidéki viszonyokat jól illusztrálja, az ország – és nem túlzás, hogy Közép-Európa – egyik legjobb termõföldjén (magas aranykorona-értékû csernozjom talaj) található Hantos falu. Határában a privatizáció során elõször hazai spekulánsok kezére került egy volt állami gazdaság földje, a földterület mintegy 80 %-a, egy 10.000 hektáros Rt.-vé alakulva, mely késõbb bújtatva német tulajdonba került. A cég magyar vezérigazgatóját – aki a privatizációt levezényelte – nevezték ki a felülrõl szervezett agrárkamara megyei elnökének és az országos agrárkamara alelnökének. Az 1000 lelket számláló faluban mintegy 350 család él. 2012 Karácsonyán a faluban 320 család kapott tartós élelmiszer-segélyt. Az emberek éheznek. Ez a „Dél-Amerikai modell”. Az említett oligarchák – vegyesen „polgári” és „szocialista” kötõdéssel – egymás közt felosztották a piacot, és a politikát közvetlen irányításuk alá vonták. Ángyán József szerint az Orbán-kormány mintegy 70 fõs stábjából (miniszterek, államtitkárok és helyetteseik) a miniszterelnök mindössze tízet jelölhetett. Ez a háttérben zajló folyamat a földtörvény kapcsán került felszínre, a 2010-es kormányváltást követõen. A kétharmados felhatalmazást elnyert Orbán-kabinet megkezdte választási programjának megvalósítását. Hosszú elõkészítõ munka után széles körû társadalmi vita és a beérkezõ javaslatok beépítése után elkészült az Ángyán József államtitkár nevével fémjelzett Vidékstratégia. Az anyag az elmúlt két évtized legprog-

2013/2

3



resszívabb terve, támogatottsága óriási, nem utolsósorban azért, mert a 2005-ös gazdatüntetések delegációját Ángyán József vezette, s most végre õ ült az asztal másik oldalára. A stratégia készítése közben érkezett Ángyán József államtitkárhoz egy komplett, kidolgozott anyag, amit õ részletesen áttanulmányozott, majd visszaadta benyújtójának a következõ szavakkal: ez egy kitûnõ anyag, az említett hazai cégcsoport üzleti terve, ez azonban nem lehet a nemzeti vidékstratégia alapja. Ezt követõen megindult Ángyán kiszorítása a minisztériumból, mely 2011. év végi lemondásához vezetett. Lemondását követõen 2012 márciusában a kormány elfogadta a Vidékstratégiát, így hivatalosan ma is az van érvényben. Ángyán a frakció tagjaként azonban figyelemmel kísérte a földügyeket, különös tekintettel az állami földek pályáztatására, mely a földtörvény leendõ mûködése, tartalma fõpróbájának bizonyult. A földpályázatokon sorozatosan az említett érdekkörök jutottak földhöz, a helyi közösség pedig következetesen ki lett hagyva, egy négyzetcentiméter föld sem jutott épp annak a gazdarétegnek, aki a Vidékstratégia kedvezményezettje lett volna. A folyamat leplezésére néhány kiválasztott, a háttérrõl mit sem tudó mikrobirtokos gazdának juttattak 3–5 hektáros morzsákat, hogy az érdekkörök által elnyert több száz hektáros birtokok és a gazdáknak juttatott Tekintsük át a hazai, Európai léptékben nézve is kiemelkedõen torz, egészségtelen birtokszerkezetet, melyet a földtörvény jelenlegi formája tovább erõsítene: „Nagygazdaságok” („large farms”) méretadatai: (a nagygazdaságok az összes mûvelt terület fölsõ 20 %-át képezõ birtokok átlagmérete az Eurostat szerint) Hollandiában 135 ha Belgiumban 150 ha Lengyelországban 250 ha Franciaországban 274 ha Olaszországban 337 ha Dániában 426 ha Németországban – az „NDK-effektus” ellenére is csak – 1391 ha Magyarországon 3150 ha Az adatok jól mutatják, hogy a magyar adatok kiugróan magasak, de az átlagméret mögött több tízezer hektáros gigabirtokok rejlenek. Az Európai Unióban jellemzõ átlagos birtokméretek: (az Eurostat legfrissebb birtokméret-adatai)

4

2013/2

morzsák átlagmérete megfeleljen a stratégiában megígért birtokméreteknek. A nyilvánosságra került nyertesek névsora nem okozott országos botrányt, mivel a kormánypárti és az ellenzéki médiát birtokló érdekkörök egyaránt érdekeltek voltak az ügyletben – háttéralkuk révén –, így az ügy körül lassan hírzárlat alakult ki. A folyamat zavartalanul haladt tovább. 2012 õszén megkezdõdött a földforgalmi törvény tárgyalása. A benyújtott, cca. 70 oldalas földforgalmi törvényjavaslat (T/7979) azonban figyelmes átolvasás után komoly meglepetéseket okozott. A preambulumban megfogalmazott kenetes szöveghez képest a normaszöveg olyan rejtett kiskapukat tartalmazott, mely a kormányprogramban megfogalmazottaknak és a Vidékstratégiában foglaltaknak szöges ellentéte, és kiolvasható belõle az említett érdekcsoportok közvetlen szándéka. Ez pedig a földtulajdonnak a tõkés társaságok tulajdonában álló nagybirtokok felé való terelése, és a helyi gazdaság, a családi gazdaságok lassú megfojtása. A tervezet kiskapui ügyes technikákkal a nagybirtokok méretének korlátlan növelését tették lehetõvé, ezzel a már most is példátlan, a századelõ sokszor elátkozott nagybirtokrendszerét messze meghaladó birtokkoncentráció továbbfokozásával. A délamerikai recept megvalósítási terve bontakozott ki lassan, hatalmas, több tízezer hektáros latifundiuOlaszországban 8 ha Svájcban 17 ha Ausztriában 19 ha Hollandiában 25 ha Belgiumban 29 ha Németországban 46 ha Franciaországban 52 ha Dániában 60 ha Lengyelországban 6 ha Magyarországon 9,4 ha EU-átlagos birtokméret 20 ha: A fenti adatok fényében látható, hogy Magyarországon a gigabirtokok és a használhatatlanul apró, néhány hektáros birtokok uralkodnak. Ez leképezi a társadalom szerkezetének alakulási irányát: szûk elit, hatalmas alsó osztály, eltûnõ középosztály. A Vidékstratégia és az Ángyán–Bencsik-féle módosítók ezen a torz helyzeten akarnak változtatni, kiegyensúlyozott birtokszerkezettel, a vidék élhetõvé tételével, fenntartható gazdálkodással, magas hozzáadott-értékû, egészséges termékekkel, a feldolgozás és kereskedelem hasznának a vidékre való visszaáramoltatásával.

Szociális élet, hármas tagozódás mokkal, a nagyvárosi nyomornegyedekbe terelt lakossággal. Nem csoda, hisz a háttéralkuk szereplõi közt olyan személyek szerepelnek, akik az Antallkormány alatt lezavarták a magyar élelmiszeripar privatizációját, utána Dél-Amerikában szereztek tapasztalatokat, melyeket most itthon kamatoztatnak. A meztelen valóság 2012. december 17-én vált nyilvánvalóvá mindazon kevesek számára, akik a folyamatot figyelemmel kísérték. December 17-én a kormánypártok az ellenzéki MSZPvel együtt, nagykoalícióban leszavazták Ángyán József és Bencsik János képviselõk javaslatát, akik az integrált termelésszervezés (magyarázatát lásd késõbb) helyett a családi gazdaságokat és az önkéntes szövetkezés elvét tették volna az Alaptörvénybe mint sarkalatos törvény. Ezt követõen a kormánypártok megszavaztak egy az Alaptörvénybe illesztett paszszust „integrált mezõgazdaság termelésszervezés” néven. A passzus ellen egyedül Ángyán József szavazott. Mindkét szavazásban a Fidesz-frakcióban szavazott a gazdák érdekképviseletét névleg viselõ, a 2005-ös gazdatüntetések idején létrejött MAGOSZ. E szavazással nyilvánvalóvá vált, hogy a MAGOSZ a nagytõke oldalára állt a gazdákkal szemben. A képviselõk döntõ többsége szavazógépként mûködtetve, a bemondott sorszám után a frakcióvezetõ által bekiabált „igen”, illetve „nem”-nek megfelelõen nyomta a gombot, anélkül hogy bárki tisztában lett volna közülük, mi az említett passzus tartalma. Ami menetközben kiderült, az elrémisztõ. Mit jelent tehát e paszszus, miért volt olyan sürgõs karácsony elõtt keresztülhajszolni a parlamenten? Az integrált mezõgazdasági termelésszervezés mögött a következõ terv rejlik: az ország hét eurorégióra tagolt. Mindegyik régió csúcsára egy ún. „integrátor” gigacéget ültetnek. E hét cég pozíciójára az állam koncessziót hirdet, ezek tehát magánérdekeltségek kezébe kerülnek, méghozzá az említett oligarchákéba, továbbá két külföldi állam érdekeltségébe. Az integrátorok tevékenysége lefedi a teljes mezõgazdasági tevékenységet, monopolhelyzetben: a vetõmag-, mûtrágya-, növényvédõszer-forgalmazást, a hitelezést, a termékfeldolgozást, felvásárlást, kereskedelmet. Akinek volt dolga már integrátorral, az tudja, milyen technikával dolgoznak. Az árat monopolhelyzetbõl tudják diktálni, ezzel lassan kiszorítani a nemkívánatos szereplõket. Mûködésük analóg a kereskedelmi láncok felvásárlási gyakorlatával. De nem e negatív kockázatok jelentik a fõ veszélyt: az integrátorok lefölözik a vidék jövedelmét, a teljes vertikum haszna náluk csapódik le, és azt kivonják a területrõl, végsõ soron az országból is. Ha hitelezést is végezhetnek, a jelzálog-hitelezés eszközével könnyedén megszerezhetik a forgóeszközhitelre szoruló gazdák földjét. Az


integrátorok elképzelése tehát homlokegyenest ellenkezõ a kormányprogramban és a Vidékstratégiában foglaltakkal. Ott ugyanis a fõszerep a helyben lakóké. A helyi földtulajdonosok, a családi gazdaságok önkéntes szövetkezésébõl, a dán mintához vagy a háború elõtti Hangya-szövetkezethez hasonlóan épül föl a termékfeldolgozás és kereskedelem egész rendszere, melynek haszna visszaáramlik a vidékre, a helyben lakókhoz. Ebbe szervesen illeszkedne az ún. „demográfiai földprogram”, mely szándéka szerint azoknak a pályakezdõ, különnemû házaspároknak, akik vállalják két vagy több gyermek felnevelését, és gazdálkodni akarnak, az állam ingyen juttat földterületet, továbbá fejlesztési támogatást, hogy elindíthassanak egy önálló vállalkozást. Ezzel a programmal tervezték a vidék benépesítését. A demográfiai földprogramot szintén kivették a törvénytervezetbõl. Az Ángyán–Bencsik-féle módosítók tartalma A mintegy 70 módosító indítvány rámutat a földtörvény által nyitva hagyott kiskapukra, azok bezárását javasolva: – (a törvényjavaslat) visszamenõlegesen senkit sem érint, fenntartja a korábbi birtokszerkezetet – a „helybeliség” meghatározását túlzott rugalmassággal kezeli – mezõgazdasági termelõk esetében egy telephely meglétével is megelégszik – kényszerhasznosítás esetében a kedvezményezett számára nem állapít meg felsõ birtokhatárt – amennyiben egy részvénytársaság a részvényeseitõl bérel földet, akkor az nem számít bele az 1200 hektáros felsõ birtokméretbe (a nagybirtokos lobbi nyomására a hírek szerint az amúgy is csak névleg létezõ méretkorlátot 1800 hektárra növelik a törvénytervezet jelenleg folyó átdolgozása során) – az integrált mezõgazdasági termelésszervezés alkotmányos erõvel felülírja a családi gazdaságok és az önkéntes szövetkezés intézményét A módosítók a helyi érdekek érvényesülését kívánják elõsegíteni: – egyetértési jog a helyi földbizottságok számára – a helyben lakók elõvásárlási és elõbérleti jogainak érvényesítése – szigorú és átlátható rangsorolási szempontokkal – a helyben lakás – bejelentett állandó lakcím + 3 éves idõkorlát –, továbbá a birtokközpont meghatározásának szigorítása – az 1/3-os térmértéki szabály érvényre juttatása Térmértéki felülvizsgálatot – országos egybeszámítást (max. AK-érték), azaz ne képzõdhessenek bújtatva az ország több részén szétszórt nagybirtokok:

2013/2

5



– a 300 hektáros birtokméret-maximum alapszabály érvényesítése – kertészetekre 50 ha – közeli hozzátartozókra 500 ha (országosan 1200 ha) – mezõgazdasági termelõkre 1200 hektáros egybeszámítási kötelezettség – jogi személyek földbirtoklásának taxatív tiltása A spekuláció kiszûrését: – értékarányos földcsere – haszonkölcsön és lízing kizárása – albérletbe adás tiltása – eltérõ szabályok alkalmazásának minimalizálása – az állami földtulajdonra is vonatkozó szabályok rögzítése Fenntarthatósági szempontok érvényesítését: – demográfiai földprogram érvényre juttatása – ökológiai gazdálkodás ösztönzése A jelenlegi folyamatok és kockázatok A 2010-es választásokon elért kétharmados többség esélyt adott olyan változásokra, melyek a szabadulás irányába hatnak. Ebben kulcsszerepet játszik Orbán Viktor miniszterelnök és a belé bizalmukat helyezõ választópolgárok. A kétharmadra támaszkodva nagyobb mozgásteret nyerhetett, mint amit a világ irányító hatalmai számára kijelöltek. A 2010 óta eltelt idõszak kormányzati intézkedései alapján lassan körvonalazódik egy kép, mely illúzióktól mentes megítélést tesz lehetõvé számunkra. Az alábbiakban néhány állítást teszek, melyek alapján megállapítható, hogy Orbán Viktor és kormánya elõtt nyílt némi esély, noha cselekedeteik irányát legtöbbször nem saját maguk szabják meg. Ha ezen eséllyel a valóságra vonatkozó gondolatok hiánya következtében nem élnek, történelmi mulasztást hajthatnak végre. Kezdetben a jelek szerint Orbán Viktor a külsõ és belsõ kényszerek által meghatározott mozgástérben próbált tenni valamit az ország érdekeiért. A külsõ kényszer az angol–amerikai gazdasági háttérhatalomnak való totális kiszolgáltatottság. Ez teljes külsõ függésben tartja az országot. Milyen lehetõségei vannak, és milyen mozgástere, feladata lehet a népnek? A felelõsség nem tolható kizárólag a másik félre – azaz a kormányra. Az ország tervszerû leépítése és privatizációja végbement, utolsó darabjai vannak hátra, ez a földtulajdon. E keretek közt kell körülnéznünk, mi a teendõ. A mozgástér annyi, amennyit ki tudunk szabadítani a globális hatalmak befolyása alól. Jelenlétükkel számolni kell, és nagy kérdés, lehet-e lépést tartani az önköltség alá szorító árpolitikájukkal, a beszállítókkal

6

2013/2

szembeni zsaroló technikájukkal, a 90 napos fizetési határidõkkel, polcpénzzel stb. Aki nem képes erre, annak marad a multikon kívüli terület, ahol valami mást fel lehet építeni az összeomlás utánra. A túlélés kis körei ma a periférián képzõdnek, a centrumot elfoglalták. Orbán Viktor 2013. február 22-i országértékelõ beszédében elárulta szándékait: „Tízezer exportáló, versenyképes magyar középvállalatot fogunk felépíteni. 15-20 regionális magyar multi ad majd erõt a magyar gazdaság globális terjeszkedéséhez, és közben a nemzeti össztermék 50 százaléka alá csökkentjük az államadósságot.” Szándékai szerint e cégek fogják húzni elõre a gazdaságot. Jól tudható, kikre gondol. Vajon reális elgondolás-e a globalizáció fegyvertárával, kis magyar gazdasági imperializmussal harcolni a nemzeti megmaradásért? A két világháború és Németország példája nem erre tanít. Ha magyar multikat akarunk, azoknak legalábbis a hun harcmodorral kellene megjelenniük a globális csatatéren. Az ellenfél fegyvertárával ez nem fog menni. Az imperialista, profitvezérelt világgazdaság jelen formája összeomlás elõtt áll. A jövõ egy szolidáris világgazdaság, imperializmus nélkül. Ha egyáltalán magyar multikat akarnánk, azoknak egy alulról építkezõ, szolidáris rendszer csúcsán kellene kijutniuk a világpiacra. Ez nem az, amit mai Csák Mátéink mûvelnek. Õk túl rövidlátóak hozzá. Nem a környezõ országok meghódításán át vezet az út a jövõbe – jól mutatja ezt az ÖMV-vel konkuráló MOL és az INA körüli konfliktus, ami kicsiben ismétli a Monarchia által a 19. század végén annektált Bosznia-Hercegovina epizódját –, hanem az együttmûködés. Az életképes alternatíva itt van, már épül, ha nem fojtja meg csírájában a „magyar multik” kizárólagosságra törekvõ mohósága. Olyan, hogy magyar multi, nincsen. Nézzük az ún. nemzeti tõkét: Az egyik említett cégcsoportban 50%-os tõkével tulajdonos egy hongkongi befektetõ. A magyar multik technokrata jövõképe 2012 októberében e cégcsoport tehenészetének átadásán vett részt a miniszterelnök. A 2400 jószágos tehenészet 3 milliárdnyi, közpénzbõl származó támogatással készült, az ország egyik legszegényebb területén. A légkondicionált, automatizált tehenészet, melyben az állatok sosem látnak napfényt és legelõt, 58 munkahelyet teremtett úgy, hogy az összevont három tehenészet miatt 150 munkahelyet szüntetett meg. Ehhez a tehenészethez takarmány kell, a cégcsoport célja a jelenlegi több tízezer hektáros gigabirtokához további 4800 ha legelõ szerzése, majd a cégcsoport felfejlesztése a multik szintjére. Ezért

Szociális élet, hármas tagozódás igyekszik elérni, hogy a földtörvényben az állattartó telepekhez számosállatonként 2 ha legelõ járjon. Mi ennek az elõzménye? Külön privatizálták a nagyüzemi állattartást és a növénytermesztési ágazatokat. Így ezek egymást támogató mûködése is megszûnt, viszont az állattartók elkezdték követelni a területet, ahol takarmányt lehet termelniük. Fel sem merül, hogy szerzõdéssel, együttmûködve szerezzék be a növénytermesztõ ágazattól, nemhogy organikus gazdaságok jönnének létre. Így a táj, a szociális közeg gyilkolása egyre nagyobb lépésekkel folyik. Az iparosított mezõgazdaság léte önmaga egy betegségfolyamat. A rendszerváltással nem gyógyulás kezdõdött, hanem a pusztítás egy új módja. Az átadáskor a tulajdonos üzent is Ángyánnak, mondván: Ángyán nem értette meg, hogy a családi gazdaságok nem képesek versenyképesen sertéshúst elõállítani. Ez az állítás hamis dogma, melyet a Corvinus Egyetem közgazdászhallgatóinak a mai napig így tanítanak. A versenyképes sertéshús-elõállítást a tulajdonos zárt technológiás állatfarmok által képzeli el. Miközben a magyar sertéságazat eladási gondokkal küszködik, mintegy 150 magyar húsipari cég – a listát Ángyán József állította össze – import hússal dolgozik, köztük a hungarikumot elõállító Pick. Mikor Németországban kirobbant a dioxinbotrány, a magyar hatóságok megtiltották a német sertéshús importját. Nem a németek tiltakoztak, hanem e cégcsoport, akik a botrányt kihasználva be akartak vásárolni az olcsó német sertéshúsból. Mint vezérigazgatójuk kifejtette, õket nem érdekli a magyar sertéságazat sorsa, szükségleteiket a piacról szerzik be. Viselkedésük jól modellezi a profitérdekelt tõke természetét: a hasznot privatizálja, a társadalmi költségeket társadalmasítja. A magyar multik viselkedését jól összevethetjük annak a 40 multinak a viselkedésével, akikkel a kormány stratégiai megállapodást kötött. Nézzük a Coca Colát. Ahol a CC termékei megjelennek, ott kizárólagos szerzõdésre törekednek, azaz abban az üzletben-étteremben nem jelenhet meg más márka. Ennek eredménye, hogy egyre több boltból-étterembõl tûnik el a választék, szénsavas üdítõbõl a Coca-Cola, Fanta és márkatársai, rostos üdítõbõl szintén csak a Cappy és végül ásványvízbõl csak a Naturaqua kapható. A hazai márkák sorra tûntek el, az ásványvizek még tartják magukat, de csak a tudatos fogyasztás segítségével. A legnagyobb hazai cégcsoport is átvette a multik módszerét, egyre nehezebb nem általuk gyártott tejet kapni. Az iparosított mezõgazdaság említett tipikus példája illusztrálja azt a növekedésorientált gazdaságot, mely pusztulásra van ítélve. Erre a tendenciára már a 20.


Hogyan néz ki a zárt technológiás sertésfarm? A sertések süldõként kerülnek a zárt üzemcsarnok ketreceibe, ahol természetes fény nem éri õket. Háromóránként a lámpa kigyullad, ekkor tápot, hormont, gyógyszert kapnak. Három óra elteltével a lámpa kialszik, a disznók elalszanak és híznak. Három óra múlva újra lámpagyújtás, etetés, majd újra alvás. Mivel nem mozognak, gyorsan híznak. E technológiával három hónap alatt vágásérettre lehet hizlalni õket. Egy böllér beszámolója szerint, aki ilyen sertésfarmon dolgozik, napi száz hízót vágva, ezekbõl az állatokból vágáskor csak zsír és víz folyik. A böllér ezt egy biodinamikus farmon4 mondta el, miközben ridegen tartott mangalicákat vágott, gyönyörködve a boldog állatokból származó zsírtalan, egészséges nyersanyag láttán. A csirkefarmok hasonló technológiával mûködnek. Az EU nemrég a ketrec minimális méretét növelte meg, nagy felzúdulást okozva a hazai csirketartók között. Az fel sem merül, hogy miért zárt technológiával, ketrecben tartják az állatokat. Mi, fogyasztók fel sem mérjük – mikor egy természetes közegétõl, a napfénytõl, legelõtõl, baromfiudvartól, tölgyerdõtõl megfosztott, tápon, gyógyszerekkel, hormonokkal kezelt állatokból származó ételt eszünk meg, amit sápadt színe miatt sáfránnyal sárgítanak –, hogy mit is eszünk meg ezzel? század elején figyelmeztettek, hogy a túlfejlett kapitalizmus által kikényszerített gépesítés kiracionalizálja az embert a termelésbõl. A munkajövedelem és tõkejövedelem konkurenciaharca révén a vállalkozó a munkajövedelem egy részét elveszi és a tõkejövedelemhez csapja, amibõl további gépesítést hajt végre, vagy a munkajövedelmet mint költségtényezõt csökkenteni kívánván a termelést áthelyezi Ázsiába, ahol olcsóbb munkaerõt talál. A mezõgazdaság esetében – mely helyhez kötött – a termelés kihelyezése nem hozott átütõ eredményt, mivel az ázsiai és észak-afrikai országok, akikhez a termelést kihelyezték, nem bizonyultak alkalmasnak a hatékony termelésre, valamint a szállítási költség is rontott a gazdaságosságon. A termelés tehát egyelõre marad itthon, olcsó – akár import – bérmunkával mûködtetve, és olcsó tömegárut, nyersanyagot termelve, amelyre szinte korlátlan piacot jelentenek az arab államok. Ezért oligarcháink hajlandóak feláldozni a parasztságot is, ha a kormány és rendõrsége képes lesz féken tartani a növekvõ számú munkanélküli földönfutót. E nagygazdaságok egy része azonban látszólag „lépést tart” a korral, és

2013/2

7



biotermelõként jelenik meg. Egy kormányközeli nagyvállalkozó prosperáló, több száz hektáros biodinamikus nagygazdaságot mûködtet, miközben antiszociális módon közremûködik a családi gazdaságok tönkretételét eredményezõ földbizniszben. Lehet biodinamikus gazdaságot antiszociálisan mûködtetni? A jelenség súlyos félreértésrõl tanúskodik. A régi parasztság pusztulása és az új parasztság ébredése A parasztság individualizálódása régóta zajlik, és napjainkban fejezõdik be. A keresztény szerzetesek által betanított földmûvelési tradíció hanyatlik, mert szellemi forrása elapadt. A halott világ leírására alkalmas természettudományból kinõtt iparosított mezõgazdaság csõdje nyilvánvaló, ha látszólag egyelõre prosperál is (ld. a zárt technológiás állattartótelepek). Emellett megjelentek azonban az új parasztság csírái, a városból vidékre költözõk, akik az összeomlás elõl egy értelmes jövõ felé lépnek. Õk lesznek képesek a mezõgazdaságot átvezetni a földmûvelés mûvészetébe. A biodinamikus gazdálkodás nem mûködhet antiszociális alapon. Az egyéb bioirányzatok, például a divatos permakultúra és társai – valós, szellemileg megalapozott forrás híján – nem adnak választ a földmûvelés alapkérdéseire. Oligarcháink A hazai nagybirtokrendszer csak a profitra hajt, számára közömbösek az ökológiai és szociális szempontok. Jól jelzi ezt, hogy egyes hazai nagybirtokos cégek készülnek a GMO-k termelésére, az azonnali átállásra, amennyiben az EU elbukik az USA GMO moratórium elleni nyomása alatt, amely az USA–EU szabadkereskedelmi megállapodás egyik következménye lehet. A hazai helyzet kiváltó okai közt keverednek a bolsevizmus bomlástermékei, az elmaradt tisztulás és a globális tõkeérdekek jelenléte. Mondhatnánk, hogy a kormány a Nyugat és az oligarchák nyomása alatt kényszerpályán mozog. Ez azonban csak részben igaz. A globális tõke érdekeit érintetlenül hagyva elegendõ lenne csak az utóbbitól – hazai Csák Mátéinktól – megszabadulnia. Ha a hazai agráriumot nem fölözné le az oligarcharéteg, akkor egy virágzó mezõgazdaság jöhetne létre – akár az intenzíven gazdálkodó nagybirtokok meghagyása mellett is – azok közösség által finanszírozott extraprofitja nélkül. Az agrárkasszába évente jutó cca. 400 Mrd-ból ekkor nem a fölsõ 10% vinné el annak 70%-át, hanem

8

2013/2

fordítva: maradna nekik cca. 100 Mrd, és a többi 300-at a kisebb, helyben lakók által mûködtetett családi gazdaságok kaphatnák. Ebbõl egy prosperáló vidék fejlõdhetne ki 2-3 év alatt. Ezzel szemben a cca. 300 000 fõt érintõ tanyaprogram mindössze 1-1,5 Mrd-ot kap egy évre, míg a legnagyobb cégbirodalom egymaga cca. 4 Mrd-ot. Ha a kormány ezt az utat választaná, támaszkodva kétharmados bázisára, fölényesen megnyerhetné a 2014-es választásokat. Ez esetben a nagybirtokok mellett a családi kis- és középbirtokoknak is meghagyva az életteret lassú gyógyulási folyamat indulhatna el. A jogalkotást uraló nagytõke azonban kizárólagosságot akar. A cél a földtulajdon megszerzése és a parasztság, a falu felszámolása. Ez a folyamat nem hiba, hanem eredmény. A tulajdonprobléma megoldása A megoldás a szociális szervezet hármas tagozódásának törvényszerûségei alapján jól körvonalazható: a földet ki kell vonni az áruk körébõl. Ennek különbözõ technikái ismertek, közvetlen megoldások és olyanok, melyek számos kompromisszumra is lehetõséget teremtenek: – az EU-megállapodás újratárgyalása – a földtulajdon közvetlen védelme az angol freehold mintájára: a földtulajdon állami kézben (vagy a Szentkorona tulajdonában) tartása, a használati tulajdon létezõ és új formáinak alkalmazásával – közvetett földvédelem: megfelelõ birtok- és üzemszabályozás révén Megfelelõ földtörvény esetén nem jelentene veszélyt a magyar gazdák számára bármilyen külföldi állampolgár megjelenése, amennyiben az nem munkanélküli jövedelemhez akar jutni, hanem a mezõgazdaságban tevékenykedni. Magyarország befogadta a német parasztokat, a bolgárkertészeket és sok más nációt. A földtörvény jelenlegi formája azonban az elsõsorban tõkés földtulajdonosok monopolhelyzetbe juttatását tartósítja, ezzel munka nélküli jövedelemhez juttatván õket, az érintett lakosságot pedig földnélküli bérmunkássá vagy földönfutóvá téve. A tendencia megfordítására a felismerés már megszületett. A lassú ébredés eredménye, hogy a folyamat nem a terv szerinti gyorsasággal zajlott le. A megoldás még nyitott. A másik lényeges felismerés: a politikai döntéshozatalt meg kell szabadítani a gazdasági érdekek befolyásától. Ez a hármas tagozódású társadalmi organizmus egészséges mûködésének alapfeltétele, melyet a folyamatra rálátással bíró, felelõsen gondolkodó szereplõk markánsan felismertek. Ma a gazdasági szféra

Szociális élet, hármas tagozódás direkt befolyása az állami-politikai szférára, ennek betegítõ hatása leplezetlenül érvényesül.


1945-ös földosztásig. A jelenlegi földtörvény az 1945 elõtti, igazságtalan és szociálisan robbanásveszélyes birtokkoncentrációt tovább fokozza, megfejelve a piacosítással. Ezzel nemcsak társadalmi

2012–13 a mayák szerint a világvége. Ezt hiba lenne szó szerint érteni. Ahol mindez zajlik, az a közép-európai misztériumtér. Ami itt áthalad, minden átalakul, felbomlik, megváltozva halad tovább. A változások rendkívül gyorsak. A gondolatok és az igazság ereje láthatóan hat. Erre utal a betegségtünetek és a hazugságok sûrûsödése. A változás, az ébredés elindult. A kérdés, leszünk-e elegen hozzá. A hármas tagozódás valóságának nem felismerése egyszer már – 100 évvel ezelõtt – tragikus következményekkel járt. Az átalakulás most ismét vagy szociális robbanással, háborúval, vagy fájdalmas gyógyulással fog végbemenni.

robbanást készít elõ, hanem a föld feletti rendelkezés végleges elvesztését vetíti elõre. 2

Érdemes emlékeztetni arra a titkos KGB-dokumentumra, mely 1989-ben egy varsói páncélszekrénybõl került elõ, és a bennszülött lakosság féken tartásának módszereit írta le rövid utasítások formájában. E dokumentum írta elõ többek közt az ivóvízbázisok központosítását, a nem ellenõrizhetõ vízforrások megszüntetését.

3

Az ilyen lelõhelyeken a kõzetbuborékokba zárt földgázt elõször szeizmikus eszközökkel (föld alatti robbantásokkal) szabadítják ki, majd vegyszert juttatnak a talajvízbe, mely segítségével a felszínre csalogatható a gáz. A kitermelés az USA-ban már megkezdõdött, hatalmas környezetszennyezéssel, részben a talajvízben, részben a felesleges gáz elfáklyázása során a légkörbe jutó szennyezéssel. Az USA 2020-ra célozta meg az energiaönállóságot, és el is fogja érni. Ilyen kõzetbe zárt földgázból hatalmas készletekkel rendelkezik

Jegyzetek

Lengyelország, és egy kisebb, de jelentõs lelõhely található a DélAlföldre is átnyúló, zömében a Bácskában elhelyezkedõ lencsében.

Tragikus következtetés. Az Új Színház játssza az 1939-ben bemuta-

4

Az említett farm a számunkban szerzõként szereplõ Varga Sándor

tott Kodolányi-darabot, a Földindulást. Az Ormánságban játszódó

tulajdona az 1945-ös földosztásig. A jelenlegi földtörvény az 1945

darab az egykézés kényszerérõl szól. A paraszti kisbirtok tovább

elõtti, igazságtalan és szociálisan robbanásveszélyes birtokkoncent-

nem osztható méretûvé zsugorodott. Az ok közel egy évszázada

rációt tovább fokozza, megfejelve a piacosítással. Ezzel nemcsak

változatlan, az egészségtelen birtokszerkezet: óriási nagybirtokok

társadalmi robbanást készít elõ, hanem a föld feletti rendelkezés

és használhatatlanul apró szegényparaszti birtokok. Ez vezetett az

végleges elvesztését vetíti elõre. Az ábra A növekedés határai címu könyv 30. frissítésébol származik (2004), amely részben igazolja a tendenciákat.

1

2013/2

9


ifj. Varga Sándor: Sokkal többre vagyunk hivatottak A biodinamikus munka mint az egyén és a társadalom párhuzamos metamorfózisának alapja „Nincs más választása az emberiségnek: vagy a természeti összefüggésekbõl, a kozmikus összefüggések egészébõl tanul újra valamit, vagy hagyja, hogy mind a természeti, mind az emberi élet kihaljon, degenerálódjon.” Rudolf Steiner Hogyan engedhettük, hogy eddig fajuljanak a dolgok? Hogyan alakíthattuk úgy saját egyéni életünket és ezáltal a magyar nép, a magyar nemzet életét, hogy ennyire elszakadjunk egymástól, viaskodjunk mindenkivel, és hibáztassunk bármely más népet saját tehetetlenségünk miatt. A jelenleg Magyarországon kialakult helyzet nem más nemzetek, népek hibája. Minden ember és minden nép a saját sorsának kovácsa, de most úgy tûnik, a mi kezünkbõl kiesett a kalapács. Legnagyobb kincsünk, a magyar föld és ezáltal a magyar nép súlyos és komplex válságban van. Nevezhetjük ezt a válságot a mezõgazdaság és az abból táplálkozó és – jó esetben – prosperáló társadalom válságának is. A legtöbb problémát minden bizonnyal a korábbi oldalakon olvashatták, ezért ezeket nem részletezném, inkább megpróbálnék egy olyan jövõképet felvázolni, amely jó eséllyel gyógyíthatja a magyar mezõgazdaság és föld helyzetét, mialatt párhuzamosan gyógyírt kínál az egyénnek és az abból felépülõ társadalmi rendnek. Jelenleg leginkább alkalmazott mezõgazdasági gyakorlatunk (konvencionális) egyrészt fenntarthatatlan, másrészt kizárólag a mindenkori legnagyobb profitra törekszik (a kettõ természetesen összefügg)! A fenntarthatatlanság kiterjed a növénytermesztésre, állattenyésztésre, erdõgazdálkodásra: mondhatnánk, a folyamatos növekedésre épülõ fenntarthatatlan társadalmi berendezkedés ide is befészkelte magát. Rövid távú célokat tûztünk ki magunk elé, figyelmen kívül hagyva gyermekeink, unokáink életét. Földjeinket, növényeinket és állatainkat méreggel kezeljük, azt termesztünk, aminek éppen legmagasabb az ára, minden fát kivágunk a nagyobb állami támogatás érdekében, élhetetlen körülményeket biztosítunk jószágainknak – és sok esetben még büszkék is vagyunk rá – és az ebbõl a munkából adódó élelmiszereket nevezzük táplálék-

10

2013/2

nak. Ezen praktikák alkalmazása sok helyen az úgynevezett bio termelést is érinti. Attól, mert nem használok vegyszereket, vagy nem etetek mûtrágyázott takarmányt az állataimmal, még nem feltétlen gazdálkodom fenntarthatóan. Egy kizárólag állattartással vagy növénytermesztéssel foglalkozó gazda lehet bio: de ebben az esetben nem egy önmagába zárt egységben termel, hanem hiányt hoz létre a mezõgazdaság más szektorában. Ha kizárólag állatot tart, akkor trágyatöbblet keletkezik és valahol takarmányhiány, ha kizárólag növényt termeszt, akkor takarmánytöbblet keletkezik és trágyahiány. Mit kell tennünk ahhoz, hogy elhagyhassuk az összes létezõ kemikália használatát a mezõgazdaságban, amelyek az ételünkön keresztül az életünkbe kerülnek (akár érthetjük szó szerint is), kilépjünk a folyamatos többlet- és hiány-elõállítás taposómalmából, és párhuzamosan elkezdjük önmagunk és a mezõgazdaságra épülõ társadalmunk átalakítását. Mindeközben az elmúlt kb. 100 év ipari pusztítását is helyre kell tennünk, gyógyítanunk kell a tájat is, embert is, társadalmat is. Olyan útra kell rálépnünk, amelyen haladva tudatos metamorfózison tudjuk átvezetni mind a mezõgazdaságot (magyar föld), az egyént (gazda és fogyasztó) és a szociális közeget (magyar nép). Lehetõség szerint


ifj. Varga Sándor: Sokkal többre vagyunk hivatottak

olyan formáját kell választanunk a mezõgazdaságnak, amely fenntartható, a legmagasabb minõségû táplálékot termeli, mialatt testi, szellemi és lelki fejlõdést is biztosít. Jelen pillanatban ezeknek a kritériumoknak egyetlen mezõgazdasági forma tud egyszerre megfelelni: a kívül-belül megvalósított, gyakorolt és folyamatosan alakuló biodinamikus munka! Mitõl lesz egy gazdaság fenntartható, gyógyító, egészséges, egyén- és társadalomformáló? A biodinamikus gazdálkodás könnyebb megértéséhez és átéléséhez négy „alappillért” szükséges lefektetnünk, amelyeket folyamatosan tanulmányozunk és dolgozunk velük: farmorganizmus, a biodinamikus preparátumok, a kozmikus hatások és a folyamatos belsõ szellemi-lelki munka. A sikeres gazdálkodás érdekében ezeket nem csupán szem elõtt kell tartanunk, hanem belsõ erõvé kell válniuk: folyamatosan változó és fejlõdõ inspirációs forrásul kell szolgáljanak a gazdának, melyek segítenek gazdaságának tökéletesebbé tételében. Olyan mezõgazdaságot kell építenünk, melynek középpontjában az azt alakító ember áll, mind termelési, mind fogyasztási oldalról. A végeredmény lehetõség szerint a magyar mezõgazdaság metamorfózisa, mely kihatással lehet a teljes társadalmi berendezkedésre is. A farmorganizmus folyamatosan fejlõdõ ideája a monokultúrákból, állattartó telepekbõl, profitorientált mezõgazdasági üzemekbõl virágzó, diverzifikált, több lábon álló mezõgazdasági individuumokat varázsol. A több ezer hektáros „mutáns” farmorganizmusok tudatos munkával családi gazdaság méretû egészséges élõlényekké alakíthatók, melyekben a legelõk, szántóföldek, erdõk, gyümölcsösök, vizes élõhelyek stb. arányban lennének az organizmust trágyával és lélekkel ellátó állatokkal: tehénnel, kecskével, sertéssel, juhokkal stb. Ezen élõlények minden lépéssel a mezõgazdasági önállóság felé haladnának, miközben a változatos termelés és áru mintegy melléktermékként jelentkeznének. A színes termékpaletta gazdaságilag is nagyobb biztonságot nyújthat egy családnak, mint az egyoldalú, egy termékre épülõ „gazdaság”. A sokféle, minõségi „helyi termék” pedig képes ellátni a régiót vagy akár az országot és tágabb környezetét. Ezen önállóságra törekvõ organizmusok gyógyító hatása nem csupán változatos megjelenésükben rejlik. A táj és a gazdaságok ápolásában, illetve az ipari mezõgazdaság kémiai szemetének eltakarításában nyújtanak segítséget a biodinamikus preparátumok. A két permetezõ és hat komposztoltó preparátum együttes használata új szintre emeli a mezõgazdasági munkát. Alkalmazásukkal hozzájárulunk a táj és az abban élõ „farmlény” homeopatikus gyógyításához, miközben a földi és a kozmikus világok-

ból is erõket vonzunk be, hogy valóban önmagában megálló és idõvel az öngyógyítás potenciáljával ellátott szuperorganizmust gondozhassunk. A preparátumok hatása kisugárzó: megjelenik a gazdaság tágabb környezetében mint újfajta gyógyító rezgés, és a gazdaságból kikerülõ termékekkel a világ bármely pontjára elviheti a „legmodernebb” mezõgazdaság üzenetét. Annak érdekében, hogy tovább növelhessük gazdaságunk életerejét a diverzifikáció és a preparátumok használata mellett, figyelembe kell vennünk az organizmus tágabb környezetét is. A Természet ritmusai alapján gazdaságunk további „finomhangoláson” mehet keresztül, melyet a kozmikus hatások figyelembevételével és azok megfelelõ alkalmazásával érhetünk el. Leginkább a növényi életet tudjuk kedvezõen befolyásolni, de az azt fogyasztó állat is meghálálja a törõdés e roppant csodálatos formáját. Természetesen nekünk, embereknek is fontos, hogy visszatérjünk a kozmikus ritmusok szerinti élethez: mai városainkban a Kozmoszt szó szerint (is) szem elõl veszítettük! Mindezen igen fontos tényezõket és a gazdálkodás tudatos központját – mondhatni szívét – az azt átlátó, alakító és formáló ember alkotja. A biodinamikus munka közben az élõvilág minden birodalmával dolgoznia kell a gazdának. Kívülrõl alakítja az ásványi, a növényi, illetve az állati birodalmakat, és belülrõl alakítja a Természet jelenlegi legnagyobb formálóját: önmagát! A két munka összhangban, egymással párhuzamosan halad: ahogy transzformáljuk a mezõgazdaságot, a tanyákat, a tájat, úgy alakítjuk saját elménket, lelkünket és kapcsolatunkat a világgal és egymással. A teljes biodinamikus átállás idejét 7 évben szokták meghatározni. Ennyi idõ alatt nem csupán a gazdaság vesz fel új köntöst, de az azt gondozó ember is komoly változáson eshet át, ha mélységeiben tanulmányozza a „biodinamizmust” és az annak hátteréül szolgáló antropozófiát. A sikeres gazdálkodás érdekében ez nem csupán elkerülhetetlen, de a szívvel dolgozó gazda igényli is. A társadalmi metamorfózis szüksé-

2013/2

11



gességét megértõ ember pedig lankadatlanul dolgozik önmagán, mert erejét, kitartását, hitét abból a meggyõzõdésbõl meríti, hogy a szociális közeg átalakításához elõször az egyénnek kell átalakulni. Így az egyén saját kezébe veszi saját sorsát, és nem vagy csak kevésbé függ más emberektõl. Mondhatni, tesz egy lépést szabadsága felé. Az egyén, a biodinamikus gazda a folyamatos szellemi iskolázás hatására lassan, de biztosan elhagyja saját érdekébõl fakadó gondolatait, tetteit, és elkezd a közösségért munkálkodni. Az egyéni fejlõdésbõl közösségalakító erõ lesz, mely képes a jelenlegi torz társadalmi rendet tudatos metamorfózison átvezetni. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a mezõgazdaságból kiinduló teljes átalakulás gondolatához, meg kell ismernünk a Közösség Által Fenntartott Mezõgazdaság (C.S.A.) ideáját. A C.S.A. (Community Supported Agriculture) tökéletesen illeszkedik azon mezõgazdasági organizmusokhoz, melyek alapja nem a mindent háttérbe szorító profitszerzésre épül, hanem az önmagában megálló mezõgazdasági individuum ideájának tökéletesítésére mind a mikro- és a makrokozmoszban. A közösség által fenntartott gazdaság kiindulhat a gazdából és a közösségbõl egyaránt: vagy a gazda szervez farmorganizmusa köré közösséget, vagy a közösség kezdi építgetni magát és keres alkalmas gazdaságot a fenntartásra. Mit jelent ez a fenntartás? Nem egy egyszerû dobozrendszerrõl van szó, ahol a vevõ fizet, kapja a dobozt tele élelemmel, és egy egyszerû adás-vétel zajlik le. A C.S.A. ennél sokkal több is lehet! Mind a közösség, mind a gazda megérti és alkalmazni is tudja, hogy a mezõgazdaság nem üzlet, hanem a társadalmunk fenntartásához, fejlõdéséhez – és nem mellékesen minden egyéb emberi tevékenységhez – alapot adó és csodálatra méltó emberi tevékenység, amit sajnos a jelenlegi világ igen alulértékel. A megértésbõl keresés, kommunikáció és kapcsolat alakul ki. Mondhatnánk azt is, hogy miután a konvencionális mezõgazdasági üzem metamorfózi-

12

2013/2

sa lezajlott, és folyamatosan fejlõdõ biodinamikus farmorganizmussá alakult, újabb transzformáció kezdõdik: az élõlény kapcsolattá alakul. Új kapcsolattá gazda és fogyasztó, város és vidék között. A közösség újra megtanulja értékelni a táplálékát elõállító – éjjel-nappal dolgozó – emberek munkáját: nem vásárol, nem egy dobozrendszerbe áll be. Fenntartja a farmorganizmust, a mezõgazdasági munkából adódó kockázatokat átvállalja (elsõsorban meteorológiai veszélyekre gondoljunk), a farm pedig a fenntartást a legmagasabb minõségû táplálékkal hálálja meg. Mind a bõséggel, mind a szükséggel közösen számolnak. Természetesen ez csak egy kiragadott példa egy biodinamikus gazdaság társadalomformáló erejének. Meghatározó szerepe lehet még a környezõ gazdák, fogyasztók, látogatók alakításában, nem is beszélve a Waldorfközösségekkel folytatott közös munka hatásáról. Hosszú távon ezek a közösségek elég erõt tudnának felmutatni ahhoz, hogy a hármas tagozódású szociális organizmus megfelelõ régiójába, a jog szférájába helyezzék át a jelenleg hibásan a gazdaság szférájában helyet foglaló földhasználatot. A kialakult mezõgazdasági krízist nem oldhatjuk meg „csupán” szellemi útmutatás segítségével. A magyar gazdákat jelen pillanatban nem lehet az antropozófián keresztül elindítani a biodinamikus úton. A gazdaságok átalakításának és a biodinamikus munkában – és az antropozófiában – történõ elmélyedésnek párhuzamosan kell történnie. Hogyan tudnánk egy ilyen világra szóló vállalkozást véghezvinni Magyarországon? De gondolhatunk a feladatra egyszerûbben is: hogyan tudnánk a magyar mezõgazdaságot rendbe tenni és olyan útra állítani, amirõl nem kell letérnie a következõ kb. 2000 évben? Induljunk ki abból, hogy forrásokhoz jut egy ilyen kezdeményezés és felgyorsíthatja az intenzív és folyamatos alulról történõ építkezést! A paradigmaváltás sikerének érdekében az egyik legfontosabb feladat a nagyon magas szintû oktatás meghonosítása. Kezdetben nem kell minden mezõgazdasági egyetemen lesöpörni az összes téveszmét az asztalról, és elkezdeni a biodinamikus gazdálkodás oktatását, de legalább egy helyen az országban legyen felsõfokú akkreditált képzés! Annak érdekében, hogy eredményesen kezdhessük meg országunk „farmjainak” metamorfózisát, felkészült gazdákra van szükségünk. Egy központra van szükség, ahol a biodinamikus gazdálkodás inspirálása közben minden szükséges tudnivalót megkaphat az ember. Ahonnan kilépve elmélyülten dolgozhat tovább a lelkébe ültetett képekkel: farmorganizmus, preparátumok, kozmikus hatások, belsõ munka,



C.S.A. stb. melyek együtt tudják formálni a gazda elképzeléseit a saját gazdaságáról, a jövõ magyar mezõgazdaságáról és szociális rendjérõl. Annak érdekében, hogy a viszonylag helyhez kötött gazdákat is segíteni tudjuk, minden megyében minimum három, jobb esetben öt biodinamikus mintagazdaság kialakítása lenne célszerû, amibõl legalább egy organizmus gazdája inspirációs forrásként is szolgálhat az összes többi gazdaságnak. Elengedhetetlen, hogy megyénként legalább egy ilyen családot találjunk, akikben megvan az erõ, az elszántság és a kitartás, hogy inspirálni tudják a többi gazdaság gondozóját, miközben megfelelõ szellemi munkára ösztönzik önmagukat és õket. Megértetik velük mélységeiben feladatuk jelentõségét, mellyel hozzájárulnak egy ország metamorfózisához, és újfajta szemlélethez segítik õket. Munkájuk eredményeként lassan, de biztosan az eleinte folyamatos lelki támaszra és segítségre szoruló gazdák maguk is forrássá válnak. Fontos megértenünk az inspiráció nélkülözhetetlenségét: enélkül csupán önfeledt pénzosztás venné kezdetét, és nagy a valószínûsége, hogyha néhány gazdaság sikeres munkát folytatna, néhány éven belül a puszta anyagiság elporladna. A szellemi-lelki alátámasztás nélkül – antropozófiai vezénylettel – ez a munka sikertelenségre van ítélve. Ezen mintagazdaságokban lehetõség nyílhatna többéves – minimum kettõ – „on farm” oktatás biztosítására. A kétéves gyakorlati és elméleti kurzus után szakmát kaphatnának a mezõgazdaságban elhelyezkedni kívánó fiatalok. Tulajdonképpen két év alatt a vegyes gazdálkodás gyakorlása mellett szellemi táplálékként a biodinamikus gazdálkodást is magukévá tudnák tenni, miközben kiváló lehetõséget biztosíthatnánk a még önmagukban is kételkedõ fiataloknak, hogy a mezõgazdasági munka során új szemszögbõl láthassák a világot, és rátaláljanak önmagukra, életfeladatukra (legyen ez akár mezõgazdasági, akár nem). További feladata lenne ezen központoknak, hogy biodinamikus preparátumokkal is el tudják látni azon átállás alatt lévõ gazdaságokat, amelyek még nem állítják elõ maguknak. Az oktatási központ és a hármas feladatot ellátó mintagazdaságok kialakításával párhuzamosan elindulhat a támogatási rendszer átalakítása. A biodinamikus farmorganizmusokat gondozó gazdákat elõnyben kell részesíteni, és ez nem csupán az ország érdeke. Globálisan is több és több biodinamikus gazdaságot kell kialakítani. Fontos, hogy a jövedelemképzést alaposan átgondoljuk, mert itt könnyen vakvágányra futhat az egész kezdeményezés. Ha nincs meg az oktatás, az inspiráció és a belsõ munkára történõ késztetés egysége, akkor ez is

csak egy újabb sikertelen támogatási rendszer lesz a sok közül. Azonban ha a biodinamikus gazdálkodás propagálása, oktatása és inspirálása egyenrangú, akkor értelmes munka kezdõdhet el, és hosszú távon a ma még sok esetben nélkülözhetetlen – és itt azokra gondolok, akiknek valóban nélkülözhetetlen, nem az ebbõl megélõ, sõt meggazdagodó, földet életben nem látó, nemhogy taposó gazdákra gondolok – „állami támogatás” szükségtelenségét vonhatja maga után. Ezen az úton elindulva olyan egészséges, végterméket elõállító és gazdaságilag is stabil farmorganizmusok alakulhatnának ki, melyeknek életben maradásuk érdekében nem lenne szüksége „külsõ” beavatkozásra életben maradásuk érdekében. Rudolf Steiner többször felhívja az emberek figyelmét, hogy ne vegyenek semmit biztosra, és vizsgáljanak meg mindent! Kételkedjünk, kérdezzünk, járjunk utána, szerezzünk bizonyosságot, mielõtt megtennénk az elsõ lépéseket. Fontos, hogy megvizsgáljuk a biodinamikus gazdálkodás létjogosultságát, fenntarthatóságát, egyén- és társadalomformáló erejét. Abban az esetben, ha a vizsgálódás lezajlott, és megbizonyosodtunk a biodinamika idõszerûségérõl és erejérõl, talán újra saját kezünkbe vehetnénk a sorsunkat, és elindulhatnánk ezen az úton együttes erõvel. Az itt röviden vázolt mezõgazdasági átalakulás nem mindennapi láncreakciót indíthatna el mind országon belül, mind országon kívül, miközben komoly hatással lenne az élet számos más területére, illetve a hármas tagozódású szociális organizmusra. A mezõgazdaság átalakításához minden ember munkájára szükség lenne, így mindenki érdeme is lenne, és büszkén állhatnánk a következõ generáció elé, mondván: mi elõremutató, egészséges, virágzó mezõgazdaságot hagyunk rátok! Néha kétségbeejtõ a kialakult helyzet és az a jövõkép, amit megpróbálnak ránk erõltetni, de hiszem, hogy sokkal többre vagyunk hivatottak, és ezáltal

2013/2

13



sokkal többre is vagyunk képesek, mi, magyarok annál, amit most elõadunk. Itt a lehetõség az összefogásra, a közös munkára, hogy országunkat, régiónkat együttes erõvel építsük és vezessük át egy alulról irányított tudatos metamorfózison. Itt az alkalom, hogy kiváló mezõgazdasági potenciállal rendelkezõ országunkat egy eddig még Európa történelmében soha elõ nem forduló forradalommal átalakítsuk. Nem az utcán, hangosan, fegyverrel a kézben, hanem belül, önmagunkban, csendesen (ha szükséges, kapával a kézben). Az emberek szintjérõl építkezõ, néma forradalom, melynek alapja az antropozófiai segédlettel történõ belsõ önnevelés, eredménye pedig elõször a mezõgazdaság, majd a többi szektor metamorfózisa. Feladata a múlt sérelmeinek elhagyása, önmagunk megregulázása és közös munkára történõ ösztönzése a közösség érdekeinek szem elõtt tartásával. Összefogás, hogy Magyarországból új mag lehessen Európában, melynek csírázását, szárba szökkenését és virágba borulását semmi és senki nem tudja megakadályozni, kizárólag mi magunk. Higgyük el, hogy erre képesek vagyunk, és akarjuk ezt a változást! A segítség váratlan helyekrõl fog érkezni, de érkezni fog, ez nem kérdés! A feladat adott egy valóban Új Magyarország kialakításához! Jó munkát és sok sikert kívánok hozzá Minden Magyar Embernek!

A világ vagyok – minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók gyõznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbõczi és Dózsa – török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövõvel – mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendõ harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendõ, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet õseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. József Attila

Balla Enikõ: Te(l)jes értékû élet – tíz év kecskék között a hegyoldalon Csak egy másik álom, vagy idõszerû, járható út? Menekvés vagy felelõsségvállalás? A városban föltéve ezek a kérdések szinte megválaszolhatatlanok. De a sors sodrása nagy forgószélként elragadva letett rajongással szeretett hegyoldalamon... Csinálni kellett. A sok éven keresztül álomszerûen magamban hordott kérdések váltak reálissá: mit jelenthet az, hogy amit magunk körül látunk, az az élet lenyomata? Mit jelenthet az, hogy a gabonafélék a füvekbõl lettek „kimeditálva”? És jött sok kérdés sok válasszal. Nagy iskola lett a tíz év. A feltétlen odaadás, hogy a sajtokon keresztül közvetíthessem a táj és a kecskék üzenetét, legutóbb azt szólaltatta meg bennem, hogy létezhetnek bûnbeesés elõtti ízek – de ezek megjelenítéséhez melyik és milyen erõkre bízhatom magam? A kérdések visznek tovább... miközben kerekek a napok, és kerekek az évek.

14

2013/2

Szociális élet, hármas tagozódás Hétvége Balla Enikõ sajtkészítõvel a Szabad Gondolatok Házában

Így hangzott a meghívó szövege, amit Balla Enikõ megfogalmazott. A rendezvényen sokan részt vettek, és különleges élményben lehetett részük. Találkozhattak egy olyan emberrel, történettel, élettörténettel és megismerési úttal, amilyennel csak ritkán vagy egyáltalán nem lehet találkozni. Pénteken, amikor Enikõ elkezdett beszélni, még világos volt, szinte besütött a nap a terembe. Aztán sötétedett, egészen sötét lett, és nem gyújtottunk lámpát. A történet vitt magával, Enikõ mesélt – és magával vitt arra az útra, melyet mozgalmas, majdhogynem kalandos életútja során bejárt –, majd a zempléni dombok-hegyek között hazatalált. És elkezdõdött az a munka, amirõl beszélt a hallgatóknak. Antropozófiáról egyáltalán nem vagy csak kevés szó esett – de azt élhettük át, hogy mit jelent, ha valaki az életét éli arra építve, abból táplálkozva, aszerint gondolkodva, amit az antropozófia valóban jelent. Olyan minõség jelent meg a történetekben is, abban is, ahogy Enikõ az érzékelésrõl beszélt – arról, ahogy a tájban benne élve az megismerhetõ a megnyilatkozásain keresztül, a domborzaton, növényein, azok színein és illatain keresztül, az idõjárásán és viharain és napsütésén és a benne élõ állatokon keresztül –, amilyennel én még, azt hiszem, nem találkoztam. Olvashat az ember Steinernél étertestrõl, asztralitásról, fel is sorolhatja az ember lénytagjait és a növényekét meg állatokét – de teljesen mást jelent, más minõség az, amikor egy ember egy adott tájban élve, ott keményen dolgozva, állatokkal foglalkozva, azok természetét, viselkedését figyelve és megismerésére törekedve nem pusztán a fejében raktároz ilyen fogalmakat, hanem ahogy beszél a munkájáról, abban különös mélységek tárulnak fel ezekre a minõségekre vonatkozóan. Olyan

Balla Enikõ: Te(l)jes értékû élet...

finom megfigyelésekkel találkozhattunk, olyan megkülönböztetõ képességgel, ami manapság, egy városban élve, még ha „foglalkozik is” antropozófiával az ember, megközelíthetetlen. Ahogy Goethe beszél arról, hogy a világ – az egész világ – megnyilatkozik az érzékeknek, és mindegyiknek a maga teljességében, arról most sejtésünk támadhatott. Mit jelentenek az illatok, hogyan nyilatkoztatják meg azt a tájat, környezetet, kozmikus összefüggést, melyben létrejöttek, és az ízekben hogyan jelennek meg ugyanezek az összefüggések – beleértve a tájban tevékenykedõ ember hatását, jelenlétét is – az egész rendezvény ezt a különös minõséget hordozta. És még valami, ami nélkül elképzelhetetlen ez a minõség. Ez pedig az az érdeklõdés és szeretet, amivel Enikõ a munkáját végzi, amivel azok felé a lények felé fordul, akikkel-amelyekkel a munkája kapcsán dolga van, legyen ez a segítõje, Robika vagy éppen a kecskék, vagy a széna vagy a fû a mezõn, a táj, a talaj, annak ásványai és így tovább. A szeretet megismerõ erõ – ezt itt meg lehetett tapasztalni. A tett iránti szeretet, a munkája tárgya iránti eleven érdeklõdés az, ami az alapja szeretetének, ami lehetõvé teszi számára ezeknek a lényeknek a megismerését, és ebbõl a megismerésbõl kiindulva, ennek alapján mélyül aztán a szeretet. És akkor magától értetõdik az a felelõsség, amit mindezen lények iránt érez a munkája kapcsán. A lejegyzett szöveg ebbõl a minõségbõl szinte semmit nem tud közvetíteni. Ez az Enikõ megjelenésében, hangjában, mozdulataiban, gesztusaiban, a besötétedésben is, a teljes történésben volt jelen, amit visszaadni lehetetlen. Ezért most a teljes szöveget nem is adjuk közre. Talán néhány különös megfigyelés, jelenség leírása jelezhet ebbõl a minõségbõl valamit, de nem többet, mint amikor elutazik az ember, bejár egy addig ismeretlen tájat, készít néhány fényképet, de aki nem vett részt az utazáson, az a képek láttán nem fogja ugyanazt átélni, mint az utazó a helyszíneken; nem fog érezni illatokat, napsütést, nem él át viharokat és mennydörgést, esti fényeket és hajnalokat, semmit – pusztán az intellektusa kap némi morzsát, ami nem ugyanaz, mint utazni. Íme most néhány részlet – akik ott voltak, azoknak emlékeztetésül, akik nem jöttek el, azoknak azért, hogy megsejtsék, mibõl maradtak ki.

2013/2

15



Hogyan indult a történet? 1991-ben jöttem vissza Magyarországra, amikor minden ragyogott és minden olyan szép volt! 10 évet itt töltöttem Budapesten, és eszembe nem jutott volna, hogy leköltözzek a tanyára, mert annyi fontos feladat volt! Hiszen én ezt is tudom, meg ezt a tudást is hoztam magammal, meg ott is tudok segíteni! Aztán lassacskán kiderült, nem biztos, hogy mások is úgy akarják, ahogy én gondolom. Különösen a nagy szennyvíztisztítási programom során derült ez ki. Makovecz Imre mondta annak idején: „Ez az ország szaron úszik!” Gondoltam, pontosan ez az, most változtatni fogunk! Minden falu kap egy természetközeli szennyvíztisztítót, és egészséges környezet lesz! Nem tudom, manapság milyenek a hatóságok, de akkoriban ez az egészséges környezet egyáltalán nem érdekelte õket, ki nem állhattak engem! Én voltam a szennyvíztisztítási fõellenség minden hatósági körzetben. A polgármesterek imádtak, zászlójukra emeltek, de a hatóságok nem. Nem mûködött az egész, és 10 év után visszamentem Németországba. Nem visszamentem, hanem egyszerûen hazamentem! De az a helyzet állt elõ, hogy az öcsém, aki szintén külföldrõl jött vissza, belevetette magát a nagyszülõktõl örökölt tanya rekonstrukciójába. Rendbe hozta az öreg házat, ami már majdnem szétesett. Kecskék, kutyák, libák jöttek a házhoz, még traktort is vett. Én néha megjelentem pár napra, gondoltam, segítséget nyújtok neki. Ma már tudom, ezek a pár napos megjelenések rettenetesek lehettek, hiszen kívülrõl szóltam bele egy folyamatba. Aztán 7 év után megelégelte: itt nem érdemes dolgozni, és visszament Amerikába, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzen. Megkérdezte: és te visszamész Németországba? Én? Akkor mi lesz a tanyával?! Szét fogják lopni, mint minden mást általában, ami magára marad. Azt mondtam: akkor én csinálom tovább. Lemondtam a feladatokat, amelyekben benne voltam, és elkezdtem a mindennapokkal foglalkozni a tanyán. Ez volt 2002-ben. A tér A tér, ahol élek, Hamvas Béla Öt géniusza szerint az Északhoz tartozik. Egy idõben kicsit sértõdött voltam, miket mond õ Északról! Természetközeliek, félkulturáltak, melankolikusak. Hát igen, igen. És azután írt a kedvencérõl, Délnyugatról, Nyugatról, de Észak az valahogy messze volt Nyugat-Magyarországtól. Észak átöleli az egész Kárpátok láncait, lejtõi végig hozzá tartoznak. Egyszer csak rájöttem, hogy igen, ez Észak. De a Tokaj-Hegyalja és Zemplén az egészen más, de Hamvas nem különítette el. Pedig írt a tokaji borokról is mint a királynõrõl! De azokat a borokat nem ismerhet-

16

2013/2

te, amelyek manapság készülnek Tokaj-Hegyalján, honnan ismerhette volna? Egészen más üzenetük van, mint annak a bornak, amit õ ivott. Az egész Tokaj-Hegyalja valóban Észak, de nagyon sok benne a tûz! Lehet, hogy megvan az az alapmelankólia a területen, de a borok az ásványosságuktól nagyon szilajak tudnak lenni! Az aszú, az édes aszú pedig tele van tûzzel! Tehát más karaktert képvisel az a vidék. Itt élek én, ezen az ellentéteket hordozó területen. Egyrészt tehát hat az Észak, a melankóliájával, természetközeliségével, elvonultságával, másrészt jönnek a Tokaj-Hegyalja és a Zempléni-hegység vonulatai az Alföld peremén. Itt már a déli hatások kezdenek érvényesülni. Az egész borvidék körülbelül 60-80 km hoszszú, és csak 3-5 km szélességben vonul végig a Zempléni-hegység oldalán, a déli és a nyugati lejtõin. Számomra nem mindegy, mert egészen más dolog kecskékkel és kecskesajttal foglalkozni egy különleges borvidéken. Ezen a vidéken nincs tradíciója a kecsketartásnak. Magyarországon egyáltalán nem volt hagyománya, hisz annyira jók a természeti adottságok, hogy nem kellett kecskékkel foglalkozni. A kecskéket mindig a peremterületeken tartották, amely másra már nem volt alkalmas. Így van ez Erdélyben és Kárpátalján is, ahol sok kecskét tartanak. A Rákócziaknak még nagy kecskenyája volt valahol a Kárpátok lankáin, de ott, ahol én vagyok, ott nem tartottak. A kecske nagyon ravasz állat, minden jót megeszik, ami elé kerül. Szõlõ és gyümölcs volt mindig errefelé, ezért kecsketartással nem foglalkoztak. Az országnak az a csücske, ahol élek, nagyon határ menti terület. Azt hiszem, az 1950-es években nem is volt szabad minden további nélkül Sátoraljaújhelyre utazni, már csak azért sem, mert az ország egyik legnagyobb börtöne oda épült. Istenem! Szegény város! Úgyhogy politikailag peremvidék volt. Nagyapám generációja még vette a fáradságot, hogy a meredek hegyoldalakat megmûvelje, és szõlõmunkával meg borkészítéssel fárassza magát. Manapság már a nagyon meredek hegyoldalak elhagyottak még elsõ osztályú termõterületeken is. A Sárospatak és Sátoraljaújhely közötti rész, ahol a tanyám van, még csak nem is elsõ osztályú termõhely, nagyon keskenyek a parcellácskák, el van hagyatva sok minden. Elhagyottak a régi szõlõültetvények és gyümölcsösök, és peremvidék lett. Ennek köszönhetõen élhetek itt a kecskéimmel, hiszen ha nem lenne ott olyan sok elhagyatott szõlõ és gyümölcsös, akkor a kecskéim nem lennének olyan boldogok! Így azonban vándorolunk, vándorolunk... egy óra, két óra, három óra... embert nem lehet látni! Megmûvelt területet sem. Az egyetlen, amire vigyázni kell, az az, hogy ne menjünk vaddisznók által túl sûrûn járt területre, mert azok terjesztik a kullancsot. Különben szabad a gazda!

Szociális élet, hármas tagozódás Ilyen a vidék Sátoraljaújhely és Sárospatak között. Az egész Tokaj-Hegyalja vulkáni eredetû, és nagyon szép kõzetek találhatók itt! Nem arany, ezüst és nem is nemesopál vagy kvarcid, ami régebben errefelé volt. Nem ezeknek, hanem a bentonit, a montmorillonit, a zeolit, a riolit-tufa csodálatában élek. Ezek olyan vulkáni képzõdmények, amelyek nem fordulnak elõ túl gyakran máshol Európában. És a fehér lejtõk, a fehér hasú hegyek – amiket látni lehet a vonatból is – gyönyörûek! Gyönyörû hófehér hegyek. Ezek nem a szokásos mészkõhegyek, ahogy ismerjük. Fehér? Mészkõ. Nem! Az ott riolit-tufa, és vulkáni eredetû! Nincs sok ilyen fajta altalaj a világban, és az új generációs borászok nagyon nagy tiszteletben tartják a vulkáni ásványokat. Regéket tudnak arról mesélni, méterrõl méterre, dûlõrõl dûlõre hogy változik a talaj adottsága, amely lehetõvé teszi manapság a dûlõszelektált borok készítését, amelyek nem léteztek még 20 évvel ezelõtt. Minden egybe volt keverve, sokféle ásványiság mûködik a talajban, és ez sokféle ízzamatú bort ad, és nagyon szilaj borokat is. Tehát nemcsak a melegítõ, öreg hordóban érlelt, töppedt szõlõ, vagy aszúgombákkal édessé vált szõlõbõl készült melegítõ borokat, hanem szilaj borokat is. Amikor elkezdtem a tanyasi életet, semmit nem tudtam a borokról, de annyi sajt-borkóstolón vettem részt, hogy megtanultam. Az új generációs borászok olyan szépen tudnak errõl beszélni, mindenki tudja, hogy az õ borában melyik ásvány a legfontosabb. Nagy tisztelõje vagyok a munkájuknak azért is, mert ugyanazon a talajon élnek az én kecskéim is, amely talaj ásványait kihozza a szõlõ, és a borban válik általában ízlelhetõvé. Csak a kecskéim az ásványoknak a felsõ szinten lévõ megnyilvánulásait élvezik. Ez az, ami a sajtok különlegességét adja. Lényeges, hogy olyan területen dolgozom, ami a borászoknak fontos, és állandó gyönyörû kapcsolat van kettõnk munkája között. Kecskékrõl Van egy nagyon szép könyv a borról, a szõlõrõl mint az ég és a föld között termõrõl. Ebben a komposzt miatt nagyon szép leírás olvasható a különbözõ állatok temperamentumáról. A disznó, aki túr és a földdel van kapcsolatban és melankolikus, trágyája a gyökérre hat. A tehén, aki szépen legel, és a leveleket eszi türelmesen, a vízzel van kapcsolatban, flegmatikus a temperamentuma. A ló az tüzes, ugrik, rohan, trágyája is meleget ad. És akkor a kecskék, hát gyönyörû lények! Õk a levegõvel, a virággal, a fénnyel tartják a kapcsolatot. Ez valami könnyû, könnyûségi erõ. Ha igazán odaadással fej az ember és dolgozik a kecskékkel, odaadással legelteti õket, akkor ez a könnyûség, ami az illatokban, a levegõben, a fényben benne van, valahol visszaszól. Találkozni lehet vele. Mennyire más egy kecske meg egy te-


„…Mint már említettem, az állat temperamentuma hûen tükrözõdik trágyája minõségében. A ló például egy hõ uralta állat, afféle ideges, érzékeny, szinte légies teremtmény, ami a legkisebb kellemetlen ingerre is hirtelen mozdulattal válaszol, akár a tapasztalt lovast is könnyen levetheti a hátáról. Hirtelen felszökellésével, ágaskodásával a ló a naperõkhöz való vonzódásáról tesz tanúbizonyságot… A kecske erõs vonzalmat táplál a hõ és a fény felfelé mutató erõi iránt. Trágyája leginkább a virágzásra hat, de elképzelhetõ, hogy bizonyos mértékben a gyümölcs ízét is befolyásolja…” Nicolas Joly: Az ég és föld szülte bor hén karaktere. A tehén az megy és eszik, utána leül, és kérõdzik. Hmm. hmm. Hmmm. És úgy marad. Hmm, hmm, hmm. A kecske megy... és eszik ebbõl... és abból... és innen... és onnan... és amonnan, a bokorról, és még onnan... még feljebb... és utána leül, és kérõdzik. Hm... ez egy kék virág volt... hm... ez egy piros. De utána, ha csak egy kis zaj van, vagy valaki eltüsszenti magát... hirtelen felugrik. Mi van? Mi történik? A tehén sosem ugrik így fel! Csinálhatsz a füle mellett bármit, õ úgy marad. A kecskében van egy meditatív mozdulat, hogy révülten kérõdzik, de hirtelen éber tud lenni. Szerintem – Goethe után – ahol a nagy ellentétek képesek egyensúlyba kerülni, ott új minõségek születnek. A kecske képes révülni, de megvan benne a képesség az éberségre, benne van az egész lényében, és ez benne van a sajtban. Ott valami más jön létre, mint egy tehénnél például. A másik ellentét: a kecske az egyik legõsibb háziállatunk, mégse lehet neki hízelegni, mint egy macskának vagy kutyának. Nem. Õ szuverén marad. Még mindig van tartása, vadság van benne. Legeltetéskor nehéz õket egy területre bezárni, mert õt az érdekli, hol van neki tetszõ illatos fû. Nem szeretnek egy helyben állni és legelészni. Menni kell, és menni kell! Azt hiszem, ez az egyik titka annak, hogy jó a tej nálam, és jók a sajtok. Szokták mondani: én már ittam kecsketejet, de az nem ilyen volt! Na igen... Ha elmegy a boltba, és vesz egy üveg bort, akkor sem szokta azt mondani, hogy én már ittam bort, és az nem ilyen volt. Mindenütt másféle a bor, vannak ilyen borok meg olyan borok. A kecsketej sem olyan, hogy egyszer ittam, és akkor tudom, milyen az íze. Reménykedem a borászatban, úttörõk lehetnének a mezõgazdaságban. Individualizálják azt a terméket, hangsúlyozzák, hol termett. Örülnék, ha megkérdeznék: és ez a sárgarépa hol termett? Melyik vidéket jeleníti meg? Vagy ez a kecskesajt... hol csinálják? Azt hiszem, így több kapcsolatunk lenne az élelmiszereinkhez is! Ehhez persze az is kell, hogy a termelõk így képviseljék terményeiket.

2013/2

17



A kecskék mindig fontosak voltak, de a mai kultúra kiszorította õket! Eltûntek a köztudatból, mert állítólag igénytelenek. De ez nem igaz. Képzeljük el, lejön egy marslakó a Földre, és látja az éhezõ embereket. Azt mondhatja: Te jó Isten! Ezek hogy élnek? Az emberiség igénytelen! Hát persze, de tudjuk, vannak másképp élõ emberek is. Így van ez a kecskékkel is. Ha nem adnak nekik semmit, csak utcai felületet ehet, mint Afrikában, akkor azt eszi meg. De a kecske válogatós, a kecske igényes! Ezt írja az egyik biodinamikus könyv: „Ha valaki még nem látott kecskét egyensúlyozni szakadékok között, hogy átmenjen a másik oldalra, ahol nyílik egy nagyon illatos virág, hogy hamm! megegye, akkor nem értette még meg a kecske lelkét.” Ilyen a kecske! Kiválasztja azt, amit szeretne. És csak a legjobbat. Imádja a rózsákat, imádja a szõlõt. Rendszeresen etetem õket alma- és mindenféle gyümölcsnyesedékkel, hozzáadom fejés közben a korpához, mert imádják a gyümölcsöt. Most birsalmát kapnak éppen fejés közben, mert még van kinn tárolt birsalmám. Tehát a kecske nem igénytelen állat. Mindenütt meg tud élni, de nem igénytelen. A hely arca Biztos van más környék is, ahol nagyon szép dolgokat lehet kivarázsolni a tájból. Minden tájnak megvan a géniusza, az arca, ahogy Hamvas mondja. A térkép számozott hely, de a helynek arca van! Ezért nem tudok én máshol kecskesajtot csinálni, mert én csak azt az arcot tudom magam elõtt látni. De vannak más helyek, ahol más arcok vannak, amelyeket ugyanúgy meg lehet mutatni a világnak! Ha azok a fiatal kezdõk, akik elindulnak ezen az úton, ezeket a gondolatokat is magukban hordozzák – hogy a munkán keresztül egy arcot mutatunk a világ felé –, akkor a munka is többet jelent puszta megélhetésnél. Ez a belsõ tartalom nagyon fontos! Lehetetlen, hogy ez a belsõ tartalom ne jelenjen meg, ha az ember igazán összeköti magát egy munkával. Én csak jó néhány év elteltével éreztem, hogy a tej megmutatta magát. Csináltam, csináltam, mert tudtam, hogy így kell meg úgy kell. És egyszer csak megszületett: Ja, hát én értem! Értem, miért úgy viselkedik a tej, hogyha ilyen az idõ. Aha! Most a savassága más, akkor most ennek kell történni. Most egy kicsit ügyetlenebb vagyok, akkor ezt úgy kell kialakítani. Az ember össze tudja magát kötni belsõleg a munkájával, és ez az, amitõl új értelmet kap az, amit csinál. Ha az állatokkal és a földdel dolgozunk a tájban, a történetek visszatükrözõdnek. Ha az ember odaadással csinál valamit, nem marad érintetlenül. Mindez a munka hozta, hogy a szellemtudomány kutatásai nagyon fontosak lettek számomra, és nem unalmas az életem. Nagyon sok mindent elmagyaráz, mond az életrõl, a rá-

18

2013/2

„…A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, hacsak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körzõvel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belõle több, mint ez az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van. Mert nem csak természet és környezet, föld, talaj, éghajlat, növényzet, vizek, hegyek és mindez együttesen. A hely nemcsak az, ahol a dolgok vannak. A hely barátságos vagy ellenszenves, félelmetes vagy szelíd, nyugodt vagy fenséges, és a nyelvnek alig van jelzõje, amit ne lehetne a helyre alkalmazni. Két egyforma hely éppúgy nincs, mint két megismétlõdõ pillanat…” Hamvas Béla: Az öt géniusz látásról. Csodáljuk még ma a régi parasztembereket, akik így viselkedtek, és bölcsek voltak. Most már értem, miért! A természettel való kapcsolat nagyon megváltoztatja az embert. Sok minden átértékelõdik. Ma ott tartunk, hogy magunkból kell elõhozni mindazt az impulzust, amit annak idején Steiner közvetített, illetve azok közvetítettek, akik még ismerték. Szerintem minden igazi munka segít ezt az impulzust elõhozni. Az elõadás leírt szövegébõl válogatotta és a szóbeliséget írásos formába öntötte: Buella Mónika.

Károly Sándor Reggeli ima (gyerekeknek) Kihúnyt az éj. Elballagott az álom-õre csillagnyáj Az égi Pásztor arca fénylik újra már Te, lelkem, serkenj, téged várva vár Az emberért teremtett áldott földi táj A mennyei mezõkrõl térj meg, visszaszállj A sorsod õre szárnyasan fölötted áll – Fogadd a fényt! (késõi vers, é. n.)


Kálmán István: A földtulajdon kérdése Rudolf Steiner 1924-ben, mezõgazdászoknak tartott elõadás-sorozatában1 új utat nyitott meg a földmûvelés, a mezõgazdasági termelés számára, amely út magából a mezõgazdaság sajátos életfeltételeibõl adódik, és a jelen szociális követelményeinek megfelelõ földjogot tesz szükségessé. Ma a földkérdés megoldása elsõdlegesen nem gazdasági, hanem jogi, alkotmányozási kérdés. Egy valóságnak megfelelõ földjog vezethet csak a mezõgazdasági termelés gazdasági problémáinak megoldásához, azaz egészséges mezõgazdasági termeléshez, ami már nem az állam hivatalnokainak, hanem a gazdálkodóknak a feladata. Lothar Vogel nemrégiben megjelent könyvére2 szeretném felhívni az olvasók figyelmét, és utalni néhány gondolattal a földkérdéssel foglalkozó fejezetekre (Monopólium és tulajdon; A földjog; A mezõgazdaság baja). A föld legjellegzetesebb tulajdonsága a pénzzel szemben, hogy nem szaporítható. Ezért ha áruvá vagy termelõeszközzé válik, a gazdaságban kisajátítás, monopólium jöhet létre. A földbirtokos abba a helyzetbe kerül, hogy azoktól, akiknek a földön kell élniük vagy dolgozniuk, a föld használatáért földjáradékot követelhet. A földtulajdon lehetõvé teszi, hogy a tulajdonos munka nélküli jövedelemhez jusson, ami megzavarja a gazdasági értékteremtés egyensúlyát.

földhozam 100 100 100 100 100 100 100

tõkeérték 1000 2000 10 000 20 000 40 000 80 000 160 000 és így tovább.

100%-os kamatlábnál a föld ára nullára csökkenne, a föld értéktelenné válna, 0% kamatlábnál végtelenül magas lenne, a föld eladhatatlanná válna. A reálhitel (föld vásárlására felvett hitel) ilyen banki kezelésével megszüntethetõ lenne a föld áruértéke. A jog területén nem elegendõ a pénzzel való spekuláció megszüntetése, mert ez azonnal a földspekulációba csapna át. A tõkejáradék helyébe a földjáradék lépne mint a szociális organizmust megbetegítõ folyamat. A föld használati tulajdonná válása kizárná a jelzáloghitelt, ami drágítja a földbirtokot, míg a személyi hitel olcsóbbá teszi a mezõgazdasági termelést. Jegyzetek: 1

A föld természetes tulajdonsága teszi lehetõvé, hogy földjáradék keletkezzen. Ez a tény antiszociális, megbetegítõ folyamatokra ad lehetõséget. Ezt csak azáltal akadályozhatjuk meg, ha a földet megfosztjuk árukarakterétõl, azaz ha a föld nem lesz eladható, illetve vásárolható. Ez tisztán jogi kérdés, amit a hármas tagozódású szociális organizmusban törvénykezéssel, alkotmányozással lehet megvalósítani.

kamatláb 10% 5% 1% 0,5% 0,25% 0,125% 0, 0625%

Rudolf Steiner: A mezõgazdálkodás gyarapodásának szellemtudományos alapjai. Genius Kiadó, Budapest, 1998

2

Lothar Vogel: Az ember megvalósulása a szociális organizmusban. Natura-Budapest Kft.–Ita Wegman Alapítvány, Budapest, 2012

A földjáradék összefügg a pénzhozammal, a kamathozammal. Minél alacsonyabb a kamat, annál több pénzt lehet a föld, telkek vásárlásába befektetni, ami a föld árának emelkedéséhez vezet. A föld, telek árának emelkedése pedig a mezõgazdasági termékek és a lakások árának emelkedéséhez, drágulásához vezet. Vogel ezt a viszonyt kis táblázatban mutatja meg:

2013/2

19


Alexander Caspar: Az ár problematikája és a tézisek 1894-ben jelent meg Rudolf Steinernek a jövõ szellemtudományát megalapozó mûve, a Szabadság filozófiája. Kezdetben csak nagyon kevés példány fogyott a könyvbõl. Steiner hosszú idõn keresztül figyelemmel kísérte mûvének sorsát, és két embert említ, akikben élt az az impulzus, amelybõl a szabadság filozófiájának ideája származott, és akik akkoriban a szabadságra épülõ szociális rend legradikálisabb képviselõi voltak: John Henry Mackay és Benjamin Tucker. Steiner szerint a kor nem kedvezett a szabadság filozófiája megértésének, és huszonöt évet kellett várnia, míg elhatározta az újabb kiadást, remélve, hogy talán mégis jönnek majd olyan lelkek, akik a Szabadság filozófiája irányában kérdéseket vetnek fel. 1922-ben közgazdász egyetemi hallgatók kérésére tartott elõadásaiban és a szemináriumi megbeszéléseken Steiner ösztönzést kívánt adni a szociális-gazdasági kérdések (szociális hármas tagozódás) megértéséhez*. Az elõadások hatodik kiadása németül 2002-ben jelent meg. A kurzus óta kilencvenegy esztendõ telt el, és mi is felvethetjük a kérdést: még nem érkezett el az idõ a szociális kérdés megértéséhez? Meddig kell még várni, míg a totális káosz állapotából a jövõ szellemtudományából forrásozó szociális hármastagozódás befogadásra talál? Arra a kérdésre, hogy miért nem értették meg az emberek a Rudolf Steiner által megalapított közgazdaságtant, Alexander Caspar ad választ abban a tanulmányában**, melynek elsõ részét most közöljük. A tanulmány a zsákutcából kivezetõ utat írja le. A további részeket következõ számainkban fogjuk megjelentetni Wagner Noémi kitûnõ fordításában. Kálmán István I. Az ár problematikája és a tézisek 1 Az új gazdasági élet elõtt tornyosuló nehézségeket csak akkor tudjuk helyes módon szemügyre venni, ha az ár problematikáját állítjuk a gazdasági gondolkodás középpontjába. A gazdaság javakat szolgáltat a fogyasztáshoz. Gazdasági nézõpontból a szellemi javakat is fel lehet úgy fogni mint amelyek a fogyasztást szolgálják. Ezek a javak azért képviselnek értéket, mert szükséglet mutatkozik irántuk. A nemzetgazdasági értéket egyfajta feszültségi állapotként jellemezhetjük, és azt mondhatjuk, hogy az egyik oldalán az emberi szükséglet áll, amely természetes vagy mesterséges érdeklõdés lehet; a másik oldalán pedig ott áll az adott termék a maga minõségével egy meghatározott helyen és meghatározott idõben, ahol el lehet azt fogyasztani. Az értékteremtõ feszültség az áru oldalán a gazdaságra, s mivel pedig a puszta körforgásból nem tud áru keletkezni, így a természetre, a földterületre utal. A szükséglet oldalán pedig az emberek azon kulturális, szel-

lemi életére utal, amelynek a fejlõdésébõl és haladásából mindig újabb szükségletek keletkeznek. Gazdálkodni annyit tesz, hogy az emberek által létrehozott teljesítmény cserére kerül.2 Az ilyen teljesítmények nemzetgazdasági értékeket képeznek, amelyek cserére kerülnek. Az az emberi tevékenység képez értéket, amely többé-kevésbé feldolgozott vagy átalakított természeti termékként bekerül a gazdasági forgalomba. Erre az értékteremtésre majd még visszatérünk a következõ fejezetben. Az emberi tevékenységet két oldalról kell megragadnunk: lehet inkább fizikai vagy inkább szellemi természetû. Nemzetgazdasági értelemben a fizikai tevékenység csak olyan munkából állhat, amelyet közvetlenül a természeten végez valaki, a szellemi tevékenység pedig csak olyan munkából, amely a fizikai munkát szervezi, racionalizálja.3 Az emberi tevékenység tehát az egyik oldalon értékteremtõ módon öszszekapcsolódik a természettel, ahonnan a nemzetgazdasági folyamat a termékeit kapja. A másik oldalról pedig a szellem által kerül szabályozásra. A kultu-

* 2012-ben mindkét kurzus megjelent magyarul a Silmenor kiadónál az Ita Wegman Alapítvány támogatásával Nemzetgazdasági kurzus címmel. ** Alexander Caspar: Wirtschaften in der Zukunft. Der Weg aus der Sackgasse.

20

2013/2


Alexander Caspar: Az ár problematikája...

rális élet tehát ennyiben a tehetségek és képességek kifejlesztése révén értékalkotóan hat a nemzetgazdasági folyamatban. Az értékek cseréje pedig az árképzésben fejezõdik ki. Valamely termék ára – most nem pénzben kifejezve – a terméknek a többi termékhez viszonyított értékét jelenti. Vagyis, hogy hány vekni kenyér felel meg egy öltönynek, illetve hány öltöny egy bútordarabnak stb. Az árproblematikánál az a lényeg, hogy megértsük, miért kellene minden egyes terméknek elérnie egy meghatározott árat. Nem arról van szó, hogy azt mondjuk, hogy egy terméknek ennyi vagy annyi az ára. Az errõl való gondolkodásnak nem azzal kell foglalkoznia, hogy megadja valamely terméknek a fix, „objektív értékét”, hanem arra kell törekednie, hogy olyan gazdasági intézményeket találjon (egy pénzügyi rendszert is beleértve), amelyek révén a termékek úgy lépnek be a gazdasági forgalomba, és kölcsönösen úgy határozzák meg egymás értékét, hogy egy termék értéke lényegében azon termékek értékének felel meg, amelyekre a termék elõállítójának egy új termék elõállításának ideje alatt – egy tágabb, a késõbbiekben még kifejtendõ értelemben véve – szüksége van. A további fejtegetéseink tárgyát egy olyan árképzés megvalósítása fogja alkotni, amely azon alapszik, hogy azt az értéket, amelyet a szükséglet tulajdonít egy terméknek, összhangba hozza azzal az értékkel, amelyet a gyártó számára képvisel a termék.4 Ezt az árképzést csak egy közösségi szellemû intézmény (Institution wirtschaftlicher Gemeinsinnes = közös gazdasági érzékkel rendelkezõ intézmény)5 fogja tudni átültetni a puszta elvi megértéstõl a konkrét életbe minden résztvevõ számára, mégpedig akkor, ha a termékorientált értékteremtõ tevékenységet újra meg újra valóban a szükségletorientált értékteremtõ feszültségtõl fogja függõvé tenni. Ma még mindenféle értelmetlen intézmények hatnak egy ilyen árképzéssel szemben, amelyek fatális következményekkel bírnak az ember és a környezet szempontjából, és ezért változásért kiáltanak.

elõmozdítóan vagy éppen mérséklõen beavatkozni a termelési folyamatba, hogy a pénzt „drágábbá” vagy „olcsóbbá” lehet tenni; ezzel pedig még inkább hangsúlyossá válik a pénz árujellege. A termékek értékét ezáltal napjainkban eltorzítják az árviszonyok, amelyek többek között az állam pénzügyi politikájából adódnak. Ezek a mélyben folyamatosan ható összefüggések a kritikus idõkben teljesen nyíltan is megmutatkoznak: az árakat az tartja fenn, hogy az állam „garanciát” vállal a pénz – vagyis egyetlenegy áru – értékéért. A pénz tehát olyasvalamivé vált, amivel úgy lehet gazdálkodni, mint a reális entitásokkal. S mindaddig, amíg a pénz maga is a gazdaság tárgyát fogja képezni, addig valami képzeletbeli dolgot fog tükrözni az emberek számára, és zsarnokoskodni fog a szociális élet felett. A hamis árképzés és egy téves jövedelmi és munkahelyteremtõ politika következtében ma világszerte azt látjuk, hogy az adóssághegy folyamatosan nõ, és emberek miriádjai dolgoznak ennek az adóssághegynek a kamatain és törlesztõrészletein, mindazonáltal a téves árstruktúra miatt sziszifuszi kilátástalansággal. Az adósság- és kamatterhet pedig a folyamatos pénzszaporítás ellensúlyozza, lehetõvé téve, hogy az adósságok tovább növekedjenek. A mindenütt növekvõ eladósodásnak pedig a nemzetgazdasági egyenlegben egyre növekvõ vagyonok és pénzek felelnek meg, amelyek hatalmas banki apparátust mûködtetnek az adósságok és vagyonok kezelésére. Ebben a rendszerben emberek egész serege kényszerül arra pazarolni az intelligenciáját és azzal keresni meg a mindennapi kenyerét, hogy hogyan lehet a pénzbõl még több pénzt csinálni, miközben valójában csak átteszi az értékeket az egyik zsebébõl a másikba anélkül, hogy ténylegesen új értékeket hozna létre. Így tehát az emberiség egy része voltaképpen az emberiség másik részének munkájával gazdálkodik és játszik. A pénztömegek az egyik pillanatban részvényeket, földterületeket, nyersanyagokat, mûalkotásokat stb. szereznek, a következõ pillanatban pedig akár már meg is válnak tõlük, ha ez a tõke növekedéséhez vezet – teszik pedig mindezt teljesen elszakadva a termeléstõl, árnövelõ vagy éppen árleszorító hatást kifejtve ezáltal. Mivel pedig a pénzt úgy kezelik mint amire semmilyen elértéktelenedés nem vonatkozhat, ezért ez oda vezetett, hogy a pénz mostanra a fogyasztási cikkek tisztességtelen konkurensévé vált, hiszen azok mindig romlandóak. Az egyik dolog tehát az, hogy a pénzt vissza kell redukálni arra a funkciójára, hogy pusztán csereeszközként szolgáljon, mégpedig azáltal, hogy új alapokra

Elsõ tézis A gazdasági életben a termékek viszonylagos értéke a pénzértékben megadott árban fejezõdik ki. A pénz azonban – ahelyett hogy kizárólag a termékek kölcsönös értékviszonyának kiegyenlítõeszköze lenne – maga is áruvá vált, és az árakat meghamisítva ékelõdik be a szükségleteknek megfelelõ és a fogyasztást szolgáló értékek közé. A pénz árujellege a pénz megteremtõdésének módja által jön létre. A mai pénzteremtés nem áll közvetlen összefüggésben a termeléssel.6 Az ember manapság éppen azáltal akar

2013/2

21



helyezve egy végsõ lejárati dátum révén ez is elöregedjen, a tõkealkotó, asszociatív gazdaságban pedig a kibocsátási módja révén könyveléssé és a teljesítmények mércéjévé váljon (ld. „A pénzteremtés” c. fejezetet késõbb). Második tézis A napjainkban uralkodó szemlélet szerint mindenfajta árképzés a „kereslet és kínálat” alapján szabályozódik. Ma a piac határozza meg az árat. Az ár tehát aszerint alakul, hogy vannak-e olyan emberek, akik meg tudják vásárolni a termékeket, mert rendelkeznek az ehhez szükséges pénzzel. Az elõállított termékek értéke kétségtelenül ösztönzõleg hat a keresletre, az azonban meglehetõsen kérdéses, hogy a kereslet kielégítéséhez rendelkezésre áll-e a pénzeszközök megfelelõ kínálata is. A fogyasztó számára attól függ, hogy milyen árat hajlandó fizetni egy termékért, hogy milyen értéket tulajdonít a szükséglete tárgyának, valamint hogy milyen pénzmennyiséggel, illetve vásárlóerõvel rendelkezik. Ezt pedig a jövedelme határozza meg, amely munkajövedelemként megint csak annak a függvénye, hogy az õ „áruja”, a munka milyen árral rendelkezik. Mivel pedig magának a munkának is van ára, ezért a termékek árai azt tükrözik, hogy mennyit kell dolgozni, és mennyi bért kell kifizetni. Azonban csak akkor tud létrejönni a javak következõ fejezetben tárgyalandó viszonylagos értéke – vagyis az, amire már utaltunk mint egészséges árképzésre –, ha a munkajövedelem és a teljesítmény utáni bevétel nem lesz közvetlenül összekapcsolva. A mai ember számára az jelenti az egyik legnagyobb nehézséget, hogy egy termék nemzetgazdasági értékét a munkától függetlenítve gondolja el, hiszen a munkának önmagában véve nincs nemzetgazdasági értéke. A továbbiakban azt próbáljuk majd megmutatni, hogy ez a képtelenség milyen katasztrofális következményekkel jár, és hogy hogyan lehetne megoldani a munkajövedelem és a teljesítmény hozama közvetlen összekapcsoltságának „gordiuszi csomóját”. Ha ugyanis a munkajövedelem és a teljesítmény utáni bevétel közvetlen függõségi viszonyban van egymással, akkor a szükséglet helyett a teljesítmény utáni bevétel válik a gazdálkodás mozgatórugójává, mivel akkor az ember nem a szociális szükségszerûség miatt dolgozik, hanem – mindaddig, amíg a pénz el nem öregszik – a pénzhalmozás kedvéért. A munka így pusztán a jövedelemhez jutás lehetõségévé válik, a munkajövedelem és a teljesítmény utáni bevétel közvetlen összekapcsoltságának nem értése pedig szükségtelen munkához, illetve termeléshez vezet, amely mind az ember, mind a környezet számára egyaránt káros. Az orvos szükségtelen vizsgálatokat végez, az autósze-

22

2013/2

relõ szükségtelen javításokat hajt végre, a bankos a jutalékokat kitermelõ forgalom kedvéért hajt végre tranzakciókat, a gyáros úgy gyártja a dolgokat, hogy lehetõleg minél hamarabb pótolni kelljen õket. A második tézis tehát az, hogy a munka azáltal tud megszabadulni az árujellegétõl, ha kiemeljük a gazdasági folyamatból, és a jog talajára állítjuk (ld. a „Tõke – munka – jövedelem”, valamint a „Az államszerkezet” c. fejezetet). Harmadik tézis Abban az idõben, amikor az iparosodás gigantikus méreteket kezdett ölteni, hatalmas probléma tornyosult az emberiség elé, amely most követeli a megoldást! Balról és jobbról is doktorkodnak felette emberek mind az iparosodott, mind a fejlõdõ országokban. Ez képezi az alapját annak a feszültségnek, amely a mezõgazdasági és az ipari termékek értékelése közötti árképzésben rejlik. A probléma abban áll, hogy mindenféle iparosodás a mezõgazdaság fölöslegébõl él – amely nem tévesztendõ össze a túltermeléssel. Az ipar számára szükséges befektetéseket ugyanis folyamatosan a mezõgazdasági munka megtakarításából kell fedezni, azonban ez csak akkor lehetséges, ha a munka ipari megszervezésének visszahatása következtében a mezõgazdaság erre lehetõséget ad. A mezõgazdasági földmunkákon belüli fizikai munka megtakarítása képezi azt a tõkét, amellyel az ipar dolgozik, s amelynek a nagysága meghatározza az ipar értékét. A harmadik tézis így tehát az, hogy ipari termelõeszközök formájában nem lehet tõkét vásárolni. A tõkét a keletkezése szerint csak kölcsönözni vagy elajándékozni lehet. Az üzembe vett ipari termelõeszközt azonban mégis lehet birtokolni. Ennek megértéséhez lásd a következõ fejezeteket (különösen „A mezõgazdaság szerepe a tõkefelhalmozásban”, valamint a „Munkamegosztás és tõke, a tõkével való rendelkezés” c. fejezeteket). II. Az értékteremtés alapja és az „õsjövedelem”7 A teljesítmény értéke Képzeljünk el egy olyan zárt gazdaságot, amely még a puszta földmûvelés állapotában található, s amely nem áll kapcsolatban a környezõ gazdaságokkal. Az egész földet elképzelhetjük egy ilyen területként. Ebben a gazdaságban a közvetlenül a természeten elvégzett fizikai munka jelenti az értékteremtõ tényezõt. A természet mint olyan, nem képvisel nemzetgazdasági értéket, csak a munka révén a gazdasági forgalomba bekerülõ természeti termék.



Az értékteremtés nagysága a lakosság és a rendelke- zetgazdasági értelemben vett közös viszonyítási zésre álló hasznosítható földterület viszonyából adó- pont az, hogy az egyik vagy másik termékhez menydik. Ami itt a föld közvetlen megmunkálásának stádi- nyi munka kerül a természeten elvégzésre vagy megumában8 az egyes emberekre esik, az az „õsterme- takarításra. Tehát: lés”, amelybõl minden egyes embernek szüksége van egy minimális mértékre.9 A termelés és a szükséglet nagyjából Az „a” termék egy természeti ter- A „b” termék puszta szellemi teljesítösszhangban lesz, mivel mék, amely emberi, különösképpen is mény vagy ipari termék, amelynek az elõállításához ennyi és ennyi munka senkinek sem fog eszébe fizikai munkához kapcsolódik nem lett a természeten elvégezve, jutni, hogy hulladéknak hanem éppenséggel megtakarításra termeljen. A munkával került, ha szellemi munka kapcsolóösszekapcsolt idõtényezõ dott össze az ipari termékkel. benne foglaltatik az értékmérés alapjában. = I-es érték = II-es érték Ha a kulturális fejlõdés révén újfajta szükségletek keletkeznek, és egy második, a kulturális fejlõdésen alapuló értékteremtõ té- A megtermelt értékeknél tehát az egyik esetben fizinyezõ, vagyis a munka intelligens megszervezése kailag ráfordított munkáról van szó, a másik esetben (többek között a technika) révén a közvetlenül a ter- pedig olyan munkáról, amely a munka intelligencia, mészeten elvégzett fizikai munka megtakarítására szellem általi megtakarítását foglalja magában. A fizikerül sor, akkor lehetõvé válik, hogy egyes emberek kai (kézmûves) munka nemzetgazdasági értelemben felszabaduljanak olyan tevékenységekre, amelyek vett szellemi munka általi feloldása teszi meghatározfüggetlenednek a közvetlenül a természeten végzett hatóvá ez utóbbinak az értékét.10 munkától. Annak az értéke, amit valaki valamilyen, a A mezõgazda közvetlenül a természeten végez föld megmunkálásán kívüli tevékenység által hoz lét- munkát,11 amennyiben ezt fizikailag teszi. A ruhagyárre – illetve teljesít –, a föld megmunkálásából rá esõ tó már nem közvetlenül a természeten végez munrésznek felel meg. Ezt jellemeztük és neveztük a fen- kát. Az õ munkájában már benne van valami a megtatiekben „õs”-, illetve minimális szükségletnek. karított fizikai munkából is. Mindazonáltal a terméMinden elvégzett munka a lakosság számától függ, és szetre nyúlik vissza. Végsõ soron minden termék – végsõ soron csak azzal tud összekapcsolódni, ami a egészen a legigényesebb szellemi teljesítmények által földbõl, vagyis egyenesen a természetbõl jön. Az létrehozott termékekig (pl. számítógép) – a terméember ezekbõl a természeten kigazdálkodott telje- szetre, illetõleg a termelõeszközökkel végzett munsítményekbõl él, és ez az, amire kinek-kinek szüksé- kára nyúlik vissza. Ezek azok a – közvetlenül vagy ge van a saját egzisztenciájához. Ezzel szemben állnak közvetetten a természeten elvégzett munkával létrea szellemi teljesítmények, amelyek többek között a hozott – értékek, amelyeket el kell osztani az önmatermészeten végzett munkát szervezik (racionalizál- gában zárt nemzet- vagy világgazdaság teljes területéják), amelyek azonban csak azáltal válnak lehetõvé, re. A teljesítmények kölcsönös csereeszközeként, hogy a természeten végzett munka megtakarításra pontosabban a kézmûves és szellemi teljesítmények kerül. Az értéküket pontosan ez a megtakarítás hatá- kompenzáló eszközeként a pénz szolgál. rozza meg. Azok helyett, akik a szellemi teljesítmé- Egy egészséges gazdaságban úgy fogják a teljesítményük miatt nem végeznek közvetlenül a természeten nyek kölcsönösen meghatározni egymás értékét, vamunkát, vagyis függetlenedtek tõle, másoknak – a gyis olyan árak alakulnak ki, hogy valamely teljesítföld megmunkálásánál megmaradtaknak – kell átven- mény elõállítója annyi ellenértéket kap majd a teljeniük az általunk „õs”- vagy minimális szükségletnek sítményéért, amennyivel a saját és a hozzátartozói nevezett szükségletbõl rájuk esõ részt. Éppen ezért tágabb értelemben vett szükségleteit mindaddig ki nem tehetjük fel egyszerûen azt a kérdést, hogy tudja elégíteni, amíg újra létre nem hoz egy ugyanmennyi „a” termék mennyi „b” terméknek felel olyan vagy azzal egyenértékû teljesítményt. Ez az meg, vagyis hogy pl. mennyi krumpli mennyi búzának „annyi ellenértéket” pedig minimumként azt a közfelel meg, mennyi búza felel meg egy ingnek, egy rá- vetlenül a természeten elvégzett fizikai munkából az diónak vagy egy tanórának, mivel ezeket nem lehet egyénre esõ részt jelenti, amit az egyes emberek így minden további nélkül összehasonlítani. A nem- „õs”-jövedelmének is nevezhetnénk.

2013/2

23



A kulturális fejlõdéssel együtt nõnek a szükségletek is, a fizikai munkát pedig egyre inkább intelligens munkaszervezés pótolja, miáltal az „õs”-jövedelemre esõ teljesítmények egyre nagyobbá válnak, vagy másként kifejezve nõ a pénz vásárlóereje. Egy gazdasági terület gazdagsága tehát attól függ, hogy mit ad a természet, hány embernek kell ezen osztozkodnia, és milyen magas szintû az emberek mûveltségi foka, tehetsége és ötletei. Az egyének tehetségének – amely a gazdasági munka megszervezésére alkalmazva megtakarítja a munkát – a szociális organizmusban a természet gazdagsága felel meg. Ez szintén hozzásegíthet ahhoz, hogy közvetlenül a természeten munkát takarítsanak meg. Az újabb kori fejlõdés az egyre kifinomultabb találmányok következtében afelé halad, hogy a természetes anyagok újrahasznosítása révén egyre függetlenebbé válik a természet közvetlen kizsákmányolásától.12 Ha csak kevés fizikai munkának kell kapcsolódnia ahhoz, ami a talajból származik, akkor ennek megfelelõen még több szellemi teljesítményhez lehet megtakarítani a munkát. Mindazonáltal a megmaradó fizikai munkát végzõknél mutatkoznia kell a szellemi teljesítmények iránti szükségletnek ahhoz, hogy egyáltalán létezhessen kulturális élet – mégpedig szabad kulturális élet – anélkül, hogy azt valamilyen magasabb instancia, például az állam igazgatná az adók révén. Ezáltal tehát a szellemi tényezõ kétszeresen is belejátszik a gazdasági folyamatba: egyfelõl racionalizálja a fizikai munkát, elõsegítve ezzel, hogy egyre több materiális és immateriális termék kerülhessen létrehozásra, másfelõl pedig egyre újabb szükségleteket is kreál. Hiszen gondoljuk csak meg, mennyire eltérõek a mûvelt és mûveletlen emberek szükségletei! Amint azt majd a „Tõke – munka – jövedelem” c. fejezetben kifejtjük, a szükségleteknek nem szabad a gazdaság saját folyamatából keletkezniük. Az egészséges szociális organizmus a természeti alaptól kapja az árukat, azonban a szükségletei az emberiség fejlõdésébõl kell hogy adódjanak. Ahhoz, hogy az emberiség fejlõdésébõl valóban szabadon keletkezhessenek új szükségletek, ahhoz az állam szervezetét alkotó elemeknek függetleneknek kell lenniük – amint errõl majd az utolsó fejezetben szót ejtünk. Annak, amit valaki egy munkamegosztó gazdaságban kínálni tud, vagyis a teljesítményének az értéke akkor lesz megfelelõen értékelve, ha ez egyensúlyban lesz az „õstermelésbõl” az egyénre esõ értékkel. Ebben a viszonyban kell látnunk az egészséges árképzés mércéjét. Hiszen amikor az egyik érték kölcsönhatásba lép a másikkal, akkor árképzéssel van dolgunk. Minden árképzés az õstermelésben gyökerezik, amelyhez minden egyes termék árát vissza lehet követni.

24

2013/2

Pénzértékben kifejezve az õstermelés az õsjövedelemnek felel meg – ezt az 1. ábrán elszámolási egységnek neveztük –, s ezáltal ez az egyének lehetséges keresetének a nominális mércéje is. Amint már a fejezet elõzõ részeiben utaltunk rá, ennek a vásárlóereje a gazdaság egészén belül a racionális, teljesítménynövelõ tényezõk foka szerint természetesen egyre nagyobb lehet. Aki ebben az értelemben nominálisan is többet keres, az ezt a többletkeresményt azon szociális összefüggések alapján kapja, amelyekben benne áll.13 Az árakról manapság úgy szokás gondolkodni, mint amelyek egyfelõl a javak kínálatától és a javak iránti kereslettõl függnek, másfelõl ugyanakkor szabályozzák is a kínálatot és keresletet, és automatikusan közelítenek egy bizonyos stabil állapot felé. Egy kontemplatív nemzetgazdasági szemlélet értelmében felállíthatjuk a kereslet és kínálat ilyen fogalmait, majd azután megfigyelhetjük, hogyan is hatnak ezek. Egy olyan gondolkodás számára azonban, amely átéli a gazdasági adottságok meghatározó voltát, az árnak mint az árukínálat és árukereslet funkciójának a fogalma túlságosan korlátolt ahhoz, hogy a gazdasági folyamatokat teljes egészében meg tudja ragadni. Hiszen a piacon adódó árnak a szemlélete csupán egy pontszerû szemlélet. Ilyenkor ugyanis éppen azt hagyja el az ember minden téren, ami azon folyamatok mögött van, amelyeket ezekkel a fogalmakkal el akar találni. Mert az áruk iránti kereslet egyúttal mindig a pénzkínálatot is jelenti. Ahhoz, hogy valamilyen kereslet létrejöhessen, egyúttal megfelelõ pénzkínálatnak is jelen kell lennie. Vagyis az árukínálat egyben a pénz iránti keresletet is jelenti, a pénzkínálat pedig az áruk iránti keresletet is. Nemzetgazdasági folyamatként nem is mehet végbe másként a csere vagy a kereskedelem, mint hogy mind a vásárlónál, mind az eladónál mindig meglenne egyszerre mindkettõ, vagyis a kereslet és a kínálat is. Hiszen amivel a vásárló a saját pénzkínálataként rendelkezik, annak is a saját keresletét megelõzõen a nemzetgazdasági folyamatban kell létrejönnie, akárcsak annak az árunak is, amely kínálatként fellép! Ha pusztán a számokat vesszük statisztikailag – hogy mennyibe kerülnek a dolgok pénzben kifejezve –, akkor nem fogunk belelátni a gazdasági élet tényszerû összefüggéseibe és a valódi értékelés folyamatába sem. Napjainknak éppen az a nagy tévedése, hogy a javak értékét kezdettõl fogva a pénzben kifejezett árral teszik egyenlõvé. Aki a fejezet bevezetõ fejtegetéseit olvasva azt gondolja, hogy itt valamilyen, bizonyos természeti termékek értelmében vett „õsszükséglet” vagy „õstermelés” megállapításáról, vagyis egyfajta rögzített



áruképzetrõl van szó, az elvágja maga elõtt annak a lehetõségét, hogy megértse az érték nemzetgazdasági fogalmát. A nemzetgazdaságnak csak annyiban van dolga anyagokkal, amennyiben azok értékekké váltak. Az, hogy – mondjuk – mennyi a fán lévõ alma értéke, egy másik és nem a nemzetgazdasági érték fogalmára vezethetõ vissza; hiszen ha az alma gazdasági forgalomban képviselt értékét nem úgy gondoljuk el, mint ami a munka által meg lett, illetve nem lett változtatva, hanem pusztán a készlet és a szükségletek sürgõsségének funkciójaként vezetjük le, akkor az alma értékét csak úgy közelítettük meg, ahogyan az a „férgek gazdaságának” szempontjából is látszik. Az érték nemzetgazdasági fogalmához abban a pillanatban jutunk el, amikor az ember nem a maga számára használja fel a természeti termékeket, hanem más emberekkel árucsereviszonyba lép; ekkor válik nemzetgazdasági értelemben véve munkává az, amit az ember tesz. Nem lenne helyes, ha az ebben a fejezetben végigvitt gondolatmenetbõl valaki a fiziokratikus eszmék újbóli felvetését akarná levezetni. Amint azt már mondtuk, gazdálkodni annyit jelent, hogy sort kerítünk a termékek, vagyis az emberek teljesítményének egymás közötti cseréjére, ez a csere pedig az árképzésben fejezõdik ki. Végsõ soron bárki, aki elfogulatlanul gondolkodik a gazdaságról, az éppen arra irányítja a figyelmét, ami a vásárló és az eladó között játszódik le. Ha meg akarjuk érteni a gazdasági öszszefüggéseket, akkor elõször is az értékteremtést, majd pedig az árképzést kell górcsõ alá vennünk, hiszen az árban csúcsosodik ki minden olyan impulzus és erõ, amely a nemzetgazdaságban vagy a világgazdaságban tevékeny. Azt pedig, hogy az árképzést nem valami meghatározatlan dologra kell visszavezetnünk, könnyen beláthatjuk akkor, ha a gazdasági folyamatban mindent visszakövetünk egészen addig az értékviszonyig, amely a lakosság száma és a lakosság életfeltételeihez szükséges, használható természeti alap közötti viszonyból adódik a közvetlenül a természeten elvégzett munkára nézve. Ez az értékviszony, vagyis a nemzetgazdasági értelemben vett, maximálisan lehetséges fizikai munka alkotja a mércét. Hiszen az összes elvégezhetõ munka a lakosság számától függ, és mindaz, amivel ez a munka összekapcsolódhat, az a földbõl származik. Az értékrõl alkotott képzet szempontjából teljesen jelentéktelen az, hogy a munka a természet milyenfajta részleteivel, vagyis milyen természeti vagy kulturális adottságokkal kötõdik össze. Nemzetgazdasági értelemben természetesen nem létezik sem „tisztán” fizikai (kézmûves), sem pedig „tisztán” szellemi munka. Azonban fontos, hogy e két, a nemzetgazdaság folyamatában összefonódó

elv mindegyikét megragadjuk önmagában is gondolatilag. A teljesítmények értéke a munka intelligens szervezése révén elracionalizálásra kerülõ fizikai munka révén – mondjuk úgy, hogy nem elértéktelenedik, hanem – pénzben kifejezve egyre kisebb öszszegre vezetõdik le, vagy mondhatnánk, osztódik le. A földmûvelés összességének és a szellemi oldalról történõ dolgoknak az összjátékában van valami, ami nemzetgazdaságilag kölcsönösen kiegyenlíti egymást. Az a pénzügyi rendszer, amelyet „A pénzteremtés” c. fejezetben ismertettünk, mindkét értékteremtõ tényezõt magában foglalja, és lehetõvé teszi, hogy a talaj megmunkálásából származó többletet kompenzáló módon átvigyük a szellemi munka területére. Tehát az összes nemzetgazdasági teljesítmény (szociális termék) értékének változatlan lakosságszám esetén számszerûen mindig ugyanannyinak kell maradnia, mivel a szellemi munkával kigazdálkodott plusz teljesítmények értékét kiegyenlíti a többi teljesítmény értéke, amelyeknél a fizikai munka meg lett takarítva. Ha a teljes népgazdasági teljesítmény értékébõl az egyes ember teljesítményére esõ értékhányadot szociális kvótának nevezzük, akkor ezt mondhatjuk: Az egyének teljesítményének értéke a következõt foglalja magában: azt a szubjektív követelést, hogy az egyén annyi ellenértéket kapjon a teljesítményéért, amennyire ahhoz van szüksége, hogy a saját és a hozzátartozói szükségleteit ki tudja elégíteni mindaddig, amíg újra létre nem hoz egy azzal egyenértékû teljesítményt. Ez a szubjektív követelés pedig annál inkább „objektívvé” válik, minél inkább közelít az egyén teljesítményének értéke a többi szociális kvótából rá esõ értékhányadok összegéhez. Az élet természetesen nem mechanikusan mûködik, és az egyének aligha fogják pontosan a többi szociális kvótából rájuk esõ hányadnak megfelelõen kielégíteni a szükségleteiket. Azt, hogy a kereslet és a termelés folyamatos változásai esetén hogyan lehet újra meg újra megközelítõleg helyreállítani a szociális kvóták érzékeny, értékbeli egyensúlyát, azt az asszociációs elvrõl szóló fejezetben ismertetjük.14 A IX. fejezetben található 4. és 5. kép közötti átmenetbõl nyilvánvalóvá válik, hogy a szellemileg tevékenykedõkre, illetõleg a tiszta fogyasztókra esõ, a termelõeszközök révén (beleértve a földet is) a természetbõl létrehozott teljesítményeken alapuló értékek miként vannak integrálva elõször is a fizikai munkát végzõk szociális kvótáiba, amelyekbõl azután adományokként15 az adományoktól függõ egyének szociális kvótáit alkotják. A szociális kvóták pénzbeli ellenértéke elszámolási egységként (ESZ) szerepel a képeken.

2013/2

25



III. A mezõgazdaság szerepe16 A tõkeképzés Tisztázzuk még egyszer azt, hogy mit is értünk „inverz polaritás”17 alatt. Az egyik oldalon a természeten elvégzett fizikai munka áll, amely értékeket hoz létre, a másik oldalon pedig a szellemi teljesítmények, amelyek értéke annak a fizikai munkának felel meg, amit a szellemi munka elvégzõje megtakarít – vagyis amit nem kell elvégeznie. Két ellentétes áramlással van tehát dolgunk, amelyek két ellentétes értékteremtésen alapszanak, és kiegyenlítésre törekszenek. A munka intelligens megszervezése munkamegosztást eredményez. A munka megosztása racionalizálóan vagy másképpen kifejezve, termelékenységnövelõen hat. A racionalizálást vagy a termelékenységnövelést úgy képzelhetjük el, hogy ugyanannyi munkaráfordítással több, illetve kevesebb munkaráfordítással (idõben mérve) ugyanannyi termelés történik. A könnyebb áttekinthetõség kedvéért most induljunk ki ez utóbbiból. Tételezzünk fel egy még primitív szinten lévõ mezõgazdasági gazdasági rendszert, tehát például egy olyan korszakot, amikor a földmûvesek számára még nem áll rendelkezésre más eszköz, mint hogy gyalogosan közlekedjenek a munkahelyükre. Ha a munka megszervezése vagy valamilyen találmány – pl. a kocsi feltalálása – révén valamilyen racionalizálásra kerül sor, minek következtében ugyanolyan mennyiségû árut kisebb munkaráfordítással lehet megtermelni, akkor ebbõl a nyereségmérlegben – a mi esetünkben a föld mûvelésében – munkamegtakarítás adódik. Mivel makrogazdasági, nem pedig egyéni szemléletmódot követünk, ezért helyes, ha nyereség helyett munkamegtakarításról beszélünk (máskülönben arra a téves vélekedésre juthatna valaki, hogy itt arról van szó, amit a tankönyvek különbözeti nyereségnek neveznek). Hiszen a munkamegtakarításnak, illetve a többlettermelésnek csak akkor van értelme, ha azok valamilyen másfajta tevékenységgel vannak szembeállítva, amelynek az elvégzéséhez kölcsönzésre vagy adományozásra kerülnek. Ellenkezõ esetben a termelékenység fejlõdése értelemszerûen a munkaidõ csökkenéséhez vezetne a szükségtelen munka és a túltermelés elkerülése érdekében. A munkamegtakarítás azt jelenti, hogy bizonyos emberek felszabadulhatnak a földmûvelésbõl valamilyen vállalkozói – a példánknál maradva fuvarozási – vagy szellemi tevékenységre. A mérlegben a munkaráfordítás a kevesebb aktivált munkaráfordítás mellett „pénztárként”, vagyis pénztõkeként jelenik meg, amelyet kölcsönzésekre lehet felhasználni; a példánkban ezekkel gazdálkodik a kocsi feltalálója és a fuvarozó vállalkozó.

26

2013/2

Mit láthatunk ebbõl a példából? Elõször is azt, hogy – amint azt már említettük – a munka „intelligens” megszervezése folytán sor kerül a munka tagolására és megosztására, valamint hogy a munka feltaláló szellem általi megszervezése a közvetlenül a természeten elvégzett munka megtakarítását eredményezi. Azt, amit a példánkban azelõtt mindenki maga végzett el, azt a kocsi feltalálását követõen annak feltalálójával együttmûködve végzi el. Vagyis a munka felosztásra kerül: a kocsi feltalálója már nem végez közvetlenül a természeten munkát, hanem átveszi a fuvarozást. Ezért pedig a kocsi használóitól kap fizetséget. A kocsi tõke. A tõke a munka megosztásával jön létre, a szellem révén racionálisabban ható munkaként. És minél több munkát racionalizál a szellem, minél inkább elõrehalad a tõkeképzõdés, minél nagyobb tõkeképzésre kerül sor, annál inkább eloldódik a munka a természettel való közvetlen öszszeköttetésétõl. Ez a függetlenedés abban csúcsosodik ki, hogy eltûnik a munka különlegessége, a munka tárgya, és már csak szervezés történik. Az az eszköz pedig, amely ezt az absztrakciós folyamatot lehetõvé teszi, nem más, mint a pénz. A pénz mintegy elvont dologként viszonyul ahhoz a sajátos dologhoz, ami a nemzetgazdaságban termelõeszközök formájában tõkeként létezik. Ez teszi lehetõvé annak az értéknek a kifejezését, amely a munka megosztása révén kigazdálkodásra kerül, s amelyet át lehet vinni egyik emberrõl a másikra. A pénz teszi lehetõvé, hogy a nemzetgazdasági folyamatba belenyúlhasson a szellem. A munkamegosztás és a tõkeképzés azért kiált valamilyen pénzügyi rendszer után, mert az értékek átvitele révén teremti meg új termelõeszközök és értékek lehetõségét. A tõkeképzés kísérõ jelenségeként tehát megjelenik a pénzgazdaság. Másodszor pedig nyilvánvalóvá válik az a fontos nemzetgazdasági tény, hogy csak a természeten végzett munka feleslege teszi lehetõvé azt, hogy a munka eltávolodjon a közvetlen földmûveléstõl, amint az az ipari vagy a szellemi (feltaláló, tanító) tevékenységek esetében történik. Ez azt jelenti, hogy mindenféle iparosodás egy, a földmûveléssel szembeni passzívummal dolgozik, vagyis hogy az ipari termelés veszteséges mérlegét a földmûvelés feleslege fedezi. A következõ mérlegszerû áttekintésnek az 1. stádiumban didaktikus jelentõsége van, hiszen a pénzügyi rendszer bevezetése csak akkor válik valósággá, ha a primér földmûvelésen túlmenõen is történik gazdálkodás, vagyis ha a munka függetlenedik a természeti alaptól, ami egyet jelent a tõke létrejöttével. Az ipart folyamatosan a természeti alap közvetlen megmunkálásából származó nyereség tartja fenn. Az ipar ugyan tud tõkejavakat szolgáltatni a földmûvelés számára, de saját magát nem tudja tõkével (a termé-



MÉRLEG Aktívák

Passzívák

1. stádium FÖLDMÛVELÉS Aktivált munkaráfordítás 2. stádium TÕKEKÉPZÉS Aktivált munkaráfordítás Pénztár ( = megtakarított munka) 3. stádium FÖLDMÛVELÉS Aktivált munkaráfordítás Adós (hitel az ipar és a szolgáltatások számára)

a

Hitel (a jegybanktól)

a

a-b b


a

a-b b


a

IPARI TERMELÉS ÉS SZOLGÁLTATÁSOK Ipari termelés és b szolgáltató vállalkozások a földmûvelés részérõl szeti alapon végzett munkától való függetlenedés) ellátni; különben olyan lenne, mint Münchhausen báró, aki a saját üstökénél fogva emeli fel magát a magasba. Azáltal, hogy ma a tõkét termelõeszközök formájában árusítják és vásárolják, vagyis kereskedni lehet vele, azt kasírozzák el, hogy az ipar folyamatosan a földmûvelésbõl származó többletbõl van hitelezve (anélkül, hogy erre a hitelre közvetlenül látható módon kamatot számítanának fel).18 Ennek a ténynek a nem értése a napjainkban szokásos pénzszaporításból ered (amelyet szintén késõbb veszünk kritikus górcsõnk alá), ami groteszk módon ahhoz a manapság elterjedt fordított felfogáshoz vezet, miszerint az ipar tartja el a mezõgazdaságot. Amit az ipar már nem tud elnyelni a számára a földmûvelésbõl rendelkezésre bocsátott tõkébõl, azt adományként a nevelési és a kulturális szektorban kellene felhasználni. Napjainkban azonban a felesleges tõke jelzálogkölcsönök formájában a földterületekbe vándorol, amelyeknek emiatt állandóan emelkedik az ára. Az emelkedõ földhaszonbérletek miatt pedig ennek megfelelõen emelkedik az általános árszint is. Ilyen módon kerülhet sor arra, hogy végül még a legfejlettebb, nagy tõkefelesleggel rendelkezõ ipari országok sem tudják felvenni az árversenyt a gazdaságilag elmaradt országokkal. Az úgynevezett gazdasági fejlõdésben elmaradt országok manapság kiváló példát jelentenek arra, hogy hogyan nem képes a földmûvelés finanszírozni az

Hitel

b

ipart. Ezekben az országokban államilag alacsony szinten tartják a mezõgazdasági árakat – többek között a már említett, napjainkban eluralkodott pénzszaporítás alapján – attól az eszmétõl vezérelve, hogy a mezõgazdaság költségére kell felépíteni a saját ipart. Ennek az árpolitikának azonban az a következménye, hogy végül sem egy saját erejébõl kifejlõdött, pénzügyileg a külföldtõl független ipar, sem pedig egészséges mezõgazdaság nem tud létezni. Hiszen a nyomott mezõgazdasági árak nem teszik lehetõvé olyan felesleg kigazdálkodását, amelybõl finanszírozni lehetne az ipart. Éppen ellenkezõleg: fennáll annak a veszélye, hogy a mezõgazda csak a saját szükségleteire fog termelni, nyereséges vállalkozásokként pedig csupán az exportáló és a világpiaci árakból profitáló nagybirtokok fognak megmaradni. Az ipari termékek mint az emberi akarattól függõ gyártmányok mind mennyiségüket, mind minõségüket tekintve tetszés szerint szaporíthatók. Az egyes ipari termékek ára tehát a racionális elõállítás fokának függvényében egyre csökkenõ tendenciát fog mutatni. Ezáltal a mezõgazdaságban is racionalizálásra és olcsóbb termelésre kerül sor. Ez történik napjainkban nagy méretekben elsõsorban az ipari országokban, és elviekben nincs is ebben semmi kifogásolnivaló. A mezõgazdaság azonban a rendszerbõl adódóan a legjobb úton halad afelé, hogy hibásan helyezkedjen bele a gazdasági életbe, és tönkretegye ma-

2013/2

27



gát (már amennyiben nem megy tönkre a pénzszaporítás miatt, ahogyan azt késõbb fogjuk vázolni). Az iparban – ha pénzszerzésrõl van szó – teljes közömbösség uralkodik nemcsak a munkamódra, hanem a munka termékére, vagyis arra nézve is, ami a munka tárgya. A mezõgazdaság azonban nem veheti át és nem is tudja átvenni ezt a fajta ipari gondolkodásmódot. Hiszen a mezõgazdaságnak nincs meg az a lehetõsége, ami az iparnak megvan, hogy újabb és újabb termékekre térjen át, és tetszés szerint bõvítse a termékpalettáját, vagyis hogy közömbös legyen azzal szemben, amit gyárt. A mai viszonyok között azonban gazdaságossági okokból az iparral folytatott versenyben kényszerítve van arra, hogy a jövedelmét a termékgyártás mennyisége révén tartsa fenn. A termelése ezért a mennyiségileg legracionálisabban elõállítható termékek felé irányul. A mezõgazdaság emiatt napjainkban egyre inkább belekerül egy olyan túltermelésbe, amely a mezõgazdasági és ipari termékek közötti hamis árviszonyhoz vezet. Ez azt jelenti, hogy a mezõgazdaság manapság folyamatosan értékeket ajándékoz az iparnak, a mezõgazda pedig az iparban dolgozókkal szemben alacsonyabb jövedelemre tesz szert. Az egyenlõségi elvnek megfelelõ jövedelemre vonatkozó követelésnek az állam utólag úgy tesz eleget, hogy az ipartól adók révén elveszi a mezõgazdaság ezen „ajándékát”, és szubvenciók formájában visszaajándékozza azt a mezõgazdaságnak, annak fennmaradása érdekében. Az adók is adományok, csak éppen kényszerített adományok. Azáltal pedig, hogy az állam szavatolja az árakat, a mezõgazdaságot a termelés további növelésére serkenti. Vagyis ez egy ördögi kör! Az ilyen szubvencióknak az a hátrányuk, hogy rendszerint azokra a termékekre vonatkoznak, amelyek a legracionálisabban termelhetõk, amelyekbõl azonban már így is túl sok van, mint pl. gabona, tej, hús. Az utóbbi idõben a kincstár azt az utat járja, hogy a mezõgazdaságnak a termékszubvenciók formájában adott jövedelemkiegyenlítés helyett a teljesítménytõl független ellátást fizet. Eszben pedig az ipar és a mezõgazdaság mérlegének napjainkban kiemelkedõen fontos és egyúttal igen nehéz problematikája mutatkozik meg. Majd ha az, ami a téziseink szerint tulajdonképpen egyáltalán nem is lehet áru, tudniillik a földterület, az emberi munkaerõ és a pénz, megszûnik áruként s ezáltal az árképzés költségtényezõjeként funkcionálni, egyedül akkor tud kialakulni olyan viszony a mezõgazdasági és az ipari árak között – az értékképzésrõl és az õsjövedelem alapjáról szóló fejtegetéseinknek megfelelõen –, amelynél egy ipari termék elõállításához szükséges ráfordítás megfelel a mezõgazdaság ehhez szükséges többletének, illetve az ott elért munkamegtakarításnak.

28

2013/2

Azt a kérdést pedig, hogy hogyan lehet a gyakorlatban számszerûen meghatározni az ipar, illetve a szolgáltatások és a földmûvelés közötti mérleget, azt a pénzteremtés megtárgyalását követõen, az asszociatív elvrõl szóló fejezetben fogjuk megválaszolni. Fordította: Wágner Noémi

Jegyzetek 1

Alexander Caspar: Wirtschaften in der Zukunft. Klett und Balmer & Co. Verlag, Zug, 1996 A tanulmány elsõ részét ebben a számban, a továbbiakat következõ számainkban adjuk közre. A lábjegyzetekben hivatkozott rajzokat a következõ résszel együtt fogjuk közölni.

2

A teljesítmény fogalma mind a munka materiális, mind pedig az immateriális eredményeit magában foglalja; ha valaki ezen a helyen azt az ellenvetést tenné, hogy nem önmagukban véve a teljesítmények azok, amelyek a gazdaságot meghatározzák, hanem a szûkösség, akkor ez éppannyira lenne bölcs ellenvetés, mintha valaki azt mondaná, hogy az anyagcserének nem a táplálkozás a tárgya, hanem az éhség.

3

A szellemi munka nem nemzetgazdasági értelemben vett gazdasági felfogását (tanítói tevékenység, mûvészi alkotás stb.) késõbb fogjuk tárgyalni.

4

ld. késõbb, 9. ábra

5

ld. az „Az asszociációs elv” c. fejezetet

6

ld. „A pénzteremtés” c. fejezetet

7

ld. Ábrák és táblázatok 1–5. kép, késõbb közöljük

8

itt a mezõ- és erdõgazdaság, bányászat és halászat értelemben

9

Szándékosan az „õstermelés” és nem a „primér termelés” kifejezést választottuk, mivel a fizikai munkából (= közvetlenül a természeten végzett munka) és szellemi munkából (= fizikai munka megtakarítása) történõ értékteremtés keletkezésének pillanatára akarunk rámutatni, nem pedig specifikusan az olyan szükségletek, mint élelem, ruházkodás, lakhatás kielégítésének aspektusára.

10 Vö. ezzel kapcsolatosan a fizikában az archimedesi elvet, amely szerint valamely test statikus felhajtóereje az általa kiszorított folyadékmennyiség súlyának felel meg. 11 Didaktikus, szemléltetõ okokból választottuk ezt a megfogalmazást, mivel a racionalizált mezõgazdaság természetesen megtakarított fizikai munkát is magában foglal. 12 különösen is a termékenysége, de az energiahordozók is, ld. késõbb: „Ami az egyes szervezetek számára...” 13 ld. a következõ részben 14 ezzel kapcsolatosan lásd még Ábrák és táblázatok, 6. kép, a következõ részben közöljük 15 ld. késõbb: „A felszabadult pénztõke ...” 16 ld. Ábrák és táblázatok 8. kép, késõbb 17 Szimultán ható, egymástól kölcsönösen függõ törvényszerûség, amelynek az egyik oldala a másik ellenkezõjeként (átfordulásaként) értelmezhetõ. 18 ezzel kapcsolatosan lásd még késõbb: „Az, ami ma kamatozási problémaként jelen van...”.

Antropozófia

Grekofski Nathalie: Belgiumtól Magyarországig A közelmúltban interjúkat közöltünk a Kós Károly Egyesülés építészeivel, Jánosi Jánossal, Turi Attilával és Zsigmond Lászlóval. Erre azért került sor, mert a Kós Károly Vállalkozási, Oktatási és Kutatási Egyesülés és az Ita Wegman Alapítvány gondolata és megalapítása nemcsak egy idõben történt, hanem a két intézmény alapítói és a szellemi forrás szoros kapcsolatban álltak egymással. A Kós Károly Egyesülés azzal a célkitûzéssel jött létre, hogy a szabad szellemi élet kibontakozásának intzézményes keretet biztosítson. Az alapítók* meggyõzõdése volt, hogy korunkban a szabad szellemi élet legjelentõsebb forrása a Rudolf Steiner alapította szellemtudomány. Az Ita Wegman Alapítvány kezdeményezõi** cégeiken keresztül a Kós Károly Egyesülés tagjai is voltak. A két sorstörténet párhuzamosan haladt, de késõbb eltérõ irányt vett. A Kós Károly Egyesülés mára az élõ magyar építészetet képviselõ számos céget és magánszemélyt magában foglaló országos intézménnyé formálódott, azonban a szellemtudomány mint forrás számára vitatottá vált vagy elfelejtõdött. Az egyesülést a kezdetek óta hordozó személyekkel készült interjúkban ez a kettõsség tükrözõdik, Grekofski Nathalie „Belgiumtól Magyarországig” írásában pedig drámaian jelenik meg. Nathalie sorsában a két történet mintegy belsõ küzdelemben kapcsolódik össze. Ebben a küzdelemben az emberi személyiség, a természet és a társadalom szerkezete egységes világszemléletként jelenik meg, mint „a külsõ világ bizonytalanságával ellentétben egy egyre biztosabb és tudatosabb szellemi háttér felépítése”. Kálmán István *

Kampis Miklós, Kálmán István, Makovecz Imre

** Frisch Mihály, Kálmán István

Szeretnék négy mozzanatot elmesélni az életembõl, amelyek számomra a legfontosabbak. Az elsõ az, hogy miért és hogyan jöttem ide Magyarországra 1990-ben.

Szt. Mihály ikon (saját munka)

Biztos nem véletlen, hogy idejöttem Magyarországra. Bár én nem akartam idejönni, tudatosan egész biztosan nem. Ez számomra egyértelmû: nem is akarhattam, mivel nem ismertem ezt az országot, sem Makovecz Imre nevét és a munkáját sem. Az én történetem 1988-ban Belgiumban kezdõdött. Amikor az utolsó egyetemi évet végeztem, valami mást kezdtem el rajzolni és sejteni az Építészetrõl. A diplomamunkám egy szellemi központ tervezésérõl szólt. Röviden abból állt, hogy egy szellemi folyamatnak a térbeli lenyomatát rajzoltam. Az Építészetet eszközként használtam fel a víz segítségével. A Víz megformálja magát az épületet, ami mindenütt jelen van, mivel egy tórendszer mellett helyezkedik el. A Víz erõi megformálják az Építészeti „határokat”, és kölcsönhatásként az építészeti anyagok is megformálják és életre keltik a vizet. A tó vizének változó ma-

2013/2

29


1989 diploma, szellemi központ

Antropozófia

gasságai és belsõ élete, lerakódásai kibontakoztatják és elrejtik az épület bizonyos részeit. Ez lehetõvé tesz a Víz által egy különös szimbiózist az épületegyüttes fizikai elemei és szellemi tartalmuk között. Az egyik világ elemei nem léteznek a másik nélkül, és egy közös állandó folyamatban lévõ átalakulás jön létre. Az épületegyüttes spirális formában a tó körül helyezkedik el, ahol a Víz a spirál másik karja, és egybevágóan illeszkednek egymáshoz. A Víz elem egyben az épület valódi közepe, az élet adója. Az épületegyüttes egymásba nyíló tere térbeli élményt idéznek elõ, ezzel a külsõ átalakulással tükrözve az emberben lévõ belsõ átalakulási folyamatokat. Csak az a szellemi lény képes továbbhaladni az egybekapcsolódó tereken, aki elegendõ belsõ erõvel rendelkezik. Egy kritikus tér jelenik meg a spirális épületegyüttesbe haladás közepén: ez a Kétség-torony. Ott még minden lehetséges: vagy erõs fizikai és szellemi küzdelmek legyõzésével tovább tud haladni, vagy egy labirintus lépcsõrendszeren keresztül vissza is próbálhat fordulni. Ezen túlhaladva egyre jobban befelé fordulnak a terek, egyre kevesebb ablakkal rendelkeznek, és egyre ritkább kapcsolat jön létre a külvilággal. Ezzel egyúttal egyre egyszerûbb építészeti eszközökkel és egyre erõsebb belsõ tartalmú terekkel találkozik az ember. Az utolsó terem egy gömbtér, tulajdonképpen egy tökéletes térél-

30

2013/2

mény nyilvánul meg. Csak három helyrõl közelíthetõ meg ez a tér egy közbensõ, a gömbtér körül futó boltíves folyosón keresztül. Spirális haladással juthat csak az ember egy másik ajtóhoz, ahonnan be lehet lépni a gömbtérbe. A gömbtér közepén egy üvegfödém van, ami nem érinti a gömbfelületet. Így az egész gömbtér érzékelhetõvé válik. Csak három üveghídon keresztül lehet rálépni az üvegfödémre. A belsõ ablaktalan gömbtérfelület teljesen sima, és egyenletes áttetszõs belsõ fénnyel rendelkezik, olyan ez a felület, mint egy tojáshéj belsõ oldala. Ebben a térben minden lehetõség megnyílik arra, hogy az Ember teljes lényét megismerje, megtapasztalja, és egységbe kerüljön valódi mivoltával. Más szavakkal – ez az utolsó beavatási tér. Ezt a szellemi központot egy sokkal nagyobb rendszeren belül helyeztem el, tulajdonképpen egy egész várost terveztem meg. Ez tehát az egyik. A másik, hogy Belgiumban az építészdiploma megszerzéséhez memorandumot is kell írni a diplomaterv és annak megvédése mellett, és azt is meg kell védeni a bizottság elõtt. Akkor én egy 200 oldalas memorandumot írtam, aminek „a Teremtõ Mozdulat” címet adtam. Próbáltam fokozatosan megközelíteni azt a pillanatot, és megérteni annak teljes jelentõségét, amikor az építész ül az asztalnál egy üres skiccpausz elõtt, és elkezd tervezni: mi történik akkor, mi vagy ki van jelen, milyen


erõk mozgatják a kezét, hasonló-e ez a folyamat a költõnél, a szobrásznál, a festõnél vagy a matematikában, amikor egy ugrási pont jelenik meg egy folyamatban? Mi rejlik ezekben a pillanatokban vagy éppen elõtte, amikor még nincs semmi a papíron, de már elkezdõdött valami, és a szabad kéz segítségével a teremtésnek a teljes szellemi szabadságát tapasztalhatja az Építész? Így 1989-ben végeztem el az egyetemet Brüsszelben – az osztályomban elsõnek nagy dicsérettel. Rögtön utána egy évig dolgoztam különbözõ brüszszeli irodákban. Rengeteg munka volt, jól kerestem, de belül valamit hiányoltam, és ez késztetett arra, hogy a külföld felé érdeklõdjek. Elkezdtem keresni, hogy melyik külföldi építésznél lehetne továbbtanulni azt, amit akkor csak sejtettem a diplomamunkám és a memorandum írása során. Néztem Olaszország, Anglia, Ausztria felé, de nem igazán találtam azt, amit kerestem, és ösztöndíjat sem kaptam. Közben egy idõs építészhez jártam hétvégén Liègebe, aki jelen volt a diplomamunkámnál. Jacques Gillet-nek hívják. Valamelyik kapcsolatán keresztül tudta, hogy Makovecz Imre létrehozott egy Kós

Károly Egyesülést, és ezen belül létezik egy vándoriskola Budapesten, ahol fiatal végzett építészek továbbképzés formájában tanulhatják a szakmát. Én akkor azt sem tudtam, mi van Magyarországon, ki az a Makovecz Imre, de Gillet segítségével egy portfóliót raktam össze, és jelentkeztem a vándoriskolába egy kísérõ levéllel, amit Makovecz Imrének címeztem. Egy hónappal késõbb pozitív válaszlevelet kaptam franciául. Akkor mindent feladtam Belgiumban: munkát, megélhetési és karrierlehetõséget, személyes kapcsolatokat, családot, testvéreket, barátokat, megszokott környezetet. Ezzel a tudattal érkeztem Magyarországra 1990. szeptember végén. Nem tudtam, mi vár rám, mibõl, hol és hogyan fogok élni, mert akkor egy szót sem tudtam magyarul, egy ismerõsöm sem volt Budapesten, és nem volt anyagi hátterem sem. A semmibõl kellett elindulnom. De mégis, amikor idejöttem, úgy éreztem belül, hogy megérkeztem, és nagyon hosszú út áll elõttem. Amikor hasonló dolgokat kezdtem látni, mint amit Belgiumban magam próbáltam tervezni, kiderült, hogy amit én csak sejtettem az építészetrõl, az létezik. Nemcsak hogy megrajzolják ezeket a házakat, hanem fel is építik. És tényleg van bennük valami, ami sokkal több, mint egy épület. Az igaz, hogy Makovecz Imre épületeiben van valami vagy valaki, aki nagyon jelen van. Annyira jelen van, hogy az ember bemegy a csíkszeredai templomba vagy bármilyen más épületébe, ott áll és azt mondja, hogy ez lehetetlen. Hogy tudja ezt megcsinálni, mert ez több, mint egy épület. Az ember belül megváltozik, mert átél valamit, amit elvileg nem nagyon él át vagy talán csak a halála után. Makovecz Imre épületein keresztül ad valamit az Emberiségnek, ami sokkal

2004. családi ház

1989 szellemi központ, földszinti alaprajz

1989 diploma, szellemi központ alaprajza, metszete

Antropozófia

2013/2

31


2006. Japán könyvtár pályázata

Antropozófia

32

2013/2

Antropozófia


Külképviselet, utcai homlokzat

több annál, mint egy épület, vagy amit az ember gondolni képes, vagy kérni sem tudna. Én azt gondolom, hogy ez a jövõ, ez az, ami engem foglalkoztat. Ezt szeretném folytatni, tervezni, tovább megtanulni, vagy kísérletezni. Természetesen ezt nem direkt módon csinálom. Én nem akarok „Makoveczházakat” tervezni, nem is tudok. Nem ez érdekel, hanem az, mi az esszenciája, mi az a titok, ami az Építészetében rejlik, és hogy lehetne még jobban megközelíteni. Vagy sikerül, vagy nem. Az idõ megmondja. De nem is az a lényeg, hogy sikerül vagy nem, hanem hogy az ember megteszi azt az utat, amit megtesz. Ilyen értelemben számomra ez az Építészet nem egy mozgalom, nem úgynevezett organikus építészet csupán, nem is az antropozófiáról van szó, hanem mindezekkel együtt, annak fölötte van. És én úgy érzem, hogy ezt a dolgot Makovecz Imre annak teljes valóságában megfogta, és meg tudta valósítani a fizikai világban.

Külképviselet, udvar

Makovecz Imre építészete újra a Mûvészet szintjére emelte az Építészetet, tulajdonképpen a valódi helyére, és ez nagyon fontos tett. Ez segíthetné a jövõben a fiatalokat, a következõ generációkat, és ilyen formában továbbvezetné az emberiséget. Se balra, se jobbra, hanem arra. Én arrafelé szeretnék menni, és arrafelé megyek. Botladozok, kevés munkám van, de az irány ez. Ezt az irányt megmutatta nekünk Imre. Ilyen értelemben nem én kerestem õt 1989-ben, vagy nem én találtam õt, hanem õ már bennem volt. Az antropozófiával való kapcsolatom sem úgy történt, hogy én kerestem az antropozófiát, hanem Jacques Gillet mondta nekem 1989-ben – amikor látta ezt a szellemi központ-tervet, és hallotta a védésemet –, hogy olyan dolgot rajzoltam, és olyan dolgokról tettem tanúságot, ami nagyon közel áll egy emberhez, akit Rudolf Steinernek hívnak, és létezik egy Goetheanum épület Svájcban, ami fel is épült. Nem a formavilág volt azonos köztük, hanem a szellemi út és tartalma. 22 éves koromban akkor még nem értettem, mit mondott nekem, mert sem Steiner nevét nem ismertem, sem a Goetheanum épületérõl nem tudtam, hogy hol van, és hogy az micsoda. Ez egy ilyen történet.

Külképviselet, üvegfödém

Számomra a magyar nép, aki a Szent Korona alatt áll, egy különös Fénnyel átitatott befogadó nép. Ebbõl az országból kisugárzik egy nagyon nagy Erõ, egy Fényerõ. Szerintem itt van ennek a Fényerõnek a központja. A Fényerõ vonzza a sötétség erõit, és ezek rendesen itt is vannak. Ilyen értelemben tényleg Szent Mihályhoz tartozó ország Magyarország, és jó helyen vagyok.

2013/2

33

Antropozófia


A második fontos életszakaszom a Szabad Oktatási Fórumon való részvételem.

Harmadjára egy konkrét munkáról szeretnék szólni: egy külképviseleti rezidencia és konzulátus teljes rekonstrukciójáról és bõvítésérõl. Egy 2200 m2 mûemléképület helyezkedik el két utca között a vár alatt. Nagyon régóta szenvedett ez az épület, mivel a talajból és az esõtõl is ázott folyamatosan. Az épület mûszaki állapota nagyon kétséges volt, és funkció szempontjából már nem tudta kielégíteni a követségnek szükséges alapmûködését. Nagyon sok év töprengés után végre elhatározta az állam, hogy egy alapos rekonstrukcióra és a konzulátus rész bõvítésére komoly összeget különít el. Ez a több mint egymilliárd forintos teljes beruházási folyamat 2006 és 2009 között zajlott le: a felméréstõl, a tanulmányoktól, a vázlattervtõl a kiviteli tervig és a kivitelezés-mûvezetésig dolgoztam ezen a munkán. Mindent, amit eddig tanultam, tapasztaltam szakmai és szellemi téren, ebben a munkában tudtam a legteljesebben gyakorolni: a magyar és a francia nyelvet, a hatósági egyeztetéseket, a megrendelõ kérései kielégítését, a körülöttem álló tervezõi csapat létrehozását, információk folyamatos szolgáltatását, a finanszírozási folyamatok megteremtését és átlátását, a tervek elfogadtatását, és ami számomra a legfontosabb volt: az építkezés kísérését és a majdnem minden napi mûvezetést, a naplóbejegyzéseket, kooperációs tárgyalásokat és annak elõké-

2008. Majosháza, hospice-ház alaprajza

Ez a hároméves kurzus 1993 õszétõl 1996 tavaszának végéig tartott, amelyet Makovecz Imre, Kampis Miklós és Kálmán István hozott létre. Három ciklus volt szétosztva egy évben: egy õszi, egy téli és egy tavaszi ciklusból állt. Minden második hétvégén péntek délután és egész szombaton voltak elõadások. Az õszi ciklus az emberi személyiségrõl szólt, a téli ciklus a társadalom szerkezetérõl, a tavaszi pedig a természeti környezetrõl. Az elején 40-50 ember vett részt, de elég hamar 15-re csökkent a hallgatók létszáma, a végén 5-8 fõ letette a záróvizsgát. Olyan fantasztikus elõadások voltak, amelyek lassan, finoman, de biztosan megváltoztatták az ember külsõ szemléletét a világról, de egyben megváltoztatta a belsõ megszokott világát is, és lehetõvé tette egy más világszemlélet megszületését. Nem direkt antropozófiai elõadások voltak ezek, hanem a szellemtudomány ismereteibõl kiindulva egy megtapasztalt, átélt, hiteles és egy új élõ gondolkodási módot adtak át nekünk az elõadók elõadásról elõadásra, témáról témára. Szerintem ez egy nagyon fontos kísérlet volt, és bár csak sokkal késõbb értettem meg a jelentõségét annak, ami akkor történt (mert valóban egy nagyon lassú átalakulási folyamatról van itt szó), nagyon sokat kaptam akkor szellemi, lelki és fizikai fejlõdésemhez. A külsõ világ bizonytalanságával ellentétben egy egyre biztosabb és

tudatosabb szellemi háttér felépítése történt. Ezzel párhuzamosan egy egyre izzóbb fény jelent meg bennem. Mindezért nagyon hálás vagyok mindhárom Kós Károly Egyesülés-alapítónak ( Makovecz Imre, Kampis Miklós, és Kálmán István), mert mindhárom személy, mind mind más formában adták nekem ezeket a kincseket, lehetõségeket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy elõrehaladjak ezen az úton.

34

2013/2


szítéseit. Teljes idõmet, lelkemet, szellememet és energiámat ebbe a munkába tettem bele. Nagyon kemény idõszak volt, de egyben nagyon izgalmas és életteli volt minden értelemben. Akkor tapasztaltam belülrõl a legteljesebben, hogy valóban egy dráma zajlik egy épület megszületése során. Igen, valóban az. Az építés egy dráma. Igenis nagyon jelen kell lenni minden pillanatban minden érintett szereplõvel. Azt tapasztaltam, hogy az összetartó erõ az építész kezében és szívében van, mert csak õ tudja pontosan, mi zajlik, mi a cél, és mi formálódik nap mint nap a szeme elõtt. Ha ez az erõ nem tud érvényesülni, kárt vall az épület és minden. Az elsõ ceruzahúzástól az utolsó részletrajzig, ami eddig csak a papíron, illetve síkban született meg, most kezd lassan térben megvalósulni, teret foglalni, élõvé válni mindenki számára. Minden tervezési mozzanat jelen van egyszerre térben és idõben az utolsó csavar húzásig! Ez gyönyörû volt! A negyedik az, hogy számomra mi történt 2011. szeptember 27-én. Amikor hallottam a hírt, hogy Imre eltávozott, akkor katarzist éltem át, és rögtön utána mintha valaminek a kezdete indult volna el. Szóval nem valaminek a vége, hogy akkor itt van egy pont, és vége, hanem valami újnak a kezdete. Azóta bennem és körülöttem is valami más kezdõdött, mert számomra megdöbbentõen erõs Imre jelenléte. Bár fizikailag közelebb voltam hozzá az utolsó hétig, mégis azóta nagyon közelinek érzem Õt hozzám, még közelebb talán, mint amikor fizikailag itt volt. Ez számomra egy mindennapi valóság, és egyben egy nagy lehetõség is rejlik ebben, egy belsõ feltámadásnak a lehetõsége. Úgy gondolom, hogy 2011. szeptember 27-tõl Imre által megteremtõdik nekünk az a lehetõség, ami egy kegyelmi idõszak, hogy túllépjünk megmerevedett fizikai és lelki rögzüléseken, és valóban szellemi közösséggé váljunk. Ez a lehetõség akkor megadatott fizikai, lelki és szellemi értelemben is, és nemcsak egy szûk csoportnak, hanem mindazoknak, akik szellemileg közel álltak hozzá, és akik ezt az utat választották, és akarják követni. Ahhoz, hogy ez valóban megszülessen, õszinteség, bátorság, erõfeszítés, tudatosság meg sok minden más szükséges, és csak személyes elhatározásból fakadhat. Például azokat a dolgokat, amiket eddig csináltunk, alapvetõen másképpen kellene csinálni, máshogy kellene viszonyulni a másikhoz, munkakapcsolatban sokkal testvériesebben kellene gondolkodni és viselkedni egymással... Ehhez érzek erõt magamban. Ezt nem lehet provokálni, hogy erre vagy arra kell menni,

vagy ezt vagy azt kell csinálni, de erre lehetne törekedni, és valóban szellemi közösségé válni, amirõl Imre mindig beszélt. Visszatérve az elejére, valamilyen szinten a diplomamunkám mindig kísért engem. Már négy év óta újra foglalkozom vele, elõvettem, és újrakezdtem tervezni, illetve rajzolni. Most is úgy érzem, hogy ez egy életforrás. Ez valami sokkal több, mint csupán egy épület. Valószínû rólam is szól, de annál sokkal nagyobb dologról is szól. Az Építészet a mûvészeti ágak egyike volt nagyon sokáig, aztán majdnem semmivé vált a 21. században. Nyugaton teljes mértékben. Vannak sztár építészek, akik bizonyos embereket vagy gazdasági társaságokat szolgálnak, és vannak ismeretlen építészek. Persze vannak más kezdeményezések a világban, de ezek egyébként mindig marginálisak. Én úgy gondolom, hogy Makovecz Imre építészetében és személyiségében van valami, ami annyira erõs, egyedi és egyetemes, amit érdemes jobban megismerni. Folytatni kell, és én szeretném folytatni. Folytatni is fogom. Már lassan három év óta több kisebb csoportban heti találkozási rendszerességgel dolgozzuk fel Rudolf Steiner legfontosabb mûveit, és kísérletek vannak arra vonatkozóan, hogy lehetne mindezeket élõvé és a gyakorlatba tenni. Ilyen téren is rengeteg a tennivaló, kortól és szakmától függetlenül. Például ezt a szellemi központot végig szeretném tervezni, és megépíteni olyan emberekkel és olyan embereknek, akik ezt az utat választották, vagy valami hasonló értékrendet képviselnek, és valóban azt akarják megteremteni és megtapasztalni a mindennapi életükben. Budapest, 2013. január havában

Külképviselet, mûvezetés

Antropozófia

2013/2

35

Könyvajánló

Roberto Trostli: Ahogy az égben, úgy a Földön... Rövidesen megjelenik a Waldorf Ház Pedagógiai Szolgáltató Intézet kiadásában Roberto Trostli: Ahogyan az égben, úgy a Földön... címû könyve Hegedûs Miklós fordításában, melyet minden kedves olvasónk figyelmébe ajánlunk. „Ahogyan az égben, úgy a Földön” Tanulmányában a szerzõ a Waldorf-iskola alapító impulzusát átfogó összefüggésben írja le. Írását nem szellemtudományos értekezésnek, hanem esszének nevezi. Nem történeti szempontból foglalkozik a Waldorf-iskola keletkezésével, hanem összefoglalja mindazokat a princípiumokat, amelyekre minden Waldorf-iskolának ma is épülnie kell. Ezért a leírtakat nem lehet puszta információs anyagnak tekinteni. Nem arról van szó, hogy minden Waldorf-iskolának olyannak kell lennie, amilyen az elsõ stuttgarti iskola volt, hanem ahogy egyetlen növény sem térhet el az archetípustól, úgy minden iskolának, amely a nevelésben és oktatásban Rudolf Steiner pedagógiáját hivatott megvalósítani, az elsõ Waldorf-iskolát goethei értelemben pedagógiai-szociális õsképnek kell tekintenie. Az eredetre való visszatekintés egyre fontosabb lesz, mert egyre több olyan iskolát neveznek Waldorf-iskolának, amelynél az eredendõ spirituális forrással való kapcsolatnak nyoma sincs. Roberto Trostli tanulmánya segít abban, hogy a Waldorf-iskola impulzusát úgy, ahogyan az Rudolf Steinertõl származik, az õ nevétõl el nem választva, a maga tisztaságában törekedjünk megérteni. Kálmán István

36

2013/2

„Ebben az elõadás sorozatában Rudolf Steiner megmutatta, hogy a szemlélet módjának megváltoztatásával a gazdasági élet »jól ismert« összetevõi és folyamatai új fényben mutatkozhatnak meg, feltárva az ember elõtt valódi származásukat és rendeltetésüket, valamint az emberi lény fejlõdésével való elválaszthatatlan összeszövöttségüket.”

A könyv kapható a Magyar Antropozófiai Társaságnál (Budapest II. ker., Riadó u. 2/b, tel.: 06/1/336 0426, www.antropozofia.hu) „…Kutatásunkban úgy ítéltük meg, hogy az Önök által megjelentetett Szabad Gondolat: antropozófia, nevelésmûvészet, szociális hármas tagozódás címû periodikum teljes mértékben megfelel a tudományos kiadványoknak támasztott követelményeknek…” Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Ita Wegmann Alapítvány| Felelõs kiadó: a kuratórium elnöke, Frisch Mihály | Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Szerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk, Zajti Ferenc Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Korrektúra: Rátz Mária | Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41. Tel: 06/70/774 66 94, Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 600 Ft

„Semmi sincs a világban, ami az emberben nincs meg, és az emberben semmi, ami a világban nincs benne.”

„Lothar Vogel könyve a Waldorf iskolák tanárai számára lehetõséget teremt arra, hogy az embertant mintegy kitágítva, kiegészítsék a szociál-antropológia tudományával, hogy az iskolát elhagyó ifjak a szociális kérdés megértésével, önbizalommal és az emberek iránti bizalommal, tetterõsen álljanak bele a jelenkor szociális életviszonyaiba, és tudják munkájukat végezni.”

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

Recommend Documents