4 AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

ANTROPOZÓFIA

2011. 2011.DECEMBER X

AZ

ÉS

14/4

A

SZOCIÁLIS

ÉLET

FOLYÓIRATA

Kálmán István: Emlékezés Makovecz Imrére Antropozófia | Rudolf Steiner és az Antropozófiai mozgalom aktuális helyzete Környezet | Döbröntei Zoltán: Organikus mûvészet Világhelyzet | Franz-Jürgen Römmeler: Euró–turbulenciák: „akár a Titanicon…

TARTALOMJEGYZÉK Mai világunkban élesen szemben áll egymással a gazdasági és a szellemi élet. Megoldható-e a gazdasági javak kultúrába, majd onnan a gazdasági élet felé egy visszaáramlás, hogyan valósítható meg ennek szintézise. Elsõ írásunk Albert és Albrecht története – egy oda-vissza áramló lemniszkáta kép – az igazi krisztusi szeretet megtestesítõje. Arról a testvériségrõl szól, amely a modern világunk értelme, a Karácsony lényege. „Ha egy szellem meghal, emberré válik. És amikor ez az ember meghal, szellem lesz.” Makovez Imrérõl emlékezünk meg. Úgy kell Õt eltemetnünk, hogy ez a temetés szívünkben folyamatos feltámadás legyen – írja Kálmán István. Segítségül hívtuk drámai és egyben felemelõ rajzait, amelyek messze nem épülethomlokzatok, metszetek, hanem valami egészen más dimenziójú képek, egy számunkra láthatatlan világ képi megjelenítése. Antropozófiai rovatunk két cikke hasonló jelenségrõl szól. Irene Diet elõadását a Szabad Gondolatok házában tartotta novemberben. Az izgalmakkal teli eseményen Rudolf Steiner személyének rejtélyét az antropozófiai mozgalom aktuális helyzetén keresztül mutatta be az elõadónõ. Werner Kuhfuss – akinek Makovecz-emlékversét is olvashatjuk –, egy, az antropozófiát Rudolf Steiner személyétõl elválasztó jelenségre hívja fel a figyelmet. Az elsõ és második Goetheanumnak mint épületeknek a lényegét sokan sokféleképpen elemzik. Környezet rovatunkban Kuhfuss és Wegman nézõponja a világ teremtési törvényeibõl indul ki. A befelé forduló, az ember és a szellemi lényeknek világburkot képezõ, befogadó elsõ, és a könyörgõen kifelé forduló, a megváltásra és az átváltozásra figyelmeztetõ második Goetheanumról tiszta, világos gondolatok ezek. Segítenek jobban megérteni Döbröntei Zoltán írását, aki a kortárs mûvészet feladatát igyekszik megragadni, s jut el az organikus építészetig, Makovecz Imre keresztény építészetének megváltó erejéig. Rovatunk gondolatívét egy gyakorló organikus építésszel, Zsigmond Lászlóval készült interjúnk zárja. Beszélgetés az építészetrõl, az antropozófiáról, a Kós Károly Egyesülésrõl – életképek a valóságról. Igen, életképek a valóságról. Világhelyzet van. Nagyon. Mindezt két Römmeler-írás világítja meg. Steiner Kortörténeti szemlélõdéseibõl az elsõ világháború utáni pénzügyi politikát mutatja be az elsõ cikk, kíméletlen következetességgel kontráz napjaink euro-turbulenciájával a második. Csak egyféleképpen lehet feloldani ezt a lapszámot. Makovecz Imre Szentek és kárhozottak templomával, Szent Mihály erejével. Békés, áldott karácsonyi ünnepeket kívánunk Olvasóinknak! A Szerkesztõség

1

Kocsis András: Albert és Albrecht

2

Kálmán István: Emlékezés Makovecz Imrére

4

Werner Kuhfuss: Azt mondta nekem, akartunk építeni egy óvodát…

Antropozófia

6

Rudolf Steiner és az Antropozófiai mozgalom aktuális helyzete

11

Werner Kuhfuss: Miért nem szabad egy szellemi forrásból származó mûvet elválasztani a forrástól és a forrás nevétõl?

Környezet

14

Werner Kuhfuss: Rudolf Steiner Goetheanum-épületei

17

Ita Wegman: A régi és az új Goetheanum

21

Döbröntei Zoltán: Organikus mûvészet

25

A munkában nincs mellébeszélés Interjú Zsigmond Lászlóval

Világhelyzet

30

Franz-Jürgen Römmeler: Kortörténeti szemlélõdések… Rudolf Steiner 1916–17-ben a világháborút folytató pénzügyi és gazdasági imperializmushoz

35

Franz-Jürgen Römmeler: Euró–turbulenciák: „akár a Titanicon…”

Címoldalunkon: Autun (Franciaország), dóm a XII. századból. A királyok imádása

A 15. században egy Nürnberg melletti kis faluban élt egy tizennyolc gyerekes család. Tizennyolc gyerek! Az aranymûves apa napi tizennyolc órát dolgozott pusztán azért, hogy nap mint nap étel kerülhessen az asztalra. Nemcsak a szakmájában tevékenykedett, hanem minden más fizetett munkát is elvégzett, amit csak talált a faluban. A láthatóan reménytelen helyzet ellenére két gyerek egy álmot dédelgetett. Mindketten a mûvészetnek akarták szentelni a tehetségüket, holott tudták, nem engedhetik meg maguknak, hogy elvégezzék a Mûvészeti Akadémiát. A fiúk egyezséget kötöttek. Pénzt dobtak föl – Albert veszített. Ez azt jelentette, hogy négy évig a bányában dolgozik, és fizeti a bátyja, Albrecht taníttatását, aki beiratkozik az Akadémiára. A megállapodás értelmében azután fordul a kocka: Albrecht fizeti Albert taníttatását. Vagy a mûalkotásai eladásából származó bevételbõl, vagy a bányászattal keresett pénzbõl. Albrecht rézkarcai, fametszetei és olajfestményei messze fölülmúlták a legtöbb mestere munkáit, és mire elvégezte az iskolát, tekintélyes jövedelemre tett szert a megrendelésre készített mûvek eladásából. Amikor az ifjú mûvész hazament a falujába, a Dürercsalád ünnepi vacsorával köszöntötte Albrecht gyõzelmes visszatérését. A hosszú és emlékezetes étkezés után Albrecht fölállt a tisztelet jeleként az asztalfõn elhelyezett székérõl, hogy köszöntõt mondjon szeretett testvéréhez: – Most pedig, áldott Albertem, áldott testvérem, most rajtad a sor. Elmehetsz Nürnbergbe, hogy beteljesítsd az álmodat, én pedig gondoskodni fogok rólad. Ekkor minden tekintet türelmetlen várakozással fordult az asztal túlsó vége felé, ahol Albert ült. A férfi sápadt arcát könny áztatta, jobbra-balra ingatta lógó fejét, és szipogva ismételgette: nem, nem, nem. Végül Albert fölemelkedett az ülésérõl, és letörölte a könnyet az orcájáról. – Nem, testvérem, nem mehetek Nürnbergbe. Elkéstem. Nézd… Nézd, mit tettek a kezemmel a bányában töltött évek. Valamennyi ujjam legalább egy-

Albrecht Dürer: Imádkozó kezek

Kocsis András: Albert és Albrecht

szer eltört. Még a poharat sem tudom az egészségedre emelni, nemhogy képes volnék tollal vagy ecsettel finom vonalakat húzni pergamenre vagy vászonra… Több mint négyszázötven év telt el azóta. A világ legkitûnõbb múzeumainak mindegyikében megtalálhatók Albrecht Dürer mesteri arcképei, toll- és szénrajzai, ezüsttûvel készített rézkarcai, vízfestményei, fa- és rézmetszetei. A több száz mû egyike különösen nagy hatással lehet ránk. Egy napon Albrecht nagy fáradsággal aprólékosan kimunkált rajzot készített testvére tenyérrel összefordított, ég felé mutató két sérült kezérõl, hogy ezzel is kifejezze az iránta érzett tiszteletét mindazért, amit Albert föláldozott érte. A rendkívül kifejezõ munkának ezt az egyszerû címet adta: Kezek. Az emberek világszerte szinte azonnal a szívükbe fogadták a csodálatos remekmûvet. Az alázatos szeretet ábrázolását látták benne, így aztán az Imádkozó kezek néven beírta magát a világ remekmûvei közé.

2011/4

1

Kálmán István: Emlékezés Makovecz Imrére

Október 8-án, Szaturnusz napján helyezték a koporsót a sírba. Makovecz Imre földi maradványai át lettek adva az elemeknek. Lelki lénye elbúcsúzott az érzéki élettõl, és egy másik szférába lépett át. Itt maradt azok fájdalmában, akiket elhagyott, azokban a gondolatokban és érzésekben, amelyeket felkeltett bennünk, amit gondolni és érezni tudtunk vele kapcsolatban, amikor még láthatóan közöttünk volt. „Ha egy szellem meghal, emberré válik. És amikor ez az ember meghal, szellem lesz” – írja Novalis. Szellemekkel nehezebb találkoznunk, mert nem az érzékeken keresztül nyilatkoznak meg. Emlékezésre vagyunk utalva. De a Makovecz Imrérõl megõrzött képek nem csak a múltra vonatkoznak. Tudnunk kell, hogy igaz gondolatainkban, nemes érzéseinkben Õ reálisan jelen van. Nem ment el tõlünk, sõt még erõteljesebben velünk van, legalábbis azok számára, akik a múltat a jövõvel össze tudják kötni. Úgy kell Õt eltemetnünk, hogy ez a temetés a szívünkben folyamatos feltámadás legyen. Így akar Õ is, a szférákon áthaladva velünk együtt továbbélni. „Az ember énje része a földgömb lényegének, vele egylényegû »intelligenciája« meghaladja topográfiai helyzetét; az ember »örök életû« énjérõl alkotott hiedelem nem irreális, csak az életrõl alkotott felfogása lehet érintõleges.” Így fogalmazta meg a Farkasréti temetõ ravatalozójának tervezésekor a szellemi világhoz való viszonyát, mert tudott a szellem halál feletti erejérõl.

Makovecz Imre rajza

Hogy ki volt Makovecz Imre, milyen feladatokkal jött a Földre, azt magából a földi létbõl nem fejthetjük meg. Amit építészeti alkotásaival létrehozott, az összekötötte Õt a Kárpát-medencében élõ népek sorsával, az ide született, általa nagyra becsült mesterekkel, és Õ ezen keresztül minden intellektualizmustól és nacionalizmustól mentesen volt igazi közép-európai szellem.

2

2011/4

„Elsõ keresztelés itt az elõtti életbeni temetés, s az itti temetés túl keresztelés… s minden létalakból az abban készült azon léti érzékeken felüli finomat szabadítja ki a halál…” Bólyai Farkas Épületeirõl, közéleti szereplésérõl, a Kós Károly Egyesülés, a Vándoriskola, a Mûvészeti Akadémia és még sok minden más alapításában éltetõ szerepérõl, a számtalan hazai és nemzetközi díjáról már sokat írtak, és még fognak is írni. De ha nemcsak tisztelni és elismerni akarjuk Õt, hanem megérteni is, akkor a legjobb, ha saját írásait olvassuk, amelyeket Makovecz Anna és Serdián Miklós szeretettel gondozott, és amelyeket kimagaslóan szép kiadványokban olvashatunk. Még a kommunista diktatúra idejében történt, hogy elõadást tartott az Építõmûvészek Szövetségében, és elõadása közben valaki provokatív kérdést tett fel az antropozófiához és Rudolf Steinerhez fûzõdõ kapcsolatáról. Imre habozás nélkül válaszolt: Az antropozófia itt van bennem – mutatott a szívére -, Rudolf Steinerrel szemben pedig az a dolgom, hogy megszabaduljak tõle. Egyszer nekem azt mondta: „Én nem lehetek antropozófus építész, mert az antropozófiát diszkreditálták.” Késõbb kilépett az Antropozófiai Társaságból. Levélben megindokolta kilépését, és kérte, hogy azt nyilvánosan ismertessék. A társaság akkori vezetõje a tagok elõtt nem olvasta fel a levelét. Makovecz Imre nemcsak építészeti, mûvészeti alkotásaival, hanem az egész életével, emberi magatartásával fényességet sugárzott egy szellemtõl elidegenedett világban. Aki találkozott Makovecz Imrével, kapott egy lehetõséget; ha élni tudott vele, emelkedett; s ha ezt elmulasztotta, mélyebbre süllyedt, mint e nélkül történt volna. Élete vége felé nemcsak a hatalmas munka, hanem a környezõ világ – mely iránt teljes odaadásban élt és dolgozott – is felemésztette erõit. A szívünkben lévõ sírkõre ezt a feliratot véssük: „Memento mori” – ami a régi misztériumok tanítása szerint annyit jelent: „Éljétek együtt a halottakkal az õ sorsukat!”

2011/4

3

Er hat mir gesagt, wir wollten einen Kindergarten bauen ... Jeder wahre Bau Ist ein Baum. Er entwächst Einem Traum. Der Traum War ein Schlaf. In dem Schlaf War die Nacht, waren Erde, Mond und Sterne. Durch die Erde Scheint die Sonne. Dadurch ist der Schlaf erwacht. Schlägt die Augen auf Im Traum, Im Bau. Dem Traum entwächst der Bau, aus dem Schlaf erweckter Baum. Menschenbaum und Menschenbau. Die Vögel in ihm Sind die Gedanken, himmlische Gedanken, die gehen lernen mit Füssen und mit Händen, die fassen und lassen, Menscendenken mit den Händen. Arbeit ist der Menschenbau, Weltgedanken in dem Menschen Weltenbaum aus Arbeit Welten-Esche Arbeitsbaum. In den Wurzeln sind die Toten, raunen durch die Aste aufwärts zu den Ungeborenen, die, den Bau umschwebend, den umgestülpten Menschenbaum, auf Empfängnis warten, auf Empfang im Arbeitsbau auf Erden. Die Vögel in dem Bau, dem aufgewachten warmen Lebensbaum, der Vogelschwarm, die Kinder sind es, die wir wollen, die uns führen wollen aus dem Bau in die Welt. Von Werner Kuhfuss für Makovecz Imre (1936-2011) 10. Oktober 2011

4

2011/4

Azt mondta nekem, akartunk építeni egy óvodát ... Minden valódi ház egy fa Mi az álomból kinõ. Az álom alvás volt, S az alvásban ott volt az éjszaka, a Föld, a Hold s a csillagok kara. A Földön átragyog a Nap. Általa az alvás ébredve kel. Álomban, házban szemeket nyitva fel. Az álomból kinõ a ház az alvásból a fa kikel. Emberfa és emberház, hol a madarak gondolatok, égi gondolatok, kik járni tanulnak kézzel, lábbal megfognak és elengednek, emberi gondolkodás a kezekkel. A munka emberház, világgondolatok az emberben. A munkából lesz világfa, Világ-kõris munkafa. Gyökerekben a holtak az ágakon át felsuttognak a meg-nem-születettekhez, kik a házat, az áttüremkedett emberfát körüllengik, s várnak fogantatásra, fogadásra a Földön a munkaházba. Madarak a házban, a felébresztett meleg életfában. A madarak a gyerekek, Akiket akarunk, kik bennünket vezetni akarnak a házból a világba. Werner Kuhfusstól Makovecz Imrének (1936–2011) 2011. október 10. Fordította: Séva

2011/4

5

Makovecz Imre: Felsõ-Krisztinavárosi templom rajza

ANTROPOZÓFIA


6

2011/4

denciája az volt – bizonyos pozitív dolgok említése mellett –, hogy az antropozófia igazából semmi eredeti dolgot nem tud felmutatni. Hogy az nem más, mint a már ismert, régebbi felfogások gyûjteménye, amelyeket Rudolf Steiner ilyen eklektikus módon összehordott. Különösen furcsa ezeknek a cikkeknek a nyelvezete. Soha nem szoktak egy halott emberrõl ilyen módon, ekkora intenzív, belsõ részvétellel beszélni, még akkor sem, ha negatív dolgokról van szó. Így valójában nem egy halottról, hanem az élõkrõl szokás beszélni, akik még itt vannak közöttünk, és részt tudnak venni az egész polémiában. Egy halottat általában tisztelni szoktak, és ha van is olyasmi, ami kevéssé tiszteletreméltó benne, azt inkább egy kicsit megpróbálják szépíteni vagy elfelejteni. De ezeknek a cikkeknek épp hogy nem ilyen a hangvétele, hanem úgy vannak megírva, mintha maga a szerzõ nagyon is érintve lenne a témában. Ennek az elemnek, amibõl mindezek a felfogások táplálkoznak, van egy elõfutára is. Ez pedig egy Helmuth Zander nevezetû katolikus teológus mûve. Egy kétezer oldalas habilitációs írás. A berlini egyetem e privát docense azt a feladatot tûzte maga elé, hogy kiderítse, hogyan is áll a dolog Rudolf Steinerrel és az antropozófiával, és minden létezõ forrást feldolgozott. A munkája során két hipotézist követett. Az elsõ, hogy az antropozófiát sohasem szabad a nélkül a történelmi összefüggés nélkül szemlélni, amelyben keletkezett. Csak azon belül értelmezhetõ. Amibõl az következik, hogy az antropozófia nem más, mint a teozófiának és a hozzá kapcsolódó elemeknek egy továbbfejlesztett formája. Jobb oldalon Irene Diet a tolmács társaságában

A 150. évforduló alkalmat adott a Szabad Gondolatok Házának arra, hogy november 14–15-én ismét vendégül láthassa Irene Dietet, aki – az általános megemlékezésektõl és visszaemlékezésektõl eltérõ módon – Rudolf Steinert mint rejtélyt mutatta meg nekünk. Azt gondolhatnánk, hogy Rudolf Steinerrõl már mindent elmondtak, amit el lehet mondani. Számos könyvet, cikket írtak és elõadást tartottak róla. Mit lehetne még elmondani, amit ne tudnának az emberek? Rudolf Steiner 150. születésnapját – ahogy az elõre látható volt – nagyon intenzíven megünnepelték antropozófus körökben az idei évben. Az Antropozófiai Társaságban elõadásokat és mindenféle ünnepségeket tartottak. Mindaz, ami az antropozófus körökben történt, nem volt meglepõ. De vajon hogyan játszódik le ez az évforduló a nyilvánosság elõtt? Mi történik az antropozófus körökön kívül? Vajon úgy emlékeznek meg Rudolf Steiner születésnapjáról is, mint ahogy más híres emberekrõl (mint ahogy például Schiller vagy Chopin esetében történt)? Talán egyáltalán meg sem emlékeznek róla? Sõt elhallgatják? Nagy meglepetés, hogy Németországban épp az ellenkezõje történt. A legnagyobb napilapokban írtak róla. A Die Zeitungnak például rögtön a címlapján jelent meg egy cikk Rudolf Steinerrõl. A címe: Rudolf Steiner, a tarka zseni. A felirat mellett pedig látható volt színesben néhány a híres táblarajzokból, és a fél újság tele volt a vele kapcsolatos cikkekkel. És ez így volt a legtöbb napilapban. Egészen döbbenetes módon, nemcsak antropozófus körökben, hanem nyilvános újságban és mindenhol megemlékeztek Rudolf Steinerrõl, amit egyfajta jelenségnek tekinthetünk. Elõször is lehet örülni neki. Másfelõl érdekes lehet a számunkra a „hogyan”. Ha elolvassa valaki ezeket a cikkeket, bizonyos dolgok feltûnhetnek. Hogyan is ünnepelték ezt a születésnapot? Az egyik felfogás, ami keresztülvonult ezeken a cikkeken, hogy Rudolf Steiner is csak egy ember volt. Elõkerültek például a nõügyei, fiatalkorában elkövetett vélelmezett bûnei, vagy hogy az elsõ teozófus körökben furcsán nagy volt a nõk részvételi aránya. Ami jól adagolva, elszórva jelent meg ezekben a cikkekben. Emellett megjelent egy második elem, amely nemcsak Rudolf Steiner személyével, hanem az antropozófiával is foglalkozott. Ezeknek az alapten-

ANTROPOZÓFIA


2007 óta, mikor ez a könyv megjelent, az antropozófus körökben egy új irányzat jelent meg. Erõssé vált az a tendencia, hogy helyezzük Rudolf Steinert a „megfelelõ helyre”, és szabaduljunk meg végre a vak Rudolf Steiner-imádattól. Ami azután egészen az antropozófus elnökségig is elért. Persze már korábban is volt egy áramlat – amit fõképpen az Info3 újság képviselt –, amiben újra meg újra azt hangoztatták, hogy Rudolf Steinert egy egyszerû embernek kell tekintenünk. Ez erõsödött fel mostanra és jutott el az antropozófus elnökségi körökig. Olyan elõadásokat is megélhettünk már Németországban – fontos szerepet játszó személyektõl –, amelynek az volt az alap mondanivalója, hogy végre meg kell szabadulnunk Rudolf Steinertõl, hogy megtalálhassuk a saját spirituális magaslatainkat és életrajzi mélységeinket. Ami csak akkor lehetséges, ha Rudolf Steinertõl megfelelõ távolságba tudunk kerülni. Emellett megjelenik még egy másik fontos jelenség is, ami egy olyan áramlatot érint, ami eddig még elég korlátozott volt: a Marie Steiner körüli élet, illetve a Steiner Kiadó körüli kis csoport. Ott is az jelenik meg, mint amit máshol is találunk. Legutóbb kiadásra került például egy könyv, amelynek a címe: Hogy is vagy te az antropozófiával? Ami nem más, mint a fausti kérdésre való visszautalás: Hogy állsz a vallással? Ezzel szinte össze is foglaltuk a könyvet, ami párbeszédes formában van megírva, és azt akarja közvetíteni, hogy Rudolf Steiner valójában olyan emberként lépett fel, akinek csak hinni lehet. Hogy az antropozófia valójában hitet követel az emberektõl. Ezek után különös dolog arra gondolni, hogy így írhat az, aki a Steiner összkiadás kiadója! Aki közben Steinert tulajdonképpen nem találja helyénvalónak. Így írnak épp azok, akik a megélhetésüket, az életüket, a pénzüket Rudolf Steinernek, a vele kapcsolatos munkáknak köszönhetik, és közben mégis azt hangoztatják, hogy Steinert igazából túl kell haladnunk, és nem azzal kell foglalkoznunk, ami õ volt. A korunkban felmerülõ jelenségek között még két

hölgyet is meg kell említenünk. Két olyan személyt, akik valójában egymással szemben is harcban állnak, miközben tulajdonképpen nagyon hasonlóan lépnek fel. Az egyikük a stigmatizált Judith von Halle, egy berlini hölgy, aki a rendkívüli módon látogatott és mellesleg kiemelten drága elõadásain mindenhol arról számol be, hogy õ maga hogyan vett részt Krisztus keresztre feszítésén. Olyan valaki, aki teljes mértékben Rudolf Steiner mellé helyezi magát. Azt mondja, hogy: „Igen, Rudolf Steiner krisztológiája helyes, én is így látom.” Ez a fénnyel táplálkozó, stigmatizált személy manapság rendkívül ünnepelt elõadó. Az antropozófusok lélegzet-visszafojtva hallgatják elbeszéléseit. A másik személy pedig egy holland hölgy, Mike Mosmuller, aki azt állítja magáról, hogy a „Szabadság filozófiájától” lett látóvá. A tiszta gondolkodástól, a tiszta gondolkodáson keresztül jutott el a szellemi látásig. De ha komolyabban megnézzük, amiket leír, azt mondhatjuk, hogy azok nem mások, mint valamiféle asztrálutazások. Ennek alapján látható, hogy bár a két hölgy egymással is harcban áll, van valami, ami összeköti õket. Mégpedig az, hogy mindkét fellépésnek „New Age” jellege van, miközben mégis mindketten Rudolf Steinert tekintik a mesterüknek. Két oldal jelenik meg tehát elõttünk. Az egyik, amelyik túlhaladottnak tekinti Rudolf Steinert, a másik pedig, aki a mesterének. A két csoport teljesen más pozícióban áll Steinerrel szemben. Legalábbis abban, ahogy vele kapcsolatban megnyilvánulnak, ahogyan saját magukat pozicionálják. Mégis van valami közös bennük, ami sokkal jelentõsebb annál, mint ami különválasztja õket. Az, hogy mindkét oldalnál – az ellenzõinél éppúgy, mint a szószólóinál, akik mesterüknek tekintik –, mindkettõnél egy alapvetõ elõfeltétel rejlik megnyilvánulásuk mögött. Mégpedig, hogy mind a két irányzat tudni véli, hogy ki volt Rudolf Steiner. Egyiküknek sem kérdés, hogy ki volt õ! Mindkettõnek kész válasza, kész ítélete van róla. Ez az igazán fontos, a kiindulópont!

2011/4

7

ANTROPOZÓFIA


Ami valójában leginkább átélhetõ, hogy Rudolf Steiner egy rejtély! És minél többet foglalkozik vele valaki, annál nagyobbá válhat ez a rejtély. Ami már a születésénél elkezdõdik. (Arról most nem is beszélve, hogy azt sem tudják pontosan, hogy február 25én vagy 27-én született-e.) Nézzük meg a szülõházát! Az apja, Johann Steiner teljesen egyszerû ember volt. Elõször telefonos, aztán állomásfõnök az osztrák államvasutaknál. Az anyja pedig egy vászonkereskedõ lánya. A családot megvizsgálva semmiféle intellektuális vagy akár mûvészi hátteret nem találunk. Nemcsak hogy szegények, hanem nagyon kevéssé is képzettek a felmenõi. Alig volt könyv a házukban. Ez nagyon szokatlan egy jelentõs embernél. Még feltûnõbb, ha megnézzük, hogy milyen szülõi házból származtak más jelentõs személyiségek. Goethe apja például jogász volt. Hegelé lelkész, Einsteiné elektromûszerész. Karl Marx ugyan szegény körülmények közül származott, de az apja neki is ügyvéd volt. Martin Luther King apja baptista prédikátor, Darwiné orvos, Paracelsusé szintén orvos, természetkutató volt. És még ha sokszor szegényes, kevéssé jelentõs körülményekbõl is származtak bizonyos nagy emberek, mégis mindenütt lehet találni valamiféle intellektuális vagy mûvészi jelenlétet a családban. Meg lehet találni az ideálok bizonyos elõkészítését, amelyeket a gyermek megkaphatott. Rudolf Steinernél azonban egyáltalán nem találunk ilyet. A családi körre való rátekintéshez tartoznak a testvérek is. Rudolf Steinernek két fiatalabb testvére volt. A három évvel fiatalabb húga, Leopoldina egész életében nem ment férjhez, a szülõi házban maradt és varrónõ lett. Az öt évvel fiatalabb öccse, Gustav pedig süketnéma volt, és õ sem hagyta el a szülõi házat. Egyiküknek sem volt utóda, így a véráramlat ki is halt. A családi körben tehát semmit sem találunk, ami arra utalna, hogy mivé válik majd Rudolf Steiner. Az egyik életrajzírója azt írta róla: „Szegény emberek gyermeke volt.” És a szülõk valóban nagyon szegények voltak. De bizonyos értelemben feltehetjük a

8

2011/4

kérdést, hogy vajon tényleg az õ gyermekük volt-e. Valahogy másképpen volt a gyermekük, mint ahogy szokásos esetben egy gyermek a szülõk gyermeke. Rudolf Steinernek már a fizikai megjelenése is nagyon rejtélyes volt. Sok beszámolót lehet olvasni errõl. 1909 óta semmit sem öregedett. A katedra mögött egy fiatalember áll. Egy madár mozdulatai. A fõszereplõ a fel-le szökkenõ ádámcsutka, mint a mártíroknál. A teremben lévõ publikum szörnyû. Mindenki kötelességének tekinti, hogy a doktor úrhoz járuljon, és vagy a legfrissebb álmáról, vagy a gyermeke fogáról tájékoztassa. Mintha csak egy bábához vagy egy jósnõhöz járulnának. És ennek a szeretetnek a nyomása alatt Rudolf Steiner egyre mélyebbre húzódik a katedra fala mögé, ami egyben egy fülkévé válik, és õ a szent benne. A meggyötört ádámcsutka pedig egyre magasabbra szökken. Õ pedig változatlan szelídséggel ad mindenkinek egy mosolyt, egy választ, egy bólintást. A látó mögött az alkalmazottak sora. Én a végén vagyok, mindenki másnak sietõsebb. Ott állok és küzdök magammal. Olyan fáradt! És most még én is jövök. Még harcolok magammal, mikor egyszerre már elõtte is állok. Ez a fiatalember ezeréves. Az arca a legfinomabb ráncok hálózata. Az idõ mestermunkája. Egy lépés vissza, és õ megint fiatalember. Ott állok, elõttem pedig egy öreg, Leonardo kezébõl. Nem öreg. Agg. Áttetszõ, és mindjárt porrá hullik szét. Vajon meddig állok így? Egy másodpercig? Összeszedem a bátorságom, és mély levegõt veszek. „Doktor Úr! Mondjon nekem egyetlen szót az egész életre!” Hosszú szünet, õ pedig mennyei mosolylyal, nyomatékkal: „A viszont látásra!’” (Az idézet Marina Cvetajevától, a jelentõs orosz lírikustól származik. Miután 1909-ben találkozott Rudolf Steinerrel, csak 1923-ban látták viszont ismét egymást. Ezután született a fenti írás.) Errõl a sajátos jelenségrõl, hogy Steiner – egészen magas koráig – fiatalosan nézett ki, miközben már fiatalemberként is nagyon ráncos volt az arca, nagyon sokan beszámoltak. A ráncok ellenére is mindenkinek az volt a benyomása, hogy a megjelenése

ANTROPOZÓFIA


fiatalos. A járása nagyon könnyed, a haja sötét színû maradt. Fennmaradt egy különleges beszámoló Herbert Hahntól, a stuttgarti Waldorf-iskola egyik alapító tanárától is. Hahn elmeséli, hogy egy napon, amikor ott ült Rudolf Steiner elõtt, azt gondolta magában: Lehet hogy már nem fogom sokáig látni õt, alkotok hát magamnak egy utolsó képet róla. És ekkor a következõket élte át: Elõször is egy kifejezés formálódott meg bennem: „átszellemült”. De máris mosolyognom kellett ezen a szón, mert semmi olyat nem mondott, ami ennek az embernek a jellegzetessége lett volna. Abban, amit általánosságban átszellemült arcoknak, átszellemült személyiségeknek neveznek, hiányzott abból a körbõl, ami ott összegyûlt. Jó néhány jelentõs tudós, mûvész, orvos, gyáros ült ott akkor, akinek az arcát bizonyos esztétikai örömmel lehetett szemlélni, mert érett és átszellemült volt. A szellem által megformált. De hasonlítgathattam oda-vissza, ahogyan akartam, Rudolf Steiner lényegesen különbözött ezen markáns férfiak mindegyikétõl. Õk valamilyen módon mégis mindannyian a koruk és a földrajzi helyük gyermekei voltak. Rudolf Steinerrõl azonban úgy éreztem, ezek egyike sem köti. Kicsit más öltözékben, egészen más korokban, más zónák között is el tudtam volna õt képzelni, mégis, bárhová helyezem, még mindig õ maga lett volna. És akkor a legnagyobb alázattal egy másik gondolatom támadt. Mi mindnyájan, akik ott ültünk, az anyagnak voltunk alávetve, amely a testünket és a lelkünk eszközét építi fel. Mindnyájan a nehézségi erõ parancsának voltunk alávetve. Õ azonban mintegy önkéntesen állt az anyagban, és azt a burkainak minden egyes hüvelyében teljesen uralma alatt tartotta. A nehézségi erõnek nem volt hatalma fölötte. Ugyanakkor semmilyen értelemben nem volt olyan, amire azt lehetne mondani, hogy éteri vagy akár morbid. Mozdulatai csodálatosan harmonikusak voltak, ugyanakkor súlyosak. Álla és ajka erõsen formázott, keze igazi munkáskéz, szilárd és erõteljes. És mégis! Valami magasabb vette körül. Bizonyosan nem volt a szokásos értelemben átszellemült, azonban a szellemi rajta keresztül volt jelen. Tehát elmondható, hogy már maga a megjelenése is rejtély. Ennek az embernek már a fizikai megjelenése is teljesen szokatlan volt. És emellett még van sok más rejtély is vele kapcsolatban. Például arra nézve, ami leginkább elõtérben van, tegyük fel a kérdést: mi is az tulajdonképpen, amit Rudolf Steiner tett? Ahogy mondani szokták, õ volt az antropozófia alapítója. De vajon az alapítója vagy a megteremtõje volt valójában? Esetleg létezett már az antropozófia korábban is, és õ – mondhatni – „csak” lehozta azt a szellemi világból? Vagy õ maga teremtette meg? És mi

egyáltalán maga az antropozófia? Mi az, amit megteremtett vagy fogadott? Ezzel elõáll egy nyilvánvaló rejtély, ami mindenkinek a szemébe tûnik, aki antropozófiával foglalkozik. Vagy legalábbis a szembe kellene tûnnie. És vajon létezik-e egyáltalán olyan dolog, ami valaha embert megérintett, ami ugyanakkor nincs benne az antropozófiában? Az embernek az a benyomása, hogy ilyen egyszerûen nem létezik! Minden létezõ tudomány területérõl – legalábbis ami eddig elõkerült – Steiner már nyilatkozott. És sok minden még ma sem ismert a megnyilatkozásaiból, illetve még nem lett minden megragadva és feldolgozva belõle. Tehát úgy érezhetjük, hogy Rudolf Steiner az antropozófiával mindent érintett, amit csak egyáltalán érinteni lehet. De ki volt õ tulajdonképpen? Építész? Színész? Festõ? Orvos? Vannak például olyan beszámolók, amelyek elmondják, hogy mikor a misztérium drámákat színpadra vitte, idõnként hirtelen felugrott a színpadra és eljátszott ott egy szerepet, ami után mindenkinek az volt a véleménye, hogy soha még jobb színészt nem láttak. És így tevékenykedett minden létezõ irányban, minden lehetséges területen. De természetesen a legfeltûnõbb: Steiner mint tanár, mint tanító. Nagyon sokan beszámolnak például arról, hogy amikor elõadásokat tartott, minden egyes ember, aki a teremben ült, úgy érezte, hogy személyesen vele beszél. Akik figyelmesen hallgatták, úgy érezték, hogy épp most ad választ az õ személyes kérdéseikre. Sok emberhez beszélt egyszerre, ugyanakkor minden egyes emberhez egyenként is. És megemlíthetõk éppígy a személyes beszélgetések. Sokan beszámolnak róla, hogy ezek során olyanokat mondott, ami aztán számukra csak az életük végén vált világossá, de ugyanakkor nagyon jelentõssé is. Rudolf Steiner tehát nagyon mélyen belenyúlt sok kortársának a sorsába. Sõt a jövõbeli nemzedékek életébe, a mi életünkbe is! Hány embert ismerünk,

2011/4

9

ANTROPOZÓFIA


akik számára a Rudolf Steinerrel mint halottal való találkozás sorsdöntõ lett. Hogyan lehetséges ilyesmi? Hogyan lehet, hogy egy ember nemcsak kortársai ezreinek sorsába nyúl bele mélyrehatóan, hanem még a meg nem születettek, a jövõbeli generációk sorsába is? Ez is egy rejtély, amivel azonban még messze nincs vége a rejtélyeknek. Van egy igen elterjedt nézet ma, miszerint az antropozófia kudarcot vallott. Különösen azok mondják ezt, akik a hármas tagozódással foglalkoznak. De nem csak õk, sokan mások is úgy vélekednek, hogy az antropozófia célja kudarcot vallott. Azt gondolják például, hogy ha akkoriban bevezette volna Steiner a hármas tagozódást, akkor ma egészen más lenne az élet. De ebben az összefüggésben is rejtélyeket találhatunk. 1922-ben Rudolf Steiner hirtelen nagyon népszerû lett. Turnékat tartott egész Németországon keresztül, amit egy koncertiroda szervezett. Volt, hogy 2000 ember elõtt tartott elõadást. Rácsodálkozhatunk, hogy vajon miért nem használta ezt fel Steiner arra, hogy a történelem folyását megváltoztassa. Németország történelme vagy egész Európáé másképp alakulhatott volna! Ezzel kapcsolatos Friedrich Rittelmeyernek – a Keresztény Közösség alapítójának – egy érdekes beszámolója arról, ahogyan õ élte át ezeket a hatalmas elõadásokat. Egy berlini alkalomról ír, ahol a terem telis-tele volt emberekkel: A nagy terem a legutolsó helyig megtelt. Kint az emberek tülekedtek a belépõjegyekért, utólag még 100 márkát is kifizettek érte, hogy bejuthassanak. (Ami akkoriban nagyon sok pénzt jelentett.) Mindezt tették a legfeszültebb várakozásban. Tudattalanul a kor prófétáját várták. Rudolf Steiner megjelent, és a lélegzetvisszafojtva figyelõ 3000 emberbõl álló tömegnek több mint egy órán keresztül könyörtelen alapossággal beszélt az imaginációról, inspirációról és intuícióról. Újra meg újra azt kérdeztem magamtól: vajon akadt-e valaha egyetlen ember is, aki szuverén módon kiadta a kezébõl azt a lehetõséget, hogy embertömegnek imponáljon? Velem szemben a páholyban egy magas rangú tiszt, a Wagner-kör egy tekintélyes tagja ült. Én magam keltettem fel az érdeklõdését Steiner iránt. Jóindulatúan figyelve ült ott, iparkodott megérteni. Aztán egyre inkább reménytelenné vált és hátradõlt a székben. Végül akaratlanul megrázta a fejét, és jóval az elõadás vége elõtt eltûnt. Vajon tudta Rudolf Steiner, hogy mit csinál? Hogy ezt a ritka, szenzációkra olyan nyitott gyülekezetet untatja? Senki, aki Rudolf Steinert ismerte, nem kételkedett abban, hogy tudatában volt annak, amit tett. Vajon a nagy gyülekezet elõtti zavar? Vagy az arra való képtelenség, hogy a néphez beszéljen? Mindez nem jött szá-

10

2011/4

mításba annak, aki tudta, Steiner mennyire mennydörgõen is tudott beszélni. Kihez beszélt tulajdonképpen? Az elõadás alatt nagyjából kiszámoltam, vajon hány ember az, aki valamennyire is követni tudja az elõadást. Az antropozófusokat leszámítva körülbelül 5-10 fõre becsültem. Nagyon könyörtelen módon utasított el mindent, ami szenzációvá tehette volna. A gyülekezetet az imponálni akarás egyetlen kis szikrája sem érintette meg. Azt remélte, hogy van 10 vagy 20 ember, akinek felkeltheti az érdeklõdését azzal, ahogy a maga komolyságával és alaposságával olyan területekrõl beszél, amelyek a legtöbb ember számára idegenek voltak. Mikor nem sokkal ezután ismét felkérték egy Németországban tartandó elõadáskörútra, a termek félig üresek voltak. Csupán kevesek látták, hogy mi történt valójában. Csupán kevesen ismerték fel az emberi nagyságot és a történelmi tettet. Én is csak a megfelelõ távolságból, bibliaian tudom kifejezni: valaki, akibõl királyt akartak csinálni, szuverén lemondással elbocsátja a népet és visszavonul a hegyre. Ez is egy újabb rejtély. Vajon miért nem használta ki Rudolf Steiner ennek az órának a kedvezõ alkalmát, amivel talán az egész világtörténelmet megváltoztathatta volna? Steiner maga egy rejtély. Mégpedig egy olyan rejtély, amely különösen izgalmassá, sõt talán mondhatni szorongáskeltõvé válik azáltal, hogy amikor az emberek róla szólnak, nem ez a rejtély áll az elõtérben, hanem az, hogy úgy beszélnek, mint akik nagyon is tudják, hogy ki volt Rudolf Steiner. Miért nem látják ezt a rejtélyt, noha átélik? Hiszen errõl az átélésrõl tanúskodik az a mód, ahogyan Steinerrõl beszélnek. Mintha elfojtanák, elutasítanák maguktól ezt az élményt. Miért van ez így? A Steinerrel való találkozás az ember saját magával való találkozását hívja elõ. Ezt a rejtélyt hívja elõ minden egyes emberben a vele való, az õ rejtélyével való találkozás: Ki vagyok én? Mit csinálok ezen a Földön? Hogy állunk ezzel az „Én”-nel manapság? Az utóbbi években meg lehet figyelni, ahogy egyre jobban elõtérbe kerül egy jelenség, amit nárcizmusnak lehet nevezni. (Narcissus volt az a görög fiatalember, aki csak úgy tudja saját magát átélni, hogy látja a tükrözõdõ képét, és aztán bele is szeret ebbe a tükörképébe.) Megfigyelhetõ ennek a nárcizmusnak az egyre inkább megjelenõ elhatalmasodása az emberiségen belül, ami az „Én” kifejlõdésével áll öszszefüggésben. Valóban egy „Én” fejlõdik ki az emberben, de mégsem talál a valódi megfelelõjére. Nem tudja úgy átélni magát, ami egészséges lenne, érzékelve, hogy valami olyasmivel került szembe, ami szellemi jellegû. Azaz az ember, az „Én” csak akkor tudná

ANTROPOZÓFIA


magát másként átélni, ha érzékelné, hogy egy szellemi dologgal került szembe. Ekkor tudná másként átélni magát, mint csupán egy tükrözõdõ tükörképében. Ennek egy jelensége a facebook (arc-könyv), amirõl abszolút sikertörténetként beszélhetünk. Egy egészen fiatal, alig 27 éves ember alapította. A legutóbbi adatok szerint 800 000 000 ember jelentkezett be rá, és félmilliárd ember volt a legtöbb, aki egyszerre rajta volt a hálózaton. A legújabb törekvés az, hogy ez a rendszer leváltsa a google-t, ami egy olyan internetes oldal, ami a beírt kérdésekre bizonyos találatokat ad. Ez a váltás azt jelenti, hogy most bármit el akar intézni valaki, amit eddig a google-on keresztül tett, már mindent elérhet a saját facebook oldaláról. Ez a facebook különösen a fiatalembereket köti le hihetetlen módon. Odáig akarják õket és minden embert vezetni, hogy az egész életrajzukat, a fényképeiket és minden számukra jelentõs dolgot itt jelenítsenek meg, amiben aztán bárki szabadon keresgélhet. Az ember megalkothat egy képet magáról képekkel, fényképekkel, zenével és mindennel együtt, egy képet, amilyen lenni szeretne. A földi élet egyre inkább virtuálissá válik, egy virtuális színtéren zajlik, de közben minden magánszféra is megszûnik. És történik mindez azzal a kívánsággal, hogy egy „arc-könyv” készüljön,

amin keresztül ábrázolhatjuk, megmutathatjuk magunkat, aminek végül mégis az az eredménye, hogy az ember azon keresztül éli át magát, ahogy mások látják õt virtuálisan. Ebbõl következik, hogy azoknak az embereknek, akiknek megadatik, hogy Rudolf Steinerrel találkozzanak, az a feladatuk, hogy valóban megragadják. Ami nem azt jelenti, hogy találjunk egy választ és megmondjuk, ki volt vagy mi volt õ, hanem hogy ezt a rejtélyt meg tudjuk ragadni. Még azt is kimondhatjuk, hogy Rudolf Steiner nem egy valaha létezett ember, és nem is egy most élõ, hanem olyasvalaki, aki majd csak a jövõben fog létezni az emberiség számára. Ennek a jelenségnek, ami Rudolf Steiner, még egészen a kezdetén állunk, és nagyon messze vagyunk attól, hogy tudjuk, ki is volt õ. Minél inkább belelép, belehatol az ember ebbe a rejtélybe, ami õ maga és a mûve, annál nagyobbá válik nemcsak a Rudolf Steinerrel kapcsolatos rejtély, hanem az embernek a saját magával kapcsolatos rejtélye is. Az egyetlen lehetõség, hogy az ember belehatoljon ebbe a rejtélybe, az az, hogy egy olyan életáramlatba merüljön bele, ami sok-sok halálon vezet keresztül. Az összefoglalót Stráma Éva készítette az elhangzottak alapján.

Werner Kuhfuss: Miért nem szabad egy szellemi forrásból származó mûvet elválasztani a forrástól és a forrás nevétõl? Annak okáról, hogy Steiner mûve miért nem választható el az õ nevétõl

Irene Diet a „Kényelmetlen Rudolf Steiner” címû cikkében kiemeli azt a tényt, hogy minden olyan kísérlet, mely az antropozófiát el akarja választani Steiner személyétõl és nevétõl, jogosulatlan. Maga Rudolf Steiner világosan utalt erre. Alaposan indokolt azonban idõrõl idõre figyelmeztetni erre. Ez az elválasztás különbözõ módokon mehet végbe. Csak körül kell néznünk azok között, akik antropozófusnak nevezik magukat. Végbe lehet vinni ezt az elvá-

lasztást például azzal, hogy az ember magát vagy egy csoportot mintegy az antropozófia és ezzel Steiner fölé emeli. Úgy állítja be magát, mint akit a sors azzal bízott meg, hogy õrködjön az antropozófia fölött és õrizze, sõt uralja és továbbvezesse azt. Ez azonban történhet olyan módon, hogy a hatalom igénye mint akarati tartás éppen Rudolf Steiner nevének említése által erõsebben mûködik, mint az antropozófusság ténye. A nyilvánvaló szerénytelen-

2011/4

11

ANTROPOZÓFIA

Werner Kuhfuss: Miért nem szabad egy szellemi forrásból...

ség, a gyakran fellépõ arrogancia, mellyel valaki megengedi magának, hogy egyedül magát tartsa jogosultnak az antropozófia képviseletére és magyarázására, már elválaszt Rudolf Steiner lényétõl a jogbitorlók módján, akik a maguk vagy egy csoport önös akaratát a beavatott neve mögé rejtik, ahogy az egyház tette és teszi ezt Krisztus nevével egy bizonyos idõtõl kezdve. Olyan állapot uralkodik tehát, amit a következõ szólással jellemezhetünk: nincs otthon a macska, cincognak az egerek. Egy ilyen érzületbõl kiindulva, úgy emlékszem, egy közeli barátommal évekkel ezelõtt azt kérdeztük: Mi történne, ha ebben a pillanatban Rudolf Steiner belépne az ajtón? A jelenlegi szembenálló antropozófusok kapcsán megvilágosító hatású lehet e kérdést feltenni. Ha az ember még találkozott olyan antropozófusokkal a kezdeti idõkbõl, akik úgy érezték, hogy közvetlenül Rudolf Steiner bízta meg õket a feladatukkal, mint például a holland goetheanista Frits Hendrik Julius, a Waldorf-tanár Herbert Hahn, a gyógypedagógus Albrecht Strohschein, a természettudós Ernst Lehrs, a szellemi kutató Maria Röschl-Lehrs, akkor õk – bibliai képpel szólva – az Úr szõlõjében dolgozó munkások benyomását keltették. Nos, sok olyan úrral találkozhatunk, akik magukénak tartják a szõlõhegyet, ami nem az övék. A következmény az, hogy sosem állítanak elõ bort, ami a lényeg, hanem csak beszélnek a borról, sõt agyonbeszélik azt. A szõlõhegy hamis urai mellett vannak Rudolf Steiner utalásainak feldolgozói, akik ezek tartalmát felhígítják és intellektualizálják. Egy lehetõleg sok-sok lábjegyzettel és bõséges irodalomjegyzékkel ellátott filologizálás olyan módon kezeli az antropozófiai tartalmakat, a szellemtudományt lehetõség szerint úgy alakítja át, hogy hasonlítson a mindent bizonyítani akaró, szokásos tudományhoz. Szellemiek azonban soha nem alapozhatók meg ilyen módon. Az intuíciók bizonyíthatatlanok, és más módon kell ábrázolni és felvenni azokat. Ehhez bátorságra van szükség. A Rudolf Steiner utalásaival való filologizáló bánásmódhoz azonban terméketlen félelem tapad. Így a hatás az antropozófia lényére pusztító. Az ember kizsigerelés, pusztítás révén elválasztja az antropozófiát annak hírül adójától. Az elválasztás harmadik módja a puszta rablás. A szellemi kutató lényeges eszméit, kutatási eredményeit és ösztönzéseit a saját vagy egy csoport számára igénybe venni rablás, ami mindenütt megtörténik, ahol emberek saját céljaikra hasznot akarnak húzni a szellemtudományból, nem utolsósorban gazdasági területen, ami jelenleg a gyógyszergyártás, de bizonyos szupermarketek esetében is nyilvánvaló, akik – ha csak a háttérben is – használják az antropozó-

12

2011/4

fia nevét, ezzel azonban egyszersmind alá is ássák azt. Mi történik azonban a mélyben, és mi az igazi ok, amiért az antropozófiai tartalmakat teremtõjük forrásától nem szabad elválasztani? A mélyebb ok az, hogy egyáltalán nem tartalmakról van szó, melyeket a szellemtudomány egészébõl szabad lenne kiemelni; ezt éppolyan kevéssé lehet megtenni, ahogy egy élõlényt nem szabad feldarabolni, hisz az csak egészben lehet önmaga. Az antropozófia élõlény. És ez a lény az idõ áramában él. Folyamatként létesülésben van, nincs készen, az állandó változás állapotában, igen, a születés állapotában van. Aki egy születõben lévõ lénynek, mielõtt még teljesen világra jött volna, elrabolja a tagjait, az azon van, hogy megölje ezt a lényt. Csak egyvalaki tudja teremtõ módon kísérni ezt a születést, és ez maga a beavatott. Amikor mi a fejünket a múlt felé fordítjuk, és Rudolf Steiner írásban rögzített szavait a teljes antropozófiának tekintjük, és ennek lehetõ legátfogóbb ismerete arról kell tanúskodjon, hogy mi jó antropozófusok vagyunk, az antropozófia lénye régóta valahol egészen máshol, jóval elõbbre jár. Ha szeretnénk megpillantani, akkor már egészen más alakban látnánk meg, mint ahogyan Rudolf Steiner, akkori képzettudatunknak megfelelõen megmutatta nekünk. Az útjelzõ táblára bámulás elfedi a hozzá vezetõ utat. Teljesen az éteriségbõl ragyog felénk, és szemléléséhez az arra képesek nem a képzeteken, hanem a lénytagok kivívott eleven rokonságán keresztül juthatnak el. Ami egykor gondolkodásként a fejben kezdõdött, az régen a kezek gondolkodó érzékelõképességévé (Empfindungsfähigkeit) vált. Ki használja azonban a kezét a gondolkodásnál? A csak szavakért, elvekért, irányokért és jogosultságokért folytatott, élesen vágó és állandóan fokozódó viták, melyek a valóban keresõk esetében kétségbeesésbõl/kétkedésbõl is származnak, egy csapásra véget érnének, ha hallgatva, befelé figyelve lelki és szellemi tekintetünket arra fordítanánk, ahol a Sophia születõ lénye egyes-egyedül megmutatkozhat azoknak, akik a valódi elõrelépést keresik. És e lénnyel együtt az is, aki a maga jelenségét éppígy megváltoztatta, és éppen ott nincsen, ahol a jelenkor-tudat kényelmességbõl tudni szeretné, vagy ahová a bitorlók szuggerálni szeretnék. 2011. János-nap

Megjelent: „Gegenwart”, Svájc Fordította: Kádas Ágnes

2011/4

13

Makovecz Imre rajza

KÖRNYEZET


Az elsõ Goetheanum alaprajza

Az épület alakja hossztengelyre szervezõdött. Ezáltal létrejön egy elöl és hátul és két oldal, a jobb és a bal. Így az épület rokon egy fekvõ emberi alakkal. A tengely nyugat felõl halad kelet felé, egyben egy határozottan megjelölt múlt felõl – amely felé a nyugati oldal arca néz és ahol fájdalma oka, de a megismerés képessége is rejlik – egy határozatlan jövõ felé, ami a mozgás nélküli és csupán síkok határolta keleti oldalon látható. Így az épületbe bele van írva az idõ és saját fejlõdése vonala, ami a fájdalom eseményébõl és annak megismerésébõl valami újat, még ismeretlent

14

2011/4

képes létrehozni. Az épület hatalmas tömbje nem engedi felismerni, hogy mit rejt a benseje. Ezen a helyen egykor egy másik épület állt, ez teljesen fából volt. Formái gömbölyûek és lágyak voltak. Két kupola – egy nagy és egy kicsi – metszették és ugyanakkor összekapcsolták az épület két kör formájú részét. Ennek az épületnek is volt egy kelet–nyugat tengelye. Ez a tengely is az idõ áramába volt belerajzolva. Ez az idõáram azonban a belsõben volt. Az épület külseje titokzatosan rejtett egy bensõt. De ez a bensõ hívogatóan szólt a külsõ burkain keresztül. A külsõ megpillantásakor felismerhetõ volt, hogy a belsõ a külsõ organikus folytatása volt és fordítva. Ez a faépület egy csodaépítmény volt. Egy olyan bölcsességkincs volt belevarázsolva, ami egyszeri volt az emberiség történetében: egyszeri, mint konstrukció, ami mind matematikailag, mind építészetileg merész vállalkozás volt, egyszeri, mint sokak keze áltat teremtett plasztikus mûalkotás, ami beletagozódott a bolygóoszlopok kettõs sorába. Csoda volt az újszerû, áramló stílusban festett, sohasem volt színáradatban megjelenõ festészete a hatalmas üvegablakok révén, melyeken új csiszolási technikájuk következtében a beáramló napfény a legsokrétûbb módon ragyogtatta föl a színeket. Formákban, színekben és a bennük megformált tartalmakban, melyek a világ szellemi fejlõdését rejtették magukban, múlt, jelen és jövõ a bent tartózkodó érzékei elõtt szemléletesen, mûvészi módon jelent meg. Aki bent idõzött, az Niermann által 1992-ben készített famodell az elsõ Goetheanumról

Ami a szemünk elõtt van, amire rá tudunk tekinteni, az a hatalmas betonépítmény a svájci Dornachban. Háttérben a Jura mészkõhegységének tömbje, a Gempen. És látjuk, hogy az épület szögletes tömbje a hegy formáját vette fel. Ez az építmény nemcsak a dombot uralja, melyen áll, hanem vele együtt az egész tájat. Rendíthetetlenség szólal meg ebben az alakban, de keserû fájdalom is. A távolba irányuló elülsõ oldal archoz hasonló, ami szigorúnak tûnik, de nem elutasító, hanem tiszteletteljesen invitál. Meghív, hogy megismerõen részt vegyünk ebben a fájdalomban.


az érzéki benyomások összhangját érezte hatalmas, azonban sohasem nyomasztó, hanem befogadó, beburkoló módon; ehhez jött az akusztika, ami a beszédet és a zenei hangzást oly módon vette föl magába, hogy a bent idõzõ a mûvészi élményen túl az épületet mint szóból és hangból teremtettet élte át. Ez az épület lényszerû volt. Úgyszólván egy lény volt, aki ebben a burokban igazból, szépbõl és jóból született. Ez a lény eleven volt, és egy hatalmas emberrel volt rokon, nevezetesen Goethével. Goethe lénye hatott bele az épület lényébe. És így a Goetheanum elnevezés nem valami külsõséges, profán, hanem kimond valamit a ház legbelsõbb mivoltából. Mit adott azonban Goethe a világnak? Alkotásában rátalált a világ teremtési törvényére. Amit az istenek mint teremtési princípiumot belehelyeztek a természetbe, azt találta meg élethosszig tartó természetszemléletének módja által Goethe. Ez a polaritás és fokozódás törvénye, a metamorfózis törvénye, ami minden teremtett lényt áthat és összeköt, az ásványtól kezdve az organikus birodalmán át, a fény és színeken át egészen a szellem régióiig, aminek a látható természet csak egy kifejezõdése. Így az elsõ Goetheanum egy világburok volt, védelmezõ burok az ember és szellemi lények számára. Világismeret volt mint élettest, ami mind az ember érzéki alakja, mind a szellemi lények szellemi érzékelése számára érezhetõ és bensõségesen érzékelhetõ volt, hasonlóan egy baráti lényhez, aki szeretet-

ben, ugyanakkor a világfejlõdés törvényeinek szigorával mindent körülölelt. Ennek az épületnek össze kellett gyûjtenie és óvnia azt az embersereget, mely életét a világfejlõdés törvényei kutatásának akarta szentelni. És aztán jött a tûzvész. Alig három évig állhatott, volt átélhetõ ez az épület. A világban élõ gonoszság nem tudta elviselni ezt a bölcsességlényt. 1922 szilveszterének éjszakáján néhány óra alatt a sokféle nemzet sok fiának munkája, az elsõ világháború pusztításának ellenképe hamuvá vált. Szellemi lények azonban nem pusztulnak el. A csodaépítmény eltûnt a fizikai Földrõl, de a Föld környezetébõl, ami él, és ami láthatatlan jövõerõkbõl áll, ennek a háznak a lénye sosem tûnt el. Hol van hát, hol tudjuk észlelni? Ha figyelmesek vagyunk, akkor a betonépítmény formái a faépület környezetbe távozott lényérõl beszélnek. A második épületben a fájdalom kifejezése az elsõ megsemmisítésébõl származik. Ami az elsõben befelé fordított forma volt, az a másodikban kehelyforma, ami befogadóan, sõt könyörgõen fordul kifelé. Ami az elsõ Goetheanumban belül volt, ezt mondja a kehelyforma, az most a környezetben van. Keresd a fény messzeségében, az atmoszferikus színekben. Keresd abban, ami mindennapos idõjárásként a szürke, hideg, mégis oly érzékeny beton felszínén áramlóan tükrözõdik. Keresd lelki belsõd távlataiban, életérzéseid szférájában. Ha mindkét tenyerünket elõrenyújtjuk, enyhén meggörbítve, úgy, hogy középen kehelyforma belsõ teret képezzenek, mint egy kagyló, akkor elõttünk van az elsõ Goetheanum képe. Ha azután tenyerünket megfordítjuk, és ujjhegyeinket elõrefelé mozgatjuk, akkor a tenyerek kelyhei átfordulnak, a belsõ külsõ lesz. Mint egy nyitott kagylóhéj, ami már nem a

A második Goetheanum alaprajza

Steiner által készített modell a második Goetheanumról

KÖRNYEZET

2011/4

15

KÖRNYEZET


És a második Goetheanum formáinak nyelvén minden szigorral és világossággal ez szól: ennek az épületnek a bensejében nem található az elsõ lénye! Ami vétkes módon elveszett az emberek számára, amiért az elsõ épület emeltetett és amit az szellemileg nem tudott betölteni és õrizni, az nem építhetõ fel újra egy szempillantás alatt, sorsbûnhõdés nélkül, tartós betonból. Hosszú éveken keresztül a betonépítmény épített ürességével és megváltatlanságával a bensõben az emberek vétkének jele maradt, és figyelmeztetés, hogy keressék a bocsánatot és átváltozást. Nos, ebbe az épületbe belehelyezni az elsõ megismétlését – a kultúrtörténet egyedi jelensége. Ahhoz hasonlítható, mintha a Chartre katedrálisának belsõ aspektusát kísérelték volna meg beleépíteni a római Szent Péter-bazilikába – vagyis két különbözõ építési stílust sem a kornak, sem az építési módnak nem megfelelõ eszközökkel összekapcsolni. Abszurd maga a gondolat is, és senkinek nem jutna eszébe, akinek stílus és õszinteség iránt van érzéke. Hogy egy ilyen kísérletet éppen az antropozófia központi helyén valósítottak meg, elgondolkodásra kell hogy késztessen. A betonépület arcának fájdalma a felfoghatatlan, belsõben történtek fájdalma is.

Vésési munkák az elsõ Goetheanumban. Elõtérben a Saturnus oszlop

Miért hát ennek a konstrukciónak gyûlöletessége és igaztalansága? Talán nem tudták elviselni a belsõben az ürességet? Feladták a reményt, hogy a vétket, ami a tûzhöz vezetett, belsõ szellemi munkával le lehet küzdeni? Efféle elfajzott gondolatokat ápolni egy dolog; és más dolog a valóságban létrehozni egy illuzionista építményt, ami az elsõ, igaz Goetheanum kigúnyolása. Ezzel egy maszkot teremtettek, ami kapcsán azt kell kérdeznünk, vajon mi rejtõzik mögötte? Az elsõ Goetheanum szellemi lénye bizonyára nem, az nem lehet. Mert az nem rejtõzik, az megnyilatkozott és nem hagyja magát, lángok pillangója, ismét befogni.

16

2011/4

A malschi modell

bensejében rejti a gyöngyöt, ugyanúgy az elsõ leégett épület bölcsességgyöngye a környezetbe porlott szét.

Hol találjuk hát? Ha úgy mozgatjuk kezeinket, hogy áramló metamorfózisok keletkezzenek, áttüremkedések, átalakulások, melyek egymásba átmennek és egymásból keletkeznek, akkor a kezeinken keresztül kapcsolatot teremtettünk az elsõ épület lényével. Ha az euritmiát dióhéjba össze tudnánk tömöríteni forrássá, amelybõl elevenen tud áradni az euritmia, akkor belsõ szemléletünk keletkezne az épületlényrõl. Éppígy az új, inverziós matematika, ami egy mereven megjelenõ matematikai testet átvezet változásokba, ennek az épületnek a lényébõl él. Legközelebb az ártatlanul játszó kisgyermek kezei kerülnek ezen épület lényéhez. A még helyes módon dolgozó ember is ennek az épületnek az erejébõl merít. Keresõ és alakító kezeink utánozzák annak élõ-lényét. Ha az ember kézben tartja magát, akkor az épületet is bírja. Mert ez az épület a jövõbeli ember. Az épület lénye a tûz révén jött el az emberekhez, azokhoz, akik az igazi goetheanizmus útját járják. Láthatatlanul körülveszi és beburkolja a keresõt, és védi az eltévelyedésektõl. Összekapcsol embercsoportokat, melyek megtalálják az utat, hogy Goethe és Schiller baráti szövetségének értelmében kutassanak és dolgozzanak. A tûz által nyilvánvaló az épület lénye annak számára, aki vizsgálódva mint hozzátartozót elismeri azt. És elrejtõzik az elõl, aki hamis értelemben meg akarja azt erõszakolni. Ezt a lényt a betonépítmény üres terébe beleépíteni akarni – szégyenteljes, de hiábavaló kísérlet. Létezik valami, mint az elsõ Goetheanum-lény egy magja, egy csírája – a modellépítmény Malschban. Ebben a kicsi épületben, Karlsruhe közelében, ami alig akkora, hogy egy kis embercsoport szûkösen helyet találjon benne, felvehetjük azt a hangulatot, ami elõkészítette a nagy épületet. Azok a poláris erõk, melyek a kettõs kupolát teremtették, itt még mûvészi ellipszisekké kapcsolódnak egybe, két gyújtó-

KÖRNYEZET


ponttal. Sok mindent lehetne elmondani errõl a kifelé egészen jelentéktelen épületrõl is.

Irodalom Egy nagyon szép és átfogó mû jelent meg a falfestményekrõl és az

A mag benseje azonban – az alapkõ – Malschban a földbe rejtve, a Vénusz bolygóoszlopai között található. Szimbolikus jelként tartalmazza a titokteli õsképet a két világkígyóval, melyek a farkukba harapnak. Közepében a hatszög, ami hat bolygót kapcsol össze egymással polárisan. A rövid beszédben, melyet Rudolf Steiner 1909. április 5. és 6. közötti éjszakán, az alapkõletételnél elmondott, jelentõségteljesen utalt az emberkezek munkájának elemére, melyek a megkeményedett földet átalakították.

üvegablakokról a Verlag Freies Geisteslebennél a festõnõ Hilde Raskétól. Erich Zimmer tartalmas könyvet írt a Malschban álló modellépületrõl, sok képpel: Der Modellbau von Malsch und das erste Goetheanum. Verlag Freies Geistesleben, 1979. További mûveket ezek a könyvek adnak meg, így Carl Kemper fontos könyvét is: Der Bau, VFG, 1984.

A második Goetheanum nyugati homlokzatrészlete

Ugyanez az õskép volt azonban az is, amelyik egykor Goethét kísérte súlyos betegsége idején. A bolygók között középen találjuk ebben az õsképben az öszszekapcsoló és eloldó Merkur egyedülálló jelét. Az elsõ Goetheanum alapkövét a Mérlegben álló Merkur jegyében helyezték el. Aki a Merkur igaz lényét megérti, az közelít az elsõ Goetheanum lényéhez. A régi bölcsesség ezt kimondta: Christus verus Merkurius. Krisztus az igazi Merkur. A Krisztus-Merkur erejébõl a Föld átalakításán végzett fáradhatatlan munka összeköt minket, ha ezt valóban keressük, az elsõ Goethe-épület élõ-lényével. 2011. szeptember Fordította: Kádas Ágnes

Ita Wegman: A régi és az új Goetheanum 1925. május 3. Amikor 1922-ben a Goetheanumot elvette tõlünk a tûzvész, és mi mélyen megrendülve álltunk Mesterünk körül, de általa megerõsítéshez jutottunk, akkor nem sejtettük, hogy két és fél év múlva õ maga, tanácsadónk, leghûségesebb barátunk, eltávozik tõlünk. Belsõleg fájdalmasan megsebezve támaszra leltünk az õ céltudatos elõrehaladásában, összeszedett tartásában. Hamarosan ismét megerõsödtünk, beletaláltuk magunkat az új helyzetbe, és megújult erõvel gyülekeztünk körülötte. Bár a fizikai téren nem ren-

delkeztünk többé a Goetheanummal, szellemileg azonban továbbra is állt, és mi szellemi kapcsolatban álltunk vele. Feltétlenül kapcsolatban kellett lennünk a Goetheanummal, hisz mindannyian oly nagy mértékben, olyan intenzíven összetartoztunk e mûalkotás teremtõjével, Rudolf Steinerrel. Misztérium van abban, hogy valaki egy mûalkotás megteremtõje és Rudolf Steiner legyen. Hogyan válik valaki egy mûalkotás teremtõjévé? Az Isten benne geometriailag, éteri szubsztanciákból megépít egy építményt maga körül, és õ maga benne áll ennek az építménynek a közepében. És akkor a mûvésznek

2011/4

17


Az elsõ Goetheanum Arlesheim és Birstal között

KÖRNYEZET

már csak külsõleg létre kell hoznia ezt az éteri szubsztanciából épített mûalkotást, és a mûalkotás megvalósult a fizikai téren. A „szó” éterikusan képezi a geometrikus formákat, és ezekbõl a geometriai-éteri formákból adódnak a fizikai formák, és a fizikai matériában ezek a formák valósulnak meg mûvészi módon. Így keletkezett a Goetheanum Rudolf Steinerbõl. Az õ szava, mely hírül adta az antropozófiát, az építette éterikusan a Goetheanumot; Rudolf Steiner összesûrített szava volt a Goetheanum, és saját éterteste összenõtt a mûalkotással, azzal elválaszthatatlanul összekapcsolódott.

A második Goetheanum délnyugatról

Mi történt azután a tûzvészkor? Ismét egy misztérium ment végbe közöttünk. A Goetheanum fizikai téren történt elpusztítása kilazította Rudolf Steiner szellemi lénytagjait a fizikai testébõl, és így keletkezett az a lehetõség, hogy õ is, a Mester is elhagyjon minket a fizikai téren. Ennek azonban nem kellett be-

következnie, Rudolf Steinernek maradnia kellett. „Szellemi feladatának sikere, melynek képe a fizikai megvalósulásban jelenik meg”, még nem jutott el addig a pontig, ahol a tanítványok már készek lettek volna arra, hogy a földi megvalósítást tovább folytassák. Így a Mester maradt, de nem hétköznapi emberként, akinek fizikai teste bensõséges kapcsolatban áll magasabb szellemi tagjaival, hanem olyan emberként, akinek szellemi tagjai egészen a szellemi világban voltak, és onnan csak dirigálta a fizikai testét. Õ ezáltal szabadabb és hatalmasabb lett, fizikai teste azonban esendõbb és gyengébb. Felmerül bennünk a kérdés: mi történt volna, ha a Goetheanum nem pusztul el? Igen, ha ez a pusztítás nem történt volna meg, ha ez az áldozat nem történt volna meg, akkor talán elveszítettük volna Mesterünket és Vezetõnket, Rudolf Steinert, akkor talán õ esett volna áldozatul. Ezért mikor a tûzvész után elõször megéreztük ezt, a szomorú érzésekbe mérhe-

18

2011/4

A második Goetheanum nyugati homlokzata

tetlen hálaérzés keveredett. Barátunk és Tanítónk még közöttünk van, a támaszunk még itt van; igen, õ még közöttünk volt még szabadabban és hatalmasabban. Ez volt az, aminek örülhettünk, és amiért bensõséges hálát érezhettünk. Erõs akarattal uralta gyenge fizikai testét, és csak nehezen alkothatunk fogalmat errõl az emberfeletti akaratról, ha nem tekintjük át az utolsó években végzett munkáját. Mennyi mindent adott: a megnyilatkozások áradata tárult fel, és új kulturális életet iktatott be! A Goetheanumot azonban újból fel kell építeni, ez volt az egész Antropozófiai Társaság kívánsága. Az emberek újból akartak egy építményt az antropozófia és mindannak a számára, ami vele összefügg. Az is világos volt azonban, hogy a Goetheanumot úgy, amilyen korábban volt, nem lehet ismét felépíteni, legalábbis Rudolf Steiner által nem. Utánozni lehetett volna, de produktívan megismételni nem. Rudolf Steiner csak a Karácsonyi Gyûlés után tudott intenzíven foglalkozni az új épület gondolatával. Ennek az új Goetheanumnak összefüggésben kellett állnia a Mihály-impulzussal, ennek egy Mihály-várnak kellett lennie, ahol a Mihály-tanítványok összetalálkozhatnak és összejöhetnek, hogy meghallják a mihályi üzenetet. Erõdszerûnek kell lennie, hogy kibírja az ellenhatalmak támadásait, erõs anyagból kell felépülnie, mûvészinek és szépnek, de formáiban és vonalaiban erõsnek és szigorúnak kell lennie. Így kellett kivitelezni Mihály arkangyal parancsára, melyet a hatalma alá rendelt segítõinek adott a szellemi világban. Az alkalmas idõpontot ki kellett várni. Az új Goetheanumnak a szellemi világban kellett megjelennie; csak ez után volt lehetséges lehozni a fizikai térre. Ezt Rudolf Steiner tette meg számunkra. Ez az ünnepélyes pillanat, mint mondottam, a Karácsonyi Gyûlés után érkezett el, felejthetetlenül mindannyiunk számára, akik átélhettük. Mikor elérkezett az idõ, a Mester felvette fehér köpenyét, megrendelte az elõkészített agyagot, és hozzákezdett az új Goetheanum modellezéséhez. Lázasan dolgozott, szinte pihenés nélkül. Jelen lehettem, szabad volt csodálattal és szent áhítattal átélnem, ahogy a modell megszületett. Három nap alatt elkészült, és ott állt aztán sajátosan szigorú, hatalmas és mégis oly szép formájával. Nos, a modellbõl fel kell építenünk a dornachi dombon az új Goetheanumot, az épületet a jelen és jövõ antropozófiája számára! Az antropozófiának a maga barátaival és ellenségeivel szüksége van egy épületre, mely mindkettejükhöz méltó, egy olyan épületre, melynek belsõ tereiben az ember a mûvészetnek szentelheti magát és hallgathatja a szavakat, melyek az antropozófiát akarják hírül adni, kívül pedig formáiban és ellenálló anyagában azt mutatja, hogy maradandó és védelmezõ akar lenni.


Mihály-vár, új Goetheanum! Boldogan állt a modell mellett a Mester. Amikor aztán a modellt átszállították a Glashausba, hogy elkészítsék a terveket, õ így szólt hozzám: „Feltûnést keltett, amikor a modellt a mûterembõl a második mûhelybe, a Glashausba vitték.” Mi más is történhetne, mint hogy feltûnést kelt, mikor csoda történik az emberek szeme láttára! Bárcsak mindannyian segítenénk, hogy ez az oly sok szeretettel, oly sok fáradsággal, sõt talán saját egészségének feláldozásával elõkészített második Goetheanum létrejöhessen a maga nagyságában és dicsõségében nagy mesterének, Rudolf Steinernek a tiszteletére. Fordította: Kádas Ágnes

A második Goetheanum a tájban

KÖRNYEZET

2011/4

19

20

2011/4

Makovecz Imre: Grafika

Makovecz Imre: Felsõ-Krisztinavárosi templom – fotomontázs

KÖRNYEZET


Korunkban számtalan jel mutatja, hogy a mûvészet nem találja feladatát, elvesztette önazonosságát, kiszolgáltatott a pénz, az idegen sugallatok és a vágyak világának. Egyszóval: beteg. Az alábbiakban a mûvészet természettel való viszonyát akarjuk megvilágítani, hogy a gyógymódhoz eljuthassunk. A jelenkor tünetei A kortárs mûvészetre vonatkozóan két sommás jellemzést adhatunk: egyrészt a természettudományos megismerésbõl eredõ technika általi erõs befolyásoltság figyelhetõ meg, másrészt pedig a természettõl való elszakítottság jellemzi. Nem különösebben nehéz felismerni a kortárs festészet képi megformálására ható gépi-technikai képközvetítést. S ebben nem az a lényeges, hogy a kortárs technikát használja, hanem az, hogy a digitális képalkotást elsõdleges valóságnak tételezi. Így keletkezik például a fotónaturalizmus. A kortárs galériák zömében – nagyon is jellemzõen – azt tapasztalhatjuk, hogy a természet elé áll egy másik, idegen természet, egy digitalizált világ, ami a primer valóság igényével lép fel. Nézzük meg lelki oldalról! A mûvészet természettel való kapcsolatát ósdinak, idejétmúltnak és amatõrnek találjuk. A természettudománnyal való kapcsolatát viszont irreálisnak, lehetetlennek és mûvészietlennek. Jellegzetes kép ez! Egy hiány és egy akadály. Hiány, mert úgy érezhetjük, hogy a természet már kimerült, nem képes inspirálni a mûvészetet. Semmi szalonképes nem származik a naplemente vagy a jajcei vízesés megfestésébõl. Jóérzésû ember ilyet nem tesz. Érzéseink pontosak: a természet csak egy határig inspirál, azon túl néma marad. Ám ugyanakkor a természettudomány hihetetlen vágtával veszi birtokba, gyûri maga alá a természetet. Aligha követhetõ, aligha látható át valaki által is csodálatos eredményeinek gazdagsága. S ennek következtében (ezt el kell ismernünk) vakságot hoz ránk. A technika által a természetbõl vakság épül szemünk elé. Természetbõl épített vakság. A természet elé álló nem természet.

„Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra.” József Attila: Eszmélet Minden hasznosság és kényelem mögött hatalmasan mûködik ez a megvakító eltompítás. S amikor a mûvészet a természettudomány eredményei felé akarna fordulni, akadályt lát maga elõtt. Nem alkalmas a mûvészetben való felemelésre. Mert mit is kezdene a rész részecskéivel? Így aztán a mûvészet ki van forgatva örökségébõl. Se természet, se természettudomány. Marad a képzelgés, a nyafka intellektualizmus, a meditálva menekülõ konceptualizmus és a megrontó virtualizmus. Fel kell ismernünk az összefüggést a természettudomány diadalmas vágtája, a természet megfogyatkozása a mûvészetben és a mûvészet virtualizálódása között. Jegyezzük meg, hogy a természettudomány materialista szemléletével az ég adta világon semmi gond nincs. Rudolf Steiner is elismeri és méltó jogaiba helyezi a 12 világnézet sorában. Az viszont gond, hogy ez a természettudomány nem ismeri saját határait, s kizárólagos tekintélyként akar elõlépni a természet, a kozmosz és az ember megismerését illetõen. A mai korban nem lehet megkerülni a természettudományt. Nem véletlen, hogy a kortárs mûvészet legfontosabb jellemzését a természet és a természettudomány vonatkozásában tudjuk megadni. Fogjuk fel teljes súlyával ezt a lehetetlen helyzetet! A természet üres, a természettudomány érthetetlen, az istenek hallgatnak bennünk. Ki az, aki így alkotni tud és alkotni mer? A történet Amennyiben organikusan akarunk gondolkodni, nem maradhatunk meg az állóképnél. Tudnunk kell, hogy ami van, az nem állapot, hanem eredmény. A mûvészet történetét nagy lépésekben követve azt mondhatjuk, hogy a legkorábbi idõkben az embert teremtõ istenektõl érkezett az ihletõ inspiráció. A földi természet titkai még alig-alig jelennek meg. Aztán az istenek közvetlen szava elhallgat, s már a természet megnyilatkozásain át érkezik az inspiráció. S most ott állunk, hogy a természet is elnémult. A mûvészet történetében az ihletõ forrás mozgásban van. Folyamatosan változik a helye. Közeleg a Földhöz, és

2011/4

21

KÖRNYEZET


ott kiapadni látszik. Pedig a mûvészet nem lehet meg ihlet nélkül. Igen, ma is hat rá egy erõteljes inspiráció. Kezdetben az istenek inspirálták a mûvészetet, aztán a természet vált ihletõ forrássá, ma pedig a természet alatti világ a mûvészet ihletõje. Ahrimán, az ármány fejedelme jogot formál ahhoz, hogy az alászálló ihletõ forrást megragadja, s õ maga alkosson a mûvészetben. Az alászálló ággal szembehat egy másik fejlõdési ág, az ember öntudatra ébredése. Ezt együtt kell látnunk. Az ihletõ forrás alászáll, az emberi öntudat felemelkedik. S a kettõ metszéspontjában, mintegy a holtpontban, a matériába belehalt világot látjuk az én magányosságában. A természetbe belehalt a szellem, énemben elhalt a természet. Ezzel rá is találtunk a mûvészet egyik titkára, arra ugyanis, hogy a mûvészetnek két forrása van! Egy égiszellemi és egy földi-fizikai. A mûvészet a kettõ között van. Épp azt a titkot akarja ellesni, hogy hogyan kapcsolódik az isteni-szellemi az érzéki-fizikaihoz. Ezt akarja érzékletessé, szemléletessé tenni. Mert tudhatunk az istenekrõl, a szellemi világról, tudhatunk a természetrõl, annak törvényeirõl, de hogy ebbe hogyan van beleszõve az ember, azt egyedül a mûvészet képes szemléletessé tenni. Vessünk egy pillantást Európa mûvészeti térképére a XX. század hajnalán! Marcel Duchamp, francia földön, Forrás címmel kiállít egy piszoárt. Természetesen nagy a botrány, de a lényeg az, hogy a kész tárgy, a megformálatlan jel egy absztrakt szellemivel kapcsolódik össze. Jel–jelentés csak utalnak egymásra. A szellemi nem formálja meg a fizikait. Keleten, orosz földön, Malevics megfesti a fekete négyzetet. Ez a tiszta feketére festett, négyzet alakú vászon a tiszta szupremácia, a tiszta érzékenység. Földtõl elforduló, szellemi érzékenység. Nyugaton kemény tárgyiasság, Keleten lágy tárgyiatlanság, de valamiben mindkettõ közös, mégpedig abban, hogy a szellemet csak absztrakt módon képes elgondolni. Úgy, hogy az nincs benne a világban, a teremtett természetben és az alkotó emberben. Máig hat ennek árnya. Ugyanebben az idõben Európa közepén, Rudolf Steiner építi a Goetheanumot (az elsõt). A világ a háborúkra készül, de itt békében, egyetértésben dolgoznak a különbözõ népekben született emberek. S amit alkotnak építészetben, belsõépítészetben, szobrászatban, festészetben, üvegmûvészetben, abban a mûvészet teljesen új formája nyilvánul meg. Rudolf Steiner sokat emlegetett mûvészeti impulzusa tehát akkor születik meg, amikor a természet inspiráló ereje már kimerült, de a természet alatti még nem tudta befolyásolni a mûvészetet. Nagyon

22

2011/4

erõsen jelentkezik a szellemi mind Nyugaton, mind Keleten. Nyugaton élesen elhatárolódik minden fizikaitól, s ezzel duális világot hoz létre. Keleten visszafordul a fizikaitól, s csak lélekben akarja átélni a szellemet. Rudolf Steiner viszont a mûvészet minden területén beleformál a fizikaiba. Felemeli a matériát és a szellemivel megformálja. Nos, lelkendezés nélkül csodálhatjuk, ami itt született, de – ha már a történetnél tartunk – kérdezzük meg, hol van ma az antropozófia által megtermékenyített mûvészet? Mi lett vele? Mivé lett? Vagy nem is volt? Ezek csak Steiner dilettáns munkái? Annyi bizonyos, hogy megszakadt a történet, valami elromlott, valami félre lett értve. Tanulságos és fájdalmas történet. Egyszer valakinek végig kellene kutatni a nyomokat, hogy például a festészet megtermékenyítõ impulzusa miért csak a terápiába tudott beleáradni, s hogyan vált terméketlenné Gerald Wagner munkásságában. A szobrászatban pedig mi az a hajladozó organikus absztrakció, amit lépten-nyomon láthatunk antropozófus mûvészetként? Az építészet azonban megfogant, és megszületett az organikus építészet. Organikus mûvészet A mûvészet lényegét nem a stiláris elemek képezik. A mûvészet egyáltalán nem stiláris kérdés. Sokkal inkább küldetés, szellemi szolgálat. S itt, ezen a ponton kijelentjük, hogy az antropozófia által megtermékenyített mûvészet maga az organikus mûvészet! Utánanyúlunk a mûvészeti életben elmerülni látszó megtermékenyítõ impulzusnak, és nevén nevezzük: Rudolf Steiner mûvészeti impulzusa Goethe esztétikáján alapuló organikus mûvészet. Álljon itt egy részlet Steiner: Goethe, egy új esztétika atyja címû írásából. Goethe „világosan kimondja, hogy mi az, ami a mûvészetben fontos. Nem az, hogy megtestesítsen egy érzékfeletti dolgot, hanem hogy átalakítson egy érzéki-tényszerût. A valóságos dolog ne süllyedjen kifejezõeszközzé. Nem, maradjon csak meg teljes önállóságában. Csak kapjon új, bennünket kielégítõ alakot”. Organikus, élõ az a mód, ahogyan itt összekapcsolódik a szellemi a fizikaival. Nincs szó dualitásról, hanem organikus egységrõl. Tehát nem természeti (organikus) formák mûvészetbe emelésérõl, azokkal való játékról van szó, hanem a szellemi (teremtõ) és a fizikai (teremtett) szerves, megbonthatatlan kapcsolatáról. Amennyiben elpattan ez a kapcsolat, úgy jelentés nélküli, értelmezhetetlen és értelmetlen világban találjuk magunkat. Akkor az egész természet csak nyersanyag, amit kényelmünkre és élvezetünkre át kell alakítani. Ám ha a természet bölcsességgel van megteremtve, akkor a természetbe bele van formálva a szellemi, és ez megismerhetõ, tovább alakítható.

2011/4

23

Makovecz Imre: A makói fürdõ belsõ tere építés közben


Arról van szó, hogy megértsük, nem csupán egy új stílus született, születik, amit egyszerûen oda lehet állítani a pop-art vagy a szürrealizmus mellé, hanem egy új és idõszerû szemlélet akar inkarnálódni a mûvészetben. Valódi fordulópontról van szó. S a mûvészet vajúdik ezzel a szellemi szemlélettel. Azért olyan különlegesen nehéz a helyzet, mert a múltból eredõen nagyon is rászoktunk, ráhagyatkozunk a kinyilatkoztatásra. Nem én, hanem az istenek bennem, nem én, hanem a természet szépsége bennem. De ez a sor automatikusan nem úgy folytatódik, hogy nem én, hanem a Krisztus bennem, hanem úgy, hogy Ahrimán bennem! Az istenek szava immár személyessé kell váljon bennünk. Idegen minden isten és minden sugallat, ha az én megkerülésével akar az én nevében hatni. Krisztus mindannyiunk személyes megváltója, s nem pedig személytelen hatalom. A kinyilatkoztatás pedig személytelen hatalom. Ezzel áll szemben a megformálás szeretete. A szeretetteljes megformálás. A régi csak rombolás útján tud továbbhaladni, még akkor is, ha kreatív, mûvészeti területen hat. Az antropozófia viszont leírja a gondolkodás magasabb formáit, amelyekre ráismerhetünk, és amerre tovább vezethetõ a mûvészet. S ez nem egy szûk, csak kiválasztottak által járható ösvény. Mindenki számára hozzáférhetõ az imagináció, az inspiráció, az intuíció. Nem lehet az antropozófusoknak külön mûvészetük. Nincs, és jó, hogy nincs antropozófus mûvészet, mert a végén még kiderülne, hogy csak az antropozófusoknak vannak elõzõ földi életeik. A kortárs mûvészetbõl a legmarkánsabban az imagináció hiányzik. A képek mutatnak valamit, de nem láttatnak. Nézzük meg Birkás Ákos legújabb, politikai-pszichológiai naturalista képeit! Amennyiben nem spekulációból, hanem imaginációból születtek volna, úgy személyesen átélhetõ képszerû megismerését adnák a mai háborúknak. Rá kell eszmélnünk, bármerre is fordulunk, falként van elõttünk a megismerésünk számára elhalt természet. A halott vesz körül. S ez a halott már kezdi magával húzni lelki, szellemi és szociális életünket is. Viszont ezen a halotton, mint a természet corpusán támadhat fel a szellemi megismerés, a szellemi képalkotás. Csupán észre kell venni, hogy vagyunk, s gondolkodásunk valóság! A falon túl a képek már nem valami után, nem valami utánzásából keletkeznek, hanem a megértés magasabb formájából születnek. Ki kell munkálni a képeket. Az imagináció az idõre irányul, nem a térre. Az idõt teszi térszerûen láthatóvá. S ennyiben az imaginációból születõ mûvészet a jövõ erejét hordozza. Csak ezen az úton válik valósággá, hogy a mûvészetben

24

2011/4

Döbröntei Zoltán festménye

KÖRNYEZET

a teremtés folytatódik. Nem azt kell festeni, amilyennek ma látszik az ember, hanem azt, amilyen lehetne. Nem a látható természetet kell festenünk, hanem azt, hogy hogyan és mivé fejlõdik. Mindent, mindent fejlõdésben kell látnunk! Meg kell mozdítani a halott állóképeket! A materialista természettudomány a halott képeket darabolja egyre kisebb darabokra. S az ismeret méreggé válik számunkra, ha nem tudjuk felemelni a mûvészet által. Mérgezõ, ha nem tudjuk feláldozni az istenek számára. A mûvészet húsvétját élhetjük át. A holt érzéki képek elsötétednek, s a szellemi imaginációban támadnak fel. Addig fog uralkodni és fékevesztetten tombolni a materialista tudomány sárkánya, amíg a mûvészet erõtlen marad. Erõt pedig Szent Mihálytól kaphat, aki az ember intelligenciájához hozzákapcsolja a megváltás erejét. Ez a goetheanizmus, ez az organikus mûvészet útja. Ezt Makovecz Imre tudta. Talán az egyetlen volt, aki megértette Rudolf Steiner mûvészeti impulzusát. S nem magának tartogatta, hanem olyan életmûvet hozott létre a kultúra területén, mint Szent István az állami, jogi területen. Az antropozófiát úgy kapcsolta össze a magyar néppel, mint István király a népet a kereszténységgel. Úgy szervezte meg az organikus építészek egyesülését, mint István király a vármegyék rendszerét. S talán ugyanúgy „megosztó” ember volt, mint Szent István. Életmûve bekerekedett, kompozícióvá vált, az égbõl kezd hatékonnyá válni. Makovecz Imre keresztény építészetéhez fel kell zárkózzon a többi mûvészet is. Legyen ez az írás felszólítás a szeretetre!

KÖRNYEZET

A munkában nincs mellébeszélés Interjú Zsigmond Lászlóval Zsigmond László Ybl-díjas építész, Veresegyház, Rácalmás és Mátészalka fõépítésze, 2009 óta a Kós Károly Egyesülés egyik igazgatója. A Kvadrum Építészirodán keresztül tagja a MAKONA Egyesülésnek. Makovecz Imre közvetlen tanítványai közé tartozik, a szerves építészet egyik képviselõje. Egy ideje foglalkoztat az a kérdés, vajon az antropozófiával korábban mélyebb kapcsolatba került emberek számára mit jelent ma ez a fogalom. Zsigmond Lacit több mint 20 éve ismerem. Kálmán István elõadásain találkoztunk, ill. éppen a mi lakásunkban folytatódott egy ideig a Laci vezette munka, ami a Szociális élet kérdései címû könyvvel foglalkozott. Azóta is rendszeres kapcsolatban vagyunk, beszélgetünk is sok mindenrõl, de tény, a fenti kérdést nem igazán érintettük mélyebben. Néha humorforrásként felhangzik a Kvadrum irodában az „ausztrál test” emlegetése vagy a „dr. Steiner hat gesagt” szállóigéje.

Miért lettél építész? Jobb híján. A szüleim pedagógusok, az biztos nem akartam lenni. Volt humán nyitottságom, de mindig olyan tanáraim voltak, akik elvették a kedvem. A reálérdeklõdés meg adott volt. Egyszer egy gyerekkori barátom hozott egy könyvet, amiben le volt írva, mi az építészet. Aztán

a hatvanas években tervezték a házunkat, akkor találkoztam egy építésszel, ott a környékben õ volt az egyetlen. És volt egy családi ismerõsünk, aki úttervezõ volt, és gyönyörû íves favonalzói voltak. Azt nem tudtam, mit rajzolt vele, de nagyon szépek voltak. Ezek így izgalmasnak tûntek számomra. Sok éve tervezel már. Hogyan fejlõdnek a házaid? Nem szoktam errõl gondolkodni. Nincs ilyen, hogy fejlõdési sor. Az embernek a mesterhez való viszonya az, ami változik. Elõször elképesztõen lelkes, a mester a kiindulás, õ a meghatározó. Amikor 30 évesen kapott az ember a mestertõl egy munkát, nekiesett és rajzolt, mint az õrült, örült, hogy ki tud találni valamit. És annak is örült, hogy olyasmit tud vagy próbál csinálni, amit a mester is csinált. Bátorságpróba is egyben nyilván, mit akarok másként, nem csak mintaként követni. Egy idõ után egyre több helyzet adódott, amit már magam készítettem elõ és teremtettem meg, és ez bizonyos értelemben már más történetet ad. A tapasztalat és az együttmûködés során sok minden átalakul.

Mézesvölgyi Általános Iskola, Veresegyház

Zsigmond László az 1970-es évek végén, az egyetemi évei alatt találkozott Makovecz Imrével. A nyári visegrádi táborban hallott elõször antropozófiai elõadásokat Kampis Miklóstól és Kálmán Istvántól, majd a Magyar Építõmûvészek Szövetségében, ill. Kádas Ágnes lakásán folytatódtak a Szabadság filozófiája és a Történeti szimptomatológia csoportmunkái. Késõbb ötödmagával két éven keresztül heti rendszerességgel Kálmán István vezetésével a szociális élet kérdéseivel foglalkoztak. Évekig játszották a Karácsonyi játékokat templomban, kocsmákban, fõiskolán és faluházakban. Az 1987-ben megalakult MAKONA Kisszövetkezetben még két évig folytak rendszeres elõadások, hol szorosabban, hol lazábban az antropozófiához kapcsolódóan.

2011/4

25

KÖRNYEZET

A munkában nincs mellébeszélés Veresegyházon, ahol fõépítész vagyok, van olyan munka, aminek 10 éves elõtörténete van. Ez egészen más viszonylat, mint ha egyszer csak jön egy feladat 30 évesen, hogy tessék, fiam, itt van, csináld meg. Számomra fontos, hogyan keletkezik egy történet, hogy lesz egyszer csak abból a történetbõl egy ház. Mindenki tudja rólad, hogy a tervezési és a kivitelezési folyamatot az elejétõl a végéig át akarod és át is tudod látni. Számodra mi egy építkezés?

Gyermekliget, Veresegyház

Mézesvölgyi Általános Iskola, Veresegyház

Egy építkezésnél van egy megbízó, aki szerzõdést köt, van egy kivitelezõ és egy mûszaki ellenõr. Megbízónak lenni komoly dolog. Van, aki tud megbízó lenni, van, aki nem, és van, aki fel tud nõni. Ilyen a kivitelezõ is. Az építész meg megpróbálja a megbízót megbízóvá, a kivitelezõt kivitelezõvé tenni. Az ember egy idõ után megtanulja, hogyan kell velük bánni, hogy ne essenek egymásnak, a cél érdekében dolgozzanak, és mindenki azt csinálja, ami a dolga. Ez nem evidens. Ahhoz, hogy az építkezés sikeres legyen, együttmûködésnek kell létrejönnie. El kell érned, hogy megbízzanak tervezõi mûvezetéssel, hiszen így tudsz részt venni az építkezésben. És ha részt tudsz venni, innentõl rengeteg odafigyelésre, kapcsolatépítésre, helyzetföltárásra van szükség, tudnod kell, épp mit kell csinálnod. Gazdának lenni nehéz mûfaj. Megbeszéljük, nagyon fontos, hogy az a valami idõben bekerüljön a helyére. Aztán kimegyek és látom, hogy nemhogy idõben nem került a helyére, hanem egyáltalán nem építették be. Különbözõ stratégiákat kell kitalálnom, hogyan fogom rávenni azt az embert, hogy mégis idõben betegye azt a valamit, mert ha nem teszi be, akkor pontosan tudom, milyen következménye lesz a késõbbiekben. Valahogy meg kell tudjam gyõzni õt vagy a fõnökét. Apró lépések, amikkel halad az ember. Fontos, hogy nem lehetek lemaradva, mert akkor csak vesztessé válhatok. Tehát nem hiányozhat egy terv sem, a hibáimat nekem hamarabb kell észrevennem. Ha sikerül és elhiszik neked, hogy te tényleg házat akarsz építeni, és nem személyes vegzálásnak veszik, hogy beszélgetsz velük, akkor sikeres lehet egy építkezés. Azt tapasztalom, hogy ha a munkát végzõ embernek el tudom mondani, mitõl lesz az az adott munka jó, és segítek neki, hogy ne kelljen kétszer visszabontania, ezért hálásak az emberek. Az értelmes beszéd, a felnõtt módon való viselkedés rejtett képességeket hoz elõ, amitõl megváltozik az együttmûködés minõsége. Vannak az életednek csomópontjai, amikor nagyon megváltozott valami? Igen, vannak, én tisztán látom ezeket a csomópontokat, látom, hol változtak meg a dolgok. De ezek nem drámai történetek. Mentem valamerre, ott volt – képletesen

26

2011/4

KÖRNYEZET

A munkában nincs mellébeszélés

szólva – egy fényesség, ami befolyásolt, és abból a fényességbõl lett egy másik utam. A ráébredések sora nem törte össze az elõtte lévõ dolgokat. Megváltoztatta, de nem törte össze. Ezeken a csomópontokon elgondolkodom ugyan, de nekem ezek inkább képszerûek és nem verbálisak. Képek töltik ki, nem marad hely a szavaknak. Ezek az adott történetnek valamiféle sûrítményei. Vannak az események, a tények. De ebbõl még nem jön létre semmi. Ám ha elkezd gondolkodni az ember, a tények segítenek, hogy a képek megszülessenek. Egyenes út a te építészeted? Mondhatni, igen. Nem vagyok konfliktuskeresõ alkat. Közben kemény konfliktusokba tudok kerülni a munkák során. Ha dolgozunk, és nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, akkor kiabálás és káromkodás lesz. Az nálam természetes, hogy komolyan játszunk. Ha dolgozunk, akkor dolgozunk. Ha focizunk, akkor focizunk. „Úgy csinálunk, mintha…” az nekem nem megy. Az embernek tudni kell dolgozni. Gyerekként is volt 16 seb az ujjamon, mert pontosan akartam az aprófát felhasogatni. A munkában nincs mellébeszélés. 2009 óta az egyesülés egyik igazgatója vagy. Mit gondolsz, mi a különbség a mai és az 1989-ben megalakult egyesülés között?

Óvoda, Veresegyház

Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium, Piliscsaba, Klotildliget

Kampis Miklós hívott össze bennünket Kaposvárra, hogy végre formát lehet adni az addig laza szálon egymáshoz kapcsolódó kezdeményezéseknek. A fiatalokkal való foglakozásra létrejött a vándoriskola, a szabadiskolák összefogására a negyedéves konferenciák és természetesen kellett egy újság is. Szó volt egy vállalkozói klubról is akkoriban. Az indíttatás két külön szálhoz köthetõ. Egyik az organikus építészeti gondolkodás és az ahhoz kapcsolódó mozgalom, a másik az antropozófiai gondolkodás. Ez a két külön szál Makovecz Imrénél egy volt, de voltak, akik egy percet sem foglalkoztak antropozófiával. Kinek-kinek a saját életére történõ hatása különbözõ volt. Mára a formát megtartottuk, mûködünk, de nincs benne az a lelkesedés és tûz, mint korábban, és így van egyfajta kiüresedés. Sok minden kibontakozott, de hiányoznak körülöttünk a fiatalok, a harmincas generáció, akik ugyanolyan lendülettel és erõvel vinnék tovább a dolgokat. Itt vannak a mulasztásaink. Nem foglalkoztunk eleget a fiatalokkal, nem neveltük ki a mögöttünk jövõ generációt, nem fektettünk ebbe elég energiát. Egyszerre foglalkoztunk a karrierünkkel, a családunkkal, az irodánkkal. Tesszük a dolgunkat, van vándoriskola, voltak konferenciák, de megkopott az energia és frissesség, hogy a fiatalokat be tudjuk kapcsolni.

2011/4

27

KÖRNYEZET


Most is úgy látszik, mintha az elõttünk lévõ öregekkel folytatnánk küzdelmet, miközben szerintem ez tévút. Nekünk a fiatalokkal kell foglalkozni, de ezzel nehezen birkózunk meg.

organikusan az életében. Építészetét is ez hatotta át. Többször mondta, hogy két forrás van, a népmûvészet, ahogyan a mintaelemzések és egyéb összefüggések kapcsán gondolkodott errõl, és az antropozófia.

Van hiányérzeted az egyesüléssel kapcsolatban?

És a te életedben hogyan jelenik meg mindez?

Igen, van. De ez nem azt jelenti, hogy én most siránkozni kezdek. Az együttmûködésünk sokkal több lehetõséget hordozott magában akár az újság, akár a konferenciákkal kapcsolatban. Ezek az együttmûködések beszûkültek. Ma már leginkább építész egyesülés vagyunk. Korábban voltak más kapcsolódási lehetõségek is, másfelé való kitekintés. Az önképzés, oktatás, ami Kampis Miklós számára nagyon fontos volt, elhalt. Különvált a szabadiskola, és ebbõl nõtt ki a Szabad Gondolatok Háza, Kálmán Istvánék tevékenységével, ami nem baj. Külön utakat keresett, mert az egyesülésben nem volt fogadókészség.

Nálam is alapvetõen meghatározó. Valószínûleg semmi sem így történt volna, ha nem foglalkozom az antropozófiával, ha nem csinálom végig azt a hét évet. Amivel az ember hét évig komolyan foglalkozik, az nem múlik el, élõvé válik. Aktualitása nem változott, az én képességem változott, milyen mértékben tudok ezzel tudatosan foglalkozni.

Az antropozófia látásmódja mennyire határozta meg az egyesülést?

Ezt mi nem tudjuk olyan szépen megfogalmazni, mint az Imre. Õ azt mondja, hogy ami megtörtént, és ami megtörténhetett volna. Tehát ha ezen gondolatmenet mellett fölteszi az ember a kérdést, hogy ami megtörtént, és ami megtörténhetett volna, az milyen helyzetben van, akkor látni kell, hogy az ilyen irányú iskolázottságunk nélkül egészen más lett volna, ami megtörtént. Ez egészen biztos, Ez nem kívül van. Nem egy tudományos könyv, aminek a lapjait felütve kilesünk belõle valamit. Hanem vannak képességek, amiket az ember kifejleszt, és amit már nem tud magából kihasítani. Nekem ilyenek a korábban emlegetett képek. A kép ugyan nem annyira plasztikus, hogy körül tudnám írni, de nagyon fontos, mert belül van. Más minõséghez juttat el.

Gyermekliget, Veresegyház

Makovecz Imrén keresztül alapvetõen meghatározta. Más kérdés, hogy vannak, akik errõl nem is tudnak. Imre teljes magatartása összefüggött ezzel. Bármilyen helyzetben megfogalmazódott egy gondolat, abban a pillanatban megfogalmazódott a cselekvés is. Ez az antropozófia nélkül nincs. Úgy élte meg az antropozófiát, hogy az teljesen organikus volt. Nem az építészete volt organikus, hanem az antropozófiai gondolkodás volt

Mit mondjunk a fiataloknak, miért fontos?

28

2011/4

KÖRNYEZET


Mi lenne ma az egyesülés tevékenységének helyes iránya?

Miért lettél az egyesülés igazgatója? Sose gondoltam korábban, hogy én leszek az igazgató. Nem érzek magamban olyan karizmatikus erõt, mint ami a mestereinknek adatott. De kétségtelen, ha valamit meg kell csinálni, akkor képes vagyok megfogalmazni a feladatot és végigvinni. Ma másfajta együttmûködésre van szükség, ebben egészen biztos vagyok. Ha ki-ki saját maga saját képességeit becsülettel hordozza és hajlandó a közöshöz kapcsolódni, kellõ toleranciával, de ugyanakkor elszántsággal is egyszerre, akkor a közös megfogalmazásokból jó dolgok fognak megszületni. Köszönöm a beszélgetést! Az interjút Buella Mónika készítette. A cikket kísérõ épületeket Zsigmond László tervezte.

Fõ tér Veresegyházon

Inkább a szándékokról lehetne beszélni. Az egyesülés hordozza azokat az értékeket, amiket 20-22 év alatt kialakított. Nem szabad szétengednünk a világba az organikus építészet mozgalmát, a vándoriskolát sem szeretnénk elengedni. Tehát vannak olyan feladataink, amiket fenn kell tartani. Összetartó erõként kell tudnunk mûködni. Látszik a történetünkön, hogy néha szanaszét mentek a dolgok. A szanaszét menések erõteljesen meghatározzák azoknak az embereknek a sorsát, akik ebbe a szanaszét menésbe ragadtak, vagy bele kellett törõdjenek. Van tehát tapasztalat arról, ami a szétfelé menõ irányokat jelenti. Ezek nem erõsítenek, hanem gyengítenek, mármint ami az egyesülés lehetséges feladatát és mûködését jelenti. Van egy nem túlságosan bonyolult forgatókönyv: mindenki megy a saját maga által kitervelt úton, és egyszer csak hasra esünk egymásba, ahogy Nagy Ervin mondta. És akkor egy idõ után kikerüljük egymást, hogy ne essünk hasra. Ez nem következik be akkor, ha az emberek erõfeszítést tesznek, de nem arra, hogy kikerüljék egymást. Rengeteg jó dolgot éltünk meg. Olyan nagyszerû ünnepeink és konferenciáink voltak, hogy hihetetlen. Az a minõség, ahogy próbáljuk közös ügyeinket megbeszélni, egy nagyon magas színvolnalú közösségi tevékenység. Számomra alapvetõ élmény. Ha holnapután nem lehetne ez, hogy élnénk át? Mi történne a kivívott szabadságunkkal? Hihetetlen veszteség lenne.

2011/4

29

VILÁGHELYZET

Franz-Jürgen Römmeler: Kortörténeti szemlélõdések… Rudolf Steiner 1916–17-ben a világháborút folytató pénzügyi és gazdasági imperializmushoz Helmuth von Moltke vezérkari fõnök (szül. 1848. máj. 23.) 1916. június 18-án meghalt. Rudolf Steiner élénk gondolatcseréje a Moltke-lélekkel post mortem közlésekként1 ránk maradt. Az elsõ közlést Rudolf Steiner már 1916. augusztus 9-én lediktálta Helene Röchlingnek; az 1916. december 2-i dátum alatt ezt olvassuk: „…elõször legalább néhány embernek meg kell értenie, hogy a kritika nagyobb szeretet lehet, mint a puszta »hallgatás« – mégpedig hallgatás a gondolatokban, ami annyira vétkes abban, ami most történik”.2 Függetlenül a kiadónak a „Kortörténeti szemlélõdések” aktuális, új kiadásában található, a mû létrejöttét illetõ bõséges magyarázataitól, e sorok írója felfogása szerint ennek a Moltke-közlésnek komoly jelentõsége van Rudolf Steiner elõadásciklusa számára, sõt talán ez lobbantotta fel a szikrát az egészhez. Mert Steiner már két nappal késõbb elkezdi ezt a ciklust (1916. dec. 4. – 1917. jan. 30.) Felfedi az elsõ világháború létrejöttének okkult hátterét, és ezzel világosan ellenpontozza ezt a „hallgatást”. Ezekben a – most ismét rendelkezésre álló – elõadásokban emellett megvilágította kortársai számára az anglo-amerikai háborús felek cselekvõ szereplõinek pénzügyi mozgatórugóit is. Logikus: az okkult társaságoknak kiszolgálóikat irányítaniuk is kell. Lehet-e ezt angolszász országokban hatékonyabban tenni, mint – pénzzel?

még ma is alig kérdõjelezik meg. Közben Habsburg Ferdinánd trónörökös és felesége szarajevói meggyilkolása 1914. június 28-án, az azt követõ hadüzenettel Ausztria részérõl Szerbiának, helyi konfliktus maradt volna, ha nem követi 1914. július 30-án Oroszország mozgósítása. Béccsel kötött szerzõdések alapján ez volt a szövetségesekre vonatkozó eset, és ezzel az 1914. augusztus 1-jei berlini hadüzenet kiváltó oka – hogy az ilyesmi milyen gyorsan megy, azt láttuk szept. 11. után az Afganisztán elleni, máig tartó, a német szövetségi véderõ cinkosságával elkövetett NATO-támadásnál. Akkor is érvényesek voltak és ma is Jacob Ruchtis szavai, akit Rudolf Steiner 1916. december 4-én idézett: „De a történelem hosszú távra nem hagyja magát meghamisítani, a legenda nem képes megállni a tudományos kutatással szemben, a sötét szövevény napvilágra kerül és szétszakad, bármilyen mûvészien és finoman szõtték is.”4 A „mûvészien és finoman szõtt” szövetet Jacob Rucht széttépte: „1914. augusztus 3-án tartotta

Az elsõ világháború végén a „Versailles-i szerzõdések” álltak. Az úgynevezett „jóvátételi cikkely” (231§) így szól: „A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Németország elismeri, hogy Németország és szövetségesei mint e veszteségek és károk okozói felelõsek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik a Németország és szövetségesei támadása folytán reájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek.” Németország ezt tiltakozás mellett írta alá – különben a szövetségesek általi teljes megszállás fenyegette (ami aztán 1945-ben bekövetkezett).3 Az akkor diktált „kizárólagos vétkességet” tartalmilag

30

2011/4

Sir Edward Grey

„A mûvészien és finoman szõtt szövevény”

VILÁGHELYZET

Franz-Jürgen Römmeler: Kortörténeti szemlélõdések…

meg [Sir Edward] Grey [külügyminiszter] az Alsóházban nagy beszédét, elõkészítendõ a kedélyeket az angol hadüzenetre. Közben elhallgatta Németország utolsó javaslatait, és kiszámította, hogy Anglia nem szenved sokkal több kárt, ha beavatkozik a háborúba, mint ha félreáll. Augusztus 6-án Asquith miniszterelnök a parlament elé állt, hogy megindokolja a hadüzenetet. Ezt az indoklást a német birodalmi kancellár [1909–1917: Theobald von Bethmann-Hollweg] július 29-i javaslataira építette fel, a legmélyebb erkölcsi felháborodás hangján utasította vissza a német kormány sértõ ajánlatát, egyben elhallgatta »igen tiszteletre méltó barátja«, Grey augusztus 1-jén a német nagykövettel folytatott tárgyalását, és a parlamentnek, az angol népnek a tények tudatosan hamis ábrázolását adta.”5

Rudolf Steiner ezt így jellemzi: „De még többet is megélünk, megéljük azt, hogy olyan szavakkal, amelyek tartalmatlanok, történelmet, politikát csinálnak, és ami elszomorító, hogy oly kevés hajlam van épp ennek belátására.” Utal hallgatóinak arra, hogy London (gyarmataival együtt) a Föld negyedét, Oroszország egyhetedét, Párizs egy tizenharmadát, összeadva a Föld tengertõl nem borított részének kereken a felét – Németország ezzel szemben egy harmincharmadát uralta. Végkövetkeztetése: „Ha ezt egybevetjük, akkor nincs mit csodálkoznunk azon, hiszen ezt is tudnunk és mérlegelnünk kell, hogy a Brit Birodalomnak volt a legnagyobb exportja, és van ma is. De egy sajátos helyzet állt elõ: Németország kezdte utolérni a brit exportot. Ha az egyáltalán nem túl távol mögöttünk levõ években összehasonlítjuk egymással Németország és a Brit Birodalom exportjának adatait, akkor a német export nagyon kicsi, a brit nagyon nagy volt. De itt most fel fogom írni Önöknek a táblára az exportadatokat 1914 januárjától júniusáig. Tehát 1914 januárjától júniusáig, ekkor a német export 1 045 000 000 fontra rúgott, a brit export 1 075 000 000 fontra. Gondolják el, ha az európai fejlõdésnek még egy éve eltelt volna anélkül, hogy jött volna a világháború, akkor a német exportnál talán nagyobb szám állt volna, mint […] a britnél. Ennek nem volt szabad megtörténni!”6 Ezzel Steiner megvilágítja, hogy a háború vége után a Szövetségesek miért kötötték gúzsba Németországot egy olyan szerzõdéssel, amely azt a rákényszerített, gigantikus mértékû jóvátétellel gazdaságilag (elõreláthatóan) megfojtotta: a háborúba lépés (is) az Egyesült Királyság gazdasági érdekeinek

Theobald von Bethmann-Hollweg

„Angliában szóltak a vészharangok”

volt köszönhetõ. A szellemi tanítót utólag igazolja F. William Engdahl. A Century of War. AngloAmerican Oil Politics and the New World Order címû mûvében kifejti, hogy már 1914-ben a kõolajról volt szó: „A Bagdad-vasúttal a németek hozzá tudtak jutni Mossul és Kirkuk újonnan felfedezett olajmezõihez, ezenkívül el tudták kerülni a Szuezi-csatornát. Angliában megszólaltak a vészharangok, amikor a német mérnökök legyõzték Anatólia hegyeit és elõttük állt a mezopotámiai síkság. Szükségesnek tartottak egy háborút. Ezt Szerbián és azon a mechanizmuson keresztül váltották ki, amely egy Szerbia–Oroszország közötti kölcsönös segítségnyújtási egyezmény révén az Anglia, Franciaország és Oroszország közötti, titkos »hármas antanttal«

2011/4

31

VILÁGHELYZET


létrejött. Nagy-Britannia az elsõ világháborúban a Közel-Keleten egymillió elitkatonát vetett be, hogy az Oszmán Birodalmat felgöngyölítse és hozzáférjen az olajhoz. Az uralmi területnek kitalált »Irak« aztán angol protektorátus is lett. Ám az angolok alábecsülték a háborús költségeket és a háború lefolyását. Jócskán kellett az USA-tól pénzt kölcsönözniük, valamint fegyvereket és nyersanyagokat vásárolniuk. Amikor az USA attól félt, hogy a háború és ezzel a kölcsönzött pénz elveszhet, akkor formálisan is belépett a háborúba, és eldöntötte azt.”7

Engdahl tovább ezt írja: „Valójában a Párizs–Versailles-i béketárgyalásoknál a Morgan bank rövidlátón cselekvõ képviselõi ültek a tárgyalóasztalnál. A jóvátételek nagyságát és a fizetési feltételeket kalkulálták. A háború alatt a Morgan banké volt a Szövetségesek ellátásának hitel- és szállítói monopóliuma. Állam- és bankérdekek összemosódtak.”8 John Pierpoint Morganról ezt olvassuk a Wikipedia internetes enciklopédiában: Az Egyesült Államok jegybankjának (Fed) társalapítói (1913. 12. 23.) finanszírozták a háború elsõ éveiben a francia és a brit élelmiszer- és fegyvervásárlásokat, és ezeknek az államoknak a hadikölcsöneit. Oroszország 1914-ben kb. 12 millió amerikai dollárt kapott, 1915-ben több mint 50 millió amerikai dollár kölcsön következett Franciaországnak. A teljes fegyver- és lõszerimportot a Morgan bank- és cégbirodalom bonyolította le, ill. állította elõ és szállította. Morgan birodalma tette lehetõvé az USA belépését a háborúba: J. P. Morgan vezetése alatt, az élen az õ (ma »J. P. Morgan Chase«-ként, a Rockefeller-klán befolyási övezetéhez közel álló) bankjával létrejött egy több mint 2000 bankot tömörítõ konzorcium, amely (akkor gigantikus) 500 millió USA dollárt bocsátott az Egyesült Államok rendelkezésére. A Morganképviselõk Versailles-ban pénzt akartak látni – a Morgan-képviselõk elsõ jóvátételi követelése Versailles-ban a háború vesztesével, Németországgal szemben 20 milliárd aranymárkára rúgott (mintegy 7000 tonna aranyra). A devizaárfolyamtól és az aranyártól függõen ez átszámítva mintegy 100 milliárd eurónak felelne meg. Ez akkortájt óriási követelés egy háború által meggyötört ország felé, kivált, mivel jóvátételként még természetbeni cikkeket és gépeket is követeltek. „Reménytelenül rabszolgasorba döntve…” Tovább ezt mondja Engdahl: „Ahogyan Az olaj fegyverével a világhatalomhoz címû könyvemben kifej-

32

2011/4

John Pierpoint Morgan

Jóvátétel-fizetések

tem, a BP (British Petrol Compay) egész történetét intrikák, megvesztegetések és kriminális mesterkedések hálózzák be. Amikor 1914-ben a brit elit elindította azt a folyamatot, amely közvetlenül az elsõ világháborúhoz vezetett, akkor ennek a vállalatnak a keze volt benne a játékban. A Német Birodalom és a német ipar, a Német Bankkal együtt, közvetlenül az akkori világ legambiciózusabb vasúti infrastruktúra projektjének, a Berlin–Bagdad vasútvonalnak a befejezése elõtt álltak. A brit Királyi Tengerészet, amelynek tengerészeti minisztere egy ifjú politikus, név szerint Winston Churchill volt, ezt a Bagdad-vasutat, amelyet amerikai és brit bombák 2003-ban végleg megsemmisítettek, Nagy-Britannia Perzsiában (Irán) és Kuvaitban lévõ új olajforrásai halálos fenyegetésének tekintette. A BP-t eredetileg – Angol-perzsa Olajtársaság néven – állami brit vállalatként alapították. Churchill a tengerészetet éppen átállította a szénüzemelésrõl a hatékonyabb és könnyebb olajtüzelésre; London a Bagdad-vasutat a birodalom »nemzeti biztonsága« fenyegetésének tekintette. […]”9 Nem sok minden változott az elsõ világháború óta. Éppenséggel csak a módszereket finomították. Johann Wolfgang von Goethe az ilyen állapotokat két évszázaddal ezelõtt a következõ szavakba öltöztette: „Senki sincs reménytelenebbül rabszolgává válva, mint az, aki tévesen azt hiszi, hogy szabad.”

VILÁGHELYZET


Meséje úgy hangzik, mintha Közép-Európa két világháború utáni helyzetét elõre sejtette volna: Egy nagy tó befagyott a télen, S a sok békát bántotta mélyen, Hogy már nem kurutyolhat. S mind esküvé – álmába’ tán, Hogy danol, mint a csalogány, Mihelyt a jég megolvad. S a jég olvad, tavasz legyint, A béka partra tör megint És – dehogy is danoltak! Megint csak kurutyoltak.” Dóczy Lajos fordítása

François Mitterrand

A közép-európai békagondolkodás látványos példája a német márka megszüntetésérõl, tehát az euró bevezetésérõl szóló megállapodás. 1990-ben a Kohl-kormány ezzel „vásárolta meg” Franciaország hozzájárulását az újraegyesítéshez. François Mitterand-nak akkoriban a következõ szavait idézték: „Ez Versailles, háború nélkül.” Ha egy pillantást vetünk az euró és a svájci frank árfolyamának fejlõdésére az elmúlt tíz évben, akkor dokumentálva látjuk az akkori francia elnök tézisének helyességét. Az euró illikvid, puhavalutájú országainak támogatására azóta többször elõ kellett jönni a nagyágyúval. 2011 tavaszán vízre bocsátottak egy mentõcsónakot: egy 700 milliárd eurós EU-alapot. A mentõhorgonynak azt kell megtennie, amit a bankok, biztosítók és nyugdíjalapok, amit az (angolszász) spekulációs ipar már nem akarnak: a túlságosan eladósodott államokat új likviditással ellátni. És ezzel épp ezt az „ipart” (miután a puhavalutájú országokkal szembeni spe-

Helmut Kohl

„Versailles”

kulációval részvényesei bonitását és osztalékát kigazdálkodta) megóvni a veszteségektõl. Németország részesedése ebbõl az alapból majdnem 200 milliárd eurót tesz ki. Így lassan fellebben az a fátyol, amelyet bizonyos érdekelt körök borítottak a vasfüggöny lehullása után az olyan folyamatokra, mint „euró” és „Lisszabon”, ill. „EUszerzõdés”, és megérthetjük, mit értett annak idején Mitterand az alatt, hogy: „Ez Versailles, háború nélkül.” Aki nem akar a többiekkel együtt „kuruttyolni, mint a régi idõkben”, az Goethe és Rudolf Steiner értelmében tanulmányozhatja a most újra elérhetõ Kortörténeti szemlélõdéseket, és megismerheti az elsõ világháború hátterét. Így egy kicsiny, ugyanakkor jelentõs szellemi ellensúlyt képzünk a néhány, médiában már felhangzó és bizonyára még tovább dagadó, „100 évvel 1914 után” politikai lármával szemben („megéljük azt, hogy olyan szavakkal, amelyek tartalmatlanok, történelmet, politikát csinálnak”). Hiszen nem szabad „hallgatnunk” – „mégpedig hallgatni a gondolatokban, ami annyira vétkes abban, ami most történik”,10 hanem fel kell ismernünk és meg kell neveznünk a hibákat. És hogyan is idézte Rudolf Steiner már az elsõ elõadásban Jacob Ruchtit? „De a történelem hosszú távra nem hagyja magát meghamisítani, a legenda nem képes megállni a tudományos kutatással szemben.”11 Bár a most

2011/4

33

VILÁGHELYZET


háromkötetes kiadás csak egyben kerül értékesítésre, és így egy nem könnyen elérhetõ árkategóriában van, kívánom, legyen nagy olvasótábora!

5. Lásd Jacob Ruchti & Helmuth von Moltke: Der Ausbruch des ersten Weltkrieges. Zwei vergessene zentrale Schriften zum Verständnis der Vorgänge bei Kriegsausbruch 1914 und der Haltung Rudolf Steiners. (Az elsõ világháború kitörése. Két feledésbe merült írás a háború

Der Europäer, 15. évf. 8. szám, 2011. június

1914-es kitörésével és Rudolf Steiner hozzáállásával kapcsolatban.) Basel, 2001

Fordította: Kádas Katalin

6. Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélõdések, GA 173a-c (Elsõ kiadás GA 173 és 174 lásd www.fvn-rs.net).

Források

7. idézve: www.Zeit-Fragen.ch, 7. szám, 2007. febr. 21. 8. idézve: www.Zeit-Fragen.ch, 7. szám, 2007. febr. 21.

1. Andreas Bracher & Thomas Meyer: Helmuth von Moltke 1848–1916. Élete és munkássága dokumentumai, 2. kötet, Basel

9. F.

William

Engdahl,

http://politonline.ch/?content=news

&newsid=1540 , 2010. 6. 14. 10. Andreas Bracher & Thomas Meyer: Helmuth von Moltke

2007. 2. u.a.

1848–1916. Élete és munkássága dokumentumai, 2. kötet, Basel

3. http: //de.wikipedia.org/wiki/Versailler-Vertrag

2007.



Utóirat

A Berlin–Bagdadi vasútvonal egyik viaduktja Törökországban, a német Holzmann tervei alapján

A cikk szerzõje ajánlja az olvasóknak Rudolf Steiner: Zeitgeschichtliche Betrachtungen (Kortörténeti szemlélõdések) összefoglaló cím alatt 1916–17-ben tartott elõadásait, melyekben Steiner feltárta a világháború okkult-szellemi hátterét. A korábbi három kiadás példányai már régen elfogytak. A mostani, 2010-es új kiadásban (GA 173 a-c) a rendelkezésre álló kéziratok alapján a teljes szöveget újból átdolgozták, és az elõadásokat hatalmas forrásanyaggal egészítették ki. A három kötetben (1800 oldal) mintegy ezer oldalt tesznek ki az utalások, jegyzetek. Rudolf Steiner az elõadásaival azt akarta elérni, hogy hallgatói pártpolitikai nézetek, nacionalista emóciók helyett képesek legyenek megismeréssel áthatni a különbözõ politikai törekvéseket. A hatalmas munkával összeállított forrásanyagok ebben segíthetik az olvasót. Szerkesztõség

34

2011/4

VILÁGHELYZET

Vannak „véletlenek”… Az euró csoportegoista körök markában Rudolf Steiner különösen a Kortörténeti vizsgálódások (Zeitgeschichtliche Betrachtungen, GA 173 a-c) és a Történelmi szimptomatológia (Geschicht-liche Symptomatologie, GA 185) ciklusaiban utalt a Közép-Európával szemben mûködõ római és angolszász körökre. Ezekkel a körökkel ma is újra meg újra találkozhatunk. Ott van például François Mitterand, a Grand Orient Rend egyik prominens tagja. Jean-Baptiste Colberttõl, XIV. Lajos („az állam én vagyok”) pénzügyminiszterétõl maradtak ránk a következõ szavak: „A libát úgy kell megkopasztani, hogy a lehetõ legkevesebb gágogás árán a lehetõ legtöbb tollat adja.” Bizonyára ez motoszkálhatott Mitterand fejében, amikor 1990-ben az euró bevezetését szabta feltételül ahhoz, hogy Franciaország a beleegyezését adja Németország újraegyesítéséhez, majd az eredményt úgy kommentálta, hogy „ilyen Versailles háború nélkül” (ami alatt az 1919. évi Versailles-t érthette).

Jean-Claude Trichet, az EKB volt elnöke is levetette az álarcát 2011-ben, amikor is az aacheni Károly-díj átadásán arra szólította fel az Európai Uniót, hogy nevezzenek ki uniós pénzügyminisztert. Miután pedig Franciaország deficitjei a pénzpiacok figyelmének fókuszába kerültek, Trichet augusztusban egyenesen odáig ment, hogy ezt „a legnagyobb válságnak” nevezte „a második világháború óta”. Vajon elfogta a félelem, hogy az euró–kísérlet Franciaország számára az 1871-i versailles-i eseményekhez hasonlóan végzõdhetne? Trichet korábban Giscard d´Estaing francia elnök tanácsadója és kincstárvezetõje volt.1 Giscard, aki az EU-kormányvezetõk és a brüsszeli „EU-KB” („Európai Központi Bizottság”) számára megfogalmazta az „EU-szerzõdést”, szintén a Grand Orient Rend tagja. Az EU-KB portugál elnöke, José Manuel Barroso életrajzából pedig az derül ki, hogy Georgetownban, az Egyesült Államok egyik legrégebbi jezsuita egyetemén profesz-

Giscard d´Estaing

Augusztus elsõ harmadában mintha csak megbolondultak volna a tõzsdék szereplõi. Írország, Portugália és Görögország után a hagyományosan erõsen eladósodott Olaszország, továbbá Spanyolország, sõt Franciaország is a spekulánsok kereszttüzébe került az örökösen deficites államháztartásával. Erre Berlinbõl az a jelentés jön, hogy éppen 2011. szeptember 23-ra tûzték ki a Bundestag egyik ülését, ahol is az úgynevezett „euró-mentõernyõrõl” kell majd szavazni, vagyis arról, hogy a közép-, észak- és kelet-európai euróországok és Hollandia vállaljanak kezességet az erõsen deficites újlatin nyelvû európai országokért („Club med”), valamint Írországért és Görögországért. Az ülés idõpontját pedig egy ismeretlen dramaturg pikáns módon pontosan egy nappal az utánra idõzítette, hogy a római egyház püspöke (Joseph Ratzinger, „aki az európai politikával akar foglalkozni”; Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2011. aug. 12.) a Bundestagban beszédet tartott.

Jean Claude Tichet


2011/4

35

szorkodott.2 Egy másik Jean-Claude, tudniillik JeanClaude Juncker pedig a Jézus Szíve Társaság egyik belgiumi kolostori internátusába járt, és a Rheinischer Merkur beszüntetett katolikus hetilap társkiadója volt. A luxemburgi miniszterelnök a maastrichti EU-szerzõdéssel kapcsolatos tárgyalások meghatározó vezetõje volt, 2005. 1. 1. óta pedig õ az EU-n belüli eurócsoport állandóan újraválasztott elnöke (noha a szabályzat két év után kizárja az újraválaszthatóságot!).3 Azután ott van még Trichet utódja: Mario Draghi. Az EKB új elnöke, korábban a Goldman Sachs Csoport befektetési bankára, aki a notóriusan deficites Olaszország jegybankjának legutóbbi elnöke is volt. Mario Draghi is kijárta a római katolikus rend iskoláját, ugyanis a római, jezsuiták vezette „Istituto Massimo” magániskola diákja volt.4 Vannak „véletlenek”… A hármas tagozódás és a szónoki mûvészet A csoportegoista érdekek pénz által történõ elérésének – amint azt Rudolf Steiner nyomán fõként az amerikai Sutton, Quigley és Preparata szerzõk bemutatták – hagyománya van.5 Az ilyesfajta mesterkedések az új évszázadban is folytatódnak, ahogyan azt a Lehman bank 2008. õszi csõdjével célzottan kiváltott pénzpiaci válság mutatta – lásd még „A mohóság fölfalja az agyat” (Gier frisst Hirn, Der Europäer, 12. évf. 2/3. szám, 2007. december/2008. január). De hol maradnak az aktuális katasztrófa legyõzésére vonatkozó konkrét, szellemtudományos alapú megoldási javaslatok? A sokszor nehezen érthetõ absztrakt eszmefuttatásokban a devizaárfolyam és a valuta fogalmát felcserélve, sõt akár azonos értelmûként kezelik és tárgyalják a pénz, pénzmennyiség vagy szabadpénz témákat. Az irtózatos államadósságok leépítésének szükségességérõl az egyszerûség kedvéért egyelõre nem elmélkednek. A kudarcnak sok oka van, néhányat Rudolf Steiner is megnevez az 1921. október 14-i elõadásában: „Éppen azon a tavaszon, 1919 áprilisában… Németországban mindenki… meg volt gyõzõdve arról, hogy valami újnak kell jönnie. […] Bizony a ma [1921!] és az 1919-es évi tavasz között Németországban is egy egész világ van. Ma az ember legfeljebb csak remélheti, hogy Németországban olyasvalamivel, ami a hármas tagozódásra emlékeztet, elõhívja annak a képzetét, hogy a szellemi életet mint olyat hogyan lehet önállóan alakítani, és tulaj-

36

2011/4

Barroso


donképpen éppen ilyen körülmények között hogyan lehetne az államon belüli jogi életet is alakítani.” Gazdasági életrõl többé nem esett szó… Ez az elõadás az Antropozófia, szociális hármas tagozódás és szónoki mûvészet (Anthroposophie, soziale Dreigliederung und Redekunst, GA 339) ciklushoz tartozik. Nos a „szónoklattant” a római egyház rendje is ápolja, amint arra Rudolf Steiner rámutatott ebben a ciklusban („Beichte, Kanonier und Zündschnur”, 1921. október 16.) Ennek a rendnek az „írásmûvészetétõl” az antropozófusok tisztes csoportja hagyta magát elringatni. Ez az írásmûvészet a baloldali katolicizmus újra meg újra felbukkanó utópiáját kergeti, amelyet 1985 óta „alapjövedelemnek”6,7 hívnak. Rudolf Steiner a mai baloldali dogmatikusok „származását” egyszer így fejtette ki az 1918. július 30-i berlini elõadásában: „Aki modern szocialista írásokat olvas, az… nagy hasonlóságot fog találni ezek és […] a katolicizmus egyházi elvei alapján írók írásai között. […] Az ember sehol sem érzi magát »katolikusabban« megszólítva, mint amikor bizonyos dogmatikus szocialista írásokat olvas. […] A bolsevizmus abban a formában, ahogyan fellépett, talán csak rövid ideig fog létezni; de azzal, ami mögötte áll, még sokáig dolga lesz az egész emberiségnek…” (Földhalál és világélet, Erdensterben und Weltenleben, GA 181,

Mario Draghi

VILÁGHELYZET

VILÁGHELYZET


1918. július 30-i elõadás). Ennek a „baloldali katolicizmusnak” az igézetében a dornachi társadalomtudományi szekció de facto felhagyott a munkával (az éves költségvetése már csak 10 ezer frank8), és ehelyett a római katolikus rendek „alapjövedelmét” népszerûsíti.9 Vannak „véletlenek”… „Olasz nyár” A pénzmennyiség kibõvítése ma lényegében az újraeladósodás révén keletkezik. Ha az árumennyiség nem ugyanolyan mértékben nõ, mint a pénzmennyiség, akkor a felesleges pénz drágítja az árukat, és bekövetkezik a rettegett áremelkedés. A köznyelvi használattal szemben az „infláció” történelmileg a pénzmennyiség kiterjesztését, nem pedig az áremelkedést jelenti. Az áremelkedés csak az infláció következménye. Mindkét gazdasági jelenség jól bevált szer a prosperáló gazdasági terek tönkretételéhez – a múlt század elsõ harmada változatos példákat szolgáltat erre. Egy ennél frissebb példa 1978-ból, Svájcból származik.

A Federal Reserve (Fed) USA-jegybank a különbözõ „támogatási intézkedések” során több mint 2000 milliárd USA-dollárral bõvítette ki a pénzmennyiséget. Miközben tulajdonképpen nem lehet sem Federálisról (tehát függetlenrõl; hiszen a jegybank régi magánbankok tulajdonában van), sem pedig Reserve-rõl, azaz tartalékokról beszélni. Az USA-n belüli befektetési lehetõségek hiánya miatt az amerikai bankok az egész földgolyón szétszórták pénzeiket. Ennek következményeként elkerülhetetlen a nyersanyagárak drasztikus emelkedése, de vannak olyan „befektetések” is, amelyek csak válság esetén mutatkoznak meg. Ezek például a francia bankok mérvadó refinanszírozási forrásaiként szolgáltak; az amerikai befektetési alapok még 2011 májusában csaknem 500 milliárd USA-dollárt pumpáltak az eurótérségbe „Az európai bankok válságüzemmódban mûködnek” (Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2011. 08. 12.) Azóta a pénz

Obama Berlinben

Akkoriban a Svájci Nemzeti Bank (SNB) egy olyan helyzetben, amikor a pénzmennyiség a német márkával és az USA-dollárral szemben hasonló helyzetben volt, mint 2011-ben az euróhoz és a dollárhoz képest, 20%-kal kibõvítette a pénzmennyiséget. Ezt a pénzinflációt nyomon követte az áremelkedés is: két évvel késõbb 8%-kal megemelkedtek az árak.10

Rudolf Steiner a pénzmennyiségrõl „Ha valaki azt gondolja, hogy a pénzmennyiség egyszerû csökkentésével [vagy expandálásával], aszerint, hogy az árak emelkednek vagy csökkennek, valamit el lehet érni, akkor ez azt mutatja, hogy csupán kevéssé valós fogalmakat alkotott magának a gazdasági folyamatról. Hiszen a pénz értékének az ilyen megszabásával, a pénzmennyiség bizonyos mértékû csökkentésével vagy akár egészen határozott kibõvítésével, vagy hasonlókkal semmi sincs elintézve. Mert abban a pillanatban, amikor már nem lehet a pénzzel spekulálni, az áruval spekulál az ember – látják, még csak most jutunk el a gondolatainkkal a valóságba, az embernek a realitásokat kell tudnia szemügyre vennie –, és ehhez semmiképpen sincs szükség a pénzmennyiség módosítására, hanem mindenféle machinációk által nagyon könnyen el lehet [érni], hogy bizonyosfajta termékek árai csökkenjenek vagy emelkedjenek, míg másfajta termékek egyáltalán nem kell hogy okot adjanak ilyen csökkenésre vagy emelkedésre.” Dornach, 1920. október 5. (A szemináriumi este), Soziale Ideen, Soziale Wirklichkeit, Soziale Praxis II (GA 337b)

2011/4

37

VILÁGHELYZET


Rudolf Steiner a pénzrõl „Mi is tulajdonképpen a mai szociális organizmus számára a pénz? A közös gazdálkodás eszköze. Képzeljék csak el egyszer a pénz egész funkcióját. Ez abban áll, hogy egyszerûen azért, amit magam dolgozom, utalványom van valami másra vonatkozóan, amit más dolgozik. És amint a pénz valami más, mint ez az utalvány, akkor jogosulatlan a szociális organizmusban. Hosszú fejtegetéseket tarthatnék ennek az igazolására; de csak röviden akarom említeni: a pénznek ezzé kell válnia! És akkor fog ezzé válni, ha megszûnik minden egyéb machináció, ami belejátszik a pénz cirkulációjába.”

Merkel és Obama

Bázel, 1919. április 2. Die Befreiung des Menschenwesens als Grundlage für eine soziale Neugestaltung. Altes Denken und neues soziales Wollen. (GA 329)

Giulio Tremonti

ismét visszaáramlik. Ha valaki ezt annyival akarja elintézni, hogy ez csupán „véletlen transzfer”, az jól teszi, ha Sutton11 és Preparata12 szerzõknél tanulmányozza a múlt század elsõ harmadából való hasonló fizetési áramlatokat, és megpróbál párhuzamokat keresni. Nem véletlenül kezdõdik Quigley könyve13 a Katasztrófa szóval … A pénzmennyiség kibõvítése nem kényszerû folyamat, hanem puszta önkény. Elõbb meg kell találni

38

2011/4

hozzá a „megfelelõ fejeseket”. Vagyis olyan gátlástalan politikusokat és jegybankelnököket, akik a (pénz-)gazdaság számára megszabják a szabályokat, és a mammonnak hódolnak. Ahrimán mindig talál ilyeneket. Hogy is mondta Rudolf Steiner? A Mammon csak Ahrimán egy másik elnevezése. Ebben az összefüggésben szeretnék 2010 tavaszára emlékeztetni. Amikor Berlinben még erõsen berzenkedtek az euró-mentõernyõ ellen, elég volt annyi, hogy Barack Hussein Obama felhívja Merkel asszonyt – és már áldásukat is adták rá!14 (Ugye emlékeznek még: 2008 nyarán Obama az egyik választási kampányútja során beszédet tartott a berlini diadaloszlopnál. Azután lejátszottak egy dalt, amelynek az az elmés címe volt, hogy: I am Bad (Rossz vagyok). De még érdekesebb volt annak a dalnak a címe, amelyet a közönség a beszéd elõtt dúdolt: Sympathy for the Devil… (az ördög iránti rokonszenv). A Közép-Európára gyakorolt nyomás pedig azóta apránként növekszik. Tobias Piller ezért a Frankfurter Allgemeine Zeitung 2011. 07. 16-i számában („Italienischer Sommer” – „Olasz nyár”) így fogalmazott: „Még a szenátuson belüli háztartási vita során… [az olasz Giulio] Tremonti [miniszter] már ismét öntudatos követeléseket és kritikákat fogalmazott meg Európával szemben. Mint mondta, Európában hiányzik a politikai egy-

VILÁGHELYZET


ség. […] Az európai GDP 40%-a válságban van, mondja Tremonti, aki a válság legyõzéséhez […] német pénzeket szeretne. Kívánságait pedig […] drasztikus szavakkal körítette: „Az ember vagy elõrehalad, vagy tönkremegy. A megoldásnak politikainak kell lennie, vagy pedig nincs megoldás.” Németország felé pedig: „Olyan ez, mint a Titanicon, ott az elsõ osztályú utasok sem tudnak megmenekülni.” Giulio Tremonti (szül. 1947-ben) gazdasági és pénzügyminiszter Silvio Berlusconi15 alatt (aki a betiltott „Propaganda Due”16 páholy volt tagja), valamint a (Washington, D.C. központú) „The Aspen-Institute” nemzetközi hálózat tagja.17 Vannak „véletlenek” …

Jegyzetek 1. www.wikipedia.de 2. www.wikipedia.de 3. www.wikipedia.de 4. www.wikipedia.de 5. Antony C. Sutton: Wall Street und der Aufstieg Hitlers; Carroll Quigley: Katastrophe und Hoffnung; Guido Guiacomo Preparata: Wer Hitler mächtig machte; Perseus Verlag, Basel 6. Grundeinkommen ohne Arbeit. Aufdem Weg zu einer kommunikativen Gesellschaft, Wien 1985. Írta: Herwig Büchele SJ – aki többek között a Katolikus Szociális Akadémia vezetõségének tagja, az innsbrucki egyetem teológiai karának dékánja; – Lieselotte Wohlgenannt – aki többek között a Bureau de lÉnseignement Catholique du Congo, Secréteriat de lÉnseignement

Qui bono?

Catholique pour lÁfrique et Madagascar és a bécsi Osztrák Katolikus Szociális Akadémia munkatársa (társszerzõ);

Legkésõbb majd amikor a spekulánsok ismét a notóriusan deficites Franciaországot veszik górcsõ alá, akkor fognak ismét erõre kapni az „északi euróra” és „déli euróra” történõ felosztással kapcsolatos spekulációk. A spekulánsok figyelme emellett a svájci frankra összpontosul, amelynél a túlságosan eladósodott USA és a „Club med” miatti aggodalmak állandó árfolyam-ingadozásokat okoztak. Hogy a Svájci Jegybank által bevezetett, ill. beígért intézkedéseinek mennyire lesz tartós a hatásuk, az még elválik. De Bern lassacskán nekiláthatna, hogy újraszabályozza „a világ legnagyobb feketepénz-széfjének” az üzletpolitikáját. Hiszen Görögország ugyan egyfelõl megfullad a 330 milliárd eurót meghaladó adósságában, másrészt viszont – amint azt a Frankfurter Allgemeine Zeitung 2011. május 30-i száma („Ach, Griechenland”) (Jaj, Görögország) híresztelte – a görögöknek kereken 300 milliárd eurójuk van a svájci bankokban magánvagyonok formájában.”18 Ezért a ronda fejlõdési rendellenességért pedig most a turizmusban és az exportfüggõ ágazatokban mûködõ svájci munkaadók fogják kifizetni a számlát. Jövedelemcsökkenés vagy munkahelyvesztések formájában. Vajon ez szándékos? Vagy „véletlen”? Bizonyára úgy van, ahogyan Rudolf Steiner egyszer megfogalmazta: a szociális életben nem az elméletek számítanak, hanem a valóságos dolgok. Márpedig a szociális élet terén a cselekvõ személyek a valós dolgok…

– Alois Riedlsperger SJ – aki többek között az Osztrák Katolikus Szociális Akadémia vezetõségének tagja (a könyv kiadója és az elõszó szerzõje). 7. Alapjövedelem: minden állampolgár számára feltétel (azaz munka nélkül) járó juttatás – a ford. 8. „Jahresbericht 2010/11” [2010/11-es éves költségvetés], AAG, Nachrichten für die Mitglieder, Anthroposophie weltweit, 2011. április 1., 14. o. 9. htp://www.goetheanum.org/uploads/media/Sektionstreffen 2011.pdf 10 „Az inflációt mindig és mindenhol a pénz elõállítója, tehát az állam és annak intézményei okozzák” – írja egy aktuális nemzetgazdasággal kapcsolatos UBS-tanulmány. E szerint a tanulmány szerint 2008. 12. 31. óta Svájcban nem növekedett a pénzmennyiség. Ezzel szemben az eurózónában 2007. 12. 31. óta 25%-os, az Egyesült Királyságban 120%-os, az Egyesült Államokban pedig 220%os emelkedésre került sor. E két utóbbi államra nézve 2020-ig évi 5%-os áremelkedést prognosztizálnak (2011. júliusi helyzet). 11. Antony C. Sutton: Wall Street und der Aufstieg Hitlers; Carroll Quigley: Katastrophe und Hoffnung; Guido Guiacomo Preparata: Wer Hitler mächtig machte; Perseus Verlag, Basel 12. Antony C. Sutton: Wall Street und der Aufstieg Hitlers; Carroll Quigley: Katastrophe und Hoffnung; Guido Guiacomo Preparata: Wer Hitler mächtig machte; Perseus Verlag, Basel 13. Antony C. Sutton: Wall Street und der Aufstieg Hitlers; Carroll Quigley: Katastrophe und Hoffnung; Guido Guiacomo Preparata: Wer Hitler mächtig machte; Perseus Verlag, Basel 14. „Aber das Geld war allmählich nicht mehr da…” [„A pénz azonban lassacskán már nem volt…”], Der Europäer, 14. évf. 9/10. szám (2010. július/augusztus). 15. www.wikipedia.de 16. www.wikipedia.de 17. www.wikipedia.de 18. lásd

Fordította: Wagner Noémi

még:

http://www..wdr5.de/fileadmin/user

upload/

Sendungen/Dok5das Feature/2010/August/Manuskripte/08 15 SpirosLatsis.pdf, ill. http://www.politonline.ch/indexcfm?con-

Megjelent: Der Europäer 15. évf. 12. szám, 2011. október

tent=news& newsid=1590

2011/4

39

40

2011/4

Makovecz Imre rajza

Tisztelt Olvasóink! A 2012-es évben újságunk változatlan áron kapható. Éves elõfizetésükhöz (3000 Ft) csekket mellékelünk, amely tartalmazza a négy szám postaköltségét is. Köszönjük! Következõ, tavaszi számunk 2012 áprilisában jelenik meg, lapzártánk március vége.

Kisgöncöl Waldorf Iskola osztálytanítót keres 2012/2013 tanévben induló új elsõ osztálya számára. Iskolánk négy éve mûködik, a Pest megyei Tök községben. Keressük azokat a már Waldorf-diplomával rendelkezõ tanárokat, akik szívesen építenék tovább közösségünket. Jelentkezni lehet fényképes önéletrajzzal az [email protected], illetve 2073 Tök, Kútvölgye tér 14. szám alatti címekre. *** A méltó emberi lét lehetõsége idõskorban is… Néhány ember összefogásával 2010-ben létrejött a Lélekláng Alapítvány. Célunk olyan antropozófiai irányultságú szociális kapcsolódási lehetõségek létrehozása és mûködtetése, amelyekben megvalósul az idõskorúak, a betegek, a fogyatékkal élõk, az egyéb okból segítségre szorulók, valamint a helyi közösségek egymást kölcsönösen támogató eleven együttélésének teljessége. Ennek az ideának a megvalósulásához az antropozófiával kapcsolatban lévõ valamennyi ember kölcsönös, segítõ együttmûködése szükséges. Ebben alapítványunk tevékeny, aktív részt vállal. 2012. januárjától Budapesten, a III. kerületben, – Barátok házaként – a közösségi házunkban szeretnénk megkezdeni tevékenységünket. Jelenleg idõskorúak napközbeni ellátását tudjuk biztosítani. Egy tevékeny, egymást segítõ közösségi élet kialakításával, ahol az évkörhöz igazodó napi tevékenységeken túl szeretnénk lehetõséget teremteni különbözõ mûvészeti tevékenységekben való részvételre (mint pl. kézmûves-, mozgásos, euritmia, festés-rajz, zenei tevékenységek), a stúdiumok és a hitélet gyakorlására. Mindemellett a csendes pihenés, feltöltõdés lehetõségét is biztosítjuk. Részletesebb információt kérhet: telefonon, e-mailen Vörös Gyöngyitõl: 06-20/542-45-32, 06-30/418-15-81; email: [email protected]

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Natura-Budapest Kft. | Felelõs kiadó: Tóth Márk | Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Szerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk, Zajti Ferenc Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 600 Ft

Karácsonyi ajándék

a Dr.Hauschka kozmetikából

Levendulacsomag Dr. Hauschka Levendula fürdõ - nyugtató, stresszoldó hatású - a levendula a fürdõ által átadja fényt és hõt közvetítõ erõit

Dr. Hauschka Tõzeg–levendula testápoló olaj - védõ, melegítõ burkot képez a test körül - hozzásegít a belsõ harmóniához - túlérzékenység esetén támogatást ad a környezettõl való lehatárolódáshoz

Kézápolócsomag Dr. Hauschka Kézkrém - az erõsen igénybe vett kezeket is simává és rugalmassá teszi - gyorsan beszívódik

Dr. Hauschka Körömápoló stift - a körömápoló olaj gondoskodik arról, hogy körmeink erõteljesek és egészségesek legyenek - lábkörmök ápolására is kiváló

4 AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

Recommend Documents