2 AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

ANTROPOZÓFIA

2012. JÚNIUS

AZ

ÉS

15/2

A

SZOCIÁLIS

ÉLET

FOLYÓIRATA

Antropozófia | Sorsközösség - Keresztény Közösség Világhelyzet | Ertsey Atila: Harc a földért Gyógyászat | Sárközy Ágota: Fémbõl és fénybõl megszületõ szín Technika | Séva: Csak nézem a monitort

TARTALOMJEGYZÉK

Antropozófia rovatunk a Krisztus-misztérium és a közösségalkotás gondolata köré szervezõdik. Februárban egy nemzetközi rendezvény keretében ünnepelhettük meg a hazai Keresztény Közösség magyarországi gyülekezetének megalakulását. Szerettünk volna egy írást megjelentetni az eseményhez kapcsolódóan. Megkeresésünkre Silye Imre, a gyülekezet papja javasolta az éppen itt tartózkodó területi vezetõvel, Walther Giezendannerrel történõ találkozás lehetõségét. Így mostani számunkban a vele készített interjút olvashatják, de visszatérünk még a hazai gyülekezetre. Rudolf Steiner beszélt 1911-ben a buddhista Merkúr-áramlatról, amely Goethe halálának évétõl kezd beáramlani a Nyugat civilizációjába. MohamedAquinói Tamás – Goethe. Klaus J. Bracker írása Buddha és a német népszellem kevésbé ismert kapcsolatára világít rá. Majd a Kós Károly Egyesülés harmadik építésze, Jánosi János beszél nekünk Makovecz Imrérõl, az általa létrehozott közösségrõl, és a szerves építészetrõl, amely lényegében a dolgokhoz való hozzáállás, magatartás kérdése. Világhelyzet rovatunk a haza energia-helyzetrõl és a földért folytatott harcról szól. A szerkesztõbizottság egésze nem szakértõ ebben a témában, Ertsey Attila áttekintõ képességére támaszkodunk. Szelídebb vizekre evez Gyógyászatunk. Egy fiatal kezdeményezést mutatunk be, a Fém-Szín-FényTerápiát, amely visszanyúlik Steiner fémekkel megszínezett ablaküvegeihez. De vajon mi köti össze a beesõ fénnyel játszó színes ablaküveget és a számítógép lelkének mondható tranzisztort? A válasz Frisch Mihály írásában találhatjuk meg a Technika rovatban. Ugyanitt olvashatjuk Séva gondolatfelvetését a számítógép monitorjára szegezett tekintetrõl, mit „csinál” szemünk, amikor a monitort figyeljük. S végezetül: szemlélõdünk. Ertsey Attilának születnek sajátos hangulatú esszéi, amelyeket nem akartunk begyömöszölni egyetlen rovatba sem. Így keletkezett a Szemlélõdés. a Szerkesztõség

Antropozófia

1 6 10

Sorsközösség Beszélgetés Walther Giezendannerrel Klaus J. Bracker: Buddha és a német népszellem Jánosi János – Buella Mónika: Ezt tudjuk csinálni...

Világhelyzet

15

Ertsey Attila: Harc a földért

Gyógyászat

24 27

Sárközy Ágota: A fémbõl és fénybõl megszületõ szín Marianne Altmaier: Antropozófus szín- és fényterápiák

Technika

29 32

Frisch Mihály: A földi kova és a Nap fényes esküvõjétõl a megrontott, doppingolt szilíciumig, a félvezetõ tranzisztorig Séva: Csak nézem a monitort...

Szemlélõdések

34 36

Ertsey Attila: Pietà Ertsey Attila: Az Új Nép városa

38

Könyvajánló

Antropozófia

Sorsközösség Beszélgetés Walther Giezendannerrel Az elmúlt év adventjén megalakult a Keresztény Közösség magyarországi gyülekezete, amit február közepén Dobogókõn egy nagyszabású nemzetközi rendezvényen is megünnepeltek. Ebbõl az alkalomból ültünk le beszélgetni Walther Giezendanner úrral, a Keresztény Közösség területi vezetõjével. Munkámat fordítással és kiegészítésekkel segítette Silye Imre, a hazai gyülekezet papja, amelyet ezúton is szeretnék megköszönni. A Keresztény Közösségben mi a területi vezetõ feladata? Ez egyfajta munkamegosztás a papok körében, így nem kell mindenkinek minden feladattal foglalkoznia. A pap egy gyülekezet életét szolgálja, azért felelõs. A területi vezetõ az egyik gyülekezettõl a másikig utazik, segíti a gyülekezetek közötti kapcsolattartást, segít a szertartásokban, segít, hogy a gyülekezeti élet élõen tudjon fejlõdni. A világszerte mûködõ Keresztény Közösségek különbözõ régiókra vannak felosztva. Van olyan kis terület, ahol csak 23 gyülekezet van, de létezik olyan is, hogy 25-30 gyülekezet tartozik egy régióhoz. Ha ilyen nagyszámú gyülekezet életét kell figyelemmel kísérni, az teljes idejû tevékenységet jelent. Emellett már nincs ideje másra a területi vezetõnek, távol kerül a gyülekezet életének szolgálatától, sorsok kísérésétõl, amely bizonyos nehézséget is jelent. Én nem tartozom ezek közé, két gyülekezetben is dolgozom. Ennek hiányában azonban nehezebb kapcsolatba kerülni a gyülekezeti élettel, annak szubsztanciájával. Rudolf Steinernek egyik nagyon fontos üzenete, hogy figyelnünk kell a közösségek vezetésére, igazgatására, mindarra, ami egy közösség belsõ folyamatait kialakítja. Fontos, hogy mindez emberi maradjon, ne váljon hûvössé, bürokratikussá, ne szakadjunk el a gyakorlati munkától és a konkrét életfolyamatoktól. Területi vezetõként hozzám tartozik Svájc, ahol 12 gyülekezet van, valamint az olaszországi, franciaországi és a magyar gyülekezetek életének kísérése. Mindemellett jut idõm a zürichi és a szentgalleni gyülekezetben papként is szolgálni. De sokat vagyok úton: Párizs, Strasbourg, Bologna, Budapest, Svájc. Miért éppen Önhöz tartozik Magyarország? Silye Imre pappá avatása után Szentgallenbe került, ahol én vagyok a gyülekezetért is felelõs, illetve én vagyok a területi vezetõ is. Imre 2008-ban Gwendolyn Fischerrel együtt kapta a megbízatást,

hogy vegyék át és folytassák a magyarországi papi munkát. Így célszerû volt, hogy én legyek az itteni munka vezetõje. A területi összetartozások nagymértékben függnek a konkrét személyes kapcsolatoktól, sorsoktól, illetve hogyan teszik célszerûvé és lehetõvé a legélõbb összekapcsolódását a különféle gyülekezeteknek. Például a bajor vidék területi vezetõje egyben Csehország és Ausztria területi vezetõje is. Három terület, két nyelv, ugyanakkor a bajorok és az osztrákok teljesen mások. Nyugat-Németország területi vezetõje lengyel származású, értelemszerûen hozzá tartozik Lengyelország is. Milyen gyakran jön létre új gyülekezet? Az 1920-as, 30-as években alapított gyülekezetek környezetében, például Németországban ma is jönnek létre újak, de gyakoribb a rendszerváltás óta a keleti területeken, Magyarországon, vagy Odesszában és nemrég Grúziában. Most készülnek Romániában is gyülekezet alapításra. 1922-ben Steiner segítségével az elsõ Goetheanumban alakult meg a Keresztény Közösség. Az elsõ papok elmentek azután egy-egy városba, például Drezdába, Prágába, és ott igyekeztek összefogni az antropozófiai emberképen alapuló vallási megújulást keresõket. Akkor az alapító papok körébõl indult ki ez az alapítási törekvés, ma azonban fordítva van. A Keresztény Közösséget keresõ, akaró csoportok hívják létre a gyülekezetet. A papság pedig mindig figyel arra, mikor érik meg a helyzet, hogy hordozni is tudja, hordozni is akarja a közösség mindazt, ami kell egy közösség életéhez. Ekkor küld egy papot, idõszakonként látogat oda, majd együtt él azzal a sorsközösséggel. Ezt egészséges folyamatnak tartom, hiszen így ott jön létre gyülekezet, ahol az emberek ezt kérik, keresik, akarják. Nem törekszik a Keresztény Közösség arra, hogy a bõvülés érdekében pusztán a papok akaratából jöjjenek létre gyülekezetek. Ha nincs rá

2012/2

1

Antropozófia

Sorsközösség

igény, nem akarjuk mesterségesen életben tartani. Olyan módon kell mûködnie, amilyen módon az emberekben élõ igény van erre. Ennek az a háttere, hogy a Keresztény Közösség egyszerre exoterikus és ezoterikus, és a kereszténység történetében elsõ alkalommal törekszik a kettõt teljes összhangba hozni. Az ezoterikus folyamatokat az exoterikussal, tehát azzal, hogy az emberek szabadságával együttmûködve jelenik meg. Nyilvánosan és tudatosan, a szabad ember törekvésére építve. Az antropozófián keresztül jut el az ember a Keresztény Közösséghez? A legtöbb ember, aki keresi a Keresztény Közösséget, valamilyen módon már találkozott az antropozófiával, és ezáltal vannak kérdései. Természetesen sok ilyen ember van azok között, akik megismerték a Waldorf-pedagógiát. Nyugat-Európában sokan keresik a Keresztény Közösséget, akik a biodinamikus mezõgazdaság által ismerik az antropozófiát. Így van ez például Olaszországban, ott a mezõgazdaság és az antropozófus orvoslás ága felõl érkezik sok ember. De természetesen nagyon fontos számunkra, hogy olyan emberek is eljussanak hozzánk, akik egyáltalán nem ismerik az antropozófiát. Minden feltétel nélkül, teljesen nyitottak vagyunk minden ember iránt, aki keresi valamilyen módon az élõ szellemit. Ebbõl a szempontból a leginkább kapcsolatra lehetõséget adó megnyilvánulása a Keresztény Közösségnek a temetési szertartás. A baseli gyülekezetben például egy év alatt 50-80 temetés van évrõl évre. Egy-egy szertartáson 50-70 vagy nagyobb körben 100-200 fõ is részt vesz, és találkozik ezzel a megújított rituáléval. Rudolf Steiner segítségével jöttek létre a szellemibõl eredõen azok a kultikus szavak, amelyeket hallva az emberek érzik, ez valóság, és élõ szellemi folyamatokat indít el. Gyakran elõfordul, hogy valaki, aki nem ismerte sem az antropozófiát, sem a Keresztény Közösséget, de részt vett valaki temetésén, hallotta a Keresztény Közösség szertartását, azt mondja: igen, ez így jó, igen, én is ilyet akarok majd magamnak. A nyilvánosság felé erõs üzenetet hordoz a temetés. Sokan vannak Nyugat-Európában, akik nem tartoznak semmilyen vallási közösséghez, de koruk elõrehaladtával elõbb vagy utóbb fölmerül a kérdés: hogyan történjen az én temetésem, ha meghalok. De van, akiben az antropozófus orvos ébreszti fel az érdeklõdést, és szeretné megismerni a Keresztény Közösséget, holott még nyitott, sikerül-e a súlyos betegségbõl meggyógyulni vagy nem. Több ilyen eset is volt már.

2

2012/2

Egy másik terület, ahol gyakran olyan emberek is érdeklõdést mutatnak a Közösség iránt, akik korábban nem ismerték az antropozófiát, az évkör ünnepei. Különösen a vasárnapi szertartás utáni ünnepek, ahol a gyerekek, a fiatalok számára is igyekszünk úgy alakítani az ünnepet, hogy õk is részt vehessenek rajta, és az egész család egy rövid, ám szép húsvét ünnepet, karácsony ünnepet, Mihály ünnepet vagy János ünnepet élhessen át. Vannak családok, akik így ismerik meg a Keresztény Közösséget. Harmadik kapcsolati mód a nyilvános elõadások. Törekszünk arra, hogy a gyülekezeten kívüli helyeken is tartunk nyilvános elõadásokat aktuális témákból. További terület a lelki gondozás. Sokaknak vannak sorskérdései – központi feladata a papnak, hogy lelki gondozóként segítse ezeket az embereket. Legszebb azt tapasztalni, hogy egy lelki gondozásban részesült ember annyira értékesnek tartja azt, hogy ajánlja barátainak, ismerõseinek. Ilyen módon jönnek olyan emberek is, akik korábban nem találkoztak velünk. A temetéssel kapcsolatban szeretném megjeleníteni a nyugati gyülekezetek életérzését. Svájcban több olyan gyülekezet van, ahol a vasárnapi szertartásra összegyûlõ 50 emberbõl 30 hatvan év fölötti. Egészen más a nyugat-európai gyülekezetek korösszetétele. Vannak nagyobb gyülekezetek, ahol sok fiatal család van, de ezt az elevenséget, ami jelenleg Magyarországon érezhetõ, egy kezdeti sorsadománynak tekintjük. A hozzánk kapcsolódó emberek nagy része itt a középkorú generációból van, gyerekekkel. A sok új fiatal sors nagyon jó lehetõség a magyarországi gyülekezet fejlõdése számára. Nyugat-Európában, ahol régóta vannak gyülekezetek, fõleg a középkornál idõsebb emberek keresik a közösséget. Ott nagyon aktuális és nagyon élõ kérdés, hogyan lehet méltó módon öregedni, hogyan lehet méltó módon teljesíteni a halál körüli folyamatokat az ember halál utáni élete számára. Az antropozófiai mozgalmon belül is sok városban jöttek létre ilyen munkacsoportok, Dornachban igyekeznek is összefogni ezeknek a mûködését. Ez egy nagyon élõ, ma sokakat foglalkoztató kérdés, sokkal élõbb, mint a korábbi évtizedekben. A halál kultúrája, a halál kíséretének a kultúrája ez. Összefügg azzal a fejlõdéssel is, hogy ma már nem tartanak úgy össze a nagycsaládok. A családi kör már nem gondoskodik megfelelõen a kísérésrõl és a halál közelikörüli folyamatok méltó teljesítésérõl. Ezért kellenek a szabad kezdeményezésbõl születõ, nyilvános lehetõségek, hogy bárki méltó módon tudjon meghalni.

Antropozófia A Keresztény Közösség 1922-ben, az elsõ világháború után, nehéz idõszakban jött létre. Úgy gondolom, ma sem könnyebb a helyzet, sõt. Mi ma a Keresztény Közösség feladata? Igen, ma is egy nagyon nehéz világban élünk, erõteljes, súlyos folyamatok zajlanak körülöttünk, de más módon, mint az elsõ világháború utáni idõszakban. Együtt érezhetünk a közösség alapítóival abban, hogy nehéz korban is lehet pozitív dolgokat teremteni. Természetesen számomra is fontos kérdés, belsõleg hol vagyunk, hol tart a világ, és hol tart a közösségünk. Ez egy egész estét betöltõ téma, de megpróbálok most néhány motívumot kiragadni. Lényeges különbség a 20. század elejéhez képest, hogy ma az emberek többsége nem kötõdik vallási felekezethez. A vallás területén van egy fogalom, a „keresztény Nyugat”. Magyarország is a keresztény nyugati kultúrához tartozik. Az emberek beleszülettek egy vallási háttérben álló közösségbe, illetve többségük eldöntötte, melyik felekezethez akar tartozni. Azután a 19. századtól kezdve és a 20. században egyre erõteljesebben törekedtek az emberek szabaddá válni ettõl. Steiner felhívta erre a figyelmet. Látható volt már akkor, hogy a keresztény nyugati civilizáció hanyatlik. Erõsen összefügg mindez azzal, hogy az akkori keresztény vallásos közösségekben nem tisztelték, nem támogatták az ember szabadságát. A Keresztény Közösség megalapítóinak többsége evangélikus-protestáns lelkész vagy teológushallgató volt, akik ebbõl a hanyatló világból érkeztek, és valami újat kerestek. Ma, 2012-ben már nagyon távol vagyunk ettõl az idõszaktól, a 20. század eleje ebbõl a szempontból teljesen más volt. Én úgy érzem, a keresztény nyugati civilizáció elsüllyedt. Így az egyik fõ feladat, hogy a felekezetekhez többségükben nem kötõdõ, de belülrõl a szellemivel kapcsolatot keresõknek lehetõséget teremtsünk a keresztelkedésre, lehetõséget arra, hogy fiatalon vallásos nevelésben részesüljön, és felnõttként egy kultikus és szociális szempontból vallási közösséggel rendszeresen együtt élhessen és fejlõdhessen. Ha ma megnézünk száz 3 év alatti gyermeket, a legtöbbje nincs megkeresztelve. Valószínûleg ez Magyarországon is így van. Ma már egészen nagy a gyermek, amikor a szülõk azt mondják, igen, látjuk, van olyan keresztelõ, amely élõ szellemi folyamatokat hordoz, ezért kérjük a Keresztény Közösség keresztelõjét. De a keresztelés önmagában még nem jelenti azt, hogy az illetõ keresztény életet fog élni, hiszen ezt ápolni is kell. Sokan vannak a katolikus és a protestáns közösségekben is, akiket ugyan megkereszteltek, de nem lett folytatása, nem tartozik

Sorsközösség

semmilyen közösséghez. Kérdezzünk meg egy embert, mit gondol a feltámadásról. Ez jó kérdés annak érzékelésére, hol tart a folyamatban. Régen a keresztény nyugati kultúra még egyfajta bölcsõt nyújtott a vallásos hagyományok életéhez. Úgy érzem, ma a Keresztény Közösség feladata, hogy új módon létrehozza azt, amelynek korábban ilyen „bölcsõvel támogatott” élete volt. Teljesen az emberek belsõ törekvéseihez kapcsolódva segítse a szellemi és vallásos életet. A Keresztény Közösség neve ezért is hangzik így, amit még Rudolf Steiner javasolt: A Keresztény Közösség, Mozgalom a vallási megújulásért. Ebben benne van egy kereszt. Egyrészt egy szellemi behatás, másrészt egy folytatódó, kibontakozó mozgalom. Korábban erõs volt a múltból érkezõ áramlat, ehhez képest keresték az emberek az újat. Ma sokakat a szellemibõl érkezõ hatás ébreszt fel, és sorsokat összefogva gyülekezet alkotnak, és egyfajta vallási mozgalmat ápolnak. Az olaszországi gyülekezetek munkájára és az ott folyó életre tekintve látható, milyen erõs ott a katolicizmus, ami igencsak meghatározza és befolyásolja a Keresztény Közösség fejlõdésének ottani lehetõségeit. Egyes területek között nagy különbség van abban, hogyan tud fejlõdni a közösség. Mi az, ami ma új? Ma az egyes ember életébõl fakadóan kell az újat létrehozni összhangban azzal, amire szüksége van. A másik nagy különbség a 20. század eleje és a mai világ között – a technika és a médiák világa. Nagyon figyelünk arra, hogy a kultikus szavak technikai erõsítés nélkül, élõ szóként hangozzanak el. Teljes bizalommal élünk aziránt, hogy Krisztus lénye, az isteni ige lénye, az élõ szó lénye megjelenik, amikor az Õ nevében hangzanak el szavak a szertartáson az emberi szájon keresztül az emberi fülekhez. Küldetésünknek is érezzük, hogy élõ, isteni szót igyekszünk közvetíteni, és az emberek figyelmét érzékennyé tenni erre. Természetesen nem utasítjuk el a technikát, nem szorítjuk ki az életünkbõl. A kérdés, hogyan tudunk úgy élni a technikával, hogy ne nyomja el a belsõ szellemi életünket. A papi munkában és a képzésben is hangsúlyt fektetünk rá. Hogyan lehet egyszerre papként szolgálni, meditálni, szertartást tartani, ugyanakkor a technikával úgy együtt élni és dolgozni, hogy ne tegye lehetetlenné az élõ, szellemi belsõ munkát és a közösségi munkát. Ez óriási mértékben megváltozott az elmúlt 100 évben. Az alapkérdés számunkra és a gyülekezetek számára az, van-e elegendõ ember, akinek fontos az élõ, emberi szó által közvetített isteni, szellemi tartalom, van-e elegendõ ember, aki ezt keresi és fogadja

2012/2

3

Antropozófia

Sorsközösség

táplálékként. Ebbõl a szempontból a technika és a médiák erõsödõ terjedése egyfajta támadás ez ellen. A jövõ tekintetében a fejlõdés attól függ, a mai generáció mennyire tud felébredni ebben a kérdésben, mennyire fog arra törekedni, hogy a technikát ne fogadja mélyebben az életébe, be tudja fogadni az élõ szót, az élõ szellemit. Nem tekintek ellenségesen a modern technika világára. Arról van szó, hogy nagyon ébernek kell lennünk. A kisgyermekeknél nagyon fontos kérdés, mikor, milyen mértékben találkoznak a technikával. Õk nem tudnak védekezni azon hatások ellen, amit felnõttként, ha éberek vagyunk, valamennyire határok között tudunk tartani. Feladatunknak tekintjük a szülõk figyelmét is ráirányítani erre. Már nemcsak az iskolás gyerekeket, hanem az óvodásokat is mobillal engedik el a szülõk, akik félnek, hogy baj esetén nem tud jelentkezni a gyerek. Régebben ugyanúgy jártak iskolába és óvodába a gyerekek. Alapvetõ kérdés, hogy mennyi bizalmunk van a sors, az emberi közösségeink iránt. Lényeges, hogy az elsõ 7 évben kíméljük meg gyerekeinket a technika romboló hatásaitól. Az állami iskolákban is van már olyan program, hogy „egy hét mobil telefon nélkül”. Maguk a gyerekek fogalmazzák meg, hogy újra van idõnk beszélgetni, elkezdeni olvasni vagy magamra figyelni. A technika az emberek szociális kapcsolatait támadja. Steiner sokat beszélt a világban mûködõ ellenerõkrõl. Feladata a Keresztény Közösségnek, hogy ezzel foglalkozzon? Igen, ez nagyon fontos kérdés számunkra. Minden kultikus szertartásunk elvesz egy lehetõséget az ellenerõktõl, amelyet nem tudnak saját törekvéseikhez felhasználni. Hogyan tekintett Steiner az ellenerõkre? Egyrészt felhívta a figyelmet erejükre és hatalmukra, amely az egész emberi kultúrát képes tönkretenni, ha nem vagyunk éberek. Másrészt még erõteljesebben megfogalmazta, hogy Krisztus lénye, ereje képes az ellenerõkkel szemben egyensúlyt tartani, távol tartani azokat, hogy méltó módon tudjon az ember élni és fejlõdni. A szertartásokkal és a gyülekezeti élettel segíteni igyekszünk, hogy az emberek megtalálják magukban azt az erõt, ami által képesek találkozni a gonosszal. Ha az ember mélyebben hall ezekrõl az ellenerõkrõl, fennáll a veszély, hogy félni kezd az élettõl. Minden emberre úgy tekintünk, hogy lehetséges benne a mihályi erõk fölébredése, minden ember harcostársa lehet a kultúrának és az életnek. Õsszel, Mihály idõszakában nagyon tudatosan ápoljuk a Mihály-ünnepet, amelynek egy külön idõszaki imája is van.

4

2012/2

Különbség még a 20. századhoz képest, hogy 1998 óta az Antikrisztus hatalmas erõvel és lendülettel bontakozik ki a világban, teljesen nyitott, hogyan folytatódik az emberiség jövõje. A mi viselkedésünktõl, életünktõl függ, hogy a következõ évszázadban kibontakozhat-e a kereszténység vagy nem. Ne ringassuk magunkat hamis biztonságérzetben. Látnunk kell, hogy az egész világot tekintve kevés éber emberen múlik, milyen lesz a világ jövõje. Ez rendkívüli felelõsség, olyan mértékû, ami 100 évvel ezelõtt még nem volt. Hozzátartozik a munkánkhoz, hogy segítsük az emberek éberré válását a kor szimptómáira. Nagy különbség még a régebbi állapothoz képest, hogy a középkorú generációnak nagyon nehezére esik felelõsséget, kötelezettséget vállalni valamiért, rendszerességet vállalni valamiben. Munkánkban arra vagyunk utalva, hogy a gyülekezet alapításától kezdõdõen folyamatosan legyen meg az akaraterõ és hordozó erõ. Ehhez kell egy hordozó mag, amelyben az emberek vállalják, hogy nemcsak most, nemcsak jövõre, hanem a változó összetétellel is, az új emberek érkezésével is, évtizedeken keresztül ápolják a szellemi szövetségben létrehozottat. Ez nagyon nagy küzdelem, hogyan lehet ébren tartani az akaratot, hogyan tudunk egymásnak segíteni, hogy a közösség érdekében elindított folyamat haladjon és fejlõdjön. De ez az egész antropozófiai mozgalomnak nagyon fontos kérdés. Az antropozófiával való megismerkedés kezdeti lelkesedését, a szellemi tartalmakkal való foglalkozást hogyan lehet az akaraterõben hordozni, hogy évtizedek múltán is mélyüljön és bõvüljön. A Waldorf-mozgalomnál is nagy kérdés, mit kezdenek konkrétan az életükkel az egykori waldorfosok ezrei. Hogyan alakul az egyes gyerek sorsa, mit hoznak a saját életükbe, mit a közösségi kultúra számára, mit indítanak el. Azt gondolom, nem kell valakinek azért antropozófussá válnia, mert Waldorfiskolába járt. De azért szabadságából fakadóan megteheti. Bennem mindig van egy érzés, mennyivel könnyebb lehet valakinek megtalálni az antropozófiát, ha ilyen közegben nõ fel. A legutóbbi konfirmáción volt egy angliai nagymama, akinek a családjában már a negyedik generáció ismeri az antropozófiát és a Keresztény Közösséget. Ez nagyon szép, ismerõs számomra Dornachból. De felhívom mindig a figyelmet, nem szabad az antropozófiát és a vallási életet az öröklési áramlathoz kötni, attól függõvé tenni. Akkor sem, ha az öröklés szempontjából ez az antropozófiát vagy a Keresztény Közösség környezetét jelentené.

Antropozófia Nagyon érdekes mind a kettõ (az öröklési áramlatból érkezõ kapcsolat, illetve az ilyen múlt nélküli) a papok és a Waldorf-tanárok körében is, akiket ismerek. Nagyon szépen kiegészíti egymást a két irányzat. Sokan a családból hozták magukkal a lehetõséget, és sokan teljesen a családtól függetlenül, saját belsõ törekvéseikbõl eredõen ismerték meg. Én is az életem folyamán találkoztam az antropozófiával és a Keresztény Közösséggel, nem a szülõk által. Nagyon fontosnak tartom ezt a szabadságot, ezt a szabad teret, védenünk kell. Nem szabad az antropozófiát vagy a Keresztény Közösséget visszavetni az öröklési áramlatba, illetve nem szabad arra törekednünk, hogy a családok hagyományozzák ezt, hiszen ugyanabba a hibába esnénk, mint a kereszténység a III., IV. évszázadban, amikor államvallássá vált. Éppígy természetes az is, hogy az emberek nemcsak belenõhetnek egy közösségbe, hanem ki is nõhetnek belõle, ha más irányhoz szeretnének tartozni. A szülõknek fontos kérdés, hogyan tudják szabadon engedni a már felnõtt fiatalokat, akik esetleg egy másik szellemi utat választanak. Igyekszünk bátorítást adni a szülõknek, ha a fiatal más irányban keres, ne próbálják megakadályozni, legyenek elég bátrak az elengedésben.

Sorsközösség

zösséget, hogy lépésrõl lépésre segítsünk. Eközben találkoztam a biodinamikus mezõgazdálkodással, itt dolgoztunk azokkal, akiknek segíteni akartunk. Azután találkoztam a Waldorf-pedagógiával, és így fokozatosan jelent meg az életemben az antropozófia. Azt láttam, éppen ez az a világ, amit keresnek a kábítószer-élvezõk, csak nem találják a hozzá vezetõ utat. Azt tapasztaltuk, hogy elsõsorban nem a gyógyszerek segítenek, hanem új gondolatok kellenek, egy új gondolatvilágot kell megmutatni nekik. Szívesen folytattam volna ezt a munkát – antropozófiai alapú drogterápia, ami ma is fontos téma. 25-26 évesen újból felmerült bennem a kérdés a teológia iránt. Megismertem a Keresztény Közösséget, 3 évet tanultam a szemináriumon, és 29 éves koromban lettem a közösség papja. 32 éve végzem ezt a munkát. Röviden összefoglalva – ennyi a történetem. Tehát azok közé tartozom, akik az életük folyamán jutottak el az antropozófiához és a Keresztény Közösséghez. És ez csak rám vonatkozó, személyes véleményem: nagyon örülök, hogy nem antropozófus családból származom, hanem magam jutottam el hozzá.

Az interjút Buella Mónika készítette.

Ön személyesen hogyan jutott el a Keresztény Közösséghez? Evangélikus családban nõttem föl, 12-14 évesen már azon gondolkodtam, hogy teológiát tanuljak, gimnáziumban pedig erre készültem. Azonban azt vettem észre, hogy az evangélista teológia bizonyos értelemben pogányként tekint a görögökre, a görög kultúrára, és azt nem tudtam elfogadni. Úgy döntöttem, szociális és mûvészeti területen haladok tovább. Annak idején égetõ kérdés volt, hogyan lehet segíteni a drogfüggõ embereknek. Az alapképzés után társaimmal létrehoztunk egy egyesületet, ahol segítettünk szabaddá válni a drogfüggõknek. A húszas éveim elején jártam, akkoriban nagyon kevés tapasztalat volt, hogyan lehet igazán segíteni ezeken az embereken. Mindenféle kábítószer fogyasztása tilos volt, aki élt ezzel, tudta, hogy fél lábbal a börtönben van, így titokban zajlott mindez. Én magam nem próbáltam ki, de mûvész barátaim közül igen sokan. Nagyon sok szellemit keresõ ember volt annak idején a drogosok között. Ezt úgy fogalmazták meg, és ma is használatos ez a fogalom, hogy a kábítószer tudattágító. Fogyasztása természetesen az ember saját testiségének, saját burkainak szétrombolásához vezet. Úgy gondoltuk a többiekkel együtt, hogy áldatlan és lehetetlen, ami történik, és segíteni akarunk. Alapítottunk hát egy terápiás kö-

Következõ számunkban jelenik meg az újonnan létrejött magyarországi Keresztény Közösségrõl szóló írásunk.

2012/2

5

Antropozófia

Klaus J. Bracker Buddha és a német népszellem* A Buddha és a német lélek címmel Hamburgban tartott elõadásomi harmadik részének utánnyomása. Az elsõ rész nyomon követi, hogyan kezdett gyökeret verni német nyelvterületen a buddhista szellemiség (Arthur Schopenhauer, Richard Wagner, Friedrich Nietzsche és mások); a második rész célja annak bemutatása volt, hogy a 19. században felmerült, eleinte akadémiai tudományágak, mint a pszichológia és az ökológia a magunk mögött hagyott 20. században erõsen befolyásolták Közép-Európa, majd egyre inkább az egész nyugati világ kulturális és társadalmi mentalitását. Megmutattuk továbbá, hogy az e két tudományágból kialakult és széles körben elterjedt látásmódok az embert és a környezetet illetõen magukkal hozták a buddhista látásmódok iránti nyitottságot. Ezzel olyan fenomenológiát kínálunk, ami elõkészítheti a talajt, hogy kézzelfoghatóan megértsük azt, amit Rudolf Steiner 1911 márciusában „buddhista Merkúr-áramlat”-nak nevezett, és ami Goethe halálának évétõl kezd beáramlani a Nyugat civilizációjába.

Mennyiben segíthet az antropozófiai szellemtudomány abban, hogy nagyobb összefüggéseiben megértsük a Buddha dharma (tanítás – a ford.) közép-európai és nyugati világbeli megjelenésének összegyûjtött jelenségeit? A szélesebb néprétegeket régóta erõsen átitató pszichológiai és ökológiai látásmódok alapján megmagyarázhatóvá vált, hogy a német nyelvû kultúrkörben, majd utóbb Európában és az egész nyugati világban az emberre és a világra vonatkozó olyan megközelítési módok terjednek el, amelyekhez könnyen kapcsolódhatnak a Buddha dharma képviselõi. Mintha csak Schopenhauer kora óta felismerhetõ lenne valamiféle fogékonyság a buddhizmus2 iránt. Ezt az értékelést igazolják Rudolf Steinernek a kulturális fejlõdésre és kifejezetten a német kulturális fejlõdésre vonatkozó kutatási eredményei. Ezért most egy évszázadokat és évezredeket átfogó mozgalomba szeretném elvinni önöket, amelybõl az következik, hogy Rudolf Steinernek a buddhizmusra és Buddhára vonatkozó megismerése a bemutatott fenomenológiához kapcsolódó kérdésekre ad választ. Rudolf Steiner antropozófiájának középpontjában a Krisztus-misztérium megismerése áll. Ezt az emberiség története szempontjából az szolgálja, amit õ Napáramlatnak, szoláris fõáramlatnak nevez. Mármost a földi emberiség nem kizárólag ennek a szoláris fõáramlatnak megfelelõen fejlõdött. Így például az atlantiszi korszakot, az özönvíz elõtti kort, amirõl sok mitológia ad hírt, hét nagy orákulum jellemezte, amelyek *

a hét látható planétának, köztük a Napnak és a Holdnak az õsök felfogása szerinti szellemiségét jelenítették meg és közölték: Nap- és Hold-orákulum, Merkúr-, Vénusz-, Mars-orákulum stb. Az ezekrõl a misztériumhelyekrõl kiindult áramlatok az özönvíz után is tovább éltek, és a különbözõ vallások és világképek kialakulásához vezettek. A golgotai Krisztus-esemény után is tovább hatnak. A világvallásokat Rudolf Steiner jellemezte elsõként az ilyenfajta planetáris jellegû áramlatok kifejezõdéseként. És arról a motívumról beszél, hogy ezek mind – fokozatosan – meghonosodnak egy, mondhatnám, integrált mozgalomban, a szoláris fõáramlatban. A fõáramlat mellett megjelenõ áramlatokat „mellékáramlatok”-nak nevezi, mivel a Krisztus-misztérium képezi a Föld fejlõdésének középpontját. De arra van kilátás, hogy a keresztény áramlat a mellékáramlatok befogadásával egyre inkább – tematikusan is – elterjed.

Mohamed és Gábriel arkangyal

A buddhista Merkúr-áramlat

Kivonat Klaus J. Bracker 2011. október 2-án, a hamburgi Rudolf Steiner-házban, a Német álom és német trauma konferencián tartott elõadásából

6

2012/2

Klaus J. Bracker: Buddha és a német népszellem

Goethe

Az egyetlen isten ótestamentumi jellegû zsidósága kitart Jahve mellett, és Rudolf Steiner a Holdáramlathoz tartozónak nevezi. Szintén ennek az átalakulásából keletkezett a Krisztus utáni idõkben az iszlám és az arabizmus. A Hold-áramlat az iszlám és az arabizmus alakjában több mint 600 évig nyomult be a keresztény Nyugatba, majd ez a mozgalom a középkor derekán elérte a csúcspontját, azután az asszimiláció 600 éve következett: lényegében a két mozgalom találkozásából keletkezett az újkori intellektualitás, amely elsõsorban természettudományos irányultságú, és szinte kizárólag a fizikai világ felé fordul. Mirõl árulkodik itt a 600 éves ritmus? – Mohamed próféta 599 évvel a Golgotai Esemény után hal meg, 632. június 8-án. Ami az õ korában elkezdõdött, az hevesen terjeszkedni kezd. A legrövidebb idõn belül kialakul az Európát keletrõl és délrõl körülvevõ „félhold”. 600 évvel késõbb Aquinói Tamás hétéves. Ekkor szabadulnak fel a gondolkodási erõi, melyek segítségével – ezt önök közül sokan tudják – késõbb tisztázza és a kereszténység szolgálatába állítja az arisztotelizmust, amit az iszlám és az arabizmus hozott el Nyugatra. Ezzel megteremtette azokat a skolasztikus elõfeltételeket, amelyekre az újkori, felvilágosult gondolkodás épülhetett Európában. További 600 év múlva meghal Johann Wolfgang von Goethe. A 632., 1232., 1832. évrõl van szó. Élete utolsó szakaszában Goethe nem csupán az arab jellegû Nyugat-keleti dívánt írta, hanem dicsérte azt a legszentebb éjszakát, „amikor a próféta fentrõl megkapta a teljes Koránt”, sõt azt a gyanúsítást sem tagadta, „hogy õ maga muzulmán”. Goethe egyben a lunáris mellékáramlat benyomulását és asszimilációját átfogó kétszer 600 éves hullámnak a végpontját jelzi. Arthur Schopenhauer nevét Rudolf Steiner a következõ hullám, mégpedig a buddhista Merkúr-áramlat közeledésével kapcsolja össze, amibõl Goethénél „még semmi sem volt meg”. Rudolf Steiner errõl szóló szavai anynyira találóak, hogy mindenképpen szeretném hoszszabban idézni önöknek:

„A most megadott hat évszázados idõszakok szerint azt várhatjuk, hogy a Merkúr-hatásból még semmi sem volt meg Goethe lelkében, és hogy ez valami olyasmi, ami Goethe mögött újdonságként jelentkezett. Érdekes – hiszen tudják –, hogy még Goethe tanítványa, Schopenhauer is ezt a Merkúr-hatást mutatja. Az írásaimból tudják, hogy Schopenhauer filozófiájában hatott a napkeleti bölcsesség, elsõsorban a buddhizmus formájában. Mivel pedig a buddhizmus jelképének a Merkúrt tekintjük, ennek megfelelõen önök a Goethe kora utáni Buddha-hatást – amennyiben itt Buddha azonos a Merkúrral és a Merkúr azonos Buddhával – ugyanúgy jellemezték, mint ahogy az arabizmusban a Hold-hatást; így most már megnevezhetjük ezt a mellékáramlatot is, amely egy újabb hatszáz éves korszak kezdetén a Krisztus-impulzus egyenes útjába áramlik be. Mellékáramlatnak tekinthetjük – mintegy megújulásként, új formában – a buddhizmust (...).”3 Ezek a szavak Rudolf Steiner Berlinben, 1911. március 13-án, a tagok elõtt tartott elõadásán hangzottak el, az Exkurse in das Gebiet des Markus-Evangeliums – A Márk-evangélium részletes tárgyalása címû sorozat keretében. Ebben kilencszer beszél errõl a pontosan 600 éves ritmusról, néhányszor kevésbé precízen említi. A Mohamed–Aquinói Tamás–Goethe összefüggés azonban igazolni látszik, hogy ezt a számot bízvást szó szerint érthetjük. Az elõadásom elsõ részében már részletesen beszéltem Arthur Schopenhauerrõl és arról, ami utána következett. Az egyes jelenségek most világos képpé állnak össze: Az a mozgalom, amelyik Schopenhauerrel, Wagnerrel, Nietzschével, Deussennel, Dahlkéval, Grimmel kezdõdött, de a másik is, amelyik a 19. század óta például a pszichológiai és az ökológiai gondolkodás megjelenésével kapcsolódik össze, tökéletesen egybeesik azzal az új kozmikus ritmussal, ami – Rudolf Steiner szavai szerint – összesen 1200 évig fog foglalkoztatni minket. Mert ha az arab–iszlám Hold-áramlat megjelenési szabályát – 600 év benyomulás és további 600 év asszimiláció – alkalmazzuk a Merkúr-jelképre, ahogyan Rudolf Steiner nevezi, akkor jelenleg a buddhista Merkúr-áramlat beAqinói Tamás

Antropozófia

2012/2

7

Antropozófia


nyomulásának szakaszában vagyunk, amit a tulajdonképpeni aszszimiláció majd csak – Kr. u. 2432-tõl 3032-ig – fog követni. Feltéve, hogy a szóban forgó kozmikus ritmus4 hû marad önmagához. Buddha angyala A leírt ritmus egybeesik az emberiség szellemtörténetének még egy eseményével, ami talán csak akkor lesz sokatmondó, ha beillesztjük az összképbe. Ahogyan az angyalok az egyes földi embereket õrzõ lények, úgy a népek és nemzetek történelmi létesülése is bizonyos arkangyali lények szellemi vezetése alatt történik – ezért nevezi ezeket Rudolf Steiner néplelkeknek és népszellemeknek. Közöttük vannak olyan arkangyalok, amelyek fõként az adott nép, az adott nemzet nyelvének kialakulására hatnak. A germán mitológiából ismert Odin a Krisztus elõtti idõkben sokáig hatott a germán nyelvek kialakulására. – Ha Rudolf Steiner „Wotan”-ról, „Odin” szokásos szinonimájáról beszél, akkor ezalatt egy bizonyos beavatottat ért,5 aki emberi alakban szolgálta Odin arkangyali mûködését, akit, ahogy mondani szokták, „beárnyékolt” Odin ereje. Nos, ez a Wotan nem ment végig a Krisztus-esemény elõtti utolsó évszázadokban, Észak- és Nyugat-Európában a lelkek egyre mélyebbre ható inkarnációján. Ehelyett ott inkarnálódott, ahol a fizikaiság áttetszõbb maradt, azaz az ázsiai térségben. – Csak azt mondom el, amit Rudolf Steiner ábrázolt. Ez a Wotan ugyanaz volt, aki aztán Észak-Indiában, a Bódhifa alatt Sziddhártha Gautama bódhiszattvaként „megvilágosodott”, Buddha lett.6 – Egy emberi bódhiszattvát jellemzõen beárnyékol egy magasabb, úgynevezett bódhiszattva-lény, akit Sziddhártha esetében kétségtelenül Odin arkangyalnak kell tekintenünk. A felébredés vagy megvilágosodás pillanatáig azonban a bódhiszattvát is – mint minden embert – az angyala vezeti. A Buddhává válás azonban, így Rudolf Steiner, egyet jelent a szellemén tökéletes kifejlõdésével, ami az asztráltest tökéletes megtisztulásának és átalakulásának az eredménye. Ha ezt egy ember eléri, akkor eljutott a földfejlõdés céljához, és mintegy angelói, angyali rangra emelkedik. Ez pedig azt jelenti, hogy az angyal – itt tehát az emberi bódhiszattva, Sziddhártha Gautama eddigi angyala – felmentést kap a feladata alól, hogy ezt az embert õrizze és vezesse. Rudolf Steiner rámutat, hogy a döntõ idõpontban ez az angyal is felemelkedik, és archangeli, arkangyali rangot kap. Figyelemreméltó, hogy milyen összefüggésben fejti ezt ki Rudolf Steiner. Ez az 1913. május 18-i és 20-i, stuttgarti elõadásokban7 található, és közvetlen összefüggésben van egy másik hierarchikus lény még magasabb rangra emelkedésével. Ez valójában Németor-

8

2012/2

szággal és Közép-Európával kapcsolatos. Ugyanis Mihály arkangyal a 19. században az arché rangjára emelkedett. 1879-ben korunk korszelleme lett. A korábbi arkangyali helye megüresedett. – Ide került ugyanis a Buddhává vált bódhiszattva felemelkedett egykori angyala, az angyal, aki ekkor arkangyallá vált. Õt úgy kell tekinteni mint a Mihályt felváltó ifjú német népszellemet. – Más alkalommal már Peter Tradowsky is hangsúlyozta, milyen „bensõséges szövetségese” ez az új népszellem Mihálynak. – Rudolf Steiner ugyan soha nem mondta ki határozottan, hogy Mihály korábban, arkangyalként a német nép népszelleme volt. Mindamellett egy beszélgetés során, amelyrõl Karl Heyer számol be, elmondta, hogy Mihály „már nem” a németek népszelleme, ami egyben azt jelenti, hogy korábban az volt.8 A II. Vatikáni Zsinat elõtti idõkbõl származó skót misekönyvben utánanézve szeptember 29. alatt azt az utalást találjuk, hogy Mihály korábban Izrael népének védelmezõje volt, késõbb azonban fõként „a németek lovagi védõszentje”-ként tisztelték. Mihályt már Nagy Károly fia, Jámbor Lajos a németek védõszentjének nyilváníttatta – és Odin helyére állíttatta. II. Henrik császár, aki a Monte Gargano-i szent barlangban részt vett az égi lényt dicsérõ éjjeli liturgián, a legenda szerint utána megkérdezte Mihály arkangyalt, akar-e a Német Nemzet Szent Római Birodalmának védõszentje lenni. Mire azt a választ kapta: „Igen, amíg az méltónak bizonyul erre.” Ez állítólag majdnem 1000 éve történt, 1022-ben. Végül érdekes, hogy Rudolf Steiner egy naplófeljegyzésében megmaradt egy rajz egy görbével, ami a német népszellem és a fizikai síkon végbement kulturális fejlõdés különösen intenzív kapcsolatát jelzi: egyszer 1200 körül, Walther von der Vogelweide nevével, majd aztán Goethe korával. Itt az 1832-es évszám áll, ami után a vonal már csak pontozottan folytatódik, a hatás innen kezdve egészen lecsökken. Ott látható az új hatás emelkedõ vonala is, a következõ szavakkal: „Nemzetközi SZT befogadja” (Az SZT a szellemtudományt jelenti) Az ereszkedõ vonalnál azonban ez a szöveg áll: „ennek az áramlatnak a végéig hat a német” És a következõ oldalon: „A minden nemzetitõl független SZT befogadja a goetheanizmust, és átalakítja a világ szellemi megragadásává a világ szociális hármas kialakításává.”9 A „nemzetközi SZT befogadja” kifejezés láttán hamarosan észrevesszük, hogy a 19. század óta Közép-Európából kiinduló buddhista áramlat már önmagában is

Antropozófia


erõsen nemzetközi vonást mutat. Ma talán azt is mondhatjuk: globalizáló vonást. És köztudott, hogy a fiatal német népszellem, feladva minden nemzeti vonást, szoros kapcsolatban van a nemzetközi hatású szellemtudománnyal. Nagyszerû látvány, ahogy Goethe halálának évében, 1832-ben a két áramlat egybeesik: a buddhista Merkúr-áramlat és Mihály – népszellemi feladata szerinti – felváltásának kezdete a fiatal „buddhista arkangyal”lal, ahogyan nevezhetnénk.10 Ahogy én látom, korunkban a buddhista Merkúráramlat benyomulásával kapcsolatos legnagyobb feladatunk, hogy megalapozott választ fogalmazzunk meg a buddhista én-nélküliségére, éntelenségére.11 Ez különösen a reinkarnáció és a karma kérdéseit érinti, és ezen a területen a buddhizmus lehetséges jövõbeli metamorfózisát kell majd elérnünk. A Buddha-impulzus közeledtével jelentkezik az a feladat, hogy ezt összeegyeztessük a Krisztus-impulzussal. Ennek a találkozásnak a kézzelfogható területe éppen a reinkarnációról és karmáról alkotott nézeteké, amelyeknek keresztény értelmû feltárása Rudolf Steiner szerint az antropozófia egyik legfontosabb feladatát jelenti. 1911-ben, Milánóban ezekkel a szavakkal fogalmazta ezt meg: „Korunkban a lélek számára valóban fontos, hogy a buddhizmus inspirációjával megragadhatóvá váljon a karma-tan (...).” Mindazonáltal: „Nagyon érdekes megfigyelni, hogy Buddha tanítása értelmében a karma elvont dolog. A buddhizmusnak ebben a karmájában van valami személytelenség. A jövõbeli emberi inkarnációkban Krisztus egyre jobban összenõ a karmával: a karmánk valami lényszerû, életképes vonást kap.”12 A buddhizmus és a kereszténység modern szellemtudomány által közvetített találkozása tehát szoros kapcsolatban állónak bizonyul az antropozófia alapvetõ törekvésével. Ezzel példaszerûen igazolhatónak tûnik, hogy milyen szerepet játszik éppen a fiatal német népszellem – a maga „buddhista” örökségével – a nemzetközi irányultságú szellemtudomány számára. És a buddhista kihívásra talán meglesz a válasz is azon az úton, amely a buddhista „éntelenség”-tõl a páli „Nem én, hanem a Krisztus énbennem”-hez vezet.

újramegtestesülése és belsõ természete – szánkhja, buddhizmus, antropozófia. Schaffhausen, 1995; Grals-Initiation. Anthroposophische Esoterik und die künftige Jesus-Offenbarung. Grál-beavatás. Antropozófus ezotéria és az eljövendõ Krisztuskinyilatkoztatás. Stuttgart, 2009. Fordította: Wirth-Veres Gábor Forrás: Europaer 2012. február, 16/4

Jegyzetek: 1

Az érdeklõdõ olvasóknak a szerzõ szívesen megküldi mindhárom elõadást pdf formátumban (természetesen német nyelven – a ford.). Kérjük, e-mailben forduljon a Der Europäerhez.

2

A XVI. Gyalva Karmapa, Rangdzsung Rigpe Dordzse 1977-es németországi látogatása alkalmával állítólag ezt mondta: „Németország alvó óriás.” – Itt nyilván alvó dharma-óriásra gondolt

3

Rudolf Steiner: Exkurse in das Gebiet des Markus-Evangeliums – A Márk-evangélium részletes tárgyalása GA 124.

4

Ténylegesen megvan az 1199 éves Vénusz-ritmus: az úgynevezett Vénusz-pentagramma egy teljes fordulata az állócsillagok háttere elõtt.

5

Vö. Rudolf Steiner: Welt, Erde und Mensch – A világ, a Föld és az ember, GA 105. (magyarul megjelent: Genius, 1994, 2006 – a ford.), az 1908. augusztus 13-i és 14-i elõadással.

6

Pl. in: Rudolf Steiner: ägyptische Mythen und Mysterien – Egyiptom mítoszai és misztériumai, GA 106. (magyarul megjelent: Új Mani-fest – a ford.) (az 1908. szeptember 12-i, lipcsei elõadás).

7

Rudolf Steiner: Vorstufen zum Mysterium von Golgatha – A Golgotai Misztériumhoz vezetõ lépcsõfokok, GA 152.

8

Vö. Karl Heyer: Wer ist der deutsche Volksgeist? – Ki a német népszellem?, Bázel, 1990, 8. fej. Szintén Karl Heyer az, aki az említett könyvében azt a nézetet képviseli, hogy az egykori Buddha-angyal azonos a Mihály helyébe lépett fiatal német népszellemmel.

9

Idézi: Fritz Götte: Die Aufgabe der Deutschen auf sozialem Felde – A németek feladata társadalmi téren, in: Mitteilungen aus der anthroposophischen Arbeit in Deutschland, 47. füzet, 1959. húsvét. – Rudolf Steiner rajzát lásd a függelékben.

10 Sergej O. Prokofieff (aki nem akarja elfogadni, hogy a korábbi német népszellemet felváltotta a mostani) élesen elutasítja, hogy Karl Heyer a fiatal német népszellemet az egykori Buddha-angyallal azonosítja. Ez azon alapulhat, hogy Prokofieff nem ismeri Rudolf Steiner itt bemuta-

A szerzõrõl

tott naplójegyzetét. Ebbõl azonban kétségtelenül kiderül, hogy az egyik befolyása véget ért, a másiké pedig megkezdõdött. – Vö. Sergej

Klaus J. Bracker 1956-ban született Nyugat-Berlinben, euritmista, gyógyeuritmista, osztálytanító egy északnémet, antropozófiai pedagógiai és gyógypedagógiai alapokon mûködõ kis létszámú iskolában. Publicisztikai terület: a komoly keleti szellemiség újraértékelése antropozófiai összefüggésben és az ezzel való párbeszéd. Megjelent könyvek: Wiederverkörperung und die innere Natur des Menschen – Sankhya, Buddhismus, Anthroposophie. Az ember

O. Prokoffieff: Die geistigen Aufgaben Mittel- und Osteuropas – Közép- és Kelet-Európa szellemi feladatai, Dornach, 1993. 11 Az elõadás második részében közelebbrõl részletezem minden lét én-nélküliségének buddhista anatta-elvét. 12 Rudolf Steiner: Das esoterische Christentum – Az ezoterikus kereszténység, GA 130., A Buddha und Christus. Die Sphäre der Bodhisattvas – Buddha és Krisztus. A bódhiszattva szférája c. elõadás, Milánó, 1911. szeptember 21.

2012/2

9

Antropozófia

Jánosi János – Buella Mónika Ezt tudjuk csinálni... A harmadik interjút közöljük e hasábokon a Kós Károly Egyesülés építészeivel. Miért épp õket kérdezzük? Az Egyesülés története szorosan összefonódik a Szabad Gondolatok Háza és a Natura-Budapest Kft. történetével. A három alapító személyiség, Makovecz Imre, Kampis Miklós és Kálmán István 1989-ben azért hozta létre a Kós Károly oktatási, kutatási és vállalkozási Egyesülést, hogy intézményes kereteket biztosítson a szabad szellemi élet kibontakozásának. Ezért az Egyesülés létrehozott egy építész mesteriskolát (Vándoriskola) és egy szabadiskolát (Szabad Oktatási Fórum). Az alapítók a Rudolf Steiner alapította szellemtudományt a szabad szellemi élet legjelentõsebb forrásának tekintették. Fontosnak tartották azt is, hogy az Egyesülés kapcsolatot tudjon tartani belsõ szellemi forrása és a nyilvánosság között. Ezért 1990-ben Országépítõ címmel folyóiratot indítottak. 1991-ben a tagszervezetek elhatározták, hogy egy építõipari kivitelezõ cég bevonásával egyfajta gazdasági integrációt is létrehoznak. Ez azonban többéves próbálkozás ellenére sem valósult meg. Késõbb a Szabad Oktatási Fórum mûködése is megszûnt. A Kós Károly Egyesülés tagsága folyamatosan bõvült (ma 27 tagszervezete van), és tevékenysége egyre inkább szakmai területre korlátozódott. A nem építész szervezetek kiléptek az Egyesülésbõl, de vezetõik magánszemélyként továbbra is tagok maradtak. Az alapító Kampis Miklós cége idõközben feloszlott. A szabad iskola és egy gazdasági integráció gondolata vezetett a Szabad Gondolatok Háza és a NaturaBudapest Kft. megalapításához. Mindkét intézmény Rudolf Steiner szellemtudományát és az általa felfedezett szociális törvényeket tekinti forrásának, munkatársaik ezek gyakorlati alkalmazására törekszenek. A két sorstörténetet ma az alapítók személye köti össze a földi létben és a szellemi világban (Makovecz Imre †2011. szeptember 27.) a Szerkesztõség Óbudán, a Kecske utca 25. szám alatti, Makovecz Imre által tervezett irodaházban ültünk le beszélgetni Jánosi János építésszel, a Kvadrum Iroda tagjával. Irodaház – egyszer egy megbízó az egyeztetésrõl távozóban megkérdezte, minek épült a ház eredetileg. Irodaháznak. Jó, jó látja, hogy most irodaházként mûködik, de mi volt eredetileg? Hát eredetileg is irodaháznak tervezték. Az építészetnek ilyen hatása is van.

10

2012/2

Ebben az épületben gyûltek össze a tanítványok által létrehozott építészirodák. Természetesen nemcsak az ittlévõk jelentik a tanítványokat, de kétségtelen, létrejött egy ház, ahol minden további nélkül át lehet menni a szomszéd szobába egy szakmai vagy baráti beszélgetésre, tanácsot lehet kérni, lehet cikizni a rajzasztalon (avagy monitoron) éppen születõben lévõ tervet.

Antropozófia

Jánosi János – Buella Mónika: Ezt tudjuk csinálni...

Interjú Makovecz Imre egyik tanítványával, akirõl azt tartják ebben a bizonyos házban, hogyha nem hallják a hangját a földszinten is (háromemeletes az épület), akkor biztosan nincs itt. Jegyezzük meg jól ezt, viszszatérünk még rá a cikk végén. Sokan kérdezik tõlünk, mi lesz most velünk? Igen, Makovecz Imre meghalt, és nagy hiány keletkezett, az élet is sok mindent fölvetett. Ha egy Titanic süllyed, nagy hullámokat vet... De Imre, amit el tudott rendezni – gazdasági és szellemi értelemben is –, azt még életében elrendezte. Már 50 évesen is azt mondta, hogy tessék önálló irodákat alapítani, saját egzisztenciát építeni. Folyamatosan arra törekedett, hogy mindenki álljon a saját lábára, így alakult ki itt ez a közösség. Önállóak vagyunk, de egy közösséget alkotunk. Imre nincs, de én ezt nem hiányként akarom megélni, hanem akkor nézzük meg, mi a feladatunk most. Egy közösséget, egy házat, egy aurát, egy teret hozott létre, amiben olyan erõ van, ami tud segíteni. Ha így figyelünk, õ jelen van. Hogy érzem magam most, 45 évesen? Bizonyos elvi dolgok egyértelmûen eldõltek bennem, ezek elsõsorban az építészeti tevékenységemre vonatkoznak. Ugyanakkor van bennem egyfajta szellemi elbizonytalanodás. A mai világ materiális oldalról értelmez mindent, elmaterializálódtunk, ugyanakkor irracionálissá váltunk a hétköznapi cselekvés szintjén. Mit értek ez alatt? Például megjelent a HVG-ben egy cikk az ócsai teleprõl – vad Keletnek hívja az újságíró. (Ócsai telep: bedõlt devizahiteleseknek tervezett szociális bérházak.) Ebben tárgyszerûen leírja, hogy az elsõ 80 házat a Kvadrum

Iroda tervezte Zsigmond László vezetésével, akik a munkát meghívásos pályázaton nyerték el, 25 millió forintért. Az iroda tagja a Makona Egyesülésnek, mint az a Horváth Zoltán is, aki Ócsa fõépítésze, és érdekes módon, benne volt a bírálóbizottságban is. Ezzel eddig nincs semmi baj, ezt mindenki elõtt vállalja az ember. De mirõl szól ez a cikk? A lóvéról, semmi másról. Mondhatnánk, hogy erre van igény, azt szeretné tudni a nép, miért éppen õk csinálják, és mennyiért. Ebben a cikkben azonban nem jelenik meg, hogy ez a történet valahol a beregi árvíz idején kezdõdik, ahol a Kós Károly Egyesülés (amelynek a Kvadrum Iroda is tagja, és aki az egyesülés további építészeinek bevonásával tervezte meg az ócsai házakat) elsõként ajánlotta fel a segítségét. Ezt ugyan mások is megtették, de nekik van rá megfelelõ apparátusuk, õk tudnak 40 építészt egyszerre megmozdítani, és az ingyen fölajánlott vázlatterveket végigviszik a kivitelezés legvégéig. Nem csalták és lopták el a pénzt, tisztességgel és kitartással pozitív történet született. Ugyanez történt Felsõzsolcán és a vörös iszap sújtotta Devecseren, Kolontáron is. Így egy bizalomra épül a munkakapcsolat, ennek köszönhetõ a pályázati meghívás. Tehát az iroda és egyben a Makona, valamint a Kós Károly Egyesülés mögött van egy szellemi kapacitás és egy tapasztalat, hogy képes végigvinni egy ilyen típusú beruházást. A cikk minderrõl említést sem tesz. Ma a világ ilyen. Ezt hívom én irracionálisnak, a hétköznapi történetek irracionalizmusának. Hogy állok az antropozófiával? Kezdjük egy kicsit messzebbrõl. Vannak az életben olyan kanyarok, amikor egy embernek, egy sorsszerû történetnek

2012/2

11

Antropozófia


köszönhetsz valamit. Az egyik ilyen sorstörténet a „pályaválasztás”. Nyolcadikos koromban be kellett írni egy papírlapra, hol szeretnék továbbtanulni. Én csak az elsõ helyre írtam be valamit, mert kitûnõ tanuló lévén, biztos voltam benne, hogy felvesznek. De be kellett írni egy második nevet is. Nem akartam, de a bátyám gyõzködött: hát nem érted, muszáj beírni egy második lehetõséget is, írd be a Jáky József Építõipari Szakközépiskolát, építész is lehetsz, tervezhetsz házakat. Ez nem érdekelt, de a bátyám ezt tanácsolta, hát beírtam. Természetesen valami oknál fogva nem vettek föl az elsõ helyre, így kerültem az építõiparira. Nem szerettem, ám egy szakközépiskolából csak szakirányban tudsz továbbtanulni, így mentem építésznek. Nem volt különösebb elhivatottságom a fõiskolán sem, de egyszer Heil Tibi (építész, a Kvadrum Iroda tagja volt korai haláláig) kezembe nyomott egy könyvet, ami az Élõ építészet katalógusa volt. Ma is emlékszem a félhomályos kollégiumi szobára, ahol Makoveczet olvasva jöttem rá, hogy igen, ha ilyen az építészet, az engem érdekel. A következõ kép egy Moszkva téri lépcsõ, ahol egy barátommal egy átbulizott éjszaka után ültünk, és megbeszéltük, hogy „világmegváltási” terveinkhez filozófiát kellene tanulnunk. Rá két hétre Heil Tibi elhívott a Kádas Ági lakásán zajló Kálmán István–Kampis Miklós antropozófiai elõadásaira, ahova aztán 8 éven át jártunk. Most újra fölmerült bennem az igény, hogy foglalkozzak az antropozófiával, valószínûleg a szellemi elbizonytalanodásból adódóan. Nem gondolom, hogy ugyanabban a formában kellene nekilátni, mint régen. Még mélyebbre szeretnék ásni, hogy a hétköznapi cselekedeteimet hassa át, mert erõs a cselekedetre való igény bennem. Egyre inkább úgy gondolom, hogy az akár „erõltetett csinálás” is valós megismerési lehetõséget hordoz magában, ha megfelelõ forráshoz nyúlunk. Az „erõltetett csinálás” alatt nem az értelmiségiektõl megtapasztalt

12

2012/2

mindenáron, mindenen való spekulatív gondolkodást értem. Nem kitalálni, hanem megtalálni szeretném a dolgokat. Janitól megpróbáltam egy meghatározást kicsikarni, mi is az a szerves építészet. Több kört futottunk akörül, hogy van, amikor sikerül annak lenni, van amikor nem, végül abban maradtunk, hogy õ biztosan szerves építésznek gondolja magát. A szerves építészet lényegében a dolgokhoz való hozzáállás kérdése, ami egyfajta magatartásba megy át. Ez az elsõ, ez a kiindulás. A munkához, az emberekhez való viszonyulás. Természetes, hogy ez a fajta gondolkodás a múltba is gyökerezik, meghatározott anyagokat használ, amely végül jellegzetes formában mutatkozik meg. De a kiindulás egyfajta magatartás, az adott feladatra és problémára „megtalált” gondolat. Ebbõl indul ki és nem a formából. Ha ez az alap tiszta, tiszta lesz az emberekhez, adott esetben munkásokhoz való viszony, és tiszta lesz a szerkezet és a forma is. Másként mondva, nincs kettõs élet. Számomra nincs olyan, hogy délelõtt öltönyös-nyakkendõs banki alkalmazottként (a hangsúly nem az öltönyön és nem a bankon van) adott esetben megsarcolom az ügyfeleket, a pénzért feláldozok mindent, majd hazamenve átvedlek alternatívba, és a tûz melletti beszélgetéseken megváltom a világot, és szóban a legnagyobb szeretet van bennem. Sok ember ma teljesen természetesnek veszi, hogy két élete van. Sokan úgy gondolják, hogy más az, ami a pénz miatt, a megélhetés miatt kell, és más az, amikor a családban, a barátok közt él és viselkedik. Számomra nagyon fontos, hogy nem a pénzért dolgozom. Elsõ a munka, az adott feladat. Természetesen ha a munkát elvégeztem, elvárom, ha kell, ki is harcolom, hogy az érte járó fizetséget meg is kapjam. De nem ez a kiindulás.

Antropozófia


„Bennem a megtörtént és ami megtörténhetett volna együtt adják a jelenvalót.” – Makovecz Ami megtörtént és ami megtörténhetett volna.....igen, elgondolkodtam ezen, és meg is tapasztalom. Mondok egy egyszerû példát: nekem négy gyerekem van. (Állítólag 18 évesen már olyanokat mondtam, hogy nekem öt gyerekem lesz, de erre nem emlékszem, és igazából nem is rajtunk múlik ez.) Tény, hogy akinek nincs gyereke, az nem csak azt jelenti, hogy nincs. Ha valami nem történik meg, az ugyanúgy része az életének. Nem feltétlenül tragédiaként, hanem sorsszerûen. De nem úgy értem, hogy mi lett volna, ha elüt a villamos, mert ez így nem értelmezhetõ számomra. A megtörténhetett volna mellé oda kell tenni azt, ami egy sors- vagy életfejlõdésbõl adódóan jelenik meg. Mert ezek hatnak! Akkor válik mindez kerekké, ha a megtörténhetett volnákkal is tudsz mit kezdeni. Mert a megtörténhetett volna is ott van. Például ha egy családi ház tervét a megrendelõ házaspárral nem beszélem pontosan végig, miért is kértem adott esetben olyan magas tervezési díjat, csak egyszerûen valahogy elfogadtatom velük, az nem azt jelenti, hogy kimaradt egy lépés, hanem a lezajló történetben és házépítésben is benne van.

Nem értem, hogy az asszonynak miért nem lesz jó már a harmadik vázlattervem se. Azért nem, mert az dolgozik benne, hogy ha kifizeti azt a jó sok pénzt, akkor biztosan valami extrát kap, és olyan elvárásai lesznek, amiknek nem tudok megfelelni, és nem is értem, mit vár. Ugrunk megint? Rendben. A Kós Károly Egyesülést egyre fontosabbnak gondolom, mert közösség nélkül elveszik az ember. A közösségben való dolgozás egyébként arra is kihat, milyen minõségû épületek születnek meg. Az a baja szerintem az egyesülésnek, hogy még mindig a lineáris, a központba futó szálak mûködnek, és nem alakult ki egy pókhálószerû kapcsolatrendszer. Még mindig nem tartjuk elég fontosnak, hogy nekem veled, például Buella Mónikával van dolgom és nem feltétlenül direktbe Kálmánnal, Kampissal, Makoveczcel. Ez persze nem könnyû, mert az sem igaz, hogy el kell felejteni az öregeket. A pókháló a legjobb kép erre, mert vannak központba futó szálai, de megvannak a keresztszálak is. Igen, az kellene, hogy felismerjük, dolgunk van egymással. Az lenne a szerencsés, ha ez ki tudna alakulni a gyakorlatban. Most újra az alapoktól kell kezdeni, a tagszervezeteknek meg kell ismernie valójában egymást. Egy-egy szer-

2012/2

13

Antropozófia


vezetnek föl kellene vállalnia egy-egy konferencia megszervezését. Fennáll a veszély persze, hogy valakik ezt rosszul találják ki, és kiüresedik így az egyesülés. Ha tényleg elfogadjuk, hogy nekünk egymással van dolgunk, akkor menni fog. Sokáig nem értettem Kálmán egyik példatörténetét. Egy kertben a tûznél ülnek körben az emberek, és világmegváltó gondolatok hangzanak el. Senki nem figyel egy két év körüli kisfiúra, aki egy hatalmas és nehéz farönkkel bíbelõdik, megpróbálja a tûzhöz vinni, de nem bírja el. Megpróbálja görgetni, löködni, végül nagy nehezen sikerül felemelni és oda cipelni a tûzhöz, ledobja, és büszkén kijelenti: én ezt tudom csinálni! Az egyesülésnek is ehhez az állapothoz kell eljutnia: ezt tudjuk csinálni. Lehet, hogy bénán, biztosan nem úgy, mint KampisKálmán-Makovecz, de: ezt tudjuk csinálni. Ebbõl megerõsödhetünk. Az összes többi csak lefelé húz, elbizonytalanít. Tehát nekünk egymással van dolgunk, és ezt tudjuk csinálni! Végezetül kihagyhatatlan az interjúalany személye és a Kecske utcai irodaház adottságai között létrejött sajátos viszony. Körülbelül itt bizonytalanodik el az író ember, vajon elbírja-e ezt a történetet a Szabad Gondolat. Bízom benne, hogy az Olvasók is egyetértenek velem: elbírja.

14

2012/2

A házban a telekadottságok miatt középen a lépcsõház van egymástól elkülönülõ szintekkel. Ez nem túl szerencsés, de a telek ezt tette lehetõvé. Azonban hajlamosak vagyunk elszigetelõdni. Délután 3 és 4 között, bizonyos rendszerességgel kiállok a lépcsõházba legfölül, és egy papírzacskót eldurrantok, és elkiáltom magam: „Már megint az a k...a stanyecli!” Jó nagy hangja van, erre mindenki összerezzen a földszinttõl a tetõtérig. Miért jó ez? Nem tudom, talán, mert néha nem árt kizökkennünk abból a hétköznapi fásultságból, ami ránk telepszik. Jó tudni, hogy a harmadikon is van valaki, és talán azt is, hogy mások is vannak körülöttem, akik megijedtek. Néha azonban rosszul is elsülhet. Toscanában, Montepulciano szûk fõutcáján egy cukrászdában szép kis papírzacskóban kaptuk a sütit. Megszokásból fölfújtam az üres zacskót, és durr! De ez ott egy kicsit másképp sült el. Ott minden bank bejáratát most is gépfegyveres õrök védik. Gyakorlatilag az egész utca hasra vágta magát terrortámadás miatt, hiszen lövést hallottak. Akkor megértettem: Jánosi, itt túllõttél a célon, örülj, hogy élve maradtál. A cikket konkrét megbízások során született saját rajzok kísérik.

Világhelyzet

Ertsey Attila Harc a földért Magyarország jövõje a vidéken dõl el, s ennek két pillére van: a mezõgazdaság és a megújuló energiaforrások. Mellár Tamás közgazdász Ütött a kommunizmus utolsó órája. De betonépítménye nem roskadt össze. Nehogy szétlapítsanak bennünket a romjai ahelyett, hogy szabadon kerülnénk ki belõle. Alekszandr Szolzsenyicin, 1990

Globális háború folyik az erõforrások megszerzéséért, az energiáért, az ivóvízért és a termõföldért. Magyarország is a célkeresztben van, mert mindhárom erõforrásból bõvében van.

Megújuló energiaforrások Megújuló energiaforrásokban messze a szükségleteket meghaladó potenciállal rendelkezünk. Egy reális forgatókönyv szerint1 2040-ig elérhetõ lenne az ország energiafüggõségének felszámolása és az energiaönállóság elérése. Az ezt követõ idõszakban a fejlesztések az energiaexport növelését szolgálnák a kõolaj utáni korszak számára. A megújuló energiaforrások teljes, racionálisan kiaknázható mennyiségére nincs egészen pontos adat, objektív okok miatt. Mindazonáltal egy stratégiai tervezéshez elegendõ pontosságú becslés készíthetõ az ország megújuló energiapotenciáljára, helyi felmérések alapján. A biomassza-potenciál közelítõ pontossággal számítható, fenntartható erdõmûvelést és az élelmiszer-termeléssel nem konkuráló, organikus biogazdálkodást feltételezve, mely csak a hulladékot és melléktermékeket használná energiatermelésre, szigorúan a fenntarthatóságra ügyelve. Egy ilyen típusú mezõgazdaságra való átállás egy évtizeden belül reálissá válhat. Ebbe az irányba tett lépés lenne az Ángyán József nevével fémjelzett Vidékstratégia következetes megvalósítása. A vízi energia szintén számítható, kizárva az erõmûmonstrumok építését, kizárólag kisléptékû, környezetet nem károsító erõmûveket feltételezve, akár egészen apró létesítményekig bezárólag, mint a mechanikus munkát végzõ vagy áramot termelõ úszómalmok, fûrészmalmok.

A napenergia termikus hasznosításának potenciálja relatíve pontosan számítható, fûtésre és melegvízkészítésre nézve ma ez a leggazdaságosabb eszköz a biomassza után. Mivel a szoláris hõenergia-termelõ rendszerek telepítése célszerûen a felhasználáshoz közel történik, az épületek jól benapozott tetõfelületei jelentik a számítható potenciál javát. Ugyanezen felületek használhatóak a napenergia elektromos hasznosítására is, de utóbbinak sokkal nagyobbak a lehetõségei. Napjainkban hulladékterületek tömege értékelõdik fel, melyek mind alkalmasak szoláris elektromosság termelésére: mezõgazdasági, ipari, lakhatás céljára alkalmatlan területek (parkolók, lapos tetõk, telephelyek, zajvédõ falak, vasúti töltések, utak stb.), de a szélerõmûvek mintájára legelõk, szántók fölé is építhetõk fotovoltaikus felületeket hordozó állványzatok. Az alkalmazás fölsõ határa csupán esztétikai, tájvédelmi kérdés, mint a szélenergia ún. technikai potenciálja. A geotermia óriási potenciálja elvben szintén számítható. A felszín közeli termálvíz hasznosítása önmagában képes lenne az ország teljes fûtési hõszükségletének és melegvízigényének fedezésére, a megvalósításnak csupán a magas beruházásigény szab határt. A mélyfúrású erõmûvek áramtermelõ potenciálja is hatalmas, de a vele járó beruházásigény is az. Ami bizonyos, és amit az ellenérdekelt felek eltitkolnak: megújuló energiaforrások tekintetében az ország jelenlegi szükségletének többszörösével rendelkezünk. A hivatalos becslések (MTA, KSH) mélyen alulbecsülik a tényleges potenciált, és

2012/2

15

Világhelyzet


e vélemények alakítják a hazai energiapolitikát is. Nem csoda, hisz az MTA energetikai bizottságának elnöke, Aszódi Attila atompárti, és meggyõzõdése, hogy megújuló potenciálunk mindössze az ország igényeinek harmadát képes csak fedezni. Az atomlobbi véleménye jelenik meg Paks bõvítési terveiben, mely gazdasági és ökológiai értelemben is öngyilkosság. A bõvítés költségét 3000 mrd forintra becsülik, és tíz év alatt épülne meg, bár a megépült erõmûvek tényleges költsége a tervezetthez képest a statisztikák szerint minimum kétszeresére sikeredik, ami 6000 mrd forint. A bõvítés elkészültére, azaz 2022-re az atomáram költsége a mai 6-9 Ft/kWhról 20 Ft fölé emelkedik, a megújulóké viszont 16 alá csúszik. A paksi áram eladhatatlan lesz, viszont évtizedekre eladósodunk. Míg Paks élettartammeghosszabbításával egyet lehet érteni, hogy az átállás idejére biztosítva legyen az ellátás, a ráfordítandó forrásokat sokkal hasznosabban lehetne felhasználnunk. Ha a bõvítésre szánt pénzt öt év múlva, a napelemek olcsóbbá válásakor költenénk el, 5000 MW teljesítményû napelemmezõt építhetnénk belõle, azaz a bõvítés teljesítményének körülbelül kétszeresét, és nem 10, hanem 1 év alatt. Ez a villamosenergia-igény 80%-a. Kérdés, hogy az energetikai nagyhatalmak térképén Magyarország jövõjérõl milyen elképzelések szerepelnek. Az EU nagy projekttérképén a magyar biomassza szerepel, de élénk érdeklõdés van a geotermia koncessziója iránt, és szívesen építenének nekünk atomerõmûvet a franciák és az oroszok is. Klímaváltozás ide vagy oda, hatalmas gázerõmûvek épülnek, orosz importgázra alapozva. És mit akarunk mi, magyarok? Elsõ feladatunk az önállóság elérése lehetne, ami 30-40 évet vesz igénybe, mielõtt érdemben exportban gondolkodhatunk. A megújuló energiaforrások elvben demokratikusak, a nap mindenkire süt, a szél mindenkinek fúj, ez azonban ma csak elméletileg igaz. Kõkemény harc folyik az energiamonopólium megõrzéséért és vele a megújulók feletti rendelkezésért, akár azon az áron is, hogy egyelõre hagyjuk parlagon e lehetõségeket, de ne is férhessen hozzá más még egy ideig. A monopólium megtörésére esélyt ad magának az, aki energiahatékony, és energetikailag önálló, vagy önellátó házat épít. Egy további, jelentõs változás várható ez irányban, a Grid Parity, azaz a Hálózatparitás közelgõ idõpontja. A Grid Parity idõpontja akkor érkezik el, mikor a napelemes áramtermelés áresése eléri a hálózati áram árát. Németországban ez már az idén bekövetkezik, Magyarországon 2016 körülre tehetõ. Ekkortól a napelemes áramtermelés lesz a legolcsóbb, az energiamonopólium megszûnik, az áramszolgáltatók tényleges versenyhelyzetbe

16

2012/2

kerülnek, mivel bárki, akinek van egy kis megtakarított pénze, megtermelheti saját áramát, és leválhat a hálózatról. A döntõ lépéshez – a saját áramtermelõ rendszer kiépítéséhez –, 2016-tól nem kell több pénz, mint személyenként kb. félmillió forint. Ennek a felszabadulásnak azonban vannak mesterségesen gerjesztett korlátai. Az egyik korlát az energiaszegénység. A rabszolgalétbe taszított magyar lakosság alig képes energiaköltségeit fedezni, ezért képtelen arra is, hogy beruházással csökkentse terheit. Ezáltal csapdába, az elszegényedés spiráljába jut. Ebbõl csak az õt kifosztó rendszeren történõ változtatás segíthet, vagy legalább egy ESCO-típusú hitel, melynek törlesztését a megtakarított energiaköltségbõl lehet letudni. Ilyen hitelek alig vannak, és feltételeik – melyeket a pénzt monopolizáló bankok diktálnak –, a legszegényebbek számára nemigen teljesíthetõek. A másik korlátozó tényezõ az energiamonopólium megõrzésére törekvõ nagytõke. E tõke személytelen, van közte jó kormányzati bekötöttséggel rendelkezõ magyar oligarcha és külföldi tulajdonú energetikai multi egyaránt. A cél azonos: minden eszközzel meg kell akadályozni azt, hogy a kiszolgáltatott fogyasztók hozzáférjenek a demokratikus és decentralizált megújulókhoz. A jövõ energiarendszere a sok-sok ezer kis erõmûbõl álló smart-grid (intelligens hálózat), ahol a fogyasztó egyszerre termelõ is, tehát tulajdonosa az energiatermelõ létesítménynek, azaz a saját családi háza tetején elhelyezett napelemeknek vagy a település közösségi távfûtõmûvének. Ez a rendszer feleslegessé teszi a nagy erõmûveket, kiváltja a fosszilis és nukleáris erõmûveket, kiegyensúlyozza a csúcs- és völgyidõszakokat, és képes az elektromos autók energiaigényét is fedezni. A rendszer spontán kiépülése már megkezdõdött, a folyamatot a Greenpeace „Energiaforradalomnak” nevezi, joggal. Mindez persze nem jelenthet korlátlanul növekedõ energiafogyasztást, épp ellenkezõleg. A megújulók kis energiasûrûségûek, ezért csak jóval hatékonyabb és takarékosabb fogyasztást képesek ellátni. Ehhez önmérsékletre van szükség, hogy a Föld erõforrásainak természetes korlátait betartsuk. Energiatudatosságban és a megújuló energiát hasznosító technológiákban Európa, de fõleg Németország és Ausztria élen jár, még akkor is, ha egyes magasan fejlett technológiákat az USA fejlesztett ki. Ott ugyanis óriási az energiafelhasználás és a pazarlás, Európa elõnyét nem fogják tudni egyhamar behozni. Az európai erõfeszítések eredményeképpen Európa energiafogyasztása stagnál, mert miközben nõ az energiafelhasználás, nõ az energiahatékonyság is, és a kettõ egyensúlyban van. A fejlõdés iránya a további csökkenés.

Világhelyzet Persze a megújulókat is lehet „félrehasználni”. A megújulók demokratikus terjedésében ellenérdekelt nagytõke, hogy megõrizhesse monopolhelyzetét, más forgatókönyvben gondolkodik. Szerintük óriási, befektetõi tulajdonú szél- vagy naperõmûparkokat kell létesíteni, benntartani a fogyasztókat a központosított fosszilis és nukleáris energiával mûködtetett meglévõ rendszerben úgy, hogy azt lassan átvezetjük megújulóval mûködtetett rendszerekre. Az alattvaló az energiaszegénység által gazdasági függõségben tartva így kiszolgáltatott marad, a profit pedig zavartalanul áramlik a „zöld” energiabárók zsebébe. A jövõ energiarendszerének része az EU hatalmas projektje, a Desertec is, melynek pozitív elemeit nem kell tagadnunk, azonban jelzi, hogy a nagytõke már a kõolaj-korszak utáni idõkre tervez, és eltakarítja azt, aki útjában áll a monopolhelyzet felszámolásának.


fent említett projekt). A szélenergia hasznosítása megállt. A lakossági pályázatokra csak morzsák jutnak. A megújulóból termelt áram eladásából befolyó jövedelemre SZJA-t vetnek ki. A nemzeti energiastratégiából a megújulók lényegében hiányoznak. Miért? Ivóvíz Az ivóvíz a jelenlegi vízbázisokat tekintve is hatalmas stratégiai érték, erre utal a 2010-ben átmeneti sikerrel zárult harc, mellyel sikerült a regionális vízmûvek privatizációját megakadályozni, s mely folytatódik a külföldi tulajdonú vízmûvek visszaszerzésével (Pécs, Budapest). A vízvagyon azonban nem sérthetetlen és örökkévaló, védelme érdekében sürgõs tennivalóink vannak. A sivatagosodás fékezésére a Kárpát-medencében szükséges az erdõte-

A Desertec hálózata (a képet M. Osterrieder bocsátotta rendelkezésre)

A pályázati rendszer a tõkével vagy kapcsolati tõkével rendelkezõk számára hozzáférhetõ, a lakosság zöme nem tud élni az elvben demokratikus energiaforrások elõnyeivel. Egy példa a sok közül: az elsõ hazai naperõmû. A projektet megvalósító cég pontosan tudja, merre halad az európai energiarendszer fejlesztése, de ilyen pályázati forrásokhoz más halandó nemigen juthat hozzá. A kérdés az: ki írja ezt a forgatókönyvet, és mi áll érdekében? Hiba-e a korrupciógyanús ügy, vagy inkább eredmény? Tény: Magyarországon ma a megújulók hasznosítása messze elmarad lehetõségeinktõl. Tavaly Szlovákia 350 mW, Németország 7500 mW, Olaszország 9000 mW, míg Magyarország mindössze 3 mW teljesítményû napelemet telepített (ebbõl 400 kW a

lepítések fokozása, egy integrált vízgazdálkodásra való áttérés és az ártéri gazdálkodás lehetõség szerinti rehabilitációja. E teendõk akár évszázadra is elég feladatot adnak, és lassan bár, de képesek lennének visszafordítani a globális klímaváltozás okozta hatásokat, növelni felszíni és felszín alatti vízkészleteinket, valamint termõvé tenni a sivatagosodó Duna-Tisza-közi Homokhátságot, az aszályos vidékeket, köztük a szikes Hortobágyot. Emellett e módszerekkel fékezhetõek az idõjárási szélsõségek, és megelõzhetõek a pusztító árvizek is. A vízbázisok értékének tudatában voltak eddig is sokan, az e téren tapasztalható viszonylagos nyugalom inkább tûzszünetnek mondható.

2012/2

17

Világhelyzet


Termõföld A legdurvább eszközökkel folytatott háború azonban a termõföldért folyik. Ha csak a „csonka magyarországi” területekrõl beszélünk, a mintegy hárommillió hektáros magyar földvagyonnak egyes becslések szerint harmada osztrák kezekben van – az osztrák agrárkamara adatai szerint cirka 700 000 hektáron gazdálkodnak osztrák gazdák –, zsebszerzõdések révén. A többirõl nincs pontos adat, de jelen vannak olasz, német, holland és dán tulajdonosok, valamint erõteljes az arab érdeklõdés. A 2014ig tartó földpiaci moratórium vége vészesen közeleg. A moratórium meghosszabbítása elvileg lehetséges, bár a Magyarország ellen folyó lejárató kampány fényében nem lesz könnyû feladat egy ilyen szándékot keresztülvinni az EU döntéshozatalán, különösen azért sem, mert valószínûleg igaza van a miniszterelnöknek abban, hogy a Magyarországot érõ támadások – többek közt a forint gyengítése is –, végsõ soron a termõföld megszerzéséért folytatott háború kísérõjelenségei. A moratórium elvben ahhoz a feltételhez kötött, ha a magyar földpiac árai kiegyenlítõdnek az európai árakkal. Ez még koránt sincs így. A termõföld itthoni és nyugat-európai ára közti különbség legalább tizenöt-hússzoros. Az egyik veszély a hazai gazdák tõkehiánya, akik ezáltal esélytelenek a bezúduló idegen tõkével szemben. A fõ veszély azonban maga az eladhatóság, a föld áruvá minõsülése. Ez az, amit minden eszközzel meg kell akadályozni. Nehezen érthetõ a kormány késlekedése és az arra adott magyarázat, hogy még bõven van idõ a földet védõ törvények meghozatalára, mert ha meg is születnének, és kidolgozásuk a jelenleg tapasztalható forgatókönyv szerint zajlana – lásd az állami földek pályázati rendszerét –, akkor azok csak a tõkeerõs cégek elõnyét fogják szolgálni. Ha elmulasztjuk a földet megvédõ intézkedéseket, azt akárhány új kormány sem fogja tudni visszacsinálni. Egy év áll rendelkezésre a kérdés megoldására, több nem. Ne legyenek illúzióink, a föld megszerzéséért folyó háborút nem kisebb érdekek mozgatják, mint ami a kõolajért folyik. A klímaváltozás okozta környezeti katasztrófák globális menekültáradatot indítanak el az élelmiszerrel és ivóvízzel rendelkezõ országok – köztünk hazánk – felé. A népek országútján voltunk – maradtunk. Ha valaki útjában áll a kõolajhoz való hozzáférésnek – számos példát vehetünk erre –, csúf módon ér véget. Vegyük például Kadhafit, aki nemcsak saját népe érdekében tevékenykedõ hazafi volt, hanem az Afrikai Egységszervezetet saját olajbevételeivel támogató, nagy formátumú személyiség, aki ezáltal békét tartott fönn a külsõ beavat-

18

2012/2

kozási kísérletekkel és ezek nyomán rendszeresen bekövetkezõ tömegmészárlásokkal tarkított Afrika számos országában. Bûne mindössze az volt, hogy olaját és földgázát fõleg Kínának adta el, és fizetésként nem dollárt, hanem aranyat kért, továbbá nem volt hajlandó csatlakozni a Desertec projekthez, mely az észak-afrikai sivatagban óriási naperõmûhálózatot akar létrehozni Európa energiaellátására, kivetve hálóját a kõolajkorszak utáni energiaforrásokra, köztük a Napra is. Aki meg akarja védeni a magyar földet, az hasonló ellenfelekre számíthat. Ha a földet maga a nép akarja megvédeni, az sikerülni fog. A népet nem tudják félretenni. Ha nem sikerül a földet védõ törvényeket egy éven belül meghozni, mi fog történni, ha megjelenik itt az arab tõke? Mert már itt van, de nemcsak arabok, hanem izraeliek, olaszok, hollandok, dánok, németek, osztrákok, sõt õk alkotják már a többséget. A történet hasonlít a románok 1920 elõtti erdélyi földszerzéséhez, ahol a magyar földbirtokosok lassan kisebbségbe kerültek, vagy mai bevásárlási módszereikhez, ahol magyar tulajdonú ingatlanokat vásárolnak meg a piaci árnál jóval magasabban, a román állam és az ortodox egyház anyagi támogatásával. De így zajlott le a zsidók palesztinai földvásárlási akciója, melyek esetében ugyan nem zsebszerzõdésekrõl, hanem valós adásvételrõl volt szó, csakhogy a megvásárolt földterületet a zsidó telepesek izraeli tulajdonnak tekintették, s késõbb önálló államot alapítottak rajta. A föld megszerzéséért folyó globális háborúban új fogalom jelent meg: a „landgrab”, a föld megkaparintása. Hatalmas tõke mozdul meg a termõföld megszerzéséért, és a módszerekben nem válogat. Ez a tõke már itt van Magyarországon is. A zsebszerzõdések titkossága miatt nehéz pontos becslést készíteni az idegen tulajdon részarányáról. Megtehetõ azonban egy-két konkrét hely, település szemügyre vétele. Ami kicsiben látható, abból bízvást következtethetünk a nagyra is. Elszomorító lesz, amit látni fogunk. Lepsény, Enying és Balatonszentgyörgy határához 15 000 hektár mezõgazdasági terület tartozik. Ennek csak 15-20%-át mûvelik helyi családi gazdaságok. A területek 80%-át 6 nagy gazdaság mûveli, maroknyi bérmunkással, gépesítve. A lepsényi földekre hozzávetõleg 60 milliós EU-támogatást kap az egyik érintett cég, melynek tulajdonosa 580 milliós nagyságrendû támogatást kapott 2009-ben. E jövedelem túlnyomó része – mint minden tõkés társaságé –, eltávozik a területrõl, a haszon privatizálva, a szociális költségek társadalmasítva. Gondoljuk el, mit jelentene annak a 15 családnak és a telepü-

Világhelyzet lésnek, ha ez a pénz és a földek jövedelme hozzájuk és településükre folyna be! Az arányok vélhetõen hasonlóak országosan: tõkés társaságok gazdálkodnak a földek 80%-án, hozzájuk kerül az uniós támogatás zöme is, a helyben élõk rendelkezése alatt kevesebb, mint 20% föld van. A haszonbérbe adott föld tulajdonosainak bevétele elviszi a gazdálkodó hasznát, és a tulajdonosnak munka nélküli jövedelmet biztosít. A tõkés társaságok jelentõs részében – többszörös tulajdonosi áttételek révén –, már jelen van a külföldi tõke. E társaságok intenzív, nagyüzemi, iparosított mûvelést folytatnak, gépesítéssel, mûtrágyával, vegyszeres növényvédelemmel, részben importált takarmánnyal (többségében génkezelt szójával), nagyüzemi állattartó telepekkel, csirkegyárakkal. Mûködésük gazdasági hatása jól áttekinthetõ: – olcsó bérmunkával dolgoznak, egy IMF-felmérés szerint a helyi családi gazdaságok bérszínvonalának kb. 50%-áért – a tõkeintenzív gépesítés következtében jóval kevesebb (kb. 1/2 –1/3 létszámú) embert foglalkoztatnak, mint az azonos területen mûködõ családi gazdaságok, részarányuk növekedése nem teremt új munkahelyet, inkább megszüntet – a bér- és tõkejövedelem kiáramlik a településrõl, annak fejlõdése leáll, intézményei megszûnnek – a kõolaj és a nemzetközi takarmányár-emelkedés miatt az intenzív gazdálkodás gazdaságilag nem fenntartható – az intenzív gazdálkodás módszerei ökológiailag nem fenntarthatóak – az e cégek által elõállított termékek nem biotermékek, hanem alacsony feldolgozottsági szintû, alacsony hozzáadott értékû tömegtermékek. Jól jellemzi a mezõgazdaságban érdekelt tõke óriási nyomását, mely lobbierõt és kormányzati befolyást is szerez, a 2010-ben az állam által a lejárt bérletû földekre meghirdetett pályázatok kiírásának története. A részletek megtalálhatóak a http://www.kielegyenafold.hu honlapon naprakészen, csak a lényeget foglaljuk össze. A meghirdetett földekbõl egy négyzetméter sem került a helyben élõ családi gazdaságokhoz. Ángyán József államtitkár fél éven át küzdött a saját minisztériumába beépült érdekkörök ellen, az állami földek bérleti pályázatának korrekt kiírása érdekében, míg végül a lemondás mellett döntött. A történet morális megítélése nem szándékunk. A tanulságok levonása és az igazság megfogalmazása viszont létérdekünk, ezért csak erre törekszünk a továbbiakban. Ehhez kissé el kell emelkednünk a napi küzdelemtõl, mely e területen ma is szakadatlanul folyik. A történet alapproblémája, hogy sem a parlamentben, sem a közvélemény elõtt


nem folyik vita és nem születnek szellemi rátekintésbõl születõ, valóságban gyökerezõ gondolatok. A mi feladatunk épp ez: a jövõt megalapozó, a jelenlegi helyzetbõl hiányzó gondolatok megfogalmazása. A külföldi tulajdonosokkal kevert hazai nagytõke – mely a médiát tulajdonosként is uralja –, érdekei pártsemlegesek. A média vagy a nagytõke érdekeinek megfelelõen dezinformál, vagy egyszerûen gondolattalanság okán nem veti fel a lényeges kérdéseket. Nem az érintett gazdákat vagy a praktikus javaslatokkal élõ szakértõket szólaltatja meg, hanem például Raskó Györgyöt, aki még az Antall-kormány alatt lett oligarcha, miután közremûködött az élelmiszeripar privatizációjában. Szerinte Ángyán József elképzelése idillikus skanzen, ami csak állami támogatással életképes, és csak az intenzív, nagyüzemi tömegtermelés élet- és versenyképes, ahol sok gép és kevés ember van. A sok embert foglalkoztató, élõmunka igényes gazdálkodást elmaradottnak tekinti. Raskó meggyõzõdése, hogy hatékony mezõgazdasági tevékenység csak a professzionális stábbal irányított, jól felszerelt, a biotechnológia legújabb eredményeit felhasználó nagyüzemben folytatható, és a fenntartható családi vállalkozás alsó mérethatára nagyjából az egykori „kulákbirtok”. S bár szükséges lehet az önellátó kistermelés, ez inkább kényszer, mint a mezõgazdaság jövõje. Kifogásolja tehát a stratégiai koncepció tradicionalista megközelítését („ijesztõ a professzionális mezõgazdaság elleni hangulat... a 19. század eleji parasztfilozófiát próbálják visszahozni az agráriumba”); nagyüzem-ellenességét („Ha a feje tetejére áll a magyar agrárkormányzat, az állattenyésztés akkor is nagyüzemi marad. A színvonalas állattenyésztéshez ugyanis szuperprofi csapat kell”).2 Mintha a szocializmus ideológusait hallanánk. A másik megszólaló Iványi György,3 akinek véleménye jól jellemzi a technokrata „elit” gondolkodásmódját. Ha egy gazdasági ágazat a GDP, az évente megtermelt új érték 5 százalékát adja, nehezen tart el többet, mint a lakosság hasonló százalékát, plusz/mínusz néhány bázispont. A falusi népesség viszont mintegy hárommillió ember. Hatszorosa a mezõgazdaság közvetlen, majd háromszorosa az élelmiszeriparral együtt számított teljesítménye arányának. Ez a két szám nyilvánvalóan nem „hozható össze”. Ahol nincs a közelben munkát adó ipari üzem, vagy a vonzó környezet és a helyi kultúra nem teszi lehetõvé a szolgáltatások, turizmus fejlõdését (a szerencsés osztrák hegyi falvak jövedelmének mindössze 10-15%-a származik földmûvelésbõl, állattenyésztésbõl), ott nem marad más, mint a nyomor.

2012/2

19

Világhelyzet


Ez az 5% viszont nem nõhet jelentõsen. A fejlett világban mezõgazdasági túltermelés van. Akik meg tudják venni, megtermelik maguk, akik pedig éhesek – sokan vannak, a föld lakosságának harmada –, a fölöslegek hozzájuk szállításának költségeit sem tudják megfizetni. A globális éhezés problémájának megoldásához az észak–dél konfliktus oldása, az „észak” önzésének csökkenése vezethet, ez pedig éppen nem növelni, hanem csökkenteni fogja a fejlett világ, benne Magyarország mezõgazdasági termelését. Az „északiak” inkább jó autókat, számítógépeket, ipari robotokat állítsanak elõ, tudományos eredményeket érjenek el – vélik a fejlõdõ országok közgazdászai és politikusai –, ne pedig rossz krumplit, kukoricát, zöldséget, gyümölcsöt, pláne szubvencionálva, amilyen gazdagok. Akkor majd jut tõke Afrika, Ázsia mezõgazdaságának felfejlesztésére is. Van benne logika. További anomália, hogy – nem közkeletû információ a mezõgazdaság különösen környezetterhelõ ágazat. (Európa legszennyezettebb talajú országa a csupa kert Hollandia.) S bár a biotechnológia fejlõdésével ez a terhelés fajlagosan csökken, sohasem csökkenhet nullára, így ez is határt szab a mezõgazdasági termelés intenzitása növelésének. Ami nemcsak az ágazat egészét érintõ kihívás, hanem az egyes birtokok és birtokosok problémája is. A 90-es földreformmal, kárpótlással létrehozott néhány hektáros kisbirtokok ugyanis csak különösen intenzív termelési módokkal tennék lehetõvé egy-egy család megélhetését.”4 Csakhogy Raskó és Iványi nem vesz tudomást bizonyos tényekrõl, többek közt az általuk preferált gazdálkodás zsákutcájáról. Mire az összeomlik, Raskó, Iványi és a hasonlók úgyis már árkon-bokron túl lesznek. Iványi mainstream közgazdasági logikája szerint a mezõgazdasággal foglalkozó népesség önmagát sem tudja eltartani, léte gazdaságtalan, tehát szüntessük meg, Európa szállítson fejlett technológiát, Ázsia és Afrika pedig adjon cserébe olcsó élelmiszert. Ez volt az EU Közös Agrárpolitikájának a logikája egy ideig, de már ez is változott, a tájmegõrzés és ökológia mentén, mivel tapasztalták, hogy ez a helyi gazdaság leépüléséhez vezetett, a kontinensközi élelmiszer-szállítás pedig rövidesen gazdaságilag és ökológiailag fenntarthatatlanná válik. Az EU a valóságos alapkérdések megválaszolásától azonban még messze van. A fõ baj az, hogy ez a gondolkodás elfelejti a közgazdaságtan alapjait, a munkamegosztás kialakulását és valóságát. A munkamegosztás kezdetén mindenki mindent csinált egyszerre, gazdálkodott, szerszámokat készített, önellátó gazdálkodást folytatott. Késõbb a termelés hatékonyabbá válása, azaz a szellemnek a termelés megszervezésére való bevetése révén a népesség egy része termelte meg a közösség egésze számára

20

2012/2

az élelmiszert, így a másik része fel tudott szabadulni az ipari termelés végzésére. A munka további megszervezése az ipar és a mezõgazdaság hatékonyságnövekedését hozta és ezzel a tõkeképzõdést, mely az alapja a tisztán szellemi tevékenységek végzésének is. De az alapösszefüggés ma is fennáll: a mai teljes népesség élelmezését az a kisszámú, de rendkívül hatékonyan termelõ, a mezõgazdaságban tevékeny népesség hozza létre, a társadalmi organizmus szerves részeként. Ha õket kiiktatjuk, az organizmus egésze omlik össze. Ha nem gazdaságos a mezõgazdaságban dolgozni ma, az nem a mezõgazdaság, hanem a közgazdasági rendszer hibája. A termelékenység növelése egy idõ után kizárólag gazdasági szempontú öncéllá vált, ez vezetett az iparosított mezõgazdasághoz, majd a gén-, illetve biotechnológiához. Ma ebbõl a zsákutcából kell kitalálnunk, megkeresnünk a gépek alkalmazásának határait és az élõvel való bánásmód mûvészetét, az emberi munka helyét. Birtokméret és gazdálkodás Az 1989–2010 közti idõszak kormányai idején indult meg a nagybirtokrendszer kiépülése a kárpótlással, az állami gazdaságok privatizációjával (lásd a „Piszkos tizenkettõt”5), majd a fokozatos birtokkoncentrációval, mely ma felgyorsult és már régen meghaladja az oly sokat szidott 1945 elõtti nagybirtokrendszer arányait. A 2002–2010 közti kormányok egyik nagybirtokosa, Magda Sándor6 szerint 500 hektáros birtokméret alatt nincs életképes gazdaság. A valóság ezzel szemben egészen más. Az EU átlagos birtokmérete 32 ha. Egy osztrák vagy francia, de akár lengyel gazda is képes 30 ha körüli birtokból családját eltartani, élve az EU földalapú és egyéb támogatásaival. A hazai gazdasági környezet – a túladóztatás, a vállalkozásellenes szabályok, a túlszabályozottság, bürokrácia – miatt azonban itthon hasonló életszínvonalat és gazdálkodási minõséget csak körülbelül tízszer ekkora birtokméreten lehet megvalósítani. Szerény megélhetést azonban már 20 ha is képes biztosítani egy családnak – ha nem haszonbérben dolgozik, hanem saját birtokon, és ha a felvevõpiacát sikerülne visszaszerezni a multinacionális kereskedõláncoktól. Az a családi gazdaság, mely akar és tud fejlõdni, 200–300 ha méretû. Ennél nagyobb birtokok is lehetnek, de nem kizárólagosságra igényt tartva. Ángyán szerint a legnagyobb birtokméretnek 300 ha kellene lennie. Ezt a véleményt hangoztatta a Fidesz is 2010-ig. A miniszterelnök szerint azonban 1200 ha alatt nincs életképes gazdaság. Ez a vélekedés uralja a technokrata elitet, így nem csoda, ha a miniszterelnök véleménye is ezzel

Világhelyzet egybecseng. A baj az, hogy a kormány köreiben sincs jelen az a belátás, hogy a „szuperprofi” nagybirtok fenntarthatatlan, és az összeomlás felé halad. De nem csak a birtokméret itt a kérdés. A gazdaság méreténél sokkal fontosabb a mûvelésmód. A méret csak addig érdekes, amíg a föld pénzért cserél gazdát. Amint kivonják az áruk körébõl, a méret jelentõsége megváltozik. A biotermékekre egyre növekvõ igény van, a biodinamikus termékekre pedig jelenleg korlátlan a felvevõpiac. A mezõgazdaságot mélyen ismerõ emberek mintegy 100 éve vették észre, hogy a növénytermesztésben egyfajta lassú hanyatlás figyelhetõ meg. E kérdésekkel keresték meg Rudolf Steinert, aki válaszul megteremtette a biodinamikus gazdálkodást, mely a kozmosz erõit és ritmusait vonja be a mûvelésbe, ezáltal ellensúlyozva a leépítõ tendenciákat. A biodinamikus gazdálkodás ráépül a keresztény kultúrából kifejlõdött gazdálkodásra, továbbfejleszti azt. A középkorban kialakult agrikultúra azonban maga is ráépül a kelták által elért fejlõdési lépcsõfokokra, akik az állattartó és földmûvelõ népek impulzusait egyesítették. Így vált a talajmûvelés eszközévé a tehéntrágya, ezáltal létrehozva a növényvilág és az állatvilág áthatását. Ezt a folyamatot folytatja és emeli egy szinttel magasabbra a biodinamikus módszer. Az iparosított mezõgazdaság szétrobbantotta a tradicionális, többnyomásos gazdálkodást, ágazatokra bontotta a mezõgazdaságot, tejtermelõ tehenészetekre, monokultúrás gabonatermesztésre, csirkefarmokra. Az ágazatok fellendülését a piaci ingadozások határozzák meg. Ebbõl tragikomikus válságok keletkeznek, ismétlõdnek újra és újra. Az elszenvedõi a válságot mint rajtuk kívülálló természeti csapást tekintik. Ilyen a sertéstartás vagy a tejtermelés ciklikus válsága. Ha lemegy a sertéshús ára a tõzsdén, mindenki levágja állatait. Ekkor hiány keletkezik a piacon, a hús ára felmegy, és mivel a sertés nem nõ meg egyik napról a másikra, amíg fel nem nevelõdik egy új generáció, húsimportra szorulunk. Erre a megoldás a helyi gazdaság erõsítése, a közösségi támogatású mezõgazdaság,7 vagy az élelmiszerönrendelkezés elve, mely addig nem importál élelmiszert, míg a helyben megtermelt készletek ki nem fogynak. A tejtermelés válságát a tejtermelésre szakosodott tehenészetek maguk okozzák. Gazdasági fellendülésük a tejpiaci ártól függ, és csak attól. A tej árát azonban gyakran leviszik, például a lengyel családi gazdaságok. Náluk a tehén a gazdaság organikus része, szükségük van rá akkor is, ha a tejet nem tudják jó áron eladni, tehát könnyedén lemennek a tejárral a tejtermelõ gazdaságok önköltsége alá. Ez rendszeresen padlóra küldi a magyar tehené-


szeteket, akik nem jönnek rá, hogy ha a mezõgazdaság egy organikus üzemet képez, ahol a rendszer szerves része az állattartás és a növénytermesztés, és hogy a tehén legfontosabb terméke a trágyája, akkor nem lennének kiszolgáltatva a tej piaci áringadozásának. De nem jönnek rá, a válság pedig újratermelõdik. Ekkor az államhoz fordulnak segítségért, mint fagykár vagy jégverés esetén. A Vidékfejlesztési miniszter véleménye ma is az – és ez tükrözi a kormány vélekedését is, ami valójában a mezõgazdaságban érdekelt nagytõke véleménye is –, hogy az intenzív nagyüzem a versenyképes, és hogy „a mezõgazdaságban pénz van” (Raskó György). Sõt, a miniszter továbbmegy, mondván: a trágyából pedig biogázt kell elõállítani. Nem tudja, hogy a tehéntrágyából bûn biogázt csinálni. Minden másból lehet, de abból nem szabad, túl értékes ahhoz. Az organikus mûködés esetén egy üzem egy organizmus, itt teljesen mindegy a birtokméret. A mûködés szabályait betartva családi gazdaságként és nagybirtokként egyaránt meg lehet valósítani az organikus mûködést. Ez jelent kiutat a mezõgazdaság számára, biológiai, élelmezési és gazdasági szempontból egyaránt. Ettõl részben független kérdés a gépesítés, mely elsõsorban környezeti probléma, de nem csak az. Vannak tudniillik olyan tevékenységek, ahol fontos az ember jelenléte és két kezének munkája, és ez nem helyettesíthetõ gépekkel. És van, ahol a gépek hasznosak lehetnek, például ott, ahol nem gyakorolnak hatást az élelmiszer minõségére, így a szállítás, betakarítás folyamata esetében. Ez viszont a technika problémája. Ha e kérdéssel dûlõre jutunk, rájöhetünk, hogy a mechanikai szerszámokon és egyszerû, mechanikus hajtású gépeken kívül minden külsõ energiával mûködtetett gép környezetrombolást okoz. Az állatok gondozását pedig nem bízhatjuk gépekre. Nem segít a tyúkokon, ha az EU által elõírt ketrec mérete 5 cm-rel nagyobb lesz. Az a ketrec a csirketársadalomban továbbra is legfeljebb a legvidámabb barakk lehet, de abból egészséges csirke nem származhat. A kiút az organikus és biodinamikus gazdálkodás. Vannak, akik felismerték, hogy rövidesen a magas fokon gépesített mezõgazdaság ellehetetlenül a kõolajár-emelkedés miatt. Ez valószínû. Ekkor majd le kell mondanunk a gépek egy részérõl. Hiányzik azonban itt is az a felismerés, melyre száz éve Rudolf Steiner hívta fel a figyelmet, hogy a kapitalizmus túlfejlõdése következtében a gépesítés kiracionalizálja az embert a termelésbõl. A gépekrõl való részleges lemondás tehát nem kényszerbõl kellene megtörténjen, hanem felismerésbõl. Erre a felismerésre Ángyán József és a nevével fémjelzett Vidék-

2012/2

21

Világhelyzet


stratégia eljutott, azonban a stratégia akkor lép mûködésbe, ha a parlament elfogadja, ennek esélye pedig ma egyenlõ a nullával. Az iparosított mezõgazdaság logikája mentén valóban a nagybirtok a leghatékonyabb méret, ezt már a világ számos pontján bebizonyították. Ott láthatóak a horizontig húzódó monokultúrás gabonaföldek, melyeket géntechnológiával, kemizálással mûvelnek a mûholdról vezérelt óriásgépek, az embert kiszorítva a termelésbõl. A volt földmûves népesség pedig nincstelenné válva a nagyvárosok nyomornegyedeiben köt ki. Ez DélAmerika, amint ezt Ángyán József pontosan megnevezte. Az intenzív mûvelés alternatívájának kérdésére azonban sok téves válasz is született. Egyik ilyen a permakultúra, a lusta kertész módszere. A permás gazda munkájának nagy részét a természetre akarja bízni, és ehhez csak a minimálisan szükséges beavatkozást hajtja végre. A vegyesen ültetett növényágyások révén igyekszik a növényvédelmet megoldani, ez eddig rendben is volna, hiszen ilyen természetes védekezésmódokat minden biogazda használ. A beavatkozások, munkafolyamatok azonban ötletelések, és bizonyos megfigyelések eredményeként jöttek létre, és nélkülözik a mély betekintést az élõlények életösszefüggéseibe. Ezért merülhet föl, hogy a teheneket falombbal etessük, és hogy nem kell szántani, mert nincs szükségünk gabonára. Ez a gabona, mint kultúrnövény szerepének mély nemvagy félreismerésérõl tanúskodik, s vele együtt az összes többi kultúrnövény és háziállat belsõ lényegét érintõ ismerethiányról. A tulajdonkérdés A földet fenyegetõ fõ veszély a magántulajdon. A kérdést körültekintõen tárgyalja Kálmán István „A földkérdésrõl” c. írása, mely nemrég ismét megjelent a Szabad Gondolat hasábjain, és egyúttal megtalálható a www.kielegyenafold.hu honlapon is. Csak kiegészíteni kívánjuk az ott leírt alapvetõ gondolatokat. A földet ki kell vonni az áruk körébõl, és használati tulajdonná kell alakítani. Ennek jó kiindulása lehet a jelenlegi intézményrendszer és jogi környezet továbbalakítása. Az állami földalap elõvásárlási jogot kapna valamennyi földtulajdon esetében, így fokozatosan és békésen alakulhatna át a teljes földterület, elõször állami tulajdonná, majd a bérleti rendszert átalakítva használati tulajdonná. A jelenleg zajló botrányos pályázati ügyek, ha másra nem is, de arra jók voltak, hogy megmutatták: a helyi gazdák képesek egymás között igazságosan felosztani a földet, ehhez az államnak csak a jogi kereteket kell megteremtenie. Amint az államon keresztül azon-

22

2012/2

ban gazdasági vagy politikai érdekek szivárognak be, rögtön baj lesz. A helyi közösség tehát alkalmas a használati tulajdonba adott földek átruházási folyamatát is mûködtetni, amennyiben valaki alkalmatlannak bizonyul, vagy azzá válik a föld megfelelõ használatára, például haláleset vagy szakmai alkalmatlanság miatt. Ekkor a földtulajdon visszaszáll a közösségre, és annak kell a föld újra használatba adásáról rendelkeznie. A földtulajdon nem eladható, tehát árujellegétõl meg kell fosztani. Ennek megfelel az állami tulajdon is, de ez esetben még fennáll a veszélye, hogy ezt egy kormány megváltoztathatja. Ezért ezt akár alkotmányos eszközökkel kell körülbástyázni. A másik út a használati tulajdon intézményesítése. Nevezhetjük ezt a Szent Korona tulajdonának is, az angol freehold intézményének megfelelõen. Liberális megmondóembereink nem beszélnek róla, de Angliában a földnek nincs magántulajdona. Valamennyi föld a Korona tulajdona, a használók a freehold intézménye szerint csak használatba kapják, meghatározott idõtartamra. A freehold és a Szent Korona tulajdoni intézményének korszerûsített formájára van szükség, mely megengedheti akár külföldiek gazdálkodását is a magyar földön, ha tényleg gazdálkodni akarnak, és nem az itt élõk rovására profitkivonást végezni fõ tevékenységként. Nyitott, de a visszaéléseket megakadályozó rendszerre van szükség, mely vonzza a vállalkozókat, megélhetést és fejlõdést tesz lehetõvé, mégpedig az alkotmányban rögzítve. Mivel a föld megszerzése nem köt le tõkét, a pénztelen, de képességekkel rendelkezõ magyar vagy bármilyen gazda hozzájuthat a kapacitásának megfelelõ méretû földterülethez. Mi lehet a kormány szándéka, mi lehet a magyarázat arra, ami történik? Egyébként Magyarországnak nagy, magyar vállatokra van szüksége a pénzügyi szektorban, a biztosítási iparban, az építõiparban, az energiaiparban, a jármûgyártásban, a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban, információs technológiákban, a szállodaiparban és minden jelentõs területen. Igen, nagytõkésekre, sikeres, sok milliárddal rendelkezõ vállalkozókra van szükségünk – mondta, megjegyezve, különben mindent a külföldiek visznek el.8 Világos beszéd. Az érvelés elfogadhatónak tûnik, nézzünk hát alaposabban mögéje, megfelel-e a valóságnak, és megoldást nyújt-e sorskérdéseinkre. A folyamatok tanúsága szerint valóban a hazai nagytõke megerõsítése zajlik, a mezõgazdaságban és más területeken is. Nagy kérdés, hogy a gazdasági szabadságharc e formája milyen eredményt hozhat. A multinacionális nagytõke ellen saját eszközeivel harcolni legalábbis kétséges kimenetelû.

Világhelyzet A földtulajdon tekintetében semmi jele a szükséges gondolatoknak. Nincs jelen a használati tulajdon valamely formájának fogalma. A földszerzés mai gyakorlata így csak zsákutcába vezethet. A nagytõke erõsítése egyoldalú és felülrõl vezérelt. A szándék elfogadható lenne, ha ez a föld stratégiai megvédését célozná, és közben lehetõvé válna egy szerves fejlõdés a társadalom egésze számára. Akkor a családi gazdaságok, a kis- és középvállalkozások megerõsítése ugyanolyan fontos cél lenne, s vele együtt a mezõgazdaság átszervezése egy az élõvilággal harmóniában mûködõ gazdálkodás felé. A nagytõke pedig szervesen fejlõdne ki a vállalkozói rétegbõl. Egyelõre az iparosított nagybirtokok nõnek tovább, a birtokkoncentráció növekszik, immár kóros méretûre. A kisebbek elhalnak, mert nem tudnak fejlõdni. A kisebb baj, hogy az oligarchák tovább erõsödnek. Ennél nagyobb baj, hogy sok nagy cég tulajdonosi hátterében ott vannak a külföldi érdekeltségek, és a legtöbben arra várnak, hogy az állami tulajdon bérleti jogát elõvásárlási joggá alakítsák, így eladhatóvá tegyék a bérelt állami földeket, majd a piac megnyitásával eladhassák. Ezzel elindulna a lavina. A bérlõk megvennék a földet, és lezajlana ismét az, ami az állami tulajdonú bérlakások megvásárlásakor, illetve a kárpótlási jegyek kapcsán történt, azaz a tõkével rendelkezõk olcsón bevásárolnának, majd nagy haszonnal eladnák. Eladnák azt, amit nem lenne szabad eladni. A kormány meghirdetett célja a középosztály megerõsítése. Ha ez a cél, akkor elsõsorban azokat a gazdákat kellene földhöz juttatni, akik most a fejlõdõképes családi gazdaságokat mûködtetik. Õk a néhai kulákok utódai, akik értenek a földhöz, szeretik azt, és akik számának növekedése a vidék felemelkedését, a munkahelyek szaporodását, a helyi gazdaság talpra állását jelentené. Az esetleges piacnyitás esetén õk nem adnák el a földet, mert az többet jelent nekik, mint hogy áruként kezeljék. A tõkés társaságok esetében ez nem így van. Ott a tiszta gazdasági racionalitás mûködik. A középosztály megerõsítését a miniszterelnök a fölsõ középosztályra érti. Ez az egykulcsos SZJA által kedvezményezett réteg, a havi nettó 300 000 Ft feletti jövedelmû vállalkozóké. Ha ez a réteg természetes fejlõdés révén jön létre, az nem lenne baj. A legfejlettebb jóléti társadalmakban – pl. Norvégia – szinte mindenki a középosztályba tartozik. Ha azonban a legalsó vállalkozói réteg nem tud fejlõdni, mert a gazdasági környezet ezt nem teszi lehetõvé, akkor a fölsõ középosztály csak az alatta lévõ rétegek rovására tud fejlõdni. A jövedelmi olló tragikusan nõ – a minimálbér és a csúcsjövedelmek közti arány több mint százszoros.


Ha a fenti folyamatok kiteljesednek, akkor egy hatalmas történelmi mulasztás körvonalai rajzolódnak ki. A kormánynak a nép egészét kellene maga mellé állítani, és velük együtt megvédeni a földet. Ha ez nem így lesz, és az elégedetlen, csalódott emberek száma nõ, az a külsõ érdekeknek kedvez, hiszen a belsõ zavarkeltés a földre éhes hatalmak elemi érdeke. Most még van idõ észre térni és cselekedni. A figyelmeztetés elhangzott. Ha nem így történik, az szomorúan teljesíti be Szolzsenyicin jóslatát, a bolsevizmust nem sikerült önmagunkban legyõzni, és romjai maguk alá temetnek. A romok fölött pedig egy új, idegen hatalom rendezkedik be, hosszú ideig. Ha a földpiacot felszabadítják, és nem változtatnak a földtulajdon formáin, ezzel a magántulajdonú földekre vonatkozóan megnyitják a kaput a semmilyen eszköztõl vissza nem riadó földrablás elõtt. Ez esetben Magyarország továbbra is a földrablók, a víz és az energia feletti, monopolhelyzetû hatalmak gyarmata marad, ipari és mezõgazdasági bérmunkástömegekkel, és egy rohamosan leépülõ szociális és természeti környezettel. Ez most rajtunk, a gazdákon és mindazokon múlik, akik felelõsséget éreznek a Földért, jövõnkért és lelki üdvünkért.

Jegyzetek 1.

Vision 2040, Munkácsy Béla

2.

Az agrárpolitika és a Kulturkampf találkozása a boncasztalon; Hírszerzõ, 2011. 10. 29.

3.

közgazdász, bankár

4.

Az agrárpolitika és a Kulturkampf találkozása a boncasztalon; Hírszerzõ, 2011. 10. 29

5.

ebben egyaránt részt vettek bal- és jobboldali kötõdésû vállalkozók (pl. Raskó)

6.

2010-ig volt MSZP-s országgyûlési képviselõ

7.

Community Supported Agriculture (CSA), ahol a termelõ és a fogyasztó egész éves szerzõdést köt, eszerint a gazda biztosítja a vevõ egészséges élelmiszerét egész évben, cserébe a vevõ stabil felvevõpiacot biztosít a gazdának, de lehetõség van a vevõ további felelõsségvállalására, mely által a gazdát segíti idõjárási csapások esetén a kárenyhítésben.

8.

Orbán Viktor válasza a Parlamentben, 2012. május 7-én

2012/2

23

Gyógyászat

Sárközy Ágota A fémbõl és fénybõl megszületõ szín A Fém-Szín-Fény-Terápia magyarországi bemutatkozó hétvégéje Az üveg egy olyan anyag, amivel a mindennapokban csak szinte ablaküvegként találkozunk. A hagyományos, átlátszó üveg teljes egészében átadja magát a fény univerzalitásának: az átlátszó üveg átengedi tekintetünket. Ha azonban az üvegbe alapanyagként fém is kerül, akkor az üvegen a fémbõl megszületõ szín lesz a fõ komponens, a vezetõ testiség. A sugárzó napfény megjeleníti a keletkezõ színeket. A fémszín a fényt az üvegben tartja és meggátolja a diffúziót. Az üveglap pedig támasz, hogy egy-egy szín saját individualitását megmutathassa. A mészkõnek köszönhetõen a szín átereszti a fényt. A szín a fénynek köszönhetõen pedig megmutathatja színjelenlétét. A metszéssel és csiszolással pedig újabb színárnyalatokat nyerünk. Rudolf Steiner szerint a fémek az õsidõkben színfelhõkként léteztek, azaz a fémek egykor színek voltak és körülvették a Földet. A fémszínfény eljárással a ma bebörtönzött és színüket veszett fémeket kiszabadítjuk a Föld fogságából és visszavisszük-visszavihetjük eredeti állapotukba. A fémszínfény-üvegekben egyszerre hat a fém és a szín, e kettõ viszonyának még feltárandó együttese adja a terápia alapját. A terápiával pedig már belép az Ember és az önzetlenség és áldozat motívuma. S ahogy a fémnek az emberre van szüksége, úgy az embernek a fémre, hogy szabaddá válhassanak. Bárhogy van is, tény, hogy itt a mûvészet és gyógyítás határvidékén járunk, melynek titkai még csak most sejlenek fel.

A Fém-Szín-Fény-Terápiá-val az elsõ hírnök Bakony Rita után az antromedikusok találkoztak elõször 2011 júniusában külföldi tanulmányútjuk során. Az egyhetes út során számos antropozófus klinikát és gyógyszergyártó céget kerestünk fel (pl. Wala, Weleda, Ita Wegman Klinika, Lukas Klinika stb.), és szinte a véletlen folytán keveredtünk el a „fémszínfényterapeuták” schwörstadti telepére-mûtermébe, de a hatás nem maradt el: az út egyik meghatározó élményévé vált a velük való találkozás. Egy csupán 10 éves terápiás eljárás mûhely- és háttérmunkáiba pillanthattunk be. Példaértékûnek éreztük, hiszen magát az eljárást és terápiát mindössze két ember, a festõ és festésterapeuta Marianne Altmaier és szobrász Lucien Turci alkotta meg, mégis egy kerek egésszel találkozhattunk: a mindössze két kis épületbõl álló telepen készül, saját gyártású kemencében a mai kultúrából nagyjából teljesen eltûnt színesüveg a homokszemektõl indulóan, és folyik maga a terápia ezen üvegek felhasználásával. Az élmény annyira jelentõs volt, hogy rögtön meghívtuk õket Magyarországra. A több szervezet összefogásával létrejött elsõ bemutatkozóra 2012. március 30-a és április 1-e között került sor Budapesten. Péntek este a Rudolf Steiner Házban mintegy 60 fõ hallgatta meg

24

2012/2

Marianne Altmaier és Lucien Turci bevezetõ elõadását, majd szombat és vasárnap a Szabad Gondolatok Háza fogadta be nagy szeretettel a kétnapos szemináriumi munkát. Ezen 35 fõ vett részt, sokan az Antromedicart Képzésrõl, többen jöttek a Napút Mûvészeti Akadémiáról, de jelen voltak üvegkészítõk, euritmisták, más mûvészek és érdeklõdõk is. A siker ezúttal sem maradt fel. A kétnapos mûhelymunka sok új kérdést vetett fel, de egyben biztosak lehettünk: részesei lehettünk egy páratlan kutatómunkának. Hogyan született meg a Fém-Szín-FényTerápia? „Egy napon egy ötéves, hipermotorikus gyermek érkezett festésterápiára hozzám. A festéshez azonban túl nyugtalan volt. Az orvos, Dr. Réne

Gyógyászat

Sárközy Ágota: A fémbõl és fénybõl megszületõ szín

Madeleyn azt javasolta, hogy egy piros és kékkel megvilágított térben dolgozzak vele. Nem volt ilyen tér a rendelõmben, így maradt az improvizáció. Fehér lepedõket lógattam fel úgy, hogy egy kis teret képezzenek. A lepedõket aztán váltakozva, kívülrõl világítottam meg kék és piros spotlámpával. A kisfiú, kezében egy halom játékállattal, berontott ebbe a kis zugba. Bekapcsoltam a kék fényt. Egy pillanatra megállt, magába szívta az élményt mielõtt halkan belépett volna, majd belül elcsodálkozva nézegetett mindent. Óvatosan felemelte a térben elhelyezett szõnyeget és az öszszes játékállatát alárakta. Az állatoknak most aludniuk kell – mondta. Majd alaposan szemügyre vette a kék „falakat”. Majd mielõtt nyugtalanná vált volna, lekapcsoltam a kéket és felkapcsoltam a piros fényt. Odaugrott a szõnyeghez, kivette az állatokat alóla, a melléhez szorítva õket azt mondta: most az állatoknak fel kell kelniük. Közvetlenül lehetett megfigyelni a színek hatását a gyermeken. Még néhány alkalommal így dolgoztam vele, egészen addig, míg kialakult benne egy egyenletes ritmus pihenés és aktivitás, alvás és ébrenlét között.” – ír a kezdetekrõl Marianne Altmaier a könyvében.1

fénye a fémeket egészen különös hatású színekké ragyogta és alakította át. Ez alapján kezdtem el az üvegmûvészetet egy új fém-szín-fényterápiává átalakítani”.2

Majd így folytatja egy másik könyvében: „Az új terápiás eljárás kifejlesztéséhez a páciensekkel folytatott 15 éves kórházi mûvészetterápiás munka segített hozzá. Azt tapasztaltam, hogy egyes pácienseknek színekre van szükségük, de nem festékszínként, hanem fényként. Eleinte elektromos fénnyel kísérleteztem, majd egy nap a Goetheanum színes üvegablakai elõtt állva rádöbbentem: a napfény által átvilágított és átalakított színeket kell keresnem. Tanulmányozni kezdtem Rudolf Steiner írásait. Megtudtam, hogy arany kell a piros színhez, vas és króm a zöldhöz, kobalt és réz a kékhez, mangán a lilához. A színeket Steiner fémekkel állította elõ, és az üvegablakokon a nap

Az üveg elõállítása és csiszolása, metszése

Az impulzus realizálása Marianne Altmaier és munkatársai e felfedezés és új impulzus nyomán 2001-ben létrehoztak egy kutatási projektet, amelyet számos alapítvány érdeklõdéssel támogatott. Hamarosan egy közhasznú egyesületet alapítottak, hogy maguk körül érezzék azokat az embereket, akik a Fémszínfény-terápia kutatását és kifejlesztését támogatják, majd 2001. augusztus elején egy mûtermet is létrehoztak, ahol elindították az üvegablak-készítéshez szükséges munkálatokat. Néhány segítõvel megépítették azt a kemencét, melynek az üzemelés során folyamatosan 1300-1400 fokon kell tudni üzemelnie, és az egyéb szükséges eszközöket, mint például a kvarc, a mészkõ, a folyosító adalékanyagok és a fémoxidok keverõgépét, vagy a faszerkezetet, melyekre felerõsítik az elkészült üvegeket, hogy aztán csiszolni-metszeni tudják, egyszóval mindent saját kezûleg gyártottak le.

A telephelyi elõkészületek után nekiláttak az üvegek gyártásának. Tanulmányozták az üvegkészítés régi receptjeit, elsõsorban az elsõ Goetheanum ablaküvegeit, és kísérleteztek az anyagokkal, a kemence hõjével, a beadagolt levegõ mennyiségével, a forró és folyékony üveg kiöntésével, hogy megfelelõ vastagságú üveget kapjanak. Az elsõ próbák után 65x110 cm-es üvegeket kezdtek el elõállítani. Vassal színezve kékeszöld, olívazöld és sárgásbarna üveglemezek, rézzel türkiz, kék és piros színû üvegek, arannyal pedig barackvirágszínû, bíborvörös, piros, narancs, lila és kék üvegek készülnek.

2012/2

25

Gyógyászat


Ezüsttel, kénnel, kobalttal, nikkellel és mangánnal is szép színû üvegeket állítanak elõ. Így születik meg az a különleges fém- és színvilág, amely a terápiás munka alapja. Ezt követõen Marianne Altmaier csiszolja meg az üvegeket. Párbeszédbe lép velük, azt a kérdést feltéve, „ki vagy Te”? „Nyugodt vagy mozogsz? Meleg vagy hideg vagy? Felém jössz vagy éppen távolodsz? Sugárzol? Spirál alakban mozogsz? Milyen motívum szólal meg benned?” A kérdésekre lassan érkezõ válaszokat, egyfajta archetipikus gesztusokat Marianne egy fogászati fúróhoz hasonlatos eszközzel kezdi megjeleníteni az anyagban. Az anyagra azonban nem rákerül még valami, hanem a finom motívumok úgy keletkeznek, hogy az anyagból elveszünk-kiveszünk. Ritmusok keletkeznek a vékonyabb és vastagabb felületen, ahogy Marianne mondja: a szín és a fény potenciálása történik, hiszen az anyagot anyagtalanítjuk, csakúgy, ahogy a homeopátiás és antropozófus szerek elõállításakor. A fémek eddig két átalakuláson mentek át: elõször a keverék fémoxidból a meleg, a levegõ és a hûtés hatására színes üvegtestté váltak, illetve az átvilágított üvegtestbõl potenciált és motívumokkal megmetszett fémszínfénnyé. A harmadik átalakulás pedig akkor történik meg, amikor a fémszínfény mínõségei és erõi a nézõben, azaz a páciensben megjelennek.

26

2012/2

A terápiás folyamat A két kutató az elsõ üvegek elkészülése után nekilátott a terápia kifejlesztésének. Elõször egészséges önkéntesek próbálták ki és írták le élményeiket a fémszínfény-üvegekrõl. Ennek során lelkiszellemi, de testi-fiziológiai megélésekrõl is beszámoltak. Mindannyian beszámoltak azonban róla, hogy életük egy-egy korábbi pillanata, eseménye rendkívül erõsen megjelent bennük a csodálkozás és a megérintettség mellett. Többen is beszámoltak, hogy testük átmelegedett, jól érezték magukat, légzésük elmélyült, ellazultak, vagy éppen teljesen felfrissültek. A kutatómunkát késõbb kérdõívekkel és tesztcsoportokkal folytatták, melyet mindvégig precízen dokumentáltak, majd kiértékeltek. A fémszínfénnyel folyó terápiás munka elsõsorban a légzõszervi panaszokkal küszködõknek, rákos és reumás betegeknek, vérszegénységbe szenvedõknek, hipermotorikus gyermekeknek, lelki gondozásra szoruló értelmi sérülteknek nyújt segítséget. A görcsök oldódnak, a légzés nyugodtabbá, a hõorganizmus mûködése élénkebbé válik egy-egy maximum 12 perces kezelés során. A Stuttgart melletti Filder-klinikán évek óta használják a fémszínfény üvegeket elsõsorban a rákos betegek ke-

Gyógyászat


moterápiás kezelésének enyhítésére, illetve asztmás betegek terápiájaként. A fémszínfény nemcsak a fizikaiba, hanem a lelkibe is be tud „jutni”. A kezelés elsötétített szobában zajlik, ahol a kényelmes fekvõszéken ülõ páciens mellett a terapeuta is mindig jelen van. Õ odatolja a páciens elé az aznapi kezelésre szánt megfelelõ színû üveget, leveszi róla az elsötétítést és engedi, hogy a napfény az üveget átvilágítsa. A kezelést ott helyben pihenés követi, de ekkor már ismét sötétben van a páciens. A terápiás eljárás és hatásmechanizmus részletes bemutatása semmiképp sem ezen cikk célja. Öszszefoglalónak csak annyi álljon itt: a terápiás eljárást számos klinikán, fogyatékos intézményben alkalmazzák, és nagyon sok esetben bizonyosodott be, hogy tud gyógyítólag hatni. „Érezd a láz mértékében A Szaturnusz szellem-adományát. Érezd a pulzus számában A Nap lélek-erejét. Érezd az anyag súlyában a Hold karma-hatalmát. Akkor gyógyító akaratodban látod A földi ember gyógyulási szükségét is.” (Rudolf Steiner)3

tanfolyamot, ami világviszonylatban óriási szám. 2001-ben indult a Helios Mozgásterápia képzés, mintegy a Bothmer-gimnasztika terápiás folytatásaként: ezen kb. 25 fõ vett részt. Nagy érdeklõdés volt és van a Pressel masszázs iránt is: itt a két hazai képzést 18 ember végezte el. A Napút Mûvészeti Akadémia új utakat keres mûvészet területén, és a képzései folyamatosak. Antropozófus drámamûhelyek nyíltak, és a sort talán még hosszan folytathatnánk. Mindez nem jelenti azt, hogy a „hagyományos” antropozófus képzésekre nincs igény, hiszen példaként említhetnénk a 2009-ben induló Antromedicart orvos- és terapeutaképzés-t a maga 61 fõs indulócsapatával, vagy a hamarosan induló Ritmikus masszázs-képzést (és akkor az euritmiáról, gyógyeuritmiáról és a pedagógiai képzésekrõl nem is beszéltünk), csupán azt, hogy a kísérletezõ-kedv, az újítások iránti igény jelentõs, és sokkal koncentráltabban megjelenik nálunk, mint a környezõ európai országokban. Ebbe a vonulatba tartozik – a Németországban is csak 2001 óta létezõ – Fém-Szín-Fény-Terápia (MetallfarblichtThera-pie) sikeresnek mondható 2012 március végi bemutatkozó hétvégéje, melynek során egyértelmûen kiderült, a mûvészet és a gyógyítás közös területén még sok felfedeznivaló van.

Zárógondolatok:

Jegyzetek

Nagyon szembeötlõ, hogy Magyarországon az elmúlt 10-15 évben olyan antropozófus képzések iránt (is) kifejezetten erõs igény volt, melyek nem tartoznak a „kanonizált” antropozófia körébe: A Bothmer-gimnasztika képzés 1995 óta folyik nálunk, azóta közel 300 ember végezte el a négyéves

1. Marianne Altmaier, Metallfarblichttherapie, Mayer, 2010 2. Zur Entwicklung der Metallfarblichttherapie 2001-2011, Lichtblick e.V. 2011 3. Rudolf Steiner, A gyógyítás mûvészetének elmélyítése, p. 210, Genius Kiadó, 2011.

Marianne Altmaier Antropozófus szín- és fényterápiák Rudolf Steiner javaslatai 1908-ban az orvos, építész és mezõgazda Felix Peipers (1873–1944) elõterjesztette Rudolf Steiner színterápiával kapcsolatos elképzeléseit. Steiner azt javasolta neki, hogy színes kamrákkal dolgozzon, elõször pirossal és kékkel. Egy Münchenbe szánt építési projekthez (1911–1913) akartak csatolni egy terapeutikumot is, melyet Peipers vezetett volna.

Ide gondolta Steiner a különféle színes kamrákat. Mindez azonban nem valósult meg. Az egyik orvosi kurzusban, 1920-ban Rudolf Steiner megjegyezte, hogy a szín- és fényterápiát a jövõben jobban figyelembe kell venni. Különbséget tett az objektív és szubjektív színhatások között. Az objektív színhatás alatt azt értette, hogy ha színes fénnyel megvilágítunk egy teljes testet vagy egy testrészletet, akkor direkt hatással leszünk a fizikai szervezet-

2012/2

27

Marianne Altmaier: Antropozófus szín- és fényterápiák

re (pl. infravörös vagy ultraviola-fény – a szerzõ). A szubjektív fényhatás alatt azt értjük, hogy a színeket színes terekben a tudathoz közelálló szervekkel (mint pl. szem – a szerzõ) fogadjuk be. Ezzel pedig az Énre hatunk. A színes terek Peipers két, fából készült kamrával dolgozott: kb. 2 méter magas, 2,5 méter hosszú és 2 méter széles volt egy-egy ilyen. A fát a kamra belsejében az egyiknél erõteljesen pirosra, a másikban pedig erõteljesen kékre pácolták és fényezték. A térben állt egy ágy a páciens számára. Az ágy alatt elhelyeztek egy lámpát, hogy bevilágítsa a teret. Az ágy mögött pedig egy színes, bizonyos formákat ábrázoló és átlátszó kép volt, melyet szintén lámpa világított át. Bizonyos esetekben a páciens színes diákat is nézett, pl. Raffaello Madonna- és Krisztus-ábrázolásait. Más esetekben a páciens zenei dallamokat, hangokat hallgatott a színterápia elõkészítéseként. Peipers késõbb kibõvítette a választékot zölddel és barackvirág színnel. A páciens pár percig maradt az orvos jelenléte mellett a megvilágított színes térben. Fontos volt, hogy a terápia során váltsák a színeket, és létrejöjjön egyfajta színritmus. Azzal a színnel kezdték, melynek hatnia kellett. Rudolf Steiner impulzusát a legkülönfélébb módon folytatták a kutatók. A Stuttgart melletti Filderstadtban mûködõ Filder-Klinikán Paul von der Heyde úgy valósította meg a javaslatot, hogy kettõ, egymás mellett lévõ ötszögû szobát alakított ki, melyek közül az egyiket kékkel, a másikat pirossal festett ki. Fentrõl, egy kupola kis ablakain keresztül napfény világította meg a tereket. Ennél a színesfény-alkalmazásnál jelentõs szerepe van a steineri piros-kék ellentétpárnak. Ez a színpár kozmikus õspolaritásként van folyton jelen körülöttünk a reggeli és alkonyati vörösben, a felkelõ és lebukó nap pirosában, illetve a kék égboltban. Az emberben ez az ellentétpár a piros, oxigénben gazdag és felfrissült, valamint a kék, széndioxidban gazdag, elhasználódott vérben van meg egyfolytában, illetve akkor, amikor melegben kipirosodunk, vagy hidegben elsápadunk, elkékülünk. De ez az õspolaritás jelen van olyan lelki állapotokban is, mint pl. az aktivitás és lelkesedés, visszafogottság és befelé fordulás vagy akár az akarati erõ és gondolati erõ esetében is. A pácienst a terápia elõtt rövid idõre neutrális, világosszürke szobába kísérték. Innen a terapeuta átvezette abba a színes szobába, melynek hatnia kellett, majd utána kiegyenlítésképp átvitték a másik színû szobába. A terápia után a páciens lepihent, hogy a hatás utáncsengését még egy kicsit élvezhesse. A klinikán a pszichoszomatikus osztályról hoztak depresszi-

28

2012/2

óval, félelmekkel (mellrák esetében is) küszködõ betegeket, de kezelték a sclerosis multiplexet vagy az enyhe tudatzavart is. A kék, napfénnyel bevilágított tér hatásáról azt jegyezték fel, hogy nyugtató, gondolattisztító, ellazítja az embert, csillapítja az anyagcsere-folyamatokat, míg a piros szobáról azt mondták, hogy elevenné tesz, melegít, aktivizál és örömöt szerez. Hasonló terápiás célzattal járt el a svájci Gempenben található „Sonnenhalde” gyógypedagógiai intézmény is. Ott két olyan, egymással határos szobát építettek, melyeknek pentagondodekaéder alakja volt. Ezeket a tereket piros és kék elektromos fénnyel, valamint az átmeneti színekkel, tehát ibolyakékkel, lilával és barackvirág színnel világították meg. Fiatalokat kezeltek itt, elsõsorban súlyos autizmust, epilepsziát, pszichózisokat és ezen betegségek kevert megjelenési formáit. A gondozott a két tér között, a változó fényhatások kellõs közepén ült. A terápia itt fél- háromnegyed órát tartott. A színek lefutását a hûvösebb, távolságtartóbb kék fénnyel kezdték, majd jöttek a finom átmenetek, mint pl. az ibolyakék, és a végén jutottak el a meleg, életteli pirosig. A folyamatot többször megismételték, akkor is, ha a gondozott idõközben elaludt. Csodálkozás, felfrissülés, öröm, nyugalom, ellazulás és elalvás voltak a leggyakoribb hatások. A beszélni sem tudó, súlyos sérülteknél a kezelés elsõ perceiben eleinte belsõ harcot-küzdelmet, majd elengedést, ellazulást, végül nyugalmat és az agresszió teljes visszahúzódását lehetett tapasztalni. Fordította: Sárközy Ágota (In: Marianne Altmaier, Metallfarblichttherapie, Mayer, 2010)

Goetheanum déli zöld ablaka

Gyógyászat

Technika

Frisch Mihály A földi kova és a Nap fényes esküvõjétõl a megrontott, doppingolt szilíciumig, a félvezetõ tranzisztorig Vajon mi köti össze a beesõ fénnyel játszó színes templomi ablaküveget a számítógép lelkének mondható tranzisztorral (és származékaival az integrált áramkörökkel, mikroprocesszorokkal stb.)? Nagyon leegyszerûsítve: mindkettõ olyan szilíciumból áll, amelyet fémmel elegyítettek. De micsoda különbséget találunk az elegyítés módjában!

„...Ezzel a szellemi látással pillantja meg a tanítvány Ephesosban a Föld és az egész emberiség õsállapotát, amikor képes az isteni alakkal eggyé válni. Így megtanulja felismerni, hogy a Földet körülvevõ atmoszféra egykor más volt. Azon a helyen, ahol ma az atmoszféránk helyezkedik el, ott egykor rendkívül finom, folyékony, illékony fehérje szubsztancia volt. Minden, ami ekkor a Földön élt, a keletkezéséhez szükséges erõket ebbõl a fehérje szubsztanciából nyerte, mondhatni a Föld ebben élt. A tanítvány ebben a fehérjében bizonyos értelemben finom eloszlásban egy másik szubsztanciát is láthatott. Ez a kristályosodásra hajlamos finom eloszlású anyag a kovasav, amelyet a tanítvány bizonyos értelemben mint a Föld érzékelõszervét látta. Azt élte át, hogy ez a szubsztancia a Kozmosz immaginációit, befolyásait veszi fel magába. Tapasztalta, hogy a földi fehérje jellegû atmoszféra kovasavtartalmában mindenütt valódi, külsõleg is megjelenõ immaginációk vannak jelen. Ezek az immaginációk hatalmas méretû növényi formákat vettek fel, majd az idõk során ezekbõl az atmoszferikus szubsztanciák felvételével a Föld körül

Rózsakvarc

Mielõtt belemennénk ebbe a kérdésbe, vessünk egy pillantást a szilícium lényére. A szilícium leggyakoribb elõfordulása a kova vagy kvarc (SiO2), amely a homok fõ összetevõje. Jellemzésül azt kell kiemelni, hogy magán hordozza ugyan – mint a többi anyag is – a földi karaktert, de megjelenik benne napszerû is. A Kozmoszból való keletkezésérõl Steiner beszél a „Világtörténelem antropozófiai megvilágításban és mint az emberi szellem ismeretének alapjai” címû elõadássorozatában.1

növények keletkeztek. Az így keletkezett illékony formák a késõbbi idõkben lesüllyedtek a Földre és növényekké váltak.” Tehát a szilíciumkvarc-kristály annak idején a Kozmoszból képzõdött, mintegy érzékelõszerv, majd megsûrûsödött és növénnyé vált, majd még késõbb ásványosodott. Az antropozófiai irodalomban sok írást találhatunk, amely a kvarc lény hallatlanul fontos szerepérõl beszél, mind a növényi, mind az állati életnél és kiváltképpen az embernél. Most csak kiemelem ezek közül a közvetítõ szerepét a talajnál, ahogy a Földön kívüli csillaghatásokat felveszi és közvetíti a talajnak, vagy ahogy a növények növekedésénél ugyanezt teszi. Vagy megemlíthetem azt a rendkívül talányos tulajdonságát, amelyrõl Steiner a Goetheanum munkásainak tartott elõadásában beszél, miszerint amikor az ember egy egyszerû megfigyelést végez, akkor errõl a fejben egy kép keletkezik. Ez a kép megsûrûsödött szilíciumból áll, amely azután hamarosan fel is oldódik.

2012/2

29

Technika

Frisch Mihály: A földi kova és a ...

Mindezek a tulajdonságok a teremtett, az emberi beavatkozás nélküli kvarcra vonatkoznak. Az ember azonban a teremtett világ anyagaiba folytonosan belenyúl, szellemével, a két keze munkájával átalakítja, új, megváltoztatott tulajdonságú anyagokat állít elõ. Tulajdonképpen ez az emberiség célja és feladata, így vesz részt a Kozmosz fejlõdésében. Ezt nevezzük technikának. Az, hogy a beavatkozással, ezzel a földi technikával valóban segíti-e a Kozmosz fejlõdését, hogy a földi megvalósulás összhangot teremt-e a szellemi világ törvényszerûségeivel, az az ember, az emberiség felelõssége. Ha megnézzük például az üveget, az üveggyártást – melynek alapanyaga döntõen a homok, a kvarc –, egy érdekes dologra figyelhetünk fel. Míg a földi anyagok szinte mindegyike részt vesz a Föld sötétségének megalkotásában, addig a szilíciumásvány – köszönhetõen a már említett napszerûségének –, egészen másképpen viselkedik. Ezt a tulajdonságát fedezi fel az ember, és az üveggyártás során a kvarchomokot megolvasztja, és az ömledékbõl például ablaküveget gyárt. Az ablaküveg minõségében egy olyan új anyag jelent meg a világban, amelyre azt mondhatjuk, hogy az alapanyag a kvarc napjellegét messzemenõen meghaladva feladta minden fényt visszautasító jellegét, önzetlenül odaadta magát a fénynek. Az üveget a fény szabadon átjárhatja, kész arra, hogy felvegye a Nap minõségét. A teremtett kvarc meglévõ tulajdonságát az emberi szellem egyfajta tökéletességre fejlesztette. Egy további elõrelépést jelentett a színezett üvegek gyártása. Az eljárás során az olvadt üveghez fémoxidot vagy fémet adagolnak kolloid állapotban – például aranyat vagy ezüstöt –, és így egészen különleges színû üvegeket készítenek. Az így létrejövõ üveg a fényt ugyan kisebb mértékben engedi át, de olyan fényjátékok jönnek létre, olyan hatások keletkeznek, amelyek új szellemi minõségek. Gondoljunk csak a régi katedrálisok színes üvegeire, a Goetheanum színes ablakaira vagy akár a gyógyászatban használt azon fényterápiára, amelyrõl újságunk mostani számában olvashatunk. Julius H. Frits szavaival errõl a technikáról azt mondhatjuk: „Az emberi szellem itt a Földön megalkotott valamit, amit a földi anyag és a Nap fényes esküvõjének nevezhetünk.”2 Nézzük most, mi a helyzet a számítógépek mikroprocesszoránál alkalmazott, ún. szilícium félvezetõkkel. Ahhoz, hogy a mai számítógépek kifejlõdjenek, szükséges volt a félvezetõk felfedezése. A második világháború alatt kifejlesztett, mai értelemben számítógépnek nevezhetõ berendezés 30 tonna súlyt nyomott, és az információkat tizennyolcezer vákuumcsõ közvetítette. Az, hogy a mai számítógépek már sokszor egy tenyérben elférnek, azt alapvetõen a félvezetõk felfedezése

30

2012/2

tette lehetõvé. A technika és a felfedezés története is igen különös. Errõl Paul Emberson beszélt elõadásaiban, illetve olvashatunk az angolul most megjelent könyvében.3 Ezekbõl állítottam össze ezt a történetet: A felfedezés lényege, hogy a kutatók arra jöttek rá, hogyha a kvarcot egész különleges eljárással átalakítják, és bizonyos fémeket homeopatikus mennyiségben hozzáadagolnak, akkor egy olyan kristály keletkezik, amelyben a szilícium alapvetõ tulajdonsága – miszerint nem fogadja be, nem vezeti az áramot –, bizonyos mértékig megváltozik. Ebbõl a kristályból hihetetlen vékony kristályszeleteket vágva, a kristályszeleten több százezer mikroszkopikus tranzisztor és hasonló szerkezet helyezhetõ el. Ezeket az egymással bonyolult kapcsolatokban álló szerkezeteket belemaratják a kristályfelületbe. De hogyan lehet a kvarc teremtett tulajdonságát – nem vezeti az áramot –, megváltoztatni? Elõször is kristályos fémszilíciumot kell elõállítani, ami a természetben nem létezik. De nem is lehet akármilyen ez a kristály! Egyrészt minden szennyezéstõl mentes, teljesen tiszta anyagra és tökéletes, hibamentes kristályformára van szükség. Egészen különleges technológiát dolgoztak ki, melynek során a megolvadt szilíciumfém ömledékébe egy – a kristályosodást megindító –, szilícium kristálymagot helyeznek, amely éppen csak érintkezik a felülettel. Ekkor egy csíramentes szkafander ruházatba öltöztetett ember (maga a kristályosító terem is csíramentes) egy lánc segítségével 15 cm/óra sebességgel csavaró mozdulatot téve elkezdi húzni a kristálymagot felfelé úgy, hogy közben a kontaktus sohasem szakadhat meg a felülettel. A húzási, csavarási vonal mentén elkezdõdik a tökéletes kristály képzõdése. De ez még nem a végtermék. Ebbe a tökéletes kristályba elõzõleg vagy utólagosan homeopatikus mennyiségû szennyezõanyagot visznek be (foszfor, bór, alumínium, indium). Az így elõállított szilícium a szennyezés hatására megváltozik, és ha nem is válik vezetõvé, de átengedi magán az áramot. A természettudomány néhány teóriától eltekintve valójában nem ad arra választ, hogy hogyan lehetséges, hogy egy, az áramot nem vezetõ szilíciumhoz hozzáadnak például egy szintén nem vezetõ foszfort, de azt is egészen kis mennyiségben, és egyszerre csak félvezetõvé válik. Ezt igazán csak varázslattal lehet megmagyarázni. Nem belemenve ebbe a kérdésbe, csak utalásszerûen jegyzem meg, hogy az ún. szervetlen technológiában sehol másutt nem alkalmaznak ilyen abszolút tiszta körülményeket, de más vonatkozásban a fekete mágiánál egyféle teljes testi tisztaságban kell kimondani a mágikus szót, de helyesen, mert különben bele lehet halni. Az is érdekes, hogy kezdetben a fém hozzáadását doppingolásnak nevezték, így szinte öntudatlanul kimondható, hogy ezt a formát, ezt a magatartást csak a szilícium ajzott, a ter-

Technika

az uralkodó faj kitenyésztése. Shockley további élete is figyelemreméltó, õ tulajdonképpen a Szilícium-völgy – a félvezetõ gyártás Mekkájának – alapítója, õ létesítette itt az elsõ tranzisztorüzemet. Kiváló szakembereket nevelt, de képtelen volt velük együtt dolgozni, ezért a munkatársai otthagyták õt, és mindegyikük egy-egy kis céget alapított. Ezek azután cégóriássá nõttek, így keletkezett többek között a Hewlet Packard cég is. Shockley történetéhez hozzátartozik, hogy késõbb tönkrement, megõrült és valószínûsíthetõen öngyilkos lett. A szilícium két története itt véget ért. Az egyik esetben láttuk, ahogy az üveg és azután a színezett üveg elõállításával az emberi szellem egy fokkal magasabbra emelte a természetes szilícium minõségét, míg a másik esetben az emberi intelligencia elérte a szilíciumnál, hogy ajzott állapotban megnyíljon az elektromosságnak, a természet alatti erõknek. Irodalomjegyzék 1.

Rudolf Steiner, GA 233. 3. Elõadás

2.

Frits H. Julius: Grundlagen einer phänomenologischen Chemie II. Basel (A fenomenológiai kémia alapjai, II. kötet) 172. o.

3.

Paul Emberson: From Gondhishapur to silicon Valley Vol. I. (Gondhishapurtól a Szilícium völgyig, I. kötet)

Sugárállat vázak

mészetes állapotot megerõszakoló módon lehetett megteremteni. A félvezetõk felfedezése is – amely a tudománytörténet szerint véletlennek köszönhetõ –, elgondolkodtató. Az 1930-as évek második felében az elektromos iparban a fejlesztések abba az irányba haladtak, hogy hogyan lehetne az elektromos kapcsolókat elektronikussá tenni. 1939-ben Shockley vezetésével az amerikai Bell laboratóriumban kezdõdtek meg azok a kísérletek, amelyekben szilíciumot használtak. A kísérletekben 2000 kutató dolgozott, és 1947-ig a nyolc év alatt kísérletek ezreit végezték el teljesen sikertelenül. Shockley, aki egy rendkívül okos, de mondhatni, amorális ember volt, ekkor elvesztette az érdeklõdését az intézetben végzett munka iránt, és elkezdett otthon dolgozni. Egészen rövid idõ múlva két munkatársának az intézetben sikerült elõállítani a tranzisztort, amely megváltoztatta a világot, és Nobel-díjat hozott a két munkatársnak. Shockley dühödten elhatározta, hogy õ más módon, de sokkal használhatóbb formában fogja a tranzisztort elõállítani. 1949-ben erõfeszítéseit siker koronázta, és valóban az elõállított új tranzisztor használhatóbb volt, és azóta is ezt használják. Shockley egyébként rendkívül kellemetlen ember volt, akivel szinte lehetetlen volt együtt dolgozni. Rasszizmusát egyféle eugenetikai színezet szõtte át. Elgondolása szerint ki kellene válogatni a fehér fajból az értelmesebbeket, és azokat kellene összeházasítani. Ezzel – nézete szerint – lehetõvé válna

Frisch Mihály: A földi kova és a ...

2012/2

31

Technika

Séva Csak nézem a monitort... Csak nézem a monitort. De mit látok? Ahhoz a generációhoz tartozom, akiknek a fekete-fehér televízió a lakásban már természetes volt, de a színes adás lehetõsége csak kamaszkoromban ért el. És ez idõ tájt kezdtem eszmélkedni e nevezetes „családtag” elnevezésén is. A szó õszinte, megvallja, hogy amit látok, nem más, pusztán VÍZIÓ. Ezen azért kissé fönnakadtam. Sosem voltunk nagy barátságban (mikor saját készülékem lett, azt is egy szekrényajtó mögé dugtam), a mûködése ma is varázslatnak tûnik föl elõttem, de a szó megfogott. Most meg itt van még a monitor is a „nyakamon”, számítógépes világunk elengedhetetlen tartozéka. Megvallom, képzésen ez irányban sosem estem át. Minden megfigyelésem a naiv laikusé. Mikor a munkám révén az elsõ ilyen eszközzel meg kellett birkóznom – egy hivatalos leírás segítségével –, teljes egy órába tellett, míg a bekapcsolásig eljutottam. Igaz, akkor még nem egyetlen gomb hozta mûködésbe eme csodás szerkezetet, hanem három különbözõ szobában kellett ügyködnöm ahhoz, hogy „életet” csiholjak bele. Majd pár hónapos ismerkedés után évekre meg is szakadt a kapcsolatunk. Mikor újra találkoztunk, már egészen megváltozott (mérete, külseje és mindene, amivel felém közelített, amit kínált...). Míg én öregedtem, õ egyre inkább megújult! A lehetõségek tárháza az informatika világában ma már a végtelenséggel kecsegtet. Mindazonáltal én még ma is szinte csak mint írógépet használom. Persze tudok e-mailezni, képeket nézegetni, filmet, zenét le-fel-tölteni stb., de ezekkel nemigen töltöm a drága idõmet. Viszont valamit elõször ösztönösen, aztán egyre tudatosabban elkezdtem megfigyelni. Milyen a tekintete annak, aki a monitort nézi? Feltûnõ, hogy amikor valaki a számítógépes tevékenysége közben elgondolkodik, egy gondolatot megpróbál megragadni, megfogalmazni, leveszi a tekintetét a monitorról, és mondjuk bámul kifelé az ablakon. Megesik, hogy késztetést érez, hogy felálljon és járkáljon kicsit (pl. ürügyként kimegy kávét, teát fõzni, eszegetni), és csak azután tud továbblendülni a gondolatmenete. Gyakran kaptam már magamat

32

2012/2

is rajta azon, hogy ha egész nap a monitort kell bámulnom, néha pánikszerûen és ennek megfelelõen öntudatlanul felugrok a gép mellõl és kinézek az ablakon, „járatom” a szememet. Sõt ha otthon vagyok, egyenesen a kertbe rohanok, és csak 5-10 perc is felfrissülést jelent, ha a szememet a természeten „legeltethetem”. Egy ilyen alkalom hozta a pillanatot, amikor megtorpantam és megkérdeztem magamtól: Mi ez? Miért csinálom ezt? Mi történik velem, velünk? Így az elsõ lépéseket a megértésben a „szemen keresztül” próbáltam megtenni: „Mi a szem?” „A lélek tükre” – válaszolja a bennünk létezõ automata. De beérjük-e ennyivel? Mit él át az ember a szemén keresztül? Nézek. Nézem a monitort. De mit jelent nézni? A szemünkkel valójában finom simításokat végzünk, tekintetünkkel kinyúlunk a térbe és letapogatjuk a tárgyak felületét. Tekintetünk állandóan mozog, valósággal táncol a térben, a fényben és árnyékban. Az olvasás sem más, mint a szemmel való tapogatózás. De a betû az eleven valósághoz képest már valami merev, halott dolog. A könyv esetében azonban még mindig jelen van a valóságból valami a szemünk számára. Ugyanis a könyv lapjainak van felülete, vastagsága, még ha csak alig érzékelhetõen is, de a festék, amivel a betû, a képek nyomva vannak, bemélyedéseket és kiemelkedéseket hoznak létre, tehát a „tánc” lassúbbá válik, és csak kis lépéseket enged meg, mégis van még egy térbelisége. Nem beszélve a fény-árnyék viszonyok váltakozásáról, a lapok felületének domborulatáról stb. De hová nézek, és mit nézek, amikor a monitort bámulom? Nézek-e egyáltalán? És mit látok? Hogy a „tánc” megszûnik, a szemmozgás szinte lebénul, azt elsõként többnyire az ember nem saját magán érzékeli, hanem amikor egy másik embert lát a monitor elõtt ülni. A tekintet egyértelmûen merevvé válik. És hol van eközben az a valaki, aki a természet puszta szemlélésekor a szeme által átélt örömtáncban önmagát is átéli? Hol van az Én? Hol van az õ

Technika kapcsolatainak a sokszínûsége, amit az érzékszervek közül a szem különleges módon szolgál? Aki igazán meg tudja figyelni, mi történik, egyszer csak észreveheti, hogy a semmiben találja magát, egyetlen ponttá sûrítve, de egy olyan ponttá, ami pusztán vízió, látszat, virtuális, azaz nem valós. Az Én elvész a virtuális világban, és maga is virtuálissá, nem valóságossá válik önmaga számára, miközben a „rendszer” használja erõit a jelenléte, a tevékenysége, aktivitása által. Már nem Én vagyok, aki nézek és látok! Miközben az a hamis érzetem keletkezik, hogy láttam és megtudtam valamit. De miért vagyok becsapható? Miért tud rabul ejteni? Albert Soesman Tizenkét érzék címû – magyarul is megjelent –, könyvébõl sokat megtudhatunk errõl. Elmondja nekünk, hogy a legtöbb érzékszervünkkel szemben – amelyeknek alapvetõ jellemzõje, hogy úgy keletkeznek, hogy a test felszínének egy része sajátos módon érzékennyé válik, átalakul, és ezután lép kapcsolatba az aggyal –, a szem magánál az agynál kezdõdik. A formáló folyamatok itt épp az ellenkezõ irányba hatnak. Az agy mintegy „kíváncsivá” válik – tanítja nekünk Soesman –, és felrúgva minden szabályt, elkezd kifelé hatolni. A sötétségbe elzárt agy kifelé hatolva a fényt keresi. Ahogyan a növény is a fény felé tör a föld sötétjébõl. Így jelenik meg a szín is. A könyv írója csodálatos módon világít rá így arra a tényre is, hogy egyedül itt, a színeknél létezik egy kör (színkör). Az összes többi érzékszerv számára egy ilyen kör elképzelhetetlen. És a színekkel kapcsolatban fedezhetjük fel elsõként a szem csodálatos kiegyenlítõ képességét. Hogy mindig megteremti belsõleg a látott szín komplementerét. A szem mindig teljességre törekszik. „A szem lenyûgözõ titka, hogy képes harmonikusan kiegészíteni azt, ami a látványból hiányzik.” Ez azonnal felvet egy kérdést a monitornál említettekkel összefüggésben: A szem ugyan képes kiegészíteni a látottakat, de mit kezd a „semmivel”? A valami mellé oda tudja tenni annak kiegészítõ oldalát, de mi kapcsolódik a semmihez? A látvány helyett, amin belsõleg harmonikusan továbbdolgozhatna, a semmit kapja „táplálékul”!

Séva: Csak nézem a monitort...

No, hát színek érzete éppenséggel bõven megjelenik a monitor nézése közben. De vajon itt ugyanarról van-e szó, amit úgy tekinthetünk mint a dolgok belsõ lényegének megmutatkozása, titkok feltárásának kapuja? Mi által keletkezik itt a színérzet? A szemünk ahhoz is hozzásegít, hogy rajta keresztül embertársunkkal találkozni tudjunk. A szemünk sír és nevet, legalapvetõbb érzelmeinket híven tükrözi. De a szemünket be is lehet csapni! Mindannyian jól ismerünk olyan képeket, amelyek létrehozzák az ún. optikai csalódást. De hogyan lehet, hogy míg a többi érzékünk nem, a szemünk becsapható. Sõt nem általában véve a szem az, ami megtéveszthetõ, hisz a természetben élõ állatok sohasem tévednek. Kifejezetten az emberi szem képes csalódni! Soesman szerint ez azért lehetséges, mert a szemünkkel valójában „gondolkodunk” is. A gondolkodásunk segítségével összekapcsoljuk a látottakat azzal, amit a látástól elvártunk – ennek eredménye az optikai csalódás. Ez esetben fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon nem épp szemünknek ez a különlegessége az egyik oka annak, hogy képes bennünket rabul ejteni a számítógép, mindaz, amirõl azt gondoljuk, hogy a monitoron látjuk. És összefügghet szemünknek azzal a szintén különleges tulajdonságával, hogy mint érzékszerv magában foglalja az összes többi érzékszervi képességet is. Egy mindent átfogó érzék. Összefügg látásunkkal egyensúlyunk megtartása, a hõérzetünk (hideg és meleg színek), sõt a már említett mozgásérzékelésünk is. Az ember mindig „sétál” a tekintetével. De hol járok, mikor ülök a számítógép mellett, és csak nézem a monitort ... Ez a kis írás – ahogy jól látható –, nem akart egy tudományos mû lenni. Csupán egy gondolatfelvetés, kis fénysugár egy általunk (illetve a hozzám hasonlóan járatlanok által) még nem eléggé átlátott, ám a mindennapjainkban elkerülhetetlen kérdéskörre, amit, remélem, olyanok is elolvasnak, akik nálamnál mélyebbre képesek hatolni benne, és szintén megosztják majd másokkal azt, ahová eljutottak. Remélem másokat is megszólít. A szerkesztõség szívesen fogadja az olvasói leveleket!

A színekben – írja Soesman – a természet belsõ lényege jelenik meg. Az ember be van zárva önmagába, de él benne az akarat, hogy megnyissa magát a természet felé. És a kozmosz a napfényt ajándékozva a világnak, maga siet az ember segítségére. A szín látása által az emberben megmozdul valami, közremûködõvé válik.

2012/2

33

Szemlélõdesek

Ertsey Attila Pietà

A város most, február végén is tömve turistákkal. Naivan megpróbáljuk megnézni a Vatikáni Múzeumot és a Sixtus-kápolnát is, ezért nyitásra, azaz vasárnap reggel 9-re érünk oda. Már a metrón gyanús a tömeg, még az utcák kongnak az ürességtõl, de errefelé már tömegek mozognak. És egyszer csak észrevesszük a Sort. Becslések szerint 1 km hosszan kanyargott, már amennyi látszott belõle. Visszahõkölünk. Na, ezt nem. A régi, szép idõk... Lenin Mauzóleum, Vörös tér... hát itt többen álltak. Míg ott hüledezünk, megjelenik mellettünk egy készséges hölgy, és hibátlan angolsággal felvilágosít a részletekrõl: – a sor végigállása mintegy 3 óra, de fél 1-kor már nem engednek be több látogatót. Ha most állunk be, nem sok esélyünk van bejutni. – Õk szerveznek csopor-

34

2012/2

tokat, nem kell sorbaállni, bevisznek, 25 euró koponyánként. Megnyugodtunk, de mivel nem nem volt 2×25 eurónk, ezért nem éltünk a lehetõséggel. Közben egy szép emlék tör fel a szocialista múltból: az Õrs vezér téri IKEA áruház nyitása. Az áruház – az országban elsõként – mélygarázzsal épült, bár a népek akkor még nem autóval, hanem inkább metróval közelítették meg. A nyitás utáni hetekben is óriási sor kígyózott a földszinti bejárat elõtt. Ekkor megjelent a magyar vállalkozói lelemény. Mivel a mélygarázsban parkoló vásárlók lifttel juthattak sorállás nélkül az áruházba, rögvest autós vállalkozók jelentek meg a sor végén állók mellett, csekély térítésért felajánlva, hogy beviszik a jelentkezõket a mélygarázson keresztül. Most, hogy így alakult, áttekintve a helyzetet, a következõket rögzíthettük: – a tömegturizmus mint iparág, elérkezett egy ponthoz: az ostoba turistatömeg épeszû ember számára lehetetlenné tette a mûalkotások elmélyült megtekintését. Ha be is jut az ember, tömeg, zsivaj, vakuzás, a tömeget erõvel továbbhajtó személyzet, hangosbemondón idõnként közlik, hogy „csendet kérünk”, meg „ne vakuzzanak”, de ez mit sem ér. A tömeg zsivajog, pofázik, unatkozik és vakuz. Ha a Louvre-ban valaki meg akarja nézni a Mona Lisát is, akkor egyetlen esélye, ha nyitás elõtt már ott van, elsõként vesz jegyet, és amint bejutott, futólépésben odarohan a képhez, amit már eleve kordon vesz körül, tehát nem lehet közelrõl látni, de akkor még kb. 5 méterrõl, üveg mögül Michelangelo: Pieta

Rómában jártam. Késõ este érkezett a gépem, metrón utaztam a belváros felé. Az utcák, a metró tömve farsangoló fiatalokkal, jesszusom, hiszen húshagyókedd van! Róma összes fiatalja az utcán, csinosak, gyönyörûek, vidámak, kedvesek ízlésesen, hibátlan mûgonddal elkészített jelmezeikben. Otthon hová tûnt mindez? Másnap ugyanezekkel a fiatalokkal találkozunk, homlokukon hamuval rajzolt kereszt jele. Hamvazószerda. A karneválnak vége. Emlékezünk: porból vétettünk és porrá leszünk. Mit tud ma egy budapesti fiatal errõl? Semmit. Mi zajlik ma Budapesten? Halloween-party, szünet és húshagyókedd nélkül. Karnevál – a Hús Völgye. Haláltánc, vég nélkül. Mivé lettünk?

Szemlélõdesek megnézheti. Ha megnézte, folytathatja a múzeum többi részével, ott már nem lesz tömeg, mivel ott „csak” mûalkotások vannak, nem a „Mona Lisa”, a tuti. Ha az illetõ késik, akkor már csak a test test ellen küzdelmét élheti meg, ahol a nyers erõ uralkodik. Tömeg, taposás, kiabálás. Rómát is ellepte a turistatömeg. Bunkó amerikaiak, japánok, akik idétlen vigyorral egymást fényképezik, illetve a mûveltebbje végigdokumentálja az egész múzeumot, minden képet lefotóz. És unatkozó diákcsoportok, akik baromkodnak végig. Hogyan értékeljük ezt a jelenséget? Makovecz Imre írta az 1972-es Minimáltér pályázat tervleírásában, hogy: „A reklám, a hírközlõ eszközök és egyéb agyafúrt eszközök elhitették a világgal, hogy az emberiséget gazdaggá kell tenni – azokkal a termékekkel, melyeket gyártanak. Azokkal az eszközökkel, melyekkel a nyomort létrehozták.” Ez nem csak a tárgyi világra igaz. Mindenkit fel kell emelni, és a szellemi javakhoz való hozzáférésnek szabadnak kell maradnia. Itt azonban nem ez történik. Legyen mindenki király – ami a külsõségeket illeti. Ami a valóság, az a szellemi nyomor, elfedve a propagandával. Háztartásában dolgozzon száz rabszolga – elrejtve a gépekben. Legyen autója, ami oda viszi, ahová akarja. (Elnézve egy egyiptomi kiállításon az egyik fáraó bútorait, mi az egy mai trendi bútorhoz képest? Gyenge, fonott kanapé.) Lakásunkba bejön a víz, a meleg, az elektromosság. Repülõre ülhetünk, fapadossal elugorhatunk bárhová. Királyokká tettek minket. A szellemi javakhoz való hozzáférés persze továbbra is szabad, de a hivatalosan kultúrának kinevezett javak tekintetében már nem így van. A profitérdek bevonult e területre is, megnehezítve a hozzáférést. A szellem nem demokratikus, hanem hierarchikus. Mit lehetne tenni? Krisztus módjára kiüldözni a kufárokat a templomból. Igen, de hogyan? Belül kellene megváltoznunk. A paradicsomi kísértés ismétlõdik meg naponta. Eszembe jut a jelenet: a vonaton a parasztasszony a reklámokat látva álmodozik távoli tájakról, és mondja urának, ember, nem megyünk el Olaszországba a nyáron? Minek az? – kérdezi ura kelletlenül. Mit keresünk mi ott? Miért nem maradunk a fenekünkön? Neki van igaza. A Capella Sistina élménye, a Pinacotheca képei ezúttal kimaradtak, valószínûleg örökre. Ezt tudomásul véve továbbhaladtunk a San Pietro

Ertsey Attila: Pietà

felé. Végigálltuk a sort a biztonsági ellenõrzésen, bejutottunk a templomba. Elmélázhatunk a katolikus turizmuson, az évi négymillió látogatón, ami napi átlagban 11 000-t jelent az év minden egyes napját számolva. Egy stadionnyi ember, naponta. A világ valamikori közepén járunk. Átélhetõ itt, mit jelent a katolicizmus, és mint fonódik össze egy, a római impérium örökébe lépett gazdasági világhatalommal. A hatalmas templom egyfelõl – és képzeletünkben megjelenhet a másik oldalon a Wall Street. A hatalom és a dicsõség. De nem azé, akit megfeszítettek. A mûvészet azonban érintetlen és érinthetetlen. Megálltam az üvegfal mögé rejtett Pietà elõtt. Eltûnt minden és mindenki. Csak egy remekmû állt elõttem. Máriát nem asszonyként ábrázolja Michelangelo. A Szûz tartja karjaiban az erejét elhagyott, összeroskadt korpuszt, mutatván: íme, az Ember. Belsõ szomorúságában az elfogadás bölcsessége és megnyugvása. Ki õ? Ki Mária, a szûz? A szoborból belsõ fény árad. Kozmikus fény. Az Atya fénye. A népek eredetmítoszaiban egy égi lény – egy totemállat –, száll alá, megtermékenyíti a nép Õsanyját. Innen kezdõdik a nép története. Mária Õsanya. Éppoly Õsanya, mint Éva. De Mária egy új emberiség õsanyja. Egy új kezdeté. A szobron az Atya fényének mennydörgõ ereje szól, mely fentrõl bevilágít mindent. Felmérhetetlen csoda, hogy az új Éva, Mária felfogta és elfogadta azt az impulzust, mely már nem egy népé, hanem az egész emberiségé, s vele a múlt emberiségéé is, a teremtett világé. Elfogadta, és õ lett az új Õsanya. Mindannyiunké. Ezt a kozmikus mozzanatot ábrázolja Michelangelo. Nem a bánatot, nem a fiát sirató asszonyt, nem Krisztust. Krisztusra csak utal. A szobor elõhang, mely felkészít, figyelmeztet arra, hogy most hová lépsz. Ezért van a bejárat mellett. Fénye elhalványítja azonban az összes többi látnivalót, a hatalmas kupolát, a pápák szarkofágjait, a vonuló bíborosok pomponos sapkáit, a turisták ricsaját. Mert ez mûvészet.

2012/2

35

Szemlélõdesek

Ertsey Attila Az Új Nép városa „Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tõletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” Mt 21,33-43.45-46 Önzõ, illúziókat kergetõ nosztalgia él bennem, hogy a várost, ahol lakom, városi polgárként lakjam, használjam, élvezzem. Ezért egyre fogyó kedvvel a sorozatos kudarcok után újra és újra kísérletet teszek, hogy egyegy szép napon vagy estén sétáljak egyet, beüljek egy vendéglõbe, békésen szemlélve az utca eseményeit. Mára bebizonyosodott, hogy ez lehetetlen. A város gazdátlanná lett. Gazdátlanná és idegenné. Tiszta, rendben tartott részei rezervátumok, ahol minden második szó angolul, vagy valami idegen nyelven szól, jólöltözött belvárosi yuppie-k, gyarmati tisztviselõk és turisták szájából, akik azt hiszik, részesei egy vonzó és érdekes valóságnak. Akváriumban élnek, mint azok a halak, melyek a luxuséttermek kirakataiban néznek bambán kifelé az utcára. Húsz év alatt történt mindez. Nyáron az éttermek kitelepülnek az utcára. A Körúton végig kiülnek az emberek az asztalokhoz, iszogatni, vacsorázni. A szándék szimpatikus, de csak erõs akarattal lehet felhõtlenül élvezni a helyzetet. A zaj, a bûz már-már fel sem tûnik. A zavaró tényezõ a hajléktalanok jelenléte. Idõnként elcsoszognak elõtted, sajátos testszag-felhõjükbe burkolózva. Nem agresszívak, nem tolakodóak, csak vannak. Tekinteted nem tudja kikerülni az étterem teraszától húsz méterre a saját vizeletében fekvõ, merevrészeg alakot, a kukát módszeresen végigválogató hátizsákost és a többieket. A régi pesti kávéházak vitrázsait is a koldusok miatt szerelték föl, hogy üvegre tapadó, sóvárgó tekintetük ne vegye el az úriközönség étvágyát. Ha nincs vitrázs, ha van, nem tudod nem látni õket. Õk a valóság, nem te. Õk, akik megszabadultak a földi javak birtoklásának nyûgétõl és a szorongástól, hogy mindezt elveszthetik. Már elvesztették. Egy szép vasárnap délután a Dunaparton sétáltunk, a Margit-hídtól a Parlament felé. Leültünk a délutáni, aranyló napfényben, néztük a folyót. Nem voltunk egyedül, szerelmespárok, pecások és hajléktalanok voltak társaink. Idõnként elegáns turisták sétáltak el mellettünk, idegen, kicsit lenézõ arckifejezéssel, megfigyeltek minket, bennszülötteket, amint haladtak a part kövein sorakozó bronzcipõkhöz, ahol szeretik

36

2012/2

fényképezni egymást, mosolyogva, mint civilizáltak a barbárok közt, szörnyülködve a gyilkos, rasszista ország sötét múltján, azon a múlton, amirõl semmit sem tudnak, éppúgy, mint annak jelenérõl. Ekkor érkezett egy kis baráti hármas. Sétáló fiataloknak néztem elõször õket, mert harminc és negyven közöttiek lehettek, egy zömök, kopasz férfi, egy fiatalabb, vékony, sötéthajú társa, és egy harminc körüli lány, már félig asszony inkább. Hogy nem sétálók, arra csak a kerekeken guruló bevásárlózsák utalt, amit a lány húzott. Ápoltak, tiszták, ruhájuk rendben. Szelídek voltak, bensõséges barátság szálai kötötték össze õket. Letelepedtek az alsó lépcsõkre. A lány és a kopasz férfi lehúzták cipõjüket, a férfi föltûrte nadrágját, a lány felhajtotta kissé szoknyáját. Az alsó lépcsõfokra ültek, a férfi elõrehajtotta fejét, a lány pedig szépen, gondosan megmosta, majd beszappanozta és megborotválta. A tisztálkodás után szépen rendbeszedték magukat, összeszedték csekély mennyiségû holmijukat és elindultak, tovább. Az egész jelenet szinte észrevehetetlen, mérhetetlenül szeretetteljes és szelíd volt. Örültek az életnek, egymásnak, nem volt arcukon sértettség, panasz, csak az én belsõ nyugalma. Ekkor ismertem föl õket. Õk voltak az Új Nép elsõ képviselõi. Én egyre idegenebbül érzem magam e városban, de csak azért, mert kiéletlen vágyaim, elvárásaim vannak vele szemben, úgy érzem, elrontották. Ez az én bajom. Õket ez nem bántja. Végtelenül távol vannak ettõl. Elfogadják az életet, a világot olyannak, amilyen, nem méltatlankodnak, mert méltóság van bennük, tartásuk van. Boldogok. Mert nincstelenek. Õk a legkörnyezetbarátabb városlakók. Nem autóznak, nem fûtenek, nem laknak. Ökológiai lábnyomuk mélyen alatta van polgártársaikénak. Életmódjuk fenntartható, összhangban, sõt harmóniában áll a Föld életével. Új föld, új ég jön. Õk az elõhírnökei. Az Új Nép. És vagyunk mi, a Hõkölés Népe. Magyar vágyakkal, melyek elülnek, s felhorgadnak megint. Jó úton járunk? Otthonra találhatunk-e valaha itt, ezen a Földön?

Könyvajánló

Kálmán István A magyar kiadó ajánlása Lothar Vogel: Az ember megvalósulása a szociális organizmusban címû most megjelenõ könyvhöz

Lothar Vogel könyvét elsõsorban olyan szülõknek ajánljuk, akik nem akarnak lemondani arról, hogy gyermekeik szabad iskolákban nevelkedhessenek, és olyan tanároknak, akik szabad emberként, szabadságban szeretnék nevelni és oktatni a rájuk bízott gyerekeket. Szabad iskola ma még nem létezik, de a jövõ számára reális lehetõséget jelent. 1919-ben, amikor a Hármastagozódás Mozgalom Németországban nem tudta elérni a makroszociális struktúrák megváltoztatását, szociális-politikai területen nem tudott áttöréshez jutni, a mozgalom akarata a szabad iskola megalapításában realizálódott. A Stuttgarti Waldorf Iskola valóban szabad iskolaként jött létre, állami és gazdasági függõségtõl mentesen, kollegiális önigazgatású intézményként. Az iskola semmilyen állami támogatásban nem részesült, és semmilyen állami ellenõrzésnek nem volt kitéve. A kiválasztott tanárok többsége nem rendelkezett semmilyen államilag elismert, tanításra jogosító diplomával; jogosultságukat elhivatottságuk, emberi kvalitásuk biztosította. Rudolf Steiner az iskola indulása elõtt kiképezte õket új feladatukra (Általános embertan elõadások és szemináriumi megbeszélések). Steiner az iskola alapításával egyidõben egy világméretû iskolamozgalom létrehozását is kezdeményezte, ez azonban meghiúsult. Így a Hármastagozódás Mozgalomnak kulturális területen sem sikerült áttörést elérnie. Rudolf Steiner ezután az egyes kulturális területek megújítására törekedett. Iniciatívái lehetõvé tették, hogy a legkülönbözõbb életterületeken – mezõgazdaság, gyógyászat, pedagógia stb. – szellemtudományos alapokon nyugvó fejlõdés induljon el. Ha szociális területen is részt akarunk venni ebben a fejlõdésben, akkor szükségünk van a polaritás törvényének és harmonikus

egyensúlyának megismerésére, nem csak a természet és az ember, hanem a szociális organizmus területén is. Ennek az egyensúlynak a hiánya mutatkozik meg korunk globális szociális krízisében, amely individuális egzisztenciánk elvesztésével fenyeget. Lothar Vogel könyve a Waldorf Iskolák tanárai számára lehetõséget teremt arra, hogy az embertant mintegy kitágítva, kiegészítsék a szociál-antropológia tudományával, hogy az iskolát elhagyó ifjak a szociális kérdés megértésével, önbizalommal és az emberek iránti bizalommal, tetterõsen álljanak bele a jelenkor szociális életviszonyaiba, és tudják munkájukat végezni.

2012/2

37

Könyvismertetõk

Kádas Ágnes A fordításról Lothar Vogel szociál-antropológiának nevezi vizsgálódása mûfaját illetve szakterületét. Szokatlan szóösszetétel, hiszen a szociális terület vizsgálatát általában az ember lényének megismerésétõl függetlenül, rajta kívülálló törvényszerûségek megállapításával végzik. A könyvben ezen túl is sokszor találunk olyan kifejezéseket, amilyenekkel egyébként nem szoktunk találkozni, és amelyek az eredeti német nyelvben is szokatlanok. Több helyen – nem véletlenül – idegen szavakat alkalmaz a szerzõ, és nem azok német megfelelõjét. Ezeket a magyar fordításban is megtartottunk, mert német és magyar megfelelõik nem ugyanazt a tartalmat fejezik ki, mint az idegen szó. Példa erre az aszszociáció, ami a könyvben azért nem társulás-ként vagy egyesülés-ként szerepel (németül sem Vereinigung vagy Gesellschaft áll az eredeti szövegekben), mert a Steiner és Vogel által asszociációnak nevezett együttmûködés olyan új formát és mûködést jelent, ami még nem létezik. Hasonló megfontolásból ragaszkodtunk az organizmus szóhoz is, ennek a jelentését sem fedi a szervezet. Az organiz-

mus élõ szervezetet jelöl, melyben élettevékenység zajlik, ami a pólusok ellentétén és a közöttük lévõ feszültséget harmonizáló kiegyenlítõ tevékenységen alapul, és ezt a mûködést nem lehet azonosítani a logikus gondolkodással felépített szervezetek mûködésével, és nem is lehet „mûködési szabályzatban” rögzíteni. A szerzõ sokszor rendkívül hosszú, közbevetésekkel teli mondatait sem egyszerûsítettük, nem bontottuk részekre. Az intellektus szereti az azonnal kész megoldásokat – rövid kijelentõ mondatokat –, ezek a mondatok pedig legalábbis gondolatban végigjáratják az olvasóval azt a bonyolult utat, amely során az ábrázolt jelenség egy élettevékenységben létesül. Ezeket a gondolatformákat mozgásban követve közelebb juthatunk ahhoz az eleven gondolkodáshoz, amelyre az élõ folyamatok megismeréséhez szükség van. Nemcsak annak kell küzdelmet folytatnia, aki nyelvi-gondolati formát akar találni egy szellemi tény vagy életfolyamat közléséhez. Az olvasás során is új gondolat-mozgásokat kell létrehozni – az olvasás is teremtés.

Közlemény Az Ita Wegman Alapítvány az 1996. évi CXXVI. törvény (a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közhasznú felhasználásáról) 6. § 3. bek. alapján nyilatkozik, hogy az APEH által átutalt 83.067.- Ft összeget a Kuratórium döntése alapján teljes egészében a Biodinamikus Mezõgazdálkodásért Alapítványnak adományozta a Legénd-Forrás major fejlesztéséhez.

38

2012/2

Könyvismertetõk Az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft. gondozásában megjelent könyvek G. Grohmann: Állattan és növénytan Rudolf Steiner pedagógiájában Rudolf Hauschka: Szubsztanciatan Dr. Rudolf Hauschka: Táplálkozástan Frits H. Julius: A fenomenológiai kémia alapjai Paul Emberson: A klónozásról és az elveszett hierarchiáról G. Ekler Ágnes: A Waldorf-pedagógia és a korproblémák Walter Johannes Stein: A nevelés feladata és az emberiség története Jakob Streit: Állattörténetek Jakob Streit: És lõn világosság Jakob Streit: Három lovagtörténet Dr. Rudolf Steiner és dr. Ita Wegman: A gyógyítómûvészet kitágításának megalapozása szellemtudományos ismeretek alapján Károly Sándor: Versek

Ára: Ára: Ára: Ára: Ára: Ára: Ára: Ára: Ára: Ára:

2500 Ft 2500 Ft 3500 Ft 2000 Ft 1890 Ft 500 Ft 2000 Ft 1000 Ft 1500 Ft 1500 Ft

Ára: 2500 Ft Ára: 1800 Ft

Jelenleg nem kapható, korábban megjelent könyveink: Walter Johannes Stein: Világtörténelem a Szent Grál fényében (IX. század) Karl Heyer: A nemzetiszocializmus lénye és szándéka és a német nép sorsa Ludwig Polzer-Hoditz: Az európai közép misztériuma Thomas Meyer: Én-erõ és tisztánlátás W. Pelikan: Hét fém

Ára: 2500 Ft

Ára: 2500 Ft

2012/2

39

Könyvismertetõk

40

2012/1

Ára: 1500 Ft

Ára: 1800 Ft

Ára: 1890 Ft

Ára: 1500 Ft

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Natura-Budapest Kft. | Felelõs kiadó: Tóth Márk | Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Szerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk, Zajti Ferenc Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 600 Ft

Dr.Hauschka

Új testápolók egyéni igényekre

A Dr.Hauschka kozmetika a testápoló tejek sorát bõvítve, illetve a régiek receptúráját továbbfejlesztve még differenciáltabb igényeknek tud megfelelni, még sokrétûbb ápolást biztosítva bármilyen állapotban lévõ bõr számára. Kiegyensúlyozás:

Levendula-szantálfa testápoló balzsam Sokrétû ápolás:

Mandula testápoló balzsam Élénkít és felfrissít:

Citrom-citromfû testápoló tej Védelmezõ hatás:

Rózsa testápoló balzsam Egyszerû és különleges:

Birs testápoló tej

2 AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

Recommend Documents